Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 21., Hétfő - Strasbourg

17. Vízumhoz jutás a belorusz és ukrán állampolgárok számára (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a belorusz és ukrán állampolgárok vízumhoz jutásáról szóló bizottsági nyilatkozat.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm azokat a kérdéseket, amelyeket az Ukrajnára és Belaruszra vonatkozó európai vízumszabályokkal kapcsolatban előterjesztettek.

Először is, Ukrajna esetében, a visszafogadásról szóló megállapodás, valamint a vízumhoz jutás megkönnyítéséről szóló megállapodás, amelyek 2008 elején léptek hatályba, mérföldkövet jelentenek az Európai Unió és Ukrajna közötti kapcsolatokban. Egyrészről előmozdítja az emberek közötti kapcsolattartást, ami javítja a kölcsönös megértést és minden téren hozzájárul a kapcsolatok megerősítéséhez, másrészről pedig a két felet – azaz az Európai Uniót és Ukrajnát – szoros együttműködésre készteti az illegális bevándorlás elleni küzdelemben.

Az első prioritás az, hogy biztosítsuk az ukrán állampolgárok vízumhoz jutásának elősegítéséről szóló megállapodás gyors, operatív és harmonizált végrehajtását. A megállapodás megfelelő és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok és az ukrán hatóságok iránymutatás-tervezeteket dolgoztak ki és hagytak jóvá. Ezeket az iránymutatásokat a közeljövőben véglegesítenie kell és el kell fogadnia a megállapodás által létrehozott vegyes bizottságnak.

A vízumhoz jutás elősegítéséről szóló, az Európai Közösség és Ukrajna között létrejött megállapodás preambulumában megállapítottak értelmében az ukrán állampolgárok vízummentes utazása csak távlati lehetőség. Egy ilyen rendszer bevezetéséhez vezető folyamat elsősorban a visszafogadásról szóló megállapodás, valamint a vízumhoz jutás megkönnyítéséről szóló megállapodás megfelelő végrehajtásától függ.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a schengeni térség bővítése semmilyen módon nem befolyásolja az Ukrajna és a 2007. december 21-én a schengeni térség részévé vált tagállamok között a határellenőrzésre vonatkozóan meglévő rendelkezéseket. E tagállamok csatlakozásuk óta alkalmazzák a schengeni szabályokat a külső határok ellenőrzésekor, és 2007 szeptembere óta személyeket is ellenőriznek a Schengeni Információs Rendszerben (SIS).

Ahhoz azonban, hogy könnyebbé váljon a határ környékén élő ukrán állampolgárok utazása, Magyarország és Ukrajna, illetve Lengyelország és Ukrajna kishatárforgalmi megállapodásokat írt alá. Ezenkívül a Bizottság felszólított az Ukrajna és Magyarország közötti megállapodásnak a határterület kijelölése tekintetében történő módosítására, hogy e megállapodást összhangba hozzák a közösségi szabályokkal; ugyanez volt a helyzet az Lengyelország és Ukrajna között létrejött megállapodással. Összesen ennyit tudok mondani a határ környéki területeken élő ukrán állampolgárok utazásáról.

A vízumok helyzete azonban már más. 2007. december 21-e előtt azokra a tagállamokra, amelyek még nem alkalmazták teljes mértékben a schengeni vívmányokat, nem vonatkoztak a vízumdíjakról szóló schengeni rendelkezések. E tagállamok így valamennyi ukrán állampolgár tekintetében eltörölhették e díjat. Ez azonban ma már nem lehetséges. Mindazonáltal az általánosan érvényes 60 EUR összegű vízumdíj nem vonatkozik az ukrán vízumigénylőkre. Az Európai Közösség és Ukrajna között 2008. január 1-jén hatályba lépett megállapodás értelmében az ukrán állampolgárok által benyújtott vízumkérelmek feldolgozásának díja 35 EUR marad. A megállapodás emellett az ukrán vízumigénylők széles kategóriáit mentesíti a vízumdíj megfizetése alól, ami azt jelenti, hogy a schengeni országokba utazni szándékozó ukrán állampolgárok több mint 50%-ának, ismétlem több mint 50%-ának nem kell vízumdíjat fizetni.

Most Belaruszról szeretnék szólni. A Bizottság az Európai Szomszédsági Politika megerősítéséről szóló, 2006. december 4-i közleményében hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a szomszédsági politika hatálya alá tartozó országok számára megkönnyítsék a vízumhoz jutást. A Bizottság ismételten kifejezte, hogy az Európai Unió kész cselekvési terveket kidolgozni a szomszédos országokkal, és tárgyalásokat folytatni velük, hogy ezzel megkönnyítsék a vízumhoz jutást és a visszafogadási engedély megadását.

Belarusz a szomszédsági politika hatálya alá tartozó országok egyike, de el kell mondani, hogy ezzel az országgal – az ott uralkodó általános politikai helyzet miatt – még nem került kidolgozásra cselekvési terv. Ez az oka annak, hogy Belarusszal ebben a szakaszban még nem tervezzük tárgyalások megkezdését a vízumkiadás esetleges megkönnyítéséről és a visszafogadásról.

Mindazonáltal hangsúlyozni szeretném, hogy a rövid tartózkodási időre szóló vízumok kiadására vonatkozó uniós jogszabályok bizonyos kategóriákba tartozó személyek – például hat év alatti gyermekek, diákok vagy kutatók esetében – előírják a vízumdíjak alóli mentességet. Emellett, a jelenlegi szabályok értelmében, a tagállamok indokolt, egyedi esetekben bármikor eltörölhetik vagy csökkenthetik a vízumdíjat, például humanitárius okokból, a kulturális érdekek védelme céljából vagy külpolitikai indokok alapján.

Ezenkívül a szomszédos tagállamoknak – különösen Lengyelországnak, Lettországnak és Litvániának – mindig lehetőségük van arra, hogy kishatárforgalmi megállapodásokat tárgyaljanak meg Belarusszal. Ez megkönnyítené a határátlépést, valamint a határ környékén élők mozgását Belarusz és szomszédos országai között, ugyanakkor előmozdítaná a helyi közösségek közötti kapcsolattartást. Azok a határ környéki lakosok, akik különleges kishatárátlépési-engedéllyel rendelkeznek, mentesülnek a vízumkövetelmény alól. Lengyelország és Belarusz már tárgyalásokat kezdett ennek érdekében.

Ezzel zárom mondanivalómat, amellyel – hangsúlyozva az Önök által feltett kérdések relevanciáját – tájékoztatni kívántam Önöket a kérdést illetően fennálló legfrissebb fejleményekről.

  Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Köszönöm a biztos úrnak, hogy eljött és ismertette a Bizottság legújabb álláspontját az Ukrajnával és Belarusszal kapcsolatos vízumhelyzetről. Egy hónapja a PPE-DE képviselőcsoport meghívására egy küldöttség látogatott el Strasbourgba – amelynek tagjai a belorusz többségi ellenzék tagjai voltak – azzal a céllal, hogy megvitassunk, miként alakul a politikai helyzet az országban; a látogatás során a kollégák azt is láthatták, amint a küldöttség tagjai felhívást intéztek e Parlamenthez, hogy támogassa az általuk jelenleg fizetendő vízumdíjak csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket, mivel e díjak mértéke a belorusz állampolgárok legnagyobb része számára megfizethetetlen.

Ha valóban arra akarjuk ösztönözni Belaruszt, hogy a jövőben olyan utat válasszon, amely Európa felé vezet – és őszintén reméljük, hogy így történik majd –, a legjobb érveink azok, amelyeket a belorusz állampolgárok saját szemükkel is láthatnak. Abban a rendszerben, amelyben élnek, nagyon nehezen kaphatnak valódi betekintést abba, hogy mit is jelent a szabadság és a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság. Nehéz előmozdítani a civil társadalmat. Nehéz megmutatni nekik, hogy Európa nyitott és barátságos, és támogatja a teljes demokrácia felé történő haladásukat. Ennek legjobb módja az, ha nem olyan díjak mellett tesszük lehetővé e polgárok számára az Európába való belépést, amelyek legtöbbjük számára riasztó vagy megfizethetetlen.

Biztos úr! Nagyon helyesen mondta, hogy bizonyos csoportok – így a gyermekek és a rokoni kapcsolatokkal rendelkezők – mentességet élveznek; ezek olyan emberek, akik kulturális, tudományos vagy oktatási célból látogatnak el az Európai Unióba, és ösztönözném az egyes tagországokat, hogy alkalmazzák azt a jogi rendelkezést, amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek ténylegesen hozzáférhessenek ezekhez a lehetőségekhez. Ugyanakkor nagyon szomorú, hogy Szerbiára és Oroszországra kedvezőbb feltételek vonatkoznak, mint a belorusz állampolgárokra.

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Először szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy mint mindig, most is nagyon pontos tájékoztatást adott a kérdésről.

Saját magam is tapasztaltam a vízumokkal és a vízumkorlátozásokkal kapcsolatos problémákat a Balkánon, és még ma is tapasztalok ilyet, jóllehet kicsit javult már a helyzet. Vegyük például Szerbiát, mivel már úgyis említettük. A jelenlegi egyszerűsítések ellenére, Szerbiának – amikor még Jugoszlávia része volt, azaz a kommunista rendszer idején – sokkal több kapcsolata volt a Nyugattal, az európai országokkal, mint most, ami azt jelenti, hogy valami nagyon nem jó az egész rendszerrel. Valóban alapvető változásokra van szükségünk.

A biztos úr nagyon helyesen mutatott rá, hogy Ukrajnában a vízumigénylők több mint fele valamiféle engedményben részesül. Vajon milyen rendszer az, amely az esetek legalább 50%-ában mentességet nyújt? Mondjuk, jó, ez nem az ő hibája.

Most pedig hadd beszéljek Belaruszról. Boldogan támogattam Grabowska asszony és Paleckis úr javaslatát, mert nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy ezen ország állampolgárainak kétszer kell szenvedniük egy rossz rendszer miatt: nem csak a rendszer miatt, de azért is, mert mi nem dolgozunk ki semmiféle cselekvési tervet az ellen a rossz rendszer ellen.

Van, hogy egyoldalúan kell cselekednünk, és nekünk kell kezdeményeznünk, hogy tettünkkel kifejezetten azokat segíthessük, akik nem kapnak segítséget saját rendszerüktől vagy kormányuktól. A biztos úr jelezte, hogy bizonyos fokig erről van szó. Ugyanakkor többet kell tenni, és Belarusszal szemben agresszívabb politikát kell folytatnunk. Érdekelne például – és talán a biztos úr valamikor később választ is tud adni –, hogy mely országok milyen mentességeket biztosítanak. Az Európai Unió mely országai különösen segítőkészek, és melyek talán kevésbé azok? Mindenképpen fontos egy uniós álláspont elfogadása, mert ha egyes országok liberális megközelítést alkalmaznak, katasztrofális lenne más országoknak a szigorú korlátozás.

Arra kérném a Bizottságot és a Tanácsot – figyelembe véve azt, hogy rájuk hárul a fő felelősség –, hogy dolgozzanak együtt velünk annak biztosítása érdekében, hogy minden belorusz állampolgárnak és érintett személynek több előnyt kínálhassunk annál, mint amit – sok munkával – a múltban tettünk.

  István Szent-Iványi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (HU) – Elnök úr! Biztos úr! Szomszédságpolitikánk keleti dimenziójában Ukrajna és Belarusz kulcsszerepet játszik.

Ukrajna esetében a cél a demokrácia, a piacgazdaság, az európai orientáció megszilárdítása, Belarusz esetében pedig a cél az ország demokratizálása. Ennek hatékony és eredményes eszköze az utazási könnyítések megadása. Ukrajna állampolgárai január elsejétől könnyített eljárásban juthatnak vízumhoz, mégis többségük úgy érzékeli, hogy ma nehezebb a helyzetük, mint korábban volt, hiszen a számukra fontos célországokba, Lengyelországba, Magyarországra, Litvániába nagyobb nehézségekkel juthatnak el, mint előtte. Ezt visszalépésként érzékelik, hiszen a 35 eurós vízumdíj nagy összeg, és az adminisztratív terhek és az adminisztratív eljárás rendkívül bonyolult. Ezért ki kell jelentenünk azt, hogy Ukrajna számára a közvetlen cél a vízummentesség megadása belátható időn belül, és amíg ezt nem tudjuk megadni, addig a vízumdíj-mentesség megadása minél nagyobb csoportoknak, valamint az adminisztratív terhek enyhítése.

Ami Belaruszt illeti, világossá kell tennünk, hogy Európának nem a belorusz néppel, hanem az elnyomó rendszerrel van problémája, tehát mi azt szeretnénk, ha belorusz állampolgároknak könnyebb legyen az utazása. Ennek érdekében enyhítenünk kell a 60 eurós vízumdíjon, ami rendkívül magasnak számít, hiszen ez Beloruszban közel fél havi átlagjövedelemnek felel meg, s ugyanakkor könnyítenünk kell az adminisztratív terheken is, hiszen ezeket a bonyolult előírásokat csak nehezen tudják teljesíteni. Ezzel érhetjük el azt, hogy mind Ukrajna, mind Belarusz polgárai úgy érezhetik, hogy közel kerülnek Európához. Köszönöm.

  Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió nem fogja garantálni keleti határainak biztonságát úgy, közben figyelmen kívül hagyja a beloruszok és az ukránok érdekeit. Támogatnunk kellene, hogy a lehető legszélesebb néprétegek látogathassanak el az Unióba, különösen Ukrajnából és Belaruszból, ugyanakkor el kell szigetelnünk Lukasenko-rezsimet. A demokratikus folyamatok, valamint keleti szomszédaink hozzáállásának változása – például azt illetően, ahogyan a NATO Ukrajnában való jelenlétét értékelik – az Európai Unió országaiba tett látogatások során szerzett személyes tapasztalatoknak köszönhetően gyorsabban fognak megtörténni.

A belorusz állampolgároknak jelenleg 60 eurót kell a vízumért fizetniük. Ez az átlagfizetés egyharmada, és így a társadalom nagy része számára eleve lehetetlenné teszi az utazást. Ez a helyzet nagyon jó Lukasenko-rezsimnek, mivel minél inkább korlátozott a Nyugattal való kapcsolat, annál könnyebb lesz ellenőrzés alatt tartani a belorusz társadalmat. A vízumkövetelmények elszigetelik a belorusz fiatalokat és az ellenzék szimpatizánsait. A Nyugatnak keresnie kellene a kapcsolatokat ezekkel a társadalmi csoportokkal. A magas vízumdíjak csak a vízummaffia tevékenységének kedveznek és a határnál történő egyéb rendellenességek fokozódását érik el. Az ilyen akadályok érezhető veszteségeket okoznak a lengyel idegenforgalomban. Az elmúlt években Ukrajnából és Belaruszból nagy számban érkeztek síelők a lengyel hegyekbe. Általában az ortodox karácsony kezdetén, január elején érkeztek. Mára a lengyel sípályák viszont üresen állnak.

Hölgyeim és uraim! Különösen most, amikor a bukaresti NATO-csúcson Vlagyimir Putyin azzal fenyegetőzött, hogy Ukrajna széthullását okozza, és kijelentette, hogy – idézem – „Ukrajna nem is egy állam, és területének egy része Kelet-Európa, a másik, egy nagyobb része, pedig Oroszország ajándéka volt”, egyértelmű jelzésre van szükség a tekintetben, hogy az Európai Unió a nemzetközi politikában nem fogja tolerálni az egyik legközelebbi szomszédját érintő ilyen fenyegetéseket.

Kérem, hogy minél gyorsabban kezdjünk párbeszédet a konkrét cselekvésekről, annak érdekében, hogy az ukránok vízum nélkül beutazhassanak az Európai Unióba. Világosan ki akarom fejezni, hogy a jelen kor biztonságos Európája nem válhat valóra Ukrajna nélkül.

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! A Belarusszal szemben gyakorolt hivatalos uniós politika a „különbségtétel” politikája: egyrészről bíráljuk az ország diktátorát, Lukasenkot, ugyanakkor megpróbáljuk ösztönözni és elősegíteni az emberekkel folytatott párbeszédet. De az, hogy Belaruszban 60 eurót – azaz egy havi fizetés egyharmadát – kell fizetni a vízumért, teljesen szembe megy ezzel a politikával. Nem csoda, hogy Belaruszban a hétköznapi emberek az EU Belarusszal szemben folytatott politikáját csak az üres szavak politikájának tartják!

Ez e kérdés teljes mértékben beárnyékolja schengeni politikánkat, és ami azt illeti, aláássa az uniós külpolitika hitelességét. Nem engedhetjük meg, hogy ez a helyzet tovább folytatódjon. A demokrácia, ami reményeink szerint egyszer megvalósul Belaruszban, csak akkor jöhet létre, ha megkönnyítjük a belorusz polgároknak, hogy eljöjjenek és saját szemükkel lássák a demokrácia működését a mi országainkban. Minden más megközelítés csak Lukasenko malmára hajtaná a vizet. Ezért változtatnunk kell a helyzeten, és a Tanács válaszában azt közölte velünk, hogy azért nem történt eddig változás, mert a Bizottság nem terjesztette elő a szükséges javaslatot.

Tehát, kérem, lássunk munkához! Terjesszünk elő javaslatot a Tanácsnál, amely amellett, hogy hozzájárul a demokrácia megvalósulásához Belaruszban, megkönnyíti majd a vízumhoz jutást a belorusz polgárok számára.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Elnök úr! Bármi is hangzott el eddig a beloruszok és az ukránok tekintetében fennálló vízumköltségekről, nem fér hozzá kétség, hogy sürgős döntéseket kell hozni ebben a kérdésben, és e döntéseket az Európai Uniónak kell meghoznia.

A vízumokra vonatkozóan az Európai Unió megállapodást írt alá Ukrajnával, Oroszországgal, Moldovával és a nyugat-balkáni államokkal a vízumhoz jutás megkönnyítéséről. Ugyanakkor e megállapodás kapcsán a tárgyalások még csak meg sem kezdődtek Belarusszal, mert Alexander Lukasenkónak nem érdeke, hogy megadja a belorusz polgárok számára azt a lehetőséget, hogy lássák, milyen az életszínvonal a szabad világban – különösen azért, mert úgy találnák, hogy sokkal magasabb, mint Belaruszban.

A vízumdíjak kérdése nem csak Belarusz, de Ukrajna számára is fontos marad. Az a tény, hogy az ukrán állampolgároknak 35 eurót kell fizetniük a schengeni vízumért, nem megoldás a problémára, mert az ukrán állampolgároknak csak bizonyos kis csoportjaira vonatkozik a vízumhoz jutást megkönnyítő rendszer. Belarusz esete még inkább önmagáért beszél: a beloruszoknak többet kell fizetniük a schengeni vízumért, azaz meg kell fizetniük Lukasenko diktátumának az árát.

Megfelelő-e a vízumrendszer az EU keleti határainál fennálló helyzet fényében? Nem hiszem. Statisztikai adatok szerint Lengyelország egyedül körülbelül évente 600 000 vízumot ad ki ukrán állampolgároknak; összehasonlításként, azonos időtartam alatt az összes schengeni ország mindössze 300 000 vízumot adott ki. Litvánia, Lettország és Lengyelország, a schengeni térséghez való csatlakozásuk előtt nagyon alacsony vízumdíjakat tartott fenn a belorusz polgárok tekintetében: Litvánia és Lengyelország csak 5 eurót számított fel, Lettország pedig ingyenesen adott vízumot. Lengyelország, Litvánia és Lettország korábban 400 000 vízumot adott ki belorusz állampolgárok számára, ami háromszor annyi, mint amennyit a régi schengeni országok adtak ki.

Önök szerint jó az, hogy belorusz állampolgárok mindössze 26%-a járt már életében egy másik uniós országban, és a beloruszok 60%-a nem találkozott külföldivel az elmúlt három évben? Természetesen nem jó. Nekünk, az Európai Uniónak meg kell találnunk e kérdés hatékony megoldásának módját, mivel tapasztalatból tudjuk, hogy jobb egyszer látni az EU-t, mint százszor hallani róla.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Mint a Belarusz tekintetében alkalmazott vízumdíjakról szóló kérdés egyik előterjesztője, szeretném megköszönni válaszait, és engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét több további problémára is. A lényeg az, hogy Belarusz nem csupán az EU egyik közvetlen szomszédja. Hazámnak, Lengyelországnak isik közvetlen szomszédja, ezért foglalkoztat a kérdés, és ezért tettem lépéseket a Belaruszban élők érdekeinek védelméért.

A schengeni bővítést követően Ön elmondta, hogy a beloruszok számára megemelkedett a vízum ára. A valóság az, hogy a vízumdíj tizenkétszeresére nőtt, azaz 5 euróról 60 euróra emelték. Belaruszban havonta 60 eurót keres egy képzés alatt álló orvos. A 60 euró sok belorusz számára valós akadály azelőtt, hogy vízumhoz jussanak és ellátogassanak uniós szomszédaikhoz. A vízumdíj megemelkedése óta láthatóan és drasztikusan csökkent az EU-ba utazó belorusz állampolgárok száma. Ez akkor történt, amikor az EU közvetlen kapcsolatokat kíván létrehozni Belarusz polgáraival, és amikor a jó szomszédság politikáját belefoglalták a Lisszaboni Szerződésbe. Ez Belarusz számára fájdalmas ellentmondás, még akkor is, ha antidemokratikus vezetés alatt áll.

Kérem, higgyék el nekem, hogy a vízumdíjak emeléséről hozott döntés kiváló ajándék Lukasenko rendszerének, amely politikai előnyt kovácsol ebből. A rendszer azt mondja a beloruszoknak: látjátok? Magas, kifizethetetlen díjat vezettek be. Senki sem vár rátok Európában, nem akarnak ott látni benneteket.

Ezen változtatni kell. Értékelem, hogy a biztos úr említette Lengyelországot, mint olyan országot, amelynek határozott célja annak elérése, hogy alacsonyabb vízumdíjat vezessenek be a belorusz állampolgárok számára. Ez azonban nem Lengyelország, Litvánia vagy más országok egyéni feladata. Ez az egész EU feladata. Ha ezt a problémát nem tudjuk megoldani, hogyan akarunk egy közös uniós külpolitikát kidolgozni? Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy csökkenjen a beloruszok által fizetendő vízumdíj mértéke.

  Grażyna Staniszewska (ALDE). – (PL) Ukrajna már 2005 májusában visszavonta azt a követelményt, hogy az Európai Unió állampolgárainak vízumot kell beszerezniük. Az EU-nak azonban nem kevesebb mint három évre volt szüksége ahhoz, hogy állást foglaljon ebben a kérdésben. El kell, hogy mondjam, hogy a végleges uniós reagálás egyáltalán nem egyértelmű.

Egyrészről, idén megkönnyítették a vízumhoz jutást, bizonyos eljárásokat egyszerűsítettek és eltörölték a vízumdíjat, de csak az állampolgárok bizonyos csoportjai számára. A legtöbb ukrán számára az Európai Unió bevehetetlen erőd, amely csak azok előtt nyitja meg kapuit, akik türelmesen végigjárják a vízumhoz jutás hosszú és igen drága procedúráját a schengeni országok konzulátusain.

Sok ukrán számára a vízumok túl drágák. A vízumkiadási folyamatban érintett intézmények általában kétszer vagy háromszor annyit számítanak fel a vízumért, mint a maximálisan megállapított határ. Másodszor, a vízum megadásához szükséges idő több konzulátuson is megjósolhatatlan és nagyon hosszú. Harmadszor, sok konzulátus a megállapodásban nem említett, kiegészítő dokumentumokat kér. Még a diplomata útlevéllel rendelkezőknek is akadhat problémájuk a határátlépéskor.

Ukrajna esetében a végcél egy egyértelmű menetrend kidolgozása, amelyben – Szerbia esetéhez hasonlóan, nehéz előfeltételekkel, de – kísérletet teszünk a kétoldalú vízummentes utazás bevezetésére.

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! A határok nélküli Európa, a schengeni határokon belüli Európai Unió nem jelentheti azt, hogy egy új falat építünk az EU és Kelet-Európa között.

A határok nélküli Európáról szóló európai álok valóra váltak az EU-ban. Az azonban, ami most az EU és Belarusz határán történik, politikai botrány generációm, a lengyelországi Szolidaritás nemzedéke számára, amely Európa egységéért harcolt.

Ma a lehető leggyorsabban meg kell oldanunk az ukrán és a belorusz állampolgárok Európai Unióba való bejutásának kérdését. Biztos úr, Önhöz fordulok. Nekünk, a gazdag, demokratikus országokban élő európaiaknak mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az EU nyitott legyen Belarusz és Ukrajna civil társadalmai előtt.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Tisztelt elnök úr! Az a tény, hogy ma Ön elnököl ebben a vitában, nagy szimbolikus jelentőséggel bír. Köszönöm Önnek.

Felszólalásaimban minden lehetséges alkalommal megemlítem az ukrán és az uniós civil társadalom vezetői által a tagállamokhoz és az uniós intézményekhez, valamint az ukrán kormányhoz és Legfelsőbb Tanácshoz intézett kérést, hogy Európa jobban fontolja meg az ukrán-uniós vízumkérdést.

Tekintettel arra, hogy Ukrajna az Európai Unió egyik stratégiai partnere, üdvözlöm a mai vitát és a biztos úr által nyújtott tájékoztatást. És bár elismerem, hogy ez egy nagyon nehéz folyamat, mindazonáltal úgy vélem, hogy mindenképpen megoldást kell találnunk rá.

A belorusz állampolgárokat érintő vízumkérdéseket az Európai Parlament Belarusznak szentelt hetében is megvizsgáltuk, amikor találkozót tartottunk Alexander Milinkeviccsel, a Szaharov-díj díjazottjával. Kötelességünk segíteni a Lukasenko-rendszer áldozatain.

Hölgyeim és uraim! A lehető leggyorsabban megoldást kell találnunk a vízumrendszer egyszerűsítésére: ez pozitív és kedvező jel lesz majd az Európa- és demokráciapárti erők számára Ukrajnában és Belaruszban egyaránt.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! A belorusz ifjúságot gyakran büntetik azzal, hogy megvonják tőlük az oktatáshoz való jogot, ha a hatóságok által nemkívánatosnak tartott nézeteket vallanak. Lengyelország sok ilyen fiatal számára biztosít helyet a felsőoktatásban. Ezt nem dobhatjuk el azzal, hogy gazdasági akadályokat gördítünk e fiatalok elé, akik tanulmányi célból szándékoznak belépni országunkba. Ezt a gazdasági akadályt meg kell szüntetnünk, a vízumdíjakat pedig csökkentenünk kell.

  Elnök. − Van még egy kis időnk, ezért mielőtt átadnám a szót a biztos úrnak, szeretnék egy pár szót szólni. Gyakran utazom Ukrajnába, és véleményem szerint a vízumprobléma, az egész vízumrendszer központi kérdése az, hogy elmondjuk az ukrán és a belorusz társadalomnak, hogy amin ma keresztül kell menniük, átmeneti szakasz-e. Ez az árakra és az eljárásokra vonatkozik. Az árak megfizethetetlenek, az eljárások megalázóak. Ezek az emberek órákig, akár tizenkét óra hosszat állnak sorba. Ez átmeneti vagy végleges állapot-e? Az ukránok gyakran mondják, hogy felépült a schengeni fal, hogy amit bevezettek és amit mindenki örvendezve fogadott – mi, lengyelek, a franciák, és a németek, aki már oly régóta vártak erre –, a valóságban csak egy elszigetelődési folyamat, hogy a konzulátus előtt álló sorok, az elutasítás, a vízumdíj pusztán jelzés társadalmuk számára, amelyet nagyon negatívan fogadtak azon törekvések kapcsán, amelyekről oly sokat beszélünk itt, ebben a képviselőházban és máshol.

A vitát lezárjuk. Kérem, bocsássanak meg, hogy megszegtem azt az aranyszabályt, hogy az elnök nem avatkozik bele ilyen kérdésekbe, de egyszerűen nem tudtam hallgatni ebben az ügyben.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr! Figyelemmel hallgattam szavait, amelyekkel sok olyan felszólaló véleményét támogatja, akik hangsúlyozták annak szükségességét, hogy szomszédos országaink állampolgárai számára megkönnyítsük a beutazást az Európai Unióba.

Úgy vélem, hogy sokukból a józan ész beszélt. Minél több lehetőség nyílik az emberek közötti kapcsolatokra, annál valószínűbb, hogy a polgárok befolyásolni fogják saját országuk demokrácia felé fordulását és az európai értékek melletti elkötelezettségét.

Mindazonáltal először Belarusz kérdésében szeretnék válaszolni. Korábban elmondtam, hogy eddig miért nem születtek tervek arra vonatkozóan, hogy tárgyalásokat kezdjünk a vízumhoz jutás megkönnyítéséről szóló megállapodásról. A politikai helyzet változhat, és hozzátenném, hogy az Európai Unió minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Belaruszban érezhető legyen a jelenléte, mivel néhány napja nyitott meg Belaruszban az Európai Bizottság irodája.

Mindenesetre – mint már elmondtam – a meglévő uniós jogszabályok értelmében a belorusz állampolgároknak már most is lehetőségük van arra, hogy utazzanak az Európai Unióban. És bár figyelmesen hallgattam a vitában felszólalókat, nem tudok többet mondani annál, amit már elmondtam Belarusszal kapcsolatban.

Ami Ukrajnát illeti, el szeretném mondani, hogy ott sokkal jobb a helyzet. Az ukrán állampolgárok által fizetendő vízumdíjakról szóló megállapodás értelmében a schengeni államok 35 eurót számítanak fel az ukrán állampolgárok vízumkérelmeinek feldolgozásáért, és nem 60 eurót, amibe általában egy vízum kerül. Tehát már történtek erőfeszítések. Azt is említettem, hogy az ukrán állampolgárok bizonyos csoportjai teljes mértékben mentesülnek a vízumdíj megfizetése alól.

Mindazonáltal, elnök úr, nagyon is tudatában vagyok annak, amit elmondott. Az ár mindig fontos kérdés, de néha az is, hogy milyen körülmények között történnek meg ezek az eljárások: az igen hosszadalmas procedúrák, amelyek azt a benyomást keltik a polgárokban, hogy az Európai Unió nagyon messze van tőlük. Meg kell mondanom Önnek, hogy jelenleg azok a problémák kötik le a figyelmemet, amelyekkel a nyugat-balkáni országok állampolgárainak kell szembenézniük. Próbálom megtalálni ezen eljárások egyszerűsítésének módjait. Úgy vélem, hogy ha sikerrel járunk, azt valószínűleg olyan országok esetében is meg tudjuk majd ismételni, mint Ukrajna.

Tisztelt elnök úr! Ennyit szerettem volna elmondani a Parlamentnek, noha tudatában vagyok annak, hogy minden felszólaló mondanivalója bizonyos mértékig jogos, ugyanakkor – a dolgok jelenlegi állását figyelembe véve – látnunk kell, hogy már sikerült némi haladást elérni. Igaz, hogy még sok a tennivaló, de úgy érzem, hogy minden tagállamnak törekednie kell arra, hogy kihasználja a már rendelkezésre álló lehetőségeket. Én, a magam részéről, mindent megteszek ezért.

  Elnök. − A vitát lezárom.