Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. március 12., Szerda - Strasbourg

13. A csádi helyzet (vita)

  Elnök. − A következő téma a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a csádi helyzetről.

  Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Amint már tudják, az elmúlt néhány hét során Csádban tovább romlott a helyzet. Február elején a csádi felkelők megindultak a főváros, N'Djamena felé, és a nagyobbik részét el is foglalták. Néhány nappal később visszavonultak, vagyis keleti irányba, a csádi-szudáni határ felé szorították őket. A február elején a csádi kormány ellen a felkelők által intézett támadások nem csak felizzították a parázsló nemzetközi válságot, de feltárták annak regionális dimenzióit is. Más szóval, a Szudán által támogatott felkelők Darfúrból érkeztek. Ezért, amikor a csádi helyzetről vitatkozunk, két, egymással szoros összefüggésben álló szempontot is figyelembe kell vennünk: a nemzetközi politikai szempontot, és a regionális aspektust.

Amikor februárban az Európai Tanács elítélte a csádi felkelők által a csádi kormány ellen végrehajtott támadásokat, egyrészt politikai párbeszédért folyamodott a kormány, az ellenzék, és a felkelők között, másrészt hangsúlyozta a csádi és a szudáni kormány közötti politikai párbeszéd sürgős szükségességét. Véleményünk szerint a csádi és a szudáni kormányra nagyobb nyomást kellene gyakorolni annak érdekében, hogy teljesítsék a különböző megállapodásokban vállalt kötelezettségeiket. A Tanács mindkét kormányt felkérte arra, hogy azonnal hagyjanak fel a felfegyverzett csoportok megsegítésével és küldésével, és hogy javítsák a két ország közötti kapcsolatot.

Ami a nemzetközi politikai helyzetet illeti Csádban, a vitára adandó politikai megoldás az egyetlen módja a béke és a stabilitás megteremtésének az országban. A befogadó politikai folyamatnak, amelyre a csádi kormányzó párt és a legitim ellenzéki pártok között 2007. augusztusában megkötött megállapodás utalt, tovább kell folytatódni. Ebben az összefüggésben az Európai Unió támogatja az Afrikai Unió által a konfliktus békés megoldására tett erőfeszítéseket. Az Európai Unió csatlakozik az Afrikai Unióhoz és az Egyesült Nemzetekhez a lázadók által végrehajtott támadások egyértelmű elítélésében. Osztjuk a konfliktus további elterjedése miatt érzett aggodalmukat.

Aggódunk a humanitárius helyzet romlása miatt is. Az egyre súlyosabbá váló ellenségeskedés elmélyítette a humanitárius tragédiákat, és tovább növelte a már eddig is nagyszámú menekültek és otthonukból elüldözöttek tömegét. A harcok során több mint 160 ember halt meg, és körülbelül 1 000-re tehető a sérültek száma. Több tízezer ember menekült el a szomszédos Kamerunba és Nigériába. Eközben, mivel kb. 50 000 darfúri menekült tartózkodik Csádban, a humanitárius helyzet rendkívül komoly, és megköveteli, hogy sürgősen és teljes mértékben hadrendbe állítsák az európai missziót, az EUFOR TCHAD/RCA-t.

Jelenleg a fővárosban, N'Djamenában, és az ország legnagyobb részén, kivéve a keleti országrészt, a biztonsági helyzet, a legutóbbi harcokat követően, nyugvópontra jutott, és kezd visszatérni a normális kerékvágásba. Ugyanakkor azonban a február 15-én kihirdetett, és két hétre tervezett, szükségállapotot a hónap végén meghosszabbították. Ezért az EU aggodalmát fejezte ki a polgári és a média szabadság korlátozása miatt Csádban.

Az EUFOR-misszió telepítésével kapcsolatos tevékenységek, az átmeneti felfüggesztést követően, ismét beindultak. A művelet parancsnoka, Nash tábornok, úgy döntött, hogy a felkelők támadása után egy időre megszakítja a tevékenységeket, hogy teret adjon az új politikai és biztonsági helyzet kialakulásának. A telepítés, a művelet teljes időtartamának befolyásolása nélkül tovább folytatódott, és a kezdeti műveleti kapacitás március végéig továbbra is rendelkezésre áll.

A régióban fennálló riasztó helyzet következtében még nyilvánvalóbbá vált, hogy mennyire fontos az EUFOR és az Egyesült Nemzetek misszióinak a mandátuma. Az EUFOR-misszió bizonyságot tesz arról, hogy az Európai Unió elkötelezett a régió stabilizálódásának támogatása mellett. A kitűzött célok eléréséhez két dologra kell: sürgős szükség van a hadsereg által garantált biztonságra, és, másodszor, az egymással szemben álló feleknek készen kell állniuk a párbeszéd és a tárgyalások megkezdésére.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2008. január 20. és 22-e közötti csádi missziómról visszatérve már kijelentettem, hogy Csádnak az EU legfontosabb prioritásai között kellene szerepelnie. A február elején, a felfegyverzett felkelő csoportok által végrehajtott államcsíny-kísérlet, és az ezt követő események csak még inkább megerősítettek ebbéli meggyőződésemben.

Továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy Csádban a tartós stabilitás az összes belső szereplő irányában megnyilvánuló politikai nyitás függvénye. Ezt a feladatot vállalta magára az Európai Bizottság tavaly azáltal, hogy lehetővé tette és támogatta a politikai párbeszédet, ami, mint Önök is tudják, a 2007. augusztus 13-án létrejött Csád-közi egyezmény megkötését eredményezte. Hiszek abban, hogy csak ez a párbeszéd teremtheti meg azt a politikai perspektívát, ami biztosítani tudja a stabilitást és konszolidálhatja a demokráciát Csádban. Megbízható konszenzust kell teremtenie, és biztosítania kell a választási rendszer felülvizsgálatát annak érdekében, hogy ez 2009-ben elvezessen a szabad, átlátható és jogszerű választásokhoz.

Ezt az üzenetet hangsúlyosan továbbítottam Déby elnök úr felé is; és ez a folyamat már elkezdődött a monitoring bizottságban. Az utóbbi időben N'Djamenában lezajló események visszavetették ezt a folyamatot. Annak ellenére, hogy a kormány ellen államcsíny-kíséretet hajtottak végre, rendkívül sajnálatos és teljes mértékben elfogadhatatlan eseménynek számít az ellenzéki vezetők, a civilek, és a médiában dolgozók jogtalan letartóztatása. Az augusztus 13-i Csád-közi politikai megállapodás létrejöttének elősegítője és megvalósulásának megfigyelőjeként, február 27-i utolsó csádi látogatásom során elsőként fejtettem ki Déby elnök úrnak a téma miatt érzett aggodalmamat.

A misszió során arra bátorítottam Déby elnök urat, és az elnöklő többséget, valamint a demokratikus ellenzéket, vagyis az összes felelős csádi politikust, hogy a különböző pártok közötti bizalom helyreállításával teremtsék meg a politikai párbeszéd dinamizmusát. Ehhez az összes érintett politikai szereplő elkötelezettségére van szükség, beleértve természetesen Déby elnök urat is, aki megerősítette abbéli óhaját, hogy továbbra is a fenti politikai megállapodás végrehajtásának garantálójaként kíván cselekedni. Biztosítottak arról, hogy a február közepén kihirdetett szükségállapot az Alkotmányban meghatározott feltételekkel összhangban, vagyis március közepén, megszűnik.

Ugyan ezen alkalommal kértük, és el is értük Déby elnök úrnál, a Politikai Pártok Koalíciója az Alkotmány Védelmében elnökének, Lol Mahamat Choua úrnak a szabadon bocsátását. Bernard Kouchner és én szerettünk volna találkozni vele, amire sor is került. Tehát személyesen találkoztunk vele, és másnap szabadon is bocsátották. Nagy örömömre szolgál, hogy tudomásomra jutott, miszerint Ngarlejy Yorongar úr jelenleg Strasbourgban tartózkodik, és talán találkozott is Önök közül néhány emberrel, de természetesen még továbbra is aggodalommal tölt el Ibni Oumar Mahamat Saleh sorsa, aki még mindig az eltűntek között szerepel. Ezért sikerrel járt az a kérésünk, hogy Déby elnök úr, jelentős külföldi részvétellel, beleértve az Európai Unió, az OIF, és az Afrikai Unió képviselőit, hozzon létre egy kibővített vizsgálóbizottságot. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy fényt derítsen a letartóztatásokra, és az eltűnésekre. Ez fontos, kezdeti lépés lesz a bizalom helyreállítása, és a normális állapothoz való visszatérés terén Csádban.

Ugyan ezt az üzenetet elküldtük az ellenzék tagjainak is. A megoldás kulcsa a kormány, az elnöklő többség, és az ellenzék közös felelősségvállalása. Beszédemet a regionális összefüggések rövid bemutatásával szeretném zárni: a csádi puccs mindenekelőtt a Csád és Szudán közötti kapcsolatok megromlásának volt köszönhető. Rendkívül nehéz nem észrevenni azt, hogy a Khartoum-i hatóságok milyen és mekkora szerepet játszottak a puccs-kísérletben.

Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy véget érjen a helyzet kölcsönös elmérgesedése Darfúrban és Csádban. Örömmel és optimizmussal fogadom azokat a regionális kezdeményezéseket, amelyek a két ország, Csád és Szudán közötti közvetítésre irányulnak, és amelyeket a regionális államfők, illetve kormányok, nevezetesen Wade elnök úr, jelenleg megvalósítanak. A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, ha egyáltalán van még bármilyen bizonyítékra szükség, hogy az európai katonai és polgári erőket sürgősen és gyorsan oda kell telepíteni.

Most pedig említést szeretnék tenni az ENSZ 2007. évi 1778. határozata alapján végrehajtott MINURCAT misszióról. A fenti katonai művelet létjogosultsága minden korábbinál ékesebben bizonyításra került. Csád keleti részén több százezer civil kényszerül arra, hogy rendkívüli körülmények között éljen, várva az EUFOR telepítését. A Bizottság, a csádi helyzetre való tekintettel, tovább folytatja a humanitárius segítségnyújtás és az együttműködés érdekében igénybe vehető összes lehetséges politikai eszköz mozgósítását. Várom a Wade elnök úr vezetésével folyó közvetítés eredményét, ahhoz hogy el lehessen dönteni, vagy legalább meg lehessen határozni, hogy mikor térek vissza nem csak Csádba, de Khartoum-ba is. Létfontosságú, hogy közvetítés és egyeztetés folyjon N'Djamena és Khartoum között, hisz nyilvánvalóan érezhető a Csád és Szudán közötti kapcsolatok teljes összeomlásának veszélye.

  Colm Burke, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örülök, hogy ez a vita az e heti plenáris ülés napirendjén maradt. A csádi helyzet ugyanis sürgős figyelmet kíván nem csak az Európai Unió, hanem a nemzetközi közösség részéről is. A hét második felében, Dakarban, csúcsértekezlet megtartására kerül sor Csád és Szudán között, ahol a szenegáli elnök mindent meg fog tenni a közös álláspont kialakítása érdekében a Déby elnök úr és al-Bashir elnök úr közötti békeszerződés megkötéséről. Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon szintén részt szeretne venni a fenti megbeszéléseken Dakarban, mivel legfontosabb prioritásainak egyike a humanitárius válság kezelése.

Ezek a jelenlegi események aláhúzzák annak a fontosságát, hogy a Parlament ma délután időben lefolytassa a vitát, és én fel szeretném kérni a kérdésben érintett vezető személyiségeket, hogy tegyenek erőfeszítéseket az átfogó politikai megbékélési folyamat megvalósulása érdekében.

Az Európai Uniónak is komoly diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie a fent említett, a közelmúltban lezajló fejlemények támogatása érdekében. A jelen vita előtt kollégáim a MEP-ből és jómagam találkoztunk a csádi vezetővel, Yorongar úrral, aki egyben ellenzéki parlamenti képviselő is, aki a felkelők által február elején végrehajtott támadás után eltűnt. Február 3-án az állambiztonsági erők fogták el Csádban, de mielőtt politikai menedékjogot kapott volna Franciaországban, sikerült Kamerunba szöknie. Kollégája, és ellenzéki társa, Mahamat Saleh, továbbra is az eltűntek között szerepel. Csádban véget kell vetni a politikai ellenzék és az emberjogi aktivisták elleni szigorú intézkedéseknek

Sajnálatos módon az EU békefenntartó missziójában bekövetkezett az első, emberáldozatot követelő esemény, miután egy francia békefenntartó, tévedésből, szudáni területre tévedt. Temetésére ma kerül sor. Képviselőcsoportunk részéről az Európai Parlament Biztonsági és Védelmi Politikai Bizottságának elnöke, von Wogau úr, vesz részt rajta. A PPE-DE képviselőcsoport nevében részvétemet fejezem ki az elhunyt családjának és barátainak.

Véleményem szerint, és a jelenlegi humanitárius és biztonsági helyzet következtében, elkerülhetetlenné vált az európai békefenntartók térségbe történő küldése. Az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió felelősséggel tartozik azért, hogy megvédje a kritikus helyzetben levő civileket, és hogy humanitárius segítséget, továbbá biztonságot nyújtson a humanitárius misszióban résztvevőknek. A vonatkozó erők térségbe történő telepítésének folytatódása miatt büszke vagyok arra, hogy a misszióban ír csapatok is részt vesznek.

Végezetül örömmel tölt el Oroszország abbéli elkötelezettsége, hogy a misszió számára helikoptereket biztosít. Ezek az eszközök komoly erősítést jelentenek az EU ezen fontos vállalkozása számára.

  Alain Hutchinson, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a hivatalban lévő elnök képviselője, biztos urak, immáron több hónapja kérdéseket teszünk fel azzal az európai uniós kezdeményezéssel kapcsolatban, és szorosan követjük is a fejleményeket, hogy Csádba és a Közép-Afrikai Köztársaságba sürgősen kiküldésre kerüljenek az EUFOR-erők, de természetesen az a lényeg, hogy ez az európai átmeneti haderő működőképes legyen. Miért fontos ez? Véleményem szerint hasznos a következő megismétlése: azért fontos, mert olyan helyzetben kell lennie, hogy meg tudja védeni a polgári menekülteket és az otthonukból elüldözötteket, hogy biztosítani tudja a humanitárius segélyek odajutását, és hogy garantálni tudja azt a humanitárius teret, amit az egymással hadban álló felek szisztematikusan megsértettek.

Az Európai Szocialisták egyértelművé kívánják azonban tenni azt, hogy a tartós béke biztosítására adott megoldás Csádban nem a tisztán katonai, hanem a katonai és politikai megoldás lesz. Politikai téren a csádi civil társadalom számtalan olyan, specifikus opcióval állt elő a válság megoldása érdekében, amelyek az összes szereplővel folytatott átfogó párbeszéden alapulnak, beleértve a fegyveres csoportok vezetőivel folytatott párbeszédet is, akiknek az együttműködése nélkül semmit sem lehet elérni.

Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon az EU figyelembe vette-e a javaslatokat, és a biztos úr beszéde e tekintetben bátorító volt számunkra. Ennek ellenére időnként olyan érzésünk támad, ami jellemző arra a civil társadalomra is, amire a fentiekben utaltam, hogy az EU továbbra is vakon bízik Déby elnök úr azon, feltételezett képességében, hogy meg tudja oldani a válságot. Minden egyes nap azonban egyre világosabban bizonyítja, hogy Déby elnök úr egyedül soha nem lesz olyan helyzetben, hogy a Csádban mindannyiunk által várt békét meg tudja teremteni.

Éppen ezért nagy örömmel fogadtuk az Európai Bizottság nevében tett nyilatkozatokat. Reméljük, hogy a kérdéssel kapcsolatban a Bizottság továbbra is bátorságról és elszántságról tesz tanúbizonyságot.

  Philippe Morillon, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, ma, amint Burke úr elmondta, Polin törzsőrmester, akit a Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban végrehajtott, dicséretes és rendkívül nehéz EUFOR-misszió során Szudánban meggyilkoltak, katonai tiszteletadásban részesül. Engedjék meg, hogy a legmagasabb szintű nemzeti és európai hatóságok képviselőinek, különös tekintettel Javier Solana főtitkár úrnak, és kollégánknak, Karl von Wogau úrnak, a jelenlétében a bajtársaival együtt én is csatlakozzak a tiszteletadáshoz.

Éveken keresztül ez a képviselőház kitartóan kérte az Európai Uniót, hogy ültesse át a gyakorlatba a Darfúr és környékén végrehajtott véres összeütközések áldozatainak védelméért vállalat felelősségét. Ez ideig csupán sajnálkozását fejezte ki azon politikai akadályok miatt, amelyek lehetetlenné tették a nemzetközi egységek küldését. Üdvözölte viszont, amint Ön, biztos úr, is rámutatott, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a katonai műveletek Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban történő megkezdésére hozott 1778-as határozatot, mely a MINURCAT nevű ENSZ misszió és az egyik csádi rendőri egység támogatását szolgálja.

Most már semmi értelme sincs beszélni arról a számtalan nehézségről, amivel a nemzetközi erők telepítése során kellett szembenézni, aminek 2007. novemberében kellett volna megtörténnie, és ami végül csak január elején indult meg, és ami – a jelenlegi ütemterv szerint – ez év májusáig nem zárul le. Tisztelt hivatalban lévő elnök úr, említette, hogy a lázadó erők akciói N'Djamenában milyen mértékben késleltették a missziót, de említést kell tenni arról is, hogy az Európai Unió számára nem álltak rendelkezésre azok az eszközök, különösen a logisztika és a helikopterek, amelyek segítségével hatékonyan tudott volna foglalkozni ezzel a misszióval. Ezúton szeretném elmondani, hogy nagy örömmel fogadtam azt a tegnapi bejelentést, miszerint Oroszország olyan fontos eszközöket kíván az EU rendelkezésére bocsátani, amelyek segítik a csapatokat az ilyen típusú területen megvalósuló akcióikban.

Talán, hivatalban lévő elnök úr, ezzel a hírrel kapcsolatban tudna több információt is adni?

  Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a hivatalban lévő elnöknek, és a biztos úrnak a jelenlegi csádi helyzettel kapcsolatos friss információikért, és kollégáimhoz, Burke és Morillon urakhoz hasonlóan, szeretnék megemlékezni arról a francia békefenntartóról, aki a művelet során nemrégiben elhunyt, továbbá szeretném együttérzésemet kifejezni a családjának.

Amikor a Csádra, és valójában az afrikai kontinens azon részére jellemző helyzetet vitatjuk meg, illetve vizsgáljuk, az egyik legborzalmasabb dolog, amivel szembe kell néznünk, az elhúzódó bizonytalanság nem csak magában Csádban, hanem Szudánban és a darfúri régióban, valamint a Közép-Afrikai Köztársaságban, nem beszélve az egyéb szempontokról – különösen tekintettel azokra a külső hatásokra, amelyek a különböző, ottani határokon keresztül érvényesülnek. Ezért olyan nehéz a megoldás érdekében közös nevezőre jutni. Nincs azzal semmi baj, ha azt mondjuk, hogy bevonjuk a folyamatba a civil társadalmat, de a civil társadalomnak nincs lehetősége arra, hogy előálljon, és elmondja, hogy valójában mit is szeretne, mivel ott vannak a különböző lázadó és ellenzési erők.

Éppen ezért azon kérdések közül, amiket az Eufor mechanizmusok segítségével kívánunk megoldani, nem csak a stabilitás és a Szudánból, illetve a Közép-Afrikai Köztársaságból Csádba érkezett menekültek – számuk meghaladja a negyedmilliót, és közülük közel 10 000-en az elmúlt hónap során érkeztek – védelme a fontos, hanem annak a biztosítása is, hogy a demokrácia és a kérdés demokratikus megoldása is előtérbe kerüljenek. Ezért gratulálni szeretnék Michel biztos úrnak az általa vállalt munkához, amit – és gondosan megválogatom a használt kifejezést – a ‘legitim’ csádi kormánnyal kapcsolatban, és más egyéb területeken végez annak érdekében, hogy elősegítse a megfelelő működésüket. Sajnálatos módon nem bízom ehhez fogható mértékben az eltűntekkel kapcsolatos vizsgálódások függetlenségében, amire a csádi hatóságok felügyelete alatt kerül sor, de, remélhetőleg, az Európai Unió részvételével is, amit bátorítanunk kellene.

Az utolsó megjegyzésem az, hogy, az Oroszország és más országok által nyújtott segítségnek köszönhetően, csapataink hamarosan a régióban fognak állomásozni. A múlt héten beszéltem Pat Nash altábornagy úrral, a műveleti parancsnokkal, aki akkor arról informált, hogy jelenleg 700 főnyi csapat állomásozik ott – akik közül 56 fő ír –, és hogy az esős évszak beállta előtt, vagyis remélhetőleg május elejére, már ott lesz a teljes létszám.

Itt, a Parlamentben, most már csak az a feladat hárul ránk, hogy politikai tevékenységünkkel, szavainkkal, és mindenekelőtt annak biztosításával, hogy rendelkezzenek megfelelő erőforrásokkal a feladatuk végrehajtásához, támogassuk a tartós békefenntartó erők tevékenységét.

  Marie-Hélène Aubert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Csádban még mindig kritikus az emberjogi helyzet, és a polgári lakosság helyzete, és a politikai párbeszéd megvalósulására irányuló kezdeményezéseknek nincs semmi esélyük a sikerre akkor, ha előzőleg nem sikerül világos és egyértelmű választ kapni a február 3-án letartóztatott ellenzékiek sorsát illetően, és ha nem sikerül véget vetni az erőszaknak, ami állandó, és akkor is zajlik, amikor éppen beszélünk, azok ellen, akiket Idriss Déby, brutális módon, megsemmisítendő ellenségnek tekint.

Éppen ezért, biztos úr, létfontosságú, hogy továbbra is fenntartsák azt a nyomást, amit a múltban fejtettek ki, annak érdekében, hogy rákényszerítsék Idriss Débyt annak elmondására, hogy hol található, elsősorban, Ibni Mahamat Saleh, és hogy mi történt vele, és hogy ha még életben van, sor kerüljön a szabadon bocsátására. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy átadjam üdvözletemet a fiának, aki ma a teremben foglal helyet, és hogy együttérzésemről biztosítsam, és ugyan ezt szeretném tenni Yorongar parlamenti képviselő úr esetében is, aki azért jött, hogy beszéljen nekünk az országában uralkodó helyzetről és országa jövőjéről.

Biztos úr, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim, a csádi diaszpóra, ami jelenleg erőteljesen jelen van Strasbourgban, nagy figyelemmel hallgatja Önöket, és bízik abban, hogy létre tudnak hozni egy olyan befogadó párbeszédet, ami nem zárja ki a csádi politikai élet egyetlen szereplőjét sem. A békére és a demokratikus folyamat megvalósulására csak így nyílik lehetőség, az összes fél részvételével, és az EUFOR telepítésére, a lehető legjobb feltételek mellett, csak ebben az esetben van mód, hisz az elmúlt időszak eseményei bizonytalanságra és kétkedésre adnak okot. Az EU szerepét teljes mértékben tisztázni kell Franciaországnak az ebben a régióban betöltött szerepéhez viszonyítva, hisz ez utóbbi tette lehetővé Idriss Déby hatalmon maradását, és ezt annak ellenére kell megtenni, hogy a francia elnök eszmecseréje mostanra nyitottabbá vált, és felhívást tartalmaz a korábbi politikák megváltoztatására.

Biztos úr, elnök úr, a nyomás gyakorlására rendelkezésükre álló jelentős képességüket kell latba vetni annak érdekében, hogy Csádban biztosítani tudják a tényleges garanciákat és védelmet a demokraták számára, és így a korábbinál sokkal határozottabb hozzáállást kell tanúsítaniuk Déby elnök úr irányában, aki jelenleg csak időt próbál nyerni, és megpróbálja megőrizni az arcát.

  Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az EU Csádba küldte az EUFOR-missziót, és egy EUFOR-békefenntartót már meg is öltek. Ez az, aminek a bekövetkeztétől tartottunk. Állítólag a francia elit alakulatok véletlenül átlépték a szudáni határt.

Van ennek az EUFOR-missziónak értelme? Szerintünk nincs! Nagyon valószínű, hogy ezek a csapatok nem képesek a semlegességre. Az EUFOR-csapatok zöme Franciaországból érkezik, és Franciaországnak katonai megállapodása van Débyvel – aki katonai puccsal szerezte meg a hatalmat – és segítette őt fegyverek szállításával, és a repülőtérnek a felkelők támadása elleni biztosításával. A felkelők támadására nem sokkal az EUFOR telepítése előtt került sor. Más szóval, a misszió csak súlyosbította a konfliktust, és ily módon célszerűtlen volt.

Idriss Déby a felkelők támadása után kihasználta a helyzetet a demokratikus ellenzék legyilkolására. Az EU belekeveredett ebbe a zűrzavarba. Nyomatékosan arra kérjük, hogy vonják vissza az EUFOR-csapatokat! Franciaország – és ezért, közvetetten az EU – kesztyűs kézzel bánik Csád katonai uralkodójával, Débyvel. A csádi demokratikus ellenzék a kormánnyal szemben erőteljesebb nyomás gyakorlását kéri a civil társadalomtól, és mi is ezen az állásponton vagyunk, és nem támogatjuk a konfliktus további katonai útra terelését.

  Maria Martens (PPE-DE). – (NL) Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak és a Tanácsnak a nyilatkozatokért. Szerintem nagyon hasznosak. Közép-Afrikát a világ legsúlyosabb emberi jogi katasztrófája sújtja, és a helyzet tovább súlyosbodik.

Amint már elhangzott, Darfúrból több ezer ember menekült Csádba, de mivel folytatódnak az erőszakos cselekmények Csádban, az emberek most már Kamerunba, Nigériába, és a Közép-Afrikai Köztársaságba menekülnek. A szudáni katonai és békefenntartó erők nagymértékben támogatják a jól felfegyverzett csádi felkelőket a Darfúr és Csád közötti határ menti területeken, és a szudáni kormányon kívül a Darfúrban levő arab milíciától is kapnak támogatást. Ez csak tovább növeli a menekültek egyébként is nagy számát.

Elnök úr, nem maradhatunk tétlenek. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Szudánban és Csádban a helyzet elmozduljon a holtpontról, és hogy stabilizáljuk ezt a konfliktussal terhes területet, mind politikai párbeszéd révén, mind pedig úgy, hogy támogatást és védelmet nyújtunk a polgároknak és a segélyszervezeteknek. Helyeslem az Európai Unió azon döntését, hogy a lakosság védelme és a humanitárius segély biztosítása érdekében közös béke missziót küld Csádba.

Elnök úr, Henri Bentegeat tábornok úr, az EU Hadügyi Bizottságának elnöke, beszámolt arról, hogy a felszerelés problémát okoz. A Tanács utalni tudna arra, hogy mely országokkal folytat jelenleg is tárgyalásokat a lehetséges hozzájárulásukról?

Több millió ember sok éven keresztül élt ebben a veszélyes helyzetben, anélkül hogy a helyzet lényegesen változott volna. Nem lehet, hogy ne járjunk sikerrel. Azt szeretném kérdezni a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy kell-e ennél többet mondani arról, hogy miért kell ennek a legtökéletesebb operatív missziónak lennie.

  Thijs Berman (PSE). – (NL) A menekültek és a lakosság védelme, és a régió stabilitása érdekében arra van szükség Csádban, hogy késedelem nélkül rendelkezésre álljanak a semleges EUFOR-csapatok és a -felszerelés. Ha az EU hatékonyan hozzá kíván ehhez járulni, akkor a tagállamoknak, beleértve Hollandiát is, be kell tartaniuk az ígéretüket, hogy az EUFOR teljes egészében és a lehető leggyorsabban a régióba küldhető legyen. A tagállamok, a lassú reagálásukkal, nem idézhetik elő, hogy az EUFOR-csapatok, azok felszerelése, és parancsnoksága, valamint az általuk vállalt kötelezettségek teljesítése ok nélkül késedelmet szenvedjen. Helikopterekre is szükség van Oroszországból, mert így legalább nem folytathatják pusztító tevékenységüket Csecsen-földön.

Ugyanakkor azonban nem csak a humanitárius helyzetet fenyegeti veszély, hanem az egész régió stabilitását is. A Csád és Szudán közötti határ menti konfliktus csak tovább rontja a helyzetet. A csádi és szudáni elnökök között a szenegáli elnök, Abdoelaye Wade, közvetítésével lezajló béketárgyalások talán az egyik lépést jelentik a helyes irányba. Az Uniónak ezt elő kell segítenie, úgy, mint Kenyában tette, ahol az EU a háttérben marad, Kofi Kofi Annan támogatását élvezve.

Louis Michel helyesen jegyezte meg, hogy mindenképpen szükség van az összes szereplő közötti politikai párbeszédre. Az Európai Uniónak azonban erőteljesebben kell küzdenie az ellenzéki vezetők szabadon bocsátásáért és az eltűnt ellenzéki aktivistákért. Ellenkező esetben lehetetlenné válik a párbeszéd. Éppen úgy, mint Kenyában, januárban, mert ‘a szokásos üzletmenet’ itt nem működik. A Csád számára biztosított segély-folyósítás folytatásának feltételéül a szabadságot és a párbeszédet kell megszabni.

  Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr, a csádi konfliktust nem lehet a szudáni Darfúrtól függetlenül megítélni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a csádi kormány támogatja a darfúri felkelőket. A csádi ellenzék szerint a dafuri felkelők együtt harcolnak a csádi felkelők ellen a csádi kormánycsapatokkal.

Hazám, Svédország, több száz katonával járul hozzá az EUFOR-misszióhoz. Az misszió célja a civil lakosság biztonságának garantálása, de sajnálatos módon bizonyítékok vannak arra, hogy az erőket a Csádban folyó nemzetközi játszma fedezésére használják. Csád elnöke, Idriss Déby, nyilatkozatot tett, amiben arra hívta fel az EUFOR-t, hogy a lehető leghamarabb foglalja el Kelet-Csádot. Déby egyértelműen a saját rendszere túlélésének biztosítására akarja felhasználni az EUFOR-t.

Had tegyek fel egy kérdést a Bizottságnak és a Tanácsnak: Hogyan tudják biztosítani, hogy az EUFOR ettől a nyomástól teljesen függetlenül fog cselekedni? Mi a véleményük a Déby kormány és a felkelők közötti együttműködésről Darfúrban? Tévednénk? Ha igen, győzzenek meg az ellenkezőjéről! Ami a csádi polgári ellenzék bebörtönzött tagjait illeti, jó hír, hogy egyeseket szabadon bocsátottak, de ennél sokkal többet kell tenni. Mit tesz az EU annak biztosítása érdekében, hogy minden bebörtönzött politikai foglyot azonnal szabadon bocsássanak?

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök úr, a kezdetektől fogva komoly fenntartásaimat fejeztem ki a csádi művelettel kapcsolatban. Az Európai Uniónak nem kellene katonai ügyekbe keveredni. Mindenesetre, a darfúri, és a szomszédos csádi, és közép-afrikai köztársaságbeli helyzet miatt olyan jól átgondolt, és következetes, politikailag motivált politikára szükség, amibe bele kell tartoznia egy repüléstől elzárt övezet kialakításának is, és ezt a feladatot csak egy olyan szervezet, mint a NATO tudja végrehajtani. Mi most egy félig kiforrott, politikailag kiagyalt műveletnek vagyunk a szemtanúi, ami elsősorban - az EU fogócskajátékával kiegészülve – a francia célok megvalósulását hivatott biztosítani.

Megdöbbentő, hogy egy ilyen kétes művelet beindítására sor kerülhetett anélkül, hogy a csapatok telepítése előtt alaposan felmérték volna a veszélyeket, és biztosították volna a legfontosabb eszközöket számukra. Mindenekelőtt a helikopterek hiányára utalok. Egyetlen európai szövetséges sem volt hajlandó ezeket felajánlani. Most, utólag, azt halljuk, hogy az oroszok biztosítják a helikoptereket, és nem csak ezt mondják nekünk, hanem azt is, hogy Oroszország részt kíván venni a misszióban. Mit mond el mindez az EU motivációiról? Hogy annyira kétségbeesett, hogy minden áron hajlandó létrehozni a mozaikokból álló veszélyes szövetséget, ha az amerikaiak nem vesznek benne részt? Mindez rámutat az ilyen cselekmények realitására. Az európai biztonság és védelem szempontjából ennél nagyobb kárhozatot el sem tudok képzelni.

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a csádi missziónk egyik legfontosabb elemének olyan, széleskörű politikai akciónak kellene lenni, ami tényleges közvetítést jelentene az ellenséges felek között. Ha nem jön létre egyetértés a khartoumi és a N’djamena-i kormányok között, akkor a misszió hiábavalónak bizonyulhat, és az elért eredmények gyorsan a visszájukra fordulhatnak. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy a nemzetközi intézmények bevonásával részt vegyünk a széleskörű közvetítésben annak érdekében, hogy a két ország vezetőit a vitatott kérdések megoldására sarkalljuk.

Az Európai Unió missziójának az a feladata, hogy a humanitárius missziók számára nagyobb biztonságot garantáljanak Kelet-Csádban. A nemzetközi politikai szakértők rámutattak, hogy ennek eredményeként megnőhet a darfúri körzetből érkező menekültek száma, akik olyan biztonságos helyet keresnek, ahol nem fenyegetik őket a felkelő csoportok. Ha ez valóra válik, akkor könnyedén igen bonyolult helyzetben találhatjuk magunkat, különösen akkor, ha emlékezetünkbe idézzük a csádi elnök nyilatkozatát, aki nemrégiben arra hívta fel a nemzetközi közösséget, hogy távolítsa el a menekülteket. A miniszterelnök azzal is fenyegetőzött, hogy ha nem kerül sor ilyen irányú akcióra, akkor a csádi hatóságok fogják Csádból eltávolítani a menekülteket. Meggyőződésem, hogy az ilyen kijelentések mindegyikünknek a balkáni konfliktust juttatják az eszébe, ahol a különböző felek hasonló módon bántak a nemzeti kisebbségekkel és a menekültekkel.

  Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök úr, Darfúr neve összeforrt az emberi szenvedéssel és nyomorúsággal. A szudáni háború szennye átfolyt a határon, és elérte Csádot, és közel 300 000 szudáni menekültet eredményezett, ami hatalmas nyomást jelent Csád gazdasági és politikai stabilitására. Ha a régió problémáira nem találunk politikai megoldást, akkor nincs esélye a békének. Most viszont a jelenlegi helyzettel is foglalkoznunk kell, és ezt a célt szem előtt tartva küld az EU 3 700 fős katonai személyzetet a menekültek védelmére.

Lengyelország 400-fős kontingenst küld, beleértve a mérnököket és az orvosokat. Katonáink veszélyes és kemény körülmények közé kerülnek, és rettenetes jeleneteknek lesznek szemtanúi. Hálát és tiszteletet érdemelnek a vállalt feladatért. Nem érdemlik meg azt a kritikát, amit a helységben tartózkodó szélsőbaloldali és euro-szkeptikus képviselőktől kaptak.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Elnök úr, mindenki, aki a mai napon felszólal, azt mondja, hogy sürgős szükség van a humanitárius segítségre. Ugyanakkor, a biztonság hiányában, sok segélyszervezet munkatársát vissza kellett hívni a régióból. Az ENSZ menekültügyi hivatalának jelentése szerint a helyzet, ami a biztonságot és a menekülttáborok részére nyújtott segítséget illeti, különös aggodalomra ad okot, és gyakori a szexuális erőszak is.

A csádi kormány február 15-ei nyilatkozata a szükségállapot kihirdetéséről csak felgyorsította az ország káoszba zuhanását. A válság, és a zűrzavar kezelésének a nyilatkozat egy különös, sok aggodalomra okot adó formája. A gyakorlatban jogot biztosít a kormány számára, hogy elhallgattassa, és őrizetbe vegye a tényleges és állítólagos ellenzéki képviselőket. A szükségállapot arra is feljogosítja a kormányt, hogy korlátozza a polgárok szabad mozgását, és hogy ellenőrizze a magán és állami médiát.

Az Európai Uniónak követelnie kellene a csádi kormánytól a szükségállapot megszüntetését, és bátorítania kellene Csádot, hogy szorosabb együttműködés révén biztosítsa a válságtól sújtott területekre humanitárius segélyt szállító szervezetek számára a bejutást, és hogy lehetővé tegye számukra a munkavégzést.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Csádban jelenleg több mint 250 000 szudáni menekült él az ország keleti részén található 12 menekülttáborban. Ugyanakkor azonban (bár erről ritkábban esik szó), Csád menekülési célállomás 57 000, a Közép-Afrikai Köztársaságból érkező ember számára is, akik az ország déli részén található négy menekülttáborban élnek.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a menekülteknek több mint 56%-a nő. A menekültek több mint 60%-a 18 év alatti, és éppen ezért szeretném azt, ha az alapvető emberi túlélés biztosításán túl, nagyobb figyelmet fordítanánk az oktatásra és az egészségügyre. Ettől eltekintve, Csádban sok embert, összesen 180 000 főt, a belbiztonsági problémák következtében, elüldöztek az otthonukból. Legtöbbjük az ország keleti részében van, és nincsenek számukra biztosítva az alapvető emberi túléléshez szükséges körülmények, beleértve az élelmiszert, a napi szükségleti cikkeket, a ruházatot, az ivóvizet, továbbá a gyógyszerekkel és oltóanyaggal való ellátást.

Fel kívánom hívni a Bizottságot arra, hogy találjon hatékony mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy a csádi missziónk nagyobb hatáskörrel, a jelenleginél sokkal jobb műszaki felszereltséggel, beleértve a gyógyászati felszereléseket is, rendelkezzen.

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Elnök úr, a kollégám már bemutatta az adatokat, amiket nem kívánok megismételni, annak elmondásán kívül, hogy az 57 000-es létszámból, amiről ő beszélt, 12 000 azoknak a száma, akik 2008 eleje óta elmentek a Közép-Afrikai Köztársaságba. Jelenleg nagy létszámú ír kontingensünk van Csádban, akiknek minden jót kívánok. Egy nagyméretű európai uniós kontingens részét képezik – összesen 14 európai uniós tagállam, miközben a műveleti központ munkájában 21 tagállam vesz részt.

A helyzet a következő: egy rendkívül súlyos humanitárius problémát kell kezelnünk. Nem értek egyet azokkal, akik szerint ezt csak a NATO tudja megoldani. Ezt meg tudja oldani az Eufor is, ha jól szervezett, – és most ennek biztosításán dolgoznak. Örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy végül megkapják azokat az eszközöket, amelyekkel el tudják végezni a munkájukat, úgy hogy adjunk nekik időt a beépülésre, és arra, hogy a helyet biztonságossá tegyék a humanitárius segélyek számára, és támogassuk őket az alatt az idő alatt, amíg ott tartózkodnak, ahelyett, hogy olyan utálatos politikai megjegyzésekkel lődöznénk rájuk, mint amilyeneket a mai napon a szélsőbaloldal részéről hallottunk.

  Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretnék a vita néhány nagyjelentőségű kérdésére válaszolni, mindenekelőtt a műszaki erőforrásokkal és felszerelésekkel, vagyis a helikopterekkel kapcsolatban. Ez nem csak az Európai Unióra jellemző probléma. Mások, a NATO, az Egyesült Nemzetek Szervezete, stb. is hasonló gondokkal küzdenek, de természetesen ez nem mentség.

Szeretném biztosítani Morillon urat és Van Orden urat arról, hogy az európai szervezetek aktívan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Jelenleg az Európai Védelmi Ügynökség dolgozik a probléma megoldásán, vagyis hosszú távú megoldást kívánnak találni a helikopter-kérdésre. Amint már korábban is említésre került, a helikopterek biztosítása érdekében tárgyalások folynak az Orosz Föderációval. Egyelőre nem rendelkezem információval arról, hogy meddig jutottak el, illetve, hogy a tárgyalások befejeződtek-e, vagy sem. Azt azonban tudom, hogy folynak.

Ami ennek a missziónak a régióba történő telepítését, és több parlamenti képviselő, köztük Martens asszony, kérdésére adott válaszomat illeti, meg szeretném ismételni azt, hogy a misszió végrehajtásában 12 napos fennakadás volt, aminek most vége van. Tovább folytatódik a csapatok telepítése, és, amint a bevezetőmben elmondtam, nem hisszük, hogy ez érinti a művelet teljes tartamát. A 12 napos késedelem ellenére nem módosul a művelet időtartama. A tervek szerint pár napon belül, vagyis e hónap közepén, elérjük a kezdeti műveleti kapacitási szintet.

Ami a jelenlegi művelet első áldozatát, a francia kontingens egyik tagját, illeti, el kell mondanom, hogy a vizsgálódás még mindig folyik. A mai temetésen részt vett Solana főtitkár úr, és a művelet parancsnoka, Nash tábornok úr, aki az Európai Unió nevében együttérzését fejezte ki.

Az alábbi gondolatokkal szeretném zárni mondandómat. Az Európai Unió tudatában van a csádi válság súlyának, és regionális vonatkozásainak, amire a korábbiakban utaltam. Ezért továbbra is bátorítani fogja a csádi kormány és az ellenzék, továbbá a csádi kormány és a szudáni kormány közötti párbeszédet.

Véleményünk szerint az EUFOR jelentős segítséget nyújt a fenti erőfeszítésekhez, és tisztában vagyunk a jó felszerelés fontosságával is. Szeretnék megjegyzést fűzni Holm úr mondandójához, és hangsúlyozni, hogy a csádi EUFOR-misszió az ENSZ által a Közép-Afrikai Köztársaságban és Csádban megvalósított MINURCAT misszió része. Éppen ezért a pártatlanság és a függetlenség a művelet, vagyis az ENSZ misszió és az EUFOR-művelet alapelvei között szerepelnek. A semlegesség és a pártatlanság alapelvei érvényesülnek az EUFOR műveletei során Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban is.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is azzal szeretném kezdeni, hogy megemlékezek arról a francia katonáról, aki szolgálat közben, egy veszélyes békefenntartó művelet során, életét vesztette. Részvétünket kívánjuk kinyilvánítani a katona családjának, aki egy rendkívül nehéz misszióban vett részt.

Nem volt tudomásom arról, hogy Yorongar úr, és Saleh úr fia itt vannak az ülésteremben. Ezért én is szeretném őket üdvözölni, és elmondani nekik – bár erre nincs hivatalos felkérésem –, hogy természetesen hajlandó vagyok velük találkozni, ha bármilyen, számomra ismeretlen, információt kívánnak közölni velem. Nagyon szívesen találkozom velük.

Sok felszólalás kapcsolódott a bevezetőben elmondott megjegyzéseimhez, vagyis ahhoz, hogy egyre határozottabb felhívást intézzünk a befogadó párbeszéd megvalósulására, melyben, természetesen, a kormányban részt vevő összes párt részt venne, vagyis a kormányzó többség, az ellenzék képviselői, beleértve – és én ezt elég világosan kifejtettem Déby elnök úrnak– a fegyveres felkelők képviselői, és még a – és ebben talán mindenki támogatását szeretném kérni – és a civil társadalom képviselői, mivel ők szinte teljesen hiányoznak a folyamatból, és a többi tábor résztvevői esetében nem látok vágyat a részvételre. A Lol úr által vezetett Monitoringbizottság tagjaival folytatott megbeszélésemen el tudtam mondani azt, hogy a civil társadalom bevonása a folyamatba egyaránt fontos.

Másodszor úgy vélem, hogy párbeszéd nélkül nem lesz tartós megoldás, de Csádban nem lehet semmilyen megoldás tartós, ha nincs megoldás, illetve ha nem áll helyre a béke Csád és Szudán között. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a téren különböző befolyásoló tényezők működnek, ezért nekem az benyomásom, hogy ez a megoldás másik paramétere.

Aubert asszony, nyilvánvalóan egyet értek az Ön aggodalmaival, és annak a szükségességével, hogy maximális nyomást gyakoroljunk Déby elnökre, és valójában minden érintett félre, hogy gondoskodjanak az emberi jogok tiszteletben tartásáról. Egyértelműen és határozottan felszólaltam az önkényes és jogtalan letartóztatások ellen. Egyértelműen kértük a szükségállapot megszüntetését is. Amint elmondtam, azt is kértük, hogy az objektivitás és a kézzel fogható eredmények garantálása érdekében a vizsgálóbizottság kapui nyíljanak meg a nemzetközi közösség tagjai előtt is.

Egy dolgot azonban tisztázni szeretnék azzal a kérésével kapcsolatban, hogy az EU folytasson Franciaországtól eltérő politikát, hisz ha ezt nem tenném meg, akkor nem járnék el tisztességesen. Jelen voltam, amikor Sarkozy elnök úr rendkívül egyértelmű üzenetét továbbította Déby úrnak. Nem volt olyan érzésem, mintha bármilyen érdekszövetség is fennállna a francia elnök, vagyis, más szóval, Franciaország legmagasabb szintű képviselői, és Deby elnök között. Az üzenet hangneme, tartalma, és lényege teljesen egyértelmű volt. Meg kell mondanom, hogy a szavai nagyon kedvező benyomást keltettek. Jelenlétemben egyértelműen felszólalt Déby elnök úrnál az önkényes és jogtalan letartóztatások, és az ellen, hogy senkinek nincs tudomása az eltűntek hollétéről, és erőteljesen hangsúlyozta a minden felet és pártot magába foglaló párbeszéd szükségességét.

Ami az EUFOR MINURCAT telepítését illeti, örömmel jelentjük, hogy február 12-én újra a térségbe érkezett az EUFOR Csád/Közép-Afrikai Köztársaság misszió. Az EUFOR, természetesen, nagymértékben segíti az Európai Uniót abban, hogy Kelet-Csádban meg tudja védeni a civil lakosságot, és hogy megteremtse a régió stabilitását. Nem értek egyet azokkal, akik ezt ellenzik, mivel úgy vélem, hogy helytelenül alábecsülik a misszió jelentőségét, azt is állítva, hogy nincs ott semmi keresnivalónk; az én álláspontom ettől teljesen eltérő. Az Európai Bizottság a stabilizációs folyamat kísérőjeként akciótervet készített, ami segíti az otthonukból elüldözött személyek önkéntes visszatérését a falujukba, és újra beindítja a fejlődést a konfliktustól sújtott kelet-csádi térségben.

Az EUFOR-misszió – ami jelenleg 600 emberből ál, akik közül 380 Abéché-ben állomásozik– telepítésére 2008. február 12-én került sor, és a tervek szerint a kezdeti operatív kapacitását március közepére, a végleges műveleti kapacitását, vagyis a 3 700 főt, júniusra fogja elérni, ami majd lehetővé teszi a MINURCAT megkezdését. A MINURCAT beindítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy Kelet-Csádban biztosítani lehessen a polgári lakosság biztonságát és védelmét, és nyilvánvalóan hozzájárul az emberi jogok figyelemmel kíséréséhez, előmozdításához, és védelméhez. Nagyon fontos, elkötelezett megfigyelő. A MINURCAT megindítása azért is fontos, mert a Bizottság intézkedett egy olyan program megvalósulásáról, melynek keretében 2007. során figyelemmel kísérik a jog- és börtönrendszert, és a 2008-2011. közötti időszakban megreformálják a biztonsági rendszert. Szeretnénk emlékeztetni a tisztelt képviselőházat arra, hogy a csádi hatóságoknak a lehető leghamarabb el kell fogadni a MINURCAT működési szabályzatát, mivel minden további késedelem nyilvánvaló kihatással lesz a csádi humanitárius védelmi rendőri egység telepítésének menetrendjére, melynek a költségvetéséből több mint 50%-ot a Bizottság finanszíroz.

A közösség által Kelet-Csád számára nyújtott támogatásról szeretnék néhány szót szólni. A Bizottság 2004. óta nyújt humanitárius segélyt Kelet-Csád részére, aminek összege 2007-ben elérte a 30 millió eurót. Az Európai Bizottság 10 millió euró összeggel járult hozzá a MINURCAT rendőri erők telepítésének költségéhez. A 9. Európai Fejlesztési Alapon keresztül több mint 13 millió eurót költött a Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban megvalósuló rehabilitációt támogató programra. Beleegyezését adta abba is, hogy – a lehetőségei adta kereteken belül - támogatni fogja a 2006-ban egymással összecsapó, és azóta - az otthonuktól megfosztott emberek nagy száma miatt - egymással minden kapcsolatot megszüntető, etnikai csoportok megbékélését is. A fenti programoknak a megvalósulásához azonban arra van szükség, hogy a régióban tartós legyen a stabilitás.

Elnök úr, hölgyein és uraim, úgy éreztem, hogy fontos volt elmondanom mindezt. Mindenesetre szeretném, ha tudnák, hogy –és ezt nyilvánosan kívánom elmondani–, hogy naponta figyelemmel kísérem ezt a kérdést. Hajlandó vagyok oda is menni, ha úgy érzem, hogy ez szükséges és hasznos, és ezt rövid határidőre is megteszem. Elintéztem, hogy hamarosan találkozhassak Beshir elnökkel, és ismét találkozzak Déby elnökkel, elsősorban a Szudán és Csád közötti kapcsolatok megvitatása végett. Továbbá a jövőben is fenn kívánom tartani a szükséges kapcsolatokat a különböző politikai szereplőkkel és a civil társadalommal azért, hogy a befogadó párbeszéd területén előrehaladást érjünk el, hisz e nélkül nem lehet tartós megoldást találni a régió számára.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

  Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. – (GA) Az ír katonák híresek az olyan területeken végrehajtott ENSZ békefenntartó műveletekben való részvételükről, ahol válság, vagy konfliktus van. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének kellene vezető szerepet betölteni a békefenntartó műveletekben, de ez nem valósítható meg az ilyen európai harcászati csoportban való részvételével.

A csádi EUFOR-csoportban való részvétellel van egy probléma. Franciaország központi szerepet játszik benne. Miközben más francia katonák Idriss Débyt, Csád elnökét támogatják, akit az Amnesty International. erőteljesen kritizált. Ráadásul Csád korábban francia gyarmat volt.

Fennáll a veszélye annak, hogy az ír erőket egy olyan kormány támogatójának tekintik, akinek az emberi jogi tevékenysége több mint gyanús. Fennáll a veszélye annak, hogy Írországot a jövőben nem tekintik semlegesnek.

Nemzetközi erőkre van szükség azok megsegítésére, akik bajban vannak Csádban, de ezeknek tényleg ENSZ erőknek kell lenniük.