Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : O-0031/2008

Előterjesztett szövegek :

O-0031/2008 (B6-0151/2008)

Viták :

PV 23/04/2008 - 15
CRE 23/04/2008 - 15

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :


Viták
2008. április 23., Szerda - Strasbourg HL kiadás

15. Zéró tolerancia a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek irányában és ennek gazdasági következményei (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő megvitatandó napirendi pont a Neil Parish által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdés a Bizottsághoz a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek irányában mutatott zéró toleranciáról és ennek gazdasági következményeiről (O-0031/2008 - B6-0151/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Struan Stevenson, a szerzőt helyettesítve. Elnök asszony, mindenekelőtt szeretném nagyon megköszönni kollegámnak, Parish úrnak, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elnökének, hogy megadta a lehetőséget nekem, hogy itt lehessek és e késői órán feltegyem ezt a szóbeli választ igénylő kérdést. Sajnos ő hónapok óta egy hosszú távú küldetést teljesít Dániában Fischer Boel biztossal, és Koppenhágába kellett utaznia ma délután. Elnézését kéri távolmaradásáért és legnagyobb tiszteletét fejezi ki Vassiliou asszonynak, akit üdvözöl a Bizottságban.

Ez valóságos próbatétel. Igen versenyképes és sikeres sertés- és baromfiiparral rendelkezünk az EU-ban. Az iparág semmilyen támogatást nem kap. Nem részesül egyetlen mezőgazdasági támogatásban sem; semmilyen állami támogatást nem kap és egyedül kell boldogulnia a piacon.

A baromfi- és sertéspiac esetében a legnagyobb termelési költséget a takarmány jelenti. A sertések és baromfik nem legelnek a mezőn, így minden táplálékuk gabonaalapú. Egy támogatásban nem részesülő iparág esetében gondoskodnunk kell róla, hogy versenyképes takarmányhoz jussunk a világ különböző részeiről.

Európában átlagosan több mint két év szükséges ahhoz, hogy engedélyeztessünk egy tökéletesen biztonságos, genetikailag kezelt terméket. A Herculex, az egyik jóváhagyott genetikailag kezelt takarmánymag esetében 33 hónap kellett az EU jóváhagyásának megszerzéséhez. Az USA-ban az átlagos jóváhagyási idő ennek a fele: 15 hónap.

Erre nincs mentség. Az élelmiszerárak és a baromfi- és sertésipar költségeinek együttes emelkedésével nem engedhetjük meg magunknak a takarmányok engedélyezésének elhúzódását. Fel kell gyorsítanunk a dolgokat.

Az USA-ban sok genetikailag módosított termék a bioetanol-ipar mellékterméke és jelentősen olcsóbb, mint azok a takarmányok, amelyekhez az EU-ban a baromfi- és sertéstenyésztők hozzáférnek. Tehát nem teszünk mást, mint hogy megtagadjuk magunktól a lehetőséget, hogy olcsóbb világpiaci takarmányokat használhassunk, ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné téve tenyésztőink számára a versenyzést, aminek következtében súlyos veszélye áll fenn annak, hogy munkahelyeket veszítsünk el és az iparágat az EU területén kívülre exportáljuk.

Azok a tudálékos emberek, akik azt mondják, hogy nem szabad a baromfi- és sertéshúst genetikailag módosított takarmánnyal előállítani, semmilyen győzelmet nem aratnak, ha megtagadjuk magunktól ezeket a takarmányokat. A végeredmény az lesz, hogy elveszítjük az iparágat a nem EU-béli versenytársakkal szemben, míg a majdan általunk importált baromfi- és sertéshús olyan állatokból fog származni, amelyeket pontosan azokkal a genetikailag módosított takarmánnyal etettek, amelyekhez tenyésztőinknek megtagadtuk a hozzáférést. Ez az őrültek házának politikája.

Szükség van világosan meghatározott címkézésre és termékekre is, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozhassanak. Tudniuk kell, hogy a húst, amit megesznek genetikailag módosított termékkel takarmányozták. Az emelkedő élelmiszerárak mellett a genetikailag módosított termékkel takarmányozott hús olcsóbb, és így a fogyasztók hozzáférnek az alacsonyabb költségű húshoz, illetve eldönthetik, hogy azt vegyék-e meg, ha arra van szükségük.

A másik fő kérdés ami a takarmányt illeti, az EU-ba érkező genetikailag nem módosított takarmány irányában tanúsított zéró tolerancia. Az önmegtartóztatók csoportja újfent veregetheti a mellét és elmondhatja, hogy garantáljuk, hogy az EU-ba érkező genetikailag nem módosított takarmányok nem tartalmaznak nyomokban genetikailag módosított termékeket. De mi a következménye a zéró toleranciának, amikor éppen egy hajórakomány genetikailag nem módosított szóját rakodnak be Brazíliában, hogy útját vegye az EU felé? Lehet, hogy a brazíliai kikötőben a genetikailag módosított szója egy aprócska maradványa bekerül a rakodóberendezésbe. Amikor a hajó kiköt az EU-ban, ha a genetikailag módosított szójának akár csak egy icipici maradványát is felfedezik, még ha azt a szóját engedélyezték is az EU-ban, az egész rakományt visszafordíthatják.

A zéró tolerancia célja tehát az, hogy drasztikusan csökkenjen az EU-ba érkező genetikailag nem módosított takarmányok mennyisége. Tehát még azok a baromfi- és sertéstenyésztők is, akik genetikailag nem módosított takarmányt kívánnak használni, meglehetősen nehezen fognak hozzáférni ahhoz a mennyiséghez, amire szükségük van, amikor szükségük lesz rá. Ez ismét jóval nehezebbé teszi számukra a nyitott világpiacon való tisztességes versenyzést.

Ha tényleg az EU-n kívülre kívánjuk exportálni baromfi- és sertésiparunkat és állampolgárainkkal brazil csirkét és sertést vagy akár thaiföldi csirkét akarunk etetni, amelyek mindegyike genetikailag módosított takarmányon élt, akkor a genetikailag nem módosított takarmánnyal szembeni zéró tolerancia jelenlegi politikája és a genetikailag módosított takarmányok EU-béli engedélyeztetésének megdöbbentően lassú folyamata az ehhez vezető legjobb út.

Biztos asszony, örülünk, hogy az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság biztosi posztjára történő kinevezését ilyen széles körű támogatottság övezte. Minden jót kívánunk Önnek, de reméljük, hogy Ön lesz az első, aki ellenáll ennek a szenzációhajhász frankensteini élelmiszer-mitológiának és bevezet néhány politikát, amely lehetővé teszi gazdálkodóink számára, hogy kiegyenlített mezőnyben szálljanak versenybe a nemzetközi piacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. Elnök asszony, a Bizottság tudatában van annak a kockázatnak, hogy a takarmányok behozatala egyre nehézkesebb és drágább lehet a genetikailag módosított termékeknek az exportáló országokban és az EU-ban történő aszinkron jóváhagyása miatt. Ismerem a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság tanulmányát a takarmányhiány kérdéséről. Hangsúlyoznám, hogy a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekkel szembeni zéró tolerancia politikájának a takarmánybehozatalra gyakorolt hatásai csak a genetikailag módosított termékek ún. aszinkron jóváhagyása esetén válik problematikussá. Az egyik kulcstényező a genetikailag módosított termékek harmadik országokbeli és EU-n belüli jóváhagyási eljárásának az időtartama közötti különbség, amihez hozzájön még a megfelelő szegregációs mechanizmusok hiánya az exportáló országokban és a vetőmagipar marketingstratégiája ezekben az országokban. A genetikailag módosított termékeknek a főbb kereskedelmi partnerek általi növekvő használata a termékekben szintén jelentős befolyással bír.

Ennek fényében a Bizottság erőfeszítéseit e kulcsfontosságú kérdések kezelésére összpontosítja. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal folytatott megbeszélések azzal a céllal kezdődtek, hogy az időtartam lerövidítésével hatékonyabbá váljon az engedélyezési eljárás anélkül, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos értékelésében meghatározott minőségi kritériumok veszélybe kerülnének. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy ebből a szempontból milyen fontos a tagállamok együttműködése az állandó bizottságban és a Tanácsban.

Végül, de nem utolsósorban szeretném megjegyezni, hogy a Bizottság nemrég elfogadta a GA 21-es kukorica engedélyezését, ami ösztönzi majd az Argentínából érkező, e genetikailag módosított termék hasznos jelenlétével járó behozatalt. A Bizottság jelenleg a Tanács elé terjeszt egy javaslatot is egy genetikailag módosított szójabab engedélyezésére, miután az állandó bizottságban nem sikerült a minősített többséget megnyerni. Ennek a szójababnak az engedélyezése jó néhány takarmány behozatalát is lehetővé teszi majd, és így hozzájárul a tisztelt képviselő által felvetett takarmányhiány problémájának átmeneti enyhítéséhez.

Az EU genetikailag módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó jogalkotási kerete elsősorban a forgalomba hozott termékek biztonságát igyekszik biztosítani. Ezért van az, hogy a genetikailag módosított élelmiszer- és takarmánytermékeket forgalomba hozatal előtti jóváhagyásnak kell alávetni. Az EU által jelenleg alkalmazott, a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekkel szembeni „zéró tolerancia” megközelítést az EU jogszabályai állapítják meg, amelyet az Európai Parlament és a Tanács, mint az emberi egészség, az állatok egészsége és a környezet védelmének legjobb módját jóváhagyta. Hasonlít ahhoz a megközelítéshez, amelyet a harmadik országok túlnyomó többsége is követ, ideértve a genetikailag módosított termékek főbb előállítóit is.

Nemzetközi szinten a Bizottság, – szoros együttműködésben a tagállamokkal – továbbra is támogatja a kérdéssel kapcsolatos Codex-iránymutatások kidolgozását. A Bizottság azonban tudatában van az afféle incidensek lehetőségének, amelyeket a kérdése mögött meghúzódó okok között említett, és elismeri, hogy az ilyen eseteket egyre könnyebbé válik leleplezni a mérési technikák állandó fejlődése miatt. A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy a jelenlegi jogszabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett helyénvaló és kivitelezhető-e, hogy egyedi megoldást találjunk e konkrét probléma orvoslására.

A WTO által az Európai Közösség ellen 2003-ban emelt panasz esetében a vonatkozó vizsgálóbizottsági jelentés, amelyet 2006-ban fejeztek be, nem az EU jogszabályait, hanem inkább azt a módot kérdőjelezte meg, ahogy azokat a múltban végrehajtották. A Bizottságnak eleddig sikerült ezt a vitát a panaszosokkal a biotechnikai kérdésekről folytatott rendszeres párbeszéd keretei között tartania. Egyértelműen megmutattuk a panaszosok számára, hogy jelenleg nincs moratórium vagy indokolatlan késedelem a biotechnikai termékek uniós jóváhagyási rendszerében.

Tizenhat terméket, ezek közül csak 2007-ben hetet hagytak jóvá a WTO vizsgálóbizottságának felállítása óta. Nem zárhatjuk ki, hogy a panaszosok – mindenekelőtt az Egyesült Államok – annak eldöntésekor, hogy további vitarendezési eljárást kezdeményezzenek-e, fontolóra veszik a GMO-k hasznos jelenlétének kereskedelmi következményeit. Az Európai Közösség azonban jó helyzetben lenne ügyének megvédésében, és a mostani párbeszéd sem valószínűsíti ezt a fejleményt.

 
  
MPphoto
 
 

  Esther De Lange, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (NL) Elnök úr, biztos asszony, tegnap ebben a Házban beszéltünk az élelmiszerárak növekedéséről és ennek hatásairól az Európai Unióban és a fejlődő országokra nézve. Most ismét itt vagyunk ezen az estén, és a genetikailag módosított állati takarmányokról beszélünk. Akár össze is vonhattuk volna a két vitát. Végül is, az állati takarmányok e kissé technikai jellegű témája természetesen illeszkedik az élelmiszer-biztonság és az emelkedő élelmiszerárak tágabb vitájához. Mennyire ésszerű valójában megsemmisíteni vagy visszautasítani több hajórakomány állati takarmányt azért, mert azok akaratlanul nyomokban, nagyon kis mennyiségben genetikailag módosított termékeket tartalmaznak? Számomra ez nem tűnik túl ésszerűnek, sem az említett élelmiszer-biztonsági szempontból, sem az emelkedő árak fényében.

Az állati takarmányok ára valóban jelentősen megugrott mostanában, és még inkább ez lesz a helyzet, ha továbbra is ezt a hozzáállást alkalmazzuk. Sok termelő tapasztalja, hogy ennek eredményeképp költségei megnövekedtek, és úgy gondolom, nem árthat, ha ismét hangsúlyozzuk, hogy a növekvő árak, amiről beszélünk, nem jelentik feltétlenül azt, hogy a gazdák is többet keresnek. Sőt, már elhangzott, hogy a sertéságazatban például a takarmányok költségei emelkednek és az árrés valójában csak egyre kisebb.

Hogyan kerülhetünk ki ebből a patthelyzetből? Biztos nem úgy, hogy hirtelen és meggondolatlanul foglalkozunk a jóváhagyási eljárásokkal. Nem, természetesen nem ez a módja, de véleményem szerint két területen jelentkezik probléma, és meg kell találnunk a megoldást. Először is, ahogy Stevenson úr mondta korábban, az Európai Unióban sokkal tovább tart egy genetikailag módosított termék jóváhagyása: két és fél év nálunk és alig egy év az Egyesült Államokban. Tudomásul vettem, amit a Bizottság az Európai Élemiszerbiztonsági Hatóság hatékonyságának javításáról mondott, de természetesen nemcsak ez a probléma. A probléma a Tanács bizottságaiban zajló huzavonában is rejlik, amelyek aztán képtelenek minősített többséggel akár a jóváhagyás mellett, akár a jóváhagyás ellen szavazni, és végül hosszas viaskodás után a döntést átadják a Bizottságnak. Ez ugyanúgy része a problémának, ennek az eljárásnak gyorsabbnak kell lennie. Ez természetesen nem a termékek automatikus jóváhagyása mellett szóló érv, de úgy vélem, az embereknek joguk van hamarabb megtudni, hogy egy termék jóváhagyható-e az európai piacon.

Másodszor, megoldást kell találnunk az állati takarmányokban előforduló genetikailag módosított maradványok véletlenszerű jelenlétére, például egy küszöbérték meghatározásával, az Európai Élemiszerbiztonsági Hatóság által jóváhagyott, genetikailag módosított termékek esetében mindenképp, és természetesen annak fényében is, hogy ha meggondoljuk, üzleteinkben rendszeresen kapható olyan sertésből előállított húskészítmény, amelyet az Európai Unión kívül takarmányoztak. A tisztességtelen versenyről szólva: úgy gondolom, sajnálatos, hogy a küszöbértékekre vonatkozóan nem hallottam semmit a Bizottságtól. Már meglévő jogszabályokra hivatkozik. Azért legyünk őszinték, a címkézéssel egyfajta küszöbértéket alkalmazunk, így úgy gondolom, ez kivitelezhető lenne.

Röviden, a termelők és a fogyasztók nem válhatnak a tanácsi bizottságok döntésképtelenségének áldozataivá. Itt az idő, hogy világosságra és gyorsaságra törekedjünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernadette Bourzai, a PSE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ahogy azt a címe is sugallja, ez a kérdés a genetikailag módosított termékek jóváhagyási eljárásának gazdasági következményeivel foglalkozik.

Szeretném ezért megkérdezni a Bizottságot, hogy kért-e a Bizottság valamilyen tanulmányt az állati takarmányok árának emelkedése mögött meghúzódó okokról, és azt is szeretném tudni, hogy az elmúlt években importált takarmányok milyen arányban tartalmaztak Európában nem engedélyezett, genetikailag módosított termékeket, illetve honnan származtak ezek a termékek. Ez hasznos lenne az esetek hatósugarának értékeléséhez.

De Lange asszonnyal ellentétben, aki az imént szólalt fel, én visszautasítom az okozati összefüggést a genetikailag módosított termékekkel szembeni zéró tolerancia elve és a takarmányok árának jelentős emelkedése között. A kettőt nem szabadna összevonnunk, hiszen nagyon is jól tudjuk, hogy ez a növekedés több tényező együttes hatásának köszönhető, amelyeket most itt nem részleteznék, de elsősorban a jövőbeli mezőgazdasági piacokkal kapcsolatos tőzsdei spekulációnak tudható be. Mi több, ez az áremelkedés minden országot érint, ideértve a genetikailag módosított termékek meglehetősen rugalmas szabályozását megengedő országokat is.

Akárhogy is, igaz, hogy az európai állattartók nagy nehézségekkel küzdenek, aminek legfőbb oka az a tény, hogy az EU nagymértékben függ a takarmányok behozatalától. Fő kérdésem tehát a következő: miért függünk ennyire és hogyan orvosoljuk ezt a problémát? Szeretném megkérdezni a Bizottságot, hogy készített-e elemzést a Blair-House megállapodás gazdasági következményeiről, ami miatt az Európai Unió feladta az állati takarmányok előállítását.

E függőség csökkentésére két lehetőség kínálkozik véleményem szerint. Az első, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk az utolsó európai takarmány- és fehérjenövények megmentéséért – ismétlem, megmentéséért –, és hogy ösztönözzük az átalakítást, elkerülve például a támogatások teljes szétválasztását a KAP keretében végzett egészségügyi ellenőrzések során, különösen mivel ezek a növények vitathatatlan környezeti tulajdonságokat hordoznak magukban a vetésforgó, és következésképp a föld szempontjából.

Másrészt, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az ellátási források diverzifikálásának lehetőségét. 2007 decemberében részt vettem egy a GM-Free Network (genetikai módosítástól mentes termékek hálózata) által szervezett konferencián, ahol bebizonyosodott, hogy igenis léteznek genetikailag nem módosított takarmányok és kapcsolatokat kell létrehozni a termelők és az importőrök között.

Remélem, mindenki tisztában van azzal, hogy a fogyasztóknak jogukban áll...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Mulder, az ALDE képviselőcsoport nevében. (NL) Elnök úr, először is szeretném megköszönni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak és e plenáris ülésnek, hogy nyomon követte az ebben a kérdésben általam kezdeményezett vitát ezen az estén.

Figyelemre méltó tény, hogy szerte a világon növekvőben van a genetikailag módosított növények termesztése, csak itt, Európában félünk ettől borzasztóan. A nagy kérdés az, hogy miért. Biztos asszony elég kategorikusan kijelenti, hogy ilyenek a jogszabályok, így ehhez kell alkalmazkodnunk. Ha a megváltozott körülmények azonban úgy kívánják, hogy módosítsuk a jogszabályokat, a Bizottságnak ezt meg kell tennie. Azt gondolom, most érkezett el az ideje ennek. Nemrég tettem már fel kérdéseket ezzel kapcsolatban, de egyik genetikailag módosított növény sem olyan, mint a másik. Nagy különbség van a transzgénikus és a ciszgénikus növények között. Az egyik fajtaspecifikus, míg a másik nem. Mindkettőre ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak; a Bizottságnak neki kell látnia ahhoz, hogy a jogszabályokat ebből a szempontból módosítsa.

Véleményem szerint az egész történet bökkenője a zéró tolerancia. Kevés olyan helyzet adódik a világban, ahol a zéró tolerancia lehet az abszolút elvárás. Mindig kell lehetőségnek lennie arra, hogy megállapítsunk valamilyen eltérési tűréshatárt. Ha 50 kilométeren keresztül túl gyorsan hajtunk, a legtöbb országban körülbelül három kilométer a túllépési tűréshatár mielőtt bírságot szabnának ki ránk. Miért nem lehetséges ugyanez az importált áruk esetében? Miért nem lehetséges például egy 0,8%-os vagy 0,9%-os tűréshatár alkalmazása? Tud a Bizottság erre egyértelmű választ adni?

Ugyanakkor üdvözlöm azt a tényt, hogy tárgyalások folynak az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal annak érdekében, hogy lerövidítsük az eljárásokat anélkül, hogy veszélyeztetnénk a minőséget, de jelezte-e már az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, hogy van-e erre mód vagy sem? A tárgyalások önmagukban nem elegendőek, szorít az idő.

Van még egy pont. A Bizottság talán meg tudja magyarázni nekem, hogy én mint politikus hogyan mondjam el a nyilvánosságnak, hogy rengeteg olyan terméket fogyaszthatunk, amit nem szabad megtermelnünk. A világ minden tájáról korlátozások nélkül importálhatunk bármilyen, olyan állatból előállított terméket, amely nálunk tiltott takarmányon élt. Mi ennek az értelme? Mi erre a magyarázat? Talán biztos asszony tud nekem ötletet adni az elkövetkező választási kampányhoz.

Végül szeretném megkérdezni, hogy mik a következményei a Bizottság WTO-val kapcsolatos hozzáállásának? Megengedhetjük ezt magunknak?

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök asszony, három olyan terület van, ahol a genetikailag módosított termékek veszélyesnek bizonyulhatnak.

Az első ezek közül a közegészségügy. Egyre több a jele annak, hogy a genetikailag módosított termékek potenciális veszélyt rejtenek az emberi egészségre nézve, de ezeket a jeleket figyelmen kívül hagyjuk. A genetikailag módosított termékek káros hatásairól szóló tényadatok bármelyik pillanatban felbukkanhatnak. Volt idő, amikor nem álltak rendelkezésre adatok az azbeszt káros hatásaira vonatkozóan, és amikor a bizonyíték végre előkerült, hatalmas volt a kár. Milliárdokat kellett költeni az azbeszt eltávolítására. A genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos nehézség abból adódik, hogy ha használatuk elterjedtté válik, lehetetlen lesz megszabadulni tőlük.

A második terület a környezet. Sok tudós gondolja úgy, hogy a genetikailag módosított termékek katasztrofális következményekkel járhatnak a környezetre nézve. Ez az egyik ok, amiért létrehoztak egy hagyományos vetőmagokat tartalmazó, mélyen a jégbe épített raktárat a Spitzbergák norvég szigetén arra az esetre, ha a hagyományos magvak sérülnének a genetikailag módosított termékek növekvő használata miatt.

A harmadik veszély a gazdasággal kapcsolatos. A genetikailag módosított termékek használatának növelése egyféle módja annak, hogy a gazdákat pénzügyileg függővé tegyük a nagy biotechnikai konszernektől. A gazdák olyan feltételek mellett fognak genetikailag módosított növényeket termeszteni, amilyeneket a vetőmagvak szabadalmait birtokló hatalmas vállalatok diktálnak.

Európa jelen pillanatban nem éhezik. Az élelmiszer egyre drágább, de az Unió mezőgazdasági politikája továbbra is a mezőgazdasági termelésre kirótt adminisztratív korlátozásokból tevődik össze. Európának nincs szüksége technológiai megoldásokra nagyban támaszkodó élelmiszer-termelési módszerekre. Ehelyett Európának inkább a hagyományos módszerekkel előállított egészséges élelmiszer termelését kellene választania.

Természetesen itt van a verseny problémája is. Ebben a kérdésben teljesen egyetértek Stevenson úrral és más előttem felszólalókkal. Nemcsak gazdáinkat kellene érintenie a genetikailag módosított növényekre és a genetikailag módosított takarmányok használatára vonatkozó tilalomnak. A tilalmat ki kellene egészíteni a genetikailag módosított szervezetet tartalmazó növényi és állati termékek behozatalának tilalmával. Egyértelmű elvet kell alkalmazni, nevezetesen azt, hogy a termékeiket az európai piacra exportáló termelőkre ugyanazok a követelmények vonatkoznak, mint saját termelőinkre.

 
  
MPphoto
 
 

  Caroline Lucas, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. Elnök asszony, szeretném azzal kezdeni, hogy határozottan kétségbe vonom azt a feltételezést, amely e szóbeli választ igénylő kérdés mögött húzódik. Az, hogy az állati takarmányok árának Európán belüli növekedését és az élőállat-ágazat ehhez kapcsolódó válságát általában az EU genetikailag módosított termékekre vonatkozó jogszabályaihoz és konkrétabban a zéró tolerancia politikájához kötjük, teljesen hamis és valótlan.

Minden kétséget kizáróan igaz, hogy nehéz idők járnak az állattartó gazdákra, de kijelentem, hogy ennek semmi köze Európa genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos politikájához, hanem inkább különböző tényezők együttes fennállásához köthető, ideértve a rossz időjárási feltételeket, amelyek kevesebb terméshez, a piacok deregulációjához, az olyan országok, mint Kína növekvő keresletéhez, a bioüzemanyag-termelés gyors és átgondolatlan növeléséhez és fokozódó pénzügyi spekulációhoz vezetnek.

A Mezőgazdasági Főigazgatóság által az EU genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos szabályozásának az állati takarmányok elérhetőségére és árára gyakorolt lehetséges hatásáról készített jelentésben bemutatott géntechnológiai iparág nem ül tétlenül. A jelentésben vázolt legrosszabb forgatókönyv azon a feltételezésen alapul, hogy Brazília hamarosan forgalomba hoz egy olyan genetikailag módosított szójababfajtát, amelyet az EU-ban nem hagytak jóvá. Semmiféle bizonyítékot nem mutatnak fel annak alátámasztására, hogy Brazília egyáltalán tervbe vette-e új, genetikailag módosított szójababfajták létrehozását.

A jelentés úgy találja, hogy az USA jóváhagyási gyakorlatát az EU politikája érintetlenül hagyja, és hogy Brazília és Argentína tulajdonképp sokkal nagyobb óvatosságot tanúsít azoknak a genetikailag módosított új növényfajtáknak a jóváhagyásakor, amelyek ellenkező esetben kárt okoznának az EU-ba irányuló exportjában. Argentína például bevezetett egy tanúsítási rendszert a kukorica EU-ba irányuló exportjához, pontosan azért, hogy elkerülje a nem engedélyezett jellemzők jelenlétét.

Emellett nincs bizonyíték arra vonatkozóan sem, hogy az esetlegesen az EU-ban nem engedélyezett, genetikailag módosított termékkel takarmányozott állatokból származó húskészítmények importja a verseny jelentős torzulását eredményezné.

Őszintén szólva, ezek a kérdések félrevezetően és célzatosan lettek megfogalmazva. Nekem is van azonban néhány kérdésem az EU-ban nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekre vonatkozóan javasolt küszöbértékkel kapcsolatban. Először is, hogyan lehet biztos abban a Bizottság, hogy az EU-ban nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek biztonságosak?

Másodszor, károkozás esetén melyik intézmény vagy vállalat fizet? Az EU, amelyik megengedi ezt a fertőzést? A vállalat, amelyik kifejlesztette a genetikailag módosított terméket, de még nem rendelkezik érvényes forgalomba hozatali engedéllyel? Vagy a behozatalért felelős vállalat?

Végül alkalmazzuk-e ezt a küszöbértéket azokra a genetikailag módosított növényekre is, amelyeket olyan anyagok előállításához használunk fel, mint például a gyógyszerek? Milyen vizsgálat készült a mindennapi élelmiszerek gyógyszeripari hatóanyagokkal való szennyezettségének kimutatására?

Várom az átfogó válaszokat ezekre a létfontosságú kérdésekre a vita végén.

 
  
MPphoto
 
 

  Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (NL) Elnök úr, biztos asszony, Önök és én valójában túl keveset tudunk a genetikailag módosított termékek egészségügyi kockázatairól. Valóban engedélyezni akarjuk ezeket a genetikailag módosított termékeket – én megbabrált élelmiszernek hívom ezeket – pusztán azért, mert a gazdasági szükséglet így kívánja? Ami engem illet, nem. Számomra az igazi prioritás a közegészség, a környezet és a biológiai sokszínűség. Brüsszelnek országokra van szüksége ahhoz, hogy egyes genetikailag módosított termékeket jóváhagyjon, még ha erre nem is hajlandóak. Ez ellentmond a Cartagenai Jegyzőkönyvnek, amelynek értelmében az országok elutasíthatnak egy genetikailag módosított új terméket, ha kétségeik támadnak annak biztonságát illetően. Hagyjuk, hogy a tagállamok saját maguk döntsék el, hogy mely kockázatokkal járó termékeket engedélyeznek.

Nem én vagyok az egyetlen, aki tiltakozik. Sok polgárt aggasztanak a genetikailag módosított termékek. Láthattuk Lengyelország, Románia, Ausztria és Ciprus esetében. Egyre nagyobb az ellenállás a Monsanto kísérleti szántóföldjeivel szemben, például a hollandiai Raaltéban és Gemert-Bakelben. Valós a kockázata annak, hogy a módosított magokat a szél a Monsantótól átfújja a közeli hagyományos vagy organikus gazdaságokba, ahol a gazdák nem akarják látni ezeket a gyomokat. Aggasztanak azok a Monsanto által előirányzott tervek is, miszerint felvásárolnák a holland De Ruiter vetőmagcéget, egy olyan céget, amelyik a világ első tíz vállalata közé tartozik. Igen nyilvánvaló, hogy a Monsanto jobban be kíván férkőzni Európába. Vagy annak reményében, hogy rugalmasabbá válik a szabályozás, vagy pusztán azért, hogy nyomást gyakorolhasson a politikusokra, hogy minél hamarabb enyhítsék a szabályokat. Ezt semmiképp sem hagyhatjuk. A közegészség, a környezet és a biológiai sokféleség fontosabbak számunkra, mint a kereskedelmi haszon.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, az EU bizonyára nevetség tárgya versenytársai előtt! Szenteskedő buzgalommal megtiltjuk a genetikailag módosított termékek használatát az állati takarmányokban, még a nem engedélyezett, genetikailag módosított szervezetekkel szembeni zéró tolerancia nevetséges végletéig is elmegyünk, ám ezzel egyidejűleg az EU-n kívül tenyésztett, pontosan azon a genetikailag módosított takarmányon, amelynek engedélyezését elutasítjuk, élő állatokból származó hús szabadon importálható a 27 tagállam mindegyikében.

Számomra ez zéró értelemnek tűnik. Az EU megszűri a szúnyogot, a tevét pedig elnyeli, és ki látja ennek kárát? Saját termelőink, akiknek égbeszökő árakat kell fizetniük a genetikailag módosított szervezetet nem tartalmazó takarmányokért. Úgy tűnik, hogy ha az EU-n belül a politikai korrektség mezőit ki lehetne pipálni, boldogok lehetnénk, nem is törődve azzal az őrültséggel, amit így hozunk létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Elnök asszony, habár az európai állatgazdálkodás mezőgazdasági termelésünkben több mint 40%-os hozzáadott értéket termel, az is igaz, hogy mára már nincs elegendő nyersanyagunk állataink takarmányozásához. Az országomban, Spanyolországban – ahol a marhahús ágazata sokkal inkább függ a takarmánytól, mint más tagállamokban, – fennálló helyzet elkeserítő. A disznóhús és a baromfi esetében a helyzet egész Európa-szerte rettenetes.

Mint az már szóba került, a közösségi jogszabályok megengedik a genetikailag módosított szervezetet tartalmazó takarmányok értékesítését, feltéve, hogy ezeket az EU-ban engedélyezték, nem irányoz elő azonban semmilyen minimumszintet a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek esetében. Ez problémát okoz a harmadik országok exportőreivel folytatott kereskedelemben és magában az európai állattartási ágazatban is, amely, mint azt mondtam, hiánnyal küszködik.

Nem ez az első alkalom, hogy egyetértek Mulder úrral, akit meghallgattam ez alkalommal, és úgy gondolom, hogy ismét egyetértünk ebben a kérdésben is, mivel az egyik lehetséges megoldás a genetikailag módosított szervezettel való esetleges fertőzöttség elfogadása lenne egy bizonyos küszöbértékig, feltéve, hogy arról az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kedvező értékelést adott és egy harmadik ország engedélyezte azt a Codex-elvekkel összhangban és egy egyértelmű címkézési politika alkalmazása mellett.

Egy másik megoldás lehetne az, ha többet termelnénk európai területen, ám úgy tűnik, hogy a Bizottság ellenőrzési javaslataival ezt az utat lezárta. A szárított takarmány mint az állati takarmány alapvető összetevőjének esete minta értékű. Igaz ugyan, hogy elismeri, hogy veszélyes lehet a termelés feladása, a Bizottság mégis ragaszkodik a szétválasztott támogatások alkalmazásához.

Szeretném ezért hangsúlyozni, hogy az állati takarmányok hiányának súlyos problémájával állunk szembe, és az Európai Bizottság felelős e helyzet kezeléséért.

 
  
MPphoto
 
 

  Kyösti Virrankoski (ALDE). – (FI) Elnök asszony, a genetikailag módosított növényfajtákat úgy termesztik, hogy precíz tudományos technológia segítségével megváltoztatják azok genotípusát. Ez a technológia vagy jó fél évszázados múltra visszatekintő genetikai fejlesztéseken alapul. A technológia segítségünkre volt különböző fajták oly módon történő termesztésében, amelynek révén kevesebb ráfordításra és kevesebb növényvédő szer használatára van szükség, valamint nagyobb termés betakarítását tette lehetővé. Ezen okokból kifolyólag termesztésük gyorsan elterjedt.

Az Európai Unió képtelen volt ebben a fejlődésben részt venni, mert ragaszkodik a szigorú bürokratikus ellenőrzési rendszerhez. Ha egy fajtát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tesztjei és kutatásai alapján kockázatmentesnek és a fogyasztók javát szolgálónak ítélnek, még mindig egy hosszadalmas folyamaton kell keresztülmennie, mielőtt jóváhagyására sor kerülne. A Bizottság javaslata először egy állandó bizottság elé kerül, amely minősített többséggel vagy jóváhagyja, vagy elutasítja a javaslatot. Ha nem tud határozatot hozni, a következő lépés a Tanács, és ha az sem tud határozatot hozni, a javaslat visszakerül a Bizottsághoz, amely végül határozatot hoz. Ez azonban mind időbe telt.

Az Európai Unióba számtalan genetikailag módosított állati takarmányt importálnak. Azok az országok, amelyek megpróbálják és korlátozzák a genetikailag módosított fajták termesztését, mindeközben boldogan használják azokat. Mivel az EU-nak nem volt ideje arra, hogy a ma használatban lévő valamennyi fajtát jóváhagyja, a takarmány nyomokban tartalmazhatja ezeket. Ilyen esetekben az egész szállítmányt visszaküldik. Ez az iparágnak költségeket jelent és befolyásolja az európai élelmiszergyártás versenyképességét. Ezért kell az értelemhez fordulnunk ezen a területen. A más országokban engedélyezett fajták végtelenül csekély mennyiségű jelenlétének nem kéne ilyen ésszerűtlen következményekkel járnia, különösen amikor az európai mezőgazdaságnak amúgy is a világversenyben kell helyt állnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) A latin közmondás szerint ami természetes, az jó. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a genetikailag módosított termékek, amelyek mesterségesek, rosszak, de még nem állnak rendelkezésünkre végleges tudományos adatok, amelyek minden kétséget kizáróan igazolnák, hogy jót tesznek nekünk. Épp ellenkezőleg, vegyük az Egyesült Államok példáját, ahol a genetikailag módosított termékekkel szembeni nagyfokú tolerancia a túlsúlyosság leggyakoribb előfordulásával párosul. A genetika és a biotechnológia még mindig nem egzakt tudomány. Igen ígéretesnek tűnnek, ugyanakkor használatukkal nagy kockázatát vállaljuk annak, hogy sokat veszítünk, talán többet, mint amennyit megengedhetünk magunknak.

Az uniós jelenlegi politikája, amely óvatosságra int a genetikailag módosított szervezetekkel szemben, egyelőre jó politika, tekintve a rendelkezésre álló tudományos eredményeket. Azonban azt gondolom, hogy mindezek ellenére nem szabad elfeledkeznünk az európai termelőkről. A mostani helyzet némiképp igen természetellenes, és a Bizottságnak egyensúlyt kell teremtenie, ahol az európai termelők nem szenvednek hátrányos megkülönböztetést, míg olyan helyzetre kell törekedni, ahol az európai fogyasztók valóban eldönthetik, hogy genetikailag módosított termékeket vagy GMO-mentes növényeket fogyasztanak-e. Örülök annak, hogy az Európai Unió friss polgára vagyok, és szívesen venném, ha meghozhatnám ezt a tájékozott döntést.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, tekintve az EU-nak a fehérjékben gazdag takarmányok, úgymint a szójababliszt és a kukoricagluténből készült takarmányok, behozatalától való nagyfokú függőségét, mivel magyarázza a Bizottság azt a jelenlegi helyzetet, ahol a nem engedélyezett, genetikailag módosított terméket a legkisebb nyomokban tartalmazó takarmányt is betiltjuk és kikötőinkben megsemmisítjük, míg az ugyanezekkel a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekkel etetett állatokból származó húskészítmények szabadon beléphetnek az EU-ban az élelmiszerláncba és azokat fogyasztóink elfogyaszthatják, aminek eredményeképp a verseny jelentősen torzul, hátrányba hozva ezzel az európai mezőgazdasági termelőket?

Egy küszöbértéket kéne alkalmaznunk – mint azoknak a GMO-mentesnek minősülő termékeknek a címkézése esetében, amelyekben engedélyezett, genetikailag módosított szervezetek nyomokban esetlegesen előfordulhatnak – azoknak a nem engedélyezett, genetikailag módosított szervezeteknek az esetleges jelenléte esetében, amelyeket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kedvezően értékelt vagy amelyeket élelmiszer- vagy takarmánybiztonsági kockázatértékelésnek vetettek alá a Codex genetikailag módosított növényekre vonatkozó iránymutatásaival összhangban. Tervezi-e a Bizottság, hogy konkrét javaslatokat terjeszt elő ezzel a céllal, és ha igen, mikor?

Hosszadalmas engedélyezési eljárásunkból hiányzik a tudományos szigor és feddhetetlenség, valamint súlyos világkereskedelmi vitákhoz vezet és, zavarba ejtő módon, a kérdéssel kapcsolatos intézményközi huzavonából adódik. Semmilyen más kereskedelmi akadály nem áll ilyen mértékben a változások útjába.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Végre érdemi, tartalmi vitát kellene folytatnunk a géntechnológia alkalmazásáról Európában, mert jelenleg csak hitvita, sőt, sok esetben csak hisztériakeltés folyik. A tudományt nem lehet és nem is szabad megállítani. A népesség- és élelmiszerár-robbanás után sem tehetjük meg, hogy nem számolunk a biotechnológia, a géntechnológia adta lehetőségekkel. E nélkül nem lehet teljes a zöldforradalom.

A márciusban elfogadott biogáz jelentésem is mutatja, hogy az EP konszenzust fogadott el a bioenergia termelésre használt GMO növények engedélyezése tekintetében. Magyarországon a parlamenti pártok között konszenzus van a mezőgazdaság GMO-mentességének megőrzése ügyében, ugyanakkor látnunk kell, hogy ez illuzórikus. Az állati takarmányozásra használt import szója 85%-a már most is génkezelt.

Nyilvánvaló, hogy a GMO nem játék, óriásiak a kockázatok. Ezért a legfontosabb egy nagyvállalatok káros befolyásától független uniós szakmai ellenőrző testület felállítása lenne, amely tudományos alapokon, hitelt érdemlően vizsgálná be a GMO termékeket, védelmet biztosítva a veszélyekkel szemben, egyszersmind eloszlatva az indokolatlan félelmeket is. A GMO-val foglalkozó multinacionális cégek sajnos vonakodnak kiadni a termékeikre vonatkozó részletes dokumentációt, nem partnerek a tudományos vizsgálatokhoz, holott ez elemi követelmény lenne fogyasztóvédelmi szempontból is. De nagyon sok a megtévesztő információ, tudománytalan riogatás a GMO-t ellenzők részéről is, ezért fontos ez a mostani vita. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Casaca (PSE).(PT) Szintén szeretnék hangot adni annak a rendkívüli aggodalomnak, amellyel a mezőgazdasági ágazat az Azori-szigeteken, térségemben szemléli a jelenlegi helyzetet. Úgy vélem, hogy ez a vita rámutatott arra, hogy semmi sem indokolhatja egy olyan politika létét, amely megtiltja a genetikailag módosított szervezeteknek az állati takarmányokban való használatát, és ezzel egyidejűleg megengedi az ilyen genetikailag módosított szervezetek felhasználásával előállított húskészítmények fogyasztását.

Azt is gondolom, hogy a zéró tolerancia politikájában rejlő túlzás nyilvánvalóvá vált. Végül szeretném elmondani, hogy bárkinek, aki ismeri az állatitakarmány-ipart, nincsenek kétségei azt a nyilvánvaló következményt illetően, amellyel e két tényező jár az élelmiszerárakra nézve. Ez a hatás igen egyértelmű, különösen a kukoricagluténból készült takarmány és a kukorica alkoholgyártási célú felhasználásából keletkező hulladék esetében. Már felhívtam a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az európai mezőgazdasági termelők helyzetét.

 
  
MPphoto
 
 

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a mezőgazdasági vitában jelenleg az egészségügyi ellenőrzések jelentette kihívással nézünk szembe. Érdekelne, hogy a genetikailag módosított termékekről folytatott vita jelentőséggel bír-e, illetve milyen mértékben tárgyaljuk azt meg ebben az összefüggésben?

Mindnyájan tudjuk, hogy jelenleg világszerte heves vita folyik az élelmiszer- és energiabiztonság kérdéséről. Látnunk kell, hogy milyen következményeket von ez a vita maga után ránk nézve.

Jómagam mindig is a zéró tolerancia híve vagyok, ha a címkézésről van szó. A fogyasztónak egyértelműen tudnia kell, hogy mit vásárol. Ebben a tekintetben biztosítanunk kell, hogy a regionális szintű jogalkotó szerveknek szintén módjában álljon dönteni ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök asszony, még ezen a késői órán is, hallgatva ezt a vitát, késztetést érzek arra, hogy elmondjak három dolgot.

Először is, igaz, hogy nincs tudományos adat arra vonatkozóan, hogy a genetikailag módosított termékek veszélyeztetnék az emberi egészséget vagy az állatok egészségét. Azonban mint azt egy korábbi felszólaló, aki közben már távozott, említette, az azbesztről sem gondolták, hogy veszélyes lenne, mégis, ma már tudjuk, hogy mesotheliomát, tüdőrákot okoz. És persze néhány évvel ezelőttig a dohányzásról sem gondoltuk volna, hogy bárkire is veszélyes lehet, ma pedig természetesen tudjuk, hogy tüdőrákot, tüdőbetegségeket és szívkoszorúér-szűkületet okoz. Jobb tehát félni, mint megijedni.

Másodszor, Allister úr és Casaca úr a takarmányokban található genetikailag módosított szervezetek és a genetikailag módosított termékkel takarmányozott állatok közötti különbségről beszélt. Nagy különbség van a kettő között. Van különbség, mert a takarmányban a genetikailag módosított szervezet teljesen más állapotban van jelen, mint az a genetikailag módosított szervezet, amelyet az állat megeszik, amelyet az állat megemészt, és amely az állat anyagcseréjének következtében átalakul, majd, valószínűleg, éppen hogy jelen van – de mégsincs – az állat húsában egy teljesen más formában, mint a takarmányban.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, egyértelmű, hogy a genetikailag módosított szervezetek témája a demokrácia sürgető ügye, gazdasági kényszerűség és jogi szükségszerűség. Gratulálok bizottságunknak a téma vizsgálatáért.

Ami a vitánkat illeti, világos, hogy az Európai Unió nagymértékben függ a fehérjékben gazdag takarmányok behozatalától. Ez a tudományos vitákhoz vezet vissza minket, míg az európai szabályoknak nem megfelelő takarmányokkal etetett állatok behozatala elgondolkodtat, hogy vajon az Európai Unió képes-e megvédeni polgárait.

A védelmi szabályozás nem protekcionizmus, csupán egy kérdés, és szeretném megkérdezni a Bizottságot, hogy úgy véli-e, hogy vámrendszerünk minősége, amely véleményem szerint jelentős mértékben megromlott, lehetővé tenné-e az ezen a kitűnő vitán elhangzott valamennyi szempont figyelembevételét?

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Mulder (ALDE). – Elnök asszony, amikor a biztos asszony előadja válaszát, mondhatna pár szót arról, hogy mik a lehetőségek arra, hogy a tűréshatárt a nulláról egy magasabb százalékra, mondjuk 0,7%-ra, 0,9%-ra vagy hasonlóra emeljük? A vitát hallgatva úgy gondolom, ez a lényege az elhangzottaknak. A jelenlegi körülmények között a zéró tolerancia kissé túl szigorú.

 
  
MPphoto
 
 

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. Elnök asszony, figyelmesen hallgattam a tisztelt képviselők különböző észrevételeit.

Tisztában vagyunk a Bizottságban azzal, hogy a genetikailag módosított szervezetek aszinkron jóváhagyása problémát jelenthet a takarmányimport elérhetősége és ára szempontjából. Noha az ágazat növekvő árai különböző, összetett és olykor jóval átfogóbb tényezők eredménye, a Mezőgazdasági Főigazgatóság által készített tanulmány e tényezők mindegyikét figyelembe vette.

A Bizottság erőfeszítései arra irányulnak, hogy a kérdés mögött meghúzódó tényezők közül megvizsgáljon néhányat, mind belső szinten, újabb genetikailag módosított termékeknek az EU jogalkotási keretének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett történő engedélyezése révén, mind nemzetközi szinten, a fő kereskedelmi partnereinkkel folytatott megbeszéléseken keresztül.

Több felszólaló tette fel a kérdést, hogy a Bizottság készen áll-e a zéró toleranciától egy magasabb érték felé elmozdulni. Emlékeztetnem kell Önöket arra, hogy ehhez együttdöntési eljárás szükséges mind a Parlament, mind a Tanács részéről, és szükségünk van a tagállamok támogatására. Azt tudják, hogy mi volt a tagállamok álláspontja a különböző állandó bizottságokban, ahol nemigen, tudtommal sosem, sikerült minősített többséggel szavazni.

Szeretném elmondani, hogy a genetikailag módosított termékkel takarmányozott állatokból előállított, importált állati termékek korlátozása feltehetően nem felelne meg nemzetközi kötelezettségvállalásainknak.

Végül szeretnék pár szót szólni az engedélyezési eljárás elhúzódásáról, amelyet több felszólaló is említett. A Bizottság és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság folyamatos megbeszéléseket tart, hogy meggyőződjön arról, hogy az engedélyezési eljárás hatékonyabbá tehető-e anélkül, hogy a tudományos értékelés minősége ennek kárát látná.

Az egyik kiemelt elem az az igény, hogy a kérelmezőkben jobban tudatosítsuk az engedélyezés követelményeit, hogy dokumentációik minősége már a kezdetektől fogva jobb lehessen.

Ezen túlmenően és e megbeszélés eredményeképp, a hatóság kötelezettséget vállalt arra, hogy az előzetes érvényességi ellenőrzést a kérelem benyújtását követő hat héten belül elvégzi, így jelentősen csökkenne az engedélyezési eljárás ideje.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a jóváhagyási eljárás jelentősen lerövidülhetne, ha a Bizottság nagyobb támogatást kapna a tagállamoktól a genetikailag módosított termékek engedélyezésének komitológiai eljárásában.

Végül szeretnék válaszolni egy felszólaló észrevételére, miszerint a kockázatkezelés során csak a gazdasági okokat vesszük figyelembe. Azt mondanám, hogy számunkra az elsődleges szempont az emberi egészség, az állatok egészségének és a környezet védelme.

Mindezek után azt szeretném mondani, hogy a Bizottság továbbra is nyitott marad a területtel kapcsolatos lehetséges javaslatok megvitatására, de csak azzal a feltétellel, hogy minden javasolt megoldásnak tiszteletben kell tartania azt az alapvető célt, miszerint az EU piacára kerülő termékek biztonságát garantálni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Köszönöm, biztos asszony.

A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. (EL) Az EU genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos politikája a multinacionális cégeket részesíti előnyben a fogyasztók kárára. A mezőgazdasági termelők egyre inkább függővé válnak a monopolizációtól és a multinacionális cégek átveszik az irányítást a mezőgazdaság felett.

A genetikailag módosított szervezetek károsak a közegészségre. Néhányról közülük tudományosan bebizonyították, hogy közük van az allergiához, és hogy gyengítik az immunrendszert.

A környezetre gyakorolt visszafordíthatatlan hatások a genetikailag módosított szervezeteket többszörösen veszélyessé teszik. A biológiai sokféleséget korlátozza és a szennyezettség kordában tartása természetesen nem garantálható.

Ez a politika gazdaságilag ártalmas. A genetikailag módosított termékek a megnövekedett élelmiszerárak és a világméretű éhínség egyik kiváltó tényezői, mint azt ma már a nemzetközi gazdasági szervezetek nyíltan állítják.

A zéró tolerancia elfogadására tett javaslat álszent és eredménytelen; a multinacionális cégek érdekei szerint kötött kompromisszum eredménye. Egyes genetikailag módosított növények termesztését és a genetikailag módosított takarmányokra visszavezethető termékek, mint a nem tagállamokból származó húskészítmények fogyasztását megengedi.

Ennek a politikának a konkrét célja az EU-tagállamok azon munkavállalói vehemens tiltakozásának mérséklése, akik biztonságos, GMO-mentes élelmiszert akarnak elérhető áron.

Úgy véljük, hogy a genetikailag módosított növényeket teljesen be kéne tiltani a tagállamokban, csakúgy, mint a genetikailag módosított termékeket nyomokban tartalmazó termékek behozatalát. Ugyanakkor intézkedésekre van szükség a közösségi termelés és a fogyasztók védelme érdekében.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat