Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 9., Szerda - Brüsszel

18. Libanon (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság libanoni helyzetről szóló nyilatkozatai.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke − (SL) Hölgyeim és uraim! A libanoni helyzettel kapcsolatban az Európai Unió és a tagállamok diplomáciai tevékenysége továbbra is a béke, a stabilitás, a gazdasági fejlődés és az emberi jogok tiszteletének elősegítésére összpontosít Libanonban.

Erőfeszítéseket teszünk, hogy megőrizzük és megerősítsük Libanon szuverenitását, politikai függetlenségét, területi sérthetetlenség, egységességét és stabilitását. Az Európai Unió támogatja a libanoni demokratikus intézményeket és a miniszterelnök, Fouad Siniora törvényes kormányát.

A libanoni intézmények tartós bénultsága miatt azonban aggódunk. Ez már 2006 novembere óta tart, és amikor 2007 novemberében az elnöki pozíció megüresedett, a bénultság még kritikusabbá vált.

Az Európai Unió − eltekintve attól, hogy Libanon legnagyobb pénzügyi adományozója − intenzív diplomáciai tevékenységeken keresztül erőfeszítéseket is tett, hogy megoldást találjon az ország politikai bénultságának problémájára.

E kereten belül támogatjuk az Egyesült Nemzetek Szervezete, Szaúd-Arábia és az Arab Liga erőfeszítéseit. Így az Európai Unió támogatja a háromrészes tervet, melyet az Arab Liga külügyminiszterei egyhangúlag elfogadtak. Közismert, hogy ez a terv előrevetíti az azonnali elnökválasztást, a nemzeti egység kormányának megalakítását és egy új választási törvény elfogadását.

E terv támogatásának kifejezése ellenére a libanoni politikai pártok értelmezései eltérőek annak végrehajtásában. A javaslat megvalósításának két fő akadálya van. Az első egy belső akadály, mivel a pártok nem tudnak megegyezésre jutni a képviseletüket illetően a kormányban, a miniszteri posztok megosztását és az új választási törvényt illetően. A második akadály Szíriával kapcsolatos, amely megtagadta Libanonra gyakorolt befolyásának feladását.

Mindezek ellenére jelenleg is az Arab Liga terve az egyetlen olyan kezdeményezés, mely hozzájárulhat az országban tapasztalható politikai zsákutcából kivezető út megtalálásához. Arra számítunk, hogy Moussa úr, az Arab Liga főtitkára folytatni fogja erőfeszítéseit, hogy megoldja a jelenlegi helyzetet. Az Európai Unió e tekintetben minden segítséget biztosít számára.

Az Arab Liga legutóbbi, március végén, Damaszkuszban tartott csúcstalálkozója sajnálatos módon nem hozta meg a várt eredményeket a helyzet megoldásával kapcsolatban. Mivel Szíria beavatkozott az elnökválasztási eljárásba, Libanon tiltakozását kifejezve nem küldte el képviselőjét a csúcstalálkozóra.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném az Európai Unió kötelezettségvállalását az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának számos határozatában foglalt nézőpontokat illetően.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete törekvéseinek támogatását mutatja az is, hogy az Európai Unió részt vesz az ENSZ libanoni missziójában. A tagállamok adják a katonai erő legnagyobb részét Libanonban. A számos támadás ellenére, mely során a spanyol kontingens hat tagja meghalt és három ír katona sérült meg, a misszió sikeres volt, és 2007 augusztusában még egy évvel meghosszabbították.

Az Európai Unió tagállamai szintén támogatják egy különleges, Libanon számára kialakított Egyesült Nemzetek Bíróságának létrehozását Hollandiában.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy 2007-ben hatályba lépett az EU-Libanon cselekvési terv. E jogi okmány az euro-mediterrán bizottság barcelonai folyamatának keretein belül már meglévő együttműködés kibővítése, és a tevékenységek ezen kereteken belül már megkezdődtek.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is szeretném megköszönni a Parlamentnek, hogy Libanont belefoglalta a mai napirendbe. Az utóbb időben a Közel-Keleten számos más ügy kötötte le a figyelmünket – különösen a gázai események. Ezek azonban nem feledtethetik velünk Libanon stratégia fontosságát a régió számára és Európa partnereként.

A jelenlegi helyzet Libanonban rendkívül aggasztó. A súlyos politikai válság folytatódik: március 24-én az elnökválasztó parlamenti ülést 17. alkalommal halasztották el 2007 novembere óta. Az Arab Liga damaszkuszi csúcstalálkozója sem hozott megoldást.

Míg a biztonsági helyzet súlyosabb incidensek nélkül viszonylag nyugodt maradt, a közösségi feszültség és aggodalom megnövekedett. Az erőszak bármelyik pillanatban kitörhet, amint a politikai válság tovább folytatódik, melynek előreláthatatlan következményei lehetnek az országra és lakosságára.

Aggasztóak a jelek, melyek arra utalnak, hogy a Hezbollah 2006 óta pótolta katonai kapacitását, különösen a legutóbbi Izrael elleni fenyegetések fényében, Imad Mugniyeh halála követően. Mindemellett a hosszadalmas válság rendkívül negatív hatással van Libanon társadalmi-gazdasági helyzetére.

Amint azzal tisztában vannak, Európa számos különböző szinten tevékenyen részt vesz Libanon megsegítésében: mi maradtunk az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Libanoni Haderejének (UNIFIL) legnagyobb támogatója, és az Európai Unió volt a legfontosabb adományozó is a III. Párizsi Konferencián. Határozottan támogatjuk az Arab Liga kezdeményezését, mióta 2008 januárjában elindították, és Közösségünk (jogi) eszközei biztosítják, hogy célzottan válaszolhassunk néhány komoly kihívásra.

Az Európai Szomszédsági Politika olyan lényeges eszközzé vált, mely támogatja a libanoni reformfolyamatot, és hozzájárul a gazdasági és társadalmi stabilizációhoz, még akkor is, ha a jelen politikai patthelyzet súlyosan hátráltatja a reform-erőfeszítéseket.

Melyek lesznek a prioritásaink a közeljövőben? Kulcsprioritásunk marad, hogy folyamatosan támogatjuk az Arab Liga kezdeményezésének végrehajtását. Minden nehézség ellenére e kezdeményezés széles körű támogatást élvez, és ebben a pillanatban ez biztosítja az egyetlen lehetőséget a megoldásra. A folyamat egy fontos dátuma lesz április 22-e, amikorra a következő elnökválasztási ülést tervezik a parlamentben.

Az Arab Liga keretein belül egy sajátos libanoni csúcs ötlete merült fel az utóbbi időben. Amennyiben ez megvalósul, látnunk kell, hogyan tudjuk leginkább biztosítani e kezdeményezés támogatását. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy jelenleg Szíria tölti be az Arab Liga elnökségét.

Lényeges, valójában döntő fontosságú marad a világos és folyamatos elkötelezettség a Biztonsági Tanács Libanonhoz kapcsolódó határozatainak teljes körű végrehajtásához. Így lényeges mérföldkő lesz a következő, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1559. és 1701. számú határozatáról szóló végrehajtási jelentés közzététele, előbbi 2007 májusában, utóbbi júniusában.

Folytatnunk kell az erőfeszítéseket, hogy lendületben tartsuk a közel-keleti békefolyamatot, mely hatással van Libanonra. Szoros kapcsolatban maradok kvartettbeli partnereimmel, és nagyon várom az Európai Parlament ez év későbbi részére tervezett közel-keleti konferenciáját.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Amint azt a Tanács soros elnökségének és a Bizottságnak képviselői mondtak és tegnap a főképviselő,  Solana úr, mikor megjelent a Külügyi Bizottság előtt, a legutóbbi, Damaszkuszban tartott Arab Liga csúcstalálkozója diplomatikusan fogalmazva semmilyen eredményt nem hozott.

Mostanra ez a 17. alkalom, hogy a libanoni parlament elnöke, Nabih Berri, elhalasztotta a tervezett elnökválasztási szavazást. E döntés oka nem az elnökjelölt személyét – aki, mint tudjuk, mormon keresztény – illető konszenzus hiánya, nem is Michel Suleimant, a fegyveres erők vezetőjét illető konszenzus hiánya volt. Ez egyértelmű volt számunkra a képviselők delegációjaként, akik Damaszkuszban voltak a libanoni miniszterelnök-helyettessel, külügyminiszterrel és az ellenzéki pártok képviselőivel, mint például a Hezbollah és az Amal.

A probléma, elnök úr, egyszerűen a hatalom megosztására összpontosul, a libanoni miniszteri tanácsban akadályozó kisebbségeket kívánnak létrehozni, és kiosztani a titkosszolgálat és a fegyveres erők vezetőjének pozícióját. Ez az egész szituáció, ahogy azt a biztos úr helyesen mondta, komoly hatással van az ország hitelességére, működésére és nemzetközi megítélésére.

Ezért azt akarjuk, hogy az Európai Parlament követelje a jelenlegi ellenzéki erőktől, hogy találjon megoldást arra, hogy az ország magasabb érdekeit helyezze a belső ügyek elé, hogy folytatni tudjuk azt a munkát, melynek célja egy szuverén, demokratikus, szabad, életképes Libanon, ami békében megépíthető, ahogy azt a Bizottság által támogatott uniós választási megfigyelő misszióban is tettük.

  Pasqualina Napoletano, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Kiújultak a libanoni háborúról szóló beszélgetések. A politikai zsákutca során már 27-szer halasztották el a parlament összehívását, melynek célja a köztársasági elnök megválasztása lett volna. E kilátástalan politikai helyzet odáig fajulhat, hogy Libanont még egyszer a belső arab konfliktus melegágyává, valamint az Irán, a Hezbollah és Izrael közötti feszültség egyelőre látens forrásává változtatja.

Az Arab Liga damaszkuszi csúcsa megbukott, mit az már elhangzott. Mégis a miniszterelnök, Fouad Siniora és a libanoni parlament elnöke, Nabih Berri részéről heves külügyi tevékenység figyelhető meg. A diplomácia két fonala, amire azt mondanám, hogy párhuzamosan fut, de mostanáig e két fél nem kommunikált egymással, a többség és az ellenzék között hónapok óta húzódó süketek párbeszédét mutatta.

Véleményem szerint bármely próbálkozásnak, mely támogatja a libanoni válság megoldását, szükségképpen figyelembe kell vennie mind a belső, mind pedig a nemzetközi helyzetet. Annál is inkább, mivel minden libanoni erő szilárd kapcsolatokkal rendelkezik az országon kívül, melyek közül némelyik szorosabb, mint a többi. Mindezek tudatában fontos felbecsülni a Sharm el-Sheikh-ben Egyiptom és Szaúd-Arábia között ma rendezett csúcs eredményeit. Hasznos lenne Siniora miniszterelnök úr kérésének megfelelően mielőbb összehívni az Arab Liga minisztereit egy rendkívüli találkozóra, hogy Damaszkusz számára olyan helyzetet alakítsunk ki, hogy elismerje Libanon függetlenségét.

E kereten belül azonban nem hagynám ki azt igazán egyedülálló társadalmi-gazdasági helyzet elemzését, melyben Libanon GDP-je 4%-kal növekedett 2007-ben a háborút követő válság ellenére. A társadalmi helyzet azonban nagyon bonyolult. A szakszervezetek május 7-re általános sztrájkot hirdettek a minimálbér emeléséért, és az ENSZ adatai szerint a négymillió lakosból egymillió libanoni a szegénységi küszöb alatt él, naponta kevesebb, mint két dollárból.

Ha segíteni akarunk a megoldás megtalálásával, biztosítsuk, hogy április 22-ét nem vesztegetjük el, nem utolsó sorban azért, mert úgy tűnik, augusztus 21-én lehetetlen, hogy a végére jussunk. Ezen a napon az elnökjelölt beadja lemondását a fegyveres erők vezetőjének posztjáról, mivel eléri a korhatárt. Ha addigra nem találunk megoldást, a válság ki fog terjedni a hadseregre, valamint Suleiman tábornok jelölése is végleg meg fog szűnni.

Siniora miniszterelnök szavaival szeretném befejezni: “Libanont nem lehet Damaszkuszból kormányozni, de Damaszkusz ellen sem”. Ez számomra egy kiegyensúlyozott helyzetnek tűnik, és egy viszonyítási alapnak az Európai Unió bármely kezdeményezéséhez.

  Marco Pannella, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Majdnem teljesen egyetértek azzal, amit Napoletano asszony az imént mondott. Azért mondtam, hogy „majdnem”, mivel úgy gondolom, hogy ugyan valóban fontos Damaszkusz és más fővárosok ügye, de még ennél is fontosabb az a tény, hogy Libanonban – láthatóan új formában – egymás ellenfeleinek szisztematikus likvidálása folyik. Minél népszerűbb volt a volt kommunista vezető vagy bárki más, annál nagyobb valószínűséggel ölték meg őket e merényletsorozatban.

Ezért figyelünk, és figyelnünk is kell a diplomáciai vonatkozásokra, hacsak nem jut eszünkbe, hogy a mai Közel-Keleten szembe kell néznünk egyrészt egy orgyilkos politikával, másrészt áldozatok politikai valóságával a szabadság, sőt akár ellenségeik nevében ugyanúgy, mint 1937-ben, 1938-ban és 1939-ben Európában. Nem hiszem, hogy meg tudjuk találni a megfelelő irányt, ezt csak Európa mutathatja meg, ha nem felejti el, hogy az magától alakult ki abból, hogy le kellett mondani a nemzeti szuverenitásokról, melynek következtében az utóbbi években nem volt háború Európában, leszámítva Jugoszláviát és más területeken. Ez szükségszerű volt, és annak kell lennie a Közel-Keleten is, hogy legyen valami, ami a szabadságon és emberi jogokon alapszik, az 1930-as évek diktatúrájának kiközösítéseivel és zsarolásaival, valamint ma a Közel- és Távol-Keleten tapasztalhatókkal szemben.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Nyilvánvaló, hogy korlátozott hatást gyakorlunk a libanoni helyzetre. Úgy tűnik azonban, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megakadályozzuk Libanon a Hezbollah által okozott destabilizációját. Ez a szervezet felelős a libanoni terroristatámadásokért, beleértve a 2008. januári támadásokat, melyek célpontja az UNIFIL hatásköre alá tartózó területek voltak. A Hezbollah egy magánhadsereg, mely az egykor virágzó országot pusztítja Irán és Szíria támogatásával. Emiatt a Hezbollahot sürgősen fel kell venni a terrorista szervezetek európai listájára. Ez az egyetlen módja annak, hogy hatékonyan meg tudjuk akadályozni tevékenységét az európai iszlám közösségben. Ez az egyetlen módja annak, hogy meg tudjuk szüntetni a pénz európai részének áramlását ezen szervezetbe.

Érdemes megragadni a lehetőséget arra is, hogy felbontsuk a Svájc és Irán közötti, botrányos energiaszerződést. A svájci politikusoknak kétségtelenül tudniuk kell, hogy a Libanonban tevékenykedő terroristák is hasznot húznak ebből a pénzből.

  David Hammerstein, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Köszönöm elnök úr. Pöttering elnök úr! Egy különleges javaslatot szeretnék tenni önnek, melyben javaslom, hogy ide, az Európai Parlamentbe hívjunk meg különféle libanoni parlamenti vezetőket, hogy megvitassuk az Arab Liga javaslatait. Valamint, hogy elősegítsük a parlamenti diplomáciában annak a gyakorlatnak a kialakulását, melynek következtében nem maradunk közömbösek abban a szituációban, melyben a libanoniak egy geopolitikai harc játékszereivé váltak. E harc rendkívül veszélyes mind rájuk, mind pedig a Közel-Kelet békéjére.

E javaslatot a következő néhány hétben lehetne végrehajtani, mivel a libanoni helyzet súlyosbodása miatt nem maradhatunk közömbösek, és a libanoni demokrácia az egyik leggyengébb kapocs a Közel-Keleten.

Nem engedhetjük, hogy az Irán és az Egyesült Államok, valamint az Irán és Izrael közötti válság Libanont harctérré változtassa, melyben minden fél veszít.

Támogatnunk kell az Arab Liga kezdeményezését, mely elkötelezett az új elnök megválasztása mellett.

Nem csökkenthetjük a Nemzetközi Bíróság támogatását Rafik Hariri meggyilkolását illetően. Igen aggódunk a nyomozás késése miatt, mely megnehezíti az ügy koronatanúinak védelmét, így például Syrian Mohammed al-Siddiq nemrégiben tűnt el.

Az Európai Uniónak a lehető legnagyobb nyomást kell gyakorolnia annak érdekében, hogy Szíria és Irán ne hátráltassa tovább a libanoni politikai konfliktus rendezését, és támogassa az Arab Liga elnökválasztási javaslatát.

Ugyancsak aggódunk amiatt, hogy egy illegális hadsereg felfegyverzésére folyamatosan fegyvereket csempésznek az országba. A libanoni hadseregnek kellene egyedül katonai tevékenységet folytatnia és ellenőriznie a területet.

  Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A libanoni lakosság és az ország demokratikus civil társadalma az áldozata annak a politikai válságnak, melyet máshol döntenek el.

Az egyik oldalon az Egyesült Államok áll, mely gyorsan kijátssza libanoni kártyáját Szíria és a Hezbollah ellen Izraelt pártoló magatartása részeként, hogy stabilizáljon egy olyan területet, melyet az Irak elleni illegális háború pusztít, és megerősítse Izrael Állam katonai erejét. Nem engedheti meg magának, hogy elveszítse Libanont. A másik oldalon Irán, Szíria és szövetséges kormányaik állnak, melyek kimerülnek Libanon politikai, katonai, nukleáris és regionális fennhatóságáért folytatott versenyükben. Nem számít, ha ez mészárlást jelent, sőt akár libanoniak tényleges lemészárlását. Ők sem akarják elveszíteni Libanont.

Az Európai Unió szerepe nem az, hogy az egyik vagy a másik oldallal szövetkezzen ebben a nemzetközi sakkjátszmában. Európaiként meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy megpróbáljuk Libanont politikailag egyben tartani úgy, hogy megvédjük szuverenitását, és az elnökválasztással kezdve ösztönözzük a párbeszédet a kormánykoalíció, a Hezbollah és a Szabad Patrióta Mozgalom között. A megválasztott elnök olyan jelölt legyen, akinek mindkét párt örül. Ez Libanon. Az ország világi, többhitű természete értékes a nemzetközi közösség egésze, különösen Európa számára.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Hogyan kezdjünk hozzá a feladathoz, ha el akarjuk mozdítani Libanont a folyamatos politikai holtpontról? A válasz tulajdonképpen egyszerű, és biztos vagyok abban, hogy ezzel a Tanács és a Bizottság is tisztában van. Mindenesetre válaszom egyértelműen az, hogy a Hezbollah lefegyverzésével kell kezdenünk. A rendkívül hatékony, erősen felfegyverzett, a hatóságok törvényes hatalomgyakorlásán kívül álló szervezet akadályozza a libanoni állami intézmények normális működését és gátolja a nemzeti politikai kiegyezést.

A nemzetközi válságok megoldására adott egyszerű válaszokat gyakran nehéz a gyakorlatban kivitelezni. Ez természetesen a Hezbollah mielőbbi lefegyverzésére is vonatkozik, elvégre a kiújuló polgárháború szelleme egyre láthatóbb. Másrészt a Hezbollah katonai erejének folyamatos fennmaradása biztosítja a két nagy támogató, Szíria és az Iráni Iszlám Köztársaság számára, hogy folyamatosan hatást gyakoroljon a belügyekre. Ennek következménye nyilvánvaló: a későbbi erőszakos konfrontáció a szomszédos Izraellel valódi veszély. Mindemellett egyértelmű a kapcsolat Teherán jelenlegi keményvonalas nukleáris politikájával.

Tisztelt Tanács és Bizottság! Milyen megoldást kínál Európa erre a libanoni dilemmára?

Elnök úr! Még egy rövid kérdésem lenne. Az amerikai sajtóban ma megjelent tudósítások szerint az egyik tagállam, Bulgária a drogkereskedelemból származó profitját a Hezbollahnak folyósítja. Szeretném, ha a Tanács ismertetné a helyzetet. Egy EU-tagállam drogkereskedelemből származó pénzzel látja el a Hezbollahot – ez nekem már túl sok.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). – (EL)

Elnök úr! Biztos úr! Soros elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nagy megelégedettséggel tölt el a mai vita. Úgy gondolom, hogy az európai szervek minden próbálkozása és kezdeményezése ellenére úgy cselekszünk, mintha sorsára hagynánk egy, az egymást követő politikai válságok csapdájában vergődő népet.

Ügyetlenül kezeljük ezt a helyzetet. Úgy látszik, nem vagyunk tudatában annak, hogy a libanoni helyzet kapcsolatban áll a Közel-Kelet kihívásaival, mely kihívások kezelése kulcsfontosságú a nemzetközi biztonság és béke szempontjából, csak úgy, mint a Földközi-tenger térségére és a Közel-Keletre vonatkozó EU stratégiai tervek számára.

Úgy vélem, az Európai Parlamenttel világosan meg kell értetni, hogy nekünk az EU-ban ragaszkodnunk kell az elkötelezettségünkhöz libanoni partnerségünket illetően. Ez a törvényesen megválasztott kormány támogatására kötelez bennünket, mely a legutóbbi választásokat követően alakult meg az alkotmányos követelményeknek megfelelően, és ami jelenleg a támadások és fenyegetések célpontja.

Támogatásunkat tettekkel kell bizonyítanunk. Amint  Napoletano asszony is említette, nem adunk elég pénzt, mert olyan végeredményhez ragaszkodunk, mely megoldja a válságot, és véget vet a bizonytalanságnak. Egy ilyen eredmény eléréséhez működőképes intézményekre van szükség. A Parlamentnek a demokratikus párbeszéd és az állami irányítás fórumaként kell működnie; ki kell fejeznie azt a sokszínűséget, mely Libanon identitásának szerves része.

Létezik ugyan egy parlament, ám azt sem a köztársasági elnök megválasztására, sem egyéb célból nem hívják össze. Ha bármilyen módot is találunk a válság megoldására, a köztársasági elnököt azonnal meg kell választani és új kormányt kell alakítani az alkotmányos rendnek megfelelően. Nem az egymással versengő helyi erőknek kellene a hatalmat gyakorolniuk, mint ahogyan azt jelenleg az elnökválasztás esetében tapasztaljuk. Mindemellett ki kell állnunk azon libanoniak mellett, akik a politikai gyilkosságok mögött rejlő igazságot keresik. Emberek százezrei tüntetnek az utcákon, tábláikon „Az igazságot akarjuk!” felirattal.

Nekünk az EU-ban sokkal hatékonyabban és jobb stratégiával kell cselekednünk a régióban. Támogatnunk kell a felelős magatartást és a valódi érdekeket. Emellett a térség államaiban és az arab államokban is lehetséges megoldásokat kell keresnünk, és békét kell teremtenünk. Megértésre és nemzeti párbeszédre van szükség.

Hadd zárjam beszédem optimista felhanggal. Úgy vélem, a politikai erők felelősségteljesen cselekedtek: az események könnyen polgárháborúhoz és államcsínyhez vezethettek volna, de ez nem történt meg. Ezért e pozitívumokat használjuk ki a lehető legjobban.

  Béatrice Patrie (PSE). – (FR)  Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A Mashrek-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökasszonyaként örülök, hogy a mai délutánon napirendi pont a Libanonról szóló vita.

E válság, mely hónapok óta sújtja az országot, egyértelműen túlmutat egy egyszerű elnökválasztás vagy a kormányalakítás kihívásain. Tudjuk, hogy a politikai rendszer legfontosabb alapjairól van szó, mely a sokszínű Libanon különböző vallásai között fennálló törékeny egyensúlyon nyugszik.

Fontos kérdés az is, hogy Libanon milyen szerepet kíván betölteni a térségben. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek repülőgéphordozó-anyahajójának szerepét kívánja-e betölteni vagy az úgynevezett síita félhold előretolt állását? Nem hiszem, hogy Libanonnak valóban választania kellene az amerikai és a szíriai/iráni tábor között. Az egyetlen életképes tábor Libanon számára maga a libanoni tábor.

Bizonyosan nem az Európai Unió feladata, hogy beavatkozzon Libanon belső ügyeibe. Európának nem kell támogatnia egyik koalíciót a másikkal szemben. Amit az Európai Unió tehet, az az, hogy közvetítőnek ajánlja fel magát, hogy segítse a libanoni pártokat az egymásba vetett minimális bizalom kialakításában – mely alapvető bármilyen megegyezés kötése előtt –, és felajánlja szolgálatait a megértés és kiegyezés folyamatának elindítása érdekében.

Helyes, hogy támogatjuk az Arab Liga hármas konszenzusán alapuló tervét: egy elnök, egy nemzeti egység kormány és a választási törvény reformja garantálja a libanoni társadalom minden részének tisztességes képviseletét. Ez az elengedhetetlen feltétele a politikai szekularizációnak, melyet a Taifi Egyezményben javasoltak, és amit a libanoniak egyre növekvő többsége akar.

Minden kezdeményezést támogatnunk kell, ami erre irányul. E tekintetben Nabih Berri, a libanoni parlament elnökének javaslata egy pozitív jel, mely a nemzeti párbeszédet kívánja újjáéleszteni. Ugyanúgy, ahogy ezt évekig tettük, továbbra is támogatnunk kell azt a Libanont, mely szuverenitást, egységet és végül békét akar.

  Carlos Carnero González (PSE). – (ES)  Elnök úr! Az az érzésem, hogy azon kevés alkalmak egyike, amikor a 2005-ben megválasztott libanoni parlamenti képviselők szabadon cselekedhettek, az nemrégiben, az Athénban megrendezett euro-mediterrán parlamenti Közgyűlés plenáris ülésén volt. Ennek oka, hogy libanoni parlamenti képviselőnek lenni nagyon veszélyes, amint azt a tragikus események mutatják.

Véleményem szerint vannak, akik el akarják velünk hitetni, hogy nincs megoldás Libanon számára, és ezért azt is, hogy Libanon nem életképes független, szuverén és demokratikus államként. Harcolnunk kell ez ellen: a libanoni intézmények támogatásával, az Arab Liga tervének támogatásával és bármely olyan akadály megszüntetésének követelésével, mely az országban kialakuló béke és megértés útjában áll.

Európa nem mosta kezeit Libanon ügyében; szeretnék itt mindenkit emlékeztetni az UNIFIL 2-ben való európai katonai jelenlétre, mely igen jelentős, és amelynek számos ember esett áldozatul, ahogy erre a Tanács is felhívta figyelmünket.

A politikai jelenlétünk azonos mértékű ezzel a katonai jelenléttel. Megvannak a magunk korlátai, de kapacitásaink e korlátain belül a régión kívüli és a libanoni hatalmakat megegyezésre kell bírnunk, mivel nélkülük nem valósulhat meg az emberek javát szolgáló társadalmi-gazdasági fejlődés és a közel-keleti béke. (

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – Elnök úr! A legutóbbi arab csúcsnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nem tudott választ adni a legfontosabb kérdésekre a kulcsrésztvevők távolléte miatt.

Libanon politikai válsága és egyre romló biztonsági helyzete azt jelenti, hogy az EU-nak javítania kell a politikai párbeszédet, és segíteni a jogállamiság és a demokrácia visszatérését. Annak ellenére, hogy az EU-Libanon cselekvési terv megállapította, hogy Libanon prioritásként teljesíti az emberi és alapvető szabadságjogok iránti nemzetközi elkötelezettségét, szinte semmilyen haladást nem értek el. A működésképtelen állami intézmények és az egyre romló gazdaság polgári nyugtalanságot és tiltakozást váltott ki. Még a legutóbbi pedagógussztrájk is erőtlennek bizonyult fogékony állami intézmények nélkül.

A jelenlegi politikai helyzet aláaknázza az Európai Szomszédságpolitika (ESZP) reformtervét, viszont az ESZP a politikai vita katalizátora lehet úgy, hogy a viták középpontjába ne a hatalom kérdése, hanem az ügyek megoldása álljon. Az ESZP-együttműködés haladást eredményez. Libanon nem a legjobb tanuló és nem a legjobb együttműködő az ESZP-vel, de nem engedhetjük, hogy alkalmazkodása egy stratégiai választás legyen.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Az euro-mediterrán partnerségért és a Barcelona folyamatért felelős küldöttség tagjaként vizsgálom a libanoni ügyet, és sajnálattal közlöm, hogy Libanon ugyan rendelkezik parlamenti többséggel, törvényes többséggel, de ez egy megfélemlített többség, és a parlament tulajdonképp nem is ülésezik.

Rafik Hariri meggyilkolása óta, aki közismert és elismert személyiség volt, még nem tartottak elnökválasztást, és az ország, úgy ahogy van, képtelen erre a bonyolult helyzetre politikai megoldást találni. Nemrégiben találkoztam a libanoni parlamenti képviselőkkel a legutóbbi, Athénban tartott Euromed-találkozón, valamint itt Brüsszelben találkoztam, elmondták, milyen borzasztóak az állapotok számukra. Libanonban gyakorlatilag azt érezzük, hogy Szíria gyakorolja a politikai hatalmat az ország felett, különösen Dél-Libanonban, mivel a Hezbollah rakétákkal lövi Észak-Izraelt, ezzel nap mint nap veszélynek teszi ki az országot. Irán támogatja ezt a helyzetet, és kétlem, hogy ez a tengely hajlandó elfogadni a demokratikus változásokat.

Hatni szeretnék kollégáimra és mindazokra, akik jelen vannak a Tanácsban és ebben a Parlamentben, hogy fogadják el Libanon azonnali támogatását biztosító intézkedéseket.

  John Purvis (PPE-DE). – Elnök úr! Én is a Mashrek-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja vagyok, és valóban, Libanon tragikus helyzetben van.

De el kell mondanom a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy elhallgatva önöket ma délután, nem vagyok lenyűgözve tehetetlenséget sugárzó előadásaiktól. Önök áthárítják felelősségüket egy ugyanolyan tehetetlen Arab Ligára.

Úgy tűnik, nem érünk el haladást, és véleményem szerint Európa sokkal jelentősebb szerepet vállalhatna, nemcsak Libanonban, hanem az egész Közel-Keleten. Nem foglal állást az ügyben, és ez így is marad. Tisztelt Tanács és Bizottság! Európai szemszögből nem tudnánk határozottabban fellépni az egész közel-keleti ügyben, és nemcsak megelégedni ezekkel a kegyes közhelyekkel?

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Szeretném egyetértésemet kifejezni azokkal, akik szerint Európának egy kezdeményezéssel kell most előállnia,  Patrie asszony, a küldöttség elnök asszonyának javaslata előtt, melynek értelmében fel kell ajánlanunk a lehetőséget a fő libanoni erők számára, hogy beszélhessenek parlamenti fórumokon, és elmondhassák, valójában mi gátolja parlamentjük összehívását, és az elnökválasztás folyamatának megkezdését. Úgy gondolom, Szíriával kapcsolatban is egy határozott politikára van szükség. A teljes Libanon-politikában központi helyet foglal el Damaszkusz. Szíriai politikánkat nem választhatjuk el a libanoni állásfoglalásunktól.

Ha jelenleg felmerülnének az Izrael és Szíria közötti tárgyalások, melyek Izrael Golán-fennsíkról történő kivonulását vitatnák meg, akkor egy feltételnek bizonyosan teljesülnie kellene, még pedig annak, hogy Libanonnak joga van a demokráciához, és ezt Szíriának is el kell fogadnia.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Hölgyeim és uraim! Nagy figyelemmel hallgattam a képviselők véleményét a mai vitán, és először is azt kell mondanom, hogy mind a Parlamentben, mind pedig a Tanácsban nagy az egyetértés abban a tekintetben, hogy legfőbb ideje véget vetni a libanoni patthelyzetnek.

A Tanács számos módon tett erőfeszítéseket. Önök közül néhányan, többek között Kratsa-Tsagaropoulou asszony és Napoletano asszony is hangsúlyozta, nem elég pusztán pénzt és anyagi forrásokat nyújtani Libanonnak, és önmagában egy elnök megválasztása is kevés.

Ez igaz. Az Európai Unió azonban Libanonban és Libanonnal kapcsolatban sokkal többet tesz. Itt szeretném kifejezni hálámat Carlos Carnero Gonzáleznek, aki ugyanúgy, mint én, bevezető felszólalásában hangsúlyozta, hogy az Európai Unió katonai erőin keresztül elkötelezett a biztonság iránt, és ez az elkötelezettség már eddig is emberéleteket követelt. Ez azonban közel sem elég. Az Európai Tanács elnöksége egyetért abban, hogy az Európai Unió számára is szükséges, hogy politikai szerepet játsszon.

Ezen a szinten nem szabad elfelejtenünk, hogy az Arab Liga kezdeményezése, melyet az Európai Unió támogat, az asztalon van, és azt, hogy Moussa főtitkár úr folyamatos erőfeszítései megérdemlik a támogatást, valamint, hogy az Európai Unió igenis támogatja, és támogatni is fogja azokat.

A Libanonnal kapcsolatos ténykedésünket az események alakulásának megfelelően kell átdolgoznunk. Már említettem, hogy az elnökválasztás önmagában nem oldja meg az összes nehézséget. Új kormány alakítására van szükség, és természetesen folytatnunk kell az ezekért tett erőfeszítéseket is.

Az a helyzet, hogy a politikai válság megoldása az ország gazdasági helyzetére is hatással lesz. És ezen erőfeszítések során a Tanács és az Európai Unió elkötelezett marad Libanon támogatásának biztosítása mellett.

Ez egy hatalmas potenciállal rendelkező ország, és ezért segíteni kívánjuk, és elszántak vagyunk abban, hogy minden segítséget megadunk, ami rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy Libanon politikai stabilitást és teljes gazdasági felvirágzást érjen el, amilyen gyorsan csak lehet.

 ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek ezért a nagyon fontos és felelősségteljes vitáért. Tartalmát jelenteni fogom a kollégámnak, Benita Ferrero-Waldner úrnak.

Úgy tűnik nekem, hogy mi – azaz a Parlament, a Tanács és a Bizottság – ugyanazt az alapvető nézetet valljuk, hogy bizonyosan folytatni fogjuk hosszú távú partnerünk, Libanon támogatását ebben a nagyon kritikus időszakban. Mivel Libanon jelenleg bonyolult kihívásokkal néz szembe, valóban lényeges, hogy mint európai intézmények, a lehető legjobban hangoljuk össze erőfeszítéseinket, és használjuk ki teljes mértékben kapacitásainkat. Az Európai Parlament korábban már értékesen hozzájárult a libanoni együttműködésünkhöz. Jó példa erre a 2005-ös parlamenti választásokra küldött európai választási megfigyelő misszió.

Valójában egyik kulcsfeladatunk, mely előttünk áll, az, hogy segítsük a libanoni demokrácia megerősödését, hogy szembe tudjon nézni az olyan kihívásokkal, mint a jelenlegi válság. Minden kezdeményezés egyik alapvető eleme a választási reform, mely várhatóan tartós hatást gyakorol Libanon politikai rendszerére. Ebben az összefüggésben az Európai Parlament különleges szakértelmével és tudásával kulcsszerepet játszhat, és – bízom benne –, hogy játszani is fog.

Ahogy azt számos felszólaló kiemelte, igaz, hogy a régióban a konfliktusok összekapcsolódnak, Mint azt tudják, Libanon és Izrael soha sem tudott békeszerződést kötni. Libanon 400 ezer palesztin menekültet fogad be részben azért, mert Izrael és a palesztinok még nem tudtak békemegállapodásra jutni. A Hezbollah létjogosultságának része a Shebaa-farmok folyamatos izraeli megszállása. Ezért az Európai Unió szemszögéből nézve egy szüntelen és tartós megoldás csak a békefolyamat széles körű megközelítésével érhető el. A békefolyamat egy szakaszának megoldása más területeken is segíteni fog, de egyetlen szakasz sem biztosított a többin elért haladás nélkül. Természetesen egy Izrael és Szíria közötti megegyezés segíthet a libanoni feszültség eloszlatásában, és ezért teljes mértékben támogatjuk a jelenlegi politikai folyamatot. Reméljük, hogy a haladás kellő időben kiterjeszthető más szakaszokra is.

  Elnök. – (FR) A vitát lezárom.

A következő ülésen fogunk szavazni Strasbourgban.