Elnök. − Hölgyeim és uraim! Mindannyian tudunk a borzasztó trópusi ciklonról, a Nargisról, amely múlt szombaton sújtott le Burmára (Mianmarra). Tragédia volt, amelyben emberek tízezrei vesztették életüket, százezrek veszítették el otthonukat, az ország legsűrűbben lakott területein elpusztult az infrastruktúra. Ez az ország által valaha tapasztalt legnagyobb katasztrófa, az elhunytak száma és a kár teljes mértéke még mindig nem ismert.
Az országot irányító katonai juntának nyilvánvalóan nem sikerült megfelelően kezelnie a helyzetet. Nem tettek megelőző intézkedéseket és a lakosság sem kapott megfelelő támogatást.
Jóllehet üdvözlendő az a hír, miszerint az alkotmányos népszavazást a ciklon által legsúlyosabban érintett régiókban (a Rangoon és az Irrawaddy-delta régiók) május 24-ig elhalasztották, ezt az egész országra ki kell terjeszteni, ha a kormány saját népe iránti aggodalmát a sürgős humanitárius támogatásra és az azonnali intézkedésre való összpontosítással kívánják kifejezni.
A hatóságok jelezték, hogy szívesen vennék a nemzetközi támogatást. Ezt pozitív gesztusnak kell értékelni és elvárjuk, hogy a kormány tegye lehetővé a nemzetközi segítségnyújtási intézkedések végrehajtását.
Az Európai Unió már elkezdett bizonyos vészhelyzeti segítségnyújtási intézkedéseket. Következő, strasbourgi plenáris ülésszakunkon fogjuk meghallgatni az Európai Bizottságnak a nyújtott humanitárius segítségről és a segítségnyújtás ottani feltételeiről szóló jelentését.
A burmaiak (mianmariak) megérdemlik szívből jövő szolidaritásunkat. Ezért szeretném ezt kifejezni az Európai Parlament nevében és teljes őszinteséggel, és szeretném hozzáfűzni, hogy most Szaharov-díjasunkra, Aung San Suu Kyire is gondolunk. A szolidaritás kötelékében állunk mellette és követeljük szabadon engedését, hogy tudjon dolgozni népe szabadságán és országában a demokrácián.