Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2217(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0138/2008

Viták :

PV 07/05/2008 - 15
CRE 07/05/2008 - 15

Szavazatok :

PV 08/05/2008 - 5.8
CRE 08/05/2008 - 5.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0194

Viták
2008. május 7., Szerda - Brüsszel HL kiadás

15. Az emberi jogok világbeli helyzete (2007) és az Európai Unió politikája - Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlati lépések és a jövőbeni kihívások (vita)
PV
  

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a következő jelentésekről szóló együttes vita:

- Cappato úr éves jelentése (A6-0153/2008) a Külügyi Bizottság részéről az emberi jogok 2007-as helyzetéről a világon és az Európai Unió emberi jogi politikájáról (2007/2274(INI));

- Salafranca Sánchez-Neyra úr és De Keyser asszony jelentése (A6-0138/2008) a Külügyi Bizottság részéről „Az EU választásmegfigyelői missziói: célkitűzések, gyakorlatok és jövőbeli kihívások” (2007/2217(INI)) címmel.

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Cappato, előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az emberi jogokat előmozdító politikák először is hatékony nemzetközi politikaformáló hatásköröket igényelnek, amelyekkel az EU rendelkezik is. Sajnos túl gyakran fordul elő, hogy az európai politika valójában a tagállamok politikája, amint az az általunk a bizottságban egyhangúlag jóváhagyott jelentéssel kapcsolatban is történt. Nehéz európai emberi jogi politikát létrehozni, amikor a tagállamok ilyen mértékben érvényesítik nemzeti érdekeiket.

Amikor azonban a politikai akaratról van szó – és ezt időnként az Európai Parlamentnek köszönhetően szerzik meg, amelynek nincs nemzetközi politikaalakítási hatásköre –, akkor jelentős előrehaladást érhetünk el. Vegyük például a halálbüntetést: e Parlament három állásfoglalása valójában fontos európai állásfoglalást biztosított a kivégzésekkel kapcsolatos moratóriumra vonatkozóan, amelyet az Egyesült Nemzetek New Yorkban decemberben szavazott meg. Nézzük csak meg, hogy a Parlament európai politikát javasolt Tibetre vonatkozóan, amelynek eredményeként állásfoglalást ratifikáltunk a legutóbbi ülésszakon.

Léteznek emberi jogi eszközök is, de túl gyakori, hogy az Európai Unió nem ismeri el ezek jogszerűségét. Valamennyi együttműködési megállapodásunkban van emberi jogi záradék és ennek ellenére sincsenek hatékony nyomon követési és ideiglenes felfüggesztési mechanizmusok, mert azok a záradékok tényleg lehetővé tennék számunkra harmadik országokban a demokrácia tiszteletben tartását.

Igen gyakran mi – mármint Európa – kritizáltuk az USA-t az utóbbi években, mert a demokrácia katonai eszközökkel való előmozdítása eredménytelennek bizonyult. Ez igaz! De nekünk is alternatív eszközöket kell találnunk. Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy a fegyverek nem működnek, mert máskülönben beadnánk a derekunkat a pacifizmus és a semlegesség kísértésének. Mondjunk annyit mindössze, hogy az út annak kockázatával jár, hogy túl hasznos lehet a diktátorok számára.

Ezért az a fegyver, amit meghatároztunk és amelyet kifejezetten megemlítettünk ebben a jelentésben – és tényleg sajnálom, hogy épp egy szocialista képviselőcsoporti módosítás kívánja ezt a részt törölni – az erőszakmentesség fegyvere: a ghandista erőszakmentességé, hogy pontosak legyünk, ami inkább politikai eszköz, semmint népi érzelmű hivatkozás; az ismereteken, a jogokon – a jogok megteremtésén, a jogok fennmaradásán és az élethez való jog védelmén – alapuló erőszakmentesség.

Az erőszakmentességet technológiának tekintjük, ezért azt javasoljuk, hogy 2010-et jelöljék ki az „Erőszakmentesség Európai Évévé”, hogy az Európai Uniónak aktív politikával kell rendelkeznie, amely mellett a Bizottság és a Tanács előmozdítja az erőszakmentesség eszközeit, segít a disszidenseknek, segít a demokratikus ellenzéknek. Ez létfontosságú, ha túl akarunk menni azon, hogy pusztán formálisan védjük az emberi jogi dokumentumokat és szövegeket, és ha életbe akarjuk léptetni az emberi jogokat a diktatúrákkal és a demokrácia nélküli berendezkedésekkel összefüggésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique De Keyser, előadó. − (FR) Elnök úr! Tizenöt évvel az első, Oroszországba küldött választásmegfigyelő misszió után és nyolc évvel a Bizottság e tárgyban készült első közleményét követően hogyan értékelhetjük a választási megfigyeléseket? Először is egy pozitív eredmény. Ennek – a Salafranca úrral közösen és teljes összhangban írt – jelentésnek a célja az volt, hogy rávilágítson az elért sikerekre: a választásmegfigyelő missziók egyre nagyobb professzionalizmusa, a tapasztalt megfigyelők EU-n belüli testületének létrehozása – mind olyan siker, amely azt eredményezte, hogy a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszközének költségvetése mára megközelíti a 25%-ot – és mindenekelőtt két – egy-egy európai parlamenti képviselő vezette misszió – szerencsés kombinációja: az egyik az EU-é, amely inkább technikai és hosszú távú, valamint a Parlamenté, amely rövidebb és inkább politikai.

Azonban továbbra is előre kell haladnunk. E jelentés legfőbb ajánlásai között elsősorban az szerepel, hogy nyissunk meg a missziókat az AKCS-, az EUROLAT- és az EMPA-tagok előtt is, de igen óvatosan. Vigyáznunk kell arra, hogy ne romboljuk le a professzionalizmust és fenntartsuk a missziókon szereplő európai bélyeget. Másodsorban, hogy tartsuk költségvetést a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze tekintetében 25%-hoz közel, dolgozzunk ki éves jelentést az az évi missziók értékeléséről, ami valóban rendkívül fontos, vizsgálódjunk a számítógépesített választások biztonságát illetően – ami új kihívás a választási megfigyelők számára – és mindenek előtt, dolgozzunk sokkal többet a nyomon követésen. A nehézség a nyomon követésben rejlik és a választások nehezen lesznek a demokrácia olyan tényleges kapaszkodói, aminek lenniük kellene. A jelentés számos nyomon követési eseményt ír le, de itt most csak politikai nyomon követéseket fogok említeni, és itt főként a Tanácshoz szólok. Elfogadhatatlan, hogy amikor csalárd módon választanak meg képviselőket vagy elnököket, akkor a velük foglalkozó uniós politikák úgy folytatódnak, mintha mi sem történt volna. A szokásos. Elképzelhetetlen és borzalmas továbbá, hogy amikor demokratikus alapon választanak meg képviselőket, akkor, akkor nincs meg a joguk a tisztelethez és a legitimációhoz, amivel megválasztásuk együtt jár. A múltban történtek előttünk olyan szerencsétlen példák, amelyek tragikus helyzetekbe torkollottak. Nem akarom ezt nagyon tankönyvszagúvá tenni. A jelentés konszenzuson alapult és nem vitatott, Európa számára kiváló eszköz áll ezen keresztül rendelkezésére. Nem szabadna magától ezt megtagadnia.

 
  
MPphoto
 
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, előadó. − (ES) Elnök úr! A választásmegfigyelő missziók története sikertörténet, és úgy vélem, hogy ebben az esetben az oly sokszor kritizált uniós külpolitikát megfelelően el kellene ismerni, mert növeli az Európai Unió láthatóságát, növeli az európai intézmények presztízsét és erősíti az Európai Unió külső imázsát.

Úgy gondolom, hogy helyes elismerni azt, hogy Ferrero-Waldner biztos úr megbízatása alatt az Európai Unió világvezető a választási megfigyelésben köszönhetően módszertanának és a végzett munka hitelének.

Amint azt De Keyser asszony mondta, ezt a jelentést 60 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül fogadta el a Külügyi Bizottság és ez világosan bizonyítja a kiváló együttműködést.

Szerintem a tapasztalatokból szerzett pozitívumokból kell kiindulnunk, de nem ülhetünk a babérjainkon, jóllehet megérdemelnénk, mert még mindig sok a tennivaló.

Ezért úgy vélem, hogy fontos kiemelni a választásmegfigyelő missziók által előterjesztett végleges jelentésekben szereplő ajánlásokat és javaslatokat, nem feledkezve meg arról, hogy ezek olyan ajánlások és javaslatok, amelyek tekintetében a szuverén államok dönthetnek, hogy végrehajtják-e azokat vagy sem, de szerintem fontos, hogy azok szerepeljenek a programokban és a partnereinkkel folytatott politikai párbeszédekben.

Egy másik alapvető fontosságú vonatkozás a missziók függetlensége és az a presztízs, amellyel ezek a missziók az objektivitásuk, pártatlanságuk és függetlenségük miatt rendelkeznek.

E függetlenségnek azonban meg kell jelennie abban, hogy a missziók képesek egy egységes álláspontot összehangolni a tagállamokkal és a Bizottsággal, hogy az Európai Unió egységesen tudjon fellépni, széttöredezettség nélkül, amint azt De Keyser asszony mondta, amikor rámutatott arra, hogy volt néhány probléma a Miniszterek Tanácsával.

Az Európai Uniónak és az Európai Unió misszióinak együtt kell működnie más missziókkal és a helyi szervezetekkel is.

Végül pedig, Elnök úr, úgy vélem, hogy rendkívül fontos, hogy a Bizottság – amely igen jól dolgozott e vonatkozásban – megfelelő rugalmasságot élvezzen, és ne korlátozza egyfajta költségvetési kényszerzubbony, amely megakadályozza e kiváló küldetés elvégzésében.

Összegzésül, Elnök úr, szeretném kifejezni támogatásomat és elégedettségemet annak kapcsán, amit elértek, továbbá a jövőre vonatkozó támogatásomat.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. (SL) Kérem, engedjenek nekem meg egy eljárási jellegű megjegyzést, mielőtt bevezető megjegyzéseimbe belekezdenék! Ma az ülés elején elhangzott, hogy a napirendi pontot törölték, mert a Tanács nem tud részt venni. Azon késői időpont ismeretében, amikor is elkezdtük megtárgyalni ezt a napirendi pontot, egyértelműen indokolt az, hogy egy másik napra halasszuk azt, különösen, mivel a mai ülés napirendje annyira tele van. Az Elnökség a napirendre tűzött valamennyi pont tekintetében jelen kívánt lenni, és jelen is lesz a teljes napirendre vonatkozóan, amelybe ilyen későn kezdünk bele, különösen azért, mert szeretnénk jelezni azt, hogy a Tanács és az Elnökség mekkora jelentőséget tulajdonít ennek. Bevezető megjegyzéseim a tervezett öt percnél kicsit hosszabbak lesznek. Kérem megértésüket, a vita végén pedig meg fogom próbálni lerövidíteni záró nyilatkozatomat.

Tisztelt Képviselők! Szeretném üdvözölni a Cappato úr által elkészített jelentést, nevezetesen az Európai Uniónak a világban az emberi jogokról készült éves jelentését. Szeretném hangsúlyozni, hogy alapvető fontosságúnak tartjuk a Parlament által az emberi jogok nemzetközi szintű előmozdításában játszott szerepet, kritikus véleményüket pedig az Európai Unió e létfontosságú területen végzett törekvéseihez való fontos hozzájárulásnak tekintjük. A Tanács részletesen fogja tanulmányozni ezt a jelentést. Ma azonban szeretnék az Ön jelentésének bizonyos kulcsfontosságú vonatkozásaira reagálni, Cappato úr.

Először is, kétségtelen, hogy jelentése az emberi jogok tekintetében az Európai Unió előtt álló legalapvetőbb kihívásokkal foglalkozik. Mindenekelőtt annak örülünk, hogy az Európai Parlament tevékenységei is szerepelnek az emberi jogokról szóló jelentésben. Az e tárgyra vonatkozó fejezet elismeri e nagyra becsült közgyűlésnek az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában játszott jelentős szerepét. A Tanács a jövőben is a Parlamenttel – különösen a Külügyi Bizottsággal és az Emberi Jogi Albizottsággal – folytatott szoros együttműködés biztosítására fog törekedni. Hiszünk abban, hogy az éves jelentések továbbra is tükrözni fogják az Európai Parlament e tekintetben végzett erőfeszítéseit.

Az Európa Tanács és az Európai Unió közötti együttműködés fokozására vonatkozó, a jelentésben szereplő felszólításra vonatkozóan meg kell mondjam, hogy egyetértünk abban, hogy e területen ezt rendkívül tág körben lehet megtenni és az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési memorandum aláírása természetesen fontos. Az Európai Unió tiszteli az Európa Tanács emberi jogok előmozdítása és védelme tekintetében kifejtett erőfeszítéseit. Az Európai Unió továbbra is az Egyesült Nemzetek emberi jogi védelmi rendszerének hű védelmezője lesz. Tevékenyen támogatjuk az emberi jogi főbiztos hivatalának függetlenségét és törekszünk annak biztosítására, hogy az Emberi Jogi Tanács a világszerte elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések kezelésének hatékony szervévé váljon.

Az Emberi Jogi Tanács nemrégiben Genfben megtartott hetedik ülésszaka siker volt az Európai Unió számára. Elfogadták két fő kezdeményezésünket: a burmai (mianmari) és az észak-koreai emberi jogokkal foglalkozó különelőadók megbízatásainak megújítását. Az Európai Unió egyes tagállamainak valamennyi kezdeményezését szintén elfogadták. Erőfeszítéseket tettünk továbbá annak biztosítására, hogy a Kongói Demokratikus Köztársasággal foglalkozó független szakértő megbízatását is megújítsák, de ebben sajnos nem jártunk sikerrel. Ezen ülésszak pozitív eredményei között meg kell említeni az emberi jogvédők és a nők erőszakmentességhez való joga védői megbízatásának megújítását.

Áprilisban egy új mechanizmust – az egyetemes időszakos felülvizsgálatot – indítottak el az Emberi Jogi Tanács keretében. Az Európai Unió ezt kulcsfontosságú mechanizmusnak tekinti az emberi jogok védelmezése és előmozdítása tekintetében. Még mindig túl korai ezen új mechanizmus működésének megfelelő értékelése, de a kezdeti benyomások azt jelzik, hogy a tagállamok azt komolyan veszik és felelősen járnak el. Aggodalomra adott okot azonban az Emberi Jogi Tanács néhány tagjának az e mechanizmus felhígítására tett kísérlete.

Az Egyesült Nemzetekben végzett intenzív munkán túlmenően az utóbbi években a figyelem az emberi jogoknak a külpolitika egyéb területeibe való integrálására irányult. Szeretném újból megerősíteni, hogy ez igen elöl szerepel a Szlovén Elnökség prioritásainak listáján. Az Elnökség szintén támogatja Solana úr emberi jogi személyes képviselője, Riina Kionka által e tekintetben végzett valamennyi erőfeszítését.

Ezen a ponton szeretném érinteni a jelentés azon részét, amely az emberi jogi iránymutatások naprakésszé tételére szólít fel. Elnökségünk idején az öt tematikus irányelv közül hármat fogunk frissíteni. A múlt héten az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa elfogadta a kínzásról szóló naprakésszé tett iránymutatásokat. A jövő hónapban várhatóan a halálbüntetésről szóló iránymutatások naprakésszé tételével is végzünk, ami egybeesik az iránymutatások tizedik évfordulójával. Az Elnökség a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló iránymutatások naprakésszé tételét is végzi. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ebben a hónapban az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa várhatóan szintén jóváhagyja a fegyveres konfliktussal érintett gyermekek védelmének az európai biztonsági és védelmi politikába való integrálásával kapcsolatos tennivalók jegyzéke végrehajtásának kétéves felülvizsgálatát.

Az emberi jogi aktivistákról szóló iránymutatások tekintetében a jelentésükben azt kérik, hogy a tagállamok fontolják meg annak lehetőségét, hogy az ilyen csoportok számára vízumokat adnak ki. Az Európai Tanács Emberi Jogi Munkacsoportján (COHOM) belül az Elnökség áprilisban tárgyalásokat szervezett a vízumkiadási gyakorlatokkal kapcsolatos információk kicserélése céljából. Úgy tűnik, hogy a tárgyalás sok tagállamot késztetett arra, hogy – az illetékes konzuli osztályokkal együtt – tanulmányozzák az emberi jogi aktivistáknak a rövid időre szóló vízumokkal való ellátásuk révén nyújtott segítség lehetőségét. Ugyanakkor a tagállamok támogatták azt, hogy a közös vízumkódexbe beépítsük az ügyre vonatkozó hivatkozást. Az iránymutatások tekintetében a létfontosságú vonatkozás, persze, azok gyakorlati végrehajtása, azaz az emberi jogi helyzetek nyomon követése és az erőszakos cselekményekre diplomáciai lépések és nyilatkozatok, valamint a kérdés párbeszédbe való beépítésének formájában adott reakció.

Az emberi jogok tiszteletben tartása világszerte valóban az európai közös kül- és biztonságpolitika egyik legnagyobb célkitűzése. Az olyan eszközökön mint a közös intézkedéseken és stratégiákon, a diplomáciai lépéseken és válságkezelési műveleteken keresztül az EU a demokratikus folyamat megerősítésére és az emberi jogi helyzet javítására törekedett sok országban. E tekintetben az emberi jogi párbeszéd különös jelentőséggel bír. Az EU tárgyalásokat folytat Iránnal, Üzbegisztánnal, az Orosz Föderációval, az Afrikai Unióval és Kínával.

Az – emberi jogi rendelkezéseket is tartalmazó – együttműködési megállapodások értelmében ilyen párbeszédet más harmadik országokkal is folytatunk. E tekintetben meg kell említenem, hogy a kínai helyzet megvitatására legközelebb már a jövő héten – május 15-én – alkalom nyílik, amikor is Ljubljanában sor kerül az EU–Kína emberi jogi párbeszéd következő fordulójára. Az Orosz Föderációval nemrégiben, áprilisban folytatott konzultációkat is meg kell említenem.

Tisztelt Képviselők! Szeretném még érinteni az Európai Unió egyes intézményei között az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozóan folytatott együttműködést is. A következő pár napban a Tanács várhatóan megfogalmazza az Európai Parlament elnöke, Pöttering úr által az emberi jogi párbeszéddel kapcsolatban folytatott intézményközi együttműködésről írt levélre adandó választ. Biztosíthatom Önöket, hogy erőteljes politikai akarat övezi e kapcsolatok megerősítését – legalább is az Elnökség részéről.

Végezetül: üdvözlöm De Keyser asszony és Salafranca Sánchez-Neyra úr jelentését a választásmegfigyelő missziókról. A választásmegfigyelő missziók a demokrácia elősegítését célzó uniós politika igen fontos elemét képezik. Hozzájárulnak a demokratikus párbeszéd és a demokratikus választási folyamat fokozásához és segítenek kiépíteni a demokratikus intézményeket. Idén választásokat tartottak és tartanak majd sok országban. A Tanács ezeket szorosan nyomon követte és a továbbiakban is ezt fogja tenni.

Ami az Európai Parlament és a Tanács között a választásmegfigyelő missziók tekintetében meglévő kapcsolatok megerősítésére tett erőfeszítéseinket illeti, már eszmecserét folytattunk a megfigyelő missziókat vezető európai parlamenti képviselőkkel. Jelentéseik jelentős mértékben járulnak hozzá az e területre vonatkozó politika formálásához, és úgy vélem, hogy a mai vita is hasznos lesz e tekintetben.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Szeretnék rámutatni valamire a Miniszter úr számára, aki csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy a tárgyalásokat elhalasztottuk. Ez történik akkor, amikor a felszólalók több időt vesznek igénybe az előre megállapítottnál. Amint abban korábban már megállapodtunk, a Miniszter úr 5 percig beszélhetett volna. 10 percig beszélt, úgyhogy további 5 perces csúszásban vagyunk. Így történik ez, fél perc itt, öt perc ott, ezek a csúszások pedig összeadódnak, úgyhogy érezzük magunkat közösen felelősnek az időbeosztás megtartásáért.

 
  
MPphoto
 
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Természetesen óriási öröm, hogy ma megint részt vehetek a plenáris ülésen, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó két kulcsfontosságú jelentésről – az emberi jogokról szóló uniós éves jelentésről szóló Cappato-féle jelentésről és a választásmegfigyelő missziókról szóló jelentésről szóló Salafranca/De Keyser-féle jelentésről – zajló, együttes vitában. Szeretnék gratulálni a három előadónak az általuk végzett kiváló munkáért.

Örülök annak is, hogy az emberi jogokról szóló és a választási megfigyelésről szóló két jelentést együtt tárgyaljuk, mert úgy vélem, hogy ez élő bizonyítéka azon közös meggyőződésünknek, hogy az emberi jogok és a demokrácia kéz a kézben járnak és nem vizsgálhatók külön-külön. Az emberi jogok képezik a demokrácia alapját, a demokrácia pedig nélkülözhetetlen az emberi jogok védelméhez és előmozdításához.

Hadd foglalkozzak a napirendünkön szereplő két kérdéssel egymás után. Természetesen itt csak átfogó áttekintést végzek, de a vita során később természetesen kész vagyok a részletekbe belemenni.

A választási megfigyelés az Európai Unió külpolitikájának sikere és köszönöm, De Keyser asszony, amit mondott. A szerintem következetes és szigorú módszertan, valamint a független és pártatlan hosszú távú megfigyelés eredményeként az EU a leghitelesebb nemzetközi megfigyelő szervezetek közé tartozik. Ezt megerősítették az olyan kényes választási folyamatokhoz rendelt, újabb uniós megfigyelő missziók, mint például Kenya (ez Lambsdorff úr volt), Pakisztán (Gahler úr) és Nepál (Mulder úr). A következő missziók között szerepe Kambodzsa és Ruanda, amelyek igen fájdalmas múltból élednek újjá. 2007-hez hasonlóan ezeket a missziókat is a megállapított költségvetési keret teljes mértékű tiszteletben tartása mellett finanszírozzuk.

Az EU választásmegfigyelő missziói és az Európai Parlament közötti, megfelelően kialakult együttműködésben a technikai szakértelem politikai érzékenységgel vegyül és biztosítja az EU egyöntetű fellépését. Szeretnék tehát ismét gratulálni valamennyi megfigyelésvezetőnek az eddigi nagyszerű munkájukért. Valójában az Európai Unió választásmegfigyelő misszióinak professzionalizmusa a legkiemelkedőbb prioritás a számomra hivatali időm kezdete óta, amelynek során 36 országban jártak megfigyelésvezetők.

Egyetértek abban, hogy az uniós választási megfigyelés nem lehet önálló politika, hanem annak egy tágabb emberi jogi és a demokráciát támogató stratégia részét kell képeznie. Fokozni kell az uniós választásmegfigyelő missziók politikai és technikai nyomon követését. Mindannyiunknak részt kell vállalnunk, a Bizottság pedig az országok stratégiai dokumentumainak közelgő felülvizsgálatát fogja felhasználni arra, hogy koherensebb politikai megközelítéseket dolgozzon ki országos szinten, amint azt a jelentés is javasolja, annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok védelme és előmozdítása, a demokrácia előmozdítása, a választási támogatás és a demokratikus kormányzás és a jogállamiság javítását célzó fejlesztési segítségnyújtás terén végzett intézkedéseink kölcsönösen erősítsék egymást.

Minden bizonnyal a politikát lehet még továbbjavítani. Ezt a Parlamenttel folytatott szoros párbeszéd keretében fogom a továbbiakban is végezni. Ezzel összefüggésben javaslom egy második együttes szeminárium megtartását az ősszel a választási megfigyelésről, a tavalyi sikeres találkozó alapján, amely rámutatott a nyomon követés, valamint a megfigyelési munkálatok minősége fenntartásának alapvető kérdésére. Ezeken a területeken már fontos lépéseket tettünk: az uniós választásmegfigyelő missziókat mára már módszeresen figyelembe veszik a választási ciklusban és egyre nő a tudatosság az uniós választásmegfigyelő missziók ajánlásainak a partnerországokkal folytatott párbeszédbe való beépítésével kapcsolatban. A két, épp most kiadott, teljes egészében felülvizsgált módszertani iránymutatás, valamint a megfigyelők képzési programjaira nyújtott folyamatos támogatás segíteni fog nekünk a megfigyelésvezetők és csoportjaik alapos és jó minőségű helyszíni munkájának fenntartásában. A második szeminárium összpontosíthatna az uniós választásmegfigyelő missziók fokozott láthatóságára és a választási támogatás politikai vetületére.

Megvitathatjuk természetesen a misszióink esetleges további megnyitását is – amint azt De Keyser asszony említette. Eleddig vannak megfigyelőink például Svájcból, Kanadából és Norvégiából.

Megpróbálok rövid lenni a második rész kapcsán, mivel Tanácsunk elnöke már sok mindent elmondott. Ez az év fontos az emberi jogok tekintetében, mivel idén ünnepeljük az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 60. évfordulóját és az emberi jogi világkonferencia 15. évfordulóját.

Amit szerintem el kell mondani, az az, hogy a tavalyi évet az ENSZ emberi jogi rendszerében tapasztalt sarkalatos változások jellemezték az Emberi Jogi Tanács intézményi modelljének véglegesítésével. Most az egyetemes időszakos felülvizsgálatok első fordulója véget ért, a második forduló pedig május 5-én kezdődött meg. Néhány vizsgált uniós tagállam és harmadik ország mellett, azt gondolom, hogy igen hasznos lesz részletesen elemezni, hogy ez a kulcsfontosságú innováció pozitívan fog-e hozzájárulni az Emberi Jogi Tanács hatékonyságának fokozásához. A Tanács illetékes uniós csoportja (COHOM) – ez Genfben van – elkezdte a koordináció javítását az Emberi Jogi Tanácsban egy koherensebb uniós álláspont kialakítása céljából és részletesen meg fogja vitatni az első két fordulóból levonandó következtetéseket.

Most nem megyek bele a részletekbe. Szerintem a többi kérdés a vita során fel fog merülni és akkor kész leszek az összes kérdést megválaszolni.

 
  
MPphoto
 
 

  Thijs Berman, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (NL) Elnök úr, biztos asszony! Burma a katasztrófa után: holttestekkel teli rizsföldek, hajléktalan túlélők, az országba bejutni nem tudó segélyszervezetek. Burma földgázexportja évente 3 milliárd eurót hoz az országnak, a rezsim mégis csupán 5 millió eurót költ sürgősségi segélyre. Ez megdöbbentően nyomorúságos alamizsna, lévén, hogy a junta tudott a ciklonról, csak nem figyelmeztette a lakosságot.

Burma óriási kihívás az uniós emberi jogi politika számára. Az egyetlen megoldást a keményebb szankciók jelentik. A vízumkorlátozások megerősítése, a rezsimet támogató vállalkozások elfogása, az EU lezárása a rezsim valamennyi banki ügylete előtt.

A Tanácsnak ezeket a lépéseket a múlt héten meg kellett volna tennie. De nem tette meg. A kereskedelmi megfontolások kerültek előtérbe. Ez a fajta kritikai elemzés teljes egészében hiányzik az emberi jogok 2007-as helyzetéről a világon és az Európai Unió emberi jogi politikájáról szóló jelentéséből. A Burma elleni új szankcióknak azonban még várniuk kell. Az EU-nak először az ASEAN országokat kell rávenniük a segítségnyújtásra. A tagállamoknak is készenlétben kell lenniük. A Biztonsági Tanácsnak a főtitkárt, Ban Ki-moont Burmába kell küldenie. Burma határait meg kell nyitni.

 
  
MPphoto
 
 

  Giusto Catania, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Uniót gyakran aggasztják a területünkön kívül elkövetett emberi jogi jogsértések, de nem veszi észre, hogy politikáink hozzájárulnak az EU-n kívüli szisztematikus jogsértésekhez.

Ezért hisszük azt, hogy az EU Alapjogi Ügynöksége megbízatásának azokra az országokra is ki kell terjednie, amelyek stabilizációs vagy társulási megállapodást kötöttek, vagy akár azokra az országokra is, amelyek az EU-val visszafogadási megállapodást kötöttek. Szerintünk ez fontos a migránsok és a menedékkérők számára, akiket gyakran kitiltanak országainkból és akiket gyakran olyan helyekre küldenek, ahol nem garantálják a személyes szabadságot és az alapjogokat.

Azt az országot is meg kell említenünk, amely jelenleg az EU elnökségét látja el, ez Szlovénia, ahol a nyilvántartásba nem vett és ennélfogva állampolgárság nélküli embereket olyan országokba küldik, mint Koszovó vagy Szerbia, ahol biztonságuk nem garantált.

Aggódunk amiatt is, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a nemzetközi együttműködés csökkentette az alapvető szabadságok védelmének szintjét. Ezért van az, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság e jelentésről szóló véleménye követeli, hogy a Parlament által előírt összes intézkedést hajtsák végre, különösen a CIA-járatok és a terroristagyanús személyek illegális fogva tartása tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (LT) Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok azon képviselőtársaimnak, akiknek közös erőfeszítései megkönnyítették az emberi jogok 2007-as helyzetéről a világon és az Európai Unió emberi jogi politikájáról szóló jelentés elkészítését. Nagyon köszönöm Cappato úrnak! Együttműködésünk gyümölcsöző és kellemes volt.

Állásfoglalásunk az emberi jogokat fő prioritásként és értékként emeli ki. Politikai családom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja mindig is elsődlegesen fontos kérdésnek tartotta az emberi jogokat. Napirendünkön első helyen áll a halálbüntetés eltörlése, a kínzás elfogadhatatlansága, a nők és a gyermekek jogai, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelem. Az EPP-ED képviselőcsoport mindig is óriási figyelmet szentelt az emberi jogoknak olyan országokban, mint Kína, Oroszország és Irán, és nem is ok nélkül, mivel az emberi jogi helyzet ezekben az országokban igencsak aggályos.

Köztudott, hogy az EU sok intézkedést dolgozott ki és hajtott vége az emberi jogok védelme és a demokrácia elterjesztése terén. Ezek között szerepel a politikai párbeszéd, a diplomáciai lépések és pénzügyi eszközök – a demokrácia és az emberi jogok védelmére szolgáló európai eszközök, a keret, a multinacionális fórumok munkája.

Ezért állásfoglalásunk egyik célja az uniós politika és a jelenleg végrehajtott intézkedések hatékonyságának, valamint eredményeik értékelése és ezen intézkedések – konzisztensebbé tételük, valamint átláthatóságuk és láthatóságuk biztosítása melletti – javítására különböző módok javasolása. Fontos rámutatni, hogy az EU és az ENSZ intézményei között az emberi jogok védelme terén meglévő kapcsolatok fantasztikus eredményeket hoztak; ezért az e körben végzett jövőbeli erőfeszítések létfontosságúak.

Őszintén szólva – az Európai Parlamentben meglévő különböző meggyőződéseink, tapasztalataink és kultúránk miatt – hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos kérdéseket és problémákat – például a szexuális és reproduktív egészséget – eltérően értékeljük. Az ilyen ellentmondásos kérdések kezelése során a legpontosabb mérce az emberi jogok – különösen a gyermekek és a nők jogainak – mércéje. Ezért a pedofíliát (voltak kísérletek arra, hogy ezt a „szexuális egészség” kifejezéssel álcázzák) nem szabad eltűrni, bárminek is nevezzük azt.

Meg kell említsem a civil társadalom szerepének a fontosságát, mivel a civil társadalom nélkül, a nem kormányzati szervezetek aktív részvétele nélkül, a politikusok erőfeszítései gyakran nem járnának eredménnyel. Az emberi jogi aktivisták – függetlenül attól, hogy melyik országból származnak – Oswaldo Payá és a kubai Fehérruhás Nők, a belaruszi Yuri Bandazhevsky, a szudáni Salih Mahmoud Osman és több száz más ember – megérdemlik tiszteletünket és fokozott támogatásunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi, a PSE képviselőcsoport nevében. (HU) Tisztelt elnök úr! Az Európai Szocialisták nevében szeretném megköszönni Marco Cappato jelentéstevőnek a kiegyensúlyozott, alapos jelentését és a különösen jó együttműködési készségét és nyitottságát. Rendkívül fontos az, hogy a szocialisták javaslatára hangsúlyosabban jelennek meg a jelentésben a gazdasági és a szociális jogok. Ha mi büszkék vagyunk – pártállástól függetlenül néppártiak, liberálisok, zöldek, szocialisták – a szociális Európára, akkor nagyon fontos, hogy másoktól is számon kérjük – joggal – a szociális jogokat. Kína és Oroszország esetében például a falun élők több százmilliói nem rendelkeznek semmilyen társadalombiztosítással, nem jutnak hozzá az alapvető orvosi, egészségügyi ellátáshoz, nincs nyugdíjuk. Ez azt hiszem, hogy alapvető emberi jog, és a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell rá fordítani.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a kisebbségi jogok területén – az Ön jelentésében – az Európai Unió és az Európa Tanács között sokkal szorosabb legyen az együttműködés. Hiszen a keretegyezmény és a nyelvi charta meghatározó dokumentum Koppenhága alapján mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács számára. Ugyanakkor számunkra nagy probléma az, hogy nincs a nemzeti kisebbségekről egy külön jelentés, nincs egy külön paragrafus, hiszen mi fogjuk – ott van biztos asszony – Koszovót mi fogjuk felügyelni, és mi fogjuk megmondani, hogy mi legyen a kisebbségi jogokkal. És a mi jelentésünkben Kínán és Oroszországon kívül semmi nincsen. Tehát a jövőben jó lenne, ha az erről szóló emberjogi jelentésben lenne egy külön fejezet a nemzeti kisebbségekről, a romákról és a migráns, vagyis az új kisebbségekről. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében. (PL) Szeretnék egy pillanatra az emberi jogok és a demokrácia közötti kapcsolatra összpontosítani. Általános vélekedés, hogy ezek a jogok teljes mértékben csak demokráciában tarthatók tiszteletben. A demokráciát viszont a választási mechanizmuson keresztül létrejött többségi kormányokkal azonosítják. Ez volt a görög demokrácia, amikor a többség döntött mindenről. A többségi szavazási rendszeren keresztül ítélték azonban halálra Szókratészt.

A többségi akarat tehát nem mindig szolgálhat a polgárok jogainak garanciájaként. Ezért merült fel a XIX. században egyfajta – ma kevéssé értett – félelem a politikai gondolkodásban, az attól való félelem, hogy a szavazási jogokat tágabb társadalmi csoportokra is kiterjesszék, ami ahhoz a vélelemhez kapcsolódik, hogy csak egy megvilágosult kisebbség van abban a helyzetben, hogy tisztelje az emberi jogokat és szabadságokat.

Ma gyakran botlunk olyan helyzetekbe, amelyekben az igencsak tiszteletre méltó választások diktatórius kormányokhoz vezetnek vagy támogatják az ilyen kormányokat. Gondoljunk csak az olyan országokra, mint Belarusz vagy a Gáza-övezetbeli Hamász-kormányokra! Az egyiptomi Mubarak elnök híres válaszára is érdemes visszaemlékezni, aki akkor, mikor felszólították tisztességes választások megtartására, azt mondta, hogy az azt eredményezné, hogy az egyiptomi kormányokat radikális fundamentalista iszlám csoportok vennék át.

A választások egyértelműen elmondhatatlanul értékesek és ezért kell azokat nyomon követni. Ki tudja, hogy manapság sok országban a jogállamiság által vezérelt kormány és egy valóban független igazságszolgáltatás nem fontosabb-e, mint maguk a választások. Máskülönben olyan demokráciánk lehetne, amely nem több egy választási mandátummal megtámogatott diktatúránál – egy olyan diktatúránál, amelynek nincsenek olyan független intézmények, amelyek összetett egyensúlyrendszert és biztosítékrendszert teremtenének, amelyek óvják a polgárokat a hatóságok önkényes intézkedéseitől. A demokráciának liberális demokráciának, nem pedig többségi diktatúrának kell lennie. Fenn kell ezért tartanunk a választások megfigyelésének gyakorlatát, de nem korlátozódhatunk ilyen intézkedésekre egy tényleges liberális demokrácia létrehozását célzó küzdelemben. Ez azt jelenti, hogy több figyelmet kell szentelni a demokratikus kultúra és a civil társadalmi intézmények kialakításának.

Az ilyen intézkedések nem számíthatnak az autokrata hatóságok támogatására. Jobb segítségnyújtási mechanizmusokat kell ezért kidolgozni, mechanizmusokat, amelyek még rugalmasabbak a jelenlegieknél, támogatásunk hatókörét pedig ki kell szélesíteni azáltal, hogy segítséget nyújtunk azoknak a bátor embereknek, akiket tevékenységeik miatt különböző megtorlásoknak vetnek alá.

 
  
MPphoto
 
 

  Konrad Szymański (UEN). – (PL) Elnök úr! Úgy vélem, hogy csak a baloldal – és talán egyúttal az előadó – előítéletei szolgálhatnak egyetlen magyarázatként arra, hogy miért hiányoznak az emberi jogi jelentésből a világon a vallásszabadságra vonatkozó megfelelő szavak.

A vallás tanításának és gyakorlásának szabadsága az emberi jogok egyik legfontosabb eleme. Ezt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke, az EBESZ Záróokmányának 16. cikke és az Európai Egyezmény 9. cikke is megerősíti. Ez olyan szabadság, amelyet nagy léptékben sértettek meg. A keresztényeket üldözik a leginkább a világban, vallásukat nem gyakorolhatják szabadon Kínában, Szaúd-Arábiában vagy Iránban. Irakban elmenekültek otthonaikból az asszír keresztények, akik évszázadok óta élnek a vidéken. Oroszországban a nem az orosz ortodox egyházhoz tartozó vallási közösségek munkája egyre nehezebbé válik.

Ezt azonban sajnos nem tudhatjuk meg Cappato úr jelentéséből. Az ilyen jellegű cenzúra egyenes úton vezet annak elvesztéséhez, amely az emberi jogok védelmi rendszerének egyetlen erejét képezi: ez az út a hitelesség elvesztéséhez vezet.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Az előterjesztett jelentések igen pontosak és megfelelően dokumentáltak. Úgy vélem, meggyőzően jelzik a Parlament azon jelenlegi képességét, hogy értékelje az uniós emberi jogi politikát és demokráciával kapcsolatos politikát. Az iránymutatások, a párbeszédek és konzultációk, a cselekvési tervek, az emberi jogi záradékok, a választásmegfigyelő missziók: ezeket az eszközöket értékelik alaposan, valamint a még elérendő előrehaladást is egyértelműen meghatározzák, függetlenül attól, hogy azt az egyes országokra vonatkozó emberi jogi stratégiák vagy a helyzetek értékelésére szolgáló pontos mutatók kialakításával, illetve a Parlamentnek az emberi jogi záradék végrehajtásával kapcsolatos megfelelő intézkedések kezdeményezésére való felszólításával akarják-e elérni. Szerintem ezeket a célkitűzéseket mind a Bizottság, mind pedig a Tanács jól ismeri, és ezek továbbra is tárgyalásaink napirendjén fognak szerepelni.

Egyedi kéréseket is intézünk a tagállamokhoz. Különösen arra világítunk rá, hogy számos nemzetközi egyezményt és kiegészítő jegyzőkönyvet még mindig sokan nem ratifikáltak: a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló egyezményt; a kínzás tilalmáról szóló egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét; az erőszakos körülmények között eltűnt személyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt; és más olyan eszközöket, mint például az ILO 169. egyezményét. Ezek ratifikálása a tagállamok és az egész EU becsületére válna.

Van továbbá néhány még nehezebb és fel-felmerülő kérdés, amelyeket a nemzetközi helyzet mindig csalhatatlanul aggályaink előterébe helyez: valamennyi uniós politikában az emberi jogok átfogó, integrált megközelítésével kapcsolatos kérdések. Igen, az EU és a tagállamok által folytatott menekült- és bevándorlási politika tömeges emberi jogi jogsértésekhez vezet, különösen külső határainknál. Igen, az európai társaságok szemet hunynak a munkajog vagy az egészséges környezethez való jog közvetlen megsértései felett, illetve ezeket akár ők maguk idézik elő. Az EU-nak egy olyan jogszabályi keret irányába kell elmozdulnia, amely elősegíti a tevékenységei tekintetében az összeegyeztethetőséget és az emberi jogok tiszteletben tartását. Igen, az élelmiszerválság megkérdőjelezi agrár- és energiapolitikáinkat. És megint csak igen, az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatása nyilvánvaló. Az élethez, az egészséghez, a lakhatáshoz és az élelmiszerhez való jog áll a jogsértési lista csúcsán.

Célunk egy átfogó, integrált politika. A Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos munka megkezdődött. Az emberi jogok iránti elkötelezettségünk tekintetében ez egy további lépést jelent majd. Ezt az elkötelezettséget lényegesebb és koherensebb szervezéssel és forrásokkal kell biztosítani, amikor az emberi jogokról van szó. Az Európai Külügyi Szolgálatnak például rendelkeznie kellene az emberi jogok több területre kiterjedő jellegére összpontosító központtal. Magának az Európai Parlamentnek kellene erre magát rászánnia. E célból igen kívánatos egy teljesen működőképes parlamenti testület megléte.

 
  
MPphoto
 
 

  Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az emberi jogok képviselete és védelme tekintetében ma fennáll annak a kockázata, hogy ezek üres gesztusokká válnak, kiváltképp ha az elvi kinyilatkoztatásokat nem követik különös események. Az Európai Unió egy ideje úgy tesz, mintha teljesen tanácstalan lenne az emberi jogokat sértő rezsimekkel szemben, amelyeket csak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekel.

A Bizottság emberi jogok világszerte történő előmozdítását célzó stratégiáit egyre inkább aláássa a Tanács és a tagállamok. Egy ideje tapasztalhatjuk az alapvető jogok előmozdításával kapcsolatos hatáskörök tudatos, nemzeti kézbe adását. A Bizottság még soha nem volt ennyire gyenge a világszerte az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos javaslatait illetően, amint ezt például a Parlament által két éve megszavazott, demokráciával kapcsolatos záradék kialakításának visszautasítása is bizonyítja.

Az emberi jogokat újból a gazdasági vagy katonai ellenőrzés kénye-kedvére bízták, amint ezt a Bush-kormány „terrorellenes háborúja” is bizonyítja. Emiatt fontos, hogy az Európai Parlament továbbra is élénkítő szerepet játsszon ezen a területen, például a Cappato úréhoz hasonló jelentésekkel. Ez a jelentés természetesen kizárólag az emberi jogok egyik vonatkozására összpontosít, egy olyan vonatkozásra, amelyet én „individualistának” neveznék.

Maga Cappato úr a módosításaink ellen szavazott, amely módosítások azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy – az ENSZ által meghatározott – emberi fejlődés és a szociális, gazdasági és kulturális jogok előmozdítása előkövetelménye az egyéni jogok élvezetének. Épp a jogok ilyen kölcsönös függőségi és oszthatatlansági koncepciói határozzák meg ezt az eszmét.

Az előadó azonban ismét az olyan országok feketelistáinak létrehozásához folyamodott, amelyekben a köztörvényes gyanúsítottakat megverik, és amelyekben a legtöbb hatalommal rendelkezők elkerülik a bírálatot. E módosításokkal megpróbáltuk például reflektorfénybe állítani, hogy Törökország vétkes a kurdok kulturális, politikai és szociális azonosságának sárba tiprását célzó politika folytatásában. Ez az elnyomás több millió embert érint, mégsem tesznek semmit. Véleményem szerint a kurd kérdés a demokratikus Európa jövőjének kulcsa, mindez az emberi jogokkal kapcsolatos általános és generikus szabályok lefektetésével együtt, amely szabályoknak kettős mérce látszata van. Képviselőcsoportunk ezért döntött a végleges szavazáson a tartózkodás mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Ha valaki a Függetlenség és Demokrácia képviselőcsoport részéről Georgiou úr beszédét várta volna, csalódnia kell, mert nincs jelen az ülésteremben.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI). (NL) Köszönöm, Elnök úr! Úgy vélem, hogy – míg a terjedelmes Cappato-jelentés számos vonatkozása bírálható – a jelentés, javára szóljon, kifejezetten napirendre tűzi számos harmadik országban a vallási kisebbségekkel szembeni megkülönböztetést, ez olyasvalami, amire nagyon nagy szükség volt.

Egész egyszerűen bátrabbnak kellene lennünk és egyértelműen ki kellene mondanunk egypár dolgot, anélkül, hogy kerülgetnénk a forró kását, és legelsősorban le kell lepleznünk az iszlám államok fanatikus totalitáriusságát. Tény az, hogy míg Európában az iszlámot egyenértékű vallásként ismerik el és kezelik, és természetesen a muzulmánokat egyenértékű polgárokként ismerik el és kezelik, és hazámban az iszlámot a kormány elismeri és támogatja, addig az iszlám világban a keresztényeket és az ateistákat nyíltan másodrendű polgároknak tekintik, és ennek eredményeként megkülönböztetést alkalmaznak velük szemben.

Hogy csak egy példát említsünk: az állítólag „modern” Algériában ötéves börtönbüntetése és egekbe szökő bírságok várnak bárkire, aki muzulmánt kísérel meg áttéríteni. Más iszlám országokban is a nem iszlám kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés és elnyomás egyszerűen hivatalos politika. Következésképpen itt az ideje egy határozott európai fellépésnek.

Megjegyzem, hogy míg az Iszlám Konferencia Szervezete folyamatosan az állítólag itt-ott történő, a muzulmánokkal szembeni megkülönböztetésről beszél, az Európai Unió teljes csöndben van a muzulmán országokban a más valláshoz tartozók legésszerűtlenebb, módszeres és hivatalosan szervezett üldöztetéséről. Ez azt a benyomást keltheti, hogy a hivatalos emberi jogi párbeszédek és záradékok egyfajta erkölcsi csomagolópapírrá váltak. Jegyzem: mennyire lehet hiteles az Európai Unió be, ha maga tárja szélesre kapuit egy olyan ország előtt, mint Törökország, amikor közismert tény, hogy a rendőrség óriási léptékben hajt végre kínzásokat?

Milyen tanulságokat nyújthat az Európai Unió a szólásszabadság és sajtószabadság tekintetében, amikor maga is titokban és nyíltan évek óta folytat csatlakozási tárgyalásokat egy olyan országgal, mint Törökország, amelyet a Riporterek Határok Nélkül a szólásszabadság egyik legrosszabb megsértőjeként ír le? És milyen tanulságokat nyújthat az Unió a vallásszabadság tekintetében, amikor olyan országot karol föl, mint Törökország, amely lemészárolta vagy kiiktatta valamennyi egykori kisebbségi vallását és nyíltan alkalmaz megkülönböztetést a megmaradt csekély számú kisebbséggel szemben?

Ha azonban eltekintünk a hivatalos szónoklattól, valamint a hivatalos nyilatkozatoktól és záradékoktól, gyakran egy kettős mércével bíró európai emberi jogi politikát, valamint a szavak és a tettek közötti óriási rést találunk.

Véletlenül ezen egyértelmű európai politika tökéletes szimbóluma a fejlesztésért és a humanitárius segítségért felelős jelenlegi európai biztos, Louis Michel. Amikor még belga külügyminiszter volt, egyfajta globális lelkiismeretként tűnt fel, az Ausztriával szemben alkalmazott európai „egészségügyi kordonnal”, miközben hízelgett az aljas diktátornak, Fidel Castrónak. Egypár hónapja ez az európai biztos ismét a Kubával meglévő kapcsolatok jelentős javítását javasolta, annak ellenére, hogy valamennyi emberi jogi szervezet megerősíti, hogy a kubai államapparátus tartósan a kubaiak jogainak és szabadságainak megnyirbálására hajt.

Az olyan emberek, mint az európai biztosok, nem alkalmasak az emberi jogi politikák folytatására. További meggondolás tárgyát képezhetné az, hogy egyvalami teljesen hiányzik ebből a jelentésből, ez pedig számos európai országban – többek között Belgiumban – a szólásszabadsághoz való jog helyreállítására vonatkozó, sürgős felszólítás szükségessége. Belgiumban az ellenzéki pártot nyilvánvalóan beadványokkal és eljárásokkal ostromolják és számos törvényt szigorítottak meg, hogy a bevándorlási problémával kapcsolatos szólásszabadságot lehetetlenné tegyék. Itt az ideje annak, hogy legyen bátorságunk a saját szemünkben észrevenni a gerendát.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony! Az a tény, hogy a választásokat elismert intézmények figyelik meg, javítja a választási környezetet és olykor még jelentős változásokat is kikristályosít, amint ez például a kijevi narancsos forradalom alatt történt. A megfigyelés nyilvánvalóan költséges, de indokolt vállalkozás, mivel egyrészről demokráciára tanít, másfelől pedig segít nekünk értékelni az adott nemzet politikai tudatosságát és lelkét.

Van egypár javaslatom arra, hogy hogyan lehetne a missziókat hatékonnyá tenni túlzott költségek nélkül. Először is, olyan embereket kell kiküldenünk, akik ismerik a helyi nyelvet. Ha ez nem megvalósítható, akkor a megfigyelők csoportját úgy lehetne összeállítani, hogy egy közös nyelvet (francia vagy angol) használjanak, amelyre fordítanak, és ami viszont azt jelenti, hogy olyan tolmácsokat kell magukkal vinniük, akik az adott nyelvre fordítanak.

Amennyire csak lehetséges, érdemes volna önkénteseket toborozni más országokból, például diákokat vagy nem kormányzati szervezetek és diákszervezetek tagjait. Hogy miért? Minél több a megfigyelő, annál jobban haladnak a dolgok. Jóllehet olykor hallunk ironikus megjegyzéseket – például Afrikában –, hogy nincs szükségük több gyarmatosítóra, azzal végződik, hogy a választókkal való kapcsolattartás és kölcsönhatás a misszió és ugyanakkor a demokratikus támogatás e formájának általuk történő elismeréséhez vezet.

Ami az emberi jogokat illeti, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja a maga részéről lépéseket tesz annak biztosítására, hogy a Föld különösen sérülékeny területein élő emberek ismerjék jogaikat és képesek legyenek küzdeni azokért. E célból folyamatos oktatásra van szükség. Nincs más kiút. Azzal zárnám, hogy az alapvető emberi értékek és jogok nélkül a demokrácia lehet hatékony megoldás, legfeljebb a kormányzás mikéntjének karikatúrája.

 
  
MPphoto
 
 

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony! A ma zajló vita az egyik legfontosabb olyan kérdésre vonatkozik, amelyben az Európai Unió és – minden bizonnyal – az Európai Parlament is érintett: a világban az emberi jogok betartása és a globális demokrácia jelenlegi állapotának nyomon követése. Úgy tűnik számomra, hogy a két jelentés az Európai Parlament által elért igen jelentős eredményt képvisel. Szeretnék gratulálni Cappato úrnak és De Keyser asszonynak, valamint Salafranca úrnak e jelentések kidolgozásáért.

Az ilyen helyzetekben mindig a következő dilemmával szembesülünk: hogyan tudjuk megvédeni az emberi jogokat, beszélni az általunk a világ más részein demonstrálni kívánt jogelvekről és ugyanakkor hatékony uniós politikát folytatni? Ez a mai uniós politikai művészet alapja: e két elv kiegyensúlyozása, az emberi jogok távlatának és ugyanakkor politikánk hatékonyságának demonstrálása. Ezzel az erőteljes kérdéssel szembesülünk ma Burmában, Kínában és a Kaukázuson és a világ sok más térségében. Úgy tűnik számomra, hogy a két jelentés nagyon is jól kísérli meg az Európai Unió előtt álló e két kihívás kiegyensúlyozását.

Még egy kérdés: szeretném ezt a vitát felhasználni arra, hogy megköszönjem Ferrero-Waldner biztos asszonynak az emberi jogok Mongóliában való betartásának kérdésére adott válaszát. Információm helyesnek bizonyult. Mongólia példaként szolgálhat egy olyan országra, ahol valóban pozitív tendenciát találunk az emberi jogok terén. Mongólia példaként szolgálhat arra, hogy egy helyzet hogyan fordulhat jobbra e tekintetben. Ez igen fontos ázsiai ország, amellyel később az Európai Unió más közép-ázsiai országok előtt példálózhat.

 
  
MPphoto
 
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr! A választásmegfigyelő missziók az EU emberi jogokra, a demokratizálódásra és a felelősségteljes kormányzásra vonatkozó támogatásának központi és létfontosságú elemei. Különösen az afrikai megfigyelő missziókról szeretnék szólni, mivel az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok között különös partnerség van.

A megfigyelő missziók gyakran a Cotonou-i Megállapodás szerinti fejlesztési támogatás keretében zajlanak. A Kongói Demokratikus Köztársaságban 2006-ban tartott választások tekintetében például jelentős technikai támogatást kapott a választási nyilvántartásba vételi eljárás, a választásmegfigyelő misszióknak pedig szintén a választást követő támogatás kerete alá kellene tartozniuk, amint azt De Keyser asszony jelentése is hangsúlyozza. A választásokat követő gyakorlati, technikai segítségre – például a köztisztviselők képzésére és a más parlamenti képviselőkkel folytatott szakértői cserékre – óriási szükség van. Az újonnan megválasztott parlamenteknek támogatásra van szükségük, hogy meg tudják erősíteni saját kapacitásukat a végrehajtó hatalom elszámoltathatósága terén. A választásokat politikai nyomon követéssel kell kiegészíteni, a legnyilvánvalóbb módon a megfigyelő misszió ajánlásai alapján, amelyeket a választások következő fordulója előtt kellene nyomon követni.

Van még egypár másik észrevételem is. Igen, a választásmegfigyelő misszió igen különleges szerepet tölt be, amennyiben az független és a folyamat többi részétől élesen elhatárolódik. Ez nem a Bizottság; különbözik a külső kapcsolatoktól; és míg igaz az, hogy a megfigyelő misszióknak beszélniük kell a Bizottság helyi küldöttségével, a tagállamok nagyköveteivel és más megfigyelő missziókkal is, ezek egyike sem számoltathatja el őket és függetlenségük az erősségük. Miközben egyetértek a kapcsolattartással és a koordinációval, nem gondolom, hogy más szervekkel közös missziókkal kellene rendelkeznünk, mert ez hajlamos lenne arra, hogy az uniós megfigyelő missziók igen fontos függetlenségét veszélyeztesse.

Észrevettem a megfigyelő missziók kibővítésére és azoknak a Földközi-térség déli területein való aktívabbá tételére vonatkozó óhajt. Meg is értem, de ennek nem szabad az ázsiai, latin-amerikai és különösen az afrikai felemelkedő demokráciákban működő missziók kárára történnie. Amint azt már többen mondták, a missziók nem olcsók, úgyhogy ha további missziókat akarunk, akkor magasabb költségvetésre lesz szükségünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE).(ES) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni Cappato úrnak az elvégzett munkáért és az eredményért is.

Valójában szeretném gratulációmat az egész Emberi Jogi Albizottságra is kiterjeszteni, mert úgy vélem, hogy ez a jelentés bizonyítja, hogy az Albizottság egy ideje már nagykorú – és mindazt, ami ezzel jár.

A jelentés tekintetében azonban van egypár vonatkozás, amelyet szeretnénk újból felvetni, és kérnénk, hogy valamennyien tegyünk még egy utolsó erőfeszítést ezek elismerése érdekében.

Először is el kell ismerni azt, illetve emlékeztetni kell újból arra, hogy az emberi jogok egyetemesek és oszthatatlanok, ami nem szerepel kifejezetten a szövegben és szeretnénk, ha benne lenne, ezért e tekintetben módosítást terjesztettünk elő.

Másodsorban jó volna, ha megállapodnánk abban, hogy a jövőben minden egyes uniós különleges megbízott rendelkezzen egyértelmű megbízatással az emberi jogokkal, és különösen az emberi jogi iránymutatások betartásának biztosításával kapcsolatban.

Harmadsorban, ezen iránymutatások tekintetében úgy vélem, hogy fontos valami másra is emlékezni: jóllehet – fogalommeghatározásuknál fogva – a nők jogai emberi jogok, megértjük, hogy e jogok egyes jogsértéseit gyakran kísérő egyedi elemek – nemi szempontból – azt jelentik, hogy erősen ajánlatos kifejezetten a nők jogaira vonatkozó néhány új iránymutatás lehető leghamarabbi elfogadása.

Végül pedig – noha igaz, hogy van sok olyan egyedi eset, amelyeket itt meg kellene említenünk, de ami a hely- és időhiány miatt nem lehetséges – legalább arra szeretném kihasználni ezt a vitát, hogy újból felvessem az emberi jogok Nyugat-Szaharában történő azon megsértését, amely a marokkói hatóságok keze nyomát viseli magán, mivel ez egy hiányos vagy rosszul végzett függetlenedés egyértelmű esete.

Ezért Spanyolországnak – és kiterjesztőleg – az Európai Uniónak kötelessége, hogy ne tussolja el az ügyet, különösen azért, mert az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ismételten felszólított a konfliktus tisztességes és tartós, a nemzetközi joggal összhangban lévő megoldás révén történő rendezésére és mindannyian tudjuk, hogy ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az önrendelkezéshez való jogot kell alkalmazni.

 
  
  

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Luisa Morgantini (GUE/NGL).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani Cappato úrnak és az Emberi Jogi Albizottságnak. Viszont nem fogok erről a jelentésről beszélni. Remélem, hogy az Emberi Jogi Albizottság teljes jogú bizottsággá válik albizottság helyett. Szeretnék továbbá köszönetet mondani De Keyser asszonynak és Salafranca úrnak részletes és ösztönző jelentésükért. Sajnálom azonban, hogy a jelentést nem a Külügyi Bizottsággal és a Fejlesztési Bizottsággal közösen készítették el, tudván, hogy e két bizottság elnökei egyszersmind az Európai Parlament választásmegfigyelési csoportjának elnökei is.

Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak, és különösen Ferrero-Waldner asszonynak a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze kidolgozása során tanúsított elkötelezettségéért és eltökéltségéért, amely eszköz célja az emberi jogok választási megfigyelésen keresztül történő előmozdítása, annak ismeretében, hogy a demokráciához és az emberi jogokhoz nemcsak szabad és tisztességes választásokra, hanem fejlesztésre és a szegénység elleni küzdelemre vonatkozó stratégiára is szükség van.

Csak egy percem van, úgyhogy szeretném hangsúlyozni a választást követő időszakkal kapcsolatos nagyobb mértékű következetesség szükségességét. Vegyük például Palesztina esetét! Véleményem szerint létfontosságú ez a következetesség, valamint a jelentések és a nemzeti parlamenteket támogató politikák nyomon követésének folyamatossága, ha azt akarjuk, hogy a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze hiteles legyen. Ferrero-Waldner asszonynak a választási megfigyelésről szóló második közös szemináriumra vonatkozó javaslata szintén fontos, különösen, ha sikerül ebbe bevonni a civil társadalmat és a helyi választási megfigyelőket, akik létfontosságú kommunikációs csatornát jelentenek a számunkra.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin (IND/DEM). – (SV) Elnök úr! Az EU értékek uniója, amelynek alapja az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó, közös megállapodás. Amennyiben ezeket az Unión belül vagy az EU-hoz közeli területen nem tartják tiszteletben, az EU-nak cselekednie kell. Nem szerencsés azonban az, hogy ez a Parlament az emberi jogokat kísérli meg felhasználni arra, hogy a külpolitika terén saját álláspontját előmozdítsa – a tagállami hatáskörök kárára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy saját tagállamaink közül is van jó néhány, amelyek nem mindig tartják tiszteletben az emberi jogokat, például az LMBT-jogok esetében, amikor is célunk az, hogy álszent módon döngessük mellkasunkat és bíráljuk harmadik országok politikáit.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI). – Elnök úr! Meg kell kérdeznem: ez a vita csak egy évenként megrendezett rituálé, amelyet az emberi jogokkal kapcsolatos lelkiismeretünk mellé tűzhetünk vagy pedig komolyan gondoljuk az EU-ban azt, hogy tényleges változásokat erőszakolunk ki azokban az országokban, amelyek súlyosan visszaélnek a jogokkal?

Igen, az EU tiltakozik, de intézkedésünket a céljaink kereskedelemi jelentőségével vajon fordított arányban mérjük? Vegyük Indiát és Kínát! Mindkét országot körbeudvaroljuk a kereskedelem miatt. Mennyire vagyunk komolyak az emberi jogi menetrend velük kapcsolatos érvényesítése tekintetében? Miért nincs kereskedelmi megállapodásainknak valódi emberi jogi fogazata? Az-e az igazság, hogy a kereskedelem többet jelent az EU-nak az elnyomásnál?

Indiára gondolok kasztalapú megkülönböztetésével, a kényszermunkával és a szexkereskedelemmel kapcsolatos borzalmas történelmével, valamint a vallásszabadsággal kapcsolatos széles körű visszaéléseivel együtt. Aztán rájövök, hogy mindössze ad hoc párbeszédet folytatunk Indiával, az emberi jogi kérdések terén pedig hiányzik az értelmes elkötelezettség. Nem csoda, hogy a dolgok nem javulnak.

Azt is meg kell mondjam, hogy olykor egyoldalúan összpontosítunk. Amikor a fejlesztési támogatásról van szó, az EU erőteljes nyomást gyakorol a jogokkal kapcsolatos menetrend tekintetében – beleértve az abortusz népszerűsítését is –, még akkor, ha ezzel a helyi kultúrát sérti, mint például Kenyában, ahol az EU által finanszírozott nem kormányzati szervezetek a helyi szokások és a helyi jog megsértésével a pénzt abortuszok finanszírozására használják.

Vajon nem az alapvető jogokra kellene-e összpontosítanunk és vajon nem volna-e megfelelőbb a fejlesztésre szánt pénzünket az élelmiszer- és vízellátás elősegítésére használni, ahelyett, hogy – akár egy egészségügyi politika álruhájába bújtatva – saját menetrendünkkel házalunk?

 
  
MPphoto
 
 

  Ari Vatanen (PPE-DE). – Elnök úr! Szerintem ez megfelelő nap arra, hogy elelmélkedjünk a választások és a megfigyelő missziók jelentőségéről. Épp ma reggel hallottunk egy másik eredménysort az USA-ból. Ott szerintem már igen régóta zajlik a választás, és még mindig nem tudjuk, hogy ki az elnöki választások demokratikus jelöltje. Szerintem Obama lesz – de engem úgyse fognak megkérdezni.

Miközben ez a dolog már hónapok óta zajlik az USA-ban, voltak választások Oroszországban, és ma Putin úr – úgy mondanám – átadta az elnökséget Medvegyev úrnak. Úgy kellene mondanom, hogy Medvegyev úr hivatalba lépett, de nem ez volna a megfelelő leírás, mivel mikor Medvegyev úr kampányolt, mindössze egyetlen napot szánt a kampányra – legalább is ez szerepelt a Kreml sajtóközleményében. Még azt is mondták, hogy ez a nap fizetés nélküli volt. Hogyan lehet választási kampányt folytatni, ha csak egy napot szán rá az ember? Ezt akkor lehet megcsinálni, ha az ember tudja, hogy 17-szer többet fog foglalkozni vele a televízió, mint a másik három jelölttel együttvéve. Ez tehát a szomorú eredmény Oroszországban. Az orosz emberek ennél többet érdemelnek. Ez nem a Kreml arcul csapása. Fel kell szólalnunk az orosz emberek érdekében és más olyan országokbeli emberek érdekében, ahol az emberek még nem rendelkeznek a mi felfogásunk szerinti demokráciával.

Fontosak ezek a megfigyelő missziók? Igen, nagyon fontosak, mert a demokráciaépítésről szólnak, ami ebben a Házban a mi legfőbb küldetésünk. Salafranca úr és De Keyser asszony nagyon jó jelentést alkotott, de ezt a kérdést egyszerűen folytatnunk kell. Az EU-nak még erősebbnek kell lennie. Nem maradhatunk csöndben, mert ezzel tartozunk azoknak az embereknek, akik még nem rendelkeznek demokráciával.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Howitt (PSE). – Elnök úr! Gratulálok egy kitűnő előadónak, Marco Cappatónak az éves emberi jogi jelentésért.

Hadd magyarázzam meg két szocialista módosításunkat: először is tisztelem az előadó és az Ön álláspontját Gandhiról és az erőszakmentességről, és úgy vélem, hogy igen fontos hagyomány az, amire felhívja a figyelmünket a Parlamentben. Egyszerűen azért szeretnénk törölni ezt a bekezdést, mert az nem lehet Európa KKBP-jének egyetlen vezérelve. A béketeremtés és a békefenntartás olykor katonai eszközök bevetésével jár, és ezek még mindig tiszteletre méltó és nemes részét képezik annak, amelyet Európaként tehetünk és kell tennünk annak érdekében, hogy egy békésebb és sikeresebb világot teremtsünk.

Másodsorban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsára vonatkozó módosításunk tekintetében – olyasvalakiként, aki az Albizottságban helyet foglaló kollégákkal rendszeresen jár Genfbe –, osztom aggályaikat. Csalódás volt látni azt a polarizálódást, ami még mindig létezik az elfoglalt palesztin területekkel, a blokkmentalitással kapcsolatban, különösen az afrikai csoportban, noha Európában is ügyelnünk kell. Mindazonáltal azt gondolom, hogy nagyon fontos az idén az, hogy továbbra is támogassuk az ENSZ reform szellemiségét, hogy elismerjük az uniós tagállamok által az Emberi Jogi Tanácsban játszott pozitív szerepet és elismerjük azt is, hogy a szakértői felülvizsgálat folyamata még csak a kezdet és hogy annak nyílt, átfogó és hatékony elvégzése a legjobb módja az említett intézmény támogatásának.

Végül a P. preambulumbekezdésben és a 4. bekezdésben arra kérjük a Bizottságot, a Tanáccsal egyetemben, hogy hagyja jóvá a szomszédsági politikában a demokrácia előmozdítására vonatkozó konszenzussal kapcsolatos javaslatot a koppenhágai kritériumokban, a világra vonatkozóan folytatott regionális stratégiáinkban. Beszélünk ugyan a demokrácia előmozdításáról, de erre nézve nincs egységes európai fogalommeghatározás. Erőteljes elgondolás az, hogy – ugyanúgy, ahogy konszenzusra jutottunk a fejlesztésről – rávegyük a Bizottságot, a tagállamokat és a Parlamentet arra, hogy közösen határozzák meg a világban a demokrácia előmozdítását és kötelezzék el magukat az iránt. Solana úr támogatta ezt és remélem, hogy mind a Tanács, mind pedig – különösen – a Bizottság úgy kerül be a jegyzőkönyvbe ma este, mint amelyek támogatják ezt az elgondolást.

 
  
MPphoto
 
 

  Ona Juknevičienė (ALDE). – (LT) A tavalyi uniós jelentés 104 oldalas volt, amelyből 4 oldalt szenteltek az emberi jogok tárgykörének. Idén ezek a számok 216 illetve 10 oldal. A tavalyi jelentésben szereplő tényeket – mint például az Alapjogi Ügynökség és a Parlament e téren végzett munkáját – megismételték ebben. Mindazonáltal a jelentés részletesen beszámol arról, hogy mi, európaiak, hogyan határozzuk meg az emberek jogait világszerte.

A jelentésben illetve az állásfoglalásban azonban egyetlen szó sem esik az emberi jogok védelméről vagy az ilyen jogsértések eseteiről – az Unión belül. Vajon egyáltalán nincsenek olyan esetek, amikor az EU-ban emberi jogokat sértettek vagy talán amikor ezek előfordulnak, akkor tényleg tisztességesen és haladéktalanul megoldjuk ezeket? Szerintem egyik sem. Úgy tűnik, mintha könnyebb lenne mások vétkeiről beszélni, mint a sajátjainkat elismerni.

Vajon tényleg nem tudunk arról, hogy londoni illegális toborzóirodák rabszolgákká teszik a litvániai és lengyelországi bevándorlókat? Nem tudunk arról, hogy Párizsban tömegesen tartóztatnak le „illegális” személyeket Sarkozy elnök parancsára? És mi a helyzet Rómában a románokkal szembeni jogellenes intézkedésekkel? Az érintett természetesen a strasbourgi bírósághoz fordulhat. Jó néhány év alatt, amikor az ottani bíróság előtt majd több ezer ügy lesz, az igazság esetleg helyreállhat. Az érintett emberek számára azonban minden nap és minden óra óriási jelentőséggel bír.

Azért választottak meg minket, hogy az embereknek dolgozzunk, képviseljük őket és védjük jogaikat. Forduljunk feléjük! Európában minden embernek biztonságban kellene lennie. Akkor erősebbek lennénk és jobb helyzetben is lennénk ahhoz, hogy másoknak segítsünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm, Juknevičienė asszony! Ez a „más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem” tipikus esete.

 
  
MPphoto
 
 

  Margrete Auken (Verts/ALE). – (DA) Elnök úr! Köszönet az emberi jogokról szóló nagyszerű jelentésért. Van azonban egy igen komoly hibája. A világ legnagyobb emberi jogi problémáját – a 260 millió, kaszton kívüli dalittal szembeni megkülönböztetést – csak igen röviden említi és még akkor is csak egy sor olyan dologgal összefüggésben, amelyek megkülönböztetéshez vezethetnek. Tavaly februárban jóváhagytunk egy messzire mutató határozatot ebben e kérdésben és ezért aggasztó, hogy a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport által javasolt módosítást a Külügyi Bizottság elutasította. Azt javasoltuk, hogy az EU-nak – az ENSZ-szel együtt – iránymutatásokat kellene kidolgoznia a kasztokkal szembeni megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozóan és fel kellene vetnie a problémát az érintett országokkal folytatott csúcstalálkozókon. India és a brit kormány már megint ellen van, mint ahogy tavaly is a döntés ellen voltak, és sikerült is ez nekik ez alkalommal?

A probléma sok dél-ázsiai országban létezik, de azért említem Indiát, mert az demokratikus ország, ami olyan tény, amelyet az emberi jogokkal kapcsolatban a legfontosabb tényezőként hangsúlyoztak. Demokratikus és ráadásul még jó jogszabályai is vannak a kasztokkal szembeni megkülönböztetés ellen. Ezeket a jogszabályokat azonban folyamatosan megsértik. Az indiai demokrácia megérdemli, hogy betartsák ezeket a jogszabályokat, Indiának pedig modellé kell válnia mások számára. Zavarba ejtő azonban az, hogy az EU – és a Parlament is – hátat fordít a szenvedő dalitoknak. Mindezt el tudtuk mondani tavaly. Mi történt, hogy nem mondhatjuk el ma? Javulnak a dolgok a dalitok számára? Eltűnőben van a megkülönböztetés? Nem, mindannyian tudjuk, hogy nem ez a helyzet. Akkor miért nem kell, hogy az EU részéről aktív figyelmet kapjon ezeknek az embereknek a kétségbeejtő helyzete?

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). (ES) Elnök úr, nagyon köszönöm! Hölgyeim és uraim! Április 13-án Ennaama Asfarit, egy nyugat-szaharai emberi jogi aktivistát letartóztattak Marrakeshben. Újabb marokkói letartóztatás.

Azért mesélem el ezt, hölgyeim és uraim, hogy elmondjam, nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az Európai Unió felelős az Egyesült Nemzetek által támogatott dekolonizációs folyamatért. Felelősek vagyunk és ezért minden emberi jogi jelentésnek ki kell jelentenie, hogy az Európai Uniónak szigorúnak és ébernek kell lennie, és be kell tartania az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait.

Másodsorban pedig, hölgyeim és uraim, a XXI. századi civilizációban élünk, ahol is a lakosság egyre szegényebb és éhesebb, és ahol több a betegség és az egyenlőtlenség. Az elmúlt tíz évben – az Egyesült Nemzetek szerint – Afrika szegényebb lett. Szeretném tehát azt követelni, javasolni és kérni, hogy ismerjék el azt, hogy az emberi jogok minden jogot jelentenek: a gazdasági, a szociális, a kulturális és a politikai jogokat is. Ha lenne egy skálánk, nagyon meglepődnénk, ha látnánk az emberi jogokat tiszteletben nem tartó országok besorolását. Ezért úgy vélem, hogy sokkal tudatosabbnak kell lennünk és az emberi jogok betartásával kapcsolatos valamennyi kérdést fel kell vetnünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr! Amikor a választásokról és a megfigyelő missziókról beszélünk, fontos, hogy magunkra is vessünk egy pillantást a Lisszaboni Szerződés tükrében. Európának a Tanács belső politikai körén kívül eső félmilliárd lakosa közül hányan választják majd meg Európa elnökét? Senki sem. A lakosság soraiból hányan választják majd meg Európa miniszterelnökét, a Bizottság elnökét? Szintén senki.

Talán jobban tudnánk előrehaladni a demokrácia világszerte való előmozdításával, ha a maga az EU is felkarolná a demokráciát. Amint arra Bonde úr ma este rámutatott, amikor a kínai elnök megkérdezi Európa jövendő elnökét, amikor a demokráciáról beszélnek, arról, hogy hány szavazattal választották meg – az igen zavarba ejtő pillanat lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök úr! Üdvözlöm az Európai Parlament által a választási megfigyelésekben játszott szerepről szóló kiváló jelentést. Az új és fejlődő demokráciákban végzett választási megfigyeléseket helyesen tekintik az EU egyik prioritásának és az ilyen nemzetekkel szemben tanúsított elkötelezettség kinyilvánításának.

Látok azonban egy további szerepet is tagállamaink, ún. „érett demokráciáink” számára, ez pedig a példamutatás.

Emlékszem a 2007. októberi általános választásokat megelőző heves vitára Lengyelországban. Az EBESZ kisebb megfigyelői csoportot akart telepíteni. Ez a kérés kezdetben sok politikus negatív reakcióját váltotta ki, akik ezt sértésnek és inzultusnak tekintették. Ez nem így van. Megfigyelő missziókat sok régi európai demokráciába küldtek már. A francia elnöki választás csak egy példa. Végül is a megfigyelőket üdvözölték Lengyelországban.

Amikor megpróbáljuk meggyőzni a vonakodó felemelkedő vagy új demokráciákat arra, hogy beengedjék a nemzetközi megfigyelőket, akkor meg kell mutatnunk, hogy mi magunk is megengedjük, hogy mások ellenőrizzenek bennünket. Választási folyamataink nem problémamentesek. A britek a postai szavazás során választási csalásokat dokumentáltak és mindannyian olyan új kihívásokkal nézünk szembe a jövőben, mint például az internetes szavazás.

Legyünk hát nyitottak az ellenőrzésre, mivel az ilyen nyitottság csak növeli saját hitelességünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Libor Rouček (PSE). – (CS) Ma két szorosan kapcsolódó jelentésről tárgyalunk: a világban az emberi jogi helyzetről szóló éves jelentésről és az uniós választásmegfigyelő missziókról szóló jelentésről. A szabad választások és a demokráciához való jog olyan alapvető emberi jogok, amelyek többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatában is szerepelnek. Emiatt a demokrácia előmozdítása az EU külpolitikájának egyik legfőbb célkitűzése. Ahhoz, hogy e támogatás hatékony legyen, meg kell erősítenünk közös kül- és biztonságpolitikánkat és hatékonyabbá kell tennünk az uniós választásmegfigyelő missziókat.

Ezért támogatom előadóink ajánlásait. Úgy vélem továbbá, hogy például a választási folyamatot – beleértve a választást megelőző és az azt követő szakaszokat is – be kell építeni az érintett harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédbe. Egy választási folyamatnak – nemcsak a szavazásnak, hanem különösen a választást megelőző és az azt követő szakaszoknak – az egyik célkitűzésének az olyan demokratikus intézmények megszilárdításának kell lennie, mint például a jogállamiság, a média és a bíróságok függetlensége, a civil társadalom stb. A megfigyelő missziókkal kapcsolatos személyes tapasztalataim alapján az a meggyőződésem, hogy az Európai Parlamentnek hatékonyabb és jelentősebb szerepet kell játszania – és játszhatna is – ebben a folyamatban.

Végül pedig – a Cseh Köztársaság képviselőjeként – szeretnék egypár szót szólni a Római Statútum ratifikálásáról. Csakúgy, mint tavaly, szeretném felhívni a Cseh Köztársaság parlamenti képviselőit és szenátorait, hogy a lehető leghamarabb ratifikálják a Római Statútumot. Az a tény, hogy a Cseh Köztársaság – amely a jövő év első felében fogja betölteni az EU elnökségét – az egyetlen olyan uniós tagállam, amely még nem ratifikálta azt, véleményem szerint kellemetlen – ebben az esetben sajnos – a saját hazámra nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Először is – és közvetlenül a Bizottságnak és a Tanácsnak – azt mondom, hogy az EU-nak komoly támogatást kell nyújtania a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének azon két személy vádiratának végrehajtásában, akik állítólag emberi jogi visszaéléseket követtek el Dárfúrban és akik közül az egyik a szudáni kormány jelenleg is dolgozó egyik minisztere. Az EU reakciója eddig gyenge volt, ami – figyelemmel arra, hogy magunknak tudjuk be a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozását vagy legalábbis annak nagy részét – igencsak szégyenteljes.

Ráadásul még azt is kockáztatjuk, hogy az Egyesült Államok túljár az eszünkön. Egyik két héttel ezelőtti, érdekes beszédében John Bellinger, a Külügyminisztérium vezető jogásza azt mondta, hogy az USA – a Nemzetközi Büntetőbírósággal szembeni ideológiai álláspontjának megváltoztatása nélkül – hajlandó gyakorlati támogatásban részesíteni annak munkáját és kifejezetten meg is említette Dárfúrt. Úgy vélem tehát, hogy itt az ideje felvenni a kesztyűt, ami a Nemzetközi Büntetőbíróság Dárfúrral kapcsolatos támogatását illeti.

Ha már az Egyesült Államokról beszélünk: bárki is nyeri meg az elnökválasztást, kilátásunk van a terrorral szemben folytatott háborúval kapcsolatos visszaélések – vagy legalábbis a legrosszabb visszaélések – megszüntetésére. Minden jelölt elkötelezett amellett, hogy bezárja Guantánamót, de az EU-nak segítenie kell azzal, hogy keresztülviszi a bezárásra vonatkozó felszólítását és vezeti a tisztességes tárgyalásban nem részesülő fogva tartottak újbóli elhelyezését célzó nemzetközi kezdeményezést. De emellett – és egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ahhoz, hogy a világban hiteles legyen, az EU-nak belső szinten is tiszteletben kell tartania az emberi jogokat – rendelkeznünk kell azzal az elszámoltathatósággal, ami még mindig nem valósult meg – a lefordítva emberrablást és kínzást jelentő – rendkívüli kiadatással rendelkező európai kormányok összejátszása tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria da Assunção Esteves (PPE-DE).(PT) Így állnak a dolgok. A halálbüntetés, a kínzás és az éheztetés barbár jelenségek, amelyek még mindig fennállnak ebben a világban, amelyet részben uralunk. A dolgok viszont csak akkor fognak ugyanígy folytatódni, ha ezt akarjuk. A felvilágosodás, az értékek, a méltóság Európájából hiányzik a politikai következetesség. Az Európai Parlament és a Tanács nem mindig van ugyanazon az állásponton e területen, de csak egy megoldás van és ez az, ha az európai intézmények következetesen lépnek fel valamennyi bel- és külpolitikáiban. Reménykedünk abban, hogy a Lisszaboni Szerződésben szereplő új Külszolgálat hatékony lesz az emberi jogok területén.

Ha azonban a világra és az aggályunkat kiváltó példákra tekintünk: az Egyesült Államokban van halálbüntetés, csakúgy, mint Afrikában; Kínában nemcsak Tibet van, hanem rabszolgamunka, kínzás és gyorsított kivégzés is. E példáknak arra kellene minket vezetniük, hogy foglalkozzunk következetességünk hiányával. Európának proaktív emberi jogi politikára van szüksége. Fontos a civil társadalom mozgósítása, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a jogokért való küzdelem elsősorban az államok és diplomáciájuk dolga. A francia elnök helyesen mondta, hogy nem fog részt venni a pekingi olimpián. A többi uniós államfőnek sem kellene. Az Unió egy értékeken alapuló egység. Nem elég az, ha Európa nyilatkozatokat és állásfoglalásokat tesz. Az Európai Unió nem adhatja el a lelkét.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Biztos asszony! Gratulálva a három előadónak, szeretnék különös hangsúlyt helyezni a nők jogainak abszolút és kétségbe vonhatatlan figyelembe vételére a közélet, a társadalmi kapcsolatok és a tisztán emberi, magánjellegű kapcsolatok valamennyi szférájában, nem csupán elméletben, hanem a gyakorlatban is.

Ez mindenekelőtt a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak valamennyi formájának megszüntetését igényli. Ez azonban nem elég. Nézzük csak meg Európát! Az Európai Unió számos olyan állásfoglalást készít, amelyek arra szólítják fel a tagállamokat, hogy részesítsék egyenlő bánásmódban a nőket és a férfiakat, majd ezután ellenőrzi, hogy ezeket az elveket életbe léptetik-e és hogyan. Nagyon kíváncsi vagyon azonban arra, biztos asszony, hogy a nemek közötti egyenjogúság elve szerephez jut-e az Európai Unió belső struktúráiban. Az új uniós intézmények létrehozásakor például és a négy legmagasabb pozíció – az Unió elnöke, a Bizottság és a Parlament elnökei, valamint az uniós közös kül- és biztonságpolitikai képviselő – betöltésekor lesz-e olyan rendelkezés, amely tükrözi ezt az elvet?

Hölgyeim és uraim! Ez lesz az igazság pillanata, ami szemléltetni fogja, hogy a nők jogaira vonatkozó tényleges megközelítésünk tényleg az-e, aminek mondjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria-Eleni Koppa (PSE). – (EL) Elnök úr! Az általunk ma vizsgált jelentés az Európai Parlament a világban az emberi jogokra vonatkozóan folytatott politika legfontosabb kifejeződése. A kihívások óriásiak; az Európai Parlament a demokrácia és az emberi méltóság garantálójaként tud fellépni és ezt is kell tennie.

Fontos, hogy az EU szilárd és egységes álláspontot képviseljen ezekben a kérdésekben. Ez az egyetlen módja annak, hogy segíthessen a közös fellépés hatékonyságának megerősítésében és javításában.

Nem szabad, hogy a kockán forgó érdekektől függően kettős mércénk legyen. Politikánk legfőbb céljai közé fel kell vennünk a halálbüntetés és a kínzás megszüntetését, a fegyveres konfliktusokban rekedt gyermekek védelmét. Az emberi jogok védelmének a harmadik országokkal meglévő valamennyi kapcsolatot és megállapodást át kell hatnia. Nem tűrhető el az ettől való eltérés vagy a célszerűség.

Az emberi jogoknak minden politikai választásunkban vezércsillagnak kell lenniük.

Hadd fejezzem be azzal, hogy megköszönöm az előadónak kiváló és részletes jelentését.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr! Amikor az EU a harmadik országokban történő emberi jogi jogsértésekről beszél, ahhoz, hogy megfelelő mértékben meggyőző lehessen, az ilyen jogok tiszteletben tartása terén valamennyi uniós tagállamnak makulátlan történetének kell lennie.

Ahogyan ezt már más felszólalók is mondták, sajnos ez nem így van. Én csak egy példát mondhatok, ami Britanniát érinti. Az Egyesült Királyság – a nemzetközi egyezmények megsértésével – két gyarmatot tart fenn egy másik tagállamban – Cipruson. E két gyarmaton – nevezetesen Akrotirin és Dhekelián – megközelítőleg 10 000 ciprusi civil polgár él, akik uniós polgárok, noha otthonaik olyan területen vannak, amelyet Britannia – nyilvánvaló okok miatt – kizárt az EU-ból. Ezek az emberek nem rendelkeznek azzal az alapvető emberi joggal, hogy megválasszák végrehajtó hatóságukat. Irányításukat egy olyan kormányzó végzi, aki a Brit Hadseregnek Anglia királynője által kinevezett tábornoka és nincs joguk arra, hogy megválasztott Parlamenttel rendelkezzenek. Az e gyarmatokra alkalmazandó jogszabályok a kormányzó teljes joghatósága alá tartoznak. Valójában ezek az uniós polgárok brit katonai diktatúra alatt élnek.

Igazán szégyen, hogy az EP, a Bizottság és a Tanács mindig szemet huny e helyzet felett.

Talán más tagállamoknak is megvan a maguk szennyese, amelyet nem akarnak kiteregetni vagy talán ezek az intézmények tényleg nem hisznek a demokrácia és az igazság azon elveiben, amely mellett állítólag kiállnak, vagy talán az EU-t csak akkor érdeklik az emberi jogok, amikor azok nem érintik a saját tagjaikat.

Talán teljesen mindegy is. Egy dolog azonban biztos: Ciprus brit gyarmatosításának folytatása a világban az emberi jogokról szóló bármely uniós jelentés szégyenét és hitelességének elvesztését vonja maga után.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (PSE). – (RO) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt kollégák! Szeretnék gratulálni De Kayser asszonynak és csatlakozni azokhoz, akik itt az emberi jogok, a választások és a demokrácia közötti kapcsolatról beszéltek. Romániából, egy olyan országból jöttem, amely éveken keresztül tapasztalta a totalitarianizmust és talán nekünk, akik még mindig emlékszünk azokra az időkre, kellene még inkább hangsúlyoznunk a demokratikus, szabad és helyes választások megszervezésének fontosságát.

Egy híres amerikai professzor, Larry Diamond nemrégiben felhívta a figyelmet egy olyan aggasztó jelenségre, amelyet ő „demokratikus recesszió”-nak hív. Amint azt a legfrissebb Freedom House jelentések is mutatják, a hidegháború vége óta a 2007. év volt a legrosszabb, ami a világszabadságot illeti.

Ilyen körülmények mellett egyetértek azzal, hogy a választások előtt, alatt és után az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Unió tagállamainak legfontosabb feladata a demokrácia előmozdítását célzó közös és globális stratégia megfogalmazása. Támogatom azt az elgondolást, hogy segítsünk az újonnan megválasztott parlamenteknek a megállapított demokratikus normákhoz a lehető legközelebb álló jogalkotási tevékenység megerősítéséhez és elvégzéséhez.

Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy nem minden szervezeti hiányosság csalási kísérlet, de létfontosságú annak megállapítása, hogy a jogi keret milyen mértékben biztosítja a választási folyamat méltányosságát és átláthatóságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Most érkeztünk el az Elnök „pillantásának elkapásával” szót kérő felszólalók idejéhez. Szeretném elmondani, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokszínűséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport mai ülésén erőteljesen bírálták az alelnököt, mert állítólag csak az európai parlamenti képviselők vonják magukra a figyelmét, az európai parlamenti képviselőnők pedig nem. Szeretném elmondani, hogy ebben az esetben igen könnyű dolgom lesz, mert mindenki, aki a figyelmemet kérte, az nő. Így nem fog érinteni minket az a kritika, ami alig egy órája ért bennünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Mikko (PSE). – (ET) Hölgyeim és uraim! Marco Cappato emberi jogokról szóló jelentése a legmagasabb dicséretet érdemli. Egyetértek azzal, hogy az Európai Uniónak óriási erőfeszítést kell tennie a világban az emberi jogok előmozdítását célzó, valóban következetes, szilárd politika folytatása érdekében. Igaz az, hogy az emberi jogok védelme nyomon követésének hatékonyabbnak kell lennie.

Támogatom az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Azzal, ha egységes álláspontot képviselünk, lehetővé válik számunkra, hogy hatékonyan reagáljunk a világban előforduló, bármilyen emberi jogi jogsértésre. Ez azt jelentheti, hogy emberek ezreinek az életét mentjük meg. Támogatom azt a javaslatot, hogy 2009-ben hívjuk össze az erőszakmentességről szóló európai konferenciát.

Az európai parlamenti képviselők választási megfigyelésben való részvétele rendkívül fontos. Az európai parlamenti képviselőknek azonban pártatlanul kell viselkedniük, amint azt az előadók, De Keyser asszony és Salafranca is hangsúlyozták. Hogyan tehető hatékonyabbá az európai parlamenti képviselőcsoportok választási megfigyelésében való részvétele és az európai megfigyelő küldöttségek munkája anélkül, hogy bármelyik is sérülne? Együtt kell megtalálnunk a megoldást.

Az Európai Unió egyre többet foglalkozik az emberi jogokkal. A világ pedig láthatja, hogy a szolidaritás és az alapvető jogok védelme alapelveink egyike, amely nélkül egyik ország sem érhet el jólétet.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Köszönöm, hogy fenntartja a nemek közötti egyenlőséget. Én személy szerint szintén gratulálnék az előadóknak a három jelentésért, de szeretném ugyanakkor kiemelni azoknak a megfigyelő misszióknak a fontosságát is, amelyeket világszerte folytatunk. Szerintem ezt újból ki kell mondani: ezek különösen pozitív intézkedések, amelyeket polgártársaink körében is tényleg reklámozni kell, különösen a választásokat megelőző időszakban.

Szeretnék továbbá tisztelettel adózni valamennyi megfigyelő előtt, mivel a dolgok végeztével – jóllehet megfigyelésvezetőként jelen vagyunk a helyszínen, és mi is végzünk megfigyelő missziókat, világszerte fiatal és nem annyira fiatal szakértők százaival rendelkezünk, akik nagylelkűen támogatják a demokráciát más országokban. Szerintem nem említjük ezt meg elég gyakran. A megfigyelők hálózata nélkül nem volnának ilyen kiváló megfigyelő misszióink. Szeretném továbbá megemlíteni azt a lelkesedést, amellyel a lakosság üdvözölni szokta ezeket a megfigyelőket, különösen a hosszú távú megfigyelőket, akik az országban maradnak egy ideig.

Csalódott vagyok azonban amiatt, hogy képviselőtársaim nem támogatták a költségvetés növelésére vonatkozó módosításomat, mert szerintem minél több tapasztalattal rendelkezünk a választási missziókban, annál kapósabb lesz az Európai Unió. Igazi szégyen lenne, ha a forráshiány megakadályozná, hogy az országok kéréseire reagáljunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Katrin Saks (PSE). – (ET) Azért kértem szót, hogy felszólítsak arra, hogy összpontosítsunk jobban az emberi jogokra Afganisztánban, egy olyan országban, ahol a tagállamok és az Európai Unió egésze jelentős hozzájárulást végzett.

A múlt héten az Európai Parlament küldöttségének tagjaként Afganisztánba látogattam és szeretném Önöket két névvel megismertetni.

Perwiz Kambakhsh, egy fiatal újságíró, akik azért ítéltek halálra, mert a nők iszlám világbeli helyzetéről szóló anyagokat töltött le az internetről. Sorsa most Karzai elnök kezében van.

A második Malalai Joya, egy fiatal parlamenti képviselőnő, akit – miután bírálta a kormány és a Parlament hadurainak hatalmát – egyszerűen kitiltottal a Parlamentből. Jogszerűtlenül fosztották meg jogaitól. Nincs erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés.

Ma nemcsak azzal a ténnyel foglalkozunk, hogy képtelen volt jogait vagy megbízatását bíróságon érvényesíteni, hanem azzal is, hogy élete is veszélyben van. Találkoztunk vele, és tényleg szüksége van a segítségünkre és sürgős beavatkozásunkra.

Az Európai Unió egészének tovább kellene elmélkednie azon, hogy milyen Afganisztánt is építünk mi, különösen a párizsi Nemzetközi Konferenciára figyelemmel, ahol is az Afganisztánnak nyújtott, fokozott segítséget fogják megtárgyalni.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. (SL) Sajnos a Tanács képviselőjének az ebben a vitában rendelkezésre bocsátott idő már lejárt és ezért fegyelmezett és rendkívül rövid leszek. Engedjék meg, hogy gratuláljak az összes előadónak rendkívül jó minőségű és hasznos jelentéseikért. Szeretnék köszönetet mondani a véleményükért mindazoknak, akik részt vettek ebben a vitában. Az Elnökség nevében biztosíthatom Önöket, hogy törekedni fogunk ezek lehető legteljesebb mértékben való figyelembe vételére a Tanács jövőbeli tevékenységeinek végzése során.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm, Miniszter úr. Valójában ebben a vitában sem a Tanács, sem a Bizottság nem rendelkezik rögzített idővel, akármilyen furcsának is tűnik. Így hát felülmúlta Önmagát a rendelkezésére álló idő megítélésében. Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy a rendelkezésére álló időt ilyen mérsékelten használta fel a második felszólalása alkalmával. Most pedig, a tisztelt biztos asszonyé, Ferrero-Waldner asszonyé a szó.

 
  
MPphoto
 
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Mivel korábban nem szóltam az emberi jogi kérdésekről, most megpróbálok előállni egypár elgondolással. Szeretném valamivel kiegészíteni az emberi jogokat.

Az emberi jogi párbeszédek az emberi jogok világszerte történő előmozdítását célzó uniós tevékenységek egyre fontosabb összetevőivé váltak. Az emberi jogi párbeszédekről szóló, 2001. decemberi iránymutatásokkal összhangban az Európai Unió nagyjából 30 párbeszédet létesített, és ezt másokkal – mint például Közép-Ázsiával, Dél-Kaukázussal, Dél-Afrikával és esetlegesen néhány fontos latin-amerikai partnerrel – is fontolgatja. Az érintett ország civil társadalma – és különösen az emberi jogi nem kormányzati szervezetek – általában részt vesznek a találkozók előkészítésében. Szomszédsági partnereink esetében is igen jó, konstruktív eredményeket értünk el, és – meg kell mondanunk – több vegyes eredményt, mint például az Oroszországgal nemrégiben folytatott párbeszédet. Mellesleg Oroszország volt az első ország, ahol a Bizottság és a Tanács Titkársága eligazító ülést tartott korlátozott számú európai parlamenti képviselő részvételével a Valenciano-jelentés nyomon követéseként és annak érdekében, hogy teljesítsük a jobb koordinációra és tájékoztatásra vonatkozó kéréseiket. Remélem, hogy ezt minden érintett fél előnyösnek tartja.

A demokrácia és az emberi jogok új európai eszközét most teljes sebességgel hajtják végre, az 1. célkitűzéssel – a nehéz országokkal – kapcsolatos két javaslatra, valamint a Bizottság szolgálatai általi értékelésünk hatálya alá tartozó emberi jogi aktivistákra vonatkozó felszólítás mellett. A legtöbb országalapú támogatási rendszert (CBSS) közzétették és azokat most az országos szintű küldöttségeink értékelik, úgyhogy remélem, hogy a nyárig a legtöbb projekt megindul a helyszínen.

Aktívan integráljuk az emberi jogokat és az emberi biztonságot valamennyi vonatkozó kérdésbe és politikába. A jövőben az új európai biztonsági stratégia természetesen ott lesz és remélem, hogy erős, emberközpontú megközelítést fogunk tudni létrehozni, mert az emberi biztonság pontosan az emberi jogi, biztonsági és fejlődési aggályok körülfogására irányul. Mindkettő ott van: a félelemtől való szabadság és az akarattól való szabadság.

Szeretném kifejezetten felhívni a figyelmet egypár dologra. Jó néhány felszólaló említette az Európai Unión belüli emberi jogokat. 2004 óta nem alkotott az Európai Parlament egyetlen jelentést sem e tárgyban. Természetesen fontos a problémák kezelése és erre két eszközünk is van. Az egyik az Európa Tanács, másodszor pedig most már van egy emberi jogi ügynökségünk, amelyet épp most hoztak létre Bécsben azért, hogy nyomon kövesse a tagállamokban a helyzetet és amely éves jelentéseket fog készíteni.

Szerettem volna valami olyasmiről is beszélni, amit szintén említettek – egy olyan kolléga, aki azóta sajnos már elment – a keresztények harmadik országokbeli védelméről. Az Európai Unió erőteljesen ellenzi a bármely vallási csoportot érintő megkülönböztetést és harmadik országokkal folytatott párbeszédeinkben ezt mindig előhozzuk, amikor az megfelelő és igenis megpróbáljuk ezt egyértelműen megemlíteni.

Szeretnék egypár szót szólni a választásmegfigyelő missziókról is. Sok olyan ember szólalt fel, akik már kiváló megfigyelésvezetők voltak. Csak annyit tehetek, hogy újból hangsúlyozom a választásmegfigyelő missziók függetlenségét, politikáikban és a szereplők körében azok koherenciáját, valamint különösen professzionalizmusukat. Ez lesz az az irány, amelyben a jövőben is folytatni kívánjuk.

Ami a nőkkel kapcsolatos kérdéseket illeti – természetesen én is nő vagyok, úgyhogy el tudják képzelni, hogy mindig nagyon komolyan veszem a nemi kérdéseket. Nemrégiben, március 6-án szerveztem egy nőkonferenciát, amellyel kapcsolatban természetesen nyomon követést akarunk majd. A választásmegfigyelési iránymutatásokban szerepel egy külön szakasz a nőkről. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának van egy határozata, az 1325. határozat a konfliktusban érintett nőkről, amely nyomon követést igényel. Hamarosan közzéteszünk a nők fejlődésével kapcsolatos projekteket. Csak azt szeretném mondani, hogy a Barroso-féle Bizottságban, amelyben jó magam is szolgálok, a tagok egyharmada nő. Szerintem nem mindig az aránynak, hanem a minőségnek is fontosnak kell lennie. Ezzel összefüggésben szeretném elmondani, hogy általánosságban a Bizottság támogatja az egészséges és a reproduktív életet. Ez fontos a nők és a gyermekek életében. Ez az egyik, Kenyával kapcsolatban megemlített projekt, de természetesen ez az egész világot lefedi és úgy vélem, hogy ezt fontos megemlíteni.

Egy másik igen különös kérdés az ICC – a Nemzetközi Büntetőbíróság –, amelyet az Európai Bizottság erőteljesen támogat. Négymillió eurót adunk az EIDHR 2008-as keretében. Az ICC-vel kapcsolatos záradék szerepel megállapodásainkban. Diplomáciai lépéseket tettünk arra, hogy az ICC-t elfogadtassuk partnereinkkel és léteznek nemzetközi bíróságok is – ha Kambodzsára és másokra gondolunk –, úgyhogy igen körültekintően járunk el ezzel kapcsolatban.

Végezetül hadd válaszoljak Howitt úr azon felhívására, hogy adakozzunk a demokrácia előmozdítására, ahogy azt mások is teszik. Ez természetesen a mi vajas kenyerünk. A Bizottságot a demokrácia előmozdításának kulcsintézményeként ismerik el választásmegfigyelő misszióinkon keresztül és más választástámogatási intézkedéseinken keresztül, valamint a harmadik országok demokráciával kapcsolatos erőfeszítéseire, továbbá az olyan nemzetközi szervezeteknek nyújtott anyagi támogatáson keresztül, mint például az ENSZ, EBESZ és az Európa Tanács. Kérem, nyugodjanak meg afelől, hogy a demokrácia előmozdítását éppolyan komolyan vesszük, mint bárki más az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Csak a következőt akartam megkérdezni a biztos asszonytól, mielőtt befejezi: említette a Nemzetközi Büntetőbíróságot és a Bizottság által adott támogatást, de meg tudná-e kifejezetten válaszolni a kérdésemet és meg tudná-e mondani, hogy az EU – illetve a biztos asszony esetében a Bizottság – részletesen mit fog tenni a szudáni emberekkel szembeni vádakkal?

Nem válaszolt erre a kérdésre és hálás lennék..

(Az Elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Mint már mondtam, általánosságban természetesen támogatjuk a Nemzetközi Büntetőbíróságot, de aztán a Büntetőbíróság dolga, hogy lássa, kit véd, hogy mi felé halad.

Ez természetesen a Büntetőbíróság napirendjén szerepel. Ez pedig nem a mi napirendünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Cappato, előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Néhány olyan képviselőnek válaszolok most, akik nincsenek jelen, de szeretnék valamit egyértelművé tenni: a jelentés megemlíti a kisebbségi jogokat és a vallásszabadságot. Egyszerűen azért nem említi meg az emberi jogok EU-ban való tiszteletben tartását, mert az nem tartozik e jelentés hatálya alá.

Úgy vélem azonban, hogy valójában egypárféle módon lefedtük ezt, mert nem pusztán másokkal kapcsolatos kritikáinkat soroltuk fel, hanem magunkról is beszéltünk, arról, hogy miként használjuk fel – jól-rosszul – a rendelkezésre álló eszközöket és miként tartjuk tiszteletben az uniós jogot. Amikor az emberi jogi záradékok nem megfelelő alkalmazásáról beszélünk, akkor magunkról szólunk! Ezért nem gondolom, hogy a jelentés ily módon bírálható.

Szerintem Lenarčič úr hosszasan beszélt azokról az eszközökről, amelyeket használni kellene. Azt a tanácsot szeretném adni – amely a jelentésben is szerepel –, hogy beszéljünk többet az eredmények értékeléséről, mint az egyes megszerzett eszközökről.

Agnoletto úr azért bírált bennünket, mert nem beszéltünk eleget az emberi jogok kollektív vetületéről. Valójában én úgy vélem, hogy az alapvető emberi jogok legelsősorban az egyéni jogokra épülnek. Ma – még a népirtás, a leginkább kollektív és legborzalmasabb bűncselekmény esetén is – az egyének az ügyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság elé terjeszthetik és így védhetik egyéni jogaikat. A demokráciához való jog most már alapvető emberi jog, és ez fontos, felhasználandó eszköz.

Szerintem az esélyegyenlőségnek még inkább az emberi jogok bevándorlási és kábítószer-megelőzési politikák tekintetében történő tiszteletben tartására kellene összpontosítania. Azzal zárnám, hogy válaszolok Howitt úrnak. A jelentés nem azt állítja, hogy az erőszakmentesség az emberi jogok előmozdításának egyetlen eszköze, hanem azt, hogy a legmegfelelőbb eszköz. Az erőszakmentesség mellett nemcsak mint az erőszak hiánya, a pacifizmus mellett száll síkra, hanem az autoritárius rezsimek és diktatúrák el nem tűrésével és szabotálásával kapcsolatos aktív kampányként is. Ebben az értelemben azt javasoljuk, hogy az EU mozdítsa elő az emberi jogokban és a demokrácia előmozdításában az erőszakmentesség technológiáit és technikáit. Remélem, hogy ez a bekezdés megmenekül a holnapi szavazáson.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique De Keyser, előadó. (FR) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani valamennyi itt felszólaló képviselőtársamnak és elmondani, hogy mennyire tükrözik a választási missziókban résztvevők lelkesedését azok a meleg szavak, amelyek itt – például Isler Béguin asszony szájából – elhangzottak. Jóllehet úgy tűnhet, hogy ez a jelentés javarészt konszenzuson alapul és amint az az általam olvasott néhány jelentésben szerepel, csak csekély érdeklődés övezi a média részéről, kevés belső konfliktussal, kevés külső konfliktussal, és kevés bármivel is járt, minden bizonnyal rengeteget jelent az olyan országok számára, amelyek fiatal demokráciával rendelkeznek és amelyeknek választásokat kell tartaniuk.

Különösen két képviselőtársamnak szeretnék válaszolni. Először is szeretnék választ adni Onyszkiewicz úr számára, aki egy igen komoly kérdést vetett fel: a kisebbségek kérdését. Szeretném elmondani neki, hogy felfogásom ellenére – és én igen jól tudom, hogy a választási megfigyelés még nem demokrácia – nemigen tudom követni azt a filozófiát, hogy az igen felvilágosult despotizmus vagy forradalmi avantgardizmus, amikor még Condorcet is a kisebbségekről beszél. Nem érthetünk ebben vele egyet. Természetesen a demokrácia nem tökéletes. Fantasztikus volna, ha az volna. A demokrácia tette lehetővé Vanhecke úr számára, hogy gonosz, iszlámgyűlölő és rasszista beszédet mondjon ma. Vanhecke úr képviseli országom szavazóinak 30%-át a flamand részen. Sajnos nem törölhetjük Vanhecke úr pártját és a flamandok 30%-át. Onyszkiewicz úr – talán már nincs is itt – nem törölhetjük el a palesztinok 50%-át, akik a Hamászra szavaztak. A demokrácia kérdéseket vet fel és ezeket a kérdéseket kell megválaszolnunk. Amikor a politikai nyomon követésről beszélünk, azokról a kérdésekről beszélünk, amelyeket a választási megfigyelések vetnek fel és amikor a kihívásokról beszélünk, akkor ezekkel a dolgokkal kell foglalkoznunk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, előadó. − (ES) Elnök úr! Én is szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak az általam De Keyser asszonnyal a választásmegfigyelő missziókra vonatkozóan készített jelentéssel kapcsolatos kedves szavakért, amely missziók nemcsak a választás napjára vonatkoznak, hanem a választási rendszerre, a jogi keretre, az esélyegyenlőségre és a médiához való hozzáférésre, a politikai pártok finanszírozására, a vitarendezési rendszerre is és a többi, és a többi.

Úgy vélem azonban, hogy ami a legfontosabb, Elnök úr, az az, hogy rámutassunk arra, hogy ez a választási megfigyelésről szóló jelentés – a világban az emberi jogokról szóló, Cappato úr által kidolgozott jelentéshez hasonlóan – nem egy elvont célt szolgál, hanem e jelentéseknek inkább okuk van, ez az ok pedig az az elkötelezettség, amellyel mi itt az Európai Unióban – és különösen a Parlamentben – rendelkezünk egy sor olyan érték tekintetében, mint amilyen a demokrácia, a szabadság, a jogállamiság és mindenekelőtt az emberi jogok tiszteletben tartása.

Elnök úr! Ez a Ház az Európai Unió demokratikus szívverése és ezért mindig igen egyértelműen és erőteljesen kell kifejeznünk magunkat, egyértelmű és jól meghatározott üzeneteket kell küldenünk erről a teljes és állandó elkötelezettségről, amelyek az emberi jogok okát adják, amely emberi jogok – amint ma este itt a Házban már hallottuk – nem egyik-másik régióra vagy kontinensre vonatkoznak, és nem is egyik-másik régió vagy kontinens prédikálja azokat, hanem amelyek egyetemesek, világszintűek, e tekintetben pedig saját házunk tájékán kell elkezdenünk példát mutatni

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 11.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Elnök úr, tisztelt kollégák, Cappato úr!

A világban az emberi jogok helyzetéről szóló éves jelentésről szólva, fordítsunk figyelmet a következő ténynek is: április végén a szkopjei hatóságok úgy határoztak, hogy letartóztatják Victor Kanzurov újságírót az éjszaka közepén, anélkül, hogy megvádolták volna valamivel is. Kanzurov egyetlen bűne, hogy az évek során teljesen legitim eszközökkel harcolt saját és számos honfitársa azon jogáért, hogy magukat bolgároknak hívhassák.

Miután már 24 órát töltött letartóztatásban, Kanzurovnak megengedték, hogy hazamenjen, útlevelét azonban lefoglalták. Így – minden gyakorlati szempontból – még mindig házi őrizetben van, anélkül, hogy hivatalosan bármivel is megvádolták volna.

Meggyőződésem, hogy a macedón hatóságok intézkedései teljességgel elfogadhatatlanok, alapvető emberi jogot – azaz a szólásszabadságot – sértenek, kiváltképp közös európai otthonunk korszerű és dinamikus fejlődésének háttere ellenében. Abban is biztos vagyok, hogy nem állhatunk közömbösen az ilyen elfogultságokkal szemben, amely évtizedekkel visszaránt minket egy olyan sötét totalitárius társadalomba, amelynek már rég a semmibe kellett volna.

Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. – (RO) 2009-ben törvényhozási választások lesznek a Moldovai Köztársaságban, amelynek során a Parlament megválasztja az államelnököt. A Moldovai az Európai Unió keleti határán helyezkedik el és a demokratikus reformoknak ezt az országot közelebb kell hozniuk az uniós tagállamok számára különleges demokratikus értékeihez. Ezt az uniós szomszédsági politikában meghatározott keret beépítésén keresztül is el lehetne érni.

A Moldovai Köztársaságban a választások megfigyelésével foglalkozó misszió szükséges és célszerű, a nyomon követésnek viszont a jövőbeli választásokat megelőző időszakra kell elkezdenie összpontosítani, figyelembe véve a sajtószabadság Chisinau kommunista rezsimje általi súlyos megsértései, az igazságszolgáltatás függetlenségének ismételt megsértései, valamint a választási törvény Moldovai Köztársaság kommunista párt uralta parlamentje általi legújabb módosításai kijavításának szükségességét.

2008. április 10-én egy sor olyan módosítást eszközöltek a választási törvényben, amelyek súlyosan sértik az európai demokratikus szabályokat és gyakorlatot. Ezek a módosítások tartalmazzák többek között a következőket: választási tömbök tilalma, a választási küszöb 4%-ról 6%-ra történő felemelése – ami irreális és nem demokratikus választási küszöb a Moldovai Köztársaságban uralkodó tényleges politikai helyzethez képest, annak megtiltása, hogy a kettős állampolgárságú személyek állami tisztségeket tölthessenek be, beleértve azt is, hogy parlamenti képviselővé válhassanak stb.

 
  
MPphoto
 
 

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN), írásban. – (PL) A nemrégiben aláírt Lisszaboni Szerződésben az uniós tagállamok kötelezettséget vállaltak a világban az emberi jogok és szabadságok, valamint a demokratikus rend megerősítésére. Ez kétségtelenül az uniós külpolitika legfőbb célja.

Miközben Barroso elnök és más biztosok Kínai Népköztársaságba tett legutóbbi látogatás során tanúsított magatartása és azon kijelentésük, hogy a tibeti kérdés Kína belső ügye homlokegyenest ellentétes azzal az elgondolással, amely nemcsak Lisszaboni Szerződésben szerepel, hanem amelynek gyakorlati átültetésével napról napra próbálkozunk, különösen itt az Európai Parlamentben – azé az elgondolásé, hogy az emberi jogokat tegyük az első helyre.

Minderre figyelemmel nehéz beletörődni abba, hogy Európa Oroszországot demokratikus partnerként kezeli, elfeledve azt, hogy ez olyan ország, amelynek hatóságai nemcsak hogy eltűrik főbb eszméink számos megsértését, hanem nyíltan ki is gúnyolják azokat. Miért hunyunk szemet a csecsenek szüntelen kiirtása felett és az országban a média gágogása felett?

Talán azért, mert maga az EU sem nélkülözi a tévedéseket, ami az emberi jogok betartását illeti. Sajnálom, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban nem tartják tiszteletben a szülők és a gyermekek azon jogát, hogy egymással az általuk választott nyelven beszéljenek, amint ez a bíróságok és a fiatalokkal foglalkozó irodák jelenlegi gyakorlatából kiderül.

Választ kell találnunk arra a kérdésre, hogy mi is a célunk. Állásfoglalásaink és vég nélküli vitáink tényleg arra hivatottak, hogy helyrehozzák a világot vagy csak az álszenteskedés elfedésének egyik módja, hogy így az európai politikusok jól érezhessék magukat?

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. (FI) Az emberi jogok az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának fontos összetevői. Az emberi jogi kérdések egyszersmind biztonságpolitikai kérdések is. Amikor emberi jogokat helyeslünk, akkor a biztonságot helyeseljük. Amikor szerte a világon az emberi jogokat helyeseljük, akkor az európai biztonságot is helyeseljük.

Az olyan új kihívások, mint az éghajlatváltozás, elsivatagosodás és az ez által okozott élelmiszerhiány, fenyegetéseket jelentenek az emberi biztonságra és az emberi jogokra. Az emberi jogok nemcsak politikai jogokról szólnak, hanem a tiszta ételhez és vízhez való jogról is, ami elsőrendű az emberek mindennapi életében. Amikor az emberek alapvető körülményei elfogadhatók, akkor a legvalószínűbb, hogy mérsékelt politikai vezetőkre fognak szavazni és ragaszkodni fognak a politikai jogokhoz. Az emberi jogok tartós alapja a demokrácia és szabadság ideáljából, valamint a társadalmi és gazdasági igazságosságból áll.

Az emberi jogi jelentés megemlíti Gandhit és az általa képviselt erőszakmentes ellenállás politikáját. Az emberi jogok és a szabadság nem mozdítható elő háború és erőszak révén. Az előrevezető útnak összhangban kell állnia azokkal az értékekkel, amelyeket az emberi jogok képviselnek.

Ha előmozdítjuk az emberi jogokat, a biztonságot mozdítjuk elő. Az emberi jogok nem csupán más politikai célok elérésére szolgáló eszközök. Az emberi jogok önmagukban is értékek. Egyetemes értékek. Emiatt az EU-nak meg kell erősítenie emberi jogi politikáját. Az emberi jogok nem egy más politikai területekből kihasított sziget, ahogyan ezt az emberi jogi jelentés – dícséretére legyen mondva – bizonyítja.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Szeretnék Cappato úrnak köszönetet mondani részletes és átfogó jelentéséért, ami jogosan követel az EU-tól következetesebb politikát az emberi jogokra vonatkozóan és hatékonyabb eszközöket hatásának nyomon követésére. Még mindig hosszú út vár az Unióra ezen a területen egy egyértelmű, koherens és tágabb körben befolyásolni képes politika kidolgozását tekintve.

Nem pusztán támogatnunk kell az emberi jogok tiszteletben tartását, hanem ragaszkodnunk is kell ahhoz mind az EU-n belül, mind pedig az EU külkapcsolataiban. Amint azt Cappato úr jelentése hangsúlyozza, a nők jogainak például valamennyi uniós emberi jogi párbeszéd részét kell képeznie.

A jelentés igen kielégítően foglalkozik a Parlament által az EU emberi jogok politikában játszott kulcsfontosságú szerepével – például a rendszeresen megtartott sürgős tárgyalásokon. Az ezekből eredő sürgős állásfoglalások komoly hiányosságokra mutattak rá az egyéni és tágabb válságokkal kapcsolatos politikában, amely válságok az emberi méltóság súlyos megsértései. A viták szabványosításához és a nyomon követés javításához a parlamenti küldöttségeknek mindazonáltal a jövőben szisztematikusabban kellene az ilyen országokba történő látogatások napirendjein szerepeltetni az emberi jogokra vonatkozó nyomon követő tárgyalásokat.

Végül a megfelelően célzott finanszírozás alapvető fontosságú, ha azt akarjuk, hogy az EU emberi jogi politikája megfelelően működjön és eredményeket hozzon. A Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze (EIDHR) mint pénzügyi eszköz erőssége az, hogy azt arra lehet használni, hogy a forrásokat közvetlenül és gyorsan lehessen irányítani a nehéz körülmények között fennálló kritikus helyzetekre. Fontos az, hogy ezeket a pénzeszközöket szintén közvetlenül a helyi emberi jogi szervezetek munkája számára rendelkezésre bocsássák a lehető leghatékonyabb módon. Fel kell tárni a pénzügyi eszköz kiaknázásának új módjait az olyan országok számára, ahol a nem kormányzati szervezetek munkája illegális.

 
  
MPphoto
 
 

  Katalin Lévai (PSE), írásban. (HU) Megdöbbentő az a tény, hogy a fejlődő országokban a fogyatékkal élő emberek 82%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él és továbbra is a legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseknek van kitéve, ideértve az élethez való jog megtagadását és az embertelen vagy megalázó bánásmódot. A fogyatékkal élő gyermekek helyzete különösen aggasztó e tekintetben.

Az Unió még mindig messze van attól, hogy egységes és ütőképes politikát folytasson az emberi jogok védelme és előmozdítása érdekében világszerte. Ahhoz, hogy ez hatékonyabb legyen, jelentős előrelépéseket kell tennünk az EU meglévő emberi jogi rendelkezései szigorú betartásának biztosítása érdekében. Ezek hiányos volta miatt lehetséges, hogy ma is számos nőt ér negatív megkülönböztetés a munkahelyeken. A roma nők helyzete még ennél is nehezebb, hiszen ők kettős diszkriminációtól szenvednek. Ügyükben egy Európai Uniós Romastratégia és bizottsági koordináció fontos előrelépést jelentene.

Hiányolom a jelentésből, ezért javasolnám, a gyülekezési jog európai szintű megreformálását. Pontos meghatározások kellenek, hogy a jogi kiskapuk ne adhassanak teret az egyre elterjedő szélsőségeknek, de egy kisebbség úgy gyakorolhassa zavartalanul jogát, hogy ezzel ne zavarja a csendes többség nyugalmát. A konkrét megfogalmazás hozzásegít ahhoz, hogy egyértelmű legyen a gyülekezőnek és a rendvédelmi szerveknek, mely cselekedetek ütköznek törvénybe. Úgy vélem, hogy többek között a spontán, be nem jelentett, de békés tüntetések szabályozása is nagyon időszerű és szükséges lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés cinikusan határozza meg az EU imperialista politikáját. Az EU-t az emberi jogok „védelmezője”-ként és a világban a demokrácia „követeként” üdvözli. Az emberi jogok és a demokrácia EU általi „tiszteletben tartása” tragikus következményekkel járt az egykori Jugoszlávia, Afganisztán, Irak és Palesztina népei számára, amelyeket az imperialista EU, Egyesült Államok és NATO az emberi jogok nevében vérfürdővé változtatott.

Az EU az emberi jogokat szelektíven használja fel ürügyként az olyan országok elnyomására és zsarolására, amelyek – különböző okok miatt – ellenállnak imperialista törekvéseinek, mint amilyen például Kuba, Vietnam, Észak-Korea, Belarusz és Irán. Az EU – miközben magát az emberi jogok globális döntőbírójaként mutatja be – egy szót sem szót az Izrael által a palesztin emberekkel szemben elkövetett népirtásról vagy az irakiaknak az imperialista Egyesült Államok és annak uniós tagállam-szövetségesei megszálló erői általi lemészárlásáról. A jelentésben a szegénységre, a környezetre, a munkások jogaira, az egészségre és ehhez hasonlókra történő utalások sértések azokra a népekre nézve, akik az imperialista uralom és a kapitalista kizsákmányolás alatt szenvednek.

A görög kommunista párt (KKE) a jelentés ellen szavaz. Erősen bírálja az EU részéről tanúsított provokatív álszentséget, valamint azt, hogy az emberi jogokat szelektív módon ürügyként használja arra, hogy imperialista nyomást alkalmazzon, sőt arra, hogy népek ellen viseljen hadat.

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE), írásban. – Gratulálok kollégámnak, Marco Cappatónak az átfogó jelentésért, amely a tavalyi évben az emberi jogok területén kibontakozott legégetőbb kérdésekre világít rá. Teljes mértékben egyetértek vele abban, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédet radikálisan fokozni kell, különösen a közelgő pekingi Olimpiára figyelemmel.

Sajnálatos, hogy Kína nem javította jelentősen az emberi jogi helyzetet az országban azt követően, hogy 2001-ben Peking kapta meg az Olimpia megrendezésének jogát. Ez azonban nem ok arra, hogy teljesen lemondjunk Kínáról. Amint a jelentés mondja: „Az Olimpia fontos történelmi alkalom Kínában az emberi jogok javítására” és ezért fáradhatatlanul kell emlékeztetnünk a kínai hatóságokat az általuk tett ígéretekre.

El kell azonban kerülnünk az olyan fenyegetéseket, amelyek nagyobb mértékű elszigetelődéshez és csökönyösséghez vezethetnek Kínában, amint az nemrégiben történt, jó néhány nyugatellenes demonstrációt okozva az országban. Óvatosnak kell lennünk, hogy ne teremtsünk ellenállást a demokratikus reformokkal szemben a kínai emberek körében. Ehelyett olyan párbeszéd kialakítására kell összpontosítanunk, amely esélyt ad nekünk arra, hogy ismertessük álláspontunkat, miközben a másik felet nem kezeljük megvetően.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat