Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2008. március 11., Kedd - Strasbourg HL kiadás

19. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)
Jegyzőkönyv
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0013/2008).

Nagyon sajnálom azokat a kollégákat, akik vártak ennek a kezdetére, és egyértelműen meg kell vizsgálnunk, hogy miért késlekedtünk ennyit a kezdéssel a mai napon.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, ügyrendi kérdés. A parlamenti honlap Szóbeli kérdések oldala szerint az én kérdésem a harmadik volt a listán. A kérdést Mandelson biztosnak kellett volna megválaszolnia, mivel a címben egyértelműen szerepel, hogy „WTO-tárgyalások”, és Mandelson úr vezeti ezeket a tárgyalásokat a mi nevünkben. Most azonban azt látom, hogy a kérdésemet a 3. szakaszba helyezték, ami azt jelenti, hogy Mandelson biztos nem fog rá szóbeli választ adni. Azt kérdezem, hogy ő megtagadja-e a Ház előtti elszámolást a WTO-tárgyalásokkal kapcsolatban.

Mi értelme van kérdést benyújtani egy biztoshoz, aki jelen van az adott napon, ha a biztos nem hajlandó a kérdésre választ adni?

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A Bizottság dönti el, hogy melyik kérdésre ki ad választ.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, éppen ez a probléma, mert a WTO-tárgyalásokkal kapcsolatos kérdést egyértelműen Mandelson biztosnak szántam. Ő az a biztos, aki ezeket a tárgyalásokat vezeti, ő ma itt van, és megtagadja a kérdés megválaszolását.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Harkin asszony, álláspontját tudomásul vettük, és megtesszük, amit tehetünk.

A következő kérdéseket címezték a Bizottsághoz.

Első rész

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 32. kérdés Stavros Arnaoutakistól (H-0075/08).

Tárgy: A nemzetközi hitelválság vállalkozásokra gyakorolt negatív hatása

A jelenlegi nemzetközi hitelválság, amely recesszióba taszítja az Egyesült Államok gazdaságát, az egész világon lelassítja a növekedés ütemét. Az európai gazdaságra és vállalkozásokra gyakorolt hatásai lényegesek. A nem EU-országokból származó import növekedése már most figyelemre méltó nyomást gyakorol görög és más európai vállalatokra; az ilyen országokból származó olcsóbb termékek piaci térnyerése állandó. Ugyanakkor erre az évre az előrejelzések szerint az európai export csökken.

Milyen intézkedéseket hoz a Bizottság, hogy hatékony támogatást nyújtson az európai vállalatoknak e válság túlélésére, illetve azért, hogy kereskedelmileg versenyképesebbek legyenek nemzetközi szinten? Milyen kereskedelmi ágazatokat és milyen európai termékeket tekint a leginkább sebezhetőnek? Melyeket kell prioritásként védelemben részesíteni, és ez hogyan érhető el?

 
  
MPphoto
 
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök asszony, Arnaoutakis asszony kérdésére válaszul először azt kell mondanom, hogy a globális gazdaság a lassulás folyamatában van; hogy éghajlati terminológiával éljek, lehűl.

A pénzügyi zavarok folytatódnak; az Egyesült Államok gazdasági kifejezett lassulóban van – néhányan úgy vélik, hogy a recesszió szélén. A nyersanyagárak, nemcsak az olaj, hanem más nyersanyagok árai is egyre nőnek, és mindennek negatív hatása van a növekedésre, bár a globális gazdaság növekedése még mindig lényeges.

Az európai gazdaság viszonylag jól kezeli ezeket a nehézségeket. Legutóbbi előrejelzéseinkben, amelyeket február 21-én mutattak be, az Európai Unió idei növekedési rátáját 2%-ra, az euróövezet növekedési rátáját 1,8%-ra becsültük. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a tényezőknek van hatásuk az európai gazdaságra, de ennek a mértékét nem szabad eltúlozni.

Ami a külkereskedelmet illeti, az Eurostat által publikált legutóbbi adatok azt mutatják, hogy 2007-re a kezdeti becslések a 27-ek Európai Uniójában a kereskedelmi hiányt 185 000 millió euróra teszik, ami lényeges, de mindenképpen alacsonyabb, mint az ipari országok sok más területén, és közben az euróövezet kereskedelmi többlete 28 300 millió euró.

Így ebben a súlyos egyensúlytalanságokkal jellemezhető globális gazdaságban a mi külkereskedelmi szektorunk általánosságban véve kiegyensúlyozott, és nemcsak az, hanem az államháztartások is alapvetően egyensúlyban vannak.

Harmadszor, a globális gazdasági válság megoldásának legjobb módja azoknak a strukturális reformoknak és makrogazdasági politikáknak a fenntartása, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy államháztartásaink visszakerüljenek a helyes vágányra, hogy javíthassuk gazdaságaink stabilitását, növekedési képességünket, és hogy a korábbiaknál jobb helyzetből szálljunk szembe a pénzügyi zavarokkal.

Negyedszer, a pénzügyi zavarok következményeként vannak konkrét megoldandó problémák. Ezeket az előző vita során megtárgyaltuk, így ezeket nem fogom megismételni. Emlékeztetem azonban a képviselő urat és a Házat, hogy októberben az ECOFIN Tanács elfogadta azokat az útiterveket, amelyek leszögezik, hogy miként reagáljunk ezekre a pénzügyi zavarokra.

Ötödször, ugyancsak emlékeztetném a képviselő urat és a Parlamentet, hogy 2006 októberében elfogadtuk az EU külgazdasági intézkedési stratégiáját, a Globális Európa programot, ami külső versenyképességünk javítása érdekében új európai kereskedelempolitikát hoz létre a piaci hozzáféréshez, a szellemi tulajdonjogok védelméhez, a nyílt külföldi közbeszerzésekhez, a kereskedelmi védelmi instrumentumokhoz, a Kereskedelmi Világszervezet összefüggésében a nemcsak multilaterális megállapodások politikájához, hanem a Dohai Forduló multilaterális tárgyalásai során az előrehaladásra irányuló erőfeszítéseket kiegészítő bilaterális kereskedelmi megállapodások új generációjához is kapcsolódó stratégiákkal.

E válasz befejezéseként szeretném elmondani, hogy a tények, különösen az európai gazdaságokra vonatkozóan azt mutatják, hogy a piaci integráció, a globalizáció és a kereskedelem liberalizálása jótékonyan hat gazdaságainkra, és sokkal több hasznot hoz, mint amennyi hátrányt vagy problémát okoz. A globalizáció és európai összefüggésben az egységes piac versenyképességünk javításának alapvető eszközei, és európaiként nagyon jól tudjuk, valószínűleg jobban, mint bárki más a világon, hogy a protekcionizmus nem megoldás.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Arnaoutakis (PSE). (EL) Elnök asszony, biztos úr, szeretném megkérdezni önt, hogy a Bizottság végzett-e bármiféle értékelést arról, hogy ez a nemzetközi hitelválság hogyan fog érinteni olyan ágazatokat, mint a turizmus és a szállítás, amelyek az én hazám, Görögország esetében a GDP 21%-át képviselik? Milyen intézkedéseket kíván a Bizottság hozni?

 
  
MPphoto
 
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Nem tudok adni önnek olyan konkrét és részletes számításokat, mint amilyeneket kér. Nagyon is lehetséges, hogy a görög hatóságok készítették ezeket a becsléseket. Mi elkészítettük a pénzügyi zavarok és a gazdaságilag nagyobb kihívást jelentő nemzetközi légkör európai gazdaságokra gyakorolt hatásának becslését a februári aktualizált előrejelzéseinkben, és úgy találtuk, hogy a növekedés öt tizeddel lesz kisebb az Európai Unió egészében, az euróövezetben pedig négy tizeddel, mint a 2007 novemberében ismertetett előrejelzéseink szerint. Alapvetően az olajárak, a nyersanyagárak és különösen az élelmiszeripari nyersanyagárak növekedésének sokkja következtében az infláció is emelkedik fél százalékponttal.

Eddig az exportra gyakorolt hatás nagyon kicsiny, mondhatnánk, hogy eddig még nem is éreztük meg igazán, de amint már számos alkalommal elmondtuk, különösen a közelmúltban, amikor a devizapiacok rendkívül változékonyak voltak, úgy érezzük, hogy a devizaárfolyamok változásai és változékonysága, ahogy azok ránk, európaiakra hatnak, már elérik azokat a határokat, amelyek súlyosan nyugtalanítanak bennünket, és emlékeztetnünk kell a globális gazdaság összes többi szereplőjét, hogy a túlzott volatilitás a devizapiacokon nem kívánatos, mert annak negatív követelményei vannak a növekedésre és a gazdasági tevékenységre mindenki tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A vállalkozásokra nemcsak a nemzetközi válságok hatnak, hanem – amint éppen most a biztos említette – a devizaárfolyamok is. Az erős devizával rendelkező ország küzdhet a versenytársakkal a nemzetközi piacokon. Jelenleg az euró olyan erős, hogy a vállalkozások panaszkodni kezdtek, hogy az export már nem nyereséges.

Lehetne bármilyen intézkedéssel enyhíteni ezen a problémán? Néhány ország megkísérli devizáját leértékelni, hogy a külföldi értékesítésből nyereséghez jusson.

 
  
MPphoto
 
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Amint a tiszteletre méltó képviselő tudja, az országok óriási többségében, és különösen a fejlettebb ipari gazdaságokban, a devizapiacokat rugalmas árfolyamok irányítják. Az árfolyamokat bármely időpontban a kereslet-kínálat törvénye határozza meg.

Valamennyi, a globális gazdaság részét képező szereplő és különösen a devizapiacok számára az lenne a kívánatos, ha betartanák azokat az iránymutatásokat, amelyekről a G7-ben, a Nemzetközi Valutaalapban és az egy évvel ezelőtt lezajlott multilaterális konzultációkban megállapodtunk annak érdekében, hogy a gazdaság globális egyensúlytalanságait megpróbáljuk kezelni. E multilaterális konzultáció egyik következtetése arra vonatkozott, hogy szabadságot kell adni a devizapiacoknak arra, hogy tükrözzék az egyes gazdaságok fundamentális mutatóit, mert ez a legjobb módja annak, hogy az árfolyamok ne legyenek kollektívan hátrányosak a szereplők, a nemzetközi pénzpiacok résztvevői számára.

Eddig, ha megnézzük az Eurostat 2007-re kiadott adatait az euróövezetre nézve, ezek a február 15-én kiadott, 2007-re vonatkozó első Eurostat-adatok, az euróövezet országainak – 13 országról van szó – tavalyi exportja 8%-kal, míg az import 6%-kal nőtt. Ugyanakkor azonban igaz, hogy az árfolyamváltozások bennünket is nyugtalanítanak, és különösen nyugtalanítanak az elmúlt hetek változásai.

Ezt mi, az Eurogroup elnöke, az Európai Központi Bank elnöke és a gazdasági és pénzügyi biztosként én mondjuk, az Eurogroup múlt heti utolsó értekezlete eredményeként.

Tudomásul vesszük az Egyesült Államok hatóságainak akaratát, amelyet még mindig nyilvánosan ismételgetnek, hogy erős devizát kívánnak fenntartani. Tudomásul vesszük az olyan országok hatóságainak bejelentéseit és szándéknyilatkozatait, mint Kína és a feltörekvő ázsiai gazdaságokéit, amelyek azt mondják, tudják, hogy szükség van arra, hogy fokozatosan nagyobb rugalmasságot vezessünk be az árfolyamok kezelésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Miközben Figel biztos úr átveszi a helyét a következő kérdéshez, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy visszatérjek Harkin asszony korábbi ügyrendi kérdésére. Én kivizsgáltattam a kérdést, és első pontként azt mondanám, hogy most a kérdések órájában a Bizottsághoz intézett kérdésekkel, és nem egy konkrét biztoshoz intézett kérdéssel foglalkozunk.

A Bizottság megvizsgálta az ön által felvetett kérdést, és konzultált a Kereskedelmi, illetve a Mezőgazdasági Főigazgatósággal, és attól félek, hogy az ő értékelésük szerint az ön kérdése Fischer Boel biztos asszony kompetenciájába tartozik. Erről nem tudok vitát nyitni, de átadom önnek ezt az információt, hogy megismerhesse az indokolást.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 33. kérdés Manolis Mavrommatistól (H-0086/08).

Tárgy: Zeneszámok törvényes letöltése az internetről

2008. január 28-án a három legnagyobb lemeztársaság (az EMI, a Universal Music és a Warner Music) megállapodást kötött arról, hogy a Qtrax honlapján 25 millió dalt bocsátanak a felhasználók rendelkezésére ingyenes letöltésre. A letöltés közben azonban a felhasználóknak nézniük kell a honlap reklámjait. Ez a honlap Európa és az Egyesült Államok lakosainak áll rendelkezésre, és becslések szerint a honlap létrehozóinak a befektetése hamarosan megtérül.

Mivel az online zenei szolgáltatásokra nincs EU-jogi keret – mivel a közelmúltban tett ajánlást követően a Bizottságnak nem áll szándékában javaslatot tenni a jogilag kötelező keretre –, és ezt a megállapodást nagyrészt azért kötötték, hogy az illegális letöltésekkel érintett lemeztársaságok jogait és nyereségét védjék, ebben a keretben miként védik a művészek jogait?

Tekintettel arra, hogy ez a honlap az európai polgárokat is célozza, nem gondolja a Bizottság, hogy a zenei szolgáltatások területén lévő versenyt ez aláássa, mivel a megállapodás csak három lemeztársaságot érint, amelyek ingyenesen bocsátják zeneszámaikat rendelkezésre az interneten, és élvezik az ugyanezen honlap reklámjából származó nyereséget?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a bizottság tagja. − Bizonyos vagyok benne, hogy Mavrommatis úr emlékszik arra, hogy a Qtrax a közelmúltban új megállapodást jelentett be több nagy lemezgyártó céggel, hogy felkínálják az első ingyenes és törvényes reklámmal támogatott egyenrangú szolgáltatást honlapjukon a nagyobb lemezgyártó cégeknek. Ez a januári MIDEM-konferencián történt Cannes-ban.

Úgy tűnik azonban, hogy nincs olyan megállapodás, amely lehetővé tenné zenei katalógusaik ingyenes letöltését. Sőt, a Qtrax bejelentésére reagálva a négy nagy társaság nyilvánosan kijelentette, hogy semmilyen megállapodás nem végleges még, bár a tárgyalások folytatódnak. Ebben a fázisban még bizonytalan, hogy a Qtrax végül is hány megállapodást ír alá a fő lemezgyártókkal, és hogy mi lesz ezeknek a megállapodásoknak a tartalma és hatóköre. Ezért még túlságosan korai bármiféle előzetes értékelést készíteni az online zenei ágazat versenyére gyakorolt hatásról.

Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen szolgáltatást nemcsak a lemezgyártó cégeknek kell engedélyezniük, hanem a szerzőknek is, akik a zenét írták, illetve komponálták, természetesen a megállapodás részeseinek kell lenniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). (EL) Elnök asszony, biztos úr, amint kérdésemben elmondtam, három társaság nyereségre tesz szert. Ismételten kérdezem, biztos úr, a többi, védelemben nem részesülő társaságnak be kell zárnia? Védtelenül hagyva sok ezernyi művész jogait éppen akkor, amikor az online zenei szolgáltatások folyamatos térnyerésének vagyunk tanúi? Vagy higgyek McCreevy úrnak, aki azt mondta nekünk, hogy 2010-ben egy ilyen irányelvet terjesztenek az Európai Parlament elé?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Először is, szeretném ismételten biztosítani önt, hogy az Unió, illetve e Bizottság versenypolitikája állandó folyamat. Mi ellenőrzünk és vizsgálódunk, és ha szükséges, cselekszünk vagy reagálunk.

Másodszor, az online tartalomra vonatkozó fontos szabályok vagy keretek, illetve a szolgáltatások nyújtásának határon átnyúló szabályai, most már ideértve a szerzői jogokat, vagy akár a védelem feltételeinek adaptálása a fokozatos adaptálás része. Ezek közül néhányat valószínűleg még ebben az évben elfogadunk. Néhány javaslat már tavaly ősz óta napirenden van. Így azt gondolom, ez egy fontos folyamat, amelyen együtt dolgozunk, ahol a kulturális összefüggést vagy hatást kellő módon figyelembe vesszük, és a kulturális sokszínűséget védjük és előmozdítjuk.

Nem adunk tanácsokat arra nézve, hogy az egyes társaságok mit tegyenek mások magatartását illetően, de fontos, hogy megőrizzük és előmozdítsuk a kreativitás és a kultúra terjesztése átláthatóságát és előnyös feltételeit. Azt hiszem, ez közös ügyünk és közös aggályunk. Bizonyos vagyok benne, hogy ez így van a Kulturális és Oktatási Bizottságban is, amelynek ön, Mavrommatis úr, az alelnöke.

 
  
MPphoto
 
 

  Josu Ortuondo Larrea (ALDE).(ES) Biztos úr, feltételezem, tudja, hogy bizonyos államokban olyan módszerrel fizetnek a szerzői jogokért, amelynek része egy bizonyos díj megállapítása, amelyet mindazoknak meg kell fizetniük, akik felvevő berendezéseket vagy sokszorosításra szolgáló anyagokat, CD-ket vagy DVD-ket vásárolnak. Meg akartam kérdezni öntől, hogy ezt a módszert elfogadhatónak tartja-e, mivel sok olyan ember van, aki vásárol ilyen berendezéseket vagy DVD-ket, és sem zene letöltésére, sem bármilyen, szerzői jogokat érintő tartalom sokszorosítására nem használják ezeket. Azt hiszem, ez a módszer a becsületes polgárokat bünteti. Szeretném megismerni az ön véleményét erről.

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Igaz, hogy néhány országban ezek a szerzői jogi illetékek nagyon magasak, vagy az eltérések szembeötlőek.

Ez egyike azoknak a témáknak, amikkel foglalkozunk. Tavaly is megtettük, és bizonyos vagyok benne, hogy a Bizottság vissza fog térni ezekre a kérdésekre. Kollégám, Charlie McCreevy biztos felel ezért a dossziéért, és én ezt más területekkel összefüggésben látom, ahol a szerzői jogokat vagy a szerzők jogainak védelmének feltételeiről van szó, vagy azokat érintik.

Így tudok a kérdésekről, de köszönöm önnek az üzenetet, amelyet néhány ország és néhány iparág is ismétel. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a közeljövő felülvizsgálatainak része lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 34. kérdés Avril Doyle-tól (H-0090/08)

Tárgy: Importra kivetett szénkibocsátási tarifa?

2008. január 23-án az Európai Bizottság mélyreható javaslatcsomagot (COM(2008)0016) nyújtott be, amely megvalósítja az Európai Uniónak a klímaváltozás elleni küzdelemben tett ambiciózus kötelezettségvállalásait, és előmozdítja a megújuló energiafelhasználást 2020-ig és azután.

E stratégia középpontjában a Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (EU ETS), megerősítése és kibővítése áll; ez az EU kulcsfontosságú eszköze a kibocsátások költséghatékony visszafogására. A rendszerbe tartozó ágazatok kibocsátása 2020-ig 21%-kal csökkent a 2005. évi szintekhez képest Megállapítják az ETS-kibocsátások egységes, az egész EU-ban alkalmazandó felső határát, és a kibocsátási engedélyek szabad allokációját fokozatosan helyettesíti az engedélyek aukciós értékesítése 2020-ig.

Bármilyen nemzetközi megállapodás alapján, amely biztosítaná, hogy a világ más részein a versenytársak hasonló költségeket viselnek, a szénátszivárogtatás kockázata akár elhanyagolható is lehetne. Azonban ilyen megállapodás egyelőre nincs.

A fentiek fényében kommentálná a Bizottság, hogy az EU-ba bejövő importra kivetett széntarifát miért zárták ki az EU ETS-ből?

Másodszor, jelezné a Bizottság, hogy a Biztosok Kollégiumában milyen mértékű a támogatása az olyan országokból származó termékekre kivetett széntarifa kérdésének, amelyek nem rendelkeznek a CO2 csökkentésére vonatkozó jogszabályokkal?

A WTO-nak van véleménye erről?

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, a Bizottság számára elsőrendű prioritás egy olyan mélyreható nemzetközi klímaváltozási egyezmény megkötése, amely a 2012 utáni időszakra vonatkozik. A Bali Konferencia lényeges lépés volt a klímaváltozás elleni világszintű küzdelemben. Az ENSZ klímaváltozás keretegyezményének valamennyi részese, beleértve az Egyesült Államokat, Kínát és Indiát is, egyetértett a hivatalos tárgyalások megkezdésével.

Amire most szükség van – mivel ez az EU és a Bizottság számára kulcsfontosságú prioritás –, az, hogy 2009 végéig megállapodás legyen a klímára vonatkozó nemzetközi jogi keretről. Ennek a keretnek általánosan alkalmazandónak kell lennie; biztosítania kell, hogy valamennyi fél elkötelezett résztvevő, és hatékonynak kell lennie. A kívánt eredmény eléréséhez, ami – amint elmondtam – egy nemzetközi megállapodás, az EU-nak valóban folytatnia kell vezető szerepében azt, amit a Bali Konferenciáig és annak során is megtett.

Pontosan ez a jelentősége a klímáról és a megújuló energiaforrásokról szóló, a Bizottság által január 23-án benyújtott javaslatcsomagnak. Az EU-nak meg kell tartania vezető szerepét, és egyértelműen ki kell mutatnia a folytatásra vonatkozó eltökéltségét.

Az EU kibocsátási engedélykereskedési rendszere az alapvető eszköz a beruházásoknak a tisztább technológiák felé történő terelésére. Ez a rendszer biztosítja, hogy az EU által megállapított üvegházhatású célokat a lehető legalacsonyabb költség mellett lehessen elérni.

A kereskedési rendszerről szóló módosított irányelvre vonatkozó EU-javaslat az aukciós értékesítést tartja az engedélyek elosztása fő módszerének. Az aukciós értékesítés nemcsak ösztönzést ad az alacsony szénkibocsátású technológiákba történő beruházásokra, hanem megakadályozza a tisztességtelen allokáció és az indokolatlan nyereség nemkívánatos következményeit is. Emiatt a Bizottság azt javasolja, hogy a harmadik kereskedési időszaktól kezdődően az engedélyeket már ne ingyenesen osszuk ki a villamosenergia-termelő társaságoknak és az ipari ágazatnak; az ingyenes allokációt progresszíven korlátozzuk a 2020-ban történő teljes megszüntetés céljával.

Néhány energiaintenzív ágazat vagy iparág igen erőteljes versennyel jellemezhető nemzetközi piacon működik. Ennek eredményeként ők a költségeket nem terhelhetik át a fogyasztókra a piacuk nagy része elvesztésének veszélye nélkül. Ha nincs nemzetközi megállapodás, fennáll annak a veszélye, hogy ezek az iparágak Európán kívüli területekre települnek át, amelynek az lesz a következménye, hogy a világ üvegházhatású gázkibocsátása (a szénátszivárogtatás) nőni fog. Azokat az ágazatokat, ahol a szénátszivárogtatás veszélye szerepet játszik, objektíven kell meghatározni. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy ezt a kérdést alaposan meg kell vizsgálni, és 2010-ig el kell készíteni a sebezhető ágazatok vagy iparágak listáját.

A Bizottság 2011 júniusára értékeli ezeknek az energiaintenzív iparágaknak a helyzetét. Értékelését a klímaváltozásról szóló nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalások eredményének vagy bármilyen más, addigra már esetlegesen megkötött egyedi ágazati megállapodásnak az értékelésére építi. Az ilyen értékelés alapján a Bizottság jelentést terjeszt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2011-ben, és ha szükségesnek tartja, további intézkedésekre is javaslatot tesz. Ezen intézkedések közé tartozik majd az üvegházhatású gázkibocsátási engedélyek energiaintenzív ágazatoknak 100%-os mértékig történő ingyenes allokálása. További intézkedésként a Bizottság javaslata magában foglalja egy hatékony szénkiegyenlítési vagy ellentételezési mechanizmus létrehozását. A cél az, hogy a közösségnek azok az ipari létesítményei, amelyeknél jelentős a szénátszivárogtatás kockázata, azonos bánásmódban részesüljenek, mint a harmadik országok hasonló létesítményei. Egy ilyen kiegyenlítő rendszerben rendelkezni lehet arról is, hogy feltételeket szabjunk az importőrökre, hasonlóakat azokhoz, mint amelyek az EU-n belüli létesítményekre vonatkoznak, például a CO2-kibocsátási engedélyek visszajuttatásának kötelezettsége.

Bármilyen módszert fogadunk el, és bármilyen intézkedést foganatosítunk, annak teljes mértékben összhangban kell állnia az ENSZ klímaváltozásról szóló keretegyezményének elveivel. Ez különösen igaz a közös, de differenciált felelősségek és képességek elvére a kevésbé fejlett országok speciális esetében. Ugyancsak összhangban kell állnia a közösség nemzetközi kötelezettségeivel, ideértve a Kereskedelmi Világszervezet szabályait.

Összegzésképpen, a klímáról és energiáról szóló javaslatot az Európai Bizottság egészében, kollektíven hagyta jóvá, és azt ezért valamennyi tagja támogatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). – Köszönöm, biztos úr, a kérdésemre adott nagyon is lényegi választ, amelyet egyébként jóval azelőtt benyújtottam, hogy megtudtam volna, hogy előadóként enyém lesz az EU kibocsátáskereskedési rendszere helyzetének felülvizsgálatáért viselt felelősség.

Kérdésem kifejezetten arra irányult, hogy hol is állunk, a „mi” valójában a Biztosok Kollégiuma ebben a fázisban, a szénkiigazítási tarifák vagy szénengedélyek lehetséges kibocsátásával kapcsolatban abban az esetben, ha nem lesz nemzetközi megállapodás. Nagyon is egyetértek önnel abban, hogy az EU iparának és a harmadik országokban folyó termelésnek ezen a területen azonos feltételeket van szabnunk.

Én csak azt szeretném kibogozni, hogy a potenciális szénkiigazítási tarifa lehetősége még mindig napirenden van-e – és nem vagyok protekcionista, és igazán támogatom ezt a globalizált világot, amelyben élünk. Én úgy érzem, ennek így kellene lennie, ezért kérdezem önt, hogy mi a Biztosok Kollégiumának álláspontja ezzel a kérdéssel kapcsolatban, jelezve, hogy milyen komolyan kezeljük a CO2-kibocsátás csökkentésének szükségességét és az egész klímaváltozási vitát. Nem kell agresszívnak lennünk ezzel kapcsolatban, de határozottnak lennünk igen.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Teljesen egyetértek önnel, és ez egy nagyon felelős álláspont. Nagyon örülök, hogy ön lesz ennek a nagyon fontos jogszabálynak az előadója.

Természetesen mindent megvitattunk. Emlékszem, hogy Nairobiban kifejezetten erről a kérdésről tartottunk megbeszélést. Megvitattunk azt az én szolgálataimban is, más szolgálatokkal is és a többi biztossal is, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a bölcs, kiegyensúlyozott álláspont az, ha a javaslatba felveszünk egy olyan rendelkezést, amely megoldaná az energiaintenzív ágazatok problémáit abban az esetben, ha nem lenne nemzetközi megállapodás, vagy ha a nemzetközi megállapodás nem ró olyan szigorú szénkibocsátási korlátokat más országokra, mint az Európai Unió. Úgy döntöttünk, hogy 2010-ig objektív kritériumok alapján beazonosítjuk ezeket az ágazatokat, és 2011. júniusára értékeljük a helyzetet, hogy van-e nemzetközi megállapodás vagy vannak-e akár nemzetközi ágazati megállapodások. Ennek megfelelően remélem, és őszintén hiszem, hogy lesz megállapodás 2009 végére, méghozzá, olyan, amely a klímaváltozás problémáival hatékonyan birkózik meg.

Ha azonban nem lesz megállapodás, vagy ha az nem elég ambiciózus, akkor javaslatunkban szerepelnek rendelkezések, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy értékeljük a helyzetet, és annak megfelelően az ilyen energiaintenzív iparágak allokációja 100%-áig biztosítsunk kibocsátási engedélyeket, vagy megengedjük az importőrök bevonását a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, és természetesen kötelezzük őket, hogy a helyi termelőkkel azonos összeget fizessenek az engedélyekért, így kiegyensúlyozva a helyzetet – de az ilyen intézkedések kombinációjáról is lehet szó.

Következésképpen megadjuk a szükséges biztosítékot az iparágainknak, hogy megvizsgáljuk ezeket a problémákat. Ugyanakkor figyelmeztetést adunk a többi országnak: jobb, ha egyetértenek a nemzetközi megállapodásban. Ezzel a nagyon kiegyensúlyozott állásponttal elérjük valamennyi célunkat, és remélem, hogy a Parlament és a Tanács a lehető leghamarabb, az év végéig vagy a kora tavaszig megszavazza és elfogadja a jogszabályt.

 
  
MPphoto
 
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE).(NL) Nagyon örülök a Bizottság, illetve a biztos álláspontjának és ennek a kiegyensúlyozott megközelítésnek. Nekem azonban van még egy súlyos aggályom, nevezetesen, hogy még mindig régi technológiát exportálunk a fejlődő országokba, amely nem hatékony, és kibocsátásokat keletkeztet. Megkérdezném a biztost, hogy e tekintetben ugyanilyen irányvonalak mentén vihetnénk-e egy kiegészítő politikát? Várhatunk-e ilyen jellegű kezdeményezést rövid távon?

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). – Ma délután a KAP-ról tartott vitában tárgyaltunk az EU-ba jövő importról, és felhívtuk a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki tervet arra, hogy miként lehetne az európai nem kereskedelmi aggályokat a WTO tárgyalásokba bevinni.

Minden bizonnyal a klímaváltozás kérdésének a prioritási listánk élén kell szerepelnie, és e tekintetben az EU-ba behozott importra kivetett széntarifa minden bizonnyal fontos.

Így szeretném megkérdezni a biztos urat, ahogyan Doyle asszony is megtette eredeti kérdésében, hogy van-e a WTO-nak véleménye erről, és az miben áll?

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Teljesen egyetértek abban, hogy ne exportáljunk olyan technológiákat, amelyek külföldön okoznak szennyezést. Ténylegesen elsődleges aggályunk azonban az, hogy ne engedélyezzük ágazatoknak vagy iparágaknak az Európai Unión kívüli relokációját nem csak azért ne, mert munkahelyeket veszítünk el, és foglalkoztatási problémáink keletkeznek, hanem azért se, mert nem akarjuk folytatni a kibocsátást és a szennyezést olyan országokban, ahol nincsenek olyan szénkibocsátási korlátok, mint nálunk.

Így nagyon óvatosnak kell lennünk, és a legnagyobb figyelemmel kell eljárnunk, hogy ne tegyük lehetővé ezt a jelenséget. Természetesen amikor azt prédikáljuk a fejlődő országoknak, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem fő útja az energiahatékonyság javítása, nagyon óvatosan kell eljárnunk azzal kapcsolatban, hogy mit exportálunk nekik.

Ami a Kereskedelmi Világszervezet széntarifával kapcsolatos álláspontját illeti, nem ismerjük az álláspontjukat, mert a kérdés még nem merült fel. De az Európai Unión belüli vizsgálat után úgy gondoljuk, hogy ezzel nincs probléma, mert amit a kibocsátáskereskedési rendszerbe történő bevonással elérni próbáltunk – ami némiképpen eltér a határokon kivetett adótól –, az a helyzet kiegyenlítése. Nem hozzuk jobb helyzetbe a saját iparágainkat; csak ugyanolyan helyzetbe hozzuk őket, mint amilyen helyzetben azok az iparágak és ágazatok vannak, amelyek olyan országokban termelnek, ahol nincsenek szénkibocsátási korlátozások.

Egyébként az Egyesült Államokban is ugyanerről tárgyalnak, mert a Liebermann-Warner-féle, a kibocsátáskereskedési rendszernek az Egyesült Államokban történi bevezetéséről szóló törvényjavaslatban is van hasonló rendelkezés. Ez a vita lezajlott az Egyesült Államokban is, és ők is úgy vélik, hogy az összhangban áll a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival.

 
  
  

Második rész

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 35. kérdés Colm Burke-től (H-0092/08)

Tárgy: Kultúrák közötti párbeszéd az EU-ban

Ebben az évben, a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Évében a Bizottság számos eseményt tervezett az EU-ban. A hangsúlyt a fiatalok bevonására kell helyezni ennek az évnek az eseményei kapcsán, hogy élvezhessék az EU gazdag kulturális sokszínűségének előnyeit.

A Bizottság milyen konkrét intézkedéseket irányoz elő annak érdekében, hogy bevonja a fiatalokat a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Évébe?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Köszönöm elnök asszony, és köszönöm Burke úrnak is a kérdést.

Szeretném elmondani, hogy ennek az évnek a célja, ami a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve, a kultúrák közötti párbeszédnek, mint olyan folyamatnak az előmozdítása, amelynek révén mindenki, aki az Európai Unióban él, mindennapi életében szélesebb körben és nyitottabban részesedhessen ebből a komplex kulturális környezetből. Mindenekelőtt a tudatosításra összpontosítunk, különösen a fiatalok körében, és arra, hogy aktív európai polgárságra neveljük őket, amely nyitott a világ előtt, tiszteletben tartja a kulturális sokszínűséget, és a közös értékekre alapoz. Ebben az összefüggésben az ifjúság és az oktatás a párbeszéd két kulcsterülete olyan területekkel együtt, mint a migráció, a kisebbségek, a soknyelvűség, a foglalkoztatás, valamint a médiumok, a vallás, a művészet és a kultúra.

Az EU páneurópai szinten hét zászlóshajóprojektet társfinanszíroz, amelyek elsősorban a fiatalokat és a közöttük folyó kulturális párbeszéd előmozdítását célozzák együttműködő művészeti projektek, mesemondás, médiaprojektek, médiakampányok, a városi kultúra, a hátrányos területek vagy közösségek közötti cserék révén, fejlesztve a párbeszédet a művészetről, a bevándorlókról, a bevándorlásról és hasonló témákról.

Ebben az évben az EU valamennyi tagállam számára vagy valamennyi tagállamban társfinanszíroz egy projektet. A fő hangsúly itt is az ifjúságon és az oktatáson van. Ugyanakkor állandó kapcsolatban állunk a Kultúrák Közötti Párbeszéd Civil Társadalmi Platformját irányító csoporttal, amelyben például az Európai Ifjúsági Fórum és az EFIL, a Kultúrák Közötti Tanulás Európai Föderációja képviselői találhatók.

Befejezésképpen, az év és a kulturális párbeszéd fontosságáról szóló tudatosító kampány önmagában is a fiataloknak szánt tevékenységek hatalmas skáláját öleli fel a civil egyesületek javaslatai és az EU kezdeményezései alapján. Természetesen minden vonatkozó információ rendelkezésre áll az interneten, a http://www.interculturaldialog2008EU" honlapon.

Az egész folyamat nagyban a partneri kapcsolatokon alapuló kommunikációra épül, és arra, hogy segítséget nyújtsunk rávilágítani a kiváló minőségű projektekre és tapasztalatokra. Meg vagyok győződve, hogy mindez erősíteni fogja a folyamatot: a kulturális párbeszédet, mint folyamatot, nem pedig egyszeri eseményt.

 
  
MPphoto
 
 

  Colm Burke (PPE-DE). – Köszönöm szépen, biztos úr, az ön igen részletes válaszát, és üdvözlöm az ön által említett fejleményeket. Én tudom, hogy ön, biztosként és a Bizottság is nagyon keményen dolgoznak ezen a programon.

A 27 kormánnyal kapcsolatban: önök milyen programban kérték a részvételüket, hogy támogassák azt, amit a Bizottság tesz? Másképpen kifejezve, miközben az rendben van, hogy hét zászlóshajóprojektet hozunk létre, az egyes kormányok szintén létrehozzák-e a maguk zászlóshajóprojektjeit saját országukban?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elmondtam, hogy ez egy közös ügy, közös törekvés, és nagyon sok jó gondolat és folyamatban lévő kezdeményezés van európai és nemzeti szinten, és még regionális és önkormányzati szinten is. Én nagyon örülök ennek az erőteljes érdeklődésnek, ami nemzetközileg is megnyilvánul, hogy lássák és keressék a lehetőségeket az interkulturális megközelítés előmozdítása érdekében a „multi-kulti’ megjegyzések és panaszok helyett. Azt hiszem, szükségünk van erre.

Én nem akarom felolvasni magukat a projekteket; ezek igazán inspirálóak – különösen EU-szinten –, mert sok közül választottuk ki őket EU szinten, és ezek nagyon eltérőek azoktól, amelyeket a tagállamok szintjén valósítanak meg. Sőt, 28 ilyen program van, mert Belgiumban két fő közösség és támogatás működik.

Mi úgy gondoljuk, hogy azok a tagállamok, amelyek bevonják a fiatal generációt, amelyek valóban nyitottak a jövőre, valószínűleg a legjobb példái annak, hogyan lehet megküzdeni a sokszínűség közepette az élet kihívásaival, egyidejűleg az egységet is elősegítve. Ott vannak az olyan projektek, mint a Diversidad, amelyet az európai zenei hivatal működtet. Itt nagyon népszerű tevékenységek kombinációját találjuk: zene, a zene értelmezése, zenehallgatás, a zenén keresztül történő tanulás és párbeszéd a városi kultúrával. A Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítvány; Ton monde est le mien, ami azt tükrözi, hogy másokra van szükségünk ahhoz, hogy önmagunkat megértsük; az A Unique Brussels, ami az EU kulturális intézményeinek hálózata; Alter Ego, a kultúrák közötti párbeszéd, a kultúrák közötti kölcsönös megértéshez és az európai polgársághoz való hozzájárulás fiatalok együttműködő művészeti projektjei révén, amellyel kapcsolatot teremthetnek a szokásos társadalmi köreiken kívül is.

Azután az Európai Kulturális Alapítvány Stranger-projektje. Ez olyan fiatalokról szól, akik kifejezik önmagukat, és egy olyan platformot hoznak létre, ahol a tapasztalataikat egy tágabb európai kontextushoz köthetik.

Utoljára, de nem utolsó sorban, úgy vélem, nagyon fontos, hogy mindebben a Parlament is a lehető legnagyobb mértékben részt vegyen egyénileg vagy kollektívan. Sok különféle témáról szóló, a kultúrák közötti párbeszédhez kapcsolódó alkalom van – például a brüsszeli események. Mi, mint a Bizottság, meghívjuk a Kulturális Bizottságot testületként (ez a képviselőket is jelenti) mindazokra az eseményekre, amelyekben részt veszünk, vagy amelyekben társszervezők vagyunk. Lesz például az Európai Ifjúság Hete novemberben, és azt gondolom, el kellene jönniük. Lesz néhány olyan esemény is, amelyet Brüsszelben a Parlament épületében szervezünk a parlamenti képviselők és persze az összes országból – ideértve a nem EU-tagokat is – érkező fiatalok részvételével.

Számos olyan alkalom van, amikor hallathatják a hangjukat, és különösen példát mutathatnak, és demonstrálhatják elkötelezettségüket. Én azt hiszem, nem szabad, hogy ez csupán egyéves történet legyen. Hosszú távú célnak és folyamatnak kell lennie, amit tanulunk, amiben részt veszünk és amit megértünk, hogy biztosíthassuk, a XXI. század jobb legyen, mint a XX., amely telve volt megosztottságokkal, konfliktusokkal és az emberi méltósággal ellentétes ideológiákkal. Így azt hiszem, ez részvételüknek erőteljes lendületet ad.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). – Kíváncsi vagyok arra, hogy a kultúrák közötti párbeszéd területén és a fiatalok bevonása kapcsán a bizottság megvizsgálta-e azt a kiváló munkát, amit Észak-Írországban végeznek ezen a területen: északon két eltérő közösség között, amelyek oly sokáig álltak szemben egymással határ két oldalán. Úgy vélem, ebben van valami konkrétum, amiből meríteni lehet, és kérdezem a Bizottságot, hogy megnézte-e ezt, és ha nem, megtenné-e?

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). – Nagyon rövid leszek. Csak azt szeretném megkérdezni a biztostól, hogy vannak-e intézkedésekre irányuló javaslatok az önkéntesség területén?

Minden bizonnyal ez ideális lehetőség a különféle hátterű emberek számára, hogy saját választásuk alapján dolgozzanak együtt, különösen mondjuk az ifjúsági önkéntesség területén olyan programok keretében, amelyek célja annak biztosítása, hogy az önkéntes tevékenységtől rendszerint távol maradókat is bevonják – mert időnként az önkéntes munka amolyan ártatlan, középosztálybeli tevékenység –, és lehetőség a generációk közötti önkéntesség területén is. Vannak-e intézkedések ezeken a területeken a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítására?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Észak-Írországgal kapcsolatban először is szeretnék gratulálni az új légkörhöz és ahhoz, amit én a fokozatos és őszinte megbékélés iránti nagyon pozitív várakozásként és a közös értékek melletti elkötelezettségként írnék le. Még tervezem is, hogy elmegyek oda, talán ez a legjobb válasz. Azt hiszem, hogy Észak-Írország diákjai, tanárai és professzorai nagyobb részvétele az EU-csereprogramokban és az ERASMUS-programban folyó együttműködésben is közelebb hozná a nagyobb európai közösséget és a lakosságot. Így tervezem is, hogy meglátogatom az Európai Uniónak ezt a részét.

Másodszor, ami az önkéntességet illeti, ez egy nagyon fontos téma, mert az önkéntesség a szolidaritás, a humanitás és az összetartozás kifejeződése. Ugyanakkor azonban nem formális oktatási vagy tanulási folyamat. Szükségünk van rá a foglalkoztatáshoz, az új készségekhez, az új tudáshoz és a társadalmi készségekhez, valamint a polgárság és a bennünket összekötő értékek előmozdításához. Többet teszünk, mint amennyit szoktunk. Például a Youth in Action (Fiatalok Akcióban) című új programban az európai önkéntes szolgálat sokkal nagyobb volumenű pénzhez és jelentőséghez jutott. Ma már nyitottabb a nemzetközi feladatokra is. Nagyobb számban vesznek részt benne, és azt hiszem, ez egyike a válaszoknak.

Ebben az évben szeretnénk egy kezdeményezéssel előállni az önkéntességgel kapcsolatban, amelynek révén az önkéntesség nagyobb elismerése és jobb feltételei alakíthatók ki. Természetesen szükség van arra, hogy a tagállamok is részt vegyenek benne, és én nagyon örülök, hogy különösen Franciaország hajlandó az önkéntességgel, mint témával foglalkozni – az önkéntességgel és a fiatalokkal. Ma reggel találkoztam az egészségügyekért, ifjúsági ügyekért és sportpolitikáért felelős miniszterrel, és megállapodtunk bizonyos prioritásokban. A francia elnökség alatt ez lesz az ifjúsági terület három prioritásának egyike, így teszünk néhány lépést előre .

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A papíron a következő kérdés Higgins úré. Sajnálattal közlöm, hogy nem tudom elfogadni a kérdését, mert nincs itt a teremben. Én tudom, hogy önök szeretnének együttműködésben dolgozni. Sajnálatos módon a cseréről nem értesítettek bennünket korábban, és ezért a szabályzat szerint nem tudom elfogadni. Nagyon sajnálom, nem tudom elfogadni a kérdést, és prioritást kell adnom azoknak a képviselőknek, akik jelen vannak.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 37. kérdés Bernd Posselttől (H-0100/08)

Tárgy: Német-cseh-osztrák kulturális együttműködés

A Bizottság milyen határokon átnyúló három- vagy kétoldalú kulturális együttműködési projekteket támogatott a Cseh Köztársaság, Németország és Ausztria között az elmúlt évben, és lát-e lehetőséget arra, hogy ilyen projekteket lényeges mértékben támogasson 2008-ban?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Elnök asszony, hadd köszönjem meg Bernd Posseltnek ezt a kérdést. Szeretnék rámutatni, hogy a kultúra és annak finanszírozása nemzeti szinten a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Ez a szubszidiaritás elve, amelyet tiszteletben tartunk, és nagyra értékelünk. Az Európai Unió feladata, hogy a tagállamokban végzett tevékenységeket támogassa és egészítse ki, nem pedig az, hogy átvegye a felelősséget tőlük.

Másodszor, fontos emlékezni arra, hogy a kulturális program (2007-2013 között) elősegíti a kultúrák közötti párbeszédet, a kultúra szereplőinek, a kulturális műveknek és művészi produktumoknak a transznacionális mobilitását. Ezeknek a projekteknek legalább három kulturális szolgáltatót kell három különböző országban érintenie: ez részben megválaszolja Bernd Posselt kérdését. A Cseh Köztársaság, Ausztria és Németország szolgáltatói közötti együttműködés tehát támogatható, ha ezeket a partnereket az Európai Bizottság felhívására válaszként benyújtott projektek minősége alapján választották ki.

Ami e három tagállam tavaly finanszírozott konkrét projektjeit illeti, szeretnék rámutatni, hogy a kulturális program (2007-2013 között) alig több mint egy éve működik. Még várnunk kell egy kicsit, amíg kiderül, hogy milyen típusú projekteket finanszíroztak e rövid idő alatt. Röviden, a tavalyi év projektjeihez kapcsolódó eredmények még nem állnak rendelkezésre. Ha azonban megnézzük a 2000-2006 közötti időszakot, 116 együttműködési projekt számára biztosítottunk támogatást, és e több év alatt 39 társfinanszírozott projekt futott, amelyek Ausztria, Németország és a Cseh Köztársaság között vagy bilaterális vagy trilaterális együttműködést érintettek. E projektek közül 28-at a 2006. évi költségvetésből finanszíroztunk: valójában ez kövezte ki az utat a tavalyi év tevékenységeihez (2007).

Valamennyi jóváhagyott és finanszírozott projekt teljes listáját az Európai Bizottság honlapján közzétesszük. Azt hiszem, hogy ez átfogó válasz erre a kérdésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Nagyon köszönöm a válaszát, biztos úr. Nem sokkal ezelőtt ön hosszasan beszélt a brüsszeli eseményekről. A régiókban zajló események azonban szintén nagyon fontosak, és ezért két rövid kiegészítő kérdésem van.

Először, ön most bilaterális programokról beszélt. Ez lehetővé tenné a csak német-cseh programokat, vagy három országnak kell részt vennie ezekben? Ausztriával együtt lehetne ilyen Szlovákia vagy Lengyelország is.

Második kiegészítő kérdésem: vonatkozik ez az eurorégiókra is?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Amint már elmondtam, az új kulturális program alapján három országból három partnernek kell részt vennie rövid, egyéves programokban; több partnerre van szükség a több éven át működő programokhoz. Az ilyen tevékenységek terjedelme és mennyisége így igazodik a kibővített Európai Unióhoz.

Kis költségvetésünkből adódóan nem tudjuk kiegészíteni vagy helyettesíteni azt, ami a nemzeti kormányoktól vagy a nagy szövetségi államokban a regionális hatóságoktól igényel sokkal nagyobb támogatást. Amit a bilaterális kapcsolatokat illetően mondtam, a Bernd Posselt kérdésében említett három ország közül kettő bizonyos esetekben más országokkal fogott össze, így a részvétel kérdése részben megválaszolásra került.

Szeretném megnyugtatni nemcsak Posselt urat, hanem a potenciális partnereket is; hogy az együttműködés a régiók között vagy az eurorégiók között, városok és kulturális szolgáltatók között általánosságban is lehetséges ma már, és azt nemcsak a kulturális program (2007-2013 között), hanem az Európa a polgárokért program 2007–2013 is támogatja. Ez a program a civil társadalom részvételét segíti elő, jogalapja egyebek között az EK Szerződés 151. cikke, amely a kulturális értelemben vagy kulturális dimenzió mentén meghatározott polgárságot segíti elő. Ma már ezernyi példája van az együttműködő helyi hatóságok nem kormányzati szervezet és különféle egyesületek közötti megalapozott partneri kapcsolatoknak, amelyek a civil társadalomban az emberek közötti párbeszédre épülnek.

Harmadszor, hozzátenném, hogy a strukturális alapok még nagyobb támogatási forrást nyújtanak a kulturális vonatkozások, a kulturális örökség és az országok között a kulturális örökség megőrzése és bővítése érdekében folytatott együttműködés általános előmozdítására. A miniszterekhez, illetve partnerekhez fordulok, hogy emlékezzenek, amikor a kultúráról tárgyalnak, hogy Európát jobban jellemzi a kultúrája, mint vállalkozásai sora vagy a földrajza. Ezért a kultúrába történő befektetés segít növelni potenciálunkat, megerősíti az európai identitást, és vonzóbbá teszi az európaiakat. Ennek helyi szinten kell megtörténnie, ott, ahol az emberek élnek. Ez nem csak Brüsszelről és más fővárosokról szó. Ez a régióinkról, kisvárosainkról és falvainkról is szól.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Van egy kérdésem, biztos úr! Amint elmondta, csak maguk a tagállamok hajthatják végre a kulturális politikát. Brüsszel nincs olyan helyzetben, hogy bármit is tehessen ez ügyben. Különösen az újonnan csatlakozott országokban azonban a művészek és a kulturális tevékenységet folytató emberek elhanyagolva érezték magukat legalább az elmúlt 10-15 évben.

Mit tesz a Bizottság, vagy mit hajlandó megtenni az olyan jó tapasztalatok megosztása érdekében, amelyek arra mutatnak példát, hogy az újonnan csatlakozott országokban miként támogatják a művészeket, továbbá milyen új gondolatok és projektek kapcsolódnak ehhez? Tudna erre példákat adni?

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) A Cseh Köztársaság, Németország és Ausztria közötti viszonyt számos történelmi feszültség terheli. Vannak-e konkrét programok, vagy inkább tervezi-e a Bizottság, hogy fő erőfeszítéseit idekoncentrálja annak érdekében, hogy bevonja például a marketingszövetségeket ezekbe az európai munkaprogramokba, ami nagyon fontos lenne e tekintetben az általánosabb megértés érdekében?

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Köszönöm a további kérdéseket. Ezek azt demonstrálják, hogy a kultúra, az önazonosság és az emlékezet fontos dolog, éppen annyira, mint az előretekintés és a kultúra fejlesztése. Mi támogatjuk ezeket a vonatkozásokat. Meg kell ismételnem, hogy a szubszidiaritás a felelősségről szól, és nem, hogy alibit szerezzen nekünk, hogy mondhassuk, hogy nem működünk együtt, mert ez az ügy tagállami kompetenciába tartozik. A Bizottság őszintén megtesz mindent, hogy a lehető legjobb környezetet hozza létre a kulturális párbeszédhez, cseréhez, és együttműködéshez, és úgy vélem, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek a gyümölcse eléggé nyilvánvaló.

Korábban már említettem a kultúraprogramot (2007-2013 között). Hasonlítsuk össze a számokat: hét év a múltban, hét év most. Egy nagyon fontos példa az, hogy tavaly először ment át és nyert jóváhagyást a globalizált világ európai kulturális napirendje a nemcsak a Bizottság, hanem az egész EU megelégedettségére is. A javaslatokat májusban terjesztettük be, és azokat a tagállamok novemberben hagyták jóvá. Másodszor, sikerült megállapodnunk, hogy amikor kultúráról, a kulturális napirendről lesz szó, új együttműködési módszert alkalmazunk, a koordináció nyitott módszerét. Korábban a többség azt mondta, hogy ez valószínűtlen, mert nem tudtunk volna megállapodásra jutni a véleményeltérések miatt.

A kulcskérdés azonban a tartalom: fontos biztosítani, hogy ez az együttműködés tágabb értelemben összpontosítson a gyakorlati kulturális igényekre, a kulturális és művészi ágazatok szükségleteire, egyszerűen a kultúra bővítésére. Tavaly tavasszal a Lisszaboni Tanács valami fontosat ért el: a kulturális ágazatok vagy az úgynevezett kulturális ipar most először nyert említést a lisszaboni stratégiában, amelynek azzal adtak tekintélyt, hogy fontos hozzájárulást tesz a gazdaság növekedéséhez és a foglalkoztatáshoz. Ez segít meghaladni azt a klasszikus dichotómiát, hogy a kultúra pénzbe kerül, miközben a vállalkozások pénzt hoznak. A kultúra kéz a kézben jár az értékekkel, a fenntartható gazdasági fejlődés bővülő dimenzióival. A kultúra hiánya üzleti problémákat, politikai és egyéb problémákat okoz. Ezzel azt akarom mondani, hogy a kultúrára fontos szereplőként kell tekinteni, és azt különféle módokon segíteni kell, hogy prosperálhasson. Így azután nagyon örülök, hogy még a Bizottságon belül is nagyobb sikert érünk el ezzel a horizontálisabb megközelítéssel, hála a tavalyi döntésnek is.

Nem akarom, hogy válaszom túl hosszúra nyúljon. Az új tagállamok kultúrájukkal, bőséges örökségükkel, a megosztott Európáról, illetve a XX. század második felének számukra sokkal drámaibb múltjáról élő friss emlékekkel járulnak hozzá Európához. Sok tekintetben azonban tanulhatnak a régebbi tagállamoktól, amelyek például sokkal dinamikusabb módszerekkel finanszírozzák a kultúrát, fejlesztik a kultúra oktatását, és sok olyan kérdéssel foglalkoznak, amelyet az új tagállamokban is támogatni kell. A politika, illetve a kormányok nem kezelhetik a kultúrát maradékkérdésként: „ha marad pénz, akkor természetesen adunk valamit a kulturális ágazatnak, de az sem nem prioritás, sem nem kulcsfontosságú téma”.

Másodszor, szeretnék reagálni arra, amit Reinhard Rack mondott a múlt terheiről. Kicsit korábban röviden érintettem az emlékezet kérdését: az fontos szerepet játszik az önazonosság kérdésében; megtanít bennünket, hogy ne ismételjük meg a múlt tragédiáit. Bernd Posseltnek adott válaszomban utaltam az Európa a polgárokért 2007-2013 programra. Ez a program lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy hét év alatt társfinanszírozásban részesítsen olyan projekteket, amelyek célja a diktatúrák időszakai, valamint a nácizmus és a sztálinizmus áldozatai emlékének életben tartása. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos kihívás, mert segít nekünk emlékezni, hogy mindaz, amink van – a szabadság, a demokrácia, az egyesült Európa –, nem a véletlen műve, és hogy mindig van bizonyos kísértés, legyen az kisebb vagy nagyobb, hogy a totalitás és az egyszerűsítés valamilyen formája felé mozduljunk el. Ne felejtsék el, hogy az értékeket minden egyes generációban ki kell alakítanunk: a technológiát és az épületeket könnyű továbbadni, de az értékeket minden egyes ember fejébe és szívébe már kicsi gyerekkortól kezdve bele kell plántálni.

Ezért arra bátorítom önöket, hogy használják fel a kulturális vagy civil együttműködés instrumentumait az emlékek megőrzésére, a szív és az ész javára. Véleményem szerint pontosan ez a feladata azoknak, akik túlélték azokat az időket, akik emlékeznek az eseményekre, akik azokból az országokból jönnek, amelyeket valaha egyfajta szürke zónaként tartottunk számon, vagy akik a vasfüggöny mögül jönnek. Mindenesetre a mai Unióban teret kell adni az emlékezésnek és a közösség fejlesztésének.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Tekintettel az időkorlátra, most áttérünk a Mandelson biztoshoz intézett kérdésekre. A 38-40. kérdést ezért írásban válaszolják meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Higgins (PPE-DE). – A Lámfalussy-folyamatról folytatott vita esetében engedték, hogy a kérdések órájába 30 perccel tovább tartson. Ennek következtében nem lehettem itt. Úgy tudtam, hogy a kérdések 18:00-kor kezdődnek, és az első biztos számára 30 perc áll rendelkezésre, majd én intézhetem a második kérdést a következő biztoshoz.

E Ház eljárásai teljesen tébolyodottak. Ennek állítólag a szervezés modelljének kellene lennie. Azt a fajta szervezést és azokat az eljárásokat, amik itt vannak nekünk, a legszervezetlenebb községi vagy városi tanács sem tűrné meg az Európai Unióban. Ez teljesen őrültség.

A kérdések órájának szentnek kellene lennie, és abból egy percet sem szabad elvenni. Ez hátrányosan különbözteti meg azokat a képviselőket, akik jó előre felteszik a kérdéseiket, és egyszerűen nincs rá mentség.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A kérdések órájának már az elején megjegyeztem, hogy késésben vagyunk, és hogy ez rendkívül sajnálatos. Megpróbálom kideríteni, hogy mi volt az oka annak, hogy olyan sok vita volt előtte, ami a késedelmet okozta. Én ezt nagyon komolyan veszem, mivel én felelek a kérdések órájáért.

Most pedig ami az ön kérdését illeti, megjegyeztem, hogy más képviselők is vannak ebben a teremben, akik türelmesen vártak, hogy kérdéseikre választ kapjanak, és nem mentek el más elfoglaltságuk miatt. Tudom, hogy mindannyian zsúfolt naptárral és napirenddel rendelkezünk, de éppen ezért szigorúan kellett követnem a szabályokat, és elsőbbséget kellett adnom azoknak a képviselőknek, akik itt maradtak a teremben. Sajnálom, de a szabályzat egyértelmű.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 41. kérdés Georgios Papastamkostól (H-0076/08)

Tárgy: Az EU és az Egyesült Államok között a génmódosított szervezetekről folyó vita rendezése a Kereskedelmi Világszervezetben

2008. január 11-én eltelt az az ésszerű idő, ami nyitva állt az EU számára a WTO Vitarendezési Testülete határozatának való megfelelésre a génmódosított szervezetek (GMO-k) engedélyezésére és forgalomba hozatalára irányuló intézkedésekkel kapcsolatban. Az Egyesült Államok kormányának nyilatkozatai szerint az Egyesült Államok egyetértett az EU-val, hogy ideiglenesen felfüggeszti a kereskedelmi szankciók alkalmazásának eljárását, „hogy lehetőséget adjon az EU-nak annak bizonyítására, hogy a biotechnológiai termékek jóváhagyásában érdemi előrehaladást ért el.” Az Egyesült Államok egyben nemtetszésének adott hangot a francia kormány abbéli szándéka miatt, hogy aktiválja a védzáradékot egy bizonyos GMO kukoricafajta termesztésének tiltása érdekében, amit más EU-tagállamok már megtettek.

Milyen mozgástere van a Bizottságnak ebben az ügyben a „békés” rendezés elérésére irányuló tárgyalások során, hogy elkerülhesse az EU-val szembeni megtorló intézkedéseket, mégis lehetővé téve az EU számára, hogy a GMO-kkal kapcsolatban fenntartsa a szigorú szabályozási keretet?

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A tiszteletreméltó képviselő által említett vitarendezést elősegítené, ha az Európai Unió bizonyítaná a panaszosnak, hogy szabályozási eljárása kielégítő módon működik, és szükségtelen késedelem nélküli jóváhagyáshoz vezet azokban az esetekben, amikor nem állapítanak meg az egészséget vagy a környezetet veszélyeztető kockázatot, vagy ha azok kezelhetők.

Továbbá, megoldást kell találni a WTO-eljárások hatálya alá tartozó olyan nemzeti védintézkedéseket illetően, amelyekről megállapították, hogy azok nem tudományosan megalapozottak, és így nem állnak összhangban a WTO szabályaival.

Mindkét esetben a Bizottságnak a tagállamok együttműködésére kell számítania. A bennünket terhelő kötelezettségek egyértelműek, és nem kerülhetjük meg a felelősségünket.

Közben az Egyesült Államok egyetértett abban, hogy nem mozdul el az azonnali retorzió felé. A vonatkozó eljárás azonban folytatódhat, ha a megfelelőségi panel úgy határoz, hogy az Európai Unió elmulasztotta a WTO-panel határozatainak végrehajtását. Az Európai Unió génmódosított organizmusokkal kapcsolatos szabályozó rendszerének hatékony működése nemcsak a WTO panaszosainak áll érdekében, hanem magának az Európai Uniónak is.

Jelenlegi állatitakarmány-forrásaink nagyrészt olyan országok, amelyek biotechnológiai termékeket fejlesztenek ki. Ezért az EU állattenyésztési ágazata versenyképességének biztosításához szükség van a biztonságos GMO-termékeknek takarmányként történő felhasználása időbeni engedélyezése. Például az EU sertéságazata egyre nagyobb nehézségekkel szembesül, amikor ésszerű áron kíván takarmányt beszerezni, miközben a sertéshús ára esik. Más szavakkal, minél tovább késlekedünk az engedélyezéssel, annál nagyobb az európai mezőgazdaság fenyegetettsége.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr! Az EU és az Egyesült Állomok között a génmódosított szervezetek miatt folyó kereskedelmi háború esetén, ha úgy adódik, milyen tartalmú potenciális szankciókat fontolgatnak, és ezt hogyan fogják alkalmazni?

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A szankció összegét a WTO végrehajtási panelje határozza meg. A potenciális megtorlás azonban nagyon jelentős lehet. Igazából akár több százmillió dollárnyi kereskedelmet érinthet. Azt alkalmazni lehetne a különféle tagállamokból származó EU-termékekre, és nem csak azok esetében, amelyek a GMO-k ellen nemzeti védintézkedéseket fogadtak el.

Így az ezért felelős tagállamok nem csak saját termelőiket és exportőreiket teszik ki a megtorlás közvetlen kockázatának. Intézkedéseikkel a sajátjaik mellett sok tagállam exportőreit is veszélyeztetnék.

Remélem, hogy megfontolás tárgyává teszik ezeket a vonatkozásokat és következményeket, amikor felülvizsgálják intézkedéseiket.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak a világos válaszért, mert ez egy óriási kérdés a takarmányipar számára. De nem látja – ahogyan én látom – a fogyasztók körében a fokozódó húzódozást attól, hogy elfogadják az EU takarmánypiacának realitását? Nagyon hatásosan említi a baromfi- és sertéshúságazataink versenyképességére gyakorolt hatás kérdését. Talán egy későbbi fázisban megvitathatjuk a WTO-szabályok tágabb kérdéskörét a nem kereskedelmi ügyekkel kapcsolatban, és a jelenleg általánosságban a mezőgazdasági versenyképességről folyamatba lévő tárgyalásokat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Azt hiszem, amit itt látunk, az nagyon sok félretájékoztatás, hamis beállítás és rémhírterjesztés, ami befolyásolja a közvélemény egyes rétegeit. Azt hiszem, ha reprezentatívabb információs forrásokkal rendelkeznénk, és a közvélemény tárgyszerűbb információt kapna, és ezeknek a bevezetett intézkedéseknek néhány szövevényét és következményét figyelembe vennék, akkor könnyen lehet, hogy más következtetésre jutnának.

Természetesen a fogyasztóknak tudniuk kell, hogy mit fogyasztanak el. A fogyasztóknak meg kell adni a választás lehetőségét a GMO- és a GMO-mentes termék között. Jelenleg a GMO-kkal szembeni előítélet tagadja meg tőlük ezt a választási lehetőséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 42. kérdés Bart Staestől (H-0079/08)

Tárgy: A gazdasági partnerségi megállapodások részletes értékelése

Azok az AKCS-kormányok, amelyek hozzájárultak az árukereskedelem liberalizálásához, nem rendelkeznek megfelelő alkupozícióval a számukra valóban fontos ügyekben. Miközben súlyos engedményeket tesznek a gazdasági partnerségi megállapodásokban, Európa nem vállal semmiféle kötelező érvényű kötelezettségvállalást olyan fontos kérdésekben, mint a származási szabályok javítása, a támogatások allokációja vagy a fejlesztési segély bővítése.

Egyetért-e a bizottság azzal, hogy ezeknek az országoknak több időt kell adni, hogy megfelelően megtárgyalt gazdasági partnerségi megállapodásokat köthessenek, és nagyobb támogatást kell kapniuk tárgyalási képességeik javítására, valamint éppen ezért szükség van a meglévő megállapodások – amelyek még mindig messze állnak attól, hogy „fejlesztési instrumentumok” legyenek, amint kellene – részletes értékelésére és felülvizsgálatára.

43. kérdés Thijs Bermantól (H-0080/08)

Tárgy: Gazdasági partnerségi megállapodások

A 2008. január 1-jei határidő eltelte az AKCS-országokkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban komoly bizonytalanságot keltett ezekben az országokban. Az exportra, a védzáradékokra, jobb származási szabályokra, a támogatások allokációjára vagy a fejlesztési segély bővítésére vonatkozó mentességi záradékokról megkötött megállapodások gyakran nem megfelelőek, és ezért kevés támogatást élveznek az érintett országokban. Készen áll-e a Bizottság arra, hogy a meglévő megállapodások részletes értékelését elvégezze? Ennek érdekében milyen konkrét intézkedéseket kíván végrehajtani és milyen időkeretben?

44. kérdés Claude Moraestől (H-0085/08)

Tárgy: A gazdasági partnerségi megállapodások hatásának mérése

A bizottság a közelmúltban hagyta jóvá a karibi térséggel megkötött teljes körű gazdasági partnerségi megállapodást, valamint egy sor közbenső egyezséget, amelyek végső soron más országokkal vagy régiókkal megkötendő teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokhoz vezetnek. Az eddig elértekről az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága ez év januárjában nagyon világos tájékoztatást kapott, és mi elismerjük a biztos részéről mindezekbe befektetett kemény munkát.

Ön azonban rámutatott a még előttünk álló feladatokra is. Egyebek között említette, hogy létfontosságú megtalálni az új megállapodások végrehajtásának és hatásuk figyelemmel kísérésének módját.

Rendelkezik-e a Bizottság bármiféle hozzávetőleges becsléssel ebben a kérdésben a legutóbbi megállapodásnak az afrikai gazdák jövedelmére, valamint az európai fogyasztók esetében a kiskereskedelmi árakra gyakorolt pozitív hatásról? Miként tervezi a Bizottság a végrehajtás és a hatás figyelemmel kísérése és mérése technikáinak kifejlesztését?

45. kérdés David Martintól (H-0122/08)

Tárgy: Gazdasági partnerségi megállapodások

Tudna-e a Bizottság friss információval szolgálni a gazdasági partnerségi megállapodásokról?

46. kérdés Sarah Ludfordtól (H-0124/08)

Tárgy: Gazdasági partnerségi megállapodások

Miért nem sikerült meggyőznie a kritikusokat, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások méltányosak a fejlődő országok számára?

47. kérdés Hélène Goudintől (H-0153/08)

Tárgy: Partnerségi megállapodások fejlődő országokkal

A legtöbb AKCS ország már aláírta a gazdasági partnerségi megállapodást az EU-val. A civil szervezetek egész sora véli úgy, hogy a megállapodások nem fogják elérni a kitűzött célokat, azaz nem segítik elő a szerződő országok gazdasági fejlődését. A Bizottság szóvivője azt nyilatkozta, hogy a jövőben vitát lehet folytatni a gazdasági partnerségi megállapodásokról, és újra lehet azokat tárgyalni. Ugyanakkor a kereskedelmi biztos elhatárolódott a meglévő megállapodások újratárgyalásának lehetőségétől.

Egyértelművé tenné a Bizottság a helyzetet e tekintetben? Újratárgyalhatják-e megállapodásaikat azok a fejlődő országok, amelyek már aláírt partnerségi megállapodással rendelkeznek az EU-val?

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A dolgok változtak, amióta a Bizottság ez év januárjában tájékoztatást adott a Fejlesztési Bizottságnak. A jogi szövegeket közösen ellenőriztük a karibi gazdasági partnerségi megállapodás esetében, és most kezdjük el az aláíráshoz és ratifikációhoz vezető folyamatot. Más régiókban a közbülső megállapodásokat készítettük elő aláírásra, és azon gondolkoztunk, hogy miként lehetne ezek helyébe teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokat léptetni.

Éppen most értem vissza Dél-, illetve Kelet-Afrikából, ahol Lesothót, Dél-Afrikát, Botswanát és Zambiát látogattam meg. Miniszteri találkozókat tartottam a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC) és a kelet- és dél-afrikai (ESA) régiókkal, és átfogó tárgyalásokat folytattam Mbeki elnökkel mind a gazdasági partnerségi megállapodásokról, mind a dohai fejlesztési napirendről (DDA). Valamennyi, az ESA- és az SADC-régiókkal folytatott találkozásom során szembeöltő volt ezeknek a régióknak az elkötelezettsége a tárgyalások folytatása mellett, mert ők nem akartak visszanézni, és nem akarták szertefoszlatni mindazt, amit már elértek, mert annak katasztrofális következményei lennének a kereskedelem biztonságára nézve. Ez tükröződik a közös nyilatkozatainkban is, amelyekben egyértelművé tettük a közös kötelezettségvállalásunkat, hogy az év végéig egyezségre jutunk a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokban.

Az elmúlt néhány napban találkoztunk közép-afrikai és nyugat-afrikai vezető tisztviselőkkel is. Közép-Afrika júliusra, Nyugat-Afrika pedig 2009 közepére kívánja elérni a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodást. Végezetül, a csendes-óciáni régióban belső konzultációk folynak, de az egyeztetett cél változatlanul a teljes gazdasági partnerségi megállapodás véglegesítése még 2008-ban.

Egyértelműen azt érzékelem, hogy a régiók nagy része a tavaly decemberi fejlemények után most fejezi be a leltározás és a meggondolások időszakát, és egyértelműen és újra megerősítik elkötelezettségüket a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodások mellett. Ez egy fontos jel, hogy elkötelezték magukat a kereskedelmi és fejlesztési stratégiák progresszív, előretekintő módon történő integrálása mellett. Ez olyan kötelezettségvállalás, amelyet én üdvözlök.

Változatlan marad a célunk, hogy egész régiókkal kössünk teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokat, amelyek a teljes kereskedelemre, a kereskedelemhez kapcsolódó és fejlesztési kérdésekre vonatkoznak. Közben a nem a legkevésbé fejlett országok közé tartozó országok, mint Kenya, Elefántcsontpart és mások, azt állítják, hogy a közbülső megállapodásokkal mezőgazdasági munkahelyek ezreit mentették meg, és az olyan legkevésbé fejlett országok, mint Tanzánia és Lesotho, dicsérik a származási szabályok javításait. Az érzékeny mezőgazdasági ágazatok védelemben részesülnek, és az AKCS-országoknak most van idejük és terük annak kidolgozására, hogy miként tudnák a teljes körű regionális megállapodásokat elérni.

A gazdasági partnerségi megállapodások segélyezési és kereskedelmi vonatkozásait egyaránt szigorúan figyelemmel kell kísérni. Ezért van, hogy a karibi gazdasági partnerségi megállapodás az átfogó figyelemmel kísérésre vonatkozó megállapodást is tartalmaz, ideértve a parlamenti és más konzultatív albizottságokat. A közbülső megállapodások helyébe olyan teljes körű gazdasági partnerségi megállapodások lépnek, amelyek hasonló rendelkezéseket tartalmaznak, mielőtt bármilyen lényeges liberalizálásra vonatkozó kötelezettségek válnának alkalmazandóvá az AKCS-oldalon.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE).(NL) Biztos úr, tudomásul vettem a válaszát. Ezt még tovább fogjuk vizsgálni. Nem tagadhatja azonban, hogy a legtöbb AKCS-ország tárgyalási kapacitása nagyon nem megfelelő, és időnként nem marad választási lehetőségük a fait accompli-val szembesülve. Éppen a múlt héten – és ennek semmi köze nincs az AKCS-országokhoz – találkoztam egy guatemalai szakszervezeti vezetővel, Pinzon úrral, aki beszélt nekem e minőségében megélt nehéz helyzetéről, amikor az Európai Unió és Közép-Amerika közötti tárgyalások kerültek sorra. Ez a helyzet hasonló mindazokban az országokban, ahol bizonyos közösségek és pozíciók nagyon gyengék.

A kérdésem a következő: biztos úr tudja-e biztosítani, hogy bizonyos jogokat, például szakszervezeti jogokat, illetve a nemzetközi munkajogokat kötelezővé teszik az ilyen jellegű kereskedelmi megállapodásokban, mind a gazdasági partnerségi megállapodások, mind a többi globális tömbbel, például a Közép-Amerikával kötött megállapodások esetében, hogy ezeket a jogokat tiszteletben tartsák. Én nem vagyok a téma szakértője, de az a benyomásom, hogy e tekintetben a megállapodások lényeges joghézagokat tartalmaznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Amikor legutoljára megnéztem az AKCS-országok listáját, azon Guatemala nem szerepelt. Nincs nekünk ilyen Közép-Amerikában.

Így azt tanácsolnám a tiszteletreméltó képviselő úrnak, hogy más tájékozódási forrásokat keressen, inkább azoktól tájékozódjék, akik ténylegesen AKCS-országban élnek és dolgoznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (PSE). – Eredetileg a gazdasági partnerségi megállapodás koncepciója az volt, hogy ezek kereskedelmi és fejlesztési megállapodások lennének, amelyek túlmutatnak a puszta piaci hozzáférésen.

Kommentálná-e a biztos úr az azzal kapcsolatos növekvő aggályokat, hogy a közbenső partnerségi megállapodások fokozódó kereskedelmi ellenségeskedést keltenek az afrikai nemzetek között, Kenya példája az egyik ilyen. Kenya e megállapodások melletti kiállását a szomszédai úgy tekintik, hogy az aláássa a kontinensnek a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos radikálisabb álláspontra irányuló igyekezetét.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Nagyon sajnálom, nem tudom, hogy Kenya szomszédai ilyen álláspontot képviselnének. Amennyire én tudom, kivéve, ha a tiszteletreméltó képviselő asszony meg tudja mondani nekem, hogy melyik konkrét országról beszél, ők ugyanúgy aláírták a közbenső megállapodásokat, mint Kenya.

Én csak annyit mondhatok, hogy a közbenső megállapodások az árupiaci hozzáférésre vonatkoznak. Ezek olyan közbenső megállapodások, amelyek a WTO december végi határideje előtt születtek, hogy az olyan országok, mint Kenya, amely nem tartozik a legkevésbé fejlett országok közé, és ezért nem vonatkozik rá a „fegyverek kivételével minden”, megkaphassák a kedvezményes elbánást a kereskedelemben, és biztosított a hozzáférés az európai piachoz, így a kereskedelemben nem volt törés január 1-je után. Emiatt van az, hogy partnereink Kenyában és más hasonló helyzetű országokban elégedetten nyugtázták, hogy milyen messzire elmentünk, és milyen rugalmasságot mutattunk annak biztosítása érdekében, hogy az év végére átléphessék a vonalat.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE). – Elfogadná-e azt, hogy amellett, hogy az AKCS-EU-kapcsolatot WTO-kompatibilissé kellett tenni, a gazdasági partnerségi megállapodások egyik fő célja a dél-dél kereskedelem növekedésének biztosítása.

Ebben az összefüggésben megvizsgálná annak lehetőségét, hogy kereskedelmi támogatásainkat növeljük, és célzottabbá tegyük, biztosítva, hogy a dél-dél kereskedelem előnyei ezeken a gazdasági partnerségi megállapodásokon keresztül megvalósuljanak?

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Én ezt erőteljesen támogatom, és megragadnám ezt az alkalmat, hogy felhívást intézzek tagállamainkhoz, hogy teljesítsék azt, amit én az alkuból a rájuk eső felelősségnek tekintek, azaz teljesítsék kötelezettségvállalásaikat, és biztosítsanak támogatást a kereskedelemhez, megfelelve a Bizottság által vállalt kötelezettségnek.

Ez nagyon fontos kötelezettségvállalásunk, és a tagállamok korábban azt állították, hogy ennek megfelelnek. Remélem, hogy ezt megteszik most a gyakorlatban, és teljesítik AKCS-országbeli kollégáink elvárásait.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford (ALDE). – Nem vagyok szakértője ennek a területnek – nem úgy, mint valószínűleg a többi kérdező közül sokan –, és csak azt szeretném tudni, és meglehetősen tanácstalan is vagyok emiatt, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások ellenzői miért kaptak ekkora teret a sajtóban. Miért nem lehetett a gazdasági partnerségi megállapodások előnyeit jobban közvetíteni? Csak arról van szó, hogy az ellenzők nem fogadják el a kereskedelem liberalizálásának előnyeit – amit én elfogadok –, és csak a protekcionizmust akarták fenntartani?

Miért van az, hogy a Bizottság és mások nem voltak képesek kellően hallatni a hangjukat a sajtóban?

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Ott hallották meg a hangunkat, ahol az számít – a politikacsinálók, a miniszterek és a döntéshozók körében. Én nem felelek a sajtóért; azok a napok, amikor még magyarázattal szolgálhattam arról, amit a sajtó ír, már régen elmúltak.

Az AKCS-országokban sok tárgyalópartnerünk nagyon kedvezően fogadta az érveinket. A közbenső megállapodások létrehozása után a legtöbb esetben nagyon lelkesek, és nem csak addig, hogy azokat teljes körűen aláírják, hanem a tárgyalásoknak a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodás érdekében történő folytatása iránt is, hogy az árukról a szolgáltatásokra, a befektetésekre és más, a kereskedelemhez kapcsolódó szabályokra is kitérjünk, mert tudják, hogy hol rejlik e megállapodások további nagy hatása, ami a fejlesztésre gyakorolt értéket jelenti.

Nyilvánvalóan a gazdasági partnerségi megállapodásokat egyfajta kakofónia övezte – a zavart nagyrészt, bár nem teljes egészében olyan emberek keltették, akik gyanakvóak a kereskedelemmel kapcsolatban, az antiglobalizáció (akármit is jelent az) hívei, és akik úgy vélik, hogy az AKCS-országok bizonyos értelemben jobban járnának, ha a nemzetközi gazdaságtól elszigeteltebbek lennének. Én azonban azt gondolom, hogy őket a múlt ejtette foglyul. Nem hiszem, hogy lenne ebben bármi, amit ajánlani lehetne, ám megvan benne a leegyszerűsített szlogenek vonzereje, amelyek könnyen érthetők, és könnyen lehet írni róluk, miközben a tényleges politika lényege és tartalma, az, hogy mindez valójában miről szól, sokkal bonyolultabb. Azok azonban, akik veszik maguknak a fáradságot, hogy megértsék, látják annak értékeit és potenciális előnyeit. Ezért van az, hogy az AKCS-országokban olyan sokan megpróbálják megérteni ezeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, az érdekelne engem, hogy milyen stratégiákat dolgoztak ki a fejlődő országokkal megkötendő partnerségi megállapodásokra a megújuló energiaforrások terén, mert természetesen fontos számunkra, hogy példamutatóan a minimálisra csökkentsük a költségeket bárhol, ahol termelés folyik, miközben a veszélyes áruk felhasználását is ennek megfelelően kell adóztatni. El tudja képzelni, hogy ilyesmi bekerülhet az ilyen megállapodásba?

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Valamennyi kereskedelemi megállapodásnak, amelyről tárgyalunk, van fenntarthatósági dimenziója, és a gazdasági partnerségi megállapodások sem kivételek.

Számunkra azonban az AKCS-országok érdekei, az ő tárgyalóik és az általuk vélelmezett saját érdekeik kell, hogy iránymutatásul szolgáljanak. Így – miközben bizonyosan nem leszünk szégyenlősek, és előhozakodunk ezekkel a kérdésekkel – nem kezeskedhetem azért, hogy tárgyalópartnereink azokat milyen fogadtatásban részesítik.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet)..

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Ezzel a kérdések órája befejeződik.

(Az ülést 19:55-kor felfüggesztik, és 21:00-kor folytatják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat