Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. március 12., Szerda - Strasbourg

12. A fegyverexportra vonatkozó európai magatartási kódex (vita)

  Elnök. − A következő téma a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a fegyverkivitelről szóló európai magatartási kódexről.

  Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Először is, a Tanács nevében szeretnék megelégedettségemnek hangot adni a Tanács Fegyverzet Ellenőrzési Munkacsoportja (COARM) és az Európai Parlament, pontosabban a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság (SEDE) közötti hagyományosan jó kapcsolatok és együttműködés miatt. Meggyőződésem, hogy ez a jól-szervezett és kiváló együttműködés a jövőben is folytatódni fog, és ezért is örülök a mai vitának.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexéről. Amint mindannyian tudjuk, a kódex elfogadására 1998-ban került sor. Ez új lökést adott az Európai Uniónak a fegyverkereskedelem nyomon követése terén. A fenti kódexszel összhangban az Unió hozzálátott az éves jelentések elkészítéséhez, melyek valójában a lezajlott fegyver-átadásokról szóló jelentések.

Idén készítjük el a tizedik éves jelentést. Meg kell még azt is említenem, hogy ezek a jelentések egyre világosabbak és informatívabbak lettek. A kódex következtében az elmúlt néhány évben a legtöbb tagállam megkezdte a fegyverek és harcászati eszközök kiviteléről szóló országos éves jelentések publikálását. 2003-ban az Európai Unió elkészítette a kódex hatáskörébe tartozó fegyverekről és harcászati eszközökről szóló listáját, és a korábbinál komolyabban látott hozzá az egyes harmadik országokba irányuló fegyverkivitelre vonatkozó elvek összehangolásához. A tagállamok egymás között is információt cserélnek a visszautasított és a lebonyolított fegyverkivitelekről.

Ez a dinamizmus átterjedt a nemzetközi szervezetekre is, de különösen azokra, amelyekben az Európai Unió tagállamai fontos szerepet játszanak. Ez elsősorban a Wassenaar Egyezményre igaz. A kódex továbbfejlesztésére 2006-ban és 2007-ben került sor, elsősorban a felhasználói kézikönyv kibővítése révén.

Amint tudjuk, a kódex jogilag nem kötelező érvényű dokumentum. Ugyanakkor azonban a tagállamok politikai elkötelezettséget vállaltak a benne foglalt rendelkezések betartására. A múltban voltak arra irányuló kísérletek, hogy a kódexre egy olyan közös álláspont hozzáadásával lehessen alapozni, ami jogilag kötelező érvényű dokumentum lenne, és amihez a tagállamoknak tartaniuk kellene magukat a fegyverkivitel során. Ugyanakkor azonban máig nem született megállapodás egy ilyen közös álláspont elfogadásáról. A szlovén Elnökség dolgozik azon, hogy Szlovénia elnökségi hivatali ideje alatt, vagyis ez év elején ez elfogadásra kerüljön, vagy legalább jelentős előrelépést lehessen tenni az elfogadás irányában.

Talán a fenti előrelépésre nem kínálkozik jobb alkalom, mint amit az Európai Uniónak a kódex alkalmazásáról szóló tizedik jelentése kínál. Ugyanakkor azonban jelenleg még nem tudjuk teljes biztonsággal előre jelezni, hogy az álmaink és vágyaink valóra fognak-e válni. Ez természetesen nem akadályoz meg bennünket abban, hogy próbálkozzunk. Ezért fel fogjuk hívni az összes tagállamot arra, hogy mondják el a véleményüket erről a kérdésről, és megpróbáljuk bátorítani őket arra is, hogy együtt dolgozzanak a közös álláspont kialakításán. Ha nincsenek gátló körülmények, akkor a szlovén Elnökség számára nagy örömöt fog okozni az elfogadási eljárás véglegesítése, és az összes érintett intézmény, elsősorban a Parlament számára a vonatkozó jelentés benyújtása.

Engedjék meg, hogy röviden szóljak két másik, elsőbbséget élvező témáról is: a fegyverzet és harcászati eszköz kereskedelem közvetítése kapcsán kialakítandó közös álláspontról, és a tagállamok azon erőfeszítéséről, hogy a fegyverzet kereskedelemről nemzetközileg kötelező érvényű megállapodások szülessenek.

Az Európai Unió 2001-ben útmutatásokat fogadott el a fegyverzet kereskedelem terén megvalósuló közvetítő tevékenységről, és a közös álláspont elfogadására 2003-ban került sor. A fenti álláspont elfogadásával a tagállamok vállalták azt a kötelezettséget, hogy annak tartalmát beépítik a hazai jogszabályokba, és ily módon szabályozzák a fegyverzet és harcászati eszköz kereskedelem közvetítő tevékenységét. Ez ideig 20 tagállam fogadta el ennek a közös álláspontnak az elemeit a hazai jogszabályokba történő beépítés révén, és hét tagállamnak még be kell fejeznie ezt a folyamatot. Az Elnökség nyomon fogja követni a folyamat előrehaladását, és azokat a tagállamokat, amelyek még nem zárták le ezt a folyamatot, bátorítani fogja ennek mihamarabbi elvégzésére.

És most az utolsó téma, a nemzetközi fegyverzet kereskedelmi megállapodás következik. A leszerelés területén ez az egyik legfontosabb feladat. Amint Önök is tudják, az Európai Tanács nemrégiben döntést fogadott el a nemzetközi megállapodás támogatásáról. A tavalyi Közgyűlésen jóváhagyásra került a kormányzati szakértőkből álló csoportnak az összetételére vonatkozó keret megállapodás. A fenti csoport kezdeti tevékenységéről szóló információk biztatóak, de ebbe a folyamatba sok erőfeszítést és munkát kell invesztálni.

A mi tevékenységi körünkön belül szorosan figyelemmel fogjuk kísérni ennek a csoportnak a munkáját, és támogatni fogjuk azt a folyamatot, ami elvezet a nemzetközi megállapodás megkötéséhez.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, elég sok ideig foglalkoztam Irakkal, de most valamivel kevesebb idejüket veszem igénybe, vagyis megpróbálom jól kihasználni a rendelkezésemre álló időt.

Annak ellenére, hogy a fegyverzet kereskedelem figyelemmel kísérése és ellenőrzése elsősorban a tagállamok, és így a Tanács feladata, a Bizottságnak is egyértelmű érdeke fűződik ehhez, a közös és védelmi politika keretében az Európai Uniónak a kézi lőfegyverekkel és könnyűfegyverekkel kapcsolatos stratégiájának a megvalósulásához való hozzájárulása révén.

Nagyon nagyra értékeljük az EU hatékony nyomon követését és ellenőrzését a fegyverzet kivitel területén. Továbbra is aggódunk azonban amiatt hogy az európai ellenőrzéseknek arra kellene bátorítani a többi régiót, hogy – legalább – a minimális normákat fogadják el és alkalmazzák annak biztosítása érdekében, hogy a legitim kivitel a későbbiekben ne kerüljön eltérítésre, súlyosbítva ezáltal a fegyveres összetűzéseket és az emberi jogok megsértését.

Ebben az összefüggésben a Bizottság továbbra is aktívan részt vesz, a tagállamokkal, a harmadik országokkal, a nemzetközi szervezetekkel, és másokkal együtt, az illegális fegyverzet kereskedelem finanszírozása elleni küzdelemben, ami igen gyakran más árukkal (elsősorban a kábítószerrel), például gyémánttal, való illegális kereskedelemmel is együtt jár.

A Bizottságban mi a tavalyi év során megpróbáltuk kihasználni a kimberley-i folyamat elnöksége révén előálló előnyöket az ellenőrzés javításának előtérbe helyezése érdekében azért, hogy a gyémánt értékesítéséből származó jövedelmet ne lehessen a lázadó csoportok általi fegyvervásárlások finanszírozására felhasználni. Továbbá, az illetékes vámhatóságokkal szorosan együttműködve az új stabilitási eszköz segítségével további intézkedéseket kívánunk hozni a fegyverek illegális légi kereskedelme elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel az Afrikába irányuló és az Afrikán belüli repülőgéppel történő utazásokat. A vonatkozó műszaki segítségnyújtás megtiltásával a fegyverzet embargó eszközének alkalmazásában is szerepet játszunk.

Az Európai Unión belül a lőfegyverek kereskedelmének ellenőrzése alapvető fontosságú a veszélyeztetettség és a bűnözés elleni küzdelem, és különösen a terrorizmus elleni harc terén. A fegyverzet kereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos, kidolgozás alatt álló politika magába foglalja az Unión belüli legális fegyverviselés és fegyver kereskedelem ellen őrzésének a megszigorítását is. Ez együtt jár azzal, hogy megfelelően követni kell a lőfegyverek Unión belüli mozgását, és együtt kell működni az illetékes hazai hatóságokkal.

A fent említett erőfeszítéseken kívül azzal is tisztában kell lennünk, hogy a lőfegyverek egy jelentős része bűnözők tulajdonában van, és a feketepiacon is beszerezhető. Következésképpen a lőfegyverek határokon történő illegális átvitele, és a jelölés nélküli lőfegyverek átvitele a fenti illegális fegyverek legfőbb forrásait jelentik. Európai szinten jelenleg lépések történnek a nyilvántartásra és a jelölésre vonatkozó szabályok jobbítása, a polgári használatú lőfegyverek kiviteli és behozatali rendszerének létrehozása, továbbá a hazai rendvédelmi szervek közötti együttműködés fejlesztése érdekében.

A lőfegyverek nyomon követhetőségének javítása alapvető fontosságú célkitűzés, és kívülről – nagyon érintőlegesen – az Unión kívül is – ismételten a Stabilitási eszköz segítségével - konkrét lépéseket teszünk a válságrégiókban a háborúból visszamaradt robbanóanyagokkal és kézi lőfegyverekkel kapcsolatos probléma kezelése érdekében.

Természetesen támogatni fogjuk a tagállamoknak a fegyverzet kereskedelemre vonatkozó megállapodás tető alá hozására irányuló erőfeszítéseit, amint azt a Tanács elnöke is elmondta, bár nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy erre rövid időn belül sor kerülhet. De reméljük, hogy mégis hamarosan létrejön.

  Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az Európai Tanács már közel 10 éve küzd azért, hogy az EU fegyverkereskedelemről szóló magatartási kódexének jogilag kötelező érvényű dokumentummá történő átalakítása érdekében. Az elmúlt két év során nem volt technikai akadálya annak, hogy a kódexszel kapcsolatban közös álláspont kerüljön elfogadásra. Miért kell végül a mi házunk táján söpörni?

Először is, a becslések szerint jelenleg körülbelül 400 fegyvergyártó cég működik a tagállamainkban. Mivel ebben az ágazatban a kutatási és fejlesztési költségek rendkívül magasak, a vállalatok természetesen a lehető legnagyobb mennyiség gyártásával, a licencia-szerződések eladásával, vagyis, röviden a bármi áron és bárhol történő értékesítéssel akarják maximalizálni a nyereségüket. Azon 20 állam cégei, amelyek szigorú útmutatásokat léptettek életbe a fegyverkivitelre, egyértelmű gazdasági hátrányt szenvednek azon versenytársaikkal szemben, akiknek a kormányai ebben a tekintetben engedékenyebbnek bizonyulnak. Minden cég számára azonos feltéteket kellene biztosítani.

Másodszor dokumentáltunk olyan eseteket, amikor az EU tagállamaiban működő vállalatok fegyvereket adtak el Kínának, Kolumbiának, Etiópiának, és Eritreának. Hogyan lehet az, hogy egyrészről lelkesen támogatunk minden olyan erőfeszítést, ami a gazdasági fejlődés, a demokrácia, és az emberi jogok támogatására irányul, miközben mindezeknek a megvalósulását az erőszakos konfliktusok kialakulásához való hozzájárulásunkkal lehetetlenné tesszük?

Harmadszor a tagállamainkból katonákat küldünk az EU és a NATO békefenntartó misszióiba, de azáltal, hogy nem tudjuk a gyakorlatban alkalmazni ezt a magatartási kódexet, kockáztatjuk azt, hogy olyan fegyverekből nyissanak rájuk tüzet, amiket, a felelőtlen fegyverszállítások következtében, a saját országainkban gyártottak.

Negyedszer hogyan számolhatunk egy közös biztonsági és védelmi politikával rendelkező jövőbeni Európával, ha ehhez hiányzik egy olyan fontos elem, mint a közös álláspont?

Végezetül mielőtt elhagyjuk ezt az emberi jogokat és demokráciát védelmező termet, biztosítanunk kell olyan lépések megtételét is, amelyek tartalommal töltik meg a retorikánkat.

A PPE-DE képviselőcsoport gratulál a fenti határozati indítvány szerzőinek. Bízunk abban, hogy a Parlament részéről megnyilvánuló elsöprő támogatás segíteni fog a Tanácsnak abban, hogy megtalálja a kiutat a jelenlegi politikai zsákutcából, és végül minden tagállam kötelességévé tegye a magatartási kódex betartását.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) A fegyverkivitelről szóló uniós magatartási kódexszel kapcsolatos határozati indítvány a Parlament frusztrációját fejezi ki amiatt, hogy ez a fontos eszköz jelenleg holtponton áll, amint az előadónk, Gacek asszony, akinek gratulálnom kell, éppen most elmondta.

Tíz évvel a megszületése után a kódex még mindig a büszkeség forrása azok számára, akik hisznek abban, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a fegyverszállítások ellenőrzéséről szóló globális vitában. Üdvözöljük a kódex egyre harmonizáltabb alkalmazását, a részletekről szóló tagállami éves jelentéseket, és a Tanács által vállalt, távolba mutató kezdeményezéseket. Ugyanakkor azonban ezek az előrelépések a legfontosabb kérdés, vagyis a kódex jogilag kötelező érvényű eszközzé történő átalakítása mellett, a jelentéktelenség homályába vesznek.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a magatartási kódexnek a közös biztonsági és védelmi politika közös álláspontjává (CFSP) történő átalakítása összekapcsolódik a kínai fegyverkivitelre vonatkozó embargó megszüntetésével. A Parlament elutasítja azt a zsarolást, ami ennek a hároméves zsákutcának a valós oka és indoka. Senki sem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Peking által a szudáni rendszernek eladott fegyverek táplálják a darfúri konfliktust, és egyúttal, például, hozzájárulnak a burmaiaknak az illegitim katonai rendszer által történő elnyomásához és leveréséhez. Ez a helyzet azért frusztrálja a Parlamentet, mert már régóta ismerjük azokat a gyakorlati és elméleti indokokat, amelyeknek elegendőnek kellene lenni ahhoz, hogy a Tanács többé ne habozzon. A fegyverkivitelre vonatkozó közös és kötelező érvényű szabályok nélküli európai külpolitika mindig hiányos és hatástalan lesz. Ráadásul, a védelmi berendezések vonatkozásában a belső piac teljes harmonizálása előtti egyik legfontosabb akadályt éppen a kivitelre vonatkozó szabályok nagy száma jelenti az Európai Unión belül.

Végezetül van még egy lényegi kérdés: az Európai Unió csak akkor tud felelősségteljes és egységes nemzetközi szereplőként fellépni ezen a területen, és csak akkor tudja a nemzetközi törvényhozás javítására irányuló munkát vezetni, ha követésre méltó modellnek tekintik. Mi egyértelműen számítunk a szlovén Elnökségre és Lenarčič miniszter úrra. Azt azonban már korábban is jeleztük a következő, elnöki tisztséget betöltő országnak, vagyis Franciaországnak, vagyis annak az országnak, amelyik különösen felelős ezért az elhúzódó zsákutcáért, hogy elérkezett az idő a problémák megoldására, és annak az elismerésére, hogy az Európai Uniónak fontos szerepet kell szánni, mint a hatékony és felelősségteljes többoldalúság (multilateralizmus) éllovasa.

  Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, már 10 éve annak, hogy az Európai Unió megállapodott a fegyverkivitelről szóló magatartási kódexben, és szégyenteljes az a tény, hogy ez a kódex még mindig nem lett átalakítva egy olyan hatékony eszközzé, ami lehetővé tenné az Európai Unió vállalatai és kormányai számára a fegyverkivitel hatékony ellenőrzését. Ennek következtében az európai fegyverek még mindig eljutnak a konfliktusokkal terhes területekre.

Az EU abban a lehetetlen helyzetben találja magát, hogy ugyan azokba az országokba szállít fegyvereket, és ugyan ott táplálja a konfliktusokat, ahová ezzel párhuzamosan ömleszti a fejlesztési segélyeket. Hogyan tudjuk ezt megmagyarázni a polgárainknak? Hogyan tudjuk megmagyarázni, például, hogy egyes uniós tagállamok még most is készek arra, hogy fürtös bombákkal kereskedjenek, miközben az EU több millió eurót költ a taposóaknák eltakarítására? 2005-ben például Libanonban több ezer tonna fürtös bombát használtak, amik rettenetes pusztítást végeztek, majd 2006-ban az EU 525 millió eurót költött a Libanonnak nyújtandó fejlesztési segélyre, részben a fel nem robbant robbanószerkezetek eltakarításának céljával.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy csak az Európai Unión kívüli cégek szállítanak fegyvert a konfliktusokkal terhes országokba: a világ 10 legnagyobb fegyverexportőr cége közül 7 az Európai Unió területén található. Nem lehetséges, hogy idő helyett fegyvereket invesztáltunk a gondokkal küzdő államok konfliktusainak megoldásába?

Sürgősen szükség van olyan mechanizmusokra, amelyek segítségével biztosítható a fegyverkereskedelem és –átadás hathatós és hatékony ellenőrzése, és megakadályozható, hogy az Unión kívül működő Uniós cégek fegyvereket közvetítsenek. De az első lépésnek mindenképpen annak kell lennie, hogy az 1998-as magatartási kódexet jogilag kötelező érvényű eszközzé alakítjuk át. Éppen ezért arra kérem a szlovén Elnökséget, hogy tegyen meg mindent a Tanácsban uralkodó patthelyzet feloldása, és a közös álláspont elfogadása érdekében.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az Európai Unióból történő fegyverkivitel ellenőrzésének előadójaként lehetőségem nyílt arra, hogy pontosan nyomon kövessem a jelenlegi magatartási kódex olyan hatékonyabb és hathatósabb eszközzé történő átalakításának folyamatát, amelynek révén jobban és erőteljesebben tudnánk ellenőrizni az EU területéről az uniós vállalatok által végrehajtott fegyverkivitelt.

Mindazonáltal, a Tanács Fegyverzet-ellenőrzési Munkacsoportja (COARM) által végzett technikai jellegű tevékenység ellenére máig nem értjük – és a kollégáim ugyan ezt mondták -, hogy a Tanács miért nem fogadja el azt a közös álláspontot, ami lehetővé tenné számunkra, hogy a magatartási kódexet jogilag kötelező érvényű eszközzé alakítsuk át.

Az ezzel kapcsolatos vitákat körüllengő nagyfokú titokzatosság ellenére tudjuk, hogy csak néhány ország, nevezetesen Franciaország, ellenzi ezt a lépést, amelyik – úgy tűnik – a Kínába irányuló fegyverkivitelre vonatkozó embargó megszüntetésétől függően mutat hajlandóságot ennek a döntésnek a meghozatalára.

Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy ez két, egymástól teljesen független téma: a kettőnek ily módon történő összekapcsolása nagymértékű felelőtlenségre utal azon nagyszámú áldozattal szemben, akiknek naponta meg kell küzdeniük a mi felelőtlen fegyverkiviteli politikánk következményeivel.

Én, éppen ezért, örömmel üdvözlöm a szlovén Elnökség abbéli elkötelezettségét, hogy mandátumának ideje alatt le kívánja zárni a kódex közös állásponttá történő átalakításnak folyamatát, bár az is emlékezetembe ötlik, hogy a korábbi elnökségek is hasonló ígéreteket tettek, minden eredmény nélkül. Remélem, hogy ez most sikerül, és e tekintetben számíthatnak a támogatásunkra. Rá szeretnék mutatni arra is, hogy éppen a jelenlegi ellenőrzés hiánya, illetve lazasága teszi lehetővé, mind legálisan, mind illegálisan, azt, hogy az európai fegyverek olyan terrorista csoportok, diktátorok, és fegyveres frakciók kezében kössenek ki, akik a jelenben és a jövőben azok millióit terhelik meg ezzel, akiknek mi ezt követően, szükségszerűen, de nem minden cinizmus nélkül, fejlesztésisegély-csoportokat küldünk.

  Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, mindannyian itt ülünk, évente legalább egyszer, és a fegyverkivitelről vitatkozunk, miközben az idő fennmaradó részében a fegyverkivitel minden akadály nélkül folytatódik. A Parlament már sok éve felhívást intéz a jogilag kötelező erejű magatartási kódex elfogadására, és a Tanács nem volt képes ezen a területen megállapodást elérni. Nagyra értékelném, ha őszintén meg tudná nekünk mondani, hogy ezt a folyamatot melyik tagállam akadályozza. Szégyen az a tény, hogy ez magatartási kódex nem jogilag kötelező érvényű. Miközben ez a folyamat elhúzódott, az EU és tagállamai a világ egyes számú fegyverexportőrévé váltak. A fegyvereket öldöklésre szánják! Minden fegyverkivitel helytelen.

Természetesen a tagállamok fegyverekkel látják el a válságtól és konfliktusoktól sújtott területeket is. Észak Irak török invázióját, például, ami sértette a nemzetközi jogot, egyebek mellett Németországból származó fegyverekkel hajtották végre. Az EU országai is hadviselők, nevezetesen Irakban és Afganisztánban, és háborúban álló baráti országoknak szállítanak fegyvert. Ennek egyszer s mindenkorra végét kell vetnünk. Szüntessük be a fegyverek mindennemű kivitelét.

A kettős felhasználású termékeknek, amelyek lehetnek polgári és katonai hasznosításúak, szintén a magatartási kódex hatálya alá kell esniük, és ugyan ez érvényes a tranzitkereskedelemre is. A holnapi vitára mindkét témával kapcsolatban módosító indítvánnyal éltünk, és nagy érdeklődéssel várom, hogy azokat elfogadja-e a Parlament. Amint már mondtuk, a fegyverkivitel következtében naponta gyilkolják az embereket, ezért a lehető legsürgősebben be kell szüntetni.

  Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Megértettem, hogy a jelen vitában résztvevők általában támogatják, hogy a kódex a lehető legrövidebb időn belül jogilag kötelező érvényűvé váljon. Hozzá szeretném fűzni, hogy az Elnökség osztja ezt a célkitűzést, és remélem, Pflüger úr, hogy ebben az évben szerencsésebbek leszünk, és azt megvalósítjuk, vagy legalább, amint a bevezetőben mondtam, jelentős előrelépést teszünk ebben az irányba.

Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy támogatják a Tanácsot a közös álláspont kialakítására irányuló törekvéseiben, és bízhatnak abban, hogy a szlovén Elnökség ebben a vonatkozásban további erőfeszítéseket tesz.

Szeretnék köszönetet mondani Gomes úrnak, aki rámutatott, hogy kísérletek vannak új szereplők bevonására a kódex végrehajtásába, vagyis olyanokat, akik az Európai Unió határain kívül helyezkednek el. Az előző elnökségek, például 2007-ben, elsősorban ebbe a tevékenységbe vonták be a Nyugat-Balkán országait. Folynak olyan tevékenységek is, amelyek más országokra, mint például Törökországra, Ukrajnára, és Észak-Afrika országaira, és más kelet-európai országokra irányulnak.

Abbéli reményem kifejezésével szeretném zárni mondandómat, hogy amikor az Európai Parlament a következő alkalommal bocsátja majd vitára ezt a témát, akkor a vita már nem csak a kódexről, hanem a közös álláspontról is fog szólni.

  Elnök. − Az eljárási szabályzat 103(2) cikke értelmében hat határozati indítványt⁽¹⁾ kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Hangsúlyozottan fel szeretném hívni az EU tagállamokat arra, hogy fogadják el az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét. Az EU olyan közös értékeken és megállapodásokon alapul, amelyek elítélik az illegális fegyverkereskedelmet, és az olyan országokba irányuló fegyverkereskedelmet is, amelyek megsértik a fenti értékeket. Valójában romboló hatással van azokra az elvekre, amelyeken az Európai Közösségek alapulnak, az a tény, hogy több tagállam kormánya előnyben részesíti a hazai politikai és kereskedelmi érdeket azáltal, hogy tovább folytatja a fegyverek értékesítését

A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Uniónak, mint globális partnernek a szerepét. Ezért rendkívül fontos, hogy komolyan vegyük az EU fegyverkereskedelemről szóló magatartási kódexét annak érdekében, hogy valóban és minden tagállamban megvalósításra kerüljön. Ezért szeretném felhívni a Tanácsot, hogy adjon elfogadható magyarázatot arra, hogy miért késik ennek a közös álláspontnak az elfogadása.

(1) lásd Jegyzőkönyv.