Elnök. − A következő napirendi pont az Alexander Stubb helyébe lépő Ingo Friedrichnek az Alkotmányügyi Bizottság nevében beterjesztett jelentése az EU intézményeinél működő lobbisták tevékenységét szabályozó kerettel összefüggésben (2007/2115(INI)) (A6-0105/2008).
Ingo Friedrich, előadó. − (DE) Elnök úr, a háttér a következőképpen írható le. A Lisszaboni Szerződéssel az Európai Parlament jogköre ismét lényegesen kiszélesedik, és e befolyás-növekedésre figyelemmel különösen fontos, hogy ismét pontos elemzésnek vessük alá a jogalkotási folyamatot. Amint ezt megtesszük, érzékeljük, hogy az érdekképviselők – vagy ahogy gyakran nevezik őket, a lobbisták – nagyon fontos szerepet töltenek be Brüsszelben. Becslésünk szerint megközelítőleg 15000 érdekképviselő dolgozik Brüsszelben, s közülük 5000 már regisztráltatta magát az Európai Parlamentnél.
A mi feladatunk tehát, hogy olyan kereteket alakítsunk ki, amelyeken belül a lobbista tevékenység tisztességes és elfogadható módon fejthető ki. A Parlament már 1996-tól kezdődően kialakította saját kvázi kötelező érvényű lobbista nyilvántartását, és érvényesíti nagyon pontosan körülírt magatartási kódexét. A feladat annak vizsgálata, hogy vajon hasonló megoldás alkalmazható-e a többi európai intézménynél is. A ma szavazásra bocsátott jelentés tartalmilag tehát fontos előrelépést jelent az átláthatóság irányában. Más szavakkal, egy olyan szabályozás felé, amely pontos tájékoztatással szolgál arra vonatkozóan, hogy ki vett részt lobbistaként – egy érdek képviselőjeként – az európai jogalkotási folyamatban, miként is tette ezt, és milyen területeken.
Másodszor, etikai és erkölcsi normákat kívánunk megállapítani a lobbista tevékenység irányítására. Harmadszor, megfelelő védzáradékokkal kell bírnunk a parlamenti és bizottsági politikai döntéshozatali folyamat függetlenségének biztosításához. A lobbista tevékenységet ki kell emelnünk – amint ez korábban történt – a szürke zónából, hogy világosan és egyértelműen láthassuk, hogy annak hatása valóban hol is érhető tetten. Ezt szem előtt tartva a következő elemeket illesztettük a jelentésbe, amelyek érdemi új tényezőket jelentenek a korábbi helyzettel összehasonlítva: elsőként, meglehetősen széles értelmezése annak, hogy miben is határozható meg a lobbista tevékenység, mi is az, tehát „tevékenység, amelyet azzal a céllal fejtenek ki, hogy befolyásolják az EU intézmények politikaformáló és döntéshozatali folyamatait”.
A második új tényező a „jogalkotási lábnyom” bevezetése. Ez azt jelenti, hogy amikor egy parlamenti bizottságon belül egy új irányelv megvitatásra és elfogadásra kerül, akkor a bizottsági titkárság egy mellékletet csatol a dokumentumhoz, amelyben felsorolja, hogy milyen szerveződések vettek részt a vitában, és vajon erre közmeghallgatás vagy más ülés formájában került-e sor. Ez a lista segítheti magukat az érdekképviseleti csoportokat is, hiszen látják, hogy kik vettek részt a folyamatban, illetve kik nem kívántak vagy tudtak bekapcsolódni abba.
Harmadszor: célunk az, hogy az EU intézményeiben közös listát állítsunk fel az érdekképviselőkkel kapcsolatban. Meglátjuk majd, hogy ez valóban bekövetkezik-e a Bizottságnál és a Parlamentnél. Egy munkacsoportot kívánunk felállítani e kérdés kezelésére. Természetesen könnyebb lenne valamennyi lobbista számára, ha egy olyan „egy ablakos ügyintéző hellyel” rendelkeznénk, ahol magukat regisztrálhatnák, és ahol jelezhetnék, hogy készek elfogadni a szabályokban foglaltakat. Ez a cél. Előadóként azonban azt kell mondanom, hogy a jelenlegi szakaszban még nem vagyok biztos abban, hogy valóban lesz ilyen közös nyilvántartásunk. Mindenesetre, a nyilvántartásoknak az ügyintézés tekintetében össze kell kapcsolódniuk, hogy a folyamatok egyértelműek legyenek és elvezessenek a közös lista megvalósulásához. A 21. bekezdésben ugyancsak szó esik a pénzügyi összefüggések közzétételének kötelezettségéről, amely teljesen új elemet jelentene. Szólunk továbbá a szankcionálás lehetőségéről, amelyet akkor alkalmaznánk, ha a lobbista megsérti a magatartási szabályokat. Itt végig kell gondolnunk, hogy milyen szankciókat is akarunk. A Zöldek elképzelése az, hogy szülessen egy feketelista. Véleményem szerint azonban ez a középkori pellengérre emlékeztetne. A feketelistáknak a demokráciában nincs igazán helyük. Amit inkább mi akarunk, az az, hogy e nyilvántartásnak olyan tekintélye legyen, hogy a komoly szerveződések nevük szerepeltetésére törekedjenek az európai intézmények hivatalos jegyzékében. Legyen ez tekintélyt parancsoló és kívánatos törekvés, de nem csak azért, mert ekkor az intézmények területére való belépést biztosító igazolványokhoz juthatnak, hanem mert a nyilvántartásban való megjelenésük önmagában értékmérőnek mutatkozik, igazolja, hogy az adott szerveződést az európai intézmények fontos és hasznos közvetítőként ismerik el, hiszen jogosnak ítélik felvételüket a nyilvántartásba. Amennyiben kötelességmulasztásra kerül sor, a szerveződést törlik a nyilvántartásból, az igazolványokat visszavonják. Ez lenne a szankció.
Olyan rövid leszek, amennyire ez lehetséges. Fontos, hogy az egyházi szervezeteket ne nyilvánítsuk lobbistának. Igen elszomorít a 3. sz. módosítás. Veld asszony, a liberális képviselőcsoportból azt igényelte, hogy az egyházakat tekintsük lobbistáknak. Ez egyértelműen ellene szól mindannak, amivel eddig a Parlamentben magunk egyetértettünk. A Szerződések értelmében az egyházak intézményeink partnerei, de nem lobbisták.
Összegezve, úgy értékelem, hogy jelentős lépést teszünk előre egy átláthatóbb, helyes, és tisztességes helyzet kialakítása irányában. Remélem, hogy ezáltal követendő példát mutatunk a világnak, hogy a lobbizást miként lehet, és kell komolyan venni.
Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, örülök, hogy részt vehetek e plenáris ülésen, amelyen az európai átláthatósági kezdeményezésről folytatott vitájuk lezárásához közeledik. Követtem az eszmecserét, de részt vettem különböző bizottságaik vitáiban is. Meggyőződésem, hogy a jelentés – a mai formájában – valódi előrelépés az európai döntéshozatali folyamat átláthatóságának erősítésében.
A Bizottság üdvözli az Európai Parlament kedvező reakcióját azon felvetésére, hogy az érdekképviselők nyilvántartása és magatartási kódexe tekintetében az intézményközi megközelítés érvényesüljön. Egyébként maguk az érdekképviselők is úgy gondolják, hogy a nyilvántartással foglalkozó egyablakos intézőhely valóban az átláthatóság erősödését szolgálná, miközben kiküszöbölné szükségtelen adminisztratív terhek keletkezését. Úgy gondolom, jelentésük kiváló kiindulási pontot jelent a majdani, Önök által javasolt intézményközi munkacsoportban folytatandó megbeszélésekhez.
Szeretnék egy kérdést kiemelni. Az Európai Bizottságnak meggyőződése, hogy az érdekképviselők tevékenysége jogos és igen értékes hozzájárulás a döntéshozatali folyamathoz. A dolgoknak azonban átlátható módon kell végbemenniük. Ezért az európai átláthatósági kezdeményezés arra törekszik, hogy felnyisson valamit, amit túlságosan is gyakran fekete dobozként aposztrofálnak. Így a polgárok, az érdekeltek, a döntéshozók, és általában a közvélemény is majd kialakíthatja saját véleményét arról, mi is történik Brüsszelben.
Amikor azt nézem, hogy a Parlament és a Bizottság milyen információk nyújtását várja el az érintettektől, úgy látom, itt is majdnem teljesen egyetértünk egymással. A Bizottság fontosnak tartja annak ismeretét, hogy kik az érdekképviselők, milyen érdekeket képviselnek, és milyen pénzügyi háttérrel bírnak. Aligha szükséges kihangsúlyozni, hogy a magatartási kódexben foglalt szabályok megsértését szankcionálni kell. A szankciók jelenthetik a felfüggesztést vagy akár a nyilvántartásból való törlést is.
A Bizottság bejelentette, hogy 2008 tavaszán megnyitja az európai átláthatósági kezdeményezési Nyilvántartást. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ezt a határidőt tartani fogjuk. Az illetékes szolgálatokkal legutóbb folytatott egyeztetések alapján azt várom, hogy hat héten belül megnyílik a nyilvántartás. Úgy döntöttünk, hogy a nyilvántartást kísérleti projektnek tekintjük, amelyet egy év múlva, tehát 2009 kora nyarán felülvizsgálunk. Az Európai Bizottság kész arra, hogy megbeszéléseket folytasson a Parlamenttel és a Miniszterek Tanácsával, valamint a két konzultációs testülettel, hogy egy közös rendszer kifejlesztése irányában léphessünk előre.
José Javier Pomés Ruiz, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója − (ES) Elsőként is, Elnök úr, kár, hogy a finn külügyminiszter, Alexander Stubb nincs jelen, hiszen oly jelentős mértékben járult hozzá a Költségvetési Ellenőrző Bizottságon belül e jelentéshez.
Tisztem az, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság álláspontjáról számoljak be. Kallas biztos utolsó szavainál folytatva, szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy az Európai Parlament képviselőinek feladata az, hogy a lehető legközelebb maradjanak az állampolgárokhoz – érdekképviselőkhöz és érdekeket nem képviselőkhöz egyaránt –, és hogy ez a Parlament saját szabályait is kidolgozza. Ajtóm nyitva áll mindenki előtt, aki szeretne velem egy kávét meginni vagy egy sétára meghívna. Nem követelhetem meg, hogy az emberek egy speciális nyilvántartásba vétessék fel magukat. Nem mondhatom senkinek, még ha nem is regisztráltatta magát, hogy nem fogadhatom pártomnál, az Unión del Pueblo Navarronál. Nem mondhatom, hogy „vétesd magad nyilvántartásba”. Nem, az adminisztráció egy dolog, de e Parlament politikai funkciója teljesen mást jelent.
Emiatt kettős módon kell biztosítanunk az átláthatóságot. Egyébként én voltam az átláthatóság témájának előadója, mely nagy vállalkozásunk Kallas biztost is közénk hozta. Így mondhatom, hogy az átláthatóság nem akadályozhatja meg, hogy a valóságos élettel, az érdekképviselőkkel és az érdekképviselettel nem bírókkal való kapcsolataink fennmaradjanak.
Köszönöm. Biztos vagyok abban, hogy Kallas biztos úr megérti mondandómat.
Pervenche Berès, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (FR) Elnök úr, ellentmondásos helyzetben vagyok, amint ez már többször is előfordult. Például akkor, amikor Pistelli urat, előadói minőségében – miközben az egyik élenjáró harcosa volt a ma minden bizonnyal az Európai Parlament által az átláthatóság kérdésében elfogadásra kerülő álláspontnak – bizottságunkban figyelemre se méltatták. Mindenesetre magam örömmel fogadom azt, ami – és ebben biztos vagyok – végül is ma itt elfogadásra kerül. Lehetetlen elképzelni, hogy a piac megfelelően működjék anélkül, hogy az átláthatóság alapszabályként érvényesüljön. Nekünk, jogalkotóknak, ezt a szabályt magunkra nézve is alkalmaznunk kell. Különösen, mivel igen jól tudjuk, hogy európai jogalkotási folyamatainkban – és ezt az előző hozzászólónak mondom – kapcsolataink a külső képviselőkkel, legyenek bár nyomást gyakorló vagy vallási szervezetek – és ezt már Friedrich úrnak üzenem – meghatározó szerephez jutnak. Kötelességünk, hogy példát mutassunk ezen a területen. Beleértve azt is, hogy biztosítsuk – az általam rendkívül hasznosnak tartott – „jogalkotási lábnyom” gondolatának alkalmazását is.
Claude Turmes, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök úr, átláthatóság nélkül nem lehet európai demokrácia. Brüsszelnek már az a híre, hogy ott a nagyvállalatok dirigálnak, a drótokat azok mozgatják. Ez veszélyt hordoz magában európai vállalkozásunk számára. Ez nagy aggodalommal tölt el engem személyesen, de mint „zöldet” is. Mint Európai Parlament tehát, felelősséggel tartozunk azért, hogy az elkövetkező európai választásokat megelőzően megmutassuk választóinknak, hogy mi rejlik tenyerünkben. Egy jó jelentés fekszik előttünk, de sötét erők munkálkodnak azon, hogy két kulcselemét kiiktassák.
Először, szeretnék megakadályozni a pénzügyi átláthatóságot. Pénzügyi átláthatóság nélkül sohasem lehetünk bizonyosak abban, ki is áll egy kampány mögött. Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy éppen a szocialista csoport ellenzi a pénzügyi átláthatóságot és ingatja meg az egyik kulcselemet. Ami a másik veszélyeztetett központi tényezőt illeti, vannak a Parlamentben olyanok, akik úgy vélik, hogy az ügyvédeket nem tekinthetjük lobbistáknak még akkor sem, ha nem az embereket védik a bíróságokon, hanem a drótok mozgatásával próbálják befolyásolni az európai jogalkotást.
Hadd idézzek az egyik brüsszeli ügyvédi iroda weboldaláról! Ez azt mondja, hogy miután a jelenleg érvényes jogszabályok értelmében minket nem tekintenek lobbistának,
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója
„… ennélfogva az ügyvédek általi lobbizás egyre hatékonyabb, a célok – valószínűsíthetően – egyre inkább elérhetők lesznek a jogi segítség révén. Az Alber & Geiger, mint ügyvédi iroda, kizárólagosan a lobbizásra és kormányzati kapcsolatokra szakosodott, és Ön mellett áll, hogy segítse az EU-n belül céljait elérni.”
(DE) Mint látják, maguk az ügyvédi irodák is elismerik, hogy lobbisták. Hölgyeim és uraim, ez elfogadhatatlan. Amennyiben lehetővé tesszük ennek érvényesülését, saját megbízhatóságunkat ássuk alá.
Diana Wallis, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr, a Jogi Bizottság erőteljesen támogatta a Bizottság kezdeményezését és az előadó álláspontját. Úgy gondolom, fenntartások nélkül támogattuk azt, hogy összehangolt megközelítés érvényesüljön az összes intézmény között. Ezt kimondva azonban, szeretnénk azt is hangsúlyozni, hogy különösen fontos a nyitottság ebben a demokratikus döntéshozatalt megtestesítő testületben, továbbá, hogy a lobbistákat egyformán kell kezelni. Ebben az értelemben hosszabb távon olyan kötelező nyilvántartás irányában kívánunk elmozdulni, amelyben mindenki azonos elbírálásban részesül.
Ha megengedik, akkor visszatérnék az ügyvédek mint lobbisták kérdéséhez, amelyet Turmes úr az előbb felvetett. Ez olyan kérdés, amelyben kérek mindenkit, hogy gondosan vizsgálja meg azt az igen árnyalt fogalommeghatározást, amelyet a Jogi Bizottság kialakított azzal összefüggésben, hogy mikor ügyvéd egy ügyvéd, és mikor is tekinthető egy ügyvéd lobbistának. A meghatározást igen alaposan végiggondoltuk, és kérnék mindenkit, hogy legyen ez a definíció az, amelyet alkalmazunk!
Søren Bo Søndergaard, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. − (DA) Elnök úr, az általunk vizsgált jelentés jó jelentés. A megfelelő irányban tett lépést jelenti. Nem nagy lépést, de mindenesetre egy lépést. Szükség van a cselekvésre, de nem azért, mert minden lobbizás káros vagy mert minden lobbista gonosz, hanem mert teljességgel elfogadhatatlan, hogy a lobbizás ilyen jelentős befolyással bírjon anélkül, hogy e területen bármilyen kötelező érvényű szabály rendelkezne a maximális nyitottságról. A lobbisták igen jelentős befolyással bírnak az EU-rendszeren belül. Ez egyértelműen kitűnik azon összegek alapján, amelyet a lobbizásra fordítanak, de a körülöttünk lévő lobbisták nagy számából is.
A jelentés tovább javítható, a lobbisták feletti ellenőrzés erősíthető volna a benyújtott, részben az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nyilatkozatának kiterjesztésének is tekinthető módosítási javaslat elfogadásával. Szükségünk van egy kötelező érvényű közös nyilvántartásra, amely a teljes világosságot és teljes átláthatóságot biztosítja a lobbizásra költött pénzeket illetően. Minden lobbistára kiterjedő, még a 2009-es parlamenti választások előtt életbe léptethető nyilvántartásra és etikai magatartási kódexre van szükségünk. Ezeknek le kell fedniük a lobbista tevékenységet végző jogi vállalkozásokat is. Tényleges ellenőrzést kell gyakorolnunk és érzékelhető szankciókat kell alkalmaznunk az elfogadott szabályokat megsértőkkel szemben.
Ugyanakkor saját házunk táján is sepregetnünk kell. Mindig kettőn áll a vásár. Ezért azt javasoljuk, hogy a lobbisták kötelezettek legyenek ugyanazon, az egyes képviselőket érintő költségekkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalára, mint amelyek nyilvánosságra hozatalára az egyes képviselők saját pénzügyi nyilatkozataikban kötelezettek. Önmagunk valamivel erőteljesebb ellenőrzése nem rontja hírnevünket a választók körében.
Philip Bradbourn, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, e Háznak üdvözölnie kell minden olyan kezdeményezést, amely fokozza az uniós intézmények átláthatóságát. Ezért támogatom az előttünk fekvő javaslatokat.
Szem előtt kell azonban tartanunk valamennyi uniós intézmény munkájának sajátos jellegét is. A Parlament teljesen eltérő módon működik, mint a Tanács, és a jogalkotási folyamat más szakaszaiba is kapcsolódik be, mint a Bizottság. Ezt figyelembe véve véleményem szerint, igen nehéz volna egy valamennyi intézményre kiterjedő közös nyilvántartást készíteni, továbbá az egy túlbürokratizált eljárást hozna magával még akkor is, amikor pedig csak a parlamenti lobbizásról lenne szó. Emellett magunk is egy önálló intézmény vagyunk, és ennél fogva nem tartom helyénvalónak, hogy ezen a területen más intézmények határozzák meg politikánkat.
Szeretnék továbbá egy olyan ügyet is felemlíteni, amelyről már számos képviselőtársam szót ejtett: miként történhet meg, különösen nem kormányzati szervezetek esetében, hogy a Bizottság pénzügyileg támogatja azokat, majd e szervezetek a kapott pénzt az EP-képviselőknél való lobbizásra használják fel. Amennyiben azt kívánjuk, hogy vitánk végeredménye az átláthatóság erősödése legyen, akkor a Házat el kell látni bizonyos, kereskedelmileg nem érzékeny adathalmazzal, hogy a nálunk lobbizó szervezetek pénzügyileg miként is épülnek fel.
Egy általánosabb megjegyzés, aggodalommal tölt el az, hogy egyes lobbisták milyen szabadon jutnak el Parlamentünkben a képviselői irodák emeleteire. Amikor bejutnak az épületbe, akkor az emberek már szabadon járnak-kelnek, és korlátlan eljutási lehetőséggel rendelkeznek a magánirodák felé is. Az épületen belüli szabad közlekedésnek semmi köze az átláthatósághoz, ráadásul ez egyes egyéneket helytelen magatartásra is késztethet. Bizonyos vagyok abban, hogy a képviselőtársak megtapasztalták ezt. Nemzeti parlamentjeink jelentős részében központi lobbi-területek kerültek kijelölésre, ahol a megbeszélt találkozókkal rendelkező lobbisták fogadhatók, ahonnan ők a képviselő irodájába kísérhetők. Véleményem szerint, nekünk is hasonló rendszert kellene működtetnünk. Összességében örülök annak, hogy a Parlament foglalkozik az átláthatóság kérdésével, de azt is biztosítanunk kell, hogy a nálunk lobbizó szervezetek legalább olyan átláthatóak legyenek, mint amilyenek magunk vagyunk.
Carlos Carnero González, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, elsőként is, a szocialista csoport nevében támogatom a ma reggel megvitatott, és várhatóan később, a plenáris ülésen elfogadásra kerülő jelentést.
Úgy gondolom, ezzel komoly lépést teszünk az átláthatóság irányában, az ellenőrzés felé egy olyan területen, amelyhez, kétségkívül, számos mítosz kapcsolódik. A lobbisták önmagukban nem rosszak vagy jók. A kérdés az, miként cselekszenek és miként ellenőrizhetők.
Azt kell mondanom, hogy mi, szocialisták – kezdetektől fogva – az élen jártunk az átláthatóság és az ellenőrzés, valamint ennek kihatásaként, a lobbistákat érintő demokrácia erősítésében.
Turmes úr, úgy látszik, Önben lelki zavarokat vált ki a szocialista frakció. Javaslom, foglalkozzék más csoporttal. Azon tűnődöm, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság – véleményében – döntést hozott-e a szocialista képviselőcsoport bírálatáról? Ön a Környezetvédelmi Bizottság nevében szólal fel. Szeretném felkérni, hogy akkor fejtse ki véleményét más képviselőcsoporttal összefüggésben, amikor saját nevében kér szót, és nem akkor, amikor egy bizottság nevében nyilvánít véleményt.
Úgy gondoljuk, hogy a jelentésben foglalt, a lobbistákkal kapcsolatos fogalom helyes, noha magunk szívesen vennénk tágabb differenciálást. A profitot termelő magántársaságok nyilvánvalóan nem vethetők egybe a nem kormányzati szervezetekkel vagy a szakszervezeti szövetségekkel.
A „lábnyom” azonban jogalkotási jellegű. A közös és kötelező érvényű nyilvántartás, a magatartási kódex, a megfelelő szankcionálás és a pénzügyi helyzet közzététele olyan kulcselemek, amelyek – helyesen – helyet kapnak a jelentésben.
Szeretném még arra a tényre is ráirányítani a figyelmét Turmes úr, hogy Ön ragaszkodik azon nézethez, miszerint a szocialisták ellenzik a pénzügyi adatok közzétételét. Eközben éppen az Ön csoportjának némely módosító javaslata szabna korlátokat e közzététel elé, míg magunk, semmiféle korlátot nem szeretnénk látni.
Magunk a 2009-es parlamenti választásokat megelőző életbelépést kívánjuk, továbbá hogy a tervezett munkacsoport még 2008 vége előtt zárja le belső egyeztetéseit.
Tudja-e, például, hogy a szocialista képviselőcsoport e tekintetben két módosító javaslatukat is támogatja? Úgy tűnik, ennek nincs tudatában.
E kérdésben a mítosz és realizmus összekeveredik, de mi, szocialisták, akik mindenkor az átláthatóságért és ellenőrzésért folyó küzdelem élvonalában álltunk, nem engedjük meg senkinek, hogy azt a hamis mítoszt terjessze, miszerint valamiféle titkos napirenddel rendelkezünk. Nyitott napirendünkben az Európai Unió polgárainak és az átláthatóságnak jut hely.
Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés alapján kiszélesedett európai parlamenti jogkörök következtében erősödik a nyomás, hogy fokozódjék a jogalkotási munka nyitottsága. Létfontosságú, hogy az EU működése átlátható legyen, és a közvélemény tudja, hogy kinek milyen beleszólása volt a jogszabályok tartalmának eldöntésébe. A nyilvántartás célja nem a lobbisták munkájának korlátozása vagy akadályoztatása. Az ő munkájuk is fontos. A lobbistáknak az Európai Parlamenten belüli nyilvántartásának jelenlegi rendszere azonban – mindenekelőtt – inkább a biztonság, mintsem a nyitottság kérdése.
Az Alkotmányügyi Bizottság jelentése komoly mértékben átalakult a korábbi előadó, a most a finn külügyminiszteri posztot betöltő Alexander Stubb által beterjesztett első tervezetek óta. Nagy megelégedésemre szolgál, de képviselőcsoportoméra is, hogy a jelentés szövege ma sokkalta erőteljesebb, mint kezdetben volt, és megvalósul a csoportunk által is támogatott kötelező, pártatlanságot biztosító nyilvántartási rendszer.
Szeretnék utalni a már korábban érintett 3. módosításra. Csoportunk néhány tagja támogatja azt, de amint a jelenlegi előadó kifejtette – és én ebben egyetértek vele – az egyházak nem lobbisták. E kérdésben csoportunk megosztott, és valószínűsíthetően két módon is szavaz.
Az Alkotmányügyi Bizottság jelentése javasolja, hogy az előadó csatoljon egy listát jelentéséhez, feltüntetve azokat a nyilvántartott érdekképviselőket, akikkel a jelentés kidolgozása során tanácskozásokra került sor. Remélem, hogy ez az elkövetkezőkben hivatalos gyakorlattá válik. Ez arra készteti a jelentéstévőket, hogy tárgyilagos módon figyeljenek oda a kifejtett, gyakran eltérő nézőpontokra. Ennek révén az is nyilvánosságra kerülhet, ha valaki túlságosan erősen támogatott valaki más által.
Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, örömmel tölt el, hogy a korábbi finn miniszterelnököt követően kapok szót egy olyan vitában, amelynek előadója a jelenlegi finn külügyminiszter, Stubb úr, aki a közelmúltig e Ház tagja volt. Az Úr útjai kiszámíthatatlanok, amikor képviselőkről van szó!
A nem kormányzati szervezetektől érkezett legutóbbi jelentés arra mutat, hogy az Európai Bizottságon belüli döntéshozatalban a lobbisták befolyása súlyos problémává vált. Például, a lobbisták az Európai Bizottsághoz közel álló testületek némelyikében jelentős számú szakértői poszthoz jutottak. A Brüsszelben tevékenykedő 15000 lobbista közül 5000-nek bejárása van az Európai Parlamentbe. Ennek az 5000-nek nagyon világosan meghatározott szabályok szerint kellene tevékenykednie. A kötelező nyilvántartás felállítására vonatkozó javaslat jó, amint a szankcióval való fenyegetés is. Itt az ideje, hogy választóink információt kapjanak arról, kik is a lobbisták. A szavazóknak joguk van tudni, hogy a lobbistákat ki pénzeli, és hogy melyikük próbált meg valamely módon bizonyos jelentéseket befolyásolni. A jelentés a helyes irányban tett lépés. Kísérlet arra, hogy szabályozzuk a már kialakult helyzetet.
Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Zöld/ALE képviselőcsoport számára az ex-Stubb-jelentés kapcsán a kulcsszó: az átláthatóság. Kétségtelen, hogy megmutatkozik az a tendencia – és néhány érintett részéről már történt erre utalás is –, hogy alábecsüljük, bizonyára jóhiszeműen, azt a hatást, amelyet a lobbisták, általunk talán elképzelhetetlen változatos formákban, hatékonyan kifejtenek. Elképzelhetetlen formákról szólok, hiszen mint jóhiszeműen tevékenykedő képviselők magunk tisztességesen, másokra tekintettel munkálkodunk. A tények egyértelműek, és naponta újabb és újabb elemek kerülnek nyilvánosságra. Például, már néhány hete tudjuk, hogy a Bizottság 34 tisztviselője közvetlenül kap juttatást magánvállalatoktól.
Néhány közelmúltbeli kutatás feltárta, hogy a legtöbb képviselőcsoport nevében – az egyetlent, az enyémet, de talán néhány másikat is kivéve – a REACH témájában előterjesztett módosítások többsége egyetlen érdekképviselőtől ered. Továbbá az is ismertté vált, hogy a képviselőket az egyes bizottságokban segítő hivatalnokok némelyikét cégek alkalmazzák – vagy alkalmazták –, és most nemzeti szakértőként tevékenykednek nálunk. A képviselők bizonyára nincsenek ennek tudatában.
Ennél fogva, véleményem szerint, a ma általunk végzett munkával a lobbizás kérdésének szentelt tevékenységünk nem ér véget, amint hiszem, hogy Kallas biztos úr munkája sem zárul le a ma általunk elfogadandó jelentéssel. Ezzel magyarázható, hogy határozottan támogattunk minden módosítási javaslatot, a helyzet javítását és az átláthatóság erősítését célzó bármely módosítással és szövegezéssel kapcsolatos munkát, végezze azt bárki, beleértve a szocialista frakciót, a GUE/NGL csoportot és a liberális képviselőcsoportot is.
Vannak azonban problémák még a Stubb-jelentéssel összefüggésben, amelyeket – reméljük – a szavazáskor kiküszöbölhetünk. Az első az ügyvédekhez kapcsolódik: amikor az ügyvédek velünk dolgoznak és a jogalkotást törekszenek befolyásolni, akkor lobbisták, még akkor is, amikor jogi véleményt fejtenek ki. Reméljük, hogy az érintett módosítás elutasításra kerül.
A következő, nyilvánvalóan adódó kérdés, hogy a magatartási kódex mikor lépjen életbe. Teljesen egyértelműen erre a következő európai választások előtt sort kell keríteni, mert különben átcsúszunk egy újabb, túlságosan elhúzódó időszakba.
Végül, elnök úr, őszintén hiszem, hogy a lobbizás kérdése nem rendezhető annak kinyilvánításával, hogy nem szeretjük aztvagy hogy bűnösnek kiáltjuk ki a lobbizókat. Véleményünk szerint az átláthatósággal összekapcsolódó probléma az, hogy tudnunk kell, kikkel is dolgozunk együtt, ők mit is tesznek, ki fizeti őket. Ez a pénzügyi nyilatkozatok kérdése. A jelentés talán e kérdésben nem teljesen egyértelmű. Van mód azonban a tisztázásra, és egyetértek Carnero úrral a felállítandó munkacsoport feladatait illetően.
Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében – (DE) Elnök úr, természetesen a lobbistákat nem tekinthetjük bűnbaknak. Természetesen, egy jól működő demokráciában teljesen jogos a társadalom különböző csoportjai számára érdekeik képviselete, hogy bizonyos történésekre tevékenyen reagáljanak és megkíséreljék érdekeiket a társadalmi folyamatokban érvényesíteni. Ugyancsak teljes mértékben jogosultak arra, hogy ezekkel az ügyekkel azokhoz forduljanak, akik az egyes intézményekben a döntéseket előkészítik és meghozzák. Mint jogalkotóknak, nekünk kötelezettségünk, hogy bármiféle jogalkotási kezdeményezés keretében meghozandó döntés előtt a lehető legteljesebben és legpontosabban informálódjunk arra vonatkozóan, hogy mivel is van dolgunk, továbbá, hogy számításba vegyük az érintettek akár egymással ütköző nézeteinek összességét is. Az is világos azonban, hogy az átláthatóság alapvető az érdekek tisztességes képviseletéhez, és létfontosságú az Európai Unió megbízhatósága tekintetében. Ezért is képviselőcsoportunk úgy véli, hogy a három intézménynek végre már világos szabályokat kell kidolgoznia, amelyek minden érdekképviselővel szemben alkalmazhatók. Megítélésünk szerint erre már jóval korábban sort kellett volna keríteni.
Kötelezettségünk, hogy polgáraink felé egyértelműen bizonyítsuk, hogy az európai intézmények nem valamiféle „sötét erők” eszközeiként funkcionálnak. A lobbistáktól pedig meg kell követelni, hogy hozzák nyilvánosságra, kiknek is képviselik az érdekeit, mik a céljaik, és mindenekelőtt honnan is származnak forrásaik.
Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Parlament reformokkal foglalkozó munkacsoportja Washingtonban tanulmányozta az USA Kongresszusának működését.
Láthattuk, hogy minden lobbistának be kellett jelentenie tevékenységi körét, azt, hogy a különböző ügyfelektől milyen bevételekhez jut. Az USA-ban és Kanadában ez kötelező, és nem – mint a Bizottság javasolja – önkéntes. Azt is láttuk, hogy miként dokumentálta minden egyes képviselő költségvetését, beleértve minden egyes kifizetett kávéját. Ha ők meg tudják ezt tenni, miért ne tudnánk mi is? Miért is nem lehetünk mi teljesen átláthatók, parlamenti titkársági pótlékainkkal egyetemben? Ekkor ugyanis igényt tarthatnánk az átláthatóságra a többi intézménynél is?
Az Elnökök Konferenciájának utolsó ülésén tudatosult bennünk, hogy szervezett lobbizás történik e Házban. A Spinelli-épület ötödik emeletének egy igen nagy és szép termében 28 multinacionális cég rendelkezik saját irodával, telefonvonalakkal, e-mail címekkel, és mindezek költségét a Parlament állja. E helyzet kedvező a cégek és a képviselők közti kapcsolatok építéséhez, de nincs előzménye, e témában eddig senki sem terjesztett elő javaslatot. Ezt a helyzetet a hátunk mögött teremtették meg.
A kis és közepes méretű vállalkozások hangja nem hallatszik. A fogyasztók, szakszervezetek, zöld szervezetek véleménye nem ismert. Jó ötletnek tűnik, hogy épületünk egy részét bérbe adjuk a lobbistáknak, de ebben az esetben mindenkit meg kell hívnunk, és egy választott testületnek kellene a tevékenységet felügyelnie.
A multinacionális vállalatok nem tartoznak azok közé, akik leginkább rászorulnak pénzügyi támogatásunkra. Az eddigi támogatottakat egyéni kiválasztás révén határozták meg, és nem a politikai csoportok döntései alapján. Remélem, hogy ez a legutolsó lobbista botrány is rendeződik!
Ez az Európai Parlamentben elhangzó utolsó politikai felszólalásom. Ha lehetne egy kívánságom, az az volna, hogy kerüljön elfogadásra a Konventtől származó azon javaslat, amelyet 23 kormány, a nemzeti parlamentek valamennyi tagja, és egy kivételével az összes európai parlamenti képviselő aláírt: legyen minden dokumentum és ülés nyílt, hacsak nem születik egy megalapozott döntés más megoldás mellett. Ez az egyszerű javaslat megoldja azon problémák többségét is, amelyek előítéleteket támasztanak a lobbizással szemben.
Ekkor láthatjuk majd, hogy mit írnak nekünk a lobbisták vagy mit a Bizottságnak, s majd úgy vehetünk részt a döntéshozatalban, hogy érzékeljük az átláthatóságtól való eltéréseket, tudjuk, hogy mit takartak el előlünk, és miért. Szükségünk van a lobbistákra a jogszabályok meghozatala és javítása érdekében. Szükségünk van tudásukra, tanácsaikra és az érdekeikből fakadó ellenvéleményeikre. Szükségünk van a kiegyensúlyozott és többoldalú tájékoztatásra, hiszen bennünket azért választottak, hogy a polgárokat egyenlően szolgáljuk.
Elnök. − Köszönöm, Blonde úr, meggyőződésem, hogy számos képviselőnk jókívánságai kísérik visszavonulásakor.
Nem mindenkor értünk egyet azzal, amit mond, de mindenkor érdemes odafigyelni Önre.
Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr, nem titok az, hogy egy olyan Európai Unióban élünk, amelyben az események elrobognak a polgárok mellett, és amelyben a legnagyobb vállalatok nyernek. Ez, kétségkívül, mindenekelőtt a Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsnál hatást gyakorló lobbistáknak tudható be. Ki is csodálkozik annak hallatán, hogy az Alpok-Adria Egyezmény, amely annyira népszerűtlen a teherfuvarozási lobbi körében, még nem került végrehajtásra? Kit lep meg az, hogy mind több és több kis- és középvállalkozás kényszerül a törülköző bedobására, mert elönti őket a papírmunka, a sok szabály, és a szó valódi értelmében megvonják tőlük a pénzügyi támogatás lehetőségét, miközben az ipari óriások – a multinacionálisok – kiválóan értenek ahhoz, hogy e lehetőségeket kihasználják, hogy szöcske módjára folytonosan egyik tagállamból a másikba települjenek, lepusztult munkahelyek romjait hagyva maguk után.
Vegyük például azt az egyeztetési és döntéshozatali folyamatot, amely a vegyi anyagok biztonságos kezelését erősíteni hívatott REACH jogszabálytervezettel kapcsolatban sok és heves vitát váltott ki: ha a polgárok megtudnák, hogy a 132 módosítási javaslatból 32 teljesen azonos volt, hogy ezekhez a vegyipari szervezetek írásos ajánlásai kapcsolódtak, tehát ha a polgárok minderről tudomást szereznének, akkor természetesen mindinkább elveszítenék Európába vetett bizalmukat, és az az érzésük támadna, hogy az európai döntéshozóknak egyetlen feladata van, a multinacionálisok kiszolgálása.
Amennyiben elejét szeretnénk venni a fokozódó euroszkepticizmusnak, olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben egyértelmű, hogy ki is befolyásolja a döntéseket Európában, ki lobbizik adományozók érdekében, kik is ezek az adományozók, és ki próbál meg befolyást gyakorolni a jogalkotási folyamatra.
Reinhard Rack (PPE-DE). – Elnök úr, elsőként is gratulálok Alexander Stubbnak, Finnország külügyminiszterévé való kinevezése alkalmából. Másodszor, gratulálok Ingo Friedrichnek és köszönöm, hogy felvállalta a jelentést, és remélhetőleg ma délután eléri annak sikeres lezárását. Harmadszor, támogatjuk a Stubb-Friedrich-jelentés eszméjét és irányát, de …
(DE) – és most németül folytatom. Az Alexander Stubbnak kinyilvánított kétszeres elismerést követően egy „de” is szükséges. Jó, hogy szabályokkal rendelkezünk a lobbizást illetően, de a Parlamenten belül már vannak játékszabályaink. Nem vagyok igazán meggyőződve arról, hogy valóban jó ötlet kísérletünk egy közös megoldás fellelésére. Az átláthatóság jó dolog, de mindez nem jár csodákkal, és különösen nem akkor, ha alkalmazása eseti jellegű.
A regisztrált lobbisták nyilvántartása és pénzügyi érdekeinek közzététele nagyon jó, de mi történik a számtalan levélíróval, szakértővel, és egyéb kapcsolatunkkal? Miként foglalkozzunk velük? Mindegyiküktől elvárjuk, hogy a jövőben regisztráltassák magukat, hozzák nyilvánosságra pénzügyi érdekeltségeiket? Remélem, nem!
És ott vannak a kivételek. Különösen két kivétel nyer említést két módosítási javaslatban, és azok egyike sem erősíti kifejezetten az átláthatóságot. A 3. számú módosításról már esett szó. A cél olyan helyzet teremtése, amelyben az egyházakat hivatalos lobbistaként kellene megítélni. Véleményem szerint ez nem az átláthatóságról szól, hanem egy antiklerikális magatartás tükröződése, amelyre nekünk „nemmel” kell felelnünk.
Hasonló kísérlet tanúi vagyunk a 10. számú módosításnál, ahol kivételt téve a kivétel alól egy olyan megoldás felvetésével próbálkoznak, amely ugyancsak nem szolgálja az átláthatóság ügyét. A valóságban itt nem történik más, mint egy próbálkozás bizonyos ágazatok megbüntetésére. Nekünk biztosítanunk kell a rendszer átláthatóságát, majd azt tovább kell javítanunk. Nem feltételezhetjük azt, hogy döntéseink azonnal mélyreható változást hoznak a mai helyzethez képest.
Richard Corbett (PSE). – Elnök úr, büszkék lehetünk arra a tényre, hogy az Európai Parlament számos tekintetben és sok nemzeti parlamenttel való összehasonlításban, az élen áll a szóban forgó ügy kezelése terén. Már rendelkezünk egy nyilvántartással az érdekekről. Van magatartási kódex a lobbisták számára és teljes körű a képviselőkre az ajándékok elfogadását illetően vonatkozó tilalom. Ez jó. A kérdés az, hogy ezt a rendszert kiterjeszthetjük-e a többi intézményre is? Készek vagyunk tárgyalásokat folytatni ezzel összhangban álló egyezségről, hátha sikerül azt kidolgoznunk – mert ezt még jobb volna – és, másodszor, megpróbáljuk emelni a követelmény-szintet, hogy még inkább az élre állhassunk a nyitottság és átláthatóság terén.
Képviselőcsoportom támogatja a jelentést, amely a fentiekre törekszik. Ugyancsak támogatjuk a jelentésben az átláthatósági követelményeket valóban szigorító további javaslatokat. Még a zöldek pár módosító javaslatát is támogatjuk, de nem azt, amely lényegében a leírtakat korlátozza, és ténylegesen felső határokat szab az átláthatósági követelménynél.
Igen, meglepődtem annak hallatán, hogy a Környezetvédelmi Bizottság szóvivője nekitámadt a szocialista csoportnak azt állítván, hogy kevésbé átláthatóság-pártiak, mint a zöldek, miközben éppen az utóbbiak nyújtottak be olyan módosítást, amely – ha betű szerint vesszük – felső határt szab az átláthatóság érvényesítéséhez. Ez csoportunk álláspontja. Mi a nyitottság és átláthatóság élvonalában állunk, és nehezményezzük álláspontunk olyan csoportok részéről ért jogtalan bírálatát, amelyek a közvélemény előtt az átláthatóság mindenki mást megelőző bajnokaként mutatják be magukat, miközben nem azok.
Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egyetértek azzal, hogy szükség van kötelező érvényű nyilvántartásra, amely nyilvántartás összekapcsolódik a lobbisták magatartási kódexével. Ilyent azonban minden intézménynél, és ha mondhatom ezt, elsősorban is a Bizottságnál, ki kell alakítani. Nyilvánvaló, alapvető fontosságú, hogy az erkölcsi magatartás kódexnek szankciókat is tartalmaznia kell a szabályszegés esetére, amint a vonatkozó pénzügyi adatok közzétételét is kötelezővé kell tenni. Ezekhez az adatokhoz pedig lehessen könnyen hozzájutni, legyenek azok az internet révén elérhetők. Ez volna az ideális.
A Friedrich-jelentés elismeri, hogy sok ezernyi lobbista törekszik befolyásolni az intézmények döntéseit. Eközben, mindent egybevetve, azt is el kell ismerni, hogy nagyon sok esetben ezek a lobbisták látják el a parlamenti képviselőket a szóban forgó ügyek különböző részleteit érintő részletes információkkal. Személyesen engem, és akik ismernek, ezt megerősíthetik, nagyon valószínűtlen, hogy bárki is befolyásolni tudna. Mindazonáltal, a nagyon gyakran a közösségi alapok elosztásának, valamint a jogszabályok követésének és végrehajtásának befolyásolására irányuló független döntéshozatali és felügyeleti tevékenység biztosítása szigorú etikai előírásokat követel meg, amelyeket pedig pontosan be kell tartatni. Magam a Friedrich-jelentés mellett szavazok.
Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, bizonyos félreértések tisztázása, és a pár képviselő által itt, és a sajtóban tett populista nyilatkozat helyretétele érdekében – quaestori minőségemben is – szeretnék rámutatni arra, hogy az Európai Parlament 12 éve rendelkezik olyan szabályokkal, amelyek a lobbistákkal fenntartott kapcsolatokat rendezik. Ezek a szabályok, az eljárási szabályzat 9. cikkének (4) bekezdése – amelyet végül már érdemes volna egyszer elolvasni is! – rendelkezik arról, hogy a lobbisták bejutása az Európai Parlamentbe ellenőrzötten, belépőkártyával szabályozottan történik. Ahhoz, hogy belépőhöz jusson, a lobbistának egy akkreditációs nyomtatványt kell kitöltenie, majd azt megfelelő hivatkozásokkal, és a rendőrség által láttamozott levéllel kell alátámasztania. Az Európai Parlament valamennyi lobbistát magában foglaló nyilvántartást vezet, amely az Európai Parlament weboldalán elérhető. Az akkreditált lobbistáknak be kell tartaniuk a magatartási kódexet. Frassoni asszony és mások tehát nyitott kapukat döngettek. A kódex bármely formában történő megsértése a belépő visszavonását, a nyilvántartásból való törlést vonja maga után.
A közös nyilvántartásra vonatkozóan, nem hiszem, hogy szükség lenne a Bizottsággal közös, egységes regiszterre, hiszen az Európai Parlament és a Bizottság teljesen eltérő módon működik, tehát a lobbistákkal is eltérő jellegű kapcsolatokat tartanak fenn. A hatalom európai szintű megosztása érdekében a Parlamentnek minden áron fenn kell tartania kizárólagos felelősségét saját eljárási szabályaira vonatkozóan. A Bizottság lemásolhatja a mi kiváló rendszerünket, de az utolsó szót nekünk kell kimondanunk, ha saját szabályainkról esik szó. A jelentés óvatos megközelítést alkalmaz e nyilvántartásra vonatkozóan, és magam egyetértek ezzel.
A pénzügyi közzététel kérdésében, nem értem, hogy az akkreditált lobbistáknak miért kellene részletes pénzügyi tájékoztatással szolgálni, megjelölve forrásaik eredetét, és e források felhasználását. Az ilyen intézkedés teljességgel kivitelezhetetlen, és nem kívánatos következményekkel is járhat. Az a véleményem, hogy a lobbizás kiterjedése nem mindenkor tükröződik a pénzügyi forrásokban. Egy szervezet jó híre és tapasztalatainak színvonala szintén döntő fontosságú. Teljes mértékben egyetértek a lobbizásnak a jelentés D bekezdésében foglalt leírásával. Kifejezem elismerésemet korábbi képviselőtársunknak, Alexander Stubbnak, akivel igen sokat dolgoztam együtt ebben a témában. Egyben teljes mértékben el kívánom magam határolni azoktól a durva rágalmaktól, amelyekkel e vita során a felszólaló zöldek éltek.
Elnök. − Régóta tudom, hogy nincs értelme megkísérelni Lulling asszonyt megállítani felszólalásában.
(Nevetés)
Jo Leinen (PSE). – (DE) Elnök úr, minél tovább tartotta magánál a szót tisztelt képviselőtársunk, Lulling asszony, annál szélesebb támadó felületet adott. A bizottság közös rendszert szeretne működtetni Brüsszelben, mert az állampolgárok nem tesznek különbséget a Parlament, a Bizottság és a Tanács között. Számukra mindez Brüsszel, ez az EU! Úgy gondolom, hogy a közös rendszer jó volna, és Kallas úr, felkérjük Önt, a mai napi vitát követően tegye lehetővé a munkacsoport gyors összehívását, és határozzák meg azokat a közös szabályokat, amelyek még biztosítják az egyes intézmények számára azt az önállóságot, amely a saját döntések meghozatalához elengedhetetlen.
Szeretném, ha a Tanács is bekapcsolódna a kérdés megoldásába. A Tanács hozzánk hasonlóan jogalkotó testület, és a lobbizás ott is szerephez jut. Emiatt a részvételre vonatkozó felhívás a Tanácsot is érinti.
Mindent egybevetve, az átláthatóság új rendszerét – az átláthatóság új kultúráját – szeretnénk megvalósítani, hogy ezáltal is a nyitottságot demonstráljuk, és bizalmat építsünk. A lobbizás jó, és az érdekképviselet valósuljon meg! A szabályok azonban legyenek világosak. Legyen ez egy tisztességes és becsületes folyamat. Mindenekelőtt biztosítsuk azt, hogy ne a vélemények adásvételéről legyen szó!
A mai határozattal jelentős lépést teszünk előre. Ez kétségtelen. Azonban rengeteg elvégzendő feladat vár még ránk, hiszen az ördög a részletekben bújik meg. Például abban, hogy ki is a lobbista? A jelentésben foglalt definíció túlságosan szélesen értelmezhető. Lényegében azt mondjuk, hogy lobbista mindenki, aki befolyásolni szeretne bennünket. Mindazonáltal vannak kivételek. Az önkormányzatok, a régiók, a szociális partnerek, a politikai pártok: mindazon intézmények, amelyek megjelennek a Szerződésekben. Ezek ugyancsak érintettek a lobbizásban, de mégsem nevezzük rendszerünkben lobbistáknak. Meg kell határoznunk a határokat az ügyvédek és az egyházak számára is. Ezek olyan kérdések, amelyek még megoldásra várnak.
Véleményem szerint a pénzügyi nyilatkozatok fontosak, Lulling asszony. Ez jelenti azt az új lépést előre, amely mindeddig hiányzott. A pénz nem minden, de a pénz sok mindent elérhetett eddig. Ideje munkához fogni, és szeretném megköszönni az elvégzett munkát Stubb és Friedrich uraknak, de mindenki másnak is, aki eddig hozzájárult e folyamathoz.
Costas Botopoulos (PSE). – (EL) Elnök úr, úgy gondolom, a ma vitatott témánk rendkívül érdekes. Azt kell mondanom, hogy végre az Európai Parlament utat mutat egy olyan kérdésben, amelyet nemzeti parlamentjeinkben és különösen a görög parlamentben még egyáltalán nem tűztünk napirendre és amelyben megoldás még nem született.
Három fontos politikai kérdés jelentkezik itt. Elsőként, miként is kezeljük e témát? Félünk-e attól, hogy a nem hivatalos lobbisták miként intézik dolgaikat, vagy megpróbálunk-e átláthatóan működni?
Úgy vélem, a következőket kell tennünk: átláthatóan kell működnünk, nem szabad félnünk a lobbistáktól vagy azok lététől, és bizonyos szabályokat le kell fektetnünk.
Másodszor, miként érhető el legjobban az átláthatóság? A válasz az, hogy nagyon szigorú, még a kisebb pénzösszegekre is kiterjedő szabályozás, továbbá egy átfogó és kötelező keret révén. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a nyilvántartás nagyon hatékonyan kötelezővé tehető és mindhárom EU intézményhez kötődhet.
Harmadszor, beszélünk nem hivatalos jellegű, de az intézményi folyamatokon belülre került csoportokról is. Létfontosságú, hogy megkülönböztetést alkalmazzunk a különböző típusú lobbisták között. A Greenpeace és a Shell között nincs hasonlóság, amikor lobbistaként lépnek fel. Így a megkülönböztetés elengedhetetlen, legalábbis a nyilvántartásban.
Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A lobbizás minden demokratikus rendszernek jogszerű eleme. Ahol a demokrácia kerüli az anarchiát, ott viszont egyértelmű szabályokat kell alkalmazni a lobbizást illetően.
Az amerikai lobbisták túl szigorúnak tartják saját törvényeiket. Másrészt az új tagállamokban szabályok sincsenek, és az a helyzet, hogy az emberek megítélése szerint a lobbizás gyakran negatív töltetű. Emiatt az új uniós modellnek valahol e két véglet között kell elhelyezkednie.
Úgy gondolom, hogy az EU-lobbisták kötelező nyilvántartásának közös intézményközi rendszerének létrehozására, a pénzügyi háttér közlésére, a „jogalkotássi lábnyomra” vonatkozó javaslat hozzájárul a lobbizáshoz kapcsolódó szabályok átláthatóságához. Azt is remélem azonban, hogy az egyházak a mai szavazást követően is partnereink maradnak, és nem kerülnek besorolásra a lobbisták közé.
Meggyőződésem, hogy a Stubb/Friedrich-jelentés eloszlat minden, a lobbizást érintő előítéletet és negatív nézetet, és az európai polgárok úgy tekintenek majd a lobbistákra, mint szakértőkre, akik a gyakorlati tapasztalatokon alapuló tudást hozzák körünkbe, és segítenek megelőzni, hogy az európai jogalkotásnak negatív hatásai legyenek.
Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr, az európai intézményeken belüli lobbizás összetett kérdés. Egyrészt az intézmények tevékenységéhez való kapcsolódás annak az átláthatósági elvnek következménye, amelyet az alapító szerződések határoztak meg az intézmények működése tekintetében. A lobbizás annak is útja, hogy áthidaljuk az úgynevezett demokratikus deficit révén keletkező szakadékot, hiszen a szakértelemmel bíró szervezetek értékes szakmai elemzéseket szolgáltatnak, amelyek viszont kedvező hatást gyakorolnak az európai jogalkotás minőségére.
Másrészt a nagy nemzetközi vállalatok - mindenekelőtt saját érdekeiknek érvényesítése érdekében – különleges lobbista cégekhez fordulhatnak az intézmények munkájának befolyásolását előmozdítandó.
Az Európai Parlamenten belüli lobbizás kérdése az intézmény jogkörének kiszélesedésével párhuzamosan mind fontosabbá válik. Tehát támogatnunk kell a Bizottság azon kezdeményezését, amelyben intézményközi együttműködést javasol a lobbisták működése kereteinek meghatározására, beleértve ebbe a lobbisták együttes nyilvántartásának kialakítását is. Az átláthatóság elve – amelynek megfelelve a lobbisták hozzákapcsolódhatnának az intézmények munkájához – magukra a lobbistákra nézve is legyen alkalmazandó! Az önkéntes nyilvántartásba vétel nem elegendő. Kötelezővé kell tenni a lobbisták számára, hogy regisztráltassák magukat, ha az Európai Unió intézményeibe be kívánnak jutni.
Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, tizenkét éve vagyok az Európai Parlament képviselője. Azt kell mondanom, hogy köszönettel tartozom számos lobbistának, mivel mindennapi munkánk során tekintélyes szakismeret forrásául szolgáltak. Megítélésem szerint jó dolog, ha a képviselők minden oldalt meghallgatnak és ajtajukat nyitva hagyják a polgárok előtt.
Ha jelenleg 5000 regisztrált lobbista van a Parlamentben – és mindegyikőjüket felismerjük belépőjük alapján, amennyiben akkreditáltak és igazoltak – ez azt jelenti, hogy átlagban hat lobbista jut minden egyes képviselőre. Úgy vélem, rendkívül fontos számunkra, hogy megfelelően hasznosítsuk a náluk felgyülemlett szakismeretet, azon egyszerű oknál fogva, hogy a képviselők nem lehetnek minden egyes terület szakértői. Tehát, igen fontos, hogy hallgassunk a gyakorlati szakemberekre, és ismerjük fel, hogy a lobbisták a valóságban elősegítik parlamenti munkánkat.
Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök úr, amint arra Bonde úr rámutatott, Európa a világ egyik legelmaradottabb területe a lobbizás szabályait tekintve. Ma azonban valamit javíthatunk a helyzeten, ha támogatjuk azt a módosítást, amely a pénzügyi érdekek kötelező nyilvántartására szólít fel, illetve valóságos szankciókat helyez kilátásba a szabályokat megszegők számára. Ezen túl azt is tisztáznunk kell, hogy a Bizottságnál alkalmazott, de kívülről fizetett személyek ténylegesen mit is csinálnak.
Amint arra többen rámutattak, a lobbizás önmagában nem káros. A probléma az, hogy amikor központosítjuk a döntéshozatalt, akkor a nagyvállalatok számára könnyűvé válik a gazdasági hatalmat politikai erővé alakítani. A lobbisták legalább négyötödét fizetik a nagyvállalatok. Ez az egyensúlyeltolódás befolyásolja jogalkotásunkat Ennek következtében, az átláthatóságnak azt kell jelentenie, hogy minden, a lobbisták által a jogi szövegekhez előterjesztett módosítást nyíltan regisztráltatni kell, hogy láthassuk, azok mögött ki is áll.
Amikor elkészül róluk a nyilvántartás, felkérem Lulling asszonyt, biztosítsa azt, a lobbistáknak kijelölt területek harmadát a vállalatok, harmadát a nem kormányzati szervezetek, és harmadát mások kapják meg. Így tarthatjuk fenn az egyensúlyt.
David Hammerstein (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr, az átláthatóságról beszélve nem lehetünk elvontak. Szavazóinknak tudniuk kell, hogy ki foglal helyet az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban, amikor a REACH vagy a távközlési csomagot vitatjuk meg; tudniuk kell, hogy ki terjeszt be módosításokat; tudniuk kell, hogy ki készíti e Parlament – parlamenti web-oldalon keresztül elérhető – jelentéseinek egy részét; és tudniuk kell, hogy kik töltenek sok száz órát a parlamenti folyosókon. Mindez lehetséges. Csakúgy, amint – megint csak az említett web-lapon keresztül – tudniuk kell, hogy ki vesz részt a bizottsági, és ki a plenáris üléseken. Igen, szavazóinknak tudniuk kell, hogy mely lobbisták töltenek több száz órát üléseinken.
Átláthatóságot akarunk, de hiteleset! Azt akarjuk, legyen ismert minden egyes jelentés megszavazását követően, hogy mely lobbista terjesztette elő a jövőnket formáló módosításokat. Pontosan, szavak, módosítások szerint. Köszönöm.
Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, a lobbizásról folytatott eszmecsere mindig érdekes és izgalmas. Élvezettel hallgattam a tiszteletreméltó képviselők észrevételeit, és egyetértek Leinen úrral: az ördög a részletekben lakozik. Tökéletesen egyetértek Frassoni asszonnyal is, hogy a munka nem ér véget e jelentéssel, de még a bizottsági nyilvántartás megnyitásával sem.
Biztosíthatom a Parlamentet, hogy magunk együttműködésre törekszünk, minden tőlünk telhetőt megteszünk az intézményközi csoport felállításáért, és amilyen gyorsan és problémamentesen csak lehet, egy közös megközelítés kialakításáért. Szeretném kifejteni, hogy véleményem szerint ez az együttes nyilvántartás nem valamiféle mindenkit fenyegető vadállat. Ez egy közös információs csomag, az összes fontos információ közös tárháza, mely segítheti az érintetteket, hogy ne kelljen különféle kérvényeket benyújtani a különböző intézményekhez, miközben maguk a kérvények egymáshoz nem kapcsolódnak. Ez volt az Önök javaslata, újabb terhek kreálásának elkerülése érdekében. Az elmúlt években azonban minden egyéb részletet már áttekintettünk, hiszen magát e témát 2005-ben elkezdtük megvitatni.
Az Önök által felvetett egyik pontra válaszolva csak azt mondhatom, hogy számos bonyolult részelem jelentkezik a „ki lobbizik” és „milyen témában” kérdések megválaszolásakor. Eszmecseréink során értekeztünk ügyvédi szervezetekkel is. Azok elfogadták megközelítésünket, hogy amikor és amennyiben valóban lobbistaként lépnek fel, akkor ezt maguknak is lobbi tevékenységként kell megjeleníteniük, és nincs szükség arra, hogy ekkor a jogi tanácsadó vagy más mezét öltsék fel.
Csak egyetlen dolgot mondhatok azon felvetéssel kapcsolatban, hogy vannak, akik a Bizottságnál dolgoznak, de a magánszektorból kapják a fizetésüket. Ennek vége. Van még néhány futó szerződésünk, de maga a gyakorlat véget ért.
Ingo Friedrich, előadó. − (DE) Elnök úr, köszönöm a nagy részében összpontosított és informatív vitát. A komoly és átlátható lobbista tevékenység előmozdíthatja a döntéshozatali folyamat hatékonyságának fokozását. Turmes úr, Önnek nem volt igaza: a pénzügyi közzététel a 21. bekezdésben szerepel. Ebben a tekintetben tévesen támadta meg a szocialista képviselőcsoportot. Szükségét éreztem, hogy erre rámutassak.
Másodszor, ami az ügyvédek kérdését illeti, nem élhetünk azzal a végletes megállapítással, hogy ab ovo minden ügyvéd lobbista, csak azért, mert jogot tanult, meg mindent, ami ezzel járt. Előttünk fekszik a helyes meghatározás: mindenki, aki az EU-intézményeken belül a politikaformálást és a döntéshozatali folyamatot befolyásolni törekszik, lobbista. És ez kiterjed az ügyvédekre is.
Rámutatnék egy fordítási hibára: az „önkormányzatokat” a németben „Städte” szóval fordították. Az amerikai rendszer igen részletező. Olyannyira részletező, hogy egyes szenátorok az év végén 300-oldalas jelentéseket nyújtanak be, amelyek azt eredményezik, hogy szinte lehetetlen világos képet nyerni arról, a lobbizás terén mi is történik az USA-ban.
Az én nézőpontomból érdekes volt látni, hogy a szélső bal, és a szélső jobb lényegében lefedik egymást érdemi bírálataikban. Amint a francia mondja, „Les extrêmes se touchent”, és ez a helyzet tipikusnak tekinthető. Szeretnénk egy jó megoldást, amely az amerikai gyakorlat feljavítását jelenti, de egyben igazít is azon, ami a legtöbb, ha nem valamennyi tagállamban is történik.
Még egyszer, köszönet Stubb úrnak. Miniszter úr, gondolunk Önre! Köszönöm Önöknek is a tartalmas vitát.
Elnök. − Szeretném megköszönni Friedrich úrnak, hogy átvállalta Stubb úr jelentését. Stubb úr fogadja jókívánságunkat finn külügyminiszterré való kinevezése alkalmából.
A vitát lezárom.
A szavazásra délelőtt 11-kor kerül sor.
Írásos nyilatkozatok (142. szabály)
Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – Az érdekek pluralizmusa a demokrácia fontos jellegzetessége. Ennél fogva jogos, hogy a társadalom tagjai érdekeik védelmében szervezeteket hoznak létre és lobbiznak. A lobbizmus azonban azzal a kockázattal is jár, hogy a demokratikus elvek korrumpálódnak. A nagyvállalatok ereje a politikusok befolyásolására elvezethet oda, hogy egyenlőtlenség keletkezik köztük, és a mindennapi állampolgárok között, a jogalkotási és döntéshozatali folyamatokon belül.
Nagyon kevés európai ország szabályozta a lobbizást. A lobbizással foglalkozó e parlamenti jelentés értékes lépést jelent az átláthatóság, a beszámoltathatóság, és a polgároknak az európai szintű demokratikus folyamatban való részvétele erősítésének irányában. A szabályozásokat elfogadó országokban szerzett tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a szabályok csak egy részét képezik a szélesebb kihatású irányelveknek és intézkedéseknek.
Az átláthatatlan lobbizást csak egy lépés választja el a korrupciótól, és a piacoknak a szabályokat betartó vállalkozások hátrányára történő torzításától.
Üdvözlendő, hogy e jelentés előkészítésébe az ipar képviselői is bevonásra kerültek. Most azonban sürgetni kell őket, hogy kövessék a kezdeményezést, és tanúsítsák, hogy felelős vállalatokként alkalmasak létfontosságú szerep betöltésére a lobbizás szabályozásának folyamatában.
Bogdan Golik (PSE), írásban. – (PL) Különleges köszönet és gratuláció jár ki nemcsak az előadónak, de Kallas biztosnak is, aki vezető szerepet játszott a lobbizás elveivel kapcsolatos új szabályok kialakításában. Ez különösen fontos a Lisszaboni Szerződés elfogadásával összekapcsolhatóan az Európai Parlament számára jelentkező új hatáskörök tekintetében. Mindazonáltal aggodalmamnak adok hangot a lobbisták önkéntes nyilvántartásának hatékonysága és megbízhatósága okán. A nyilvántartásnak kötelező jellegűnek, és valamennyi európai intézményre kiterjedőnek kell lennie. Természetéből következően azonban a Parlamentnek meg kell őriznie autonómiáját.
A kötelező nyilvántartást a lobbista testületek teljes körén belül érvényesíteni kell. Így, többek között, gondolok a regionális képviseletekre, az ágazati szervezetekre, a lobbista szerepet betöltő ügyvédekre, a kutatóintézetekre. Mindazoknak, akik valamiféle gazdasági vagy társadalmi haszonhoz jutás érdekében hatást gyakorolnak, regisztráltatni kell magukat. Az a követelmény, hogy kizárólag pénzügyi információt szolgáltassanak, nem mindig megbízható, és nem teszi lehetővé a kívánatos, teljes körű értékelés megvalósítását.
Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) A lobbizás szabályozása természetesen üdvözlendő. Végre lehetőség nyílik a Parlament és az érdekképviseleti csoportok – nevezetesen a lobbisták – közötti átlátható együttműködésre. Javasolt a kötelező érvényű nyilvántartás létrehozatala minden olyan lobbista tekintetében, aki az európai intézményeknél érdekeit bemutatni és védeni kívánja. Ez a javaslat támogatásunkra érdemes. A nyilvántartásba vétel lehetővé teszi az érintett lobbista számára, hogy bejusson az Európai Parlament területére, jelen lehessen a bizottsági üléseken, és – a képviselők munkájának akadályoztatása nélkül – hivatalukban kapcsolatba léphessen utóbbiakkal.
A kulturált, tehát átlátható lobbizás hatékonysága azonban jelentős mértékben a lobbisták magatartásától függ. Emiatt is szükséges, hogy egyidejűleg megszülessen a lobbisták gyakorlati etikai kódexe.
A Parlamentnek ellenőriznie is kell a vonatkozó rendelkezések betartását, különös tekintettel a nyilvántartásban szereplő információk megbízhatóságára. A nem kielégítő vagy hamis információkat szolgáltató lobbistákat szankcionálni kell. Az elfogadott szankcióknak arányban kell állniuk az elkövetett vétséggel, visszatartó erővel kell bírniuk és a nyilvántartásbeli felfüggesztéstől a nyilvántartásból történő végérvényes törlésig terjedhetnek.
Emlékezzünk arra, hogy ez az új javaslat az Európai Parlament saját kezdeményezésére született. A javaslat ugyancsak nagyon hasznosnak bizonyul majd a többi európai intézmény, továbbá az e témában még intézkedéseket nem hozó európai uniós tagállamok nemzeti parlamentjei számára is.
Roselyne Lefrançois (PSE) , írásban. – (FR) Üdvözlöm e jelentés elfogadását, amely – véleményem szerint – lehetővé teszi számunkra az érdekképviselők és az európai intézmények közötti kapcsolatok tekintélyes javítását.
Ahelyett, hogy megkísérelné létrehozni és naprakész állapotban tartani e képviselők átfogó listáját – amely fárasztó és talán kivitelezhetetlen feladatnak is bizonyulhat – a jelentés mindenekelőtt a „lobbizás” fogalmának olyan átfogó meghatározására tesz javaslatot, amelynek révén biztosított, hogy semmilyen, a nyilvántartásban nem szereplő szervezet ne játszhassa ki az általunk felállított szabályokat.
A másik igen fontos előrelépést a lobbisták esetében alkalmazandó szabályozási keret harmonizációja és egyszerűsítése jelenti. Ezen belül is különösen fontos az egységes, valamennyi intézmény számára közös, az összes lobbistát felsoroló- és hosszú távon – hivatkozási alapként szolgáló nyilvántartás létrehozása. A nyilvántartásban szereplés valamennyi akkreditált szervezet esetében azok komolyságáról és megbízhatóságáról állítana ki igazolást.
Ez a nyilvántartás ugyanakkor a közvélemény felé is a nagyobb átláthatóságot erősítené, hiszen a lista teljes egészében on-line formában is elérhető, és minden egyes testület esetében tartalmazza a beazonosítást lehetővé tevő összes adatot. Beleértve ebbe olyan információkat is, mint a munkatársi létszám, valamint a szervezetre vonatkozó és indokolt pénzügyi adatok.
Ezt az egyablakos ügyintézést és a közös etikai magatartási kódexet kiegészítően az Európai Parlament jelentéseket előterjesztő tagjai lehetőséggel rendelkeznek majd, hogy jelentéseikben említést tegyenek azokról a szervezetekről, amelyek segítették őket munkájukban.
Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az érdekképviselők lehető legszélesebb körű és legnagyobb számú csoportjával való konzultáció, azok bevonása az európai jogszabályok érvényesítésének kialakításába, végrehajtásába és ellenőrzésébe, a jogalkotási folyamat megfelelő fejlesztésének objektív követelménye, és a hibák kijavítását, a torz nézetek elkerülését célozza.
A folyamatban szereplők képviselőivel való nyílt párbeszéd demokratikus rendszerünk alapját képezi, és ez információk fontos forrásául szolgál, feltéve, hogy mindez a teljes átláthatóság mellett valósul meg.
Ezért a kezdeményezés, hogy szülessen egy „jogalkotási lenyomat” – még ha önkéntes is, mind a Bizottság által szerkesztett dokumentumok, mind az Európai Parlament jelentéseinél – üdvözlendő.
A lehető legnagyobb számú érintettel, köztük akár teljesen eltérő érdekeltségűekkel is való konzultáció, valamint magának a folyamatnak átláthatóvá tétele alapvető fontosságú a komplex és tisztességes, az adott terület minden elemére kiterjedő, a nézőpontok összessége tekintetében is kiegyensúlyozottságot garantáló, és azokat hatékonyan harmonizáló, az érdekek ütközését kikerülő, és a majdani fogyatékosságokat kiküszöbölő jogalkotás számára.
Az európai intézményekhez kapcsolódó lobbista szervezetekre vonatkozó korrekt információcsere – hosszú távon – nemcsak a jogalkotási folyamat elősegítését határozza meg, de a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti átlátható és egyenlőségen alapuló együttműködést is. Azt az együttműködést, amelynek legfőbb haszonélvezője, vitathatatlanul, az európai polgár.
Katrin Saks (PSE), írásban. – Az általunk most megvitatott lobbizási jelentés fontos lépés előre az átláthatóság irányában. Amikor kimutatjuk, hogy egy jogalkotási csomagban kivel került sor tanácskozásra, akkor erősítjük a számunkra oly fontos folyamat legitimitását.
Ehhez foghatóan fontos annak biztosítása, hogy a Parlamenthez forduló valamennyi érdekképviselő nyilvántartásba vételre kerüljön. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármilyen hiba itt előforduljon, és valamely érdekeltség ne kerüljön regisztrálásra. Ezzel összefüggésben, a lobbista tevékenységbe bekapcsolódó ügyvédek és kutatóközpontok feltétlenül lobbisták, tehát nyilvántartásba vételük elengedhetetlen.
Röviden, üdvözlöm e jelentést, amely egy jó lépés a nagyobb átláthatóság felé.
Andres Tarand (PSE), írásban. – (ET) Az Alexander Stubb által beterjesztett jelentés rendkívül fontos, hiszen a brüsszeli lobbisták száma hamarosan beéri az Európai Bizottságban dolgozó tisztviselőkét.
Örülök annak, hogy az Európai Bizottsággal ellentétben a Parlament támogatja a lobbisták nyilvántartásának kötelezővé tételét. Amennyiben nem ez lenne az eset, akkor a jelentés nem tölthetné be elsődleges célját, sőt, kudarcot vallana.
Az ügyvédek listába vételét illetően, amely körül most a legnagyobb viták zajlanak, magam a kötelező nyilvántartásba vételüket támogatom. Nincs oka annak, hogy elhagyjuk őket a nyilvántartásból, hiszen az európai uniós intézményeken belüli lobbizás mindinkább az ügyvédi irodákon keresztül valósul meg. Az ügyvédi irodák ne kapjanak lehetőséget arra, hogy bármely tevékenységüket egyszerűen jogi konzultációként adhassák el, és így kikerüljék a nyilvántartásba vételt és a lobbizás átláthatósága kötelezettségének való megfelelést.
Az „egyablakos ügykezelési” nyilvántartás ötlete jó. Fontos a Tanács számára is, hogy bekapcsolódjék a nyilvántartás kezelésébe, de érvényes ez az Európai Parlamentre és a Bizottságra is. Az összegyűjtött adatok felhasználhatósága érdekében egységes, on-line formában biztosított, az összes intézmény számára elérhető adatbázist kell sürgősen felállítani!