Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 23., Szerda - Strasbourg

6. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Etelka Barsi-Pataky (A6-0144/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, engedje meg, hogy hozzáfűzzek néhány szót a tegnap az egyik legnagyobb közös európai projekt, a Galileo navigációs rendszer elindításával kapcsolatos vita során tartott beszédemhez. Nagyra értékelem az előadók munkáját, akiknek sikerült kompromisszumos megoldást találniuk mind a Parlamentben, mind a Tanáccsal és a Bizottsággal, és akiknek köszönhetően tegnap sikerült az elhúzódó vitát befejezni. Most azt kell eldönteni, hogy hol legyen a Galileo felügyelő hatóságának a székhelye. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a Cseh Köztársaság készen áll, és ideális jelölt. Remélem, hogy végül valóra válnak azok az ígéretek, hogy az Unió intézményeinek az új tagállamok adnak otthont.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, a jelentés ellen szavaztam. Ugyanazt a vitát hallgattam végig, amit az előttem szóló végighallgatott tegnap, és csak elborzadni tudok azon, amit hallottam: bizarr alkudozás folyik egy olyan ügynökségért, amit nem is kellene létrehozni. Azért találjuk fel az új műholdas rendszert, mert az Európai Uniónak szüksége van egy divatos ékszerre – ez a Galileo projekt „púp” az Európai Unió hátán. Drága, nincs rá túl nagy szükség és nem versenyképes; volt egy megállapodásunk a kínaiakkal, valamint létezik egy orosz rendszer és egy GPS rendszer. Európának nincs szüksége erre a rendszerre, mégis pénzt adunk ki rá.

Amint a tegnapi „zöld utat adó” szavazásból is látható, nem őrködünk afölött, hogy mennyi pénzt költünk erre a rendszerre, és ezért az európai adófizetők pénzéből sok millió eurót és fontot fogunk elvesztegetni. Mindez azt a hiedelmet látszik táplálni, hogy csak azért mentünk bele ennek a bizarr rendszernek a létrehozásába, mert hiúsági kérdést csinálunk belőle.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, amikor a tegnapi vitát hallgattam, a Queen együttes Bohemian Rhapsody című dalára és hallhatatlan szövegére gondoltam. „Galileo, Galileo”. És aztán a dalszövegre gondoltam. „Ez az igazi élet? Csak fantázia? Földcsuszamlás tart fogva. Nincs menekvés a valóságból, nyisd ki a szemed, nézz fel az égre és láss”. Megérkeztek a kínaiak. Ők láttak. Elsétáltak és kiépítik a maguk rendszerét. Az oroszok modernizálják a saját rendszerüket, a Glonas-t, és ráadásul az amerikai GPS-t, amit már ingyen használunk, továbbfejlesztik, hogy még pontosabb és még inkább felhasználóbarát legyen.

Nem kellene elvesztegetnünk az adófizetők keservesen megkeresett pénzét egy negyedik műholdas rendszerre, ami semmilyen előnnyel nem jár a többiekhez képest. És ha összekeverhetem a metaforáimat, lőjük le azt a fehér elefántot az égből. A jelentés ellen szavaztam.

  Roger Helmer (NI). – Elnök úr, én is a Barsi-Pataky jelentés ellen szavaztam. Ez egyszerűen egy politikai hiúsági projekt, kicsit hasonló az euróhoz, és az euróhoz hasonlóan nincs rá sem gazdasági, sem technikai magyarázat. Szükségtelen, fölösleges, és máris elavult.

Amint a kollégám már rámutatott, a magánszektor eljött, megnézte, és úgy döntött, hogy ebből nem kér, mert nincs értelme. Eljöttek a kínaiak, megnézték, kiszedték belőle a legjobb ötleteket, és úgy döntöttek, hogy jobb eredményt érnek el akkor, ha saját maguk valósítják meg, és – figyelembe véve a globális helyzetmeghatározó rendszer potenciális katonai alkalmazását –, annak a ténynek, hogy a kínaiak elmentek, és megcsinálták, el kellene gondolkoztatni bennünket, és aggodalomra kellene okot adnia.

Nem szabadna több pénzt az adófizetők zsebéből erre az értelmetlen politikai gesztusra költeni.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, amikor megszületett a Galileo projekt, Chirac elnök úr az amerikai műszaki imperializmus elleni küzdelemből származó szükségszerűségként jellemezte. Valójában ez az egyetlen mellette szóló érv. Nem áll szándékomban a három nagytiszteletű kollégám által már elmondott érveket megismételni: nincs gazdasági értelme, nincs műszaki értelme, az amerikai GPS rendszert ingyen használhatjuk.

Valójában a következőkre kívántam felhívni a figyelmet – és a tisztelt Házban ülő, integrációpárti kollégáimhoz folyamodok, hisz úgy vélem, hogy nem kell Euro-szkeptikusnak lenni ahhoz, hogy aggodalommal töltsön el ez a projekt: nézzük csak meg, hogy mi történt a tegnapi vita során, amikor a nagytiszteletű barátom, Heaton-Harris úr, megkérdezte tőlünk, hogy mire szavaztunk és az ülésteremben senki sem tudta megnevezni azt az ügynökséget, amire pár perccel korábban adta le támogató szavazatát.

Nem szolgálják a saját érdekeiket, még akkor sem, ha támogatják az európai projektet, azzal, ha az adófizetőik pénzét, az „Európának igaza van vagy téved” hozzáállás alapján, ilyen projektekre költik, anélkül, hogy egy percre elgondolkoznának, és megnéznék, hogy vajon hatékonyan költik-e el a pénzt vagy elvesztegetik, avagy ellopják. Arra szeretném kérni a kollégáimat, hogy az adófizetők pénzéért nyújtsanak is valamit – az adófizetők szempontjából.

  Elnök. − Köszönöm. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban nem kértek többen szót, és több szóbeli indokolás sincs, és mielőtt rátérnénk a következő témára, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy elköszönjek Lombardo úrtól, és minden jót kívánjak neki az új beosztásában.

- Jelentés: Erik Meijer (A6-0059/2008)

  Árpád Duka-Zólyomi (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! Támogatom a Macedóniáról szóló jelentést, mert fontos üzenet a macedón nép felé. Az ország sokat fejlődött a 2007-es jelentéshez viszonyítva. Jók a gazdasági eredményei, a jogalkotás terén is sikeres. Belpolitikailag kialakult a konszenzus, hatékonyan megszervezték a több nemzeti és etnikai közösség együttélését. Lorhidi keretegyezmény és a Vadinter rendszer következetes érvényesítésével új szellemben közelítik meg a politikai kérdéseket, amely biztosítja a kisebbségeknek az identitás megőrzését, és az arányos képviseletet. Macedónia bonyolult társadalmi és gazdasági fejlődésen ment keresztül, így 2005-ben eljutott az EU-s tagjelöltségig. Sajnálatos tény a bukaresti NATO-csúcs elutasító üzenete, amelyben döntő szerepe volt Görögország kicsinyes és logikátlan magatartásának. Bízom benne, hogy az Unió számára az elnevezés nem lesz akadálya a tagságnak, ezért örülök, hogy az EP-nek ebben a kérdésben sikerült megegyezésre jutni. Határozatunk legyen pozitív üzenet, mert az elutasítást és az EU késedelmét az ország kiábrándítóként éli meg. Itt az ideje, hogy az országgal megkezdjük az érdemi csatlakozási tárgyalásokat. Köszönöm a figyelmet.

  Gyula Hegyi (PSE). – (HU) Némi aggodalommal szavaztam meg a macedón országjelentést. Helyes, hogy újabb és újabb követelményeket állítunk fel Macedóniával szemben, de vajon mi mindent megteszünk az ország euro-atlanti integrációja érdekében? Koszovó függetlenné válása egyfelől, és a macedón NATO-tagság megvétózása másfelől potenciális veszélyeket rejt magában. A kisebbségi szeparatisták és a többségi nacionalisták könnyen felboríthatják a Macedóniában kialakult törékeny egyensúlyt. Az Európai Unió és az Egyesült Államok gyakran beleszól a macedón belpolitikába, sok népszerűtlen intézkedést várunk el és követelünk ki a macedón vezetőktől., Ez felelősséget is jelent, mi magunk is felelősséggel tartozunk a kis ország stabilitásáért és euro-atlanti integrációjáért. Jó lenne, ha ezt a felelősséget mindannyian komolyan vennénk!

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a mai szavazás áttörést jelent Macedóniának az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozása szempontjából. Ez a siker a volt elnök, Boris Trajkovski úr erőfeszítéseink köszönhető, aki személyes és pán-európai barát, és aki megalapozta ezt az utat, de egyben ez jelentős siker a jelenlegi macedón kormánynak is, amiben Gruevski úr a miniszterelnök, és Milososki úr a külügyminiszter, hisz ez a kormány épített ki baráti kapcsolatokat ennek az európai országnak a számára egész Európával: egy olyan számára, amelyiknek kiváló a kisebbségi politikája, amelyik fantasztikusan fejlődik és amit erőteljesen támogatni kívánunk.

Szeretnék világos üzenetet küldeni: felhívom a görög képviselőtársaimat, hogy végül adjanak helyet az elnevezéssel kapcsolatos kérdésnek. Ez a tisztelt Ház a mai napon nagyon világosan elmondta, hogy ellenez minden, az elnevezéssel kapcsolatos blokádot, és hogy a bilaterális kérdések nem akadályozhatják a csatlakozást. Ezt az üzenetet küldtük a mai napon a ház minősített többségének támogatásával, és ez súlyos csapás azoknak a kormányoknak a nyílzáporára, amelyek ezen a téren gátolják az előrelépést. Mindenkit arra szeretnék kérni, hogy Európa érdekében hagyjon fel ezzel a blokáddal.

Macedónia Európai ország, és reméljük, hogy ez év vége előtt meghatározásra kerül a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontja.

- Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0080/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, engedje meg, hogy reagáljak a tegnapi vitára. Sokan közülünk figyelmeztettek arra, hogy Kína afrikai olaj iránti éhsége, a fegyverek olajra cserélése a korrupciót és a diktatórikus rendszereket támogatja, és súlyosbítja az éhínséget. Ráadásul a kínai termékek garmadája árad be Afrikába, reménytelenül versenyképtelenné téve az afrikai árukat. Ez az úgynevezett feltétel nélküli politika egyre növekvő akadályként tornyosul a fejlődő országok éhínségének és szegénységének megszüntetésére irányuló millenáris célkitűzések megvalósulása előtt. Meglepett Michel biztos úr meglehetősen érzelgős kijelentése, miszerint, ha a Bizottságnak lenne elég politikai hatalma, akkor csatlakozna Kínához, és meglepett az is, hogy megvédte Kína jogát ahhoz, hogy megkülönbözetett, feltétel nélküli külpolitika folytasson annak ellenére, hogy Kína tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és ebből következően éppúgy felelős a világ fejleményeiért, mint az Unió. Tiltakozom az ellen, hogy a Bizottság egyik tagja ilyen érzelmeknek adjon hangot.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, Kína szerepe a globális gazdasági fejlődésben különösen fontos. Az afrikai népek számára Kína a siker jelképe.

Az elmúlt 25 év során Kína lehetőségeket teremtett 400 milliós lakossága számára, kiemelve őket a szélsőséges szegénység állapotából. Ráadásul több mint 200 millió kínai vált a középosztály tagjává. Következésképen Kína gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a gazdasági fejlődés megvalósítása terén. Várakozásaink szerint ez pozitív hatást gyakorol majd az afrikai országokra is. Becslések szerint az Afrika és Kína közötti kereskedelem az 1995-ös USD 4 millióról 2006-ra USD 55 millióra nőtt. Kína számára Afrika fontos nyersanyagforrás. A kínai gazdaságnak egyre több energiára és nyersanyagra van szüksége. Ezért Kína mindent megtesz állandó afrikai jelenlétének biztosítása érdekében.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, különleges érdekeltségem fűződik ehhez a jelentéshez, mivel korábbi szakmai életemben tudósként egyaránt vizsgáltam Kína külső és belső közvetlen külföldi befektetéseit, illetve az afrikai befektetéseket és fejlődést.

A jelentést olvasva – ami valójában elég tisztességes jelentés – úgy vélem, hogy Európai Unióként és tagállamokként örömmel kellene üdvözülnünk a kínai befektetéseket Afrikába, különös tekintettel az infrastrukturális beruházásokra, mivel az infrastrukturális beruházások lehetővé teszik a helyi vállalkozóknak és a helyi lakosságnak, hogy gazdagságot teremtsenek a maguk számára és kilábaljanak a szegénységből.

Ugyanakkor azonban mindig tisztában kell lennünk Kína természeti erőforrások iránti éhségével – az erőforrás-keresési motivációival. Meg kellene próbálnunk együttműködni Kínával és kezelni a fenti kérdéseket, különösen olyan esetekben, amikor kellemetlen kormányokkal van dolgunk.

A kínai politikával kapcsolatos egyik aggodalmam az, hogy ez megsemmisíti az EU és más segélyező felek kísérletét arra, hogy feltételeket szabjanak meg, illetve hogy feltételekhez kössék a segélyeket. A jobb kormányzás megvalósulása érdekében megszabhatunk bármilyen feltételt, de jönnek a kínaiak, és tönkreteszik azt.

Mindent összevetve, a jelentés tisztességes, és én megszavaztam.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Geringer de Oedenberg (A6-0089/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Geringer de Oedenberg asszony jelentését, ami azt javasolja, hogy fogadjuk el első olvasatban, közös döntéshozatali eljárás keretében annak a tanácsi rendeletnek a kodifikált változatáról szóló javaslatot, ami a Szerződés 81. cikk (3) alkalmazásáról szól a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt gyakorlatok egyes kategóriái esetében.

Mivel ez a jogszabály-előkészítési eljárásra vonatkozik, ezt a javaslatot nem kellett „hivatalosan” módosítania a parlamenti bizottságnak, és az utóbbi nem is tette ezt meg. Mindazonáltal kihasználom a szavazáshoz fűzött indokolások adta lehetőséget arra, hogy meglepetésemnek adjak hangot az Európai Unió késedelme miatt azoknak a szövegeknek a kodifikálása terén, amelyek már több alkalommal lettek módosítva, és amelyek az idő múlásával egyre nehezebben értelmezhetők és alkalmazhatók. A jogszabály-előkészítési eljárásról az 1994. december 20-i nemzetközi megállapodás rendelkezik, ami az Európai Tanács 1992 decemberében kifejezett azon politikai szándéka eredményeként született, miszerint a jogszabály-előkészítési eszközök elfogadásának menetét fel kellene gyorsítani.

Határozottan támogatom a szabályok kodifikálásának szükségességét. Ez kötelező a demokrácia, a jogállamiság, a diákok képzése, az állampolgárok és a jogi szakemberek általi helyes jogalkalmazás stb. érdekében.

- Jelentés: Arlene McCarthy (A6-0150/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Örömmel üdvözlöm a közös álláspont elfogadását, ami azt a célt szolgálja, hogy megoldjuk a polgári és kereskedelmi ügyek terén régóta fennálló közvetítési problémát, annak ellenére, hogy ez az irányelv a határokon átnyúló esetekre korlátozódik, az EK 65. cikkének korlátozott alkalmazása alapján, de a viták szélesebb körű meghatározásával.

Mindazonáltal sajnálom, hogy a közös álláspont nem teszi lehetővé az irányelv alkalmazását a felek között létrejött önkéntes megállapodások esetében, habár igaz az, hogy a tagállamoknak a jogi eljárásokra vonatkozó szabályait nem lehet minden esetben a felek között létrejött megállapodásokkal módosítani. Mindent összevetve, üdvözlendő ez a közös álláspont. Hűséges marad az eredeti célkitűzéshez, amelyek a közvetítés felé terelés révén a vitás kérdésekkel kapcsolatos eljárásokhoz való hozzáférés biztosítására és a viták békés megoldásának elősegítésére irányultak, továbbá a közvetítés és a jogi eljárások között a megfelelő kapcsolat biztosítására.

- Jelentés: Etelka Barsi-Pataky (A6-0144/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Barsi-Pataky asszony jelentését, ami azt javasolja, hogy, a módosítások függvényében, hagyjuk jóvá az Európai Parlament és a Tanács rendeletének módosítási javaslatát a műholdas rádiónavigációs európai programok (EGNOS és Galileo) megvalósításának folytatásáról.

Gratulálok Jacques Barrot úrnak, a Bizottság szállítási ügykért felelős alelnökének, az állhatatosságához, és a kristálytiszta megközelítéséhez, és az ebben a nehéz kérdésben tanúsított éleselméjűségéhez és politikai meggyőződéséhez. Az állami szektor megmentette a gyáriparosokat, akik holtpontra jutottak az elfogadandó stratégiát, és különösen a pénzügyi kockázatokat illetően. A mindenki, de különösképpen az Európai Parlament által tanúsított határozottságnak köszönhetően lehetővé vált a közfinanszírozás 100%-os növelése a 3,4 milliárd eurós nagyságrendre. Következésképpen az állampolgárok képviselői felelősek azért, hogy megtalálják a megoldást a fenti válságra, a működés 2014. évi megkezdése és a 2013-as műholdtelepítési határidők figyelembe vételével. Ez az eset rámutat arra, hogy gyorsan végig kell gondolni azokat az európai erőforrásokat, amelyeket fel tudunk használni az állami beruházások finanszírozására, miközben a magánpiac szűkös.

  Charlotte Cederschiöld and Gunnar Hökmark (PPE-DE), írásban. − (SV) Elfogadtuk a Tanács és a Parlament között az EGNOS és a Galileo elnevezésű műholdas rádiónavigációs programokról folytatott megbeszélések eredményeként megszületett javaslatot, melynek során, a mi véleményünkkel ellentétben, a Parlament már eldöntötte a költségvetési kérdést. Hangsúlyozni szeretném, hogy mi elleneztük a kutatási költségvetésből származó erőforrásoknak a fenti projekt céljára történő felhasználását. Ráadásul kértük a Bizottságot, hogy számoljon be arról, miként kívánja megteremteni a projektek kereskedelmi finanszírozását.

Ugyanakkor azonban örömmel üdvözöljük azt a tényt, hogy a megtárgyalt javaslat lehetővé teszi az Európai Parlament számára a projektek értékelését és befolyásolását.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Az európai globális navigációs műholdrendszert (GNSS), mivel ez az első közösségi infrastruktúra, és a légköri, illetve műszaki jellege miatt is, csak közös akarattal lehet megvalósítani. Az európai GNSS két programból fog állni: az EGNOS és a Galileo.

A GNSS fontossága elsősorban abban a tényben rejlik, hogy alternatívája és kiegészítője az amerikai és az orosz rendszereknek. Ez a célkitűzés magában foglal egy stratégiai, gazdasági, ipari és biztonsági teret, és még sok más érdeket is, amelyeket egyetlen tagállam sem tud önállóan képviselni és megvalósítani.

Mivel ez lesz az első, közösségi finanszírozást és infrastruktúrát magába foglaló program, a Parlamentnek és a Bizottságnak nagyobb a közös felelőssége a programok telepítése és működtetése terén.

A fenti okok miatt, és azért is, mert a fenti projekt megvalósítása történelmi és stratégiai mérföldkövet jelent az Európai Unió műszaki fejlődése és függetlensége terén, a GNSS és a fent említett jelentés teljes támogatásomat élvezi, mivel jövőbeni megoldást kínál.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Galileo jó példája egy olyan nagyszabású műszaki projektnek, amit egyetlen tagállam sem tud egyedül megvalósítani. Kezdetektől fogva pozitívan álltam a projekthez, amit az EU költségvetéséből kívánnak finanszírozni. Sajnálatos módon nyilvánvalóvá vált, hogy az EU nem képes megfelelően kezelni ezt a hatalmas feladatot. Az előadó a „belső véleménykülönbséget” említi ennek okaként. Véleményem szerint ez rendkívül sajnálatos, és érthetőnek találom, hogy a Tanács nem tudta elfogadni a költségvetés ilyen jelentős növelését. A Bizottság feladata, hogy erre a fontos projektre kielégítőbb finanszírozási megoldást találjon.

  David Martin (PSE), írásban. − Örülök, hogy a Galileo végül beindul. Barsi-Pataky asszony európai műholdas rádiónavigációs programok megvalósításáról szóló jelentése azt a fejlődést jelzi, melynek a hozadékát különböző területeken fogjuk érezni, az európai légtérpolitikától kezdve a kutatáson és az innováción át egészen a közös kül- és biztonságpolitikáig, és az európai biztonsági és védelmi politikáig. Megszavaztam a jelentést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A GPS jelenleg sok olyan szolgáltatást nyújt, amelyeket a Galileo elnevezésű, európai műholdas rádiónavigációs program fog biztosítani. Ugyanakkor azonban nem szabadna megengednünk, hogy függjünk egy olyan műholdalapú rádiónavigációs monopóliumtól, amit az Egyesült Államok ural és amit az amerikai hadsereg hozott létre. Még a GPS-műholdak útvonalai is úgy vannak megrajzolva, hogy – mindenekelőtt – azokon a területeken biztosítsanak jó lefedettséget, ahol az Amerikai Egyesült Államok katonai műveleteket hajt végre. A mi rendszerünk lehetővé teszi, hogy Európa számára a lehető legoptimálisabban határozzuk meg a repülési útvonalakat.

Tekintettel a projekt stratégiai fontosságára, megszavaztam a jelentést, habár a finanszírozás kérdése még nincs teljesen megoldva.

  Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) Mivel a beszédemet az elnök úr – aki a felszólalási időt az én esetemben sokkal szigorúbban vette, mint a kollégáim esetében, megszakította – lenne néhány megjegyzésem. Minden bizonnyal örülnünk kellene az intézmények abbéli eltökéltségének, hogy leküzdik a projekt során felmerülő jobb és rosszabb időszakok problémáit. Végül olyan helyzetben vagyunk, hogy kezdeményezhetjük a Galileo telepítési szakaszának garantált tervezését. Nagyon örülünk annak a munkának is, amit a programban való lehető legszélesebb körű részvétel biztosítása érdekében fejtettek ki.

A fentiek elmondása után most meg szeretnék említeni egy létfontosságú dolgot: a projekt polgári jellegét, ami fontos előfeltétel a művelet átláthatóságának biztosítása szempontjából. Az európai rendszer függetlensége lehetővé teszi, hogy tanúsítványt adjunk ki a felhasználók számára nyújtott szolgáltatásokról, és biztosítani fogja a garantált minőséget is. A fenti feltételek nagyon fontosak az új kereskedelmi alkalmazások kifejlesztése során, amelyek kiváló, hatalmas környezeti és társadalmi potenciállal bíró lehetőséget biztosítanak a kis- és középvállalataink számára. Navigáció a vakok és gyengén látók esetében, a legkönnyebben megközelíthető útvonalak megtervezése a fogyatékkal élők számára, segítségnyújtás az Alzheimer-kórban szenvedőknek, avagy katasztrófák esetén a lakosság gyors kitelepítése, mind-mind jó példái az életminőség javítását célzó alkalmazásoknak.

Az Európai Parlament mindig is teljes szívvel támogatta, a jogszabályi és a költségvetési vállalásokon keresztül, a Galileo projektet, és egyértelműen stratégiai projektként tartja számon.

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Fájdalmas határozatlansággal, illetve politikai és adminisztratív véleménykülönbségekkel teli tizenegy évbe tellett, amíg eljutottunk a megoldásig az európai műholdas rádiónavigációs rendszer létrehozása terén. A választott módszerekből – beleértve a PPP-t, a magán és az állami szféra együttműködését a kockázatok megosztásával, az Európai Unión kívüli nemzetközi együttműködést, az összes tagállam részvételének fontosságát, az Európai Bizottság meghatározott szerepét – eredő késlekedés körülbelül öt év. Ha az olyan műszaki és ipari vállalkozások esetében, mint az Airbus és az Ariane is, alkalmazásra kerültek volna a fenti elvek és módszerek, akkor Európa valószínűleg most nem rendelkezne saját repülőgépgyártással, illetve hordozórakétával.

Habár a végeredmény nem teljesen kielégítő, sok tanulsággal szolgál. A nagy stratégiai projekteket csak olyan új területeken lehet megvalósítani, ahol a magánszektor nem képes, avagy nem hajlandó vállalni a kockázatokat, és ahol az állami hatóságok az egyetlen döntéshozó és finanszírozó testület, mert ezek olyan projektek, amelyekben jelen van a politikai vízió is, és nem csak a gazdasági racionalitás. Másrészt az ilyen típusú projektekben az a tény, hogy át kell jutniuk a közösségi intézményeken és eljárásokon, hátráltató és negatív tényezőnek bizonyult, és tovább bővítette az ideológiai korlátok sorát azokban az esetekben, amikor a kormányközi együttműködés hatékonynak bizonyult. Reméljük, hogy megszívleljük a fenti tanulságokat.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Megszavaztam az európai műholdas rádiónavigációs program megvalósításának folytatásáról szóló tanácsi rendelet módosításáról készült jelentést. A Galileo projektnek, ami a fenti programok egyik összetevője, többféle alkalmazása lesz, és a forgalom ellenőrzésére, a közlekedési logisztika céljaira, a természeti katasztrófák megelőzésére és kezelésére, a kereskedelmi és kormányzati szolgáltatások nyújtására egyaránt használják.

A Közösség 2008-as költségvetéséről rendezett első vita óta az Európai Parlament prioritásként kezeli ezt a projektet, és kérte a szükséges pénzösszegek biztosítását, és az intézményközi megállapodás felülvizsgálatát a projekt megvalósítása érdekében. 2009 márciusában az EGNOS program működőképes lesz, és a Galileo programnak is működőképesnek kell lennie 2013 végére.

A Galileo projekt megvalósításához szükséges költségvetés a 2007-2013 közötti időszakban kb. 3 105 milliárd euróra rúg. Az Európai Parlament és az Európai Tanács elismerik a projekt stratégiai fontosságát, és támogatják a megvalósítását. Következésképpen az Európa Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell a Parlamentet és a Tanácsot a projekt előrehaladásáról.

Gratulálok az előadó asszonynak, Barsi-Pataky Etelkának ahhoz, ahogy a rendeleten együtt dolgozott a különböző politikai csoportokhoz tartozó kollégákkal.

- Jelentés: Martine Roure (A6-0148/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A szóban forgó irányelv célja az volt, hogy a bármelyik Európai Uniós tagállam területén történő öt éves, jogszerű és folyamatos tartózkodás után egységes jogállást biztosítson harmadik országok Európai Unió területén legálisan élő állampolgárainak.

A jelenlegi kezdeményezés célja az irányelv terjedelmének kiterjesztése a nemzetközi védelmet élvező személyekre annak érdekében, hogy olyan jogbiztonságot nyújtson számukra a lakhelyüket és a jogaikat illetően, melyek azonosak az Európai Unió állampolgáraiéval.

Ugyanakkor azonban még mindig van egy szakadék, mivel az irányelv a nemzetközi védelem területén egy másik tagállam vonatkozásában nem biztosítja a kölcsönös elismerést és a felelősség átszállását. Ez azt jelenti, hogy a jogállásuk elismerésekor nem lesz lehetséges harmadik országok állampolgárai számára biztosítani a szabad mozgást és a vállalkozás szabadságát az Európai Unió területén. Következésképpen a fenti átszállás alkalmazásának értékelésére továbbra is az 1951. évi genfi egyezmény és az Európai Tanács a menekültekkel kapcsolatos felelősség átszállásáról szóló európai megállapodása alkalmazandók.

Mivel így áll a helyzet, nagyon fontos annak a biztosítása is, hogy a szóban forgó második tagállam figyelembe vegye a menedékkérők befogadásának kötelezettségére és a belépés meg nem tagadására (non-refoulement) vonatkozó elvet, azért, hogy a szóban forgó személyt ne küldhessék vissza egy olyan országba, ahol veszély fenyegeti. Legrosszabb esetben is abba a tagállamba kell visszaküldeni, amelyik eredetileg biztosította számára ezt a védelmet.

Ami a téma többi vonatkozását illeti, én úgy gondolom, hogy a fenti követelményeknek kell megfelelni, és ezekkel a személyekkel szemben ugyanazokat a követelményeket kell támasztani, mint amelyek az irányelvben szerepelnek.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Roure asszony jelentése – ahhoz az irányelvhez hasonlóan, amit módosítani kíván – nem fogadható el. Őrültség a kedvezményezettek számára a nemzetközi védelemből eredő tartós rezidens jogállást biztosítani, még ideiglenesen is, anélkül, hogy az erőforrások, illetve a minimális integráció vonatkozásában bármilyen feltételt szabnánk meg, még akkor is, ha ezt a jogállást csak öt éves ottlakás után lehet megadni.

Továbbá a javasolt rendelkezések egyenértékűek a fenti személyeknek a kitoloncolással szembeni védelmével, beleértve a másik tagállamba történő kitoloncolást, kivéve, ha súlyos bűncselekményt követtek el. Következésképpen lehetetlen lenne megtagadni tőlük az általuk választott tagállamban történő lakhatás jogát, függetlenül a körülményeiktől és a társadalmi hozzáállásuktól. A fenti előjog előnyt élvezne az államok azon önálló jogával szemben, hogy a közrend és közbiztonság szempontjából eldönthessék, ki lakik az országuk területén.

Végezetül mindannyian tudják, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmeket a bevándorlás terén már most is megnyilvánuló, meglehetősen gyenge ellenőrzés és korlátozás megkerülésére használják, pusztán gazdasági megfontolásokból. Pontosan tisztában vannak azzal, hogy a fenti esetekben a kiegészítő védelmet gyakran előnyben részesítik a menekült státusszal szemben, Mivel az előbbi rövidebb és rugalmasabb. Ha ennek a kedvezményezettjei tartós rezidensek lehetnek, akkor ez további ösztönzést ad a bevándorlásnak.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A jelentés több javaslatot tartalmaz a nemzetközi védelmet élvező személyek integrálására. Támogattuk volna a javaslatokat, ha a szavazásra a svéd parlamentben került volna sor.

Ebben az összefüggésben azonban a javaslatok egy közös európai menedékügyi rendszer létrehozásának részei. A menedékügyi politika vonatkozásában erre a jelentésre is a nagyvonalúság a jellemző. Ugyanakkor, részét képezi az „erődítmény jellegű Európa” kiépítésének. A genfi egyezmény által biztosított védelmet az EU aláássa azzal, hogy magára vállalja a felelősséget annak a meghatározásáért, hogy ki részesül védelemben és milyen formában.

Nem látunk más alternatívát, mint hogy nemet mondjunk az Európai Unió szintjén létrehozandó közös menekültpolitika minden formájára, mert különben a tagállamok elveszítik az ellenőrzésüket a politika iránya felett. Továbbra is az ENSZ egyezménynek kell lennie az irányadó eszköznek a menekültek nemzetközi társadalomban való jogainak biztosítása terén.

  Jens Holm, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − A mai napon tartózkodtunk a Roure-jelentés megszavazásakor, habár alapvetően támogatjuk a jelentés hátterében meghúzódó elképzelést, vagyis annak biztosítását, hogy a 2003/109/EK irányelv értelmében, a menekültek, és az ideiglenes vagy kiegészítő védelem alapján egy országban jogszerűen tartózkodó személyek ugyanolyan jogokat élvezzenek, mint az adott ország tartósan ott lakó lakosai. Ugyanakkor azonban úgy véljük, hogy a fenti kérdésekben a tagállamoknak, és nem az Európai Uniónak kell dönteni.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Roure asszony jelentését a 2003/109/EK irányelv hatókörének kiterjesztéséről a nemzetközi védelem alatt álló személyekre. A jelentés annak biztosítását kívánja elérni, hogy a nemzetközi védelem kedvezményezettjeinek az Európai Unióban területén való ötéves, jogszerű tartózkodás után ugyanolyan jogai legyenek, mint nekünk, az Európai Unió polgárainak. Szerintem ez az előző irányelv logikus módosítása, és a jelentés elfogadása mellett szavaztam.

- Jelentés: Giusto Catania (A6-0073/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) A 2005-2012 közötti időszakra vonatkozó drogstratégiának köszönhetően az Európai Unió lefektette az alapjait egy olyan, aggodalomra okot adó jelenség elleni küzdelemnek, ami egyre terjed, különösen az olyan sebezhető csoportok között, mint a fiatalok és a nők, nevezetesen a kábítószerek európai terjedése elleni küzdelemnek.

Mindazonáltal a meghatározott céloknak teljesíthetőknek kell lenni, és ezért az Európai Uniónak a civil társadalom elkötelezettségére van szüksége, mivel az alapvető szerepet tölt be a kábítószerrel való visszaélések megakadályozása területén.

A pszichológiai stabilitás, a páciensek nyomon követése a detoxikációs kezelés után, alternatív életforma megteremtése szociális és foglalkoztatási értelemben: a fentiek csak példák azokra az előnyökre, amelyeket az előbb említett ágazatban működő, gyógyulást elősegítő központok, nonprofit szervezetek és nem kormányzati szervek nyújtanak.

Ezért én – az előadóhoz hasonlóan – azt remélem, hogy a problémával foglalkozó közösségeknek nyújtott közvetlen pénzügyi segítségen túlmenően megfelelő pénzügyi politikát dolgozunk ki, az ún. „ergo-terápiát”, más szóval a rehabilitációt munkavégzéssel elérő testületek számára. Elsősorban azt várom a tagállamoktól, hogy biztosítsanak speciális adómentességet, illetve szüntessék meg a túlzott bürokráciát.

El kell kerülnünk azokat a helyzeteket, amikor a hazai költségvetési korlátok, illetve pusztán a bürokrácia bezárásra kényszerítik azokat az intézményeket, amelyek pótolhatatlan munkát végeznek a kábítószeresek normális életformába történő visszatérésének elősegítése érdekében.

  Slavi Binev (NI), írásban. − (BG) Támogattam Catania úr jelentését, és azt szeretném hozzátenni, hogy a kábítószer-problémára nincs egyszerű megoldás. A kábítószerekkel való visszaélés és a kábítószer-kereskedelem, ami együtt jár a bűnözéssel és a korrupcióval, tönkreteszik a társadalmat és a kábítószerezéshez kapcsolódóan terjesztett betegségek (AIDS, hepatitis) komoly közegészségügyi veszélyt jelentenek.

Ezért gondolom azt, hogy a hatékony válasz nem az intézményekre, a civil társadalomra, és a médiára kiterjedő erőfeszítés, hanem egy olyan átfogó program, amelynek segítéségével az oktatás, a vallás és a sport is kivehetik a részüket a fenti probléma megoldásából, és olyan akadályként szolgálhatnak, amelyek távol tarthatják gyermekeinket a bűnelkövetéstől. A sportolás és a vallási tanulmányok bátorítása az iskola tanterv keretein belül és az iskolán kívül nagyban növelhetik a gyermekek tudatosságát a kábítószerek halálos hatásairól. A jogalkalmazó hatóságok és a civil társadalom összefogása révén, különösen a helyi közösségek szintjén, jobb eredményeket érhetünk el az Európai Unió drog-stratégiájának megvalósítása és továbbfejlesztése terén.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az előadó szerint a civil társadalom szereplőiből álló európai szintű szervezet, a hazai, regionális és helyi civil szervezetekkel szemben, egyértelmű hozzáadott értéket jelentene. Véleményünk szerint ez teljességgel elfogadhatatlan, mivel a drogpolitika közvetlenül összekapcsolódik az egyes országok büntetőjogához, a bűnözés megítéléséhez, és a büntetések kiszabásához. Ráadásul, a drogpolitikát az egyes országok kulturális és társadalmi szempontjai szerint kell kidolgozni ahhoz, hogy hatékonyan segítsük azokat az elnyomott helyzetben levő embereket, akiknek a működőképes életbe való visszatérésükhöz a társadalom támogatására van szükségük.

Ezért úgy döntöttünk, hogy teljes egészében leszavazzuk a jelentést.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Habár igaz, hogy a kábítószerezés elleni küzdelemben az információ, a megelőzés és a tudatosság alapvető fontosságúak a kábítószerezés kockázatainak megszüntetése szempontjából a használók fizikai és szellemi egészségének megőrzése érdekében, sajnálatos módon nem elégségesek.

A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja szerint több mint 70 millió európai szívott már marihuánát, és Franciaországban, Olaszországban, és az Egyesült Királyságban a diszkóba járó emberek 60%-a használt már kokaint. Azt a következtetést kell levonnunk, hogy az európai információs és kommunikációs stratégiák teljes egészében hatástalanok, mivel a kábítószer kínálata és kereslete sajnálatos módon nő, mind Franciaországban, mind egész Európában.

Semmilyen kompromisszum nem fogadható el a kábítószerek használata és értékesítése terén. Csak a zéró tolerancia működik.

A kábítószerek liberalizálására érdekében megvalósított kísérleti politikák okozta károk ékes bizonyítékul szolgálnak erre.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) A szocialista képviselőcsoport társelőadójaként sok időt és energiát szenteltem ennek a kérdésnek azért, hogy – ami a lényeget illeti -, megmagyarázzam a civil társadalommal folytatott párbeszéd iránti erőteljesebb igényt a kábítószerek elleni küzdelem terén, és – ami a formát illeti, olyan szöveget javasoljak, amit mindenki el tud olvasni és meg tud érteni.

Első kézből szerzett tapasztalataik és innovációs képességük miatt, véleményem szerint, a civil társadalom szereplői hasznosan járulhatnak hozzá a megelőzés és az információnyújtás terén a hazai és az európai politikák kidolgozásához, és abban is segítséget tudnak nyújtani, hogy az emberek kikerüljenek a függőségből és visszakerüljenek a társadalomba.

Rengeteg a tennivaló a különböző szinteken: a munkahelyeken, az iskolákban, az utcákon, és a börtönökben.

Ezért örömmel üdvözlöm a jelentés elfogadását, ami szívesen veszi a Civil Társadalmi Fórum a kábítószerekről létrejöttét, és hangsúlyozza a civil társadalom és az Unió valamennyi intézménye és hivatala közötti szorosabb együttműködés fontosságát.

A kábítószerek elleni küzdelem mindenkit érint, és azok, akik a küzdelem élvonalában vannak, akik minden nap a kábítószerfüggők megsegítésén és annak megakadályozásán dolgoznak, hogy egyre többen váljanak függővé, különösen fontos partnereknek számítanak.

  David Martin (PSE), írásban. − A kábítószerrel való visszaélés Európa minden társadalma számára rendkívül fontos probléma, és ez alól Skócia sem képez kivételt. Catania úr javaslatai a civil társadalomnak az Európai Unió drogpolitikájában betöltött szerepéről, nagyon helyesen, a téma iránti összehangoltabb, határokat nem ismerő európai megközelítés fontosságára hívják fel a figyelmet. A civil társadalom kulcsszerepet tölt be a probléma összes vonatkozásának kezelésében, és a kezdeményezései megérdemlik az EU támogatását. Az előadó javaslatait érdemes méltányolni akkor, ha olyan hatékony politikát kívánunk kidolgozni, ami minden fronton fellép a kábítószerrel való visszaélés ellen. Megszavaztam a jelentést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Vitatható, hogy az ópium illegális termesztését át lehet-e változtatni a gyógyászati termékek ipari méretű termelésévé, de érdemes megpróbálni. Az biztos, hogy az Amerikai Egyesült Államok afganisztáni politikája, és az Európai Unió fellépésének hiánya a meg növekedett ópiumtermelés ellen tovább fokozták a probléma súlyosságát.

Az előremutató drog-politikának a kábítószerhez kötődő bűnszövetkezetek hatékony megsemmisítésén, a külföldi kábítószer-kereskedők azonnali kiutasításán, a célzott prioritású akciók elfogadásán, és a kábítószerfogyasztók részére nyújtott gyógyítási szolgáltatások színvonalának javításán kell alapulnia. Ezek egyre erősödő felhívások a törvényhozás és a kábítószerek liberalizációja felé, hisz még Svájcban, közel 15 évi heroinosztás után is szertefoszlottak azok a remények, hogy ezzel segítenek a kábítószerfüggőknek a függőség felszámolásában. A bemutatott jelentés erős elhajlást mutat a liberalizáció felé, ezért ellene szavaztam.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) Örömmel vettem a kábítószerekről folyó vitát. Súlyos problémát jelentenek, de a bürokratikus erőfeszítések nem csökkentették azoknak a kábítószer-kereskedőknek a tevékenységét, akik iskolákban, felsőoktatási intézményekben, lakótelepeken és más nyilvános helyeken árusítják a drogokat, és ez a jövőben sem várható.

1998-ban az ENSZ Közgyűlés különleges ülése azt a célt tűzte ki, hogy 10 éven belül kábítószermentes világot hoz létre. Az elkövetkező években megjelent számtalan, különböző javaslatokat, rendeleteket, határozatokat, jelentéseket tartalmazó kiadvány, és a Zöld Könyv. A mai napon egy másik határozattervezetről szavaztunk. Jobban tennénk, ha elgondolkoznánk azon, hogy mindezzel mit értünk el. Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy az emberiség történetében még soha nem volt olyan könnyű kábítószert szerezni, mint napjainkban. Még az Interneten is lehet rendelni.

A határozat mellett szavaztam, mert támogatok minden olyan intézkedést, ami fellép a kábítószerek ellen. Mindazonáltal rá szeretnék mutatni arra, hogy amíg nem szigeteljük el a termelőket az elosztóktól, és amíg nem változtatjuk meg radikálisan a büntető törvénykönyvet úgy, hogy hatékonyan visszatartó erőt jelentsen a kábítószerből élő emberek számára, addig nem fog csökkenni ennek a problémának a súlya. Ellenkezőleg, tovább fog nőni.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Véleményem szerint a kábítószerek által képviselt rettenetes veszély elhárítása érdekében nem csak európai, de országos és helyi szinten is bátorítani kell a párbeszédet a civil társadalom különböző érdekelt feli között és érdekelt feleivel.

A civil társadalmat az Unió és a tagállamok legfontosabb szövetségesének kell tekinteni az Európai Unió drogstratégiájában megfogalmazott célok elérése terén.

Valójában, az ezen a területen szerzett tapasztalataiknak köszönhetően a terápiával foglalkozó közösségek – azáltal, hogy több és jobb információt nyújtanak a kábítószer-használathoz kapcsolódó kockázatokról és a lehetséges megelőzési programokról – erőteljes támogatást tudnak nyújtani a tudatosítást célzó kampányok során.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Senki sem kérdőjelezi meg azt a hatalmas, és gyakran sikeres munkát, amit a civil társadalom végez a kábítószerfüggő emberek megsegítése terén. Össze kell fognunk, és együttes erővel kell fellépnünk a káros, függőséget okozó anyagok elleni küzdelemben. Ezért örömteli érzés volt egy olyan jelentést olvasni, amelyik felhívja a figyelmet az Európában folyó kezdeményezésekre.

Következésképpen az, amiért a mai napon tartózkodtam a szavazástól, semmilyen összefüggésben nem áll a jelentés tartalmával. Ehelyett az indoka a „Civil társadalom – a külső dimenzió” címszó alatt található. Nemrégiben – be kell vallanom, hogy egy gyötrő döntés eredményeként – megszavaztam azt a jelentést, amelyik támogatta a legális marihuána termesztésre való áttérést Afganisztánban azzal, hogy a megtermelt növényeket fájdalomcsillapító előállítására használják. Ennek a döntésnek az egyik oka azokban a jelentésekben keresendő, amelyek a meglevő termésnek a repülőgépek és a kétségbeesett afgánok felhasználásával végrehajtott megsemmisítésének a negatív hatásairól számolt be. A jelentés egyaránt támogatja a különválasztott termelést és a lepermetezést, holott a kettő nem egyeztethető össze. A jelentés továbbá támogatásáról biztosítja azokat az európai intézményeket is, amelyek a kokacserje leveléből állítanak elő vegyi anyagokat, például terápiás, illetve más legális célból. Én határozottan ellenzem ezt. Mivel a jelentés alapvető szándéka mindezek ellenére pozitív, végül a tartózkodás mellett döntöttem.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) A szervek adományozásáról és átültetéséről szóló határozati indítvány a gyermekek biztonságáról szóló nemzetközi vita részét képezi. A gyermekek hatékony megsegítése érdekében egy „Tudod, hol van most a gyermeked?” elnevezésű európai kampányon dolgozom. A fenti határozat szervkereskedelemmel foglalkozó fejezete közvetlenül kapcsolódik ehhez. A tagállamokhoz és a Tanácshoz olyan hatékony intézkedések meghozatala érdekében intézett felhívás, amelyek megszüntetik a kapcsolatot a szervhiány és a szervkereskedelem között, éppen ezért több mint indokolt.

A szervkereskedelem elleni küzdelem érdekében hosszú távú stratégiát kell elfogadni azzal a céllal, hogy megszüntessük a társadalmi egyenlőtlenséget mint az ilyen gyakorlatok kiváltó okát. Küzdenünk kell a szervek és a szövetek kereskedelme ellen, amit az egész világon be kellene tiltani, de különösen ott, ahol ez érinti a kiskorúaktól származó szervek és szövetek átültetését. Nagyon csalódott vagyok amiatt, hogy az Europol a dokumentált esetek hiányára való hivatkozással még nem végzett felmérést a szervek eladásáról és a szervkereskedelemről.

Épp ellenkezőleg, az Európai Tanács és a WHO jelentései egyértelműen bizonyítják, hogy a szervkereskedelem az Európai Unió tagállamaiban is probléma. Arra kérjük az Európai Bizottságot és az Europolt, hogy fejlesszék a szervkereskedelem monitorozását és vonják le a megfelelő következtetéseket. Remélem, hogy Szlovákia fel tudja használni az EU elnökséget arra, hogy előrelépést érjünk el ebben a rendkívül fontos témában.

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0157/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Böge úr jelentése alapján megszavaztam azt az indítványt, amelyik felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy hozzanak döntést a 2007 májusában kelt, a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó költségvetési fegyelemről és a megbízható pénzügyi irányításról szóló intézményközi megállapodás módosításáról.

Elkerülhetetlenné vált ez a kiigazítás, mivel késedelmet szenvedett az 1B és 2 számú címsor alatt szereplő néhány operatív program elfogadása, vagyis a Strukturális Alapok, a Kohéziós Alapok, a Vidékfejlesztés Alapok, és az Európai Halászati Alapok céljaira, jelen értéken 2 034 millió euróra rúgó előirányzatok, amelyeket 2007 év során nem lehetett lekötni, illetve nem lehetett átvinni 2008 évre. Ezért jó ötlet, hogy a fenti összeget, a költségvetési fegyelemről és a megbízható pénzügyi irányításról szóló intézményközi megállapodás 48. paragrafusa értelmében, átvigyük a következő évekre, megnövelve ily módon a lekötött előirányzatok felső határát.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Megszavaztam a kollégánk, Böge úr által a többéves pénzügyi keret módosításáról készített jelentést. A 2007 év során a strukturális alapok, a Kohéziós Alap, a Vidékfejlesztési Alap és az Európai Halászati Alap esetében lekötött előirányzatokból felhasználatlanul maradt összegeket át kell vinni a következő évekre. Így 2 034 milliárd euró átvitelére kerül sor, az intézményközi megállapodás 48. paragrafusa értelmében a 2008-2013 közötti időszakban. A fenti összegek átvitelére elsősorban 2008-ban (körülbelül 56%) kerül sor, és 2000-2013 között a hatása jelentéktelen lesz.

Elemeznünk kell azokat az okokat, amelyek elvezettek oda, hogy a fenti alapok nem kerültek felhasználásra. Először is, 45 olyan operatív program van, amelyeket késedelmesen nyújtottak be az Európai Bizottságnak jóváhagyás végett. A szükséges átprogramozás 72%-a a vidékfejlesztési programok esetében a késedelmességből fakad. Néhányat decemberben küldtek meg a Bizottságnak, lehetetlenné téve a programok elfogadását a 2007-es év során. Hazai intézményi korlátok, és a korábbi programozási tapasztalatok hiánya csak néhány azon okok közül, amelyek a késedelmet okozták. A 45 késedelmesen beérkezett operatív program döntő többsége az új tagállamoktól jött. Arra kérem a Bizottságot, hogy nyújtson számukra több segítséget ahhoz, hogy elsajátítsák az új eljárásokat, és kiképezzék azokat az alkalmazottakat, akiknek a fenti alapok felhasználása a feladatuk.

- Jelentés: Marie-Arlette Carlotti (A6-0042/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Carlotti asszony saját kezdeményezésre készült jelentését a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) programjának végrehajtásáról, és amint a jelentés is utal rá, sajnálom, hogy az alap nem épült be az Unió költségvetésébe, ami lehetővé tenné a demokratikus ellenőrzést.

Reméljük, hogy az EFA költségvetésbe történő beillesztésének kérdése ismét felvetődik 2009-ben, a pénzügyi perspektívák időközi felülvizsgálata során. Ami az EFA-t, és a szegénység megszüntetésében, továbbá az Milleniumi Fejlesztési Célok elérésében betöltött szerepét illeti, programozása sürgetővé vált, ezért sürgősen le kell zárni a végrehajtásához szükséges politikai megállapodásokat is. Elsőbbséget kell biztosítani az egészségügy, és az alapszintű oktatás fejlesztésének, és – én még hozzátenném – az önellátásra való gazdálkodásnak is.

Olyan időkben, amikor a Világkereskedelmi Szervezet dohai egyezménye szó szerint holtpontra jutott, az Európai Uniónak sürgősen fel kell használnia a fejlesztési eszközeit arra, hogy részt vegyen ebben, a szegénység megszüntetését célzó, ambiciózus, igazságos és szükséges tervben.

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Megszavaztam a jelentést, mivel úgy véltem, hogy a legfontosabb kérdés az EFA-k iránti igény hangsúlyozása az AKCS-országokban. Rendkívül fontos, hogy komolyan vegyük, és a tiszta segélyezési adatok érdekében időről időre felülvizsgáljuk az olyan dokumentumokat, mint a 2005 márciusában kelt Párizsi Nyilatkozat. Mindazonáltal igaz az is, hogy a tagállamok közötti koordináció teljes hiánya a hivatalos fejlesztési segélyek csökkentését eredményezte, hisz ez az arány 2006-ban a GDP 0,4%-a volt, míg 2007-ben már csak 0,38%-ot ért el. Ez a parányi százalékos eltérés 1 700 millió euró elvesztését jelenti. A legrosszabb azonban az, hogy a partner országok állandóan a megállás és beindulás állapotában vannak, aminek következtében esélyük nincs a hosszú távú tervezésre, mivel nem tudják, hogy lesz-e elegendő pénzük, habár erre a tagállamok ígéretet tettek. Mindennek a legszomorúbb része az, hogy megköveteljük tőlük az ígéreteik betartását, miközben mi megfeledkezünk a mieinkről. Így nem lehet együttdolgozni.

  David Martin (PSE), írásban. − Örülök a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) programjának végrehajtásáról készült Carlotti-jelentésnek. Ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk az EFA által a szegénységnek a partner országokban és régiókban történő megszüntetésére irányuló célkitűzéseit, és hogy törekedni tudjunk a Millenniumi Fejlesztési Célok valóra váltására, a megvalósítás eszközei fölött erősebb parlamenti ellenőrzést kell gyakorolni. Egyetértek továbbá azzal az elképzeléssel is, hogy az Alap programjának különös figyelmet kell szentelnie az olyan, MFC-hez kapcsolódó területeknek, mint az egészségügy, az oktatás, a környezet tiszteletben tartása, és a felelősségteljes kormányzás bátorítása. Az alap zökkenőmentes végrehajtása érdekében foglalkoznunk kell azokkal a jelenlegi ratifikációs nehézségekkel, amelyekkel a 10. EFA küzd. A jelentés mellett adtam le a szavazatomat.

  Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Megszavaztam Carlotti asszony jelentését a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) programjának végrehajtásáról.

Az AKCS-országok számára az EFA a legfontosabb közösségi eszköz az együttműködési segélyek fejlesztése terén. Mindenekelőtt az ENSZ által 2000-ben meghatározott Millenniumi Fejlesztési Célok elérése esetében működik.

Ugyanakkor azonban jelenleg a 10. EFA (2008-2013) teljesen leállt. Mivel az AKCS-országok némelyike nem ratifikálta a cotonou-i megállapodás átdolgozott változatát, a 2008. január 1. óta rendelkezésre álló, 22,7 millió eurós költségvetés még nem került felhasználásra.

Éppen ezért a Parlament által elfogadott szöveg a holtpont sürgős megszüntetésére hív fel és egy sor témát körvonalaz: prioritást kell biztosítani a szegénység csökkentésének (és elsősorban az egészségügyi és oktatási területeknek), különös figyelmet kell szentelni az érintett országokban a társadalmi nemek kérdésének, és a fenntartható fejlődésnek.

Végezetül, a Parlament azt szeretné, ha az európai politikák koherenssé tétele, és a demokratikus ellenőrzés biztosítása érdekében az EFA bekerülne az Unió általános költségvetésébe.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A 10. Európai Fejlesztési Alap költségvetésének végrehajtását nem szabad pusztán csak könyvviteli szempontok alapján értékelni. Ez nem a Parlament feladata, amint azt helyesen szögezte le a szóban forgó jelentés. Ahelyett, hogy az EFA bizottsági költségvetésbe történő integrálásáról, illetve az egyes években megmaradó egyenleg felhasználásának szabályairól vitatkozunk, bennünket igazán a fenti alapok felhasználása, és az Európai Uniónak az AKCS-országokkal kapcsolatban meghatározott célkitűzései közötti koherencia érdekel.

Ebből a szempontból meglepő, hogy a jelenlegi valós helyzet eléggé eltér attól, ami a fenti eszközök és azok kereteinek létrehozásakor volt jellemző. Azon kívül, hogy a fenti országok közül sok esetében figyelembe kell venni a Kína-faktort is, fontolóra kell venni a mezőgazdasági- és élelmiszerpiac, az éghajlatváltozás, és az Amerikai Egyesült Államok által Afrika vonatkozásában megvalósuló új megközelítés megváltozásának a hatásait is. Mindezek tükrében úgy érezzük, hogy az eddig járt út már nem igazán megfelelő, és ez, hangsúlyozom, ez a mi legfőbb aggodalmunk.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Amikor az Európai Unió, a világ legnagyobb segély-adományozója, a fejlődő országokban tevékenykedik, akkor az értékeinknek világosnak kell lenni. Jelszavunknak az emberi jogoknak kell lenni, nem csak elméletben, de a gyakorlatban is. Éppen ezért azt mondani, hogy az Európai Uniónak nem kellene felhasználnia az Európai Fejlesztési Alapot a demokrácia és az emberi jogok megvalósulásának elősegítése érdekében oly módon, hogy megkövetelheti a fejlődést a fenti területeken, ellentétben áll azzal a vágyunkkal, hogy tényleges eredményeket érjünk el ezen a területen. A segély csak akkor tesz jót, ha az állampolgárok élvezik az előnyeit, következésképpen nekünk, donoroknak, képesnek kell lenni a demokrácia, az emberi jogok, és a működőképes civil társadalom fejlődését elősegítő kritériumok meghatározására. A fejlődés megvalósításához időnként a békefenntartó műveletek révén megvalósuló közvetlen segítségre is szükség van. Ezek finanszírozását is lehetővé kell tenni az Európai Fejlesztési Alapból, mivel ezek a műveletek csökkentik az emberek szenvedését, és ténylegesen megakadályozzák a katasztrófák bekövetkezését.

Természetesen, nekünk, a gazdag világban élőknek, nem szabad ráerőltetni másokra egy adott életformát. Ugyanakkor felelősek vagyunk a választás lehetőségének biztosításáért ott, ahol ma nincs választás. A fentiek miatt csalódott voltam azért, mert az egyébként jó és fontos jelentés megkérdőjelezi azt, ami számomra alapelv, vagyis azt, hogy valamit tenni is kell mindezekért cserébe a szabadság és az emberi jogok területén, és a békefenntartó műveleteknek az Európai Fejlesztési Alapból történő megvalósítása érdekében.

- Jelentés: Erik Meijer (A6-0059/2008)

  Angelika Beer (Verts/ALE), írásban. − A Zöld Képviselőcsoport nem szavazza meg a Macedóniáról készült Meijer-jelentést. Habár a jelentés sok olyan részt tartalmaz, amelyek világosan bemutatják a Macedónia által elért fejlődést, teljességgel elfogadhatatlan az, ahogy, a legutolsó pillanatban, a görög politikusok lobbiztak a névkérdéssel foglalkozó bekezdés ellen. Ennek a leginkább említésre méltó kifejezése azon óhajuk volt, hogy töröljék az 1995-ös ideiglenes megállapodásra való hivatkozást, melyben Görögország garanciát vállalat arra, hogy a „névkérdés” nem fogja megakadályozni Macedónia tagságát a nemzetközi intézményekben. Görögország nem csak megkérdőjelezi a nemzetközi jog iránti elkötelezettségét, hanem példátlan módon be is avatkozik egy másik állam függetlenségébe. Ez a viselkedés nem fogadható el egy Európai Uniós tagország részéről.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság egyike annak a kevés országnak a világban, amelyiknek a nevét nem ismerte el hivatalosan minden ország. Habár ez a köztársaság egy sor etnikai és vallási ünnepet vetett be, még mindig létezik az amerikai állampolgárok jogállásáról szóló rendellenes kétoldalú megállapodás. A sikerek között vannak a szervezett bűnözés és a korrupció ellen hozott intézkedések, amelyeket a kormány annak ellenére hozott meg, hogy a koszovói megszálló erők nem rendelkeztek kellő hatalommal a fenti kérdések kezelésére. Érthetetlennek tartom, hogy eddig miért nem született egységes álláspont arról, hogy a külföldön élő állampolgárok is megkapják a szavazati jogot. A montenegrói népszavazáskor a fenti állampolgárokat diszkriminálták; a macedóniai választások esetében az EU habozik.

A 31. cikk örvendetesnek tartja, hogy a rendőrség rajtaütött a titkos fegyverraktáron. Én a bekezdés második részében a letartóztatás során rossz bánásmódban részesülő terroristákról szóló információt tiszta viccnek tartom. Még soha nem hallottam olyan esetről, hogy a rendőrök udvariasan megkérték volna a terroristákat arra, hogy adják meg magukat. Az ország nevével kapcsolatos szokatlan helyzettől, és az Amerikai Egyesült Államokkal kötött megállapodástól eltekintve, ez áll a leginkább ellentétben a nemzetközi megállapodásokkal. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kapcsolatos kérdés egyik szokatlan vonatkozása a szomszédos országokkal fennálló vitás helyzet. Én úgy látom, hogy az ország Európai Unióhoz való csatlakozása előtt ragaszkodnunk kell ezeknek a vitás kérdéseknek a megoldásához. Mivel a módosítások némelyike megváltoztathatja a jelentés értelmét, a „végtermékre” vonatkozó szavazásunk attól függ, hogy elfogadásra kerülnek-e a módosítások.

  David Martin (PSE), írásban. − Meijer úr országjelentése arról, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság milyen lépéseket tett a csatlakozás érdekében, kiegyensúlyozott jelentés egy véleménykülönbséget okozó kérdésről. A csatlakozási tárgyalások mihamarabbi megkezdéséhez Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak folytatnia kell a reform-vezérelt programját. Ahhoz, hogy a névkérdéssel kapcsolatban megőrizhessük a tárgyalási pozíciónkat, ellen kell állni annak a kísértésnek, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság név akadályt jelentsen az ország nemzetközi intézményekben való részvétele előtt. Ezért örömmel üdvözlöm a jelentést, és az előadó erőfeszítését annak biztosítására, hogy az elnevezéssel kapcsolatos kérdés ne uralja az egész anyagot.

  Richard Howitt (PSE), írásban. − Az Európai Parlament brit munkáspárti képviselői örülnek a határozat megszavazásának, ami jelzi Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Európai Uniós csatlakozása érdekében a fejlődés megvalósulásért tett hatalmas erőfeszítéseket, és kihangsúlyozza a korrupció elleni küzdelem, és a média szabadságának biztosítása terén tett erőfeszítéseket, és sürgeti a csatlakozási tárgyalások megkezdése érdekében szükségszerűen megvalósítandó további intézkedések megtételét. Meg kívánjuk jegyezni, hogy jelentős volt a fejlődés, és várakozással nézünk a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatott csatlakozási tárgyalások megkezdése elé.

A névkérdésre vonatkozó tárgyalások 13-as számú módosításával kapcsolatban elmondanám, hogy a módosítás ellen szavaztunk. Habár teljes mértékben támogatjuk a névkérdés megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseket, nem hisszük, hogy ezt bármilyen formában is össze kellene kapcsolni a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nemzetközi intézményekben való tagságának kérdésével. Mindegyikről külön kellene dönteni.

Másodszor, tartózkodtunk a szavazástól a vízumliberalizáció kérdésével foglalkozó 7-es számú módosítás kapcsán. Mivel az Egyesült Királyság nem része a Schengeni Megállapodásnak, ahova ez a kérdés tartozik, a fenti módosítás támogatása helytelen lett volna részünkről.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A mai nap sikere azoknak az összehangolt és hatékony erőfeszítéseknek köszönhető, amelyeket az Európai Parlamentben sok más tagtársunkkal együtt valósítottunk meg.

Ez a kísérlet azért is volt sikeres, mert a nap végén elmozdulás mutatkozott a görög álláspontban afelé, hogy az összetett névvel valódi, mindenki számára elfogadható, kompromisszumos megoldást találjunk.

Keményen kell dolgoznunk azon, hogy ebből a sikerből tőkét kovácsoljunk, és hogy egy tisztességes kompromisszum révén megtaláljuk a megoldást. Ezt ugyanannak az ENSZ-nek a védnöksége alatt kell elérni, mint 2008 vége előtt.

Görögország és az emberek érdekeit szolgálja a régió békéjének és stabilitásának fenntartása, ezért el kell kerülni a sok évig tartó újabb zsákutcát. A közéletben meg kell szüntetni Skopia-szindrómát.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt európai parlamenti képviselői a jelentés ellen szavaztak. Ellenezzük a kapitalista, háborúpárti Európai Uniót, következésképpen ellenezzük az Európai Unió mindenféle bővítését. A Balkán-probléma gyökere az imperialista rend, az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok, és a NATO intervenciói, és a határvonalak megváltoztatása.

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és más balkáni országok csatlakozása az Európai Unióhoz és a NATO-hoz bevonja az ott élőket az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország között az energia-források és a szállítási útvonalak fölötti ellenőrzés terén kialakult imperialista zsákutcába. A szélesebb értelemben vett régióban élők is súlyos veszélybe kerülnek.

Görögország Kommunista Pártját nem foglalkoztatja a névkérdés. A névvel kapcsolatban egy olyan, kölcsönösen elfogadható megoldást támogatunk, ami a megosztó nacionalizmustól és leigázásától mentes, tisztán földrajzi meghatározást tükröz.

Azok, akik szükségét érezték, hogy bocsánatot kérjenek a görögöktől a macedón névkérdésről tartott szavazás során megmutatkozó hirtelen álláspont-változtatásuk miatt, és akik az Európai Unióhoz tartoznak, vagyis az Új Demokrácia, a PASOK, a Baloldali Koalíció (SYN), és a Népi Ortodox Gyülekezet (LA.O.S.), jókedvűen dörzsölgetik a kezüket. Megszavazták az állítólag pozitív módosítások elfogadását az elnevezéssel kapcsolatban, abban az alkuban, ami el akarja vonni az emberek figyelmét a fontos kérdésről, ami az imperialista intervenció és a balkáni rend kérdése. Ennek az eltérítésnek az a célja, hogy elrejtse az imperialista céloknak és az Európai Uniónak, az Amerikai Egyesült Államoknak, és a NATO-nak, mint választott bíróknak, való alárendeltségüket. Mindez olyan fenyegetésnek és nyomásnak teszi ki az országunkat, aminek a célja a pénz kizsarolása az imperialista rendben való teljes részvételért cserébe, ami a bukaresti NATO csúcsértekezlet óta csak még rosszabb lett.

- Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0080/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Gomes asszony kiváló, saját kezdeményezésű jelentését Kína politikájáról és annak Afrikára gyakorolt hatásairól. Habár örvendetes az a tény, hogy Kína hajlandó konkrét és pragmatikus formában együttműködni az afrikai országokkal, számos aggodalomra okot adó terület van, így Kína együttműködése az afrikai elnyomó rendszerekkel, a társadalmi és a környezeti szabályok figyelmen kívül hagyása, fegyverszállítás az elnyomó és nem demokratikus rendszereknek. Támogatom azt a javaslatot, hogy az Afrikai Uniónak, Kínának, és az Európai Uniónak fel kellene állítani egy állandó tanácsadó testületet a vonatkozó együttműködési tevékenységük egységességének és hatékonyságának javítása érdekében, és az olyan közös kihívásokra vonatkozó konkrét operatív projektek globális kereteinek meghatározásához, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a megújuló energiák, a mezőgazdaság, a vízügy, és az egészségügy.

Támogatom a Kínai Népi Kongresszus, a Pán-Afrikai Parlament, az afrikai nemzeti parlamentek, és a mi Európai Parlamentünk közötti párbeszédet is, aminek célja a fenntartható fejlődés előmozdítása, és a béke és demokrácia megvalósulása terén kifejtett ellenőrzési kapacitás fejlesztése.

  Philip Claeys (NI), írásban. − (NL) A Gomes-jelentés helyesen mutat rá Kína különböző, elfogadhatatlan tevékenységére Afrikában, és időnként eljut az igazságig is. Jelenleg a tibeti kisebbség kipusztítása (etnocidium) nagy figyelmet kap, de Kína Afrika-politikája legalább ennyire jelzésértékű annak a rendszernek a mibenlétét illetően, amelyik egyáltalán nem törődik az emberi jogokkal és más játékszabályokkal.

A kínaiak mindenkivel üzletelnek, ha az kielégíti az olaj iránti éhségüket. A kínai cégek és üzletemberek korrupt szabályok által védett, területen kívüli kínai szigeteket hoznak létre, és őket, ezért cserébe, megvédik a kínai vétók a Biztonsági Tanácsban. Európa nem méltó párja Kínának, és lassan, de biztosan ki vagyunk szorítva Afrikából. Európának végül fel kell ismernie, hogy a kínaiak afrikai térnyerésével párhuzamosan a demokrácia, szabadság, és felelősségteljes kormányzás és - nem feledhetjük – a fenntarthatóság érdekében újra és újra elküldött üzeneteink teljesen értelmetlenné válnak. Eljött az ideje a stratégia megváltoztatásának.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Megszavaztam a Kína politikájáról, és annak Afrikára való hatásairól szóló Gomes-jelentést, mivel úgy vélem, hogy – a kínaiak egyre növekvő afrikai jelenlétének tükrében – az Európai Uniónak meg kell kísérelnie, a párbeszédről szóló közös álláspont elfogadásával, bátorítania Kínát arra, hogy az afrikai politikai és gazdasági tevékenységeit olyan kritériumokra alapozza, amelyek nem akadályozzák meg a béke, az emberek biztonsága, a jogállamiság, illetve a fenntartható fejlődés megvalósulásának elősegítését.

Szeretném támogatni azt, az Európai Unióhoz intézett felhívást, hogy a párbeszédre vonatkozó kezdeményezéseinek sikerétől függetlenül, állhatatosan támogassa a működését szabályozó elveknek a tiszteletben tartását.

  Jens Holm, Erik Meijer, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Ana Maria Gomes asszony jelentése nagyon sok fontos vonatkozással foglalkozik, köztük nem utolsó sorban azzal a ténnyel, hogy az Európai Unió és Kína részvételének az afrikai országok, és népek érdekeit kellene szolgálni, és hogy az Afrikában tevékenykedő külső befektetőknek tiszteletben kell tartaniuk a társadalmi és a környezetvédelmi szabályokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy támogatjuk a jelentést. Ugyanakkor azonban nem támogatjuk az első bekezdésben található megfogalmazást, ami felhívja a figyelmet a Lisszaboni Szerződés fontosságára az Európai Unió külső kapcsolatai hatékonyságának és koherenciájának javítása terén.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A Fejlesztési Bizottság rendkívül kiegyensúlyozott jelentést készített Kína politikájáról, és annak Afrikára gyakorolt hatásairól.

Annál is inkább nagy megelégedettséggel szavazom meg, mert az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés során rendkívül kellemetlen élményben volt részem. A közvetlen külföldi beruházásokról szóló jelentésemben néhány kritikai megjegyzést tettem Kína afrikai beruházásaira. Az AKCS-delegátusoknak a szocialisták, a kommunisták, és a zöldek hallgatólagos támogatásával sikerült ezek mindegyikét kitöröltetni a jelentésből.

Miért nem voltak hajlandók kijelenteni, hogy a kínai közvetlen külföldi befektetések a kitermelőiparra koncentrálódnak, és gyakran támogatják az AKCS kormányok olyan orientációit, amelyek a fenti országokban nem szolgálják a demokrácia és a jogállamiság megvalósulását, illetve a szegénység megszüntetését?

Miért törölték azt a megállapítást, hogy a kínai közvetlen külföldi befektetések egyes olyan, külföldi multinacionális cégekre irányulnak, amelyek gyenge minőségű termékekkel – különösen textíliával – öntik el az afrikai piacokat?

Örömmel üdvözlöm a jelentés magyarázó nyilatkozatában a hivatkozást arra a tényre, hogy a kínaiak fáradozásai Afrikában a kínai profit érdekében „learatják” az afrikai nemzeti erőforrásokat, és aláássák a fenntartható fejlődést. Aggodalomra ad még okot az a kockázat is, hogy Kína esetleg a legrosszabb hazai gyakorlatait is exportálja Afrikába. …

(Az eljárási szabályzat 163. cikke értelmében megszakításra kerül a szavazáshoz fűzött indokolás.)

  Erika Mann (PSE), írásban. − (DE) Meg szeretném ragadni a fenti, szavazáshoz fűzött indokolások adta lehetőséget arra, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki az előadónak, Ana Maria Gomes-nek. A szavazás alatt álló jelentés rendkívül sikeres. Szeretném köszönetemet kifejezni azért is, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének számtalan vonatkozása is beépítésre került a jelentésbe.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy Kína afrikai politikáját tisztességesen, és a nélkül értékeljük, hogy általánosságban elítéljünk a részvételét. Ehelyett az Európai Unió saját részvételét kellene erősíteni a „Több Európa Afrikában” megközelítésen keresztül. Ez javíthatná Európa láthatóságát, és erősebb európai jelenlétet biztosítana, és ily módon erősítené az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatokat. A két kontinens közötti szorosabb gazdasági kapcsolatok mindkét oldal számára komoly előnyökkel járhatnának.

  David Martin (PSE), írásban. − Ana Gomes jelentése Kína politikájáról és hatásairól Afrikára egyrészt kiemeli azt a pozitív elmozdulást, amit Peking tett azzal, hogy jelen van Afrikában, miközben rámutat arra is, hogy Kína politikája jobbításra szorul. Egyrészt, az Európai Uniónak üdvözölnie kell Kína szerepvállalását Afrika fejlődésében, habár, aggodalomra okot adó módon, Kína a segélyein keresztül exportálja a legrosszabb gyakorlatai némelyikét is, beleértve a korrupciót, a munkavállalók jogainak és a környezeti normáknak a figyelmen kívül hagyását. Valójában a Kínával való kötelezettségvállalásokban a fenti témák, és Kínának a szudáni és zimbabwei elnyomó rendszerekkel fenntartott kapcsolatai vonatkozásában az Európai Uniónak közös megközelítésre van szüksége. A fenti vélemények szem előtt tartásával szavaztam meg a jelentésben foglalt javaslatokat.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Ana Maria Gomes asszony jelentése sok fontos vonatkozást érint. Nem utolsó sorban azt a tényt, hogy Kína és az Európai Unió részvételének az afrikai országok, és népek érdekeit kell szolgálni, és hogy az Afrikában működő külső befektetőknek tiszteletben kell tartani a társadalmi és a környezetvédelmi szabályokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy támogatjuk a jelentést.

Ugyanakkor azonban nem támogatjuk az első bekezdésben található megfogalmazást, ami felhívja a figyelmet a Lisszaboni Szerződés fontosságára az Európai Unió külső kapcsolatai hatékonyságának és koherenciájának javítása terén.

Ami a közös Agrárpolitika reformját illeti, a Sinn Féin az olyan, valós reformok híve, amelyek révén a gazdálkodás és a vidéki élet Írországban, Európában, és a világban fenntarthatóvá válik.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Megszavaztam a Gomes-jelentést, mivel mind gazdasági, mind politikai szempontból részletesen elemzi Kína afrikai dominanciájának az okait és következményeit.

Kína lenyűgöző gazdasági felemelkedése az elmúlt 20 év során az olaj, és más nyersanyagok iránti igényének növekedését eredményezte. Napjainkban Kína az olaj 30%-át Afrikából importálja, és 2010-re ez a szám el fogja érni a 45%-ot.

Kína hatalmas beruházásokat hajt végre Afrika infrastruktúrájába is.

Ezek a kötelezettségvállalások nem tartalmaznak feltételeket az emberi jogokra, illetve a szociális és környezetvédelmi helyzetre nézve.

Európának a sarkára kell állni, és észlelnie kell ezt a helyzetet, és kísérletet kell tennie arra, hogy az afrikai kontinens fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében stratégiai partnerséget építsen ki mind Afrikával, mind Kínával.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A szóban forgó jelentés helyesen határozza meg Kína Afrika-politikájának a helyzetét, és részletesen jellemzi a beruházásokat, a finanszírozást, és a politikai következményeket. Sajnálatos módon, a javaslatait illetően irreális, mivel több alkalommal javasolja, hogy az Európai Uniónak sürgetnie kellene Kínát, hogy tanúsítson ideális magatartást az emberi jogok, a munkavállalók jogai, továbbá a környezet tiszteletben tartása területén, és hogy külpolitikájában úgy járjon el, ahogy egyáltalán nem jár el a belpolitikájában. Abban a fejezetben, ami Kína Afrika-politikájának és következményeinek a (helyes) bemutatásával foglalkozik, nem ad útmutatás arra nézve, hogy az Európai Uniónak milyen stratégiát kellene folytatnia az Indiával, Brazíliával, és (egy elfogadhatatlan kihagyás) az Amerikai Egyesült Államokkal való partnerség területén.

A jelenlegi globális helyzet egyáltalán nem olyan, mint azok a modellek, amelyek az elmúlt évtizedekben meghatározták a geostratégiai gondolkodást. Az egymástól nagyban különböző új gazdaságok feltörekvése, a fogyasztás általános és globális növekedése, a létfontosságú javakért és alapanyagokért folytatott verseny, a társadalmi lázadások veszélye, az erőfitogtató politikai rendszerek előtérbe helyeződésének veszélye, vagyis ezek az új realitások elemzést, és, mindenekelőtt, a jövőbe másképpen tekintő, stratégiai jellegű javaslatokat követelnek meg. Ezért tartózkodtam a jelentés szavazásakor.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Ana Maria Gomes jelentése Kína politikájáról és Afrikára gyakorolt hatásairól kihangsúlyozza azt a lényeges szerepet, amit Peking foglal el Afrika diplomáciai, gazdasági és politika egyensúlyában.

Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy bár Kína a korábban elfeledett afrikai kontinensre irányítja figyelmét, viselkedésmódját kordában tartsuk, hogy ne csússzon át a kolonializmus esetleges új formájába, ami végül is jellemző volt mi saját, szégyenteljes Európai történelmünkre is.

Ezért nagyon remélem, hogy az Európai Unió egységes stratégiát dolgoz ki annak biztosítására, hogy Kína tiszteletben tartsa az olyan kérdéseket, mint a felelősségteljes kormányzás, a korrupció elleni küzdelem, az emberi jogok védelme, a foglalkoztatás és a környezet, és azért is, hogy a két ország közötti megállapodások tiszták és átláthatók legyenek.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Afrika olyan kontinens, aminek segélyre, szorosabb gazdasági kapcsolatokra, és a globalizálódásban való erőteljesebb részvételre van szüksége, ami nagyobb jólétet teremt mindenki számára. Kína nagyon gyorsan fontos partnerré vált az afrikai kontinensen, hatalmas étvágyat mutatva a nyersanyagok, és leginkább az olaj iránt, ami sok afrikai országban megtalálható. Az a tény, hogy egyre több ország érdeklődik Afrika iránt, lökést ad a fejlődésének. Ugyanakkor azonban ki kell jelentenünk, hogy Kína kritikátlan megközelítése, amikor a fenti nyersanyagokhoz való hozzáférésről van szó, melynek során csak minimális figyelmet szentel, avagy egyáltalán nem veszi figyelembe az emberi jogokat, a korrupciót és a demokrácia hiányát mutató rendszereket, nagy kihívást jelent az Európai Unió számára, amelyik már régóta ragaszkodik ahhoz, hogy a kereskedelemnek és a segélyeknek kéz a kézben kell együtt járniuk a demokratikus fejlődés megvalósításának követelményével, a szabadság és az emberi jogok figyelembevétele mellett. Az Európai Parlament Kínához intézett sürgető felhívása, hogy vegye figyelembe az emberi jogokat és az afrikai népek fejlődését, fontos jelzés. A fejlődés szélesebb értelmű koncepció, mint a pusztán gazdasági fejlődés, és ezért én teljes szívemből támogatom azt a nézetet, hogy az emberi jogoknak és a demokráciának fontos helyet kell biztosítani a nemzetközi kapcsolatokban, így Kínának Afrikával fenntartott kapcsolataiban is.