Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 9., Szerda - Brüsszel

1. Az ülésszak folytatása

ELNÖKÖL: POETTERING ÚR
elnök

(Az ülést 15:05-kor megnyitják.)

  Elnök. − Bejelentem, hogy folytatjuk az Európai Parlament 2008. március 26-án, szerdán megszakított ülésszakát.

2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

3. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

4. Munir Said Thalib emberi jogi aktivista meggyilkolásáról (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet

5. A közszolgálati televíziós csatornákon közvetített valamennyi program feliratozásáról az EU-ban (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 3-009 Helyesbítések (az eljárási szabályzat 204a. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

6. Helyesbítések (az eljárási szabályzat 204a. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

7. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

8. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

9. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet

10. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

11. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

12. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

13. A tibeti helyzet (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet

14. Parlamenti mentelmi jog felfüggesztése: lásd a jegyzőkönyvet

15. Ügyrend

  Elnök. − Az eljárási szabályzat 130. és 131. cikke értelmében a 2008. április 3-án tartott elnökök értekezletén meghatározott végleges napirendtervezet kiosztották. A következő módosításokat kérték a tervezettel kapcsolatban.

Csütörtök:

Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja azt kérte, hogy a következő strasbourgi ülésre halasszák el Jäätteenmäki asszony jelentését, mely az európai ombudsman jogállásáról készült, valamint, hogy a viták óráját hozzák előre 11 órára.

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Ez valójában a mi kívánságunk. Ennek nem az az oka, hogy a jelentés rossz – a képviselőcsoportom nevében is gratulálni szeretnék az előadónak a kiváló jelentéséhez –, hanem az, hogy van még egy vagy kettő kritikus kérdés, mely megoldatlan. Szeretnénk, ha ezeket békésen tudnánk megvitatni, ez az oka az indítványunknak, és ahogy azt az elnök az imént mondta, amennyiben a Ház egyetért ezzel, 11 órakor szavazhatunk – de nem ez az ok.

Elnök úr! A forma kedvéért egyúttal szeretném közölni a képviselőtársakkal, hogy szintén indítványozni fogom – nem most, hanem holnap – az MVJK-ról (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) vagy Macedóniáról készült jelentéssel kapcsolatos szavazás strasbourgi ülésre halasztását. Ennek okait holnap fogom ismertetni, most csupán a képviselőtársakkal akartam tudatni. Itt is csak egy kis megoldatlan kérdés van. Ez a mi képviselőcsoportunk kívánsága.

  Elnök. − Kíván valaki az indítvány mellett felszólalni?

  Ingo Friedrich, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Úgy gondolom, Swoboda úr érve kétségkívül rövid volt, de tömör. Valóban van egy vagy kettő szempont, és ezért én is az elhalasztást támogatom.

  Elnök. − Ki szólal fel az indítvány ellen?

  Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A bizottság 19 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadta Jäätteenmäki jelentését, hogy megerősítsék az ombudsman hatáskörét.

Ez egy olyan kérdés, melyet már több esetben megvitattunk. Igen furcsának tűnik számomra, és igazán sajnálatos, hogy a PSE és a PPE-DE képviselőcsoport meghátrál az ombudsmannal kapcsolatos fontos kérdésben.

A Parlament átláthatósága függ az európai ombudsman jogállásának fejlődésétől. Az elnökség azt kéri, hogy gyorsított eljárásban döntsünk a kérdésről, és erősen ösztönzöm a Parlamentet, hogy kitartóan folytassa a megállapodás szerinti napirendet.

(A Parlament elfogadta az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának javaslatát)

  Elnök. − Az ügyrendet így elfogadjuk.

16. Köszöntések

  Elnök. − Örülök, hogy a hivatalos galérián köszönthetem a török parlament magas szintű delegációját, mely egy háromnapos tanulmányútra érkezett Brüsszelbe. A delegáció tagjai  Nihat Ergün úr, az Igazság és Haladás Párt (AK) elnökhelyettese;  Yaşar Yakiş úr, az EU harmonizációs bizottságának elnöke; és  Sait Açba úr, a Terv- és Költségvetési Bizottság elnöke.

(taps)

Kellemes itt tartózkodást és eredményes tárgyalásokat kívánunk az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács képviselőivel. Szívélyesen köszöntöm Önöket az Európai Parlamentben!

17. Szavazások órája

  Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája.

(A szavazás eredményeit és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben)

17.1. Androula Vassiliou az Európai Bizottság tagjává való kinevezésének jóváhagyása (B6-0139/2008) (szavazás)

- A szavazás után:

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Elnézését kérem, ha tévednék, de úgy gondoltam, hogy amikor személyekről szól a szavazás, akkor a szavazatoknak titkosnak kell lenniük, ami jelen esetben nem teljesült. Mégis, talán azért nem valósult meg, mert a Bizottság tagjairól van szó. Nem tudom. Mindenesetre nyilvános szavazás történt, mivel a képviselőtársaim lámpái különbözően világítottak aszerint, hogy mellette vagy ellene szavaztak vagy tartózkodtak.

  Elnök. −  Gollnisch úr! Következtetésének második részét tekintve Önnek teljes mértékben igaza van: ez egy név szerinti szavazás volt, és a név szerinti szavazás természetéből következik, hogy név szerint azonosítható, melyik képviselő hogyan szavazott.

18. Libanon (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság libanoni helyzetről szóló nyilatkozatai.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke − (SL) Hölgyeim és uraim! A libanoni helyzettel kapcsolatban az Európai Unió és a tagállamok diplomáciai tevékenysége továbbra is a béke, a stabilitás, a gazdasági fejlődés és az emberi jogok tiszteletének elősegítésére összpontosít Libanonban.

Erőfeszítéseket teszünk, hogy megőrizzük és megerősítsük Libanon szuverenitását, politikai függetlenségét, területi sérthetetlenség, egységességét és stabilitását. Az Európai Unió támogatja a libanoni demokratikus intézményeket és a miniszterelnök, Fouad Siniora törvényes kormányát.

A libanoni intézmények tartós bénultsága miatt azonban aggódunk. Ez már 2006 novembere óta tart, és amikor 2007 novemberében az elnöki pozíció megüresedett, a bénultság még kritikusabbá vált.

Az Európai Unió − eltekintve attól, hogy Libanon legnagyobb pénzügyi adományozója − intenzív diplomáciai tevékenységeken keresztül erőfeszítéseket is tett, hogy megoldást találjon az ország politikai bénultságának problémájára.

E kereten belül támogatjuk az Egyesült Nemzetek Szervezete, Szaúd-Arábia és az Arab Liga erőfeszítéseit. Így az Európai Unió támogatja a háromrészes tervet, melyet az Arab Liga külügyminiszterei egyhangúlag elfogadtak. Közismert, hogy ez a terv előrevetíti az azonnali elnökválasztást, a nemzeti egység kormányának megalakítását és egy új választási törvény elfogadását.

E terv támogatásának kifejezése ellenére a libanoni politikai pártok értelmezései eltérőek annak végrehajtásában. A javaslat megvalósításának két fő akadálya van. Az első egy belső akadály, mivel a pártok nem tudnak megegyezésre jutni a képviseletüket illetően a kormányban, a miniszteri posztok megosztását és az új választási törvényt illetően. A második akadály Szíriával kapcsolatos, amely megtagadta Libanonra gyakorolt befolyásának feladását.

Mindezek ellenére jelenleg is az Arab Liga terve az egyetlen olyan kezdeményezés, mely hozzájárulhat az országban tapasztalható politikai zsákutcából kivezető út megtalálásához. Arra számítunk, hogy Moussa úr, az Arab Liga főtitkára folytatni fogja erőfeszítéseit, hogy megoldja a jelenlegi helyzetet. Az Európai Unió e tekintetben minden segítséget biztosít számára.

Az Arab Liga legutóbbi, március végén, Damaszkuszban tartott csúcstalálkozója sajnálatos módon nem hozta meg a várt eredményeket a helyzet megoldásával kapcsolatban. Mivel Szíria beavatkozott az elnökválasztási eljárásba, Libanon tiltakozását kifejezve nem küldte el képviselőjét a csúcstalálkozóra.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném az Európai Unió kötelezettségvállalását az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának számos határozatában foglalt nézőpontokat illetően.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete törekvéseinek támogatását mutatja az is, hogy az Európai Unió részt vesz az ENSZ libanoni missziójában. A tagállamok adják a katonai erő legnagyobb részét Libanonban. A számos támadás ellenére, mely során a spanyol kontingens hat tagja meghalt és három ír katona sérült meg, a misszió sikeres volt, és 2007 augusztusában még egy évvel meghosszabbították.

Az Európai Unió tagállamai szintén támogatják egy különleges, Libanon számára kialakított Egyesült Nemzetek Bíróságának létrehozását Hollandiában.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy 2007-ben hatályba lépett az EU-Libanon cselekvési terv. E jogi okmány az euro-mediterrán bizottság barcelonai folyamatának keretein belül már meglévő együttműködés kibővítése, és a tevékenységek ezen kereteken belül már megkezdődtek.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is szeretném megköszönni a Parlamentnek, hogy Libanont belefoglalta a mai napirendbe. Az utóbb időben a Közel-Keleten számos más ügy kötötte le a figyelmünket – különösen a gázai események. Ezek azonban nem feledtethetik velünk Libanon stratégia fontosságát a régió számára és Európa partnereként.

A jelenlegi helyzet Libanonban rendkívül aggasztó. A súlyos politikai válság folytatódik: március 24-én az elnökválasztó parlamenti ülést 17. alkalommal halasztották el 2007 novembere óta. Az Arab Liga damaszkuszi csúcstalálkozója sem hozott megoldást.

Míg a biztonsági helyzet súlyosabb incidensek nélkül viszonylag nyugodt maradt, a közösségi feszültség és aggodalom megnövekedett. Az erőszak bármelyik pillanatban kitörhet, amint a politikai válság tovább folytatódik, melynek előreláthatatlan következményei lehetnek az országra és lakosságára.

Aggasztóak a jelek, melyek arra utalnak, hogy a Hezbollah 2006 óta pótolta katonai kapacitását, különösen a legutóbbi Izrael elleni fenyegetések fényében, Imad Mugniyeh halála követően. Mindemellett a hosszadalmas válság rendkívül negatív hatással van Libanon társadalmi-gazdasági helyzetére.

Amint azzal tisztában vannak, Európa számos különböző szinten tevékenyen részt vesz Libanon megsegítésében: mi maradtunk az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Libanoni Haderejének (UNIFIL) legnagyobb támogatója, és az Európai Unió volt a legfontosabb adományozó is a III. Párizsi Konferencián. Határozottan támogatjuk az Arab Liga kezdeményezését, mióta 2008 januárjában elindították, és Közösségünk (jogi) eszközei biztosítják, hogy célzottan válaszolhassunk néhány komoly kihívásra.

Az Európai Szomszédsági Politika olyan lényeges eszközzé vált, mely támogatja a libanoni reformfolyamatot, és hozzájárul a gazdasági és társadalmi stabilizációhoz, még akkor is, ha a jelen politikai patthelyzet súlyosan hátráltatja a reform-erőfeszítéseket.

Melyek lesznek a prioritásaink a közeljövőben? Kulcsprioritásunk marad, hogy folyamatosan támogatjuk az Arab Liga kezdeményezésének végrehajtását. Minden nehézség ellenére e kezdeményezés széles körű támogatást élvez, és ebben a pillanatban ez biztosítja az egyetlen lehetőséget a megoldásra. A folyamat egy fontos dátuma lesz április 22-e, amikorra a következő elnökválasztási ülést tervezik a parlamentben.

Az Arab Liga keretein belül egy sajátos libanoni csúcs ötlete merült fel az utóbbi időben. Amennyiben ez megvalósul, látnunk kell, hogyan tudjuk leginkább biztosítani e kezdeményezés támogatását. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy jelenleg Szíria tölti be az Arab Liga elnökségét.

Lényeges, valójában döntő fontosságú marad a világos és folyamatos elkötelezettség a Biztonsági Tanács Libanonhoz kapcsolódó határozatainak teljes körű végrehajtásához. Így lényeges mérföldkő lesz a következő, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1559. és 1701. számú határozatáról szóló végrehajtási jelentés közzététele, előbbi 2007 májusában, utóbbi júniusában.

Folytatnunk kell az erőfeszítéseket, hogy lendületben tartsuk a közel-keleti békefolyamatot, mely hatással van Libanonra. Szoros kapcsolatban maradok kvartettbeli partnereimmel, és nagyon várom az Európai Parlament ez év későbbi részére tervezett közel-keleti konferenciáját.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Amint azt a Tanács soros elnökségének és a Bizottságnak képviselői mondtak és tegnap a főképviselő,  Solana úr, mikor megjelent a Külügyi Bizottság előtt, a legutóbbi, Damaszkuszban tartott Arab Liga csúcstalálkozója diplomatikusan fogalmazva semmilyen eredményt nem hozott.

Mostanra ez a 17. alkalom, hogy a libanoni parlament elnöke, Nabih Berri, elhalasztotta a tervezett elnökválasztási szavazást. E döntés oka nem az elnökjelölt személyét – aki, mint tudjuk, mormon keresztény – illető konszenzus hiánya, nem is Michel Suleimant, a fegyveres erők vezetőjét illető konszenzus hiánya volt. Ez egyértelmű volt számunkra a képviselők delegációjaként, akik Damaszkuszban voltak a libanoni miniszterelnök-helyettessel, külügyminiszterrel és az ellenzéki pártok képviselőivel, mint például a Hezbollah és az Amal.

A probléma, elnök úr, egyszerűen a hatalom megosztására összpontosul, a libanoni miniszteri tanácsban akadályozó kisebbségeket kívánnak létrehozni, és kiosztani a titkosszolgálat és a fegyveres erők vezetőjének pozícióját. Ez az egész szituáció, ahogy azt a biztos úr helyesen mondta, komoly hatással van az ország hitelességére, működésére és nemzetközi megítélésére.

Ezért azt akarjuk, hogy az Európai Parlament követelje a jelenlegi ellenzéki erőktől, hogy találjon megoldást arra, hogy az ország magasabb érdekeit helyezze a belső ügyek elé, hogy folytatni tudjuk azt a munkát, melynek célja egy szuverén, demokratikus, szabad, életképes Libanon, ami békében megépíthető, ahogy azt a Bizottság által támogatott uniós választási megfigyelő misszióban is tettük.

  Pasqualina Napoletano, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Kiújultak a libanoni háborúról szóló beszélgetések. A politikai zsákutca során már 27-szer halasztották el a parlament összehívását, melynek célja a köztársasági elnök megválasztása lett volna. E kilátástalan politikai helyzet odáig fajulhat, hogy Libanont még egyszer a belső arab konfliktus melegágyává, valamint az Irán, a Hezbollah és Izrael közötti feszültség egyelőre látens forrásává változtatja.

Az Arab Liga damaszkuszi csúcsa megbukott, mit az már elhangzott. Mégis a miniszterelnök, Fouad Siniora és a libanoni parlament elnöke, Nabih Berri részéről heves külügyi tevékenység figyelhető meg. A diplomácia két fonala, amire azt mondanám, hogy párhuzamosan fut, de mostanáig e két fél nem kommunikált egymással, a többség és az ellenzék között hónapok óta húzódó süketek párbeszédét mutatta.

Véleményem szerint bármely próbálkozásnak, mely támogatja a libanoni válság megoldását, szükségképpen figyelembe kell vennie mind a belső, mind pedig a nemzetközi helyzetet. Annál is inkább, mivel minden libanoni erő szilárd kapcsolatokkal rendelkezik az országon kívül, melyek közül némelyik szorosabb, mint a többi. Mindezek tudatában fontos felbecsülni a Sharm el-Sheikh-ben Egyiptom és Szaúd-Arábia között ma rendezett csúcs eredményeit. Hasznos lenne Siniora miniszterelnök úr kérésének megfelelően mielőbb összehívni az Arab Liga minisztereit egy rendkívüli találkozóra, hogy Damaszkusz számára olyan helyzetet alakítsunk ki, hogy elismerje Libanon függetlenségét.

E kereten belül azonban nem hagynám ki azt igazán egyedülálló társadalmi-gazdasági helyzet elemzését, melyben Libanon GDP-je 4%-kal növekedett 2007-ben a háborút követő válság ellenére. A társadalmi helyzet azonban nagyon bonyolult. A szakszervezetek május 7-re általános sztrájkot hirdettek a minimálbér emeléséért, és az ENSZ adatai szerint a négymillió lakosból egymillió libanoni a szegénységi küszöb alatt él, naponta kevesebb, mint két dollárból.

Ha segíteni akarunk a megoldás megtalálásával, biztosítsuk, hogy április 22-ét nem vesztegetjük el, nem utolsó sorban azért, mert úgy tűnik, augusztus 21-én lehetetlen, hogy a végére jussunk. Ezen a napon az elnökjelölt beadja lemondását a fegyveres erők vezetőjének posztjáról, mivel eléri a korhatárt. Ha addigra nem találunk megoldást, a válság ki fog terjedni a hadseregre, valamint Suleiman tábornok jelölése is végleg meg fog szűnni.

Siniora miniszterelnök szavaival szeretném befejezni: “Libanont nem lehet Damaszkuszból kormányozni, de Damaszkusz ellen sem”. Ez számomra egy kiegyensúlyozott helyzetnek tűnik, és egy viszonyítási alapnak az Európai Unió bármely kezdeményezéséhez.

  Marco Pannella, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Majdnem teljesen egyetértek azzal, amit Napoletano asszony az imént mondott. Azért mondtam, hogy „majdnem”, mivel úgy gondolom, hogy ugyan valóban fontos Damaszkusz és más fővárosok ügye, de még ennél is fontosabb az a tény, hogy Libanonban – láthatóan új formában – egymás ellenfeleinek szisztematikus likvidálása folyik. Minél népszerűbb volt a volt kommunista vezető vagy bárki más, annál nagyobb valószínűséggel ölték meg őket e merényletsorozatban.

Ezért figyelünk, és figyelnünk is kell a diplomáciai vonatkozásokra, hacsak nem jut eszünkbe, hogy a mai Közel-Keleten szembe kell néznünk egyrészt egy orgyilkos politikával, másrészt áldozatok politikai valóságával a szabadság, sőt akár ellenségeik nevében ugyanúgy, mint 1937-ben, 1938-ban és 1939-ben Európában. Nem hiszem, hogy meg tudjuk találni a megfelelő irányt, ezt csak Európa mutathatja meg, ha nem felejti el, hogy az magától alakult ki abból, hogy le kellett mondani a nemzeti szuverenitásokról, melynek következtében az utóbbi években nem volt háború Európában, leszámítva Jugoszláviát és más területeken. Ez szükségszerű volt, és annak kell lennie a Közel-Keleten is, hogy legyen valami, ami a szabadságon és emberi jogokon alapszik, az 1930-as évek diktatúrájának kiközösítéseivel és zsarolásaival, valamint ma a Közel- és Távol-Keleten tapasztalhatókkal szemben.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Nyilvánvaló, hogy korlátozott hatást gyakorlunk a libanoni helyzetre. Úgy tűnik azonban, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megakadályozzuk Libanon a Hezbollah által okozott destabilizációját. Ez a szervezet felelős a libanoni terroristatámadásokért, beleértve a 2008. januári támadásokat, melyek célpontja az UNIFIL hatásköre alá tartózó területek voltak. A Hezbollah egy magánhadsereg, mely az egykor virágzó országot pusztítja Irán és Szíria támogatásával. Emiatt a Hezbollahot sürgősen fel kell venni a terrorista szervezetek európai listájára. Ez az egyetlen módja annak, hogy hatékonyan meg tudjuk akadályozni tevékenységét az európai iszlám közösségben. Ez az egyetlen módja annak, hogy meg tudjuk szüntetni a pénz európai részének áramlását ezen szervezetbe.

Érdemes megragadni a lehetőséget arra is, hogy felbontsuk a Svájc és Irán közötti, botrányos energiaszerződést. A svájci politikusoknak kétségtelenül tudniuk kell, hogy a Libanonban tevékenykedő terroristák is hasznot húznak ebből a pénzből.

  David Hammerstein, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Köszönöm elnök úr. Pöttering elnök úr! Egy különleges javaslatot szeretnék tenni önnek, melyben javaslom, hogy ide, az Európai Parlamentbe hívjunk meg különféle libanoni parlamenti vezetőket, hogy megvitassuk az Arab Liga javaslatait. Valamint, hogy elősegítsük a parlamenti diplomáciában annak a gyakorlatnak a kialakulását, melynek következtében nem maradunk közömbösek abban a szituációban, melyben a libanoniak egy geopolitikai harc játékszereivé váltak. E harc rendkívül veszélyes mind rájuk, mind pedig a Közel-Kelet békéjére.

E javaslatot a következő néhány hétben lehetne végrehajtani, mivel a libanoni helyzet súlyosbodása miatt nem maradhatunk közömbösek, és a libanoni demokrácia az egyik leggyengébb kapocs a Közel-Keleten.

Nem engedhetjük, hogy az Irán és az Egyesült Államok, valamint az Irán és Izrael közötti válság Libanont harctérré változtassa, melyben minden fél veszít.

Támogatnunk kell az Arab Liga kezdeményezését, mely elkötelezett az új elnök megválasztása mellett.

Nem csökkenthetjük a Nemzetközi Bíróság támogatását Rafik Hariri meggyilkolását illetően. Igen aggódunk a nyomozás késése miatt, mely megnehezíti az ügy koronatanúinak védelmét, így például Syrian Mohammed al-Siddiq nemrégiben tűnt el.

Az Európai Uniónak a lehető legnagyobb nyomást kell gyakorolnia annak érdekében, hogy Szíria és Irán ne hátráltassa tovább a libanoni politikai konfliktus rendezését, és támogassa az Arab Liga elnökválasztási javaslatát.

Ugyancsak aggódunk amiatt, hogy egy illegális hadsereg felfegyverzésére folyamatosan fegyvereket csempésznek az országba. A libanoni hadseregnek kellene egyedül katonai tevékenységet folytatnia és ellenőriznie a területet.

  Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A libanoni lakosság és az ország demokratikus civil társadalma az áldozata annak a politikai válságnak, melyet máshol döntenek el.

Az egyik oldalon az Egyesült Államok áll, mely gyorsan kijátssza libanoni kártyáját Szíria és a Hezbollah ellen Izraelt pártoló magatartása részeként, hogy stabilizáljon egy olyan területet, melyet az Irak elleni illegális háború pusztít, és megerősítse Izrael Állam katonai erejét. Nem engedheti meg magának, hogy elveszítse Libanont. A másik oldalon Irán, Szíria és szövetséges kormányaik állnak, melyek kimerülnek Libanon politikai, katonai, nukleáris és regionális fennhatóságáért folytatott versenyükben. Nem számít, ha ez mészárlást jelent, sőt akár libanoniak tényleges lemészárlását. Ők sem akarják elveszíteni Libanont.

Az Európai Unió szerepe nem az, hogy az egyik vagy a másik oldallal szövetkezzen ebben a nemzetközi sakkjátszmában. Európaiként meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy megpróbáljuk Libanont politikailag egyben tartani úgy, hogy megvédjük szuverenitását, és az elnökválasztással kezdve ösztönözzük a párbeszédet a kormánykoalíció, a Hezbollah és a Szabad Patrióta Mozgalom között. A megválasztott elnök olyan jelölt legyen, akinek mindkét párt örül. Ez Libanon. Az ország világi, többhitű természete értékes a nemzetközi közösség egésze, különösen Európa számára.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Hogyan kezdjünk hozzá a feladathoz, ha el akarjuk mozdítani Libanont a folyamatos politikai holtpontról? A válasz tulajdonképpen egyszerű, és biztos vagyok abban, hogy ezzel a Tanács és a Bizottság is tisztában van. Mindenesetre válaszom egyértelműen az, hogy a Hezbollah lefegyverzésével kell kezdenünk. A rendkívül hatékony, erősen felfegyverzett, a hatóságok törvényes hatalomgyakorlásán kívül álló szervezet akadályozza a libanoni állami intézmények normális működését és gátolja a nemzeti politikai kiegyezést.

A nemzetközi válságok megoldására adott egyszerű válaszokat gyakran nehéz a gyakorlatban kivitelezni. Ez természetesen a Hezbollah mielőbbi lefegyverzésére is vonatkozik, elvégre a kiújuló polgárháború szelleme egyre láthatóbb. Másrészt a Hezbollah katonai erejének folyamatos fennmaradása biztosítja a két nagy támogató, Szíria és az Iráni Iszlám Köztársaság számára, hogy folyamatosan hatást gyakoroljon a belügyekre. Ennek következménye nyilvánvaló: a későbbi erőszakos konfrontáció a szomszédos Izraellel valódi veszély. Mindemellett egyértelmű a kapcsolat Teherán jelenlegi keményvonalas nukleáris politikájával.

Tisztelt Tanács és Bizottság! Milyen megoldást kínál Európa erre a libanoni dilemmára?

Elnök úr! Még egy rövid kérdésem lenne. Az amerikai sajtóban ma megjelent tudósítások szerint az egyik tagállam, Bulgária a drogkereskedelemból származó profitját a Hezbollahnak folyósítja. Szeretném, ha a Tanács ismertetné a helyzetet. Egy EU-tagállam drogkereskedelemből származó pénzzel látja el a Hezbollahot – ez nekem már túl sok.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). – (EL)

Elnök úr! Biztos úr! Soros elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nagy megelégedettséggel tölt el a mai vita. Úgy gondolom, hogy az európai szervek minden próbálkozása és kezdeményezése ellenére úgy cselekszünk, mintha sorsára hagynánk egy, az egymást követő politikai válságok csapdájában vergődő népet.

Ügyetlenül kezeljük ezt a helyzetet. Úgy látszik, nem vagyunk tudatában annak, hogy a libanoni helyzet kapcsolatban áll a Közel-Kelet kihívásaival, mely kihívások kezelése kulcsfontosságú a nemzetközi biztonság és béke szempontjából, csak úgy, mint a Földközi-tenger térségére és a Közel-Keletre vonatkozó EU stratégiai tervek számára.

Úgy vélem, az Európai Parlamenttel világosan meg kell értetni, hogy nekünk az EU-ban ragaszkodnunk kell az elkötelezettségünkhöz libanoni partnerségünket illetően. Ez a törvényesen megválasztott kormány támogatására kötelez bennünket, mely a legutóbbi választásokat követően alakult meg az alkotmányos követelményeknek megfelelően, és ami jelenleg a támadások és fenyegetések célpontja.

Támogatásunkat tettekkel kell bizonyítanunk. Amint  Napoletano asszony is említette, nem adunk elég pénzt, mert olyan végeredményhez ragaszkodunk, mely megoldja a válságot, és véget vet a bizonytalanságnak. Egy ilyen eredmény eléréséhez működőképes intézményekre van szükség. A Parlamentnek a demokratikus párbeszéd és az állami irányítás fórumaként kell működnie; ki kell fejeznie azt a sokszínűséget, mely Libanon identitásának szerves része.

Létezik ugyan egy parlament, ám azt sem a köztársasági elnök megválasztására, sem egyéb célból nem hívják össze. Ha bármilyen módot is találunk a válság megoldására, a köztársasági elnököt azonnal meg kell választani és új kormányt kell alakítani az alkotmányos rendnek megfelelően. Nem az egymással versengő helyi erőknek kellene a hatalmat gyakorolniuk, mint ahogyan azt jelenleg az elnökválasztás esetében tapasztaljuk. Mindemellett ki kell állnunk azon libanoniak mellett, akik a politikai gyilkosságok mögött rejlő igazságot keresik. Emberek százezrei tüntetnek az utcákon, tábláikon „Az igazságot akarjuk!” felirattal.

Nekünk az EU-ban sokkal hatékonyabban és jobb stratégiával kell cselekednünk a régióban. Támogatnunk kell a felelős magatartást és a valódi érdekeket. Emellett a térség államaiban és az arab államokban is lehetséges megoldásokat kell keresnünk, és békét kell teremtenünk. Megértésre és nemzeti párbeszédre van szükség.

Hadd zárjam beszédem optimista felhanggal. Úgy vélem, a politikai erők felelősségteljesen cselekedtek: az események könnyen polgárháborúhoz és államcsínyhez vezethettek volna, de ez nem történt meg. Ezért e pozitívumokat használjuk ki a lehető legjobban.

  Béatrice Patrie (PSE). – (FR)  Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A Mashrek-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökasszonyaként örülök, hogy a mai délutánon napirendi pont a Libanonról szóló vita.

E válság, mely hónapok óta sújtja az országot, egyértelműen túlmutat egy egyszerű elnökválasztás vagy a kormányalakítás kihívásain. Tudjuk, hogy a politikai rendszer legfontosabb alapjairól van szó, mely a sokszínű Libanon különböző vallásai között fennálló törékeny egyensúlyon nyugszik.

Fontos kérdés az is, hogy Libanon milyen szerepet kíván betölteni a térségben. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek repülőgéphordozó-anyahajójának szerepét kívánja-e betölteni vagy az úgynevezett síita félhold előretolt állását? Nem hiszem, hogy Libanonnak valóban választania kellene az amerikai és a szíriai/iráni tábor között. Az egyetlen életképes tábor Libanon számára maga a libanoni tábor.

Bizonyosan nem az Európai Unió feladata, hogy beavatkozzon Libanon belső ügyeibe. Európának nem kell támogatnia egyik koalíciót a másikkal szemben. Amit az Európai Unió tehet, az az, hogy közvetítőnek ajánlja fel magát, hogy segítse a libanoni pártokat az egymásba vetett minimális bizalom kialakításában – mely alapvető bármilyen megegyezés kötése előtt –, és felajánlja szolgálatait a megértés és kiegyezés folyamatának elindítása érdekében.

Helyes, hogy támogatjuk az Arab Liga hármas konszenzusán alapuló tervét: egy elnök, egy nemzeti egység kormány és a választási törvény reformja garantálja a libanoni társadalom minden részének tisztességes képviseletét. Ez az elengedhetetlen feltétele a politikai szekularizációnak, melyet a Taifi Egyezményben javasoltak, és amit a libanoniak egyre növekvő többsége akar.

Minden kezdeményezést támogatnunk kell, ami erre irányul. E tekintetben Nabih Berri, a libanoni parlament elnökének javaslata egy pozitív jel, mely a nemzeti párbeszédet kívánja újjáéleszteni. Ugyanúgy, ahogy ezt évekig tettük, továbbra is támogatnunk kell azt a Libanont, mely szuverenitást, egységet és végül békét akar.

  Carlos Carnero González (PSE). – (ES)  Elnök úr! Az az érzésem, hogy azon kevés alkalmak egyike, amikor a 2005-ben megválasztott libanoni parlamenti képviselők szabadon cselekedhettek, az nemrégiben, az Athénban megrendezett euro-mediterrán parlamenti Közgyűlés plenáris ülésén volt. Ennek oka, hogy libanoni parlamenti képviselőnek lenni nagyon veszélyes, amint azt a tragikus események mutatják.

Véleményem szerint vannak, akik el akarják velünk hitetni, hogy nincs megoldás Libanon számára, és ezért azt is, hogy Libanon nem életképes független, szuverén és demokratikus államként. Harcolnunk kell ez ellen: a libanoni intézmények támogatásával, az Arab Liga tervének támogatásával és bármely olyan akadály megszüntetésének követelésével, mely az országban kialakuló béke és megértés útjában áll.

Európa nem mosta kezeit Libanon ügyében; szeretnék itt mindenkit emlékeztetni az UNIFIL 2-ben való európai katonai jelenlétre, mely igen jelentős, és amelynek számos ember esett áldozatul, ahogy erre a Tanács is felhívta figyelmünket.

A politikai jelenlétünk azonos mértékű ezzel a katonai jelenléttel. Megvannak a magunk korlátai, de kapacitásaink e korlátain belül a régión kívüli és a libanoni hatalmakat megegyezésre kell bírnunk, mivel nélkülük nem valósulhat meg az emberek javát szolgáló társadalmi-gazdasági fejlődés és a közel-keleti béke. (

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – Elnök úr! A legutóbbi arab csúcsnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nem tudott választ adni a legfontosabb kérdésekre a kulcsrésztvevők távolléte miatt.

Libanon politikai válsága és egyre romló biztonsági helyzete azt jelenti, hogy az EU-nak javítania kell a politikai párbeszédet, és segíteni a jogállamiság és a demokrácia visszatérését. Annak ellenére, hogy az EU-Libanon cselekvési terv megállapította, hogy Libanon prioritásként teljesíti az emberi és alapvető szabadságjogok iránti nemzetközi elkötelezettségét, szinte semmilyen haladást nem értek el. A működésképtelen állami intézmények és az egyre romló gazdaság polgári nyugtalanságot és tiltakozást váltott ki. Még a legutóbbi pedagógussztrájk is erőtlennek bizonyult fogékony állami intézmények nélkül.

A jelenlegi politikai helyzet aláaknázza az Európai Szomszédságpolitika (ESZP) reformtervét, viszont az ESZP a politikai vita katalizátora lehet úgy, hogy a viták középpontjába ne a hatalom kérdése, hanem az ügyek megoldása álljon. Az ESZP-együttműködés haladást eredményez. Libanon nem a legjobb tanuló és nem a legjobb együttműködő az ESZP-vel, de nem engedhetjük, hogy alkalmazkodása egy stratégiai választás legyen.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Az euro-mediterrán partnerségért és a Barcelona folyamatért felelős küldöttség tagjaként vizsgálom a libanoni ügyet, és sajnálattal közlöm, hogy Libanon ugyan rendelkezik parlamenti többséggel, törvényes többséggel, de ez egy megfélemlített többség, és a parlament tulajdonképp nem is ülésezik.

Rafik Hariri meggyilkolása óta, aki közismert és elismert személyiség volt, még nem tartottak elnökválasztást, és az ország, úgy ahogy van, képtelen erre a bonyolult helyzetre politikai megoldást találni. Nemrégiben találkoztam a libanoni parlamenti képviselőkkel a legutóbbi, Athénban tartott Euromed-találkozón, valamint itt Brüsszelben találkoztam, elmondták, milyen borzasztóak az állapotok számukra. Libanonban gyakorlatilag azt érezzük, hogy Szíria gyakorolja a politikai hatalmat az ország felett, különösen Dél-Libanonban, mivel a Hezbollah rakétákkal lövi Észak-Izraelt, ezzel nap mint nap veszélynek teszi ki az országot. Irán támogatja ezt a helyzetet, és kétlem, hogy ez a tengely hajlandó elfogadni a demokratikus változásokat.

Hatni szeretnék kollégáimra és mindazokra, akik jelen vannak a Tanácsban és ebben a Parlamentben, hogy fogadják el Libanon azonnali támogatását biztosító intézkedéseket.

  John Purvis (PPE-DE). – Elnök úr! Én is a Mashrek-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja vagyok, és valóban, Libanon tragikus helyzetben van.

De el kell mondanom a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy elhallgatva önöket ma délután, nem vagyok lenyűgözve tehetetlenséget sugárzó előadásaiktól. Önök áthárítják felelősségüket egy ugyanolyan tehetetlen Arab Ligára.

Úgy tűnik, nem érünk el haladást, és véleményem szerint Európa sokkal jelentősebb szerepet vállalhatna, nemcsak Libanonban, hanem az egész Közel-Keleten. Nem foglal állást az ügyben, és ez így is marad. Tisztelt Tanács és Bizottság! Európai szemszögből nem tudnánk határozottabban fellépni az egész közel-keleti ügyben, és nemcsak megelégedni ezekkel a kegyes közhelyekkel?

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Szeretném egyetértésemet kifejezni azokkal, akik szerint Európának egy kezdeményezéssel kell most előállnia,  Patrie asszony, a küldöttség elnök asszonyának javaslata előtt, melynek értelmében fel kell ajánlanunk a lehetőséget a fő libanoni erők számára, hogy beszélhessenek parlamenti fórumokon, és elmondhassák, valójában mi gátolja parlamentjük összehívását, és az elnökválasztás folyamatának megkezdését. Úgy gondolom, Szíriával kapcsolatban is egy határozott politikára van szükség. A teljes Libanon-politikában központi helyet foglal el Damaszkusz. Szíriai politikánkat nem választhatjuk el a libanoni állásfoglalásunktól.

Ha jelenleg felmerülnének az Izrael és Szíria közötti tárgyalások, melyek Izrael Golán-fennsíkról történő kivonulását vitatnák meg, akkor egy feltételnek bizonyosan teljesülnie kellene, még pedig annak, hogy Libanonnak joga van a demokráciához, és ezt Szíriának is el kell fogadnia.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Hölgyeim és uraim! Nagy figyelemmel hallgattam a képviselők véleményét a mai vitán, és először is azt kell mondanom, hogy mind a Parlamentben, mind pedig a Tanácsban nagy az egyetértés abban a tekintetben, hogy legfőbb ideje véget vetni a libanoni patthelyzetnek.

A Tanács számos módon tett erőfeszítéseket. Önök közül néhányan, többek között Kratsa-Tsagaropoulou asszony és Napoletano asszony is hangsúlyozta, nem elég pusztán pénzt és anyagi forrásokat nyújtani Libanonnak, és önmagában egy elnök megválasztása is kevés.

Ez igaz. Az Európai Unió azonban Libanonban és Libanonnal kapcsolatban sokkal többet tesz. Itt szeretném kifejezni hálámat Carlos Carnero Gonzáleznek, aki ugyanúgy, mint én, bevezető felszólalásában hangsúlyozta, hogy az Európai Unió katonai erőin keresztül elkötelezett a biztonság iránt, és ez az elkötelezettség már eddig is emberéleteket követelt. Ez azonban közel sem elég. Az Európai Tanács elnöksége egyetért abban, hogy az Európai Unió számára is szükséges, hogy politikai szerepet játsszon.

Ezen a szinten nem szabad elfelejtenünk, hogy az Arab Liga kezdeményezése, melyet az Európai Unió támogat, az asztalon van, és azt, hogy Moussa főtitkár úr folyamatos erőfeszítései megérdemlik a támogatást, valamint, hogy az Európai Unió igenis támogatja, és támogatni is fogja azokat.

A Libanonnal kapcsolatos ténykedésünket az események alakulásának megfelelően kell átdolgoznunk. Már említettem, hogy az elnökválasztás önmagában nem oldja meg az összes nehézséget. Új kormány alakítására van szükség, és természetesen folytatnunk kell az ezekért tett erőfeszítéseket is.

Az a helyzet, hogy a politikai válság megoldása az ország gazdasági helyzetére is hatással lesz. És ezen erőfeszítések során a Tanács és az Európai Unió elkötelezett marad Libanon támogatásának biztosítása mellett.

Ez egy hatalmas potenciállal rendelkező ország, és ezért segíteni kívánjuk, és elszántak vagyunk abban, hogy minden segítséget megadunk, ami rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy Libanon politikai stabilitást és teljes gazdasági felvirágzást érjen el, amilyen gyorsan csak lehet.

 ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek ezért a nagyon fontos és felelősségteljes vitáért. Tartalmát jelenteni fogom a kollégámnak, Benita Ferrero-Waldner úrnak.

Úgy tűnik nekem, hogy mi – azaz a Parlament, a Tanács és a Bizottság – ugyanazt az alapvető nézetet valljuk, hogy bizonyosan folytatni fogjuk hosszú távú partnerünk, Libanon támogatását ebben a nagyon kritikus időszakban. Mivel Libanon jelenleg bonyolult kihívásokkal néz szembe, valóban lényeges, hogy mint európai intézmények, a lehető legjobban hangoljuk össze erőfeszítéseinket, és használjuk ki teljes mértékben kapacitásainkat. Az Európai Parlament korábban már értékesen hozzájárult a libanoni együttműködésünkhöz. Jó példa erre a 2005-ös parlamenti választásokra küldött európai választási megfigyelő misszió.

Valójában egyik kulcsfeladatunk, mely előttünk áll, az, hogy segítsük a libanoni demokrácia megerősödését, hogy szembe tudjon nézni az olyan kihívásokkal, mint a jelenlegi válság. Minden kezdeményezés egyik alapvető eleme a választási reform, mely várhatóan tartós hatást gyakorol Libanon politikai rendszerére. Ebben az összefüggésben az Európai Parlament különleges szakértelmével és tudásával kulcsszerepet játszhat, és – bízom benne –, hogy játszani is fog.

Ahogy azt számos felszólaló kiemelte, igaz, hogy a régióban a konfliktusok összekapcsolódnak, Mint azt tudják, Libanon és Izrael soha sem tudott békeszerződést kötni. Libanon 400 ezer palesztin menekültet fogad be részben azért, mert Izrael és a palesztinok még nem tudtak békemegállapodásra jutni. A Hezbollah létjogosultságának része a Shebaa-farmok folyamatos izraeli megszállása. Ezért az Európai Unió szemszögéből nézve egy szüntelen és tartós megoldás csak a békefolyamat széles körű megközelítésével érhető el. A békefolyamat egy szakaszának megoldása más területeken is segíteni fog, de egyetlen szakasz sem biztosított a többin elért haladás nélkül. Természetesen egy Izrael és Szíria közötti megegyezés segíthet a libanoni feszültség eloszlatásában, és ezért teljes mértékben támogatjuk a jelenlegi politikai folyamatot. Reméljük, hogy a haladás kellő időben kiterjeszthető más szakaszokra is.

  Elnök. – (FR) A vitát lezárom.

A következő ülésen fogunk szavazni Strasbourgban.

19. A Horvátországról szóló 2007. évi országjelentés – A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2007. évi országjelentés (vita)

  Elnök. – (FR) A következő napirendi pont az együttes tárgyalás:

- Hannes Swoboda a Külügyi Bizottság nevében készített jelentéséről a Horvátországról szóló 2007. évi országjelentéssel kapcsolatban (2007/2267(INI)) (A6-0048/2008), és

- Erik Meijer a Külügyi Bizottság nevében készített jelentéséről a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2007. évi országjelentéssel kapcsolatban (2007/2268(INI)) (A6-0059/2008).

  Hannes Swoboda, előadó. − (DE)  Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani különösen a háttérben dolgozó előadóknak és a többi képviselőtársamnak, akik segítettek egy jó, igen kiegyensúlyozott jelentés elkészítésében.

E jelentéssel kapcsolatban a következő a véleményem. Talán megemlítem, hogy néhány hete látogatást tettem Vukovárban – emlékeztetőül az a város, ahol a háború különösen brutális volt, ahol emberek százait vonszolták ki a kórházból, és ölték meg őket. Ez egy különösen fájdalmas seb a horvát népesség számára. Láttam ott az emlékművet, és beszélgettem az emberekkel. A seb egyre mélyül, de nem a szomszédos Szerbia elleni gyűlölet, nem annak visszautasítása merült fel, hanem e helyett egy próbálkozás, hogy ott ismét együttműködjenek a szerb népességgel.

A polgármesternő egy asztalhoz ült a szerb képviselővel, valamint egyéb etnikai csoportokat képviselő kollégáival, és ők együtt képviselték az ottani emberek érdekeit. Ez nyilvánvalóan mutatja – talán még nyilvánvalóbban, mint az a tény, hogy az ország miniszterelnök-helyettese Szerbiából érkezett, melyet ugyancsak üdvözlünk –, hogy ez az ország hevesen próbálkozik túljutni a múlt skizmáin, válságain és háborúin, hogy egy modern Horvátországot hozzon létre.

Mindezek a dolgok természetesen nem oldják meg azokat a problémákat, melyek még Horvátország előtt állnak. Nem oldják meg a bíróság vagy a közigazgatás reformját, sem pedig a hajózási ágazat ügyét – Horvátországnak még sokat kell tennie ezeken a területeken. Ezért itt nem egyszerűen az a helyzet, hogy készen állunk befejezni a tárgyalásokat és megkötni a szerződéseket, egyáltalán nem ez a helyzet. Jó úton járunk azonban, és ez egy olyan dolog, mely fontos Horvátország számára, de az egész régió számára is, mivel a régió Horvátország csatlakozásával kapcsolatban egy pozitív, fontos jelet is küld: ha Horvátország teljesíti feladatait és kötelezettségeit, ha elvégzi a házi feladatát, akkor az Európai Unió tagja lehet. Az Európai Uniónak ki kell állnia e kötelezettség mellett, és ezt egyértelművé is tesszük ebben a jelentésben.

A belső reformok mellett természetesen más szükségletek és néhány probléma is van, így az ország szomszédokkal kialakított kapcsolataiban is. Sajnáltam, amikor egyoldalúan döntöttek az ökológiai és halászati védelmi zóna bevezetéséről. Nem azzal volt a baj, hogy nem voltak jó, lényeges vagy objektív érvek, hogy ökológiai szempontból megfelelően kezeljék a halászterületeket, de semmi értelme nem volt ezt a lépést egyoldalúan megtenni azzal egyidejűleg, hogy megígértük Olaszországnak és Szlovéniának, hogy semmilyen egyoldalú lépést nem teszünk egy közös megoldás megtalálása előtt. Most Horvátország megtette e nem túl könnyű lépést, és a halászati zónát eltörölték az Európai Unió tagállamai számára.

Mi most itt az Európai Parlamentben úgy gondoljuk, hogy megvannak az előfeltételei annak, hogy túljussunk több meglévő holtponton – nem akarom megbeszélés tárgyává tenni, hogy ezek indokoltak-e vagy sem. Ezért az a kérésem Szlovéniához – Lenarčič miniszter úr, akinek két posztot kell betöltenie, itt inkább a Tanács képviselőjeként van jelen, mint szlovén miniszterként –, valamint a Ház szlovén képviselőtársaihoz, hogy segítsenek megoldani e kétoldalú problémát. Szlovéniának természetesen, ahogy ezt mindig is mondtuk, ki kell ebből vennie a maga részét, de szükségünk van erre a segítségre, ha az európai szellemet ki akarjuk terjeszteni a régiókra vagy a kétoldalú kapcsolatokra.

Ezért javasolja azt is a jelentés, hogy – ezt most nagyon informálisan mondom – egy harmadik személy vagy egy harmadik intézmény segítsen a probléma megoldásában. Nevezzük akár közvetítésnek, akár döntőbíráskodásnak, akár másnak, nem ez a lényeg. Fontos, hogy mindkét ország, Horvátország és Szlovénia együtt határozzanak a feltételekről, és hogy elfogadják a harmadik intézmény közvetítőként kialakított döntését. Ezután a dolgok jó úton fognak haladni.

A határmenti területeken a problémák nem lehetnek megoldhatatlanok. Teljes mértékben megértem Szlovénia érdekeit, hogy hozzáférése legyen a tengerhez. Ez egy teljesen jogos aggodalom. Úgy vélem, hogy Szlovénia aggodalma teljesen összeegyeztethető Horvátország érdekeivel. Ez nem leküzdhetetlen, ha nem vagyunk mélyen és közvetlenül érintettek.

Végezetül egyértelműen ki szeretném jelenteni, hogy szerettem volna, ha 2008-ban le tudjuk zárni a tárgyalásokat Horvátországgal. Sajnos ez már többé nem lehetséges, és nem is reális. Ezért arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy a tárgyalások lezárásaként egy reális dátumot, 2009-et tűzzék ki, hogy az újonnan megválasztott Parlament jóváhagyását és ratifikációját adhassa, hogy hatályba léphessen.

Horvátország 2011-ben az Európai Unió tagja lehet, ha emellett mind elkötelezzük magunkat. Ez egy jó cél, egy kitűnő cél. Adjuk hozzá támogatásunkat.

  Erik Meijer, előadó. − (NL) Elnök úr! Ha a volt Jugoszlávia mind a hét állama az Európai Unió részét fogja képezni, az hét különböző időponton fog megtörténni a hét különböző „útvonal” miatt. A csoportos csatlakozás a föderáció felbomlása előtt valószínűleg minden érintett számára egyszerűbb lett volna. Szlovénia most már tag, Horvátország néhány éven belül követni fogja, a harmadik érintett volt jugoszláv köztársaság pedig Macedónia, mely már 2005 óta vár a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.

Remélem, hogy 2009 kezdetén a következő éves jelentésem csak Macedónia normális belső fejlődéséről fog szólni, beleértve a környezetvédelmet, a média függetlenségét, a bíróság fejlődését és a korrupció elleni harcot, a vasút modernizálását, a számos vallási felekezet egyenlőségét, valamint a tárgyalási szabadságot a szakszervezeteknek. Ez akkor lesz lehetséges, ha a két viszályt okozó, és leginkább az érdeklődés középpontjában álló probléma végleg megoldódik. Még nem értünk el erre a pontra.

A két fő nyelvközösség kapcsolata sokat fejlődött a 2001-es jelentős konfliktus óta. Az ezt követő ohridi keretmegállapodás, és különösen a minősített parlamenti többségről és a közigazgatási decentralizációról szóló megállapodás jelentősen hozzájárult a kölcsönös kapcsolatok fejlődéséhez – melyek azonban még nem mentesek a válságoktól, mivel ideiglenes parlamenti bojkottot és egy rövid életű kormányválságot eredményeztek.

Mindenki érdeke, hogy a mélyben húzódó problémákra megoldást találjunk, amilyen gyorsan csak lehet. Egy többnemzetiségű államban a lakosok teljes egyenjogúságának egy lényeges szimbóluma a helyi nyelvek teljes egyenjogúsága, így nemzeti szinten a közigazgatási kommunikációban is. Macedónia megtanulhatja egy másik kétnyelvű államtól, Belgiumtól, ahol a nyelvi konfliktus több mint egy évszázadon keresztül tartott, hogy az elkerülhetetlen kimenetel késleltetése csak szükségtelen feszültséghez vezet. Komolyan kell venni azt a vágyat, hogy mindenki mindenhol képes legyen használni az albán nyelvet.

Sajnos még mindig a figyelem középpontjában áll az a kérdés, melyről már az előkészítő szakaszban nemcsak az előadó, hanem minden háttérben dolgozó előadó úgy vélte, hogy gyorsan meg kell oldani. Figyelembe véve Macedónia nevének jelentőségét, mi mind visszautasítjuk azt, hogy a két szomszédos ország egymással szemben álló álláspontjának bármelyikét támogassuk.

A jelölt ország számára, több mint egy évszázadra visszatekintve, a Macedónia név időrendben a Török Birodalom ellen szerveződő mozgalmat, Jugoszlávia egyik szövetségi államát és egy független országot jelentett. A déli szomszéd, Görögország számára Macedónia fontos részét képezi a hosszú, görög történelemnek, és ez a neve a görög várost, Thesszalonikit körülölelő területnek.

Görögország nagy mennyiségű tőkét fektetett északi szomszédjába, és ő támogatja leginkább az ország európai uniós csatlakozását. Fontos előrelépés, hogy Görögország megszüntette próbálkozásait arra vonatkozóan, hogy déli szomszédja nevét „Macedóniáról” „MVJK”-ra cserélje, mely kifejezés mindenki számára érthetetlen, ehelyett azt hangsúlyozta, hogy ez az állam nem fedi le teljesen a történelmi Macedónia területét, csak a szláv és albán északi részt.

Mindig is elleneztem azt a nézetet, hogy egy államnak – különösen egy olyannak, mely korábban kommunista uralom alatt állt – az európai uniós csatlakozást megelőzően NATO-tagnak kell lennie. Macedónia esetében az ország NATO-felvételi kérelmének április 2-i elutasítása befolyásolja annak esélyét, hogy a közeljövőben csatlakozzon az EU-hoz. Minden tagállamnak megvan a lehetősége, hogy meggátolja bármelyik újonnan csatlakozót, még ha fel is szeretné venni, ha nem lenne nézeteltérés egy kényes részletben.

Épp ezért a 37. cikk e vita középpontjában áll. Ezzel összefüggésben ma reggel egy kompromisszumra irányuló módosítást javasoltam az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az európai demokraták képviselőcsoportja, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja, valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport egyetértésével. Várom az ezzel kapcsolatos reakcióikat a második felszólalásom előtt.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke − (SL) Először is gratulálni szeretnék Swoboda úrnak és Meijer úrnak Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elért fejlődésével kapcsolatos két jelentés elkészítéséhez.

Örülünk, hogy az Európai Parlament a mai ülés napirendi pontjává tette a két tagjelölt ország elért fejlődésével kapcsolatos tárgyalást. Ennek oka, hogy a szlovén elnökség számára kitűntetett jelentőséggel bír a Nyugat-Balkán országainak európai uniós taggá válása.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretném önöket, hogy a március végi nem hivatalos találkozójukon a külügyminiszterek európai kilátásaikat tekintve pozitív üzenetet közöltek a Nyugat-Balkán térségével. A térség számára e nehéz időkben − véleményem szerint − egy ilyen üzenet örvendetes és helyénvaló.

Először is Horvátországot illetően: Horvátország csatlakozási tárgyalásai a tervek szerint haladnak, és itt szeretném kifejezni egyetértésemet Swoboda úr véleményével, miszerint az elmúlt két év során Horvátország lényeges haladást ért el a csatlakozási kritériumokkal kapcsolatban.

A 35 tárgyalási fejezetből eddig már 16-ot megnyitottak, és kettőt már ideiglenes lezártak. Horvátországgal két csatlakozási konferencia időpontját tűzték ki, egyiket áprilisra és a másikat júniusra; és feltéve, hogy az összes kritérium teljesül, több új fejezetet is meg fognak nyitni a két csatlakozási konferencián.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a szlovén elnökség elkötelezett az Európai Unió bővítési folyamatának folytatása, és a tárgyalások további előrehaladása mellett. A tárgyalások lendülete elsősorban a tagjelölt országtól függ, és annak fejlődésén a kritériumok teljesítését illetően. Ezeket a kritériumokat a felülvizsgált csatlakozási partnerség tárgyalásainak keretein belül határozták meg, melyet az Európai Unió Tanácsa ez év februárjában fogadott el, valamint egyéb jogszabályoknak megfelelően.

Megismétlem, hogy Horvátország tekintélyes fejlődést ért el, azonban tény, hogy még számos feladat áll előtte. A jövőben − amint azt Swoboda úr is említette − még több figyelmet kell szentelni a további átruházásokra és a közösségi vívmányok megvalósítására. Horvátországnak további erőfeszítéseket kell tennie, hogy teljesítse a kritériumokat, és gyorsabb fejlődést érjen el.

Különösen szeretném kiemelni a következő területeket: a bíróság és a közigazgatás reformját, a korrupció elleni harcot, a gazdasági reformokat, a kisebbségi jogokat, a menekültek visszatérését és a teljes körű együttműködést a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel.

Az általam említett dokumentumok szintén fontosnak tartják, hogy Horvátország folytassa erőfeszítéseit a szomszédos országokkal való jó kapcsolatok kialakítása érdekében. Ez természetesen magába foglalja, hogy megoldást találjon a megoldatlan kérdésekre.

Most tovább kívánok lépni a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra: amint azt jelentésében Meijer úr állította, 2005 óta ez az egyetlen tagjelölt státusszal rendelkező ország, mely még nem kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat.

Véleményünk szerint idén, amint a kritériumokat teljesítik, végre meg kell oldani ezt a helyzetet. Ez az oka, hogy az Európai Bizottság legutóbbi dokumentuma azt az üzenetet hordozta, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság fejlődéséről szóló őszi jelentés pozitív kicsengésű lehet, feltéve, hogy a kulcsfontosságú feladatokat teljesítik. És hasonló üzenetet hangzott el a külügyminiszterek március végi, nem hivatalos találkozóján Szlovéniában is.

Ezzel egy időben nem szabad elfelejtenünk, hogy az ország már bizonyította jelentőségét a régió stabilitása tekintetében. Fel kell ismerni az ország szerepét, és pozitív jelekkel kell ösztönözni, hogy továbbra is konstruktív szerepet töltsön be a régióban, valamint, hogy folytassa reformjait. Egy ilyen jel például a párbeszéd a vízumliberalizációról.

Egyetértünk Meijer úr véleményével, miszerint a kormány Szkopjében végrehajtja az ohridi keretmegállapodást, különösen a decentralizáció és az etnikai kisebbségek közigazgatásban való részvételi szintjének terén. Azt szeretnénk, hogy minél hamarabb megoldást szülessen a fennmaradó ügyekre, melyek lényegesek az albán közösség számára.

Szlovénia, mint a Tanács soros elnöke, minden politikai pártot arra ösztönzött, hogy fokozzák a politikai párbeszédet és a szisztematikus együttműködést annak érdekében, hogy az európai uniós csatlakozási folyamat következő szintje ez évben elérhetővé váljon.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, mennyire sajnáljuk, hogy az elnevezés miatti nyitott kérdés következtében a legutóbbi tárgyalások nem hozták meg a kívánt eredményt. Azt is sajnálom, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot nem hívták meg a NATO-ba. Figyelembe véve, hogy az ország jelentős erőfeszítéseket tett e meghívás biztosítása érdekében, reméljük, hogy hamarosan a másik két tagjelölt nyomdokaiba lép, akik már kaptak ilyen meghívást.

A NATO-csúcsot követően a szlovén elnökség nyilatkozatában azt követeli, hogy az elnevezéssel kapcsolatos tárgyalások folytatódjanak, és döntésre jussanak, amilyen gyorsan csak lehetséges. A szlovén elnökség azt is követeli a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság minden politikusától, hogy tartsák fenn az ország európai és euro-atlanti jövőjével kapcsolatban elért egységet. A szlovén elnökség azt is ajánlja, hogy az ország teljesen használja ki a fennmaradó időt, amíg a Bizottság elkészíti szokásos őszi országjelentését.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Örömmel fogadom Swoboda úr Horvátországról szóló és Meijer úr Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló jelentését.

Horvátországgal kapcsolatban úgy látom, hogy a Swoboda-jelentés azokkal a fő területekkel — főleg azok politikai aspektusaival — foglalkozik, melyeken Horvátország kihívásokkal fog szembesülni az Európai Unió felé vezető útján. Ez egy alapos jelentés, mely még jobban fogja tükrözni a valóságot, amennyiben az előadó 15. és 16. módosítását is elfogadjuk, például a folyamat időbeosztására vonatkozóan.

A horvát csatlakozási tárgyalások általában jól haladnak, habár hatással volt rá az ökológiai és halászati védelmi zóna alkalmazása – a híres vagy hírhedt ZERP-kérdés. Üdvözlöm a horvát parlament, a Sabor legutóbbi döntését, hogy felfüggesszék az uniós hajókra a ZEPR minden kitételének alkalmazását Horvátország korábbi kötelezettségvállalásainak megfelelően. Az ország vezetéséért minden elismerésem Sanader miniszterelnök úré, és ugyancsak köszönetet mondok Barroso úrnak, a Bizottság elnökének, személyes részvételéért a kérdés rendezésében.

Március elején ellátogattam Zágrábba, és úgy láttam, Horvátország európai elhivatottsága elég erős ahhoz, hogy rendezze ezt a kérdést, amennyiben ez akadályozná a csatlakozási tárgyalásokat. Mivel Horvátország eltávolította ezt az akadályt, a korábban elzárt fejezeteket most már meg kell nyitni, és a tárgyalásokat normál ütemben ismét folytatni kell, hogy lényeges haladás mehessen végbe a szlovén elnökség hátralévő hónapjaiban.

Az előadóval és Lenarčič úrral egyetértek abban, hogy Horvátország előtt még sok feladat áll. Kézzelfogható fejlődésre van szükség a bírósági, közigazgatási és gazdasági reformok, a korrupció elleni harc, a menekültek visszatérése és a kisebbségi jogok területén. Horvátországnak továbbra is folytatnia kell az előrehaladást számos nyitott, a szomszédaival kapcsolatos, kétoldalú kérdésben. Ez az év döntő lehet a csatlakozási tárgyalásokat illetően, mivel Horvátország számos feltételnek megfelel. A Bizottság kész bemutatni az őszi bővítési csomagban egy előzetes menetrendet, vagy egy feltételes ütemtervet a csatlakozási tárgyalások technikai lezárására 2009 során, vagy inkább még a jelenlegi Bizottság mandátuma során.

Ahhoz, hogy ezt elérhesse, Horvátországnak minden kezdési kritériumot illetően júniusig eredményeket kell felmutatnia. Nincs sok idő hátra. A stabilizációs és társulási megállapodás kötelezettségeinek is eleget kell tennie, valamint az EU pénzügyi támogatásának kezelését illetően azonnali és jelentős javulást kell biztosítania.

Amint a kritériumok teljesülnek, a Bizottság kész a különböző fejezetek tárgyalási pozícióit meghatározni. Lényegében a labda most a horvát bíróságnál van. Minél hamarabb ér el konkrét eredményeket Horvátország, annál hamarabb fog csatlakozni az Európai Unióhoz. Teljes mértékben egyetértek Swoboda úrral, hogy Horvátország kiváló viszonyítási alap lehet a Nyugat-Balkán országai számára, mely megmutatja, hogyan valósíthatják meg európai törekvéseiket.

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság esetében nagyjából osztom a Meijer-jelentés értékelését a reformfolyamattal kapcsolatban. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, hogy együttműködött a Bizottság szakszolgálataival a jelentés elkészítésében. Miután 2005-ben elnyerték a tagjelölt státuszt, lassulás következett be. A Bizottság meglehetősen kritikus hangvételű 2007. novemberi országjelentését azonban javító intézkedések követték. Azóta fontos reformokat fogadtak el, különösen a bíróság megerősítését, a rendőrség megreformálást és az interetnikus kapcsolatok fejlesztését.

Figyelembe veszem az ajánlást, hogy a Bizottságnak számos kritériumot kell kialakítania az ez évi csatlakozási tárgyalások kezdetére. Tájékoztatni szeretném önöket, hogy nyolc kritériumot állítottunk fel, melyek az új csatlakozási partnerség fő prioritásaiból erednek. A csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló ajánlás az ország fejlődésétől függ, melyet azért tesz, hogy megfeleljen e kritériumoknak. Értékelésünket az elkövetkező őszi bővítési csomagban fogjuk bemutatni, mely valószínűleg november elején fog megjelenni.

Nyilvánvaló, hogy a siker eléréséhez szükséges a politikai stabilitás. Márciusban, pár héttel ezelőtt találkoztam Crvenkovski elnök úrral és Grusevski miniszterelnök úrral Szkopjében. Az országban található összes politikai erőt felkértem arra, hogy energiájukat a reformütemtervre koncentrálják annak érdekében, hogy kihasználják azokat a lehetőségeket, melyek ez évben kínálkoznak az ország számára.

Ma megismétlem ezt a kérést, mivel ez most, a bukaresti NATO-csúcs után sem kevésbé lényeges. Az elnevezéssel kapcsolatos kérdés sok politikai energiát emésztett fel az utóbbi időben. Gratulálok Horvátországnak és Albániának, hogy a NATO-tagsággal sikert értek el az euro-atlanti integrációban, ugyanakkor megértem Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csalódását, mely a múlt héten Bukarestben érte. Arra bátorítom a politikai vezetőséget, hogy teljes elszántsággal folytassák a NATO- és az EU-integráció felé vezető útjukat.

Végezetül engedjék meg, hogy megjegyezzem, a két ország fejlődését rendkívül jó időben tárgyaljuk meg. Mindkét ország olyan helyzetben van, hogy ebben az évben nagyon különleges és még fontosabb helyzetbe kerülhet abban a tekintetben, hogy egyre közelebb kerüljön az Európai Unióhoz. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság támogatása és bátorítása igen fontos lesz ezen országok számára. Ezért rendkívül értékelem az önök felbecsülhetetlen közreműködését az európai stabilitási politikában és a Nyugat-Balkán fejlődésében.

  Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Ma a mindössze két, valóban európai tagjelölt országról beszélgetünk, azaz Horvátországról és Macedóniáról. Reméljük, hogy be tudjuk fejezni a tárgyalásokat Horvátországgal ez év végére, vagy legkésőbb a következő évben. Reméljük, hogy ez év végéig el tudjuk kezdeni a tárgyalásokat Macedóniával, vagy legkésőbb a következő évben. Meg akarjuk akadályozni, hogy mindkét ország kétoldalú problémák foglya legyen, és elsősorban a görög képviselőtársainkhoz fordulok, hogy mutassanak elmozdulást ebben az ügyben, mivel a Bukarestben hozott téves döntés már elkezdte destabilizálni Macedóniát.

Horvátországot illetően a Sanader-kormány kitartóan folytatja a reformokat és a tárgyalásokat. A Tanácshoz és a Bizottsághoz fordulok, hogy folytassa a munka menetét. Határozottan arra kérem a Bizottságot, hogy bővítse kapacitásait, és gyorsan dolgozza fel a kapcsolódó dokumentumokat. Arra kérem a Tanácsot, hogy minden tárgyalási fejezetet nyisson meg, amilyen gyorsan csak lehet. A lezárásuk időpontja természetesen a tárgyalásoktól és Horvátország erőfeszítéseitől függ.

Horvátország jelentős mennyiségű előzetes politikai intézkedést tett. Nagy bátorsággal rendezte, és megoldotta a halászati zónák kérdését, Szlovéniával elfogadta a döntőbizottság döntését, mindezeken túl egy igen jelentős jelet küldött az egész térségnek azzal, hogy egy szerb miniszterelnök-helyettest választottak meg a Sanader-kormányba, és a helyzetet figyelembe véve ez igen fontos, ahogy azt például Swoboda úr helyesen bemutatta Vukovárban. A kisebbségi jogok védelme itt jóval meghaladja azt a szintet, amit a legtöbb tagállam biztosít.

Ezért azt szeretném mondani, hogy el kell ismernünk Horvátország politikai teljesítményét, és határozottan támogatnunk kell az országot az Európai Unió felé vezető útján. Ragaszkodunk ahhoz a nagyratörő célhoz, hogy a jelen időszakban döntésre jutunk. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor ősszel. Swoboda Úr, támogatnánk az javaslatát, ha tartalmazná, a „legutóbbi” vagy „kellene” szavakat, de a „lehet” csak helyzetjelentés, így továbbra is nyomást gyakorlunk a Tanácsra és a Bizottságra. Tudjuk, hogy ez nagyratörő, de Horvátország megérdemli, hogy hosszú idő után végre igazságot kapjon.

  Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! A képviselőcsoportom és a magam nevében néhány megjegyzést szeretnék tenni mindkét jelentéssel kapcsolatban. Először is gratulálni szeretnék kollégámnak, Swoboda úrnak, akinek ebben az évben is sikerült egy újabb kiegyensúlyozott jelentést bemutatnia nekünk. Amikor Horvátországról beszélünk, azokról az utolsó lépésekről beszélünk, melyeket az országnak meg kell tenni, hogy lezárhassuk a tárgyalásokat. Ezek a lépések remélhetőleg az utolsó sprintet fogják jelenteni.

A Bizottság által megállapított réseket be kell tömni. Reméljük, hogy ez gyorsan megtörténik, még ha a szóban forgó dossziék problémásak is, ahogy az a tárgyalások végén lenni szokott, mint például a hajóépítésről szóló dosszié. Arra kérek mindenkit, a horvát kormányt is beleértve, hogy az országban is a szükséges politikai konszenzusra jussanak, hogy még a nehéz döntéseket is gyorsan meghozhassák. Egyetértek Swoboda úr szavaival, miszerint az ezekkel kapcsolatos dátumok kijelölése megtörténjen, különösen a tárgyalások lezárásáé.

Az MVJK-val – Macedóniával – kapcsolatban fontos, ahogy a képviselő úr már említette, hogy az ország törekedjen a bizottsági kritériumok ez évi teljesítésére, hogy a tárgyalások kezdetekor döntést lehessen hozni. Úgy gondolom, ez alapvető. Macedóniára is igaz, hogy az országon belül konszenzusra kell jutni; ezzel kapcsolatban nagyon aggódom az albán kisebbséget érintő utóbbi problémák miatt és a holnap vagy holnapután Szkopjében tartandó szavazás miatt, mely a kormány bukásához vezethet. Ha ez megtörténik, az ország tanácstalanná válhat, mivel nem lesznek tárgyalások az elnevezésről Görögországgal, illetve nem fognak a kritériumokon dolgozni, amire a biztos úr utalt. Úgy vélem, lényeges az országban mindenkit arra kérni, hogy biztosítsák a konszenzus fenntartását, és megóvjanak minket attól, hogy a következő néhány hét során újabb választásokkal szembesüljünk. Fontos, hogy erőfeszítést fektessünk ebbe a konszenzusba.

Végül mi is sajnáljuk, hogy Macedónia NATO-csatlakozását illetően nem sikerült konszenzusra jutni Bukarestben. Az a véleményünk, hogy újabb próbálkozást kell tenni az ENSZ és Nimitz úr közvetítésével, és remélem, hogy mindkét oldal egy sokkal termékenyebb légkör kialakításába fekteti erőfeszítéseit, hogy gyorsan megoldást lehessen találni.

  István Szent-Iványi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (HU) Elnök úr, biztos úr! A csatlakozási tárgyalások Horvátországgal az év elején lelassultak, a folyamat megtorpanni látszott. Ennek remélhetőleg most vége, s a tárgyalások újabb lendületet vehetnek. Ebben sokat segített a horvát parlament döntése, mely felfüggesztette a halászati és ökológiai zóna alkalmazását a tagállamokkal szemben.

Horvátország elismerésre méltó teljesítményt nyújtott az elmúlt években: kétségbevonhatatlanul működő demokrácia, működő piacgazdaság, végrehajtja a stabilitási és társulási egyezményből fakadó előírásokat. Ugyanakkor tagadhatatlanul vannak komoly problémák is, melyek megoldást igényelnek.

Elsőként említem ezek közül az igazságszolgáltatás reformjának elodázását – ezt nem lehet tovább halogatni. Fontosnak tartom a korrupció elleni harc megerősítését, s ennek nemcsak a kisebb esetekre, hanem a „magasabb résztvevőkre” is ki kell terjednie, hiszen idáig ezen a téren nem tudott sokat felmutatni Horvátország.

Javítani kell a közösségi támogatások felhasználásának hatékonyságán, bele kell kezdeni a fontos strukturális reformokba. Itt kiemelném a hajógyártás helyzetét és szerepét, amelynek a reorganizációjára van szükség. Ha mindezt Horvátország elvégzi, akkor Horvátországnak valóban időben, a jelentésben foglalt határidőre be kell tudni fejezni a tárgyalásokat, és ehhez minden segítséget meg kell kapnia.

Horvátország csatlakozási folyamatának regionális jelentősége van. Messze túlmutat önmagán. Ha sikeres lesz Horvátország csatlakozása, az egyszerre jelent modellt és ösztönzést a Nyugat-Balkán többi országa számára is. Ezért a tárgyalások mielőbbi és sikeres lezárása egyszerre Horvátország és az Európai Unió közös felelőssége és közös érdeke is. Remélem, hogy ezzel a felelősséggel élni fog.

Végezetül gratulálni szeretnék Hannes Swoboda úrnak, hogy kitűnően látta el a raportőri feladatokat. Köszönöm, elnök úr.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Természetesen én is szeretnék gratulálni az előadónak. Ez egy jól sikerült jelentés. Örvendetes, hogy Macedónia és Horvátország a 2009-es európai választások előtt megszerezheti az uniós tagságot. Az utóbbi esetében határozottan el kell kerülnünk, hogy politikai feltételeket szabjunk a csatlakozáshoz, különösen az olyan területeken, mint a vagyoni jogok vagy a kártérítési kérelmek, melyek a kétoldalú kapcsolatokhoz tartoznak. A bővítési folyamat nem válhat ilyen feszültségek foglyává.

E folyamatnak egy szélesebb kontextusa is van. Az Unió nyugat-balkáni bővítésével hozzájárul a térség stabilizálásához, abban a térségben, ahol az 1990-es években ez nem sikerült nekünk. E folyamat befejezéséhez egy pozitív jelet is kell küldenünk Belgrádnak. Koszovó elismerésével a szerb közvélemény Európa felé irányuló részét igen kellemetlen helyzetbe hoztuk. Már csak kevés időnk maradt, hogy legalább részben ellensúlyozzuk ezt az érzést.

Szükség van a Szerbiával megkötendő vízummegállapodás menetrendére. Sürgősen alá kell írnunk egy stabilizációs és társulási megállapodást. Ez a megállapodás ma két tagállam belső politikájának foglyává vált, de lehet, hogy az egész Uniónak kell megfizetni az árát, hogy megszüntesse.

  Milan Horáček, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Nagyon örülök Swoboda úr kiváló, kiegyensúlyozott jelentésének, mely egy pozitív jel Horvátország és az egész térség számára. Minden kézzel fogható erőfeszítés ellenére nem szabad elfelejtenünk azokat a problémás területeket, melyek még átfogó reformokat igényelnek, mielőtt Horvátország csatlakozhatna az EU-hoz.

Végtére is a tények adják az egyedüli megbízható viszonyítási alapot ahhoz, hogy az ország készen áll-e a csatlakozásra. Ilyen például a megoldatlan határkérdések tisztázása, a korrupció elleni harc, a közigazgatási reform és az emberi jogok tiszteletben tartása. Az együttműködés a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel egy másik viszonyítási alapja annak, hogy az ország felkészült-e.

A politikai pártoknak, a civil társadalomnak és a médiának hosszabb távú erőfeszítéseket kell tenniük, hogy megszerezzék a lakosság támogatását. Ugyanez vonatkozik a nemzeti és nemi kisebbségek integrációjára a társadalmi és politikai életbe.

Nagy örömmel fogadtam a döntést, hogy a szerb kisebbség egy képviselőjét nevezték ki miniszterelnök-helyettesnek. A környezetvédelmi szektorban azonban még sok tennivaló van hátra, hogy az EU-célkitűzéseknek megfelelő, ökológiailag fenntartható fejlődést biztosítsák. Horvátország támogatása egy olyan feladat, melyet örömmel támogatok.

  Diamanto Manolakou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Mi, a Görög Kommunista Párt képviselői nem fogjuk megszavazni az EU bővítését, hogy felvegyük az MVJK-t és Horvátországot. Ellenezzük egy kapitalista és háborúskodó EU megerősítését.

Azt követően, hogy Jugoszlávia nem vált NATO- és EU-taggá, imperialista tervek születtek arra, hogy elmozdítsák a Balkán határait, és kormányzóságokat hozzanak létre az imperialisták támogatására és a népek szétválasztására. A legnagyobb USA-bázist Európában a MVJK és Koszovó, szerb tartomány közötti önkényesen kijelölt területen alakítják ki és növelik, ahová az EU-erők várhatóan megérkeznek. Ez jellemzi a térségen belüli versengés fokozódását.

A legutóbbi NATO-csúcson Albániának és Horvátországnak megengedték, hogy csatlakozzanak, de a MVJK-t nem hívták meg. Ez mutatja a Balkán-államokra, és ugyanígy Görögországra vonatkozó kellemetlen zsarolást, hogy behódoljanak az imperialista érdekeknek. Az elnevezést illetően a földrajzilag meghatározott megoldást támogatjuk a béke, a stabil határok és az államok szuverenitásának védelme érdekében, mely megoldás mindenki számára elfogadható, és távol áll a megosztó nacionalizmustól és a leigázástól. Amire szükségünk van, az az emberek közös küzdelme az imperialista szervezetek Ellen, melyek megosztják és kihasználják őket.

  Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! A bukaresti NATO-csúcs visszhangja e Parlamentet is elérte. Megnyugtató, hogy Európa végre állást foglalt eben az ügyben, mivel általában nem szívesen foglal állást, ha mások hozzák a döntéseket. Ezért úgy gondolom, hogy ez minden fél számára tanulságos volt, különösen az MVJK számára. Ez az új köztársaság még nem szerzett európai diplomáciai gyakorlatot, egyszerűen az Egyesült Államok ígéretei és a kötöttségek alóli felszabadulásba vetett gyermeki tévhitei miatt a NATO-csatlakozásban reménykedett.

A provokáció és a fanatizmus soha sem lehet választási lehetőség az európai államok közötti tárgyalásokon. Nem lenne szabad az eredet, a szomszédos kultúrák és történelem képzeletbeli alapján hozni a döntéseket, ehelyett a konszenzus, a megértés, és mindenek felett az őszinteség jegyében kell cselekednünk, hogy megoldást találjunk ahelyett, hogy súlyosbítjuk a problémákat. Az MVJK előnyére válik a pozitív megközelítés, melyről reméljük, hogy segíteni fog mind a NATO-hoz, mind az EU-hoz csatlakozásban. Ha az MVJK elutasítja a neki választott elnevezést, és ragaszkodik ehhez az elutasításhoz, akkor akadályokkal fog szembesülni a csatlakozáshoz vezető útján, mivel ez aláaknázza az erőfeszítéseit. Ha az erőfeszítései már most alá vannak aknázva, akkor talán a jövője is alá lesz aknázva.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Valóban, Meijer úr tisztában van vele, hogy a „Macedónia” és a „Macedón nemzet” kifejezéseket 1934-ben a Kommunista Internacionálé egyik irányelve hozta létre. A háború után a macedón nacionalizmus eszméit a Jugoszláv Kommunista Párt tette magáévá, és erőnek erejével vezette be, később pedig a Nagy-Szerbia eszméjének részévé vált. Ezek az eszmék a „bolgarofóbia” vehemens propagandáját foglalták magukba.

Macedóniában sok embert üldöztek, akik tudatában voltak bolgár etnikai identitásuknak, mivel bolgárnak akarták magukat nevezni. Szkopjében minden évben megszentségtelenítik Mara Bouneva, bolgár nő emlékplakettjét, egy macedón szabadságharcosét, akit a francia sajtó a „macedón Charlotte Cordaynek” nevezett. 2007-ben a bolgárok és a magukat bolgár etnikumnak valló macedón polgárok fizikai bántalmazása társult ehhez a megszentségtelenítéshez.

Itt az ideje, hogy a macedón kormány korlátozza a bolgárgyűlölet ilyen jellegű megnyilvánulásait, mert a gyűlölet e megnyilvánulásai nem valók az Európai Unióba.

Köszönöm.

  Anna Ibrisagic (PPE-DE). – (SV) Köszönöm elnök úr! Ez a jelentés teljes egészében jó. Kiegyensúlyozott és Macedónia fejlődését objektíven mutatja be; megdicséri azt, amit elért, és még egy kis időt kér, amelyet a hátralevő feladatok elvégzésére szentelhet. De, mint már korábban oly sokszor, a tárgyalást olyannyira leegyszerűsítettük, hogy csak az ország elnevezéséről szóló vitával kapcsolatos nézeteinket vitatjuk meg ahelyett, hogy azt dolgoznánk ki, hogyan vehetnénk fel Macedóniát mihamarabb az EU-ba.

Mindannyian tudjuk, mi történt a bukaresti csúcson. Nem akarok belemenni, hogy kinek volt igaza vagy kinek nem, vagy, hogy kik védtek magasabb nemzeti érdekeket, de azt kell mondanom, a külpolitika nemcsak annak a kérdése, hogy kinek van igaza és kinek nem. A külpolitika lényege, hogy olyan megoldásokat találjunk, melyek a leginkább szolgálják a békét és a biztonságot valamely országban, térségben és – a mi esetünkben – Európában. Ez a jóakarat, a kompromisszum, a jó diplomácia és a világos vezetés együttesével érhető el. Véleményem szerint nem különösen bölcs lépés megakadályozni egy olyan dél-európai ország NATO-tagságát, melynek lehetősége van rá, mivel most igen bonyolult a balkán helyzet és mindazon kihívások, melyekkel szembenézünk: Koszovó függetlensége, mely kész tény, a kormány távozása és az új választások Szerbiában, valamint a rendőrség még mindig tartó reformja Boszniában.

De egy Balkán-ország EU-tagságát megakadályozni, vagy épp csak gondolni rá, nemcsak hogy nem bölcs, hanem kétségtelenül veszélyes is! Épp csak három órával ezelőtt beszéltem egy kollégámmal itt az Európai Parlamentben, aki azt mondta: „Ha nem tesznek úgy, ahogy mi akarjuk, meggátolhatjuk őket, nemcsak a NATO-tagságban, hanem az EU-ban is. A jog erre felhatalmaz minket.”

Erre az a válaszom, hogy akkor meg kell változtatnunk a törvényt. Ugye a törvények nem azért vannak, hogy egymást akadályozzuk, szétdaraboljuk vagy zsaroljuk? Ugye azért vannak, hogy a lehető legjobban boldoguljunk együtt egy békés és biztonságos Európában?

Szilárd meggyőződésem, hogy minél előbb csatlakozik minden balkán ország az EU-hoz, annál előbb lesz egy békés Európánk. Egyáltalán nincs kétség afelől, hogy Macedónia Európához tartozik, és hogy Macedóniát fel kell venni az EU-ba, amilyen gyorsan csak lehet. Arra ösztönzöm önöket, hogy támogassák a jelentést.

  Borut Pahor (PSE). – (SL) A Horvátországról szóló jelentést illetően mind ez a Ház és az Európai Bizottság is szinte lelkesen fogadta a hírt, hogy a horvát parlament felfüggesztette az ökológiai és halászati zóna felállításával kapcsolatos döntését. És úgy tűnik, e döntés jutalmául Horvátország gyorsított eljárású tárgyalásokban részesül.

Habár azt szeretném, hogy Horvátország mindenféleképp csatlakozzon az Európai Unióhoz, amilyen gyorsan csak lehet, szeretném figyelmeztetni a Házat, és különösen az előadót, a barátomat, Hannes Swobodát, hogy a Horvát Köztársaság egyoldalú cselekedetei a szomszédos országokkal kapcsolatos határait illetően nem kivételesek, hanem szabályszerűek.

Ami ez esetben egyedül kivételes az az, hogy Horvátországnak most az egyszer vissza kellett vonnia egy egyoldalú tettét, mivel választás elé került: vagy az Európai Unió vagy a nacionalista elszigetelődés.

És ebben a tekintetben bizonyult hasznosnak ez a nyomás, valamint remélem, hogy Swoboda úr, az Európai Bizottság és az elnökség továbbra is ragaszkodni fognak azon politikájukhoz, hogy ne jutalmazzák a Horvát Köztársaság egyoldalú cselekedeteit a szomszédos országokkal kapcsolatos határok meghatározását illetően.

  Jelko Kacin (ALDE). – (SL) A legjobb módja annak, hogy a Balkán e része stabilizálódjon az az, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság fejlődik, és közelebb kerül az Európai Unióhoz. Sikeres tárgyalásai segíteni fogják az összes többi szomszédos országot abban, hogy további erőfeszítéseket tegyenek a jelölt státusz megszerzése érdekében.

Külső kezdeményezések szükségesek ahhoz, hogy túljussunk az elnevezés feletti vitán. Mind Szkopje és Athén részéről is szimbolikus gesztusokra van szükség, valamint kitartásra is. Most itt a megfelelő idő, hogy egy kevésbé provokatív nevet keressünk a szkopjei repülőtér számára, és hogy elítéljük a görög zászló tiszteletlen kezelését. Elfogadhatatlan azonban minden további nehézség és az a diszkrimináció, melynek a macedón útlevéllel rendelkezők vannak kitéve a görög vízum kapcsán.

Az Európai Unióban egy modern, posztnacionális államok közösségét építjük. A különbségek és a nemzeti identitások kölcsönös tisztelete az alapvető emberi jogok tiszteletének körébe is tartozik. Csak ily módon előzhetjük meg, vagy legalább korlátozhatjuk annak az érzésnek a negatív következményeit, hogy valakinek veszélyben a nemzetisége. A térség minden országa számára el kell törölnünk a vízumrendszert. Mindamellett egy gyors és tartós megoldásra is szükség van az ország elnevezését illetően, valamint egy átfogó szövetségre a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és a Görög Köztársaság között. Az államok és minden nemzet érdeke is a béke, a stabilitás, valamint a gyors és sikeres euro-atlanti integrációk létrejötte.

Mindazonáltal, biztos úr és Lenarčič úr, a szlovén elnökségnek elő kell terjesztenie a macedón kérdést a következő csúcsra. Egyáltalán nincs semmi szükség őszig várni.

És még egy dolog Horvátországgal kapcsolatban: az ökológiai és halászati védelmi zóna végrehajtásával a horvát politika saját csapdájába esett. A jövőben nem valószínűek ehhez hasonló meglepetések.

Ha ez a kaland valamit tanított nekünk, akkor az ez volt, de ha nem tanultak semmit, akkor minden szó és fogadkozás a tárgyalások 2009-es befejezéséről csupán szemfényvesztés. Senkinek nincs erre szüksége, sem a polgároknak, sem a gazdaságnak, sem a szomszédos országoknak, sem pedig az Európai Uniónak. Amire most szükségünk van, az egy sikertörténet. Bármilyen sikerhez azonban szükséges a pacta sunt servanda (a megállapodásokat teljesíteni kell) alapelv betartása.

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök úr! A horvátországi fejlődés konstruktív értékelésének elkészítésekor az Európai Uniónak nemcsak feltételeket kell szabnia, hanem minden lehetséges támogatást fel kell ajánlania, észben tartva más európai államok tapasztalatait, a térség sajátosságait és a háború friss emlékét, mely az ország lakosaiban megmaradt. A Balkán-félsziget integrációja Horvátország nélkül nem lehetséges. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az együttműködés utolsó két éve meglepően jó eredményeket hozott, és ez kétségtelenül jó előjelként szolgál az Európai Unió integrációs folyamatához. Nyilvánvalóan vannak bizonyos területek, ahol határozottabb tettekre van szükség. Véleményem szerint azonban ezen ország cselekedeteit el kell ismerni, és az egész EU-nak támogatni kell az ilyen cselekedeteket. Az elmúlt két év során Horvátország dicséretre méltó haladást ért el a közösségi jog legtöbb területén.

Következésképp szeretném kifejezni meggyőződésem és hitem abban, hogy a többi tagállam kölcsönös elkötelezettségével és megfelelő segítségével a tárgyalásokat sikeresen fogják időben lezárni, hogy a csatlakozási szerződést a 2009. júniusi európai parlamenti választások előtt véglegesítsék.

  Angelika Beer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Nagy szeretettel köszöntöm macedón kollégáimat, akik követik ezt a vitát. Rehn biztos úr is említette, hogy arra ösztönözzük Macedóniát, hogy haladjon előre a reformfolyamatban. „Igen – mondjuk egyetértésben –, azt akarjuk, hogy a tárgyalásokat ez évben megnyissuk.”

Még azonban szükség van arra, hogy nevükön nevezzük a dolgokat. Görögország az a fél, aki véget vetett vétójával Macedónia szövetségbe lépésének az ország NATO-tagságát illetően. Őszintén szólva létezik egy vita az elnevezéssel kapcsolatban, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy 1995-ben Görögország egy kötelező kijelentést tett, melyre érvényes a nemzetközi jog. E kijelentés értelmében Görögország egyetért azzal, hogy az elnevezéssel kapcsolatos vita soha nem fogja akadályozni Macedóniát a nemzetközi közösséghez csatlakozásában, az EU-hoz vagy a NATO-hoz.

Görögország megszegte ezt a nemzetközileg kötelező megállapodást, és ha ezzel kapcsolatban reformokat szeretnénk elérni, azt kell mondanom, Görögország szegte meg az európai kritériumokat, nem Macedónia.

Ez egy lépés hátrafelé, ez egy pofon egy kis államnak, mely igazán megtett minden erőfeszítést, hogy velünk együtt haladjon, és megnyissa a tárgyalásokat. Swoboda úr! Ezért is mondom azt, hogy az ügyes cselek, hogy a holnapi szavazást megakadályozzuk vagy elhalasszuk, ismét azt kockáztatják, hogy destabilizálódik a macedón kormány, ezzel a nacionalista erőket bátorítja.

A tényleges probléma az, hogy Görögországgal van egy tagállamunk, mely egyenesen elutasítja, hogy az országában elismerjen bármilyen kisebbséget. Ez ellentétben van a koppenhágai kritériumokkal, mely zavaró az Európai Unió és szövetségesei számára. Kitartást kívánok Macedóniának, hogy megtegye a következő néhány lépést Görögország ellenében.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök  úr! Horvátország nemcsak kulturálisan és történelmileg gyökerezik Közép-Európában, hanem a csatlakozási feltételeknek is megfelel. Ezért nem szabad semmilyen felesleges akadályt tennünk az útjába. A halászati vita rendezésével Horvátország még egyszer megerősítette, hogy készen áll az EU-tagságra, valamint a horvát kormány is megerősíti cselekedeteit, hogy legyőzze a korrupciót.

Mindazonáltal Horvátország gyors bebocsátása, mely most már karnyújtásnyira van, véleményem szerint nem vezet más államok automatikus belépéséhez. Mint az köztudott, Macedónia nemcsak korrupcióval, hanem gazdasági problémákkal és a jogrenddel is küzd. Különösen Koszovó függetlenségének kikiáltását illetően kérdéses, hogy az albán kisebbséghez fűződő etnikai béke hosszú távon fennmaradhat-e. Nem szabad ismét elkövetnünk a korábbi bővítések hibáit. Véleményem szerint az EU-nak végre rá kell ébrednie, hogy a megoldatlan problémák, a kulturális különbségek és a társadalmi-gazdasági problémák a csatlakozással nem tűnnek el, mint a kámfor.

  Pál Schmitt (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! A közös parlamenti bizottság elnökeként úgy értékelem, hogy az elmúlt időszak kedvező fordulatot hozott Horvátország euroatlanti integrációs folyamatában. Néhány héttel ezelőtt Barroso biztos úr vázolta fel az útitervet, mely szerint 2009 őszére le lehet zárni a csatlakozási tárgyalásokat, múlt héten pedig a NATO-ba kapott meghívást Horvátország.

Nos, mindkét fejlemény annak elismerése, hogy Horvátország jó úton jár és a nemzetközi közösség díjazza a kormány erőfeszítéseit. Nem véletlen, hogy az Eurobarometer Horvátországban hosszú idő után végre ismét 60% fölé került. Magam is figyelemre méltó, bölcs hozzáállásnak gondolom, amelynek értelmében horvát barátaink úgy döntöttek, hogy az uniós tagság érdekében visszalépnek a halászati tilalmi zóna alkalmazásától az EU-tagállamok esetében.

Koszovó függetlensége kérdésében szintén mértéktartó magatartást követett a Sanader-kormány, mikor is felsorakozott az EU-tagállamok többsége mellett, elismerve Koszovó függetlenségét.

Tisztelt elnök úr! A régió stabilitásához, a nemzetiségek közötti békéhez nagymértékben hozzájárul az a tény – ez már elhangzott más szájából is –, hogy a horvátországi szerb kisebbség miniszterelnök-helyettesi pozíciót kapott a jelenlegi kabinetben. Méltánytalannak tartom, hogy a szlovén kormányfő kijelentette, hogy a két ország közti határkérdés miatt nem tartja kizártnak Horvátország EU-csatlakozásának akár a megvétózását sem. Én úgy gondolom, hogy az EU-bővítést és egy nemzet sorsát nem szabad egy kétoldalú határvita megoldásához kötni.

A jelentés pozitív üzenetet hordoz, amennyiben elismeri az ország által tett előrehaladást a nyugat-balkáni régió stabilitása, az ország gazdaságának, uniós versenyképességének biztosítása, az intézményi reformok és az uniós jogszabályok átvétele terén. A pozitívumok mellett nem hagyja szó nélkül az előttünk álló kihívásokat sem: az igazságügyi rendszer átalakítását, a szervezett bűnözés, korrupció visszaszorítását, a menekültek visszatérésének befejezését, a kétoldalú feszültségek rendezését, illetve enyhítését. Gratulálok a jelentéstévőnek, Swoboda úrnak.

  Józef Pinior (PSE). – Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék Hannes Swoboda és Erik Meijer uraknak, a Horvátországról, valamint a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2007. évi országjelentéséhez. Mindkét jelentés kiváló. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló jelentést illetően a szocialista képviselőcsoport árnyékelőadójaként szeretnék köszönetet mondani Meijer úrnak a komoly és őszinte közreműködésért e jelentés elkészítésében.

A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló jelentés üdvözli az ohridi keretmegállapodás végrehajtásának teljesítményeit, mely az interetnikus kapcsolatok politikai vetületével foglalkozik. A jelentés véleményezi a gazdasági teljesítményt, számos, az ügyészek jogállásával kapcsolatos alapvető törvény elfogadását és a korrupció elleni harcban elért fejlődést. A negatív oldalt nézve sajnáljuk, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kétoldalú mentességi megállapodást írt alá az USA-val, mely mentességet ad Nemzetközi Büntetőbíróság törvénykezése alól ellentmondva az EU normáknak és politikáknak.

A jelentés felkéri a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot és Görögországot, hogy növeljék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy megoldják az ország elnevezésével kapcsolatos vitát. Ez semmilyen körülmény között nem akadályozhatja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot, hogy a nemzetközi szervezetek tagjává váljon. Az elnevezéssel kapcsolatos kérdésben a jelentés egyik oldalt sem kritizálja. Mindössze mindkét oldalt arra ösztönzi, hogy folytassák a tárgyalásokat annak ellenére, ami a bukaresti NATO-csúcson történt múlt héten. Javier Solana tegnap az Európai Parlament Külügyi Bizottságának ülésén elmondta, hogy az elnevezés ügyében a tárgyalások szerencsére folytatódnak. Ha a két oldal egyetért, a NATO úgy dönthet, hogy azonnal meghívja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot, még nagyköveti szinten is, így egy új csúcsra lesz szükség. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság még ez évben megkaphatja a csatlakozási tárgyalások kezdetének időpontját. Az Európai Parlamentnek egyértelműen meg kell mutatnia az irányt az európai integráció felé.

  Johannes Lebech (ALDE). – (DA) Tisztelt elnök úr! Amikor a Balkánról beszélünk, a régiót egységes egészként kell tekintenünk. Az összes balkáni állam csatlakozása az EU hosszú távú célkitűzése. Ahhoz, hogy ez a cél elérhetővé váljon, maguknak az országoknak is eredményeket kell felmutatniuk. A közös európai jövő a tagállamok és az összes balkáni állam közös feladata. Számunkra, az északi államok számára sem idegenek a történelmi konfliktusok, most mégis együttműködünk. A Balkánt, mint az északi államokat, szorosan összeköti a közös történelme, közös nyelve és közös kultúrája. Lehetőséget kell találni, hogy elkezdődjön egy együttműködési folyamat, mely biztosítja a békét és a stabilitást.

Jelenleg számos együttműködési egyezmény létezik a régió országai között. Miért nem megyünk tovább egy lépéssel? Ihletet merítve az északi együttműködésből a balkáni államok megteremthetnek egy együttműködési fórumot az Északi Tanács vagy a Balti Tanács mintájára. A meglévő regionális politikai kooperáció fokozása egy Balkáni Tanács formájában lehetővé fogja tenni ezen országok számára, hogy elkezdődjön egy gyakorlatias, előremutató együttműködés, mely lehetőséget teremt a térség stabilizációjára, valamint felkészültebbé teszi a csatlakozásra azokat az országokat, melyek még nem tagállamok vagy hivatalosan elismert csatlakozásra jelölt országok.

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Horvátországot, ezt az ősi európai nemzetet, hosszú történelmével és érdekes kultúrájával, be kell vonni az európai nemzetek Európai Uniónak nevezett családjába a lehető legrövidebb idő alatt. Horvátország, mely az Unió tagjának jelentkezett, paradox módon hosszabb történelmi múltra tekint vissza, mint az Európai Közösség néhány alapító állama, mint például Belgium vagy Luxemburg. Zágráb és Split rendkívül európai települések, míg Dubrovnik ékkő Európa kulturális koronáján. A jelen viták során a hozzászólók többsége, magamat is beleértve, nyakkendőt viselve tartotta a beszédét. Érdemes megemlékezni arról, hogy a nyakkendő a horvátok találmánya, és az Európai Parlamentben - mely oly nagyra értékeli a szabadságot - hangsúlyozni kell azt is, hogy a horvát kikötő, Dubrovnik volt az első Európában, mely megtiltotta a rabszolga-kereskedelmet a XV. század kezdetén.

Az adott körülmények között még morális alapunk sincsen arra, hogy megtagadjuk Horvátországtól a csatlakozást az Unióhoz.

  Elnök. – (FR) Annak a ténynek, hogy elnökként nem viselek nyakkendőt, nyilvánvalóan semmi köze a napirendi ponthoz.

  Antonios Trakatellis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr! A Meijer-jelentés és az EU–Macedónia közös parlamenti bizottság egyhangú határozata egyaránt hangsúlyozza, hogy Macedónia három fontos lépést tett Európa irányába.

Az első lépés természetesen a csatlakozási feltételek teljesítésével és a közösségi vívmányoknak való megfeleléssel kapcsolatos. Noha Macedónia tett előrelépéseket, tovább kell mennie a reformok útján, ahogy azt a Meijer jelentés és számos egyéb európai bizottsági jelentés is hangsúlyozza.

A második lépés a belpolitikai és szociális kohéziót érinti. Ki kell tartani az Ohridi Egyezmény mellett, különösen az albánokkal és a többnemzetiségű ország egyéb kisebbségeivel kapcsolatban.

A harmadik lépés a viták elsimítása Macedónia és a szomszédjai között, összhangban a Salzburgi Nyilatkozattal. Szabadjon hangsúlyoznom, hogy Görögország élen járt – és továbbra is így tesz – azokban az erőfeszítésekben, melyek a balkáni államok euró-atlanti struktúrához való csatlakozását célozzák, mivel szilárd meggyőződése, hogy a régió államainak fejlődése az egész régió érdekét szolgálja.

Görögország számára azonban a név nem pusztán történelmi, lélektani vagy érzelmi probléma. Ez valódi politikai kérdés minden görög állampolgár számára, mivel kapcsolódik a jószomszédság és regionális együttműködés európai értékeihez. Hadd emlékeztessem önöket, hogy Görögország hozzájárult Macedónia csatlakozásra jelölt státuszához, azzal a kikötéssel a COM(2007)663-ban, hogy a névvel kapcsolatos kérdésre tárgyalások útján kölcsönösen elfogadható megoldást kell találni.

Végül szeretnék rámutatni arra, hogy azt követően is, hogy a NATO elhalasztotta a meghívó kiállítását a csatlakozásra Macedónia számára a névvel kapcsolatos kérdés miatt, Görögország a tárgyalások folytatása mellett van. Valójában nagyvonalú kompromisszumos lépést tett azzal, hogy egy elfogadható, összetett nevet javasolt, így minden további feladat a másik oldalra hárul, hogy találkozzon Görögországgal félúton.

Végezetül, elnök úr, szeretném azt hinni, hogy találunk kompromisszumot a még tisztázandó néhány kérdésben, mely lehetővé tenné számunkra, hogy eljussunk a strasbourgi szavazásig.

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Horvátországnak európai küldetése van: ezt a közelmúltban történt meghívás a NATO-ba és a jelenlegi EU csatlakozási tárgyalások bizonyítják. Ez jelentős teljesítmény egy országtól, mely egy évtizede még gyakorlatilag háborúban állt. Azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy eltekintsünk azoktól a kihívásoktól, melyekkel mind Horvátország, mind az EU szembenéz a tárgyalások lezárásáig. A menetrend rendkívül szoros; gyakorlatilag minden nap számít, tekintet nélkül a folyamat véglegesítésére megadott különböző dátumokra, melyeken túlhaladtunk.

Amikor azonban én nemrég Zágrábban látogattam a Külügyi Bizottság küldöttségének elnökeként, nem kerülte el a figyelmemet a horvát hatóságoknak az elkötelezettsége arra, hogy megoldják a problémákat és elnyerjék az uniós tagságot. Ebben a tekintetben a Horvát Parlament friss döntése, mellyel kiemelték az EU államokat az Ökológiai és Halászati Védelmi Zóna (ZERP) hatálya alól Rehn biztos úr látogatása után egyszerre tekinthető az elkötelezettség bizonyítékának, és a helyes irányba tett fontos lépésnek. Meg vagyok győződve arról, hogy a megfelelő adminisztratív kapacitással a szükséges törvényhozási lépések megvalósítására Horvátország mind az EU-ban, mind pedig a NATO-ban a térség – mely változatlanul teljes odafigyelésünket igényli – stabilitásának és előmenetelének szilárd tényezőjévé válik. Gratulálók Swoboda úrnak a jelentésébe fektetett munkájához.

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Köszönöm, elnök asszony! Horvátország kulcsszerepet játszik a Nyugat-Balkán demokratikus fejlődésében, és rendkívül fontos, hogy a folyamat folytatódjon. Láthattuk, hogy ez – érthető okokból – némiképp lelassult a horvát választási kampány és az új kormány megalakulása ideje alatt, de őszintén remélem, hogy a folyamat most gyorsulni fog. Ahogy az előző hozzászólók megjegyezték, a menetrend rendkívül szoros.

Üdvözlöm az adriai ökológiai zóna korlátozásainak átmeneti megszüntetését. Ez pozitív jel Szlovénia, Olaszország és Horvátország viszonyának tekintetében, de a természetvédelmi megfontolásoknak továbbra is fontos szerepet kell kapniuk ebben az egyedülálló természeti környezetnek a kezelésében.

Horvátország előtt még mindig rengeteg tennivaló áll a jogi rendszer és az igazságszolgáltatási eljárásokkal kapcsolatban. Túl sokaknak kell túl hosszú időt várni az ügyükben hozott ítéletekre. Ennek prioritást kell kapnia, az ország adminisztratív kapacitását fejleszteni és bővíteni kell.

Végezetül, üdvözlöm a horvát parlament EU Bizottságának a munkáját, melynek vezetője jó barátom, Vesna Pusić. Abban bízunk, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek, és gyorsan lezárulhatnak.

  Doris Pack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Swoboda úr jelentése bátorító, reális és kiegyensúlyozott. Gratulálok hozzá. Bemutatja azt a fejlődést, melyen Horvátország ment keresztül, mint a példamutató kisebbségi jogalkotás, konstruktív együttműködése a Hágai Bírósággal, a korrupció elleni harcban tanúsított fokozott elkötelezettség, és mindenek felett, a parlament és a kormány egyezsége a halászati zónát illetően, melyet különösen nehéz volt elérni.

Horvátországnak és az Európai Bizottságnak most minden erejével azon kell lennie, hogy a hátralévő fejezeteket gyorsan és kielégítően lezárják. Egy nemzetközi bíróságnak lehetősége volna végre lezárni a határvitát Szlovénia és Horvátország között. Horvátországnak kulcsszerepe van a régióban, és gyorsan el kell ismerni az Európai Unió részeként. Kétoldalú viták nem jelenthetnek akadályt.

Macedóniával kapcsolatban elmondhatom Önöknek, hogy részt vettem egy konferencián, és a hangulat, amit a NATO visszautasító döntése után tapasztaltam, meglehetősen felkavart volt. Az emberek úgy érzik, igazságtalanul bántak velük. Meijer úr jelentése bemutatja azt a rögös utat, amin az ország már sikeresen jár. Biztos rengeteg még a tennivaló, de amikor az elnevezéssel kapcsolatos problémák Damoklész kardjaként lebegnek az egész felett, akkor nehéz a politika további területeire átlépni.

Figyelemmel kísérem a helyzetet 1992 óta, és szeretném, ha Macedónia és Görögország végre megoldást találna a névvel kapcsolatos vitájukra, különös tekintettel a fiatal generációra. Mindkét fél tett engedményeket az elmúlt hetekben, és mindkettőnek további lépéseket kell tennie a másik irányába. Európai értékeinkkel ellenkezőnek és felelőtlennek tartanám, ha újra egy vétó akadályozná meg az ország csatlakozását az Európai Unióhoz. Ez nem történhet meg!

  Gyula Hegyi (PSE). – Tisztelt elnök asszony, a Nyugat és Macedónia közötti jelenlegi kapcsolatot nagy elszomorítónak találom. Őszintén szólva, Macedónia népe jobb bánásmódot érdemelne tőlünk.

Koszovó függetlenségével és a közelmúltban történt NATO csatlakozási kudarccal a helyzet még komplikáltabbá vált. Macedóniában jelen vannak szeparatista elemek az egyik oldalon és nacionalisták a másikon, akik megpróbálják az ország stabilitását megingatni, és a bukaresti döntés egyáltalán nem javít a helyzeten. De macedón barátaink talán egy dolgot megtanulnak a bukaresti példából: nem elegendő az Egyesült Államok támogatását megszerezni. Sok döntés múlik a tagállamok közös akaratán nem csak az Európai Unióban, de a NATO-ban is, és bármely EU állam alkalmazhatja vétójogát.

A legutóbbi történések tükrében Macedóniának fontolóra kell vennie az álláspontját az USA Nemzetközi Büntető Bírósággal kapcsolatos mentességével kapcsolatban. Mindkét oldal számos hibát követett el – mi és a macedón politikusok – de az egyszerű emberek nem bűnhődhetnek a mi hibáinkért. Ez az oka annak, hogy legalább a vízumliberalizáció tekintetében gyorsan kell cselekednünk, segítve ezzel a macedón embereket az utazásban, tanulásban és abban, hogy szorosabb kapcsolatot építsenek ki az európai hétköznapi élettel. Három és fél évvel ezelőtt, amikor megválasztottak az EU-Macedón Közös Parlamenti Bizottság alelnökévé, derűlátó terveim voltak azzal kapcsolatban, miként javíthatnám a kapcsolatainkat. Ezekből nagyon kevés valósult meg. Remélem, hogy a vízumliberalizációval kapcsolatban sikerül előrelépést tennünk.

  Maria Eleni Koppa (PSE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Görögország következetesen támogatja Macedónia európai törekvéseit, melyhez gazdasági fejlődése is hozzájárul. Szisztematikusan dolgozunk az ENSZ felügyelete alatt azon, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjunk a névvel kapcsolatos problémára. Görögország jelentős lépéseket tett, jelenleg egy összetett elnevezést támogat egyetemesen kötelező erga omnes földrajzi megjelöléssel.

Sajnálatos módon, a másik oldal nem ennyire engedékeny. A bukaresti NATO csúcstalálkozó kimenetelét követően minden oldal érdeke, hogy a tárgyalások folytatódjanak, és egyezmény szülessen olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges. A NATO döntése, miszerint nem ad meghívót, nem jelent elzárkózást a tagságtól, de rámutat a megegyezés szükségességére.

Hiszek abban, hogy képviselőtársam, Meijer úr jelentésének eredeti szövege kiegyensúlyozottan vizsgálja a problémát. Sajnos az elfogadott módosítások következtében az elnevezéssel kapcsolatos része a jelentésnek túlhaladottá vált. Felhívjuk az Európai Parlament képviselőit, hogy ne fogadjanak el olyan formulákat, melyek a folytatódó tárgyalási folyamat útjában állnak, mely folyamat most döntő fázisába ér.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A délkelet-európai országok EU-csatlakozása nélkül nem beszélhetünk az európai integráció sikeréről.

A hidegháború idején a volt Jugoszlávia volt a szabadság bástyája, és sok emigráns, köztük azok, akik a totalitárius Csehszlovákiában éltek pontosan azon az országon keresztül menekültek, mely veszélyt jelentett a Szovjetunióra és a szatellitállamaira. Arra a kérdésre, melyet a Tanácshoz intéztem a Szlovénia és Horvátország közötti határvitát illetően azt a választ kaptam, hogy egy módosított csatlakozási partnerséget fogadott el Horvátországgal, melynek megvalósítása a legfontosabb előfeltétele a tárgyalások folytatásának.

Üdvözlöm Hannes Swoboda úr jelentését. Derűlátóvá tesz engem. Mint az előadó, én is meg vagyok győződve arról, hogy ha Horvátország folytatja az előmenetelt az eddigiekhez hasonlóan, akkor minden, az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges feltételeknek eleget fog tenni, és fontos katalizátor lehet a többi nyugat-balkáni állam számára.

  Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni kollégámnak, Swoboda úrnak az elvégzett munkájához, és ahhoz a minőséghez, amivel az igazságos és kiegyensúlyozott jelentése rámutat a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos alkotmányos törvény jelentette előrelépésre, és a még elvégzendő munkára, mint például az igazságszolgáltatási rendszer szükségszerű megerősítésére.

Örömmel vettük tudomásul, hogy a Horvát Köztársaság megszüntette az Ökológiai és Halászati Védelmi Zónát az Adrián, mely feszültségforrás volt az Európai Unión belül. Ez egy erőteljesen szimbolikus aktus, mely megmutatja Horvátország eltökéltségét az európai uniós csatlakozásra. „Nincs szeretet, csak a szeretet bizonyítéka létezik” mondja Jean Cocteau. Ezzel az aktussal Horvátország ezt a mondást alkalmazta az adott szituációban.

Cserébe nekünk tiszteletben kell tartanunk a csatlakozási szerződés aláírásának 2009. júniusi céldátumát; egy jelképes dátumot és egy ambiciózus célt. Nincs politika szimbólumok nélkül. Erősítsük meg ezt, küldjünk határozott üzenetet és mutassuk meg a horvát embereknek, mutassuk meg Horvátországnak, mennyire várjuk, hogy az európai családban üdvözölhessük őket, hiszen ez nem csak Horvátországról szól: ez a balkáni stabilitás és béke erőteljes szimbóluma. Kettőzzük meg tehát az erőfeszítéseinket, hogy elérjük ezt a célt. Segítsük a Bizottságot és Horvátországot ezen az úton.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Kértem, hogy hozzászólhassak Horvátország és Macedónia ügyéhez annak érdekében, hogy hangsúlyozzam a balkáni helyzet komplexitását és a nyugodt és kiegyensúlyozott politika szükségességét. Szerbia és Koszovó drámájának figyelmeztetnie kell az elhamarkodott döntések veszélyeire. Ugyanez a dráma játszódhatott volna le Macedóniában is, mely sok albán otthona. A veszély azonban elhárult, köszönhetően az érdekelt felek vezetői bölcsességének.

Ez a pozitív tapasztalat kell, hogy vezéreljen minket, és ezt kell támogatnunk anélkül, hogy másokat felkavarnánk – akaratuk ellenére, erőszakkal, a tettek magyarázata nélkül.

  Giorgos Dimitrakopoulos (PPE-DE) – (EL) Tisztelt elnök asszony! Először is el szeretném mondani, hogy tökéletesen egyetértek  Swoboda úr nézeteivel Horvátország csatlakozási kilátásaival kapcsolatban.

Másodszor, Meijer Úr Macedóniával kapcsolatos jelentéséről: köszönöm az előadónak a hajlandóságát arra, hogy tárgyalásokba bocsátkozzon. Felszólítom azonban Macedónia kormányát és politikai erőit, hogy tartsák a jövőt szem előtt, és tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak a névvel kapcsolatos problémára. Az ilyen előrelépés jelenti a jószomszédi viszony kritériumának teljesítését és nyitja meg az utat Macedónia számára a további előrelépésre az EU felé.

Végezetül engedjék meg, hogy helyeseljem Swoboda Úr javaslatát a Meijer jelentéssel kapcsolatos szavazás körülbelül egy héttel történő elnapolásáról, mely időt biztosít a számunkra, hogy közelebbről megvizsgáljuk a beterjesztett kompromisszumos módosításokat.

  Monika Beňová (PSE). – (SK) Nagyon rövid leszek.

A kollégám, Swoboda úr által készített jelentés egyértelműen azonosítja azokat a kérdéseket, melyeket azonosítani kell, és, véleményem szerint, Swoboda úr jelentése hűen tükrözi politikai tapasztalatát és professzionalizmusát.

Mint a regionális parlament alelnöke el szeretném mondani, hogy az egyes horvátországi régiók jól felkészültek arra, hogy erősítsék az Európai Uniót. Ezt a kérdést a jelenlegi tagállamoknak csupán nemzeti szinten tárgyalják a horvát kormánnyal, de a horvát régiókkal is. Álláspontom szerint ez előrevetíti a horvát régiók aktív közreműködését az EU jövőbeli politikájában.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Nem sokkal ezelőtt Rupel úr biztosított minket arról, hogy a szlovén elnökség megfelelően cselekszik Koszovóval kapcsolatban. Amit vártunk, bekövetkezett: a krízis fokozódott. Macedóniában Thaçi úr a koalíciós kormány összeomlását okozta, és föderalizációt, kétnyelvűséget és a Skanderbeg zászló elismerését követelte.

Az albán szeparatisták hasonlóan viselkednek a Preševo völgyben, Dél-Szerbiában, ahol a választások bojkottjával fenyegetőznek. Ez a krízis várhatóan eléri Montenegrót. Véleményem szerint segítenünk kell Macedóniának, felajánlanunk mindazt a segítséget, mely ahhoz szükséges, hogy stabil országgá váljon, de meg kell tagadnunk minden segítséget az albán szeparatistáktól, mert tisztán látható, hogy a tízéves kísérlet arra, hogy a terroristákból demokraták váljanak, teljes kudarcot vallott.

  Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök asszony! Görögország régi tagja az EU-nak, 11 millió polgára úgy véli, hogy a szomszédos Macedónia, a volt Jugoszláv köztársaság elnevezése komoly törvényi problémákat vet, nekünk pedig tiszteletben kell tartanunk az aggodalmaikat.

Nagyon kellemetlen a számunkra, hogy míg Görögország a jelen pillanatban is tárgyalásokat tart Macedóniával a kérdésről, néhány európai parlamenti képviselőtársunk és az EU néhány kormánya már elfoglalta az álláspontját, és nyomást próbál gyakorolni az Európai Parlamentre, hogy állást foglaljon: természetesen Macedónia álláspontját. Ez nem túl bölcs, nem igazságos, és nem is segíti sem az EU kohéziós politikáját vagy a helyzetet, mert nem csak a macedón kormányt teszi hajthatatlanná a névvel kapcsolatos követeléseivel kapcsolatban, de azt is jelenti, hogy hosszú ideig nem várható megoldás a kérdésben.

  Ljudmila Novak (PPE-DE). – (SL) Én is örülök annak, hogy szomszédunk, Horvátország felfüggesztette az Ökológiai és Halászati Védelmi Zóna fenntartását, mely a legfontosabb akadálya volt a tárgyalások folytatásának. Ennek ellenére Horvátországot komolyan figyelmeztetni kell arra, hogy az Európai Unióban tiszteletben tartjuk az egyezményeket, és nem folyamodunk egyoldalú akciókhoz.

Nem értek egyet azonban Horvátország túlzott felmagasztalásával azért, mert felfüggesztette az Ökológiai és Halászati Védelmi Zónát. Horvátország teremtette meg ezt a problémát, és mi most túlmagasztaljuk azért, mert felfüggesztette. Ez csak arra bátorítja, hogy a többi problémát is hasonló módon próbálja megoldani.

Horvátországban azt hiszik, hogy sokat nyerhetnek, hiszen jelentős támogatottságot élvez az európai uniós csatlakozásuk. Szlovénia mindig támogatta, hogy Horvátország csatlakozzék az Európai Unióhoz. Nem tudunk azonban egyetérteni a megoldásra váró kérdésekkel kapcsolatos tevékenységükkel, míg olyan földeket adnak el, melyek Szlovéniához tartoznak.

  Roger Helmer (NI). – Tisztelt elnök asszony! Azt gondolom, hogy ez a jelentés jóval derűlátóbb a kelleténél.

A tavalyi évben egy nagyon intenzív hetet töltöttem Horvátországban, diplomatákkal, akadémikusokkal, jogászokkal, üzletemberekkel, kereskedelmi kamarákkal és a média képviselőivel találkoztam. Nagyon tiszta képet kaptam az országról, mely nem rendelkezik a megfelelő piacgazdasággal, és ahol túl nagy a kormányzat befolyása az igazságszolgáltatásban, a médiában és az üzleti életben. Ez az, amit protekcionista kapitalizmusnak nevezünk. A kormány költi el a GDP több mint 50%-át. Ez egyszerűen nem szabad piac a mi fogalmaink szerint.

Ki kell építeniük az átláthatóságot a kormányzati szerződések területén, melyek a korrupció célpontjai. Meg kell valósítaniuk az érdekek teljes nyilvánosságát a döntések tervezésénél, melyek jelenleg csak a hivataloknak hoznak bevételt. Kevés lehetőségünk van a horvát reformok sürgetésére a csatlakozást megelőzően. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt megfelelően használjuk.

  Elnök. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a kérdéssel kapcsolatos viták ilyen érdeklődést keltettek, de sajnos csak öt percet terveztünk, ami már letelt.

  Christopher Beazley (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! A rend szempontjából teljes mértékben tiszteletben tartom a döntését, mely szerint a jelen vita a napirend hatálya alá esik, de talán a képviselők által mutatott érdeklődés a catch-the-eye eljárás közben arra bátoríthatná Önt és a kollégáit, hogy meghosszabbítsák a képviselők rendelkezésére álló időt az olyan ügyekben, melyek általános európai érdekekkel kapcsolatosak, és nem csak bizonyos bizottságokhoz köthetők.

Sok mondanivalóm lenne Macedóniával és Horvátországgal kapcsolatban, de nincs lehetőségem elmondani. Az emlékeztetőmhöz csatolom őket, és küldök Önnek egy személyes másolatot.

  Elnök. – A kérdéssel kapcsolatos nagy érdeklődés miatt megkétszereztük a felszólalási időt. Rendesen öt perc állna rendelkezésre, ez, ebben az esetben tíz percre módosult.

Az Ön észrevétele azonban nagyon érdekes. Amikor felülvizsgáljuk a munkamódszereinket, gondoskodhatunk hasonló könnyítésekről tekintettel a képviselők közbenjárására.

  Janez Lenarčič, Hivatalban levő elnök. − (SL) Először is, szeretném a Tanács nevében kifejezni egyetértésemet Rehn biztos úr kijelentésével, mely szerint az idei kulcsfontosságú év Horvátország számára az európai uniós tagság felé vezető úton. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani az előadónak Hannes Swobodának az általa elkészített jelentésért, mely nagyon tiszta képet fest a jelenlegi helyzetről, az elért eredményekről és a jövőbeni kihívásokról.

Bízunk benne, hogy Horvátország megragadja a lehetőséget, és gyors fejlődést mutat. Tény, hogy az előrelépés elsősorban magán Horvátországon múlik, és a megvalósítandó reformok tempóján és minőségén.

Szeretnék rámutatni Schmidt úr, hogy a szlovén elnökség a problémát a legnagyobb felelősséggel fogja kezelni. A szlovén elnökség támogatja Horvátország közeledését az Európai Unió felé, elsősorban azért, mert a mielőbbi közeledés nem csupán Horvátországnak fontos, de fontos az Európai Uniónak, és a régió egészének is.

Azonban a tennivalók felelős végrehajtása a tárgyalások keretén alapszik, melyről megegyezés született Horvátországgal, a módosított csatlakozási partnerség alapján, melyet nemrégiben fogadott el az EU Tanácsa, valamint az Európai Unió törvényein. Valamint azon az alapon, hogy reméljük, Horvátország a lehető leggyorsabb előmenetelt fogja mutatni, és a szlovén elnökség a munka végére jár.

Ami Macedóniát illeti: Wiersma úr, Berès asszony és mások említették a politikai instabilitás veszélyét az országban. A szlovén elnökség őszintén reméli, hogy ez nem fog bekövetkezni. Bármilyen politikai krízis, vagy egy lehetséges előrehozott választás hónapokkal lassítaná le a szükséges reformok folyamatát.

Szeretnénk látni Macedónia polgárai egységének megőrzését és megerősítését függetlenül politikai és etnikai hovatartozásuktól, a nézeteik egységességét az euró-atlanti struktúrákhoz való csatlakozással kapcsolatban. Fontos továbbá, hogy a DPA albán párt újra csatlakozzon a kormánykoalícióhoz, és a politikai helyzet megszilárdulása.

Most van itt az idő, de az idő korlátozott. Csak az Európai Bizottság következő őszi ülésszakáig van időnk, az elért eredményekről szóló rendes jelentésig. Fontos, hogy a munka, mely az év vége felé tovább gyorsult, befejeződjön ezen időszak alatt, különösen mivel a politikai párbeszéd újra beindult a reformok eredményének hatására. Megalakult az EU Integráció Nemzeti Tanácsa, és egy ambiciózus terv került elfogadásra a Csatlakozási Partnerséggel kapcsolatos feladatok megvalósítására.

A szlovén elnökség továbbra is döntő módon fogja támogatni Macedóniát ezen az úton.

Szeretném a következő gondolattal zárni a hozzászólásomat: a Nyugat-Balkán stabilitásának kérdése és a régió gyors integrációja az európai keretbe továbbra is az Unió csúcs prioritásainak egyike kell, hogy maradjon. A szlovén elnökség a kérdést az elsőbbségi feladatai közé sorolta. Reméljük, ez a jövőben is így lesz. Tény az, hogy bármely beruházás, mely Európa nyugat-balkáni részét célozza meg, az egy időben Európai Unió jövőjébe fektetett beruházásnak is minősül.

Szeretném kifejezni hálámat a tagállamok és az Európai Parlament tagjai felé azért a széleskörű támogatásért, melyet a Nyugat-Balkán európai lehetőségeihez nyújtottak, valamint Önöknek is a részvételükért a mai vitában. Köszönöm.

  Olli Rehn, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Először is hadd köszönjem meg a képviselőknek az érdemi vitát, mely, álláspontom szerint, rámutat a Nyugat-Balkán európai perspektíváinak fontosságára.

Számos fontos kérdés merült fel, rövid válaszomban csak néhányat tudok érinteni. Szeretném továbbá felhasználni ezt a lehetőséget arra is, hogy köszönetet mondjak a szlovén elnökségnek azért, hogy a Nyugat-Balkán ügyét hivatali idejük alatt kulcs prioritásúnak minősítették. A külügyminiszterek néhány héttel ezelőtti, a szlovéniai Brdóban megrendezett nem hivatalos találkozóját nagyon lényegesnek találtam, mely nyilvánvalóan új ösztönzést és lendületet adott a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos politikánknak, mint ahogy ez a vita is. Álláspontom szerint most jó úton járunk.

A régió szilárd fejlődést mutatott be az elmúlt évek során, és ha az instabilitás legfontosabb kockázati tényezői, mint Koszovó státuszának következményei, vagy a demokrácia törékenysége Szerbiában jól kezelhetővé válnak, akkor meggyőződésem, hogy a régió fényes jövő elé tekint, mely jövő az Európai Unióban fog bekövetkezni.

Az elnökség már választ adott a Macedóniát érintő pontokra. Csak ismételni tudom az ott elhangzottakat, és elmondani, hogy az országnak jó lehetőségei vannak arra, hogy történelmi lépést tegyen előre ebben az évben, ha eltökélt és kitartó erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

Bíztató, hogy a macedón kormány létrehozott egy akciótervet az elvárások teljesítésére, és egy új nemzeti tervet a közösségi vívmányok megvalósítására. Szeretném most is bíztatni az országot, hogy valósítsa meg a saját terveit, így kikövezve az utat a Bizottság pozitív javaslatához a következő ősszel.

Sokan Önök közül hivatkoztak a vízumliberalizációra. Tájékoztatni szeretném Önöket, hogy a Bizottság jelenleg dolgozik a vízumliberalizáció menetrendjén Macedónia számára. Rövidesen bemutatunk egy vázlatot az országgal kapcsolatban, és, mivel az ország sok szempontból igen fejlett, például a biometrikus útlevelek területén, remélem, gyorsan képes lesz a menetrendben szereplő feltételek teljesítésére, így elérve azt a célt, hogy Macedónia polgárai vízum nélkül utazhassanak.

Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy rövidesen – április vége előtt – bemutatunk egy ilyen, vízummentes utazással kapcsolatos menetrendet Szerbia számára, ahol az állampolgárok ezt nemkülönben rendkívül fontosnak tartják. Részünkről meg akarjuk valósítani ezt a fontos célkitűzést.

Horvátországgal kapcsolatban azt a következtetést tudom levonni, hogy az Európai Parlament nagy részének reális képe van arról, hogy milyen feladatokat kell Horvátországnak teljesítenie ahhoz, hogy sikerrel zárja a 2009 során tartandó csatlakozási tárgyalásokat. Ez jó, mert Horvátország igazi barátai nem akarhatják a problémákat a szőnyeg alá söpörni, hanem őszinték a tennivalókkal kapcsolatban, és bíztatják Horvátországot a szükséges reformok valódi és azonnali végrehajtására. Kitartó erőfeszítések szükségesek.

Posselt úr kérte a Bizottságot az erőfeszítések fokozására, és biztosíthatom afelől, hogy a Bizottság számára semmi nem fog problémát okozni a különböző fejezetekkel kapcsolatos tárgyalási pozíció felvételében, ha Horvátország maga teljesíti a feltételeket.

Ek asszony hivatkozott az Adria túlhalászásának környezeti vonatkozásaira; szeretnék erre válaszolni és tájékoztatni Önöket arról, hogy Sanader miniszterelnök úr beszámolt Barroso elnök úrnak és nekem az aggodalmairól egy speciális, az Adria közepén található területtel a „Jabuka Pomo Pittel” kapcsolatban, mely fontos ívási hely. A Bizottság erőteljesen támogatja a halállomány fenntartható kezelését, és Borg biztos úr nagyon tevékeny ebben az ügyben. A Bizottság kész dolgozni egy adriai halászati védelmi zóna kialakításával kapcsolatos javaslaton, előreláthatóan az új fölközi-tengeri szabályozás keretében. Ez további tárgyalásokat igényel Szlovéniával, Olaszországgal és Horvátországgal, valamint, természetesen a Bizottsággal.

Végezetül Lebech úr említette az északi modellt, mint követendő példát a Nyugat-Balkán számára a regionális együttműködés tekintetében. Úgy hiszem, hogy az Északi Tanács már eddig is betöltötte ezt a szerepet: modellként használta a Délkelet-Európai Államok Regionális Együttműködési Tanácsa, melynek székhelye Szarajevóban található, mely jelenleg a Nyugat-Balkán államai regionális politikai együttműködésének fóruma.

Bíztatónak találom, hogy a regionális együttműködés jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt néhány év során, és mind Horvátország, mind pedig Macedónia tevékenyen hozzájárult ehhez a sikerhez. Tisztán láthatóan elmozdultunk abból a helyzetből, amikor, néhány évvel ezelőtt, a regionális együttműködést jelentős gyanakvás kísérte; a félelem attól, hogy az Jugoszlávia újrateremtésének kísérletét jelenti. Mostanra felismerték ennek fontosságát, egyrészt annak valós hasznai okán – gazdasági haszon, kommunikáció, közlekedés, emberek közötti kapcsolatok – másrészt pedig, mert a regionális együttműködés közelebb viszi az országokat az Európai Unióhoz. Végső soron, az Európai Unió nem egyéb, mint határokon átívelő együttműködés.

Szeretném még egyszer megköszönni Önöknek a nagyon felelős és érdemi vitát, és gratulálni az előadóknek a vitához való hasznos hozzájárulásukhoz.

  Elnök. – Hölgyeim és uraim, örömmel üdvözlöm a házban az új biztos asszonyt, Androulla Vassiliout.

Biztos asszony, engedje meg, hogy gratuláljak most, hogy hivatalba lép. Úgy hiszem, gyümölcsöző együttműködés elé nézünk az Európai Parlamentben.

(Taps)

  Hannes Swoboda, . − Tisztelt elnök asszony! Csoportunk gratulál Önnek megválasztásához. Mi támogattuk Önt, és a legjobbakat kívánjuk.

(DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, köszönöm az igen termékeny és konstruktív vitát. Szeretnék arra támaszkodni, amit Schmitt úr mondott 2009-cel kapcsolatban. Hiszek abban, hogy holnap közös megoldást találunk, hiszen fontos, hogy alapokra támaszkodjunk.

Miért sikeres Horvátország? Mert széleskörű egyetértés alakult ki az országban, és, leszámítva a kisebb nézeteltéréseket a Közös EU Bizottság összetételét illetően, ez remélhetőleg a jövőben sem lesz máshogy. Azért is, mert – még ha az országnak erre néha kényszerítenie kellett is magát – igazi konszenzust sikerült elérni a szomszédos országokkal, mint például a halászati zóna esetében.

Ennek következtében – ha párhuzamot vonhatok Macedóniával – szeretném megkérni macedón felet, hogy tanuljon ebből a példából, próbáljon megegyezésre jutni hazai szinten, és a szomszédaival is.

Könnyű persze innen szítani a tüzet és, mint Beer asszony, nagy ügyvédként viselkedni. Ahogy azonban Pack asszony és mások is mondják, mindkét országnak – Görögországnak és Macedóniának – egyaránt lépéseket kell tennie, és azt a következő néhány napon belül. Egy macedón belpolitikai válság kirobbantása ebből ezen a ponton nem segít Macedónián. Elzárja az EU felé vezető utat; megakadályozza, hogy Görögországgal megoldást találjanak.

Ennek alapján a kapcsolat Horvátországgal, amit említettem: Horvátország sikere három nagyon jó kormánynak köszönhető – beleértve a Račan és a Sanader kormányokat –, melyek valóban lényeges előrelépéseket tettek, és képesek voltan változtatni az álláspontjukon, amikor a „nemzet érdeke” úgy kívánta. Ennélfogva még egyszer a kérésem: folytassuk a közös pontok megtalálását Horvátországgal, kezdjünk el valami hasonlót Macedóniával is, valamint kérem az elnökséget, hogy folytassa az elmúlt hetekben megkezdett munkáját, nevezetesen, hogy előrelépést találjon a régió egésze számára. Biztos úr, meggyőződésem, hogy a Bizottság mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a tárgyalások 2009-ben lezárulhassanak.

  Erik Meijer, . − (NL) Tisztelt elnök asszony! Sok egyezségről hallottam itt Macedóniával kapcsolatban. A tárgyalásoknak kell előtérbe kerülniük, és a névvel kapcsolatos vitát Görögországgal meg kell oldani. Eltekintve Stoyanov úrtól, aki valószínűleg Macedónia eredeti társulásához szeretne visszatérni Bulgáriával az 1878-as San Stefano-i Egyezmény szerint, mindenki, beleértve Görögországot, azt szeretné látni, hogy Macedónia egyenlő félként elfoglalja helyét az Európai Unióban.

Eddig mindkét fél kiválóan ismertette a másik oldal hosszú távú elkötelezettségét. Görögország azt várja Macedóniától, hogy változtassa meg alkotmányban rögzített nevét, míg április 2-ig Macedónia azt várta Görögországtól, hogy ne akadályozza csatlakozását az EU-hoz.

Egyik fél sem ismeri fel, hogy ez az egész teljességgel érthetetlen a többi európai számára. Mindkét fél azt szeretné, ha az Európai Unió kibővítése sikeres lenne, ugyanakkor annak elhúzódását segítik elő. Úgy tűnik, ez a játék arról szól, hogy ki teszi meg az első lépést. Ha senki, akkor a mindenki által vágyott bővítés átmenetileg leáll.

Egyetértek Kacin és Pinior urakkal abban, hogy nem szabad várnunk további jelentésekre, hanem meg kell ragadni az első adódó lehetőséget arra, hogy a tárgyalások Macedóniával elkezdődjenek.

Elnök asszony, egy Horvátországgal kapcsolatos megjegyzéssel szeretném zárni a két jelölt ország csatlakozásáról szóló vitában elmondott beszédemet, melyhez csoportom nem kért külön felszólalási időt.

Horvátország 2009 elején akart csatlakozni az EU-hoz, ám ez 2010-re vagy 2011-re csúszik. A legfontosabb fennmaradt probléma az Adria partján végzett hajóépítéssel kapcsolatos. Nem ok nélkül látogatta meg a Horvátországba küldött EP delegáció a rijekai hajógyárat április 29-én. Csoportom álláspontja szerint nem szabad olyan követelményeket támasztani Horvátországgal szemben, melyet a lakosság teljesíthetetlennek láthat, és mely az ország csatlakozását az Európai Unióhoz feleslegesen ellentmondásossá teheti.

Röviden, próbáljuk meg támogatni mindkét ország közeledését az Európai Unióhoz, hogy néhány év elmúltával körünkben üdvözölhessük mind Horvátországot, mind pedig Macedóniát.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazás 11 órakor fog lezajlani.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. – (RO) Hiszek abban, hogy a 2007-es Macedóniáról szóló jelentéssel kapcsolatos vita két fontos tanulsággal zárult: szükséges, hogy az ország folyamatosan és szilárdan haladjon az európai és transzatlanti struktúrákba való integráció felé, és fontos a fiatal generáció támogatása ebben a köztársaságban.

Macedónia európai és transzatlanti perspektívája egyhangúlag elismert, és a 2007-es jelentés üdvözli az ez irányba tett erőfeszítéseket. Mindazonáltal szeretném újra kiemelni annak fontosságát, hogy ezek a reformok folytatódjanak. Remélem továbbá, hogy az etnikai és nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása továbbra is prioritás lesz a macedón kormány számára annak érdekében, hogy szilárd védelmi rendszert biztosítsanak minden közösség, köztük a román ajkú emberek számára is.

Végezetül hangsúlyozni szeretném a fiatal generáció támogatásának szükségességét a köztársaságban. Létfontosságú, hogy ellássák őket a magas színvonalú oktatás minden szükséges feltételével a kultúrák közötti párbeszéd és a kölcsönös tolerancia jegyében. A fiatal macedónok mobilitását és szabad mozgását kulcs prioritásként kell kezelni az ország és az EU viszonyában.

  Iles Braghetto (PPE-DE), írásban. – (IT) Ma elfogadtuk Swoboda úr Horvátországgal és annak csatlakozásával kapcsolatos jelentését. Az adriai halászok részéről szeretném afeletti örömömet kifejezni, hogy a csatlakozó ország úgy döntött, nem alkalmazza az Ökológiai és Halászati Védelmi Zónát az Adrián az EU tagállamaira. Ha a helyzet változatlan maradt volna, az egyenlőtlen és kimondottan diszkriminatív helyzetet eredményezett volna a horvát és az egyéb EU tagállamokból származó halászok között.

Így győzött tehát a pacta sunt servanda elve, a diplomácia és a józan és nevében. Ez egy újabb győzelem, hiszen a nacionalista érdekvédelem pózát felváltotta az Európai Unió közös alapelvei iránti elkötelezettség.

  Gábor Harangozó (PSE), írásban. – Kétségtelen, hogy a csatlakozási tárgyalások kezdete óta Horvátország döntő erőfeszítéseket tett arra, hogy megfeleljen a közösségi vívmányok támasztotta követelményeknek. Örömmel tapasztaltuk, hogy a tárgyalások számos új fejezetét nyitottuk meg. Horvátország csatlakozása ösztönző példa kell, hogy legyen minden más jelölt és lehetséges jelölt nyugat-balkáni ország számára.

Azonban a Horvátország által, az EU normák megvalósítása érdekében tett lényeges erőfeszítések ellenére még mindig vannak területek, melyekre oda kell figyelni: a korrupció és szervezett bűnözés elleni harc, a Nemzetközi Büntető Bírósággal való együttműködés, a diszkrimináció minden formája elleni küzdelem (különösen a roma és egyéb nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban), a közösségi alapok szabályos felhasználása, a környezetvédelemmel kapcsolatos lépések és a közigazgatás reformja.

Ezek a pontok létfontosságúak, mivel a fenti területeken megvalósított további fejlődés valóban nagyobb stabilitást jelentene az ország és a régió egésze számára. Nyilvánvaló, hogy a Nyugat-Balkán európaivá válási folyamat útján megvalósított stabilizációjának továbbra is elsőrendű célkitűzésnek kell maradnia, melyben Horvátország csatlakozásának véglegesítése nagy előrelépést fog jelenteni.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Ez egy bíztató jelentés Macedónia előmeneteléről. Az előmenetel kulcsa a megújult politikai konszenzus, mely a különböző pártok között jött létre. Ilyen konszenzus segítette nagymértékben hazámat, Észtországot a sikeres EU-csatlakozásban.

Az etnikumok közötti viszonyok stabilizációja, a pénzügyi reformok és a szervezett bűnözés és a korrupció elleni sikeres harc csak néhány mérföldkő az előrehaladásban. A kisebbségek jogainak garantálásával egyidejűleg azt várjuk, hogy a kiterjesztett autonómiát felelősen használják a macedón állam egészének megszilárdítására.

Macedóniát fel kell szólítani, hogy tartson fenn jószomszédi kapcsolatot mind Koszovóval, mind pedig Szerbiával.

A macedón állampolgárok beutazása az EU-ba sürgősen orvosolandó probléma. Amilyen gyorsan csak lehetséges, ugyanazokat a vízumszabályokat kell alkalmaznunk, mint Horvátország esetében.

Annak ismeretében, hogy Macedónia milyen lenyűgöző előmenetelt ért el, határozottan javaslom, hogy a Bizottság már 2008-ban kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat.

Végezetül görög barátainkat kérem, hogy tanúsítsanak jószándékot és rugalmasságot annak érdekében, hogy ésszerű kompromisszum szülessen, mely lehetővé teszi Macedónia számára, hogy megszabaduljon attól a stigmától, melyet a Tito-féle kommunista szövetségi állam jelent a számára.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Szeretnék a nemrégiben Romániában megrendezett NATO csúcstalálkozóval, és annak néhány uniós kérdéssel kapcsolatos döntésre gyakorolt hatásával kapcsolatban tenni egy megjegyzést. Más fontos döntések mellett arról is döntés született, hogy Bosznia-Hercegovina és Montenegró, csakúgy, mint Szerbia, hasznát látja majd a fokozott együttműködésnek a NATO-val. Arról is döntöttek, hogy Ukrajna és Grúzia akciótervet fog kapni az egyszerűsített eljárás alapján történő csatlakozásról, amint készen állnak.

Ezek a döntések üdvösek az Európai Unió számára: a fokozott párbeszéd és az akcióterv több demokráciát jelent egyebek mellett, és a több demokrácia a keleti határoknál csökkenteni tudja a belügyekkel kapcsolatos kihívások dimenzióit.

A több demokrácia és az intézmények reformja a szomszédos államokban, mint Ukrajna, nagyobb biztonságot jelent a külső határokon, több kontrollt a szervezett bűnözés felett, és egy újabb lépést azoknak az alapértékeknek a terjesztésében, melyekre az Európai Unió támaszkodik.

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Horvátország sikeres erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megszüntesse a meglévő megosztottságot és egységet érjen el az emberek között, mely az európai uniós tagság egyik célja.

Horvátország csatlakozása az Európai Unióhoz nagyszabású regionális következményekkel járna, és segítene tesztelni azon követelmények körét, melyet az EU szab a nyugat-balkáni államokra. Horvátország figyelemreméltó elkötelezettsége a csatlakozási tárgyalások során pozitív jel, melyre a nagyszámú megnyitott fejezet a bizonyíték. Érdemes továbbá hangsúlyozni, hogy Horvátország figyelemreméltó előrelépést mutatott a közösségi jog által lefedett területeken. Azonban nagyfokú és folyamatos elkötelezettségre van szükség ahhoz, hogy az egyes ágazatokban jelenlévő problémák megoldhatóak legyenek, ha a reformokat sikeresen véghez akarják vinni. Az integráció megvalósításához szükséges pénzek listáját el kell készíteni. Ez különösen fontos, a folyamatok felgyorsításához, mely fokozott erőfeszítéseket kíván a közigazgatástól az új rendelkezések bevezetése során. A gyorsulás a közágazat reformjának területén is szükséges, a helyi és a regionális hatóságok szintjén. Az igazságügyi adminisztráció a másik olyan terület, mely fundamentális reformot igényel.

A horvát hatóságok egyik legfontosabb vívmánya, hogy folyamatos erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a háborús bűnösök részrehajlástól mentes nemzeti bíróságok elé álljanak. A horvát gazdaság és a környezetvédelmi szektor reformjával kapcsolatban feljegyzett előrelépések a csatlakozási folyamatot végző horvát kormány további eredményei közé sorolhatóak. A Horvátország előmeneteléről szóló 2007-es jelentés azt a hitet támasztja alá, hogy az ország, a célkitűzések teljesítésével tevékenyen járul hozzá a csatlakozási folyamathoz.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. – Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm azt a fejlődést, amelyen Horvátország keresztülment a csatlakozási tárgyalások 2009-es lezárásának irányában. A volt jugoszláv köztársaságok fokozatos integrációja létfontosságú a nyugat-balkáni régió stabilitása szempontjából.

Azonban még sok munka van hátra, különösen a kisebbségi jogok, a határokkal kapcsolatos kérdések és az igazságszolgáltatás területein, Horvátországnak továbbra is kemény erőfeszítéseket kell tennie összhangban a csatlakozási kritériumokkal annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb elnyerje az EU tagságot. Horvátország jövőbeni tagsága a logikus következő lépés Szlovénia 2004-es csatlakozását követően annak érdekében, hogy fokozódjon az EU jelenléte a régióban, és hogy arra bíztassa a szomszédos Bosznia-Hercegovinát, csakúgy, mint az összes többi nyugat-balkáni államot, hogy folytassák a demokrácia megszilárdítását. A folyamat jobb adminisztrációja érdekében a nyugat-balkáni térségnek követnie kell az Északi Tanács példáját.

A szlovén, és a következő francia elnökségnek el kell látnia Horvátországot minden szükséges támogatással, hogy legyűrhesse az utolsó akadályokat is, mely az európai uniós tagsága útjában áll.

  Iuliu Winkler (PPE-DE), írásban. – (HU) Az Európai Unió legsikeresebb külpolitikája a bővítés, az új tagállamok befogadása. Ennek a politikának a folytatását a közeljövőben Horvátország uniós tagfelvétele kell, hogy képezze.

A romániai magyarok természetesen feszült figyelemmel követik a világban zajló etnikai konfliktusokat, és végigkísértük a volt Jugoszlávia jelenkori történelmét is. Ennek a történelemnek a legnagyobb tanulsága, hogy a többségi intolerancia, az etnikai türelmetlenség, a szélsőséges nacionalizmus könnyen lángba boríthat egy térséget. Horvátország példaértékű a térségben, úgy a jugoszláv háborúk lezárta utáni politikai fejlődésében, mint a gazdaságiban is.

Horvátország felvételét az Európai Unióba nem szabad halogatni, a tagállamok támogatása az Unió bővítésére vonatkozóan nem lankadhat. Az egész balkáni térségnek meg kell adnunk az uniós tagság perspektíváját, legyen szó akár Szerbiáról, akár Koszovóról. Horvátország közeljövőben való felvétele az Európai Unióba hozzá fog járulni a Délkelet-Európában élő népek békés együttéléséhez és a régió stabilitásához, fejlődéséhez. Horvátország példaértékű közelmúltjával bebizonyította, hogy az európai család szerves része.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – Az Eurostat adatai szerint az egy főre jutó horvát GDP 53 százaléka az EU átlagának. A horvát GDP növekedése 6 százalék. Nyilvánvaló, hogy az egy főre jutó GDP-je magasabb, mint Romániáé vagy Bulgáriáé, és, őszintén szólva, szégyen, hogy Horvátország nem kapott lehetőséget arra, hogy Romániával és Bulgáriával együtt csatlakozzon az Európai Unióhoz. Évszázadok során Horvátország sok mindennel járult hozzá a kontinensünk kulturális tájképéhez. Biztosítsuk, hogy nem hátráltatjuk a fejlődését, és hogy 2009-nél tovább nem kell várnia a tagállammá váláshoz.

20. Egyperces hozzászólások fontos politikai kérdésekben

  Elnök. – Az egyperces hozzászólások következnek fontos politikai kérdésekben.

  Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Azzal szeretném kezdeni, hogy én is gratulálok az új biztosnak, Vassiliou asszonynak. Tisztelt elnök asszony! Holnap döntést készülünk hozni arról, hogy 700.000 eurót juttassunk a Globalizációs Alapból 675 máltai dolgozónak, akik elvesztették a munkahelyüket a VF és a Bortex cégeknél. Ez a szolidaritás jele lesz, és a szolidaritás az Európai Unió egyik legfontosabb pillére. Ha az Európai Unió jelent valamit, akkor ezt jelenti. Igen, azt, hogy a tagállamoknak meg kell nyitniuk a gazdaságukat és a piacukat a versenyre, de ugyanakkor nincsenek egyedül, az Európai Unió ott van, hogy könnyítsen a kihívásokon, segítsen kihasználni azokat, és tompítsa azok esetleges negatív hatásait. Tisztelt elnök asszony, ma a VF és a Bortex dolgozói tisztább képet kapnak arról, hogy mit jelent a szolidaritás, és arról is, hogy mit jelent az Európai Unió, én pedig innen üdvözlöm őket.

  Rovana Plumb (PSE). – (RO) A közelmúlt ljubljanai tüntetései előtérbe hozták a nők és férfiak közötti bérkülönbségek kérdését, mint negatív faktort a kívánt szociális kohézió elérésében.

Noha fontos javulást értünk el európai uniós szinten, még mindig 15%-os különbség tapasztalható, míg Romániában ez 13%.

Fel szeretném hívni a figyelmet egy problémára, mely a közágazatban tapasztalható, nevezetesen azon a területen, ahol jobbára nők dolgoznak – egészségügy, szociális munka, oktatás, könnyűipar és közadminisztráció -, és melyek a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak.

Üdvözlöm Špidla biztos úr támogatását, melyet a bérkülönbségek megszüntetése érdekében nyújtott és hiszek abban, hogy fel kell gyorsítanunk a vonatkozó akciótervben található lépések megtételét, különös tekintettel a 2. pontra, mely a bérkülönbségekkel, mint a munkáltatás politika legfontosabb összetevőjével kapcsolatos.

  Marian Harkin (ALDE). – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék néhány szót szólni az élőhelyekkel kapcsolatos irányelv írországi megvalósításáról, különös tekintettel a fellápi tőzegvágásra.

Az ír tőzegvágókat és láptulajdonosokat most arra kérik, hogy fejezzék be a saját célra történő tőzegvágást. Ez a helyzet az egész EU-ban tapasztalható korlátlan ipari és kereskedelmi tőzegvágás miatt állhatott elő, mely azt eredményezi, hogy jóformán Európa összes fellápja megsemmisül. Létfontosságú megértenünk, hogy számos ír ember számára, legyenek falusiak vagy városiak, a tőzegvágás nemzedékek óta gyakorolt tevékenység. Nem lehet elvárni, hogy ezek az emberek fizessék meg annak az árát, hogy mások tönkretették a lápokat. Továbbá, most, hogy az olaj ára eléri a 110 eurót hordónként, láthatjuk, hogy a tőzeg nagyon értékes gazdasági erőforrás az érintettek számára.

Ebben a kontextusban, országos szinten teljes kompenzációra van szükség a tőzegvágás jogának elvesztéséért, és rugalmas szabályozásra van szükség, hogy egyensúlyozni lehessen a tulajdonos jogai és a fellápok megőrzése között.

  Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). – (ES) Nagyon köszönöm, Tisztelt elnök asszony! Arra szeretném kérni az Európai Bizottságot, hogy gyorsan cselekedjen azzal a problémával kapcsolatban, amit az akkreditált spanyol sajtó tapasztalt a Marokkói Királyságban: a marokkói kormány elnyomja és kiutasítással fenyegeti a kiküldött spanyol újságírókat, hogy elleplezze a szaharai konfliktust.

Ez év januárja óta a Televisión Española, a TV3 és a Canal Sur nem kap engedélyt sugározni annak a közvetítésnek a következtében, melyet a konfliktusról tettek közzé, és nemrégiben a Cadena COPE tudósítóját kiutasítással fenyegették meg, csakúgy, mint a Cadena SER és a La Vanguardia újság tudósítóit.

Azt gondolom, hogy elfogadhatatlan a szomszédos államokkal kapcsolatos politikánk mellett, hogy egy kormányzat – a marokkói kormány– komoly problémát generáljon a véleményszabadság gyakorlásából, és a teljes Marokkói Királyságba kiküldött spanyol sajtót megfenyegesse, ellentétben a többi európai médiummal. Felszólítom tehát az Európai Bizottságot, hogy gyors és erőteljes válaszlépéssel érje el, hogy megszűnjön ez a szituáció.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Mindjárt a beszédem elején le kívánom szögezni, hogy nem tetszik, hogy két szomszédos ország, melyek a részei napjaink közös Európájának, itt, az Európai Parlamentben mossa a szennyesét.

Mi is a helyzet egy magyar faluval, Mlynkyvel? A legújabb statisztikák szerint a falu lakóinak 54%-a szlovák. Mlynky polgármestere kilakoltatott öt szlovák egyesületet abból a két helyiségből, ahol azok a tevékenységüket végezték. Hadd mondjam el, hogy ha a szlovák kisebbséggel való bánásmódról beszélünk, akkor ez csak a jéghegy csúcsa. Egy magyar faluban található szlovák iskolában a szlovák nyelvet mint idegen nyelvet tanítják 3 órában egy héten, és a pap magyarul tartja a misét. A kétnyelvű faluújság is megszűnt.

Köszönetet mondok Sólyom úrnak, Magyarország köztársasági elnökének, aki ellátogatott a faluba mindjárt a kezdetekkor, és meghallgatta mindkét felet. Köszönetet szeretnék mondani továbbá a magyar ombudsmannak, aki ebben az esetben a szlovák kisebbségnek kedvezett. A helyi hatóságok azonban ragaszkodnak az álláspontjukhoz. Az Ostrihom város közelében található barátság híd, mely EU forrásokból épült, csupán 30 kilométerre van a falutól. Remélem, hogy a barátság győzedelmeskedik a térségben, a barátság, melyet a híd szimbolizál.

  Dariusz Maciej Grabowski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Bukarestben a németek kiálltak az ellen, hogy Ukrajna és Grúzia hivatalos meghívást kapjon a NATO-ba. Ezt az Oroszországgal való kapcsolat megromlása feletti aggodalmukkal és félelmükkel indokolták. A németek azonban tisztában vannak azzal, hogy Oroszország félelmei tökéletesen alaptalanok, mivel a NATO egy védelmi szövetség, és sokat tett annak érdekében, hogy megőrizze a békét Európában és a világ számos térségében.

A kérdés, ami felmerül az, hogy mit, kit és ki ellen kívánnak a németek felfegyverezni és képviselni a progresszíven egyesülő XXI. századi Európában. Egész biztosan nem a délkelet-európai államok ellen, beleértve Ukrajnát és Grúziát, a szovjet megszállás megtapasztalása után? Ebben a progresszíven egyesülő Európában a németek fel akarják támasztani a XX. század olyan fantomjait és démonjait, mint az olyan uniók és paktumok, melyek háborúkhoz, bűntettekhez, a holokauszthoz és Európa megosztásához vezettek? A Németország által Bukarestben képviselt álláspont nem figyelmeztető jel-e arra, hogy a közös európai külpolitika német javaslatra készül, akik a saját érdekeiket védik, de elfeledkeznek a történelem keserű tényeiről?

  Urszula Krupa (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök asszony, az Európai Tanács eredeti célja az, hogy megvédje az emberi jogokat – mely magában foglalja minden ember élethez fűződő jogát -, és hogy előmozdítsa a közös, alapvető értékeket, és ezzel egy időben megerősítse az európai állampolgárok biztonságát, és ez a gyilkoláshoz való jog tilalmát jelenti. Ezzel egy időben, a 2008. április 16-i plenáris ülésén a Parlament meg fog vizsgálni egy jelentést, mely a „Hozzáférés a biztonságos és legális abortuszhoz Európában” címet viseli, és melyben javasolják, hogy garantálják a nők számára a hozzáférést az abortuszhoz, valamint az abortusz akadályai megszüntetését és a fogamzásgátlók olcsó hozzáférhetőségét, beleértve a korai abortusz módszereket, melyek nem csak orvosi szempontból károsak, de rendkívül etikátlanok is.

Szeretném kifejezni ellenérzésemet a jelentéssel kapcsolatban, ellentétesen az Európai Tanács eredeti céljával a legvédtelenebbek legyilkolását és a fogamzásgátlást támogatja.

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Az energia- és klímacsomag egy újfajta zsarolás megjelenését vetíti elő: a szénkibocsátást felhasználó zsarolást. A moselle-i Gandrange-ben 575 munkahely elvesztését jelentették be 2008. április 4-én,
az Arcelor-Mittal beleegyezett 124 munkahely megtartásába a telepen, feltéve, ha a CO2 kibocsátásról igazolást kap. És, hogy megédesítse a lotaringiai munkahelyek elvesztésének keserű piruláját, az Arcelor-Mittal pletykákat enged terjengeni egy lehetséges, kísérleti CO2 leválasztási projekttel, noha ez az eljárás még nem nyert igazolást az energiasemlegesség jegyében. A moselle-i Gandrange az energiaigényes gyáripar trójai lova, nagy védelmezőjükkel, Sarkozy úrral, a francia elnökkel az Európai Tanácsban.

Örülök, hogy a biztos úr a körünkben tartózkodik, mert nagyon szeretném, ha elejét vennénk ennek az új, szénemisszióval kapcsolatos zsarolási módszernek. A hatékonyság érdekében az energiával és éghajlattal kapcsolatos programcsomagnak követnie kell az európai törvényhozást. Az Európai Parlamentnek követelnie kell, hogy a Tanács az általunk felállított szabályoknak megfelelően működjön, és ne dőljön be szabad kvótát kereső gyáripar szirénhangjainak. Nekünk, mint társ-törvényhozóknak biztosítanunk kell az európai kkv-k számára az igazságos hozzáférést a kvótákhoz a nagy ipari vállalatokkal szemben.

  Kinga Gál (PPE-DE). – (HU) Magyar állampolgárok, akik Romániából települtek Magyarországra, és 2007-et követően Románia EU-s csatlakozása után mentek nyugdíjba, mind a mai napig nem kapták meg a Romániában ledolgozott évekre járó nyugdíjukat.

Románia és az Unió többi tagországa között érvényben lévő egyezmény alapján 2007. január 1-je után a román hatóságoknak közvetlenül kellene kifizetniük az érintettek nyugdíjait. Ezt azonban a román fél már hónapok óta nem teszi, és a 2007-es román csatlakozást követően nyugdíjazott magyar állampolgárok csak a Magyarországra eső nyugdíjrészüket kapják kézhez. A román hatóságok hajlamosak elodázni az ügyek rendezését, holott Romániában is érvényben kellene, hogy legyenek a vonatkozó uniós direktívák.

Mivel az Európai Bizottság feladata az EU-s direktívák betartása feletti felügyelet, kérem a Bizottságot, hogy nézzen utána, mi történik Romániában a nyugdíjak megállapítása és kifizetése területén, és hívja fel a román hatóságok figyelmét a probléma mielőbbi rendezésére. Kevés vigasz az, hogy Luxembourgban nyernének ezek a nyugdíjasok az ügyükkel. Köszönöm szépen.

  Miloš Koterec (PSE). – (SK) A helyi önkormányzat a magyar Mlynky faluban, ahol a lakosság 55%-a szlovák, jóváhagyta a polgármester indítványát a két szlovák kisebbségi szervezet kilakoltatásáról a tradicionális „Szlovák Házból”.

A szervezetek írásban tiltakoztak a helyi hatóságoknál, levelükben felhívva a figyelmet arra a tényre, hogy egy a fennálló státusz megsértése, és sérti a Mlynkyben élő szlovák kisebbség nemzetiségi érdekeit. A kilakoltatásról szóló döntés nem egy véletlenszerű tett. Megelőzte a helyi hatóságok döntése a helyi kétnyelvű magazin kiadásának megszüntetéséről, a TV sugárzás megváltoztatásáról, mely hátrányosan érintette a kisebbségi műsorokat, valamint a szlovák tanárok bérei csökkentéséről. Ez egy általános tendencia, és tiltakoznom kell az ilyen akciók ellen. Ezek a tettek és döntések elsősorban azért veszélyesek, mert alapvetően és talán szándékosan akadályozzák a kisebbségi státusz érvényesülését a kérdéses területen, és rontják a kisebbségi jogok jelenlegi színvonalát. A nemzeti és kisebbségi jogok magyar ombudsmanja, Kállai úr érthetetlennek nevezte ezeket a döntéseket.

Mlynky önkormányzatának - mely sorozatosan támadja szlovák kisebbséget – tettei nagyon rossz üzenetet hordoznak, különösen most, mikor a szlovák és a magyar kormány magas szintű tisztviselői miniszterelnöki szintű találkozót terveznek, melytől nyilvánvalóan országaink viszonyának javulása várható.

  Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Az Európai Parlament néhány képviselője hangot adott aggodalmának a kelet-szlovákiai Trebišov városánál épülő szénerőmű építése miatt.

Szeretnék rámutatni arra, hogy a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériuma elvetette ezt az ötletet, és 2030 előtt nem számít az erőmű építésének folytatására a Szlovák Köztársaság energiabiztonsági kerettervének megfelelően. Szeretném támogatásomról biztosítani Trebišov polgárait, akik bátran álltak ellen ezen erőmű megépítésének is.

Szeretném hangsúlyozni továbbá, hogy a Szlovák Köztársaság volt miniszterelnöke, Mikuláš Dzurinda úr, és egyéb politikusok, akik aggódnak az erőmű káros hatásai miatt, melyet az a környezetre és életminőségre gyakorol Trebišovban, valamint az egyedülálló, Ukrajnával és Magyarországgal határos tokaji borvidékre, támogatták Trebišov polgárainak akcióit.

  Marco Pannella (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Ha megengedik, szeretnék megosztani némi információt a Bizottsággal, a Parlamentünk elnökségével és a Tanáccsal. Ha PEKING elismerné, akár csak érintőlegesen is, hogy az elmúlt években a Dalai Láma semmilyen nyilvános megjelenésén vagy kijelentésén nem követelt függetlenséget, csakis autonómiát, és szintén közismert, hogy minden nyilvános megjelenésén a békére szólított fel, akkor ezt a pekingi kijelentést azonnal a nyitottság és jószándék gesztusaként értelmezhetnénk a száműzött kormány és maga a Dalai Láma irányában. Remélem, ebbe az irányba akarunk elmozdulni.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Az európai pénzügyminiszterek úgy döntöttek, hogy nem egyeznek bele egy európai szintű béremelésbe, mely az emelkedő megélhetési költségek ellensúlyozását lett volna hivatott szolgálni. Mindannyian tudunk a ljubljanai tüntetésekről. Nem sokkal ezelőtt megszólaló képviselőtársam már hivatkozott rájuk. Mindannyian tudunk arról is, hogy a növekvő megélhetési költségek ellehetetlenítik a közepes és alacsony jövedelmű csoportokat. Mit tett az EU ezzel kapcsolatban? Semmit sem! Ehelyett a nagyvállalati vezetők bérei tovább növekszenek, míg az egyszerű dolgozók egyre nehezebben élnek meg a hónap végéig.

Szabadjon rámutatnom végezetül, hogy Almunia úr mit mondott a bérek lehetséges növekedésének a termelékenységre gyakorolt hatásáról. Az ehhez hasonló kijelentések arculütést jelentenek a pénzügyi nehézségekkel küzdő dolgozók százezreinek. A multinacionális cégek hatalmas profitja természetesen nem titkos a számunkra.

  Monika Beňová (PSE). – (SK) A Magyar Gárda közelmúltbeli akciói a romák ellen komoly fenyegetést jelentenek azokra az alapelvekre, melyekre a mai Európa épül. Csakúgy, mint azok a tények, melyek szerint a szervezet nyíltan támogatja a szélsőséges eszméket és a revizionizmust, a külső ellenség keresését a környező országokban és egyéb országok nemzetiségeiben. Aggodalomra ad okot a szervezet folyamatos tevékenysége is, melynek eredményeképpen a szervezet nem egész két hete felesküdött új tagokkal bővült, valamint mag kell említeni azt a támogatást is, amit hasonló szellemiségű politikai pártok és csoportok biztosítanak a számára Magyarországon belülről és kívülről egyaránt.

Ez nem csupán növekvő fenyegetés, de kihívás is, mely nem csak minden demokratikus nézetekkel bíró magyar ember és a környező országok problémája, de Európa egészéé is. Az agresszív nacionalizmus, rasszizmus, xenofóbia, antiszemitizmus vagy neofasizmus nem kap, és nem kaphat helyet egy demokratikus Európában. Ezek a jelenségek nem tekinthetőek relatívnak és marginálisnak, és semmilyen módon nem igazolhatóak.

Ezért felszólítom az európai intézményeket, hogy mihamarabb kezdjenek foglalkozni ezzel az üggyel.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Az Erasmus Mundus program, mely a kultúrák közötti megértést célozza terjeszteni és az Európai Uniót promotálni a kiemelkedő oktatási eredményeken keresztül nem hozzáférhető a belorusz fiatalok számára.

Belorusszia olyan ország, ahol nem tisztelik az emberi jogokat, olyan ország, ahol a nemzeti kisebbségeket és a szakszervezeteket diszkriminálják és a civil megnyilvánulásokat üldözik. Különösen a fiatalokat büntetik politikai meggyőződésük miatt azáltal, hogy megfosztják őket az oktatás lehetőségétől.

Meg kell találnunk a módját, hogy a diszkriminációtól szenvedő belorusz fiataloknak, akiknek nincs lehetőségük hozzájutni az ismeretekhez a saját országukban, hozzáférjenek az Erasmus Mundus program nyújtotta előnyökhöz. A Varsói Egyetem olyan tanulókat vett fel, akiket Belorussziában demonstráción való részvétel miatt kizártak az oktatási intézményekből.

Remélem, hogy az Európai Unió meg fogja találni a megfelelő módot arra, hogy megoldja ezt a problémát.

  Caroline Lucas (Verts/ALE). – Tisztelt elnök úr! A most következő hétvégén megkezdődik a második fázisa a világ legnagyobb kereskedelmi fókavadászatának az Atlanti-óceán kanadai partvidékén. A kanadai kormány biztosítékot adott arra, hogy a vadászat emberségesen fog lezajlani, és hogy a fókavadászoknak, az engedélyük előfeltételének megfelelően el kell kábítaniuk a fókákat, ellenőrizniük kell, hogy öntudatlan állapotban vannak, és ki kell őket véreztetniük, mielőtt megnyúznák.

A független szemlélő számára azonban még mindig kevés biztosíték van arra, hogy ez meg is történik. Ilyennek számít természetesen az, amikor engedélyezik, hogy figyelemmel kísérjék a fókavadászok tevékenységét. A Halászati Hivatal szisztematikus kísérletei arra, hogy megakadályozzák az idei vadászat megfigyelését majdnem olyan figyelmeztető jel, mint a fókavadászat szabályainak eddig feljegyzett durva megsértései. Ha a kanadai hatóságok ennyire bíznak a szabályok betartásában, miért igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az állatjóléti szakembereket és az újságírókat megakadályozzák abban, hogy tanúi legyenek a vadászatoknak?

Emellett nem szabad elfelejteni, hogy soha nem adtak ehhez hasonló állatjóléti garanciákat sehol a világon, ahol kereskedelmi fókavadászattal foglalkoznak, Oroszországtól Namíbiáig. Mivel a jelenlegi törvényhozás a végéhez közeledik, létfontosságú, hogy a Bizottság gyors lépéseket tegyen válaszul a 38. Írott Nyilatkozatra, melyekkel megtiltja a fókákból készített termékek importját és exportját. Egy ilyen tiltás nem érintené a mezőgazdaságot, de demonstrálná az állatok jóléte iránt érzett elkötelezettséget.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Portugáliában jelenleg több multinacionális cég fenyeget azzal, hogy a termelése egy részét máshova telepíti, mint Yasaki Saltano és Delphi esetében is. Mindkét esetben multinacionális autóalkatrész-gyártók kaptak euró-milliókat a közösségi alapból gyárak telepítésére és a dolgozók szakképzésére. Most pedig, azt állítva, hogy a gépjárműgyártás gondokkal küzd, Yasaki Saltano 400 dolgozót feleslegesnek minősített Vila Nova de Gaiában. Körülbelül 70% nőket, akik közül sokan olyan egészségügyi problémákkal küzdenek, mint az íngyulladás, melyet a vállalat számára végzett munka okozott. Két kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: mi ezen vállalatok álláspontja a szociális felelősséggel kapcsolatban, és mikor születnek lépések annak érdekében, hogy az ilyen áttelepítéseket megakadályozzák a munkavállalói jogok és az országainkban folyó termelés védelmében?

  László Tőkés (NI). – (HU) Koszovó után Tibet. Mindkét esetben nacionalista-kommunista rendőrállamok erőszakos, gyarmatosító politikája vezetett vérontáshoz. Mindkét esetben a népek önrendelkezési jogának a megtagadása idézett elő az egész világ békéjét veszélyeztető válsághelyzetet. A Nobel-békedíjas dalai láma leleplezte a tibeti nép ellen folytatott kulturális genocídiumot és demográfiai agressziót.

A volt kommunista Romániában is jól ismertek ezek a módszerek. Ceaușescu is Románia belügyének tekintette a kisebbségek elnyomását, miként a tibetiek esetében Kína is ezt hangoztatja.

XVI. Benedek pápával együtt az Európai Parlament is lépjen fel az igazságtalanság, a gyűlölet és az erőszak ellen, szálljon síkra Tibet területi autonómiájának a biztosítása érdekében. Várjuk, hogy a dalai láma és a római pápa itt, Európa képviselőházában mondja el a világnak, hogy igazság nélkül nincsen békesség.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az Európai Parlamentben februárban megrendezett 10. EU–Ukrajna Parlamenti Együttműködési Bizottság legnagyobb érdeklődést kiváltó témája a vízumeljárás fejlesztése volt.

A schengeni övezet tavaly év végi kibővítését követően az ukrán állampolgárok számára az EU országaiba szóló vízum megszerzésének szabályai szigorúbbakká váltak, a díj és a várakozási idő nőtt. Nem épülhet újabb Berlini Fal az EU külső határain éppen akkor, amikor Ukrajna éppen a jövőjéről dönt.

Ezért üdvözlöm a helyi határforgalomról szóló egyezményt Szlovákia és Ukrajna között. Egyszerűbbé fogja tenni a gyakori, szociális, kulturális, gazdasági és családi célú határátkelést a szlovák-ukrán határon a határövezetekben. A vízummal kapcsolatos kérdések gyors rendezése segítene meggyőzni az ukrán állampolgárokat az EU-tagság előnyeiről.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A schengeni övezet kibővítésének egyik előnye az ellenőrzés megszüntetése a belső EU határokon. Lengyelország természetesen eltávolította az összes ellenőrző pontot, és következésképpen csak az én megyémben 55 határátkelőt zártunk le. Ezek a bezárások azonban azt jelentették a helyi hatóságok számára, hogy kezelniük kell a megmaradt infrastruktúrát. Ez számos épületet, tornyot, hangárt, raktárt és parkolóterületet jelent a hozzájuk tartozó földterületekkel, melyek kitűnő elhelyezkedéssel rendelkeznek, gyakran nemzetközi útvonalak mentén. A helyi önkormányzatok, ahol ezek a létesítmények elhelyezkednek, érdekeltek a kezelésükben, de nem rendelkeznek az ehhez szükséges forrásokkal. Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy ezeket a létesítményeket kereskedelmi célokra fogják használni.

Azért fordulok az Európai Bizottsághoz, hogy hozzon létre egy speciális alapot, melyből támogatná a határmenti területeket ezen infrastruktúrák közüzemi felhasználásában, beleértve határon átívelő célokat is, mint például a kulturális integráció promotálása.

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem a bátor tibeti hegyi emberek iránti tiszteletemet, akik nemzetük függetlenségéért harcolnak. Amit mondani akarok, az nem a kínai emberek elleni demonstráció. Éppen ellenkezőleg. Tiszteletet érzek a kínai emberek iránt, akik szintén küzdöttek a szabadságukért a japán megszállók ellen, és a szabadságért magában Kínában – erre példa a XIX. századi boxerlázadás. Ez még egy ok a kínaiaknak arra, hogy ilyen hagyományokkal ne tagadják meg az önrendelkezés jogát a tibeti emberektől.

Mint az Európai Parlament képviselőinek nyilvánvalóvá kell tennünk a Tibet iránt érzett szolidaritásunkat, nem csak szavakban, de tettekben is. Európai politikusok nem hitelesíthetik részvételükkel a pekingi olimpiát. Ebben az időben távol kell maradnunk Pekingtől. Ezt mint az athéni olimpia lelkes szurkolója és nézője mondom. Részünkről ez a legkevesebb, amit megtehetünk.

  Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök úr, holnap lesz a Belfasti Egyezmény 10. évfordulója. Van, aki lát okot az ünneplésre – én nem. Hogy miért? Mert ez a Belfasti Egyezmény 30 év észak-írországi terrorizmusát jutalmazta, aláásva mind az igazságosságot, mind a demokráciát: az igazságosságot azáltal, hogy idő előtti szabadon bocsátást, amnesztiát biztosított minden megérdemelten elítélt terroristának; és a demokráciát azzal, hogy előírta, hogy megbánást nem tanúsító terroristák üljenek annak a régiónak a kormányában, melyet évtizedekig pusztítottak. Ezt lehet elérni a kötelező koalícióval.

A régió, melyet én képviselek az egyetlen Európában, melyben a polgárok nem rendelkeznek az alapvető, demokratikus jogukkal arra, hogy kiszavazzanak egy pártot a hivatalából. Miért? Mert a Belfasti Egyezmény jogilag írja elő, hogy minden pártnak részt kell vennie a kormányban. Ezt jeleni a Belfasti Egyezmény, és ez rossz. Ez olyasvalami, amit eltörölni kell, és nem ünnepelni.

  Petya Stavreva (PPE-DE). – (BG) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Kollégák! A hazám, Bulgária előtt álló legnagyobb kihívások egyike a Közösség tagjaként eltöltött első év során az, hogy biztosítsa az átláthatóságot és megakadályozzon minden visszaélést az Európai alapokból juttatott forrásokkal kapcsolatban.

A korrupcióellenes erőfeszítések támogatására kezdeményeztem egy közbizottság felállítását, mely a bolgár mezőgazdaságba befolyó EU-s pénzek állampolgári ellenőrzését tenné lehetővé. Ez nem egy formális intézmény lesz, hanem egy civil társadalmi formáció, mely magába gyűjti azoknak az erőfeszítéseit, akik biztosak akarnak lenni abban, hogy Bulgária fejlődése felgyorsításának ezen lehetőségét nem tékozolja el a korrupció, visszaélés és a rossz gazdálkodás.

A nagy cél az, hogy felállítsuk a közellenőrzés és az általános információhoz jutás mechanizmusait azzal kapcsolatban, hogy miként költik el a pénzeket az agráriumon belül, a projektek kivitelezésével, valamint az ágazati legjobb gyakorlatokkal kapcsolatban. Ne felejtsük el, hogy a polgárok tevékeny bevonása a társadalmi-politikai folyamatokba a közösségi terv kulcsprioritása.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Több, mint egy évvel azt követően, hogy Románia és Bulgária csatlakozott az EU-hoz, és majdnem kilenc évvel a bolognai folyamat kezdete után nyolc európai ország még mindig nem fogadja el az ebben a két tagállamban szerzett egyetemi és egyéb végzettségeket.

A román állampolgárokat sok alkalommal éri diszkrimináció, amikor külföldön dolgozni vagy továbbtanulni szeretnének.

A diplomák elismerésének hiánya szintén hozzájárul az alacsony részvételhez az európai hallgató mobilitási programokban, különös tekintettel a posztgraduális diplomákkal kapcsolatban.

Például egy román diák nem vehet részt egy Erasmus-Mundus által finanszírozott mesterképzésen annak a nyolc tagállamnak az egyetemi központjaiban, melyek nem fogadják el a hallgató egyetemi diplomáját.

Ez egy tagállam polgárai elleni diszkrimináció, mely korlátozza azok esélyeit, hogy európai alapokat vegyenek igénybe az akadémiai mobilitásukhoz.

Az Európai Bizottság a közelmúltban elítélte ezt az eljárást. Bízom abban, hogy az Európai Parlament ugyanezt a szilárd attitűdöt fogja követni ebben a kérdésben.

  Cătălin-Ioan Nechifor (PSE). – (RO) A klímaváltozás és azon tény ismeretében, hogy az elsődleges természeti kincsek, különösen az energiahordozók egyre ritkábbá és drágábbá válnak, egy közös agrárpolitika lehet az európai uniós célkitűzések megvalósításának egyik hatékony eszköze.

Másfelől viszont a közösségi szabályok nem teljesítése az agrár kiadások területén jelenleg több mint 83 millió euró visszafizetéséhez vezet az Európai Bizottságnak tizenegy tagállamtól. Ez nem egy nagyon nagy összeg; de amikor a közös agrárpolitikát közpénzekből finanszírozzák, azt gondolom, hogy az Európai Bizottság kitartóbb bevonása szükséges a tagállamok támogatásába, különösen az újonnan integrálódott államok esetében, hogy az ilyen szabálytalanságok jelentősen kisebb mértékben forduljanak elő, és az élelmiszerek biztonsága valóban elérhető célkitűzéssé váljon az Európai Unióban.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) A Bizottság hamarosan előterjeszti a nehéz gépjárművek közlekedési infrastruktúrához való hozzáférésének díjaival kapcsolatos irányelvének legújabb módosítását.

2008-ra a Bizottságnak be kell mutatnia egy általánosan alkalmazható, átlátható és érthető modellt az összes külső költség felméréséhez, az összes lehetőség vizsgálata után, mely magában foglalja a környezetvédelmet, zajt, forgalmat és egészségvédelmet, mely meghatározná és megalapozná az infrastruktúra használati díjainak későbbi kiszámítását.

Minden ilyen módon befolyt összeget vissza kell forgatni a vonatkozó infrastruktúrákba. A közúti szállítóknak speciálisan felszerelt parkoló-övezetekre van szükségük, ahol a járművezetők teljes biztonságban pihenhetnek, csakúgy, mint a járműveik és a rakományuk.

Azt gondolom, hogy a tagállamokat pénzügyi támogatásban kell részesíteni, és ugyanakkor kényszeríteni arra, hogy többet fektessenek be biztonságos parkoló-övezetek építésébe és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésébe.

  Marianne Mikko (PSE). – (ET) Hölgyeim és uraim! Az Európai Unió tagállamai, Észtországtól Lengyelországig a legtehetségesebb és leginkább vállalkozó szellemű polgárai millióit és millióit veszítette el a náci agresszió és az évtizedekig tartó szovjet terror következtében. Az Európai Parlament „Polgárok Európáért” című jelentése létrehozta az „Aktív európai emlékezet” akciót. A célja az volt, hogy egyaránt szembemenjen a nácizmussal és a sztálinizmussal, és megemlékezzen a náci és a sztálinista rezsimek áldozatairól.

Most, 70 évvel Sztálin és Hitler titkos paktuma után Európa még mindig nem fordít elég figyelmet a sztálini elnyomó apparátus gaztetteire. A tagállamoknak fel kell állítaniuk egy állandó kormányközi munkacsoportot, melynek feladata a bolsevikok és a KGB bűneinek pártatlan feltárása, és azok európai értékek szerinti felmérése lenne.

Ma azonban ki kell jelölni augusztus 23-át a sztálinizmus és a nácik áldozatainak európai emléknapjává. 1939. augusztus 23-án a nácik és a bolsevikok Európát két befolyási övezetre osztották. Ezzel szörnyű sebet ejtettek Európán, mely máig sem gyógyult be teljesen.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – (RO) Szeretném felhasználni ezt a lehetőséget, hogy az Európai Parlament nyilvánossága szóljak a Bukarestben, Románia fővárosában április 2–4-én megrendezett NATO csúcstalálkozó történetéről.

Mindannyian tisztában vagyunk a NATO jelentőségével, mind az euró-atlanti övezet biztonsága, mind az újonnan integrálódott országok demokratizálódása és jóléte szempontjából. Ez történt Romániával 2004-ben, és reményeink szerint ez fog történni Horvátországgal és Albániával is, mely országok Bukarestben meghívást kaptak, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz.

Meggyőződésem, hogy a Macedónia elnevezésével kapcsolatos válság a Görögországgal folytatott párbeszéd útján szintén rendeződni fog, hogy az Európai Unió újabb megbízható partnere, Macedónia is meghívást kapjon a NATO-ba.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a NATO-hoz való csatlakozás fontos lépés az európai uniós integráció felé.

Mint az Európai Parlament ALDE csoportjának a tagja üdvözlöm a NATO Ukrajna és Grúzia irányában mutatott nyitottságát, mivel ez döntő jele annak, hogy ezek az országok az európai útra tértek.

Bízom abban, hogy mi, az Európai Unió általánosságban, és az Európai Parlament maga is nyitott lesz arra, hogy bíztassa Ukrajnát és Grúziát, hogy a helyes útra váltsanak: az európai útra.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Folytatódik az EU-reformszerződés ratifikálásának folyamata. A francia, román, szlovén és magyar parlamentek lépéseit követve – többek között – a lengyel parlament is meghozta a ratifikálásról szóló döntését. Talán nem lenne ezzel kapcsolatban semmi kellemetlenség, hacsak az nem, hogy a képviselők a Szerződést nagy sietségben ratifikálták, és gyakran nem sikerült megragadniuk annak tartalmát. Ezen helyzetre való tekintettel a Szerződés népszavazás útján történő ratifikálására vonatkozó számos kezdeményezés teljes mértékben indokolt. Elvégre is egy demokráciában a polgár szuverén, nem a parlamenti képviselő, és a véleménynyilvánítás legfontosabb módja a népszavazás, nem pedig a képviselők és parlamentek között egyeztetető szavazások. Az állampolgároknak jogukban áll elutasítaniuk a Szerződés ratifikációját anélkül, hogy elolvasták volna.

Ezen tények máris jövőbeli politikai és nemzeti konfliktusoknak adnak táptalajt, és valójában az volt a feltételezés, hogy minden az emberi jogoknak, a szabad államok és személyek akaratának megfelelően történik a közjó nevében.

  Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Tisztelt elnök úr! Beszédemben a tulajdonjogok tiszteletben tartásának, valamint az emberek és a vallási kisebbségek jogainak kérdését szeretném felvetni Ukrajna kapcsán, aki bejelentette csatlakozási szándékát az Európai Unióhoz. 1962-ben a szovjet hatóságok Lwówban bezárták a Szent Magdolna katolikus templomot, és egy orgona-koncerttermet alakítottak ki belőle, melynek során számos értékes relikviát tettek tönkre. 1991 óta Lwów lakossága folyamatosan küzd azért, hogy visszakövetelje Szent Magdolnának ajánlott templomát – eddig mindhiába.

Tekintettel a lengyelek és az ukránok között folyó tárgyalásokra, szeretném megkérni a Lwów-i hatóságokat az Európai Parlament fórumán keresztül, hogy adják vissza a templomot az egyházi hatóságoknak annak érdekében, hogy elmélyítsük a lengyelek és ukránok közti barátságot, valamint, hogy ez a templom a békülés szimbóluma lehessen, ami oly fontos a közeledő 2012-es Európa-bajnokság fényében.

  Marian Zlotea (PPE-DE). – (RO) Szeretném felvetni a leukémiában szenvedő betegek kérdését, akik Romániában és egyéb tagállamokban nap, mint nap veszítik el életüket úgy, hogy semmit sem lehet tenni ellene, mivel egyes országok nem szerepelnek a családtagokon kívüli donorok nemzetközi nyilvántartásában.

A nyilvántartás létezik Európában, de sajnos nem minden tagállamnak van hozzáférése. Romániában ez a nyilvántartás nem működik. Ez a hiányosság jóval magasabb halálozási rátát eredményezett Romániában, mint a többi tagállamban. Többszáz fiatal hal meg nap, mint nap abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem férnek hozzá a nyilvántartáshoz. Mindazonáltal ez a probléma nem szerepel a prioritások között a jelenlegi román kormány számára.

Azt szeretném, ha a tagállamoknak egyenrangú hozzáférésük lenne az említett nyilvántartáshoz. Ennek eredményeképpen csökkenne az illegális szervkereskedelem, és a leukémiában szenvedőknek esélyt adnánk az életre, anyagi helyzetüktől függetlenül. Hiszem, hogy a betegeknek állapotuk súlyossága és nem nemzetiségük szerint kellene élniük a csontvelő-átültetés jelentette előnyökkel.

Figyelembe véve azt, hogy a mai napon Vassiliou biztos asszony mellett szavaztunk, arra kérem őt, hogy találjon megoldást erre a problémára. Valamennyi európai intézménynek, beleértve a Parlamentet, támogatnia kellene az információs kampányt.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Múlt héten Romániát az a megtiszteltetés érte, hogy helyszínt adhatott a bukaresti NATO-csúcsnak. Én, mint a fekete-tengeri régió regionális együttműködésének előadója szeretném üdvözölni ezen döntő esemény megszervezését a fekete-tengeri régióban, de ennél még inkább az említett terület stratégiai fontosságának egyértelmű elismerését.

Remélem, hogy ez az elismerés konszolidált és összpontosított erőfeszítéseket eredményez az Európai Unió és a NATO szintjén a fekete-tengeri régió olyan átalakításához, ami a területet stabillá és prosperálóvá teszi, továbbá gondoskodik a biztonságról az egész európai kontinensen.

Nem kevésbé fontos Grúzia és Ukrajna transzatlanti törekvésének elismerése. Visszafordíthatatlanná kell tenni ezen két ország NATO-csatlakozásának folyamatát, és a 2008-2009-es éveknek jelentős szerepet kell kapniuk az ezen irányba tett lépések rögzítésében, történjenek azok akár a két ország, akár a NATO részéről.

Összefoglalva: üdvözlöm azt a tényt, miszerint a Szövetség tagállamai bizonyították rugalmasságukat és hosszú távú elképzeléseiket, és ezzel a bukaresti csúcs a NATO-bővítés és a biztonsági rendszer későbbi fejlesztésének fontos pontjává válhatott.

  Yannick Vaugrenard (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az utóbbi napokban újra kifizetetlen maradt a franciaországi Saint-Nazaire-ben néhány olyan munkás – ezúttal görög –, akiket nagy német alvállalkozó alkalmazott egy másik alvállalkozónál a hajóépítő üzletágban.

Az Európai Bíróság joggyakorlata újból megerősítette az EU-n belül kirendelt dolgozók foglalkoztatási jogait; de mennyire hatékonyak ezek a jogok akkor, ha Európa nem rendelkezik az alvállalkozók mulasztásait kompenzáló szükséges törvényi szabályozással?

Többé már nem egyedülálló esetekről beszélünk. A megbízók egyre nagyobb mértékben használnak más tagországokból érkező alvállalkozókat szerte az Európai Unióban, és a kifizetetlen kirendelt alkalmazottak esete egyre gyakoribbá válik. Végezetül három férfi, a három görög alkalmazott megkapta munkabérét, de csak háromheti éhségsztrájkot követően.

Nem tehetjük azt, hogy dagályos szónoklatokat tartunk az Európai Unióról, majd nem teszünk semmit. Elengedhetetlen, hogy – amint lehet – előálljunk azzal a szükséges jogi eszköztárral, amivel a megbízókat felelőssé lehet tenni az alvállalkozók mulasztásaiért.

  Toomas Savi (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni figyelmét a pekingi és a 28 évvel ezelőtti moszkvai olimpiai játékok közti párhuzamokra. Az, hogy 1980-ban az olimpiai játékok megrendezésének jogát Moszkva kapta, valószínűleg Jimmy Carter kormányának és nemzeti biztonsági tanácsadójának, Zbigniew Brzezinskinek ravasz terve volt arra, hogy – hacsak rövid időre is, de – megnyissák a Szovjetuniót a nyugat és annak demokratikus befolyása felé.

Célunk a demokratizálódás elindítása Kínában, és így értékelnünk kellene egy ilyen nemzetközi jelenlét lehetőségét egy máskülönben eléggé elszigetelt országban. Ugyanakkor a pekingi olimpia bojkottjával a kínai hatóságokat megfosztjuk diadaluktól. Továbbá elveszítjük annak a lehetőségét, hogy bemutassuk a kínaiaknak a demokratikus értékeket alulról jövő szinten. Jelenlétünket a pekingi olimpiai játékokon nem úgy kell tekinteni, mint a kínai hatóságok elfogadását, hanem mint egy olyan kísérletet, ami megláttatja a kínaiakkal az új kormányzati rendszerre való átmenet szükségességét.

  Marco Cappato (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani azon 25 képviselőtársamnak, akik aláírták a kambodzsai miniszterelnöknek és diktátornak, Hun Sennek küldött levelet, ami Saumura Tioulong, a Sam Rainsy Párt egyik vezetőjének ügyét veti fel. Erre az esetre szeretném felhívni a Bizottság figyelmét is. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy valóban él annak a kockázata, hogy Saumura Tioulong, aki tagja az erőszakmentes radikális pátnak, letartóztatásra sor fog kerülni Kambodzsában. Erre mindeddig nem került sor, és remélem, ez részben tagtársaim beavatkozásának köszönhető, azonban ez egy olyan helyzet, amit nagyon szigorú figyelem alatt kell tartani.

Ezt az időt arra is fel szeretném használni, hogy tudassam elnök úrral és képviselőtársaimmal, hogy a Kínai Nagykövetség mindannyiunknak küldött egy levelet, melyben a Dalai Láma „bandájának” szeparatista természetéről ejt szót, ami természeténél fogva erőszakos. Úgy tűnik számomra, hogy segítenünk kell a kínai vezetésnek abban, hogy felülkerekedjen ezen az állásponton és véleményen, annak érdekében, hogy megérkezzen a demokrácia Kínába, Tibetbe és egyéb helyekre.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Az utóbbi 48 órában három bérgyilkosság történt Szófiában, Bulgáriában. Amióta Roumen Petkov, a jelenlegi belügyminiszter hivatalba lépett, összesen 22 üzletember, maffiafőnök és politikus kapcsán került sor bérgyilkosságra Bulgáriában. Egyetlen egy eset sem lett megoldva, és egyetlen személyt sem ítéltek el. Hétfőn fényes nappal meggyilkolták Georgi Stoev írót. Számos szervezett bűnüggyel kapcsolatos nyomozásról írt könyveket. Idő közben kiderült, hogy Petkov miniszter rendszeresen kapcsolatban állt bűnöző elemekkel, és még találkozott is ilyen személyekkel. Ezek a tények egyértelműen jelzik a kormány és a maffia tökéletes összefonódását. Azt akarom mondani, hogy a bolgár belügyminiszter maffiózó.

A csatlakozás előtti időszakban a bolgároknak azt mondták, hogy az Unió jelenti a garanciát, mely biztosítja a banditizmus és gyilkosságokkal szembeni sikert, védelmezi a stabilitást és biztonságot egy bűnözésmentes élet érdekében. Ma, amikor bárki lehetne közülünk a következő áldozat, az Uniónak lépnie kell annak érdekében, hogy eltávolítsa ezt a szégyenletes fekélyt. Nem csak Bulgáriából, hanem saját magából is.

  Slavi Binev (NI). – (BG) Tisztelt elnök úr! Kollégák! Egy másik, néhány napja történt tragikus bulgáriai esemény alkalmából emelkedem szólásra, ami arra kényszerít bennünket, hogy megtörjük a csendet. Hétfőn a bolgár főváros, Szófia központjában Georgi Stoev írót agyonlőtték egy demonstratív orgyilkosság keretében. Egy körülbelül tíz könyvből álló sorozatban vette a bátorságot, és fényt derített országunkban a szervezett bűnözés teljes igazságára, illetve annak a politikai elithez és az igazságszolgáltatáshoz fűződő szoros viszonyára.

Ez a bérgyilkosság a sok közül könyörtelen egyértelműséggel mutatott rá arra, hogy az ügyészség, az igazságszolgáltatási rendszer és a belügyminisztérium országunkban vagy nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy megküzdjön a bűnözéssel, vagy, ami még riasztóbb, az erre irányuló akarat sincs meg bennük. Tétlenségük során bűnrészessé válnak a bűnügyekben, és kizárólag a nonkonformisták politikai zsarolására használják őket. Nem véletlen, hogy Barroso úr, az Európai Bizottság elnöke maga is ezt mondta közvetlenül legutóbbi bulgáriai látogatását követően. Az a keserű igazság, hogy Bulgáriában senki sem érzi már biztonságban életét, és be kell ismernünk, hogy az Európából érkező segítség nélkül országunk államisága van veszélyben.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Az Európai Emberi Jogi Bíróság 24 döntést hozott a Csecsenföldről származó lakosok fellebbezései kapcsán – további 200 van függőben. A Bíróság úgy találta, hogy Oroszország felelős az emberi jogok Csecsenföldön tapasztalt megdöbbentő tiprásáért, ami magában foglalja a gyilkosságot, a kínzást és az illegális fogvatartást. Ezek a visszaélések folytatódnak. Továbbá akár 5 000 főre is tehető az „eltűnt” – többségében meggyilkolt – személyek száma, amiért az állami biztonsági szolgálatok felelősek. Hihetetlen módon egyetlen hivatalnokot sem vontak felelősségre ezekért a tettekért.

Felkérem az Európai Uniót, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegye egyértelművé Medvegyev elnöknek, hogy az, hogy Oroszország teljes mértékben megfeleljen a strasbourgi bíróság határozatainak, magas prioritású európai uniós elvárás lesz további partneri viszonyok visszanyerése érdekében.

  Colm Burke (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Egyhetes küldetésben vettem részt Csádban azzal a céllal, hogy felhívjam a közvélemény figyelmét az emberi jogi krízisre, elsősorban az ország keleti része vonatkozásában. Azt is fel szerettem volna mérni, hogy milyen pozitív hatásai lehetnek az Írország-vezette EU-s békefenntartó missziónak Csád folyamatos fejlődésének jelen állapotában.

Körülbelül 250 000 szudáni menekült lépte át a határt 2003 óta, akik közül szinte valamennyien az ország keleti részében található 12 táborban tartózkodnak. Körülbelül 180 000 otthonukból elüldözött található Kelet-Csádban, akik elköltöztek, és továbbra is költöznek, menekülve az interetnikus erőszak elől.

Az Élelmezési Világprogram Kelet-Csádban jelenleg az élelmiszer-ellátmányok hathónapos előzetes elhelyezésének ijesztő kihívásával is szembesül az esős évszak előtt, segítve a menekülteket és az otthonukból elüldözötteket. Sürgősen szükség van az adományozók hozzájárulására, hogy minden vásárlás megtörténjen az elkövetkező hónapokban, és az élelmiszer időben elérjen Csádba.

Ami az EUFOR-t illeti, aminek védelmet kell biztosítania a menekülteknek, a francia katonai misszió egyes tagjai jelenleg az EUFOR részét képezik. Fontos, hogy az EUFOR nem a francia műveletek kibővítésének tekintendő Csádban.

  Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Christofias úr, az új ciprusi elnök megválasztását követő hat hét során az elmúlt négy évinél több előrelépés történt abba az irányba, hogy végső megoldást találjanak a sziget kapcsán. A ciprusi atmoszféra tele van megújult reménnyel, de egy dolog azzal fenyeget, hogy tönkreteszi az eufórikus légkört. Ez pedig a török hadsereg folyamatos beavatkozása.

Egy héttel ezelőtt a török hadsereg vezérkari főnöke hirtelen látogatást tett Cipruson, és számos lázító kijelentést tett, amelyek majdnem megállították a sínen levő békefolyamatokat. A tervek szerint a mai napon a török szárazföldi csapatok parancsnoka Ciprusra utazik, és jelenléte várhatóan több problémát is ébreszt a béketárgyalások során.

Arra buzdítom e Ház elnökét és valamennyi kollégámat, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló diplomáciai eszközt arra, hogy erőteljesen felhívják a török katonai vezetők figyelmét Ankarában arra, hogy meg kell szakítaniuk a ciprusi béketárgyalások aláásását, és hagyniuk kell a ciprusiakat, hogy folytassák a feladatot, ami szigetük interkommunális problémái megoldásának megtalálását jelenti.

Köszönöm. És engedje meg, elnök úr, hogy azt is elmondjam, mennyire hálásak vagyunk azon nagylelkűségéért, amivel hagyta, hogy ennyien szólaljunk fel ezen a délutánon.

  Iuliu Winkler (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió ma a világ egyik legnagyobb exportőre. Ez a pozíció egyben a tagállamok gazdasági sokszínűségéből is adódik, akik közül egyesek inkább a szolgáltatásokra, míg mások az iparra támaszkodnak.

Annak érdekében, hogy fenntartsuk az európai exportőrök vezető pozícióját, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy tisztességes világkereskedelmi környezetben versenyeznek. A Közösség kereskedelmi védelmi eszközei, melyek biztosítékul szolgálnak az európai gazdasági szereplőknek a nemzetközi kereskedelemben, megújításra szorulnak. A kereskedelmi védelmi eszközök használatának könnyebben megközelíthetőnek, hatékonyabbnak és átláthatóbbnak kell lennie. A megreformált közösségi kereskedelmi védelmi eszközöknek egyformán elérhetőnek, és hatékonynak kell lennie mind a szolgáltatás-alapú, mind pedig az erős ipari ágazatból érkező érdekelt felek számára. Egyaránt elérhetőnek kell lenniük a régi és az új tagállamok számára. A protekcionizmus csábítását határozottan ellenezni kell.

  Anna Záborská (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Április 5-én Youssef Adel keresztény-ortodox papot ismeretlen orgyilkosok meggyilkolták Bagdad központjában. Monsignor Rahhót, Mosul káldeus érsekét február végén elrabolták. A Parlament nem reagált, és testét március közepén találták meg. Amennyiben a nemzetközi közösség úgy tesz, mintha nem venne tudomást róla, sosem lesz béke ebben a régióban. Az Európai Uniótól kapott pénzügyi források el lesznek pazarolva, ha az Európai Unió nem védi meg a helyi lakosságot.

Arra kérem a Bizottságot hogy nézzen utána az Irakba szánt európai tőke kezelési lehetőségeinek, mindaddig, amíg az iraki keresztények erőszak, emberrablás, gyilkosság és bombatámadások célpontjai maradnak. Arra kérem elnökünket, hogy készítsen egy közös állásfoglalást a Tanáccsal nevünkben, melyben kimondja, hogy szigorúan elítéli a civilek, valamint a humanitárius, egészségügyi és vallási alkalmazottak zaklatását Irakban.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Az Unió legfontosabb bővítésének negyedik évfordulójához közeledünk – egy olyan bővítéséhez, amely 10 új tagállamot olvasztott be. Ezek többségükben olyan országok, amelyek jelentős ráfordításokat és támogatást igényelnek gazdaságuk megreformálásához és átalakításához. Aztán Bulgária és Románia is csatlakozott. Ezek a bővítések nagyon olcsók voltak az Európai Unió költségvetése számára. A bővítés előnyeit mind a régi, mind pedig az új tagállamok megérezték.

Folyamatban van a Lisszaboni Szerződés ratifikációja. Ez hatalmas eredmény, de ezzel egyidőben az Unió jövőjének megvitatása során szó kerül a költségvetés csökkentéséről a 2014-2020-as évekre. Mit gondolunk, hogyan fogunk tudni válaszolni ezekre az új kihívásokra, a kibővített Európa új kihívásaira, amennyiben kevesebb pénzt szánunk az Európának oly fontos ügyekre és az Európai Unióra?

  Elnök. − Ezzel lezárom az egyperces beszédeket.

21. Rák elleni harc a kibővített EU-ban (vita)

  Elnök. – (PT) A következő napirendi pont egy szóbeli, a Bizottsághoz intézett kérdés megvitatása, melynek témája a rák legyőzése a kibővített Európai Unióban, s melyet Miroslav Ouzký tett fel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében (O-0014/2008 - B6-0015/2008).

Vassiliou biztos asszony első alkalommal van velünk, hogy részt vegyen ezen a vitán. Üdvözöljük Biztos asszony! Reméljük, hogy otthon fogja érezni magát köztünk. Amikor elérkezik a pillanat, beszéde jelzi majd együttműködésének kezdetét az Európai Parlamenttel.

  Miroslav Ouzký, szerző. − (CS) Mindenekelőtt, mint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elnöke szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a Biztos asszonynak, akit a mai napon nevezett ki a Bizottság. Bár komoly okok megakadályoztak abban, hogy személyesen meghallgassam beszédét, azt kell mondanom, hogy kiváló benyomást tett bizottságom tagjaira, és új beosztásában egyhangúan örömmel látják.

Ami a szóbeli kérdést illeti, azzal szeretném kezdeni, hogy elmagyarázom, mi indított bennünket arra, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel és felkérjük az egyes államokat, hogy több figyelmet szenteljenek ennek a súlyos betegségnek. Talán Önök is tudják a jelentés és a kérdés hangsúlyából, hogy a rákos esetek száma növekszik Európában. Ennek számos oka van: amint azt tudjuk, idősödik a népesség, és egyre nagyobb számú ember van kitéve rákkeltő anyagoknak. A szakszervezetek szerint éves szinten a rák okozta elhalálozások legalább 8%-át közvetlenül a karcinogéneknek való munkahelyi kitettség okozza. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden harmadik európait diagnosztizálnak rákkal élete során, és minden negyedik európai ebben a betegségben hal meg.

Egy másik fontos kérdés a rákos kezelések sikerességi rátájában rejlő jelentős különbség a régi és új tagállamok között. Ez az egyenlőtlenség minden bizonnyal elgondolkodtató. Mit tehetünk ebben a kérdésben, és mit javasolhatunk az Európai Közösségnek? Egy olyan struktúra, mint az EU kétség kívül rendelkezik azzal a kapacitással és befolyással, amivel koordinálni lehet az egyes nemzeti politikákat. A nemzeti, rák legyőzésére irányuló programok átvételével 30%-kal csökkenthetjük a rákos eredetű halálozási rátát. Tudjuk, hogy a fejlett országokban a teljes költségvetésnek csupán 3%-át fordítják rákmegelőzésre, szemben a kezelésre költött 97%-kal.

Szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy kérelmet nyújtsak be azon betegek nevében, akik eljárásunk középpontjába kerültek, és akiknek gondoskodásunk középpontjába kellene kerülniük; jobb hozzáférést kellene biztosítani számukra az új tudományos ismeretekhez és új információkhoz. Az Európai Uniónak egy egységes nyilvántartást kellene szorgalmaznia, valamint – amennyire lehetséges – közös oktatást. Paradox módon az Európai Unió még nem vezetett be minden tagállamában egy olyan tagadhatatlanul fontos területet, mint az onkológia. Bár az onkológia interdiszciplináris szakterület, annak saját jogú területként történő elismerése elengedhetetlen feltételt jelent, ha sikeresen le akarjuk küzdeni ezt a betegséget.

Mivel szeretném lehetővé tenni a PPE-DE képviselőcsoportba tartozó kollégámnak, Trakatellis professzornak, hogy felhasználja időm egy részét, most befejezem bevezetésemet.

  Androulla Vassiliou, A Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Ez az első hivatalos megjelenésem a Parlament előtt, így először engedjék meg, hogy kifejezzem hálámat a Parlament képviselőinek azért, hogy szavazataikon keresztül belém vetették bizalmukat. Megismétlem, amit a meghallgatáson mondtam: célom, hogy gyümölcsözően és képességeim legjavát nyújtva működjek együtt a képviselőkkel.

Most, tisztelt elnök úr, térjünk át a rák témájára:

A Bizottság tagja. − Az Önök és a szlovén elnökség részéről a rák témájának adott prioritás mellett ez a kérdés engem is különösképpen foglalkoztat már évek óta, így örülök, hogy ez az első téma, amit a plenáris előtt tárgyalhatok.

Minden évben 3,2 millió európait diagnosztizálnak rákos megbetegedéssel, de ez a teher nem egyenlően oszlik meg az Unión belül. Például a legfrissebb adatok tükrében a méhnyakrák aránya Bulgáriában négyszer magasabb, mint Finnországban, és a méhnyakrákos megbetegedésből adódó elhalálozás kockázata Litvániában ötször magasabb, mint Olaszországban. Ezek a különbségek rámutatnak arra, hogy van még mit javítani szerte az Unióban.

Egyértelmű, hogy az átfogó rákkal kapcsolatos szolgáltatások felelőssége elsősorban a tagállamoké; azonban az európai fellépés is változást hozhat. A Bizottság most készít egy jelentést a 2003-ban kelt rákszűrésekről szóló tanácsi ajánlás végrehajtásáról. Úgy gondolom, hogy ez azt mutatja, előrelépés történt, de továbbiakra is szükség van. Erre törekedve együtt fogunk dolgozni a tagállamokkal.

Azonban annak ellenére, hogy fontos a szűrés, úgy vélem, a rák elleni közösségi tevékenységnek széles körű témákat kell lefednie. Például: egészségügyi tájékoztatást és adatszolgáltatást a rák jelentette teherről, ami kiemeli az Európa-szerte tapasztalható egyenlőtlenségeket és legjobb gyakorlatokat; preventív intézkedéseket és egészségügyi promóciót olyan kérdésekben, mint például a dohány, a táplálkozás és az alkohol; a rák kezelésével és integrált gondozásával kapcsolatos legjobb gyakorlatokat, úgymint palliatív ellátás; a tapasztalatok összegyűjtése európai referencia-hálózatokon keresztül; beruházás nyújtása az infrastruktúrába Strukturális Alapokon keresztül; valamint közösségi szintű támogatás a rákkutatásra.

Azt tervezem, hogy előrehozom a rákkal kapcsolatos akciótervre vonatkozó javaslatokat a jövő évre. Ennek célja, hogy ezeket a lépéseket összefogja, azoknak középpontjául szolgáljon. Azt is meg fogjuk fontolni, hogy vajon a tudományos eredmények alátámasztják-e a rákszűrésre vonatkozó meglévő javaslatok felülvizsgálatát. Bizonyos lépések már folyamatban vannak. Terveink szerint a közelgő, a határokon átívelő egészségügyi ellátás betegjogi alkalmazásaira vonatkozó javaslatokba belefoglaljuk az európai referencia-hálózatok rendelkezéseit is. Az idén később sorra kerülő, ritka betegségekről szóló javaslatok is segíteni fognak az előrelépésben, többek között a ritka ráktípusokkal kapcsolatos helyzetben.

Továbbá amikor valakinek rákja van, az elsősorban őt érinti, de mellette még családját, munkaadóját és a társadalom egészét is. Javaslataim mellett lesz egy hatástanulmány is, ami a ráknak nem csupán emberi költségeit teszi világossá, hanem szélesebb értelemben vett társadalmi és gazdasági költségeit is.

Az ajánlások kidolgozása során várom a tárgyalásra kerülő témákkal kapcsolatos javaslataikat. Biztosak lehetnek abban, hogy ajánlásaikat figyelembe vesszük ezen cselekvési terv kidolgozása során, és valamennyi eljövendő lépésünknél számítok támogatásukra.

  Antonios Trakatellis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr! Először engedje meg, hogy gratuláljak a biztos asszony megbízásához. Üdvözlöm a rákkal kapcsolatos véleményét, melynek már hangot is adott. Biztos asszony! Azt hiszem eljött az idő, hogy hatékony, a jelenlegi tudományos és műszaki fejlődésnek megfelelő stratégiát fogadjunk el a rákkal kapcsolatban, hogy ez a betegség ne legyen többé a halál legfontosabb oka Európában.

Napjainkban az összes rákos megbetegedés egyharmada megelőzhető. Így tehát felül kell vizsgálnunk a meglévő preventív programokat és intézkedéseket, valamint újakat kell megalkotnunk, hogy minden eshetőséget lefedjünk.

Amennyiben bővítjük tudományos ismereteinket, át kell tekintenünk a korai diagnózisról szóló tanácsi javaslatot, és több ráktípusra kell kifejlesztenünk a diagnosztikai eljárásokat. A mell-, méhnyak- és vastagbélrák mellett hozzá kell adnunk a bőrrákot és esetleg a tüdő- és prosztatarákot is. A megelőzés és a korai diagnózis javítása lefedheti az esetek közel 70%-át.

Azokban az esetekben, ahol nincs lehetőség a megelőzésre és a korai diagnózisra, ott – amint azt Ön is említette – a terápiás stratégiákat és gyakorlatot kell javítanunk, hogy hatékonyabb és innovatívabb legyenek. Biztosítanunk kell azt, hogy teljes mértékben kihasználjuk az egyre sikeresebb innovációk és kutatások nyújtotta kezeléseket. Egyszerűen arra van szükség, hogy ösztönözzük az innovatív rákkezelésekre irányuló kutatást és növeljük a kutatásra szánt anyagi eszközöket.

Természetesen a bürokratikus formalitásoknak nem szabad hátráltatniuk a kutatást. Továbbá az engedélyezési eljárásokat is felül kell vizsgálni oly módon, hogy lehetőség nyíljon mind az új gyógyszerek eljárásainak gyorsítására, mind pedig a magas biztonsági normák betartására. Biztos asszony! Ez napjainkban mind-mind megvalósítható. Az EU által biztosított eszközök a közeljövőben lehetővé tehetik számunkra a rák leküzdését, azaz azt, hogy szinte már megszabadítsuk az európai polgárokat ettől a tehertől.

Azáltal, hogy kitartóan összpontosítunk erre a célra, arra kérnek ma bennünket, hogy lépjünk tovább. Így is kell tennünk, amint említette, a stratégiát alkotó összetevők csatarendbe állításával. Reméljük, hogy mind az Európai Bizottság, mind pedig a Tanács támogatni fogja a Parlament határozatát, és megteszi a célkitűzések eléréséhez szükséges megfelelő lépéseket.

  Glenis Willmott, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A rákos megbetegedés minden harmadik embert érint szerte az Európai Unióban, és több, mint egymillió halálesetért tehető felelősség. Így tehát ezen betegségnek kétféle költsége van: egyrészt a humán költség, ami a betegségben szenvedőket és családtagjaikat érinti, valamint jelentős egészségügyi teherként nehezedik a társadalom egészére. Továbbá a tapasztalt demográfiai változásokból adódóan és az öregedő népesség folytán ez egy olyan probléma, ami csak súlyosbodni fog.

Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valamennyi polgárunk számára elérhetők a magas minőségű szűrőprogramok, a diagnosztika és a kezelés, beleértve a palliatív ellátást. A rák munkacsoport biztosítani fogja az egybehangolt és koordinált megközelítést a betegség valamennyi aspektusa kapcsán, lehetővé teszi az információcserét és a legjobb gyakorlat elősegítését.

Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy többet teszünk a kutatás és az innováció biztosítása érdekében, és hogy a lehető legtöbb ember számára nyílik lehetősége arra, hogy hozzáférjen a legjobb rákmegelőzéshez és -kezeléshez. Fel kell hívnunk a figyelmet a rák és az elhízás közti kapcsolatra – ami a dohány után a második legkönnyebben elkerülhetőbb oka a ráknak. Ugyancsak alapvető fontosságú, hogy biztosítsuk a dolgozót rákkeltő anyagokkal szembeni védelmét – a rákos megbetegedéseknek körülbelül 8%-át a karcinogéneknek való munkahelyi kitettség okozza – és korlátozásokra van szükség a kristályos szilícium-dioxid kapcsán is, ami munkaképtelenséget okozó betegséget és halálos tüdőbetegséget okozhat. Ezen a ponton arra buzdítanám a képviselőket, hogy támogassák a bizottság által jóváhagyott eredeti szöveg 33. szakaszát és a K preambulum-bekezdést – ne felejtsük el, az építőipar nem szerződő fél a szociális partnerek kristályos szilícium-dioxidról szóló megállapodásában.

Hatalmas különbségek vannak a rákkezelés és –szűrés tekintetében szerte Európában. A rákos megbetegedésekből adódó halálesetek közül sok elkerülhető lehetne olyan megelőző intézkedésekkel, mint például a tájékoztatáshoz és átfogó szűrőprogramokhoz való hozzáférés. Ezen egyenlőtlenségek orvoslását prioritásnak kell tekinteni. Erkölcsi kötelességünk és lehetőség is van rá. Eléréséhez politikai akaratra van szükségünk.

  Georgs Andrejevs, az ALDE képviselőcsoport részéről. – Tisztelt elnök úr! Szeretném kihasználni a lehetőséget és megköszönni a szlovén elnökségnek, hogy ilyen nagy fontosságot tulajdonított a ráknak politikai programjában.

Egy kezdeményezést különösen ki kívánok emelni: az Európai Rákbetegek Csúcstalálkozóját, melyre egy hete került sor itt, Brüsszelben több, mint 150 betegcsoport részvételével egész Európából.

Nagyon sikeres csúcstalálkozó volt, ahol az a megtiszteltetés ért engem is, hogy szólhattam a közönséghez, és ez volt az első esemény, hogy új egészségügyi biztosunk ebben a szerepkörében megjelent. Be kell ismernem, hogy elnyűgözött a biztos asszony beszéde és az az elkötelezettség, aminek összességében a rákkal szembeni harccal és különösképp a rákos betegek problémáival kapcsolatban hangot adott.

Azt is örömmel tudtam meg, hogy a biztos asszony egy új rákkal kapcsolatos, a jövő évben induló cselekvési tervet akar indítványozni annak érdekében, hogy biztosítsa, a rák továbbra is fontos szerepet kap a Bizottság programjában.

Az elnökség és a Bizottság ezen kezdeményezéseinek mindnyájunkat arra kell bátorítaniuk, hogy összpontosítsunk arra, mit is kellene tenni, újból átgondoljuk, mit értünk el, illetve felismerjük, hol vannak jelenleg hiányosságaink. És már most nagy reményekkel várjuk ebben a témában a közelgő tanácsi döntéseket. Biztos vagyok abban, hogy ezek a döntések nagyon jó és szilárd alapot fognak adni a következő elnökségeknek arra, hogy folytassák az abban meghatározott utat. Így tehát határozottan bátorítani szeretném a közelgő francia elnökséget arra, hogy folytassa a megkezdett kezdeményezéseket és továbbra is kiemelt fontosságot tulajdonítson a ráknak programjában.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazon kollégának, akik oly sokkal járultak hozzá azon határozati indítványnak megszövegezéséhez, melynek témája a rák elleni harc a kibővített Európai Unióban, és amiről holnap fogunk szavazni.

  Adamos Adamou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Én is hadd adjak hangot gratulációmnak. Ön szakértője a ráknak, mivel mielőtt biztosként idekerült volna, egy onkológiai központ igazgatója volt, így minden bizonnyal hozzá van szokva ahhoz, amit itt hall.

Nem fogok ellentmondani azoknak a statisztikai adatoknak, melyeket képviselőtársaim említettek. Trakatellis úr azt mondta, hogy az emberek 30%-át megelőzéssel meg lehetne menteni. Onkológusként biztosíthatom arról, hogy megbízható szűrőprogramokkal további 30%-ot is meg lehetne menteni. Azonban a 27 Tagállam közül hány rendelkezik ilyen programmal?

Valamit tenniük kell ennek kapcsán; biztosítani kell a koordinációt és ennélfogva a támogatást is. Talán a Strukturális Alapokból és a 7. keretprogramból is kellene alapokat használni, hogy ezen módszerek mindegyike segíthessen. Segíteniük kell abban, hogy javítsuk az onkológia profilján, mert, amint azt említették, ez nagyon fontos. A szlovén elnökség megérdemli a gratulációt, de legalább ilyen fontos egy olyan munkacsoport létrehozása, ami teljes mértékben a rák kérdésének szenteli magát.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Biztos asszony! Én is szeretnék gratulálni kinevezéséhez.

Nagy örömmel tölt el, hogy azt láthatom, a rák kérdésével nem csak szakemberek, hanem politikusok is foglalkoznak, ami ebben az esettben nagy fontossággal bír. A szakemberek felhívják figyelmünket a riasztó statisztikákra és arra, hogy a rák előfordulásának tendenciája nagyon kedvezőtlen irányba fordul. Tegnap ebédidőig betegszervezetekkel beszélgettem, és elmondhatom, hogy amit akarnak, az a megfelelő kezelés, ami nagyon nagy kérés lehet, főleg a ritka ráktípusok esetében. Még mindig hatalmas szakadék tátong a 15 régi és a 12 új tagállam között a betegség előfordulása, annak késői diagnózisa, valamint a betegség egyes szakaszokban történő kezelése tekintetében. A nem megfelelő megelőzés és a késői diagnózis vagy kezelés súlyosbítja a páciensek egészségi állapotát és csökkenti a javulással kapcsolatos esélyeiket.

Biztos asszony! Kérem, biztosítsa, hogy a rák elleni harc nem csak az elnökség hat hónapja során kap prioritást, és nem csupán az olyan szakmai orvosszervezetek, mint az ESMO vagy a betegszervezetek számára. Mi, parlamenti képviselők ugyancsak biztosítjuk támogatásunkról a megoldásra irányuló keresésben.

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

  Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) Biztos asszony! Nem vártam azt, hogy egy héten háromszor nyílik alkalmam a rákról beszélni Önnel. Látom, hogy olyan biztosunk van, aki ismeri a rákkal kapcsolatos dolgokat, és aki velünk együtt felveszi a harcot. Tudva, hogy az egészségügy a tagállamok felelősségi körébe tartozik, az európai polgárok azt szeretnék, hogy bizonyos feladatokat európai szinten lássanak el, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy ezeket megfelelően lássák el.

Örömmel tölt el, hogy bejelentette a rák legyőzésére irányuló cselekvési tervet. Sürgősen szükségünk van erre, és amennyiben a rák a járványok exponenciális dinamikáját mutatja, nekünk is rendelkeznünk kell saját politikai dinamikánkkal, máskülönben a szakadék és a rák konzekvenciái egyre súlyosabbá válnak.

Örülök annak, hogy a szlovén elnökség megerősítette azon elképzeléseit, miszerint a jövőben a tevékenységek koordináltabbak lesznek, így nagyobb lesz a folytonosság és a kezdeményezések erőteljesebbek lesznek, valamint, ahogy Ön is említette ezen a héten egy másik alkalommal, ez egybeesik a többszörös partneri viszonyokkal.

Továbbá hiszem, hogy jobb lenne, ha az EU-elnökséget betöltő országok nem csak egyetlen szempontnak adnának prioritást, hanem folyamatosan szem előtt tartanák a rákkal szembeni harcvonal egészét, amint azt a mai napon korábban már említették.

Ebben a lelkületben remélem, hogy segítségükkel megalakulhat egy munkacsoport – vagy hívhatjuk másnak is – arra, hogy összehozza a fő intézményeket és szereplőket a rák elleni küzdelemben, és nem csupán egy új bürokrácia létrehozásának céljával, hanem azért is, hogy a jó együttműködési módszerek révén jobb összesített eredményeket érjünk el.

Biztos asszony! Sok sikert kívánok munkájához.

  Karin Jöns (PSE). – (DE) Elnök asszony! Biztos asszony! Országomban a média Németország sikeres mammográfiai szűrési eredményéről beszél. A minőségbiztosításról szóló EU-s irányelvek újból igazolták jelentőségüket. Azonban máris megjelentek az igények, hogy ebben a szolgáltatásban a fiatalabb nők is részesüljenek. Ez mutatja, hogy milyen fontosak az európai irányelvek.

Ennélfogva a Ház a holnapi napon ebben a határozati indítványban is további fejlesztést fog kérni azon bizonyíték-alapú EU-irányelvvel kapcsolatban, melynek témája valamennyi széles körben elterjedt rák korai felismerése, diagnózisa és kezelése, illetve egy sürgetően szükséges akkreditációs és hitelesítési eljárás kidolgozása a megfelelő berendezésekre. Itt a kritériumok önmagukban nem elegendők. Csak így érhető el, hogy a minőséget a populizmus és az osztály- és a piaci érdekek fölé helyezzük a rák korai felismerése és kezelése tekintetében.

Arra kérem képviselőtársaimat – és a biztos asszonyt is –, hogy továbbra is győzzék meg és állítsák csatarendbe azokat a tagállamokat, akik még mindig kételkednek az akkreditációs eljárás szükségességében.

  Elizabeth Lynne (ALDE). – Elnök asszony! A rák máris a második legnagyobb gyilkos Európában, de a valóság az, hogy számos rákos megbetegedés megelőzhető, és sok rákból eredő haláleset szükségtelenül következik be.

A szűrés, a diagnózis és a kezelés fejlődik, de nem eléggé. Olyan mechanizmusokat kell megalkotnunk EU-szinten, amik biztosítják a legjobb gyakorlatok hatékonyabb megosztását. Vegyük például a vastagbélrákot. A becslések szerint az EU-ban minden évben több, mint 27 000 életet lehetne megmenteni, ha Európa-szerte meglennének a modern szűrőprogramok.

Arról is meg kell bizonyosodnunk, hogy a rákkal diagnosztizáltakat munkahelyükön nem éri diszkrimináció. Ezt érintenie kellene a munkahelyi diszkrimináció legyőzéséről szóló foglalkoztatási irányelv 2000-nek, de számos tagállam a krónikus megbetegedéseket és a rákot nem osztályozza fogyatékosságként. Éppen ezért van szükségünk EU-szinten egy olyan definícióra, ami a rákos betegeket is a fogyatékossággal élők közé sorolja.

  Bairbre de Brún (GUE/NGL). – (GA) Tisztelt elnök asszony! Támogatom az intézményközi rák-munkacsoport létrahozását, ami lehetővé teszi, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács képviselői rendszeresen találkozzanak. A rák észlelésére és megelőzésére irányuló kutatásokat is támogatni kell a hetedik keretprogram segítségével. Üdvözlöm a Bizottság mai vitával kapcsolatos hozzászólását. Meg kell valósítani a nőket magukban foglaló stratégiákat és elsősorban az olcsó és rendszeres méhnyakszűrést, valamint az olcsó és gyors mammográfiát.

Azon vegyi anyagok hatásaira is figyelemmel kell lennünk, amelyeket a REACH szabályozáson keresztül szabályozunk.

Végezetül: a szegénység kulcstényező a rossz egészségi állapotban. A szegények nagyobb valószínűséggel betegednek meg, illetve halnak meg fiatalabb korban, mint a jobb módban élők. Ez különösen igaz a rákmegelőzés és –kezelés tekintetében.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Én is üdvözölni szeretném azt a tényt, hogy  Vassiliou asszonyt a mai napon egészségügyi biztossá nevezték ki. Sokat várok ettől az új együttműködéstől, és engem személy szerint jelenléte a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban meggyőzött alkalmasságáról, és arról, hogy erős késztetése van bizonyos problémák, például a dohányzással kapcsolatosak megoldására, mely téma igen közel áll a szívemhez.

Ebben az összefüggésben egy hasonló témára szeretnék összpontosítani. Tudjuk, hogy minden harmadik európainál diagnosztizálnak rákot élete során, és a leggyakoribb diagnózisok a tüdőrák, a vastagbélrák (amit már említettek is néhányan) és a mellrák. Közismert tény, hogy a tüdőrák ötször nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint az összes többi ráktípus együttesen. Semmi kétség afelől, hogy a passzív dohányzás ugyanúgy rákot okoz, mint az aktív, és azt is tudjuk, hogy a tüdőrákkal diagnosztizáltak 95%-a dohányos vagy passzív dohányos. A cigarettadobozokon elhelyezett figyelmeztetés nem elegendő. Itt az ideje, hogy a nemdohányzókat megfelelően védő törvényi szabályozást vezessenek be azokban a régi és új tagállamokban, melyek ezt még mindig késleltetik olyan indokokkal, amiket nehéz megérteni. Azokban az országokban, hol jó és megfelelően korlátozó törvények vannak érvényben, jelentősen javult az egészségi állapot, és milliárdok lettek megtakarítva ahelyett, hogy a rákbetegek kezelésére fordították volna azokat.

Hölgyeim és uraim! Az orvosi szakirodalomban az utóbbi időben publikált cikkek rámutatnak arra, hogy közvetlen kapcsolat fedezhető fel a hormonális fogamzásgátlás és a mellrák között. Szeretném megkérni a Bizottságot és programjainkat, hogy finanszírozzunk kutatásokat ezen a területen is annak érdekében, hogy az ellenkezőjükre fordítsuk ezeket a tendenciákat, és javítsunk a nők egészségi állapotán.

  Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök asszony! A rák, amint azt sokan tudják, nem szükségszerűen gyógyíthatatlan betegség. A modern gyógymódok a korai és pontosabb diagnózissal egyetemben azt jelentik, hogy napjainkban a rák számos formája messzemenően sikerrel kezelhető.

Természetesen sok tennivaló marad, és éppen ezért kell az EU-nak felvállalnia, hogy totális háborút jelentsen be a rák ellen. Minden fronton harcolnunk kell ez ellen a betegség ellen, mégpedig nagy agresszióval és végtelen eltökéltséggel. Erőfeszítéseinket például arra kell irányítani, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy hatékony szűrőprogramok vannak érvényben és ezeket megvalósítják a lakosság azon részénél, mely arra leginkább rászorul. Annak biztosítására is figyelniük kell, hogy a jövő számára reményt biztosító kutatóintézetek számára mindig rendelkezésre álljon a megfelelő támogatás. Polgárainkat meg kell nyugtatni afelől, hogy a rák legyőzhető, és mi, itt az Európai Parlamentben elhatároztuk, hogy továbbra is támogatjuk ezt a harcot, mindaddig, amíg sikerre nem visszük.

Végezetül: engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat, és én is gratuláljak Vassiliou asszonynak, az új egészségügyi biztosnak.

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök asszony, és üdvözlöm az új biztos asszonyt!

A rák a második leggyakoribb halálfajta. Magyarországon 1993-ban és 2003-ban is világelsők voltunk a rákhalandóságban, leggyakoribbak a tüdő-, a bél- és az emlőrák.

Az okokat ismerjük: egészségtelen táplálkozás, kevés sportolás, fogamzásgátlók, alkohol, dohányzás és a környezeti ártalmak. Tudjuk, hogy a rák visszaszorításának legköltséghatékonyabb módja a megelőzés, vannak mégis tagországok, például Magyarország is, amely az idén csak a szájüregi, az emlő- és a méhnyakrákszűrésre adott pénzt, a többire nem. 6–8 heteket kell várni CT-s, MRI-s szűrésre és a kezelés elkezdésére.

Remélem, hogy ez a jelentés felnyitja a tagországoknak – és köztük a magyar politikának is – a szemét, és segíti a dohányzás visszaszorításáról most folyó törvényhozási vitát is. Nagyon szépen köszönöm, és még egyszer üdvözlöm a biztos asszonyt!

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Jó dolog, hogy a szlovén elnökség felvette a harcot a rák ellen, egyik prioritásaként; azonban ez nem lehet egy egyszeri tett. A rák elleni küzdelemnek a következő elnökségek prioritásai között is szerepelnie kell, már csak azért is, mert emelkedőben van ezen szörnyű betegség előfordulása Európában, és népességünk idősödésével továbbra is emelkedőben lesz. Szeretném felhívni a figyelmet a biztos asszony által hangsúlyozott, a rák észlelése és kezelése terén tapasztalható egyenlőtlenségekre, amelyek oly nyilvánvalóak a régi és az új Unió összehasonlításakor. A statisztikai adatok rámutatnak a régi EU magasabb életbenmaradási és alacsonyabb halálozási rátájára, így azt kérem az Európai Bizottságtól, hogy speciális monitoringot alkalmazzon az „Európa a rák ellen” EU-program végrehajtása során, elsősorban Közép- és Kelet-Európában.

Az új tagállamok polgárainak ugyanazokat a feltététeket kellene élvezniük, mint a régi Unió polgárainak ezen betegség elkerülése és – ha már érintettek benne - leküzdése kapcsán.

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Szeretném megjegyezni, hogy a rák leküzdésének legjobb módja a megelőzés, és ennek következtében nem csökkenthető a karcinogén anyagok és az endokrin rendszert károsító tényezők értékesítésével kapcsolatos szigorú pozíciónk. Azon képviselőtársaimhoz fordulok, akik a rovarirtókkal kapcsolatos első szavazáson nem a megfelelő választ alkalmazták. Helyes irányba fordíthatják a dolgok mentét a rovarirtók értékesítéséről szóló második szavazáson.

Ami a nemzeti nyilvántartásokat illeti, szeretnék rámutatni arra a biztos asszonynak, hogy ezt a hetedik keretprogram megszavazásának idején, két éve javasolták, de nem tartották meg. Így tehát Ön, Biztos asszony teljesítette kötelességét azzal, hogy bátorítja a tagállamokat ezen alapelv elfogadására.

Közben pedig hadd gratuláljak Önnek kinevezéséhez; és sok szerencsét.

  Gyula Hegyi (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök asszony! Én is a megelőzés fontosságáról szeretnék néhány szót mondani. A dohányzás elhangzott ebben a vitában. A dohányzás talán egy jó példa arra, hogy egy társadalmi ellenállást ki lehet alakítani, és ma már – ha szabad így fogalmazni – nem cool, nem trendi dolog dohányozni sok helyen.

Ugyanakkor a ráknak vannak olyan okozói is, amelyekkel szemben még nem alakult ki ez az egészséges társadalmi ellenállás. A vegyi szennyezések, a levegőszennyezés a ráknak egyik fontos okozói. Ezzel együtt még a környezetvédelem terén nincs az a fajta társadalmi tudatosság, amely megértetné velünk, hogy bizonyos vegyi anyagokat ki kell vonni a szervezetünkből, hogy egy városban a városlakók számára egészségtelen a túlzott autóforgalom, hogy egész életünket meg kellene változtatnunk ahhoz, hogy kevesebb méreg és szennyezés kerüljön bele.

Ezért szeretném, ha világossá válna számunkra, hogy a rák elleni küzdelem, az egészséges életmód és a környezetvédelem mennyire összetartozó fogalmak. Köszönöm.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Köszönet illeti a szlovén elnökséget azért, hogy egyik 2008-as prioritásaként ismerte el a rák elleni küzdelmet.

Sajnálatos módon az Európai Unióban a rák minden évben egymillió életet gyűjt be. A számok döbbenetesek. Életük során az európaiak körülbelül 33%-ában diagnosztizálnak daganatot, és ez felel az elhalálozások 25%-áért. Az új tagállamokban, azaz a legszegényebb országokban a legmagasabb azoknak az aránya, akik tüdő-, prosztata- vagy mellrákban halnak meg.

EU-szinten kell lépéseket tenni azért, hogy lehetővé tegyük az onkológiai szolgáltatások közti különbségek áthidalását, és elsősorban az ellenőrzés és a szűrés területén. Ne feledkezzünk el arról, hogy a rák korai felismerése nyújtja a kezelés legjobb esélyét. A becslések szerint ezen esetek egyharmada elkerülhető lenne egészséges életmóddal, a dohányzás és az alkoholfüggőség kiküszöbölésével, sportolással és megfelelő étrenddel.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Én is gratulálni szeretnék a szlovén elnökségnek ahhoz, hogy bevezette ezt a témát, és természetesen a biztos asszonynak ahhoz a lehetőséghez, hogy vele együtt vitathatjuk meg ezt a kérdést.

Szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy fontos a minőségi szolgáltatások megléte ezen betegség szűrése észlelése és kezelése érdekében.

Hiszem, hogy az is fontos, hogy képesítsünk intézményeket az onkológiai kezelés területére vonatkozó felelősségi körökkel, és a tagállamoknak megfelelően kellene finanszírozniuk ezen intézményeket.

Végül, de nem utolsó sorban: hangsúlyozom a betegek társadalmi integrációjának fontosságát; nem szabad, hogy fogyatékosnak tekintsék magukat, és ez okból kifolyólag, hiszem, hogy ezen betegeknél a pszichológiai állapot segíthet a betegség leküzdésében.

  Androula Vassiliou, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Érdeklődve követtem a rákról folytatott vitát, és újra csak azt kell mondanom, hogy a rák nem olyan dolog, ami időlegesen van napirenden; ez egy olyan kérdés, ami olyan komoly az egész Európai Unió – és nem csak annak – szempontjából, hogy nem lehetünk önteltek; mindig a prioritásaink közt fog szerepelni.

Rákszakemberként jellemeztek. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem vagyok szakértője a ráknak. Vannak itt olyanok, akik tényleg azok, de én olyan valaki vagyok, aki sok éve dolgozik a rák leküzdéséét, és remélem, ilyen is maradok.

Nagyon érdekes hozzászólásokat hallottam. Megpróbálok néhányat megválaszolni, de biztosak lehetnek afelől, hogy valamennyi hozzászólást tudomásul vettem, és ezeket az cselekvési terv kidolgozásakor beépítjük megfontolásainkba.

Ami a Strukturális Alapokat illeti, a Bizottság az egészségügyet is prioritási területként jelölte meg a finanszírozás szempontjából, így az alapokat alkalmazni lehet az egészségügyi infrastruktúrára, a rákot is beleértve.

Említésre került a munkahelyi karcinogének kérdése. Amint azt Önök is tudják, nagyon erős európai normáink vannak az egészség és a biztonság kapcsán. A Bizottság természetesen dolgozni fog azon, hogy ezek a normák, amint a tudomány tájékoztat bennünket a kockázatokról, naprakészek legyenek. Špidla biztos úrral dolgozom majd ezen, aki a terület törvényi szabályozásáért felelős.

Többször elhangzott az a javaslat, miszerint létre kellene hozni egy intézményközi munkacsoportot a rák leküzdésére. Ezt a közelgő szlovéniai Egészségügyi Tanács megfontolásai során megvizsgálom, és tennék mégegy javaslatot, mégpedig azt, hogy szeretném, ha a betegek és a szakma képviselői is részt vennének ebben a munkacsoportban.

Az onkológia, mint szakterület elismerése egy olyan dolog, ami minden bizonnyal szükséges, de rámutatnék arra, hogy ezt a tagállamoknak kellene megtenniük. Azonban, ami engem illet, minden befolyásommal azon leszek, hogy ennek megtételére bátorítsam a tagállamokat.

Sok hozzászóló beszélt dohányzás elleni kampányokról. Mindannyian tudjuk, hogy a dohányzás egyike az egészséget legjobban károsító dolgoknak, és nemcsak a dohányzás elleni kampány folytatása áll szándékomban, hanem az is, hogy megpróbáljam a fiatalokat is bevonni ebben a kampányba, nemcsak ezért, hogy azt kevésbé trendivé tegyem számunkra, hanem azért is, hogy megértessem velük, az a saját érdekük, hogy ne kezdjenek el dohányozni, és aktív részvételt szeretnék tőlük a kampányban, hogy ez a gondolat terjedjen a fiatalok között, mivel ez az első lépés a dohányzás megelőzésében – az, hogy a fiatalokkal kezdünk.

Amint azt említettem, számos egyéb érdekes javaslat is elhangzott. Valamennyit át fogom gondolni, és továbbra is szoros együttműködésben dolgozom a parlamenti képviselőkkel azon, hogy jó akciótervre tehessünk szert a következő évre.

(Taps)

  Elnök. – (FR) Az eljárási szabályzat 108(5) cikke értelmében kaptam egy határozati indítványt a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében, mellyel lezárom a vitát⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Támogatom a kérdéses jelentés főbb pontjait. Azonban egy szempontból úgy vélem, hogy egyértelműbbnek kell lennünk, és határozottan nagyobb beruházásokra kell sort keríteni a kutatásba, ténylegesen, nem csak szavakkal, és a kutatóknak jobb feltételeket kell biztosítani. Fontos eredmények születtek az utóbbi években, ami nagyobb reményt ad a rákos betegeknek és családjaiknak, de még mindig hosszú út áll előttünk.

Azonban úgy vélem, hogy mind a 27 tagállamban világibb megközelítés lenne szükséges az erkölcsi kérdésekben, mivel ezek gyakran akadályt és korlátot jelentenek a kutatási szabadságnak. A jelenlegi törvényi szabályozás betartása mellett azt kell prioritásnak tekinteni, hogy eltöröljük ezt a betegséget, ami különböző típusaival és szörnyű formáival továbbra is sok áldozatot szed szerte Európában.<0 Ezen ösvény feladatának és kötelezettségeinek meghatározása ránk vár.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) Bár aggasztó, hogy a rákos megbetegedések számát „járványnak” hívjuk az Európai Unióban, ez a megfelelő kifejezés, mivel a rák évente több, mint 1 milliós áldozatot szed. Azonban a járványok azokban az országokban terjednek, ahol nem felelnek meg a higiéniai és járványügyi normáknak, ahol az emberek rossz körülmények között élnek, vagy nem, férnek hozzá a hatékony közegészségügyhöz. Nem tudom, hogy az EU ezen feltételek közül melyiknek felel meg.

Rákjárványról beszélünk az EU-ban azzal egyidőben, hogy fejlődő gazdaságot és versenyképességet emlegetünk, továbbá komoly beruházást a megelőzésbe, a hatékony gyógymódokba és a gyógyszeriparba.

Országomban, a Szlovák Köztárságban több, mint 30 éve folytatunk egy nemzeti onkológiai programot a rák megelőzése céljából. Ehelyett a rák előfordulási aránya tovább nő. Ez vajon az orvosok vagy a betegek hibája?

Hogyan használják fel a rákmegelőzésre adott EU-s finanszírozásokat? 2003-ban a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság egy saját kezdeményezésű jelentést készített a mellrákról. Bár pontosan meghatározta az okokat és a lehetséges megoldásokat, a jelentésben tartalmazottak csak kis hányadát valósították meg.

Időnként úgy érzem, hogy nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb, és hogy társadalmunk és az EU egésze szándékosan hallgat e betegség valódi okairól, talán azért, hogy megvédje a jobb arculatot vagy mert fél megmondani az igazat. A rák legyőzése nem lehet csak egyetlen EU-elnökség prioritása. Végrehajtásának rendszeres EU-politikaként már évek óta normának kellene lennie.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

22. A hatodik környezetvédelmi cselekvési program félidős értékelése (vita)

  Elnök. – (FR) A következő napirendi pont Riitta Myller jelentése a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében, a hatodik környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről (2007/2204(INI)) (A6-0074/2008).

  Riitta Myller, előadó. − (FI) Elnök asszony! Dimas Biztos úr! A hatodik környezetvédelmi cselekvési program alatti célokat nem fogjuk elérni az EU által jelenleg megvalósított környezetvédelmi politika eredményeként.

A környezetvédelmi cselekvési program sarokköveként tervezett tematikus stratégiák és az ezeken alapuló elfogadott és már nagyjából alkalmazott törvényi szabályozás nem felel meg a környezetvédelmi célok elérésének. Nem valószínű, hogy megáll a biodiverzitás hanyatlása és a tengerek védelméről szóló törvényi szabályozás 2012-ig hatályba lép. A talajvédelem, amint azt tudjuk, problémákba ütközött, és nem csupán a Tanácsban, hanem a Parlamentben is. A hulladékkal kapcsolatos törvényi szabályozás már a célszalagnál van, és nem tűnik túl jónak. Elégséges célokat kell elérnünk a szemét mennyiségének csökkentésében. A levegő minőségéről szóló irányelvben megállapított célok sincsenek a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban megállapított szinten.

Azonban a Környezetvédelmi Programban található célokat elérjük egy területen, és az a klímapolitika. Különösen ez a helyzet, amikor a most megállapított intézkedéseket ténylegesen végrehajtják. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a klímapolitika végrehajtása segít a levegő minőségének kérdésében, és részben a hulladék témájában is, így ebből a szempontból nagyon fontos.

Mit tehetünk még tehát azért, hogy visszatérjünk a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban található célkitűzések elérésének ösvényére? Mindenekelőtt a tagállamoknak fokozniuk kell az EU-törvényhozás nemzeti megvalósítását. A Bizottságnak meg kell adni azon forrásokat, ami ahhoz szükséges, hogy biztosítsa, valamennyi tagállam tartja magát a kötelezettségeihez.

Egy másik nagy kérdés, és talán ez a legfontosabb valamennyi között az, hogy miként sikerül a környezetvédelmet integrálni az Európai Unió valamennyi törvényi szabályozásában. Már évek óta beszélünk erről, de a gyakorlatban még semmi sem történt.

Még mindig vannak olyan területek, ahol környezetvédelmi szempontból káros tevékenységeket támogatunk. Meg kell tudnunk szüntetni a környezetvédelmi szempontból káros támogatásokat, és a Parlamentnek ehhez programot kell javasolnia.

Minden olyan politikát támogatni kell, ami környezetvédelmi szempontból előnyös, beleértve az adó-intézkedéseket. Amennyiben nem lehet a törvényhozást európai szinten alkalmazni az öko-adózás kidolgozásához, akkor a számunkra elérhető eszközöket kell alkalmaznunk, például a rugalmas együttműködést, még pedig úgy, hogy az adóügyeket elősegítsék. Ha a környezetvédelem helyzetén javítani akarunk, akkor a kötelező érvényű törvényi szabályozásnak még mindig prioritást kell adni.

Szeretnék köszönetet mondani a munkában résztvevő csoportoknak, és azt szeretném mondani, hogy előterjesztettem néhány javaslatot, kizárólag abból a célból, hogy tisztázzam a szöveget, és hangnemét kiegyensúlyozottabbá tegyem.

  Stavros Dimas, A Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Egy eredményes Európa jelenti a Bizottság prioritását. Környezetvédelmi politikánk nagyon sikeres EU-politika volt – és az is -, mivel a polgároknak egyértelmű és kézzelfogható előnyökkel szolgált.

A tagállamok környezetvédelmi törvényhozásának 80%-a megfelelő EU-szabályozáson alapul. Az utóbbi alapvetően hozzájárult a levegő és víz minőségének jelentős javulásához, valamint az európai természeti kincsek védelméhez és fenntartásához. Így az EU vezető nemzetközi szerepet játszhat az olyan kérdésekben, mint a klímaváltozás, a biodiverzitás és a vegyipari termékek törvényi szabályozása.

Közel egy év múlt el azóta, hogy a Bizottság kiadta hatodik környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről szóló közleményt. Az elmúlt év különösen fontos volt, mivel a környezetvédelmi kérdések folyamatosan az EU politikai prioritási listájának tetején foglaltak helyet. Ezalatt az idő alatt teljes mértékben megfeleltünk politikai vállalásainknak. Engedjék meg, hogy három példát hozzak fel erre.

A múlt decemberi bali csúcstalálkozón elindítottak egy eljárást, hogy új megállapodást érjenek el a globális klímaváltozásról 2009 végéig. Az EU ún. „zöld diplomáciája” nagyban hozzájárult ezen pozitív eredmény eléréséhez. A Bizottság által januárban készített, a klímáról és az energiáról szóló javaslatcsomag ambiciózus volt, és bizonyította az EU további, világszintű példamutatásra irányuló szándékát.

Az ipari kibocsátásokról szóló új irányelv-javaslat megerősíti a már érvényben lévő rendelkezéseket, és leegyszerűsíti a meglévő törvényi szabályozást hét, az integrált szennyezés-megelőzésről és –szabályozásról szóló irányelv egyesítésével. Így törvényi szabályozásunkat egyszerűbb végrehajtani, és hozzájárulunk ahhoz, hogy környezetvédelmi szempontból még hatékonyabbá tegyük.

A múlt évben fontos előrelépés történt. A negyedéves visszatekintés egyik legfontosabb üzenetét – miszerint az európai gazdaság hosszú távú életképességét szilárd környezetvédelmi alapelvekre kell alapozni – az ipar nagyjából elfogadta. Az EU környezetvédelmi szabályozásában meghatározott magas normák bátorítják az ökológiai innovációt, ami cserében fellendíti az ipari produktivitást és új munkahelyeket hoz létre. Más szavakkal: az ambiciózus környezetvédelmi célok egyrészt az európai polgárok életminőségét növelik, másrészt lényeges szerepet játszanak abban, hogy elérjük a gazdasági fejlődéssel és foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzéseinket.

Ezek a pozitív előrelépések ellentmondanak annak a tudományos bizonyítéknak, miszerint Európa még nem lépett be a fenntartható fejlődés szakaszába. Valójában félúton vagyunk a hatodik környezetvédelmi cselekvési program által lefedett időtartamban, így egyértelműen jóval több tennivaló van a környezetünkkel kapcsolatban meglévő és felmerülő veszélyek kezelése terén.

Az elkövetkező hónapokban a Bizottság új javaslatokkal áll majd elő, melyek közül több a Parlament jelentésében is szerepel. Ezek közé a kezdeményezések közé tartozik a nemzeti kibocsátási plafonokról szóló irányelv felülvizsgálata, valamint egy javaslatcsomag a fenntartható fogyasztás és termelés témájában.

Egy törvényjavaslatot is készítünk az illegális fakitermelésből származó fakereskedelem csökkentésére. A nyár után elkészülnek azok a közlemények, amik Európa véleményét tükrözik az erdőirtások megszüntetéséről, valamint arról, hogy megoldást kell találni a vállalati eredmények nyilvántartására a GDP-n kívüli kritériumok használatával.

Javaslatot készítünk abból a célból is, hogy betiltsuk a kegyetlen módon legyilkolt fókák bőrének kereskedelmét.

A közösségi törvényi szabályozás jobb végrehajtása elsőrendű prioritás; ez jelenti a jobb környezet kulcsát. Csak az acquis communautaire, a közösségi vívmányok teljes egészének tökéletes végrehajtása biztosíthatja azt, hogy a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban foglalt célok megvalósítására lehetőség van. A hatékony végrehajtás a jobb törvényi szabályozáshoz kapcsolódik. Most már hangot adhatok megelégedettségemnek, mivel a Bizottság az utóbbi két évben jobban el tudta választani a jobb törvényi szabályozást az alacsonyabb környezetvédelmi normáktól. Az az igazság, hogy a régebbi és egyszerűbb törvényi szabályozás az új szabályok végrehajtása javításának egyik legjobb módja, és így hozzájárulhat a jobb környezetvédelemhez.

Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Különösen örülök annak, hogy jelentésükben konstruktív következtetés található arról, hogy Európa sikeresen létrehozhat egy jobb környezetet és valóban fenntartható fejlődést. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a Bizottság nagy odafigyeléssel fogja megvizsgálni ezeket a következtetéseket azon területek elemzésekor, melyeknél politikai hiányosságok vannak, valamint a következő évek prioritásainak meghatározásakor.

Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az előadónak, Myller asszonynak erőfeszítéseiért, valamint hasonlóképpen Karim úrnak, Jeleva asszonynak és Navarro úrnak, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, a Regionális Fejlesztési Bizottságnak és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak kiváló javaslataikért.

Egyértelmű, hogy átfogó megállapodás született az előttünk álló út kapcsán. Most az marad ránk, hogy valódi tettekké formáljuk ezt a támogatási politikát, hogy 2012-től biztosítsuk a jobb környezetet.

  Rumiana Jeleva, a REGI Bizottság véleményének előadója. − (BG) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Kollégák! Mint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója szeretném hangsúlyozni a regionális és helyi önkormányzati hatóságok kiemelkedő szerepét a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés biztosításában. Azon régiókét és önkormányzatokét, ahol be kell tartani a döntéseket, és a környezetvédelmi acquis megvalósítása a gyakorlatban is megtörténik.

Vízellátás, víztisztítás, hulladékkezelés, tömegközlekedés és várostervezés – csak hogy néhány példát említsek. Bátorítani kellene a tagállamokat és regionális, illetve helyi hatóságaikat, hogy jobban használják ki a strukturális alapokat, miközben megbizonyosodnak arról, hogy operatív programjaik a környezetvédelmi törvényi szabályozás hatékonyabb végrehajtásához járulnak hozzá. Magától értetődő, hogy egyes régiók nehézségekkel találják magukat szemben a végrehajtás kapcsán. Különleges intézkedéseket kellene alkalmazni a kohéziós politika keretein belül, hogy felülkerekedjünk ezeken a nehézségeken.

Összegzésül: a regionális együttműködést alapvető eszközként kellene használni a környezetvédelmi politikában. A tagállamok közti, illetve az EU-val szomszédos országokkal és régiókkal, így például a Fekete-tenger környékével, a Balkánnal és a földközi-tengeri részekkel kötött együttműködés lehetőségeket ad a határokon átnyúló szennyezés megelőzésére.

Köszönöm.

  Gyula Hegyi, a PSE képviselőcsoport nevében. – (HU) A hatodik környezetvédelmi programban kitűzött célokhoz képest sok területen elmaradás van. Csak kettőt szeretnék most említeni.

Városaink levegője szennyezett, egészségtelen. A városi környezeti stratégiában megfogalmazott célok elérése számos városban közösségi szabályozás hiányában nagyon távolinak tűnik. Ezért a Bizottságnak elő kell állnia egy, a városi környezet, a városi közlekedés kereteit az egész Unióban pontosan kijelölő szabályozással, különben polgáraink tovább szenvednek a rossz levegőtől és más szennyezésektől.

A víz-keretirányelv végrehajtása ugyancsak akadozik. Ha nincs összhang az ipari szabályozásokkal és a vidékfejlesztési, mezőgazdasági politikákkal, akkor továbbra is szennyezettek maradnak a vizeink. Amint azt az osztrák bőrgyárak által szennyezett magyarországi Rába folyó habzása is mutatja, a jelenlegi szabályok nem képesek megelőzni a vizek szennyezését.

A tagországoknak és a Bizottságnak mindent el kell követnie azért, hogy a víz-keretirányelvet és az árvízvédelmi irányelvet mindenki betartsa. Köszönöm.

  Satu Hassi, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök asszony! Nagyon köszönöm Riitta Myller kiváló jelentését és együttműködését.

Amint azt a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság is mondja, az EU környezetvédelmi programjának végrehajtása számos tekintetben késésben van, de ennél még ijesztőbb az, hogy még akkor is, ha minden eddig konkrétan meghatározott célt teljes mértékben el is értünk volna, az EU még akkor sem lenne a fenntartható fejlődés útján. Például valószínűleg nem sikerül megállítanunk a biodiverzitás csökkenését 2010-ig, még akkor sem, ha elköteleztük magunkat mellette.

Az a csúf valóság, hogy a társadalom felépítése olyan, hogy ne fenntartható módon működjön. Ha a földön mindenki úgy fogyasztaná a forrásokat, ahogy azt az európaiak teszik, akkor négy földre lenne szükségünk a megfelelő források előállítására. Ha Kína, India és a többi fejlődő ország középosztálya lemásolja fogyasztási szokásainkat, akkor a bolygó válságba kerül. Remélem, hogy a klímapolitikának köszönhetően útban levő ébresztés életmódunk és termelési szokásaink átfogóbb újraértékelését eredményezi.

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök asszony! Hadd kezdjem azzal, hogy én sem értek egyet azzal, hogy a hatodik környezeti akcióprogram végrehajtása a tervek szerint halad. Ráadásul sok esetben hiányoznak a konkrét mennyiségi és minőségi célkitűzések, ütemtervek nemcsak a cselekvési programban, de a tematikus stratégiákban is.

Nem kétséges, hogy a hatodik cselekvési program végrehajtása késésben van, a program kiemelt környezetvédelmi célkitűzéseit eddig nem sikerült elérni, és a jogszabályok végrehajtása is akadozik a tagországokban. Hadd említsek négy konkrét példát ezzel kapcsolatban.

Első: elmaradtak a konkrét jogalkotási intézkedések a beltéri levegő vonatkozásában. Kiemelten fontos lenne az iskolákban és egyéb veszélyeztetett csoportok által használt közösségi terekben ennek a jogszabálynak a megalkotása. Legalább mintaprojekteket el kellene indítani.

Másodszor: a Natura 2000-es hálózatokról szóló irányelvek végrehajtása is akadozik. Szükség volna a legjobb gyakorlatok elterjesztésére, valamint a szennyezők ellen pénzügyi intézkedések megtételére. Magam is fordultam a Bizottsághoz beadvánnyal Natura 2000-es területek szennyezésére vonatkozólag, de a Bizottság csak karba tett kézzel ült, nem tett lépéseket.

Harmadszor: az utóbbi időben veszélyesen elszaporodott a veszélyes és kommunális hulladékok más ország területén végzett illegális lerakása. Afrika, Ázsia gyakran célpontja az európai hulladéknak – ez elfogadhatatlan. Miképpen az is, hogy Németország több tartománya Kelet-Európába viszi illegálisan a szemetet, több ezer tonnát, majd nem hajlandó azt visszaszállítani – lásd Bajorország esetét.

Negyedszerre: mi történt a határon átnyúló szennyezések megelőzésének szép elvével? Az egyik tagállam, Ausztria hét éve szennyezi a Rábát, erről emlékezett meg az előbb Hegyi képviselő úr is. A folyó felszínén sűrű hab úszik, már vagy fél tucatszor szólaltam fel ebben a kérdésben, sőt feljelentést is tettem – hasztalan, a folyó habzik, a Bizottság karba tett kézzel ül.

Hiába a szép elvek, ha nincsenek végrehajtva. A Bizottság az Unió jogszabályainak őre, itt az ideje, hogy az őr végezze a dolgát, és ne engedjen a tagországoknak, tartassa be a közösen elfogadott jogszabályokat. Köszönöm szépen.

  Evangelia Tzampazi (PSE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy gratuláljak előadónknak kiváló munkájáért. Úgy vélem, tükröződik benne a Parlament azzal kapcsolatos kétsége, hogy az Unió ezidáig mennyire tartotta tiszteletben a hatodik környezetvédelmi cselekvési program keretében vállalt kötelezettségeit.

A Bizottság félidős értékelése napvilágra hozta azt, hogy koordinált lépések szükségesek ahhoz, hogy új törvényjavaslatokkal tömjük be a törvényi szabályozáson tátongó réseket. Fontos továbbá a megfelelő források biztosítása, hogy megbizonyosodjunk arról, valóban megvalósítják a közösségi szabályokat. Időközben egyre inkább felismerik, hogy nagyobb bizalmat kell helyezni a termelés és fogyasztás fenntartható modelljébe, valamint abba, hogy a gazdasági növekedést jobban alá kell rendelni a természeti erőforrásoknak.

Ugyanilyen fontos hangsúlyozni az európai környezetvédelmi politika nemzetközi dimenzióját. Az Uniót bátorítani kell arra, hogy folytassa ambiciózus környezetvédelmi politikájának és követelményeinek népszerűsítését, valamint, hogy dolgozza ki a technológia-transzfert és a jó gyakorlat cseréjét a fejlődő országokkal.

  Cristina Gutiérrez-Cortines, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök asszony! Úgy gondolom, hogy a megfontolás tárgyát képező dokumentum egyáltalán nem olyan, mint kellene, és meg is magyarázom: ez egy olyan dokumentum, ami azt értékeli, hogy mi is történt azokkal az átfogó irányelvekkel, amiket az Európai Unió javasolt a környezethez és minden környezetvédelmi politikához. Nem hiszem, hogy ez egy értékelő dokumentum. Ez nem egy olyan részletes értékelő dokumentum, ami segíthetett volna a jövő megtervezésében; talán azért, mert a Bizottság nincs hozzászokva ahhoz, hogy bírálják vagy értékeljék, nem is szavaz, és olyan érdekeltek sem tartoznak hozzá, akik eredményt várnának tőle. Azonban azt hiszem - bár ellentmondásnak tűnhet -, hogy gratulálhatunk a Bizottságnak az utóbbi évek eredményeiért, a dokumentumhoz viszont nem.

Azt hiszem, hogy a környezetvédelmi politika teljesen beépült az önkormányzati és regionális politikákba, és maga az ipar is megfelel az Európai Unió irányelveinek.

Azonban a dokumentumból hiányzik az az elképzelés, hogy milyen változásra van szükségünk a jövőben, mivel felül kell vizsgálni a rendszer azon pontjait, amik nem működnek megfelelően. Európa több, mint 25 éve készít környezetvédelmi politikát, és felül kell vizsgálnia bizonyos módszereit, mivel nem ez az egyetlen dolog, ami bizonyos politikák sikertelenségét magyarázza.

Nem látok arra irányuló vizsgálatokat, hogy miként lehetne bevonni a régiókat és hálózatokat létrehozni, függetlenül attól, hogy ezek hozzáállásuk szerint EU-dominánsak-e vagy sem. Sok olyan ország, amely már most Európánál jobb szabályozással rendelkezik – amint az a talaj-irányelvvel is történt – átadhatja ezeket másoknak, akiknek nincs ilyen. Válaszul ezen egyenlőtlenségre Európának különböző véleményeket kell képviselnie, és új munkamódszereket kell találnia, mivel az a logikus, hogy ha a világ változik, a mi munkamódszereinknek is változniuk kell.

Nagyon köszönöm; gratulálok az eredményekhez, de a jövőben változtassunk.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a hatodik környezetvédelmi cselekvési program félidős értékelése napvilágra hozott egy fontos tényt: a program végrehajtása messze le van maradva a tervezetthez képest.

Ennek eredményeképpen elég alacsony annak a valószínűsége, hogy 2012-re minden megvalósul, valamint, hogy a prioritást élvező célokat elérjük. Osztom azt a véleményt, hogy világosabb és kézzelfoghatóbb mennyiségi és minőségi célokat kell bevenni a programba. Azzal is egyetértek, hogy a tematikus stratégiák benyújtása nem hozott tényleges eredményeket. Éppen ezért, hangsúlyoznám annak fontosságát, hogy új törvényjavaslatok segítségével további erőfeszítéseket tegyünk a környezetvédelmi törvények kiskapujainak megszüntetésére.

A környezetvédelmi szabályozások hatékony végrehajtását is nagyon fontos hangsúlyozni. A klímaváltozás, a biodiverzitás, az egészségügy és a források felhasználása a jövőben is legsürgetőbb kihívásaink közé fog tartozni.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy időről időre szükségünk van ezekre az értékelésekre, és főleg arra, hogy a tagállamok eredményeit kiadjuk egy nyilvántartásban, mivel természetesen az évek során felmerülnek ellentmondások az egyes kiadványokban, például a víz-keretirányterv esetében, ahol egyrész messzire haladunk a megújuló energia népszerűsítésében, másrészt pazaroljuk a nem használt vizet.

A Natura 2000 programmal is problémák vannak. Itt hallgatnunk kellene a polgárokra, és időről időre megfelelően alakítani kellene a programokat.

  Stavros Dimas, A Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először a ma esti kiváló megjegyzésekről szóljak. A Bizottság ezeket természetesen figyelembe veszi, és így hasznukat fogja venni.

A Bizottság félidős értékelésében arra a megállapításra jutott, hogy az EU általánosságban a helyes úton van a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban meghatározott intézkedések teljesítésében. Ha hozzájárulunk a haladáshoz a kritikus években, képesnek kell lennünk 2012-ig végrehajtani a programban foglalt javaslatokat. Azonban a javaslatok elkészítése és elfogadásuk, valamint jóváhagyásuk is csak felét teszik ki a szükséges munkának. Amint arra ma este rámutattunk, a környezetvédelmi politika hatékony alkalmazása nélkül, minden bizonnyal nem érjük el a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban foglalt célkitűzéseket, függetlenül attól, hogy milyen jól készítették is el az európai intézmények a törvényi szabályozást.

Épp e miatt teljes mértékben osztom a Parlament véleményét, miszerint nagyobb erőfeszítésekre van szükség, és megfelelő forrásokat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani, ami lehetővé teszi számunkra, hogy továbbra is jól kezeljük a megvalósítási kérdéseket. Ez lehetővé teszi a Bizottságnak, hogy segítsen a nemzeti hatóságoknak az általunk kitűzött célok eléréséhez szükséges készségek kidolgozásához.

A Bizottság ugyancsak osztja a Parlament azon véleményét, miszerint alapvető fontosságú, hogy a környezetvédelmi politikát beépítsük a többi politikába. Amint azt a jelentés nyilvánvalóvá tette, ez az integrálás kritikus a kereskedelmi politikákba, mivel az EU-nak nagyon fontos gazdasági kapcsolatai vannak egyéb országokkal a világon, és a kereskedelemnek egyértelmű gazdasági hatása van. Legalább ilyen fontos azonban, hogy a környezetvédelmi kérdések bekerüljenek a mezőgazdasági, regionális és közlekedési politikákba: ha biztosítva van az alapvető finanszírozás, akkor a közösségi politikáknak jelentős hatásuk lesz Európa régióira.

A Bizottság által létrehozott hatástanulmányi eljárás célja, hogy javítsa a közösségi politikák közti kohéziót, és tartalmazzák javaslatunk valamennyi környezetvédelmi paraméterének értékelését. A Bizottság szeretné megkapni az Európai Parlament támogatását, hogy garantálni lehessen minden környezetvédelmi szempont teljes értékelését a javaslatok más intézmények részéről történő megfontolása során.

Végezetül, a jelentés hangsúlyozza a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint a polgárok, fogyasztók és üzletemberek kulcsszerepét az EU hatodik környezetvédelmi cselekvési programjában meghatározott környezetvédelmi célok elérését. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a Bizottság minden meg fog tenni azért, hogy javítsák a program profilját és biztosítsák az érdekelt felek támogatását. Biztos vagyok abban, hogy a Parlament segít ezekben az erőfeszítésekben, és remélem, hogy az európai környezet védelme egyike lesz azon kérdéseknek, ami a szavazókat a jövő évi választásokkor érdekelni fogja.

  Riitta Myller, előadó. − (FI) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki részt vett a vitában, és Önnek is Biztos úr.

A Parlament, és én, mint előadó, tulajdonképpen egy olyan helyzetet tűztünk ki célul, ahol a Bizottság új eszközöket szerez ahhoz, hogy a környezetvédelmi politikát olyan útra állítsa, ami a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban foglaltak megvalósításához vezet. A Bizottság azt mondta negyedéves jelentésében, hogy amint azt Dimas biztos úr is megjegyezte, azon a véleményen van, hogy a hatodik környezetvédelmi cselekvési program félidős értékelésében idézett eszközök elegendők ennek eléréséhez, de a Bizottság jelen politikájáról szóló tanulmány ezt másképp engedi sejtetni.

Ez a jelentés, amit holnap remélhetőleg nagy többséggel elfogadnak, olyan területeket említ, melyeknél még mindig európai szintű javulás szükséges, és nagyrészt ugyanazokat az ellenszereket említi, amiket a biztos úr is javasolt beszédében. Más szavakkal: egyezik a véleményünk abban, hogy mit is kellene tenni, de, amint azt Hassi asszony említette, függetlenül attól, hogy a javasolt eszközök általánosan megfelelnek-e annak, hogy az Európai Uniót a fenntartható fejlődés útjára vezessék vagy sem, minden bizonnyal nagyon őszinte beszélgetésekre kell sort kerítenünk. A klímapolitika tekintetében már a helyes úton járunk. Ha más területeken is ilyen ambiciózus politikákat alkotunk, akkor bizonyára sikerre jutunk.

Azt mondtam, hogy előterjesztettem néhány módosítást ezen jelentés tisztázására. Csak azt szeretném még említeni, hogy a finn szöveg a 14. módosításban nagyon furcsa: az angol szöveget kellene referenciaként használni.

  Elnök. – (FR) A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tagjaként azt hiszem, jó lenne, ha elfogadnánk a hatodik környezetvédelmi cselekvési programot az EK-Szerződés 252. cikke szerint, azaz együttdöntési eljárással. A környezet védelme kiemelkedő fontosságú az EP számára, ami mindent egybevetve mintegy 500 millió európait képvisel.

Az EP részvétele az együttdöntési eljárásban tisztán megmutatja a szerepét. A hatodik cselekvési program 10 éves működési időszaka rendszeres értékelést tesz szükségessé, különösen ami a prioritásokat illeti. Igaz, hogy a programban tartalmazott tematikus stratégiák javították az érdekeltek részvételét, és kidolgozták a környezetvédelmi politika dimenzióját, de ezzel egyidőben késleltették vagy meghosszabbították a törvényhozás folyamatát ezen a területen.

A levegő minőségéről szóló befejezetlen irányelv gyalázatos példa. A Parlament helyesen jegyezte meg azt, hogy a legnagyobb előrelépés a program azon alfejezetei kapcsán született, amelyeknél nem készült tematikus stratégia (pl. klímaváltozás). Másrészt azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hatodik cselekvési program arra ösztönöz bennünket, hogy adóügyi eszközökkel támogassuk a fenntartható termelési módokat és fogyasztási módszereket.

Bár nehéz ezt a félidős értékelés nagyban kielégítőnek tekinteni, ez az egyetlen olyan mechanizmus, amin keresztül az EU hatékonyan siettetheti a meghatározott célok elérését. Az eredmények hiánya ezen a területen rontaná az EU és tagjai jóhírét, akik őszintén aggódnak a környezet romló állapota miatt.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A hatodik környezetvédelmi cselekvési program (EAP) félidős értékeléséről szóló bizottsági közlemény megerősíti azt a tényt, hogy a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, az egészség és a források használata jelentik a legsürgetőbb környezetvédelmi kihívásokat, és ez okból kifolyólag alapvető fontosságú, hogy ez a program fontos eszköz legyen a fenntartható EU-fejlesztések stratégiájában.

Figyelembe véve a program által eddig végrehajtott intézkedéseket, kevéssé hihető, hogy 2012-ig elérjük a prioritásként meghatározott környezetvédelmi célokat. Például a biodiverzitás csökkenésének megállítását nem lehet elérni 2010-ig, és azok a stratégiák sem hoznak konkrét eredményeket 2012-ig, amiket tengeri környezet és a talaj védelmére javasoltak. Ezzel egyidőben a levegő minőségének javítását célzó tevékenységek, valamint a Tematikus stratégia a levegőszennyezésről című anyagban megfogalmazottak, illetve a környezeti zajcsökkentésre irányuló feladatok nem elegendők ahhoz, hogy elérjük az EAP-célokat. Sem a problémák megoldását, sem pedig bizonyos tagországoknak az élőhelyekkel és a Natura 2000-rel kapcsolatos irányelvek végrehajtásával kapcsolatos tartózkodását nem kezeltre megfelelően a bizottsági közlemény.

Amint kijelölik az N2000 helyeket, ki kell dolgozni, elő kell mozdítani és felügyelni kell a védelmi célokat. Ez az értékelés felhívja a figyelmet ezekre a problémákra, és arra kéri a Bizottságot, hogy ambiciózus célokat tűzön ki a környezetvédelem területén.

23. Támogatás a kutatási és fejlesztési (K&F) tevékenységeket folytató kkv-k számára (vita)

  Elnök. – (FR) A következő napirendi pont Paul Rübig jelentése az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a kutatási és fejlesztési tevékenységet folytató kkv-kről (COM(2007)0514 – C6-0281/2007 – 2007/0188(COD)) (A6-0064/2008).

  Janez Potočnik, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! A mai napon a Bizottság azon javaslatával foglalkozunk, melynek értelmében támogatni kellene az Eurostars közös program, és köszönöm, hogy néhány percet adott arra, hogy elmagyarázzam ezen kezdeményezés lényegi jellemzőit és fontosságát.

Az Eurostars közös program célja, hogy támogassa a kutatást és fejlesztést végző kis- és középvállalkozásokat. Ezek a kis- és középvállalkozások új termékeket és szolgáltatásokat tudnak hozni a piacra, hála saját kutatási és fejlesztési tevékenységüknek. Ambiciózusak, és megvan bennük a növekedés képessége, valamint azé, hogy a holnap „csillagai” legyenek.

29 EUREKA ország egy csoportja és most Luxemburg, ami épp most pályázta meg a csatlakozást, úgy döntöttek, hogy kidolgozzák a közös program, ami kifejezetten azon kis- és középvállalkozások támogatását célozza meg, akik saját kutatási és fejlesztési tevékenységet folytatnak, partnereikkel együttműködve.

Annak érdekében, hogy bátorítsuk ezen kezdeményezés hatását, a Bizottság azt javasolta a Parlamentnek és a Tanácsnak ,hogy pénzügyileg is vegyenek részt az Eurostars közös programban a Szerződés 169. cikke alapján egy akár 100 millió eurós összeggel. Ez az összeg körülbelül 300 millió euróval emelkedik a résztvevő országok részéről a következő hat évre.

A kezdeményezésnek fontos tényezője az, hogy a résztvevő országok elkötelezik magukat amellett, hogy integrálják nemzeti programjaikat abból a célból, hogy egy közös európai programot hozzanak létre. A Eurostars továbbá megerősíti a keretprogram és az EUREKA közti együttműködést. Éppen ezért azt hiszem, hogy ez a kezdeményezés egy újabb lépést jelent az Európai Kutatási Térség megvalósítása felé.

Hálás vagyok az előadónak, Rübig úrnak, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjainak az együttműködésükért és a bizottsági javaslattal kapcsolatos hasznos indítványokért. A Bizottság nevében tájékoztathatom Önöket, hogy elfogadjuk ezeket az indítványokat.

Különösen méltányolom azt a tényt, hogy beleegyeztek abba, hogy ezt a javaslatot gyorsan kezeljük, és így hozzá tudjunk járulni az első Eurostars pályázathoz. A Parlament és a Tanács gyors jóváhagyása minden bizonnyal határozottan jelezné a kis- és középvállalkozók közösségének, hogy a kutatási és fejlesztési tevékenységekbe tett folyamatos beruházás döntő versenyképességük fenntartásában és javításában.

A Eurostarsnak jó például kellene szolgálnia arra, hogy a tagállamok miként foghatnak össze oly módon, hogy közelebb viszik egymáshoz nemzeti programjaikat, valamint arra, hogy a közösségi támogatás hol jelent hatást eredményt a program, előnyt az európai kis- és középvállalkozói közösség és természetesen Európa egésze számára.

  Paul Rübig, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Először szeretnék a szlovén elnökségnek is köszönetet mondani, mivel egészen az utolsó pillanatig minden tőle telhetőt megtett, hogy biztosítsa, a program időben megvalósításra kerül.

Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani természetesen képviselőtársaimnak is, mivel újra megmutattuk, milyen hatékony is lehet az európai törvényi szabályozás. Amikor azt gondolják, hogy a jelentést csak januárban terjesztették fel, és holnap kell megszavaznunk, akkor láthatják, hogy a Ház, az elnökség és a Bizottság képesek nagyon hatékonyan együttműködni. Nagyon büszkék lehetünk erre.

Szeretnék hasonlóképp köszönetet mondani az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság titkárságának, mivel nem könnyű egy aránylag összetett kérdést ilyen rövid idő alatt megtárgyalni, valamint az alapelveket megfelelően elkészíteni és végrehajtani. Örülünk annak, hogy Szlovákia, az Egyesült Királyság és – az utolsó pillanatban – Luxemburg, amiről tegnapig nem is tudtunk, kifejezte azt a szándékát, hogy a hetekben csatlakozzon a programhoz. Holnap én is előterjesztek egy módosító javaslatot, és arra kérem az elnökséget, hogy így Luxemburg kérdését is fontolja meg holnap a tagállamok említésekor, hogy a luxemburgi kis- és középvállalkozások is sikeresen részt vehessenek a programban.

A tárgyalások során mi, itt a Parlamentben hangsúlyoztuk a keresést elősegítő átlátható, de mindenekelőtt bürokratikusság mentes, azonban hatékony program fontosságát. Ennek különösképpen lehetővé kellene tennie a hőn áhított egyszeri kifizetésre vonatkozó azon kívánságunkat, hogy gyors döntés szülessen róla, hogy így a vállalkozások összegyűjthessék a kutatási tevékenységhez szükséges összeget, és ne vegyenek fel előre banki kölcsönt, ami után gyakran hosszú ideig kell várniuk a pénzre.

Hiszem, Potočnik biztos úr, hogy ez a program a jobb szabályozás jele, amit itt valóban elértünk a kis- és középvállalkozásokat érintő célkitűzések megvalósítása kapcsán, és a hetedik kutatási keretprogram szerinti jobb szabályozással. Az Eureka részvétele és irányítása ugyancsak kivételes, mivel az Eureka is képes nagyon gyors és hatékony döntéseket hozni erről, hisz végtére is ő viseli a felelősség nagyobbik részét.

A Közösség végül a támogatás egyharmadát biztosítja. Biztos úr! Amint azt már említette, 100 millió eurónyi összegről beszélünk. Az a tény is új a programban, hogy ez egy valódi „bottom-up” program, és mint olyan, az üzleti közösségből, a kicsi, kutatásra összpontosító vagy közepes vállalkozásoktól származik. Valóban büszke vagyok arra, hogy az Eurostat titkársága Brüsszelben nagyon hatékonyan és gyorsan működik a piacon, szoros együttműködésben a nemzeti finanszírozó ügynökségekkel, és így az is elképzelhető, hogy piac-orientált kutatási tevékenységekre összpontosítsunk, amik a rövid- és közepes távú kereskedelmi eredményeket célozzák meg.

Ez kulcsfontosságú eleme a kis- és középvállalkozások munkájának, és költséghatékonynak kell lennie. Nem szabad, hogy magas költségek merüljenek fel a folyamatban, legyen szó akár a vállalkozásokról, akár a hatóságokról; helyette mindent egyértelműen és koherensen kell megfogalmazni, hogy minden egyes vállalkozás képes legyen megválaszolni a tevékenysége részeként feltett kérdést hatalmas költségek nélkül. Ezt mostanában ellenőrizzük. Nagyon sikeres.

  Erna Hennicot-Schoepges, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni előadónknak, Paul Rübignek jelentéséhez, és szeretném megköszönni neki, hogy beleegyezett abba, hogy szóbeli módosító indítványt nyújt be azért, hogy Luxemburg is bekerülhessen a programba, és hogy így orvosolja az adminisztratív piszmogást, ami annak hiányát eredményezte.

Biztos úr! Legalább a lisszaboni folyamatról szóló első értékelő jelentés óta tudjuk, hogy a kis- és középvállalkozások kiemelkedő szerepet játszanak a kutatás és a fejlesztés területén. Azonban részvételi szintjük még nem felel meg az elvárásoknak, és ezt a legfrissebb beruházási adatok is alátámasztják.

Ennek a speciális programnak tehát elő kellene segítenie a kis- és középvállalkozások részvételét, és csökkentenie kellene a túlzott bürokráciát. Lényegében bizonyos szempontból ez a dolgok tisztázásának kérdése, hogy fedezzék a kockázatot és ellensúlyozzák a vállalatok bizonytalanságát a kutatásba és fejlesztésbe történő befektetéskor, ami talán bűn is az európai vállalati gondolkodásmódban.

Gratulálok előadónknak, hogy ragaszkodott az első olvasaton történő elfogadáshoz, aminek föl kell gyorsítani a program megvalósítását, garantálnia kellene hatékonyságát és bizonyítania, hogy az európai törvényi szabályozás talán nem is olyan nehézkes, mint azzal az emberek vádolják, hanem hatékonyan is felléphet a polgárok érdekében.

  Teresa Riera Madurell, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Köszönöm, elnök asszony! Biztos úr! Köszönöm, hogy részt vesz a vitán. Először is szeretnék gratulálni az előadónak munkájához.

Egy ideje már különböző fórumokon és a Parlamentben is elemzés és vita tárgyát képezi a közösségi keretprogram és az EUREKA kormányközi program közti esetleges kapcsolat, mivel mindkettő jelentős támogatást tartalmaz a kis- és középvállalkozások számára. Ezen szinergiák eredménye a Eurostars program közösségi finanszírozása, a Szerződés 169. cikke alapján, mely egy olyan program, ami – ha jól értem – az EUREKA fő erényével, a „bottom-up” struktúrával egészíti ki a keretprogramot, ami lehetővé teszi, hogy jobban alkalmazkodjunk a ki- és középvállalkozások igényeihez és elősegítsük a részvételt, tekintettel arra, hogy a keretprogramban való részvételhez szükséges bürokrácia sok esetben olyan nagy teher, ami sok kis- és középvállalkozás számára elviselhetetlen.

A kis- és középvállalkozások kutatás és fejlesztésbe történő nagyobb integrációjának támogatása olyan dolog, amit mindig is támogatott a Parlament, és az Eurostars jelentős mozgósító hatással bírhat. Így tehát különösképp üdvözöljük ezt a kezdeményezést.

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony! Rübig úr – szokás szerint – kiváló jelentést nyújtott be. Gratulálok neki.

Ez egy nagyon fontos téma, mivel a kutatási eredmények bevezetését az ipari és üzleti gyakorlatba aránylag azonnal elősegíthetik a kis- és középvállalkozások. Ez a lisszaboni stratégia alapvető jellemzője. Ennélfogva tehát jó dolog, hogy az Eurostars program a 7. keretprogramra épít a nemzetközi vállalkozásokra, és a finanszírozza a munkát a kis- és középvállalkozások által a felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel és egyéb – nagy – cégekkel együttműködésben megvalósított tudomány és technológia területén.

A kutatás iránya ugyancsak fontos; piac-pártinak kell lennie, és olyan gyakorlati alkalmazásokat kell tartalmaznia, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Ez jó ötlet, ami támogatja az üzleti kezdeményezéseket, és mentesnek kell lennie a bürokráciáról, valamint egyértelműnek, ami tartalmazza annak pénzügyi szempontjait. Ez nagyon fontos minden partnernek, főleg az üzletembereknek. A program sikere jó példát mutat a jövőre. Reméljük, hogy a százmillió eurónk nem megy veszendőbe.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
Alelnök

  Miloslav Ransdorf, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) A kis- és középvállalkozások az Európai Unió munkahelyeinek 70%-át adják. Amint említették, ezek a vállalkozások csak 4%-ot fektetnek be a tudományba, a kutatásba és a technológiai fejlesztésbe, és minden bizonnyal ez az oka annak, hogy miért nem használják ki üzleti lehetőségeiket. A megújult lisszaboni stratégia keretén belül fejlesztenünk kell a kis- és középvállalkozások lehetőségeit. Ennek számos módja van: adjunk nekik jobb információs hozzáférést, ajánljunk nekik jobb hitelfeltételeket, tegyük lehetővé számukra, hogy jobban együttműködjenek az állami szektorral, és segítsünk nekik, hogy javítsák a nagy cégekhez fűződő kapcsolatukat, hogy mind a kis, mind pedig a nagy rendszerek kölcsönösen összekapcsolódjanak. Azt hiszem, hogy ez megvalósítható, és aránylag rövid időn belül elérhető.

  Nils Lundgren, a IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr! Az EU egyre több és több területre bővíti kiterjedését. Az a probléma, hogy nincs alapelv arra, hogy eldöntsük, mit kellene az EU-nak csinálnia. A szubszidiaritás elve hangzatos alapelv, de csak egyszeri szájmenés a politikai beszédekben, amit döntéshozatalnál elfelejtenek. Ez a kutatás és fejlesztés központosítása ellen érvel, kivéve a nagyon nagymérvű projektek tekintetében a Galileo vagy az energiafúzió mentén. A nagy szervezetekben a bürokratizált kutatás és fejlesztés kevesebb megtérülést ad a betett pénznek, nem pedig többet. Alig adódik oka a tagállamoknak arra, hogy pénzt küldjenek Brüsszelbe, és eztán kutatóikkal később igényeltetik azt vissza. Ez az értékelés főleg akkor érvényes, amikor kis- és középvállalkozások kutatásáról és fejlesztéséről van szó. A kutatók és vállalatok által mutatott lelkesedés abból a tényből fakad, hogy azt gondolják, összességében több finanszírozás érhető majd el. Semmi sem mutat arra, hogy ez lenne a helyzet. Köszönöm a figyelmüket.

  Ján Hudacký (PPE-DE). – (SK) Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az előadónak a jelentéssel kapcsolatos kiváló munkájáért. Azt hiszem, hogy főleg Rübig úrnak köszönhető, hogy a Parlamentnek sikerült olyan kompromisszumot találnia, ami mind a Bizottságnak, mind pedig a Tanácsnak elfogadható, és eredményeként a javaslatot az első olvasaton kellene elfogadni.

Hiszem, hogy a kis- és középvállalkozások kutatását és fejlesztését érintő EUREKA kezdeményezést az üzleti közösség nagy örömmel veszi. A tény, hogy oly sok ország vesz részt ebben a kezdeményezésben megerősíti azt, hogy a program előtt hiányzott a kis- és középvállalkozások problémái megoldására irányuló érdeklődés.

Az Európai Parlament erőfeszítései helyett a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram nem oldotta meg azt a problémát, hogy a kis- és középvállalkozások hogyan közelítik meg a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységeikre adott támogatást. Így tehát nagyon bátorító azt látni, hogy ez a „bottom-up” kezdeményezés oly sok jóváhagyásban részesült valamennyi megfelelő európai intézményben. Bár nem kétséges, hogy történt előrelépés, tény, hogy egyes kérdések még mindig megválaszolatlanok maradtak. Itt a kis- és középvállalkozások alkalmassági kritériumára gondolok, különösen a kutatási tevékenységekre szánt idő és éves forgalom arányára.

Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy ezen kritériumok meghatározásakor toleránsabbnak kellene lennünk, és meg kellene fontolnunk, hogy a Eurostars programot megnyissuk a kisebb, jelentős innovációval és fejlesztési potenciállal rendelkező vállalkozások felé is, méretük ellenére.

Összegzésül el szeretném mondani, mennyire örülök annak, hogy országom, Szlovákia ugyancsak részt vesz az együttműködésben: ennek javítania kell azon innovatív kis- és középvállalkozások helyzetét, akiknek fejlődése bizonyos mértékben mostanáig elmaradt.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Először is gratulálok Rübig előadó úrnak, és szeretnék néhány részt pontosítani. Az Európai Unió gazdasági versenyképességéhez alapvető az alkalmazott kutatásokba beruházó kis- és középvállalkozások támogatása.

A 22 tagállam és az Eurekaban résztvevő 5 állam számára, akik a befektetés mellett döntöttek a Bizottsággal együtt, a 400 millió eurós kis cégek kutatásait megcélzó támogatás hozzájárul a lisszaboni stratégia céljainak eléréséhez.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kis- és középvállalkozások jelentik az európai vállalkozások 99%-át. Az Eurostars program által finanszírozandó projektek kiválasztásának a tudományos szakértelem és a gazdasági hatás szerint kell történnie.

Mindazonáltal felhívom a figyelmet arra a nehézségre, amivel a kis- és középvállalkozások a projekt értékének 50%-ának együttes finanszírozása kapcsán szembesülnek.

Sok kisvállalkozás szakértőit inkább a gyors bevételt hozó projektekkel bízná meg, mintsem hosszú távú kutatási programokkal.

Az üzleti terven alapuló kis cégek finanszírozása is nagyon nagy számú kis- és középvállalkozást jelölhet meg az európai kutatásban történő részvételre.

Remélem, hogy ezen program során folytatódik a fiatal vállalkozók Erasmus programja is.

  Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Azt hiszem, nagyon fontos a kis- és középvállalkozások támogatása, valamint tudományos és technológiai fejlődésük elősegítése. A kis- és középvállalkozásoknak szilárd technológiai alappal kell rendelkezniük, ami lehetővé teszi számukra, hogy fokozzák a gazdasági növekedéshez és fejlesztéshez adott hozzájárulásukat.

A kis- és középvállalkozások rendszerint komoly kapacitással rendelkeznek a kezdeményezéshez és alkalmazkodáshoz, mivel nem nyomja el őket a bürokrácia, és normális esetben olyan vállalkozók és igazgatók vezetik azokat, akik nagyban elkötelezettek értékteremtő munkájuk mellett. Ez a kezdeményezési és alkalmazkodási kapacitás megkönnyíti az új üzleti vállalkozások indítását, beleértve az új termékek előállítását és/vagy értékesítését, illetve a fogyasztók és egyéb cégek igényeihez szabott új szolgáltatások nyújtását.

Az ilyen új termékeknek és szolgáltatásoknak gyakran szilárdabb technológiai alapra lehet szüksége annál, ami az ilyen kisvállalkozásoknál elérhető, így a kis- és középvállalkozások támogatását megcélzó Eurostars közös kutatási és fejlesztési programja nagyon fontos lehet, a „valódi gazdaságra” gyakorolt potenciális hatása miatt. Így tehát segít a kis- és középvállalkozások képességeinek fejlesztésében számos európai országban, és mind a polgárok, mint fogyasztók, mind pedig az európai gazdaság érdekét szolgálják. Tehát a több és jobb munkahely létrehozásában is segít. Mindezen okból kifolyólag Rübig úr jelentése kiemelkedő fontosságú.

  Dragoş Florin David (PPE-DE). – (RO) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Rübig úrnak azért a korrektségért és gyorsaságért, amivel ezt a jelentést kezelte.

Ez a jelentés előfeltételt képez a lisszaboni stratégia új megközelítéséhez egyszerűen azáltal, hogy a kutatást a kis- és középvállalkozásokhoz kapcsolja. Így tehát új értéket adunk a versenyképességnek és új lökést az elindulásokhoz, az innovatív tevékenységekkel rendelkező kis- és középvállalkozásokhoz. Az Eurostarsnak kell jelentenie az európai gazdasági tevékenység, az európai innovatív kezdetek átlátható, rugalmas és bürokrácia-mentes programja újbóli elindításának kezdőpontját.

Végezetül azt kérem a Bizottságtól, valamint a programban résztvevő valamennyi államtól, hogy bátorítsa és támogassa, hogy ez a program szorosan kapcsolódjon a prioritást élvező európai témákhoz: klímaváltozás, energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások előmozdítása, és végül, de nem utolsó sorban a rák elleni küzdelem.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Az Eurostars közös kutatási és fejlesztési program a kutatást és fejlesztést végző kis- és középvállalkozásokat támogatja piacorientált kutatások végrehajtásában nemzetközi projektekben, amiket számos kis- és középvállalkozói társulás nevében hajtanak végre.

Különösen szeretném hangsúlyozni a tudástranszfer fontosságát és a program keretein belül az együttműködés szükségességét maguk a vállalkozások között és egyéb intézményekkel, ipari és gazdasági partneri kapcsolatokon alapulva. Nagyon pozitív az a tény, miszerint ez egy „bottom-up” program, ami közvetlenül igazodik az abban résztvevő kutatást végző vállalkozások igényeihez. Az a kulcskérdés, hogy a kutatási tevékenységek piac-orientáltak és rövid, illetve középtávon akarnak kereskedelmi eredményeket elérni.

Meg szeretném említeni a program új jellemzőjét is: mégpedig a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus bevezetését, amit a kockázatosabb RTD-projektekhez dolgoztak ki.

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Én is szeretnék Potočnik úrnak és Rübig úrnak is gratulálni. A lisszaboni célok elérésében, a versenyképesség növelésében, az innováció erősítésében az Eurostars egy kiváló eszköz. A kutató-fejlesztő kft-k, akik legalább a forgalmuk 10%-át kutatás-fejlesztésre költik kulcsszereplők ezen a területen.

Magyarország tagja ennek a programnak, az érdeklődés óriási. Több mint 200 cég teljesítette a kritériumokat és jelentkezett, azonban már látszik ott a probléma, hogy a tagországok nem raktak félre elég költséget. Magyarországon például csak félmillió euró áll rendelkezésre, ez 2–3 projekt támogatására elég. Tehát azt hiszem, hogy a tagországoknak növelniük kellene mindenképpen ezt a forrást, vagy el kellene érniük azt, hogy a GDP-nek legalább a 3%-át kutatás-fejlesztésre költsük, hogy világszínvonalon is versenyképesek legyünk. Én azt gondolom, hogy az Eurostars és az EUREKA is olyan program, amely ehhez kiváló eszköz, úgyhogy gratulálok még egyszer.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Egyszerűen szólva, megéri befektetni a kisvállalkozásokba.

A tudományos kutatások megmutatták, hogy az egyszerű technológiákkal rendelkező kisvállalkozásoknál van helye az innovációnak, és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni. Ez a helyzet a családi cégekkel is, ahol a gyerekbe fektetnek be az adott cég üzletágában, így van egy fajta folytonosság, és ezt a haladás nagyon erős módjának tartom. Ezek a cégek továbbá nagyon rugalmasak, és kis kiadással képesek egyik helyről a másikra költözni, vagy akár egyik termékről a másikra áttérni. Én hiszek abban, tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, hogy ha az EU bevételének több, mint 60%-a a kis- és középvállalkozásokból származik, akkor nagy hiba lenne részünkről ha a beruházási támogatást szűk marokkal mérnénk nekik és fejlesztéseiknek.

  Janez Potočnik, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok mindenkinek, nem csupán a jelentésben található javaslat támogatásáért, hanem talán még ennél is jobban azért, hogy támogatják a kis- és középvállalkozásokat. A kis- és középvállalkozások alapvető részét képezik az európai gazdaságnak, és itt, az Eurostars programban, amint azt már említettem, olyan kis- és középvállalkozásokról beszélünk, akik a jövő „csillagai” lesznek.

Ez egy innovatív megközelítése. Nem könnyű ott végrehajtani a kezdeményezéseket, ahol a tagállamok pénzét közösségi támogatással kombináljuk, de határozottan van értelme, mivel pontosan ez az az irány, amelyen a jövőben haladnunk kell. Az EUREKA legjobbjához csatlakozunk – rugalmasság, egyszerűség, decentralizált megközelítés, piac-orientáltság – a keretprogram legjobbjával: központosított irányítás, közös értékelés és közös kiválasztás. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a keretprogram többi részében is nagyon figyelünk a kis- és középvállalkozások érdekeire.

A játék neve egyszerűsítés, így, amint azt minden bizonnyal Önök is tudják, magasabb finanszírozási rátát vezettünk be a kis- és középvállalkozások számára, mint a többieknek. Így 75% társfinanszírozási rátájuk van a keretprogramban, míg a többi, nagyobb cégnek 50%, ami azt jelenti, hogy ösztönözzük részvételüket. Bevezettünk egy garanciaalapot, ami nagyban leegyszerűsíti részvételüket a keretprogramban, mivel az, hogy előre be kellett nyújtaniuk bankgaranciákat, komoly problémát jelentett a kis- és középvállalkozások számára; és egy „egyedi regisztrációs lehetőség” bevezetését is tervezzük, ami ugyancsak megkönnyíti a munkát, mivel csak egyszer kell jelentkezni, minden adatot tárolunk, és a következő jelentkezéskor ez automatikusan megtörténik.

Így tehát ha megnézzük az első év eredményeit – és, amint azt tudják, 15%-os finanszírozási célban állapodtunk meg, aminek a kis- és középvállalkozásokhoz kellene kerülnie a program együttműködési részéből –, elmondhatjuk, hogy működik. Míg a 6. keretprogram esetében nem értük el a célt, az első értékelésből és az első eredmények áttekintéséből az látszik, hogy ez a szám közelebb van a 20%-hoz, mint a 15%-hoz, ami nagy lépés előre.

A Bizottságban is dolgozunk. Épp a versenyképességi csoport megbeszéléséről jövök, ahol a Kisvállalkozói Törvény – ez a munkacíme – beszéltük meg, amiben a kis- és középvállalkozások kérdéseit szeretnénk megvitatni szervezett módon. Azt is szeretném megemlíteni, hogy bár a mai napon a közösségi oldal finanszírozási részvételéről döntünk, gyakorlatilag ez már elindult, és több, mint kétszázan jelentkeztek az első felhívásra, ami fontos siker.

Végezetül meg szeretném említeni, hogy borzasztóan örülök annak, hogy Luxemburg a csatlakozás mellett döntött. A lényeget illetően egyáltalán nincs probléma. Mindnyájunknak meg kell tenni a tőlünk telhető legjobbat, hogy a lehető leggyorsabban csatlakozhasson a programhoz.

  Paul Rübig, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Potočnik Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Összegzésül elmondhatjuk, hogy itt újból olyan célokat tűztünk ki magunknak, amik a lisszaboni programra fókuszálnak. Reméljük, hogy a kutatási eredmények rövidtávú megvalósítása új munkahelyeket teremt és magasabb nettó bérekhez vezet. Az innovációnak magától értetődően természetes jellemzője, hogy új termékek kerülnek a kínálatba, és így a piacon is siker könyvelhető el.

Annak is örülök, hogy az Európai Befektetési Bankkal együtt sikeresen nyújtottunk további kockázat-megosztási eszközt, és hogy így ezek az összegek jelentősen tovább bővülhetnek. Megterveztünk egy értékelést is annak érdekében, hogy az alapokra tényleg igényt tartanak-e, és ellenőrizzük, hogy az Európai Parlament nem eszközöl-e újra csökkentéseket az alapokban, mondván, hogy az előző évben nem merítették ki azokat teljesen, amint az egyéb programokkal megtörténik.

Hiszem, hogy ez a program biztosíthatja, hogy kimerítik az alapokat, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy biztosítsák a tagállamokat is arról, hogy a társfinanszírozás a tervezettnek megfelelően működik. Valamennyiünk érdeke azt diktálja, hogy jó legyen a program fogadtatása. Úgy gondolom, hogy ezt ennek megfelelően is kell kommunikálni.

Arra kérem Potočnik biztos urat, hogy szervezze meg a Bizottság alelnökével, Wallström asszonnyal, hogy a program példaértékű módon kerüljön bemutatásra a nyilvánosság számára: ez a folyamat része. Szeretnék újra gratulálni a szlovén elnökségnek: ez egy olyan eredmény és projekt, amire valóban büszkének lehet lenni.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE), írásban. – (DE) Potočnik Biztos úr! Jó, hogy a Házban a kis- és középvállalkozások szerepéről beszélünk. A kis- és középvállalkozások valóban az EU gazdaságának gerincét képezik.

Egyedül csupán Németországban közel 20 millió ember dolgozik, kutat és fejleszt több, mint 3,3 millió kis- és középvállalkozásban. Az, hogy Európa nő vagy stagnál, nagyban rajtuk múlik. A kis- és középvállalkozások több szabadalmat, innovációt és munkahelyet termelnek, mint a nagyvállalatok. Mégis, a kis- és középvállalkozások továbbra is túl kevéssé férnek hozzá a hitelekhez és a finanszírozási programokhoz.

Az Eurostars jól példázza, hogyan is működnek a dolgok. A hetedik keretprogramtól eltérően, ami „top-down” megközelítésen alapult az EU központi finanszírozásával, az Eureka és az Eurostars a „bottom-up” megközelítést alkalmazzák. A programokat az Eureka kezdeményezés irányítja. Ez jó dolog, és talán modellül szolgálhat a hetedik keretprogramunkhoz.

Az Eurostars program előnyei a következők:

• kutatásközpontú kis- és középvállalkozások szükségesek vezetői szerepben

• nemzetközi szakemberek ellenőrzik az alkalmasságot és végzik az értékelést

• összehangolt pályázati felhívás és munkafolyamat minden tagállamban

• gyors döntéshozás a finanszírozásról: 14 héttel a zárás után

• a Bizottság további kiegészítést nyújt

• finanszírozás kizárólag vissza nem térítendő támogatásban (készpénzes támogatás)

Őszintén szeretnék gratulálni az előadónak munkájához. Sok sikert kívánok a programhoz.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) Azáltal, hogy Paul Rübig jelentésére szavazunk, az Európai Parlament egyértelmű jelzést küld a tagállamok kis- és középvállalkozásai felé. A kis- és középvállalkozások gyakran hatékony résztvevői lehetnek a kutatásnak és fejlesztésnek, de a nagy nemzetközi vállalatokénál kevésbé kedvezőbb körülményekbe kell beletörődniük.

Mostantól a kutatást és fejlesztést végző kis- és középvállalkozók Európa pénzügyi támogatását élvezhetik, és egy európai hálózaton belül dolgozhatnak több egyéb kis- és középvállalkozással együtt. Így a szlovák kis- és középvállalkozások hozzáadhatják tudásukat és képességeiket az európai kutatási és fejlesztési szektorhoz.

Szlovákiában sok kis- és középvállalkozás található kevésbé fejlett infrastruktúrával rendelkező vidéki területeken, ami gátolja fejlődésüket. Sok nőt alkalmaznak a kutatást és fejlesztést folytató kis- és középvállalkozások, akár közvetlenül, akár közvetve. Az európai alapok hasznosak, mivel elindítják a kis- és középvállalkozásokat, így lehetővé teszik, hogy szakmai képességeiket a közérdek javára fordítsák.

Az Eurostars program az új termékek és szolgáltatások kutatására és fejlesztésére irányuló program európai uniós szinten. A kis- és középvállalkozások kulcsszerepet játszanak az Eurostars projektben. Igazán kár, hogy a Szlovák Köztársaság, egy EU-s tagállam, nem vesz részt ebben a programban. Így Szlovákia kis- és középvállalkozásai nem férnek hozzá az új termékek, technikák és szolgáltatások hatékony fejlesztésére kapható jelentős pénzügyi támogatáshoz.

24. Szén- és Acélipari Kutatási Alap (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Adam Gierek jelentése (A6-0039/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a Szén- és Acélipari Kutatási Alap kutatási programjának többéves technikai irányelveiről szóló tanácsi javaslatról (COM(2007)0393 – C6-0248/2007 – 2007/0135(CNS)).

  Janez Potočnik, A Bizottság Tagja. − Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretném kifejezni hálámat az Európai Parlamentnek és különösképp az előadónak, Gierek úrnak, a Szén- és Acélipari Kutatási Alap irányában tanúsított érdeklődésért és támogatásért.

Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének, Niebler asszonynak is, valamint az árnyékelőadóknak, Laperrouze asszonynak és Březina úrnak építő segítségükért. Úgy tudom, hogy az ITRE Bizottság számos tagja folyamodott vitáért, így több, mint öröm számomra, hogy összegezhetem, mi is forog kockán.

2002-ben egy, a Nizzai Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv létrehozta a Szén- és Acélipari Kutatási Alap, egy okos pénzügyi tervet, ami az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártakor elérhető tőkére esedékes kamatot használja fel. A Szerződés alá tartozó tevékenységeket a szén- és acélipar által fizetett adóból hozták létre, a költségvetés 27,2%-át illetve 72,8%-át allokálják a szénre, illetve az acélra.

A „bottom-up” megközelítés segítségével ez a kutatási alap kizárólag kutatási projekteket kíván finanszírozni a szén- és acéliparhoz kapcsolódó szektorokban; ez két olyan nagy hagyományos ágazat, ahol további kutatások szükségesek: egyrészt azért, hogy megfeleljünk a környezetvédelmi normákról szóló jelenlegi EU-politikáknak a klímaváltozás leküzdése érdekében, másrészt azért, hogy az európai igényeknek megfelelő fűtőanyag-keverékkel fenntartsuk az energiaellátás biztonságát.

Az alap irányításához szükséges nélkülözhetetlen alapelvek és megfelelő döntéshozatali eljárások a Szén- és Acélipari Kutatási Alap kutatási programjának többéves technikai irányvonalaiban vannak lefektetve. Ezeket a technikai irányelveket ötévente felülvizsgálják és kiegészítik; az első időszak 2007. december 31-ével zárul le.

2007. július 10-én a Bizottság elfogadott egy tanácsi határozatról szóló javaslatot ezen technikai irányelvek felülvizsgálatáról. Ez a javasolt felülvizsgálat a Szén- és Acélipari Kutatási Alap kutatási program első öt évében elért pozitív eredményeit akarta továbblendíteni, különösképpen a környezetvédelem tekintetében. A Bizottság véleménye szerint nem volt szükség nagyobb módosításra, hanem inkább a meglévő szabályok finomítására annak érdekében, hogy az irányelvek igazodjanak az EU-bővítéshez, a hetedik keretprogramhoz és a jelenlegi európai szabályozáshoz, különösképpen a nemek közti egyensúlyi és a pénzügyi irányítási politikák tekintetében. Ezt a tanácsi határozattal kapcsolatos javaslatot megküldték az Európai Parlamentnek megvitatásra, és ezért vagyunk ma itt.

Szeretném kifejezni elismerésemet azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy Gierek úr jelentése egészében véve támogatja a Bizottság javaslatát.

  Adam Gierek, előadó. − (PL) Tisztelt elnök úr! A Bizottság a Szén- és Acélipari Kutatási Alap folyamatos működésével kapcsolatos döntését elégedettséggel kellene fogadni. Ez az alap az acélipar 72,8%-os, illetve a szénipar 27,2%-os befizetéséből adódik az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártakor. Az alapból származó kamat évente körülbelül 60 millió eurót tesz ki, ami lehetővé teszi, hogy kiegészítő támogatásokat adjunk olyan kutatásokra, melyek nem tartoznak a 7. keretprogram égisze alá. Ez mind a vas- és acélipar és a szénbányászat működésének racionalizálására irányuló fontos kutatásokat érinti, mind pedig ezen ipar végtermékeinek, azaz a vas és acél jövőbeli minőségi javulását eredményező kutatásokat. Az ilyen kutatási tevékenysége szükségessége különösen releváns az Európai Unió új tagországainak ezen iparágaiban.

Acél. Az acél még mindig az egyik legfontosabb építőanyag. Az a technológiai potenciál, hogy növelni lehet az acél különböző fajtáinak minőségét és javítani lehet az acélgyártás hatékonyságát, még mindig messze nincs kiaknázva, főleg, ami a későbbi gépesítés közbeeső termékei gyártásának új technológiáit illeti. Az acélszerkezetek növekvő megbízhatósága és a különböző alkatrészek és felszerelések egyre nagyobb működési hatékonysága jelentős mennyiségű empirikus kutatást kíván ezen a területen. Ez a kémiai összetételek, valamint a különböző acélfajták funkcionális jellemzőinek javulására is vonatkozik. Ugyancsak kiemelkedő fontosságú a fémhulladék, pl. a problémás galvanizált autóipari acélhulladék újrafelhasználásának hatékony és környezetbarát módszerére irányuló munka.

Szén. A szén energiabiztonságot jelent. A szilárd tüzelőanyag versenyképessége, mely anyag meghatározását jelen szabályozás javaslata szerint voltaképpen ki kellene terjeszteni az Észtországban bányászott bitumenes palára, más néven palaolajra is, a regionális tartalékok hatékony kihasználásán múlik.

A szénbányászat specifikus problémái nagy mértékben a helyi geológiai feltételeken múlnak, és rutinszerű geodéziai munkát igényelnek. Ezeknek a tanulmányoknak kell megelőzniük például a metánproblémákkal küzdő mélyszíni kokszosító szénbányák megépítését és működtetését. A szén kiaknázása magában foglalhatja a felszín alatti elgázosítás nem hagyományos módját is. A Szén- és Acélipari Kutatási Alap folyamatos megfelelő működése megkívánja, hogy minden tanácsadói csoport vegye be saját szakértőiket, akik képesek garantálni az optimális képviseletet az Európai Unió szén- és acéliparának elhelyezkedése szempontjából, különös tekintettel az új európai uniós országok szakembereire.

  Jan Březina, a PPE-DE Képviselőcsoport nevében. – (CS) A tanácsi iránymutatásnak megfelelő ötéves időszak elteltével az Európai Bizottság áttekintette a Szén- és Acélipari Kutatási Alap működését. Ez az alap kezeli a most már hatályát vesztett Európai Szén- és Acélközösség tőkéjét, és a tőke által generált kamatot szén- és acélipari kutatásokba fekteti be.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság javaslata következetesen tükrözi az utóbbi öt évben bekövetkezett változásokat, figyelembe veszi a csatlakozási szerződések 2004-es EU-bővítéskor hozott rendelkezéseit (sajátos példa a korábban már említett észt csatlakozási szerződés), magában foglalja azt a tényt, hogy a „szán” kifejezés ma már szélesebb értelemmel bír, és különösképp összpontosít a munkahelyek védelmére és az anyagok és az energiaforrások hatékony felhasználására a feldolgozó- és gyáriparban.

A hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram módosításával és a hetedik keretprogram által részletesen nem tárgyalt területekkel foglalkozó rendelkezések ugyancsak fontos részét képezik a javaslatnak. A Bizottság javaslata mellett szeretném dicsérő szavakkal illetni Adam Gierek előadó munkáját és jelentését. A valamennyi lényegi módosítást elfogadó Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság szavazásának eredményei bizonyítják a kiváló felkészítő munkát és a szén és az acél, az energia és az előállítás két, jelenleg pótolhatatlan alapanyaga területén folyó további tudományos és kutatási beruházások ésszerű megközelítését.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy megkérjem kollégáimat, egyhangúan utasítsák el bizonyos csoportok azon javaslatait, akik a szén és az acél, valamint általában a hagyományos energiaforrások, illetve a körülményektől függően az Alap jövőjének fontosságát akarják aláásni, mely utóbbi a kutatás finanszírozása szempontjából bizonyítottan pótolhatatlan. A szén és az acél egyike az energia és a gyártás azon legfontosabb nyersanyagainak, melyek az utóbbi években jelentős fejlődésen mentek keresztül. Így tehát a jelentésnek például a tartalékok földrajzi elhelyezkedését is számításba kellene vennie: ez hozzájárul a hatékonyabb energiafelhasználáshoz és a jobb energiabiztonsághoz az egész Európai Unióban.

  Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) A Szén- és Acélipari Kutatási Alap az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejárta után lett életre hívva, ami az Európai Unió alapítását követő első szerződés.

Európa fontos szénlelőhelyekkel rendelkezik, de új, tisztább feldolgozási módokba kell beruháznunk.

Az acél egy olyan termék, amit számos iparág használ, de ebben az ágazatban is kutatásra van szükség ahhoz, hogy az energia szempontjából tisztább és hatékonyabb megoldásokat találjunk.

A kutatás fontossága még ennél is nagyobb, mivel ez a két ágazat rengeteg olyan munkahelyet foglal magában, amiket meg kell tartani, és ahol a munkafeltételeket javítani kell.

A kutatásnak továbbá jobb munkafeltételeket kellene eredményeznie a két szektor dolgozói számára.

Romániában körülbelül 34 millió tonna szént termelnek ki évente, és körülbelül 8 millió tonna acélt állítanak elő.

Ebben a két ipari ágazatban többszázezerre tehető a közvetlenül vagy közvetve alkalmazott emberek száma. Éppen ezért gondolom úgy, hogy ez a dokumentum borzasztóan fontos .

  Anne Laperrouze, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Az acélágazatban kutatásokra van szükség az európai acélipar, így az európai gazdaság védelmében. Azonban a széniparral kapcsolatos megközelítésem jóval óvatosabb.

James Hansen, éghajlatkutató és a NASA Űrhajózási Hivatal Goddard Intézetének kutatási igazgatója a közelmúltban jelentette be, hogy alulbecsültük a klímaváltozás mértékét, de különféle eszközök állnak rendelkezésünkre, melyeknek egyike az összes széntüzelésű erőmű bezárása 2030-ig. Egy gáztüzelésű erőmű 300-400 kilogramm CO2-t bocsát ki megawatt-óránként, míg a széntüzelésű erőművek legújabb generációja 800 kilogrammot, a lignittel működők pedig 1 000 kilogrammot.

Mennyire következetes az Európai Unió, ha egyrészt ambiciózus tervet dolgoz ki a klímaváltozás leküzdésére és az ahhoz történő alkalmazkodásra, másrészt a szenet, mint tiszta energiaforrást támogatja?

Az emberiség a fa koráról átállt a szénére, majd az olajéra A mai napon a Parlament választhat, hogy a szénkorba történő visszatérést támogatja, vagy következetességet a klímacsomaggal, azaz azt, hogy a szenet nem teszi tiszta energiaforrássá. Éppen ezért, képviselőcsoportom a Zöldek egyes módosításait támogatni akarja.

Összegzésül engedjék meg, hogy elmondjak egy csodálatos idézetet Alphonse Karrtól: „A szerelmes majdnem mindig olyan ember, aki csillogó kőszenet találva azt a zsebébe teszi, mert azt hiszi, hogy gyémánt.” A szerelem valójában érzelem. Az energiánál inkább hagyjuk, hogy az érvek döntsenek.

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Egyike vagyok azoknak, akik irreleváns módosításokat védelmeznek a bizottságban. Mégis, azzal kapcsolatban, amit Laperrouze asszony mondott a szénről, nem teljesen egyértelmű számomra, hogy a Bizottságnak miért kellene ad infinitum kikötnie a szén támogatását.

Az utóbbi 50 évben a szenet hihetetlen módon támogatták, és ez az EU klímapolitikai állásfoglalásai ellenére folytatódik. Ezzel szemben úgy véljük, hogy a széntámogatást a megújuló energiák és az energiahatékonyság következetesebb támogatására kellene lecserélni. Máskülönben Európa nem lesz olyan helyzetben, hogy megfeleljen klímapolitikai céljainak.

Az acél egy másik történet. Mégis, a Bizottság elfelejtette egyértelművé tenni, hogy az acél továbbra is támogatást kap, a szén pedig nem. Véleményem szerint a hetedik keretprogramban megfelelő intézkedést hoztak a szénre, mint szennyező energiahordozóra.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Előadó Úr! Hölgyeim és uraim! A szén és az acél középpontban volt az Európai Unió kezdetekor, és még mindig ott vannak, jóllehet egy teljesen más program részeként, mely magában foglalja a globalizációt, a klímaváltozást és az energiakérdéseket. Ez amolyan „minden ember a fedélzetre” dolog; az alap inputja, legyen az bármilyen kicsi, hozzájárul ahhoz a technológiai forradalomhoz, ami az acélszektor versenyképességének megtartásához és a szén tiszta tüzelőanyaggá, tiszta nyersanyaggá, „tiszta szénné” tételéhez szükséges.

Az Európai Bizottság is e mellett döntött a kísérleti projektünket megelőző napon, hogy technológiai innovációként elérje például a szénmegkötés- és tárolás. Én határozottan támogatom ezt. Nem a zárást, hanem a nyitottság megtartását támogatom. Például a NUON, egy holland villamosenergia-vállalat Groningenben egy széngázosítót tervez, amiben benne foglaltatik a teljes megkötés, stb. Ehhez a fajta projekthez támogatásra és az előirányzottnál nagyobb forrásokra van szükség.

Ennél fontosabb – amint azt Potočnik biztos úr is tudja – az a kérésem, ami az alapok, a strukturális alapok, az Európai Befektetési Bank, stb. hozzájárulásának jobb kombinációjára irányul. Több összehangolás, összekapcsolás szükséges ahhoz, hogy nagyobb infrastrukturális és beruházási kutatásokra kerüljön sor. A meglévő „egy alap, egy projekt” szabály határozottan hátráltat. Bele kell nyúlnunk ezekbe a szabályokba, és szerencsére az Európai Bizottság már ellenőrzi az ezzel kapcsolatos megkötéseket.

Március 5-én és 6-án Szlovéniában, Brdóban az európai projektek nagyobb koncentrálásáról és összekapcsolásáról beszéltünk. Ezen a nyáron a Bizottság felvezeti az Esprit program új arculatát, hogy célzottabb beruházásokat érjen el. Erről szeretnénk hallani, nem a szén fokozatos megszüntetéséről. Az mindenképpen a rossz út.

  Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni Gierek úr jelentéséhez.

Hölgyeim és uraim! Egy kutatási program, ami a hetedik keretprogramon kívül kezeli a saját forrásait és 60 millió eurós éves költségvetéssel rendelkezik, nem részesülhet szívélyes fogadtatásban és támogatásban a Parlament részéről, különösen, ha számításba vesszük azt, hogy az acélt még mindig nagy mértékben használjuk számos ipari szektorban, és hogy továbbra is sok tudományos és technológiai kihíváson kell győzedelmeskedni ahhoz, hogy a termelési folyamatok tisztábban és hatékonyabbak legyenek.

Ami a szenet illeti, a kihívások még nagyobbak, tekintettel az energiatermeléssel való kapcsolatára és a klímaváltozás leküzdésére vonatkozó céljaink elérésére.

A szén versenyképesebbé tétele az energiapiacon, a bányák biztonságának és működési kapacitásának növeléséhez, valamint a tisztább égés eléréséhez szükséges kutatással és fejlesztéssel, és a CO2 megkötés és tárolására irányuló új technológiák egyértelműen olyan területek, amiket az Európai Unió támogat. Így tehát teljesen egyetértek a jelentés tartalmával.

Szeretnék gratulálni az előadónak a nemek közti egyenlőséggel kapcsolatos érzékenységéhez, melynek keretében olyan intézkedéseket javasolt, hogy a nők nagyobb jelenlétet és részvételt érjenek el egy olyan ágazatban, ahol még mindig többségben vannak a férfiak.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Az Európai Unió közvetlen politikai prioritásaival kezdve szeretném hangsúlyozni ezen jelentés bizonyos költségvetési szempontjait.

A Bizottság javaslata az energiáról szóló zöld könyvre utal és az abban meghatározott célra utal, mely szerint növelni kell a szén, mint fontos energiaforrás használatát tiszta technológiákon és a szén-dioxid csökkentésén és tárolásán keresztül.

Azok a lépések, amik európai finanszírozást kaphatnak a Szén- és Acélipari Kutatási Alaptól, magukban foglalják a kísérleti projekteket és ezen terület legújabb technológiáit felvonultató projekteket.

A problémát az alapnak juttatott borzasztóan alacsony költségvetés jelenti: 57 millió euró évente. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez az összeg miként tud jelentős számú projektet támogatni az Európai Unió egész területéről.

Emlékeztetem Önöket arra, hogy az európai országok több, mint negyede most is a szén, mint fő energiaforrás használatával fedezi energiaigényeit.

Ebből a szempontból úgy vélem, hogy nagyobb pénzügyi részvételre van szükség az Európai Unió részéről ebben az ágazatban, mind a Szén- és Acélipari Kutatási Alapon, mind pedig a hetedik keretprogram programjain keresztül.

  Catherine Stihler (PSE). – Tisztelt elnök úr! Nem állt szándékomban felszólalni, de erre kényszerülök a tiszta széntechnológia kérdése kapcsán.

A tiszta széntechnológia fontossága teljesen alapvető, csakúgy, mint az a kérdés, ami fel kell tennünk: mit tehet az EU, amint azt az előző beszélő is az imént említette, hogy támogassa az új technológiákat, beleértve a tiszta szén technológiáját? A tiszta szén technológiájának fejlődése alapvető fontosságú ahhoz, hogy elérjük a klímaváltozási célkitűzéseinket, és ez egy sürgető dolog. A sürgős problémát csak akkor tudjuk kezelni, ha együtt dolgozunk szerte az Európai Unióban.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Különösen örülök annak, hogy a mai napon az Európai Parlament már a második kutatási projektet vitatja meg. Úgy gondolom, hogy különösen az acélkutatás nagyon fontos, főként a klímaváltozás tükrében, mivel természetesen arra törekszünk, hogy az előállítást a lehető leghatékonyabbá, a hatékonysági kritériumot pedig a fogyasztás lényegi részévé tegyük. Így tehát szeretném megismételni, hogy különös köszönet illeti az előadót ezért a jelentésért, és elmondhatom, hogy a mai nap valóban a kutatásé volt.

  Petru Filip (PPE-DE). – (RO) Beszédem néhány szemponttal indul: elsőként, örülök annak, hogy az acél és a szén visszatér a Parlament napirendjére, még ha nem is túl gyakran.

Úgy hiszem, hogy Európa gazdasági ereje azon múlik, hogy a legjobb acélt a legalacsonyabb költségek mellett állítsa elő, így a közös kutatásból származó eredményeket közösségi szinten meg kellene osztani.

Számos európai országban vannak olyan területek, melyek elsősorban a szén- és acéltermeléstől függnek. Még mindig megoldatlan a szén- és acéltermelésben foglalkoztatottak átképzése, és sajnos a kérdéses régiók beléptek az életszínvonali problémákkal küzdők csoportjába és kohéziós programokra van szükségük.

Végül felteszek egy költői kérdést: vajon Európa többé nem vásárol acélt és szenet a Közösségen kívülről, ha nem akar igazodni az Európai Unió környezetvédelmi programjához?

  Janez Potočnik, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagyra értékelem a javaslatot támogató hozzászólásokat, csakúgy, mint azokat, amelyek arra mutattak rá, hogy miként fogjuk a jövőben megközelíteni az energia és a klímaváltozás megoldásait. Egyértelművé kell tennem, hogy a mai napon egy meglévő alapra, pontosabban jegyzőkönyvre támaszkodó kutatás és fejlesztés további finanszírozásáról, a technikai irányelvekről beszélünk. Azt hiszem, hogy jobb, ha ezt a pénzt a kutatásra és fejlesztésre költjük, mintsem bármi másra, mivel igaz, hogy nincs helye önteltségnek az energia és a klímaváltozás területén.

A szénmegkötés és –tárolás (CCS) az egyik olyan tevékenység, amivel foglalkozni fogunk, de még messze van attól, hogy valódi megoldást adjon. Így tehát azok a valódi kérdések, és a valódi vita azokról a témákról szól, amiket a mai napon felhoztak, eljön majd az idő, amikor az energiatechnológiai terv stratégiáját beszéljük meg – hogy közelítsük ezt meg, hogyan lépjünk fel a jövőben, és hogy találjuk meg a helyes válaszokat. Ebből a szempontból nagyon fontos lesz, hogy tisztában legyünk azzal, a „szokásos üzletmenet szerinti munka” nem opció. Hiányzik a humánerőforrás, hiányzik a finanszírozás. A keretprogram csak részleges megoldást kínál erre.

Komolyan kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, mert meg kell vizsgálnunk egyrészt rövidtávon, keresnünk kell olyan megoldásokat, amikkel a sürgető hiányosságokat be tudjuk foltozni, és másrészt, ezzel egyidőben hosszú távú megoldásokat is keresnünk kell. Az ilyen megoldásokra nagyon nagy szükség van, és a mai naptól a megújuló energiaforrásokra kell koncentrálnunk. Így azt gondolom, hogy lesz idő, amikor ezt kell megvitatnunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy 1980-ban az energia finanszírozása körülbelül négyszer magasabb volt Európában, mint napjainkban. Így az, hogy ezen problémákat a szokásoknak megfelelően közelítsük meg, egy másik illúzió. Ne kövessék el ezt a hibát.

  Adam Gierek, előadó. − (PL) Tisztelt elnök úr! Talán csak egy kérdést hoznék fel a mai napon elhangzottak közül, mégpedig azt a véleményt, miszerint a bányákat környezetvédelmi szempontok miatt mihamarabb be kellene zárni. Azt hiszem, hogy az energiabiztonság, például az én országomban, a Cseh Köztársaságban és számos egyéb EU-országban nem egyeztethető össze ezzel a véleménnyel; és ez a vélemény nem általánosan elfogadott. Inkább ellenkezőleg: már csak az új, kifejlesztés alatt levő technológiák miatt is, amilyen például a „tiszta szén” és a „CCS” talán a jövőben új bányákat kellene nyitnunk. A szén továbbra is fontos és versenyképes energiaforrás lesz Európában még egy ideig. Arról sem szabad megfeledkeznünk – és itt azokhoz szólok, akik minden bányát be akarnának zárni –, hogy a szén nemcsak az energia számára fontos nyersanyag, hanem vegyipari nyersanyag is.

Először tehát a Szén- és Acélipari Kutatási Alap szükséges. Másodszor, nincs ellentétben a 7. keretprogrammal, mivel teljesen más területre vonatkozik. Harmadszor, jeleztük az illetékes költségek 40%-ról 50%-ra történő emelését. Negyedszer, az, hogy a bitumenes palát nem sikerül betenni a Szén- és Acélipari Kutatási Alap programjába – és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport ugyancsak előterjesztett egy ilyen természetű javaslatot ezekért a módosításokért – káros lett volna Észtországnak, ahol az energiatermelés főleg ezen a tüzelőanyagon alapul.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – (PL) Lengyelországban az elektromos áram 95%-a széntüzeléses erőművekből származik. Ennek következtében Lengyelország különösen érdekelt a szén kihasználásának új technológiáiban, amik javítják az erőművek hatékonyságát, csökkentik a CO2-kibocsátást és lehetővé teszik a szén szénhidrogén-tüzelőanyaggá alakítását csökkentett CO2-kibocsátás mellett.

Az új technológiák megnyitják az atomerőművek kibocsátásmentes hőforrásként történő alkalmazásának lehetőségét, hogy elérjük a szénipar említett céljait.

A szén- és atomenergia közti szinergia megvalósítása érdekében azonban magas hőmérsékletű reaktorokra (HTR-ek) van szükség. Európában már néhány éve folyik a magas hőmérsékletű reaktorokkal kapcsolatos kutatás. Sajnos egyetlen európai kutatóközpont sem dolgozik olyan HTR-eken, amiknek a szén-nukleáris szinergiaprogram bevezetése lenne a célja. Egy ilyen központ technológiailag fellendítené Európát, beleértve a szénipart. Ugyancsak sokat tehetne azért, hogy támogassa a nukleáris energia elfogadását Európában a széniparral folytatott közvetlen együttműködésen keresztül, annak modernizálásáért küzdve, nem pedig azzal versenyezve.

Észben tartva a szén fontosságát lengyel energiaszektorban, ésszerűnek tűnne egy ilyen európai központot Lengyelországban létrehozni. Határozott lépések nélkül el fogjuk veszíteni az Egyesült Államokkal, Dél-Afrikával, Kínával és Dél-Koreával folytatott technológiai versenyt.

Felkérem a Bizottságot, hogy fontolja meg egy ilyen központ létrehozásának szükségességét a Szén- és Acélipari Kutatási Alap kutatási programjához kapcsolódó hosszú távú technikai irányelvek részeként.

  Katrin Saks (PSE), írásban. – (ET) A Nizzai Szerződés jegyzőkönyvének értelmében az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés és Szén- és Acélipari Kutatási Alap lejártakor az ECSC minden tőkéje az Európai Bizottság tulajdonába került 2002-ben. Ezen tőkéből származó jövedelmet a szén- és acéliparhoz kapcsolódó ágazatok kutatásaira lehet felhasználni. A Tanács két szabályozást fogadott el a kutatási program megvalósításának javításáért: egy pénzügyi és egy technikai szabályozást. A Gierek-jelentés ez utóbbival foglalkozik.

Az észt EU-csatlakozási szerződés értelmében a palaolaj megkapta a szén-minősítést. Ennek eredményeképpen az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a Tanács készítsen olyan technikai irányelveket a szénnel és acéllal kapcsolatos kutatóprogramokhoz, melyek megfelelnek a Szerződésnek, és vegyék be a palaolajat a technikai iránymutatásokban a szén definíciójába. Így a kutatási programban az észt palaolaj-kutatás a szénnel megegyező alapon részesülhet támogatásban.

A lengyel előadó, Adam Gierek azt javasolta, hogy a „palaolajat” cseréljük fel a „bitumenes pala” kifejezésre arra alapozva, hogy a „bitumenes pala” kifejezés a „palaolajat” is magában foglalja. Valójában épp ennek az ellentéte igaz: a „palaolaj” átfogóbb fogalom a „bitumenes palánál”. A Zöldek azt a javaslatot tették, hogy a palolajat teljes egészében vegyük ki a szén definíciójából. Újból felhívom a figyelmüket arra a tényre, hogy amikor Észtország csatlakozott az EU-hoz, megállapodtak abban, hogy a palaolaj szén-minősítést kap, és így a palaolajjal kapcsolatos kutatási program finanszírozási alapjának meg kell egyeznie a szén és acél kutatási alapjával.

  Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – Parlamenti előadó voltam, amikor utoljára folytattak tevékenységeket az Európai Szén- és Acélközösség kapcsán. Az érvényét vesztett közösségben az alapok a szén- és acéliparból származtak, így az az igazságos, ha a megmaradt pénz ezen ágazatokban folyó kutatásokba folyik, és nem az olajipari kutatásokat fedezik vele.

Kutatásokra és kutatóintézetekre van szükség, ha kibocsátásmentes vagy „tiszta” szenet szeretnénk alkalmazni. Ez magában foglalja a szénmegkötés és -tárolás (CSS), azonban ebben az alapban – a nagy igény ellenére - nincs elegendő pénz ennek finanszírozására. Érdekes, hogy a mai napon véletlenül épp a Shell igényelt közösségi, azaz EU-támogatást erre.

Gierek úr előadóként egyértelműen arra hajlik, hogy támogassa a szén használatát az energiatermelésben; országa legjobb érdekét szolgálja ezzel. Máskülönben ez nem tiltott az EU-ban, de még mindig messze vagyunk a tiszta széntől.

25. A kulturális ipar Európában (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Guy Bono jelentése (A6-0063/2008) a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében, a kulturális iparról Európában(2007/2153(INI)).

  Guy Bono, előadó. − (FR) Tisztelt elnök úr! A benyújtott jelentés Trüpel asszony kérésének eredménye – aki itt van, és akit üdvözlök - a 2007-es kulturális jelentés idejéről három évvel ezelőttről, ami nagyobb elismerést kér a kulturális iparnak, ami – jut eszembe – most már nagyobb az Európai Unióban, mint a gépkocsiipar; az Európai Unió aktív népességének 3,1%-át teszi ki, és a GDP 2,6%-át generálja.

Így tehát ezt a jelentést úgy készítettem el, hogy az ágazatban résztvevő lehető legtöbb emberrel egyeztettem. Így tehát szeretnék köszönetet mondani az ipar szakértőinek, valamint a webfelhasználói és fogyasztói szövetségeknek, és végül kollégáimnak a Kulturális Bizottságból mindazokért a megbeszélésekért, amiket ezen kritikus kérdésekről folytattunk.

Ez a jelentés a következő feltevésen alapul: a kultúra és a gazdaság mára elválaszthatatlanná vált. A gazdaságnak szüksége van a kultúrára, a kultúrának pedig a gazdaságra. Ennek fényében a kultúrát sürgősen vissza kell helyezni jogos helyére a lisszaboni programban. Ezt észben tartva számos javaslatot teszek ebben a jelentésben.

Az első egy munkacsoport felállítása, hogy feltárja a kapcsolatot a kultúra, a kreativitás és az innováció között a közösségi politikák összefüggésében.

Másodszor: alapvető fontosságú több helyet biztosítani a kulturális iparnak a közösségi finanszírozásban. Ebben a jelentésben tagállami szinten magán/állami finanszírozást javaslok, valamint egy olyan szabályozói és adóügyi keretrendszer elősegítését, ami előnyben részesíti a kulturális ipart, pontosabban az adójóváírások és a csökkentett ÁFA-kulcs alkalmazását minden kulturális termékre, beleértve az online munkát. Arra is felkérem a Bizottságot, hogy nézzék meg egy olyan program létrehozásának lehetőségét minden kulturális iparra, ami a MEDIA programhoz hasonló.

Harmadszor: ez a jelentés azt javasolja, hogy a kultúrát jobban bele kellene olvasztani az Európai Unió külpolitikáiba, mivel – és ezt ki szeretném hangsúlyozni – Európát a kultúrája teszi olyan gazdaggá, vagy talán inkább azt kellett volna mondanom, hogy kultúrájának sokszínűsége. Így tehát felkérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a fordítás támogatására szánt összeget.

Végezetül: ha megengedi, elnök úr, szeretnék visszatérni a szellemi tulajdonjogok témájához, ami e jelentés nagy számú módosító indítványának tárgyát képezi. Ebben a témában határozottan ellenzem egyes tagállamok pozícióját, akiknek megakadályozó intézkedéseit az olyan iparágak diktálják, akik nem képesek gazdasági modelljükön az információs társadalom igényeinek megfelelően változtatni. Az internet-hozzáférés kikapcsolása a célokhoz viszonyítva aránytalan intézkedés. Ez erős hatású büntetés, aminek komoly kellemetlen következményei lehetnek egy társadalomban, ahol az internet-hozzáférés alapvető a társadalmi bevonáshoz.

Hölgyeim és uraim! Azt hiszem, hogy különbséget kell tenni a tömeges szerzői jogi kalózkodás és a haszon indítéka nélküli fogyasztók között. A fogyasztók kriminalizálása helyett új gazdasági modelleket kellene felállítanunk, amelyek egyensúlyt teremtenek a kulturális tevékenységekhez és tartalomhoz való hozzáférés, valamint a kulturális sokszínűség és azok tényleges jutalmazása között, akik szellemi tulajdonjogokkal rendelkeznek. Úgy tűnik számomra, hogy ez az egyetlen mód, amivel Európa valóban beléphet a 21. századba.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Örülök, hogy itt lehetek és vitázhatok Bono úr jelentésén, és szeretnék köszönetet mondani közreműködéséért, valamint a bizottság munkájáért. Biztos vagyok benne, mint mondta, hogy a kultúra fontos az életünkhöz, és egyre központibb szerepet tölt be az Európai Unió jövője számára.

Szeretném hozzátenni, hogy jobban meghatározza Közösségünket, mint az üzlet vagy a földrajz. Nekünk is meg kell értenünk, hogy a kultúra segít, a kultúra alkot, a kultúra valami pozitív, nem fogyasztja a pénztárcánkat és nem ütközik szükségleteinkkel, hanem sok értéket hoz, beleértve a munkahelyeket és a növekedést. Ez volt az első alkalom, hogy az Európai Unió képes volt határozottan elismerni a tavalyi csúcs következtetéseit egy ideje felterjesztett tanulmányban, és most, az Európa kulturális programja a globalizáció világában című anyagban.

Három specifikus elemet, pontot szeretnék elemezni a jelentésből, mivel sok van, és nem szeretnék mindhez hozzászólni.

Először, arra kértek minket, hogy hozzák létre a kultúra, kreativitás és innováció európai vízióját. Az európai program, amiben most megállapodtunk, pont ugyanezt teszi. Erősítjük a tagállamok közti együttműködést, beleértve a kreatív iparágak előmozdítását. Ez egyike a három pillérnek. A munka egy részének arra kellene koncentrálnia, hogy miként mérjük pontosabban azt a hozzájárulást, amit ezek az iparágak a gazdasághoz tesznek, és hogyan a legjobb támogatni ezeket.

Másodszor, arra kértek minket, hogy nézzük meg a külső dimenziót. Ez egyike a program három prioritásának, és most nagyon aktívan bátorítjuk partnereinket, tagállamainkat, hogy ratifikálják az UNESCO-egyezmény– mivel nem minden tagállam és a világ többi országa tett így –, és biztosítsuk annak megvalósítását. Továbbá egyre inkább bevesszük a kulturális elemeket mind fejlesztési együttműködésünkbe, mind pedig a feltörekvő gazdaságokkal kapcsolatos bilaterális kapcsolatainkba.

Harmadszor: egyetértek Önökkel abban, hogy teljes figyelmet kell szentelni a 151. cikk megvalósításának az EU-politikákban. Igazán jó kapcsolatokat és együttműködést hoztam létre kollégáimmal, McCreevy biztos urat is beleértve, a belső piacról és a szerzői jog védelmének különböző szempontjairól. Biztos vagyok abban, hogy az Önök segítségével elérjük ezen szerződési cikkben lefektetett célokat.

Ugyancsak említik a művészek és kulturális dolgozók mobilitását, ami nagyon fontos helyet foglal el a programban, főleg az idei évben. A tagállamok már létrehoztak egy munkacsoportot ebben a témában, és a Bizottság végrehajt egy teszteljárást a művészek mobilitásáról, amit a Parlament tavaly javasolt.

A Bizottság támogatni fogja ezeket az erőfeszítéseket, főleg egy tanulmánnyal, hogy jobban megértsük a kultúra, kreativitás és innováció közti kapcsolatot, valamint egy másik tanulmánnyal arról, hogy miként segítsen a környezet a kreatív és kulturális iparágak fejlesztésében, beleértve a kis- és középvállalkozások támogatását és a kockázatvállalást.

Ezen kezdeményezések eredményei bekerülnek a kulturális és kreatív iparágakról szóló zöld könyvbe, amit a Bizottság 2009-ben akar publikálni.

Nagyon várom a vitát.

  Rolf Berend, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Az új technológiák egyre nagyobb teret nyernek Európa kulturális iparában. Így különös figyelmet kell szentelni a szellemi tulajdon védelmének.

Annak kellene lennie az Európai Unió és a tagállamok feladatának, hogy biztosítsák a szükséges forrásokat a szellemi tulajdonjogok tiszteletbentartására és védelmére. A kalózkodás leküzdése e tekintetben különösen fontos. Minden érdekeltnek tisztában kellene lennie jogaival és kötelezettségeivel a feladat közös megoldása tekintetében.

Bizottságunk jelentésében a figyelemfelkeltő és oktató kampányok mellett érvelt, különösen a fogyasztók tekintetében. A szellemi tulajdon értékeit magyarázó előkészítő és oktató intézkedések a fiatalok között kezdődnek az iskolában. Mégegyszer szeretném hangsúlyozni a bizottság azon véleményét, miszerint azon fogyasztók kriminalizálása, akik nem akarnak nyerészkedni, a digitális kalózkodás elleni küzdelem nem helyes megoldás.

Többször is hangsúlyoztuk, hogy az olyan ingyenes információs struktúrák, mint a világháló nagyon fontosak az európai kreatív szektornak, és egyensúlyt kell találnunk az internet nyitottsága és a szellemi tulajdon védelme között. Elnök úr! Engedje meg számomra ezzel kapcsolatban egy utolsó megjegyzést a 40 képviselő által beterjesztett 22a módosítás javított változatához. Képviselőcsoportom – az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták frakciója– egyértelműen kijelentették, hogy azért készült, hogy a módosítás első részét támogassa, és hogy hangsúlyosan elutasítsa annak második részét.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök

  Katerina Batzeli, a PSE Képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Akkor, amikor a hagyományos gazdaság ágazatok és iparágak jelentős visszaeséstől csökkennek, és a globalizáció nyomása az európai üzleteket jelentős versenyhátrányba juttatja, a kulturális iparágak ágazata egyike azon néhánynak, amelyek jelentős előnyöket nyújtanak a sokoldalú gazdasági, regionális, társadalmi és kulturális fejlődéshez. Ezen a ponton, a Szerződés 157. cikkén és az UNESCO a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és. Előmozdításáról szóló egyezményén felül, Európának megfelelő arányt kell célul kitűznie, hogy ebben az ágazatban segítsen a cégeknek, ügynökségeknek, produkciónk és szolgáltatásnak, hogy teljesen versenyképesek legyenek. Ezzel egyidőben Európának nem szabad kockáztatnia megkülönböztető kultúrák közti természetét vagy veszélyeztetnie sokszínűségét.

Biztos úr! Ezen okból kifolyólag azt hiszem, hogy következő év során, ami a kreativitás és innováció európai éve - amint azt Ön is említette - eljön az idő, hogy az EU aktívan forduljon a kulturális iparágak felé. Meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, hogy azok luxust jelentenek; helyette specifikus politikák kellenek, hogy fellendítsük a beruházást ebbe a szektorba.

Tisztelt elnök asszony! Teljes mértékben támogatjuk Bono úr jelentését, amit azt hiszem, komolyan meg kellene vizsgálnia Figeľ biztos úrnak, hogy meg tudja vitatni és folytatni tudja kreatív munkáját.

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony! Gyakran találkozunk olyan esetekkel, ahol mellőzik a kultúra szerepét és jelentőségét. Az üzletet észreveszik, de a kultúrát véletlennek tekintik, egy fajta kiegészítőnek. Nem csupán a kultúra kulturális jelentősége van lebecsülve, hanem annak gazdasági és társadalmi jelentősége is.

Köszönöm ezt a jelentést; a kultúra egy másik bemutatását kapjuk benne. Kérem, nézzük a számokat. Az Európai Uniónak valamennyi tagállam GDP-jének 1%-a áll rendelkezésére, miközben a kulturális ipar önmagában a GDP 2,6%-át és a foglalkoztatás több, mint 3%-át nyújtja, így ez nagyon fontos probléma. Azonban ezek az adatok hiányosak. Tudjuk, hogy nem tartalmazzák a kézműves, iparművész és művészi munkák szerepét és jelentőségét, és nem tartalmazzák a kultúra által befolyásolt számos területet is. Így tehát úgy gondolom, hogy ez a jelentés fontos, és folytatnunk kell a munkát, és be kell vonnunk és támogatnunk kell Figel” biztos urat, mivel nagyon jó irányt követet – olyat, ami mindenkinek lehetőséget ad.

  Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! A Bono jelentésben oldottá válik a merev vita, ami egyrészt a kultúra azon fogalma között feszül, miszerint az tisztán maga a végcél, másrészt a kultúra teljes „piacosítása” között. A lisszaboni stratégia részeként hangsúlyozzuk a kreatív iparok jelentőségét a gazdasági növekedésben, anélkül, hogy azzal egyidőben a kulturális politikát alávetnénk a tisztán gazdasági megszorításoknak.

A kreatív és kulturális iparágak független gazdasági ágazatoknak tekintendők, és az utóbbi években a munkahelyek hajtóerejét jelentik Európában. Németországban például több munkahelyet hoznak létre, mint az autóipar, és az Európai Uniónak és tagországainak ennek megfelelően kellene alakítaniuk politikáikat. Azonban még mindig sok itt a tennivaló.

Mégegyszer szeretném hangsúlyozni – a szerzői jogot övező valamennyi komplikált érv ellenére –, hogy továbbra is meg kell találni a megfelelő politikai szabályokat a szellemi tulajdon termékeire a digitális világban, hogy egyrészt biztosítsuk a nyílt hozzáférést az internethez a magán végfelhasználók számára, másrészt új bevételi lehetőségeket hozzunk létre a kreatív tartalmat létrehozó művészek számára.

  Miguel Portas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr! Bono úr jelentése kiváló dokumentum, amit támogatunk. Rövid leszek és megjegyzéseimet a szerzői jog kérdésére korlátozom. A digitális előtti világ könyv- és lemezvásárlásait lehet a normális fogyasztói tendencia képének tekinteni. A fénymásolók és kazettás magnók csapást mértek a szerzők díjazására, de továbbra is a vásárlás maradt az uralkodó.

A digitális világgal érkezik a paradigmaváltás. Az internet azt jelenti, hogy az ötletek, információk és alkotások megosztása és ingyenes terjesztése sutba dobta a régi fizikai korlátokat. Ebben a világban a fizetés a múlté. Az alkotások ingyenes terjesztése a kultúra természetes sajátja. Profitért harcolunk a szerzői jogi kalózkodás ellen, de teljesen ellene vagyunk a fogyasztók kriminalizálásának. Még mindig szükségünk van korlátozásokra a digitális világban, mivel még nem találtunk más módot a szerzők megfelelő díjazására; azonban ezek a napok meg vannak számlálva.

  Thomas Wise, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Európa gazdag és sokszínű kulturális örökséggel rendelkezik, olyannal, ami gazdagítja életünket, nem csupán esztétikailag, hanem gazdaságilag is. Az ágazat az EU GDP-jéhez 2,6%-kal járul hozzá, amint azt már említették. Általánosságban magasabb növekedést mutat, mint a gazdaság, és több, mint ötmillió embert foglalkoztat.

Ez három nagyon egyértelmű oka annak, amiért a Bizottságnak le kell vennie a kezét, hacsak nem akarjuk azt, hogy a kultúra is a halászat és a mezőgazdaság útját kövesse. Azonban a kereskedelmi mérleg hiánya egyedül a filmnél évről évre nő az EU és az Egyesült Államok között, ahogy az európai közönségek inkább amerikai, semmint produkciókat választanak. Ez a hiány a legutóbbi adatok szerint csupán csak egy évben 7,2 milliárd font volt.

Azon korlátozásoktól mentesen, amit az állami támogatások szabnak ki rájuk, a hat legnagyobb amerikai filmvállalat 42,6 milliárd dolláros forgalmat mondhatott magának 2006-ban, míg az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet jelentése szerint az európai filmgyártás helyzete összességében romlást mutat. Ez azért van, mert a támogatások és a törvényi szabályozás nem ösztönzik a művészeket – bürokratákat és élősködőket nevelnek.

  Christofer Fjellner (PPE-DE). – (SV) A kultúra lehetőségei az internet megjelenésével és terjedésével radikálisan változnak. Véleményem szerint ezek a változások szinte kizárólag pozitívak. A kultúra újjáéledt, demokratizálódott és széles körben elterjedt. Ennek ellenére az európai viták többsége mostanában azokra a problémákra összpontosít, amiket állítólag az internet okozott azoknak, akik részt vesznek a kulturális tevékenységekben. Ez sajnálatos.

Nem mondhatjuk, hogy a kultúrának nincsenek kihívásai. A szerzői jogok megsértése és az illegális fájlcserélés példák az ilyen kihívásokra. A jelentés nagy része szintén ezekre a problémákra összpontosít. Jelenleg sok javaslat van Európában arról, hogy miként kellene megbirkóznunk ezekkel a kérdésekkel. Mint polgárok, sajnos sok esetben kevés figyelmet szentelünk emberi jogainknak és alapvető szabadságainknak. Például talán a legellentmondásosabb ezen javaslatok közül most le akarja tiltani azokat az internetről, akik megsértették a szerzői jogokat.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy ösztönözzem kollégáimat, fogadják el a jelentéshez előterjesztett módosításomat. Javaslatom, röviden, hangsúlyozza az internet kultúrában és demokráciában betöltött szerepét, de elutasítja azt az ötletet, hogy az egyes polgárokat eltiltsák az internet-hozzáféréstől. A szerzői jogok megsértését és a fájlcserélést olyan szankciókkal kell leküzdeni, amik arányosak, és amik tiszteletben tartják az emberi jogokat és alapvető szabadságokat. Véleményem szerint az, hogy eltiltjuk a magánszemélyeket az internet-hozzáféréstől a véleménynyilvánítás és tájékoztatás szabadságának komoly megsértése, és minden, csak nem arányos. Az internet több, mint egyszerű másológép vagy filmek és zenék illegális terjesztőcsatornája. Ez a szabad véleménynyilvánítás, tájékoztatás és kommunikáció arénája.

Az öcsémnek az internet olyan természetes, mint a TV-nézés vagy beszélgetés a szünetben az iskolaudvaron. És ugyanazokat a korlátozásokat vetjük ki a szerzői jogok megsértésekor, mint más módok esetében? Nem volt még olyan régen az, amikor egyetemre jártam, és ott sajnos sok diák illegálisan másolta a kurzusirodalmat, de az, hogy azzal büntessük őket, hogy megtiltjuk nekik a könyvolvasást, nyilvánvalóan értelmetlen lenne. Valakinek, aki ennivalót lopott a boltban, nem tiltjuk meg, hogy tejet vegyen, és annak, aki kerékpárt lopott, nem tiltjuk meg, hogy használják az utcát. Így ne csináljunk ilyen butaságot egyéb bűncselekményekkel kapcsolatban csak azért, mert az interneten követték el azokat. Köszönöm.

  Maria Badia i Cutchet (PSE). – (ES) Köszönöm, elnök asszony!. Hölgyeim és uraim! Először az előadónak, Bono úrnak szeretnék gratulálni ehhez a kulturális iparról szóló jelentéshez, ami széles körét fedi le azon kérdéseknek, melyekre választ keres.

Egy olyan szemponthoz szeretnék röviden hozzászólni, amit prioritásnak tartok: az információs, kommunikációs és digitális technológiai társadalomban folyamatosan megjelennek a termelés és forgalmazás új formái, amik új lehetőségeket jelentenek az előállítóknak, alkotóknak, művészeknek és fogyasztóknak. Ebben az új kontextusban nélkülözhetetlen, hogy olyan új és kiegyensúlyozott formulákat találjunk, amelyek egyesítik az alkotók jogainak tiszteletben tartását és a polgárok hozzáférését ezen kulturális javakhoz.

Továbbá kettős kulturális és gazdasági szerepük folytán a kulturális ipar és az alkotók, beleértve a kis- és középvállalkozásokat, hozzájárulnak mind a kulturális sokszínűség támogatásához és új munkahelyek létrehozásához, mind pedig lehetőséget ad a gazdasági fejlődéshez, és tekintettel arra, hogy gazdaságunk egyik legdinamikusabb részét képezik, a kreatív szektor támogatása beruházásnak tekintendő. Így a kreatív tehetséget támogató élethosszig tartó tanulás elősegítése és az ágazat és az iskolák közti szinergiák jelenségének prioritás kellene jelentenie az európai politikákban.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM) . – (PL) Tisztelt elnök asszony! Hadd gratuláljak ehhez a fontos, kultúráról szóló jelentéshez. Az az állítást, miszerint ha mindent újra kezdhetne, a kultúrával foglalkozna, Jean Monet-nak tulajdonítják. Európa írott történelme két és fél ezer évre tekint vissza, és még milyen gazdag és változatos a tartalma. Kultúránk a civilizáció fejlődésének fontos része. Támogatni kellene a kultúrához kapcsolódó ipart támogató tevékenységet. Jó lenne, ha találhatnánk alapokat egy lengyelországi modern könyvtárhálózat kiépítéséhez, azokra az emberekre gondolva, akik nem engedhetik mag maguknak, hogy könyveket vásároljanak. Még mindig vannak olyan kerületek Varsóban, ahol nincsenek megfelelő egyetemi olvasószobák. Nincs működő könyvtárközi csererendszer. A fiataloknak a városközpontba kell menniük a tudományos munkákért. Az Egyesült Államok könyvtárrendszere szolgálhat mintául. Anyagi eszközök szükségesek a helyi könyvtárak fejlesztéséhez, melyek hozzáférést biztosítanának a szükséges anyagokhoz, így lehetővé tennék, hogy az emberek képezzék magukat.

Nem értek teljesen egyet a jelentés T preambulum-bekezdésével. A nemzeti identitás és a nyelv a kreativitás gyökerénél vannak. A modern európai kultúra csak akkor kezdődött el, amikor Dante és Petrarka olaszul kezdett írni. Az európai civilizáció fejlődésének oka mindig az emberi egyéniség terjedése és annak szellemi fejlődése volt, valamint az a tény, hogy az emberek ezt kihasználták, hogy saját közösségi életük tartalmát gazdagítsák.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! A kultúra különösen erős és gazdasági tényező mindnyájunk részére, és láttuk, hogy sokmilliárdos összegeket generál Európában, hogy sokmillió alkalmazott vesz részt benne, és főként, hogy sok kis- és középvállalkozó aktív ezen a területen, és egyre kreatívabban és szenvedélyesebben aktívak lesznek a népességben.

Számomra fontos, hogy ezeknek a kulturális hajtóerőknek optimális hozzáférésük van az új digitális és audiovizuális formátumokhoz. Fontos, hogy be tudjuk mutatni magunkat a megfelelő közönségnek, és hogy új termékeket gondoljunk ki, főleg az élethosszig tartó tanulásban, mivel pont ezek az új és innovatív eszközök azok, amik megfelelően fejlesztik és támogatják a kreatív tehetségeket.

  Mary Honeyball (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Nagyon szeretnék köszönetet mondani Bono úrnak jelentéséért, ami kiemeli a kreatív és kulturális ipar fontos szerepét, és főként az az egyre növekvő részt, amit gazdaságunkban betöltenek.

Amint azt legtöbbjük tudja, Londont képviselem, ami természetesen egyike Európa kreatív központjainak. Emiatt nagyon is tisztában vagyok azon előnyöknek, amiket a kreatív ipar hozhat egy környéknek. London kultúrája sokszínű, kreativitása viruló, és mivel a kulturális ipar jelentős szektort képvisel London gazdaságában, kifejezetten üdvözlöm azokat a javaslatokat, amik fenntarthatóságukat és növekedésüket támogatják.

Azonban ha ezt mondjuk, van egy nagy aggodalomra okot adó dolog, amire már hivatkoztunk egy másik jelentés vitája során a mai estén. Ez pedig a következő: bár az iparban nagyszámú alkalmazott nő, nincs sok magas beosztású nő a kreatív iparban, és nagyon remélem, hogy későbbi megfontolások során tudunk majd ezzel foglalkozni.

  Ewa Tomaszewska (UEN) . – (PL) Tisztelt elnök asszony! A határozati tervezet felhívja a figyelmet a kulturális ipar virágzása és művészek határokat átlépő mozgása közti kapcsolatra; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon ki egy, a termékek és szolgáltatások létrehozóinak belső piacáról szóló zöld könyv, ami lehetőséget biztosít a területen elért eredmények összehasonlítására. A jelentés hangsúlyozza a kultúra közösségi politikában betöltött szerepét, és a kulturális oktatás szerepét a személyiség és tudatosság fejlesztésében.

A kreativitás és a hozzáadott érték létrehozásában történő részvétel határozzák meg a kulturális ipar fontos gazdasági szerepét. Tényleges hozzájárulása a gazdasági fejlődéshez, főleg a zenei és a könyvkiadó szektor, sokszorosan meghaladja a kultúra fejlesztésére történt ráfordításokat. Gratulálok az előadónak.

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) A kulturális iparágak a hozzáadott értéket nyújtó szolgáltatásoknak fő biztosítói, amik a dinamikus, tudásalapú gazdaság alapját képezik. Fontos munkahelyteremtő forrásai a kreatív területeknek, ami jelentősen hozzájárul egy versenyképesebb Európai Unióhoz. A kulturális és kreatív iparágak jobb képzésen, oktatáson és tréningrendszeren keresztüli támogatására irányuló felhívás tükrözi ezt a helyzetet, főleg azáltal, hogy a kulturális és művészi szakokon a diákoknak az oktatás valamennyi szintjén professzionális képzést próbál nyújtani.

Támogatom a tagállamokhoz intézett felhívást, miszerint a vállalkozói tanulmányokat vegyük be a nemzeti középfokú és felsőfokú oktatási programokba, főként a bölcsész, művészeti és kulturális területeken. További előrelépésre van szükség a művészeti tanulmányok diplomáinak kölcsönös elismerése területén. Én is megkérném a Bizottságot, hogy szánjon nagyobb figyelmet a kulturális szektor speciális természetére minden, a belső piachoz, versenyhez, kereskedelemhez, üzlethez, valamint kutatáshoz és fejlesztéshez kapcsolódó politikában.

  Ruth Hieronymi (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Egyszer és mindenkorra szeretnék kizárni mindenféle félreértést. Ez a jelentés nem arról szól, hogy bárki elől is elzárjuk az internet-hozzáférést. A Kulturális és Oktatási Bizottság ezt egyhangúlag elutasította.

Ez egy kiegyensúlyozott kapcsolat eléréséről szól a nyílt internet-hozzáférés és a szellemi tulajdon védelme között, és itt még mindig sok megoldandó feladat áll előttünk, valamint olyan eszközöket kell találnunk, melyek mindkét célt figyelembe veszik. Így tehát különösen kérem, hogy ezt a megközelítést kövessék a szavazatokban is.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Nagyra értékelem ezt a jelentést, de szeretném tenni néhány észrevételt.

A kulturális iparágak témája szorosan kapcsolódik a kultúra gazdasági értékének témájához. Kultúrára most a gazdasági növekedés felé mutató eszközök tekintetében hivatkozunk, és mostanában sok tanulmány hangsúlyozza a kulturális tevékenységek gazdasági hatását. E tekintetben emlékezetükbe idézem a 2006-os Az európai kultúra gazdasága című tanulmányt, amit egy privát tanácsadó, a KEA European Affairs készített, és ami lenyűgöző számokat közöl a kulturális szektorról; azonban ezek a számok vitathatók, mivel az MP3-lejátszó, mobiltelefonok és a nyilvánosság ebben a tanulmányban ugyancsak „kultúrának” tekintendő.

Így tehát úgy érezzük, hogy zavarodottsághoz vezethet. Ha az ilyen gazdasági szempontokra fókuszálunk, és az olyan fontos dolgok, mint a kreativitás vagy a művészi potenciál második helyre szorulhat, hacsak nem derül ki, hogy eléggé jövedelmezők.

Azt a kulturális politikát támogatom, amelyik a kulturális sokszínűséget, művészi kreativitást és az egyének és közösségek művészi lehetőségeinek fejlesztését támogatja: ezek olyan irányelvek, amiket szerintem észben kell tartanunk a jövőbeli lépéseknél.

  Ján Figeľ, A Bizottság tagja. − (SK) Érdeklődéssel hallgattam a vitát. Természetesen maga a jelentés is érdekes, és amint azt a Bizottság elnöke Batzeli asszony is említette, sok szempontból ösztönzést jelent a Bizottság, a tagállamok és kultúra és a kreatív iparágak világa számára.

Azt hiszem, hogy az jelenti a fő témát, fő célt, hogy átfogó képet kapjunk, hogy ezt az ösztönzést a figyelem középpontjába állítsuk és egy olyan környezetet hozzunk létre, ami kedvez a kreativitásnak, innovációnak, magának a kultúrának és a kultúra társadalmunkban és kapcsolatainkban betöltött helyzetének.

Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót. Gazdaság nélkül nem élhetünk, de a kultúra ad jelentést kapcsolatainknak és identitásunknak, az határozza meg azokat az értékeket, amik a Közösségben egyesítenek bennünket. Ez a válaszom azoknak, akik azon aggódnak, hogy manapság minden gazdasági szempontból vizsgálunk, és hogy mindent pénzbeli értékekben fejezünk ki. A kultúra a pénznél többről szól, de fontos kreatív tőkeként látnunk, olyan dologként, ami munkahelyeket hoz létre és segít a gazdaság fejlesztésében. A kultúra hiánya a legtöbb esetben nem csupán a gazdaság visszaesését, eredményezi, hanem a politikáét és a társadalmét is. A kultúra hiányának tehát számos következménye van.

Ezért örülök annak, hogy a kreativitást és innovációt széles körben támogatják az Európai Bizottság 2009-re vonatkozó indítványát érintő javaslatok. Maga a formális indítvány már ebben a Parlamentben van, és remélem, hogy a törvényhozási folyamat hamarosan annak elfogadásához vezet, és a kreativitás és innováció európai évének előkészítéséhez.

Összefoglalásul csak egy pár szót szeretnék szólni a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelemről. Úgy vélem, amint azt ma sokan teszik Önök közül is, hogy egyensúlyt kell elérnünk egyrészt a kultúrához történő hozzáférés, annak elérhetősége, a kommunikáció és a kulturális lehetősége, valamint másrészt a szellemi tulajdon védelme között. Le kell küzdenünk a szellemi tulajdonjogokkal történő visszaélést, mivel gyakran ez az oka a kisebb és gyengébb vállalatok összeomlásának. Ezen a véleményen van az Európai Bizottság is. Egyrészt az oktatáson keresztül lehet megoldani ezt a problémát: azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a szellemi tulajdonjogok védelmének fontosságára és arra, hogy ne éljünk vissza a szabadságokkal. A másik módszer valamennyi érdekelt vagy ezen a területen felelősséggel rendelkező személy meghívása és megszervezése, hogy együttműködjenek, és hozzájáruljanak a szellemi tulajdonjogok védelméhez, miközben fejlesztik az elektronikus hálózatokhoz történő hozzáférést a modern kommunikációban. Végülis ez az, amit jelen indítványunkban elsőként javasoltunk: reformáljuk meg az elektronikus kommunikációs hálózatokat és szolgáltatásokat (Telcom-csomag), és az az Európai Bizottság álláspontja is, hogy harcoljunk a szerzői jogi kalózkodás ellen. Természetesen maguknak a tagállamoknak is sok tennivalójuk akad.

Ennyit szerettem volna mondani; köszönöm. Várom további együttműködésüket.

  Guy Bono, előadó. − (FR) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Azt hiszem, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mit is akarunk elérni. Annak ellenére, amit egyes tanulmányok el szeretnének velünk hitetni, az európaiaknak nem az illegális kulturális tartalmat letöltő 13%-a fenyegeti kultúránkat, hanem úgy tűnik számomra, hogy sokkal inkább az, hogy a kultúra néhány csoport kezében koncentrálódik, ami károsítja sokszínűségünket és így kulturális örökségünk gazdagságát is.

Csak egyetlen példát hozok fel, a lemezekét. Napjainkban a forgalomba hozott lemezek 95%-a négy nagy lemezcégtől érkezik. Azt hiszem, fontos biztosítani, hogy a fogyasztók számára valódi választék álljon rendelkezésükre, és szükség van a tartalom többféleségének biztosítására egy ilyen nagyon koncentrált piacon, ahol az innovációért és kreativitásért elsősorban felelősek nem nagyok, hanem kicsik. Említették a kis- és középvállalkozásokat. A biztos úr javasolt egy tanulmányt, ami azt hiszem, valóban érdekes ötlet.

A Sony és a BMG Bizottság által jóváhagyott egyesülése teljes mértékben ellentmond azon európai politikának, miszerint támogatni kell a kis- és középvállalkozásokat a zenei iparágban, amelyek több munkahelyet hoznak létre, mint a nagyvállalatok és a piaci szereplők 99%-át, az innovációnak pedig 80%-át képviselik ebben a szektorban. Úgy tűnik tehát, hogy sürgető szükség van a sokszínűség támogatására a kulturális ágazatban, ami a növekedés valódi motorja, és az egyének fejlesztésének eszköze.

Összefoglalásul annyit mondok, hogy a kultúrát sokszínűsége teszi gazdaggá, nem pedig fordítva.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. április 10-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. – A kultúra és a kreativitás központi szerepet játszanak az európai polgárság támogatásában. Mindkét elemet, a kultúrát és a kreativitást is figyelembe kell venni az EU eljövendő politikáinál.

A Bizottság támogatott egy elemzést az európai kultúra gazdaságosságáról, és fontos adatok kerültek napvilágra. Kiderült, hogy az általában vett kultúra jelentősen hozzájárul a gazdasághoz, sőt, sokkal jobban, mint azt korábban gondoltuk.

Öt évvel ezelőtt azt feltételezték, hogy a kulturális szektor az EU GDP-jéhez 2,6%-kal járul hozzá. 2004-ben az EU aktív népességének 3,1%-a ebben az ágazatban dolgozott. A kulturális tevékenységek és a gazdaság közti kapcsolatot Máltán és Gozón a Nemzeti Statisztikai Hivatal új keletű, 2007-es tanulmányából lehet megbecsülni, amiben összesen 5086 fő vett részt 34 tánciskolából.

Ezek a tánciskolák 109 főt alkalmaztak és közel 400 000 euró pénzügyi nyereséget termeltek. A teljes bevétel meghaladta az 1 millió eurót.

Ez csak egyetlen példa, ami bizonyítja a kulturális tevékenységek fontosságát a gazdaságban.

  Neena Gill (PSE), írásban. – Régióm, Közép-Anglia vezető szerepet tölt be a kreatív iparok kiépítésében, és már minden tizedik ember ebben a szektorban dolgozik. Ez a régió egyike az Egyesült Királyság kulturálisan legtöbbszínűbb régióinak, és bizonyítja, hogy a kulturális sokszínűség versenyelőnye a kreativitás és az innováció forrása lesz.

Azonban az EU-nak munkahelyek létrehozásának ösztönzésével a területen nagyobb elkötelezettséget kell vállalnia a kulturális iparágak támogatására, hogy szembeszálljon azzal, hogy az EU hagyományos iparágai a fejlődő országokba költöznek át.

Közös fellépésre és nagyobb pénzügyi segítségre van szükség az induló cégek és a kis- és középvállalkozások számára a kulturális iparágakban a hetedik keretprogramon, a strukturális alapokon és az Európai Szociális Alapon keresztül. Ez tovább hasznosítja majd az európai vállalkozók és dolgozók képességeit és tehetségét, hogy biztosítsuk, a szektor további fejlődéséhez szükséges ismeretek rendelkezésünkre állnak. Az EU-nak támogatnia kell a kreativitást a több innováció és vállalkozás érdekében.

A kultúrák közötti párbeszéd európai évében fel kellene ismernünk annak fontosságát, hogy a kulturális iparágak felhívják a figyelmet más kultúrákra és megismertetik azokat, és meg kell látnunk a szociális kohézióban betöltött jelentőségüket is. Hasonlóképpen sokat nyerhet Európa gazdaságilag saját kulturális sokszínűségéből.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Szeretném megköszönni az előadónak a jelentés elkészítését, ami oly átfogóan foglalkozik a kulturális iparok sokarcú természetével és az azokhoz kapcsolódó problémákkal. Amikor a kulturális iparok helyzetéről tűnődünk az európai társadalomban, akkor két alapelvről nem szabad megfeledkeznünk.

Először: meg kell értenünk, milyen fontos a kultúra az emberek életminőségéhez. A kulturális termékek növelik a jólétet. A Közösség elismeri, hogy az európaiaknak alapvető jogaik vannak az oktatáshoz, ami magában foglalja az emberek kultúrához való jogát. Így tehát alapvető emberi jogokról beszélünk.

Másodszor: meg kell értenünk, mennyire fontos a kultúra azoknak, akik létrehozzák. Sokak számára a munka nem csupán szenvedély – megélhetés is. A munkáért kapott megfelelő fizetség alapjog. A törvényhozókon múlik, hogy biztosítsák, az ilyen emberek olyan környezetben dolgozhatnak, ami nem károsítja jogaikat. Nincs kulturális teljesítmény alkotók nélkül, és ha nem kapnak fizetséget az elvégzett munkáért, akkor az eredmény a kulturális növekedés korlátozása.

A kulturális iparágakkal kapcsolatos törvényi szabályozásnak, így például a szellemi tulajdonjogok és a szomszédjogok védelmének, tehát mindig meg kell találnia a helyes egyensúlyt a kultúra két társadalmi dimenziója között. Ehhez a törvényhozó részéről speciális érzékenység szükséges. Fel kell ismerni, hogy a kulturális iparágak nagyon különleges szektort képeznek, és így speciális jogi helyzetet igényelnek.

Egyértelműen az információs technológia jelenti a legnagyobb kihívást a kulturális iparágak számára. Egyértelműen nyernek a technológia és az információs piac fejlődésével, de ezzel egyidőben védelemre is szorulnak az új rendszerek használatakor.

Szükségünk van arra is, hogy a Bizottság gyors intézkedéseket hozzon a szellemi tulajdon és a kultúra, illetve a gazdaság közti kapcsolat tisztázására. Az jelenti a fő kihívást, hogy miként garantálhatjuk a jogok tulajdonosainak és minden egyéni iparnak a tisztességes és valódi díjazást az elvégzett munka után, miközben biztosítjuk azt, hogy a fogyasztók számára a kulturális termékekből legyen választék és azokhoz könnyen hozzá lehessen férni.

  Marianne Mikko (PSE), írásban. – Ahogy az anyagi javak termelése egyre inkább a kereskedelem és a kiszervezés tárgyát képezi, Európában nő azoknak a száma, akik tehetségüket kulturális javak előállításának szolgálatába állítják.

Az Európai Bizottság részéről megrendelt KEA-tanulmány jelentősen alábecsülte a kulturális iparágak hozzájárulását gazdaságunkhoz és társadalmunkhoz. Míg az EU aktív népességének lehet, hogy csak 3,1%-a generál közvetlenül monetáris értéket a kulturális területen, hatásuk szinte életünk minden aspektusában észlelhető.

A popkultúra kulturális és társadalmi üzeneteket hordoz. A zenészek és színészek hozzájárultak a zöld gazdasági hullám elindításához. A zene és a film erőteljesen támogatják az emberek közti nagyobb egyetértést, valamint az európai értékek megértését. Elnyomórészt a kulturális iparágak hozták létre az új technológiák iránti igényt a digitális platformok számára.

Így tehát alapvető fontosságú, hogy az európai kulturális iparágak továbbra is életképesek maradjanak. Mindenekelőtt azt kell biztosítanunk, hogy a kreatív emberek fenn tudják magukat tartani kreativitásukból. Ez azt jelenti, hogy lehetővé kell tennünk az alkotók számára, hogy a lehető legszélesebb körben forgalmazzák munkáikat anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy a viszonteladó vagy a fogyasztó visszaél velük.

Továbbra is ezt tartom a jelentés lényegi motívumának, és köszönetet mondok ezért az előadónak, valamint kollégáimnak, akik megosztották velünk gondolataikat.

26. Európai kulturális program a globalizálódó világban (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Vasco Graça Moura jelentése a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében az európai kulturális program a globalizálódó világban című témáról (2007/2211(INI)) (A6-0075/2008).

  Vasco Graça Moura, előadó. – (PT) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Tekintettel arra, hogy a kulturális témák kapcsán javaslat született egy általános kerettervre a lisszaboni program összefüggésében, úgy döntöttem, hogy jelentésembe beleveszem a képviselők javaslatait, mivel az általános megközelítéssel egyetértettek. Így tehát ha jelentésem tartalmaz is olyan pontokat, amik redundánsnak tűnhetnek, szemben az időközben már elfogadott és érvényben lévő eszközökkel, az azt a célt szolgálja, hogy hangsúlyozza a legrelevánsabbnak ítélt kérdéseket.

Felidézve a keretterv főbb pontjait azt mondanám, hogy az Európai Uniónak nagyon speciális feladata van az európai kulturális gazdagság védelmében. Az európai kulturális örökséget minden eszközzel meg kell őrizni teljes dimenziójában, és terjeszteni kell mind az Unión belül, mind pedig azon kívül, mégpedig anélkül, hogy tagadnánk azt a tényt, hogy nagyon is kívánatos a lehető legnyíltabb hozzáállást tanúsítani minden egyéb kultúrához, ami egyébként Európát mindig is jellemezte.

Kulturális örökségünk, amit behálóz kifejezésmódjának sokfélesége és kiinduló forrásainak, úgymint a görög-latin és a zsidó-keresztény antikvitás ötvözete, a történelem során Európát valamennyi kontinens közül az élre állította. Bizonyítottan olyan páratlan mozgatórugója az innovációnak, fejlődésnek és haladásnak, ami minden irányba terjedt, és napjainkban továbbra is fontos viszonyítási pont a humanizmus, a szellemi gazdagodás és felélénkülés, a demokrácia, a tolerancia és a polgárjogok szempontjából.

Egy egyre globalizáltabb világban Európa kulturális gazdagságának magjában található kiemelkedően különleges értékek igazi európai hozzáadott értéket jelentenek és identitást adó szerepük létfontosságú Európa és az Unió számára, mivel segítenek nekik a világ megértésében, kohéziót hoznak létre, hangsúlyozzák egyediségüket és megerősítik őket a többi emberrel szemben.

Annak a különös módnak, amivel az európai kulturális örökség befolyása a történelem folyamán kifejezésre lelt a többi kontinensen, különleges intézkedésekhez kell vezetnie, hangsúlyozva azokat a tényezőket, amik a civilizáció, a kölcsönös megértés és a képviselt embereket egyesítő konstruktív megközelítés kiépítését szolgálják. Javasoljuk, hogy a Tanács és a Bizottság öregbítse Európa klasszikus örökségének és a nemzeti kultúrák századokon át tartó, átfogó történelmi hozzájárulásának hírnevét, és közben legyen tekintettel a kulturális szektor jövőbeli igényeire is.

Így tehát azt javasoljuk, hogy a 2011. év legyen a „görög és latin klasszikusok európai éve”, azért, hogy még jobban tisztában legyenek az Unióban élők és a világ többi része azzal, hogy a kulturális örökség eme lényegi részét a felejtés veszélye fenyegeti. Ugyanezen okból kifolyólag hangsúlyozzuk annak szükségességét, hogy kidolgozzuk az európai nyelvek támogatását a világon és a kreatív művészi tevékenységben betöltött szerepüket a többi kontinensen, hogy elősegítsük mind a kölcsönös ismeretet és megértést, mind pedig az ezen nyelvek által generált és hordozott kulturális párbeszédet az Európán kívüli dimenziókban.

Másrészt a kulturális szektorban meglévő közösségi programok nem teljesen tükrözik az európaiak közös kulturális örökségének következményeit, és ez az oka annak, hogy miért van szükségünk specifikus programokra a kreativitás támogatására és a kapcsolatok megőrzésére szélesebb értelemben és mélyebben gyökerező szinten azon javakkal és értékekkel, mind materiális és immateriális, amik Európa kulturális örökségét alkotják, és arra, hogy elősegítsük, ezek a javak és értékek a hasonlóságok és különbségek, valamint a jelenkori kulturális munkák humanista koncepciójának megfelelően kölcsönösen hatnak egymásra.

A kulturális szektor programjai mind sokat tesznek a kohézió, a valódi konvergencia, a gazdasági növekedés, a fenntartható fejlődés, az innováció, a munkáltatás és versenyképesség elősegítéséért, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a kultúra és a kulturális termékek maguk is értéket hordoznak magukban (culture qua culture). Emlékeztetnénk a Tanácsot, hogy a bizottsági közleményben javasolt intézkedések tervezett költségvetési finanszírozását, valamint a már meglévőket azonnal, sürgősséggel felül kell vizsgálni. Végezetül, mivel nincs idő több pontot megemlíteni, üdvözlöm a Bizottság közleményét és a Tanács jóváhagyását. Egyetértünk a meghatározott célokkal.

  Ján Figeľ, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Graça Moura úrnak állásfoglalásáért, magának a Bizottságnak és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a jelentéshez. Azt hiszem, hogy ez alátámasztja, hogy a kultúra központibb helyet érdemel megbeszéléseinkben, valamint együttműködésünk napjaiban és éveiben. Úgy vélem, hogy ez megerősíti azt, hogy elmozdultunk a kemény anyagok – a szén és az acél – által uralt eredeti programtól az olyan immateriális javak irányába, mint a kultúra, az oktatás, a kreativitás és a polgárság. Nem mérhetjük kilókban vagy tonnákban, de egységünk jövőjéről szól, valamint közösségeinkről: helyi, regionális és nemzeti, valamint európai szinten is.

Azt hiszem, ez az, amiért előterjesztettük ezt a javaslatot. A tavalyi év óta sok konkrét figyelmet és támogatást kapott a tagállamok nyilvánossága előtt, illetve a Tanácsban. Ezt örömmel látom, mivel ez volt a legfontosabb válasz: többet akarunk dolgozni a kultúrán keresztül, a kultúráért, valamint a kultúrák világáért és a világ kultúráiért. Örömmel tapasztalom, hogy támogatják ezt a programot, ami ugyancsak nagyon fontos. Mindig egyértelmű volt számomra, biztos számára és a Bizottság számára is, hogy a Parlament többet akar tenni ezeken a területeken.

Természetesen el kell fogadnunk egy közös megközelítést. Így lehet megvalósítani ezt a programot. A három alapterület a fontos, és ezeket említette a korábbi jelentés is: kreatív iparok; kulturális sokféleség és kultúrák közti párbeszéd; valamint ugyanilyen fontos a külső dimenzió – a külső együttműködés a kultúrában és a kultúra az Unió külpolitikájában.

Egyetértek Önökkel abban, hogy nem szabad túl sok hangsúlyt fektetnünk a kultúra gazdasági fontosságára, de valóban meg kell találnunk a helyes egyensúlyt kulturális politikáinkban. Jelentésünk helyesen felismeri annak fontosságát, hogy adjunk nagyobb szerepet a kultúrának a nemzetközi kapcsolatokban. Ezt egy olyan lehetőségnek tartjuk, amivel proaktív és konstruktív programot lehetne kiépíteni a kulturális sokféleségről a közösségi politikákban. Tudom, hogy ebben számíthatok együttműködésükre.

Ami a mobilitás kérdését illeti, támogatjuk a kulturális szereplők nemzetek közötti mobilitásának szükségességét, mint egy, az európai kulturális területet kiépítő fontos eszközt. Vegyük például az Erasmust az oktatásban. Egy évtizeddel – most már két évtizeddel – azután, hogy van egy európai felsőoktatási területünk, ez a legnépszerűbb program és sok modernizáció és nyitottság jellemzi egyetemeinket. Azt hiszem, hogy a mobilitás, a tudás, a tisztelet és az elfogadás eme keresését ugyancsak a művészetek és a kultúra területén belül kellene fejleszteni. Úgy vélem, hogy egy olyan, mobilitásról szóló kísérleti projekt elindításával, amit Önök javasoltak tavaly a Parlamentben, sokat érhetnénk most el.

Végül, de nem utolsó sorban, fontos, amint azt már említettem, hogy egy közös megközelítést fogadjunk el. Örülök, hogy a tagállamok helyeselték a koordináció nyílt módszerét. Tavaly novemberben két szakértői munkacsoportot állítottak fel a tagállamok képviselőivel azzal a céllal, hogy elősegítik a művészek és a kulturális szakemberek mobilitását, valamint maximalizálják a kulturális és kreatív iparágakban rejlő lehetőséget. A csoportokon belül időben tájékoztatást kapnak majd a munka eredményeiről. Amint azt tudják, létrehoztuk a kulturális fórumot, ami először a portugál elnökség alatt került megrendezésre, amiért hálás vagyok. Azt is javasoljuk, hogy a kulturális és kreatív szektor egésze állítson fel egy platformot a kulturális és kreatív iparágakkal kapcsolatban, valamint egy másikat a kultúrához való hozzáférés témájában, a kultúrák közti párbeszéd meglévő platformjának mintájára.

Azt hiszem, hogy egyre nő a lehetséges hozzászólások mennyisége, és örülök, hogy együtt dolgozhatok kollégáimmal a Bizottságban, valamint itt Önökkel a Parlamentben azon, hogy megerősítsük a kultúra áramvonalasítását sok egyéb EU-politikában. Természetesen nagyon várom nem csupán a vitát, hanem elsősorban ezen program megvalósítását.

  Grażyna Staniszewska, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (PL) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék őszintén gratulálni Graça Moura úrnak ahhoz a szép jelentéshez, ami koherens és sajátos módon bemutatja a kultúra témájának prioritásait, valamint meghatározza annak hosszú távú céljait. A jelentés rámutat arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a kultúra az Európai Unió fejlődésében és az innováció lehetőségének, valamint a megnövekedett versenyképesség elősegítésében. A kultúra egy olyan ágazat, ami munkahelyeket teremt és valódi ösztönzést ad a gazdasági növekedéshez. A Regionális Fejlesztési Bizottság nevében szeretném felhívni figyelmüket az Európai Unió régióinak, mint a kulturális együttműködés fontos fórumának jelentőségére. A kultúra és a nyelv ösztönzik a régiók fejlődését, és mágnesként hatnak a befektetésekre, főleg a szűkös természeti erőforrásokkal, kevés turistával és szabadidős szórakozással rendelkező, gyengén fejlett régiókban. Éppen ezért játszanak fontos szerepet a regionális és helyi hatóságok abban, hogy általában véve támogassák és segítsék a kultúrát az irányításuk alá tartozó területeken. Csak egyetlen olyan elem van a jelentésben, amivel kapcsolatban fenntartásaim vannak – és itt a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport nevében szólok, hogy egy percen belül ne kelljen megismételnem önmagam – mégpedig a K preambulumbekezdés alatt foglaltakkal, ami azt sugallja, hogy azt akarjuk, hogy a bevándorlók és a turisták alárendeljék magukat az európai hagyománynak és örökségnek. Ez nem jó megfogalmazás. A Bizottság munkája alatt, az ALDE képviselőcsoport tagjai ez ellen szavaztak.

A kultúrák közti párbeszéd évében érdemes rámutatni arra, hogy az Európai Uniónak a kultúrák közti párbeszéd gyakorlati alkalmazása segítségével nyitottnak kellene lennie más kultúrák felé. Érdekes programok indítványozásával támogatnia kellene, és létre kellene hoznia egy közös alapot az együttműködésre. Így tehát nem jó, hogy félredobták az európai harmadik országok azon lehetőségét, hogy részt vegyenek a különösen kedvelt és vonzó Európa kulturális fővárosa programban 2010 után.

Tisztelt elnök asszony! Úgy volt, hogy egy további beszédet is tartok egy percen belül, így, ha lehet, további 10 másodpercet kérek ebben a körben, és akkor nem kell majd mégegyszer felkelnek.

Azt hiszem, hogy mindenekelőtt azokra az országokra terjed ki az Európai Szomszédsági Politika, akiknek lehetőséget kellene adni ezen programban történő részvételre. Szenvedélyesen támogatom a jelentés azon követelését, miszerint 2010-et Frederick Chopin európai évének kellene nevezni, tekintettel arra, hogy akkor lesz azon zeneszerző géniusz születésének 200. évfordulója, aki tagadhatatlanul hozzájárult Európa és a világ kultúrájához.

  Ruth Hieronymi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Graça Moura úrnak képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták frakciója nevében kiváló jelentéséért. Ugyancsak köszönet illeti a Bizottságot az európai kulturális program témájáról szóló jelen közlemény benyújtásáért. Számíthat a Parlament támogatására a kultúra, mint horizonton levő feladat számára, a művészek mobilitásának növeléséért, a regionális együttműködés fokozásáért és a nemzetközi együttműködés megerősítéséért.

Azonban a programban valaminek a hiányát is észrevesszük. Ez egy olyan téma, amit kicsivel korábban részletesen megvitattunk. A kulturális iparágak és növekvő jelentőségük azt is jelentik, hogy a gazdasági szempontok jóval erősebbek lettek, mint a múltban. A kultúra programja nem csupán az azzal kapcsolatos jobb együttműködésről vagy a finanszírozás növeléséről szól, hanem a törvényi keretekről is. E tekintetben még az Európai Unión belül is igaz, hogy ha a kultúra a belső piaci törvénnyel vagy a versenytörvénnyel száll szembe, akkor bizonytalanság esetén mindig a rövidet húzza.

Mindannyian emlékezni fognak a Lévai-jelentésre: a belső piaci és szolgálati biztos az online zene kollektív irányító társaságait úgy jellemezte, mint a verseny akadályait a belső piacon. Itt a kultúra egyértelműen a rövidet húzza, és gyengébb pozícióban van, mint az európai belső piacról szóló törvény. A szükség sürget, és holnap a Parlament ugyanúgy fog dönteni, mint a Kulturális és Oktatási Bizottság. Az Unesco-egyezmény nem csupán arra kellene használni, hogy biztosítsuk a kulturális sokszínűséget a harmadik országok kapcsán, hanem kiemelkedő fontosságú ügyként is saját európai törvényünkben.

Így őszinte kérésünk a Biztoshoz, az, hogy csak egy időszakunk van, és így gyorsan van szükségünk egy javaslatra a kulturális sokszínűség megerősítésére az európai belső piaci törvényben.

  Marianne Mikko, a PSE nevében. – (ET) Kedves Kollégák! Kollégánk, Vasco Graça Moura kiváló munkát végzett egy olyan jelentés összeállításával, ami mind a kulturális örökségről és a jövőbeli szükségletekről, mind pedig a közös alapelvekről és az egyedi kezdeményezésekről is beszél. Árnyékelőadóként, köszönetemnek adok hangot.

Csak néhány pontra szeretnék koncentrálni. 2009 elejétől körülményeink megváltoznak: a Lisszaboni Szerződés törvényerőre emelkedik. Azért, hogy diplomáciai képviselőink megfelelően tudják képviselni kultúráinkat, a kulturális dimenziót következetesen külpolitikánk részévé kell tenni. Egyelőre messze vagyunk még ennek elérésétől. Kezdetben arról beszélünk, hogy a kulturális dimenziót csak a fejlesztési tevékenységekbe építjük bele, bár ez önmagában is nehézséget jelent számunkra. Az európai kultúrának sok nagyon értékes eleme van, de ahelyett, hogy élveznénk ezen elemek összességét, úgy tűnik, hogy csupán egy számtani átlagot kívánunk elérni. Az európai kultúra világszinten sajnos csak kevéssé van jelen.

Megkockáztatom, hogy a világ legjobb filmkészítői és írói Európában laknak; mégis, a világ mozijait Hollywood uralja, és a könyvesboltok az amerikai olcsó ponyvával vannak tele. Miért fordítjuk le a külföldi tucat termékeket és miért nem fordítjuk le egymás legjobb íróit? Az általunk támogatott harmadik országok miért költik pénzüket szívesebben amerikai kulturális termékekre? Ezen a helyzeten változtatni kell.

Kétség kívül nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk arra, hogy újra létrehozzunk egy közös európai kulturális teret. Egy olyan kulturális tért, ami magában foglalja a Földközi-tenger és Közép-Európa országait, valamint az északi, balti és kelet-európai államokat. Ennek eredményeképpen erősebbek leszünk, és az összes értékes elem egyesítésével egy olyan elegyet hozunk létre, ami több, mint részeinek összege.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony! Ez egy nagyon értékes és alapos dokumentum. Gratulálok Graça Moura úrnak.

A határozati tervezet felhívja a figyelmet arra, hogy sajátos megközelítés szükséges a kultúra problémáihoz a globalizáció idejében. Az egyéb kultúrák örökségével szembeni nyitottságunk ellenére különösen fontos az európai kultúra védelme, terjesztése és népszerűsítése. Fontos emlékeznünk kultúránk gyökereire és főleg a görög és latin klasszikusok szerepére; azonban a kultúra azon területeire is figyelnünk kell, amik akadályoztatás és a fordítás szükségessége nélkül lépik át a határokat. Itt a zenére és a festészetre gondolok.

2010-ben lesz 200 éve, hogy megszületett Frederick Chopin – egy zeneszerző géniusz, aki az egész világon ismert. Ezen esemény hangsúlyozása megkönnyítené azt, hogy felismerjük, milyen szerepet játszottak a kiemelkedő európai muzsikusok – Mozart, Liszt, Handel, Haydn, Schumann, Verdi, Grieg, Berlioz, Paganini és sokan mások – az európai civilizáció létrejöttében, illetve mivel is járultak hozzá a világ kultúrájához.

A jelentés felhívja a figyelmet a művészeket érintő aktuális problémákra is az olyan területeken, mint a határok átlépése, valamint mobilitásuk hatása a művészet fejlődésére, és hangsúlyozza a művészet szerepét a gazdasági fejlődésben.

  Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Az az érdekes jelen Európai kulturális program a globalizálódó világban című dokumentumban, hogy valóban kijelenti azt a stratégiai követelést, hogy a kulturális politikát nem csupán szektorként kell megszervezni, hanem a kultúrát a különféle európai politikai területek, így például a külpolitika, a vidékfejlesztési politika és a strukturális alapok politikája szerves részévé kell tenni. Ez valóban új jellemző. Megváltoztatja az Európai Unió önképét a kultúra fontosságának és annak a politika egészére gyakorolt stratégiai fontosságának tekintetében.

A kultúra mindig is egy kétélű kard volt, és ez az, ami különösen érdekes. Mindig egy termék, de mindig több is, mint egy termék, mivel jelentést és szándékot hordoz. A mai estén újból szeretném szemléletesen bemutatni: úgy érzem, hogy a kultúra kettős természete valóban hatással lesz a politika minden területére, főleg, ami a belső piac logikáját illeti. Ezenfelül Figeľ biztos úr nagyon erős lesz, ha sikeresen a többi biztos tudomására hozza a kultúra stratégiai fontosságát.

  Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Egy globalizált világ globalizált kultúrát sejtet. Ez azonban egy olyan kifejezés, ami sokféleképpen értelmezhető. Szerte az Európai Unióban egy globális kultúra jelentheti az egyes európai kultúrák által képviselt legjobb dolgok kivonatát. Ugyancsak lehet egy poszt-modern univerzális kultúra, ami fokozatosan elnyomja és kiszorítja az eredeti európai sokféleséget. Én személy szerint az előbbi forgatókönyvet támogatom. Azt akarom, hogy az Európai Unió pártolja a nemzeteket gazdagító kulturális sokszínűséget, és tegye lehetővé számukra, hogy tanuljanak a többiektől. Egy globalizált világ globalizálja élet- és munkastílusunkat. A multinacionális vállalatok városainkat piactérré változtatták, így időnként már azt sem tudjuk, Párizsban vagyunk-e vagy Prágában. Ami engem illet, most már elég.

A kultúrának egy nemzet lelkében a helye, és annak szülőföldjében gyökerezik. A kultúra kommunikálható, el is lehet benne mélyedni, de figyelmen kívül is lehet hagyni. Azonban sebezhető is, ha egyszerű árucikké válik vagy enged a népszerű ízléseknek azért, hogy „mindenki számára elérhető” legyen. A kultúrát valóban mindenki számára elérhetővé kell tenni, de a magas értékeket kellene népszerűsítenie cinkosság helyett; magasabb célokat kellene kitűznie ahelyett, hogy alacsony igényeiket tükrözi, mivel a nagyközönségnek nem kell sok az elégedettséghez. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy kihangsúlyozta jelentésében annak fontosságát, hogy meg kell őrizni valamennyi európai nemzet kulturális örökségét.

  László Tőkés (NI). – (HU) Elnök asszony, örömmel üdvözlöm Graça Moura úr értékes jelentését. A kultúrák közötti párbeszéd európai esztendejében hangsúlyoznunk kell a kultúra rendkívüli jelentőségét az európai identitástudat erősítésében.

Romániai magyarként felhívom a tagállamok figyelmét Európa kisebbségi és veszélyeztetett kultúráinak a támogatására. Példaként megemlítem a Romániában élő magyarok, a moldvai csángók és az erdélyi székelyek, továbbá a görögországi és bulgáriai makedónok, a szerbiai románok, valamint a spanyolországi baszkok ősi kultúráját. Az Európa Tanács részéről példaértékű az az ajánlás, amelyet Tytti Isohookana-Asunmaa finnországi képviselő asszony csángókról szóló jelentése alapján fogadott el, hiszen a kipusztulás határán álló csángó kultúra megőrzését szorgalmazza.

Az EU külkapcsolatai összefüggésében a kínai kommunista diktatúra által megszállt Tibetre is oda kell figyelnünk, ahol a dalai láma megfogalmazása szerint kulturális genocídium sújtja a világ egyik legősibb kultúráját. Köszönöm.

  Marie-Hélène Descamps (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Először is szeretnék gratulálni Graça Moura úrnak jelentése minőségéhez, ami minden pontban tudását és a témával kapcsolatos magas szakértelmét tükrözi.

Ez a jelentés megerősíti a kultúra helyét Európa szerkezetében, valamint védelmének és a sokszínűség támogatásának szükségességét. Hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amit a kultúra a lisszaboni célok elérésében és az EU külföldi kapcsolataiban játszik. Nagyon helyesen szólít fel az olyan területeken történő lépések megerősítésére, mint az irodalmi fordítás, az európai nyelvek népszerűsítése, a művészet oktatása és a kulturális iparágak, valamint örökségünk védelme és népszerűsítése. E tekintetben népszerűsítenünk kellene meglévő kulturális programjainkat és támogatnunk kellene az olyan új kezdeményezéseket, mint egy európai örökség címke elkészítése, ami segít a közös identitás kiépítésében, de egyben a kulturális turizmust is támogatja.

Ez a jelentés a digitális technológiák adta lehetőségekre is felhívja a figyelmet a kultúra népszerűsítése és terjesztése kapcsán, míg hangsúlyozza, a szellemi tulajdonjogok védelmének szükségességét. E szempontból helyes olyan specifikus projektek elindítását támogatni, mint az európai digitális könyvtár létrehozása, melynek célja kulturális örökségünk digitalizálása és hozzáférés biztosítása, valamint megőrzése a jövő generációk számára.

  Christa Prets (PSE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Köszönet az előadónak és a Bizottság ezért a dokumentumért. Újra felhívtuk a figyelmet a kultúra európai integrációban és az Európai Unió világviszonylatú arculatában betöltött központi szerepére. Az, hogy hogyan választjuk ki, miként küzdünk meg ezzel a felelősséggel, ami nem új, de nagyon fontos, és a politika minden területébe beépül – amint azt már a 151. cikkben kimondtuk – pontosan szerepel jelen kulturális programban.

Örömteli, hogy az előkészítő munka során széles körű konzultációs folyamatra került sor különféle, lényegi kulturális munkát végző érdekeltekkel, amiért köszönet illeti őket. Sürgősen szükségünk van kulturális stratégiára, például azért, hogy ne csupán folyamatosan büszkén beszéljünk kulturális sokféleségünkről, hanem meg is tudjunk felelni ezen sokféleség jelentette kihívásoknak és a felmerülő problémáknak.

A stratégia megvalósítása kritikus, azonban Barroso elnök úr még 2005-ben Budapesten bejelentett egy kulturális munkacsoportot ami fontos jelzés lehetne a külvilág számára, de kivitelezésére még nem került sor. Remélem, hogy a kulturális programmal nem ez lesz a helyzet. A kultúra támogatása az olyan területekbe történő befektetések megtérülése, mint a kultúrák közti párbeszéd, a lisszaboni stratégia és a belső kapcsolatok végrehajtása, és mindenek fölött: hozzáadott társadalmi értéket képvisel.

Használjuk a művészetet és a kultúrát. Hatalmas előnyökkel jár számunkra szinte valamennyi társadalmi és gazdasági területen. Azonban kihasználással, kiéheztetéssel nem szabad kizsákmányolni, mindig gondolnunk kell a megfelelő költségvetésre.

  Mihaela Popa (PPE-DE). – (RO) Gratulálok az előadónak, kollégámnak Vasco Graça Moura úrnak azért, hogy tudta, hogyan kezelje ezen jelentés aránylag nagy számú módosítását.

Én személy szerint örültem, amikor a Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága a szavazatok elnyomó többségével elfogadta módosító indítványomat az Európai Unió tagállamainak történelméről szóló tanulmány kapcsán.

Tanulmányozni kellene az Európai Unió felépítését, hogy a fiatalok megismerjék az Európai Unió létrehozásának és fejlődésének szakaszait.

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ismerjük egy ország kultúráját, mindannyiunknak ismernünk kell annak történelmét is.

Ha párhuzamot vonunk az Európai Unióval azért, hogy megismerjük és megértsük az európai kultúrát egy globalizált világban, meg kell ismerkedünk az európai építmény történelmével, főleg azért, mert 2009-től, az új európai uniós szerződés hatályba lépésétől mindannyian európai polgárok leszünk, és minden polgárnak kötelező ismernie történelmét.

Kezdeményezésem célja az olyan jövőbeli helyzetek megelőzése, amiben a fiatalok párhuzamos történelmeket tanulnak, valóságalap nélkül. Lévén, hogy az Európai Parlament épp most ünnepelte fél évszázados fennállását, azt hiszem, megérdemli, hogy egy olyan történelme legyen, ami támogatja a kulturális identitást és az európai kultúrát a globalizáció kontextusában.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Különösképp üdvözlöm ezt a jelentést, mivel rámutat arra, hogy Európa együtt nő, és hogy ebben a kultúra nagyon speciális szerepet játszik. Ha csupán a kulturális fővárosokra gondolunk – ez jövőre a felső-ausztriai Linz lesz –, ezek sok kreatív művésznek adnak lehetőséget arra, hogy megismerjék Európa új részeit. Később pedig sok látogató utazik Linzből a többi kulturális fővárosba.

Ez a program nagyban hozzájárul a kölcsönös megértéshez. Vilnius esetében különösen jó lehetőségünk van arra, hogy megmutassuk, milyen erős is lehet az együttműködés. Ez példaértékű lehetne a jövő számára.

  Catherine Stihler (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Megjegyzésem a kultúrához történő egyenlő hozzáférést illeti; függetlenül attól, hogy milyen is a háttér, szegény vagy gazdag, a kultúrának mindenki számára elérhetőnek kell lennie.

Az ingyenes belépés a múzeumokba és galériákba – természetesen Skóciában és az Egyesült Királyságban – rekordmennyiségű látogatót eredményezett a kulturális intézményekben. Éppen ezért ilyen fontos a kulturális intézmények és események ingyenes elérhetősége szerte az Európai Unióban.

A jelentés sok pontja –a 10., 25., 26. és 46. bekezdés arról, hogy 2011 a „görög és latin klasszikusok európai éve” legyen – nagyon érdekes. A klasszikusok tanításának csökkenése országom, Skócia állami iskoláiban mélyen elszomorít. Hogyan érthetjük meg a jelent anélkül, hogy megértenénk a múltat? Hálás vagyok a jelentésnek.

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) Az Európai Uniónak kötelessége Európa kulturális gazdagságának védelme, mivel kulturális örökségünket meg kell őrizni, terjeszteni kell, és meg kell osztani az Unión belül és kívül egyaránt. Ha meg akarjuk valósítani ezt a tervet, akkor politikai és pénzügyi támogatásban kell részesülnie. A Közösség meglévő kulturális programjaik nem teljesen tükrözik közös európai örökségünk nagyságát. Támogatom a Bizottsághoz intézett felhívásokat, melyek olyan specifikus programokat javasolnak, amelyek mind a művészi kreativitást, mind pedig az európai kulturális örökséget alkotó materiális és immateriális javakat és értékeket támogatják. Ezt a kulturális örökséget fenntartható módon kell kezelni. A köz/magán partneri kapcsolatok támogatása alapvető fontosságú ezen cél eléréséhez. Az európai művészeti támogatórendszer létrehozásának javaslata egy helyes irányba tett lépést jelenthet.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) A kultúrák közti párbeszéd európai évében több, mint helyénvaló egy olyan valódi európai kulturális program megvitatása, ami mind Európán belülről, mind pedig nemzetközileg népszerűsítendő.

Így üdvözlöm a jelentés megfogalmazását, ami helyesen hangsúlyozza e terület fontosságát és lehetőségei teljes kiaknázásának szükségességét. A kultúra a béke, demokrácia és tolerancia értékeinek, valamint a nagy teljesítményű gazdasági növekedésnek alapvető elősegítője, amik képesek megküzdeni a globalizáció jelentette kihívásokkal a 21. században.

A jelentés javaslatainak sokaságából két szempontot szeretnék megismételni. Mindenek előtt azt, hogy nemzetközi szinten lényeges a helyi és regionális szereplők számára, hogy kivegyék részüket a kultúra népszerűsítésében, mint a gazdasági fejlesztés és a lisszaboni stratégia megvalósításának, valamint a kulturális örökség konszolidációjának és a jelenkori társadalmi kohézió előmozdításának tényezői. Másodszor: az az Európai Unió legjobb érdeke, hogy megfelelő szinten népszerűsítse a kultúrát és a kultúrák közötti párbeszédet külpolitikáiban.

E tekintetben a Szomszédsági Politikában résztvevő országoknak kell ezen lépések fő haszonélvezőinek lenni.

  Ján Figeľ, A Bizottság tagja. − (SK) Köszönöm a vitát és főként a konstruktív légkört. Ez annak bizonysága, hogy hiszünk a kultúra és a jelen program fontosságában. Szeretném biztosítani Önöket arról (bár egyike vagyok a bővítés új jövevényeinek), hogy sosem volt még az Unióban a kultúra olyan prominens és központi, mint ma. Természetesen ez nem csupán a hivatalos programról, hanem folyamatról, haladásról és megvalósításról szól.

Az utóbbi években számos dolgot sikerült elérni elsőként a történelemben: az Európai Bizottság közösségi képviseletének, valamint Európa 25, illetve 27 tagállamának közös UNESCO-s képviseletének szerepe egy fajta kulturális érettség eredménye.

Néhány hónappal ezelőtt a tagállamok megállapodtak abban, hogy bevezetik a koordináció nyílt rendszerének módszerét, bár sokan nem tartották ezt valószínűnek. Állandó kulturális fórummal rendelkezünk, 2008 a kultúrák közti párbeszéd európai éve, és konszenzus született arról, hogy 2009 a kreativitás és innováció európai éve lesz: ez mind-mind hatalmas előrelépést jelent.

Másrészt, a kultúra természetesen kettős természetű. Van gazdasági dimenziója, de a jelentés és a lényeg átvitelének eszköze is egyben. Éppen ezért specifikus a kultúra és ezért hiányolja a kizárólagosságot az európai törvényhozásban. Ezért van az is, hogy egyes esetekben, vitákban egyrészt azt akarjuk, hogy legyen vonatkozó európai törvény, másrészt azt szeretnénk, ha a kultúra specifikus jellegére figyelemmel lennének: arra, hogy szükség van az örökségünket és megkülönböztető jellemzőnket jelentő kulturális sokféleség fenntartására és megerősítésére.

Mielőtt befejezném, engedjék meg, hogy elmondjam, egyetértek azzal, hogy több beruházásra van szükség. A Bizottság 500 millió eurós költségvetést javasolt a Kulturális Programra, de csak 400 millió eurót fogadtak el. A jövőben lehet, hogy lehetőség nyílik arra, hogy más programokon belül is támogassuk a kulturális aspektusokat. Amikor összegeztük a strukturális alapok hozzájárulását a 27 tagállam egyes strukturális tevékenységeihez, nagyon örültem annak, hogy a 2007–2013-as időszakban körülbelül 5 milliárd eurót juttattak összességében strukturális alapokból a kultúrának szerte az egész Európai Unióban. Ha felelősen lépünk fel, összesíthetjük egyéni lehetőségeinket, forrásainkat és politikáinkat. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ez az én felelősségem is, és szeretném együttműködésre felkérni Önöket, é arra, hogy támogassák jelen program megvalósítását. Végezetül: újból szeretnék köszönetet mondani Vasco Graça Moura úrnak.

  Vasco Graça Moura, előadó. – (PT) Tisztelt elnök asszony! Annyi jó hozzászólás után sajnálom, hogy röviden kell válaszolnom néhány fontosnak ítélt pontra, de azt hiszem, a jelentés itt nem említett számos pontjához hasonlóan különösen gazdagítják a vitát.

Először is szeretném kihangsúlyozni azt az új politikát, hogy a kultúrát a Bizottság közleményében meghatározottak szerint mutassuk be. Ezt Trüpel asszony is említette, és ez a többi európai politikában tartalmazott kulturális szempont biztosításának kérdése. Azt hiszem, ez lényeges. A második pontot Mikko asszony vetette fel, és azzal a kulturális dimenzióval kapcsolatos, amit be kell építeni az európai külpolitikába: nem csupán az Európai Unió, hanem a tagállamok kultúráját is – ez abszolút elengedhetetlen. Harmadszor, amint azt Hieronymi asszony említette, finom egyensúly van a kultúra gazdasági szempontja és gazdasági haszna, valamint a kultúra, mint saját jogán létező érték között (culture qua culture).

És még két pont: Staniszewska asszony említette a kulturális fellépés fontosságát regionális és helyi szinten, amit ugyancsak aláhúz a jelentés, de azt hiszem, hangsúlyozást igényel. Ezzel teljesen egyetértek, Azt is hangsúlyoznom kell, hogy az, hogy a családoknak és a fiataloknak az iskolákon és a társadalmon keresztül hozzáférést biztosítunk a kultúrához, és hidakat építünk a kulturális örökség és az egzakt tudományok, az innováció és a technológia között ezen kérdések lényegi szempontját jelenti.

Elnök asszony! Mivel lehetetlen további szempontokról beszélni, csupán azzal szeretném összegezni, hogy azt mondom, a kultúra az egyéni és kollektív értékek és tapasztalatok elidegeníthetetlen és nélkülözhetetlen rendszere, és Európának ezeket a kollektív és egyéni értékeket észben tartva kell szembenéznie a jövővel.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. április 10-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. – Szeretném kihasználni ezt a lehetőséget, hogy felvázoljak néhány, Graça Moura úr „Európai kulturális program a globalizálódó világban” témájában írt jelentésében említett fontos kérdést. Elsőként a művészek társadalmi helyzete: egyetértek azzal, hogy megfelelő jogi kereteket kellene kidolgoznunk a művészeknek és előadóknak az adó, munka és társadalombiztosítás szempontjából. Jobban kellene figyelnünk a kulturális örökség megóvására is.

A Kulturális Program, jó, de nem elegendő, és támogatom azt az ötletet, hogy egyéb programok is kellenek e mellett, melyek jobban összpontosítanak az európai kulturális örökség védelmére és népszerűsítésére. Végül, de nem utolsó sorban, szerezném hangsúlyozni egy hatékony partneri kapcsolat jelentőségét a köz- és magánszektor között. Ahhoz, hogy túljussunk a jelen kihívásokon, kultúrát részben a magánszektornak kell támogatnia. Így amint lehet, létre kell hozni egy európai művészeti támogatórendszert.

  Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Üdvözlöm a Bizottság törekvését egy európai stratégia kidolgozását célzó kulturális munkaprogramra, mind az EU, mind pedig a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok terén. Fontos, hogy a kulturális párbeszéd évében külön figyelmet fordítsunk a sokféleség és az interkulturális párbeszéd előmozdítására, hiszen a lisszaboni stratégia sem fogja elérni alapvető céljait, ha a kultúrát nem kezeljük annak lényegi vetületeként.

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a jelentés kevés figyelmet fordít a kultúra, kisebbségek, nemzetiségek, etnikumok egymás, illetve tartózkodási országuk közötti kapcsolatára. Nem mehetünk el amellett, hogy a művészetek kiemelkedő szerepet játszanak a kisebbségek integrációjában, de szociális szempontból is támaszt nyújthatnak a tehetséges, de szegény művészek számára. Művészetek, művészek támogatásával perspektívát adhatunk olyan transznacionális jelleggel rendelkező, de szegény népcsoportok számára is, mint a romák, melyek évszázadokra visszanyúló, máig őrzött tradicionális kultúrát hordoznak magukban.

Garantálni kell továbbá az (internetes) kereskedelemre vonatkozó szabályok nyíltságát és átláthatóságát, megteremtve a tisztességes piacra jutást, elősegítve ezzel, hogy az európai kulturális iparágak megvalósíthassák a bennük rejlő potenciált, különös tekintettel az audiovizuális és a zenei ágazatra. Kellő fogyasztóvédelem mellett fel kell számolnunk a hamisítás és kalózkodás gyökereit, míg a teljesítményen alapuló verseny ésszerű, tisztességes szabályozásával meg kell védenünk az európai kultúra sokféleségét.

27. A közösségi vizeken kívül tartózkodó közösségi halászhajók halászati tevékenységei és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáférése (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Philippe Morillon jelentése a Halászati Bizottság nevében, közösségi vizeken kívül tartózkodó közösségi halászhajók halászati tevékenységeinek és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáférésének engedélyezésével kapcsolatos tanácsi szabályozásra tett javaslatról (COM(2007)0330 - C6-0236/2007 - 2007/0114(CNS)) (A6-0072/2008).

  Joe Borg, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Először is engedje meg, hogy köszönetet mondjak az előadónak jelentéssel kapcsolatos munkájáért. A közösségi vizeken kívüli halászatokról szóló tanácsi határozat 1994-es elfogadása óta sok feltétel megváltozott, és nőttek a közösségi vizeken kívüli közösségi hajók engedélyezésének nemzetközi kötelezettségei.

Így tehát ez az indítvány a 2006–2008-as cselekvési terv részeként a közös halászati politikák egyszerűsítését és javítását javasolja. A javaslat célja a meglévő törvényi szabályozás egy előírásba történő integrálásával ezt a szellemiséget tükrözi, és közben biztosítja, hogy a harmadik országbeli vizeken a közösségi hajókra érvényes szabályok a harmadik országbeli hajókra egyaránt vonatkozzanak a közösségi vizeken.

A halászati engedély kibocsátásának jelen rendszere kapcsán sok rendelkezés változatlan maradt. A javaslat főbb pontjait a következőkben foglalhatjuk össze. Először: minden olyan halászati megállapodás, melynek értelmében közösségi hajók halásznak, a javaslat hatálya alá esik; ezek a halászati partneri megállapodások, bilaterális halászati megállapodások, és a regionális halászatot kezelő szervezetek megállapodásait, valamint a privát megállapodások. Fontos ez a nagy hatáskör, mivel minden lobogó szerinti állam az ENSZ tengerjogi egyezménye alapján felelős a lobogóját felhúzó hajóért. Így tehát mindenféle szerződés alá tartozó halászó hajót bele kell foglalni.

Másodszor: bevezettük a kevéssé kihasznált halászati lehetőségek újraelosztásának mechanizmusát, hogy optimalizáljuk a halászati szerződésekben foglalt halászati lehetőségek kihasználását. Ez a kérdés felmerült a legtöbb halászati partneri szerződés megvitatása során, és most valamennyibe bekerül, hogy növeljük az egyes szerződések pénz adta értékét.

Utolsóként a halászati szerződések javasolt átmeneti alkalmazását szeretném említeni, ami garantálni fogja a Bizottságnak a licencek harmadik országokra történő alkalmazásának szükséges jogi alapjait a megállapodást lezáró tanácsi határozat elfogadása előtt. Ez a legtöbb esetben biztosítja, hogy a közösségi hajók zavartalanul folytathatják halászati tevékenységüket a harmadik országok vizein.

A jelentésre rátérve szereznék észrevételekkel élni a javasolt módosítások kapcsán. A Bizottság egyet tud érteni az 1., 3., 5., 11. és 16. módosítással. Ami a 7-9. módosítást illeti az alkalmassági kritérium témájában, ebből a listából inkább egy pozitív lett, semmint negatív, az első elnökségen kialkudott szöveg. Azonban általában véve a kompromisszumos szöveg lefedi a Bizottság aggályait az elmúlt 12 hónap törvénysértéseivel kapcsolatos alkalmassági kritérium kibővítésével, ami a 8. módosítás. A Bizottság úgy találja, hogy ezt a rendelkezést változatlanul kell hagyni, mivel úgy véli, hogy ez egy óvatossági intézkedés esetleges súlyos törvénysértések esetére.

A Bizottság nem tudja elfogadni a törvénysértések definíciójáról szóló 2. módosítás, mivel a súlyos törvénysértések meghatározása egyértelmű és szerepel 1447/99 sz. határozatban. Ami a minden alkalmazás átadásmentességére vonatkozó módosítást illeti, ami a 12. módosítás, meg kell említeni, hogy a 10. cikk az elnökségi kompromisszumos szöveg részeként törlésre került. Ez a Tanács jogi szolgálatának véleménye alapján történt, ami kimondta, hogy a Bizottságnak nincs jogi alapja a tagállamok hajóinak büntetésére, amint azt ez a cikk indítványozta.

A Bizottság továbbá úgy találja, hogy bármely döntéssel kapcsolatos véleménynyilvánítási lehetőségét a 9(2) cikk már biztosítja, és ebbe a szabályozásba nem kellene semmiféle a tárgyalás előtti vagy utáni informális eljárást bevenni. Így a 6. és 10. módosítást nem lehet elfogadni.

Mielőtt befejezném, szeretném hangsúlyozni a következőket. Elsőként: a fogási adatok napi továbbítására a Szabályozás szerint elektronikus naplókban szükséges. Másodszor: egy halászat bezárása implicte azt jelenti, hogy a halászati engedélyek már nem érvényesek az érintett állományokra vagy területekre. Harmadszor: a kevert halászatokban minden halászati tevékenységet úgy kell tekinteni, mint ami befolyásolja az érintett állományt. Negyedszer: a nemzeti törvényi szabályozás határozza meg, hogy mi használható bizonyítékként a bíróságon. Éppen ezért nem tudja a Bizottság elfogadni 13., 14., 15. és 17. módosítást. A 4. módosítás és a 18. és 19. módosítás elfogadhatatlan, mivel a Bizottság által javasolt szöveg helyes – a 4. módosítás esetében – vagy elég egyértelmű – a 18. és 19. módosítások esetében.

Hasonlóképpen nem tudom elfogadni a 20-24. módosítást, mivel a javaslat hatásköre lefed valamennyi megállapodást, nem csupán a harmadik országokkal kapcsolatosakat, amint azt bevezetőmben említettem. Továbbá a szükség van a nem használt halászati lehetőségek újbóli elosztására ahhoz, hogy a megállapodásban biztosítsuk a halászati lehetőségek legjobb kihasználását. Az ilyen újraelosztás legjobban az engedélyek kiállításának és megújításának kontextusán belül működik.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy ez a javaslat az IIU-halászat leküzdésére vonatkozó javaslatot, valamint az irányító szabályzat az idei év további folyamán történő felülvizsgálatát tartalmazó csomag része. Amint arra a Halászati Bizottság utalt, a Bizottság célja az átláthatóság és egyszerűsítés észbentartása mellett, hogy harmonizálja ezeket a javaslatokat és elkerülje az átfedéseket.

  Elnök. − Csak, hogy elmagyarázzam: lévén, hogy ez egy bizottsági javaslat, a Bizottság beszél először. Azt hiszem, Morillon úr olyan zavarodottnak tűnt, mint jómagam.

  Philippe Morillon, előadó. − (FR) Tisztelt elnök asszony! Semmi sem lep meg, főleg egy bizottsági közleményben.

Biztos úr! Köszönöm ezt a nagyon részletes előadást. Itt egyszerűen szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Tanács szabályozással kapcsolatos javaslatának nyílt célja a halászati engedélyezések kezelésének egyszerűsítése és javítása. Ez, amint azt Ön is említette, Biztos úr, egy minden engedélyezés alkalmazására vonatkozó általános rendelkezés bevezetésének kérdése volt.

Egy egységes javaslat született a halászati engedélyezések kezelésére. Meghatározták a felelősségek megosztását a Bizottság és a tagállamok között. Ugyancsak javaslat született új alkalmassági kritériumokra, törvénysértések esetén alkalmazandó büntetésekre, valamint a beszámolással kapcsolatos rendelkezésekre. A különböző megállapodásokban lefektetett nemzetközi szabályozásnak történő megfelelést megerősítette azon intézkedések bevezetése, melyek megkövetelik a tagállamoktól, hogy zárják ki a hajókat a halászatból, amennyiben úgy találják, hogy súlyos törvényszegésben vettek részt, vagy ha felkerültek az illegális, be nem jelentett vagy szabályozatlan halászatban résztvevők listájára.

Stihler asszonyt jelölték ki ehhez a jelentéshez, de mivel a Halászati Bizottság tagjainak többsége nem értett vele egyet két, általa kulcsfontosságúnak tartott pontban, inkább levette nevét a jelentésről. Így tehát rám hárul a feladat, hogy bemutassam ezt a tervezetet, mint a Bizottság elnöke. Azonban, miközben távozik, szeretném megköszönni munkáját, és rá hagyom, hogy eldöntse, mikor nyújtja be módosítási indítványait, hogy indokolja döntését.

A jelentésének - ami már az enyém - konzultációs eljárásának keretében a Halászati Bizottság számos módosító indítványt tett a Tanács szabályozói javaslatához, és Ön kimerítő listát adott erről – nem is listát, hanem számokat, Biztos úr. Ezeket nagy többséggel elfogadták: 19 szavazat mellette, 5 ellene és 2 tartózkodás. Itt csak a fontosabbakat fogom bemutatni.

Elsőként: a szabályozásnak nem kellene vonatkoznia az EU-s tagállamok tengerentúli területeire. Másodszor: a törvényszegést nem szabadna súlyosnak tekinteni, hacsak azt sikeres, a megfelelő nemzeti törvényi szabályozásnak megfelelő eljárás nem igazolja.

Harmadszor: az IUU-listát kellene az RFMO vagy a Bizottság keretein belül meghatározott halászhajók listájának tekinteni azon tanácsi határozat értelmében, ami közösségi rendszert hoz létre az illegális, be nem jelentett vagy szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és kiküszöbölése érdekében – ez nagyon fontos feladat, biztos úr, amit személy szerint Ön is lelkesen oszt.

Negyedszer: a Bizottságnak nem szabad elutasítania az alkalmazások átruházását az engedélyező hatóságokra anélkül, hogy a tagállamoknak lehetőséget nem adna észrevételeik benyújtására.

Ötödször: a Bizottság nem utasíthatja el az alkalmazások továbbítását, hacsak nem kerül a Bizottság tudomására – megfelelően indokolt tények alapján -, hogy egy tagállam nem felelt meg egy adott megállapodás szerinti kötelezettségeinek.

Végül hatodszor: azon közösségi halászhajók, melyekre kiállították az engedélyezést, átadják megfelelő nemzeti hatóságaiknak a fogásokkal és a halászati kísérletekkel kapcsolatos adatokat az érintett megállapodásnak és halászatnak megfelelő gyakorisággal. Az átadási kötelezettségeknek összeegyeztethetőknek kell lenniük az e-napló szabályozásban foglaltakkal.

Kollégáimra hagyom, hogy többet szóljanak ezekről a módosító javaslatokról, mivel egyesek maguk a szerzők.

  Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök asszony! Általánosságban, eltekintve néhány szemponttól, amit a Halászati Bizottság a Tanáccsal egyetértésben kijavította a Bizottságot a túlzott óvatosság elkerülése érdekében, támogatjuk a javaslat lényegi szempontjait, melynek célja, hogy a közösségi vizeken kívül működő hajók közösségi engedélyezési rendszerének közös kereteket adjunk.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták frakciója tehát a Halászati Bizottság által már elutasított módosító indítványok ellen fog szavazni, amit újra előterjesztett 40, pont az ellenkező oldalt támogató aláírás, melyben ragaszkodnak ahhoz, hogy a kvótacseréről szóló határozatok maradjanak a halászati engedélyezések általános törvényi szabályozásán kívül.

Véleményem szerint, tekintettel arra, hogy a Számvevőszék jelentése a szabályozói politika hiányosságáról továbbra is főcímnek számít, és az a döntés született, hogy lássunk neki egyszer és mindenkorra az illegális halászat elleni küzdelemnek, nem túl elfogadható azt követelni, hogy egyes megállapodások továbbra is egy olyan általános kereten kívül helyezkedjenek el, ami az egyenlő és nem diszkriminatív eljárás alapvető jogi garantálásához nagyon is szükséges, mind az üzemeltetők, mind pedig a tagállamok között.

Rá kell mutatni arra, hogy elárasztott bennünket a különböző közösségi, elsősorban hajózási politikák integrált és koordinált összpontosításával kapcsolatos munka, mely egy olyan gyújtópont, amit a Parlament teljes mértékben támogat, csakúgy, mint a közösségi törvényi szabályozás egyszerűsítésének még ennél is fontosabb folyamatát.

E tekintetben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy több, mint 9 000 különböző megállapodások és regionális halászati szervezetek alatt működő hajóról beszélünk, ami több, mint 16 000 halászati engedély feldolgozását jelenti, ugyanis egyetlen megállapodás sem – legyen az északi vagy déli – mentesül eme kötelezettség alól.

Ha bárminek, akkor annak jött el az ideje, hogy harmonizáljunk és egyszerűsítsünk egy keretrendszert, hogy azt a lehető legszabványosabbá tegyük, és a továbbiakban ne hozzunk létre olyan különbségeket, amik csak megnehezítik az ellenőrzést és a szabályokkal szembeni bizalmatlanságot generálnak.

  Catherine Stihler, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Örülök, hogy beszélhetek a halászati engedélyekről szóló Morillon-jelentésről – vagy úgy is mondhatnám, a volt Stihler-jelentésről. Mint eredeti előadó arra kényszerültem, hogy levegyem nevemet a jelentésről, amikor Halászati Bizottság elutasította legfontosabb módosítási javaslataimat. A javaslat a halászati engedélyezéseket lett volna hivatott egyszerűsíteni. Ehelyett a Bizottság túlzásba esett egy szükségtelen cikkel, melyben magának juttatta a halászati kvóták újbóli elosztásának jogát.

Amennyiben a jelentést módosítás nélkül támogatják, akkor az igazságtalanul diszkriminatív lesz az északi országokkal és történelmi halászati jogaikkal szemben, és veszélyezteti a relatív stabilitást. Az, hogy a Bizottság korlátozás nélküli felhatalmazást ad a halászati jogok újbóli elosztásának lehetőségére, hiú remény, főleg, ha szűkösebbek a halászati lehetőségek. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon egy korlátozás nélküli halászattal nézünk-e szembe az Északi-tengeren. Ez nem áll a skót halászok érdekében, de nem szolgálja az állomány védelmének és megőrzésének érdekét sem. A közös halászati politikák következő felülvizsgálata 2012-ig esedékes, és ez a jelentés a vészjel arra, hogy a történelmi halászati jogok veszélyben vannak az Északi- és a Balti-tengeren. Újból benyújtottam a legfontosabb módosító indítványokat a plenárisra, és arra ösztönzöm a kollégákat, hogy támogassák azokat. Ha ezek a módosító indítványok megbuknak, akkor azt javaslom, hogy szavazzanak a jelentés ellen.

  Struan Stevenson (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Morillon úrnak a jelentés átvételéhez a bizottság részéről, de valójában sajnálatomat kell kifejeznem Stihler asszonynak, mivel nagyon sokat dolgozott, és aztán, amint azt hallottuk, vissza kellett vonnia nevét a jelentésről. Ez mindig nagy frusztrációra ad okot, miután az előadó sok kemény munkát fektetett egy olyan összetett munka elkészítésébe, mint ez is. De megértem a mögöttes okait.

Bár a Parlamentben kevesen elleneznének olyan javaslatokat, amelyek a halászatok megfelelését segítik elő, a jelentés a 13. cikkében, ami a halászati lehetőségek alacsony kihasználtságával foglalkozik, nagyon aggasztó számomra, hogy egyszerűen a bizottságnak adja a halászati jogok újbóli elosztásának jogát egyik tagállamtól a másiknak. Ez egyértelműen aláásná a relatív stabilitás teljes elképzelését, és mint olyan, destabilizálná a közös halászati politika egyik alapelvét. Gyakorlatilag a 13. cikk egy fajta trójai faló, mivel úgy tűnik, több köze van a korábban más tagállamoknak juttatott halászati jogok megszerzéséhez, mint a bürokrácia és az aktatologatás csökkentéséhez, illetve a megfelelés növeléséhez, amiről – azt hittem - az egész jelentés szólt.

Tudom, hogy a Halászati Tanácsnál az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia és Dánia mind hasonló aggodalmuknak adtak hangot, így, amint azt Stihler asszony is említette, ez a régi észak-déli megosztottság újjáéledése, amiről azt hittem, hogy már régen eltűnt, és olyan dolog, amelynek nem kívánjuk a visszatértét. Őszintén remélem – Borg biztos úr korábban elhangzott megjegyzéseivel ellentétben –, hogy holnap a Parlament a Stihler asszony által benyújtott és 40 képviselő által aláírt 20., 2.1, 22. és 23. módosítások mellett szavaz.

  Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Köszönöm, elnök asszony! Stevenson Úr! Biztos vagyok abban, hogy az imént említett módosítások ellen fogunk szavazni, és nincs kétségem afelől, hogy ez az észak-dél helyzet teljesen új Önnek. Mostanáig Ön csak az északi helyzetet tapasztalta, mi pedig csak a délit. Most szeretnénk tapasztalni valamit az északi helyzetből, mivel úgy tűnik, hogy jól működik a dolog Önöknek északon, és így a déliek közülünk szeretnének osztozni belőle.

Először is szeretnék gratulálni a bizottságnak ahhoz, hogy beleegyezett a javaslat szövegének egyszerűsítésébe, mivel igaz, hogy az első változatnak vannak nehezen elfogadható elemei. Az ellenőrző szabályozás felülvizsgálata, a Grönlandi Szerződés és valami, amit a biztos úr javasolt, az IUU-halászatról szóló szabályozás javaslata, mind lehetővé teszi, hogy ezen javaslat kiterjedése korlátozva legyen.

Biztos vagyok abban, hogy holnap képviselőcsoportom azon módosító indítványok ellen fog szavazni, ahogy azt a bizottságban is tette, melyeknek célja a többletet jelentő halászati lehetőségek felhasználásáról szóló általános mechanizmus elfogadásának elkerülése, egy olyan dolog, amit mindig támogattunk, ahogy mindig is a többlet halászati lehetőségek alkalmazásánál egy egységes rendszer meglétét helyeseltük, ami minden módosító indítványra vonatkozik, nem csupán a déli megállapodásokra, ami a Tanács kötelezettsége volt a Grönlanddal kötött partneri megállapodás ratifikálásakor. Következtetésképpen azt hiszem, elmondhatom, hogy képviselőcsoportom azon módosító indítványok ellen fog szavazni, amelyek azt akarják elérni, hogy ez a rendszer csak a déli megállapodásokra vonatkozzon, az északiakra nem. Így tehát azt hiszem, hogy valamennyire alkalmaznunk kell majd ezeket, hogy mindannyian elégedettek legyünk.

Ami a 12. cikket illeti, egyetértünk azzal, hogy legyen egy ideiglenes eljárás az engedélyek kiosztására, még azelőtt, hogy a Tanács elfogadja a megállapodás ratifikálásáról szóló megállapodást, és úgy gondoljuk, hogy törvényes megoldást kell találni erre a kérdésre. Így tehát egyetértünk a Bizottsággal abban, hogy szükség van egy olyan mechanizmusra, ami biztosítja, hogy a 12. cikkben szereplő halászati lehetőségek nincsenek veszélyben, ha a halászati megállapodások ratifikálásának folyamata nem fejeződik be.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! A Bizottság szerint az ennek a javaslatnak a célja, hogy a közös halászati politikák céljait szolgálja, és lehetővé tegye a Közösségnek, hogy jobban biztosítsa a nemzetközi kötelezettségeknek történő megfelelést.

A Közösség halászathoz használt hajóraja körülbelül 20 ország körüli felségvizeken aktív a bilaterális megállapodások értelmében. Azonban mivel az Európai Közösség vizeiben történő halászat korlátozásával akarjuk halászatainkat fenntarthatóan irányítani, óvatosnak kell lennünk abban, hogy ne exportáljuk a túlhalászat problémáját azzal, hogy olyan engedélyt adunk ki a hajóknak, amivel szabadon kifoszthatják a harmadik országok vizeit.

Amint arra a múlt hónapban rámutattam Borg biztos úrnak, különös figyelmet kell szentelnünk Afrikával szembeni nemzetközi erkölcsi kötelezettségeinknek. Afrika óceánjai tengeri forrásainak tarthatatlan, hatalmas mértékű kifosztása a halászatok összeomlását, a kritikus ökoszisztémák elvesztését és a tengeri élőlények kihalását okozza. A probléma nagy része az EU és egyéb halászati cégek bejelentetlen, illegális és szabályozatlan halászatából adódik. Csupán csak 2005-ben a halak körülbelül 40%-át engedély nélkül, vagy a szabályok megsértése mellett fogták Bissau-Guinea vizeiben.

  Joe Borg, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Először a tengeren túli országok és területek bevonásának kérdése kapcsán azt szeretném tisztázni, hogy a szabályozás nem vonatkozik rájuk, mivel a javaslat nem terjed ki a tengerentúli országok és területek által fellobogózott hajókra. Azonban vonatkozik a legtávolabbi régiókra, melyek közösségi vizeknek tekintendők.

Egyetértek azokkal, akik támogatják ezt a javaslatot, mivel nagy kiterjedésével azt vállalja fel, hogy minden megállapodást még hatékonyabbá tegyen, valamint biztosítsa a pénzért kapott értéket a Halászati Bizottság és mások, így például a Számvevőszék által felállított átfogó célokkal egybehangzóan.

A módosító indítványokkal kapcsolatban hadd mondjam el újra, hogy bizonyos módosításokat elfogadunk, amint azt jeleztem. Másokat lebeszélt az első elnökségi kompromisszumos szöveg hatékonysága vagy az, hogy a javasolt módosítások már a szabályozásban vagy más egyéb törvényi rendelkezésben biztosítva vannak.

Szeretném megismételni, hogy valamennyi halászati megállapodást be kell venni a javaslat égisze alá, melynek megfelelően a közösségi hajók halásznak. Ez alapvető fontosságú, mivel az ENSZ tengerjogi egyezménye alá tartozó államok, amint azt már említettem, felelősek a lobogójukat viselő hajókért.

Másodszor: a kevéssé kihasznált halászati lehetőségek újbóli elosztására azért kerül sor, hogy optimalizája a halászati megállapodásokban foglalt halászati lehetőségek kihasználását. Végtére is ez a halászati megállapodások egyetlen megfelelő kezelése, és ez nem fogja aláásni a relatív stabilitást, tekintettel arra, hogy a javaslat 13. cikkének (6) bekezdése a következőket mondja ki: „Az alkalmazások jelen cikk szerinti átruházása semmilyen szempontból nem befolyásolja a halászati jogok tagállamok közti jövőbeni elosztását.” Azaz újbóli elosztásra kerül sor, hogy maximalizálni lehessen a halászati megállapodásokban adott vagy azok szerint rendelkezésre álló halászati lehetőségeket, és nem egy olyan eszköz lesz, ahol a relatív stabilitás aláásására állítanak precedenst.

Végezetül azt is el szeretném mondani, hogy ez a rendelkezés rendszeres velejárója lesz a harmadik országokkal kötött halászati partneri megállapodásoknak, és a Tanács beleegyezésével benne foglaltatik a grönlandi szerződésben is.

  Philippe Morillon, előadó. − (FR) Tisztelt elnök asszony! Lehet, hogy nem lesz az egész időre szükségem ahhoz, hogy elmondjam, ez a vita megéri a fáradságot, és ezt az tette lehetővé, hogy egyes kollégáink annak ellenére módosító indítvánnyal éltek, hogy közel egyhangú volt a szavazás.

Fel fogják ismerni, biztos úr, hogy két gond van ezen kérdéssel kapcsolatban. Észben válaszolt az elsőnek megemlített problémára, ami a relatív stabilitás fenntartása. Ez a kollégáim által benyújtott 20-24. módosítások célja. A második gond az, aminek Stihler asszony adott hangot, azaz az, hogy a szabályozás ezen átdolgozásával indokolatlanul ki lehet zsákmányolni a halállományt, főleg a harmadik országokét. Néhány képviselőtársam megismételte már ezt, és éppen ezért írták is alá.

Azt hiszem, elmondhatom ezzel kapcsolatban, hogy nincs semmi olyan a holnap megszavazásra kerülő jelentés szövegében, ami ezt az aggodalmat előidézheti, de a döntés holnap képviselőtársainkon áll, mivel azt hiszem, elnök asszony, hogy be fogja jelenteni, hogy holnap ezt a jelentést szavazásra bocsátják.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. április 10-én, csütörtökön kerül sor.

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
Alelnök

28. A halászati jogokon alapuló irányítási eszközök (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Attwooll asszony jelentése (A6-0060/2008) a halászati jogokon alapuló irányítási eszközökről.

  Elspeth Attwooll, előadó. − Tisztelt elnök asszony! Köszönet illeti az árnyékelőadókat és a Halászati Bizottság egy olyan kiegyensúlyozott jelentés elkészítéséért, ami egy nagyon összetett és sok szempontból érzékeny témában született.

Bizonyos nyilvános vitákban a jogokon alapuló irányítást azonosnak veszik az egyéni, átruházható kvóták alkalmazásával. Ez a jelentés sokkal szélesebb álláspontot képvisel azzal, hogy ezt a kifejezést úgy kezeli, mint ami minden olyan formára kihat, amit a halászat joga felvehet, tekintettel arra, hogy ezek közjavaknak tekintendők. Így értelmezve egyértelmű, hogy jelenleg sokféle ilyen forma működik szerte az EU-ban. Például a jog hatáskörét meghatározhatja egy lehalászásra váró területre tett utalás, a kifogott hal mennyisége, az engedélyezett munka, vagy ezek valamilyen keveréke. Hasonlóképpen, bár a jog implicite átruházható, sokféle korlátozás van ebből a szempontból. Például a Közösségtől a tagállamom felé történő átruházás a relatív stabilitás elvének függvénye. Továbbá úgy tűnik, hogy jelentős tere van az ilyen korlátozásoknak. A tagállamok közti eltérés egyik jellemző formája az, hogy milyen messzire engedélyezik a gazdasági érték átruházását, legyen az formális vagy informális, és így átruházható jognak számít.

Az tehát a központi kérdés, hogy a halászati irányításnak hogyan kellene részt vennie abban, hogy jogot képezzen a fogásra, hogy a lehető legjobban elérje a közös halászati politika célkitűzéseit. A bizottsági közlemény felveti a kérdést, hogy milyen mértékben lehet egy egységes rendszert bevezetni, akár közösségi szinten, akár a tagállamok gyakorlatának összehangolásával. A Halászati Bizottság jelentése számos aggodalmat részletez bizonyos jogokon alapuló irányítási típusok esetleges ártalmas hatásairól, de azt a módot is érinti, amivel ezek egy része megelőzhető lenne. Azt a módot is jelzi, amivel bizonyos jogokon alapuló irányítási típusok pozitív hatást gyakorolhatnak, amennyiben megfelelően vannak kigondolva.

A jelentések megjegyzik a jelenleg meglévő jogokon alapuló irányítási rendszerek sokféleségét, azt, hogy az érintett jogok milyen mértékben hibridek, valamint az érintett kérdések összetettségét. Következésképpen helyes óvatosnak lenni bármilyen egységes rendszer felé történő elmozdulással. Mindenekfelett a kisüzemi hajóflották védelmének szükségessége miatt vetjük fel a kérdést, hogy vajon ugyanaz a rendszer megfelelne-e az egy fajtával, illetve a több fajtával foglalkozó halászatoknak. Azzal fejezzük be, hogy megkérjük a Bizottságot, hogy tanulmányában számos különféle kérdéssel foglalkozzon, és a megfontolandó valamennyi kérdés fényében hosszabb időt hagyjon a vitára.

Összegezve: a jelentés egy aspektusát szeretnék közelebbről érinteni. Bár a jogokon alapuló irányítás alapvetően jogi koncepció, az a benyomásom, hogy a megbeszélése felé jórészt a gazdasági szakemberek irányítottak.

Nem hiszem, hogy itt bárki is kételkedne abban, hogy a halászat irányításának figyelembe kell vennie az igazi gazdasági alapelveket. Sőt, a jelentés említést tesz néhány olyan pozitív eredményről is, amit a gazdasági hatékonyság idézhet elő.

Azonban az ilyen hatékonyságot előnyös eszköznek kell tekinteni. Amint azt a jelentés is kimondja, annyiban értékes, hogy elősegíti a CFP céljait. Nekem személy szerint kétségeim vannak afelől, hogy a gazdasági hatékonyság önmagában elegendő-e ahhoz, hogy a kellő mértékben támogassa mindezen célokat, és feltételezem, hogy bizonyos módokon azok bizonyos szempontjaira épp ellentétes hatású lehet.

Így tehát megnyugtatást várok arról, hogy a Bizottság valóban minden szempontot figyelembe vevő megközelítést fog alkalmazni, mind a tanulmány tartalma, mind pedig eredménye kapcsán.

  Joe Borg, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Mindenek előtt engedje meg, hogy köszönetet mondjak az előadónak, Attwooll asszonynak és a Halászati Bizottság valamennyi tagjának az alapos jelentésért, melynek tartalmát szinte teljes mértékben helyeselni tudom.

A jelentés elismeri, hogy az a jogon alapuló irányítási rendszerek legfőbb előnye, hogy növeli a gazdasági ésszerűséget a halászatokban. Ez kritikus kérdés a jelen kontextusban, ahol a gyenge gazdasági teljesítmény jellemző, semmint kivétel. A magasabb fokú gazdasági hatékonyság keresése általában pozitív hatással jár a túltelítettségre, és így a halászati tevékenységek fenntarthatóságára.

A jelentés azonban pontosan rámutat a negatív hatásokra is. Véleményem szerint az ilyen hatásokat le lehetne fékezni, vagy akár meg is lehetne szüntetni olyan rendelkezések bevezetésével, melyek korlátozzák a jogok koncentrációját, hogy megküzdjenek az allokációs kérdésekkel és, amint azt a jelentés is javasolja, megvédjék a kisüzemi flottákat. A harmadik országokban, ahol a jogon alapuló irányítás, különösen az egyéni, átruházható kvóták általánosnak tekinthető, ezeket különböző eszközökkel kezelik, amik már elég hosszú ideje érvényben vannak. Amint azt a jelentés is kifejtette, az ilyen rendszerek összetett kérdést jelentenek, de a kapcsolódó nehézségek nem leküzdhetetlenek.

Összevetve, azt hiszem, az előnyök nagyobbak, mint a lehetséges negatív hatások. Azonban szeretném mégegyszer megerősíteni, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában közösségi irányítási rendszereket javasolni. És hogy a Bizottság egy adott és általános érvényű jogokon alapuló irányítási rendszert sem kíván támogatni. A különböző halászatoknak különböző rendszerekre van szükségük. Teljesen tisztában vagyok a kérdés relatív stabilitással kapcsolatos érzékenységével.

A Bizottság továbbra is dolgozni fog ezen a kérdésen. Rövid távon az a célunk, hogy növeljük a jogokon alapuló irányítással kapcsolatos ismereteinket, és meghatározzuk a legjobb gyakorlatokat, hogy azokat megosszuk a tagállamok halászati hatáskörrel rendelkező nemzeti vagy regionális kormányzatai között. Ugyanezen célból meg fogjuk fontolni irányelvek vagy hasonló támogató dokumentumok kiadását is.

A konzultációs folyamat eredményei – beleértve természetesen az Európai Parlament jelentését – és a tagállamokban a jogokon alapuló vezetési rendszerekről szóló folyamatban levő tanulmány eredményei, valamint a harmadik országok tapasztalatai jelentős mértékben hozzájárulnak ehhez a folyamathoz.

Középtávon a jogokon alapuló irányítás lesz a közös halászati politika következő reformjával kapcsolatos észrevételünk egyik témája.

A Bizottság továbbra is tájékoztatja Önöket ezekről a későbbi fejleményekről, és várom a további gyümölcsöző vitákat Önökkel ebben a fontos kérdésben.

  Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök asszony! A Parlament több, mint 10 évvel ezelőtt fontolta meg annak lehetőségét, hogy bevezeti a jogokon alapuló irányítást a CFP-be egy, a CFP jövőbeni felülvizsgálatáról szóló saját kezdeményezésű jelentésen keresztül.

Így tehát csupán elégedettségünknek adhatunk hangot a Bizottság azon döntése kapcsán, hogy végül megvizsgálja ezen halászati irányítási eszköz lehetőségeit, bár véleményem szerint túl egyszerű és felületes módon, kétségtelenül attól való félelmében, hogy szabadjára engedi a Tanács dühét ezekben a kérdésekben.

Azok, akik a legjobban ellenállnak a változásnak és a legkevésbé vállalkozó szelleműek, mind a halászati szektorban, mind pedig a Tanácsban, mindig féltek az irányítás bárminemű változásától, még akkor is, ha az jó irányba történt. Ez azt jelenti, hogy ezek a szektorok és a tagállamok jobb helyzetben vannak, vagy akár ugyanabban, amiben 30 évvel ezelőtt voltak, csak inkább a dinamikusabb szektorokat húzzák a zsákutca felé?

Igaz, hogy kérdéseket vet fel a vezetés halászati jogok kiosztásán keresztüli megvalósítása, de ugyanilyen igaz, hogy azok az országok, ahol a halászat fontos szektor a jövőre nézve, ott meg kell oldaniuk ezeket, demonstrálva, hogy legalább a flottának azon részének vannak közel sem elhanyagolható előnyei, amelyik modernebb, hatékonyabb és fenntarthatóbb megközelítések felé tud elmozdulni.

Így tehát üdvözöljük Attwooll asszony jelentését, ami az aggodalmak mellett sikeresen tükrözte a lehetséges előnyöket, amelyek magukban foglalhatják az irányítás fejlődését, a kapacitás csökkentését, a hulladékcsökkentést, valamint az állami támogatástól való kisebb függőséget.

Azt szeretném mondani Attwooll asszonynak, hogy a halászat valóban gazdasági tevékenység, mégpedig olyan, amelynek nyereségesnek kell lennie, amit most nem mondatunk el; így talán a jelenleginél több gazdasági szakemberre van szükségünk a halászatokban, hogy részletesebben elemezzük a kérdéseket.

Ezzel sok sikert kívánok a Bizottságnak ezen a vitán, és remélem, hogy a sikertelen vezetési modell a jövőben megváltoztatható.

  Luis Manuel Capoulas Santos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Szeretnék gratulálni Attwooll asszonynak ahhoz a kemény munkához, mellyel a lehető legnagyobb egyetértést érte el jelentése kapcsán. Ez egy összetett és vitás kérdés, de különös fontossággal bír mindannyiunk szánmára, akiket aggaszt a források fenntarthatósága, és ez magában foglalja a számunkra, Európa számtalan halászati közössége számára legbecsesebb forrás fenntarthatóságát is.

Így tehát azt hiszem, hogy a jelentés pont a helyes egyensúlyt találta meg a különféle vélemények között. A Halászati Bizottságban a szavazatok eredménye – 24-ből 21 mellette – alátámasztja az imént említetteket. Fontos, hogy ne kerüljük el ezt a vitát, de az is egyaránt fontos, hogy ne döntsünk elhamarkodottan. Mint egy olyan tagállam választott képviselője, ahol az Európa déli részét uraló kisipari és több fajtával foglalkozó halászatok nagyon fontosak, aggódom az olyan vezetési rendszerek bevezetése miatt, amelyek magukban foglalják a halászati jogok kereskedelmét, ami lehet, hogy előnyös a nagyobb vásárlóerővel rendelkező hajótulajdonos számára, de a kisebb hajótulajdonosok kárára.

Attól is tartok, hogy egy ilyen rendszer általános elfogadása épp a kívánt hatással ellentétes lehet, és akár nagyobb fogásokhoz is vezethet, ellensúlyozandó a halászati jog megvásárlásának költségét. Így tehát megismétlem, hogy támogatom a jelentés átfogó következtetéseit abban az értelemben, hogy nem fogadnak el döntéseket mindaddig, amíg nem rendelkezünk az összes tagállamra és a különböző fajta halászatokra kiterjedő tanulmányokkal, valamint nem tartunk kiterjedt vitákat ahhoz, hogy felbecsüljük a kérdésben érintett valamennyi változót.

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Azzal szeretném kezdeni, hogy elismeréssel adózom az előadó, Attwooll asszony azon elkötelezettségének, amivel kiegyensúlyozott jelentést készített egy olyan kérdésben, ami a tagállamok számára halászati forrásaik irányításában és ezen közjavak hozzáférhetőségére és kihasználására vonatkozó egyéni tulajdonjogok létesítésében ugyanolyan sarkalatos, mint a szuverenitás.

Azonban, bár tiszteletben tartjuk a 11. bekezdést, a jelentés számos olyan pontot tartalmaz, melyekkel egyáltalán nem értünk egyet; ilyen például, ha úgy tekintjük ezt a vitát, mint a meglévő irányítási politika szükséges módosításának előérzete, vagy ha beveszünk olyan pontokat, amik többé-kevésbé kifejezetten a halászati jogok irányítási mechanizmusainak elfogadása mellett érvel közösségi szinten.

Véleményünk szerint minden tagállamnak felelősnek kellene saját tengeri erőforrásaik irányításáért, főleg élelmiszerrel kapcsolatos szuverenitásuk védelmeként. Így tehát elutasítunk minden olyan fokozatos folyamatot, ami a jövőben jogokon alapuló irányítási rendszer bevezetéséhez vezethet a közösségi halászatokban, azaz a halászati engedélyek, a tengeren töltött napok vagy kvóták forgalomba hozatalát, ami elkerülhetetlen módon a közjavak eltulajdonítását és magánkézbe történő koncentrációját eredményezi.

  Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök asszony! Ez egy komplex terület, és természetesen elismerésem Attwooll asszonynak jelentéséért és a kapcsolódó erőfeszítéseiét.

Egy olyan régiót képviselve, melynek összességében vett tapasztalata a közös halászati politika tekintetében minden, csak nem pozitív, azt kell mondanom, hogy természetesen hajlok arra, hogy erőteljesen bármiféle EU-alapú vezetési rendszer kiszabása ellen legyek. Sőt, elég biztos vagyok abban, hogy a tagállamoknak el kellene tudniuk dönteni, milyen vezetési rendszer felel meg számukra a legjobban.

Ezen felül attól tartok, hogy a stabilitás fenntartása komoly veszélybe kerülhet az iparban, amennyiben szabályozatlan átruházható kvótákat fogadnak el, és ez különösen az egyedülálló és kisméretű szolgáltatókra jelent veszélyt. Szerintem messze jobb lenne visszaadni a halászattal kapcsolatos valódi jogköröket a tagállamoknak, és arra koncentrálni, hogy életképes helyi vezetési rendszereket vezessünk be, melyek alkalmasak arra, hogy élvezzék az érintettek bizalmát.

Attól is tartok, hogy ez az új tanulmány egy újabb elnyújtott kifogásnak bizonyul arra, hogy elhalasszuk a valódi és segítséget nyújtó változást. Remélem, hogy ez nem bizonyul igaznak, de már láttuk ilyet a múltban.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Én is szeretnék gratulálni az előadónak, Attwooll asszonynak, és elmondani, hogy véleményem szerint meg kell őrizni a természetes tengeri örökséget, és azt fenntartható módon kellene használnia azoknak a halászati közösségeknek, melyek élete hagyományosan attól a környezettől függ; nem lehet csak egy másik üzletnek tekinteni. Így tehát nem osztom a tengeri ökoszisztémák és a kapcsolódó halászati közösségek, mint piac elképzelését, ahol a halászati jogok szabadon árusíthatók, akár egy fajta értékpapírpiacon is, ami természetesen a halászat iparosításához vezetne és veszélyt jelent az ökoszisztémák és a halászati közösségek közti egyensúlyra. Sőt, úgy tűnik számomra, hogy egyszerűen nem engedhetjük meg semminek, hogy kockáztassa a relatív stabilitás elvét, és így azt gondolom, hogy a Bizottság ebben a vitában a lehető legkörültekintőbb legyen.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Szeretném megköszönni Attwooll asszony munkáját, és üdvözlöm ezt a jelentést, mivel egy oly szükséges vitát kezdeményezett az alternatív vezetési intézkedésekről.

Határozottan egyetértek a jelentéssel, amikor rámutat arra, hogy az EU jelenlegi halászati vezetési rendszerei nem adnak választ problémáinkra, különösképp a TAC-ok és kvóták területén, és kiterjedt vitát kell tartani.

A Bizottság a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvben azt állítja, hogy: „Az alternatív szabályozó mechanizmusok jelentős kiegészítő szerepet játszhatnak a közösségi halászatok szabályozásában.” Azonban megkockáztatnám azt az állítást, hogy az alternatív vezetési intézkedéseknek kötelező szerepet kellene és kell is játszaniuk a jövőben, mivel számos tényezőt kell átgondolnunk, beleértve a klímaváltozást és valódi tudományon alapuló naprakész tengeri és halászati kutatásokat.

Amint arra a mostanra redundánssá vált, a Halászati Bizottság részéről az Éghajlatváltozással Foglalkozó Ideiglenes Bizottság jelentéséről írt véleményemben rámutattam, nincs kétségem afelől, hogy a klímaváltozás hatással lesz az EU halászati szabályaira, mivel felül kell vizsgálni a történelmi fogási módokon alapuló kvóta-kiosztásokat a halállomány változó eloszlásának eredményeként. Továbbá a halászati irányítás egyre inkább alkalmazkodó megközelítéseken alapul, mivel a történelmi adatok kevésbé lesznek értékelhetők.

Mivel a klímaváltozás és egyéb tényezők egyre inkább befolyásolják halállományunkat, irányításunknak rendelkeznie kell a megbízható, szakmailag értékelt, tudományon alapuló szükséges rugalmassággal, hogy alkalmazkodjon az új feltételekhez, és biztosítsa a források fenntarthatóságát.

  Joe Borg, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Azt hiszem, hogy valamennyien közös célt osztunk: az ilyen rendszerek gazdasági hatékonysága közti egyensúly elérését, de ezzel egyidőben a kis halászatok megóvását.

Egyetértek azzal, amit az előadó mondott, azaz, hogy a halászatokra nem lehet csupán gazdasági szempontból tekinteni. Itt hangsúlyoznom kell, hogy a téma messze van attól, hogy egyszerű legyen. Természetesen egyetértek azzal, hogy az ilyen rendszerek összetett kérdést jelentenek. Amint azt korábban már említettem, észrevételeinkben figyelembe kell vennünk a jogok esetleges koncentrációját, az allokációs kérdések megoldását, valamint a kisüzemi halászatok védelmével kapcsolatos intézkedéseket, és ezt a kérdést fokozatosan kell megközelítenünk.

Rövidtávon többet kell tanulnunk, meg kell határoznunk a legjobb gyakorlatokat, és tanulmányoznunk kell, hogy a jogokon alapuló irányítások hol működnek sikeresen az egyes tagállamokban, és meg kell vizsgálnunk a harmadik országok tapasztalatait.

Mindez egyértelműen fontos megvitatandó témát jelent a következő reform kontextusában. Természetesen várom a Halászati Bizottság témával kapcsolatos hozzászólását. Tudomásul vettem a témában felszólaló összes parlamenti képviselő hozzászólását.

  Elspeth Attwooll, előadó. − Tisztelt elnök asszony! Nem mondhatom, hogy teljesen megnyugtatott a biztos úr válasza, mivel úgy tűnik, hogy azzal, amit mondott, valójában felsőbbrendűséget adott egy bizonyos jogon alapuló irányításnak, jóllehet azt akarja elérni, hogy felülvizsgálja az összes különböző formát, hogy felbecsülje pozitívumaikat és negatívumaikat.

Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy a közös halászati politikát meg kell reformálni. Választókörzetem újságja, ami felhozta az Európai Parlament jelentéssel kapcsolatos sajtóközleményét úgy utal rám, mint olyanra, aki óvatos a CFP reformja kapcsán. Ez természetesen nincs így, ha ez azt akarja jelenteni, hogy kétségeim vannak a reform szükségességéről. Óvatos vagyok, mivel úgy gondolom, hogy bizonyos mértékben valamennyien meg akarunk győződni arról, hogy a reform a helyes irányba halad.

A jelentés megírása közben például felmerült számomra, hogy megkérdezzem, mennyire összeegyeztethetők egymással a halászati jog mértékének különböző meghatározási módjai. Azt éreztem, hogy míg a kvóta és a törekvések korlátozásai mind könnyedén kapcsolódnak a területi megkötésekhez, az első kettő egyike sem fér meg kényelmesen a másikkal. Másfelől ez rávilágított számomra arra, hogy bár lehet gyakorlati a jogokon alapuló irányításról szóló jelentés, első pillantásra úgy tűnik, hogy az általa felvetett kérdés kifejezetten a közös halászati politika velejéig hatol.

Míg általában véve üdvözlöm a jelen reform irányát, remélem, hogy a vita az általunk használt eszközök radikálisabb újraértékelését hozza, hogy a lehető legjobb egyensúlyt érjük el - egy olyan fenntartható tengeri ökológiával, ahol megőrizzük a halállományt - a halászatban érdekeltek megélhetésének javítása és a halászattól függő közösségek életképességének fenntartása között. Nem szeretném azt gondolni, hogy egy alapos tanulmány előtt született előzetes döntés arról, hogy mit lehet elérni a legjobb egyensúllyal.

  Elnök. − A vitát lezárom. A vitára holnap, csütörtökön kerül sor.

29. A 2009-es költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatások - (I., II., IV., V., VI., VII., VIII. és IX.) (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Lewandowski úr jelentése (A6-0082/2008) a 2009-es költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatásokról – (I., II., IV., V., VI., VII., VIII. és IX.).

  Janusz Lewandowski, előadó. − (PL) Tisztelt elnök asszony! A mai napon az iránymutatások elfogadásával és megvitatásával és holnap a 2009-es iránymutatások megszavazásával megtesszük az első lépéseket egy olyan költségvetési eljárásban, ami legalább két szempontból eltér a korábbi évek gyakorlatától.

Az első változás az, hogy új együttműködési módot vizsgálunk a Parlament közigazgatása és a Költségvetési Bizottság között; ezt kísérleti projektnek tekintjük, de meg kell felelnie a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követő költségvetési eljárás általános kötelező alapelveinek. Másodszor, 2009 új kihívásokat hoz, amit senki sem kérdőjelez meg. Természetesen az egyik ilyen kihívás a Lisszaboni Szerződés valószínű hatályba lépése, és az Európai Parlament együttdöntési hatalmának alapvető emelésével a Parlament, mint valódi törvényhozói testület tevékenységeinek egyengetése. Másodszor, ez a választás éve, így adódnak majd a választási kampányhoz kapcsolódó költségek, és bizonyos, a jelen parlamenti időszak lejárásához kapcsolódó költségek – a magától értetődő megtakarítások mellett. Harmadszor, hatályba lép a képviselői szabályzat, ami növelni fogja a személyi költségterheket, költségeink terhét az európai parlamenti költségvetésben.

Ezen kérdések közül többen sort kerítettünk már bizonyos mennységi meghatározásokra, számításokra, mivel az alapelvekkel párhuzamosan megismerjük az előrejelzéseket, az első költségvetési előzetéseket 2009-re. Azonban a legfontosabb területen – más szavakkal az Európai Parlament hatalmának a Lisszaboni Szerződés hatályba lépést követő növekedésével kapcsolatos területen – rendelkezünk egy munkacsoporttal, ami ezzel kapcsolatba hozható plusz költségeket jelent.

A 2009-ben ránk váró sajátos kihívásokat felismerve azzal egyidőben nem mentesíthetjük magunkat az európai adófizetők pénzének takarékos kezelésének kötelezettsége alól, azaz bizonyos olyan önként vállalt kötelezettségek alól, amiket más európai intézményektől is elvárunk. Az adminisztráció elburjánzása a választás évében természetesen nem az az üzenet, amit az európai választók hallani akarnak – azok a választók , akikhez mi az európai parlamenti mandátumunk megújításáért folyamodunk. Az irányelvek további fontos szempontja a belső kötelezettségek, azaz, hogy keressük az olyan lehetőségeket, mint az például meglévő emberi erőforrások átcsoportosítását, nem pedig az alkalmazotti létszám emelését, és koncentráljunk azokra a funkciókra, melyek az Európai Parlament jövőjét jelölik ki, melyeket mi a „korrektivitás” nevével fémjelzünk, és melyeket a törvényalkotással kapcsolnak össze.

A mai napon meg kellene vitatnunk, és meg is kell vitatnunk egy olyan kérdést, ami bizonyos média-visszhangot váltott ki, és aminek egyértelmű plusz költségvetési dimenziói is vannak. Három új szabályozásra van szükségünk párhuzamosan. Az első egy képviselői szabályzat bevezetése elhatárolható költségvetési dimenzióval, a második az új nyugdíjalappal kapcsolatos alapelvek, a harmadik pedig az asszisztensek foglalkoztatási szabályai, aminek elég átláthatónak kell lennie ahhoz, hogy ne ébresszen kísértést és ne ébresszen gyanakvást az Európai Parlament környezetében.

Előadóként azt javaslom, hogy erre az anyagra kifejezetten utaljunk a 2007. október 25-i parlamenti határozatában és a Praesidium és az Európai Parlament elnökök értekezletének egyhangú döntéseiben. Tudom, hogy jelenleg kíváncsiságunkat jobban izgatják a számítások, mint az irányelvek, és így arra számítok, hogy ezt a dokumentumot holnap simán megszavazzák.

  Monica Maria Iacob-Ridzi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (RO) Intézményünk költségvetési irányultsága a 2009. évre azt a dokumentumot jelenti, amin idén ősszel az Európai Parlament költségvetése fog alapulni.

Mindazonáltal az összegek és programok mögött az idei év költségvetési irányultságai vita tárgyává tesznek egy olyan kérdést, ami nagyon fontosnak tartok az európai parlamenti asszisztensek jogi helyzete szempontjából. Szeretnék köszönetet mondani Lewandowski úrnak, hogy ilyen jól megközelítette ezt a témát.

Azt hiszem, itt az idő, hogy a régi rendszer egyértelműbb és átláthatóbb legyen, és hogy ezeknek a fiataloknak olyan szociális és pénzügyi jogokat biztosítson, melyek megegyeznek az intézmény személyzetének más tagjaiéval. Az utóbbiak esetében az Európai Közösség rendelkezik az Európai Közösségek tisztviselőinek Személyzeti Szabályzatával, egy nagyon átfogó dokumentummal, ami az Európai Unió intézményeiben dolgozó alkalmazottaknak megfelelő szociális védelmet biztosít.

A legtöbb parlamenti asszisztens ugyancsak külföldi állampolgár azon ország tekintetében, ahol tevékenységét végzi, és ennek eredményeképpen azt a védelmet kellene élvezniük, amiben a nemzetközi szervezetek valamennyi dolgozója részesül. Nem hiszem, hogy normális, hogy vannak olyan esetek, ahol a belga állam plusz adókötelezettséget ró ki az asszisztensekre, figyelembe véve azt, hogy saját országukban befizetnek valamennyi esedékes adót és társadalombiztosítási hozzájárulást.

Továbbá a Parlamentnek egyértelmű szabályozással kell, rendelkeznie az asszisztensekre olyan helyzetek esetére is, mint a betegség vagy az anyaság. Az Európai Parlament már számos határozatban arra kérte a főtitkárt és a Képviselői Szabályzat és Asszisztensek és Nyugdíjalap Munkacsoportját, hogy fogalmazzon meg új szabályokat, amik megoldanák az asszisztensek jelenleg érintett problémáját.

Azt hiszem, kötelességünk az európai polgárok felé, hogy egyértelmű és átlátható szabályok legyenek ezekben az intézményekben.

  Thijs Berman, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Parlament 2009-es költségvetése nagyon speciális lesz, mivel ez a parlament az első alkalommal együttdöntést fog alkalmazni szinte minden területen, amennyiben az új Szerződés 2009-ben törvényerőre emelkedik. A Lisszaboni Szerződés megvalósítja, amit elődeink már több, mint 50 éve követeltek, anélkül, hogy megkapták volna: nem csupán tanácsadói hatalmat, nem csupán jóváhagyási eljárásokat, hanem ezen Parlament együttdöntését és demokratikus szabályozását Brüsszel szinte valamennyi politikai területe felett.

Így tehát a hajlandóság, hogy több személyzetre lesz szükség, nagyszerű. Az együttdöntés összetettebb eljárást jelent minden egyes bizottságban, de nem jelent kétszeres munkamennyiséget. Ez a költségvetés tehát óvatos marad, és ez jó. Ahol plusz munkaerőre lesz szükség, ott megpróbálkoznak az átcsoportosítással. Néhány új dolgozó is alkalmazásra kerül – igaz, ami igaz, ezt nehéz lenne indokolni több, mint 6 000 alkalmazottal.

A Parlament munkájának mindenképpen láthatóbbnak kell lennie. A nyár után web-TV-t indítunk el az Európai Parlamentben a szocialista képviselőcsoport nevében. Remélem, hogy szerkesztői csapatunk élvezi a független helyzetét, amiben teljesen szabadon mutathatják be az itt folyó vitákat. Tartozunk szavazóinknak ezzel a nyitottsággal. Amivel ugyancsak tartozunk szavazóinknak, az költségeinknek teljes ellenőrizhetősége és a humán erőforrások jó irányítása.

Az asszisztenseknek megfelelő szerződéssel, és minden egyes európai intézményben szokásos társadalombiztosítási és nyugdíj-juttatásokkal kell rendelkezniük. Minden tizedik itt dolgozó alkalmazott nem rendelkezik szociális védelemmel. Ennek változnia kell. Be kell hozni egy alkalmazotti szabályzatot, lehetőleg ezév végéig, és hihetetlen, hogy vannak ennek megakadályozására irányuló próbálkozások, melyeknek célja ellenszegülés a szociális lelkülettel, a szolidaritás és az Európai Unió lelkületével, mégpedig az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták frakciója tagjai részéről

További munkára is szükség van hosszú távú stratégiákon, például az épületek vásárlásával és a technológiai innovációval kapcsolatban. A képviselői szabályzat a költségvetésre is hatással van. A moszkvai Sakharov Alapítványnak juttatott támogatások nem lehetnek többek egyszeri eseteknél, és az sem tartozik a Ház elsődleges szerepébe, hogy finanszírozza az európai történelem múzeumait; az ilyen kiadásokat az európai költségvetésnek kell megtermelnie. Erről további vita szükséges.

  Anne E. Jensen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak, Lewandowski úrnak a jó jelentésért, valamint, hogy kifejezem elégedettségemet az új eljárással és a nyitottabb párbeszéddel, valamint a bizottság korai eligazításával, ami magától értetődik. Amint azt a Házban többen is megjegyezték, 2009 különleges év lesz. Bár a Lisszaboni Szerződés még nem ratifikálták minden országban, költségvetésünkben figyelembe kell vennünk 2009-es hatálybalépését.

Az Európai Parlament új jogkörei – vegyük például a mezőgazdasági költségvetés és a jogpolitika fölötti befolyását – azt fogja jelenteni, hogy ki kell igazítani egyes prioritásait, hogy megfeleljenek az új kötelezettségeknek. Aztán ott vannak az európai parlamenti választások és a képviselői szabályzat, aminek ugyancsak van hatása a költségvetésre.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport elégedett azzal, hogy a Parlament költségvetési tervezete benne marad az EU 20%-os költségvetési kiadásában. Nincs garancia arra, hogy ez kivitelezhető lesz az elkövetkező években, de fontos, hogy ellenőrzés alatt tartsuk az adminisztratív költségvetést.

Szeretnék ugyancsak hangot adni annak, hogy az ALDE képviselőcsoport nagyon elégedett a képviselői asszisztensek új díjazási modellje megjelenésének. Képviselőcsoportunk már jó ideje akar látni egy szabályzat a képviselői asszisztensek részére. A parlament részéről az a megfelelő megoldás, hogy átveszi az adminisztrációt, és ez tükröződik a 2009-es költségvetésben is.

Az utóbbi 10 évben jelentős megtakarításokat értünk el épületek eladásával, de egyetértek azzal, hogy most már elértük azt a pontot, amikor felül kell vizsgálni ezt a politikát, és általában javítani kellene az épületekkel kapcsolatos politikán. Láttunk ma egy javaslatot az egyéb intézményekre, de oka van annak, hogy azok növekvő épületekkel kapcsolatos kiadásait is éber szemekkel figyeljük.

Végezetül, a jövőbeni EU-s külügyminiszter és az Európai Tanács elnökének finanszírozásának kérdése továbbra is fontos marad, de erre majd később térünk vissza.

  Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Lewandowski előadó úr részéről bemutatott 2009-es költségvetési eljárással kapcsolatos iránymutatások elsősorban az Európai Parlamentre vonatkoznak, és megvan bennük a lehetőség, hogy egyéb területekre is vonatkozzanak.

Tekintettel az elfogadott pénzügyi megszorításokra és a Lisszaboni Szerződés, a parlamenti választások, a képviselői szabályzat változása és az asszisztensek alapszabályának bevezetése jelentette óriási feladatokra 2009 nagyon nehéz év lesz. Sok ismeretlen van, így a legfontosabb az iránymutatások megvalósítása. Az igények részletes elemzése és a kapcsolódó költségelemzések lehetővé teszi számunkra, hogy benne maradjunk a pénzügyi keretekben, és azzal egyidőben gondoskodni kellene arról, hogy a Parlament zökkenőmentesen működik és az új feladatokat is kezelni lehet. Politikai képviselőcsoportunk a jelentés mellett fog szavazni.

  Gérard Onesta, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! 2009 az újdonságok éve lesz, és így a bizonytalanságoké és a veszélyeké is. Ahhoz, hogy megfeleljünk ennek a kihívásnak, előadónk, a Költségvetési Bizottság korábbi elnökének minden tehetségére szükségünk lesz.

Egy új Szerződés, ami megkétszerezi a Parlament együttdöntésének hatókörét. Képzeljük el, mekkora erőfeszítésekre lesz ehhez szükség, különösen költségvetési tekintetben. Egy új képviselői szabályzat. Jelenleg még teljesen ismeretlen: mely országok fogják megengedni jövőben megválasztandó képviselőiknek, hogy ez alá az új rendszer alá tartozzanak, és mely megválasztott képviselők akarnak majd így tenni? Egy választási kampány, egy új gyakorlati szabályzat, főleg az asszisztenseknek.

Már közel tíz éve kérem ezt az Elnökségtől, és örömmel látom, hogy végre elkészült ez a dosszié. Azonban elég egyértelmű, hiszen mindannyian ismerjük a csomagot, hogy az adófizetőknek egy fillérébe se fog kerülni: az asszisztensek közösségi hátteret kapnak, akár azok, akik Brüsszelben dolgoznak, akár a közvetlenül a parlamenti ellenőrzés mellett bérben részesülők, akár azok, akik a választókerületekben dolgoznak. Ehhez állandó költségvetés kell, mivel a tisztesség egyetlen fillérbe sem kerül, csak egy kis politikai erőfeszítésbe.

Ugyancsak lelkesen támogatom az új munkamódszereket, főleg az építési kérdésekben, mivel több képviselőtársamhoz hasonlóan mindig meglepődöm az egyes pályázati felhívások után azon, hogy mennyire döbbenetesen magasak az építési költségek, amikor az európai intézmények építési munkáiról van szó. Ha valóban akarunk megtakarításokat, talán nem szükséges mindent, amit mondtam lefordítani máltaira, lettre és magyarra, mivel nyolc hónapon belül senki sem fogja elolvasni, és ezzel évente 17 millió eurót takarítanánk meg.

  Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök asszony! Lewandowski úr jelentése higgadt véleményt képvisel a parlamenti költségvetés mérete kapcsán. A szociáldemokraták és a zöldek elég szükségtelenül olyan módosításokat javasoltak, amik a pénzköltés kevésbé szabályozott módját jelentenék.

Az „Európai történelem háza” jelentésben kifejtett vélemény a helyes irányt képviseli akkor, amikor az előadó azt állítja, hogy nem a Parlament dolga az ilyen projekt finanszírozása, még akkor sem, ha ez a jelenlegi elnök elképzelése.

A jelentés a bizottsági költségvetésről is elfogad egy véleményt. Az a hozzászólás hangzott el, hogy adminisztratív költsége nem terjed ki mintegy 2 000 olyan alkalmazottra, akik ki vannak szervezve ügynökségeinél. Ez a kiadás nincs benne a teljes összegben, amiből 20%-ot parlamenti használatra vonnak le. A Parlament nem tudja ugyanígy kiszervezni tevékenységeit, és saját költségvetéséből a pán-európai politikai pártok támogatását is finanszíroznia kell.

  Sergej Kozlík (NI). – (SK) Egyetértek az előadó és a Költségvetési Bizottság véleményével, miszerint a 2009-es európai parlamenti költségvetés elkészítésekor prioritást jelent, hogy számításba vegyük a Parlament Lisszaboni Szerződés ratifikálását követő kiterjedtebb kötelezettségeit.

Különösképp ott van az Európai Parlament új szerepe, mely szerint egyenlően megosztja a törvényalkotást az Európai Unió Tanácsával. Bár a konzultációs eljárásról az együttdöntési eljárásra történő átállás nem jelenti szükségszerűen a parlamenti bizottságok munkamennyiségének megkétszereződését, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az együttdöntési jogkörök növekedése példa nélküli lesz, és a felelősséget fog vállalni a törvényi határozatok elkészítéséért. Az Európai Parlament politikai prioritásait tehát megfelelően kell finanszírozni. Természetesen ahol csak lehet, meg kell próbálnunk takarékoskodni, de csak azzal a feltétellel, hogy a költségvetés továbbra is megfelel a kívánalmaknak.

  Brigitte Douay (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Lewandowski úr nagyon alapos jelentésében különösen érdekelt ezen választási év parlamenti költségvetése, ami következményekkel jár az intézmények kommunikációs politikájára.

Az európai polgárokkal folytatott kommunikáció javítása egyike volt a Parlament 2009-es kihívásainak. Ahhoz, hogy úgy érezzék, jobban kiveszik a részüket a közelgő választásokból, és hogy a lehető legmagasabb részvételt kapjuk, fontos, hogy a képviselők szorosan bekapcsolódjanak egy decentralizált információs kampányba a tagállamokban.

Azt is reméljük, hogy a helyi média is teljesen beépül a kampányba, mivel kulcsszerepet játszanak az információ továbbadásában. A Parlament kommunikációs költségvetésének és a 2009-re tervezett lépéseknek tehát meg kell bizonyosodniuk arról, hogy érdeklik és közvetlenül érintik az európai polgárokat, akik gyakran úgy érzik, hogy az európai intézmények túlzottan elkülönülnek.

Vegyék figyelembe, hogy általánosságban elmondható, hogy ezek a lépések a 2008-ban megkezdődött és finanszírozott tevékenységekből következnek. Reméljük, hogy az új látogatóközpont és a web-TV hamarosan megkezdi működését, és jobb tájékoztatást nyújt a Parlament tevékenységeiről és javítja a polgárok és az Európai Unió kapcsolatát.

  Valdis Dombrovskis (PPE-DE). – (LV) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament 2009-es költségvetésének elkészítésekor újra előtérbe került a teljes költségvetés ráfordítási plafonjának kérdése és az, hogy annak nem szabadna meghaladnia az EU teljes adminisztratív költségvetésének 20%-át. Azonban szeretném támogatni az előadó megközelítését, mégpedig azt, hogy az Európai Parlament ráfordítási szintjének alapos kiértékelést követő indokolt követelményeken kellene alapulnia. Természetesen 2009 jelentős változásokat fog hozni az Európai Parlament munkájába. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásával a törvényhozói munka mennyisége jelentősen meg fog nőni, és a parlamenti képviselők díjazási rendszerének változása plusz költségeket fog jelenteni, csakúgy, mint az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos publicitási kampány.

Azonban azáltal, hogy a fő tevékenységi területekre összpontosítunk és alaposan elemezzük a költségvetési igényeket, valamint értékeljük a hivatalnokok belső átcsoportosításának lehetőségeit új állandó pozíciók létrehozása előtt, lehetőség nyílik arra, hogy a ráfordítási szintet az Európai Parlament költségvetésének 20%-os korlátján belül tartsuk. Még nem merítettünk ki minden lehetőséget a nem megfelelő papír- és energiafogyasztás csökkentésében az Európai Parlamentnél. Örülök azon tavalyi javaslatnak adott támogatásnak, aminek célja az egyes dokumentumok papírformátumú példányszámának csökkentése, kikötve, hogy ezen dokumentumok papírváltozatai kérés esetén hozzáférhetők, ahelyett, hogy automatikusan kiosztanák valamennyi képviselőnek és hivatalnoknak. Ezen javaslat megvalósítása lehetővé teszi, hogy több, mint hárommillió oldalnyi papírt takarítsunk meg évente. Ez az elv több dokumentumtípusra is vonatkozhat. Ami az Európai Parlament jövő évi költségvetését illeti, a képviselői asszisztensekre költött kiadások kérdése felett nem lehet szemet hunyni, és így felhívom az Európai Parlament Elnöksége által felállított munkacsoportot, hogy álljon elő azokkal a javaslatokkal, miszerint ezen költségek kifizetését átláthatóbbá és könnyebben ellenőrizhetővé kellene tenni. Köszönöm figyelmüket.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN) . – (PL) Tisztelt elnök asszony! Három olyan kérdés van ebben a vitában, amire fel szeretném hívni a figyelmet.

Először: az infláció mértéke az egyes EU-országokban gyorsan emelkedik, és ennek eredményeképpen az EU átlagos inflációs szintje 2008-ban 4% körül lesz, így a kiadások évi 2%-os indexálása gyakorlatilag a kiadások csökkenését jelenti.

Másodszor: a Lisszaboni Szerződés elfogadásának egyik következménye az Európai Parlament hatáskörének jelentős emelkedése lesz, az együttdöntési eljárás valamennyi területen, valamint a tagállami parlamentek hatásköréé, ami meredek emelkedést okoz az Európai Parlament működési költségeiben.

Harmadszor és végezetül: 2009 az európai parlamenti választások éve. Mostanáig ezen választásokon a részvételi arány rendkívül alacsony, kifejezetten az új tagállamokban. Így tehát további kiadás szükséges főleg a regionális és helyi médiát megcélzó tájékoztató kampányhoz, ugyanis azon keresztül lehet a leghatékonyabban elérni a választókat.

  Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy támogatást kérjek az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták frakciójától a titkársági juttatásokkal kapcsolatos módosításához. Tudom, hogy a Zöldek / Európai Szabad Szövetség és a Szocialista Frakció az Európai Parlamentben egy másik módosítást nyújtott be; a miénknek ugyanaz a megfogalmazása, mint az Elnökség és az elnökök értekezletének döntése, amit minden csoport elnöke egyhangúlag támogatott. Valójában nem gondolom, hogy tisztességes az, amit most a Költségvetési Bizottságról mondanak, miszerint azzal, hogy újból a saját dolgát teszi, méltó a jó híréhez. A Verts/ALE képviselőcsoport módosításai egy, a képviselői asszisztenseknek szóló szabályzatról beszélnek. Ez lesz az eredménye, ha az Elnökség módosító indítványa, azaz a Tanáccsal folytatott tárgyalások eredménye, elérhető lesz.

Mi is küzdünk a képviselői asszisztensek ezen szabályzatáért, de még nem tudjuk, hogy megszerezzük-e, hogy vajon megállapodásra tudunk-e jutni a Tanáccsal. Így tehát azt kérném, hogy ez a kifejezés ne eredményezze az Elnökség teljes szövegének elutasítását. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a Házban a lehető legtöbb megállapodást hozzuk, és nem veszekszünk fölöslegesen olyan részleteken, amiket nem áll módunkban alakítani. Ennélfogva az az őszinte vágyam, hogy támogassák módosító indítványunkat. Egyetlen szó sem adódott hozzá vagy maradt ki.

  Janusz Lewandowski, előadó. − (PL) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett a vitában.

A vitában leggyakrabban felmerült probléma a 2009-es sajátos kihívások és az európai adófizetők pénzének takarékos kezelése mellett egyértelműen a képviselői asszisztensek problémája. El akarom kerülni, hogy a probléma megoldásának módja a rivális politikai csoportok csatamezőjévé váljon, mivel Parlamentünk minden képviselőcsoportja egyesült annak égisze alatt, hogy a problémát oly módon kell megoldani, hogy megszűnjék a korrupció kísértése és a kérdést körülvevő gyanú, míg azzal egyidőben figyelembe kell venni az Európai Uniót alkotó 27 ország különbözőségét.

Szeretném megnyugtatni Kuźmiuk képviselőtársamat, hogy a kiadás emelése 4,8%-ban van meghatározva, azaz alighanem többel, mint az európai infláció szintje. Közben hadd kívánjak Gräßle asszonynak sikert ahhoz, hogy jelentéseit éjfél előtt befejezze.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A vitára holnap, 2008. április 10-én, csütörtökön kerül sor.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Először szeretnék köszönetet mondani lengyel kollégám, Lewandowski úr kiváló munkájához a „többi intézmény”, azaz az Európai Parlament, valamint a Tanács, a Bíróság, a Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága, az Európai Ombudsman és az Európai Adatvédelmi Felügyelő 2009-es költségvetési irányelveinek témájában.

Ez a dokumentum számba veszi a Parlament 2009-es programjának főbb kihívásait, főként a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsuk, a költségvetés figyelembe veszi a Parlament a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követő megnövekedett kötelességeit. Azonban kíváncsi vagyok arra, hogy vajon a költségvetési eljárások előtt sor kerül-e az európai parlamenti tevékenységeknek allokált humán erőforrások felülvizsgálatára. Az Európai Parlament politikai vezetői egyre fontosabbá válnak, és elengedhetetlen, hogy a parlamenti képviselőknek meglegyenek a teljes függetlenségben végzett munka eszközei.

Úgy tűnik, hogy a jelenleg kiosztott források többé nem felelnek meg azoknak a bővebb politikai kötelezettségeknek, amelyeket az Európai Parlamentnek fel kell vállalnia – most vagy a jövőben – az európai polgárok megfelelő képviseletéhez.

30. A közösségi programok igazgatásával megbízott végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásának módosítása - Az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendelet (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás Gräßle asszony két jelentéséről:

1. A6-0068/2008

és

2. A6-0069/2008 .

  Joe Borg, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! A Bizottság köszöni a Parlamentnek és különösképp az előadónak a konstruktív megközelítést. A Bizottság teljesen elkötelezi magát amellett, hogy teljes átláthatóságot biztosít szemben a költségvetési hatósággal, amint azt a mai napon a Parlament az Európai Parlament és a Tanács 2007. júliusi közös állásfoglalásával egybehangzóan kérte.

A Bizottság, különös tekintettel a decentralizált ügynökségekre, be fog illeszteni a szabályozásba a szerződéses alkalmazotti létszámra, az operatív többletekre, az átruházott bevételre, a helyreállítási átruházásokra és lemondásokra vonatkozó megnövekedett információs követelményeket.

Az ügynökségek munkájáról szóló információ nagyobb átláthatósága ugyancsak egy, a Bizottság Parlamentnek és Tanácsnak szóló közleményében a közelmúltban kifejtett aggodalmai közül, és nem csupán a pénzügyi vagy költségvetési kérdések tekintetében.

Ezen a ponton engedjék meg, hogy felidézzem a Bizottság azon javaslatát, miszerint intézményközi csoportot kellene felállítani, ami részt venne az ügynökségek európai kormányzásban betöltött szerepéről és helyéről szóló politikai eszmecserében mind a Parlamenttel, mind pedig a Tanáccsal.

A Bizottság valóban meg van győződve arról, hogy ha következetes megközelítéssel rendelkezünk az ügynökségekkel kapcsolatban, akkor mi – mindhárom intézmény – támogathatjuk az Európai Unió fontos szerkezeti részének átláthatóságát és hatékonyságát. Éppen ezért azzal szeretném zárni, hogy hangot adok azon vágyamnak, miszerint a Bizottság által javasolt intézményközi munkacsoport munkája hamarosan megkezdődik.

  Ingeborg Gräßle, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek itt, még ha ilyen kései órán is, és köszönöm mindnyájuk megértését.

Engedélyt kértem arra, hogy beszélhessek itt. Kizárólag a biztos úr érdekében szólok, mivel úgy vélem, fontos elmondani a Bizottságnak, hogy fontosnak tartjuk az előterjesztett módosító javaslatokat, amit holnap nagyon nagy többséggel meg is fogunk szavazni. Szeretném elmondani számára, hogy ezzel az aktával még csak konzultációs szakaszban vagyunk, és szeretném az egész Parlament nevében biztosítani arról, hogy módosító indítványaink segíteni fognak abban, hogy nagyobb rend legyen az ügynökségi rendszerben. Így tehát az egész csoportban nagyon fontos számunkra, hogy a Bizottság segítsen. Lekötelez, hogy a biztos ígéreteket tett e tekintetben, és figyelemmel fogom kísérni a helyzetet.

Nagyon fontos számomra, hogy ő is megértse, miért akarjuk ezt. Jobb elszámolási kötelezettségre van szükségünk az ügynökségekben, valamint nagyobb átláthatóságra, főként a személyzet tagjai között. Ez érinti költségvetési törvényünket a legközvetlenebbül. Természetesen a biztos úr is tisztában lesz azzal, hogy ha nem értik meg kívánságainkat, akkor meg kell találnunk a magunk módját azok megvalósítására. Ezt alapvető fontosságúnak tartjuk költségvetési törvényünkhöz.

A Bizottság eredetileg azt akarta, hogy a pénzügyi szabályozás jelen reformja kizárólag technikai módosításokat tartalmazzon. Jobb szabályozásról beszélünk, mégis nagy bánattal vettem tudomásul, hogy a Tanács és a Parlament legutóbbi, júliusban született, ügynökségekről szóló döntése nem került bele. A Bizottság tervezete valamivel korábban érkezett, de természetes n jó lett volna, ha azt követően átdolgozták volna. Nekem is tisztességesebbnek kellett volna gondolnom, mintsem, hogy ránk hagyjam a munkát.

Az Európai Parlament nagy egyetértéssel vezette be a politikai változásokat a csoport szétválása közepette. Azt akarjuk, hogy garanciák bejelentésével a belső működések, a felelősségi körök, a kisajátítások átruházása és az ügynökségek felelősségre vonhatósága jobban megfeleljenek a bizottsági főigazgatóság működésének és gyakorlatának. Továbbá jobb rálátást szeretnénk az ügynökségek személyzeti és pénzügyi költségeire. Tájékoztatást akarunk minden alkalmazottról, és nem csak azokról, akik az intézményi listán vannak. Ez elengedhetetlen kényszer.

Szeretnék példát hozni egy decentralizált ügynökség közelmúltban napvilágot látott jelentéséből a 2007-es pénzügyi szabályozásról. Harminckilenc pozíció van felsorolva ezen az intézményi listán, miközben 43 ideiglenes alkalmazott és 11 szerződéses alkalmazott is megjelenik a kettővel ezelőtti oldalon. Így nincs két olyan adat, ami összeillene. Az olvasó képzeletére bízzák, hogy eldöntse, vajon most 39 plusz 11 pozíció van vagy 43 plusz 11 plusz 39, illetve, hogy vajon a 43 fős személyzetből 39 pozíció van a listán és a 11 aztán adódott hozzá. Egyszerűen nem tudjuk. Tisztázni fogom a kérdést, de ezen kérdés tisztázása nagy számú ügynökségnek természetesen nem mulatságos, és a beszámolások és a beszámolási rendszerek többé-kevésbé ugyanolyan kaotikusak valamennyi ügynökségen.

Az imént említett ügynökség, az ENISA, bármely másikkal felcserélhető, és valóban szeretném megkérdezni, hogy a számunkra nyújtott tájékoztatás miért van ennyire tele ellentmondásokkal. További több információt szeretnénk az ügynökségek bevételéről – ami, gondoljunk csak az Alicante-ra, valóban jelentős lehet –, és tudni akarjuk, mi történik ezzel a jövedelemmel. Előre is köszönöm a biztos úrnak, hogy ezeket a módosítási indítványokat előterjeszti – hiszen épp az imént jelentette be ezen szándékát.

Jelenleg 29 decentralizált ügynökségünk van 3 914 alkalmazottal a 2007-es intézményi listán, költségvetésük 1,1 milliárd euró, melyből 559 millió euró az EU-tól származik. Az öt végrehajtó hivatal 176 pozícióval rendelkezik. Érdekes volt a Bizottság legfrissebb ügynökségekkel foglalkozó közleménye. Nagyon fontos a közös munkacsoportra tett felajánlás. Mindhárom intézménynek fel kell vállalnia, hogy végiggondolják egymással az ügynökségek jövőjének és a munka területének kérdését.

Németországban az ügynökségek és az ügynökségek növekedésének kérdése sokat szerepel a nyilvánosság előtt. Mindig hatalmas a média-visszhang. Az Európai Unió jó híre is kockán forog, ha nem sikerül tolmácsolnunk a külvilág számára, miért is van valójában szükségünk ezekre az ügynökségekre és milyen szerepet játszanak az Európai Unióban.

Ugyancsak örülnünk kell, ha a Bizottság bizonyítani tudja, hogy a program-menedzsment miért hatékonyabb és nagyobb érték akkor, amikor végrehajtó hivatalok végzik, mint ha a főigazgatóságok. Ez egy olyan kérés, amit mindnyájan, akiket aggaszt a költségvetés számtalanszor felvetettünk, de amiket mostanáig még mindig nem támasztottak alá azzal, hogy megírták volna a megfelelő pontos adatokat.

A Parlament módosító indítványai azt a célt szolgálják, hogy átfogó képet kapjanak az európai ügynökségekről, és az a Bizottsághoz intézett sürgős kérésünk, hogy segítsen nekünk nagyobb rendet teremteni az ügynökségek házatáján. Amint azt egy biztosnak tudnia kell, mi a Parlamentben megbízunk a Bizottságban ebben a kérdésben. Tudjuk, hogy ez az intézmény – hogy úgy mondjam - az utolsó mentsvárunk, a rend és átláthatóság létrehozásában és a témával kapcsolatos jobb áttekintésben.

Szeretnék köszönetet mondani a többi képviselőcsoportból érkezett képviselőtársamnak, és különösképp Haug asszonynak, az ügynökségekkel kapcsolatos előadónak a Költségvetési Bizottságból és a két előadónak, Mulder úrnak és Herczog asszonynak a Költségvetési Ellenőrző Bizottságból javaslataikért, melyek mindegyikét átgondoltuk. Így tehát azt hiszem, hogy előterjesztettük a Parlament által javasolt és kívánt, jelen pillanatban legsürgetőbb módosító indítványokat. Könyörgök a biztos úrnak is, hogy vegyék be ezeket a módosító indítványokat a megfelelő tervezetbe.

  Nathalie Griesbeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Először is én is szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Grässle asszonynak ezen jelentések keretei között készített fontos munkájáért, ami kiemeli a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályozásával kapcsolatos terveket.

Akkor, amikor az Európai Parlament elkezdi kiváltságait határozottan megerősítettnek látni a Lisszaboni Szerződés keretein belül, azt hiszem, különösen fontos emlékeznünk arra, hogy mik is intézményeink kompetenciái, nyilvánvalóan, mint a költségvetés társ-döntéshozói. Ennek a Parlamentnek, amit az EU-polgárok közvetlen általános választójoga választott meg, képesnek kell lennie arra, hogy többet tegyen és jobban szabályozza az elköltött közösségi alapok megfelelő felhasználását, ez alkalommal a végrehajtó hivatalok tekintetében. Röviden szeretném kiemelni a jelentés négy pontját, amelyek alapvető fontosságúnak tűnnek számomra, amennyiben a Parlament képes arra, hogy teljesen eljátssza a szerepét és amennyire lehet, megkönnyítse a polgároknak, hogy megértsék intézményeinket.

Először: én is szeretném hangsúlyozni a kiosztott jövedelem felhasználásával kapcsolatos jobb irányítás szükségességét. Fontosnak tűnik, hogy az ügynökség igazgatója beszámoljon nekünk minden olyan jogcímek közti átruházásról, ami meghaladja a 10%-os küszöböt.

Másodszor: Szeretném felhívni a figyelmet a létesítményi terv adatainak fontosságára, amint azt képviselőtársam az imént említtette, legyen szó időszakos alkalmazottról, szerződéses dolgozókról, kirendelt nemzeti szakértőkről, stb., hogy mi, mint költségvetési hatóság, tiszta képet alkossunk az ügynökségek emberi erőforrással kapcsolatos költségvetéseinek alakulásáról.

Harmadszor: azt hiszem, hogy elégé természetes dolog, hogy összefoglalást kérünk az ügynökségi költségvetések alakulásáról, ami minden évben elküldendő az Európai Parlamentnek az Európai Számvevőszék javaslataival egybehangzóan.

Végül negyedszer: a kibocsátási eljárások határidejeinek harmonizációjáról szóló jelentés rendelkezéseinek ugyancsak a költségvetés megfelelő megvalósításának valódi ellenőrzését kellene adnia a Parlamentnek.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Most én szeretnék sorra kerülni abban,hogy köszönetet mondok Grässlének kiváló munkájához, és természetesen a Bizottságnak az ügynökségekkel kapcsolatos fejlődéséért. Szeretném hangsúlyozni az ügynökségeink belső könyvvizsgálatával kapcsolatos nagyon fontos rendelkezéseket, és javaslom, hogy képviselőtársam egy pillanattal korábban említett megjegyzéséből kiindulva, hogy dolgozhatnánk a konszolidáció, egy fajta al-konszolidáció irányába az EU valamennyi ügynökség felé történő elszámolásában, így a harmadik felek és elsősorban a képviselők rendelkeznek képpel az Európai Unió minden ügynöksége által képviselt elszámolás alakulásáról.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN) . – (PL) Tisztelt elnök asszony! Szót kapva a végrehajtó hivatalok és irodáik pénzügyi szabályozása módosításának szentelt vitán két dologra szeretném felhívni a figyelmüket.

Először: támogatni kell az előadó azon javaslatát, miszerint az ügynökségek igazgatóinak köteles értesíteniük az Európai Parlamentet, ha a plafon 10%-át meghaladó mértékben helyeznek át anyagi eszközöket az operatívból az adminisztratívba.

Másodszor, tekintettel arra tényre, hogy a végrehajtó hivatalok működési költségeit az egyéni programok költségvetési fedezi, ezen költségek majdnem tíz százalékos szintje hatással bírt. Ha nem sikerül pontosabban meghatározni ezeket a költségeket különösképp a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtási Hivatala esetében, akkor hatása van akkor, amikor hozzákapcsoljuk ahhoz az információhoz, hogy több, mint 40 milliárd eurós hiány van azoknál a projekteknél, melyekkel az ügynökség foglalkozik.

Végezetül szeretnék gratulálni Gräßle asszonynak a két nagyon jó jelentéshez.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Edit Herczog (PSE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr és tisztelt Képviselőtársaim!

Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a közösségi programok igazgatásában különböző feladatokkal ellátott végrehajtó ügynökségek pénzügyi szabályozásáról szóló rendelet módosítását.

Ez a módosítás a társbizottsággal, az eljárási szabályzat 47. cikke alapján a Költségvetési Bizottsággal közös munka volt. Külön köszönöm a szoros és kitűnő együttműködést Képviselőtársaimnak, Gräßle asszonynak, valamint Mulder úrnak.

Több módosítási javaslatot tettünk, amelynek következtében az ügynökségek munkájának gördülékenységét igyekeztünk elősegíteni, az elszámolásokat, valamint a szervezetek által kezelt pénzek feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét bővítettük és pontosabbá tettük.

Fontos megjegyeznünk, hogy:

- az ügynökségek mentesítési eljárása tekintetében a határidők egységesítésére a jövőben sürgetően szükség van;

- a Számvevőszék is rámutat, hogy a könyvviteli és ellenőrzési feladatokért felelős személyek nem vehetnek részt a költségvetés végrehajtásában;

- a személyes adatok védelmének kellő figyelembevétele mellett a végrehajtó ügynökség költségvetési és pénzgazdálkodási jelentéséhez csatolni kell egy, a szakértőket, valamint az általuk felvett díjazást tartalmazó listát;

- biztosítani kell a végrehajtó ügynökségek által igénybe vett külső szakértőket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

31. A bizottságok és küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

32. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

33. Az ülésnap berekesztése

(Az ülést 23:35-kor berekesztik)