Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 21., Csütörtök - Strasbourg

9.2. Fehéroroszország

  Elnök. – A következő napirendi pont a Fehéroroszországgal⁽¹⁾ foglalkozó hat állásfoglalási indítvány vitája.

  Janusz Onyszkiewicz, szerző.– (PL) Elnök úr, a közelmúltban a Fehéroroszországban fogva tartott politikai foglyok legtöbbjét szabadon bocsátották, helyesebben szólva egy kivétellel mindegyiküket. Ez nem azt jelenti, hogy bízhatunk abban, hogy a dolgok a helyes irányba mozdultak el Fehéroroszországban. Ugyanazon a napon razzia volt a fehéroroszországi ellenzékkel kapcsolatban álló egész sor magánszemély otthonában. Ráadásul elbocsátottak egy középiskolai tanárt. Magyarázatképpen azt mondták neki, hogy mivel az ellenzéki Polgári Párt tagja volt, nem az államéval összhangban álló ideológiát képviseli.

Nagyon furcsa helyzet van Fehéroroszországban. Ebben az országban létezik az állami ideológia fogalma, ezért aligha meglepő, ha a jelöltek újságírást, jogot vagy nemzetközi kapcsolatokat kívánnak tanulni, ajánlást kell bemutatniuk a hatóságoktól. Így működik a kiválasztási folyamat. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, bár üdvözöljük a megtett lépést, és óvatosan, de örülünk neki.

Ami magát Fehéroroszországot illeti, az azonnal felmerülő kérdés az, hogy az ilyen intézkedésnek mik lehetnek a mögöttes okai. Úgy tűnhetne, hogy ezzel az intézkedéssel és azzal, hogy Lukasenko elnök hozzájárult az Európai Bizottság minszki delegációjának megnyitásához, azt kívánja demonstrálni, hogy nem érzi visszavonhatatlanul, minden más kizárásával elkötelezve magát az oroszbarát politika mellett. Sőt egyre nehezebbé válik az ilyen politika folytatása Fehéroroszországban. Az ország nem kívánja, hogy Oroszország teljes mértékben elnyelje. Ezúttal még Lukasenko is ilyen álláspontot fogadott el, de az események önmagukért beszélnek.

Oroszország egyszerűen felvásárolja Fehéroroszországot. A Gazprom éppen most zárt le egy újabb tranzakciót, amelynek eredményeként ma már a Fehéroroszországon átvezető olaj és gáz tranzitútvonalait ellenőrző társaságok részvényeinek egynegyedét tudhatja magáénak. A Gazprom részesedése hamarosan 50 %-ra emelkedik. Úgy tűnik, hogy Oroszországnak sikerül majd rábeszélnie Fehéroroszországot, hogy fogadja el a rubelt nemzeti fizetőeszközeként.

Mindezek következményeként a helyzet egyre fenyegetőbbé válik. Annál is inkább szükséges támogatni a független akciókat és a civil társadalmat Fehéroroszországban,. Már biztosítottunk támogatást, de azt növelni kell. Különösen támogatást kell nyújtani a Fehéroroszországban épp hogy létrehozott intézmények számára. Én az országba irányuló televíziós műsorokra összpontosítanék, amely fontos erőforrás annak biztosítására, hogy a helyi emberek tudják, valójában mi történik. Nézetem szerint Fehéroroszországra figyelni kell, mert ez egész Európa számára probléma. Nem tűrhetünk el egy olyan helyzetet, amelyben egy diktátor vezette ország – mint Fehéroroszország – Európa közepén lehet.

  Jiří Maštálka, szerző. – (CS) Hölgyeim és uraim, a hozzászólások erőteljesen kritikus hangvétele ellenére is örömmel mondhatom, hogy itt legalább két pozitív vonatkozás van.

Az első az Európai Bizottság minszki delegációjának megnyitása, amit tudomásom szerint, Fehéroroszország elnöke is jóváhagyott. Úgy vélem, hogy az EU delegációjának megnyitása alapot ad a további fejlődéshez és az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatok aktiválásához olyan kölcsönösen előnyös területeken, mint az energia, a szállítás, az árutovábbítás, sőt a környezetvédelem is.

A másik pozitív tényező, amit én fontosnak tartok, a Brüsszelben tavaly júniusban megtartott szakértői találkozó, amely főleg az energiaellátás kérdéseire koncentrált, és a tervezett szakértői előadások a közlekedési folyosókra és a környezetre vonatkoztak. Ezt a fejleményt rendkívül fontosnak ítélem meg. Nem feledhetjük el, hogy Fehéroroszország a mai napig küzd a csernobili katasztrófa rendkívül súlyos következményeivel. A kölcsönös kapcsolatok jelenlegi trendjei azt mutatják, hogy az Európai Unió politikai köreiben lábra kapott egy bizonyos vélemény Fehéroroszországról, és ez a vélemény nagyon kritikus és egyoldalú.

Nemcsak kritikára van szükségünk, hanem együttműködésre is. Eljött az idő a határozott lépésre Fehéroroszország részéről is, és én úgy vélem, hogy a hivatalos fehéroroszországi rezsimnek legalábbis moratóriumot kellene felajánlania a halálbüntetésre, ami lehetővé tenné számunkra, hogy új tárgyalásokat nyissunk meg Fehéroroszország Európa tanácsi tagságának helyzetét illetően. Az EU részéről én például üdvözölném a vízumrendszer enyhítését, vagy a fiatal Fehéroroszországi szakértők munkahelyi tapasztalatszerzésben való támogatását azzal, hogy lehetőséget adunk neki, hogy első kézből ismerjék meg az európai intézmények működését.

  Józef Pinior, szerző. – Elnök úr, ma délután én először is üdvözölni szeretném az EU és a Fehéroroszország közötti kapcsolatok pozitív jelét. Az Európai Bizottság minszki delegációjának létrehozására vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények előremutató lépést jelentenek az Európai Unió és a Fehéroroszország közötti párbeszéd megújítása felé.

Arra szeretnénk ösztönözni a Bizottságot, hogy a delegáció megnyitásának teljes potenciálját használja ki. Eljött az idő, hogy az egész nemzetközi közösség több támogatást nyújtson a fehéroroszországi civil társadalomnak, és növelje különösen a független sajtó, a nem kormányzati szervezetek, valamint a külföldön tanuló fehéroroszországi diákok számára biztosított pénzügyi támogatást. A Bizottság azon határozata, amely szerint pénzügyi támogatást biztosít a vilniuszi Európai Bölcsészettudományi Egyetemnek, nagyon bölcs lépés. A Bizottságnak és a Tanácsnak meg kellene fontolnia, hogy pénzügyi támogatást nyújt a független fehéroroszországi csatorna, a Belsat létrehozására irányuló már létező projekt számára.

Másodszor, az Európai Parlament felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek további lépéseket a fehérorosz állampolgárok vízumeljárásainak elősegítése és liberalizálása irányában. Felhívjuk a schengeni övezet tagállamait, hogy minden rendelkezésre álló eszközt – főleg a nemzeti vízum díját – használják fel arra, hogy elősegítsék a fehérorosz polgárok mozgását az egyes tagállamok területén.

Harmadszor, felhívást intézünk Lukasenko elnök rezsimjéhez, hogy mindenekelőtt mozduljon el a liberalizáció és a demokratizálás felé, bocsásson szabadon minden lelkiismereti foglyot az országban, vezesse be a jogállamot és a sajtó szabadságát, és törölje el a halálbüntetést.

Végezetül, ma délután szeretnék kifejezést adni szolidaritásunknak a fehéroroszországi Egyesített Demokratikus Ellenzékkel, a demokratikus mozgalom vezetőjével, Alexander Milinkeviccsel, és valamennyi fehérorosz polgárral a nyitott társadalomért folytatott küzdelmükben.

  Adam Bielan, szerző. –(PL) Köszönöm, elnök úr. A Lukasenko-diktatúra saját népe ellen meghozott intézkedései Fehéroroszországban széles körben ismertek. Egyedül ez év eleje óta három békés tüntetést fojtottak brutálisan el. A hatóságok szisztematikusan üldözik az ellenzéki aktivistákat. Korlátozták a papság és a hitoktatók külföldi utazását. Bevezettek néhány igen csak furcsa rendelkezést is. Aki például jogot vagy újságírást kíván tanulni, annak meg kell szereznie az uralkodó hatalom jóváhagyását. Ilyen háttérrel a közelmúlt eseményeire adott egyetlen lehetséges reakció sajnálatos módon az, ha szigorúbb szankciókat állapítunk meg Fehéroroszországgal szemben. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy erkölcsi jogunk és kötelességünk a fehéroroszországi civil társadalom létrehozása és támogatása.

Az ellenzék támogatásának egyik azonnali lépése a hírzárlat leküzdése. Ennek jó példája a lengyel nemzeti televízió kezdeményezése, amely 2007. december 10-én az első független csatornán, a Belsaton keresztül kezdett Fehéroroszországba sugározni. Sajnálatos módon, ahogyan a projektért felelős producer, Romaszewska asszony ma elmondta nekem, az Európai Uniótól még nem kaptak pénzügyi támogatást. Még csak költségvetési sor sincs, amelyből a fehéroroszországi emberi jogokat és demokráciát támogatni lehetne.

Hölgyeim és uraim, emlékeztetném önöket, hogy a schengeni vízumok igen magas díja egy másik súlyos probléma Fehéroroszország népe számára. Ha korlátozzuk a Lukasenko-rezsim tagjainak az Európai Unióba való belépését, az Unió elérését meg kell könnyítenünk azoknak az embereknek a számára, akik nem állnak kapcsolatban e rezsimmel.

  José Ribeiro e Castro, szerző. – Elnök úr, ez év januárjában a Fehérorosz Ifjúsági Népfront és a Malady Front (‘Ifjúsági Front’) tíz ifjú aktivistáját őrizetbe vették azt követően, hogy találkoztak az Európai Demokrata Ifjúsági Közösség (DEMYC) delegációjával Minszkben, majd az egyetemről való kizárással kellett szembesülniük.

Ez az utolsó valódi diktatúra Európában. Fehéroroszországban még mindig van halálbüntetés, vannak politikai foglyok, önkényes őrizetbe vételek, sajtócenzúra, erőszak, és korlátozzák az internethez való hozzáférést. Az európaiak nem tekinthetik szabadságukat természetesnek, és a fiatal európaiaknak követniük kellene a DEMYC példáját, és szolidaritást kellene mutatniuk szomszédaiknak azzal, hogy kiállnak a demokrácia és az emberi jogok mellett.

Fehéroroszország nem lehet az EU partnere mindaddig, amíg ez a tűrhetetlen megfélemlítés és a célzott őrizetbe vételek folytatódnak. Lukasenko elnök hivatalos internetes életrajzát olvasva tudatosult bennem, hogy ő saját magát „az események mélységi megértése, kemény munkája, kötelességtudata, realizmusa, tisztessége és elvhűsége” miatt „figyelemre méltó személyiségnek” tekinti. Ha így van, Lukasenko úr vajon miért nem veszi észre azt a nagyon egyszerű tényt, hogy a szovjet stílusú zsarnokok a múlt világába tartoznak?

Ami pedig az elnyomott és az oktatáshoz fűződő joguktól megfosztott diákokat illeti, ösztönzöm Parlamentünket, hogy csatlakozzék hozzám a dal átírásában: Hé, Lukasenko, hagyd a kölyköket békén!

  Elisabeth Schroedter, szerző. – (DE) Elnök úr, igen tisztelt biztos asszony, hölgyeim és uraim! Fehéroroszország a problémás gyerek szomszédságpolitikánkban, és az is marad. Lukasenko diktátor folyamatosan gondoskodik arról, hogy országát szisztematikusan eltávolítsa szomszédaitól, és önmagát elszigetelje. Lábbal tiporja az emberi jogokat és fenntartja a halálbüntetést. Ez nemcsak számunkra aggályos, hanem határozott elutasítással találkozik Fehéroroszország saját lakossága körében is. Egyre több fiatal hagyja el Fehéroroszországot. Ez egy dráma az ország számára.

Az Európai Unió feladata ezért, hogy segítséget nyújtson Fehéroroszországnak, hogy visszatérjen a demokráciához vezető útra. Az én nézetem szerint ez nem fog megtörténni Lukasenko diktátorral és az ő elnöki apparátusával, csak az ellenzékkel, a civil társadalommal és azokkal a fiatalokkal, akik az ország jövőbeli elitjét jelenthetik.

Így a tagállamokhoz fordulok, hogy változtassák meg vízumpolitikájukat az ilyen emberekkel szemben, és adjanak nekik lehetőséget, hogy találkozhassanak fiatalokkal az Európai Unióban, adjanak nekik esélyt a demokratikus oktatásra, és esélyt egyáltalán arra, hogy megtapasztalják a demokráciát azáltal, hogy az Európai Unióba utazhatnak. A vízumpolitika nem válhat leküzdhetetlen akadállyá és a demokráciához vezető út gátjává. Ez rendkívül fontos.

A Lukasenkoval folytatott tárgyalások során azonban az emberi jogokkal kapcsolatban nem lehet engedményt tenni. Amiben a Parlament valamennyi képviselőcsoportja egységes: az összes politikai fogoly szabadon bocsátása, moratórium a halálbüntetésre, a sajtószabadság és a demokrácia valamennyi alapelvének tiszteletben tartása. Ez a tárgyalások alapvető előfeltétele. Nincs engedmény. Azon múlik minden, hogy a következő választásokon mi történik. A fehérorosz nép érdekében nagyon remélem, hogy a saját kezébe veheti a sorsát.

  Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök úr! Alexander Kazulin, a korábbi fehérorosz elnökjelölt két évet töltött ki az öt és fél éves szabadságvesztés büntetéséből, amit vandalizmus miatt róttak ki rá. Irina, Kazulin úr felesége súlyos betegsége ellenére is fáradhatatlanul küzd férje szabadságáért. Lukasenko elnök azt sugallta, hogy Kazulin úr szabadon bocsátható lenne, ha elkíséri feleségét Németországba, ahol orvosi kezelésben részesülhet. Az elnök meglepődött, amikor az ajánlatát nem fogadták el. Kazulin asszony számára az ajánlat elfogadása a hazájából való gyáva menekülést jelentette volna.

Nézetem szerint, ha Lukasenko elnök valóban javítani akar imázsán, azonnal és feltétel nélkül bocsássa szabadon Kazulin urat. Reménykedjünk, hogy Kazulin úr és felesége hamarosan jó egészségnek és szabadságnak örvendhet saját hazájában.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök úr! Fehéroroszország az Európai Unió szomszédja. Osztozik velünk a kommunista uralom nehéz történelmében, de még nem élvezheti a demokrácia uralmát és az emberi jogok tiszteletét. Lukasenko elnök rezsimje brutálisan elnyom minden, a civil társadalom létrehozására irányuló kísérletet. Emlékeztetném a Házat, hogy Lukasenko úr demokratikus eljárásokat sértett meg annak érdekében, hogy továbbra is a hatalomban maradhasson. Az újságírókat, a független ifjúsági szervezetek és a független szakszervezetek vezetőit megfélemlítik. A politikai ellenzék tagjait elfogták. Említhetném a Kazulin-esetet, amelyre Gacek asszony hivatkozott most, és a nemzeti kisebbségek, köztük a lengyel nemzeti kisebbség elnyomását is. Az utóbbi időben a rezsim aggódni kezdett a kisvállalkozók pénzügyi függetlensége miatt, és elnyomó intézkedéseket foganatosított velük szemben. Ilyen szomorú a helyzet Fehéroroszországban.

Az Európai Uniónak erkölcsi kötelessége, hogy pénzügyi támogatást és információt biztosítson mindazoknak, akik az emberi jogok és demokratikus szabadságjogok védelméért küzdenek Fehéroroszországban a független sajtón, például a Fehéroroszországba irányuló televíziós műsorokon keresztül.

Az Európai Unió minszki delegációjának létrehozása alkalmas útja a helyzet figyelemmel kísérésének. A csernobili katasztrófa után tíz évvel legálisan részt vettem egy minszki tüntetésen. Láttam az OMON különleges rendőri egységeit, amelyeket Moszkvából hoztak, hogy a veszélyeztetett területről evakuált emberekkel foglalkozzanak. Láttam a vértócsákat Minszk utcáin. Nem engedhetjük meg, hogy ez ismét megtörténjen.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, nekem van egy fogadott unokaöcsém Fehéroroszországból, aki ma már felnőtt, és úgy tartjuk, hogy ő kibővített családunk csodálatos kiegészítője. De jól emlékszem az állapotára azon a nyáron, amikor először jött, hogy a nővéremmel találkozzék, és ez az élmény az, ami személyesen is lehetővé teszi a számomra, hogy megértsem a nehézségeket, különösen az intézetben nevelt rokkant személy szempontjából egy ilyen instabil környezetben.

A Fehéroroszországnak felszabadításra van szüksége – felszabadításra nemcsak a gazdasági és politikai instabilitás alól, hanem az emberek felszabadítására is. Fehéroroszország népe különösen elszigetelt, egy olyan rezsim uralma alatt áll, amely folyamatosan fenyegeti a demokratikus értékeket és azokat a szabadságjogokat, amelyekre az emberek jogosultak.

Karácsony előtt találkoztam két fehérorosz képviselővel. Tájékoztattak engem a vallásszabadság védelmének folyamatos problémájáról. A vallási tevékenység a kormánynál történt regisztráció nélkül tilos, és a be nem jelentett vallási tevékenységért pénzbüntetést, de akár szabadságvesztést is kiszabhatnak, bár a kormányzati regisztráció igen nehezen szerezhető meg.

  Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Támogatni kívánom az előző felszólalók nyilatkozatait. Ezen kívül szeretnék azonban megemlíteni még egy nagyon fontos kérdést, nevezetesen, hogy nem foglalkozhatunk a fehérorosz politikával az Európai Unió egész keleti politikájától elkülönítve. Volt egy olyan tendencia, hogy megbocsátottunk az orosz adminisztrációnak igen sok antidemokratikus intézkedést. Erre emlékeznünk kell. Tudom, hogy a fehéroroszországi események nem hasonlíthatók össze azzal, ami jelenleg Oroszországban történik, de mindenképpen összehasonlíthatóak azzal, ami Csecsenföldön történt. Nem fogadhatunk el egy intézkedési irányt Fehéroroszország, és egy ettől eltérőt Oroszország számára.

Keleti politikánk folytatása az Európai Unió bővítése szempontjából egy másik fontos kérdés. Ukrajna sorsa jelenleg függőben van, és ha a demokrácia felé mozdul el, egész Európát gazdagítani fogja. Ha készek vagyunk az ajtó megnyitására az ukrán nép előtt, az jelzést ad Fehéroroszország népének is, és megmutatja nekik, hogy van másik lehetőség, egy olyan, ami szorosabb kapcsolatokat jelent az Európai Unióval. A jövőben még akár uniós tagságot is jelenthet, bár ez még sok évig nem válhat valóra.

  Elnök. – Hölgyeim és uraim, van itt egy nehézség.

Két percet irányoztunk elő a ‘catch-the-eye’ eljárásra, azaz két hozzászólót. Már nyolc vagy kilenc kérés futott be hozzám, és látom, hogy még több kéz emelkedett a levegőbe, így már tízen vagy még többen is vannak.

Így vagy megadom a szót az első kettőnek, ami elég egyszerű az én szempontomból, vagy megkérhetem önöket, hogy harminc másodpercre szorítkozzanak, és megpróbálunk mindenkit szóhoz juttatni.

(Az utóbbi megoldást választották)

  Jacek Protasiewicz (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, ez a vita rávilágított arra, hogy a Parlament felismeri Fehéroroszország problémáját, és nagy fontosságot tulajdonít annak. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik utaltak a fehéroroszországi emberi jogi helyzetre. Szeretném a Ház figyelmét felhívni arra, hogy Fehéroroszországban ez év őszén kell megtartani a parlamenti választásokat. Mindent meg kell tennünk mind e Ház képviselőiként, mind pedig a nagy európai politikai családok képviselőiként, hogy támogassuk a fehérorosz ellenzéket ebben a demokratikus Fehéroroszországért folyó igazságos, bár tisztességtelen küzdelemben.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Eltelt már némi idő azóta, hogy Bernd Posselt úr és én a biztonsági megfontolásokon alapuló tiltás ellenére gyertyát gyújtottunk ebben a Házban, hogy kimutassuk szolidaritásunkat a fehérorosz néppel Ferrero-Waldner biztos jelenlétében. És ma milyen Fehéroroszország? Az utolsó európai diktátor, Alexander Lukasenko a szigorúan szabályozott gazdaság és a politikai ellenfelek megfélemlítése ellenére is népszerű Fehéroroszországban. A kormány fokozza az elnyomást, és börtönbe zárja az ellenzék aktivistáit. A kormány ellenőrzi a fehérorosz sajtót, ezért aztán az országban sokan nem is tudják, hogy a Lukasenko-rezsim elfogadhatatlan az Európai Unió számára.

Az Európai Parlament nem elégedhet meg azzal, hogy Alexander Milinkevicset kitünteti a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjjal. Ez a díj a fehéroroszországi helyzet részletes figyelemmel kísérésére kötelezi az Európai Parlamentet.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Szeretnék utalni egy bizonyos esetre. Frank Wiecorekről van szó, egy fiatal ellenzéki aktivistáról, akit a közelmúltban kizártak az egyetemről. Kizárásának hivatalos indoka az volt, hogy nem vett részt az előadásokon. Ő azonban azért hiányzott, mert őrizetbe vették. Az egyetemről való kizárás azt jelenti, hogy az adott személy képzése hirtelen véget ér. Azt is jelenti, hogy megnő annak az esélye, hogy az illetőt besorozzák a hadseregbe. Azt gondolom, hogy csak a diktatúrában való életről személyes tapasztalattal rendelkezők értik, hogy mit jelent az ellenzék egy tagja számára a rezsim hadseregében szolgálatot teljesíteni. Ez nagyon veszélyesnek bizonyulhat ennek a fiatalembernek a számára. Azt hiszem, mindent meg kellene tennünk, hogy hozzájáruljunk a fehéroroszországi helyzet megoldásához.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) (A beszéd eleje nem hallható)…orvosként személyesen is meglátogattam a sugárzással érintett terület epicentrumát. Orvosokat és tudósokat félemlítenek meg, és akár börtönbe is zárják őket, ha a helyi lakosság egészségi állapotáról elmondják az igazat. Az emberektől elkobozták a sugárzásmérőket, és ők radioaktív élelmiszert fogyasztanak.

Csak 30 másodpercem van, így összegzésképpen: Lukasenko gyilkos, és ezt hangosan ki kell mondani. És ki más mondja, ha nem az Európai Unió?

  Elnök. – Köszönöm, az üzenetet vettük.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr,a diktatúrák egyik tulajdonsága, hogy senkiről sem vesznek tudomást. Mondhatunk, amit akarunk, ők akkor is úgy tesznek, ahogy akarnak. A diktatúra elleni fellépés egyetlen módja a demokrácián át vezet. Azt mondanám a biztosnak, hogy amennyiben az ő helyében lennék, minden erőfeszítést megtennék, hogy támogassam a gondolkodó demokratikus elit képzését. Ha ezzel nem járunk sikerrel Fehéroroszországban, az más országokban még sikerülhet. Valakinek vezetnie kell, és én szívesebben támaszkodnék azokra az elitekre.

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) Elnök úr, szégyen Fehérororszország számára, egy olyan ország számára, amely Európa földrajzi szívében fekszik, hogy róla vitatkozzunk az Európai Tanácsban ma az emberi jogok megsértése miatt. Szégyen Fehéroroszország számára, hogy ez az egyetlen európai ország, amelyet kizártak az Európa Tanácsból, mert egyetlen alapvető emberi jogot sem tart tiszteletben.

Ezért azt hiszem, hogy Bielan úrnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy fontos a fehéroroszországi civil társadalom megerősítése azzal, hogy támogatást nyújtunk az ezt a társadalmat megcélzó, Lengyelországból sugárzó médiumoknak.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet a fiatal fehérorosz demokraták folytatódó elnyomására. Január közepén többüket 15 napra börtönbe vetették, majd kizárták őket az egyetemről. Íme, néhány konkrét név: Zmitser Zhaleznichenka, Anton Kalinouski és Franak Viachorka.

Felhívást intézek az EU egyetemeihez, hogy ajánljanak alternatív lehetőségeket ezeknek a bátor fiatalembereknek tanulmányaik folytatására, hogy segítsék elő a vízum kiadását, és hogy az EU feketelistáját egészítsék ki azoknak az egyetemi hivatalnokoknak a nevével, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Lukasenko-féle elnyomás eszközeként használják fel őket.

  Christopher Beazley (PPE-DE). – Elnök úr, én úgy tudom, hogy a Minszki Szabadegyetem ma Vilniuszban, Litvániában van. Kíváncsi vagyok, hogy Figeľ biztos nem fontolná-e meg egy levél írását a többi 26 EU-tagállam oktatási és kulturális miniszteréhez, javasolva, hogy legyen 27 Minszki Szabadegyetem. Ami az Egyesült Királyságot illeti, természetesen vannak ott nagy egyetemek, mint az Oxford és a Cambridge, de én azért Bristolt ajánlanám.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Húsz évvel ezelőtt én Csehszlovákia és Lengyelország földalatti egyetemein beszéltem. Elégtételül szolgál számomra azt hallani, hogy a balti országokból, Szlovákiából, a Cseh Köztársaságból és Lengyelországból származó kollégáink milyen nagymértékben támogatják a fehérorosz ellenzéket. Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni nekik. Önök valami fontosat tesznek az EU-ért, többet, mint azok, akik részt vesznek a tárgyalásokban, amelyek csak ezt az eltörlésre megérett korrupt rezsimet értékelik fel és támogatják. Ez egy gyarmatosítás utáni és gyarmatosítás előtti helyzet, és ezt már nem fogadhatjuk el.

  Elnök. – Ezzel zárul az új ‘gyorsított catch-the-eye’ eljárásunk.

Úgy látom, önök bizonyították, hogy lehetséges sok mindent elmondani nagyon rövid idő alatt, és ennek megfelelően köszönetet mondok önöknek.

Most térjünk át a Bizottság válaszaira.

  Meglena Kuneva, A Bizottság tagja. – Elnök úr, a közelmúltban a fehéroroszországi viszonyok igen gyorsan alakultak. Január közepe óta a korábban politikai fogolyként azonosított hat ember közül ötöt kiengedtek. A politikai foglyok egyike azonban – a korábbi elnökjelölt Aleksandr Kozulin – még mindig börtönben van, igen rossz egészségi állapotban.

A Bizottság a maga részéről, kollegám Ferrero-Waldner biztoson keresztül elégedettségének adott hangot a foglyok szabadon bocsátása miatt, amit az EU valamennyi intézménye, ideértve az Európai Parlamentet is, régóta kért.

De ugyanilyen világossá tettük, hogy követeljük valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását, és követeljük, hogy vessenek véget a fehérorosz társadalom szisztematikus zaklatásának, mielőtt új dimenziót adhatnánk a Fehéroroszországgal fennálló kapcsolatainknak.

Más szavakkal, üzenetünk Fehéroroszországnak ugyanaz marad: nem lehet Fehéroroszországgal teljes körű partneri kapcsolat mindaddig, ameddig Fehéroroszország nem tesz meggyőző lépéseket a demokratizálás, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság felé.

Ez a Fehéroroszországhoz intézett európai üzenet lényege, amelyet a Bizottság több mint egy évvel ezelőtt adott ki, és amely tartalmazza „Demokratizálás 12 pontját”, amit az önök állásfoglalása is megemlít. Ismétlem, valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátása fontos lépés lenne e tekintetben.

Ezen kívül szorosan figyelemmel kísérjük a 2008. szeptemberére kitűzött parlamenti választásokat. Azt, hogy a fehérorosz hatóságok szabad és tisztességes választásokat szerveznek, döntő fontosságú lépésnek tekintjük. Reméljük, hogy az EBESZ teljes megfigyelő missziót küld a választásokra, és az Európai Parlament is ki tudja majd küldeni képviselőit.

Az önök állásfoglalása még egy fontos dolgot követel, nevezetesen, hogy Fehéroroszország alkalmazzon moratóriumot a halálbüntetésre. Az Európai Unió közölte ezt az üzenetet a fehérorosz hatóságokkal.

Visszatérve a Fehéroroszországban a közelmúltban bekövetkezett fejleményekre, egy másik, a szívünkhöz közelálló ügy igen gyorsan haladt előre az elmúlt hónapokban: ez az Európai Bizottság minszki delegációjának megnyitása, amelyet több mint két évvel ezelőtt kértünk hivatalosan, és ma már a küszöbön áll. Reméljük, hogy az alapításról szóló megállapodást hamarosan alá tudjuk írni, így delegációnk késedelem nélkül megnyitható lesz.

Ez a delegáció lehetővé teszi számunkra, hogy megerősítsük kapcsolatainkat a fehérorosz civil társadalommal, és kapcsolatokat építsünk ki a közigazgatás középszintjével, amely nyitott lehet a demokratikus változás előtt.

Ezzel kapcsolatban – ahogyan az önök állásfoglalása is hangsúlyozza – a kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyekben számos technikai szintű találkozónk volt fehérorosz szakértőkkel, ilyen volt például, az energia, a szállítás és a környezet ügye. Hadd ismételjem meg azonban, hogy ezeknek a találkozóknak a hatóköre korlátozott marad mindaddig, ameddig a jelenlegi politikai feltételek uralkodnak Fehéroroszországban.

Ami pedig a Bizottságnak a fehérorosz civil társadalom támogatására irányuló intézkedését illeti, a Bizottság még a korábbiaknál is jobban elkötelezett a fehérorosz civil társadalom támogatása mellett, és a 2008. évi támogatási tervünk is különösen a fehérorosz civil társadalom és a független médiumok megerősítését célozza. Ezen kívül a Bizottság világossá tette, hogy a vilniusi száműzetésben működő Európai Bölcsészettudományi Egyetemnek nyújtott támogatása mindaddig folytatódni fog, ameddig az szükséges. Át fogom adni a szabadegyetemre vonatkozó üzenetet Figeľ biztosnak. Úgy vélem, hogy ez egy nagyon érdekes és nagyszerű gondolat.

Még néhány megjegyzés Pinior úrnak és Schroedter asszonynak. A vízumkönnyítésre és a visszafogadásra vonatkozó tárgyalások megnyitása azok között az elemek között van, amelyeket a kapcsolatainkban bekövetkező valódi áttörés esetén megfontolás tárgyává teszünk. Az EU politikája szerint vízumkönnyítést csak az Európai Bizottság visszafogadási politikájának összefüggésében, a külkapcsolatokban a valós partneri viszony részeként lehet fontolóra venni.

Ezt a Bizottság május 8-i szóbeli jegyzékében világossá tette Fehéroroszország számára. Az Európai Unió hajlandósága az ilyen tárgyalások szomszédos országokkal való megkezdésére a hatályos intézkedési tervvel szintén megerősítést nyert a Bizottság erre vonatkozó, 2006. decemberi közleményével. Fehéroroszország esetén ezek a feltételek nem teljesülnek.

A Bielan úr által felvetett kérdéssel kapcsolatban a Bizottság szerződéseit szigorú pályáztatási eljárásokat követően ítéli oda annak érdekében, hogy az átlátható és tisztességes verseny biztosítható legyen. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság önmagukban nem támogat rádió- és televíziós állomásokat, helyette inkább konkrét programokat. Az ENPI Regionális Információs és Kommunikációs Program 7 millió eurós támogatást tartalmaz médiatevékenységre, amit három éven át hét ország vehet igénybe. A pályáztatási eljárás folyamatban van, és az Európai Unió és a partnerországok médiumai jogosultak a szerződésekre pályázatot benyújtani.

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra a viták végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Az Európai Parlament Fehéroroszországgal foglalkozó állásfoglalásának társszerzőjeként szeretném felhívni a figyelmet a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartásának helyzetére, és általánosságban a fehérorosz nép helyzetére. Fehéroroszország nemcsak az Unió közeli szomszédja, amely részt vesz az európai szomszédságpolitikában, hanem saját hazám, Lengyelország közvetlen szomszédja. Közös határunk van.

Valószínűleg ez magyarázza leginkább, hogy ezen ország hétköznapi emberei valódi reményei és elvárásai teljesítésének az ügye miért olyan fontos számomra az itt, az Európai Parlamentben végzett munkám során. Végül is az ember nem maradhat közömbös, amikor látja, hogy mi történik a határ másik oldalán: korlátozások és a nem kormányzati szervezetekre nehezedő adminisztratív nyomás, a demokratikus ellenzék aktivistáinak megfélemlítése, üldöztetése és börtönbe vetése, ide értve a Fehérorosz Népfront és az Ifjúsági Front néven ismert ifjúsági mozgalmak vezetőit is.

Ezért gyorsan létre kellene hozni a fehérorosz hatóságok és az Európai Unió közötti őszinte párbeszédet. Az Uniónak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy követelje a fehérorosz kormánytól valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását, a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlenségének, mint demokratikus értéknek a tiszteletben tartásán és a fehérorosz nép alapvető jogainak garantálását. Elsőbbséget kell adni a halálbüntetés eltörlésének.

A maga részéről az Európai Parlament elmozdult abba az irányba, hogy megkönnyítse a fehérorosz polgárok számára az EU területére történő belépést és az ott tartózkodást. Jelenleg megfontolás tárgya a vízumdíjak csökkentése, sőt akár teljes eltörlése. Csak ilyen módon lehet megakadályozni, hogy Fehéroroszország és polgárai még inkább elszigetelődjenek.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.