Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. március 13., Csütörtök - Strasbourg

9.3. Perwez Kambakhsh afgán újságíró ügye - Seyed Mehdi Kazemi iráni állampolgár ügye

  Elnök. − A következő megvitatandó napirendi pont a Perwiz Kambakhsh újságíró ügyére vonatkozó hat állásfoglalásra irányuló indítvány és a Seyed Mehdi Kazemi iráni állampolgár ügyére vonatkozó négy állásfoglalásra irányuló indítvány⁽¹⁾.

  Nickolay Mladenov, szerző. − Tisztelt elnök úr! Össze fogom kapcsolni ezt a vitát az Oroszországgal kapcsolatos iménti vitával, mert erős meggyőződésem, hogy ha komolyan hiszünk az alapértékekben, nem védelmezhetjük azokat a gyenge országokban és kivételezhetünk eközben az erős országokkal.

Büszke vagyok, hogy ez a Parlament megvitatta az Oroszországgal kapcsolatos állásfoglalást, és erre valamennyiünknek büszkének kell lennünk. Félnünk kell attól a naptól, amikor az Európai Parlament nem vitatja meg többé az ilyen állásfoglalásokat és nem áll ki többé azok mellett az értékek mellett, amelyekben hiszünk.

Mert ma a demokrácia nem arról szól, hogy mindenkinek joga van egyenlőnek lenni, hanem arról, hogy egyenlő joga van különbözőnek lenni. Ez az az üzenet, amelyet tovább kell adnunk oroszországi partnereinknek, és tovább kell adnunk afganisztáni partnereinknek is.

Karzai elnök és az afgán kormány elkötelezte magát a demokratikus, modern állam felépítése mellett. Egy demokratikus és modern államban a halálbüntetés elfogadhatatlan. Ez nem lehet vita tárgya. A halálbüntetés egyetlen formája sem fogadható el egy demokratikus és modern államban. Ez európai értékrendünk lényege.

Az afgán újságíró, Kambakhsh úr ügye annál is zavarbaejtőbb, mert azért ítélték halálra, mert gyakorolta az információhoz való szabad hozzáférésre vonatkozó jogát.

Nagyon határozottan arra kell ösztönöznünk az afgán hatóságokat, a kormányt és az elnököt, hogy járjanak közbe az érdekében, vessék be minden befolyásukat élete megmentése érdekében, valamint hogy gondoskodjanak arról, hogy bocsánatot kérjenek tőle az eljárás végén, amelyen most végig kell mennie, vagyis a fellebbezési eljárás végén.

Továbbra is segítenünk kell azonban a hatóságoknak a demokratikus és modern állam működéséhez szükséges intézmények kiépítésében, támogatnunk kell a polgári társadalmat, és – ami a legfontosabb – továbbra is fenn kell tartanunk az Afganisztán biztonsága melletti elkötelezettségünket.

Végül pedig soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az oktatás az az alapérték, amelyet meg kell értetnünk az Afganisztánhoz hasonló országokkal. A lányoknak csak az utóbbi néhány évben adódott lehetőségük arra, hogy iskolába járhassanak. Rengeteg munka vár még ránk ott. Nem szabad megijednünk ettől a feladattól, és nagyon határozottan meg kell értetnünk úgy a Bizottsággal, mint a Tanáccsal és a tagállamokkal, hogy be kell fektetnünk az afganisztáni oktatásba.

  Marcin Libicki, szerző. − (PL) Tisztelt elnök úr! Perwiz Kambakhsh afgán újságírót halálra ítélték. Amint az megszokott, a tekintélyelvű kormányok megtámadják azokat, akik nyíltan beszélnek az emberi jogokról, például az újságírókat és a vallási aktivistákat.

Egyetértek a korábbi felszólalókkal, hogy nem lehetünk ilyen elnézőek az olyan erős országokkal, mint Oroszország és Kína. Amint azt Mladenov úr nagyon helyesen mondta, mindenkivel szemben ugyanazokat a normákat kell alkalmazni. Azt is kiemelném, hogy kétszeresen nincs igazuk azoknak, akik azt javasolják, hogy legyünk még elnézőbbek Kínával és Oroszországgal szemben, mert ezek hatalmas országok. Először is azért, mert a normáknak ugyanazoknak kell lenniük. Másodszor, mert az teljesen más ügy, hogy a kormányoknak meg kell tenniük bizonyos kompromisszumokat. Európa történelme során a parlamentek mindig a nemzet lelkiismeretének szerepét töltötték be. És a parlamentek nem tehetnek olyan kompromisszumokat, mint amilyeneket a kormányok részéről időnként el kell fogadnunk.

Felszólítom ezért a Parlamentet, hogy ne alkalmazzon eltérő normákat a hatalmas, illetve a gyenge országokra.

  Thijs Berman, szerző. − (NL) A halálbüntetés barbár módszer, a szólásszabadságot pedig kőbe vésték Afganisztán alkotmányában. Perwiz Kambakhsh újságírót a fővárostól, Kabultól messze mégis halálra ítélték istenkáromlás miatt, egy az iszlám alatt élő nők jogairól szóló cikk alapján, amelyet pedig nem is ő írt. A bátyja kritikus hangnemben ír a helyi vezetőkről, és ez nyilvánvalóan nem tett jót Perwiz ügyének.

Ez a halálbüntetés sokként ért mindenkit, még a nagy muzulmán lakossággal rendelkező országokban is. A pakisztáni, iráni, katari újságírók, és mindenki tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a szólásszabadság megóvása bárhol a világon. A jelentős mértékű ellenzőtábor ellenére, az ultrakonzervatív klubok ellenére, amelyek nem szállnak síkra a szabadságjogokért, a nők jogaiért vagy a nyílt vitáért. Még akkor sem, ha ezeknek a konzervatívoknak is szükségük van a szólásszabadságra.

Mit kell Európának tennie?

1. Több támogatást felajánlani az afganisztáni igazságszolgáltatás reformjához, mint amennyit 2007-ben megígértünk.

2. Erélyesen kérni Karzai elnököt, hogy tegyen lépéseket és támogatni őt ebben.

3. Az Európai Uniónak az emberi jogok és az afgán alkotmány tiszteletben tartását az Európai Bizottság politikájának középpontjába kell állítania.

Nincs értelme jobban erőltetni ezt a kérdést, mint amennyire az ultrakonzervatívok hajlandóak azt elviselni. Az azzal járna, hogy a kezükre játszunk. Perwiz Kambakhsht azonban haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

  Marios Matsakis, szerző. − Tisztelt elnök úr! Néhányan úgy vélik, hogy Afganisztán olyan ország, amely az elmúlt években a folyamatos felfordulás és kaotikus feszültség állapotában volt. Szegénység, írástudatlanság, törzsek közötti erőszakos rivalizálás, drogbárók, hadurak, orosz megszállás, Talibán terrorizmus, amelyet az USA és az Egyesült Királyság félelmetes méretű katonai intervenciója követett, és mindezeken felül a szigorú iszlám sharia törvénykezés. Ha valaha is megvalósul a pokol a földön, Afganisztán nagyon erős jelöltnek fog számítani. Az szélsőséges megpróbáltatások ellenére mégis megfigyelhetők az ellenállás szerény kísérletei, és van remény a szólásszabadságra és a demokráciára.

Ilyen a fiatal újságíró, Perwez Kambakhsh esete is, aki meg merte tenni, hogy közzé tegyen egy az internetről letöltött újságcikket a nők jogairól az iszlámban. Ezt a bátor tettet istenkáromlásnak minősítették a kőkorszakból származó sharia törvénykezés alapján, és az újságírót az agyatlan, fanatikusan elvakult úgynevezett bírák halálra ítélték egy úgynevezett regionális bíróságon Észak-Afganisztánban. Amint azt mind tudjuk, a nőket a fanatikus iszlám fogalmai szerint nem tekintik többnek, mint egyfajta bútordarabnak, és az ennek megvitatására tett minden kísérlet olyan extrém fogadtatásban részesül, mint az ennek az állásfoglalásnak az alapjául szolgáló eset.

De a dolgoknak jó irányba kell változniuk, és nekünk itt a nyugaton az a kötelességünk, hogy ez a változás inkább hamarabb, mint később következzen be. Mivel a nyugatnak, ideértve az EU-t is, jelentős a katonai jelenléte Afganisztánban és mivel a nyugat, ideértve az EU-t, pénzügyi segélyek formájában eurómilliárdokat költ erre az országra, azt hiszem teljesen igazunk van, ha nem csak azt követeljük, hogy a kérdéses fiatalembert bocsássák feltétel nélkül szabadon, hanem azt is, hogy ne forduljanak elő hasonló esetek az idejétmúlt iszlám sharia törvénykezéssel összefüggésben – soha! Egyébként komolyan fontolóra kell vennünk, hogy kivonjuk a csapatainkat és a pénzünket Afganisztánból, és engedjük, hogy az ország tovább haladjon a pokolba vezető úton, amire fanatikus vallásos végzete ítéli.

  Jean Lambert, szerző. − Tisztelt elnök úr! A képviselőcsoportom határozottan támogatja a Kambakhsh úrral kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványt, bár nem biztos, hogy mindenben egyetértek az előző felszólalóval.

Rá terelném azonban terelni a figyelmet egy másik fiatalemberre, az iráni Mehdi Kazemire, akinek az élete jelenleg szintén veszélyben van, és akinek ügyében a brit kormány tudna változást elérni. Többen abban reménykedünk, hogy Jacqui Smith belügyminiszter az új bizonyítékok alapján be fog avatkozni.

Ez a Parlament számos olyan állásfoglalásra irányuló indítványt elfogadott már, amelyek elítélik Irán emberi jogi gyakorlatát. Az a véleményünk, hogy Irán veszélyes ország a homoszexuálisok számára. Már láttunk daruról lógó testeket, így hát tudjuk, hogy az ország veszélyes, és sokan közülünk úgy vélik, hogy erre a konkrét fiatalemberre nézve pedig különösen az.

Ott vannak azok, akik azt mondták, hogy biztonságban vissza lehet őt küldeni, ha diszkréten viselkedik. Azt mondanám, hogy ami „diszkrét” viselkedésnek minősül Iránban, az nagyon különbözik attól, amit ez a saját tagállamainkban jelent. De a probléma az, hogy egyes országokban – akár Iránban, akár Jamaikában vagy máshol – sokak szerint bűncselekménynek minősül melegnek lenni és a melegek ezért veszélyben vannak.

A képviselőcsoportom nagyon kritikusan viszonyult az ezzel az üggyel kapcsolatba hozható dublini rendelethez, mert tudjuk, hogy nagyon nagy eltérések vannak annak módjában, ahogyan a különböző tagállamok a menedékjog iránti kérelmeket kezelik, és még az eljáráshoz való hozzáférés is nagyon bonyolult lehet. Olyan légkört tapasztalunk, ahol a számokat fontosabbnak tekintik az életeknél.

A védelmi eljárás lényege: valaki életének megvédése, ha azt veszély fenyegeti. Nem a precíz eljárások szépségéről szól, hanem a gyakorolt hatásról.

Működő menekültügyi politikát akarunk, amely képes kijavítani a hibákat és figyelembe venni az új információkat, és amely ugyanazt a magas szintű normát alkalmazza valamennyi tagállamban. Reméljük, hogy ennek az esetnek a kapcsán a brit kormány be fogja mutatni, hogy ez lehetséges.

  Eva-Britt Svensson, előadó. − (SV) Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy először két rövid megjegyzést tegyek. Először is soha de soha nem maradhatunk csendben, ha a halálbüntetést alkalmazzák, függetlenül attól, hogy a világon hol történik az eset. Másodszor, nagyon sajnálatos, hogy valahányszor találkozunk itt Strasbourgban, több, az emberi jogok ellen elkövetett bűntett van mindig az asztalon. Néha az az érzésem, hogy ennek sosem lesz vége.

Ezzel az állásfoglalással összefüggésben megjegyezzük, hogy az afgán alkotmány 34. cikke nagyon világosan kinyilatkoztatja a szólásszabadságot, kikötve, hogy a szólásszabadságot nem szabad korlátozni, és hogy minden afgánnak meg kell adni a jogot, hogy szóban, képben, írott szóban vagy bármely más eszközön keresztül kifejezhesse a nézeteit. Ennek ellenére Perwiz Kambakhsht, a 23 éves újságírót halálra ítélték egy törvénytelen tárgyalás keretében, és folyamatosan megtagadják tőle a törvényes jogait. A tárgyalásról kirekesztették az újságírókat és az emberi jogi szervezeteket. Az úgynevezett bűn az volt, hogy az iszlám alatt élő nők helyzetével foglalkozó újságcikket terjesztett.

A háttér tehát jól ismert. Követeljük, hogy Perwiz Kambakhsht haladéktalanul bocsássák szabadon. Semmiféle bűncselekményt nem követett el, teljes mértékben a törvénynek és az alkotmánynak megfelelően járt el. Az EU-nak és az egész világnak támogatnia kell a követelést: engedjék szabadon Perwiz Kambakhsht!

  Marco Cappato, szerző. − (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Mehdi Kazemi esetével kapcsolatban meg kell beszélnünk valamit, ami igazából nem lehet egy másodpercnyi vita tárgya sem.

Ha bárkit megkérdezünk, hogy lehetségesnek tartják-e, hogy egy európai ország kiszolgáltat valakit az ítéletvégrehajtónak és egy Iránhoz hasonló diktatúrának, a válasz kétségkívül az lenne, hogy ez elképzelhetetlen. Az elképzelhetetlen azonban nagyon is megtörténhet és hamarosan meg is fog történni, a kapott ígéretek ellenére. Ez azt jelenti, hogy valami nagyon súlyos dolog történik, hogy Európát egyfajta őrület szállta meg.

Egyesek szerint a különféle jogi csűrés-csavarás fogja Mehdi Kazemi kiutasítását és halálát eredményezni. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Az Európai Uniónak az emberi jogok és élet tiszteletben tartására vonatkozó alapelveit még nem törölték el. Ha Mehdi Kazemit kivégzik, senki nem fogja tudni átterelni a felelősséget a bürokratikus eljárásokra, hacsak át nem adja magát a nézetnek, hogy Európa csak erről szól: a bürokratikus eljárásokról, a nemzetállamokról, amelyek annyira hatalmasak, hogy egyetlen életet sem képesek megmenteni.

Köszönöm a 140 európai parlamenti képviselőnek, hogy támogatták ezt az ügyet és remélem, hogy a Parlament egyhangúlag meg fogja szavazni az előterjesztett állásfoglalást.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! 2008. január 22-én az észak-afganisztáni Balkh tartomány elsőfokú bírósága halálra ítélte Perwiz Kambakhsh 23 éves újságírás szakos egyetemi hallgatót, aki a helyi lapban közölt cikkeket, amiért letöltött egy a nők jogairól szóló cikket az internetről és elektronikus úton terjesztette azt. A tárgyalás a védekezési jog biztosítása nélkül zajlott le. A vádlottat megverték és a vallomást brutális kényszerrel húzták ki belőle.

Követeljük, hogy az afgán hatóságok bocsássák szabadon Perwiz Kambakhsht és hogy az afgán kormány állítsa helyre az emberi jogok tiszteletben tartását, különösen, ami az élethez való jogot illeti. Remélem, hogy Afganisztán hamarosan moratóriumot vezet be a halálbüntetés végrehajtására.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Néhány hónapja az iráni elnök, Mahmud Ahmadinedzsad, ünnepélyesen kijelentette az Egyesült Nemzetek előtt, hogy Iránban nem létezik a homoszexualitás-probléma, mert ott egyszerűen nem élnek homoszexuálisok. Amit elmulasztott elmondani az az, hogy ott minden homoszexuálist kivégeznek.

Mehdi Kazemi esete ismét rávilágít az Európai Unió menekültügyi rendszerében tátongó hatalmas hézagokra: az a tény, hogy valakinek menedékjogot kell kérnie, mert homoszexualitása miatt üldözik és halállal fenyegetik, nagy aggodalomra ad okot és megmutatja, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LGBT) személyek jogainak támogatását előre kell sorolni a nemzetközi napirendben.

Még súlyosabb az a tény, hogy az Európai Unió, a szabadságjogok bajnoka, nem tekinti a szexuális beállítódás alapján történő üldözést kellőképpen fontos tényezőnek ahhoz, hogy automatikusan menedékjogot biztosítson az olyan esetekben, mint amilyen Mehdi Kazemié. Sajnos ez nem az első ilyen eset, és kétségkívül nem is az utolsó. Tény, hogy még mindig számos olyan ország van, ahol az LGBT-népesség továbbra is a legkülönfélébb üldöztetésnek van kitéve, sőt, a halálbüntetéssel is szembesülnek, mint például Iránban.

Ezért remélem, hogy a Parlament és valamennyi képviselőcsoport tisztában van a körülményekkel és csatlakozik az általunk ma előterjesztett állásfoglalásban megfogalmazott jogos petíciókhoz, különösen az elismerésről szóló irányelv teljes körű alkalmazása tekintetében, amely a menedékjog biztosítása során meghatározó tényezőként ismeri el a nemi irányultság alapján elszenvedett üldöztetést. Hasonlóképpen előírja a tagállamoknak, hogy egyedi alapon vizsgálják ki az egyes eseteket, figyelembe véve a származási országban uralkodó körülményeket, ideértve az ország jogszabályait és alkalmazásuk módját.

A tagállamoknak közös megoldást kell találniuk, amely biztosítja, hogy Mehdi Kazemi megkapja a menekültstátuszt és azt a védelmet, amelyre az Európai Unión belül van szüksége, és ne küldjék vissza Iránba, ahol a partneréhez hasonlóan valószínűleg őt is kivégzik.

Ennek érdekében csak annyit kell tenni, hogy betartjuk az emberi jogokról szóló európai egyezmény 3. cikkét, amelynek alapján tilos személyek kiutasítása és kiadása olyan országokba, ahol üldöztetés, kínzás vagy halálbüntetés komoly veszélyének vannak kitéve.

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Természetesen támogatom az állásfoglalást, mert a jelenlegi afganisztáni helyzet elfogadhatatlan és elkeserítő. A Talibán uralma sok évvel hátravetette az országot.

Legyünk azonban őszinték. Kinek köszönhető a Talibán megerősödése? Nem az amerikaiak voltak azok, akik a fegyvereikkel és gazdasági erőforrásaikkal megerősítették a Talibánt, hogy harcoljanak a szovjetek ellen? Nem tény-e az is, hogy mára az ópiumtermelés ötszörösére növekedett az országban? Miért van mindez? Mindenki vonja le a saját következtetéseit.

  Sophia in 't Veld (ALDE). – (NL) Engem meglehetősen felháborít Mehdi Kazemi esete és az a tény, hogy nem jelentjük ki minden további nélkül, hogy menedékjogot kell kapnia. Sürgetem, hogy a holland és a brit kormány képviselői – a Parlament azon képviselőivel együtt, akik az állásfoglalás ellen készülnek szavazni – álljanak meg egy percre és gondolják végig: mi is pontosan a jogállamiság célja? A cél a szabályok és eljárások pontos, betű szerinti betartatása, vagy az igazságszolgáltatás? Gondolják ezt végig, mielőtt leadják a szavazatukat.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A képviselőcsoportom nagyon határozottan támogatja Kazemi úr védelemben részesítését, és természetesen ellenzi Iránba történő kiutasítását. De ellenezzük ezt az állásfoglalást, mert szándékával ellentétben nem egy sürgős esetre vonatkozik, hanem általánosságban foglalkozik az Európai Unió menekültügyi jogszabályaival és két uniós tagállam – Hollandia és az Egyesült Királyság – egymás közötti kapcsolatával e bonyolult kérdés tekintetében.

A sürgős állásfoglalások nem ezt a célt szolgálják. Itt belpolitikai kérdések felvetésére szolgáló eszközként használják őket. Azt akarjuk, hogy Kazemi úr védelmet kapjon és támogatunk minden ezt célul kitűző kezdeményezést, de nem támogatjuk ezt az állásfoglalást, amelynek címében benne van ugyan Kazemi úr neve, de amelynek tartalma valami egészen másról szól.

  John Bowis (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Mindkét állásfoglalást támogatom. De az én országom az, amely azt javasolja, hogy küldjünk egy tinédzsert a halálba Iránban. A halálba, amelyet a barátjának már el kellett szenvednie. Nem valamilyen bűntettért, hanem a szexualitása miatt. Az én országom az, amely a múltban büszkén dicsekedett azzal, hogy nálunk létezik az az abszolút norma, hogy soha nem küldünk embereket haza, hogy súlyosabb büntetésben részesüljenek, mint amilyet akkor kapnának, ha Nagy-Britanniában büntetnénk meg őket.

Itt ebben az esetben nincs szó semmiféle bűncselekményről, de van egy olyan büntetés, amelyet Nagy-Britanniában már évekkel ezelőtt eltöröltünk. Az én országom az, amelynek – ha nem enged ebben az esetben – szégyenkeznie kell majd. Remélem, hogy a Parlamentnek nem kell majd szégyenkeznie. Remélem, támogatni fogják ezt az állásfoglalást.

Az Isten szerelmére, egy 19 éves fiatalról van szó!

(Hangos taps)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió egyik alapértéke az intézkedések összehangolása és az álláspontok kialakítása az emberi jogok védelmében. Ez annak az afgán újságírónak az esetére is vonatkozik, akit az egyik észak-afganisztáni tartományban működő bíróság ítélt által halálra a nők iszlám szerinti jogairól szóló cikk terjesztése miatt. A tárgyalás alatt megtagadták tőle a védőügyvédhez való jogot és a fizikai erőszak különféle formáinak vetették alá. De az afgán alkotmánynak van egy cikke, amely a szólásszabadsághoz való joggal foglalkozik.

Amint azt látjuk, a jog és a valóság nem vág egybe. Számos kormány garantálja az emberi jogok nyilatkozatának tiszteletben tartását, de szemet hunynak afelett, ahogyan azt a saját országukban alkalmazzák. Ennek még eltökéltebbé kell tennie minket arra, hogy megvédelmezzük az emberi jogokat, a szabadságot és a demokráciát.

  Mario Mauro (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy – a képviselőcsoportom részben megalapozott aggályai ellenére, hogy az állásfoglalás egyes részeit szélesebb körben is fel lehet használni – nem lehet eltekinteni a ténytől, hogy a tájékoztatás, amelyet az iráni forrásoktól és hatóságoktól kapunk, egyértelmű. Mehdi Kazemi sorsa – ha visszatér Iránba – a halál, és ez az oka annak, hogy eltérek a normától és a képviselőcsoportomtól eltérően szavazok.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönjük Önöknek a lehetőséget, hogy szólhatunk az afganisztáni Perwiz Kambakhsh és az iráni Mehdi Kazemi esetéről.

Kambakhsh úr tekintetében nyilvánvalóan osztjuk az Önök aggályait és az afganisztáni küldöttségünkön keresztül a helyszínen kísérjük szoros figyelemmel az ügyet, együttműködve a misszió vezetőjével és az EU különleges képviselőjével. Több alkalommal szóba hoztuk az esetet az afgán hatóságok előtt, legutóbb például a külügyminiszter, Spanta úr előtt a Ljubljanában február 21-én tartott hármas értekezleten.

Tudom, hogy az Európai Parlament afganisztáni küldöttsége szintén felhozta az ügyet közvetlenül az afgán parlament előtt, és az afgán parlamenti képviselők biztosították Önöket arról, hogy kielégítő megoldást találnak az ügyre.

Véleményem szerint továbbra is az eddig követett megközelítést kell folytatnunk, vagyis legalábbis egyelőre a diszkrét diplomáciai tevékenységre szorítkozni. A jelenlegi afganisztáni politikai légkörben nehezebb lesz Kambakhsh úr biztonságos szabadon bocsátását elérni, ha úgy tűnik, hogy az afgán hatóságok engednek a nemzetközi nyomásnak.

Biztosítani szeretném azonban Önöket, hogy a továbbiakban is szoros figyelemmel kísérjük ezt az ügyet és készen állunk további lépések megtételére, ha a fellebbezést követően megerősítik a halálbüntetésről szóló ítéletet. A csaknem 30 éve tartó fegyveres konfliktus lerombolta Afganisztán igazságügyi rendszerét. Ezért az Afganisztánnak nyújtott segélyprogram egyik prioritásává tettük az ország igazságszolgáltatási intézményeinek reformját. Már jelenleg is dolgoznak ott szakértőink a legfelsőbb bíróságon, az államügyészi hivatalban és az igazságügyi minisztériumban azzal a célkitűzéssel, hogy megemeljék ezeknek az intézményeknek a szakmai színvonalát, központi és tartományi szinten egyaránt. Az Európai Bizottság programja is segítséget fog nyújtani a hatóságoknak egy új jogsegélyrendszer kialakításában – ez olyasmi, amire nagyon nagy szükség van Afganisztánban, amint azt ez az ügy is megmutatta. Jelenleg nem létezik szilárdan megalapozott, független ügyvédi kamara és nem elérhető az államilag biztosított jogsegély. Nagyon remélem, hogy a Bizottság igazságügyi reformprogramja, amelyet az Európai Uniónak a közös európai biztonság- és védelempolitika keretében felállított afganisztáni rendfenntartó missziójával (EUPOL) szoros együttműködésben hajtunk végre, közép és hosszú távon segít majd javítani az emberi jogi helyzetet.

Nyilvánvaló, hogy a Bizottság Mehdi Kazemi esetében és más hasonló esetekben is osztja az Önök mélységes aggodalmát. A holland és a brit hatóságok jelenleg nagyon körültekintően megvizsgálják Kazemi úr esetét. Ami a menekültek védelmét illeti, kiemelnénk, hogy a nemzetközi jog – nevezetesen a genfi egyezmény a menekültek státuszával kapcsolatban – megállapítja, hogy egyetlen szerződő állam sem utasíthat ki vagy küldhet vissza egy menekültet semmilyen módon olyan területek határára, ahol az élete vagy szabadsága veszélybe kerülhet faji, vallási vagy állampolgársági alapon, vagy társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai nézetei alapján.

Az iráni büntetőtörvénykönyv alapján a lavat-ként megnevezett tevékenység halállal büntetendő. A lavat kifejezés azonban nem tesz különbséget az önkéntes beleegyezésen alapuló és az erőszakkal kikényszerített szexuális kapcsolat között. Az utóbbi esetben – ha más törvénysértésekkel összefüggésben elkövetett lavat-ért szabnak ki büntetést – úgy tűnhet, hogy a kifejezés normál körülmények között nemi erőszakot jelent. Magától értetődik, hogy a Bizottság minden körülmények között kategorikusan elutasítja a halálbüntetést, főleg akkor, ha nem is követtek el bűncselekményt. A homoszexuálisok iráni helyzete aggodalomra ad okot. A magánélethez való jog megsértése és a nemi irányultság alapján történő megkülönböztetés teljes mértékben szemben áll Irán kötelezettségeivel, amelyeket az általa ratifikált polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányban vállalt.

Az Európai Unió általános módon, valamint az egyes területeken tett intézkedéseken keresztül közvetíti Iránnak ezeket az emberi jogokról szóló üzeneteket. Sajnos Irán még nem fogadta el az ajánlatunkat, hogy kezdjük újra a kétoldalú párbeszédet az emberi jogokról. Mindenesetre az iráni képviselőkkel folytatott párbeszédünk során kihangsúlyozzuk, hogy szeretnénk előrehaladást látni az Európai Unió számára lényeges ügyekben a politika, a nukleáris politika, a kereskedelem és az emberi jogok területén. Az emberi jogok helyzetének általános javulása nélkül az Iránnal fenntartott kapcsolataink nem képesek kielégítően fejlődni.

Személyes megjegyzésként szeretnék köszönetet mondani és gratulálni Bowis úrnak a hozzájárulásáért. Teljes mértékben osztom kifejtett véleményét.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.