Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 21., Hétfő - Strasbourg

16. A terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Bárbara Dührkop Dührkop által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített jelentés a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2008/.../IB határozat végrehajtásáról szóló tanácsi határozat elfogadása céljából benyújtott kezdeményezéséről (11563/2007 – C6-0409/2007 – 2007/0821(CNS)) (A6-0099/2008).

  Bárbara Dührkop Dührkop, előadó. − (ES) Tisztelt elnök úr! A mai vitára és elfogadásra kidolgozott jelentés egy 2005. évi kezdeményezést juttat kifejezésre, amelynek keretében a hét tagállam arról határozott, hogy megerősíti a határokon átnyúló együttműködést a terrorizmushoz, a szervezett bűnözéshez és az illegális bevándorláshoz kapcsolódó valamennyi területen.

A német elnökség javasolta, hogy e megállapodás egy részét egy kerethatározat révén építsük be a közösségi vívmányokba, azaz a harmadik pillérbe a Schengeni Megállapodás mintájára, kihagyva azonban az illegális bevándorlás kérdését, amely a tamperei felhatalmazás értelmében, a harmadik pillér alá tartozik.

Ezért sajnálatos, hogy a nemzetközi szerződésbe nem foglaltak bele világos közösségi hatásköröket, mivel ez nem csak hogy jogi zavart teremt, de két jogi hivatkozási keretrendszert is ad számunkra.

Az elsőt átláthatónak nem mondható módon tárgyalták meg. Nem konzultáltak a nemzeti parlamentekkel és az Európai Parlamenttel. Csak utolsó pillanatban konzultáltak velünk, sietve és nem kötelező jelleggel, mivel az eszköz már a közösségi vívmányokba való beépítés előtt állt.

Néhai képviselőtársunk, Fausto Correia jelentésében meghatározta az Európai Parlament ez ügyben képviselt álláspontját.

Ma örömmel mondhatjuk, hogy a Tanács az együttdöntési eljárás alapján terjesztette elő a konzultációt. Ez olyan konzultáció, amely nemcsak magára a megállapodásra korlátozódik, hanem a preambulumrészt és a mellékletet is érinti, amit értékelünk is, mivel e részek – bár technikai jellegűek – tartalmaznak nagy politikai jelentőséggel bíró rendelkezéseket. Ezek közül többnek kifejezetten az a célja, hogy biztosítsa a személyes és érzékeny adatok védelmét.

Ugyanakkor sajnáljuk, hogy a Tanács még mindig nem hagyta jóvá az adatvédelem meghatározásáról szóló kerethatározatot, bizonyos minimumszabályok megállapítása érdekében. Nem helyénvaló a Tanács számára, hogy e határozat elfogadására készül, saját általános jogszabálya helyett. Az Európai Adatvédelmi Biztossal sem konzultáltak.

Röviden: a jelentés együttműködést ír elő a DNS-sel, az ujjlenyomatokkal, a járművek rendszámaival, valamint a személyes és nem személyes adatokkal kapcsolatban. A cél az, hogy lehetővé váljon a személyek DNS-profiljának összehasonlítása a 27 nemzeti kapcsolattartó pont jövőbeni adatbázisaival.

A jelentés egyértelműen jelzi, hogy közös garanciákat kell megállapítani az adatvédelemre, valamint a gyanúsítottak és a vétkes felek védelemhez való jogára vonatkozóan. Csak a DNS nem kódolt részeit, más szóval a genetikai jellemzőket nem tartalmazó részeket továbbíthatják.

Minden megosztott információnak jeleznie kell, hogy milyen szakaszban van az érintett személyre vonatkozóan folytatott eljárás, és azt, hogy mely adatbázisból származnak az adatok.

Az Európai Parlamenttel ismételten konzultálni kell, ha a Tanács – bármilyen módon, de kiváltképpen a pontos összehasonlításokhoz szükséges helyek száma tekintetében – módosítani kívánja a Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezését.

Emlékeztetni szeretném a Tanácsot arra is, hogy a tagállamok kormányai képviselőinek konferenciája felszólított arra, hogy biztosítsák e kerethatározat Lisszaboni Szerződés új rendszerébe való beépítésének a lehetőségét, hogy lehetővé váljon a Bírósághoz való folyamodás.

Szeretnék rámutatni, hogy a tisztviselőkre és a határokon átnyúló együttműködés lehetőségére vonatkozó bekezdésben nem értek egyet a bizottság által jóváhagyott azon résszel, amely a tisztviselőknek jogköröket biztosít az őrizetbe vételre, valamint arra, hogy sajátjuktól eltérő tagállamban vallomásokat vegyenek fel.

Végül, hölgyeim és uraim, a határokon átnyúló kétoldalú együttműködés mindig is létezett, de ez a határozat lesz az első az európai szintű együttműködés tekintetében. Igaz, hogy aggodalmak, komoly aggodalmak vannak azzal kapcsolatban, hogy – a jó szándék ellenére – a hálózatok terjedése visszaélésekhez és esetlegesen súlyos hibákhoz vezethet.

Az ártatlanok védelme kétségkívül a legfontosabb feladata mindenkinek, és különösen e Parlamentnek, tekintve, hogy saját állampolgárainkat képviseljük.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Azt követően, hogy 2007. június 13-án a Tanácsban politikai megállapodás született a Prümi Szerződésnek az európai jogba történő átültetését célzó jogalkotási csomag első részéről, Németország előterjesztette azt a kezdeményezést, amelyről most fogunk vitát folytatni, nevezetesen azon határozat végrehajtásáról, amely az első résznek és a mellékletének tárgya.

Dührkop asszony! A Bizottság mindig is támogatta a Prümi Szerződésnek az uniós jogba való beépítését. E szerződés óriási jelentőségű eszköz, amely nagymértékben megerősíti a tagállamok rendőrségei közötti együttműködést azzal, hogy lehetővé teszi számukra a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló hatékonyabb fellépést, például a DNS-profilok és a körözött személyek daktiloszkópiai adatai cseréjének elősegítése által.

Az EU belső határain átlépő személyek ellenőrzésének megszüntetése, a Schengeni Megállapodás aláíró országai között, komoly lépés az európai integráció folyamatában. Ugyanakkor kötelességünk biztosítani, hogy a személyek szabad mozgásának e területe, egyben a biztonság és a jog érvényesülésének területe is legyen.

A tagállami hatóságok közötti rendőrségi együttműködés javítása – az alapvető jogok, és különösen az adatvédelem teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – elengedhetetlen lépés afelé, hogy polgárainknak nagyobb biztonságot garantálhassunk az Európai Unióban.

A mai vita tárgyát képező határozattervezet követő intézkedés, amelyre azért van szükség, hogy biztosítsuk a mindenre kiterjedő technikai és operatív végrehajtását annak a határozatnak, amelyről a Tanács 2007 júniusában politikai megállapodásra jutott. E megállapodás célja, hogy átültesse a Prümi Szerződés legfontosabb rendelkezéseit az Európai Unió jogszabályi keretrendszerébe.

A Bizottság szintén kiállt amellett, hogy be kell vonni a Parlamentet az e jogi eszköz mellékletének módosítására irányuló eljárásba. A Bizottság nézete szerint a 2007. júniusi határozatban, valamint a vita tárgyát képező határozattervezetben megállapított adatvédelmi rendelkezéseket kiegészítik majd az adatvédelemről szóló kerethatározat rendelkezései a harmadik pillérben. Mindenképpen szükséges a kiegészítésük, amint azt Ön is mondta.

A Bizottság a maga részéről általában véve üdvözli az Ön által javasolt módosításokat, Dührkop asszony. Mivel azonban e kezdeményezést a tagállamok terjesztették elő, tisztelt elnök úr, a Bizottság a módosításokra vonatkozóan benyújtja részletes álláspontját a Tanács keretében folytatott megbeszélések során.

Ez tehát a válaszom, és végül szeretném még egyszer megköszönni az előadónak, hogy volt olyan kedves és felhívta a figyelmet az e határozat megfelelő végrehajtásához szükséges eszközökre és feltételekre.

  Herbert Reul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Kevés olyan kérdés van, amelyről az európai polgárok nagy része gondolja úgy, hogy Európa a maga részéről komoly erőfeszítéseket tesz. Amiről ma itt vitát folytatunk, az egy ilyen jelentős kérdés: a tagállamok közötti együttműködés a határokon átnyúló bűnözés és a terrorizmus elleni sikeres fellépés érdekében. Boldog vagyok, hogy a bizottságban is sikerült konszenzust elérnünk, ami az előkészítő munkának és az előadóval folytatott kifogástalan együttműködésnek köszönhető. Ez azt jelenti, hogy jóllehet nem értünk egyet minden pontban, de a legtöbb dologban egyetértünk, és hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy előrelépés történjen ebben a kérdésben.

A Prümi Szerződéssel kapcsolatos folyamat nagyon munkaigényes és hosszadalmas volt. Csak kis lépésekkel tudtunk előre haladni. Most pedig sikerként könyvelhetjük el, hogy ma az adatcseréről európai megállapodások vannak, hogy a nemzeti adatbázisokat összekapcsolják, és hogy használhatjuk e nemzeti adatbázisokat a bűnüldözésben és a bűnmegelőzésben.

E projekt bizonyos területein nagyobb előrelépést szerettem volna látni. Ezért most megragadom a lehetőséget, hogy ne csak arról beszéljek, amit eddig elértünk, hanem hogy azt is elmondjam, hogy természetesen e határozat néhány olyan pontot is tartalmaz, amely holnap vagy azután kerülnek alkalmazásra. Például hatékonyabban és gyorsabban szeretnénk bevetni közös rendőri erőket, és azt is szeretnénk, hogy egy adott tagállam különleges készségekkel rendelkező rendőri erői más tagállamban is tevékenykedhessenek. Dührkop Dührkop asszony épp most mutatott rá, hogy e téren nehézségek vannak. Mégis fontos, hogy e folyamatot előrelendítsük annak biztosítása érdekében, hogy e téren több európai feladatunk legyen és több közös fellépést hajtsunk végre. Végül lehet, hogy úgy találjuk, hogy az európai eszme előmozdításának nagyon jó módja az, ha megmutatjuk az embereknek, hogy nekik is tetsző módon próbálunk fontos kérdéseket megoldani.

  Alexander Alvaro, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Úgy vélem, a képviselőcsoportom nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy kiváló volt az előadóval folytatott együttműködés. Szorosan együtt dolgoztunk, amint azt Reul úr is elmondta. Mindazonáltal fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miért olyan sürgős, hogy határozatot hozzunk, miért most kell meghoznunk azt, és – főként – miért még az év vége előtt? Boldogan láttuk volna, ha a Lisszaboni Szerződés szabályai is érvényesülnének itt, például a bírósági felülvizsgálat, illetve a megfelelő részvétel, az Európai Parlamenttel történő együttdöntés értelmében.

Ami az itt tárgyalt adatvédelmi szempontot illeti, a Prümi Szerződésnek megvannak a saját adatvédelmi szabályai, ezenkívül ott vannak még a végrehajtási szabályok és a szerződés szabályai. Dührkop Dührkop asszony szintén megjegyezte, hogy szükség van egy kerethatározatra a harmadik pillérben. Ha tüzetesen megnézzük a Prümi Szerződés által szabályozott adatkategóriákat, látjuk, hogy több mint szükségszerű, hogy keretjogszabállyal rendelkezzünk e kérdésben. Azt is meg kell kérdeznünk, hogy miért vannak ún. különleges adatkategóriák, például a nemi irányultságra, az egészségi állapotra, politikai és szakszervezeti tevékenységre és vallási hovatartozásra vonatkozó adatok. Ez határozottan több azoknál az alapvető adatoknál, amelyek a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez szükségesek. Jóllehet korlátozások vonatkoznak ezen adatok felhasználására, hihetetlennek tűnik, hogy azok egyáltalán felhasználhatók.

Ami a DNS-adatokat illeti, határozottan támogatjuk az előadó azon nézetét, miszerint ha azokra az adatokra szükség van és lehetőség van a cseréjükre, ezt egyértelműen korlátozni kell, és az ilyen adatok kizárólag az eredetileg meghatározott célra használhatók fel. Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy a nemzeti DNS-adatbázissal nem rendelkező tagállamok nem kötelesek ilyet létrehozni.

Végül – amint a rendőri szervekkel folytatott személyes véleménycserék során arra fény derült – ésszerű lenne, ha a jogalkotási intézkedések előtérbe helyezése helyett programokat finanszíroznánk annak érdekében, hogy segítsük a rendőri szervek közötti személyzeti cseréket. Ez biztosan javítaná az együttműködést az Unióban.

Döbbenetes, hogy a finanszírozásról még nem született döntés, amikor oly közel van már a határozathozatal. Mielőtt pénzt költenénk, az embereknek tudniuk kell, hogy mennyit is fogunk költeni; mielőtt döntést hozunk, az embereknek tudniuk kell, hogy mindez mennyibe kerül.

  Athanasios Pafilis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr! A német kormány kezdeményezése és a jelentés, amelyről vitát folytatunk, nem pusztán technikai jellegűek, mint amilyennek azokat feltüntetik. Tulajdonképpen az uniós jogba néhány hónapja beépített Prümi Szerződés által életbe léptetett megelőző adatfelvétel gyors és sikeres alkalmazásához szükséges technikai és igazgatási feltételekről szólnak. A DNS-adatokat, ujjlenyomatokat, személyes adatokat és mindenféle információkat összegyűjtik, feldolgozzák és minden részletre vonatkozóan automatikusan kicserélik – a nap 24 órájában, a hét minden napján – a tagállamok és az EU elnyomó mechanizmusai között. Az EU-ban minden polgár és munkavállaló megelőző megfigyelés alatt állhat, és adatokat rögzíthetnek róluk. A biztonsági szervek cselekednek, ha a legkisebb gyanúja felmerül annak, hogy valaki valamikor a jövőben bűncselekményt követ el vagy veszélyezteti a közrendet és a közbiztonságot. Más szóval, mindenki bűnös, amíg ki nem bizonyított az ártatlansága.

Az általunk megvitatott jelentés újabb lépést tesz az adatrögzítésre vonatkozó jogszabályokban: megnyitja az ajtót a politikai nézetekhez, vallási vagy filozófiai meggyőződésekhez, pártpolitikai vagy szakszervezeti tagságokhoz kapcsolódó adatok rögzítése és cseréje előtt. Miért van erre szükségünk? A szervezett bűnözés elleni harchoz? Hazugság! Mindenkiről adatokat akarnak gyűjteni az egész világon! Ki akarják tiltani és meg akarják félemlíteni mindazokat, akik megkérdőjelezik az Önök politikáját! Ezért mi, a Görög Kommunista Párt európai parlamenti képviselői a jelentés ellen szavazunk.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! A szeptember 11-i támadások óta, de lehet, hogy már korábban is, az EU szinte teljes mértékben a terrorizmus elleni küzdelemre koncentrálja technikai biztonsági intézkedéseit. Természetesen helyesen cselekszünk, amikor nem könnyítjük meg a potenciális merénylők számára, hogy a bombakészítés módját letöltsék az internetről, és természetesen üdvözlendő a tagállamok közötti szorosabb együttműködés. Ugyanakkor a terrorizmus elleni harcban nem engedhetjük meg, hogy ártatlan polgárok váljanak célponttá vagy hogy elhallgattassuk a kínos bírálatokat.

Úgy vélem, hogy világszerte érvényes az a veszélyes tendencia, hogy folyamatosan csorbítják az alapvető szabadságjogokat, amelyekért elődeink oly keményen harcoltak. Azt kockáztatjuk, hogy egy nyíltan antiliberális társadalommá válunk, amikor átadjuk az utasok adatait vagy amikor az internetet figyeljük. Remélem, hogy a közeljövőben nem találjuk magunkat abban a helyzetben, amikor minden nonkomformista, aki tüntetésen vesz részt, támogat egy népszavazást vagy akár az EU-t meri bírálni, potenciális terroristának lesz bélyegezve.

Természetesen fontos az éberség – de semmiképpen sem a polgári szabadságjogok kárára. És persze az sem megengedhető, hogy más területek – úgy mint a szervezett bűnözés elleni küzdelem – csorbát szenvedjenek emiatt. Nem szabad alábecsülnünk az egyre bővülő párhuzamos társadalmak, a migrációhoz kapcsolódó erőszak és a potenciális etnikai és kulturális konfliktusok veszélyeit.

  Urszula Gacek (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Amikor az internet és az új technológiák korában terrorizmusra való felbujtásról beszélünk, teljesen új kihívásokról és teljesen új fenyegetésekről beszélünk, és – ahogy azt kollégám elmondta – finom egyensúlyt kell felállítanunk a különböző politikai szervezetek polgári szabadságjogainak megsértése, valamint társadalmunk és állampolgáraink biztonságát fenyegető veszélyek elleni küzdelem között.

Az elmúlt hetekben például az Európa Tanács felszólalói különböző aggályokra hívták fel a figyelmet, és arra kértek bennünket, hogy teljes egészében fogadjunk el az Európa Tanács által előterjesztett különböző ajánlásokat. Óvatosan kell megválasztanunk, hogy az Európa Tanács kétségkívül nagyon értékes munkájának mely aspektusait vigyük át az Európai Parlamentbe, mivel a Parlamentnek ebben a kérdésben megvan a saját, kivételes szerepe.

A terrorizmus által jelentett új fenyegetések elleni fellépés tekintetében az jelenti majd a legnagyobb nehézséget számunkra, hogy ténylegesen meghatározzuk, mi is minősül felbujtásnak, és vajon a kormányok indokolt bírálata valaha is terrorizmusra való felbujtásnak tekinthető-e. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság egyik közelmúltbéli ülésén egyebek mellett ezeket az érveket adta elő Dick Marty úr, az Európa Tanács képviseletében. Úgy tűnt, hogy kevés bizodalma van demokratikus struktúráinkban, és azt sugallta, hogy több olyan cikk is van, amelyet a kormányok nem megfelelő célokra használhatnak fel. Én nála jobban hiszek a demokratikus eljárásainkban, és úgy vélem, hogy képesek leszünk e kérdést érzékenyen, ugyanakkor az ettől az intézménytől elvárható elővigyázatossággal kezelni.

  Sarah Ludford (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Az Egyesült Királyság nemzeti DNS-adatbázisában 4,3 millió személy DNS-adatait tárolják és bocsátják szükség esetén a rendőrség rendelkezésére. Ez a szám az Egyesült Királyság lakosságának 7%-át jelenti, ami legalább ötször akkora arány, mint bármely más ország esetében. Az ily módon nyilvántartottak között van 150 000 16 év alatti gyermek, akik közül 25 ezret még soha nem vádoltak meg bűncselekmény elkövetésével. Nagy-Britannia legelismertebb rendőrségi törvényszéki szakértője még azt is javasolta, hogy már akár ötéves gyerekek adatait is fel kellene venni a DNS-adatbázisba, ha viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy későbbi életükben bűnözőkké válhatnak. Ez a megelőző rendőri cselekvéseket nevetségessé teszi.

Pártom úgy véli, hogy mindez az orwelli „Nagy Testvér” megvalósulása Nagy-Britanniában. Ártatlan emberek DNS-adatait nem szabadna cserére bocsátani, és az lenne a legkevesebb, ha – az Európai Adatvédelmi Biztos ajánlásával összhangban – pontos korlátokat szabnának meg arra vonatkozóan, hogy milyen adatok cserélhetők ki, és amennyiben az adott személy nem szerepel a rendőrségi nyilvántartásban, egészséges figyelmeztetést csatolnának az adatcseréhez.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Tisztelt elnök úr, Barrot alelnök úr, hölgyeim és uraim! Ma egy második határozatról folytatunk vitát, amellyel célunk, hogy megállapítsuk egy másik kezdeményezés végrehajtásához szükséges szabályokat, egy olyan kezdeményezését, amelyről a Tanácsban már politikai megállapodás született, bár még el sem fogadták.

Tudom, hogy már egy sor kezdeményezés irányult a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre, a biztonság és az éberség növelése érdekében, de sajnálatosnak tartom, hogy nem fordultunk ugyanilyen figyelemmel az alapvető jogok fokozott védelme felé. Az Európai Unió még mindig nem rendelkezik eljárási biztosítékok egy szabványos csomagjával, és nincsen megfelelő harmadik pillér alá tartozó jogi eszköz az adatvédelemre vonatkozóan, amint azt Barrot alelnök úr is elismerte beszédében.

Azt kérem Öntől, biztos úr, hogy segítsen nekünk elmagyarázni a Tanácsnak, hogy ez a helyzet elfogadhatatlan, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet és a rendőrségi együttműködés támogatását célzó intézkedések többsége magában foglalja személyes adatok gyűjtését és cseréjét. E legutóbbi kezdeményezés ennek egy újabb példája, sőt, sokkal komolyabb, mivel magában foglalja DNS-adatok és ujjlenyomatok stb. gyűjtését, tárolását és megosztását. A prümi kezdeményezés VI. fejezetében megállapított adatvédelmi előírások – amelyek konkrétabb garanciákat biztosítanak – önmagukban nem elegendőek, és a megfelelő működés érdekében szükségük van egy hiánytalan és általános keretre, amely csak a harmadik pillér alá tartozó, az adatvédelemről szóló kerethatározat révén garantálható.

Nagy elégedettséggel töltött el, hogy jóváhagytuk e kezdeményezést, amelynek révén az együttműködésnek a prümi kezdeményezésben található lényeges elemeit átültetjük az Uniós keretrendszerbe. Mindazonáltal nem végezhetünk félmunkát. Azt is mindenképpen biztosítani kell, hogy az adatvédelemre vonatkozóan legyen egy világos és hatékony igazságügyi keretrendszer.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr! Véleményem szerint Coelho úr nagyon pontos és tárgyilagos képet festett a helyzetről.

A Bizottság által eredetileg előterjesztett javaslat sokkal nagyra törőbb volt, és nagyon sajnáljuk, hogy a határozat hatálya korlátozottabb lett. Mindazonáltal a határozat célja az, hogy lefektesse az ahhoz szükséges alapokat, hogy a harmadik pillérben biztosíthassák a védelem egy minimális szintjét. Egy ilyen határozat elfogadása nélkül nem rendelkeznénk egy, a harmadik pillérben alkalmazandó általános szabállyal, ami még rosszabb lenne. Reméljük, hogy e határozat elfogadására minél hamarabb sor kerül, amint a Parlament előterjeszti véleményét a következő szövegről, amelyet a Tanács a második alkalommal benyújtott a Parlamenthez.

Amint már korábban elmondtam, amikor köszönetet mondtam az előadónak, Dührkop asszonynak, most ismét elmondom, hogy a Bizottság nézete szerint az adatvédelemről szóló rendelkezéseket kiegészítik majd a harmadik pillér keretében az adatvédelemről szóló kerethatározat rendelkezései.

Végül, tisztelt elnök úr, szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik felszólalásukkal hozzájárultak e vitához.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

  Bárbara Dührkop Dührkop, előadó. − (ES) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak, akikkel öröm volt együtt dolgozni e jelentés elkészítésén. Engedjék meg, hogy felszólalásaikra ne külön-külön, hanem összességében válaszoljak.

Mindannyiunk számára különlegesen fontos az, hogy egyensúlyt teremtsünk a terrorizmus és a bűncselekmények elleni küzdelem, illetve aközött, hogy kérlelhetetlenül védelmezzük a magán- és közjogokat, mert a terrorizmus elleni küzdelem érdekében senkit sem foszthatunk meg polgári jogaitól.

Ezt az egyensúlyt időnként nehéz elérni, de nekünk, demokratáknak az a feladatunk, hogy éberen őrködjünk, nehogy visszaélés történjen e téren.

Másodszor, említették a rendőrségi együttműködést, ami nélkülözhetetlen. Olyan helyek élek, ahol létezik a terrorizmus. Magam is rendőri védelemben részesülök, és amikor Franciaországba kell utaznom, meg kell kérnem a helyi rendőrséget, hogy küldjenek egy nyomtatványt Madridba, akik majd engedélyt kérnek Franciaországtól arra, hogy fegyver birtoklása mellett átléphessük a határt. Ez egy hetes procedúra. Tudom, hogy egy gyorsabb, kevésbé bürokratikus eljárásra lenne szükség, például lehetne egy európai rendőrségi engedély. Úgy vélem, úgy hiszem, hogy az európai rendőri szervek többé-kevésbé azonos képzésben részesülnek.

Ezenkívül, Alvaro úr, amint azt Sarah Ludford képviselőasszony és Coelho képviselő úr is említette, sürgős szükségünk van egy kerethatározatra, és ez olyan ügy, amit a Tanács elé akarunk vinni. Minimumszabályokra van szükségünk az adatvédelemre vonatkozóan. Ez méltányolható elvárás a polgárok részéről.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. április 22-én, kedden kerül sor.

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. – Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a bűnüldözési szolgálatoknak olyan eszközök állnak rendelkezésükre mint a DNS-adatok, az automatikus ujjlenyomat felismerés és a jármű-nyilvántartási adatok. Határozottan támogatom, hogy a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemhez szükséges valamennyi eszköz közös adatbázisban legyen elérhető. Az adatvédelem természetesen fontos, de csak másodlagos szempont a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni harcban.

Nem csak az adatbázisok megosztását támogatom, de úgy vélem, hogy kötelező nemzeti adatbázisokra is szükség van. Az európai polgárok és lakosok többsége tiszteletben tartja a törvényt, és semmi félnivalójuk nem lehet amiatt, hogy adataikat – legyenek azok DNS-adatok vagy ujjlenyomatok – egy közös európai adatbázisban tárolják.

Málta semleges állam, de ha a terrorizmusról van szó, senki sem lehet semleges. Ártatlan polgárok célpontként való felhasználását semmi sem indokolhatja. A terrorizmus az egyik legförtelmesebb bűn, amely egyenértékű a népirtással és a háborús bűnökkel.

Ma a bevett szokás szerint a terroristák nemzeti bíróságok elé kerülnek. Eljött az ideje annak, hogy fontolóra vegyünk egy nemzetközi bírósági struktúrát, amely kifejezetten terroristák ügyeit tárgyalná.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – (FI) Az európaiak biztonságának javítása érdekében fokozottabb együttműködésre van szükség a határőrizeti hatóságok, a vámhatóságok, a rendőrség és a biztonsági hatóságok között.

A Prümi Egyezmény célja, hogy megerősítse az együttműködést az uniós tagállamok között a terrorizmus, a határokon átnyúló bűnözés és az illegális bevándorlás elleni küzdelemben.

A Prümi Egyezmény megerősíti a biztonságot Európában. A biztonsági hatóságok – különösen a határőrizeti hatóságok – közötti folyamatos információcsere kiemelt fontosságú.

Az uniós tagállamok közötti információcsere mögött alapos indokoknak kell állni. Egyértelmű, hogy a törvény megszegése megfelelő indok ehhez, mint ahogy az is, ha elegendő bizonyíték támasztja alá a bűnelkövetés szándékát.

Az információcsere során biztosítani kell a törvénytisztelő európai polgárok védelmét, hogy a magánélet megsértése következtében ne élhessenek vissza az emberi jogokkal.

A biztonsági ügyekben folytatott együttműködés célja az, hogy Európa biztonságos hely legyen és hogy védelmet nyújtsanak a törvénytisztelő polgároknak.

Az ilyen együttműködésnek ezenkívül meg kell védelmeznie az európaiakat a bűnözőkkel szemben, hogy mindennapi életünk a lehető legbiztonságosabbá váljon, és gyermekeink félelem nélkül élhessenek.