Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. március 12., Szerda - Strasbourg

6. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Elisabeth Jeggle (A6-0046/2008)

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, a feltételek nem voltak kedvezők hozzászólásom szempontjából.

Szeretnék a tejkvóták jövő hónaptól esedékes 2%-os emeléséről lezajlott szavazásra utalni. Úgy vélem, a Parlament ez irányú döntése különösen azokban az országokban mozdítja elő a mezőgazdaság fejlődését, amelyek sajnálatos módon eddig kárt szenvedtek a kvóták csökkentése miatt. Ez vonatkozik hazámra, Lengyelországra is.

Szeretném az alkalmat megragadva azt is kifejteni, hogy a tegnapi szavazás során én az Európai Technológiai Intézettel foglalkozó jelentés mellett kívántam szavazni, és nem – mint hibásan tettem – ellene.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL)Elnök úr, a Tanácsnak a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK rendelet módosításáról szóló rendeletével kapcsolatos javaslatban foglalt, a nemzeti tejkvótákat érintő módosítási javaslatok teljes mértékben igazolhatók. A tejkvóták jelenlegi küszöbének 2 százalékos emelésére vonatkozó tervet különösen üdvözlendőnek tartom.

E Házban Lengyelországot képviselem, és hazám a negyedik legnagyobb tejtermelő az Európai Unióban. Jelenleg, évente, 12 milliárd liter tejet állítunk elő. Az általam említett kereteken belül, a korábban jelzett módosítások különösen fontosak a lengyelországi feldolgozók számára.

Azt is hozzáfűzném, hogy ugyancsak támogatom a 13. számú módosítás szövegében foglalt véleményt, miszerint a tejtermelés különösen fontos az alacsony fejlettségű mezőgazdasági infrastruktúrával rendelkező térségek számára, ahol is a mezőgazdasági termelésen belül életképes alternatívák gyakran nem is léteznek.<BRK>

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt a kereslet a tej iránt. Ez a versenyképességet korlátozza, az árakat viszont emeli.

Országomban, Litvániában, 2007-ben a tej felvásárlási ára 40 százalékkal emelkedett. Következésképpen, a nemzeti tejkvótákat emelni kell, hogy lehetővé váljék a belső piacon az alacsonyabb tejárak elérése, de a tejnek harmadik országokba történő kivitele is. 2006–2007-ben kilenc EU-tagországban élték fel a nemzeti tejkvótát. Az EU tejellátásának növekedése érdekében ezen országok, de mások számára is, engedélyezni kellene több tej előállítását. Litvániában a 2006/7-es nemzeti tejkvótát szinte teljesen feléltük, a tejtermelés pedig tovább emelkedik. Üdvözlöm a Bizottság döntését, hogy 2008. április 1-től emeli a nemzeti tejkvótákat. Azonban, a jövőre is kitekintve, bátorítanám a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nemzeti tejkvóták 5%-os emelésének, valamint a túltermelés esetén alkalmazott pénzügyi büntetések fokozatos csökkentésének lehetőségét.

  Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, a Zöld képviselőcsoporthoz hasonlóan, a nemzeti tejkvótával foglalkozó jelentés ellen szavaztam. Ellenzem ugyanis a 2 százalékos emelést, mivel az ilyen intézkedések a tejárak alakulását negatívan befolyásolják, és a gazdák megélhetését fenyegetik.

Híve vagyok annak, hogy 2015-öt követően mennyiségi ellenőrzést vezessünk be a tejtermelésben, mert ellenkező esetben a hegyvidékeken és kedvezőtlenebb adottságú régiókban, ahol a tejelő szarvasmarhák tenyésztése segít a vidéki állapotok megőrzésében, a szarvasmarha-tartás veszélybe kerül. A liberalizáció eredménye az lehet, hogy a tejtermelés mindössze pár térségben és csekély számú intenzív gazdaságban koncentrálódik majd. Így a kistermelők veszítenek, hiszen ők az alacsony árak következtében nem lesznek képesek a termelési költségeket kigazdálkodni.

  Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, szeretném a Jeggle-jelentéssel kapcsolatos szavazásom indokolni. Bajor CDU-s képviselőtársaimmal egyetemben a jelentés ellen szavaztam, mert ellenzem a tejkvóták emelését. Már most olyan helyzetben vagyunk, amikor is a tejárak drasztikusan csökkennek.

Bizonyos termékek árai már több mint 30 százalékkal estek. A tejjel foglalkozó gazdáink bevételei évek óta elmaradnak a kívánatostól, és csak az elmúlt hat hónapban sikerült indokoltnak mondható tejárakat elérniük. A kvóták emelésével a tejárak nyomás alá kerülnek, és így a tejjel foglalkozó gazdálkodóink ismét azzal számolhatnak, hogy nem kapják meg munkájuk ellenértékét.

Bajorországban 48.000 gazdaságban 90.000 fő foglalkozik szarvasmarha tenyésztéssel, és további 50 ezret foglalkoztatnak a kapcsolódó ágazatokban. Tehát összesen 140 ezer főt. Nem értem, miért kell a kvótát kiterjesztenünk ebben a fontos ágazatban, ha az kedvezőtlen az érintett gazdák számára. Egyetértettem volna a kvótáknak az új tagállamokban való megemelésével, mert ott az engedélyezett mennyiség valóban elmarad az indokolttól.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, amint ma a Házba léptem, hallottam a Bizottság elnökét arról szónokolni, hogy fontos az Unió versenyképességének növelése. Közben pedig most tejkvótákról beszélünk, egy olyan kifejezésről, amely az Európai Uniót EU-Szovjetunióvá (EUSSR) teszi.

Elhangzott az érvelés, hogy a kvóták fenntartása magasan tartja az árakat, így a gazdákat a termelésben tarthatjuk. De milyen áron? Eközben ugyanis az előállt helyzetnek köszönhetően az EU-nak a világ tejpiacán belüli részesedése csökkent. Miért? Mert a kvóták lényegében megakadályozzák, hogy a hatékonyan termelő gazdák fejlődjenek, miközben másutt a kvóták kihasználatlanok.

A kvóták biztosíthatják a termelést, de a fogyasztók számára túlságosan is magas áron, a hatékonyan működő gazdák számára is túl magas áron, és az EU-gazdaságok számára szintén túl magas áron. Eljött az ideje, hogy felszámoljuk a kvótákat, és bízzunk a szabad piacban.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, támogatom azt a jelentést, amely 2008-2009-re mindössze 2%-os emelést irányoz elő a kvótákban, mivel itt lehetett kompromisszumos megállapodást elérni. Lényegében én 4%-os emelést kértem, mert szerintem, az biztosítaná a piaci állapotok fenntartását. Cserében viszont olyan következtetések levonására nyílna lehetőségünk, amelyek alapján döntéseket hozhatnánk a kvótarendszertől való eltávolodásra vonatkozóan, akár annak jelenlegi, akár annak egy módosított formájából kiindulva. Vagy akár dönthetnénk a rendszer teljes felszámolásáról is. A kvótarendszer 2015. március 31-ét követő változására utalok.

A kvóta magasabb emelése kiemelkedően fontos hazám, Lengyelország számára, ahol az egy lakosra jutó kvótaarány alacsonyabb, mint a régi tagállamokban. Ráadásul Lengyelországban a tejfogyasztás szintje alacsony. Fontos, hogy a megemelkedett fogyasztást hazai termelésből elégíthessük ki, hiszen ehhez kedvezőek a feltételeink. Most viszont gazdáinknak az alacsonyabb termelési szintekhez kell alkalmazkodniuk. Ez az információ is azt jelzi, hogy a jövőben magasabb tejkvótára tartunk igényt.

- Jelentés: Lutz Goepel (A6-0047/2008)

  Michl Ebner (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, lelkesen a Goepel-jelentés mellett adtam le voksomat. Az előadó munkája igen átfogó, és igen pozitív volt. Természetesen, nem vehettünk be a jelentésbe mindent, amit szerettünk volna, de a legfontosabb az, hogy megteremtettük annak előfeltételeit, hogy a hegyvidéki területekre vonatkozóan a megfelelő eltéréseket bevezethessük. Az ottani helyzet nem hasonlítható másokéhoz, és emiatt ott különleges védelemre, különleges megfontolásokra, és különleges támogatásra van szükség.

Hadd ragadjam meg az alkalmat és röviden utaljak az Albertini-jelentést érintő tegnapi szavazásra. A szavazási lista alapján úgy tűnik, hogy az 5. sz. módosítással szemben szavaztam. Pedig eredetileg mellette kívántam szavazni, hiszen az elmúlt évek során az Alpesi Egyezmény és a Közlekedési Jegyzőkönyv bizottsági aláírása kapcsán igen aktívan foglalkoztam e kérdéssel.

  Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Támogattam a közös agrárpolitikát érintő Goepel-jelentést, mert a Bizottság jelenlegi javaslatánál sokkalta jobb dokumentumnak tartom.

Értékelem azt a sokkalta racionálisabb és igazságosabb módot, amivel a közvetlen kifizetések csökkentésének ütemét meghatározza. Pedig magam – elvileg – ellenzem a közvetlen kifizetések mérséklésének folyamatában a vállalkozások méretének meghatározásánál alkalmazott mesterséges kritériumokat, hiszen ez a politika különösen az új tagállambeli nagygazdaságokat hozza hátrányos helyzetbe.

A nagygazdaságoknak nyújtott közvetlen kifizetések másokénál nagyobb ütemű mérséklése nem igazságos. Az a feltételezés, hogy ezek a gazdaságok egyetlen tulajdonos birtokában vannak, aki nagylelkű támogatások kedvezményezettje, hibás. Ezzel ellentétben, a gazdaságok tulajdonosi szerkezete gyakran szerteágazó, itt gyakran nagy létszámú tagsággal rendelkező, kisgazdákból álló szövetkezetekről van szó. Pontosan ők a közvetlen kifizetések kedvezményezettjei, és így ők szenvednék el a legtöbb kárt.

Szeretnék ugyancsak óvni a gyakran felemlített modulációtól, más szavakkal, az alapoknak a közvetlen kifizetések pillérétől a vidékfejlesztési pillérhez való átcsoportosításától. Ezzel ugyan az alapok a nemzeti kereteken belül maradnának, de a gazdaságok negatív megkülönböztetése közvetlenül a tagállamok által valósulna meg.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió szerepe a jogalkotás, és olyan megoldások kimunkálása, amelyek először is, a gazdaságok stabilitását és fejlődését, másodszor, a gazdák kielégítő, más foglalkozási ágakkal egybevethető szintű jövedelmét, harmadszor, a társadalom élelmiszerbiztonságát, és negyedszer, az alacsonykeresetűek számára is elérhető élelmiszereket biztosítják.

Úgy gondolom, hogy Goepel úr jelentése összhangban áll a fentebb vázoltakkal. Fontos annak szem előtt tartása, hogy a gazdák igen különleges tevékenységet folytatnak, nevezetesen olyan szabadtéri termelést, amely az éghajlati viszonyoktól függ. A termelés egyik napról a másikra nem növelhető, például egy újabb műszak közbeiktatásával. A mezőgazdasági termékek a kereskedelem létfontosságú területét jelentik. A világpiacon folyó kereskedelem feltételei és elvei tehát jelentős következményekkel járnak az európai mezőgazdaságra nézve. A WTO-tárgyalásokra gondolok.

A mezőgazdaság nem pusztán a termeléssel azonosítható. Ez segít megőrizni a tájat, és hatást gyakorol a környezetre. Ebből fakad feladataink összetettsége, annak igénye, hogy megfelelő támogatási eszközöket alkalmazzunk a közös agrárpolitika keretében.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném magyarázattal kiegészíteni szavazatomat, mivel magam mindenkor a közös agrárpolitikával szemben léptem fel. Az első politikai felszólalásom is előbbiekkel összhangban fogalmazódott meg. Azonban még nekem is el kell ismernem, hogy a KAP legutóbbi időszakának változásai következtében, bizonyos kisebb javulás lett érzékelhető.

E jelentés számos megfontolása foglalkoztat engem, így a 2013-ig elhúzódó időszak első pilléres teljes költségvetése csökkentésének elutasítása is. A választókerületemben lévő Pitsford falu gazdáival való legutóbbi találkozómon is azt tapasztaltam, hogy a legkisebb gazdálkodók is megértik azokat a problémákat, amelyet a mi európai közös agrárpolitikánk okoz a fejlődő országbeli szegényeknek, akik nem képesek versenyezni a mi támogatott termékeinkkel. Tehát, ha nehéz szívvel is, de a jelentés mellett szavaztam.

  Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, ugyanazon okokból, mint amilyeneket megemlítettem a Jeggle-jelentés kapcsán, CSU-beli társaimmal együtt Lutz Goepel jelentése ellen szavaztam. Mind Elisabeth Jeggle, mind Lutz Goepel kitűnő jelentéseket készített, és minden bizonnyal a Goepel-jelentés 98 százalékával egyet is tudnánk érteni.

A kulcskérdés azonban a következő: a jelentés azt mondja, hogy a tejkvótát, önkéntes alapon, 2 százalékkal meg kellene emelni. Ezzel azonban nem értek egyet. Továbbá, határozottan ellent kell mondanom azoknak, akik azt állítják, hogy a tejtermékek túl drágák. Rendelkezésemre áll néhány statisztika, amelyek szerint 1970-ben egy népet ipari munkásnak 22 percet kellett dolgoznia 250 gramm vaj megvásárlásához, miközben ma mindössze négy percre van ehhez szüksége. Akkoriban kilenc percet dolgoztunk egy liter tejért míg ez ma csak három perc. Az élelem olcsó, és a kvóta emelésének veszélye az, hogy a tej ára ismét esni fog.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, a legutóbbi szavazati indoklásban elhangzottakhoz kapcsolódva, melyben a felszólaló arra utalt, hogy jóval kevesebbet kell dolgoznunk bizonyos termékek, mint a vaj, tej, és más mezőgazdasági terméket megszerzéséért, hadd mondjam el, hogy sok szavazóm, és különösen az alacsony jövedelműek, üdvözlik e tényt, mivel számukra jó, ha kevesebbet kell élelmiszerekre költeniük.

A Bizottság elnökétől viszont, mikor betértem a Parlamentbe, azt hallottam, hogy egy versenyképes Európára van szükségünk. Miként is érhetjük azonban ezt el, ha még mindig nyakunkon a közös agrárpolitika? Miként leszünk versenyképes gazdasággá, ha az EU költségvetésének több mint 40 százalékát a mezőgazdaságra költjük, amely szektor pedig gazdagságunknak mindössze 5%-át állítja elő?

Miként tarthatjuk fenn a kormányközi támogatást a fejlődő országok irányában, az egyik oldalon, miközben a másikon támogatási rendszerünkkel és importvámjainkkal ellehetetlenítjük a fejlődő országok gazdáit?

Miként is blokkolhatjuk a Világkereskedelmi Szervezetben a tárgyalásokat, mert – a közös agrárpolitikának köszönhetően – nem tudunk hatékonyan előrelépni?

Ideje a támogatások felszámolásának, ideje a vámok megszüntetésének, ideje a közös agrárpolitika felszámolásának.

  Edward McMillan-Scott (PPE-DE). – Elnök úr, a Goepel-jelentés mellett tettem le voksomat, de nem azért, mert támogatnám a közös agrárpolitikát, hanem mert támogatom annak reformját, és különösen a KAP-nak a felföldi gazdaságokra való koncentrálását. A nemzedékek óta birkatenyésztésből élők családjából származom, és e Parlamentben Yorkshire-t és Humbert képviselem. Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztam a hegyvidéken élő gazdálkodók problémáival.

Mindössze pár napja, február 28-án, a Yorkshire Post a következő főcímmel jelent meg: „A hegyvidéki gazdálkodókat túlélési stratégiák kidolgozására sürgetik”. Az írás úgy folytatódott, hogy „számos hegyvidéki és lápos területi gazdálkodó görnyed a nagy változások terhe alatt, amelyet a bürokratikus költségek, és a más országokból származó versenynek betudható alacsony árak testesítenek meg. A múlt ősszel, a száj- és körömfájás miatti aggodalomra válaszul elrendelt korlátozások, valamint a kéknyelvbetegség megérkezése csak tovább rontott a helyzeten.

Tegnap megbeszélést folytattam Fischer Boel biztos asszonnyal, és kértem, bátorítsa a brit kormányt, adjon vissza nem térítendő támogatást és fokozott szubvenciókat az angliai hegyvidéki gazdálkodóknak, miután ők állnak a második legrosszabb helyen az Európai Unióban. Ez botrányos!

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök úr, ami a közös agrárpolitika felülvizsgálati ellenőrzését illeti, azt szeretném kifejteni, hogy ellenzem azt a záradékot, amely a gazdálkodóktól a vidék- és környezetvédelmi fejlesztés címen beszedett járulékokat 5%-ról 13%-ra emelné. Ezt rossznak tartom. Úgy vélem, ilyen döntést minden tagállamnak magának kell meghoznia.

Az élelmiszer-termelésről vitatkozunk. Európa élelmiszerbiztonságáról vitatkozunk. Ez azt mutatja, az európai közös agrárpolitika rendkívül fontos számunkra. Ugyanakkor az is nagyon világos, hogy az európaiak nem értik meg, miért is olyan fontos e politika. Igen elégedetlen vagyok a világkereskedelmi tárgyalások alakulása miatt, miután az fenyegetést jelent az európai élelmezési politika tekintetében. Ezt elmondtam Mandelson biztos úrnak is, tegnapi találkozónkon.

- Jelentés: Csaba Sándor Tabajdi (A6-0034/2008)

  Oldřich Vlasák (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, megjegyzéseket fűznék Tabajdi úrnak a fenntartható mezőgazdaságról és a biogázról szóló jelentéséhez. Noha nem támogatom a jelentést, mindazonáltal szeretném kiemelni azon pozitív részét, amely a hulladékoknak, mindenekelőtt a városi agglomerációkban való szétválogatásával, és a biogáz előállítás folyamatában hasznosított bioelemekkel foglalkozik. A rendszernek azonban, jelentős költség-vonzata is van. Magasabb, mint amit az egyszerű szemétlerakó helyeken való hulladékelhelyezés, vagy az elégetés igényel. Emiatt is figyelmet kell fordítanunk e kérdésre.

Előbbiek okán nagyon fontosnak tartom a helyi hatóságok bátorítását a szilárd állapotú kommunális hulladékok gyűjtésére, szortírozására, további a bioelemek hasznosítására. De azt is, hogy szülessenek különleges pénzügyi eszközök előbbiek előmozdítására, vagy, hogy egyszerűsödjék e tekintetben az EU strukturális alapjainak felhasználása.<BRK>

- Jelentés: Christa Klaβ (A6-0031/2008)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Én az Európai Unió vidéki területein élő nők helyzetéről szóló jelentés kapcsán – miután ez egy igen fontos és igen érdekes téma – igennel szavaztam,. E témát felkarolva az Európai Unió teljesen új arcát mutatta meg. Az érintett téma igen közel áll szívemhez származásom, szakmai érdeklődésem, és európai parlamenti tevékenységem okán is.

A bekövetkezett kedvező változások ellenére is, a nők még több feladatot látnak el, mint a férfiak, és ez különösen igaz az otthonra, a családra nézve. A nők különösen túlterheltek a vidéki területeken.

Lengyelország uniós csatlakozása óta érzékelhető, hogy a vidéki területeken a létfeltételek javultak, a jövedelmek emelkedtek. Ez elősegíti a vidéki nők mindennapi életének jobbra fordulását is. Az is igaz, hogy még csak a változások kezdeténél tartunk, de legalább már történt valami.

  Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a vidéki területeken élő nők helyzete töretlen figyelmünket érdemli ki. Helyzetük javítása révén a vidéki körzetek fejlődési lehetőségeit tesszük egészében kihasználhatóvá. Új hírközlési technológiákat, és így új munkahelyeket kell teremtenünk. Ehhez megfelelő infrastruktúra szükséges. Más szavakkal, a vidéki területeket felnyitó közlekedési utakat, de mindenekelőtt mégis a jó képzési lehetőségeket kell megteremtenünk. Mindez, de ennél sokkal több is, kell ahhoz, hogy megállítsuk a népesség vidéki körzetekből való elvándorlását.

Az uniós népességnek több mint fele él vidéken. Az európai hozzáadott érték 45%-a innen származik, és a munkahelyek 53%-a itt található. A nők a vidéki területeken nagyobb felelősséggel bírnak, mint amilyen mértékben, s különösen a nyilvánvaló társadalmi kötelezettségeket is tekintve, ez elismerést nyer.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, mindig nagy öröm e helyt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság álláspontját ismertetni.

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy miért is van itt nekünk egy Nőjogi Bizottságunk. Van egy Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságunk, de nyilvánvaló, hogy a nők súlya mindenki másnál kisebb, tehát – meglehetősen bizarr módon e Házban – szükségünk van külön bizottságra.

Ha a jelentés némely javaslatát nézik – és én tudom, hogy az én oldalamon munkát végző előadó milyen pokoli energiát fektetett abba, hogy az anyag valamiféle értelmet nyerjen – látják, hogy felszólítjuk a tagállamokat, „adjanak [….] pénzügyi támogatást a díjazás nélkül végzett munkáért”. Igényeljük „a segítő házastársak kötelező regisztrálását”. Fülbeültetett chippekkel jelöljük majd meg azokat, mint engem is, akik vidéki területen élnek és vidéki nőkkel házasodtak?

A jelentésben valóban akad néhány jó, alapos vizsgálatot és nagyobb nyilvánosságot is megérdemlő javaslat is. Azonban, az a tény, hogy azok e helyen, és ettől a bizottságtól származnak, lényegében eldönti azt is, hogy e javaslatok nagyon gyorsan a süllyesztőbe is kerülnek.

Elnök úr, én nagyra értékelem a törekvéseket, de remélem Ön is megérti, hogy közülünk oly sokan miért is nem veszik komolyan a Parlament Nőjogi Bizottságának javaslatait.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Engem nem Martin Schulznak, hanem egyszerűen Frank Vanheckének hívnak, és egyértelmű, hogy nem vagyok olyan első osztályú képviselője e Háznak mint ő, amelyből következik, hogy nincs jogom bármikor, bármely vita során, bármely időben, és bármilyen hosszan kifejteni véleményemet. Emiatt kénytelen vagyok néhanapján, egyszerű halandóként, és nem oly megközelíthetetlenül, mint a szentek legszentebbje, Schulz úr, a közvélemény hangjához fordulni.

Ezt elmondva, most Klaß asszony jelentéséről szólnék. Tudják, én nem tagadom, hogy a kieső térségekben és másutt élő nők, kétségkívül, néha nehézségekkel kerülnek szembe. Magam, mint minden józanul gondolkodó ember, természetesen támogatom olyan intézkedések meghozatalát, amelyek a hátrányos megkülönböztetésben részesülő területekről érkezett emberek helyzetének javítását célozzák, akár az oktatási eszközök révén is. Ezzel, lényegében nyitott kapukat döngetünk. Az első kérdés azonban, amit magamnak felteszek az az, hogy mindez az európai jogalkotás hatáskörébe tartozik-e? Valóban olyan feladat-e ez, amellyel európai szinten kell törődnünk, vagy netalán egy olyan jelentésről van szó, amely sokadszori példája annak, Európa mindennel foglalkozik, a betegségbiztosítástól a társadalombiztosításig, és így tovább. Úgy gondolom, utóbbiról van szó. Úgy gondolom, hogy e jelentésben a szubszidiaritást egyszerűen lábbal tiporták. Úgy gondolom, amint ezt mindannyian láthatjuk, hogy Európa egyfajta Nagy Testvérré kezd válni, amely – becsületemre – megrémít.

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, elsőként is gratulálok Klaβ asszonynak a vidéki területeken élő nők helyzetével foglalkozó jelentése kapcsán. A valóságban, amióta az 1990-es években előadója voltam a – különösen a mezőgazdasági szektorban – besegítő házastársak státuszáról szóló jelentésnek, Klaβ asszonyhoz hasonlóan sajnálatosnak tartom azon tényt, hogy az Európai Bizottság nem követte figyelemmel az akkori jelentés sorsát. Pedig arra egy 2003-as határozatban újabb utalás is történt. Akkor az 1986-os, az önálló, és ezen belül akár mezőgazdasági tevékenységet is folytató férfiak és nők közötti egyenlő elbírálásról szóló irányelv felülvizsgálatát sürgettük.

A láthatatlan munkavállalók milliói, akik házastársaikat a családi üzletekben, kézműipari vállalkozásokban, kereskedelmi tevékenységben, vagy a mezőgazdaságban segítik, főként asszonyok. Tíz évvel ezelőtt javasoltuk egy európai keret-státusz kialakítását, amelynek révén a mezőgazdaságban besegítő házastársak – egyebek mellett – szociális jogosultságokhoz és önálló nyugdíjjogokhoz is juthatnának. Az, hogy a Ház számtalan kérése ellenére a Bizottság nem lépett e területen, teljességgel elfogadhatatlan. Remélem, hogy most már komolyabban foglalkozik majd felhívásunkkal, és még az év vége előtt benyújtja az irányelv módosítását tartalmazó javaslatát.

Elnök úr, szeretnék egy személyes ügyről is szólni. Jelzem, hogy nem értek egyet brit képviselőtársammal. Rendkívül boldog volnék, ha nem lenne szükség a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságra. Amennyiben a férfiak, akik a többséget alkotják, valamivel nagyobb figyelemmel lennének a nők helyzetére, az egyenlő elbánásra, és az egyenlő esélyekre, akkor egyszerűen nem lenne szükségünk ilyen bizottságra.

- Jelentés: Csaba Sándor Tabajdi (A6-0034/2008)

  Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, eredetileg a jelentés ellen terveztem szavazni. Miután azonban Tabajdi úr megtette a 41. bekezdéssel kapcsolatos szóbeli nyilatkozatát, végül igennel voksoltam. Elvetettem azonban a 18. bekezdést, amely szerint a biogáz a takarmányokért folytatott versengést váltaná ki. Ezzel nem értek egyet: az európai 4000 biogáz üzem aligha váltja ki a verseny torzulását. Emellett a biogáz-termelés lehetővé teszi, hogy az európai fölösleges mezőgazdasági területeket jól hasznosítsuk. Képviselőtársunk azt javasolta, hogy a közös agrárpolitikát számoljuk fel, pedig a biogáz is a fejlődő országok megsegítésének egyik eszköze. Európa az afrikai mezőgazdasági export 80%-át veszi át, míg ez az arány Közép- és Latin-Amerika esetében 45%. Nem mi vagyunk azok, akik akadályozzuk ezeknek az országoknak a kivitelét. Teljes egészében más országok felelősek ezért.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások

- Jelentés: Claude Turmes (A6-0487/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) 2007 januári energiacsomagjában az Európai Bizottság európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot terjesztett elő az energiastatisztikákkal összefüggésben. Az Európai Parlament azonban úgy ítélte meg, hogy a javaslatban túl sok a hiányosság, amelyeket módosítási javaslatokkal igyekezett pótolni.

Noha mi a módosítási javaslatok némelyikével szemben kritikusak vagyunk, egyetértünk azzal, hogy – jelenlegi állapotukban – a fontosabb nemzetközi szervezetek, mint pl. a Eurostat, által összeállított statisztikák olyan számviteli eszközök által meghatározott struktúrákban jelennek meg, amelyek azokhoz az időkhöz köthetők, amikor még a fosszilis tűzelőanyagok voltak a meghatározók, továbbá amikor az energiaszektor működését kizárólag az ellátás tekintetében kívánták leírni.

Az elmúlt 30 év fejleményeinek következtében, azonban fokozatosan szakadék keletkezett az ilyen eszközök eredeti céljai, valamint a valóságos energia-helyzet bemutatásának lehetősége között.

Mindennek következménye, hogy az idő előrehaladtával fokozódik annak kockázata, hogy a valóságos energia-helyzet megértése és értékelése torzul, és a tények által alá nem támasztott döntések születnek. Tudjuk, hogy a Bizottság előterjesztése 2003, 2004, és 2005 év eleji munkán alapul, és jelentős mértékben figyelmen kívül hagy olyan kulcsdokumentumokat, amelyeket az energiatémában maga a Bizottság tett közzé 2006 márciusában (az energiával foglalkozó zöld könyvet) és 2007 januárban (az energia-csomagot). <BRK>

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Támogattam azt a szöveget, amely kötelezi a tagállamokat a jól hasznosítható energia-statisztikákhoz elengedhetetlen adatok összegyűjtésében való részvételre. Ez sine qua non-ja annak, hogy az EU képes legyen elérni kinyilvánított célját, fokozatosan bevezetni egy következetes európai energiapolitikát, és a nemzetközi színtéren egyetlen hangon megszólalni.

A Bizottságnak garantálnia kell, hogy ezek a statisztikák összehasonlíthatók, átláthatók, részletesek és rugalmasak.

Az EU vállalta, hogy 2020-ra 20%-kal mérsékli az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, 2020-ra a teljes uniós energiafelhasználás 20%-át a megújuló energiaforrásokból biztosítja, és ebből 10%-ot a bio-tüzelőanyagok tesznek majd ki.

Az energiastatisztikai rendszernek ezekhez a vállalásokhoz kell alkalmazkodni, számításba véve az energiahatékonyság, a megújuló energiák, az üvegház-gázok, az atomenergia fejlődésének, és a bio-tüzelőanyagok térnyerésének növekvő jelentőségét is.

Nagyobb figyelmet kell fordítani a legfontosabb tüzelőanyagok ellátásának biztonságára. EU-szinten frissebb és pontosabb adatokra van szükség a lehetséges ellátási válságokkal kapcsolatos megoldások előrelátása és összehangolása érdekében.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) Önálló és pontos statisztikai adatok összegyűjtése segítheti mind a fogyasztókat, mind a vállalkozási és közszektort különböző döntéseik meghozatalában.

Támogatom az energiastatisztikáról szóló tanácsi rendeletet, de teljes mértékben elutasítom azt a megfontolást, amely az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság hozzájárulásában érzékelhető. Nem hiszem, hogy a szükséges információk összegyűjtésének az a nagy érdeme, hogy segíti az uniós intézményeket következetes energiapolitika kialakításában, vagy hogy így válik lehetővé az EU számára a nemzetközi színtéren egyetlen hangon megszólalnia.<

  David Martin (PSE), írásban. − Turmes úr „Energiastatisztikák” című jelentésének célja, hogy körvonalazza azt a közös európai keretrendszert, amely előmozdítja az energia kérdés kapcsán teljes körű, pontos, és naprakész információk elérhetőségét. A polgárok és döntéshozók mind inkább tudatában vannak az energiahelyzet jelentőségének és bonyolultságának, és szükségünk van ilyen intézkedésekre. A jelentés mellett szavaztam.

- Jelentés: Bart Staes (A6-0004/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Képviselőtársam, Belge Bart Staesnak a növényvédő szerek statisztikájával foglalkozó jelentése mellett szavaztam.

Üdvözlöm az Európai Bizottság lépését, amely – a 2002. évi hatodik környezetvédelmi cselekvési program óta – elismeri, hogy a növényvédő szerek használata jelentősen kihat az emberi egészségre és a környezetre is. Ennek következtében alkalmazásukat a fenntartható fejlődés oldaláról is vizsgálnunk kell, továbbá előállításukról, importjukról, exportjukról, piaci értékesítésükről összevethető és harmonizált közösségi statisztikákkal kell rendelkeznünk, hogy e területen a közösségi jogalkotást előkészíthessük, majd ellenőrizhessük. Fontos megjegyezni, hogy növényvédő szerek alkalmazására nemcsak a mezőgazdaságban kerül sor. Használják e szereket a zöld területek fenntartásával megbízott cégek, a közúti és vasúti szolgáltatók is.

Végül támogatom az elképzelést a „növényvédő termékek” fogalmának tisztázására, felcserélve azt a rendeletben a „növényvédő szer” kifejezéssel, és a fogalom jelentésének egyértelmű magyarázatával.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Egyetértek a bizottsági javaslattal, mert alapvető jelentőségűnek tartom, hogy részletes, harmonizált, és friss statisztikákkal rendelkezzünk a növényvédő termékek közösségi szintű értékesítéséről és felhasználásáról, és így megfelelően követhessük az ilyen termékek alkalmazásából eredő kockázatokat.

A javaslat alapvető fontosságú azon összehangolt szabályozás lefektetéséhez szükséges jogi keret megteremtéséhez, amely alapján a növényvédő termékek piaci értékesítésével és felhasználásával kapcsolatos adatok összegyűjtése és közzététele megvalósulhat. Miközben a kockázati mutatók számításánál a megfelelő adatok elengedhetetlenek, addig – szakértők szerint – a jelenlegi, a növényvédő termékekre vonatkozó adatok elérhetősége, átláthatósága és megbízhatósága kívánnivalókat hagy maga után.

Noha a jelentés egyes részleteivel, mint amilyen a biocidek beillesztésére vonatkozó gondolat is, nem értek egyet, de ez nem tántorít el a Bizottság alapvető elgondolásától. A jelentés, lényegében, néhány igen pozitív javaslatot is felvet. Ilyen a nem mezőgazdasági területeknek a majdani jogalkotás általi lefedése, valamint a kereskedelmi adatok megfelelő védelme. Emiatt a Staes-jelentés mellett voksoltam..

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam. Most kezdjük csak sejteni a növényvédő szerekből származó, mindenütt jelenlévő hulladékok hosszú távú negatív következményeit: a rákot, az endokrinális rendellenességeket, a lecsökkent férfi termékenységet, a meggyengült immunológiai védekező rendszert, a magatartási problémákat. A növényvédő szerek révén emelkedik a gyermekkori asztma kockázata is.

A növényvédő szerek használatával összefüggő kockázatok figyelemmel kísérése azt jelenti, hogy megfelelő mutatókra van szükségünk. A mutatóknak olyan adatokat kell biztosítani, amelyek elérhetők, átláthatók, relevánsak, és megbízhatók, hogy képesek legyünk a környezet és az emberi egészség károsítását, és annak kockázatát mérsékelni.

A biocidek aktív elemei is felhasználásra kerülnek növényvédő termékként, és szinte ugyanaz az egészségre és környezetre gyakorolt hatásuk. Ezt a kategóriát is egyértelműen meg kell határoznunk, a statisztikákban pedig figyelembe kell vennünk.

Hogy a számok a lehető legnagyobb mértékben a valósághoz közelítsenek, a statisztikai adatoknak nemcsak a mezőgazdasági tevékenység során felhasznált növényvédő termékeket kell lefedniük, hanem olyan, nem mezőgazdasági tevékenységekre is ki kell terjedniük, mint amilyen a zöld területek fenntartása, a közúti szolgáltatások és vasúti társaságok tevékenysége. Hosszú távon az ilyen termékek használatának számszerűsíthető csökkentését is tisztességesen végre kell hajtani.

  David Martin (PSE), írásban. − A növényvédő termékek értékesítésével, felhasználásával és elosztásával kapcsolatos adatok kötelező összegyűjtésének igénye olyan dolog, amit magam támogatok. Ez lehetővé teszi, hogy az e termékek által az emberi egészségre és a környezetre nézve jelentkező kockázatokat megfelelően értékelhessük. A javasolt rendeletnek a biocidekre is ki kell terjednie, hogy a növényvédőszerek-csomagján belül a fogalmi következetességet megőrizhessük. A rendeletnek továbbá le kell fednie a növényvédő termékek nem mezőgazdasági felhasználását is. Elégedett vagyok azzal, hogy a jelentés ezen követelmények teljesítése irányában halad, ezért mellette szavaztam.

Jelentés Jeggle (A6-0046/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársam, Elisabeth Jeggle asszony a tejkvóták 2008. április 1-i felemelésével kapcsolatos útmutató jelentése mellett szavaztam. A jelentés arra törekszik, hogy választ adjon az Európai Unión belül és a globális piacokon megemelkedett tejkeresletre.

Üdvözlöm azt a kompromisszumot, amely 2008. április 1-től lehetővé teszi a tagállamok számára a termelési kvóták 2%-os emelését. Ez segíthet helyreállítani az egyensúlyt azon államok között, amelyek meghaladják kvótájukat, illetve amelyek alulteljesítenek, és ezzel lehetővé válik EU-s szinten a túltermelésért kiszabott büntetések korlátozása.

  Colm Burke, Avril Doyle, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. − Támogatjuk a tejtermelés nemzeti kvótájával foglalkozó, 2%-os emelést engedélyező Jeggle-jelentést. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban a tejkvóta magasabb, 3%-os emelését indítványozó javaslatot terjesztettem elő. Javaslatom nem ment át a bizottságban, és nem ment át ma, a plenáris ülésen. Képviselőcsoportunk támogatta a konszenzusos véleményt, amely lehetővé tette a tejkvóta önkéntes alapon való 2%-os emelését. Sürgetjük a Tanácsot, karolja fel a parlamenti elgondolást és adjon zöld utat a tejtermelőknek, hogy áprilistól 2%-kal emelhessék a termelést. Támogatjuk a javaslatot egy tejkvóta kiegyenlítő mechanizmus létrehozására, amelynek keretében a túltermelő országok lehetőséget kapnának más tagállamok ki nem használt kvótarészének felhasználására. Igazságtalannak tűnik azon termelők büntetése, akik egyes tagállamokban képesek és szeretnék a termelést fokozni akkor, amikor az EU egészében nem maximalizálja a kvótát. Összességében, a mai szavazás jelzés a termelők számára, hogy a kvótarendszer – a 2015-ös kvóta-felszámolási szakaszt is szem előtt tartva – lassan széthullik.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Noha a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentése a 2%-os önkéntes tagállami emelés mellett érvelve, és a kvótarendszer megszüntetését figyelmen kívül hagyva elmozdul a bizottsági javaslattól, az tény, hogy nem is foglal állást a jelenlegi kvótarendszer felszámolásával, vagy a szektor 2015-öt követő liberalizálásával szemben, amint azt a biztos tervezi, de amelyet magunk elutasítunk. Ez indokolja tartózkodásunkat.

Attól félünk, hogy a tagállami kvóták 2%-os emelése, még ha opcionális is, lehetővé teszi, hogy a nagy országok nagy termelői fokozzák termelésüket, miáltal a termelői árak esnek, és dömpinghelyzet állhat elő. Ez, persze majd könnyen igazolható ürügyet szolgáltat a rendszer felszámolásához.

Minden egyes kvótaemelésnek közösségi szintű előtanulmányhoz kellene kapcsolódnia. A jelenlegi, az egyes országokra jellemző fogyasztási szintből kiindulva, egy ilyen tanulmánynak meg kellene határoznia a fogyasztás kívánatos minimális szintjét, és olyan nemzeti és európai politikával kellene összekapcsolódnia, amely a kvóta alatt termelő országokban a termelés növelését támogatná. Ezzel a módszerrel a tejkvótának, különösen a kiesőbb és hegyvidéki térségekben való „regionalizált” emelését lehetne elősegíteni. S mindez kiegészülhetne azzal a „kedvezménnyel”, amely az ilyen térségekben termelők esetében a tej szervezett formákban való begyűjtését szorgalmazná, s ezáltal tisztességes bevételekhez juttatná a gazdákat.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A tejszektorban a hosszú távú stabilitás és kiszámíthatóság alapvető a termelők számára, és a 2015-ig fennálló rendszer bármely hibájára komolyan oda kell figyelni.

A kvóták megemelése formájában most javasolt változtatások, amint a Goebel-jelentésben utalt büntetés-csökkentések is, a rendszer – 2015-öt megelőzően elkezdődő – felszámolását sugallják.

A tejpiac legutóbbi módosulásai ellenére mind Portugália, mind az EU egésze, kvótáiknál kevesebbet termelnek. Ezért – a kvóták emelése helyett – kiegyensúlyozó intézkedésekre volna szükség, hiszen a 27-ből 18 ország kapacitásaitól elmaradva termel.

A 2%-os emelés, legyen akár önkéntes, jelzést küld a piacnak, hogy a nagyobb versenyképességgel bíró térségek előnyhöz jutnak a kevésbé kedvező helyzetben lévők rovására.

Noha a Jeggle-jelentés javított a bizottsági előterjesztésen, mégis tartózkodtam a szavazásnál, így fejezve ki, hogy nem értek egyet azzal, ami a gyakorlatban nem más, mint a tejkvóta-rendszer felszámolásának kezdete.

  David Martin (PSE), írásban. − A tejkvótával foglalkozó Jeggle-jelentés kapcsán a Mezőgazdasági Bizottságban kialakított kompromisszum kielégítő. A 2%-os emelésre szükség van ahhoz, hogy Európa megfeleljen a növekvő piaci keresletnek. Noha magam úgy gondolom, hogy ezt az Unió egészén belül érvényesítenünk kellene, a tagállamokra bízni a választást, még mindig jobb kompromisszum, mint bármely más alternatíva. Nem támogatok semmi, ezzel ellentétes módosítási indítványt, és ezzel összhangban szavaztam.

  Jean-Claude Martinez (NI), írásban. – (FR) Azt mondták, hogy tejtavak, vajhegyek és hússal töltött hűtőházak vannak. Majd Brüsszel feltalált valamiféle malthuziánus receptet a termelés megszüntetésére. Ott voltak az MGM (maximálisan garantált mennyiségek), az ugaroltatás, a vágási támogatás és a kvóták…. a tejre. A tejelő marhát tenyésztők ezrei tűntek el a színről. Új-Zéland uralta a piacot.

Majd a helyzet megváltozott. Beköszöntött a tej-szűke. Az árak emelkedtek. Brüsszel végül felismerte termelést fojtogató politikájának butaságát. Most pedig eldöntjük, hogy 2%-kal emeljük a kvótát. Ezzel, azt mondhatjuk, a „puha földet érést” készítjük elő, hiszen 2015-ben a kvóták megszűnnek, és a piacot átengedjük az integrált liberalizmusnak, és következésképpen, a hegyvidéki tenyésztőket érő kockázatoknak is.

Tehát az 1980-as években tönkretettük a termelőket, és megakadályoztuk, hogy a fiatalok a piacra lépjenek. Hiszen lehetetlen volt a „működési engedélyek”, azaz a kvóták „beszerzése”. Most pedig, ha megszűnnek a kvóták, mint biztonsági hálók, megindulunk a hegyvidéki mezőgazdasági területek sivatagosodásának fokozása irányában.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A szárazság és a takarmányhiány, például Ausztráliában, a tejárak emelkedését eredményezte. Néhány tagállamunk mindmáig nem használta ki a rendelkezésére álló tejkvótát, miközben mások elérik a plafont, sőt, azzal küzdenek, hogy a kereteken belül maradjanak. Emiatt, mindenesetre, egyes országokban a tejkvótát 0,5%-kal megemelték. Amennyiben a 2%-os kvótaemelést párhuzamosan mindenütt alkalmaznák, a kínálat és kereslet között kialakult kényes egyensúly súlyosan megbomlana, minek következtében a tej ára csökkenne.

A legfőbb vesztesek a vidéki területek kistermelői lennének, akik a kulturális örökség védelmezőinek szerepét is felvállalják, és függnek a tejtermeléstől, de a nagyüzemi termelésre nincs lehetőségük. A gazdák, nem éppen indokolatlanul, úgy érzik, hogy kizsákmányolják őket, miközben a fogyasztóktól azt várják, hogy állják majd a megemelkedett tej- és élelmiszerárakból eredő számlát. A kistermelők a többletpénzből nem részesednek. Itt az ideje, hogy valamit tegyünk ebben az ügyben!

Az ideiglenes piaci helyzet nem indokolja ezeket a hosszú távon is ható, tervezett intézkedéseket. Következésképpen, én a tejkvóták további emeléséről szóló Jeggle-jelentés ellen szavaztam

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A tejpiac szervezete a szektorban a piac szinte egészét ellenőrző, a profitjaik maximalizálása érdekében a teljes liberalizálást szorgalmazó, monopolhelyzetben lévő társaságok kiszolgálója.

A Bizottságnak a „puha földet érés” politikájára, valamint a 2014-ig, a jelenlegi szabályozás lejártáig tartó, évi 2%-os kvótaemelésre vonatkozó javaslata egyenértékűnek tekinthető a tagállamok közötti kvóták egyenlőtlen megosztása fokozásával. A javaslat a takarmányárak gyors ütemű emelkedése miatt egyébként is a túlélésért küzdő kis- és közepes méretű állattenyésztési vállalkozások lassú megfojtását idézné elő.

Radikálisan ellenezzük a tejtermék-szektor liberalizációját. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti kvóták nem lineáris emelése létfontosságú ahhoz, hogy további növekedést biztosíthassunk azoknak a tagállamoknak, amelyekben a termelési kvóta hagyományosan elmarad a kapacitásoktól. Ez igaz Görögországra nézve, ahol a termelés a hazai fogyasztásnak alig 50%-át fedezi.

Támogatjuk az állattenyésztéssel foglalkozó, mindenekelőtt a hegyvidéki és sziget-térségekben működő, a kis- és közepes vállalkozások számára közvetlen támogatásokat követelő gazdákat. De a többi problémás esetet jelentőket is, és különösen amiatt, mert a jelenlegi helyzet a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenység feladása felé szorítja őket.

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának dán tagjai a KAP „állapotfelmérésről” szóló jelentése ellen szavazott, miután a jelentés elveti – a Bizottság javaslataival ellentétben – a kölcsönös megfeleltetési rendszer feljavítását, valamint források átirányítását a közvetlen támogatásoktól a vidékfejlesztéshez.

A küldöttség véleménye szerint környezetvédelmi okokból fontos, hogy – többek között – a 20%-os kötelező modulációt bevezessük, és megerősítsük a kölcsönös megfeleltetési rendszert.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mert úgy hiszem, hogy a kvótaemelést a szerves tej termelőinek kellett volna biztosítani. A most javasolt emelés elsődlegesen a nagytermelőket segíti, a kistermelők rovására.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A brit munkáspárti képviselők nevében szeretném indokolni a jelentéssel kapcsolatos szavazásunkat.

Határozottan támogatjuk a Bizottság által 2008–2009-re javasolt 2%-os tejkvótaemelést, amely lehetővé teszi az európai gazdák számára, hogy az emelkedő piaci keresletre reagáljanak. Vannak olyan gazdák az EU-ban, akik legalábbis képesek a megemelkedett tejkeresletre válaszolni, és elfogadhatatlan lenne, hogy elvegyük tőlük annak lehetőségét, hogy kihasználják a piac nyújtotta kedvező adottságokat.

Nem vagyunk azonban boldogok amiatt, hogy a Parlament az önkéntes, és nem a kötelező tejkvóta-emelést támogatja. Számomra a 2%-os emelés ugyancsak azt jelenti, hogy a tejtermelők lehetőséget kapnak több termék előállítására, és ezáltal a nagyobb piacon való működéshez való átmenetre. Ez összhangban áll – a KAP állapotfelmérése által is előrevetített módon – a tejkvóta-rendszeren belül a 2015-öt megelőzően való puha földet éréssel.

Miközben én megértem, hogy több ország, beleértve a UK-t is, elmarad jelenlegi kvótájának kitöltésétől, erőteljesen hiszek abban, hogy a tejkvóta-rendszer 2015-ös eltörlésével összhangban, hozzá kell szoktatnunk a gazdákat annak gondolatához, hogy a termelés növelése is lehetőségként jelentkezik.

(A szavazatok indoklása az eljárási szabályok 163(1) sz. rendelkezésének megfelelően kerül rövidítésre).

  Marek Siwiec (PSE), írásban. − Támogattam az uniós tejpiacnak a javaslat-tervezetben megfogalmazottakhoz képest gyorsabb felnyitásához kötődő álláspontot, és a tejkvóta megemelése mellett szavaztam. Tettem ezt annak ellenére, hogy a Lengyelország követelte 5%-os emelés nem került a plenáris ülés elé. E javaslathoz nem lehetett az EP-n belül a többséget biztosítani.

Lengyelország korlátozó tejkvótája azzal fenyeget, hogy az ország öt-hét éven belül nettó tejtermék exportőrből nettó importőrré válik.

Az EU Lengyelországnak messze a legmagasabb kvótát biztosította a 10 csatlakozó ország közül, tükröztetve azt, hogy 2004 májusi csatlakozása idején Lengyelország a 25 uniós tag között a negyedik legnagyobb tejtermelő volt. Ezzel együtt Lengyelország kvótája viszonylag alacsonynak tekinthető a három legnagyobb európai tejtermelőhöz, Németországhoz, Franciaországhoz és Nagy-Britanniához képest.

A kvóták egy letűnt kor örökségei, amikor is az európai tejüzemek a hírhedt tej-tavakat állították elő, és az EU-nak arról kellett gondoskodnia, hogy az árak nem omoljanak össze.

A tejkvóta emelését azon időszak kezdetének tekinthetjük, amelynek során a 2015-ben lejáró kvóta rendszer fokozatosan megszünik.

  Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. − (PL) A 18-21. módosítások, nevezetesen az 1. blokk elfogadása mellett voksoltam. Tettem ezt szem előtt tartva, hogy az európai országokban a hazai fogyasztás és az export tekintetében is hiány van tejből. Ez a hiány azt jelenti, hogy a szegényebb családok gyermekei alultápláltak, illetve csökkennek a tagországok exportlehetőségei. E módosítások végül is elutasításra kerültek, de én ettől függetlenül a dokumentum egészének elfogadása mellett szavaztam, mivel a kvótáknak legalább 2%-kal való felemelése mégis a jó irányban tett lépésnek tekinthető. Még akkor is, ha ez túl kicsi egy lépés. Amint arra Parlamentünkben a viták során már felhívás történt, a kvóták 3%-os emelése, majd a kvóták egészének jövőbeni eltörlése sokkalta előnyösebb megoldást jelentene. Azonban még mindig jobb a kvóták 2-os emelése, mint hogy nem változtatunk semmin.

- Jelentés: Lutz Goepel (A6-0047/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a KAP “állapotfelméréséről” szóló Goepel-jelentés mellett szavaztam, annak a munkának elismeréseként is, amelyet a Mezőgazdasági Bizottság szocialista képviselői végeztek. Elfogadható eredményeket értek el olyan kérdésekben, amelyek mindenkor igen fontosak voltak az Európai Unió mezőgazdaságának fejlesztése tekintetében.

Az eredmények még nem a lehető legjobbak, de reméljük, hogy Capoulas úr, valamint Mezőgazdasági Bizottságunk – néha a nemzeti érdekeket is háttérbe szorító – képviselői erőfeszítéseinek és kompromisszum-készségének köszönhetően a következő időszakban még ambiciózusabb eredményeket is képesek leszünk elérni. Nevezetesen a májusban bemutatott, és a francia elnökség alatt megvizsgált jogalkotási csomagra gondolok. Többet kell elérnünk a segélyek tisztességesebb elosztása, a nagyobb átláthatóság, a jobb vidékfejlesztési politikák, a természeti katasztrófák esetén érvényesített kockázatkezeléssel összekapcsolt biztonsági háló hatékonysága, a mezőgazdaság szerepe, a mezőgazdaságnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulása, és a bioüzemanyagok tekintetében.

A mai eredmények feljogosítják az Európai parlamentet, hogy szélesebb vitát kezdeményezzen a társadalmi és gazdasági változásokhoz igazított, és továbbra is Európa egyik támaszát jelentő KAP jövőjéről.

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Fontos volt a Ház számára, hogy közzé tegye a jövőbeni „állapotfelmérési” általános irányelvekkel kapcsolatos véleményét.

Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja számos győzelmet aratott. Győzelmet könyvelhettük el az (állattakarmányozás és a kisebb termények) segélyezésének, a KAP élelmiszerbiztonsági célkitűzéseinek, az ökorendszer megőrzésének, a termőföldek magasabb osztályba sorolásának, a csökkenő lefölözés újraelosztási hatásainak, a modulációnak, a biztonsági hálóknak, a nemzetközi szakmai szervezetek szerepe elismerésének, a mezőgazdaság éghajlatváltozásban játszott szerepének, stb. bírálata kapcsán.

A PSE csoporttal ellentétben azonban, magam még több pontot támogatni kívántam. Ezek:

- a közvetlen támogatások részleges elkülönítését állattenyésztési kedvezményként fenn kell tartani, de ügyelni kell arra, hogy ez ne csak az intenzív vagy állattenyésztő nagygazdaságokra terjedjen ki (26. bek. és 32. bek.)

- a történelmi utalások még nem tesznek alkalmassá bizonyos gazdákat a magas környezetvédelmi mutatóknak való megfelelésre (16. bek.)

- a közvetlen támogatás növekvő lefölözésének fenntartása, miután ez a KAP források igazságosabb elosztását teszi lehetővé (67. bek.)

- a GMSYZ-ek (géntechnológiával módosított szervezet) vizsgálatának bírálata, amely emlékeztet arra, hogy lehetetlen az együttélés megvalósítása, és az elővigyázatossági elvek támogatása (30. módosítás)

- a tejkvóták 2015. évi megszüntetésének elutasítása (76. bek.)

  Colm Burke, Avril Doyle, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban − Támogatjuk a KAP állapotfelméréséről szóló jelentés általános irányvonalát. Fontos azonban rámutatni, hogy figyelembe kell venni Írország sajátos helyzetét, miután ott a közvetlen kifizetések már teljesen elkülönültek a termelési elvárásoktól. Külön is tekintettel kell lenni az Agenda 2000 reformok keretében a gazdák felé tett elkötelezettségre, miszerint mérsékelni kell a bürokráciát. Mindeddig a tapasztalatok nem teljesen kedvezőek.

A termelőknek szóló fizetések fenntartásának sajátos kérdésében elfogadhatatlannak tartjuk a hektáronkénti átalányfizetés rendszere irányában való elmozdulást. A gazdák a jelenlegi rendszer 2013-ig való fennmaradásával számolva dolgozták ki költségvetésüket. Továbbá a moduláció fokozását, és a közvetlen kifizetések termelőktől való visszavonásának növelését sem üdvözöljük. Kedvezőbbnek tartottuk volna a tejkvóták magasabb emelését is, de a Jeggle-jelentéssel kapcsolatos álláspontunkkal összhangban, elfogadtuk a következő értékesítési évre vonatkozó 2%-os emeléssel kapcsolatos konszenzusos véleményt.

Hosszú távon azonban az uniós mezőgazdaságot illetően egy kedvezőtlen megállapodás veszélye látszik a WTO-tárgyalásokon kibontakozni. Az ilyen megállapodást el kell utasítanunk.

  Edite Estrela (PSE), írásban− (PT) A KAP „állapotfelméréséről” szóló Goepel-jelentés mellett szavaztam, mert az, az Európai Unió egyik legnagyobb szektorának, a mezőgazdaságnak fejlesztése támogatásához elengedhetetlen intézkedéseket szorgalmazza.

E tekintetben felidézem a jelentés érvelését, miszerint forrásokat kell biztosítani ahhoz, hogy a tejipar fennmaradhasson olyan területeken, mint amilyen az Azori-szigetek is. Rámutatnék a Capoulas Santos úr által tanúsított jelentős elkötelezettségre, de a módosításai által tükröztetett érdemi hozzájárulására is.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E határozat kritikája a bizottsági javaslattal szemben nem kielégítő, annak ellenére, hogy az általunk benyújtott számos javaslatból kettőt átvesz. A jelentés általános megközelítése rossz. Különösen, hogy felszólítva a Bizottságot az elkülönítési politika gyorsabb ütemű megvalósítására, kifejezi ragaszkodását ahhoz, hogy a termelési támogatások különüljenek el. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetlen támogatások elkülönítése a mezőgazdasági termeléstől, káros hatásokkal jár: ezért szavaztunk nemmel a határozat kapcsán.

Azt is gondoljuk azonban, hogy a jelentésben érvényesülő elutasítás a közös agrárpolitika (KAP) bármiféle újranacionalizálásával összefüggésben, pozitív, hasonlóan a mezőgazdasági kulcságazatok (tejipar, szarvasmarha-tenyésztés, juhtartás) átstrukturálódását és fejlesztését célzó intézkedések felvetéséhez. Örülünk annak is, hogy elfogadást nyert javaslatunk, miszerint az Európai Bizottság a WTO-tárgyalásokon vegye figyelembe a mezőgazdasági termelésnek élelmiszertermelő szektorként, a területi egyensúlyt strukturálisan befolyásoló elemként, a környezetvédelem megőrzőjeként és az élelmiszerbiztonság megfelelő szintjének garantálójaként való megjelenése sajátos jellegét.

Ugyancsak kedvezőnek tartjuk a Bizottságnak és a tagállamoknak szóló felhívásunk elfogadását, hogy szülessenek meg a szükséges intézkedések, amelyekkel megakadályozható az élelmiszeripari társaságok spekulációs tevékenysége, az élelmiszertermékek piacának azok általi elfoglalása, és e cégek kartellbe tömörülése.

  Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) A közös agrárpolitika jelenlegi állapotfelmérése lehetővé teszi a Bizottság és az Európai Parlament számára olyan ambiciózus és eltökélt lépések megtételét, amelyek révén e politika továbbfejlesztését továbbra is ellenőrzésük alatt tarthatják. Létfontosságú, hogy a közös agrárpolitika reformja továbbra is a piacorientált vonalak mentén valósuljon meg. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztói választás marad a gazdák termelési döntéseinek kulcseleme, miközben ezzel egyidejűleg mérsékeljük az agrárpolitika teljes költségét. A mezőgazdasági termékek irányában megmutatkozó jelenlegi erőteljes globális kereslet-növekedés kedvező környezetet teremt az agrárpolitika deregulációs folyamatainak felgyorsításához.

Megfontolt küldöttségünk sajnálja, hogy sem a Bizottság, sem az Európai Parlament nem élt e lehetőségekkel. Amiatt a jelentés ellen szavaztunk.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − A jelentés végső szavazásnál tartózkodtam. Miközben számos jó elemet tartalmaz, nem megy eléggé messzire. Bármiféle KAP-reformnak a támogatások mérséklését, és a mezőgazdasági piac szerepének növekedését kell elérnie. Másodszor tekintsünk a tágabb vidéki környezetre ahelyett, hogy kizárólag a földművelésre összpontosítanánk. Harmadszor a „jó” élelmiszert kell támogatnunk ahelyett, hogy a mennyiséget a minőség elé helyeznénk. Csak ezen az alapon hozhatunk létre egy olyan KAP-ot, amely megfelel az új évezred igényeinek és követelményeinek.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A tejkvóta kivételével én a bizottsági javaslatot igen megfelelőnek ítélem. A Goepel-jelentés, számos tekintetben, feljavítja azt, bár olyan módosításokat is tartalmaz, amelyekkel nem érthetek egyet.

Egyrészt, támogatom a támogatások lefölözésének Bizottság által felvetett gondolatát, mert – észben tartva a közvéleménynek a gazdáknak nyújtott támogatással kapcsolatos, mind erőteljesebb súlyát, és a rendszert világosabbá és átláthatóbbá tévő TVV (talajvédelmi vizsgálat) végrehajtását – bizonyos aránytalanságok nyilvánvalóvá váltak. Ennél fogva alapvetővé vált, hogy keresnünk kell azt a tisztességes megoldást, amelynek mentén a nagygazdáknak kifizetett támogatások szintjét mérsékelni lehet.

Másrészt úgy gondolom, hogy a forrásoknak az érintett régiókon belüli modulációtól való visszatartása nem segít leküzdeni a mezőgazdaságon belül megmutatkozó, igen súlyos regionális különbségeket.

Végül a tejkvótát illetően ellenzem a 2008. évi 2%-os emelést, de a büntetések mérséklését is, miután azokat a tejkvóta-rendszer 2015 előtti felszámolásához vezető, a legsebezhetőbb, a tejtermeléstől függő térségek, továbbá a szektorban jelentős befektetéseket eszközlő, viszont várakozásaikban így teljes mértékben csalatkozó gazdálkodók számára hátrányos következtetésekkel járó intézkedéseknek tekintem.

Mindezen okok miatt tartózkodtam a szavazásnál.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban– (FR) A KAP Bizottság általi „állapotfelmérése” semmiképpen sem tekinthető állapotfelmérésnek: ez egy be nem vallott reform. Ez egy újabb lépés annak a világnak a gazdasági átszervezésére, amelyen évek óta Brüsszel Európája ügyködik Washington nyomdokain haladva: a déli országokban és az Egyesült Államokban a mezőgazdaság, az északiakban a szolgáltatások és az ipar tárgya a törekvéseknek, a felemelkedő nemzetek éles versenyétől kisérve.

Az európai mezőgazdaságot egyszerűen feláldozzák, és rövidesen kizárólag a piaci erők, egy manipulált piac játékának lesz kitéve, és védtelenül áll az importtal szemben, miközben bezárultak számára az exportpiacok.

A mezőgazdaság nem olyan ágazat, mint a többi. Miután az emberek élelmezését szolgálja, a nemzeti függetlenség és szuverenitás kérdéséhez is kötődik. Az élelmiszerek minősége a közegészségügyet is érinti. A föld megművelése kihat a földhasználat tervezésére, a környezetvédelemre, a biológiai sokféleségre, a vízforrások menedzselésére, a vidéki területek szervezésére és benépesítésére … és közben még termelő tevékenység is.

A proaktív mezőgazdasági politikától való eltekintés több mint bűn, hatalmas hiba. Igen sajnálatos, hogy néhány pozitív elemen túl, az előadó nem kérdőjelezte meg az érvényesített logikát.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Mind a megelőző, mind a mostani svéd kormányzat pozitívan foglalt állást az elkövetkező néhány évre vonatkozó, az EU hosszú távú költségvetésével és agrárpolitikájával összefüggő állapotfelmérés tárgyában, azt várva, hogy az igen markáns változásokhoz és reformokhoz vezet majd.

Most azt látjuk, hogy az Európai Parlament föderalista többsége azt a nézetet képviseli, miszerint az állam- és kormányfők 2002-ben az első pilléres mezőgazdasági alapoknak 2013-ig való teljes körű és azonos szintű fenntartása mellett döntöttek, és ezt a döntést tiszteletben kell tartani.

Miként is értelmezhető a 2002-es megállapodás oly különböző módokon? Az Európai Parlament kereszténydemokrata/konzervatív és szociáldemokrata többsége úgy véli, hogy reformok csak 2013 után valósíthatók meg. A svéd szociáldemokraták és a Szövetség Svédországért azt közölte a választókkal, hogy a 2008-2009-es állapotfelmérést követően a reformok közvetlenül beépülnek a hosszú távú költségvetésbe.

Melyik oldal értelmezi helyesen a 2002-es megállapodást?

Junilistan úgy gondolja, hogy a közös agrárpolitika reformja, és a KAP uniós költségvetésen belüli költségeinek lefaragása közvetlenül az állapotfelmérés lezárását követően megvalósul. Minden más megoldás a választók becsapását jelentené abban a hat tagállamban, amely – 2005-ben – nem akarta meghosszabbítani az EU hosszú távú költségvetését.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett voksoltam, mivel – többek között – az javasolja a nehéz helyzetben lévő térségek, valamint az állattartáshoz hasonlóan érzékeny ágazatok különleges sajátosságainak figyelembe vételét, és a gazdák számára a szabályozás leegyszerűsítését.

A cél az, hogy a 2003 óta nyert tapasztalatokra építve a közös agrárpolitika működését javítsuk, és a KAP-ot a 27 tagból álló Európai Unióban, a 2008-ban jelentkező új kihívásokhoz és lehetőségekhez igazítsuk.

A jelentés azt állítja, hogy a közvetlen segítségnyújtásra 2013-at követően is szükség lesz, és nemcsak a piaci problémák jelentkezése esetén, hanem a gazdák társadalomnak nyújtott szolgálatai ellentételezéseként, valamint az igen magas szintű környezetvédelmi, egészségügyi és állatjóléti követelmények miatt is.

A kockázatkezelés témájában e jelentésben a Parlamentnek üzenetet kell eljuttatnia a Bizottsághoz a jövőbeni KAP-reformok távlatait illetően.

Sürgős jelleggel, közpénzek felhasználásával is, ki kell dolgozni a magán- vagy vegyes biztosítás sémáját, annak garantálására, hogy a tagállamok megfelelő szinten a játéktéren maradhassanak. A Bizottságnak meg kell fontolnia az éghajlat- és környezetvédelmi katasztrófákhoz kapcsolt európai viszontbiztosítási rendszer bevezetését. A kockázatmegelőzési intézkedéseket pedig az első pilléres forrásokból (a mezőgazdasági piacoknak nyújtott támogatásokból) kellene fedezni.

  Marian Harkin (ALDE), írásban. − Határozottan támogatom az indítványt, hogy megfelelő forrásokat kell biztosítanunk a vidékfejlesztés számára. Sok vidéken élő ember nem érintett közvetlenül a mezőgazdaságban, még csak részlegesen sem kötődik ahhoz. A kiegyensúlyozott regionális fejlesztés előmozdítása érdekében egyensúlyt kell teremtenünk a vidéki és városi fejlődés között. Ez azonban nem valósítható meg az első pillér rovására. A vidéki területek fejlesztése önmagában is értékes célkitűzés, és nem erőltethető a módosított alapokra való támaszkodás révén.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A sikeres 29. módosítás mellett szavaztam, amely arra szólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az élelmiszertermékek piacának kisajátítása, és élelmiszeripari vállalatok általi kartellek megakadályozása érdekében. Remélem, hogy intézkedések történnek annak megakadályozására is, hogy a szupermarketek termékeik gazdaságilag fenntarthatatlan árainak elfogadására kényszerítsék az élelmiszertermelőket. Támogattam a 30. sz. módosítást is, amely – utalva arra, lehetetlen a GMSZ és a hagyományos és/vagy szerves termények egymás mellett élése – szigorúbb korlátozásokat igényelt a GMSZ-terményekre vonatkozóan, továbbá indítványozta az egyes tagállamok által már bevezetett GMSZ-fajták visszavonását. Ezek a lépések, amint erre az eddigi közvéleménykutatások is utalnak, egyértelmű támogatást élveznek.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. − (DE) Hogy a magas minőségű élelmiszerből Európában ne legyen hiány, illetve annak ára ne szökjön az égbe, sokaknak meg kell érteniük, hogy az uniós mezőgazdaságnak versenyképesnek, fenntarthatónak, sokfunkciósnak és átfogónak kell lennie, beleértve ebbe a nemzetközi versenyképességet is.

Továbbra is szükségünk van a KAP-ra, amelynek garantálnia kell, hogy a mezőgazdaság a jövőben is megbízható, tervezhető és stabil marad.

A kompromisszum, amelyről ma szavazunk, az előadó, Lutz Goebel elismerésre méltó munkáját dicséri. Ez a kompromisszum azonban engem nem elégít ki teljesen, különösen, miután a 10.000 euró fölötti értéknél javasolt moduláció, még ha csak 1%-os is, aligha fogadható el ésszerűen országom gazdái részéről. Az a tény, hogy ezek a források azokba a régiókba jutnak vissza, amelyekben felgyülemlettek, csekély vigaszt jelent az egyes gazdák számára. Képzeljék csak el mi történne, ha lecsökkentenénk az alkalmazottak fizetését, például a kormányzati szektorban!

A szociális alaphálóra és a válságkezelési rendszerre vonatkozó javaslat szintén üdvözlendő.

Az is világos, hogy a 69. cikk nem gyógyír mindenre, még ha elfogadott is a rendelkezésre álló eszközök szélesebb kihasználása érdekében, olyan intézkedések támogatására, mint például a fiatal gazdák, az erdősítés és a korai betakarítás elősegítése.

Noha a mezőgazdasági szektorban még nem érvényesül az együttdöntési jogunk, mégis óvnám a Bizottságot a túlzott csökönyösségtől.

  David Martin (PSE), írásban. − A KAP-állapotfelmérés megadja az alaphangot a jövőbeni agrárreformokhoz, de a Lutz Goebel jelentésben foglalt állapotfelmérést bajosan tudnám teljes egészében elfogadni. Az állapotfelmérésnek valóban olyan, piac-orintálta szektor irányában kellene hatnia, amely elkötelezett a vidék- és a környezetvédelem fenntarthatósága mellett. El kell mozdulnunk a a jelenlegi KAP által még fenntartott protekcionizmustól és a piaczavaró támogatásoktól. A politikának bátorítani kellene harmadik országokat, s különösen a fejlődő országokat, hogy kereskedjenek velünk. Ezeket a fenntartásaimat tükröztettem azon módon, amiként szavaztam.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Ha sikerre akarjuk vinni, akkor a közös agrárpolitika áttekintésekor különböző prioritásokat kell meghatározni, és természetesen nagyobb forrásokat is kell azok mellé rendelni. A mezőgazdasági földek elhagyása és a termelés visszafogása a vidék hanyatlását, valamint e kiemelkedő szektornak a szociális és gazdasági kereteken belüli szerepének leértékelődését eredményezi. Magunk a KAP radikális átalakítását szorgalmazzuk. Intézkedésekre van szükség, hogy a kis- és közepes gazdák folytathassák a termelést. A vidéki népességet, a sokszínűséget, a környezetvédelmet és a közegészségügyet meg kell őriznünk. Olyan mezőgazdasági biztosítás-politikát igénylünk, amely minden eshetőséggel, így az élelmiszer és piaci instabilitással, tehát nem kizárólag az időjárás okozta problémákkal szemben is biztosítást nyújt. Ellenezzük, hogy az agrárpolitikáknak a WTO-célokkal és tárgyalásokkal való harmonizálása élvezzen elsőbbséget. Olyan agrárpolitikát szeretnénk, amely magas minőségű, olcsó élelmiszereket biztosít mindenki számára. Ezért a jelentés ellen szavazok.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Minden politikának valamilyen kívánalomnak kell megfelelnie, és ezt az igényt hatékonyan ki is kell elégítenie. Az agrárpiacok, a fogyasztási szokások, a környezetvédelmi kötelezettségek és a jövőbeni trendek megszabta jelenlegi helyzetet tekintve, a közös agrárpolitikát át kell vizsgálnunk és meg kell reformálnunk. A reform középpontjában bizonyos alapvető megfontolásoknak kell állnia, olyannak, mint amilyen a vidéki világ életképességének jelentősége, az európai mezőgazdaság, a gazdák jövedelme eltűnésének megakadályozása, új vállalkozók piaci bevezetésének szükségessége, a termelés és az igazgatás kreatív modelljeinek meghonosítása, valamint a fogyasztók érdekeinek védelme, mely utóbbi – noha mi mindannyian fogyasztók is vagyunk – nagyon gyakran nem elég nyomatékosan képviselt.

Noha a társadalom bizonyos szektoraiban a mezőgazdasági árak általános csökkenése közvetlen negatív hatásokkal járhat, ennek ellenére a reformoknak számos előnye és haszna lesz, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. (Például azonnal megemelkedik a fogyasztás azokban az országokban, amelyek felgyorsult fejlődésen mennek keresztül.) Remélem, hogy ez a megközelítés kerül majd elfogadásra, mind az uniós intézmények, mind a nemzeti kormányok által.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Két dolog van, amelyet az EU támogatójának, ha hazatér és uniós munkájáról beszámol, meg kell magyaráznia (ha nem védenie). Az egyik a Parlament Strasbourgot érintő, oda-vissza ingázó cirkusza. A másikat a mezőgazdasági támogatások jelentik. Mindkét esetben a jelenlegi rendszert egyformán lehetetlen megvédeni – és megmagyarázni. Semmiféle észérv nem szól amellett, hogy Strasbourgba járjunk. Amint nincs magyarázat arra, hogy az uniós adófizetők miért támogassák a brit királyi családot, amely jelenleg a rendszer egyik legnagyobb haszonélvezője, miközben az afrikai termelőket kizárjuk abból.

A Goepel-jelentés egyértelműen a rossz megközelítést alkalmazza. Emiatt az ellen szavaztam, mert úgy gondolom, hogy törekvései rossz irányba mutatnak: több közvetlen támogatást, kevesebb reformot, kevesebb piaci orientáltságot szorgalmaz. A Bizottság tekintélyes haladást ért el a mezőgazdasági támogatási rendszernek egy korszerűbb rendszer irányában való elmozdítása révén. Sajnálatos, hogy a Parlament – látszólag – az időkerék visszaforgatására törekszik.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A brit munkáspárti képviselők nevében szeretném elmagyarázni, miért szavaztunk úgy, amiként tettük.

Első és legfontosabbként, a KAP alapos átvizsgálását igényeljük ahhoz, hogy a gazdáknak való közvetlen kifizetésektől elmozdulhassunk a vidék fenntarthatóságát bátorító rendszer felé. Ebben a tekintetben már a közvetlen kifizetések teljes elhatárolását szerettük volna látni, noha érzékeljük, hogy számos tagállamnak ez gondot okozna.

Számomra a kulcskérdés az, hogy a KAP reformját ne a nagygazdaságok versus kisgazdaságok ügyeként fogjuk fel. A kiindulási pont a hatékonyság és kudarc közti ellentét legyen.

Ennél fogva én és az angol delegáció azon módosítások mellett szavazunk, amelyek a vidékfejlesztésnek biztosítandó nagyobb támogatást, a fejlődő országokkal való kereskedelem felnyitását szorgalmazzák. És ellenezzük azokat a javaslatokat, amelyek az uniós gazdák esetében protekcionista intézkedéseket irányoznak elő. Szeretnénk látni, hogy a Bizottság a mérséklődő lefölözés felszámolására vonatkozó javaslatot terjeszt elő, és radikálisabb formában közelít a közvetlen kifizetések kérdéséhez.

Nem szavazunk a jelentés ellen, hanem tartózkodunk. Annak reményében, hogy amikor a kapcsolódó törvénykezési javaslatok a Parlament elé kerülnek, az felismeri a radikális reformok szükségességét.

(Az eljárási szabályzat 163. pontja (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően lerövidítve).

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A KAP reformjának igényét fenn kell tartanunk. Sajnos, a Parlament jelentése nem eléggé ambiciózus.

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Lutz Goepelnek a KAP állapotfelmérésről szóló jelentését illetően, mint a Cseh Köztársaság európai parlamenti képviselőinek egyike, kötelességemnek tartom, hogy a következő tényekre ráirányítsam a figyelmet. A Bizottságnak a közös agrárpolitika felülvizsgálatára szólító javaslata olyan jogalkotási szövegben öltsön testet, amelyet a Tanács és az Európai Parlament legkésőbb 2008 májusában napirendre tűzhet. A Cseh Köztársaság teljes mértékben támogat egy dinamikus, a mezőgazdasági vállalkozások és az élelmiszeripari ágazatok fejlesztésének fenntartására összpontosító agráriumot, amelynek prioritásai közé tartozik mind az élelmiszerbiztonság, mind az energiabiztonság garantálása. A Cseh Köztársaság számára a közvetlen kifizetések modulációja és mérséklése tartozik azon legfontosabb intézkedések közé, amelyeket a KAP felülvizsgálata során meg kell vitatni.

Az olyan intézkedések, mint a degresszivitás – a közvetlen kifizetések mérséklése a gazdaság méretével arányosan – szelektív hatással járhat, de csak a tagállamok egy részére, és kedvezőtlenül befolyásolhatja olyan országok mezőgazdaságának versenyképességét, mint amilyen a Cseh Köztársaság. Ugyanakkor, ezek az intézkedések a gazdaságok szervezeti felbomlását is egyértelműen előidézik. Ezen okok miatt különösen is nehéz a Cseh Köztársaság számára, hogy elfogadja a modulációra és mérséklésre vonatkozó jelenlegi javaslatot. S úgy képzelem, hogy e tekintetben a Cseh Köztársaság nincs egyedül.

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. − (NL) A Lisszaboni Szerződésben, a jelenleg érvényes szerződéshez képest, a KAP öt alapvető célja változatlan marad. A szerződés – egyebek között – azt írja elő, hogy az árakat biztosítani kell. Ez a cél ma időszerűbb a fogyasztók számára, mint bármikor korábban.

A másik problémát az európai agrárpolitika jelenlegi hatékonysága jelenti. Nem maradhatunk végül is vakok a jelenlegi KAP kedvezőtlen vonatkozásaival szemben: a gazdák számára biztosítani kell a jövedelmeket, de ők viszont dolgozzanak hatékonyan, hogy a fiatalok egy része is a mezőgazdaságban találja meg életpályáját.

Gyakran említettem Fischer Boel asszony, mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos szavait. Ő azt mondta, nem kell betegnek lennünk, hogy állapotfelmérést végezzünk. Vennünk kell a bátorságot annak megkérdezéséhez, hogy a jelenlegi agrárpolitika igazodott-e a (világ)piac fejlődéséhez és a 27-tagú EU igényeihez? Emellett az „állapotfelméréssel” kapcsolatos vita lehetőség arra, hogy a közvélemény előtt igazoljuk az agrárpolitikai beszámoltathatóságot.

Hölgyeim és uraim, az európai polgárok elvárják az élelmezés biztonságát, az élelmiszerbiztonság érvényesülését, és érdekeltek az élelmiszer-önellátásban. Ezzel a saját kezdeményezésű jelentéssel a Parlament kiteríti kártyáit, és megalapozott szöveget terjeszt a Bizottság elé.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A KAP „állapotfelmérésére” vonatkozó javaslat újabb támadás a kis- és középméretű gazdák ellen.

A kis- és középméretű gazdák már szenvednek a KAP 2003. évi áttekintésének következményeitől: miután a kis- és középméretű vállalkozások ezrei mentek tönkre, a munkanélküliség emelkedett.

Görögországban a dohánytermesztés 70%-kal esett vissza, öt közül két cukorgyár bezárt, a mezőgazdasági bevételek elapadtak, a szőlészetek hanyatlásra vannak ítélve.

A Bizottság új javaslatai elkülönítik a segélyeket a termeléstől, és a gazdálkodóknak járó közvetlen támogatási forrásokat a második pillérhez utalják át, amelynek hasznát főként az üzletemberek látják. A javaslatok 2009-től teljesen felszámolják a beavatkozást és lecsökkentik a mezőgazdasági szubvenciókat. Mindez felgyorsítja a kis- és középméretű gazdaságok kimúlását.

Ezek az intézkedések azt célozzák, hogy erőteljesebb támogatás érkezzen a nagybirtokosoktól és a multinacionális élelmiszervállalatoktól. Így a földek összevonása gyorsabban történik meg, a mezőgazdasági termékek termelése és kereskedelme kevesebbek kezében összpontosul, és a KAP alapvető egyenlőtlenségei és igazságtalanságai még élesebbé válnak. (A gazdaságok 20%-a jut a támogatások 80%-hoz.) Azok az utalások, amelyek a mezőgazdaságnak a környezetvédelemhez való hozzájárulásáról szólnak, álszentek, hiszen a kis- és középméretű gazdaságok ezreinek ellehetetlenítése segíti a térségek lepusztulását. Eközben a termények bio-tüzelőanyagok céljára való felhasználása az élelmiszerárak emelkedését idézi elő.

Mi a KAP állapotfelméréséről foglalkozó jelentés ellen szavazunk.

- Jelentés: Christa Klaß (A6-0031/2008)

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Klaß asszonynak az Európai Unió vidéki környezetben élő nőkkel foglalkozó jelentése mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a vidékfejlesztési politikáknak a nemek közti különbségeket is figyelembe kell venniük. Ezen az úton válnak a lisszaboni stratégia célkitűzései elérhetővé a növekedés, az oktatásügy, a foglalkoztatás és a szociális kohézió tekintetében.

Úgy hiszem, hogy a nők létfontosságú szerepet játszanak a helyi és társadalmi fejlődés előmozdításában. Ezért is tekinthetők létfontosságúnak az olyan javaslatok, amelyek a vidéki területeken élő nők életkörülményeinek megjavítására, az oktatási és képzési infrastruktúrák minden szinten történő kialakítására, a munkaerőpiacra való egyenlő bejutás esélyének fokozására, a nők vállalkozói tevékenységének bátorítására, magas szintű szociális és egészségügyi szolgálatok fejlesztésére szólítanak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Üdvözöljük azt a tény, hogy számos, a jelentés végső tartalmát feljavító módosítás került elfogadásra. Ezek között található a mi egyik felvetésünk is, amelyben hangsúlyoztuk, hogy a lehető legnagyobb értékűnek kell tekintenünk azt a munkát, amelyet a földbirtokokkal nem rendelkező családokhoz tartozó, a földeken tényleges munkát végző nők, köztük a bevándorolt asszonyok végeznek, akiket ráadásul különös mértékben érint a mezőgazdaságon belüli megkülönböztetés. Ezért is a jelentés mellett szavaztunk.

Sajnáljuk azonban, hogy a vidéki térségekben élő nők helyzetével kapcsolatos egyéb javaslataink elutasításban részesültek. E nők helyzetét jelentősen befolyásolja a mezőgazdaság általános állapota, és ők igenis szenvednek a KAP (közös agrárpolitika) tisztességtelen, a kis- és középméretű vállalkozások és családi gazdaságok fokozódó ütemű elhagyását eredményező intézkedéseinek következményeitől.

Ezért továbbra is azt emeljük ki, hogy a KAP mélyreható felülvizsgáratára van szükség, amelynek során elsőbbséget kell biztosítania a családi gazdaságok, és a kis- és közepes méretű vállalkozások védelmének, hogy támogathassuk a termelést, és garantálhassuk a jövedelmeket.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL)Miközben nem szabad alábecsülni a városok és a nagy elvárosiasodott peremterületek jelentőségét, nem feledhető, hogy Európa társadalmi és gazdasági életének döntő része még a vidéki területeken zajlik le. Ezért üdvözöltem Klaß asszonynak a vidéki területeken élő nőkkel foglalkozó jelentését. A témáról folytatott vitánk megfelelően kapcsolódik ahhoz az általános eszmecseréhez, amelyet a Nemzetközi Nőnap megünneplésével összefüggésben folytattunk.

Támogatom a jelentés fő gondolati motívumát. Nevezetesen azt, hogy a vidékfejlesztés nem alapozódhat kizárólag a mezőgazdaságra. Az EU agrárpolitikájának az a célja, hogy a vidéki területek tényleges fenntarthatóságát biztosítsa, és ennek keretében a vidéki lakosság, így az ottani nők számára is, kedvezőbb feltételeket teremtsen képességeik kifejlesztésére. Ebben értendő az is, hogy az asszonyok még jelentősebb szerephez jutnak a helyi közösségek életében, szerepet vállalnak új vállalkozások indításában, és közreműködnek a szolgáltatási szektor fejlesztésében.

Erőteljesen hangsúlyoznunk kell, hogy a vidéki területeken folyó tevékenység meghatározásakor a vezérgondolat a férfiak és nők lehetőségei közötti egyenlőség elve legyen. Az elv érvényesülése mérésének egyik módja, a nők munkaerőpiacon való megjelenésének értékelése lehet. Sajnos a női foglalkoztatottság mutatói a vidéki területeken a legrosszabbak, miután a gazdaságokban dolgozó nőket nem mindig tekintik a munkaerő részének. Az itt érintett asszonyok kevesebb lehetőséggel is rendelkeznek fizetett munkahelyek megszerzésére, mint a városiak.

Ezt az áldatlan állapotot csak a helyi lakosság gondolkodásának megváltoztatásával, és új uniós pénzügyi ösztönzőknek pontosan e vidéki területek számára való biztosításával lehet orvosolni.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a Klaß-jelentést, amely a vidéken élő asszonyok számos fontos kérdésével foglalkozik. Az alacsony fizetések, az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya, mint a gyermekgondozás, a szociális kirekesztettség, ezek mind általános jellemzői a vidéki közösségeknek. A tagállamoknak biztosítaniuk kell e kérdések kezelését, és azt is, hogy a vidéki közösségek létfeltételei elfogadhatók legyenek minden polgárunk számára.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Támogatom a vidéki körzetekben élő asszonyok megsegítését célzó intézkedéseket, mert ezt a csoportot különösen sújtja a munkanélküliség, és annak következtében, a szegénység és a szociális kirekesztettség.

Amint Klaß asszony jelentésében utal erre, a gyakran kedvezőtlen térségekhez és azok lakosságához kapcsolódó regionális politika és fejlesztés az Európai Unió politikai prioritásainak egyikét jelenti. Tekintve, hogy a nők egyenlő lehetőségekhez jutásának jogát még a gazdaságilag virágzó térségekben is veszélyeztetik, alapvető, hogy a szegényebb vidéki körzetekben élő nők támogatásban részesüljenek, és fokozódó lehetőséget nyerjenek a munkás életbe való beilleszkedésre.

Különösen szeretném felhívni a figyelmet a házastársak, többnyire nők, biztosítását érintő, elfogadhatatlan szabályozásra. Itt a törvények gyors és hatékony módosítására van szükség. A szülési- és betegszabadsághoz való jogosultsággal kapcsolatos jogi státusz hiánya, különösen az önfoglalkoztatott nők esetében, továbbá a házastársak támogatása, további kezelést igényel.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Christa Klaßnak az Unió vidéki területein élő nők helyzetével foglalkozó jelentését. Az a cél, hogy megkíséreljük lecsökkenteni a nők vidéki területekről való elvándorlását, teljes támogatásomat élvezi. A vidéki területeken élő asszonyok szerepének elismerésére, védelmére és javítására irányuló intézkedések elfogadásával nemcsak az itt élő férfiak és nők közötti egyenlőség erősítése irányában teszünk lépést, de ösztönözzük a gazdasági növekedést is, és bátorítjuk a szektoron belül a fenntartható fejlődést. A jelentés mellett voksoltam.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A nemek közti egyenlőség vidéki érvényesülése nagyobb érdeklődést kell, hogy kiváltson az EU-n belül. A nők jogainak helyzete, az asszonyok helye a vidéki társadalmakban, lényegesen nagyobb elkötelezettséget kíván a tagállamoktól és a Bizottságtól is.

Az egyik oldalon, a nők különösen kedvezőtlen jogi helyzetben vannak, amikor házastársi segítőként a mezőgazdasági szektorban munkát végeznek. Az Európai Bizottságnak egyértelműen fel kell számolnia azt a jogi igazságtalanságot, amely bizonyos európai asszonyokat elzár a társadalombiztosítástól, az anyasági és betegszabadságtól, vagy válás esetében akár a nyugdíj jogosultságának megszerzésétől is.

A másik oldalon, nincs elegendő támogatás a gazdasági ösztönzésre és a női vállalkozásokhoz. A tagállamoknak, például, gazdasági ösztönzőket kell felajánlani olyan vállalkozások számára, amelyek sokrétűbbé teszik a női munkát, és általánosabb megközelítésben, a vidéki környezetben támogatják az infrastruktúra és az új technológiák fejlesztését. Mindent egybevetve, a Bizottság elemezze mélyebben a programokat a vidékfejlesztés – női szempontok szerinti – bátorítása érdekében.

Az EU lakosságának 56%-a a vidéki területeken él. Teljes szívemből támogatom a Klaβ asszony jelentésében foglalt javaslatokat, mert a nők sokat tehetnek dinamizmusuk és kreativitásuk révén.

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) A vidéki nők helyzetét már számtalan, nőkkel foglalkozó (1975-ben, 1980-ban, 1985-ben, 1995-ben), az agrárreformról és vidékfejlesztésről (1979) és népesedésről (1994) szóló nemzetközi fórumon, valamint az Európai Bizottság és a Parlament ülésein is nem egyszer megvitatták. A felgyülemlett papírok azonban meglehetősen értéktelenek, hiszen a megállapítások mindig ugyanazok: a vidéki népesség „elférfiasodása” tapasztalható, és nincs javulás a mezőgazdasági tevékenységbe besegítő házastársak státuszában.

Eljött az ideje, hogy a nők, és mindenekelőtt a szakképzett asszonyok vidékről való elvándorlását visszafogó stratégiák szülessenek. Ugyancsak időszerű, hogy figyelembe vegyük a világméretekben érvényesülő folyamatokat, így különösen a kereskedelmi és pénzügyi ellenőrzések megszűntét, a mezőgazdaság szigorúan szabályozott és kvóták által megnyomorított kereskedelmi szektoron belüli privatizálását.

Az idők változnak, de a gondolkodás és a szokások kevésbé. Még túl gyakran tekintenek a nőkre mezőgazdasági szerepük alapján, mint egyszerű közreműködőkre vagy fizetetlen alkalmazottakra, akik szinte kizárólag a családi üzletben dolgoznak.

A jelentés javaslatokat terjeszt elő e helyzet módosítására, ennél fogva mellette szavazunk.

- Jelentés: Csaba Sándor Tabajdi (A6-0034/2008)

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Szeretnék Tabajdi Csabának gratulálni kiváló jelentése, az ahhoz kapcsolódóan oly sikeresen végzett kutatás és összefoglaló kapcsán.

Szeretném azonban jelezni, hogy a 27. bekezdés ellen szavaztam:

A 27. bekezdés kihangsúlyozza a zöld géntechnológia fontosságát és felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a legkorszerűbb vetőmag- és növényvédelmi technológiai kutatások terén, biztosítsák, hogy a biogáz-termelés ne versenyezzen a magas minőséget elérő élelmiszertermeléssel, valamint segítsék elő az egy területi egységre jutó biomasszaarány tekintélyes emelését.

Magam úgy gondolom, hogy biomasszát elsődlegesen a mezőgazdasági hulladékokból kell előállítani. Nem az a kérdés, hogy a GMSZ-vetőmagok előállítását szorgalmazzuk a mezőgazdaság jóval intenzívebb formájának meghonosítása érdekében. Ez ugyanis károsítaná a környezetet, és semlegesítené a biofűtőanyagok minden előnyét. Amint erre a jelentés címe is utal, mindenekelőtt a fenntartható mezőgazdaságot kell bátorítanunk.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságon belül én leszek felelős a megújuló energiaforrások előmozdításáról szóló irányelv tervezetével kapcsolatos vélemény kidolgozásáért.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a jelentés számos fontos kérdést érint, és néhány olyan következtetést is levon, amelyet támogatunk. Így, különösen egyetértünk azzal, hogy mielőtt az „ajánlott” biomasszához nyúlnánk, először a különböző, energia- és gazdasági értékekkel bíró hulladék-forrásokat kell hasznosítanunk, így mérsékelve vagy szüntetve meg komoly környezetvédelmi problémákat. Azt is kedvezőnek tartom, hogy a jelentés megállapítja, a biogázban nagyobb enegia-tartalékok rejlenek, mint a folyékony biofűtőanyagokban. S ez egy olyan tényező, amelyet az Európai Bizottság figyelmen kívül hagy.

Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy bizonyos kérdéseket nagyobb részletességgel kellett volna tárgyalni. Így, különösen, a biogáz és a biogáz javított változatát képező, rendkívül fontos biometán közti különbségeket. Az utóbbit elő lehet, és elő kell állítani a szennyvíz-művek, az egészségügyi hulladéklerakót, és az ipari hulladékok, továbbá, természetesen, az állati szennyvizek hasznosításával. Svájc és Svédország már előállít biometánt és a földgáz-hálózatot használja fel ezek szétterítéséhez. Dél-Svédországban, Gothenburg körzetében már közel 4500 gépkocsit hajtanak meg kizárólag biometánnal. Az USA-ban többen foglalkoznak biometán előállításával, amelyet cseppfolyósított biometán formájában értékesítenek.

Hangsúlyozzuk tehát annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság tekintse azt prioritásnak, és fordítsa teljes figyelmét a biometánprojektek forrásokkal való támogatására, Európa egészében.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A Tabajdi-jelentés bemutatja a mezőgazdasági biogázban rejlő lehetőségeket, és javasolja irányelv elfogadását a biogáz-termelés kérdésében.

A Tabajdi-jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a biogáz felhasználása kettős előnnyel jár: elsőként, hozzájárulást jelent az EU energiaellátásának biztosításához és fenntarthatóságához, és másodszor, lehetővé teszi a gazdálkodók számára újabb bevételi forrás megteremtését.

A Bizottság által a közelmúltban elfogadott, a megújuló energiák hozzájárulásával kapcsolatos, 2020-as célkitűzések tekintetében a biogáz különösen fontos szerepet játszik.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Én a fenntartható mezőgazdaság és a biogáz témájával foglalkozó, az uniós jogalkotás felülvizsgálatát sürgető jelentés (2007/2107(INI) mellett szavaztam.

Tabajdi úr, az előadó, helyesen mutat arra, hogy ideje kihasználni a biogázban rejlő energiát. Amint ő is jelzi, a biogáz akár a földgáz helyébe is léphet.

Egyetértek a megállapítással, hogy a különböző forrásokkal összekapcsolt biogáz-termelésbe történő beruházásokat, a regionális és vidékfejlesztésekre szánt uniós alapokra is támaszkodva, bátorítani kell.

  David Martin (PSE), írásban. − Amint arra Tabajdi úrnak a fenntartható fejlődéssel és biogázzal foglalkozó jelentése is rávilágít, nagy lehetőségek mutatkoznak a biogázban, amelyeket az EU-nak ki kell aknáznia. A Bizottság felszólítását, hogy dolgozzon ki egy következetes biogáz-politikát, támogatom. A biogáz-politika össz-európai támogatásának bátorítására szükség van akkor, ha azt akarjuk, hogy Európa sikeresen diverzifikálja energia-forrásait. A biogázon keresztül lehetőségünk támad mind a megújuló energiaforrások termelését növelni, mind a fenntartható gazdasági, mezőgazdasági és vidékfejlesztési fejlődéshez hozzájárulni. Támogatom a jelentés ajánlásait.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A kisgazdák által működtetett biogázüzemek racionális megoldást jelentenek: itt a szennyvíz és más hulladék, még mielőtt jó minőségű műtrágyává alakítanánk át azokat, biogáz előállítására használható, vagy akár takarmány szárítására is elkülöníthetők. Mindkét esetben lezárul az ökológiai körforgás.

Elutasítom azonban a biogázüzemeknek nyújtott támogatás növelését, miután szeretném kizárni annak lehetőségét, hogy a magas értékű élelmiszerek a fűtőanyag- és energiatermelés áldozatául essenek. Semmilyen körülmények között nem engedhető meg, hogy a nagyvállalatok – az úgynevezett bioenergia- és bioüzemanyag-termelés érdekében – az élelmiszernövény- termesztő területeket a gazdáktól bérbe vegyék, hiszen így e területek elvesznek az élelmiszertermelés számára. Ezzel olyan helyzet állhat elő, amelyben meghatározóvá válik a monokultúra, elönt bennünket a műtrágya, a géntechnológia, miközben az élelmiszertermelésben elveszítjük önellátási képességünket.

A jelenlegi rendszerek optimalizálása és a rendszerek hatékonyabb felhasználási módszereinek bevezetése, üdvözlendő. Más kérdések viszont, az említett okok miatt, problémásnak tűnnek, ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A fenntartható mezőgazdaság és biogáz kérdésével, a vonatkozó uniós jogalkotás felülvizsgálatának szükségességével foglalkozó Tabajdi-jelentés mellett szavaztam.

Véleményem szerint, komoly gazdasági és környezetvédelmi érvek szólnak az európai parlamenti határozatot előirányzó, a fenntartható mezőgazdasággal és biogázzal kapcsolatos javaslat támogatása mellett, különösen, mivel az maga után vonja az Európai Unió e kérdésben megalkotott jogszabályainak részletesebb tanulmányozása kötelezettségét is.

Ez tekintélyes előrelépést jelent az Európai Bizottság fehér könyvében megállapított, a megújuló energiaforrásokból nyert energia 1995-ös 6%-os szintről 2010-re 12%-ra való emeléséhez kötődő célkitűzés teljesítése irányában.

A természetes anyagokból, mint például állati ganéjból visszanyerhető biogáz-potenciált még nem aknáztuk ki teljesen. Amennyiben az ilyen biogáz előállítása növekedne, az nemcsak a széndioxid kibocsátás mérséklése irányában hatna, de a gazdák új bevételi forrással való ellátása révén a versenyképességet is fokozná.

Emlékeznünk kell arra, hogy ez a fűtési energia előállításának egyik legolcsóbb módja. Az Unió tagállamai számára jelentős segítséget jelentene, mivel csökkenthetné a földgázellátástól való függésüket.

Támogatom az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja által elfoglalt azon álláspontot, amelyben sürgetik a Bizottságot, hogy az új biogáz-termelési stratégiát a lehető legkorábban illessze be a kiotói mechanizmusba.