Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. március 12., Szerda - Strasbourg

17. Az ólommentes benzin és dízelolaj adóztatása (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Olle Schmidt jelentése (A6-0030/2008), a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a következőről: Javaslat a Tanács irányelve a 2003/96/EK irányelvnek a kereskedelmi célú üzemanyagként használt gázolaj adóztatása különös rendelkezéseinek kiigazítása, valamint az ólommentes benzin és az üzemanyagként használt gázolaj adóztatásának koordinálása tekintetében történő módosításáról [COM(2007)0052 - C6-0109/2007 - 2007/0023(CNS)].

  László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Nagyon nagyra becsülöm, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság támogatja a Bizottság javaslatát, és külön köszönöm Schmidt előadó úr azon fáradozásait, melyeket a kompromisszum meglelése érdekében tett.

Amint azt Önök is tudják, a Bizottság javaslatának benyújtására 2007 márciusában került sor. Az volt a célunk, hogy felemeljük és közelítsük a dízel és az ólmozatlan benzin minimum jövedékiadó-mértékét annak érdekében, hogy fenntartsuk a minimumok valódi értékét és közelítsük a nemzeti mértékeket, hogy jelentősen mérsékeljük az ’üzemanyag-turizmusként’ ismert jelenséget.

Az üzemanyag-turizmus csökkentése nem csupán a szállítók számára biztosítaná a belső piac megfelelő működését, de csökkentené az extra kilométereket, és következésképpen a környezetre káros üvegházgázok extra kibocsátását.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a Tanács megbeszélései során számos tagállam kiemelte, a Bizottság javaslatának környezetre, elsősorban a klímaváltozásra, a globális felmelegedésre, valamint a belső piac megfelelő működésére gyakorolt jótékony hatását.

Schmidt úr jelentésével kapcsolatban nagyra becsülöm a Bizottság javaslatával kapcsolatos pozitív hozzáállást, valamint az előadó azon törekvéseik, hogy mindenki számára elfogadható kompromisszumos megoldást találjon. Azonban a Bizottság a jelentésben javasolt módosítások legtöbbjét nem fogadhatja el. Engedjék meg, hogy ezt bővebben kifejtsem.

A Bizottság ellenez minden olyan javaslatot, ami aláásná, hogy hosszú távú megoldást találjunk a – környezetre káros – üzemanyag-turizmus, valamint a belső piaci verseny eltorzításának problémájára.

Ami a javaslatukban említett átmeneti időszakot illeti, ez a megközelítés a régi és új tagállamok egyenlő bánásmódjának elvén alapul, és így, véleményünk szerint, kiegyensúlyozott. A Bizottság azonban elismeri, hogy ez egy politikai kérdés, amit a Tanácsnak tovább kell tárgyalnia.

Azt is szeretném elmagyarázni, hogy a javaslat a felvetett mérsékelt áremelésen keresztül számításba veszi az EU versenyképességi szempontjait is. Egyszerűen fenntartják az adózás minimumszintjének reálértékét azáltal, hogy 2017-ig lépést tartanak a várható inflációval. A Bizottság úgy véli, hogy saját javaslata minden releváns tényezőt számításba vesz. Nem tartja megfelelőnek egy kevésbé ambiciózus vagy egy sokkal nagyobb horderejű terv elfogadását, hogy az adózás minimumszintjét a 18. és 25. módosításokban foglaltak szerint emeljék.

Ami a 4. és 10. módosításokat illeti, melyek értelmében új meghatározást kellene bevezetni a legalább mint 3,5 tonnás gépjárművek kereskedelmi dízelére vonatkozóan, szeretném tisztázni, hogy ez a felvetés nem szerepelt az eredeti javaslatban. Azonban ez az egyik lényeges pontja a tanácsi megbeszéléseknek, ahol a Bizottság követni fogja a vitát, nem feledkezve meg a Parlament részéről kifejezett véleményről.

A Bizottság elméletben el tudja fogadni a 7. és 27. módosításokat, melyek a CO2 kibocsátás csökkentésének célját támogatják. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szubszidiaritás elvének értelmében minden egyes tagállam maga választhatja meg, hogy miként kívánja elosztani adóból származó bevételeit.

Összefoglalva: őszintén remélem, hogy a Parlament támogató véleményt tud adni a Bizottság javaslatáról, mellyel azt a pozitív jelet küldi a Tanács felé, hogy válaszolja meg az üzemanyag-turizmus problémájával szembesülő tagállamok aggodalmait, és ezzel egyidőben környezetvédelmi célokat is elér.

  Olle Schmidt, előadó. − (SV) Elnök úr! Biztos úr! Az a tény, miszerint az adók EU-szinten kényes témát jelentenek, látszik az ezen jelentésen folyó munkán is. Úgy gondoltam, hogy a szélesebb körű konszenzus, mely ahhoz szükséges, hogy valami radikálisat tegyünk azért, hogy felvegyük a versenyt a klímaváltozás jelentette szükségszerűségekkel, megkönnyíti azt, hogy az igazán kemény javaslatok esetében összhangra jussunk. A dolgok nem így alakultak.

Természetesen a szándék szintjén meg tudom érteni Rühle asszony bírálatát, de ezzel egyidőben Parlamentünk munkája ésszerű kompromisszumok elérésére összpontosít – amit a biztos úr ugyancsak említett –, amit Unió-szerte meg lehetne valósítani. Itt olyan érveket hoztam fel, melyek mind az adóemelés mértékére, mind pedig a végrehajtás időszakára vonatkoznak.

Kollégáim, Becsey és Rosati urak kiváló együttműködése eredményeként felismertem, hogy amennyiben egyáltalán keresztülvinnénk a jelentést, a mértéket az eredeti javaslatok szándéka nélkül kellene kiigazítanom, mivel azok teljes mértékben meghiúsultak. A Bizottság javaslatát teljes mértékben elutasították. Nem is kaptam meg, de nem is vesztettem el mindent. Navigáltam Luxemburg sziklái között és a Zöldek egyáltalán nem voltak egyszerű eset.

A közlekedésből származó kibocsátás jelentősen nő. Valamit tennünk kell ezzel kapcsolatban. Az a tény, hogy az EU-tagállamok versengenek a dízelt sújtó adó különböző mértékeivel se nem ésszerű, sem pedig helyes, amint azt a biztos úr helyesen jelezte. Senki sem gondolhatja, hogy jó a nemzetközi piacnak, hogy hatalmas teherautók hosszú kerülőket tesznek azért, hogy olcsó dízelt tankoljanak olyan helyeken, mint Luxemburg. Ez az úgynevezett üzemanyag-turizmus nem csupán a környezetre káros, de a versenyt is eltorzítja. Mindezek mellett az adóbevétel elveszítéséhez vezet. Továbbá nincs ok az ólmozatlan benzin és dízel külön adóztatására.

Így itt kompromisszumra jutottunk, ami többé-kevésbé egyhangú támogatásra talált a Bizottságban. A dízel minimum jövedékiadó-mértéke a bizottsági javaslatnál valamivel lassabban emelkedik a jelenlegi 1 000 literenként 302 euróról az ólmozatlan benzin adójával megegyező szintre, azaz 1 000 literenként 359 euróra 2015-ig. A Bizottság a növekedést már 2012-ben látni akarta.

Lettország, Litvánia, Lengyelország, Bulgária és Románia 2016. január 1-jéig kapna időt, hogy bevezesse a magasabb minimumadót. A Bizottság a minimális adót 1 000 literenként 380 euróra kívánja emelni 2014-ig. Annak érdekében, hogy elkerüljük a verseny további torzítását, a Bizottság fontolóra veszi, hogy azoknak az országok, ahol az adó mértéke 1 000 literenként 400 euró fölött van a dízel esetében és 1 000 literenként 500 euró fölött az ólmozatlan benzin esetében, ne kelljen megemelni az üzemanyagok adójának mértékét 2015-ig.

Elnök úr! Biztos úr! Egyértelmű, hogy ez egy nagyon érzékeny téma, elsősorban a szubszidiaritás tekintetében. Mindazonáltal ez egy lehetséges mód arra, hogy az adószintek nagyobb konvergenciája felé haladjunk. Ezzel egyidőben tudjuk, hogy az elkerülhetetlen környezetvédelmi szükségszerűségek hatást gyakorolnak a pénzügyi szabályozások használatának jövőbeli értékelésére.

Azoknak, akik úgy gondolják, hogy nem elég kemények követeléseim, illetve hogy csorba esett törekvéseimen, a következőt mondom: a lényeg tekintetében Önökkel vagyok. Magasabb szintekben és rövidebb megvalósítási időszakokban kellett volna megegyeznünk, amint azt a Bizottság és a biztos úr is említette, azonban ma az EU nem ugyanaz, ami öt évvel ezelőtt volt – szerencsére, tenném hozzá.

Az adóharmonizálás gazdasági előfeltételei nem ugyanazok, mint voltak. Amennyiben kezelni kívánjuk a határokon átívelő kibocsátást, akkor ésszerű kompromisszumokat kell kötnünk, melyekkel mindenki együtt tud élni. Ezt fel kell ismernünk.

Ezenkívül azt is hozzátenném, hogy számos régi tagállam megérdemli a bírálatot, mivel nem követték az adóemeléssel kapcsolatban korábban hozott döntéseket. A vásárlóerővel és az inflációval kapcsolatos megfontolások figyelembevétele ugyancsak megtörtént a bizottsági következtetésekben.

Az olaj ára jelenleg új csúcsokat dönget. Legutóbb azt hallottam a hírekben, hogy közel van a hordónkénti 110 dolláros árhoz.

Jelenleg átfogó egyetértés van a fokozatos adókonvergencia kérdésében, amit remélem, hogy a Bizottság is lát – legalábbis a bizottságban – és remélem, hogy holnap támogatást kapok a Házban jelen levő kollégáimtól, mégpedig széles körű támogatást, hogy olyan jelentést kapjunk, ami a további munka alapjául szolgálhat.

  Zsolt László Becsey, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, Elnök úr! Gratulálok Schmidt jelentéstevőnek a kitűnő munkához! Azt hiszem, áttörés ez a mai nap, hiszen tudtunk egy széles konszenzussal kiizzadt, közös parlamenti állásfoglalást találni. Fontosnak tartom, hogy a bizottságunkban megtalált közös hangot itt, a plenárison is meg tudjuk őrizni. Siker ez, mert el tudtuk érni, hogy antiinflációs céllal a minimum és maximum jövedékiadó-határt is meg tudtuk határozni, de figyelmen kívül hagytuk azt az elképzelést, mely a teljes szabályozás eltörlését célozta. Jobb, ha van véleményünk, mintha ezt nem adjuk meg, és csak a Bizottság javaslata marad az asztalon. Siker ez, mert mindenki hoz áldozatot. A magas adózású országok a konvergencia céljából hajlandóak lennének befagyasztani a jelenlegi magas értékeiket, míg az alacsony adózású országok némi emelést elfogadnának a jelenleg érvényes jogszabályhoz képest a dízel területén.

Főleg áldozat ez az újonnan belépő balti és balkáni államoktól, hiszen náluk az ár- és jövedelemviszonyok alacsonyabbak, és nagy inflációs és versenyképességi, valamint szociális kihívást vállaltak, főleg az euró bevezetése előtt. Siker ez, mivel a Parlament befejezné a kívánsághangversenyt, a "cherry-picking"-et. 2015. végére mindenki bekerülne a javasolt sávba, nem lenne egyéni kivételek megmagyarázhatatlan sora. Ezzel erősíteni tudjuk az európai jogalkotás komolyságát. Fontosnak tartom a fegyelmet, ezért 2010-ben időközi teljesítési jelentést kérünk a Bizottságtól arra, hogy a felzárkózók valóban felzárkóznak-e, vagy csak alibiznek. Siker ez, mivel a Tanács látja, hogy a kívánt konvergenciára van megoldás, a Bizottság pedig tudomásul ve heti a Parlament filozófiáját, azaz: minimum és maximum értékek, de a lényeg az infláció mérséklése és nem gerjesztése. És a jövedéki-adók esetében a jövőben teendő Bizottsági javaslatnál ezt mérlegelni tudja. Köszönöm szépen a figyelmet, Elnök úr.

  Dariusz Rosati, a PSE Képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Elnök úr! A Bizottság ólmozatlan benzint és dízelolajat terhelő adóztatásának javaslata azt tűzte ki célul, hogy korlátozza az üzemanyaghasználatot a közlekedésben, és így csökkenti a környezetszennyezést.

A Bizottság azt is reméli, hogy javaslata segít az egyes tagállamok által kivetett jövedékiadó-mértékek különbségeinek csökkentésében, azaz hozzájárul az egyenlőbb feltételek létrehozásához az egységes piac versenyében. Általában véve ezen célok kívánatosak és támogatást érdemelnek. Azonban ezzel egyidőben a Bizottság javaslatai olyan megoldásokat tartalmaznak, melyek lehet, hogy negatív hatást gyakorolnak a tagállamok gazdaságaira. A korábbihoz tartozik: az üzemanyag árának további emelése és megnövekedett infláció, magasabb költségek és az európai vállalkozások versenyképességének csökkenése, valamint a háztartások vásárlóerejének csökkenése. Ezek a következmények akkor észlelhetők leginkább, amikor az olajárak kiemelkedően magasak a világpiacokon, mint jelenleg is. Továbbá a Bizottság javaslatai olyanok, hogy az új adókulcsokhoz történő kiigazítás lényegi terhét az Unió legkevésbé fejlett tagállamainak kellene magukra vállalniuk, ami nagy aggodalomra ad okot: ez áll a Schmidt úr jelentésében javasolt módosítások mögött, melyeknek célja az ilyen negatív hatások minimalizálása, nem pedig a Bizottság javaslataival kapcsolatos fő célok veszélyeztetése.

A fő képviselőcsoportok között elért kompromisszum keretén belül három fő változás bevezetését kérjük a Bizottság kiindulási tervezetében. Először: azt javasoljuk, hogy az üzemanyagok jövedéki adójának célminimumát 1 000 literenként 380 euróról 1 000 literenként 359 euróra csökkentsék. Másodszor: azt javasoljuk, hogy az új kulcsok bevezetésére szolgáló átmeneti időszak két évvel hosszabbodjék meg az új tagállamokban, azaz 2016-ig tartson. Harmadszor: azt javasoljuk, hogy kerüljön bezetésre egy új követelmény, melynek értelmében azoknak a tagállamoknak, melyek jelenleg a legmagasabb jövedéki adókulcsot szabják ki az üzemanyagra, 2015 előtt nem kell emelniük, és így támogatjuk a jövedékiadó-mértékek harmonizálásának folyamatát.

Elnök úr! Biztos úr! Szeretném újból hangsúlyozni, hogy a kompromisszum elérése nem volt egyszerű feladat. Engedményekre volt szükség, és jószándékot kellett mutatni a Gazdasági és Monetáris Bizottság megbeszélésében résztvevő valamennyi félnek. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Schmidt úrnak a kompromisszummal kapcsolatos kemény munkájáért, és gratuláljak neki a nagyszerű eredményért. Egyértelmű, hogy ez a kompromisszum nem szolgál teljes mértékben minden résztvevő megelégedésére, de próbálkozást jelent a különféle célok és vélemények összehangolása terén. Továbbá egy lépést jelent előre az Unión belüli jövedéskiadó-mértékek különbségeinek csökkentése felé vezet úton. Felkérem a Tisztelt Ház Képviselőit, hogy támogassák ezt a kompromisszumot, és fogadják el a Schmidt jelentést.

  Dariusz Maciej Grabowski, az UEN Képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió hivatalban lévő elnöke és a biztosok hajlamosak hozzászólásaikat a gazdasági szabadságjogok, a verseny szabadsága és a kis- és középvállalkozások védelmére és támogatására vonatkozó kijelentésekkel kezdeni. A kijelentésektől a részletekig történő átmenet azonban általában olyan jelentéseket foglal magában, mint az, amit a mai napon vitatunk meg.

A jelentés egykulcsos jövedékiadó bevezetését javasolja minden tagállam vonatkozásában, valamint az árak harmonizációját azzal az ürüggyel, hogy mindent egyértelműbbé, egyszerűbbé és tisztábbá tegyen. Ez egy olyan feltételezéssel a háta mögött történik, amit a priori helyesnek tartanak, mégpedig, hogy az Európai Unió tagállamai számára egy egységes adórendszer, egy egységes monetáris rendszer, egy egységes hitelesítési és marketingrendszer, egy egységes szabályozói termeléskorlátozó rendszer, stb. jelenti.

A javaslat azt állítja, hogy az Unión belül nincsenek költségkülönbségek az üzemanyag-ellátásban, függetlenül a szállítmány forrásától számított távolságtól vagy a munkabérköltségektől. Mindezek egyszerűen hamisak. Szeretném felvetni a kérdést, hogy mit is jelent valójában a gazdasági szabadság és a verseny szabadsága az Európai Unióban. Nem kellene inkább gazdasági kényszerről és erőről beszélnünk? Nem arról van szó, hogy az egységes üzemanyagár kiküszöböl minden versenyt, ami ideális megoldás a multinacionális üzemanyagcégek számára a fogyasztók és a kisvállalkozók kárára? Nem arról van szó, hogy az egységes üzemanyagár a magasan fejlett országokat részesíti előnyben a kevésbé fejlettekkel szemben? Végezetül: amennyiben az Unió elfogadja a fent említett jelentést, harmonizálja az üzemanyagárakat a vállalatok és országok bilincseinek levétele szlogen mellett, akkor ez összességében nem fogja tényleg megbéklyózni őket az adózáson keresztül? És ami ennél is rosszabb: ez egyidejűleg nem mezítláb vezeti majd őket a szegénységbe? A jelentés ellen kell szavaznunk.

  Cornelis Visser (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Ez az első alakalom, hogy felszólalok a plenáris ülésen. Remélem, hogy mind most, mind pedig a jövőben Európa holland polgárainak érdekeit tudom itt képviselni.

Sok egyeztetésre került sor Schmidt úr jelen alapos jelentésének megszövegezése előtt. Örülök annak, hogy az előadó és a többi csoport végül kompromisszumot kötött. A Bizottság javaslata megkísérli a jövedékiadó szakaszos emelését és így a tagállamok közti különbségek csökkentését.

Szerepe van a környezetvédelmi indoknak, de úgy vélem, hogy az üzemanyagárak emelése már önmagában jelentős motivációs tényező. Továbbá a Bizottság a verseny eltorzítását használja érvként a szakmai felhasználásra szolgáló dízel minimum jövedékiadó-mértékének emeléséhez. Megdöbbentem azon, hogy az üzemanyag-turizmus érvül szolgál a szakmai felhasználásra szolgáló dízel minimum jövedékiadó-mértékének emeléséhez, mivel ez egy rendkívül erős érv. Az üzemanyag-turizmus marginális jelenség a közlekedési ágazatban, és csekély hatást gyakorol a kölcsönösen versenyképes pozíciókra és a belső piac működésére.

A Bizottság a minimummérték jelentős emelését javasolja, 1 000 literenként 380 euróra. Úgy vélem, hogy egy ilye emelés a már kiemelkedően magas üzemanyagárakkal együtt túl nagy hatást fog gyakorolni a fogyasztók pénztárcájára és az inflációra. Az EP bizottsága végül egy 1 000 literenként 359 euróig történő emelés mellett döntött 2015. január 1-jéig. Hollandia már meghaladja ezt a célkitűzést.

Mégegy dolog. A közlekedési ágazat helyesen kifogásolja azt, hogy az adó emelése túlzottan megemeli az üzemanyagárakat. A Bizottságnak a dízel adójának harmonizálására tett javaslata nem ad meg felső korlátot. Azonban továbbra is lennének különbségek. A Parlament úgy véli, hogy a tagállamoknak be kell fagyasztaniuk a jövedékiadót 1 000 literenként 400 euróra 2015. január 1-jéig.

Végezetül remélem, hogy amikor a pénzügyminiszterek meghozzák döntésüket, elsőbbséget adnak a fogyasztók érdekeinek, ami a vásárlóerőt és az infláció korlátozását illeti.

  Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök úr! Biztos úr! Ez a jelentés az európai gazdaságpolitika egy nagyon kényes kérdésével foglalkozik, név szerint az adózással, mivel a kereskedelmi közlekedésben használt benzin és gázolaj speciális adóit érinti. Ezek az adók fontos adóbevételi forrást jelentenek számos tagállam számára. Azonban a kereskedelmi termékeket szállító flották üzemanyag-ellátásával kapcsolatos járható alternatívák hiánya azt jelenti, hogy az üzemanyagárak stratégiai tényezőt jelentenek számos ország versenyképességében.

A tagállamok speciális jövedéki adók kivetésére vonatkozó szabadsága nem kétséges. Azonban, mivel ezek az adók közvetlenül befolyásolják az eladott termékek árát, a túlzott különbségek közvetlen hatást gyakorolnak a belső piac működésére. Amint azt korábban már említették, ezek határátlépő szállítások és ezen szállítások környezeti hatásokhoz is vezettek.

A Gazdasági és Monetáris Bizottságban elért kompromisszum valóban kompromisszum és e tekintetben dicséret illeti valamennyi árnyék-előadó és elsősorban a főelőadó, Schmidt úr munkáját. Nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt, hogy egyesek szeretnék, ha a minimummérték egyértelműbben tükrözné uralkodó környezetvédelmi aggodalmainkat. Azonban én személy szerint kétségbe vonom, tekintettel a jelenlegi olajárakra, hogy szükség van az ilyen típusú üzenetek adózás eszközével történő megerősítésére. Így tehát az a választás született, hogy az adózás minimum- és maximummértékei közelebb kerülnek egymáshoz, ami, egyesek szerint részben ezen környezetvédelmi aggodalmak feláldozásával, lehetővé teszi a verseny torzulását a csökkentendő adók következtében. Komoly erőfeszítések történtek, és reméljük, hogy ezt a Bizottság és a Tanács is elismeri, és hogy ez további előrelépéseket tesz majd lehetővé az Európai Unión belüli adózás tekintetében.

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr!, Amennyiben Kauppi asszony nem érkezik meg, akkor hozzájárul ahhoz, hogy felhasználjam az ő két percét, mivel egy fontos vacsora-vita házigazdája.

Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Liberális kollégánk, Olle Schmidt jelentése a Ház és az Európai Bizottság új konfrontációjához kapcsolódik, mely a közvetett adók nem igazolható emelését javasolta. Ezt a javaslatot egy olyan biztos készítette el, aki érzésem szerint teljesen elvesztette a kapcsolatot a gazdasági realitással. Kovács úr azt javasolja, hogy jelentősen emeljük az ólmozatlan benzin és a gázolaj minimummértékeit. Tekintettel a rekord méretű inflációra, ami komoly fejfájást okoz az Európai Központi Banknak, és arra a gazdasági hanyatlásra, melynek jelenleg tanúi vagyunk, úgy tűnik számomra, hogy ez különösen rossz időpont a gázolaj és a gázolaj jövedékiadó-mértékének emelésére.

Személy szerint azt kell mondanom, hogy én egyszerűen elutasítottam volna a Bizottság ezen inspiráció nélküli javaslatát, de azzal a többségi helyzettel, ami a Házban van, nem tudtam ezt megtenni. Támogatom az EP fő politikai csoportjai által elért kompromisszumot, mivel úgy érzem, a károk korlátozását jelenti.

A minimummértékeknek a dízel esetében 1 000 literenként 359 euróra történő fokozatos emelése 2015-ig, és a minimummértékek ugyanezen a szinten történő befagyasztása az ólmozatlan benzin esetében, amint az a kompromisszumban szerepel, egyértelműen alatta van azoknak a szinteknek, amiket a Bizottság javasolt. Ami azt illeti, a Bizottság 380 eurót javasolt mind a dízel, mind pedig az ólmozatlan benzin esetében 2014-ig. Az előadó még tovább akart menni jelentésében, és 400 eurós minimumszintekre törekedett. Üdvözlöm az előadó részéről mutatott kompromisszumkészséget, aki jelentésének megvitatása során a Gazdasági és Monetáris Bizottságban lejjebb vitte a kulcsokat.

Véleményem szerint a jelentés valódi veleje a 19. módosításban rejlik. Itt elvárjuk azon tagállamoktól, melyek jelenleg 1 000 literenként 400 euró fölötti túlzott jövedéki adót alkalmaznak a dízel és 1 000 literenként 500 eurót az ólmozatlan benzin esetében, hogy 2015-ig többet ne emeljék az adó mértékét. Így tehát, anélkül, hogy elmennénk addig, hogy bevezessük a javaslat maximummértékeit, mivel a Bizottságnak sosem volt bátorsága arra, hogy ezeket javasolja, ott vagyunk, hogy a lehető legkevésbé fejezzük ki az árak összehangolására vonatkozó igényünket.

Elnök úr! Egyetlen módja van a jövedékiadó-mértékek összehangolásának Európában: a maximum- és a minimummértékek együttes bevezetése. Nincs célja folytatni a minimummértékek emelését és semmiféle törekvést sem tenni azért, hogy megnyirbáljuk azon tagállamok lelkesedését, akik ragaszkodnak a rendkívül magas kulcsok alkalmazásához.

Végezetül ha megengedi Elnök úr, szabálysértést szeretnék elkövetni. Szeretném megkérdezni a biztos úrtól, aki azt állította, hogy támogatjuk javaslatát, vajon egy másik bolygón él-e, mivel valójában nem támogatjuk azt.

  Margaritis Schinas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Most, hogy az euróövezetben az infláció elérte eddigi legmagasabb történelmi pontját, és az olaj ára elérte a hordónkénti 110 dollárt, az Európai Parlament holnap megemeli az üzemanyag közvetett adóját. Ha ez nem vicc, akkor minden bizonnyal az a célja, hogy megnevettesse a pénteki lapok. Azt hiszem, hogy rossz üzenetet küldünk rossz időben. Azt demonstráljuk, hogy nem értjük, miként is működik a társadalom.

Továbbá küldöttségem nem fogja támogatni a kompromisszumot; ellene vagyunk a már magas adóval rendelkező hat tagállam verőlegény-taktikájának, amivel a többieket arra Kovács biztos úron keresztül, hogy a benzin turizmus ürügyén emeljék áraikat. Ezt nem tudom szavazóimnak indokolni. Az ilyen kísérletek lefolytatása helyett inkább forduljunk más, a környezet javát szolgáló politikák felé. El kell kerülnünk az ilyen adóemelő akrobatamutatványokat.

  Atanas Paparizov (PSE). – (BG) Országom nagy erőfeszítéseket tett az utóbbi években annak érdekében, hogy emelje a jövedéki adót, és az ólommentes benzin adókulcsa a 2004-es 254 euróról 350 euróra, míg a dízel 203 euróról 307 euróra emelkedett. Az a hajlandóság vezetett bennünket, hogy gyorsan megemeljük az adók mértákét, így csökkentsük a következő évek inflációs hatását.

A Bizottság új javaslata megkérdőjelezi stratégiánkat. Így a Gazdasági Bizottság jelentésében indítványozott javaslat ésszerűnek tűnik, és az olyan országokat, mint például Bulgária vagy Románia kevésbé büntet.

Remélem, hogy a Bizottság elfogadja ezt a kompromisszumot, még akkor is, ha ez a javaslat komoly erőfeszítést generál a bolgár gazdaságtól ás inflációs tényező lenne anélkül, hogy bármilyen hatást is gyakorolna a környezetre, mivel a benzin és a gázolaj nem rugalmas termékek, és számos egyéb gazdasági tényezőtől is függnek, nem csupán a jövedéki adótól.

  Ivo Belet (PPE-DE). – (NL) Nagyon röviden, biztos úr , úgy tűnik számomra, hogy nagyon hasznos lenne rámutatni arra, hogy óvatosnak kell lennünk ezen kérdés tekintetében. A közvéleményt tájékoztatni kell arról, hogy mi forog kockán, mivel bírálók természetesen készek lesznek ezt egy egyszerű adóemelésként lefesteni, miközben a Parlament nagyon mérsékelt intézkedést javasolt: egy valódi adóemelés katasztrofális lenne egy olyan időben, amikor ilyen magasak az árak.

Ez a javaslat, amire remélhetően holnap elfogadnak, jó kezdetként szolgál arra, hogy pontot tegyünk a verseny eltorzításának végére, ami már sok éve fennáll, elsősorban a határmenti régiókban; és emellett a környezetnek is jó. Biztos úr! Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Második megjegyzésem az, hogy magunkra számítunk, és elsősorban az Európai Bizottságra abban, hogy továbbra is nagyon proaktív szerepet játsszunk a környezetbarát üzemanyagok kifejlesztésében és előmozdításában, más szavakkal olyan politikák megvalósításában, melyek segítenek megszabadulnunk a fosszilis üzemanyagoktól, a benzintől és a dízeltől.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Három kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Először: úgy tűnik, hogy az olaj ára nem fog a hordónkénti 100 dollár alá csökkenni a jövőben, ami az üzemanyag árának folyamatos emelkedését fogja eredményezni. Csak az amerikai dollár gyengeségének köszönhető, hogy Európában elkerültük az üzemanyagárak drasztikus emelését. Azonban nem várhatjuk el az Egyesült Államoktól, hogy azt akarja, örökre gyenge maradjon a valutája. Ezen helyzet fényében úgy tűnik, hogy a jövedéki adó mértékének a következő években az Európai Unióban történő emelésére tett javaslat nem veszi figyelembe a gazdasági realitásokat.

Másodszor: az egy főre eső GDP az új tagállamokban alacsonyabb, mint a régiekben, hasonlóan a személyi jövedelemszinthez. Így tehát csak akkor nyílik az új tagállamoknak lehetőségük az adóterhek harmonizálására, amint elérik a többiekhez hasonló személyi jövedelemszintet.

Végezetül: a szubszidiaritás elve értelmében a tagállamoknak nagyobb szabadságot kellene élvezniük azon üzemanyagok adóterheinek csökkentése tekintetében, melyek nem olajszármazékok. Az ilyen intézkedések felkeltenék az érdeklődést a megújuló üzemanyagok iránt. Ezek a CO2-kibocsátás csökkentésében is segítenének számunkra, valamint abban is, hogy teljesítsük nemzetközi, környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeinket.

  Claude Turmes (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Csak röviden szeretnék felszólalni, rámutatva arra, hogy nem minden luxemburgi Képviselő olcsó benzinnarkós. Úgy gondolom, hogy Belet úr nagyon jól fejezte ki a dolgokat. Kompromisszumot kell találnunk az olyan problémák politikáival, mint az olajlelőhelyek és a klímaváltozás, és áthidaló megoldást kell találnunk az országok és a régiók között is.

Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy kedden a luxemburgi parlament a klímaváltozásról folytatott vitát, valamint megbeszélték a benzinszívó turizmus kérdését is. A luxemburgi parlamenti képviselők elnyomó többsége, beleértve Lulling asszony saját párjának tagjait is, egyetért azzal, hogy ezt a jelenséget legalább helyben meg kell állítani. Így tehát egyszerűen csak azt kívánom mondani, hogy Luxemburg, mint egész teljesen más helyzetben van, mint amit Lulling asszony említett, aki ebben a kérdésben a kisebbséget képviselő, és ez egy nagyon kis kisebbség.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Úgy tűnhet, hogy egy belső piac a javak és szolgáltatások szabad áramlásával egyet jelent a teljes versenyképességgel. Azonban nem egészen ez a helyzet, mivel termelési eszközök költségei, melyekbe beletartozik az üzemanyagköltség is, jelentős mértékben befolyásolja a termelés nyereségességét. Valójában jelenleg az üzemanyagokat terhelő adó különbözik az egymással szomszédos államokban, ami előidézte a szomszédos régiók közti úgynevezett üzemanyag-turizmus létrejöttét. Azonban ez a tevékenység nem terjedt el túl széles körben.

Ésszerűnek tűnik a jövedékiadó-mértékek közelítése, de a folyamatnak lassúnak és több szakaszra osztottnak kellene lennie. A dízel üzemanyag és az ólmozatlan benzin minimum jövedékiadó-mértékeinek harmonizációjának ugyancsak lépcsőzetesen kellene bekövetkeznie. Annak az alapelvnek kellene irányítania bennünket, miszerint azért kell küzdeni, hogy biztosítsuk, az üzemanyagot terhelő adók és jövedéki adók a lehető legalacsonyabb szinten maradnak, hogy elkerüljük az infláció és a termelési költségek emelkedését, valamint növeljük a háztartási kiadásokat. Ez elsősorban az új tagállamokkal kapcsolatban releváns, ahol a fizetések jelentősen alacsonyabbak.

  László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a vita során kifejtett véleményeket és megjegyzéseket.

Nagyon fontos, hogy pozitív véleményt kapjunk a Parlamenttől a Bizottság azon javaslatára, mely speciális adóintézkedéseket kíván bevezetni a kereskedelmi dízelre. Azonban figyelembe vettük, hogy jelentésük nem olyan nagyra törő, mint a Bizottság javaslata, főleg azáltal, hogy nem szentesíti a dízelre és az ólmozatlan benzinre vonatkozó mindenre kiterjedő minimális adószintek revalorizációját.

Nem veszítettem el gazdasági tisztánlátásomat. Éppen ellenkezőleg; a gazdasági okfejtés beszél a milliónyi extra kilométerek ellen és a tonnányi extra CO2 és egyéb üvegházgázok ellen, melyek az üzemanyag-turizmus eredményei. Figyelembe kell vennem – és mindannyian figyelembe vettük – azt az egyre növekvő veszedelmet, amit a klímaváltozás és a globális felmelegedés jelent az emberiség számára. Ez a veszély sokkal riasztóbb, mint az infláció. Ami a jövedéki adó javasolt növelését illeti, az nem fog inflációt generálni. Csak lépést tart a várható éves 2,2%-os inflációval 2017-ig.

Bár elméletileg a Bizottság el tudja fogadni az 1. módosítást részben, valamint a 7. és 27. módosításokat, a többi módosítást formálisan el kell utasítanunk. A Bizottság ezt a javaslatot formálisan nem fogja módosítani. Azonban igyekezni fogunk, hogy a Parlament által tett módosító javaslatokat a tanácsi megfontolás során amennyire lehet, figyelembe vegyük. A Parlament pozitív véleménye fontos jele lesz annak, hogy egyre nagyobb figyelem övezi a közlekedés környezetre gyakorolt növekvő káros hatását, amit az üzemanyag megadóztatásán keresztül kell kezelnünk.

  Olle Schmidt, előadó. − (SV) Elnök úr! Köszönöm kedves szavait. Úgy vélem, hogy a Bizottságot és a bizottsági titkárságot is köszönet illeti.

Először azt gondoltam, hogy a biztos láthatólag nem fogadja el a bizottság véleményeit. Ezt formális szempontból meg tudom érteni. Most, amikor újra hallottam a Bizottságot, úgy gondolom, megértettem azt a nézetet, hogy a politika az politika. Elismerem, hogy lehettünk volna nagyratörőbbek. A biztos a „nem olyan nagyratörő” kifejezést használja. Igen, de hallgassa meg ezt a vitát elölről-hátra. Minden véleménynek hangot adtak, és aztán Lulling asszony ült középen. Biztos úr! A politikai realitás alapján, amint azt biztosan Ön is tudja, meg kellett szövegeznünk egy jelentést és egy javaslatot, melyek az Ön asztalára fognak kerülni. Most, reméljük holnap, meg fog érkezni a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentése, ami nem egészen az Önök útját fogja követni, és amit nem fogadhatnak el minden szempontból, de egy jelentés lesz.

Végezetül azt szeretném mondani a biztos úrnak, hogy ennek ellenére hiszem, hogy előrelépéseket tettünk – amennyiben holnap pozitív eredményt kapunk – a konfrontáció lezárásával, ami ezek kérdések tekintetében a bizottság, a Parlament és a Bizottság, valamint a Tanács között létezett. Amint azt Ön is mondta, a belső piac érdekében lépnünk kell az üzemanyag-turizmus ügyében. Ez meglehetősen helyénvaló, de a környezet szempontjából drasztikus és erőteljes intézkedésekre kell felkészülnünk. Összhangnak kell lennie az ilyen intézkedések között szerte az Uniónkban, és hiszem, hogy sikerre vihetjük, amennyiben megtaláljuk a helyes egyensúlyt.

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr! Egy személyes ügyben szeretnék szót kérni. Turmes úr narkósnak nevezett. Ezt rám vonatkozó sértésnek érzem, és felszólítom, hogy vonja vissza megjegyzését.

Ami a szóban forgó ügyet illeti, határozottan állíthatom, hogy pártom és kormányom teljes mértékben támogatja az előadónk által javasolt kompromisszumot, melyhez jelentős mértékben hozzájárultam. Továbbá úgy tűnik, hogy Turmes úr elfelejti, hogy a gázolaj jelenleg Belgiumban olcsóbb, mint Luxemburgban, és hogy mostanában ha vannak üzemanyag-turisták, akkor azok lehet, hogy nem Luxemburgba, hanem Belgiumba mennek.

  Elnök. − Helyes. Feljegyezzük, amit Lulling asszony mondott, és biztos vagyok abban, hogy tisztázódni fognak a Házban tett állítások.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. március 13-án, csütörtökön kerül sor.