Index 
Viták
PDF 870k
2008. május 8., Csütörtök - Brüsszel HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet!
 3. Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret kidolgozása (vita)
 4. Fehér könyv a sportról (vita)
 5. Szavazások órája
  5.1. Az EK és a Seychelles Köztársaság közötti megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás módosítása (A6-0085/2008, Josu Ortuondo Larrea) (szavazás)
  5.2. A Madeirán előállított sörre vonatkozó jövedékiadó-mérték (A6-0146/2008, Sérgio Marques) (szavazás)
  5.3. Megállapodás az Európai Parlament és a Bizottság között a komitológia alkalmazásának módozatairól (A6-0107/2008, Monica Frassoni) (szavazás)
  5.4. Az Európai Parlament eljárási szabályzata 81. cikkének módosítása (A6-0108/2008, Monica Frassoni) (szavazás)
  5.5. A mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek (gyapottámogatás) (A6-0166/2008, Ioannis Gklavakis) (szavazás)
  5.6. Transzatlanti Gazdasági Tanács (szavazás)
  5.7. Az emberi jogok világbeli helyzete (2007) és az Európai Unió politikája (A6-0153/2008, Marco Cappato) (szavazás)
  5.8. Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlati lépések és a jövőbeni kihívások (A6-0138/2008, Véronique De Keyser, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra) (szavazás)
  5.9. Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok a délkelet-ázsiai országokkal (ASEAN) (A6-0151/2008, Glyn Ford) (szavazás)
  5.10. A mélytengeri halállományok kezelése (A6-0103/2008, Rosa Miguélez Ramos) (szavazás)
  5.11. Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret kidolgozása (A6-0105/2008, Ingo Friedrich) (szavazás)
  5.12. Fehér könyv a sportról (A6-0149/2008, Manolis Mavrommatis) (szavazás)
 6. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet!
 7. A bizottságok és küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet!
 8. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet!
 9. A szavazáshoz fűzött indoklások
 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 11. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet
 12. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet
 13. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet
 14. Az ülés felfüggesztése


  

ELNÖK: Edward McMILLAN-SCOTT
Alelnök

 
1. Az ülés megnyitása
  

(Az ülés megnyílik 09.00 órakor)

 

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet!

3. Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret kidolgozása (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont az Alexander Stubb helyébe lépő Ingo Friedrichnek az Alkotmányügyi Bizottság nevében beterjesztett jelentése az EU intézményeinél működő lobbisták tevékenységét szabályozó kerettel összefüggésben (2007/2115(INI)) (A6-0105/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Ingo Friedrich, előadó. − (DE) Elnök úr, a háttér a következőképpen írható le. A Lisszaboni Szerződéssel az Európai Parlament jogköre ismét lényegesen kiszélesedik, és e befolyás-növekedésre figyelemmel különösen fontos, hogy ismét pontos elemzésnek vessük alá a jogalkotási folyamatot. Amint ezt megtesszük, érzékeljük, hogy az érdekképviselők – vagy ahogy gyakran nevezik őket, a lobbisták – nagyon fontos szerepet töltenek be Brüsszelben. Becslésünk szerint megközelítőleg 15 000 érdekképviselő dolgozik Brüsszelben, s közülük 5 000 már regisztráltatta magát az Európai Parlamentnél.

A mi feladatunk tehát, hogy olyan kereteket alakítsunk ki, amelyeken belül a lobbista tevékenység tisztességes és elfogadható módon fejthető ki. A Parlament már 1996-tól kezdődően kialakította saját kvázi kötelező érvényű lobbista nyilvántartását, és érvényesíti nagyon pontosan körülírt magatartási kódexét. A feladat annak vizsgálata, hogy vajon hasonló megoldás alkalmazható-e a többi európai intézménynél is. A ma szavazásra bocsátott jelentés tartalmilag tehát fontos előrelépést jelent az átláthatóság irányában. Más szavakkal, egy olyan szabályozás felé, amely pontos tájékoztatással szolgál arra vonatkozóan, hogy ki vett részt lobbistaként – egy érdek képviselőjeként – az európai jogalkotási folyamatban, miként is tette ezt, és milyen területeken.

Másodszor, etikai és erkölcsi normákat kívánunk megállapítani a lobbista tevékenység irányítására. Harmadszor, megfelelő védzáradékokkal kell bírnunk a parlamenti és bizottsági politikai döntéshozatali folyamat függetlenségének biztosításához. A lobbista tevékenységet ki kell emelnünk – amint ez korábban történt – a szürke zónából, hogy világosan és egyértelműen láthassuk, hogy annak hatása valóban hol is érhető tetten. Ezt szem előtt tartva a következő elemeket illesztettük a jelentésbe, amelyek érdemi új tényezőket jelentenek a korábbi helyzettel összehasonlítva: elsőként, meglehetősen széles értelmezése annak, hogy miben is határozható meg a lobbista tevékenység, mi is az, tehát „tevékenység, amelyet azzal a céllal fejtenek ki, hogy befolyásolják az EU intézmények politikaformáló és döntéshozatali folyamatait”.

A második új tényező a „jogalkotási lábnyom” bevezetése. Ez azt jelenti, hogy amikor egy parlamenti bizottságon belül egy új irányelv megvitatásra és elfogadásra kerül, akkor a bizottsági titkárság egy mellékletet csatol a dokumentumhoz, amelyben felsorolja, hogy milyen szerveződések vettek részt a vitában, és vajon erre közmeghallgatás vagy más ülés formájában került-e sor. Ez a lista segítheti magukat az érdekképviseleti csoportokat is, hiszen látják, hogy kik vettek részt a folyamatban, illetve kik nem kívántak vagy tudtak bekapcsolódni abba.

Harmadszor: célunk az, hogy az EU intézményeiben közös listát állítsunk fel az érdekképviselőkkel kapcsolatban. Meglátjuk majd, hogy ez valóban bekövetkezik-e a Bizottságnál és a Parlamentnél. Egy munkacsoportot kívánunk felállítani e kérdés kezelésére. Természetesen könnyebb lenne valamennyi lobbista számára, ha egy olyan „egy ablakos ügyintéző hellyel” rendelkeznénk, ahol magukat regisztrálhatnák, és ahol jelezhetnék, hogy készek elfogadni a szabályokban foglaltakat. Ez a cél. Előadóként azonban azt kell mondanom, hogy a jelenlegi szakaszban még nem vagyok biztos abban, hogy valóban lesz ilyen közös nyilvántartásunk. Mindenesetre, a nyilvántartásoknak az ügyintézés tekintetében össze kell kapcsolódniuk, hogy a folyamatok egyértelműek legyenek és elvezessenek a közös lista megvalósulásához. A 21. bekezdésben ugyancsak szó esik a pénzügyi összefüggések közzétételének kötelezettségéről, amely teljesen új elemet jelentene. Szólunk továbbá a szankcionálás lehetőségéről, amelyet akkor alkalmaznánk, ha a lobbista megsérti a magatartási szabályokat. Itt végig kell gondolnunk, hogy milyen szankciókat is akarunk. A Zöldek elképzelése az, hogy szülessen egy feketelista. Véleményem szerint azonban ez a középkori pellengérre emlékeztetne. A feketelistáknak a demokráciában nincs igazán helyük. Amit inkább mi akarunk, az az, hogy e nyilvántartásnak olyan tekintélye legyen, hogy a komoly szerveződések nevük szerepeltetésére törekedjenek az európai intézmények hivatalos jegyzékében. Legyen ez tekintélyt parancsoló és kívánatos törekvés, de nem csak azért, mert ekkor az intézmények területére való belépést biztosító igazolványokhoz juthatnak, hanem mert a nyilvántartásban való megjelenésük önmagában értékmérőnek mutatkozik, igazolja, hogy az adott szerveződést az európai intézmények fontos és hasznos közvetítőként ismerik el, hiszen jogosnak ítélik felvételüket a nyilvántartásba. Amennyiben kötelességmulasztásra kerül sor, a szerveződést törlik a nyilvántartásból, az igazolványokat visszavonják. Ez lenne a szankció.

Olyan rövid leszek, amennyire ez lehetséges. Fontos, hogy az egyházi szervezeteket ne nyilvánítsuk lobbistának. Igen elszomorít a 3. sz. módosítás. Veld asszony, a liberális képviselőcsoportból azt igényelte, hogy az egyházakat tekintsük lobbistáknak. Ez egyértelműen ellene szól mindannak, amivel eddig a Parlamentben magunk egyetértettünk. A Szerződések értelmében az egyházak intézményeink partnerei, de nem lobbisták.

Összegezve, úgy értékelem, hogy jelentős lépést teszünk előre egy átláthatóbb, helyes, és tisztességes helyzet kialakítása irányában. Remélem, hogy ezáltal követendő példát mutatunk a világnak, hogy a lobbizást miként lehet, és kell komolyan venni.

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, örülök, hogy részt vehetek e plenáris ülésen, amelyen az európai átláthatósági kezdeményezésről folytatott vitájuk lezárásához közeledik. Követtem az eszmecserét, de részt vettem különböző bizottságaik vitáiban is. Meggyőződésem, hogy a jelentés – a mai formájában – valódi előrelépés az európai döntéshozatali folyamat átláthatóságának erősítésében.

A Bizottság üdvözli az Európai Parlament kedvező reakcióját azon felvetésére, hogy az érdekképviselők nyilvántartása és magatartási kódexe tekintetében az intézményközi megközelítés érvényesüljön. Egyébként maguk az érdekképviselők is úgy gondolják, hogy a nyilvántartással foglalkozó egyablakos intézőhely valóban az átláthatóság erősödését szolgálná, miközben kiküszöbölné szükségtelen adminisztratív terhek keletkezését. Úgy gondolom, jelentésük kiváló kiindulási pontot jelent a majdani, Önök által javasolt intézményközi munkacsoportban folytatandó megbeszélésekhez.

Szeretnék egy kérdést kiemelni. Az Európai Bizottságnak meggyőződése, hogy az érdekképviselők tevékenysége jogos és igen értékes hozzájárulás a döntéshozatali folyamathoz. A dolgoknak azonban átlátható módon kell végbemenniük. Ezért az európai átláthatósági kezdeményezés arra törekszik, hogy felnyisson valamit, amit túlságosan is gyakran fekete dobozként aposztrofálnak. Így a polgárok, az érdekeltek, a döntéshozók, és általában a közvélemény is majd kialakíthatja saját véleményét arról, mi is történik Brüsszelben.

Amikor azt nézem, hogy a Parlament és a Bizottság milyen információk nyújtását várja el az érintettektől, úgy látom, itt is majdnem teljesen egyetértünk egymással. A Bizottság fontosnak tartja annak ismeretét, hogy kik az érdekképviselők, milyen érdekeket képviselnek, és milyen pénzügyi háttérrel bírnak. Aligha szükséges kihangsúlyozni, hogy a magatartási kódexben foglalt szabályok megsértését szankcionálni kell. A szankciók jelenthetik a felfüggesztést vagy akár a nyilvántartásból való törlést is.

A Bizottság bejelentette, hogy 2008 tavaszán megnyitja az európai átláthatósági kezdeményezési Nyilvántartást. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ezt a határidőt tartani fogjuk. Az illetékes szolgálatokkal legutóbb folytatott egyeztetések alapján azt várom, hogy hat héten belül megnyílik a nyilvántartás. Úgy döntöttünk, hogy a nyilvántartást kísérleti projektnek tekintjük, amelyet egy év múlva, tehát 2009 kora nyarán felülvizsgálunk. Az Európai Bizottság kész arra, hogy megbeszéléseket folytasson a Parlamenttel és a Miniszterek Tanácsával, valamint a két konzultációs testülettel, hogy egy közös rendszer kifejlesztése irányában léphessünk előre.

 
  
MPphoto
 
 

  José Javier Pomés Ruiz, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója (ES) Elsőként is, Elnök úr, kár, hogy a finn külügyminiszter, Alexander Stubb nincs jelen, hiszen oly jelentős mértékben járult hozzá a Költségvetési Ellenőrző Bizottságon belül e jelentéshez.

Tisztem az, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság álláspontjáról számoljak be. Kallas biztos utolsó szavainál folytatva, szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy az Európai Parlament képviselőinek feladata az, hogy a lehető legközelebb maradjanak az állampolgárokhoz – érdekképviselőkhöz és érdekeket nem képviselőkhöz egyaránt –, és hogy ez a Parlament saját szabályait is kidolgozza. Ajtóm nyitva áll mindenki előtt, aki szeretne velem egy kávét meginni vagy egy sétára meghívna. Nem követelhetem meg, hogy az emberek egy speciális nyilvántartásba vétessék fel magukat. Nem mondhatom senkinek, még ha nem is regisztráltatta magát, hogy nem fogadhatom pártomnál, az Unión del Pueblo Navarronál. Nem mondhatom, hogy „vétesd magad nyilvántartásba”. Nem, az adminisztráció egy dolog, de e Parlament politikai funkciója teljesen mást jelent.

Emiatt kettős módon kell biztosítanunk az átláthatóságot. Egyébként én voltam az átláthatóság témájának előadója, mely nagy vállalkozásunk Kallas biztost is közénk hozta. Így mondhatom, hogy az átláthatóság nem akadályozhatja meg, hogy a valóságos élettel, az érdekképviselőkkel és az érdekképviselettel nem bírókkal való kapcsolataink fennmaradjanak.

Köszönöm. Biztos vagyok abban, hogy Kallas biztos úr megérti mondandómat.

 
  
MPphoto
 
 

  Pervenche Berès, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (FR) Elnök úr, ellentmondásos helyzetben vagyok, amint ez már többször is előfordult. Például akkor, amikor Pistelli urat, előadói minőségében – miközben az egyik élenjáró harcosa volt a ma minden bizonnyal az Európai Parlament által az átláthatóság kérdésében elfogadásra kerülő álláspontnak – bizottságunkban figyelemre se méltatták. Mindenesetre magam örömmel fogadom azt, ami – és ebben biztos vagyok – végül is ma itt elfogadásra kerül. Lehetetlen elképzelni, hogy a piac megfelelően működjék anélkül, hogy az átláthatóság alapszabályként érvényesüljön. Nekünk, jogalkotóknak, ezt a szabályt magunkra nézve is alkalmaznunk kell. Különösen, mivel igen jól tudjuk, hogy európai jogalkotási folyamatainkban – és ezt az előző hozzászólónak mondom – kapcsolataink a külső képviselőkkel, legyenek bár nyomást gyakorló vagy vallási szervezetek – és ezt már Friedrich úrnak üzenem – meghatározó szerephez jutnak. Kötelességünk, hogy példát mutassunk ezen a területen. Beleértve azt is, hogy biztosítsuk – az általam rendkívül hasznosnak tartott – „jogalkotási lábnyom” gondolatának alkalmazását is.

 
  
MPphoto
 
 

  Claude Turmes, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. (DE) Elnök úr, átláthatóság nélkül nem lehet európai demokrácia. Brüsszelnek már az a híre, hogy ott a nagyvállalatok dirigálnak, a drótokat azok mozgatják. Ez veszélyt hordoz magában európai vállalkozásunk számára. Ez nagy aggodalommal tölt el engem személyesen, de mint „zöldet” is. Mint Európai Parlament tehát, felelősséggel tartozunk azért, hogy az elkövetkező európai választásokat megelőzően megmutassuk választóinknak, hogy mi rejlik tenyerünkben. Egy jó jelentés fekszik előttünk, de sötét erők munkálkodnak azon, hogy két kulcselemét kiiktassák.

Először, szeretnék megakadályozni a pénzügyi átláthatóságot. Pénzügyi átláthatóság nélkül sohasem lehetünk bizonyosak abban, ki is áll egy kampány mögött. Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy éppen a szocialista csoport ellenzi a pénzügyi átláthatóságot és ingatja meg az egyik kulcselemet. Ami a másik veszélyeztetett központi tényezőt illeti, vannak a Parlamentben olyanok, akik úgy vélik, hogy az ügyvédeket nem tekinthetjük lobbistáknak még akkor sem, ha nem az embereket védik a bíróságokon, hanem a drótok mozgatásával próbálják befolyásolni az európai jogalkotást.

Hadd idézzek az egyik brüsszeli ügyvédi iroda weboldaláról! Ez azt mondja, hogy miután a jelenleg érvényes jogszabályok értelmében minket nem tekintenek lobbistának,

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója

„… ennélfogva az ügyvédek általi lobbizás egyre hatékonyabb, a célok – valószínűsíthetően – egyre inkább elérhetők lesznek a jogi segítség révén. Az Alber & Geiger, mint ügyvédi iroda, kizárólagosan a lobbizásra és kormányzati kapcsolatokra szakosodott, és Ön mellett áll, hogy segítse az EU-n belül céljait elérni.”

(DE) Mint látják, maguk az ügyvédi irodák is elismerik, hogy lobbisták. Hölgyeim és uraim, ez elfogadhatatlan. Amennyiben lehetővé tesszük ennek érvényesülését, saját megbízhatóságunkat ássuk alá.

 
  
MPphoto
 
 

  Diana Wallis, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr, a Jogi Bizottság erőteljesen támogatta a Bizottság kezdeményezését és az előadó álláspontját. Úgy gondolom, fenntartások nélkül támogattuk azt, hogy összehangolt megközelítés érvényesüljön az összes intézmény között. Ezt kimondva azonban, szeretnénk azt is hangsúlyozni, hogy különösen fontos a nyitottság ebben a demokratikus döntéshozatalt megtestesítő testületben, továbbá, hogy a lobbistákat egyformán kell kezelni. Ebben az értelemben hosszabb távon olyan kötelező nyilvántartás irányában kívánunk elmozdulni, amelyben mindenki azonos elbírálásban részesül.

Ha megengedik, akkor visszatérnék az ügyvédek mint lobbisták kérdéséhez, amelyet Turmes úr az előbb felvetett. Ez olyan kérdés, amelyben kérek mindenkit, hogy gondosan vizsgálja meg azt az igen árnyalt fogalommeghatározást, amelyet a Jogi Bizottság kialakított azzal összefüggésben, hogy mikor ügyvéd egy ügyvéd, és mikor is tekinthető egy ügyvéd lobbistának. A meghatározást igen alaposan végiggondoltuk, és kérnék mindenkit, hogy legyen ez a definíció az, amelyet alkalmazunk!

 
  
MPphoto
 
 

  Søren Bo Søndergaard, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. − (DA) Elnök úr, az általunk vizsgált jelentés jó jelentés. A megfelelő irányban tett lépést jelenti. Nem nagy lépést, de mindenesetre egy lépést. Szükség van a cselekvésre, de nem azért, mert minden lobbizás káros vagy mert minden lobbista gonosz, hanem mert teljességgel elfogadhatatlan, hogy a lobbizás ilyen jelentős befolyással bírjon anélkül, hogy e területen bármilyen kötelező érvényű szabály rendelkezne a maximális nyitottságról. A lobbisták igen jelentős befolyással bírnak az EU-rendszeren belül. Ez egyértelműen kitűnik azon összegek alapján, amelyet a lobbizásra fordítanak, de a körülöttünk lévő lobbisták nagy számából is.

A jelentés tovább javítható, a lobbisták feletti ellenőrzés erősíthető volna a benyújtott, részben az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nyilatkozatának kiterjesztésének is tekinthető módosítási javaslat elfogadásával. Szükségünk van egy kötelező érvényű közös nyilvántartásra, amely a teljes világosságot és teljes átláthatóságot biztosítja a lobbizásra költött pénzeket illetően. Minden lobbistára kiterjedő, még a 2009-es parlamenti választások előtt életbe léptethető nyilvántartásra és etikai magatartási kódexre van szükségünk. Ezeknek le kell fedniük a lobbista tevékenységet végző jogi vállalkozásokat is. Tényleges ellenőrzést kell gyakorolnunk és érzékelhető szankciókat kell alkalmaznunk az elfogadott szabályokat megsértőkkel szemben.

Ugyanakkor saját házunk táján is sepregetnünk kell. Mindig kettőn áll a vásár. Ezért azt javasoljuk, hogy a lobbisták kötelezettek legyenek ugyanazon, az egyes képviselőket érintő költségekkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalára, mint amelyek nyilvánosságra hozatalára az egyes képviselők saját pénzügyi nyilatkozataikban kötelezettek. Önmagunk valamivel erőteljesebb ellenőrzése nem rontja hírnevünket a választók körében.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Bradbourn, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, e Háznak üdvözölnie kell minden olyan kezdeményezést, amely fokozza az uniós intézmények átláthatóságát. Ezért támogatom az előttünk fekvő javaslatokat.

Szem előtt kell azonban tartanunk valamennyi uniós intézmény munkájának sajátos jellegét is. A Parlament teljesen eltérő módon működik, mint a Tanács, és a jogalkotási folyamat más szakaszaiba is kapcsolódik be, mint a Bizottság. Ezt figyelembe véve véleményem szerint, igen nehéz volna egy valamennyi intézményre kiterjedő közös nyilvántartást készíteni, továbbá az egy túlbürokratizált eljárást hozna magával még akkor is, amikor pedig csak a parlamenti lobbizásról lenne szó. Emellett magunk is egy önálló intézmény vagyunk, és ennél fogva nem tartom helyénvalónak, hogy ezen a területen más intézmények határozzák meg politikánkat.

Szeretnék továbbá egy olyan ügyet is felemlíteni, amelyről már számos képviselőtársam szót ejtett: miként történhet meg, különösen nem kormányzati szervezetek esetében, hogy a Bizottság pénzügyileg támogatja azokat, majd e szervezetek a kapott pénzt az EP-képviselőknél való lobbizásra használják fel. Amennyiben azt kívánjuk, hogy vitánk végeredménye az átláthatóság erősödése legyen, akkor a Házat el kell látni bizonyos, kereskedelmileg nem érzékeny adathalmazzal, hogy a nálunk lobbizó szervezetek pénzügyileg miként is épülnek fel.

Egy általánosabb megjegyzés, aggodalommal tölt el az, hogy egyes lobbisták milyen szabadon jutnak el Parlamentünkben a képviselői irodák emeleteire. Amikor bejutnak az épületbe, akkor az emberek már szabadon járnak-kelnek, és korlátlan eljutási lehetőséggel rendelkeznek a magánirodák felé is. Az épületen belüli szabad közlekedésnek semmi köze az átláthatósághoz, ráadásul ez egyes egyéneket helytelen magatartásra is késztethet. Bizonyos vagyok abban, hogy a képviselőtársak megtapasztalták ezt. Nemzeti parlamentjeink jelentős részében központi lobbi-területek kerültek kijelölésre, ahol a megbeszélt találkozókkal rendelkező lobbisták fogadhatók, ahonnan ők a képviselő irodájába kísérhetők. Véleményem szerint, nekünk is hasonló rendszert kellene működtetnünk. Összességében örülök annak, hogy a Parlament foglalkozik az átláthatóság kérdésével, de azt is biztosítanunk kell, hogy a nálunk lobbizó szervezetek legalább olyan átláthatóak legyenek, mint amilyenek magunk vagyunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Carnero González, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, elsőként is, a szocialista csoport nevében támogatom a ma reggel megvitatott, és várhatóan később, a plenáris ülésen elfogadásra kerülő jelentést.

Úgy gondolom, ezzel komoly lépést teszünk az átláthatóság irányában, az ellenőrzés felé egy olyan területen, amelyhez, kétségkívül, számos mítosz kapcsolódik. A lobbisták önmagukban nem rosszak vagy jók. A kérdés az, miként cselekszenek és miként ellenőrizhetők.

Azt kell mondanom, hogy mi, szocialisták – kezdetektől fogva – az élen jártunk az átláthatóság és az ellenőrzés, valamint ennek kihatásaként, a lobbistákat érintő demokrácia erősítésében.

Turmes úr, úgy látszik, Önben lelki zavarokat vált ki a szocialista frakció. Javaslom, foglalkozzék más csoporttal. Azon tűnődöm, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság – véleményében – döntést hozott-e a szocialista képviselőcsoport bírálatáról? Ön a Környezetvédelmi Bizottság nevében szólal fel. Szeretném felkérni, hogy akkor fejtse ki véleményét más képviselőcsoporttal összefüggésben, amikor saját nevében kér szót, és nem akkor, amikor egy bizottság nevében nyilvánít véleményt.

Úgy gondoljuk, hogy a jelentésben foglalt, a lobbistákkal kapcsolatos fogalom helyes, noha magunk szívesen vennénk tágabb differenciálást. A profitot termelő magántársaságok nyilvánvalóan nem vethetők egybe a nem kormányzati szervezetekkel vagy a szakszervezeti szövetségekkel.

A „lábnyom” azonban jogalkotási jellegű. A közös és kötelező érvényű nyilvántartás, a magatartási kódex, a megfelelő szankcionálás és a pénzügyi helyzet közzététele olyan kulcselemek, amelyek – helyesen – helyet kapnak a jelentésben.

Szeretném még arra a tényre is ráirányítani a figyelmét Turmes úr, hogy Ön ragaszkodik azon nézethez, miszerint a szocialisták ellenzik a pénzügyi adatok közzétételét. Eközben éppen az Ön csoportjának némely módosító javaslata szabna korlátokat e közzététel elé, míg magunk, semmiféle korlátot nem szeretnénk látni.

Magunk a 2009-es parlamenti választásokat megelőző életbelépést kívánjuk, továbbá hogy a tervezett munkacsoport még 2008 vége előtt zárja le belső egyeztetéseit.

Tudja-e, például, hogy a szocialista képviselőcsoport e tekintetben két módosító javaslatukat is támogatja? Úgy tűnik, ennek nincs tudatában.

E kérdésben a mítosz és realizmus összekeveredik, de mi, szocialisták, akik mindenkor az átláthatóságért és ellenőrzésért folyó küzdelem élvonalában álltunk, nem engedjük meg senkinek, hogy azt a hamis mítoszt terjessze, miszerint valamiféle titkos napirenddel rendelkezünk. Nyitott napirendünkben az Európai Unió polgárainak és az átláthatóságnak jut hely.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés alapján kiszélesedett európai parlamenti jogkörök következtében erősödik a nyomás, hogy fokozódjék a jogalkotási munka nyitottsága. Létfontosságú, hogy az EU működése átlátható legyen, és a közvélemény tudja, hogy kinek milyen beleszólása volt a jogszabályok tartalmának eldöntésébe. A nyilvántartás célja nem a lobbisták munkájának korlátozása vagy akadályoztatása. Az ő munkájuk is fontos. A lobbistáknak az Európai Parlamenten belüli nyilvántartásának jelenlegi rendszere azonban – mindenekelőtt – inkább a biztonság, mintsem a nyitottság kérdése.

Az Alkotmányügyi Bizottság jelentése komoly mértékben átalakult a korábbi előadó, a most a finn külügyminiszteri posztot betöltő Alexander Stubb által beterjesztett első tervezetek óta. Nagy megelégedésemre szolgál, de képviselőcsoportoméra is, hogy a jelentés szövege ma sokkalta erőteljesebb, mint kezdetben volt, és megvalósul a csoportunk által is támogatott kötelező, pártatlanságot biztosító nyilvántartási rendszer.

Szeretnék utalni a már korábban érintett 3. módosításra. Csoportunk néhány tagja támogatja azt, de amint a jelenlegi előadó kifejtette – és én ebben egyetértek vele – az egyházak nem lobbisták. E kérdésben csoportunk megosztott, és valószínűsíthetően két módon is szavaz.

Az Alkotmányügyi Bizottság jelentése javasolja, hogy az előadó csatoljon egy listát jelentéséhez, feltüntetve azokat a nyilvántartott érdekképviselőket, akikkel a jelentés kidolgozása során tanácskozásokra került sor. Remélem, hogy ez az elkövetkezőkben hivatalos gyakorlattá válik. Ez arra készteti a jelentéstévőket, hogy tárgyilagos módon figyeljenek oda a kifejtett, gyakran eltérő nézőpontokra. Ennek révén az is nyilvánosságra kerülhet, ha valaki túlságosan erősen támogatott valaki más által.

 
  
MPphoto
 
 

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, örömmel tölt el, hogy a korábbi finn miniszterelnököt követően kapok szót egy olyan vitában, amelynek előadója a jelenlegi finn külügyminiszter, Stubb úr, aki a közelmúltig e Ház tagja volt. Az Úr útjai kiszámíthatatlanok, amikor képviselőkről van szó!

A nem kormányzati szervezetektől érkezett legutóbbi jelentés arra mutat, hogy az Európai Bizottságon belüli döntéshozatalban a lobbisták befolyása súlyos problémává vált. Például, a lobbisták az Európai Bizottsághoz közel álló testületek némelyikében jelentős számú szakértői poszthoz jutottak. A Brüsszelben tevékenykedő 15 000 lobbista közül 5 000-nek bejárása van az Európai Parlamentbe. Ennek az 5 000-nek nagyon világosan meghatározott szabályok szerint kellene tevékenykednie. A kötelező nyilvántartás felállítására vonatkozó javaslat jó, amint a szankcióval való fenyegetés is. Itt az ideje, hogy választóink információt kapjanak arról, kik is a lobbisták. A szavazóknak joguk van tudni, hogy a lobbistákat ki pénzeli, és hogy melyikük próbált meg valamely módon bizonyos jelentéseket befolyásolni. A jelentés a helyes irányban tett lépés. Kísérlet arra, hogy szabályozzuk a már kialakult helyzetet.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Zöld/ALE képviselőcsoport számára az ex-Stubb-jelentés kapcsán a kulcsszó: az átláthatóság. Kétségtelen, hogy megmutatkozik az a tendencia – és néhány érintett részéről már történt erre utalás is –, hogy alábecsüljük, bizonyára jóhiszeműen, azt a hatást, amelyet a lobbisták, általunk talán elképzelhetetlen változatos formákban, hatékonyan kifejtenek. Elképzelhetetlen formákról szólok, hiszen mint jóhiszeműen tevékenykedő képviselők magunk tisztességesen, másokra tekintettel munkálkodunk. A tények egyértelműek, és naponta újabb és újabb elemek kerülnek nyilvánosságra. Például, már néhány hete tudjuk, hogy a Bizottság 34 tisztviselője közvetlenül kap juttatást magánvállalatoktól.

Néhány közelmúltbeli kutatás feltárta, hogy a legtöbb képviselőcsoport nevében – az egyetlent, az enyémet, de talán néhány másikat is kivéve – a REACH témájában előterjesztett módosítások többsége egyetlen érdekképviselőtől ered. Továbbá az is ismertté vált, hogy a képviselőket az egyes bizottságokban segítő hivatalnokok némelyikét cégek alkalmazzák – vagy alkalmazták –, és most nemzeti szakértőként tevékenykednek nálunk. A képviselők bizonyára nincsenek ennek tudatában.

Ennél fogva, véleményem szerint, a ma általunk végzett munkával a lobbizás kérdésének szentelt tevékenységünk nem ér véget, amint hiszem, hogy Kallas biztos úr munkája sem zárul le a ma általunk elfogadandó jelentéssel. Ezzel magyarázható, hogy határozottan támogattunk minden módosítási javaslatot, a helyzet javítását és az átláthatóság erősítését célzó bármely módosítással és szövegezéssel kapcsolatos munkát, végezze azt bárki, beleértve a szocialista frakciót, a GUE/NGL csoportot és a liberális képviselőcsoportot is.

Vannak azonban problémák még a Stubb-jelentéssel összefüggésben, amelyeket – reméljük – a szavazáskor kiküszöbölhetünk. Az első az ügyvédekhez kapcsolódik: amikor az ügyvédek velünk dolgoznak és a jogalkotást törekszenek befolyásolni, akkor lobbisták, még akkor is, amikor jogi véleményt fejtenek ki. Reméljük, hogy az érintett módosítás elutasításra kerül.

A következő, nyilvánvalóan adódó kérdés, hogy a magatartási kódex mikor lépjen életbe. Teljesen egyértelműen erre a következő európai választások előtt sort kell keríteni, mert különben átcsúszunk egy újabb, túlságosan elhúzódó időszakba.

Végül, elnök úr, őszintén hiszem, hogy a lobbizás kérdése nem rendezhető annak kinyilvánításával, hogy nem szeretjük aztvagy hogy bűnösnek kiáltjuk ki a lobbizókat. Véleményünk szerint az átláthatósággal összekapcsolódó probléma az, hogy tudnunk kell, kikkel is dolgozunk együtt, ők mit is tesznek, ki fizeti őket. Ez a pénzügyi nyilatkozatok kérdése. A jelentés talán e kérdésben nem teljesen egyértelmű. Van mód azonban a tisztázásra, és egyetértek Carnero úrral a felállítandó munkacsoport feladatait illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében (DE) Elnök úr, természetesen a lobbistákat nem tekinthetjük bűnbaknak. Természetesen, egy jól működő demokráciában teljesen jogos a társadalom különböző csoportjai számára érdekeik képviselete, hogy bizonyos történésekre tevékenyen reagáljanak és megkíséreljék érdekeiket a társadalmi folyamatokban érvényesíteni. Ugyancsak teljes mértékben jogosultak arra, hogy ezekkel az ügyekkel azokhoz forduljanak, akik az egyes intézményekben a döntéseket előkészítik és meghozzák. Mint jogalkotóknak, nekünk kötelezettségünk, hogy bármiféle jogalkotási kezdeményezés keretében meghozandó döntés előtt a lehető legteljesebben és legpontosabban informálódjunk arra vonatkozóan, hogy mivel is van dolgunk, továbbá, hogy számításba vegyük az érintettek akár egymással ütköző nézeteinek összességét is. Az is világos azonban, hogy az átláthatóság alapvető az érdekek tisztességes képviseletéhez, és létfontosságú az Európai Unió megbízhatósága tekintetében. Ezért is képviselőcsoportunk úgy véli, hogy a három intézménynek végre már világos szabályokat kell kidolgoznia, amelyek minden érdekképviselővel szemben alkalmazhatók. Megítélésünk szerint erre már jóval korábban sort kellett volna keríteni.

Kötelezettségünk, hogy polgáraink felé egyértelműen bizonyítsuk, hogy az európai intézmények nem valamiféle „sötét erők” eszközeiként funkcionálnak. A lobbistáktól pedig meg kell követelni, hogy hozzák nyilvánosságra, kiknek is képviselik az érdekeit, mik a céljaik, és mindenekelőtt honnan is származnak forrásaik.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Parlament reformokkal foglalkozó munkacsoportja Washingtonban tanulmányozta az USA Kongresszusának működését.

Láthattuk, hogy minden lobbistának be kellett jelentenie tevékenységi körét, azt, hogy a különböző ügyfelektől milyen bevételekhez jut. Az USA-ban és Kanadában ez kötelező, és nem – mint a Bizottság javasolja – önkéntes. Azt is láttuk, hogy miként dokumentálta minden egyes képviselő költségvetését, beleértve minden egyes kifizetett kávéját. Ha ők meg tudják ezt tenni, miért ne tudnánk mi is? Miért is nem lehetünk mi teljesen átláthatók, parlamenti titkársági pótlékainkkal egyetemben? Ekkor ugyanis igényt tarthatnánk az átláthatóságra a többi intézménynél is?

Az Elnökök Konferenciájának utolsó ülésén tudatosult bennünk, hogy szervezett lobbizás történik e Házban. A Spinelli-épület ötödik emeletének egy igen nagy és szép termében 28 multinacionális cég rendelkezik saját irodával, telefonvonalakkal, e-mail címekkel, és mindezek költségét a Parlament állja. E helyzet kedvező a cégek és a képviselők közti kapcsolatok építéséhez, de nincs előzménye, e témában eddig senki sem terjesztett elő javaslatot. Ezt a helyzetet a hátunk mögött teremtették meg.

A kis és közepes méretű vállalkozások hangja nem hallatszik. A fogyasztók, szakszervezetek, zöld szervezetek véleménye nem ismert. Jó ötletnek tűnik, hogy épületünk egy részét bérbe adjuk a lobbistáknak, de ebben az esetben mindenkit meg kell hívnunk, és egy választott testületnek kellene a tevékenységet felügyelnie.

A multinacionális vállalatok nem tartoznak azok közé, akik leginkább rászorulnak pénzügyi támogatásunkra. Az eddigi támogatottakat egyéni kiválasztás révén határozták meg, és nem a politikai csoportok döntései alapján. Remélem, hogy ez a legutolsó lobbista botrány is rendeződik!

Ez az Európai Parlamentben elhangzó utolsó politikai felszólalásom. Ha lehetne egy kívánságom, az az volna, hogy kerüljön elfogadásra a Konventtől származó azon javaslat, amelyet 23 kormány, a nemzeti parlamentek valamennyi tagja, és egy kivételével az összes európai parlamenti képviselő aláírt: legyen minden dokumentum és ülés nyílt, hacsak nem születik egy megalapozott döntés más megoldás mellett. Ez az egyszerű javaslat megoldja azon problémák többségét is, amelyek előítéleteket támasztanak a lobbizással szemben.

Ekkor láthatjuk majd, hogy mit írnak nekünk a lobbisták vagy mit a Bizottságnak, s majd úgy vehetünk részt a döntéshozatalban, hogy érzékeljük az átláthatóságtól való eltéréseket, tudjuk, hogy mit takartak el előlünk, és miért. Szükségünk van a lobbistákra a jogszabályok meghozatala és javítása érdekében. Szükségünk van tudásukra, tanácsaikra és az érdekeikből fakadó ellenvéleményeikre. Szükségünk van a kiegyensúlyozott és többoldalú tájékoztatásra, hiszen bennünket azért választottak, hogy a polgárokat egyenlően szolgáljuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm, Blonde úr, meggyőződésem, hogy számos képviselőnk jókívánságai kísérik visszavonulásakor.

Nem mindenkor értünk egyet azzal, amit mond, de mindenkor érdemes odafigyelni Önre.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr, nem titok az, hogy egy olyan Európai Unióban élünk, amelyben az események elrobognak a polgárok mellett, és amelyben a legnagyobb vállalatok nyernek. Ez, kétségkívül, mindenekelőtt a Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsnál hatást gyakorló lobbistáknak tudható be. Ki is csodálkozik annak hallatán, hogy az Alpok-Adria Egyezmény, amely annyira népszerűtlen a teherfuvarozási lobbi körében, még nem került végrehajtásra? Kit lep meg az, hogy mind több és több kis- és középvállalkozás kényszerül a törülköző bedobására, mert elönti őket a papírmunka, a sok szabály, és a szó valódi értelmében megvonják tőlük a pénzügyi támogatás lehetőségét, miközben az ipari óriások – a multinacionálisok – kiválóan értenek ahhoz, hogy e lehetőségeket kihasználják, hogy szöcske módjára folytonosan egyik tagállamból a másikba települjenek, lepusztult munkahelyek romjait hagyva maguk után.

Vegyük például azt az egyeztetési és döntéshozatali folyamatot, amely a vegyi anyagok biztonságos kezelését erősíteni hívatott REACH jogszabálytervezettel kapcsolatban sok és heves vitát váltott ki: ha a polgárok megtudnák, hogy a 132 módosítási javaslatból 32 teljesen azonos volt, hogy ezekhez a vegyipari szervezetek írásos ajánlásai kapcsolódtak, tehát ha a polgárok minderről tudomást szereznének, akkor természetesen mindinkább elveszítenék Európába vetett bizalmukat, és az az érzésük támadna, hogy az európai döntéshozóknak egyetlen feladata van, a multinacionálisok kiszolgálása.

Amennyiben elejét szeretnénk venni a fokozódó euroszkepticizmusnak, olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben egyértelmű, hogy ki is befolyásolja a döntéseket Európában, ki lobbizik adományozók érdekében, kik is ezek az adományozók, és ki próbál meg befolyást gyakorolni a jogalkotási folyamatra.

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE). – Elnök úr, elsőként is gratulálok Alexander Stubbnak, Finnország külügyminiszterévé való kinevezése alkalmából. Másodszor, gratulálok Ingo Friedrichnek és köszönöm, hogy felvállalta a jelentést, és remélhetőleg ma délután eléri annak sikeres lezárását. Harmadszor, támogatjuk a Stubb-Friedrich-jelentés eszméjét és irányát, de …

(DE) – és most németül folytatom. Az Alexander Stubbnak kinyilvánított kétszeres elismerést követően egy „de” is szükséges. Jó, hogy szabályokkal rendelkezünk a lobbizást illetően, de a Parlamenten belül már vannak játékszabályaink. Nem vagyok igazán meggyőződve arról, hogy valóban jó ötlet kísérletünk egy közös megoldás fellelésére. Az átláthatóság jó dolog, de mindez nem jár csodákkal, és különösen nem akkor, ha alkalmazása eseti jellegű.

A regisztrált lobbisták nyilvántartása és pénzügyi érdekeinek közzététele nagyon jó, de mi történik a számtalan levélíróval, szakértővel, és egyéb kapcsolatunkkal? Miként foglalkozzunk velük? Mindegyiküktől elvárjuk, hogy a jövőben regisztráltassák magukat, hozzák nyilvánosságra pénzügyi érdekeltségeiket? Remélem, nem!

És ott vannak a kivételek. Különösen két kivétel nyer említést két módosítási javaslatban, és azok egyike sem erősíti kifejezetten az átláthatóságot. A 3. számú módosításról már esett szó. A cél olyan helyzet teremtése, amelyben az egyházakat hivatalos lobbistaként kellene megítélni. Véleményem szerint ez nem az átláthatóságról szól, hanem egy antiklerikális magatartás tükröződése, amelyre nekünk „nemmel” kell felelnünk.

Hasonló kísérlet tanúi vagyunk a 10. számú módosításnál, ahol kivételt téve a kivétel alól egy olyan megoldás felvetésével próbálkoznak, amely ugyancsak nem szolgálja az átláthatóság ügyét. A valóságban itt nem történik más, mint egy próbálkozás bizonyos ágazatok megbüntetésére. Nekünk biztosítanunk kell a rendszer átláthatóságát, majd azt tovább kell javítanunk. Nem feltételezhetjük azt, hogy döntéseink azonnal mélyreható változást hoznak a mai helyzethez képest.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE). – Elnök úr, büszkék lehetünk arra a tényre, hogy az Európai Parlament számos tekintetben és sok nemzeti parlamenttel való összehasonlításban, az élen áll a szóban forgó ügy kezelése terén. Már rendelkezünk egy nyilvántartással az érdekekről. Van magatartási kódex a lobbisták számára és teljes körű a képviselőkre az ajándékok elfogadását illetően vonatkozó tilalom. Ez jó. A kérdés az, hogy ezt a rendszert kiterjeszthetjük-e a többi intézményre is? Készek vagyunk tárgyalásokat folytatni ezzel összhangban álló egyezségről, hátha sikerül azt kidolgoznunk – mert ezt még jobb volna – és, másodszor, megpróbáljuk emelni a követelmény-szintet, hogy még inkább az élre állhassunk a nyitottság és átláthatóság terén.

Képviselőcsoportom támogatja a jelentést, amely a fentiekre törekszik. Ugyancsak támogatjuk a jelentésben az átláthatósági követelményeket valóban szigorító további javaslatokat. Még a zöldek pár módosító javaslatát is támogatjuk, de nem azt, amely lényegében a leírtakat korlátozza, és ténylegesen felső határokat szab az átláthatósági követelménynél.

Igen, meglepődtem annak hallatán, hogy a Környezetvédelmi Bizottság szóvivője nekitámadt a szocialista csoportnak azt állítván, hogy kevésbé átláthatóság-pártiak, mint a zöldek, miközben éppen az utóbbiak nyújtottak be olyan módosítást, amely – ha betű szerint vesszük – felső határt szab az átláthatóság érvényesítéséhez. Ez csoportunk álláspontja. Mi a nyitottság és átláthatóság élvonalában állunk, és nehezményezzük álláspontunk olyan csoportok részéről ért jogtalan bírálatát, amelyek a közvélemény előtt az átláthatóság mindenki mást megelőző bajnokaként mutatják be magukat, miközben nem azok.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egyetértek azzal, hogy szükség van kötelező érvényű nyilvántartásra, amely nyilvántartás összekapcsolódik a lobbisták magatartási kódexével. Ilyent azonban minden intézménynél, és ha mondhatom ezt, elsősorban is a Bizottságnál, ki kell alakítani. Nyilvánvaló, alapvető fontosságú, hogy az erkölcsi magatartás kódexnek szankciókat is tartalmaznia kell a szabályszegés esetére, amint a vonatkozó pénzügyi adatok közzétételét is kötelezővé kell tenni. Ezekhez az adatokhoz pedig lehessen könnyen hozzájutni, legyenek azok az internet révén elérhetők. Ez volna az ideális.

A Friedrich-jelentés elismeri, hogy sok ezernyi lobbista törekszik befolyásolni az intézmények döntéseit. Eközben, mindent egybevetve, azt is el kell ismerni, hogy nagyon sok esetben ezek a lobbisták látják el a parlamenti képviselőket a szóban forgó ügyek különböző részleteit érintő részletes információkkal. Személyesen engem, és akik ismernek, ezt megerősíthetik, nagyon valószínűtlen, hogy bárki is befolyásolni tudna. Mindazonáltal, a nagyon gyakran a közösségi alapok elosztásának, valamint a jogszabályok követésének és végrehajtásának befolyásolására irányuló független döntéshozatali és felügyeleti tevékenység biztosítása szigorú etikai előírásokat követel meg, amelyeket pedig pontosan be kell tartatni. Magam a Friedrich-jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, bizonyos félreértések tisztázása, és a pár képviselő által itt, és a sajtóban tett populista nyilatkozat helyretétele érdekében – quaestori minőségemben is – szeretnék rámutatni arra, hogy az Európai Parlament 12 éve rendelkezik olyan szabályokkal, amelyek a lobbistákkal fenntartott kapcsolatokat rendezik. Ezek a szabályok, az eljárási szabályzat 9. cikkének (4) bekezdése – amelyet végül már érdemes volna egyszer elolvasni is! – rendelkezik arról, hogy a lobbisták bejutása az Európai Parlamentbe ellenőrzötten, belépőkártyával szabályozottan történik. Ahhoz, hogy belépőhöz jusson, a lobbistának egy akkreditációs nyomtatványt kell kitöltenie, majd azt megfelelő hivatkozásokkal, és a rendőrség által láttamozott levéllel kell alátámasztania. Az Európai Parlament valamennyi lobbistát magában foglaló nyilvántartást vezet, amely az Európai Parlament weboldalán elérhető. Az akkreditált lobbistáknak be kell tartaniuk a magatartási kódexet. Frassoni asszony és mások tehát nyitott kapukat döngettek. A kódex bármely formában történő megsértése a belépő visszavonását, a nyilvántartásból való törlést vonja maga után.

A közös nyilvántartásra vonatkozóan, nem hiszem, hogy szükség lenne a Bizottsággal közös, egységes regiszterre, hiszen az Európai Parlament és a Bizottság teljesen eltérő módon működik, tehát a lobbistákkal is eltérő jellegű kapcsolatokat tartanak fenn. A hatalom európai szintű megosztása érdekében a Parlamentnek minden áron fenn kell tartania kizárólagos felelősségét saját eljárási szabályaira vonatkozóan. A Bizottság lemásolhatja a mi kiváló rendszerünket, de az utolsó szót nekünk kell kimondanunk, ha saját szabályainkról esik szó. A jelentés óvatos megközelítést alkalmaz e nyilvántartásra vonatkozóan, és magam egyetértek ezzel.

A pénzügyi közzététel kérdésében, nem értem, hogy az akkreditált lobbistáknak miért kellene részletes pénzügyi tájékoztatással szolgálni, megjelölve forrásaik eredetét, és e források felhasználását. Az ilyen intézkedés teljességgel kivitelezhetetlen, és nem kívánatos következményekkel is járhat. Az a véleményem, hogy a lobbizás kiterjedése nem mindenkor tükröződik a pénzügyi forrásokban. Egy szervezet jó híre és tapasztalatainak színvonala szintén döntő fontosságú. Teljes mértékben egyetértek a lobbizásnak a jelentés D bekezdésében foglalt leírásával. Kifejezem elismerésemet korábbi képviselőtársunknak, Alexander Stubbnak, akivel igen sokat dolgoztam együtt ebben a témában. Egyben teljes mértékben el kívánom magam határolni azoktól a durva rágalmaktól, amelyekkel e vita során a felszólaló zöldek éltek.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Régóta tudom, hogy nincs értelme megkísérelni Lulling asszonyt megállítani felszólalásában.

(Nevetés)

 
  
MPphoto
 
 

  Jo Leinen (PSE). – (DE) Elnök úr, minél tovább tartotta magánál a szót tisztelt képviselőtársunk, Lulling asszony, annál szélesebb támadó felületet adott. A bizottság közös rendszert szeretne működtetni Brüsszelben, mert az állampolgárok nem tesznek különbséget a Parlament, a Bizottság és a Tanács között. Számukra mindez Brüsszel, ez az EU! Úgy gondolom, hogy a közös rendszer jó volna, és Kallas úr, felkérjük Önt, a mai napi vitát követően tegye lehetővé a munkacsoport gyors összehívását, és határozzák meg azokat a közös szabályokat, amelyek még biztosítják az egyes intézmények számára azt az önállóságot, amely a saját döntések meghozatalához elengedhetetlen.

Szeretném, ha a Tanács is bekapcsolódna a kérdés megoldásába. A Tanács hozzánk hasonlóan jogalkotó testület, és a lobbizás ott is szerephez jut. Emiatt a részvételre vonatkozó felhívás a Tanácsot is érinti.

Mindent egybevetve, az átláthatóság új rendszerét – az átláthatóság új kultúráját – szeretnénk megvalósítani, hogy ezáltal is a nyitottságot demonstráljuk, és bizalmat építsünk. A lobbizás jó, és az érdekképviselet valósuljon meg! A szabályok azonban legyenek világosak. Legyen ez egy tisztességes és becsületes folyamat. Mindenekelőtt biztosítsuk azt, hogy ne a vélemények adásvételéről legyen szó!

A mai határozattal jelentős lépést teszünk előre. Ez kétségtelen. Azonban rengeteg elvégzendő feladat vár még ránk, hiszen az ördög a részletekben bújik meg. Például abban, hogy ki is a lobbista? A jelentésben foglalt definíció túlságosan szélesen értelmezhető. Lényegében azt mondjuk, hogy lobbista mindenki, aki befolyásolni szeretne bennünket. Mindazonáltal vannak kivételek. Az önkormányzatok, a régiók, a szociális partnerek, a politikai pártok: mindazon intézmények, amelyek megjelennek a Szerződésekben. Ezek ugyancsak érintettek a lobbizásban, de mégsem nevezzük rendszerünkben lobbistáknak. Meg kell határoznunk a határokat az ügyvédek és az egyházak számára is. Ezek olyan kérdések, amelyek még megoldásra várnak.

Véleményem szerint a pénzügyi nyilatkozatok fontosak, Lulling asszony. Ez jelenti azt az új lépést előre, amely mindeddig hiányzott. A pénz nem minden, de a pénz sok mindent elérhetett eddig. Ideje munkához fogni, és szeretném megköszönni az elvégzett munkát Stubb és Friedrich uraknak, de mindenki másnak is, aki eddig hozzájárult e folyamathoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Costas Botopoulos (PSE). – (EL) Elnök úr, úgy gondolom, a ma vitatott témánk rendkívül érdekes. Azt kell mondanom, hogy végre az Európai Parlament utat mutat egy olyan kérdésben, amelyet nemzeti parlamentjeinkben és különösen a görög parlamentben még egyáltalán nem tűztünk napirendre és amelyben megoldás még nem született.

Három fontos politikai kérdés jelentkezik itt. Elsőként, miként is kezeljük e témát? Félünk-e attól, hogy a nem hivatalos lobbisták miként intézik dolgaikat, vagy megpróbálunk-e átláthatóan működni?

Úgy vélem, a következőket kell tennünk: átláthatóan kell működnünk, nem szabad félnünk a lobbistáktól vagy azok lététől, és bizonyos szabályokat le kell fektetnünk.

Másodszor, miként érhető el legjobban az átláthatóság? A válasz az, hogy nagyon szigorú, még a kisebb pénzösszegekre is kiterjedő szabályozás, továbbá egy átfogó és kötelező keret révén. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a nyilvántartás nagyon hatékonyan kötelezővé tehető és mindhárom EU intézményhez kötődhet.

Harmadszor, beszélünk nem hivatalos jellegű, de az intézményi folyamatokon belülre került csoportokról is. Létfontosságú, hogy megkülönböztetést alkalmazzunk a különböző típusú lobbisták között. A Greenpeace és a Shell között nincs hasonlóság, amikor lobbistaként lépnek fel. Így a megkülönböztetés elengedhetetlen, legalábbis a nyilvántartásban.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A lobbizás minden demokratikus rendszernek jogszerű eleme. Ahol a demokrácia kerüli az anarchiát, ott viszont egyértelmű szabályokat kell alkalmazni a lobbizást illetően.

Az amerikai lobbisták túl szigorúnak tartják saját törvényeiket. Másrészt az új tagállamokban szabályok sincsenek, és az a helyzet, hogy az emberek megítélése szerint a lobbizás gyakran negatív töltetű. Emiatt az új uniós modellnek valahol e két véglet között kell elhelyezkednie.

Úgy gondolom, hogy az EU-lobbisták kötelező nyilvántartásának közös intézményközi rendszerének létrehozására, a pénzügyi háttér közlésére, a „jogalkotássi lábnyomra” vonatkozó javaslat hozzájárul a lobbizáshoz kapcsolódó szabályok átláthatóságához. Azt is remélem azonban, hogy az egyházak a mai szavazást követően is partnereink maradnak, és nem kerülnek besorolásra a lobbisták közé.

Meggyőződésem, hogy a Stubb/Friedrich-jelentés eloszlat minden, a lobbizást érintő előítéletet és negatív nézetet, és az európai polgárok úgy tekintenek majd a lobbistákra, mint szakértőkre, akik a gyakorlati tapasztalatokon alapuló tudást hozzák körünkbe, és segítenek megelőzni, hogy az európai jogalkotásnak negatív hatásai legyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr, az európai intézményeken belüli lobbizás összetett kérdés. Egyrészt az intézmények tevékenységéhez való kapcsolódás annak az átláthatósági elvnek következménye, amelyet az alapító szerződések határoztak meg az intézmények működése tekintetében. A lobbizás annak is útja, hogy áthidaljuk az úgynevezett demokratikus deficit révén keletkező szakadékot, hiszen a szakértelemmel bíró szervezetek értékes szakmai elemzéseket szolgáltatnak, amelyek viszont kedvező hatást gyakorolnak az európai jogalkotás minőségére.

Másrészt a nagy nemzetközi vállalatok - mindenekelőtt saját érdekeiknek érvényesítése érdekében – különleges lobbista cégekhez fordulhatnak az intézmények munkájának befolyásolását előmozdítandó.

Az Európai Parlamenten belüli lobbizás kérdése az intézmény jogkörének kiszélesedésével párhuzamosan mind fontosabbá válik. Tehát támogatnunk kell a Bizottság azon kezdeményezését, amelyben intézményközi együttműködést javasol a lobbisták működése kereteinek meghatározására, beleértve ebbe a lobbisták együttes nyilvántartásának kialakítását is. Az átláthatóság elve – amelynek megfelelve a lobbisták hozzákapcsolódhatnának az intézmények munkájához – magukra a lobbistákra nézve is legyen alkalmazandó! Az önkéntes nyilvántartásba vétel nem elegendő. Kötelezővé kell tenni a lobbisták számára, hogy regisztráltassák magukat, ha az Európai Unió intézményeibe be kívánnak jutni.

 
  
MPphoto
 
 

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, tizenkét éve vagyok az Európai Parlament képviselője. Azt kell mondanom, hogy köszönettel tartozom számos lobbistának, mivel mindennapi munkánk során tekintélyes szakismeret forrásául szolgáltak. Megítélésem szerint jó dolog, ha a képviselők minden oldalt meghallgatnak és ajtajukat nyitva hagyják a polgárok előtt.

Ha jelenleg 5 000 regisztrált lobbista van a Parlamentben – és mindegyikőjüket felismerjük belépőjük alapján, amennyiben akkreditáltak és igazoltak – ez azt jelenti, hogy átlagban hat lobbista jut minden egyes képviselőre. Úgy vélem, rendkívül fontos számunkra, hogy megfelelően hasznosítsuk a náluk felgyülemlett szakismeretet, azon egyszerű oknál fogva, hogy a képviselők nem lehetnek minden egyes terület szakértői. Tehát, igen fontos, hogy hallgassunk a gyakorlati szakemberekre, és ismerjük fel, hogy a lobbisták a valóságban elősegítik parlamenti munkánkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök úr, amint arra Bonde úr rámutatott, Európa a világ egyik legelmaradottabb területe a lobbizás szabályait tekintve. Ma azonban valamit javíthatunk a helyzeten, ha támogatjuk azt a módosítást, amely a pénzügyi érdekek kötelező nyilvántartására szólít fel, illetve valóságos szankciókat helyez kilátásba a szabályokat megszegők számára. Ezen túl azt is tisztáznunk kell, hogy a Bizottságnál alkalmazott, de kívülről fizetett személyek ténylegesen mit is csinálnak.

Amint arra többen rámutattak, a lobbizás önmagában nem káros. A probléma az, hogy amikor központosítjuk a döntéshozatalt, akkor a nagyvállalatok számára könnyűvé válik a gazdasági hatalmat politikai erővé alakítani. A lobbisták legalább négyötödét fizetik a nagyvállalatok. Ez az egyensúlyeltolódás befolyásolja jogalkotásunkat Ennek következtében, az átláthatóságnak azt kell jelentenie, hogy minden, a lobbisták által a jogi szövegekhez előterjesztett módosítást nyíltan regisztráltatni kell, hogy láthassuk, azok mögött ki is áll.

Amikor elkészül róluk a nyilvántartás, felkérem Lulling asszonyt, biztosítsa azt, a lobbistáknak kijelölt területek harmadát a vállalatok, harmadát a nem kormányzati szervezetek, és harmadát mások kapják meg. Így tarthatjuk fenn az egyensúlyt.

 
  
MPphoto
 
 

  David Hammerstein (Verts/ALE).(ES) Elnök úr, az átláthatóságról beszélve nem lehetünk elvontak. Szavazóinknak tudniuk kell, hogy ki foglal helyet az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban, amikor a REACH vagy a távközlési csomagot vitatjuk meg; tudniuk kell, hogy ki terjeszt be módosításokat; tudniuk kell, hogy ki készíti e Parlament – parlamenti web-oldalon keresztül elérhető – jelentéseinek egy részét; és tudniuk kell, hogy kik töltenek sok száz órát a parlamenti folyosókon. Mindez lehetséges. Csakúgy, amint – megint csak az említett web-lapon keresztül – tudniuk kell, hogy ki vesz részt a bizottsági, és ki a plenáris üléseken. Igen, szavazóinknak tudniuk kell, hogy mely lobbisták töltenek több száz órát üléseinken.

Átláthatóságot akarunk, de hiteleset! Azt akarjuk, legyen ismert minden egyes jelentés megszavazását követően, hogy mely lobbista terjesztette elő a jövőnket formáló módosításokat. Pontosan, szavak, módosítások szerint. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, a lobbizásról folytatott eszmecsere mindig érdekes és izgalmas. Élvezettel hallgattam a tiszteletreméltó képviselők észrevételeit, és egyetértek Leinen úrral: az ördög a részletekben lakozik. Tökéletesen egyetértek Frassoni asszonnyal is, hogy a munka nem ér véget e jelentéssel, de még a bizottsági nyilvántartás megnyitásával sem.

Biztosíthatom a Parlamentet, hogy magunk együttműködésre törekszünk, minden tőlünk telhetőt megteszünk az intézményközi csoport felállításáért, és amilyen gyorsan és problémamentesen csak lehet, egy közös megközelítés kialakításáért. Szeretném kifejteni, hogy véleményem szerint ez az együttes nyilvántartás nem valamiféle mindenkit fenyegető vadállat. Ez egy közös információs csomag, az összes fontos információ közös tárháza, mely segítheti az érintetteket, hogy ne kelljen különféle kérvényeket benyújtani a különböző intézményekhez, miközben maguk a kérvények egymáshoz nem kapcsolódnak. Ez volt az Önök javaslata, újabb terhek kreálásának elkerülése érdekében. Az elmúlt években azonban minden egyéb részletet már áttekintettünk, hiszen magát e témát 2005-ben elkezdtük megvitatni.

Az Önök által felvetett egyik pontra válaszolva csak azt mondhatom, hogy számos bonyolult részelem jelentkezik a „ki lobbizik” és „milyen témában” kérdések megválaszolásakor. Eszmecseréink során értekeztünk ügyvédi szervezetekkel is. Azok elfogadták megközelítésünket, hogy amikor és amennyiben valóban lobbistaként lépnek fel, akkor ezt maguknak is lobbi tevékenységként kell megjeleníteniük, és nincs szükség arra, hogy ekkor a jogi tanácsadó vagy más mezét öltsék fel.

Csak egyetlen dolgot mondhatok azon felvetéssel kapcsolatban, hogy vannak, akik a Bizottságnál dolgoznak, de a magánszektorból kapják a fizetésüket. Ennek vége. Van még néhány futó szerződésünk, de maga a gyakorlat véget ért.

 
  
MPphoto
 
 

  Ingo Friedrich, előadó. − (DE) Elnök úr, köszönöm a nagy részében összpontosított és informatív vitát. A komoly és átlátható lobbista tevékenység előmozdíthatja a döntéshozatali folyamat hatékonyságának fokozását. Turmes úr, Önnek nem volt igaza: a pénzügyi közzététel a 21. bekezdésben szerepel. Ebben a tekintetben tévesen támadta meg a szocialista képviselőcsoportot. Szükségét éreztem, hogy erre rámutassak.

Másodszor, ami az ügyvédek kérdését illeti, nem élhetünk azzal a végletes megállapítással, hogy ab ovo minden ügyvéd lobbista, csak azért, mert jogot tanult, meg mindent, ami ezzel járt. Előttünk fekszik a helyes meghatározás: mindenki, aki az EU-intézményeken belül a politikaformálást és a döntéshozatali folyamatot befolyásolni törekszik, lobbista. És ez kiterjed az ügyvédekre is.

Rámutatnék egy fordítási hibára: az „önkormányzatokat” a németben „Städte” szóval fordították. Az amerikai rendszer igen részletező. Olyannyira részletező, hogy egyes szenátorok az év végén 300-oldalas jelentéseket nyújtanak be, amelyek azt eredményezik, hogy szinte lehetetlen világos képet nyerni arról, a lobbizás terén mi is történik az USA-ban.

Az én nézőpontomból érdekes volt látni, hogy a szélső bal, és a szélső jobb lényegében lefedik egymást érdemi bírálataikban. Amint a francia mondja, „Les extrêmes se touchent”, és ez a helyzet tipikusnak tekinthető. Szeretnénk egy jó megoldást, amely az amerikai gyakorlat feljavítását jelenti, de egyben igazít is azon, ami a legtöbb, ha nem valamennyi tagállamban is történik.

Még egyszer, köszönet Stubb úrnak. Miniszter úr, gondolunk Önre! Köszönöm Önöknek is a tartalmas vitát.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Szeretném megköszönni Friedrich úrnak, hogy átvállalta Stubb úr jelentését. Stubb úr fogadja jókívánságunkat finn külügyminiszterré való kinevezése alkalmából.

A vitát lezárom.

A szavazásra délelőtt 11-kor kerül sor.

Írásos nyilatkozatok (142. szabály)

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – Az érdekek pluralizmusa a demokrácia fontos jellegzetessége. Ennél fogva jogos, hogy a társadalom tagjai érdekeik védelmében szervezeteket hoznak létre és lobbiznak. A lobbizmus azonban azzal a kockázattal is jár, hogy a demokratikus elvek korrumpálódnak. A nagyvállalatok ereje a politikusok befolyásolására elvezethet oda, hogy egyenlőtlenség keletkezik köztük, és a mindennapi állampolgárok között, a jogalkotási és döntéshozatali folyamatokon belül.

Nagyon kevés európai ország szabályozta a lobbizást. A lobbizással foglalkozó e parlamenti jelentés értékes lépést jelent az átláthatóság, a beszámoltathatóság, és a polgároknak az európai szintű demokratikus folyamatban való részvétele erősítésének irányában. A szabályozásokat elfogadó országokban szerzett tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a szabályok csak egy részét képezik a szélesebb kihatású irányelveknek és intézkedéseknek.

Az átláthatatlan lobbizást csak egy lépés választja el a korrupciótól, és a piacoknak a szabályokat betartó vállalkozások hátrányára történő torzításától.

Üdvözlendő, hogy e jelentés előkészítésébe az ipar képviselői is bevonásra kerültek. Most azonban sürgetni kell őket, hogy kövessék a kezdeményezést, és tanúsítsák, hogy felelős vállalatokként alkalmasak létfontosságú szerep betöltésére a lobbizás szabályozásának folyamatában.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Golik (PSE), írásban. – (PL) Különleges köszönet és gratuláció jár ki nemcsak az előadónak, de Kallas biztosnak is, aki vezető szerepet játszott a lobbizás elveivel kapcsolatos új szabályok kialakításában. Ez különösen fontos a Lisszaboni Szerződés elfogadásával összekapcsolhatóan az Európai Parlament számára jelentkező új hatáskörök tekintetében. Mindazonáltal aggodalmamnak adok hangot a lobbisták önkéntes nyilvántartásának hatékonysága és megbízhatósága okán. A nyilvántartásnak kötelező jellegűnek, és valamennyi európai intézményre kiterjedőnek kell lennie. Természetéből következően azonban a Parlamentnek meg kell őriznie autonómiáját.

A kötelező nyilvántartást a lobbista testületek teljes körén belül érvényesíteni kell. Így, többek között, gondolok a regionális képviseletekre, az ágazati szervezetekre, a lobbista szerepet betöltő ügyvédekre, a kutatóintézetekre. Mindazoknak, akik valamiféle gazdasági vagy társadalmi haszonhoz jutás érdekében hatást gyakorolnak, regisztráltatni kell magukat. Az a követelmény, hogy kizárólag pénzügyi információt szolgáltassanak, nem mindig megbízható, és nem teszi lehetővé a kívánatos, teljes körű értékelés megvalósítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) A lobbizás szabályozása természetesen üdvözlendő. Végre lehetőség nyílik a Parlament és az érdekképviseleti csoportok – nevezetesen a lobbisták – közötti átlátható együttműködésre. Javasolt a kötelező érvényű nyilvántartás létrehozatala minden olyan lobbista tekintetében, aki az európai intézményeknél érdekeit bemutatni és védeni kívánja. Ez a javaslat támogatásunkra érdemes. A nyilvántartásba vétel lehetővé teszi az érintett lobbista számára, hogy bejusson az Európai Parlament területére, jelen lehessen a bizottsági üléseken, és – a képviselők munkájának akadályoztatása nélkül – hivatalukban kapcsolatba léphessen utóbbiakkal.

A kulturált, tehát átlátható lobbizás hatékonysága azonban jelentős mértékben a lobbisták magatartásától függ. Emiatt is szükséges, hogy egyidejűleg megszülessen a lobbisták gyakorlati etikai kódexe.

A Parlamentnek ellenőriznie is kell a vonatkozó rendelkezések betartását, különös tekintettel a nyilvántartásban szereplő információk megbízhatóságára. A nem kielégítő vagy hamis információkat szolgáltató lobbistákat szankcionálni kell. Az elfogadott szankcióknak arányban kell állniuk az elkövetett vétséggel, visszatartó erővel kell bírniuk és a nyilvántartásbeli felfüggesztéstől a nyilvántartásból történő végérvényes törlésig terjedhetnek.

Emlékezzünk arra, hogy ez az új javaslat az Európai Parlament saját kezdeményezésére született. A javaslat ugyancsak nagyon hasznosnak bizonyul majd a többi európai intézmény, továbbá az e témában még intézkedéseket nem hozó európai uniós tagállamok nemzeti parlamentjei számára is.

 
  
MPphoto
 
 

  Roselyne Lefrançois (PSE) , írásban. – (FR) Üdvözlöm e jelentés elfogadását, amely – véleményem szerint – lehetővé teszi számunkra az érdekképviselők és az európai intézmények közötti kapcsolatok tekintélyes javítását.

Ahelyett, hogy megkísérelné létrehozni és naprakész állapotban tartani e képviselők átfogó listáját – amely fárasztó és talán kivitelezhetetlen feladatnak is bizonyulhat – a jelentés mindenekelőtt a „lobbizás” fogalmának olyan átfogó meghatározására tesz javaslatot, amelynek révén biztosított, hogy semmilyen, a nyilvántartásban nem szereplő szervezet ne játszhassa ki az általunk felállított szabályokat.

A másik igen fontos előrelépést a lobbisták esetében alkalmazandó szabályozási keret harmonizációja és egyszerűsítése jelenti. Ezen belül is különösen fontos az egységes, valamennyi intézmény számára közös, az összes lobbistát felsoroló- és hosszú távon – hivatkozási alapként szolgáló nyilvántartás létrehozása. A nyilvántartásban szereplés valamennyi akkreditált szervezet esetében azok komolyságáról és megbízhatóságáról állítana ki igazolást.

Ez a nyilvántartás ugyanakkor a közvélemény felé is a nagyobb átláthatóságot erősítené, hiszen a lista teljes egészében on-line formában is elérhető, és minden egyes testület esetében tartalmazza a beazonosítást lehetővé tevő összes adatot. Beleértve ebbe olyan információkat is, mint a munkatársi létszám, valamint a szervezetre vonatkozó és indokolt pénzügyi adatok.

Ezt az egyablakos ügyintézést és a közös etikai magatartási kódexet kiegészítően az Európai Parlament jelentéseket előterjesztő tagjai lehetőséggel rendelkeznek majd, hogy jelentéseikben említést tegyenek azokról a szervezetekről, amelyek segítették őket munkájukban.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az érdekképviselők lehető legszélesebb körű és legnagyobb számú csoportjával való konzultáció, azok bevonása az európai jogszabályok érvényesítésének kialakításába, végrehajtásába és ellenőrzésébe, a jogalkotási folyamat megfelelő fejlesztésének objektív követelménye, és a hibák kijavítását, a torz nézetek elkerülését célozza.

A folyamatban szereplők képviselőivel való nyílt párbeszéd demokratikus rendszerünk alapját képezi, és ez információk fontos forrásául szolgál, feltéve, hogy mindez a teljes átláthatóság mellett valósul meg.

Ezért a kezdeményezés, hogy szülessen egy „jogalkotási lenyomat” – még ha önkéntes is, mind a Bizottság által szerkesztett dokumentumok, mind az Európai Parlament jelentéseinél – üdvözlendő.

A lehető legnagyobb számú érintettel, köztük akár teljesen eltérő érdekeltségűekkel is való konzultáció, valamint magának a folyamatnak átláthatóvá tétele alapvető fontosságú a komplex és tisztességes, az adott terület minden elemére kiterjedő, a nézőpontok összessége tekintetében is kiegyensúlyozottságot garantáló, és azokat hatékonyan harmonizáló, az érdekek ütközését kikerülő, és a majdani fogyatékosságokat kiküszöbölő jogalkotás számára.

Az európai intézményekhez kapcsolódó lobbista szervezetekre vonatkozó korrekt információcsere – hosszú távon – nemcsak a jogalkotási folyamat elősegítését határozza meg, de a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti átlátható és egyenlőségen alapuló együttműködést is. Azt az együttműködést, amelynek legfőbb haszonélvezője, vitathatatlanul, az európai polgár.

 
  
MPphoto
 
 

  Katrin Saks (PSE), írásban. – Az általunk most megvitatott lobbizási jelentés fontos lépés előre az átláthatóság irányában. Amikor kimutatjuk, hogy egy jogalkotási csomagban kivel került sor tanácskozásra, akkor erősítjük a számunkra oly fontos folyamat legitimitását.

Ehhez foghatóan fontos annak biztosítása, hogy a Parlamenthez forduló valamennyi érdekképviselő nyilvántartásba vételre kerüljön. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármilyen hiba itt előforduljon, és valamely érdekeltség ne kerüljön regisztrálásra. Ezzel összefüggésben, a lobbista tevékenységbe bekapcsolódó ügyvédek és kutatóközpontok feltétlenül lobbisták, tehát nyilvántartásba vételük elengedhetetlen.

Röviden, üdvözlöm e jelentést, amely egy jó lépés a nagyobb átláthatóság felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Andres Tarand (PSE), írásban. – (ET) Az Alexander Stubb által beterjesztett jelentés rendkívül fontos, hiszen a brüsszeli lobbisták száma hamarosan beéri az Európai Bizottságban dolgozó tisztviselőkét.

Örülök annak, hogy az Európai Bizottsággal ellentétben a Parlament támogatja a lobbisták nyilvántartásának kötelezővé tételét. Amennyiben nem ez lenne az eset, akkor a jelentés nem tölthetné be elsődleges célját, sőt, kudarcot vallana.

Az ügyvédek listába vételét illetően, amely körül most a legnagyobb viták zajlanak, magam a kötelező nyilvántartásba vételüket támogatom. Nincs oka annak, hogy elhagyjuk őket a nyilvántartásból, hiszen az európai uniós intézményeken belüli lobbizás mindinkább az ügyvédi irodákon keresztül valósul meg. Az ügyvédi irodák ne kapjanak lehetőséget arra, hogy bármely tevékenységüket egyszerűen jogi konzultációként adhassák el, és így kikerüljék a nyilvántartásba vételt és a lobbizás átláthatósága kötelezettségének való megfelelést.

Az „egyablakos ügykezelési” nyilvántartás ötlete jó. Fontos a Tanács számára is, hogy bekapcsolódjék a nyilvántartás kezelésébe, de érvényes ez az Európai Parlamentre és a Bizottságra is. Az összegyűjtött adatok felhasználhatósága érdekében egységes, on-line formában biztosított, az összes intézmény számára elérhető adatbázist kell sürgősen felállítani!

 

4. Fehér könyv a sportról (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − Következő napirendi pontunk Manolis Mavrommatisnak a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében benyújtott, „Fehér könyv a sportról” című jelentése (2007/2261(INI)) (A6-0149/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Manolis Mavrommatis, előadó. − (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elsőként is hadd köszönjem meg a Bizottságnak és Figel biztos úrnak kezdeményezésüket, hogy formába öntötték a „Fehér könyv a sportról” című dokumentumot, valamint a Pierre de Coubertin akciótervet. Ez az első alkalom, hogy az EU sportügyekkel kísérel meg foglalkozni.

Köszönöm az Európán kívüli utazáson résztvevő Figel biztos helyett megjelent Špidla biztos úrnak, hogy ma körünkben tartózkodik.

Nagy köszönet illeti továbbá a Kulturális és Oktatási Bizottságban, a Gazdasági és Monetáris Bizottságban, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban, a Jogi Bizottságban, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban, a Regionális Fejlesztési Bizottságban, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban tevékenykedő képviselőtársaimat is. Kiválóan együttműködtünk a „Fehér könyv a sportról” című jelentés megszövegezésében.

Az európai parlamenti jelentésben a Fehér könyv kulcspontjait 16 egyeztető bizottsági módosítás fedte le, amelyekkel a Kulturális Bizottság valamennyi politikai csoportja egyetértett. A főbb pontokhoz további 426 módosítás kapcsolódott, amelyek a témafelelős bizottságban, és további hét, véleményt nyilvánító bizottságban születtek.

Ismét a doppingolás került a figyelem középpontjába, mivel minden évben és szinte minden sportágban sajnálatos példákat láttunk erre. A Fehér könyvön keresztül az Európai Parlament olyan intézkedések elfogadására törekszik, amelyek révén a sportolók nem kényszerülnek túlzsúfolt versenynaptáruk miatt teljesítmény- és állóképességjavító szerek alkalmazására.

Továbbá, a szakmai szövetségekben és sportszervezetekben végrehajtott, független belső és külső ellenőrzések, valamint a férfi és női sportolóknak a doppingolás mellékhatásaival való megismertetése révén talán megfékezhetjük e problémát.

Viták a sport pénzügyi oldalának két kérdése körül csúcsosodtak ki. Az első a sportfogadás volt. Mi, a Kulturális Bizottságban, valamennyien egyetértettünk abban, hogy a sportfogadási és szerencsejáték piac szabályozottságának lazítása problémákat szülhet az amatőr sport finanszírozása tekintetében, hiszen a jelenlegi rendszerben az állami szerencsejáték ügynökségek tekintélyes jövedelmet biztosítanak utóbbi számára.

Ezért a fehér könyv olyan szabályok alkalmazására szólítja fel a tagállamokat és a Bizottságot, amelyek biztosítják mind az amatőr, mind a professzionális sport számára a sportfogadással összekapcsolható kedvezőtlen hatásokkal szembeni védelmet.

A sportfogadási piac további védelmével párhuzamosan tehát növeljük az átláthatóságot, és ugyancsak garantáljuk az amatőr sport, a kultúra, és más szociális tevékenységek állami támogatását.

A másik kérdés a közvetítési jogok problémája. Amint mindannyian tudjuk, az EU 27 tagállamában a főbb sportesemények televíziós közvetítési jogát eltérő módon értékesítik. Ez különösen érvényes a Bajnokok Ligája és az UEFA Kupa meccseire.

A jogok értékesíthetők egyenként vagy csoportosan, de az európai hivatásos sportok esetében mindenképpen ez jelenti a legfőbb jövedelmi forrást. Hasonló módon a sporteseményekhez fűződő jogok létfontosságú programtartalmat és jövedelmi forrást jelentenek számos média tulajdonos számára is.

A Parlament jelentése is elismeri a - bármilyen csekély – bevételeknek sportszövetségek közötti tisztességes elosztása fontosságát, függetlenül attól, hogy hivatásos vagy amatőr sportról is van szó.

A közvetítési jogok együttes értékesítése, amely a Bizottság szerint összeegyeztethetetlen a versenyjoggal, fontos a bevételek újraelosztása tekintetében. Ezzel ugyanis, talán, nagyobb szolidaritás érhető el a sportágak között.

Ennél fogva azt kérjük a Bizottságtól, ismerje el az együttes értékesítést, és fogadja el, hogy a kisebb sportklubok közötti e gyakorlati szolidaritást a törvény lehetővé teszi.

Végül, amint azt a hivatásos labdarúgással foglalkozó Belet-jelentésben megfogalmaztuk, az UEFA-nak és a FIFA-nak egyetértésre kell jutnia, másrészt, együtt kell működniük a Bizottság ügynökségeivel. Nekik kell biztosítaniuk, hogy a labdarúgást – annak függetlensége fenntartása mellett – az EU polgárai és tagállamai általánosan elfogadják, de eközben nem léphetnek túl a szabályok által reájuk ruházott jogkörökön.

Mindenki számára fontos, hogy az UEFA és a FIFA szabályzataiban elismerje a polgári bírósághoz való fordulás jogát. Magunknak pedig, természetesen, el kell fogadnunk az önszerveződés elvét, a sportesemények szervezését irányító európai sportmodellek struktúráit.

Hadd fejezzem be elégedettségünk megerősítésével, amelyet a fölött érzünk, hogy a megreformált Lisszaboni Szerződésben a tagállamok hivatalosan is elismerték a sportot. Természetesen, magunk pedig elismerjük és tiszteletben tartjuk a sport sajátos jellegét. Nagy fontossággal bír a tagállamok és a sportvilág számára, általában is, hogy az EU a jövőben képes lesz jelentősen hozzájárulni a sporttal foglalkozó európai politikához, annak feljavításához.

 
  
  

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elsőként is, elnézésüket kérem kollégám, Figel biztos nevében, aki egy régóta tervezett egyiptomi munkalátogatása miatt nem tudott ezen az ülésen megjelenni. Örömmel fogadtam el a felkérést, hogy helyettesítsem, többek között azért is, mert az én hatáskörömbe tartozó témakörök szorosan kötődnek a sporthoz is.

Szeretném az előadónak megköszönni a ragyogó jelentést, amelynek előkészítésével ő és parlamenti kollégái fél évet eltöltöttek. Meggyőződésem, hogy a jelentés kiegyensúlyozott, és valamennyi érdemi kérdéssel foglalkozik. Köszönöm az Európai Parlamentnek a „Fehér könyv a sportról” c. dokumentumhoz nyújtott támogatást és az Európai Bizottsággal való magas szintű együttműködését.

Amint az Európai Parlament kihangsúlyozta, fontos, hogy felidézzük a közösségi jog alkalmazhatóságának elvét az európai sporttal összefüggésben, miközben tartsuk tiszteletben a sport sajátos természetét is. Az Európai Bizottság továbbra is aktív marad a sport területén, és mostantól fogva e területen is alkalmazza a közösségi jogot, beleértve a versenyjogi szabályokat. A Fehér könyv és mellékletei hasznos segédeszközül szolgálnak a sportszervezetek és a tagállamok számára az acquis communautaire-nek a sportversenyekhez kapcsolódó döntések, és az Európai Bíróság ítéleteihez kötődő elemek gyakorlati alkalmazásakor.

A sport sajátos természetére vonatkozóan az Európai Bizottság – a strukturált párbeszéd keretében – nyílt párbeszédet folytat a sportszervezetekkel, a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel, és ezt folytatni kívánja. E dialógusra oly formákban kerül majd sor, hogy a sport sajátos jellegzetességeihez kötődő kérdések konkrét formákban kerülhessenek felvetésre.

Az Európai Bizottságnak nincs általános ellenvetése a most következő plenáris ülésen megvitatandó módosításokkal összefüggésben, különösen, ha azok célja a sport ellenőrzésénél alkalmazott képviseleti struktúrán belül a megfelelő és kiegyenlített részvétel megőrzése. Nem érthetünk azonban egyet a fiatal játékosok feltétel nélküli kötelezettségével, hogy első hivatásos szerződésüket azzal a klubbal kössék meg, amely képezte őket, mivel ez sérti a munkaerő mozgásának szabadságát.

Eközben a Fehér könyv végrehajtása, mint tudják, a tervek szerint halad. A Pierre de Coubertin Akcióterv 53 pontjából huszonhatot már teljesítettünk. Például ebben az évben három tanulmányt kezdeményezünk a következő témákban: a sportfinanszírozás, a játékosok ügynökei, önkéntesség a sportban. (Az eredmények 2009-re várhatók.)

Múlt év őszén kollégáim, Frattini és Figel biztos vezetésével konferencia foglalkozott a sporton belüli erőszak magas szintjével. A rendezvényen konkrét módszerek kerültek beazonosításra, amelyek révén javulást érhetünk el e jelenséggel szembeni küzdelmünkben. A sport gazdaságra gyakorolt hatásának felmérésével kapcsolatos eredmények ugyancsak jelentős sikerként könyvelhetők el.

A „hazai neveltetésű játékosok” kérdését illetően: nem sokkal ezelőtt kapta kézhez az Európai Bizottság az UEFA szabályait elemző független szakértői jelentés eredményeit. Az Európai Bizottság most vizsgálja azt, hogy ezek a szabályok milyen mértékben állnak összhangban a közösségi jog szabályaival.

Különböző uniós programok a sport- és fizikai tevékenység finanszírozásának új lehetőségeit is feltárták. Különösen érvényes ez az egész életen át tartó tanulás programjával összekapcsolható „Cselekvő ifjúság” és az „Európa a polgárokért” programokra. Reméljük, hogy a Lisszaboni Szerződés rövidesen hatályba lép, és örömmel tölt el bennünket az Európai Parlament részéről a sport terét érintő előkészületi akcióinkhoz nyújtott támogatás. Ez hozzájárul az adott területen keletkezett, új uniós hatáskörök érvényesítéséhez.

Hadd köszönjem meg ismét az Önök hozzájárulását, támogatását, nagyszerű együttműködését ebben a fontos, érzékeny, és nagyon népszerű témában.

 
  
MPphoto
 
 

  Emine Bozkurt, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének megfogalmazója (NL) Špidla úr mindent elmondott. Egy fontos kérdés nem került érintésre a sport és a foglalkoztatás, a sport és a szociális ügyek témakörében. A sportnak valóban igen fontos társadalmi funkciója van, például a rasszizmus és hasonló problémák elleni küzdelemben. A társadalomban jelentkező fajgyűlölet tükröződik a sportbeli rasszizmusban is.

Rendkívül örülök annak a figyelemnek, amelyet a Fehér könyv mind a hivatásos, mind az amatőr sporton belül a fajgyűlölet és megkülönböztetés felszámolásának szentel.

A sportnak igen jelentős haszna van, például a társadalmi kirekesztés, a bevándorlók beilleszkedése, vagy a munkaerőpiacra való visszailleszkedés terén. Ezért üdvözlöm a Bizottság javaslatát, hogy a tagállamokat vegyük rá az EU működő alapjainak ezirányú hasznosítására.

A sport mind inkább professzionális jelleget ölt és mind fontosabbá válik, hogy a női és férfisportolókat egyaránt jól felkészítsék, hogy sportolói pályafutásukat követően visszatérhessenek a társadalomba.

Egy utolsó megjegyzés: az is fontos, hogy emeljük a sportmenedzserek szakmai színvonalát, és ezzel összefüggésben támogatjuk egy európai szintű engedélyeztetési rendszer kialakítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Toine Manders, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének megfogalmazója. − (NL) Megköszönném a képviselőtársaknak a jelentés elkészítése során tanúsított igen kellemes együttműködését. Úgy vélem azonban, hogy meglehetősen sok időt igényelt e javaslat kidolgozása.

Úgy találom, sajnos, hogy bizonyos kérdésekben a jelentés nem jut elég messzire. Véleményem az, hogy nagyon fontos olyan irányelvek kimunkálása, amelyekhez a sportszervezetek kötődni tudnak. Amikor az állami támogatásról van szó, azonos eljárásokat kellene követnünk Európa egészében. Különösen akkor, amikor hivatásos sportszervezetekről van szó.

Azt is észrevételezem, hogy a sport sajátos jellegzetességei, és a sporthoz gyakran kapcsolódó gazdasági tevékenységek közötti elhatárolás egy kicsit túl markáns. Úgy gondolom, hogy a gazdasági tevékenységek, még azok is, amelyek védik magát a sportot, nem kerülhetnek különleges elbírálás alá a Szerződésben. Erre, szerencsére, nincs utalás ebben a jelentésben sem. Ez is magyarázza, miért is támogatom azt teljes szívemből. Úgy hiszem, jó dolog, hogy a sportszervezetek a korábbiaknál többet beszélnek már e témáról. Ez jelentős lépés előre. Nagyon köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerardo Galeote, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének megfogalmazója. − (ES) Elnök úr, meggyőződésem, hogy a Lisszaboni Szerződés 149. cikkének elkövetkező jogalkotási továbbfejlesztése az Európai Unión belül kedvező hatást gyakorol a sportra.

Ami azonban a tényleges megvalósítást illeti, úgy vélem, hogy az Európai Bizottságnak óvatosan kell eljárnia jogalkotási kezdeményezései során, ügyelnie kell arra, hogy a helyi viszonyok mindenütt eltérőek és a sportról való felfogás is különbözik.

Hozzájárulásának általánosnak kell lennie, és az általános európai érdekeket kell képviselnie, és nem engedhet teret a beavatkozási kényszernek. Tehát tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét.

Ezt a nézetet képviselte a Regionális Fejlesztési Bizottság. Következésképpen, üdvözlöm a hasonló megfontolásokból a különböző parlamenti csoportok által benyújtott módosításokat, és remélem, hogy a Ház ma reggel pozitív döntéssel elfogadja a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill, a Jogi Bizottság véleményének megfogalmazója. − Elnök úr, üdvözlöm a sporttal foglalkozó Fehér könyvet, és különösen erőteljesen támogatom a nagyobb jogbiztonságra fektetett hangsúlyt. Ennek oka, hogy az elkülönült esetekre épülő bírósági megközelítés a sport irányításában is ellentmondásos megközelítéseket eredményezett. Tudomásul veszem a Bizottság által ma reggel körvonalazott lépéseket, de szeretném kikérni a Bizottság állásfoglalását arra vonatkozóan, hogy tervezi-e irányelvtervezet előterjesztését annak tisztázására, hogy a sport mely területei tartoznak a közösségi jog hatálya alá, illetve melyek kerülnek azon kívülre, és kezelendők a sporttestületek által?

Egy másik téma, amellyel a Bizottságnak sürgősen foglalkoznia kell, az a tehetséges afrikai játékosok iránti fokozódó kereslethez kapcsolódik. Ez a különösen Nyugat-Afrikából az Európai Unióba irányuló illegális gyermekkereskedelem, amelynek következtében egyes afrikai országokban megugrott az illegális futballakadémiák száma. Mélyen aggaszt, hogy a fiatal gyerekeket a kegyetlen ügynökök kihasználják, majd – mintegy áruként – eladják a kluboknak. Némelyek magukra maradnak Európában, esetenként feláldozva családjuk teljes megtakarítását álmaik kergetése közepette. Erőteljesebb intézkedéseket kellene hozni a tagállamokban, az európai klubokban, és az afrikai kormányoknak is annak biztosítására, hogy maguk távol maradnak ezektől az üzelmektől.

Végül szeretném kérdezni a Bizottságot, hogy milyen megfontolásai vannak a sport- és a szellemi tulajdonjogok kérdésében, különös tekintettel arra, hogy erősödik a sportközvetítések elérhetősége az internet révén?

 
  
MPphoto
 
 

  Esther de Lange, az Állampolgársági Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének megfogalmazója. − (NL) Mindenekelőtt szeretném megköszönni az előadónak kiváló jelentését, valamint Állampolgársági Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében külön is azt a figyelmet, amelyet a sport terén a polgári szabadságjogoknak, a bel- és igazságügyi kérdéseknek szentel. Erre figyelemmel is sürgetem a rendőrségek – az információk cseréjén alapuló, de egyben, természetesen, az adatvédelmet tiszteletben tartó – határon átnyúló együttműködésének erősítését.

Másodszor, az a véleményünk, hogy a licencrendszer ösztönzésekor különleges figyelmet kell fordítani a fiatalkorúak védelmére, a megkülönböztetés, a rasszizmus és erőszak visszaszorítására.

Harmadszor, és erről már esett szó, ott van az emberkereskedelem kérdése is. Mindenekelőtt a – többnyire a harmadik világból származó – gyermekek kereskedelmére, és a tehetséges fiatalok kihasználására gondolok, de ehhez kapcsolódik a leánykereskedelem is, a nagy sportrendezvényekkel összefüggő, kényszer alatti prostitúció formájában.

Az új Szerződéshez közeledve, Elnök úr, elérkezett az ideje annak, hogy ezt a jelentést konkrét tetté alakítsuk. Ezért azzal a felhívással zárom felszólalásom, hogy – és tudom, most a Feyenoord klub indulójának szövegét idézem – a Bizottság „ne szavakkal, de tettel” vetesse észre magát. Felhívásom kapcsolódik a Fehér könyvhöz, de Mavrommatis úr kiváló szavaihoz is: a gondolatok valósuljanak meg! Amint az FC Groningennél megfogalmazódik, „most ismét örömünkben kiáltsunk!”, Biztos úr.

 
  
MPphoto
 
 

  Pál Schmitt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (HU) Köszönöm, elnök úr! Kevés ember tudja, hogy a sport az Európai Unió össztermékének 4%-át adja, és mintegy 15 millió munkavállalót foglalkoztat. Ha ez az állítás igaz, akkor valószínű az egyes tagállamoknak is a statisztikái ilyen bevételi és foglalkoztatási mutatókat kell, hogy adjanak. Ezzel azonban szöges ellentétben áll a tény, hogy néhány ország, közte az én országom, sajnos Magyarország is a nemzeti költségvetésnek elenyésző, kevesebb, mint fél százalékát fordítja a sportra vagy az egészséges életmódra. Ilyenkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ki támogat tulajdonképpen kicsodát? Ha komolyan vesszük a sport szerepét, akkor kívánatos lenne, hogy a sport ne profittermelő ágazat legyen, hanem élvezze a kormányok erkölcsi és a jelenleginél nagyságrenddel nagyobb anyagi támogatását. Véleményem szerint a jövő generáció egészsége, testi és lelki higiéniája, munkabírása, ha úgy tetszik jó kedve stratégiai kérdés, ezért örülök a Fehér könyv megszületésének, és annak, hogy a Lisszaboni Szerződés is érdemben foglalkozik a sporttal. Ne felejtsük el, hogy a sport a nevelés fontos eszköze, szociális kohézió, egészségmegőrzés, hozzájárul az életünk minőségéhez. Ebben az esetben azonban a sportra fordított alig fél százaléknyi összegek nincsenek arányban a sport, ennek a társadalmi jelenségnek a súlyával. Őszintén remélem, hogy a Fehér könyv részét képező Pierre de Coubertin akciótervet a tagállamok komolyan veszik, és a Bizottság megfelelő iránymutatást, adott esetben gazdasági támogatást ad a rendelkezésre álló fejlesztési forrásokból. Azt is remélem, hogy most már senki nem tudja majd mondani Európában, hogy nem tudják pontosan, miről beszélünk, amikor sportról beszélünk, hiszen a Fehér Könyv nagyszerű eligazítást ad minden kormánynak, minden sportminiszternek. Örülök neki, hogy az anyag arra is kitér – magam is sportvezető vagyok – örülök, hogy az anyag kitér, hogy a sport egy autonóm szervezet, amely képes önmagát megszervezni, és amely speciális jellegekkel bír. Gratulálok Mavrommatis barátomnak! Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula, az ALDE képviselőcsoport nevében. (FI) Elnök úr, elsőként is köszöntöm az előadót, Mavrommatis urat kiváló munkája, a jelentéshez kapcsolódó elkötelezettsége okán.

Kezdhetem azzal, nagyon fontosnak tartom, hogy a Fehér könyv végrehajtása során a sporttal, mint általános érdeklődésre számot tartó, non-profit, önkéntes tevékenységgel kapcsolatos politikák élvezzenek Európában prioritást. Ugyancsak alapvetően fontos, hogy e dokumentum révén nyilvánítsuk ki azt, hogy tiszteletben tartjuk a sport sajátosságait, önszabályozó jellegét, az ahhoz kötődő strukturált párbeszédet, és ennek szellemében kívánunk lefektetni irányelveket az európai uniós sporttörvény alkalmazása érdekében.

Ugyancsak alapvető kötődések vannak a sport, a testedzés és a közegészség között. Európában napjaink problémái közé tartozik, hogy megpróbáljuk ellenőrzés alatt tartani az anyagcserével, a 2. típusú (időskori) cukorbetegséggel és az elhízással kapcsolatos problémákat. Az egészségügyi testmozgás a lehető leghatékonyabb módon segít e gondok megelőzésében.

Másodszor, fel kell ismernünk, hogy az európai „Sport mindenkinek politika” számára fontos a nemzeti szerencsejáték rendszerek fenntartása. Meg kell ezeket őrizni, hiszen egyedülálló lehetőséget teremtenek az amatőr sport, továbbá a kultúra, a tudomány és kutatás finanszírozásához. Így más társadalmi szektorok is hasznot húzhatnak a sportból. Ezt a jövőben szem előtt kell tartanunk.

Harmadszor, szeretném megemlíteni, hogy a Lisszaboni Szerződés keretében a sport szilárdabb jogi alapokra helyezkedik majd. Fel kell készülnünk erre a helyzetre, mégpedig egy kísérleti programmal és egy 2009-re szóló költségvetési fejezettel, amelyeket már most meg kell terveznünk. A szavaktól a tettek mezejére kell lépnünk, és ez a sport területére is érvényes.

Nagyon sok mindent elérhetünk a megvitatott dokumentum segítségével. Szeretném még egyszer megköszönni e jelentést Figel biztos úrnak, és különösen a sport nagy barátjának, a sport európai kultúrán és társadalmon belüli helyzetének előmozdítása érdekében úttörő munkát végző Mavrommatis úrnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a sport fejlesztése, és számos megnyilvánulásának támogatása, helyesen, az Európai Közösség egyik stratégiai céljának tekinthető.

A jelentés néhány rendkívül fontos, a sport szervezésének szabályozásával összefüggő kérdéssel foglalkozik, és rámutat gazdasági összefüggésekre is. Igen kedvezőnek tartom, hogy szintén kiemeli az úgynevezett sport mindenkinek témát. E kérdéskör támogatása különösen nagy jelentőséggel bír, miután a klub és szövetségi szintű sportesemények döntő része nem anyagi haszon szerzése céljából valósul meg. Emiatt fennáll annak a komoly veszélye, hogy – miután a piac annyira kereskedelmi jelleget öltött – ezek eltűnnek. Az amatőr sport jelentőségének elismerése, tehát összhangban van azzal a megfontolással, hogy a sportot közelebb hozzuk a polgárokhoz.

A jelentés helyesen hívja fel a figyelmet a sportvilágon belüli negatív jelenségekre. Így példaként, utalok a doppingra és a sportolók kizsákmányolására. Még a pályafutásuk elején álló fiatal sportolók is veszélyben vannak, és védelmük prioritás. Emiatt van szükség azokra a korlátozó rendelkezésekre, amelyek a fiatal sportolók átadásával, a fiatal személyeket képző klubbal való első szerződés aláírásához kötődő elvek elfogadásával kapcsolatosak. Ezek a helyes irányba mutató lépések, amint az a doppingellenes összefogás és fellépés nemzetközi szintű koordinációja is. Ugyancsak fontos, hogy a hivatásos sportolóknak ugyanazon jogokat biztosítsuk, mint a szerződéses munkavállalóknak. Végül szeretnék gratulálni Mavrommatis úrnak, jó jelentést készített.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR)

Elnök úr, a Belet-jelentésként ismert, a hivatásos labdarúgással foglalkozó önálló parlamenti kezdeményezést követő „Fehér könyv a sportról” érdemi és fontos dokumentum. Már ideje volt, hogy az Európai Parlament és a Bizottság a sport ügyével is foglalkozzon. A jóakarat azonban nem elegendő a sportot veszélyeztető elemek és problémák kivédésére. A rasszizmus, a maffiózó típusú csoportok, a sportlétesítményeken belüli és kívüli erőszak, a dopping, az Afrikából és máshonnan származó fiatal sportolók kereskedelme formájában jelentkező fenyegetések intézkedéseket követelnek!

Tekintve az olyan nehézségeket, amelyeket – mindenekelőtt a futballban, de esetenként más sportágakban is – a megjelenő hatalmas pénzösszegek kezelése, játékosok, klubok vagy edzők különféle ügynöktípusainak megjelenése, a kategorizálási igények, a szerencsejátékok liberalizálása vált ki, egyértelmű irányelvekre van szükségünk. Olyanokra, amelyek lehetővé teszik – mind amatőr, mind hivatásos szinten – az európai sportszövetségek és ligák fennmaradását és fejlesztését.

A sport, a gazdaság, a pénzügyek, a foglalkoztatás, a diplomácia, ma mind szorosan összekapcsolódnak. A sportolóknak nem kellene megfizetniük ennek az árát, különösen akkor nem, ha tiszta lelkiismerettel rendelkező polgárok, amint azoknak is kell lenniük. A politikusok feladata, hogy felvállalják felelősségüket. Az Európai Uniónak így kell tennie a pekingi Olimpiai Játékokon annak igazolására, hogy tiszteletben tartja a kultúrák, a vallási hitek, és a demokrácia alapvető, megkérdőjelezhetetlen jellegét.

Magunk a „Fehér könyv a sportról” szóló, kitűnő Mavrommatis-jelentés mellett szavazunk majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Az olimpiai láng földünk különböző kontinensein halad keresztül, emlékeztetve a sport üzenetére, amelyért hálásak lehetünk a görögöknek. Ők voltak az elsők, akik megértették, hogy a sport milyen tisztító szerephez juthat az emberi kultúrában. A sport megtaníthat bennünket arra, hogy lehetséges az emberek közötti versengés anélkül, hogy sebet, sérülést vagy akár halált okoznánk. A sport megtanít a tisztességes játékra, és mindenkinek ugyanazt a lehetőséget és jogot biztosítja. A modern idők azonban a sportot üzletté alakították, olyan környezetet teremtettek, amelynek kedvezőtlen elemeit már mindenütt érzékelhetjük. A pénz, a korrupció, a lobbizás, a faji előítélet, a különböző teljesítménynövelő szerek új típusai, olyan elemek, amelyek sértik a sport integritását és mérséklik azt a kedvező hatást, amelyet a sport a fiatalok nevelése során vagy a népek és fajok közti határok lebontásában gyakorolhat. Ezek az elemek már mindenütt ott vannak.

Üdvözlöm tehát a Bizottság „Fehér könyv a sportról” dokumentummal kapcsolatos munkáját, és értékelem Mavrommatis úr jelentését. Mindkét anyag arra figyelmeztet, meg kell védenünk a sportot, mint kulturális értékhordozót. Magam, személyesen is kiemelném a sport amatőr szinten történő támogatásának szükségét, olyan feltételek kialakításának fontosságát, amelyek lehetővé teszik az emberek felüdülést jelentő sporttevékenységben való részvételét. Ez nem könnyű, különösen a nagy, zsúfolt településeken. Fontos, hogy ezek a lehetőségek pénzügyi oldalról mindenki számára elérhetők legyenek, hiszen a pénzügyi faktor a társadalmilag kedvezőtlenebb helyzetben lévők részére korlátozó elemként jelentkezik. A sport a gyerekek és fiatalok számára szabadidejük felhasználásánál és aktivitásuk kifejtésénél jelent alternatív megoldást. Minden nemzedéket ugyanazon szellemben szolgálhat a sport, tehát ne feledkezzünk el az idősebb polgárokról sem, sőt, keressük azokat az utakat, amelyek révén lehetővé tesszük sporttevékenységbe való bekapcsolódásukat. A sport a fizikai állóképesség javításának is eszköze, de befolyásolja az emberi pszichét is. A hivatásos sport annak a piramisnak csúcsa, amelyet a földünk lehető legnagyobb számú emberére kiterjedő sporttevékenységgel alapozhatunk meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Wise, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, aligha lepi meg, de nem támogatom a jelentés végkövetkeztetéseit. Az ott megfogalmazódó tény, miszerint „a sport helyesen esik az acquis communautaire alkalmazásának hatálya alá”, ellentétes minden, korunkban jelentkező tétellel. Figyelmen kívül hagyja az európai sportszervezetek legismertebb panaszait is: hogy a Bosman- és Kolpak-ítélet lehetetlenné tette számukra a sporttehetségek hazai bázisú kinevelését. Ennek közvetlen következménye, hogy a nemzeti csapatok alulteljesítenek a nemzetközi színtéren.

Még a FIFA elnöke, Sepp Blatter is úgy gondolja, a szabályokon változtatni kell. Ha a sporttestületek úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzet rossz, akkor a Lisszaboni Szerződés még tovább ront ezen azáltal, hogy olyan hátteret biztosít a Bizottságnak, amelyre építve, az hozzáláthat a sportba való közvetlen beavatkozáshoz – bocsánatot kérek, jogalkotáshoz.

Miután a brit kormány nem tartja magát korábbi ígéretéhez, hogy népszavazást tart a Szerződés kérdésében, nincs lehetőségünk arra, hogy megmentsük az angol sportot a bizottsági beavatkozással fenyegető kudarcoktól. Talán az írországi szavazás mindannyiunkat megment ettől.

 
  
MPphoto
 
 

  Slavi Binev (NI). – (BG) Elnök úr, kedves képviselőtársak, akik ismernek, bizonysággal állíthatják, hogy a sport, és minden, ami testneveléssel jár együtt, számomra életformát jelent. Annak reményében fogadom el a „Fehér könyvet a sportról”, hogy az egy majdani, következetes politika alapjait fekteti le. Úgy vélem, amikor e területre vonatkozóan az európai politikáról beszélünk, mindenekelőtt gyermekeinkre, az ő egészségükre, jövőjükre, társadalmi beilleszkedésükre kell gondolnunk.

A sport oktatásba illesztésének bátorítása fontos tényező gyermekeink pszichológiai és fizikai fejlődése tekintetében, fontos eszköz egészségük megvédésében. A Fehér könyv elfogadása, egy olyan európai szintű integrált rendszer, amely kiterjed a valamennyi sportágat lefedő közös politika kifejlesztésére, előmozdítására és végrehajtására, magában foglalja a legfiatalabbak sportjától kezdve a hivatásos sportot is, nem feledkezve meg természetesen a mozgáskorlátozottakról sem, azt a lehetőséget nyújtja a polgároknak, hogy részt vehetnek és személyesen bekapcsolódhatnak a közösség életébe, és hozzájárulhatnak a kultúraközi párbeszéd bátorításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Ivo Belet (PPE-DE). – (NL) Ami emlékezetes pillanattá válhatott volna, a Fehér könyv elfogadását beárnyékolja Belgium egyik legjobb futballistájának tragikus halála. A labdarúgó, François Sterckele ma reggel halálos közlekedési balesetet szenvedett. A belga futball egyik legnagyobb reménysége volt. Szeretném őszinte részvétemet kifejezni François Sterckele családjának, barátainak, és a Club Brugge szurkolóinak.

Mint fiatal labdarúgó, fiatal tehetség, hölgyeim és uraim, Sterckele minden lehetőséget megkapott Belgium különböző klubjaiban, és lényegében azokban fejlődött a belga bajnokság gólkirályává. Kitűnő bizonyíték arra, hogy a fiatal tehetségekbe, a mi tehetségeinkbe való befektetés megtérül. Hölgyeim és uraim, pontosan ez az, amit e jelentés révén is, támogatni kívánunk. Ezzel összhangban támogatjuk a „saját neveléshez” kapcsolódó rendelkezéseket, így azokat, amelyeket az UEFA alkalmaz. Azt is méltányoljuk, hogy az Európai Bizottság kész támogatni fiatal játékosok képzését.

Más tárgyra térve, javaslom, hogy olvassák el a német Bundesliga éppen most közreadott éves jelentését. A német liga, véleményem, de sokan mások megítélése szerint is, mintaértékű Európában. Néhány példa erre: rendkívül szigorú licencszabályozással rendelkezik, igen sokat invesztál a saját tehetségekbe, és igen világos szabályokkal veszi elejét annak, hogy a német klubokat eladják olyan befektetőknek, akik sem a klubbal, sem azok szurkolóival nem állnak kapcsolatban.

A Tanács két képviselőjének, a francia és a holland sportminisztereknek közös kezdeményezése a tökéletes válasz. Azt várjuk a francia Elnökségtől, hogy ősszel olyan intézkedések bevezetésén munkálkodik majd, amelyek biztosítják a hivatásos és amatőr sport jövőjét Európában.

 
  
MPphoto
 
 

  Emine Bozkurt (PSE). – (NL) Elsőként is szeretném megköszönni Mavrommatis úrnak kiváló jelentését és kitűnő együttműködésünket. Pár perccel korábban a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének megfogalmazójaként szólaltam fel, most pedig a sajtóval foglalkozó társelőadóként fejtem ki véleményemet.

Három pontot kívánok kiemelni. Nevezetesen, az irányelvek egyértelműségét, a szerencsejátékok és a saját neveltetésű játékosok kérdését. Elsőként, szeretném, ha úgy tekintenénk az egyértelmű eligazításokat igénylő különböző sporttémákra és sportszervezetekre, mint amelyek esetében az európai jog érvényesül. Ha ezt megtesszük, akkor megfelelő általános válaszokat tudunk adni, a most bennünket még jellemző eseti megközelítésekkel szemben.

Másodszor, foglalkozzunk a saját nevelésű sportolókkal! Biztosítanunk kell, hogy a fiatal hivatásos játékosok védelemben részesülnek, és megnyugtató légkörben edzhetnek. Támogatjuk az úgynevezett hazai neveltetésű játékosokra vonatkozó szabályt, miszerint a fiatal sportolók felkészülhetnek egy klubnál és első szerződésüket ugyanazzal a klubbal köthetik. Ezáltal természetessé válik, hogy sok hazai játékos játszik egy klubban, miközben az állampolgárság alapján való megkülönböztetést is megkerüljük, amely egyébként távol áll tőlünk. Tiszteletben kell tartanunk a számunkra fontos elvet, a játékosok szabad mozgását. Emiatt mi nem ellenezzük a FIFA úgynevezett „hat plusz ötös” szabályát.

Végül a szerencsejátékok. A nemzeti szerencsejátékoknak fontos szerep jut. Mondhatjuk, hogy közszolgálatot töltenek be, hiszen számos társadalmi szervezetet, köztük sportstruktúrákat is támogatnak. A piac liberalizálása kedvező hatásokkal járhat, de bármilyen lépés megtétele gondosan tanulmányoznunk kell előtt annak hatását, esetleges alternatíváját.

 
  
MPphoto
 
 

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE). – (RO) Elnök úr, gratulálok Mavrommatis úrnak jelentéséhez!

A „Fehér könyv a sportról” kezdeményezése nem egyszerűen időszerű, de szükséges is volt. Figyelembe véve a sport területén foglalkoztatottak nagy számát, továbbá azokat a bevételeket, amelyeket a sport generál, nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy ezen a területen a munkaügyi jogszabályok miként érvényesülnek. Nagyon gyakran a sikereket igen fiatalon érik el, de ez mindössze egyetlen lépésre van a kiskorúak kizsákmányolásától.

Garantálnunk kell, hogy a sporttevékenységekből származó bevételek a jog szerint születnek, és aszerint kerülnek megadóztatásra.

A sportbeli erőszak egy másik probléma forrása. A szurkolók közti összecsapások minden évben életeket követelnek. Egyrészt a rendőri erőknek és a kluboknak együtt kellene működniük annak érdekében, hogy a sporteseményeken kellemes és biztonságos környezet teremtődjék, másrészt a jogrendszereken belül szigorítani kellene a sportrendezvényekkel kapcsolatos erőszakos cselekedetek miatti büntetéseket.

Végül, Elnök úr, úgy gondolom, Mavrommatis úr jelentése igazolja, hogy európai szinten következetes politikára és konkrét tettekre van szükségünk az eredményességhez, a sport hatékonyabbá tételéhez. Remélem, a jövőben további kezdeményezéseket tapasztalunk e tekintetben.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastiano (Nello) Musumeci (UEN)–. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az új 149. cikk Lisszaboni Szerződésbe való beillesztése annak elismerését jelenti, hogy a sport jelentős gazdasági és társadalmi szerepet játszik. Manolis Mavrommatis részletes jelentése rámutat számos olyan területre, amelyre a sportnak hatása van. Magam csak néhányra tekintenék ki.

Az első a sport és egészség összekapcsolódása: noha mára már mindenki számára világos, hogy a fizikai tevékenység elengedhetetlen ahhoz, hogy jó állapotunkat megőrizzük, bizonyos uniós tagállamokban azt a negatív tendenciát tapasztaljuk, hogy az iskolákban csökken a testnevelési órák száma. Ez a trend, az elégtelen étkezéssel párosulva, túlsúlyos fiatalok hadseregét termeli ki, és azt a lehetőséget, hogy mindez kedvezőtlenül hat vissza a fiatalok fizikai állapotára.

A sport a nyelvtanulás egyik eredeti és élvezetes útja. Régen, a 70-es évek elején, az Egyesült Királyságban megtapasztalhattam azt a jól szervezett és széles körben alkalmazott tanulmányi szünidős rendszert, amelynek során különféle sportágak gyakorlásával összekapcsolva sajátíthattuk el Shakespeare nyelvét. A sportnak támogatnia kell a nemzetek közti testvériséget, de – sajnos – nem mindig ez történik: rendszeresen tanúi lehetünk, különösen a futball esetében, a stadionokon belüli és kívüli leírhatatlan erőszaknak.

Az amatőr és a hivatásos sport, a még romlatlan és fertőzetlen sport, a sport, mint a személyes fejlődés eszköze, mint a népek közötti összetartás és szolidaritás eszköze. Még igen messze vagyunk attól, Elnök úr, hogy ezekre megfelelő mintákkal szolgáljunk Európában. A felelősség pedig egyértelműen a politikusokat terheli. Csak reménykedhetünk abban, hogy a „Fehér könyv a sportról” ébresztőként szolgál, hogy egyszer, s mindörökre visszafordítsuk a kedvezőtlen folyamatokat, kárpótoljuk a társadalmat érzékenységünk eddigi súlyos hiányáért, a bűnös mulasztásokért.

 
  
MPphoto
 
 

  Doris Pack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azzal kezdem, hogy gratulálok Mavrommatis úrnak kiváló jelentéséért, valamint a téma iránt érdeklődő összes képviselőtársakkal való nagyszerű együttműködéséért. És sokan voltak ilyenek. A sport mind fontosabb szerephez jut, amint ez elismerést nyert a Bizottságban és a Tanácsban is.

Meglátásom szerint e Fehér könyv és jelentés jó alapot teremt sporttal kapcsolatos majdani tevékenységünk és politikáink fejlesztéséhez, különös tekintettel arra is, hogy a Lisszaboni Szerződés végül is biztosítja sportnak azt a jogi hátteret, amelyet az megérdemel. A Fehér könyv és e jelentés megkísérel egyensúlyt teremteni az adott területen jelentkező versengő érdekek között, a sport különböző ágazatai, az amatőr és hivatásos sport között, a sport sajátos jellemzői és az uniós jogszabályok követelményei között, a szociális és kulturális, gazdasági és pénzügyi érdekek között, a profit-orientált és az önkéntes részvétel között.

Úgy hiszem, ez a törekvés megérdemli őszinte elismerésünket. Lehetőséget teremt a sport európai modelljének erősítésére és művelésére. Megőrzi az alapvetően függetlenül tevékenykedő sportszervezeteink sajátos jellegét, és ezt az irányt követi még arra figyelemmel is, hogy e szervezetek jelentős mértékben függnek az önkéntesek hozzájárulásától.

Másodszor, meg kell próbálnunk támogatni és erősíteni a nemzeti és európai szintű önszabályozó mechanizmus működését. Hadd utaljak itt a 16. bekezdésre, amely – szerintem – rendkívüli jelentőséggel bír.

Harmadszor, a jelentés nagyobb jogbiztonságot teremt a sporttal kapcsolatos uniós jogszabályok alkalmazása tekintetében. Negyedszer, a sportnak az oktatásban betöltött szerepe olyan kérdés, amely már számos alkalommal felvetődött. Szeretném Önöket emlékeztetni az ezzel a témával foglalkozó, 2004-es jelentésemre.

Ötödször, a jelentés érinti a gazdasági szempontokat, így a sportnál elengedhetetlen pénzügyi elkötelezettségeket is, beleértve a szerencsejátékokon keresztül érkező forrásokat. Megjegyzem, hogy a szerencsejátékok hasznosítása a különböző sportok tekintetében nem került elutasításra.

Tíz évvel ezelőtt, az Európai Uniónak a sport területén betöltött szerepéről szóló jelentésemben igényeltük egy Fehér könyv kimunkálását. Örülök, hogy ma erről szavazhatunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Christa Prets (PSE). – (DE) Elnök úr, hosszú ideje szinte valamennyi sportszervezet azt sürgeti, hogy tulajdonítsunk nagyobb jelentőséget a sportnak, sőt, nagyobb megjelenést, mint eddig ez történt. Ma ennek az igénynek teszünk eleget. A Lisszaboni Szerződéssel a kérdés még élesebb formában jelentkezik majd.

A sport számos vonatkozása – társadalmi szerepe, szerepe az egyén fejlődésében és kiteljesedésében, a társadalmi beilleszkedés előmozdításában, stb. – már kiemelésre került. A sport nagyon fontos tényező az egészség javításában. Ezért is érdemes széles alapokon a sportba, és különösen az iskolai testnevelésbe invesztálni. Ez olyan befektetés, amely valóban nyereséget termel.

A tagállamok valamennyi oktatási miniszterét arra kérjük, hogy az iskolákban minimálisan a heti három óra testnevelés kötelmét írják elő. Ez a minimum, hiszen egyébként a kérdés felvetésének nincs értelme. 700 ezerre tehető a klubok és szövetségek száma, amelyek felbecsülhetetlen módon segítik társadalmunkat, és ez az oka, amiért magam ellenzem a sportfogadások és szerencsejátékok liberalizálását, hiszen jelenleg megközelítőleg az ebből az iparágból befolyó adók 10 százaléka jut a sportnak, a művészeteknek és a szociális jellegű időtöltéseknek, és e források nélkül az érintett szervezetek képtelenek volnának fennmaradni. Mindenkit arra kérek, hogy legyen ezeknek tudatában!

A sport jelentős gazdasági hatásai kimutathatók a statisztikák által: 2004-ben a sport 407 milliárd euro hozzáadott értéket termelt, 15 millió munkahelyet teremtett. S vannak más adatok is, amelyek alátámasztják mondanivalómat. Ezek alapján indokolt a sport szabályozása. Viszont megfelelő egyensúlyt kell teremtenünk a sport gazdasági elemei, az átláthatóság, a klubok eladásai, a licencek megadása között. Amiként azt Belet úr az előbb kiemelte. Szükségünk van olyan szabályokra, amelyek tisztességesek, és a „fair play” fogalmát valódi és gyakorlati tartalommal töltik meg.

Biztosítanunk kell, hogy megfelelően alakuljon az elosztás a kicsi és nagy klubok között, hogy lehetővé váljon a sportolók és sportolónők következő nemzedékének képzése. Véleményem az, hogy igazságosabb egyensúlyt kell teremteni a médián belül is. A sportban nemcsak a futball létezik. Mindazonáltal mindenkit szeretettel meghívok, jöjjön és élvezze Bécsben az Euro 2008-as játékokat. Ez kiemelkedő sporteseménynek ígérkezik, és magam is már alig várom eljövetelét.

 
  
MPphoto
 
 

  Sharon Bowles (ALDE). – Elnök úr, a sportban nem engedhetjük meg, hogy jó szándékú törekvések ne a várt következményekkel járjanak. A gazdasági verseny szabályai itt nem mindenkor alkalmazhatók. A televíziós jogok együttes értékesítése számos klub számára a pénzügyi köldökzsinórt jelenti, amely nélkül e klubokat a híresebbek könnyedén a padlóra küldhetnék. Egy utópisztikus világban mindent ingyenesen nézőként követhetnénk. A valós világban azonban kevés olyan minőségi program maradna, amelyet meg is nézhetnénk.

A szerzői jogok betartása védi a bevételeket, amelyek segítik a magas színvonalú események fenntartását. A lesipuskás piaci akciók növekvő száma, és a jogtalan műsorok terjesztése, ugyanolyan káros, mint a kalózkodás bármely más formája. Parancsoló szükségszerűség, hogy ne mutassunk rugalmasságot a jövedelemnövelő eszközök, a játékosok mozgása terén, vagy a tekintetben, hogy ők szabadon választhassák meg, hol írják alá első szerződésüket. Végül, szigorúan ragaszkodnunk kell a szubszidiaritáshoz, ahhoz, hogy a döntések az iparágon belül, a szurkolókhoz közel szülessenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, a Fehér könyv olyan, régóta velünk élő problémákra utal, mint például a dopping, valamint olyan témákra, amelyek a televíziós társaságok közötti, a közvetítési jogok feletti pénzügyi vitákhoz kapcsolódnak. Utóbbiak nyilvánvalóan negatív következményekkel járnak mind a szurkolókra, mind a nézőkre nézve. Ezen túl a Fehér könyv egy még komolyabb, a becsületes sport számára növekvő fenyegetést jelentő kérdést is érint. Nevezetesen a labdarúgást. A sportfogadási vállalkozásokra utalok most. Talán ezek jelentik napjaink sportja számára a legnagyobb kihívást. Példaként említhetem a legutóbbi botrányt, amely annak az országnak nemzeti futball ligáját érintette, amelyben jelenleg tartózkodunk. Úgy mondják, hogy a kínai maffia határozta meg a belga futball mérkőzések eredményeit. A szerencsejátékok, köztük a sport világához is kötődő fogadások piacának elkövetkező liberalizálása további kísértést jelent a tisztességes játék elvének megsértése tekintetében.

Végül, el kell mondanom, nem értek egyet az Európai Parlamentnek a FIFA egy adott országból hat játékos szerepeltetését előíró álláspontját ellenző javaslatával. A FIFA javaslata megalapozott. A nemzeti sportot védelmezi.

 
  
MPphoto
 
 

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az egyik alapvető probléma, amelyre szeretnék rámutatni, az a jogbiztonság hiánya. A Bizottság nem tette egyértelművé, hogy a sport szerveződésének mely ágaira terjed ki a közösségi jog, és mely elemek tisztán sportjellegűek, és tartoznak ekként a sportszerveztek hatáskörébe.

Osztom az előadó véleményét, miszerint az Európai Bíróságra való kizárólagos támaszkodás nem biztosít könnyebb eligazodást a jog területén. Az Európai Bizottság álláspontja, miszerint a sport szerveződésének szabályozása kövesse a Szerződéseket, ugyancsak nem segít. Ez nem elegendő.

Ezért támogatom az Európai Bizottság felhívását, hogy fogadjunk el értelmező irányelveket, amelyek egyértelművé teszik és pontosítják az e területen tett lépéseket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Bizottság bármely lépésének összhangban kell állnia a sport önszabályozásának elvével. Ugyancsak tiszteletben kell tartania az európai sportmodell struktúráit, és azokat az alapvető elveket, amelyek a sportversenyek szervezésénél érvényesülnek.

Nem értek egyet bizonyos sportszervezetek azon nézetével, amelyek szerint megnövekszik a bírósági ügyek száma, ha meghatározásra és kodifikálásra kerülnek olyan elvek, amelyek – még ha tiszteletben is tartják az önszabályozás elveit, de – túlmutatnak a sporttevékenységek közvetlen sporttartalmán. Véleményem szerint pontosan ennek ellenkezője következik majd be. A nagyobb jogbiztonság csak előnyös lehet.

Szeretném a sportszervezeteket felkérni, vegyék tudomásul a bíróságokhoz való fellebbezés jogát. Minden embernek joga van a bíróságnál fellebbezni. A szigorúan vett sportbíróságok hatásköre nem kérdéses, de elfogadhatatlan az előbbi jogok bizonyos sportszervezetek általi korlátozása.

Végül szeretnék még egy fontos kérdést felemlíteni. A sport igen fontos szerepet játszik a társadalomban. A tagállamoknak tehát fenn kell tartaniuk jogukat, hogy intézkedéseket foganatosíthassanak az információhoz való hozzájutás jogának védelmében, hogy biztosítsák a nézők számára a főbb sportesemények televíziós közvetítéséhez való hozzáférést. Az Olimpiai Játékokra, az Európa Bajnokságra, vagy a Világkupára gondolok. Mindenki számára ingyenesen elérhetővé kell tenni ezeket az eseményeket. Mielőtt befejezem, meg kell köszönnöm Mavrommatis úrnak kitűnő jelentését.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE). – Elnök úr, a sportot – természetesen – maguknak, a sporthatóságoknak kell irányítaniuk, de miután ez egyben gazdasági tevékenység is, a sport megkerülhetetlenül kötődik a foglalkoztatási, a verseny-, a szerzői-, a média- és egyéb jogokhoz.

A probléma abból fakad, hogy ezeket a jogokat gyakran anélkül alkották meg, hogy tekintettel lettek volna a sport sajátos igényeire és elvárásaira. A jelenlegi Szerződések alapján csekély lehetőség nyílik e sajátos igények figyelembe vételére. Örülök, hogy a Lisszaboni Szerződéssel tágulnak a keretek, amelyek között eltérésekkel élhetünk, kivételeket tehetünk, vagy a jogszabályokat a sport sajátos igényeit szem előtt tartva értelmezhetjük.

Például nem alkalmazhatjuk a versenyjogot annak puszta gazdasági értelmében, ha ezzel teljesen tönkre tesszük a versenyt annak sport jellegében. Nincs erre jobb példa, mint a televíziós jogok kollektív értékesítése, amint ez megmutatkozik az angol Premier League gyakorlatában, ahol például a bevételt szétosztják az összes klub között. Ezzel ellentétes a spanyol gyakorlat, ahol két klub a televíziós bevételek több mint felét tartja meg, kizárólag önmagának.

El kell azt is fogadnunk, hogy az UEFA-nak a hazai neveltetésű játékosokkal kapcsolatos elképzelése arányos válasz a problémára, és elfogadható az európai uniós jog szerint. Nem úgy, mint a FIFA-nak az elefánt a porcelánboltban jellegű, „hat plusz ötös” terve.

 
  
MPphoto
 
 

  Grażyna Staniszewska (ALDE). – (PL) Elnök úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság tagjaként a régióknak és önkormányzatoknak a sportinfrastruktúra fejlesztésében, a széles körben elérhető események szervezésében, a sportnak és egészséges életmódnak a helyi lakosság, tehát lényegében az európai polgárok számára való előmozdításában betöltött szerepére szeretnék rámutatni.

Ugyancsak szeretném felhívni a figyelmet a fogyatékkal élőknek a sporttal való kapcsolatára. A tagállamoknak legalább azt biztosítaniuk kellene, hogy a fogyatékkal élő gyermekek is részt vehessenek a legegyszerűbb elemekre építő testnevelésben. Ahol pedig lehetséges, e diákok csatlakozhassanak a magasabb szintű mozgásokhoz is.

Hölgyeim és uraim, emlékeznünk kell arra, hogy a sport a társadalmi beilleszkedés egyik leghatékonyabb módszere. Ennél fogva, az Európai Unión belül – különleges programok révén – sokkalta nagyobb támogatásban kellene részesülnie. Különösen vonatkozik ez a fiatalokat érintő nemzetközi sportesemények szervezőire, és még inkább azokra, akik különleges szolgálatokat tesznek a társadalmi beilleszkedés terén a fogyatékkal élők sportba történő bevonásával. A sport többet jelent a fizikai tevékenységnél és az egészségnél. Felbecsülhetetlen a hozzájárulása a türelem, a becsület szellemének, és a tisztességes játék elveinek kibontakoztatásához. Ez különösen fontos a gyermekek és fiatalok esetében, akik napjaink ifjú európai uniós polgárait jelentik.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, mielőtt szólnék, be kell jelentenem, hogy bizonyos pénzügyi érdekeltségekkel rendelkezem e tárgyhoz kötődően, és erről az interneten is elérhető nyilatkozatomban számot adok.

Szeretnék én is gratulálni az előadónak, Mavrommatis úrnak a téma, és különösen a sportbeli doppingolás iránti érzékenysége, az abban való jártassága okán.

Lényegében a jelentés első, még a módosításokat megelőző, tervezete volt talán az egyik legjobb dokumentum, amit e témában valaha is találhattunk, összefoglalóként. És amint ez oly sokszor előfordul, ekkor megjelentek a színen a bizottságok, és a Kulturális Bizottság által elfogadott módosítások szinte minden jót tönkretettek, ami korábban megszületett. Példaként említem az 59. bekezdésben közzétett groteszk felhívást, hogy legyen európai sportrendőrség, vagy a 16. bekezdésben említett „pénzügyi doppingolást”, amely övön aluli ütés a magánberuházásokkal, bizonyos esetekben az európai uniós saját befektetésekkel szemben. Sajnálatos módon a jelentés a sportot a hivatásos futball szemüvegén keresztül láttatja. Labdarúgó játékvezetőként, amelyet elsődlegesen amatőr szinten műveltem az elmúlt 28 évben, azt mondhatom Önöknek, hogy ez a jelentés abszolút nem foglalkozik azokkal a problémákkal, amellyel az amatőr futball ma szembenéz. S még kevésbé azokkal, amelyek az amatőr sportot általában sújtják.

E Ház azt állítja, hogy nem teszünk kísérletet az irányító testületek döntéseinek befolyásolására, de már a mai vita során is megtapasztalhattuk a FIFA „hat plusz ötös” terve elleni támadást. Az irányító testületeknek vigyázniuk kell! Az, hogy a sportnak prioritást biztosítunk az Európai Unión belül, nem helyes.

Rátérve a sportfogadásra, számos véleményt hallottunk e témában. Megpróbálkozni azzal, hogy e jelentést a sportfogadások és szerencsejátékok liberalizálásáról szóló vita lezárására használjuk fel, egyértelműen helytelen törekvés. E vitát folytatni kell, de az eddigitől eltérő irányban, és egy másik bizottságban. Az e témában megszólalók nézzék meg, mi is történik Olaszországban: ott a piac fokozatos felszabadítása növelte – a mindenki számára elérhető – forrásokat.

Szóltunk a televíziós jogok közös értékesítéséről, amelyet magam támogatok, hiszen jól működik az Egyesült Királyságban. Határozottan hiszek azonban a szubszidiaritásban, ezért úgy vélem, e kérdés kezelését a tagállamokra kell hagyni.

Nagyon sok jó gondolat rejtőzik a sportról szóló Fehér könyvben, még akkor is, ha igen keveset ír a különleges olimpiákról, és a paralimpiai mozgalomról. Mindent egybevetve azonban, e jelentés az ír szavazók megsértésének tekinthető, hiszen úgy beszél a Lisszaboni Szerződésről, mintha azt már kész tényként kezelhetnénk, és az ő szavazataik nem számítanának. Ennél fogva végül is a brit konzervatív küldöttség a jelentés elleni szavazásra kényszerül.

 
  
MPphoto
 
 

  Donato Tommaso Veraldi (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni az előadónak kiváló munkáját azon jelentés kapcsán, amely megkísérel stratégiai iránymutatást adni a sport Európai Unión belüli szerepe tekintetében.

A sport társadalmi jelenség, amely – mint ezt az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a sport általános jelentőségét megfogalmazó nyilatkozat is kiemelte – mindenkor olyan értékeket képviselt, mint a szolidaritás, a csapatszellem, az önmegvalósítás. A sportolás fokozza a fizikai, intellektuális és társadalmi képességeket, ezért is élnek vele mind az oktatási rendszerben, mind a társadalmi élet más területein.

Egy dolgot nem lehet azonban alábecsülni: a fogyatékkal élők sportolásba való bekapcsolódásának hasznosságát. Minden tagállamnak, helyi és regionális hatóságnak, sportszervezetnek garantálnia, elősegítenie kell, hogy a fogyatékkal élők bejussanak a sportlétesítményekbe! A sportnak olyan új fenyegetésekkel kell szembenéznie korunk társadalmában, mint a fiatal játékosok kizsákmányolása, a dopping, a rasszizmus, az erőszak, a pénzmosás. Az erőszak problémája nemcsak a stadionokon belül, hanem azokon kívül is jelentkezik.

Elismerésemet fejezem ki a Bizottságnak, amiért a tagállamokkal, a nemzetközi szervezetekkel, a sporttestületekkel, és a rendőrséggel való párbeszéd előmozdításán keresztül lépést tesz a zűrzavar megelőzésére. Ugyancsak fontos kiemelni a sport gazdasági vetületeit. A tagállamok által a játékosokat kedvező helyzetbe hozó, diszkriminatív adórendszer torzíthatja a versenyt. Ennél fogva olyan szabályokat kell hozni, amelyek biztosítják az egyes sporttestületek közötti tisztességes versenyt.

 
  
MPphoto
 
 

  Christofer Fjellner (PPE-DE). – (SV) Elnök úr, mindenkinek egyet kell értenie a jelentés sport előtti főhajtásával. A sport nagyon sokat jelent a társadalom számára, számos fontos értéket hoz létre, amelyekről két percben aligha emlékezhetek meg tisztességesen . A sport hozzájárul Európa egységesüléséhez is. Azonban csak azért, mert valami fontos, ez még nem jelenti azt, hogy egyben politikai jellegű is. Csak mert valami előmozdítja Európán belül a kötődéseket, még nem jelenti azt, hogy az az EU elsődleges felelőssége is.

Azt hiszem, ez az a megfontolás, amely elveszett a vita során, nem utolsó sorban azért, mert az emberek úgy gondolják, hogy több sportkötődésű kezdeményezésre lenne szükség uniós szinten. Én nem így gondolom. Nem gondolom például, hogy szükségünk volna egy sajátos európai sportfogadási törvényre. Nem hiszem, hogy a sportügynökök túl sokat keresnek, és bizony indokolni kellene, hogy a sportügynökök miért kapjanak különleges képzést. Amint korántsem kell kiegyenlítenünk a bevételeket a sikeres és a kevésbé sikeres klubok között. Megpróbálva korlátozni azt, amit a jelentés az atléták túlzsúfolt sportnaptárának nevez, valószínűsíthetően nem tartja vissza őket a doppingolástól.

Vizsgálnunk kellene azonban egy bizonyos, az európai sportfogadási piaccal kapcsolatos téves állítást. Nincs kapcsolat a fogadási piac magánszereplői és a mérkőzések manipulálása között. Ellenkezőleg, a legnagyobb európai botrányok némelyike éppen a monopóliummal rendelkező országokban következett be. Nincs különbség a fogadási monopólium és a korlátozó sportfogadási politika között. Ellenkezőleg, a tagországbeli állami monopóliumok némelyike a legnagyobb hirdetők közé tartozik. Nem a versenyt biztosító országokban találjuk a szabályozatlan fogadási piacokat. Ellenkezőleg, számos, a sportfogadásokat monopolizáló országban a fogadási szolgáltatást igen gyengén szabályozzák, és a monopóliumok azt tesznek, amit akarnak.

Ne próbáljuk meg hibás tényekre alapozva távol tartani az EU-t egy olyan területtől, amelyen pedig fontos szerepet kellene játszania. Európában a szolgáltatások szabadsága érvényesül, és ennek, természetesen, a sportfogadásoknál is érvényesülnie kellene. A tagállamoknak a szerencsejáték-szenvedéllyel kapcsolatos hibás adatai gyakran csak a protekcionizmus puszta leplezését szolgálják, valamint a szerencsejáték-monopóliumból származó saját bevételek védelmét. Ténylegesen ez, a szerencsejáték-politikáéval kapcsolatos képmutatás nem mást jelez, mint hogy éppen a tagállami pénzügyminiszterek szenvednek a szerencsejáték-szenvedély legrosszabb vállfajától. Ezért mi, svéd konzervatívok, a jelentés tekintélyes részét igen nehezen támogathatónak találjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Tizenegy felszólalási kérés érkezett hozzám, amelyet nem teljesíthetek. Emlékeztetném a vitában szóhoz nem jutó képviselőket, hogy módjuk van 200 szónál nem hosszabb írásos nyilatkozatokat előterjeszteni, amelyet a vita szó szerinti jegyzőkönyvéhez csatolunk, illetve a beszédeket követően indokolhatják szavazatukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Mihaela Popa (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, kedves képviselőtársak, szeretnék gratulálni képviselőtársamnak, Mavrommatis úrnak, és egyben megköszönöm együttműködését is, hiszen számos módosítást javasoltam jelentéséhez.

Alapvetőnek tartom, hogy a 14 év alatti gyerekek ingyenesen juthassanak be a sportrendezvényekre, hogy az iskolák és egyetemek szintjén szülessenek Európa bajnokságok, legyenek „Európai napok élelmiszeradalékok nélkül”. Alapvető, hogy a sport- és iskolai infrastruktúrákat a fogyatékkal élők szükségleteihez igazítsuk, hogy kötelező egészségbiztosítást kössünk a kiemelkedő teljesítményű atlétákra, európai projekteket tervezzünk a sportban jelentkező erőszak megelőzésére! Ugyancsak alapvető, hogy európai projekteket dolgozzunk ki a kivételes fizikai képességekkel rendelkező tanulók számára!

Végül, szeretnék azon meggyőződésemnek hangot adni, hogy a „Fehér könyv a sportról” elfogadásával egy egészségesebb és értékesebb európai társadalom megteremtéséhez járulunk hozzá.

 
  
MPphoto
 
 

  Costas Botopoulos (PSE). – (EL) Elnök úr, egész életemben imádtam a sportot, mind résztvevőként, mind nézőként. Azt is meg kell jegyeznem, hogy hosszú éveken keresztül képviselőtársammal és barátommal, Mavrommatis úrral ugyanannál a lapnál írtunk sportcikkeket.

A mai napi vitát követően azonban aligha lehetek optimista. Bármit is teszünk, bármennyire is megpróbáljuk az ügyeket rendbe tenni, az események azt mutatják, hogy a helyzet meglehetősen elborzasztó.

A doppingolás napi probléma, és még halálos esetek is voltak. A sport mind erőteljesebben kereskedelmi jelleget öltve szélsőséges irányok felé halad. Adott sportok sikereinek köszönhetően nagyban koncentrálódik a figyelem azok különleges rendezvényeire, és ez korrupciót idézett elő. A sportban a televízió mindenható uralma érvényesül.

Úgy gondolom, egy szimbolikus lépés nagyon fontos lehet. Szem előtt tartva az Olimpiai Játékok problémáit, úgy vélem, meg kellene fontolnunk, hogy a Játékokat állandó jelleggel visszahozzuk Görögországba.

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE). – Elnök úr, az Észt Sí Szövetség elnökeként osztom azt, a jelentésben is felvetett aggodalmat, amelyet a testnevelési órák elemi és középfokú oktatásban megmutatkozó csökkenése vált ki. A testnevelés segíti az iskolásokat az egészséges életmódra szoktatásban. Nagy kihívás számos, a sporttal foglalkozó személy számára, hogy növelje az iskolások érdeklődését a sporttevékenységek iránt.

Például, az Észt Sí Szövetség egy egész éven át működő rendszert alakított ki gyerekek és nem hivatásos sportolók részvételével, de ez meglehetősen költséges vállalkozás volt. Rá kell mutatnom, hogy a sporttevékenységek pénzügyileg jelentős hasznot húznak a szerencsejátékokból. Számos sportágat az államilag irányított szerencsejáték- és koncessziós fogadó vállalkozások nyereségéből támogatnak. Úgy vélem, amennyiben nem használjuk fel ezeket a pénzeket, akkor más forrásokat kell előteremtenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Antonio De Blasio (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak jelentése elkészítése okán. Nagyon sok mindenről hallottunk a mai nap során, de szeretném felhívni a figyelmüket néhány további elemre. Az elhízás népbetegséggé válik, és a mi ülő életmódunk jelentős mértékben felelős ezért. Amint azonban az előző felszólaló ezt jelezte, a helyzet orvosolható azáltal, ha a tagállamokban – már az elemi iskolai szinttől, egészen a felsőoktatásig – kötelezővé tesszük a mindennapi testnevelést. Ehhez persze meg kell teremtenünk a feltételeket, és meg kell változtatnunk a tanrendet is. Ami az adottságokat, felszereléseket illeti, a helyzet javítható, ha a kormány nagyobb szerepre vállalkozik. Ez azt jelenti, hogy az EU bruttó hazai termékének 4 százalékát kitevő sportbevételek legalább felét be kellene ruházni ahhoz, hogy a helyzetben érdemi változtatást érjünk el. Természetesen, javaslom ennek végrehajtását. Remélem, hogy a Fehér könyv javít a helyzeten. Köszönöm, hogy meghallgattak.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Miután a szavazás pár percen belül megkezdődik, nincs módom hosszabb beszédet tartani. Szeretnék azonban pár dolgot érinteni, néhány kérdésre válaszolni. Véleményem szerint, a vitából világosan kiderül, hogy a sport milyen összetett jelenség is modern társadalmaink életében. A másik dolog, amelyről örömmel szólok az, hogy a Mavrommatis-jelentésről szóló szavazást követően szilárd alappal rendelkezünk egy majdani következetes európai sportpolitika kiépítéséhez, alappal, amelyet a Fehér könyv és a Parlament jelentése fektet le.

Érthetően, a vita a gondolatok igen széles skáláján mozgott. E gondolatokkal még foglalkoznunk kell, és a közeljövőben kezdődhet e munka. Csak azokra az itt hallott dolgokra térhetek ki, amelyeket különösen fontosnak ítélek. Az egyik ilyen probléma, amelyet a Fehér könyv is érint, a sportemberek, és különösen a fiatalok oktatása, annak megelőzésére, hogy előálljon a jelzett eset, amikor pályafutásuk már véget ért, de megfelelő, hosszú távú jövőjük bizonytalan marad. Hasonlóan fontos az emberkereskedelem, vagy a sportolókkal való kereskedelem kockázatának kezelése. Hasonlóképpen, a Bizottságnak foglalkoznia kell a szellemei tulajdonjogok kérdésével is, különös tekintettel az internetre is. Ez, végső esetben, egyértelműen a Bizottság ügye. Miután úgy látom, hogy az itteni légkör nem kedvez a hosszú beszédeknek, gyorsan csak a felvetett kérdésekre válaszolok.

Elsőként, ott volt az úgynevezett „irányelvek” kérdése. A Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy még nem érkezett el az ideje azok megfogalmazásának. Mindazonáltal úgy is gondoljuk, hogy figyelmet kell szentelni ennek a kérdésnek. A többi témát illetően, szeretnék kitérni a gyakran felvetett szerencsejátékok kérdésére. Szeretném kifejteni, hogy a szerencsejátékok a szolgáltatások irányelv hatályán kívül esnek. Következésképpen, a közösségi jog tárgyát képezik, és mint ilyen, minden egyes esetben külön döntésre van szükség. Egy másik fontos kérdés, a televíziós programok közvetítési jogainak együttes értékesítése. A Bizottság azt feltételezi, hogy mindenütt megoldást nyer e kérdés, és ezen belül fontos szerepe lesz a szolidaritásnak, amint erről említés is történt. Úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan, de érintettem valamennyi felvetődött kérdést. Egyébként, nyilvánvalóan, a jelentés csak egy, bár igen fontos lépés, amelynek megtételére a Bizottság és a Parlament együtt vállalkozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Manolis Mavrommatis, előadó. − (EL) Elnök úr, hadd köszönjem meg még egyszer valamennyi képviselőnek hozzászólását, a „Fehér könyv a sportról” jelentéshez fűzött módosításait.

A nyolc bizottságban összesen 520 módosítást nyújtottak be. A lehető legteljesebb módon a megbékélésre törekedtem, és ezt most sikerült elérni. Az a puszta tény, hogy e módosítások nyolc bizottságból érkeztek és beszavazásra kerültek, mutatja, hogy a valóságban milyen fontos is ez a jelentés. Természetesen, amint jelzi annak a szövegnek a jelentőségét is, amely a Reform Szerződésbe beillesztésre kerül.

Lépésünk fontos a sport és az EU számára. Együttműködésünk és segítségünk révén nagyon sok mindent elérhetünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Schulz (PSE). – (DE) Elnök úr, nem is tudom, hogy milyen szabály értelmében jelentkezhetem szólásra ennél a pontnál, de mindenesetre megteszem. Szeretném felkérni, tájékoztassa az Elnökséget arról, hogy személyesen számomra – de bizonyos vagyok abban, hogy valamennyi képviselőcsoport elnökének nevében mondhatom ezt – a Házban uralkodó jelenlegi légkör teljességgel elfogadhatatlan. Még fülhallgatóinkon keresztül sem halljuk az embereket, olyan nagy a zaj. Ez megdöbbentő!

Špidla biztos úr beszéde, és Mavrommatis úr megjegyzései nagyrészt nem voltak hallhatók a Házban lévő rettentő zaj következtében. Ez elfogadhatatlan. Lenne oly kedves lépni annak érdekében, hogy az Elnökség biztosítson legalább öt percet a vita vége és a szavazás között, mert nem egyezhetünk ki ezzel a helyzettel a Parlamentben.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát bezárom.

A szavazás ideje azonnal kezdődik, és most a szavazással folytatjuk.

Írásos nyilatkozatok (142. szabály)

 
  
MPphoto
 
 

  Iles Braghetto (PPE-DE), írásban. – (IT) Üdvözlöm az előadó, Mavrommatis úr munkáját, és üdvözlöm a régóta várt és a Bizottság által elfogadott „Fehér könyv a sportról” című dokumentumot. Hasznos és szükséges intézkedés, hiszen a sporttevékenység az európai társadalom fontos eleme.

Felhívnám a figyelmet a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalására, amely kihangsúlyozza, hogy a sportot, különösen mint a fiatalokat türelemre, tiszteletre és közösségi szereplésre oktató eszközt, társadalmilag nagyra kell becsülni. Úgy hiszem, az egyértelmű, átlátható közösségi irányelvekkel és politikákkal felvértezett tagállamoknak – hogy a sporttevékenységek révén közelebb hozzák egymáshoz az embereket, előmozdítsák a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelmet – megfelelő teret kell a sport számára biztosítaniuk. A sportba pedig be kell vonni a társadalom egészét, így a fogyatékkal élőket is.

Miután a fizikai tevékenységek hiánya elősegíti az elhízáshoz és más krónikus betegségekhez hasonló problémák kialakulását, úgy gondolom, hogy a sport és az egészségügyi szektorok közötti együttműködés létfontosságú. Az Európai Uniónak alapvető szerepe van ennek koordinálásában, a polgárok tájékoztatásában, bátorításukban, hogy mind szélesebb körben vegyenek részt sporttevékenységekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Magor Imre Csibi (ALDE), írásban. – (RO) Szeretném a testnevelési óráknak az uniós iskolákban és középfokú iskolákban való fontosságát kiemelni. Jelenleg, az iskolai tananyagon belül a testnevelés az egyetlen tárgy, amely az egészséges életmódra próbálja a gyerekeket megtanítani. Nagyra értékelem az EU kezdeményezését, hogy növeljük az iskolákban a testnevelési órák számát.

A testnevelési órák számának növekedésével párhuzamosan, két további fontos kérdést figyelembe kell vennünk: a differenciált testnevelési órák kedvező vonásait, illetve azok lehetőségének kérdését. Megállapításom azon az eszmecserén alapul, amelyet román diákokkal és tanárokkal folytattam. Az a tény, hogy a diákok nem kedvelik a testnevelési órákat, növekvő hiányzásokhoz vezet.

Az okok egyike, hogy hiányoznak az órák diverzifikálásának tárgyi eszközei. Egy másik gond, hogy nincsenek külön testnevelési órák a túlsúlyos és elhízott fiatalok számára. A testnevelési órák intenzitása ugyanaz az egészséges, és a problémákkal küszködő gyerekek esetében. Ennek következtében néha előfordul, hogy a fiatalok a sporttól való távolmaradásra kényszerülnek.

Némelyikét említettem azon problémáknak, amelyekkel az Európai Unió tagállamaiban találkozunk, és amelyet meg kell oldanunk. Felkérem az Európai Bizottságot, hogy álljon elő megoldásokkal, és akár a tagállamokban tapasztalt jó gyakorlati példákkal is.

 
  
MPphoto
 
 

  Gyula Hegyi (PSE), írásban. (HU) Görög kollégám jelentése a sportról fontos és rokonszenves dokumentum. A sport több ezer éve része az európai kultúrának. Az antik Görögország többek között az olimpia örömével ajándékozta meg az emberiséget. Ma sokakban él az aggodalom, hogy sikerül-e megvédeni az olimpiát a bojkottól, az amúgy talán jogos politikai szenvedélyektől? Örömmel mondhatom, hogy Magyarországon a mértékadó politikai erők és a közvélemény egyaránt elutasítják a pekingi olimpia bojkottját. Amennyire látom, egész Európa-szerte hasonló a hangulat. Ezért remény van arra, hogy a politika több szerencsétlen bojkott után ezúttal nem rontja el a sportolók és sok százmillió sportszerető ember örömét. A nyitóünnepségeken való politikusi részvétel más kérdés. Erről a politikusoknak maguk kell politikusi minőségükben dönteni, s ebbe semmiképp sem szabad belekeverni a sem a sportot, sem a sportolókat.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) A felülvizsgált Lisszaboni Szerződésről szólva, nem hagyhatunk figyelmen kívül egy olyan területet, amely 15 millió embert foglalkoztat és az Európai Unió GDP-jének közel 4 százalékát szolgáltatja. A sport fontos elemmé válhat két nagy célkitűzésünk tekintetében is: a gazdasági növekedésről és a foglalkoztatásról van szó.

Ezért is kívánom kiemelni az uniós sportszektornak nyújtott támogatás némely költségvetési elemét. Jelenleg, az érvényes Szerződésekben nincs egyértelmű utalás, amely programok és finanszírozás révén lehetővé tenné sportbeli aktív részvételünket. Mindazonáltal amíg a Lisszaboni Szerződés nem lép hatályba, a Költségvetési Bizottságban kezdeményezhetünk előkészületi lépéseket, amelyek révén 2009-től – még ha jelentéktelen összegekkel is számolhatunk – nagyon hasznos projekteket indíthatnánk el az európai sport terén.

Sajnálom, hogy az új előzetes költségvetés-tervezet bemutatásakor nem folytattunk hosszabb vitát az EU költségvetés 3. fejezetében (Állampolgárság) beállítható költségvetési tételről. Remélem, hogy ősszel, a költségvetés első olvasatakor, építő jellegű javaslatokkal élünk majd erre a területre vonatkozóan.

 
  
MPphoto
 
 

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – (HU) Engedjék meg, hogy gratuláljak Mavrommatis képviselőtársam jelentéséhez, amely ösztönzi az EU tagállamait legjobb gyakorlataik cseréjére, a sportpályákon és azok körül megjelenő erőszak, fajgyűlölet és idegengyűlölet visszaszorítása érdekében. A stadionokban sajnos növekvő mértékben tapasztalható rasszizmus elleni fellépés a tagállami hatóságok, a sportszövetségek és a versenyszervezők közös feladata és érdeke. E tekintetben kiemelkednek az olyan nagyszerű kezdeményezések, mint az Európai Labdarúgó Szövetség "Labdarúgás az európai rasszizmus ellen" c. kampánya, vagy a "Rasszizmus tönkreteszi a játékot" elnevezésű eseménysorozat. A sport terén tapasztalható rasszizmus és kirekesztés elleni leghatékonyabb ellenszer azonban maga a játék, amely csapatszellemre, együttműködésre és tiszta versenyre nevel, valamint erősíti az együttműködés és szolidaritás társadalmi értékeit.

Bizonyos társadalmi csoportok, így jellemzően a leghátrányosabb helyzetű etnikai kisebbségek azonban jóval kevesebbet sportolnak a statisztikák szerint, és kevésbé férnek hozzá a tagállami sport-infrastruktúra létesítményeihez. Ezért szükséges, hogy az Európai Unió megfelelő referenciaalapokat állapítson meg az esélyegyenlőség előmozdítására a sport gyakorlása és finanszírozása terén, a tagállami sportszervezetek vezetése pedig kiemelt kérdésként kezelje a hátrányos helyzetű csoportok részvételét az adott sportágban, együttműködésben a helyi és regionális szervekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Roumyana Jeleva (PPE-DE), írásban(BG) Szeretnék gratulálni képviselőtársunknak, Mavrommatis úrnak, kitűnő jelentéséért. Helyeslem a sport beillesztését a Lisszaboni Szerződésbe, azt az igényt, hogy a 2009-es költségvetésben külön tétel foglalkozzon a sporttevékenységekkel, a sportnak a tagállamokban való népszerűsítéséhez kapcsolódó intézkedések fejlesztésével. Úgy gondolom, a mai vita egy következetes európai sportpolitika előmozdításának nyitányát jelenti.

A bolgár Regionális Fejlesztési Bizottság tagjaként, egy olyan ország képviselőjeként, ahol a sportinfrastruktúra, és különösen az amatőr sport adottságai elmaradottak, szeretném felkérni az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy éljenek erőteljesebben az Európai Regionális Fejlesztési Alap és más pénzügyi eszközök nyújtotta lehetőségekkel a városi környezetbe történő beruházások érdekében, a sporthoz kapcsolódó infrastruktúra és projektek fejlesztése terén. Úgy vélem, hogy a sportnak a régióinkat, önkormányzatainkat, városainkat és falvainkat érintő fenntartható fejlesztési stratégiák szerves részévé lehet, és kell válnia. Ehhez az EU segítséget nyújthat.

 
  
MPphoto
 
 

  Lasse Lehtinen (PSE), írásban. (FI) A sport verseny, de az a fajta, amelyben az uniós versenyjog nem alkalmazható.

A sport sajátosságait megőrzendő, a jövőben biztosítani kell – valamennyi sportág legszebb hagyományaival összhangban – az önszabályozás lehetőségét. Jogalkotóként nekünk olyan jogszabályokat kell alkotnunk, amelyek garantálják azt, a politikusok és bírák a lehető legtávolabb kerülnek a sporttól. Ezzel a látszólagos ellentmondással ez a jelentés következetesebben foglalkozik, mint a Bizottság Fehér könyve.

Az európai sport minden szintjén, a magasabb és általános jellegű tevékenységeknél egyaránt, fontos, hogy a tagállamok megőrizhessék nemzeti szerencsejáték-rendszereiket, amelyek alapvető elemet jelentenek a sport megkülönböztető elemeinek körén belül. A szerencsejátékok negatív melléktermékeinek keletkezését egyszerűbb megelőzni ott, ahol az állam monopóliuma érvényesül. Minden sportágban, a hivatásos sport és az ahhoz kötődő üzleti tevékenységek, hasznot húznak az önkéntesek, az ingyenesen tevékenykedők, a szélesebb embertömegek tevékenységéből, a kormányzati forrásokból.

A Parlamentnek, a maga részéről, képesnek kell lenni biztosítani azt, hogy a sport társadalmi alapjai nem omoljanak össze a piaci erők nyomása alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. (PL) A sport fontos része mindennapi életünknek, és oly mértékben globalizálódott, hogy megérdemli az Európai Unió intézményeinek figyelmét. A sporthoz kapcsolódó bizonyos negatív jelenségek elleni küzdelem hatékonyabban valósítható meg a közös erőfeszítések, mint a tagállamok egyéni akciói révén.

A dopping korunk versenysportjának elismert és széles körben érvényesülő rákfenéje. Ezért is kap ekkora figyelmet a dopping elleni küzdelem az Európai Parlament jelentésében. Az egykori kommunista országokból érkezett képviselők visszaidézhetik, hogy miként válhatott egy olyan ország hatóságai által szentesített kormányzati módszerré a bajnokok tenyésztése, amely saját tekintélyét a sport terültén elért sikerekkel mérte. Az előadó, a helyzet realitásaihoz igazodva, tett egy bölcs megjegyzést. Kifejtette, hogy önmagában a felszíni jelenségek kezelése a fokozott ellenőrzés révén még nem lesz eredményes. Ennek olyan intézkedésekkel kell párosulnia, amelyek a jelenség mögötti lényegi okokat szüntetik meg. Olyan eseményláncolatra gondolok, amely többet jelent, mint amit a test elvisel. Valamint az oktatásra.

A tömegsport egy másik figyelemre méltó veszélyforrása a rasszizmus és a megkülönböztetés. Én ezeket elhatárolnám például a FIFA által alkalmazott korlátozástól, amely egy csapaton belül a nemzeti és külföldi játékosok számát érinti. Utóbbi korlátozást a fiatal tehetségek előrehaladása és fejlődése feletti aggodalom váltja ki (átigazolások esetén), és nem tekinthetők a játékosokkal szembeni megkülönböztetés nemzeti származás alapján bekövetkező példájának.

Ugyancsak üdvözlöm a sport mind erőteljesebb elüzletiesedésével és annak negatív mellékhatásaival, így a szerencsejátékokkal és a sportesemények közvetítéséhez történő egyenlőtlen hozzájutással összefüggő figyelem fokozódását. Egyetértek azzal, hogy ezek is fontos kérdések.

 
  
MPphoto
 
 

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE), írásban. – (BG) Elnök úr, nagyszerű, hogy a Parlament megvitatja a „Fehér könyv a sportról” című jelentést. Oda kell figyelnünk, hogy a hivatásos és amatőr sport fejlesztését célzó politikáink kiegyensúlyozottak legyenek. Az élsport igen sokba kerül, de az is szükségszerű, hogy fokozzuk a gyermekkortól a nyugdíjas korig terjedő tömegsport finanszírozását. Létre kell hozni azt az infrastruktúrát, amely lehetővé teszi valamennyi társadalmi csoport bevonását a sportba.

A sport a legkorábbi életkortól megkívánja a nevelést, amint maga a sport alapvető szerepet játszik számos olyan probléma megszüntetésében, mint a kábítószer-fogyasztás, az alkoholizmus, és a dohányzás. Sürgetnünk kell a tagállamokat, hogy létesítsenek a szabad sport számára területeket, a kábítószerektől, alkoholtól, dohányzástól mentes területeket. A közelmúltban végeztem közvéleménykutatást, amely nagyon világosan megmutatta, hogy a sportoló ifjúság nem fogyaszt kábítószert és alkoholt. Az ő magatartási kultúrájuk nagyon különbözik az átlagostól: esetükben a türelem és szolidaritás nagyon fontos szerephez jut, és ezt a sport neveli ki bennük. Ebből következően az oktatásnak a sporttal való összekapcsolása különleges jelentőséggel bír. Van még valami, amit szeretnék megosztani Önökkel: működnek különleges sportiskolák, és nagyon fontos, hogy tevékenységük kiegyensúlyozottan alakuljon azon sportklubok munkájával kapcsolatban, amelyek sportolóikat átveszik. Mind a sport, mind az oktatás tekintetében szükséges az előbbiekkel összhangban álló jogszabályok megalkotása.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. (ET) Sok minden elhangzott itt a sport és a kultúra kapcsolatáról, egészségre gyakorolt hatásáról, stb. A sport nagy szerephez jut mind a fizikai, mind a pszichikai állapot formálásában. Az elmúlt években, Európában, jelentős mértékben elfogadást nyert a sport társadalmi hasznosságának gondolata, az a törekvés, hogy mindenkinek adassék meg a lehetőség, hogy képességeihez mérten részt vehessen közösségének életében. Igen sajnálom, hogy ez nem mondható el a fogyatékkal élők sportjáról. Mint az Észt Fizikai Fogyatékkal Élők Sportszövetségének elnöke jól tudom, milyen nehéz sporteseményeket szervezni a fogyatékkal élők számára, mindehhez a sajtó figyelmét felkelteni, a kormányzattól és más szponzoroktól forrásokat szerezni. Sportolóink tudatában vannak annak, hogy számukra még nem születtek meg az egyenlő feltételek és egyenlő esélyek.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Az Eurostat által, a tagállamok tevékenysége alapján összeállított, 2007-ben publikált kulturális statisztikák elismerik e kategória beillesztésének fontosságát. Sajnos, a sport és a turizmus kívül rekedt, és úgy vélem, ezt korrigálni kell. Pozitív fejleménynek tekintem a sportturizmus elmúlt évekbeli fejlődését, továbbá a téli- és hajózó sportok népszerűsítését.

A sportlétesítmények léte a szállodaközpontokban, vagy turistautak kijelölése a biciklisták számára, kedvező hatással járhat mind a lakosság egészségére, mind a környezetre nézve. A nagyobb európai városokban már vannak olyan parkolóhelyek, amelyek – ingyenesen – biciklit biztosítanak a turisták számára mindaddig, amíg nem használják gépjárművüket.

Május 1-én Galaţiban, ahonnan magam érkeztem, a célnál vártam azokat az embereket, akik terepfutó versenyen való részvételnek szentelték idejüket. Különösen a gyermekeknek és a fogyatékkal élő, a távot leküzdő versenyzőknek örültem. Az oktatás alapvető a sport erősítésében. Romániában 2001-ben több száz, városi és vidéki, iskolai és középiskolai sportlétesítmény építése vette kezdetét. Úgy gondolom, az ilyen típusú beruházásoknak folytatódniuk kell.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

 

5. Szavazások órája
MPphoto
 
 

  Elnök. – Elsőként, nagy örömmel jelentem a Háznak, hogy a litván Parlament ma reggel ratifikálta a Szerződést.

(Taps)

Következik a szavazások órája.

(A szavazás eredményeire és egyéb részleteire vonatkozóan lásd a jegyzőkönyvet)

– A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – Elnök asszony, ma szavazom utoljára a Parlamentben. Holnaptól Hanne Dahl képviseli a dán Júniusi Mozgalmat. Hadd köszönjem meg Önöknek az átláthatóságért folyó küzdelemben megvívott, az alkotmányról, népszavazásokról, jó együttműködésről szóló élvezetes csatákat.

Sikerült felnyitnunk a Bizottság titkos telefonkönyvét. Az interneten ott tudjuk napirendjüket és jegyzőkönyveiket. Nemsokára látni fogjuk, hogy ki ad tanácsokat a Bizottságnak, és ki kap támogatást. Ezek a győzelmek annak köszönhetők, hogy sikerült a politikai határvonalakon túllépve együttműködnünk.

A Konventben 23 kormány, az összes nemzeti parlamenti képviselő, és egy kivételével az összes európai parlamenti képviselő aláírását bírtuk egy igen egyszerű, az átláthatóságon változtató javaslaton. Azt mondta ki, mindennek nyíltnak és átláthatónak kell lenni, hacsak nem döntünk ettől eltérően.

Köszönöm továbbá az F-gázokkal, az éghajlattal, növényvédő-zerekkel, ivóvízzel, közlekedéssel, „biokolbászok” nitrát tartalmával kapcsolatos módosításoknál nyújtott támogatásukat!

Második kívánságom az, hogy a jogszabályokat a jövőben ne közalkalmazottak hozzák, zárt ajtók mögött! Kérem, biztosítsák, hogy valamennyi európai jogszabálynak keresztül kelljen haladnia e Parlamenten és a képviselői szavazáson!

Képviselőtársak, köszönöm a 29 évet közös parlamentünkben …

… és köszönöm a dán szavazóknak, akik mindezt lehetővé tették!

 

5.1. Az EK és a Seychelles Köztársaság közötti megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás módosítása (A6-0085/2008, Josu Ortuondo Larrea) (szavazás)

5.2. A Madeirán előállított sörre vonatkozó jövedékiadó-mérték (A6-0146/2008, Sérgio Marques) (szavazás)

5.3. Megállapodás az Európai Parlament és a Bizottság között a komitológia alkalmazásának módozatairól (A6-0107/2008, Monica Frassoni) (szavazás)
  

A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  László Kovács, A Bizottság tagja. − Elnök asszony, a Bizottság üdvözli Frassoni asszony jelentését, amely egyetért a Parlament és a Bizottság között a 2006/512/EK határozat által módosított 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásairól szóló kétoldalú megállapodás megkötésével. Ezzel összefüggésben a Bizottság kiemeli, hogy a megállapodás 11. bekezdése általában rendkívül sürgős ügyeket érint.

A Bizottság köszönetét fejezi ki a Parlamentnek, és különösen Galeote és Corbett uraknak azért a kitűnő szellemiségű együttműködésért, amely e megállapodás kitárgyalásának folyamatában mindvégig érvényesült. Tegnap, a Bizottság jóváhagyta a megállapodást, és Barroso elnök a napokban aláírja azt.

 

5.4. Az Európai Parlament eljárási szabályzata 81. cikkének módosítása (A6-0108/2008, Monica Frassoni) (szavazás)

5.5. A mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek (gyapottámogatás) (A6-0166/2008, Ioannis Gklavakis) (szavazás)

5.6. Transzatlanti Gazdasági Tanács (szavazás)
  

A 13. bekezdést érintő szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Erika Mann (PSE). – (DE) Elnök asszony, a hétfőn, pártkereteken túllépő, közös állásfoglalási indítvány tárgyában lezajlott tanácskozás során elfeledkeztünk arról, hogy a pénzügyi válsággal kapcsolatos IMF-javaslatok már elérhetők, és most már azok végrehajtása van napirenden. Ennél fogva azt javaslom – és igen remélem, hogy ezt a Ház is támogatja majd – hogy a következő kitétel kerüljön a szövegbe illesztésre:

‘A végkövetkeztetések mindkét fél általi végrehajtására.’

(DE) . Más változtatás nincs a szövegben.

 
  
  

A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

 

5.7. Az emberi jogok világbeli helyzete (2007) és az Európai Unió politikája (A6-0153/2008, Marco Cappato) (szavazás)
  

– A 3. sz. módosítást érintő szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, egyszerűen hadd tegyem képviselőcsoportom nevében a következő nyilatkozatot: vissza kívánjuk vonni a 3. sz. módosítást. Továbbra is azon a véleményen vagyunk, hogy az erőszakmentesség – sajnálatos módon – nem mindig elegendő az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosításához. Pusztán Koszovót és Darfurt idézném itt fel. Mindez nem jelenti, hogy ellenezzük az erőszakmentesség elvét. Mégis, visszavonjuk módosításunkat. Megszavazzuk a PPE-DE képviselőcsoport által benyújtott módosítást, és annak alapján haladunk tovább.

 
  
  

– A 7. sz. módosítást érintő szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Cappato, előadó. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, meg kívánom köszönni a szocialista képviselőcsoportból Swoboda úrnak, hogy az egyszerűség kedvéért, és annak megvilágítása érdekében is, hogy – egymás közt szólva – az adott javaslat nem tekinthető a kizárólagos eszköznek, visszavonta módosításukat.

Szeretnék egy szóbeli módosítást előterjeszteni a PPE-DE képviselőcsoport által beterjesztett módosítással összefüggésben, ugyancsak az egyszerűsítésre törekedve: a bekezdés kezdete a következőképpen szólna: „az erőszakmentességet a legmegfelelőbb eszköznek tekinti”, és a bekezdés többi része a jelenlegiek szerint maradna. Azt is kérném, hogy az erőszakmentesség fogalmát minden nyelven egyetlen szóként írják ki, mert ez nem egyszerűen egy negatív fogalom, jelezve az erőszak hiányát, hanem egy pozitív töltetű lépés gondolata, amint azt a Dalai Láma, Gandhi, és más történelmi személyiségek tanították nekünk.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

– A 23. bekezdést érintő szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, szeretnék – az előadó egyetértését bírva – egy szóbeli módosítást javasolni a 23. bekezdéshez, a következőket kinyilvánítva:

„megjegyzi, hogy tevékenysége utolsó évében ez az új testület nem bizonyult hitelesnek, azonban ismételten hangsúlyozza a UNHRC-nek az ENSZ általános szervezetén belül betöltött döntő szerepét;”.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

 

5.8. Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlati lépések és a jövőbeni kihívások (A6-0138/2008, Véronique De Keyser, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra) (szavazás)
  

- A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Michael Gahler (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a két előadóval való konzultációt követően az alábbi kiegészítést javaslom:

„elismeréssel adózik az EU választási megfigyelő misszióiban résztvevő harmadik országok, mint például Svájc, Norvégia és Kanada megfigyelőinek; ”.

(DE) Az érintettek kérték ezt, és úgy gondolom, ez bátorítólag hat arra, hogy legközelebb ismét részt vegyenek küldetéseinkben.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)

 

5.9. Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok a délkelet-ázsiai országokkal (ASEAN) (A6-0151/2008, Glyn Ford) (szavazás)
  

– A szavazás előtt

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford, előadó. Elnök asszony, a múlt éjjeli vitát követve elfogadtam, hogy visszavonom a 11. módosítást, illetve a 17. bekezdéshez kapcsolódó 12. módosítást kiegészítésnek tekintem. Ez a PPE-DE képviselőcsoportbeli Varela Suanzes-Carpegna úrral való megállapodásom következménye.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a kérést)

 

5.10. A mélytengeri halállományok kezelése (A6-0103/2008, Rosa Miguélez Ramos) (szavazás)

5.11. Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret kidolgozása (A6-0105/2008, Ingo Friedrich) (szavazás)
  

– A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Hartmut Nassauer (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, képviselőcsoportom nevében névszerinti szavazást kérek az 1. módosítás esetében, míg a részenkénti szavazás második felében a 11.. módosítás esetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Szeretném figyelmeztetni, hogy a határidő lejárt. Amennyiben azonban nincs tiltakozás, elfogadjuk kérését.

 
  
  

(Az Elnök megállapítja, hogy nem volt tiltakozás a kérést illetően)

– A 10. bekezdést érintő szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, e módosítás célja a következő szavak törlése: „amikor ebbéli minőségükben járnak el és a Szerződésekben megjelölt feladataikat végzik”. Ennek lényege az, hogy a régiók és a helyi hatóságok, a magánérdekeltségű lobbistákkal szemben, a közérdeket képviselik. Ennél fogva leegyszerűsítést jelentene a régiókat és a helyi hatóságokat a magánlobbistákkal összehasonlítani. A gyakorlatban számos európai régió és helyi hatóság alapokmánya lehetővé teszi számukra, hogy a Szerződésekben foglaltaknál akár jóval szélesebb körben is beavatkozzanak az érintett közérdek közösségi szintű védelme érdekében. Ezért kértem a módosítás utolsó mondatának törlését.

 
  
  

(A Parlament elveti a szóbeli módosítást)

– A 3. módosítást érintő szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). – Elnök asszony, szóbeli módosítással élnénk a 3. módosítást illetően. Az „egyházak” szót a „vallási” szóval kívánjuk felcserélni, s így a mondat a következőképpen hangzik: „[…] lobbistának kell tekinteni és ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni: hivatásos lobbisták, vállalati lobbirészlegek lobbistái, nem kormányzati szervezetek, „agytrösztök”, kereskedelmi szövetségek, szakszervezetek és munkáltatói szervezetek, egyházak, filozófiai és nem vallási szervezetek, […]” és így tovább.

 
  
  

HU(A Parlament elutasítja a szóbeli módosítást)

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Frassoni (Verts/ALE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, itt a bizonyíték arra, hogy a lobbik működnek!

(Taps középről és balról)

 
  
  

– A 15. sz. módosítást érintő szavazás előtt

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Frassoni (Verts/ALE). – Elnök asszony, úgy tűnik, hogy az európai angol becsapott bennünket. Miután e módosítás szövege nem teljesen egyértelmű, képviselőcsoportom visszavonja az azért kért nagy kalap pénzzel foglalkozó 15. számú módosítást, hogy a lobbisták pénzügyi helyzetének kimutatását közzé tegyük. Ugyanakkor, még ha a szavazás nem is elképzeléseink szerint alakul, reméljük, hogy a munkacsoportban folytatandó viták során e kérdés tisztázódik, és ismét napirendre kerül.

Nagyon köszönöm, és köszönöm mindenkinek az együtt végzett munkát!

 

5.12. Fehér könyv a sportról (A6-0149/2008, Manolis Mavrommatis) (szavazás)

6. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet!

7. A bizottságok és küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet!
  

ELNÖKÖL: MRS MORGANTINI
Alelnök

 

8. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet!

9. A szavazáshoz fűzött indoklások
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indoklások

 
  
  

− Jelentés: Ioannis Gklavakis (A6-0166/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök asszony, a görög mezőgazdaság számára kényes és különösen fontos termék esetében az ember azt várná, hogy az elsődlegesen az Európai Bíróság ítéletei által kikényszerített reformban megjelenik valamiféle, 2013-ig érvényes védelem a gyapot új egységes közös piacszervezési rendszere számára. Ez a megoldás az egyszeri kifizetések rendszerét, a minden egyes ország nemzeti keretein belül kezelt közösségi alapok pénzügyi garanciáját, és a tagállamoknak a nemzeti keretek kezelésével összefüggő rugalmasságának lehetőségét követve a KAP-elveken alapulhatna.

A költségvetési semlegesség határain belül a hektáronkénti lehető legmagasabb területalapú támogatást kellene megcéloznunk. Ugyancsak támogatást kellene biztosítanunk azon termelőknek, akik javítják termékeik minőségét.

Az elvárás nem teljesült. Pedig az 1. pillér keretében felállítandó szerkezetátalakítási alapra vonatkozó, a jelentésbe foglalt javaslatban az a felvetés fogalmazódik meg, hogy álljanak rendelkezésre források a szektor, és különösen a gyapottisztító ipar korszerűsítésére. Ez tűnik ki elsődlegesen a 9, 14, 16, 23, 26, 31 és 39 sz. módosításból. Létezik egy olyan konstrukció is, amelynek révén lehetséges ellensúlyozni a gyapottisztító iparnak a termelés bármely visszaesésével vagy a gyapotpiaci zavarokkal összekapcsolható vesztességeit.

Fentiek miatt a PASOK parlamenti csoportja a plenáris ülésen a gyapotot érintő közvetlen támogatás rendszeréről szóló jelentés ellen szavazott.

 
  
  

− Transzatlanti Gazdasági Tanács (RC-B6-0209/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, köszönöm, hogy lehetővé tette a TGT-megállapodással kapcsolatos szavazásom indoklását.

Úgy vélem, a tisztesség azt mondatja ki, hogy mi mindannyian támogatjuk a kötelező jellegű együttműködést, különösen ott, ahol ez előmozdítja a kereskedelmet, de még inkább ott, ahol előmozdítja a transzatlanti kereskedelmet. Hiszen két nagy kereskedelmi blokkunk – az EU-é és az USA-é – túl gyakran vész össze a kereskedelmi kérdéseken.

Nekünk azonban biztosítanunk kell, hogy egyetlen, kötelező érvényű közös szabályokat hozó megállapodás se szolgálhasson kibúvóként a protekcionizmus együttes alkalmazásához. Biztosítanunk kell, hogy az együttesen kidolgozott globális szabályok ne szolgáljanak mentségül más világpiaci termelők és szállítók kizárására.

Ebből fakadóan, amikor mi közös globális szabályok elfogadására törekszünk, biztosítsuk azt, hogy helyzetünkből fakadóan segíteni tudjuk a szegényebb országok termelőit az ezekhez a szabályokhoz való alkalmazkodásban, tehát nem felmentésként használjuk e szabályokat e termelők világpiacról történő kizárására.

Összességében, úgy vélem, mindkét oldalon üdvözöljük ezt a megállapodást és ezért mellette is szavaztam.

 
  
  

− Jelentés: Marco Cappato (A6-0153/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, Cappato úr jelentése mellett szavaztam, mert az az Európai Parlament egyik legfontosabb feladatával, nevezetesen a Tanács és a Bizottság emberjogi politikai teljesítményével összefüggő parlamenti felügyeleti funkció végrehajtásával foglalkozik. Ezzel tovább erősödik az Európai Uniónak, mint az emberi jogok globális őrének szerepe. E folyamat részeként, például, alapvető, hogy az Emberi Jogi Albizottság hozzálásson a szóban forgó jogi eszközök rendszeres értékeléséhez, továbbá a Parlament kapcsolódjon be az Európai Unión belül folyó emberi jogi párbeszédekbe.

Ezzel együtt, bármely e területen követett politika nem lesz több puszta szemfényvesztésnél, hacsak nem azt az alapelemet tekintjük kiindulási pontnak, hogy az emberi jogok oszthatatlanok. Ez az egyetlen módja annak, hogy a szavahihetőség diadalmaskodjék a kettős mérce felett.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, a Jogjakarta elveket teljes támogatásáról biztosító 141. bekezdés ellen szavaztam. Ezek az elvek ugyanis mindennek ítélhetők, csak egyértelműen meghatározottaknak nem, és különösen érvényes ez olyan kényes kérdésekben, mint a szexuális orientáltság és a nemi identitás.

Ehelyett a 15. módosítást támogattam, amely „figyelembe veszi” ezeket az elveket. Arról van szó, hogy ezek az elvek nem értelmezhetők olybá, hogy normául szolgáljanak a tagállamok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Köszönöm, Elnök asszony, a Cappato-jelentés kapcsán kértem szót. Konkrétan az előadó által javasolt módosítást érintem, nevezetesen az első módosítást, amelyben az előadó hirtelen filozofálgatni kezd a modern nemzetállam és a nemzeti szuverenitás modern korunkban való helytállóságáról. Cappato úr nem igen lát tisztán ezekben a kérdésekben. Ez ugyan őrá tartozik, de teljesen hasonló eszméket képviseltek a kommunista önkényuralmi rendszerek is, amelyek nem sokat foglalkoztak az emberi jogokkal. A javaslatában tükröződő elemeket magyarázták a kommunisták Bulgáriában, és a többi kelet-európai országban. Ezért is, azt javaslom Cappato úrnak, hogy – amennyiben ezt a vonalat szeretné továbbvinni – keresse fel Észak-Koreában Kim Chen Irt. Ott gondolatait nemcsak osztják, de – bizonyos vagyok benne – melegen üdvözlik is.

 
  
  

− Jelentés: Véronique de Keyser, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (A6-0138/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Callanan (PPE-DE). – Elnök asszony, a jelentés mellett szavaztam. Úgy gondolom, az EU tevékenysége a választási megfigyelési küldetésekben mérhetetlenül nagy, rendkívül fontos, és nagyfokú professzionalizmussal valósul meg. Számos elnyomott és fejlődő országban hozzájárul a demokratikus folyamathoz, és a demokratikus fejlődéshez.

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy elnöke lehettem a Parlament Sierra Leone-i választási megfigyelési missziójának. Sierra Leone igen nehéz helyzetű, nagyon szegény ország. Olyan ország, amelyben komoly logisztikai nehézségek, az esős időszakban kemény természeti feltételek jelentkeztek a küldetés végrehajtása során. A küldetést igen szakszerűen valósította meg a munkatársi gárda minden tagja, az uniós stáb, de a helyben toborzottak is.

Nagy megilletődöttséggel nézhettük azt a lelkesedést, amellyel sok hétköznapi Sierra Leone-i a választásokat követte. Órákig álltak esőben a sorban, hogy leadhassák szavazatukat egy demokratikus választás során. Hozzájárulásunk ehhez, bőven megérte a viszonylag csekély ráfordításunkat, és nagy örömmel fogadom e jelentést, amelyet megszavazok.

 
  
  

− Jelentés: Glyn Ford, Vicenzo Aita (A6-0151/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, köszönöm a lehetőséget, hogy megmagyarázhatom az ASEAN-nal való megállapodásról szóló Ford-jelentés kapcsán leadott szavazatomat.

Általában, úgy vélem, hogy magunk a Világkereskedelmi Szervezet multilaterális keretein belül preferáljuk a nemzetközi kereskedelem erősítését és növelését, de azt is gondolom, hogy azt a szerepet is el kell ismernünk, amelyet kétoldalú kapcsolataink játszanak a kereskedelem és a globalizáció előnyeinek a világ egészén való kiterjesztésében.

Azt gondoltam, hogy különösen fontos volt e jelentésben az emberi jogok kérdéseinek kiemelése. Általában, szkeptikus vagyok, amikor ezt tesszük, mert nagyon gyakran ez csak kifogás a más országok termékeivel szembeni protekcionizmusra. A mostani összefüggésben azonban ezt viszont különösen helytállónak ítélem, hiszen Burma az ASEAN egyik tagja.

Van azonban egy komoly problémám e kérdésnél, miután a kezdetekben módosítást terjesztettem elő a bizottságban, amely elfogadásra került. Ebben azt javasoltam, hogy amennyiben bizonyos ASEAN-országok nem kívánnak csatlakozni e szerződéshez, nekünk mégis meg kell kötnünk a megállapodást azokkal, amelyek ezt kívánják. Nem engedhetjük meg, hogy a legerőteljesebben protekcionista ország túszul ejtse a megállapodást.

Sajnos, az EU végtelenül ragaszkodik a kereskedelmi blokk kontra kereskedelmi blokk tárgyalásokhoz. Emiatt tartózkodtam a szavazásnál.

 
  
  

− Jelentés: Ingo Friedrich (ex Alexander Stubb) (A6-0105/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagy megelégedésemre szolgál, hogy akkor magyarázhatom meg szavazatomat, amíg még Ön elnököl, Morgantini asszony. Külön örömmel tölt el a mögöttem tapsoló képviselőtársaim üdvözlő moraja. A magam nevében kívánok szólni, amit mondok és teszek, az személyesen hozzám, mint egyéni képviselőhöz, mint a Nyugdíjasok Pártjának képviselőjéhez köthető. Így a lobbistákat szabályozó jelentéssel szemben leadott voksom is. Az ok a következő: engem hidegen hagy az a tény, hogy magától értetődőnek tekintjük, hogy az Európai Parlament képviselőit, döntéseik meghozatalában más emberek befolyásolják, és – emiatt – a szabályozás szükségesnek mutatkozik.

Az is igaz, döntéseim meghozatalában engem mindig befolyásolt Carlo Fatuzzo, egyedül Carlo Fatuzzo, és senki más, mint Carlo Fatuzzo. Ennél fogva magam nagyon furcsállom, hogy bármely ettől eltérő lehetőség elfogadható. Ha bármire szükség volna, bármit meg kellene tennünk azért, hogy az általunk megszavazni tervezett dokumentum jobb megértését előmozdítsuk, akkor szakértőkkel kell rendelkeznünk, akik persze az ellenkezőjét mondják a másik szakértő állításának, de ekkor a döntésben ráhagyatkozhatunk saját értelmi képességeinkre.

Azzal zárom, hogy felteszem a kérdést magamnak, de Önnek is, Elnök asszony, ki befolyásolta a lobbikat szabályozó határozatot? Nyilvánvaló, létezik egy lobbi, a lobbik lobbija, amely befolyásolta a lobbikról szóló jogszabályokat!

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Látom, Ön továbbra is individualista. Remélem, azért módja nyílik másokkal kapcsolatot teremteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, elsőként is, rendkívül nagy örömömre szolgál az elnöki székben látnom Önt. Önnek több ülésen kellene elnökölnie. Ugyancsak végtelenül nagy öröm Fatuzzo úr szavazat-magyarázatát követni. Szerencsére, erre nem került sor első képviselői megbízatásom idején, különben sohasem jutottam volna ebédhez Strasbourgban.

A jelentést érintő szavazás közben azon tűnődtem, hogy valóban a megfelelő közönséget céloztuk-e meg? Jó, ha becsületesek vagyunk az itt tevékenykedő lobbisták ügyében, és jó dolog, hogy nyilvántartjuk, a Bizottság kivel is találkozik. De erősen tűnődöm azon, hogy nem kellene-e nyilvántartanunk azokat, akiket a Bizottság befolyásol azzal a céllal, hogy próbálják meg, és befolyásolják a parlamenti szavazást az általuk átküldött irányelvekkel összefüggésben.

Jeles képviselőtársunk, Hannon úr segítségével a Bizottsági kérdések órája során, mi már, feltártuk, hogy a brit jótékonysági szervezetek, mint amilyen az NSPCC, milyen összegű közvetlen bizottsági támogatásban részesültek. Ezt követően már nem lep meg, hogy írnak nekünk, és kifejezi óhajukat, hogy támogassuk a Lisszaboni Szerződést.

Egy csomó szervezet jutott uniós pénzekhez, amikor megjelent a Lisszaboni Szerződés előkészítésekor kialakított „polgárok piacterén”, de ők a vitákban mindig az éremnek csak egyik oldalát képviselték. Van egy kis bökkenő a demokráciával e Házban: az általunk finanszírozott emberek nem a megfelelők, és tulajdonképpen jobb volna, ha az így történő pénzköltést leállítanánk.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (NI). – Elnök asszony, a lobbisták szeretik Brüsszelt. Bejutnak az európai intézményekbe, és azonnal felmérik, hogy a rendszert hozzájuk hasonló emberek formálták, a hozzájuk hasonlók számára.

Képesek itt olyan jogszabályokat keresztülverni, amelyet egy közvetlenül választott jogalkotás sohasem engedne át. Olyan jogszabályokra gondolok, mint a magasabb vitamin és ásványtartalmú kiegészítőkre vonatkozó tilalom, amelyet valamennyi tagállamban hevesen elleneztek, de amelyet itt néhány nagy gyógyszergyártó cég a színfalak mögötti megállapodásokkal elért.

Mindez, úgy vélem, ismert e Házon kívül is. Ami talán kevésbé felismert, az az, hogy ezek a lobbista szervezetek – amint ezt képviselőtársam Heaton-Harris valamivel korábban kifejtette – maguk is milyen mértékben az Európai Unió kreatúrái, és pénzügyileg teljes egészében a Bizottságtól függnek.

Tehát, amikor az Európai Bizottság a civil társadalommal konzultál, lényegében nem történik más, mint hogy konzultál az Újságírók Európai Uniójával, az Európai Női Lobbival, az Európai Szakszervezeti Kongresszussal, és egy nagy csomó egyéb szervezettel, amelyek bevételük utolsó eurójáig az európai adófizetőktől függnek.

Meg kell kérdeznem, hogy vajon van-e valaki a nemzetállamokban, aki őszintén támogatja ezt a vállalkozást anélkül, hogy – bizonyos szinten – ne kapna pénzt? Annak próbájaként, hogy igazam van-e, a Lisszaboni Szerződést népszavazásra a nép elé kellene bocsátani! Pactio Olisipiensis censenda est!

 
  
  

− Jelentés: Manolis Mavrommatis (A6-0149/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, e fontos jelentéssel összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mit jelent a sport a fiatalok számára helyi szinten.

A fizikai mozgás gyermekek, és fiatalok körében való népszerűsítése érdekében tett lépéseket fokozni kell, amint támogatandók a sportot aktívan előmozdító iskolák is. Ebből is következően, alapvető olyan projektek támogatása, amelyek az iskolákban, de azokon kívül is a sportlehetőségek fejlesztését célozzák, illetve törekednek a gyerekeket a tanrenden túli testmozgásra is rávenni.

Úgy gondolom, fontos a sporttevékenység támogatását az alapoknál kezdeni, azaz a polgárokhoz legközelebbi szinten. Ez megtörténhet úgy, hogy megfelelő pénzügyi támogatást biztosítunk a kisebb kluboknak és sportlétesítményeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, már felszólaltam a témával foglalkozó fő vitában. Akkor azonban lényegében nem magyaráztam el, miért is szavaztam a jelentés ellen. A magyarázatot egy sor ok adja, amelyeket szavazatommal indokoltam. Rettentőre szerettem volna igennel szavazni, de ezt csak akkor tehettem volna meg, ha az európai intézmények bármi hasznosat is tettek volna a sport érdekében.

A múlt évi költségvetési vitában, a Parlament nevében, leszavaztuk azt a tételt, amely kiegészítette volna az Egyesített Sportok Különleges Olimpiai Mozgalma pénzügyi kereteit. Egy olyan programét, amely tíz tagállamot érintett volna, és 3 000 szellemileg sérült emberre terjedt volna ki.

Most visszatérek e javaslathoz, és már beszéltem valamennyi érintett parlamenti előadóval. Önök pedig közben csodálkozhatnak azon, hogy mennyire is érdekli e Házat a sport. A Parlament talán csak szeretné magát hatalommal felszívni, hogy belekotnyeleskedhessen az emberek mindennapi életébe. Miközben nem akar semmi jót tenni akkor, amikor fogyatékkal élőkről van szó.

Szerintem, tavaly elszalasztottunk egy lehetőséget. Idén újra igyekszem forszírozni e kérdést, és jelzem érdekeltségemet e csodálatos szervezettel, a Különleges Olimpiai Mozgalommal összefüggésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, a Mavrommatis-jelentés mellett szavaztam. Nemcsak azért, mert azt átfogó és jól összeállított jelentésnek tartom, hanem mert különösen hálás vagyok az előadónak és a Kulturális és Oktatási Bizottságnak, hogy benyújtott módosításaimat a dokumentumba beépítették. E módosítások azt célozzák, hogy a társadalmi környezetben egyenlő elbírálást nyújtsuk a fogyatékkal élő portolóknak is. Bizonyos nemzeti jogrendszerek pénzügyi támogatást biztosítanak azon olimpiai sportolóiknak, akik sportpályafutásuk lezárását követően pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Ezek a rendelkezések azonban nem vonatkoznak a paralimpiai sportolókra. Pedig a sportba való bekapcsolódás fokozza a fogyatékkal élők személyes méltóságérzetét és önbecsülését.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Beazley (PPE-DE). – Elnök asszony, nem tudom, hogy én kerülök-e sorra vagy nem. Nem nyújtottam be írásos kérelmet szavazatom indoklása érdekében. Amennyiben azonban lehetséges, nagyon röviden válaszolnék jó barátomnak és képviselőtársamnak, Heaton-Harrisnak. Úgy gondolom, mindannyian rendelkezünk véleménnyel az európai intézményekről, de nem tartom tisztességesnek megtámadni az Európai Uniót, a nemzeti kormányokat, a helyi önkormányzatokat azért, hogy foglalkoznak-e vagy sem, a fogyatékkal élők és a sport összefüggéseivel.

Őszintén, választókerületemben számos példát találok arra, hogy az Európai Unió hatalmas hasznot hozott a lakosság, így a fogyatékkal élők, de a nem fogyatékosok számára is. Egyszerűen nem tartom igazságosnak bármely intézményt így megtámadni. Úgy vélem, mindannyian a lehető legtöbbet szeretnénk tenni a sportolás bátorítása érdekében, azért, hogy mindenkit a tisztességes sportolásra buzdítsunk. Más kérdés az, hogy valaki Európa-párti vagy sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony szeretnék egy pár szót szólni a Mavrommatis-jelentésről. Mellette szavaztam, és kitűnőnek tartom azt. Különösen kiemelkedőnek tartom, hogy elismeri a sport sajátos jellegét, figyelmet fordít a különleges igényű csoportokra, beleértve ebbe a fogyatékkal élőket is. Egyetértek Beazley úrral, de nem értem teljesen jó barátom, Heaton-Harris logikáját e téma kapcsán. Ugyanis pontosan az általunk követett út az, amelynek révén biztosítani tudjuk, hogy a különleges igényű csoportok, és a fogyatékkal élők egyenlő elbánásban részesüljenek. Az egészségügy érdekében kifejtett mozgás különleges hangsúlyt kap e jelentésben. A sport mindenkor a rasszizmus és idegengyűlölet megelőzésének nagyszerű eszközeként szolgált.

Azt is el kívánom mondani, hogy valami gond volt a szavazógépemmel, és például a 42. pontnál nem működött rendesen. Remélem, hogy a műszaki részleg megvizsgálja, hogy szavazógépem néha miért blokkol le. Úgy vettem észre, másoknak is akad ilyen problémája. Üzenném a műszakiaknak, remélem legközelebb a rendszer megfelelően működik majd.

 
  
  

− Jelentések Mavrommatis (A6-0149/2008), Ingo Friedrich (ex-Alexander Stubb) (A6-0105/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hadd kezdjem a Mavrommatis-jelentéssel. Mellette szavaztam, mert nagyra értékelte a sportfogadásnak és Ausztria kaszinóinak hozzájárulását a sport finanszírozásához. Üdvözlöm a kérdéses bekezdést. Támogattam továbbá a Friedrich-jelentést, mert visszaverte a társadalom által elismert egyházak egyedülálló és széles körű szerepe ellen irányuló támadást, és árnyaltan közelítette meg az ügyvédek szerepét. Magam nagy jelentőséget tulajdonítok annak a szakértelemnek és sok információnak, amelyet a lehetséges megoldások kapcsán a polgárokkal, érdekcsoportokkal, ügyvédekkel és lobbistákkal folytatott szakmai eszmecserék és párbeszéd révén nyerünk.

Szeretném ezt az alkalmat megragadva köszönetemet kifejezni a sok száz vitáért, a számtalan e-mailért és ötletért, amelyet kaptam. Ezek némelyike bosszantó, mert csak az értékes idő rabolja, de a felvetések többségét informatívnak és hasznosnak találtam. Még egyszer köszönöm ezt, de azt is hozzá kell tennem, hogy a lobbistákkal való foglalkozás mikéntjéért a felelősség végső soron bennünket terhel. Mi döntjük el, hogy kivel akarunk szóba állni, mennyi időnket foglalhatják le, miről beszélünk, és miként alakítunk egy munkakapcsolatot. Én „igent” mondok a világos és átlátható szabályokra, de „nemet” a túlszabályozásra, amely e munkakapcsolatot nehezebbé és bürokratikusabbá teszi.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

− Jelentés: Josu Ortuondo Larrea (A6-0085/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban(PT) Úgy tartjuk, hogy a Seychelles Köztársasággal kötött megállapodásunknak fontos a fenntartása, és szükség szerinti erősítése. De egyetértünk azzal az értékeléssel is, mely szerint a helyi kikötői infrastruktúra állapotára, valamint a (a többek között a pénzügyi hozzájárulások felhasználásával kapcsolatos célkitűzésekkel összefüggő) – a Seychelles-szigeteki hatóságok kizárólagos hatásköre alá tartozóan – módosuló megfontolások lehetőségére tekintettel is a (halászati lehetőségeket és azok pénzügyi hozzájárulásait tartalmazó) jegyzőkönyvet helytelen beilleszteni a szövegbe.

Hasonló módon, negatívan értékeljük például az olyan intézkedések beillesztésére vonatkozó javaslatot, mint amilyen az engedélyek Európai Bizottság általi felfüggesztése, amely különösen nem tartja tiszteletben és védi a tagállamok jogköreit.

Továbbá az egyenlő munkáért egyenlő fizetség elve továbbra sem biztosított, hiszen a megállapodás mindössze azt határozza meg, hogy a Seychelles-szigetekről származó, de a megállapodás által kedvezményezett uniós országból érkezett hajón szolgálók bére nem lehet rosszabb azon seychelles-i személyzeténél, amely seychelles-i hajókon végez hasonló munkát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Ortuondo Larrea úrnak a Seychelles-szigetekkel való halászati megállapodásról szóló jelentése ellen szavaztam. A Közös Halászati Politika (KHP) totális kudarc, és nem segítette elő egy fenntartható halászati ipar kialakulását partjaink mentén.

Emiatt skót hajók százait kellett szétdarabolni, és mindezt a halászati közösségek megszenvedték. A megoldás nem az, hogy más tagállamok túl-kapacitását harmadik országokkal kötött halászati megállapodás formájában exportáljuk.

Ha más tagállamoknak túl sok halászhajójuk van hagyományos halászati területeikhez mérten, akkor e problémát oldják meg maguk, és ne az EU-ra számítsanak újabb kirabolható terület megtalálásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Elégedett vagyok, hogy az Európai Parlament jóváhagyta az Európai Közösség és a Seychelles-szigetek közötti Halászati Partnerségi Megállapodáshoz (2005-2011) fűzött módosításomat.

A változások nem módosítják a megállapodás alapelemeit. Pusztán az elért sikereket tükrözik, és a tényleges szükségleteknek megfelelő gyakorlati alkalmazást teszik lehetővé. Ezért, az elmúlt három év fogásainak átlagát tekintve, a referencia-tonnatartalom 55 000 tonnáról 63 000 tonnára emelkedett. A helyzetet kiegyensúlyozandó, és a jegyzőkönyvnek a többi tonhal-megállapodással összhangba hozatala érdekében a hajótulajdonosok által fizetett tonnánkénti díj 35 euróra emelkedett. Ezzel a közösségi hozzájárulás mértéke 75 euróról 65 euróra csökkent. A teljes éves hozzájárulás viszont 4 125 000 euróról 5 355 000 euróra emelkedett.

E megállapodás sikere tükrözi az Európai Unió egyértelmű és kölcsönös érdekeltségét partnerségi megállapodások megkötésében a halászati szektorban. A réunioni flotta már élhetett az így kínálkozó halászati lehetőségekkel, és remélem, hogy a mai szavazás segít megerősíteni és ösztönözni tengeri erőforrásokra alapozódó gazdaságunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) A tengeri és tengerészeti források mind a foglalkoztatás, mind a gazdasági növekedés tekintetében igen fontosak az Európai Unió számára. Élelmiszer és energia forrásaként egyaránt szóba jönnek. Emellett a parti régiók komoly fejlődést tapasztalnak a gazdaság fontos szektorának számító turizmus terén. A tengeri forrásokat azonban felelősségteljes módon kell kiaknázni.

Az EU halászati szektora a második legnagyobb a világon. A halászati és akvakulturális szektor megközelítőleg évi 7,3 millió tonna halat szolgáltat. A halászat és a feldolgozóipar 360 000 főt foglalkoztat. Úgy gondolom tehát, hogy az EU-nak megállapodásra kell jutnia harmadik országokkal a közös halászati politika tárgyában, illetve fel kell javítani a már megkötött egyezményeket.

 
  
  

− Jelentés: Sérgio Marques (A6-0146/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Támogatjuk a több egyedi, az eltéréseket és sajátos, különböző, testre szabott intézkedéseket tartalmazó, a legkülső régiók gazdasági realitásaihoz igazított, termelési adottságaikat jobban szem előtt tartó szabályozást.

Ez a jelentés különleges jövedékiadó-mérték alkalmazását javasolja a Madeirán előállított sör esetében. Ez a mérték alacsonyabb, mint a nemzeti kötött ráta, és olyan esetekben kerül alkalmazásra, amikor a sörfőzde éves termelése nem haladja meg a 300 000 hektolitert.

Amint arra a Bizottság rámutatott, a helyileg előállított sör ára – még az 50 százalékos adókedvezménnyel együtt is – 7,5 százalékkal magasabb, mint a kontinentális Portugáliában főzött, a madeirai piacon értékesített sör kiskereskedelmi eladási ára. Amennyiben az adócsökkentés haszna eltűnik, akkor a helyi sörfőzdék képtelenek megbirkózni a versennyel.

Szem előtt tartva a legkülső régiók sajátos jellegzetességeit és a helyi feltételek támasztotta kívánalmakat, a fentiekkel összhangban, támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek garantálni kívánják a régió különleges lehetőségeivel összhangban álló termelési jogokat, amelyek elismerik a regionális gazdaság sajátosságait, és következésképpen, garantálják a nemzeti és nemzetközi versennyel egyaránt szembe kerülő helyi söripart.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Az egyetlen ok, amely miatt e közvetett adókkal foglalkozó határozat mellett szavazok az helyileg korlátozott kihatása, tehát, hogy nem tudja negatívan befolyásolni az osztrák Brauerei zu Göss sörfőzde helyzetét, amely – közismerten – a legjobb sört gyártja Európában.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) Az előadó által érintett téma arra hívja fel a figyelmet, hogy miként békíthető ki egymással a valódi verseny rendszerének stabilizálása, és a törvény előtti egyenlőség elve. Egyértelműen, a szabadpiac a gazdaság szabályozásának legjobb eszköze, egészen addig, amíg valami jobbat nem találunk ki, hogy egy bizonyos álláspontot körülírjak. Ebből a szempontból, az előadó kezdeményezése az intervencionizmust is indikálhatja, amely negatív hatásokkal járna a gazdaságra. Másrészt a piac fenntarthatóságának biztosítása kiterjed a részegységek védelmére és a monopolizálás megakadályozására is. Szélesebb vita és mélyebb szakértői kutatásra van szükség az itt érintetthez mérhetően fontos döntések meghozatalához. A jelentés nem foglalkozik a téma minden elemével. Ezért döntöttem úgy, hogy tartózkodom.

 
  
  

− Jelentés: Monica Frassoni (A6-0107/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársamnak, Monica Frassoni asszonynak az Európai Parlament és a Bizottság között, 2006. július 17-i 2006/512/EK ) határozattal módosított, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló tanácsi határozat végrehajtásáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló jelentése mellett szavaztam. Sajnálatos módon a komitológiai eljárás nem működik jól, és sürgőssé válik olyan intézkedések meghozatala, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára végrehajtási hatásköreinek gyakorlását, illetve az Európai Parlamentnek, hogy ellenőrizhesse azt. Ahol ez érvényesíthető, a vizsgálattal járó szabályozási bizottsági eljárásra történő szövegbeli hivatkozás kötelező érvényű mindhárom intézmény számára. Örülök annak, hogy az új megállapodás pontosabban definiálja a Bizottság kötelezettségét a Parlament tájékoztatására olyan megoldások révén, amelyek biztosítják, hogy az információátviteli rendszer átlátható és hatékony, a továbbadott információk és az eljárás különböző szakaszai pedig beazonosíthatók. Üdvözlöm egy „korai jelzőrendszer” beillesztését, hiszen ezáltal a Parlament tájékoztatást kap, már a végrehajtási intézkedések tervezeteiről is. Támogatom azt a felvetést, hogy a Bizottság minden végrehajtási intézkedési tervezetet azonnal hozzon nyilvánosságra, amint azok hivatalosan beterjesztésre kerültek.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, támogatom az új komitológiai eljárással foglalkozó Frassoni-jelentést.

A Parlamentnek az ellenőrzési folyamatban biztosított új hatáskörei, amelyek lehetővé teszik a képviselők számára, hogy blokkolják a bizottságban elfogadott szöveg továbbadását, amennyiben a szakértők nem megbízatásukkal összhangban tevékenykedtek, igen nagy sikert jelent a Parlament számára, és fontos előrelépés az európai intézmények közötti hatalmi egyensúly további kiegyenlítése irányában.

Egyetértek azzal, hogy a bizottsági döntések egyértelműségének és elérhetőségének fokozásával ajánlatos a folyamat hatékonyságát növelni. Hasonló módon, támogatom egy olyan elektronikus nyilvántartás létrehozását, amely megkönnyíti a komitológia révén hozott döntések ellenőrzését.

Természetesen, alapvető, hogy a Parlament ellenőrzési jogával kapcsolatban előrevetített három hónapos időkorláttal, a 2007. júliusi Intézményközi Megállapodásban foglaltakhoz igazodva, csak rendkívüli esetekben éljünk. Rövidebb időszakokat csak ott kelljen alkalmaznunk, ahol ezt a sürgősség és hatékonyság indokolja.

Egyes EP bizottságok már sikeresen éltek a vétó alkalmazásának fenyegetésével, hogy azonnali válaszra és pontosításra késztessék a Bizottságot. Úgy gondolom, tehát, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amelyet a Parlamentnek növekvő mértékben kell alkalmaznia politikai ellenőrző szerepe gyakorlásaként, és még technikai döntések esetében is.

 
  
  

− Jelentés: Monica Frassoni (A6-0108/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársamnak, Monica Frassoninak az Európai Parlament eljárási szabályzata 81. szabályának, az úgynevezett „komitológiai” végrehajtási intézkedések módosításával foglalkozó jelentését megszavaztam. A Parlament eljárási szabályzata 81. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy ha a Bizottság által tervezett végrehajtási intézkedések az ellenőrzéssel történő szabályozási eljárás körébe tartoznak,, az ellenőrzés ideje akkor kezdődik, amikor az intézkedések tervezetét az összes hivatalos nyelven megküldték a Parlamentnek. Támogatom azt a javaslatot, hogy a szöveg kerüljön kiegészítésre azzal, hogy amikor az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerint rövidebb időkorlátokat kell alkalmazni, továbbá az 5a. cikkének 6) bekezdése szerinti sürgősségi esetekben – hacsak a parlamenti bizottság elnöke nem tiltakozik ellene – az ellenőrzési időszak kezdete azon időpont legyen, amikor a Parlament a végrehajtási intézkedések végső tervezetét, az 1999/468/EK határozattal összhangban létrehozott bizottság tagjainak átadott nyelvi változatokban, kézhez kapja.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, Frassoni asszony jelentése rávilágít a hetyke magatartásra, amelyet a Bizottság akkor tanúsít, ha hatalmat érez kezében az Európai Parlamenttel szemben. Az előadónak igaza van, amikor a Bizottságot kötelezettségeire emlékezteti, és mi támogatjuk ezt a törekvést a Bizottság tevékenysége demokratikus ellenőrzése minimumának helyreállításaként.

Kétséges azonban, hogy mindez a jövőben az ellenőrzési lehetőség jobb felhasználását hozza-e magával. Ugyanis, mert a Bizottság titkos vágya az, hogy kizárja a Parlamentet a Bizottság által megvalósítani tervezett intézkedésekről folyó konzultációkból.

Ugyancsak sajnáljuk, hogy nem kerülnek említésre olyan alapvető problémák, mint a Bizottság végrehajtási hatáskörének bővülése, amely valóságos jogalkotási és szabályozó hatósági jogkörre emlékeztet, de köztisztviselőkre ruházva, illetve a komitológiai eljárás által megtestesített demokratikus szédelgés.

 
  
  

− Jelentés: Ioannis Gklavakis (A6-0166/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Úgy gondoljuk, hogy a közös agrárpolitikát fel kell számolni. Ugyanakkor a megkötött megállapodásokat be kell tartani. A mai szavazás során, ennek megfelelően, amellett a bizottsági javaslat mellett szavaztunk, hogy tegyünk eleget a portugál, görög és spanyol csatlakozási szerződésben foglaltaknak, amely szerződésekben az EU – sajnálatos módon – elkötelezte magát a gyapottermelés támogatásának garantálása mellett, beleértve az előállítás támogatását is. Sajnáljuk, hogy a Bizottság nem ragadta meg az alkalmat olyan javaslat előterjesztésére, amely összhangban áll az egyéb mezőgazdasági szektorokban érvényesített, a támogatást a termeléstől elhatároló politikával.

Az Európai Parlament jelentése (A6-0166/2008) a támogatás még kisebb elhatárolását javasolta, és emiatt a jelentés ellen való szavazást választottuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tekintve, hogy a gyapotszektor nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír az Európai Unió egyes régiói, így különösen Görögország és Spanyolország számára, az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek különleges figyelmet kell fordítani e kérdésre.

Az igazság az, hogy a közös agrárpolitika 2003-ban megkezdődött reformjával a termeléstől elhatárolt támogatások egységes kifizetése 2006-ban arra késztette a Bizottságot, hogy ezt az elvet a gyapotszektorban is alkalmazza.

Spanyolország azonban az ügyet az Európai Bíróság elé utalta azon az alapon, hogy a reformot megelőzően nem született hatástanulmány. A Bíróság Spanyolországnak adott igazat, és megsemmisítette a gyapot új támogatási rendszerét.

Az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat gyakorlatilag megegyezik a korábbival. Emellett, alig valamivel több, mint egy évvel a gyapotpiac közös szervezése reformjának végrehajtását követően, annak katasztrofális következményei már láthatók: a szektor termelése Görögországban majdnem 20 százalékot, Spanyolországban 50 százalékot zuhant. Hasonlóképpen, az ültetvények száma Görögországban 11, Spanyolországban 25 százalékkal csökkent. Még a gyapotfeldolgozó üzemek is veszélybe kerültek.

Ez magyarázza a határozattal szembeni elutasító szavazatunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Képviselőcsoportommal egyetemben a Gklavakis-jelentés ellen szavaztam, mert a Bizottság eredeti előterjesztéséhez fűzött néhány pozitív módosítás ellenére a mérleg összességében negatív. A termelés további csökkentése nélkül is, a gyapottermelők nagyobb támogatásra szorulnak. Emellett a környezet védelmét, az életképes mezőgazdasági fejlesztést szolgáló érdemi intézkedésekre van szükség.

 
  
  

− Transzatlanti Gazdasági Tanács (RC-B6-0209/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam az Európai Parlament 2008. május 8-i, Transzatlanti Gazdasági Tanáccsal foglalkozó, a szoros transzatlanti partnerséget olyan létfontosságú eszközként kiemelő határozatát, amely ahhoz szükséges, hogy a globalizációt a közös értékek védelmében, egy igazságos politikai és gazdasági világrend érdekében befolyásolhassuk. Osztom a nézetet, miszerint egy működő és versenyképes transzatlanti piac képezheti a transzatlanti partnerség alapját, teheti lehetővé az EU és az USA számára, hogy együttesen kezeljék a globális politikai és gazdasági kihívásokat. A mind erőteljesebben integrált világgazdaságban a kereskedelem biztonsága különös jelentőséggel bír, de egyetértek azzal, hogy a külföldi konténereknek a terrorista fenyegetéssel szembeni harc során megvalósítandó 100 százalékos átvizsgálása nem indokolt, és nem valósítható meg. Sürgető szükség van a szellemi tulajdonjogok alkalmazása terén való együttműködésre, beleértve a hamisítás és kalózkodás elleni küzdelemben való együttműködés erősítését is. Egyértelmű menetrendet kell felállítani a nemzetközi szabadalmi jogok kölcsönös elismerésének előmozdítására. Sajnálom, hogy a dollár-euró kérdésben nem sikerült a pénzügyi együttműködést megvalósítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Ferreira (PSE), írásban. – (FR) Elsődlegesen a következő okok miatt tartózkodtam a határozat végső szavazásánál.

A határozat tartalmaz pozitív elemeket, mint például az óvintézkedések elvére történő utalás. Bizonyos pontokat és célkitűzéseket azonban nem támogathatok.

Noha el tudom fogadni a transzatlanti piac elvét, lehetetlennek mutatkozik, sőt, nem is kívánatos annak 2015-re történő megvalósítása.

E piac véglegesítése olyan nem vámjellegű akadályok felszámolását hozza magával (17. bekezdés), mint például a szociális, egészségügyi, környezetvédelmi, és egyéb szabványok. Az ezeken a területeken az EU-nak saját jogalkotása révén elfogadott rendelkezései megfelelő védelmet jelentenek az európai fogyasztók és polgárok számára, és azokat fenntartani, esetleg még erősíteni is szükséges.

Hasonló módon, a címkézés és nyomon követhetőség önmagukban nem elegendők a fogyasztók felvértezéséhez, hogy a tények ismeretében választhassanak (28. bekezdés). A fogyasztóvédelmi politikai nem korlátozható erre az intézkedésre. A fogyasztók választási lehetőségét a mezőgazdasági termékek terén is biztosítani kell azáltal, hogy megakadályozzuk a hagyományos és szerves termények GMO-vel való megfertőzését.

Végül, ami a klórozott vízzel kezelt amerikai baromfi importját illeti, a szöveg megfogalmazása túlságosan homályos. Ezt az importot be kell tiltanunk, ha fenn kívánjuk tartani a Közösség élelmiszerbiztonsági politikáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Akkor, amikor a kapitalizmus válsága mélyül, ellentmondásai fokozódnak, ez az állásfoglalás és a „transzatlanti piac” létrehozására irányuló („hosszú távú”) célok úgy kerülnek tálalásra, mint egyfajta lehetséges menekülési útvonal. A „triád” két pólusán elhelyezkedő piacon végbemenő fokozódó liberalizációra és a NATO pilléreire úgy mutat a jelentés, mint valami „vészkijáratra”.

Amellett, hogy újra hitet tesz a „transzatlanti” stratégiai partnerség mellett, az állásfoglalás – a nagy pénzügyi és gazdasági csoportosulások örömére – az erőteljesebb verseny és a tőkekoncentráció akadályainak számbavételével, valóságos útitervként szolgál a pénzpiacok liberalizációjához, és az EU és az USA közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez.

Az állásfoglalás (lehetetlen) kísérletet téve a „transzatlanti piac” megvalósítása valódi céljainak, ellentmondásainak és következményeinek elleplezésére, rámutat néhány lehetséges szociális és környezetvédelmi problémára. Azonban, mindezek úgy kerülnek beállításra, mintha bekövetkezésük a tőkés versengés, és különösen a Világkereskedelmi Szervezet működésétől és tényezőitől függne.

Bármennyire megkísérel is enyhíteni a helyzeten a „tőkés globalizáció” durva valóságával való szembenézéssel, az állásfoglalás eltitkolja a munkások, és általában a lakosság, továbbá a kis- és közepes vállalkozások számára súlyos következményeket, amelyekkel nemcsak az EU-ban és az USA-ban, de nemzetközileg is számolni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Kartika Tamara Liotard és Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − A 4. sz. módosítás ellen szavaztunk, mert az azt a „véleményt képviseli, hogy semmiféle lehetséges megoldás nem járhat a verseny torzulásával”.

Az adott kérdés tükrében ez azt sugallja, hogy a gazdasági érdekek fontosabbak, mint a közegészségügyi aggályok. Ezt az érvelést elfogadhatatlannak tartjuk. Úgy véljük, amikor az élelmiszerbiztonságról van szó, akkor az Európai Uniónak az óvintézkedések elvéhez kell ragaszkodnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Létfontosságú annak felismerése, hogy valóban élettel teliek az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kapcsolatok, még ha a harmadik országokhoz kötődő (korántsem szükségszerűen leküzdhetetlen) kérdések problémákat is jelentenek. Mostani vitánk, az előterjesztett szöveg, és a ma elfogadandó dokumentum tehát nagyon hasznosnak bizonyulhat.

Ennek révén elengedhetetlenné válik a transzatlanti gazdasági integráció megerősítését célzó lépések megtétele. E tekintetben az eddig tett erőfeszítések, különösen azok, amelyek a nem vám jellegű akadályok (a nemzetközi kereskedelmet súlyosan akadályozó, idejétmúlt általános szabályok) felszámolását célozták, igen hasznosak. Ezt közelmúltbeli tanulmányok is igazolták. A megállapodásnak tehát mindkét oldalon még erőteljesebb elkötelezettséget kell kiváltania.

Fentiektől eltekintve, a nemzetközi kereskedelem ugyanezen területén, az észak-atlanti térség mindkét oldalán az elkötelezettséget fokozni és következetesebbé kell tenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Mint e határozat társszerzője, támogatom a TGT-folyamat reális törekvéseit.

Mind az EU, mind az USA számára fontos, hogy kövessék az akadálylebontó kezdeményezéseket. Külön is üdvözlöm a pénzügyi szolgáltatások, az NPBN, és a bróker-kereskedő megállapodás terén elért folyamatos haladást.

Többet kell tenni, új utakat kell nyitni, beleértve ebbe a multilaterális megközelítést is. Nyugtalan vagyok, és úgy gondolom, egyik félnek sem kellene olyan gyógyírra várnia, amely megszünteti – vagy nem – a köztük lévő különbségeket. Inkább kemény munkával kell számolnunk, és ez sehol sem annyira egyértelmű, mint a biztosítás, és különösen a biztosítékkal fedezett biztosítás terén.

A TGT önmagában nem kereskedelmi kérdés. Itt kapcsolatainknak a szabályozás szintjén történő elmélyítéséről van szó, amelynek révén javul ipari teljesítményünk nyitottsága, hatékonysága, és amely kiiktatja a múlt gyenge alapokon álló kifogásait.

Most a világban erősödő kihívásokkal kell számolnunk, amely világban az EU és az USA érdeke egy olyan rendszer léte, amely a protekcionizmussal és az elkülönüléssel szemben, a növekedést segíti elő.

A TGT segíti, hogy az EU és az USA közeledjen egymáshoz, de nem engedi azt, hogy a felek csak a TGT eredményeire hagyatkozzanak. Sok még a teendő – hogy ezen a szinten – ezt a hozzáállást napi megfontolásainkba beépítsük. Nagyon könnyű politikai gazdaságaink alapján a kudarcról jóslatokba bocsátkozni. Kemény munka szükséges viszont ahhoz, hogy ezt a félelmet legyőzzük.

 
  
  

− Jelentés: Marco Cappato (A6-0153/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársamnak Marco Cappatonak az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” című, saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Támogatom azt a javaslatot, hogy a Bizottság és a Tanács kötelezően tegyen elsőbbségi lépést - az NBB (ICC) felállításakor követettek szerint – az emberi jogok védelmében fellépő nemzetközi bíróságok tevékenységének támogatására. Az új ENSZ Emberi Jogi Tanács (UNHRC) alkalmas arra, hogy a világban az emberi jogi helyzeten javítani képes, értékes intézménnyé váljon. Támogatom, hogy népszerűsítsük az erőszakmentességet, mint az alapvető emberi jogok biztosításának elsődleges eszközét. Ugyancsak támogatom a halálbüntetés elleni küzdelmet. Amint képviselőtársaim, úgy engem is meglep, hogy számos európai ország még nem ratifikálta a Kínzás elleni konvencióhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyvet. Örömmel látom, milyen hatékony is a demokrácia és emberi jogok európai eszköze (EIDHR), de költségvetése végtelenül elégtelen az azzal szemben támasztott elvárásokhoz képest. Támogatom az EIDHR 2009. évi költségvetésének növelését.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Indokolni kívánom a még napjainkban is túl gyakran megsértett emberi jogok témájában született jelentést támogató szavazatomat.

Az Európai Unió az emberi jogokat alapító elvei között tartja számon. Annak olyan jelentőséget kölcsönöz, hogy – helyesen – azok betartását az EU-hoz csatlakozás előfeltételének tekinti.

Ebből fakadóan az Európai Uniónak felelőssége, hogy – következetes, tehát a tagállamok érdekeitől és álláspontjától független külpolitika révén – az emberi jogok szavatolójaként lépjen fel Európában, de harmadik országokban is. Az EU-nak, az egyéneknek az úgynevezett emberiesség elleni bűntettekkel szembeni védelmét, a majdani felelősségre vonás félelme nélkül elkövethető népirtás és más kegyetlenség megelőzését szem előtt tartva, globálisan is szorgalmaznia kell a Nemzetközi Büntetőbíróság alapszabályának ratifikálását. Elő kell segítenie az UNHCR hatékonyságának és eredményességének növelését. Azt is gondolom, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a halálbüntetés általános felfüggesztésére vonatkozó határozatát is meg kellene valósítani.

Az Európai Uniónak hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy legfontosabb kereskedelmi partnerei is tiszteletben tartsák az emberi jogokat. Remélem, hogy Kína felhagy eddigi, kínzást sem kizáró politikájával, és ezzel fontos jelét adva nyitottságának egy, az emberi jogokat tiszteletben tartó kultúra iránt, amely kultúra ráadásul összhangban áll az Olimpiai játékok által mindenkor szimbolizált béke szellemével is.

 
  
MPphoto
 
 

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm Cappato úrnak az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” c. éves jelentés kapcsán született állásfoglalási indítványát.

A jelentés számot ad a világ egészén az emberi jogok területén végbement fejlődésről, és értékeli az EU-nak az emberi jogok erősítése érdekében kifejtett lépéseit és politikáját.

Helyesen, kiemeli azt, hogy e területen javítani kell a belső és külső politikák közti összhangot.

A jelentés különös figyelmet fordít a halálbüntetés, a kínzás bármely formája elleni küzdelem, a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak kérdésének, továbbá kiemeli, hogy meg kell erősíteni a gyermekek jogainak védelmét.

Kiemeli – hogy a küzdelem hatékonyabbá és megalapozottabbá tétele, továbbá az adott cél érdekében felhasználni kívánt eszközök hatékonyságának fokozása érdekében – az Uniót felelősség terheli a civil társadalom szerepének előmozdításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista támogatja az emberi jogok érdekében globálisan kifejtett, fontos tevékenységet, de úgy érezzük, hogy ez az éves jelentés nem más, mint e Parlament újabb kísérlete az EU hatáskörének külpolitikai téren belüli további kiterjesztésére.

A helyzet számos országban komoly aggodalomra ad okot, és a nemzetek közösségének természetesen reagálnia kell. Ennek az ENSZ-en, és annak különböző szervein keresztül kell bekövetkeznie, amelyek – szemben az EU-val – ehhez törvényes felhatalmazással, az államok többségének támogatásával rendelkeznek.

Emiatt a jelentés elleni szavazást választottuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban (PT) Minden évben – az emberi jogok globális érvényesülése kérdésében – megtapasztaljuk az Európai Parlament szemfényvesztő manővereit.

Természetesen, a jelentésben fellelhető néhány támogatható pont. Lényegében azonban a jelentés tökéletes példája annak, hogy miként válik eszközzé az emberi jogok kérdése, miként kerül elfogadhatatlan módon politikai fegyverként felhasználásra az EU meghatározó hatalmainak, és nagy pénzügyi és gazdasági csoportjainak érdekei szerint, azokkal szemben, akik nem fogadják el azok parancsolatait.

Ennek köszönhetően, semmiféle utalás vagy elítélés nem történik az emberi jogok palesztinai, iraki, afganisztáni, a megszállt ciprusi vagy nyugat-szaharai botrányos megsértései kapcsán, mivel az elkövetők között ott vannak az EU tagjai vagy/és azok olyan szövetségesei, mint az USA, Izrael, Törökország vagy Marokkó.

Ekként, csak egy újabb példát látunk arra, hogy a gazdasági és szociális jogoknak alárendelten az emberi jogok különböző értelmezést nyernek. Politikai lépéseink keretét az emberi jogok védelmének kell adnia – nem feledve itt, hogy e jogok oszthatatlanok és e körön belül rangsorolásra nincs lehetőség – továbbá annak, hogy azok tiszteletben tartását a valódi társadalmi igazságosság, a béke, a szabadság, és a demokrácia előfeltételének is tekintjük. Számunkra az emberi jogok az emberek védelmét jelentik, nem valamiféle szemfényvesztést.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásbanAz emberi jogokkal foglalkozó Cappato-jelentés mellett szavaztam. Az emberi jogok megsértését a világ minden részén megtapasztaljuk, és magunknak itt, az EU-n belül, az összes áldozat szószólójaként kell fellépnünk.

Oda kell figyelnünk az emberi jogok határainkon belüli megsértésére is. A repülőgépen történő kitoloncolás esetei hozhatók fel példaként arra, hogy ilyen jogsértések milyen könnyedén bekövetkezhetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Elnök úr, a Cappato-jelentés 12. módosításától a 94. bekezdésig tartó téma-csoport ellen szavaztam, miután azok révén a „szexuális és reproduktív egészség” elvét törölnék a szövegből. Noha a „szexuális és reproduktív egészség” lefedi az általam abszolút jogként korántsem elfogadott abortuszt is, mindazonáltal e kérdést is szerepeltetni kell az adott környezetben. A 94. bekezdés arra emlékeztet bennünket, hogy az egészségügyi programokat, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyet is, az uniós fejlesztés- és emberi jogi politika keretében kiemelten kell kezelnünk. Különösen ott van erre szükség, ahol a nemek közti erőszak rendszeres, ahol a nők és gyermekek a HIV/AIDS veszélyének kockázatát viselik, vagy ahol e csoportokat elzárják az információtól, a megelőzés és kezelés lehetőségétől.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban(DE) Az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” c. témával, és az EU vonatkozó politikájával foglalkozó jelentés mellett szavaztam. Az emberi jogok univerzális jogok, amelyek bármiféle korlátozás nélkül alkalmazandók. Az EU számára adott annak lehetősége, hogy globális szinten is az emberi jogok ügye mellett szálljon síkra. A jelenlegi helyzet pontos elemzése fellépésünk elengedhetetlen feltétele, és ezért is üdvözöltem Cappato úr kezdeményezését.

Az EU emberi jogi politikájának összehangolása különösen fontos az együttes megközelítés kialakítása érdekében, például olyan területeken, mint a halálbüntetés és a kínzás alkalmazása. Feltétlenül kívánatos az összehangolt álláspont a nemzetközi arénában. Egyes országok, így Kína, Oroszország és Irán, úgy tűnik, mérsékelt erőfeszítéseket tesznek, hogy a területükön bekövetkező súlyos emberi jogi bűncselekményeket kezeljék. Az EU-nak erős és egységes magatartást kell tanúsítania, amikor ezen országokkal kapcsolatait alakítja, és mindez csak akkor lehetséges, ha az EU közös emberi jogi politikával rendelkezik.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Cappato úrnak az „Emberi jogok helyzete a világban (2007)” c. témával és az EU vonatkozó politikájával foglalkozó jelentését. A jelentés rámutat annak szükségességére, hogy az EU erőteljesebben, s különösen a kereskedelmi tárgyalásokon, figyeljen oda az emberi jogok érvényesítésére.

Egyrészt, elismerem, hogy a jelentésben beazonosított emberi jogi fogyatékosságok valóságosak, másrészt, támogatok néhányat a Cappato úr által felvetett javaslatok közül. Mint például a Parlament Emberi Jogi Albizottságának erőteljesebb szerepét, és a Tanács bevonását a témához kapcsolódó vitákba. A jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Igen groteszk, hogy az Európai Unió „Az erőszakmentesség európai évének” meghirdetéséről papol, miközben az EU maga kontingenst állomásoztat Csádban, ahol a francia érdekek lehetetlenné teszik a szükséges pártatlanság elérését. A CIA titkos börtöneinek, vagy a kitoloncoláshoz használt légi utazásoknak kérdése kapcsán, pedig megkérdőjelezhető, hogy az EU ezen lépései mennyiben álltak összhangban az erőszakmentesség és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével? Nem beszélve arról, hogy csatlakozási tárgyalások folynak egy olyan országgal, amely sárba tiporja a kisebbségi jogokat, népességének női részét másodosztályú állampolgárként kezeli, és tapsolva követve az USA példáját, egyben az USA áldásával, agresszív háborút folytat szomszédja ellen. Nem beszélve arról, hogy az emberi jogokból csúfot űzve – nevezetesen a népszavazások eredményeit figyelmen kívül hagyva – a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva mind több és több alapvető jog kerül ott feláldozásra.

Amennyiben az EU őszintén és komolyan veszi az emberi jogok szószólójává válása szándékát, akkor meg kell világítania az olyan megválaszolatlan kérdéseket is, amelyek az USA kínzóbörtöneihez, a CIA „rendkívüli kitoloncolási” programjához kötődnek, azonnal meg kellene szakítania tárgyalásait Törökországgal, hiszen az EU emberi jogi politikájának egyik kulcselemeként a demokrácia és a demokratikus értékek hazai keretekben való megőrzésének elve kell, hogy szolgáljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. (DE) Az okok, amelyek miatt az emberi jogokkal foglalkozó határozat-tervezet ellen szavaztam, a következők:

1. a jelentés tartalmaz néhány támogatásra érdemes pontot. Ugyanakkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy a világ döntő részén hiányoznak a szociális és gazdasági jogok, amelynek következtében emberek milliói halnak éhen, nem rendelkeznek otthonnal vagy munkával. A jelentés az emberi jogokat a polgári jogokra szűkíti le, és így szem elől téveszti az ENSZ Alapokmányában is szentesített emberi jogok oszthatatlansága elvét;

2. a jelentés nem foglalkozik azon emberi jogi törvénytelenségekkel, amelyeket az EU tagállamaiban követnek el, vagy a tagországok tesznek lehetővé. Hogy az EU-t ne lehessen bármiféle szemfényvesztéssel vádolni, az Uniónak ki kell vizsgálnia, és be kell mutatnia az emberi jogok megsértését akkor is, ha azokat az EU tagállamainak részvételével vagy jóváhagyásával követtek el harmadik országban, vagy harmadik ország polgára ellen. Gondolok itt, például, az EU kongói „Artemis hadműveletében” résztvevő csapatokkal szemben emelt, kínzásra vonatkozó vádakra;

3. mindmáig a háború jelenti az emberi jogok legsúlyosabb megsértését, de ez teljesen kimarad a jelentésből. A Lisszaboni Szerződéssel, valamint a 2008 második felében elkövetkező francia elnökséggel kapcsolatos nyilatkozattal összefüggésben, még fokozódik az aggodalom, hogy az EU még több katonai küldetésre vállalkozik. Az emberi jogok nem szolgálhatnak ürügyül e katonai műveletekhez. Ez az elem teljesen hiányzik a jelentésből.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban(PT) A ma szavazásra bocsátott, a Tanács és a Bizottság jelentéséből eredő dokumentum nagy pozitívuma, hogy általában friss és kritikai beszámolót nyújt az emberi jogok világon belüli érvényesüléséről. Sajnos azonban ennél nem is megy tovább. Azon erőfeszítés ellenére, hogy számba vegye a bizonyos helyzetekre adott különböző európai parlamenti kezdeményezéseket, úgy tűnik, hogy az emberi jogok erősítését célzó európai politika valóságos hatásának felméréséhez kötődő célkitűzést nem sikerült elérni. Ennek a felmérésnek – hogy hatékony legyen – világosan le kellett volna írnia a követett célokat, átfogó ismertetőt kellett volna adni az ennek érdekében felhasznált politikai eszközökről, majd az elért eredményekről. Más szavakkal, a mostani jelentés egy igen fontos és jelentős lista, de sohasem lesz az, ami lehetne, és aminek lennie kellett volna. Ezért, csatlakozom számos, különösen PPE-DE csoportbeli képviselőtársam aggodalmához azon feltételek felülvizsgálatával összefüggésben, amelyek keretében erre a jelentésre, és az ahhoz kapcsolódó vitára, minden évben sorra kerül.

 
  
MPphoto
 
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE), írásban. − (ES) A PPE-DE képviselőcsoport nemmel szavazott, és egyértelműen elutasította a Cappato-jelentés azon bekezdését, amely a Jogjakarta elvekre tesz utalást. Az országoknak csak szűk köre írta alá, és alkalmazza ezeket az elveket, amelyeknek tartalmát csak a nemzetközi közösség veszi tekintetbe. Ugyanez mondható el a „szexuális és reproduktív egészség” igen szélesen értelmezhető gondolatával kapcsolatban, amely olyan gyűjtőfogalomként szolgál itt, amelybe egyesek megpróbálnak mindent megengedő dolgokat is elrejteni és belegyömöszölni. Ez számunkra elfogadhatatlan.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az élelmiszerárak globális szintű drámai emelkedésével az elegendő élelmiszer emberi jogi kérdésként való felvetése, szükségszerűvé vált. Ez az élelmiszer válság, amelyben világunk legszegényebbjei szenvednek a legtöbbet, azonnali cselekvést követel. Felszólítom az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden lehetséges eszköz felhasználásával segítse az élelmiszerárak drámai növekedése által érintetteket!

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) Tartózkodtam a szavazásnál, mert Cappato úr jelentése olyan részeket tartalmaz (és különösen a 15, 45, és 141. bekezdésekre gondolok), amelyek az EU döntéseit szorgalmazzák, miközben magam úgy gondolom, hogy a tagállamok joga, hogy az emberi jogi ügyekben eljárjanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Konrad Szymański (UEN), írásban. – (PL) A Cappato-jelentés a szexuális orientáltság és a reprodukciós jog alapján jelentkező beazonosítatlan megkülönböztetésnek biztosít prioritást.

Ugyanakkor elégtelen figyelmet szentelt a vallási szabadság terén napjainkban megmutatkozó széleskörű jogsértéseknek.

Ez az ok, amiért mai szavazásunk során nem támogathattam a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok elismerik azt a fontos szerepet, amelyet az EU világunkban betölthet az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása terén. Számos pontot támogathatunk a Cappato-jelentésben.

Van azonban néhány bekezdés, amellyel alapvetően nem értünk egyet. Például, a 2., 5., 14., 15., 30. és 38. bekezdéssel. Emellett a brit konzervatív képviselők – az érintett egyezménnyel összhangban – szabadon szavaznak a halálbüntetéssel és az abortusszal kapcsolatos témákban.

Igent mondtunk a végső szavazásnál, mert egyértelműsíteni kívántuk elvi támogatásunkat az emberi jogok globális fenntartásával és megerősítésével kapcsolatban. Úgy véljük, az Unió tagállamai fontos szerepet játszanak e feladat teljesítésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Sahra Wagenknecht (GUE/NGL), írásban. (DE) A következő okok miatt nem szavaztam meg az emberi jogi jelentést:

1. az emberi jogok elidegeníthetetlenek, oszthatatlanok, és univerzálisan alkalmazandók. Mindazonáltal, a szociális és gazdasági jogok, továbbá e jogoknak világszerte megvalósuló megsértése, szinte meg sem jelenik e jelentésben. Azon tény, hogy emberek millióitól tagadják meg a legalapvetőbb jogok gyakorlását, azon tény, hogy – részben az EU meglehetősen ellentmondásos politikájának eredményeként – mind kevesebb élelmiszerrel rendelkeznek, hogy számukra a mindennapi kegyetlen valóságot az éhezés, a betegségek, a megfelelő lakhatás nélkülözése jelentik, hogy sokak nem jutnak az oktatáshoz, és hogy a munkások jogait lábbal tiporják, mindezt a jelentés alapvetően figyelmen kívül hagyja.

2. A jelentésben nem történik utalás az EU-n belül történő emberi jogi bűntettekre, vagy azokra, amelyek elkövetésében – a világban, részben katonai és fegyverkezési politikája, továbbá folyamatosan szélesedő katonai küldetések vállalásával – az EU maga is érintett. Csak az EU határain kívüli jogsértéseket éri bírálat, az EU saját fogyatékosságai és felelőssége érintetlenül maradnak. Az EU – emberi- és alapvető jogokat negatívan érintő – neoliberális politikáinak belső és külső hatásairól nem történik említés a jelentésben.

3. A jelentésben, a bírálatok megfogalmazásánál a nagyfokú szelektivitás érvényesül, amint ezt a bírálatra kiszemelt országok listája, és a bírálat mélysége is mutatja. Az emberi jogi politikát azonban nem szabad a politikai szükségletekre alapozni, ha annak hitelességét fenn kívánjuk tartani.

 
  
  

− Jelentés: Véronique De Keyser, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (A6-0138/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én a belga és spanyol képviselőtársaim, Véronique de Keyser és Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra által közösen készített, saját kezdeményezésű, az EU választási megfigyelési küldetései (VMK) tárgyában írt jelentés mellett szavaztam. A választások megfigyelése, különösen az új demokráciákban, maradjon továbbra is uniós prioritás, hiszen – noha maga a választás még nem testesíti meg a demokráciát, de – kulcseleme annak, és következésképpen az emberek alapvető joga.

Mint képviselőtársaim, magam is sajnálom, hogy az Unió még nem rendelkezik közös, átfogó stratégiával a demokrácia erősítése terén. Alapvető, hogy folytassuk a választások utáni akcióinkat, mivel bizonyos esetekben nem elegendő, hogy passzív magatartást tanúsítunk olyan országokkal szemben, amelyeknek választási folyamatait megfigyelőink keményen bírálták.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Olyan minőségben is támogatom De Keyser és Salafranca jelentését, hogy az Európai Unió képviseletében kétszer töltöttem be a főmegfigyelő szerepét. Indonéziában 2004-ben, míg Acehben 2006-2007-ben. Úgy vélem, hogy az EU-nak a választási folyamatok tisztaságának erősítése érdekében kifejtett tevékenysége létfontosságú. Feladatunk többnyire nem az, hogy győztest hirdessünk, hanem hogy a veszteseket biztosításuk arról, tisztességes versenyben maradtak alul, és e tekintetben szerepünk létfontosságú lehet a választások utáni feszültség eloszlatásában.

Miközben egyetértek az EU-n kívüli országok, mint Svájc, Norvégia és Kanada állampolgárainak küldetéseinkbe való bevonásával, biztosítanunk kell azt, hogy a jelenlévők többsége EU-polgár legyen. Ismereteim szerint egy alkalommal közel álltunk ahhoz, hogy a megfigyelők körében többséget alkossunk.

Amint azt a 38. bekezdés meghatározza, helyes és megfelelő, hogy választások utáni időszakban is támogatásban részesítsük az új parlamenteket. A UNDP révén, az 1999-es új indonéz parlamentnek a belső eljárási szabályok átalakítása kérdésében tanácsot adóként tudom, ez milyen hasznos is lehet. Gratulálok két képviselőtársamnak jelentésükhöz, és meggyőződésem, hogy az új Parlamentben, 2009 után, még foglalkozunk a kérdéssel.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) Ellenezzük a jelentés azon kitételeit, amelyek az EU választási megfigyelési küldetéseit harmadik országok irányában, követendő politikává alakítanák. A feltárt szabálytalanságokat az Unióénál nagyobb legitimitással és szélesebb körű támogatással rendelkező szerveknek, esetünkben az EBESZ-nek és az ENSZ-nek kellene kezelniük.

Az EU-nak, mint választási megfigyelőnek szerepe – a többi nemzetközi testülettel együtt – megőrzendő. Az EU által megszerzett tapasztalat és szakértelem nagy jelentőséggel bír, és a jövőben is felhasználandó.

Ennél fogva a jelentés támogatása mellett döntöttünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ezt a saját kezdeményezésű jelentést nem lehet csak önmagában vizsgálni. Azt az EU közös kül- és biztonságpolitikája egyik szerves elemének kell tekintenünk. Következésképpen, csak azt mondhatjuk, hogy a jelentést a fennhéjázó magatartás és öndicséret jellemzi, amelynek egyik példája, hogy az EU önmagát a nemzetközi választási megfigyelés terén „vezetőként” értékeli.

A „felsőbbrendűségre” és „értékekre” alapozódó uniós magatartás késztet bennünket gyakran arra, hogy a megfigyelő küldetéseket a más országok belügyeit érintő nyomásgyakorlás és beavatkozás eszközeként alkalmazzuk. Többnyire azoknál az országoknál, amelyek a nemzeti szuverenitás és függetlenség kinyilvánításának igazolásaként is felfogható fejlesztési projektekhez ragaszkodnak.

Más oldalról közelítve e kérdéshez, felvethető, hogy tulajdonképpen az EU mit is szeretne csinálni a „demokráciát erősítő közös, átfogó stratégiával”? Mire is törekszik az EU azáltal, hogy más országok nemzeti parlamentjeit és politikai pártjait finanszírozza? Az EU arra tesz kísérletet, hogy az emberekre egyetlen modellt (a kapitalizmus modelljét) kényszerítse. Ez a modell a fokozott kizsákmányolás érdekét szolgálja, és a nemzetközi kereskedelem liberalizálását kényszeríti ki. Az EU elfogadja, hogy a népek előrehaladását és országok fejlődését feláldozza a multinacionális vállalatok érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a De Keyser – Salafranca Sanchez-Neyra-jelentést, amely fontos kérdéseket boncolgat. Az EU elkötelezettsége a demokratikus folyamatok megerősítése mellett értékes ügy, és a jelentés helyesen jegyzi meg, hogy a demokrácia kizárólag olyan környezetben életképes, ahol a demokratikus értékek hosszú távon is gyökeret vernek.

Ezt az alapvető tényt szem elől tévesztették, amikor az USA és Nagy-Britannia elhatározta az Irak elleni háborút. Az ott lévő tragikus körülmények világosan azt bizonyítják, hogy a demokratikus értékeket ki kell nevelni, és a demokrácia nem lehet életképes a puskaporos hordók tetején.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Támogatom az EU választási megfigyelési küldetéseinek erősítését azzal a céllal, hogy hatékonyan támogassuk a fiatal demokráciákat.

Ebben az összefüggésben, támogatom a demokrácia erősítésére vonatkozó európai konszenzus megteremtésére szólító felhívást, amely erősíthetné a választási megfigyelési küldetések hatékonyságát.

A választások fontos lépést jelentenek a szilárd demokrácia felé vezető úton, és nagy jelképes jelentőséggel bírnak mind az érintett ország, mind a nemzetközi közösség számára. Az EU vezető szerepet vállalt a választások megfigyelésében, és most ezt a szerepet tovább kell fejleszteni. Ebben az összefüggésben, nézetem szerint, különösen fontos a választások utáni teendők teljesítése. Az EU-nak be kell azonosítania a választások lefolytatásából eredő, kulcsfontosságú feladatokat, és azokra egymással összefogva, és átfogóan kell választ adnia. Lenne abban is ráció, ha az Európai Parlament támogatást biztosítana az újonnan megválasztott parlamentnek.

Teljes mértékben támogatom az összes jelzett célkitűzést, különösen, miután EU választási megfigyelőként – Guatemalában – szerzett személyes tapasztalatom is megerősíti azok szükségességét.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásbanA Választási Megfigyelési Küldetések az EU külpolitikai szereplésének kulcselemét képezik. Demokratikus államok uniója lévén, az Unió tapasztalatait hatékonyan meg kell osztanunk, és a választási folyamatok során a velünk való együttműködésre vonatkozó kéréseket a világ minden táján bátorítani kell.

Az Unió Megfigyelési Küldetéseinek gyakorlata és módszertana javításán keresztül járulhatunk hatékonyan hozzá a világban a demokrácia erősítéséhez. Ezt szem előtt tartva szavaztam Salafranca Sánchez-Neyra úr és De Keyser asszony közös jelentése mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) E Házon a demokrácia zászlaja leng, és megfigyelőit különböző választásokra kiküldi. Az adott ország polgárai számára létfontosságú, hogy a választásokat tisztességesen, és a megfelelő módon folytassák le. Ráhatásunk fontos hozzájárulást jelent a demokratikus folyamathoz, természetesen feltéve, hogy javaslatainkat őszintén meg is fogadják.

Azonban, az Unión belül ne áltassuk magunkat azzal, hogy magunk megfelelünk a demokratikus normáknak. Legalábbis addig ne tegyük ezt, amíg valakit, aki a népszerűtlen igazságot kimondja jobboldali radikálisként bélyegzünk meg; vagy amíg azt a Szerződést, amelyet két tagállamban népszavazáson elutasítottak, némileg kozmetikázott formában, a parlamenteken keresztülverjük; vagy amíg az embereket addig szavaztatjuk, amíg a kívánatos végeredményt el nem érjük; és természetesen addig semmiképpen se, amíg a népakarattal szemben a tervek szerint lehetővé tesszük Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A választások pillanata semmiképpen sem tekinthető a demokrácia kizárólagos megnyilvánulásának. Gyakran, azonban, fordulópontot jelent. A választások terén hagyományokkal nem rendelkező országokban, e választások megrendezése gyakran jelentheti, vagy éppen jelenti is azt a pontot, ahol a demokratizálódás folyamata visszafordíthatatlanná válik. Mi azonban a folyamatról beszélünk. Ezért minden, amit e jelentés elmond a sikerekről, nehézségekről, az Európai Unió választási megfigyelési küldetéseinek (VMK) hiányosságairól és reformigényeiről, fontos, és teljes figyelmünket megérdemli. Az alapvető pont azonban valamiképpen elsikkad: ez pedig a különböző európai eszközök tárházának általános hasznosítása a demokrácia elérése érdekében (amelyben, nyilvánvalóan az EU VMK-k is szerephez jutnak). Úgy gondolom, ez az a kihívás, amelyet vitánk felszínre hozott, amely gondolkodásra késztet, és amelyet el kell fogadnunk. A demokrácia erősítése és védelme nem csak az Európai Unió DNS-ének eleme, hanem mind az elveknek és értékeknek, mind saját érdekeit tekintve, világnézetének is alkotó része.

 
  
  

− Jelentés: Glyn Ford, Vicenzo Aita (A6-0151/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam nagyra becsült brit képviselőtársam, Glyn Ford saját kezdeményezésű kiváló jelentése mellett, amely a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkról szól. E jelentés beépül a kereskedelmi partnerekkel folytatott kétoldalú és régiók közötti tárgyalásaink szélesebb stratégiájába.

A kényszerítő erővel bíró emberi jogi záradékok beillesztése a partnerségi és együttműködési megállapodásba (PCA) előfeltétele annak, hogy az Unió szabadkereskedelmi megállapodást (FTA) kössön bármely országgal. Esetünkben ahhoz, hogy a régiók közötti szabadkereskedelmi megállapodás lezárását tényleges lehetőségként kezeljük, alapvető fontosságú a szingapúri banktitok kérdésének megoldása. Mint képviselőtársaim, magam is nagy jelentőséget tulajdonítok a tisztességtelen versenyt jelentő és a fogyasztókra nézve veszélyes, hamisított gyógyszerek elleni küzdelemnek.

Sajnálom a rugalmasság maximális érvényesíthetősége elvének elfogadását a Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS Egyezmény) módosító Nyilatkozattal, illetve a gyógyszerekhez való hozzájutást érintően, miután e mechanizmus komoly vizsgálatára még nem került sor.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, támogatom a jelentést, mert meggyőződésem, hogy a szabadkereskedelem fontos lépés a globális jólét irányában.

Bármely szupranacionális gazdasági megállapodásnak nyújtott támogatásunkat azoktól a szigorú szabályoktól kell függővé tennünk, amelyek minden felet arra köteleznek, hogy ratifikálják az ILO alapvető egyezményeit, amelyek garantálják a foglalkoztatottak oltalmát és védelmét.

Amint erre az előadó utalt, az ASEAN egészében az EU ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere. Ez jelzi az adott – kétségkívül gyorsan fejlődő piacnak tekinthető – térségben jelentkező kereskedelmi érdekeltségeinket.

A régió erőteljes jelenléte, és a hatékony helyi foglalkoztatási szabályozás hiánya annak biztosítására kötelez bennünket, hogy az új megállapodás nemcsak gazdasági természetű, de – mindenekelőtt – a foglalkoztatást, a környezetvédelmet, az emberi jogokat is érintő, és ezáltal a szociális dömping hatását mérséklő, markáns szabályozást is lefektet.

A termékbiztonságnak és a foglalkoztatottaknak, valamint a környezetnek védelmét nem lehet és nem szabad valamiféle, pusztán gazdasági megállapodással veszélyeztetni.

Mindannyiunknak, azonos elvek által egyesítve, erkölcsi és intézményi kötelezettségünk felvállalni azt a bátorságot, hogy sokkalta szigorúbbak és válogatósak legyünk kereskedelmi partnereink kiválasztásánál: minden partnerünknek garantálnia kell Európa számára, hogy a világban példát mutatnak más népek előtt is.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ellenezzük, hogy a jelentés számos olyan utalást tartalmaz, amelynek semmi köze a kereskedelempolitikához. A myanmari politikai helyzet és a politikai bebörtönözöttek kiengedése nagyon fontos kérdések, de nem illeszthetők az EU szupranacionális kereskedelempolitikájának témakörébe. Ezt megint csak egy újabb EU-kísérletnek tekinthetjük arra, hogy az Unió kiterjessze hatalmát a külpolitika területén.

Másrészt, a Júniusi Lista az EU és más régiók közötti szabadkereskedelmi megállapodásokat az egységes piac és a közös kereskedelempolitika természetes következményének tekinti. Emiatt, minden más ellenére, a jelentés melletti szavazást választottuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés szerint a különböző régiókkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások (FTA) révén elérhető kereskedelmi előnyök a lehető legjobb politikai stratégiát jelentik Európa számára a válság leküzdésére. Legalábbis addig, amíg a Világkereskedelmi Szervezetben a holtpontról nem lesz elmozdulás.

A jelentés azonban távolabbra is mutat. Az FTA-kkal párhuzamosan, a régiók – EU-hoz hasonló utat bejáró – gazdasági integrációja mellett érvel, és amennyire csak lehetséges, e régiók gazdasági és politikai alárendeltségét igyekszik biztosítani.

A képviselőcsoportunk által beterjesztett módosítások elvetése egyértelműen felfedi a végső célokat: liberalizáljunk, az eszközök és következmények figyelembe vétele nélkül. Még azok a módosítások is visszautasításra kerültek, amelyek pedig a két régió közötti eltérések figyelembevételének szükségességét, a munkahelyteremtés célkitűzését, a fenntartható gazdasági fejlődés, az élelmiszer-önellátás és -biztonság, a környezetvédelem biztosítását hangsúlyozták ki. Még a gyógyszerekhez való hozzájutás elősegítését célzó, illetve a technológia-transzfert támogató módosításunkat sem fogadta el a Ház többsége feltételek nélkül.

E politika hatásai, mint az energia- és az élelmiszerárak emelkedése, a társadalmi egyenlőtlenségek és a regionális eltérések, a szegénység, az éhínség, a betegségek fokozódása, nyilvánvalók.

Így csak a jelentés elutasítását választhattuk.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Glyn Ford jelentését az ASEAN-nal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkról. Alapvető fontosságú, hogy a Bizottság az általa javasolt új generációs FTA-kba építsen be igen erős IPR-záradékokat. Ez a lépés nemcsak az innovációt és kutatást ösztönözné az ASEAN országokban, de – és ez még fontosabb – megóvná a fogyasztókat a bizonytalan eredetű, hamisított termékektől, így például a hamisított gyógyszerektől is.

Valóban, a Parlamentben e héten megvitatott, a hamisítványokról készült OECD-vizsgálat kimutatta, hogy Malajzia és a Fülöp-szigetek esetében a hamis termékek forgalmazása elérte a kínai arányokat. A jelentés foglalkozik e kérdésekkel, magam pedig a javaslatok mellett voksoltam.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − E kitűnő jelentés mellett szavazok. Számomra a kulcskérdéseket a 7. és 14. sz. módosítás, valamint a 42. bekezdés jelentették.

Ezekben a részekben elismerést nyer, a 7. sz. módosításban az elérhető és fenntartható közösségi szolgáltatások biztosításának; a 14. sz. módosításban a munkaügyi normáknak a vitarendezési mechanizmus révén való érvényesítésének; a 42. bekezdésben a környezet-barát és tisztességes kereskedelmű termékek megkülönböztetett vámkezelése szükségességének jelentősége.

Gratulálok az előadónak, Ford úrnak, a jelentéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban(PL) Ford úrnak az ASEAN-nal (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkkal foglalkozó jelentése mellett szavaztam.

Szeretném kiemelni, hogy egy megállapodás gyümölcsözővé válásához mindkét fél elkötelezettsége szükséges. A legutóbbi tárgyalási fordulókról érkezett jelentések azt sugallják, hogy az ASEAN-nal gyorsan megkötendő, nagyra törő megállapodást aláásni látszik a tárgyalási képességek és a közös tárgyalási pozíciók hiánya. Pedig, az ASEAN lenne az EU ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere.

A jelentés támogatja az ASEAN-nal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás tervét, feltéve, hogy az megfelel bizonyos kulcsfontosságú feltételnek. Fontos annak biztosítása, hogy a fogyasztóvédelem ne sérüljön, illetve a környezetvédelem szintje ne csökkenjen.

A 10 független országot felölelő régióval való megállapodásról folyó tárgyalások igen összetettek és időigényesek. Ugyanakkor, a régióközi egyezmények jelentős előnyökkel járnak, mivel hozzájárulnak a térségbeli összefogás kibontakozásához, amely viszont erősíti a partner-országok gazdaságait, és mérsékli a jogszabályok számát.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban.(PL) Az Európai Uniónak különleges óvatosságot kell tanúsítania, amikor harmadik országokkal kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait alakítja.

Az ASEAN-országokban a GDP növekedési üteme évről-évre emelkedik. Más előrejelzések mellett, a Bangko Sentral ng Pilipinas szerint a GDP növekedése a Fülöp-szigeteken 4,8 % és 5,5 % között lesz. Emellett a bank 11 %-os növekedést prognosztizál az export terén, miközben a külföldön dolgozó fülöp-szigetekiek külföldi valutában történő hazautalásai 10 százalékkal emelkednek.

Malajzia egy főre jutó GDP-je 6.721 USD-nek felel meg. Ez 2008-ban, az előrejelzések szerint, 7.596 dollárra emelkedhet. 2007-ben a maláj gazdaság 6,3 %-os növekedést ért el. A teljes GDP-növekedés az ASEAN összes tagjára kivetítve 6 % körülire becsülhető. Ezek fontos mutatók, és segíthetik a délkelet-ázsiai (ASEAN) országokkal bonyolított kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink értékelését.

 
  
  

− Jelentés: Rosa Miguélez Ramos (A6-0103/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sürgősen lépni kell a mélytengeri halállománnyal kapcsolatos információk hiányából fakadó problémák okán, amint adatok kellenek a lehalászásról, a halászati erőfeszítésekről, azoknak a különböző fajok populációjára gyakorolt hatásairól.

Amiként ezek az információk igen fontosak a tanulmányok elkészítéséhez és a tudományos vélemények kialakításához, hasonló módon, meghatározóan hozzájárulhatnak a megfelelő halászat-szervezési intézkedések kidolgozásához is.

Ennél fogva alapvetőnek tartjuk, hogy legyen ez a tagállamok egyik prioritása a megbízható adatok begyűjtése és rendelkezésre bocsátása javítása terén való lépéseik során. Beleértjük ebbe azon okok elemzését is, hogy miért nem, vagy nem a megfelelő formában kerültek alkalmazásra a hatályban lévő igazgatási szabályok, amint arra a jelentés is utal. A nemzetközi szervezetek által jelzett lehetőség, hogy egyes fajtákat már a túlhalászás sújtja, erősíti ezt az igényt.

Legyen célunk az elővigyázatos megközelítés, amely egyensúlyt próbál teremteni a halászati lehetőségek és a halállomány között. Tehát támogatjuk a benyújtott módosításokat. Úgy gondoljuk, hogy az elfogadandó intézkedéseknek figyelembe kell venniük az egyes fajoknak, a halászati területnek, és a felhasznált halászfelszerelésnek sajátos természetét. Utóbbiak körén belül külön figyelmet érdemelnek azok a felszerelések, amelyek lehetővé teszik a fajok szelektálását, és kevésbé negatívan hatnak a tengerfenékre.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A mélytengeri halászattal foglalkozó Miguélez Ramos-jelentés mellett szavaztam. A mélytengeri halászat viszonylag új tevékenység. Célja a korábban érintetlen halállomány elérése, de ehhez tudományos kutatások és jogi szabályok nem kapcsolódnak. Ennél fogva helyes, hogy e kérdések napirendre kerültek.

Üdvözlöm a Miguélez Ramos asszony jelentésében megfogalmazódó felhívást, hogy a halászok, illetve azok szövetségei teljes körűen kapcsolódjanak be a tengeri környezet védelmét célzó intézkedések kimunkálásába. A fenntartható halászat a helyi szinten, az érintettek bevonásával hozott döntésektől függ.

 
  
  

− Jelentés: Ingo Friedrich (ex Alexander Stubb) (A6-0105/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, megközelítőleg 2.500 lobbista szervezet működik ma Brüsszelben. Közülük több mint 300 helyi vagy regionális hatóságokat képvisel, és kvázi nagykövetségként működik. Köztük található Małopolska (Kislengyelország), európai szavazókörzetem képviselete is. Szeretnék élni az e jelentés kapcsán a Házban folyó vita nyújtotta lehetőséggel, hogy rámutassak az európai intézmények és az ilyen jellegű szervezetek közötti kapcsolatokra. Amikor az európai intézményektől megbízható tájékoztatást igyekeznek kérni, a helyi és regionális hatóságok képviseletei egyben a saját térségeikben uralkodó helyzetről szóló legfrissebb adatok szolgáltatói is. Az előadó kifejtette, hogy az átláthatóság kétirányú utca. E megállapítást követve, szeretném megerősíteni a fokozódó átláthatóság jelentőségét az európai intézmények oldalán, de egyben az összes Brüsszelben képviselt szervezet egyenlő elbírálásának fontosságát is.

Támogattam az itt érintett jelentést, mert sajátos példákkal világította meg azt, hogy az Európai Parlament miként fokozhatja a külső szervezetekkel kapcsolatban alkalmazott eljárások átláthatóságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Közismert, hogy a professzionális lobbista szektor – az uniós politikacsinálásnak befolyásolása céljával – gyorsan és folyamatosan növekszik Brüsszelben. Mindenképpen szükségszerű tehát olyan szabályok lefektetése, amelyek megfelelő információval szolgálnak a lobbisták által képviselt érdekekről, miközben tudjuk, hogy igen nehéz lesz garantálni az átláthatóság érvényesülését, illetve, hogy etikátlan lépésekre ne kerüljön sor. Ezért szavaztunk a jelentés mellett.

Sajnálattal fogadjuk, hogy a képviselőcsoportunk által benyújtott módosítások elvetésre kerültek. Különösen azokat sajnáljuk, amelyek amellett érveltek, hogy az érdekképviselők – miközben nyilvántartásba kell vétetni magukat – legyenek kötelezettek a tevékenységük során felhasznált forrásokat is nyilvánosságra hozni. Különösen azon információk közzététele fontos, amelyek az Európai Parlament tagjaira fordított összegeket mutatják, hiszen ezeket a képviselők maguk is kötelezettek pénzügyi beszámolóikban ismertetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogatom e jelentést, amely megerősíti az európai intézmények lobbistákra vonatkozó szabályozását. Több mint egy évtizede, 1996 januárjában, e témában – a Házszabály Bizottság jelentésének – magam voltam az első előadója, és a lobbistákra vonatkozó, most hatályos rendelkezések azok, amelyeket az eredeti jelentésem tartalmazott.

10 évvel később, nyilvánvalóan elérkezett az ideje a szabályok kiigazításának és megerősítésének. A múlt alkalommal kudarcot vallottunk az összes intézményre kiterjedő közös rendszer kidolgozásában, de most ez lehetségesnek mutatkozik. Számomra mindenki lobbista, aki azért keresi fel a Parlamentet, a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy befolyásolja a döntéshozatali folyamatot, legyen bár munkaadó vagy munkavállaló, fogyasztói csoport, termelői csoport vagy különleges érdekek képviselője.

Becslések szerint 5 000 a brüsszeli lobbisták száma, tehát hét jut minden egyes képviselőre. Túlnyomó többségük jó munkát végez, nagyon csekély számuk nem. Biztosítanunk kell azt, hogy a kevés nem feketítse be a többséget, és munkánkban hasznot húzzunk, nem pedig károsodjunk a külső ráhatások révén. Várom, hogy az év végére megszületnek a „közös jogalkotásra” vonatkozó javaslatok.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Tartózkodtam a lobbisták tevékenységének kereteit meghatározó Stubb-jelentésnél, mert úgy gondolom, hogy néhány képviselőtársam túl nagy felhajtást csap egy olyan tevékenység kapcsán, amely egyidős az emberiséggel. Nevezetesen, a döntéshozók befolyásolásának kísérletéről beszélek. Teljesen normális, hogy a polgárok összefognak érdekeik védelmében. A szakszervezetek, a munkaadói szövetségek, a nem kormányzati szervezetek jogosultak érdekeiket védelmezni bármely jogalkotó előtt. A jogalkotó kötelessége, hogy döntésének meghozatala előtt meghallgasson másokat. A jogalkotónak azonban meg kell őriznie függetlenségét. Ebből ered a képviselők kötelessége pénzügyi érdekeik közzétételére vonatkozóan. Mindazonáltal, a jelentés legfőbb gyengesége, hogy hallgat arról, bizonyos szervezeteket az EU költségvetéséből finanszíroznak. Ez egy olyan terület, ahol az átláthatóságnak ugyancsak szerepet kellene játszania.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, teljesen természetes az, hogy a készülő vagy elfogadandó jogszabályok kapcsán konzultálunk az érintett felekkel. Mint parlamenti képviselők, akiktől döntések meghozatalát várják el néha rendkívül technikai jellegű kérdésekben is, mi vagyunk az elsők, akik elismerik annak a tájékoztató szerepnek a fontosságát, amelyet a – közismert nevűkön – lobbisták játszanak. Tevékenységük hasznos, de az összes intézménnyel fenntartott kapcsolataikat erős, következetes szabályozással kell irányítani. Emiatt szavazunk a jelentés mellett. Szeretnék azonban néhány megjegyzést is tenni. Fontos, hogy ne mossuk össze az összes érdekképviseleti csoportot: a multinacionálisok vagy a nem kormányzati szervezetek képviselői nem kezelhetők oly módon, mint a demokratikus helyi vagy regionális hatóságok képviselői. Véleményünk szerint a „jogalkotási lábnyom”, tehát a konzultációba vont csoportokra történő utalás legyen kötelező, elsődlegesen a Bizottságra nézve. Tudjuk, hogy ezek a csoportok milyen jelentős befolyást gyakorolnak a jogalkotási javaslatok előkészítésénél, vagy az európai politikák irányának meghatározásakor, és milyen nehéz a jogalkotó számára jelentős mértékben módosítani ezeket a javaslatokat, vagy irányokat. Végül, a lobbistáktól igényelt pénzügyi tájékoztatásnak megfelelően részletesnek kell lennie, hogy lehetővé váljon számunkra a valós pénzügyi érdekek egyértelmű beazonosítása, és a pénzügyi források pontosítása.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Emellett, a nagyobb átláthatóságot biztosító jelentés mellett szavaztam. A lobbisták fontos szereplők, akik hasznos tapasztalatokat közvetíthetnek. Ugyanakkor alapvető, hogy képesek legyünk a nyomásgyakorló csoportok mögött álló szervezeteket beazonosítani. A Tanács, a Bizottság és a Parlament által együtt használt kötelező és nyilvános lobbista nyilvántartás, továbbá a finanszírozás valamennyi forrásának összeállítása, jó kezdeményezés, amely nagyobb fokú tisztánlátást biztosít. Az „egyablakos ügyintézés” megvalósítása, miáltal a lobbistáknak elegendő egyszer regisztráltatniuk magukat, hogy bejussanak a Parlamentbe, a Bizottságba és a Tanácsba, ugyancsak egyszerűsíti a helyzetet. Az is elfogadottnak tekinthető, hogy szankciókat helyezzünk kilátásba azon lobbisták ellen, akik nem tartják be a magatartási kódexben foglaltakat.

 
  
MPphoto
 
 

  Gunnar Hökmark (PPE-DE), írásban. − (SV) Szükség van olyan szabálygyűjteményre, amely a lobbistáknak az Európai Parlamentbe történő állandó belépését rendezi. Magunk támogatjuk a jelenleg érvényes magatartási kódexet. Támogatjuk a politikai döntéshozatal terén a nagyobb átláthatóságot.

Viszont a saját céljaival ellentétes, bürokráciát eredményező jelentés ellen szavaztunk. A politikusok kapcsolatainak átfogó szabályozása nehezíti a polgárok és választott képviselőik közti természetes és nyílt kapcsolattartást. A polgárok, ugyanis rendelkezhessenek képviselőik megkeresésének lehetőségével anélkül, hogy beszélgetésük és véleményük nyilvánosságra kerülne.

Nem lehetséges, hogy a vélemények és nézetek formálásáról részletes beszámolók szülessenek. A döntésekhez kapcsolódó indokolásnak, az azért való felelősségnek, átláthatónak kell lenni, de nem így az egyének közti párbeszédnek. Fontos megvédenünk az egyéni képviselői, és az egyéni polgári személyes integritást.

A jelentésben javasolt átláthatóság az önámítás és félrevezetés kockázatával jár. Az átláthatóságnak a politikusok álláspontjuk iránti felelősségén, indokaik beszámoltathatóságán kell alapulnia.

Továbbá, az Európai Parlament és a Bizottság által közösen használt lobbista nyilvántartás a Parlament függetlenségének feladását jelenti.

Összefoglalva, a politikai döntéshozatalnak azon kell alapulnia, hogy a választott képviselők feddhetetlenek, és ezt feltételezzük is róluk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Üdvözlöm a lobbisták javasolt nyilvántartását. Amikor a politikával szemben a közvélemény bizalma alacsony, alapvető, hogy a politikai intézmények működése a lehető legátláthatóbb legyen.

Támogatom azt is, hogy az ügyvédek mentesüljenek a nyilvántartásba vétel alól, amikor jogi tanácsokat adnak. Ez megfelel a skót jogi hagyományokban régóta elfogadott ügyvéd-ügyfél bizalmi viszonynak.

Miután azonban képviselőcsoportom némely kulcsfontosságú, a szabályok szigorúbbá tételét célzó módosítása elutasításra került, magam és képviselőcsoportom is tartózkodott a végső szavazásnál.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) A jelentés mellett szavaztam, noha úgy vélem, hogy többet kellene tennünk a polgárok kiegyensúlyozott képviseletének garantálása érdekében, az európai intézmények mellett sürgölődő érdekképviselők pártfogása helyett.

A lobbista tevékenység látványos fejlődésen ment keresztül. Jelenleg 2 500 szervezet, több mint 15 000 fővel tevékenykedik, egyedül Brüsszelben. Amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lép és új jogkörökkel gazdagodik a Parlament és az Európai Unió, e tendencia felgyorsulása várható. Miközben a brüsszeli székhelyű érdekképviseleti csoportok könnyedén rácsatlakoznak az európai politikai folyamatokra, a polgárok csoportjai és a nem kormányzati szervezetek nem rendelkeznek hasonló eszközökkel szavuk hallatásához az európai jogszabályok elfogadásakor. Nyilvánvaló, hogy elő kell mozdítanunk az európai intézmények és a tagállamok e szervezetei közti párbeszédet.

Ennél fogva, úgy vélem, hogy a bizottsági és parlamenti képviseleteknek be kell tölteniük a polgárok véleményének és különféle kezdeményezéseinek az európai döntéshozatali intézményekhez való közvetítése feladatát. Ki kell alakítanunk azt a költségvetési tételt is, amely megfelelő módon finanszírozza ezt a tevékenységet.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban.(PL) Örülök, hogy az Európai Parlament foglalkozik a lobbizással. Ez nem lehet tabutéma a közvélemény számára. Bizonyos szabályozás elengedhetetlen, az átláthatóság pedig alapvető. Ez mind politikailag, mind gazdaságilag kényes terület. Tudatában vagyunk annak, hogy a jogalkotók számára hasznosak a szakértői kapcsolatok révén nyert téma-specifikus ismeretek. Ez szintén a társadalommal kialakított párbeszéd egy formája, és a kölcsönösség jellegével bír. Végül is a képviselők, az Európai Bizottság és más intézmények munkatársai nem saját, elzárt világukban tevékenykednek. A megszerzett tudás lehetővé teszi számukra, hogy jobb, erőteljesebben felhasználóbarát jogszabályokat hozzanak.

Másrészt, felmerül a jogalkotók tisztességtelen befolyásolásának kérdése is. Akadnak arra példák, hogy a jogszabályok bizonyos, nyomásgyakorlásra képes csoportok érdekei irányában kilengenek. Az abortuszpártiakra és a nagyvállalatokra gondolok. Ez közvetlenül elvezet a korrupcióhoz, és a végeredmény nem a tisztes jogalkotás, hanem a rendelkezések zagyva keveréke lesz.

Valóban elkötelezzük magunkat a jogszabályok feszesebbé tétele, szigorítása mellett, a tisztességtelen lobbizás és a korrupció megelőzése érdekében? Sajnos, a válasz nyilvánvaló. Képtelenek vagyunk megtenni ezt. Mindig lehetséges lesz megtalálni a jogszabályi kiskapukat, vagy megkerülni a jogot. Mindig észben kell tartanunk, hogy az úgynevezett negatív lobbizás ugyancsak lehetséges a tagállamokkal való közvetlen kapcsolatok révén is.

Kedvezően viszonyulok a jelentéshez, de nem fogadhatom el a módosításokat, amelyek az egyházakat lobbista csoportként azonosítják be. Figyelembe kell vennünk az etikát, az átláthatóság elvének való megfelelést, az erkölcsöt, amint a jogszabályok betűjét is. Az erkölcs sohasem lehet a demokrácia ellensége!

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Elnök úr, sajnálatos, hogy a képviselőcsoportom által benyújtott 7. módosítás nem került elfogadásra. A módosítás alapvető lett volna a lobbizásról folyó vita léptékeinek megértéséhez, nemcsak a Bizottság, de a szélesebb közvélemény számára is. Jó példaként idézhetők fel a környezetvédő szervezetek, amelyek forrásait gyakran vetik össze, igaz, igen sajátságos módon, az iparéval: egyetlen szervezet erdővédő kampányának költségvetését szokás összehasonlítani az összes erdészeti vállalkozás teljes költségvetésével. Ez annak elfelejtését célozza, hogy az erdészeti vállalatok nem fordíthatják minden pénzüket kommunikációra: ők lényegében fát és papírt állítanak elő. Indokoltabb volna a vállalatok kommunikációs költségeit alapul venni, de ebből le kellene vonni a forrásokat megcsapoló tőzsdei nyilatkozatokat. A másik oldalon pedig számolnunk kellene az összes környezetvédelmi szervezet erdészeti kampányra fordított készpénz-állományával is. Amikor a felszín alá kukkantunk, akkor gyakran azt tapasztaljuk, hogy a felhasznált és feltárt források sokkalta inkább kiegyenlítettek, mint ahogy a tudatosan kialakított képek sugallják.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Az európai intézményeknél megjelenő érdekvédők tevékenységét keretek közé helyező jelentés mellett szavazok.

Az európai intézmények átláthatóságának védelme érdekében szükség van a lobbisták tevékenységének strukturált keretbe illesztésére. Egyetértek a lobbizás azon meghatározásával, amely lefed minden olyan cselekvési terület, amely az EU-intézményekhez kötődő politikaformálás és döntéshozatali folyamat befolyásolásának céljával született, és miszerint minden, e fogalom által érintett szereplő lobbistának tekinthető és eszerinti elbírálást igényel.

 
  
MPphoto
 
 

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − (NL) Félig kész intézkedések nem segítenek a lobbisták problémájának kezelésekor. Csak a teljes átláthatóság és a kötelező nyilvántartás korlátozhatja az ipari lobbisták növekvő befolyását. Mindezt gyorsan meg kell valósítanunk, mivel túlságosan gyakran megtapasztaljuk, hogy a képviselők lobbistáktól szó szerint átvett módosításokat terjesztenek elő. A politikusoknak elsődlegesen választóikra, támogatóikra, és saját józan eszükre kell hallgatniuk, nem pedig hivatásos lobbisták hadseregére. Felhívom tehát az Európai Bizottságot, hogy egy sokkal messzebb menő intézkedési csomaggal álljon elő!

 
  
MPphoto
 
 

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az „érdekcsoportokról” és a jól ismert „lobbistákról” szóló jelentés szégyenletesen cinikus beismerése az Európai Parlament, és egészében az EU, mélyen reakciós természetének, az azok által szolgált osztályérdekeknek.

Az Európai Parlament éveken keresztül hivatalosan szankcionálta a monopolista csoportok képviselőinek olyan célzatú szabad bejárását az Európai Parlamentbe, hogy ott nyomást gyakoroljanak, megvesztegetéssel éljenek, és profitjuk növekedésének biztosítására elősegíthessék a jogalkotási folyamatba való beavatkozást.

Az átláthatósági szabályokat ürügyként használva, a jelentés megpróbálja tisztára mosni a monopóliumok közvetlen beavatkozását. A szakszervezeteket, szakmai és tömegszervezeteket „lobbistaként” határozza meg. A munkások és a népi mozgalmak így egy kalap alá kerülnek a tőkésekkel, akiket a jelentés – és veszi ehhez a bátorságot – a civil társadalom részeként ír le. Mindössze az a különbség, hogy ők nyitott kapukat találnak a Parlamentnél, míg a munkások nem kerülhetnek annak közelébe.

A munkásoknak ne legyenek illúziói. Az Európai Parlament és képviselői nem függetlenek. Osztályérdekek képviselete alapján választották meg őket, és az elvárásoknak eleget is tesznek az Európai Parlamentben.

A munkások számára a saját érdekeiket leginkább szolgáló menet az lehet, ha megbuktatják a politikai csoportokat, meggyengítik a tőkés pártokat, valamint ellenzik és szembeszállnak az EU kapitalista orientációjával.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − „Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret” c. jelentésben foglalt javaslatok mellett szavaztam.

A lobbizás terén nagyobb átláthatóságot célzó javaslatok az Európai Parlamentet messze a világ bármely más parlamentje elé sorolják a lobbisták szabályozását, és a teljes pénzügyi közzététel biztosítását illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Az EU politikáját jelentős mértékben a globális versenyhelyzetüket a környezetvédelmi, munkabér-, ipari biztonsági, és fogyasztóvédelmi költségeik lefaragásával erősíteni kívánó nagy vállalkozások érdekei határozzák meg. Az nem lep meg bennünket, hogy e vállalatok így cselekszenek. Amíg azonban ezt teszik, addig ez legyen világos mindenki számára. Ez késztesse a szakszervezeteket, a környezetvédelmi mozgalmakat, és a fogyasztóvédelmi csoportokat, hogy cselekedjenek!

Évek óta sürgetem, többek közt az Európai Bizottsághoz intézett kérdéseim révén, hogy a lobbistákkal szemben az átláthatóság érdekében a lehető legszigorúbb szabályozást alkalmazzuk. Látom azonban, hogy még ma sem a keményebb szabályozási változat került elfogadásra. Az Egyesült Baloldal és a Zöldek által benyújtott 10 különleges módosítás pedig nem kapta meg a szavazati többséget. Ezek a javaslatok az uniós intézményekhez eljutó összes lobbistára kiterjedő közös nyilvántartáshoz, a lobbisták céljait és finanszírozását érintő nyitottsághoz, a 2009-ben bevezetendő további intézkedésekhez, a lobbisták etikátlan viselkedésének nyilvánosságra hozatalához, az Európai Bizottság különleges konzultánsait érintő kérdések tisztázásához, és a távollétük alatt fizetett lobbistaként tevékenykedő tisztviselők leállításához kötődtek.

E jobb megoldások elutasítása ellenére, a ma elfogadott határozat jó lépés előre. Ezt figyelembe véve, a Holland Szocialista Párt két képviselője a jelentés mellett szavazott.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Unió intézményeinél működő érdekképviselők (lobbisták) tevékenységét szabályozó keret kidolgozásával foglalkozó Stubb-jelentés mellett tettem le voksomat. A jelentés a korábbiaknál egyértelműbben határozza meg a megközelítőleg 15 000-re becsült lobbisták tevékenységét.

Tehát támogatom azon közös nyilvántartás létrehozására vonatkozó kezdeményezést, amelynek révén a lobbistáknak elegendő lesz egyszer regisztrálni magukat, hogy bejuthassanak az Európai Parlamentbe, a Bizottságba és a Tanácsba. Ezáltal valamennyi lobbista elkötelezi magát a magatartási kódex betartása mellett. Alapvető a képviselők és az európai tisztviselők számára, hogy képesek legyenek beazonosítani az érdekcsoportok által képviselt szervezeteket, továbbá e csoportok számára, hogy tartsák magukat a becsületesség és a tisztességes magatartás elveihez.

 
  
MPphoto
 
 

  Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Én emellett, az EU-beli érdekképviselők tevékenységéhez kedvezőbb kereteket biztosítani törekvő jelentés mellett szavaztam.

Mintegy 15 000-es, 2 500 tekintélyes érdekcsoportot képviselő lobbista hadsereg lelhető fel Brüsszelben. Céljuk a közösségi határozatok befolyásolása, és tevékenységük – bár a polgárok egy része bizalmatlansággal és gyanakvással tekint rájuk – a demokratikus élet fontos velejárója. Egy képviselő, például, a szakmai szervezetek, a nem kormányzati szervezetek, a szakszervezetek vagy a regionális képviselők véleményének meghallgatását követően biztos, hogy jobban megérti majd a jogalkotási folyamatban érintett kérdést.

A lobbizás azonban csak akkor szolgálja a demokrácia ügyét, ha átlátható. A képviselők, mint a polgárok is, legyenek képesek meghatározni e szereplők pontos személyiségét. Ki finanszírozza őket? Milyen érdekeket is védelmeznek a valóságban?

Azáltal, hogy a jelentés megköveteli a lobbistáktól az összes közösségi intézmény által közösen alkalmazott nyilvántartáshoz csatlakozást, továbbá részletes kimutatást igényel finanszírozásukhoz kötődően, ez a követelmény teljesül. Ezt kiegészítve, mostantól fogva a lobbistáknak be kell tartaniuk a magatartási kódexben foglaltakat, és a szabályok megsértése esetén szankciókkal számolhatnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Globalizált világunk változásai, valamint azoknak az intézményekre gyakorolt hatása, kétségkívül magával hozza a különböző társadalmi szereplők mind erőteljesebb ráhatását. Ezért is tapasztalhatjuk meg, hogy csoportok növekvő számban lépnek kapcsolatra a Parlamenttel és a Bizottsággal. Az általuk nyújtott különleges információkat hasznosként fogadhatjuk el. Ebből következően fontos úgy cselekednünk, hogy ezek az új érdekképviselők egyértelműen kerüljenek beazonosításra, a tevékenységükkel összefüggő szabályok pedig kerüljenek lefektetésre és betartásra.

A jelentés meghatározza az „érdekképviselők” fogalmát, amint a Parlament és a Bizottság számára közös nyilvántartás kihatásának mérésére alkalmas intézkedéseket is. Célja emellett, hogy fokozza a tájékoztató intézkedéseket azon pénzügyi adatokkal összefüggésben, amelyek a politikai döntéshozók és a közvélemény számára biztosítják az adott lobbista tevékenység mögött meghúzódó erők beazonosítását. Úgy gondolom, hogy ezek az intézkedések fontos lépést jelentenek az európai politikai döntéshozók döntéshozatali folyamatának kedvezőbb megvilágítása és törvényességének erősítése irányában. Különösen érvényes ez annak tükrében, hogy a szavazásnál visszautasításra kerültek bizonyos olyan módosítások, amelyek idejétmúlt ideológiai prekoncepciókra alapozódva, csak e tevékenység helyes értelmezésének leértékelését szolgálták volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Egy parlamenti képviselő, a jó döntések meghozatala érdekében, mindenkor rászorul a megfelelő információk beszerzésére. Aligha igényel magyarázatot, hogy egy ember nem lehet minden területnek szakértője. Ebben az értelemben a lobbizás, a szakismeret és a megfelelő hatástanulmányok nyújtásával, fontos eleme lehet az információgyűjtésnek.

A polgároknak azonban joguk van tudni, hogy milyen különleges érdekek hatnak. Egy lobbista csoport befolyásának mértéke nem függ szükségszerűen annak pénzügyi erejétől: az állatvédők és más társadalmi mozgalmak lehetnek legalább olyan sikeresek, mint az ipari érdekvédők. Az érdekek nyilvántartása, természetesen, nem feltétlenül egyszerű, már akkor sem, amikor meg kell határozni, hogy ki, milyen csoport végzi a lobbizást. Döntéshozóként, azonban, magam fontosnak tartom annak folyamatos követését, hogy ki fektet bele időt és energiát a jogalkotás befolyásolásába. Amennyiben nincs semmi takargatnivaló, akkor nincs is miért aggódni. A gonosz manókat megöli a napfény.

 
  
MPphoto
 
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. − (DA) A lobbista jelentést végső formájában megszavaztam, mert mindennek ellenére ez mégis egy mikró lépés a jelenlegi helyzethez képest. A továbblépés kudarca önmagában bizonyíték arra a befolyásra, amellyel a lobbisták az EU-rendszer felett bírnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A lobbizás terén való nagyobb átláthatóság kötelme alapvető az Európai Parlamentben. Remélem, e jelentés fokozza a Parlamenten belüli nyíltságot és átláthatóságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) A lobbista jelentést végső formájában megszavaztam, mert mindennek ellenére ez mégis egy mikró lépés a jelenlegi helyzethez képest. A továbblépés kudarca önmagában bizonyíték arra a befolyásra, amellyel a lobbisták az EU-rendszer felett bírnak.

 
  
  

− Jelentés: Manolis Mavrommatis (A6-0149/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A sport a Lisszaboni Szerződésben is szerepel, és így annak életbe lépésével még nagyobb jelentőségre tesz szert az EU politikájában. Mi, szociáldemokraták, szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a sport már határokon átnyúló tevékenység, de ez nem jelenti azt, hogy az olyan európai intézményeknek, mint a Tanács, a Bizottság és a Parlament, bele kellene avatkozniuk a sportmozgalmak részletes irányításába. Ellenkezőleg, a sportnak, amennyire csak lehetséges, önmagát kellene irányítania, hogy megőrizhesse függetlenségét és autonómiáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Nagy örömömre szolgál, hogy szavazatommal támogathatom Mavrommatis úrnak a sport védelmében készült jelentését. Valóban úgy gondolom, hogy a sport az európai kultúra és állampolgárság kiiktathatatlan eleme. Tekintve annak jelentőségét a társadalmi beilleszkedés és a kultúraközi párbeszéd erősítésében, a sport szabályozására is végre már sort kell keríteni oly módon, hogy védje a fiatalokat, óvja őket a területen jelentkező veszélyektől: a kereskedelmi nyomásoktól, a csalásoktól, a gyermekek kizsákmányolásától és az erőszaktól.

Természetesen a sportrendszer maga nem élhet meg források nélkül. Gyakran a források a televíziós jogdíjakból erednek. Ezért ajánlatosnak tartom, hogy a médiaszervezeteknek ne csak a sportmérkőzések közvetítésének finanszírozását engedélyezzük, de kerüljön biztosításra a széles érdeklődőknek legalább a főbb eseményekhez való hozzáférése is.

Örülök, hogy a jelentés emlékeztet a megfelelő sportviselkedésre, és olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyekkel kezelhető a rasszizmus és a dopping, amelyek – lehetséges hatásaiktól itt most eltekintve is – az elképzelhető legkevésbé sportszerű tevékenységet jelentik. Azért is jó felvetés, hogy minden szinten alakuljon ki szorosabb együttműködés e probléma kezelésére, mert a dopping a sport legfőbb elemét ássa alá: a verseny szeretetét, a mindenkinek önmaga forrásaira, képességeinek lehető legteljesebb kibontakoztatására való törekvést. Az ember mindig megfelelt a kihívásoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) A sport Európai Unióban betöltött szerepéről folyó vitával összefüggésben, szeretném kiemelni a helyi tevékenységek fontosságát. Úgy vélem, ezek jelentik az első lépést a sport erősítését célzó európai politika kialakítása felé.

Małoplolskát (Kislengyelországot) képviselem. Abban a térségben több mint 60 000 cukorbeteg van. Nálunk a keringési betegségek jelentik a legfőbb halálnemet, 2005-ben elérve az 51 %-ot. Ezek a feltételek jórészt az elhízás és a mozgáshiány következményei. A vajdaság fejlesztési stratégiájának egyik elsődleges célja az egészséges életmód népszerűsítése. E cél elérése kiterjed az infrastruktúrában való beruházásra, olyan új létesítmények, mint uszodák, sporttelepek, teremsport-lehetőségek kialakítására. Ezen felül, térségünkben, a legjobb fiatal sportolókat pénzzel kiegészülő díjakkal is bátorítjuk a sportolásra. Eddig több mint 120 fiatal sportoló részesült e díjakból.

Az ilyen jellegű lépések regionális szinten való megtételének támogatása legyen a kulcseleme az egészséges életmód népszerűsítését célzó erőfeszítéseinknek, az Európai Unió egészében. Támogattam a Mavrommatis-jelentést, mert számos fontos, a sport fejlődéséhez kötődő kérdést boncolgat.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Megszavaztam a „Fehér könyv a sportról” c. jelentést.

A fizikai mozgás hiánya kedvezőtlen hatásokkal jár az európai polgárok egészségére, előidézve a túlsúly növekedését, az elhízást, krónikus állapotokat, mint amilyen a szív- és érrendszeri betegség, a cukorbetegség. Ezért is vettem védelmembe azt a nőknek szóló egészségügyi tanácsot, amely a terhesség alatti, illetve a szülést követő időszakokban végzett fizikai tevékenységből eredő lehetséges előnyöket ismerteti.

Ugyancsak ki kell emelnem a sportversenyeken érvényesülő, megkülönböztetésellenes szabályok jelentőségét, így a férfiak és nők esetében alkalmazott azonos díjazás fontosságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés a bizottságban előterjesztett javaslatainkat magában foglalta. Olyan felvetéseink voltak, mint hogy a sportban érintett különböző kategóriájú embereket képviselő különleges szövetségek kapjanak megfelelő képviseletet a nemzeti és nemzetközi szövetségek döntéshozatali testületeiben; védelmezzük a fiatal sportolókkal kapcsolatos megelőző intézkedéseket és egészségügyi ellenőrzéseket; biztosítsuk, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt összes jog betartásra kerüljön.

Több benyújtott javaslatunk a plenárison került elfogadásra. Közülük külön kiemelhetők: a „kettős életpálya” – a sport és tudományos képzés – fontossága fiatal sportolók részére, hogy a hivatásos sportolóknak sportpályafutásuk végén biztosítsuk a munkaerőpiacra való visszatérést; az emberek sportolásra való bátorításának fontossága, olyan elemek felhasználásával, mint a sporthoz való hozzájutás, és e téren az egyenlő esélyek biztosítása, a tanárok és az edzők képzésébe való beruházás, továbbá újabb tömegsport-létesítmények építése, mikor is az államnak fel kell vállalnia a nem profitorientált szervezetek által szervezett nem hivatásos versenyek biztosításának költségeit; annak fontossága, hogy ismerjük el a női sportsikereket, és küzdjünk a díjakban érvényesített megkülönböztetés ellen; védelmezzük a nők előremenetelét a sport világához kapcsolható területeken, beleértve a döntéshozói posztokat, és a nem hivatásos sportra való figyelemfelhívást is.

Viszont nem értünk egyet a Lisszaboni Szerződésre való utalással.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista határozottan ellenzi ezt a jelentést. Először is a jelentés utal a Lisszaboni Szerződésre, amely még nem került ratifikálásra, és Írországban, mintegy egy hónapon belül, népszavazás tárgya lesz. Az Európai Parlament föderalista többsége így alapvető alkotmányos elveket sért. A Lisszaboni Szerződés 96 százalékban azonos az Alkotmányos Szerződéssel, amelyet Franciaországban és Hollandiában népszavazáson elutasítottak. Ezért teljességgel elvtelen dolog itt a Lisszaboni Szerződésre hivatkozni.

Másodszor, a jelentés azt sugallja, hogy az EU olyan újabb politikai területre terjeszkedne ki, amelyet pedig a Júniusi Lista a tagállamok ügyének tekint.

Ennél fogva mi a jelentés ellen szavazunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Gratulálok az előadónak, és örülök, hogy a Parlament saját kezdeményezésére jár el az Európai Unió polgárai számára oly fontos kérdésben. A jelentés azon része, amelyben annak jelentősége kerül kiemelésre, hogy a sport értékeket közvetít, külön említést érdemel. Ez az üzenet általában azon a jelszón keresztül ér el hozzánk, hogy a sport egyenlő az egészséggel. E jelszónak köszönhetően európaiak milliói figyelnek jobban fizikai és mentális egészségükre. Ez azonban még nem minden. Életünk kezdetétől a sport a tisztességes versenyre, becsületre tanít, segít megértenünk, hogy a mérkőzéseken a nekünk jutó szerep függ elkötelezettségünktől, és minden, a versenyekre való felkészülésnek szentelt munka és erőfeszítés meghozza gyümölcsét.

Külföldi sportolók vesznek részt a sportversenyeken. Ez segít a megkülönböztetés legyőzésében, és türelemre tanít a stadionokon belül. A türelem az emberi jogok tiszteletben tartásának alapeleme. Ez említést nyer az összes uniós dokumentumban.

Még egy sajátosság növeli komolyan a jelentés értékét. Az igazi sport legyen mentes az erőszaktól, míg a lehető legjobb eredmények elérésére irányuló egyéni erőfeszítéseknek mentesnek kell lenniük korunk csapásától, a doppingtól.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mert az túlságosan kapcsolódik a Lisszaboni Szerződéshez. Nem kívánom a sportot nemzetek feletti jellegűvé tenni, hanem helyette, úgy gondolom, az úgy jó, ahogy van. Viszont a nők és a sport témáját érintő módosításokat jónak tartom.

 
  
MPphoto
 
 

  Mary Honeyball (PSE), írásban. − Elfogadjuk a sport különleges jellegét, de az angol szövegben az I. bekezdés teljesen zavaros és félreértelmezésre ad lehetőséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én kifejezetten a Mavrommatis-jelentéshez csatolt azon módosítások mellett szavaztam, amelyek elismerik a sportszervezetek autonómiáját. Országomban, Skóciában, hagyománya van az önálló, független szervezetekkel rendelkező sporttestületeknek, mint amilyen a Skót Labdarúgó Szövetség, amely a FIFA teljes jogú tagjaként ismert el, vagy a Skót Rögbi Unió, amely az IRB tagállama.

A skót sportszervezetek függetlenségének ilyetén elismerése fontos szerepet játszott országom múltjában, és fontos szerep jut a 2010-es skót függetlenségi népszavazás után is – amikor Skócia az EU független, teljes jogú tagja lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) A „Fehér könyv a sportról”-jelentés mellett szavaztam azért, hogy kiemeljük a sport Európai Unióban betöltött fontos szerepét, és bátorítsuk e kérdésben a párbeszédet.

A sport, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten fontos eszköz a társadalmi beilleszkedés és a kölcsönös megértés erősítésében. A sport komoly gazdasági kihatásokkal is bír. Emiatt fontos, hogy olyan kereteket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik a sportszervezetek és események tagállami támogatását. A sport jelentős mértékben nemzeti közegben valósul meg, ezért a tagállamoknak meg kell hagyni az önszabályozás lehetőségét. A Fehér könyv kiemeli e pontot, és egyben megfelelő alapot teremt ahhoz, hogy foglalkozzunk a minden ország számára fontos olyan elemekkel, mint az ifjúság fejlődése, a dopping-ellenes programok, a megkülönböztetésmentesség és a sport összefüggései.

Ugyancsak üdvözöltem egy Különleges Sportalap létrehozatalát a sporttevékenységek támogatása, az emberek sporthoz jutásának előmozdítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Kartika Tamara Liotard, Erik Meijer, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Elismerjük, hogy a sport, a társadalmi beilleszkedés és integráció, valamint a helyi demokrácia elősegítőjeként, különleges szerepet játszik a társadalomban. Elismerjük a sportnak, mint egészségügyi tényezőnek is tekintélyes jelentőségét az elhízás és krónikus betegségek megelőzésében.

Teljes mértékben támogatjuk a nők sportbeli szerepének megerősítésére irányuló kezdeményezést; azt, hogy koruktól függetlenül védjük a sportolókat pályafutásuk során, majd azt követően is; a sport társadalmi helyzetének, beleértve a testnevelésnek az iskolai tanmeneten belüli erősítését; a sportfinanszírozásban az újraelosztó intézkedések szükségességét; továbbá a polgárok jogát az információkhoz, és a sportesemények közvetítésekor a széleskörű hozzáférést.

Nem támogatjuk azonban az uniós szintű, kiterjedt politika érvényesítését a sportban. Ennél fogva nem támogathatjuk az EU-politikák e területen való kiterjesztésére irányuló lépéseket sem. S különösen nem támogathatjuk azt az ötletet, hogy kerüljön sor egy európai sportrendőrség felállítására.

 
  
MPphoto
 
 

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés, amint a Bizottság Fehér könyve is, úgy kezeli a sportot, mint a magas szintű pénzcsinálás egy újabb területét. Az EU megkísérli, hogy a sportot is teljes egészében áruvá változtassa, miáltal az még nagyobb nyereséget hoz a sportban érdekelt üzleti csoportoknak, és a multinacionálisoknak. Azért használja fel az EU a Lisszaboni Szerződést, hogy kiterjessze hatalmát a sport felet is.

Ez egyet jelent az amatőr sport szisztematikus szétverésével, még az iskolai szintet is beleértve. Az amatőr sport állítja elő a sportipar és a kereskedelmivé vált bajnokságok számára a nyersanyagot. A fiatalokat, és általában a közvélemény egészét is, a kereskedelmi érdekeltségű szövetségek által szervezett sportesemények nézőiként és fogyasztóiként kezelik. A sport által közvetített értékekről szóló szép szólamok, a dopping ellenes küzdelem, stb. csak porhintésnek tűnik akkor, amikor a versengés vágya helyébe a könyörtelen versengés lép. Korrupció, dopping, elvakultság, türelmetlenség szerves részei a kereskedelmivé vált sportnak. Ezeket használják fel a termékek népszerűsítésére a sportot ellenőrző vállalatok.

A fiataloknak sportoláshoz és testedzéshez kötődő igényei csak akkor elégíthetők ki, ha megteremtjük ehhez az infrastruktúrát, fejlesztjük a népszerű tömegsportot. A közösségi szellem és a szolidaritás értékeit kell népszerűsítenünk a mindent a profitnak alárendelő kapitalista rendszer által kreált sport korrupt modelljével szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Általánosságban támogattam Manolis Mavrommatis „Fehér könyv a sportról” c. jelentését. Úgy gondolom, hogy ajánlásainak többsége minden szinten hasznos lesz a sport számára, Európa egészében. Valóban úgy hiszem, hogy a futball klubok bátorítása új tehetségek kinevelésére, kedvezően hat a játékra.

Minden klubnak – még a nagyoknak is – fel kell bizonyos felelősséget vállalnia a képzés terén, és nem támaszkodhatnak kizárólag pénzügyi erejükre az átigazolási piac mások által képzett játékosainak megszerzéséhez. A labdarúgás nem lehet pusztán pénzügyi versengés terepe.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Mircea Paşcu (PSE), írásban. − A „Fehér könyv a sportról” olyan, mint egy orosz Matrjoska baba: az első baba amatőr, a második a hivatásos sport, és az utolsó, a futball (ahol a nagy pénzek vannak). Így azt a benyomást kelti, hogy az amatőr sport, amelyet mindennek okaként határoztak meg, csak álca a professzionális sport, és különösen a futball megközelítésére. S a labdarúgás tűnik a fő célpontnak. A Fehér könyv kiegyensúlyozatlan megközelítésében is: keménynek mutatkozik a fennálló szabályok kiterjesztésében olyan hagyományos területeken, mind a megkülönböztetés, az illegális bevándorlás, az illegális szerek, valamint a sporttevékenységek versenye, de puhán reagál akkor, amikor különleges szabályokat kell hozni előbbiekre vonatkozóan. Mintha az abban érintetteknek nem kellene rettegniük. Mindenesetre, a Fehér könyv új kort jelez az EU intézményeinek a professzionális sportba, elsődlegesen is az európai labdarúgásba való aktív beavatkozását illetően. A jó hír az, hogy mindezt úgy kívánja megtenni, hogy elsőként konzultál az érintett emberekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Üdvözlöm a „Fehér könyv a sportról” szóló Manolis Mavrommatis-jelentést. Magam, elismerem azt a fontos szerepet, amelyet a sport játszik minden egyénnek és a társadalomnak is az életében, hogy ez olyan eszköz, amelynek segítségével mindenki legyőzheti személyes kihívásait, felfedezheti saját szenvedélyét és tehetségét, beazonosíthatja magát egy csoporttal, és kiismerheti a szabályok szerinti viselkedés jelentőségét. Mindezen értékeket kivetítve a nemzetközi szintre, az ember megértheti, hogy miért képes a sport a földrajzi határokat ledönteni, a társadalmi kapcsolatokat és békét előmozdítani.

Úgy hiszem, szükséges rámutatni arra, hogy a sport eszméihez és legfontosabb eredendő céljához való visszatérés érdekében, a sportban bármely polgári vagy erkölcsi-etikai szabály megsértését – mint a doppingolást, a szándékos rasszista megnyilvánulást, vagy a szerencsejátékot – büntetni kell.

Végül, szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy gyakran jelentkezik az a tendencia, miszerint – hatalmas fizetési különbségeket téve az eltérő sportágak játékosai között - megpróbáljuk bizonyos sportágak növekvő jelentőségét igazolni, más sportágak kárára.

Emiatt, azt hiszem, támogató intézkedésekkel kellene a kevésbé széles körben űzött és kevésbé ismert sportágak segítségére sietnünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A sporttal foglalkozó jelentés számos érdekes és értelmes kérdéssel foglalkozik. Senki sem hozhat fel észérveket az ellen, hogy az EU tagállamai határozott lépéseket tegyenek a doppinggal és a sport területén jelentkező idegengyűlölettel szemben. Már ellentmondásosabb, de szerintem még mindig ésszerű, a Bizottság azon ötlete, hogy jöjjön létre egy közös európai rendőrség a sportesemények követésére. Eddig jutva, még kész voltam támogatni a jelentést. Sajnos azonban, a valóban komoly, a szerencsejátékok európai monopóliumának liberalizálásához kapcsolódó kérdésnek kezelésekor a jelentés eltévesztette a célt. Személyes véleményem, hogy a liberalizáció – ellenőrzött formák közti – lebonyolítása, az engedélyezett szerencsejáték- és sportfogadási vállalkozások képesek lehetnek bizonyos keretek között kielégíteni mind a fogyasztók szerencsejáték-választék iránti igényét, mind a sportmozgalmak forrás-szükségleteit. Ennél fogva tartózkodtam a szavazásnál.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A sport fontos része mindennapi életünknek. A legtöbb uniós polgár vagy részt vesz vagy nézőként követi a sportesemények többségét, és néha a sport fontosabbnak tűnik, mint maga az élet.

A sport nem állhat a jogszabályok fölött, de jómagunknak mint jogalkotóknak el kell ismernünk a sportnak az Európai Unión belüli sajátos helyzetét, a különböző irányító szervek szerepét.

Azt is el kell ismernünk, hogy noha a labdarúgás az első számú sport, nem ez az egyetlen sportág, és el kell fogadnunk, hogy más sportok és időtöltések, a rögbitől a hurlingen és a zöld koronás bowlingon át a galamb versenyekig ugyancsak fontos szerepet játszanak.

Nem az EU feladata, hogy irányítsa e sportokat, amint sportrendőrségként sem jelenhet meg. Ez a szerep maradjon a megfelelő irányító testületeknél. Az EU azonban betölthet egyfajta kiegészítő szerepet, segítheti bármely sportág fejlődését azzal, hogy fellép a sportok közti megkülönböztetés ellen, amely ma még előfordul, amikor egy sportág veszélyeztetve érzi magát, egy másik által. A Görög Rögbi Uniót hozom fel klasszikus példaként.

Támogatom a Mavrommatis-jelentést. Talán nem oly lelkesedéssel, mint a Wigan Warriors rögbi liga csapatot, vagy a St Mirrent és a Blackburn Roverst, de végül is erről szólva és ezért tevékenykedve, megint a politika terére tévedünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Ennek, a „Fehér könyv a sportról”-jelentésnek el kell ismernie, hogy a szubszidiaritás is kérdésként vetődik fel az EU-n belüli sportot illetően. Ezért támogatom a 2. sz. módosítást.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Elismerjük, hogy a sportnak különleges szerepe van a társadalomban a társadalmi beilleszkedés és integráció előmozdítójaként, a helyi demokrácia kezdeményezőjeként. Elismerjük a sportnak az egészség megőrzésében megmutatkozó jelentőségét, az elhízás és krónikus betegségek megelőzésének eszközeként.

Teljes mértékben támogatjuk a nők sportbeli szerepének erősítését célzó kezdeményezést, korhatártól függetlenül a sportolók védelmének fontosságát pályafutásuk alatt, majd azt követően is; a sport társadalmon belüli szerepének erősítését, beleértve az iskolai tanrendben a testnevelés helyzetének javítását; a sport finanszírozásán belül az újraelosztási rendelkezések szükségességét; valamint a polgárok jogát az információhoz és a sportesemények közvetítéséhez történő széles körű hozzáférést.

Nem támogatjuk azonban a sporttal kapcsolatos politika uniós szintre helyezését. Ennél fogva nem támogatjuk azokat a lépéseket, amelyek e területen az EU politikai szerepének fokozását célozzák. Különösen nem értünk egyet az európai sportrendőrség felállítására vonatkozó elgondolással.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − Az EPLP nevében. Elfogadjuk a sport sajátosságait, de az angol változat I. sz. bekezdése rendkívül zavaros, és félreértelmezésekre nyújt lehetőséget.

 

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

11. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet

12. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

13. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet

14. Az ülés felfüggesztése
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az Európai Parlament ülését felfüggesztem.

(Az ülés felfüggesztésre kerül 12.25 órakor)

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat