Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 23., Szerda - Strasbourg

12. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0019/2008).

A következő kérdéseket a Tanácshoz intézik.

  Elnök. −

1. kérdés, Manuel Medina Ortega (H-0154/08)

Tárgy: A schengeni térség kibővítése

Felmérte-e a Tanács a schengeni térség közelmúltban történt kibővítésének politikai következményeit, illetve annak hatásait az EU és azon szomszédos országok – akár EU tagállamokról van szó akár nem - amelyek így a kibővített schengeni térséggel határosak?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Négy hónap telt el tavaly december 21-e óta, amikor is legutóbb bővítették a schengeni térséget. Ahogyan önök is tudják a bővítés folyamata március végén zárult le véglegesen, amikor a repülőtereken megszűnt a határellenőrzés. Ennek eredményeképpen tehát még nem állt rendelkezésre elegendő idő vagy kellő alkalom, hogy kiértékeljük a bővítés általános politikai hatásait, illetve az azon EU tagállamok és szomszédos országaik kapcsolatára gyakorolt hatást, akik alkalmazzák a schengeni szabályokat.

Ennek ellenére egyes tanácsi munkacsoportok már olyan témákról tárgyalnak, mint például bizonyos tagállamok határőrizeti hatóságainak, a schengeni térség bővítését követő átszervezése, illetve a bővítés következményeként esetlegesen fellépő változások és trendek az illegális bevándorláson belül. Nincs kétség afelől, hogy a schengeni térség kibővítése igen jó hatással volt az Európai Unió vízumpolitikájára, különösen harmadik országok állampolgárainak szempontjából. Ők most a schengeni térség teljes területét beutazhatják egy új tagállam által kibocsátott vízum segítségével, amelyre eddig nem volt lehetőségük.

Ezen felül az Európai Unió már több kelet-európai és nyugat–balkáni országgal is megállapodásokat kötött a vízum kibocsátás leegyszerűsítését illetően.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök asszony, miniszter úr, nagyon köszönöm válaszukat. Mivel ön is olyan országból érkezett, amelyik pontosan ebben helyzetben van, ezért biztos vagyok abban, hogy a szlovén elnökség is nagy érdeklődéssel követi ezt az ügyet.

Én személy szerint vettem a fáradtságot és ellátogattam ezek közül az országok közül néhányba: egyrészről remélem, hogy határainkat illetően kapunk valamiféle garanciát, másrészről azonban nem szeretnénk, ha az EU új falakat, új sáncokat építene.

Milyen garanciánk van arra, hogy a schengeni térség kibővítése nem teremt például nehézségeket a határ menti ingázók vagy akár azok számára, akik hozzászoktak, ahhoz, hogy az olyan országokba, amelyek most a schengeni térség részét képezik, akadály nélkül léphetnek be. Ez utóbbi kapcsán elsősorban Szlovéniára gondolok, amelynek szomszédja csatlakozni kíván az Európai Unióhoz.

  Janez Lenarčič. − (SL) Köszönöm Medina Ortega úrnak ezt a kiegészítő kérdést. Ahogyan az már korábban is elhangzott, a Tanács ezt még nem vitatta meg legfelsőbb szinten és nem végzett átfogó felmérést a schengeni térség kibővítésének az egyes országokra gyakorolt hatását illetően.

A szlovén tapasztalatokról kérdezett és a következőt mondhatom: egyértelműen nem új falak építéséről van szó, hanem az EU külső határainak egészen az új határokig történő kitolásáról. Ez azt jelenti, hogy a schengeni térség külső határai elmozdultak és ezáltal a térség több Európai Uniós tagállamot foglal magában. Azon tagállamok számára, amelyeknek határai jelenleg a schengeni térség külső határait képezik, ez nem volt egy egyszerű projekt és több év felkészülés előzte meg. A projekt hatalmas kihívást jelentett és az Európai Unió ezt a „Schengeni Támogatás” létrehozásával ismerte le, amely egy olyan különleges finanszírozási forrás, amelyik segített kialakítani a schengeni térség új külső határainál levő határellenőrzéseket.

Ezen felül érdeklődött a Szlovéniát és Horvátországot elválasztó határral kapcsolatban is. Való igaz, hogy ez a múltban egy láthatatlan határ volt. Az is igaz továbbá, hogy amikor elnyertük függetlenségünket, akkor ez csupán egy ideiglenes határ volt. Európai Uniós partnereinkkel együttműködve végül is sikerült olyan határellenőrzést kialakítani, amely nem nehezíti meg a Horvát Köztársaság állampolgárainak dolgát a határátlépés során. Ezen kívül sikerült megőriznünk a schengeni normák és szabályozás által, a hatékony határellenőrzés érdekében megkövetelt elemek mindegyikét.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, a schengeni térség tavaly decemberi bővítése nem csökkent, hanem inkább fokozott biztonságot eredményezett. Ezt a tényt statisztikák is alátámasztják; ezzel elégedettek lehetünk.

A következő lépcsőben Svájc és Liechtenstein válna tagjává a schengeni térségnek, de úgy hallottam, hogy ezzel kapcsolatban problémák merülhetnek fel. Elképzelhető, hogy egyes tagállamok fenntartással élnek majd Liechtenstein csatlakozását illetően, legalábbis erre utaló híreket hallottam a Cseh Köztársaságból.

Kérdésem tehát a Tanács felé a következő: tudnak-e ezekről a fenntartásokról és mit terveznek tenni, hogy elkerüljék azokat a problémákat, amelyek akkor merülnek fel, ha Liechtenstein nem csatlakozik?

  Avril Doyle (PPE-DE). – Kérdésem a schengeni szabályokra, illetve az éghajlatváltozásra és a megnövekedett széndioxid kibocsátásra gyakorolt hatásukra vonatkozik. Múlt szerdán nagy örömömre Brüsszelből Ljubljanába repültem, hogy az ENP-ED frakció tagjaként két napig az önök gyönyörű országának vendége legyek.

Amikor megérkeztünk Ljubljanába, mindannyian leszálltunk a gépről és egy buszba tessékeltek bennünket, ahogyan teszik ezt számos repülőtéren. 22 percen keresztül álltunk a buszba zsúfolódva, amikor az végre elindult. Ekkor azt hittük, hogy már úton vagyunk végre az útlevél ellenőrzés vagy a csomagfelvétel felé, de a busz mindössze 18 métert haladt. Ez a távolság, tisztelt elnök asszony, nagyjából annyi, mint amilyen mesze jelenleg állok öntől. Ekkor mind leszálltunk és bementünk a kapun. Az ember azt hihetné, hogy ez valami tréfa, de sajnos nem az. Amikor megkérdőjeleztem az eljárás értelmét, biztosítottak arról, hogy a schengeni szabályok megkövetelik mindezt. Kérem, magyarázza meg ezt miniszter úr!

  Janez Lenarčič. − (SL) Pirker úr mondanivalójára válaszolva: való igaz, hogy megkezdődtek a Svájci Államszövetség, illetve a Lichtensteini Hercegség, a schengeni térséghez való csatlakozásával kapcsolatos eljárások. Ezek az értékelési és egyéb eljárások jelenleg is zajlanak. Az elnökség véleménye az, hogy a szóban forgó két ország schengeni térséghez történő csatlakozása kizárólag az eljárások eredményétől, kiváltképpen az értékelési eredményektől függ. Nem tudunk semmilyen, bármelyik tagállam által előhozott fenntartásról az egyes országok schengeni térséghez történő csatlakozásának tervezett eljárásairól.

Doyle asszonynak válaszolva: nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek a schengeni szabályok és minden bizonnyal a repülőtéri biztonsági előírásokra vonatkoznak. Nem tudok magyarázatot adni a 20 méteres buszútra, de úgy gondolom, hogy vannak olyan, a repülőtereken történő mozgásra vonatkozó szabályok, amelyek nem a schengeni szabályok, hanem inkább a repülőtéri biztonsági előírások részét képezik.

  Elnök. − Köszönöm, miniszter úr. Talán ma este hazafelé lehetősége nyílik majd megvizsgálni a problémát.

  Elnök. − 2. kérdés, Marie Panayotopoulos-Cassiotou (H-0159/08)

Tárgy: A gazdaságilag aktív populáció megőrzése a hegyvidéki, illetve a nehezen megközelíthető területeken, valamint a szigeteken.

A humán erőforrások igen nagy százaléka dönt gyakran úgy, hogy elhagyja az EU régióit a munkalehetőségek hiánya miatt. Ezeknek a területeknek a lakossága ezáltal lecsökken és csupán az idősek maradnak.

E trend, valamint az EU előtt álló égető demográfiai problémára figyelemmel kérdezném az elnökségtől, hogy tenne-e valamilyen javaslatot a hegyvidéki, illetve a nehezen megközelíthető területeken, valamint a szigeteken élő gazdaságilag aktív populáció megőrzése érdekében, hogy az EU minden területén kiegyensúlyozott legyen a fejlődés és az EU megőrizhesse versenyképességét?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) http://www.europarl.europa.eu/members/expert/alphaOrder/view.do?language=SL&id=28571" \o "PANAYOTOPOULOS-CASSIOTOU, Marie" asszonynak válaszolva a következőket szeretném mondani: A kohéziós politika területén belüli négy másik rendelet mellett a Tanács 2006 júliusában elfogadta az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó rendeletet. E rendelet 3. cikkének értelmében, az ezekből az alapokból érkező segély részben egyes szigeti régiók, szigeten fekvő tagállamok, valamint hegyvidékek számára lett előirányozva.

Ugyanebben az időben a Tanács és az Európai Parlament elfogadott egy, az Európai Szociális Alapra vonatkozó rendeletet is. E rendelet az Európai Szociális Alap szerepét a következő módon határozza meg: a kereskedelmi lehetőségek és foglalkoztatottság javítása, a magas szintű foglalkoztatottságra való buzdítás, valamint az új, jobb munkahelyek teremtése. A két rendelet össze van hangolva, hogy támogatást biztosítson bizonyos területek számára. Ezeknek megfelelően a tagállamok – operatív programjaikon és projektjeiken belül – külön figyelmet szentelhetnek a tisztelt képviselőtársam által is említett régiók fejlesztésének és foglalkoztatottságának stimulálására. Ez azt jelenti tehát, hogy az egyes tagállamokon múlik, hogy eldöntsék melyik operatív program vagy konkrét intézkedés felel meg a kérdésben is említett kritériumoknak. A javasolt programokat a Bizottság kiértékeli, rámutat a kohéziós politikai célok elérését, illetve az egyes rendeletek előírásainak való megfelelést esetlegesen akadályozó hiányosságokra, és amennyiben a javaslatok eleget tesznek a feltételeknek, úgy a Bizottság jóváhagyja azokat.

Amikor a kohéziós politika területén új jogi normák megalkotására kerül a sor, a Bizottság feladata olyan döntéseket hozni, amelyek lehetővé teszik a kohéziós politika célkitűzéseinek teljesítését. A 2007-2013-as időszakkal kapcsolatos első lehetőség a kohéziós politika megvalósításáról szóló első időközi jelentéssel kapcsolatos vita lesz. A Bizottságtól júniusra várjuk a jelentés előadását.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Szeretném megköszönni a miniszter úrnak, hogy megismételte a Strukturális Alapok és az Európai Szociális Alap keretén belül elképzelt összes intézkedést. Azt szerettem volna tudni, hogy vajon az elnökség és a Tanács tisztában van-e azzal, hogy Európa egyes területei továbbra is lakatlanok. Ezek a területek természetesen az egyes államokhoz tartoznak, de mindez gyengíti az EU-t és megnyitja azt az egyéb területekről hívott emberek felé. Ez mindannyiunk számára probléma, mert nem csupán egy konkrét tagállamhoz kapcsolódik. Ezért kérdezem, hogy vajon az elnökség tervei között szerepel-e a problémával való foglalkozás.

  Janez Lenarčič. − (SL) Köszönöm ezt a kiegészítő kérdést, Panayotopoulos asszony. Az elnökség tisztában van azzal, hogy egyes területeken már nincsen aktív populáció. Szeretném megismételni azonban, hogy ennek a jelenségnek a megállítása azoktól a tagállamoktól függ, amelyek a szükséges intézkedéseket javasolják. Meg kell értenünk persze azt is, hogy az embereket nem lehet arra kényszeríteni, hogy bizonyos régiókban éljenek és dolgozzanak

Ez egy igen komoly probléma, amelyet meg kell oldanunk. Szeretném megint elmondani, hogy a kohéziós politikai intézkedések kínálnak megoldásokat erre, de a tagállamokon múlik, hogy konkrét esetekben melyik megoldásokat javasolják.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Miniszter úr, nem tudok egyetérteni utóbbi megjegyzéseivel. Ebben az esetben természetesen a tagállamok a kompetensek, de ezeknek a régióknak az elnéptelenedéséért az Európai Unió is felelősséggel tartozik; ennek az oka nem más, mint amivel az Európai Unió egész területén találkozhatunk, nevezetesen a liberalizáció. A kisebb közösségekben egymás után zárnak be a posták, mert már nem termelnek nyereséget. Ugyanerre a sorsra jutnak a helyi takarékpénztárak és a helyi uszodák is, mert egyes esetekben a közszolgáltatások privatizáció alá kerülnek. Mindez egyre inkább megnehezíti az életet ezekben a közösségekben és a lakosok számára egyre kevésbé kifizetődő ott élni. Jómagam hegyvidéki területről származom és saját szememmel láttam, ahogy mindez megtörténik. Kérdésem tehát, hogy tanácsi szinten foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel?

Tisztelt elnök asszony, nekem is lenne egy rövid megjegyzésem az előző kérdéssel kapcsolatban: Grazban is hasonló a helyzet, ott is fel kell szállni a buszra, hogy az ember öt métert utazzon, tehát ön nincsen egyedül. Ugyanarról a butaságról van szó, mint eddig is: Schengent okolják, aminek természetesen semmi valóságalapja sincsen.

  Janez Lenarčič. − (SL) Szerintem 20 méter volt és nem öt, de persze még az is túl rövid. Ahogyan azt korábban is említettem, nem szeretném kommentálni a ljubljanai repülőtér működését, hiszen ez egy független vállalat, amely saját szabályai szerint üzemel. Megismételném azonban, hogy az Európai Unió kohéziós politikája lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megbirkózzanak a Panayotopoulos asszony által említett problémával. Az, hogy ezt mennyire tudják sikeresen kivitelezni, az már más lapra tartozik.

Megemlítette a postai szolgáltatásokat, amely egy igen érdekes probléma. Ki kell azonban hangsúlyoznom, hogy az Európai Unió által idén elfogadott postai szolgáltatásokról szóló irányelv is foglalkozik ezzel. A szóban forgó irányelv egyik fontos eleme, hogy garantálja a postai szolgáltatások univerzális jellegét a piac megnyitása után is. Az ön által említett problémával tehát ez az irányelv már megfelelő módon foglalkozott.

  Elnök. − 3. kérdés, Hélène Goudin (H-0161/08)

Tárgy: A Lisszaboni Szerződés

Az 1. fejezet 10A cikkének 2. bekezdésével (Elvek és Célok) foglalkozó 1. cikk 24. bekezdése kimondja, hogy az Unió arra törekszik, hogy „(f) hozzájáruljon olyan nemzetközi intézkedések kidolgozásához, amelyek a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodásnak a megőrzésére és javítására irányulnak”.

Miként vélekedik a Tanács arról, hogy vajon ez a rendelkezés azt sugallja, hogy egy konkrét, a teljes harmonizáció szintjén túlmenő környezetvédelmi intézkedésre vonatkozó EU-tilalom a Szerződéssel ellenesnek tekinthető?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Goudin asszony kérdése nem tartozik a Tanács hatáskörébe. A Tanács, mint olyan nem vett részt azon a kormányközi konferencián, amelyik előkészítette a Lisszaboni Szerződés tervezetét, ellenben a tagállamok kormányai igen. Ezen felül, mint tudjuk, a Lisszaboni Szerződés még nem emelkedett jogerőre. Amikor ez, reméljük minél hamarabb és még a határidőn belül, megtörténik, akkor a rendeletek magyarázása a bíróság hatáskörébe fog tartozni. Úgy gondolom, Goudin asszony efelől érdeklődött.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Miniszter úr, a Képviselőház több becslést is kapott már azzal kapcsolatban, hogy mennyire hasonlít egymásra a régi Alkotmányos Szerződés, illetve a javasolt új Lisszaboni Szerződés. Megosztaná velünk álláspontját ezzel kapcsolatban?

  Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Tisztelt elnök asszony! Azon a véleményen vagyok, hogy ésszerű határokon belül legyen lehetőségünk kérdéseket feltenni a Szerződés értelmezésével kapcsolatban. A Szerződés, bár új néven kerül bemutatásra, lényegében azonban ugyanaz, ezért a Tanácsnak tudnia kell válaszolnia a kérdésre. Kiegészítő kérdésem a 3. kérdéshez a következő: ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy az EU nem csupán a globális környezetvédelmi politika célkitűzéseiről dönt, de annak eszközeiről is, meghatározva, hogy a tagállamok milyen eszközöket használhatnak a célok eléréséhez?

  Janez Lenarčič. − (SL) Az, hogy a Lisszaboni Szerződés mennyire hasonlít, illetve különbözik az Alkotmányos Szerződéstől elsősorban személyes benyomásoktól függ. Ez egy, az Alkotmányos Szerződéstől eltérő szerződés, de tartalmaz hasonló, sőt akár ugyanolyan megoldásokat. A következő adatokra fogok szorítkozni.

Különbözik annyiban, hogy itt nem egy olyan szerződésről van szó, amely a korábbi szerződések helyébe lép. Ez az alapvető Európai Uniós szerződések elfogadásának klasszikus módszere. Különbözik abban az értelemben is, hogy az alkotmány koncepcióját itt már elhagyták; nincs többé szó egy Európai Uniós Alkotmányról, hanem csak egy klasszikus szerződésről.

Hasonlóságokat vagy megegyezéseket számos megoldásban is találhatunk: például az intézményi és funkcionális, valamint az egyszerűsítés területén kínált megoldásokban, a határozatok elfogadásában, illetve a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament megnövekedett szerepében. Kijelenthetjük tehát, hogy bár a szerződés eltér a korábbi Alkotmányos Szerződéstől, de tartalmaz hasonló, esetenként megegyező megoldásokat.

Ami a második kérdést illeti: külön figyelmet szenteltem Goudin asszony kérdésének nyelvezetére és szeretnék rámutatni arra, hogy ez a rendelkezés az Unió által, azon nemzetközi intézkedések kialakításához nyújtott támogatással foglalkozik, amelyek a környezet minőségének megőrzését és javítását, a fenntartható fejlődést, stb. célozzák meg. Más szóval tehát, az Unió nem előír vagy parancsol, hanem segít. Úgy gondolom, hogy a nyelvezet önmagáért beszél.

  Elnök. – Még egy kiegészítő kérdést fogadok ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Rengeteg felszólalásunk és hozzászólásunk volt eddig, de én figyelembe veszem a politikai egyensúlyt, valamint azt is, hogy ki az a ki már tett fel kérdést.

  Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) A Goudin asszony által idézett megfogalmazás jó, és nagyszerűnek találom, hogy védelmezni és javítani kívánjuk a környezetet; ez a Lisszaboni Szerződés remek szövegezése. Az EU környezetvédelmi politikáján belül állandó probléma lép fel, amikor a környezetvédelmi intézkedések ütköznek a belső piaccal. Verheugen biztos úr nemrég azt állította, hogy az elmúlt öt évben a Bizottság 19 alkalommal vitt egyes tagállamokat az Európai Bíróság elé olyan esetekben, amikor a tagállamok a környezet védelme érdekében hoztak törvényeket. A Bíróság mind a 19 esetben a belső piac javára és a környezet ellenében döntött. Vajon ez erősíti is bármilyen módon a környezetvédelmi garanciát? Mondhatjuk azt, hogy a környezetvédelem elsőbbséget élvez a piac igényei felett? Nyilatkozna ezzel kapcsolatban?

  Janez Lenarčič. − (SL) Persze. Válaszomat azzal kezdeném, hogy teljes mértékben egyetértek Holm úrral. Való igaz, hogy a különböző területek között ütközések vannak a jogi normákat illetően, még a jogi normák jellegével kapcsolatban is. A Lisszaboni Szerződés azon normája vagy azon rendelkezése, amelyik megint megismételném még nincs hatályban, az Uniós támogatással foglalkozik. A jogi norma jellege eltér a végzéstől vagy tilalomtól. A végzések és tilalmak legnagyobb számban egyébként a közös piacon találhatóak.

Való igaz, hogy fennáll az ütközés lehetősége, de tény az is, hogy ezeket szinte automatikusan a Bíróságnak kell megoldania a jelenleg érvényben levő közösségi jogszabályoknak megfelelően. Van arra mód, hogy a jogi normák kialakításánál csökkenteni lehessen az ütközés kockázatát, de ez az Európai Bizottság feladata, hiszen csak a Bizottság rendelkezik jogalkotási kezdeményezési joggal. Meggyőződésem, hogy a kezdeményezések során gondosan ügyelnek arra, hogy elkerüljék az esetleges ütközéseket.

  Elnök. – 4. kérdés, Marian Harkin (H-0163/08)

Tárgy: A Lisszaboni Szerződés

Úgy gondolja a Tanács, hogy a szlovén elnökség által a tagállamoknak benyújtott kérdések - amelyek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban 33 pontosításra szoruló pontot tartalmaztak – megfelelően kerültek megválaszolásra?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Harkin asszony a szlovén elnökség által felvetett problémákkal kapcsolatban kérdezett. Itt arról a technikai munkáról van szó, amelyik a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének előkészítéséhez szükséges, amely munkát előzetesen el kell végeznünk, amennyiben a Szerződést teljes mértékben érvényesíteni kívánjuk. Ez a munka januárban indult meg annak a megbízatásnak megfelelően, amelyet az Európai Tanács adott a szlovén elnökségnek tavaly decemberben.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy itt csupán előkészítő jellegű tevékenységekről van szó. Előkészítő jellegűek, mert amint azt tudjuk, a Szerződés csak azt követően lép hatályba, hogy mind a 27 tagállam ratifikálta azt. Mindazonáltal a Tanács rendszeresen ad le jelentéseket az előzetes előkészítő vagy technikai munkálatokról az Európai Parlament Elnöki Hivatalának, különösen olyan kérdések tekintetében, amelyek érintik az Európai Parlamentet is.

  Marian Harkin (ALDE). – Nagyon örülök, hogy a szlovén elnökség jól halad és eredményeket tud felmutatni. Egy-két olyan témát szeretnék felvetni a miniszter úrnak, amelyek jelenleg is nagy felháborodást keltenek Írországban. Ezekkel kapcsolatban kérnék pontosítást a szlovén elnökségtől.

Először is, ami a közös társasági adóalap bevezetését, illetve az adóharmonizáció kérdését illeti, tisztázná számomra, hogy ténylegesen rendelkezik-e minden ország vétójoggal ezekben a kérdésekben?

Másodszor pedig a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, az Euratom-Szerződésről szóló Jegyzőkönyvről szeretnék kérdezni. Szeretném, ha tisztázná számomra, hogy a szóban forgó Jegyzőkönyv módosítja-e az Euratom-Szerződés lényegét és eljárásait; hogy van-e változás a jogalapban, illetve vannak-e következmények, különös tekintettel az atomenergiával kapcsolatosan.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Kivételesen angolul szólalok fel tisztelt Harkin asszony, hogy elkerüljem a további vitákat, és hogy az ön által felvetett kérdésekre a lehető legegyértelműbben tudjak válaszolni.

Először is az adózás: jelenleg minden tagállam rendelkezik vétójoggal az adózással kapcsolatos ügyekben, legyen szó a közös társasági adóalapról, az adóharmonizációról vagy bármilyen más adózási kérdésről, és ez így is marad a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően is. A Lisszaboni Szerződés nem változta egyáltalán ezen. Az adózás területén belül a döntéshozási módszer ugyanaz marad: a döntéseket csak az összes tagállam konszenzusában lehet meghozni, amelyek közé természetesen Írország is beleértendő.

Ami a másik kérdését illeti, erre ugyanez vonatkozik: az „energiamix”, azaz az energiaforrások megválasztása továbbra is a tagállamok szuverén hatáskörébe tartozik. A tagállamok szabadon választhatják az atomenergiát, szabadon dönthetnek úgy, hogy az az energiamix részét fogja képezni, és tetszésük szerint dönthetnek arról, hogy nem használják fel azt. Ez úgyszintén változatlan marad a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Mivel a tagállamok pontosítást kértek a Lisszaboni Szerződés egyes pontjaival kapcsolatban, azért szeretném megragadni én is az alkalmat és szintén pontosítást, különös tekintettel az „átlépési záradékkal” kapcsolatban. Számos olyan terület van, ahol az EU hatáskört szeretne, de ehhez nem rendelkezik jogalappal, és ez az évek során rengeteg kritikát és vizsgálatot eredményezett. Nem aggasztja azonban önöket, hogy az „átlépési záradék” segítségével az EU új hatáskörökhöz juthat anélkül, hogy konzultálnia kellene erről a nemzeti parlamentekkel? Nem tartják aggasztónak, hogy mindez valójában Európa-szerte aláaknázza a nemzeti parlamenteket és a demokráciát?

  Jim Allister (NI). – Megmagyarázná a miniszter úr, hogy miért volt szükséges az ír népszavazás idején moratóriumot elrendelni a Brüsszelből érkező rossz hírek, illetve bármilyen új, vitatható javaslattal kapcsolatban?

Ilyen hatalmas lenne az emberek félelme, hogy a Tanács jobbnak látta nem tájékoztatni őket? Meg tudná mondani, hogy mely javaslatokat érinti ez a moratórium, pontosabban, hogy kiterjed-e a társaságiadó-számítás harmonizációját érintő javaslatokra, és ha igen, miért?

  Janez Lenarčič. − (SL) Ami Kamall úr kérdését illeti, szeretném kihangsúlyozni a következőket: az „átlépési záradék” lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egymással egyetértésben döntéseket hozzanak bizonyos tevékenységek Uniós szinten történő engedélyezéséről. Véleményem szerint hiba lenne erre úgy tekinteni, mint olyasvalamire, ami a nemzeti parlamentek egyetértése nélkül megtörténhet. Amennyiben bárki is a nemzeti parlament beleegyezése nélkül cselekedne, úgy azt a lépést országa nem támogatná.

Szeretném azt is világossá tenni, hogy a Lisszaboni Szerződés meg fogja erősíteni a nemzeti parlamentek szerepét, azokat egyre közvetlenebbül az Európai Unió mechanizmusának részévé téve. A szóban forgó „átlépési záradék” alárendelődik továbbá a nemzeti parlamentek szerepének.

Allister úrnak válaszolva annyit szeretnék mondani, hogy nem tudok semmilyen moratóriumról. Sem a Tanács, sem pedig az elnökség nem hozott döntést a rossz hírekre vagy kényes témákra vonatkozó moratóriumot illetően.

Az ön által illusztrációként feltett, a közös konszolidált társasági adóalapot illető kérdés nem újkeletű. Ez a probléma már egy ideje, pontosabban évek óta párbeszéd tárgyát képezi, és továbbra sincs megállapodás azzal kapcsolatban. Megállapodás nélkül pedig nem lehet továbblépni. Ennek az az oka, ahogyan azt már egy előzőleg eltett kérdésre adott válaszomban is elmondtam, hogy az adózási ügyek abba a kategóriába esnek, amelyben az Európai Unió kizárólag egyetértésben tud dönteni. Ez nem változott és nem is fog, se az ír népszavazás következtében, sem azt követően.

  Elnök. – Most két kérdéssel folytatjuk, amelyek egyszerre kerülnek megválaszolásra. A kérdések az emberi jogokra vonatkoznak Kínában, az elsőt Doyle asszony, a másodikat Evans úr teszi fel.

  Elnök. – 5. kérdés, Avril Doyle (H-0165/08)

Tárgy: Emberi jogok Kínában

2008. január 17-én az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást (P6_TA(2008)0021) amely felszólította Kínát, hogy „nyomatékosan kéri Kínát, hogy az olimpiai játékokat ne használja fel ürügyként másként gondolkodók, újságírók és az emberi jogok megsértéséről beszámoló, illetve ez ellen tiltakozó emberi jogi aktivisták letartóztatására, … és bebörtönzésére”.

Milyen lépéseket tett a Tanács válaszképpen a Parlament állásfoglalására? Milyen válaszokat kapott a Tanács a kínai hatóságoktól, ha kapott egyáltalán? Meg van győződve arról a Tanács, hogy a kínai hatóságok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy megfeleljenek az Olimpiai Charta elveinek?

6. kérdés, Robert Evans (H-0184/08)

Tárgy: Emberi jogok Kínában

2007 elején egy emberi jogi aktivista, Yang Chunlin aláírásokat gyűjtött Kínában egy petícióhoz, amelynek címe „Emberi jogokat akarunk, nem pedig Olimpiát” volt. Még ugyanabban az évben, júliusban „az államhatalom elleni izgatásért” letartóztatták és azóta is egy Csiamuszéban található börtönben tartják fogva.

Osztja a Tanács aggodalmamat a Yang Chunlint ért bánásmódot, illetve jelenleg is tartó fogvatartását illetően? Egyetért velem a Tanács azzal kapcsolatban, hogy az emberi jogi aktivisták fogvatartása ellentétes a kínai tisztviselők által, a Pekingi Olimpia előtt tett ígéretekkel?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) A kérdéseket feltevő két képviselőhöz hasonlóan a Tanácsot is nagyon aggasztja a kínai emberi jogi aktivisták üldöztetése. Ami Kína, az Olimpiával kapcsolatban tett kötelezettségvállalásait illeti, ez a kérdés a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra tartozik. Elmondhatjuk azonban, hogy az emberi jogok védelmezői és egyéb aktivisták ellen nemrégiben elkövetett megtorló lépések kétségbe vonták azt, hogy Kína eleget tesz-e nemzetközi emberi jogi normákkal kapcsolatban tett ígéreteinek. Ezek közé tartozik a véleménynyilvánítás szabadságának védelme is.

Nagyon aggasztónak találjuk továbbá a kilakoltatásokat és a letartóztatásokat is, különösen az olimpiai építkezésekkel összefüggő eseteket. Az emberi jogok szószólóival kapcsolatos iránymutatásoknak megfelelően, az Európai Uniós tagállamok kínai misszióinak vezetői gondosan figyelik az olyan egyének ügyét, mint például Yang Chunlin és Hu Jia. Az Európai Unió Tanácsa állandó jelleggel és különböző módokon is figyelmeztetésben részesíti a kínai hatóságokat az olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyek aggodalomra adnak okot.

Hu Jia decemberi őrizetbe vételét követően a Tanács többször is felszólalt az ügyével kapcsolatban, de kielégítő választ nem kapott. A Tanács továbbra is szorosan figyelemmel kíséri majd a szóban forgó két esetet és megkísérel majd lépéseket tenni.

Mindazonáltal egy-két pozitív esetet is meg kell említenünk, mint például kínai újságírók köztük Yu Huafeng és Ching Cheong gyors szabadlábra helyezését. Üdvözöljük továbbá a médiatörvények módosításait, nevezetesen, hogy az Olimpiát megelőző időszakban átmenetileg enyhítették a külföldi újságírókra vonatkozó megszorításokat.

Az Európai Unió és Kína között folyó emberi jogi tárgyalások legutóbbi fordulójában, 2007 októberében, az Európai Uniós Trojka felszólította Kínát, hogy a külföldi újságírókkal kapcsolatos szabályokat az Olimpia végeztével se állítsa vissza. A kínai delegáció biztosította őket, hogy az újságírók ez év októberét követően is könnyebben dolgozhatnak majd. A Tanács ezt az ügyet minden bizonnyal újra felveti majd a kínai kormány felé.

Ahogyan gondolom önök is tudják a Tanács az Európai Unió és Kína közötti emberi jogi tanácskozások következő fordulójára készül, amelyre május 15-én Ljubljanában kerül sor. Az EU-Trojka tervei között szerepel a jelenleg legnyugtalanítóbb problémák megtárgyalása, különös tekintettel a szólásszabadságra, az Internet szabályozására, a külföldi újságírókra vonatkozó szabályozásra, a békés gyülekezés jogára valamint a civil társadalom szerepére. Az EU különleges figyelmet szentel majd az emberi jogokat védelmezők jogaival kapcsolatos problémának. Biztosíthatom önöket, hogy az EU Trojka mindent elkövet majd a problémával kapcsolatos tárgyalások során és világosan jelzi majd aggályait a kínai kormány képviselői felé.

  Avril Doyle (PPE-DE). – „Az Olimpizmus célja, hogy a sportot az emberiség harmonikus fejlődésének a szolgálatába állítsa és [...] a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája, amely valamely országra vagy valamely személyre irányul, faji, vallási, politikai, nemiség vagy bármely forma alapján az Olimpiai Mozgalommal összeférhetetlen” – ez az Olimpiai Charta két olyan alapelve, amelynek betartásával a kínaiak is egyetértettek. Nagyon szeretném, ha az Olimpia sikeres lenne, és nem érzem úgy, hogy bojkottálnunk kellene, mindazonáltal nem szabad visszariadnunk attól, hogy emlékeztessük a kínai hatóságokat arra, hogy lényegesen nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az emberi méltóság megőrzésének érdekében egy szabad és tisztességes rendszeren, szabad médián, a tibetiekkel és egyéb etnikai kisebbségekkel való jobb bánásmódon, valamint a fokozott állatjóléten keresztül. Fel kell továbbá ismernünk a Kína előtt álló hatalmas demográfiai, környezetvédelmi és modernizációs kihívásokat is. Egyet ért velem a Tanács, azzal kapcsolatban, hogy e folyamat részeként Kínának el kell tudni fogadnia a jogos kritikát olyan esetekben, amikor nem tesznek eleget olyan vállalt kötelezettségeiknek, mint például az Olimpiai Charta alapelveinek?

  Robert Evans (PSE). – A miniszter úr azt mondta, hogy ezidáig nem kapott kielégítő választ a kínai hatóságoktól. Az elkövetkező hetekben és hónapokban meg fogja próbálni kikényszeríteni, hogy választ kapjon a feltett kérdésekre? Észben fogja-e azt is tartani, hogy az olimpiai pályázat felvezetéseként Kína számos ígéretet tett emberi jogi helyzetének javítását illetően, olyan ígéreteket, amelyeknek legjobb tudomásunk szerint a mai napig nem tett eleget.

Most, az Olimpiát megelőző időszakban jött el a megfelelő idő a cselekvésre, hiszen utána már túl késő lesz. Május 15-én, amikor megkezdődnek a tárgyalások, vajon ténylegesen arról lesz szó, hogy milyen pozitív lépéseket tehetnek, hogy Kínára nyomást gyakoroljanak a szólásszabadsággal, az újságírók jogaival, a szabad gyülekezési joggal stb. kapcsolatban?

Szóba kerül majd a halálbüntetés használata is? Mert a jelenlegi statisztikák azt mutatják, hogy Kína önmagában több embert végeztet ki, mint a világ többi országa összesen. Az Olimpiai Játékokat anélkül nem lehet megrendezni, hogy ezt az üzenetet ne továbbítanánk a kínai kormány felé.

  Janez Lenarčič. − (SL) Doyle asszonynak válaszolva: ahogyan azt első válaszomban is elmondtam, az Olimpiai Charta kérdése a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra tartozik. Ez az a testület, amely illetékes lépéseket tenni, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az Olimpiai Chartát megsértették.

Evans úrnak válaszolva: az Európai Unió figyelemmel követi az emberi jogi helyzetet. Már elmondtam korábban, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi tárgyalásokat május 15-én rendezik meg. Itt szó lesz többek között a szólásszabadságról, az Internet szabályozásáról, a külföldi újságírókra vonatkozó szabályozásról, a békés gyülekezés jogáról valamint a civil társadalom szerepéről. Ez a lista távolról sem kimerítő vagy teljes, természetesen egyéb szempontok is napirendre kerülhetnek majd. Ami a halálbüntetést illeti, az Európai Unió álláspontja ezt illetően teljesen egyértelmű, és az EU ennek érdekében következetesen jár közben és igyekszik érvényesíteni ezt minden többoldalú és kétoldalú fórumon.

  Vincas Justas Paleckis (PSE). – (LT) Tisztelt miniszer úr, említette, hogy kísérletet tesznek majd a kínai kormány befolyásolására. Milyen igaz. Az Olimpiai Váltót ért megzavarások azonban előrevetítették annak a lehetőségét, hogy az Olimpiai Játékok ideje alatt a kínai televízió nem csupán a sporteseményekről tudósít majd, hanem az utcákon és tereken zajló, mind kínai polgárokat és turistákat érintő zavargásokról is. Erre figyelemmel mit gondolnak, melyik a könnyebb: nyomást gyakorolni Kínára vagy inkább a diplomáciai tárgyalások útját követni?

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Állítólag, ha az ember Kínában szervátültetést kér, akkor azt a választ kaphatja, hogy nemsokára megkapja a kért szervet, és sajnos fennáll a gyanúja annak, hogy ebből az okból kifolyólag, embereket gyilkolnak meg, úgymond rendelésre. A kivégzés előtt álló embereket az ilyen kérések kielégítése végett végzik ki.

A tegnapi nap folyamán egy másik biztossal arról vitáztunk, hogy a megafon diplomácia Kína esetében nem működik. Vehetjük tehát úgy, hogy a Tanács Kínával kapcsolatban a diplomácia egyéb módjaihoz folyamodik, mert azok működnek? Hangot adnak-e majd ezeknek a dokumentált aggályoknak, amelyeket a Tanács és a Bizottság már a múltban is napirendre tűzött?

  Janez Lenarčič. − (SL) Ami Paleckis úr kérdését illeti: a válasz véleményem szerint igen egyszerű. A diplomáciát, mint a kommunikáció, a meggyőzés és az eredmények elérésének egyik eszközét soha sem szabad feladnunk. A válasz tehát egyszerű. Ahogyan korábban is elhangzott a Tanács egy igen előrehaladott párbeszédet közvetít az Európai Unió és Kína között. Ez egy folyamatosan zajló párbeszéd, amelynek jövő hónapban új fejezete nyílik. Nem szeretnénk megszakítani ezt a párbeszédet, amelynek az emberi jogok továbbra igen fontos elemét képezik.

Mitchell úr kérdését nem tudom kommentálni, mert a Tanács még nem vitatta meg ezt a jelenséget és nem formált véleményt vele kapcsolatban. Mitchell úr, gondolom ön is egyetért velem abban, hogy nem kommentálhatok a médiában vagy máshol megjelenő információkat és adatokat.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt soros elnök úr! Igaza volt, amikor azt mondta, hogy a gyakorlatban a párbeszéd gyakran hozzájárul a konfliktusok megoldásához. Kérdésem a következő: el tudja képzelni, hogy új fórumokat alakítsanak ki Kínával, akár az oktatás, akár a kutatások területén? Figyelmünket leginkább arra kell összpontosítani, hogy tanuljunk egymástól és megértsük egymást. Nemzetközi szinten elvégre nem csak a sport, a zene és a kereskedelem köt össze minket, hanem a személyes emberi kapcsolatok is és ezért új fórumokra van szükség.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Tisztelt képviselőtársam, Evans úr által feltett kérdéssel kapcsolatban kérdeznék én is. Amennyiben a kínaiak nem válaszolnak a kollégám által felvázolt problémákra kielégítő módon, úgy mi a véleménye, milyen lépéseket kellene a Tanácsnak és az EU tagállamoknak tenniük?

Ha úgy gondolja, hogy erre jelen pillanatban nem tud válaszolni, akkor mit javasol milyen lépéseket próbáljon a Tanács tenni? Vagy dőljünk hátra és jámboran fogadjunk el mindent, amit a kínaiak mondanak, és szó nélkül jelenjünk meg az Olimpián? Mit tegyünk?

  Janez Lenarčič. − (SL) Rübig úr, illetve Kamall úr kérdései valahol összefüggenek. A kérdés arra vonatkozott, hogy mit lehet tenni, ha nem kapunk kielégítő választ és természetesen az egyik lehetőség ilyen esetben a kérés megismétlése. Kérdezett továbbá a Kínával folytatott párbeszédre irányuló platformokkal kapcsolatban is – a válasz természetesen ige, már amennyiben a Tanács és a kínai delegáció hozzájárul a párbeszéd ilyen jellegű szélesítéséhez. Kiemelten fontosnak tartom azonban, hogy a párbeszéd folytatódjon és úgy gondolom, hogy ez mindkét úriember kérdésére felel. A Tanácsnak feltett szándéka, hogy folytassa a párbeszédet és foglalkozzon az emberi jogok kérdésével.

  Elnök. − 7. kérdés, előterjesztette: Koenraad Dillen (H-0233/08)

Tárgy: Tibet

Az EU nemrég markánsan fellépett a mianmari zendülések erőszakos elfojtásával szemben. Gazdasági szankciókat vezettek be és az ország ügyének képviseletére különleges EU-megbízottat neveztek ki.

Kína esetében a Tanács sokkal visszafogottabban jár el. Az EU külügyi főképviselőjének, Javier Solanának szóvivője még addig is elment, hogy kijelentse: „Az EU és Kína kapcsolata merőben más, mint az EU és Mianmar közötti kapcsolat.”

Úgy gondolja-e a Tanács, hogy különbség van Mianmar és Kína között az emberi jogok súlyos megsértését és a hatóságok erőszakos fellépését illetően? Meg tudja-e mondani a Tanács, hogy milyen eredményeket hozott a politikai párbeszéd az emberi jogok és a tibeti nyelv és kultúra helyzete terén? Hogyan vélekedik a Tanács az Amnesty International azon javaslatáról, hogy nemzetközi megfigyelőket engedjenek Tibetbe vizsgálat folytatása céljából?

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Az Európai Parlamenthez hasonlóan az Európai Tanács is aggodalommal figyeli a nemrég lezajlott eseményeket és az emberi jogok megsértését Tibetben.

Március 19-én, csupán néhány nappal az események után, a Tanács az Európai Unió nevében kiadott egy nyilatkozatot, amelyben kérte a fellépések megfékezését. Felhívta a kínai kormányt, hogy tegyen lépéseket a tibetiek emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos aggályainak kezelésére. Kérte a kínai kormányt és a Dalai Lámát, hogy folytassanak konkrét és építő jellegű párbeszédet, amelynek eredményeképp mindenki számára elfogadható, a tibeti kultúrát, vallást és identitást tiszteletben tartó tartós megoldás születhetne. A szlovén elnökség az Emberi Jogi Tanács március 25-i genfi ülésén hasonló nyilatkozatot tett az Európai Unió nevében.

Tudjuk, hogy többször is kérték az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy vizsgálja meg a tibeti eseményekre adott kínai válaszlépést. A Tanács kérte a kínai kormányt, hogy szüntesse meg a régió lezárására irányuló korlátozásokat, ami segítené a helyzet független értékelését. Az Európai Unió és Kína között az emberi jogokról folytatott megbeszélések, amelyekről ma már több alkalommal szó esett, és amelyekre a szlovén fővárosban, Ljubljanában kerül sor május 15-én, újabb lehetőséget kínál a tibeti helyzet és más sürgető kérdések, úgymint az emberi jogi aktivisták helyzetének megtárgyalására. Az Európai Unió trojkája ragaszkodik ahhoz, hogy az olimpiai játékok előkészületei során elfogadott új szabályokkal összhangban a kínai hatóságok a külföldi újságírókat engedjék be Tibetbe.

Az Európai Unió és Kína Ljubljanában szót ejt majd az internetes cenzúráról, és folytatja azt a vitát, amely a párbeszéd utolsó fordulóján, múlt év októberében bontakozott ki.

Fontos, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszédet az EU és Kína között az emberi jogokról, a reformokról és a politikai és társadalmi előrelépésekről zajló, tágabb párbeszéd tükrében értékeljük. A Tibetben tapasztalt zavargások mögött meghúzódó kérdések rendszeresen napirendre kerülnek az emberi jogokról Kínával folytatott párbeszéd részeként. Ilyen kérdés a vallásos meggyőződés szabadsága, a kisebbségi jogok és a kulturális jogok. A megbeszélések múlt év októberi utolsó fordulóján az EU-trojka egy meglehetősen nyitott megbeszélést folytatott a kínai hatóságokkal a vallásszabadság korlátozásáról.

Az emberi jogok terén Kínában bekövetkezett legutóbbi kedvező változások között szerepel az a tény is, hogy az idén hatályba lépett az új foglalkoztatási törvény és a halálbüntetések felülvizsgálásának hatáskörét ismét a Legfelsőbb Népbíróság kezébe adták. Következésképp csökkent a kivégzések száma.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió a burmai helyzetet legalább olyan feszült figyelemmel követi, mint a tibeti helyzetet. Ami az utóbbit illeti, az Európai Unió aktívan támogatja az Egyesült Nemzetek arra irányuló törekvéseit, hogy az országban a demokráciára való átállás, az érdekegyeztetés és a fejlődés folyamatát felgyorsítsák, valamint részt vesz az ország ázsiai partnereivel folytatott konzultációkban.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Köszönöm miniszter úr válaszát, amely meglehetősen részletes volt, ám sajnálatos módon nem érintette a kérdés lényegét. Mi, akik itt vagyunk ebben a képviselőházban, mind egyetértünk abban, hogy foglalkoznunk kell az emberi jogok burmai és kínai helyzetével. Meg merem kockáztatni, hogy kétséges, hogy bármilyen pozitív változás lenne kialakulóban. Szeretnék rámutatni arra, hogy alig néhány hete, hogy egy francia hírlap, a Libération címlapján fotókat közölt a Kínában a tibetiek kínzására alkalmazott eszközökről, így kétlem, hogy bármilyen kedvező változásra sor került volna.

Mindazonáltal akkor konkrétabban fogalmazom meg a kérdésem. Miért mér az Európai Unió kettős mércével, amikor például Burmával szemben igen erőteljesen, gazdasági szankciók bevetésével is fellép, míg erre Kínával szemben nem kerül sor? Lehetséges, hogy amikor jelentős gazdasági érdekek forognak kockán, kevésbé ragaszkodunk az elveinkhez, mint amikor emberi jogokról van szó?

  Janez Lenarčič. − (SL) Nem értek Önnel egyet, Dillen úr, abban, hogy kettős mércéről lenne szó. Úgy gondolom, az Európai Unió nem mér kettős mércével. Ha ez lenne a helyzet, a szlovén elnökség nem beszélt volna az Európai Unió nevében az Ön által említett kérdésről az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának március 25-i genfi ülésén.

Amikor emberi jogokról van szó, az Európai Unió törekszik arra, hogy minden harmadik ország tekintetében ugyanazokat a normákat alkalmazza. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel tegyük ezt. Ez esetenként változik. Annak eldöntésekor, hogy milyen eszközökkel éljünk, vagy hogy milyen intézkedéseket vezessünk be, alapvető, hogy figyelembe vegyük a kívánt eredmény elérésének valószínűségét.

  Elnök. − 8. kérdés, előterjesztette: Colm Burke (H-0167/08)

Tárgy: Az emberi jogok Csádban

Meg tudja-e pontosan mondani a Tanács, hogy miként gyakorol nagyobb diplomáciai nyomást a csádi fegyverszünet érdekében, hogy a csapatok által körbevett civilek védelméről gondoskodhassanak és fokozhassák a béke biztosítására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket?

Két ellenzéki politikust, akiket a csádi kormány elmondása szerint nem tart fogságban, valójában a kormányzati biztonsági erők február 3-án elfogtak Csádban. A kora februári puccskísérlet után hogyan biztosítja a Tanács a politikai ellenzék szabadságát azokat az elfogatásokat követően, amelyekre a fővárosban, N'Djamenában a politikai ellenzék megleckéztetésének részeként került sor?

Déby elnök szükségállapotot rendelt el február 14-én, amellyel kormánya számára kivételes jogkört adott a média cenzúrázására, az emberek és ingatlanok átkutatására és mindennemű mozgás szigorú szabályozására Csádban. Hogyan biztosítja a Tanács, hogy a Déby-kormány ezekkel az újonnan szerzett, kiterjesztett hatáskörökkel ne sértse meg a csádi állampolgárok emberi jogait?

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) A Tanács feszült figyelemmel követte az emberi jogok helyzetét Csádban, különösen mivel a csádi hatóságok szükségállapotot hirdettek. Mint azt tudjuk, a szükségállapotot március 16-án visszavonták. A Tanács felszólította Déby elnököt, hogy tartsa tiszteletben az alapvető jogokat és szabadságokat, gyakoroljon mérsékletet és azonnal engedje szabadon az őrizetbe vett személyeket. Jelenleg már csak egy eltűnt személyről tudunk.

Múlt év augusztus 13-án szinte valamennyi politikai ellenzéki párttal sikerült megállapodást kötni. A Tanács továbbra is arra kéri a politikai megállapodás aláíró feleit, hogy folytassák a megállapodás végrehajtását függetlenül attól a zavaró tényezőtől, amely a lázadó csoportokkal való heves összecsapások következtében állt elő. A megállapodás folyamatos végrehajtása vonatkozik a demokratikus szabadsággal és a szólásszabadsággal kapcsolatos rendelkezésekre is. A Tanács részt vesz azokban a nemzetközi erőfeszítésekben, amelyek célja e folyamat előmozdítása és különösen a politikai ellenzéki pártok és a civil társadalom bizalmának elnyerése.

Az Európai Unió által gyakorolt nyomás egy vizsgálóbizottság felállításához vezetett, amelyben az Európai Unió és a Frankofónia Nemzetközi Szervezete nemzetközi megfigyelőként működik közre. E bizottság egyik feladata, hogy kivizsgálja az emberi jogok harcok során történő megsértésének eseteit, és hogy azonosítsa azokat a körülményeket, amelyek között bizonyos ellenzéki vezetők eltűntek. A bizottság munkáját várhatóan három hónapon belül befejezi.

  Colm Burke (PPE-DE). – Március 24–30-án Csádban jártam és találkoztam a külügyminiszterrel és az országgyűlés elnökével. Nem vagyok megelégedve az eltűnt Saleh úrra, továbbá a vizsgálóbizottságra vonatkozóan kapott válaszokkal.

Kérdésem csupán a következő: megfigyelőként vannak-e jelen a vizsgálatban érintett nemzetközi személyek és az EU képviselője? Részt vesznek-e valójában a vizsgálatban? Az én értelmezésem szerint csak megfigyelőként vannak jelen, és számomra nem kielégítő, ha ez a helyzet. Nem hiszem, hogy valós és pontos jelentésre számíthatunk, ha a megfigyelői minőséggel szemben a vizsgálatban nem vesznek részt nemzetközi képviselők.

  Janez Lenarčič. − (SL) Jól látja Burke úr. Az EU és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének képviselői a vizsgálatban nemzetközi megfigyelőként vesznek részt. Véleményem szerint ez a szerep elégséges a jelentés értékeléséhez, amelyet a bizottság várhatóan három hónapon belül benyújt.

  Elnök. − Nincs több kérdésem ezzel kapcsolatban, a következő kérdés lesz az utolsó.

  Elnök. − 9. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0180/08)

Tárgy: Békefenntartó misszió Csádban

Tud-e a Tanács átfogó beszámolót adni arról, hogy jelenleg hogyan halad az EU békefenntartó missziója Csádban?

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) A fővárost, N'Djamenát ért támadásokat követően, amelyeket januárban a csádi lázadók vittek véghez Szudánból, a hadtestparancsnok, Nash tábornok január 31-én úgy döntött, hogy átmenetileg felfüggeszti a haderő-telepítést.

Ezt a döntést két okból is elfogadták, először is, hogy lehetővé tegyék az új politikai és biztonsági helyzet értékelését, másodszor, hogy végrehajtsák az európaiak és más országok civiljeinek fennakadásmentes evakuálását. A haderő-telepítést 12 nap múltán folytatták és ez a 12 napos szünet nem befolyásolta a művelet általános menetrendjét. A kezdeti műveleti kapacitást március 15-én elérték és, a tervnek megfelelően, a teljes kapacitást várhatóan június végére teljesítik.

Ettől a rövid átmeneti megszakítástól függetlenül a Tanács egyértelműen kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatával összhangban továbbra is elkötelezett a mandátum végrehajtása mellett, különösen ami a humanitárius mandátumot illeti.

A február eleji összecsapások, mint lehetséges forgatókönyv, előre láthatóak voltak, így azt a művelet megtervezésekor, a kezdetektől fogva figyelembe vették. Sajnálatos módon ezek az előrejelzések beigazolódtak, ami különösen sürgőssé tette az EUFOR-misszió és az Egyesült Nemzetek missziójának bevetését Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban.

A Tanács véleménye szerint a nemzetközi közösség és az Európai Unió érdeke, hogy a térségben javuljon a stabilitás és a biztonság. Az említett többdimenziós struktúrák jelenléte hozzájárul a humanitárius és a politikai helyzet stabilizációjához és meggátolja azt, hogy a válság átterjedjen a szomszédos országokba és régiókba.

Ami a szudáni határon történt incidenst illeti, amikor is az EUFOR egy katonája meghalt, a művelet parancsnoka sajnálatát fejezte ki a határ véletlen átlépéséért és azért a műveletért, amely a halálesethez vezetett. A parancsnok megerősítette, hogy az EUFOR folytatja mandátuma teljesítését az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa határozatának megfelelően, azaz pártatlanul és a szudáni határok következetes tiszteletben tartása mellett.

Hozzá kell tennem, hogy a szóban forgó esemény kivizsgálása folyamatban van. A csapatok bevetése a terv szerint halad. Jelenleg 1800 EUFOR-katona állomásozik Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban. Amint a misszió teljesen működőképessé válik, 14 tagállam 3700 katonája fog szolgálatot teljesíteni. Jelenleg tárgyalások folynak harmadik országokkal az esetleges részvételükről.

  Liam Aylward (UEN). – Elnök asszony, megkérdezhetem a miniszter urat, hogy megbizonyosodott-e arról, hogy kellő mértékű logisztikai támogatás áll-e rendelkezésre a békefenntartó misszió elkövetkező hetekben és hónapokban való teljes bevetéséhez?

Egyetért-e a Miniszter úr továbbá azzal, hogy az EU csádi békefenntartó missziója határozott üzenetet fogalmaz meg a szudáni kormány számára, hiszen a kelet-csádi táborokban meghúzódó 300 000 menekült közül sokan azért mentek oda, hogy elmeneküljenek a dárfúri térségben zajló tömegmészárlások elől?

  Janez Lenarčič. − (SL) Az Aylward úr által feltett kérdés első részére adott válasz természetesen igen. A második részre adott válasz igen, feltéve, hogy a művelet mandátumát, amely nem terjed ki Dárfúrra, tiszteletben tartják.

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

  Elnök – Ezzel zárjuk a kérdések óráját.

(Az ülést 19 óra 10 perckor berekesztik és 21 órakor folytatják)

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök