Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 7., Szerda - Brüsszel

12. A grúziai helyzet súlyosbodása (vita)

  Elnök. – (EL) A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a grúziai helyzet súlyosbodásáról.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. – (SL) Mielőtt elkezdenék Grúziáról beszélni, szeretnék reagálni az Európai Parlament Elnökének a mai ülésszak elején Burmával (Mianmarral) kapcsolatos felszólalására. Mivel ez az első alkalom, hogy ma felszólalok, szeretném az Elnökség nevében kifejezni őszinte részvétemet a burmai (mianmari) Nargis ciklon áldozatai valamennyi hozzátartozójának. Szeretném továbbá felhívni a figyelmüket az Elnökség tegnap kiadott nyilatkozatára, amelyben az Elnökség kifejezte az Európai Unió az iránti hajlandóságát, hogy az említett országnak sürgősségi humanitárius segélyt nyújtson.

Grúziára visszatérve, tisztelt képviselők, üdvözlöm az Európai Parlament azon döntését, hogy napirendre tűzi a grúziai helyzetet, mivel a Grúzia és az Orosz Föderáció közötti kapcsolatok igencsak ingatagok. A Tanács igen szorosan figyelemmel kíséri az országban a helyzetet. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa nemrégiben, április 29-én tárgyalt Grúziáról. Az ügyet tegnap a Politikai és Biztonsági Bizottság is megvitatta, amellyel Baramidze miniszterelnök-helyettes is foglalkozott.

Május 2-án az Elnökség – az Európai Unió nevében – a Grúzia és Oroszország közötti feszültség növekedéséről szóló nyilatkozat kiadásával reagált. A közös kül- és biztonságpolitikai képviselő, korábban már kétszer is beszélt Szaakasvili elnökkel, április 30-án pedig találkozott Bakradze grúz különleges megbízottal. Az Elnökség szintén megvitatta a közelmúltbeli eseményeket Lavrov orosz külügyminiszterrel az Európai Unió Trojkája és Oroszország között Luxembourgban tartott ülésen.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Uniót igencsak aggasztja a közelmúltbeli eseménysorozat, amely a Grúzia és az Orosz Föderáció közötti feszültségek növekedéséhez vezetett. Különösen aggaszt minket Abháziában a Független Államok Szövetségéből érkező békefenntartók száma növelésének, valamint a közigazgatási határ mentén további tizenöt ellenőrzési hely felállításának bejelentése. Aggályosnak tartjuk egy pilóta nélküli, grúz légi jármű grúz légtérben való, április 20-i lelövését is. Aggódunk továbbá az Orosz Föderáció azon döntése miatt, hogy hivatalos kapcsolatokat létesít a dél-oszétiai és abháziai de facto hatóságoknak a grúz hatóságok beleegyezése nélkül létrehozott intézményeivel.

Az Európai Unió újólag megerősíti Grúzia – saját nemzetközileg elismert, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1808. sz. határozatával megerősített határain belüli – szuverenitására és területi integritására vonatkozó kötelezettségvállalását. Az Európai Unió továbbra is támogatja az abháziai és dél-oszétiai konfliktusok békés rendezését szolgáló nemzetközi erőfeszítéseket. Különösen az Egyesült Nemzetek által az Egyesült Nemzetek Főtitkára baráti körének égisze alatt végzett tevékenységeit és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet erőfeszítéseit támogatjuk.

Az Európai Unió minden felet arra sürget, hogy tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely fokozhatja a feszültséget, valamint hogy hozzanak a bizalmat helyreállító intézkedéseket. Ezzel kapcsolatban az Európai Unió üdvözli a grúz elnök azon kezdeményezését, hogy békés úton rendezze az abháziai konfliktust. Reméljük, hogy ez a kezdeményezés elő fogja mozdítani az e tárgyban folytatott konstruktív párbeszédet. Az Európai Unió különleges képviselője és az Európai Bizottság szintén folytatják erőfeszítéseiket a bizalom kiépítése érdekében, a grúziai konfliktusok rendezésének támogatása céljából.

Az Európai Unió szintén üdvözli az Orosz Föderáció azon döntését, hogy normalizálja a Grúziával meglévő kapcsolatokat bizonyos területeken. Ez a grúz állampolgárokkal kapcsolatos vízumkorlátozások megszüntetését, a postai összeköttetések helyreállítását és más pozitív intézkedéseket eredményezne. Ami a grúz belpolitikai helyzetet illeti, ezen a ponton szeretném kifejezni az Európai Unió azon reményét, hogy a május 21-i, közelgő parlamenti választások szabadok és tisztességesek lesznek. Fontos, hogy a grúz hatóságok megtegyenek minden lehetséges intézkedést a választások lefolytatásával kapcsolatos közbizalom kiépítésre. Ezért hagyjuk jóvá a stabilitási eszköz által finanszírozott választási segítségnyújtási program elindítását.

Üdvözöljük továbbá Lengyelország azon felajánlását, hogy a lengyel szenátus szóvivőjét rendelkezésre bocsátja a kormány és az ellenzék közötti párbeszéd megkönnyítése érdekében. Valamennyi grúz politikai pártnak – mind a kormányzati, mind az ellenzéki pártoknak – minden tőle telhetőt meg kell tennie a választást megelőző időszakban a légkör javítása, valamint egy valóban demokratikus politikai kultúra megteremtése érdekében.

Végezetül szeretném megismételni a szabad és független médiának a demokrácia kiépítésében betöltött kulcsfontosságú szerepét. A kormány és az ellenzék képviselőinek médiához való egyenlő hozzáférése a szabad és tisztességes választások egyik előfeltétele. Tisztelt képviselők! Ezzel be is fejezem. Alig várom, hogy meghallgassam a grúziai helyzettel kapcsolatos véleményüket.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Először is, teljes mértékben osztom az EU Elnöksége által a legutóbbi grúziai fejlemények súlyosságával kapcsolatban kifejtett nézeteket.

Az EU politikai igazgatóinak holnapi küldetése valóban igen hasznos lehetőség lesz arra, hogy megerősítsük azt, hogy teljes szívvel támogatjuk Grúziát ebben az igen nehéz helyzetben.

Az abháziai és dél-oszétiai rendezetlen konfliktusok körüli feszültségek sajnos gyorsan eszkalálódnak. Az Orosz Föderáció által az abháziai és dél-oszétiai szeparatista de facto hatóságokkal a kapcsolatok megerősítésére vonatkozóan nemrégiben hozott határozatok Grúzia területi integritásának erózióját jelentik, ezek az intézkedések pedig növelték a két szeparatista régió jövőbeli elismerésével kapcsolatos elvárásokat és ezért aláássák a békés megoldás megoldásának megtalálását célzó erőfeszítéseket. A Bizottság ezért felszólítja az Orosz Föderációt, hogy vonja vissza ezeket a határozatokat vagy legalább ne hajtsa végre azokat, amint azt az Európai Unió egyértelműen kifejtette nyilatkozatában.

Most arra kellene koncentrálnunk, hogy hogyan állítsuk le ezt a sakkjátszmát, ahol minden lépés ellenlépést vált ki. Minden javasolt intézkedést annak tükrében kell mérlegelni, hogy mennyire képes a forrongást mérsékelni.

Nem kevésbé amiatt s mondom ezt, mert a jelenlegi válság továbbromlása nemcsak Grúziában veszélyeztethetné a stabilitást , de a Dél-Kaukázus egészében is.

Üdvözöltük a Szaakasvili elnök Abháziára vonatkozóan javasolt új békekezdeményezését. Úgy vélem, hogy fontos az, hogy ezt oly módon alakítsák ki, ami megteremti az összes érintett féllel folytatott konstruktív párbeszéd alapját. Ez első pillanatban párbeszédet jelent magukkal az abházokkal, akik – remélem – készen állnak arra, hogy részt vegyenek a diplomáciai folyamatban és remélem, hogy ezt meg is engedik nekik.

Oroszország továbbra is kulcsszereplő marad, ha fenntartható és békés módon kívánjuk rendezni e konfliktusokat.

A Bizottság tudomásul vette Grúzia Európai Unió felé tett azon kérelmét hogy fogadjon el olyan lépéseket, amelyek Oroszországot jelenlegi politikájának felülvizsgálatára ösztönözhetik. Úgy gondolom, hogy további lépéseket is meg fogunk vizsgálni, de vigyáznunk kell azokkal a jelképes fellépésekkel, amelyek esetleg nem javítják a válság rendezésének esélyeit és amelyek valójában további feszültségekhez vezethetnek.

Mindezek után úgy vélem, hogy a békemechanizmusok átfogó felülvizsgálata – amint ezt például az ENSZ főtitkára Abháziáról szóló legutóbbi jelentésében javasolta – segíthetne e konfliktusok békés rendezésének előmozdításában, ha azt valamennyi fél támogatja. Készen kell állnunk arra, hogy aktívabb szerepet játszunk ezekben az erőfeszítésekben.

Ne felejtsük el, hogy az elmúlt négy évben Grúzia óriási erőfeszítéseket tett arra, hogy egy demokratikus és piacorientált társadalom irányába mozduljon el.

Épp most adtunk ki egy időközi jelentést, amely rámutat, hogy jóllehet Grúziának még mindig sok a tennivalója, jelentős előrehaladást ért el az ESZP cselekvési terv jó néhány területén. Ezek az eredmények megerősítik Grúzia arra vonatkozó elkötelezettségét, hogy megerősítse az Európai Unióval az ESZP keretében meglévő kapcsolatait.

A közelgő jogalkotói választások tekintetében 2 millió eurós választási segítségnyújtási csomagot mozgósítottunk (amit már említettünk), azzal a céllal, hogy biztosítsuk egy tisztességesebb és átláthatóbb választási folyamat feltételeit. Szintén jelentős uniós támogatást nyújtunk, támogatva azokat a rehabilitációs programokat, amelyek a konfliktussal érintett övezetekbeli lakosság javát szolgálják – etnikai megoszlástól függetlenül.

A Bizottság ezért továbbra is támogatja Grúziát politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésében, meggyőződve arról, hogy az ország elég erős ahhoz, hogy túllépjen azokon a kihívásokon, amelyekkel szembenéz.

  Jacek Saryusz-Wolski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Itt a Parlamentben komolyan aggódnunk kellene a már feszült grúziai helyzet nemrégiben bekövetkezett romlása miatt. Az Európai Parlamentnek szilárd elkötelezettséget kell tanúsítania, és támogatnia kell Grúzia szuverenitását és területi integritását.

Az orosz kormány azzal kapcsolatos friss döntése, hogy hivatalos kapcsolatokat épít ki és megerősíti Abháziában az orosz katonai jelenlétet, túlmegy mindenen és sérti a meglévő nemzetközi megállapodásokat és Grúzia területi integritását. Fokozza a konfliktussal érintett övezetekben a feszültségeket és így aláássa a nemzetközi béketörekvéseket.

Mit lehet tenni a béke és a stabilitás helyreállítása érdekében az egész régióban? Itt van néhány esetleges ajánlás e Ház számára állásfoglalásunk céljából. Először is fel kell szólítanunk Oroszországot és Grúziát, hogy tanúsítsanak visszafogott önmérsékletet, folytassák a konfliktus békés megoldásainak követését és tegyék lehetővé az EU közvetítését. Másodsorban fel kell szólítanunk az orosz kormányt, hogy másítsa meg az arra vonatkozó határozatát, hogy hivatalos kapcsolatokat létesít Abháziával és Dél-Oszétiával, valamint hogy vonja ki az orosz csapatokat Abháziából. Harmadsorban fel kell szólítani az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy erősítse meg az UNAMIG megbízatását és forrásait, hogy ténylegesen független nemzetközi békefenntartó erőket hozzanak fokozatosan létre. Ajánlanunk kell, hogy az EU Tanácsa és a Bizottság vállaljon aktívabb szerepet és vegyen részt a konfliktusrendezésben, esetlegesen egy EBVP-misszió megfontolásával. Támogatnunk kell egy eseményértékelési misszió lehető leghamarabbi, Európai Unió általi odaküldését. Végül fel kell szólítani a nemzetközi közösséget, hogy csatlakozzanak a helyzet stabilizálására és a régióbeli konfliktus rendezését célzó uniós erőfeszítéseket.

Ez a konfliktus kihívás az EU közös európai kül- és biztonságpolitikája számára. Alkalmat kínál az EU-nak arra, hogy a Lisszaboni Szerződés KKBP-vel kapcsolatos rendelkezéseit alátámasztó törekvéseivel összhangban cselekedjen, hogy ne csak fizesse a konfliktussal kapcsolatos helyzeteket, de szerepet is játsszon azokban.

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, soros tanácsi elnök úr, biztos asszony! A múlt héten a küldöttség keretében nemcsak arra nyílt alkalmam, hogy Tbilisziben időzzek, hanem Abháziában és Gali körzet megszállt részén is. Két dolog érintett meg különösen: először is az ottani emberek sorsa, akik menekülni kényszerülnek és akik közül csak kevesen tudtak visszatérni, hogy földjeiket megműveljék, és akik természetesen nehezen tudják eladni terményeiket egy olyan határon keresztül, amellyel hirtelen megosztották országukat.

Ami szintén aggasztott, az a de facto kormány képviselője volt, akivel beszéltünk és aki nyilvánvalóan felettébb inkompetens volt. Biztos úr! Attól tartok, hogy ennek eredményeként – ezt Ön kifejezetten megemlítette – Oroszország az abháziai embereknek igen csekély lehetőséget vagy esélyt fog adni arra, hogy részt vegyenek egy béketervben.

Természetesen Grúziával érzünk együtt, ezzel a kis országgal, amelyre egy igen termetes szomszéd gyakorol nyomást. Úgy vélem azonban, hogy mindkét oldalnak önmérsékletet kell tanúsítania, különösen most, és ennélfogva támogatom a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait.

Ennek egy másik oka az, hogy nemigen találom kielégítőnek azt, amit a grúz miniszterelnök-helyettes mondott tegnap és azt sem, ahogy mondta, mivel az egyfajta háborúra uszító beszédnek tűnt, amit ebben a kritikus szakaszban el kell kerülni.

A választások közelegnek és néhány dologra – beleértve a választások irányát – természetesen fény derül. Oroszország épp ebbe a csapdába sétál bele és közvetetten és akaratlanul is azokat a grúz erőket támogatja, amelyek esetleg a konfliktust akarják felhasználni saját politikai céljaikra. Hadd ismételjem meg! Teljes mértékben támogatjuk Grúziát és függetlenségre és integritásra való törekvéseit – erről nem érdemes vitát nyitni. Azt is reméljük, hogy a közelgő választásokat valóban szabadon és tisztességesen fogják lefolytatni.

Különösen két dolog nyomja Grúziát az Európai Unió felé és szerintem ez is fontos. Az első a vízumkorlátozások enyhítése. Elfogadhatatlan, hogy az oroszok – és közvetetten az orosz útlevéllel rendelkező abházok és grúz polgárok – olyan vízummentességet élveznek, amelyeket maguk a grúzok nem. Ez tisztességtelen és igazságtalan, és ezt orvosolni kell. Másodsorban egy igazi többoldalú békefenntartó missziót kell létrehozni Grúziában. Nem engedhetjük meg, hogy olyan békefenntartó csoport tevékenykedjen ott, amely egyrészről Oroszországból – a konfliktus egyik résztvevőjéből – és másfelől egy olyan óriáspártból álljon, amely gyakorlatilag elfoglalta a területet, most pedig a békefenntartó erőt adja.

Úgy vélem, hogy indokolt Grúzia az iránti óhaja, hogy ezt megelőzze és létfontosságú – a biztos úr ennyit már elmondott a bizottságnak – hogy fenntartsuk tárgyalási képességünket. Természetesen nem fogadhatunk el 100%-ig minden adatot és megfogalmazást, amivel Grúzia előáll – mi vagyunk az Európai Unió –, de a Grúziától érkező e két kérés támogatást érdemel. Remélem, hogy a Bizottság aktív lesz és valóban sikeresen fogja támogatni Grúzia ilyetén aggályait.

  Georgs Andrejevs, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LV) Elnök asszony, miniszter úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Egy hete volt szerencsém személyesen megbizonyosodni a grúziai helyzetről, amikor is Tbiliszibe látogattam az Európai Parlament küldöttségének tagjaként. Politikai képviselőcsoportom – a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport – nevében szeretném felhívni a nemzetközi közösség figyelmét az Orosz Föderáció konfliktussal érintett övezetben jelen lévő katonai erőinek destabilizáló szerepére. Mérlegelni kell Grúziának a nemzetközi közösséghez és a nemzetközi szervezetekhez szóló felkérését, hogy fontolják meg azt a lehetőséget, hogy az orosz „békefenntartó” erőket esetleg más formációval váltsák fel, és azt a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak támogatnia kell, amelyeknek azt a lehetőséget is meg kell fontolniuk, hogy uniós felügyelet alatt álló békefenntartó missziót biztosítsanak Grúzia abháziai régiójában. Erőteljes nemzetközi támogatásra és a Grúziával folytatott együttműködésre van szükség e konfliktus rendezéséhez, de szeretném felszólítani a grúz kormányt, hogy tegye meg minden tőle telhető erőfeszítést a hazai politikai környezet javítására, magán a Grúz Köztársaságon belül. Az idén január 5-i elnöki választás arra vonatkozó döntés volt, hogy kimozduljanak a holtpontról, de a választási eljárás során számos jogsértést és tisztázatlanságot tapasztaltak, én pedig sajnálattal vallom be, hogy a megfelelő grúz hatóságok általi intézkedések nem voltak elegendőek ahhoz, hogy meggyőzzék a választókat és a jelölteket arról, hogy megvan a politikai akaratuk a választások idején történt valamennyi választási jogsértés kivizsgálására. Meggyőződésem, hogy az idén májusban sorra kerülő parlamenti választások során a megfelelő grúz hatóságok meg fogják tenni az ahhoz szükséges lépéseket, hogy növeljék a nyilvánosság választási folyamatba vetett hitét. Ezzel összefüggésben szeretném üdvözölni az Európai Bizottság által finanszírozott választási segítségnyújtási programot, amelyben négy nem kormányzati szervezet, az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács vesz részt. Valamennyi politikai pártnak, a kormánynak és az ellenzéknek is minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy javítsák a jelenlegi, erőteljesen kisarkított grúziai környezetet és hogy egy valóban demokratikus kultúrát teremtsenek. Mindkét oldalnak – a koalíciónak és az ellenzéknek – és természetesen a civil társadalomnak is meg kell értenie, hogy a belső bizonytalanság növeli a szomszédos államoktól – különösen az Orosz Föderációtól – érkező további romboló befolyások kockázatát és valószínűségét. Köszönöm figyelmüket.

  Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, Lenarčič úr! A küldöttség nevében is beszélek: a három kaukázusi országba küldött európai parlamenti küldöttség elnöke is vagyok.

Jogosan mondják, hogy a helyzet aggasztó és súlyos, és nem hiszem, hogy csak állhatunk és nézhetjük azt, ahogyan ez provokációvá fajul. Személy szerint én azt mondanám, hogy ez majdnem egy ország másik ország általi bekebelezésévé nőtte ki magát. Amikor Oroszország márciusban kivonta magát a CIS által elrendelt szankciókból, megnyitotta a maga számára annak lehetőségét, hogy katonai segítséget nyújtson Abháziának. Április 16-án Oroszország legalizálta a kétoldalú kapcsolatokat és a hivatalos dokumentumokat Abháziával és Dél-Oszétiával. Biztos, hogy ez a két szeparatista régió közvetett elismerését jelenti? Aztán természetesen április 24-én Oroszország egyoldalúan növelte a csapatok számár és fegyvereket küldött oda. Nem tudjuk. Még az országban jelen lévő ENSZ sem tudja, hogy mennyire növelte meg Oroszország békefenntartó erőit. Amint kollégám mondta, múlt héten Galiban voltunk és nyilvánvaló, hogy semmi nem indokolta e csapatok számának 2000-ről 3000-re történő megnövelését. Minden olyan képviselőnek mondom, aki ezt nem tudja: ez a megállapodás 1994-re nyúlik vissza, amikor is Oroszország közvetítőként jelentkezett és azt javasolta, hogy békefenntartó erőket küld abház területre, az abház terület és Abházia grúzok lakta területe közé. Ma, amikor a CIS sokszínűségről beszél, csak az orosz csapatok vannak jelen. Mi magunk is közvetítők lévén, feltehetjük a kérdést: milyen eredményekkel járt ez a közvetítés?

Azt is szeretném megkérdezni, hogy mi a mi felelősségünk? Természetesen hallottam az összes javaslatukat, de úgy vélem, hogy jelenleg meg kell állítanunk az erőszak eszkalálódását. Hallottam a Tanács utolsó két nyilatkozatát is. Az Európai Unió csak a bizalom helyreállítását támogatja. Lenarčič úr! Ma a térségben nincs bizalom. Már párbeszéd sincs. Abházia 2006-ban megszüntette Grúziával folytatott párbeszédét. Ami az Európai Unió általi kommunikációt illeti, a Bizottság szintén tesz lépéseket. Azt mondja, hogy az Európai Unió csak akkor vesz részt ebben a konfliktusban, ha mindkét fél ezt kéri. Válaszul annyit mondhatok, hogy ez soha nem fog megtörténni. Oroszország soha nem fog arra kérni minket, hogy rendezzük a problémát, mert Oroszország mindig azt mondta, hogy ő nem érintett ebben a konfliktusban. Ezért merül fel most az Európai Unió felelősségének kérdése.

Noha Önök azt is bejelentik, hogy az ENSZ részéről is érkezik támogatás, jól tudjuk, hogy az ENSZ teljesen holtpontra jutott és kudarcot vallott, mert amikor felszólítottak egy ENSZ-határozatra, Oroszország nem válaszolt. Oroszország tehát szintén akadályozza ezt a folyamatot. Úgy vélem, hogy ezzel már elég érvünk van, valamint megvan a lehetőségünk arra, hogy sokkal konkrétabban segítsünk. Ez már nem konfliktusrendezés kérdése; egyértelműen egy lehetséges konfliktus megelőzésének szakaszában vagyunk. Cselekednünk kell tehát, és ezért van az, hogy – a múlt héten Tbilisziben megszavazott határozattal összefüggésben – fontolgatjuk például, hogy azt javasoljuk, hogy Oroszország osztozzon a békefenntartás terhében azzal, hogy civil békefenntartó csapatokat küld oda. Szerintem emlékeznünk kellene a Balkánra. Szerintem a történelem nem fogja megbocsátani, hogy másodszor sem cselekszünk. A balkáni háborúnak az utolsónak kellett volna lennie és szerintem rajtunk áll, hogy csírájában elfojtsuk a dél-kaukázusi konfliktust.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Miniszter úr, biztos asszony! Az utolsó pillanatban törjük meg az EU grúziai kérdésre vonatkozó, felettébb megalkuvó csöndjét.

Az Abháziában és Oszétiában zajló konfliktusban az orosz kisebbség nem kérdés. A régióban 1993 után háromszázezer grúz által megtapasztalt etnikai tisztogatás ellenére a demokratikus Grúzia néhány éve autonóm szabadságokat ajánlgat Abháziának. Ennek ellenére Oroszország nemrégiben lépéseket tett egy abháziai bábkormány elismerése felé azzal, hogy megerősítette a kereskedelmi kapcsolatokat és kiterjesztette az orosz családi, polgári és kereskedelmi jog területi hatályát erre a területre.

Ma egy igen fontos kérdést kell feltennünk magunknak: Grúzia NATO-tagságát ellenezve vajon nem ösztönöztük-e Oroszországot e lépések megtételére? Ezt a kérdést különösen Berlinben kell feltennünk. Ez a konfliktus a geopolitikáról szól. Az Európai Unió hitelessége és a régióban a béke forog kockán. Ha nem sikerül megállítanunk Oroszországot, hogy továbbnyomuljon az egyik legfontosabb kaukázusi partnerünk feldarabolását célzó intézkedésekkel, senki nem fog nagy jelentőséget tulajdonítani nekünk a jövőben.

Csatlakoznunk kell az Egyesült Államokhoz abban, hogy megszervezze a Biztonsági Tanács és az EBESZ ülését a témában. A Grúzia integritásának szilárd diplomáciai támogatása mellett követelnünk kell, hogy az orosz katonai erőket váltsák fel az ENSZ vagy az EBESZ megbízatása alatt működő erők. Érdemes lenne parlamenti missziót küldeni Tbiliszibe. Ha ez nem sikerül, Oroszország és neoimperialista politikája a teljes régiót háború szélére sodorhatja.

  Miloslav Ransdorf, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) 1991 óta Grúziának három elnöke volt: a disszidens Gamsakurdia, a kommunista berendezkedést támogató Sevardnadze, és újabban az amerikaiak protezsáltja, Szaakasvili.

Nehéz megmondani, hogy a három közül melyik volt a legrosszabb. Szaakasvili úr látogatása során mindössze egyetlen gondolatot osztott meg velünk: arra ösztönzött, hogy vegyünk grúz borokat, amelyeket a „szabadság borainak” hívott. Nem vagyok biztos abban, hogy például Sztálin kedvenc bora a Chvanchkhara bor ilyennek tekinthető-e; mindenesetre a grúziai helyzet súlyos. A népesség egynegyede kivándorolt: 1 300 000 grúz dolgozik az Orosz Föderáció területén. Ez már önmagában is azt mutatja, hogy kiemelkedő fontosságú, hogy a két ország rendezze a közös kérdéseket, most, hogy az új elnök, Medvegyev úr hivatalba lépett a Kremlben. Úgy vélem, hogy időt kell adni a számára, hogy teljesítse ígéreteit, jelesül arra, hogy segítő jobbot ajánljon fel Grúziának és segítsen megoldani a mára már igen súlyossá vált helyzetet.

  Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). – (NL) Szeretném megköszönni mind az Elnökségnek, mind pedig a biztos úrnak válaszaikat. Valóban erősen aggályos a régióban eszkalálódó feszültség. Egyetértek a megjegyzésekkel és az önmérsékletet kérő felhívásokkal.

A kérdés azonban a következő: mi haszna van ennek, mivel a Tanács 2007. novemberi következtetései szintén önmérsékletre szólítottak fel, és sajnálatos módon a feszültség mégis eszkalálódott. Most mi lesz, Elnök asszony? Grúzia miniszterelnök-helyettese, Baramidze úr azt mondta: „Segítsenek, segítsenek!” – és ami még megvan minden kifinomulatlan nyelvezetben, olyan nyelvezetben, ami alig tett valamit, hogy a feszültségeket enyhítse, beleértve a grúz oldalon meglévőt is. Mit kellene tennünk?

Először is ott van a misszió. Nemcsak Grúziának, hanem Oroszországnak is részt kell vennie a közvetítésben. A második kérdés az ENSZ békefenntartó missziója. Elfogadhatatlan, hogy Oroszország egyedül határozzon arról, hogy orosz csapatokat küld oda.

A harmadik kérdés, Elnök asszony, a nyomás enyhítésére vonatkozik. Épp most néztem végig Medvegyev elnök csodálatos eskütételi ceremóniáját az irodámban a számítógépen. Hallottam, amint Medvegyev elnök, az új elnök nyomatékosan kijelentett azon szándékát, hogy Oroszország szuverenitását és függetlenségét megőrizze. Grúz elnöktársa ugyanezt tette. Szeretnék megkérni mindenkit itt, aki gratulálni szeretne Medvegyev elnöknek ma, hogy szólítsa fel a grúz terület szuverenitásának és függetlenségének biztosítására is.

Elnök asszony, a konstruktív együttműködés – ez az, ami fontos; konstruktív együttműködés mindkét oldalon. Az új oroszországi elnök egyúttal új lehetőség is a számunkra, hogy szilárdabban lépjünk fel annak érdekében, hogy erről meggyőzzük. Nagyon köszönöm.

  Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Szeretnék csatlakozni az előttem felszólalókhoz, beleértve a biztos urat és a Tanács soros elnökét, amikor a régióban – különösen a Kaukázuson – kialakult helyzet miatti, a Grúziával és a Dél-Oszétiával és Abháziával meglévő problémákkal kapcsolatos aggályuknak adnak hangot, amelyben valamennyien osztozunk. Míg egészen a közelmúltig befagyott konfliktusokról beszéltünk, a helyzet most olyan, hogy ezek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy alvó konfliktusokká válnak; és természetesen mindannyiunknak vigyáznunk kell arra, hogy ne váljanak nyílt konfliktusokká. Az Európai Unió, az ENSZ és mindenki, aki szerepet képes játszani, felelősséggel rendelkezik a helyzet elsimításában.

Természetesen el kell utasítanunk az Oroszország által tett lépéseket. Ezek a hivatalosság tétel felé, a függetlenség esetleges elismerése felé tett lépések, vagy legalábbis annak tűnnek. A geostratégiai érdekek természetesen óriási szerepet játszanak e tekintetben. El tudom képzelni, hogy mekkora a feszültség Moszkvában a legutóbbi NATO csúcs miatt, ahol is megállapodtak abban, hogy lehetővé teszik, hogy Grúzia később csatlakozzon a NATO-hoz, és azt is, hogy természetesen megvan az ezzel járó bosszúság a legtöbb uniós ország által a Koszovó függetlenségének kikiáltására adott reakció miatt. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen kérdéseket szigorúan el kell választani a grúziai helyzettől. A múltban erről születtek megállapodások az EBESZ-ben és úgy véljük, hogy különösen az ENSZ-nek kell törekednie arra, hogy a kérdést, a konzultációkat és a párbeszédet visszaterelje a mederbe.

Most valójában egyfajta eszkalálódást tapasztalunk mindkét oldalon: a szópárbaj eszkalálódását; sakkjátszma ez tényleg, ahogyan a biztos úr mondta, de attól tartok, hogy senki nem fog nyerni, ami senkinek sem jó.

Ott van egyfelől a „békefenntartók” számát növelő Oroszország reakciója. Grúzia másfelől pedig problémákat teremt az Oroszország tagságáról folyó WTO-tárgyalásokban. Úgy gondolom, hogy a tárgyalásból ki kell zárni a mindkét oldalon fellelhető nacionalista alaphangot.

Minden félnek önmérsékletet kell tanúsítania, ahogyan azt már sokan mondták, és hosszú távon természetesen törekedni kell strukturális megoldásra. Szerintem az Európai Unió e tekintetben igen fontos szerepet játszhat, beleértve az Oroszországgal a következő EU-Oroszország csúcstalálkozó során folytatott közvetlen párbeszédet is. Ez alkalmat jelenthet arra, hogy megkérdezzük az új elnököt arról, hogy országa mit tervez tenni e befagyott konfliktusokkal, nemcsak a Kaukázuson, hanem a Nyisztrán túl is; ott talán az új elnök ki tudja fejezni szándékait az EBESZ keretében 1999-ben tett megállapodások tekintetében, azt hiszem, az ilyen szakadár országokban, köztársaságokban, államokban stb. uralkodó helyzetekre vonatkozóan.

Végül – és egyetértek mindenkivel, aki bírálta az ENSZ döntéseinek Oroszország általi értelmezését – ezek a „békefenntartók” természetesen nem békefenntartók; olyan csapatoknak kellene inkább tekinteni azokat, amelyek az orosz stratégiai katonai érdekeket, és minden bizonnyal nem az ENSZ célkitűzéseit szolgálják. Új megállapodásokra kell jutni e tekintetben, és az Európai Unió esetleg szerepet tud ebben játszani.

Mindemellett persze Grúzia területi integritását is meg kell őrizni, csakúgy, mint kisebbségeinek és problémáinak tiszteletben tartását – Swoboda úr szólt erről –, mivel az ottani népeket az a veszély fenyegeti, hogy Moszkva és Tbiliszi közé préselődnek. Természetesen fontos, hogy tegyünk valamit a menekültprobléma kezelésére. Az Európai Unió segítségének talán legjobb módja, ha bizalomépítő intézkedésekbe fektetne be, hogy segítsen mindkét oldalnak a megújult párbeszéd felé vezető úton.

  Árpád Duka-Zólyomi (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök asszony! Grúzia nagyon közel van a háborúhoz, jelentette ki tegnap a reintegrációs ügyekért felelős grúz miniszter. Valóban egyre feszültebb a helyzet Grúzia és Oroszország között. Putyin rendelete, amelyben Abháziával és Dél-Oszétiával való szorosabb együttműködésre utasítja az állami szerveket, a grúz robotrepülőgép lelövése, és további orosz katonai egységek Abháziába küldése indokolttá teszik Szaakasviliék súlyos aggodalmait.

Oroszország – mellőzve Grúzia területi integritását – fokozatosan fennhatósága alá akarja vonni Grúzia két szakadár területét. Az orosz fél indokai jellemzőek nagyhatalmi politikájukra. Abházia lakosságának 80%-a már orosz állampolgársággal bír, ezért állításuk szerint kötelességük megvédeni őket. Ugyancsak jellemző Alekszej Maszlov tábornoknak, a szárazföldi erők főparancsnokának a tegnapi kijelentése: „A haderők növelése Abháziában a fegyveres konfliktus megelőzését és a Kaukázuson túli régió stabilitását szolgálja.”

Egyszerűen az orosz hatalom nem tudja elviselni, hogy Grúzia önálló, független utat, az euró-atlanti integrációt választotta. Grúzia az európai szomszédsági politikának a szerves része. Kötelességünk maximálisan támogatni a grúz reformokat, a demokrácia és jogállamiság kiépítését.

Ezt szolgálja a parlamentközi bizottság következetes munkája is. Egy hete üléseztünk Tbilisziben, ahol határozott ajánlásokat fogadtunk el. Meglátogattuk Abházia úgynevezett konfliktus-zónáját is, ahol tarthatatlan állapotok uralkodnak. Meggyőződésem, hogy erőteljesebb és egyértelmű támogatást kell nyújtanunk Grúziának, illetve határozottabb nyomást kell gyakorolni az orosz félre. A békefenntartó erőket is nemzetközivé, semlegessé kellene átalakítani. Tbiliszi higgadtan kezeli a helyzetet, békés úton szeretné megoldani a problémákat. Grúzia előrehozott parlamenti választások előtt áll. Fontos próbatétel ez a fiatal és törékeny grúz demokrácia számára, amelyhez minden segítséget meg kell adnunk, hogy sikeres legyen. Köszönöm a figyelmüket.

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony! Az Európai Parlament számos alkalommal vett részt a demokrácia Grúziában való kiépítésének kérdésében. Csodáló szemlélői voltunk annak, ahogy a grúz emberek arra törekedtek, hogy liberális demokráciát, erős civil társadalmat és szabad választásokat építsenek ki. Az Európai Parlament még ma is szilárdan áll a grúziai demokrácia oldalán, őrizve a grúz állam területi integritását.

Tegnap hallhattuk a grúz miniszterelnök-helyettes, Giorgi Baramidze egyik beszédét. A Baramidze úr által grúz szemszögből leírt kérdések feltárják annak a helyzetnek a súlyosságát, amellyel most a Kaukázuson foglalkozunk. természetesen az összes fél felé – Grúzia és Oroszország felé is – fordulunk elővigyázatosságból. Egyértelműnek kell azonban lennie, hogy nincs Európában konszenzus az Oroszország által a kaukázusi országok irányában vagy Grúziával kapcsolatban folytatott neoimperialista politika tekintetében. Oroszország viseli a régióban a béke és a biztonság garantálásának különleges felelősségét.

Ugyanakkor azt szeretnénk mondani, hogy ami a nemzetközi helyzetben a legfontosabb Grúzia tekintetében, az a grúz demokrácia. Ezért fordulunk a grúz hatóságokhoz és a grúz néphez, hogy tovább erősödjön a liberális demokrácia Grúziában, a civil társadalommal és a jogállamisággal együtt.

Amit a biztos úr a Grúziában hamarosan sorra kerülő választásokkal kapcsolatos uniós támogatásról mondott az az Európai Unió által megtett olyan lépés, amelynek a Kaukázuson folytatott európai politikát jellemeznie kellene: Grúzia védelme, a demokrácia kiépítésének csodálata, ezen ország területi integritásának letiprásába való beleegyezés nélkül. Felszólítjuk Oroszországot és Grúziát ebben a régióban a stabilitás, a béke és biztonság biztosítására.

  Charles Tannock (PPE-DE). – Elnök asszony! Oroszországnak ma új elnöke van, Vlagyimir Putyin miniszterelnökként végzendő új munkája lehetővé fogja tenni a számára, hogy markában tartsa a hatalmat és felügyelje protezsáltját, Dimitrij Medvegyevet. Ennek eredményeképpen az orosz külpolitika nem fog változni.

Az olajból befolyó dollárok Oroszországot újjáéledő hatalommá teszik, de sajnos Oroszország mindent zéró kimenetelű játékként fog fel. Putyin külpolitikai prioritása – hogy újjáépítsen valamit, ami a régi Szovjetunióra hasonlít – arra összpontosított, amit Oroszország leereszkedően „közvetlen külföldjének” nevez: a baltikumi, a kelet-európai és a dél-kaukázusi egykori szovjet köztársaságok, ahol is Oroszország feltett szándéka, hogy megtartsa befolyását. Már azért is büntetik ezeket, ha a nyugat – a NATO és az EU – felé kacsingatnak, Moszkva helyett.

Grúzia – a nyugatorientált reformer elnök Szaakasvili vezetésével – jelentős mértékben szenvedett Oroszország keménykezűségétől. Amellett, hogy a kereskedelmet és az energiaellátást használta diplomáciai fegyverekként, Putyin folyamatosan Grúzia területi integritásának aláásására törekedett a szakadár és egyedi stílusú abház és dél-oszétiai köztársaságok hallgatólagos támogatásával. Még több orosz katona Abháziába érkezése – állítólag békefenntartókként, de kétségtelenül harcra készen – és egy grúz, távirányítású repülőgép nemrégiben történt lelövése provokatív módon növelte a feszültséget a régióban.

Mivel azonban a nyugat sietve üdvözölte a független Koszovót bármiféle ENSZ-határozat vagy nemzetközi megállapodás nélkül, Oroszország intézkedései – sajnos – valamiféleképpen logikusak. Koszovó elismerése egy gilisztakonzervet nyitott ki, Oroszországnak pedig morális magaslatokat adott. Nem szabad meglepődnünk azon, hogy Oroszország ezt precedensnek tekinti. Tényleg tragikus volna, ha – Koszovóval kapcsolatos megközelítésünkön keresztül – helyrehozhatatlan károkat okoztunk volna Grúziának, és felgyorsítottuk volna a fegyveres konfliktust egy olyan országban, amelynek területi integritását erőteljesen kellene védelmeznünk.

  Alessandro Battilocchio (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Részt vettem a múlt heti, Tbilisziben tartott üléseken, a parlamentközi küldöttségben helyet foglaló kollegáimmal együtt, amely küldöttséget az az Isler Béguin asszony vezette, akinek megjegyzéseit teljes mértékben támogatom: a helyzet valóban súlyosbodik, az eszkalálódó feszültségek pedig nyílt fegyveres konfrontációvá fajulhatnak. A hivatalos találkozó során Szaakasvili elnök megerősítette, hogy ez alkalommal ez inkább órák, semmint napok kérdése lehet.

Az abháziai és dél-oszétiai helyzettel kapcsolatos holtpont megoldás alatt áll, Moszkva pedig hivatalosan is megerősített, hogy minden egyes régióval jogszerű kapcsolatokat kíván kialakítani. Ez ismét megnyitja a vitát Grúzia területi integritásáról, amelyet ENSZ-határozatokkal ismertek el.

Reményeink szerint Európa valóban egységesen lép fel és határozottabb szerepet fog játszani a békés megoldások keresésében, még mielőtt túl késő lenne. Ha megszakadnak a kapcsolatok, akkor – igen könnyű megjósolni –, hogy ezzel olyan láncreakció-sorozatot váltunk ki szerte a régióban, amely aztán tényleg eléri határainkat. Ezért reménykedünk e tekintetben a Tanács és a Bizottság részéről a valós kötelezettségvállalásban.

Vagy kezeljük a helyzetet és megkétszerezzük a közvetítéssel kapcsolatos erőfeszítéseinket, vagy sajnos az lesz a borzalmas felelősségünk, hogy nem akartunk vagy nem tudtunk eleget tenni.

  Corien Wortmann-Kool (PPE-DE). – (NL) Grúzia barátai vagyunk. Az igaz barátság támogatás és segítségnyújtás felkínálását jelenti, és Európának fel kell állnia most, hogy Grúzia területi integritása forog kockán. Az igaz barátság azonban azt is jelenti, hogy bíráljunk, amikor bírálni kell.

Elnök asszony! A grúz kormánynak nehéz a dolga. Az európai értékeken nyugvó demokráciát kell kiépítenie egy olyan országban, amely igencsak más történelemmel rendelkezik. Ki kell építenie a gazdaságot is, a biztos úr pedig jogosan mondja, hogy az ESZP jól halad, noha még sok a tennivaló. Ez nehéz feladat a grúz kormány számára egy olyan időben, amikor az ország területi integritása forog kockán, és amikor azt Oroszország fenyegeti.

Európának egyértelmű álláspontot kell képviselnie e tekintetben és támogatnia kell a konfliktusban érintett feleket. Szaakasvili elnök javaslatai megérdemelnek egy tisztességes esélyt. E javaslatok jobb megoldást képviselnek, mint a kardcsörtetés. Jó az a misszió, amelyben a Tanács Elnöksége fog részt venni, mivel elmúltak azok a napok, amikor ölbe tett kézzel várhatjuk, hogy a dolgok lenyugodjanak. A Tanácsnak és a Bizottságnak most ki kell mutatnia cselekvési hajlandóságát.

Növeli a feszültséget az a tény, hogy parlamenti választásokat tartanak május 21-én. Részt veszek a megfigyelő misszióban, és lelkiismeretesen kell figyelnünk a választásokat. Ezek a parlamenti választások jelentik a lakmuszpapír-tesztet a Szaakasvili-kormány esetében. Felelősségünk tehát az, hogy biztosítsuk azt, hogy a választások tisztességesek és demokratikusak. Ez lesz az alapja Európában annak, hogy erőinket egyesítsük és biztosítsuk, hogy egész Grúzia – más szóval Abházia és Dél-Oszétia – polgárai is szabadságban és demokráciában élhessenek. Ezért érdemli meg Grúzia a támogatásunkat. Nagyon köszönöm.

  Robert Evans (PSE). – Elnök asszony! Ferrero-Waldner biztos asszony egypár perccel ezelőtt azzal nyitotta megjegyzéseit, hogy kijelentette, mennyire súlyos a helyzet, amely nézőpontot a Tanács nevében Lenarčič úr is kifejtett. Azóta minden felszólaló hangsúlyozta a mostani helyzet komolyságát.

Grúziai látogatásaimból tudom, hogy az ország tényleges erőfeszítéseket tesz az Európai Unióval meglévő kapcsolatok megerősítésére. Tisztelt kollégák, úgy gondolom, hogy ebben a válságos időben és egy olyan helyzetben, amit az egyik kollégánk egypár perccel ezelőtt orosz imperializmusként írt le, támogatnunk kell Grúziát.

Oroszország soha nem fogadta el Grúzia területi integritását Abházia vagy Dél-Oszétia tekintetében. Az elmúlt hetekben hallottakból tudjuk, hogy az orosz és abház szeparatisták nyilvánvalóan részt vettek a kémrepülőgépekkel kapcsolatos incidensekben, amelyek a feszültség ilyen növekedéséhez vezettek, és el kell ismernünk, hogy az egyik dolog vezetett a másikhoz. Nem ismerem az összes diplomáciai intézkedést, amelyekre sor kerül, de aggódom amiatt, hogy az Európai Unió nem tesz eleget az eszkalálódó erőszak megállításáért. Isler Béguin asszony egypár perce azt mondta, hogy a történelem nem bocsát meg nekünk, ha nem teszünk semmit. Ne tegyünk semmit, és akkor az egész térségben háború törhet ki, háború, amelyet senki nem nyerhet meg.

Ezen a délutánon üzenetem – nemcsak a Parlament, hanem a Tanácsnál Lenarčič úr és Ferrero-Waldner biztos asszony felé is – az, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a legmagasabb szinten annak biztosítására, hogy mindenki – mindenekelőtt az összes orosz – megértse, hogy mennyire veszélyesek azok a lépések, amelyek ebben a térségben történnek, és hogy meg kell állítanunk ezt az eszkalációt, mielőtt kialakulna egy újabb balkáni válság.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). – Elnök asszony! Egyértelműen kell fogalmaznunk: Állítsák meg a háborút! Ruki proch ot Gruzii – Vegyék le a kezüket Grúziáról! Nincs több ENSZ megbízatás a konfliktusfenntartók számára! Ez az egyetlen módja annak, hogy rávegyük a Kremlt arra, hogy figyeljen. Ha az EU nem képes kimondani, az EU osztozik a felelősségben. Ezt itt kimondhatjuk, azt kérve, hogy az orosz ejtőernyősök Oroszországban landoljanak.

Senki nem adott ki ilyen figyelmeztetést az 1991. januári vilniusi vérontás előtt, amikor az ejtőernyősök már a helyszínen voltak.

Mivel Oroszország most kezdi fokozni a feszültségeket Grúzia körül és azzal szemben, valamint a feszültségeknek egyre nagyobb katonai jelleget kölcsönöz, az okok akár politikai okoknak is tűnhetnek, de nem kizárólag. Milyen betekintést nyerhetünk itt?

Rávenni a hivatalba lépő Medvegyev elnököt, hogy érezze magára nézve kötelezőnek az elért eredményeket, ha ma összecsapásra kerül sor az orosz és a grúz katonaság között, amelyet Oroszország titkos szolgálatai könnyedén irányíthatnak – vagy épp ellenkezőleg esélyt adni neki arra, hogy békegalambot játsszon; érintse a grúziai, közelgő választásokat; bosszút álljon az EU-n Koszovó miatt azzal, hogy Grúziát bünteti; leállítsa Grúzia gazdasági növekedés és a korrupció elleni küzdelem terén tett előrehaladását, az oroszról a nyugati típusú államigazgatásra való óriási átállás után.

Sajnálatos módon fennáll annak a közvetlen veszélye is, hogy háborút indítanak az engedetlen Grúziával szemben. Ebben az esetben – emlékeztetve a NATO Grúziára vonatkozó tervével kapcsolatos bukaresti vétó és Oroszország gyorsan növekvő agresszivitása közötti esetleges kapcsolatra – megkérhetnénk Németországot, hogy játsszon közvetítői szerepet az Oroszország és Grúzia közötti konfliktusban, hogy elkerüljük a legrosszabbat. Nincs több idő arra, hogy helyi, etnikai vagy befagyott propagandafogásokat játszunk el. Ez európai ügy.

(Taps)

  Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök asszony! A mai vitában sok kérdés merült fel: vízumok, szabadkereskedelmi megállapodások és a közelgő választások. Minden kérdés vitára érdemes. A kulcskérdés azonban, amire összpontosítanunk kell, az a törékeny biztonsági helyzet. Támogatnunk kell Grúziát most, amikor az ország fél az Oroszország általi további provokációtól és akár agressziótól.

Ne hígítsuk fel a mai üzenetet! Először is nem fogjuk eltűrni Oroszország egyik provokatív intézkedését sem. Másodsorban Grúzia területi integritása semmilyen módon nem ásható alá, és harmadsorban az esetlegesen szakadár régiókban lévő békefenntartóknak semlegeseknek kell lenniük és azokban valamennyi oldalnak bízniuk kell. Az orosz csapatok egyértelműen nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak.

Ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk és most kell velük foglalkoznunk.

(Taps)

  Katrin Saks (PSE). – (ET) Grúzia miniszterelnök-helyettesével folytatott tegnapi ülésen, többször kifejezésre jutott az a vélemény, miszerint a Koszovóval kapcsolatos megközelítés volt a grúziai eszkalálódó feszültség oka.

Igaz, hogy Oroszország kihasználja a helyzetet, de az is ugyanígy világos, hogy Oroszország hatalmi érdekei más indokolást is találnának, ha erre szükség volna.

A kérdés ma nem az, hogy Grúzia mit tett vagy mit mulasztott el. Ma az a kérdés, hogy háborút provokálnak-e a békefenntartás köpönyegébe burkolva, és vészesen közel vagyunk ehhez a háborúhoz.

Most az a fontos, hogy nagyon világosan felmérjük az abháziai helyzetet és egyértelmű támogatást kínáljunk fel Grúziának.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony! A terror elleni küzdelem zászlaja alatt Oroszország most gyilkolta le a csecsenek felét. Jelenleg Oroszország befolyást gyakorol az emberi jogok megsértésére Belaruszban, ez a befolyás pedig eléggé egyértelmű. Ami Grúziában történik, az csak egy másik fenyegetés. Egész egyszerűen nem tekinthetjük ezeket a kérdéseket Oroszország belső ügyeinek; nem engedhetjük meg, hogy az Oroszország általi katonai fellépések még egyszer függőséget és háborút okozzanak olyan országokban, amelyek egészen a közelmúltig alá voltak rendelve Oroszországnak. Oroszország képtelen tiszteletben tartani más emberek szabadságát. Jobb szeretném, ha ez nem így lenne, de századok óta így van, és ez sajnos óriási dráma.

Az Európai Unió nem kezelheti úgy ezeket az ügyeket, mintha mindez csak egy másik kényes diplomáciai eljárás kérdése lenne. Ezt a kérdést egyszerűen nagyon komolyan kell vennünk.

  Janusz Onyszkiewicz (ALDE). – (PL) Most már jó ideje próbál Oroszország egyfajta rettegésspirált szítani Grúzia tekintetében. Ennek egyik jele egy pilóta nélküli, távirányítású repülőgép orosz repülőgép általi lelövése, mivel kétségtelen, hogy ezt nem az abház légierő egy repülőgépe tette. Van videofilm, amit megnézhetünk, és ahol egyértelműen látható, hogy egy MiG-29-es közeledik és rakétát lő ki, majd azt, hogy ez a rakéta eltalálja a távirányítású gépet. Nemrégiben – úgy tűnik – másik kettőt lőttek le az abház biztonsági erők.

A következő kérdés merül fel: hogy lehet, hogy az 1994-ben Moszkvában elért megállapodás ellenére az abház erőknek ilyen sok eszköz áll rendelkezésére? Ebben a Házban támogatnunk kell a grúz kormány által az Egyesült Nemzetek grúziai főképviselőjéhez intézett kérést, hogy vizsgálják ki a kérdést és ássanak a dolgok mélyére.

Nem engedhetjük meg az oroszoknak, hogy rettegésspirált szítsanak.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony! Úgy vélem, ma egyértelművé vált, hogy a „befagyott konfliktusok” kifejezés esetleg félreérthető. Valójában az e konfliktusok lényegének miáltalunk való megértése fagyott be gyakran. Amit ma látunk, az posztimperialista, külföldközeli politikák működése: olyan politikák, amelyekkel való felhagyásra az orosz kormány 12 éve kötelezettséget vállalt, amikor az Európa Tanács tagja lett.

Ma igen egyértelművé kell tennünk, hogy teljesen elfogadhatatlan az, ahogyan Oroszország az ENSZ-beli békefenntartó szerepét értelmezi. Nem vonakodhatunk abban sem, hogy egyértelművé tegyük, hogy az egységességnek és az integritásnak Grúziára és Oroszországra egyformán kell vonatkoznia.

Most van itt a cselekvés ideje. A szavak ideje lejárt.

(Taps)

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Ma – az itt elmondott beszédeket hallgatva – egyértelmű, hogy mindenki, aki ebben a Házban jelen van – függetlenül attól, hogy a Tanácsot, a Bizottságot vagy az Európai Parlamentet képviseli-e – azon a véleményen van, hogy Grúzia a válság peremén táncol, háború küszöbére kerül, ha nem intézkedünk haladéktalanul, sürgősen és jelentős forrásokkal.

Mivel időm igen rövid, csak egy dologgal szeretnék foglalkozni: különösen az ún. orosz békefenntartókkal, amelyek eleddig 14 évet töltöttek grúz területen, Abháziában és Dél-Oszétiában. És mi lett a vége? Abban az időben rengeteg provokációra kerül sor, beleértve az ember nélküli felderítő járatokat, az egyoldalú békét, és az ún. békefenntartók számának növekedését. Súlyosbodott az instabilitás is.

Abháziában, ahol az abházok 80%-a él, Oroszország orosz útleveleket adott a régió polgárai 90%-ának. Miért beszélünk itt vízummentességről? Mindent megtesznek azért, hogy továbbdestabilizálják a helyzetet.

Következésképpen csak egy javaslatom van: a békefenntartókat, Oroszország békefenntartóit valódi, tényleges békefenntartókkal kell felváltani.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Először is az Európai Uniónak ki kell javítania egy, a vízumokkal kapcsolatos tévedést, másodsorban nem agresszívan, de határozottan ki kell mondani azokat a tényeket, amelyek arra vonatkoznak, hogy mire készül Oroszország Grúziában, és harmadsorban segítenie kell Grúziának megoldani a belső problémáit.

Ha már Grúziánál tartunk: szeretnék Oroszországhoz szólni és felszólítani arra, hogy az új orosz elnökség elindulhatna egy új. elsőrendű stílusban, egy nagyszerű szereplő léptékével. Ahelyett, hogy imperialista kifejezésekben gondolkodik, talán Oroszország elkezdhetne szövetségi módon gondolkodni. Ez nem sértené a nemzeti büszkeséget. Másodsorban egy nagyszerű, büszke és gazdag Oroszország megengedheti magának, hogy tiszteletben tartsa Grúzia területét épp úgy, ahogyan mi is tiszteljük a felettébb különös orosz területet a kalinyingrádi régióban.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. – (SL) Nagyon figyelmesen hallgattam az e vitában elhangzott felszólalásokat és köszönet értük. Először Wiersman úr felszólalására szeretnék reagálni, aki azon a véleményen van, hogy az Európai Unió fontos szerepet játszhat a jelenlegi helyzet enyhítésében. Egyetértek, és a Szlovén Elnökség és – szerintem – a Tanács is erőfeszítéseket fog tenni ennek érdekében. Hogy miként? Először is az Egyesült Nemzetek keretében. Egyetérthetünk Isler Béguin azon értékelésével is, hogy az Egyesült Nemzetek keretében elért előrehaladás mérsékelt és természetesen nem érhetjük be ennyivel, de az Egyesült Nemzetek kerete marad az ügy megvitatására az egyik alapvető keret.

Bevezető felszólalásomban már utaltam az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1808. sz. határozatára, amely megismétli Grúzia szuverenitását és területi integritását annak nemzetközileg elismert határain belül. Az említett biztonsági tanácsi határozatot nemrégiben – április 15-én – fogadták el és ezen a ponton – különösen az Evans úr által tett kijelentéssel kapcsolatban – szeretnék rámutatni arra a tényre és hangsúlyozni, hogy az Orosz Föderáció egyetértése nélkül ezt a határozatott nem lehetett volna elfogadni.

Ezért az Egyesült Nemzetek továbbra is fontos keret marad e kérdés kezelése tekintetében. Egy másik fontos keret az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, és az Európai Unió itt is folytatni – és reméljük – fokozni fogja az enyhítés megvalósítását célzó erőfeszítéseit. Most az enyhítés – azaz a helyzet csillapítása és a feszültség csökkentése – az Európai Unió elsődleges prioritása. Ez az első számú prioritás.

Ugyanakkor törekedni fogunk arra, hogy fokozzuk ezen ügy tartós és békés rendezését célzó erőfeszítéseinket. Nemcsak az általam említett kétoldalú fórumokon, hanem mind az Orosz Föderációval, mind pedig Grúziával kötött kétoldalú szerződéseinkben. Az Elnökség aktív e tekintetben. Már említettem, hogy ez a kérdés nemrégiben az Európai Unió Trojkája és az Orosz Föderáció közötti miniszteri tárgyalások tárgyát képezte. Rupel miniszter, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának elnöke épp ma találkozott és tárgyalta meg ezt a kérdést Baramidze grúz miniszterelnök-helyettessel. A jövő hónapban az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti csúcstalálkozó számos alkalom közül az egyik lesz arra, hogy a jövőben megvitassuk ezt a kérdést.

Hangsúlyoznom kell, hogy az Európai Unió aktív. Eleddig a grúz kérdés gyakran merült fel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának napirendjén. Van Grúziával és a Kaukázussal foglalkozó uniós különleges képviselőnk. Lehet, hogy rövidesen, a következő pár napban a politikai igazgató különlátogatásra megy az országba stb. Hangsúlyoznom kell, hogy az Európai Unió továbbra is állhatatosan támogatja majd Grúziát a mind az Abháziában, mind pedig Dél-Oszétiában meglévő, rendezetlen konfliktusok békés rendezési módjának megtalálását célzó erőfeszítéseiben. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy ez az Orosz Föderációval folytatott párbeszédünk állandó témája lesz, amelynek során mindig hangsúlyozni fogjuk a békés rendezés szükségességét, valamint sürgetni és ösztönözni fogjuk az Orosz Föderáció általi konstruktív megközelítést arra, hogy olyan békés rendezést ajánljanak fel, amelyet nemrégiben Szaakasvili elnök tett.

Az Európai Unió különleges képviselője folytatja erőfeszítéseit, valamint az Európai Bizottság is folytatja és fokozza erőfeszítéseit, különösen a bizalomépítő intézkedéscsomag végrehajtása tekintetében – nagyra értékeljük Grúzia e csomag iránti támogatását. Röviden: biztosíthatom Önöket az Elnökség nevében, hogy továbbra is törekedni fogunk az egyrészről az enyhítésre, másrészről a helyzet békés és tartós megoldásának megtalálását célzó erőfeszítések folytatására és fokozására.

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
Alelnök

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Ez fontos vita volt egy fontos és nehéz időszakban. Mielőtt válaszolnék néhány elgondolásukra, kérdésükre és véleményükre, szeretném elmondani, hogy én is üdvözlöm az EU-Grúzia Parlamenti Együttműködési Bizottság jelentését, amely egyetért a Bizottságban végzett elemzésünk jó részével és az elért előrehaladásról szóló jelentésünkkel közös alapra helyezkedik.

Igen egyértelmű, hogy támogatnunk kell Grúziát, de – ahogyan Önök közül néhányan mondták – a jó barátnak a jó tanácsot is meg kell fogadnia, és azt hiszem, az első, amit mondanunk kell nekik: a párbeszéd az egyetlen előre vezető út. Ha Grúziát provokálják, akkor létfontosságú, hogy ne essen bele az agresszív válaszlépések csapdájába.

Ahogyan Önök közül arra sokan rámutattak, most fontosabb, mint bármikor, hogy Grúzia megerősítse demokráciáját, és szabad és tisztességes választásokat tartson, mi meg majd meglátjuk, hogy mi történik május 21-én. De az is egyértelmű, hogy nem kérdés az, hogy az Európai Unió egy ilyen nehéz pillanatban tétlenül áll.

Természetesen továbbra is sürgetni fogjuk Oroszországot, hogy vonja vissza legújabb határozatát, és valóban – amint azt a Tanács elnöke mondta – épp most zajlott le az EU-Oroszország Állandó Partnerségi Tanács trojkájának ülése, amelyen magam is jelen voltam, és ahol ezzel a kérdéssel igen nyíltan foglalkoztunk. Aztán természetesen ott lesz a júniusi csúcstalálkozó, és minden alkalmat meg fogunk ragadni, hogy ezt a kérdést igen egyértelművé tegyük.

Továbbra is támogatni fogjuk Grúziát a megerősödésére vonatkozó erőfeszítéseiben. Megismétlem, hogy támogatni fogunk minden olyan kezdeményezést, amely előmozdítja a felek közötti párbeszédet.

Mint már mondtam, egyetértek azokkal a javaslatokkal, amelyek szerint felül kell vizsgálni a békemechanizmusokat, ha erről megállapodás érhető el valamennyi partnerrel: ismét mondom, hogy ez a nehéz. Ami a vízumkönnyítést illeti, tárgyalásokat kezdeményeztünk a Tanácsban. Egyre több tagállam ismeri fel a vízumkönnyítés és a visszafogadás sürgősségét. Még nincs meg az abszolút szükséges egyhangúság, de ez most már talán a helyes irányba halad.

A menekültekkel kapcsolatban már jelentős humanitárius segítséget nyújtottunk a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek számára, akiknek el kellett jönniük Abháziából és Dél-Oszétiából. Idén további támogatásban részesítjük a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek nyomorúságos ideiglenes menedékhelyeikből való újbóli integrációjáról szóló új grúz törvény végrehajtását, ami egy 2 millió eurós programmal jár.

De természetesen továbbra is aktívak leszünk, mert ez az egyik olyan dolog, amin folyamatosan rajta kell tartanunk a szemünket.

Végül pedig: valóban mindent meg fogunk tenni, amit a gyakorlatban meg tudunk tenni azért, hogy Grúziában segítsünk visszatérni a stabilitáshoz és természetesen biztos támogatást nyújtunk Grúzia szuverenitásához és területi integritásához.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra június 5-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Az elmúlt pár napban és héten az orosz hatóságok provokatív lépéseket tettek Grúzia tekintetében, háborús fenyegetéssel járó konfliktust okozva. Egypár napja Oroszország – Grúzia beleegyezése nélkül – az abháziai katonai csapatainak létszámát kétezerről háromezer katonára növelte és magas rangú orosz tisztviselőt nevezett ki az ún. abház fegyveres erő parancsnokaként. Ez egyértelmű jele a grúziai katonai agresszió orosz előkészületeinek.

Grúzia szuverenitásának és területi integritásának támogatására szólítok fel, és felszólítom az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget e konfliktus eszkalálódásának és adjanak érvényt a megtett katonai fellépéseknek. A Kremlből kiinduló konfrontációs szónoklatok és provokáció lehetetlenné teszi a helyzet békés rendezését és az egész régió destabilizációjával fenyeget.

Az állítólag „békés” orosz fegyveres erőket haladéktalanul az EU vagy az ENSZ parancsnoksága alatt álló, független, békés erőkkel kell felváltani.

Az EU szerepének annak kell lennie, hogy „leszerelje” ezt a konfliktust, és hogy megfékezze Oroszországnak az egykori dél-kaukázusi köztársaságok felé irányuló neoimperialista törekvéseit.

Az EU-nak bizonyítania kell, hogy teljes mértékben támogatja Grúziát, módszeresen kell erősítenie az együttműködést, és haladéktalanul meg kell könnyítenie a grúzokra vonatkozó vízumrendelkezéseket.