Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 23., Szerda - Strasbourg

5. Ünnepi ülés – Szlovénia

  Elnök. − Spoštovani gospod predsednik Republike Slovenije. Nagyon örülök, hogy a mai napon itt, Strasbourgban, az Európai Parlamentben üdvözölhetem a Szlovén Köztársaság elnökét. Üdvözöljük, elnök úr.

Szlovénia 2004. május 1.-jén csatalakozott az Európai Unióhoz, és jelenleg a Tanács elnöki tisztét tölti be. Elnök úr, négy hónappal ezelőtt Ön Szlovénia elnöke lett, és az azóta eltelt időszakban már háromszor találkoztunk: először Ljubljanában, két nappal azelőtt, hogy hivatalba lépett, aztán január 8-án a kultúrák közötti párbeszéd európai évének hivatalos megnyitóján, és végül februárban, New Yorkban, az ENSZ Közgyűlés által az éghajlatváltozásról rendezett tematikus vitán.

Elnök úr, mióta országa elnyerte függetlenségét, Ön Szlovénia harmadik elnöke. A nemzetközi jog professzoraként, és mindenekelőtt diplomataként hosszú és tiszteletet érdemlő karrierre tekinthet vissza, hisz munkában töltött éveinek jelentős részét az ENSZ-nek szentelte. Nyolc éven keresztül Ön volt a Szlovén Köztársaság http://en.wikipedia.org/wiki/Permanent_Representative" \o "Permanent Representative"

az Egyesült Nemzetek Szervezetében,

és öt éven át volt az ENSZ http://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Assistant_Secretary-General_for_Political_Affairs&action=edit&redlink=1" \o "Assistant Secretary-General for Political Affairs (page does not exist)"

. Most pedig Szlovénia abban a megtiszteltetésben részesül, hogy az új tagállamok – vagyis azon országok, melyek 2004. május 1.-jén csatlakoztak az Európai Unióhoz –, és a korábbi kommunista országok és a szláv országok közül elsőként tölthetik be az Európai Unió elnöki tisztét.

Ez a privilégium Szlovénia számára rengeteg felelősséggel jár, amelyekkel szembe kellett néznie, mivel az új tagállamok, ennek az elkötelezettségnek a vállalásával, már az Európai Unió nagy családja iránt is felelősséggel tartoznak. Szlovénia számára a Tanács elnöksége egy másik felelősséggel is jár, a szomszédságában fekvő, vagyis a nyugat-balkáni országok iránt.

Szlovénia egyben modell is a fenti országok számára, hiszen bizonyítja, hogy a siker megvalósítható, hogy az európai uniós tagság elérhető, és hogy a csatlakozás stabilitást, fejlődést és felvirágzást eredményez.

Elnök úr, nagy megtiszteltetés számomra, hogy felkérhetem Ön arra, hogy szólaljon fel a tisztelt Házban. Izvolite, prosim!

  Danilo Türk, a Szlovén Köztársaság elnöke. − (SL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagy megtiszteltetés számomra az a felkérés, hogy beszéljek ez előtt a nagyérdemű gyülekezet előtt. Éppen egy hónappal ezelőtt ünnepeltük az Európai Parlament első ülésének ötvenedik évfordulóját. Az évforduló kiváló alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk az Európai Unió jelenéről és jövőjéről. A mai napon az a különleges lehetőség adatott meg számomra, hogy megoszthatom a gondolataimat Önökkel – Európa népeinek választott képviselőivel.

Ez a Parlament, és természetesen az Európai Unió egésze, lenyűgöző megvalósulása egy hatalmas víziónak, vagyis a tartós béke és jólét, az együttműködés és az egyre bővülő integráció szellemének, amelyek Európa népei számára előnyökkel járnak. Ennek a víziónak a szülőatyái – Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi, és mások – valószínűleg el sem tudták képzelni azt, hogy 51 évvel az Európai Közösségek létrehozása után, a 2004-es nagymértékű bővülést követő, erőteljesen integrálódott Európai Unióban Szlovénia az új tagállamok közül elsőként tölti be az elnöki tisztet, és hogy a szlovén elnök beszédet mond az Európai Parlamentben.

Valószínű azonban, hogy az elégedettségérzetük legyőzi a csodálkozásukat. Az európai projekt nem csak sikeres volt, de olyan projektnek is bizonyult, aminek hatalmas átalakító ereje van, és ami egy teljesen más típusú Európát teremt, olyan Európát, ami hosszú történelmének előző időszakaiban ismeretlen volt. Napjainkban még ennél is fontosabb, hogy az Európai Unió az európai projekt révén nagymértékben megerősödött nemzetközi tényezőként, nemzetközi szereplőként. A mai napon pontosan erről szeretnék beszélni.

Mi tette lehetővé ennek a hihetetlen sikernek a megvalósulását, egy ilyen hatalmas és fontos nemzetközi tényezőnek a létrejöttét, mint ez? Napjainkban milyen következtetéseket tudunk a sikereinkből levonni? Tudjuk-e a múltbeli tudásunkat a jelenlegi és a jövőbeni kihívások közepette kamatoztatni? A fenti kérdéseket kell állandóan feltennünk. Az Európai Unió, az egyre erőteljesebben „globalizálódó” világban, a jövőben is bonyolult kérdésekkel fog szembenézni, és a kérdésekre hiteles válaszokat kell adnia. Az Európai Unió a jövőben is sikertörténet lesz, feltéve hogy meg tudja őrizni a dinamizmusát, feltéve hogy politikai értelemben is egyre növekvő jelentőségű lesz, és hozzá szeretném még tenni azt is, hogy – politikai jelentőségű - nemzetközi tényező marad. A siker előfeltétele a továbblépés. A jelenlegi szinten az Európai Unióval szemben elvárás, hogy magára vállalja a világ vezetőjének a szerepét.

Sok területen már vagy megalapozta ezt a szerepet vagy nagy a várakozás eziránt. Most ezek közül kettőt szeretnék megemlíteni: a globális felmelegedést és az emberi jogokat.

Tavaly az Európai Unió szakpolitikája középpontjába helyezte a környezeti problémákat, és mindenekelőtt a globális felmelegedés kérdését. Kétségtelen, hogy ez bölcs döntés volt, hisz az éghajlatváltozás és a környezet állapotának romlása egyértelműen a legsúlyosabb fenyegetést és a legkomolyabb kihívást jelenti számunkra. Az Európai Bizottság speciális célkitűzéseket határozott meg, melyek lehetőséget biztosítanak az Európai Unió számára, hogy az egész világon vezető szerepet játsszon. A legfontosabb célkitűzés az, hogy 1991-hez képest 2020-ra 20%-kal csökkentsük az üvegházhatásból származó kibocsátást. A fenti cél elérése önálló kötelezettségvállalásként került meghatározásra. Az előbbinél ambiciózusabb célkitűzésre irányuló kezdeményezésnek egy olyan, általános nemzetközi megállapodás részének kellene lennie, amiben más kulcsfontosságú tényezők is szerepelnek. Jelenleg az Európai Bizottság kezdeményezése alapján az Európai Unió még arra is készen áll, hogy ugyanezen időszak alatt 30%-os csökkentést érjen el. Ezek a célkitűzések annyira fontosak és olyan ambiciózusak, hogy a korábbihoz képest alapvetően más víziót követelnek meg a globális felmelegedéssel kapcsolatos intézkedések terén, mely példamutató és a világban vezető helyet biztosít.

Ugyanakkor kérdés, hogy megvalósíthatók-e a fenti célkitűzések vagy pedig újabb, leküzdhetetlen akadályokat szülnek? A fenti kérdésre adott válasz egyelőre még nem egyértelmű. Egy hónappal ezelőtt az Európai Tanács örömmel üdvözölte az Európai Bizottság egyik javaslatát –, mint jó kiindulási pontot a megállapodáshoz. Az idei és a jövő évi konzultációk megmutatják, hogy a 2009 decemberére tervezett koppenhágai konferencia előtt mit lehet elérni. Különösen azt szeretném hangsúlyozni, hogy a szakosodott, éghajlatváltozással foglalkozó bizottság felállításával az Európai Parlament már felismerte ennek a kérdésnek a jelentőségét, és ezzel kapcsolatban rendkívül fontos feladatai lesznek.

Az előttünk álló feladat valószínűleg bonyolult lesz. A nyugtalanság – amit már érezni lehet az európai médiában – egy sor vegyes üzenetet hordoz. Hangot adnak a támogatásnak is, de vannak szeptikus megszólalások is, amelyek azokra az aggodalmakra hívják fel a figyelmet, amelyeket egyes európai ipari ágazatok hangoztatnak, beleértve azt a tényt is, hogy amióta a világgazdaság problémákkal küzd, egyre nehezebb versenyképesnek is maradni, és ezzel párhuzamosan a környezeti kérdések viszonylag kevésbé fontosakká válnak.

A nehéz pillanatok – mint amilyen ez is – igazi kihívást jelentenek a vezetés számára. Nyilvánvaló, hogy a globális felmelegedés már elérte azt a pontot, ahol a nemzetközi közösség nehéz választás előtt áll: vagy folytatjuk a növekedést, és elfogadjuk az esetleges katasztrófát vagy vesszük a bátorságot egy olyan átalakulás megvalósításához, ami megfelelően csökkentheti a globális felmelegedés következményeit, és megakadályozhatja a legrosszabb bekövetkezését. A növekedés dicséretével nem érünk el sikert. Bár nem egyszerű megvalósítani, ez lényegében napi parancs. És nagyon remélem, hogy ez évben az átalakuláshoz elvezető utat választjuk.

A fenti erőfeszítések közepette szükség lesz a szószólók frontvonalának erőteljes kiszélesítésére. Mindenesetre már most is sokan vannak, akik úgy érzik, hogy szükség van az átalakulás felé történő elmozdulásra. Mozgolódnak a nem kormányzati szervek, a média, és a civil társadalom más tényezői is. Az üzleti életben is látható jelei vannak a tiszta energián alapuló új technológiák alkalmazására való hajlandóságnak, és egyre többen állnak készen a fogyasztási szokásaik megváltoztatására.

Most az a feladat, hogy a tendenciákat célirányos mozgalomban ötvözzük. A határidő ismert. A hely ismert. A tavalyi év során a Bali szigetén elfogadott akcióterv szerint a tárgyalások befejezésére várhatóan jövőre kerül sor a Kiotói Jegyzőkönyvet helyettesítő világegyezmény elfogadásával. Habár a megbeszéléseket az Egyesült Nemzetek Szervezetében tarják, fontos, hogy mindenhonnan kapjon támogatást. Az idő és a hely lehetővé teszi számunkra erőink egyesítését, és ez az a dolog, amiben az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia.

Hölgyeim és uraim, a környezet nem az egyetlen olyan téma, amiben az Európai Uniónak nemzetközi értelemben vezető szerepet kell betöltenie. Az Uniónak sokkal határozottabb szerepet kell vállalnia az emberi jogok megvalósulásáért folytatott nemzetközi küzdelemben is. Az, hogy az Európai Unió támogatja az emberi jogokat, természetesen nyilvánvaló. Az európai intézmények a jogállamiság és az emberi jogok elvén alapulnak, Európára az emberi jogok jellemzőek.

A Lisszaboni Szerződés minden tagállam általi ratifikálása ez év végére – amikor az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának hatvanadik évfordulóját ünnepeljük – azt is jelenti, hogy az Unió történetében először jogi értelemben is kötelező érvényű lesz, az Unió Alapvető Jogok Kartájában meghatározottak szerint, a polgári, politikai, gazdasági és társadalmi jogok teljes spektruma.

Globális szempontból a világban uralkodó helyzet nem bíztató. A világ számos helyéről rengeteg példát hozhatnánk az emberi jogok rendszeres megsértésére. Ez részben a gazdasági előnyök megszerzése iránti fékezhetetlen vággyal magyarázható, ami figyelmen kívül hagyja a helyi lakosság szükségleteit és a környezetet. A szegényeket – és mindenekelőtt az őslakosságot – gyakran a szegénység és az éhínség, és egyes esetekben a kihalás fenyegeti. Afrika és Ázsia több helyén a fegyveres konfliktusokban állandóan jelen vannak az emberiség elleni bűntettnek minősülő kegyetlenkedések.

Az Európai Uniónak gazdasági modelleket kell javasolnia a fenntartható fejlődés érdekében, és humanitárius és diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie, de olyan szankciókat is alkalmaznia kell, amelyek alátámasztják a Nemzetközi Bíróság által hozott döntéseket. Most az Európai Uniónak fel kell vállalnia a vezető szerepet, elsősorban azért, mert az emberi jogok vonatkozásában a nemzetközi akciók területén megvalósuló cselekvésben le vagyunk maradva.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa továbbra is keresi a helyes munkamódszereket. Ígéretesek ugyan a nemzetközi szintű, egyetemleges időszaki emberi jogi felülvizsgálati rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseik, de ez még nem elég hatékony. Az emberi jogok gyakori és rendszeres megsértése elleni tevékenységük nem eléggé integrált. Mindezt ugyan lehet lassan korrigálni, de hatékony vezetés nélkül, és azon ENSZ tagállamok tényleges vezető szerepe nélkül nem, amelyek valójában felveszik a küzdelmet az emberi jogokért.

Valójában mindez nem valósulhat meg az Európai Unió erőteljes vezető szerepe nélkül, amelyik a legfontosabb befolyásoló csoport az ENSZ tagállamok közül. Az emberi jogok egyes hagyományos támogatói az utóbb időben kevésbé aktívak, és nem kérték felvételüket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába. A terrorizmus és más biztonsági fenyegetések miatti növekvő aggodalom – beleértve a fenti fenyegetésekre adott válaszokat is, amelyek időnként nem eléggé átgondoltak – nyilvánvalóan csökkentették az emberi jogok iránti érzékenységet. Az Európai Uniónak be kell töltenie ezt az űrt.

Az Uniónak meg kell találnia az ENSZ Biztonsági Tanácsával való együttműködés új módszereit is. A Biztonsági Tanács dárfúri tevékenysége segítette hozzá a Nemzetközi Bíróságot ahhoz, hogy napjaink legborzalmasabb bűncselekményei ügyében ítéletet hozzon. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt a Nemzetközi Bíróság elfogatási parancsot adott ki a fenti bűncselekmények elkövetői ellen. Tovább kell folytatni a bíróság elé állításuk érdekében tett erőfeszítéseinket, és a jövőben is kritikus fontosságú marad a Biztonsági Tanáccsal való együttműködésünk.

Ugyanakkor azonban, a Biztonsági Tanács tevékenysége nélkül is fontolóra kell vennie az Európai Uniónak az olyan akciókat, amelyek hozzájárulnak a Nemzetközi Bíróság hatékony működéséhez. Szeretném hangsúlyozni, hogy éppen a nemzetközi igazságszolgáltatási adminisztráció képezi a gerincét a napjainkban az emberi jogok érdekében kifejtett nemzetközi tevékenységnek, és ehhez hatékony támogatásra van szükség.

Az Európai Uniónak támogatnia kell a világban azokat a feltörekvő demokráciákat is, amelyek tényleg elkötelezettek az emberi jogok mellett. Számukra fontos a nemzetközi ténykedés, de ezzel párhuzamosan figyelembe kell venniük a regionális és egyéb elkötelezettségüket is, és azt is, hogy az emberi jogokhoz kötődő nemzetközi tevékenységek során ne hagyják figyelmen kívül a fenti szempontokat. Ugyanakkor azonban ezek az országok az Európai Unió partnerei és a partnerségeket ápolni kell.

Hölgyeim és uraim, a különböző formákban az emberi jogok megvalósulása érdekében kifejtett nemzetközi tevékenység csak akkor lehet hatékony, ha szilárd alapokon és az emberi jogok fegyelmezett hazai tiszteletben tartásán nyugszik. Ebbe egyaránt beletartozik a bevándorlók és a menedékjogban részesültek emberi jogainak a védelme, és a jogszabályok gondos alkalmazása azokban az esetekben, amelyekben a terrorizmus vádja merül fel. A fenti alapok létrehozását azonban tovább kell folytatni. A Lisszaboni Szerződés magába foglalja az Európai Unió alapjogi chartáját, és egy olyan, fejlettebb döntéshozatali mechanizmust, ami – az emberi jogokkal kapcsolatban – lehetővé teszi a bátor és kreatív megoldások elfogadását.

Az Európai Unió esetében a kreativitás iránti igény nem újkeletű. Az európai kreatív nyughatatlanság, amint azt a német elnök, Horst Köhler úr két évvel ezelőtt a Parlamentben tartott beszédében elmondta, ez a kreatív nyughatatlanság segítette Európát abban, hogy a szabadság és igazság iránti elkötelezettsége során szembenézzen a különböző szociális és politikai kihívásokkal, rendelkezve azzal a képességgel, hogy a szolidaritást valóra váltsa, és hogy jobb világot teremtsen mindenki számára. Nincs még egy olyan terület, ahol a kreativitás és a kreatív nyughatatlanság olyan fontos lenne, mint a bevándorlás kezelése, és a bevándorlók társadalmi befogadása.

Európa elöregszik, és nem lesz többé képes a világ vezetőjének szerepét betölteni akkor, ha nem rendelkezik sikeres demográfiai politikával. A fenti politikába elkerülhetetlenül bele kell tartoznia a migráció kezelésének. Európának szüksége van az újonnan érkezett emberekre, a pozitív szellemre, és képesnek kell lennie arra, hogy kivegye a részét minden ember számára egy jobb világ létrehozásából. Nyilvánvaló, hogy a bevándorlók integrálását szolgáló politikai intézkedések eltérőek és korrekt módon integrálandók, figyelembe véve a bevándorlókat befogadó ország körülményeit. Ugyanakkor azonban egyes elemeket szélesebb körben lehet alkalmazni, és bizonyos esetekben az Európai Unió is tanulhat az olyan nem uniós országoktól, mint például Kanada.

A migrációs politikák esetében egy sor, az Európai Unió egésze szintjén összehangolt célkitűzésekre van szükség. A közös európai menekültügyi rendszer 2010-re történő létrehozásának célkitűzése ambiciózusnak és sürgetőnek látszik. Ezen kívül szükség van a bevándorlási politika és a fejlesztési segélyek politikája közötti koordinációra is. Az Európai Uniónak meg kell erősítenie a szerepét az ENSZ-szel a migráció kérdéséről folytatott magas szintű tárgyalásai során is.

Ugyanakkor kreativitásra van szükség a bevándorlók és a bevándorló közösségek integrálása terén. A sikeres migrációs politika szempontjából kulcsfontosságú a gazdasági jólét és az erőteljesebb, felfelé irányuló társadalmi mobilitás. Például az etnikai kisebbségek által végzett üzleti tevékenységek munkalehetőséget biztosítanak és jelentős mértékben hozzájárulnak a befogadó ország gazdaságához. Másrészt viszont a kormányok, a megfelelő szabályok és szakképzési programok, továbbá a szabad vállalkozás általános támogatása révén maguk is hozzájárulhatnak ehhez a folyamathoz.

Az integrációnak magába kell foglalnia a minőségi képzéshez, és – ezzel párhuzamosan – a nyelvtanfolyamokhoz és az egyetemi tanuláshoz való hozzáférést. Az oktatás előfeltétele annak, hogy a bevándorlók sikeresen integrálódjanak a társadalom egészébe.

És a sikert láthatóvá kell tenni. A sikereket elérő bevándorlóknak lehetőséget kell biztosítani a televízióban és más médiában való megjelenésre, és a siker példáiként kell rájuk tekinteni. Ezzel elősegítjük a szélesebb értelemben vett közösség számára annak megértését, hogy a másság és a társadalmi befogadás egymást kiegészítő fogalmak, és hogy a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő lehetőségek a legfontosabb politikai érdemek között szerepelnek. Semmi sem olyan sikeres, mint a siker maga. És a televízióban bemutatott dolgok közül semmi sem olyan lenyűgöző, mint azoknak a sikerei, akik a társadalom pereméről indultak.

Azért tértem ki a bevándorlás és az integráció kérdéseire valamivel részletesebben, mert Európa jövője szempontjából rendkívül fontos témák, és azért is, mert egy másik olyan területet képviselnek, ahol megmérettetésre kerül az európai kreativitás. A múltban az Európai Uniónak sikerült megoldania a társadalmi kérdések zömét, és ennek eredményeként a társadalmi igazságosság és a gazdasági jólét nemzetközi példaképévé vált. A mi generációnknak semmi oka sincs arra, hogy a bevándorlás és az integráció kérdésére ne találjon jó megoldásokat. Európa nagyon sokat nyerhet azoknak az embereknek az integrálásával, akik tehetségesek, szakmailag jól képzettek, és hajlandók hozzájárulni a jövőjéhez és a jólétéhez.

Hölgyeim és uraim, napjainkban minden kétséget kizáróan irányításra, jövőképre, és kreativitásra van szükség. Ugyanakkor az Európai Uniónak bizonyítania kell azt a képességét, hogy a jövőben is meg tudja találni a pragmatikus megoldásokat a különböző kihívásokra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy több mint ötven évvel ezelőtt éppen a pragmatizmus tette lehetővé az Európai Közösségek létrehozását, és napjainkban is ez a siker kulcsa.

Az Európai Közösségek gazdasági előnyök érdekében történő létrehozása olyan, rendkívül pragmatikus elképzelés volt, ami lehetővé tette az integrált továbbfejlődést. Az Európai Gazdasági Közösségek Vámunióvá, és még annál is többé történő továbbfejlesztése, az a képesség, hogy az együttműködés új formáit és a komoly hatalommal bíró intézményeket tudtunk létrehozni, és a földrajzi értelemben vett növekedés megvalósításának képessége mind-mind azt bizonyítják, hogy mennyire fontos volt a pragmatizmus az Európai Unió történetében és fejlődésében.

Napjainkban az Unió olyan új kihívásokkal áll szemben, amelyek pragmatikus alkalmazkodást követelnek meg. Ezek közül a legfontosabb a további bővülés. Habár egyértelmű, hogy azoknak, akik az EU tagjai kívánnak lenni – vagyis a tagjelölt országoknak – meg kell felelniük a követelményeknek, mégsem lenne helyes, ha bármelyikük számára pusztán csak a politikai nehézségek, illetve a kulturális előítéletek miatt lehetetlenné tennénk a tagállammá válást. (Taps)

A stratégiai jelentőségű nemzetközi szerep felvállalása iránti erőfeszítései közepette az Európai Uniónak szüksége van Törökországra, ezért a tárgyalásokat folytatni kell Törökországgal. Az Unió nem tagadhatja meg Törökországtól a tagállammá válás lehetőségét, hisz ez valójában már megerősítésre került. Ha mégis megtagadná, akkor megkérdőjeleződne az Európai Unió szavahihetősége.

Az Európai Unió nem nyugodhat bele abba, hogy a Nyugat-Balkánon fekete lyuk tátongjon. A csatlakozási tárgyalásoknak világosan meg kell határozniuk az európai perspektívát a Nyugat-Balkán számára. Ehhez további munkára van szükség a régió országaival, melynek révén megerősödik abbéli képességük, hogy megfeleljenek a tagsági kritériumoknak, valamint az egész régióval, melynek a közös problémák megbeszélését és megoldását elősegítő keretekre van szüksége. A keleti és más szomszédokkal kapcsolatos politikájában az Európai Uniónak ugyanazt a pragmatizmust kell alkalmaznia, amelyik hozzásegítette a múltbeli eredmények eléréséhez. Anélkül, hogy modellekről beszélnék, szeretném hangsúlyozni, hogy Ukrajnának és Moldáviának szüksége van az európai perspektívára, amit nem szabad megtagadni tőlük.

Hölgyeim és uraim, a pragmatizmus megmutatkozik a gyakorlatban és a lelkiállapotban egyaránt. Nyilvánvaló, hogy a tagjelölt országoknak meg kell felelniük a tagságra vonatkozó valamennyi követelménynek. Jó oka van annak, amiért az Uniónak a jogosultsági kritériumoknak való megfeleléssel kapcsolatos gyakorlata állandó és szigorú. Ha hosszú út vezet el a kritériumoknak való megfelelésig, akkor hagyjuk, hogy az út hosszú legyen. Az egy-két évig folyó tárgyalások kis árnak számítanak, ha az Európai Unió előírásainak való megfeleléssel kapcsolatos hitelünk megőrzéséről van szó. A bővítés perspektívájának és az új taggá válás perspektívájának azonban továbbra is hitelesnek kell maradnia.

Nem szabad kizárni az Európai Unió bővülési folyamatából azokat az országokat, amelyek megfelelnek a kritériumoknak. A kizártság érzése elégedetlenséget szül és az elégedetlenség bizonytalanságot eredményez. Ezért kell megőriznünk a pragmatikus lelkiállapotot, és ezért kell minden további bővítést annak tükrében vizsgálnunk, hogy az Európai Uniónak mint nemzetközi tényezőnek mire van szüksége.

Hölgyeim és uraim, végezetül: az Európai Unió hatalmas történelmi eredmény. Most elérte a fejlődésnek azt a szintjét, ahol sürgősen fel kell ismernie a vezető szerepét a nemzetközi eseményekben és a helyzetéből eredő felelősséget is. Elvárás, hogy az Európai Unió minden ügyben – így a globális felmelegedés és az emberi jogok területén is – vezető szerepet töltsön be.

A kreativitás továbbra is központi mozgatóerő lesz a bevándorlással és az integrációval kapcsolatos hatékony politikák keresése során. És végezetül: a pragmatizmus a jövőben is a korábbiakhoz hasonló fontosságú lesz a további bővüléssel kapcsolatos minden olyan ügyben, amelyek fontosak ahhoz, hogy az Európai Unió biztosítani tudja a vezető szerepét a nemzetközi színtéren. Mindez talán túl nagyratörően hangzik. Viszont a fejlődés mindig a legjobb gyógymód a stagnálásra. Ebből a szempontból a mostani időszak sem kivétel, bár igaz az is, hogy napjaink problémái változatosabbak a korábbiaknál. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez a siker természetes következménye. (Taps)

  Elnök. − Elnök úr, tiszta szívből szeretnénk köszönetet mondani az európai beszédéért. Az Ön jelenléte, és az Ön beszéde világossá tette, hogy Szlovénia és a szlovén elnökség, Janus Janša miniszterelnök úr alatt – és látom, hogy két miniszter is itt ül: Janez Lenarčič és Janez Podobnik urak– szorosan együtt kíván dolgozni az Európai Parlamenttel. Szlovénia elnökeként Ön ezt az üzenetet különös visszhanggal adta át.

Az Európai Parlamentben szerzett tapasztalataink megmutatták számunkra, hogy nem az ország mérete – kicsi, közepes, nagy – dönti el, hogy egy európai uniós elnökség sikeres lesz-e vagy sem, mivel az elnökséget vezérlő szellemiség számít. Véleményem szerint bizton állíthatjuk, hisz Szlovéniát – és az elnökét – ilyen európai szellemiség motiválja, hogy ez az elnökség előre viszi Európát, és ezért hálás köszönetet szeretnénk mondani Önnek.

(Taps)

Szeretnénk Önnek köszönetet mondani az Európai Parlament prioritásainak a támogatásáért is. Hadd említsek meg közülük kettőt, amikről Ön is beszélt. Az első az éghajlat védelme. Ha ragaszkodunk az ütemtervhez, akkor befejezzük a munkánkat és elkészül az EU álláspontja a 2009 decemberében Koppenhágában tartandó ENSZ csúcsértekezletre. Szeretnénk Önnek köszönetet mondani azért is, hogy felemelte szavát az emberi jogok mellett, mivel ha mi, Európai Parlamentként nem védelmezzük az emberi jogok ügyét, akkor ki teszi ezt meg? Gyakori, hogy a kormányokat más érdekek vezérlik – ami érthető –, de nekünk módot kell találni a fenti érdekek és a mi értékeink gondos összeillesztésére oly módon, hogy az tényleg az emberek érdekét szolgálja, és ezért állnak az emberi jogok az Európai Parlamentben a politikánk középpontjában.

Elnök úr, köszönjük, hogy meglátogatta az Európai Parlamentet. Még egy kis ideig itt marad velünk. A tisztelt Ház nevében szeretnék ismét őszinte köszönetet mondani személy szerint Önnek, és a szlovén elnökségnek. Sok sikert kívánunk a hat hónap hátralevő részére, amíg Szlovénia az Európai Unió kormányrúdjánál áll. Ha Önök sikerrel járnak, sikeresek leszünk mi is, és ez alatt az Európai Uniót értem. Ez a közös célunk. Köszönöm. Ezzel bezárom az ünnepi ülést.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
Alelnök