Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 21., Hétfő - Strasbourg

19. Az önkéntesség szerepe a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásban (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont témája Marian Harkin jelentése a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében az önkéntesség szerepéről a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásban (2007/2149(INI)) (A6-0070/2008).

  Marian Harkin , előadó. − Tisztelt elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy néhány szót szólhattam az önkéntességről és az önkéntességnek a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásáról szóló jelentésemről.

Először is szeretnék köszönetet mondani a Regionális Fejlesztési Bizottságban tevékenykedő képviselőtársaimnak a jelentés elkészítése során való kiváló együttműködésükért, és külön köszönet jár az árnyékelőadóknak. Köszönetet szeretnék mondani a bizottsági tisztviselőknek, az ALDE képviselőcsoport munkatársainak és a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságban dolgozó munkatársainak részvételükért és támogatásukért.

Több mint 100 millió európai végez önkéntes munkát – hihetetlen szám! A Bizottság szerint az európai népesség harmada-fele vesz részt valamilyen önkéntes tevékenységben. Véleményem szerint intézményként felelősek vagyunk azért, hogy minden lehetőséget megragadjunk az önkéntes tevékenység elismerésére, értékelésére és támogatására.

Az önkéntesség sokféle tekintetben egyedi tevékenység: mindenki előtt nyitva áll és térítésmentesen biztosítják; hozzájárul a társadalmi kohézióhoz és a gazdasági kohézióhoz is; az európai értékek egyik legfontosabbikát – a szolidaritást – lendíti mozgásba. Legyen szó akár arról, aki idős szomszédjának viszi el az ebédet, vagy arról a több ezer emberről, akik természeti katasztrófa – például árvíz vagy erdőtűz – esetén mozgósíthatók, az önkéntesek a közösség építéséhez és az elidegenedés mértékének csökkentéséhez járulnak hozzá.

Az önkéntesség generációkat átívelő tevékenység. Olyan – néha látens – erőforrás, amely a közösségekben, szervezetekben és hálózatokban lelhető fel. Az önkéntesség mindegyikünkben fellelhető energia, amely csak akkor kel életre, ha a másik emberrel kerülünk kapcsolatba. Véleményem szerint a megújuló energia legértékesebb formája.

Szoros kapcsolat van az önkéntesség és az aktív polgári szerepvállalás között: az önkéntes tevékenységekben való részvétel a részvételi demokrácia kézzelfogható kifejeződése. E Parlamentben polgárainkat képviseljük, és politikusként a részvételi demokráciából vesszük ki részünket, néha azonban nem fordítunk elegendő figyelmet az egyenlet másik felére: a részvételi demokráciára. Ez az, ahol a polgárok – tevékenységeiken keresztül – részt vesznek a demokratikus folyamatban, az önkéntesség pedig ezt a fontos folyamatot mozdítja elő.

Továbblépve jelentésemre: számos gyakorlati tanácsot tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan segíthető elő az önkéntesség Európai szinten. A Bizottság fontos szerepet játszik annak biztosításában, hogy a tagállamok a partnerségnek a kohézióra vonatkozó stratégiai közösségi iránymutatásokban megfogalmazott elvéhez tartsák magukat, és hogy biztosítsák azt, hogy nem tartjuk fenn a nem kormányzati szervek, önkéntes csoportok stb. részvételének illúzióját – ami jelenleg számos tagállamra jellemző.

Úgy hiszem továbbá, hogy valamennyi európai alapban egy olyan rendszert kellene létrehozni, amely révén az önkéntes tevékenységet a projektek társfinanszírozásához való hozzájárulásként ismerik el. Ha így teszünk, tetteinkkel igazoljuk azt, hogy támogatjuk az önkénteseket.

Ki kell terjesztenünk a már meglévő lehetőségeket és programokat annak érdekében, hogy megkönnyítsük az önkéntességet a fiatalok számára, és hogy hasonló lehetőségeket és programokat teremtsünk az önkéntesség idősek általi gyakorlásának elősegítésére. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a generációkon átívelő önkéntesség előmozdítása érdekében.

A bizottsági beavatkozás másik területe egy liberálisabb vízumrendszer kialakításának elősegítése, amely révén a szomszédos országok önkéntesei az EU által szponzorált programokban vehetnek részt.

A tagállamok jelentős szerepet játszhatnak rendszeres szatellitstatisztikák létrehozásával, hogy az önkéntesség értéke és a közhasznú intézmények mérhetők legyenek. Több ország – így az Egyesült Államok, Belgium, a Cseh Köztársaság és Kanada – számadatai is azt mutatják, hogy a közhasznú intézmények a GDP 5–7%-át adják. A politikaformálók nem hagyhatják figyelmen kívül e számokat, azokat a politika kialakításakor figyelembe kell venniük. Emellett az önkéntesek támogatására költött minden euro esetén az átlagos hozam 3% és 8% között volt. Még az EKB sem ér el ilyen fokú megtérülést.

A tagállamok a fenntartható önkéntességi infrastruktúra megteremtésével is támogathatják az önkéntes tevékenységet, hogy – adott esetben – megoldják az alapfinanszírozás, a biztosítási fedezet és a HÉA-mentesség kérdését.

Végezetül az EU-n belüli feladataink egyike, hogy kedvező hatást gyakoroljunk a polgárok életére és hogy értéket teremtsünk európai szinten. Ezt az önkéntesek és az önkéntes tevékenység kézzelfogható módon való támogatásával érhetjük el.

(Taps)

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Harkin asszonynak a jelentésért. A jelentés számos európai uniós politikához és kezdeményezéshez kapcsolódik, és hangsúlyozza az önkéntesség és az aktív polgárság közötti kapcsolatot.

Különösen nagyra tartom a PEACE programmal kapcsolatos észrevételeit, amely esetében az önkéntesség szerepe rendkívül meghatározó volt. Májusban ugyanitt ülünk össze, hogy megvitassuk Brún asszony jelentését, amelyben – meggyőződésem szerint – erőteljes szerepet kapnak majd a helyi szerepvállalás példái különösen az önkéntes ágazaton és a nem kormányzati szervezeteken keresztül.

A természetbeni hozzájárulásra vonatkozó javaslatával kapcsolatban el kell mondanom, hogy bár az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló általános rendelet 56. cikke már lehetővé teszi a természetbeni hozzájárulást az EU által társfinanszírozott projektek esetén, az igazi kihívást e rendelkezés felhasználása jelenti. Ám el kell mondanom, hogy különösen a Szociális Alap által társfinanszírozott helyi kezdeményezések esetén meglehetősen gyakran adnak az önkéntesek jelentős mértékű hozzájárulást, ugyanakkor számos olyan tevékenységre is sor került – különösen az URBAN kezdeményezésen belül Németországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és Görögországban –, amely sokféle önkéntes szervezetet támogatott.

Az önkéntesség a partnerség elve meghatározó összetevőjének tekinthető. Már több alkalommal említettem itt a Parlamentben, hogy a Bizottság teljes mértékben elkötelezett a partnerség elvének hatékony végrehajtása mellett, különösen a kohéziós politika új generációja esetén. Az új programokról szóló tárgyalások során ragaszkodtunk a partnerséghez, és mostanra számos jó példa áll rendelkezésünkre a partnerség melletti erős elkötelezettségről. Ám természetesen – amint az Önök előtt is ismert – tagállamainkban sokféle megközelítést alkalmaznak a partnerséggel és az önkéntességgel szemben.

A jelentés szerepét abban is látom, hogy előkészíti a terepet a Beaupuy úr által előterjesztendő következő, a nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzásról és partnerségről szóló, saját kezdeményezésű jelentés számára.

Hadd szóljak néhány szót az önkéntesség területének speciális szakpolitikáiról és kezdeményezéseiről, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság különösen tevékeny. Említésre méltó az EU új, az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programjában az európai önkéntes szolgálat és az aktív európai polgárság.

Képviselőtársam, Ján Figeľ most készíti elő a fiatalok önkéntes tevékenységéről szóló új kezdeményezést, amely több, az Ön jelentésében kifejezésre juttatott igényt is magában foglal. A transzeurópai önkéntes tevékenységek továbbfejlesztése és előmozdítása továbberősíti fiatal polgáraink mobilitását. Ebben az új kezdeményezésben a Bizottság a meglévő nemzeti önkéntességi rendszerek nagyobb interoperabilitására törekszik.

A sportról szóló fehér könyv szintén azt hangsúlyozza, hogy a sportágazatban kifejtett önkéntes tevékenységek a társadalmi kohéziót és integrációt erősítik, továbbá előmozdítják a helyi demokráciát és az aktív polgári szerepvállalást. A Lisszaboni Szerződésben a sportra való hivatkozás is szerepel, amely előírja, hogy „a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira [...] tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz”.

Itt azt az álláspontot osztjuk, hogy az önkéntesség Európa gazdasági és társadalmi kohéziójához való hozzájárulásának holisztikusabb megközelítését kell alkalmazni. Ennek természetesen figyelemmel kell lennie azt a kihívást, amelyet az öregedő európai népesség jelent. Ezzel összefüggésben a „generációkon átívelő önkéntességre” tett javaslata további magyarázatot kíván.

Ezzel összefüggésben örömömre szolgál, hogy arról tájékoztathatom: a Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatósága arra készül, hogy elindítja az önkéntesség európai helyzetének értékelését. Ez az értékelés az ismeretek jobb forrásaként és az e területen megvalósítandó további kezdeményezések szilárd alapja lehet, mivel eddig még nem alakították ki az önkéntesség uniós szintű, szisztematikus és integrált megközelítését.

Meggyőződésem, hogy az állásfoglalásra irányuló indítványban foglaltak felelnek majd az Önök általi felszólításokra. Természetesen számíthatnak a Bizottság támogatására.

Arról is biztosíthatom Önöket, hogy a kifejezetten a Bizottsághoz intézett egyéb megkeresések vizsgálatára is sor kerül, amelyet Figeľ és Špidla biztos végez el.

  Tunne Kelam, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A PPE-DE képviselőcsoportja nevében először is gratulálni szeretnék Harkin asszonynak a kiváló és időszerű jelentéshez. A cél a civil társadalom egyik tartóoszlopának nevezhető önkéntesség potenciáljának és szerepének jobb megértése. Az önkéntesség valóban a polgárok kezdeményezőkészségéről szól, és ily módon közvetlenül kapcsolódik a szolidaritáshoz, amely az egyesült Európa alapvető értéke. Ahogyan az előadó az imént megfogalmazta: az önkéntesség a megújuló energia egyik leghatékonyabb formája.

Azt hiszem, e jelentés lényege, hogy a tagállamokat az önkéntességnek a társadalmi és gazdasági kohézió előmozdításában betöltött értékének elismerésére ösztönözze. Az állammal szemben nem elvárás az önkéntesség finanszírozása, mivel így értelmét vesztené, az állam feladata viszont az, hogy ösztönzőket nyújtson a magánszféra számára az önkéntesség támogatására.

A Parlament szintén a Bizottsághoz fordult az önkéntességről szóló chartajavaslat késedelmével kapcsolatban, amelytől az önkéntesség szerepének pontosabb meghatározása várható. A jelentés nagyon fontos része az a felhívás, amely az önkéntességnek az oktatás valamennyi szintjén keresztül történő előmozdítására – kezdve az önkéntes tevékenységek lehetőségeinek az oktatási rendszer egy korai szakaszában való megteremtésével –, valamint amely az önkéntességet az egész életen át tartó tanulás részeként való támogatására irányul.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a kiváló együttműködésért. Szinte valamennyi módosítást pozitív és konstruktív módon vitathatjuk meg és a kezdeményezések többségének is hasznát vesszük.

  Catherine Stihler, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm Marian Harkin önkéntességről szóló jelentését, és gratulálok ahhoz, ahogyan együttműködött képviselőtársaimmal a jelentés elkészítése során. Több mint százmillió európai uniós polgár végez önkéntes tevékenységet, és a támogatásukra költött minden egyes euro három és nyolc euro közötti megtérülést hoz. Az 5 milliós népességű Skócia 1,2 millió önkéntesével, és a skót munkaerőpiac 5%-át kitevő önkéntes ágazattal nyilvánosan is el kell ismernünk az önkéntesek erőfeszítéseit Skóciában és az EU-ban.

A jelentés az önkéntesek elismerése, és az önkéntességnek a gazdasági és a társadalmi kohézió szempontjából való előnyeire összpontosít. Jogosan követeli, hogy e hozzájárulásnak meg kell jelennie a nemzeti számlák között. Kijelenti, hogy az önkéntesség több országban is majdnem ugyanolyan mértékben járul hozzá a bruttó hazai termékhez, mint az építőipar vagy a közszolgáltatási iparág. Ez azt jelenti, hogy a közhasznú ágazat egyes uniós országokban a GDP 5–7%-át teszi ki.

Az önkéntesség jó az egyes embernek, a közösségnek, a régió gazdasági fejlődésének és a nemzetgazdaságnak. Hozzásegít annak a társadalmi tőkének a megteremtéséhez, amely a közpolitikák sikerességéhez szükséges. Arra kérem az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy „B” tervet, amely az önkéntesek értékelését, elismerését és előtérbe állítását biztosítja Skóciában és az EU többi részén. Képviselőtársaimat a Harkin-jelentés támogatására kérem.

  Jean Marie Beaupuy, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Csatlakozva képviselőtársaimhoz, köszönetet mondok és gratulálok Harkin asszonynak a jelentés elkészítéséhez. Az előadóválasztás nem véletlenszerű, mivel Harkin asszony jelentős tapasztalatokkal rendelkezik az önkéntesség területére vonatkozóan, és ezért természetes, hogy ő terjesztette elő ezt a jelentést. Természetesen jó szívvel hagytuk jóvá, hogy ő kapja a jelentést, amelyet teljes közmegegyezés mellett készített el, mivel – amint azt észrevehették – csupán egyetlen módosítást terjesztettünk elő, amelyet Harkin asszony is elfogadott. Ez a jelentés minőségét szemlélteti, és úgy érzem, megérdemli, hogy erőteljesen hangsúlyozzuk.

Danuta Hübner biztos asszony! Bizonyos mértékben megelőzött bennünket, és már beszédének elejétől kezdve választ adott a jelentésben felvetett kérdésekre. Szeretnék előre köszönetet mondani, a legvalószínűbb továbbá az, hogy a többi képviselő által mondott beszédek közül néhány majd lehetővé teszi, hogy a későbbiekben és az elkövetkező néhány napban további válaszokat kapjunk a Bizottságtól.

A már elhangzottak és a jelentésben leírtak mellett hangsúlyozni szeretném, hogy amennyiben 100 millió olyan európai van, aki mintegy 500 millió európainak segít nap mint nap, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez az önkéntes tevékenységet folytató 100 millió európai személyes haszonra tesz szert: nem pénzügyi értelemben, hanem az önmaguk kiteljesedésének értelmében. Mindannyian ismernek és mindannyian ismerünk – és ebben biztos vagyok – olyan sport csapatokat és kulturális és társadalmi vezetőket, akik nélkül nem kormányzati egyesületeink és szervezeteink nem működnének. El kell mondani, hogy ezeknek az embereknek személyes fejlődésük miatt van szüksége erre a kötelezettségvállalásra.

Egy elöregedő társadalomban, egy olyan társadalomban, ahol növekszik a fiatalon nyugdíjba vonulók száma, szükségünk van az egyéni munkának és életnek az egyensúlyára, amely az önkéntességgel érhető el. Ezért gazdasági okokból, de tekintettel – a több mint 100 millió – európai polgár által osztott emberi értékek teljesülésére is erőfeszítéseket kell tennünk az önkéntes munka társadalmainkban való előmozdítására, és remélnünk kell, hogy az elkövetkező években jóval több mint 100 millió európai polgár vesz majd részt az önkéntes tevékenységekben. Köszönet illeti Marian Harkint, a Bizottságot, valamint köszönet illeti azokat a kormányokat és regionális és helyi hatóságokat is, amelyek készen állnak arra, hogy intézkedéseik révén támogassák az Európai Parlament kívánalmait.

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Tisztelt biztos asszony! Az UEN képviselőcsoport nevében szeretném nagyrabecsülésünket kifejezni Marian Harkin asszonynak azért, ahogyan ezt a témát kezelte. Az önkéntes tevékenység a mások érdekében önkéntesen, fizetség nélkül és szándékosan végzett munka. Átlépi a családi vagy baráti kapcsolatokat. Noha ez a munka mellőzi az anyagi javadalmazást, az önkéntes elégedettségét más biztosítja: eleget tesz belső motivációjának, megvalósítja önmagát és szolidaritást mutat másokkal. Az önkéntes munka nevelő hatással van a fiatalokra nézve, és éltető az idősek számára.

Ezzel összefüggésben nagyon kedvező az önkéntes szervezeteknek a helyi és regionális közösségek megerősödésére gyakorolt hatása. Hiszem, hogy hozzájárul a civil társadalom építéséhez, amelynek keretein belül az egyik ember önzetlenül segít a másikon és rokonszenvvel van a többiek iránt, anélkül, hogy fenyegetést jelentene. Az ír példa, amelyet szerencsém volt megismerni, jó példa.

Az önkéntes tevékenység ilyen felfogása azt is jelenti, hogy az önkéntest – aki gyakran adományozó is – nem érheti semmilyen anyagi hátrány, amikor másokon segít vagy másokat ajándékoz meg. Arra a Lengyelországban jól ismert esetre utalok, amikor egy péknek be kellett zárnia üzletét, mivel adót kellett fizetnie a szegények körében szétosztott kenyér után.

Szeretném kiemelni, hogy nagyszerű ötletnek tartom, hogy a 2011. évet az önkéntesség európai évének nyilvánítják.

  Gisela Kallenbach, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Marian Harkinnak a kiegyensúlyozott és átfogó jellegű jelentésért.

A jelentés olyan közös erőfeszítés eredménye, amelynek célja, hogy javítsa az önkéntes munka céljainak, lényegének és társadalmi jelentőségének európai szintű elismertségét. A tagállamokban számtalan önkéntes kezdeményezés létezik, amelyek hozzájárulása jelentős mértékű, és nem csak gazdaságilag, hanem társadalmilag, valamint az integráció tekintetében is. Gyakran hiányzik azonban a hálózatépítés szempontjából oly lényeges európai dimenzió.

Ismerjük már a fiataloknak szóló európai önkéntes szolgálatot, és hasonló programokra van szükségünk valamennyi korcsoport, különösen az egyre növekvő számú nyugdíjasok számára, akik tevékenyek, egészségesek és tapasztaltak. Ők is jelentős mértékben járulhatnak hozzá ahhoz, hogy az Európai Közösség jelentőségteljesebb legyen, mindennek lehetővé tételéhez pedig a regionális és kohéziós politika szerinti, meglévő intézkedéseket lehetne felhasználni.

Az önkéntes ágazat valamennyi partnere hosszú és rövid távú fejlődésének érdekében megfelelő keretfeltételekre és a lehető leginkább egyértelmű fogalommeghatározásokra van szükségünk. Az első lépéseket a Bizottság és a Tanács megtette. Remélem, mindkét intézmény elfogadja a Parlament javaslatait, így az önkéntesség európai évét – amelyet mindannyian 2011-re javasoltak – valóban sikerre vihetjük.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Az önkéntesek szerepe helyi és regionális szinten egyaránt jelentős. Erőfeszítéseik személyesebbé teszik a társadalmi kohéziót. Eltérés figyelhető meg az Európa különböző területein fekvő települések esetében. Az „új” tagállamokban az önkéntesség aránya még mindig sokkal kisebb. Jelentős munkát végeznek, és Harkin asszony jelentése pozitív elgondolásokat hangsúlyoz az önkéntesek támogatásával és az intézkedések valamennyi szinten való ösztönzésével kapcsolatban. Az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja azon a véleményen van, hogy nem arról van szó, hogy az egyik oldalon állnának az önkéntesek, a másik oldalon pedig a szakmabeliek. A kettő nem zárja ki egymást: egyik csoport sem működhet a másik segítsége nélkül. Mindkét csoport – a szakembereké és az önkénteseké – az Európa által megtestesített társadalmi modellnek, a civil társadalomnak a részét képezi, amelyben a polgár szerepe meghatározó. Ez a híres partnerségi elv.

A bizottsági vitát követően egyetlen kérdést szeretnék felvetni. Az új 17. bekezdés azzal foglalkozik, hogy szükséges-e az önkéntes munka adókedvezményekkel való ösztönzése. A válasz igen, ám ezek formája jelentős mértékben eltérő lehet. Az egyes államok döntenek ezzel kapcsolatban, amikor a HÉA kérdése merül fel. Hazám, Hollandia, saját rendszerrel rendelkezik erre vonatkozóan: a sportszövetségek tevékenysége például mentességet élvez, és az egyéb tevékenységek, például az étkezdeüzemeltetés részleges mentességet élvez, akárcsak a harmadik fél által nyújtott támogatás. Így 2010-ben, amikor sor kerül a HÉA-rendszer felülvizsgálatára, jó lesz ismételten napirendre venni a jelentést, és rámutathatunk azokra az egyes tagállamokban folytatott helyes gyakorlatokra, amelyeket a többi tagállam haszonnal követhet.

Végezetül ismételten kijelentem, hogy az önkéntesség a legteljesebb mértékű támogatást érdemli meg az egyházak, a politika és a társadalom többi részének munkája esetében.

  Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A polgárok aktív, tudatos társadalmi szerepvállalásának támogatása az Európai Szocialisták családjának egyik alapelve. Támogatjuk az önkéntes tevékenységekben való részvételt, amikor ez a részvételi demokrácia egyik konkrét megjelenési formája.

Európai szinten az önkéntes tevékenység az olyan európai értékek gyakorlati megnyilvánulása, mint a szolidaritás, a kohézió és a társadalmi integráció. Sokak számára – a választásokon való részvételtől eltekintve – az ilyen jellegű szervezetekben való részvétel az egyetlen, demokratikus folyamathoz kötődő tapasztalat. Éppen ezért elégedettségre ad okot, hogy az EU lakosságának több mint 20%-a vesz részt különféle önkéntes tevékenységekben. Az ilyen tevékenységek hozzásegítenek a gazdasági különbségek csökkentéséhez, katalizátorként hatnak a különféle szövetségek tevékenységeire és ezáltal társadalmi tőkét teremtenek.

A társadalmi tőke fogalmát a helyi társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggésben egyre gyakrabban használják olyan szervezetek is, mint az OECD vagy a Világbank. Az Európai Uniónak növelnie kellene a részvétel különféle formáihoz adott támogatását, különös tekintettel a regionális tervezéssel és a helyi fejlesztéssel kapcsolatban, az EU politikai stratégiáinak és az európai alapoknak a hasznosítása révén.

  Maria Petre (PPE-DE). – (RO) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadó asszonynak a munkájához és a témában való különleges elmélyüléséhez.

Gondosan figyelemmel kísértem ezt a jelentést, mivel a jelenlegi társadalomban az önkéntes munka kiemelkedően fontos.

A pozitív hatások a társadalmi kohézióban, az emberi jogok védelmében, az orvosi-egészségügyi ellátásban, a kulturális, művészeti és oktatási tevékenységek előmozdításában és megszervezésében mérhetők.

Ezek a hatások a lakosság és a gazdaság számára létfontosságúak. Szerintem a nyilvánosság mégis alábecsüli e tevékenység jelentőségét, és nem ismeri kellőképpen.

Ez az önkéntes munka szempontjából negatív következményekkel jár, mivel az állam részéről nem elegendő a támogató fellépés, még ha ez egy ország gazdaságának jelentős részét is képviselheti.

Volt kommunista országból származó európai parlamenti képviselőként a saját hazámból nagyon alacsony szintű önkéntes részvételről tudok Önöknek beszámolni.

Mivel a kommunista rendszer bevezette a kötelező fizetés nélküli munkát az állam szolgálatában, ez a gyakorlat az emberek tudatalattijában a mai napig azzal az időszakkal kapcsolódik össze.

Az önkéntesek száma a mai Romániában sokkal alacsonyabb, mint a legtöbb tagállamban. A tevékenységet a polgárok gyakran nem is ismerik, az állam nem ösztönzi, és az emberek mentalitása sem kedvez ennek a tevékenységi formának.

A polgárokkal meg kellene ismertetni az önkéntes munka pozitív hatásait. Másrészről viszont törekednünk kell a korábbi visszaélések elkerülésére, amikor például egyes szervezetek a profit reményében vették fel ezt a jogállást.

Támogatom az önkéntes munkát, mivel fontos tevékenységnek tartom, és szeretném, ha azt az Európai Unió egész területén előmozdítanák és támogatnák, különösen a volt kommunista országokban, ahol fokozott erőfeszítésekre van szükség.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Hadd gratuláljak én is az előadó kitűnő munkájához, és hadd hangsúlyozzam, hogy a társadalmi közreműködés és önkéntesség felbecsülhetetlen érték. Országos és helyi szinten ezek a részvételi demokrácia önkifejezési eszközei, és ezek teszik lehetővé a polgárok aktív részvételét a közügyek színterén. Európai szinten az önkéntes munka hozzájárulhat ahhoz, hogy erősebb kötelékek alakuljanak ki az európai polgárok között.

Emellett a társadalmi és gazdasági életnek felkínált további humán erőforrások révén, valamint a társadalmi tőke megteremtéséhez való hozzájárulása révén az önkéntes munka jelentősen hozzájárul az EU gazdasági és társadalmi kohézióra vonatkozó céljainak eléréséhez.

Nem szabad lebecsülni az önkéntes munka hozzáadott értékét. Különösen ma, amikor az EU-nak komoly társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokkal kell szembenéznie, az önkéntes munkát nemcsak bátorítanunk kell, de támogatnunk is az európai politikák – különösen a kohéziós politika – révén. A tagállamoknak és a regionális hatóságoknak törekedniük kellene annak biztosítására, hogy az önkéntes csoportok és projektek a strukturális alapokból átlátható, rugalmas módon férhessenek hozzá a megfelelő, fenntartható finanszírozáshoz.

  James Nicholson (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt hadd mondjak köszönetet Harkin kisasszonynak mindezért a kemény munkáért és az alapos, időszerű jelentésért, amelyet a Regionális Bizottság olyan jól fogadott.

Teljes mértékben támogatom a jelentés központi témáját – azaz hogy a részvételre és a szolidaritásra helyezett hangsúly révén az önkéntesség erősíti a civil társadalmat és a közösségek közötti kötelékeket. Üdvözlöm a jelentés azzal kapcsolatos álláspontját, hogy a tagállamoknak milyen szerepet kellene játszaniuk az önkéntesek tekintetében. Teljes mértékben egyetértek azzal az állásponttal, hogy az önkéntes munkának a közszolgálatokhoz képest kiegészítő jellegűnek kell lennie, és nem azok helyettesítésére hivatott.

Ebben a tekintetben eszünkbe kell, hogy jusson az a szerep, amelyet a gondozók látnak el társadalmainkban, Európa valamennyi országában. Ezekről az elhivatott emberekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig az idősek és fogyatékkal élők gondozásában való közreműködésük nagymértékben tehermentesíti az állami forrásokat.

A jelentés bölcsen arra is rámutat, hogy az önkéntes munka a fiataloknak igen előnyös lehet, mivel erősíti a közösségi érzést, és a formális oktatásukat kiegészítő gyakorlati készségek elsajátítását teszi lehetővé teszi számukra.

A jelentés emellett abban az ügyben is szót emel, hogy külön törekedni kellene az önkéntes munka népszerűsítésére az idős polgárok körében. E korcsoport részvétele a közösségeknek lehetőséget nyújt arra, hogy részesedjenek tapasztalataik gazdag tárházából, egyúttal megerősíti a társadalomban betöltött alapvető szerepüket.

Számomra azonban ez a jelentés még egy szempontból jelentőséggel bírt: észak-írországi választókerületemben most zajlik egy olyan társadalom újjáépítése, amelyet az erőszak és a konfliktus mélyen érintett. Bár immár a béke és a nagyobb prosperitás időszakába léptünk, a tartomány bizonyos területein még ma is túlontúl nyilvánvalóan mutatkoznak a társadalmi kirekesztés, az alulfejlettség és a megosztottság hatásai.

Harkin asszony jelentése kifejezetten elismeri azt a pozitív szerepet, amelyet az önkéntes munka játszhat a megosztott társadalmakban, és – ha Észak-Írországot tekintjük – a békefolyamat csomagjaihoz alapul szolgáló koncepció lényege pontosan ez volt, hogy az emberek a közösségi határokat átlépve együttdolgozzanak a megértés és a megbékélés előmozdítása érdekében. Ezek a kezdeményezések nagymértékben pozitív hatással jártak.

Ezért remélem, hogy e jelentés Parlament részéről történő elfogadása biztosítani fogja az önkéntes munka fontosságának elismerését; remélem továbbá, hogy a Bizottság és a tagállamok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni e gyakorlat megkönnyítésére és bátorítására.

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Képviselőtársunk, Harkin asszony önkéntességről szóló jelentése jó eszköz arra, hogy az Európai Parlament demonstrálja szociális aspektusát az európai polgárok felé. A jelentés előmozdítja a hozzájárulás gondolatát, amellyel elméleti és gyakorlati síkon egyaránt átfogóan, tárgyilagosan foglalkozik. Képviselőtársunk fontos munkát végzett; üdvözlöm a munkáját és szívből gratulálok hozzá!

Ugyanakkor mi is igyekeztünk hozzájárulni a munkájához. Többek között mi emeltük ki a vállalati önkéntesség fogalmát, a családi életet a hivatással összeegyeztető önkéntes kezdeményezések koordinációját, valamint a gyorsreagálású önkéntes szakaszok megteremtését minden régióban, hogy természeti csapások és balesetek esetén gyorsan fel tudjanak lépni.

Az önkéntesség általánosságban többek között a GDP emeléséhez is hozzásegít. Mint már elhangzott, az önkéntesség az önkénteseknek lendületet ad a készségek elsajátításához és javítja foglalkoztathatóságukat. Valódi lehetőségeket kínál a társadalmi és oktatási szempontból kirekesztett embereknek és a munkanélkülieknek, és a bevándorlókat is a helyi közösségben való részvételre ösztönzi.

Az önkéntesek fellépései és tevékenységei önmagukért beszélnek. Hazámban, Görögországban például 2004 nyarán az olimpiai önkéntesek nyerték meg nekünk a legfontosabb érmet. Az egyéni és csoportos önkéntesség társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és kulturális szempontból egyaránt létfontosságú. Egyesítik magukban az összes különbözőséget és sajátosságot, ugyanakkor az egyetértés és a közös célok szellemében népszerűsítik és kutatják ezeket.

Még egyszer szeretnék gratulálni az előadónak. Önöket pedig felhívom Harkin asszony jelentésének támogatására, és arra, hogy hozzánk hasonlóan írják alá azt az írásbeli nyilatkozatot, amelyet más képviselőkkel együtt állítottunk össze annak érdekében, hogy a 2011-es évet nyilvánítsák az Önkéntesség Európai Évének.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Az önkéntes munka – gazdasági vonatkozásaitól eltekintve – oktatási szempontból is igen értékes, különösen a fiatal önkéntesek számára, otthon vagy külföldön, a társadalmi, gazdasági és oktatási élet különféle területein. Ugyan az önkéntesség „fizetés nélküli” munkát jelent, de európai intézményként különféle eszközökkel segíthetjük intenzitásának növelését.

Ami a jelentést illeti – amelyet fontosnak tartok a tekintetben, hogy felhívja a figyelmünket –, egy dolog hiányzik belőle. Egy szóval sem említettük még a férfi és női szerzetesrendeket, azokat a misszionáriusokat, akik vagy önkéntes munkát végeznek a világ különböző részein, vagy szervezik és támogatják az ilyen munkát. Örömmel fogadnék egy pénzügyi becslést az emberek jólétéhez való hozzájárulásuk mértékéről.

Az önkéntes munka a belső motiváció és a valódi altruizmus terméke, amely értékeket nem lehet eléggé értékelni. Ez a jelentés a gondolkodásmódunk szempontjából kulcsfontosságú.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az önkéntesek munkáját nem mindig becsülik meg annyira, amennyire kellene. Nem mindig jut kellő figyelem arra, hogy az önkéntes munka mennyiben képes formálni a polgárok hozzáállását.

A szociális támogatás – szegények étkeztetését is beleértve – megszervezése és biztosítása a helyi hatóságok felelőssége. Előfordul, hogy egy helyi nem kormányzati szervezetnek magas bérleti díjat kell fizetnie a helyi hatóságoknak az olyan telephelyekért, mint például a szegények és a hajléktalanok számára fenntartott konyha és étkező. Ráadásul olykor az élelmiszerhez vagy az önkéntesek biztosításához sem kapnak semmilyen forrást. Mivel az önkéntesek nem részesülnek díjazásban, nem tudják támogatni a nem kormányzati szervezetek tevékenységeit. Ezzel összefüggésben szeretném felhívni a figyelmüket a jelentés 15. bekezdésére. Az európai demográfiai helyzet nyomatékosítja az önkéntes ágazat növekvő szerepét, elsősorban az idősgondozásban való közreműködésüket tekintve. Ezért olyan fontos az itt ismertetett dokumentum, amelyhez szeretnék gratulálni az előadónak, Harkin asszonynak.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az önkéntes tevékenység két konkrét formájára szeretném felhívni az Önök figyelmét.

Az első a know-how átadása egy nagymértékben specializálódott területen. A tapasztalt, iskolázott személyek tudásukat, szakismereteiket vagy esetleg a szakmai csoportban elért eredményeiket másoknak is átadják. Akik az ilyen know-how-ból részesülnek, gyakran az oktatás, a tudás és a szakismeretek befogadása, az új kihívások megismerése, saját átalakulásuk szempontjából még a kezdeti szakaszban járnak.

Az önkéntesség másik területe a fiatalokkal kapcsolatos. Az önkéntesség életvezetési készségekre tanít és elősegíti részvételüket a civil életben. Ha viszont az önkéntesség keretében más országokba látogatnak, ez ösztönzi a kultúrák közötti párbeszédet, toleranciára és tiszteletre tanít. A helyi és országos hatóságoknak és a nemzetközi szervezeteknek ezért kellene többet tenniük az önkéntesség támogatása és népszerűsítése érdekében.

  Rumiana Jeleva (PPE-DE). – (BG) Mindnyájan egyetértünk Harkin asszony kiváló jelentésének következtetésével, miszerint az önkéntesség fontos szerepet játszhat a helyi közösségek, a civil társadalom és a demokrácia fejlesztésében. Az önkéntességnek és az önkéntes szervezeteknek ezért van szükségük bátorításra és támogatásra. Szeretném megjegyezni e tekintetben, hogy az önkéntes munka rendszerének fejlesztéséhez a szükséges útmutatást egy európai adatbázis létrehozása fogja biztosítani, amely alapvető információkkal szolgál az Európai Unióban működő különféle önkéntes szervezetekről, és részletesen bemutatja a legjobb gyakorlatokat. Egy közös európai adatbázis létrehozása hatékonyabb partnerséget és együttműködést tesz majd lehetővé az önkéntes szervezetek között, és erősíti a nemzetközi önkéntes csererendszereket. Ez különösen a fiataloknak és a tanulóknak fontos. Ha az önkéntes szervezetekben korán tapasztalatokat szereznek, az önkéntes munkában való részvételt a későbbiekben a helyi közösségek életéhez és az európai társadalomhoz való rutinszerű hozzájárulásnak fogják tekinteni.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai napon Harkin asszony jelentését vitatjuk meg az önkéntességről az Európai Unióban. Részben rajtunk múlik, hogy az önkéntesség szerepe mennyire lesz fontos a jövő Európájában. Csak arra szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy az EU polgárai közül minden évben több millióan végeznek – közvetlenül vagy közvetve – önkéntes munkát. Az önkéntes tevékenységek helyi, regionális és nemzetközi szinten zajlanak. Bárhol is kerül sor rájuk, az ezekből származó nyereség a kiadások sokszorosát jelenti. Ezért úgy hiszem, hogy a tagállamok és a non-profit szervezetek között szorosabb együttműködésre lenne szükség, és olyan hatékony rendszerek megteremtésére, amelyek megkönnyítik az együttműködést az összes önkéntes szervezet között az egyes országokon belül, illetve a határokon túl.

Az önkéntes tevékenységet visszatartó és korlátok közé szorító fő problémák közé tartoznak az adományaik után a szponzorokra kivetett adók, illetve az a tény, hogy az önkéntes szervezeteknek is meg kell fizetniük a HÉA-t a céljaik elérése érdekében tett vásárlásaik után. Úgy vélem, ezekre a problémákra minél előbb megoldást kell találni.

  Petru Filip (PPE-DE). – (RO) Engedjék meg, hogy kifejezzem mélységes elismerésemet Harkin asszony jelentésének relevanciája miatt, az új gazdasági, szociális európai modellről folyó viták és az Európai Unió szintjén a gazdasági és társadalmi kohézió javítására irányuló folyamatos erőfeszítések szempontjából.

A jelentésben meghatározott megoldásokat figyelembe véve úgy vélem, a jelentés szövege nagylelkű és rendkívül hasznos elvek egész sorával szolgál, amelyek alkalmasak arra, hogy az európai polgárok életminőségében javulást érjenek el.

Akárcsak a módosítások benyújtásának alkalmával, most is úgy vélem, hogy valószínűleg jobb lett volna a jelentésben határozottabb nyomatékot adni az önkéntesség modern fogalmának, azon feltételek kifejezett kikötése révén, amelyek nélkül minden önkéntes fellépés egyoldalú aktusként értelmezhető.

Ugyancsak szeretném hangsúlyozni a vallások szerepét az önkéntességhez kapcsolódó keresztény elvek megvalósításában.

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Csak két dologról szólnék nagyon röviden. Hadd mondjam ki, hogy még a legjobb háttérrel rendelkező politikák sem tudnak célt érni mindazoknak a határozott részvétele nélkül, akik osztoznak a felelősség érzésében és átérzik az elkötelezettség és a hozzájárulás szükségességét. Az említett részvétel biztosításának legjobb módja az önkéntesség és a partnerség.

Egyúttal hadd biztosítsam Önöket arról, hogy a következtetéseiket meg fogom osztani a Bizottságnál dolgozó munkatársaimmal. Meggyőződésem, hogy az európai önkéntesség aktuális helyzetének jövőbeni értékelése és ennek nyomon követése ösztönzést fog meríteni az állásfoglalásból, amelyet most elfogadni készülnek, akárcsak abból a vitából, amelyben Önökkel együtt volt szerencsém részt venni ma este.

  Marian Harkin, előadó. − Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani kedves szavaikért és a jelentés elkészítése során nyújtott támogatásukért. Most még tennék egy-két utolsó észrevételt.

Értékelem a biztos asszony utalását az önkéntes csoportok által nyújtott természetbeni juttatásokra, és jóllehet tudatában vagyok annak, hogy a természetbeni juttatások alkalmazhatók néhány uniós finanszírozású projektben, úgy vélem, biztosítanunk kell, hogy ez váljon az uralkodó helyzetté.

Ezenkívül már nagyon várom Figel biztos úr közleményét a fiatalok önkéntességéről és Hübner biztos asszony arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy megvizsgálják és – reményeim szerint – ösztönözzék a generációk közötti önkéntes felajánlásokat.

Ismételten felhívom a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a partnerségi elvet valamennyi tárgyalás és konzultáció során betartják az uniós programok nemzeti szintű kialakításakor. Ez döntő fontosságú, mivel az EU nagyon helyesen felismerte, hogy az önkéntesek, nem kormányzati szervezetek stb. a folyamat részei, nem pedig csak járulékos elemek – nem csak azért vannak ott, hogy láttassák magukat, hanem mert a folyamat szerves részei.

Az esetleges HÉA-mentesség tekintetében javasolt egyik módosításról annyit mondanék, hogy jó kompromisszum, amelyet boldogan támogatok.

Megragadnám továbbá az alkalmat, hogy felhívást intézzek arra vonatkozóan, hogy 2011-et hirdessék meg az önkéntesség európai évének; kérem a Parlament támogatását az öt legnagyobb képviselőcsoport tagjai által javasolt írásbeli nyilatkozat aláírásában.

E felhívásban a Régiók Bizottsága, a Gazdasági és Szociális Fórum, a portugál elnökség következtetései és EU-szerte sok-sok önkéntes csoport támogat.

Amennyiben a Bizottság 2011-et az önkéntesség európai évének nyilvánítaná, ez lehetővé tenné az uniós intézmények számára, hogy – az önkéntes szervezetekkel együttműködésben – közös célokat kitűzve dolgozzanak annak érdekében, hogy – amint azt már korábban említettem – európai szinten értéket teremtsenek.

Végül, ösztönöznünk kell a civil társadalom és a részvételi demokrácia fejlődését, ezáltal valós jelentést adva annak a célnak, hogy Európát közelebb hozzunk polgáraihoz.

Az önkéntesség és az önkéntes cselekvések előmozdítása, támogatása és megkönnyítése – a társadalmi tőke növekedésével kísérve – felbecsülhetetlen értékű eszköznek bizonyul majd e célkitűzések megvalósításában.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. április 22-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Zita Gurmai (PSE) , írásban. – (HU) Európában több mint százmillió civil önkéntes dolgozik mások és a közérdek javára. Az Egyesült Királyságban a teljes lakosság 38%-a, Lengyelországban a lakosság 18%-a végez önkéntes tevékenységet.

Az önkéntes tevékenység elválaszthatatlan az aktív európai polgárságtól, amely a demokrácia alapelvének tekinthető helyi és közösségi szinten egyaránt. A polgárok az önkéntes munka révén a társadalmi problémák megoldásához is hozzájárulnak, tevékenységük elősegíti a szociális érzékenység elsajátítását, készségek fejlesztését. Az önkéntesek munkája révén a népesség különböző csoportjainak esélye lehet a felzárkózásra és integrációra, míg például az idősek részt vehetnek a társadalom életében, kamatoztathatják élettapasztalatukat és hosszabb ideig hasznosnak érezhetik magukat.

Az önkéntes tevékenység ösztönzői az alapvető európai értékek: a szolidaritás és a felelősségérzet. Az önkéntes tevékenység hasznosságát az EU-n belül is egyre inkább elismerik, és az önkéntes szervezeteket szorosabban bevonják a döntéshozatali folyamatokba.

Az utóbbi években még szerteágazóbbak lettek az önkéntes munka keretei. Az önkéntes munka iránti érdeklődés, igény növekszik, de hiányzik a kellő megbecsülés, korlátozottak az anyagi lehetőségek, hiányosak az infrastruktúrák. Ezen változtatni kell. Az önkéntes munka támogatása, társadalmi elismertségének fokozása érdekében fontos az a szándékközösség, amely az érintett szereplőknek - így az államnak, a vállalkozásoknak, a szakszervezeteknek és az önkéntes szervezeteknek - együttműködésén, párbeszédén, partnerségén, a legjobb gyakorlatok, tapasztalatok átadásán kell, hogy alapuljon.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) Engedjék meg, hogy nagyon személyes hangnemben szóljak. Jóllehet jómagam is tagja vagyok egy nagy szlovák nemzeti szövetségnek, amelynek neve Fórum az életért, tudom, hogy azok az önkéntesek, akik inkább függetlenül tevékenykednek, nem pedig szakosodott szervezeteken keresztül, szintén reménysugarat jelentenek, amely áthatol a magány sötétéjén és támogatja az erőszak és az önzés kísértései elleni küzdelmet.

Mi késztet egy önkéntest arra, hogy törődjön másokkal? Elsősorban a természetes és őszinte emberi odaadás, hogy segítsen a körülötte levőkön. Ez a humán tőke létrehozásának szinte nélkülözhetetlen elve, amelyre olyannyira szükség van a régiókban a társadalmi kohézió jövője érdekében. Az önkéntesek nem csak munkájukban tapasztalnak meg örömöt, hanem azon kívül is, mivel készek arra, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek másokért, anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várnának. Nem elég, ha csak találkoznak olyanokkal, akik pénzügyi nehézségekkel küzdenek: nagyon fontos, hogy reagáljanak az értékek iránti vágyukra és legbensőbb vágyaikra.

És bár fontos az általunk kínált segítség, ami még fontosabb ennél, az a szív, amely e segítséget kínálja. Függetlenül attól, hogy mikroprojektekről vagy óriási projektekről beszélünk-e, az önkéntességnek mindig is gyakorlati leckének kell lennie, különösen a fiatalok számára, mivel ez egyfajta nevelési módszer a szolidaritás és a közösséghez tartozás kultúrájának megismertetéséhez, ahhoz, hogy valaki idejét és energiáját szánja másokra. Számomra ez a legfontosabb hozzájárulás a jelen és a jövő generációi és együttélésük számára.