Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 8., Csütörtök - Brüsszel

9. A szavazáshoz fűzött indoklások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indoklások

− Jelentés: Ioannis Gklavakis (A6-0166/2008)

  Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök asszony, a görög mezőgazdaság számára kényes és különösen fontos termék esetében az ember azt várná, hogy az elsődlegesen az Európai Bíróság ítéletei által kikényszerített reformban megjelenik valamiféle, 2013-ig érvényes védelem a gyapot új egységes közös piacszervezési rendszere számára. Ez a megoldás az egyszeri kifizetések rendszerét, a minden egyes ország nemzeti keretein belül kezelt közösségi alapok pénzügyi garanciáját, és a tagállamoknak a nemzeti keretek kezelésével összefüggő rugalmasságának lehetőségét követve a KAP-elveken alapulhatna.

A költségvetési semlegesség határain belül a hektáronkénti lehető legmagasabb területalapú támogatást kellene megcéloznunk. Ugyancsak támogatást kellene biztosítanunk azon termelőknek, akik javítják termékeik minőségét.

Az elvárás nem teljesült. Pedig az 1. pillér keretében felállítandó szerkezetátalakítási alapra vonatkozó, a jelentésbe foglalt javaslatban az a felvetés fogalmazódik meg, hogy álljanak rendelkezésre források a szektor, és különösen a gyapottisztító ipar korszerűsítésére. Ez tűnik ki elsődlegesen a 9, 14, 16, 23, 26, 31 és 39 sz. módosításból. Létezik egy olyan konstrukció is, amelynek révén lehetséges ellensúlyozni a gyapottisztító iparnak a termelés bármely visszaesésével vagy a gyapotpiaci zavarokkal összekapcsolható vesztességeit.

Fentiek miatt a PASOK parlamenti csoportja a plenáris ülésen a gyapotot érintő közvetlen támogatás rendszeréről szóló jelentés ellen szavazott.

− Transzatlanti Gazdasági Tanács (RC-B6-0209/2008)

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, köszönöm, hogy lehetővé tette a TGT-megállapodással kapcsolatos szavazásom indoklását.

Úgy vélem, a tisztesség azt mondatja ki, hogy mi mindannyian támogatjuk a kötelező jellegű együttműködést, különösen ott, ahol ez előmozdítja a kereskedelmet, de még inkább ott, ahol előmozdítja a transzatlanti kereskedelmet. Hiszen két nagy kereskedelmi blokkunk – az EU-é és az USA-é – túl gyakran vész össze a kereskedelmi kérdéseken.

Nekünk azonban biztosítanunk kell, hogy egyetlen, kötelező érvényű közös szabályokat hozó megállapodás se szolgálhasson kibúvóként a protekcionizmus együttes alkalmazásához. Biztosítanunk kell, hogy az együttesen kidolgozott globális szabályok ne szolgáljanak mentségül más világpiaci termelők és szállítók kizárására.

Ebből fakadóan, amikor mi közös globális szabályok elfogadására törekszünk, biztosítsuk azt, hogy helyzetünkből fakadóan segíteni tudjuk a szegényebb országok termelőit az ezekhez a szabályokhoz való alkalmazkodásban, tehát nem felmentésként használjuk e szabályokat e termelők világpiacról történő kizárására.

Összességében, úgy vélem, mindkét oldalon üdvözöljük ezt a megállapodást és ezért mellette is szavaztam.

− Jelentés: Marco Cappato (A6-0153/2008)

  Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, Cappato úr jelentése mellett szavaztam, mert az az Európai Parlament egyik legfontosabb feladatával, nevezetesen a Tanács és a Bizottság emberjogi politikai teljesítményével összefüggő parlamenti felügyeleti funkció végrehajtásával foglalkozik. Ezzel tovább erősödik az Európai Uniónak, mint az emberi jogok globális őrének szerepe. E folyamat részeként, például, alapvető, hogy az Emberi Jogi Albizottság hozzálásson a szóban forgó jogi eszközök rendszeres értékeléséhez, továbbá a Parlament kapcsolódjon be az Európai Unión belül folyó emberi jogi párbeszédekbe.

Ezzel együtt, bármely e területen követett politika nem lesz több puszta szemfényvesztésnél, hacsak nem azt az alapelemet tekintjük kiindulási pontnak, hogy az emberi jogok oszthatatlanok. Ez az egyetlen módja annak, hogy a szavahihetőség diadalmaskodjék a kettős mérce felett.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, a Jogjakarta elveket teljes támogatásáról biztosító 141. bekezdés ellen szavaztam. Ezek az elvek ugyanis mindennek ítélhetők, csak egyértelműen meghatározottaknak nem, és különösen érvényes ez olyan kényes kérdésekben, mint a szexuális orientáltság és a nemi identitás.

Ehelyett a 15. módosítást támogattam, amely „figyelembe veszi” ezeket az elveket. Arról van szó, hogy ezek az elvek nem értelmezhetők olybá, hogy normául szolgáljanak a tagállamok számára.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Köszönöm, Elnök asszony, a Cappato-jelentés kapcsán kértem szót. Konkrétan az előadó által javasolt módosítást érintem, nevezetesen az első módosítást, amelyben az előadó hirtelen filozofálgatni kezd a modern nemzetállam és a nemzeti szuverenitás modern korunkban való helytállóságáról. Cappato úr nem igen lát tisztán ezekben a kérdésekben. Ez ugyan őrá tartozik, de teljesen hasonló eszméket képviseltek a kommunista önkényuralmi rendszerek is, amelyek nem sokat foglalkoztak az emberi jogokkal. A javaslatában tükröződő elemeket magyarázták a kommunisták Bulgáriában, és a többi kelet-európai országban. Ezért is, azt javaslom Cappato úrnak, hogy – amennyiben ezt a vonalat szeretné továbbvinni – keresse fel Észak-Koreában Kim Chen Irt. Ott gondolatait nemcsak osztják, de – bizonyos vagyok benne – melegen üdvözlik is.

− Jelentés: Véronique de Keyser, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (A6-0138/2008)

  Martin Callanan (PPE-DE). – Elnök asszony, a jelentés mellett szavaztam. Úgy gondolom, az EU tevékenysége a választási megfigyelési küldetésekben mérhetetlenül nagy, rendkívül fontos, és nagyfokú professzionalizmussal valósul meg. Számos elnyomott és fejlődő országban hozzájárul a demokratikus folyamathoz, és a demokratikus fejlődéshez.

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy elnöke lehettem a Parlament Sierra Leone-i választási megfigyelési missziójának. Sierra Leone igen nehéz helyzetű, nagyon szegény ország. Olyan ország, amelyben komoly logisztikai nehézségek, az esős időszakban kemény természeti feltételek jelentkeztek a küldetés végrehajtása során. A küldetést igen szakszerűen valósította meg a munkatársi gárda minden tagja, az uniós stáb, de a helyben toborzottak is.

Nagy megilletődöttséggel nézhettük azt a lelkesedést, amellyel sok hétköznapi Sierra Leone-i a választásokat követte. Órákig álltak esőben a sorban, hogy leadhassák szavazatukat egy demokratikus választás során. Hozzájárulásunk ehhez, bőven megérte a viszonylag csekély ráfordításunkat, és nagy örömmel fogadom e jelentést, amelyet megszavazok.

− Jelentés: Glyn Ford, Vicenzo Aita (A6-0151/2008)

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, köszönöm a lehetőséget, hogy megmagyarázhatom az ASEAN-nal való megállapodásról szóló Ford-jelentés kapcsán leadott szavazatomat.

Általában, úgy vélem, hogy magunk a Világkereskedelmi Szervezet multilaterális keretein belül preferáljuk a nemzetközi kereskedelem erősítését és növelését, de azt is gondolom, hogy azt a szerepet is el kell ismernünk, amelyet kétoldalú kapcsolataink játszanak a kereskedelem és a globalizáció előnyeinek a világ egészén való kiterjesztésében.

Azt gondoltam, hogy különösen fontos volt e jelentésben az emberi jogok kérdéseinek kiemelése. Általában, szkeptikus vagyok, amikor ezt tesszük, mert nagyon gyakran ez csak kifogás a más országok termékeivel szembeni protekcionizmusra. A mostani összefüggésben azonban ezt viszont különösen helytállónak ítélem, hiszen Burma az ASEAN egyik tagja.

Van azonban egy komoly problémám e kérdésnél, miután a kezdetekben módosítást terjesztettem elő a bizottságban, amely elfogadásra került. Ebben azt javasoltam, hogy amennyiben bizonyos ASEAN-országok nem kívánnak csatlakozni e szerződéshez, nekünk mégis meg kell kötnünk a megállapodást azokkal, amelyek ezt kívánják. Nem engedhetjük meg, hogy a legerőteljesebben protekcionista ország túszul ejtse a megállapodást.

Sajnos, az EU végtelenül ragaszkodik a kereskedelmi blokk kontra kereskedelmi blokk tárgyalásokhoz. Emiatt tartózkodtam a szavazásnál.

− Jelentés: Ingo Friedrich (ex Alexander Stubb) (A6-0105/2008)

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagy megelégedésemre szolgál, hogy akkor magyarázhatom meg szavazatomat, amíg még Ön elnököl, Morgantini asszony. Külön örömmel tölt el a mögöttem tapsoló képviselőtársaim üdvözlő moraja. A magam nevében kívánok szólni, amit mondok és teszek, az személyesen hozzám, mint egyéni képviselőhöz, mint a Nyugdíjasok Pártjának képviselőjéhez köthető. Így a lobbistákat szabályozó jelentéssel szemben leadott voksom is. Az ok a következő: engem hidegen hagy az a tény, hogy magától értetődőnek tekintjük, hogy az Európai Parlament képviselőit, döntéseik meghozatalában más emberek befolyásolják, és – emiatt – a szabályozás szükségesnek mutatkozik.

Az is igaz, döntéseim meghozatalában engem mindig befolyásolt Carlo Fatuzzo, egyedül Carlo Fatuzzo, és senki más, mint Carlo Fatuzzo. Ennél fogva magam nagyon furcsállom, hogy bármely ettől eltérő lehetőség elfogadható. Ha bármire szükség volna, bármit meg kellene tennünk azért, hogy az általunk megszavazni tervezett dokumentum jobb megértését előmozdítsuk, akkor szakértőkkel kell rendelkeznünk, akik persze az ellenkezőjét mondják a másik szakértő állításának, de ekkor a döntésben ráhagyatkozhatunk saját értelmi képességeinkre.

Azzal zárom, hogy felteszem a kérdést magamnak, de Önnek is, Elnök asszony, ki befolyásolta a lobbikat szabályozó határozatot? Nyilvánvaló, létezik egy lobbi, a lobbik lobbija, amely befolyásolta a lobbikról szóló jogszabályokat!

  Elnök. − Látom, Ön továbbra is individualista. Remélem, azért módja nyílik másokkal kapcsolatot teremteni.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, elsőként is, rendkívül nagy örömömre szolgál az elnöki székben látnom Önt. Önnek több ülésen kellene elnökölnie. Ugyancsak végtelenül nagy öröm Fatuzzo úr szavazat-magyarázatát követni. Szerencsére, erre nem került sor első képviselői megbízatásom idején, különben sohasem jutottam volna ebédhez Strasbourgban.

A jelentést érintő szavazás közben azon tűnődtem, hogy valóban a megfelelő közönséget céloztuk-e meg? Jó, ha becsületesek vagyunk az itt tevékenykedő lobbisták ügyében, és jó dolog, hogy nyilvántartjuk, a Bizottság kivel is találkozik. De erősen tűnődöm azon, hogy nem kellene-e nyilvántartanunk azokat, akiket a Bizottság befolyásol azzal a céllal, hogy próbálják meg, és befolyásolják a parlamenti szavazást az általuk átküldött irányelvekkel összefüggésben.

Jeles képviselőtársunk, Hannon úr segítségével a Bizottsági kérdések órája során, mi már, feltártuk, hogy a brit jótékonysági szervezetek, mint amilyen az NSPCC, milyen összegű közvetlen bizottsági támogatásban részesültek. Ezt követően már nem lep meg, hogy írnak nekünk, és kifejezi óhajukat, hogy támogassuk a Lisszaboni Szerződést.

Egy csomó szervezet jutott uniós pénzekhez, amikor megjelent a Lisszaboni Szerződés előkészítésekor kialakított „polgárok piacterén”, de ők a vitákban mindig az éremnek csak egyik oldalát képviselték. Van egy kis bökkenő a demokráciával e Házban: az általunk finanszírozott emberek nem a megfelelők, és tulajdonképpen jobb volna, ha az így történő pénzköltést leállítanánk.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök asszony, a lobbisták szeretik Brüsszelt. Bejutnak az európai intézményekbe, és azonnal felmérik, hogy a rendszert hozzájuk hasonló emberek formálták, a hozzájuk hasonlók számára.

Képesek itt olyan jogszabályokat keresztülverni, amelyet egy közvetlenül választott jogalkotás sohasem engedne át. Olyan jogszabályokra gondolok, mint a magasabb vitamin és ásványtartalmú kiegészítőkre vonatkozó tilalom, amelyet valamennyi tagállamban hevesen elleneztek, de amelyet itt néhány nagy gyógyszergyártó cég a színfalak mögötti megállapodásokkal elért.

Mindez, úgy vélem, ismert e Házon kívül is. Ami talán kevésbé felismert, az az, hogy ezek a lobbista szervezetek – amint ezt képviselőtársam Heaton-Harris valamivel korábban kifejtette – maguk is milyen mértékben az Európai Unió kreatúrái, és pénzügyileg teljes egészében a Bizottságtól függnek.

Tehát, amikor az Európai Bizottság a civil társadalommal konzultál, lényegében nem történik más, mint hogy konzultál az Újságírók Európai Uniójával, az Európai Női Lobbival, az Európai Szakszervezeti Kongresszussal, és egy nagy csomó egyéb szervezettel, amelyek bevételük utolsó eurójáig az európai adófizetőktől függnek.

Meg kell kérdeznem, hogy vajon van-e valaki a nemzetállamokban, aki őszintén támogatja ezt a vállalkozást anélkül, hogy – bizonyos szinten – ne kapna pénzt? Annak próbájaként, hogy igazam van-e, a Lisszaboni Szerződést népszavazásra a nép elé kellene bocsátani! Pactio Olisipiensis censenda est!

− Jelentés: Manolis Mavrommatis (A6-0149/2008)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, e fontos jelentéssel összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mit jelent a sport a fiatalok számára helyi szinten.

A fizikai mozgás gyermekek, és fiatalok körében való népszerűsítése érdekében tett lépéseket fokozni kell, amint támogatandók a sportot aktívan előmozdító iskolák is. Ebből is következően, alapvető olyan projektek támogatása, amelyek az iskolákban, de azokon kívül is a sportlehetőségek fejlesztését célozzák, illetve törekednek a gyerekeket a tanrenden túli testmozgásra is rávenni.

Úgy gondolom, fontos a sporttevékenység támogatását az alapoknál kezdeni, azaz a polgárokhoz legközelebbi szinten. Ez megtörténhet úgy, hogy megfelelő pénzügyi támogatást biztosítunk a kisebb kluboknak és sportlétesítményeknek.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, már felszólaltam a témával foglalkozó fő vitában. Akkor azonban lényegében nem magyaráztam el, miért is szavaztam a jelentés ellen. A magyarázatot egy sor ok adja, amelyeket szavazatommal indokoltam. Rettentőre szerettem volna igennel szavazni, de ezt csak akkor tehettem volna meg, ha az európai intézmények bármi hasznosat is tettek volna a sport érdekében.

A múlt évi költségvetési vitában, a Parlament nevében, leszavaztuk azt a tételt, amely kiegészítette volna az Egyesített Sportok Különleges Olimpiai Mozgalma pénzügyi kereteit. Egy olyan programét, amely tíz tagállamot érintett volna, és 3 000 szellemileg sérült emberre terjedt volna ki.

Most visszatérek e javaslathoz, és már beszéltem valamennyi érintett parlamenti előadóval. Önök pedig közben csodálkozhatnak azon, hogy mennyire is érdekli e Házat a sport. A Parlament talán csak szeretné magát hatalommal felszívni, hogy belekotnyeleskedhessen az emberek mindennapi életébe. Miközben nem akar semmi jót tenni akkor, amikor fogyatékkal élőkről van szó.

Szerintem, tavaly elszalasztottunk egy lehetőséget. Idén újra igyekszem forszírozni e kérdést, és jelzem érdekeltségemet e csodálatos szervezettel, a Különleges Olimpiai Mozgalommal összefüggésben.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, a Mavrommatis-jelentés mellett szavaztam. Nemcsak azért, mert azt átfogó és jól összeállított jelentésnek tartom, hanem mert különösen hálás vagyok az előadónak és a Kulturális és Oktatási Bizottságnak, hogy benyújtott módosításaimat a dokumentumba beépítették. E módosítások azt célozzák, hogy a társadalmi környezetben egyenlő elbírálást nyújtsuk a fogyatékkal élő portolóknak is. Bizonyos nemzeti jogrendszerek pénzügyi támogatást biztosítanak azon olimpiai sportolóiknak, akik sportpályafutásuk lezárását követően pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Ezek a rendelkezések azonban nem vonatkoznak a paralimpiai sportolókra. Pedig a sportba való bekapcsolódás fokozza a fogyatékkal élők személyes méltóságérzetét és önbecsülését.

  Christopher Beazley (PPE-DE). – Elnök asszony, nem tudom, hogy én kerülök-e sorra vagy nem. Nem nyújtottam be írásos kérelmet szavazatom indoklása érdekében. Amennyiben azonban lehetséges, nagyon röviden válaszolnék jó barátomnak és képviselőtársamnak, Heaton-Harrisnak. Úgy gondolom, mindannyian rendelkezünk véleménnyel az európai intézményekről, de nem tartom tisztességesnek megtámadni az Európai Uniót, a nemzeti kormányokat, a helyi önkormányzatokat azért, hogy foglalkoznak-e vagy sem, a fogyatékkal élők és a sport összefüggéseivel.

Őszintén, választókerületemben számos példát találok arra, hogy az Európai Unió hatalmas hasznot hozott a lakosság, így a fogyatékkal élők, de a nem fogyatékosok számára is. Egyszerűen nem tartom igazságosnak bármely intézményt így megtámadni. Úgy vélem, mindannyian a lehető legtöbbet szeretnénk tenni a sportolás bátorítása érdekében, azért, hogy mindenkit a tisztességes sportolásra buzdítsunk. Más kérdés az, hogy valaki Európa-párti vagy sem.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony szeretnék egy pár szót szólni a Mavrommatis-jelentésről. Mellette szavaztam, és kitűnőnek tartom azt. Különösen kiemelkedőnek tartom, hogy elismeri a sport sajátos jellegét, figyelmet fordít a különleges igényű csoportokra, beleértve ebbe a fogyatékkal élőket is. Egyetértek Beazley úrral, de nem értem teljesen jó barátom, Heaton-Harris logikáját e téma kapcsán. Ugyanis pontosan az általunk követett út az, amelynek révén biztosítani tudjuk, hogy a különleges igényű csoportok, és a fogyatékkal élők egyenlő elbánásban részesüljenek. Az egészségügy érdekében kifejtett mozgás különleges hangsúlyt kap e jelentésben. A sport mindenkor a rasszizmus és idegengyűlölet megelőzésének nagyszerű eszközeként szolgált.

Azt is el kívánom mondani, hogy valami gond volt a szavazógépemmel, és például a 42. pontnál nem működött rendesen. Remélem, hogy a műszaki részleg megvizsgálja, hogy szavazógépem néha miért blokkol le. Úgy vettem észre, másoknak is akad ilyen problémája. Üzenném a műszakiaknak, remélem legközelebb a rendszer megfelelően működik majd.

− Jelentések Mavrommatis (A6-0149/2008), Ingo Friedrich (ex-Alexander Stubb) (A6-0105/2008)

  Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hadd kezdjem a Mavrommatis-jelentéssel. Mellette szavaztam, mert nagyra értékelte a sportfogadásnak és Ausztria kaszinóinak hozzájárulását a sport finanszírozásához. Üdvözlöm a kérdéses bekezdést. Támogattam továbbá a Friedrich-jelentést, mert visszaverte a társadalom által elismert egyházak egyedülálló és széles körű szerepe ellen irányuló támadást, és árnyaltan közelítette meg az ügyvédek szerepét. Magam nagy jelentőséget tulajdonítok annak a szakértelemnek és sok információnak, amelyet a lehetséges megoldások kapcsán a polgárokkal, érdekcsoportokkal, ügyvédekkel és lobbistákkal folytatott szakmai eszmecserék és párbeszéd révén nyerünk.

Szeretném ezt az alkalmat megragadva köszönetemet kifejezni a sok száz vitáért, a számtalan e-mailért és ötletért, amelyet kaptam. Ezek némelyike bosszantó, mert csak az értékes idő rabolja, de a felvetések többségét informatívnak és hasznosnak találtam. Még egyszer köszönöm ezt, de azt is hozzá kell tennem, hogy a lobbistákkal való foglalkozás mikéntjéért a felelősség végső soron bennünket terhel. Mi döntjük el, hogy kivel akarunk szóba állni, mennyi időnket foglalhatják le, miről beszélünk, és miként alakítunk egy munkakapcsolatot. Én „igent” mondok a világos és átlátható szabályokra, de „nemet” a túlszabályozásra, amely e munkakapcsolatot nehezebbé és bürokratikusabbá teszi.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

− Jelentés: Josu Ortuondo Larrea (A6-0085/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban− (PT) Úgy tartjuk, hogy a Seychelles Köztársasággal kötött megállapodásunknak fontos a fenntartása, és szükség szerinti erősítése. De egyetértünk azzal az értékeléssel is, mely szerint a helyi kikötői infrastruktúra állapotára, valamint a (a többek között a pénzügyi hozzájárulások felhasználásával kapcsolatos célkitűzésekkel összefüggő) – a Seychelles-szigeteki hatóságok kizárólagos hatásköre alá tartozóan – módosuló megfontolások lehetőségére tekintettel is a (halászati lehetőségeket és azok pénzügyi hozzájárulásait tartalmazó) jegyzőkönyvet helytelen beilleszteni a szövegbe.

Hasonló módon, negatívan értékeljük például az olyan intézkedések beillesztésére vonatkozó javaslatot, mint amilyen az engedélyek Európai Bizottság általi felfüggesztése, amely különösen nem tartja tiszteletben és védi a tagállamok jogköreit.

Továbbá az egyenlő munkáért egyenlő fizetség elve továbbra sem biztosított, hiszen a megállapodás mindössze azt határozza meg, hogy a Seychelles-szigetekről származó, de a megállapodás által kedvezményezett uniós országból érkezett hajón szolgálók bére nem lehet rosszabb azon seychelles-i személyzeténél, amely seychelles-i hajókon végez hasonló munkát.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Ortuondo Larrea úrnak a Seychelles-szigetekkel való halászati megállapodásról szóló jelentése ellen szavaztam. A Közös Halászati Politika (KHP) totális kudarc, és nem segítette elő egy fenntartható halászati ipar kialakulását partjaink mentén.

Emiatt skót hajók százait kellett szétdarabolni, és mindezt a halászati közösségek megszenvedték. A megoldás nem az, hogy más tagállamok túl-kapacitását harmadik országokkal kötött halászati megállapodás formájában exportáljuk.

Ha más tagállamoknak túl sok halászhajójuk van hagyományos halászati területeikhez mérten, akkor e problémát oldják meg maguk, és ne az EU-ra számítsanak újabb kirabolható terület megtalálásához.

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Elégedett vagyok, hogy az Európai Parlament jóváhagyta az Európai Közösség és a Seychelles-szigetek közötti Halászati Partnerségi Megállapodáshoz (2005-2011) fűzött módosításomat.

A változások nem módosítják a megállapodás alapelemeit. Pusztán az elért sikereket tükrözik, és a tényleges szükségleteknek megfelelő gyakorlati alkalmazást teszik lehetővé. Ezért, az elmúlt három év fogásainak átlagát tekintve, a referencia-tonnatartalom 55 000 tonnáról 63 000 tonnára emelkedett. A helyzetet kiegyensúlyozandó, és a jegyzőkönyvnek a többi tonhal-megállapodással összhangba hozatala érdekében a hajótulajdonosok által fizetett tonnánkénti díj 35 euróra emelkedett. Ezzel a közösségi hozzájárulás mértéke 75 euróról 65 euróra csökkent. A teljes éves hozzájárulás viszont 4 125 000 euróról 5 355 000 euróra emelkedett.

E megállapodás sikere tükrözi az Európai Unió egyértelmű és kölcsönös érdekeltségét partnerségi megállapodások megkötésében a halászati szektorban. A réunioni flotta már élhetett az így kínálkozó halászati lehetőségekkel, és remélem, hogy a mai szavazás segít megerősíteni és ösztönözni tengeri erőforrásokra alapozódó gazdaságunkat.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) A tengeri és tengerészeti források mind a foglalkoztatás, mind a gazdasági növekedés tekintetében igen fontosak az Európai Unió számára. Élelmiszer és energia forrásaként egyaránt szóba jönnek. Emellett a parti régiók komoly fejlődést tapasztalnak a gazdaság fontos szektorának számító turizmus terén. A tengeri forrásokat azonban felelősségteljes módon kell kiaknázni.

Az EU halászati szektora a második legnagyobb a világon. A halászati és akvakulturális szektor megközelítőleg évi 7,3 millió tonna halat szolgáltat. A halászat és a feldolgozóipar 360 000 főt foglalkoztat. Úgy gondolom tehát, hogy az EU-nak megállapodásra kell jutnia harmadik országokkal a közös halászati politika tárgyában, illetve fel kell javítani a már megkötött egyezményeket.

− Jelentés: Sérgio Marques (A6-0146/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Támogatjuk a több egyedi, az eltéréseket és sajátos, különböző, testre szabott intézkedéseket tartalmazó, a legkülső régiók gazdasági realitásaihoz igazított, termelési adottságaikat jobban szem előtt tartó szabályozást.

Ez a jelentés különleges jövedékiadó-mérték alkalmazását javasolja a Madeirán előállított sör esetében. Ez a mérték alacsonyabb, mint a nemzeti kötött ráta, és olyan esetekben kerül alkalmazásra, amikor a sörfőzde éves termelése nem haladja meg a 300 000 hektolitert.

Amint arra a Bizottság rámutatott, a helyileg előállított sör ára – még az 50 százalékos adókedvezménnyel együtt is – 7,5 százalékkal magasabb, mint a kontinentális Portugáliában főzött, a madeirai piacon értékesített sör kiskereskedelmi eladási ára. Amennyiben az adócsökkentés haszna eltűnik, akkor a helyi sörfőzdék képtelenek megbirkózni a versennyel.

Szem előtt tartva a legkülső régiók sajátos jellegzetességeit és a helyi feltételek támasztotta kívánalmakat, a fentiekkel összhangban, támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek garantálni kívánják a régió különleges lehetőségeivel összhangban álló termelési jogokat, amelyek elismerik a regionális gazdaság sajátosságait, és következésképpen, garantálják a nemzeti és nemzetközi versennyel egyaránt szembe kerülő helyi söripart.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Az egyetlen ok, amely miatt e közvetett adókkal foglalkozó határozat mellett szavazok az helyileg korlátozott kihatása, tehát, hogy nem tudja negatívan befolyásolni az osztrák Brauerei zu Göss sörfőzde helyzetét, amely – közismerten – a legjobb sört gyártja Európában.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) Az előadó által érintett téma arra hívja fel a figyelmet, hogy miként békíthető ki egymással a valódi verseny rendszerének stabilizálása, és a törvény előtti egyenlőség elve. Egyértelműen, a szabadpiac a gazdaság szabályozásának legjobb eszköze, egészen addig, amíg valami jobbat nem találunk ki, hogy egy bizonyos álláspontot körülírjak. Ebből a szempontból, az előadó kezdeményezése az intervencionizmust is indikálhatja, amely negatív hatásokkal járna a gazdaságra. Másrészt a piac fenntarthatóságának biztosítása kiterjed a részegységek védelmére és a monopolizálás megakadályozására is. Szélesebb vita és mélyebb szakértői kutatásra van szükség az itt érintetthez mérhetően fontos döntések meghozatalához. A jelentés nem foglalkozik a téma minden elemével. Ezért döntöttem úgy, hogy tartózkodom.

− Jelentés: Monica Frassoni (A6-0107/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársamnak, Monica Frassoni asszonynak az Európai Parlament és a Bizottság között, 2006. július 17-i 2006/512/EK ) határozattal módosított, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló tanácsi határozat végrehajtásáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló jelentése mellett szavaztam. Sajnálatos módon a komitológiai eljárás nem működik jól, és sürgőssé válik olyan intézkedések meghozatala, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára végrehajtási hatásköreinek gyakorlását, illetve az Európai Parlamentnek, hogy ellenőrizhesse azt. Ahol ez érvényesíthető, a vizsgálattal járó szabályozási bizottsági eljárásra történő szövegbeli hivatkozás kötelező érvényű mindhárom intézmény számára. Örülök annak, hogy az új megállapodás pontosabban definiálja a Bizottság kötelezettségét a Parlament tájékoztatására olyan megoldások révén, amelyek biztosítják, hogy az információátviteli rendszer átlátható és hatékony, a továbbadott információk és az eljárás különböző szakaszai pedig beazonosíthatók. Üdvözlöm egy „korai jelzőrendszer” beillesztését, hiszen ezáltal a Parlament tájékoztatást kap, már a végrehajtási intézkedések tervezeteiről is. Támogatom azt a felvetést, hogy a Bizottság minden végrehajtási intézkedési tervezetet azonnal hozzon nyilvánosságra, amint azok hivatalosan beterjesztésre kerültek.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, támogatom az új komitológiai eljárással foglalkozó Frassoni-jelentést.

A Parlamentnek az ellenőrzési folyamatban biztosított új hatáskörei, amelyek lehetővé teszik a képviselők számára, hogy blokkolják a bizottságban elfogadott szöveg továbbadását, amennyiben a szakértők nem megbízatásukkal összhangban tevékenykedtek, igen nagy sikert jelent a Parlament számára, és fontos előrelépés az európai intézmények közötti hatalmi egyensúly további kiegyenlítése irányában.

Egyetértek azzal, hogy a bizottsági döntések egyértelműségének és elérhetőségének fokozásával ajánlatos a folyamat hatékonyságát növelni. Hasonló módon, támogatom egy olyan elektronikus nyilvántartás létrehozását, amely megkönnyíti a komitológia révén hozott döntések ellenőrzését.

Természetesen, alapvető, hogy a Parlament ellenőrzési jogával kapcsolatban előrevetített három hónapos időkorláttal, a 2007. júliusi Intézményközi Megállapodásban foglaltakhoz igazodva, csak rendkívüli esetekben éljünk. Rövidebb időszakokat csak ott kelljen alkalmaznunk, ahol ezt a sürgősség és hatékonyság indokolja.

Egyes EP bizottságok már sikeresen éltek a vétó alkalmazásának fenyegetésével, hogy azonnali válaszra és pontosításra késztessék a Bizottságot. Úgy gondolom, tehát, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amelyet a Parlamentnek növekvő mértékben kell alkalmaznia politikai ellenőrző szerepe gyakorlásaként, és még technikai döntések esetében is.

− Jelentés: Monica Frassoni (A6-0108/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársamnak, Monica Frassoninak az Európai Parlament eljárási szabályzata 81. szabályának, az úgynevezett „komitológiai” végrehajtási intézkedések módosításával foglalkozó jelentését megszavaztam. A Parlament eljárási szabályzata 81. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy ha a Bizottság által tervezett végrehajtási intézkedések az ellenőrzéssel történő szabályozási eljárás körébe tartoznak,, az ellenőrzés ideje akkor kezdődik, amikor az intézkedések tervezetét az összes hivatalos nyelven megküldték a Parlamentnek. Támogatom azt a javaslatot, hogy a szöveg kerüljön kiegészítésre azzal, hogy amikor az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerint rövidebb időkorlátokat kell alkalmazni, továbbá az 5a. cikkének 6) bekezdése szerinti sürgősségi esetekben – hacsak a parlamenti bizottság elnöke nem tiltakozik ellene – az ellenőrzési időszak kezdete azon időpont legyen, amikor a Parlament a végrehajtási intézkedések végső tervezetét, az 1999/468/EK határozattal összhangban létrehozott bizottság tagjainak átadott nyelvi változatokban, kézhez kapja.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, Frassoni asszony jelentése rávilágít a hetyke magatartásra, amelyet a Bizottság akkor tanúsít, ha hatalmat érez kezében az Európai Parlamenttel szemben. Az előadónak igaza van, amikor a Bizottságot kötelezettségeire emlékezteti, és mi támogatjuk ezt a törekvést a Bizottság tevékenysége demokratikus ellenőrzése minimumának helyreállításaként.

Kétséges azonban, hogy mindez a jövőben az ellenőrzési lehetőség jobb felhasználását hozza-e magával. Ugyanis, mert a Bizottság titkos vágya az, hogy kizárja a Parlamentet a Bizottság által megvalósítani tervezett intézkedésekről folyó konzultációkból.

Ugyancsak sajnáljuk, hogy nem kerülnek említésre olyan alapvető problémák, mint a Bizottság végrehajtási hatáskörének bővülése, amely valóságos jogalkotási és szabályozó hatósági jogkörre emlékeztet, de köztisztviselőkre ruházva, illetve a komitológiai eljárás által megtestesített demokratikus szédelgés.

− Jelentés: Ioannis Gklavakis (A6-0166/2008)

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Úgy gondoljuk, hogy a közös agrárpolitikát fel kell számolni. Ugyanakkor a megkötött megállapodásokat be kell tartani. A mai szavazás során, ennek megfelelően, amellett a bizottsági javaslat mellett szavaztunk, hogy tegyünk eleget a portugál, görög és spanyol csatlakozási szerződésben foglaltaknak, amely szerződésekben az EU – sajnálatos módon – elkötelezte magát a gyapottermelés támogatásának garantálása mellett, beleértve az előállítás támogatását is. Sajnáljuk, hogy a Bizottság nem ragadta meg az alkalmat olyan javaslat előterjesztésére, amely összhangban áll az egyéb mezőgazdasági szektorokban érvényesített, a támogatást a termeléstől elhatároló politikával.

Az Európai Parlament jelentése (A6-0166/2008) a támogatás még kisebb elhatárolását javasolta, és emiatt a jelentés ellen való szavazást választottuk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tekintve, hogy a gyapotszektor nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír az Európai Unió egyes régiói, így különösen Görögország és Spanyolország számára, az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek különleges figyelmet kell fordítani e kérdésre.

Az igazság az, hogy a közös agrárpolitika 2003-ban megkezdődött reformjával a termeléstől elhatárolt támogatások egységes kifizetése 2006-ban arra késztette a Bizottságot, hogy ezt az elvet a gyapotszektorban is alkalmazza.

Spanyolország azonban az ügyet az Európai Bíróság elé utalta azon az alapon, hogy a reformot megelőzően nem született hatástanulmány. A Bíróság Spanyolországnak adott igazat, és megsemmisítette a gyapot új támogatási rendszerét.

Az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat gyakorlatilag megegyezik a korábbival. Emellett, alig valamivel több, mint egy évvel a gyapotpiac közös szervezése reformjának végrehajtását követően, annak katasztrofális következményei már láthatók: a szektor termelése Görögországban majdnem 20 százalékot, Spanyolországban 50 százalékot zuhant. Hasonlóképpen, az ültetvények száma Görögországban 11, Spanyolországban 25 százalékkal csökkent. Még a gyapotfeldolgozó üzemek is veszélybe kerültek.

Ez magyarázza a határozattal szembeni elutasító szavazatunkat.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Képviselőcsoportommal egyetemben a Gklavakis-jelentés ellen szavaztam, mert a Bizottság eredeti előterjesztéséhez fűzött néhány pozitív módosítás ellenére a mérleg összességében negatív. A termelés további csökkentése nélkül is, a gyapottermelők nagyobb támogatásra szorulnak. Emellett a környezet védelmét, az életképes mezőgazdasági fejlesztést szolgáló érdemi intézkedésekre van szükség.

− Transzatlanti Gazdasági Tanács (RC-B6-0209/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam az Európai Parlament 2008. május 8-i, Transzatlanti Gazdasági Tanáccsal foglalkozó, a szoros transzatlanti partnerséget olyan létfontosságú eszközként kiemelő határozatát, amely ahhoz szükséges, hogy a globalizációt a közös értékek védelmében, egy igazságos politikai és gazdasági világrend érdekében befolyásolhassuk. Osztom a nézetet, miszerint egy működő és versenyképes transzatlanti piac képezheti a transzatlanti partnerség alapját, teheti lehetővé az EU és az USA számára, hogy együttesen kezeljék a globális politikai és gazdasági kihívásokat. A mind erőteljesebben integrált világgazdaságban a kereskedelem biztonsága különös jelentőséggel bír, de egyetértek azzal, hogy a külföldi konténereknek a terrorista fenyegetéssel szembeni harc során megvalósítandó 100 százalékos átvizsgálása nem indokolt, és nem valósítható meg. Sürgető szükség van a szellemi tulajdonjogok alkalmazása terén való együttműködésre, beleértve a hamisítás és kalózkodás elleni küzdelemben való együttműködés erősítését is. Egyértelmű menetrendet kell felállítani a nemzetközi szabadalmi jogok kölcsönös elismerésének előmozdítására. Sajnálom, hogy a dollár-euró kérdésben nem sikerült a pénzügyi együttműködést megvalósítani.

  Anne Ferreira (PSE), írásban. – (FR) Elsődlegesen a következő okok miatt tartózkodtam a határozat végső szavazásánál.

A határozat tartalmaz pozitív elemeket, mint például az óvintézkedések elvére történő utalás. Bizonyos pontokat és célkitűzéseket azonban nem támogathatok.

Noha el tudom fogadni a transzatlanti piac elvét, lehetetlennek mutatkozik, sőt, nem is kívánatos annak 2015-re történő megvalósítása.

E piac véglegesítése olyan nem vámjellegű akadályok felszámolását hozza magával (17. bekezdés), mint például a szociális, egészségügyi, környezetvédelmi, és egyéb szabványok. Az ezeken a területeken az EU-nak saját jogalkotása révén elfogadott rendelkezései megfelelő védelmet jelentenek az európai fogyasztók és polgárok számára, és azokat fenntartani, esetleg még erősíteni is szükséges.

Hasonló módon, a címkézés és nyomon követhetőség önmagukban nem elegendők a fogyasztók felvértezéséhez, hogy a tények ismeretében választhassanak (28. bekezdés). A fogyasztóvédelmi politikai nem korlátozható erre az intézkedésre. A fogyasztók választási lehetőségét a mezőgazdasági termékek terén is biztosítani kell azáltal, hogy megakadályozzuk a hagyományos és szerves termények GMO-vel való megfertőzését.

Végül, ami a klórozott vízzel kezelt amerikai baromfi importját illeti, a szöveg megfogalmazása túlságosan homályos. Ezt az importot be kell tiltanunk, ha fenn kívánjuk tartani a Közösség élelmiszerbiztonsági politikáját.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Akkor, amikor a kapitalizmus válsága mélyül, ellentmondásai fokozódnak, ez az állásfoglalás és a „transzatlanti piac” létrehozására irányuló („hosszú távú”) célok úgy kerülnek tálalásra, mint egyfajta lehetséges menekülési útvonal. A „triád” két pólusán elhelyezkedő piacon végbemenő fokozódó liberalizációra és a NATO pilléreire úgy mutat a jelentés, mint valami „vészkijáratra”.

Amellett, hogy újra hitet tesz a „transzatlanti” stratégiai partnerség mellett, az állásfoglalás – a nagy pénzügyi és gazdasági csoportosulások örömére – az erőteljesebb verseny és a tőkekoncentráció akadályainak számbavételével, valóságos útitervként szolgál a pénzpiacok liberalizációjához, és az EU és az USA közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez.

Az állásfoglalás (lehetetlen) kísérletet téve a „transzatlanti piac” megvalósítása valódi céljainak, ellentmondásainak és következményeinek elleplezésére, rámutat néhány lehetséges szociális és környezetvédelmi problémára. Azonban, mindezek úgy kerülnek beállításra, mintha bekövetkezésük a tőkés versengés, és különösen a Világkereskedelmi Szervezet működésétől és tényezőitől függne.

Bármennyire megkísérel is enyhíteni a helyzeten a „tőkés globalizáció” durva valóságával való szembenézéssel, az állásfoglalás eltitkolja a munkások, és általában a lakosság, továbbá a kis- és közepes vállalkozások számára súlyos következményeket, amelyekkel nemcsak az EU-ban és az USA-ban, de nemzetközileg is számolni kell.

  Kartika Tamara Liotard és Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − A 4. sz. módosítás ellen szavaztunk, mert az azt a „véleményt képviseli, hogy semmiféle lehetséges megoldás nem járhat a verseny torzulásával”.

Az adott kérdés tükrében ez azt sugallja, hogy a gazdasági érdekek fontosabbak, mint a közegészségügyi aggályok. Ezt az érvelést elfogadhatatlannak tartjuk. Úgy véljük, amikor az élelmiszerbiztonságról van szó, akkor az Európai Uniónak az óvintézkedések elvéhez kell ragaszkodnia.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Létfontosságú annak felismerése, hogy valóban élettel teliek az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kapcsolatok, még ha a harmadik országokhoz kötődő (korántsem szükségszerűen leküzdhetetlen) kérdések problémákat is jelentenek. Mostani vitánk, az előterjesztett szöveg, és a ma elfogadandó dokumentum tehát nagyon hasznosnak bizonyulhat.

Ennek révén elengedhetetlenné válik a transzatlanti gazdasági integráció megerősítését célzó lépések megtétele. E tekintetben az eddig tett erőfeszítések, különösen azok, amelyek a nem vám jellegű akadályok (a nemzetközi kereskedelmet súlyosan akadályozó, idejétmúlt általános szabályok) felszámolását célozták, igen hasznosak. Ezt közelmúltbeli tanulmányok is igazolták. A megállapodásnak tehát mindkét oldalon még erőteljesebb elkötelezettséget kell kiváltania.

Fentiektől eltekintve, a nemzetközi kereskedelem ugyanezen területén, az észak-atlanti térség mindkét oldalán az elkötelezettséget fokozni és következetesebbé kell tenni.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Mint e határozat társszerzője, támogatom a TGT-folyamat reális törekvéseit.

Mind az EU, mind az USA számára fontos, hogy kövessék az akadálylebontó kezdeményezéseket. Külön is üdvözlöm a pénzügyi szolgáltatások, az NPBN, és a bróker-kereskedő megállapodás terén elért folyamatos haladást.

Többet kell tenni, új utakat kell nyitni, beleértve ebbe a multilaterális megközelítést is. Nyugtalan vagyok, és úgy gondolom, egyik félnek sem kellene olyan gyógyírra várnia, amely megszünteti – vagy nem – a köztük lévő különbségeket. Inkább kemény munkával kell számolnunk, és ez sehol sem annyira egyértelmű, mint a biztosítás, és különösen a biztosítékkal fedezett biztosítás terén.

A TGT önmagában nem kereskedelmi kérdés. Itt kapcsolatainknak a szabályozás szintjén történő elmélyítéséről van szó, amelynek révén javul ipari teljesítményünk nyitottsága, hatékonysága, és amely kiiktatja a múlt gyenge alapokon álló kifogásait.

Most a világban erősödő kihívásokkal kell számolnunk, amely világban az EU és az USA érdeke egy olyan rendszer léte, amely a protekcionizmussal és az elkülönüléssel szemben, a növekedést segíti elő.

A TGT segíti, hogy az EU és az USA közeledjen egymáshoz, de nem engedi azt, hogy a felek csak a TGT eredményeire hagyatkozzanak. Sok még a teendő – hogy ezen a szinten – ezt a hozzáállást napi megfontolásainkba beépítsük. Nagyon könnyű politikai gazdaságaink alapján a kudarcról jóslatokba bocsátkozni. Kemény munka szükséges viszont ahhoz, hogy ezt a félelmet legyőzzük.

− Jelentés: Marco Cappato (A6-0153/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársamnak Marco Cappatonak az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” című, saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Támogatom azt a javaslatot, hogy a Bizottság és a Tanács kötelezően tegyen elsőbbségi lépést - az NBB (ICC) felállításakor követettek szerint – az emberi jogok védelmében fellépő nemzetközi bíróságok tevékenységének támogatására. Az új ENSZ Emberi Jogi Tanács (UNHRC) alkalmas arra, hogy a világban az emberi jogi helyzeten javítani képes, értékes intézménnyé váljon. Támogatom, hogy népszerűsítsük az erőszakmentességet, mint az alapvető emberi jogok biztosításának elsődleges eszközét. Ugyancsak támogatom a halálbüntetés elleni küzdelmet. Amint képviselőtársaim, úgy engem is meglep, hogy számos európai ország még nem ratifikálta a Kínzás elleni konvencióhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyvet. Örömmel látom, milyen hatékony is a demokrácia és emberi jogok európai eszköze (EIDHR), de költségvetése végtelenül elégtelen az azzal szemben támasztott elvárásokhoz képest. Támogatom az EIDHR 2009. évi költségvetésének növelését.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Indokolni kívánom a még napjainkban is túl gyakran megsértett emberi jogok témájában született jelentést támogató szavazatomat.

Az Európai Unió az emberi jogokat alapító elvei között tartja számon. Annak olyan jelentőséget kölcsönöz, hogy – helyesen – azok betartását az EU-hoz csatlakozás előfeltételének tekinti.

Ebből fakadóan az Európai Uniónak felelőssége, hogy – következetes, tehát a tagállamok érdekeitől és álláspontjától független külpolitika révén – az emberi jogok szavatolójaként lépjen fel Európában, de harmadik országokban is. Az EU-nak, az egyéneknek az úgynevezett emberiesség elleni bűntettekkel szembeni védelmét, a majdani felelősségre vonás félelme nélkül elkövethető népirtás és más kegyetlenség megelőzését szem előtt tartva, globálisan is szorgalmaznia kell a Nemzetközi Büntetőbíróság alapszabályának ratifikálását. Elő kell segítenie az UNHCR hatékonyságának és eredményességének növelését. Azt is gondolom, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a halálbüntetés általános felfüggesztésére vonatkozó határozatát is meg kellene valósítani.

Az Európai Uniónak hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy legfontosabb kereskedelmi partnerei is tiszteletben tartsák az emberi jogokat. Remélem, hogy Kína felhagy eddigi, kínzást sem kizáró politikájával, és ezzel fontos jelét adva nyitottságának egy, az emberi jogokat tiszteletben tartó kultúra iránt, amely kultúra ráadásul összhangban áll az Olimpiai játékok által mindenkor szimbolizált béke szellemével is.

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm Cappato úrnak az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” c. éves jelentés kapcsán született állásfoglalási indítványát.

A jelentés számot ad a világ egészén az emberi jogok területén végbement fejlődésről, és értékeli az EU-nak az emberi jogok erősítése érdekében kifejtett lépéseit és politikáját.

Helyesen, kiemeli azt, hogy e területen javítani kell a belső és külső politikák közti összhangot.

A jelentés különös figyelmet fordít a halálbüntetés, a kínzás bármely formája elleni küzdelem, a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak kérdésének, továbbá kiemeli, hogy meg kell erősíteni a gyermekek jogainak védelmét.

Kiemeli – hogy a küzdelem hatékonyabbá és megalapozottabbá tétele, továbbá az adott cél érdekében felhasználni kívánt eszközök hatékonyságának fokozása érdekében – az Uniót felelősség terheli a civil társadalom szerepének előmozdításában.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista támogatja az emberi jogok érdekében globálisan kifejtett, fontos tevékenységet, de úgy érezzük, hogy ez az éves jelentés nem más, mint e Parlament újabb kísérlete az EU hatáskörének külpolitikai téren belüli további kiterjesztésére.

A helyzet számos országban komoly aggodalomra ad okot, és a nemzetek közösségének természetesen reagálnia kell. Ennek az ENSZ-en, és annak különböző szervein keresztül kell bekövetkeznie, amelyek – szemben az EU-val – ehhez törvényes felhatalmazással, az államok többségének támogatásával rendelkeznek.

Emiatt a jelentés elleni szavazást választottuk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban − (PT) Minden évben – az emberi jogok globális érvényesülése kérdésében – megtapasztaljuk az Európai Parlament szemfényvesztő manővereit.

Természetesen, a jelentésben fellelhető néhány támogatható pont. Lényegében azonban a jelentés tökéletes példája annak, hogy miként válik eszközzé az emberi jogok kérdése, miként kerül elfogadhatatlan módon politikai fegyverként felhasználásra az EU meghatározó hatalmainak, és nagy pénzügyi és gazdasági csoportjainak érdekei szerint, azokkal szemben, akik nem fogadják el azok parancsolatait.

Ennek köszönhetően, semmiféle utalás vagy elítélés nem történik az emberi jogok palesztinai, iraki, afganisztáni, a megszállt ciprusi vagy nyugat-szaharai botrányos megsértései kapcsán, mivel az elkövetők között ott vannak az EU tagjai vagy/és azok olyan szövetségesei, mint az USA, Izrael, Törökország vagy Marokkó.

Ekként, csak egy újabb példát látunk arra, hogy a gazdasági és szociális jogoknak alárendelten az emberi jogok különböző értelmezést nyernek. Politikai lépéseink keretét az emberi jogok védelmének kell adnia – nem feledve itt, hogy e jogok oszthatatlanok és e körön belül rangsorolásra nincs lehetőség – továbbá annak, hogy azok tiszteletben tartását a valódi társadalmi igazságosság, a béke, a szabadság, és a demokrácia előfeltételének is tekintjük. Számunkra az emberi jogok az emberek védelmét jelentik, nem valamiféle szemfényvesztést.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban− Az emberi jogokkal foglalkozó Cappato-jelentés mellett szavaztam. Az emberi jogok megsértését a világ minden részén megtapasztaljuk, és magunknak itt, az EU-n belül, az összes áldozat szószólójaként kell fellépnünk.

Oda kell figyelnünk az emberi jogok határainkon belüli megsértésére is. A repülőgépen történő kitoloncolás esetei hozhatók fel példaként arra, hogy ilyen jogsértések milyen könnyedén bekövetkezhetnek.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök úr, a Cappato-jelentés 12. módosításától a 94. bekezdésig tartó téma-csoport ellen szavaztam, miután azok révén a „szexuális és reproduktív egészség” elvét törölnék a szövegből. Noha a „szexuális és reproduktív egészség” lefedi az általam abszolút jogként korántsem elfogadott abortuszt is, mindazonáltal e kérdést is szerepeltetni kell az adott környezetben. A 94. bekezdés arra emlékeztet bennünket, hogy az egészségügyi programokat, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyet is, az uniós fejlesztés- és emberi jogi politika keretében kiemelten kell kezelnünk. Különösen ott van erre szükség, ahol a nemek közti erőszak rendszeres, ahol a nők és gyermekek a HIV/AIDS veszélyének kockázatát viselik, vagy ahol e csoportokat elzárják az információtól, a megelőzés és kezelés lehetőségétől.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban− (DE) Az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” c. témával, és az EU vonatkozó politikájával foglalkozó jelentés mellett szavaztam. Az emberi jogok univerzális jogok, amelyek bármiféle korlátozás nélkül alkalmazandók. Az EU számára adott annak lehetősége, hogy globális szinten is az emberi jogok ügye mellett szálljon síkra. A jelenlegi helyzet pontos elemzése fellépésünk elengedhetetlen feltétele, és ezért is üdvözöltem Cappato úr kezdeményezését.

Az EU emberi jogi politikájának összehangolása különösen fontos az együttes megközelítés kialakítása érdekében, például olyan területeken, mint a halálbüntetés és a kínzás alkalmazása. Feltétlenül kívánatos az összehangolt álláspont a nemzetközi arénában. Egyes országok, így Kína, Oroszország és Irán, úgy tűnik, mérsékelt erőfeszítéseket tesznek, hogy a területükön bekövetkező súlyos emberi jogi bűncselekményeket kezeljék. Az EU-nak erős és egységes magatartást kell tanúsítania, amikor ezen országokkal kapcsolatait alakítja, és mindez csak akkor lehetséges, ha az EU közös emberi jogi politikával rendelkezik.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Cappato úrnak az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” c. témával és az EU vonatkozó politikájával foglalkozó jelentését. A jelentés rámutat annak szükségességére, hogy az EU erőteljesebben, s különösen a kereskedelmi tárgyalásokon, figyeljen oda az emberi jogok érvényesítésére.

Egyrészt, elismerem, hogy a jelentésben beazonosított emberi jogi fogyatékosságok valóságosak, másrészt, támogatok néhányat a Cappato úr által felvetett javaslatok közül. Mint például a Parlament Emberi Jogi Albizottságának erőteljesebb szerepét, és a Tanács bevonását a témához kapcsolódó vitákba. A jelentés mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Igen groteszk, hogy az Európai Unió „Az erőszakmentesség európai évének” meghirdetéséről papol, miközben az EU maga kontingenst állomásoztat Csádban, ahol a francia érdekek lehetetlenné teszik a szükséges pártatlanság elérését. A CIA titkos börtöneinek, vagy a kitoloncoláshoz használt légi utazásoknak kérdése kapcsán, pedig megkérdőjelezhető, hogy az EU ezen lépései mennyiben álltak összhangban az erőszakmentesség és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével? Nem beszélve arról, hogy csatlakozási tárgyalások folynak egy olyan országgal, amely sárba tiporja a kisebbségi jogokat, népességének női részét másodosztályú állampolgárként kezeli, és tapsolva követve az USA példáját, egyben az USA áldásával, agresszív háborút folytat szomszédja ellen. Nem beszélve arról, hogy az emberi jogokból csúfot űzve – nevezetesen a népszavazások eredményeit figyelmen kívül hagyva – a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva mind több és több alapvető jog kerül ott feláldozásra.

Amennyiben az EU őszintén és komolyan veszi az emberi jogok szószólójává válása szándékát, akkor meg kell világítania az olyan megválaszolatlan kérdéseket is, amelyek az USA kínzóbörtöneihez, a CIA „rendkívüli kitoloncolási” programjához kötődnek, azonnal meg kellene szakítania tárgyalásait Törökországgal, hiszen az EU emberi jogi politikájának egyik kulcselemeként a demokrácia és a demokratikus értékek hazai keretekben való megőrzésének elve kell, hogy szolgáljon.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) Az okok, amelyek miatt az emberi jogokkal foglalkozó határozat-tervezet ellen szavaztam, a következők:

1. a jelentés tartalmaz néhány támogatásra érdemes pontot. Ugyanakkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy a világ döntő részén hiányoznak a szociális és gazdasági jogok, amelynek következtében emberek milliói halnak éhen, nem rendelkeznek otthonnal vagy munkával. A jelentés az emberi jogokat a polgári jogokra szűkíti le, és így szem elől téveszti az ENSZ Alapokmányában is szentesített emberi jogok oszthatatlansága elvét;

2. a jelentés nem foglalkozik azon emberi jogi törvénytelenségekkel, amelyeket az EU tagállamaiban követnek el, vagy a tagországok tesznek lehetővé. Hogy az EU-t ne lehessen bármiféle szemfényvesztéssel vádolni, az Uniónak ki kell vizsgálnia, és be kell mutatnia az emberi jogok megsértését akkor is, ha azokat az EU tagállamainak részvételével vagy jóváhagyásával követtek el harmadik országban, vagy harmadik ország polgára ellen. Gondolok itt, például, az EU kongói „Artemis hadműveletében” résztvevő csapatokkal szemben emelt, kínzásra vonatkozó vádakra;

3. mindmáig a háború jelenti az emberi jogok legsúlyosabb megsértését, de ez teljesen kimarad a jelentésből. A Lisszaboni Szerződéssel, valamint a 2008 második felében elkövetkező francia elnökséggel kapcsolatos nyilatkozattal összefüggésben, még fokozódik az aggodalom, hogy az EU még több katonai küldetésre vállalkozik. Az emberi jogok nem szolgálhatnak ürügyül e katonai műveletekhez. Ez az elem teljesen hiányzik a jelentésből.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban− (PT) A ma szavazásra bocsátott, a Tanács és a Bizottság jelentéséből eredő dokumentum nagy pozitívuma, hogy általában friss és kritikai beszámolót nyújt az emberi jogok világon belüli érvényesüléséről. Sajnos azonban ennél nem is megy tovább. Azon erőfeszítés ellenére, hogy számba vegye a bizonyos helyzetekre adott különböző európai parlamenti kezdeményezéseket, úgy tűnik, hogy az emberi jogok erősítését célzó európai politika valóságos hatásának felméréséhez kötődő célkitűzést nem sikerült elérni. Ennek a felmérésnek – hogy hatékony legyen – világosan le kellett volna írnia a követett célokat, átfogó ismertetőt kellett volna adni az ennek érdekében felhasznált politikai eszközökről, majd az elért eredményekről. Más szavakkal, a mostani jelentés egy igen fontos és jelentős lista, de sohasem lesz az, ami lehetne, és aminek lennie kellett volna. Ezért, csatlakozom számos, különösen PPE-DE csoportbeli képviselőtársam aggodalmához azon feltételek felülvizsgálatával összefüggésben, amelyek keretében erre a jelentésre, és az ahhoz kapcsolódó vitára, minden évben sorra kerül.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE), írásban. − (ES) A PPE-DE képviselőcsoport nemmel szavazott, és egyértelműen elutasította a Cappato-jelentés azon bekezdését, amely a Jogjakarta elvekre tesz utalást. Az országoknak csak szűk köre írta alá, és alkalmazza ezeket az elveket, amelyeknek tartalmát csak a nemzetközi közösség veszi tekintetbe. Ugyanez mondható el a „szexuális és reproduktív egészség” igen szélesen értelmezhető gondolatával kapcsolatban, amely olyan gyűjtőfogalomként szolgál itt, amelybe egyesek megpróbálnak mindent megengedő dolgokat is elrejteni és belegyömöszölni. Ez számunkra elfogadhatatlan.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az élelmiszerárak globális szintű drámai emelkedésével az elegendő élelmiszer emberi jogi kérdésként való felvetése, szükségszerűvé vált. Ez az élelmiszer válság, amelyben világunk legszegényebbjei szenvednek a legtöbbet, azonnali cselekvést követel. Felszólítom az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden lehetséges eszköz felhasználásával segítse az élelmiszerárak drámai növekedése által érintetteket!

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) Tartózkodtam a szavazásnál, mert Cappato úr jelentése olyan részeket tartalmaz (és különösen a 15, 45, és 141. bekezdésekre gondolok), amelyek az EU döntéseit szorgalmazzák, miközben magam úgy gondolom, hogy a tagállamok joga, hogy az emberi jogi ügyekben eljárjanak.

  Konrad Szymański (UEN), írásban. – (PL) A Cappato-jelentés a szexuális orientáltság és a reprodukciós jog alapján jelentkező beazonosítatlan megkülönböztetésnek biztosít prioritást.

Ugyanakkor elégtelen figyelmet szentelt a vallási szabadság terén napjainkban megmutatkozó széleskörű jogsértéseknek.

Ez az ok, amiért mai szavazásunk során nem támogathattam a jelentést.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok elismerik azt a fontos szerepet, amelyet az EU világunkban betölthet az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása terén. Számos pontot támogathatunk a Cappato-jelentésben.

Van azonban néhány bekezdés, amellyel alapvetően nem értünk egyet. Például, a 2., 5., 14., 15., 30. és 38. bekezdéssel. Emellett a brit konzervatív képviselők – az érintett egyezménnyel összhangban – szabadon szavaznak a halálbüntetéssel és az abortusszal kapcsolatos témákban.

Igent mondtunk a végső szavazásnál, mert egyértelműsíteni kívántuk elvi támogatásunkat az emberi jogok globális fenntartásával és megerősítésével kapcsolatban. Úgy véljük, az Unió tagállamai fontos szerepet játszanak e feladat teljesítésében.

  Sahra Wagenknecht (GUE/NGL), írásban. − (DE) A következő okok miatt nem szavaztam meg az emberi jogi jelentést:

1. az emberi jogok elidegeníthetetlenek, oszthatatlanok, és univerzálisan alkalmazandók. Mindazonáltal, a szociális és gazdasági jogok, továbbá e jogoknak világszerte megvalósuló megsértése, szinte meg sem jelenik e jelentésben. Azon tény, hogy emberek millióitól tagadják meg a legalapvetőbb jogok gyakorlását, azon tény, hogy – részben az EU meglehetősen ellentmondásos politikájának eredményeként – mind kevesebb élelmiszerrel rendelkeznek, hogy számukra a mindennapi kegyetlen valóságot az éhezés, a betegségek, a megfelelő lakhatás nélkülözése jelentik, hogy sokak nem jutnak az oktatáshoz, és hogy a munkások jogait lábbal tiporják, mindezt a jelentés alapvetően figyelmen kívül hagyja.

2. A jelentésben nem történik utalás az EU-n belül történő emberi jogi bűntettekre, vagy azokra, amelyek elkövetésében – a világban, részben katonai és fegyverkezési politikája, továbbá folyamatosan szélesedő katonai küldetések vállalásával – az EU maga is érintett. Csak az EU határain kívüli jogsértéseket éri bírálat, az EU saját fogyatékosságai és felelőssége érintetlenül maradnak. Az EU – emberi- és alapvető jogokat negatívan érintő – neoliberális politikáinak belső és külső hatásairól nem történik említés a jelentésben.

3. A jelentésben, a bírálatok megfogalmazásánál a nagyfokú szelektivitás érvényesül, amint ezt a bírálatra kiszemelt országok listája, és a bírálat mélysége is mutatja. Az emberi jogi politikát azonban nem szabad a politikai szükségletekre alapozni, ha annak hitelességét fenn kívánjuk tartani.

− Jelentés: Véronique De Keyser, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (A6-0138/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én a belga és spanyol képviselőtársaim, Véronique de Keyser és Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra által közösen készített, saját kezdeményezésű, az EU választási megfigyelési küldetései (VMK) tárgyában írt jelentés mellett szavaztam. A választások megfigyelése, különösen az új demokráciákban, maradjon továbbra is uniós prioritás, hiszen – noha maga a választás még nem testesíti meg a demokráciát, de – kulcseleme annak, és következésképpen az emberek alapvető joga.

Mint képviselőtársaim, magam is sajnálom, hogy az Unió még nem rendelkezik közös, átfogó stratégiával a demokrácia erősítése terén. Alapvető, hogy folytassuk a választások utáni akcióinkat, mivel bizonyos esetekben nem elegendő, hogy passzív magatartást tanúsítunk olyan országokkal szemben, amelyeknek választási folyamatait megfigyelőink keményen bírálták.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Olyan minőségben is támogatom De Keyser és Salafranca jelentését, hogy az Európai Unió képviseletében kétszer töltöttem be a főmegfigyelő szerepét. Indonéziában 2004-ben, míg Acehben 2006-2007-ben. Úgy vélem, hogy az EU-nak a választási folyamatok tisztaságának erősítése érdekében kifejtett tevékenysége létfontosságú. Feladatunk többnyire nem az, hogy győztest hirdessünk, hanem hogy a veszteseket biztosításuk arról, tisztességes versenyben maradtak alul, és e tekintetben szerepünk létfontosságú lehet a választások utáni feszültség eloszlatásában.

Miközben egyetértek az EU-n kívüli országok, mint Svájc, Norvégia és Kanada állampolgárainak küldetéseinkbe való bevonásával, biztosítanunk kell azt, hogy a jelenlévők többsége EU-polgár legyen. Ismereteim szerint egy alkalommal közel álltunk ahhoz, hogy a megfigyelők körében többséget alkossunk.

Amint azt a 38. bekezdés meghatározza, helyes és megfelelő, hogy választások utáni időszakban is támogatásban részesítsük az új parlamenteket. A UNDP révén, az 1999-es új indonéz parlamentnek a belső eljárási szabályok átalakítása kérdésében tanácsot adóként tudom, ez milyen hasznos is lehet. Gratulálok két képviselőtársamnak jelentésükhöz, és meggyőződésem, hogy az új Parlamentben, 2009 után, még foglalkozunk a kérdéssel.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) Ellenezzük a jelentés azon kitételeit, amelyek az EU választási megfigyelési küldetéseit harmadik országok irányában, követendő politikává alakítanák. A feltárt szabálytalanságokat az Unióénál nagyobb legitimitással és szélesebb körű támogatással rendelkező szerveknek, esetünkben az EBESZ-nek és az ENSZ-nek kellene kezelniük.

Az EU-nak, mint választási megfigyelőnek szerepe – a többi nemzetközi testülettel együtt – megőrzendő. Az EU által megszerzett tapasztalat és szakértelem nagy jelentőséggel bír, és a jövőben is felhasználandó.

Ennél fogva a jelentés támogatása mellett döntöttünk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ezt a saját kezdeményezésű jelentést nem lehet csak önmagában vizsgálni. Azt az EU közös kül- és biztonságpolitikája egyik szerves elemének kell tekintenünk. Következésképpen, csak azt mondhatjuk, hogy a jelentést a fennhéjázó magatartás és öndicséret jellemzi, amelynek egyik példája, hogy az EU önmagát a nemzetközi választási megfigyelés terén „vezetőként” értékeli.

A „felsőbbrendűségre” és „értékekre” alapozódó uniós magatartás késztet bennünket gyakran arra, hogy a megfigyelő küldetéseket a más országok belügyeit érintő nyomásgyakorlás és beavatkozás eszközeként alkalmazzuk. Többnyire azoknál az országoknál, amelyek a nemzeti szuverenitás és függetlenség kinyilvánításának igazolásaként is felfogható fejlesztési projektekhez ragaszkodnak.

Más oldalról közelítve e kérdéshez, felvethető, hogy tulajdonképpen az EU mit is szeretne csinálni a „demokráciát erősítő közös, átfogó stratégiával”? Mire is törekszik az EU azáltal, hogy más országok nemzeti parlamentjeit és politikai pártjait finanszírozza? Az EU arra tesz kísérletet, hogy az emberekre egyetlen modellt (a kapitalizmus modelljét) kényszerítse. Ez a modell a fokozott kizsákmányolás érdekét szolgálja, és a nemzetközi kereskedelem liberalizálását kényszeríti ki. Az EU elfogadja, hogy a népek előrehaladását és országok fejlődését feláldozza a multinacionális vállalatok érdekében.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a De Keyser – Salafranca Sanchez-Neyra-jelentést, amely fontos kérdéseket boncolgat. Az EU elkötelezettsége a demokratikus folyamatok megerősítése mellett értékes ügy, és a jelentés helyesen jegyzi meg, hogy a demokrácia kizárólag olyan környezetben életképes, ahol a demokratikus értékek hosszú távon is gyökeret vernek.

Ezt az alapvető tényt szem elől tévesztették, amikor az USA és Nagy-Britannia elhatározta az Irak elleni háborút. Az ott lévő tragikus körülmények világosan azt bizonyítják, hogy a demokratikus értékeket ki kell nevelni, és a demokrácia nem lehet életképes a puskaporos hordók tetején.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Támogatom az EU választási megfigyelési küldetéseinek erősítését azzal a céllal, hogy hatékonyan támogassuk a fiatal demokráciákat.

Ebben az összefüggésben, támogatom a demokrácia erősítésére vonatkozó európai konszenzus megteremtésére szólító felhívást, amely erősíthetné a választási megfigyelési küldetések hatékonyságát.

A választások fontos lépést jelentenek a szilárd demokrácia felé vezető úton, és nagy jelképes jelentőséggel bírnak mind az érintett ország, mind a nemzetközi közösség számára. Az EU vezető szerepet vállalt a választások megfigyelésében, és most ezt a szerepet tovább kell fejleszteni. Ebben az összefüggésben, nézetem szerint, különösen fontos a választások utáni teendők teljesítése. Az EU-nak be kell azonosítania a választások lefolytatásából eredő, kulcsfontosságú feladatokat, és azokra egymással összefogva, és átfogóan kell választ adnia. Lenne abban is ráció, ha az Európai Parlament támogatást biztosítana az újonnan megválasztott parlamentnek.

Teljes mértékben támogatom az összes jelzett célkitűzést, különösen, miután EU választási megfigyelőként – Guatemalában – szerzett személyes tapasztalatom is megerősíti azok szükségességét.

  David Martin (PSE), írásban− A Választási Megfigyelési Küldetések az EU külpolitikai szereplésének kulcselemét képezik. Demokratikus államok uniója lévén, az Unió tapasztalatait hatékonyan meg kell osztanunk, és a választási folyamatok során a velünk való együttműködésre vonatkozó kéréseket a világ minden táján bátorítani kell.

Az Unió Megfigyelési Küldetéseinek gyakorlata és módszertana javításán keresztül járulhatunk hatékonyan hozzá a világban a demokrácia erősítéséhez. Ezt szem előtt tartva szavaztam Salafranca Sánchez-Neyra úr és De Keyser asszony közös jelentése mellett.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) E Házon a demokrácia zászlaja leng, és megfigyelőit különböző választásokra kiküldi. Az adott ország polgárai számára létfontosságú, hogy a választásokat tisztességesen, és a megfelelő módon folytassák le. Ráhatásunk fontos hozzájárulást jelent a demokratikus folyamathoz, természetesen feltéve, hogy javaslatainkat őszintén meg is fogadják.

Azonban, az Unión belül ne áltassuk magunkat azzal, hogy magunk megfelelünk a demokratikus normáknak. Legalábbis addig ne tegyük ezt, amíg valakit, aki a népszerűtlen igazságot kimondja jobboldali radikálisként bélyegzünk meg; vagy amíg azt a Szerződést, amelyet két tagállamban népszavazáson elutasítottak, némileg kozmetikázott formában, a parlamenteken keresztülverjük; vagy amíg az embereket addig szavaztatjuk, amíg a kívánatos végeredményt el nem érjük; és természetesen addig semmiképpen se, amíg a népakarattal szemben a tervek szerint lehetővé tesszük Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A választások pillanata semmiképpen sem tekinthető a demokrácia kizárólagos megnyilvánulásának. Gyakran, azonban, fordulópontot jelent. A választások terén hagyományokkal nem rendelkező országokban, e választások megrendezése gyakran jelentheti, vagy éppen jelenti is azt a pontot, ahol a demokratizálódás folyamata visszafordíthatatlanná válik. Mi azonban a folyamatról beszélünk. Ezért minden, amit e jelentés elmond a sikerekről, nehézségekről, az Európai Unió választási megfigyelési küldetéseinek (VMK) hiányosságairól és reformigényeiről, fontos, és teljes figyelmünket megérdemli. Az alapvető pont azonban valamiképpen elsikkad: ez pedig a különböző európai eszközök tárházának általános hasznosítása a demokrácia elérése érdekében (amelyben, nyilvánvalóan az EU VMK-k is szerephez jutnak). Úgy gondolom, ez az a kihívás, amelyet vitánk felszínre hozott, amely gondolkodásra késztet, és amelyet el kell fogadnunk. A demokrácia erősítése és védelme nem csak az Európai Unió DNS-ének eleme, hanem mind az elveknek és értékeknek, mind saját érdekeit tekintve, világnézetének is alkotó része.

− Jelentés: Glyn Ford, Vicenzo Aita (A6-0151/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam nagyra becsült brit képviselőtársam, Glyn Ford saját kezdeményezésű kiváló jelentése mellett, amely a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkról szól. E jelentés beépül a kereskedelmi partnerekkel folytatott kétoldalú és régiók közötti tárgyalásaink szélesebb stratégiájába.

A kényszerítő erővel bíró emberi jogi záradékok beillesztése a partnerségi és együttműködési megállapodásba (PCA) előfeltétele annak, hogy az Unió szabadkereskedelmi megállapodást (FTA) kössön bármely országgal. Esetünkben ahhoz, hogy a régiók közötti szabadkereskedelmi megállapodás lezárását tényleges lehetőségként kezeljük, alapvető fontosságú a szingapúri banktitok kérdésének megoldása. Mint képviselőtársaim, magam is nagy jelentőséget tulajdonítok a tisztességtelen versenyt jelentő és a fogyasztókra nézve veszélyes, hamisított gyógyszerek elleni küzdelemnek.

Sajnálom a rugalmasság maximális érvényesíthetősége elvének elfogadását a Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS Egyezmény) módosító Nyilatkozattal, illetve a gyógyszerekhez való hozzájutást érintően, miután e mechanizmus komoly vizsgálatára még nem került sor.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, támogatom a jelentést, mert meggyőződésem, hogy a szabadkereskedelem fontos lépés a globális jólét irányában.

Bármely szupranacionális gazdasági megállapodásnak nyújtott támogatásunkat azoktól a szigorú szabályoktól kell függővé tennünk, amelyek minden felet arra köteleznek, hogy ratifikálják az ILO alapvető egyezményeit, amelyek garantálják a foglalkoztatottak oltalmát és védelmét.

Amint erre az előadó utalt, az ASEAN egészében az EU ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere. Ez jelzi az adott – kétségkívül gyorsan fejlődő piacnak tekinthető – térségben jelentkező kereskedelmi érdekeltségeinket.

A régió erőteljes jelenléte, és a hatékony helyi foglalkoztatási szabályozás hiánya annak biztosítására kötelez bennünket, hogy az új megállapodás nemcsak gazdasági természetű, de – mindenekelőtt – a foglalkoztatást, a környezetvédelmet, az emberi jogokat is érintő, és ezáltal a szociális dömping hatását mérséklő, markáns szabályozást is lefektet.

A termékbiztonságnak és a foglalkoztatottaknak, valamint a környezetnek védelmét nem lehet és nem szabad valamiféle, pusztán gazdasági megállapodással veszélyeztetni.

Mindannyiunknak, azonos elvek által egyesítve, erkölcsi és intézményi kötelezettségünk felvállalni azt a bátorságot, hogy sokkalta szigorúbbak és válogatósak legyünk kereskedelmi partnereink kiválasztásánál: minden partnerünknek garantálnia kell Európa számára, hogy a világban példát mutatnak más népek előtt is.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ellenezzük, hogy a jelentés számos olyan utalást tartalmaz, amelynek semmi köze a kereskedelempolitikához. A myanmari politikai helyzet és a politikai bebörtönözöttek kiengedése nagyon fontos kérdések, de nem illeszthetők az EU szupranacionális kereskedelempolitikájának témakörébe. Ezt megint csak egy újabb EU-kísérletnek tekinthetjük arra, hogy az Unió kiterjessze hatalmát a külpolitika területén.

Másrészt, a Júniusi Lista az EU és más régiók közötti szabadkereskedelmi megállapodásokat az egységes piac és a közös kereskedelempolitika természetes következményének tekinti. Emiatt, minden más ellenére, a jelentés melletti szavazást választottuk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés szerint a különböző régiókkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások (FTA) révén elérhető kereskedelmi előnyök a lehető legjobb politikai stratégiát jelentik Európa számára a válság leküzdésére. Legalábbis addig, amíg a Világkereskedelmi Szervezetben a holtpontról nem lesz elmozdulás.

A jelentés azonban távolabbra is mutat. Az FTA-kkal párhuzamosan, a régiók – EU-hoz hasonló utat bejáró – gazdasági integrációja mellett érvel, és amennyire csak lehetséges, e régiók gazdasági és politikai alárendeltségét igyekszik biztosítani.

A képviselőcsoportunk által beterjesztett módosítások elvetése egyértelműen felfedi a végső célokat: liberalizáljunk, az eszközök és következmények figyelembe vétele nélkül. Még azok a módosítások is visszautasításra kerültek, amelyek pedig a két régió közötti eltérések figyelembevételének szükségességét, a munkahelyteremtés célkitűzését, a fenntartható gazdasági fejlődés, az élelmiszer-önellátás és -biztonság, a környezetvédelem biztosítását hangsúlyozták ki. Még a gyógyszerekhez való hozzájutás elősegítését célzó, illetve a technológia-transzfert támogató módosításunkat sem fogadta el a Ház többsége feltételek nélkül.

E politika hatásai, mint az energia- és az élelmiszerárak emelkedése, a társadalmi egyenlőtlenségek és a regionális eltérések, a szegénység, az éhínség, a betegségek fokozódása, nyilvánvalók.

Így csak a jelentés elutasítását választhattuk.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Glyn Ford jelentését az ASEAN-nal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkról. Alapvető fontosságú, hogy a Bizottság az általa javasolt új generációs FTA-kba építsen be igen erős IPR-záradékokat. Ez a lépés nemcsak az innovációt és kutatást ösztönözné az ASEAN országokban, de – és ez még fontosabb – megóvná a fogyasztókat a bizonytalan eredetű, hamisított termékektől, így például a hamisított gyógyszerektől is.

Valóban, a Parlamentben e héten megvitatott, a hamisítványokról készült OECD-vizsgálat kimutatta, hogy Malajzia és a Fülöp-szigetek esetében a hamis termékek forgalmazása elérte a kínai arányokat. A jelentés foglalkozik e kérdésekkel, magam pedig a javaslatok mellett voksoltam.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − E kitűnő jelentés mellett szavazok. Számomra a kulcskérdéseket a 7. és 14. sz. módosítás, valamint a 42. bekezdés jelentették.

Ezekben a részekben elismerést nyer, a 7. sz. módosításban az elérhető és fenntartható közösségi szolgáltatások biztosításának; a 14. sz. módosításban a munkaügyi normáknak a vitarendezési mechanizmus révén való érvényesítésének; a 42. bekezdésben a környezet-barát és tisztességes kereskedelmű termékek megkülönböztetett vámkezelése szükségességének jelentősége.

Gratulálok az előadónak, Ford úrnak, a jelentéséhez.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban – (PL) Ford úrnak az ASEAN-nal (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkkal foglalkozó jelentése mellett szavaztam.

Szeretném kiemelni, hogy egy megállapodás gyümölcsözővé válásához mindkét fél elkötelezettsége szükséges. A legutóbbi tárgyalási fordulókról érkezett jelentések azt sugallják, hogy az ASEAN-nal gyorsan megkötendő, nagyra törő megállapodást aláásni látszik a tárgyalási képességek és a közös tárgyalási pozíciók hiánya. Pedig, az ASEAN lenne az EU ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere.

A jelentés támogatja az ASEAN-nal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás tervét, feltéve, hogy az megfelel bizonyos kulcsfontosságú feltételnek. Fontos annak biztosítása, hogy a fogyasztóvédelem ne sérüljön, illetve a környezetvédelem szintje ne csökkenjen.

A 10 független országot felölelő régióval való megállapodásról folyó tárgyalások igen összetettek és időigényesek. Ugyanakkor, a régióközi egyezmények jelentős előnyökkel járnak, mivel hozzájárulnak a térségbeli összefogás kibontakozásához, amely viszont erősíti a partner-országok gazdaságait, és mérsékli a jogszabályok számát.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) Az Európai Uniónak különleges óvatosságot kell tanúsítania, amikor harmadik országokkal kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait alakítja.

Az ASEAN-országokban a GDP növekedési üteme évről-évre emelkedik. Más előrejelzések mellett, a Bangko Sentral ng Pilipinas szerint a GDP növekedése a Fülöp-szigeteken 4,8 % és 5,5 % között lesz. Emellett a bank 11 %-os növekedést prognosztizál az export terén, miközben a külföldön dolgozó fülöp-szigetekiek külföldi valutában történő hazautalásai 10 százalékkal emelkednek.

Malajzia egy főre jutó GDP-je 6.721 USD-nek felel meg. Ez 2008-ban, az előrejelzések szerint, 7.596 dollárra emelkedhet. 2007-ben a maláj gazdaság 6,3 %-os növekedést ért el. A teljes GDP-növekedés az ASEAN összes tagjára kivetítve 6 % körülire becsülhető. Ezek fontos mutatók, és segíthetik a délkelet-ázsiai (ASEAN) országokkal bonyolított kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink értékelését.

− Jelentés: Rosa Miguélez Ramos (A6-0103/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sürgősen lépni kell a mélytengeri halállománnyal kapcsolatos információk hiányából fakadó problémák okán, amint adatok kellenek a lehalászásról, a halászati erőfeszítésekről, azoknak a különböző fajok populációjára gyakorolt hatásairól.

Amiként ezek az információk igen fontosak a tanulmányok elkészítéséhez és a tudományos vélemények kialakításához, hasonló módon, meghatározóan hozzájárulhatnak a megfelelő halászat-szervezési intézkedések kidolgozásához is.

Ennél fogva alapvetőnek tartjuk, hogy legyen ez a tagállamok egyik prioritása a megbízható adatok begyűjtése és rendelkezésre bocsátása javítása terén való lépéseik során. Beleértjük ebbe azon okok elemzését is, hogy miért nem, vagy nem a megfelelő formában kerültek alkalmazásra a hatályban lévő igazgatási szabályok, amint arra a jelentés is utal. A nemzetközi szervezetek által jelzett lehetőség, hogy egyes fajtákat már a túlhalászás sújtja, erősíti ezt az igényt.

Legyen célunk az elővigyázatos megközelítés, amely egyensúlyt próbál teremteni a halászati lehetőségek és a halállomány között. Tehát támogatjuk a benyújtott módosításokat. Úgy gondoljuk, hogy az elfogadandó intézkedéseknek figyelembe kell venniük az egyes fajoknak, a halászati területnek, és a felhasznált halászfelszerelésnek sajátos természetét. Utóbbiak körén belül külön figyelmet érdemelnek azok a felszerelések, amelyek lehetővé teszik a fajok szelektálását, és kevésbé negatívan hatnak a tengerfenékre.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A mélytengeri halászattal foglalkozó Miguélez Ramos-jelentés mellett szavaztam. A mélytengeri halászat viszonylag új tevékenység. Célja a korábban érintetlen halállomány elérése, de ehhez tudományos kutatások és jogi szabályok nem kapcsolódnak. Ennél fogva helyes, hogy e kérdések napirendre kerültek.

Üdvözlöm a Miguélez Ramos asszony jelentésében megfogalmazódó felhívást, hogy a halászok, illetve azok szövetségei teljes körűen kapcsolódjanak be a tengeri környezet védelmét célzó intézkedések kimunkálásába. A fenntartható halászat a helyi szinten, az érintettek bevonásával hozott döntésektől függ.

− Jelentés: Ingo Friedrich (ex Alexander Stubb) (A6-0105/2008)

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, megközelítőleg 2.500 lobbista szervezet működik ma Brüsszelben. Közülük több mint 300 helyi vagy regionális hatóságokat képvisel, és kvázi nagykövetségként működik. Köztük található Małopolska (Kislengyelország), európai szavazókörzetem képviselete is. Szeretnék élni az e jelentés kapcsán a Házban folyó vita nyújtotta lehetőséggel, hogy rámutassak az európai intézmények és az ilyen jellegű szervezetek közötti kapcsolatokra. Amikor az európai intézményektől megbízható tájékoztatást igyekeznek kérni, a helyi és regionális hatóságok képviseletei egyben a saját térségeikben uralkodó helyzetről szóló legfrissebb adatok szolgáltatói is. Az előadó kifejtette, hogy az átláthatóság kétirányú utca. E megállapítást követve, szeretném megerősíteni a fokozódó átláthatóság jelentőségét az európai intézmények oldalán, de egyben az összes Brüsszelben képviselt szervezet egyenlő elbírálásának fontosságát is.

Támogattam az itt érintett jelentést, mert sajátos példákkal világította meg azt, hogy az Európai Parlament miként fokozhatja a külső szervezetekkel kapcsolatban alkalmazott eljárások átláthatóságát.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Közismert, hogy a professzionális lobbista szektor – az uniós politikacsinálásnak befolyásolása céljával – gyorsan és folyamatosan növekszik Brüsszelben. Mindenképpen szükségszerű tehát olyan szabályok lefektetése, amelyek megfelelő információval szolgálnak a lobbisták által képviselt érdekekről, miközben tudjuk, hogy igen nehéz lesz garantálni az átláthatóság érvényesülését, illetve, hogy etikátlan lépésekre ne kerüljön sor. Ezért szavaztunk a jelentés mellett.

Sajnálattal fogadjuk, hogy a képviselőcsoportunk által benyújtott módosítások elvetésre kerültek. Különösen azokat sajnáljuk, amelyek amellett érveltek, hogy az érdekképviselők – miközben nyilvántartásba kell vétetni magukat – legyenek kötelezettek a tevékenységük során felhasznált forrásokat is nyilvánosságra hozni. Különösen azon információk közzététele fontos, amelyek az Európai Parlament tagjaira fordított összegeket mutatják, hiszen ezeket a képviselők maguk is kötelezettek pénzügyi beszámolóikban ismertetni.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogatom e jelentést, amely megerősíti az európai intézmények lobbistákra vonatkozó szabályozását. Több mint egy évtizede, 1996 januárjában, e témában – a Házszabály Bizottság jelentésének – magam voltam az első előadója, és a lobbistákra vonatkozó, most hatályos rendelkezések azok, amelyeket az eredeti jelentésem tartalmazott.

10 évvel később, nyilvánvalóan elérkezett az ideje a szabályok kiigazításának és megerősítésének. A múlt alkalommal kudarcot vallottunk az összes intézményre kiterjedő közös rendszer kidolgozásában, de most ez lehetségesnek mutatkozik. Számomra mindenki lobbista, aki azért keresi fel a Parlamentet, a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy befolyásolja a döntéshozatali folyamatot, legyen bár munkaadó vagy munkavállaló, fogyasztói csoport, termelői csoport vagy különleges érdekek képviselője.

Becslések szerint 5 000 a brüsszeli lobbisták száma, tehát hét jut minden egyes képviselőre. Túlnyomó többségük jó munkát végez, nagyon csekély számuk nem. Biztosítanunk kell azt, hogy a kevés nem feketítse be a többséget, és munkánkban hasznot húzzunk, nem pedig károsodjunk a külső ráhatások révén. Várom, hogy az év végére megszületnek a „közös jogalkotásra” vonatkozó javaslatok.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Tartózkodtam a lobbisták tevékenységének kereteit meghatározó Stubb-jelentésnél, mert úgy gondolom, hogy néhány képviselőtársam túl nagy felhajtást csap egy olyan tevékenység kapcsán, amely egyidős az emberiséggel. Nevezetesen, a döntéshozók befolyásolásának kísérletéről beszélek. Teljesen normális, hogy a polgárok összefognak érdekeik védelmében. A szakszervezetek, a munkaadói szövetségek, a nem kormányzati szervezetek jogosultak érdekeiket védelmezni bármely jogalkotó előtt. A jogalkotó kötelessége, hogy döntésének meghozatala előtt meghallgasson másokat. A jogalkotónak azonban meg kell őriznie függetlenségét. Ebből ered a képviselők kötelessége pénzügyi érdekeik közzétételére vonatkozóan. Mindazonáltal, a jelentés legfőbb gyengesége, hogy hallgat arról, bizonyos szervezeteket az EU költségvetéséből finanszíroznak. Ez egy olyan terület, ahol az átláthatóságnak ugyancsak szerepet kellene játszania.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, teljesen természetes az, hogy a készülő vagy elfogadandó jogszabályok kapcsán konzultálunk az érintett felekkel. Mint parlamenti képviselők, akiktől döntések meghozatalát várják el néha rendkívül technikai jellegű kérdésekben is, mi vagyunk az elsők, akik elismerik annak a tájékoztató szerepnek a fontosságát, amelyet a – közismert nevűkön – lobbisták játszanak. Tevékenységük hasznos, de az összes intézménnyel fenntartott kapcsolataikat erős, következetes szabályozással kell irányítani. Emiatt szavazunk a jelentés mellett. Szeretnék azonban néhány megjegyzést is tenni. Fontos, hogy ne mossuk össze az összes érdekképviseleti csoportot: a multinacionálisok vagy a nem kormányzati szervezetek képviselői nem kezelhetők oly módon, mint a demokratikus helyi vagy regionális hatóságok képviselői. Véleményünk szerint a „jogalkotási lábnyom”, tehát a konzultációba vont csoportokra történő utalás legyen kötelező, elsődlegesen a Bizottságra nézve. Tudjuk, hogy ezek a csoportok milyen jelentős befolyást gyakorolnak a jogalkotási javaslatok előkészítésénél, vagy az európai politikák irányának meghatározásakor, és milyen nehéz a jogalkotó számára jelentős mértékben módosítani ezeket a javaslatokat, vagy irányokat. Végül, a lobbistáktól igényelt pénzügyi tájékoztatásnak megfelelően részletesnek kell lennie, hogy lehetővé váljon számunkra a valós pénzügyi érdekek egyértelmű beazonosítása, és a pénzügyi források pontosítása.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Emellett, a nagyobb átláthatóságot biztosító jelentés mellett szavaztam. A lobbisták fontos szereplők, akik hasznos tapasztalatokat közvetíthetnek. Ugyanakkor alapvető, hogy képesek legyünk a nyomásgyakorló csoportok mögött álló szervezeteket beazonosítani. A Tanács, a Bizottság és a Parlament által együtt használt kötelező és nyilvános lobbista nyilvántartás, továbbá a finanszírozás valamennyi forrásának összeállítása, jó kezdeményezés, amely nagyobb fokú tisztánlátást biztosít. Az „egyablakos ügyintézés” megvalósítása, miáltal a lobbistáknak elegendő egyszer regisztráltatniuk magukat, hogy bejussanak a Parlamentbe, a Bizottságba és a Tanácsba, ugyancsak egyszerűsíti a helyzetet. Az is elfogadottnak tekinthető, hogy szankciókat helyezzünk kilátásba azon lobbisták ellen, akik nem tartják be a magatartási kódexben foglaltakat.

  Gunnar Hökmark (PPE-DE), írásban. − (SV) Szükség van olyan szabálygyűjteményre, amely a lobbistáknak az Európai Parlamentbe történő állandó belépését rendezi. Magunk támogatjuk a jelenleg érvényes magatartási kódexet. Támogatjuk a politikai döntéshozatal terén a nagyobb átláthatóságot.

Viszont a saját céljaival ellentétes, bürokráciát eredményező jelentés ellen szavaztunk. A politikusok kapcsolatainak átfogó szabályozása nehezíti a polgárok és választott képviselőik közti természetes és nyílt kapcsolattartást. A polgárok, ugyanis rendelkezhessenek képviselőik megkeresésének lehetőségével anélkül, hogy beszélgetésük és véleményük nyilvánosságra kerülne.

Nem lehetséges, hogy a vélemények és nézetek formálásáról részletes beszámolók szülessenek. A döntésekhez kapcsolódó indokolásnak, az azért való felelősségnek, átláthatónak kell lenni, de nem így az egyének közti párbeszédnek. Fontos megvédenünk az egyéni képviselői, és az egyéni polgári személyes integritást.

A jelentésben javasolt átláthatóság az önámítás és félrevezetés kockázatával jár. Az átláthatóságnak a politikusok álláspontjuk iránti felelősségén, indokaik beszámoltathatóságán kell alapulnia.

Továbbá, az Európai Parlament és a Bizottság által közösen használt lobbista nyilvántartás a Parlament függetlenségének feladását jelenti.

Összefoglalva, a politikai döntéshozatalnak azon kell alapulnia, hogy a választott képviselők feddhetetlenek, és ezt feltételezzük is róluk.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Üdvözlöm a lobbisták javasolt nyilvántartását. Amikor a politikával szemben a közvélemény bizalma alacsony, alapvető, hogy a politikai intézmények működése a lehető legátláthatóbb legyen.

Támogatom azt is, hogy az ügyvédek mentesüljenek a nyilvántartásba vétel alól, amikor jogi tanácsokat adnak. Ez megfelel a skót jogi hagyományokban régóta elfogadott ügyvéd-ügyfél bizalmi viszonynak.

Miután azonban képviselőcsoportom némely kulcsfontosságú, a szabályok szigorúbbá tételét célzó módosítása elutasításra került, magam és képviselőcsoportom is tartózkodott a végső szavazásnál.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) A jelentés mellett szavaztam, noha úgy vélem, hogy többet kellene tennünk a polgárok kiegyensúlyozott képviseletének garantálása érdekében, az európai intézmények mellett sürgölődő érdekképviselők pártfogása helyett.

A lobbista tevékenység látványos fejlődésen ment keresztül. Jelenleg 2 500 szervezet, több mint 15 000 fővel tevékenykedik, egyedül Brüsszelben. Amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lép és új jogkörökkel gazdagodik a Parlament és az Európai Unió, e tendencia felgyorsulása várható. Miközben a brüsszeli székhelyű érdekképviseleti csoportok könnyedén rácsatlakoznak az európai politikai folyamatokra, a polgárok csoportjai és a nem kormányzati szervezetek nem rendelkeznek hasonló eszközökkel szavuk hallatásához az európai jogszabályok elfogadásakor. Nyilvánvaló, hogy elő kell mozdítanunk az európai intézmények és a tagállamok e szervezetei közti párbeszédet.

Ennél fogva, úgy vélem, hogy a bizottsági és parlamenti képviseleteknek be kell tölteniük a polgárok véleményének és különféle kezdeményezéseinek az európai döntéshozatali intézményekhez való közvetítése feladatát. Ki kell alakítanunk azt a költségvetési tételt is, amely megfelelő módon finanszírozza ezt a tevékenységet.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. – (PL) Örülök, hogy az Európai Parlament foglalkozik a lobbizással. Ez nem lehet tabutéma a közvélemény számára. Bizonyos szabályozás elengedhetetlen, az átláthatóság pedig alapvető. Ez mind politikailag, mind gazdaságilag kényes terület. Tudatában vagyunk annak, hogy a jogalkotók számára hasznosak a szakértői kapcsolatok révén nyert téma-specifikus ismeretek. Ez szintén a társadalommal kialakított párbeszéd egy formája, és a kölcsönösség jellegével bír. Végül is a képviselők, az Európai Bizottság és más intézmények munkatársai nem saját, elzárt világukban tevékenykednek. A megszerzett tudás lehetővé teszi számukra, hogy jobb, erőteljesebben felhasználóbarát jogszabályokat hozzanak.

Másrészt, felmerül a jogalkotók tisztességtelen befolyásolásának kérdése is. Akadnak arra példák, hogy a jogszabályok bizonyos, nyomásgyakorlásra képes csoportok érdekei irányában kilengenek. Az abortuszpártiakra és a nagyvállalatokra gondolok. Ez közvetlenül elvezet a korrupcióhoz, és a végeredmény nem a tisztes jogalkotás, hanem a rendelkezések zagyva keveréke lesz.

Valóban elkötelezzük magunkat a jogszabályok feszesebbé tétele, szigorítása mellett, a tisztességtelen lobbizás és a korrupció megelőzése érdekében? Sajnos, a válasz nyilvánvaló. Képtelenek vagyunk megtenni ezt. Mindig lehetséges lesz megtalálni a jogszabályi kiskapukat, vagy megkerülni a jogot. Mindig észben kell tartanunk, hogy az úgynevezett negatív lobbizás ugyancsak lehetséges a tagállamokkal való közvetlen kapcsolatok révén is.

Kedvezően viszonyulok a jelentéshez, de nem fogadhatom el a módosításokat, amelyek az egyházakat lobbista csoportként azonosítják be. Figyelembe kell vennünk az etikát, az átláthatóság elvének való megfelelést, az erkölcsöt, amint a jogszabályok betűjét is. Az erkölcs sohasem lehet a demokrácia ellensége!

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök úr, sajnálatos, hogy a képviselőcsoportom által benyújtott 7. módosítás nem került elfogadásra. A módosítás alapvető lett volna a lobbizásról folyó vita léptékeinek megértéséhez, nemcsak a Bizottság, de a szélesebb közvélemény számára is. Jó példaként idézhetők fel a környezetvédő szervezetek, amelyek forrásait gyakran vetik össze, igaz, igen sajátságos módon, az iparéval: egyetlen szervezet erdővédő kampányának költségvetését szokás összehasonlítani az összes erdészeti vállalkozás teljes költségvetésével. Ez annak elfelejtését célozza, hogy az erdészeti vállalatok nem fordíthatják minden pénzüket kommunikációra: ők lényegében fát és papírt állítanak elő. Indokoltabb volna a vállalatok kommunikációs költségeit alapul venni, de ebből le kellene vonni a forrásokat megcsapoló tőzsdei nyilatkozatokat. A másik oldalon pedig számolnunk kellene az összes környezetvédelmi szervezet erdészeti kampányra fordított készpénz-állományával is. Amikor a felszín alá kukkantunk, akkor gyakran azt tapasztaljuk, hogy a felhasznált és feltárt források sokkalta inkább kiegyenlítettek, mint ahogy a tudatosan kialakított képek sugallják.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Az európai intézményeknél megjelenő érdekvédők tevékenységét keretek közé helyező jelentés mellett szavazok.

Az európai intézmények átláthatóságának védelme érdekében szükség van a lobbisták tevékenységének strukturált keretbe illesztésére. Egyetértek a lobbizás azon meghatározásával, amely lefed minden olyan cselekvési terület, amely az EU-intézményekhez kötődő politikaformálás és döntéshozatali folyamat befolyásolásának céljával született, és miszerint minden, e fogalom által érintett szereplő lobbistának tekinthető és eszerinti elbírálást igényel.

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − (NL) Félig kész intézkedések nem segítenek a lobbisták problémájának kezelésekor. Csak a teljes átláthatóság és a kötelező nyilvántartás korlátozhatja az ipari lobbisták növekvő befolyását. Mindezt gyorsan meg kell valósítanunk, mivel túlságosan gyakran megtapasztaljuk, hogy a képviselők lobbistáktól szó szerint átvett módosításokat terjesztenek elő. A politikusoknak elsődlegesen választóikra, támogatóikra, és saját józan eszükre kell hallgatniuk, nem pedig hivatásos lobbisták hadseregére. Felhívom tehát az Európai Bizottságot, hogy egy sokkal messzebb menő intézkedési csomaggal álljon elő!

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az „érdekcsoportokról” és a jól ismert „lobbistákról” szóló jelentés szégyenletesen cinikus beismerése az Európai Parlament, és egészében az EU, mélyen reakciós természetének, az azok által szolgált osztályérdekeknek.

Az Európai Parlament éveken keresztül hivatalosan szankcionálta a monopolista csoportok képviselőinek olyan célzatú szabad bejárását az Európai Parlamentbe, hogy ott nyomást gyakoroljanak, megvesztegetéssel éljenek, és profitjuk növekedésének biztosítására elősegíthessék a jogalkotási folyamatba való beavatkozást.

Az átláthatósági szabályokat ürügyként használva, a jelentés megpróbálja tisztára mosni a monopóliumok közvetlen beavatkozását. A szakszervezeteket, szakmai és tömegszervezeteket „lobbistaként” határozza meg. A munkások és a népi mozgalmak így egy kalap alá kerülnek a tőkésekkel, akiket a jelentés – és veszi ehhez a bátorságot – a civil társadalom részeként ír le. Mindössze az a különbség, hogy ők nyitott kapukat találnak a Parlamentnél, míg a munkások nem kerülhetnek annak közelébe.

A munkásoknak ne legyenek illúziói. Az Európai Parlament és képviselői nem függetlenek. Osztályérdekek képviselete alapján választották meg őket, és az elvárásoknak eleget is tesznek az Európai Parlamentben.

A munkások számára a saját érdekeiket leginkább szolgáló menet az lehet, ha megbuktatják a politikai csoportokat, meggyengítik a tőkés pártokat, valamint ellenzik és szembeszállnak az EU kapitalista orientációjával.

  David Martin (PSE), írásban. − „Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret” c. jelentésben foglalt javaslatok mellett szavaztam.

A lobbizás terén nagyobb átláthatóságot célzó javaslatok az Európai Parlamentet messze a világ bármely más parlamentje elé sorolják a lobbisták szabályozását, és a teljes pénzügyi közzététel biztosítását illetően.

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Az EU politikáját jelentős mértékben a globális versenyhelyzetüket a környezetvédelmi, munkabér-, ipari biztonsági, és fogyasztóvédelmi költségeik lefaragásával erősíteni kívánó nagy vállalkozások érdekei határozzák meg. Az nem lep meg bennünket, hogy e vállalatok így cselekszenek. Amíg azonban ezt teszik, addig ez legyen világos mindenki számára. Ez késztesse a szakszervezeteket, a környezetvédelmi mozgalmakat, és a fogyasztóvédelmi csoportokat, hogy cselekedjenek!

Évek óta sürgetem, többek közt az Európai Bizottsághoz intézett kérdéseim révén, hogy a lobbistákkal szemben az átláthatóság érdekében a lehető legszigorúbb szabályozást alkalmazzuk. Látom azonban, hogy még ma sem a keményebb szabályozási változat került elfogadásra. Az Egyesült Baloldal és a Zöldek által benyújtott 10 különleges módosítás pedig nem kapta meg a szavazati többséget. Ezek a javaslatok az uniós intézményekhez eljutó összes lobbistára kiterjedő közös nyilvántartáshoz, a lobbisták céljait és finanszírozását érintő nyitottsághoz, a 2009-ben bevezetendő további intézkedésekhez, a lobbisták etikátlan viselkedésének nyilvánosságra hozatalához, az Európai Bizottság különleges konzultánsait érintő kérdések tisztázásához, és a távollétük alatt fizetett lobbistaként tevékenykedő tisztviselők leállításához kötődtek.

E jobb megoldások elutasítása ellenére, a ma elfogadott határozat jó lépés előre. Ezt figyelembe véve, a Holland Szocialista Párt két képviselője a jelentés mellett szavazott.

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret kidolgozásával foglalkozó Stubb-jelentés mellett tettem le voksomat. A jelentés a korábbiaknál egyértelműbben határozza meg a megközelítőleg 15 000-re becsült lobbisták tevékenységét.

Tehát támogatom azon közös nyilvántartás létrehozására vonatkozó kezdeményezést, amelynek révén a lobbistáknak elegendő lesz egyszer regisztrálni magukat, hogy bejuthassanak az Európai Parlamentbe, a Bizottságba és a Tanácsba. Ezáltal valamennyi lobbista elkötelezi magát a magatartási kódex betartása mellett. Alapvető a képviselők és az európai tisztviselők számára, hogy képesek legyenek beazonosítani az érdekcsoportok által képviselt szervezeteket, továbbá e csoportok számára, hogy tartsák magukat a becsületesség és a tisztességes magatartás elveihez.

  Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Én emellett, az EU-beli érdekképviselők tevékenységéhez kedvezőbb kereteket biztosítani törekvő jelentés mellett szavaztam.

Mintegy 15 000-es, 2 500 tekintélyes érdekcsoportot képviselő lobbista hadsereg lelhető fel Brüsszelben. Céljuk a közösségi határozatok befolyásolása, és tevékenységük – bár a polgárok egy része bizalmatlansággal és gyanakvással tekint rájuk – a demokratikus élet fontos velejárója. Egy képviselő, például, a szakmai szervezetek, a nem kormányzati szervezetek, a szakszervezetek vagy a regionális képviselők véleményének meghallgatását követően biztos, hogy jobban megérti majd a jogalkotási folyamatban érintett kérdést.

A lobbizás azonban csak akkor szolgálja a demokrácia ügyét, ha átlátható. A képviselők, mint a polgárok is, legyenek képesek meghatározni e szereplők pontos személyiségét. Ki finanszírozza őket? Milyen érdekeket is védelmeznek a valóságban?

Azáltal, hogy a jelentés megköveteli a lobbistáktól az összes közösségi intézmény által közösen alkalmazott nyilvántartáshoz csatlakozást, továbbá részletes kimutatást igényel finanszírozásukhoz kötődően, ez a követelmény teljesül. Ezt kiegészítve, mostantól fogva a lobbistáknak be kell tartaniuk a magatartási kódexben foglaltakat, és a szabályok megsértése esetén szankciókkal számolhatnak.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Globalizált világunk változásai, valamint azoknak az intézményekre gyakorolt hatása, kétségkívül magával hozza a különböző társadalmi szereplők mind erőteljesebb ráhatását. Ezért is tapasztalhatjuk meg, hogy csoportok növekvő számban lépnek kapcsolatra a Parlamenttel és a Bizottsággal. Az általuk nyújtott különleges információkat hasznosként fogadhatjuk el. Ebből következően fontos úgy cselekednünk, hogy ezek az új érdekképviselők egyértelműen kerüljenek beazonosításra, a tevékenységükkel összefüggő szabályok pedig kerüljenek lefektetésre és betartásra.

A jelentés meghatározza az „érdekképviselők” fogalmát, amint a Parlament és a Bizottság számára közös nyilvántartás kihatásának mérésére alkalmas intézkedéseket is. Célja emellett, hogy fokozza a tájékoztató intézkedéseket azon pénzügyi adatokkal összefüggésben, amelyek a politikai döntéshozók és a közvélemény számára biztosítják az adott lobbista tevékenység mögött meghúzódó erők beazonosítását. Úgy gondolom, hogy ezek az intézkedések fontos lépést jelentenek az európai politikai döntéshozók döntéshozatali folyamatának kedvezőbb megvilágítása és törvényességének erősítése irányában. Különösen érvényes ez annak tükrében, hogy a szavazásnál visszautasításra kerültek bizonyos olyan módosítások, amelyek idejétmúlt ideológiai prekoncepciókra alapozódva, csak e tevékenység helyes értelmezésének leértékelését szolgálták volna.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Egy parlamenti képviselő, a jó döntések meghozatala érdekében, mindenkor rászorul a megfelelő információk beszerzésére. Aligha igényel magyarázatot, hogy egy ember nem lehet minden területnek szakértője. Ebben az értelemben a lobbizás, a szakismeret és a megfelelő hatástanulmányok nyújtásával, fontos eleme lehet az információgyűjtésnek.

A polgároknak azonban joguk van tudni, hogy milyen különleges érdekek hatnak. Egy lobbista csoport befolyásának mértéke nem függ szükségszerűen annak pénzügyi erejétől: az állatvédők és más társadalmi mozgalmak lehetnek legalább olyan sikeresek, mint az ipari érdekvédők. Az érdekek nyilvántartása, természetesen, nem feltétlenül egyszerű, már akkor sem, amikor meg kell határozni, hogy ki, milyen csoport végzi a lobbizást. Döntéshozóként, azonban, magam fontosnak tartom annak folyamatos követését, hogy ki fektet bele időt és energiát a jogalkotás befolyásolásába. Amennyiben nincs semmi takargatnivaló, akkor nincs is miért aggódni. A gonosz manókat megöli a napfény.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. − (DA) A lobbista jelentést végső formájában megszavaztam, mert mindennek ellenére ez mégis egy mikró lépés a jelenlegi helyzethez képest. A továbblépés kudarca önmagában bizonyíték arra a befolyásra, amellyel a lobbisták az EU-rendszer felett bírnak.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A lobbizás terén való nagyobb átláthatóság kötelme alapvető az Európai Parlamentben. Remélem, e jelentés fokozza a Parlamenten belüli nyíltságot és átláthatóságot.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) A lobbista jelentést végső formájában megszavaztam, mert mindennek ellenére ez mégis egy mikró lépés a jelenlegi helyzethez képest. A továbblépés kudarca önmagában bizonyíték arra a befolyásra, amellyel a lobbisták az EU-rendszer felett bírnak.

− Jelentés: Manolis Mavrommatis (A6-0149/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A sport a Lisszaboni Szerződésben is szerepel, és így annak életbe lépésével még nagyobb jelentőségre tesz szert az EU politikájában. Mi, szociáldemokraták, szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a sport már határokon átnyúló tevékenység, de ez nem jelenti azt, hogy az olyan európai intézményeknek, mint a Tanács, a Bizottság és a Parlament, bele kellene avatkozniuk a sportmozgalmak részletes irányításába. Ellenkezőleg, a sportnak, amennyire csak lehetséges, önmagát kellene irányítania, hogy megőrizhesse függetlenségét és autonómiáját.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Nagy örömömre szolgál, hogy szavazatommal támogathatom Mavrommatis úrnak a sport védelmében készült jelentését. Valóban úgy gondolom, hogy a sport az európai kultúra és állampolgárság kiiktathatatlan eleme. Tekintve annak jelentőségét a társadalmi beilleszkedés és a kultúraközi párbeszéd erősítésében, a sport szabályozására is végre már sort kell keríteni oly módon, hogy védje a fiatalokat, óvja őket a területen jelentkező veszélyektől: a kereskedelmi nyomásoktól, a csalásoktól, a gyermekek kizsákmányolásától és az erőszaktól.

Természetesen a sportrendszer maga nem élhet meg források nélkül. Gyakran a források a televíziós jogdíjakból erednek. Ezért ajánlatosnak tartom, hogy a médiaszervezeteknek ne csak a sportmérkőzések közvetítésének finanszírozását engedélyezzük, de kerüljön biztosításra a széles érdeklődőknek legalább a főbb eseményekhez való hozzáférése is.

Örülök, hogy a jelentés emlékeztet a megfelelő sportviselkedésre, és olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyekkel kezelhető a rasszizmus és a dopping, amelyek – lehetséges hatásaiktól itt most eltekintve is – az elképzelhető legkevésbé sportszerű tevékenységet jelentik. Azért is jó felvetés, hogy minden szinten alakuljon ki szorosabb együttműködés e probléma kezelésére, mert a dopping a sport legfőbb elemét ássa alá: a verseny szeretetét, a mindenkinek önmaga forrásaira, képességeinek lehető legteljesebb kibontakoztatására való törekvést. Az ember mindig megfelelt a kihívásoknak.

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) A sport Európai Unióban betöltött szerepéről folyó vitával összefüggésben, szeretném kiemelni a helyi tevékenységek fontosságát. Úgy vélem, ezek jelentik az első lépést a sport erősítését célzó európai politika kialakítása felé.

Małoplolskát (Kislengyelországot) képviselem. Abban a térségben több mint 60 000 cukorbeteg van. Nálunk a keringési betegségek jelentik a legfőbb halálnemet, 2005-ben elérve az 51 %-ot. Ezek a feltételek jórészt az elhízás és a mozgáshiány következményei. A vajdaság fejlesztési stratégiájának egyik elsődleges célja az egészséges életmód népszerűsítése. E cél elérése kiterjed az infrastruktúrában való beruházásra, olyan új létesítmények, mint uszodák, sporttelepek, teremsport-lehetőségek kialakítására. Ezen felül, térségünkben, a legjobb fiatal sportolókat pénzzel kiegészülő díjakkal is bátorítjuk a sportolásra. Eddig több mint 120 fiatal sportoló részesült e díjakból.

Az ilyen jellegű lépések regionális szinten való megtételének támogatása legyen a kulcseleme az egészséges életmód népszerűsítését célzó erőfeszítéseinknek, az Európai Unió egészében. Támogattam a Mavrommatis-jelentést, mert számos fontos, a sport fejlődéséhez kötődő kérdést boncolgat.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Megszavaztam a „Fehér könyv a sportról” c. jelentést.

A fizikai mozgás hiánya kedvezőtlen hatásokkal jár az európai polgárok egészségére, előidézve a túlsúly növekedését, az elhízást, krónikus állapotokat, mint amilyen a szív- és érrendszeri betegség, a cukorbetegség. Ezért is vettem védelmembe azt a nőknek szóló egészségügyi tanácsot, amely a terhesség alatti, illetve a szülést követő időszakokban végzett fizikai tevékenységből eredő lehetséges előnyöket ismerteti.

Ugyancsak ki kell emelnem a sportversenyeken érvényesülő, megkülönböztetésellenes szabályok jelentőségét, így a férfiak és nők esetében alkalmazott azonos díjazás fontosságát.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés a bizottságban előterjesztett javaslatainkat magában foglalta. Olyan felvetéseink voltak, mint hogy a sportban érintett különböző kategóriájú embereket képviselő különleges szövetségek kapjanak megfelelő képviseletet a nemzeti és nemzetközi szövetségek döntéshozatali testületeiben; védelmezzük a fiatal sportolókkal kapcsolatos megelőző intézkedéseket és egészségügyi ellenőrzéseket; biztosítsuk, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt összes jog betartásra kerüljön.

Több benyújtott javaslatunk a plenárison került elfogadásra. Közülük külön kiemelhetők: a „kettős életpálya” – a sport és tudományos képzés – fontossága fiatal sportolók részére, hogy a hivatásos sportolóknak sportpályafutásuk végén biztosítsuk a munkaerőpiacra való visszatérést; az emberek sportolásra való bátorításának fontossága, olyan elemek felhasználásával, mint a sporthoz való hozzájutás, és e téren az egyenlő esélyek biztosítása, a tanárok és az edzők képzésébe való beruházás, továbbá újabb tömegsport-létesítmények építése, mikor is az államnak fel kell vállalnia a nem profitorientált szervezetek által szervezett nem hivatásos versenyek biztosításának költségeit; annak fontossága, hogy ismerjük el a női sportsikereket, és küzdjünk a díjakban érvényesített megkülönböztetés ellen; védelmezzük a nők előremenetelét a sport világához kapcsolható területeken, beleértve a döntéshozói posztokat, és a nem hivatásos sportra való figyelemfelhívást is.

Viszont nem értünk egyet a Lisszaboni Szerződésre való utalással.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista határozottan ellenzi ezt a jelentést. Először is a jelentés utal a Lisszaboni Szerződésre, amely még nem került ratifikálásra, és Írországban, mintegy egy hónapon belül, népszavazás tárgya lesz. Az Európai Parlament föderalista többsége így alapvető alkotmányos elveket sért. A Lisszaboni Szerződés 96 százalékban azonos az Alkotmányos Szerződéssel, amelyet Franciaországban és Hollandiában népszavazáson elutasítottak. Ezért teljességgel elvtelen dolog itt a Lisszaboni Szerződésre hivatkozni.

Másodszor, a jelentés azt sugallja, hogy az EU olyan újabb politikai területre terjeszkedne ki, amelyet pedig a Júniusi Lista a tagállamok ügyének tekint.

Ennél fogva mi a jelentés ellen szavazunk.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Gratulálok az előadónak, és örülök, hogy a Parlament saját kezdeményezésére jár el az Európai Unió polgárai számára oly fontos kérdésben. A jelentés azon része, amelyben annak jelentősége kerül kiemelésre, hogy a sport értékeket közvetít, külön említést érdemel. Ez az üzenet általában azon a jelszón keresztül ér el hozzánk, hogy a sport egyenlő az egészséggel. E jelszónak köszönhetően európaiak milliói figyelnek jobban fizikai és mentális egészségükre. Ez azonban még nem minden. Életünk kezdetétől a sport a tisztességes versenyre, becsületre tanít, segít megértenünk, hogy a mérkőzéseken a nekünk jutó szerep függ elkötelezettségünktől, és minden, a versenyekre való felkészülésnek szentelt munka és erőfeszítés meghozza gyümölcsét.

Külföldi sportolók vesznek részt a sportversenyeken. Ez segít a megkülönböztetés legyőzésében, és türelemre tanít a stadionokon belül. A türelem az emberi jogok tiszteletben tartásának alapeleme. Ez említést nyer az összes uniós dokumentumban.

Még egy sajátosság növeli komolyan a jelentés értékét. Az igazi sport legyen mentes az erőszaktól, míg a lehető legjobb eredmények elérésére irányuló egyéni erőfeszítéseknek mentesnek kell lenniük korunk csapásától, a doppingtól.

  Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mert az túlságosan kapcsolódik a Lisszaboni Szerződéshez. Nem kívánom a sportot nemzetek feletti jellegűvé tenni, hanem helyette, úgy gondolom, az úgy jó, ahogy van. Viszont a nők és a sport témáját érintő módosításokat jónak tartom.

  Mary Honeyball (PSE), írásban. − Elfogadjuk a sport különleges jellegét, de az angol szövegben az I. bekezdés teljesen zavaros és félreértelmezésre ad lehetőséget.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én kifejezetten a Mavrommatis-jelentéshez csatolt azon módosítások mellett szavaztam, amelyek elismerik a sportszervezetek autonómiáját. Országomban, Skóciában, hagyománya van az önálló, független szervezetekkel rendelkező sporttestületeknek, mint amilyen a Skót Labdarúgó Szövetség, amely a FIFA teljes jogú tagjaként ismert el, vagy a Skót Rögbi Unió, amely az IRB tagállama.

A skót sportszervezetek függetlenségének ilyetén elismerése fontos szerepet játszott országom múltjában, és fontos szerep jut a 2010-es skót függetlenségi népszavazás után is – amikor Skócia az EU független, teljes jogú tagja lesz.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A „Fehér könyv a sportról”-jelentés mellett szavaztam azért, hogy kiemeljük a sport Európai Unióban betöltött fontos szerepét, és bátorítsuk e kérdésben a párbeszédet.

A sport, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten fontos eszköz a társadalmi beilleszkedés és a kölcsönös megértés erősítésében. A sport komoly gazdasági kihatásokkal is bír. Emiatt fontos, hogy olyan kereteket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik a sportszervezetek és események tagállami támogatását. A sport jelentős mértékben nemzeti közegben valósul meg, ezért a tagállamoknak meg kell hagyni az önszabályozás lehetőségét. A Fehér könyv kiemeli e pontot, és egyben megfelelő alapot teremt ahhoz, hogy foglalkozzunk a minden ország számára fontos olyan elemekkel, mint az ifjúság fejlődése, a dopping-ellenes programok, a megkülönböztetésmentesség és a sport összefüggései.

Ugyancsak üdvözöltem egy Különleges Sportalap létrehozatalát a sporttevékenységek támogatása, az emberek sporthoz jutásának előmozdítása érdekében.

  Kartika Tamara Liotard, Erik Meijer, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Elismerjük, hogy a sport, a társadalmi beilleszkedés és integráció, valamint a helyi demokrácia elősegítőjeként, különleges szerepet játszik a társadalomban. Elismerjük a sportnak, mint egészségügyi tényezőnek is tekintélyes jelentőségét az elhízás és krónikus betegségek megelőzésében.

Teljes mértékben támogatjuk a nők sportbeli szerepének megerősítésére irányuló kezdeményezést; azt, hogy koruktól függetlenül védjük a sportolókat pályafutásuk során, majd azt követően is; a sport társadalmi helyzetének, beleértve a testnevelésnek az iskolai tanmeneten belüli erősítését; a sportfinanszírozásban az újraelosztó intézkedések szükségességét; továbbá a polgárok jogát az információkhoz, és a sportesemények közvetítésekor a széleskörű hozzáférést.

Nem támogatjuk azonban az uniós szintű, kiterjedt politika érvényesítését a sportban. Ennél fogva nem támogathatjuk az EU-politikák e területen való kiterjesztésére irányuló lépéseket sem. S különösen nem támogathatjuk azt az ötletet, hogy kerüljön sor egy európai sportrendőrség felállítására.

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés, amint a Bizottság Fehér könyve is, úgy kezeli a sportot, mint a magas szintű pénzcsinálás egy újabb területét. Az EU megkísérli, hogy a sportot is teljes egészében áruvá változtassa, miáltal az még nagyobb nyereséget hoz a sportban érdekelt üzleti csoportoknak, és a multinacionálisoknak. Azért használja fel az EU a Lisszaboni Szerződést, hogy kiterjessze hatalmát a sport felet is.

Ez egyet jelent az amatőr sport szisztematikus szétverésével, még az iskolai szintet is beleértve. Az amatőr sport állítja elő a sportipar és a kereskedelmivé vált bajnokságok számára a nyersanyagot. A fiatalokat, és általában a közvélemény egészét is, a kereskedelmi érdekeltségű szövetségek által szervezett sportesemények nézőiként és fogyasztóiként kezelik. A sport által közvetített értékekről szóló szép szólamok, a dopping ellenes küzdelem, stb. csak porhintésnek tűnik akkor, amikor a versengés vágya helyébe a könyörtelen versengés lép. Korrupció, dopping, elvakultság, türelmetlenség szerves részei a kereskedelmivé vált sportnak. Ezeket használják fel a termékek népszerűsítésére a sportot ellenőrző vállalatok.

A fiataloknak sportoláshoz és testedzéshez kötődő igényei csak akkor elégíthetők ki, ha megteremtjük ehhez az infrastruktúrát, fejlesztjük a népszerű tömegsportot. A közösségi szellem és a szolidaritás értékeit kell népszerűsítenünk a mindent a profitnak alárendelő kapitalista rendszer által kreált sport korrupt modelljével szemben.

  David Martin (PSE), írásban. − Általánosságban támogattam Manolis Mavrommatis „Fehér könyv a sportról” c. jelentését. Úgy gondolom, hogy ajánlásainak többsége minden szinten hasznos lesz a sport számára, Európa egészében. Valóban úgy hiszem, hogy a futball klubok bátorítása új tehetségek kinevelésére, kedvezően hat a játékra.

Minden klubnak – még a nagyoknak is – fel kell bizonyos felelősséget vállalnia a képzés terén, és nem támaszkodhatnak kizárólag pénzügyi erejükre az átigazolási piac mások által képzett játékosainak megszerzéséhez. A labdarúgás nem lehet pusztán pénzügyi versengés terepe.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE), írásban. − A „Fehér könyv a sportról” olyan, mint egy orosz Matrjoska baba: az első baba amatőr, a második a hivatásos sport, és az utolsó, a futball (ahol a nagy pénzek vannak). Így azt a benyomást kelti, hogy az amatőr sport, amelyet mindennek okaként határoztak meg, csak álca a professzionális sport, és különösen a futball megközelítésére. S a labdarúgás tűnik a fő célpontnak. A Fehér könyv kiegyensúlyozatlan megközelítésében is: keménynek mutatkozik a fennálló szabályok kiterjesztésében olyan hagyományos területeken, mind a megkülönböztetés, az illegális bevándorlás, az illegális szerek, valamint a sporttevékenységek versenye, de puhán reagál akkor, amikor különleges szabályokat kell hozni előbbiekre vonatkozóan. Mintha az abban érintetteknek nem kellene rettegniük. Mindenesetre, a Fehér könyv új kort jelez az EU intézményeinek a professzionális sportba, elsődlegesen is az európai labdarúgásba való aktív beavatkozását illetően. A jó hír az, hogy mindezt úgy kívánja megtenni, hogy elsőként konzultál az érintett emberekkel.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Üdvözlöm a „Fehér könyv a sportról” szóló Manolis Mavrommatis-jelentést. Magam, elismerem azt a fontos szerepet, amelyet a sport játszik minden egyénnek és a társadalomnak is az életében, hogy ez olyan eszköz, amelynek segítségével mindenki legyőzheti személyes kihívásait, felfedezheti saját szenvedélyét és tehetségét, beazonosíthatja magát egy csoporttal, és kiismerheti a szabályok szerinti viselkedés jelentőségét. Mindezen értékeket kivetítve a nemzetközi szintre, az ember megértheti, hogy miért képes a sport a földrajzi határokat ledönteni, a társadalmi kapcsolatokat és békét előmozdítani.

Úgy hiszem, szükséges rámutatni arra, hogy a sport eszméihez és legfontosabb eredendő céljához való visszatérés érdekében, a sportban bármely polgári vagy erkölcsi-etikai szabály megsértését – mint a doppingolást, a szándékos rasszista megnyilvánulást, vagy a szerencsejátékot – büntetni kell.

Végül, szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy gyakran jelentkezik az a tendencia, miszerint – hatalmas fizetési különbségeket téve az eltérő sportágak játékosai között - megpróbáljuk bizonyos sportágak növekvő jelentőségét igazolni, más sportágak kárára.

Emiatt, azt hiszem, támogató intézkedésekkel kellene a kevésbé széles körben űzött és kevésbé ismert sportágak segítségére sietnünk.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A sporttal foglalkozó jelentés számos érdekes és értelmes kérdéssel foglalkozik. Senki sem hozhat fel észérveket az ellen, hogy az EU tagállamai határozott lépéseket tegyenek a doppinggal és a sport területén jelentkező idegengyűlölettel szemben. Már ellentmondásosabb, de szerintem még mindig ésszerű, a Bizottság azon ötlete, hogy jöjjön létre egy közös európai rendőrség a sportesemények követésére. Eddig jutva, még kész voltam támogatni a jelentést. Sajnos azonban, a valóban komoly, a szerencsejátékok európai monopóliumának liberalizálásához kapcsolódó kérdésnek kezelésekor a jelentés eltévesztette a célt. Személyes véleményem, hogy a liberalizáció – ellenőrzött formák közti – lebonyolítása, az engedélyezett szerencsejáték- és sportfogadási vállalkozások képesek lehetnek bizonyos keretek között kielégíteni mind a fogyasztók szerencsejáték-választék iránti igényét, mind a sportmozgalmak forrás-szükségleteit. Ennél fogva tartózkodtam a szavazásnál.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A sport fontos része mindennapi életünknek. A legtöbb uniós polgár vagy részt vesz vagy nézőként követi a sportesemények többségét, és néha a sport fontosabbnak tűnik, mint maga az élet.

A sport nem állhat a jogszabályok fölött, de jómagunknak mint jogalkotóknak el kell ismernünk a sportnak az Európai Unión belüli sajátos helyzetét, a különböző irányító szervek szerepét.

Azt is el kell ismernünk, hogy noha a labdarúgás az első számú sport, nem ez az egyetlen sportág, és el kell fogadnunk, hogy más sportok és időtöltések, a rögbitől a hurlingen és a zöld koronás bowlingon át a galamb versenyekig ugyancsak fontos szerepet játszanak.

Nem az EU feladata, hogy irányítsa e sportokat, amint sportrendőrségként sem jelenhet meg. Ez a szerep maradjon a megfelelő irányító testületeknél. Az EU azonban betölthet egyfajta kiegészítő szerepet, segítheti bármely sportág fejlődését azzal, hogy fellép a sportok közti megkülönböztetés ellen, amely ma még előfordul, amikor egy sportág veszélyeztetve érzi magát, egy másik által. A Görög Rögbi Uniót hozom fel klasszikus példaként.

Támogatom a Mavrommatis-jelentést. Talán nem oly lelkesedéssel, mint a Wigan Warriors rögbi liga csapatot, vagy a St Mirrent és a Blackburn Roverst, de végül is erről szólva és ezért tevékenykedve, megint a politika terére tévedünk.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Ennek, a „Fehér könyv a sportról”-jelentésnek el kell ismernie, hogy a szubszidiaritás is kérdésként vetődik fel az EU-n belüli sportot illetően. Ezért támogatom a 2. sz. módosítást.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Elismerjük, hogy a sportnak különleges szerepe van a társadalomban a társadalmi beilleszkedés és integráció előmozdítójaként, a helyi demokrácia kezdeményezőjeként. Elismerjük a sportnak az egészség megőrzésében megmutatkozó jelentőségét, az elhízás és krónikus betegségek megelőzésének eszközeként.

Teljes mértékben támogatjuk a nők sportbeli szerepének erősítését célzó kezdeményezést, korhatártól függetlenül a sportolók védelmének fontosságát pályafutásuk alatt, majd azt követően is; a sport társadalmon belüli szerepének erősítését, beleértve az iskolai tanrendben a testnevelés helyzetének javítását; a sport finanszírozásán belül az újraelosztási rendelkezések szükségességét; valamint a polgárok jogát az információhoz és a sportesemények közvetítéséhez történő széles körű hozzáférést.

Nem támogatjuk azonban a sporttal kapcsolatos politika uniós szintre helyezését. Ennél fogva nem támogatjuk azokat a lépéseket, amelyek e területen az EU politikai szerepének fokozását célozzák. Különösen nem értünk egyet az európai sportrendőrség felállítására vonatkozó elgondolással.

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − Az EPLP nevében. Elfogadjuk a sport sajátosságait, de az angol változat I. sz. bekezdése rendkívül zavaros, és félreértelmezésekre nyújt lehetőséget.