Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. április 23., Szerda - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
Elnök

(Az ülést délelőtt 9 órakor nyitják meg.)

2. Európai Unió-Latin Amerika és karibi államok csúcstalálkozó (vita)

  Elnök. − A következő téma a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az Európai Unió - Latin Amerika és a karibi államok csúcstalálkozójáról.

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) A Tanács örömmel üdvözli az Európai Parlament érdeklődését az Európai Unió, és Latin Amerika és a karibi államok közötti stratégiai partnerség megerősítése iránt. Hasonló örömmel fogadtuk azt az aktív szerepet is, amit a Parlament töltött be a fenti régió iránti konkrét kötelezettségvállalások bátorítása terén, ami mindkét fél állampolgárai számára jelentős előnyökkel jár majd.

Először is gratulálni szeretnék Önöknek az EuroLat elnevezésű közös Parlamenti Közgyűlés létrehozásához, ami kulcsszerepet fog betölteni abban, hogy a két fél állampolgárai közelebb kerüljenek egymáshoz. Az EuroLat által a decemberi ülések során elfogadott határozatok értékes és ösztönző hozzájárulást jelentenek a csúcstalálkozó során a két felet képviselő országok államfői, illetve kormányfői által megfogalmazott célkitűzések szempontjából a jövő hónapban megtartandó csúcsértekezlet során. Elnök úr, annak is hasonlóképpen örülünk, hogy érdeklődést mutat a májusban megtartandó EU-LAT csúcstalálkozón való személyes részvétel iránt. Ily módon az Ön részvételével tovább folytatódik a 2006-ban, Bécsben megrendezett csúcstalálkozón bevezetett bevált gyakorlat.

Az Európai Unió és Latin Amerika, valamint a karibi államok megállapodtak abban, hogy a Limában „„Foglalkozzunk a népeink prioritásaival ”együttese” címmel megtartott csúcsértekezlet két fontos témával fog foglalkozni. Először: a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel és a kirekesztéssel, vagyis három olyan területtel, amelyek a legnagyobb kihívást jelentik a társadalmi kohézió szempontjából. Másodszor: a környezettel, az éghajlatváltozásokkal és az energiával, a fenntartható fejlődés címszó alatt. Ami a két téma közül az elsőt – vagyis a szegénységet, az egyenlőtlenséget, és a kirekesztést – illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió számára a társadalmi kohézió kulcsfontosságú téma, és egyben olyan célkitűzés is, ami összhangban van a hosszú távú európai hagyományokkal. A társadalmi kohézió a három fogalmat együtt jelenti, hisz jelenti a szegénység, az egyenlőtlenség, és a kirekesztés elleni küzdelmet. A három összetevő elválaszthatatlanul összefonódik. Egyetértünk a latin-amerikai és a karibi országokkal abban, hogy az együttműködésünket mind a három, fent említett területen meg kell erősíteni. Ezért akarjuk a figyelmünket az alábbi témáknak szentelni: szociális biztonság, adópolitikák és azok hatékonysága, termelékeny beruházások a jobb és nagyobb számú munkahelyteremtés érdekében, a diszkrimináció minden formája, beleértve a nemi, az etnikai, a vallási, és egyéb diszkriminációt, ellen küzdő szakpolitika, az alapvető szociális szolgáltatások és a társadalombiztosítási hálózatok fejlesztése, és az oktatás minőségének javítása.

A társadalmi előrehaladás egyik rendkívül fontos vonatkozása a megfelelő munkahelyek biztosítása. Amint azzal Önök is tisztában vannak, az Európai Unió és a latin-amerikai országok, és régiók közötti megállapodások mindegyike tartalmaz a szociálpolitikai területen történő együttműködésre vonatkozó cikkeket, és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása szerinti, ún. elsődleges munkaügyi szabványokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A limai csúcsértekezletre való felkészülés során mindkét fél kereste azokat a megoldásokat, amelyek – a meghatározásuk szerint – növelhetik a kis- és középvállalkozások által teremtett munkalehetőségek számát. Ezzel párhuzamosan a szlovén elnökség hangsúlyozta azt, hogy az oktatás – és különösen az alap- és szakoktatás – terén végrehajtott beruházások rendkívül fontosak az országaink versenyképességének növelése szempontjából mind az Európai Unióban, mind a latin-amerikai és a karibi országokban.

A közelgő csúcsértekezlet másik fontos témája: a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozások és az energia. Hangsúlyozzuk azt, hogy a szegénység szoros összefüggésben áll a fenti kérdésekkel. Az éghajlatváltozások erőteljes hatást gyakorolnak a gazdaságra, a növekedésre, és a szegénység csökkentését megcélzó szakpolitikákra. Már tudjuk azt, hogy – minden valószínűség szerint – a legsérülékenyebb csoportok fognak a legtöbbet szenvedni. Mind az Európai Unió, mind a latin-amerikai és a karibi országok esetében tisztában vagyunk az éghajlatváltozások okozta biztonsági kockázatokkal. Tudjuk azt is, hogy ha nem cselekszünk, akkor a következmények sokkal súlyosabbak lesznek, mint amennyibe a megelőző intézkedések kerülnek. A csúcsértekezleten elfogadásra kerülő nyilatkozatról folytatott viták alapján egyértelmű, hogy a globális kihívás számtalan vonatkozásával együttesen kell foglalkoznunk.

Mindkét félnek sok a tennivalója a nem fenntartható gyártás és fogyasztás megváltoztatása terén is. A fenntartható erdőgazdálkodással és az erőforrások kihasználásával kapcsolatban is konkrét és sürgős intézkedésekre van szükség az üvegházhatás csökkentése, az alacsony széndioxid kibocsátású gyártás terén végrehajtott beruházások ösztönzése, a biológiai sokféleség megőrzése, a vízügyi erőforrásokkal való gazdálkodás, és más hasonló területek kapcsán.

Természetesen az Európai Unió és a latin-amerikai és karibi országok is előtérbe helyezik az együttműködés erősítését a fenti területeken az ENSZ adta kereteken belül. És a jelen bevezető zárásaként szeretném megköszönni a figyelmüket.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim. Szeretnék csatlakozni a miniszter úrhoz, és köszönetet mondani a Parlamentnek, amiért a plenáris ülés napirendjére tűzte az Európai Unió - Latin Amerika és a karibi országok közötti csúcstalálkozó témáját. Ez lesz az ötödik, magas szintű találkozó a régióink között azóta, hogy 1999-ben, a Rióban megrendezett csúcsértekezleten megszületett ez a stratégiai partnerség.

A limai csúcsértekezlet két témára helyezi a fő hangsúlyt: először: a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, és a kirekesztés elleni küzdelemre, és másodszor: az éghajlatváltozásokra és az energiára. A csúcsértekezlet megtartására rendkívül ösztönző légkörben kerül sor.

A latin-amerikai – karibi régió nagyon gyorsan változik. Most fordult elő először, hogy az elmúlt öt év során a régió bruttó nemzeti terméke átlagosan 5%-kal nőtt. Ebből következően nőtt az állami költségvetés nagysága, ami lehetővé teszi a régió számára, hogy foglalkozni tudjon a társadalmi egyenlőtlenségből eredő kockázatokkal, amelyek még napjainkban is igen jelentősek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ott még most is több mint 200 millió ember él szegénységben. A mezőgazdasági termékek termelése és a bioüzemanyagok előállítása következtében a régió nemzetközi jelentősége is nő.

Ezek a fejlemények egy olyan politikai összefüggésrendszer következményei, amire részben a demokrácia – ami napjainkban is a legjellemzőbb politikai berendezkedés a régióban –, részben a populizmus egyre erőteljesebb terjedése, sőt, egyes esetekben a végrehajtó hatalomnak a parlamentarizmus és a jogállamiság rovására történő megerősödése a jellemző.

Amint az Önök számára is köztudott, Európa részvétele számtalan területen és szinten nyilvánul meg. A régióval kapcsolatban kötelezettséget vállalt a strukturális problémák megoldására. Európa továbbra is a legfontosabb donornak számít a fejlesztési együttműködés terén, és egyben a legjelentősebb külföldi munkaadó is. A régió második legfontosabb kereskedelmi partnereként Európa vezető szerepet tölt be a beruházások terén, nagymértékben megelőzve Kínát is. A Chilével és Mexikóval kötött általános társulási szerződéseink a kezdetektől fogva erőteljes hatást gyakoroltak a kereskedelmünk növekedésére. Az Andok Csoport országai és Közép Amerika esetében a társulási szerződés aláírásáról folytatott tárgyalások harmadik szakaszában vagyunk, és minden jel arra utal, hogy az aláírásra hamarosan sor fog kerülni. A regionális integráció elősegítésén és támogatásán dolgozunk, felhasználva az ezen a téren Európában szerzett tapasztalatokat.

A fentiekhez hasonlóan jelenleg tárgyalásokat folytatunk a Mercosurral arról, hogyan lehetne ismét mozgásba lendíteni a „gépezetet” a jelenlegi helyzetben. Nemrégiben stratégiai partnerségi megállapodást írtunk alá Brazíliával, aminek azt kellene eredményeznie, hogy ez év végére beinduljon az első közös akcióterv. A karibi térség az első, és mindezidáig az egyetlen olyan régió, amelyik a cotonou-i megállapodás keretében sikeres tárgyalásokat folytatott az Unióval a gazdasági együttműködési megállapodásról.

Természetesen továbbra is támogatni fogjuk az egész régióban a demokráciát és az emberi jogokat mind az együttműködési programok révén, mind a választási megfigyelőkön keresztül – de csak ott, és amikor szükséges, és felkérnek bennünket arra

Végezetül a csúcsértekezlet és a közeljövő prioritásairól szeretnék szólni. Mivel a két régió értékei azonosak, az Európai Unió – Latin Amerika és a karibi államok közötti partnerség tekintetében a társadalmi kohézió és a regionális integráció – a gazdasági és politikai stabilitás, és a több-oldalú kapcsolatok terén betöltött fontos szerepük következtében – továbbra is politikai prioritás lesz. A limai csúcsértekezlet vonatkozásában az Európai Unió legfőbb célkitűzése a jelenlegi stratégiai partnerség megerősítése, és két területen – nevezetesen a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés területén – történő előmozdítása, mivel ezek a témák a régióval fennálló kapcsolataink szempontjából a közeljövőben kulcsfontosságúak lesznek.

Ami a társadalmi kohéziót illeti, az Európai Bizottság nagy horderejű segítségnyújtási és együttműködési programokat valósított meg a régióban a szegénység csökkentése érdekében. Az elkövetkező hat évben a 2,6 milliárd EUR összegű együttműködési és fejlesztési keretből negyven százalékot a társadalmi kohézióval kapcsolatos problémák megoldására fordítanak.

Ami a környezetvédelmet és az éghajlatváltozást illeti, a vonatkozó globális kihívás leküzdése érdekében szorosabbá kívánjuk tenni a régióval való együttműködést. A Bizottság kezdeményezéséről szólva: 2008 márciusában kezdődött az első Európai Unió, Latin-Amerika és a karibi országok közötti miniszteri szintű párbeszéd, a limai csúcsértekezlet előjátékaként. Meg kell ragadnunk az előttünk így megnyíló lehetőséget arra, hogy a partnereinkkel együtt megerősítsük a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás között fennálló kapcsolatot, akkor is, ha sok latin-amerikai ország még most is csekély figyelmet szentel az éghajlatváltozással kapcsolatos problémáknak, bár a negatív hatásai, és – időnként – a katasztrofális következményei a régióban is érezhetők.

Végezetül az Európai Uniónak hangsúlyoznia kell azt a fontos szerepet, amit a jövőben is be kíván tölteni a fenti regionális együttműködés elősegítése terén, és azt a pozitív hatást, amit az integráció gyakorol a térség gazdasági és politikai stabilitására.

A fenti információkat szerettem volna közölni a Parlamenttel, és – természetesen – nagy érdeklődéssel várom az elkövetkező felszólalásokat.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, a puszta retorikán kívül az EP mi egyebet akarhat elérni azzal az ambiciózus határozattal, amit holnap szándékozik elfogadni, mint hogy összhangba hozza a szavakat a tettekkel, egy sor intézkedés segítéségével támogatva a limai programpontokat a szegénység és a társadalmi kirekesztés vonatkozásában, a környezet védelme, valamint az az éghajlatváltozás terén.

Elnök úr, ki szeretnénk terjeszteni a Mersocur Vámunióval, az Andok Csoporttal és Közép Amerikával fennálló társulási megállapodásokhoz kapcsolódó egyezményeket is, melyekben hinnünk és bíznunk kell, oly módon, hogy azok a lehető leghamarabb véglegesítésre kerüljenek, lehetőleg még ebben a parlamenti időszakban, annak érdekében, hogy a tisztelt Ház kiadhassa a kötelező hozzájárulási nyilatkozatát.

Szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat mindazokkal, akiket Kolumbiában elraboltak, beleértve természetesen Ingrid Betancourt-t, és ismételt felhívást intézni a feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátásuk érdekében.

Elnök úr, Latin Amerika lakosainak száma 600 millió, a világ GDP-jéhez 10%-kal járul hozzá, a földgolyó növényfajtái 40%-ának ad otthont, és rendkívüli humán erőforrásokkal rendelkezik.

Az EU számára azonban Latin Amerika nem csak piac, hanem közös történelemmel és közös értékekkel rendelkező kontinens is, amelyik – nem minden nehézség nélkül – fokozatosan konszolidálódik, bár ez nem minden országra jellemző, és amire a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság jellemző.

A következő üzenetet szeretnénk elküldeni az Európai Parlamentből, amit a jövő héten megrendezésre kerülő limai EuroLat Közgyűlésen meg fogunk ismételni: azt szeretnénk, ha értékeken alapuló regionális stratégiai szerveződés jönne létre, vagyis két régió közti olyan stratégiai szövetség, amit a lélek motivál.

Elnök úr, úgy vélem, hogy ez kiváló lehetőség arra, hogy felkérjük a Tanács és a Bizottság hivatalban levő elnökét, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket. Valójában az EP gondoskodni fog arról, hogy a limai csúcsértekezlet a sikerektől visszhangozzék, és Önnek, elnök úr, lehetősége lesz arra, hogy a Ház nevében világos és egyértelműen megfogalmazott üzenetet küldjön az EU által Latin Amerika iránt vállalt új kötelezettségekkel kapcsolatban.

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, tisztelt üres Ház, hölgyeim és uraim, május 16-án és 17-én az Európai Unió és a latin-amerikai országok állam- és kormányfői Limában fognak találkozni. Ez lehetőséget fog biztosítani a történelmi jelentőségű áttörés elérésére az Európa és Latin Amerika közötti régióközi párbeszéd területén, és új távlatok megnyitására a két kontinens országai között fennálló kapcsolatok területén.

Az Egyesült Nemzetek tagállamainak egyharmada európai és latin-amerikai ország. Ez az adat már önmagában is jelzi az európaiak számára, hogy a transz-atlanti kapcsolatok sokkal többet jelentenek Európának – mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokkal – fennálló viszonyánál. Szinte minden olyan fontos kérdés, amiről itt, a tisztelt Házban beszélünk– vagyis a latin-amerikai országok nézetei –, összhangban állnak az Európai Unió nézeteivel.

A határozatunkban szót ejtünk a társadalmi kohézióval kapcsolatos elképzeléseinkről, és a fenti elképzelésekben teljes az egyetértés a latin-amerikai országok kormányai között, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldaliak. Beszélünk a környezet és az éghajlat védelme szempontjából fontos intézkedésekről, és ezek komoly visszhangra találnak a latin-amerikai oldalon. Érintőlegesen szeretnék rámutatni arra, hogy az éghajlattal kapcsolatos célkitűzések közül egyetlen egyet sem lehet megvalósítani akkor, ha a latin-amerikai országok nem „őrölnek egy malomban” velünk.

Amikor a nemzetközi intézmények – vagyis az Egyesült Nemzetek és a Biztonsági Tanács – megreformálásáról beszélünk, amikor mi, európaiak, azokról a többoldalú politikákról szólunk, amelyek megoldást adnak a 21. század konfliktusaira, akkor az összes latin-amerikai partnerünk teljes szívvel és erővel támogat bennünket. Amikor a pénzügyi rendszerek reformjáról és a nemzetközi pénzpiacok ellenőrzés alá vonásáról beszélünk, akkor sehol másutt nem találunk nagyobb megértésre, mint Latin Amerikában. Ha bármelyik argentin politikussal beszélünk, függetlenül attól, hogy az illető bal- vagy jobboldali-e, akkor mindegyik el fogja mondani, hogy mekkora zűrzavart tud okozni egy ország számára a nemzetközi pénzügyi politika!

Amikor – mint például tegnap – az élelmiszer-válságról és arról van szó, hogy mekkora az élelmiszerhiány és az élelmiszer-termelésre alkalmas földterület hiánya a biomassza előállítása következtében, és hogy mindez milyen mértékben következik a környezeti politikából, akkor a brazilokkal és a latin-amerikai politikusokkal kell leginkább beszélnünk a témáról. Egyértelművé válik, hogy számukra mennyire fontosak ezek az ügyek. A növekvő élelmiszerhiány áremelkedést okoz, és ez erőteljesen érinti a mi fogyasztóinkat, de még ennél is nagyobb hatással van a latin-amerikai fogyasztókra. Amikor a jelen problémáinak megoldásáról van szó, akkor Európa sehol nem talál olyan támogatottságra, és sehol nem talál akkora visszhangra, mint Latin Amerikában.

A Bécsben megrendezett utolsó csúcsértekezleten Schüssel kancellár a Tanács elnökeként a következőket mondta: „Csodálatos volt, mindenki tudott a másikkal beszélni!” Ez nagyszerű, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy Limában ez legyen az egyetlen eredmény. Kézzel fogható eredményeket kell elérnünk a Mercosurral, az Andok Csoporttal, és a közép-amerikai országokkal, és le kell zárnunk a tárgyalásokat.

Nem kívánom eltitkolni a számtalan fennálló problémát, amit meg kell oldani, hisz ezekkel is foglalkozni kell. Mit tegyünk Kubával? Még sokáig fenn akarjuk tartani a szankciókat? Az EU tagállamok döntő többsége meg akarja szüntetni a hasztalan szankciókat. Vannak azonban olyan országok is, amelyek nem támogatják a fenti véleményt. Az érdekes az, hogy néhány olyan ország, amelyik nem akarja megszüntetni a szankciókat, erőteljesen bővíti a kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Ezt hosszú távon nehéz lesz bárkinek is megmagyarázni. Fel kellene már hagynunk ezzel a politikával. Ne feledjük, hogy a változás előidézése a szorosabb kapcsolatok révén minden esetben jobb megközelítés, mint a George W. Bush vezetésével meghirdetett elszigetelődés.

Természetesen José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra-nak igaza van abban, hogy a FARC-nak szabadon kell bocsátania a túszokat. Kolumbia mint ország minden más országnál inkább a terrorizmus túsza, és Ingrid Betancourt-t szabadon kell bocsátani, és a többi túszt is szabadon kell bocsátani.

Az Európai Unió és Latin Amerika közti kapcsolatok jelenthetik az alapját a két világméretű régió közötti együttműködésnek. A világ jelenleginél békésebb hellyé tétele, a nemzetközi intézmények 21. századi igények szerinti átalakítása, a környezeti és élelmezési gondok megoldása, jobb pénzügyi ellenőrzés kifejlesztése: mindezek a kérdések szerepelnek a limai csúcstalálkozó napirendjén. Az én képviselőcsoportom szerint erőteljesen bátorítani az Európai Parlamentet arra, hogy a jövőben ennek a politikának sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítson, mint a múltban tette.

  Josu Ortuondo Larrea, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, egy olyan közösség, mint a latin-karibi közösség, amelynek a teljes lakossága az amerikai kontinensen hasonló lélekszámú, mint az a lakosság, melynek tagjaival az ottani anyanyelveken –így többek között portugálul, franciául, és spanyolul – beszélhetünk, megérdemli az európai intézmények részéről a különleges gondoskodást és bánásmódot.

A történelmi kapcsolatokon kívül osztozunk a keresztény gyökereken, elveken, értékeken és sok közös érdeken, ezért tovább kell dolgoznunk a két régió közti azon stratégiai szövetségen, amit a mai napirendünk témáját jelentő limai csúcsértekezlet előtt megrendezett négy állam- és kormányfői csúcsértekezleten már bejelentettek.

Ez azt jelenti, hogy tovább folytathatjuk a társadalmaink közötti megbékélést és kiengesztelődést az újbóli társadalmi, kulturális, és politikai közeledés érdekében, és olyan területeken is mint a kereskedelem, a gazdaság, a biztonság, küzdelem az éghajlatváltozás ellen és a fenntartható fejlődés érdekében.

Egyetértek azzal, hogy ennek a szövetségnek teljes körű stratégiai jelleget kellene biztosítanunk, aminek – a Mexikóval és Chilével már fennálló kapcsolatok nyomán – a lehető leghamarabb el kellene vezetnie a Mercosurral, az Andok Csoporttal és Közép Amerikával a multikulturális jövőkép alapján folytatandó tárgyalásokhoz. Lehetővé téve számunkra, hogy a WTO-val kompatibilis modell alapján olyan globális, régióközi EuroLat zónát hozzunk létre, amelyikben biztosított az áruk, a személyek, és a kereskedelmi lehetőségek szabad áramlása.

Ennek érdekében Európának ki kell vennie a részét a latin-amerikai termelési folyamatok modernizációjából és diverzifikációjából olyan tervek révén, amelyek a technológiai transzferre és a kapacitások kiépítésére vonatkoznak, létrehozva ily módon a lehető legjobb lehetőségeket a hasonló és biztonságos jogi környezetben történő beruházások ösztönzésére, ami elvezet Latin Amerika integrációjához, és ennek betetőzéseként a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztés megszűnéséhez.

Tudatosan kell felhasználnunk a Közösség rendelkezésére álló pénzügyi erőforrásokat a fejlesztési együttműködések, a demokrácia és az emberi jogok megvalósulásának elősegítése, és más egyéb programok esetében is a képzés, az oktatás, a tudományos és műszaki együttműködés, az egészségügy, a kivándorlás, stb. területén.

Létre kell hoznunk egy szolidaritási alapot a két régió között, egy konfliktus-megelőzési központot, egy alapítványt a párbeszéd elősegítésére, egy kivándorlási megfigyelő állomást, és azonnal fel kell venni a Mercosurt az EuroLat Parlamenti Közgyűlésbe.

Elnök úr, a jövő nem várat magára, és az Atlanti Óceán két partjának egyesítése a globalizálódás és a 21. század kihívásai vonatkozásában a Nyugat feladata.

  Inese Vaidere, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Hölgyeim és uraim, bár az Európai Unió és Latin Amerika közötti kapcsolatokat dinamikusnak nevezhetjük, az együttműködésben rejlő lehetőségeket még távolról sem aknázzuk ki teljes mértékben. És most rátérek a gyakorlati kérdésekre: általánosságban elmondható, hogy Latin Amerika energiaforrásokban gazdag, de nőni fog iránta a kereslet, és ennek a keresletnek a kielégítésére, megfelelő beruházásokra lesz szükség. Kölcsönösen előnyös lenne, ha a különböző latin-amerikai országokban azonos lehetőségek nyílnának számunkra a beruházásokra – beleértve azokat az országokat is, ahol korlátozások vannak érvényben. A maga részéről az Európai Uniónak segítő kezet kellene nyújtania a megújuló energiával kapcsolatos technológiák területén, mivel az éghajlatváltozás közös gond. Latin Amerika és a karibi országok realitása azt mutatja, hogy egyes esetekben a demokrácia előnyei nem jelentkeznek az egész társadalom esetében. Éppen ezért fontos az, hogy átadjuk a demokratikus intézmények megerősítése terén szerzett tapasztalatainkat. A mi érdekünkkel is egybeesik egy fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődést mutató stabil és biztonságos régió megteremtése. Az adakozás politikájából az egyenrangú partnerek közötti együttműködés felé történő elmozdulás a közös munkánk célja, és egyben a remélt eredménye is. Köszönöm.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, mindenekelőtt szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy itt és most egy olyan, kétséges lefolyású csúcsértekezletről beszélünk, aminek a kimenetele megjósolhatatlan. Véleményem szerint senkinek sincs kétsége afelől, hogy mennyire fontos a kapcsolatok javítása a világ két olyan, legnagyobb lélekszámú régiója, nevezetesen Európa és Latin Amerika között, amelyek erőteljes fejlődéssel dicsekedhetnek.

Az is igaz ugyanakkor – legalábbis jelenleg és az előző csúcsértekezletek eredményei alapján –, hogy ez a fejlődés sok ismeretlen tényezőt hordoz magában. Például a retorikán túlmenően az igazság az, hogy az Európa és Latin Amerika közötti kapcsolatok összefüggései, legalábbis napjainkig, kevés sikerrel jártak az ottani szegénység csökkentése területén.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egyáltalán nem egyszerű a különleges egyezmények elérése egy olyan, eltérő politikai nézetekkel jellemezhető fórumon, mint amilyen a limai csúcsértekezlet. Mindazonáltal, pontosan ezért érzem úgy, hogy érdemes külön figyelmet szentelni a régió azon társadalmi és politikai mozgalmainak, amelyek az amerikai kontinensen a változás irányába hatnak. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra is, hogy gratuláljak Lugo elnök úrnak a Paraguayban elért eredményekhez, mert ezek jó példái azoknak a változó tendenciáknak, amelyeket kellő figyelemmel kell kísérnünk.

Bevallom, hogy rendkívül szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a három múltbeli kötelezettségvállalás – vagyis a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi kohézió, továbbá a fenntartható fejlődés elérése – elismétlésén kívül milyen egyéb eredményt hozhat az államfők májusi találkozója.

Bárhogy is lesz, továbbra is fontosnak tartom, hogy ezúttal – ellentétben a múlttal – ne hagyjuk ki ezt az új lehetőséget. Véleményem szerint két fontos vonatkozásnak kell mindenképpen szerepelnie mind a viták napirendjén, mind azok eredményei között. Először is szem előtt kell tartanunk, hogy nem elegendő az, ha az EU és Latin Amerika közötti társulási szerződések átfogóak, ambiciózusak, és kiegyensúlyozottak, hanem rendkívül fontos az is, hogy ezek ténylegesen hozzájáruljanak az emberi jogok, a szociális jogok és a gazdasági jogok fejlődéséhez, továbbá a kölcsönös fenntartható fejlődéshez és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez is. Ez azt jelenti, másodszor, hogy figyelembe kell venni a két régió közötti jelenlegi egyenlőtlenségeket, azzal a sajátos céllal, hogy ezek ne vigyenek bennünket közelebb ahhoz, amit egyes pártok vélhetőleg látni szeretnének, vagyis az európai stílusú Amerikai Szabadkereskedelmi Övezethez.

Fel szeretném kérni a csúcsértekezletet arra is, hogy vegye figyelembe azt a felhívást, amit ez a Ház tett közzé nemrégiben a nők legyilkolása, és a nőgyűlölet kapcsán, mivel véleményem szerint jelenleg ez a világ előtt álló legnagyobb kihívás – beleértve az érintett régiót is.

Fel kívánom hívni a csúcsértekezlet szervezőinek, ez esetben a perui hatóságoknak, pontosabban a limai hatóságoknak a figyelmét arra, hogy biztosítsák az összes nem kormányzati, civil szervezet részvételét. Egyéb intézkedések mellett ez azt jelenti, hogy a csúcsértekezlet keretein belül az Enlazando Alternativas nevet viselő civil szervezeteknek is biztosítani kell az általuk szükségesnek ítélt teret és lehetőséget a munkájukhoz és a vitában való részvételükhöz, és kezdeményezni kell azt a valós párbeszédet, ami iránti igényüket már oly sokszor kifejezésre jutatták.

Végezetül Kolumbiával kapcsolatban lényegi, és – egyes esetekben azt mondanám – drasztikus intézkedéseket kell életbe léptetni, a lehető legsürgősebben. Ugyanakkor azonban én egyike vagyok azoknak, akik úgy vélik – és sokan vagyunk, akik ugyanígy gondolkodnak –, hogy ebben az összefüggésben minden akcióra csak annak a kísérletnek a részeként kerülhet sor, hogy tárgyalásos úton vessünk véget a fegyveres konfliktusnak. Ha nem ez lesz a helyzet, akkor attól tartok, hogy nincs megoldás, illetve nincs pozitív eredmény, különösen azok esetében, akiknek az azonnali szabadon bocsátását a mai napon is követeljük, de azon embercsoportok esetében sem, akik jelenleg, több ok – és nem csak a gerilla frakciók, hanem más tényezők – miatt is egyértelműen veszélyben és fenyegetésben élnek.

  Willy Meyer Pleite, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim, biztos úr, miniszter úr, az ötödik csúcsértekezletnek minden bizonnyal külön napirendi pontja lesz a társadalmi kirekesztés és a szegénység kérdésének megvitatása.

Hölgyeim és uraim, a valós helyzet az, hogy most könnyen érthető, népszerű választ kapunk azokra a szakpolitikákra, amelyek elszegényítették a földgolyó egyik leggazdagabb régióját.

A paraguayi nép újfajta állásfoglalása – ami Fernando Ludo elnökké választásában öltött testet – a legkézenfekvőbb jele ennek, mivel ily módon azon neoliberális politika ellen szavaztak, ami elszegényítette a kontinenst.

Következésképpen az Európai Uniónak figyelembe kell vennie ezt a realitást. Ezért érezzük úgy, hogy – az új realitás részeként - az Uniónak a Kubai Köztársaság vonatkozásában új álláspontot kell kialakítani.

Miniszter úr, júniusban lehetőségünk nyílik rá, hogy felhagyjunk azzal az elavult politikával, aminek alapján az EU kivételes státuszt biztosított a Kubai Köztársaságnak, egyetlen olyan országként a világon – az egész világon –, amelyikkel fenntartotta ezt a kivételes státuszt.

Most már bebizonyosodott, a tagállamok Kubával fennálló bilaterális kapcsolatai alapján, hogy ez az álláspont nem létezik többé. Tönkrement, és ezért számunkra kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy mostantól kivegyük a részünket abból az új valóságból, amit Latin Amerika és a karibi országok vezettek be.

Így tehát támogatni kívánjuk a közös határozatot. Úgy érzem, hogy a fenti megállapodás megszületése érdekében az Európai Parlament minden csoportja nagy kompromisszumot kötött. Kétség sem férhet ahhoz, hogy két módosítást fenn fogunk tartani. Az egyik Kolumbiával kapcsolatos, hisz az ENSZ megközelítésével összhangban úgy véljük, hogy a kolumbiai konfliktust tárgyalásos alapon, vagyis politikai tárgyalások révén kell megoldani. Más megoldás nem létezik a konfliktusra. Ezennel ki kell fejtenünk azt a véleményünket is, miszerint a civil társadalomnak alternatívaként aktív szerepet kell vállalnia az állam- és kormányfők limai csúcsértekezletén.

Hasonlóképpen fel szeretnénk hívni a perui kormányt, hogy a rendelkezésére álló minden eszköz felhasználásával próbálja biztosítani, hogy sor kerüljön a civil társadalom Enlazando Alternativas nevű szervezetével való találkozásra is, lehetővé téve ily módon a választási lehetőséget és a kritikai megjegyzéseket.

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében – Elnök úr, Barroso biztos úr a minap részt vett az Írországba látogató promóciós küldöttségben. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Bush elnök nyolc év alatt a Tanács 16 különböző elnökével találkozott, és dicsőítette a lisszaboni szerződést a közös elnök intézményéért.

A televíziós csatornák segítségével egészen az amerikai elnök megválasztásáig nyomon tudjuk követni, államról államra, az egymással versengő pártok jelöltjeinek csatározásait. Mi hogy választjuk ki az elnökünket? Nem választás útján! Nincs a televízióban követhető választási kampány, nincsenek jelöltek az első körben történő kiválasztásra, nincsenek olyan személyek, akikre leadhatnánk a szavazatunkat. Európában ezt az ügyet 27 olyan miniszterelnökre bízzuk, akik zárt ajtók mögött találkoznak, és olyan, múltbeli politikusok közül választanak, mint például Blair úr, akit a saját országában már nem lehet megválasztani vagy a korábbi osztrák kancellár, akit Ausztriában leszavaztak a posztjáról, és aki esetleg Merkel karcellárasszony, Brown miniszterelnök úr és Sarkozy elnök úr – vagyis az a három európai vezető, akik mindannyiunk nevében meg fogják választani az elnököt – közötti kompromisszum alapján lesz jelölt .

Bizalmasan, zárt ajtók mögött fognak találkozni és megválasztani azt az elnököt, akit mi az Amerikai Egyesült Államokba és Latin Amerikába küldünk. A mi, nem megválasztott elnökünk el fog menni Kínába és Oroszországba, és kritizálni fogja a sikertelen demokráciát. Ezt az urat – olyan tervek nincsenek, hogy hölgy legyen az elnök – elkísérheti majd egy biztosi pozícióban levő elnök, aki úgyszintén nem választás útján kerül a posztjára, és egy külügyminiszter, akit szintén „kézi vezérléssel” választ ki a lisszaboni szerződés Európájában a 27 miniszterelnökből 20-at képviselő, szuper minősített többség.

A demokrácia Európában született, 2500 évvel ezelőtt, Görögországban. Hogyan dicsőítheti a Bizottság elnöke azt a szerződést, amelyikben minden végrehajtó hatalmat „kézi vezérléssel”, zárt ajtók mögött gyakorolnak, ahelyett, hogy a szavazók választásának engedelmeskednének? Túl sok ország, és túl sok esetben küldött olyan embereket Brüsszelbe, akiktől otthon meg akartak szabadulni.

Ahelyett, hogy a demokráciától mentes lisszaboni szerződésre szavaznánk, inkább az olyan demokráciák Európája, és az olyan demokratikus Európa mellett kellene letenni a voksunkat, ahol a szavazók választják meg mindazokat az embereket, akik a többi országgal való tárgyalások során az európai állampolgárokat szolgálják.

Corkban Barroso biztos úr azt mondta, hogy a lisszaboni szerződés közelebb hozza az Európai Uniót az állampolgáraihoz. Nem, nem így lesz! Meg fogja szüntetni a parlamenti demokráciát 49 új területen, és a képviseletet, illetve a jogalkotást zömében olyan emberek által fog biztosítani számunkra, akiket nem tudunk sem megválasztani, sem kiválasztani. Mi, a megválasztottak, hallathatjuk a hangunkat a külpolitika területén, de senkinek sem kell ránk figyelnie. Mi, a megválasztottak, készíthetünk javaslatokat, a módosításokon keresztül, a Bizottságban ülő nem megválasztottak részére. Mi, a megválasztottak, megszavazhatjuk vagy leszavazhatjuk Barroso biztos urat akkor, ha a 27 miniszterelnökből 20 ismét megválasztja. Ez nem annak a demokráciának a receptje, amit egy nem demokratikus világban képviselnünk kellene.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget arra, hogy elmondhassam az ebben a közösségben – az Európai Unión belüli legkevésbé rossz intézményben - eltöltött 29 év szülte kritikai és konstruktív véleményemet. Könnyen előfordulhat, hogy ez volt az utolsó vitám a Bizottsággal és a Tanáccsal. 29 év után átadom ezt a helyet az utódomnak, Hanne Dahl-nak, és májusban, az elkövetkező „spárga-szezonban” már nem leszek tag. Viszontlátásra spárga, viszontlátásra elzászi bor, münsteri sajt, és viszontlátásra Strasbourg és Brüsszel között ingázó hatalmas cirkusz.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) A következő Európai Unió - Latin Amerika és a karibi államok csúcstalálkozó lesz az ötödik olyan alkalom, amikor mindkét régió felsőszintű vezetői találkoznak. A csúcsértekezlet résztvevői a korábbinál nagyobb figyelmet igénylő prioritásokkal fognak foglalkozni: a szegénység, az egyenlőtlenség és a diszkrimináció leküzdése, a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás, a környezet és az energia.

Az EuroLat elnökhelyetteseként a környezetvédelmi, és elsősorban a vízügyi kérdésekről szeretnék beszélni. A limai megbeszélésre elkészítettem egy munkaanyagot, amelyikben elemzem ennek a rendkívül fontos természeti erőforrásnak a jelenlegi helyzetét az Európai Unión belül. Az anyagban egy olyan felmérés segítségével értékelem az Európai Unió által Latin Amerikának a vízügyben nyújtott segítséget, ami a fenti segítségnyújtás terén megvalósuló számtalan projektet említ, beleértve a vízellátást és –higiéniát, az integrált gazdálkodást, a kutatást, a megfigyelést, és a természeti katasztrófák megelőzését.

A következtetések között hangsúlyozom az intézményi és jogszabályi változtatások, és a vízügyi ágazatban végrehajtott innovációk révén megvalósuló globális megközelítés szükségességét ebben a kérdésben. A tiszta víz biztosítása, megfelelő megoldások a szennyvíz elhelyezésére és a higiénia fontos előfeltételei a közegészségügy biztosításának.

  Peter Liese (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, természetesen én is a lehető legjobbakat kívánom a jövőben Bonde úrnak. Ezzel együtt úgy vélem, nagy kár, hogy a Latin Amerikáról folyó, rendkívül fontos vita során késztetést érzett arra, hogy ismét elmondja a már oly sokszor hallott megjegyzéseit az intézményekkel kapcsolatban, mivel Latin Amerika mint téma önmagában is nagyon fontos. Erre kellő magyarázattal szolgálnak azok az adatok is, amelyeket Schulz úr idézett. Az Egyesült Nemzetek tagjainak egyharmada fog találkozni Limában. Mi, együttesen, egy milliárd embert képviselünk, és ha megállapodásra tudunk jutni, pozitív befolyást gyakorolhatunk majd a világ fejlődésére. A globalizálódásra figyelemmel és azok között a kihívások között, amikkel szembe kell néznünk, nevezetesen Kínára, de más országokra is utalok, rendkívül fontos Latin Amerika és Európa számára, hogy együtt tudjunk dolgozni.

Az éghajlatváltozás fontos téma lesz, és a határozatok helyesen állapítják meg, hogy ez elsősorban a szegényeket fogja sújtani. Tapasztalatból beszélek: személyesen részt veszek egy kisebb nem kormányzati szerv munkájában Közép-Amerikában, és az a sok szenvedés, amit az ott élőknek a Mitch és a Stan hurrikán okozott, még csak apró ízelítő abból, amire akkor számíthatunk, ha nem tudjuk ellenőrzés alá az vonni az éghajlatváltozást. Nagyon jó, hogy e tekintetben olyan sok témában egyetértünk.

Van azonban néhány olyan kérdés, amikben nincs közöttünk egyetértés. Itt, a tisztelt Házban, nagy többséggel megszavaztuk, hogy a kibocsátás-kereskedelembe beletartozzon a légi forgalom is. Barrot elnökhelyettes úr tisztában van ezzel, és a témával kapcsolatban rendkívül kritikusan nyilvánult meg. A világ többi része az ICAO-n keresztül megpróbálta megakadályozni ezt a fejleményt, és – sajnálatos módon – közöttük van Latin Amerikai is. Véleményem szerint erről mindenképpen beszélni kell Limában. Ha együtt akarunk működni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, akkor a latin-amerikai országoknak is konstruktív szerepet kell vállalniuk.

Végezetül szeretnék néhány szót szólni Kubáról. Schulz úr azt mondta, hogy nem szabadna ugyanazt a politikát követnünk, mint Bush úr, de ezt soha nem is tettük. Soha nem alkalmaztuk azokat a gazdasági szankciókat – olyan szankciókat, amelyek a kubai népet érintik –, amiket Amerika. Amit tettünk a múltban, az volt, hogy prioritásként kezeltük annak biztosítását, hogy a partnereink – vagyis a demokratikus ellenzék – részt vegyen a párbeszédben.

Oswaldo Payá és a Damas de Blanco megkapta a Szaharov díjat, és nem térhetünk egyszerűen vissza a „szokásos üzletmenethez” addig, amíg a Damas de Blanco nem kapj meg ezt, és – amint az elmúlt hétvégén történt – amíg közülük néhány embert ismét letartóztattak. A Kubával folytatott párbeszédünk során nem feledkezhetünk meg partnereinkről.

  Luis Yañez-Barnuevo García (PSE). – (ES) Elnök úr, először is, támogatásomról szeretném biztosítani a csoportunk elnökét és a témával kapcsolatos szóvivőjét, Martin Schulz urat. Véleményem szerint az EU kapcsolatai Latin Amerikával a legfontosabb kapcsolatok számunkra és a legnagyobb jövőbeni potenciállal rendelkeznek a terjedelmüket, amint ez itt már elhangzott, az ENSZ többoldalú rendszerével kapcsolatos közös értékeinket, és Latin Amerika fejlődését illetően, hisz a régió a gazdasági fejlődés és a szegénység csökkenésének a jeleit mutatja.

A régió minden országa, Kuba kivételével, demokratikus berendezkedésű. A limai csúcsértekezlet jó lehetőséget biztosít a többi 49 ország számára, hogy felhívást intézzen a kubai hatóságokhoz annak érdekében, hogy párbeszéd révén kezdjék el a demokratikus átmenet békés folyamatát, és kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy hiteles stratégiai és fenntartható szövetség jöjjön létre.

Végezetül, annak érdekében, hogy ne essünk ismét a tipikusan európai, romantikus kísértések csapdájába a terrorizmus, illetve az olyan szervetek vonatkozásában, amelyek, mint például a FARC, jelenleg drog-kereskedő gerillák, és nem a ”70-es évek romantikus félkatonai csoportjai, hozzájuk is felhívást lehetne intézni annak érdekében, hogy egyszer s mindenkorra hagyjanak fel az erőszakkal, mégpedig egyoldalúan és feltétel nélkül.

  Renate Weber (ALDE). – Elnök úr, véleményem szerint az emberi jogoknak és a nők jogainak szintén a legfontosabb prioritások között kellene szerepelniük az Európai Unió és Latin Amerika közötti kapcsolatokban. Fel szeretném hívni a figyelmüket egy speciálisan Nicaraguára jellemző helyzetre. A terápiás célú abortusz tilalma, amit a jogrendbe 2006-ban vezettek be, már eddig is tragikus következményekkel járt azoknak a nőknek az egészségi állapotára, akik nemi erőszak áldozatai – mint például egy kilenc éves lány vagy egy kétoldali végtagbénulásban szenvedő tizenkét éves lány –, akiknek a saját életük veszélyeztetése mellett is ki kellett hordaniuk a terhességüket.

Ráadásul a jogászok és az emberi jogok védelmezői ellen is bűnügyi vizsgálat folyik, bűncselekmény elkövetésére való felbujtás vádja miatt, pusztán azért, mert megkérdőjelezték ezt az embertelen jogszabályt, illetve azért, mert védték az orvosokat. Mindez elfogadhatatlan és az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy ne hallassa a hangját.

Múlt héten az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése határozatot fogadott el a biztonságos és törvényes abortusz biztosításáról Európában, ami azt jelzi, hogy Európában törődünk a nőkkel. De ha arról akarjuk meggyőzni az állampolgárainkat, hogy az emberi jogok olyan értékek, amelyekre különös gondot fordítunk, akkor bizonyítanunk kell, hogy nem alkalmazunk kettős normákat azokkal a partnerekkel szemben, akikkel éppen most folytatunk tárgyalásokat.

  Liam Aylward (UEN). – Elnök úr, az Európai Unió és Latin Amerika, valamint a karibi államok közötti stratégiai partnerség rendkívül fontos. Az Európai Unió, Latin Amerika és a karibi államok már az 1960-as évek óta egyre szorosabbá fűzik a politikai és gazdasági kötődéseket.

Jelenleg az EU a legnagyobb donor a fenti országok esetében, és az EU Latin Amerika és a karibi államok második legfontosabb kereskedelmi partnere. Az EU rendelkezésére álló pénzösszegek jelentős részét a társadalmi kohéziót elősegítő, és a szegénység megszüntetését célzó projektekre költi. Politikai, demokratikus testületként együttesen dolgozunk egy sor, kölcsönösen fontos témán, beleértve az alábbiakat: az EU Rio Csoportján keresztül foglalkozunk az energia és a környezet egyre fontosabbá váló kérdésével, ennek részeként az éghajlatváltozással, egy sor olyan projekten dolgozunk együtt, amelyek elősegítik a konfliktusok megoldását, a jogállamiság, a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, és az emberi jogok megvalósulását, és a két csoportosulás között a korábbinál szorosabb harmadik szintű, azaz felsőoktatási kapcsolatokat teremtünk.

A jövőben is tovább kell fejlődnie a közöttünk fennálló gazdasági és társadalmi kapcsolatoknak. Mindezzel együtt azonban tény, hogy még mindig léteznek egyértelmű különbségek. Véleményem szerint az EU helyes döntést hozott az Európai Unióba irányuló brazil marhahús behozatal és minden élelmiszer-import esetében, hisz a jövőben minden esetben pontosan ugyanazokat a szabványokat kell alkalmazni azok esetében is, mint amilyeneket az európai mezőgazdasági és élelmiszerágazatban alkalmazunk. Minden esetben azonos versenyfeltételeket kell biztosítani az EU élelmiszer behozatalára vonatkozó szabályok tekintetében – függetlenül az áruk származási helyétől, és az EU-ban gyártott termékek vonatkozásában is.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy másik alkalommal már elmondtam, hogy stratégiai szempontból – a közös elvek, értékek, kultúra és érdekek következtében – mennyire fontos Európa számára a Latin Amerikával megkötendő speciális partnerségi megállapodás.

Abbéli erőfeszítésünkben, hogy a határozat terjengősségén túl tudjunk lépni, véleményem szerint a következő megbeszélésen azt kellene hangsúlyozni, hogy a két kontinens szempontjából mindkét félnek nyilvánvaló érdeke fűződik a magas technológiai színvonalat képviselő, félig feldolgozott áruk kereskedelmének egyenlőtlenségektől mentes és oly módon történő növeléséhez, mely – végső soron – más kereskedelmi partnereket is előnyös helyzetbe hoz.

Szerintem ez a megoldás mindkét kontinens számára előnyös lenne, részben annak a ténynek köszönhetően, hogy Európa minden kétséget kizáróan nagyobb érzékenységet mutat a fenntartható fejlődés iránt, mint például az Amerikai Egyesült Államok vagy Kína. Európának a társadalmi szerveződés és fejlődés terén szerzett bőséges tapasztalata szintén jelentős hozzáadott értéket képviselhet a bilaterális kereskedelem területén. Véleményem szerint a jövőben ez teremti meg az EULAC létrehozása iránti elkötelezettségünket.

  Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) Az áprilisban és májusban Limában, parlamenti és kormányzati területen lezajló eseményeknek meg kell erősíteniük a transzatlanti együttműködés déli irányvonalát. A Latin Amerika és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség fejlődése szempontjából alapvetően fontos, hogy erre stabil gazdasági, társadalmi és politikai helyzetben kerüljön sor. Véleményem szerint ezért rendkívüli jelentősége van annak, hogy az erőfeszítéseinket – az azokat kísérő számos célkitűzés miatt – mindenekelőtt két alapvető célkitűzésre koncentráljuk. Először is a fenntartható gazdasági fejlődés elősegítésére – örülök annak, hogy Latin Amerikára most már évek óta a gazdasági fejlődés a jellemző. Másodszor pedig a regionális és régió közti együttműködés megerősítésére.

Úgy vélem, hogy Latin Amerika napjainkban ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, mint amelyekkel az Európai Unió küzdött a közös módszertan bevezetésének első éveiben. Következésképpen meg vagyok győződve arról, hogy az Európai Unió tapasztalatai ténylegesen alkalmazhatók lesznek azon a kontinensen is, abbéli erőfeszítéseik során, hogy új minőségi szintre kerüljön a regionális és régióközi együttműködés, beleértve az újfajta dinamika biztosítását is. Úgy vélem, hogy a dinamika szó az alkalmas és megfelelő kifejezés – tudjuk, hogy a kezdetekkor a Mercosur milyen nehézségekkel fog küzdeni és küzd jelenleg is.

Hölgyeim és uraim, lehetőségem volt arra, hogy a saját szememmel lássam a patagóniai jégmező eltűnését. Ezt a folyamatot jól ismerik Európa északi részén is, és szerintem ezeknek a felgyorsuló eseményeknek lehetnek még olyan előre nem látható fejleményei és/vagy következményei, amelyek a jelenleginél jóval erőteljesebb együttműködést és nagymértékű szolidaritást követelnének, és nagyon remélem, hogy a limai csúcsértekezlet ezeknek a lehetséges eseményeknek is figyelmet szentel.

  Manuel António dos Santos (PSE). – (PT) Elnök úr, az Európai Unió és Latin Amerika közti együttműködés sikertörténetnek nevezhető. Jelenleg rendelkezik azzal az egyedi kerettel, amit az Euro - Latin Amerikai Parlamenti közgyűlés által biztosítottunk, ami új lökést és ösztönzést ad. Úgy vélem, hogy ez az első lépés a latin-amerikai parlamenti képviselők és a tisztelt Ház integrációja terén. Remélem, hogy mi itt, az Európai Parlamentben, magunkra vállaljuk ezt a felelősséget, és elfogadjuk a szóban forgó közös nyilatkozatot annak érdekében, hogy útjelzőként szolgáljon az állam- és kormányfők csúcsértekezlete számára.

Mivel kevés idő áll rendelkezésemre az indokaim felsorolásához, csatlakozom ahhoz, amit a politikai képviselőcsoportom elnöke, Martin Schulz úr mondott. Habár teljes mértékben egyetértek vele, lenne egy pár kisebb horderejű megjegyzésem: az első az, hogy Európának különleges felelőssége van a kolumbiai problémák megoldásában. Európának teljes mértékű elkötelezettséget kell vállalnia a kolumbiai kérdés iránt, és segítséget kell nyújtania az ország békéjének megteremtése terén. Gyors megoldást kell ezen kívül találnia az Európai Unió és Kuba közötti kapcsolatok normalizálására is. Semmi értelme nincs a jelenlegi helyzet fenntartásának. Az előrehaladás és az együttműködés jegyében kell továbbhaladnunk.

  Francisco José Millán Mon (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, a közös történelmi, emberi és kulturális kapcsolatok következtében Latin Amerika nagyon sok elvben és értékben osztozik az Európai Unióval. Azt is mondhatjuk, hogy természetes partnerek vagyunk.

A limai csúcsértekezletnek minden területen elő kell segítenie a régióközi szövetséget Latin Amerikával és a karibi államokkal és bátorítania kell a globális kihívásokkal szembeni együttes fellépést – az éghajlatváltozástól kezdve a kábítószer és a terrorizmus elleni küzdelemig.

Latin Amerikában az egyik legnagyobb probléma a társadalmi egyenlőtlenség. Ezen a téren segítséget kell nyújtanunk az ottani országoknak, és én őszintén remélem, hogy a szegénység felszámolására irányuló limai programpont elég ambiciózus, habár teljesen nyilvánvaló az is, hogy az érintett kormányok politikai akaratát semmi sem helyettesítheti.

A szegénység elleni küzdelem legfontosabb tényezője a gazdasági növekedés, amit a magánberuházások segítenek elő. A beruházásokhoz azonban stabil jogi háttérre van szükség, és én azt szeretném, ha a limai csúcsértekezleten kinyilvánításra kerülne a jogbiztonság garantálása iránti elkötelezettség. Nem szabad elriasztani a külföldi befektetőket Latin Amerikától, mivel a globalizálódás korában nem okoz számukra nehézséget, hogy egy másik régiót találjanak a befektetéseik számára.

A két régió közötti kapcsolatok erősítése érdekében – beleértve a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatokat is – fel kell gyorsítani a közép-amerikai országokkal és az Andok csoporttal megkötendő társulási szerződésekről folytatott tárgyalásokat. Reméljük, hogy a limai csúcsértekezlet segít majd a Mercosur esetében fennálló zsákutca megszüntetésében is. A Chilével és Mexikóval kötött megállapodások is újabb lökést adnak a folyamatnak. Ha már a témánál vagyunk, el szeretném mondani, hogy fontolóra kellene venni Mexikó társulási státuszának stratégiai státusszá történő felemelését.

A szorosabb emberi és oktatási kapcsolatok létrehozását szem előtt tartva azt is remélem, hölgyeim és uraim, hogy a limai csúcsértekezlet bátorítást ad a jelenleg Felsőoktatási terület, közös felsősoktatási terület néven ismert témának is, és hogy az egyetemek, a tanulmányok, továbbá a képzettségek kölcsönös elismerése terén előrelépést érünk el.

Ennek a csúcsértekezletnek jóvá kell hagynia az Euro - Latin Amerikai Alapot is, ami a két régió közötti kapcsolatok fejlesztésének egyfajta agytrösztje, és biztosítania kell az oly nagyon szükséges láthatóságot is, hisz – sajnálatos módon – az Alap még nem túlzottan ismert Európában.

Végül nagyon remélem, hogy a csúcsértekezlet, az emberi méltóság alapvető koncepciójával összhangban – amit az Atlanti óceán mindkét partján támogatunk –, megújítja a pluralista demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettséget is. A politikai fogoly kifejezést, elnök úr, teljes mértékben ki kell törölni Latin Amerika és Kuba szótárából, és meg kell szüntetni a másként gondolkodók elleni erőszakot.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió – Latin Amerika és a karibi országok csúcsértekezlet rendkívül fontos szerepet tölt be a régióink közötti stratégiai partnerség irányvonalának meghatározásában és megerősítésében. A következő limai csúcsértekezlet újabb lehetőséget teremt a mindkét terület számára fontos témákról folytatott párbeszéd megerősítésére. Ezért nagy örömömre szolgál, hogy a csúcsértekezlet fő témái között olyanok szerepelnek, amelyek létfontosságúak a társadalmaink további jólétének biztosítása szempontjából, és amelyek hozzájárulnak a stabil gazdasági növekedés elősegítéséhez.

Másrészt a csúcsértekezlet a társadalmi kohézióhoz kapcsolódó kérdésekkel, nevezetesen a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel, a diszkriminációval, és a társadalmi kirekesztéssel is foglakozni fog. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy az ENSZ Gazdasági Bizottsága által 2007-ben Latin Amerika és a karibi országok vonatkozásában készített felmérések szerint a régió lakosságának 36,5%-a él szegénységben és 13,5%-a nyomorban. Az elmúlt évek során ezek az adatok javuló tendenciát mutattak, de a probléma továbbra is kötelezettségvállalásra szólítja fel a partnereket: az Európai Unió tagállamai is ebbe a csoportba tartoznak.

Az is igaz viszont, hogy a fenntartható fejlődéssel, a környezetvédelemmel, az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos kérdések olyan kihívásokat jelentenek, amelyek egyre nagyobb hatással vannak mindkét kontinens működésére. Ezért megkérdőjelezhetetlen az igény a közös prioritások megfogalmazása és az együttműködés mikéntje iránt annak érdekében, hogy hatékonyan reagálhassunk az elkövetkező változásokra. Különös jelentőséggel bír a gazdasági fejlődés összehangolása a fenntartható fejlődés elveivel. Ez valóban nagy kihívást jelent, különösen a változóban levő fejlődő gazdaságok számára.

Azt is szem előtt kell tartani, hogy az EU és Latin Amerika és a karibi államok közötti együttműködés túlmutat azon a két területen, amivel a limai csúcstalálkozó foglalkozni fog.

Szeretnék rámutatni arra is, hogy az európai – latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés második rendes ülésének megtartására a csúcsértekezlet hajnalán kerül sor Limában. Az Európai Parlament részvétele minden bizonnyal meg fogja erősíteni a régióink közötti stratégiai partnerséget. Ezért nagy érdeklődéssel várom az ötödik Európai Unió – Latin Amerika és a karibi államok csúcsértekezlet eredményeit és végső nyilatkozatát.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, örömmel tölt el az a tény, hogy a kormányok az Európa- Latin Amerika és a karibi államok csúcsértekezleten párbeszédet folytatnak a fontos kérdésekről. Małgorzata Handzlik éppen most mutatott rá annak a jelentőségére, hogy a parlamenteknek is egyre erőteljesebb mértékben kell részt venniük ebben a kontinensek közötti párbeszédben és hozzájárulniuk a folyamat sikeréhez.

Véleményem szerint különösen fontos az, hogy szorosabb kapcsolatok legyenek az európaiak és a Dél – Latin Amerika országaiban élők között. Nem csak üzletemberekről és turistákról beszélek, hanem mindenekelőtt a fiatalokról, akiknek fontos szerepük van. Szükségünk van rájuk, ha valóban jobb kapcsolatokat szeretnénk kiépíteni egymással.

Az Európai Unióban a tagállamok közötti diákcsereprogramok terén értékes tapasztalatokkal rendelkezünk, és ezt a rendszert kell megerősítenünk a Latin Amerikával és a karibi államokkal fennálló kapcsolatainkban is.

Szükségünk van a fiatalokra azért, hogy a jövőben életképes és fenntartható megoldásokat találjunk egy sor előttünk álló problémára.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, Latin Amerika változóban levő kontinens. A változások állandóak ugyan, de ezek közül mégis ki szeretnék emelni az elmúlt hónapok, illetve hetek avagy napok során lezajló két rendkívül jelentős változást.

Az első Kuba azon politikájával kapcsolatos, hogy gazdasági és társadalmi szempontból hogyan bánik az állampolgáraival; a második változást a paraguayi választások váltották ki, mivel – úgy tűnik – hogy egy teljesen más kormány került hatalomra.

A fenti intézmények és változások tükrében hogyan reagált a Tanács és a Bizottság a fenti változásokra, és mit tervez az említett országok esetleges befolyásolására?

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, Latin Amerika országai a Világbank erőteljes részvételével alapvető reformokat hajtottak végre a nyugdíjak terén. Európa demográfiai válsága annak a megfontolását sugallja, hogy fontolóra kellene vennünk, elégedettek vagyunk-e az ígéretek valóra váltását megkérdőjelező pénzügyi támogatás terén fennálló bizonytalanságok ellenére viszonylag jó „üzletet” kínáló jogszabályokkal. Ha figyelembe vesszük a két kontinens fenti téren szerzett tapasztalatait, akkor úgy tűnik, hogy érdemes lenne együttműködnünk akkor, amikor a probléma megoldását fontolgatjuk. Meg kell találnunk a módot arra, hogy az emberek számára lehetővé tegyük a méltó életet előrehaladott életkorban is, még akkor is, ha ezek az emberek gyakran rossz egészségi állapotban vannak és ezért – a demográfiai válság okozta gazdasági szükségszerűség ellenére – sem tudják folytatni a munkavégzést.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) A latin-amerikai országok és Európa parlamentjei rendkívül fontosak a csúcsértekezlet sikere szempontjából. Ezek az intézmények alapvető jelentőségűek a két fő célkitűzés, vagyis Latin Amerika egységesítése és az Európai Unió és Latin Amerika közötti, a tisztelt Házban meghatározott és a politikai képviselőcsoportom elnöke által hangsúlyozott elvek alapján megvalósuló együttműködés megvalósítása terén is.

Ennek ellenére, elnök úr, rá kell mutatnom egy másik vonatkozásra is, nevezetesen arra, hogy ez az együttműködés és ennek a hatékonysága nem csak a két kontinens, vagyis Latin Amerika és Európa számára fontos, hanem – az egész világon a fenti két csoport által meghatározott értékek következtében – globálisan is. Ennek az együttműködésnek a révén a Millenniumi Fejlesztési Célokon, a többoldalú kapcsolatokon, és az európai integráción és az európai projektet vezérlő értékeken keresztül meg nem valósuló célkitűzések is valóra válthatók az egész világon. Véleményem szerint ez a globális szempont igazolja részünkről az erőteljesebb kötelezettségvállalást, különös tekintettel a parlamentekre.

  Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Latin Amerikában a történelmi, társadalmi és politikai helyzet következtében a nők kétszeresen nehéz helyzetben vannak: egyrészt – különösen a vidéki területeken – elsősorban ők felelősek a termelésért.

Másrészt ők a kedvelt áldozatai a kényszer-kilakoltatásoknak és a kisajátításoknak, az emberkereskedelemnek, az erőszaknak, a nemi kizsákmányolásnak és a reprodukciós képességük nyilvános ellenőrzésének.

Ilyen körülmények között a társadalmi nemek szerinti megközelítés nem egyszerűen kívánatos, de elengedhetetlen is. Ezért kérjük a támogatásukat egy olyan szóbeli módosításhoz, ami megerősíti a nők helyzetét és emberi jogaik tiszteletben tartását.

ELNÖKÖL: MARIO MAURO ÚR
Alelnök

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) Nagy figyelemmel kísértem az EU – LAC csúcsértekezletre történő felkészülésről szóló vitát, és úgy vélem, hogy ez nagy segítséget jelent a csúcsértekezlet előkészítése és levezetése szempontjából. Salafranca úr azt mondta, itt az ideje, hogy az Európai Unió és Latin Amerika és a karibi államok közötti együttműködés elmozduljon a szavaktól a cselekvés irányába. Ezzel teljesen egyetértek, mindazonáltal hozzá szeretném tenni, hogy éppen ez történik most. Az EU-LAC csúcsértekezlet megbeszélései nem csak olyan események, ahol ékesszóló nyilatkozatok hangzanak el, és soha meg nem valósuló, nagyszabású tervek kerülnek bejelentésre. Ezek a találkozók olyan események, ahol ténylegesen valóra váltott kötelezettségvállalásokra kerül sor.

Ezzel kapcsolatban szeretnék megemlíteni néhány dolgot. Az Európai Unió és Latin Amerika és a karibi államok közötti régióközi együttműködésről szóló jelentés, amit a közös elnökség mutatott be az előző –negyedik –, Bécsben megrendezett csúcstalálkozón, ékes bizonyítéka a vállalt kötelezettségek megvalósítása terén eddig elért jelentős előrelépésnek. Említést kívánok tenni a Guadalajara-ban elhangzó, közel 400 olyan, a két régiót érintő intézkedésről is, amelyek a vállalt kötelezettségek teljesítését szolgálták, továbbá arról az újonnan elkészült listáról, ami a 2006-os bécsi csúcsértekezleten vállalt kötelezettségek valóra váltását segíti elő. Reméljük, hogy a limai csúcsértekezlet további előrelépést jelent a vállalt kötelezettségek elfogadása és megvalósítása terén.

Az Európai Parlament számtalan tagja, köztük Schulz úr, Meyer-Pleite úr, Liese úr, dos Santos úr, és még sokan mások – akik közül nem tudok mindenkit felsorolni –említést tettek a kubai kérdésről. El szeretném mondani, hogy a limai csúcsértekezlet nem azonos az EU–Kuba csúcsértekezlettel és a Kubáról rendezett csúcsértekezlettel sem. Ennek ellenére, mivel oly sok vélemény hangzott el, néhány fontos témára szeretném felhívni a figyelmet.

Jelenleg az Európai Unió, továbbá az EU Tanács és az EU elnökség Kubával kapcsolatos politikáját az alábbi dokumentumok szabályozzák: az Európai Unió 2006-os évre vonatkozó közös platformja és az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának múlt évi következtetései. A fenti két dokumentum jelenti az összes tagállam számára az alapvető útmutatást a Kubával való viszonyuk és a harmadik országokkal Kubáról folytatott tárgyalásaik során. Hozzá szeretném még tenni azt is, hogy az Európai Unió Kubával kapcsolatos politikájának alapját és magvát az emberi jogok képezik.

Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának júniusi ülése újabb lehetőséget ad arra, hogy Kubáról beszéljünk. El szeretném mondani, hogy a szlovén elnökség erőfeszítéseket tesz arra, hogy ez alatt az ülés alatt elfogadásra kerüljön egy új, közös platform. Reméljük, hogy erőfeszítéseink sikerrel járnak. Ugyanakkor, mint már korábban is említettem, a májusi, limai csúcsértekezletnek ez nem lesz témája, hisz akkor az EU és Latin Amerika, valamint a karibi államok közötti megbeszélésre kerül sor.

Végezetül el szeretném mondani, hogy a szlovén elnökség óhaja az, hogy a csúcstalálkozó további lökést adjon, avagy dos Santos úr szavaival élve, új dinamizmusokat generáljon az Európai Unió és Latin Amerika és a karibi államok közötti kapcsolatok terén, és meg vagyok győződve arról, hogy az olyan viták, mint amelyik most is zajlik az Európai Parlamentben, hozzá tudnak járulni ennek a célkitűzésnek az eléréséhez.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, Salafranca úr, azt tudom csak mondani, hogy a Bizottság minden tőle telhető erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy az a csúcsértekezlet sikeres legyen. Amint Schulz úr is rámutatott, és ahogy a miniszter úr éppen most elmondta, Limának valós lehetőséget kell adnia arra, hogy újabb lökést kapjanak a Latin Amerika és Európa közötti kapcsolatok.

Amint Önök közül többen – beleértve Schulz urat is – hangsúlyozták, sok közös értékünk van. Közös a támogatottság a multilateralizmus iránt, és kétségbevonhatatlan igény van az Európai Unió és Latin Amerika országai közötti szorosabb együttműködésre akkor, ha éreztetni kívánjuk a befolyásunkat egy fejlettebb, globális szervezetben. Ha meg akarjuk reformálni a legfontosabb nemzetközi szervezeteket, akkor ezt csak a Latin Amerika és Európa között létrejövő, meglehetősen távolba-mutató megállapodás segítségével tudjuk megtenni. A világon nincs még egy olyan régió, amelyikkel olyan szorosan együttműködünk, mint Latin Amerikával.

Elnök úr, most néhány kérdésre szeretnék röviden válaszolni. Ez első a túszokkal kapcsolatos. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság rendszeresen támogatta azokat az erőfeszítéseket, amelyek a túszok szabadon bocsátásáról szóló humanitárius egyezmény megkötésére irányultak. A Bizottság, természetesen, rendkívül érzékenyen reagál az ebben a témában elhangzó felszólalásokra.

Kubáról is szeretnék egy szót szólni. Természetesen – ahogy a miniszter úr is elmondta – a limai találkozónak nem Kuba lesz a központi témája, de ennek ellenére el szeretném mondani, hogy az Európai Unió politikája a konstruktív elkötelezettséget tükrözi. Nem támogatjuk az elszigetelés, illetve a szankcionálás politikáját. Biztosunk, Louis Michel úr, nemrégiben Kubában járt. A kölcsönös érdekeket jelentő területeken készek vagyunk együttműködni Kubával, de – természetesen – a Kubával folytatott párbeszédünk témái között szerepelnek az emberi jogi kérdések is.

Előrelépést kívánunk elérni a társulási megállapodások terén is. Fejlődést szeretnénk a Mercosurral kapcsolatban is. 2009 során pontot kívánunk tenni az Andok Közösség témájára is.

Most néhány olyan kérdésről szeretnék szót ejteni, amelyek ez alatt a rendkívül érdekes vita alatt merültek fel. A Belohorská asszony által felvetett téma – vagyis az ivóvíz biztosítása – nagyon fontos, és ez a téma szerepel a limai csúcsértekezletre készített nyilatkozattervezetben is. A Bizottság támogatja a több országban megvalósuló, a vízhez való hozzáféréssel kapcsolatos projekteket és programokat.

Említésre került a civil társadalom részvétele is. A civil társadalom a limai csúcsértekezletre való felkészülésként, két eseményt szervez: a szervezett civil társadalom konferenciát, az ESOSOC-ot, és a nem kormányzati szervek, a nem szervezett társadalmak konferenciáját. A Bizottság pénzügyi támogatást nyújt a fenti konferenciák számára és a limai csúcsértekezleten jelentés hangzik el az említett rendezvényekről.

Felvetődött az élelmiszerárak kérdése is, és való igaz, hogy az élelmiszerárak emelkedése minden bizonnyal érinteni fogja Latin Amerikát, ahol már jelenleg is a lakosságnak több mint egyharmada él szegénységben. Néhány országban – így például El Salvadorban – az emberek erőteljesen függenek az élelmiszerektől. Az emelkedő élelmiszerárak nyilvánvalóan erőteljes hatást gyakorolnak arra a népességre, amelyik már most is rendkívül sebezhető. Ez a téma, természetesen, összekapcsolódik a bioüzemanyagokra vonatkozó stratégiával. Ez egy olyan nagyon kényes kérdés, amit minden bizonnyal érdemes megvitatni.

Említés esett Latin Amerikában a nők helyzetéről . A Bizottságot nagy aggodalommal tölti el a latin-amerikai, és különösen a mexikói és guatemalai helyzet. Tisztában vagyunk a helyzettel és megpróbáljuk leküzdeni a problémát. Hálásak vagyunk az Európai Parlamentnek a témában végzett munkájáért.

Válaszaim közel sem teljesek, de a vita rendkívül hasznos volt, és minden bizonnyal hozzá fog járulni a limai csúcsértekezlet témáinak egyértelművé tételéhez. A csúcsértekezlet lehetővé fogja tenni számunkra a régióval folytatott párbeszéd erősítését, és erőfeszítéseink jobb összehangolását a fontos nemzetközi határidők betartása területén, különös tekintettel a környezetvédelemre. Lehetőséget fog biztosítani számunkra annak a tisztázására is, hogyan tudjuk támogatni a társadalmi kohézióval együtt járó szerkezeti problémákra adott demokratikus válaszokat. Nyilvánvaló, hogy a régió egyes országaiban specifikusan fennálló problémák célzott megoldása érdekében az európai intézményeknek össze kell hangolniuk a megközelítéseik differenciálására tett erőfeszítéseiket.

Végezetül üdvözölni szeretném az EuroLat munkáját. Az EuroLat, vagyis az Euro - Latin Amerikai Parlamenti Közgyűlés létrehozására a 2006-os, bécsi csúcsértekezlet után került sor. Már eddig is nagyon értékes hozzájárulást tett a régióval folytatott együttműködés terén, melynek során mindkét oldalon megerősödött a demokrácia. Ezzel kapcsolatban teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a régióval az EuroLat révén fennálló különleges kapcsolatok segítségével az Európai Parlament határozott lépéseket fog tenni annak biztosítására, hogy az Európai Unió és a régió országai közötti társulás egyre fontosabb stratégiai szerepet töltsön be.

Ismét szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik felszólaltak, és a limai csúcsértekezletre való felkészülés során hozzájárultak a kérdések tisztázásához.

  Elnök. − Az eljárási szabályzat 103 cikkének (2) bekezdése alapján a vita lezárásához hat határozati indítványt kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra a 2008. április 24-én, csütörtökön megtartott ülésen kerül sor.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

  Gyula Hegyi (PSE), írásban. – (HU) A latin-amerikai őserdőket nem véletlenül nevezik a Föld tüdejének. Egész klímánk, s vele a jövőnk függ attól, hogy megőrizzük eredeti kiterjedésükben Brazília, Kolumbia, Ecuador, Venezuela és több más dél-amerikai ország területén az életet jelentő esőerdőket. Ezzel együtt a biodiverzitást, a flóra és a fauna gazdagságát. Ezért fontos, hogy az Európai Unió és a latin-amerikai országok együttműködésében kiemelt hangsúlyt kapjon a környezetvédelem és a megfelelő klímapolitika. A mohó profitéhség, az esőerdők kivágása és a bioüzemanyag ültetvények telepítése ellentétes az emberiség elemi érdekeivel. Arra kell ösztönözni latin-amerikai barátainkat, hogy vessenek véget ennek a pusztító folyamatnak. Az eredeti természeti értékek megőrzésének az a legjobb módja, ha nem háborítjuk a bennszülött közösségeket, meghagyjuk tulajdonukban a földjeiket és a természetes életformájukat folytathatják rajtuk. Fejlesztési és támogatási politikánk alapfeltételéül kell tenni a környezetvédelmi előírások kölcsönös betartását.

3. Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti tárgyalások a vízummentességről (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a vízummentességről folyó tárgyalásokról.

  Dragutin Mate, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) Röviden szeretnék néhány szót szólni a vízummentességről folyó megbeszélések eredményeiről, és az elektronikus utazásengedélyezési rendszerről folytatott tárgyalásokról. Bevezetőként el szeretném mondani, hogy az Európai Unió számára a vízumpolitika rendkívül fontos kérdés, és hogy amióta az új tagállamok csatlakoztak az Európai Unióhoz, mind a Bizottság, mind az elnökségek hatalmas erőfeszítéseket tettek azért, hogy minden országnak és minden állampolgárnak ugyanazoknak a követelményeknek kelljen megfelelni az Amerikai Egyesült Államokba történő belépés során, és hogy mindegyikükre vonatkozzon a vízummentesség. A vízum eltörlése – természetesen – azt jelentené, hogy az Európai Unió minden állampolgára egyenlő.

Ez évben az USA hozzákezdett bizonyos eljárásokhoz, és megnyitotta a kapuit a vízummentességi program előtt. Kizárólag bilaterális megbeszélésekkel indítottak, és ezen a területen merült fel néhány félreértés. Sor került néhány intenzív megbeszélésre, melyekből mi, az Elnökség, a Bizottsággal karöltve ez év elején levontuk a következtetéseket, és egy sor megbeszélést követően megállapodás született ezen a területen egy kettős vagy párhuzamos együttműködési rendszerről (twin-track approach). Ez a megközelítés a március 12-én Szlovéniában tartott, EU elnökségi trojka - USA megbeszélésen is megerősítésre került.

A kettős rendszer azt jelenti, hogy a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az Európai Unióval kapcsolatos ügyekben tárgyalásokat folytasson és megállapodásokat kössön az Amerikai Egyesült Államokkal, és ezzel párhuzamosan minden ország bilaterális megbeszéléseket folytathat a tagállamok hatáskörébe tartozó ügyekről. Az április 18-án tartott legutolsó ülésén a Bel- és Igazságügyi Tanács is megszavazta a Bizottság részére adott felhatalmazást, így most már a Bizottság is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat. Reméljük, hogy ez a kettős együttműködés átlátható lesz. Egyes tagállamok már megkezdték az előzetes bilaterális megbeszéléseket a megállapodásról, bár eddig még semmit nem foglaltak írásba. Azt reméljük, hogy mind a Bizottság, mind a tagállamok átláthatóan működnek, hogy ezt követően a fenti szinten járhassunk el.

Az elektronikus utazásengedélyezési rendszerrel kapcsolatban meg kell említenem, hogy erről a témáról már számtalan megbeszélést folytattunk. A Bizottsággal és az amerikai oldallal közösen, ún. felderítő beszélgetéseket folytattunk. Az ezidáig rendelkezésünkre álló adatok alapján nyilvánvaló, hogy jelenleg az Amerikai Egyesült Államok nem kér több információt és adatot annál, mint amit az utasok az Amerikai Egyesült Államokba légi úton történő utazásuk során a zöld színű I-94-es nyomtatvány kitöltésekor már eddig is önkéntesen megadtak. Ez rendkívül fontos.

A jelenleg folyó tárgyalások során megállapítottuk – és ez elfogadásra is került –, hogy ezek az ellenőrzések díjmentesek lesznek,és az engedély kiadása után két éves időtartamra lesz érvényes. Valójában, ha ez a rendszer működni fog, az állampolgárok Interneten küldik majd el az Amerikai Egyesült Államok hatóságai számára az információt, mely hatóságok a jövőben a fenti adatokat a jelenlegivel egyező módon fogják feldolgozni.

Van egy másik, említésre méltó téma is, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államokkal a személyes adatok védelmével foglalkozó magas szintű szakértői bizottságról folytatott tárgyalások. Eddig tizenkét, a megállapításaink szerint azonos elvben sikerült megállapodásra jutnunk. Egy elv még nyitott. Remélem, hogy június végére eljutunk arra a pontra, ahol megállapíthatjuk, hogy tovább folytathatók a megbeszélések, és eltérő felhatalmazást adhatunk a csoportnak azért, hogy megkezdődhessen a felkészülés az Amerikai Egyesült Államokkal ezen a területen megkötendő keretegyezményről folytatandó tárgyalásokra.

Miért van szükség erre a keretegyezményre? Először is azért, mert meg kívánjuk tartani az összhangot a múlt év decemberében az Európai Parlament által elfogadott határozattal, ami hangsúlyozottan kimondja, hogy kívánatos lenne egy ilyen megállapodás. Természetesen úgy véljük, hogy a tárgyalások csak akkor lehetségesek, és megállapodás elérésére a fenti keretegyezményen belül csak akkor lesz lehetőség, ha ezek megfelelnek az elveknek, és ha a lisszaboni szerződés együttesen, vagyis a Parlamenttel, a Tanáccsal és a Bizottsággal közösen, elfogadásra kerül. Csak a fenti három testület közötti konszenzus teszi lehetővé számunkra a közös elvek megteremtését és a közös akciók alapelveinek kialakítását. Ugyanakkor, természetesen, amikor megszületik a keretegyezmény, továbbra is egyénileg és eseti alapon hozunk döntéseket az információcseréről. Az egyezmény ugyanis nem terjedhet ki minden jövőbeni eseményre. Ezzel azt akarom mondani, hogy a jelenlegi helyzet olyan, hogy minden egyezménnyel, illetve megállapodással kapcsolatos tárgyalás esetében újra felvetődnek és ismételten megtárgyalásra kerülnek a fenti elvek. Ha lennének olyan elvek, amelyek biztosítanák a kiindulási alapot számunkra, akkor, természetesen, egyszerűbb helyzet alakulna ki a konkrét megállapodások és szerződések esetében. Elnök úr, röviden ennyit szerettem volna elmondani.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Miniszter úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió –Amerikai Egyesült Államok „igazság, szabadság és biztonság érvényesülésén alapuló térség” miniszteri trojkája, amelyben Mate úr és Frattini alelnök úr is részt vett márciusban, kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy amerikai partnereinkkel néhány fontos kérdést megvitassunk.

Egy lépést már megtettünk a helyes irányba azzal, hogy elfogadtuk a vízummentességről szóló új amerikai jogszabályok bevezetése érdekében alkalmazandó megközelítésről szóló miniszteri nyilatkozatot. A fenti jogszabály értelmében biztonsági megállapodásokat kell aláírni azokkal az országokkal, amelyek jelenleg, illetve a jövőben tagjai lesznek a vízummentességi programnak. Az Amerikai Egyesült Államok tudomásul vette az Európai Unió esetében szükséges kettős megközelítést, mely szerint az adott területen a hatáskörök megoszlanak a Közösség és a tagállamok között. A hazai hatáskörökkel kapcsolatos témák megvitatására a hazai hatóságokkal kerül sor, míg az Unió felelősségi körébe tartozó ügyekről az európai hatóságokkal tárgyalnak. Az amerikai tárgyaló felek támogatták az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, biztonságos és vízummentes utazás mielőbbi megvalósulására irányuló közös célkitűzést.

A fenti célkitűzés elérése érdekében a Bizottság olyan felhatalmazás (mandátum) megadását javasolta a Tanács részére, ami lehetővé tenné, hogy a Tanács megkezdje az Egyesült Államokkal folytatandó tárgyalásokat. Hálás vagyok Mate úrnak, aki a Bel- és Igazságügyi Tanács április 18-i ülésén elnökölt, mivel – a széleskörű konszenzusnak köszönhetően – a Tanács készen állt arra, hogy átadja a fenti mandátumot a Bizottságnak. Ez ékes bizonyítéka a korábbinál nyilvánvalóan hatékonyabb közös munkára és egységes előrelépésre irányuló együttes szándékunknak.

A Bizottság tehát a lehető legrövidebb időn belül kezdeményezi a tárgyalásokat. Az amerikai hatóságokkal már felvettük a kapcsolatot. A lehető legrövidebb időn belül előrelépést kell elérnünk az Egyesült Államokkal a vízummentességi program feltételeinek kidolgozása terén, ami a Közösségek hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor garantálnunk kell állampolgáraink jogait és szabadságjogait a tekintetben, hogy a tagállamok számára a lehető legrövidebb időn belül biztosítsuk a vízummentességet. Különös gondot fordítunk arra, hogy a Közösségek és az Amerikai Egyesült Államok között létrejövő megállapodások a kölcsönösség elvén, az alapvető jogok és az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásán alapuljanak, beleértve az adatvédelemhez és a magánélethez való jogot.

Amint Mate úr korábban említette, a tárgyalások során beszélünk majd az elektronikus utazásengedélyezési rendszerről. A vízummentességi program keretein belül az Amerikai Egyesült Államokba légi-, illetve vízi úton utazó utasoknak az indulás előtt, elektronikusan meg kell válaszolniuk néhány kérdést. Ezt követően kerül kiadásra számukra az elektronikus utazási engedély. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a rendszer az Európai Unió és Ausztrália között már működik. Az Amerikai Egyesült Államok már többször – nevezetesen a belbiztonsági miniszterrel, Chertoff úrral, tartott videó-konferencián – nyújtott információt számunkra az elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA) működtetésével kapcsolatos előkészületekről.

Természetesen további tisztázásra van szükség, és Mate úr és én a fenti témákról további megbeszéléseket fogunk folytatni Chertoff úrral, amikor május végén ellátogat Brüsszelbe. Ebben a témában továbbra is szolidárisnak kell lennünk a tagállamokkal. A kettős, illetve párhuzamos együttműködési rendszer csak akkor működik majd hatékonyan, ha a tagállamok az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásaik során teljesen átláthatóak lesznek. Az Amerikai Egyesült Államoknak hamarosan elő kell terjesztenie a tagállamokkal kötendő és az általuk már aláírt egyetértési nyilatkozat végrehajtásával kapcsolatos előkészületek részleteit, mivel ezek a végrehajtási megállapodások rendkívül fontosak, és a mi feladatunk lesz az értékelésük.

Végezetül, az elnökséggel szorosan együttműködve, a Bizottság törekedni fog az Egyesült Államokkal régóta folyó tárgyalások folytatására. A fenti téren az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatokhoz bizalmi és lényegi partnerségre van szükség. Állampolgáraink biztonsága érdekében az alapvető jogokat biztosító, közös fellépések kellenek. Véleményem szerint a tárgyalási mandátum elfogadása a lehető legjobb kompromisszum. Lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a számukra kiváltságosnak minősülő kérdésekben, így az együttműködés, és a hírszerző szolgálatok közötti adatcsere területén, önálló tárgyalásokat folytassanak az Amerikai Egyesült Államokkal, de – természetesen – a mi feladatunk annak biztosítása, hogy az Amerikai Egyesült Államokba történő utazás az Európai Unió minden állampolgára számára lehetséges legyen. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa kritizálta a vízummentességi program kiterjesztését, de én úgy vélem, hogy az Európai Parlament és a miniszter úr támogatásával fenn tudjuk tartani az Európai Uniónak azt az álláspontját, hogy minden állampolgára azonos bánásmódban részesüljön.

Ma délelőtt ezekről tudok beszámolni a Parlamentnek. Most pedig nagy figyelemmel hallgatom a felszólalásaikat, amelyek hozzá fognak járulni az elkövetkező tárgyalások további tisztázásához.

  Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, nagy örömmel üdvözlöm a Tanács és a Bizottság kezdeményezését, miszerint világos és átlátható keretelveket kívánnak kidolgozni az Európai Unió tagállamai és az Amerikai Egyesült Államok közötti, vízummentes utazásra vonatkozó kétoldalú megállapodások terén.

Ez év elején egyes türelmetlen tagállamok önálló tárgyalásokba kezdtek az Egyesült Államokkal, az Unió hozzájárulása nélkül. Más országok úgy döntöttek, hogy megvárják, amíg az elvek az Unió keretein belül szabályozásra kerülnek, mivel megértették, hogy erősebb pozícióba kerülnek akkor, ha számíthatnak az egész Európai Unió támogatására. A mai napon határozott üzenetet küldtünk az Egyesült Államoknak, világossá téve, hogy nem gyakorolhatnak nyomást az egyes tagállamokra oly módon, hogy azok megsértsék a közösségi elveket. Ez az Uniós előkészületek hatáskörén kívül eső, olyan érzékeny kérdésekre is vonatkozik, mint az utasok mozgásával kapcsolatos adatok közzététele. A lényegi kérdés az, hogy az egyes tagállamok most már önállóan is folytathatnak tárgyalásokat az Amerikai Egyesült Államokkal. Ezek éppen azok a tagállamok, amelyek állampolgárai számára a leginkább fontos a vízummentes utazás az Egyesült Államokba. A fent említett országoknak azonban szem előtt kell tartani az együttesen kidolgozott, és a kölcsönösség elvén alapuló álláspontot és azt a követelményt, hogy a Bizottságot kötelesek tájékoztatni a tárgyalások fejleményeiről.

Lényegében most az amerikai térfélen van a labda. Fel szeretném hívni az Egyesült Államokat, hogy gondosan vegye fontolóra azokat a kritériumokat, amelyek alapján megadja a vízumot az Európai Unió keleti részén élő állampolgárok számára. Valóban igaz az, hogy az utóbbiak nagy része olyan illegális bevándorló, aki nem kívánja elhagyni az Amerikai Egyesült Államok területét a vízuma lejártakor? Valójában ugyanis ezért utasítják vissza a vízumkérelmek jelentős részét, és nem azért, mert potenciálisan biztonsági kockázatot jelentenek a kérelmezők. Mindent összevetve, Kelet-Európa aligha tekinthető a fundamentalista iszlám terrorista csoportok táptalajának. A múltban a kelet-európai állampolgárok, pénzügyi okokból kísértést éreztek az Amerikai Egyesült Államokban való illegális letelepedésre. A helyzet azonban mára drámaian megváltozott. Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta a kelet-európaiak legálisan dolgozhatnak a régi Európa országaiban. A jogszabályok megszegése és a bevándorlási hivataltól való félelem nélkül dolgozhatnak ott.

A fenti változásokat figyelembe véve az Egyesült Államok negatív hozzáállását egyre nehezebben tudják a fenti állampolgárok megérteni. Az Egyesült Államok által elfogadott álláspont a róla alkotott kép szempontjából is romboló hatású. Ezért az Amerikai Egyesült Államok érdekeit is szolgálná, ha a tárgyalások minél hamarabb befejeződnének, és ha az Unió állampolgáraival szemben támasztott vízumkötelezettség a múlté lenne.

  Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném üdvözölni a Tanács elnökét és a biztos urat. Képviselőcsoportunkat örömmel tölti el, hogy a Tanács jóváhagyta a tárgyalásra felhatalmazó mandátumot, ami végre lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat folytasson az összes tagállam – megismétlem, az összes tagállam – felvételéről a tavalyi év során az amerikai Kongresszus által módosított vízummentességi programba.

Ugyanakkor azonban sajnálkozásunkat kívánjuk kifejezni a washingtoni adminisztráció azon döntése miatt, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdeményeztek azokkal az országokkal, amelyek a közelmúltban csatlakoztak az Európai Unióhoz, hisz ezt a döntést sem az érdemében, sem a módszerében nem tartjuk elfogadhatónak.

A képviselőcsoportunk szerint az Amerikai Egyesült Államok fontos tárgyalópartner a terrorizmus elleni küzdelem területén, de ezzel párhuzamosan azt gondoljuk, hogy az amerikai adminisztrációnak tiszteletben kell tartania az Európai Unión Szerződéseinkben meghatározott, politikai jogalanyiságát és jogköreit. Biztos úr, bátorkodom javasolni azt is, hogy ugyanerre emlékeztessük az EU tagállamait is: ők ennek az európai jogalanyiságnak az értelmezői és letéteményesei.

Érdemes felidézni, ahogy azt Önök is tették, hogy a vízumpolitika – hasonlóan a menekültek és az illegális bevándorlás elleni küzdelem esetében alkalmazott politikánkhoz – az Európai Közösségek hatáskörébe tartozik. Fontos tény, hogy a Tanács a tárgyalási mandátum körét egyértelműen meghatározta azáltal, hogy a tagállamok nem folytathatnak bilaterális megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokat az Amerikai Egyesült Államokkal az EU hatáskörébe tartozó témákról, különösen azokon a területeken, amelyeken a vonatkozó megállapodások lehetővé teszik az amerikai hatóságok számára az Európai Unió adatbázisához való hozzáférést.

Ezennel felkérjük a Bizottságot arra, hogy olyan megállapodás megkötésén, illetve olyan átfogó megoldás kidolgozásán munkálkodjon, aminek a segítségével az azonos emberi méltóság és mindenekelőtt a kölcsönösség alapján minden európai ország állampolgára számára biztosított lesz a vízummentesség.

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, nagyon örülünk ennek a mandátumnak és izgatottan várjuk az eredményeket. Én is csodálkozom azon, hogy ezt miért nem lehetett elérni az előző években, és miért elérhető most. Reméljük, hogy most tényleg elérhető lesz.

Örülök Mate úr azon kijelentésének is, hogy a vízummentességnek az Európai Unió minden állampolgárára, nem pedig az Európai Unió minden tagállamára kell kiterjednie, hisz a kettő nem azonos. Ezzel kapcsolatban én is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a HIV-fertőzöttek nem léphetnek be az Amerikai Egyesült Államok területére. Remélem, hogy egyértelmű lépéseket tesznek a fenti korlátozás, illetve tilalom megszüntetése érdekében. Ki szeretném kérni a véleményüket a Chertoff úr által tett és a Washington Post-ban ezen a héten megjelent kijelentéssel kapcsolatban, miszerint a vízummentesség megadása a légitársaságok által vett ujjlenyomatok függvénye lesz. Ez teljesen új tény és szeretném megismerni az Önök véleményét róla.

Aztán rátérünk a nyilvántartási adatállományra (PNR). Ha az amerikai követelmények a nyilvántartási adatállománnyal kapcsolatban meghaladják az EU – Amerikai Egyesült Államok közötti – egyelőre még nem ratifikált – megállapodásokban meghatározottakat, ez azt jelenti, hogy a megállapodás azonnal hatályát veszti? Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy mit tartalmaz a végrehajtási megállapodás és én tényleg nem értem, hogy ezidáig miért nem rendelkezünk ezzel kapcsolatban információval. Furcsállom.

Most pedig rátérek az elektronikus utazásengedélyezési rendszerre és a személyes adatok védelmére. Én nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ezt elég jól szervezték meg. Természetesen az a 12 elv, amivel időközben megismerkedtünk, jó. Ugyanakkor azonban, a harmadik pillérben szereplő szabályokhoz, vagyis magának az Európai Uniónak a kerethatározataihoz hasonlóan, a probléma nem az elvekkel, hanem a kivételek hosszú listájával van. Ezen a ponton garanciákat és nem csak elveket szeretnék látni. Tudni szeretném azt is, hogy mindez hogyan fog a gyakorlatban működni, még mielőtt beleegyeznénk abba, hogy mindenkiről kiszolgáltatjuk az adatokat más országoknak.

És hátra van még a demokratikus legitimitás kérdése. Hogyan lehet majd biztosítani a demokratikus ellenőrzést? Véleményem szerint a szakértői bizottságra tett javaslat sem nem demokratikus, sem nem átlátható. Számomra ez a parlamenti ellenőrzés tipikus esete.

Végezetül nagyon remélem, hogy a Bizottság és a Tanács megtanulták azt a leckét, miszerint Európai Unióként sokkal erősebbek vagyunk akkor, ha egységesen lépünk fel, és nem vagyunk megosztva, és ha ráadásul ezekkel a dolgokkal nyíltan, az Európai Parlament parlamenti támogatásával foglalkozunk.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, hálás köszönetet szeretnék mondani a Bizottság erőfeszítéseiért, melyek arra irányulnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok határain azonos bánásmódban részesüljön az Európai Unió valamennyi állampolgára. Ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy az amerikai vízumok eltörléséről folytatott tárgyalások egyértelműen megmutatják az Európai Unió korlátait.

Az Európai Bizottság teljes támogatottsága ellenére, nevezetesen azon országok részéről, amelyek 2004-ben és 2007-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, a megbeszélések zsákutcába jutottak. Az Amerikai Egyesült Államok viszont kétoldalú vízum-megállapodásokat fog aláírni az egyes tagállamokkal, ha az érintett ország megfelel az ezen a területen hozott amerikai törvényi előírásoknak, és csakis azoknak. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság számára egyszerű a tagállamok kompetenciájának korlátozása. Ez egyes esetekben a Szerződések, más esetekben precedensek révén valósul meg. A harmadik országok vonatkozásában már sokkal nehezebb sikereket elérni. Annak ellenére, hogy a Bizottság kizárólagos képviseleti jogát nagy többséggel támogatták, egyes tagállamok az egyéni tárgyalásokat választották. Habár az én hazám nem tartozik ebbe a kategóriába, meg kell mondanom, hogy nem lepett meg a döntésük.

  Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, a Bizottság és a Tanács képviselői nem adtak nekünk sem elegendő információt, és nem győzték meg az Európai Parlamentet sem. Az Amerikai Egyesült Államok azon döntése, hogy egyedi megállapodásokat ír alá egy olyan kérdésről, ami a Közösségek hatáskörébe tartozik, sértés az Európai Unióra nézve, és annak is kell tekinteni. A Cseh Köztársaság döntése arról, hogy aláírja ezt a megállapodást, a közösségi hatáskör megsértését jelenti. Senkinek sincs joga arra, hogy az Európai Unió és az Európai Parlament jóváhagyása nélkül adatokat szolgáltasson az amerikaiak vagy mások részére az európai állampolgárokról. Ez túllépi az utasnyilvántartási adatállomány tartalmát.

A Tanács tisztelt tagjait a fentiek miatt arra kérem, tartsák szem előtt azt a tényt, hogy nem csak az új tagállamok érintettek ebben a kérdésben. Habár Görögország egyike az Európai Unió első 15 tagállamának, a görög állampolgároknak még most is vízumra van szükségük ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazzanak. Fel kell hagyni ezzel a gyakorlattal, de ezt az egységesítés megközelítése segítségével, és az állampolgárok személyes adatok védelme terén fennálló jogainak megsértése nélkül kell megtenni. Kérem, hogy ez is szerepeljen a végleges álláspontjukban.

  Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim, a Parlamentben én a fentebb említett Cseh Köztársaság állampolgárait képviselem. A Cseh Köztársaság – néhány tagállammal együtt – kezdeményezte az amerikai vízummal kapcsolatos kétoldalú tárgyalásokat. Erőteljesen elutasítom az Európai Bizottság jogtalan kritikáját hazám külpolitikájával kapcsolatban. A Bizottság arrogánsan túllépte a tényszerű kompetenciáit, és semmibe vette a szubszidiaritás és az Unió tagállamai közötti egyenlőség elvét. Szeretném Önöket emlékeztetni arra is, hogy a kétoldalú vízummentességi tárgyalások a Cseh Köztársaság részéről egyszerű reakciót jelentettek arra, hogy a Bizottság semmilyen eredményt nem ért el az Unió új tagországai esetében a vízummentesség megadásáról folytatott megbeszéléseken. Hölgyeim és uraim, a Bizottságnak fel kellene ismernie, hogy bár magas rangú végrehajtó testület, sok olyan terület van, ahol tiszteletben kell tartania a Parlament és az egyes tagországok politikai akaratát.

Végezetül, ha az Európai Bizottság az amerikai vízum ügyében az Unió légügyi biztonsága érdekében kíván fellépni, akkor nem kellene megdorgálnia azokat az országokat, amelyek az információcsere révén, erőfeszítéseket tesznek a terroristák szándékainak keresztülhúzására. Épp ellenkezőleg, azokat az országokat kellene kritizálnia, amelyek minden skrupulus nélkül tárgyalásokat folytatnak, egyebek mellett Líbia és a Hámász képviselőivel.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, Mate miniszter úr, Barrot elnök-helyettes úr, hölgyeim és uraim, március 10-én itt, a tisztelt Házban beszéltem a fenti kérdéssel kapcsolatos félelmeimről. Akkoriban úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy az Amerikai Egyesült Államok az „oszd meg és uralkodj” stratégiája mellett tette le a voksát azzal, hogy a vízummentességi programján belül kétoldalú tárgyalásokat javasolt. Sajnálatos módon több tagállam nem tudott ellenállni annak a kísértésnek, hogy gyorsabb előrehaladást érjen el, megfeledkezve ezáltal arról, hogy a közös vízumpolitika minden kétséget kizáróan a Közösségek hatáskörébe tartozik, épp úgy, mint ahogy kötelesek a Szerződésben megfogalmazott szolidaritás elvét is tiszteletben tartani.

Amikor ezek a tagállamok csatlakoztak az Európai Unióhoz, vállalták azt is, hogy tiszteletben tartják a Közösségek teljes „acquis”-ját, mivel megállapodtak abban, hogy a függetlenségüket megosztják azokon a közös területeken, ahol az európai megközelítésnek kell dominálnia. Következésképpen a fent említett kétoldalú megállapodások aláírása olyan precedenst teremt, ami teljes mértékben ellentétes az európai integráció létrejöttének és működésének szellemével.

Gratulálok a Tanácsnak ahhoz, hogy április 18-án megadta a Bizottságnak a tárgyalások folytatásához szükséges mandátumot. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez a folyamat ne gyengíthesse az európai tárgyalási pozíciót. Márciusban úgy érveltem, hogy jobb lett volna a kétoldalú tárgyalások leállítása mellett dönteni addig, amíg a Bizottság és az Amerikai Egyesült Államok között nem fejeződnek be a tárgyalások. Fel szeretném hívni a Bizottságot és Barrot biztos urat arra, hogy ne sodorják veszélybe ezt a közös érdeknek minősülő kérdést. Felkérem őket arra, hogy kísérjék figyelemmel az egyes tagállamok kezdeményezéseit, és habozás nélkül forduljanak az Európai Közösségek által felállított Európai Bírósághoz olyan esetekben, amikor a közösségi jog megsértéséről van szó, és – mindenekelőtt -, hogy tájékoztassák ezt a Parlamentet a helyzettel kapcsolatos fejleményekről, illetve a különböző tagállamok részéről megmutatkozó szolidaritás szintjéről – avagy annak hiányáról.

  Martine Roure (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, a Tanács hivatalban levő elnöke, örömmel üdvözöljük azt a tényt, hogy a Tanács végre megadta az Európai Bizottság részére az Amerikai Egyesült Államokkal a jelenleg a vízummentességi programból kizárt 12 ország programba történő felvételével kapcsolatos tárgyalások lefolytatására vonatkozó mandátumot.

Jó jel az is, hogy a fenti tárgyalásokkal párhuzamosan megbeszélések kezdődtek az elektronikus utazásengedélyezési rendszerről és az adatok cseréjéről is. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez a mandátum tényleg lehetővé fogja-e tenni a kétoldalú tárgyalások leállítását a valóban európai megközelítés megvalósulása érdekében? Reméljük, hogy így lesz.

Ismét szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy a vízummentességgel kapcsolatban elfogadhatatlanok a kétoldalú tárgyalások, és elfogadhatatlan minden, az adatcserére, beleértve a nyilvántartási adatállományra, vonatkozó bilaterális megbeszélés az Amerikai Egyesült Államokkal, és arra is, hogy csak az Európai Unió szintjén kötött megállapodások jöhetnek számításba.

Vajon ez a tárgyalási mandátum lehetővé teszi majd az adatvédelemről szóló általános megállapodás megszületését is? Ezt a kérdést szeretném feltenni, mivel az amerikai törvényhozás még mindig kizárja az európaiakat, és nem is védi őket. Végezetül szeretnék rámutatni arra, hogy a SIS és a VIS rendszer létrehozására sajátos célból került sor, és ha harmadik országok számára is lehetővé tennénk a fenti rendszerekben található adatokhoz való hozzáférést, akkor megsértenénk a célokkal és az arányossággal kapcsolatos elveket. Így tehát Önökben bízunk.

  Gérard Deprez (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, néhány rövid megfigyelésemet szeretném megosztani Önökkel.

Először is, örömmel üdvözlöm a Bizottság elnökének és a tagállamoknak azt az erőfeszítését, ami április 18-án elvezetett a tényleges tárgyalási mandátum jóváhagyásához. Ezt a kérdést szervezetlenül kezelték, sőt, az utóbbi időben katasztrofálisan álltak hozzá, és az új fejlemények jó hírt jelentenek Európa valamennyi állampolgára számára.

Két olyan dolgot, amit a biztos úr már felvetett, én is meg szeretnék említeni. Elnök úr, biztos úr, nincs rendben, hogy az egyes tagállamok és az Egyesült Államok között megtárgyalt végrehajtási megállapodások jelenleg teljesen áttekinthetetlenek. Ez nem okozhat meglepetést az Amerikai Egyesült Államok számára, viszont elfogadhatatlan a tagállamok részéről. Megjegyzéseim elsősorban a Cseh Köztársaságnak szólnak, hisz ez a tagállam hamarosan átveszi az Európai Unió elnökségét és példát kellene mutatnia. Habár a tárgyalási mandátum egyértelmű elveket fogalmaz meg az adatvédelemmel kapcsolatban, mégis úgy vélem, hogy ebben az érzékeny kérdésben csak egy valós transzatlanti megállapodás, és nem csak a 12 elv meghatározása, vagyis egy olyan, tényleges transzatlanti megállapodás, amit – ideális esetben – egy közös adatvédelmi hatóság felügyel, felelhet meg mindkét fél elvárásainak, és elsősorban a mi elvárásainknak.

  Guntars Krasts (UEN). – (LV) Köszönöm szépen, elnök úr. Fel szeretném használni ezt az alkalmat arra, hogy gratuláljak az Európai Bizottságnak azért, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal a vízummentességi program bevezetéséről folyó tárgyalások során az új tagállamok érdekeit képviseli. A Bizottság állandóan a napirendjén tartja ezt a kérdést. A márciusban, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között lezajlott tárgyalásokat követően elégedetten állapíthatjuk meg, hogy sikereket értünk el a feszültségek elhárítása terén azon tagállamok közötti, amelyek kétoldalú tárgyalásokat kezdtek az Amerikai Egyesült Államokkal a vízummenteségi programok bevezetéséről. Amint tisztában vagyunk vele, az Amerikai Egyesült Államok fenntartotta azt az álláspontját, miszerint csak az egyes tagállamokkal folytatott kétoldalú megbeszélések keretében hajlandó megszünteti a vízumrendszert. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között márciusban lezajlott csúcsértekezlet eredményeit, mivel ez alkalommal megállapodásra jutottak a párhuzamos, illetve kettős megközelítés alkalmazásáról. A jelenlegi helyzetben ezt olyan ideális megoldásnak kell tekinteni, ami elhárítja az esetlegesen egymásnak ellentmondó politikák alkalmazásának veszélyét. Azoknak a tagállamoknak, amelyek jelenleg megbeszéléseket folytatnak az Egyesült Államokkal a vízummentességi program bevezetéséről, egyértelmű érdekük fűződik ahhoz a megállapodáshoz, amit az Egyesült Államokkal a márciusi csúcsértekezleten értünk el az elektronikus utazásengedélyezési rendszer ez év júniusáig történő sikeres bevezetésével kapcsolatban, továbbá a rendszer bevezetésének a tervezett Uniós rendszerrel való összehangolása terén. A fenti tagállamok számára minden késedelem az Amerikai Egyesült Államokkal megkötött vízummentességi program bevezetésének elhúzódását jelentené. Köszönöm.

  Vladimír Remek (GUE/NGL). – (CS) Hölgyeim és uraim, a Cseh Köztársaságban élő szavazóim sem tudják, hogy az Egyesült Államok által a terrorizmus ellen meghirdetett harc érdekében megkövetelt személyes adatok és információk mennyisége elegendő lesz-e a vízum megadásához. Ugyanakkor azonban szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy az Európai Unió nem képviselte eléggé aktívan az új tagállamai jogos érdekeit az amerikai vízummentesség terén. Az Unió régi tagállamainak abbéli félelme, hogy tovább bonyolítják a vízum terén fennálló kapcsolatokat, azoknak a cseh hivatalnokoknak a „kezére játszotta a labdát”, akik a saját érdekeiket tartották szem előtt.

Ráadásul annak ellenére, hogy a prágai kormány tagadja, mégis eléggé meglepő véletlen lenne az, hogy az Amerikai Egyesült Államok pont akkor mutat hajlandóságot állampolgáraink esetében a vízumkötelezettség eltörlésére, amikor megpróbálja megszerezni a csehek hozzájárulását egy rakétaelhárító bázis országunkban történő felállításához. Habár világos, hogy ez csak merő véletlen, és hogy a cseh kormány jóindulatát az Amerikai Egyesült Államok viszontgesztussal jutalmazza, mégis logikusan következik belőle az a gyanú, hogy az ország szuverenitása politikai alku tárgyát képezi.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, ez az egész vita az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti vízummentességről egyre inkább érzékcsalódásra kezd hasonlítani. Egy sor új tagállam már kétoldalú megállapodásokat írt alá az Egyesült Államokkal. Számukra ez gyorsabb és nyilvánvalóan egyszerűbb megoldás volt, mint kivárni az Európai Unió egészével kötött általános megállapodás megszületését. Amerika – a terrorizmus elleni küzdelem részeként – egy sor feltételhez köti a vízummentesség megadását, Hol van itt a probléma?

Az Euro-föderalisták azt mondják, hogy a vízum-megállapodások aláírása európai hatáskör. Az erről a témáról folytatott korábbi vita során az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának egyik tagja azt mondta, hogy előnyben kell részesíteni azt, amit európai szolidaritásnak hívunk, és hogy ezt meg kell magyarázni azon érintett tagállamok lakosságának, akik ennek áldozatául esnek. Láthatóan az ideológiának elsőbbséget kell élveznie a praktikummal szemben. A tagállamok felelőssége – és a tagállamok felelősségének kell maradni a jövőben is –, hogy maguk döntsenek arról, kit engednek be az országuk területére és milyen feltételekkel, és ennek fontos részét képezi a vízumpolitika.

  Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Köszönöm elnök úr. A beutazási vízum megszüntetése az Amerikai Egyesült Államokba rendkívül fontos prioritás az állampolgáraink számára, és tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy nem az. Ez fontos prioritás, mivel a vízum nélküli utazás egyszerűbb és olcsóbb is – minden utazó számára. Ez azért is fontos, mert nem tarthatjuk fenn tovább azt az igazságtalan helyzetet, amiben az Európai Unió országainak fele esetében nincs szükség vízumra az Amerikai Egyesült Államokba való utazáshoz, míg a másik felének van. Csak akkor érthetik meg, hogy milyen fontos a vízum eltörlése, ha szükségük van vízumra az Egyesült Államokba történő utazáshoz. Ezért minden olyan erőfeszítés, ami a vízumkötelezettség megszüntetésére irányul, függetlenül attól, hogy milyen irányból jön, pozitív és támogatandó, nem pedig kritizálandó. Nem az a lényeg, hogy ki irányítja a vízum eltörlésére irányuló erőfeszítéseket azon 12 ország esetében, akiknek még szükségük van vízumra. A fontos az, hogy eltörlésre kerüljön. Következésképpen véget kellene vetni a Bizottság és a tagállamok közötti gyerekes vitának arról, hogy kinek a hatásköre az Egyesült Államokkal való tárgyalás. A jogszerűségtől eltekintve csak egyetlen valóság létezik – a valóság az, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak régi keletű és szoros bilaterális kapcsolatai vannak a tagállamokkal, és ezért nyilvánvaló, hogy velük közvetlenül folytatnak tárgyalásokat. Másrészt viszont világos az is, hogy a Bizottságnak feladata van – igen, az a feladata, hogy tovább folytassa a nyomásgyakorlást a megfelelő irányba. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy az Egyesült Államok ezidáig előnyben részesítette az egyes országokkal folytatott tárgyalásokat, és valójában a Bizottságnak még nem sikerült tárgyalásokat folytatnia. Következésképpen fontos, hogy ne folytassuk tovább a vitát arról, hogy kinek áll jogában tárgyalni, mert ha ezt tesszük, akkor vesztesek leszünk és megosztottak, ahelyett hogy megerősödnénk. Ezért vagyok én a párhuzamos megközelítés mellett; a fontos az, hogy támogassuk egymást, úgy, hogy eltöröljék a vízumkötelezettséget, mégpedig haladéktalanul és az Európai Unió minden állampolgára esetében.

  Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, bemutatták nekünk a botrányos párhuzamos vízummentességi programot. Eszerint az Amerikai Egyesült Államok privilégiumként kezeli a vízummentességet, és ratifikálni fogja a Görögország és az új tagállamok esetében alkalmazandó speciális követelményeket, mely szerint a fenti országoknak – az európai jóváhagyás pecsétjével, természetesen – még a utasnyilvántartási adatállomány által egységesen és elviekben megkövetelteknél is érzékenyebb adatokat kell szolgáltatniuk az utasokról. Ráadásul az állampolgárok bűnügyi nyilvántartásához is közvetlen hozzáférésük lesz. Az Ön válasza az, hogy ez nem tartozik a Közösségek hatáskörébe, és hogy az egyes tagállamoknak a saját belátásuk szerint kell eljárni. Más szóval, Önök a tagállamok felét brutális fenyegetéseknek teszik ki a személyes adatok kiadása terén, amit az Amerikai Egyesült Államok a tagállamok másik felétől nem követel meg. Mindenesetre ezt sokkal meggyőzőbben, de egyben sokkal cinikusabban mondta el Rosenzweig úr, az Egyesült Államok államtitkár-helyettese. Mindez február 28-án az amerikai szenátusban hangzott el.

„A nyolc pályázó ország [...] erős ösztönzést érez a biztonsági normák teljes skálájának a bevezetése iránti kötelezettségvállalásra”.

Biztos úr, Európa közös vízumpolitikájának betűje és szelleme szerint viszont a jelenlegi vízummentes, illetve nem vízummentes státuszt nem egyszerűen csak mindenki számára meg kell adni; minden állampolgárnak joga van erre, mégpedig azonos feltételekkel. Az Egyesült Államok politikai értelemben elég erős volt ahhoz, hogy megszüntesse a közös európai politikát. Sajnálatos módon a Tanácsban és a Bizottságban nem volt meg Önökben a politikai akarat a megállításukra.

  Jeanine Hennis-Plasschaert (ALDE). – (NL) Elnök úr, amikor a vízummentességről van szó, őszintén meg kell mondanom, hogy a nyilatkozatok nem biztatóak, és néhány vizsgálódás már alátámasztotta ezt a feltételezést. A Bizottság mandátumának korábbi verzióit tovább csorbították. Röviden, gyenge az eredmény. Mindenesetre hat tagállam, és most esetleg Málta is, egyetértési nyilatkozatot ír alá az amerikaiakkal. Az életbeléptetésről szóló rendelkezések még nem ismertek, következésképpen egyáltalán nem világos a hazai politikák irányvonala.

Ezzel kapcsolatban és a Bizottság hiányos mandátumára vonatkozóan a következő kérdésem van: valójában miért tartoznak a tagállamok az Európai Unióhoz? Létezik még a közösségi szellem? Csak akkor tudunk szembeszállni az amerikaiakkal, ha mind a 27 tagállam egységesen lép fel. Nekünk, az Uniónak, erős jelzéseket kell küldeni az Atlanti óceán túlsó felére. Bátorságot kell mutatnunk ahhoz, hogy kihasználjuk az erős tárgyalási pozíciónkat. Minden tiszteletem mellett egyes tagállamok viselkedését ebben a kérdésben elfogadhatatlannak tartom. Jól hangzik az az érv, miszerint a Bizottság túl kevés előrehaladást ért el az elmúlt években az érintett tagállamok érdekének képviselete terén, de aránytalannak minősül akkor, ha a megtapasztalt viselkedési módra gondolunk. Éppen itt az ideje annak, hogy fellépjünk a saját érdekünkben, és ne bízzuk az egészet az Egyesült Államokra. Őszintén szólva, így az EU teljesen nevetségessé teszi magát.

  Marek Aleksander Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, köszönetet szeretnék mondani az Európai Bizottságnak, és különösen Frattini biztos úrnak, aki – sajnálatos módon – ma nem lehet velünk. Frattini biztos úr a tárgyalások során több mint világossá tette, hogy a vízumkérdés Brüsszel hatáskörébe tartozik, és hogy az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalásokat folytató országok megszegik az Unió szolidaritási elvét.

Napjainkig az Unió 14 leggazdagabb országa, Szlovéniával együtt, élhetett ezzel a privilégiummal, de az Unió minden tagországa reméli, hogy ugyanígy járhat el; nevezetesen azokról beszélek, amelyek Európának azon a részén találhatók, ahonnan én is hallatom szavam. Az egyhangúság sine qua non a vízumkérdés végső, és az Európai Unió összes tagországa számára előnyös megoldása terén. A legjobb megoldásnak az látszik, ha együttesen, egyetlen képviselő, vagyis Frattini biztos úr által lépünk fel, aki már kimutatta hajlandóságát arra, hogy egyenlő bánásmódot harcoljon ki az Unió összes állampolgára számára. A hozzáállása azt is mutatja, hogy az Unió képes arra, hogy egységesen szólaljon meg. Ennek ellenére sajnálatos, hogy egyes országok készen álltak ebben a kérdésben önálló döntés meghozatalára és az Amerikai Egyesült Államokkal egyéni egyetértési nyilatkozatok aláírására.

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, az Amerikai Egyesült Államok és az egyes országok között a vízummentességi programról szóló megállapodás aláírásáról ki fog derülni, hogy tele van veszéllyel. Lehetővé fogja tenni az Egyesült Államok számára, hogy hozzáférjen ahhoz az Uniós adatbázishoz, ami az utasok személyes adatait, adózással kapcsolatos információit, és – hovatovább – a bűnügyi nyilvántartásukat tartalmazza. Ezen a ponton a tagállamoknak különösen óvatosnak kell lenniük, mert ez érinti a közösségi hatáskörrel kapcsolatos kérdéseket, így a Schengeni Egyezményt és a Közös Európai Vízumpolitikát. Ezért ellenzem teljes mértékben a Cseh Köztársaság kezdeményezését arra, hogy kétoldalú egyetértési nyilatkozatot írjon alá az Amerikai Egyesült Államokkal.

Más országok is követték a Cseh Köztársaság példáját: egyetértési nyilatkozat aláírására került sor Észtországgal, Litvániával, Magyarországgal, Szlovákiával és Máltával. A biztos úr magyarázatait és nyilatkozatait nem tartom kielégítőnek: nem adott választ arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha az európai állásponttal ellentétes pontok kerülnek be a fent nevezett országokkal már aláírt megállapodások szövegébe.

Hazám, Görögország, egyike az Európai Unió eredeti 15 tagállamának. Habár vízumkötelezettség terheli, nem követte a fenti példát. Hisz ha tényleg azt hisszük, biztos úr, hogy az Európai Unióban minden tagállam azt teheti, ami - véleménye szerint - a saját érdekeit szolgálja, akkor az unió nem létezik.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Elnök úr! Vissza kell utasítanom Magyarország és minden új tagállam nevében azokat a kritikákat és a vádakat, amelyek itt elhangzottak. Az Európai Unió régi tagállamai magukra hagyták az új tagállamokat. Nem működött az európai szolidaritás sem az új tagállamok, sem Görögország irányába, éppen ezért érthetetlen minden kritikai megjegyzés. Nem működött és nem működik az Európai Unió szolidaritása ebben a kérdésben, ezért rendkívül fontos, hogy végre sikerült talán ezt a kérdést rendezni. Sikerült kideríteni, hogy mi az, ami tagállami kompetencia, és mi az, ami közösségi kompetencia, ami a vízummentességi tárgyalásokat illeti. Reméljük, hogy az idén mind Magyarország, mind több új tagállam végre ugyanazokat a jogokat élvezi: vízummentesen utazhat az Egyesült Államokba, mint ahogyan a régi tagállamok ezt megtették. Ez a mostani vita mutatja, hogy nem működik a szolidaritás az Európai Unióban. Köszönöm a figyelmet.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). – Elnök úr, számomra nyilvánvaló, hogy az Európai Uniónak még mindig nincs beleszólása az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokba. A párhuzamos megközelítés ékesen bizonyítja, hogy sem a Tanácsnak, sem a Bizottságnak nem sikerült megvédenie az európai érdekeket és az európai állampolgárokat.

Az a tény, hogy a tagállamok önállóan bilaterális tárgyalásokat folytathatnak az Egyesült Államokkal, aláássa nemzetközi hitelünket és erőnket, és azon állampolgáraink rovására mehet, akiknek az adatait minden demokratikus ellenőrzés nélkül esetleg átadják.

Úgy vélem, hogy a tagállamoknak európai keretek között kellene cselekedniük, és szeretném, ha a Bizottság határozott lenne, és megértetné az amerikai partnereinkkel, hogy az egyenlő jogok és az egyenlő bánásmód nem képezi a tárgyalások témáját.

A bevezetésre kerülő elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA) esetleg pozitív fejlemény lehet, mivel a benyújtott kérelmeket egyedi alapon, és nem a származási ország szerint bírálják el. Ez lehet az egyenlő bánásmód biztosításának első lépése.

Az állampolgárságtól függetlenül valóra kell váltanunk a belső határok nélküli Európát, és biztosítanunk kell minden európai állampolgár számra az egyenlő bánásmódot.

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök úr, a legfontosabb téma, amivel jelenleg foglalkoznunk kell, olyan vízummegállapodás megkötése az Egyesült Államokkal, amelyik azonos bánásmódban részesíti az Unió minden állampolgárát. Ez alapvető kérdés. Ezzel a témával kapcsolatban Lengyelország a közös európai politikában bízik. Úgy vélem, hogy a Bizottság által képviselt szolidaritás az Unió tagországai között ebben az esetben alapvető fontosságú. Reméljük, hogy egy ilyen megközelítés azt jelenti, hogy a június 12-én tartandó csúcsértekezleten végre olyan új vízumrendszerről születik megállapodás, ami lehetővé teszi az Európai Unió összes állampolgára számára, hogy azonos feltételekkel lépjen az Egyesült Államok területére.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. A vízumrendszerrel kapcsolatos politika kialakítása során az Európai Bizottságnak biztosítania kell az alapvető európai jogok tiszteletben tartását oly módon, hogy a vízumrendszerhez kapcsolódó személyes információk vonatkozásában ne sérüljön az európai alapjogi charta.

  Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, a mai vita legfőbb témája az egyenlőség, az egyenlő feltételek és az egyenlő bánásmód. Ami az Egyesült Államokba történő utazáshoz szükséges vízumot illeti, közel 20 évvel a kommunizmus bukása, és négy évvel a közép és kelet európai országok Európai Unióhoz való csatlakozása után az egyenlőtlenség még mindig fennáll. Ezeknek az új tagállamoknak – Görögországgal együtt – még mindig vízumra van szükségük ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazzanak. Habár úgy gondolom, hogy ez szégyen, azt is gondolom, hogy az Egyesült Államoknak és nem az Európai Uniónak kellene szégyellnie magát. Végül is olyan demokratikus országokat kezelnek így, mint Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Magyarország, és más országok , miközben a legközelebbi szövetségeseiknek hívják őket.

Ami a tárgyalásokat és a tárgyalási módszereket illeti, teljesen egyetértek a kollégáimmal abban, hogy az Európai Uniónak egységesen kell fellépnie. Ez az egyetlen módja annak, hogy elérjük az egyenlőséget, vagyis az egyenlőséget az Európai Unió tagállamai között, és a kölcsönös egyenlőséget az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az olyan területeken, mint az adatcsere, a személyes adatok védelme, stb.

  Jan Zahradil (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, örülök annak, hogy valóra vált, amit mindig is mondtunk itt, : senki sem szegte meg a megállapodásokból, illetve az Európai Unió jogszabályaiból és hatásköreiből eredő kötelezettségeit, és így a többoldalú, illetve páneurópai tárgyalások mellett sor kerülhet a kétoldalú megbeszélésekre is. Hölgyeim és uraim, visszautasítom azt, hogy hazámat, a Cseh Köztársaságot a szolidaritás és az átláthatóság hiányával vádolják. Ez a vád teljesen megalapozatlan. Teljes mértékben és pontosan, vagyis a szükséges mértékben eleget teszünk az általunk aláírt megállapodásokból, a közösségi jogszabályokból és a szubszidiaritás elvéből ránk háruló kötelezettségeknek, sem többet, sem kevesebbet nem teszünk annál. Szeretném megkérni a Parlament egyes tagjait arra, hogy ne adjanak leckét az európaiságból. Mindannyian egyenlő európaiak vagyunk: nincsenek kevésbé, illetve jobban európaiak.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, tényleg az a helyzet, hogy a vízumpolitika a közös európai politika része, és az a legőszintébb vágyam, hogy a Bizottság tényleg hatékonynak bizonyuljon a tárgyalások lefolytatására számára biztosított mandátum keretein belül. Reméljük, hogy a végeredmény egy jó megállapodás lesz, hisz ez közös sikert jelentene.

Ezidáig azonban engedtük, hogy könnyedén megosszanak bennünket ebben a kérdésben. Az Egyesült Államok két csoportba osztotta az Európai Unió állampolgárait. Az egyiket felsőbbrendű csoportnak nevezhetjük, hisz ennek tagjai minden nehézség nélkül beutazhatnak az Egyesült Államokba. A másik csoport alsóbbrendűnek minősül, mert az ide tartozóknak a belépéshez gyakran megalázó procedúrákon kell átmenni.

Erőteljes tiltakozásomnak szeretnék hangot adni ez ellen az eljárás ellen, és meg szeretnék említeni egy olyan helyzetet, ami kezd szokványossá válni az Egyesült Államokban. A vízumkérdés az amerikai választási kampányok témája. Nem helyénvaló, hogy az egyik elnökjelölt azt ígéri, például, hogy eltörli a vízumkötelezettséget a honfitársaim, nevezetesen a legyelek esetében, megcélozva ezzel a népes lengyel diaszpórát. Ezt a gyakorlatot meg kellene akadályoznunk.

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr, szeretném tudni, hogy a Tanács és a Bizottság biztosítékot ad-e arra, hogy a tárgyalások részeként az Európai Unió nem engedélyezi az olyan uniós információs rendszerekhez való hozzáférést, mint a Schengeni Információs Rendszer és a Vízum Információs Rendszer (VIS). A VIS előadójaként sikerült elérnem, hogy általános tilalom van érvényben a VIS rendszer adatainak harmadik országok részére történő átadása terén, és azt szeretném tudni, hogy ezt fenyegetheti-e bármilyen veszély.

Másrészt a Bizottság és a Tanács elfogadja-e azt, hogy ha tovább haladunk a tömeges megfigyelés és a mindenkiről – 99%-uk teljesen ártatlan - nyilvántartott adatok vak ösvényén, akkor azt kockáztatjuk, hogy éppen azt a 0,1%-ot nem vesszük észre, akik terrorista veszélyt jelentenek, illetve szervezett bűnözéssel gyanúsíthatók?

Ma az egyik felsőszintű maffiaellenes ügyész Olaszországban arra figyelmeztetett, hogy a maffiához kapcsolódó bűnözés egész Európa felé kinyújtja a csápjait, mivel a megfelelő határon átnyúló együttműködés és az egymással együttműködni nem tudó bűnügyi igazságszolgáltatási rendszerek következtében nem tulajdonítunk kellő jelentőséget ennek a témának. Nem ez lenne a legfontosabb prioritásunk? És ezt azért nem tesszük, mert „kemény diónak” bizonyul.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Jelenleg az Európai Bizottság megnövelte a tárgyalási jogkörét azáltal, hogy a múlt héten a tagállamok belügyminiszterei megadták számára a mandátumot.

Ráadásul egy sor sikeres tárgyalást folytattunk az amerikai képviselőkkel, mely tárgyalások közül a legutolsó a március 13-án tartott, Európai Unió – Amerikai Egyesült Államok Igazság- és Belügyminiszteri Trojka volt.

Véleményem szerint a lehető legteljesebb mértékben ragaszkodnunk kellene a fenti alkalommal elfogadott három elvhez, de különösen a vízummentesség mihamarabbi megszüntetéséhez kapcsolódó közös cél megvalósításához.

Habár jelentős előrelépés történt, egyes tagállamok esetében nő a visszautasítási arány.

Romániában ez az arány elérte a 37%-ot, ami közel 10 százalékkal magasabb a tavalyinál, habár idő közben országunk az Európai Unió tagja lett.

Sajnálatos módon ez a fejlemény lehetetlenné teszi számunkra a vízummentességi programban meghatározott 10%-os célkitűzés teljesítését.

Jelenleg csak az összes tagállam egységes fellépésével oldható meg ez a kölcsönösségi kérdés az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti vízum vonatkozásában.

Biztosítanunk kell, hogy a következő Európai Unió – Amerikai Egyesült Államok csúcsértekezletre egységes és kategorikus legyen az álláspontunk abban, hogy egy jól kidolgozott ütemterv szerint minden európai állampolgár számára biztosítsák a vízummentességet.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Elnök úr, dicséretre méltó a Bizottság és a Tanács azon határozott szándéka, hogy az Egyesült Államokkal az összes uniós állampolgár nevében kíván tárgyalni a vízumkötelezettség eltörléséről, és dicséretet érdemelnek a fenti cél megvalósítása érdekében tett előkészítő technikai lépések is. Ugyanakkor azonban már most úgy tűnik, hogy szakadék van az Európai Unió által a tervek szerint javasolt többoldalú tárgyalások – amikhez valószínűleg több időre van szükség – és azon konkrét eredmények között, amelyeket egyes tagállamok az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kétoldalú tárgyalások során értek el. Végső soron mindannyiunknak azonos a célja, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államokba történő beutazáshoz szükséges vízum eltörlése. Mindössze arról van szó, hogy válaszút előtt állunk – vagy megvárjuk, amíg az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között megkezdődnek a többoldalú tárgyalások, és így később kapjuk meg a vízummentességet vagy kétoldalú tárgyalásokat kezdünk az Egyesült Államokkal, és jóval korábban vízummentesek leszünk. Arra kényszeríteni az Európai Unió tagállamait, hogy – a helytelenül értelmezett szolidaritás miatt – a kevésbé vonzó alternatívát válasszák, erkölcsileg mindenképpen helytelen lenne. Annál is inkább, mert a szolidaritást az Európai Unió sok tagállama nem tartja tiszteletben a többi tagállam vonatkozásában a fentinél jóval fontosabb kérdésekben – így például az energiaügyben – sem, és ez különösen igaz azért is, mert az európai állampolgárok fele az Amerikai Egyesült Államokkal korábban lefolytatott kétoldalú tárgyalások eredményeként már most is mentesül a vízumkötelezettségtől.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). – (RO) Én úgy vélem, hogy az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között különleges kapcsolatok állnak fenn. A tagállamok zöme tagja a NATO-nak és minden különbségtétel nélkül, közösen részt vesz az európai és – szükség esetén - más országok biztonságának fenntartásában.

Ennek ellenére különbségek vannak az országok között, amikor az Egyesült Államokba történő beutazási vízum megadásáról van szó, ami jelenleg olyan kritériumok függvénye, amelyek nem eléggé világosak és átláthatóak. A legfőbb kritérium, vagyis az, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya 10% alatt legyen, olyan feltétel, aminek a teljesítése kizárólag az amerikai állampolgárokon, és nem a vízumkérelmet benyújtó állampolgárokon múlik.

Ezidáig az európai intézményeknek nem sikerült olyan tárgyalásokat folytatni, melyek során az európai állampolgárok érdekeit képviselték volna. Így minden tagállamnak saját magának kell megtalálnia a megoldást a jelenlegi helyzetre.

Pozitív az a tény, hogy az utóbbi időszakban felgyorsultak ezek a tárgyalások, és hogy ezeket az Európai Unió és a tagállamok párhuzamosan folytathatják.

Fontos, hogy a tárgyalások során kitérjenek a vízum megadásával kapcsolatos kritériumok kérdésére. Csak egyértelmű, és – mindenekelőtt – átlátható kritériumok révén kaphatják meg az állampolgárok kellő időben a vízumkérelem benyújtásához szükséges információkat.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a vízumkérelem elutasításával kapcsolatos döntéseket nyilvánvalóan az amerikai köztisztviselők hozzák. Az, hogy az Amerikai Egyesült Államokba történő beutazás joga az elutasított vízumkérelmek arányának függvénye, az alábbi érvrendszert látszik tükrözni: azt tesszük, amit akarunk, semmi nem függ tőletek, de ezt az eljárást arra használjuk, hogy megszégyenítő bánásmódnak és eljárásoknak tegyünk ki benneteket, és hogy elfogadtassuk veletek ezt a megalázó rendszert. Ez egyszerűen elfogadhatatlan és azt bizonyítja, hogy nem létezik partnerség, és hogy minden szándék és célkitűzés ellenére olyan helyzetben vagyunk, hogy nem tudunk semmit sem befolyásolni.

Nagyon remélem viszont, hogy a Bizottság hozzáállása ehhez a kérdéshez – és az a tény, hogy az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatból következően más eszközökhöz folyamodtak – a probléma megoldását eredményező módszer megszületését eredményezi.

  Monika Beňová (PSE). – (SK) Örömmel üdvözöljük az Európai Bizottság kezdeményezését, és ezt olyan lépésnek tekintjük, ami által az Európai Unió valamennyi tagállamának lakosai – beleértve azokat, akik annak ellenére, hogy ez év májusában immár négy éve az Európai Unió tagjai, még mindig a szigorú amerikai vízumpolitika tárgyai – egyenlők lesznek.

A Szlovák Köztársaság kormánya egyike azoknak, akik kétoldalú tárgyalásokat folytatnak az Egyesült Államokkal, attól a hiteles meggyőződéstől vezérelve, hogy a tárgyalások eredményként Washington gyorsabban fog lépni és segítőkészebbnek bizonyul.

Következésképpen nagyon örülnék, ha Szlovákia kétoldalú tárgyalásait európai körökben pozitív lépésként értékelnék: olyan lépésként, ami kiegészíti, és nem helyettesíti az európai intézmények által tett erőfeszítéseket. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ezért a kormányunkat nem lehet hibáztatni: azt szeretnénk, ha tiszteletben tartanák a Közösség alapelveit, amelyek közül az egyik az állampolgárok egyenlősége.

  Titus Corlăţean (PSE). – (RO) Románia az egyik olyan tagállama az Európai Uniónak, aminek állampolgárai esetében vízumra van szükség az Amerikai Egyesült Államok területére történő belépéshez.

Más országokkal ellentétben Románia egészen a legutóbbi ideig nem kezdeményezett kétoldalú tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, habár a két ország közötti partnerség és a román csapatok állomásozása Irakban és Afganisztánban feljogosította volna arra, hogy a kétoldalú tárgyalások eszközéhez folyamodjon a vízumkérdés megoldása érdekében.

Támogatom az Európai Unió tagállamainak közös álláspontját és a mandátum megadását az Európai Bizottság részére annak érdekében, hogy mihamarabb megoldást találjon az amerikai vízumkötelezettség eltörlésére az Európai Unió állampolgárai esetében, beleértve a románokat is.

Az Európai Bizottságnak valós, állhatatos és hatékony erőfeszítéseket kell tennie a tárgyalások érdekében. Ellenkező esetben esetleg a háttérben működő, a román közvélemény által kifejtett nyomása hatására – amit nem lehet figyelmen kívül hagyni – Románia arra kényszerülhet, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kétoldalú tárgyalások révén gyors megoldást keressen a problémára, sok más olyan tagállamhoz hasonlóan, amelyek a brüsszeli közös álláspont figyelembe vétele nélkül oldották meg az amerikai vízum ügyét.

Végül sajnálom, hogy Frattini úr nincs jelen ezen a vitán, hisz neki lett volna a kötelessége, hogy kiharcolja a korrekt bánásmódot, valamint az európai és román állampolgárok szabad mozgáshoz való jogát, és neki kellett volna elleneznie a román állampolgárokkal, az olyan közösségi állampolgárokkal szembeni diszkriminatív politikát, akik Olaszországban dolgoznak, és akiknek a többsége megfelelően beilleszkedett az olasz társadalomba.

  Dragutin Mate, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) Megpróbálok megválaszolni néhány olyan dilemmát és témát, amelyekre különös hangsúllyal hívták fel a figyelmet. Először is azt szeretném elmondani, hogy rendkívül fontos az a tény, hogy a Tanács legutóbbi, április 18-án tartott ülésén megállapodásra jutottunk, és hogy a Bizottság részére megadták a felhatalmazást a tárgyalások megkezdésére. Ez rendkívül fontos, mert ennek alapján tudunk olyan szellemben dolgozni, aminek alapján minden európai állampolgár számára biztosítottak lesznek az egyenlő jogok, és természetesen az egyenlő kötelezettségek is.

Ha néhány olyan témával kívánok foglalkozni, amelyek különösen nagy hangsúllyal szerepeltek a mai napon, akkor mindenképpen el kell mondanom, hogy a tárgyalások kezdetekor – amint a Palament egyik képviselője is említette – nem tudtuk elfogadni azt a stratégiát, amit bizonyos értelemben ráerőltettek Európára. El kell mondanom, hogy talán a stratégia kidolgozásának első időszakára jellemző kezdeti nyomásnak még talán ellen tudtunk állni. Megkötöttük a megállapodásokat, sikerült ezt a problémát megoldanunk, a jövőre nézve elértük a párhuzamos megközelítésen alapuló együttműködést, következésképpen, bizonyos értelemben, világossá tettük mind az Amerikai Egyesült Államok, mind az Európai Unió tagállamai számára, hogy milyen módon tudunk együttműködni, és melyek a korlátai az elfogadható és elfogadhatatlan dolgoknak.

Mindenképen szeretnék foglalkozni az ujjlenyomatok kérdésével, és természetesen azokkal a dilemmákkal, amelyekkel Önök, az Európai Parlament képviselői közül néhányuknak – elsősorban az Európai Unió polgáraként – szembe kell nézniük. Elengedhetetlenül fontos, hogy a két rendszert – vagyis az elektronikus utazásengedélyezési rendszert (ESTA), és a utasnyilvántartási adatállományt (PNR) – ne keverjük össze egymással. A PNR rendszer változatlan marad, ugyanolyan lesz, mint most, ugyanolyan marad, mint ahogyan elfogadásra és jóváhagyásra került, és ez nem az utazási irodák vagy mások által vett ujjlenyomatokról szól. Ez az ügy változatlan marad, és nem képezi sem a megbeszélések, sem bárminemű változtatás tárgyát. Úgy vélem, hogy ez tényleg nagyon fontos.

Ami az adatvédelmet és a magas rangú szakértői delegáció tevékenységét illeti, el kell mondanom, hogy amióta én állok a Miniszterek Tanácsának élén, és amióta én töltöm be az elnöki tisztet a Tanácsban, az Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal karöltve mindig rendkívül átlátható módon tevékenykedtem. Az illetékes bizottságok számára két jelentést készítettem erről a témáról, és a mai napon előadást tartottam – szintén a Parlament előtt – a jelenlegi helyzetről.

Úgy vélem, hogy ebben az első időszakban azzal az elvvel összhangban cselekedtünk, miszerint fel kell tárnunk a nehézségeket, be kell azonosítanunk a közös problémákat, a közös elveket, ha vannak ilyenek, illetve meg kell határozni, hogy hol nincsenek közös elvek. Ezek alapján a későbbiekben folytathatjuk a további tevékenységekkel. A további tevékenységek és a tárgyalások 2009-ben kezdődnek, és rendkívül fontos – feltéve, hogy egyáltalán elkezdődnek – hogy mi, a Parlament, a Tanács, és a Bizottság, közös állásponton legyünk. Csak ilyen módon tehetünk szert kellő hatalomra ahhoz, hogy megállapodást érjünk el. Szerintem az Önök Parlamentje is úgy döntött, hogy ez a megállapodás nagyon fontos számunkra, hogy legyen egy adatvédelmi keret, és minden alkalommal, amikor tárgyalásokat folytatunk egy megállapodásról, ne kelljen majd ezt a kérdést újratárgyalnunk, és ez a mi célunk. Ezek nem valamiféle, megállapodás elérését szolgáló tárgyalások voltak. Bizonyos elveket tanulmányoztunk. Ezen az alapon majd meglátjuk, és már tudjuk is, hogy tizenkét elv gyakorlatilag egyforma. Ha megkezdődnek a tárgyalások, akkor – természetesen - a nem egyforma elvek is a tárgyalások témáját képezik. Remélem, hogy a tárgyalásaink sikeresek lesznek.

Szintén rá szeretnék mutatni a tagállamok, a Bizottság és az Elnökség közötti együttműködés kérdésére is az egyetértési nyilatkozatot, a további megbeszéléseket és az végrehajtási programokat illetően. Világosan le kell szögezni, hogy az egyetértési nyilatkozat nem azonos a megállapodással. Az egyetértési nyilatkozatok annak a politikai akaratnak a kifejeződései, hogy egy ország vízummentessé kíván válni. Ezek a nyilatkozatok nem tartalmaznak egyetlen olyan elemet sem, ami a nemzetközi megállapodások szintjére emelné a fenti dokumentumokat.

Ami a további tárgyalásokat és az végrehajtási megállapodásokat, és/vagy az végrehajtási szabályokat illeti, nagyon szoros kapcsolatot tartunk fenn a tagállamokkal. Néhány nappal ezelőtt például, rendkívül nyitott megbeszéléseket folytattam Jan Langer úrral a Cseh Köztársaságból a fent említett tárgyalásokról, és azok előrehaladásáról. Egyelőre még nincsenek írásos dokumentumok a tárgyalásokról és azokról a végrehajtási szabályokról, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok szándékoznak meghatározni a tagállamok esetében.

Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy a tagállamok, és a Bizottság és az Elnökség tevékenysége átlátható maradjon. Csak ilyen háromszög fenntartása esetén, és természetesen az Európai Parlamenttel egyes területeken megvalósuló együttműködés révén, tudjuk biztosítani, hogy ezzel a kérdéssel megfelelően foglalkozzunk. Ezzel együtt úgy vélem, hogy lehetőséget kellene adni a biztos úr, az elnökhelyettes úr részére arra, hogy megválaszoljon néhány, a Bizottság hatáskörébe tartozó kérdést.

  Jacques Barrot, a Bizottság elnökhelyettese. − (FR) Elnök úr, orvosolnunk kell egy méltánytalan helyzetet. Lehetetlen, hogy az európai állampolgároknak két kategóriája létezzen, és az egyik esetében szükség legyen vízmura, a másikéban nem. Szerintem ez olyan mély meggyőződés, amiben mindannyian osztozunk.

Másodszor, én személyesen teljes szívemből hiszek az egységes tárgyalásokban. Európa sokkal erősebb akkor, ha egy nyelvet beszél, és ha minden tagja a szolidaritást mutat. Amint Mate úr jól tudja, egy másik témával, a Nyitott Égbolttal, kapcsolatban, ami viszonylagos értelemben egyáltalán nem azonos ezzel, elmondtam, hogy azért tudtuk a Nyitott Égbolt első szakaszát lezárni, mert a Bizottság egy adott időpontban rendelkezett a szükséges felhatalmazással.

Nos, a fentiekhez hasonlóan hiszek az egységes tárgyalások erejében, és meg kell mondanom, hogy Mate úrral együtt keményen és nagy eltökéltséggel fogunk dolgozni.

Hozzá kell még tennem azt is, hogy a Bizottság, mindezzel együtt a múltban kölcsönös megállapodásokat kötött egy sor olyan országgal, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. A megoldás lehetővé tette a jó eredmények elérését Kanadával, Ausztráliával, és más országokkal, így tehát nincs semmi akadálya annak, hogy véget tudjunk vetni ennek a diszkriminációnak.

El szeretném mondani, hogy a hivatalos tárgyalások megkezdése érdekében kedden és szerdán a Bizottságnak már lesznek képviselői Washingtonban. Más szóval, ez is bizonyítja a mandátum teljes körű kihasználása melletti eltökéltségünket. Az első témával kapcsolatban ennyit tudok mondani Önöknek.

Most pedig az elsősorban Deprez úr által a végrehajtási megállapodásokkal kapcsolatban felvetett kérdésre kívánok reagálni. Amint Mate úr éppen most elmondta, még nincsenek meg a végrehajtási megállapodások, ezért nagyon nehéz lenne értékelni azokat. Ugyanakkor azonban nyilvánvaló módon a mi feladatunk lesz azok gondos értékelése a közösségi rendelkezések tükrében. Hozzá szeretném tenni, hogy – különösen a Parlament vonatkozásában – átláthatóak leszünk az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során, de azoknak a tagállamoknak – nem vádolom egyiket sem, egyik tagállamot sem –, eleget kell tenniük az átláthatóság követelményének, vagyis minden olyan tagállamnak, amelyik kétoldalú tárgyalásokat folytat. A hatékonyság érdekében bizalomra van szükség. Ezt hangsúlyozni szeretném.

Nyilvánvaló, hogy ha a későbbiekben a végrehajtási megállapodások során olyan dolgok kerülnek napvilágra, amelyek a közösségi jog szempontjából elfogadhatatlanok, akkor majd eldöntjük, hogy mit kell tenni, de annyi biztos, hogy tenni fogunk valamit.

Harmadrészt, Önök közül néhányan felvetették az adatok kérdését. Ezzel együtt rá szeretnék mutatni arra, hogy a PNR adatcserét az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között 2007-ben kötött megállapodás szabályozza. Azok a rendelkezések benne foglaltatnak, azok jelenleg köteleznek bennünket, és semmi okunk nincs arra, hogy az amerikai barátaink részéről fenyegetést érezzünk. Ez után a bevezető után szeretnék rátérni Deprez úr azon megjegyzésére, hogy – végső soron – egy általános transzatlanti megállapodás keretében, kétségtelenül hasznos lenne egy független hatóság felállítása az adatvédelem nyomon követése és megfigyelése érdekében.

A fenti magyarázatokkal kívántam szolgálni, de azt meg kell mondjam, hogy a Parlamentet természetesen tájékoztatni fogjuk a fejleményekről, és hogy az erőnket egy olyan, teljesen intézményközi megállapodás fogja igazán megmutatni, ami bizonyítja az amerikai barátaink felé, hogy az Európai Unió eltökélt szándéka az, hogy itt és most tisztességes bánásmódot követeljen minden állampolgára számára, és ezt, töretlen elkötelezettséggel, meg is fogja tenni.

(Taps)

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra a májusi ülésen kerül sor Strasbourgban.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Örömmel üdvözlöm az Elnökség nyilatkozatát az Európai Unió állampolgárainak egyenlő bánásmódjáról. Itt az ideje, hogy a Bizottság megkapja a parlamenti mandátumot ahhoz, hogy átfogó megállapodás szülessen az Európai Unió – Amerikai Egyesült Államok vízummentességi programról. A cél az, hogy minél hamarabb, és kivételek nélkül, biztonságos vízummentes utazást biztosítsunk az Unió minden állampolgára számára. Elvárjuk a Bizottságtól azt is, hogy a tárgyalások során a legmaximálisabb átláthatóságot mutassa. Jelenleg amerikai oldalról nem látunk semmi okot arra, hogy ragaszkodjanak a további adatok megadásához. Az is fontos, hogy az állampolgárok elektronikus úton is elküldhetik a vízumkérelmüket és a személyes adataikat.

Több kolléga ingerült volt egyes tagállamok azon lépései miatt, amelyek arra irányultak, hogy kétoldalú megállapodások keretében fel tudják gyorsítani az Amerikai Egyesült Államokkal a vízummentességről folyó tárgyalások menetét. Ez nem osztja meg az Európai Uniót. Ne feledkezzünk meg arról, hogy gyakorlatilag minden régi tagállam élvezi a vízummenteséget, míg gyakorlatilag egyetlen új tagállam sem élvezi ezt a lehetőséget.

A fenti országok által aláírt egyetértési nyilatkozatokra úgy kell tekinteni, mint a vízummentes rendszer megvalósulása iránti politikai akaratra, mivel ezek teljes bizonyossággal nem szeparatista megállapodások.

(Az ülést délelőtt 11.25-kor felfüggesztik, majd délelőtt 11.30-kor újból megnyitják.)

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
Alelnök

4. Szavazások órája

  Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája.

(A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben)

4.1. Az EK és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, Bulgáriának és Romániának az EU-hoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv (A6-0078/2008, Jacek Saryusz-Wolski) (szavazás)

4.2. A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazása a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira (kodifikált szöveg) (A6-0089/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás)

4.3. Közvetítés polgári és kereskedelmi ügyekben (A6-0150/2008, Arlene McCarthy) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Arlene McCarthy, előadó. − Elnök úr, nincsenek módosítások a közös állásponthoz. Ez a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti remek együttműködésnek, és mindenekelőtt társaim, Wallis asszony és Gauzès úr – a PPE-DE képviselőcsoport társelőadói – által végzett kiváló munkának köszönhető, akik szorosan együtt dolgoztak a Tanáccsal és a Bizottsággal.

Úgy hiszem, hogy már több mint egy éve megállapodtunk ebben a javaslatban, de az ágazat közvetítési szakemberei által a Parlament történetében első ízben szervezett on-line konzultáció során adott válaszok győztek meg igazán a jogszabály előnyeiről. Tudom, hogy örömmel üdvözlik a mai szavazást a javaslatok jogszabályi szintre emeléséről.

Túlságosan gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor egy házasság vagy kapcsolat, amiből gyerekek is születtek, elromlik, és a választópolgárok több évig járják a bíróságokat és kifizetnek egy csomó pénzt a peres eljárásokért. Az egyik választópolgárom, akinek görög partnere volt, nagy összegre rúgó számlát halmozott fel a jogi procedúrával kapcsolatban, és három évig kellett a bíróságra járnia, amíg visszakapta a gyerekeit. Éppen ezért a közvetítés hasznos eszköz lehet az állampolgárok számára az igazság elérése és a vitás kérdések megoldásával együtt járó költségek esetleges csökkentése terén anélkül, hogy elmérgesedett hangulatú bírósági tárgyalásokra kellene járniuk.

Azzal a hozzáadott előnnyel is jár, hogy a bíróságoknak több idejük marad az olyan ügyekre, ahol bírósági ítéletre van szükség. Ennek az új jogszabálynak hozzá kell segítenie az embereket egész Európában ahhoz, hogy gyorsan és megfizethető módon hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz. Ezért sürgetően kérem a tagokat, hogy támogassák a második olvasatot, és nyissanak új jogorvoslati és elégtételvételi utakat az Európai Unió állampolgárai számára.

(Taps)

  Elnök. − Szeretném emlékeztetni a kollégákat arra, hogy a plenáris ülésen az előadóknak két percük van arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, ezért szeretnék mindenkit megkérni, hogy gyakoroljon önkontrolt. Úgy hiszem viszont, hogy Rack úr ügyrendi pontban kért szót.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, szokásos esetben azt mondanánk, hogy nem működik a gépezetünk, de ebben a különleges esetben inkább a felvonók nem működnek. Kollégáink közül nagyon sokan az ülésterem fele tartanak. Mivel így áll a helyzet, ésszerű lenne, talán, ha fontolóra vennénk az ehhez hasonló nyilatkozatok előtérbe helyezését.

  Elnök. − Biztosíthatom, hogy mindent megteszünk azért, hogy a felvonók minél hamarabb működőképesek legyenek, illetve azért, hogy a kollégák a felvonóban szavazhassanak.

4.4. Az európai műholdas rádiónavigációs programok (Egnos és Galileo) (A6-0144/2008, Etelka Barsi-Pataky) (szavazás)

4.5. A 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztése (A6-0148/2008, Martine Roure) (szavazás)

4.6. A civil társadalomnak az Európai Unió kábítószer-ellenes politikájában játszott szerepéről szóló zöld könyv(A6-0073/2008, Giusto Catania) (szavazás)

4.7. A többéves pénzügyi keret kiigazítása (A6-0157/2008, Reimer Böge) (szavazás)

4.8. A 10. Európai Fejlesztési Alap programozásának végrehajtása(A6-0042/2008, Marie-Arlette Carlotti) (szavazás)

4.9. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2007. évi jelentés(A6-0059/2008, Erik Meijer) (szavazás)

- A szavazás előtt:

  Erik Meijer, előadó. − Elnök úr, Landsbergis úr szóbeli módosítása arra kötelez, hogy magyarázatot adjak egy névhez kapcsolódó bonyolult helyzetre.

A”FYROM” (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) soha nem volt egyetlen ország neve sem, hanem a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság „Former Yugoslav Republic of Macedonia” rövidítése. A korábbi jelentésem alapján, amit a Parlament 2007. július 12-i ülésén fogadtak el, az a döntés született, hogy ezt a rövidítést nem használják névként, csak az előbbi öt betű formájában.

A következtetés az volt, hogy a módosításokban használt minden egyéb kifejezést a „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság” elnevezéssel helyettesítik.

Azt javaslom, hogy ragaszkodjunk ehhez. A Landsbergis úr által tett szóbeli módosítás nincs összhangban ezzel a döntéssel. Úgy hiszem, hogy 2008 folyamán a Görögországgal kötött megállapodás meg fogja oldani a fenti állam nevével kapcsolatos eltérő vélemények problémáját, és azt követően mindörökre a múlt homályába vész a FYROM kifejezés.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). – Elnök úr, az egyik szomszédunkkal kényes helyzetbe kerülünk, hisz az európai kontinensen, szokásos módon létező európai köztársaságot hivatalosan nem létezőnek nevezzük – csak „Macedónia volt Jugoszláv Köztársaságnak” hívjuk – az ENSZ döntése alapján.

Mielőtt Washington követi New Yorkot, és azt követeli, hogy Grúziát, illetve a Kaukázust „Grúzia Volt Szovjet Köztársaság” névvel illessük, elégedetlenségünket fejezhetnénk ki ezzel a gyakorlattal kapcsolatban, és azon kellene lennünk, hogy megoldást találjuk „M.” számára. A köztes javaslatom az, hogy – ne változtassuk meg egy „korábbinak” az elnevezését, hanem inkább orvosoljuk a helyzetet azzal, hogy a jelentésünk szövegébe szúrjunk be egy további magyarázatot, miszerint „a FYROM” (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) nevű ország.

Kérem, tanúsítsanak némi humorérzéket, és fogadják el. Mind Görögországnak, mind „M.”-nek segítenénk vele.

(a Parlament elutasítja a szóbeli módosítást)

4.10. Kína politikája és annak Afrikára gyakorolt hatásai(A6-0080/2008, Ana Maria Gomes) (szavazás)

- Az 5. módosításról szóló szavazás előtt:

  Ana Maria Gomes, előadó. − (PT) Elnök úr, módosítást szeretnék javasolni az 5. cikkhez, ami a szöveg minimális változtatását eredményezi. A jelenlegi szöveg az alábbi:

„felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa az Afrikai Partnerségi Fórum létrehozását az összes fontos donor és befektető részvételével;”

és, az általa javasolt módosítás után a szöveg az alábbi lenne:

„felhívja az Európai Uniót annak biztosítására, hogy az Afrikai Partnerségi Fórumban részt vegyen az összes fontos donor és befektető, nevezetesen Kína, ”.

Ez a módosítás abból a felismerésből ered, hogy az Afrikai Partnerségi Fórum éppen most jött létre, ezért ez csak egy kis változtatás, amely tükrözi a jelenlegi helyzetet. Ezt közöltük a kollégákkal és a társelőadókkal, és nincs tudomásom ellenvetésről.

(a Parlament elutasítja a szóbeli módosítást)

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
Elnök

5. Ünnepi ülés – Szlovénia

  Elnök. − Spoštovani gospod predsednik Republike Slovenije. Nagyon örülök, hogy a mai napon itt, Strasbourgban, az Európai Parlamentben üdvözölhetem a Szlovén Köztársaság elnökét. Üdvözöljük, elnök úr.

Szlovénia 2004. május 1.-jén csatalakozott az Európai Unióhoz, és jelenleg a Tanács elnöki tisztét tölti be. Elnök úr, négy hónappal ezelőtt Ön Szlovénia elnöke lett, és az azóta eltelt időszakban már háromszor találkoztunk: először Ljubljanában, két nappal azelőtt, hogy hivatalba lépett, aztán január 8-án a kultúrák közötti párbeszéd európai évének hivatalos megnyitóján, és végül februárban, New Yorkban, az ENSZ Közgyűlés által az éghajlatváltozásról rendezett tematikus vitán.

Elnök úr, mióta országa elnyerte függetlenségét, Ön Szlovénia harmadik elnöke. A nemzetközi jog professzoraként, és mindenekelőtt diplomataként hosszú és tiszteletet érdemlő karrierre tekinthet vissza, hisz munkában töltött éveinek jelentős részét az ENSZ-nek szentelte. Nyolc éven keresztül Ön volt a Szlovén Köztársaság http://en.wikipedia.org/wiki/Permanent_Representative" \o "Permanent Representative"

az Egyesült Nemzetek Szervezetében,

és öt éven át volt az ENSZ http://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Assistant_Secretary-General_for_Political_Affairs&action=edit&redlink=1" \o "Assistant Secretary-General for Political Affairs (page does not exist)"

. Most pedig Szlovénia abban a megtiszteltetésben részesül, hogy az új tagállamok – vagyis azon országok, melyek 2004. május 1.-jén csatlakoztak az Európai Unióhoz –, és a korábbi kommunista országok és a szláv országok közül elsőként tölthetik be az Európai Unió elnöki tisztét.

Ez a privilégium Szlovénia számára rengeteg felelősséggel jár, amelyekkel szembe kellett néznie, mivel az új tagállamok, ennek az elkötelezettségnek a vállalásával, már az Európai Unió nagy családja iránt is felelősséggel tartoznak. Szlovénia számára a Tanács elnöksége egy másik felelősséggel is jár, a szomszédságában fekvő, vagyis a nyugat-balkáni országok iránt.

Szlovénia egyben modell is a fenti országok számára, hiszen bizonyítja, hogy a siker megvalósítható, hogy az európai uniós tagság elérhető, és hogy a csatlakozás stabilitást, fejlődést és felvirágzást eredményez.

Elnök úr, nagy megtiszteltetés számomra, hogy felkérhetem Ön arra, hogy szólaljon fel a tisztelt Házban. Izvolite, prosim!

  Danilo Türk, a Szlovén Köztársaság elnöke. − (SL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagy megtiszteltetés számomra az a felkérés, hogy beszéljek ez előtt a nagyérdemű gyülekezet előtt. Éppen egy hónappal ezelőtt ünnepeltük az Európai Parlament első ülésének ötvenedik évfordulóját. Az évforduló kiváló alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk az Európai Unió jelenéről és jövőjéről. A mai napon az a különleges lehetőség adatott meg számomra, hogy megoszthatom a gondolataimat Önökkel – Európa népeinek választott képviselőivel.

Ez a Parlament, és természetesen az Európai Unió egésze, lenyűgöző megvalósulása egy hatalmas víziónak, vagyis a tartós béke és jólét, az együttműködés és az egyre bővülő integráció szellemének, amelyek Európa népei számára előnyökkel járnak. Ennek a víziónak a szülőatyái – Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi, és mások – valószínűleg el sem tudták képzelni azt, hogy 51 évvel az Európai Közösségek létrehozása után, a 2004-es nagymértékű bővülést követő, erőteljesen integrálódott Európai Unióban Szlovénia az új tagállamok közül elsőként tölti be az elnöki tisztet, és hogy a szlovén elnök beszédet mond az Európai Parlamentben.

Valószínű azonban, hogy az elégedettségérzetük legyőzi a csodálkozásukat. Az európai projekt nem csak sikeres volt, de olyan projektnek is bizonyult, aminek hatalmas átalakító ereje van, és ami egy teljesen más típusú Európát teremt, olyan Európát, ami hosszú történelmének előző időszakaiban ismeretlen volt. Napjainkban még ennél is fontosabb, hogy az Európai Unió az európai projekt révén nagymértékben megerősödött nemzetközi tényezőként, nemzetközi szereplőként. A mai napon pontosan erről szeretnék beszélni.

Mi tette lehetővé ennek a hihetetlen sikernek a megvalósulását, egy ilyen hatalmas és fontos nemzetközi tényezőnek a létrejöttét, mint ez? Napjainkban milyen következtetéseket tudunk a sikereinkből levonni? Tudjuk-e a múltbeli tudásunkat a jelenlegi és a jövőbeni kihívások közepette kamatoztatni? A fenti kérdéseket kell állandóan feltennünk. Az Európai Unió, az egyre erőteljesebben „globalizálódó” világban, a jövőben is bonyolult kérdésekkel fog szembenézni, és a kérdésekre hiteles válaszokat kell adnia. Az Európai Unió a jövőben is sikertörténet lesz, feltéve hogy meg tudja őrizni a dinamizmusát, feltéve hogy politikai értelemben is egyre növekvő jelentőségű lesz, és hozzá szeretném még tenni azt is, hogy – politikai jelentőségű - nemzetközi tényező marad. A siker előfeltétele a továbblépés. A jelenlegi szinten az Európai Unióval szemben elvárás, hogy magára vállalja a világ vezetőjének a szerepét.

Sok területen már vagy megalapozta ezt a szerepet vagy nagy a várakozás eziránt. Most ezek közül kettőt szeretnék megemlíteni: a globális felmelegedést és az emberi jogokat.

Tavaly az Európai Unió szakpolitikája középpontjába helyezte a környezeti problémákat, és mindenekelőtt a globális felmelegedés kérdését. Kétségtelen, hogy ez bölcs döntés volt, hisz az éghajlatváltozás és a környezet állapotának romlása egyértelműen a legsúlyosabb fenyegetést és a legkomolyabb kihívást jelenti számunkra. Az Európai Bizottság speciális célkitűzéseket határozott meg, melyek lehetőséget biztosítanak az Európai Unió számára, hogy az egész világon vezető szerepet játsszon. A legfontosabb célkitűzés az, hogy 1991-hez képest 2020-ra 20%-kal csökkentsük az üvegházhatásból származó kibocsátást. A fenti cél elérése önálló kötelezettségvállalásként került meghatározásra. Az előbbinél ambiciózusabb célkitűzésre irányuló kezdeményezésnek egy olyan, általános nemzetközi megállapodás részének kellene lennie, amiben más kulcsfontosságú tényezők is szerepelnek. Jelenleg az Európai Bizottság kezdeményezése alapján az Európai Unió még arra is készen áll, hogy ugyanezen időszak alatt 30%-os csökkentést érjen el. Ezek a célkitűzések annyira fontosak és olyan ambiciózusak, hogy a korábbihoz képest alapvetően más víziót követelnek meg a globális felmelegedéssel kapcsolatos intézkedések terén, mely példamutató és a világban vezető helyet biztosít.

Ugyanakkor kérdés, hogy megvalósíthatók-e a fenti célkitűzések vagy pedig újabb, leküzdhetetlen akadályokat szülnek? A fenti kérdésre adott válasz egyelőre még nem egyértelmű. Egy hónappal ezelőtt az Európai Tanács örömmel üdvözölte az Európai Bizottság egyik javaslatát –, mint jó kiindulási pontot a megállapodáshoz. Az idei és a jövő évi konzultációk megmutatják, hogy a 2009 decemberére tervezett koppenhágai konferencia előtt mit lehet elérni. Különösen azt szeretném hangsúlyozni, hogy a szakosodott, éghajlatváltozással foglalkozó bizottság felállításával az Európai Parlament már felismerte ennek a kérdésnek a jelentőségét, és ezzel kapcsolatban rendkívül fontos feladatai lesznek.

Az előttünk álló feladat valószínűleg bonyolult lesz. A nyugtalanság – amit már érezni lehet az európai médiában – egy sor vegyes üzenetet hordoz. Hangot adnak a támogatásnak is, de vannak szeptikus megszólalások is, amelyek azokra az aggodalmakra hívják fel a figyelmet, amelyeket egyes európai ipari ágazatok hangoztatnak, beleértve azt a tényt is, hogy amióta a világgazdaság problémákkal küzd, egyre nehezebb versenyképesnek is maradni, és ezzel párhuzamosan a környezeti kérdések viszonylag kevésbé fontosakká válnak.

A nehéz pillanatok – mint amilyen ez is – igazi kihívást jelentenek a vezetés számára. Nyilvánvaló, hogy a globális felmelegedés már elérte azt a pontot, ahol a nemzetközi közösség nehéz választás előtt áll: vagy folytatjuk a növekedést, és elfogadjuk az esetleges katasztrófát vagy vesszük a bátorságot egy olyan átalakulás megvalósításához, ami megfelelően csökkentheti a globális felmelegedés következményeit, és megakadályozhatja a legrosszabb bekövetkezését. A növekedés dicséretével nem érünk el sikert. Bár nem egyszerű megvalósítani, ez lényegében napi parancs. És nagyon remélem, hogy ez évben az átalakuláshoz elvezető utat választjuk.

A fenti erőfeszítések közepette szükség lesz a szószólók frontvonalának erőteljes kiszélesítésére. Mindenesetre már most is sokan vannak, akik úgy érzik, hogy szükség van az átalakulás felé történő elmozdulásra. Mozgolódnak a nem kormányzati szervek, a média, és a civil társadalom más tényezői is. Az üzleti életben is látható jelei vannak a tiszta energián alapuló új technológiák alkalmazására való hajlandóságnak, és egyre többen állnak készen a fogyasztási szokásaik megváltoztatására.

Most az a feladat, hogy a tendenciákat célirányos mozgalomban ötvözzük. A határidő ismert. A hely ismert. A tavalyi év során a Bali szigetén elfogadott akcióterv szerint a tárgyalások befejezésére várhatóan jövőre kerül sor a Kiotói Jegyzőkönyvet helyettesítő világegyezmény elfogadásával. Habár a megbeszéléseket az Egyesült Nemzetek Szervezetében tarják, fontos, hogy mindenhonnan kapjon támogatást. Az idő és a hely lehetővé teszi számunkra erőink egyesítését, és ez az a dolog, amiben az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia.

Hölgyeim és uraim, a környezet nem az egyetlen olyan téma, amiben az Európai Uniónak nemzetközi értelemben vezető szerepet kell betöltenie. Az Uniónak sokkal határozottabb szerepet kell vállalnia az emberi jogok megvalósulásáért folytatott nemzetközi küzdelemben is. Az, hogy az Európai Unió támogatja az emberi jogokat, természetesen nyilvánvaló. Az európai intézmények a jogállamiság és az emberi jogok elvén alapulnak, Európára az emberi jogok jellemzőek.

A Lisszaboni Szerződés minden tagállam általi ratifikálása ez év végére – amikor az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának hatvanadik évfordulóját ünnepeljük – azt is jelenti, hogy az Unió történetében először jogi értelemben is kötelező érvényű lesz, az Unió Alapvető Jogok Kartájában meghatározottak szerint, a polgári, politikai, gazdasági és társadalmi jogok teljes spektruma.

Globális szempontból a világban uralkodó helyzet nem bíztató. A világ számos helyéről rengeteg példát hozhatnánk az emberi jogok rendszeres megsértésére. Ez részben a gazdasági előnyök megszerzése iránti fékezhetetlen vággyal magyarázható, ami figyelmen kívül hagyja a helyi lakosság szükségleteit és a környezetet. A szegényeket – és mindenekelőtt az őslakosságot – gyakran a szegénység és az éhínség, és egyes esetekben a kihalás fenyegeti. Afrika és Ázsia több helyén a fegyveres konfliktusokban állandóan jelen vannak az emberiség elleni bűntettnek minősülő kegyetlenkedések.

Az Európai Uniónak gazdasági modelleket kell javasolnia a fenntartható fejlődés érdekében, és humanitárius és diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie, de olyan szankciókat is alkalmaznia kell, amelyek alátámasztják a Nemzetközi Bíróság által hozott döntéseket. Most az Európai Uniónak fel kell vállalnia a vezető szerepet, elsősorban azért, mert az emberi jogok vonatkozásában a nemzetközi akciók területén megvalósuló cselekvésben le vagyunk maradva.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa továbbra is keresi a helyes munkamódszereket. Ígéretesek ugyan a nemzetközi szintű, egyetemleges időszaki emberi jogi felülvizsgálati rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseik, de ez még nem elég hatékony. Az emberi jogok gyakori és rendszeres megsértése elleni tevékenységük nem eléggé integrált. Mindezt ugyan lehet lassan korrigálni, de hatékony vezetés nélkül, és azon ENSZ tagállamok tényleges vezető szerepe nélkül nem, amelyek valójában felveszik a küzdelmet az emberi jogokért.

Valójában mindez nem valósulhat meg az Európai Unió erőteljes vezető szerepe nélkül, amelyik a legfontosabb befolyásoló csoport az ENSZ tagállamok közül. Az emberi jogok egyes hagyományos támogatói az utóbb időben kevésbé aktívak, és nem kérték felvételüket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába. A terrorizmus és más biztonsági fenyegetések miatti növekvő aggodalom – beleértve a fenti fenyegetésekre adott válaszokat is, amelyek időnként nem eléggé átgondoltak – nyilvánvalóan csökkentették az emberi jogok iránti érzékenységet. Az Európai Uniónak be kell töltenie ezt az űrt.

Az Uniónak meg kell találnia az ENSZ Biztonsági Tanácsával való együttműködés új módszereit is. A Biztonsági Tanács dárfúri tevékenysége segítette hozzá a Nemzetközi Bíróságot ahhoz, hogy napjaink legborzalmasabb bűncselekményei ügyében ítéletet hozzon. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt a Nemzetközi Bíróság elfogatási parancsot adott ki a fenti bűncselekmények elkövetői ellen. Tovább kell folytatni a bíróság elé állításuk érdekében tett erőfeszítéseinket, és a jövőben is kritikus fontosságú marad a Biztonsági Tanáccsal való együttműködésünk.

Ugyanakkor azonban, a Biztonsági Tanács tevékenysége nélkül is fontolóra kell vennie az Európai Uniónak az olyan akciókat, amelyek hozzájárulnak a Nemzetközi Bíróság hatékony működéséhez. Szeretném hangsúlyozni, hogy éppen a nemzetközi igazságszolgáltatási adminisztráció képezi a gerincét a napjainkban az emberi jogok érdekében kifejtett nemzetközi tevékenységnek, és ehhez hatékony támogatásra van szükség.

Az Európai Uniónak támogatnia kell a világban azokat a feltörekvő demokráciákat is, amelyek tényleg elkötelezettek az emberi jogok mellett. Számukra fontos a nemzetközi ténykedés, de ezzel párhuzamosan figyelembe kell venniük a regionális és egyéb elkötelezettségüket is, és azt is, hogy az emberi jogokhoz kötődő nemzetközi tevékenységek során ne hagyják figyelmen kívül a fenti szempontokat. Ugyanakkor azonban ezek az országok az Európai Unió partnerei és a partnerségeket ápolni kell.

Hölgyeim és uraim, a különböző formákban az emberi jogok megvalósulása érdekében kifejtett nemzetközi tevékenység csak akkor lehet hatékony, ha szilárd alapokon és az emberi jogok fegyelmezett hazai tiszteletben tartásán nyugszik. Ebbe egyaránt beletartozik a bevándorlók és a menedékjogban részesültek emberi jogainak a védelme, és a jogszabályok gondos alkalmazása azokban az esetekben, amelyekben a terrorizmus vádja merül fel. A fenti alapok létrehozását azonban tovább kell folytatni. A Lisszaboni Szerződés magába foglalja az Európai Unió alapjogi chartáját, és egy olyan, fejlettebb döntéshozatali mechanizmust, ami – az emberi jogokkal kapcsolatban – lehetővé teszi a bátor és kreatív megoldások elfogadását.

Az Európai Unió esetében a kreativitás iránti igény nem újkeletű. Az európai kreatív nyughatatlanság, amint azt a német elnök, Horst Köhler úr két évvel ezelőtt a Parlamentben tartott beszédében elmondta, ez a kreatív nyughatatlanság segítette Európát abban, hogy a szabadság és igazság iránti elkötelezettsége során szembenézzen a különböző szociális és politikai kihívásokkal, rendelkezve azzal a képességgel, hogy a szolidaritást valóra váltsa, és hogy jobb világot teremtsen mindenki számára. Nincs még egy olyan terület, ahol a kreativitás és a kreatív nyughatatlanság olyan fontos lenne, mint a bevándorlás kezelése, és a bevándorlók társadalmi befogadása.

Európa elöregszik, és nem lesz többé képes a világ vezetőjének szerepét betölteni akkor, ha nem rendelkezik sikeres demográfiai politikával. A fenti politikába elkerülhetetlenül bele kell tartoznia a migráció kezelésének. Európának szüksége van az újonnan érkezett emberekre, a pozitív szellemre, és képesnek kell lennie arra, hogy kivegye a részét minden ember számára egy jobb világ létrehozásából. Nyilvánvaló, hogy a bevándorlók integrálását szolgáló politikai intézkedések eltérőek és korrekt módon integrálandók, figyelembe véve a bevándorlókat befogadó ország körülményeit. Ugyanakkor azonban egyes elemeket szélesebb körben lehet alkalmazni, és bizonyos esetekben az Európai Unió is tanulhat az olyan nem uniós országoktól, mint például Kanada.

A migrációs politikák esetében egy sor, az Európai Unió egésze szintjén összehangolt célkitűzésekre van szükség. A közös európai menekültügyi rendszer 2010-re történő létrehozásának célkitűzése ambiciózusnak és sürgetőnek látszik. Ezen kívül szükség van a bevándorlási politika és a fejlesztési segélyek politikája közötti koordinációra is. Az Európai Uniónak meg kell erősítenie a szerepét az ENSZ-szel a migráció kérdéséről folytatott magas szintű tárgyalásai során is.

Ugyanakkor kreativitásra van szükség a bevándorlók és a bevándorló közösségek integrálása terén. A sikeres migrációs politika szempontjából kulcsfontosságú a gazdasági jólét és az erőteljesebb, felfelé irányuló társadalmi mobilitás. Például az etnikai kisebbségek által végzett üzleti tevékenységek munkalehetőséget biztosítanak és jelentős mértékben hozzájárulnak a befogadó ország gazdaságához. Másrészt viszont a kormányok, a megfelelő szabályok és szakképzési programok, továbbá a szabad vállalkozás általános támogatása révén maguk is hozzájárulhatnak ehhez a folyamathoz.

Az integrációnak magába kell foglalnia a minőségi képzéshez, és – ezzel párhuzamosan – a nyelvtanfolyamokhoz és az egyetemi tanuláshoz való hozzáférést. Az oktatás előfeltétele annak, hogy a bevándorlók sikeresen integrálódjanak a társadalom egészébe.

És a sikert láthatóvá kell tenni. A sikereket elérő bevándorlóknak lehetőséget kell biztosítani a televízióban és más médiában való megjelenésre, és a siker példáiként kell rájuk tekinteni. Ezzel elősegítjük a szélesebb értelemben vett közösség számára annak megértését, hogy a másság és a társadalmi befogadás egymást kiegészítő fogalmak, és hogy a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő lehetőségek a legfontosabb politikai érdemek között szerepelnek. Semmi sem olyan sikeres, mint a siker maga. És a televízióban bemutatott dolgok közül semmi sem olyan lenyűgöző, mint azoknak a sikerei, akik a társadalom pereméről indultak.

Azért tértem ki a bevándorlás és az integráció kérdéseire valamivel részletesebben, mert Európa jövője szempontjából rendkívül fontos témák, és azért is, mert egy másik olyan területet képviselnek, ahol megmérettetésre kerül az európai kreativitás. A múltban az Európai Uniónak sikerült megoldania a társadalmi kérdések zömét, és ennek eredményeként a társadalmi igazságosság és a gazdasági jólét nemzetközi példaképévé vált. A mi generációnknak semmi oka sincs arra, hogy a bevándorlás és az integráció kérdésére ne találjon jó megoldásokat. Európa nagyon sokat nyerhet azoknak az embereknek az integrálásával, akik tehetségesek, szakmailag jól képzettek, és hajlandók hozzájárulni a jövőjéhez és a jólétéhez.

Hölgyeim és uraim, napjainkban minden kétséget kizáróan irányításra, jövőképre, és kreativitásra van szükség. Ugyanakkor az Európai Uniónak bizonyítania kell azt a képességét, hogy a jövőben is meg tudja találni a pragmatikus megoldásokat a különböző kihívásokra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy több mint ötven évvel ezelőtt éppen a pragmatizmus tette lehetővé az Európai Közösségek létrehozását, és napjainkban is ez a siker kulcsa.

Az Európai Közösségek gazdasági előnyök érdekében történő létrehozása olyan, rendkívül pragmatikus elképzelés volt, ami lehetővé tette az integrált továbbfejlődést. Az Európai Gazdasági Közösségek Vámunióvá, és még annál is többé történő továbbfejlesztése, az a képesség, hogy az együttműködés új formáit és a komoly hatalommal bíró intézményeket tudtunk létrehozni, és a földrajzi értelemben vett növekedés megvalósításának képessége mind-mind azt bizonyítják, hogy mennyire fontos volt a pragmatizmus az Európai Unió történetében és fejlődésében.

Napjainkban az Unió olyan új kihívásokkal áll szemben, amelyek pragmatikus alkalmazkodást követelnek meg. Ezek közül a legfontosabb a további bővülés. Habár egyértelmű, hogy azoknak, akik az EU tagjai kívánnak lenni – vagyis a tagjelölt országoknak – meg kell felelniük a követelményeknek, mégsem lenne helyes, ha bármelyikük számára pusztán csak a politikai nehézségek, illetve a kulturális előítéletek miatt lehetetlenné tennénk a tagállammá válást. (Taps)

A stratégiai jelentőségű nemzetközi szerep felvállalása iránti erőfeszítései közepette az Európai Uniónak szüksége van Törökországra, ezért a tárgyalásokat folytatni kell Törökországgal. Az Unió nem tagadhatja meg Törökországtól a tagállammá válás lehetőségét, hisz ez valójában már megerősítésre került. Ha mégis megtagadná, akkor megkérdőjeleződne az Európai Unió szavahihetősége.

Az Európai Unió nem nyugodhat bele abba, hogy a Nyugat-Balkánon fekete lyuk tátongjon. A csatlakozási tárgyalásoknak világosan meg kell határozniuk az európai perspektívát a Nyugat-Balkán számára. Ehhez további munkára van szükség a régió országaival, melynek révén megerősödik abbéli képességük, hogy megfeleljenek a tagsági kritériumoknak, valamint az egész régióval, melynek a közös problémák megbeszélését és megoldását elősegítő keretekre van szüksége. A keleti és más szomszédokkal kapcsolatos politikájában az Európai Uniónak ugyanazt a pragmatizmust kell alkalmaznia, amelyik hozzásegítette a múltbeli eredmények eléréséhez. Anélkül, hogy modellekről beszélnék, szeretném hangsúlyozni, hogy Ukrajnának és Moldáviának szüksége van az európai perspektívára, amit nem szabad megtagadni tőlük.

Hölgyeim és uraim, a pragmatizmus megmutatkozik a gyakorlatban és a lelkiállapotban egyaránt. Nyilvánvaló, hogy a tagjelölt országoknak meg kell felelniük a tagságra vonatkozó valamennyi követelménynek. Jó oka van annak, amiért az Uniónak a jogosultsági kritériumoknak való megfeleléssel kapcsolatos gyakorlata állandó és szigorú. Ha hosszú út vezet el a kritériumoknak való megfelelésig, akkor hagyjuk, hogy az út hosszú legyen. Az egy-két évig folyó tárgyalások kis árnak számítanak, ha az Európai Unió előírásainak való megfeleléssel kapcsolatos hitelünk megőrzéséről van szó. A bővítés perspektívájának és az új taggá válás perspektívájának azonban továbbra is hitelesnek kell maradnia.

Nem szabad kizárni az Európai Unió bővülési folyamatából azokat az országokat, amelyek megfelelnek a kritériumoknak. A kizártság érzése elégedetlenséget szül és az elégedetlenség bizonytalanságot eredményez. Ezért kell megőriznünk a pragmatikus lelkiállapotot, és ezért kell minden további bővítést annak tükrében vizsgálnunk, hogy az Európai Uniónak mint nemzetközi tényezőnek mire van szüksége.

Hölgyeim és uraim, végezetül: az Európai Unió hatalmas történelmi eredmény. Most elérte a fejlődésnek azt a szintjét, ahol sürgősen fel kell ismernie a vezető szerepét a nemzetközi eseményekben és a helyzetéből eredő felelősséget is. Elvárás, hogy az Európai Unió minden ügyben – így a globális felmelegedés és az emberi jogok területén is – vezető szerepet töltsön be.

A kreativitás továbbra is központi mozgatóerő lesz a bevándorlással és az integrációval kapcsolatos hatékony politikák keresése során. És végezetül: a pragmatizmus a jövőben is a korábbiakhoz hasonló fontosságú lesz a további bővüléssel kapcsolatos minden olyan ügyben, amelyek fontosak ahhoz, hogy az Európai Unió biztosítani tudja a vezető szerepét a nemzetközi színtéren. Mindez talán túl nagyratörően hangzik. Viszont a fejlődés mindig a legjobb gyógymód a stagnálásra. Ebből a szempontból a mostani időszak sem kivétel, bár igaz az is, hogy napjaink problémái változatosabbak a korábbiaknál. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez a siker természetes következménye. (Taps)

  Elnök. − Elnök úr, tiszta szívből szeretnénk köszönetet mondani az európai beszédéért. Az Ön jelenléte, és az Ön beszéde világossá tette, hogy Szlovénia és a szlovén elnökség, Janus Janša miniszterelnök úr alatt – és látom, hogy két miniszter is itt ül: Janez Lenarčič és Janez Podobnik urak– szorosan együtt kíván dolgozni az Európai Parlamenttel. Szlovénia elnökeként Ön ezt az üzenetet különös visszhanggal adta át.

Az Európai Parlamentben szerzett tapasztalataink megmutatták számunkra, hogy nem az ország mérete – kicsi, közepes, nagy – dönti el, hogy egy európai uniós elnökség sikeres lesz-e vagy sem, mivel az elnökséget vezérlő szellemiség számít. Véleményem szerint bizton állíthatjuk, hisz Szlovéniát – és az elnökét – ilyen európai szellemiség motiválja, hogy ez az elnökség előre viszi Európát, és ezért hálás köszönetet szeretnénk mondani Önnek.

(Taps)

Szeretnénk Önnek köszönetet mondani az Európai Parlament prioritásainak a támogatásáért is. Hadd említsek meg közülük kettőt, amikről Ön is beszélt. Az első az éghajlat védelme. Ha ragaszkodunk az ütemtervhez, akkor befejezzük a munkánkat és elkészül az EU álláspontja a 2009 decemberében Koppenhágában tartandó ENSZ csúcsértekezletre. Szeretnénk Önnek köszönetet mondani azért is, hogy felemelte szavát az emberi jogok mellett, mivel ha mi, Európai Parlamentként nem védelmezzük az emberi jogok ügyét, akkor ki teszi ezt meg? Gyakori, hogy a kormányokat más érdekek vezérlik – ami érthető –, de nekünk módot kell találni a fenti érdekek és a mi értékeink gondos összeillesztésére oly módon, hogy az tényleg az emberek érdekét szolgálja, és ezért állnak az emberi jogok az Európai Parlamentben a politikánk középpontjában.

Elnök úr, köszönjük, hogy meglátogatta az Európai Parlamentet. Még egy kis ideig itt marad velünk. A tisztelt Ház nevében szeretnék ismét őszinte köszönetet mondani személy szerint Önnek, és a szlovén elnökségnek. Sok sikert kívánunk a hat hónap hátralevő részére, amíg Szlovénia az Európai Unió kormányrúdjánál áll. Ha Önök sikerrel járnak, sikeresek leszünk mi is, és ez alatt az Európai Uniót értem. Ez a közös célunk. Köszönöm. Ezzel bezárom az ünnepi ülést.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
Alelnök

6. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Etelka Barsi-Pataky (A6-0144/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, engedje meg, hogy hozzáfűzzek néhány szót a tegnap az egyik legnagyobb közös európai projekt, a Galileo navigációs rendszer elindításával kapcsolatos vita során tartott beszédemhez. Nagyra értékelem az előadók munkáját, akiknek sikerült kompromisszumos megoldást találniuk mind a Parlamentben, mind a Tanáccsal és a Bizottsággal, és akiknek köszönhetően tegnap sikerült az elhúzódó vitát befejezni. Most azt kell eldönteni, hogy hol legyen a Galileo felügyelő hatóságának a székhelye. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a Cseh Köztársaság készen áll, és ideális jelölt. Remélem, hogy végül valóra válnak azok az ígéretek, hogy az Unió intézményeinek az új tagállamok adnak otthont.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, a jelentés ellen szavaztam. Ugyanazt a vitát hallgattam végig, amit az előttem szóló végighallgatott tegnap, és csak elborzadni tudok azon, amit hallottam: bizarr alkudozás folyik egy olyan ügynökségért, amit nem is kellene létrehozni. Azért találjuk fel az új műholdas rendszert, mert az Európai Uniónak szüksége van egy divatos ékszerre – ez a Galileo projekt „púp” az Európai Unió hátán. Drága, nincs rá túl nagy szükség és nem versenyképes; volt egy megállapodásunk a kínaiakkal, valamint létezik egy orosz rendszer és egy GPS rendszer. Európának nincs szüksége erre a rendszerre, mégis pénzt adunk ki rá.

Amint a tegnapi „zöld utat adó” szavazásból is látható, nem őrködünk afölött, hogy mennyi pénzt költünk erre a rendszerre, és ezért az európai adófizetők pénzéből sok millió eurót és fontot fogunk elvesztegetni. Mindez azt a hiedelmet látszik táplálni, hogy csak azért mentünk bele ennek a bizarr rendszernek a létrehozásába, mert hiúsági kérdést csinálunk belőle.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, amikor a tegnapi vitát hallgattam, a Queen együttes Bohemian Rhapsody című dalára és hallhatatlan szövegére gondoltam. „Galileo, Galileo”. És aztán a dalszövegre gondoltam. „Ez az igazi élet? Csak fantázia? Földcsuszamlás tart fogva. Nincs menekvés a valóságból, nyisd ki a szemed, nézz fel az égre és láss”. Megérkeztek a kínaiak. Ők láttak. Elsétáltak és kiépítik a maguk rendszerét. Az oroszok modernizálják a saját rendszerüket, a Glonas-t, és ráadásul az amerikai GPS-t, amit már ingyen használunk, továbbfejlesztik, hogy még pontosabb és még inkább felhasználóbarát legyen.

Nem kellene elvesztegetnünk az adófizetők keservesen megkeresett pénzét egy negyedik műholdas rendszerre, ami semmilyen előnnyel nem jár a többiekhez képest. És ha összekeverhetem a metaforáimat, lőjük le azt a fehér elefántot az égből. A jelentés ellen szavaztam.

  Roger Helmer (NI). – Elnök úr, én is a Barsi-Pataky jelentés ellen szavaztam. Ez egyszerűen egy politikai hiúsági projekt, kicsit hasonló az euróhoz, és az euróhoz hasonlóan nincs rá sem gazdasági, sem technikai magyarázat. Szükségtelen, fölösleges, és máris elavult.

Amint a kollégám már rámutatott, a magánszektor eljött, megnézte, és úgy döntött, hogy ebből nem kér, mert nincs értelme. Eljöttek a kínaiak, megnézték, kiszedték belőle a legjobb ötleteket, és úgy döntöttek, hogy jobb eredményt érnek el akkor, ha saját maguk valósítják meg, és – figyelembe véve a globális helyzetmeghatározó rendszer potenciális katonai alkalmazását –, annak a ténynek, hogy a kínaiak elmentek, és megcsinálták, el kellene gondolkoztatni bennünket, és aggodalomra kellene okot adnia.

Nem szabadna több pénzt az adófizetők zsebéből erre az értelmetlen politikai gesztusra költeni.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, amikor megszületett a Galileo projekt, Chirac elnök úr az amerikai műszaki imperializmus elleni küzdelemből származó szükségszerűségként jellemezte. Valójában ez az egyetlen mellette szóló érv. Nem áll szándékomban a három nagytiszteletű kollégám által már elmondott érveket megismételni: nincs gazdasági értelme, nincs műszaki értelme, az amerikai GPS rendszert ingyen használhatjuk.

Valójában a következőkre kívántam felhívni a figyelmet – és a tisztelt Házban ülő, integrációpárti kollégáimhoz folyamodok, hisz úgy vélem, hogy nem kell Euro-szkeptikusnak lenni ahhoz, hogy aggodalommal töltsön el ez a projekt: nézzük csak meg, hogy mi történt a tegnapi vita során, amikor a nagytiszteletű barátom, Heaton-Harris úr, megkérdezte tőlünk, hogy mire szavaztunk és az ülésteremben senki sem tudta megnevezni azt az ügynökséget, amire pár perccel korábban adta le támogató szavazatát.

Nem szolgálják a saját érdekeiket, még akkor sem, ha támogatják az európai projektet, azzal, ha az adófizetőik pénzét, az „Európának igaza van vagy téved” hozzáállás alapján, ilyen projektekre költik, anélkül, hogy egy percre elgondolkoznának, és megnéznék, hogy vajon hatékonyan költik-e el a pénzt vagy elvesztegetik, avagy ellopják. Arra szeretném kérni a kollégáimat, hogy az adófizetők pénzéért nyújtsanak is valamit – az adófizetők szempontjából.

  Elnök. − Köszönöm. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban nem kértek többen szót, és több szóbeli indokolás sincs, és mielőtt rátérnénk a következő témára, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy elköszönjek Lombardo úrtól, és minden jót kívánjak neki az új beosztásában.

- Jelentés: Erik Meijer (A6-0059/2008)

  Árpád Duka-Zólyomi (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! Támogatom a Macedóniáról szóló jelentést, mert fontos üzenet a macedón nép felé. Az ország sokat fejlődött a 2007-es jelentéshez viszonyítva. Jók a gazdasági eredményei, a jogalkotás terén is sikeres. Belpolitikailag kialakult a konszenzus, hatékonyan megszervezték a több nemzeti és etnikai közösség együttélését. Lorhidi keretegyezmény és a Vadinter rendszer következetes érvényesítésével új szellemben közelítik meg a politikai kérdéseket, amely biztosítja a kisebbségeknek az identitás megőrzését, és az arányos képviseletet. Macedónia bonyolult társadalmi és gazdasági fejlődésen ment keresztül, így 2005-ben eljutott az EU-s tagjelöltségig. Sajnálatos tény a bukaresti NATO-csúcs elutasító üzenete, amelyben döntő szerepe volt Görögország kicsinyes és logikátlan magatartásának. Bízom benne, hogy az Unió számára az elnevezés nem lesz akadálya a tagságnak, ezért örülök, hogy az EP-nek ebben a kérdésben sikerült megegyezésre jutni. Határozatunk legyen pozitív üzenet, mert az elutasítást és az EU késedelmét az ország kiábrándítóként éli meg. Itt az ideje, hogy az országgal megkezdjük az érdemi csatlakozási tárgyalásokat. Köszönöm a figyelmet.

  Gyula Hegyi (PSE). – (HU) Némi aggodalommal szavaztam meg a macedón országjelentést. Helyes, hogy újabb és újabb követelményeket állítunk fel Macedóniával szemben, de vajon mi mindent megteszünk az ország euro-atlanti integrációja érdekében? Koszovó függetlenné válása egyfelől, és a macedón NATO-tagság megvétózása másfelől potenciális veszélyeket rejt magában. A kisebbségi szeparatisták és a többségi nacionalisták könnyen felboríthatják a Macedóniában kialakult törékeny egyensúlyt. Az Európai Unió és az Egyesült Államok gyakran beleszól a macedón belpolitikába, sok népszerűtlen intézkedést várunk el és követelünk ki a macedón vezetőktől., Ez felelősséget is jelent, mi magunk is felelősséggel tartozunk a kis ország stabilitásáért és euro-atlanti integrációjáért. Jó lenne, ha ezt a felelősséget mindannyian komolyan vennénk!

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a mai szavazás áttörést jelent Macedóniának az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozása szempontjából. Ez a siker a volt elnök, Boris Trajkovski úr erőfeszítéseink köszönhető, aki személyes és pán-európai barát, és aki megalapozta ezt az utat, de egyben ez jelentős siker a jelenlegi macedón kormánynak is, amiben Gruevski úr a miniszterelnök, és Milososki úr a külügyminiszter, hisz ez a kormány épített ki baráti kapcsolatokat ennek az európai országnak a számára egész Európával: egy olyan számára, amelyiknek kiváló a kisebbségi politikája, amelyik fantasztikusan fejlődik és amit erőteljesen támogatni kívánunk.

Szeretnék világos üzenetet küldeni: felhívom a görög képviselőtársaimat, hogy végül adjanak helyet az elnevezéssel kapcsolatos kérdésnek. Ez a tisztelt Ház a mai napon nagyon világosan elmondta, hogy ellenez minden, az elnevezéssel kapcsolatos blokádot, és hogy a bilaterális kérdések nem akadályozhatják a csatlakozást. Ezt az üzenetet küldtük a mai napon a ház minősített többségének támogatásával, és ez súlyos csapás azoknak a kormányoknak a nyílzáporára, amelyek ezen a téren gátolják az előrelépést. Mindenkit arra szeretnék kérni, hogy Európa érdekében hagyjon fel ezzel a blokáddal.

Macedónia Európai ország, és reméljük, hogy ez év vége előtt meghatározásra kerül a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontja.

- Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0080/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, engedje meg, hogy reagáljak a tegnapi vitára. Sokan közülünk figyelmeztettek arra, hogy Kína afrikai olaj iránti éhsége, a fegyverek olajra cserélése a korrupciót és a diktatórikus rendszereket támogatja, és súlyosbítja az éhínséget. Ráadásul a kínai termékek garmadája árad be Afrikába, reménytelenül versenyképtelenné téve az afrikai árukat. Ez az úgynevezett feltétel nélküli politika egyre növekvő akadályként tornyosul a fejlődő országok éhínségének és szegénységének megszüntetésére irányuló millenáris célkitűzések megvalósulása előtt. Meglepett Michel biztos úr meglehetősen érzelgős kijelentése, miszerint, ha a Bizottságnak lenne elég politikai hatalma, akkor csatlakozna Kínához, és meglepett az is, hogy megvédte Kína jogát ahhoz, hogy megkülönbözetett, feltétel nélküli külpolitika folytasson annak ellenére, hogy Kína tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és ebből következően éppúgy felelős a világ fejleményeiért, mint az Unió. Tiltakozom az ellen, hogy a Bizottság egyik tagja ilyen érzelmeknek adjon hangot.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, Kína szerepe a globális gazdasági fejlődésben különösen fontos. Az afrikai népek számára Kína a siker jelképe.

Az elmúlt 25 év során Kína lehetőségeket teremtett 400 milliós lakossága számára, kiemelve őket a szélsőséges szegénység állapotából. Ráadásul több mint 200 millió kínai vált a középosztály tagjává. Következésképen Kína gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a gazdasági fejlődés megvalósítása terén. Várakozásaink szerint ez pozitív hatást gyakorol majd az afrikai országokra is. Becslések szerint az Afrika és Kína közötti kereskedelem az 1995-ös USD 4 millióról 2006-ra USD 55 millióra nőtt. Kína számára Afrika fontos nyersanyagforrás. A kínai gazdaságnak egyre több energiára és nyersanyagra van szüksége. Ezért Kína mindent megtesz állandó afrikai jelenlétének biztosítása érdekében.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, különleges érdekeltségem fűződik ehhez a jelentéshez, mivel korábbi szakmai életemben tudósként egyaránt vizsgáltam Kína külső és belső közvetlen külföldi befektetéseit, illetve az afrikai befektetéseket és fejlődést.

A jelentést olvasva – ami valójában elég tisztességes jelentés – úgy vélem, hogy Európai Unióként és tagállamokként örömmel kellene üdvözülnünk a kínai befektetéseket Afrikába, különös tekintettel az infrastrukturális beruházásokra, mivel az infrastrukturális beruházások lehetővé teszik a helyi vállalkozóknak és a helyi lakosságnak, hogy gazdagságot teremtsenek a maguk számára és kilábaljanak a szegénységből.

Ugyanakkor azonban mindig tisztában kell lennünk Kína természeti erőforrások iránti éhségével – az erőforrás-keresési motivációival. Meg kellene próbálnunk együttműködni Kínával és kezelni a fenti kérdéseket, különösen olyan esetekben, amikor kellemetlen kormányokkal van dolgunk.

A kínai politikával kapcsolatos egyik aggodalmam az, hogy ez megsemmisíti az EU és más segélyező felek kísérletét arra, hogy feltételeket szabjanak meg, illetve hogy feltételekhez kössék a segélyeket. A jobb kormányzás megvalósulása érdekében megszabhatunk bármilyen feltételt, de jönnek a kínaiak, és tönkreteszik azt.

Mindent összevetve, a jelentés tisztességes, és én megszavaztam.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Geringer de Oedenberg (A6-0089/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Geringer de Oedenberg asszony jelentését, ami azt javasolja, hogy fogadjuk el első olvasatban, közös döntéshozatali eljárás keretében annak a tanácsi rendeletnek a kodifikált változatáról szóló javaslatot, ami a Szerződés 81. cikk (3) alkalmazásáról szól a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt gyakorlatok egyes kategóriái esetében.

Mivel ez a jogszabály-előkészítési eljárásra vonatkozik, ezt a javaslatot nem kellett „hivatalosan” módosítania a parlamenti bizottságnak, és az utóbbi nem is tette ezt meg. Mindazonáltal kihasználom a szavazáshoz fűzött indokolások adta lehetőséget arra, hogy meglepetésemnek adjak hangot az Európai Unió késedelme miatt azoknak a szövegeknek a kodifikálása terén, amelyek már több alkalommal lettek módosítva, és amelyek az idő múlásával egyre nehezebben értelmezhetők és alkalmazhatók. A jogszabály-előkészítési eljárásról az 1994. december 20-i nemzetközi megállapodás rendelkezik, ami az Európai Tanács 1992 decemberében kifejezett azon politikai szándéka eredményeként született, miszerint a jogszabály-előkészítési eszközök elfogadásának menetét fel kellene gyorsítani.

Határozottan támogatom a szabályok kodifikálásának szükségességét. Ez kötelező a demokrácia, a jogállamiság, a diákok képzése, az állampolgárok és a jogi szakemberek általi helyes jogalkalmazás stb. érdekében.

- Jelentés: Arlene McCarthy (A6-0150/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Örömmel üdvözlöm a közös álláspont elfogadását, ami azt a célt szolgálja, hogy megoldjuk a polgári és kereskedelmi ügyek terén régóta fennálló közvetítési problémát, annak ellenére, hogy ez az irányelv a határokon átnyúló esetekre korlátozódik, az EK 65. cikkének korlátozott alkalmazása alapján, de a viták szélesebb körű meghatározásával.

Mindazonáltal sajnálom, hogy a közös álláspont nem teszi lehetővé az irányelv alkalmazását a felek között létrejött önkéntes megállapodások esetében, habár igaz az, hogy a tagállamoknak a jogi eljárásokra vonatkozó szabályait nem lehet minden esetben a felek között létrejött megállapodásokkal módosítani. Mindent összevetve, üdvözlendő ez a közös álláspont. Hűséges marad az eredeti célkitűzéshez, amelyek a közvetítés felé terelés révén a vitás kérdésekkel kapcsolatos eljárásokhoz való hozzáférés biztosítására és a viták békés megoldásának elősegítésére irányultak, továbbá a közvetítés és a jogi eljárások között a megfelelő kapcsolat biztosítására.

- Jelentés: Etelka Barsi-Pataky (A6-0144/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Barsi-Pataky asszony jelentését, ami azt javasolja, hogy, a módosítások függvényében, hagyjuk jóvá az Európai Parlament és a Tanács rendeletének módosítási javaslatát a műholdas rádiónavigációs európai programok (EGNOS és Galileo) megvalósításának folytatásáról.

Gratulálok Jacques Barrot úrnak, a Bizottság szállítási ügykért felelős alelnökének, az állhatatosságához, és a kristálytiszta megközelítéséhez, és az ebben a nehéz kérdésben tanúsított éleselméjűségéhez és politikai meggyőződéséhez. Az állami szektor megmentette a gyáriparosokat, akik holtpontra jutottak az elfogadandó stratégiát, és különösen a pénzügyi kockázatokat illetően. A mindenki, de különösképpen az Európai Parlament által tanúsított határozottságnak köszönhetően lehetővé vált a közfinanszírozás 100%-os növelése a 3,4 milliárd eurós nagyságrendre. Következésképpen az állampolgárok képviselői felelősek azért, hogy megtalálják a megoldást a fenti válságra, a működés 2014. évi megkezdése és a 2013-as műholdtelepítési határidők figyelembe vételével. Ez az eset rámutat arra, hogy gyorsan végig kell gondolni azokat az európai erőforrásokat, amelyeket fel tudunk használni az állami beruházások finanszírozására, miközben a magánpiac szűkös.

  Charlotte Cederschiöld and Gunnar Hökmark (PPE-DE), írásban. − (SV) Elfogadtuk a Tanács és a Parlament között az EGNOS és a Galileo elnevezésű műholdas rádiónavigációs programokról folytatott megbeszélések eredményeként megszületett javaslatot, melynek során, a mi véleményünkkel ellentétben, a Parlament már eldöntötte a költségvetési kérdést. Hangsúlyozni szeretném, hogy mi elleneztük a kutatási költségvetésből származó erőforrásoknak a fenti projekt céljára történő felhasználását. Ráadásul kértük a Bizottságot, hogy számoljon be arról, miként kívánja megteremteni a projektek kereskedelmi finanszírozását.

Ugyanakkor azonban örömmel üdvözöljük azt a tényt, hogy a megtárgyalt javaslat lehetővé teszi az Európai Parlament számára a projektek értékelését és befolyásolását.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Az európai globális navigációs műholdrendszert (GNSS), mivel ez az első közösségi infrastruktúra, és a légköri, illetve műszaki jellege miatt is, csak közös akarattal lehet megvalósítani. Az európai GNSS két programból fog állni: az EGNOS és a Galileo.

A GNSS fontossága elsősorban abban a tényben rejlik, hogy alternatívája és kiegészítője az amerikai és az orosz rendszereknek. Ez a célkitűzés magában foglal egy stratégiai, gazdasági, ipari és biztonsági teret, és még sok más érdeket is, amelyeket egyetlen tagállam sem tud önállóan képviselni és megvalósítani.

Mivel ez lesz az első, közösségi finanszírozást és infrastruktúrát magába foglaló program, a Parlamentnek és a Bizottságnak nagyobb a közös felelőssége a programok telepítése és működtetése terén.

A fenti okok miatt, és azért is, mert a fenti projekt megvalósítása történelmi és stratégiai mérföldkövet jelent az Európai Unió műszaki fejlődése és függetlensége terén, a GNSS és a fent említett jelentés teljes támogatásomat élvezi, mivel jövőbeni megoldást kínál.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Galileo jó példája egy olyan nagyszabású műszaki projektnek, amit egyetlen tagállam sem tud egyedül megvalósítani. Kezdetektől fogva pozitívan álltam a projekthez, amit az EU költségvetéséből kívánnak finanszírozni. Sajnálatos módon nyilvánvalóvá vált, hogy az EU nem képes megfelelően kezelni ezt a hatalmas feladatot. Az előadó a „belső véleménykülönbséget” említi ennek okaként. Véleményem szerint ez rendkívül sajnálatos, és érthetőnek találom, hogy a Tanács nem tudta elfogadni a költségvetés ilyen jelentős növelését. A Bizottság feladata, hogy erre a fontos projektre kielégítőbb finanszírozási megoldást találjon.

  David Martin (PSE), írásban. − Örülök, hogy a Galileo végül beindul. Barsi-Pataky asszony európai műholdas rádiónavigációs programok megvalósításáról szóló jelentése azt a fejlődést jelzi, melynek a hozadékát különböző területeken fogjuk érezni, az európai légtérpolitikától kezdve a kutatáson és az innováción át egészen a közös kül- és biztonságpolitikáig, és az európai biztonsági és védelmi politikáig. Megszavaztam a jelentést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A GPS jelenleg sok olyan szolgáltatást nyújt, amelyeket a Galileo elnevezésű, európai műholdas rádiónavigációs program fog biztosítani. Ugyanakkor azonban nem szabadna megengednünk, hogy függjünk egy olyan műholdalapú rádiónavigációs monopóliumtól, amit az Egyesült Államok ural és amit az amerikai hadsereg hozott létre. Még a GPS-műholdak útvonalai is úgy vannak megrajzolva, hogy – mindenekelőtt – azokon a területeken biztosítsanak jó lefedettséget, ahol az Amerikai Egyesült Államok katonai műveleteket hajt végre. A mi rendszerünk lehetővé teszi, hogy Európa számára a lehető legoptimálisabban határozzuk meg a repülési útvonalakat.

Tekintettel a projekt stratégiai fontosságára, megszavaztam a jelentést, habár a finanszírozás kérdése még nincs teljesen megoldva.

  Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) Mivel a beszédemet az elnök úr – aki a felszólalási időt az én esetemben sokkal szigorúbban vette, mint a kollégáim esetében, megszakította – lenne néhány megjegyzésem. Minden bizonnyal örülnünk kellene az intézmények abbéli eltökéltségének, hogy leküzdik a projekt során felmerülő jobb és rosszabb időszakok problémáit. Végül olyan helyzetben vagyunk, hogy kezdeményezhetjük a Galileo telepítési szakaszának garantált tervezését. Nagyon örülünk annak a munkának is, amit a programban való lehető legszélesebb körű részvétel biztosítása érdekében fejtettek ki.

A fentiek elmondása után most meg szeretnék említeni egy létfontosságú dolgot: a projekt polgári jellegét, ami fontos előfeltétel a művelet átláthatóságának biztosítása szempontjából. Az európai rendszer függetlensége lehetővé teszi, hogy tanúsítványt adjunk ki a felhasználók számára nyújtott szolgáltatásokról, és biztosítani fogja a garantált minőséget is. A fenti feltételek nagyon fontosak az új kereskedelmi alkalmazások kifejlesztése során, amelyek kiváló, hatalmas környezeti és társadalmi potenciállal bíró lehetőséget biztosítanak a kis- és középvállalataink számára. Navigáció a vakok és gyengén látók esetében, a legkönnyebben megközelíthető útvonalak megtervezése a fogyatékkal élők számára, segítségnyújtás az Alzheimer-kórban szenvedőknek, avagy katasztrófák esetén a lakosság gyors kitelepítése, mind-mind jó példái az életminőség javítását célzó alkalmazásoknak.

Az Európai Parlament mindig is teljes szívvel támogatta, a jogszabályi és a költségvetési vállalásokon keresztül, a Galileo projektet, és egyértelműen stratégiai projektként tartja számon.

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Fájdalmas határozatlansággal, illetve politikai és adminisztratív véleménykülönbségekkel teli tizenegy évbe tellett, amíg eljutottunk a megoldásig az európai műholdas rádiónavigációs rendszer létrehozása terén. A választott módszerekből – beleértve a PPP-t, a magán és az állami szféra együttműködését a kockázatok megosztásával, az Európai Unión kívüli nemzetközi együttműködést, az összes tagállam részvételének fontosságát, az Európai Bizottság meghatározott szerepét – eredő késlekedés körülbelül öt év. Ha az olyan műszaki és ipari vállalkozások esetében, mint az Airbus és az Ariane is, alkalmazásra kerültek volna a fenti elvek és módszerek, akkor Európa valószínűleg most nem rendelkezne saját repülőgépgyártással, illetve hordozórakétával.

Habár a végeredmény nem teljesen kielégítő, sok tanulsággal szolgál. A nagy stratégiai projekteket csak olyan új területeken lehet megvalósítani, ahol a magánszektor nem képes, avagy nem hajlandó vállalni a kockázatokat, és ahol az állami hatóságok az egyetlen döntéshozó és finanszírozó testület, mert ezek olyan projektek, amelyekben jelen van a politikai vízió is, és nem csak a gazdasági racionalitás. Másrészt az ilyen típusú projektekben az a tény, hogy át kell jutniuk a közösségi intézményeken és eljárásokon, hátráltató és negatív tényezőnek bizonyult, és tovább bővítette az ideológiai korlátok sorát azokban az esetekben, amikor a kormányközi együttműködés hatékonynak bizonyult. Reméljük, hogy megszívleljük a fenti tanulságokat.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Megszavaztam az európai műholdas rádiónavigációs program megvalósításának folytatásáról szóló tanácsi rendelet módosításáról készült jelentést. A Galileo projektnek, ami a fenti programok egyik összetevője, többféle alkalmazása lesz, és a forgalom ellenőrzésére, a közlekedési logisztika céljaira, a természeti katasztrófák megelőzésére és kezelésére, a kereskedelmi és kormányzati szolgáltatások nyújtására egyaránt használják.

A Közösség 2008-as költségvetéséről rendezett első vita óta az Európai Parlament prioritásként kezeli ezt a projektet, és kérte a szükséges pénzösszegek biztosítását, és az intézményközi megállapodás felülvizsgálatát a projekt megvalósítása érdekében. 2009 márciusában az EGNOS program működőképes lesz, és a Galileo programnak is működőképesnek kell lennie 2013 végére.

A Galileo projekt megvalósításához szükséges költségvetés a 2007-2013 közötti időszakban kb. 3 105 milliárd euróra rúg. Az Európai Parlament és az Európai Tanács elismerik a projekt stratégiai fontosságát, és támogatják a megvalósítását. Következésképpen az Európa Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell a Parlamentet és a Tanácsot a projekt előrehaladásáról.

Gratulálok az előadó asszonynak, Barsi-Pataky Etelkának ahhoz, ahogy a rendeleten együtt dolgozott a különböző politikai csoportokhoz tartozó kollégákkal.

- Jelentés: Martine Roure (A6-0148/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A szóban forgó irányelv célja az volt, hogy a bármelyik Európai Uniós tagállam területén történő öt éves, jogszerű és folyamatos tartózkodás után egységes jogállást biztosítson harmadik országok Európai Unió területén legálisan élő állampolgárainak.

A jelenlegi kezdeményezés célja az irányelv terjedelmének kiterjesztése a nemzetközi védelmet élvező személyekre annak érdekében, hogy olyan jogbiztonságot nyújtson számukra a lakhelyüket és a jogaikat illetően, melyek azonosak az Európai Unió állampolgáraiéval.

Ugyanakkor azonban még mindig van egy szakadék, mivel az irányelv a nemzetközi védelem területén egy másik tagállam vonatkozásában nem biztosítja a kölcsönös elismerést és a felelősség átszállását. Ez azt jelenti, hogy a jogállásuk elismerésekor nem lesz lehetséges harmadik országok állampolgárai számára biztosítani a szabad mozgást és a vállalkozás szabadságát az Európai Unió területén. Következésképpen a fenti átszállás alkalmazásának értékelésére továbbra is az 1951. évi genfi egyezmény és az Európai Tanács a menekültekkel kapcsolatos felelősség átszállásáról szóló európai megállapodása alkalmazandók.

Mivel így áll a helyzet, nagyon fontos annak a biztosítása is, hogy a szóban forgó második tagállam figyelembe vegye a menedékkérők befogadásának kötelezettségére és a belépés meg nem tagadására (non-refoulement) vonatkozó elvet, azért, hogy a szóban forgó személyt ne küldhessék vissza egy olyan országba, ahol veszély fenyegeti. Legrosszabb esetben is abba a tagállamba kell visszaküldeni, amelyik eredetileg biztosította számára ezt a védelmet.

Ami a téma többi vonatkozását illeti, én úgy gondolom, hogy a fenti követelményeknek kell megfelelni, és ezekkel a személyekkel szemben ugyanazokat a követelményeket kell támasztani, mint amelyek az irányelvben szerepelnek.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Roure asszony jelentése – ahhoz az irányelvhez hasonlóan, amit módosítani kíván – nem fogadható el. Őrültség a kedvezményezettek számára a nemzetközi védelemből eredő tartós rezidens jogállást biztosítani, még ideiglenesen is, anélkül, hogy az erőforrások, illetve a minimális integráció vonatkozásában bármilyen feltételt szabnánk meg, még akkor is, ha ezt a jogállást csak öt éves ottlakás után lehet megadni.

Továbbá a javasolt rendelkezések egyenértékűek a fenti személyeknek a kitoloncolással szembeni védelmével, beleértve a másik tagállamba történő kitoloncolást, kivéve, ha súlyos bűncselekményt követtek el. Következésképpen lehetetlen lenne megtagadni tőlük az általuk választott tagállamban történő lakhatás jogát, függetlenül a körülményeiktől és a társadalmi hozzáállásuktól. A fenti előjog előnyt élvezne az államok azon önálló jogával szemben, hogy a közrend és közbiztonság szempontjából eldönthessék, ki lakik az országuk területén.

Végezetül mindannyian tudják, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmeket a bevándorlás terén már most is megnyilvánuló, meglehetősen gyenge ellenőrzés és korlátozás megkerülésére használják, pusztán gazdasági megfontolásokból. Pontosan tisztában vannak azzal, hogy a fenti esetekben a kiegészítő védelmet gyakran előnyben részesítik a menekült státusszal szemben, Mivel az előbbi rövidebb és rugalmasabb. Ha ennek a kedvezményezettjei tartós rezidensek lehetnek, akkor ez további ösztönzést ad a bevándorlásnak.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A jelentés több javaslatot tartalmaz a nemzetközi védelmet élvező személyek integrálására. Támogattuk volna a javaslatokat, ha a szavazásra a svéd parlamentben került volna sor.

Ebben az összefüggésben azonban a javaslatok egy közös európai menedékügyi rendszer létrehozásának részei. A menedékügyi politika vonatkozásában erre a jelentésre is a nagyvonalúság a jellemző. Ugyanakkor, részét képezi az „erődítmény jellegű Európa” kiépítésének. A genfi egyezmény által biztosított védelmet az EU aláássa azzal, hogy magára vállalja a felelősséget annak a meghatározásáért, hogy ki részesül védelemben és milyen formában.

Nem látunk más alternatívát, mint hogy nemet mondjunk az Európai Unió szintjén létrehozandó közös menekültpolitika minden formájára, mert különben a tagállamok elveszítik az ellenőrzésüket a politika iránya felett. Továbbra is az ENSZ egyezménynek kell lennie az irányadó eszköznek a menekültek nemzetközi társadalomban való jogainak biztosítása terén.

  Jens Holm, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − A mai napon tartózkodtunk a Roure-jelentés megszavazásakor, habár alapvetően támogatjuk a jelentés hátterében meghúzódó elképzelést, vagyis annak biztosítását, hogy a 2003/109/EK irányelv értelmében, a menekültek, és az ideiglenes vagy kiegészítő védelem alapján egy országban jogszerűen tartózkodó személyek ugyanolyan jogokat élvezzenek, mint az adott ország tartósan ott lakó lakosai. Ugyanakkor azonban úgy véljük, hogy a fenti kérdésekben a tagállamoknak, és nem az Európai Uniónak kell dönteni.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Roure asszony jelentését a 2003/109/EK irányelv hatókörének kiterjesztéséről a nemzetközi védelem alatt álló személyekre. A jelentés annak biztosítását kívánja elérni, hogy a nemzetközi védelem kedvezményezettjeinek az Európai Unióban területén való ötéves, jogszerű tartózkodás után ugyanolyan jogai legyenek, mint nekünk, az Európai Unió polgárainak. Szerintem ez az előző irányelv logikus módosítása, és a jelentés elfogadása mellett szavaztam.

- Jelentés: Giusto Catania (A6-0073/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) A 2005-2012 közötti időszakra vonatkozó drogstratégiának köszönhetően az Európai Unió lefektette az alapjait egy olyan, aggodalomra okot adó jelenség elleni küzdelemnek, ami egyre terjed, különösen az olyan sebezhető csoportok között, mint a fiatalok és a nők, nevezetesen a kábítószerek európai terjedése elleni küzdelemnek.

Mindazonáltal a meghatározott céloknak teljesíthetőknek kell lenni, és ezért az Európai Uniónak a civil társadalom elkötelezettségére van szüksége, mivel az alapvető szerepet tölt be a kábítószerrel való visszaélések megakadályozása területén.

A pszichológiai stabilitás, a páciensek nyomon követése a detoxikációs kezelés után, alternatív életforma megteremtése szociális és foglalkoztatási értelemben: a fentiek csak példák azokra az előnyökre, amelyeket az előbb említett ágazatban működő, gyógyulást elősegítő központok, nonprofit szervezetek és nem kormányzati szervek nyújtanak.

Ezért én – az előadóhoz hasonlóan – azt remélem, hogy a problémával foglalkozó közösségeknek nyújtott közvetlen pénzügyi segítségen túlmenően megfelelő pénzügyi politikát dolgozunk ki, az ún. „ergo-terápiát”, más szóval a rehabilitációt munkavégzéssel elérő testületek számára. Elsősorban azt várom a tagállamoktól, hogy biztosítsanak speciális adómentességet, illetve szüntessék meg a túlzott bürokráciát.

El kell kerülnünk azokat a helyzeteket, amikor a hazai költségvetési korlátok, illetve pusztán a bürokrácia bezárásra kényszerítik azokat az intézményeket, amelyek pótolhatatlan munkát végeznek a kábítószeresek normális életformába történő visszatérésének elősegítése érdekében.

  Slavi Binev (NI), írásban. − (BG) Támogattam Catania úr jelentését, és azt szeretném hozzátenni, hogy a kábítószer-problémára nincs egyszerű megoldás. A kábítószerekkel való visszaélés és a kábítószer-kereskedelem, ami együtt jár a bűnözéssel és a korrupcióval, tönkreteszik a társadalmat és a kábítószerezéshez kapcsolódóan terjesztett betegségek (AIDS, hepatitis) komoly közegészségügyi veszélyt jelentenek.

Ezért gondolom azt, hogy a hatékony válasz nem az intézményekre, a civil társadalomra, és a médiára kiterjedő erőfeszítés, hanem egy olyan átfogó program, amelynek segítéségével az oktatás, a vallás és a sport is kivehetik a részüket a fenti probléma megoldásából, és olyan akadályként szolgálhatnak, amelyek távol tarthatják gyermekeinket a bűnelkövetéstől. A sportolás és a vallási tanulmányok bátorítása az iskola tanterv keretein belül és az iskolán kívül nagyban növelhetik a gyermekek tudatosságát a kábítószerek halálos hatásairól. A jogalkalmazó hatóságok és a civil társadalom összefogása révén, különösen a helyi közösségek szintjén, jobb eredményeket érhetünk el az Európai Unió drog-stratégiájának megvalósítása és továbbfejlesztése terén.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az előadó szerint a civil társadalom szereplőiből álló európai szintű szervezet, a hazai, regionális és helyi civil szervezetekkel szemben, egyértelmű hozzáadott értéket jelentene. Véleményünk szerint ez teljességgel elfogadhatatlan, mivel a drogpolitika közvetlenül összekapcsolódik az egyes országok büntetőjogához, a bűnözés megítéléséhez, és a büntetések kiszabásához. Ráadásul, a drogpolitikát az egyes országok kulturális és társadalmi szempontjai szerint kell kidolgozni ahhoz, hogy hatékonyan segítsük azokat az elnyomott helyzetben levő embereket, akiknek a működőképes életbe való visszatérésükhöz a társadalom támogatására van szükségük.

Ezért úgy döntöttünk, hogy teljes egészében leszavazzuk a jelentést.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Habár igaz, hogy a kábítószerezés elleni küzdelemben az információ, a megelőzés és a tudatosság alapvető fontosságúak a kábítószerezés kockázatainak megszüntetése szempontjából a használók fizikai és szellemi egészségének megőrzése érdekében, sajnálatos módon nem elégségesek.

A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja szerint több mint 70 millió európai szívott már marihuánát, és Franciaországban, Olaszországban, és az Egyesült Királyságban a diszkóba járó emberek 60%-a használt már kokaint. Azt a következtetést kell levonnunk, hogy az európai információs és kommunikációs stratégiák teljes egészében hatástalanok, mivel a kábítószer kínálata és kereslete sajnálatos módon nő, mind Franciaországban, mind egész Európában.

Semmilyen kompromisszum nem fogadható el a kábítószerek használata és értékesítése terén. Csak a zéró tolerancia működik.

A kábítószerek liberalizálására érdekében megvalósított kísérleti politikák okozta károk ékes bizonyítékul szolgálnak erre.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) A szocialista képviselőcsoport társelőadójaként sok időt és energiát szenteltem ennek a kérdésnek azért, hogy – ami a lényeget illeti -, megmagyarázzam a civil társadalommal folytatott párbeszéd iránti erőteljesebb igényt a kábítószerek elleni küzdelem terén, és – ami a formát illeti, olyan szöveget javasoljak, amit mindenki el tud olvasni és meg tud érteni.

Első kézből szerzett tapasztalataik és innovációs képességük miatt, véleményem szerint, a civil társadalom szereplői hasznosan járulhatnak hozzá a megelőzés és az információnyújtás terén a hazai és az európai politikák kidolgozásához, és abban is segítséget tudnak nyújtani, hogy az emberek kikerüljenek a függőségből és visszakerüljenek a társadalomba.

Rengeteg a tennivaló a különböző szinteken: a munkahelyeken, az iskolákban, az utcákon, és a börtönökben.

Ezért örömmel üdvözlöm a jelentés elfogadását, ami szívesen veszi a Civil Társadalmi Fórum a kábítószerekről létrejöttét, és hangsúlyozza a civil társadalom és az Unió valamennyi intézménye és hivatala közötti szorosabb együttműködés fontosságát.

A kábítószerek elleni küzdelem mindenkit érint, és azok, akik a küzdelem élvonalában vannak, akik minden nap a kábítószerfüggők megsegítésén és annak megakadályozásán dolgoznak, hogy egyre többen váljanak függővé, különösen fontos partnereknek számítanak.

  David Martin (PSE), írásban. − A kábítószerrel való visszaélés Európa minden társadalma számára rendkívül fontos probléma, és ez alól Skócia sem képez kivételt. Catania úr javaslatai a civil társadalomnak az Európai Unió drogpolitikájában betöltött szerepéről, nagyon helyesen, a téma iránti összehangoltabb, határokat nem ismerő európai megközelítés fontosságára hívják fel a figyelmet. A civil társadalom kulcsszerepet tölt be a probléma összes vonatkozásának kezelésében, és a kezdeményezései megérdemlik az EU támogatását. Az előadó javaslatait érdemes méltányolni akkor, ha olyan hatékony politikát kívánunk kidolgozni, ami minden fronton fellép a kábítószerrel való visszaélés ellen. Megszavaztam a jelentést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Vitatható, hogy az ópium illegális termesztését át lehet-e változtatni a gyógyászati termékek ipari méretű termelésévé, de érdemes megpróbálni. Az biztos, hogy az Amerikai Egyesült Államok afganisztáni politikája, és az Európai Unió fellépésének hiánya a meg növekedett ópiumtermelés ellen tovább fokozták a probléma súlyosságát.

Az előremutató drog-politikának a kábítószerhez kötődő bűnszövetkezetek hatékony megsemmisítésén, a külföldi kábítószer-kereskedők azonnali kiutasításán, a célzott prioritású akciók elfogadásán, és a kábítószerfogyasztók részére nyújtott gyógyítási szolgáltatások színvonalának javításán kell alapulnia. Ezek egyre erősödő felhívások a törvényhozás és a kábítószerek liberalizációja felé, hisz még Svájcban, közel 15 évi heroinosztás után is szertefoszlottak azok a remények, hogy ezzel segítenek a kábítószerfüggőknek a függőség felszámolásában. A bemutatott jelentés erős elhajlást mutat a liberalizáció felé, ezért ellene szavaztam.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) Örömmel vettem a kábítószerekről folyó vitát. Súlyos problémát jelentenek, de a bürokratikus erőfeszítések nem csökkentették azoknak a kábítószer-kereskedőknek a tevékenységét, akik iskolákban, felsőoktatási intézményekben, lakótelepeken és más nyilvános helyeken árusítják a drogokat, és ez a jövőben sem várható.

1998-ban az ENSZ Közgyűlés különleges ülése azt a célt tűzte ki, hogy 10 éven belül kábítószermentes világot hoz létre. Az elkövetkező években megjelent számtalan, különböző javaslatokat, rendeleteket, határozatokat, jelentéseket tartalmazó kiadvány, és a Zöld Könyv. A mai napon egy másik határozattervezetről szavaztunk. Jobban tennénk, ha elgondolkoznánk azon, hogy mindezzel mit értünk el. Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy az emberiség történetében még soha nem volt olyan könnyű kábítószert szerezni, mint napjainkban. Még az Interneten is lehet rendelni.

A határozat mellett szavaztam, mert támogatok minden olyan intézkedést, ami fellép a kábítószerek ellen. Mindazonáltal rá szeretnék mutatni arra, hogy amíg nem szigeteljük el a termelőket az elosztóktól, és amíg nem változtatjuk meg radikálisan a büntető törvénykönyvet úgy, hogy hatékonyan visszatartó erőt jelentsen a kábítószerből élő emberek számára, addig nem fog csökkenni ennek a problémának a súlya. Ellenkezőleg, tovább fog nőni.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Véleményem szerint a kábítószerek által képviselt rettenetes veszély elhárítása érdekében nem csak európai, de országos és helyi szinten is bátorítani kell a párbeszédet a civil társadalom különböző érdekelt feli között és érdekelt feleivel.

A civil társadalmat az Unió és a tagállamok legfontosabb szövetségesének kell tekinteni az Európai Unió drogstratégiájában megfogalmazott célok elérése terén.

Valójában, az ezen a területen szerzett tapasztalataiknak köszönhetően a terápiával foglalkozó közösségek – azáltal, hogy több és jobb információt nyújtanak a kábítószer-használathoz kapcsolódó kockázatokról és a lehetséges megelőzési programokról – erőteljes támogatást tudnak nyújtani a tudatosítást célzó kampányok során.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Senki sem kérdőjelezi meg azt a hatalmas, és gyakran sikeres munkát, amit a civil társadalom végez a kábítószerfüggő emberek megsegítése terén. Össze kell fognunk, és együttes erővel kell fellépnünk a káros, függőséget okozó anyagok elleni küzdelemben. Ezért örömteli érzés volt egy olyan jelentést olvasni, amelyik felhívja a figyelmet az Európában folyó kezdeményezésekre.

Következésképpen az, amiért a mai napon tartózkodtam a szavazástól, semmilyen összefüggésben nem áll a jelentés tartalmával. Ehelyett az indoka a „Civil társadalom – a külső dimenzió” címszó alatt található. Nemrégiben – be kell vallanom, hogy egy gyötrő döntés eredményeként – megszavaztam azt a jelentést, amelyik támogatta a legális marihuána termesztésre való áttérést Afganisztánban azzal, hogy a megtermelt növényeket fájdalomcsillapító előállítására használják. Ennek a döntésnek az egyik oka azokban a jelentésekben keresendő, amelyek a meglevő termésnek a repülőgépek és a kétségbeesett afgánok felhasználásával végrehajtott megsemmisítésének a negatív hatásairól számolt be. A jelentés egyaránt támogatja a különválasztott termelést és a lepermetezést, holott a kettő nem egyeztethető össze. A jelentés továbbá támogatásáról biztosítja azokat az európai intézményeket is, amelyek a kokacserje leveléből állítanak elő vegyi anyagokat, például terápiás, illetve más legális célból. Én határozottan ellenzem ezt. Mivel a jelentés alapvető szándéka mindezek ellenére pozitív, végül a tartózkodás mellett döntöttem.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) A szervek adományozásáról és átültetéséről szóló határozati indítvány a gyermekek biztonságáról szóló nemzetközi vita részét képezi. A gyermekek hatékony megsegítése érdekében egy „Tudod, hol van most a gyermeked?” elnevezésű európai kampányon dolgozom. A fenti határozat szervkereskedelemmel foglalkozó fejezete közvetlenül kapcsolódik ehhez. A tagállamokhoz és a Tanácshoz olyan hatékony intézkedések meghozatala érdekében intézett felhívás, amelyek megszüntetik a kapcsolatot a szervhiány és a szervkereskedelem között, éppen ezért több mint indokolt.

A szervkereskedelem elleni küzdelem érdekében hosszú távú stratégiát kell elfogadni azzal a céllal, hogy megszüntessük a társadalmi egyenlőtlenséget mint az ilyen gyakorlatok kiváltó okát. Küzdenünk kell a szervek és a szövetek kereskedelme ellen, amit az egész világon be kellene tiltani, de különösen ott, ahol ez érinti a kiskorúaktól származó szervek és szövetek átültetését. Nagyon csalódott vagyok amiatt, hogy az Europol a dokumentált esetek hiányára való hivatkozással még nem végzett felmérést a szervek eladásáról és a szervkereskedelemről.

Épp ellenkezőleg, az Európai Tanács és a WHO jelentései egyértelműen bizonyítják, hogy a szervkereskedelem az Európai Unió tagállamaiban is probléma. Arra kérjük az Európai Bizottságot és az Europolt, hogy fejlesszék a szervkereskedelem monitorozását és vonják le a megfelelő következtetéseket. Remélem, hogy Szlovákia fel tudja használni az EU elnökséget arra, hogy előrelépést érjünk el ebben a rendkívül fontos témában.

- Jelentés: Reimer Böge (A6-0157/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Böge úr jelentése alapján megszavaztam azt az indítványt, amelyik felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy hozzanak döntést a 2007 májusában kelt, a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó költségvetési fegyelemről és a megbízható pénzügyi irányításról szóló intézményközi megállapodás módosításáról.

Elkerülhetetlenné vált ez a kiigazítás, mivel késedelmet szenvedett az 1B és 2 számú címsor alatt szereplő néhány operatív program elfogadása, vagyis a Strukturális Alapok, a Kohéziós Alapok, a Vidékfejlesztés Alapok, és az Európai Halászati Alapok céljaira, jelen értéken 2 034 millió euróra rúgó előirányzatok, amelyeket 2007 év során nem lehetett lekötni, illetve nem lehetett átvinni 2008 évre. Ezért jó ötlet, hogy a fenti összeget, a költségvetési fegyelemről és a megbízható pénzügyi irányításról szóló intézményközi megállapodás 48. paragrafusa értelmében, átvigyük a következő évekre, megnövelve ily módon a lekötött előirányzatok felső határát.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Megszavaztam a kollégánk, Böge úr által a többéves pénzügyi keret módosításáról készített jelentést. A 2007 év során a strukturális alapok, a Kohéziós Alap, a Vidékfejlesztési Alap és az Európai Halászati Alap esetében lekötött előirányzatokból felhasználatlanul maradt összegeket át kell vinni a következő évekre. Így 2 034 milliárd euró átvitelére kerül sor, az intézményközi megállapodás 48. paragrafusa értelmében a 2008-2013 közötti időszakban. A fenti összegek átvitelére elsősorban 2008-ban (körülbelül 56%) kerül sor, és 2000-2013 között a hatása jelentéktelen lesz.

Elemeznünk kell azokat az okokat, amelyek elvezettek oda, hogy a fenti alapok nem kerültek felhasználásra. Először is, 45 olyan operatív program van, amelyeket késedelmesen nyújtottak be az Európai Bizottságnak jóváhagyás végett. A szükséges átprogramozás 72%-a a vidékfejlesztési programok esetében a késedelmességből fakad. Néhányat decemberben küldtek meg a Bizottságnak, lehetetlenné téve a programok elfogadását a 2007-es év során. Hazai intézményi korlátok, és a korábbi programozási tapasztalatok hiánya csak néhány azon okok közül, amelyek a késedelmet okozták. A 45 késedelmesen beérkezett operatív program döntő többsége az új tagállamoktól jött. Arra kérem a Bizottságot, hogy nyújtson számukra több segítséget ahhoz, hogy elsajátítsák az új eljárásokat, és kiképezzék azokat az alkalmazottakat, akiknek a fenti alapok felhasználása a feladatuk.

- Jelentés: Marie-Arlette Carlotti (A6-0042/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Carlotti asszony saját kezdeményezésre készült jelentését a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) programjának végrehajtásáról, és amint a jelentés is utal rá, sajnálom, hogy az alap nem épült be az Unió költségvetésébe, ami lehetővé tenné a demokratikus ellenőrzést.

Reméljük, hogy az EFA költségvetésbe történő beillesztésének kérdése ismét felvetődik 2009-ben, a pénzügyi perspektívák időközi felülvizsgálata során. Ami az EFA-t, és a szegénység megszüntetésében, továbbá az Milleniumi Fejlesztési Célok elérésében betöltött szerepét illeti, programozása sürgetővé vált, ezért sürgősen le kell zárni a végrehajtásához szükséges politikai megállapodásokat is. Elsőbbséget kell biztosítani az egészségügy, és az alapszintű oktatás fejlesztésének, és – én még hozzátenném – az önellátásra való gazdálkodásnak is.

Olyan időkben, amikor a Világkereskedelmi Szervezet dohai egyezménye szó szerint holtpontra jutott, az Európai Uniónak sürgősen fel kell használnia a fejlesztési eszközeit arra, hogy részt vegyen ebben, a szegénység megszüntetését célzó, ambiciózus, igazságos és szükséges tervben.

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Megszavaztam a jelentést, mivel úgy véltem, hogy a legfontosabb kérdés az EFA-k iránti igény hangsúlyozása az AKCS-országokban. Rendkívül fontos, hogy komolyan vegyük, és a tiszta segélyezési adatok érdekében időről időre felülvizsgáljuk az olyan dokumentumokat, mint a 2005 márciusában kelt Párizsi Nyilatkozat. Mindazonáltal igaz az is, hogy a tagállamok közötti koordináció teljes hiánya a hivatalos fejlesztési segélyek csökkentését eredményezte, hisz ez az arány 2006-ban a GDP 0,4%-a volt, míg 2007-ben már csak 0,38%-ot ért el. Ez a parányi százalékos eltérés 1 700 millió euró elvesztését jelenti. A legrosszabb azonban az, hogy a partner országok állandóan a megállás és beindulás állapotában vannak, aminek következtében esélyük nincs a hosszú távú tervezésre, mivel nem tudják, hogy lesz-e elegendő pénzük, habár erre a tagállamok ígéretet tettek. Mindennek a legszomorúbb része az, hogy megköveteljük tőlük az ígéreteik betartását, miközben mi megfeledkezünk a mieinkről. Így nem lehet együttdolgozni.

  David Martin (PSE), írásban. − Örülök a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) programjának végrehajtásáról készült Carlotti-jelentésnek. Ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk az EFA által a szegénységnek a partner országokban és régiókban történő megszüntetésére irányuló célkitűzéseit, és hogy törekedni tudjunk a Millenniumi Fejlesztési Célok valóra váltására, a megvalósítás eszközei fölött erősebb parlamenti ellenőrzést kell gyakorolni. Egyetértek továbbá azzal az elképzeléssel is, hogy az Alap programjának különös figyelmet kell szentelnie az olyan, MFC-hez kapcsolódó területeknek, mint az egészségügy, az oktatás, a környezet tiszteletben tartása, és a felelősségteljes kormányzás bátorítása. Az alap zökkenőmentes végrehajtása érdekében foglalkoznunk kell azokkal a jelenlegi ratifikációs nehézségekkel, amelyekkel a 10. EFA küzd. A jelentés mellett adtam le a szavazatomat.

  Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Megszavaztam Carlotti asszony jelentését a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) programjának végrehajtásáról.

Az AKCS-országok számára az EFA a legfontosabb közösségi eszköz az együttműködési segélyek fejlesztése terén. Mindenekelőtt az ENSZ által 2000-ben meghatározott Millenniumi Fejlesztési Célok elérése esetében működik.

Ugyanakkor azonban jelenleg a 10. EFA (2008-2013) teljesen leállt. Mivel az AKCS-országok némelyike nem ratifikálta a cotonou-i megállapodás átdolgozott változatát, a 2008. január 1. óta rendelkezésre álló, 22,7 millió eurós költségvetés még nem került felhasználásra.

Éppen ezért a Parlament által elfogadott szöveg a holtpont sürgős megszüntetésére hív fel és egy sor témát körvonalaz: prioritást kell biztosítani a szegénység csökkentésének (és elsősorban az egészségügyi és oktatási területeknek), különös figyelmet kell szentelni az érintett országokban a társadalmi nemek kérdésének, és a fenntartható fejlődésnek.

Végezetül, a Parlament azt szeretné, ha az európai politikák koherenssé tétele, és a demokratikus ellenőrzés biztosítása érdekében az EFA bekerülne az Unió általános költségvetésébe.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A 10. Európai Fejlesztési Alap költségvetésének végrehajtását nem szabad pusztán csak könyvviteli szempontok alapján értékelni. Ez nem a Parlament feladata, amint azt helyesen szögezte le a szóban forgó jelentés. Ahelyett, hogy az EFA bizottsági költségvetésbe történő integrálásáról, illetve az egyes években megmaradó egyenleg felhasználásának szabályairól vitatkozunk, bennünket igazán a fenti alapok felhasználása, és az Európai Uniónak az AKCS-országokkal kapcsolatban meghatározott célkitűzései közötti koherencia érdekel.

Ebből a szempontból meglepő, hogy a jelenlegi valós helyzet eléggé eltér attól, ami a fenti eszközök és azok kereteinek létrehozásakor volt jellemző. Azon kívül, hogy a fenti országok közül sok esetében figyelembe kell venni a Kína-faktort is, fontolóra kell venni a mezőgazdasági- és élelmiszerpiac, az éghajlatváltozás, és az Amerikai Egyesült Államok által Afrika vonatkozásában megvalósuló új megközelítés megváltozásának a hatásait is. Mindezek tükrében úgy érezzük, hogy az eddig járt út már nem igazán megfelelő, és ez, hangsúlyozom, ez a mi legfőbb aggodalmunk.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Amikor az Európai Unió, a világ legnagyobb segély-adományozója, a fejlődő országokban tevékenykedik, akkor az értékeinknek világosnak kell lenni. Jelszavunknak az emberi jogoknak kell lenni, nem csak elméletben, de a gyakorlatban is. Éppen ezért azt mondani, hogy az Európai Uniónak nem kellene felhasználnia az Európai Fejlesztési Alapot a demokrácia és az emberi jogok megvalósulásának elősegítése érdekében oly módon, hogy megkövetelheti a fejlődést a fenti területeken, ellentétben áll azzal a vágyunkkal, hogy tényleges eredményeket érjünk el ezen a területen. A segély csak akkor tesz jót, ha az állampolgárok élvezik az előnyeit, következésképpen nekünk, donoroknak, képesnek kell lenni a demokrácia, az emberi jogok, és a működőképes civil társadalom fejlődését elősegítő kritériumok meghatározására. A fejlődés megvalósításához időnként a békefenntartó műveletek révén megvalósuló közvetlen segítségre is szükség van. Ezek finanszírozását is lehetővé kell tenni az Európai Fejlesztési Alapból, mivel ezek a műveletek csökkentik az emberek szenvedését, és ténylegesen megakadályozzák a katasztrófák bekövetkezését.

Természetesen, nekünk, a gazdag világban élőknek, nem szabad ráerőltetni másokra egy adott életformát. Ugyanakkor felelősek vagyunk a választás lehetőségének biztosításáért ott, ahol ma nincs választás. A fentiek miatt csalódott voltam azért, mert az egyébként jó és fontos jelentés megkérdőjelezi azt, ami számomra alapelv, vagyis azt, hogy valamit tenni is kell mindezekért cserébe a szabadság és az emberi jogok területén, és a békefenntartó műveleteknek az Európai Fejlesztési Alapból történő megvalósítása érdekében.

- Jelentés: Erik Meijer (A6-0059/2008)

  Angelika Beer (Verts/ALE), írásban. − A Zöld Képviselőcsoport nem szavazza meg a Macedóniáról készült Meijer-jelentést. Habár a jelentés sok olyan részt tartalmaz, amelyek világosan bemutatják a Macedónia által elért fejlődést, teljességgel elfogadhatatlan az, ahogy, a legutolsó pillanatban, a görög politikusok lobbiztak a névkérdéssel foglalkozó bekezdés ellen. Ennek a leginkább említésre méltó kifejezése azon óhajuk volt, hogy töröljék az 1995-ös ideiglenes megállapodásra való hivatkozást, melyben Görögország garanciát vállalat arra, hogy a „névkérdés” nem fogja megakadályozni Macedónia tagságát a nemzetközi intézményekben. Görögország nem csak megkérdőjelezi a nemzetközi jog iránti elkötelezettségét, hanem példátlan módon be is avatkozik egy másik állam függetlenségébe. Ez a viselkedés nem fogadható el egy Európai Uniós tagország részéről.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság egyike annak a kevés országnak a világban, amelyiknek a nevét nem ismerte el hivatalosan minden ország. Habár ez a köztársaság egy sor etnikai és vallási ünnepet vetett be, még mindig létezik az amerikai állampolgárok jogállásáról szóló rendellenes kétoldalú megállapodás. A sikerek között vannak a szervezett bűnözés és a korrupció ellen hozott intézkedések, amelyeket a kormány annak ellenére hozott meg, hogy a koszovói megszálló erők nem rendelkeztek kellő hatalommal a fenti kérdések kezelésére. Érthetetlennek tartom, hogy eddig miért nem született egységes álláspont arról, hogy a külföldön élő állampolgárok is megkapják a szavazati jogot. A montenegrói népszavazáskor a fenti állampolgárokat diszkriminálták; a macedóniai választások esetében az EU habozik.

A 31. cikk örvendetesnek tartja, hogy a rendőrség rajtaütött a titkos fegyverraktáron. Én a bekezdés második részében a letartóztatás során rossz bánásmódban részesülő terroristákról szóló információt tiszta viccnek tartom. Még soha nem hallottam olyan esetről, hogy a rendőrök udvariasan megkérték volna a terroristákat arra, hogy adják meg magukat. Az ország nevével kapcsolatos szokatlan helyzettől, és az Amerikai Egyesült Államokkal kötött megállapodástól eltekintve, ez áll a leginkább ellentétben a nemzetközi megállapodásokkal. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kapcsolatos kérdés egyik szokatlan vonatkozása a szomszédos országokkal fennálló vitás helyzet. Én úgy látom, hogy az ország Európai Unióhoz való csatlakozása előtt ragaszkodnunk kell ezeknek a vitás kérdéseknek a megoldásához. Mivel a módosítások némelyike megváltoztathatja a jelentés értelmét, a „végtermékre” vonatkozó szavazásunk attól függ, hogy elfogadásra kerülnek-e a módosítások.

  David Martin (PSE), írásban. − Meijer úr országjelentése arról, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság milyen lépéseket tett a csatlakozás érdekében, kiegyensúlyozott jelentés egy véleménykülönbséget okozó kérdésről. A csatlakozási tárgyalások mihamarabbi megkezdéséhez Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak folytatnia kell a reform-vezérelt programját. Ahhoz, hogy a névkérdéssel kapcsolatban megőrizhessük a tárgyalási pozíciónkat, ellen kell állni annak a kísértésnek, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság név akadályt jelentsen az ország nemzetközi intézményekben való részvétele előtt. Ezért örömmel üdvözlöm a jelentést, és az előadó erőfeszítését annak biztosítására, hogy az elnevezéssel kapcsolatos kérdés ne uralja az egész anyagot.

  Richard Howitt (PSE), írásban. − Az Európai Parlament brit munkáspárti képviselői örülnek a határozat megszavazásának, ami jelzi Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Európai Uniós csatlakozása érdekében a fejlődés megvalósulásért tett hatalmas erőfeszítéseket, és kihangsúlyozza a korrupció elleni küzdelem, és a média szabadságának biztosítása terén tett erőfeszítéseket, és sürgeti a csatlakozási tárgyalások megkezdése érdekében szükségszerűen megvalósítandó további intézkedések megtételét. Meg kívánjuk jegyezni, hogy jelentős volt a fejlődés, és várakozással nézünk a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatott csatlakozási tárgyalások megkezdése elé.

A névkérdésre vonatkozó tárgyalások 13-as számú módosításával kapcsolatban elmondanám, hogy a módosítás ellen szavaztunk. Habár teljes mértékben támogatjuk a névkérdés megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseket, nem hisszük, hogy ezt bármilyen formában is össze kellene kapcsolni a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nemzetközi intézményekben való tagságának kérdésével. Mindegyikről külön kellene dönteni.

Másodszor, tartózkodtunk a szavazástól a vízumliberalizáció kérdésével foglalkozó 7-es számú módosítás kapcsán. Mivel az Egyesült Királyság nem része a Schengeni Megállapodásnak, ahova ez a kérdés tartozik, a fenti módosítás támogatása helytelen lett volna részünkről.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A mai nap sikere azoknak az összehangolt és hatékony erőfeszítéseknek köszönhető, amelyeket az Európai Parlamentben sok más tagtársunkkal együtt valósítottunk meg.

Ez a kísérlet azért is volt sikeres, mert a nap végén elmozdulás mutatkozott a görög álláspontban afelé, hogy az összetett névvel valódi, mindenki számára elfogadható, kompromisszumos megoldást találjunk.

Keményen kell dolgoznunk azon, hogy ebből a sikerből tőkét kovácsoljunk, és hogy egy tisztességes kompromisszum révén megtaláljuk a megoldást. Ezt ugyanannak az ENSZ-nek a védnöksége alatt kell elérni, mint 2008 vége előtt.

Görögország és az emberek érdekeit szolgálja a régió békéjének és stabilitásának fenntartása, ezért el kell kerülni a sok évig tartó újabb zsákutcát. A közéletben meg kell szüntetni Skopia-szindrómát.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt európai parlamenti képviselői a jelentés ellen szavaztak. Ellenezzük a kapitalista, háborúpárti Európai Uniót, következésképpen ellenezzük az Európai Unió mindenféle bővítését. A Balkán-probléma gyökere az imperialista rend, az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok, és a NATO intervenciói, és a határvonalak megváltoztatása.

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és más balkáni országok csatlakozása az Európai Unióhoz és a NATO-hoz bevonja az ott élőket az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország között az energia-források és a szállítási útvonalak fölötti ellenőrzés terén kialakult imperialista zsákutcába. A szélesebb értelemben vett régióban élők is súlyos veszélybe kerülnek.

Görögország Kommunista Pártját nem foglalkoztatja a névkérdés. A névvel kapcsolatban egy olyan, kölcsönösen elfogadható megoldást támogatunk, ami a megosztó nacionalizmustól és leigázásától mentes, tisztán földrajzi meghatározást tükröz.

Azok, akik szükségét érezték, hogy bocsánatot kérjenek a görögöktől a macedón névkérdésről tartott szavazás során megmutatkozó hirtelen álláspont-változtatásuk miatt, és akik az Európai Unióhoz tartoznak, vagyis az Új Demokrácia, a PASOK, a Baloldali Koalíció (SYN), és a Népi Ortodox Gyülekezet (LA.O.S.), jókedvűen dörzsölgetik a kezüket. Megszavazták az állítólag pozitív módosítások elfogadását az elnevezéssel kapcsolatban, abban az alkuban, ami el akarja vonni az emberek figyelmét a fontos kérdésről, ami az imperialista intervenció és a balkáni rend kérdése. Ennek az eltérítésnek az a célja, hogy elrejtse az imperialista céloknak és az Európai Uniónak, az Amerikai Egyesült Államoknak, és a NATO-nak, mint választott bíróknak, való alárendeltségüket. Mindez olyan fenyegetésnek és nyomásnak teszi ki az országunkat, aminek a célja a pénz kizsarolása az imperialista rendben való teljes részvételért cserébe, ami a bukaresti NATO csúcsértekezlet óta csak még rosszabb lett.

- Jelentés: Ana Maria Gomes (A6-0080/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam Gomes asszony kiváló, saját kezdeményezésű jelentését Kína politikájáról és annak Afrikára gyakorolt hatásairól. Habár örvendetes az a tény, hogy Kína hajlandó konkrét és pragmatikus formában együttműködni az afrikai országokkal, számos aggodalomra okot adó terület van, így Kína együttműködése az afrikai elnyomó rendszerekkel, a társadalmi és a környezeti szabályok figyelmen kívül hagyása, fegyverszállítás az elnyomó és nem demokratikus rendszereknek. Támogatom azt a javaslatot, hogy az Afrikai Uniónak, Kínának, és az Európai Uniónak fel kellene állítani egy állandó tanácsadó testületet a vonatkozó együttműködési tevékenységük egységességének és hatékonyságának javítása érdekében, és az olyan közös kihívásokra vonatkozó konkrét operatív projektek globális kereteinek meghatározásához, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a megújuló energiák, a mezőgazdaság, a vízügy, és az egészségügy.

Támogatom a Kínai Népi Kongresszus, a Pán-Afrikai Parlament, az afrikai nemzeti parlamentek, és a mi Európai Parlamentünk közötti párbeszédet is, aminek célja a fenntartható fejlődés előmozdítása, és a béke és demokrácia megvalósulása terén kifejtett ellenőrzési kapacitás fejlesztése.

  Philip Claeys (NI), írásban. − (NL) A Gomes-jelentés helyesen mutat rá Kína különböző, elfogadhatatlan tevékenységére Afrikában, és időnként eljut az igazságig is. Jelenleg a tibeti kisebbség kipusztítása (etnocidium) nagy figyelmet kap, de Kína Afrika-politikája legalább ennyire jelzésértékű annak a rendszernek a mibenlétét illetően, amelyik egyáltalán nem törődik az emberi jogokkal és más játékszabályokkal.

A kínaiak mindenkivel üzletelnek, ha az kielégíti az olaj iránti éhségüket. A kínai cégek és üzletemberek korrupt szabályok által védett, területen kívüli kínai szigeteket hoznak létre, és őket, ezért cserébe, megvédik a kínai vétók a Biztonsági Tanácsban. Európa nem méltó párja Kínának, és lassan, de biztosan ki vagyunk szorítva Afrikából. Európának végül fel kell ismernie, hogy a kínaiak afrikai térnyerésével párhuzamosan a demokrácia, szabadság, és felelősségteljes kormányzás és - nem feledhetjük – a fenntarthatóság érdekében újra és újra elküldött üzeneteink teljesen értelmetlenné válnak. Eljött az ideje a stratégia megváltoztatásának.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Megszavaztam a Kína politikájáról, és annak Afrikára való hatásairól szóló Gomes-jelentést, mivel úgy vélem, hogy – a kínaiak egyre növekvő afrikai jelenlétének tükrében – az Európai Uniónak meg kell kísérelnie, a párbeszédről szóló közös álláspont elfogadásával, bátorítania Kínát arra, hogy az afrikai politikai és gazdasági tevékenységeit olyan kritériumokra alapozza, amelyek nem akadályozzák meg a béke, az emberek biztonsága, a jogállamiság, illetve a fenntartható fejlődés megvalósulásának elősegítését.

Szeretném támogatni azt, az Európai Unióhoz intézett felhívást, hogy a párbeszédre vonatkozó kezdeményezéseinek sikerétől függetlenül, állhatatosan támogassa a működését szabályozó elveknek a tiszteletben tartását.

  Jens Holm, Erik Meijer, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Ana Maria Gomes asszony jelentése nagyon sok fontos vonatkozással foglalkozik, köztük nem utolsó sorban azzal a ténnyel, hogy az Európai Unió és Kína részvételének az afrikai országok, és népek érdekeit kellene szolgálni, és hogy az Afrikában tevékenykedő külső befektetőknek tiszteletben kell tartaniuk a társadalmi és a környezetvédelmi szabályokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy támogatjuk a jelentést. Ugyanakkor azonban nem támogatjuk az első bekezdésben található megfogalmazást, ami felhívja a figyelmet a Lisszaboni Szerződés fontosságára az Európai Unió külső kapcsolatai hatékonyságának és koherenciájának javítása terén.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A Fejlesztési Bizottság rendkívül kiegyensúlyozott jelentést készített Kína politikájáról, és annak Afrikára gyakorolt hatásairól.

Annál is inkább nagy megelégedettséggel szavazom meg, mert az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés során rendkívül kellemetlen élményben volt részem. A közvetlen külföldi beruházásokról szóló jelentésemben néhány kritikai megjegyzést tettem Kína afrikai beruházásaira. Az AKCS-delegátusoknak a szocialisták, a kommunisták, és a zöldek hallgatólagos támogatásával sikerült ezek mindegyikét kitöröltetni a jelentésből.

Miért nem voltak hajlandók kijelenteni, hogy a kínai közvetlen külföldi befektetések a kitermelőiparra koncentrálódnak, és gyakran támogatják az AKCS kormányok olyan orientációit, amelyek a fenti országokban nem szolgálják a demokrácia és a jogállamiság megvalósulását, illetve a szegénység megszüntetését?

Miért törölték azt a megállapítást, hogy a kínai közvetlen külföldi befektetések egyes olyan, külföldi multinacionális cégekre irányulnak, amelyek gyenge minőségű termékekkel – különösen textíliával – öntik el az afrikai piacokat?

Örömmel üdvözlöm a jelentés magyarázó nyilatkozatában a hivatkozást arra a tényre, hogy a kínaiak fáradozásai Afrikában a kínai profit érdekében „learatják” az afrikai nemzeti erőforrásokat, és aláássák a fenntartható fejlődést. Aggodalomra ad még okot az a kockázat is, hogy Kína esetleg a legrosszabb hazai gyakorlatait is exportálja Afrikába. …

(Az eljárási szabályzat 163. cikke értelmében megszakításra kerül a szavazáshoz fűzött indokolás.)

  Erika Mann (PSE), írásban. − (DE) Meg szeretném ragadni a fenti, szavazáshoz fűzött indokolások adta lehetőséget arra, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki az előadónak, Ana Maria Gomes-nek. A szavazás alatt álló jelentés rendkívül sikeres. Szeretném köszönetemet kifejezni azért is, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének számtalan vonatkozása is beépítésre került a jelentésbe.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy Kína afrikai politikáját tisztességesen, és a nélkül értékeljük, hogy általánosságban elítéljünk a részvételét. Ehelyett az Európai Unió saját részvételét kellene erősíteni a „Több Európa Afrikában” megközelítésen keresztül. Ez javíthatná Európa láthatóságát, és erősebb európai jelenlétet biztosítana, és ily módon erősítené az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatokat. A két kontinens közötti szorosabb gazdasági kapcsolatok mindkét oldal számára komoly előnyökkel járhatnának.

  David Martin (PSE), írásban. − Ana Gomes jelentése Kína politikájáról és hatásairól Afrikára egyrészt kiemeli azt a pozitív elmozdulást, amit Peking tett azzal, hogy jelen van Afrikában, miközben rámutat arra is, hogy Kína politikája jobbításra szorul. Egyrészt, az Európai Uniónak üdvözölnie kell Kína szerepvállalását Afrika fejlődésében, habár, aggodalomra okot adó módon, Kína a segélyein keresztül exportálja a legrosszabb gyakorlatai némelyikét is, beleértve a korrupciót, a munkavállalók jogainak és a környezeti normáknak a figyelmen kívül hagyását. Valójában a Kínával való kötelezettségvállalásokban a fenti témák, és Kínának a szudáni és zimbabwei elnyomó rendszerekkel fenntartott kapcsolatai vonatkozásában az Európai Uniónak közös megközelítésre van szüksége. A fenti vélemények szem előtt tartásával szavaztam meg a jelentésben foglalt javaslatokat.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Ana Maria Gomes asszony jelentése sok fontos vonatkozást érint. Nem utolsó sorban azt a tényt, hogy Kína és az Európai Unió részvételének az afrikai országok, és népek érdekeit kell szolgálni, és hogy az Afrikában működő külső befektetőknek tiszteletben kell tartani a társadalmi és a környezetvédelmi szabályokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy támogatjuk a jelentést.

Ugyanakkor azonban nem támogatjuk az első bekezdésben található megfogalmazást, ami felhívja a figyelmet a Lisszaboni Szerződés fontosságára az Európai Unió külső kapcsolatai hatékonyságának és koherenciájának javítása terén.

Ami a közös Agrárpolitika reformját illeti, a Sinn Féin az olyan, valós reformok híve, amelyek révén a gazdálkodás és a vidéki élet Írországban, Európában, és a világban fenntarthatóvá válik.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Megszavaztam a Gomes-jelentést, mivel mind gazdasági, mind politikai szempontból részletesen elemzi Kína afrikai dominanciájának az okait és következményeit.

Kína lenyűgöző gazdasági felemelkedése az elmúlt 20 év során az olaj, és más nyersanyagok iránti igényének növekedését eredményezte. Napjainkban Kína az olaj 30%-át Afrikából importálja, és 2010-re ez a szám el fogja érni a 45%-ot.

Kína hatalmas beruházásokat hajt végre Afrika infrastruktúrájába is.

Ezek a kötelezettségvállalások nem tartalmaznak feltételeket az emberi jogokra, illetve a szociális és környezetvédelmi helyzetre nézve.

Európának a sarkára kell állni, és észlelnie kell ezt a helyzetet, és kísérletet kell tennie arra, hogy az afrikai kontinens fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében stratégiai partnerséget építsen ki mind Afrikával, mind Kínával.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A szóban forgó jelentés helyesen határozza meg Kína Afrika-politikájának a helyzetét, és részletesen jellemzi a beruházásokat, a finanszírozást, és a politikai következményeket. Sajnálatos módon, a javaslatait illetően irreális, mivel több alkalommal javasolja, hogy az Európai Uniónak sürgetnie kellene Kínát, hogy tanúsítson ideális magatartást az emberi jogok, a munkavállalók jogai, továbbá a környezet tiszteletben tartása területén, és hogy külpolitikájában úgy járjon el, ahogy egyáltalán nem jár el a belpolitikájában. Abban a fejezetben, ami Kína Afrika-politikájának és következményeinek a (helyes) bemutatásával foglalkozik, nem ad útmutatás arra nézve, hogy az Európai Uniónak milyen stratégiát kellene folytatnia az Indiával, Brazíliával, és (egy elfogadhatatlan kihagyás) az Amerikai Egyesült Államokkal való partnerség területén.

A jelenlegi globális helyzet egyáltalán nem olyan, mint azok a modellek, amelyek az elmúlt évtizedekben meghatározták a geostratégiai gondolkodást. Az egymástól nagyban különböző új gazdaságok feltörekvése, a fogyasztás általános és globális növekedése, a létfontosságú javakért és alapanyagokért folytatott verseny, a társadalmi lázadások veszélye, az erőfitogtató politikai rendszerek előtérbe helyeződésének veszélye, vagyis ezek az új realitások elemzést, és, mindenekelőtt, a jövőbe másképpen tekintő, stratégiai jellegű javaslatokat követelnek meg. Ezért tartózkodtam a jelentés szavazásakor.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Ana Maria Gomes jelentése Kína politikájáról és Afrikára gyakorolt hatásairól kihangsúlyozza azt a lényeges szerepet, amit Peking foglal el Afrika diplomáciai, gazdasági és politika egyensúlyában.

Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy bár Kína a korábban elfeledett afrikai kontinensre irányítja figyelmét, viselkedésmódját kordában tartsuk, hogy ne csússzon át a kolonializmus esetleges új formájába, ami végül is jellemző volt mi saját, szégyenteljes Európai történelmünkre is.

Ezért nagyon remélem, hogy az Európai Unió egységes stratégiát dolgoz ki annak biztosítására, hogy Kína tiszteletben tartsa az olyan kérdéseket, mint a felelősségteljes kormányzás, a korrupció elleni küzdelem, az emberi jogok védelme, a foglalkoztatás és a környezet, és azért is, hogy a két ország közötti megállapodások tiszták és átláthatók legyenek.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Afrika olyan kontinens, aminek segélyre, szorosabb gazdasági kapcsolatokra, és a globalizálódásban való erőteljesebb részvételre van szüksége, ami nagyobb jólétet teremt mindenki számára. Kína nagyon gyorsan fontos partnerré vált az afrikai kontinensen, hatalmas étvágyat mutatva a nyersanyagok, és leginkább az olaj iránt, ami sok afrikai országban megtalálható. Az a tény, hogy egyre több ország érdeklődik Afrika iránt, lökést ad a fejlődésének. Ugyanakkor azonban ki kell jelentenünk, hogy Kína kritikátlan megközelítése, amikor a fenti nyersanyagokhoz való hozzáférésről van szó, melynek során csak minimális figyelmet szentel, avagy egyáltalán nem veszi figyelembe az emberi jogokat, a korrupciót és a demokrácia hiányát mutató rendszereket, nagy kihívást jelent az Európai Unió számára, amelyik már régóta ragaszkodik ahhoz, hogy a kereskedelemnek és a segélyeknek kéz a kézben kell együtt járniuk a demokratikus fejlődés megvalósításának követelményével, a szabadság és az emberi jogok figyelembevétele mellett. Az Európai Parlament Kínához intézett sürgető felhívása, hogy vegye figyelembe az emberi jogokat és az afrikai népek fejlődését, fontos jelzés. A fejlődés szélesebb értelmű koncepció, mint a pusztán gazdasági fejlődés, és ezért én teljes szívemből támogatom azt a nézetet, hogy az emberi jogoknak és a demokráciának fontos helyet kell biztosítani a nemzetközi kapcsolatokban, így Kínának Afrikával fenntartott kapcsolataiban is.

7. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

(az ülést délután 12.50-kor felfüggesztik, majd délután 15.00-kor újból megnyitják)

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
Alelnök

8. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

9. A burmai helyzet (vita)

  Elnök. − A következő téma a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a burmai helyzetről.

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) Az Európai Unió figyelemmel kíséri a burmai, illetve mianmari helyzetet. Aktívan támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek, elsősorban az ENSZ részéről, a demokrácia irányába történő átmenet felgyorsítására, a megbékélésre, és az ország fejlődésére irányulnak. Konzultációkat folytatunk az ázsiai partnereinkkel is a fenti kérdésekről. Fassino úr, a különleges megbízott, jelentést készített az Európai Parlament számára a burmai/mianmari helyzetről. Informálta a Parlamentet a Burmával szomszédos országokkal, és más, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez (ASEAN) tartozó tagországokkal folytatott egyezkedésekről is.

Amint tudjuk, az ENSZ különleges megbízottja, Gambari úr, március elején ellátogatott az országba. Ki kell hangsúlyoznom csalódottságunkat amiatt, hogy a látogatása nem járt kézzelfogható eredménnyel. Mindenekfelett az volt a benyomásunk, hogy a burmai hatóságok nem álltak készen a nemzetközi közösséggel való együttműködésre. Az Európai Unió azt szeretné, ha a hatóságok elfogadnák Gambari úr javaslatát a további politikai folyamatokat illetően. Az egész nemzetközi közösség egyetért a fenti javaslatokkal, amelyek nem túlságosan nagy horderejűek.

Az EU és Gambari úr azonos problémákra hívják fel a figyelmet. Ráadásul az EU rendszeresen kulcsfontosságú politikai üzeneteket küld Burmának/Mianmarnak. A fenti kulcsfontosságú üzenetek egyike az Európai Parlament által nemrégiben meghozott határozat az ország helyzetéről. Az üzeneteink középpontjában lényegében az áll, hogy csak a demokrácia hiteles és befogadó folyamata révén van lehetőség a megbékélésre, a stabilitásra, és a felvirágzásra. Ez az oka annak, amiért az Európa Unió nagy érdeklődéssel követi nyomon az ellenzék válaszát az alkotmányról hamarosan megtartandó népszavazásra.

Felhívjuk a hatóságokat, hogy a népszavazás előtt tegyék lehetővé az akadálytalan és nyílt vitát az alkotmányról, hogy hagyjanak fel a politikai aktivisták üldözésével, és vonják vissza azokat a jogszabályokat, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát. A jelenlegi helyzettől függetlenül, az Európai Unió nem vesztette el abbéli reményét, hogy a burmai hatóságok garantálni fogják a szabad és tisztességes népszavazást, és lehetővé teszik a nemzetközi megfigyelők jelenlétét. Készen áll arra, hogy támogassa a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének megfigyelőit.

Azon túlmenően, hogy felhívást intézünk a tisztességes népszavazás megtartására, felhívjuk Burmát a politikai foglyok szabadon bocsátására és a letartóztatások megszüntetésére. A Tanács csatlakozik az Európai Parlamenthez, és arra kéri Burmát, hogy ne hosszabbítsa meg Aung San Suu Kyi asszony házi őrizetét. Reméljük, hogy a jövőben Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez tartozó országok is támogatni fogják Gambari úr küldetését, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának álláspontját. Ezt az üzenetet diplomácia csatornákon, és a különleges megbízottunkon keresztül küldtük el.

Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának jövő heti ülésén az Európai Unió meg kívánja hosszabbítani a Burmával kapcsolatos Közös Álláspont érvényességét. Ily módon lehetővé válik, habár korlátozott formában, a humanitárius tevékenység, miközben a szankciók továbbra is érvényben maradnak. Felhívjuk a nemzetközi partnereket, hogy nyújtsanak több segélyt, mert erre sürgős szüksége van a burmai népnek. Az Európai Unió továbbra is folyósítani fogja a fenti segélyeket.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Ferrero-Waldner asszony nem tud részt venni ezen a találkozón. A Bizottság nevében én szeretnék néhány dolgot elmondani a burmai helyzetről.

Néhány héten belül, május 10-én, a burmaiakat megkérik arra, hogy fogadják el vagy utasítsák el az alkotmányt. Az Európa Unió és partnerei úgy vélik, hogy az alkotmány-tervezet készítése során nem vonták be eléggé a munkába az ország különböző politikai erőit és etnikai csoportjait. Ebben a folyamatban az uralmon levő junta a saját kénye-kedve szerint járt el.

Következésképpen az alkotmány azt írja elő, hogy a parlamenti tagok 25%-át a katonaság tagjai közül nevezik ki, míg a fennmaradó 75%-ot megválasztják. Lehetséges, hogy Aung San Suu Kyi is szavazhat a 2010-re tervezett választásokon, és még az is lehet, hogy jelölt lesz, bár úgy tűnik, hogy a rendszer meg kívánja akadályozni őt abban, hogy egyszer a Mianmari Köztársaság elnöke legyen. Kína, India, és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége némi befolyással bír: a legfőbb aggodalmuk az ország stabilitása, továbbá a kereskedelmi kapcsolatok és a befektetések.

A tapintatos kínai diplomácia segítségével Gambari úrnak, az ENSZ különleges megbízottjának, nem sikerült továbbvinni a politikai folyamatot, és azt mondta, hogy a gazdasági, társadalmi, és humanitárius kérdésekre fog koncentrálni.

A kézzelfogható projektek hiányában az Általános Ügyek Tanácsa április 29-én megvitatja azokat a lehetséges műveleteket, amelyeket az Európai Unió meg tud valósítani a burmai helyzet befolyásolása érdekében. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió célja az, hogy kiegyensúlyozott módon közelítsük meg a burmai kérdést, de mindenekelőtt objektív eredményeket szeretnénk elérni. 2007. november 19-én a Tanács elfogadta annak a közös álláspontnak egy változatát, ami új szankciókat vezetett be. Az EK szabályozás március 10-én lépett életbe, és éves felülvizsgálatára a hónap végén kerül sor.

Az Európai Unió szankciói tükrözik a demokrácia felé tett lassú előrelépés, a politikai foglyok őrizetbe vétele, és az alapvető jogok miatt érzett elégedetlenségünket. Ennek ellenére rendszeresen meg kell vizsgálni a szankciók hatásait annak biztosítása érdekében, hogy közvetlen hatást gyakoroljanak a rendszer tagjaira és az erőforrásaikra. A Bizottság segítség-nyújtási programokat dolgozott ki az általános együttműködési politika keretein belül, amelyek az egészségügyre, és az oktatásra koncentrálnak. Örömmel jegyzem meg, hogy az Európai Parlament, az ellenőrzési jogának fenntartásával, kifejezte támogatását a fenti intézkedések iránt.

Ez kiegészíti az ECHO humanitárius segélyét, melynek keretében segítséget kapnak a Burmával szomszédos országok, és a régióban élő burmai menekültek. Továbbra is támogatjuk Gambari úr küldetését. Az Európai Unió része a „Barátok Csoportjának”, ami New Yorkban összehozza az ENSZ Biztonsági Tanács öt állandó tagját, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének elnökét, Indiát, Japánt és Norvégiát, melyek mindegyike részt vesz a burmai helyzet nyomon követésében. Az EU Burmáért felelős különleges megbízottja, Fassino úr, kulcsszerepet tölt be Gambari úr küldetésének támogatásában. Ezt az információt szerettem volna átadni Önöknek Ferrero-Waldner asszony nevében.

  Geoffrey Van Orden, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a mai napon azért beszélünk a burmai helyzetről, mert az Európai Unió célzott szankcióit öt napon belül meg kell újítani, és a burmai hatóságok jó két hét múlva ki akarják erőszakolni a színlelt alkotmányukról tartott népszavazást.

Őszinte felhívást kívánunk intézni a burmai rendszerhez, hogy tegyen meg egy olyan lépést, ami egyszerre szolgálja a rendszer és a burmai nép érdekeit: hozza meg a szükséges lépéseket Burmának az országok nemzetközi közösségéhez való ismételt csatlakozás érdekében. A gyanús elszigeteltség politikáját Burma önálló állami létének szinte teljes ideje alatt kipróbálták, és csődöt mondott. Károkat okozott Burmának, és a burmai népnek.

1948-ban Burma volt a világ legnagyobb rizsexportőre, a világ teakfa termeléséből 75%-kal részesedett, és Burma volt a leggazdagabb állam egész Délkelet-Ázsiában. Úgy hittük, hogy a gyors fejlődés útját járja. Napjainkban az egy főre eső GDP alacsonyabb, mint Ruandában, illetve Bangladesben.

A burmai gazdaságnak sürgős szüksége van a nemzetközi pénzügyi intézmények segítségére, habár amióta Burma maga ellen fordult, és eltávolodott a demokráciától, az Ázsiai Fejlesztési Bank, a Világbank, és a Nemzetköz Valuta Alap, nagyon helyesen, elutasítják a további pénzügyi segélyek nyújtását. A burmai rendszer elutasító magatartása a külső realitások elfogadása terén azt eredményezte, hogy a világ országai gazdasági szankciókat léptettek életbe ellene.

Burmának barátokra van szüksége ahhoz, hogy megvédje nemzeti érdekeit a globális színtéren, de most még a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége is kijelentette, ismét nagyon helyesen, hogy többé nem védi meg a burmai hatóságokat a nemzetközi fórumokon.

A következőket mondjuk a burmai kormánynak: a világ nincs Önök ellen, ha Önök felhagynak azzal, hogy hátat fordítanak a világnak. Nem kell jobban félniük a nemzetközi közösségtől, mint amennyire a saját népüktől kell félniük. Nincs szükségük a világ kilencedik legnagyobb hadseregére és a világ tizenötödik legnagyobb katonai költségvetésére. Nem kell bunkerben élniük. Ismerjék fel az emberek demokratikus vágyait, hagyjanak fel a politikai elnyomással, és tegyék lehetővé az ellenzéki erők számára, hogy teljes mértékben, és szabadon részt vehessenek a megújult alkotmányozási folyamatban.

  Józef Pinior, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt fel kívánjuk hívni a burmai rendszert a következőkre: bocsássa szabadon a politikai ellenzéket, és a több mint 1800 politikai foglyot, beleértve a 2005-ben letartóztatott Aung San Suu Kyi-t, a ’88-as Generáció Hallgatóinak, és a Shan Nacionalista Ligának a vezetőjét, adjon számot a tavaly szeptemberi, a buddhista szerzetesek és demokratikus aktivisták által rendezett tüntetések óta bekövetkezett halálesetekről és eltűnésekről, beleértve az eltűnt szerzeteseket és apácákat is, biztosítsa, hogy az ENSZ burmai emberi jogi helyzetért felelős különleges megbízottja bejusson Burmába, és engedélyezze az ellenzéki politikai pártok tagjainak, hogy találkozzanak a különleges megbízottal.

Komoly aggodalmak merülnek fel az úgynevezett népszavazással kapcsolatban is: fennáll a veszélye annak, hogy a jelenlegi elnyomás körülményei között a népszavazás be fogja betonozni a folytatólagos katonai uralmat. Ugyanis a népszavazás bejelentésekor a kormány kiadta az 1/2008 számú rendeletet, ami megtagadja a vallási rendek tagjaitól a szavazás jogát, beleértve a szerzeteseket és az apácákat is. Hároméves börtönbüntetést is kilátásba helyez azok esetében, akiket „oktatáson, anyagok osztogatásán, poszterek felragasztásán, illetve a szavazásnak a szavazófülkékben, avagy a magán- vagy közterületeken bármilyen más formában történő megzavarásán rajtakapnak”.

Garanciákat kérünk a kormánytól arra, hogy független választási bizottságokat állítanak fel, megfelelő szavazási listát készítenek, megszüntetik a média hosszú idő óta fennálló korlátozását, engedélyezik a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságát Burmában, és visszavonják azokat az új rendeleteket, amelyek bűncselekménynek minősítik a népszavazásról folyó jogszerű vitát.

  Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Barrot biztos úr, Ön utalt a kiegyensúlyozott megközelítésre. Meg kell mondanom, attól félek, hogy a megközelítés túlságosan szerény, mindenekelőtt azért, mert ennek a tisztelt Háznak tisztában kell lennie azzal az információval, miszerint az Európai Unió rendelkezik a demokrácia és az emberi jogok megvalósulását elősegítő eszközökkel.

Vannak új eszközök, és most már még csak engedélyt sem kell kérni egy ország diktatúrájától az alapok kifizetéséhez. Következésképpen vagy külső szemlélőként arról beszélünk, hogy mi történik, vagy olyan emberekként beszélünk a témáról, mint akik azon gondolkoznak, hogy mit lehetne tenni. Ha ez utóbbi a helyzet, tudnunk kellene – a mai napon -, hogyan osztjuk szét a fenti pénzalapokat, kiknek tudunk segíteni, hogyan juttatunk el az országba, és hogyan szerzünk az országról információt. Például, fontolóra kellene vennünk, hogyan költjük el, az ún. kábítószer elleni küzdelemre, a pénzt, azt a pénzt, ami Burmában közvetlenül a burmai rendszer kincses-ládájába vándorol, hogy ebből még jobban el tudja nyomni a népét, az ENSZ Hivatal jóvoltából. Nekünk, az Európai Unióban, szintén szembe kell nézni ezzel a problémával. Ami a népszavazást illeti, az elsődleges probléma nem az, ahogy említette, hogy nem vonták be kellőképpen az összes pártot: a népszavazás fedezékül szolgál ahhoz, hogy a rendszer még jobban tudja folytatni a polgári és emberi jogok féktelen megcsúfolását Burmában.

Azt szerettem volna elmondani a Tanács képviselőjének, Lenarčič úrnak, hogy mivel a szerzetesek erőteljes részt vállaltak az erőszakmentes küzdelemből, és még az életükkel is fizettek ezért a küzdelemért, úgy vélem, hogy az Ön bejelentése arról, hogy meg kívánja hívni a dalai lámát Brüsszelbe az Európai Unió tagállamaival folytatott, rendkívül szükséges, párbeszédre, szimbolikusan negatív hatást gyakorol – és már gyakorolt is – a burmai nép, és mindenekelőtt a szerzetesek, erőszakmentes harcára.

  Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, tavaly októberben a világ szemtanúja volt annak, hogy több ezer buddhista szerzetes, és közember Rangoon utcáin békésen tüntetett, és a burmai igazságtalan és erőszakos katonai rendszertől szabadságot és reformokat követelt. Az első demokratikus megmozdulás 1988-as véres elnyomása óta ez volt a legnagyobb kormányellenes demonstráció.

az UEN képviselőcsoport nevébenHa bárki is úgy gondolná, hogy a helyzet már nem tud rosszabb lenni annál, mint amilyen tavaly volt, akkor elég a tényeket megnézni: szegénység, élelmiszerhiány, folytatódó elnyomás, a politikai ellenzék megsemmisítése, az egyik Szaharov- és Nobel-díjas ismételt bebörtönzése, és az előtérbe kerülő alternatív nézetek folytatódó elnyomása és elfojtása.

Az Európai Unión belül ránk hárul az a kötelesség, hogy továbbra is azt az erőteljes támogatásunkról szóló üzenetet küldjük, amit 2007 szeptemberében küldtünk a Burmában kampányt folytató embereknek. Most egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyikben népszavazásra bocsátják az új alkotmányt, és ezt az alkotmányt egyesek a demokrácia helyreállítása irányába tett következő lépésnek tartják, annak ellenére, hogy a parlamenti helyek egynegyedét a katonaságnak juttatja, hogy megtiltja Aung San Suu Kyi asszonynak, hogy a választáson jelültként induljon, mivel külföldihez ment férjhez, akiket a katonai juntának való teljes engedelmességre kényszerítenek.

Most már Kínát is be kell vonni abba a folyamatba, ami nyomást gyakorol a burmai juntára annak biztosítása érdekében, hogy az emberek számára megfelelő képviseletet biztosítsanak, de Bangladest és Thaiföldet is támogatni kell abban, hogy bátorítsák a burmai hatóságokat arra, hogy másképpen járjanak el. Meg kell sokszoroznunk az erőfeszítéseinket a szankciók és az erőteljes politikai akciók terén, nem csak európai, de világméretekben is, de különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Európai Unió minden tagállamának egy nyelvet kell beszélnie az ENSZ-ben ahhoz, hogy kellő nyomást lehessen gyakorolni a hatóságokra az ottani szinten megvalósítandó akciók realizálása érdekében.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, amint éppen most rámutattak, Burmában a humanitárius és emberi jogi helyzet romlik, és a következő Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a feladata, hogy ezt hangosan és világosan elismerje, és hogy újrafogalmazza az európai politikán belül megvalósított akciót.

Ami kezdetben pozitív jelnek látszott, vagyis a híres alkotmányozási reform, nagyon gyorsan durva Machiavelli-jellegű projektté lett. A katonaság jelenléte a kormányban ily módon hivatalosan is bekerül az alkotmányba, megsértve ezzel az összes nemzetközi normát, és távol tartva a megfigyelőket, miközben a jelenlegi rendszer ellenzői számára nem teszik lehetővé, hogy a választásokon képviseltessék magukat. Ez tiszta bohózat, ami által Burma egyre inkább a junta vaskezű uralma alá kerül.

El kell mondani, hogy ez az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szövetsége által megvalósított befogadó stratégia kudarcát jelenti Burmán belül és regionális szinten egyaránt. A megbízottunknak még csak Burmába sem sikerült bejutnia. Éppen ezért napjainkban a kettős stratégiánknak – szankciók/ösztönzők – hatékonyabbá és célirányosabbá kell válnia. Más szóval jobban, világosabban és rendszeresebben kell alkalmaznunk azokat a kritériumokat, amelyeket a meghatározott célkitűzésekkel együtt már szintén lefektetettünk.

A pénzügyi intézkedéseinknek teljes mértékben el kell szigetelni azokat a cégeket, amelyek kapcsolatban állnak a juntával, illetve amelyek,így vagy úgy segítenek a junta finanszírozásában, és azokat a hatalmon levő embereket is, akik nagyképűen más országokba járnak vásárolni és külföldi iskolákba küldik a gyerekeiket. Ugyanez áll a velük szemben életbe léptetett banki szankciókra is, amelyek jelenleg nem akadályozzák meg az európai bankokon keresztül történő pénzátutalást.

Ami a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét illeti, a szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalásokat lehetőségként kell értékelni annak biztosítására, hogy a szomszédos államok tartózkodjanak minden olyan stratégia alkalmazásától, ami ellensúlyozhatja a Burma ellen életbe léptetett szankciókat.

A második dolog az ösztönzőkkel kapcsolatos. Egyidejűleg támogatnunk kell az élet fenntartását az országban: humanitárius szinten, ami természetes, de politikai szinten is. Ez azt jelenti, hogy nyilvánosan el kell ítélni a burmai hatóságokat, érvénytelennek kell nyilvánítani a népszavazást, az alkalmazott módszereket és a demokrácia és emberi jogok európai eszköze által megvalósított projekteken keresztül, és elő kell segíteni a jogállamiság és az alapvető szabadságjogok megvalósulását. Ez egyben jelenti az emberi jogi tevékenységek támogatását és védelmét, küzdelmet a gyermek fegyveres frakciókba történő bevonása ellen, és a gyermekek védelmét az erőszaktól.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kérem, ne tartsanak fóbiásnak Kínával kapcsolatban csak azért, mert beszédeimben gyakran kritizálom Kína álláspontját. Ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy nem lehetnek kétségeink a burmai helyzettel és a kínai kormány jól-ismert felelősségével kapcsolatban, mivel Kína támogatja a Burmai Államtanácsot. Ráadásul ezek ugyanazok a felelősségek, mint amelyek Kínát Dárfúr, Tibet és a világ más olyan pontja kapcsán terhelik, ahol megsértik az emberi jogokat, és ebbe nem utolsó sorban beletartozik maga Kína is.

Ezután teljesen nyilvánvalóan én is csatlakozhatnék a többiekhez, és használhatnám a felháborodás, az iszonyat, és az elítélés kifejezéseket, amelyeket általában megtalálunk a határozatainkban, de én továbbra is borúlátó vagyok ezek hatékonyságát illetően. Támogatom a nyílt elítélést, és sajnálkozásomat fejezem ki amiatt, hogy 45 év alatt a burmai rendszer nem tudott előrelépést felmutatni az emberi jogok és a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása terén.

Hogyan is tudnám nem elítélni a burmai emberek politikai és etnikai elnyomását? Valójában ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy felidézzem – elsősorban – a karen nép esetét, akik több évtizede büszkén kitartanak az identitásuk védelmében, és ugyanilyen határozottan el szeretném ítélni az alkotmány körüli népszavazási mechanizmust, amit a rendszer rá akar erőltetni Burmára. Természetesen, hölgyeim és uraim, szentimentális szinten a határozat minden kijelentésével egyetértek, de mivel – mint általában – minden, amit az EU jogszabályok sugároznak, az érzések szintjén marad, úgy vélem, hogy ez teljesen hasztalan lenne. Amint a határozat kimondja, még a megújított, célzott szankciók sem hozták meg a kívánt eredményt.

Következésképpen, kétségtelenül érdemes felhívást intézni a szankciók szigorítása érdekében, de, mindenekelőtt, hasonló nyomást kellene gyakorolni az olyan államokra is, mint Kína, Oroszország, és India, annak érdekében, hogy a burmai rendszerre gyakorolt gazdasági és politikai befolyásuk következtében, működjenek együtt az Európai Unióval ezen a területen, és hagyjanak fel a fegyverek és a stratégiai erőforrások szállításával. Alapvetően szintén egyetértek azokkal a kérdésekkel is, amelyeket Flautre asszony rendkívül hathatósan fogalmazott meg.

  Hartmut Nassauer (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, néhány nap múlva a Tanács el fogja dönteni, hogy fenntartja-e a közös álláspontját Burmával kapcsolatban, és fenntartja-e a szankciókat. Burmában nem voltak lényegi változások a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása területén. Ott közel 2 000 politikai foglyot tartanak őrizetben. Az ellenzéki vezető, Aung San Suu Kyi már évek óta házi őrizetben van. Röviden, semmi ok nincs a szankciók enyhítésére.

Kétségtelen tény, hogy bejelentették az alkotmányról szóló népszavazást, és nyilvánosságra hozták az alkotmánytervezetet, de ez híján van minden demokratikus legitimitásnak. Nem kérték ki sem a nép, sem a demokratikus ellenzék véleményét. Az alkotmánytervezet tele van demokratikus hiányosságokkal. Abszurd dolog, hogy a parlamenti helyek egynegyedét a katonaságnak tartják fenn. Abszurd dolog, hogy kizárják azokat a jelölteket, akiknek külföldi házastársuk van, illetve külföldi állampolgárságú a gyermekük. Mindez a demokratikus fejlődés hiányát bizonyítja.

Mit kell tenni? Csatlakozom az előttem szólók által intézett felhívásokhoz, különösen nagyra becsült kollégám, Geoffrey van Orden megjegyzéseihez. Ugyanakkor azonban nem foglalkozhatunk a saját szakállunkra és egyedül a burmai kérdéssel. A kínaiak támogatása nélkül a junta nem lenne képes a túlélésre. Ezért a kínaiak is felelősséggel tartoznak azért, ami ott történik. Kína azért van jelen az országban, hogy betöltse a nyugat szankciói által keltett vákuumot, és learassa ennek hasznát. Ezért kell közeledni Kínához, ha változást szeretnénk látni a burmai helyzetben.

A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében levő kollégáimhoz is folyamodok. Tisztában vagyok azzal, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében levő barátaim minden, Mianmarral kapcsolatos megjegyzést a belügyeikbe való beavatkozásnak tartanak, de tisztában vagyok azzal is, hogy a mianmari helyzet kényelmetlen számukra. Azt üzenem nekik, hogy Mianmar megtépázza a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéről alkotott képet a világban, ezért a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének is nyomást kell gyakorolnia.

  Richard Howitt (PSE). – Elnök úr, örömmel üdvözlöm a Tanács és a Bizottság ma délutáni nyilatkozatait, de mivel a tavalyi demonstrációkat követően 700 politikai foglyot tartanak őrizetben, és Than Shwe tábornok nem volt hajlandó találkozni az ENSZ különleges megbízottjával, a közös álláspontok megújítása hat hónap elteltével szükségszerű, ámde nem elegendő. Miért nem terjesztjük ki a szankciókat az olajra és a gázra, ahonnan a rendszer legfőbb támogatása származik? Ha az Amerikai Egyesült Államok szankcionálják a finanszírozást és a banki tevékenységet, megtagadva ezzel a rendszertől a külföldi fizetőeszközöket, miért nem jár ugyanígy el az Európai Unió? Milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a humanitárius segélyek eljussanak kelet-Burmába, ahol a jelentések szerint 3 000 falut a föld színével tettek egyenlővé, és ahol az európai segélyszervezetek készen állnak a cselekvésre? A buddhista szerzetesek a „nem” szót írták fel a kolostoraik falára, hogy üzenjenek a burmai civileknek a májusi alkotmányozással kapcsolatos népszavazás ügyében. Az Európa által Burma számára küldött üzenetnek is harsogó „nemnek” kell lennie a diktatúrára, és „igennek” a demokráciára.

  Pierre Schapira (PSE). – (FR) Elnök úr, már hat hónapja, hogy a rangooni demonstrációk révén a világ tudomást szerzett arról, hogy Burmában rendszeresen megsértik az emberi jogokat.

Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy a nemzetközi közvélemény már megfeledkezett erről a válságban levő országról. Az a helyzet, hogy kitartóan támogatnunk kell a burmai népet, és következetes, hosszú távú stratégiát kell alkalmaznunk annak érdekében, hogy végre tiszteletben tartsák a demokráciát, a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési szabadságot, és a vallásszabadságot.

A diplomáciai nyomás ellenére, az – és erre emlékeztetni szeretném Önöket - 1990-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Aung San Suu Kyi példa nélkül álló akciója ellenére, a nemzetközi civil társadalom erőfeszítései ellenére, a helyzet nem javult, hisz mivel nincs szavazati joguk, 400 000 buddhista szerzetes nem tud majd részt venni a népszavazáson.

Ez az elfogadhatatlan helyzet azt mutatja, hogy az eddig alkalmazott nyomás elégtelen. Ki kell terjeszteni a burmai rendszer ellen bevezetett szankciókat, és a lakosság helyett a politikai elitet kell célba venni.

Mindenekelőtt azt remélem, hogy az Európai Unió szankciói erőteljesebbek lesznek. A téma ismertté tétele érdekében azt kérem, azt kérjük, hogy Aung San Suu Kyi – aki megtestesíti a harcot – számára tegyék szabaddá az összes európai fővárost, bizonyítva ezzel azt az elhatározott szándékunkat, hogy szeretnénk, ha Burmában az emberi jogok és a szabadság megvalósulását hatékonyan támogatnák.

  Katrin Saks (PSE). – (ET) Amikor reggelente belépek a Parlament épületébe Brüsszelben, Aung San Suu Kyi néz le rám egy nagy plakátról a szomorú szemeivel, és be kell vallanom, hogy minden reggel zavarba ejtően erélytelennek érzem magam.

Az általunk szinte egyhangúlag elfogadott határozatoknak nincs semmi hatásuk. Ma, amikor hallgattam a Bizottság és a Tanács képviselőinek a felszólalását, észrevettem a retorikát: „Reméljük, azt szeretnénk, úgy véljük, attól tartunk”. Nem lehet, hogy ez túlságosan tétova magatartás egy ilyen rendszerrel szemben? Egyértelműen egy nyelvet kell beszélnünk, és azt a korábbinál jóval erőteljesebben.

Hogyan folytassuk? Mindig visszatérünk a gazdasági szankciókhoz. Véleményem szerint ugyanakkor ez az egyetlen módja a rendszer befolyásolásának; természetesen nagy figyelemmel kell nyomon követnünk azt, hogy hová kerül a fejlesztési segélyünk. Az általunk adott pénzt a burmai társadalomban megvalósuló specifikus reformoktól kell függővé tenni.

  Ana Maria Gomes (PSE). – Elnök úr, jártam Burmában, és láttam azt a nyomort és elnyomást, amiben a burmai nép él. Szégyenteljes módon Európa nem tett eleget a burmaiak – a bátor szerzeteseik, a politikai foglyaik, bátor vezetőjük, Aung San Suu Kyi – megsegítése érdekében ahhoz, hogy szabadok legyenek, és megszabaduljanak a junta elnyomóitól.

Európa nem tett eleget a befolyásos szomszédok, így Thaiföld, Malajzia, Szingapúr és különösen Indonézia mozgósítása érdekében ahhoz, hogy támogassák az emberi jogokért és a demokráciáért harcolókat Burmában.

Európa nem tett eleget Kína és India presszionálása terén ahhoz, hogy ezek az országok hagyjanak fel a burmai elnyomók különböző módokon történő támogatásával. Európa nem tett eleget annak érdekében, hogy megakadályozza és megbüntesse azokat az európai vállalatokat, így a francia Total céget, amelyek továbbra is üzletelnek Burmával, segítve ily módon annak a kábítószermaffiának és azoknak az elnyomóknak a pénzelését, akik a burmai juntát alkotják. Európának most kell cselekednie, és el kell utasítania a népszavazási bohózatot.

Barroso úrnak, és a biztosainak, akik a mai napon indultak el Pekingbe, határozottan és világosan kell beszélniük Burmáról és Peking felelősségéről és a szomorú állapotokról. A Tanács jelenlegi és a következő elnökségének határozottan kell fellépni ahhoz, hogy a burmai nép helyzetében változás álljon be, nevezetesen, szigorúan alkalmazni kell az elfogadott szankciókat, és nyomást kell gyakorolni az ENSZ Biztonsági Tanácsára a burmai elnyomók elleni fellépés érdekében.

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, ennek a Háznak immáron szokásává válik a határozatok meghozatala, olyan határozatoké, amelyek zömében teljes mértékben hatástalanok. Hasonlóképpen, hozzá vagyunk szokva a szankciók alkalmazásához, melyek szintén teljesen hatástalanok, mivel nem azokat célozzák meg, akik tényleg felelősek a dolgok megváltoztatásáért, hanem az egyszerű embereket, mint a jelen esetben is, akiknek ily módon csak még nyomorúságosabbá tesszük az életét.

Már említették, hogy ebben az esetben az igazi bűnös Kína. Kína ellen léptettünk életbe bármilyen szankciót is? Nem! Az Európai Unió piacát elöntik az olyan hibás termékek, amelyeket Kínától vásárolunk. Kína ellen miért nem alkalmazunk szankciókat annak érdekében, hogy lássuk, ezek milyen hatást gyakorolnak a burmai helyzetre?

  Colm Burke (PPE-DE). – Elnök úr, ebben a témában egyetértek a kollégáimmal. Nem csak arról van szó, hogy az elmúlt hónapokban ott nem történt semmi változás, de nem volt változás az elmúlt 50 évben sem.

Naponta megsértik az emberi jogokat. A vallási csoportosulások csak akkor vonulnak az utcára, ha úgy vélik, hogy az országgal valami alapvető baj van. Több hónappal ezelőtt szemtanúi voltunk annak, hogy a szerzetesek kivonultak az utcára, mert úgy hitték, hogy így átmegy az üzenetük. A junta reakciója más volt: gondoskodtak arról, hogy az utcai tüntetéseket azonnal leállítsák és elfojtsák, és a megmozdulásokat követő mészárlások felháborítóak voltak. És ez a kormány továbbra is hatalmon van.

A legfőbb bűnösök ebben az esetben a Burmával üzletelő cégek és országok: azok, amelyek fegyvereket szállítanak az országba, illetve megvásárolják a termékeit. Egyetértek a kollégáimmal abban, hogy sokkal kezdeményezőbb módon kellene Kínát rákényszeríteni arra, hogy Burma kapcsán a korábbitól eltérő utat járjon. Ez az egyetlen módja annak, hogy változást idézzünk elő. Nekünk is akcióba kell lépni, és beszélnünk kell azokkal az európai vállalatokkal, amelyek segítő kezet nyújtanak ennek a juntának. Ha nem lépünk mi magunk is akcióba, nagyon nehéz lesz kikényszeríteni a változást a többi országban. Támogatom ezt a határozati indítványt.

  Jim Allister (NI). – Elnök úr, Burma az egyik olyan téma, aminek következtében, nagyon helyesen, rengeteg levél érkezik az Európai Parlamenti képviselők internetes postaládájába.

Sok párhuzamot látok Burma és Zimbabwe között. Korábban mindkét országban virágzott a gazdaság. Aztán mindkettő áttért a demokráciáról az elnyomásra, és mindenre, ami ezzel együtt jár: az alapvető szabadságjogok megtagadására, szélsőséges szegénységre és elnyomó katonai rendszerre.

De párhuzamot látok az Európai Unió a burmai és a zimbabwei helyzetre való reagálásaiban is. Őszintén meg kell mondanom, hogy a reagálás mindkét esetben túlságosan szégyenlős. A mai napon mind a Bizottság, mind a Tanács képviselői felszólaltak, de mit is mondtak nekünk? Nagyon, nagyon keveset.

Én azt mondom, hogy sokkal erőteljesebbnek kell lennünk. Meg kell erősítenünk mind a gazdasági, mind a többi szankciót, és rendes, teljes körű fegyverzet-embargót kell életbe léptetnünk. Ott kell nyomást gyakorolnunk, ahol minden valószínűség szerint az, a legnagyobb hatást váltja ki: azoknak a rendszereknek, azoknak a szimpatizánsoknak, mint például Kína az esetében, amelyek támogatják ezt a juntát. És csak aztán érhetünk el változást, különösen, ha azokkal foglalkozunk, akik semleges magatartást tanúsítanak a katonai juntával szemben.

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban levő elnöke. − (SL) Már említettem, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa a következő ülésén megvitatja a burmai kérdést, és valószínűleg valamilyen következtetést is levonnak. Ezzel a témával majd a későbbiekben foglalkozom, mert előbb néhány megjegyzésre szeretnék reagálni.

Cappato úrral kezdem. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezidáig a Tanács még soha nem tárgyalt arról a lehetőségről, hogy meghívjuk a dalai lámát egy, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsával közösen tartott megbeszélésre. De azt sem hiszem, hogy ilyen találkozóra valaha is sor kerül. Ha sor kerülne rá, akkor Tibet, és nem Burma lenne a téma, és jelenleg ez utóbbiról vitatkozunk. Ugyanakkor azonban a következőt szeretném elmondani: A tibeti helyzet javításához nem annyira az Európai Unió és a dalai láma, hanem inkább a kínai hatóságok, és a dalai láma közötti párbeszédre van szükség. A szlovén elnökség ez ügyben már több felhívást intézett.

Most pedig néhány szót szeretnék szólni az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának következő üléséről. Azt várjuk a Tanácstól, hogy levonja a következtetéseket, és döntést hozzon arról, hogy ismét mélységes aggodalmát fejezi ki a burmai helyzet miatt, és felhívást intéz a burmai hatóságokhoz, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a legitim polgári hatalomra való átmenet, és a nemzeti megbékélés érdekében. Azt is elvárjuk a Tanácstól, hogy felhívást tegyen egy nyílt vita megrendezése érdekében a népszavazásról, amit szabadon és tisztességesen kell megtartani. Ráadásul, amint Flautre asszony is említette, azt várjuk a burmai hatóságoktól, hogy a népszavazás felügyelete érdekében hívjanak nemzetközi megfigyelőket az országba.

Nincs kétségem afelől, hogy a Tanács felhívást fog intézni a politikai fogva tartottak azonnali szabadon bocsátása érdekében, amint erre Howitt úr is rámutatott. Azt sem kétlem, hogy ezzel párhuzamosan követelni fogja Aung San Suu Kyi asszony szabadon bocsátását is. Azt is elvárjuk, hogy a szankciók, amelyek, ahogy Van Orden úr nagyon helyesen megjegyezte, hamarosan lejárnak, további 12 hónappal meghosszabbításra kerüljenek a helyzet függvényében történő, bármely időpontban megvalósuló módosítás, vagyis a szigorítás, illetve enyhítés lehetőségének fenntartásával.

Ami a fegyvereket illeti és válaszul Romagnoli úrnak, az Európai Unió megtiltotta mindennemű fegyver, illetve fegyverzethez kapcsolódó anyag exportját Burmába. Ez részét képezi az Európai Unió szankcióinak és azt várjuk, hogy a szankciók rendszerével, illetve mechanizmusával együtt ez is meghosszabbításra kerüljön. Megpróbáljuk elérni, hogy más tagállamok is csatlakozzanak hozzánk ezen a téren.

Végezetül, hozzá szeretném még tenni, hogy mondhatnánk azt is, ahogy Flautre asszony mondta, hogy az ENSZ burmai stratégiája kudarcot vallott. De azt is mondhatnánk, hogy eddig még nem járt sikerrel. Én inkább az utóbbi kijelentésre hajlok.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, nagy figyelemmel hallgattam a megjegyzéseket, amelyek azt a tényt tükrözik, hogy Burmának még nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy eljusson a demokrácia felé vezető útra. És ezzel mindannyian teljesen tisztában vagyunk. Tovább kell folytatnunk a politikánk megerősítését, és ebből a szempontból rá szeretnék mutatni arra, hogy nemrégiben megszigorítottuk a burmai rendszert és elsősorban a burmai vezetőket megcélzó szankcióinkat. A Tanács jelenleg vizsgálja a szélesebb körű pénzügyi szankciók bevezetésének a lehetőségét.

Hozzá szeretném még tenni, hogy ami a politikai foglyokat illeti, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa számára április 29-én lehetőség nyílik arra, hogy ismét üzenetet küldjön a rendszernek arról, hogy vessen véget a megfélemlítéseknek és a bebörtönzéseknek. Teljes mértékben elkötelezettek vagyunk amellett, hogy továbbra is fenntartjuk szolidaritásunkat Aung San Suu Kyi asszonnyal. Rá szeretnék mutatni arra, hogy nem tudjuk közvetlenül felvenni vele a kapcsolatot, de pártjának tagjaival közvetlen kapcsolatban állunk.

A szankciókon kívül, Önök közül néhányan, érthetően, említették a szomszédos országokkal való együttműködés kérdését, ami segíthet bennünket a burmai rendszer befolyásolásában, és Ferrero-Waldner asszony ezen a héten Kínában fel fogja vetni a burmai kérdést. A Bizottság közeledett a thai kormányhoz is, miközben Indonézia új kezdeményezést készül tenni. Ugyanakkor azonban Önöknek teljesen igazuk van abban, hogy hangsúlyozzák a régió többi országa által végrehajtott akciók fontosságát is.

Most pedig rátérek a lakosság megsegítésének a kérdésére. A burmai népnek most meg kell fizetnie az árat azért a politikai stagnálásért, amit a vezetők okoztak az országban. Ami Európát illeti, az elítélés és Mianmar egyszerű elszigetelése nem elegendő. Rá szeretnék mutatni arra, hogy amikor segítséget nyújtunk, akkor megpróbálunk minden lehetőséget megragadni annak hangsúlyozására, hogy ez a segítség csak akkor lesz olyan hatékony, ahogy mi reméljük, ha a rendszer megvalósítja a felelősségteljes kormányzást.

Elsősorban Cappato úr fejezte ki aggodalmát a nemzetköz segélyek nyomon követése miatt. Ki kell emelnem, hogy a nemzetközi segélyeket az ENSZ ügynökségei és a nem kormányzati partnerek folyósítják, és meg kell mondanom, hogy nagyon szoros figyelemmel kísérjük ezeket. Abban azonban igaza volt, hogy felvetette ezt a kérdést.

Ezért úgy vélem, hogy mi a lehető legerőteljesebb nyomást kívánjuk gyakorolni annak biztosítása érdekében, hogy Burma gyorsabb elmozdulást mutasson a demokrácia felé. Ugyanakkor azonban biztosítanunk kell azt is, hogy a burmai népnek ne kelljen még többet szenvednie a teljes elszigeteltség következtében, mivel, valószínűleg, nem ez a megfelelő válasz.

  Elnök. − A vita lezárásaként az eljárási szabályzat 103. cikkének (3) bekezdése értelmében hat határozati indítványt kaptam. ⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. április 24-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. – Őszintén üdvözlöm ezt a határozatot, mely bizonyítja a Parlament folytatódó aggodalmát a burmai helyzet miatt. Felelősségünk annak biztosítása, hogy a fenti országban az események „nem kerülnek ki a látókörünkből”.

Jól ismert tény, hogy a bőséges erőforrások és a termékeny talaj ellenére Burma továbbra is a világ legszegényebb országai között van. Jól ismert tény az is, hogy a katonai junta a felelős az emberi jogok sorozatos megsértéséért, beleértve a rendszer ellen tiltakozó buddhista szerzetesekkel való brutális bánásmódot.

A legutóbbi fejlemények, nevezetesen a katonai junta azon szándékának tükrében, hogy kikényszerítsen egy teljesen demokráciaellenes és jogszerűtlen alkotmányt, épp itt az ideje annak, hogy az Európai Unió minden befolyását latba vesse a helyzet javítása érdekében.

Lejárt az ideje annak, hogy a burmai helyzetről egyszerűen csak vitát rendezünk a nemzetközi fórumokon. Az ENSZ és a burmai hatóságok közötti tárgyalások teljesen hatástalannak bizonyultak. Sürgős szükség van a junta és a hozzá kapcsolódó üzleti körök elleni célzott szankciók életbe léptetésére.

Teljes mértékben támogatom ezt a határozatot, ami felhívja a Tanácsot, hogy szélesebb körű és szigorúbb szankciókat vezessen be a burmai katonai rendszerrel szemben. Ebből a szempontból őszintén remélem, hogy szavainkat tettek követik.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

10. Az illegális bevándorlás, valamint az Európai Unió és a Frontex külső intézkedései (vita)

  Elnök. − A következő napirend pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai lesznek az illegális bevándorlás, valamint az Európai Unió és a Frontex külső intézkedései tárgyában.

  Janez Lenarčič, A Tanács soros elnöke. − (SL) Bevezetésként hadd jegyezzem meg, hogy a bevándorlás olyan kihívás, amely átfogó megközelítést tesz szükségessé. Az Európai Uniónak hatékony migrációs politikát és jogszabályokat kell kialakítania, és ezzel együtt folytatnia kell az illegális bevándorlás megfékezésére tett erőfeszítéseit. Európai Uniós szinten és tagállami szinten is szükség van intézkedésekre, és a harmadik országok együttműködésére is. Az illegális bevándorlás elleni harc egyik legfontosabb szempontja az Európai Unió külső határainak hatékony ellenőrzése.

Az ezen a területen elért egyik legnagyobb eredmény kétségtelenül kilenc tagállam közelmúltban történt bevétele a schengeni térségbe. Ezen tagállamok schengeni térségbe történő belépését követően, a szlovén elnökség megkezdte a munkát a második generációs, SIS II néven ismert Schengeni Információs Rendszer minél hamarabbi bevezetése érdekében. Ez az Európai Unió egyik prioritása jelen pillanatban. Minden szükséges lépést oly módon kell végrehajtani, hogy az megkönnyítse az első generációs Schengeni Információs Rendszerről a második generációs rendszerre történő átállást, legkésőbb 2009 szeptemberéig.

A Földközi-tengeren és az észak-afrikai partoknál gyakran előforduló incidensek következtében, a Bizottság és néhány tagállam 2007-ben kezdeményezte az illegális bevándorlás kezelésének javítását. Ezen erőfeszítések részeként ez év márciusában a szlovén elnökség miniszteri szintű konferenciának adott otthont az Európai Unió külső határai igazgatásának jövőbeni kihívásairól. A Bizottság által februárban ismertetett három jelentés vitájára első ízben ezen a konferencián került sor. A konferencia részt vevői megvitatták a Frontex ügynökség értékelésének, illetve továbbfejlesztésének kérdéseit, valamint az Európai Unió külső határai igazgatása céljából teendő további intézkedésekről is szó esett. Megegyezés született arról, hogy a jövőben meg kell erősíteni a határellenőrzéseket, és elő kell segíteni a megbízható személyi azonosítást is. Ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy nyitottá és hozzáférhetővé tegyük az Európai Uniót.

Ezen kívül a miniszterek megvitatták az európai határőrizeti rendszer, az EUROSUR kialakításának lehetőségét. Az elnökség már dolgozik a további iránymutatások elkészítésén ebben témában, és a Tanács júniusi ülésén, igazságügyi és belső ügyei részeként vitatja majd meg ezeket.

Az illegális bevándorlás elleni küzdelmet az is hatásosabbá fogja tenni, hogy irányelv születik majd az Európai Unió tagállamainak területén illegálisan tartózkodó személyek kiutasításának közös szabályairól, kiutasítási irányelv néven. Az elnökség már megkezdte az Európai Parlamenttel folyó tárgyalások második fordulóját, ami kifejezetten építő jellegű volt. Meggyőződésünk, hogy közös erőfeszítéssel akár első olvasatra is elfogadhatjuk ezt az irányelvet.

Az irányelv azon javaslatával kapcsolatban, mely szerint szankciókat kellene alkalmazni a harmadik országok illegálisan az Európai Unió területén tartózkodó állampolgárainak munkáltatóival szemben, a Tanács az Európai Parlament kiigazítási, illetve módosítási javaslatait várja.

Az átfogó migrációs politika további alapvető része a vízum politika. Ebben a témában a szlovén elnökség előrelépést tudott elérni két fontos dosszié megvitatása útján, nevezetesen a közös konzuli utasítások és a vízumkódex módosítása tárgyában. E két dossziéval folytatott további munkánk során örömmel várjuk az Európai Parlamenttel való további kreatív együttműködést.

A Tanács januári informális ülésén menedékjogi kérdéseket, és a tagállamok közötti gyakorlati együttműködést vitatta meg. Ebben a hónapban a Tanács elfogadta az ezeknek megfelelő határozatokat. Amint azt bevezetőmben is mondtam, átfogó megközelítésre van szükség az illegális bevándorlás kezeléséhez, illetve visszaszorításához. Az illegális bevándorlás elleni küzdelemhez elengedhetetlen a származási, és tranzit országok együttműködése is. Továbbá, szükség van a migrációt kiváltó okok megszűntetésére is, azaz a származási országok fejlődésének élénkítésére.

Az Európai Tanács 2005-ben elfogadott globális megközelítésének célja az volt, hogy átfogó vitát kezdeményezzen a migrációs politikáról, illetve, hogy megerősítse és elmélyítse a nemzetközi együttműködést legfőképpen a származási és tranzitországokkal, és hogy partneri kapcsolatot alakítson ki velük. Jelen pillanatban számos tevékenység van folyamatban e globális megközelítés kapcsán. Ezek leginkább a kritikusnak számító afrikai, illetve az Európai Unióval keleten és délkeleten határos régiókra összpontosítanak.

  Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Tisztelt elnök úr! Az illegális bevándorlást leginkább ösztönző tényező az illegális foglalkoztatás.

A migránsok Európába vándorlása mindaddig folytatódni fog, amíg azt gondolják, hogy az illegális munkavégzéssel elért pénzügyi előnyök nagyobbak annak kockázatánál, hogy az európai bűnüldöző szervek esetleg letartóztatják őket.

Közös, európai szintű elhatározásra van szükség ahhoz, hogy hatékony stratégiát hajthassunk végre az illegális foglalkoztatással szemben. Ez ennek a stratégiának a kulcsa, és ez rajtunk, tagállamokon és a közös politikai elhatározáson múlik. Ez a Bizottság azon javaslatának kontextusa, amely szerint szankciókat kellene alkalmazni a harmadik országok illegálisan az Európai Unió területén tartózkodó állampolgárainak munkáltatóival szemben, amelyet jelenleg a Parlament és a Tanács is vizsgál.

Ez a javaslat azt kívánja biztosítani, hogy minden tagállam fogadjon el megelőző intézkedéseket vagy hasonló szankciókat, és ténylegesen alkalmazza is őket az illegális foglalkoztatás elleni harc sor során.

Szeretném arra bátorítani a Parlamentet, hogy folytassa e javaslat vizsgálatát annak érdekében, hogy olyan közösségi okmányt hozhassunk létre, amely minden tagállamtól megköveteli, hogy minden lépést megtegyen ahhoz, hogy az Európai Unió egészében érvényesülhessen a jogállamiság.

Mindazonáltal nem áll szándékomban alábecsülni az illegális bevándorlás kihívásait az Európai Unió külső határaira nézve. Valószínűnek tűnik például, hogy ebben az évben sokan kívánnak majd az afrikai kontinensről vízi úton az EU-ba jönni: néhányan egyénileg jönnek, néhányan pedig kisebb csoportokban, míg mások a bűnszövetkezetek áldozataivá válnak majd, és hatalmas összegeket kell majd fizetniük azért, hogy Európába juthassanak.

Jelentős európai szintű erőfeszítéseket tettek a tagállamok megfelelő pénzügyi támogatására 2008-ban. 2007-hez képest, 2008-ban a Frontex ügynökség költségvetése csaknem a duplájára emelkedett. Ebben az évben eléri a 70 millió eurót, ezen belül az EU tengeri határain folyó műveletekre 31 millió euró áll rendelkezésre.

Ezen magas kockázatú zónákban folyó műveletek kapcsán a Frontex négy nagyszabású műveletet szervezett: a Poszeidón, Hermész, Nautilus és Héra elnevezésűeket. Pontos időpontjaikról és időtartamukról még nem állnak rendelkezésre nyilvános adatok, de a finanszírozás megnövekedése következtében hosszabb ideig fognak tartani, mint 2007-ben.

Továbbá szintén fontos kiemelni, hogy megállapodás született a Frontex és a tagállamok között a külső határok ellenőrzését és őrizetét szolgáló, rendelkezésre álló műszaki eszközök központi nyilvántartásában (CRATE) szereplő műszaki eszközök használatának eljárásai, illetve feltételei tekintetében.

Jelenleg a tagállamok önkéntes alapon 18 légi járművet, 20 helikoptert és 105 hajót bocsátanak rendelkezésre. A Frontex, pedig biztosítja a szükséges humán erőforrásokat a tagállamok részére a tengeri műveletek előkészítéséhez, értékeléséhez. A Frontexről szóló értékelő jelentésében a Bizottság javasolta, hogy a tagállamok által vállalt kötelezettségeket és a CRATE által biztosított lehetőségeket maximálisan ki kell használni annak érdekében, hogy rendelkezésre álljanak a tengeri határokon folyó műveletekhez szükséges eszközök.

A Frontex ügynökségnek rendszeres jelentéstételi kötelezettsége van az európai intézmények felé az eszközök tényleges felhasználásáról, illetve arról, hogy ez a felhasználás mennyiben alkalmazkodik a szükségletekhez, és tájékoztatnia kell azokat azokról a jövőbeni mechanizmusokról, amelyek a tagállamok által felajánlott eszközök rendelkezésre állását biztosítják majd. Az ügynökség tovább tágíthatná a CRATE által biztosított lehetőségeket, ha megvásárolná vagy bérelné saját műszaki eszközeit.

Ezekkel az erőfeszítésekkel a tagállamok és Frontex képesek lesznek csökkenteni azok számát – amennyire ezt lehetőségeik megengedik –, akik összetákolt hajóikon Európa felé tartva vesznek a tengerbe. Ennek eredményeként a Bizottság üdvözli a Spanyolország és Nyugat-Afrika államai között született kétoldalú egyezményt, illetve az Olaszország, Málta és Líbia közötti kapcsolatfelvételt is. Ezidáig a Líbiával történt kapcsolatfelvétel nem érte el a várt eredményeket, ami további motivációul szolgál a tárgyalások folytatására.

A Frontex jövőbeni fejlesztéséről szóló jelentésében a Bizottság hangsúlyozta a harmadik országokkal való együttműködés kulcsfontosságú szerepét az ügynökség közös tevékenységei hosszú távú javításának szempontjából. Ennek keretén belül át kellene gondolni, hogy kapjon-e a Frontex lehetőséget olyan kísérleti projektek végrehajtására, amelyeknek harmadik országok a kedvezményezettjei. Természetesen az ügynökségnek biztosítania kell a tevékenységei és az unió külpolitikája átfogó keretei közötti koherenciát.

Az ilyen jellegű projektek jelentős mértékben erősíthetik a jelenlegi munka keretében kezdeményezett együttműködés hatásait, amelynek során az utóbbi megállapíthatja az adott harmadik országokban történő határigazgatás kapacitásbővítési szükségleteit.

Végezetül, a Bizottság a 2008. évet kísérleti évnek tekinti. A Frontex nagyobb költségvetést kapott, a CRATE-adatbázis fennakadások nélkül működik, és a gyors beavatkozási csoportok is megfelelően funkcionálnak. Természetesen értékelni fogjuk ezeknek az intézkedéseknek az eredményességét, és ahol szükséges, ott elképzelhető, hogy más lehetőségeket is meg kell majd vizsgálnunk; ilyen lehet például egy európai határőrizeti rendszer létrehozása, amint az a Bizottság értékelő jelentésében is szerepel.

Én a mai napon ezeket az információkat kívántam megosztani Önökkel, és örömmel várom a képviselőház észrevételeit ezekkel a meglehetősen bonyolult problémákkal kapcsolatosan.

  Simon Busuttil, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (MT) Az évnek ebben a szakaszában kezdünk híreket kapni azokról a tragédiákról, amelyekben migránsok százai vesztik életüket a tengeren, és mivel mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi is történik ilyenkor, időszerű megkérdezni magunktól, hogy vajon ebben az évben jobban fel vagyunk-e készülve az illegális bevándorlás által támasztott kihívások megválaszolására. A Frontex pusztán a megoldás egy része – visszatartó erővel bír az illegális bevándorlás elleni harcban, amint azt a Bizottság is megjegyezte, és ez az év a próbatételek éve lesz a Frontex számára. Amint azt Barrot biztos is megjegyezte, ebben az évben a duplájára emeltük a Frontex költségvetését, gyors beavatkozási csoportot adtunk neki, és úgy tűnik, hogy a Frontex rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekre feladatai végrehajtásához szüksége van. Éppen ezért közelről követjük majd a Frontex munkáját és reméljük, hogy ebben az évben hatékonyabb lesz, mint amilyen eddig volt. Ha a Frontex szeretné kivívni e Parlament támogatását, bizonyítania kell, hogy érdemes a támogatásunkra.

Tisztelt elnök úr! Amint azt már az előbbiekben is említettem a megoldásnak csupán egy része a Frontex; akármennyire is szeretnénk megvalósítani ezt a megoldást, és komoly vitát kellene arról folytatnunk, hogy hogyan kívánjuk megosztani ennek terhét a tagállamok között – és ez egy olyan vita, amelyet a Tanács eleddig igyekezett elkerülni. Meg kell szűntetnünk az erre a területre jellemző képmutatást, ami az egyik oldalról arra sarkall bennünket, hogy botránynak tituláljuk, ha a bevándorlók a tengerbe fulladnak, a másikról viszont magukra hagyjuk a déli tagállamokat és elvárjuk tőlük, hogy egyedül viseljék a határigazgatás terheit. A földközi-tengeri térségben már nem is lehetne ennél nyilvánvalóbban szükség a terhek megosztására. Tavaly már voltak olyan esetek, amikor Líbia mentőzónájában felborult csónakokba vagy tonhalhálókba kapaszkodó bevándorlókat találtak. Líbia semmit sem tett ez idő alatt, pedig az európai országok egymásra mutogattak. Szeretném megkérdezni a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy ebben az évben mit fognak tenni – hiszen kétség nem férhet hozzá, biztos úr, soros elnök úr, hogy az emberi életek megmentése mindannyiunk kötelessége. Elérkezett az idő mind a Bizottság, mind a Tanács számára, hogy legyen bátorságuk megválaszolni ezeket a kérdéseket. Egy országnak kell befogadnia az összes bevándorlót vagy meg kellene ezt osztani a többi tagállammal?

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
Alelnök

  Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Köszönöm Önnek, elnök asszony, a Tanács elnökének, és Önnek is, biztos úr. Üdvözöljük a Tanács elnökének javaslatát a bevándorlás integrált megközelítéséről. Ennek a problémának a különböző oldalait összefogni, illetve azokat együtt kezelni kívánó kísérletnek azzal kell kezdődnie, hogy elismerünk egy mindannyiunk számára ismert tényt: az Európába érkező bevándorlók 60%-a érkezik tengeri úton, és az „Európa erőd” becslései szerint legalább 12000 ember fulladt vízbe vagy tűnt el útközben az elmúlt tíz év alatt. A Földközi-tenger a mai ismert legnagyobb nyílt temető.

Véleményem szerint, bár a Frontex nem humanitárius célokból jött létre, ettől mégsem különíthető el; nem különíthető el annak tényétől, hogy egy hatalmas humanitárius probléma előtt állunk. Mik ennek a projektnek a nehézségei és ambivalenciái? A tagállamok ezidáig úgy értelmezték a Frontex szerepét, mint saját felelősségük csökkentésének egyik módját, de mindezekkel szemben a Frontex olyan koordinációs ügynökség, amely a szolidaritás és a kölcsönösség szellemiségén alapul, és mint ilyen nem képes a tagállamoktól elkülönülten működni. Sőt, a tagállamok elsődleges feladata a szárazföldi és tengeri határok igazgatása.

Egy következő fontos pont pedig az, hogy a Frontex finanszírozása eddig nem volt megoldott; most azonban, hogy megtudtuk, miszerint pénzeszközei, emberei és gyakorlati erőforrásai is lesznek, ellenőriznünk kell majd azok működési megbízhatóságát. Nem elég pusztán felsorolnunk a hajók és helikopterek számát. Meg kell néznünk azt is, hogy hogyan lehet ténylegesen az ügynökség szolgálatába állítani ezeket az erőforrás- és eszközállományokat.

A harmadik pont, amit ki szeretnék emelni az, hogy a Frontex még mindig nem tudott megoldani egy bizonyos problémát, amit biztos úr, Ön is megemlített, amikor arról beszélt, hogy hozzá kell járulnunk az eltűnt és elhalálozott személyek számának csökkentéséhez. Hogyan tudná megvalósítani ezt a Frontex? Véleményünk szerint ez csak egyféleképpen lehetséges: ha biztosítjuk, hogy megbízása kiterjedjen a tengeri mentőműveletekre is. Másként fogalmazva, az Európai Unióba történő bevándorlás szabályai mellett, a tengerjogot, és a humanitárius jogot is be kell venni, és ez által meg kell teremteni minden egyes emberi élet megmentésének szükségletét ott, ahol az emberek közvetlen veszélyben vannak.

Ezzel az üzenettel szeretnék elbúcsúzni Öntől, biztos úr, és ezek lennének azok a pontok, amelyeket szeretném, ha Ön és a Tanács is tisztázna.

  Jeanine Hennis-Plasschaert, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Kedves elnök asszony! Hadd legyek őszinte és nyílt: tekintve, hogy a Frontex egy koordinációs ügynökség, nem várhatjuk el attól, hogy önmagában képes legyen megfékezni a szabálytalanul bevándorlók beáramlását vagy véget vetni az embercsempészetnek. A Frontex nem a szabálytalan bevándorlás által okozott problémák univerzális csodaszere, és soha nem is lesz az.

Végül is nagyon egyszerű az egész: Az EU határainak biztonsága végső soron minden tagállam felelőssége, és a határellenőrzéseket a felelősség megosztása és a tagállamok közötti szolidaritás szellemében kell működtetni.

Az elmúlt néhány évben valódi paradoxonnal álltunk szemben. A tagállamok arra szólították fel a Frontexet, hogy azonnal fékezze meg a beáramló illegális bevándorlók áradatát és telepítsen, illetve használjon annyi eszközt, amennyit csak lehet. Ugyanakkor a rendelkezésre álló műszaki eszközök központi nyilvántartása, amint azt Önök is tudják, virtuális nyilvántartás. A jegyzékben szereplő eszközök a tagállamok tulajdonát képezik, és telepítésük az adott tagállam szándékain múlik. Természetesen itt most akár vitát is nyithatnánk egyes tagállamok szándékairól.

Ami pedig a pénzügyi kilátásokat illeti, ha a Frontex egyszerre akarná telepíteni a rendelkezésére álló eszközöket, arra az egész költségvetése rámenne. Éppen ezért azt a kérdést kell még mindig megválaszolni, hogy – és ezt a kérdést a Tanácsnak szánom – vajon a Tanács kész-e kiterjeszteni a kötelező szolidaritás elvét, és kötelezni a tagállamokat annak végrehajtására, mondjuk egy kötelező szolidaritási mechanizmus formájában.

Az elmúlt évek során a tagállamok számos alkalommal hangsúlyozták a nemzetközi emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságát a migráció kezelése kapcsán. A tagállamok alapelvként emelték ki az európai szolidaritás fontosságát a terhek megosztása terén. Ezzel szemben túl gyakran fordul elő, hogy a hatékony döntéshozatalnak pontosan az szab gátat, hogy ezek a tagállamok képtelenek saját közös érdekeik érdekében együttműködni egymással.

Egyetért-e velem a soros elnök úr, amikor azt mondom, hogy a szavak ideje lejárt és elérkezett a tettek ideje? Egyetért-e velem, ha azt mondom, hogy egy olyan világban, amelyben egyre több regionális konfliktus üti fel a fejét, és egyre nagyobb a gazdagok és a szegények közötti szakadék, ott inkább növekedni fog a mobilitás, semmint csökkeni? Nem érkezett-e el az idő arra, hogy a tagállamok olyan helyzetbe hozzák magukat, amely alkalmas arra, hogy az átfogó, közös – és itt szeretném megismételni a „közös” szó fontosságát – migrációs politikai csomagról alkotott elképzeléseik radikális, ám ugyanakkor felelősségteljes újraértékelésével válaszolhassanak ezekre a kihívásokra?

Sajnálatos módon most el kell hagynom az üléstermet, mert a kiutasítási irányelvről szóló magas szintű trialógusnak vagyok résztvevője. Ugyanakkor örömmel várom mielőbbi részletes válaszaikat.

  Mario Borghezio, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Frontex-kezdeményezés mindenképpen támogatást érdemel. Az európai civilizáció egyik határmezsgyéjét jelenti ez, a szándékos illegális bevándorlás robbanásszerű megnövekedésével szemben, ami gyakran kifejezetten elszomorító emberi tragédiákkal jár és hatalmas üzleti lehetőséget jelent a maffia típusú bűnszervezetek számára. Ezért kell minél erőteljesebben visszaszorítani ezt a problémát.

Meggyőződésünk, hogy néhány ország kifejezetten hatékony intézkedéseket fogadott el ebben a témakörben. A spanyol SIVE-rendszer például egy kifinomult, high-tech falat képez az illegális bevándorlókkal szemben. Semmi értelme krokodilkönnyeket ejteni a halálesetek és a humanitárius incidensek miatt, amikor tulajdonképpen semmit sem teszünk partjaink védelméért. Saját hazám sem tett semmit ez ügyben hosszú ideig – elég a Lampedusa-helyzetre gondolni – de igazából csak annyit kell tennünk, hogy megakadályozzuk az illegális bevándorlókat szállító hajók tagállami vizekre érkezését.

Ami pedig az ügy jogi helyzetét illeti, az illegális bevándorlás bűncselekménnyé minősítése ellen felhozott érvek teljes mértékben megalapozatlanok: az illegális bevándorlók letartóztatását és fogva tartását az emberi jogokról szóló európai egyezmény 5. cikkének (f) pontja teljes mértékben lefedi, hiszen megállapítja, hogy az emberek személyi szabadságának korlátozása alóli egyetlen kivétel azokat érinti, akik engedély nélkül lépnek be egy másik ország területére.

Végezetül pedig Európa nem húzódhat el a Schengeni Megállapodás teljes körű végrehajtása eredményeinek megvizsgálása elől, amely eredmények itt vannak az orrunk előtt. A Schengeni Megállapodás célja a munkavállalók és diákok szabad mozgásának elősegítése volt, de valójában a bűnözők szabad mozgásának adott zöld utat. Tényleg ezt kívánjuk országainknak? Bizonyosan nem. Ezért sürgősen tennünk kell valamit: ezeknek az eredményeknek a tükrében kell felülvizsgálni a 2004-es irányelvet.

A tagállamoknak jövedelmi küszöbértékeket kellett volna meghatározniuk, és kötelezniük kellett volna mindenkit, aki országaink területére lép, hogy bizonyítsa, hogy a rendelkezésére álló pénzeszközök legálisak. Ezt nem tették meg – legalábbis Olaszország nem tette ezt meg – ezért találhatunk ma olyan városokat, mint például a kereszténység fővárosának számító Róma, amelyet elleptek a bűncselekményeket, nemi erőszakot, és más jogellenes cselekedeteket elkövető románok, akiket viszont nem utasítanak ki. Vegyük figyelembe ezeket az eredményeket.

  Cem Özdemir, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Az európai határbiztonsági ügynökség, a Frontex létrejötte óta az európai munkaprogramok végrehajtása hatékonyan és a tervnek megfelelően alakult. Mindazonáltal képviselőcsoportom rendkívüli aggodalmának adott hangot a Frontex-rendelet elfogadása óta a Földközi-tengeren történt incidensek kapcsán, ahol is olyan emberek vesztik életüket, akik egy jobb élet reményében indultak útnak.

Ezért szeretnénk néhány kérdést feltenni a Tanácsnak. Ezek egyike a következő: teljes mértékben beépítette-e a Frontex jelenlegi szabályozási rendelkezéseibe és gyakorlatába az emberi jogi kötelezettségeket? Vagy ha egy kicsit pontosabban és őszintébben szeretnék fogalmazni: tudja-e garantálni a Tanács és Bizottság, hogy a Frontextől támogatásban részesülő tagállamok eleget tesznek-e a nemzetközi jog és a nemzetközi egyezmény szerinti összes kötelezettségüknek külső határaik biztonsága, illetve felügyelete tekintetében?

A Frontex által nyilvánosságra hozott adatok csupán azon migránsok számát ismerteti, akik nem tudtak belépni az Európai Unió területére. Nincsenek adatok az elfogott menedékkérők számáról és az sem tiszta, hogy milyen bánásmódban részesülnek ezek az emberek. Szeretnénk megtudni, hogy léteznek-e statisztikai adatok az elfogott menedékkérők számáról? Ha a válasz igen, akkor viszont miért nem hozták nyilvánosságra ezeket az adatokat ezidáig?

Végezetül, amikor elfognak egy menedékkérőt, milyen szerepe van a Frontexnek a menedékkérelem koordinálásában? Hol történik ezeknek a kérelmeknek az elbírálása? Milyen mechanizmusokat léptettek életbe annak biztosítása érdekében, hogy minden kérelmet megfelelő elbírálásban részesítsenek, mielőtt a menedékkérőt visszaküldik származási országába?

  Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió és intézményei mindig azt állítják, hogy az emberi jogokért való harc kulcsfontossággal bír. Ugyanakkor ez mintha nem lenne érvényes az EU saját Frontex ügynökségére és azt működtető politikára. Az EU meg kívánja akadályozni a külföldről érkezők EU-ba áramlását; nem áll szándékában életeket menteni.

A segélyszervezetek azon a véleményen vannak, hogy a Frontex létrejötte óta több menekült veszti életét, mint azelőtt, hiszen most nagyobb távolságot kell megtenniük. A Frontex militarizálja az EU menekültek visszaszorítására szolgáló rendszerét. A kérdés a következő: miért akarnak idejönni egyáltalán a menekültek? Ez összefügg a jólléti szakadékkal, és valamit tennünk kell ez ügyben. Az éghajlatváltozás csak tovább nehezíti majd a helyzetet, hiszen egyre több menekült próbál majd eljutni Európába.

A Frontex mindenfajta parlamenti ellenőrzés alól mentes. Ezzel kapcsolatban pedig eszembe jutott az Állampolgári, Jogi, Bel-, és Igazságügyi Bizottság egyik tárgyalása, amelyen a Frontex vezérigazgatója úgy érezte nem kell megjelennie. Az EU stratégiája egyértelműen az, hogy „szemezget” a legjobb migránsok és menekültek között, a többieket pedig többek között a Frontex segítségével tartja sakkban. Általánosságban elmondható, hogy a Frontex ront a menekültek helyzetén. Képviselőcsoportom álláspontja ezért rendkívül egyértelmű: a Frontexet fel kell oszlatni és helyette több gyakorlati segítséget kell nyújtani a menekülteknek. Ez volna a megfelelő megközelítés; nem pedig az elszigetelődési politika további támogatása és az Európa Erőd továbbépítése.

  Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök asszony! A határokon átnyúló megállapodások kérdése nem rejtett értelmű, mint mondjuk Lüsziász vagy Cicero szövegei. A másik oldalról viszont úgy tűnik, a Frontex semmit sem kíván tenni Európa és azok között fennálló problémák megoldása érdekében, akik szerencsétlenségükre pont itt kívánnak menedékjogot kérni. Ezek a szegény ördögök a szomszédos országok által kizsákmányolt ázsiai áldozatok, amely országok ugyan együttműködnek Európával, azonban tetteik következményeit sohasem tapasztalják meg európai szemszögből.

Tehát ha ennek lennének negatív következményei, és a Frontex mentési funkciókat is ellátna és arról is tájékoztatna bennünket, hogy honnan érkeznek ezek az emberek, és melyek azok az államok, amelyek lehetővé teszik ezeknek a szerencsétlen embereknek – akik gyakran végzik a tenger fenekén – a jogellenes csempészetét, akkor az EU meghozhatná saját intézkedéseit az ilyen országokkal szemben és csökkenthetné a ma rájuk pazarolt támogatásokat.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Önmagában természetesen csak üdvözölni tudjuk az eddig nyilvánosságra hozott Frontex-feladatok bővítését, a páneurópai határőrség létrehozásáról szóló terveket és egy központi európai adatbank létrehozását. Szintén jó jelnek számít, hogy zöld utat kapott a Frontex, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen számos kiindulási és tranzitországgal együttműködési megállapodások megkötéséről, az illegális bevándorlás elleni közös fellépés érdekében. A másik oldalról viszont ez az ügynökség a tagállamok által biztosított technikai segítségnyújtás és politikai támogatás függvényében áll vagy bukik, ami az évek során már többször is problematikusnak bizonyult. Például Franciaország, Németország, és Hollandia jóval aktívabb részvételt mutatott, mint Belgium, amely csak három műveletben vett részt.

Ettől függetlenül nem remélhetünk túl sokat a külső határok megerősítésétől, és semmiféleképpen sem szabad vakon hinnünk a televízióban oly jól mutató földközi-tengeri Frontex műveleteknek. A legtöbb illegális bevándorló legális úton érkezik Európába, csak egyszerűen illegalitásba vonul vízuma lejárta után. Több százezer ilyen ember van. Ebből a szempontból a Bizottság által néhány hónapja javasolt 53 000 letartóztatás csupán a tünetek enyhítésére lesz elég.

Az alapvető kérdés még mindig az, hogy az európai tagállamok, és az Európai Unió is felelősséggel tartozik az ellenőrizetlen illegális bevándorlás kérdését illetően, annak minden a társadalomra nézve katasztrofális következményével együtt. És most itt nem csak a rugalmas vízumpolitikáról, megengedő nyomon követésről és hazatelepítési politikáról beszélek, hanem a szabályozás megváltoztatásának néhány tagállamban tapasztalható felelőtlen hullámairól is, amelyek hatalmas vonzóerővel bírnak. A schengeni határok keleti kiterjesztése jelen pillanatban e kártékony döntések egyik legégetőbbje. Ezért azt a kérdést is feltehetjük, hogy vajon a Frontex pusztán egy villámhárító, ami az európai polgárok megnyugtatását szolgálja?

  Patrick Gaubert (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, Jacques biztos, hölgyeim és uraim! Jelen pillanatban nagyon is jelentős szövegeket vizsgálunk, amelyeknek valós változáshoz kell vezetniük, vagy mondhatnám a migrációs áramlások valós fejlődéséhez. Itt most különösen a kiutasítási irányelvre gondolok, a kék kártya irányelvre, a munkáltatók elleni szankciókról szóló irányelvre, illetve a közös jogokról szóló irányelvre.

A jelenlegi jogalkotói munkát minél hamarabb be kell fejezni, ha olyan hatékony eredményeket kívánunk elérni, amelyek polgártársaink és a harmadik országbeli polgárok számára is láthatóak. Világos üzenetet kell küldenünk. Parlamenti képviselőként komoly figyelmet fordítunk a bevándorlás kérdésére, és nyíltan próbáljuk meg megoldani azt. Ebből a szempontból meg kell néznünk külső határaink igazgatását és a Frontex szerepét ebben. A Frontexet nem azért hozták létre, hogy Dél-Európában szerencsétlenül járt, vízbe fulladt emberek holttesteit keresse. És nem is abból a célból jött létre, hogy segítséget nyújtson a szüleik által egy soha véget nem érő vándorlásra kényszerített, kelet-európai éhező gyermekeknek. A Frontex küldetése világos: határainkat hivatott védeni állampolgáraink védelme érdekében.

Éppen ezért a tagállamoknak vállalniuk kell a felelősséget, és teljesíteni kell kötelezettségeiket azáltal, hogy megadják a Frontexnek mindazokat az erőforrásokat, amelyekre küldetése legjobb feltételek melletti teljesítése érdekében szüksége van. Nem szabad továbbra is úgy gondolunk a Frontexre, mintha ideiglenes vagy elszigetelt intézkedés volna. Képesnek kell lennie arra, hogy szembenézzen és tartsa a tempót a megbízatása körébe tartozó jelenségekkel: a migrációval és illegális bevándorlással, szervezett bűnözéssel és a csempészet minden formájával. A Frontexnek kell egy tágabb határbiztonsági projekt mozgatórúgójának lennie, és ebből a szempontból az ezekért a kérdésekért felelős magas szintű hatóságokkal való szorosabb együttműködésére van szükség.

Amint az lenni szokott, az átfogó elvek és a politikai akarat veszélyeztetik a leginkább az ügynökség akadálytalan működését: minden tagállamot emlékeztetni kell a felelősség, szolidaritás és tisztelet elvei iránti kötelezettségvállalásra. Remélem, hogy a Bizottság – de legfőképpen a Tanács – figyelembe veszi majd ezeket a kéréseket és aggodalmakat, és nem teszik tönkre egy olyan ügynökség sikeres működését, amelyre európai szinten van mindannyiunknak szüksége.

  Javier Moreno Sánchez (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, soros elnök úr, biztos úr! Ahogyan azt Önök is mondták, a Frontex működik. Tavaly például a közös műveletek eredményeként a Kanári-szigetekre érkező illegális bevándorlók száma 61%-kal csökkent. A maffiaszervezetek azonban új utakat keresnek a biztonsági műveletek zátonyra futtatása érdekében. Az ő tevékenységeiket vadnyúlként, míg a mi válaszainkat egy szárazföldi teknős képében lehetne elképzelni. Mindannyian ismerjük La Fontaine meséjét, és azt is, ahogyan végződik: mindenféleképpen mi nyerjük a versenyt, de hány élet fog kárba veszni a győzelem előtt?

Hölgyeim és uraim, világosan és pontosan kell beszélnünk egymással is és a nyilvánossággal is. Tényleg közös alapon kívánjuk kezelni az illegális bevándorlás kérdését vagy csak úgy akarunk tenni, mintha foglalkoznánk vele? A Frontex hozzáadott értéket teremt az illegális bevándorlók számának csökkentése, az emberi életek megmentése és az embercsempészet elleni harc szempontjából, és a monitorozott területek mindegyikén visszatartó erőt jelent.

Hölgyeim és uraim, ugyanakkor fontos megtenni azt az utolsó lépést, hogy az EU külső határainak kezelése érdekében kialakítsuk az ehhez szükséges integrált európai rendszert. A Frontexnek szüksége van a megfelelő megbízásokra és erőforrásokra. A Bizottság javaslatai a helyes irányba mutatnak, de szeretnénk tudni, hogy mennyire nagy az egység és az elköteleződés a tagállamok részéről az illegális bevándorlás elleni harc iránt; egy olyan jelenség ellen, amely nemcsak a déli határon lévő országokat, hanem mindannyiunkat érint.

Mi a tagállamok véleménye az európai határőrizeti rendszer bevezetésével kapcsolatban? A Frontex műveleti kapacitásával kapcsolatban pedig mi a Tanács véleménye a regionális központok létrehozásáról az érzékeny területeken, különösen a déli tengeri határokon?

Továbbá a határőrizet kulcsfontosságú szempontjával kapcsolatban, milyen szerepet tölt majd be a Frontex az Iconetben, és mi a Tanács válasza az EUROSUR létrehozására vonatkozó javaslatra?

Végezetül, pedig azt szeretném mondani, hogy egyetértek Önnel, biztos úr, abban, hogy a harmadik országokkal való együttműködés az illegális bevándorlás elleni harc egyik létfontosságú eleme. Milyen lépéseket tesz majd a Frontex a Spanyolországhoz hasonló tagállamok általi megállapodások fejlesztésének elősegítése érdekében? Szerintem az ezekre a kérdésekre adott válaszok megmutathatják, hogy hogyan és mikor nyerjük majd meg a versenyt.

  Sarah Ludford (ALDE). – Tisztelt elnök asszony! A tagállamoknak nemcsak joga, de kötelessége is megfelelően ellenőrizni határaikat, kezelni a bevándorlás kérdését, és együttműködni egymással és az Európai Unión keresztül is, függetlenül attól, hogy a schengeni térséghez tartoznak-e vagy sem; sajnálatos módon az én hazám nem tartozik ezek közé az országok közé. Ez azt jelenti, hogy együtt kell működniük a Frontex-szel és Frontexen keresztül, amennyire ezt a törvényes keretek engedik, és támogatniuk kell az úgynevezett RABIT-okat – gyorsreagálású határvédelmi csapatokat – és biztosítaniuk kell, hogy a Frontex megfelelő finanszírozásban részesüljön.

A jól igazgatott határok nem lehetnek egyenlők a migránsokkal szemben tanúsított embertelen bánásmóddal vagy a menedékjog megállapítási eljárás bevezetése révén a menekültjog betartásának elhanyagolásával. Éppen ezért a mobil határőrség mellé menedékjogi szakértői csoportokat is telepíteni kellene, akiket rövid idő alatt lehetne mozgósítani nagyszámú beérkező migráns esetén, biztosítva, hogy egyenként bírálják el a potenciális kérelmeket.

A Frontex nem helyettesíthet egy átfogó migrációs rendszert – ami még mindig nem létezik –, ami lefedi az illegális bevándorlást és legális bevándorlást is, és amely biztosítja a legális bevándorlási csatornákat, de megőrzi a menedékkérési csatornát is.

Végül pedig gyanakvással fogadom a bevándorlás és a bűnözés összemosásának jelenleg tapasztalható trendjét. A gyakran használt „határbiztonság” kifejezés automatikusan azt sugallja, hogy a bevándorlók veszélyt jelentenek. Legtöbbjük nem jelent veszélyt. Nem biztos, hogy rendelkeznek törvényes engedéllyel az EU-ba történő belépéshez, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy bűnözők.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Akkor láthatjuk az illegális bevándorlás legdurvább és legdrámaibb arcát, amikor megérkezik a jó idő az Atlanti Óceán és a Földközi-tenger partjaira.

Jóval gyakrabban folytatnak akciókat a maffiacsoportok mostanában, hogy láthatóan kisebb azok kockázata. Ezért ennyire szükséges ez a mai vita: a bűnözői csapások megelőzése, illetve semlegesítése érdekben létrejött minden kezdeményezés támogatása, elősegítése és bátorítása érdekében, amelyek ilyen sok életet sodornak veszélybe és gyakran büntetlenül törnek be határainkon.

Az Európai Unió által megtett külpolitikai lépések egyre nagyobb súllyal bírnak ebben az összefüggésben. Ezt a Montavia és Cape Verde kísérleti projektek tették lehetővé. A képviselőház két szenegáli és mauritániai út engedélyezésével – amely országok az illegális bevándorlók származási- és tranzitországainak ékes példái – nemrégiben lehetővé tette az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak, hogy részt vegyen ebben a feladatban.

Ettől kezdve az EU külpolitikai lépéseinek aktívabbaknak és láthatóbbaknak kell lenniük, illetve nagyobb figyelmet kell fordítani a fontosabb országokra, mint például Guinea Conakry.

A Frontex rövid idő alatt jó eredményeket ért el. Közel 70 millió euró értékű pénzeszközzel rendelkezik, és jól tervezett kapacitással a koordinációhoz, de szükségünk van a Tanács egyértelmű segítségnyújtására is, például ahhoz, hogy a CRATE-adatbázis több lehessen a rendelkezésre álló eszközök puszta katalógusánál vagy ajánlattételi szándéknyilatkozatoknál. A probléma állandó és drámai, és ezért megköveteli tőlünk, hogy folytassuk erőfeszítéseinket és megtartsuk a megelőző, segítségnyújtó, illetve felügyeleti rendszereinket, teljes munkaidőben foglalkoztatott személyzettel, folyamatos finanszírozással, és a Kanári-szigeteken, illetve a Földközi-tengeren megfelelő időben történő alkalmazással.

Az év első felében 1702 bevándorló érkezett a Kanári-szigetekre, szemben az előző évi 1425-tel. Most több bevándorló érkezik, kevesebb hajón. Három év alatt 48 305 bevándorló érkezett a Kanári-szigetekre. Igaz, hogy 2006 és 2007 között a bevándorlók száma 31 000-ről 11 000-re csökkent, de a zord igazság az, hogy egyre több bevándorló érkezik a kanári-szigeteki kikötőkbe, és mindennap találunk holttesteket a Földközi-tengerben, Oran partjainál vagy a Kanári-szigetek közelében.

Sőt, tisztelt elnök asszony – most már lassan befejezem –, a hazatelepített bevándorlók 15–20%-a később ismét próbálkozik az illegális belépéssel. Tehát a probléma állandó. Ezért van szükség nagyobb fokú globális elhatározásra és kevesebb közös szónoklatra.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, és a Tanács elnök asszonya! Málta, Spanyolország, Olaszország, és Franciaország mind olyan országoknak számítanak, amelyekre különleges hatást gyakorolnak a migrációs áramlások, de természetesen nem ezek az országok képezik az egyedüli migrációs útvonalakat.

Szeretném felhívni a képviselőház figyelmét az Európai Unió keleti határaira, és különösképpen hazám, Lengyelország határaira. Az elmúlt hónapok eseményei arra engednek következtetni, hogy a migrációs áramlások ezt a határt is érintik, és emberi tragédiák ezeken a területeken is történnek. Szeretném emlékeztetni a képviselőház tagjait, hogy két csecsen gyermek vesztette életét kimerülés következtében, amint édesanyjukkal Lengyelországba próbáltak bejutni. Az Ukrajnából és Belaruszból érkező illegális bevándorlók mellett Lengyelország biztonságos menekültközpontjaiban pakisztáni, koreai és vietnámi menekültek is megtalálhatók.

A migráció, és különösen az illegális bevándorlás az Európai Unió egészét érintő probléma, és éppen ezért tartom sajnálatosnak, hogy az Európai Unió nem rendelkezik közös megközelítéssel az illegális bevándorlás kérdését illetően. A tagállamok által alkalmazott menedékjogi, illetve kitoloncolási elvek rendszerint nagyon eltérőek. Ezért szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy kiemeljem az egységes jogi keretrendszer szükségességének fontosságát. Ezzel ugyanis lehetővé válna, hogy legalább ugyanolyan bánásmódban részesíthessük az illegális bevándorlókat az Unió egész területén. Egyértelmű, hogy az illegális bevándorlás egyetlen alternatívája a legális bevándorlás, és az Európai Unió polgárainak nem szabad félniük az utóbbitól. Lehetőséget jelent ez az elöregedő Európának. Ebből az okból kifolyólag tartom a szlovén elnökség által választott megközelítést üdvözlendőnek, mert én is azon a véleményen vagyok, hogy szükség van a határellenőrző hatóságok és vámhatóságok közötti szorosabb együttműködésre az Unió határai igazgatása jelenlegi módszerének javítása érdekében.

Emellett a tagállamoknak nagyobb fokú részvételt kell tanúsítaniuk a közös Frontex akciókban. Nem maradhatnak olyannyira önzőek, mint eddig, ehelyett nagylelkűnek kellene lenniük e fontos ügynökség felszerelése kérdésében. Itt most nem csak a szakértőkre gondolok, hanem ami ennél fontosabb, hajókra, légi járművekre és más berendezésekre, amelyek biztosítani tudják az Unió határainak hatékony védelmét. Végül is, ez saját közös biztonságunk mellett a tengereken és hegyekben mozgó emberek életéről is szól.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Tisztelt elnök asszony, soros elnök úr, a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim! A tömeges illegális bevándorlási válsággal állunk ma szemben, amely akár az egész Európai Unió biztonságára, illetve kohéziójára is hatással lehet. A bevándorlás hatalmas dimenziókkal bíró jelenség, különösen egy belső határok nélküli térségben, és ezért szükséges egy európai megközelítés kialakítása.

Éppen ezért támogatom az európai határőrizeti rendszer, az EUROSUR létrehozását, amely racionalizálná és összekötné a tagállamok határellenőrzési rendszereit az EU belbiztonságának javítása, a határokon átnyúló bűnözés és terrorizmus megelőzése, illetve a tagállamok mentőműveletekre fordítható kapacitásainak növelése érdekében.

Továbbá szintén támogatom a Frontex központi szerepét a külső határok ellenőrzésében és monitorozásában. Egyet értek azzal, hogy a Frontexnek elő kell segítenie a jelenlegi és jövőbeni közösségi rendelkezések alkalmazását, és eme alkalmazás hatékonyabbá tételét a külső határok igazgatása szempontjából, és a tagállamok lépéseinek koordinációja szempontjából, illetve különösen az arra igényt tartó tagállamoknak biztosítandó műszaki és műveleti segítségnyújtás szempontjából. Ugyanakkor szeretném figyelmeztetni a Tanácsot és a tagállamokat, hogy erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha az ügynökség rendelkezésére bocsátjuk a szükséges humán, illetve pénzügyi erőforrásokat, ami egészen a közelmúltig sajnos nem történt meg.

Ami pedig a belépési/kilépési rendszert illeti, véleményem szerint jóval elővigyázatosabbnak kell lennünk. Aggódom a személyek monitorozásáról szóló javaslatok sora miatt, amelyek száma riasztó mértékben növekszik. Úgy tűnik, hogy nem tudjuk befejezni azt, amiről már régen megegyeztünk, és rohanunk előre anélkül, hogy megpróbálnánk elkerülni a funkciók átfedését és duplikációját, e kérdések alapvető személyi jogokra gyakorolt hatását, illetve anélkül, hogy létrehoznánk a szükséges biztosítéki intézkedéseket.

Véleményem szerint új mechanizmusok ajánlása helyett, a Bizottságnak inkább a már kialakult késedelmek felszámolására, illetve az olyan rendszerek, mint a SIS II (Schengeni Információs Rendszer) és a VIS (Vízuminformációs Rendszer) mihamarabbi üzembe helyezésére kellene összpontosítania.

  Katrin Saks (PSE). – (ET) Tisztelt biztos úr, hölgyeim és uraim! Egy belső határok nélküli Európai Unióban a külső határok védelme érdekében való együttműködés és szolidaritás rendkívüli fontossággal bír, csakúgy, mint a FRONTEX tevékenységének továbbfejlesztése.

Azonban a Földközi-tengerről hajón érkező bevándorlókon kívül – akikről sok szó esett itt ma, és akikről a médiának köszönhetően ma már mindenki tud – hatalmas problémát jelentenek a harmadik országokból, vízummal ideérkező emberek, akiknek eszük ágában sincs elhagyni az EU-t vízumuk lejárta után. Ezek legtöbbször keletről érkező bevándorlók.

Itt nagyon nagy jelentőséggel bírna az egységes vízuminformációs rendszer, és egyetlen nemzet vagy tagállam felelősségének a növelése nem elég a kérdés megoldására. Az országok közötti együttműködés bővítése nagyon fontos lenne.

Továbbá sok szó esett a közös migrációs politikáról. Bizonyos szempontból ez egyértelműen fontos. Ugyanakkor, bizonyos kérdéseknek továbbra is a tagállamok hatáskörében kell maradniuk, ilyen például a kvóták kérdése, hiszen az ilyen jellegű kérdéseknél minden országnak magának kell értékelnie saját integrációjának körét. Az ilyen kérdéseket nem lehet felülről megoldani.

  Panayiotis Demetriou (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Szerintem nem szükséges elismételni mindazt, amit az előttem szólók már elmondtak. Ők már amúgy is lefedték eme mindenki által összetettnek, nehéznek és sürgetőnek tartott probléma majdnem minden lényeges elemét.

Hadd jegyezzem meg a Tanács és Bizottság nyilatkozatai kapcsán, hogy lehetőleg kerüljük el az üres szólamokat és lépjünk a tettek mezejére. Az EU tetteinek három elven kell alapulniuk. Először is, az üzenetnek egyértelműnek kell lennie és a bevándorlás problémáját nem pusztán nemzeti problémaként kell értékelni, hanem európai problémaként. Másodsorban a szolidaritás elvét gyakorlati módon kell alkalmazni. Harmadsorban pedig fragmentált politika helyett holisztikus politikát kell végrehajtani.

Létrehoztuk a Frontexet és ez nagyszerű. A Bizottság azt mondja, hogy megfelelően megszervezte, és ellátta az ügynökséget a működéséhez szükséges humán és pénzügyi erőforrásokkal. De megtudja-e oldani a problémát a Frontex? Nekem vannak kétségeim efelől. Képviselőtársaim többek között beszéltek a bevándorlás okairól. Mindenféleképpen meg kell erősíteni a Frontexet. Mindezek mellett, azonban elsősorban a földközi-tengeri államokra kell összpontosítanunk. Meg kell erősítenünk a szárazföldi és tengeri gazdasági egységeket annak érdekében, hogy legalább képesek legyünk megbirkózni az illegális bevándorlók tömeges beáramlásával. Ciprus jól példázza mindezt. A közelmúltban a Közel-Keletről, a törökök által megszállt térségeken keresztül érkező illegális bevándorlók célpontjává vált. Az EU-nak megvannak az eszközei arra, hogy hatást gyakoroljon Törökországra a helyzet felszámolása érdekében.

Mindazon témák mellett, amelyekről már mindannyian szót ejtettünk, van még egy vitára érdemes téma: ez, pedig az emberi jogok kérdése, amely egy nagyon fontos kérdés. Az illegális bevándorlás, illetve a bevándorlás megfékezése érdekében, nem áldozhatjuk fel az emberi jogokat. A bevándorlók kezelése során alkalmaznunk kell az EU emberi jogi elveit és értékrendszerét. Erre szeretném megkérni a Bizottságot és Tanácsot is.

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Most, hogy itt a nyár és jók az időjárási viszonyok is, különösen Görögországban és a Földközi-tengeren, sajnálatos módon tömeges méreteket fog ölteni az illegális bevándorlás. Illegális bevándorlók érkeznek majd Görögország szárazföldi és tengeri határain keresztül. Hazám minden tőle telhetőt megtesz a kérdés megoldása érdekében, de ezek az intézkedések nem elégségesek egy ekkora hullám megfékezéséhez.

A Frontex öt évvel ezelőtt jött létre. Elégedettek vagyunk az eddigi eredményekkel? Azt mondom igen, figyelembe véve szűkös technikai erőforrásait és korlátozott hatáskörét. Ha azonban valós politikai döntést kívánunk hozni, akkor a Frontexet további logisztikai infrastruktúrával, és a megfelelő hatáskörrel is el kell látnunk. A kötelezettségeinek csak így tudunk megfelelni. Végezetül pedig létre kell hoznunk egy parti őrséget a földközi-tengeri határok védelme érdekében.

  Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök asszony! Az illegális bevándorlás problematikája rendkívül összetett, csak részben írható le egy ország határai körüli, és az Európai Unió általánosságban vett védelmi rendszereivel.

Meg kell vizsgálnunk azokat az okokat és késztetéseket, amelyek arra sarkallják ezeket az embereket, hogy Európába jöjjenek. Saját és hozzátartozóik életét is kockára teszik. Több ezer mérföldet is megtesznek útjuk során. Embertelen körülményeket kell kibírniuk, de mégis jönnek. Tehát én azt feltételezem, hogy ha hatméteres falat építenénk Európa határai köré, akkor is jönnének.

A biztos úr mondott még valami nagyon bölcs dolgot. Ezek az emberek azért jönnek ide, mert szükségünk van rájuk. Tagállamainkban van munka a számukra. Akkor tehát miért nem találunk olyan rendszert az EU-ban, amellyel törvényesíteni lehetne az illegális bevándorlókat? Miért nem találunk olyan igazgatási rendszert, amely legálisan és biztonságos eszközökkel vezetné be ezeket az embereket országainkba?

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt biztos úr, miniszter úr! Meggyőződésem, hogy kifejezetten felháborító azt állítani, hogy azok az éhezők veszélyeztetik a biztonságunkat, akik munkát keresve érkeznek ide, hogy megélhetést biztosítsanak hazájukban hátrahagyott hozzátartozóik számára. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, Kofi Annan úr Szaharov-díj átvételekor mondott beszédére. Arra kért bennünket, hogy pontosan az ellenkezőjét tegyük annak, amit most csinálunk: arra kért bennünket, hogy nyissuk meg határainkat. Ha csak egy kicsit tekintünk előre, akkor is egyértelműen látszik, hogy szükségünk lesz erre a munkaerőre, mert munkaerőhiány lesz az Európai Unióban.

Akkor mit is csinálunk most? Falakat építünk és megválasztjuk, hogy kit engedünk be: azokat választjuk, akikre szükségünk van. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Másmilyen politikára van most szükség, olyan politikára, amely minden egyes érintett számára nyitott.

Ugyanakkor, én azt szeretném megtudni, hogy mit szándékozik a Frontex tenni, például a tranzitországokban? Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni Mauritániát, hiszen ismerem ezt az országot, mert én vezettem az Európai Unió által ebbe az országba küldött választási megfigyelő csoportot. Ígéretet tettünk ennek a szegény országnak, hogy segíteni fogjuk demokratizálódását. Ez az ország kénytelen kezelni és területén keresztül vezetni a Kanári-szigetekre tartó illegális bevándorlók hullámait.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Vitánk témája a Frontex, és ennél is kellene maradnunk. A Frontexet természetesen egy átfogó migrációs stratégia összefüggésében kell megvizsgálni, amely az egyik oldalról kezeli a legális bevándorlást, a másik oldalról pedig fellép az illegális bevándorlás ellen.

Ebben az átfogó összefüggésben nézve, a Frontex az a biztonsági eszköz, amelytől az illegális bevándorlás és az embercsempészek elleni kampány függ, és azokban tagállamokban került telepítésre, amelyek nehezen tudnak megbirkózni ezzel a helyzettel. Ezért kell garantálnunk, hogy a Frontex egy sikeres biztonsági eszközzé váljon.

A Parlamentnek sikerült elérnie, hogy a költségvetést kétszeresére emeljék, a közös műveletekre rendelkezésre álló időt, pedig jelentős mértékben meghosszabbították. Elégedettséggel tölt el, hogy a Héra és Nautilus műveletek elkezdődtek, és hogy a Poszeidón is néhány napon belül elindul. Ugyanakkor – és ezt a pontot a Tanácsnak szánom – egy művelet csak akkor lehet sikeres, ha tagállamok biztosítják a szükséges feltételeket és rendelkezésre bocsátják a szükséges eszközöket.

Akkor tehát a következőket szeretném kérni minél előbb a Tanácstól: kérem, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne ismétlődjön meg az elmúlt évek tapasztalata, amikor a tagállamok elképesztő lassúsággal haladtak előre ebben a kérdésben. Meg kell érteniük végre, hogy szükségünk van erre a biztonsági eszközre, és azáltal tesszük működését hatékonnyá, hogy…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Janez Lenarčič, A Tanács soros elnöke. − (SL) Kivételesen érdekes volt jelen lenni ezen a lendületes vitán. Azt gondolom a vita során egy dolog mindenki számára világos volt: az Európai Uniónak legális bevándorlásra van szüksége, viszont a másik fajta, az illegális bevándorlást vissza kell szorítani. Ez volt a mai vita egyik napirendi pontja.

Bárhogy is legyen, az elnökség azok közé tartozik, akiknek meggyőződése, hogy vissza kell szorítani az illegális bevándorlást, hiszen olyan jelenségről van szó, amely mögött rendszerint bűncselekmények húzódnak meg. Szervezett bűnözői társadalom áll mögötte, amit a legkevésbé sem érdekel, hogy miken kell keresztülmenniük azoknak, akik jelen esetben az Európai Unióba kívánnak bejutni. Szeretném megjegyezni, hogy nem értek egyet a Parlament azon képviselőivel, akik azon a véleményen vannak, hogy a Tanács megpróbálja kikerülni ezeket a vitákat. De azokkal sem tudok egyetérteni, akik azt mondják, hogy csak beszélünk.

A Tanács nem kerüli ki ezt a vitát. Ez év márciusában a szlovén elnökség rendezte meg az Európai Unió külső határai ellenőrzésének jövőbeni kihívásáról szóló konferenciát, és a mai vitában szereplő kérdések csaknem mindegyike témaként szerepelt ezen a miniszteri szintű konferencián. Akárhogy is legyen, egyetértek Hennis-Plasschaert asszonnyal abban, hogy most érkezett el a tettek ideje. Távolléte pedig egyértelműen bizonyítja, hogy a tettek mezejére léptünk. Egy nagyon fontos eseményen vesz éppen részt, nevezetesen a kiutasítási irányelv háromoldalú tárgyalásainak befejező fázisában, amely tárgyalások legfrissebb információim szerint nagyon jól haladnak és elképzelhető, hogy már ma befejeződnek.

A kiutasítási irányelv az illegális bevándorlás elleni harc egyik legfontosabb eleme. Ha sikerül első olvasatban elfogadni –– és ezt reméli a szlovén elnökség, és erre törekszik az Európai Parlament is –, akkor újabb eszköz lesz a kezünkben, ami a segítségünkre lehet az illegális bevándorlás sikeresebb leküzdésében.

A szolidaritás kérdése jelentős politikai töltettel bír az illegális bevándorlás problémái kapcsán. Azonban értékelnünk kell, hogy a szolidaritás bizonyos elemei már most is léteznek: az új tagállamok rendelkezésére álltak a schengeni erőforrások vagy más néven „Schengeni Támogatás”; létrehoztuk a Frontexet, és biztos úr felsorolta azokat a fontos kapacitásokat, amelyekkel a tagállamok a szolidaritás nevében önkéntesen támogatták az ügynökséget.

Ezért nem tudok azzal egyetérteni, hogy nincs szolidaritás az Európai Unióban. Van, de természetesen még mindig lehetne fejlődni. Figyelembe kell vennünk, hogy – és azt hiszem erre többek között Fava úr hívta fel a figyelmünket – a külső határok ellenőrzési jogköre a tagállamokat illeti. Miért? Egyszerűen azért, mert legtöbbjük így szeretné. Ezért elmondhatjuk, hogy a szolidaritásnak vannak korlátai. A tagállamok többsége azt szeretné, ha a külső határok ellenőrzése a saját hatáskörébe tartozna.

Saks asszony említette, hogy a tagállamok nem szeretnék, ha kvótákat kívülről vagy felülről kényszerítenék rájuk. Maguk szeretnék eldönteni ezeket a kérdéseket. Ebben a keretrendszerben működünk, és itt próbál a szlovén elnökség utakat találni előrehaladáshoz. Azt gondolom, már ezidáig is jó néhány intézkedést sikerült elérnünk, de még mindig van néhány, amin dolgoznunk kell.

Szeretnék egy pár szót ejteni Moreno Sánchez úr nyomán a befogadó központokról. Jelenleg is folyik a vita erről a témáról. Politikailag érzékeny témáról, és nem egy egyszerű kérdésről van szó. A Tanács jó időre el lesz foglalva vele.

Özdemir úr hozta fel a menekültügy kérdését. Igenis léteznek menekültügyi statisztikák. A menekültügyi rendszer európai uniós szinten hatékonyan működik, bár még mindig igyekszünk hatékonyságán javítani. Ennek első lépése a menekültügyi politika jövőjéről szóló zöld könyv elkészítése volt, amelyet az Európai Bizottság mutatott be, illetve a Tanács határozatai a gyakorlati együttműködést javításáról, amelyeket az Igazság- és Belügyi Tanács legutóbbi ülésén el is fogadott.

Itt be is fejezném, bár erről az érdekes és időszerű témáról talán többet is beszélhettem volna. Hölgyeim és uraim, hadd biztosítsam Önöket, hogy számít az Önök véleménye, és figyelembe fogjuk őket venni a vita folytatásakor. A szlovén elnökség az Önök együttműködésére épít a dossziéval való előrehaladás érdekében.

  Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. − (FR) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék visszatérni a vita legfontosabb témájához a Frontexhez, és szeretnék néhány dolgot tisztázni. Különösen Fava úr kívánta megtudni, hogy teljes egészében működőképesek-e a Frontex által használt berendezések.

Valóban igaz, hogy a Frontex a tagállamokra támaszkodik az általa koordinált műveletekhez szükséges műszaki berendezések szempontjából, és egészen mostanáig az ügynökség elégedett volt azzal, ahogyan a tagállamok biztosították a CRATE-adatbázis szerint rendelkezésre álló eszközöket az ügynökségnek.

Természetesen további lépés lehetne, ha az ügynökség alapszabályzatának módosításával kötelező rendszert hoznánk létre a tagállamok részére. A Bizottság említést tesz erről értékelő jelentésében, és a tagállamok és a Frontex ügynökség tárgyalásai erről a kérdésről folytatódni fognak. A Frontex technikai megállapodásokat kötött a legtöbb tagállammal a berendezések használati feltételeiről. Természetesen nem tudja megvásárolni a nagyon drága berendezéseket, de értékelő jelentésében a Bizottság javasolta, hogy a Frontex vásárolja meg vagy bérelje az általa gyakran használt berendezéseket: éjjellátó szemüvegeket, kis méretű radarberendezéseket, termográf berendezéseket stb.

Tekintve, hogy Moreno Sánchez úr már említést tett erről, szeretném megjegyezni, hogy vannak olyan helyek, amelyek különösen veszélyeztettek, és talán állandó műveleti központokat kellene létre hozni ezekben az esetekben. A Frontex már vizsgálja ennek lehetőségeit.

Sok más kérdés is maradt, és szeretnék elnézést kérni, amiért nem említettem meg minden képviselőt, bár mentségemre szóljon, hogy pontosan jegyzeteltem.

Sokan kérdeztek arról, hogy vajon a Frontex jelenleg képes-e segítséget nyújtani a hajótörést szenvedett embereknek. Fontos emlékeznünk arra, hogy a tagállamok felelőssége megkeresni vagy megmenteni az ilyen jellegű balesetet szenvedett személyeket. A Frontexnek nincs erre vonatkozó megbízása. Mindazonáltal véleményem szerint igaz az, hogy örömteli módon sok életet mentettek meg a Frontex által koordinált műveletek eredményeként. Egyre több és több embert kell megmenteni, hiszen ezekkel a szegény, sokszor kizsákmányolt emberekkel történt vízi balesetek rámutattak arra, hogy ez igenis fontos szempont ezeknek a műveleteknek a szempontjából.

Röviden szeretném megismételni, amit az elnök és a miniszter, illetve Gaubert úr mondtak: akárhogy is nézzük, Európának el kell kezdenie kezelni a migrációs áramlásokat, azonban ez nem lehetséges a Frontex nélkül, külső határaink őrizete nélkül. Kétségtelenül szükségünk van egy olyan jogi keretrendszerre, amely fokozatosan lehetővé teszi majd Európa számára, hogy igazán európai választ adhasson ezekre a migrációs problémákra. Azt is szeretném elmondani, hogy a rám váró egyik legnagyobb feladat az, hogy közleményt kell készítenem a migráció ezen átfogó megközelítéséről, amelybe szeretném belefoglalni az Önök által megemlített szempontokat is.

Szeretném még hozzátenni, hogy semmilyen migrációs politika sem lehet sikeres a származási országokkal való szoros együttműködés nélkül, és valóban igaz az, ami ebben a témában elhangzott a vita során, nevezetesen, hogy minden olyan erőfeszítés üdvözlendő, amely az ezekkel az országokkal való együttműködés megerősítésére irányul.

Miniszter úr, csak néhány másodperc telt el szinte az óta, hogy megemlítette, miszerint a „kiutasítási” szöveg háromoldalú tárgyalásai úgy tűnik jól haladnak. Az irányelv ennek a bevándorlási politikának is az egyik alappillére, amelynek átfogó, de egyben egységes politikának kell lennie: a szolidaritás döntő fontosságú. Sok szó esett ma este a tengeri mentésekről, de nem szabad megfeledkeznünk Európa keleti határairól sem.

Nyilvánvalóan – és ezzel a ponttal szeretném befejezni – az illegális bevándorlókkal való bánásmódnak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, amelyek iránt Európa elkötelezte magát. Ez megint csak azt jelenti, hogy egy valódi átfogó megközelítésre van szükségünk, olyan megközelítésre, amely humánus, de ugyanakkor kifejezetten komoly és szigorú. Ez létfontosságú, ha el akarjuk kerülni, hogy Európa erőddé változzon, és azt akarjuk, hogy nyitott legyen, abban a szabályozási keretrendszerben, amit mindannyian elfogadhatónak tartunk, amely tiszteletben tartja az egyéneket, és ugyanakkor arra összpontosít, hogy az integrációs törekvések sikerrel járjanak a különböző tagállamokban, hiszen a bevándorlási politika nem lehet sikeres integráció nélkül.

Ennyit szerettem volna mondani, és szeretnék elnézést kérni a képviselőktől, hogy nem tudtam minden feltett kérdésükre válaszolni. Kérem, higgyék el, szívesen meghallgatom a Parlament véleményét eme átfogó bevándorlási politika megalapozása érdekében.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

Írásos nyilatkozatok (142. cikk)

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Európai Unió külső határai – legyen szó szárazföldi vagy tengeri határokról – megvédik a tagállamokat az illegális bevándorlás, csempészet és szervezett bűnözés okozta lehetséges veszélyektől.

Az Európai Bizottság Frontex-fejlesztésével kapcsolatos eszközök, nevezetesen a határőrizeti rendszerek, műszaki berendezések, gyors reagálású határvédelmi csapatok kétségtelenül időszerűek.

Ugyanakkor a határok megerősítésének közös európai erőfeszítésnek, és a nem a határokon levő országok egyéni erőfeszítésének kellene lennie. Továbbá nem csak az európai határokon kell megtenni a szükséges lépéseket, hanem az európai unióval határos országok határain is.

Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy az Európai Unióval határos harmadik országok politikai stabilitása, demokráciájuk, gazdaságuk, és életszínvonaluk fejlesztése jelentős mértékben csökkenti majd a határokra háruló nyomást; éppen ezért ezen országok megfelelő hatóságaival történő együttműködésnek kiemelt prioritásnak kell lennie. A Bizottság által benyújtott projektek megfelelő finanszírozását sürgősen biztosítani kell, azok minél hamarabb történő végrehajtása érdekében.

11. A biológiai sokféleségre (COP 9) és biológiai biztonságra (COP-MOP 4) vonatkozó európai stratégiák (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont

– Miroslav Ouzký, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében feltett szóbeli választ igénylő kérdése lesz: a Bizottság Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Feleinek kilencedik konferenciájára (COP 9), illetve a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv (COP-MOP 4) részes feleinek negyedik találkozójára kialakított stratégiájáról (O-0023/2008 - B6-0017/2008).

  Miroslav Ouzký, szerző. − (CS) Tisztelt elnök asszony, miniszter úr, soros elnök úr! Elsőként hadd tegyek említést egy olyan dologról, egy panaszról, aminek tulajdonképpen semmi köze a kérdésemhez. Amíg a rendőri erők minden országban megpróbálják biztosítani, hogy a politikusok és a parlamenti képviselők akadálytalanul végezhessék munkájukat, a francia rendőrség ezzel ellentétben éppen akadályozza az európai parlamenti képviselők munkáját. Ezen intézmény bejáratánál szolgálatot teljesítő egyik rendőr nem engedélyezte belépésemet az épületbe, még az után sem, hogy megmutattam neki a belépési engedélyemet, állítólag a Parlament előtt folyó demonstráció védelmének okából. Véleményem szerint ez felháborító, és remélem a Parlament minél előbb napirendre veszi majd ezt a témát. Természetesen ennek semmi köze sincsen a kérdésemhez, de hadd mondjam el Önöknek, hogy nem állhatnék most itt, ha nem szaladtam volna gyorsan át egy másik bejárathoz.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság feljogosított arra, hogy kérdést tegyek fel a Tanácsnak és a Bizottságnak a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek, soron következő, Bonnban megrendezésre kerülő kilencedik konferenciájával kapcsolatosan. Mind a Tanácsnak, mind pedig a Bizottságnak szánt alapvető kérdés a konferencián elérendő célkitűzések tisztázásához kapcsolódik. Azt is szeretnénk megtudni, hogy a Tanács és a Bizottság vajon tervezi-e az Európai Parlament képviselőinek bevonását a konferenciába. El kell mondanom, hogy bizottságunk azt szeretné, ha határozatoknál és egyéni megállapodásoknál többet sikerülne elérni: szeretnénk megtudni, hogyan lesznek azok végrehajtva, azaz, hogyan ültetik át azokat a gyakorlatba.

Szeretném megkérdezni, hogy az Európai Unió és az európai intézmények tisztában vannak-e ezen a területen, a biodiverzitás hanyatlása és eltűnése elleni harcban betöltött vezető szerepükkel. Ha vezetők kívánunk lenni ezen a területen azt egyértelműen kell kommunikálnunk. Szeretném megkérdezni, hogy vajon mindenki tudja-e, hogy kulcsfontosságú ezeknek a programoknak és döntéseknek a finanszírozása, és hogy végrehajtásuk lehetetlen a megfelelő pénzügyi támogatás nélkül. Szintén remélem, hogy a mind a Bizottság, mind, pedig a Tanács tisztában van a vízhiány földközi-tengeri térségre gyakorolt hatásaival, és az aszály, illetve éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásaival is.

A bizottság kíváncsi arra, hogy vajon megfelelő figyelmet fognak-e kapni a tengeri és parti biodiverzitás kérdései, és hogy vajon tisztában van-e a Bizottság és Tanács a helyi önkormányzatok és vállalkozások e kérdésbe, a biológiai sokféleség hanyatlása és eltűnése elleni harcba történő bevonásának fontosságáról. A bizottság kíváncsi arra is, hogy tisztában vagyunk-e a fenntartható erdőgazdálkodás és növénytermesztés fontosságával, amelyben különösen hangsúlyozni kell az egyre nagyobb port kavaró bioüzemanyagok fenntartható előállítását. Amint azt Önök is tudják, a bioüzemanyagok előállítása a jelenleg tárgyalt éghajlati csomag része, és a bioüzemanyagok fenntartható felhasználása és fejlesztése szintén nagyon fontos kérdések. A másik oldalról viszont azt is tudjuk, hogy ez kifejezetten negatív hatást gyakorol a biológiai sokféleségre.

  Elnök. − Köszönöm. Panaszát továbbítani fogom, és remélhetőleg felveszik majd Önnel a kapcsolatot ez ügyben.

  Janez Podobnik, a Tanács soros elnöke. − (SL) Hadd köszönjem meg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, és elnökének Ouzký úrnak a felém, a Tanács és a Bizottság felé intézett kérdését. Ezzel a kérdéssel a biológiai sokféleség rendkívül érzékeny problémájának fontosságára világít rá.

Az éghajlatváltozással együtt, a biodiverzitás is az elnökség környezetvédelmi prioritásai közé tartozik. A májusban, Bonnban megrendezésre kerülő a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Feleinek kilencedik konferenciája ezért számít fontos eseménynek az Európai Unió, és a szlovén elnökség számára.

A német, portugál és szlovén elnökségek 18 hónapos programjának keretein belül, a Tanács intenzíven részt vett e fontos esemény előkészítésében annak érdekében, hogy a sikerrel zárhassák azt a biológiai sokféleség globális szinten történő jobb felhasználása és védelme szempontjából. A Tanács kiemelte, hogy az Európai Unió elkötelezte magát azon globális célkitűzés megvalósításáért, amelynek keretében 2010-ig jelentős mértékben csökkenteni kívánja biológiai sokféleség hanyatlásának és eltűnésének mértékét. Szintén elkötelezett továbbá az EU által kitűzött a biodiverzitás Európában történő csökkenésének 2010-ig történő megállítása céljának elérése iránt. Ezért a válaszom az Ön kérdésére az, hogy igen, az Európai Uniónak kötelessége és szándékában is áll megőrizni vezető szerepét ezen a területen.

A Tanács kiemelte, hogy az Európai Unió aktív és konstruktív szerepre törekszik, és a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek kilencedik, májusi konferenciáján jövőbe mutató, de realisztikus eredményekre fog törekedni. A Tanács továbbá azt is elmondta, hogy a globális biodiverzitási cél 2010-ig történő elérése érdekében elengedhetetlenül fontos folytatni a további, konkrét intézkedések megtételét minden szinten.

Végre kell hajtanunk az egyezményt nemzeti és EU szinten egyaránt. Az Európai Unió politikailag elkötelezte magát a Biológia Sokféleség Egyezmény mindhárom céljának megvalósítása iránt, azaz a biológiai sokféleség védelme és fenntarthatósága, a genetikai forrásokhoz való hozzáférés, és ezek használatából eredő előnyök megosztása iránt.

Az egyezmény részes feleinek kilencedik konferenciája prioritásos feladatait a Tanács tavaly júniusban fogadta el első ízben, majd ezt követően ez év márciusában Engedjék meg, hogy felsoroljak néhányat ezek közül a prioritást élvező feladatok közül. A közös előnyök számának, illetve azok elérése érdekében ki kell emelni a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény minden egyes munkaprogramja gyorsított végrehajtásának, illetve éghajlatváltozási politikák és a biodiverzitás közötti szinergiák javításának fontosságát. A Tanács továbbra is nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemről szóló nemzetközi egyezmények végrehajtása során a kohézió fontosságára minden szinten.

Ki kell emelnünk, hogy a kilencedik konferencia egyik fontos feladata megvitatni a bioüzemanyagok előállításának, kereskedelmének és felhasználásának problémáit, illetve ezek hatásait az ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Ebből a szempontból talán még ennél is fontosabb lenne meghatározni a bioüzemanyagok előállításának fenntartható kritériumait. Hangsúlyoznunk kell az erdőségek biológiai sokféleségéért, illetve az erdőirtás és az erdei ökoszisztémák hanyatlásának csökkentéséért létrehozott program végrehajtásának fontosságát. A Tanács kiemeli az erdőségek kiemelt szerepét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és hatásainak csökkentése, illetve a biológiai sokféleség megőrzésében.

Biztosítanunk kell a védett térségek munkaprogramjainak gyors és átfogó végrehajtását. Ennek keretein belül technikai és pénzügyi támogatást kell nyújtanunk – a finanszírozásról feltett kérdésére válaszolva – azaz pénzügyi támogatást kell nyújtanunk annak érdekben, hogy védett területeket hozhassunk létre világszerte. A kilencedik konferenciának ökológiai kritériumokat kell elfogadnia a nyílt tengeren található, védelemre szoruló területek meghatározására. Fontos kiemelni a magánszektor, különösen a kis- és középvállalkozások szerepét az egyezmény végrehajtásában.

Végezetül, pedig az Európai Unió eltökélten folytatni kívánja aktív részvételét a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és azok felhasználásából eredő előnyök megosztására vonatkozó nemzetközi eljárás tervezésében és tárgyalásában. Az Európai Unió törekedni fog a tárgyalások befejezésére az egyezmény részes feleinek tizedik konferenciája előtt.

Végezetül, pedig szeretném elmondani, hogy a konferencián több mint 20 különböző témát fognak tárgyalni. Én csak azokat említettem, amelyeket a Tanács kulcsfontosságúnak tart az egyezmény céljainak, különösen a 2010-es biodiverzitási cél elérése szempontjából. Ez lesz az utolsó konferencia a 2010-es határidő előtt, tehát ez lesz az utolsó időpont, amikor konkrét intézkedéseket lehet elfogadni. Tekintve, hogy a konferencia Európában kerül megrendezésre, még fontosabb az Európai Unió számára, hogy saját prioritásait és törekvéseit mozdítsa elő.

Tanulmányoztam állásfoglalási javaslatát, amelyről holnap fog szavazni az Európai Parlament. Véleményünk szerint az állásfoglalási javaslata jól összegzi az Európai Unió Bonnban elérendő főbb céljait és prioritásait.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
Alelnök

  Margot Wallström, A Bizottság alelnöke. − Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni Ouzký úrnak ezt az igen fontos kérdést. Gondolom mindannyian észrevettük, hogyan kerültek 2007-ben a környezetvédelmi kérdések a politikai napirend élére. Az éghajlatváltozás egyszerre volt nagy szenzáció és ragadta meg az emberek képzeletét.

A biodiverzitás hanyatlása és eltűnése azonban olyan globális veszély, amellyel ugyanezen a sürgető módon kell szembenéznünk, hiszen ez a két kérdés összekapcsolódik. Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség összefüggenek egymással. Ha nem ismerjük fel ezt a kapcsolatot, az mindkét területen alááshatja javító célú erőfeszítéseinket.

Hogyan állítsuk meg a biológiai sokféleség hanyatlását és eltűnését? Azt gondolom Európa már tett előrelépéseket ezen a területen a Bizottság 2006-os „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig és azon túl” című közleményében meghatározott tevékenységek végrehajtásával. Azonban további erőfeszítésekre is szükség van. Különösen nagy szükség lenne természet megőrzésén kívüli ágazatok, mint például a mezőgazdaság, halászat és energia ágazat nagyobb fokú részvételére.

A hatékony nemzetközi együttműködés szintén kulcsfontosságú, és elkötelezettek vagyunk a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményen keresztül történő munkára a globális sokféleség világszerte történő megőrzése érdekében.

A Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek kilencedik konferenciája, amelyet közvetlenül a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv részes feleinek negyedik találkozója után tartanak rendkívüli lehetőséget ad a biodiverzitás védelmének növelésére, és tekintve hogy ezeket a találkozókat Németország vezeti és rendezi, Európának különleges szerep jut. Erőteljes nyomást fogunk gyakorolni a biológiai sokféleség eltűnésének 2010-ig történő jelentős mértékű csökkentésére vonatkozó globális célkitűzés elérésére tett nemzetközi erőfeszítések meggyorsítására.

Március elején a Tanács elfogadta azokat a következtetéseket, amelyek az EU ezeken a találkozókon képviselendő főbb prioritásainak és politikai megbízásaink alapját képezik. Hét pontban lehetne összefoglalni ezeket.

Az első ilyen pont az, hogy szeretnénk új kötelezettségvállalásokban megállapodni a végrehajtás javításáért, különösen a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény védett területekre és erdei biodiverzitásra vonatkozó programjainak végrehajtása kapcsán.

A második pont, az, hogy szeretnénk biztosítani, hogy az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodással és hatásainak csökkentéseivel összefüggő intézkedések is támogassák a 2010-es biodiverzitási célkitűzést. A Bonnban meghozandó döntések hozzá fognak járulni az erdőirtás és az erdőségek degradációja következtében alacsonyabb szintű kibocsátásokról szóló, Bali utáni vitához.

Harmadik pontként szeretném megemlíteni, hogy elő fogjuk mozdítani a veszélyeztetett, védelemre szoruló tengeri területek meghatározásához szükséges kritériumok elfogadását. Továbbá szintén szándékunkban áll minden szerződő fél elkötelezettségét biztosítani e kritériumok alkalmazásának megfelelő módja iránt.

Negyedik pontként szeretném említeni, hogy szeretnénk nemzetközi iránymutatásokat kidolgozni a biomassza, beleértve a bioüzemanyagok, előállítása és felhasználása biodiverzitás-barát javítására.

Ötödik pontként szót ejtenék arról, hogy célunk meghatározni a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és azok felhasználásából eredő előnyök megosztását szolgáló nemzetközi rendszer főbb elemeit.

A hatodik pont az, hogy megállapodást szeretnénk elérni a biológiai sokféleség témáján belüli tudományos szakértelemről szóló nemzetközi mechanizmus létrehozásának tárgyában.

Végezetül hetedikként szeretném megemlíteni, hogy erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy határozat szülessen az élő módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléből származó károkért viselt felelősség és az ilyen károkkal összefüggő kártalanítás területén.

Tehát az előbbiekből látható, hogy a Bizottság mindig elősegíti a parlamenti képviselők részvételét a többoldalú megállapodások tárgyalásaiban részt vevő közösségi delegációkban. Én személy szerint ennek kapcsán kifejezetten pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Üdvözlöm az Európai Parlament képviselőinek részvételét az általunk ebben a kontextusban COP 9-nek és MOP 4-nek nevezett találkozókon. Természetesen kíváncsi vagyok az ezekhez a találkozókhoz kapcsolódó prioritásaikra és várakozásaikra.

  Pilar del Castillo Vera, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, miniszter úr, biztos úr! Ma délután Gutiérrez-Cortines asszony nevében szólalok fel.

Először is szeretném kiemelni, hogy az EP egyértelműen és feltétel nélkül támogatja a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek ENSZ-konferenciáját.

Ezzel kapcsolatban a holnapi szavazás tárgyát képező állásfoglalás arra tesz kísérletet, hogy megerősítse a nemzetközi konferencia főbb célkitűzéseit és szándékait, a következők szerint: először is a fauna és flóra erőforrások lehető legjobb védelmének biztosítása, fenntartható földhasználat ösztönzése a fajok és a természet megőrzése érdekében, természetes genetikai tőkénk megőrzése.

Ebből a szempontból számos megőrzési programot is figyelembe kell venni, különös figyelemmel az EU-ban alkalmazott modellekre. Itt most kifejezetten a Natura 2000-re és a Habitats-ra gondolok, amelyek rendkívül hasznosnak bizonyultak.

Véleményem szerint átfogó megközelítést kell kialakítanunk munkánkhoz, egységes rugalmas modellek felhasználásával, hiszen akárhogy is vesszük a természet egy állandóan fejlődő, dinamikus rendszer, amelyet minden hozzá kapcsolódó, akár mezőgazdasági, akár más funkciókhoz kötődő követelmény befolyásol.

Továbbá úgy érzem, több tudományos és képzési alapon kialakított kritériumot kellene használnunk, és minden gazdasági és megvalósíthatósági szempontot figyelembe kellene vennünk.

A tulajdonosok véleménye és a tulajdonosok ösztönzői szintén fontos kérdések, és ezen kívül szeretnék még két kérdést feltenni a Bizottságnak. Mi a véleménye a tudományos módszerek alkalmazásáról a megőrzendő területek és fajok katalogizálása és meghatározása során? Mi a véleménye a tulajdonosoknak – minden szinten – biztosítandó ösztönzőkről?

  María Sornosa Martínez, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, miniszter úr, biztos úr! Mindannyian tisztában vagyunk a biológiai sokféleség hanyatlásának és eltűnésének általánosan elterjedt környezeti, társadalmi, gazdasági és kulturális következményeivel, amelyeket csak tovább súlyosbítanak az éghajlatváltozás negatív hatásai.

E helyzet következményei a legszegényebbekre vannak a legrosszabb hatással. A Biológiai Sokféleség Egyezmény a világ legfontosabb jogi okmánya a biológiai sokféleség eltűnése elleni harc terén. Van itt azonban egy probléma: a szükséges pénzügyi források hiánya azonban rendkívül nagy akadályt jelent az egyezmény céljainak elérése szempontjából. Éppen ezért felkérem a Tanácsot és a Bizottságot is, hogy mozdítsák elő a biológiai sokféleség megőrzésének finanszírozását a megbízási körükbe tartozó költségvetéseken belül.

Szeretném kiemelni az állásfoglalási javaslat néhány fontos szempontját: a biodiverzitás Európai Unióban történő folyamatos hanyatlásának és eltűnésének elismerése, ami mostanra már adottnak tekinthető; a genetikai források és azok felhasználásából eredő előnyök megosztását szolgáló, egyenlő és jogilag kötelező érvényű nemzetközi rendszer elfogadása; és a meglévő kötelezettségvállalások alkalmazásának ösztönzése a tengeri biodiverzitás jobb megőrzése, fenntarthatóbb kezelése érdekében, annak romboló gyakorlatoktól és a tengeri ökoszisztémákat érintő nem fenntartható halászattól való megvédése céljából.

Végezetül pedig szeretném elmondani, hogy elérkezett a határozott fellépés ideje, amikor arra kell törekednünk, hogy megoldjuk ezeket a problémákat,hiszen: bár azt gondolom, hogy még van időnk – és ezt mindannyian tudjuk –, tisztában vagyok vele, hogy az idő ellenünk és az általunk megvédeni kívánt biológiai sokféleség ellen dolgozik.

  Johannes Lebech, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei konferenciájának kilencedik ülése talán nem is jöhetett volna jobbkor. Az elmúlt hetek során sok mindent mondtak, illetve írtak a bioüzemanyagokról és itt szeretném leszögezni, hogy a bioüzemanyaggyártás nem mehet a biológiai sokféleség kárára. Természetesen jelenleg is mérlegeljük a Bizottság javaslatait egy olyan irányelvvel kapcsolatban, amelyik előremozdítja majd a fenntartható energia használatát, ide értve a bioüzemanyagokat is. A Parlamentnek biztosítani kell, hogy a bioüzemanyagok gyártásának környezetvédelmi fenntarthatóságával kapcsolatban szigorú követelmények legyenek kialakítva. A globális felmelegedés ellen vívott harc teljesen hiábavalónak fog bizonyulni, ha csökkentjük a járművek által kibocsátott széndioxidot, de ugyanakkor viszont növeljük is a széndioxid kibocsátást azzal, hogy kivágjuk az erdőket és növényeket, hogy üzemanyagot állítsunk elő, ezzel nagy mennyiségű széndioxidot szabadítva fel. A bonni konferencia nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy kihangsúlyozzuk a bioüzemanyagok oly módon történő előállításának fontosságát, hogy az megfeleljen a mind az EU-n belül, illetve az azon kívül érvényes fenntarthatósági követelményeknek.

2002-ben a felek kötelezettséget vállaltak, hogy 2010-ig globális, regionális és nemzeti szinten is jelentősen mársékeljék a biodiverzitás hanyatlását. Nagyon fontos, hogy a felek továbbra is a kitűzött cél felé haladjanak. A biológiai sokféleségről szóló ENSZ egyezmény jelenti a biodiverzitás védelmének globális keretrendszerét. Sajnálatos módon a legtöbb nemzetközi egyezmény a legkisebb közös nevezőben történő megállapodásban merül ki és ez elfogadhatatlan, ha a természet védelméről van szó. Az EU-nak magasra kell tennie a lécet, és igyekeznie kell ugyanezt tennie a nemzetközi megállapodásokon belül is. Az EU-nak ezen kívül jobban kell teljesítenie a biológiai sokféleség védelmét illetően. A jelenlegi helyzet az, hogy gyakran mondunk valamit, de másképp cselekszünk, ez pedig rontja a hitelességünket. Mindazonáltal a Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell a biodiverzitás fokozott védelmére, különös tekintettel az erdős és mezőgazdasági területekre, hiszen ezek azok, amelyek egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, ahogyan fokozódik a bioüzemanyag-gyártás.

Miképpen tudjuk biztosítani azt, hogy a biodiverzitás és a bioüzemanyagok problémája ne váljon vagy-vagy kérdéssé? Erre a válasz a szigorúbb követelmények életbe léptetése. Ha ez megtörténik, akkor talán mindkét problémát sikerül megoldani majd. A COP 9 igyekszik majd elősegíteni ezt.

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a biodiverzitás megőrzése komoly kihívás a jelenkori világ számára. Itt nem csupán a természeti szépségről van szó, a természeti egyensúly, illetve az emberiség java is kockán forog.

Most már több éve tisztában vagyunk a vegyi szennyeződés, valamint a civilizáció egyéb kedvezőtlen hatásainak problémáival, mint például a környezet pusztulása, az éghajlatváltozás, a szennyeződés, az erdőirtás vagy akár az élőhelyek pusztulása. Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül szóba az üvegházhatás. Sajnos a géntechnológiával módosított szervezetek által okozott biológiai szennyezést figyelmen kívül hagytuk és ebben mindannyian bűnösök vagyunk. Elsiklottunk afelett, hogy amíg a vegyi szennyeződés okozta károkat idővel orvosolni lehet, addig a biológiai szennyeződés hatása gyakran visszafordíthatatlan.

Ezért tehát egyértelmű döntést kell hoznunk, hogy a biológiai sokféleséget vagy a GMO-kat támogatjuk. Döntenünk kell, hogy mi a fontosabb számunkra: az emberi lények és környezetük vagy pedig a Monsanto és a hozzájuk hasonló cégek érdekei, akik hatalmas nyereséget termelnek a GMO-kból. Amennyiben szeretnénk megőrizni a biodiverzitást, úgy azt is biztosítanunk kell, hogy a legveszélyeztetettebb természetes fajokat beazonosítsuk. Ily módon lehetséges lenne a védelmüket szolgáló célok kitűzése, illetve más fajok jövőbeni kipusztulásának megelőzése. Nem szabad elfelejtenünk, hogy kárt okozni könnyű, ám helyrehozni azt már gyakran lehetetlen feladat.

  Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, természetesen nem ez az első alkalom, hogy terítékre kerül a biodiverzitás kérdése, és nem először kérjük a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy védelmezzék a biológiai sokféleséget. Pozitív lépés, hogy az éghajlatváltozást sikerült EU prioritássá tennünk, de fel kell ismernünk azonban azt is, hogy az éghajlatváltozás némileg elhomályosította és háttérbe szorította a biodiverzitásról és elsivatagosodásról szóló egyezményeket.

Tisztában vagyunk azzal, hogy túlélésünk szempontjából milyen fontos a biodiverzitás vagy akár a természet védelme, hiszen láthatjuk, hogy az európai vagy globális szinten tett erőfeszítéseink ellenére továbbra is csökken a biológiai sokféleség és pusztulnak ki a különböző fajok. Szembe kell néznünk a tényekkel: igyekezhetünk meggátolni az éghajlatváltozást, de ugyanezt nem tudjuk megtenni a fajok pusztulásával kapcsolatban. Ha egy állatfaj kihal, akkor sajnos örökre eltűnik a Földről.

Ezt a problémát, ezeket a tényeket teljes mértékben integrálnunk kell. Ebben az esetben például, amikor tudjuk, hogy olyan remek eszközeink vannak, mint például a Natura 2000, valamint a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv, amelyek segítségével felvehetjük a harcot a biológiai sokféleség hanyatlása ellen az Európai Unión belül, mégis azt látjuk, hogy egyes tagállamok ódzkodnak a Natura 2000 végrehajtásától és vonakodnak kifizetni azt; ilyenkor válik világossá hogy hosszú még az előttünk álló út.

Ennek eredményeképpen őszintén remélem, hogy a Bizottság továbbra is támogatni fogja a Natura 2000-t, valamint ezt a két irányelvet. Szeretném azt is kérni továbbá, hogy a bonni konferencia keretén belül kerítsenek sort a bioüzemanyagokkal szemben támasztott feltételek megfogalmazására, illetve, hogy jussanak egyezségre egy olyan kormányközi, biodiverzitás szakértőkből álló csoport létrehozásáról, mint amilyen az IPCC az éghajlatváltozás területén, hiszen ezzel segíthetnénk másoknak használni azokat az eszközöket, amelyeket mi már bevezettünk, de ők még nem.

  Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Becslések szerint 14 millió különböző állat- és növényfaj él a Földön. Ez jelzi, hogy milyen nagyszerű bolygón élünk, valamint azt is, hogy milyen felelősséggel jár a róla való gondoskodás. Ez a biológiai sokféleség azonban veszélybe került. Jelenleg közel 30 000 fajt fenyeget a kihalás veszélye. A legnagyobb veszélyt mi, emberek, illetve az az általunk felépített gazdasági rendszer jelenti, amely az állandó növekedésen és fogyasztáson alapul. Abban a hitben élünk, hogy mindezt a tervezés helyett versennyel, illetve helyi gyártás helyett szállítással lehet elérni. Nem is csoda tehát, hogy egy éghajlati katasztrófával és biológiai hanyatlással állunk szemben.

Ezt a folyamatot azonban visszájára lehet fordítani. Természetesen nagyszerű dolog, hogy az EU és tagállamai aláírták a biológiai sokféleségről szóló ENSZ egyezményt, ami egy fontos és hasznos eszköznek bizonyulhat. Ezen keresztül vállaljuk példának okáért olyan cselekvési tervek megfogalmazását, amelyek védelmezik a biológiai sokféleséget, illetve védett területek egy globális rendszerének kialakítását mind szárazföldön, mind pedig a tengereken. Ez azonban csupán egy példa. A munka oroszlánrészét azonban még mindig az EU szintjén kell elvégezni. Az alapvető problémákra kell megoldást találni, különben soha nem fogjuk tudni megoldani a velünk szemben álló környezetvédelmi problémákat.

Három területet szeretnék kiemelni. Először is a szállítási őrületet – az Európai Unió azon alapul, hogy tagállamai között nincsenek határok. A termékeket ott kell előállítani, ahol ez a legolcsóbban végrehajtható. Ebből kifolyólag csak 1993 és 2000 között a távolsági teherautós fuvarozás összesen 30%-kal nőtt. Amikor az EU és a tagállamok támogatást nyújtanak az infrastruktúrának, az autópályáknak mindig sokkal több jut, mint a fenntartható közlekedési eszközöknek. Az új tagállamokban – azaz a korábbi kelet-európai térségben – az EU valódi aszfaltpolitikát folytat, amelyen belül hatalmas autópálya-támogatásokat hagy jóvá. Nem az autópályákat kell stimulálni, hanem inkább a vasutakat. Ezért itt a Bizottsághoz szólok, amikor azt mondom, hogy felül kell vizsgálni a támogatási politikát.

Ha már a támogatásokra terelődött a szó: rengeteget lehetne tenni a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatban is, amelyek évente 55 milliárd eurót tesznek ki. Az olyan támogatásokat, amelyek közvetlenül kedvezőtlen hatással vannak a természetre, nem lenne szabad kifizetni és a mezőgazdaságnak nyújtott támogatást, pedig környezetvédelmi intézkedésekre és a biogazdálkodásra kell előirányozni. Az agrárpolitika legfőbb célja ne a lehető legnagyobb hozam legyen, hanem a biológiai sokféleség, illetve az éghajlatbarát megoldások.

A harmadik alapvető probléma, amellyel foglalkozni kell nem más, mint a belső piac. Tudom, hogy az, amit mondok, szentségtöréssel ér fel, de az EU egész egyszerűen nem engedheti tovább, hogy a piac elsőbbséget élvezzen egy progresszív környezetvédelmi politika felett. Néhány héttel ezelőtt Verheugen biztos úr kérdésemre válaszolva azt mondta, hogy az elmúlt öt év során a Bizottság 19 alkalommal vitt különböző országokat az Európai Bíróság elé környezetvédelemi, illetve közegészségügyi ügyekből kifolyólag. Ami igazán ijesztő, hogy a Bíróság mind a 19 esetben a Bizottság javára döntött, azaz más szóval: a tagállamoknak nem engedték meg, hogy végrehajtsák a környezetvédelmi és közegészségügyet védő intézkedéseket. Amennyiben tényleg komolyan gondoljuk, úgy olyan környezetvédelmi garanciát kell biztosítani, ami ténylegesen az is. Jelenleg nincs ilyen garancia és sajnos a Lisszaboni Szerződés sem szolgál ilyennel, pedig a piaci politikát azon belül is támogatni fogjuk.

Összefoglalva, állásfoglalásunkban fenntarthatósági szabványokat kérünk a bioüzemanyagokkal kapcsolatban. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy feltegyek egy kérdést, ha lehet a Tanácsnak intézve azt. Fel vannak-e készülve arra, hogy ne csupán környezetvédelmi kritériumokat fogalmazzanak meg a bioüzemanyagokkal kapcsolatban, de társadalmi normákat is? Példának okáért garantálni az elfogadható bérezést, a szakszervezeti jogokat, stb., azt a bioüzemanyagot illetően, amelyet behozunk az Unióba.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr, a Tanács soros elnöke és tisztelt biztos úr! Két héttel ezelőtt én képviseltem a Környezetvédelem, Közegészségügy és Élelmiszerbiztonság Bizottságot, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságot az informális Környezetvédelmi Tanács ülésén Szlovéniában. Két fő kérdéskörrel foglalkoztunk: az éghajlatváltozás kezelésével, valamint a biológiai sokféleség védelmével. A hangsúly a biodiverzitás, a biomassza és a bioüzemanyagok összefüggésén volt az erdei sokféleséggel. A vita kitért az erdőkből nyert biomassza energiaellátásként történő felhasználásának lehetőségeire, különös tekintettel a második generációs bioüzemanyagokra, továbbá az erdőkből nyert biomassza felhasználásának fenntarthatósági kritériumaira is. A konferencia sikeres volt és ebben nagy szerepe volt a konferencia szlovén elnökének, Podobnic úrnak.

Láthatjuk, hogy a jogosulatlan fakitermelés és az erdőirtás miatt számos fajt fenyeget a kipusztulás veszélye. Élőhelyük drasztikus változáson megy keresztül és ezt nem élik túl. Az erdők a növény- és állatvilág széles skálájának biztosítanak otthont, ezért tehát életbevágóan fontos, hogy a biodiverzitás védelmében minél inkább megállítsuk az erdők kiirtását. Ez nem csupán az Európai Unión kívüli országokra, de természetesen az európai tagállamokra is vonatkozik. Szorgalmazni és bátorítani kell a helyes erdészetet, különösen mivel az erdők más területeken is értéket képviselnek. Az erdőirtás komoly talajeróziót okoz, különösen a hegyvidékeken, emellett pedig megzavarja a vízegyensúlyt, amely jelentős hatással van a biológiai sokféleségre is.

A globális felmelegedés számos fajt is érint. A fajok elterjedési területei jelentős változáson mentek keresztül és ennek eredményeképpen számos faj forog veszélyben, különösen az északi területeken. A trópusi térségekben a jogosulatlan fakitermelés úgy tűnik, hogy csak a felmelegedést segíti elő, részben azért mert jelentősen csökkenti a széndioxid-raktározási kapacitást. Az elmúlt évben, például a Nature and Science c. folyóiratban közzétett tanulmányok azonban azt mutatják, hogy az erdőterületek növekedése nagyobb metánkibocsátást eredményez, a metán pedig egy olyan üvegházhatást okozó gáz, amely 23-szor erősebb a széndioxidnál. Ahogyan nő a hőmérséklet, egyre inkább nő a metánkibocsátás is és egyre több a napfény is. A trópusi térségekben lényegesebben nagyobb a metánkibocsátás. Ha több erdőt ültetünk, akkor nő a széndioxid felvevő kapacitás is, de így ennek a kapacitásnak egy részét semlegesíti a metánkibocsátás növekedése. Ennek ellenére a mérleg még mindig pozitív irányba billen, legalábbis a nem trópusi területeken mindenképpen.

Végezetül pedig azok a tényezőket, amelyeket mint a biodiverzitást hátrányosan befolyásolókat említettem, sajnos súlyosbítja a bioüzemanyagok jelenlegi gyártása, ami különösen kedvezőtlenül érinti a trópusi esőerdőket. Az erdőket, amelyek számos állatfajnak adnak otthont, felváltják az igen kevés fajt rejtő ültetvények. Ezek továbbá igen hátrányos hatással vannak az üvegház gázok, a felvételi kapacitás, illetve az élelmiszerárak tekintetében. Nagyon örülök, hogy az állásfoglaláson belül ez mind előtérbe került. Ettől függetlenül ébernek kell maradnunk a bioüzemanyagok második generációjával kapcsolatban.

  Elnök. − Az, hogy a mondanivaló le van írva, nem jelenti azt, hogy fel kell olvasni függetlenül attól, hogy ezt a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, a jelenlegi vita, illetve a tegnap ünnepelt Föld Napjára figyelemmel szeretnék rávilágítani arra, hogy egyre sürgetőbbé válik a biodiverzitás fogalmának, valamint társadalmunkra gyakorolt hatásának jobb megértése. Egy jelenleg kevéssé értett fogalomról beszélünk.

A Föld szinte összes ökoszisztémája és az általuk nyújtott szolgáltatások drasztikus változáson mentek keresztül az emberi cselekedetek és tettek eredményeképpen. A biodiverzitás hanyatlásának jelenlegi mértéke nagyobb, mint eddig valaha és a folyamat semmi jelét nem mutatja a lassulásnak. Mi lesz 2010-ben?

Számos állat és növény populáció indult hanyatlásnak és ez mind a populációk nagyságában, mind azok földrajzi kiterjedtségében megmutatkozik. Bár a fajok kipusztulása a Föld történelmének természetes részét képezik, az elmúlt időszakban az emberi tevékenység ezt a természetes kipusztulási arányt közel százszorosára gyorsította fel. A Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokról szóló tiltólistája alapján a tanulmányozott csoportokon belül a fajok 12-52%-át fenyegeti kipusztulás. A legveszélyeztetettebb fajok általában a táplálékláncon magasabban találhatók, alacsony populációsűrűséggel rendelkeznek, tovább élnek, lassan szaporodnak és egy földrajzilag behatárolt területen élnek.

Számos fajcsoporton belül - mint például a kétéltűeknél, az afrikai emlősöknél vagy a mezőgazdasági területeken élő madaraknál – a fajok többségénél bekövetkezett a populáció csökkenése, valamint a populáció földrajzi kiterjedtségének visszaszorulása. A kivételek ez alól szinte minden esetben emberi beavatkozásnak köszönhetőek, például a rezervátumokban történő állatvédelem vagy az emberlakta területeken viruló fajok.

Az embereknek tisztában kell lenniük az általuk hagyott, egyre nagyobb ökológiai lábnyomot illetően. Tudniuk kell, hogy az messze túlmutat az EU határain, és hogy életvitelünknek közvetlen kihatása van a fejlődő országok őslakosaira. A nagy többség kezdi megérteni az éghajlatváltozás problémájának mértékét, de sok olyan ember van köztünk, aki még mindig nem ismerte fel az éghajlatváltozás és a biodiverzitás hanyatlása közti összefüggést.

Való igaz, hogy ezen a területen össze kell kapcsolni a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és az éghajlatváltozásról szóló egyezmény részes feleinek konferenciája által végzett munkát. Sőt, még odáig is elmennék, hogy megkérdőjelezzem a szükségességét annak, hogy létezzen-e egy különálló, biodiverzitással foglalkozó COP. Ezzel a kérdéssel szembe kell néznünk és én magam részt is vettem a részes felek tavalyi, New Yorkban megtartott konferenciáján.

Valóban egyetértek azzal, hogy az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseknek támogatniuk kell a biológiai sokféleséget. Üdvözlöm Wallström biztos asszony tengeri biodiverzitási kérdésekkel összefüggő megjegyzéseit. Itt kell megemlíteni a hidegvízi korallzátonyokat és a fenékhegyeket is, amelyek gyakran gazdag és egyedülálló ökoszisztémáknak adnak otthont. Az éghajlatváltozás tengeri területekre gyakorolt hatását illetően igen hiányos a tudásunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy bolygónk felszínének több mint 70%-át óceánok borítják; hogy a Föld vizeinek 97%-a az óceánokban van, valamint, hogy az óceánok jelentik a Föld élőterének 99%-át.

Befejezem, elnök úr, mert nem szeretném tovább emelni a vérnyomását. Legyünk őszinték egymással. A hat éve Johannesburgban kitűzött célok elérhetetlenek. Ne hitegessük tovább magunkat és fejezzük be a beszédet.

  Anne Ferreira (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, miniszter úr, hölgyeim és uraim, a Környezetvédelmi Bizottság egy remek állásfoglalást fogadott el és remélem, hogy az Európai Bizottság, illetve a tagállamok figyelembe veszik majd a benne felsorolt javaslatokat. Kiemelném azt a javaslatot, amely nem csupán vezérletet és hitet kér a bonni konferencián, de ezen kívül olyan erőfeszítéseket is, amelyek 2010-ig bezárólag megállítanák a biodiverzitás csökkenését az Európai Unióban.

Három olyan területet szeretnék kiemelni, amelyet az állásfoglalás említ. Az első a bioüzemanyagok kérdése és képviselőtársaim közül páran már kitértek erre. A bioüzemanyagoknak jelentős kihatása van az erdőkre, illetve a mezőgazdasági termőföldekre, és ráhatásuk az élelmiszerforrások fejlődésére fokozódni fog. Nem szabadna megengedni, hogy versengés alakuljon ki a fogyasztásra, illetve az ipari felhasználásra termelt mezőgazdasági termékek között; függetlenül attól, hogy ezek bioüzemanyag gyártáshoz vagy akár a mezőgazdasági vegyszeripar számára készülnek. Az élelmiszer és a mezőgazdaság közötti kapcsolatot egyértelművé kell tennünk.

A következő terület a tengeri biodiverzitással függ össze. Ezzel a problémával igen lassan haladunk. Teljes mértékben támogatom, hogy az állásfoglalás gyorsabb lépéseket követel, kiemelve itt a védett tengeri területek létrehozását.

Végezetül pedig a GMO-król ejtenék szót. Ma már olyan tanulmányoknak vagyunk birtokában, amelyek egyértelműen bemutatják a környezetre, ezen belül is a talajra gyakorolt negatív hatásukat. Tudjuk azt is, hogy a GMO-k terjesztése a hagyományos termények szennyeződésével jár, és ez meggátolja a biodiverzitás megőrzését.

Ezen felül további aggodalomra ad okot a vetőmagágazatban fellelhető ipari koncentráció, illetve az a tény, hogy ezeket egy maréknyi multinacionális vállalat irányítja. Ez egy olyan helyzet, amely felett a Bizottságnak és a tagállamoknak nem szabad elsiklania.

Befejezésképpen megemlíteném, hogy 2006 márciusában a Részes Felek Konferenciája Curitibában, Brazíliában úgy döntött, hogy fenntartja a terminátor vetőmagokkal kapcsolatos moratóriumot. Ez egy remek döntés volt, de most talán már mérlegelnünk kellene, hogy valóban elegendő-e ez a moratórium és nem kellene-e megtiltani az „egyszer-használható” géntechnológiával módosított vetőmagok használatát.

Mit szándékoznak a Bizottság és a tagállamok tenni ezekkel a problémákkal kapcsolatban a bonni konferencián? Van már ötletük arról, hogy milyen bioüzemanyagokkal kapcsolatos fenntarthatósági kritériumokat lehet majd elővezetni Bonnban?

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, Doyle asszonyhoz hasonlóan én magam is úgy gondoltam, hogy több időm lesz, de kihasználva nagylelkűségét megelégszem a másfél perccel is.

A biológiai sokféleség létfontosságú, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a Föld ökoszisztémáinak túlélését, illetve hogy meg lehessen őrizni a fajta-jellegzetes, felbecsülhetetlen értékű genetikai állományokat. A 2007. május 22-i állásfoglalásban a Parlament ismét hangot adott a biodiverzitás hanyatlásával kapcsolatos aggályainak, azonban sajnos azt kell mondanom, hogy ennek a hanyatlásnak az egyik legnagyobb akadálya a hatékony lépések végrehajtásának hiánya a Bizottság, valamint a Tanács részéről. Mindkettő azt a benyomást kelti, hogy csupán elméletben érdekli őket a probléma; a gyakorlatban pedig hiányzik az az elhatározás és akarat, amely biztosítaná, hogy a vonatkozó irányelveket teljes mértékben végrehajtsák, illetve, hogy eleget tegyenek a nemzetközi és belső kötelezettségeknek.

Reménykedjünk abban, hogy a Bizottság és a Tanács még akár ebben a késői szakaszban is képes határozottan dönteni és konstruktív szerepet vállalni a biodiverzitás védelmében, részben határozott állásfoglalásukkal a küszöbön álló bonni konferencián.

  Elnök. − Tisztelt Matsakis úr, valójában Doyle asszony, illetve az ön képviselőcsoportja határozta meg azokat az időket, amiket megadtam önöknek, ezért a probléma okát a képviselőcsoport beadványában és az ön felé irányuló hibás adatközlésben kell keresni. Én mindig azt a szabályt alkalmazom, hogy amennyiben egy képviselő nem anyanyelvén szólal fel, akkor mindig extra időt biztosítok neki – és itt nem csak az angolra gondolok.

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, akik itt ma felszólaltunk, egytől egyig hangot adtunk elkötelezettségünknek a fajok növekvő védelmét, valamint a biodiverzitás növelését illetően. Tudjuk, hogy a Natura 2000 által kialakított természetvédelmi irányelvek és természetvédelmi területhálózatok az Európai Unió egyik sikertörténetének számítanak. Ezek a szavak és elkötelezettségek azonban nem vonhatják el a figyelmet arról a tényről –ahogyan ezt ön is említette biztos úr –, hogy az utóbbi időben az éghajlat problémáján kívül sajnos a faj és természetvédelem kérdése is előtérbe került.

Sajnálatos módon igen gyakran előfordul, hogy a veszélyeztetett fajokat, mint a különböző építkezési projekteket megakadályozó zavaró tényezőket jelenítik meg. Ezért is tartom megbotránkoztatónak, hogy pont a részes felek konferenciájának is otthont adó Németországban, az olyan konzervatívok által vezetett tartományi kormányok, mint Hessen és Alsó-Szászország olyan kezdeményezést indítottak el a Német Szövetségi Tanácsban, amely támadással ér fel ezzel az EU sikertörténettel szemben.

Németország részéről teljesen hiteltelen, hogy további természetvédelmi területeket, valamint fokozott védelmet kér a védett fajoknak a szegényebb országokban, miközben az Európai Unióban igyekszik felhígítani a természetvédelmet. Sajnálatos módon nem Németország az egyetlen. Hirtelen az Európai Parlament liberális képviselőcsoportja is szemináriumot tartott ebben a kérdéskörben. Stoiber úr, az európai természetvédelem ellen intézett támadása is hasonló módon zajlott, nevezetesen a „leegyszerűsítés” leple alatt.

Biztos asszony, öntől azt várom, hogy újfent egyértelmű elkötelezettséget vállal az Európai Unió felé, hogy bármilyen kísérlet...

(Az elnök elveszi a szót a felszólalótól)

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! Matsakis úr már utalt az előbb az implementációs problémákra, hadd mondjak most egy-két példát erre. Európában és a Kárpát-medencében egyre nagyobb kihívásokat jelent erdeink megvédése, egyes helyeken felgyújtják, máshol szeméttel borítják, vagy egyszerűen ellopják. A Kárpátokban, vagy például Sajóládon már az erdő 30-40%-át ellopták. Az illegális fakitermelés csökkenti a biológiai sokféleséget, eróziót okoz, 20%-kal járul hozzá az üvegházhatás-gázok kibocsátásához. Ennek megállítására négy képviselőtársammal írásbeli nyilatkozatban fordulunk a Bizottsághoz, hogy terjesszen elő egy jogszabályt annak érdekében, hogy csak legálisan, ellenőrzött módon kitermelt fát és faterméket lehessen forgalomba hozni az Unió piacán. Kérem képviselőtársaimat, hogy a 23-as nyilatkozatot aláírásukkal támogassák ebben a szándékunkban.

A biodiverzitás megőrzése fontos állami feladat. Nos, a magyar kormány annyira semmibe veszi a Natura 2000-es területeket, hogy ezen a héten a Föld Napját is megünnepelve, Dakar után szabadon, megszervezte a Közép-Európai Rallyt, méghozzá a Natura 2000-es, fokozottan védett természetvédelmi területeken. Környezeti hatástanulmány nem készült, mint ahogy helyreállítási és védelmi terv sem, sőt jogerős engedély sem volt a verseny megszervezéséhez. Nincs az a bevétel, ami kompenzálni tudná az így okozott környezeti károkat. De nem állunk jobban a madarainkkal sem. Két hete, hogy az Európai Bizottság megküldte Magyarországnak az utolsó írásbeli figyelmeztetést. Tette ezt azért, mert nem hozta meg a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos nemzeti intézkedéseket.

De hogy ne csak rossz példákat mondjak, nemrég kezdeményezésemre hazámban aláírásra került az Európában is egyedülálló önkéntes megállapodás a villamos felsővezetékek okozta madárpusztítások megállítására. Az akadálymentes égbolt névre hallgató projektben civilek, a villamosipar és az állam résztvevői állapodtak meg abban, hogy vezetékcserékkel, szigetelésekkel és egyéb módon 2020-ig biztosítják azt, hogy a madarak biztonságos légtérben röpködhessenek Magyarországon. Ezen megállapodás úttörő, nagy jelentőségű, amely európai figyelmet és támogatást érdemel. Köszönöm. <BRK>

  Magor Imre Csibi (ALDE). – (RO) A biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek bonni konferenciáján az erdei biodiverzitás kérdése is terítékre kerül majd.

Ez egy olyan kiemelten érzékeny probléma, amelyre a mai napig nem sikerült fenntartható megoldást találni. Az erdei biodiverzitást a globális szinten művelt törvénytelen erdőirtás veszélyezteti. Ez a biológiai sokféleség csökkenésének legfőbb oka, amely a legtöbb esetben visszafordíthatatlan kárt okoz. Az erdőirtás ezen felül a globális felmelegedés harmadik legfőbb oka is egyben.

A Halászat Bizottság a kereskedelemről és az éghajlatváltozásról szóló 2007. novemberi állásfoglalásában közölte álláspontját az erdőirtás éghajlatra gyakorolt jelentős hatását, valamint az erdők megőrzésének hosszú távú gazdasági előnyeit és fontosságát illetően.

Nagyra értékelem továbbá az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormányzásra és a kereskedelemre irányuló EU cselekvésiterv-kezdeményezést is.

Említést tettem olyan európai intézkedésekről, amelyek sajnos nem hozták meg a várt eredményeket. A Cselekvési Terv végrehajtása során például az EU országok 70%-a nem egészen 2007 áprilisáig semmilyen tényleges cselevést nem hajtott végre.

Minél hamarabb találnunk kell egy globális megoldást. Arra buzdítom a bonni konferenciára utazó EU küldötteket, hogy támogassák egy olyan szabvány definíció megfogalmazását, amely meghatározza, hogy mi is pontosan a jogosulatlan fakitermelés, és ami támogatná az erdők ésszerű felhasználását.

Ezen felül szorgalmazom a fakivágást és fakereskedelmet felügyelő globális mechanizmussal kapcsolatos viták megindítását is.

  Richard Seeber (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió mottója „egység a sokféleségben”, de tudjuk, hogy az elmúlt 150 év során a természetben ez a sokféleség riasztó módon lecsökkent. A hanyatlás mértéke jelenleg 1 000 és 10 000-szerese között van a földtörténeti átlagértéknek. A Természetvédelmi Világszövetség kipusztulással fenyegetett fajokat összegző listáján jelenleg közel 15 600 faj szerepel. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) becslései szerint a főbb búza- és kukoricatermelő országok az eredeti búza és kukoricafajták több mint 80-át elvesztették már és mindez csupán a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy a mai napig a világ, becslések szerint, 17 millió ma is élő fajából összesen csak 1,7 millió lett beazonosítva. Azzal is tisztában vagyunk továbbá, hogy az éghajlatváltozás súlyosbítja a helyzetet, illetve, hogy a biológiai sokféleség hanyatlása csökkenti képességünket, hogy az éghajlatváltozásra reagáljunk. Tehát egy szó, mint száz nagyon komoly problémával állunk szemben.

Ezért sajnos meg kell kérdeznem a Bizottságtól, hogy a fenntarthatóságot és a fajok sokféleségét miért nem helyezzük központi helyre politikánk minden területén belül? Miért nem vállalkozunk további kutatásokra és fejlesztésekre a különböző fajok egymással és az emberiséggel való együttélését illetően?

Azok, akik figyelemmel követik ezt a vitát, azt hihetik, hogy egy pár élőhely-terület kialakítása és a madarak védelme elegendő lehet. Ez azonban csupán a kezdet. Miért nem szervezzük be az állampolgárokat is, hogy segítsenek ellátni ezeket a feladatokat, amelyek megoldásához mindannyian szükségesek vagyunk. A Bizottságnak maradt még megoldandó feladata, de ugyanez vonatkozik ránk is itt az Európai Parlamentben és a Tanácsban. Nem elég megjelenni a konferenciákon és aláírni a nyilatkozatokat. Eljött a cselekvés ideje és ezt csak együttesen tudjuk végrehajtani!

  Anders Wijkman (PPE-DE). – Elnök úr, ha csupán egy dolgot lehetne tenni, hogy megakadályozzuk a biodiverzitás hanyatlását, akkor a trópusi erdők irtását kellene leállítani. Évente közel 14-15 millió hektárnyi erdő pusztul el. Évek óta tárgyalunk erről a problémáról, tényleges előrelépés azonban még nem történt.

A valódi probléma nem más, mint hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások - legyen szó itt szénelnyelőkről, biodiverzitásról vagy akár a regionális éghajlat vagy a hidrológiai rendszer szabályozásáról – nem képviselnek valódi értéket a piacon. Ez gazdasági modellünk egyik gyenge pontja és egészen addig, amíg az erdőtulajdonosokat nem kárpótoljuk ezekért az értékekért – tehát, hogy kifizetődőbb legyen megőrizni az erdőket, mint kiirtani őket –, addig az erdőirtás jelenlegi mértéke nem fog csökkenni.

Létezik azonban megoldás: az erdőket a kibocsátás-kereskedelem részévé kell tenni. A Bizottság azonban ellenzi ezt, és meg vannak rá az okai. A probléma az, hogy nem kínál más alternatívát, és mivel mindannyian tudjuk, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény igen korlátolt pénzügyi forrásokkal gazdálkodik, ezért nem valószínű, hogy a jövőben lesz erre más megoldás.

Tisztában vagyok azzal, hogy a Bizottság pont annyira szívén viseli a trópusi erdőirtást, mint bárki más, de a probléma az, hogy nem ajánl fel alternatív megoldást. Egy csomagra van szükségünk; egy olyan átfogó megközelítésre, amelyik foglalkozik az éghajlatváltozás, a szénelnyelők és a biodiverzitás problémáival, illetve a szegények megélhetésének védelmével. A Környezetvédelmi Főigazgatóság és a Fejlesztési Főigazgatóság szoros együttműködésére van szükség, de ezidáig nem történt meg. Kérem javasoljanak nekünk egy alternatív megoldást, valamit, amit megvitathatunk, máskülönben attól félek, hogy az erdőirtás tovább folytatódik és vele együtt a biológiai sokféleség hanyatlása is.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a mezőgazdasági termelés egyre inkább erősödik annak érdekében, hogy ki tudja elégíteni a mezőgazdasági termékek és a nem fogyasztási célra termesztett nyersanyagok iránti megnövekedett keresletet. Ez az erősödés részben a bioüzemanyagok és a biomassza gyártásának tudható be. Tisztában vagyunk azzal, hogy az intenzív gazdálkodás károsan hat a biológiai sokféleségre. Itt merül fel az a kérdés, hogy miképpen lehetne a biodiverzitás megőrzését összeegyeztetni a gazdaság és az infrastruktúra intenzív fejlesztésével.

A biológiai sokféleség modernkori kezelése a fejlesztés alatt álló folyamatok fokozott ellenőrzését, illetve tudományos kutatásba történő megfelelő beruházást tesz szükségessé. A gazdasági fejlődés hasznot jelent a számunkra, ezért ennek a haszonnak egy részét a biodiverzitás megőrzésére kellene fordítani. Fontos, hogy megértsük, hogy a természet megőrzése és védelme mind globális, mind helyi szinten fellépést követel. Mindannyiunknak cselekedni kell, nem csak az egyéneknek, de a gazdaság ágazatainak is. Ez mindenki számára komoly kihívás.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon érdekelne, hogy a Bizottság - a KAP állapotfelméréssel összefüggésben – gondolkozott-e már azon, hogy innen merre felé lehet előrehaladni, különösen a következő pénzügyi terven belül. Tény, hogy a megújuló energia és a bioüzemanyagok hatalmas kihívást jelentenek számunkra és ezeket be kell építeni az állapotfelmérés pénzügyi keretébe.

Ez továbbá fontos szerepet fog betölteni a széndioxid fejleményekkel kapcsolatban is, amelyeket természetesen a Kiotói jegyzőkönyv értelmében csökkentenünk kell. A konkrét kérdésem tehát a következő: mely javaslatokat fogja benyújtani a Bizottság?

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, azt vitatjuk, hogy miképpen tudjuk megőrizni a biodiverzitást a jövő generációi számára, de ugyanakkor olyan intézkedéseket fogadunk el, amelyek pont az ellenkező hatást érik el. Az agrodízel gyártását övező kezdeti eufóriát követően ma már tudjuk, hogy vannak káros hatásai is; nem csak az, hogy 1 liter agrodízel előállításához 9 000 liter vízre van szükség, de emellett dinitrogén-oxid kibocsátást eredményez, aminek sokkal pusztítóbb hatása van, mint a széndioxidnak. Azt is tudjuk továbbá, hogy az energianövények termelése veszélyezteti, sőt akár el is pusztíthatja a fajok sokféleségét.

Ezekre a tényekre figyelemmel, valamint a biodiverzitás megőrzésének érdekében felmerült-e azoknak a határozatoknak a felfüggesztése, amelyeket az agrodízel hagyományos üzemanyagokhoz történő bekeverésével kapcsolatban hoztak? Mérlegelik-e, hogy új kutatásokba ruházzanak be vagy gondolkodnak-e akár egy alternatív stratégia kialakításán, hiszen tisztában vagyunk a negatív hatásokkal és eredményekkel.

  Janez Podobnik, a Tanács soros elnöke. − (SL) Először is szeretném megköszönni ezt az igen élénk vitát. Egyetértek önökkel abban, hogy valódi művészet tömören és egyszerűen fogalmazva vitatni egy olyan komoly és összetett problémát, mint amilyen a biológiai sokféleség kérdése. Ez volt az egyik oka elnök úr, hogy ilyen nehézséget okozott mindent bepréselni a vitára rendelkezésre álló időbe.

Engedjék meg, hogy röviden reflektáljak a vitára. Az első állítással kezdeném, amelyben megerősítették a Tanács azon álláspontját, hogy az éghajlatváltozás, illetve a biodiverzitás hanyatlása egymással kapcsolatban álló, egymástól kölcsönösen függő dolgok. Az imént hallott széleskörű vita számos olyan kérdéssel foglalkozott, melyek a bonni konferencia gerincét alkotják. Emellett pedig kitért a modern, XXI. századi ember életvitelére is, megemlítve a hulladékgazdálkodási és szállítási politikát, a fenntartható termelés problémáját, a fenntartható fogyasztást és így tovább.

Biztosíthatom önöket, hogy az Európai Unió nagyszerű mechanizmusokkal rendelkezik. Ahogyan azt már bevezetőmben is említettem legfőbb célunk az volt, hogy jelen lehessünk Bonnban, illetve, hogy a végrehajtásra törekedjünk, hogy a realitás felé haladjunk és folytassuk utunkat a szavaktól a tettekig.

A pénzügyi forrásokról kérdeztek. Európai szinten meghatároztuk és elfogadtuk a pénzügyi mechanizmusokat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy Bonnban a Tanács új és innovatív pénzügyi erőforrások kialakításán fog dolgozni és ezt nem csupán európai, de globális szinten értem. Szeretnék rámutatni annak a szükségességére, hogy összekapcsoljuk a biodiverzitást befolyásoló ágazatokat és itt külön szeretném kiemelni a magánszektor szerepét. A három elnökség, nevezetesen Németország, Portugália és Szlovénia, arra törekedett, hogy a bonni konferencián napirendre kerüljön a magánszektor szerepe és részvétele a biodiverzitás problémában. A Portugáliában megrendezett Üzlet és Biodiverzitás konferencia nagyon sikeresnek bizonyult, és reményeink szerint Bonnban a Portugáliában javasolt megoldásokra fogunk építeni majd.

Szeretnék köszönetet mondani Blokland úrnak, aki megemlítette a környezetvédelmi miniszterek informális tanácskozását, amelyre Ljubljanában került sor. Blokland úr két bizottság képviseletében vett ezen részt és ezt szeretném megköszönni neki. Napirendre került többek között az erdők és az erdők fenntartható kitermelésének kérdése, a biodiverzitásra gyakorolt hatás, valamint az a lehetőség is, hogy biomassza és második generációs bioüzemanyag előállítására használjuk őket.

Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a Tanács tisztában van a biomassza és bioüzemanyaggyártás során szükséges fenntartható kritériumok komolyságával és összetettségével. Ez volt az egyik oka annak, hogy egyetértettünk és együttműködtünk a Bizottsággal, hogy létrehozzunk egy olyan munkacsoportot, amelyik a COREPER jövő havi ülésén helyes megoldásokat fog javasolni a bioüzemanyaggyártás fenntartható kritériumait illetően. Ezek ezután lényeges részét képezik majd mindkét jelenleg elfogadás alatt álló irányelvnek. Külön szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a bioüzemanyaggyártás társadalmi és káros hatásain kívül megemlítették a biodiverzitásra gyakorolt hatásukat is, mert efelett néha bizony átsiklunk.

Rövid felszólalásom végén szeretném megismételni, hogy globális szinten egy szárazföldi és tengeri védett területekből álló hálózat kialakításán dolgozunk. Az Európai Unió egy remek és hatásos eszközzel rendelkezik, nevezetesen a Natura 2000-el, és ennek a végrehajtása jelenleg is egyenletesen folyik mind nemzeti, mind európai szinten.

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, úgy gondolom, hogy ez az intelligens és igen élénk vita jól mutatja a képviselőház e kérdések iránt mutatott érdeklődését. Ezért szeretnék köszönetet mondani. Tudom, hogy Dimas biztos úr nevében is beszélek, amikor megköszönöm a Parlament által mutatott érdeklődést ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A környezetvédelemért és a biodiverzitásért folytatott harcban régi munkatársaimat ismertem fel.

A homo sapiens, mint faj igen érdekes, hiszen képesek vagyunk elrepülni a holdra, képesek vagyunk a tömegkommunikációra az információs technológia segítségével, és persze tudunk beszélni is. Nem tudunk azonban orrszarvúkat, angolnákat és kicsi, kék virágokat teremteni, és amikor ezek az élőlények egyszer eltűnnek, akkor -ahogyan azt önök is említették – bizony örökre eltűnnek.

Szeretnék pár olyan dologra reflektálni, amelyek véleményem szerint kiemelt fontossággal bírnak. Szeretném a bioüzemanyag kérdésével kezdeni, hiszen ez jelenleg is élénk vitát vált ki a médiában és emellett számunkra is nagy problémát és kihívást jelent. Ahogyan önök is tudják az Európai Tanács igen egyértelmű feltételekkel egyezett bele a 10%-os bioüzemanyag célkitűzésbe és a mi álláspontunk az Európai Unióban az, hogy olyan fenntartható bioüzemanyagot szeretnénk, aminek nincsen negatív környezetvédelmi vagy élelmiszergyártási hatása. Mi a Bizottságban a csökkentett széndioxid-kibocsátásban látjuk a bioüzemanyagok hosszú távú előnyét, mert hiszen ne felejtsük el, hogy ma az egyetlen alternatíva az olaj. Az ellátás és a mezőgazdaság biztonsága: a meghatározott elveknek hála új lehetőségek tárulnak fel. Egy alacsony, 10%-os célkitűzés, egészséges fenntarthatósági kritériumok, illetve a második generációs bioüzemanyagok felé haladás – ez a valódi kihívás: bebiztosítani azt, hogy a lehető leggyorsabban átváltunk a második generációs bioüzemanyagok használatára.

Ezeket a problémákat illetően nemzetközi szinten is cselekednünk kell, továbbá biztosítani azt is, hogy a fenntarthatósági kritériumok fennállnak, illetve, hogy mindez nem súlyosbítja az élelmiszerkrízist.

Wijkman úrnak válaszolva szeretném elmondani, hogy az erdőirtás kérdésével egy külön közleményben fogunk foglalkozni, méghozzá ha jól tudom idén nyáron vagy kora ősszel, ami azt jelenti, hogy a tárgyalások során napirendre kerül ez a kérdés is.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a figyeljünk a jelenleg zajló vitára is, és biztosítsuk azt, hogy az erdőirtással kapcsolatban megfelelő párbeszéddel és helyes döntéssel készülünk fel. Ugyanez igaz az éghajlatváltozásról szóló tanácskozásokkal kapcsolatban is.

Doyle asszonynak azt szeretném mondani, hogy talán a legfontosabb dolog, hogy ne próbáljuk összevonni a különböző COP-k közötti tanácskozásokat, hanem inkább igyekezzünk maximalizálni azokat az előnyöket, amelyek az éghajlatváltozás elleni intézkedések végrehajtása során keletkeznek, valamint biztosítani azt, hogy ténylegesen elérjük a kitűzött biodiverzitási célokat.

Véleményem szerint tehát ez az, amit ebben a pillanatban tennünk kell, különösen mikor a trópusi erdők védelméről van szó, valamint arról, hogy megteremtsük a bioüzemanyagok fenntarthatósági kritériumait.

Úgy gondolom tehát, hogy nem szabad olyan célt kitűzni, amelyről eleve tudjuk, hogy lehetetlen vagy akár olyat, amely egy nehéz igazgatási és politikai helyzetet idézne elő, hanem inkább a végrehajtásra kell összpontosítani. Ez a törvényhozásról és szabályozásról, valamint a nagyra törő célkitűzésekről szóló vita egészére vonatkozik. Ezek a dolgok már megvannak Most már eljött a végrehajtás ideje, valamint annak, ahogyan ezt korábban is próbáltam elmondani önöknek, hogy kidolgozzuk azt a hét pontot, amelyeket a tárgyalások során szeretnénk elérni; valamint, hogy nemzetközi szinten is együttműködjünk partnereinkkel annak érdekében, hogy megfelelő tudományos alappal rendelkezzünk, mielőtt megkezdjük a tényleges végrehajtást. Általánosságban ennyit tudok mondani ebben a pillanatban.

Legvégül pedig: a kidolgozott cselekvési terv pontosan erről a központba helyezésről szól, ide értve azt is, hogy a közös agrárpolitikát is számításba vegyük.

Ebből a szemszögből megint úgy tűnik, hogy feladatunk meggyőzni mind a tagállamokat, mind intézményeinket, hogy a célok elérése érdekében mindent megtegyenek.

Nem szeretnék több időt rabolni. Tisztában vagyok azzal, hogy tartani kell az időbeosztást, ezért csak annyit mondanék mondanivalóm végén, hogy köszönöm ezt a vitát. Biztosítom önöket arról, hogy Dimas biztos úr tervei szerint személyesen is részt vesz majd a COP 9 miniszteri szakaszában. Biztos vagyok abban, hogy alig várja, hogy többükkel ott is találkozzon és számít az önök támogatására annak érdekében, hogy ezek az igen fontos tanácskozások sikerrel záruljanak.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Teljes mértékben támogatom a szóban forgó állásfoglalást.

2008 májusában rendezik meg Bonnban a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei konferenciájának kilencedik ülését. A különböző országok képviselői értékelik majd a biológiai sokféleség hanyatlását, amely jelenleg zajlik világszerte. A résztvevők ezen kívül mérlegelik majd, hogy hogyan lehet tisztességes és igazságos módon megosztani a genetikai források kitermeléséből származó előnyöket. Az erdei biodiverzitás hanyatlása különösen negatív következményekkel jár. Kihat az erdőirtás mértékére és emellett felgyorsítja az éghajlatváltozást. Osztom azt az aggályt, hogy az éghajlatváltozás világszerte a biológiai sokféleség további hanyatlásához vezet, és végül pedig a természet degradációját és egyes fajok kipusztulását eredményezi majd. Ez negatív hatással lesz az emberi fejlődésre és a szegénység ellen vívott küzdelemre. Azt már ma is tudjuk, hogy az erdőirtás és az erdők degradációja felelősek a világ széndioxid kibocsátásának 20%-áért.

Az Európai Unió hitelességét erősen rontja az a tény, hogy a tagállamok eredménytelenül érvényesítik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos jogszabályokat, valamint a vonatkozó, például a madarakkal és a természetes élőhelyekkel kapcsolatos irányelveket. Az egyes politikai fellépésekkel szembeni ellenállás hasonlóan káros hatással bír. Példaként megemlíthetném azokat az elégtelen erőfeszítéseket, amelyeket a biológiai sokféleség hanyatlásának 2010-ig történő megállításával kapcsolatos kötelezettségvállalások végrehajtása során tettek. Kelletlenség érezhető ezen felül az előnyökhöz való hozzáférést, illetve az azok megosztását elősegítő eszközökkel összefüggő tárgyalásokat illetően, valamint a fejlődő országokban történő, az egyezmények végrehajtását szolgáló további célzott finanszírozás felosztásával kapcsolatban.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök

12. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0019/2008).

A következő kérdéseket a Tanácshoz intézik.

  Elnök. −

1. kérdés, Manuel Medina Ortega (H-0154/08)

Tárgy: A schengeni térség kibővítése

Felmérte-e a Tanács a schengeni térség közelmúltban történt kibővítésének politikai következményeit, illetve annak hatásait az EU és azon szomszédos országok – akár EU tagállamokról van szó akár nem - amelyek így a kibővített schengeni térséggel határosak?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Négy hónap telt el tavaly december 21-e óta, amikor is legutóbb bővítették a schengeni térséget. Ahogyan önök is tudják a bővítés folyamata március végén zárult le véglegesen, amikor a repülőtereken megszűnt a határellenőrzés. Ennek eredményeképpen tehát még nem állt rendelkezésre elegendő idő vagy kellő alkalom, hogy kiértékeljük a bővítés általános politikai hatásait, illetve az azon EU tagállamok és szomszédos országaik kapcsolatára gyakorolt hatást, akik alkalmazzák a schengeni szabályokat.

Ennek ellenére egyes tanácsi munkacsoportok már olyan témákról tárgyalnak, mint például bizonyos tagállamok határőrizeti hatóságainak, a schengeni térség bővítését követő átszervezése, illetve a bővítés következményeként esetlegesen fellépő változások és trendek az illegális bevándorláson belül. Nincs kétség afelől, hogy a schengeni térség kibővítése igen jó hatással volt az Európai Unió vízumpolitikájára, különösen harmadik országok állampolgárainak szempontjából. Ők most a schengeni térség teljes területét beutazhatják egy új tagállam által kibocsátott vízum segítségével, amelyre eddig nem volt lehetőségük.

Ezen felül az Európai Unió már több kelet-európai és nyugat–balkáni országgal is megállapodásokat kötött a vízum kibocsátás leegyszerűsítését illetően.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök asszony, miniszter úr, nagyon köszönöm válaszukat. Mivel ön is olyan országból érkezett, amelyik pontosan ebben helyzetben van, ezért biztos vagyok abban, hogy a szlovén elnökség is nagy érdeklődéssel követi ezt az ügyet.

Én személy szerint vettem a fáradtságot és ellátogattam ezek közül az országok közül néhányba: egyrészről remélem, hogy határainkat illetően kapunk valamiféle garanciát, másrészről azonban nem szeretnénk, ha az EU új falakat, új sáncokat építene.

Milyen garanciánk van arra, hogy a schengeni térség kibővítése nem teremt például nehézségeket a határ menti ingázók vagy akár azok számára, akik hozzászoktak, ahhoz, hogy az olyan országokba, amelyek most a schengeni térség részét képezik, akadály nélkül léphetnek be. Ez utóbbi kapcsán elsősorban Szlovéniára gondolok, amelynek szomszédja csatlakozni kíván az Európai Unióhoz.

  Janez Lenarčič. − (SL) Köszönöm Medina Ortega úrnak ezt a kiegészítő kérdést. Ahogyan az már korábban is elhangzott, a Tanács ezt még nem vitatta meg legfelsőbb szinten és nem végzett átfogó felmérést a schengeni térség kibővítésének az egyes országokra gyakorolt hatását illetően.

A szlovén tapasztalatokról kérdezett és a következőt mondhatom: egyértelműen nem új falak építéséről van szó, hanem az EU külső határainak egészen az új határokig történő kitolásáról. Ez azt jelenti, hogy a schengeni térség külső határai elmozdultak és ezáltal a térség több Európai Uniós tagállamot foglal magában. Azon tagállamok számára, amelyeknek határai jelenleg a schengeni térség külső határait képezik, ez nem volt egy egyszerű projekt és több év felkészülés előzte meg. A projekt hatalmas kihívást jelentett és az Európai Unió ezt a „Schengeni Támogatás” létrehozásával ismerte le, amely egy olyan különleges finanszírozási forrás, amelyik segített kialakítani a schengeni térség új külső határainál levő határellenőrzéseket.

Ezen felül érdeklődött a Szlovéniát és Horvátországot elválasztó határral kapcsolatban is. Való igaz, hogy ez a múltban egy láthatatlan határ volt. Az is igaz továbbá, hogy amikor elnyertük függetlenségünket, akkor ez csupán egy ideiglenes határ volt. Európai Uniós partnereinkkel együttműködve végül is sikerült olyan határellenőrzést kialakítani, amely nem nehezíti meg a Horvát Köztársaság állampolgárainak dolgát a határátlépés során. Ezen kívül sikerült megőriznünk a schengeni normák és szabályozás által, a hatékony határellenőrzés érdekében megkövetelt elemek mindegyikét.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, a schengeni térség tavaly decemberi bővítése nem csökkent, hanem inkább fokozott biztonságot eredményezett. Ezt a tényt statisztikák is alátámasztják; ezzel elégedettek lehetünk.

A következő lépcsőben Svájc és Liechtenstein válna tagjává a schengeni térségnek, de úgy hallottam, hogy ezzel kapcsolatban problémák merülhetnek fel. Elképzelhető, hogy egyes tagállamok fenntartással élnek majd Liechtenstein csatlakozását illetően, legalábbis erre utaló híreket hallottam a Cseh Köztársaságból.

Kérdésem tehát a Tanács felé a következő: tudnak-e ezekről a fenntartásokról és mit terveznek tenni, hogy elkerüljék azokat a problémákat, amelyek akkor merülnek fel, ha Liechtenstein nem csatlakozik?

  Avril Doyle (PPE-DE). – Kérdésem a schengeni szabályokra, illetve az éghajlatváltozásra és a megnövekedett széndioxid kibocsátásra gyakorolt hatásukra vonatkozik. Múlt szerdán nagy örömömre Brüsszelből Ljubljanába repültem, hogy az ENP-ED frakció tagjaként két napig az önök gyönyörű országának vendége legyek.

Amikor megérkeztünk Ljubljanába, mindannyian leszálltunk a gépről és egy buszba tessékeltek bennünket, ahogyan teszik ezt számos repülőtéren. 22 percen keresztül álltunk a buszba zsúfolódva, amikor az végre elindult. Ekkor azt hittük, hogy már úton vagyunk végre az útlevél ellenőrzés vagy a csomagfelvétel felé, de a busz mindössze 18 métert haladt. Ez a távolság, tisztelt elnök asszony, nagyjából annyi, mint amilyen mesze jelenleg állok öntől. Ekkor mind leszálltunk és bementünk a kapun. Az ember azt hihetné, hogy ez valami tréfa, de sajnos nem az. Amikor megkérdőjeleztem az eljárás értelmét, biztosítottak arról, hogy a schengeni szabályok megkövetelik mindezt. Kérem, magyarázza meg ezt miniszter úr!

  Janez Lenarčič. − (SL) Pirker úr mondanivalójára válaszolva: való igaz, hogy megkezdődtek a Svájci Államszövetség, illetve a Lichtensteini Hercegség, a schengeni térséghez való csatlakozásával kapcsolatos eljárások. Ezek az értékelési és egyéb eljárások jelenleg is zajlanak. Az elnökség véleménye az, hogy a szóban forgó két ország schengeni térséghez történő csatlakozása kizárólag az eljárások eredményétől, kiváltképpen az értékelési eredményektől függ. Nem tudunk semmilyen, bármelyik tagállam által előhozott fenntartásról az egyes országok schengeni térséghez történő csatlakozásának tervezett eljárásairól.

Doyle asszonynak válaszolva: nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek a schengeni szabályok és minden bizonnyal a repülőtéri biztonsági előírásokra vonatkoznak. Nem tudok magyarázatot adni a 20 méteres buszútra, de úgy gondolom, hogy vannak olyan, a repülőtereken történő mozgásra vonatkozó szabályok, amelyek nem a schengeni szabályok, hanem inkább a repülőtéri biztonsági előírások részét képezik.

  Elnök. − Köszönöm, miniszter úr. Talán ma este hazafelé lehetősége nyílik majd megvizsgálni a problémát.

  Elnök. − 2. kérdés, Marie Panayotopoulos-Cassiotou (H-0159/08)

Tárgy: A gazdaságilag aktív populáció megőrzése a hegyvidéki, illetve a nehezen megközelíthető területeken, valamint a szigeteken.

A humán erőforrások igen nagy százaléka dönt gyakran úgy, hogy elhagyja az EU régióit a munkalehetőségek hiánya miatt. Ezeknek a területeknek a lakossága ezáltal lecsökken és csupán az idősek maradnak.

E trend, valamint az EU előtt álló égető demográfiai problémára figyelemmel kérdezném az elnökségtől, hogy tenne-e valamilyen javaslatot a hegyvidéki, illetve a nehezen megközelíthető területeken, valamint a szigeteken élő gazdaságilag aktív populáció megőrzése érdekében, hogy az EU minden területén kiegyensúlyozott legyen a fejlődés és az EU megőrizhesse versenyképességét?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) http://www.europarl.europa.eu/members/expert/alphaOrder/view.do?language=SL&id=28571" \o "PANAYOTOPOULOS-CASSIOTOU, Marie" asszonynak válaszolva a következőket szeretném mondani: A kohéziós politika területén belüli négy másik rendelet mellett a Tanács 2006 júliusában elfogadta az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó rendeletet. E rendelet 3. cikkének értelmében, az ezekből az alapokból érkező segély részben egyes szigeti régiók, szigeten fekvő tagállamok, valamint hegyvidékek számára lett előirányozva.

Ugyanebben az időben a Tanács és az Európai Parlament elfogadott egy, az Európai Szociális Alapra vonatkozó rendeletet is. E rendelet az Európai Szociális Alap szerepét a következő módon határozza meg: a kereskedelmi lehetőségek és foglalkoztatottság javítása, a magas szintű foglalkoztatottságra való buzdítás, valamint az új, jobb munkahelyek teremtése. A két rendelet össze van hangolva, hogy támogatást biztosítson bizonyos területek számára. Ezeknek megfelelően a tagállamok – operatív programjaikon és projektjeiken belül – külön figyelmet szentelhetnek a tisztelt képviselőtársam által is említett régiók fejlesztésének és foglalkoztatottságának stimulálására. Ez azt jelenti tehát, hogy az egyes tagállamokon múlik, hogy eldöntsék melyik operatív program vagy konkrét intézkedés felel meg a kérdésben is említett kritériumoknak. A javasolt programokat a Bizottság kiértékeli, rámutat a kohéziós politikai célok elérését, illetve az egyes rendeletek előírásainak való megfelelést esetlegesen akadályozó hiányosságokra, és amennyiben a javaslatok eleget tesznek a feltételeknek, úgy a Bizottság jóváhagyja azokat.

Amikor a kohéziós politika területén új jogi normák megalkotására kerül a sor, a Bizottság feladata olyan döntéseket hozni, amelyek lehetővé teszik a kohéziós politika célkitűzéseinek teljesítését. A 2007-2013-as időszakkal kapcsolatos első lehetőség a kohéziós politika megvalósításáról szóló első időközi jelentéssel kapcsolatos vita lesz. A Bizottságtól júniusra várjuk a jelentés előadását.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Szeretném megköszönni a miniszter úrnak, hogy megismételte a Strukturális Alapok és az Európai Szociális Alap keretén belül elképzelt összes intézkedést. Azt szerettem volna tudni, hogy vajon az elnökség és a Tanács tisztában van-e azzal, hogy Európa egyes területei továbbra is lakatlanok. Ezek a területek természetesen az egyes államokhoz tartoznak, de mindez gyengíti az EU-t és megnyitja azt az egyéb területekről hívott emberek felé. Ez mindannyiunk számára probléma, mert nem csupán egy konkrét tagállamhoz kapcsolódik. Ezért kérdezem, hogy vajon az elnökség tervei között szerepel-e a problémával való foglalkozás.

  Janez Lenarčič. − (SL) Köszönöm ezt a kiegészítő kérdést, Panayotopoulos asszony. Az elnökség tisztában van azzal, hogy egyes területeken már nincsen aktív populáció. Szeretném megismételni azonban, hogy ennek a jelenségnek a megállítása azoktól a tagállamoktól függ, amelyek a szükséges intézkedéseket javasolják. Meg kell értenünk persze azt is, hogy az embereket nem lehet arra kényszeríteni, hogy bizonyos régiókban éljenek és dolgozzanak

Ez egy igen komoly probléma, amelyet meg kell oldanunk. Szeretném megint elmondani, hogy a kohéziós politikai intézkedések kínálnak megoldásokat erre, de a tagállamokon múlik, hogy konkrét esetekben melyik megoldásokat javasolják.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Miniszter úr, nem tudok egyetérteni utóbbi megjegyzéseivel. Ebben az esetben természetesen a tagállamok a kompetensek, de ezeknek a régióknak az elnéptelenedéséért az Európai Unió is felelősséggel tartozik; ennek az oka nem más, mint amivel az Európai Unió egész területén találkozhatunk, nevezetesen a liberalizáció. A kisebb közösségekben egymás után zárnak be a posták, mert már nem termelnek nyereséget. Ugyanerre a sorsra jutnak a helyi takarékpénztárak és a helyi uszodák is, mert egyes esetekben a közszolgáltatások privatizáció alá kerülnek. Mindez egyre inkább megnehezíti az életet ezekben a közösségekben és a lakosok számára egyre kevésbé kifizetődő ott élni. Jómagam hegyvidéki területről származom és saját szememmel láttam, ahogy mindez megtörténik. Kérdésem tehát, hogy tanácsi szinten foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel?

Tisztelt elnök asszony, nekem is lenne egy rövid megjegyzésem az előző kérdéssel kapcsolatban: Grazban is hasonló a helyzet, ott is fel kell szállni a buszra, hogy az ember öt métert utazzon, tehát ön nincsen egyedül. Ugyanarról a butaságról van szó, mint eddig is: Schengent okolják, aminek természetesen semmi valóságalapja sincsen.

  Janez Lenarčič. − (SL) Szerintem 20 méter volt és nem öt, de persze még az is túl rövid. Ahogyan azt korábban is említettem, nem szeretném kommentálni a ljubljanai repülőtér működését, hiszen ez egy független vállalat, amely saját szabályai szerint üzemel. Megismételném azonban, hogy az Európai Unió kohéziós politikája lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megbirkózzanak a Panayotopoulos asszony által említett problémával. Az, hogy ezt mennyire tudják sikeresen kivitelezni, az már más lapra tartozik.

Megemlítette a postai szolgáltatásokat, amely egy igen érdekes probléma. Ki kell azonban hangsúlyoznom, hogy az Európai Unió által idén elfogadott postai szolgáltatásokról szóló irányelv is foglalkozik ezzel. A szóban forgó irányelv egyik fontos eleme, hogy garantálja a postai szolgáltatások univerzális jellegét a piac megnyitása után is. Az ön által említett problémával tehát ez az irányelv már megfelelő módon foglalkozott.

  Elnök. − 3. kérdés, Hélène Goudin (H-0161/08)

Tárgy: A Lisszaboni Szerződés

Az 1. fejezet 10A cikkének 2. bekezdésével (Elvek és Célok) foglalkozó 1. cikk 24. bekezdése kimondja, hogy az Unió arra törekszik, hogy „(f) hozzájáruljon olyan nemzetközi intézkedések kidolgozásához, amelyek a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodásnak a megőrzésére és javítására irányulnak”.

Miként vélekedik a Tanács arról, hogy vajon ez a rendelkezés azt sugallja, hogy egy konkrét, a teljes harmonizáció szintjén túlmenő környezetvédelmi intézkedésre vonatkozó EU-tilalom a Szerződéssel ellenesnek tekinthető?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Goudin asszony kérdése nem tartozik a Tanács hatáskörébe. A Tanács, mint olyan nem vett részt azon a kormányközi konferencián, amelyik előkészítette a Lisszaboni Szerződés tervezetét, ellenben a tagállamok kormányai igen. Ezen felül, mint tudjuk, a Lisszaboni Szerződés még nem emelkedett jogerőre. Amikor ez, reméljük minél hamarabb és még a határidőn belül, megtörténik, akkor a rendeletek magyarázása a bíróság hatáskörébe fog tartozni. Úgy gondolom, Goudin asszony efelől érdeklődött.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Miniszter úr, a Képviselőház több becslést is kapott már azzal kapcsolatban, hogy mennyire hasonlít egymásra a régi Alkotmányos Szerződés, illetve a javasolt új Lisszaboni Szerződés. Megosztaná velünk álláspontját ezzel kapcsolatban?

  Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Tisztelt elnök asszony! Azon a véleményen vagyok, hogy ésszerű határokon belül legyen lehetőségünk kérdéseket feltenni a Szerződés értelmezésével kapcsolatban. A Szerződés, bár új néven kerül bemutatásra, lényegében azonban ugyanaz, ezért a Tanácsnak tudnia kell válaszolnia a kérdésre. Kiegészítő kérdésem a 3. kérdéshez a következő: ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy az EU nem csupán a globális környezetvédelmi politika célkitűzéseiről dönt, de annak eszközeiről is, meghatározva, hogy a tagállamok milyen eszközöket használhatnak a célok eléréséhez?

  Janez Lenarčič. − (SL) Az, hogy a Lisszaboni Szerződés mennyire hasonlít, illetve különbözik az Alkotmányos Szerződéstől elsősorban személyes benyomásoktól függ. Ez egy, az Alkotmányos Szerződéstől eltérő szerződés, de tartalmaz hasonló, sőt akár ugyanolyan megoldásokat. A következő adatokra fogok szorítkozni.

Különbözik annyiban, hogy itt nem egy olyan szerződésről van szó, amely a korábbi szerződések helyébe lép. Ez az alapvető Európai Uniós szerződések elfogadásának klasszikus módszere. Különbözik abban az értelemben is, hogy az alkotmány koncepcióját itt már elhagyták; nincs többé szó egy Európai Uniós Alkotmányról, hanem csak egy klasszikus szerződésről.

Hasonlóságokat vagy megegyezéseket számos megoldásban is találhatunk: például az intézményi és funkcionális, valamint az egyszerűsítés területén kínált megoldásokban, a határozatok elfogadásában, illetve a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament megnövekedett szerepében. Kijelenthetjük tehát, hogy bár a szerződés eltér a korábbi Alkotmányos Szerződéstől, de tartalmaz hasonló, esetenként megegyező megoldásokat.

Ami a második kérdést illeti: külön figyelmet szenteltem Goudin asszony kérdésének nyelvezetére és szeretnék rámutatni arra, hogy ez a rendelkezés az Unió által, azon nemzetközi intézkedések kialakításához nyújtott támogatással foglalkozik, amelyek a környezet minőségének megőrzését és javítását, a fenntartható fejlődést, stb. célozzák meg. Más szóval tehát, az Unió nem előír vagy parancsol, hanem segít. Úgy gondolom, hogy a nyelvezet önmagáért beszél.

  Elnök. – Még egy kiegészítő kérdést fogadok ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Rengeteg felszólalásunk és hozzászólásunk volt eddig, de én figyelembe veszem a politikai egyensúlyt, valamint azt is, hogy ki az a ki már tett fel kérdést.

  Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) A Goudin asszony által idézett megfogalmazás jó, és nagyszerűnek találom, hogy védelmezni és javítani kívánjuk a környezetet; ez a Lisszaboni Szerződés remek szövegezése. Az EU környezetvédelmi politikáján belül állandó probléma lép fel, amikor a környezetvédelmi intézkedések ütköznek a belső piaccal. Verheugen biztos úr nemrég azt állította, hogy az elmúlt öt évben a Bizottság 19 alkalommal vitt egyes tagállamokat az Európai Bíróság elé olyan esetekben, amikor a tagállamok a környezet védelme érdekében hoztak törvényeket. A Bíróság mind a 19 esetben a belső piac javára és a környezet ellenében döntött. Vajon ez erősíti is bármilyen módon a környezetvédelmi garanciát? Mondhatjuk azt, hogy a környezetvédelem elsőbbséget élvez a piac igényei felett? Nyilatkozna ezzel kapcsolatban?

  Janez Lenarčič. − (SL) Persze. Válaszomat azzal kezdeném, hogy teljes mértékben egyetértek Holm úrral. Való igaz, hogy a különböző területek között ütközések vannak a jogi normákat illetően, még a jogi normák jellegével kapcsolatban is. A Lisszaboni Szerződés azon normája vagy azon rendelkezése, amelyik megint megismételném még nincs hatályban, az Uniós támogatással foglalkozik. A jogi norma jellege eltér a végzéstől vagy tilalomtól. A végzések és tilalmak legnagyobb számban egyébként a közös piacon találhatóak.

Való igaz, hogy fennáll az ütközés lehetősége, de tény az is, hogy ezeket szinte automatikusan a Bíróságnak kell megoldania a jelenleg érvényben levő közösségi jogszabályoknak megfelelően. Van arra mód, hogy a jogi normák kialakításánál csökkenteni lehessen az ütközés kockázatát, de ez az Európai Bizottság feladata, hiszen csak a Bizottság rendelkezik jogalkotási kezdeményezési joggal. Meggyőződésem, hogy a kezdeményezések során gondosan ügyelnek arra, hogy elkerüljék az esetleges ütközéseket.

  Elnök. – 4. kérdés, Marian Harkin (H-0163/08)

Tárgy: A Lisszaboni Szerződés

Úgy gondolja a Tanács, hogy a szlovén elnökség által a tagállamoknak benyújtott kérdések - amelyek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban 33 pontosításra szoruló pontot tartalmaztak – megfelelően kerültek megválaszolásra?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Harkin asszony a szlovén elnökség által felvetett problémákkal kapcsolatban kérdezett. Itt arról a technikai munkáról van szó, amelyik a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének előkészítéséhez szükséges, amely munkát előzetesen el kell végeznünk, amennyiben a Szerződést teljes mértékben érvényesíteni kívánjuk. Ez a munka januárban indult meg annak a megbízatásnak megfelelően, amelyet az Európai Tanács adott a szlovén elnökségnek tavaly decemberben.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy itt csupán előkészítő jellegű tevékenységekről van szó. Előkészítő jellegűek, mert amint azt tudjuk, a Szerződés csak azt követően lép hatályba, hogy mind a 27 tagállam ratifikálta azt. Mindazonáltal a Tanács rendszeresen ad le jelentéseket az előzetes előkészítő vagy technikai munkálatokról az Európai Parlament Elnöki Hivatalának, különösen olyan kérdések tekintetében, amelyek érintik az Európai Parlamentet is.

  Marian Harkin (ALDE). – Nagyon örülök, hogy a szlovén elnökség jól halad és eredményeket tud felmutatni. Egy-két olyan témát szeretnék felvetni a miniszter úrnak, amelyek jelenleg is nagy felháborodást keltenek Írországban. Ezekkel kapcsolatban kérnék pontosítást a szlovén elnökségtől.

Először is, ami a közös társasági adóalap bevezetését, illetve az adóharmonizáció kérdését illeti, tisztázná számomra, hogy ténylegesen rendelkezik-e minden ország vétójoggal ezekben a kérdésekben?

Másodszor pedig a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, az Euratom-Szerződésről szóló Jegyzőkönyvről szeretnék kérdezni. Szeretném, ha tisztázná számomra, hogy a szóban forgó Jegyzőkönyv módosítja-e az Euratom-Szerződés lényegét és eljárásait; hogy van-e változás a jogalapban, illetve vannak-e következmények, különös tekintettel az atomenergiával kapcsolatosan.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Kivételesen angolul szólalok fel tisztelt Harkin asszony, hogy elkerüljem a további vitákat, és hogy az ön által felvetett kérdésekre a lehető legegyértelműbben tudjak válaszolni.

Először is az adózás: jelenleg minden tagállam rendelkezik vétójoggal az adózással kapcsolatos ügyekben, legyen szó a közös társasági adóalapról, az adóharmonizációról vagy bármilyen más adózási kérdésről, és ez így is marad a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően is. A Lisszaboni Szerződés nem változta egyáltalán ezen. Az adózás területén belül a döntéshozási módszer ugyanaz marad: a döntéseket csak az összes tagállam konszenzusában lehet meghozni, amelyek közé természetesen Írország is beleértendő.

Ami a másik kérdését illeti, erre ugyanez vonatkozik: az „energiamix”, azaz az energiaforrások megválasztása továbbra is a tagállamok szuverén hatáskörébe tartozik. A tagállamok szabadon választhatják az atomenergiát, szabadon dönthetnek úgy, hogy az az energiamix részét fogja képezni, és tetszésük szerint dönthetnek arról, hogy nem használják fel azt. Ez úgyszintén változatlan marad a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Mivel a tagállamok pontosítást kértek a Lisszaboni Szerződés egyes pontjaival kapcsolatban, azért szeretném megragadni én is az alkalmat és szintén pontosítást, különös tekintettel az „átlépési záradékkal” kapcsolatban. Számos olyan terület van, ahol az EU hatáskört szeretne, de ehhez nem rendelkezik jogalappal, és ez az évek során rengeteg kritikát és vizsgálatot eredményezett. Nem aggasztja azonban önöket, hogy az „átlépési záradék” segítségével az EU új hatáskörökhöz juthat anélkül, hogy konzultálnia kellene erről a nemzeti parlamentekkel? Nem tartják aggasztónak, hogy mindez valójában Európa-szerte aláaknázza a nemzeti parlamenteket és a demokráciát?

  Jim Allister (NI). – Megmagyarázná a miniszter úr, hogy miért volt szükséges az ír népszavazás idején moratóriumot elrendelni a Brüsszelből érkező rossz hírek, illetve bármilyen új, vitatható javaslattal kapcsolatban?

Ilyen hatalmas lenne az emberek félelme, hogy a Tanács jobbnak látta nem tájékoztatni őket? Meg tudná mondani, hogy mely javaslatokat érinti ez a moratórium, pontosabban, hogy kiterjed-e a társaságiadó-számítás harmonizációját érintő javaslatokra, és ha igen, miért?

  Janez Lenarčič. − (SL) Ami Kamall úr kérdését illeti, szeretném kihangsúlyozni a következőket: az „átlépési záradék” lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egymással egyetértésben döntéseket hozzanak bizonyos tevékenységek Uniós szinten történő engedélyezéséről. Véleményem szerint hiba lenne erre úgy tekinteni, mint olyasvalamire, ami a nemzeti parlamentek egyetértése nélkül megtörténhet. Amennyiben bárki is a nemzeti parlament beleegyezése nélkül cselekedne, úgy azt a lépést országa nem támogatná.

Szeretném azt is világossá tenni, hogy a Lisszaboni Szerződés meg fogja erősíteni a nemzeti parlamentek szerepét, azokat egyre közvetlenebbül az Európai Unió mechanizmusának részévé téve. A szóban forgó „átlépési záradék” alárendelődik továbbá a nemzeti parlamentek szerepének.

Allister úrnak válaszolva annyit szeretnék mondani, hogy nem tudok semmilyen moratóriumról. Sem a Tanács, sem pedig az elnökség nem hozott döntést a rossz hírekre vagy kényes témákra vonatkozó moratóriumot illetően.

Az ön által illusztrációként feltett, a közös konszolidált társasági adóalapot illető kérdés nem újkeletű. Ez a probléma már egy ideje, pontosabban évek óta párbeszéd tárgyát képezi, és továbbra sincs megállapodás azzal kapcsolatban. Megállapodás nélkül pedig nem lehet továbblépni. Ennek az az oka, ahogyan azt már egy előzőleg eltett kérdésre adott válaszomban is elmondtam, hogy az adózási ügyek abba a kategóriába esnek, amelyben az Európai Unió kizárólag egyetértésben tud dönteni. Ez nem változott és nem is fog, se az ír népszavazás következtében, sem azt követően.

  Elnök. – Most két kérdéssel folytatjuk, amelyek egyszerre kerülnek megválaszolásra. A kérdések az emberi jogokra vonatkoznak Kínában, az elsőt Doyle asszony, a másodikat Evans úr teszi fel.

  Elnök. – 5. kérdés, Avril Doyle (H-0165/08)

Tárgy: Emberi jogok Kínában

2008. január 17-én az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást (P6_TA(2008)0021) amely felszólította Kínát, hogy „nyomatékosan kéri Kínát, hogy az olimpiai játékokat ne használja fel ürügyként másként gondolkodók, újságírók és az emberi jogok megsértéséről beszámoló, illetve ez ellen tiltakozó emberi jogi aktivisták letartóztatására, … és bebörtönzésére”.

Milyen lépéseket tett a Tanács válaszképpen a Parlament állásfoglalására? Milyen válaszokat kapott a Tanács a kínai hatóságoktól, ha kapott egyáltalán? Meg van győződve arról a Tanács, hogy a kínai hatóságok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy megfeleljenek az Olimpiai Charta elveinek?

6. kérdés, Robert Evans (H-0184/08)

Tárgy: Emberi jogok Kínában

2007 elején egy emberi jogi aktivista, Yang Chunlin aláírásokat gyűjtött Kínában egy petícióhoz, amelynek címe „Emberi jogokat akarunk, nem pedig Olimpiát” volt. Még ugyanabban az évben, júliusban „az államhatalom elleni izgatásért” letartóztatták és azóta is egy Csiamuszéban található börtönben tartják fogva.

Osztja a Tanács aggodalmamat a Yang Chunlint ért bánásmódot, illetve jelenleg is tartó fogvatartását illetően? Egyetért velem a Tanács azzal kapcsolatban, hogy az emberi jogi aktivisták fogvatartása ellentétes a kínai tisztviselők által, a Pekingi Olimpia előtt tett ígéretekkel?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) A kérdéseket feltevő két képviselőhöz hasonlóan a Tanácsot is nagyon aggasztja a kínai emberi jogi aktivisták üldöztetése. Ami Kína, az Olimpiával kapcsolatban tett kötelezettségvállalásait illeti, ez a kérdés a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra tartozik. Elmondhatjuk azonban, hogy az emberi jogok védelmezői és egyéb aktivisták ellen nemrégiben elkövetett megtorló lépések kétségbe vonták azt, hogy Kína eleget tesz-e nemzetközi emberi jogi normákkal kapcsolatban tett ígéreteinek. Ezek közé tartozik a véleménynyilvánítás szabadságának védelme is.

Nagyon aggasztónak találjuk továbbá a kilakoltatásokat és a letartóztatásokat is, különösen az olimpiai építkezésekkel összefüggő eseteket. Az emberi jogok szószólóival kapcsolatos iránymutatásoknak megfelelően, az Európai Uniós tagállamok kínai misszióinak vezetői gondosan figyelik az olyan egyének ügyét, mint például Yang Chunlin és Hu Jia. Az Európai Unió Tanácsa állandó jelleggel és különböző módokon is figyelmeztetésben részesíti a kínai hatóságokat az olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyek aggodalomra adnak okot.

Hu Jia decemberi őrizetbe vételét követően a Tanács többször is felszólalt az ügyével kapcsolatban, de kielégítő választ nem kapott. A Tanács továbbra is szorosan figyelemmel kíséri majd a szóban forgó két esetet és megkísérel majd lépéseket tenni.

Mindazonáltal egy-két pozitív esetet is meg kell említenünk, mint például kínai újságírók köztük Yu Huafeng és Ching Cheong gyors szabadlábra helyezését. Üdvözöljük továbbá a médiatörvények módosításait, nevezetesen, hogy az Olimpiát megelőző időszakban átmenetileg enyhítették a külföldi újságírókra vonatkozó megszorításokat.

Az Európai Unió és Kína között folyó emberi jogi tárgyalások legutóbbi fordulójában, 2007 októberében, az Európai Uniós Trojka felszólította Kínát, hogy a külföldi újságírókkal kapcsolatos szabályokat az Olimpia végeztével se állítsa vissza. A kínai delegáció biztosította őket, hogy az újságírók ez év októberét követően is könnyebben dolgozhatnak majd. A Tanács ezt az ügyet minden bizonnyal újra felveti majd a kínai kormány felé.

Ahogyan gondolom önök is tudják a Tanács az Európai Unió és Kína közötti emberi jogi tanácskozások következő fordulójára készül, amelyre május 15-én Ljubljanában kerül sor. Az EU-Trojka tervei között szerepel a jelenleg legnyugtalanítóbb problémák megtárgyalása, különös tekintettel a szólásszabadságra, az Internet szabályozására, a külföldi újságírókra vonatkozó szabályozásra, a békés gyülekezés jogára valamint a civil társadalom szerepére. Az EU különleges figyelmet szentel majd az emberi jogokat védelmezők jogaival kapcsolatos problémának. Biztosíthatom önöket, hogy az EU Trojka mindent elkövet majd a problémával kapcsolatos tárgyalások során és világosan jelzi majd aggályait a kínai kormány képviselői felé.

  Avril Doyle (PPE-DE). – „Az Olimpizmus célja, hogy a sportot az emberiség harmonikus fejlődésének a szolgálatába állítsa és [...] a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája, amely valamely országra vagy valamely személyre irányul, faji, vallási, politikai, nemiség vagy bármely forma alapján az Olimpiai Mozgalommal összeférhetetlen” – ez az Olimpiai Charta két olyan alapelve, amelynek betartásával a kínaiak is egyetértettek. Nagyon szeretném, ha az Olimpia sikeres lenne, és nem érzem úgy, hogy bojkottálnunk kellene, mindazonáltal nem szabad visszariadnunk attól, hogy emlékeztessük a kínai hatóságokat arra, hogy lényegesen nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az emberi méltóság megőrzésének érdekében egy szabad és tisztességes rendszeren, szabad médián, a tibetiekkel és egyéb etnikai kisebbségekkel való jobb bánásmódon, valamint a fokozott állatjóléten keresztül. Fel kell továbbá ismernünk a Kína előtt álló hatalmas demográfiai, környezetvédelmi és modernizációs kihívásokat is. Egyet ért velem a Tanács, azzal kapcsolatban, hogy e folyamat részeként Kínának el kell tudni fogadnia a jogos kritikát olyan esetekben, amikor nem tesznek eleget olyan vállalt kötelezettségeiknek, mint például az Olimpiai Charta alapelveinek?

  Robert Evans (PSE). – A miniszter úr azt mondta, hogy ezidáig nem kapott kielégítő választ a kínai hatóságoktól. Az elkövetkező hetekben és hónapokban meg fogja próbálni kikényszeríteni, hogy választ kapjon a feltett kérdésekre? Észben fogja-e azt is tartani, hogy az olimpiai pályázat felvezetéseként Kína számos ígéretet tett emberi jogi helyzetének javítását illetően, olyan ígéreteket, amelyeknek legjobb tudomásunk szerint a mai napig nem tett eleget.

Most, az Olimpiát megelőző időszakban jött el a megfelelő idő a cselekvésre, hiszen utána már túl késő lesz. Május 15-én, amikor megkezdődnek a tárgyalások, vajon ténylegesen arról lesz szó, hogy milyen pozitív lépéseket tehetnek, hogy Kínára nyomást gyakoroljanak a szólásszabadsággal, az újságírók jogaival, a szabad gyülekezési joggal stb. kapcsolatban?

Szóba kerül majd a halálbüntetés használata is? Mert a jelenlegi statisztikák azt mutatják, hogy Kína önmagában több embert végeztet ki, mint a világ többi országa összesen. Az Olimpiai Játékokat anélkül nem lehet megrendezni, hogy ezt az üzenetet ne továbbítanánk a kínai kormány felé.

  Janez Lenarčič. − (SL) Doyle asszonynak válaszolva: ahogyan azt első válaszomban is elmondtam, az Olimpiai Charta kérdése a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra tartozik. Ez az a testület, amely illetékes lépéseket tenni, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az Olimpiai Chartát megsértették.

Evans úrnak válaszolva: az Európai Unió figyelemmel követi az emberi jogi helyzetet. Már elmondtam korábban, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi tárgyalásokat május 15-én rendezik meg. Itt szó lesz többek között a szólásszabadságról, az Internet szabályozásáról, a külföldi újságírókra vonatkozó szabályozásról, a békés gyülekezés jogáról valamint a civil társadalom szerepéről. Ez a lista távolról sem kimerítő vagy teljes, természetesen egyéb szempontok is napirendre kerülhetnek majd. Ami a halálbüntetést illeti, az Európai Unió álláspontja ezt illetően teljesen egyértelmű, és az EU ennek érdekében következetesen jár közben és igyekszik érvényesíteni ezt minden többoldalú és kétoldalú fórumon.

  Vincas Justas Paleckis (PSE). – (LT) Tisztelt miniszer úr, említette, hogy kísérletet tesznek majd a kínai kormány befolyásolására. Milyen igaz. Az Olimpiai Váltót ért megzavarások azonban előrevetítették annak a lehetőségét, hogy az Olimpiai Játékok ideje alatt a kínai televízió nem csupán a sporteseményekről tudósít majd, hanem az utcákon és tereken zajló, mind kínai polgárokat és turistákat érintő zavargásokról is. Erre figyelemmel mit gondolnak, melyik a könnyebb: nyomást gyakorolni Kínára vagy inkább a diplomáciai tárgyalások útját követni?

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Állítólag, ha az ember Kínában szervátültetést kér, akkor azt a választ kaphatja, hogy nemsokára megkapja a kért szervet, és sajnos fennáll a gyanúja annak, hogy ebből az okból kifolyólag, embereket gyilkolnak meg, úgymond rendelésre. A kivégzés előtt álló embereket az ilyen kérések kielégítése végett végzik ki.

A tegnapi nap folyamán egy másik biztossal arról vitáztunk, hogy a megafon diplomácia Kína esetében nem működik. Vehetjük tehát úgy, hogy a Tanács Kínával kapcsolatban a diplomácia egyéb módjaihoz folyamodik, mert azok működnek? Hangot adnak-e majd ezeknek a dokumentált aggályoknak, amelyeket a Tanács és a Bizottság már a múltban is napirendre tűzött?

  Janez Lenarčič. − (SL) Ami Paleckis úr kérdését illeti: a válasz véleményem szerint igen egyszerű. A diplomáciát, mint a kommunikáció, a meggyőzés és az eredmények elérésének egyik eszközét soha sem szabad feladnunk. A válasz tehát egyszerű. Ahogyan korábban is elhangzott a Tanács egy igen előrehaladott párbeszédet közvetít az Európai Unió és Kína között. Ez egy folyamatosan zajló párbeszéd, amelynek jövő hónapban új fejezete nyílik. Nem szeretnénk megszakítani ezt a párbeszédet, amelynek az emberi jogok továbbra igen fontos elemét képezik.

Mitchell úr kérdését nem tudom kommentálni, mert a Tanács még nem vitatta meg ezt a jelenséget és nem formált véleményt vele kapcsolatban. Mitchell úr, gondolom ön is egyetért velem abban, hogy nem kommentálhatok a médiában vagy máshol megjelenő információkat és adatokat.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt soros elnök úr! Igaza volt, amikor azt mondta, hogy a gyakorlatban a párbeszéd gyakran hozzájárul a konfliktusok megoldásához. Kérdésem a következő: el tudja képzelni, hogy új fórumokat alakítsanak ki Kínával, akár az oktatás, akár a kutatások területén? Figyelmünket leginkább arra kell összpontosítani, hogy tanuljunk egymástól és megértsük egymást. Nemzetközi szinten elvégre nem csak a sport, a zene és a kereskedelem köt össze minket, hanem a személyes emberi kapcsolatok is és ezért új fórumokra van szükség.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Tisztelt képviselőtársam, Evans úr által feltett kérdéssel kapcsolatban kérdeznék én is. Amennyiben a kínaiak nem válaszolnak a kollégám által felvázolt problémákra kielégítő módon, úgy mi a véleménye, milyen lépéseket kellene a Tanácsnak és az EU tagállamoknak tenniük?

Ha úgy gondolja, hogy erre jelen pillanatban nem tud válaszolni, akkor mit javasol milyen lépéseket próbáljon a Tanács tenni? Vagy dőljünk hátra és jámboran fogadjunk el mindent, amit a kínaiak mondanak, és szó nélkül jelenjünk meg az Olimpián? Mit tegyünk?

  Janez Lenarčič. − (SL) Rübig úr, illetve Kamall úr kérdései valahol összefüggenek. A kérdés arra vonatkozott, hogy mit lehet tenni, ha nem kapunk kielégítő választ és természetesen az egyik lehetőség ilyen esetben a kérés megismétlése. Kérdezett továbbá a Kínával folytatott párbeszédre irányuló platformokkal kapcsolatban is – a válasz természetesen ige, már amennyiben a Tanács és a kínai delegáció hozzájárul a párbeszéd ilyen jellegű szélesítéséhez. Kiemelten fontosnak tartom azonban, hogy a párbeszéd folytatódjon és úgy gondolom, hogy ez mindkét úriember kérdésére felel. A Tanácsnak feltett szándéka, hogy folytassa a párbeszédet és foglalkozzon az emberi jogok kérdésével.

  Elnök. − 7. kérdés, előterjesztette: Koenraad Dillen (H-0233/08)

Tárgy: Tibet

Az EU nemrég markánsan fellépett a mianmari zendülések erőszakos elfojtásával szemben. Gazdasági szankciókat vezettek be és az ország ügyének képviseletére különleges EU-megbízottat neveztek ki.

Kína esetében a Tanács sokkal visszafogottabban jár el. Az EU külügyi főképviselőjének, Javier Solanának szóvivője még addig is elment, hogy kijelentse: „Az EU és Kína kapcsolata merőben más, mint az EU és Mianmar közötti kapcsolat.”

Úgy gondolja-e a Tanács, hogy különbség van Mianmar és Kína között az emberi jogok súlyos megsértését és a hatóságok erőszakos fellépését illetően? Meg tudja-e mondani a Tanács, hogy milyen eredményeket hozott a politikai párbeszéd az emberi jogok és a tibeti nyelv és kultúra helyzete terén? Hogyan vélekedik a Tanács az Amnesty International azon javaslatáról, hogy nemzetközi megfigyelőket engedjenek Tibetbe vizsgálat folytatása céljából?

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Az Európai Parlamenthez hasonlóan az Európai Tanács is aggodalommal figyeli a nemrég lezajlott eseményeket és az emberi jogok megsértését Tibetben.

Március 19-én, csupán néhány nappal az események után, a Tanács az Európai Unió nevében kiadott egy nyilatkozatot, amelyben kérte a fellépések megfékezését. Felhívta a kínai kormányt, hogy tegyen lépéseket a tibetiek emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos aggályainak kezelésére. Kérte a kínai kormányt és a Dalai Lámát, hogy folytassanak konkrét és építő jellegű párbeszédet, amelynek eredményeképp mindenki számára elfogadható, a tibeti kultúrát, vallást és identitást tiszteletben tartó tartós megoldás születhetne. A szlovén elnökség az Emberi Jogi Tanács március 25-i genfi ülésén hasonló nyilatkozatot tett az Európai Unió nevében.

Tudjuk, hogy többször is kérték az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy vizsgálja meg a tibeti eseményekre adott kínai válaszlépést. A Tanács kérte a kínai kormányt, hogy szüntesse meg a régió lezárására irányuló korlátozásokat, ami segítené a helyzet független értékelését. Az Európai Unió és Kína között az emberi jogokról folytatott megbeszélések, amelyekről ma már több alkalommal szó esett, és amelyekre a szlovén fővárosban, Ljubljanában kerül sor május 15-én, újabb lehetőséget kínál a tibeti helyzet és más sürgető kérdések, úgymint az emberi jogi aktivisták helyzetének megtárgyalására. Az Európai Unió trojkája ragaszkodik ahhoz, hogy az olimpiai játékok előkészületei során elfogadott új szabályokkal összhangban a kínai hatóságok a külföldi újságírókat engedjék be Tibetbe.

Az Európai Unió és Kína Ljubljanában szót ejt majd az internetes cenzúráról, és folytatja azt a vitát, amely a párbeszéd utolsó fordulóján, múlt év októberében bontakozott ki.

Fontos, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszédet az EU és Kína között az emberi jogokról, a reformokról és a politikai és társadalmi előrelépésekről zajló, tágabb párbeszéd tükrében értékeljük. A Tibetben tapasztalt zavargások mögött meghúzódó kérdések rendszeresen napirendre kerülnek az emberi jogokról Kínával folytatott párbeszéd részeként. Ilyen kérdés a vallásos meggyőződés szabadsága, a kisebbségi jogok és a kulturális jogok. A megbeszélések múlt év októberi utolsó fordulóján az EU-trojka egy meglehetősen nyitott megbeszélést folytatott a kínai hatóságokkal a vallásszabadság korlátozásáról.

Az emberi jogok terén Kínában bekövetkezett legutóbbi kedvező változások között szerepel az a tény is, hogy az idén hatályba lépett az új foglalkoztatási törvény és a halálbüntetések felülvizsgálásának hatáskörét ismét a Legfelsőbb Népbíróság kezébe adták. Következésképp csökkent a kivégzések száma.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió a burmai helyzetet legalább olyan feszült figyelemmel követi, mint a tibeti helyzetet. Ami az utóbbit illeti, az Európai Unió aktívan támogatja az Egyesült Nemzetek arra irányuló törekvéseit, hogy az országban a demokráciára való átállás, az érdekegyeztetés és a fejlődés folyamatát felgyorsítsák, valamint részt vesz az ország ázsiai partnereivel folytatott konzultációkban.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Köszönöm miniszter úr válaszát, amely meglehetősen részletes volt, ám sajnálatos módon nem érintette a kérdés lényegét. Mi, akik itt vagyunk ebben a képviselőházban, mind egyetértünk abban, hogy foglalkoznunk kell az emberi jogok burmai és kínai helyzetével. Meg merem kockáztatni, hogy kétséges, hogy bármilyen pozitív változás lenne kialakulóban. Szeretnék rámutatni arra, hogy alig néhány hete, hogy egy francia hírlap, a Libération címlapján fotókat közölt a Kínában a tibetiek kínzására alkalmazott eszközökről, így kétlem, hogy bármilyen kedvező változásra sor került volna.

Mindazonáltal akkor konkrétabban fogalmazom meg a kérdésem. Miért mér az Európai Unió kettős mércével, amikor például Burmával szemben igen erőteljesen, gazdasági szankciók bevetésével is fellép, míg erre Kínával szemben nem kerül sor? Lehetséges, hogy amikor jelentős gazdasági érdekek forognak kockán, kevésbé ragaszkodunk az elveinkhez, mint amikor emberi jogokról van szó?

  Janez Lenarčič. − (SL) Nem értek Önnel egyet, Dillen úr, abban, hogy kettős mércéről lenne szó. Úgy gondolom, az Európai Unió nem mér kettős mércével. Ha ez lenne a helyzet, a szlovén elnökség nem beszélt volna az Európai Unió nevében az Ön által említett kérdésről az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának március 25-i genfi ülésén.

Amikor emberi jogokról van szó, az Európai Unió törekszik arra, hogy minden harmadik ország tekintetében ugyanazokat a normákat alkalmazza. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel tegyük ezt. Ez esetenként változik. Annak eldöntésekor, hogy milyen eszközökkel éljünk, vagy hogy milyen intézkedéseket vezessünk be, alapvető, hogy figyelembe vegyük a kívánt eredmény elérésének valószínűségét.

  Elnök. − 8. kérdés, előterjesztette: Colm Burke (H-0167/08)

Tárgy: Az emberi jogok Csádban

Meg tudja-e pontosan mondani a Tanács, hogy miként gyakorol nagyobb diplomáciai nyomást a csádi fegyverszünet érdekében, hogy a csapatok által körbevett civilek védelméről gondoskodhassanak és fokozhassák a béke biztosítására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket?

Két ellenzéki politikust, akiket a csádi kormány elmondása szerint nem tart fogságban, valójában a kormányzati biztonsági erők február 3-án elfogtak Csádban. A kora februári puccskísérlet után hogyan biztosítja a Tanács a politikai ellenzék szabadságát azokat az elfogatásokat követően, amelyekre a fővárosban, N'Djamenában a politikai ellenzék megleckéztetésének részeként került sor?

Déby elnök szükségállapotot rendelt el február 14-én, amellyel kormánya számára kivételes jogkört adott a média cenzúrázására, az emberek és ingatlanok átkutatására és mindennemű mozgás szigorú szabályozására Csádban. Hogyan biztosítja a Tanács, hogy a Déby-kormány ezekkel az újonnan szerzett, kiterjesztett hatáskörökkel ne sértse meg a csádi állampolgárok emberi jogait?

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) A Tanács feszült figyelemmel követte az emberi jogok helyzetét Csádban, különösen mivel a csádi hatóságok szükségállapotot hirdettek. Mint azt tudjuk, a szükségállapotot március 16-án visszavonták. A Tanács felszólította Déby elnököt, hogy tartsa tiszteletben az alapvető jogokat és szabadságokat, gyakoroljon mérsékletet és azonnal engedje szabadon az őrizetbe vett személyeket. Jelenleg már csak egy eltűnt személyről tudunk.

Múlt év augusztus 13-án szinte valamennyi politikai ellenzéki párttal sikerült megállapodást kötni. A Tanács továbbra is arra kéri a politikai megállapodás aláíró feleit, hogy folytassák a megállapodás végrehajtását függetlenül attól a zavaró tényezőtől, amely a lázadó csoportokkal való heves összecsapások következtében állt elő. A megállapodás folyamatos végrehajtása vonatkozik a demokratikus szabadsággal és a szólásszabadsággal kapcsolatos rendelkezésekre is. A Tanács részt vesz azokban a nemzetközi erőfeszítésekben, amelyek célja e folyamat előmozdítása és különösen a politikai ellenzéki pártok és a civil társadalom bizalmának elnyerése.

Az Európai Unió által gyakorolt nyomás egy vizsgálóbizottság felállításához vezetett, amelyben az Európai Unió és a Frankofónia Nemzetközi Szervezete nemzetközi megfigyelőként működik közre. E bizottság egyik feladata, hogy kivizsgálja az emberi jogok harcok során történő megsértésének eseteit, és hogy azonosítsa azokat a körülményeket, amelyek között bizonyos ellenzéki vezetők eltűntek. A bizottság munkáját várhatóan három hónapon belül befejezi.

  Colm Burke (PPE-DE). – Március 24–30-án Csádban jártam és találkoztam a külügyminiszterrel és az országgyűlés elnökével. Nem vagyok megelégedve az eltűnt Saleh úrra, továbbá a vizsgálóbizottságra vonatkozóan kapott válaszokkal.

Kérdésem csupán a következő: megfigyelőként vannak-e jelen a vizsgálatban érintett nemzetközi személyek és az EU képviselője? Részt vesznek-e valójában a vizsgálatban? Az én értelmezésem szerint csak megfigyelőként vannak jelen, és számomra nem kielégítő, ha ez a helyzet. Nem hiszem, hogy valós és pontos jelentésre számíthatunk, ha a megfigyelői minőséggel szemben a vizsgálatban nem vesznek részt nemzetközi képviselők.

  Janez Lenarčič. − (SL) Jól látja Burke úr. Az EU és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének képviselői a vizsgálatban nemzetközi megfigyelőként vesznek részt. Véleményem szerint ez a szerep elégséges a jelentés értékeléséhez, amelyet a bizottság várhatóan három hónapon belül benyújt.

  Elnök. − Nincs több kérdésem ezzel kapcsolatban, a következő kérdés lesz az utolsó.

  Elnök. − 9. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0180/08)

Tárgy: Békefenntartó misszió Csádban

Tud-e a Tanács átfogó beszámolót adni arról, hogy jelenleg hogyan halad az EU békefenntartó missziója Csádban?

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) A fővárost, N'Djamenát ért támadásokat követően, amelyeket januárban a csádi lázadók vittek véghez Szudánból, a hadtestparancsnok, Nash tábornok január 31-én úgy döntött, hogy átmenetileg felfüggeszti a haderő-telepítést.

Ezt a döntést két okból is elfogadták, először is, hogy lehetővé tegyék az új politikai és biztonsági helyzet értékelését, másodszor, hogy végrehajtsák az európaiak és más országok civiljeinek fennakadásmentes evakuálását. A haderő-telepítést 12 nap múltán folytatták és ez a 12 napos szünet nem befolyásolta a művelet általános menetrendjét. A kezdeti műveleti kapacitást március 15-én elérték és, a tervnek megfelelően, a teljes kapacitást várhatóan június végére teljesítik.

Ettől a rövid átmeneti megszakítástól függetlenül a Tanács egyértelműen kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatával összhangban továbbra is elkötelezett a mandátum végrehajtása mellett, különösen ami a humanitárius mandátumot illeti.

A február eleji összecsapások, mint lehetséges forgatókönyv, előre láthatóak voltak, így azt a művelet megtervezésekor, a kezdetektől fogva figyelembe vették. Sajnálatos módon ezek az előrejelzések beigazolódtak, ami különösen sürgőssé tette az EUFOR-misszió és az Egyesült Nemzetek missziójának bevetését Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban.

A Tanács véleménye szerint a nemzetközi közösség és az Európai Unió érdeke, hogy a térségben javuljon a stabilitás és a biztonság. Az említett többdimenziós struktúrák jelenléte hozzájárul a humanitárius és a politikai helyzet stabilizációjához és meggátolja azt, hogy a válság átterjedjen a szomszédos országokba és régiókba.

Ami a szudáni határon történt incidenst illeti, amikor is az EUFOR egy katonája meghalt, a művelet parancsnoka sajnálatát fejezte ki a határ véletlen átlépéséért és azért a műveletért, amely a halálesethez vezetett. A parancsnok megerősítette, hogy az EUFOR folytatja mandátuma teljesítését az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa határozatának megfelelően, azaz pártatlanul és a szudáni határok következetes tiszteletben tartása mellett.

Hozzá kell tennem, hogy a szóban forgó esemény kivizsgálása folyamatban van. A csapatok bevetése a terv szerint halad. Jelenleg 1800 EUFOR-katona állomásozik Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban. Amint a misszió teljesen működőképessé válik, 14 tagállam 3700 katonája fog szolgálatot teljesíteni. Jelenleg tárgyalások folynak harmadik országokkal az esetleges részvételükről.

  Liam Aylward (UEN). – Elnök asszony, megkérdezhetem a miniszter urat, hogy megbizonyosodott-e arról, hogy kellő mértékű logisztikai támogatás áll-e rendelkezésre a békefenntartó misszió elkövetkező hetekben és hónapokban való teljes bevetéséhez?

Egyetért-e a Miniszter úr továbbá azzal, hogy az EU csádi békefenntartó missziója határozott üzenetet fogalmaz meg a szudáni kormány számára, hiszen a kelet-csádi táborokban meghúzódó 300 000 menekült közül sokan azért mentek oda, hogy elmeneküljenek a dárfúri térségben zajló tömegmészárlások elől?

  Janez Lenarčič. − (SL) Az Aylward úr által feltett kérdés első részére adott válasz természetesen igen. A második részre adott válasz igen, feltéve, hogy a művelet mandátumát, amely nem terjed ki Dárfúrra, tiszteletben tartják.

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

  Elnök – Ezzel zárjuk a kérdések óráját.

(Az ülést 19 óra 10 perckor berekesztik és 21 órakor folytatják)

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

13. Egy megreformált Kereskedelmi Világszervezet felé (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Cristiana Muscardini által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készített, „Egy megreformált Kereskedelmi Világszervezet felé ” (2007/2184(INI)) című jelentés (A6-0104/2008).

  Cristiana Muscardini, előadó. − (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, hadd kezdjem azzal, hogy őszinte köszönetet mondok a titkárságnak, amely rendkívüli aktivitást mutatott és a bizottság minden tagjának rendelkezésére állt a szöveg elkészítése során. Ma egy sor olyan gondolatot tárunk a Bizottság elé, amely az egész Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság konstruktív szellemben végzett, mélyreható mérlegelése eredményeképp született.

Bizottságunk hatékonyabb és demokratikusabb Kereskedelmi Világszervezetet szeretne, amely intézményi működését tekintve képes a nemzetközi kereskedelem szabályozása fontos feladatának elvégzésére. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, elengedhetetlen a szervezet megreformálása.

Az új tagok közelmúltbéli csatlakozása – elég, ha csak Kínára és Oroszország közelgő belépésére gondolunk – rámutat a mára 152 országot magába foglaló szervezet sikerére. Azonban pontosan megnövekedett mérete miatt kell fontolóra vennünk a WTO átszervezését.

A jelentésben hangsúlyozzuk azokat a kulcsfontosságú okokat, amelyek miatt a WTO-nak és a kereskedelmi multilateralizmusnak új, erősebb, dinamikusabb és demokratikusabb struktúrára van szüksége. Programunk visszatérő pontja a dohai fordulón folytatott tárgyalások: tudjuk, hogy bármikor megszülethet a megállapodás, csak valahogy mindig kicsúszik a kezünkből. Tudatában ennek a problémának, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ismét megerősíti a tárgyalások támogatása iránti szándékát, amelyek kiegyensúlyozottabb, igazságosabb kereskedelmet eredményezhetnek. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy eljött az idő, hogy bátran és ambiciózusan tekintsünk a dohai fordulót követő időszak elé.

Ma, amikor ismertetjük elképzeléseinket a Bizottsággal, egyben felhívjuk a Közösség végrehajtó szervét, hogy legyen hasonlóképp bátor és ambiciózus, és indítson politikai kezdeményezést Genfben, ami megnyithatja az utat egyes olyan mechanizmusok működésének felülvizsgálata felé, amelyek jelenleg nyilvánvalóan nem működnek megfelelően.

A WTO intézményi struktúrája javítható lenne azzal, hogy különbséget teszünk az új nemzetközi szabályok és kötelezettségvállalások meghatározásával kapcsolatos tevékenységek és a már meglévő megállapodások végrehajtásával kapcsolatos tevékenységek között. A konszenzus elve a miniszteri konferenciák által követendő norma, és továbbra is annak kell maradnia, ugyanakkor egy a kibővített, és így más mechanizmusokat megkívánó szervezet végső határozatainak meghozatalához vezető eljárások esetében az egyhangú döntés mellett elképzelhető más módszerek kidolgozása is. Ilyen mechanizmusokban gondolkodtak Európa esetében; most a WTO esetében is hasonlót kell előirányozni!

A dohai forduló irányadó kritériuma az volt, hogy minden tagország vegyen részt a különböző témákban folytatott tárgyalásokon, míg egy ilyen széles bázisú szervezetben arra kéne törekedni, hogy egy többoldalú megközelítést alakítsunk ki, amely egyfajta „változó geometriát” foglal magában. Európa esetében már szó esett erről; most a WTO esetében is erre van szükség!

A fejlődés fontos téma, az elmúlt években a fejlődő országok csoportja egyre inkább nagyobbá és sokrétűbbé vált. Ide tartoznak a gazdaságilag felemelkedő országok csakúgy, mint az olyan országok, amelyek tulajdonképpen már „felemelkedtek”, mint például Kína, India, Brazília és Dél-Afrika. A ténylegesen fejlődő országok érdekében helyénvaló lenne tehát az országokat gazdasági helyzetük alapján áttekinthetőbb és homogénebb csoportokba sorolni és minden országtól elvárni, hogy gazdasági erejének megfelelően teljesítse kötelezettségeit.

A WTO Titkársága, noha professzionalizmusa és hozzáértése elismert – a titkársággal számos alkalommal konzultáltunk több hónapos munkánk során – viszonylag korlátozott létszámtervvel rendelkezik. Indokolt lenne a titkárság szerepét megerősíteni és feljogosítani kezdeményezések indítására és kompromisszumok javaslására. A titkárság megerősítése azt jelentené, hogy a földrajzi lefedettség szempontjából az reprezentatívabbá válna, így a középpontnak, a szervezet által folytatott tevékenységek hajtóerejének érezhetné magát, ami minden tagország, mindenekelőtt azon fejlődő országok javát szolgálná, amelyek jelenleg nem kapnak kellő figyelmet ahhoz, hogy érdemi növekedést tudjanak elérni.

Ami a WTO átláthatóságát és parlamentáris dimenzióját illeti, a nemzetközi vitarendezési eljárások átláthatóságát növelni kell, hogy javuljon a WTO külső megítélése. A parlamentáris dimenzió ösztönzésének a WTO-val kapcsolatos parlamentáris konferencián kell alapulnia, amelyet egy tanácsadó jogkörrel rendelkező, kiforrott parlamentáris gyűléssé kell továbbfejleszteni, így biztosítva eljárásainak legitimitását.

Létfontosságú, hogy a más nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokat a következetesség és a koordináció jellemezze. Ezért a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az ENSZ bizonyos intézményeivel ápolt kapcsolatokat meg kell erősíteni, hiszen a fontosabb nemzetközi szociális és környezetvédelmi kérdések nem hiányozhatnak a WTO tevékenységi kereteiből.

Mindenekelőtt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a vitarendezési rendszer a WTO egyik sajátos jellemzője. Ha nem találunk módot arra, hogy ezeket az eljárásokat korszerűsítsük és felgyorsítsuk, fennáll a kockázata annak, hogy a viták évekig húzódnak, ami hátrányos következményekkel jár a társadalomra, a tagországokra és a fogyasztókra nézve. Ezen oknál fogva szeretnénk szívélyesen felkérni a Bizottságot, hogy legyen olyan merész, mint a parlamenti bizottság, amely új szabályokat dolgoz ki a Kereskedelmi Világszervezet jövő elvárásainak megfelelő modernizálására.

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, a Bizottság hálás a Parlamentnek ezért a mélyenszántó és időszerű jelentésért.

Az Európai Uniónak kiemelt fontosságú kérdésként kell kezelnie annak biztosítását, hogy a WTO választ tudjon adni a gyorsan változó világgazdaság kihívásaira. Figyelembe véve a több WTO-tagországot érintő jelenlegi gazdasági nehézségeket, minden eddiginél nagyobb szükség van egy szilárd, többoldalú intézményre, hogy ellensúlyozni tudjuk az ún. „beggar-thy-neighbour” (a más kárára jól járni igyekvő) protekcionista politikák iránti igényt.

A jelentés felismeri a Dohai Fejlesztési Menetrend (DDA) központi jelentőségét. A Bizottság ismételten kijelenti, hogy a WTO jövőjével kapcsolatos, Genfben indított kezdeményezést a DDA, reményeink szerint, sikeres végkimeneteléhez kell igazítanunk, illetve arra kell alapoznunk.

Ma, amikor a DDA-val kapcsolatos tárgyalások talán utolsó fázisához érünk, a WTO-nak nincs olyan tagja, amely rendelkezne azzal a politikai akarattal és/vagy adminisztratív forrásokkal, amely, illetve amelyek lehetővé tennék a WTO reformjának érdemi értékelését. Reményeink szerint, illetve reméljük, hogy ez a helyzet oda vezet majd, hogy még 2008 vége előtt megszületik a végleges megállapodás a DDA-ról. Ez megnyitná az utat a jövő WTO-járól folytatott vita, egy olyan vita előtt, amely nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e megállapodnunk a DDA-t illetően.

Ami a jelentésben megfogalmazott elképzeléseket illeti, a Bizottság elviekben a legtöbbjükkel egyetért, noha egyértelmű, hogy az állásfoglalási indítványban szereplő néhány javaslat egyes WTO-tagok kemény ellenállásába ütközik majd.

Az intézményi kérdéseket illetően a Bizottság továbbra is támogatja a WTO parlamentáris dimenziójának megerősítését, illetve más elképzeléseket, úgymint további erőforrások biztosítása a WTO Titkársága számára és feladatkörének kibővítése, valamint a WTO aktív átláthatósági mechanizmusainak megerősítése és a szabályok alkalmazásának hatékony nyomon követése és felügyelete.

Tudomásul vesszük, hogy szükség van a vitarendezési eljárások nyilvánosságára és szeretnénk hangsúlyozni, hogy a mi kezdeményezésünk nyomán került sor arra, hogy a WTO Európai Uniót érintő ügyekben folytatott tárgyalásai a nyilvánosság előtt zajlottak.

Ami a jelentésben foglalt lényegi javaslatokat illeti, a nem kereskedelmi jellegű kérdéseknek a WTO szabályozási körébe történő felvétele iránti igény az Európai Unió politikájának irányadó elve marad a többoldalú mechanizmusok keretében, illetve a nemrég a „Globális Európa” közlemény alapján indított kétoldalú tárgyalások és a fejlődő országok érdekében indított egyoldalú kezdeményezések keretében is. Példaként említhetjük a fejlődő országok részére biztosított vámkedvezmények új egyoldalú rendszerét, valamint az Általános Preferenciarendszer Pluszt.

A kereskedelempolitika és a foglalkoztatás és környezetvédelem közötti kapcsolat minden bizonnyal fontos terület lesz majd, és más kereskedelmi kérdések is napirendre kerülhetnek.

Az új multilaterális politika dohai fordulót követő kidolgozása az európai kereskedelempolitika egyik legösztönzőbb és legnehezebb kihívását fogja jelenteni. A Parlament egyre jelentősebb szerepet fog betölteni e politika alakításában és irányításában, különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után.

A Bizottság és különösen kollégám, Mandelson úr várakozással néz elébe az Önökkel folytatott nyitott és építő jellegű párbeszédnek, hogy a WTO és az egész multilaterális kereskedelmi rendszer megerősítését megcélzó, megalapozott és realisztikus következtetésekre juthassunk.

  Johan Van Hecke, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (NL) Elnök úr, biztos asszony, Fejlesztési Bizottságunk teljes mértékben támogatja az előadó, Muscardini asszony által a Kereskedelmi Világszervezet radikális reformja mellett felhozott érveket. 2001-ben a Sutherland-jelentés igen élénk vitát váltott ki magában a WTO-ban annak intézményi reformjáról; ez a vita sajnos túlságosan is hamar véget ért. Néhányan úgy vélik, hogy jelenleg nem időszerű a reformról folytatott vita. Szeretnék megvárni a Dohai Fejlesztési Menetrend kimenetelét, mielőtt magáról az intézményről folyna érdemi vita. Véleményünk szerint azonban a kettő nem zárja ki egymást.

A fejlődést illetően szeretnénk, ha a WTO-ban újfajta különbséget tennénk a fejlődő országok között, az országkategóriák helyett az egyes országok fejlődési szükségletei alapján. Muscardini asszony már kifejtette miért van erre szükség. A WTO-ban nemcsak nagyobb fokú átláthatóságra van szükség, hanem a más nemzetközi szervezetekkel, úgymint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az UNCTAD-vel (az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája) folytatott jobb együttműködés is elengedhetetlen. A Sutherland-jelentésben foglalt javaslat, miszerint a legkevésbé fejlett országok részére biztosított technikai segítségnyújtás finanszírozási rendszerét szerződéses jognak kell tekinteni annak érdekében, hogy ezek az országok teljes mértékben bekapcsolódhassanak a multilaterális kereskedelmi rendszerbe, létfontosságú bizottságunk megítélése szerint. Végül a vitarendezés, amelyben mindnyájunk előtt ismeretes okokból a fejlődő országok járnak a legrosszabbul, szintén felülvizsgálatra szorul, amint azt a Sutherland-jelentés is szorgalmazta.

Röviden: a WTO reformja létfontosságú, nemcsak tagjai előtti – ideértve a legszegényebbeket is – legitimitásának megerősítése, hanem véleményem szerint a multilateralizmus védelme miatt is.

  Gunnar Hökmark, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony, szeretném megköszönni az előadónak és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak ezt a jelentést. Úgy gondolom, hogy a WTO ügyének megvitatásakor érdemes kiemelni azt a tényt, hogy a globalizáció és a szabad kereskedelem több millió ember számára adott új lehetőségeket. Az elmúlt két évtizedben a szegénység elleni küzdelemben nagyobb előrelépést tapasztalhattunk, mint valaha.

Ez rámutat arra, hogy szükség van az igazságos és többoldalú szabad kereskedelmi szabályok szilárd keretrendszerének megőrzésére. Ez a WTO fő feladata és ezért fontos egy erős és megerősített WTO. Biztosítanunk kell, hogy a nemzetközi kereskedelem és verseny torzulásmentesen növekedjen. A Gazdasági és Monetáris Bizottság ezért mutatott rá az állami támogatás csökkentésének, a kereskedelem nem tarifális akadályai felszámolásának és annak szükségességére, hogy segítsük a fejlődő országokat abban, hogy jobb pozícióba kerüljenek a multilaterális keretekről és a szabad kereskedelmi szabályokról folyó tárgyalások során.

Ez ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy miért van szükségünk egy erős WTO-ra és egy erős titkárságra – azért, hogy döntéseket hozhassunk és érvényesítsük a szabályokat, de azért is, hogy fejlesszük a multilaterális kereskedelmi rendszert.

Ha sikerrel járunk egy erős WTO és egy erős titkárság létrehozásában, fontos lépést teszünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a lehetőségeket a világkereskedelem szabad és igazságos szabályozási keretek között történő fejlődéséhez. Ez a feladatunk: se több, se kevesebb.

Ebben az értelemben fontos az is, hogy kiemeljünk az előttünk álló feladatok közül néhányat: fokoznunk kell a szabad kereskedelmet a szolgáltatások területén; növelnünk kell a nyilvánosságot a pénzügyi szolgáltatások területén; biztosítanunk kell, hogy a mezőgazdaságban növekedjen a szabad kereskedelem. A piacok megnyitásának fontossága jól érzékelhető, amikor az élelmiszerárak emeléséről van szó.

Ennek megvalósításában azonban nem járhatunk sikerrel egy erős WTO nélkül, illetve ha nincs lehetőségünk egy olyan szilárd keretrendszer fenntartására, amely megfelel a fejlődő országok számára, amely a szegényeknek új és jobb lehetőségeket biztosít, és amely ugyanakkor mindnyájunkat segíthet a szabad kereskedelem által kínált lehetőségek kihasználásában.

  Georgios Papastamkos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, első ránézésre furcsának tűnhet, hogy a WTO reformjáról folytatunk vitát a dohai forduló tárgyalásainak elnyúló holtpontra jutása idején. Mindazonáltal érdemes megvitatni a WTO működését és jövőjét, mivel ez a patthelyzet a strukturális és intézményi problémák, valamint a világkereskedelmi rendszer hiányosságainak következménye. Muscardini asszony jelentése szintén erről tanúskodik.

Véleményem szerint a tervezett reform előtt három fő kihívás áll. Először is, a kereskedelmi kapcsolatok lehető legnagyobb mértékű és kölcsönösen előnyös liberalizációjára van szükség, mivel ez a gazdasági növekedés már bevált és igazolt hajtóereje. A cél természetesen továbbra is az, hogy a WTO tagjai egyenlő arányban részesüljenek az előnyökből, illetve a fejlődő országok harmonikus integrációja a világkereskedelmi rendszerbe.

Másodszor, a kihívások azokban az intézményi struktúrákban keresendők, amelyek azt hivatottak garantálni, hogy a világkereskedelem szervezett irányítása megegyezésen és egységes elkötelezettségen alapuljon, valamint demokratikus legitimitást élvezzen és átlátható és hatékony legyen. Harmadszor, megfelelő egyensúlyt kell találni a kereskedelmi és a nem kereskedelmi jellegű kérdések között.

A WTO-tagállamoknak minden joguk megvan ahhoz, hogy korlátozó kereskedelmi intézkedéseket alkalmazzanak a környezet, a közegészség és a fogyasztók védelme érdekében. Tipikus példái ennek a kereskedelmi partnerek által az EU ellen a WTO bírósága elé terjesztett, a géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatos ügyek és az USA-ból és Kanadából származó hormonokat tartalmazó marhahús behozatalának tilalma. Meg kell értenünk azonban, hogy a megoldás nem a WTO további feladatokkal való túlterhelésében keresendő, hanem a kölcsönös támogatás és a következetesség célokkal és fellépésekkel való összekapcsolásában, mind a WTO, mind más nemzetközi szervezetek esetében.

Hölgyeim és uraim, a WTO-nak nem az a küldetése, hogy az ENSZ rendszerében az egyéb szaktestületek által le nem fedett működési réseket betöltse. A világközösség egyszerre él át egy aggasztó pénzügyi és gazdasági válságot és egy dokumentálatlan élelmiszer-katasztrófát. E két csapás fényében a kozmetikai változtatás, úgymint az akadályok felszámolása, nem elég. A globális kihívások globális megértést, szisztematikus konvergenciát és következetes szabályozási rendszert kívánnak meg. Ez vonatkozik a társadalmi felelősségre, a környezetvédelemre és a gazdasági versenyképességre.

  Harlem Désir, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, létfontosságú, hogy a dohai fordulót lezárjuk, de ugyanígy létfontosságú az is, hogy ismét megvizsgáljuk a WTO működését. Napról napra látjuk, hogy hatékonyságát, legitimitását és a multilaterális rendszer más szervezeteivel való interakcióját illetően problémákkal küszködik.

Bizonyos fokig nyilvánvaló volt, hogy mindössze 10 évvel létrehozását követően működési mechanizmusa felülvizsgálatra fog szorulni. A GATT-ról a WTO-ra történő átváltással a multilaterális kereskedelmi rendszer nemcsak dimenziójában változott; bizonyos tekintetben jellege is megváltozott. A kereskedelmi szabályokat egy sor újabb területre kiterjesztették: a szolgáltatásokra, a szellemi tulajdonra, a befektetésekre, a nem tarifális akadályokra. Új tagországok csatlakoztak a régiekhez és ez a bővítés sokféleséget és egyenlőtlenséget hozott a helyzetek és a különböző forrásokkal és különböző problémákkal rendelkező tagállamok között. Mindez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a fejlesztési forduló tárgyalásainak lezárására irányuló törekvések mellett meg kell vizsgálni a szükséges reformok kérdését is.

Üdvözlöm előadónk, Muscardini asszony munkáját és azt a tényt, hogy képesek voltunk együttműködni vele és a többi képviselőcsoporttal. Szeretném e rendkívül fontos jelentés több pontjára felhívni a figyelmet, amelyet reményeim szerint a Ház holnap jelentős többséggel elfogad.

Az első elem a nemzetközi szabályok és a WTO és más nemzetközi szervezetek közötti új kapcsolatok létesítése tekintetében fennálló egyensúly. A jelentésben láthatják majd, hogy természetesen szó esik a környezeti problémák és egészségügyi kérdések – és ez egyértelműen döntő jelentőségű, mint azt a generikus gyógyszerek és a szellemi tulajdon esetében láttuk –, de a szociális kérdések integrálásáról is. Nem engedhetjük meg, hogy ezt a témát ne tárgyaljuk meg a WTO-ban.

Az ILO és a WTO közötti együttműködésnek, amelyet a két szervezet főigazgatója kezdett újra, sokkal tovább kell lépnie, valamint az Európai Uniónak ebben a tekintetben a motor szerepét kell felvállalnia. Két konkrét javaslatot terjesztünk elő: az első szerint az ILO-nak megfigyelői státust kell biztosítani a WTO-ban, hasonlóképp a Nemzetközi Valutaalaphoz; a második értelmében a WTO-nak egy, a kereskedelemmel és tisztességes munkával foglalkozó bizottságot kell felállítania – ezt az Uniónak kell javasolnia – a Kereskedelmi és Környezeti Bizottság mintájára, amely a környezeti és kereskedelmi szabályok közötti kölcsönhatás terén jelentős előrehaladást tett lehetővé.

Másodszor, szeretném hangsúlyozni a jelentés azon vonatkozásait, amelyek arra buzdítják a WTO-t, hogy több erőforrást juttasson leggyengébb tagjai, a legkevésbé fejlett országok számára, hogy az egyenlő, hatékony és eredményes részvétel biztosított legyen minden olyan tárgyaláson és bizottságban, ahol a jövőbeni megállapodások és kereskedelempolitikák formálódnak.

Harmadszor, felhívjuk a figyelmet a külső átláthatóságra és arra, hogy lehetővé kell tenni a civil társadalom, a parlamenterek és egy ténylegesen dinamikus parlamentáris dimenzió számára, hogy nagyobb szerephez jussanak a WTO-ban. Egy valódi parlamentáris gyűlést szeretnénk látni. Jelenleg a parlamentáris konferencia a WTO mellett ülésezik. A főigazgató – és a kereskedelmi miniszterek is – nemrég foglalkoztak ezzel a problémával, de azt szeretnénk, ha a konferenciát elismernék, éppen ezért nagyon konkrét javaslatokat terjesztünk elő, például a fellebbviteli szervezettel és a vitarendezéssel kapcsolatban. Mivel ezek az eljárások hasonlóak a bírósági és törvényszéki eljárásokhoz, a nyilvánosság előtt kell zajlaniuk és a dokumentumokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Véleményem szerint ez segítene bizonyos mítoszok eloszlatásában és átláthatóbbá tenné a szervezetet.

Végül, a titkárság erőforrásai egy másik fontos kérdés, amelyet kiemeltünk. A WTO költségvetése jelenleg 135 millió USA-dollár: hatszor kevesebb, mint az IMF-é, és majdnem tízszer kevesebb, mint a Világbanké. Körülbelül 600 főt foglalkoztat, ez ismét jóval kevesebb, mint a többi multilaterális szervezet esetében. Következésképp egy olyan WTO erőforrásainak növelése, amely jobban integrálódott a multilaterális szervezetek rendszerébe, véleményem szerint a fejlődést szolgáló jobb kereskedelmi szabályok egyik feltétele.

  Mariela Velichkova Baeva, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) A globális gazdasági és pénzügyi integráció dinamikus folyamata meghatározó tényezője a nehéz nemzetközi gazdasági környezetnek. A vezető világszervezetek által a makroökonómiai stratégiákról és globális tendenciákról végzett elemzések azt mutatják, hogy az elkövetkező tíz évet nagymértékű politikai és gazdasági bizonytalanság fogja jellemezni. Jelenleg egyes kockázatok jelentős fenyegetést jelentenek, mint például a növekvő energiaárak, amelynek dinamikus mozgása befolyásolja a mezőgazdasági termékek árát, és együttesen ezek a tényezők inflációs nyomást, az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, a nemzetközi kereskedelem számára létfontosságú készletek szállításához szükséges infrastrukturális kapacitás korlátozottságát és pénzügyi zavart eredményeznek. Nem azért hívom fel a figyelmüket ezekre a kockázatokra és bizonytalanságokra, mert nem szeretném, ha nyugodtan aludnának, hanem mert szeretném hangsúlyozni a nemzetközi gazdasági környezet néhány paraméterét és azt, hogy végre kell hajtani egy az egyenlőtlenségek kiigazítását és a rászoruló csoportok támogatását megcélzó politikát. Hadd emlékeztessek arra, hogy a kereskedelmi liberalizáció által leginkább érintett két legfőbb iparág a feldolgozóipar és a mezőgazdaság, és hogy az emelkedő élelmiszerárak világszerte heves tiltakozásokat váltottak ki több térségben.

Ahhoz, hogy a gazdasági és politikai valóságra választ adhasson, a Kereskedelmi Világszervezetnek mint a világkereskedelemre nézve kötelező szabályokat meghatározó kereskedelmi rendszernek javítania kéne működési szabályain, szervezeti felépítésén és döntéshozatali eljárásán, valamint pragmatikusabb intézményi rugalmasságról és alkalmazkodóképességről kellene tanúbizonyságot tennie. Egyúttal természetesen figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy megegyezésre jutni 150 olyan állammal, amely a fejlődés különböző fokán áll, eltérő gazdasági struktúrával rendelkezik és a gazdasági ágazatokban különféle reformokat hajt végre, igen nagy kihívást jelentő feladat. Azonban ha Szófia, Cotonou, Santiago és Brüsszel választási lehetőségeket javasol, a genfi viták tárgya az a mechanizmus lesz, amely révén olyan megállapodások érhetők el, amelyek az akadályok egyre fokozottabb felszámolását eredményezik.

  Seán Ó Neachtain, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök asszony, a Kereskedelmi Világszervezetet keretében létrejövő megállapodásnak a mezőgazdaság nem láthatja kárát. Mandelson biztos jelenleg egy kifejezetten egyenlőtlen megállapodásról folytat tárgyalásokat, amely az európai gazdákat és a mezőgazdasági termékek egész uniós ágazatát hátrányos helyzetbe hozná.

Nekem úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok választási naptára diktálja a WTO tárgyalásainak menetrendjét. Ezt a képtelenséget nem tűrhetjük. A megállapodás tartalma és lényege sokkal fontosabb mindenféle választásnál.

Habár Írország a marhahús negyedik legnagyobb exportőre a világon, hátrányosan érintené ez a megállapodás. Az írországi marhahús- és juhhúspiacot, amelynek értékét ma több mint 2,5 milliárd euróra becsülik, a WTO-megállapodások ellehetetlenítik. A marhahús- és juhhústermékek behozatali vámtarifáinak Mandelson úr által javasolt akár 70%-os csökkentése egyszerűen túlzott.

10 000 gazda vonult fel Dublin utcáin a múlt héten, hogy tiltakozzon Barosso elnöknek a városba tett látogatása ellen. Barosso úr ismeri az ír gazdák haragjának erejét, így itt az ideje, hogy megzabolázza Mandelson biztos urat.

Végül, elkerülhetetlen, hogy megállapodásra jussunk a Kereskedelmi Világszervezetben – olyan megállapodásra, amely mindenki számára kielégítő; olyan megállapodásra, amely Európa, a gazdák és a mezőgazdaság javát szolgálja; olyan megállapodásra, amely gondoskodik az élelmiszerforrásokról.

  Caroline Lucas, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a Zöldek Képviselőcsoportja természetesen támogatja a jelentésben megfogalmazott általános irányvonalakat, különösen a WTO szabályalkotási tevékenysége, az ENSZ intézményeinek munkája és a jelenlegi szociális, környezetvédelmi és emberi jogi egyezségokmányok közötti nagyobb összhangra való felhívást. Úgy véljük, hogy ide tartozik az ILO-nak biztosított megfigyelői státus és a szociális és ökológiai dömping elleni intézkedések is.

Támogatjuk a parlamentáris ellenőrzésnek szánt szerepet is a WTO felelősségre vonhatósága és legitimitása hiányának mérséklése érdekében, valamint azt az igényt, hogy a WTO vitarendezési eljárását a nemzetközi környezetvédelmi és szociális jog alapján fejlesszük, biztosítva ezáltal, hogy az valós szankcionáló kapacitásokkal rendelkezzen.

Aggaszt azonban, hogy a jelentés nem ismeri fel, hogy a dohai forduló kudarca pontosan a WTO-ban mint szervezetben gyökerezik. Ez nem két különböző kérdés. A dohai forduló elakadása teljes mértékben azzal hozható összefüggésbe, hogy egyes nagy befolyással bíró országok rendszerszerűen visszaélnek hatalmukkal a WTO döntéseinek meghozatala során, illetve a gyengébb országok ebből adódó elidegenülésével.

Úgy vélem, a jelentés azt sem ismeri fel, hogy 2003-ban Cancúnban a fejlődő országok, míg a hong kongi konferencia előtt a felemelkedő országok forradalma kellett ahhoz, hogy megkezdődjön a régi feudális rendszer felszámolása, amin a WTO túlzottan is sokáig szorgoskodott. Azt hiszem világos, hogy nem szabad addig várnunk, amíg a dohai fordulón eredmény születik, és azonnal neki kell látnunk a WTO megreformálásának: mind eljárásai, mind politikái reformjára szükség van, mivel a folyamat reformja önmagában nem elég. Rengeteg szabályt át kell gondolnunk, amelyek mára, a XXI. században teljesen elavultak, tekintettel az olyan új kihívásokra, mint az éghajlatváltozás.

Szemügyre kell vennünk tehát az olyan szabályokat, mint a termelési és feldolgozási módszerekkel (PPM) kapcsolatos szabályok, például: a termékek közötti, az előállítás módján alapuló különbségtétel tilalma. Az ilyen jellegű diszkriminációnak akkor van döntő jelentősége, ha olyan célokra nyújthatunk támogatást, mint például az energiahatékonyság és a kevesebb kibocsátás.

Szeretnénk látni a vitarendezési eljárások hangsúlyának teljes mértékű áthelyezését is, és szeretném kollégáim figyelmébe ajánlani azt a módosítást, amelyet a Zöld Képviselőcsoport terjesztett elő, és amely kifejezetten a vitarendezési mechanizmus újszerű megközelítésére hív fel, ami révén biztosítható lenne, hogy az az ENSZ Alapokmányában foglalt elveken alapuljon és kiváljon a WTO jelenlegi formájából.

  Jacky Hénin, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, az egyetlen dolog, amiben egyetértünk, a WTO megújításának sürgőssége.

A WTO, csakúgy, mint az IMF, egy illegitim, antidemokratikus és veszélyes szervezet, ami az emberek érdekeit illeti. Eredetileg azért hozták létre, hogy garantálja az Egyesült Államok és a jelentősebb transznacionális csoportok pénzügyi és ipari hegemóniáját.

Az Unió természetesen szolgai módon engedelmeskedett e rendszer hívó szavának annak reményében, hogy hozzájuthat néhány morzsához az amerikai gazda asztaláról. Ez a zabolátlan szabad kereskedelem mára alapítói ellen fordult, és a bolygó gazdasági súlypontja eltolódott kelet, elsősorban Ázsia felé, ami a legszörnyűbb pénzügyi és élelmiszerválsághoz vezetett, amit a világ valaha is látott.

Néhány, tegnap felemelkedő nemzetnek minősített ország ragadozóvá vált, majd valamilyen nemes célra hivatkozva lemondott erről a szerepről, míg a WTO köré épített globális kereskedelmi rendszer egésze arra buzdította őket, hogy ezen az úton haladjanak tovább. A szabály minden szereplő esetében az, hogy olyan gyorsan meggazdagodjon, amilyen gyorsan csak lehet, tekintet nélkül az eszközökre, ideértve a gyógyszerekkel vagy az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos spekulációt.

Az Unióban az egyenlőtlenségek túlzott méreteket öltöttek és a munkás-, valamint a középosztály egyre szegényebbé válik. A legszegényebb népességet érintő élelmiszerválság a WTO azon politikájának közvetlen következménye, amelynek célja a megélhetést biztosító növények elpusztítása az exportnövények javára. A bioüzemanyag pusztán egy olyan pénzsóvár rendszer könnyű bűnbakja, amelyet amilyen gyorsan csak lehet, meg kell reformálni.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy leleplezzem Mandelson úr felelőtlen megjegyzéseit, aki a mezőgazdasági piacok további deregulációjára szólított fel akkor, amikor a Világélelmezési Program az élelmiszerárak megugrására hívta fel a figyelmet, és, idézem, a következőképp fogalmazott: „csendes cunami, amely több mint 100 millió ember éhínségbe taszításával fenyeget”. Tényleg azt akarja Mandelson úr, hogy a történelemben az „éhínségért felelős” szégyenteljes jelzővel emlékezzenek Önre?

A WTO tehát reformra szorul annak érdekében, hogy megfékezzük a spekulációt és támogassuk a termelőket ahelyett, hogy haszonlesők egy kisebbségi csoportja élvezné a globális pénzügyi piacok előnyeit, valamint hogy arra bátorítsuk a népességet, hogy az élelmiszer és az ipar tekintetében váljanak függetlenné és arra ösztönözzük a nemzeteket, hogy versengés helyett működjenek együtt.

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a jelentés alapján úgy tűnik, hogy az EU minden tagállamtól elvárja, hogy konszenzusra jusson a WTO-val kapcsolatos vitában vagy írásban indokolja meg álláspontját. Így az Egyesült Királyságnak például követnie kell az EU többi tagállamát. Be kell állnunk a sorba. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a WTO reformja nyomán Nagy-Britanniára nagyobb nyomás nehezedik majd, hogy az EU által meghatározott országokkal kereskedjen. Mi azonban világkereskedelmet folytatunk. Évszázadok óta ezt tesszük. Nagy szakértelemmel rendelkezünk a világkereskedelemben. Például az USA-val folytatott kereskedelmünk jelentősebb, mint a Franciaországgal és Németországgal folytatott kereskedelmünk együttvéve. Az EU országai azonban láthatóan nem kívánják hasznosítani tapasztalatainkat, így aztán már ma is korlátoznak minket az EU kereskedelmi megállapodásai, és ez tönkreteszi Nagy-Britannia világkereskedelemben szerzett hírnevét. Nem kereskedhetünk a kívánt mértékben a brit nemzetközösségi hagyományos partnereinkkel. Ez nem kizárólagos kereskedelem. Nem gátolnánk meg a többi európai országot abban, hogy csatlakozzon hozzánk a nemzetközösségi barátainkkal folytatott kereskedelemben. Ez minden érintett előnyére válna. Az EU országai fellendülnének és számos harmadik világbeli ország számolhatna az életszínvonal növekedésével. A WTO azért jött létre, hogy elősegítse a kereskedelmet és a barátságot, az EU pedig azt hajtogatja, hogy segíteni akar a hátrányos helyzetűeken. Nos, ennek egyik módja a kereskedelmi szálak kibővítése, nem pedig elvágása.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Kevesen vannak, akik kétségbe vonnák a WTO jelentőségét, ugyanakkor abban sem kételkedik szinte senki, hogy ennek a szervezetnek, amelynek célja a szegénység elleni küzdelem és a fejlődő országok segítése, reformra van szüksége.

A reform alapja a Peter Sutherland által készített jelentés lesz. Mint azt tudjuk, Sutherland úr jelenleg két nemzetek feletti óriáscéget vezet: a BP-t és a Goldman Sachs International-t. Csapatának tagjai korábbi diplomaták, üzletemberek és tudós emberek; egyikük sem a mostani rendszer bírálatáról híres.

Tiszteletben tartva ezeket az urakat, szeretném megkérdezni: a WTO általuk javasolt reformja kinek is az érdekeit fogja védeni? A fejlődő ország érdekeit vagy a nemzetek feletti vállalatokét? Mit szűrhetnek le ebből a fejlődő és a kevésbé fejlett országok?

Mint az mindnyájunk előtt ismeretes, a bizalom a gazdasági és a politikai ügyekben egyaránt fontos. A WTO nemcsak gazdasági, hanem politikai intézmény is, ezért fontos a tagok közötti bizalom. El fogják-e hinni vajon a fejlődő országokban élő emberek, hogy a szupranacionális vállalatokban ülő uraknak valóban az ő jólétük a szívügye? Miért játsszunk a WTO ellenzői kezére, veszélybe sodorva ezáltal az intézmény megítélését?

  Tokia Saïfi (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, akkor, amikor a dohai forduló tárgyalásai irányukat vesztik és megfeneklenek, a WTO működésének kérdése minden eddiginél időszerűbb.

Nem tudnánk a WTO reformja révén elmozdulni ebből a patthelyzetből? Ha az érdemi megállapodásban kudarcot vallottunk, nem javíthatnánk azon a folyamaton, amely az ilyen megállapodáshoz vezet? A WTO ilyen jellegű újjászületése kivitelezhetőnek tűnik és lehetővé teszi a működését és a döntések hatékonyabb meghozatalát.

A tervek szerint a reformok két szinten valósulnának meg: a tárgyalási eljárás javítására irányuló reformok szintjén és a WTO legitimitását javítani hivatott reformok szintjén, ami szervezetének egyik kulcsfontosságú tényezője. Ennek érdekében fontos a WTO parlamentáris dimenziójának hangsúlyozása és az, hogy legtöbbünk az állampolgárok legitim képviselőjévé váljon, és ezáltal a globalizáció kérdései átláthatóbbá és demokratikusabbá váljanak.

Sok munkára van szükség a nemzetközi politikák összhangjának biztosításához. Nincs értelme a határokon fennálló akadályok megszüntetésének, ha azokon túl a befektetések akadályokba ütköznek, semmibe veszik a szociális jogokat és megszegik a környezetvédelmi előírásokat. Egy hatékony WTO alapvető tehát ahhoz, hogy a piacok által szabályozott több kereskedelem és liberalizáció célja garantálható legyen. A szabályok azonban nem egyenlők a protekcionizmussal. Valójában nem a biztosítékok nélküli liberalizáció a megoldás minden rosszra, különösen nem azokra, amelyeket napjainkban tapasztalunk a mezőgazdasági nyersanyagok költségeinek megnövekedése és az éhezés ebből adódó terjedése következtében.

A vámok csökkentésére tett Falconer-féle javaslat tehát elfogadhatatlan az európai mezőgazdaság számára, és beláthatatlan következményekkel járna a legszegényebb országok mezőgazdasági termelésére.

Mi több, a dohai forduló lezárásához létfontosságú, hogy a tárgyalásokon visszaálljon az egyensúly és valóban kölcsönös megállapodások szülessenek a piacok hozzáféréséről. Nem állunk még készen arra, hogy feláldozzuk mezőgazdaságunkat és az élelmiszer-biztonság védelmezőiként betöltött szerepünket pusztán azért, hogy szégyenletes módon némi csökkentést érjünk el az ipari vámtarifákban.

  Kader Arif (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, üdvözlöm a ma esti vitát Muscardini asszonynak a Kereskedelmi Világszervezet megreformálásáról szóló jelentéséről.

A fejlődő országokat jelenleg sújtó élelmiszerválság tökéletesen szemlélteti a világkereskedelem jobb szabályozása iránti sürgető igényt. Ennek a globalizációs árak ellenőrzésére és az igazságosabb kereskedelmi szabályok érvényesítésére képes megreformált WTO-ból kell kiindulnia. Ez a válság strukturális, nem pedig ciklikus. Jele annak, hogy súlyos problémák térítik el a világkereskedelmet eredeti fő céljától: a Föld minden országának, elsősorban a legszegényebb országok, fejlődésének biztosításától.

Jó néhány elméletet hallottunk a válság eredetének magyarázatáról, nem vitatom fontosságukat. Úgy vélem azonban, hogy együtt fel kéne tenni magunknak néhány kérdést. Vajon ez a válság akkor is ilyen méreteket öltött volna, ha a WTO-ban nagyobb figyelmet kaptak volna a fejlődő országok prioritásai? Ha jobb lett volna a WTO és más nemzetközi szervezetek, úgymint az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) és az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO) közötti koordináció? Ha a szabadkereskedelmi megállapodásaink nem bátorították volna a fejlődő országokat arra, hogy a hagyományos, megélhetést biztosító növényeik és az élelmiszer-önellátás kárára egy exportnövényre szakosodjanak? Ha hallgattunk volna az afrikai országokra és támogattuk volna azokat a WTO-ban, amikor azt kérték, hogy a tárgyalások mostani fordulójába vegyük fel az alapvető termékek árával kapcsolatos lépéseket? Ezzel kapcsolatban ki kell emelnem, hogy a GATT 38. cikke minden WTO-tagtól megkívánja, hogy stabilizálja és javítsa az alaptermékek piacainak helyzetét, amelyek különösen fontosak a fejlődő országok számára.

Ez a jelentés számos intézkedésre tesz javaslatot a jelenlegi problémák kezelése és a WTO hatékonyságának és legitimitásának javítása érdekében. Annak biztosítására, hogy a fejlődő országok véleményei, nézetei és érdekei jobban meghallgatásra találjanak, és hogy tényleg figyelembe vegyék azokat, a jelentés hangsúlyozza, hogy szükség van a döntéshozatal demokratikusabb rendszerére és a WTO Titkárságának megfelelőbb reprezentativitására, amely számára további pénzügyi és emberi erőforrásokat kell biztosítani.

A szervezet vitái és munkája fokozottabb átláthatóságának biztosítása érdekében gondoskodni kell a szervezet és a civil társadalom képviselői közötti jobb információáramlásról és párbeszédről, valamint az ülések nyilvánosságáról, különösen ami a vitarendezési eljárást illeti.

Végül, a WTO parlamentáris dimenzióját, amely biztosítja a tárgyalások demokratikus legitimitását és átláthatóságát, meg kell erősíteni. Ez különösen a WTO tanácsadó jogkörrel felruházott parlamentáris gyűlésének létrehozását foglalja magában.

Ezen intézkedések mellett felül kell vizsgálni magának a multilaterális kereskedelmi rendszernek a céljait annak érdekében, hogy biztosítsuk a WTO más nemzetközi szervezetekkel való összhangját. Csak egy e tekintetben elkötelezett reform teheti lehetővé számunkra, hogy lezárjuk azt a dohai fordulót, amely valóban a fejlődésre és a millenniumi célok elérésére törekszik. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni, hogy e célok közül az első a szegénység és az éhezés felszámolása; sajnos a mostani helyzet arra emlékeztet minket, hogy kötelezettségvállalásaink továbbra sem teljesülnek.

  Daniel Dăianu (ALDE). – Elnök asszony, szeretném hangsúlyozni, hogy a WTO reformját az egész intézményi felépítés átalakításába kell beágyazni, amelynek a globális kihívások kezelésének irányítása a feladata.

Vegyük csak a globális felmelegedés hatásait és a mérhetetlen gazdasági egyenlőtlenségekből adódó pénzügyi válságot. A nyitott kereskedelemnek igazságosnak kell lennie. Emellett olyan politikákhoz kell kapcsolódnia, amelyek segítik a szegény országokat a fejlődésben, elsősorban a mezőgazdaságon keresztül. Az élelmiszerárak ijesztő emelkedése a protekcionizmusnak és korlátozásoknak ad táptalajt, hacsak nem arra összpontosítunk, hogy az egész világon fejlesszük az élelmiszer-termelést.

Az alapvető árucikkek árainak emelkedése következtében rendkívül összetett helyzet állt elő. Az élelmiszert egyre inkább nemzeti biztonsági problémának tekintik majd mind a gazdag, mind a szegény országokban. A KAP, az EU fejlesztésisegély-politikája és az energiapolitikák reformját ezért a nemzetközi színtéren bekövetkezett drasztikus változások figyelembevételével kell megvizsgálni.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony, e vita keretében szeretném felhívni a figyelmet három kérdésre.

Először is, annak ellenére, hogy tagjai a WTO-nak, sok ország nem tartja be a szociális, környezeti és az állatjóléti előírásokat. Ennek eredményeképp alacsonyabbak a gyártási költségeik. Sajnálatos módon azonban így lehetetlen versenyre kelni az ilyen gazdaságokban előállított termékekkel. Ezt a szempontot figyelembe kell venni a harmadik országbeli termékek európai piacra jutásának javításakor, máskülönben számos európai feldolgozóipari ágazat egyszerűen meg fog szűnni.

Másodszor, az európai piac továbbra is megnyitja kapuit a harmadik országok mezőgazdasági termékei előtt, ha cserébe a szóban forgó országok az európai iparcikkek és szolgáltatások exportját engedményben részesítik. Európa mezőgazdasági potenciálja ezért gyengül.

Harmadszor, teljes mértékben támogatom Muscardini asszonynak a WTO parlamentáris gyűlésének létrehozására, az országok fejlett és fejlődő kategóriákba való sorolásának megváltoztatására, a WTO és az ENSZ közötti szorosabb koordináció szükségességére és, különösen a WTO rendszerében levő munkacsoportok és bizottságok esetében, a konszenzus elvétől való elmozdulásra vonatkozó javaslatait.

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL). – (NL) Elnök úr, nagyon sok mindent szeretnék elmondani a WTO reformjával kapcsolatos saját elképzeléseimről, ehelyett azonban inkább felteszek pár kérdést a Bizottságnak, amelyet szeretném, ha megválaszolna. A kérdések szemléltetik azokat a pontokat, amelyeket a már említett eljárások reformja mellett, úgymint átláthatóság, fontolóra kell vennünk a WTO reformjáról folytatott vitában.

Az éghajlatváltozás összefüggéseiben egyre nagyobb a nyomás a bioüzemanyagok használatára. Nem kívánok most arról vitatkozni, hogy ez rossz-e vagy jó, ellenben a következő kérdéseket szeretném feltenni az Európai Uniónak a WTO keretében fennálló kötelezettségeire vonatkozóan. Az EU éghajlatváltozási csomagja tartalmaz néhány környezetvédelmi feltételt, amelyeket a bioüzemanyagoknak teljesíteniük kell. Én és sok kollégám azt szeretnénk, ha szociális feltételeket is alkalmaznánk, mint például a minimálbér és a gyermekmunka megelőzése. Összeegyeztethető-e ez a WTO követelményeivel? Ha nem, nem kényszerülünk-e egy olyan pozícióba, ahol el kell fogadnunk a gyermekmunkát és az alulfizetettséget? Másik kérdésem a géntechnológiával módosított élelmiszerek kereskedelmével kapcsolatos. Úgy tudom, a Cartagenai Jegyzőkönyv a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy jóváhagyják-e a GMO-termékeket. Összeegyeztethető-e ez a WTO-val, és ha nem, hogy kívánják ezt megoldani? A Parlament jelezte, hogy tagjainak többsége ellenzi a fókabőr kereskedelmét. Kanada most azzal fenyeget, hogy megtámadja ezt a döntést a WTO-n keresztül. Önök szerint hogyan lesz érvényesíthető az EU lakossága többségének akarata ebben a kérdésben? Úgy vélem, hogy ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket a reform során figyelembe kell venni.

  Patrick Louis (IND/DEM). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a nemzetek közötti kereskedelem jó dolog. Jó lenne a szabad kereskedelem, de mára megváltozott a világ és a WTO szabályai nem igazodnak a körülményekhez, valamint sok esetben módosításra szorulnak.

Maga a nemzetközi kereskedelem természete változott meg. A múltban a kereskedelem a kiegészítő jellegen alapult: azt kerestük, amink nem volt, és minden felesleget exportáltunk. Ez a fajta rend felvirágoztatta a nemzeteket. Ma azonban a szociális dömping uralkodik. Felhagyunk azzal, amiről tudjuk, hogyan kell csinálni azért, hogy importáljuk azt, amit más olcsóbban csinál, nem azért, mert ez jövedelmezőbb, hanem mert ott kevesebb a költség, kevesebb az adó és kevesebb a szociális megkötöttség.

E WTO-rend révén a szegény országok és a gazdag országok szegényei a szegény országok gazdagjait még gazdagabbá teszik. Ez egyre kevésbé alapul a szolidaritáson, a nemzetek közötti kölcsönös megállapodáson; inkább egy olyan rendről van szó, amely szétbomlasztja a nemzeteket és konfliktust teremt a nyertesek és vesztesek között.

A WTO szabályait meg kell tehát változtatni. Vissza kell állítaniuk a közösségi kedvezményes vámtételeket és fel kell éleszteniük a Római Szerződés szellemét, amely létrehozta a közös külső vámtarifákat. Ez nem holmi túlzott elővigyázatosság, hanem a szociális dömpinggel szembeni méltányos kompenzáció. Az alapító atyák nem mindig tévedtek. A WTO-nak a szeszélyes árfolyam-ingadozásokat figyelembe kell vennie a kereskedelmi korlátok értékelése során. Elfogadhatatlan, hogy a jüan árfolyama ilyen alacsony legyen, amikor az ország ilyen nagy külkereskedelmi többlettel rendelkezik. Felháborító, hogy minden alkalommal, amikor a dollár 10 centet esik egy ideológiai euróval szemben, az EADS egy milliárd eurót veszít.

Zárásképp, a valós szabad kereskedelem jövője arra emlékeztet minket, hogy sokat kell még tennünk, mielőtt hátradőlhetnénk. Egyrészt, a politika feltételeként vissza kell állítunk a határ fogalmát, és így az emberek szabadságát; másrészt a monetáris és pénzügyi politikának a valós gazdaság, a termelő gazdaság mögött másodlagos szerepet kell kapnia, hiszen egyedül ez az a gazdaság, ami lehetővé teszi az emberek számára, hogy szabadon éljenek.

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, a WTO sok hibával küszködik, de nyilvánvaló, hogy legabszurdabb hiányossága a Kínának, Indiának és Brazíliának nyújtott tisztességtelen előny azzal, hogy a fejlődő országok kedvező státusát élvezik. Egykor gazdaságilag felemelkedő országok voltak, mára azonban minden kétséget kizáróan felfejlődtek és versenybe szállhatnak a legjobbakkal. Tényleg annyira sikeresek, hogy több területen világelsők. Érthetetlen módon fejlődő országként mégis jogosultak egy ingyenkörre, és ennek következtében alacsonyabb normákat és kevesebb kötelezettséget várunk el tőlük.

Nem csoda, hogy választóim megítélése szerint a WTO nem felel meg érdekeiknek, illetve nem szolgálja azokat, és ez az érzés erősödik bennük, amikor Mandelson biztos egymás után nyújtja az egyedülálló mezőgazdasági kedvezményeket.

Biztos úr, fontosabb, hogy a megfelelő megállapodásra jussunk, mint az, hogy megállapodásra jussunk. Nem az lesz a megfelelő megállapodás, ha az olyan országokból érkező olcsó import bejövő hulláma, amelyeket kedvezőbb elbánásban részesítünk, mint azt robusztus gazdasági kapacitásuk megkívánná, elmossa agrár- és élelmiszeriparunkat.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, egy olyan intézmény, amelyik nem működik megfelelően, reformra szorul annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél és fogyasztó érdekeit szolgálhassa. Támogatjuk a szabad kereskedelmet, de sajnos az utóbbi gyakran párosul a kapzsiság kísértésével. Létre kell hozni egy ellenőrző mechanizmust, mivel a kereskedelem liberalizált, hiszen egy helyesen működő, szilárd alapokon nyugvó Kereskedelmi Világszervezetnek ez a célja. A nemzetközi kereskedelem mára olyan méreteket öltött és olyan gyorssá és szerteágazóvá vált, hogy szükség van megfelelő koordinációra. Az Európai Parlament nem állhat tétlenül. Szívem mélyén ezért szilárdan hiszem, hogy Muscardini asszonynak a szervezet reformjáról készített munkája ezen elvárások teljesítését szolgálja és egy olyan nemzetközi szervezethez vezet, amely képes a kereskedelem irányítására egy világos és jól meghatározott pálya mentén.

  David Martin (PSE). – Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni Muscardini asszonynak a kitűnő jelentéshez.

A WTO még mindig jelentős szerepet játszik a világban és szerepét még mindig jól játssza, de szükség van modernizációjára és reformjára. A kulcsfontosságú reformok egyike, úgy vélem, a parlamentáris demokrácia bevezetése a WTO-ban. Olyan parlamentáris gyűlésre van szükségünk, amely rendszeresen ülésezik és nyomon követi a WTO tárgyalóasztala körül folyó munkát.

Frissítenünk kell ugyanakkor a WTO szabályait is, ha biztosítani akarjuk, hogy a környezeti fenntarthatóság és az éghajlatváltozás nagyobb hangsúlyt kapjon a WTO tárgyalásain, és hogy a szociális és munkaügyi kikötések szintén napirendre kerüljenek a WTO tárgyalásain. Elsősorban az szeretném, ha az ILO a jelenleginél szorosabb kapcsolatba kerülne a WTO munkájával.

Ami a jelentés egészét illeti, nagyon is támogatom azt a munkát, amit Muscardini asszony a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban végzett.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, a közös piac és a korlátlan kereskedelem kulcsfontosságú előfeltételei a gazdasági fejlődésnek. A korlátlan kifejezés azonban nem jelent szabályozatlanságot és nem jelenti azt, hogy nincsenek elvek, amelyek meghatározzák a kereskedelmi kapcsolatok feltételeit, míg biztosítják a versenyképességet. A kereskedelem megfelelő, világszintű szabályozásának szükségessége különösen a globalizáció kontextusában válik égetővé. Ezért olyan fontos a Kereskedelmi Világszervezet által betöltött szerep. Ez utóbbi egy széles alapokon nyugvó szervezet, amely több mint 150 tagországot tömörít magába. A WTO hatékonyabb fellépésre lesz képes, ha hatásköreit világosan meghatározzuk és a kereskedelempolitikára korlátozzuk.

A világosság és a versenyképesség mindenekelőtt azt feltételezi, hogy biztosítjuk, hogy a termelési folyamat megfeleljen a meghatározott előírásoknak és minőségi követelményeknek, például a környezetvédelem, a munka- és fizetési feltételek és az állatjólét területén. A versenyképességet nem kizárólag termelési költségekben és árakban mérik. Végül azt szeretném mondani, hogy a WTO reformja annak az akaratnak a megnyilvánulása, hogy együtt dolgozzunk a fejlődés érdekében és azért, hogy leküzdjük a szegénységet.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, szeretnék gratulálni mindenkinek, aki részt vett e jelentés elkészítésében, különösen az előadónak.

Úgy látom – és most szabadon idézek az indokolásból –, hogy az egész Kereskedelmi Világszervezetről készülő elemzés, amelyre a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság vállalkozik, igen nagymértékben a Sutherland-féle jelentésre fog támaszkodni, amely már évek óta porosodva sínylődik a polcon. Így vélhetően, amikor a bizottság elkészíti saját jelentését, a Bizottságra hárul a feladat, hogy megtegye a szükséges lépéseket Genfben a javasolt fejlesztések végrehajtására.

Mi a garancia arra, hogy az újabb jelentések legalább akkora figyelmet kapnak majd, mint a kitűnő Sutherland-jelentés? Szerepelnek-e majd a környezettel és az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások az új WTO-csomagban? Ami a fejlődő országok közötti homogenitás hiányával és Kína, Brazília és India jelenlegi helyzetével kapcsolatban felhozott érvet illeti, egyértelműbb különbséget fogunk-e tenni a fejlettség különböző szintjei között ebben a kategóriában?

Utolsó kérdésem pedig: legitim szempont lesz-e a regionális élelmiszer-biztonság minden térség számára?

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretném megköszönni a tisztelt tagoknak észrevételeiket és javaslataikat, amelyeket a Bizottság a WTO reformjának átgondolása során figyelembe vesz majd.

A Bizottság a vita során felmerülő számos aggállyal egyetért és lényegében a Muscardini asszony jelentésében foglalt javaslatok közül sokat támogat. Fel kell azonban ismernünk, hogy némelyek közülük erős ellenállásba fognak ütközni, de a Bizottság természetesen támogatni fogja ezeket.

A Bizottság mindenekelőtt teljes mértékben támogatja azt az elgondolást, hogy szükség van a WTO és más nemzetközi szervezetek közötti összhangra, nagyobb átláthatóságra, valamint a parlamentek meghatározóbb szerepére, különösen az ellenőrzésben és a kereskedelempolitika felülvizsgálatában. A Bizottság egyetért azzal az elképzeléssel is, miszerint egy erős WTO a fejlődő országok érdekeit szolgálja.

Szeretnék reagálni Liotard úrhölgy észrevételeire is, amelyek túlmutatnak a WTO reformján. A jelenlegi szakaszban nem bocsátkozhatok részletekbe, de szeretném biztosítani, hogy már tárgyalunk partnereinkkel a gyermekmunkáról és más kapcsolódó kérdésekről, és támogatjuk az ILO és a WTO közötti együttműködést.

Végül szeretném elmondani, hogy természetesen továbbítom észrevételeiket kollegámnak, Mandelson úrnak, hogy azokat teljes mértékben figyelembe vehessük a többi WTO-taggal folytatott megbeszéléseken.

  Cristiana Muscardini, előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni a Bizottságnak, hogy méltányolta a bizottság munkáját. Hasonlóképp hálás vagyok a Fejlesztési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság előadói, valamint az e Házban felszólaló kollegáim által nyújtott segítségért. Szeretném politikai és, adott esetben, technikai támogatásukat arra használni, hogy felhívjam a Bizottság figyelmét arra, nem vesztegethetjük az időt. Jaj azoknak, akik elvesztegetik az idejüket! Más szóval, igaz, hogy a dohai fordulónak végül sikerülhet megoldást találnia, ezt a megoldást azonban túl sokszor halasztgattuk az utóbbi években. Most, hogy egy igen súlyos élelmiszerválsággal kell szembenéznünk, emlékeznünk kell arra, hogy a felelősség részben bizonyos gyakorlatoknak – ideértve az Európai Unió által követettet is – tulajdonítható, amelyek régebben különböző forgatókönyveket irányoztak elő a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fellendülésére.

Ha el kívánjuk kerülni az összeütközést a ténylegesen szegény fejlődő országok és a már fejlett országok közötti, ha a piacot igazságossá kívánjuk tenni – és a piac csak szabályok alapján lehet igazságos és szabad – merésznek kell lennünk, mert nem állapodhatunk meg még egy halasztásban, ha meg kívánjuk védeni a tisztességes munka fogalmát és fel akarjuk gyorsítani a viták rendezését.

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tudatában van a WTO reformját övező nehézségeknek, ahol az idők folyamán kialakult egyfajta munkamódszer. Tisztában van ugyanakkor azzal is, hogy ahhoz, hogy a különböző elvárások teljesüljenek, és hogy a harmadik évezred modern szervezetévé váljon, a WTO-nak valamilyen módon meg kell találnia az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy elinduljon a reformhoz vezető úton. A Bizottságon múlik, hogy magáévá teszi-e észrevételeinket, amelyeket e Ház holnap nagy többséggel politikai követelés formájában juttat hivatalos kifejezésre.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban. – 2001-ben a dohai forduló tárgyalásai azt a célt tűzték ki, hogy csökkentsék a világon a kereskedelem előtt álló akadályokat, így téve lehetővé a fellendülés különböző szintjein álló országok közötti szabad kereskedelmet.

2005-ben az EU majdnem 40%-kal csökkentette az EU cukortermelőinek felajánlott árakat a Kereskedelmi Világszervezet azon szándéka nyomán, miszerint segíteni akarta a szegényebb országok, úgymint Ausztrália, Brazília és Thaiföld. Sajnos ez nagyon rossz hatással járt az Európai Unió országaira, például Írországra, amelynek cukoripara tönkrement, és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok legszegényebb cukortermelő nemzeteire, mint Mauritius, Belize és Fidzsi.

Most, 2008-ban az EU cukoripari átszervezésének hatását megszenvedő legszegényebb országok közül sokban polgári zavargások tapasztalhatók a főbb termények, mint a rizs és a kukorica, ára miatt, amelyeket nem engedhetnek meg maguknak, mivel a cukorból már nincs bevételük.

Mielőtt a kereskedelem védelmére irányuló, új leszerelő intézkedések mellett köteleznénk el magunkat, egy őszinte hatásvizsgálatot kéne végeznünk arra vonatkozóan, hogy milyen hatást gyakorolhat az EU legszegényebb szomszédaira, hogy elkerülhető legyen az ilyen nemű jövőbeni változások romboló hatása.

14. Szabadkereskedelmi megállapodás az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal (vita)

  Elnök. – A következő megvitatandó napirendi pont a Helmut Markov által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdés a Bizottsághoz az Európai Unió és az Öbölmenti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások legújabb fejleményeiről (O-0032/2008 - B6-0020/2008).

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, néhány azt mondják, hogy az Öbölmenti Együttműködési Tanács országaival kötendő szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai 17 évig tartottak. Valójában csak 2002 óta folynak érdemben tárgyalások. Mi, a Bizottság tagjai, de a tagállamok Tanácsban ülő képviselői is szeretnénk a tárgyalásokat inkább előbb, mint utóbb lezárni. Tudjuk, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás hozzájárul majd a régióink közötti kapcsolatok elmélyüléséhez. A szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai gyorsított ütemben zajlottak 2007-ben, ami Mandelson biztos 2007. decemberi dohai látogatásával érte el csúcspontját, ami jelentős politikai lökést jelentett. Minden fejezetben kellő haladást értünk el, és minden eddiginél közelebb állunk a megállapodás megkötéséhez.

Van azonban néhány megválaszolatlan kérdés, amely fontos ahhoz, hogy az EU valóban kedvezményes feltételek mellett jusson a GCC piacaira, és másokhoz viszonyítva ne részesüljön hátrányos megkülönböztetésben. E kérdések közé tartozik az exportvám, néhány kivétel az energiaszolgáltatások területén, elsősorban az AED esetében, és a megállapodás egyes horizontális rendelkezései, úgymint verseny és szellemi tulajdon. Egy tárgyalási fordulót eltöröltek januárban. Azóta a GCC oldaláról semmilyen visszajelzés nem érkezett. Jelenleg reményeink szerint a következő fordulóra május elején kerül sor, az EU-GCC vegyes bizottsági üléssel azonos időben, amelyet május 6-ra terveznek.

Célunk továbbra is az, hogy előrelépést érjünk el a következő fordulón, és hogy lezárjuk a tárgyalásokat amilyen gyorsan csak lehetséges, remélhetőleg a francia elnökség első hónapjaiban. A szabadkereskedelmi megállapodás célja, hogy az EU és a GCC között preferenciális kapcsolatokat teremtsen a WTO elveivel és szabályaival összhangban. Így az a felek között folyó kereskedelem gyakorlatilag minden területének liberalizációját eredményezi majd. Célja az is, hogy támogassa a GCC tagállamainak gazdasági diverzifikációs politikáit a további gazdasági reformok ösztönzése és – a régión belüli, befelé irányuló befektetések növekvő dinamikája mellett – a megnövekedett külföldi befektetések potenciálja révén.

A szabadkereskedelmi megállapodás kiterjed jelentős, a szolgáltatások kereskedelmével és mindkét oldal befektetéseivel kapcsolatos kötelezettségvállalásokra, valamint a közbeszerzési piacok kölcsönös elérhetőségére, ami magában foglalja az energia- és a közlekedési szektort is. Hatálya alá tartoznak továbbá ambiciózus tarifaliberalizációs programok, többek között a vegyipari ágazatban. Végül, de nem utolsósorban, kiterjed olyan nem tarifális területekre is, mint a kereskedelem technikai akadályai, egészségügyi és növény-egészségügyi előírások vagy a szellemi tulajdonjogok.

Ez a Ház hangot adott azon aggodalmának, hogy az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodás nem tartalmaz záradékokat az emberi jogokra és a szociális és környezeti előírásokra vonatkozóan. Ezért mindenekelőtt hadd tisztázzam, hogy az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi tervezete tartalmaz több nem kereskedelmi záradékot is – az emberi jogokról, a migrációról, a terrorizmus elleni küzdelemről és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. Ezeket a záradékokat egyeztettük a GCC-vel néhány évvel ezelőtt. Azonban az utolsó fordulón derült fény arra, hogy a GCC-nek maradtak megválaszolatlan kérdései a megállapodás alapvető politikai elemeinek alkalmazására vonatkozó felfüggesztési záradék megfogalmazásával kapcsolatban. E záradékok mellett a megállapodás preambuluma említi azt, hogy meg kell erősíteni a gazdasági és társadalmi fejlődés folyamatát a GCC-országokban, a környezet védelme mellett. Említi azt a tényt is, hogy a felek nem ösztönözhetik a közvetlen külföldi befektetéseket a hazai környezetvédelmi vagy címkézési szabványok gyengítése vagy enyhítése révén. A tervezet konzultációkat is előír abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy egy tényleges vagy javasolt intézkedés nem áll összhangban ezekkel az elvekkel.

Az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai figyelembe vették annak a fenntarthatósági hatásvizsgálati tanulmánynak az eredményeit és megállapításait, amely 2001 és 2004 között készült. Ez volt a helyzet elsősorban azoknak az ágazatoknak az esetében, amelyeket a konzultáló felek a GCC fenntarthatóbb gazdasági fejlődése szempontjából fontosnak ítéltek, nevezetesen a szolgáltatások és néhány iparág esetében. A Ház kérésének megfelelően februárban rendelkezésre bocsátottuk az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalási irányelveit, együtt annak az egyeztetett eljárásnak megfelelő és a titoktartási szabályokra is vonatkozó valamennyi frissítésével.

Végül, hadd hangsúlyozzam, hogy az Európai Parlament rendszeres tájékoztatást kapott az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás aktuális helyzetéről, amelyről az Európai Bizottság továbbra is tájékoztatni fogja a Parlamentet.

  Tokia Saïfi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, az Európai Közösség és az Öbölmenti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről 1998 óta folynak a tárgyalások, és úgy tűnik, hogy végre hamarosan lezárulnak.

Üdvözlöm a nemrég elért előrelépést, mivel a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése elengedhetetlen az Európai Unió és az Arab-öböl menti államok között zajló kereskedelem fokozásához és szabályozásához. A két térség között olyan stratégiai területeken folytatott együttműködés új, dinamikusabb korszakát nyitja meg előttünk, amelyek létfontosságúak egymás számára, de kapcsolatuk nem volt kellőképp érdemi.

A szabadkereskedelmi megállapodásnak segítenie kell a nem tarifális akadályok felszámolását és az állami támogatások és kompenzációk – különösen a nyersanyagokhoz való hozzáférés esetében – eltörlését, összhangban a WTO szabályaival. Az állami befektetési alapok (sovereign funds) növekvő fontossága jelentette lehetőségeket és kihívásokat mélyreható vizsgálatnak kell alávetni és az Európai Parlament és az Arab-öböl menti államok közötti párbeszéd és konstruktív együttműködés tárgyát kell képezniük.

A cél az, hogy olyan környezetet tartsunk fenn, amely nyitott a befektetések előtt, ugyanakkor ez utóbbiakat átláthatóbbá is teszi. Ezen alapok kezelőinek ezért további információkat kell a piac rendelkezésére bocsátaniuk forrásaik eredetéről, befektetési céljaikról és stratégiáikról. Európának ugyanakkor arról is gondoskodnia kell, hogy a termelő tőkéért vívott fokozott nemzetközi versenyben vonzza ezeket az alapokat, mivel ösztönzik a növekedést, innovációt és munkahelyeket teremtenek.

A szabadkereskedelmi megállapodás megkötése arra bátorítja majd az Arab-öböl menti államokat, hogy legyenek nyitottabbak európai partnereik nézeteire és így lehetővé teszi számunkra, hogy diverzifikáljuk és felgyorsítsuk kereskedelmünket és cseréinket.

  Carlos Carnero González, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, először is szeretném megköszönni a biztos asszonynak magyarázatát, és mindjárt ki is jelentem, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja úgy ítéli meg, hogy az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás megkötése mindnyájunk közös célja.

Ezt amilyen hamar csak lehet, meg kell tennünk. Mind Európának, mind a GCC-t alkotó országoknak a javára válik majd. Az is igaz azonban, hogy a megállapodásról folytatott tárgyalásokra szóló felhatalmazás meglehetősen régi. Ez a felhatalmazás nem tartalmazza az ahhoz szükséges záradékokat, hogy a ma aktuális kulcsfontosságú kérdéseket figyelembe vehessük, úgymint emberi jogok, foglalkoztatás vagy környezetvédelem.

Ezért örülök biztos asszony tájékoztatásának, miszerint a Bizottság mindent elkövet azért, hogy ezeket a témákat felvegye a megállapodásba. Másként az teljesen értelmetlen lenne, hiszen nem csak kereskedelemről vagy gazdasági cserékről van szó.

Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy ezek fontos országok, amelyek bolygónkon a gazdagság legjelentősebb forrásával, modern társadalmaink elengedhetetlen elemével, olajjal rendelkeznek.

Ezek az országok viszont nem csak olajjal rendelkeznek. Élnek ott emberek is, férfiak és nők; férfiak és nők, akik ezekben az országokban születtek, és férfiak és nők, akik más országokból érkeztek oda azért, hogy ott dolgozzanak, és érzéseim szerint ezekben az országokban az emberi jogokat nem tartják tiszteletben a megkívánt mértékben, például a szólásszabadság vagy az egyesülési szabadság esetében. Ami a nők egyenjogúságának hiányát illeti, szégyenletes és felháborító, amikor például a hírekben a Human Rights Watch jelentéséből tudjuk meg, hogy ezen országok némelyikében a nőknek engedélyt kell kérniük az ún. „gondviselőtől”, aki lehet az apa, a férj vagy akár a fiúgyermek, ha dolgozni, utazni, tanulni akarnak, vagy egyszerűen egészségügyi ellátást szeretnének igénybe venni. Ez egyszerűen elfogadhatatlan, teljesen elfogadhatatlan.

Beszélhetnénk persze arról a helyzetről is, amelyet az ezekben az országokban dolgozó bevándorlókkal – akik jelentős munkaerőt alkotnak – kapcsolatban korábban említettünk. Garantálják-e a jogaikat vagy sem? Milyen környezetvédelmi szempontokat tartanak szem előtt a legnagyobb olajtermelő országok, például a GCC-államok? Az éghajlatváltozás vagy a nyersolaj ára érdekli-e őket?

Ezeket a kérdéseket barátságos hangnemben, de világosan tisztázni kell. Ezért örülünk annak, hogy az állásfoglalásba, amelyről holnap szavazunk, végül olyan fontos bekezdések is bekerültek, mint a 17. és 19. bekezdés, amelyeknek úgy érezzük, mi vagyunk a közös szerzői. Például, az emberi jogokat úgy említik, mint az egyik olyan záradék tárgyát, amelynek az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás elengedhetetlen részét kell képeznie, vagy arra a követelményre hivatkoznak, miszerint a feleknek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeit alá kell írniuk.

Kilátásba helyeztünk további módosításokat is, amelyek reményeink szerint érdemesek a képviselőcsoportok támogatására, így megerősíthetjük a kérdések fontosságát. Óvatosnak kell lennünk azonban, nehogy rossz üzenetet küldjünk szövetségeseinknek: az emberi jogokat meg kell védeni, akár olajról van szó, akár nem.

  Ramona Nicole Mănescu, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (RO) Az Európai Unió és az Öbölmenti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások fejleményeiről zajló megbeszélés felkeltette a figyelmemet, tekintetbe véve, hogy nemrég a térségben jártam az Arab-öböl menti államokkal fenntartott kapcsolatok európai parlamenti küldöttségével együtt.

A parlamentközi üléseken megvitatott témák közé tartoztak e megállapodás tárgyalásai is.

A GCC képviselői azt állították, hogy az európaiak nyomást gyakoroltak rájuk több befektetési lehetőséghez való korlátlan hozzáférés érdekében, míg a GCC-t nemcsak a tőkeszerzés érdekli, hanem a technológia és az irányítási ismeretek is.

Egyrészt, a tárgyalásoknak 2006-ban be kellett volna fejeződniük, de, mint azt mondják, tovább folynak a mindkét félnek felróható okokból.

Az Európai Unió úgy látja, hogy a GCC-tagok híján vannak a koordinációnak és a reformoknak, míg az utóbbi arról panaszkodik, hogy végeláthatatlan azoknak a követelményeknek a listája, amelyeket az Arab-öböl menti országoknak teljesíteniük kell.

Néhányra a legfontosabb kérdések közül a kereskedelmi biztos, Peter Mandelson hívta fel a figyelmünket: piacra jutás, a termékek eredetének megjelölése, kormányzati engedélyek, a befektetéseket védő intézkedések, valamint ezek GCC-beli garantálásának kritériumai.

Ezen oknál fogva úgy vélem, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésével mindkét fél hivatalosan elkötelezné magát a kölcsönösen fontos előnyökkel járó gazdasági együttműködés mellett: az energiai együttműködés fejlesztése, a térség gazdasági és technológiai fejlődése és, értelemszerűen, a környezetvédelemre gyakorolt nagyobb hatás, valamint egy közös piac létrehozása és az európai befektetések növekedése csak néhány ezek közül az előnyök közül.

Másrészt, a régióban folytatott kényes vita arra utal, hogy problémák vannak az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Az Unió igen fontos szerepet tölt be a nemzetközi gazdaságban, ugyanakkor egyike az alapvető emberi jogok fő támogatóinak.

A térség legaktívabb nem kormányzati szervezeteivel folytatott megbeszéléseim világosan rámutattak arra a lehetőségre, amelyet a szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai rejtenek ahhoz, hogy nyomást gyakoroljunk az Arab-öböl menti államokra, hogy több polgári és politikai jogot biztosítsanak ezen országok állampolgárainak.

A fenti okból a gazdasági kérdések tárgyalásánál magától értetődően fokozott figyelmet kell szentelni a bevándorló munkavállalókkal és a nők jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatos törvényekre.

  Caroline Lucas, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, képviselőcsoportom erősen támogatja, hogy a Bizottság nyújtson több információt a Parlamentnek ezekről a szabad kereskedelmi tárgyalásokról, és mindenekelőtt továbbítsa a tényleges tárgyalási felhatalmazást és a fenntarthatósági hatásvizsgálat frissített változatát.

Támogatjuk azt is, hogy hangsúlyt kapjon az az elvárás, miszerint a szabadkereskedelmi megállapodásban egy határozott fejezetet kell szentelnünk a fenntartható fejlődésnek, tekintve, hogy az Arab-öböl menti államok szociális és környezetvédelmi normái nem kielégítőek. Ezért tartjuk aggályosnak a Kereskedelmi Főigazgatóság javaslatait, hiszen mivel a szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások régen elkezdődtek, amikor még a fenntartható fejlődés szempontjai nyilvánvalóan nem minősültek ilyen fontosnak, kissé túl késő ahhoz, hogy a tárgyalásokat olyan újabb kérdésekkel terheljük, mint az emberi jogi záradékok.

Úgy gondolom, ez politikailag elfogadhatatlan és reméljük, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság nem téveszti szem elől, hogy a tárgyalások végső eredményeihez a Parlamentnek beleegyezését kell adnia.

Az Arab-öböl térségében folytatott kereskedelem szociális és környezetvédelmi feltételeivel kapcsolatos aggályaink mellett azonban körültekintően fel kell tennünk azt a kérdést, hogy az Arab-öböl országaival létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás pontosan milyen kereskedelmet is kíván liberalizálni. Természetesen tudjuk, hogy az EU érdeke az energiaforrásokhoz való korlátlan hozzáférés és a kereskedelem bármilyen akadályának felszámolása, mint az exportadó vagy a mennyiségi korlátozások. Tudjuk persze, hogy az EU a többi iparosodott és gazdaságilag felemelkedő országot próbálja megelőzni, hogy a legjobb hozzáférési feltételeket megszerezze, hogy az EU az emelkedő energiaárak láttán többet akar eladni a térségben, hogy helyreállítsa kereskedelmi mérlegét. Ez persze teljességgel összeegyeztethetetlen az EU által az éghajlatváltozási politikájával kapcsolatban hangoztatott célokkal.

Képzeljünk csak el egy másik forgatókönyvet, ahol az EU kereskedelmi kapcsolatainak egyensúlyát nem a teljes liberalizációval kívánná helyrehozni, hanem a kereskedelmi egyensúlyhiányt a megújuló energiaforrások fejlesztésének és alkalmazásának ösztönzésére használná; vagy az EU nem venne részt az olajhoz való hozzáférés biztosításáért vívott nemzetközi küzdelemben, hanem olyan többoldalú megállapodásokat szorgalmazna, amelyek minden ország számára igazságos részesedést biztosítanának a Föld kimerülő erőforrásaiból.

Összevetve ezzel az általunk kívánatosnak tartott, nagyra törő forgatókönyvvel, annak eldöntésekor, hogy a Ház hozzájárulását adja-e a közelgő megállapodáshoz, az a legkevesebb, hogy a Parlament ragaszkodjon ahhoz, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon egy határozott fejezetet a fenntartható fejlődésről.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos az, hogy egy megfelelően működő szabadkereskedelmi megállapodás jöjjön létre. Az EU exportja a GCC tagállamaiba az 1980-as évek óta folyamatosan nő. A GCC jelenleg az EU hatodik legnagyobb exportpiaca és az EU a GCC elsődleges kereskedelmi partnere. 2005-ben az EU GCC-be irányuló exportja körülbelül 50 milliárd euró körül mozgott, míg a GCC EU-ba irányuló exportja megközelítőleg elérte a 37 milliárd eurót.

A Bizottság számításai szerint a kereskedelmi volumen a duplájára nő a megállapodás aláírása után. Mi több, ha jól értem, a javasolt megállapodás elsőként irányoz elő záradékokat az emberi jogokról, a fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a terrorizmus elleni küzdelemről, ami mindenképp üdvözlendő körülmény.

Sajnálatos módon a megállapodás sokáig elhúzódott, és amikor Mandelson úr 2007 februárjában a térségbe látogatott, az Ön elmondása szerint, biztos asszony, lökést adott a szabadkereskedelmi megállapodásnak, ha jól idézem Önt.

Ha jól értem, látogatása során kijelentette, hogy az Arab-öböl menti országok protekcionizmusát teszi felelőssé a szabadkereskedelmi megállapodás aláírásának elhúzódásáért. Továbbra is úgy véli-e a Bizottság, hogy ez a helyzet, és vajon megfelelő-e ez a hangnem a nemzetközi megállapodások előmozdításához?

A kereskedelmi megállapodás megkötésének kudarcai ellenére a GCC-tagállamok pozitívan viszonyulnak a Bizottsághoz a repülőtéri biztonsági szabályozások harmonizációjának kérdésében. Jelenleg fennáll a lehetősége annak, hogy a vámmentes termékeket vásárló utasoktól, akik az Arab-öbölben vagy az Európai Unióban szállnak át, az árut elkobozzák a folyadékokra vonatkozó jelenlegi repülőtéri biztonsági korlátozások miatt.

Szerencsére az Öbölmenti Együttműködési Tanács több tagállama vette fel a kapcsolatot a Bizottsággal, kérve biztonságosságának 915/2007/EK rendelet szerinti elismerését. Ezzel értelmezésem szerint lehetővé válik a harmadik országokból érkező utasok számára, hogy vámmentes áruikkal átszálljanak, feltéve, hogy az országot biztonságosnak elismerik. Ezzel a kéréssel ezek az országok sikeresen léptek technikai és gyakorlati együttműködésre az EU-val, és a Bizottságot elismerés illeti, hogy lépéseket tett ebben az ügyben.

A gyakorlati együttműködés ilyen példája ösztönzőleg hat bármely átfogóbb, később hatályba lépő szabadkereskedelmi megállapodás irányába. Szeretném azonban, ha ezt az együttműködést és az ilyen megállapodásokat felgyorsítanánk és kiterjesztenénk.

A szabadkereskedelmi megállapodásnak elő kell mozdítania az Arab-öböl államaival folytatott tudományos együttműködést is és ily módon támogatnia kell a fenntartható fejlődést a térségben. Jelenleg igen elhanyagolható mértékű az Európa és az Arab-öböl országai közötti tudományos együttműködés, noha az jelentős lehetőségeket hordozna magában.

A tudomány területén való együttműködés különösen az éghajlatváltozás és az energiapolitika szempontjából fontos. Az Európai Unió jelenleg energiaszükségletének megközelítőleg 50%-át importból fedezi, amelynek körülbelül 20%-a az Arab-öbölből származik.

A szabadkereskedelmi megállapodást meg kell erősíteni az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén, ezért üdvözlöm a Bizottság e témában tervezett megvalósíthatósági tanulmányát.

  David Martin (PSE). – Elnök asszony, hadd kezdjem a pozitívumokkal. Először is, hadd fejezzem ki köszönetemet O’Sullivan úrnak, a kereskedelmi főigazgatónak, aki gyorsan és kedvezően válaszolt a tárgyalási felhatalmazásokkal kapcsolatos kérésünkre. Közel egy héttel azt követően, hogy felkereste a bizottságot és megkértük, hogy juttassa el részünkre a felhatalmazásokat, megkaptuk azokat.

Üdvözlöm a tárgyalások során elért jelentős haladást is, és mint azt már néhányan szintén megtették, elismerem, hogy ezzel megnyílnak a kapuk az Arab-öböl országai előtt az EU-val folytatott kereskedelemhez, valamint az EU üzleti életének is előnyére válik.

Teljes szívvel elfogadom azt is, hogy bármilyen szabadkereskedelmi megállapodásban is egyezzünk meg, az előrelépés lesz az 1989-es együttműködési megállapodáshoz képest, és mint arra biztos asszony saját maga is felhívta a figyelmünket, és Doyle asszony az imént megismételt, üdvözlöm azt a tényt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás tartalmaz néhány nem kereskedelmi záradékot az emberi jogokkal, a migrációval, a terrorizmus elleni küzdelemmel és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban.

Sajnálom azonban, hogy a szociális, környezetvédelmi és munkaügyi záradékok, amelyeket az Arab-öböl országaival jelenleg egyeztetünk, jelentősen gyengébbek, mint amelyekben szabadkereskedelmi megállapodásaink korszerű változatainál egyezünk meg. Például a Koreával vagy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével folytatott tárgyalások során nem fogadnánk el azokat a feltételeket, amelyeket készek állunk elfogadni az Arab-öböl országai esetében.

A Bizottság már elmondta nekünk – és erre számíthattunk volna –, hogy ez azért van, mert egy régi tárgyalási felhatalmazás alapján folytatunk tárgyalásokat, egy olyan felhatalmazás alapján, amelyet 2001 óta nem frissítettünk. A Bizottságban senkitől, se a felelős biztostól, se a kereskedelmi főigazgatótól, se a ma este megjelent biztostól nem hallottam még viszont, hogy miért tárgyalunk még mindig egy régi felhatalmazás alapján. Nehéz eloszlatni a gyanút, hogy a Bizottság úgy érezte, túl nehéz volna az Arab-öböl országaival a korszerű fenntarthatóságról, fejlesztési záradékokról és munkaügyi záradékokról egyeztetni. Hasonlóképp, miért nem frissítették a fenntarthatósági hatásvizsgálatot 2004 óta? Erre vonatkozóan szintén nem hallottam még meggyőző érveket.

Azt kell mondjam, hogy különösen aggaszt – Carnero úr említette a nők helyzetét, és osztom ezt az aggodalmát –, de engem elsősorban az Arab-öböl országaiban lévő migráns munkavállalók jogai aggasztanak. Természetesen ezek az emberek alkotják a munkaerő többségét az Arab-öböl országaiban, és nem látom, hogy ez a szabadkereskedelmi megállapodás bármilyen módon is védené őket. Mit tesz a Bizottság azért, hogy biztosítsa, hogy a migráns munkavállalók tekintetében az ILO alapvető előírásait betartsák az Arab-öböl országaiban?

Végül, biztos asszony, kollegája, Ferrero-Waldner asszony múlt héten találkozott a bahreini Emberi Jogi Társasággal, amellyel megvitatott néhány, az emberi jogokkal és a migráns munkavállalókkal kapcsolatos problémát. A Gulf Daily News közlése szerint ő teljes mértékben támogatja azt, hogy bármely szabadkereskedelmi megállapodásról legyen szó, az tartalmazzon záradékot az emberi jogokról. Hogyan fogja a Bizottság teljesíteni ezt az ígéretet?

  Kader Arif (PSE). – (FR) Elnök asszony, amint azt már említettük, az Európai Unió mintegy 20 éve folytat tárgyalásokat az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás megkötése érdekében.

Azóta a Bizottság tárgyalási felhatalmazása alig változott, megfelelő frissítésére pedig végképp nem került sor. Ennek eredménye az a némiképp meglepő helyzet, ahol az Unió nem ugyanazokat a feltételeket alkalmazza az Arab-öböl menti országokkal folytatott tárgyalások alapjaként, mint más kereskedelmi partnereivel, úgymint Koreával vagy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével szemben. Azaz például, a tárgyalási felhatalmazás nem rendelkezik arról, hogy a jövőbeni megállapodás tartalmazzon valamilyen záradékot a szociális feltételekről vagy valamilyen nagyra törő fejezetet a fenntartható fejlődésről. Az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdéséről alig esik szó. Mivel ezek az elemek részét képezik az európai fellépés prioritásainak, nemcsak hogy teljes mértékben bele kell foglalni azokat a jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásba, hanem felfüggesztési záradék tárgyát kell képezniük arra az esetre, ha a kötelezettségvállalásokat nem teljesítik. Az EU felelőssége, hogy biztosítsa, hogy minden általa egyeztetett kereskedelmi megállapodás garantálja az emberi jogok demokratikus alapelveinek, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek és a környezetvédelmi előírások érvényesítését és tiszteletben tartását.

Az Arab-öböl menti országok esetében különös figyelmet kell fordítani – ahogy Martin úr az imént említette – a migráns munkavállalók életkörülményeire és jogaira. A térségben nagyon sok ilyen munkavállaló van, akik hozzájárulnak a gyors növekedéshez, ám gyakran méltatlan és elfogadhatatlan feltételek mellett dolgoznak.

Általánosabb értelemben véve, a harmonikus kereskedelmi kapcsolatok keretében kialakítandó kereskedelmen túlmenően Európának és tagállamainak fokozniuk kell a politikai és társadalmi párbeszédet. Ezért olyan szabadkereskedelmi megállapodást kell végrehajtanunk, amely nemcsak hogy nem jár negatív hatással a térségben élő emberekre nézve, hanem épp ellenkezőleg, megszilárdítja politikai, gazdasági és szociális jogaikat. Ezért létfontosságú biztosítani azt például, hogy a szolgáltatásokról folytatott tárgyalások során szem előtt tartsuk, hogy a hozzáférhető, fenntartható és olcsó egyetemes közszolgáltatás, amely megfelel a magas minőségi színvonal előírásainak, garantálható legyen.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, mindnyájan egyetértünk abban, hogy rendkívül fontos, hogy az Arab-öböl országaival fennálló kapcsolataink javítását prioritássá tegyük. Európának és az Arab-öböl országainak sok közös érdeke van: egyrészt, Európa a világ legerősebb piaca, másrészt, az Arab-öböl lát el minket egyedülálló erőforrásokkal. Ebben a tekintetben alapvető, hogy fokozzuk kapcsolatainkat ezekkel az országokkal, szem előtt tartva a globális összefüggéseket.

A WTO-ban a „Mindent, kivéve a fegyvereket” nézet az uralkodó, és ehhez kéne tartanunk magunkat. Ésszerű megoldásra kell jutnunk, amilyen gyorsan csak lehet, hiszen ez mindkét fél érdeke. Többet kéne tennünk azért is, hogy támogassuk a cseréket a kutatás terén, illetve a tudás és az ismeretek megosztását, továbbá hogy szorosabb kapcsolatokat építsünk az oktatási ágazatban. Az Energia Charta kölcsönös aláírása szintén fontos.

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, köszönöm a tisztelt képviselőknek hozzászólásaikat az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalásokról. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság továbbra is naprakész tájékoztatást nyújt a Parlamentnek e tárgyalások helyzetéről.

Különösen meglepett a tisztelt képviselők érdeklődése aziránt, hogy az egyeztetett megállapodásba felvegyünk egy politikai záradékot, és biztosíthatom Önöket, hogy ezekkel a kérdésekkel ténylegesen foglalkozunk a tárgyalások során. Az elhangzottak közül megerősíthetem azt is, hogy ezt a kérdést Ferrero-Waldner biztos asszonynak az Arab-öböl térségébe tett múlt heti látogatásakor megtárgyalták. Valójában az Arab-öböl menti országok kifejezték szándékukat a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére és a kérdésben tanúsított nagyobb rugalmasság fontosságának elismerésére.

  Elnök. – Doyle asszony, ügyrendi javaslattal kíván élni?

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, nem élek most ezzel a lehetőséggel, de mivel nem használtuk ki az ötperces lehetőségét, amikor szemkontaktussal kérhetünk szót és más viták alkalmával az volt a gyakorlat, hogy még ha egy képviselő már fel is szólalt, lehetősége nyílt egy közben felmerült gyors kérdés feltevésére, hogy minden szemkontaktussal való szókérést kihasználhassunk, vagy legalább még egy percet, ha az rendelkezésre állt.

Nem kívánok élni a lehetőséggel ez alkalommal, csupán ezen az alapon gondoltam, mivel csak egy szemkontaktussal való szókérésre került ma este sor. Lett volna egy kiegészítő kérdésem a biztos asszonyhoz, de nem teszem fel.

  President. – Doyle asszony, ha kívánja, felteheti a kérdést. A probléma az, hogy nem kérte azt.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, tényleg csak fel akartam hívni a biztos asszony figyelmét arra, hogy tekintve a sok kertelést és a múlt évi januári tárgyalások késleltetését és lemondását, valamint hogy azóta nemigen vettük fel a kapcsolatot, és hogy ez már évek óta így megy – évente egy vagy két találkozóra kerül sor –, biztosak vagyunk benne, hogy a GCC valóban meg akarja kötni a szabadkereskedelmi megállapodást?

Tulajdonképp már meg is válaszolta a kérdést, de valóban megvan az akarat, hogy szabadkereskedelmi megállapodás jöjjön létre az EU-val? Nem jogos-e ez a kérdés tekintve, hogy milyen hosszú ideje folynak a tárgyalások?

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Csupán azt tudom mondani, hogy reméljük, hogy megvan. Mint tudja, a múlt év januárjára tervezett találkozóra nem került sor, de reményeink szerint az elkövetkező májusi találkozón érdemi tárgyalásokat tudunk majd folytatni. Reménykedjünk ebben.

  Elnök. – Egy állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ kaptam az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Arab-öböl menti államokkal fenntartott kapcsolatok európai parlamenti küldöttségének tagjaként szeretném hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy minél hamarabb létrejöjjön a szabadkereskedelmi megállapodás az Európai Közösség és az Öbölmenti Együttműködési Tanács között. A megállapodás 2008-ban történő megkötése elengedhetetlen előfeltétele lenne a két térség közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítésének; az Európai Unió energiabiztonsága garantálásának szükségessége jól szemlélteti az ügy fontosságát és sürgősségét.

Figyelembe véve, hogy a jelenlegi kereskedelem az energia területére összpontosul, alapvető, hogy a jövőbeni megállapodás világosan és alaposan közelítse meg az ezen a területen folyó együttműködést és annak megszilárdítását. Ez megsokszorozhatná és elősegíthetné az energia területén zajló közös projekteket, ideértve az EU tagállamaival a Fekete-tenger térségében folytatott projektet, amelynek hasznára válnának az újabb fejlesztési és együttműködési lehetőségek.

Ezért kiemelt jelentőségű, hogy jól meghatározott ütemtervet állapítsunk meg a jelenlegi tárgyalások befejezésére, valamint hogy megfogalmazzuk a kölcsönös előnyök fő célját, ami nemcsak az EU és az Arab-öböl menti államok közötti gazdasági kapcsolatok megerősítését eredményezné, hanem összességében megszilárdítaná a stabilitást és a fenntartható fejlődést.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

15. Zéró tolerancia a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek irányában és ennek gazdasági következményei (vita)

  Elnök. – A következő megvitatandó napirendi pont a Neil Parish által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdés a Bizottsághoz a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek irányában mutatott zéró toleranciáról és ennek gazdasági következményeiről (O-0031/2008 - B6-0151/2008).

  Struan Stevenson, a szerzőt helyettesítve. − Elnök asszony, mindenekelőtt szeretném nagyon megköszönni kollegámnak, Parish úrnak, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elnökének, hogy megadta a lehetőséget nekem, hogy itt lehessek és e késői órán feltegyem ezt a szóbeli választ igénylő kérdést. Sajnos ő hónapok óta egy hosszú távú küldetést teljesít Dániában Fischer Boel biztossal, és Koppenhágába kellett utaznia ma délután. Elnézését kéri távolmaradásáért és legnagyobb tiszteletét fejezi ki Vassiliou asszonynak, akit üdvözöl a Bizottságban.

Ez valóságos próbatétel. Igen versenyképes és sikeres sertés- és baromfiiparral rendelkezünk az EU-ban. Az iparág semmilyen támogatást nem kap. Nem részesül egyetlen mezőgazdasági támogatásban sem; semmilyen állami támogatást nem kap és egyedül kell boldogulnia a piacon.

A baromfi- és sertéspiac esetében a legnagyobb termelési költséget a takarmány jelenti. A sertések és baromfik nem legelnek a mezőn, így minden táplálékuk gabonaalapú. Egy támogatásban nem részesülő iparág esetében gondoskodnunk kell róla, hogy versenyképes takarmányhoz jussunk a világ különböző részeiről.

Európában átlagosan több mint két év szükséges ahhoz, hogy engedélyeztessünk egy tökéletesen biztonságos, genetikailag kezelt terméket. A Herculex, az egyik jóváhagyott genetikailag kezelt takarmánymag esetében 33 hónap kellett az EU jóváhagyásának megszerzéséhez. Az USA-ban az átlagos jóváhagyási idő ennek a fele: 15 hónap.

Erre nincs mentség. Az élelmiszerárak és a baromfi- és sertésipar költségeinek együttes emelkedésével nem engedhetjük meg magunknak a takarmányok engedélyezésének elhúzódását. Fel kell gyorsítanunk a dolgokat.

Az USA-ban sok genetikailag módosított termék a bioetanol-ipar mellékterméke és jelentősen olcsóbb, mint azok a takarmányok, amelyekhez az EU-ban a baromfi- és sertéstenyésztők hozzáférnek. Tehát nem teszünk mást, mint hogy megtagadjuk magunktól a lehetőséget, hogy olcsóbb világpiaci takarmányokat használhassunk, ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné téve tenyésztőink számára a versenyzést, aminek következtében súlyos veszélye áll fenn annak, hogy munkahelyeket veszítsünk el és az iparágat az EU területén kívülre exportáljuk.

Azok a tudálékos emberek, akik azt mondják, hogy nem szabad a baromfi- és sertéshúst genetikailag módosított takarmánnyal előállítani, semmilyen győzelmet nem aratnak, ha megtagadjuk magunktól ezeket a takarmányokat. A végeredmény az lesz, hogy elveszítjük az iparágat a nem EU-béli versenytársakkal szemben, míg a majdan általunk importált baromfi- és sertéshús olyan állatokból fog származni, amelyeket pontosan azokkal a genetikailag módosított takarmánnyal etettek, amelyekhez tenyésztőinknek megtagadtuk a hozzáférést. Ez az őrültek házának politikája.

Szükség van világosan meghatározott címkézésre és termékekre is, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozhassanak. Tudniuk kell, hogy a húst, amit megesznek genetikailag módosított termékkel takarmányozták. Az emelkedő élelmiszerárak mellett a genetikailag módosított termékkel takarmányozott hús olcsóbb, és így a fogyasztók hozzáférnek az alacsonyabb költségű húshoz, illetve eldönthetik, hogy azt vegyék-e meg, ha arra van szükségük.

A másik fő kérdés ami a takarmányt illeti, az EU-ba érkező genetikailag nem módosított takarmány irányában tanúsított zéró tolerancia. Az önmegtartóztatók csoportja újfent veregetheti a mellét és elmondhatja, hogy garantáljuk, hogy az EU-ba érkező genetikailag nem módosított takarmányok nem tartalmaznak nyomokban genetikailag módosított termékeket. De mi a következménye a zéró toleranciának, amikor éppen egy hajórakomány genetikailag nem módosított szóját rakodnak be Brazíliában, hogy útját vegye az EU felé? Lehet, hogy a brazíliai kikötőben a genetikailag módosított szója egy aprócska maradványa bekerül a rakodóberendezésbe. Amikor a hajó kiköt az EU-ban, ha a genetikailag módosított szójának akár csak egy icipici maradványát is felfedezik, még ha azt a szóját engedélyezték is az EU-ban, az egész rakományt visszafordíthatják.

A zéró tolerancia célja tehát az, hogy drasztikusan csökkenjen az EU-ba érkező genetikailag nem módosított takarmányok mennyisége. Tehát még azok a baromfi- és sertéstenyésztők is, akik genetikailag nem módosított takarmányt kívánnak használni, meglehetősen nehezen fognak hozzáférni ahhoz a mennyiséghez, amire szükségük van, amikor szükségük lesz rá. Ez ismét jóval nehezebbé teszi számukra a nyitott világpiacon való tisztességes versenyzést.

Ha tényleg az EU-n kívülre kívánjuk exportálni baromfi- és sertésiparunkat és állampolgárainkkal brazil csirkét és sertést vagy akár thaiföldi csirkét akarunk etetni, amelyek mindegyike genetikailag módosított takarmányon élt, akkor a genetikailag nem módosított takarmánnyal szembeni zéró tolerancia jelenlegi politikája és a genetikailag módosított takarmányok EU-béli engedélyeztetésének megdöbbentően lassú folyamata az ehhez vezető legjobb út.

Biztos asszony, örülünk, hogy az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság biztosi posztjára történő kinevezését ilyen széles körű támogatottság övezte. Minden jót kívánunk Önnek, de reméljük, hogy Ön lesz az első, aki ellenáll ennek a szenzációhajhász frankensteini élelmiszer-mitológiának és bevezet néhány politikát, amely lehetővé teszi gazdálkodóink számára, hogy kiegyenlített mezőnyben szálljanak versenybe a nemzetközi piacon.

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, a Bizottság tudatában van annak a kockázatnak, hogy a takarmányok behozatala egyre nehézkesebb és drágább lehet a genetikailag módosított termékeknek az exportáló országokban és az EU-ban történő aszinkron jóváhagyása miatt. Ismerem a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság tanulmányát a takarmányhiány kérdéséről. Hangsúlyoznám, hogy a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekkel szembeni zéró tolerancia politikájának a takarmánybehozatalra gyakorolt hatásai csak a genetikailag módosított termékek ún. aszinkron jóváhagyása esetén válik problematikussá. Az egyik kulcstényező a genetikailag módosított termékek harmadik országokbeli és EU-n belüli jóváhagyási eljárásának az időtartama közötti különbség, amihez hozzájön még a megfelelő szegregációs mechanizmusok hiánya az exportáló országokban és a vetőmagipar marketingstratégiája ezekben az országokban. A genetikailag módosított termékeknek a főbb kereskedelmi partnerek általi növekvő használata a termékekben szintén jelentős befolyással bír.

Ennek fényében a Bizottság erőfeszítéseit e kulcsfontosságú kérdések kezelésére összpontosítja. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal folytatott megbeszélések azzal a céllal kezdődtek, hogy az időtartam lerövidítésével hatékonyabbá váljon az engedélyezési eljárás anélkül, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos értékelésében meghatározott minőségi kritériumok veszélybe kerülnének. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy ebből a szempontból milyen fontos a tagállamok együttműködése az állandó bizottságban és a Tanácsban.

Végül, de nem utolsósorban szeretném megjegyezni, hogy a Bizottság nemrég elfogadta a GA 21-es kukorica engedélyezését, ami ösztönzi majd az Argentínából érkező, e genetikailag módosított termék hasznos jelenlétével járó behozatalt. A Bizottság jelenleg a Tanács elé terjeszt egy javaslatot is egy genetikailag módosított szójabab engedélyezésére, miután az állandó bizottságban nem sikerült a minősített többséget megnyerni. Ennek a szójababnak az engedélyezése jó néhány takarmány behozatalát is lehetővé teszi majd, és így hozzájárul a tisztelt képviselő által felvetett takarmányhiány problémájának átmeneti enyhítéséhez.

Az EU genetikailag módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó jogalkotási kerete elsősorban a forgalomba hozott termékek biztonságát igyekszik biztosítani. Ezért van az, hogy a genetikailag módosított élelmiszer- és takarmánytermékeket forgalomba hozatal előtti jóváhagyásnak kell alávetni. Az EU által jelenleg alkalmazott, a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekkel szembeni „zéró tolerancia” megközelítést az EU jogszabályai állapítják meg, amelyet az Európai Parlament és a Tanács, mint az emberi egészség, az állatok egészsége és a környezet védelmének legjobb módját jóváhagyta. Hasonlít ahhoz a megközelítéshez, amelyet a harmadik országok túlnyomó többsége is követ, ideértve a genetikailag módosított termékek főbb előállítóit is.

Nemzetközi szinten a Bizottság, – szoros együttműködésben a tagállamokkal – továbbra is támogatja a kérdéssel kapcsolatos Codex-iránymutatások kidolgozását. A Bizottság azonban tudatában van az afféle incidensek lehetőségének, amelyeket a kérdése mögött meghúzódó okok között említett, és elismeri, hogy az ilyen eseteket egyre könnyebbé válik leleplezni a mérési technikák állandó fejlődése miatt. A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy a jelenlegi jogszabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett helyénvaló és kivitelezhető-e, hogy egyedi megoldást találjunk e konkrét probléma orvoslására.

A WTO által az Európai Közösség ellen 2003-ban emelt panasz esetében a vonatkozó vizsgálóbizottsági jelentés, amelyet 2006-ban fejeztek be, nem az EU jogszabályait, hanem inkább azt a módot kérdőjelezte meg, ahogy azokat a múltban végrehajtották. A Bizottságnak eleddig sikerült ezt a vitát a panaszosokkal a biotechnikai kérdésekről folytatott rendszeres párbeszéd keretei között tartania. Egyértelműen megmutattuk a panaszosok számára, hogy jelenleg nincs moratórium vagy indokolatlan késedelem a biotechnikai termékek uniós jóváhagyási rendszerében.

Tizenhat terméket, ezek közül csak 2007-ben hetet hagytak jóvá a WTO vizsgálóbizottságának felállítása óta. Nem zárhatjuk ki, hogy a panaszosok – mindenekelőtt az Egyesült Államok – annak eldöntésekor, hogy további vitarendezési eljárást kezdeményezzenek-e, fontolóra veszik a GMO-k hasznos jelenlétének kereskedelmi következményeit. Az Európai Közösség azonban jó helyzetben lenne ügyének megvédésében, és a mostani párbeszéd sem valószínűsíti ezt a fejleményt.

  Esther De Lange, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos asszony, tegnap ebben a Házban beszéltünk az élelmiszerárak növekedéséről és ennek hatásairól az Európai Unióban és a fejlődő országokra nézve. Most ismét itt vagyunk ezen az estén, és a genetikailag módosított állati takarmányokról beszélünk. Akár össze is vonhattuk volna a két vitát. Végül is, az állati takarmányok e kissé technikai jellegű témája természetesen illeszkedik az élelmiszer-biztonság és az emelkedő élelmiszerárak tágabb vitájához. Mennyire ésszerű valójában megsemmisíteni vagy visszautasítani több hajórakomány állati takarmányt azért, mert azok akaratlanul nyomokban, nagyon kis mennyiségben genetikailag módosított termékeket tartalmaznak? Számomra ez nem tűnik túl ésszerűnek, sem az említett élelmiszer-biztonsági szempontból, sem az emelkedő árak fényében.

Az állati takarmányok ára valóban jelentősen megugrott mostanában, és még inkább ez lesz a helyzet, ha továbbra is ezt a hozzáállást alkalmazzuk. Sok termelő tapasztalja, hogy ennek eredményeképp költségei megnövekedtek, és úgy gondolom, nem árthat, ha ismét hangsúlyozzuk, hogy a növekvő árak, amiről beszélünk, nem jelentik feltétlenül azt, hogy a gazdák is többet keresnek. Sőt, már elhangzott, hogy a sertéságazatban például a takarmányok költségei emelkednek és az árrés valójában csak egyre kisebb.

Hogyan kerülhetünk ki ebből a patthelyzetből? Biztos nem úgy, hogy hirtelen és meggondolatlanul foglalkozunk a jóváhagyási eljárásokkal. Nem, természetesen nem ez a módja, de véleményem szerint két területen jelentkezik probléma, és meg kell találnunk a megoldást. Először is, ahogy Stevenson úr mondta korábban, az Európai Unióban sokkal tovább tart egy genetikailag módosított termék jóváhagyása: két és fél év nálunk és alig egy év az Egyesült Államokban. Tudomásul vettem, amit a Bizottság az Európai Élemiszerbiztonsági Hatóság hatékonyságának javításáról mondott, de természetesen nemcsak ez a probléma. A probléma a Tanács bizottságaiban zajló huzavonában is rejlik, amelyek aztán képtelenek minősített többséggel akár a jóváhagyás mellett, akár a jóváhagyás ellen szavazni, és végül hosszas viaskodás után a döntést átadják a Bizottságnak. Ez ugyanúgy része a problémának, ennek az eljárásnak gyorsabbnak kell lennie. Ez természetesen nem a termékek automatikus jóváhagyása mellett szóló érv, de úgy vélem, az embereknek joguk van hamarabb megtudni, hogy egy termék jóváhagyható-e az európai piacon.

Másodszor, megoldást kell találnunk az állati takarmányokban előforduló genetikailag módosított maradványok véletlenszerű jelenlétére, például egy küszöbérték meghatározásával, az Európai Élemiszerbiztonsági Hatóság által jóváhagyott, genetikailag módosított termékek esetében mindenképp, és természetesen annak fényében is, hogy ha meggondoljuk, üzleteinkben rendszeresen kapható olyan sertésből előállított húskészítmény, amelyet az Európai Unión kívül takarmányoztak. A tisztességtelen versenyről szólva: úgy gondolom, sajnálatos, hogy a küszöbértékekre vonatkozóan nem hallottam semmit a Bizottságtól. Már meglévő jogszabályokra hivatkozik. Azért legyünk őszinték, a címkézéssel egyfajta küszöbértéket alkalmazunk, így úgy gondolom, ez kivitelezhető lenne.

Röviden, a termelők és a fogyasztók nem válhatnak a tanácsi bizottságok döntésképtelenségének áldozataivá. Itt az idő, hogy világosságra és gyorsaságra törekedjünk.

  Bernadette Bourzai, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ahogy azt a címe is sugallja, ez a kérdés a genetikailag módosított termékek jóváhagyási eljárásának gazdasági következményeivel foglalkozik.

Szeretném ezért megkérdezni a Bizottságot, hogy kért-e a Bizottság valamilyen tanulmányt az állati takarmányok árának emelkedése mögött meghúzódó okokról, és azt is szeretném tudni, hogy az elmúlt években importált takarmányok milyen arányban tartalmaztak Európában nem engedélyezett, genetikailag módosított termékeket, illetve honnan származtak ezek a termékek. Ez hasznos lenne az esetek hatósugarának értékeléséhez.

De Lange asszonnyal ellentétben, aki az imént szólalt fel, én visszautasítom az okozati összefüggést a genetikailag módosított termékekkel szembeni zéró tolerancia elve és a takarmányok árának jelentős emelkedése között. A kettőt nem szabadna összevonnunk, hiszen nagyon is jól tudjuk, hogy ez a növekedés több tényező együttes hatásának köszönhető, amelyeket most itt nem részleteznék, de elsősorban a jövőbeli mezőgazdasági piacokkal kapcsolatos tőzsdei spekulációnak tudható be. Mi több, ez az áremelkedés minden országot érint, ideértve a genetikailag módosított termékek meglehetősen rugalmas szabályozását megengedő országokat is.

Akárhogy is, igaz, hogy az európai állattartók nagy nehézségekkel küzdenek, aminek legfőbb oka az a tény, hogy az EU nagymértékben függ a takarmányok behozatalától. Fő kérdésem tehát a következő: miért függünk ennyire és hogyan orvosoljuk ezt a problémát? Szeretném megkérdezni a Bizottságot, hogy készített-e elemzést a Blair-House megállapodás gazdasági következményeiről, ami miatt az Európai Unió feladta az állati takarmányok előállítását.

E függőség csökkentésére két lehetőség kínálkozik véleményem szerint. Az első, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk az utolsó európai takarmány- és fehérjenövények megmentéséért – ismétlem, megmentéséért –, és hogy ösztönözzük az átalakítást, elkerülve például a támogatások teljes szétválasztását a KAP keretében végzett egészségügyi ellenőrzések során, különösen mivel ezek a növények vitathatatlan környezeti tulajdonságokat hordoznak magukban a vetésforgó, és következésképp a föld szempontjából.

Másrészt, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az ellátási források diverzifikálásának lehetőségét. 2007 decemberében részt vettem egy a GM-Free Network (genetikai módosítástól mentes termékek hálózata) által szervezett konferencián, ahol bebizonyosodott, hogy igenis léteznek genetikailag nem módosított takarmányok és kapcsolatokat kell létrehozni a termelők és az importőrök között.

Remélem, mindenki tisztában van azzal, hogy a fogyasztóknak jogukban áll...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Jan Mulder, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, először is szeretném megköszönni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak és e plenáris ülésnek, hogy nyomon követte az ebben a kérdésben általam kezdeményezett vitát ezen az estén.

Figyelemre méltó tény, hogy szerte a világon növekvőben van a genetikailag módosított növények termesztése, csak itt, Európában félünk ettől borzasztóan. A nagy kérdés az, hogy miért. Biztos asszony elég kategorikusan kijelenti, hogy ilyenek a jogszabályok, így ehhez kell alkalmazkodnunk. Ha a megváltozott körülmények azonban úgy kívánják, hogy módosítsuk a jogszabályokat, a Bizottságnak ezt meg kell tennie. Azt gondolom, most érkezett el az ideje ennek. Nemrég tettem már fel kérdéseket ezzel kapcsolatban, de egyik genetikailag módosított növény sem olyan, mint a másik. Nagy különbség van a transzgénikus és a ciszgénikus növények között. Az egyik fajtaspecifikus, míg a másik nem. Mindkettőre ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak; a Bizottságnak neki kell látnia ahhoz, hogy a jogszabályokat ebből a szempontból módosítsa.

Véleményem szerint az egész történet bökkenője a zéró tolerancia. Kevés olyan helyzet adódik a világban, ahol a zéró tolerancia lehet az abszolút elvárás. Mindig kell lehetőségnek lennie arra, hogy megállapítsunk valamilyen eltérési tűréshatárt. Ha 50 kilométeren keresztül túl gyorsan hajtunk, a legtöbb országban körülbelül három kilométer a túllépési tűréshatár mielőtt bírságot szabnának ki ránk. Miért nem lehetséges ugyanez az importált áruk esetében? Miért nem lehetséges például egy 0,8%-os vagy 0,9%-os tűréshatár alkalmazása? Tud a Bizottság erre egyértelmű választ adni?

Ugyanakkor üdvözlöm azt a tényt, hogy tárgyalások folynak az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal annak érdekében, hogy lerövidítsük az eljárásokat anélkül, hogy veszélyeztetnénk a minőséget, de jelezte-e már az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, hogy van-e erre mód vagy sem? A tárgyalások önmagukban nem elegendőek, szorít az idő.

Van még egy pont. A Bizottság talán meg tudja magyarázni nekem, hogy én mint politikus hogyan mondjam el a nyilvánosságnak, hogy rengeteg olyan terméket fogyaszthatunk, amit nem szabad megtermelnünk. A világ minden tájáról korlátozások nélkül importálhatunk bármilyen, olyan állatból előállított terméket, amely nálunk tiltott takarmányon élt. Mi ennek az értelme? Mi erre a magyarázat? Talán biztos asszony tud nekem ötletet adni az elkövetkező választási kampányhoz.

Végül szeretném megkérdezni, hogy mik a következményei a Bizottság WTO-val kapcsolatos hozzáállásának? Megengedhetjük ezt magunknak?

  Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, három olyan terület van, ahol a genetikailag módosított termékek veszélyesnek bizonyulhatnak.

Az első ezek közül a közegészségügy. Egyre több a jele annak, hogy a genetikailag módosított termékek potenciális veszélyt rejtenek az emberi egészségre nézve, de ezeket a jeleket figyelmen kívül hagyjuk. A genetikailag módosított termékek káros hatásairól szóló tényadatok bármelyik pillanatban felbukkanhatnak. Volt idő, amikor nem álltak rendelkezésre adatok az azbeszt káros hatásaira vonatkozóan, és amikor a bizonyíték végre előkerült, hatalmas volt a kár. Milliárdokat kellett költeni az azbeszt eltávolítására. A genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos nehézség abból adódik, hogy ha használatuk elterjedtté válik, lehetetlen lesz megszabadulni tőlük.

A második terület a környezet. Sok tudós gondolja úgy, hogy a genetikailag módosított termékek katasztrofális következményekkel járhatnak a környezetre nézve. Ez az egyik ok, amiért létrehoztak egy hagyományos vetőmagokat tartalmazó, mélyen a jégbe épített raktárat a Spitzbergák norvég szigetén arra az esetre, ha a hagyományos magvak sérülnének a genetikailag módosított termékek növekvő használata miatt.

A harmadik veszély a gazdasággal kapcsolatos. A genetikailag módosított termékek használatának növelése egyféle módja annak, hogy a gazdákat pénzügyileg függővé tegyük a nagy biotechnikai konszernektől. A gazdák olyan feltételek mellett fognak genetikailag módosított növényeket termeszteni, amilyeneket a vetőmagvak szabadalmait birtokló hatalmas vállalatok diktálnak.

Európa jelen pillanatban nem éhezik. Az élelmiszer egyre drágább, de az Unió mezőgazdasági politikája továbbra is a mezőgazdasági termelésre kirótt adminisztratív korlátozásokból tevődik össze. Európának nincs szüksége technológiai megoldásokra nagyban támaszkodó élelmiszer-termelési módszerekre. Ehelyett Európának inkább a hagyományos módszerekkel előállított egészséges élelmiszer termelését kellene választania.

Természetesen itt van a verseny problémája is. Ebben a kérdésben teljesen egyetértek Stevenson úrral és más előttem felszólalókkal. Nemcsak gazdáinkat kellene érintenie a genetikailag módosított növényekre és a genetikailag módosított takarmányok használatára vonatkozó tilalomnak. A tilalmat ki kellene egészíteni a genetikailag módosított szervezetet tartalmazó növényi és állati termékek behozatalának tilalmával. Egyértelmű elvet kell alkalmazni, nevezetesen azt, hogy a termékeiket az európai piacra exportáló termelőkre ugyanazok a követelmények vonatkoznak, mint saját termelőinkre.

  Caroline Lucas, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szeretném azzal kezdeni, hogy határozottan kétségbe vonom azt a feltételezést, amely e szóbeli választ igénylő kérdés mögött húzódik. Az, hogy az állati takarmányok árának Európán belüli növekedését és az élőállat-ágazat ehhez kapcsolódó válságát általában az EU genetikailag módosított termékekre vonatkozó jogszabályaihoz és konkrétabban a zéró tolerancia politikájához kötjük, teljesen hamis és valótlan.

Minden kétséget kizáróan igaz, hogy nehéz idők járnak az állattartó gazdákra, de kijelentem, hogy ennek semmi köze Európa genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos politikájához, hanem inkább különböző tényezők együttes fennállásához köthető, ideértve a rossz időjárási feltételeket, amelyek kevesebb terméshez, a piacok deregulációjához, az olyan országok, mint Kína növekvő keresletéhez, a bioüzemanyag-termelés gyors és átgondolatlan növeléséhez és fokozódó pénzügyi spekulációhoz vezetnek.

A Mezőgazdasági Főigazgatóság által az EU genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos szabályozásának az állati takarmányok elérhetőségére és árára gyakorolt lehetséges hatásáról készített jelentésben bemutatott géntechnológiai iparág nem ül tétlenül. A jelentésben vázolt legrosszabb forgatókönyv azon a feltételezésen alapul, hogy Brazília hamarosan forgalomba hoz egy olyan genetikailag módosított szójababfajtát, amelyet az EU-ban nem hagytak jóvá. Semmiféle bizonyítékot nem mutatnak fel annak alátámasztására, hogy Brazília egyáltalán tervbe vette-e új, genetikailag módosított szójababfajták létrehozását.

A jelentés úgy találja, hogy az USA jóváhagyási gyakorlatát az EU politikája érintetlenül hagyja, és hogy Brazília és Argentína tulajdonképp sokkal nagyobb óvatosságot tanúsít azoknak a genetikailag módosított új növényfajtáknak a jóváhagyásakor, amelyek ellenkező esetben kárt okoznának az EU-ba irányuló exportjában. Argentína például bevezetett egy tanúsítási rendszert a kukorica EU-ba irányuló exportjához, pontosan azért, hogy elkerülje a nem engedélyezett jellemzők jelenlétét.

Emellett nincs bizonyíték arra vonatkozóan sem, hogy az esetlegesen az EU-ban nem engedélyezett, genetikailag módosított termékkel takarmányozott állatokból származó húskészítmények importja a verseny jelentős torzulását eredményezné.

Őszintén szólva, ezek a kérdések félrevezetően és célzatosan lettek megfogalmazva. Nekem is van azonban néhány kérdésem az EU-ban nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekre vonatkozóan javasolt küszöbértékkel kapcsolatban. Először is, hogyan lehet biztos abban a Bizottság, hogy az EU-ban nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek biztonságosak?

Másodszor, károkozás esetén melyik intézmény vagy vállalat fizet? Az EU, amelyik megengedi ezt a fertőzést? A vállalat, amelyik kifejlesztette a genetikailag módosított terméket, de még nem rendelkezik érvényes forgalomba hozatali engedéllyel? Vagy a behozatalért felelős vállalat?

Végül alkalmazzuk-e ezt a küszöbértéket azokra a genetikailag módosított növényekre is, amelyeket olyan anyagok előállításához használunk fel, mint például a gyógyszerek? Milyen vizsgálat készült a mindennapi élelmiszerek gyógyszeripari hatóanyagokkal való szennyezettségének kimutatására?

Várom az átfogó válaszokat ezekre a létfontosságú kérdésekre a vita végén.

  Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos asszony, Önök és én valójában túl keveset tudunk a genetikailag módosított termékek egészségügyi kockázatairól. Valóban engedélyezni akarjuk ezeket a genetikailag módosított termékeket – én megbabrált élelmiszernek hívom ezeket – pusztán azért, mert a gazdasági szükséglet így kívánja? Ami engem illet, nem. Számomra az igazi prioritás a közegészség, a környezet és a biológiai sokszínűség. Brüsszelnek országokra van szüksége ahhoz, hogy egyes genetikailag módosított termékeket jóváhagyjon, még ha erre nem is hajlandóak. Ez ellentmond a Cartagenai Jegyzőkönyvnek, amelynek értelmében az országok elutasíthatnak egy genetikailag módosított új terméket, ha kétségeik támadnak annak biztonságát illetően. Hagyjuk, hogy a tagállamok saját maguk döntsék el, hogy mely kockázatokkal járó termékeket engedélyeznek.

Nem én vagyok az egyetlen, aki tiltakozik. Sok polgárt aggasztanak a genetikailag módosított termékek. Láthattuk Lengyelország, Románia, Ausztria és Ciprus esetében. Egyre nagyobb az ellenállás a Monsanto kísérleti szántóföldjeivel szemben, például a hollandiai Raaltéban és Gemert-Bakelben. Valós a kockázata annak, hogy a módosított magokat a szél a Monsantótól átfújja a közeli hagyományos vagy organikus gazdaságokba, ahol a gazdák nem akarják látni ezeket a gyomokat. Aggasztanak azok a Monsanto által előirányzott tervek is, miszerint felvásárolnák a holland De Ruiter vetőmagcéget, egy olyan céget, amelyik a világ első tíz vállalata közé tartozik. Igen nyilvánvaló, hogy a Monsanto jobban be kíván férkőzni Európába. Vagy annak reményében, hogy rugalmasabbá válik a szabályozás, vagy pusztán azért, hogy nyomást gyakorolhasson a politikusokra, hogy minél hamarabb enyhítsék a szabályokat. Ezt semmiképp sem hagyhatjuk. A közegészség, a környezet és a biológiai sokféleség fontosabbak számunkra, mint a kereskedelmi haszon.

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, az EU bizonyára nevetség tárgya versenytársai előtt! Szenteskedő buzgalommal megtiltjuk a genetikailag módosított termékek használatát az állati takarmányokban, még a nem engedélyezett, genetikailag módosított szervezetekkel szembeni zéró tolerancia nevetséges végletéig is elmegyünk, ám ezzel egyidejűleg az EU-n kívül tenyésztett, pontosan azon a genetikailag módosított takarmányon, amelynek engedélyezését elutasítjuk, élő állatokból származó hús szabadon importálható a 27 tagállam mindegyikében.

Számomra ez zéró értelemnek tűnik. Az EU megszűri a szúnyogot, a tevét pedig elnyeli, és ki látja ennek kárát? Saját termelőink, akiknek égbeszökő árakat kell fizetniük a genetikailag módosított szervezetet nem tartalmazó takarmányokért. Úgy tűnik, hogy ha az EU-n belül a politikai korrektség mezőit ki lehetne pipálni, boldogok lehetnénk, nem is törődve azzal az őrültséggel, amit így hozunk létre.

  Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Elnök asszony, habár az európai állatgazdálkodás mezőgazdasági termelésünkben több mint 40%-os hozzáadott értéket termel, az is igaz, hogy mára már nincs elegendő nyersanyagunk állataink takarmányozásához. Az országomban, Spanyolországban – ahol a marhahús ágazata sokkal inkább függ a takarmánytól, mint más tagállamokban, – fennálló helyzet elkeserítő. A disznóhús és a baromfi esetében a helyzet egész Európa-szerte rettenetes.

Mint az már szóba került, a közösségi jogszabályok megengedik a genetikailag módosított szervezetet tartalmazó takarmányok értékesítését, feltéve, hogy ezeket az EU-ban engedélyezték, nem irányoz elő azonban semmilyen minimumszintet a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékek esetében. Ez problémát okoz a harmadik országok exportőreivel folytatott kereskedelemben és magában az európai állattartási ágazatban is, amely, mint azt mondtam, hiánnyal küszködik.

Nem ez az első alkalom, hogy egyetértek Mulder úrral, akit meghallgattam ez alkalommal, és úgy gondolom, hogy ismét egyetértünk ebben a kérdésben is, mivel az egyik lehetséges megoldás a genetikailag módosított szervezettel való esetleges fertőzöttség elfogadása lenne egy bizonyos küszöbértékig, feltéve, hogy arról az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kedvező értékelést adott és egy harmadik ország engedélyezte azt a Codex-elvekkel összhangban és egy egyértelmű címkézési politika alkalmazása mellett.

Egy másik megoldás lehetne az, ha többet termelnénk európai területen, ám úgy tűnik, hogy a Bizottság ellenőrzési javaslataival ezt az utat lezárta. A szárított takarmány mint az állati takarmány alapvető összetevőjének esete minta értékű. Igaz ugyan, hogy elismeri, hogy veszélyes lehet a termelés feladása, a Bizottság mégis ragaszkodik a szétválasztott támogatások alkalmazásához.

Szeretném ezért hangsúlyozni, hogy az állati takarmányok hiányának súlyos problémájával állunk szembe, és az Európai Bizottság felelős e helyzet kezeléséért.

  Kyösti Virrankoski (ALDE). – (FI) Elnök asszony, a genetikailag módosított növényfajtákat úgy termesztik, hogy precíz tudományos technológia segítségével megváltoztatják azok genotípusát. Ez a technológia vagy jó fél évszázados múltra visszatekintő genetikai fejlesztéseken alapul. A technológia segítségünkre volt különböző fajták oly módon történő termesztésében, amelynek révén kevesebb ráfordításra és kevesebb növényvédő szer használatára van szükség, valamint nagyobb termés betakarítását tette lehetővé. Ezen okokból kifolyólag termesztésük gyorsan elterjedt.

Az Európai Unió képtelen volt ebben a fejlődésben részt venni, mert ragaszkodik a szigorú bürokratikus ellenőrzési rendszerhez. Ha egy fajtát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tesztjei és kutatásai alapján kockázatmentesnek és a fogyasztók javát szolgálónak ítélnek, még mindig egy hosszadalmas folyamaton kell keresztülmennie, mielőtt jóváhagyására sor kerülne. A Bizottság javaslata először egy állandó bizottság elé kerül, amely minősített többséggel vagy jóváhagyja, vagy elutasítja a javaslatot. Ha nem tud határozatot hozni, a következő lépés a Tanács, és ha az sem tud határozatot hozni, a javaslat visszakerül a Bizottsághoz, amely végül határozatot hoz. Ez azonban mind időbe telt.

Az Európai Unióba számtalan genetikailag módosított állati takarmányt importálnak. Azok az országok, amelyek megpróbálják és korlátozzák a genetikailag módosított fajták termesztését, mindeközben boldogan használják azokat. Mivel az EU-nak nem volt ideje arra, hogy a ma használatban lévő valamennyi fajtát jóváhagyja, a takarmány nyomokban tartalmazhatja ezeket. Ilyen esetekben az egész szállítmányt visszaküldik. Ez az iparágnak költségeket jelent és befolyásolja az európai élelmiszergyártás versenyképességét. Ezért kell az értelemhez fordulnunk ezen a területen. A más országokban engedélyezett fajták végtelenül csekély mennyiségű jelenlétének nem kéne ilyen ésszerűtlen következményekkel járnia, különösen amikor az európai mezőgazdaságnak amúgy is a világversenyben kell helyt állnia.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) A latin közmondás szerint ami természetes, az jó. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a genetikailag módosított termékek, amelyek mesterségesek, rosszak, de még nem állnak rendelkezésünkre végleges tudományos adatok, amelyek minden kétséget kizáróan igazolnák, hogy jót tesznek nekünk. Épp ellenkezőleg, vegyük az Egyesült Államok példáját, ahol a genetikailag módosított termékekkel szembeni nagyfokú tolerancia a túlsúlyosság leggyakoribb előfordulásával párosul. A genetika és a biotechnológia még mindig nem egzakt tudomány. Igen ígéretesnek tűnnek, ugyanakkor használatukkal nagy kockázatát vállaljuk annak, hogy sokat veszítünk, talán többet, mint amennyit megengedhetünk magunknak.

Az uniós jelenlegi politikája, amely óvatosságra int a genetikailag módosított szervezetekkel szemben, egyelőre jó politika, tekintve a rendelkezésre álló tudományos eredményeket. Azonban azt gondolom, hogy mindezek ellenére nem szabad elfeledkeznünk az európai termelőkről. A mostani helyzet némiképp igen természetellenes, és a Bizottságnak egyensúlyt kell teremtenie, ahol az európai termelők nem szenvednek hátrányos megkülönböztetést, míg olyan helyzetre kell törekedni, ahol az európai fogyasztók valóban eldönthetik, hogy genetikailag módosított termékeket vagy GMO-mentes növényeket fogyasztanak-e. Örülök annak, hogy az Európai Unió friss polgára vagyok, és szívesen venném, ha meghozhatnám ezt a tájékozott döntést.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, tekintve az EU-nak a fehérjékben gazdag takarmányok, úgymint a szójababliszt és a kukoricagluténből készült takarmányok, behozatalától való nagyfokú függőségét, mivel magyarázza a Bizottság azt a jelenlegi helyzetet, ahol a nem engedélyezett, genetikailag módosított terméket a legkisebb nyomokban tartalmazó takarmányt is betiltjuk és kikötőinkben megsemmisítjük, míg az ugyanezekkel a nem engedélyezett, genetikailag módosított termékekkel etetett állatokból származó húskészítmények szabadon beléphetnek az EU-ban az élelmiszerláncba és azokat fogyasztóink elfogyaszthatják, aminek eredményeképp a verseny jelentősen torzul, hátrányba hozva ezzel az európai mezőgazdasági termelőket?

Egy küszöbértéket kéne alkalmaznunk – mint azoknak a GMO-mentesnek minősülő termékeknek a címkézése esetében, amelyekben engedélyezett, genetikailag módosított szervezetek nyomokban esetlegesen előfordulhatnak – azoknak a nem engedélyezett, genetikailag módosított szervezeteknek az esetleges jelenléte esetében, amelyeket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kedvezően értékelt vagy amelyeket élelmiszer- vagy takarmánybiztonsági kockázatértékelésnek vetettek alá a Codex genetikailag módosított növényekre vonatkozó iránymutatásaival összhangban. Tervezi-e a Bizottság, hogy konkrét javaslatokat terjeszt elő ezzel a céllal, és ha igen, mikor?

Hosszadalmas engedélyezési eljárásunkból hiányzik a tudományos szigor és feddhetetlenség, valamint súlyos világkereskedelmi vitákhoz vezet és, zavarba ejtő módon, a kérdéssel kapcsolatos intézményközi huzavonából adódik. Semmilyen más kereskedelmi akadály nem áll ilyen mértékben a változások útjába.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Végre érdemi, tartalmi vitát kellene folytatnunk a géntechnológia alkalmazásáról Európában, mert jelenleg csak hitvita, sőt, sok esetben csak hisztériakeltés folyik. A tudományt nem lehet és nem is szabad megállítani. A népesség- és élelmiszerár-robbanás után sem tehetjük meg, hogy nem számolunk a biotechnológia, a géntechnológia adta lehetőségekkel. E nélkül nem lehet teljes a zöldforradalom.

A márciusban elfogadott biogáz jelentésem is mutatja, hogy az EP konszenzust fogadott el a bioenergia termelésre használt GMO növények engedélyezése tekintetében. Magyarországon a parlamenti pártok között konszenzus van a mezőgazdaság GMO-mentességének megőrzése ügyében, ugyanakkor látnunk kell, hogy ez illuzórikus. Az állati takarmányozásra használt import szója 85%-a már most is génkezelt.

Nyilvánvaló, hogy a GMO nem játék, óriásiak a kockázatok. Ezért a legfontosabb egy nagyvállalatok káros befolyásától független uniós szakmai ellenőrző testület felállítása lenne, amely tudományos alapokon, hitelt érdemlően vizsgálná be a GMO termékeket, védelmet biztosítva a veszélyekkel szemben, egyszersmind eloszlatva az indokolatlan félelmeket is. A GMO-val foglalkozó multinacionális cégek sajnos vonakodnak kiadni a termékeikre vonatkozó részletes dokumentációt, nem partnerek a tudományos vizsgálatokhoz, holott ez elemi követelmény lenne fogyasztóvédelmi szempontból is. De nagyon sok a megtévesztő információ, tudománytalan riogatás a GMO-t ellenzők részéről is, ezért fontos ez a mostani vita. Köszönöm a figyelmet.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Szintén szeretnék hangot adni annak a rendkívüli aggodalomnak, amellyel a mezőgazdasági ágazat az Azori-szigeteken, térségemben szemléli a jelenlegi helyzetet. Úgy vélem, hogy ez a vita rámutatott arra, hogy semmi sem indokolhatja egy olyan politika létét, amely megtiltja a genetikailag módosított szervezeteknek az állati takarmányokban való használatát, és ezzel egyidejűleg megengedi az ilyen genetikailag módosított szervezetek felhasználásával előállított húskészítmények fogyasztását.

Azt is gondolom, hogy a zéró tolerancia politikájában rejlő túlzás nyilvánvalóvá vált. Végül szeretném elmondani, hogy bárkinek, aki ismeri az állatitakarmány-ipart, nincsenek kétségei azt a nyilvánvaló következményt illetően, amellyel e két tényező jár az élelmiszerárakra nézve. Ez a hatás igen egyértelmű, különösen a kukoricagluténból készült takarmány és a kukorica alkoholgyártási célú felhasználásából keletkező hulladék esetében. Már felhívtam a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az európai mezőgazdasági termelők helyzetét.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a mezőgazdasági vitában jelenleg az egészségügyi ellenőrzések jelentette kihívással nézünk szembe. Érdekelne, hogy a genetikailag módosított termékekről folytatott vita jelentőséggel bír-e, illetve milyen mértékben tárgyaljuk azt meg ebben az összefüggésben?

Mindnyájan tudjuk, hogy jelenleg világszerte heves vita folyik az élelmiszer- és energiabiztonság kérdéséről. Látnunk kell, hogy milyen következményeket von ez a vita maga után ránk nézve.

Jómagam mindig is a zéró tolerancia híve vagyok, ha a címkézésről van szó. A fogyasztónak egyértelműen tudnia kell, hogy mit vásárol. Ebben a tekintetben biztosítanunk kell, hogy a regionális szintű jogalkotó szerveknek szintén módjában álljon dönteni ebben a kérdésben.

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök asszony, még ezen a késői órán is, hallgatva ezt a vitát, késztetést érzek arra, hogy elmondjak három dolgot.

Először is, igaz, hogy nincs tudományos adat arra vonatkozóan, hogy a genetikailag módosított termékek veszélyeztetnék az emberi egészséget vagy az állatok egészségét. Azonban mint azt egy korábbi felszólaló, aki közben már távozott, említette, az azbesztről sem gondolták, hogy veszélyes lenne, mégis, ma már tudjuk, hogy mesotheliomát, tüdőrákot okoz. És persze néhány évvel ezelőttig a dohányzásról sem gondoltuk volna, hogy bárkire is veszélyes lehet, ma pedig természetesen tudjuk, hogy tüdőrákot, tüdőbetegségeket és szívkoszorúér-szűkületet okoz. Jobb tehát félni, mint megijedni.

Másodszor, Allister úr és Casaca úr a takarmányokban található genetikailag módosított szervezetek és a genetikailag módosított termékkel takarmányozott állatok közötti különbségről beszélt. Nagy különbség van a kettő között. Van különbség, mert a takarmányban a genetikailag módosított szervezet teljesen más állapotban van jelen, mint az a genetikailag módosított szervezet, amelyet az állat megeszik, amelyet az állat megemészt, és amely az állat anyagcseréjének következtében átalakul, majd, valószínűleg, éppen hogy jelen van – de mégsincs – az állat húsában egy teljesen más formában, mint a takarmányban.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, egyértelmű, hogy a genetikailag módosított szervezetek témája a demokrácia sürgető ügye, gazdasági kényszerűség és jogi szükségszerűség. Gratulálok bizottságunknak a téma vizsgálatáért.

Ami a vitánkat illeti, világos, hogy az Európai Unió nagymértékben függ a fehérjékben gazdag takarmányok behozatalától. Ez a tudományos vitákhoz vezet vissza minket, míg az európai szabályoknak nem megfelelő takarmányokkal etetett állatok behozatala elgondolkodtat, hogy vajon az Európai Unió képes-e megvédeni polgárait.

A védelmi szabályozás nem protekcionizmus, csupán egy kérdés, és szeretném megkérdezni a Bizottságot, hogy úgy véli-e, hogy vámrendszerünk minősége, amely véleményem szerint jelentős mértékben megromlott, lehetővé tenné-e az ezen a kitűnő vitán elhangzott valamennyi szempont figyelembevételét?

  Jan Mulder (ALDE). – Elnök asszony, amikor a biztos asszony előadja válaszát, mondhatna pár szót arról, hogy mik a lehetőségek arra, hogy a tűréshatárt a nulláról egy magasabb százalékra, mondjuk 0,7%-ra, 0,9%-ra vagy hasonlóra emeljük? A vitát hallgatva úgy gondolom, ez a lényege az elhangzottaknak. A jelenlegi körülmények között a zéró tolerancia kissé túl szigorú.

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, figyelmesen hallgattam a tisztelt képviselők különböző észrevételeit.

Tisztában vagyunk a Bizottságban azzal, hogy a genetikailag módosított szervezetek aszinkron jóváhagyása problémát jelenthet a takarmányimport elérhetősége és ára szempontjából. Noha az ágazat növekvő árai különböző, összetett és olykor jóval átfogóbb tényezők eredménye, a Mezőgazdasági Főigazgatóság által készített tanulmány e tényezők mindegyikét figyelembe vette.

A Bizottság erőfeszítései arra irányulnak, hogy a kérdés mögött meghúzódó tényezők közül megvizsgáljon néhányat, mind belső szinten, újabb genetikailag módosított termékeknek az EU jogalkotási keretének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett történő engedélyezése révén, mind nemzetközi szinten, a fő kereskedelmi partnereinkkel folytatott megbeszéléseken keresztül.

Több felszólaló tette fel a kérdést, hogy a Bizottság készen áll-e a zéró toleranciától egy magasabb érték felé elmozdulni. Emlékeztetnem kell Önöket arra, hogy ehhez együttdöntési eljárás szükséges mind a Parlament, mind a Tanács részéről, és szükségünk van a tagállamok támogatására. Azt tudják, hogy mi volt a tagállamok álláspontja a különböző állandó bizottságokban, ahol nemigen, tudtommal sosem, sikerült minősített többséggel szavazni.

Szeretném elmondani, hogy a genetikailag módosított termékkel takarmányozott állatokból előállított, importált állati termékek korlátozása feltehetően nem felelne meg nemzetközi kötelezettségvállalásainknak.

Végül szeretnék pár szót szólni az engedélyezési eljárás elhúzódásáról, amelyet több felszólaló is említett. A Bizottság és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság folyamatos megbeszéléseket tart, hogy meggyőződjön arról, hogy az engedélyezési eljárás hatékonyabbá tehető-e anélkül, hogy a tudományos értékelés minősége ennek kárát látná.

Az egyik kiemelt elem az az igény, hogy a kérelmezőkben jobban tudatosítsuk az engedélyezés követelményeit, hogy dokumentációik minősége már a kezdetektől fogva jobb lehessen.

Ezen túlmenően és e megbeszélés eredményeképp, a hatóság kötelezettséget vállalt arra, hogy az előzetes érvényességi ellenőrzést a kérelem benyújtását követő hat héten belül elvégzi, így jelentősen csökkenne az engedélyezési eljárás ideje.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a jóváhagyási eljárás jelentősen lerövidülhetne, ha a Bizottság nagyobb támogatást kapna a tagállamoktól a genetikailag módosított termékek engedélyezésének komitológiai eljárásában.

Végül szeretnék válaszolni egy felszólaló észrevételére, miszerint a kockázatkezelés során csak a gazdasági okokat vesszük figyelembe. Azt mondanám, hogy számunkra az elsődleges szempont az emberi egészség, az állatok egészségének és a környezet védelme.

Mindezek után azt szeretném mondani, hogy a Bizottság továbbra is nyitott marad a területtel kapcsolatos lehetséges javaslatok megvitatására, de csak azzal a feltétellel, hogy minden javasolt megoldásnak tiszteletben kell tartania azt az alapvető célt, miszerint az EU piacára kerülő termékek biztonságát garantálni kell.

  Elnök. – Köszönöm, biztos asszony.

A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EU genetikailag módosított termékekkel kapcsolatos politikája a multinacionális cégeket részesíti előnyben a fogyasztók kárára. A mezőgazdasági termelők egyre inkább függővé válnak a monopolizációtól és a multinacionális cégek átveszik az irányítást a mezőgazdaság felett.

A genetikailag módosított szervezetek károsak a közegészségre. Néhányról közülük tudományosan bebizonyították, hogy közük van az allergiához, és hogy gyengítik az immunrendszert.

A környezetre gyakorolt visszafordíthatatlan hatások a genetikailag módosított szervezeteket többszörösen veszélyessé teszik. A biológiai sokféleséget korlátozza és a szennyezettség kordában tartása természetesen nem garantálható.

Ez a politika gazdaságilag ártalmas. A genetikailag módosított termékek a megnövekedett élelmiszerárak és a világméretű éhínség egyik kiváltó tényezői, mint azt ma már a nemzetközi gazdasági szervezetek nyíltan állítják.

A zéró tolerancia elfogadására tett javaslat álszent és eredménytelen; a multinacionális cégek érdekei szerint kötött kompromisszum eredménye. Egyes genetikailag módosított növények termesztését és a genetikailag módosított takarmányokra visszavezethető termékek, mint a nem tagállamokból származó húskészítmények fogyasztását megengedi.

Ennek a politikának a konkrét célja az EU-tagállamok azon munkavállalói vehemens tiltakozásának mérséklése, akik biztonságos, GMO-mentes élelmiszert akarnak elérhető áron.

Úgy véljük, hogy a genetikailag módosított növényeket teljesen be kéne tiltani a tagállamokban, csakúgy, mint a genetikailag módosított termékeket nyomokban tartalmazó termékek behozatalát. Ugyanakkor intézkedésekre van szükség a közösségi termelés és a fogyasztók védelme érdekében.

16. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

17. Az ülés berekesztése

(Az ülést 11 óra 20 perckor berekesztik.)