Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. március 11., Kedd - Strasbourg

20. A nők helyzete az EU vidéki területein (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Christa Klaß jelentése a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében a nők helyzetéről az EU vidéki területein (2007/2117(INI)) (A6-0031/2008).

  Christa Klaß, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A nők az EU vidéki területein – ezzel a címmel gyűjtöttük össze a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban együtt a tényeket és a megoldási javaslatokat. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak együttműködésükért, és a titkárságnak a támogatásért.

Van nálunk egy kifejezés Németországban: a falusi lány. A múltban inkább, mint ma, de mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, hogy ez mit jelent. Vannak, akik azt mondják, hogy ezek kreatív, megbízható asszonyok szigorú erkölccsel, akik mélyen vallásosak. Mások azt mondják, hogy ezek azok az asszonyok, akik elmaradottak, keveset vagy semmit sem tudnak és ezért buták, és talán még naivak is.

E leírások egyike sem jut el a dolog lényegéhez. A vidéki területek biztosítják a teljes élet legjobb feltételeit a falusi közösséghez kötődő, a természethez és a környezethez kötődő családok számára. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy a nők életmodelljei óriási mértékben különbözőek. Ezeknek azonban adaptálhatóaknak kell lenniük, nem szabad, hogy az életfeltételek korlátozzák vagy lekötözzék őket. A nők ma aktívak akarnak lenni munkavállalóként, és egyben családot is akarnak. Ma mindkettőt akarják, és mindkettőt megkaphatják. Ennek keretfeltételeit a politikának és a társadalomnak kell megteremtenie.

A vidéki élet lehetőségeket kínál, és természetesen kockázatokkal is jár. Személyes döntés az, ami az adottságok megfontolása után arra vezeti a nőket, hogy a városokba költözzenek, vagy maradjanak falun. A statisztikai adatok azt igazolják, hogy elsőként a jól képzett nők hagyják el a falvakat. Ők üres óvodákat és iskolákat, és végső soron elöregedő és üres falvakat hagynak maguk mögött. A nők döntésének ezért demográfiai dimenziója is van.

A Bizottság becslése szerint a vidéki régiók hozzák létre a bruttó hozzáadott érték 45%-át, és a munkahellyel rendelkezők 53%-a él itt. A vidéki területeknek ezért gazdasági dimenziója is van.

Ezért a teljes fejlesztési potenciált ki kell használni, és korszerűsíteni kell. Ma már nem elegendő a vidéki nők jövőjéről csak a közös agrárpolitika keretében beszélni. A nők dolgoznak gazdaként, de alkalmazottak is, bérből élők is, és nagyon gyakran tevékenykednek segítő házastársként a kis- és közepes vállalkozásokban, vagy akár maguk is független vállalkozóként. Itt még nagy űröket kell betölteni. A szociális ágazatban stabilizálni kell a nők és a feleségek helyzetét a kis- és közepes vállalkozásoknál, hogy biztosítva legyenek betegség és idős kor esetére.

A nőket különösen súlyosan érinti az infrastruktúra hiánya a vidéki területeken. A nők összekötik a családot és a munkát, ami azt jelenti, hogy gyermekeiket szállítják az iskola és a szabadidős tevékenységek között, gondoskodnak az idősebb generációról, és nem teljesen veszítik szem elől saját érdekeiket sem. Az a tény, hogy a vidéki területek infrastruktúrája hiányos – kevés az út, a postahivatal, az egészségügyi szolgálat, a tűzoltóság és a sürgősségi orvosi ellátás – régóta jól ismert. Az, hogy most további problémák merülnek fel például a széles sávú kínálatban, nem fogadható el. A nőknek is szükségük van a gyors hozzáférésre ADSL-en keresztül ahhoz, hogy sokféle tevékenységben vehessenek részt.

A nők részvétele a közéletben – az önkormányzati testületekben, a kezdeményezésekben és az egyesületekben – hozhat változást. A vidéken is külön erőfeszítésre van szükség, hogy elérjük a nők egyenlő részvételét. Így egy további kéréssel szeretném befejezni: vonják be a nőket a döntéshozó testületekbe! Ők tudják a legjobban, hogy mit kell megváltoztatni, mert ők mindig ott vannak, és nekik mind a munkával, mind a családdal meg kell küzdeniük, miközben a férfiak csak az egyikkel, vagy csak a másikkal foglalkoznak.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Klaß asszonynak és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjainak saját kezdeményezésű jelentésükért. Mindannyian tudjuk, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség napirenden tartása folyamatos erőfeszítést igényel. E tekintetben én mindig is vezető intézménynek tartottam az Európai Palamentet, és tisztelettel adózóm a nemzetközi nőnap 2008-as megünneplése érdekében végzett munkának, beleértve a múlt heti konferenciát is.

Teljesen egyetértek azzal, hogy a vidéki nőknek is valódi lehetőségekkel kell rendelkezniük, és bátorítani kell őket, hogy éljenek az összes lehetőséggel. Összességében ezért egyetértek azzal, hogy a vidéki nőkre külön politikai figyelmet kell fordítani, és örülök annak, hogy ez az elv a harmadik tengely alapján a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai útmutatás révén megvalósul, amely a nők munkaerőpiacra történő belépésének ösztönzését kulcsfontosságú intézkedésként hangsúlyozza.

A vidék gazdaságának szüksége van a nőkre nemcsak azért, hogy lépést tartson a társadalom más részeinek gazdasági növekedésével, hanem azért is, hogy biztosítsa a fenntartható vidékfejlesztést, ahol a családok és a vállalatok valódi jövőt látnak abban, hogy a vidéken maradnak.

Mielőtt a jelentésben aláhúzott néhány konkrét kérdésre válaszolnék, hangsúlyozni szeretném, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának elve a közös agrárpolitika második pillérének központi helyét foglalja el. A gyakorlatban ezt kétféleképp alkalmazzuk. Az első a gazdasági lehetőségek megteremtése a nők számára, például a nők vállalkozásainak elősegítésével.

Fontos, hogy a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programok összefüggésében néhány tagállam konkrét intézkedéseket tervezett a nők számára; más tagállamok bizonyos szabályok szerint prioritást adnak a nőktől érkező pályázatoknak.

A második vonatkozás a vidéki élet minőségének javítása: a cél a nőbarát vidék, amely elősegíti a nők életét a vidéki területeken, és lehetővé teszi számukra, hogy jobban kihasználják lehetőségeiket. Például a vidékfejlesztést támogatja a vidéki gyermekek napköziotthonos ellátását biztosító központok finanszírozása, hogy a nők ott maradva mégis vállalhassanak munkát. Azt hiszem, ezek jó példák arra, ahogyan a közös agrárpolitika intézkedései hozzájárulnak a vidéki nők helyzetének javításához.

Ezzel összefüggésben szeretnék rámutatni a LEADER-programra is, ami hozzájárul a nők döntéshozatali folyamatokban való nagyobb részvételéhez a helyi akciócsoportokban. Sőt, a LEADER-programban a nők által irányított projektek száma nagyobb, mint a férfiak vezette projekteké: a 2003-2005 közötti időszakban három kedvezményezett közül kettő nő volt.

Ami a jelentésben foglalt konkrét kéréseket illeti, egyetértek azzal, hogy szükség van a nemi kilátásoknak a vidékfejlesztési programokba történő integrálására, ennek figyelemmel kísérésére és értékelésére. Azok az indikátorok, amelyek az adott időszakban bizonyos intézkedés eredményeit és hatását mutatják – megint 2007-2013 között –, nemek szerinti megoszlásban szerepelnek, és ezeknek meg kell adniuk a szükséges információt.

Végül még egy pontot említenék, amely nem igazán a vidéki területekhez kapcsolódik. A Bizottság a 86/613/EGK irányelv felülvizsgálata részeként hatásvizsgálatot kezdeményezett, amely az önfoglalkoztató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvével foglalkozik, többek között a mezőgazdaságban tevékenykedők esetében is.

Fontos az önfoglalkoztató nők védelme a terhesség és anyaság idején. Az irányelv felülvizsgálata szerepel a bizottság ez évi, 2008-as jogalkotási munkaprogramjában, és ez újabb lehetőséget ad számunkra a vidéki nők támogatására, és helyzetük javítására.

Ismételten szeretnék köszönetet mondani az előadónak és mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a nagyon fontos kérdéshez.

  Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (HU) Elnök úr! Biztos asszony! Kedves kollégák! A nők helyzetéről az elmúlt héten március 8-a kapcsán sok szó esett. A közhelyek mellett azokról a gondokról is beszéltek, amelyek az átlag mögött, a strukturált szemléletmód következtében válnak láthatóvá. A nők nem élnek azonos körülmények közt, különböző adottságúak, lehetőségeik, problémáik is különbözőek. A vidéken élő nők sem egyformák, vannak közös gondjaik, és olyanok is, amelyek csak bizonyos rétegek vagy csoportok esetében jelennek meg.

Christa Klaß jelentése abban különbözik az általában fogalmazó jelentésektől, hogy a vidéken élő nők gondjairól konkrétan és a politikák mulasztásairól egyértelműen szól. Hiába fogalmazunk el elérendő célokat a nők foglalkoztatása tekintetében, ha nem teremtik meg az ehhez szükséges, rugalmasan működő háttérszolgáltatásokat, esetenként például a közlekedési feltételeket. A vidéken élő nők helyzete általában nehezebb, sokkal inkább végeznek rejtett fizetetlen munkát biztosítás és védelem nélkül, például a családi gazdaságokban. Ez a gyakorlatban bizonytalanná teszi ezeknek a nőknek a jogi helyzetét, várandósság, betegség, időskori ellátásban egyaránt.

Ezeknek a kérdéseknek a megoldása még mindig várat magára, miközben a vidékről való elvándorlás a jobb életkörülményeket biztosító urbánus környezetbe szinte megállíthatatlan. Egyetértek az előadóval, hogy a különféle európai pénzügyi eszközök elosztásánál és kihasználásánál a vidéken élő nők helyzetét jobban figyelembe kell venni. A mulasztásnak ugyanis messzemenő következményei vannak. Köszönöm.

  Iratxe García Pérez, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr, ez a jelentés az EU vidéki területein élő nők helyzetének valóságát tárja elénk azért, hogy választ adjon azoknak az extra nehézségeknek a súlyos kihívásaira, amelyekkel az e környezetben élő nők szembesülnek.

Ezeken a területeken a lakosság körülbelül feléről beszélünk, ezért a nemek közötti egyenlőség érvényesítése a vidéki szektorban prioritást élvez mind a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítése, mind a vidéki gazdasági és szociális növekedés lehetővé tétele érdekében.

Miközben a nők általában is valódi nehézségekkel szembesülnek, amikor a munkaerőpiacba integrálódnak, vagy a munkát és a családi életet egyeztetik össze, ezek a nehézségek fokozódnak a vidéki környezetben. Ezért szükséges az olyan kezdeményezéseket és politikákat támogatni, amelyek megbirkóznak ezekkel a kihívásokkal, hogy tényleges esélyegyenlőség legyen.

Különbségeink ellenére egyetérthetünk abban, hogy a vidéki nőknek speciális közös politikai figyelemre van szüksége, hogy támogassuk az olyan vidékfejlesztési kezdeményezéseket, amely bátorítja őket a gazdasági és társadalmi életben való részvételre, és visszaszorítja a nők vidékről városba történő elvándorlását, ami egyre nyugtalanítóbb realitás.

Adósai vagyunk falvaink asszonyainak, akik felmérhetetlen módon, szinte láthatatlanul járultak hozzá a vidék fejlődéséhez. Elismerésüknek együtt kell járnia a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok által követett, az életfeltételek javítását és a még meglevő akadályok elhárítását célzó politikákkal. Ezért e célok eléréséhez alapvető fontosságú a közszolgáltatások bővítése, a képzés javítása, az új technológiákhoz való hozzáférés és az innovatív üzleti projektek támogatása.

Felhívást intézünk egyben a tagállamokhoz, hogy dolgozzák ki a megosztott tulajdonjog jogintézményét, biztosítva, hogy a nők jogait a mezőgazdasági ágazatban is teljes körűen elismerjék. Csak így tudjuk biztosítani, hogy a vidéken élő európai nők számára is valósággá váljon az esélyegyenlőség.

  Jan Tadeusz Masiel, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök Úr, szeretnék gratulálni az előadónak, hogy ilyen fontos kérdést vetett fel, mint az EU vidéki területein élő nők helyzetének javítása. A közelmúltban tárgyaltunk Európa demográfiai jövőjéről. Számos indokot soroltunk fel a kedvezőtlen kilátások magyarázatául. Ez a probléma még akutabb a vidéki területeken.

Mindent meg kell tennünk, hogy a vidéken élők, különösen a nők számára biztosítsuk az élet és a gazdasági és egyéni fejlődés megfelelő feltételeit. Valószínű, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység különösen sújtja a vidéki nőket; azért mondom, hogy valószínűleg, mert jobb statisztikákra van szükségünk erről.

E tekintetben a helyzet javításának kulcsa lehet, ha az önfoglalkoztatók házastársai, ideértve a vidéki nőket is, saját jogon tesznek szert független szociális és nyugdíjjogosultságra.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a vidéki szektorban nemcsak a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításához szükséges, hanem a fenntartható vidékfejlesztésre épülő gazdasági növekedés elősegítése érdekében is. Képviselőcsoportunk ezért erőteljesen támogatja a Klaß-jelentést alapvetően két elem miatt.

A jelentés által hangsúlyozott vonatkozások közül véleményünk szerint három nagyon fontos: 1) a jelentés kéri, hogy a vidék világával foglalkozó statisztikákat nemek szerinti bontásban is adják meg, hogy a vidéki nők ne legyenek többé láthatatlan csoport, és az általuk végzett munkát kifejezetten értékeljék; 2) az illetékes helyi, regionális és állami hatóságok ösztönözzék a nők részvételét a helyi akciócsoportokban, és a Leader-tengely alapján a helyi partneri kapcsolatok kialakításában, és 3) kéri, hogy összpontosítsunk különösen a vidéki területek közlekedési infrastruktúrájának javítására, és határozott intézkedéssel támogassuk a közlekedéshez való hozzáférést a társadalmi kirekesztés visszaszorítása érdekében, ami különösen a nőket sújtja.

Én is szeretném azonban javasolni és támogatni a kolléganőm, Iratxe García által benyújtott módosítást, amely azt kéri, hogy a szöveg tartalmazzon kifejezett hivatkozást arra, hogy a tagállamoknak ki kell dolgozniuk a megosztott tulajdonjog jogintézményét annak érdekében, hogy biztosítsák a nők jogainak teljes körű elismerését a mezőgazdasági ágazatban is, hogy a megfelelő védelemmel rendelkezzenek a társadalombiztosítás terén, és ismerjék el a munkájukat.

  Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (PT) A vidéki nők helyzetét igen nagymértékben befolyásolja a mezőgazdaság helyzete, ők szenvedik el a közös agrárpolitika igazságtalan intézkedéseinek következményeit, amelynek folytán egyre nagyobb számú kis- és közepes gazda, illetve családi gazdaság hagyott fel a termeléssel. Sok esetben ez ahhoz vezet, hogy a férfiak és a fiatalok elvándorolnak, otthagyva a nőket a gyermekekkel és az öregekkel, szegénységre ítélve őket; ezt a helyzetet csak súlyosbítja néhány ország, mint például Portugália vidéki területein az iskolák, az egészségügyi és szülőotthonok, a postahivatalok és más közszolgáltatások bezárása.

Ezért ezzel a politikával fel kell hagyni. Mi is benyújtunk emiatt néhány módosítást, hangsúlyozva, hogy a közös agrárpolitikát felül kell vizsgálni, figyelembe véve ezt a problémát, és meg kell erősíteni a családi gazdaságok fenntartását és a vidék világának fejlesztését fenntartó támogatásokat, miközben maximális értéket kell tulajdonítunk a nők munkájának, ideértve a migráns nőket is, akik szintén a mezőgazdaságban dolgoznak.

Ezért reméljük, hogy javaslatainkat elfogadják.

  Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, miután lehetőséget kaptam, hogy felszólaljak az EU vidéki területein élő nők helyzetéről szóló vitában, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az új tagállamok falvaiban és külvárosaiban élő nők helyzete különösen nehéz – időnként drámai – és ez részben a különféle korlátozásokat előíró EU-politikáknak tudható be, a munkahelyek elvesztése és a hasznot nem hajtó termelés miatt szegénységet és társadalmi kirekesztést okoznak.

A tipikusan mezőgazdasági régiókban – és nemcsak Kelet-Lengyelországban – családok ezreit fenyegeti a létfenntartásuk elvesztése mert a gazdaságuk nem nyereséges, a cukorgyár éppen csődbe ment vagy bezárt, korlátozták a halfogást csak bizonyos fajta gyümölcsökre van támogatás, és büntetik a tej túltermelést. Ezek az okok húzódnak meg az infrastruktúra és a hírközlés fejlesztése, valamint az oktatási, egészségügyi és sok más szolgáltatás nyújtásának hiánya mögött, mivel ezek a gazdasági fejlődés hiányában nem jönnek létre. Az ilyen fejlődést megakasztó politika arra készteti a fiatalokat – köztük a nőket – hogy a városba költözzenek, vagy kivándoroljanak külföldre.

A LEADER-programok csak néhány régió asszonyain segítenek (a turisták számára vonzó, vagy egyedi regionális termékekkel rendelkező régiók asszonyain) és messze nem tudják kompenzálni a falusi lakosságot az elszenvedett veszteségekért, akik még mindig a dokumentumokban megtalálható, ám megvalósításra váró magasztos frázisokra, a fenntartható fejlődésre, az esélyegyegyenlőségre, és a teljes diszkriminációmentességre várnak.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, én is gratulálni szeretnék Klaß asszonynak a jelentés elkészítésének kezdeményezéséhez és az ilyen fontos kérdésben végzett munkájához, ami nem csak a női jogok védelmét érinti, hanem Európa gazdasági, társadalmi és regionális kohézióját is. Ez a második alkalom, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság ilyen jelentést készített; az enyém volt a megtiszteltetés, hogy előadója lehettem az előző, a közös agrárpolitika reformjának fényében a vidéki területeken élő nők helyzetéről szóló jelentésnek.

A segítő házastársak és önfoglalkoztatók munkája elismerésének fontos kérdését, amire akkor felhívtuk a Bizottság figyelmét, sajnálatos módon azóta sem oldottuk meg, így vissza kellett térnünk rá ebben a jelentésben. Ezért ismételten kérjük a 86/613/EGK irányelv radikális felülvizsgálatát: maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy az irányelv végrehajtása nem hatékony, és csak minimális előrelépés történt a gazdaságokban dolgozó segítő házastársak munkájának elismerésében. Örülök, hogy ma este itt van velünk az illetékes biztos, és választ adhat nekünk erre a kérdésre. Az Európai Parlament állásfoglalásának más részei is foglalkoznak a tagállamoknak a dolgozó női gazdák külön biztosításával és a kezelésével kapcsolatos kötelezettségeivel. Ezekkel a kötelezettségekkel nem foglalkoztak kielégítő módon.

Véleményem szerint két fontos kérdést nem sikerült felvennünk a jelentésbe: van különbség a szegényes infrastruktúrától szenvedő, vidéken élő nők, és a gazdaságokban dolgozó nők között. Ezért én amellett érveltem, hogy a statisztikának kellene megvilágítania ezeket a különálló kategóriákat.

Mivel a Strukturális Alapok ezt lehetővé teszik, úgy vélem, ki kellene használnunk a vidéken élő nők a saját területük fejlesztésére vonatkozó döntéshozatalban tervezésben való potenciális részvételét. Segíteni fogunk ezeknek a nőknek a galvanizálásában és egyesítésében.

Összességében Klaß asszony jelentése rávilágít a prioritásokra és a kérdésekre, és célokat tűz ki mindannyiunk számára. Hasznos és fontos eszköz, mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság számára.

  Christa Prets (PSE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, a ma hallottak és követelésként benyújtottak közül semmi sem új. Ismételjük, nincs bennük semmi új, megtalálhatók a „Nők és az ipar”, a „Nők és az egészség” vagy a „Vidékes élő nők” témájában készült jelentésekben. Még nem értük el az egyenlő munkáért egyenlő bért, nem került több nő vezetői pozícióba, és nem lett rugalmasabb a gyermekgondozás sem.

Vidéken mindezek a problémák megsokszorozódnak. Ott az otthon és a munkahely közötti távolság, a szegényes közlekedési kapcsolatok súlyos problémát jelentenek. Ugyancsak probléma a helyben elérhető folytatólagos képzés és szakképzés hiánya. Amint már említettük, a szélessávú internet-hozzáférés ma már kötelező, de vidéken ritkán érhető el.

Ez azt jelenti, hogy intézkedésekre van szükség, de elsősorban tudatosítanunk kell, hogy milyen a vidéken élő nők helyzete. És azt is jelenti, hogy a nagyobb mértékben kell a nemi vonatkozást figyelembe vennünk az EU valamennyi támogatási programjában, legyen az a vidéki területek fejlesztése, a Szociális Alap, vagy bármi más, és a programokat függővé kell tenni attól, hogy miként használják őket a továbbiakban.

Egyébként ebben Ausztria az úttörő – 2009-től hatályos a nemek szerinti költségvetésről szóló törvény, amely valami nemi vonatkozást magában foglalja. Úgy vélem, ezt érdemes lenne utánozni.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, az elmúlt években sokat beszéltek és sokat vitatkoztak a nők szerepéről, jogairól, a társadalomban betöltött pozíciójáról és foglalkoztatási helyzetéről.

Ma a vidéki nők helyzetéről tárgyalunk, és nagyon helyes, hogy ezt tesszük, mert a vidéki asszonyok azok – különösen az elmaradott régiókban –, akik a legkeményebben dolgoznak, és a legkevesebbet élvezik a nekik járó jogokból.

A városi asszony a modern komfort összes eszközével ellátott lakásban él, könnyű hozzáféréssel a berendezési tárgyakhoz, az oktatáshoz és a kultúrához, az anyasági és a szülési szabadsághoz való joggal, és a munka és a civilizáció előnyei élvezetének lehetőségével.

A vidéki asszony gyakran olyan otthonban él, ahol nincs vízvezeték, és számtalan feladata van a családban és a gazdaságban. Nem számíthat arra, hogy a gyermekét bölcsődébe vagy óvodába adja, és a kultúrával és a világgal való kapcsolata gyakran a rádiós és televíziós műsorokra korlátozódik. Az isten háta mögötti kis faluból származó asszony, aki a családi gazdaságban él, gyakorlatilag meg van fosztva a szakmai, társadalmi, politikai vagy kulturális előrelépés mindenféle lehetőségétől.

Kérem, emlékezzenek rá, hogy a kultúrára szánt pénzalapok elsősorban a városokban lévő központokra irányulnak. A városokban szinte mindenünk megvan. Vidéken csak amatőrtevékenységek vannak, és azokat is gyakran magánházaknál, az érintettek költségére szervezik meg. Az Európai Unióban sokat beszélünk az élethosszig tartó tanulásról, és erre valóban szükség van. Gondoljunk azonban arra is, hogy a vidéki nőknek is szükségük van ilyen programokra. Véleményem szerint itt az ideje, hogy az EU költségvetéséből ésszerű programot finanszírozzunk a nők számára.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr, az erőteljes és fenntartható fejlődéshez figyelembe kell venni a nők szerepét. A nők részvétele elengedhetetlen a tényleges fejlődéshez. A vidéken élő és dolgozó nők – hasonlóan a nőkhöz más környezetekben – egyenlőtlen társadalomban élnek. Így az egyenlőség elérése érdekében végzett munka egyaránt fontos valamennyi nő számára, valamennyi környezetben és valamennyi élethelyzetben.

Ebben a jelentés szeretném felhívni kollégáim figyelmét különösen az Ilda Figueiredo által benyújtott GUE/NGL módosítások támogatásának fontosságára, különös tekintettel a 9. módosításra, amelyből egyértelmű, hogy az egyenlőség problémáját teljes mértékben figyelembe kell venni a közös agrárpolitika már igen csak szükséges felülvizsgálatában. A nők aktív részvétele nélkül nem sikerülhet a fenntartható gazdasági növekedés céljainak elérése. Amint mondtam, ez az élet mindenféle környezetére vonatkozik. Egyenlőségre van szükségünk a vidék fennmaradásához, szükségünk van rá a nők számára, és szükségünk van rá a jövő érdekében.

  Roumyana Jeleva (PPE-DE). – (BG) Elnök úr, biztos asszony, kollégák, először is szeretnék gratulálni Klaß asszonynak a kiváló jelentéséhez. A Regionális Fejlesztési Bizottság bolgár tagjaként szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a vidéki területek fejlesztési potenciálja eltérő. Van azonban valami, ami minden bizonnyal hozzájárul a vidéki életminőség javításához, és különösen az ottani nők helyzetéhez. Ez pedig a közlekedési és a szociális infrastruktúra a falvakban, az elérhető szociális szolgáltatások biztosítása, mint például a gyermeknevelés, az idős- és beteggondozás, a távközlési szolgáltatások, valamint a kulturális és sportközpontok létrehozása. E tekintetben kiemelkedő fontosságú a vidéki területek EU-pénzalapokból történő támogatása. Ezért ajánlani szeretném a városi és a vidéki ügyek jobb összhangba hozatalát. A vidéki területek fejlesztését koordinálni kell a regionális politika keretében végrehajtott tevékenységekkel. Úgy vélem, hogy a vidéki területek konvergenciájának és fejlesztésének olyan integrált megközelítése, amely figyelembe veszi a térségben levő kis- és közepes méretű városok szerepét is – a helyett, hogy elkülönítve kezelné őket, mint ahogyan eddig tettük –, javítaná az EU-támogatás hatékonyságát, és hozzájárulna az életfeltételek, különösen a nők életfeltételei javításához.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a vidéki nők helyzete kifejezetten hátrányosabb, mint a városi nőké. Nem csak az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférésről van szó.

Ha megengedik, felhívnám a figyelmüket a jelentés 4. és 10. pontjára, amelyek aláhúzzák az önfoglalkoztató vagy a családi gazdaságokban dolgozó nők szociális és gazdasági jogai kiegyenlítésének szükségességét. Ez különösen a fizetett anyasági szabadsághoz fűződő jogot és a keresetalapú nyugdíjhoz fűződő jogot jelenti. Néhány országban a jog tiltja a családi gazdaságokban és családi vállalkozásokban dolgozó partnerek hivatalos foglalkoztatását és társadalombiztosítását. E szabályozások hatása elsősorban a nőket sújtja, és ezeket a lehető legsürgősebben meg kellene változtatni. Gratulálok az előadónak.

  Esther Herranz García (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Klaß asszonynak a jelentéséhez; az nemcsak hasznos, hanem Klaß asszony nagyon keményen dolgozott is, ezért szeretnék neki őszintén köszönetet mondani.

Szeretnék rámutatni arra, hogy a vidéken élő nők nem egyformán élnek. A vidék világa nem homogén. Éppen ellenkezőleg, az ő világuk gyakran nagyon eltérő. Mindenekelőtt azonban a vidék világát vonzóvá kell tenni a nők számára, és meg kell akadályoznunk azt az exodust, ami egyre fokozottabban folyik amiatt, mert a nők helyzete társadalmunkban nagyon lassan fejlődik, bár a városok világában legalább fejlődik. A vidék világában azonban nemcsak az otthonon belüli és kívüli munka terhét viselik, hanem gondoskodnak az eltartott családtagokról is, és ezek a nők mindezt sokkal nehezebb feltételek között vállalják, mint a város világában.

Ezért a nőket nem pusztán személyes jólétük javításával kellene a vidék világába vonzani, hanem a vidéki területek gazdaságának fellendítésével is, amely gazdaság – amint ezt ön nagyon jól tudja, biztos asszony – elsősorban a mezőgazdaság. Ahhoz azonban, hogy ez a gazdaság erős lehessen, a közös agrárpolitikát meg kell erősíteni, azt támogatni kell, miközben természetesen figyelembe kell venni, hogy a technológia és a társadalmi helyzetnek is egyaránt és sürgősen változnia kell.

  Corina Creţu (PSE). – (RO) Örülök, hogy szót kaptam egy olyan valósággal kapcsolatban, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, nevezetesen a vidéki területeken élő nők helyzetével kapcsolatban.

Bár az Unió szintjén, valamint minden egyes tagállam szintjén a jogszabályok és normák rendszere kizár bármiféle diszkriminációt, nyilvánvaló, hogy igen jelentős az eltérés a városokban és a vidéken élő nők helyzete között.

Hasonlóan az Európai Unió más új tagállamaihoz, Románia sokkal rosszabb helyzetben van, mint a jelentésben leírt általános helyzet. A 90-es években bekövetkező ipari összeomlás miatt felbukkant egy olyan jelenség, amellyel a nyugat-európai országok nem találkoztak: a városokból a falvakba történő migráció, mint a gazdasági fennmaradás egyik kulcsa. A mi régiónkban a vidéki szegénység elsősorban a nőket sújtotta és sújtja a mai napig is, és ők lettek az embercsempészet legsebezhetőbb áldozatai is.

Sajnálatos módon az iparszerű mezőgazdaság, amely a női munkaerő egy részét felszívhatta volna a falvakban, maga is szétesett. A közegészségügyben, az oktatásban, a közlekedésben, a víz- és csatornaszolgáltatásokban gyorsuló romlás következett be, és ezek a szolgáltatások az Európai Unió kevésbé fejlett országainak számos falvában gyakorlatilag hiányoznak.

A vidéki nők, különösen a fiatalok és a középkorúak független gazdasági tevékenységeket alakíthatnának ki, ha hozzájuthatnának bankkölcsönökhöz, és azt hiszem, meg kellene beszélnünk egy olyan bank létrehozásának lehetőségét, amely mikrohiteleket nyújtana a vidéki területeken.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr, vidéken a nők olyan társadalmi csoportot képeznek, amellyel szemben különösen erős a diszkrimináció. A szerepek hagyományos megosztása, és sok helyütt a szegényes infrastruktúra, mint például a gyermekgondozási infrastruktúra miatt, sok nő sohasem jelenik meg a hivatalos munkaerőpiacon, ugyanakkor munkanélküliként sincs regisztrálva. A nők szakmai tevékenységgel összehasonlítható munkát végeznek, ám azt nem ismerik el, nem részesülnek védelemben, és nem is fizetik meg.

A tagállamoknak az Európai Bizottsággal együttesen és a lehető leggyorsabban megoldást kellene találniuk a nők azon jelentős csoportjának problémájára, akik besegítenek a gazdaságokban és a kis- és közepes vállalkozásokban, és akiknek számos tagállamban hiányos a jogi státusa. Ez az ilyen nők számára pénzügyi és jogi problémákhoz vezet az anyasági és betegszabadsághoz fűződő joggal kapcsolatban, a nyugdíjjogosultság megszerzése és a társadalombiztosításhoz való hozzáférés tekintetében.

A harmonikus fejlődés érdekében a tagállamoknak jó minőségű munkahelyek létrehozását kellene biztosítaniuk a vidéki területeken olyan intézkedésekkel, mint a vállalkozás elősegítése a nők körében, szakképzettségük javítása, és valamennyi vidéki területen a XXI. századi szokásos infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való könnyű hozzáférés biztosítása.

Végezetül, gratulálni szeretnék Klaß asszonynak a nagyon jól szerkesztett jelentéshez.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Jobb lenne, ha a vidéki emberek helyzetéről beszélnénk és nem a nőkéről, mivel a nők problémái közül sok a vidéki férfiakat is ugyanúgy érinti, bár a nőknek vannak konkrét ügyei, és elismerem ezt ebben a jelentésben.

Mindezek előrebocsátásával, a vidéken élő emberek életminősége sok esetben, ha kellő erőforrásokkal rendelkeznek, jobb is lehet, mint a városban. Azt hiszem, a probléma mindig is az volt, hogy a nők munkáját nem mérték, nem fizettek érte, és ezért nem is ismerik el azt. Néhány országban történt némi előrehaladás ebben a kérdésben, de azt hiszem, a tagállamok különböznek abban, ahogyan a nőkkel bánnak.

Szeretnék megemlíteni egy konkrét női szerepet, amivel talán még nem foglalkoztak. Nézetem szerint még mindig a nők a gyermekek elsődleges motiválói és nevelői, és általában ők azok, akik eldöntik, hogy a gyermek gazdálkodó lesz vagy sem, és gyakran ők döntenek a vidéki területek jövőjéről. Külön figyelmet kell szentelnünk annak, hogy nekik kedvező képük legyen a mezőgazdaságról, és ne kedvezőtlen.

Végezetül, kevés női földbirtokos van és kevesen vesznek részt a mezőgazdasági szervezetekben. Ezzel is foglalkozni kell.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) 2006-ban, az Európai Unióban a lakosságnak a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20%-a és a legalacsonyabb jövedelmű 20%-a között a kereseti arány 4,8 volt. Sajnálatos módon Portugáliában, Litvániában és Lettországban ez az arány meghaladta a 6-ot.

Nyilvánvaló, hogy a vidéki lakosság alacsonyabb bért kap, mint a városi, és ez a helyzet még nyilvánvalóbb a nők esetében. A vidéki nők helyzetének javítása érdekében hatékonyan kell felhasználnunk a strukturális alapokat. A közlekedési infrastruktúra, az oktatás, az egészségügyi szolgáltatások, a hírközlési infrastruktúra, az informatika és a szolgáltatási ágazat fejlesztése a vidéki területeken gazdasági fejlődést hoz magával, és ezzel együtt javítja a vidéki nők helyzetét is.

Azzal zárom felszólalásomat, hogy a vidék beruházások, a rendelkezésre álló földterületek ipari parkokká történő átalakítása révén változhat, és így teremthet munkahelyeket. A hatékony közlekedési infrastruktúra eredményeként a távolságot időben és nem kilométerekben lehet mérni, így a városokban dolgozók élhetnének vidéken is, és ezzel is hozzájárulhatnának az ilyen területek gazdasági fejlődéséhez.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A mai vita rendkívül fontos, mivel a vidéki nők helyzetének témájáról szól, ami változatlanul meglehetősen nyugtalanító.

Az egyik kulcskérdés továbbra is a nők alacsony foglalkoztatási szintje a vidéki területeken, különösen az újonnan csatlakozott országokban, ezért a vidéki nők gyakrabban találják magukat társadalmilag elszigetelve, mint a városi nők.

Először is, vidéken a nők foglalkoztatási szintjének növeléséhez arra kell ösztönözni őket, hogy hozzák létre saját vállalkozásaikat. Ehhez a kormányoknak kell biztosítaniuk a szükséges tájékoztatást arról, hogy miként kell vállalkozásba fogni, és javítaniuk kell a nők képességét a modern informatika alkalmazására is, növelve ezzel önbizalmukat.

Ezen kívül, a statisztika szerint a vidéki nők képzettségi szintje és szakmai jártassága sokkal alacsonyabb, mint a városi nőké. Ez gyakran azt jelenti, hogy sokkal nehezebben tudnak a piac kihívásaihoz igazodni, nehezebben találják meg a mezőgazdasági munka új módszereit és formáit, illetve az alternatív mezőgazdasági tevékenységeket. Én arra sürgetném a tagállamokat, hogy mutassanak be olyan intézkedési programokat, amelyek a vidéki nőket ösztönzik a tudás és a képzettség megszerzésére.

A LEADER-projektnek hatékonyabban kellene támogatást biztosítania e probléma megoldásához. Köszönöm.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, elismerve azt a kemény munkát, amit előadónk, Klaß asszony fektetett ebbe a jelentésbe, amelynek címe „A nők helyzete az EU vidéki területein”, meg kell kérdeznem: a vidéki férfiakkal vagy a városi nőkkel összehasonlítva? Mi az az összefüggés, amelyben a mostani vita zajlik? Nincsenek olyan homogén csoportok, mint „nők az EU vidéki területein”. Én is az EU egyik vidéki területéről származó nő vagyok, de az a hölgy, aki velem egy utcában lakik hat vagy hét gyerekkel és egy munkanélküli férjjel, és aki nem tudja megfizeti lakása bérleti díját vagy a jelzálogkölcsönt, a vidéki területek egészen másfajta asszonya. Ez nem egy homogén csoport, és ezért nagyon óvatosan kell eljárnunk ebben a kérdésben.

A vidéki területeken is sok nő városi életmódot él; mások élete telve van szegénységgel és nehézségekkel. A vidék kellős közepén is városi életmódot élvezhet valaki, ha az ajtó előtt ott áll két autó, megvan valamennyi modern kényelmi berendezés, infokommunikációs technológia. és esetleg évente egy külföldi nyaralás. Tehát helyezzük ezt a kérdést bizonyos kontextusba.

A valódi kérdés itt a választás lehetőségének visszaállítása valamennyi nő számára: azé a választásé, hogy férjhez menjenek vagy sem; azé a választásé, hogy legyen gyerekük vagy sem, hogy karrierjüket építsék, hogy továbbtanuljanak-e vagy sem, vagy maradjanak otthon vagy menjenek el dolgozni, hogy vállalkozást indítsanak vagy hozzáférhessenek a tulajdonhoz.

Néhány évvel ezelőtt, amikor lakást akartam vásárolni Brüsszelben, a brüsszeli bank vezetője nem volt hajlandó aláírni a jelzálogkölcsönömet, amíg a férjem is alá nem írta azt. Ez csak néhány évvel ezelőtt volt Brüsszelben. Megkaptam a jelzálogkölcsönt, és a férjem nem írta alá. Aligha kell mondanom, hogy igen hevesen tiltakoztam. Így a pénzhez, a tulajdonhoz és a vállalkozáshoz való hozzáférés a kérdés – sok különféle típusú nő él vidéken.

  Elnök. − Doyle asszony, biztosíthatom önt, hogy én soha sem utasítottam volna el a jelzálogkölcsönét.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) A lisszaboni stratégia sikere magában foglalja a fenntartható gazdasági növekedést az Európai Uniónak mind a városi, mind a vidéki területein, és a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak e területek fejlődésében.

Dicsérem ezt a jelentést, mert a mellett, hogy a vidéki nők körülményeit elemzi, konkrét ajánlásokat is tesz helyzetük javítására a globalizáció és a lisszaboni célok elérésének összefüggésében. Az e cél érdekében létrehozandó ösztönzők és betartandó feltételek sokasága közül egy fontos tényező jelentőségét húznám alá, nevezetesen az oktatásét.

A rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy vidéken a nők pénzügyi nehézségek miatt csak kis számban tudnak továbbtanulni, de azért is, mert az ilyen területeken az oktatási tevékenység minősége ugyancsak megkérdőjelezhető.

A vidéki nőknek is élvezniük kellene az oktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz való bővített hozzáférés előnyeit, és lehetőséget kell kapniuk a családi élet és a munka összeegyeztetésére. Ez kulcsfontosságú elem, amelyet a nőknek a politikában és a vidék társadalmi-gazdasági fejlődésében betöltött aktív szerepével együtt meg kell szilárdítani.

  Anna Záborská (PPE-DE). – (SK) Köszönöm, elnök úr. Szeretnék Klaß asszonynak gratulálni a kiváló jelentéséhez.

Én egy olyan új tagállamból jöttem, amelyik viszonylag erős vidéki lakossággal rendelkezik. Az elmúlt 45 évben stabil maradt, a vidéki népesség mindössze 14%-kal csökkent. A gazdaságpolitika következtében a vidéki régiók ma hajlamosabbak a változásra. Ismert az a folyamat, amikor cégek vidékről a városokba helyezik át működésüket. A közpolitikának azonban olyannak kell lennie, hogy az ilyen úgynevezett modernizáció ne a vidéki nő kárára történjen.

Szeretném felkérni a Régiók Bizottságát, hogy tanulmányozza ezt a területet, és kezdjen tág konzultációba a vidéki régiókban, hogy többet tudjanak meg az ottani életről, annak összes előnyével és hátrányával együtt. Szeretném felkérni a Bizottságot és a Tanácsot is, hogy programjait, különösen azokat, amelyek a mikrohitelezést érintik, a vidéki nők felé irányítsák.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Kedves kollégák, mivel nemcsak az esélyegyenlőséghez, hanem általában a vidék fejlődéséhez kapcsolódó kérdésről tárgyalunk, hivatkoznék azokra az intézkedésekre, amelyeket közösségi szinten ezen a téren kell alkalmazni.

A vidékfejlesztés 2. pillérében a programok és a pénzeszközök százalékos arányban mérve jelentősebb erőforrásokkal rendelkeznek, mint az Európai Unió esélyegyenlőséget célzó speciális programjai. Ha sikerülne elősegítenünk a nők hozzáférését az olyan programokhoz mint a LEADER, ami kifejezetten a vidékfejlesztésre szolgál, sokkal többet nyerhetnénk, mint ha csak az EQUAL-, a PROGRESS- vagy a DAPHNE-programok erőforrásait használnánk fel.

Az Európai Unió költségvetésében a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló pénzeszközök 11%-ot tesznek ki, miközben az egész polgárságra irányuló szektor, ami az esélyegyenlőségi programokat is tartalmazza, még az 1%-ot sem ér el.

Ebben az esetben ez nagy kihívás az Európai Unió számára: az európai alapok és a vidéken nők által kezdeményezhető különféle projektek közötti kapcsolat kommunikálásának, mobilizálásának és elősegítésének a sikere.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, köszönöm a Háznak ezt a nagyon is bátorító vitát, néhány meglehetősen elkötelezett beszéddel – én igazán élveztem ezt. A ma esti vita ismételten egyértelművé teszi, hogy a vidéki nők helyzetére külön figyelmet kell fordítani.

Bár úgy érzem, hogy önök közül néhányan kissé pesszimisták az eddig elért előrehaladással kapcsolatban, én pozitívabb oldalról közelíteném meg a kérdést. Azt hiszem, hogy már nagyon sokat értünk el, különösen a vidékfejlesztési eszközök révén, és bízom benne, hogy a helyes irányba haladunk, amikor a vidéki nők helyzetének javításáról van szó.

Önök közül sokan említették a nemek közötti esélyegyenlőség kérdésének felvételét politikánkba, és hatókörének a tágabb vidéki gazdaságra történő kibővítése ezt a hatást csak erősíteni fogja. Teljes mértékben aláírom ezt a megközelítését. Ne korlátozzuk magunkat azonban kizárólag a falusi gazdaságok területére. Ha politikánkat a teljes vidéki társadalom szükségleteibe és lehetőségeibe ágyazzuk be, az olyan multiplikátorhatással jár, amely az egész mezőgazdasági ágazat számára előnyös. A Bizottság alaposan figyelemmel kíséri a vidékfejlesztési programok végrehajtásának ezt a vonatkozását.

Önök közül többen is említették a szélessávú hálózatok jelentőségét a vidéki területeken. Erre azt kell mondanom, hogy a vidékfejlesztési politika harmadik tengelyén belül – ez a diverzifikáció tengelye – van lehetőség olyan területeket is bevonni, amelyek a befektetők szempontjából gazdaságilag nem életképesek. Ezek azok a távoli területek, ahol a tagállamok a vidékfejlesztési politika segítségével biztosíthatják a szélessávú összeköttetést. Én csak ösztönözni tudom az összes tagállamot, hogy vegye ezt figyelembe, amikor befektetéseit tervezi vagy saját vidékfejlesztési politikáját alkalmazza.

Önök közül néhányan megemlítették a „rejtett munkát” is, azt, amit a nők végeznek a gazdaságokban. Elismerem, statisztikáink nem mindig tükrözik ezt a tényt. Az összes különféle eszköz felhasználásával meg kell próbálnunk arra ösztönözni a nőket, hogy ragadják meg a lehetőségeket, és nyerjék el gazdasági függetlenségüket azzal, hogy megadjuk nekik a kapcsolódó szociális jogokat. Véleményem szerint a nők számára a részmunkaidős munkavállalás jobb lehetőségének biztosítása a mezőgazdaságban hatalmas lépés lenne előre a vidéki jövedelmek megerősítésében, és a vidéki közösségek fenntartásának segítésében is.

Azt kell mondjam, hogy én elég sokat utazom vidéki területeken, és mindig nagyon bátorítónak találom, amikor olyan nőkkel találkozom, akik átlépik a határokat, és részt vesznek a különféle gazdaszervezetek munkájában. Tudom, nagy lépés az első nők számára, hogy belépjenek ezekbe a szervezetekbe, de ez olykor terjed, és a következő számára már nem is annyira nehéz, bár némi megközelítésbeli változást igényel a férfiak részéről, hogy elfogadják: a nők ezen a területen is hozzá tudnak járulni a célokhoz, méghozzá egyenlő módon.

Azt hiszem, hogy még sokkal többet el lehetne mondani erről a témáról, amit nem szabad a háttérbe szorítani. Hadd biztosítsam önöket, hogy teljes szívemből támogatok minden olyan kezdeményezést, amely javíthatja a vidéki nők helyzetét, mert őszintén azt gondolom, szükségünk van a női oldalnak erre a különleges megközelítésére a vidék több lábra állításához.

  Christa Klaß, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, köszönöm hozzászólásaikat a vitához. Ebben a körben igazán jó vitánk volt. Biztos asszony, köszönöm önnek is azt a nyilatkozatát, amely szerint az egyenlő bánásmód elvéről szóló 86/613/EGK irányelv felülvizsgálata még az idén, 2008-ban megtörténik. Ezzel kapcsolatban küldünk egy emlékeztetőt, és mi is azt gondoljuk, hogy itt az idő a felülvizsgálatra.

Ma este nem tudunk semmiféle európai jogszabályt elfogadni a vidéki területeken élő nők helyzetének javítására. Doyle asszony, én tudom, hogy a nők helyzete nem ugyanaz mindenütt. Unalmas is lenne, és nem is akarjuk azt. A vidéken élő nők is természetesen ugyanolyan feltételekkel rendelkeznek, és ugyanolyan hátrányokkal kell megküzdeniük, mint a központoknak, a városokban élő nőknek. Erre itt rámutattunk.

Mi egy tárgyalási folyamatot kezdeményezünk, és arra kérjük a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végső soron vezessenek be változtatásokat. A jelentés célja ennek tudatosítása.

Vannak jó példák Európában, és a legjobb gyakorlat elve szerint rá szeretnénk mutatni ezekre a követendő példákra. Sok mindent, ami jó, be is vezethetünk. Ki akarjuk tágítani látószögünket. A vidéki nők nem csak gazdák; a vidéki nők egyre inkább foglalkoztatottá válnak, és össze kell egyeztetniük a családot és a munkát.

Végső soron, a személyes érintettség a legjobb bizonyság. Szükségünk van a nők hozzájárulására a szervezeteinkben. McGuinness asszony az előbb elégedett anyákról beszélt, akik képesek elégedettségüket átadni gyermekeiknek is. Akkor lesznek elégedett nők, ha teszünk valamit a velük való egyenlő bánásmód, az ő tisztességes részvételük érdekében. Akkor a fiatalok is megint a falvakban maradnak, ez a mi törekvésünk.

Érdekes lenne, biztos asszony, ha lenne egy lista az összes lehetőségről, amely végső soron az Európai Unióban élő nők rendelkezésére állna. Folyamatosan azt erősítjük meg, hogy ezek sok esetben más programok leple alatt vannak elrejtve. Talán egyszer kimondhatnánk, hogy a nők így vagy úgy részt vesznek egyik vagy másik programban. Ez állandóan problémákat okoz, akkor is, amikor ezeket a problémákat helyben kell megoldani. Talán ezt indulásként kellene ütemeznünk, hogy végül elmondhassuk a régiókban élő felelősöknek: igen, érhetünk el javulást az ottani nők számára.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. március 12-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Gurmai Zita (PSE), írásban. – (HU) A foglalkoztatásban egyre szélesebb szakadék alakul ki a városi és vidéki területeket összehasonlítva. A hátrányok fokozottan érvényesek a vidéken élő nőkre. Kedvezőtlenebbek az esélyeik a társadalmi beilleszkedésre, munkavállalásra, a gyermek-, az oktatási, egészségügyi, szociális intézményekhez való hozzájutásra. A társadalom egyik legveszélyeztetettebb csoportját alkotják, hiszen fokozottan vannak kitéve az elszegényedés, marginalizáció veszélyének. Ha el is tudnak helyezkedni, a keresetük jelentősen elmarad városi nőtársaikétól.

A társadalmi hátrányok halmozott megjelenése szociális feszültségeket gerjeszt, hiszen éppen a leghátrányosabb helyzetű településeken a leghiányosabb a szociális ellátórendszer, valamint itt a legnagyobbak az infrastrukturális hiányosságok is. A mezőgazdaságnak - más lehetőségek híján - rövid távú előnyökkel és alacsonyabb életszínvonallal járó szerepe konzerválja a vidék feszültségekkel terhes foglalkoztatási helyzetét.

Megoldást a közös összefogás jelent, így a helyhatóságoknak, kormányoknak és az Európai Közösségnek egyaránt felelősségteljes a szerepe.

Komplex felzárkóztatási programok indítására van szükség. Meg kell teremteni a vidéki lakosság felzárkózási esélyeit alternatív munkahelyek létrehozásával, infrastrukturális fejlesztésekkel, a piaci viszonyokhoz illeszkedő képzési, átképzési programok indításával, vállalkozások indításának támogatásával, a határmenti és határokon átnyúló projektek létrehozásával.

Elkerülhetetlen, hogy a felzárkóztatási programokat az egyes vidéki térségek sajátosságaira szabják. Ez biztosíthatja a területi különbségek folyamatos mérséklését.

  Járóka Lívia (PPE-DE), írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni Christa Klaß képviselőtársamnak a jelentéséhez, amely rámutat, milyen nehézségekkel kénytelenek szembesülni a vidéki területeken élő nők a munkaerő-piacon és az élet egyéb területein. A leghátrányosabb helyzetben lévő és legrosszabb körülmények között élőkről szólva, külön meg kell említenünk a roma nőket, akiknek jelentős hányada él falvakban és kistelepüléseken. Számos tanulmány rámutat, hogy a roma nők alkotják az Európai Unió legveszélyeztetettebb csoportját, akiknek a várható élettartama megrázóan alacsony a többségi társadalomhoz képest, munkanélküliségi rátájuk pedig sokszorosa az átlagnak. Ezért szükséges, hogy a tagállamok - a jelentés ajánlásaival összhangban-, olyan politikákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, amelyek javítják az elmaradott régiókban élő nők általános életfeltételeit, valamint elősegítik a hátrányos helyzetű és társadalmi kirekesztéstől sújtott nők részére mind a munkavállalást, mind pedig az önfoglalkoztatást vállalkozások indítása révén. Különösen a roma nők esetében hasznos lehet a nyomorban élő és leszakadó rétegek bevonásával működtetett társadalomtudatos vállalkozásmodellek támogatása a tagállamok és az Európai Bizottság által. Üdvözlendő továbbá, hogy a jelentés nagy hangsúlyt fektet a megbízható statisztikai adatok gyűjtésére, hiszen a nemek és etnikai hovatartozás szerinti bontásban gyűjtött és feldolgozott adatok elengedhetetlenek egyrészt a közvetett és többszörös diszkrimináció kiküszöböléséhez, másrészt az eddig elért fejlődés felméréséhez az oktatás, lakhatás, egészségügy és foglalkoztatás terén. Köszönöm!

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Az előadó, Klaß asszony vállalkozó szellemű jelentése új megközelítést kísérel meg a városi és vidéki területek közötti nyilvánvaló egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. A nők kulcsfontosságú szerepet játszanak a vidék társadalmi-politikai, gazdasági és környezeti fejlődésében. A vidéki nők élete sok lehetőségre és egyben jelentős nehézségekre is rámutat.

A vidéki területek vonzóbbá tétele segíteni fog az elsősorban fiatal és jól képzett emberek exodusának visszafogásában. Ezért kérem a fenntartható integrált növekedés elősegítését, és az új foglalkoztatási lehetőségek létrehozását, különösen a nők számára, valamint a jó minőségű egészségügyi, szociális és egyéb általános szolgáltatások biztosítását az egész EU-ban.

Csak a jól képzett nők lesznek képesek arra, hogy teljes mértékben részt vegyenek a helyi közösségek újraélesztésében. Ők tudnak majd új vállalkozásokat létrehozni, amelyek aztán hozzájárulnak a vidék gazdaságának diverzifikációjához, és a vidéki életminőség javításához. El kell távolítanunk az információs és kommunikációs technológiához való hozzáférés összes akadályát, és biztosítanunk kell, hogy a széles sáv a vidéki nők rendelkezésére álljon. Valamennyi érdekelt nő számára rendelkezésre kell, hogy álljon a folyamatos oktatás és nyelvtanulás, valamint az átképzés lehetősége.

Ezen kívül, folytatódnia kell a sikeres LEADER-programnak. Az sikeresen lehetővé tette sok nő számára, hogy vidéki közösségekben vállalkozásokat hozzon létre, például a turizmusban, a népművészetben, a regionális termékek előállításában. Én hiszem, hogy a legjobb gyakorlat azonosításával és a tapasztalatcsere új eszközeinek felhasználásával lényegesen javítani lehet az életminőségen vidéken is.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) Az EU jelentős társadalmi változásokkal szembesül, amelyeket a migrációhoz, a társadalombiztosításhoz és a szegénységhez kapcsolódó problémák hoztak elő.

Az EU-szinten kidolgozott programok jelentősen hozzájárultak a vidéken élő nők életfeltételeinek javításához. A nők azonban nem vesznek részt azon közösségek döntéshozatalában, amelyekhez tartoznak.

Egy konkrét és aggasztó példa, hogy Romániában a vidéken élő nők legtöbbjének jövedelme napi 5 euró alatt van, és egyharmaduk semmiféle médiumot nem használ.

Prioritásként három intézkedési területet neveznék meg, hogy elérjük az esélyegyenlőséget és javítsuk a vidéki nők életfeltételeit:

- a társadalmi helyzet javítása a nők új jövedelemszerzési és áruvásárlási lehetőségekhez való hozzáférése támogatásával;

- a nők teljes körű részvétele a döntéshozatali folyamatban, és fokozott lehetőség az őket közvetlenül érintő döntések megváltoztatására/befolyásolására;

- a vidéki nők hozzáférése az alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügy, oktatás) és az infrastruktúrához.

A tagállamoknak olyan közpolitikát kellene kidolgozniuk, amely ösztönzi a nők részvételét a munkaerőpiacon, valamint a döntéshozatali folyamatban, és el kell fojtaniuk a diszkrimináció minden formáját.