Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2008. május 7., Szerda - Brüsszel HL kiadás

14. Az 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelvnek az európai üzemi tanács létrehozása tekintetében történő módosítása (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont: a Bizottság nyilatkozata az 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelvnek az európai üzemi tanács létrehozása tekintetében történő módosításáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Köszönet azért, hogy két szorosan kapcsolódó kérdés megvitatására nyílik most alkalom, az európai üzemi tanács és a felelős szerkezetátalakítás kérdésére, amelyeket a Bizottság kiemelkedően fontosnak tart, és amelyek tekintetében jelentős előrelépést valósítottunk meg a múlt évben.

Ami az európai üzemi tanácsot illeti, a Bizottság úgy véli, hogy az európai üzemi tanács jogi keretének javításához közösségi szintű fellépésre van szükség. Az európai üzemi tanácsokkal nem konzultálnak automatikusan a szerkezetátalakítás kérdéseiről. Ezen túlmenően az irányelv végrehajtását jogi bizonytalanság övezi és a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció között nemzeti és szupranacionális szinten, valamint a megfelelő irányelvek között jobb kapcsolatot kell biztosítani.

Mint tudják, február 20-án a Bizottság elindított egy második konzultációt a szociális partnerekkel az irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan. Ennek során a Bizottság jó néhány megközelítést javasolt, amelyeket az irányelv a fent említett kérdések rendezése tekintetében a magáévá tehetne. Ezek főként a fogalommeghatározások megváltoztatásával, a megállapodások hiányában alkalmazandó szabályok megerősítésével, a munkavállalók képzésével, a megállapodásoknak az összeolvadásokhoz hasonlóan jelentős változások esetén történő módosításával és a nemzeti és szupranacionális szinten folytatott kölcsönös párbeszédre vonatkozóan megállapított rendszer végrehajtásával kapcsolatosak.

Ez a konzultáció előzte meg a Bizottság jogalkotási javaslatának benyújtását. Alkalmat biztosított a szociális partnerek számára a kérdés megvitatására. Kétségtelen, hogy a szociális partnerek vannak a legjobb helyzetben arra, hogy biztosítsák az irányelv felülvizsgálatának pozitív hatását, ami alapvető fontosságú. A Bizottság ezért meghívta őket az európai üzemi tanácsokról folytatott tárgyalásokra. Az Európai Szakszervezetek Szövetsége a végén kijelentette, hogy képtelen volt megnyitni a tárgyalásokat az európai üzemi tanácsokról a munkáltatói szervezetekkel. A Bizottság részéről ismét meghívtam a szociális partnereket, hogy minden erőfeszítést megtegyünk e tevékenységek keretének javítására. A Bizottság jelenleg vizsgálja felül a közösségi fellépés tekintetében rendelkezésre álló lehetőségeket, figyelemmel a szociális partnerek válaszaira és hozzászólásaira.

Ha ezen értékelés következtetései megerősítik, hogy a meglévő kérdések rendezésének legjobb módja az irányelv felülvizsgálata, és ha a szociális partnerek nem reagálnak a legutóbbi meghívásra, akkor a nyáron javasolni fogom a Bizottság tagjainak, hogy fogadjunk el egy olyan kiegyensúlyozott jogalkotási javaslatot, amely figyelembe veszi valamennyi oldal érdekeit és az általuk kifejtett véleményeket.

Az európai üzemi tanácsoknak új lendületre van szükségük, tényleges szupranacionális párbeszédet kell kialakítaniuk, és olyan helyzetben kell lenniük, hogy teljes szerepet játszhassanak akkor, amikor a változások előrejelzéséről és végrehajtásáról van szó. Erősebbeknek és hatékonyabbaknak kell lenniük. Ez a Bizottság egyik prioritása 2008-ra és e tekintetben szorosabb együttműködésre fog törekedni a Parlamenttel és a Tanáccsal.

A második téma a szerkezetátalakítás. A szerkezetátalakítás elkerülhetetlen reakció a technológiai fejlődés, a globalizáció és a népesség elöregedése miatt Európában bekövetkezett, jelentős gazdasági és társadalmi változásokra, valamint azokra a szükséges lépésekre, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy kezeljük a globális felmelegedést és a természetes környezettel kapcsolatos fenyegetéseket. A vállalkozások feladata elsősorban az alkalmazkodás, mert ők ismerik a piaci körülményeket és technológiákat, és ők vállalják a szerkezetátalakítással kapcsolatos bármely döntéssel járó kockázatokat.

A szerkezetátalakítás társadalmi, gazdasági és regionális hatása – különösen nagy léptékben szemlélve – olyan jellegű, hogy az alvállalkozóknak, vállalkozásoknak, munkavállalóknak és képviselőiknek hallatniuk kell tudni hangjukat a különféle alkalmazkodási szakaszokban. Ugyanezen okok miatt a gazdasági változásokhoz való alkalmazkodások továbbá állami intézkedéseket is igényelnek, amelyek célja nemcsak a gazdasági versenyképesség előmozdítását célzó általános keret létrehozása, hanem amelyek a szerkezetátalakítási előkészületek és a szerkezetátalakítás társadalmi szempontból felelős irányítása előrejelzésének támogatására is irányulnak.

A kérdéses régiók mellett a vállalkozások állnak a szerkezetátalakítás homlokterében. Egyrészről képesnek kell lenniük a gyors fejlődésre és versenyképességük fenntartására, míg másfelől fel kell vállalniuk társadalmi és regionális felelősségüket a változások előrelátásával, biztosítva, hogy valamennyi részt vevő felet a lehető legkorábban megfelelően tájékoztassanak, és különösen olyan mechanizmusokat bevezetve, amelyek felkészítik a munkavállalókat és régiókat az előrelátható szerkezetátalakításra.

2003-ban a szociális partnerek megállapodtak az említett követelményeknek megfelelő általános keretben. E keret alapján irányelveket dolgoztak ki, de azokat jelenleg ritkán alkalmazzák. Emiatt a Bizottság hamarosan egy olyan jelentést fog benyújtani, amely segíteni fog a szociális partnereknek abban, hogy további lépéseket tegyenek ezen a területen, például a meglévő iránymutatások hatékonyabb végrehajtásán, az elvek hatályának kiterjesztésén, valamint a meglévő komoly problémák kezelési módjainak meghatározásán keresztül.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság kész a lehető legszorosabban együttműködni a Parlamenttel mindkét, prioritást élvező kérdésben, nevezetesen az európai üzemi tanácsokkal és a szerkezetátalakítással kapcsolatban, és a szociális menetrenddel kapcsolatban – ami túlterjeszkedik a mai vita körén.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Bushill-Matthews, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Többféle minőségben veszem át a szót, nemcsak az itt, a Parlamentben helyet foglaló legnagyobb politikai képviselőcsoport koordinátoraként, hanem olyasvalakiként is, aki vezető szerepet játszott ezen anyag megvitatásakor az előző hivatali időszak során, és mindenekelőtt olyasvalakiként, aki korábbi vállalkozási karrierje során jó néhány különféle vállalkozásba vezetett be üzemi tanácsokat: valaki, aki alapvetően hisz a tájékoztatás és a konzultáció fejlesztésében, és valaki, aki tud valamit arról, hogy mi működik és mi nem – tehát minden bizonnyal az elgondolás igazi bajnoka vagyok.

Biztos úr! Minden bizonnyal rettentően ironikus, hogy egy ilyen kérdés – amely teljes egészében a szociális párbeszédről és az ipar két oldalának összehozásáról szól – azért bukjon el az első akadálynál, mert az Európai Szakszervezeti Szövetség elutasítja, hogy leüljön és tárgyaljon arról. Gratulálok Önöknek, hogy megpróbálták, és hogy még mindig próbálkoznak a párbeszéd beindításával. De ha Önök azt mondják, hogy ha nincs párbeszéd, akkor így is, úgy is jogszabályokat fognak bevezetni – akkor hol van az ösztönző mindkét oldal számára arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön? Azt javaslom – és ezt nehéz szívvel teszem –, hogy a megoldás az Ön számára, biztos úr, minden bizonnyal az, amikor „áttekinti” az Öntől származó javaslatokra vonatkozó „lehetőségeit”, hogy elgondolkodjon azon, hogy az egyik fél kész volt beszélni, a másik nem.

Végül az egyre fokozódó globalizáció és természetesen a haladás érdekében a társaságok szerkezeti átalakításának szükségessége világában a munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatott konzultációnak a kérdése döntő fontosságú. Mégis mit látunk? A szociális párbeszéd kudarcát, a szociális partnerség kudarcát, és épp azon emberek kudarcát, akiknek vezetniük kellene. A tárgyalás elutasításával az európai szakszervezetek nemcsak magukat csapták be; hanem becsapták azokat a munkavállalókat is, akiket állítólag képviselnek. Amikor a kérdés végül a Parlament elé kerül, nekünk, európai parlamenti képviselőknek biztosítanunk kell, hogy ne valljunk kudarcot.

 
  
MPphoto
 
 

  Harlem Désir, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az európai üzemi tanácsokról szóló irányelv úttörő volt elfogadásának idején, 1994-ben. Jóllehet csak minimumkövetelményeket határozott meg, megnyitotta a kaput a munkavállalók közösségi szinten mérhető csoportja előtt, hogy joguk legyen a tájékoztatáshoz és a konzultációhoz, valamint az európai munkajog egyik alapeleme volt. Ma viszont elmaradozik a vállalati valóságban bekövetkezett változások és a társaságok irányításának pénzügyi összpontosítása mögött, és ráadásul más, a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló, azóta elfogadott irányelvek mögött. Ezért teljességgel szükséges annak felülvizsgálata, annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi léptékkel mért csoportok körében a jó időben történő tájékoztatás és a konzultáció magas színvonala azt jelentse, hogy vannak alternatívák, amikor a munkavállalók szerkezetátalakítással, telephelyek bezárásával és tömeges elbocsátásokkal kapcsolatos döntésekkel szembesülnek.

Az elmúlt pár évben túl gyakran tapasztaltunk tömeges elbocsátásokra vonatkozó, hirtelen döntéseket annak lehetősége nélkül, hogy a munkavállalókkal valóban konzultáltak volna vagy képviselőik tényleg hallathatták volna szavukat. Előfordul, hogy a munkavállalók a rádióban hallják azt, hogy el fogják őket bocsátani. Képviselőiket csak a döntés nyilvánosságra hozatala előtt pár perccel tájékoztatják, általában a tőzsde nyitásakor.

Mindez hangsúlyozza a felülvizsgálat sürgős szükségességét. A felülvizsgálatot továbbá az eredeti irányelv szövege előírta, 2000-ben pedig naprakésszé kellett volna tenni az irányelvet. Azóta a BusinessEurope – vagy UNICE, ahogy akkor hívták – minden tőle telhetőt megtett a felülvizsgálat megakadályozásáért annak biztosítása érdekében, hogy a konzultáció sehova se vezessen.

Hölgyeim és uraim, Bushill-Matthews úr, az Európai Parlament 2001-es társelőadója, aki segített a Parlamentben az irányelv ambiciózus felülvizsgálatra vonatkozó kérelem nagy többséggel való elfogadtatásában, amint az 2007-ben is megtörtént, emiatt nem tudom elfogadni az Európai Szakszervezetek Szövetségének bírálatát. Őszinte és kész tárgyalni. Ha ez a konzultáció, ez a tárgyalás nem jár eredménnyel, akkor a Bizottság feladata, hogy éljen kezdeményezési jogával. A Bizottság monopóliumot élvez a kezdeményezési joggal kapcsolatban. Ezt tiszteletben tartjuk. Ez azonban felelősséggel is jár, mégpedig Európa általános érdeke megvédésének felelősségével, annak a felelősségével, hogy ne tegyék lehetővé, hogy azt magánérdekek ejtsék túszul, annak biztosítása felelősségével, hogy a munkavállalók a kontinensünkön számíthassanak az Európai Bizottságra abban, hogy az megvédi konzultációhoz és a jó időben való tájékoztatáshoz való jogukat, hogy egy valódi, európai szociális párbeszéd jöhessen létre a nagyobb, közösségi léptékkel mért csoportokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir, az ALDE képviselőcsoport nevében. (ET) Hölgyeim és uraim! Igen pozitív, hogy a Bizottság felkeltette a figyelmet az európai üzemi tanáccsal, a munkavállalókkal folytatott konzultáció és a tájékoztatásuk szükségességével kapcsolatos problémákra egy olyan helyzetben, amikor a globális feltételek elkerülhetetlenné teszik a tényleges gazdasági szerkezetátalakítást.

Teljesen egyetértek a tőlem balra ülő, előző felszólalóval, hogy a konzultáció igen fontos. A konzultáció azonban nem az egyetlen fontos dolog: a konstruktív és pozitív információmegosztás szintén nagyon fontos. Itt nagy hangsúlyt helyeztek a szociális párbeszéd szükségességére.

A mai Európai Unió azonban már nem a régi 15 demokratikus országból áll; 27-en vagyunk. Hazámban például a szociális párbeszéd egyik oldalának természetes résztvevőjében, a szakszervezetekben a munkaerő 5%-a tag. A munkaerő a szakszervezetekben nem saját szabad akaratából tag. Erre megvannak az okaik, amelyek egyike kétségtelenül az, hogy nem úgy látják a szakszervezeteket, mint amelyek rendelkeznek az érdekeik védelméhez szükséges ütőerővel.

A Bizottság most jogi keretet és jogszabályt tervez, és tudatában kell lennie, hogy sok ország van ilyen helyzetben. Arra sürgetnék, hogy ezt vegyék figyelembe, máskülönben olyan jogszabállyal végezzük, ami nem működik sok tagállam számára, és ami nem alkalmazható.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) A „Szolidaritás” Független Önszabályozó Szakszervezet tagjaként szakszervezeti kollegáim nevében is beszélek most. A munkáltatók menekülnek a párbeszéd megnyitása elől. A párbeszéd a szakszervezeti tagok és a munkahelyi környezet érdekében áll.

A 94/45/EK irányelv már rég elvesztette értékét és nem áll összhangban más uniós irányelvekkel, különösen az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló 2001/86/EK irányelvvel és az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról 2002/14/EK irányelvvel. Nincs pontosan meghatározva továbbá a szakszervezetek szerepe az európai üzemi tanácsok létrehozásában és működésében. A létrehozási eljárásuk bonyolult és ezért van az, hogy mindössze harmadannyi létezik, mint amennyi potenciálisan létezhetne.

A tájékoztatás és konzultáció pontos meghatározásának hiánya komoly nehézségeket okoz a munkavállalók számára abban, hogy információhoz jussanak, főként egy létesítmény privatizációja vagy átvétele során. Elvárjuk e jogszabály megfelelő módosítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Csak azt tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok, biztos úr, hogy végre előhozza az európai szociálpolitikát az árnyékból. Ennek már épp itt az ideje! Végül is egyértelmű volt, hogy a szakszervezetek és az Európai Munkáltatók Szövetsége közötti tárgyalások kudarcra voltak ítélve, mivel az egyik oldal kategorikusan elutasított bármiféle felülvizsgálatot. E kulcsfontosságú jogalkotási projekt Bizottság általi késleltetése azt a benyomást kelti az emberekben, hogy a Bizottság a belső piac egy kizárólagosan liberális modelljével kíván előrehaladni, és nem tesz semmit az európai szociális modellért.

Nem elég beszélni a szociális Európáról; az emberek intézkedéseket akarnak látni. Mér régóta egyértelmű, hogy az 1000 munkavállalós minimális létszám túl magas ahhoz, hogy a munkavállalókat kielégítő módon tudja képviselni egy folyamatosan változó vállalatvezetési helyzetben Európa-szerte.

Az is egyértelmű, hogy az európai üzemi tanácsok nem tudják saját szerepüket megfelelően játszani, ha túl későn kapnak tájékoztatást a vállalkozások összeolvadásáról, illetve eladásáról vagy részleges eladásáról. Másfelől viszont, ha a Bizottságnak az a meggyőződése, hogy a dán rugalmas biztonsági modell annyira megfelelő az európai foglalkoztatási stratégia számára, akkor – természetesen – azt is biztosítania kell, hogy megteremtse európai szinten azokat az előfeltételeket, amelyek támogathatják a dán munkaerőpiaci modellt, ami alatt hatékony munkavállalói képviseletet értek.

Azután a Bizottságnak a szakszervezetek jogait is meg kell erősítenie az üzemi tanácsokról szóló, felülvizsgált irányelv keretében. Ezen túlmenően a Bizottságnak az európai átláthatósági kezdeményezés és a vállalatvezetési kódex eredményeként biztosítania kell, hogy az üzemi tanácsokról szóló irányelv hatálya alá tartozó valamennyi társaság európai üzemi tanácsot alakítson. Csak a saját országomról beszélhetek: a Németországban székhellyel rendelkező társaságok közül azoknak, amelyeknek üzemi tanácsot kellett volna létrehozniuk, ezt csak 30% tette meg. Az európai munkajog gyakorlati megsértéseinek következményekkel kell járnia! Ez az igazi kihívás a Bizottság számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök úr, biztos úr! Nyolc évvel ezelőtt a Bizottság közzétette az európai üzemi tanácsokról szóló 1994-es irányelvben előírt jelentést, amelyben elismerte, hogy a szöveg alkalmazása bizonyos esetekben úgy tűnik, hogy – idézem – „a transznacionális konzultáció és tájékoztatás csak igen alacsony szintjét garantálja”. Azt a következtetést vonta le és ismét idézem, hogy „a megfelelő időpontban dönteni fog az irányelv esetleges felülvizsgálatáról.” Mindennek már nyolc éve. Négy év telt el és semmi nem történt. 2004-ben a Bizottság végre elindította a szociális partnerekkel folytatott konzultáció első szakaszát. Aztán újabb négy évet vesztegettek el, noha minden fél álláspontja ismert volt és nem változott.

A munkáltatói szervezetek szerint az irányelv bármiféle felülvizsgálata értelmetlen, miközben a szakszervezetek úgy vélik, hogy az létfontosságú. Hozzá kell tennem, hogy maga a Bizottság is elismerte, hogy 2006-ban a társaságoknak csak egyharmada hozott létre üzemi tanácsot, hogy a meglévő európai üzemi tanácsok 20%-ával csak az igazgatási döntések nyilvános bejelentését követően konzultáltak, 20%-kal pedig egyáltalán nem. Ebben az időben robbanásszerűen megnőtt az összeolvadások, szerkezetátalakítások és áthelyezések száma.

Ma végre feleszmélünk ebből az indokolatlan hibernációból. Van néhány javaslat az asztalon. Ezek valójában annyira félénkek, hogy a felülvizsgálatot ellenző BusinessEurope nagyon boldog, hogy azok – mint mondták – kevésbé előíró, semmint ösztönző jellegűek, de legalább megkezdődhet a vita. A bál most a Parlamentben zajlik, a Parlamentnek pedig nem kell a rajtvonalról indulnia. Emlékeztetni kell arra, hogy 2001-ben PPE-beli akkori képviselőtársunk, Menrad úr elfogadtatta a tárgyban készült jelentést. Az irányelv végrehajtására vonatkozó több követelmény között megemlítette – idézem – „az irányelv be nem tartásával kapcsolatos nemzeti és európai szintű szankciókat” – egyedi és erőteljes szankciókat –, a munkavállalók képviselőinek kérésére az igazgatóság döntésének felfüggesztése jogát és a szakszervezetek számára kiemelkedőbb szerepet.

Képviselőcsoportunk támogatni fogja a régi PPE-s jelentésben szereplő javaslatokat, amelyek megszerezték a többség támogatását 2001-ben, és azt javasolják, hogy legyünk konkrétabbak ezekkel kapcsolatban, különösen két kérdést illetően. Először is az európai üzemi tanácsoknak hozzá kell férniük a csoportra vonatkozó stratégiai információkhoz, hogy a konzultáció ne csak puszta formalitás legyen, és mindenek előtt jogosultnak kell lenniük bármely szerkezetátalakítási terv felfüggesztésére: nemcsak a határidő kitolása érdekében, hanem azért is, hogy elvégezhessék a számításokat és részt vehessenek a tényleges tárgyalásokban. E parlamenti megbízatási időszak a végéhez közeledik. Szerintem elérkezett az igazság pillanata.

 
  
MPphoto
 
 

  Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE).(NL) Kollégámétól, Bushill-Matthews úrétól egy igencsak eltérő megközelítést szeretnék elfoglalni. Egyetértek vele számos kérdésben, például abban, hogy az összeolvadások, áttelepítések és a szerkezetátalakítás eredményeként – és mindez határokon átnyúlóan – az egyre fokozódó mértékű globalizáció világában egyre inkább szükség van a jobb tájékoztatásra és konzultációra.

Jelenleg 800–820 európai üzemi tanács képvisel megközelítőleg 145 millió munkavállalót. Ahogyan én látom – egy szociális orientáltságú piacgazdaságban – az adott munkaerőpiacon nyugalmat és stabilitást biztosítani képes munkavállalói érdekeknek a lehető legteljesebb mértékben működőképeseknek is kell lenniük.

Elnök úr, ezért olyan fontosak számomra az európai üzemi tanácsok. A munkáltatók és a munkavállalók még nem értek el megállapodást és én felszólítanám a munkavállalókat, hogy továbbra is tegyenek kíséreteket egy ilyen megállapodás elérésére. Ha azonban újra tárgyalóasztalhoz ülnek, akkor a munkáltatóktól is kell érkeznie egy ajánlatnak, amelyen e tárgyalások alapulhatnak.

Teljesen egyetértek azzal, amit 2001-ben kollegám, Menrad úr által készített jelentés keretében megszavaztunk. Mit is mondtunk ki akkor? Azt mondtuk, hogy új jogszabályt kell bevezetni a tájékoztatás korábbi, még inkább időben történő nyújtásának, a konzultáció javításának, az európai üzemi tanácsokban a munkavállalók számára vonatkozó korlát csökkentésének, a nem megfelelően működő jogszabály eshetőségére vonatkozó, több, más és jobban működő szankciók életbe léptetésének, valamint az európai üzemi tanácsok működési körülményei javításának biztosítása érdekében.

Elnök úr! Felszólítok mindenkit, hogy üljön tárgyalóasztalhoz. Ha ez nem történik meg, akkor Önön múlik, Špidla biztos úr, hogy biztosítsa, hogy ez az új szöveg még az idén megszülessen. Nagyon köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Időzavarban vagyunk, mivel a Tanácsnak fel kell szólalnia a következő vitában és a Tanács képviselőjének meghatározott időben el kell mennie, úgyhogy elnézést kérek, hölgyeim és uraim, de ezért eléggé szigorúnak kell lennem a beszédidők betartását illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök úr! Úgy tűnik, hogy mindenki egyetért azzal, hogy ez egy fontos irányelv. Fontos, nem utolsósorban az egyre gyakoribb szerkezetátalakítások idején, amikor a tájékoztatásnak és a konzultációnak megfelelően kell működnie. Osztom a Bizottság és Špidla biztos úr nézőpontját, miszerint az irányelv – annak jelenlegi működésében – nem elég jó. Javításokra van szükség. Tudjuk, hogy nagyobb szerkezetátalakításokra került sor anélkül, hogy bármiféle tájékoztatás és konzultáció történt volna.

Osztom azt a véleményt is, miszerint igen helyes volt ezt a kérdést a szociális partnerekre hagyni. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban alig van esély arra, hogy egy irányelv megszülessen ebben a parlamenti megbízatási időszakban. Ha az a helyzet, hogy a tárgyalások egyik fele a tárgyalást kizárólag arra használja, hogy kivonja magát a folyamatból és még kilenc hónap elteltével sincs megállapodás, akkor nem lesz irányelvünk és nem tapasztalunk majd változást sem. Emiatt vonult ki az egyik fél. Látják, egyértelmű annak a veszélye annak, hogy ez csak időhúzás.

Ebben a helyzetben vagyunk ma. Mivel ez így van, a Bizottság kötelessége, hogy cselekedjen. Azért kerültünk ebbe a helyzetbe, mert a tárgyalások sikertelenek voltak. Mivel ez így van, a Bizottságnak a Špidla úr által említett elveken és az általa elvégzett elemzésen alapuló javaslatot kell előterjesztenie. Ha ez így van, mi itt a Parlamentben megígérjük – amint ezt már a Munkaerő-piaci Bizottságban a koordinátorok ülésén megtárgyaltuk –, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy olyan irányelvet alkossunk, amely akár még ebben a parlamenti megbízatási időszakban elkészülhet. A Bizottságnak cselekednie kell.

 
  
MPphoto
 
 

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE).(PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék gratulálni a Bizottságnak a szociális partnerekkel kapcsolatban végzett munkájáért az európai üzemi tanácsról szóló irányelv felülvizsgálata tekintetében. Úgy vélem azonban, hogy az európai szónoklatok és az emberek mindennapi életének gyakorlati realitásai közötti távolság hozzájárult az igazgatóság és a munkavállalók közötti bizalom aláásásához.

Létfontosságú az ipar két oldala közötti bizalmi szint fokozása az Európai Unióban a versenyképesség és szolidaritás növelése érdekében. A bizalom szintje emelkedni fog a szociális párbeszéd fokozásával és a szociális párbeszéd méretének fokozásával átláthatóbbak lesznek a kiigazítási vagy a szerkezetátalakítási folyamatokkal kapcsolatban hozott döntések.

A munkáltatók és a munkavállalók közötti információáramlás javításával hozzájárulunk a nemzetközi jelenségek hatásának jobb megértéséhez, valamint segíteni fogunk mindkét félnek abban, hogy megállapodásra jussanak a szerkezetátalakítási folyamatokkal kapcsolatos megoldások megtalálását illetően. Emiatt kell felülvizsgálnunk és korszerűsítenünk a munkavállalói konzultációval és részvétellel kapcsolatos jogi mechanizmusokat egy olyan jogi keret elérése érdekében, amely előmozdítja a szociális párbeszéd formálását.

Ezért felszólítom az Európai Szakszervezetek Szövetségét, hogy gondolja át álláspontját és üljön tárgyalóasztalhoz ezen irányelvtervezetnek a munkáltatók képviselőivel együtt történő megvizsgálása érdekében. Ha ez lehetetlennek bizonyul, akkor – már bocsánat, de – azt is meg kell mondjam, hogy a Bizottságnak fel kell vállalnia felelősségeit és jó dolog lenne, ha az irányelv felülvizsgálatának folyamata még e Parlament és e Bizottság hivatali ideje alatt befejeződne.

 
  
MPphoto
 
 

  Harald Ettl (PSE).(DE) Elnök úr! Amikor a Bizottság azt mondja az európai szociális partnereknek, hogy „újra meg kellene próbálniuk”, hogy kijöjjenek egymással, egyfajta módon figyelmen kívül hagyja a politikai valóságot. Az ipar nem hajlandó a részvételre és a Bizottság elképzelni sem tudja, hogy a szociális partnerségi mechanizmus miért működik ilyen gyengén.

A gyorsan változó ipari környezetben, amelyben a gyors alkalmazkodásra szükség van, az egyhangúság elérésétől függő döntéshozatali alapok – amint ez a BUSINESSEUROPE esetében is van – nem praktikusak. Végül is a minősített többségű ITUC szavazatok azok, amelyek a rugalmasságot és a változást lehetővé teszik. A szociális partnerek ilyen döntéshozatali mechanizmusa miatt volt az, hogy 1994-ben az olyan politikusok, mint Helmut Kohl és az Európai Parlament tárgyalásokat folytatott, és keresztülvitte az európai üzemi tanácsi irányelvet, de még akkor is rendelkeztek az öt évvel későbbi felülvizsgálatról és további kiigazításról. Ma már 2008 van és a Bizottság ismét tárgyalási eljárást akar kezdeni, amely elkerülhetetlenül túl fog nyúlni e jogalkotási terminuson, még akkor is, ha az ipar – saját belső döntéshozatali mechanizmusai miatt – nem hajlandó vagy képtelen tárgyalni.

Összegzésképpen és tájékoztatásul: ez ugyanaz a helyzet, mint ami 1994-ben volt. Javítani akarunk egy olyannyira létfontosságú eszközt, mint az európai üzemi tanács, amint azt Barroso úr itt a plenáris ülésen kifejtette, vagy csak úgy akarunk csinálni, mintha mindenképpen akarnánk felülvizsgálatot és a végén a körülmények miatt vallanánk kudarcot, amint az oly gyakran előfordult már a szociális kérdésekben?

Ha az utóbbi, akkor nem fektetünk elég energiát az ügybe, hogy jobb megoldást találjunk és még rosszabbnak fog tűnni a szociális és munkavállalói kérdésekkel kapcsolatban az e jogalkotási időszakban kifejtett valamennyi erőfeszítésünk eredménye. Ezt nem szabad!

 
  
MPphoto
 
 

  Alejandro Cercas (PSE).(ES) Elnök úr! Köszönöm, biztos úr. Ha jól értettem Önt – és remélem, hogy jól értettem és nem keverem össze vágyaimat a valósággal – úgy látom, hogy Ön meg akarja vívni ezt a harcot, hogy nem adja fel kezdeményezési képességét, hogy megpróbálja majd biztosítani, hogy még mielőtt ez a Parlament befejezné munkáját és ez a Bizottság is befejezné munkáját, nyolc évnyi várakozás után meglegyen végre az üzemi tanácsi irányelv átdolgozott változata. Egyértelmű, hogy az irányelv a maga idejében igen pozitív volt, de azóta az események túlhaladtak rajta.

Ha ez lesz a helyzet, biztos úr, akkor teljes körű támogatásunkat élvezi, az én támogatásomat élvezi, mivel úgy vélem, hogy joga és kötelessége ezt a bizottsági kezdeményezést fenntartani akkor, amikor az egyik fél nem akarja felülvizsgálni az irányelvet annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy azt el kell végezni. Azért van erre szükség, mert az általános érdek forog kockán. Az európai munkavállalók dühösek – okkal.

Biztos úr! Ma reggel fogadtam egy valladolidi gyár – a Smurfit Kappa – munkavállalóinak küldöttségét, amely gyárat a jövő hónapban bezárják; az újságból tudták ezt meg és nem tudják, hogy miért zárják be, mert a vállalkozás nyereséges. Még azt sem tudják, hogy kik a főnökeik, mert a vállalkozás több társaságból álló konglomerátum része és már senki nem tudja, kik a részvényesek.

Biztos úr! A munkavállalók biztonságot kérnek és ezt Európának meg kell adnia nekik; egyértelműséget kell adnia nekik; meg kell adnia nekik a jogot a tájékoztatáshoz és a konzultációhoz. Szociális párbeszéd nélkül nem történhet szerkezetátalakítás. A szociális párbeszéd határozottan fontos és át kell hágnunk a nehézségeket.

Tudom, hogy nem könnyű Önöknek. Nem lesz könnyű a biztosok kollégiumában és a Tanácsban sem. Azonban, biztos úr, ha ezen az úton halad, teljes támogatásunkat fogja élvezni; olykor nem minden csatát nyer meg az ember, de minden fontos csatát meg kell vívni, és ez olyan, amelyet meg kell vívni.

 
  
MPphoto
 
 

  Karin Jöns (PSE).(DE) Elnök úr, biztos úr! Már megint úgy tűnik, hogy a Bizottság csak a száját jártatja a szociális Európa elgondolását illetően. Ön a felelős azért, hogy még mindig nincs az üzemi tanácsok reformját szolgáló reformunk, mert a Bizottság az – és nem más! – aki figyelmen kívül hagyja az ETUC azon nyilatkozatát, hogy nem akar tárgyalásokba kezdeni a BUSINESSEUROPE-pal, kivéve, ha azok valódiak. Teljesen új játékszabályokat állapítanak meg, mivel a Szerződés 138. cikke nem ír elő harmadik szakaszt a konzultációs folyamatban. Sosem került sor ilyen szakaszra. A Bizottság taktikája nyilvánvaló – időhúzásra játszik.

A Bizottság tényleg megint a munkáltatók oldalára áll? Alapvetősen senki nem akarja az üzemi tanácsok alapvető reformját, biztosan nem a következő európai választások előtt. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy Jacques Delors már elénk terjesztett egy javaslatot, alig két héttel azután, hogy a munkáltatók megtagadták, hogy tárgyaljanak. Ezt Önök is megtehették volna. Június vége már túl késő, nem is említve azt, hogy a „kiegyensúlyozott javaslat” valami egészen mást jelent.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök úr! Szeretném megköszönni Špidla úrnak a nyilatkozatát és azt, hogy szándékában áll megreformálni az európai üzemi tanácsi irányelvet. De határidőkre és sürgős intézkedésre van szükségünk, ha sikeresen akarjuk biztosítani az európai embereket, az európai munkavállalókat arról, hogy Európa több mint egységes piac.

Meg kell mondjam, hogy nélkülözik a logikát azok az EPP-s képviselők, akik az ETUC-ot vádolják azzal, hogy kisétált a tárgyalásokból. Az ETUC, a szakszervezetek és a munkavállalók azok, akik az európai üzemi tanácsi irányelv komoly felülvizsgálatának előnyeiből részesülnének. Ez teljesen nonszensz. Ha úgy gondolnák, hogy megvan a lehetőség arra, hogy a tárgyalásokban előrehaladást érjenek el, akkor tárgyalnának. De nem készek arra, hogy végigcsináljanak egy homályos kimenetelű, kilenchónapos tárgyalást csak azért, hogy azután a munkáltatók kisétáljanak.

Úgy vélem tehát, hogy elengedhetetlen, hogy a Bizottság haladéktalanul javaslattal álljon elő.

 
  
MPphoto
 
 

  Pier Antonio Panzeri (PSE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szerintem még Ön is érti, biztos úr, hogy objektív ellentmondás van aközött, ha azt mondjuk, hogy a Bizottság egyik prioritása az irányelv felülvizsgálata és aközött, hogy azután nem haladunk ezen az úton: több kurázsira és eltökéltségre van szüksége anélkül, hogy befolyásolnák Önt azok a tárgyalások, amelyek nem hoznak eredményeket, és nem az ETUC miatt, hanem olyan emberek miatt, akik úgy tesznek, mintha beszélni akarnának, de csak időpocsékolás miatt teszik ezt!

Két ok is van arra, hogy miért kellene több felelősséget vállalnia: az első a módszer. Nem állhatunk meg itt, a Bizottságnak pedig meg kell védenie döntéshozatali hatásköreit. A második ok politikai: tudják, hogy a jelenlegi jogszabály megakadályozza a CA-t abban, hogy hatékonyak legyen. Az irányelv felülvizsgálata nemcsak ahhoz szükséges, hogy reagáljunk a kezdeti célkitűzésekre, hanem annak biztosításához is, hogy jobb eszközökkel rendelkezünk a mai kihívások kezeléséhez.

Ezért sürgetem Önt, biztos úr, hogy adjon egyértelmű jelzést és mutassa meg, hogy van bátorság a döntéshez!

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr! Az európai üzemi tanácsi irányelv 1994-ből származik. Azóta új kihívások jelentek meg a globalizált gazdaságban és új tagállamok léptek be az EU-ba, beleértve hazámat, Lengyelországot is. Emiatt kell ezt az irányelvet sürgősen módosítani. A változást a Lisszaboni Szerződés is előírja, amely a szociális párbeszédet igen magasra helyezi. Ezt az irányelvet azért is kell módosítani, mert azt az Alapjogi Charta is megkövetelte, amelynek 27. cikke a következőt írja elő: „A munkavállalók vagy képviselőik számára (…) biztosítani kell a (…) tájékoztatást és konzultációt.”

Az új irányelvnek ezért javítania kell a meglévő mechanizmusokat és létfontosságú új mechanizmusokat kell bevezetnie, olyan mechanizmusokat, amelyek megkönnyítik az olyan szervezeti változásokkal kapcsolatos stressz hatástalanítását, mint a vállalkozások szétkapcsolása, összeolvadása, a csoportos elbocsátások, és mindenekelőtt az EU-n belüli vállalkozások és létesítmények áttelepítése.

Biztos vagyok benne, hogy az ilyen népszerűtlen intézkedésekkel kapcsolatos korábbi tájékoztatás lehetővé fogja tenni a munkaerőpiaci feszültségek elsimítását és egyesíteni fogja az uniós mozgalmat.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök úr! A multinacionális vállalatok ilyen szerkezetátalakítási, összeolvadási és részleges vagy teljes áttelepítési folyamatai több uniós országban zajlanak, többek között hazámban, Portugáliában is, amelyek során nem tartják tiszteletben a munkavállalói jogokat és egyáltalán nem tárgyalnak a szakszervezetekkel – amint ezt már többször is említették –, valamint egyáltalán nem adnak közvetlenül tájékoztatást.

Már régóta esedékes az irányelv felülvizsgálata és létfontosságú a munkavállalók jogai védelmének javításához. A felülvizsgálatnak nem csupán a tájékoztatással kapcsolatos garanciákat kell magába foglalnia, hanem a munkavállalók, a munkavállalók képviselőinek, valamint a szakszervezetek részvételére vonatkozó garanciákat is az egész folyamatban, valamint azokat a garanciákat, amelyek azt biztosítják, hogy a munkavállalóknak joguk legyen a sztrájkhoz és a tiltakozáshoz is adott esetben, beleértve a munkavállalók jogait, a regionális jogokat és a nemzeti jogokat nem tisztelő szerkezetátalakításokkal vagy áttelepítésekkel kapcsolatos vétójogot is.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Špidla , a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim! Sajnos nincs elég időm arra, hogy részletesen válaszoljak. Érinteni fogom azonban a leglényegesebb kérdéseket. Az első kérdés a szociális partnerek helyzete. Szilárdan hiszek abban, hogy a szociális partnerek vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy közvetlenül részt vegyenek egy ilyen változásban. Másfelől a Bizottságnak megvan a saját, jogszabályban iktatott kezdeményezési joga és természetesen az irányelvre vonatkozó javaslatot nem könnyelműen nyújtottuk be; az a jelenlegi helyzet értékelésén és az eleddig megszerzett tapasztalatokon alapult. A Bizottságot ezért nem fogja visszatartani a szociális partnerek magatartása. Ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy célszerű még egy utolsó alkalommal felhívni a szociális partnereket a részvételre.

A vita során megemlítették, hogy úgy tűnik, a javaslat megfedd bizonyos szociális partnereket. Szeretném elmondani, hogy jogállamiságban élünk és így senkit nem lehet szankcionálni azért, mert él jogaival. Ez azt jelenti, hogy ha az egyik szociális partner él azzal a jogával, hogy tartózkodik a tárgyalástól, akkor ennek nem szabad érintenie a tárgyalások folyamatát. Szeretnék rámutatni, hogy a múltban a munkáltatók voltak azok, akik megszakították a tárgyalásokat és nem tárgyaltak. Ebből a szempontból a szociális partnereknek is megvannak a jogaik és élhetnek is ezekkel a jogokkal, ez pedig természetesen olyan kihatásokkal jár, amelyeket figyelembe kell venni. Figyelembe kell venni a következményeket, de e tekintetben nem ítélhetők meg a szövegre vonatkozóan folytatott tárgyalások.

A Bizottság célja az üzemi tanácsi irányelv javítása, valamint annak az e parlamenti megbízatási időszakon belüli megvalósítása, és természetesen minden határidő ettől függ. Célunk az irányelv hatékonyabbá tétele. Az „egyensúly” kifejezéssel kapcsolatos bírálatok ellenére úgy vélem, hogy a kiegyensúlyozott megközelítés alapvető feltétele egy ilyen összetett szövegnek.

Észrevettem az itt a Parlamentben helyet foglaló valamennyi politikai képviselőcsoport lelkesedését, kiemelve ezzel – még ebben a korlátozott formában is – az irányelv összetettségét és szerteágazását. Ezért várom a Parlamenttel, az Európai Tanáccsal és a szociális partnerekkel az ezen irányelv javítását célzó előkészületekkel kapcsolatban folytatott további együttműködést.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. – Az európai üzemi tanácsi irányelv felülvizsgálata során a Bizottságnak teljes mértékben foglalkoznia kell a munkavállalói jogok védelmével.

A munkavállalóknak teljes körűen hozzá kell férniük a szerkezetátalakítási folyamatokkal kapcsolatos információkhoz és lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy egy ilyen folyamat teljes egészében döntő módon beavatkozzanak. A munkaerő túl gyakran csak a döntések meghozatala után szerez tudomást a jelentős munkahely-leépítéssel vagy a fizetések és a feltételek romlásával járó szerkezetátalakítási tervekről. A munkavállalók megérdemlik azt a jogot, hogy a szerkezetátalakítási folyamatok valamennyi szakaszában részt vegyenek, és lehetőséggel kell lrendelkezniük arra, hogy azokat oly módon befolyásolják, ami védi a munkahelyeket és a foglalkoztatási feltételeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az európai üzemi tanácsról szóló vita különböző javaslatokat eredményezett, amelyek a legjobb nyomvonalat követik: a részvétel, valamint a különböző felek közötti együttműködés és partnerség elgondolásának megerősítését. Ebben a vitában mégis folyamatosan kitartanak egy olyan nem gazdasági szempont mellett, amely – nagylelkű szándékkal – olyan javaslatsorozatot eredményez, amely nem mozdítja elő a gazdasági sikert vagy nem óvja a munkahelyeket. Ez a helyzet azokkal az intézkedésekkel, amelyek még akkor is megkísérlik megmenteni a munkahelyeket, amikor a vállalkozás vagy a kérdéses iparág nem életképes. Természetesen senki nem gondolna a digitális kamerák használatának betiltására vagy az ilyen kamerák árának szociális többletterhekkel való megterhelésére. A digitális kamerák széles körű használata volt mégis az „ódivatú” kamerák számára filmet gyártó iparágban több ezer munkahely elvesztésének közvetlen oka.

A széles körű munkavállalói részvételnek a foglalkoztathatóság fogalmán, az egyén védelmén és a gazdasági válságokon való átlendülésen kell alapulnia, nem pedig egy olyan vízión, amelyben a gazdasági valóság pusztán részletkérdés. A technológiai fejlődést és a piac megnyitását lehetőségnek kell tekinteni, a vállalkozási párbeszédet pedig ebbe az irányba kell terelni.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat