Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 23., Szerda - Strasbourg

11. A biológiai sokféleségre (COP 9) és biológiai biztonságra (COP-MOP 4) vonatkozó európai stratégiák (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont

– Miroslav Ouzký, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében feltett szóbeli választ igénylő kérdése lesz: a Bizottság Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Feleinek kilencedik konferenciájára (COP 9), illetve a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv (COP-MOP 4) részes feleinek negyedik találkozójára kialakított stratégiájáról (O-0023/2008 - B6-0017/2008).

  Miroslav Ouzký, szerző. − (CS) Tisztelt elnök asszony, miniszter úr, soros elnök úr! Elsőként hadd tegyek említést egy olyan dologról, egy panaszról, aminek tulajdonképpen semmi köze a kérdésemhez. Amíg a rendőri erők minden országban megpróbálják biztosítani, hogy a politikusok és a parlamenti képviselők akadálytalanul végezhessék munkájukat, a francia rendőrség ezzel ellentétben éppen akadályozza az európai parlamenti képviselők munkáját. Ezen intézmény bejáratánál szolgálatot teljesítő egyik rendőr nem engedélyezte belépésemet az épületbe, még az után sem, hogy megmutattam neki a belépési engedélyemet, állítólag a Parlament előtt folyó demonstráció védelmének okából. Véleményem szerint ez felháborító, és remélem a Parlament minél előbb napirendre veszi majd ezt a témát. Természetesen ennek semmi köze sincsen a kérdésemhez, de hadd mondjam el Önöknek, hogy nem állhatnék most itt, ha nem szaladtam volna gyorsan át egy másik bejárathoz.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság feljogosított arra, hogy kérdést tegyek fel a Tanácsnak és a Bizottságnak a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek, soron következő, Bonnban megrendezésre kerülő kilencedik konferenciájával kapcsolatosan. Mind a Tanácsnak, mind pedig a Bizottságnak szánt alapvető kérdés a konferencián elérendő célkitűzések tisztázásához kapcsolódik. Azt is szeretnénk megtudni, hogy a Tanács és a Bizottság vajon tervezi-e az Európai Parlament képviselőinek bevonását a konferenciába. El kell mondanom, hogy bizottságunk azt szeretné, ha határozatoknál és egyéni megállapodásoknál többet sikerülne elérni: szeretnénk megtudni, hogyan lesznek azok végrehajtva, azaz, hogyan ültetik át azokat a gyakorlatba.

Szeretném megkérdezni, hogy az Európai Unió és az európai intézmények tisztában vannak-e ezen a területen, a biodiverzitás hanyatlása és eltűnése elleni harcban betöltött vezető szerepükkel. Ha vezetők kívánunk lenni ezen a területen azt egyértelműen kell kommunikálnunk. Szeretném megkérdezni, hogy vajon mindenki tudja-e, hogy kulcsfontosságú ezeknek a programoknak és döntéseknek a finanszírozása, és hogy végrehajtásuk lehetetlen a megfelelő pénzügyi támogatás nélkül. Szintén remélem, hogy a mind a Bizottság, mind, pedig a Tanács tisztában van a vízhiány földközi-tengeri térségre gyakorolt hatásaival, és az aszály, illetve éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásaival is.

A bizottság kíváncsi arra, hogy vajon megfelelő figyelmet fognak-e kapni a tengeri és parti biodiverzitás kérdései, és hogy vajon tisztában van-e a Bizottság és Tanács a helyi önkormányzatok és vállalkozások e kérdésbe, a biológiai sokféleség hanyatlása és eltűnése elleni harcba történő bevonásának fontosságáról. A bizottság kíváncsi arra is, hogy tisztában vagyunk-e a fenntartható erdőgazdálkodás és növénytermesztés fontosságával, amelyben különösen hangsúlyozni kell az egyre nagyobb port kavaró bioüzemanyagok fenntartható előállítását. Amint azt Önök is tudják, a bioüzemanyagok előállítása a jelenleg tárgyalt éghajlati csomag része, és a bioüzemanyagok fenntartható felhasználása és fejlesztése szintén nagyon fontos kérdések. A másik oldalról viszont azt is tudjuk, hogy ez kifejezetten negatív hatást gyakorol a biológiai sokféleségre.

  Elnök. − Köszönöm. Panaszát továbbítani fogom, és remélhetőleg felveszik majd Önnel a kapcsolatot ez ügyben.

  Janez Podobnik, a Tanács soros elnöke. − (SL) Hadd köszönjem meg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, és elnökének Ouzký úrnak a felém, a Tanács és a Bizottság felé intézett kérdését. Ezzel a kérdéssel a biológiai sokféleség rendkívül érzékeny problémájának fontosságára világít rá.

Az éghajlatváltozással együtt, a biodiverzitás is az elnökség környezetvédelmi prioritásai közé tartozik. A májusban, Bonnban megrendezésre kerülő a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Feleinek kilencedik konferenciája ezért számít fontos eseménynek az Európai Unió, és a szlovén elnökség számára.

A német, portugál és szlovén elnökségek 18 hónapos programjának keretein belül, a Tanács intenzíven részt vett e fontos esemény előkészítésében annak érdekében, hogy a sikerrel zárhassák azt a biológiai sokféleség globális szinten történő jobb felhasználása és védelme szempontjából. A Tanács kiemelte, hogy az Európai Unió elkötelezte magát azon globális célkitűzés megvalósításáért, amelynek keretében 2010-ig jelentős mértékben csökkenteni kívánja biológiai sokféleség hanyatlásának és eltűnésének mértékét. Szintén elkötelezett továbbá az EU által kitűzött a biodiverzitás Európában történő csökkenésének 2010-ig történő megállítása céljának elérése iránt. Ezért a válaszom az Ön kérdésére az, hogy igen, az Európai Uniónak kötelessége és szándékában is áll megőrizni vezető szerepét ezen a területen.

A Tanács kiemelte, hogy az Európai Unió aktív és konstruktív szerepre törekszik, és a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek kilencedik, májusi konferenciáján jövőbe mutató, de realisztikus eredményekre fog törekedni. A Tanács továbbá azt is elmondta, hogy a globális biodiverzitási cél 2010-ig történő elérése érdekében elengedhetetlenül fontos folytatni a további, konkrét intézkedések megtételét minden szinten.

Végre kell hajtanunk az egyezményt nemzeti és EU szinten egyaránt. Az Európai Unió politikailag elkötelezte magát a Biológia Sokféleség Egyezmény mindhárom céljának megvalósítása iránt, azaz a biológiai sokféleség védelme és fenntarthatósága, a genetikai forrásokhoz való hozzáférés, és ezek használatából eredő előnyök megosztása iránt.

Az egyezmény részes feleinek kilencedik konferenciája prioritásos feladatait a Tanács tavaly júniusban fogadta el első ízben, majd ezt követően ez év márciusában Engedjék meg, hogy felsoroljak néhányat ezek közül a prioritást élvező feladatok közül. A közös előnyök számának, illetve azok elérése érdekében ki kell emelni a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény minden egyes munkaprogramja gyorsított végrehajtásának, illetve éghajlatváltozási politikák és a biodiverzitás közötti szinergiák javításának fontosságát. A Tanács továbbra is nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemről szóló nemzetközi egyezmények végrehajtása során a kohézió fontosságára minden szinten.

Ki kell emelnünk, hogy a kilencedik konferencia egyik fontos feladata megvitatni a bioüzemanyagok előállításának, kereskedelmének és felhasználásának problémáit, illetve ezek hatásait az ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Ebből a szempontból talán még ennél is fontosabb lenne meghatározni a bioüzemanyagok előállításának fenntartható kritériumait. Hangsúlyoznunk kell az erdőségek biológiai sokféleségéért, illetve az erdőirtás és az erdei ökoszisztémák hanyatlásának csökkentéséért létrehozott program végrehajtásának fontosságát. A Tanács kiemeli az erdőségek kiemelt szerepét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és hatásainak csökkentése, illetve a biológiai sokféleség megőrzésében.

Biztosítanunk kell a védett térségek munkaprogramjainak gyors és átfogó végrehajtását. Ennek keretein belül technikai és pénzügyi támogatást kell nyújtanunk – a finanszírozásról feltett kérdésére válaszolva – azaz pénzügyi támogatást kell nyújtanunk annak érdekben, hogy védett területeket hozhassunk létre világszerte. A kilencedik konferenciának ökológiai kritériumokat kell elfogadnia a nyílt tengeren található, védelemre szoruló területek meghatározására. Fontos kiemelni a magánszektor, különösen a kis- és középvállalkozások szerepét az egyezmény végrehajtásában.

Végezetül, pedig az Európai Unió eltökélten folytatni kívánja aktív részvételét a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és azok felhasználásából eredő előnyök megosztására vonatkozó nemzetközi eljárás tervezésében és tárgyalásában. Az Európai Unió törekedni fog a tárgyalások befejezésére az egyezmény részes feleinek tizedik konferenciája előtt.

Végezetül, pedig szeretném elmondani, hogy a konferencián több mint 20 különböző témát fognak tárgyalni. Én csak azokat említettem, amelyeket a Tanács kulcsfontosságúnak tart az egyezmény céljainak, különösen a 2010-es biodiverzitási cél elérése szempontjából. Ez lesz az utolsó konferencia a 2010-es határidő előtt, tehát ez lesz az utolsó időpont, amikor konkrét intézkedéseket lehet elfogadni. Tekintve, hogy a konferencia Európában kerül megrendezésre, még fontosabb az Európai Unió számára, hogy saját prioritásait és törekvéseit mozdítsa elő.

Tanulmányoztam állásfoglalási javaslatát, amelyről holnap fog szavazni az Európai Parlament. Véleményünk szerint az állásfoglalási javaslata jól összegzi az Európai Unió Bonnban elérendő főbb céljait és prioritásait.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
Alelnök

  Margot Wallström, A Bizottság alelnöke. − Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni Ouzký úrnak ezt az igen fontos kérdést. Gondolom mindannyian észrevettük, hogyan kerültek 2007-ben a környezetvédelmi kérdések a politikai napirend élére. Az éghajlatváltozás egyszerre volt nagy szenzáció és ragadta meg az emberek képzeletét.

A biodiverzitás hanyatlása és eltűnése azonban olyan globális veszély, amellyel ugyanezen a sürgető módon kell szembenéznünk, hiszen ez a két kérdés összekapcsolódik. Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség összefüggenek egymással. Ha nem ismerjük fel ezt a kapcsolatot, az mindkét területen alááshatja javító célú erőfeszítéseinket.

Hogyan állítsuk meg a biológiai sokféleség hanyatlását és eltűnését? Azt gondolom Európa már tett előrelépéseket ezen a területen a Bizottság 2006-os „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig és azon túl” című közleményében meghatározott tevékenységek végrehajtásával. Azonban további erőfeszítésekre is szükség van. Különösen nagy szükség lenne természet megőrzésén kívüli ágazatok, mint például a mezőgazdaság, halászat és energia ágazat nagyobb fokú részvételére.

A hatékony nemzetközi együttműködés szintén kulcsfontosságú, és elkötelezettek vagyunk a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményen keresztül történő munkára a globális sokféleség világszerte történő megőrzése érdekében.

A Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek kilencedik konferenciája, amelyet közvetlenül a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv részes feleinek negyedik találkozója után tartanak rendkívüli lehetőséget ad a biodiverzitás védelmének növelésére, és tekintve hogy ezeket a találkozókat Németország vezeti és rendezi, Európának különleges szerep jut. Erőteljes nyomást fogunk gyakorolni a biológiai sokféleség eltűnésének 2010-ig történő jelentős mértékű csökkentésére vonatkozó globális célkitűzés elérésére tett nemzetközi erőfeszítések meggyorsítására.

Március elején a Tanács elfogadta azokat a következtetéseket, amelyek az EU ezeken a találkozókon képviselendő főbb prioritásainak és politikai megbízásaink alapját képezik. Hét pontban lehetne összefoglalni ezeket.

Az első ilyen pont az, hogy szeretnénk új kötelezettségvállalásokban megállapodni a végrehajtás javításáért, különösen a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény védett területekre és erdei biodiverzitásra vonatkozó programjainak végrehajtása kapcsán.

A második pont, az, hogy szeretnénk biztosítani, hogy az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodással és hatásainak csökkentéseivel összefüggő intézkedések is támogassák a 2010-es biodiverzitási célkitűzést. A Bonnban meghozandó döntések hozzá fognak járulni az erdőirtás és az erdőségek degradációja következtében alacsonyabb szintű kibocsátásokról szóló, Bali utáni vitához.

Harmadik pontként szeretném megemlíteni, hogy elő fogjuk mozdítani a veszélyeztetett, védelemre szoruló tengeri területek meghatározásához szükséges kritériumok elfogadását. Továbbá szintén szándékunkban áll minden szerződő fél elkötelezettségét biztosítani e kritériumok alkalmazásának megfelelő módja iránt.

Negyedik pontként szeretném említeni, hogy szeretnénk nemzetközi iránymutatásokat kidolgozni a biomassza, beleértve a bioüzemanyagok, előállítása és felhasználása biodiverzitás-barát javítására.

Ötödik pontként szót ejtenék arról, hogy célunk meghatározni a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és azok felhasználásából eredő előnyök megosztását szolgáló nemzetközi rendszer főbb elemeit.

A hatodik pont az, hogy megállapodást szeretnénk elérni a biológiai sokféleség témáján belüli tudományos szakértelemről szóló nemzetközi mechanizmus létrehozásának tárgyában.

Végezetül hetedikként szeretném megemlíteni, hogy erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy határozat szülessen az élő módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléből származó károkért viselt felelősség és az ilyen károkkal összefüggő kártalanítás területén.

Tehát az előbbiekből látható, hogy a Bizottság mindig elősegíti a parlamenti képviselők részvételét a többoldalú megállapodások tárgyalásaiban részt vevő közösségi delegációkban. Én személy szerint ennek kapcsán kifejezetten pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Üdvözlöm az Európai Parlament képviselőinek részvételét az általunk ebben a kontextusban COP 9-nek és MOP 4-nek nevezett találkozókon. Természetesen kíváncsi vagyok az ezekhez a találkozókhoz kapcsolódó prioritásaikra és várakozásaikra.

  Pilar del Castillo Vera, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, miniszter úr, biztos úr! Ma délután Gutiérrez-Cortines asszony nevében szólalok fel.

Először is szeretném kiemelni, hogy az EP egyértelműen és feltétel nélkül támogatja a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek ENSZ-konferenciáját.

Ezzel kapcsolatban a holnapi szavazás tárgyát képező állásfoglalás arra tesz kísérletet, hogy megerősítse a nemzetközi konferencia főbb célkitűzéseit és szándékait, a következők szerint: először is a fauna és flóra erőforrások lehető legjobb védelmének biztosítása, fenntartható földhasználat ösztönzése a fajok és a természet megőrzése érdekében, természetes genetikai tőkénk megőrzése.

Ebből a szempontból számos megőrzési programot is figyelembe kell venni, különös figyelemmel az EU-ban alkalmazott modellekre. Itt most kifejezetten a Natura 2000-re és a Habitats-ra gondolok, amelyek rendkívül hasznosnak bizonyultak.

Véleményem szerint átfogó megközelítést kell kialakítanunk munkánkhoz, egységes rugalmas modellek felhasználásával, hiszen akárhogy is vesszük a természet egy állandóan fejlődő, dinamikus rendszer, amelyet minden hozzá kapcsolódó, akár mezőgazdasági, akár más funkciókhoz kötődő követelmény befolyásol.

Továbbá úgy érzem, több tudományos és képzési alapon kialakított kritériumot kellene használnunk, és minden gazdasági és megvalósíthatósági szempontot figyelembe kellene vennünk.

A tulajdonosok véleménye és a tulajdonosok ösztönzői szintén fontos kérdések, és ezen kívül szeretnék még két kérdést feltenni a Bizottságnak. Mi a véleménye a tudományos módszerek alkalmazásáról a megőrzendő területek és fajok katalogizálása és meghatározása során? Mi a véleménye a tulajdonosoknak – minden szinten – biztosítandó ösztönzőkről?

  María Sornosa Martínez, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, miniszter úr, biztos úr! Mindannyian tisztában vagyunk a biológiai sokféleség hanyatlásának és eltűnésének általánosan elterjedt környezeti, társadalmi, gazdasági és kulturális következményeivel, amelyeket csak tovább súlyosbítanak az éghajlatváltozás negatív hatásai.

E helyzet következményei a legszegényebbekre vannak a legrosszabb hatással. A Biológiai Sokféleség Egyezmény a világ legfontosabb jogi okmánya a biológiai sokféleség eltűnése elleni harc terén. Van itt azonban egy probléma: a szükséges pénzügyi források hiánya azonban rendkívül nagy akadályt jelent az egyezmény céljainak elérése szempontjából. Éppen ezért felkérem a Tanácsot és a Bizottságot is, hogy mozdítsák elő a biológiai sokféleség megőrzésének finanszírozását a megbízási körükbe tartozó költségvetéseken belül.

Szeretném kiemelni az állásfoglalási javaslat néhány fontos szempontját: a biodiverzitás Európai Unióban történő folyamatos hanyatlásának és eltűnésének elismerése, ami mostanra már adottnak tekinthető; a genetikai források és azok felhasználásából eredő előnyök megosztását szolgáló, egyenlő és jogilag kötelező érvényű nemzetközi rendszer elfogadása; és a meglévő kötelezettségvállalások alkalmazásának ösztönzése a tengeri biodiverzitás jobb megőrzése, fenntarthatóbb kezelése érdekében, annak romboló gyakorlatoktól és a tengeri ökoszisztémákat érintő nem fenntartható halászattól való megvédése céljából.

Végezetül pedig szeretném elmondani, hogy elérkezett a határozott fellépés ideje, amikor arra kell törekednünk, hogy megoldjuk ezeket a problémákat,hiszen: bár azt gondolom, hogy még van időnk – és ezt mindannyian tudjuk –, tisztában vagyok vele, hogy az idő ellenünk és az általunk megvédeni kívánt biológiai sokféleség ellen dolgozik.

  Johannes Lebech, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei konferenciájának kilencedik ülése talán nem is jöhetett volna jobbkor. Az elmúlt hetek során sok mindent mondtak, illetve írtak a bioüzemanyagokról és itt szeretném leszögezni, hogy a bioüzemanyaggyártás nem mehet a biológiai sokféleség kárára. Természetesen jelenleg is mérlegeljük a Bizottság javaslatait egy olyan irányelvvel kapcsolatban, amelyik előremozdítja majd a fenntartható energia használatát, ide értve a bioüzemanyagokat is. A Parlamentnek biztosítani kell, hogy a bioüzemanyagok gyártásának környezetvédelmi fenntarthatóságával kapcsolatban szigorú követelmények legyenek kialakítva. A globális felmelegedés ellen vívott harc teljesen hiábavalónak fog bizonyulni, ha csökkentjük a járművek által kibocsátott széndioxidot, de ugyanakkor viszont növeljük is a széndioxid kibocsátást azzal, hogy kivágjuk az erdőket és növényeket, hogy üzemanyagot állítsunk elő, ezzel nagy mennyiségű széndioxidot szabadítva fel. A bonni konferencia nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy kihangsúlyozzuk a bioüzemanyagok oly módon történő előállításának fontosságát, hogy az megfeleljen a mind az EU-n belül, illetve az azon kívül érvényes fenntarthatósági követelményeknek.

2002-ben a felek kötelezettséget vállaltak, hogy 2010-ig globális, regionális és nemzeti szinten is jelentősen mársékeljék a biodiverzitás hanyatlását. Nagyon fontos, hogy a felek továbbra is a kitűzött cél felé haladjanak. A biológiai sokféleségről szóló ENSZ egyezmény jelenti a biodiverzitás védelmének globális keretrendszerét. Sajnálatos módon a legtöbb nemzetközi egyezmény a legkisebb közös nevezőben történő megállapodásban merül ki és ez elfogadhatatlan, ha a természet védelméről van szó. Az EU-nak magasra kell tennie a lécet, és igyekeznie kell ugyanezt tennie a nemzetközi megállapodásokon belül is. Az EU-nak ezen kívül jobban kell teljesítenie a biológiai sokféleség védelmét illetően. A jelenlegi helyzet az, hogy gyakran mondunk valamit, de másképp cselekszünk, ez pedig rontja a hitelességünket. Mindazonáltal a Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell a biodiverzitás fokozott védelmére, különös tekintettel az erdős és mezőgazdasági területekre, hiszen ezek azok, amelyek egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, ahogyan fokozódik a bioüzemanyag-gyártás.

Miképpen tudjuk biztosítani azt, hogy a biodiverzitás és a bioüzemanyagok problémája ne váljon vagy-vagy kérdéssé? Erre a válasz a szigorúbb követelmények életbe léptetése. Ha ez megtörténik, akkor talán mindkét problémát sikerül megoldani majd. A COP 9 igyekszik majd elősegíteni ezt.

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a biodiverzitás megőrzése komoly kihívás a jelenkori világ számára. Itt nem csupán a természeti szépségről van szó, a természeti egyensúly, illetve az emberiség java is kockán forog.

Most már több éve tisztában vagyunk a vegyi szennyeződés, valamint a civilizáció egyéb kedvezőtlen hatásainak problémáival, mint például a környezet pusztulása, az éghajlatváltozás, a szennyeződés, az erdőirtás vagy akár az élőhelyek pusztulása. Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül szóba az üvegházhatás. Sajnos a géntechnológiával módosított szervezetek által okozott biológiai szennyezést figyelmen kívül hagytuk és ebben mindannyian bűnösök vagyunk. Elsiklottunk afelett, hogy amíg a vegyi szennyeződés okozta károkat idővel orvosolni lehet, addig a biológiai szennyeződés hatása gyakran visszafordíthatatlan.

Ezért tehát egyértelmű döntést kell hoznunk, hogy a biológiai sokféleséget vagy a GMO-kat támogatjuk. Döntenünk kell, hogy mi a fontosabb számunkra: az emberi lények és környezetük vagy pedig a Monsanto és a hozzájuk hasonló cégek érdekei, akik hatalmas nyereséget termelnek a GMO-kból. Amennyiben szeretnénk megőrizni a biodiverzitást, úgy azt is biztosítanunk kell, hogy a legveszélyeztetettebb természetes fajokat beazonosítsuk. Ily módon lehetséges lenne a védelmüket szolgáló célok kitűzése, illetve más fajok jövőbeni kipusztulásának megelőzése. Nem szabad elfelejtenünk, hogy kárt okozni könnyű, ám helyrehozni azt már gyakran lehetetlen feladat.

  Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, természetesen nem ez az első alkalom, hogy terítékre kerül a biodiverzitás kérdése, és nem először kérjük a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy védelmezzék a biológiai sokféleséget. Pozitív lépés, hogy az éghajlatváltozást sikerült EU prioritássá tennünk, de fel kell ismernünk azonban azt is, hogy az éghajlatváltozás némileg elhomályosította és háttérbe szorította a biodiverzitásról és elsivatagosodásról szóló egyezményeket.

Tisztában vagyunk azzal, hogy túlélésünk szempontjából milyen fontos a biodiverzitás vagy akár a természet védelme, hiszen láthatjuk, hogy az európai vagy globális szinten tett erőfeszítéseink ellenére továbbra is csökken a biológiai sokféleség és pusztulnak ki a különböző fajok. Szembe kell néznünk a tényekkel: igyekezhetünk meggátolni az éghajlatváltozást, de ugyanezt nem tudjuk megtenni a fajok pusztulásával kapcsolatban. Ha egy állatfaj kihal, akkor sajnos örökre eltűnik a Földről.

Ezt a problémát, ezeket a tényeket teljes mértékben integrálnunk kell. Ebben az esetben például, amikor tudjuk, hogy olyan remek eszközeink vannak, mint például a Natura 2000, valamint a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv, amelyek segítségével felvehetjük a harcot a biológiai sokféleség hanyatlása ellen az Európai Unión belül, mégis azt látjuk, hogy egyes tagállamok ódzkodnak a Natura 2000 végrehajtásától és vonakodnak kifizetni azt; ilyenkor válik világossá hogy hosszú még az előttünk álló út.

Ennek eredményeképpen őszintén remélem, hogy a Bizottság továbbra is támogatni fogja a Natura 2000-t, valamint ezt a két irányelvet. Szeretném azt is kérni továbbá, hogy a bonni konferencia keretén belül kerítsenek sort a bioüzemanyagokkal szemben támasztott feltételek megfogalmazására, illetve, hogy jussanak egyezségre egy olyan kormányközi, biodiverzitás szakértőkből álló csoport létrehozásáról, mint amilyen az IPCC az éghajlatváltozás területén, hiszen ezzel segíthetnénk másoknak használni azokat az eszközöket, amelyeket mi már bevezettünk, de ők még nem.

  Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Becslések szerint 14 millió különböző állat- és növényfaj él a Földön. Ez jelzi, hogy milyen nagyszerű bolygón élünk, valamint azt is, hogy milyen felelősséggel jár a róla való gondoskodás. Ez a biológiai sokféleség azonban veszélybe került. Jelenleg közel 30 000 fajt fenyeget a kihalás veszélye. A legnagyobb veszélyt mi, emberek, illetve az az általunk felépített gazdasági rendszer jelenti, amely az állandó növekedésen és fogyasztáson alapul. Abban a hitben élünk, hogy mindezt a tervezés helyett versennyel, illetve helyi gyártás helyett szállítással lehet elérni. Nem is csoda tehát, hogy egy éghajlati katasztrófával és biológiai hanyatlással állunk szemben.

Ezt a folyamatot azonban visszájára lehet fordítani. Természetesen nagyszerű dolog, hogy az EU és tagállamai aláírták a biológiai sokféleségről szóló ENSZ egyezményt, ami egy fontos és hasznos eszköznek bizonyulhat. Ezen keresztül vállaljuk példának okáért olyan cselekvési tervek megfogalmazását, amelyek védelmezik a biológiai sokféleséget, illetve védett területek egy globális rendszerének kialakítását mind szárazföldön, mind pedig a tengereken. Ez azonban csupán egy példa. A munka oroszlánrészét azonban még mindig az EU szintjén kell elvégezni. Az alapvető problémákra kell megoldást találni, különben soha nem fogjuk tudni megoldani a velünk szemben álló környezetvédelmi problémákat.

Három területet szeretnék kiemelni. Először is a szállítási őrületet – az Európai Unió azon alapul, hogy tagállamai között nincsenek határok. A termékeket ott kell előállítani, ahol ez a legolcsóbban végrehajtható. Ebből kifolyólag csak 1993 és 2000 között a távolsági teherautós fuvarozás összesen 30%-kal nőtt. Amikor az EU és a tagállamok támogatást nyújtanak az infrastruktúrának, az autópályáknak mindig sokkal több jut, mint a fenntartható közlekedési eszközöknek. Az új tagállamokban – azaz a korábbi kelet-európai térségben – az EU valódi aszfaltpolitikát folytat, amelyen belül hatalmas autópálya-támogatásokat hagy jóvá. Nem az autópályákat kell stimulálni, hanem inkább a vasutakat. Ezért itt a Bizottsághoz szólok, amikor azt mondom, hogy felül kell vizsgálni a támogatási politikát.

Ha már a támogatásokra terelődött a szó: rengeteget lehetne tenni a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatban is, amelyek évente 55 milliárd eurót tesznek ki. Az olyan támogatásokat, amelyek közvetlenül kedvezőtlen hatással vannak a természetre, nem lenne szabad kifizetni és a mezőgazdaságnak nyújtott támogatást, pedig környezetvédelmi intézkedésekre és a biogazdálkodásra kell előirányozni. Az agrárpolitika legfőbb célja ne a lehető legnagyobb hozam legyen, hanem a biológiai sokféleség, illetve az éghajlatbarát megoldások.

A harmadik alapvető probléma, amellyel foglalkozni kell nem más, mint a belső piac. Tudom, hogy az, amit mondok, szentségtöréssel ér fel, de az EU egész egyszerűen nem engedheti tovább, hogy a piac elsőbbséget élvezzen egy progresszív környezetvédelmi politika felett. Néhány héttel ezelőtt Verheugen biztos úr kérdésemre válaszolva azt mondta, hogy az elmúlt öt év során a Bizottság 19 alkalommal vitt különböző országokat az Európai Bíróság elé környezetvédelemi, illetve közegészségügyi ügyekből kifolyólag. Ami igazán ijesztő, hogy a Bíróság mind a 19 esetben a Bizottság javára döntött, azaz más szóval: a tagállamoknak nem engedték meg, hogy végrehajtsák a környezetvédelmi és közegészségügyet védő intézkedéseket. Amennyiben tényleg komolyan gondoljuk, úgy olyan környezetvédelmi garanciát kell biztosítani, ami ténylegesen az is. Jelenleg nincs ilyen garancia és sajnos a Lisszaboni Szerződés sem szolgál ilyennel, pedig a piaci politikát azon belül is támogatni fogjuk.

Összefoglalva, állásfoglalásunkban fenntarthatósági szabványokat kérünk a bioüzemanyagokkal kapcsolatban. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy feltegyek egy kérdést, ha lehet a Tanácsnak intézve azt. Fel vannak-e készülve arra, hogy ne csupán környezetvédelmi kritériumokat fogalmazzanak meg a bioüzemanyagokkal kapcsolatban, de társadalmi normákat is? Példának okáért garantálni az elfogadható bérezést, a szakszervezeti jogokat, stb., azt a bioüzemanyagot illetően, amelyet behozunk az Unióba.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr, a Tanács soros elnöke és tisztelt biztos úr! Két héttel ezelőtt én képviseltem a Környezetvédelem, Közegészségügy és Élelmiszerbiztonság Bizottságot, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságot az informális Környezetvédelmi Tanács ülésén Szlovéniában. Két fő kérdéskörrel foglalkoztunk: az éghajlatváltozás kezelésével, valamint a biológiai sokféleség védelmével. A hangsúly a biodiverzitás, a biomassza és a bioüzemanyagok összefüggésén volt az erdei sokféleséggel. A vita kitért az erdőkből nyert biomassza energiaellátásként történő felhasználásának lehetőségeire, különös tekintettel a második generációs bioüzemanyagokra, továbbá az erdőkből nyert biomassza felhasználásának fenntarthatósági kritériumaira is. A konferencia sikeres volt és ebben nagy szerepe volt a konferencia szlovén elnökének, Podobnic úrnak.

Láthatjuk, hogy a jogosulatlan fakitermelés és az erdőirtás miatt számos fajt fenyeget a kipusztulás veszélye. Élőhelyük drasztikus változáson megy keresztül és ezt nem élik túl. Az erdők a növény- és állatvilág széles skálájának biztosítanak otthont, ezért tehát életbevágóan fontos, hogy a biodiverzitás védelmében minél inkább megállítsuk az erdők kiirtását. Ez nem csupán az Európai Unión kívüli országokra, de természetesen az európai tagállamokra is vonatkozik. Szorgalmazni és bátorítani kell a helyes erdészetet, különösen mivel az erdők más területeken is értéket képviselnek. Az erdőirtás komoly talajeróziót okoz, különösen a hegyvidékeken, emellett pedig megzavarja a vízegyensúlyt, amely jelentős hatással van a biológiai sokféleségre is.

A globális felmelegedés számos fajt is érint. A fajok elterjedési területei jelentős változáson mentek keresztül és ennek eredményeképpen számos faj forog veszélyben, különösen az északi területeken. A trópusi térségekben a jogosulatlan fakitermelés úgy tűnik, hogy csak a felmelegedést segíti elő, részben azért mert jelentősen csökkenti a széndioxid-raktározási kapacitást. Az elmúlt évben, például a Nature and Science c. folyóiratban közzétett tanulmányok azonban azt mutatják, hogy az erdőterületek növekedése nagyobb metánkibocsátást eredményez, a metán pedig egy olyan üvegházhatást okozó gáz, amely 23-szor erősebb a széndioxidnál. Ahogyan nő a hőmérséklet, egyre inkább nő a metánkibocsátás is és egyre több a napfény is. A trópusi térségekben lényegesebben nagyobb a metánkibocsátás. Ha több erdőt ültetünk, akkor nő a széndioxid felvevő kapacitás is, de így ennek a kapacitásnak egy részét semlegesíti a metánkibocsátás növekedése. Ennek ellenére a mérleg még mindig pozitív irányba billen, legalábbis a nem trópusi területeken mindenképpen.

Végezetül pedig azok a tényezőket, amelyeket mint a biodiverzitást hátrányosan befolyásolókat említettem, sajnos súlyosbítja a bioüzemanyagok jelenlegi gyártása, ami különösen kedvezőtlenül érinti a trópusi esőerdőket. Az erdőket, amelyek számos állatfajnak adnak otthont, felváltják az igen kevés fajt rejtő ültetvények. Ezek továbbá igen hátrányos hatással vannak az üvegház gázok, a felvételi kapacitás, illetve az élelmiszerárak tekintetében. Nagyon örülök, hogy az állásfoglaláson belül ez mind előtérbe került. Ettől függetlenül ébernek kell maradnunk a bioüzemanyagok második generációjával kapcsolatban.

  Elnök. − Az, hogy a mondanivaló le van írva, nem jelenti azt, hogy fel kell olvasni függetlenül attól, hogy ezt a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, a jelenlegi vita, illetve a tegnap ünnepelt Föld Napjára figyelemmel szeretnék rávilágítani arra, hogy egyre sürgetőbbé válik a biodiverzitás fogalmának, valamint társadalmunkra gyakorolt hatásának jobb megértése. Egy jelenleg kevéssé értett fogalomról beszélünk.

A Föld szinte összes ökoszisztémája és az általuk nyújtott szolgáltatások drasztikus változáson mentek keresztül az emberi cselekedetek és tettek eredményeképpen. A biodiverzitás hanyatlásának jelenlegi mértéke nagyobb, mint eddig valaha és a folyamat semmi jelét nem mutatja a lassulásnak. Mi lesz 2010-ben?

Számos állat és növény populáció indult hanyatlásnak és ez mind a populációk nagyságában, mind azok földrajzi kiterjedtségében megmutatkozik. Bár a fajok kipusztulása a Föld történelmének természetes részét képezik, az elmúlt időszakban az emberi tevékenység ezt a természetes kipusztulási arányt közel százszorosára gyorsította fel. A Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokról szóló tiltólistája alapján a tanulmányozott csoportokon belül a fajok 12-52%-át fenyegeti kipusztulás. A legveszélyeztetettebb fajok általában a táplálékláncon magasabban találhatók, alacsony populációsűrűséggel rendelkeznek, tovább élnek, lassan szaporodnak és egy földrajzilag behatárolt területen élnek.

Számos fajcsoporton belül - mint például a kétéltűeknél, az afrikai emlősöknél vagy a mezőgazdasági területeken élő madaraknál – a fajok többségénél bekövetkezett a populáció csökkenése, valamint a populáció földrajzi kiterjedtségének visszaszorulása. A kivételek ez alól szinte minden esetben emberi beavatkozásnak köszönhetőek, például a rezervátumokban történő állatvédelem vagy az emberlakta területeken viruló fajok.

Az embereknek tisztában kell lenniük az általuk hagyott, egyre nagyobb ökológiai lábnyomot illetően. Tudniuk kell, hogy az messze túlmutat az EU határain, és hogy életvitelünknek közvetlen kihatása van a fejlődő országok őslakosaira. A nagy többség kezdi megérteni az éghajlatváltozás problémájának mértékét, de sok olyan ember van köztünk, aki még mindig nem ismerte fel az éghajlatváltozás és a biodiverzitás hanyatlása közti összefüggést.

Való igaz, hogy ezen a területen össze kell kapcsolni a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és az éghajlatváltozásról szóló egyezmény részes feleinek konferenciája által végzett munkát. Sőt, még odáig is elmennék, hogy megkérdőjelezzem a szükségességét annak, hogy létezzen-e egy különálló, biodiverzitással foglalkozó COP. Ezzel a kérdéssel szembe kell néznünk és én magam részt is vettem a részes felek tavalyi, New Yorkban megtartott konferenciáján.

Valóban egyetértek azzal, hogy az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseknek támogatniuk kell a biológiai sokféleséget. Üdvözlöm Wallström biztos asszony tengeri biodiverzitási kérdésekkel összefüggő megjegyzéseit. Itt kell megemlíteni a hidegvízi korallzátonyokat és a fenékhegyeket is, amelyek gyakran gazdag és egyedülálló ökoszisztémáknak adnak otthont. Az éghajlatváltozás tengeri területekre gyakorolt hatását illetően igen hiányos a tudásunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy bolygónk felszínének több mint 70%-át óceánok borítják; hogy a Föld vizeinek 97%-a az óceánokban van, valamint, hogy az óceánok jelentik a Föld élőterének 99%-át.

Befejezem, elnök úr, mert nem szeretném tovább emelni a vérnyomását. Legyünk őszinték egymással. A hat éve Johannesburgban kitűzött célok elérhetetlenek. Ne hitegessük tovább magunkat és fejezzük be a beszédet.

  Anne Ferreira (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, miniszter úr, hölgyeim és uraim, a Környezetvédelmi Bizottság egy remek állásfoglalást fogadott el és remélem, hogy az Európai Bizottság, illetve a tagállamok figyelembe veszik majd a benne felsorolt javaslatokat. Kiemelném azt a javaslatot, amely nem csupán vezérletet és hitet kér a bonni konferencián, de ezen kívül olyan erőfeszítéseket is, amelyek 2010-ig bezárólag megállítanák a biodiverzitás csökkenését az Európai Unióban.

Három olyan területet szeretnék kiemelni, amelyet az állásfoglalás említ. Az első a bioüzemanyagok kérdése és képviselőtársaim közül páran már kitértek erre. A bioüzemanyagoknak jelentős kihatása van az erdőkre, illetve a mezőgazdasági termőföldekre, és ráhatásuk az élelmiszerforrások fejlődésére fokozódni fog. Nem szabadna megengedni, hogy versengés alakuljon ki a fogyasztásra, illetve az ipari felhasználásra termelt mezőgazdasági termékek között; függetlenül attól, hogy ezek bioüzemanyag gyártáshoz vagy akár a mezőgazdasági vegyszeripar számára készülnek. Az élelmiszer és a mezőgazdaság közötti kapcsolatot egyértelművé kell tennünk.

A következő terület a tengeri biodiverzitással függ össze. Ezzel a problémával igen lassan haladunk. Teljes mértékben támogatom, hogy az állásfoglalás gyorsabb lépéseket követel, kiemelve itt a védett tengeri területek létrehozását.

Végezetül pedig a GMO-król ejtenék szót. Ma már olyan tanulmányoknak vagyunk birtokában, amelyek egyértelműen bemutatják a környezetre, ezen belül is a talajra gyakorolt negatív hatásukat. Tudjuk azt is, hogy a GMO-k terjesztése a hagyományos termények szennyeződésével jár, és ez meggátolja a biodiverzitás megőrzését.

Ezen felül további aggodalomra ad okot a vetőmagágazatban fellelhető ipari koncentráció, illetve az a tény, hogy ezeket egy maréknyi multinacionális vállalat irányítja. Ez egy olyan helyzet, amely felett a Bizottságnak és a tagállamoknak nem szabad elsiklania.

Befejezésképpen megemlíteném, hogy 2006 márciusában a Részes Felek Konferenciája Curitibában, Brazíliában úgy döntött, hogy fenntartja a terminátor vetőmagokkal kapcsolatos moratóriumot. Ez egy remek döntés volt, de most talán már mérlegelnünk kellene, hogy valóban elegendő-e ez a moratórium és nem kellene-e megtiltani az „egyszer-használható” géntechnológiával módosított vetőmagok használatát.

Mit szándékoznak a Bizottság és a tagállamok tenni ezekkel a problémákkal kapcsolatban a bonni konferencián? Van már ötletük arról, hogy milyen bioüzemanyagokkal kapcsolatos fenntarthatósági kritériumokat lehet majd elővezetni Bonnban?

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, Doyle asszonyhoz hasonlóan én magam is úgy gondoltam, hogy több időm lesz, de kihasználva nagylelkűségét megelégszem a másfél perccel is.

A biológiai sokféleség létfontosságú, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a Föld ökoszisztémáinak túlélését, illetve hogy meg lehessen őrizni a fajta-jellegzetes, felbecsülhetetlen értékű genetikai állományokat. A 2007. május 22-i állásfoglalásban a Parlament ismét hangot adott a biodiverzitás hanyatlásával kapcsolatos aggályainak, azonban sajnos azt kell mondanom, hogy ennek a hanyatlásnak az egyik legnagyobb akadálya a hatékony lépések végrehajtásának hiánya a Bizottság, valamint a Tanács részéről. Mindkettő azt a benyomást kelti, hogy csupán elméletben érdekli őket a probléma; a gyakorlatban pedig hiányzik az az elhatározás és akarat, amely biztosítaná, hogy a vonatkozó irányelveket teljes mértékben végrehajtsák, illetve, hogy eleget tegyenek a nemzetközi és belső kötelezettségeknek.

Reménykedjünk abban, hogy a Bizottság és a Tanács még akár ebben a késői szakaszban is képes határozottan dönteni és konstruktív szerepet vállalni a biodiverzitás védelmében, részben határozott állásfoglalásukkal a küszöbön álló bonni konferencián.

  Elnök. − Tisztelt Matsakis úr, valójában Doyle asszony, illetve az ön képviselőcsoportja határozta meg azokat az időket, amiket megadtam önöknek, ezért a probléma okát a képviselőcsoport beadványában és az ön felé irányuló hibás adatközlésben kell keresni. Én mindig azt a szabályt alkalmazom, hogy amennyiben egy képviselő nem anyanyelvén szólal fel, akkor mindig extra időt biztosítok neki – és itt nem csak az angolra gondolok.

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, akik itt ma felszólaltunk, egytől egyig hangot adtunk elkötelezettségünknek a fajok növekvő védelmét, valamint a biodiverzitás növelését illetően. Tudjuk, hogy a Natura 2000 által kialakított természetvédelmi irányelvek és természetvédelmi területhálózatok az Európai Unió egyik sikertörténetének számítanak. Ezek a szavak és elkötelezettségek azonban nem vonhatják el a figyelmet arról a tényről –ahogyan ezt ön is említette biztos úr –, hogy az utóbbi időben az éghajlat problémáján kívül sajnos a faj és természetvédelem kérdése is előtérbe került.

Sajnálatos módon igen gyakran előfordul, hogy a veszélyeztetett fajokat, mint a különböző építkezési projekteket megakadályozó zavaró tényezőket jelenítik meg. Ezért is tartom megbotránkoztatónak, hogy pont a részes felek konferenciájának is otthont adó Németországban, az olyan konzervatívok által vezetett tartományi kormányok, mint Hessen és Alsó-Szászország olyan kezdeményezést indítottak el a Német Szövetségi Tanácsban, amely támadással ér fel ezzel az EU sikertörténettel szemben.

Németország részéről teljesen hiteltelen, hogy további természetvédelmi területeket, valamint fokozott védelmet kér a védett fajoknak a szegényebb országokban, miközben az Európai Unióban igyekszik felhígítani a természetvédelmet. Sajnálatos módon nem Németország az egyetlen. Hirtelen az Európai Parlament liberális képviselőcsoportja is szemináriumot tartott ebben a kérdéskörben. Stoiber úr, az európai természetvédelem ellen intézett támadása is hasonló módon zajlott, nevezetesen a „leegyszerűsítés” leple alatt.

Biztos asszony, öntől azt várom, hogy újfent egyértelmű elkötelezettséget vállal az Európai Unió felé, hogy bármilyen kísérlet...

(Az elnök elveszi a szót a felszólalótól)

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! Matsakis úr már utalt az előbb az implementációs problémákra, hadd mondjak most egy-két példát erre. Európában és a Kárpát-medencében egyre nagyobb kihívásokat jelent erdeink megvédése, egyes helyeken felgyújtják, máshol szeméttel borítják, vagy egyszerűen ellopják. A Kárpátokban, vagy például Sajóládon már az erdő 30-40%-át ellopták. Az illegális fakitermelés csökkenti a biológiai sokféleséget, eróziót okoz, 20%-kal járul hozzá az üvegházhatás-gázok kibocsátásához. Ennek megállítására négy képviselőtársammal írásbeli nyilatkozatban fordulunk a Bizottsághoz, hogy terjesszen elő egy jogszabályt annak érdekében, hogy csak legálisan, ellenőrzött módon kitermelt fát és faterméket lehessen forgalomba hozni az Unió piacán. Kérem képviselőtársaimat, hogy a 23-as nyilatkozatot aláírásukkal támogassák ebben a szándékunkban.

A biodiverzitás megőrzése fontos állami feladat. Nos, a magyar kormány annyira semmibe veszi a Natura 2000-es területeket, hogy ezen a héten a Föld Napját is megünnepelve, Dakar után szabadon, megszervezte a Közép-Európai Rallyt, méghozzá a Natura 2000-es, fokozottan védett természetvédelmi területeken. Környezeti hatástanulmány nem készült, mint ahogy helyreállítási és védelmi terv sem, sőt jogerős engedély sem volt a verseny megszervezéséhez. Nincs az a bevétel, ami kompenzálni tudná az így okozott környezeti károkat. De nem állunk jobban a madarainkkal sem. Két hete, hogy az Európai Bizottság megküldte Magyarországnak az utolsó írásbeli figyelmeztetést. Tette ezt azért, mert nem hozta meg a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos nemzeti intézkedéseket.

De hogy ne csak rossz példákat mondjak, nemrég kezdeményezésemre hazámban aláírásra került az Európában is egyedülálló önkéntes megállapodás a villamos felsővezetékek okozta madárpusztítások megállítására. Az akadálymentes égbolt névre hallgató projektben civilek, a villamosipar és az állam résztvevői állapodtak meg abban, hogy vezetékcserékkel, szigetelésekkel és egyéb módon 2020-ig biztosítják azt, hogy a madarak biztonságos légtérben röpködhessenek Magyarországon. Ezen megállapodás úttörő, nagy jelentőségű, amely európai figyelmet és támogatást érdemel. Köszönöm. <BRK>

  Magor Imre Csibi (ALDE). – (RO) A biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek bonni konferenciáján az erdei biodiverzitás kérdése is terítékre kerül majd.

Ez egy olyan kiemelten érzékeny probléma, amelyre a mai napig nem sikerült fenntartható megoldást találni. Az erdei biodiverzitást a globális szinten művelt törvénytelen erdőirtás veszélyezteti. Ez a biológiai sokféleség csökkenésének legfőbb oka, amely a legtöbb esetben visszafordíthatatlan kárt okoz. Az erdőirtás ezen felül a globális felmelegedés harmadik legfőbb oka is egyben.

A Halászat Bizottság a kereskedelemről és az éghajlatváltozásról szóló 2007. novemberi állásfoglalásában közölte álláspontját az erdőirtás éghajlatra gyakorolt jelentős hatását, valamint az erdők megőrzésének hosszú távú gazdasági előnyeit és fontosságát illetően.

Nagyra értékelem továbbá az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormányzásra és a kereskedelemre irányuló EU cselekvésiterv-kezdeményezést is.

Említést tettem olyan európai intézkedésekről, amelyek sajnos nem hozták meg a várt eredményeket. A Cselekvési Terv végrehajtása során például az EU országok 70%-a nem egészen 2007 áprilisáig semmilyen tényleges cselevést nem hajtott végre.

Minél hamarabb találnunk kell egy globális megoldást. Arra buzdítom a bonni konferenciára utazó EU küldötteket, hogy támogassák egy olyan szabvány definíció megfogalmazását, amely meghatározza, hogy mi is pontosan a jogosulatlan fakitermelés, és ami támogatná az erdők ésszerű felhasználását.

Ezen felül szorgalmazom a fakivágást és fakereskedelmet felügyelő globális mechanizmussal kapcsolatos viták megindítását is.

  Richard Seeber (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió mottója „egység a sokféleségben”, de tudjuk, hogy az elmúlt 150 év során a természetben ez a sokféleség riasztó módon lecsökkent. A hanyatlás mértéke jelenleg 1 000 és 10 000-szerese között van a földtörténeti átlagértéknek. A Természetvédelmi Világszövetség kipusztulással fenyegetett fajokat összegző listáján jelenleg közel 15 600 faj szerepel. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) becslései szerint a főbb búza- és kukoricatermelő országok az eredeti búza és kukoricafajták több mint 80-át elvesztették már és mindez csupán a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy a mai napig a világ, becslések szerint, 17 millió ma is élő fajából összesen csak 1,7 millió lett beazonosítva. Azzal is tisztában vagyunk továbbá, hogy az éghajlatváltozás súlyosbítja a helyzetet, illetve, hogy a biológiai sokféleség hanyatlása csökkenti képességünket, hogy az éghajlatváltozásra reagáljunk. Tehát egy szó, mint száz nagyon komoly problémával állunk szemben.

Ezért sajnos meg kell kérdeznem a Bizottságtól, hogy a fenntarthatóságot és a fajok sokféleségét miért nem helyezzük központi helyre politikánk minden területén belül? Miért nem vállalkozunk további kutatásokra és fejlesztésekre a különböző fajok egymással és az emberiséggel való együttélését illetően?

Azok, akik figyelemmel követik ezt a vitát, azt hihetik, hogy egy pár élőhely-terület kialakítása és a madarak védelme elegendő lehet. Ez azonban csupán a kezdet. Miért nem szervezzük be az állampolgárokat is, hogy segítsenek ellátni ezeket a feladatokat, amelyek megoldásához mindannyian szükségesek vagyunk. A Bizottságnak maradt még megoldandó feladata, de ugyanez vonatkozik ránk is itt az Európai Parlamentben és a Tanácsban. Nem elég megjelenni a konferenciákon és aláírni a nyilatkozatokat. Eljött a cselekvés ideje és ezt csak együttesen tudjuk végrehajtani!

  Anders Wijkman (PPE-DE). – Elnök úr, ha csupán egy dolgot lehetne tenni, hogy megakadályozzuk a biodiverzitás hanyatlását, akkor a trópusi erdők irtását kellene leállítani. Évente közel 14-15 millió hektárnyi erdő pusztul el. Évek óta tárgyalunk erről a problémáról, tényleges előrelépés azonban még nem történt.

A valódi probléma nem más, mint hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások - legyen szó itt szénelnyelőkről, biodiverzitásról vagy akár a regionális éghajlat vagy a hidrológiai rendszer szabályozásáról – nem képviselnek valódi értéket a piacon. Ez gazdasági modellünk egyik gyenge pontja és egészen addig, amíg az erdőtulajdonosokat nem kárpótoljuk ezekért az értékekért – tehát, hogy kifizetődőbb legyen megőrizni az erdőket, mint kiirtani őket –, addig az erdőirtás jelenlegi mértéke nem fog csökkenni.

Létezik azonban megoldás: az erdőket a kibocsátás-kereskedelem részévé kell tenni. A Bizottság azonban ellenzi ezt, és meg vannak rá az okai. A probléma az, hogy nem kínál más alternatívát, és mivel mindannyian tudjuk, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény igen korlátolt pénzügyi forrásokkal gazdálkodik, ezért nem valószínű, hogy a jövőben lesz erre más megoldás.

Tisztában vagyok azzal, hogy a Bizottság pont annyira szívén viseli a trópusi erdőirtást, mint bárki más, de a probléma az, hogy nem ajánl fel alternatív megoldást. Egy csomagra van szükségünk; egy olyan átfogó megközelítésre, amelyik foglalkozik az éghajlatváltozás, a szénelnyelők és a biodiverzitás problémáival, illetve a szegények megélhetésének védelmével. A Környezetvédelmi Főigazgatóság és a Fejlesztési Főigazgatóság szoros együttműködésére van szükség, de ezidáig nem történt meg. Kérem javasoljanak nekünk egy alternatív megoldást, valamit, amit megvitathatunk, máskülönben attól félek, hogy az erdőirtás tovább folytatódik és vele együtt a biológiai sokféleség hanyatlása is.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a mezőgazdasági termelés egyre inkább erősödik annak érdekében, hogy ki tudja elégíteni a mezőgazdasági termékek és a nem fogyasztási célra termesztett nyersanyagok iránti megnövekedett keresletet. Ez az erősödés részben a bioüzemanyagok és a biomassza gyártásának tudható be. Tisztában vagyunk azzal, hogy az intenzív gazdálkodás károsan hat a biológiai sokféleségre. Itt merül fel az a kérdés, hogy miképpen lehetne a biodiverzitás megőrzését összeegyeztetni a gazdaság és az infrastruktúra intenzív fejlesztésével.

A biológiai sokféleség modernkori kezelése a fejlesztés alatt álló folyamatok fokozott ellenőrzését, illetve tudományos kutatásba történő megfelelő beruházást tesz szükségessé. A gazdasági fejlődés hasznot jelent a számunkra, ezért ennek a haszonnak egy részét a biodiverzitás megőrzésére kellene fordítani. Fontos, hogy megértsük, hogy a természet megőrzése és védelme mind globális, mind helyi szinten fellépést követel. Mindannyiunknak cselekedni kell, nem csak az egyéneknek, de a gazdaság ágazatainak is. Ez mindenki számára komoly kihívás.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon érdekelne, hogy a Bizottság - a KAP állapotfelméréssel összefüggésben – gondolkozott-e már azon, hogy innen merre felé lehet előrehaladni, különösen a következő pénzügyi terven belül. Tény, hogy a megújuló energia és a bioüzemanyagok hatalmas kihívást jelentenek számunkra és ezeket be kell építeni az állapotfelmérés pénzügyi keretébe.

Ez továbbá fontos szerepet fog betölteni a széndioxid fejleményekkel kapcsolatban is, amelyeket természetesen a Kiotói jegyzőkönyv értelmében csökkentenünk kell. A konkrét kérdésem tehát a következő: mely javaslatokat fogja benyújtani a Bizottság?

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, azt vitatjuk, hogy miképpen tudjuk megőrizni a biodiverzitást a jövő generációi számára, de ugyanakkor olyan intézkedéseket fogadunk el, amelyek pont az ellenkező hatást érik el. Az agrodízel gyártását övező kezdeti eufóriát követően ma már tudjuk, hogy vannak káros hatásai is; nem csak az, hogy 1 liter agrodízel előállításához 9 000 liter vízre van szükség, de emellett dinitrogén-oxid kibocsátást eredményez, aminek sokkal pusztítóbb hatása van, mint a széndioxidnak. Azt is tudjuk továbbá, hogy az energianövények termelése veszélyezteti, sőt akár el is pusztíthatja a fajok sokféleségét.

Ezekre a tényekre figyelemmel, valamint a biodiverzitás megőrzésének érdekében felmerült-e azoknak a határozatoknak a felfüggesztése, amelyeket az agrodízel hagyományos üzemanyagokhoz történő bekeverésével kapcsolatban hoztak? Mérlegelik-e, hogy új kutatásokba ruházzanak be vagy gondolkodnak-e akár egy alternatív stratégia kialakításán, hiszen tisztában vagyunk a negatív hatásokkal és eredményekkel.

  Janez Podobnik, a Tanács soros elnöke. − (SL) Először is szeretném megköszönni ezt az igen élénk vitát. Egyetértek önökkel abban, hogy valódi művészet tömören és egyszerűen fogalmazva vitatni egy olyan komoly és összetett problémát, mint amilyen a biológiai sokféleség kérdése. Ez volt az egyik oka elnök úr, hogy ilyen nehézséget okozott mindent bepréselni a vitára rendelkezésre álló időbe.

Engedjék meg, hogy röviden reflektáljak a vitára. Az első állítással kezdeném, amelyben megerősítették a Tanács azon álláspontját, hogy az éghajlatváltozás, illetve a biodiverzitás hanyatlása egymással kapcsolatban álló, egymástól kölcsönösen függő dolgok. Az imént hallott széleskörű vita számos olyan kérdéssel foglalkozott, melyek a bonni konferencia gerincét alkotják. Emellett pedig kitért a modern, XXI. századi ember életvitelére is, megemlítve a hulladékgazdálkodási és szállítási politikát, a fenntartható termelés problémáját, a fenntartható fogyasztást és így tovább.

Biztosíthatom önöket, hogy az Európai Unió nagyszerű mechanizmusokkal rendelkezik. Ahogyan azt már bevezetőmben is említettem legfőbb célunk az volt, hogy jelen lehessünk Bonnban, illetve, hogy a végrehajtásra törekedjünk, hogy a realitás felé haladjunk és folytassuk utunkat a szavaktól a tettekig.

A pénzügyi forrásokról kérdeztek. Európai szinten meghatároztuk és elfogadtuk a pénzügyi mechanizmusokat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy Bonnban a Tanács új és innovatív pénzügyi erőforrások kialakításán fog dolgozni és ezt nem csupán európai, de globális szinten értem. Szeretnék rámutatni annak a szükségességére, hogy összekapcsoljuk a biodiverzitást befolyásoló ágazatokat és itt külön szeretném kiemelni a magánszektor szerepét. A három elnökség, nevezetesen Németország, Portugália és Szlovénia, arra törekedett, hogy a bonni konferencián napirendre kerüljön a magánszektor szerepe és részvétele a biodiverzitás problémában. A Portugáliában megrendezett Üzlet és Biodiverzitás konferencia nagyon sikeresnek bizonyult, és reményeink szerint Bonnban a Portugáliában javasolt megoldásokra fogunk építeni majd.

Szeretnék köszönetet mondani Blokland úrnak, aki megemlítette a környezetvédelmi miniszterek informális tanácskozását, amelyre Ljubljanában került sor. Blokland úr két bizottság képviseletében vett ezen részt és ezt szeretném megköszönni neki. Napirendre került többek között az erdők és az erdők fenntartható kitermelésének kérdése, a biodiverzitásra gyakorolt hatás, valamint az a lehetőség is, hogy biomassza és második generációs bioüzemanyag előállítására használjuk őket.

Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a Tanács tisztában van a biomassza és bioüzemanyaggyártás során szükséges fenntartható kritériumok komolyságával és összetettségével. Ez volt az egyik oka annak, hogy egyetértettünk és együttműködtünk a Bizottsággal, hogy létrehozzunk egy olyan munkacsoportot, amelyik a COREPER jövő havi ülésén helyes megoldásokat fog javasolni a bioüzemanyaggyártás fenntartható kritériumait illetően. Ezek ezután lényeges részét képezik majd mindkét jelenleg elfogadás alatt álló irányelvnek. Külön szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a bioüzemanyaggyártás társadalmi és káros hatásain kívül megemlítették a biodiverzitásra gyakorolt hatásukat is, mert efelett néha bizony átsiklunk.

Rövid felszólalásom végén szeretném megismételni, hogy globális szinten egy szárazföldi és tengeri védett területekből álló hálózat kialakításán dolgozunk. Az Európai Unió egy remek és hatásos eszközzel rendelkezik, nevezetesen a Natura 2000-el, és ennek a végrehajtása jelenleg is egyenletesen folyik mind nemzeti, mind európai szinten.

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, úgy gondolom, hogy ez az intelligens és igen élénk vita jól mutatja a képviselőház e kérdések iránt mutatott érdeklődését. Ezért szeretnék köszönetet mondani. Tudom, hogy Dimas biztos úr nevében is beszélek, amikor megköszönöm a Parlament által mutatott érdeklődést ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A környezetvédelemért és a biodiverzitásért folytatott harcban régi munkatársaimat ismertem fel.

A homo sapiens, mint faj igen érdekes, hiszen képesek vagyunk elrepülni a holdra, képesek vagyunk a tömegkommunikációra az információs technológia segítségével, és persze tudunk beszélni is. Nem tudunk azonban orrszarvúkat, angolnákat és kicsi, kék virágokat teremteni, és amikor ezek az élőlények egyszer eltűnnek, akkor -ahogyan azt önök is említették – bizony örökre eltűnnek.

Szeretnék pár olyan dologra reflektálni, amelyek véleményem szerint kiemelt fontossággal bírnak. Szeretném a bioüzemanyag kérdésével kezdeni, hiszen ez jelenleg is élénk vitát vált ki a médiában és emellett számunkra is nagy problémát és kihívást jelent. Ahogyan önök is tudják az Európai Tanács igen egyértelmű feltételekkel egyezett bele a 10%-os bioüzemanyag célkitűzésbe és a mi álláspontunk az Európai Unióban az, hogy olyan fenntartható bioüzemanyagot szeretnénk, aminek nincsen negatív környezetvédelmi vagy élelmiszergyártási hatása. Mi a Bizottságban a csökkentett széndioxid-kibocsátásban látjuk a bioüzemanyagok hosszú távú előnyét, mert hiszen ne felejtsük el, hogy ma az egyetlen alternatíva az olaj. Az ellátás és a mezőgazdaság biztonsága: a meghatározott elveknek hála új lehetőségek tárulnak fel. Egy alacsony, 10%-os célkitűzés, egészséges fenntarthatósági kritériumok, illetve a második generációs bioüzemanyagok felé haladás – ez a valódi kihívás: bebiztosítani azt, hogy a lehető leggyorsabban átváltunk a második generációs bioüzemanyagok használatára.

Ezeket a problémákat illetően nemzetközi szinten is cselekednünk kell, továbbá biztosítani azt is, hogy a fenntarthatósági kritériumok fennállnak, illetve, hogy mindez nem súlyosbítja az élelmiszerkrízist.

Wijkman úrnak válaszolva szeretném elmondani, hogy az erdőirtás kérdésével egy külön közleményben fogunk foglalkozni, méghozzá ha jól tudom idén nyáron vagy kora ősszel, ami azt jelenti, hogy a tárgyalások során napirendre kerül ez a kérdés is.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a figyeljünk a jelenleg zajló vitára is, és biztosítsuk azt, hogy az erdőirtással kapcsolatban megfelelő párbeszéddel és helyes döntéssel készülünk fel. Ugyanez igaz az éghajlatváltozásról szóló tanácskozásokkal kapcsolatban is.

Doyle asszonynak azt szeretném mondani, hogy talán a legfontosabb dolog, hogy ne próbáljuk összevonni a különböző COP-k közötti tanácskozásokat, hanem inkább igyekezzünk maximalizálni azokat az előnyöket, amelyek az éghajlatváltozás elleni intézkedések végrehajtása során keletkeznek, valamint biztosítani azt, hogy ténylegesen elérjük a kitűzött biodiverzitási célokat.

Véleményem szerint tehát ez az, amit ebben a pillanatban tennünk kell, különösen mikor a trópusi erdők védelméről van szó, valamint arról, hogy megteremtsük a bioüzemanyagok fenntarthatósági kritériumait.

Úgy gondolom tehát, hogy nem szabad olyan célt kitűzni, amelyről eleve tudjuk, hogy lehetetlen vagy akár olyat, amely egy nehéz igazgatási és politikai helyzetet idézne elő, hanem inkább a végrehajtásra kell összpontosítani. Ez a törvényhozásról és szabályozásról, valamint a nagyra törő célkitűzésekről szóló vita egészére vonatkozik. Ezek a dolgok már megvannak Most már eljött a végrehajtás ideje, valamint annak, ahogyan ezt korábban is próbáltam elmondani önöknek, hogy kidolgozzuk azt a hét pontot, amelyeket a tárgyalások során szeretnénk elérni; valamint, hogy nemzetközi szinten is együttműködjünk partnereinkkel annak érdekében, hogy megfelelő tudományos alappal rendelkezzünk, mielőtt megkezdjük a tényleges végrehajtást. Általánosságban ennyit tudok mondani ebben a pillanatban.

Legvégül pedig: a kidolgozott cselekvési terv pontosan erről a központba helyezésről szól, ide értve azt is, hogy a közös agrárpolitikát is számításba vegyük.

Ebből a szemszögből megint úgy tűnik, hogy feladatunk meggyőzni mind a tagállamokat, mind intézményeinket, hogy a célok elérése érdekében mindent megtegyenek.

Nem szeretnék több időt rabolni. Tisztában vagyok azzal, hogy tartani kell az időbeosztást, ezért csak annyit mondanék mondanivalóm végén, hogy köszönöm ezt a vitát. Biztosítom önöket arról, hogy Dimas biztos úr tervei szerint személyesen is részt vesz majd a COP 9 miniszteri szakaszában. Biztos vagyok abban, hogy alig várja, hogy többükkel ott is találkozzon és számít az önök támogatására annak érdekében, hogy ezek az igen fontos tanácskozások sikerrel záruljanak.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Teljes mértékben támogatom a szóban forgó állásfoglalást.

2008 májusában rendezik meg Bonnban a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei konferenciájának kilencedik ülését. A különböző országok képviselői értékelik majd a biológiai sokféleség hanyatlását, amely jelenleg zajlik világszerte. A résztvevők ezen kívül mérlegelik majd, hogy hogyan lehet tisztességes és igazságos módon megosztani a genetikai források kitermeléséből származó előnyöket. Az erdei biodiverzitás hanyatlása különösen negatív következményekkel jár. Kihat az erdőirtás mértékére és emellett felgyorsítja az éghajlatváltozást. Osztom azt az aggályt, hogy az éghajlatváltozás világszerte a biológiai sokféleség további hanyatlásához vezet, és végül pedig a természet degradációját és egyes fajok kipusztulását eredményezi majd. Ez negatív hatással lesz az emberi fejlődésre és a szegénység ellen vívott küzdelemre. Azt már ma is tudjuk, hogy az erdőirtás és az erdők degradációja felelősek a világ széndioxid kibocsátásának 20%-áért.

Az Európai Unió hitelességét erősen rontja az a tény, hogy a tagállamok eredménytelenül érvényesítik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos jogszabályokat, valamint a vonatkozó, például a madarakkal és a természetes élőhelyekkel kapcsolatos irányelveket. Az egyes politikai fellépésekkel szembeni ellenállás hasonlóan káros hatással bír. Példaként megemlíthetném azokat az elégtelen erőfeszítéseket, amelyeket a biológiai sokféleség hanyatlásának 2010-ig történő megállításával kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtása során tettek. Kelletlenség érezhető ezen felül az előnyökhöz való hozzáférést, illetve az azok megosztását elősegítő eszközökkel összefüggő tárgyalásokat illetően, valamint a fejlődő országokban történő, az egyezmények végrehajtását szolgáló további célzott finanszírozás felosztásával kapcsolatban.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök