Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2008. május 7., Szerda - Brüsszel HL kiadás

11. EMU@10 – Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió első tíz éve (a Bizottság közleménye) (vita)
Jegyzőkönyv
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Gazdasági és Monetáris Unió első tíz évéről szóló bizottsági közlemény.

 
  
MPphoto
 
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Nagyon köszönöm, Elnök úr. Hölgyeim és uraim! Az euro bevezetésével, a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának elindításával kapcsolatos történelmi döntés tizedik évfordulóját ünnepeljük, az Európai Tanács 1998. május 1. és 3. között tartott ülésén elfogadott döntését.

Ez a döntés jellemezte az Európai Unió fejlődését az elmúlt tíz évben. Mára – határainkon belül és kívül egyaránt – az euro az európai integráció szimbólumává vált, amelyet nap mint nap 320 millió európai polgár használ.

A Bizottság úgy vélte, hogy egy nagyobb politikai kezdeményezés első évtizedének végén és egy teljes gazdasági ciklus végén itt az ideje a számvetésnek és annak, hogy eltöprengjünk azokon a kihívásokon, amelyek a Gazdasági és Monetáris Unió előtt fognak állni az elkövetkező években.

Ez a célja az épp ma reggel a Bizottság által elfogadott azon közleménynek, amelyet tisztelettel tárok Önök elé.

A közlemény a Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága által lkészített, széles körű jelentésen alapul, amely részletesen elemzi a Gazdasági és Monetáris Unió működését és az euro elmúlt tíz évre gyakorolt hatását, valamint a jövőbeli kilátásokat.

Nem is lehetne egyértelműbb annak az értékelésnek a következtetése, hogy az euro mit is jelentett megléte első évtizedében: az euro tagadhatatlanul gazdasági és politikai siker.

Az eurónak köszönhetően mi, európaiak, nagyobb makrogazdasági stabilitást, alacsonyabb kamatokat és sokkal mérsékeltebb áremelkedéseket élvezünk, mint a korábbi évtizedekben – az infláció nemrégiben bekövetkezett növekedése ellenére.

Az eurónak köszönhetően az Európai Unió – és különösen az euroövezet 15 országa – gazdaságilag sokkal integráltabb térség, amelyet nagyobb mértékű kereskedelem, több lehetőség, nagyobb foglalkoztatás és hatékonyabban működő piacok jellemeznek.

Az eurónak köszönhetően gazdaságaink megfelelőbb védelmet élveznek a külső megrázkódtatásokkal szemben, a világpiacokon pedig fontosabbakká váltak és befolyásuk is nőtt.

Mindez számos kézzelfogható eredményben jelent meg, de ha megengedik, megemlítem azt, hogy mindezek közül a legnagyszerűbb az, hogy az elmúlt tíz évben 16 millió munkahely jött létre az euroövezetben.

Az eurónak köszönhetően Európa ma erősebb. Jobb helyzetben van ahhoz, hogy ellenálljon az olyan zavaroknak és válságoknak, amelyeket az elmúlt pár hónapban tapasztaltunk, és az eurónak köszönhetően sokkal szilárdabb alappal rendelkezünk növekedésünk és szociális védelmi modellünk jövőbeni alátámasztásához.

Mindazonáltal akármennyire is pozitív a végeredmény, ez nem jelenti azt, hogy valóra vált volna az általunk tíz éve az egységes valutába vetett minden remény.

Először is a gazdasági növekedés az elmúlt tíz évben a vártnál alacsonyabb volt.

Másodsorban – többek között a valamennyi szükséges strukturális reform elvégzéséhez elégséges számú ösztönző hiányának eredményeként – még mindig vannak eltérések az övezet gazdaságai között.

Harmadszor: az euroövezetben még mindig nem építettük ki azt a szilárd, egységes külső jelenlétet, amely lehetővé tenné számunkra, hogy gazdaságunk és valutánk méretének és jelentőségének megfelelő súlyunk legyen globális szinten.

Végül pedig az Európai Unióról alkotott képpel széles körben azonosított valutáról, az euróról alkotott közfelfogás nem tükrözi az összes olyan objektív előnyt, amelyet az a polgárok számára megad.

Ez a diagnózis elég anyaggal lát el minket ahhoz, hogy mérlegeljük, mit kell még tennünk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy rengeteg tennivalónk van még.

Figyelembe kell vennünk azokat a kihívásokat is, amelyekkel most szembesülünk – egy kibővült Európával, a társadalmi, gazdasági és technológiai változások felgyorsulásával, az amögött olyan mélyen rejlő tendenciákkal, mint a globalizáció, az elöregedő népesség és az éghajlatváltozás; korszerűsítenünk kell a Gazdasági és Monetáris Uniót inspiráló elveket és elgondolást.

Nyilvánvaló, hogy 20 évvel ezelőtt – amikor arról döntöttünk, hogy mi szerepeljen a Maastrichti Szerződésben – vagy 10 évvel ezelőtt – amikor a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának megindításáról határoztunk – nem volt könnyű előre megjósolni azt az új környezetet, amelyben most élünk.

Most e paraméterek alapján kell dolgoznunk annak érdekében, hogy egy olyan szilárdabb Gazdasági és Monetáris Uniót valósítsunk meg, amely belső szinten hatékonyabb és amely egységesebben jelenik meg a külvilág előtt.

Ezért az általunk ma reggel elfogadott közleményben a Bizottság nemcsak a múltról kíván leltárt készíteni, hanem azt is javasolja, hogy kezdjünk vitát arról, hogy min kell javítani a jövőben. E vita kiindulópontjaként három pillérre épülő menetrendet javaslunk.

Az első az Unió belső működésével kapcsolatos. A térség gazdaságai sokkal jobban függnek egymástól, mint valaha. Erről tudnunk kell és az egész Gazdasági és Monetáris Unió és különösen minden egyes tagállama érdekében eltökélten kell haladnunk egy valódi gazdaságpolitikai koordináció felé. Hogy hogyan érhetjük el mindezt? Meg kell erősítenünk a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírt költségvetési felügyeletet, mélyítve azt az államháztartás minőségével és hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban, kiterjesztve a felügyelettel kapcsolatos célkitűzést a szigorúan költségvetési vonatkozásokon túlra, a makrogazdasági vonatkozásokra, és szorosabb kapcsolatot hozva létre a költségvetési felügyelet és a strukturális reformok kidolgozása között.

A második pillér a külső menetrend. Az euro – mindannyiunk megelégedésére – igen rövid idő alatt a világ második referenciavalutájává vált. Mindazonáltal nincs értelme elégedetten nyugtázni az euro világpiacokon betöltött domináns helyzetét, ha ugyanakkor elutasítjuk azt, hogy ennek az új státusznak megfelelő módon, kollektíven lépjünk fel. Az euro a nemzetközi piacokon elért pozíciója kétségtelen eredményekkel jár, mint például megfelelőbb védelem a külső megrázkódtatásokkal szemben. Az elmúlt évtizedben olyan kritikus időszakokat tapasztaltunk, amelyek letesztelték azt a védő szerepet. Az euro státusza azonban felelősséggel és kockázatokkal is jár. Európának teljes mértékben fel kell vállalnia a nagyobb mértékű globális gazdasági stabilitás elérésével kapcsolatos felelősségét. Ennek érdekében az euroövezet érdekeivel összhangban álló stratégiát kell meghatároznia, és azt következetesen meg kell óvnia külső szinten, továbbá kétségtelen, hogy egy ilyesfajta következetesség biztosításának legjobb módja az euro egységes külső megjelenítése. Noha tudom, hogy ezt – a kapcsolódó érdekek miatt – nehéz rövid távon elérni, azt is szeretném elmondani a Parlamentnek – és tudom, hogy a Parlament egyetért velem –, hogy ez feltétlenül szükséges célkitűzés.

Végül pedig menetrendünk harmadik pillére: a Gazdasági és Monetáris Unió irányításának javítása. Az Uniót irányító intézmények és eszközök megfelelők, különösen, ha figyelembe vesszük a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett javításokat. A kérdés most nem az eszközök megváltoztatására, hanem azok használatára, és teljes körű használatára vonatkozik. Az euroövezet megfelelőbb irányítása az Ecofin Tanácstól fog érkezni, amely teljes egészében részt vesz a Gazdasági és Monetáris Unióval kapcsolatos ügyekben; a menetrend és az Eurogroup vitáinak megerősítéséből fog érkezni, különösen az általam már említett gazdaságpolitikai koordináció tekintetében; és a Bizottság és a Parlament, valamint az Eurogroup és a Parlament közötti még szorosabb párbeszédből.

Ezen túlmenően a következő években az Eurogroup összetétele egyre inkább hasonlítani fog magának az Ecofin Tanácsnak az összetételére.

Épp ma reggel fogadta el a Bizottság azt a konvergenciajelentést, amely kikövezi Szlovákia 2009. január 1-jén történő, az euroövezethez való csatlakozásának útját. Az elkövetkező hetekben alkalmam nyílik arra, hogy egyedi vitát tartsak Önökkel erről a jelentésről és a megfelelő javaslatokról.

Valami, aminek intézményeink számára közös aggálynak kell lennie, az a Gazdasági és Monetáris Unióval kapcsolatos kérdésekben a nyilvánossággal folytatott kommunikáció, hogy így a polgároknak olyan elképzelésük lehessen az euróról, ami összhangban áll azokkal az előnyökkel, amelyeket az nekünk, az eurót a zsebünkben hordó polgároknak biztosít.

Lassan befejezem, Elnök úr. Olyan rendkívül fontos téma fekszik előttünk az asztalon, amely megérdemli ezt a mai nyitóvitát. Természetesen nem tudom kifejteni a közleményünkben és a jelentésben szereplő elemzés valamennyi részletét, de számíthatnak arra, hogy az elkövetkező hónapok során teljes mértékben rendelkezésre fogok állni vita céljából.

A Bizottság célkitűzése – amint már mondtam – az, hogy szilárd politikai konszenzust alakítson ki az annak biztosítása érdekében megteendő lépésekkel kapcsolatban, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió kezelni tudja azokat a kihívásokat, amelyek előttünk állnak. Úgy véljük, hogy mindenekelőtt ezek azok a kérdések, amelyek figyelmünkre érdemesek a ma kezdődő vita során.

Azok, akik kidolgozták a Maastrichti Szerződést és eldöntötték a Gazdasági és Monetáris Unió elindítását 10 évvel ezelőtt, megállták a helyüket a feladatban, egy olyan eszközt hozva létre, amely védelmet és előnyöket hozott számunkra. A nehezén túlvagyunk: az euro valóság és siker. Ezért bizalommal és optimistán kezelhetjük ezt az új szakaszt, de ezt ugyanolyan eltökéltséggel és annak megértése mellett kell tennünk, hogy ami jó a Gazdasági és Monetáris Uniónak, az jó az egész Európai Uniónak, összes tagállamának és valamennyi polgárának. Nagyon köszönöm, Elnök úr.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm, biztos úr! Szeretném megköszönni felelősségteljes és nagyfokú elkötelezettségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Werner Langen, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Szeretnék gratulálni Almunia biztosnak, hogy az euroövezet 10. évfordulója alkalmából volt bátorsága a javasolt javításokat ismertetni. E javaslatokat körültekintően meg fogjuk vizsgálni, de – annak alapján, amit eddig láttunk – azt mondhatom, hogy képviselőcsoportom a lehető legteljesebb mértékben egyet fog érteni. Javítani akarjuk a feltételeket, de nem szeretnénk azt, amire az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának tagjai felszólítanak: egyfajta gazdasági kormányzat létrehozását. Ebben a kérdésben teljes mértékű támogatásunkat élvezi.

Az euro tíz éve azt is jelenti, hogy itt az ideje számot vetni arról, hogy mi történt az elmúlt évtizedben. Láttuk, hogy az euro rendkívül sikeres volt. Senki nem jósolta meg, hogy ma – 10 évvel a politikai döntés után – az euro a világ második legfontosabb tartalékképzésre használt valutája lesz. Említette a munkahelyeket, az alacsony inflációs rátát, a gazdaságok konvergenciáját és azt a sikert, ami lehetővé tette az euro számára, hogy Európát illetően a stabilitás kapaszkodójává váljon a globalizáció korában. Ha egy pillanatra elgondolkodunk azon, hogy miért tudunk megbirkózni a fogyasztási cikkek és az energia magas áraival, akkor látjuk, hogy ez egy másik olyan kérdés, amelyre az euro kiváló választ nyújt.

Sok uniós és euroövezetbeli polgár szkepticizmusa ellenére én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az euro akkoriban és ilyen szigorú feltételek mellett történő bevezetése volt a helyes. Most, amikor e feltételek módosítására készülünk, az Ön oldalán állunk, biztos úr és csak annyit mondhatok, hogy – visszatekintve – Ön rengeteg bölcs döntést hozott a múltban. Ha Litvániára gondolok, ha most Szlovákiát tekintem, eltűnődöm azon, hogy vajon megvolt-e ugyanez a bölcsesség, mert – jóllehet papíron Szlovákia esetében esetleg teljesülhettek a kritériumok – kérdéses, hogy az ország ezt fenn tudja-e tartani a jelenlegi konvergencia és az állandó infláció mellett. Ezt a kérdést meg kell vitatnunk; az Európai Központi Bank előzetes megjegyzéseiben kifejtette aggályait. Sajnálatos módon azonban ezeket a Bizottság mai határozata nem említi. Erről talán tényleg beszélnünk kellene.

Jelenleg a folyamat a következőképpen működik: Önök javaslatot tesznek az euroövezethez való csatlakozásra, konzultálnak velünk, az állam- és kormányfői összetételű Tanáccsal együtt, majd azután a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsnak kell döntenie. Így jelenleg semmilyen módon nem késleltethetjük vagy utasíthatjuk el ezt a csatlakozást. Aggódom azonban amiatt, hogy most a feltételeket egy jelentősen iparosodott infrastruktúrával rendelkező, közepes méretű ország befogadásához teremtik meg, később pedig – amikor a nagyobb országok is be akarnak majd lépni – ez olyan engedményekhez fog vezetni, amelyeket már nem fogunk tudni indokolni.

Ez az az aggály, amelyben valamennyien osztozunk, mikor kifejtjük rossz előérzeteinket e feltétel nélküli csatlakozás miatt, vagy akár az Európai Központi Bank által már kifejtett aggályok miatt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az euro világvalutaként meglévő jelenlegi erőssége a dollár gyengeségének is betudható – ez tehát egyáltalán nem magának az eurónak az ereje. Mikor visszagondolok arra, hogy miként tárgyaltunk a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjáról, csak annyit mondhatok, hogy ez kihívás a tagállamok számára. Épp az imént említette ezt a hárompontos menetrendjében: a tagállamok nehezen teljesítik azokat a feltételeket, amelyeket saját maguk vállaltak.

Némi aggállyal jegyzem meg, hogy most zárták le az Olaszországgal és más országokkal szemben indított, túlzott hiány esetén indított eljárásokat. Jóllehet az adatok ezt alátámasztják, nem csekély aggodalommal nézek a franciaországi, az olaszországi és – a következő pár évben – a spanyolországi fejleményekre. Az évtized elején Németország volt a fő jogsértő. A németek mára visszanyerték az ellenőrzést minden felett, de az euro stabilitása a nagyobb tagállamok szolidaritásán és megbízhatóságán múlik majd. Így Önhöz mint biztoshoz intézett kérésem a következő: ne adja be a derekát ezeknek az egyedi kéréseknek! Biztosítsa azt, hogy valamennyi reform esetében ez ne színjáték legyen a külvilág felé, hogy ne a „ki képvisel kit és hol” kérdés legyen a középpontban, hanem az euroövezet belső stabilitása. Ami számít, az az, hogy a feltételek teljesüljenek, és hogy a hangsúly az árstabilitáson legyen. Így 20 év múlva majd tényleg azt mondhatjuk, hogy az euro az európai stabilitás záloga a világban, valamint az európai jólét és haladás alapja .

 
  
MPphoto
 
 

  Pervenche Berès, a PSE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök úr, biztos úr! Köszönetet mondok a közleményért, ezért az esélyért arra, hogy számot vessünk és megnézzük, hogy a holnap érdekében mit kell még tennünk.

Az euro siker – efelől senki nem kételkedik. Az euro védett meg minket. Milyen állapotban lennének pénzügyi piacaink, valutáink, a mai világ zavarai közepette, ha nem lenne eurónk? E siker azonban feltételes. Ez azt jelenti, hogy még vakmerőbbnek kell lennünk, mert nem pusztán monetáris övezet vagyunk; különös felelősségünk van.

Igen, az euro siker és mégis néhány lényeges kudarcunkra világít rá. Olykor jobban megy nekünk a védekezés, mint a támadás. Gyakran sikerül összeadnunk az érveket – ez olyasvalami, amit a Stabilitási Paktum megenged nekünk –, de amikor arról van szó, hogy elrendezzük a legjobb játékteret, optimálissá tegyük az egységes valuta által kínált lehetőséget – akkor átlagon alul teljesítünk.

Ez igaz az EU-n belül. Miért nem használjuk a valutánkat arra, hogy javítsuk képességünket a lisszaboni stratégia végrehajtására? Miért nem használjuk a valutánkat arra, hogy végrehajtsuk azokat a célkitűzéseket, amelyeket az energia és a környezet terén tűztünk magunk elé? Ami az EU-n kívüli dolgokat illeti: Ön beszélt erről és diagnózisával egyetértek.

Ön mechanizmusokat javasol a többoldalú felügyelet javítására és kétségtelenül igaza is van, de ez két alapfeltételen nyugszik. Az első az, hogy az Eurogroup hosszú távú – Juncker úr által ellátott – elnöksége javulásokat eredményezett e testület működési módjában. A második az, hogy az Európai Központi Bank függetlensége nem kérdéses és azt senki nem vonhatja kétségbe. E két premisszából kiindulva még mindig sok tennivalónk van és számítok arra, hogy Ön, biztos úr, némiféle egyensúlyt tud teremteni a Gazdasági és Monetáris Unióban, amely még mindig nincs egyensúlyban. Gazdasági karja az első pillanattól kezdve javításra szorul, amint azt tudjuk és ki kell dolgoznunk, hogy hogyan lehetne előrehaladásának módját megreformálni. Még tíz év múlva is sok tennivalónk lesz.

Ma azokkal a kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyeket az elejétől fogva kérdezgettünk, noha most már nyilvánvalóan igen más összefüggésben. Erre a kontextusra két nagyobb jelenség tükrében kell tekintenünk. Az első természetesen az a jelenlegi válság, amely az Egyesült Államokból érkezett és amely azt tükrözi, hogy a globalizáció második szakaszába érkeztünk, amikor is visszatért az infláció, és amelyet az exportjaink számára kedvezőtlen euro/dollár átváltási árfolyam jellemez – bár megvannak a maga előnyei is –, és amelyet az áruk, az olaj és az élelmiszer áraiban bekövetkezett hihetetlen emelkedés is jellemzett.

Az összefüggés tekintetében figyelembe veendő második elem a Lisszaboni Szerződés, ami megváltoztatja a dolgokat az Eurogroup számára, új feladatokat ad számára a külső megjelenítés és a koordináció tekintetében. Ezt tudnunk kell és tényleg a lehető legtöbb lehetőséget kell kihoznunk ebből a Szerződésből.

Biztos úr! Ön arra kér minket, hogy segítsünk konszenzusra jutni. Ha a konszenzus jó, akkor ott leszünk. Azonban úgy gondoljuk, hogy talán tovább kell menni, konkrét javaslatokkal. Ha jól értettük, Ön útitervet szeretne kapni a Tanácstól. Nagyszerű! Meg kell viszont mondania nekünk, hogy az Európai Parlament milyen feltételek mellett tud majd beleszólni az ebben szereplő, az euro irányításának javítására vonatkozó javaslatokba, hogy e valuta potenciálját teljes egészében a polgárok javára lehessen fordítani, és hogy a jövőben polgártársaink nagyobb mértékben fogadják el az Európai Központi Bankot. Az, hogy ez intézménnyé vált, talán lehetővé teszi számunkra, hogy újra egy pillantást vessünk tagjai kinevezésének módjára. Tudja, hogy ez a Parlament Ön mellett áll, hogy a Bizottság szövetségese akkor, amikor a Bizottság előre akar mozdulni, de mindig is igényes szövetséges lesz. Ne csak a Tanácsra hallgasson; függetlenül attól, hogy mi áll a Szerződésekben, vegye figyelembe azokat a kiváló javaslatokat is, amelyek esetleg az Európai Parlamenttől érkeznek.

 
  
  

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Wolf Klinz, az ALDE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Korábban különféle kísérletek történtek arra politikailag szuverén államok részéről, hogy közös monetáris uniókat szervezzenek meg. E kísérletek hosszabb-rövidebb ideig tartottak, de végül valamennyi kudarcba fulladt.

Ezért nem csoda, hogy az 1970-es években a világ többi része igen kritikusan szemlélte azokat a javaslatokat, amelyekkel Európa kísérletezni akart. Pierre Werner, Luxembourg egykori miniszterelnöke, Valéry Giscard d’Estainggel és Helmut Schmidttel együtt – amikor még ez utóbbiak pénzügyminiszterek voltak – előterjesztette az ebbe az irányba mutató terveket.

Még az 1990-es évek elején is igen kritikusan szemlélték egy Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását. Sok szakértő – beleértve az egyesült államokbeli Nobel-díjasokat is – nem reálisként vetették ezt el. Mindazonáltal – a várakozásokkal ellentétben – az eurót mégis bevezették és sikeres lett s.

Az európai monetáris unió tényleg egyfajta kisebb politikai csoda, a sui generis fejlődés egy példája. E tekintetben a Bizottság egykori elnökének – Hallstein úrnak – a kijelentése megint igaznak bizonyult: azt mondta, hogy nem realista az, aki nem hisz az Európával kapcsolatos ügyekben a csodákban.

Az euro bevezetését azonban sok országban igen szkeptikusan fogadták az emberek. Ha az euroövezet akkori első tizenkét tagállamában népszavazást tartottak volna, akkor ma nem lenne eurónk, legalábbis egyik ilyen országban sem. Azóta viszont a polgárok sokkal pozitívabb véleményt alakítottak ki az euróról. Talán nem 100%-uk támogatja azt, de a többség valószínűleg. E régi valuták – akár a márka, a holland forint, a schilling vagy a frank – iránti, olykor sóvárgó emlékek többsége átadta helyét annak a meggyőződésnek, hogy az euro bevezetése nemcsak a gazdaság egészére nézve hozott eredményeket, hanem az egyes polgárok számára is.

Természetesen ez akkor a legnyilvánvalóbb, amikor az emberek utaznak. Az útlevélellenőrzés a schengeni térségen belül immár a múlté, és nincs már szükség a drága és időigényes valutaátváltásra sem. A legtöbb polgár azt is megértette, hogy az Európai Központi Bank és egy egységes valuta nélkül közel sem tudnánk olyan jól kezelni az általunk jelenleg tapasztalt pénzügyi válságot, mint ahogyan azt most tesszük. Ezen túlmenően a fogyasztási cikkek árainak emelkedését az erős valuta némiképp lelassította.

Mindezek ellenére van még néhány polgár, aki az eurót a negatív tapasztalatokkal társítja. Különösen az áremelkedésekkel vádolják a Teurót, aminek fordítása: „drága euro”. A tény azonban az, hogy az euro stabil. Stabil valutának bizonyult. Az utóbbi tíz évben az inflációs ráta alacsonyabb volt, mint az azt megelőző tíz évben, még az olyan igen nagyfokú stabilitástudattal rendelkező országokban is, mint amilyen Németország. Nemcsak ennek a stabilitásnak köszönhetően, de az euro egyre növekvő mértékben vált nemzetközivé és jelenleg a második legfontosabb nemzetközi tartalékképzésre használt valuta a dollár után.

A központi bank függetlenségének kell köszönnünk azt, hogy az euro stabil és ez nehezíti annak megértését, hogy miért kísérlik meg mindig e függetlenség aláásását. Az első elnökök – Wim Duisenberg és Jean-Claude Trichet – kivételesen jó munkát végeztek e téren.

Semmi nem változott: egy közös fiskális és gazdaságpolitika nélküli közös valuta kockázatos vállalkozás és az is marad. Az EU jelentős kihívásokkal néz szembe: folyamatosan magas munkanélküliség, demográfiai változás, migrációs nyomás, a társadalom bizonyos rétegeinek egyre fokozódó szegénysége és a globalizáció eredményeként az erősebb verseny. Az euroövezet csak akkor tud szembeszállni ezekkel a kihívásokkal, ha a tagállamok gazdaságpolitikusai még szorosabb kapcsolatban állnak. Egy, az euroövezettel foglalkozó elnök kinevezése volt az ebbe az irányba megtett első lépés, de ez minden. Ezt további lépéseknek kell követniük.

A legfontosabb az, hogy az euroövezetnek egységes frontvonalat kell képeznie a világ és az olyan szervezetek felé, mint a Nemzetközi Valutaalap és az OECD.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Lipietz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Remélem, nem csúszom ki jobban az időmből, mint amennyire Klinz úr kicsúszott az övéből.

Én nem fogom megismételni az euro – sem intézményként, sem az infláció stabilizálásának eszközeként elért – nagyszerű sikerét. Szeretném azonban megköszönni Önnek, biztos úr, és a Bizottságnak is, hogy végre megszüntettek egy tabut. Tíz év után épp itt az ideje, hogy megnézzük azokat az vonatkozásokat, amelyek nem működtek.

Ami nem működött – amint azt Ön is mondta – az az, hogy az euro által ígért növekedés nem vált valóra. És ami még rosszabb: az Európai Uniónak az euroövezetbe nem tartozó tagállamai magasabb növekedést értek el, mint azok, amelyek benne vannak. Tényleges probléma van tehát azzal, ahogyan az eurót a Maastrichti Megállapodásban felépítették, és ezzel foglalkoznunk kell.

Amennyire én látom, három kérdés van. Az első – amit Ön is kiemelt – az, hogy meg kell reformálni az euro irányítását, a költségvetési politika és a monetáris politika közötti koordinációval. Egyértelmű – és ezen a ponton nem értek egyet Berès asszonnyal –, hogy egyszerre nem kérhetjük a kettő közötti nagyobb mértékű koordinációt és nem mondhatjuk azt is, hogy az Európai Központi Banknak teljesen függetlennek kell maradnia. Vagylagosan ez azt jelenthetné, hogy a költségvetési politikának – azaz az Ecofin Tanácsnak – magának is olyan független intézménnyé kell válnia, amely demokratikusan már nem elszámoltatható. Ezért definiálnunk kell a „független” kifejezést. Mégis mitől legyen független? A magánérdekektől? Igen. A nemzeti érdekektől? Igen. Az EU költségvetési és általános gazdaságpolitikájától azonban nem.

A második probléma az, hogy Maastrichttal a Tanács feladatává vált az árfolyampolitika, noha az árfolyampolitika fegyvere a kamat, a kamatot viszont az Európai Központi Bank ellenőrzi. Ezért eléggé egyértelműen ki kell jelenteni, hogy amikor az átváltási árfolyamokról van szó, akkor Európai Központi Banknak a Tanács által meghatározott árfolyampolitika alá kell rendelnie kamatát.

A harmadik kérdés az, hogy a másodlagos jelzálogpiaci válság alapján megtanultuk, hogy különféle kölcsöntípusokat különböztethetünk meg. Ez azonban nem szerepelt a Maastrichti Szerződésben. Szerintem igen egyértelműen ki kell mondani, hogy nagyon alacsony kamatok mellett kell kiadni azokat a kölcsönöket, amelyek a fenntartható fejlődéshez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos tényleges intézkedéshez szükségesek.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Borghezio, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy az előterjesztett, hosszadalmas jelentésben szereplő nyugodt szavak biztosítékot kínálnak, de csak egy bizonyos mértékig: megmarad az a tény, hogy mindössze azt kellene meghallgatnunk, hogy polgáraink mire jutottak ezzel a technikai jelentéssel, amelynek irodalomjegyzéke 32 oldalas. Csupán beszélnünk kell az emberekkel, a nőkkel otthon és a nyugdíjasokkal bárhol Európában – Olaszországban, Franciaországban vagy akárhol – ahhoz, hogy megtudjuk, az emberek nehéznek találják a megélhetést.

Azzal kell kezdenünk, hogy a valós gazdaság problémáira és arra a hatásra összpontosítunk, amelyet az euro és az EKB váltott ki munkásainkkal és termelőinkkel kapcsolatban, kezdve a kis- és középvállalkozásoktól, amelyek küszködnek az olyan politikák súlya alatt, amelyeknek egyedi és konstruktív kritikát kell kidolgozniuk, amely kritikára polgáraink és a tagállamok gazdasága érdekében szükség van.

Például két javaslatom van: az első, a bankokra vonatkozóan, egy szelektív kölcsönpolitika, amely a termelékenység és a tőke, valamint a munkavállalók és a termelők felé hajlik. A második a szövetkezeti és regionális bankok függetlenségének fenntartása és garantálása, amelyek „egy személy – egy szavazat” elvükkel és maximalizált részesedéseikkel a valódi gazdaság védbástyái.

Sajnálatos módon nem tűnik úgy, hogy az EKB – amely a Maastrichti Szerződéssel monetáris szuverenitást és ezáltal a tagállamok felett gazdasági szuverenitást kapott – olyan döntéseket hoz – például a kamatok magasan vagy alacsonyan tartásával –, amelyek országaink tényleges termelésének és termelékenységének érdekeit tükrözik.

Ezért látjuk homályosan azt a tényt, hogy az euro bevezetése óta az elsődleges kölcsönkamat megkétszereződött. Ez magas banki díjakat eredményezett – különösen Olaszországban. Homályosan látjuk azt a tényt is, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel – mint például a Bázel II-vel – folytatta a pénzellátás csökkentését a belső piacon, aminek eredményeként a fogyasztás és a belső kereskedelem Európa-szerte befulladt.

Arra szólítunk fel, hogy Európa elsődleges célkitűzése legyen az, hogy politikai intézmények ellenőrzése alá helyezze az Európai Központi Bankot. Az Európai Központi Bankot és tevékenységeit politikai ellenőrzés alá kell vetni, mert a kérdés, amelyet az európai polgárok bankjaiknak feltesznek és amelyet mi is ismételgetünk, a következő: kinek segít az EKB politikája? Hagyjuk elmerengeni Önöket a válaszon.

 
  
MPphoto
 
 

  Adamos Adamou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, biztos úr! A követett politikák sikerének megerősítése érdekében a Bizottságnak a lisszaboni stratégia új fordulójáról szóló jelentése méltatlan hangsúlyt helyez arra, hogy Európában a gazdasági növekedés a 2005-ös 1,8%-ról 2007-ben 2,9%-ra nőtt, az előrejelzés pedig 2,4% 2008-ra.

Most azonban korrigáltak, amint az nemrég hallhattuk Almunia úrtól: a gazdasági növekedés 2%-ra esik az idén, majd 2009-ben továbbcsökken 1,8-ra.

Azért hangsúlyozzuk ezt, mert ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy mi történik liberalizált piaci feltételek között. Elkerülhetetlen, hogy a GMU és természetesen a neoliberális globalizáció eredményeként nem lehet bizonyosság az általános növekedés a szórványos helyett, mivel azokat a mechanizmusokat, amelyekhez folyamodtak, kizárólag merev piaci erők diktálják. Az infláció korlátozása ellenére – ami állítólag az Európai Központi Bank (EKB) elsődleges prioritása – annak aránya idén eléri majd a 3,6%-ot.

Mi a csuda történik? Lehetséges, hogy még korlátozott céljaik tekintetében is kudarcot vallanak az olyannyira megengedő eljárások? Most, hogy a GMU már 10 éve létezik, a dolgok jogosan kérdőjelezhetők meg.

Reményeink szerint mi az, amit a Stabilitási Paktum merev konzervativizmusából szerezhetünk? Eszerint vélelmezik, hogy valamennyi tagállam azonos helyzetből indult, a költségvetéseket ki kell egyensúlyozni, a hiányt pedig évente csökkenteni kell, függetlenül az életszínvonaltól vagy attól, hogy a hiány már 3% alatt van.

Milyen szociális előnyre számíthatnak a fiatalok és a munkavállalók az ahhoz való ragaszkodásból, hogy a szociális kiadásoknak nem szabad növekedniük – még a jólét idején sem? Milyen keretet és milyen politikákat léptetnek életbe azon munkavállalók számára, akiknek minimáljövedelme a legtöbb tagállamban 92–668 euró, a hosszú távú áremelkedések és infláció idején?

Lehet, hogy a munkanélküliség csökkent 1999-hez képest. Még jobban emelkedett azonban a biztosítás nélküli, bizonytalan foglalkoztatás, amely nemcsak hogy nem tesz semmit a népesség életszínvonalának javítása érdekében, hanem aláássa azt.

Teljes irányváltásra van szükségünk, el kell fordulni a mai keretektől és politikáktól. Ezt követeli az EU népességének nagy része az ún. szabadpiac érdekében a Shell és a BP óránkénti 4,2 millió eurós nyereségével szemben, miközben a munkavállalókat egyre növekvő mértékben sújtja a foglalkoztatási bizonytalanság és a bérek reálértékének csökkenése.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony! Ha kizárnánk mindazokat az országokat, amelyek megszegték a monetáris unió szabályait, annak hamarosan egyetlen tagja sem lenne. Az infláció jelenleg 3,6% körül van, jóllehet 2%-ot ígértek. A monetáris unió hibás tervezésen alapul. Az inflációs célt a német modellből vették, még akkor is, ha a németek az Európai Monetáris Unió bevezetése előtti 30 évből csak 6-ban teljesítették a követelményt. Őrület! Hogy vehetünk komolyan egy ilyen célt és hogyan tehetjük azt szentté más célok nélkül? A pénz ára eszköz, nem pedig cél. A gazdaságpolitika céljának a teljes foglalkoztatás megteremtésének és annak biztosításának kell lennie, hogy juttatás helyett mindenki fizetést vigyen haza.

A monetáris és a valutapolitikának segítenie kell az embereket, nem pedig szegénységbe szorítania őket. Az Egyesült Államokban 1990 és 2007 között, több mint 17 év alatt az éves növekedési arány 2,9% volt, míg az EU-ban ez csak 2% volt. A monetáris unió minden egyes polgára 38 000 euróval jobban járt volna egy másik politika mellett, ha a növekedési arány Európában megfelelt volna a legutóbbi válság előtti Egyesült Államokbelinek . Ez igen magas ár a nemzeti valuták megszüntetését célzó ideológiai projektért. Vagy legyen egy közös államunk egy közös kormánnyal és a teljes gazdaságpolitikáért felelős közös parlamenttel vagy engedjük meg az egyes országoknak, hogy kezeljék saját valutáikat és a határokon átnyúló kereskedelem finanszírozása tekintetében elégedjenek meg a közös valutával. Ezt lehet megtanulni a monetáris unió fiaskójából.

Reformok nélkül nem nehéz előre meglátni a monetáris unió összeomlását. Talán Berlusconi Olaszországa lesz az, amelyik először lezuhan a fedélzetről és amelynek újból fel kell fedeznie a lírát. Nagyon örülök, hogy Dániában még mindig megvan a jó öreg dán korona! A politikusaink által az euro elutasítása esetére felmerülő gazdasági nehézségekre vonatkozóan tett kijelentéseket csalásnak tüntették fel. A dánok nemmel szavaztak 1992. június 2-án. 2000. szeptember 28-án megint csak nemmel szavaztunk. Azon tűnődöm, hogy ha harmadszor nem szavazunk nemlegesen, akkor a politikusok felajánlják-e, hogy elveszik tőlünk a pénzt?

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, biztos úr! Helyénvaló sikertörténetként ünnepelni a közös európai valuta bevezetését. Noha már említettünk egypár kérdést, még mindig van néhány kérdőjel, amelyek közül kettőt szeretnék megemlíteni.

Először is van egy ország az Európai Unióban, amely – az akkor tagjelölt országoktól eltérően – szándékosan döntött úgy, hogy kívül marad, amihez a jelenlegi Szerződés rendelkezései értelmében joga van. Maradjanak csak a britek a szigetükön! Van azonban egy másik ország – Svédország –, amely nem tartotta fenn ezt a választási lehetőséget csatlakozási feltételeiben, de azóta folyamatosan úgy viselkedik, mintha – az Egyesült Királysághoz hasonlóan – joga lenne saját döntését meghozni az euro elfogadására és az euroövezethez való csatlakozására vonatkozóan. Ez ellentmond az akkoriban tett kötelezettségvállalásnak. Talán egy kis rendrakásra volna itt is szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Monika Beňová (PSE). – (SK) Szeretném megköszönni a Bizottságnak és a biztosnak a magam és a Szlovák Köztársaság Kormánya nevében is a Szlovák Köztársaságra vonatkozó, mai pozitív bizottsági álláspontot.

A Szlovák Köztársaság Kormánya felelős megközelítést fogadott el nemcsak a kötelező kritériumok teljesítése, de az euróra 2009. január 1-jén történő végleges átállással kapcsolatos zökkenőmentes átmenet biztosítása tekintetében is – beleértve az említetett kritériumok folyamatos fenntarthatóságát .

E tekintetben úgy érzem, hogy muszáj válaszolnom Langen úr megjegyzéseire. Langen úr, ha más euroövezetbeli országoknak is akkora költségvetési fegyelmük lenne és csak fele akkora gazdasági növekedésük, mint a Szlovák Köztársaságnak, akkor az euro még erősebb valuta lehetne, nem is beszélve a munkaerőpiaci hozzáférésre vonatkozó korlátozó intézkedésekről, amelyeket néhány új uniós tagállammal kapcsolatosban egyes országok továbbra is alkalmaznak. Ha eltörlik e korlátozásokat, talán beszélhetünk majd egy jobb gazdasági kilátásról az EU számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök asszony, biztos úr! Nem esik nehezemre csatlakozni azok kórusához, akik gratulálnak az euróhoz és az euro első tíz évéhez. Nagyon kevés ember – vagy talán senki – tudta elhinni, hogy az eurót olyan általánosan elfogadják majd, mint ahogy most. Bonde úr bátor ember. Kellemes és rátermett kolléga, de a legtöbb dologban téved, most pedig teljesen téved. Elnök asszony, biztos úr! A bukás prófétái tévedtek. Az euro harsogó siker. A pénzügyi válságot követően az EKB megmutatta, hogy mit jelent gyorsan és közösen fellépni, gyorsabban, mint a washingtoni Szövetségi Bank. Ez újabb óriási elismerés.

Azoknak a német képviselőtársaimnak, akik Svédországot említették, nem tudok más mondani, mint azt, hogy egyetértek azzal, hogy ez nem jó. Remélem, hogy öt éven belül hazám, Svédország is a GMU teljes jogú tagjává válik. Személy szerint én tényleg új svéd népszavazást szeretnék látni 2010 őszén vagy 2011 tavaszán. Megígérhetem a biztos úrnak és a többi képviselőnek, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy Svédországot meggyőzzem arról, hogy vezesse be az eurót. Ez jó lenne Svédország és az EU számára is.

 
  
MPphoto
 
 

  Othmar Karas (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, biztos úr! Az euro több mint teljesítette kezdeti megbízatását. Az euro és a belső piac a legsikeresebb válaszunk a globalizációra. Az euro teszi a belső piacot hazai piaccá és az euro, a lobogó és a himnusz az önazonosságunkat megszilárdító három szimbólum. A maastrichti kritériumok és a Stabilitási és Növekedés Paktum a tagállamokban ösztönözte a szükséges reformokat, valamin támogatta, és így lehetővé tette az euro sikertörténetét.

Szeretnék azonban két dolgot elmondani zárásként: a kritériumok lényege, hogy betartsák azokat, Szlovákiát pedig ugyanúgy kell kezelni, mint Litvániát. Az egyes döntésekkel nem szabad azt az érzetet keltenünk, hogy a kritériumokat következetlenül értelmezzük.

Amit itt elmondunk, az nem ragad meg eléggé szilárdan a köztudatban. Szeretnék egy olyan , „Az euro tíz éve” elnevezésű reklámkampányt látni, amely kiemeli az euro előnyeit a polgárok számára a tagállamokban és felszólítom a Bizottságot, az EKB-t és a tagállamokat, hogy idén konkrétumokban közöljék polgáraikkal az euro többletértékét.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Ma ünnepeljük az euro mint egységes valuta bevezetésének 10. évfordulóját. Ez fontos nap a Szlovák Köztársaság számára, amely valószínűleg 2009. január 1-jén kezdi el használni az eurót. A Bizottság konvergenciajelentésében kimondja, hogy a Szlovák Köztársaság fenntartható módon teljesítette a maastrichti kritériumokat és azt ajánlja, hogy a Szlovák Köztársaság 2009 januárjától váljon az euroövezet 16. tagjává.

Ebből az alkalomból kifolyólag szeretném hangsúlyozni, hogy a Szlovák Köztársaság a Mikuláš Dzurinda által vezetett korábbi szlovák kormány által elfogadott jelentős reformok eredményeként kapott lehetőséget arra, hogy az euroövezet tagjává váljon. Bízom abban, hogy a jelenlegi kormány is komolyan veszi majd a Bizottság ajánlásait és tanul a szlovén tapasztalatból. Abban is bízom, hogy a Szlovák Köztársaságnak sikerülni fog felülemelkednie a mai vitán Langen úr által kifejtett szkeptikus nézeteken.

Szilárdan hiszem, hogy az Almunia biztos úr által emlegetett sikertörténetek optimista érzetet váltanak ki a szlovák emberekből. A Szlovák Köztársaság tanulni fog az eleddig nyilvánvalóan stabil inflációs számadatokkal rendelkező Máltától és Ciprustól.

 
  
MPphoto
 
 

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Tíz év elég hosszú idő ahhoz, hogy értékelni lehessen a Gazdasági és Monetáris Unió előnyeit vagy azok hiányát. Már lehet látni annak előnyeit és hátrányait, valamint kudarcát.

Szeretném felhívni figyelmüket a maastrichti kritériumokra, amelyek elméleti keretét a Gazdasági és Monetáris Unióé előtt dolgozták ki. Mára ezek a kritériumok tényleg elavulttá váltak. A stabilitási és növekedési tényezőt felülvizsgálták, mivel egyik országnak sem sikerült azokat végrehajtania. E kritériumok végrehajtási időszakában az euroövezet egyik országa sem hajtott végre egyetlen maastrichti kritériumot sem.

Szeretném megemlíteni az új tagállamokat is, amelyek tekintetében szigorú követelményeket alkalmaznak pénzügyi területen. Ami az inflációt illeti, a meghatározott ráták tisztán elméletiek voltak és nem felelnek meg a mai realitásoknak. Az inflációs rátának az euroövezeten kívüli országok alapján való meghatározási módja tényleg nem helyes és azt felül kell vizsgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (IND/DEM). – Elnök asszony! Az euro alapvető gazdasági problémái nem simíthatók el. Hosszú távon lehetetlen egyetlen közös kamattal rendelkezni különbözően teljesítő nemzeti gazdaságok sokasága vonatkozásában. Lehetetlen egyetlen közös külső átváltási árfolyammal rendelkezni különbözően teljesítő nemzeti gazdaságok sokasága vonatkozásában. Rövid- és középtávon lehetséges, de ezek az összeegyeztethetetlen gazdasági ellentmondások végül szétbomlasztják az európai egységes valutát. És ez még csak figyelembe sem veszi az Európai Központi Bank nem demokratikus és elszámoltathatatlan döntéshozatali folyamatát. Gazdasági válság van kibontakozóban és amikor már elég nagy lesz, tönkre fogja tenni az európai egységes valutát.

 
  
MPphoto
 
 

  Zsolt László Becsey (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök asszony! Először is gratulálok a 10 éves születésnaphoz. Az euró siker volt, stabil pénz jött létre alacsony kamattal, spekuláció ellen jól föllépve, és jóval több munkahelyet tudtunk megteremteni az euró bevezetése után, mint előtte, ezt tudjuk. Ezért is vonzó az euró azoknak, akik beléptek, de még nem tagjai a zónának. Nagyon lényeges a fegyelem, és nagyon lényeges a bankfüggetlenség, ezt aláírom. De! Az euró-zóna nem lehet egy elitklub, nem lehet egy politikai elitklub, és nem mondhatjuk azt, hogy csak azok léphetnek be, akik valamilyen reálkonvergenciát már végrehajtottak. Az euró pont egy eszköz azoknak, akik a legjobban rászorultak a stabilitásra, a spekuláció elleni harcra, a kohézióra, a munkanélküliség elleni küzdelemben, hogy igazán európaivá váljanak. Ezért tartózkodjunk ortodox elméletektől, akár az inflációs kritériumot tekintve, és nagyon lényeges, hogy egységes legyen, egységes standard legyen a kritériumok meghatározásában. Köszönöm szépen, elnök asszony!

 
  
MPphoto
 
 

  Antolín Sánchez Presedo (PSE).(ES) Elnök asszony! Szeretnék csatlakozni az euro ünnepléséhez, ami az európai integráció sikerének egyik legnagyszerűbb eredménye.

Európának 40 évbe tellett, hogy legyen Központi Bankja, de nem szabad elfelednünk, hogy az Egyesült Államoknak 140 év kellett ehhez a függetlenség elnyerése után.

Amint a biztos úr mondta, az eredmények igen pozitívak a makrogazdasági stabilitás, a munkahelyek, a vásárlóerő, az európai kohézió tekintetében, és az euroövezeten kívüli tagállamok számára is vannak előnyök, valamint ez nagyobb politikai kapacitást biztosított számunkra.

Ami a jövőt illeti, egyetértek azzal, amit a biztos úr mondott: a globalizáció, az öregedő népesség és az éghajlatváltozás kihívásaival való szembenézés érdekében, belső szinten be kell vennünk az új országokat, javítanunk kell a koordinációt annak érdekében, hogy a lisszaboni stratégia valósággá váljon és módosításokat kell eszközölnünk a tőkepiacok stabilitásának nyomon követése érdekében.

Külső szinten pedig fel kell vállalnunk felelősségeinket új globális szereplőként. Az euroövezetet arra is szánták, hogy az legyen a közösségi integráció következő szakasza mögött rejlő hajtóerő.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Ha az euro bevezetése siker volt és ilyen gyakorlati és gazdasági előnyökkel járt, akkor azon tűnődöm – és itt Almunia biztos úrhoz szólok –, hogy nem volna-e érdemes egypár eurót az oktatásba, az új tagállamok arra való ösztönzésébe fektetni, hogy még jobban vegyenek részt ebben a közös euroövezetben, a lehető leghamarabb. Ahogy a latin mondja: bona pecunia non olet, vagy kissé megszépítve: a jó pénznek szaga van, de nem bűzlik. Úgyhogy ki tudja? Talán a britek is elkezdenek gondolkodni, hogy esetleg érdemes lenne bevezetni az eurót, mivel az az előnyök ekkora csomagját hordozza.

 
  
MPphoto
 
 

  Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. (ES) Nagyon köszönöm, Elnök asszony, és nagyon köszönöm mindazon képviselőknek, akik felszólaltak a vita során.

Igen hálás vagyok azokért a megjegyzésekért, amelyeket a kezdeményezést és a Bizottság azon munkáját illetően tettek, amelyet ma Önök elé terjesztettem, és minden bizonnyal folytatni fogjuk a vitát a következő hónapokban.

Az euro, a Gazdasági és Monetáris Unió – ahogyan azt felszólalásaikban sokan említették – valóra vált álom és mindez 10 év alatt történt.

Azt gondolom, hogy ez okot ad arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik az európai integráció első pár évtizedében elindították ezt a kezdeményezést: Werner úrnak 1970-ben, a Gazdasági és Monetáris Unióról szóló első jelentéséért; Valéry Giscard d'Estaingnek és Helmut Schmidtnek az 1970-es és 1980-as években; természetesen Jacques Delors-nak és mindazoknak, akik vele együtt azon dolgoztak, hogy lehetőséggé tegyék a Maastrichti Szerződést és magának a Gazdasági és Monetáris Uniónak az elgondolását, amelyet jelenleg alakítunk.

Nemcsak azért van okunk örülni, mert valóra váltottuk azt, amiről ők álmodoztak, hanem azért is, mert ez a valóság olyan eredményeket hoz számunkra, amelyeket az átlagpolgárok is értékelhetnek.

Önök közül néhányan beszéltek a polgárok és a valódi gazdaság körében elért eredményekről: hogyan értik majd mindezt az emberek a Házon kívül? A nyilvánosság sokkal többet ért, mint ahogy azt néhányan gondolnánk, hála az eurónak és az európai integrációnak, most már 16 millióval több munkahely van az euroövezetben, mint tíz évvel ezelőtt. 16 millióval több munkahely. Sokkal nagyobb mértékű lett a foglalkoztatás az euroövezetben, mint az Egyesült Államokban. Ötször akkora a foglalkoztatás az euroövezetben az euro létezése óta, mint a létezését megelőző évtizedben.

A nyilvánosság ezt tökéletesen érti. A polgárok tökéletesen értik, amint azt is értik és arra is kérnek minket, hogy ne maradjunk passzívak és továbbra is tegyünk kezdeményezéseket a jelenlegi helyzetben, óriási kihívások és a piacokon és a gazdasági környezetben meglévő igen feszült és nehéz helyzetek mellett.

Most, hogy vannak a gazdasági integrációval kapcsolatos eszközeink, fel is kell használnunk azokat az eszközöket: azokat, amelyeket a Szerződés ír elő, azokat, amelyeket az elért eredmények alapján tíz évvel ezelőtt hoztunk létre, és tanulva azokból a tapasztalatokból, hogy milyen nehéz is néhány célkitűzést elérni.

Jobban kell koordinálnunk a gazdaságpolitikákat is, nemcsak a költségvetési politikákat. Erről beszélünk, amikor a lisszaboni stratégiáról beszélünk; de különösen akkor, amikor az euroövezet kerül szóba, beszélnünk kell az euroövezet egyedi igényeiről, mind a költségvetési politikák koordinálása, mind pedig a strukturális reformok koordinálása tekintetében, amelynek végrehajtása létfontosságú ahhoz, hogy az euroövezet megfelelően működjön és jó eredményeket érjen el a foglalkoztatás, a növekedés, az alacsony áremelkedések és – azok számára, akiket képviselünk – a polgárok számára a nagyobb lehetőségek tekintetében.

Kétségtelenül voltak eredmények és nem szabad ezeket rejtegetnünk.

Az egyik eredmény például az, hogy kiigazították az euroövezetben az összes túlzott hiányt. Ma a Bizottság jóváhagyta a túlzott hiány esetén követendő eljárás megszüntetését Portugália és Olaszország vonatkozásában. Az euroövezetben nincsenek olyan országok, amelyek hiánya meghaladná a Szerződésben és a Stabilitási és Növekedés Paktumban meghatározott határértéket.

Épp csak egypár évvel ezelőtt, amikor a Stabilitási és Növekedés Paktum reformjáról tárgyaltunk itt, Önök közül sokan nem tudták ezt elképzelni, de a Stabilitási Paktum és az euroövezet tagállamainak kormányai által tett kötelezettségvállalások sikere azt eredményezte, hogy nincs túlzott hiány.

Hátra vannak azonban még nagyon fontos dolgok és ezeket meg is kell tennünk. Ez a kezdeményezés erről szól: mozgásba lendülni megint, és fogok Önöknek hozni egy listát a Parlamentben és az Eurogroupban megvitatandó kérdésekről, és egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy az Eurogroup munkája hihetetlenül fontos, valamint hogy igen pozitív az a munka, amit Jean-Claude Juncker elnöksége mellett végzett. Ezt meg kell tárgyalni a parlamentekben, a nemzeti közvéleménnyel és a tagállamok kormányaival, valamint párbeszédet kell folytatnunk az Európai Központi Bankkal – félelem nélkül, tisztelettel és megelégedéssel, amiatt, ahogyan az Európai Központi Bank gyakorolja függetlenségét. Hihetetlenül hatékony egy bank, még akkor is, ha hihetetlenül fiatal bank a Bank of Englandhoz, az amerikai Szövetségi Bankhoz, a Bank of Japanhoz vagy bármely más központi bankhoz képest.

Két záró megjegyzés. Először is: azok országok, amelyek nincsenek benne az euroövezetben és amelyek – úgy tűnik – nem is akarnak benne lenni. Nem a tagjelölt országokra utalok, amelyek az elkövetkező években benne lesznek, feltéve, hogy teljesítik a feltételeket, hanem azokra, amelyek vagy kívülmaradási záradékon vagy népszavazáson keresztül döntöttek úgy, hogy nem akarnak részt venni abban.

Néhányan itt azt mondták, hogy az euroövezetnek problémái lesznek a jövőben. Az én jóslatom szerint azoknak lesznek problémái, akik nem akarnak benne lenni az euroövezetben.

A globális gazdaságban azok fogják elszenvedni az elszigeteltség következményeit, akik el akarnak szigetelődni. Azok, akik integrálódnak, azok, akik készek arra, hogy osztozzanak és közösen határozzák meg gazdaságpolitikájukat, azok fogják elfogadni a helyes döntéseket és azok polgárai fognak részesülni az integráció előnyeiből.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – (EL) A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Az EU-ban a következő pár évre vonatkozó gazdasági növekedési előrejelzések termelési rendszerünk aggasztó lassulására mutatnak. A 2007-es 2,8%-ról a gazdasági növekedés az EU-ban két éven belül egy ponttal, 2,0%-ra csökken 2008-ban és 1,8%-ra 2009-ben. Nyilvánvalóan ez az esés nemcsak a belső piacról érkezik, hanem a globális gazdasági tevékenységekben bekövetkező, tágabb lassulásból is, amelyre az USA-beli nehéz helyzet és az emelkedő árak hatással vannak.

A Bizottság várakozása szerint az infláció a közeljövőben éri el csúcspontját, az élelmiszer, az energia és az áruk felszökő árai miatt. Ez különösen azért aggasztó jelenség, mert közvetlen hatással van polgáraink életére és csökkenti a vásárlóerőt. További terheket jelent vállalkozásaink számára, amelyek fokozatosan veszítik el versenyképességüket az új, felemelkedő gazdaságokhoz képest. Azonban ennek ellenére látjuk a lisszaboni stratégia „foglalkoztatási” célkitűzésének pozitív jeleit, mivel 4 millió új munkahely lett Európában.

Feladatunk annak megállapítása, hogy a munkaerőpiacnak ez az „új” dinamizmusa valóban a bizonytalan foglalkoztatásnak tudható-e be, mivel ez az információ csak akkor van pozitív hatással a gazdaságra, ha az felkorbácsolja a stabilitással kapcsolatos elvárásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Lenyűgöző azt hallani, ahogy a Bizottság és az Európai Unió vezető személyiségei az euroövezet sikereiről beszélnek, még akkor is, ha a tényleges statisztikák ennek épp az ellenkezőjét mutatják, akár a gazdasági növekedés, akár az európai népek életminősége tekintetében. Egyértelmű, hogy a szóban forgó sikerek a nyereségek növekedéséhez és azokhoz a mesés bevételekhez kapcsolódnak, amelyeket a gazdasági és pénzügyi csoportoknak sikerült elérniük a Gazdasági és Monetáris Unió első tíz évében.

Mindazonáltal elfogadhatatlan, hogy módszeresen elfelejtik a társadalmi egyenlőtlenségek terén bekövetkezett emelkedést, az ingatag és gyengén fizetett munka terén bekövetkezett emelkedést, amely még több millió munkavállalót taszít szegénységbe, hogy aztán még jobban kizsákmányolják őket és még inkább megfosszák őket azoktól a feltételektől, hogy gyermekeik számára tisztességes életet biztosíthassanak.

Nem meglepő tehát, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett terv nagyjából azonos: több gazdasági ellenőrzés a gazdasági csoportok nagyobb versenyképességének és pénzügyi stabilitásának biztosítására, fokozott költségvetési felügyelet a közszolgáltatások liberalizálásának előbbre vitele érdekében, valamint több nyomás és ellenőrzés a bérek növekedésének megakadályozása érdekében.

Ez megnövekedett társadalmi feszültséghez, valamint a szociális és munkajogok védelmére, valamint a fokozott kizsákmányolás megakadályozását célzó több harchoz fog vezetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Maastrichti Szerződés népszerűtlen és munkaerőellenes céljainak eredményeként létrejött a GMU és az euro, előkészítve a talajt a reakciós Lisszaboni Szerződés, valamint a munkavállalók jogaival és szabadságaival szembeni egyre fokozódó támadás számára.

A jobbközép és a balközép ratifikálta ezeket az uniós és kormányzati határozatokat. Görögországban az Új Demokrácia, a PASOK és a Baloldali Koalíció megszavazta a Maastrichti Szerződést. Elutasították népszavazások megtartását. Ez csodálatra méltóan szolgálja a kapitalista érdekeket és megmutatja, hogy mennyire tartanak a kapitalisták a nép reakciójától.

A gazdaságpolitikai kulcsmechanizmusnak a tagállamokból az EKB ellenőrzése alá való helyezése segített a kapitalistáknak abban, hogy csökkentsék a munkaerő-költségeket és megsokszorozzák a nyereséget. A bérekkel kapcsolatos szorítás – amelyet az EKB már a megalapítása óta ösztönöz – a munkavállalók vásárlóerejének éles csökkenéséhez, a munkásosztálybeli családok életszínvonalának gyors hanyatlásához és szegénységhez vezetett.

A legtöbb országban a GMU-t és az eurót egyre inkább megkérdőjelezik. Az árstabilitással, a gazdaságok védelmével stb. kapcsolatos érvek csalásnak bizonyultak. Az euro csak a monopóliumok nyereségeit védi; megkönnyíti a privatizációt és az összeolvadásokat, és kikövezi az utat a még nagyobb mértékű kizsákmányolás előtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin-Ioan Nechifor (PSE), írásban. – (RO) A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) létrehozása nemcsak az Unió szintjén elhelyezkedő, egyszerű szabadkereskedelmi övezet megteremtését határozta meg, de több politikai hatalmat is adott az Uniónak nemzetközi szinten, olyan kritériumokat határozott meg, amelyek a kontinens újbóli egyesüléséhez és az amerikai dollárral versenyezni képes egységes valuta – az euro – megjelenéséhez vezettek.

A GMU előnye az, hogy a fogyasztók és a vállalkozások javára biztosította az alacsony inflációt és kamatokat, valamint ösztönözte az államháztartás szilárdságát és életképességét, miközben az egységes valuta bevezetésével eltűntek a devizával kapcsolatos költségek, könnyebbé vált a kereskedelem és az árak egyenértékűsége azokban az országokban, amelyek jelenleg az euroövezetet jelentik.

Most Európa az egységes valuta elfogadása óta eltelt egy évtized megünneplésére készülődik és – még akkor is, ha az EU déli államai az egységes valuta elfogadását követően nehézségek egész sorával szembesültek –, a hatóságok még nem panaszkodtak. Az elemzők várakozásai szerint – az Egyesült Államok pénzügyi piacán bekövetkező változások ellenére – Európa stabil maradt. Azt is mondhatnám, hogy az euro sikere azzal a ténnyel bizonyítható be, hogy a dánok, akik kezdetben elutasították az egységes valuta bevezetését, most eurót akarnak.

Románia számára az euro bevezetése fontos célkitűzés marad jelenleg és jelentős erőfeszítésekre van még szükség a konvergenciakritériumok teljesítése és az egységes piacon a román társaságok versenyképességének növelése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. (FI) Amikor Finnország az EU-hoz csatlakozott, ezt népszavazás előzte meg. Akkoriban a politikai elit új népszavazást ígért a népnek arra az esetre, ha Finnország feladná saját valutáját, a márkát. Az ígéretet megszegték – nem úgy, mint Svédországban – és sok finn vissza akarja kapni a pénzét.

Az euro siker volt abban az értelemben, hogy a turisták ugyanazt a pénzt használhatják a GMU valamennyi országában és össze tudják hasonlítani az árakat. Azonban nem az utazáskor használt pénz a Gazdasági és Monetáris Unió veleje: az a közös monetáris politika. Ez azért nem volt akkora sikertörténet az euroövezet puszta mérete és a gazdaságaikban meglévő különbség miatt.

Először egyharmaddal leértékelték a dollárhoz képest, amit kétharmados felértékelés követett. A GMU hatásait a közös kamatpolitika szempontjából is értékelni kellene, ami sok országban ingatlanár-luftballont eredményezett.

 
  
MPphoto
 
 

  Winkler, Iuliu (PPE-DE), írásban. – (RO) A 2008. év jelöli az európai építkezés egyik legvakmerőbb projektjének, az Európai Központi Banknak (EKB) a létrehozása óta eltelt 10 évet. 10 évvel létrehozása után a Gazdasági és Monetáris Unió által elért eredmények megkérdőjelezhetetlen sikert képviselnek. Az EKB-határozatok alapjaiban a gazdasági kritériumok kizárólagos használata és a döntéshozatalból valamennyi politikai befolyás kizárása okozta e projekt sikerét, ami a részt vevő tagállamok gazdaságai számára előnyöket teremtett.

Az EU-hoz való csatlakozás pillanatában, mind a román kormány, mind pedig a Román Központi Bank (RKB) úgy mérte fel, hogy országunk GMU-hoz való csatlakozására 2014-ben van kilátás. Az euro romániai elfogadása az átváltási árfolyam-mechanizmusban (ERM II.) való előzetes részvételt jelenti két évig, azaz 2012-től.

Ahhoz, hogy e határidők megvalósíthatók maradjanak, továbbra is folytatnunk kell a kormány adóügyi politikáinak a központi bank monetáris politikáival való összehangolására vonatkozó erőfeszítéseket, ehhez pedig mérsékletre és óvatosságra van szükség a költségvetés végrehajtásakor. Ahhoz, hogy az inflációt az RKB által javasolt paramétereken belül tartsuk, el kell kerülnünk a választási évekre jellemző kísértéseket. Az RKB inflációval kapcsolatos politikáját fiskális stabilitásnak, a román parlamentben hozott felelős döntéseknek, valamint valamennyi állami intézmény szintjén kiegyensúlyozott és hatékony költségvetési végrehajtásnak kell alátámasztania.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat