Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. március 11., Kedd - Strasbourg

18. A „Lámfalussy-folyamat" felülvizsgálat utáni nyomon követése (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a vita

- Pervenche Berèsnek a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdéséről: A Lámfalussy folyamat felülvizsgálatának nyomon követése (O-0015/2008 - B6-0011/2008)

- Pervenche Berèsnek a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdéséről: A Lámfalussy folyamat felülvizsgálatának nyomon követése (O-0016/2008 - B6-0012/2008)

  Pervenche Berès, szerző. − (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke! Nagyon köszönöm önnek, biztos úr, hogy itt van! Mi azonban McCreevy biztos urat vártuk – biztos vagyok benne, hogy ön ezt tudja vagy gyanítja. Elmondhatja neki, hogy a Parlament nem igazán érti, hogy miért nincs ma itt ezen a vitán. Úgy hallottam, ő azt gondolja, hogy nem jó ezekről a kérdésekről az Európai Parlamentben vitatkozni, mielőtt azt az Európai Tanácsban megtárgyalnák, vagy mielőtt az Európai Tanács megtárgyalta volna őket. Ez a téma viszont az Ecofin Tanács napirendjén is szerepelt, és a következtetéstervezetet köröztetik szerte Brüsszelben, és talán más európai fővárosokban is.

Itt a plenáris ülésen holnap vitát tartunk ennek az Európai Tanácsnak az előkészítése érdekében, így amikor a pénzpiacokról van szó, miért ne készíthetnénk elő ezeket a kérdéseket az Európai Parlamenttel is? Ezt nem igazán értjük, kivéve, ha a biztos jelenleg Írországban kampányol a Lisszaboni Szerződés mellett, ám ha így van, akkor legalább közölje velünk. Ha a jövőjét készíti elő, az is érdekel bennünket. Mindenesetre, ha McCreevy biztos úr az átláthatóság mellett akar kiállni a pénzpiacokon, azt hiszem, azzal kellene kezdenie, hogy a saját naplóját teszi átláthatóvá!

A pénzügyi innováció fontos kérdés. Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy a Parlamentben cselekedjünk,mert szükség van a szabályozásra. Gyakran mondják nekünk: ha szabályozzák a pénzpiacokat, a tőke ott fogja hagyni az európai piacot. Ma, ahogyan amerikai kollégám mondja, amit látunk, az nem a tőke eltűnése, hanem a másodlagos jelzálogpiaci válság következményeinek eltűnése.

E vitát megközelítve ezt három dologra figyelemmel kell tennünk: nyilvánvalóan működő pénzpiacok, de egyben a gazdaság finanszírozásának valódi képessége és a pénzpiacok stabilitás- és rendszerkockázattal szembeni védelme igényének előrelátási képessége. Ebben a szellemben kezeljük ma az Európai Tanács előkészületeit azzal a gondolattal, hogy a válság elején az európai monetáris politika valószínűleg jól reagált, de ma az európai felügyelőt rajtakapták bizonyos módon – és ez az, ami zavar bennünket.

Amikor a következő Európa Tanácsban megtárgyalandó kérdéseket vizsgáljuk, azt kérdezzük: vajon a valóságban mennyire vagyunk képesek a válságokat előre jelezni európai szinten? Szó van a korai figyelmeztető rendszerről, amit azonban a piacokon látunk, az az, hogy azok, akik valóban képesek meghúzni a vészcsengőt, azokat úgy hívják, hogy Goldman Sachs. Ezért levonjuk-e a tanulságokat mindebből a tekintetben, ahogy Európa működik?

Mindenütt sokat beszélnek az átláthatóságról. Mi mindannyian az átláthatóság mellett vagyunk, de mi értelme ennek az átláthatósági felhívásnak, amikor az elmúlt 8 hónapban valamennyi nagy befektetési bankot felkérték, hogy adja meg az adatait, hogy adja meg a kockázati kitettsége értékelését. Nem tehetik meg, mert emögött a reputációjukkal szembeni kihívás áll, és kétségtelen, az értékelés szempontjából ez egy olyan kihívás, amivel nagyon nehéz megbirkózni.

Ezért amikor azt hallom, hogy az emberek alternatíváról, a korai figyelmeztető rendszerről beszélnek – én erről már mondtam valamit egyszer... A múltkor az IMF egyik tanácsosa azt mondta nekem, a korai figyelmeztető rendszer egy kicsit olyan, mint a cigarettán a címke, „A dohányzás halált okozhat”. Mennyiben változtatja meg a magatartását? Nem sokban.

Természetesen az IMF-nek és a Pénzügyi Stabilitás Fórumának van szerepe ebben. Ki nem tudja ezt? Annak azonban alternatívának kell lennie ahhoz képest, hogy mi is képesek vagyunk figyelni, hogy a rendszereink hogyan működnek. Itt azt kell mondanom, hogy a Parlamentre váró meglepetések csak nagyobbak lesznek. Amikor december 13-án elfogadtuk a betéti biztosítékrendszerről szóló Ehler-jelentést, azt mondták nekünk, hogy ez túlságosan bonyolult vállalkozás, és különben is, nem ad semmiféle biztosítékot arra, hogy a rendszerek hogyan működnének.

Az ECOFIN Tanács fő következtetéseiből ma úgy tűnik, hogy ez lehet a válság elkerülésének egyik módja, de mindenesetre olyan ügy, amit sürgősen újra meg kell nyitni. Ha ön újra megnyitja azt, biztos úr, vagy ha a kollégája, McCreevy biztos nyitja meg újra, mi megvizsgáljuk azt. Valamikor talán egy kicsit gondosabban kellene odafigyelnie arra, amit a Parlament mond olyan kérdésekről, mint például ez.

Hasonlóképpen, ami a hitelminősítő ügynökségeket illeti, csak azt mondhatjuk önnek – vagy McCreevy biztos úrnak –, hogy hivatkozzanak vissza arra, amit már korábban elmondtunk. Tudjuk, hogy a Bizottság javaslatot kíván előterjeszteni a tőkemegfelelőségi irányelv módosítására. Gondosan meg fogjuk vizsgálni ezeket a javaslatokat, de nem hisszük, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy az Európai Unió megkapja a szükséges felügyeleti rendszert, kivéve, ha figyelembe vesszük mindazokat a javaslatokat, amelyeket már néhány hónapja előterjesztettek.

Ez érinti a felügyelő bizottságok helyzetét is – a három „3. szintű” bizottságot, ahogyan rendszerint hívjuk őket. Ennél a három 3. szintű bizottságnál szükségünk van jogalkotási javaslatra, amely szilárd jogalapot biztosít számukra, hogy eljárhassanak, és megerősíthessék képességeiket, többek között a többi felügyeleti hatósággal való párbeszédben, mert az a gondolat, hogy bevonjuk a többi felügyeleti hatóságot, a saját szilárd felügyeleti rendszerünk nélkül nem tűnik kifejezetten kielégítőnek számunkra.

Azt szeretnék, ha a Tanács és a Bizottság együttesen vizsgálná meg a beterjesztett javaslatokat, nem elfeledkezve természetesen az olasz pénzügyminiszter, Padoa-Schioppa úr által az ECOFIN Tanácsban decemberben benyújtott javaslatokról. Ugyanebben a szellemben itt is szeretnék proaktívabb módon gondolkozni szabályozási rendszerünk javításáról, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával.

Nem hisszük, hogy a vezető felügyelő gondolata kielégítő lenne valamennyi tagállam számára. Amit a Parlamentnek kérnie kell, az olyan megoldás, amely magában foglalja valamennyi tagállamot, és mindegyikük számára lehetővé teszi, hogy megnyugvással szemléljék a felügyeleti rendszert.

Mindezekkel kapcsolatban hálás lennék, ha ön, a Tanács hivatalban levő elnöke, és ön, biztos úr, megtennék megjegyzéseiket, figyelemmel arra, hogy nyilvánvalóan én csak azoknak a kérdéseknek adok hangot, amelyeket a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságban feltesznek, mivel a rendes jelentésről még nem tanácskoztunk.

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Szeretném hangsúlyozni a Tanács véleményét, miszerint a pénzügyi piacok jelenlegi helyzetére a kulcsfontosságú reakció a Tanács által a portugál elnökség alatt már elfogadott három munkaprogram következetes végrehajtása.

Talán emlékeznek rá, hogy tavaly októberben az ECOFIN Tanács elfogadott egy jelentést és néhány határozatot, amint arra Berès asszony szóbeli kérdése utalt. E határozatokhoz tartozik egy menetrend is.

Szeretnék rövid megjegyzést tenni az erőfeszítéseinkre irányadó elvekről. Az első útmutató a nemzetközi pénzügyi válságok során az együttműködés és az ügyek vitele javításának eljárásaira és elveire vonatkozik. Ezen a területen az egyik kulcsfontosságú cél az új egyetértési megállapodás véglegesítése és aláírása, amely közös elveket és útmutatásokat határoz meg az együttműködés megerősítésére a válságkezelés területén. Az elnökség várakozása szerint a megállapodás az ECOFIN Tanács informális ülése alatt véglegesíthető, ami a következő hónapban kerül megrendezésre. Szlovéniában.

A másik fő útmutató a pénzügyi stabilitás megerősítését célzó intézkedésekre irányuló munkában a válságok megelőzésének, kezelésének és megoldásának eszközeit illeti. Az október menetrend foglalkozik valamennyi felismert hiányossággal, különösen az állami támogatás szabályozásával, a garantált betétek rendszerével, a felszámolási eljárások szabályaival és a pénzátutalásokra vonatkozó korlátozásokkal, mindegyikkel nemzetközi léptékben.

Szeretném röviden érinteni a Lámfalussy-folyamat felülvizsgálata után meghozott határozatokat – amelyeket az ECOFIN Tanács decemberi ülése fogadott el – és az azokhoz mellékelt menetrendet. Bár bizonyos tekintetben ez az ügy kapcsolódik a pénzügyi stabilitás elérését célzó erőfeszítésekhez, a nemzetközi pénzügyi csoportok felügyeletéhez kapcsolódó hosszú távú kérdéseknek nem sok közük van a jelenlegi piaci helyzethez. Ezek elsősorban a nemzeti felügyeleti hatóságokat érintik, amelyeknek alkalmazkodniuk kell a folyamatosan fejlődő pénzpiacok feltételeihez.

Hangsúlyozni kívánom a Tanácsnak azt a véleményét, hogy fokoznunk kell a felügyeleti konvergenciát az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében. Itt mi főleg a felügyeleti gyakorlat konvergenciájával, és nem szükségszerűen a felügyeleti intézmények konvergenciájával foglalkozunk. Ami a gazdaságpolitikai szereplőinek a pénzpiacok jelenlegi helyzetére adott válaszát illeti, hadd fejtsem ki a Tanács meggyőződését, hogy a korrekcióért viselt elsődleges felelősség magáé az ágazaté. Jogalkotási kezdeményezésekhez akkor kell fordulnunk, ha az ágazat nem képes hatékony intézkedéseket elfogadni.

Az ECOFIN Tanács a pénzügyi stabilitás kérdését legutóbbi ülésén, március 4-én tárgyalta. E hét végén az Európai Tanács foglalkozik a problémával, és remélem, egyetért az eddigi előrehaladással. Az ECOFIN Tanács továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet. Már említettem az ECOFIN Tanács informális, Szlovéniában tartandó áprilisi ülését. Természetesen örömmel hallgatjuk meg az Európai Parlament javaslatait is.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
alelnök

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, a Berès asszony által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében feltett szóbeli kérdés lehetőséget ad nekem arra, hogy McCreevy úr és az egész Bizottság nevében tájékoztassam önöket a Lámfalussy-folyamat felülvizsgálat kapcsolatos, folyamatban lévő munkáról.

Tavaly egész évben a legmagasabb politikai szinten vizsgáltuk az európai felügyeleti modellt a pénzügyi szolgáltatások terén. Ezek a tárgyalások megmutatták, hogy a Lámfalussy-bizottság struktúrája alapján erőteljes politikai akarat van a jelenlegi felügyeleti architektúra megerősítésére. Tavaly az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt előterjesztette a jelenlegi folyamat működésére vonatkozó saját értékelését. Most eljött az idő a továbblépésre és a konkrét javaslatok benyújtására.

Ez következik az ECOFIN Tanács következtetéseiből és az azt kísérő útitervből, amelyeket tavaly decemberben fogadtak el. Ez az útiterv lefekteti, mit kell tenni még a Lámfalussy-folyamat javítása érdekében, és különösen a nemzeti felügyeleti hatóságok bizottságainak, az úgynevezett „harmadik szintű” bizottságoknak a javítása érdekében.

A Bizottság munkája a tavaly decemberben elfogadott útitervvel kapcsolatos megállapodást követően három fő területre összpontosul. Először is, a Bizottságot felkérték, hogy fontolja meg, miként lehetne a harmadik szintű bizottságok szerepét egyértelműbbé tenni és megerősíteni, és erre vonatkozóan határozzon meg konkrét választási lehetőségeket az ECOFIN Tanács jövő áprilisi ljubljanai informális ülésére.

Itt a fő cél meghatározni azt, hogy a harmadik szintű bizottságnak hogyan kellene hozzájárulnia a felügyeleti együttműködéshez, a felügyeleti konvergenciához, és esetleg a válságmegelőzéshez és a válságkezeléshez. Az informális ECOFIN egyébként megtárgyalja a határokon átnyúló intézmények válságkezelésére összpontosító munkacsoport munkáját is.

Másodszor, a Bizottság egyik munkacsoportjában folyik a munka a felügyeleti hatáskörök, a feladatok önkéntes delegálása, a felügyeleti együttműködés és információcsere felülvizsgálatával kapcsolatban is. Ezekkel a feladatokkal kapcsolatban együttműködünk a három harmadik szintű bizottsággal annak érdekében, hogy még az év vége előtt megszülessenek a kívánt eredmények. Tekintettel e felülvizsgálatok hatalmas terjedelmére, még mindig túl korán van azt előre jelezni, hogy ennek a munkának mi lesz a végeredménye.

Harmadszor, a Bizottság vizsgálja a harmadik szintű bizottságok tevékenységeihez való pénzügyi hozzájárulás lehetőségét is. Ez sürgető probléma, mivel ezek a bizottságok általában, de különösen az Európai Értékpapírpiaci Szabályozók Bizottsága (CESR) már elérte költségvetésének határait. A Bizottság stabil jogalkotási megoldást keres, amely biztosítaná az EU-finanszírozás folyamatosságát. Nézetünk szerint ezt a legjobban úgy lehet elérni, ha egyetértünk az EU-finanszírozás módjáról az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott határozatban.

Nincs időm, hogy a Parlament számára részletezzem az ECOFIN által tavaly decemberben elfogadott útiterv részleteit, de engedjenek meg nekem fél percet arra, hogy felolvassak a Bizottságnak megküldött kötelezettségvállalások közül néhányat. Mindannyian ezeken dolgozunk. 2008 áprilisára a Bizottságnak el kell készítenie egy értékelést arról, hogy miként lehet a bizottságok szerepét egyértelművé tenni, és meg kell fontolnia az összes lehetőséget e bizottságok munkája megerősítésének érdekében.

2008 közepére a harmadik szintű bizottságoknak első alkalommal kell átadniuk a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak munkaprogram-tervezeteiket, és ezután évente be kell számolniuk az elért haladásról. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia az útmutatások, ajánlások és szabványok nemzeti alkalmazása megerősítésének lehetőségét; chartáikba fel kell venniük a minősített többségi szavazás alkalmazásának lehetőségét a megfelelési vagy indokolási eljárással együtt; vizsgálniuk kell a felügyeleti kollégiumok működésére vonatkozó operatív útmutatások közös rendszere bevezetésének lehetőségét, és figyelemmel kell kísérniük a különféle felügyeleti kollégiumok gyakorlatának koherenciáját. A harmadik szintű bizottságoknak és a Bizottságnak szintén 2008 közepéig javaslatot kell tenniük az EU-ra kiterjedő egységes adatszolgáltatási előírások beszámolói formátumára és az adatszolgáltatási időpontokra vonatkozó ütemezésre is.

A Bizottság kötelezettséget vállalt arra is, hogy 2008 végére elkészíti a tagállamok között a szankcionálási hatáskörök koherenciájának, egyenértékűségének és tényleges alkalmazásának ágazatokon átnyúló leltárát. Szintén 2008 végéig a Bizottságnak meg kell fontolnia az EU költségvetése alapján történő pénzügyi támogatást, és amint már említettem, meg kell vizsgálnia az EU-finanszírozás lehetőségét az EU-költségvetés alapján az olyan eszközök fejlesztéséhez, amelyek segítenének a harmadik szintű bizottságoknak egy közös felügyeleti kultúra kiépítésében. A Bizottságnak és a bizottságoknak át kell tekinteniük a pénzügyi szolgáltatásokról szóló irányelveket, hogy azok tartalmazzanak rendelkezéseket, lehetővé téve a feladatok önkéntes delegálásának alkalmazását, elemezniük kell a kompetenciák önkéntes delegálásának lehetőségeit, és így tovább. Így sokat dolgozunk, és sokat kell dolgoznunk a következő hetekben és hónapokban is az év végéig.

Ugyanakkor azonban – az ECOFIN által 2007 októberében elfogadott útitervet követve – dolgozunk a pénzügyi zavarokon is. Az Európai Tanácsnak néhány nap múlva Brüsszelben történő megtárgyalásra már elküldtük a jelentést arról, miként dolgozunk ezen, a pénzügyi zavarok következményeivel való megbirkózást célzó útiterven. Ehhez a jelentéshez mi egy közleménnyel járultunk hozzá. A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság a napokban szintén benyújtotta saját jelentését az ECOFIN-nak. Mi mindkét jelentést megtárgyaltuk az ECOFIN szintjén, és ezek a jelentések jövő csütörtökön és pénteken az állam- és kormányfők tárgyalásainak napirendjén szerepelnek.

Ezeknek a jelentéseknek egyszerű üzenete van: ahhoz, hogy polgáraink és befektetőink aggályaira reagálni tudjunk, gyorsan és következetesen kell eljárnunk. A lehető legsürgősebben helyre kell állítanunk a bizalmat és a stabilitást, gondosan megfontolva valamennyi választási lehetőséget, összhangban a jobb szabályozás elveivel.

Úgy vélem, mindenki elismeri, hogy az ECOFIN által néhány hónapja elfogadott útiterv adja meg a helyes választ az azonosított problémákra. Az útiterv kötelezettségvállalásaival kapcsolatos munka folyamatban van. A következő hónapokban kulcsfontosságú, hogy betartsuk az időrendet, és demonstráljuk, hogy az EU hatékonyan reagál a válságra.

Szabályozási és felügyeleti keretünknek robosztusnak kell maradnia, és lépést kell tartania a piaci fejleményekkel. Bár a Bázel II. szabályait csak 2008. január 1-je óta hajtjuk végre teljes körűen, a tőkemegfelelőségről szóló irányelvben már további javításokat tervezünk. E munka jelentősége a közelmúlt zavarainak fényében megnőtt, és lehet, hogy a Bázel II.-nek egyéb olyan vonatkozásai is lesznek, amelyekkel az előttünk álló időben foglalkozni kell. Októberben szándékozunk elfogadni ezzel az irányelvvel kapcsolatban egy új javaslatot, hogy a Parlament és a Tanács megvitathassa azt az új irányelv 2009. áprilisi elfogadása előtt.

Mi igen nagyra értékeljük a Parlament részvételét mindezekben a vitákban. Szükségünk van a Parlament hozzájárulására, és nagyra értékeljük ezt a részvételt és ezt a hozzájárulást. Április 1-jén – a következő informális ECOFIN-ülés előtt néhány nappal –McCreevy úr ellátogat a Gazdasági és Monetáris Bizottságba. És amint tudják, a makropénzügyi stabilitás szempontjából én, mint a gazdasági és monetáris ügyek biztosa, mindig készen állok arra, hogy hozzájáruljak a Gazdasági és Monetáris Bizottságban és a Parlamentben folyó vitákhoz.

Végezetül, makropénzügyi kérdésekben igaz, hogy javítanunk kell a felügyeleti és szabályozási kereteken – ez teljesen igaz európai szinten és globális szinten egyaránt –, de nem fogunk tudni véget vetni ezeknek a buborékoknak, ennek a likviditásbőségnek, a pénzügyi stabilitás veszélyeztetésének, hacsak komolyan nem birkózunk meg a globális egyensúlytalanságokkal. Ezeknek az egyensúlytalanságoknak ez a valódi eredete. Nem tudjuk megoldani a jelenlegi vagy az előző problémákat, sőt, a globális gazdaság működése elleni következő kihívásokat sem, ha a még fennálló globális egyensúlytalanságokat nem oldjuk meg.

  Alexander Radwan, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, 1999-ben mi kezdeményeztük az egységes európai pénzpiaci projektet, és azóta is folytatjuk a munkát. Rajta vagyunk a sikerhez vezető úton.

Most azt kell látnunk, hogy a piaci fejlemények nem előzik meg a politikai fejleményeket. A Lámfalussy-folyamat ebbe az irányba tett lépés volt. A harmadik szint módot adhat arra, hogy az európai felügyeleti hatóságok egy lépéssel közelebb kerüljenek egymáshoz. Én azonban tartom magam ahhoz, amit Almunia biztos mondott, nevezetesen: cselekedjünk gyorsan és hatékonyan.

Most éljük meg a másodlagos jelzálogpiaci válságot vagy zavart. Az amerikaiak – függetlenül attól, hogy a SEC vagy a Fehér Ház politikusai, vagy a New York-i vagy washingtoni államügyészség munkatársai – már régóta készítik a vonatkozó összegzéseket, és azon gondolkoznak, hogy milyen intézkedésekre van szükség. Miközben az európai pénzügyminiszterek még mindig azon elmélkednek, hogy milyen irányba mozduljanak el.

A pénzügyminiszterek elutasítják az európai felügyeleti struktúra szorgalmazását, így én itt nem beszélek európai felügyeleti hatóságról. Amiért azonban a pénzügyminisztereknek már felelniük kell – és itt kifejezetten a tanácshoz folyamodom –, az az, hogy Európa nincs jelen a probléma megoldására irányuló nemzetközi tárgyalásokon. Végső soron megint ott találjuk magunkat, hogy egyszerűen elfogadjuk más nemzetek, például az Egyesült Államok szabályait.

Szeretném önöket emlékeztetni a Katiforis-jelentésre. A Parmalat- és az Enron-ügy után 2003-2006-ban kértük a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szólaljanak meg a minősítő ügynökségekkel kapcsolatban. A Bizottság valóban mindent elemez Európában, de amikor válság merül fel, semmilyen elemzés nincsen. Például a fedezeti alapok tárgyában az Európai Unióban semmiféle elemzés nincs. Tehát sürgető a felhívásom: vessék le a letargiájukat, hagyják maguk mögött nemzeti önzésüket, és dolgozzanak azon, hogy az európai pénzpiac sikertörténetté váljon nemcsak Európában, hanem úgy is, hogy ami kiállta a próbát itt, szabállyá váljon az egész világon!

  Ieke van den Burg, a PSE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, először is hadd tegyek két előzetes megjegyzést. Az egyik az, hogy szívesen megvitattam volna ezeket a globális egyensúlytalanságokat és a monetáris intervenciót stb. Almunia úrral, de majd megtesszük Trichet úrral egy másik konfigurációban.

Amit itt hangsúlyozni szeretnék, hogy ha nem lenne ez az EKB-struktúra, az európai bankoknak ez a rendszere, ami a jelenlegi zavarba beavatkozott, sokkal rosszabbul állnánk. Úgy vélem, hogy ez az egyensúly létezik a monetáris politikában – megvolt ez a típusú európai szintű tevékenység, de ez nincs meg a felügyeleti vonatkozásokban. Erre szükség van az ex ante prevencióhoz a kizárólagosan intervenciós intézkedések helyett.

Második előzetes megjegyzésem Charlie McCreevy távollétére vonatkozik. Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy ő ezt nem akarja megtárgyalni velünk. Lehet, hogy személyes jövőjén dolgozik, de azt mondanám, hogy a 2009. évi Bizottság esetében érdemes lenne megfontolni egy külön pénzpiaci biztos beállítását, aki kizárólag erre koncentrálna, mert úgy vélem, hogy Európa és az Európai Bizottság számára ez egy valóban nagy téma.

Most pedig a felügyelet kérdéséről – az ön által leírt útitervről –; nem hinném, hogy nem értenénk egyet az intézkedésekkel kapcsolatban, de én elvártam volna – és ezt nagyon világosan elmondtam a novemberben megtartott éves közös értekezleten is a harmadik szintű bizottságban –, hogy ezeknek az intézkedéseknek a Bizottság jogalkotási intézkedésre irányuló egyértelmű javaslata elemeinek kellettek volna lenniük. A Bizottságnak van kezdeményezési joga, ők nyújthatnak be javaslatokat, és mi gyorsan és következetesen cselekedhettünk volna, ha lett volna konkrét javaslat. Mert hogy most ezek közül az intézkedések közül sok csak önkéntes: kérések bizottságokhoz, amelyek nem rendelkeznek valódi hatáskörrel, mandátummal, kompetenciával és eszközökkel ahhoz, amit szeretnénk, hogy megtegyenek, mert nemzeti keretekben szervezettek, és nincs európai mandátumuk. E tekintetben ez lehetett volna az Európai Bizottság javaslatának tárgya.

Miért ilyen lassú a Bizottság, ha cselekedni kell? Azt hiszem, ennek egyik oka az, hogy azt akarják, hogy ezek a harmadik szintű bizottságok csak tanácsadói szerepkörben járjanak el, és ne ők legyenek az európai felügyelet központi eszközei. Azt hiszem, ez olyasmi, amit szintén el kell ismernünk: hogy ők ezt a fontos szerepet töltik be, és nekünk szükségünk van egy valódi, független felügyeleti struktúrára, amely meg tud birkózni ezekkel a témákkal, hasonlóan az Európai Központi Bankhoz. Ne csak a Bizottság – mint Versenypolitikai Főigazgatóság – foglalkozzon vele, mert a Bizottság túlságosan gyenge e tekintetben.

Ami a Tanácsot illeti, őszintén remélem, hogy önök érzékelik az ügy sürgető voltát, és megtárgyalják a felügyelet architektúrájával kapcsolatos további intézkedéseket.

  Josu Ortuondo Larrea, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök asszony, biztos úr, miniszter úr, a dinamikus és egészséges pénzügyi ágazat kulcsfontosságú az európai gazdaság stabilitása és a globális versenyképessége szempontjából. Ez létfontosságú mind a fogyasztók, mind a vállalatok számára.

Erre figyelemmel mindannyian egyetértünk, szükséges, hogy a pénzintézeteket jól irányítsák és felügyeljék. 2001-ben ezért indítottuk el az úgynevezett Lámfalussy-folyamatot, amelynek célja az volt, hogy hatékony mechanizmust hozzunk létre, amely elősegíti a különféle tagállamok és partnerek felügyeleti gyakorlata és pénzügyi szabályozása közötti konvergenciát. Most a Bizottság arra kér bennünket, hogy hagyjunk jóvá egy sor új kezdeményezést jogszabály elfogadásról, a felügyelet konvergenciájáról és a különféle tagállamokban a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés megerősítéséről.

Mi mindezzel egyetértünk, mert szükség van az erős és egészséges pénzügyi ágazatra, amely képes a gazdaság támogatására a nemzetközi pénzpiacok zavaraival szemben, de mi ennél többet akarunk. Azt akarjuk, hogy vizsgálják meg a megtakarításokról szóló irányelvet, amely 2005 óta van hatályban, hogy véget lehessen vetni az olyan botrányoknak, mint például a liechtensteini, amely úgy tűnik, adóelkerülőket takar.

Ne legyenek olyan tagállamok, kapcsolt területek vagy az európai gazdasági területhez tartozó országok, amelyek a banktitok védelme alatt nem cserélnek információt az ugyanazon gazdasági tér más tagállamai lakosainak kifizetett kamatokról.

A szabad verseny tiltja az állami támogatást, mint a magángazdaság segítésének módját; és a megtakarítások adóztatása nem lehet az egyenlő verseny torzításának kapuja. A játékszabályoknak mindenki számára ugyanazoknak kell lenniük, és ezért gyökerestől ki kell irtanunk az adóparadicsomokat, mivel azok egyszerre versenyellenesek és társadalomellenesek.

  Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Elnök asszony, két perc nem elegendő ahhoz, hogy minden pontot érintsek. Így nagyon rövid leszek. Sok mindennel egyetértek, amit kollégáim említettek, különösen azzal, amit van den Burg mondott a Bizottság húzódozásáról azzal kapcsolatban, hogy a harmadik szintű bizottságok nagyobb szerepet kapjanak.

Azt hiszem, természetes, hogy a harmadik szintű bizottságoknak két különböző szerepük van. Ezek sikeresnek bizonyultak az új irányelvekkel kapcsolatos tanácsadásban. A tanácsadói szerepet jól töltötték be, de még nem találtunk módot arra, hogy valódi konvergenciát érjünk el Európában. Valós az aszimmetria az európai konvergencia és a nemzeti elszámoltathatóság között. Bár teljes szívünkből támogatjuk az ECOFIN javaslatait, az útitervet és mindent, amit előállítottak, kétségeink vannak a tekintetben, hogy ezek megoldást adnak-e az európai problémákra. Valóban lehetséges teljes körűen integrált irányítást elérni a jelenlegi felügyeleti rendszerrel? Nem hiszem. Azt is gondoljuk, hogy a CRD felügyeleti modelljének konszolidálásához sokkal nagyobb léptékű javításokra van szükség, mint amiket az útiterv bemutat. Nem elég a jó delegációs hatáskör és a jó információs előírások a fogadó ország felügyeletével kapcsolatos kérdések megoldására. A harmadik szintű bizottságoknak határozottabb hatásköröket kell adnunk. Nagyobb mértékben kell őket függetlenítenünk a Bizottságtól, hogy ők váljanak az új európai hálózatalapú felügyeleti rendszer magjává.

Végül felvetném azt a kérdést, amellyel kollégám, Radwan úr is foglalkozott, ami az Egyesült Államok konvergenciájához és ennek globális következményeihez kapcsolódik. Azt hiszem, mi itt Európában időt veszítünk. Ha nem sikerül sürgősen összeszednünk magunkat, akkor nemzetközi kollégáink nem tudnak bennünket komolyan venni. Bár a pénzügyi szolgáltatásokról szóló párbeszéd jól fejlődik, tovább kell javítanunk a konvergencia felé vezető utat, hogy megmutathassuk az amerikaiaknak, hogy van egyenértékű rendszerünk, és támaszkodhatunk a kölcsönös elismerésre, sőt, a helyettesített megfelelőségre is. Nagyon fontos, hogy foglalkozzunk ezzel a globális vonatkozással.

  Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök asszony, a közelmúlt pénzpiaci zavarai rámutattak arra, hogy az a trend, ami nagyobb hatékonyságot eredményezett, nagyobb kockázatokat is jelenthet a pénzügyi rendszer és a reálgazdaság stabilitását is érintve. A 2007-re tervezett felülvizsgálat így sürgetőbbé vált, és nagyobb politikai relevanciára tett szert. Ma Európától azt kérik, hogy gondos és hatékony válaszokat adjon, amelyek megfelelnek a piacok növekvő komplexitásának.

Az is ismert, hogy lehetséges az előrelépés a Lámfalussy-módszer központi architektúrájának módosítása nélkül, de amint több képviselőtársam is elmondta, a javítás egyik legnyilvánvalóbb és sürgető eszköze a nemzeti szabályozó és felügyeleti hatóságok közötti erőteljesebb és hatékonyabb koordináció a harmadik szinten, a fokozott hatékonyságon, a kibővített hatáskörökön és kompetencián, a nyugtalan helyzetek és válságok kezelési mechanizmusainak megerősítésén és az elvek és a gyakorlat következetességének biztosításán keresztül.

Az ilyen összehangolás bonyolult, és spontán módon nem jön létre: konkrét, kompetens kezdeményezéseket igényel a Bizottság részéről, válaszul a ma itt igen helyesen megemlített parlamenti ajánlásokra, amelyek különféle alkalmakkor születtek, és az ECOFIN Tanács ajánlásaira, amelyeket az útiterv fektet le, és itt ma bőségesen idéztek.

Az Európai Tanács következő ülésének közeledtével meglepő a Bizottság által tervezett kezdeményezések átláthatóságának látszólagos hiánya. McCreevy biztos távolléte még meglepőbb, amikor a Parlament kifejezetten kérte őt, hogy adjon tájékoztatást a munka előrehaladtáról.

Végezetül, köszönetet szeretnék mondani Almunia biztosnak, hogy rendelkezésünkre állt, bár még mindig úgy gondolom, hogy szükség van egyértelműsítő vitára a felelős biztossal, összhangban a téma konkrét és technikai jellegével és a Bizottságnak a konkrét kezdeményezésre irányuló javaslattételi kötelezettségével.

  Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Elnök asszony, a Lámfalussy-folyamatot azért hoztuk létre, hogy a közösségi pénzügyi jogalkotás gyorsan és rugalmasan reagálhasson a piaci fejleményekre, valamint azért, hogy bátorítsa a felügyeleti gyakorlatok konvergenciáját. Tevékenységei mind a négy szinten lehetővé tették az intézmények és az Európai Unió felügyeleti hatóságai cselekedeteinek jobb koordinációját.

Ennél tovább kell lépnünk.

Hogy legitimitása, minősége és koherenciája fokozódjon, továbbra is meg kell erősítenünk a jobb szabályozás és a demokratikus felügyelet elveit, javítanunk kell szintjeinek integrációját, és az arbitrázs elkerülése érdekében elő kell segítenünk a nagyobb ágazatközi konvergenciát. Az európai perspektíva és az új lépések alapvető fontosságúak ahhoz, hogy reagálhassunk ezekre a szükségletekre, és különösen, hogy megfelelően kezelhessük a határokon átnyúló csoportok felügyeletét, és előbbre léphessünk a nemzetközi válságok megelőzésével és kezelésével.

  Harald Ettl (PSE). – (DE) Elnök asszony, amikor szabályozási konvergenciát alakítunk ki, a válságkezelésen keresztül történő pénzügyi stabilitásnak kell lennie a normának. Arról van szó, hogy le kell vonni a pénzügyi válságok és az ellenőrizetlenné váló, a megfelelő makrogazdasággal már össze nem egyeztethető pénzügyi ágazati fejlemények tanulságait. Ez azt jelenti, hogy még 2008-ban létre kell hozni a Lámfalussy-folyamat fenntartható bázisát. A piaci szereplők szükségletei rugalmas szabályozási eljárást követelnek. Itt annak kell lennie a követelménynek, hogy a felügyeleti intézkedésről parlamenti ellenőrzés rendelkezzen, és a Parlament jogai védelemben részesüljenek. Nincs átlátható ellenőrzés parlamentarizmus nélkül.

Az utunk az európai felügyeleti hatóságok rendszerébe a vezető felügyelőn keresztül vezet. Csak a felügyeleti hatóságok európai rendszerében lehet egyensúlyt találni az európai pénzügyi központok között, figyelembe véve valamennyi politikai és gazdasági érdeket. A közbülső fázisokban a Bizottságnak nemcsak a moderátornak, hanem szereplőnek is kell lennie.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, a Lámfalussy-folyamat dicséretesen átvezetett bennünket az évek során a pénzügyi mechanizmusoknak ehhez a konkrét fókuszpontjához. Ugyanakkor az Alkotmányról folytatott szokásos tárgyalások keretében újra és újra megkíséreltük a demokratikus jogalkotást ott is működésben tartani, ahol az európai intézményekből delegált jogalkotásról van szó. Mindkét esetben ugyanazzal a problémával szembesülünk, nevezetesen, hogy egyrészt biztosíthassuk az átláthatóság minimumát, másrészről a Parlament kellő módon részt vegyen ennek ellenőrzésében.

Vannak-e gyakorlati erőfeszítések annak érdekében, hogy egymáshoz közelebb vonjuk az általános vitákat a komitológiai eljárás és különösen a Lámfalussy-folyamat összefüggésében, hogy a későbbiekben ne legyen ilyen sok folyamat, és ezáltal ne vegyék el tőlünk az átláthatóság egy újabb komponensét?

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök asszony, megpróbálok nagyon rövid lenni, de néhány rövid megjegyzést kívánok tenni az itt elhangzott beszédekre.

Először is, egyértelmű, hogy aszimmetria van a felügyeleti hatóságok nemzeti struktúrája, a pénzügyi felügyeleti struktúrák és a szupranacionális intézmények növekvő fontossága és a pénzpiacok és pénzügyi tevékenység globális, és nem csak európai dimenziója között. Ez az aszimmetria feszültségeket okoz, és választ követel az európai intézményektől, a Bizottságoktól és a Tanácstól és a Parlamenttől egyaránt. Ezzel kapcsolatban nem fogunk vitatkozni, mert azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk.

Másodszor, nem igazán értek egyet néhány beszéddel, amely azt sugallta, hogy az Egyesült Államok felügyeleti struktúrái és a pénzügyi rendszer eseményeire való reagálási készsége felülmúlja azt, amivel mi itt Európában rendelkezünk. Én őszintén hiszem, hogy a tények nem ezt mutatják, sőt, vannak érvek az európai szabályozási és felügyeleti struktúrák és a pénzügyi piacok európai működési módja mellett területek egész során, összehasonlítva azzal, ami az Egyesült Államokban történik.

Harmadszor, a Lámfalussy-féle harmadik szintű bizottságok rendkívül fontosak. A három harmadik szintű bizottság közül kettő, a bankfelügyeleti és a biztosítási és foglalkoztatói nyugdíj-bizottság csak 2005-ben jött létre, bár a Lámfalussy-folyamat 1999-ben elindult. Be kell hoznunk az elvesztegetett időt, de nagyon sok időt pazaroltak el, még mielőtt ez a bizottság hivatalba lépett.

Negyedszer, hogyan menjünk tovább? Néhány beszédből úgy tűnik hogy önök közül néhányan úgy vélik, a Bizottság felelős annak a döntésnek a meghozataláért, hogy a megfelelő ütemben haladjunk előre. Nem kívánom elrejteni a Bizottság felelősségét, mert rendelkezik vele, mint ahogyan a Parlamentnek és a Tanácsnak, és természetesen a tagállamoknak is van felelőssége.

A közelmúltban az ECOFIN-ban és az Eurogroupban a felügyelet és a szabályozás terén bekövetkező fejleményekről folytatott vitákban, azokban a vitákban, hogy miként kezeljük a pénzpiacok zavarait, és miként reagáljunk a bizonytalanságra, a bizalomhiányra és a rendszerben látott hiányosságokra, a tapasztalataim, amelyeket most megosztok önökkel, és önök akár hiszik, akár nem, szóval a tapasztalataim azt mutatják, hogy az előrehaladás legnagyobb akadálya néhány tagállam álláspontja. Nem olyan tagállamokról van szó azonban, amelyek ne szenvednének a pénzügyi zavarok következményeitől.

Nagyon sok munkát kell még elvégezni. Én megértem, hogy a Parlament gyorsabb munkát akar, de úgy vélem, hogy a Parlament ugyanazzal az információval rendelkezik, mint a Bizottság és a Tanács, és ezért tudja, hogy nagyon sok munkát végzünk különféle irányokban egyszerre. Olyan helyzetben vagyunk, amelyben az improvizáció általában hibákhoz vezet, s amelyben ha megpróbálunk dolgokat megcsinálni még mielőtt tudnánk, hogy mit kell tennünk, az általában kontraproduktív. Vannak európai és Egyesült Államok-beli tapasztalatok a korábbi felügyeleti problémákkal és a korábbi szabályozási problémákkal, korábbi pénzügyi problémákkal kapcsolatban, amelyek azt mutatják, hogy jobb várni néhány hónapot, és helyesen cselekedni, mint felgyorsítani a lehetséges választ, és ezzel súlyosbítani a megoldani kívánt problémákat.

Egy utolsó szempont: a Bizottság rendelkezik a jogalkotás kezdeményezésének jogával az Európai Unióban. A Bizottság sohasem fogja feladni ezt a kezdeményezési jogát, sohasem fogja ezt a jogát átadni a Lámfalussy-bizottságoknak. Figyelembe veszi őket, de sohasem fogja még csak megfontolni sem, hogy a Bizottság kezdeményezési jogát átadják a Lámfalussy-bizottságoknak, és nem hinném, hogy a Parlament vagy a Tanács ezt gondolná. Ami igaz, amint elmondtam, hogy mindannyian – a Bizottsággal kezdve – úgy gondoljuk, hogy a harmadik szintű Lámfalussy-bizottságok közötti koordináció, az a képesség, hogy kritériumokat és határozatokat a többségi szavazás rendszerében fogadjanak el, az a képesség, hogy majdnem kötelező határozatokkal reagáljunk, egyre nyilvánvalóbb és egyre szükségesebb, tekintettel azoknak a feladatoknak a rendkívüli fontosságára, amelyeket ezeknek a bizottságoknak kell elvégezniük. Ez azonban nem vezethet idáig, hogy összekeverjük őket az európai jogalkotási kezdeményezés jogának birtokosaival.

  Elnök. − A vitát lezárom.