Viták

2008. május 19., Hétfő - Strasbourg

19. Egyperces felszólalások jelentős politikai kérdésekben

  Elnök. − A következő napirendi pont az egyperces felszólalások jelentős politikai kérdésekben.

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE) . – (FR) Elnök úr, az Európai Parlament luxembourgi tájékoztató irodájában több mint két éve üresen áll egy adminisztrátori pozíció. Szeretném megismerni e pozíció meghirdetésének kimenetelét; hogy miért volt egy olyan jelölt, akinek a pályázati aktája nem volt teljes; és mi hiányzott az aktából? Miért nem kaptunk tájékoztatást erről a kérdésről? Azt is szeretném tudni, hogy az igazgatás mit szándékozik tenni ennek az oly régen üresen álló pozíciónak a betöltése érdekében.

  Antonio Masip Hidalgo (PSE). − (ES) Elnök úr, hálásan köszönöm a plenáris ülés kezdetén a Guardia Civil meggyilkolt tisztjének családja, a spanyol fegyveres erők és természetesen a spanyol nép felé elhangzott szavait. Köszönjük szépen, elnök úr!

Úgy vélem, hogy az ETA és a terroristák legyőzésének egyetlen módja, ha továbbra is összefogunk a terrorizmus ellen.

Úgy hiszem, minden európai demokratának meg kellene mutatnia, hogy egységesen támogatja Spanyolország és Franciaország kormányát ebben a kollektív feladatban, és félre kellene tennünk a közelmúlt abszurd megosztottságait. Mutassuk meg, hogy mindnyájan egységesen ellenállunk a terrorizmusnak!

  Jelko Kacin (ALDE). – (SL) Április 28-án a macedón MAT légitársaság kötelékébe tartozó repülőgépek egyike, amely 76 utassal a fedélzetén Egyiptomba tartott, kénytelen volt Isztambulban landolni, mivel a görög hatóságok nem voltak hajlandók átengedni a görög légtéren.

Februárban a görög hatóságok megtagadták a MAT-tól a korfui charterjáratok üzemeltetésére szóló engedélyt, indoklásként a légitársaság nevére hivatkozva (MAT – Macedonian Airlines). A légi közlekedés közös európai térségéről szóló, 2006. júniusban aláírt megállapodás célja az volt, hogy a szomszédos államokkal, köztük Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal közösen kibővített közös légi közlekedési térséget hozzon létre.

A Szerződés értelmében a görög hatóságok kötelesek eleget tenni a MAT kérésének. A MAT járatainak görögországi blokádja az alkalmazandó jog, az EU-Szerződések és a légi forgalomra vonatkozó nemzetközi jog megsértését jelenti. A légitársaság nevére való hivatkozás a döntés okaként ugyancsak ellentmond a közös európai értékeknek.

Szeretném megtudni, hogy az európai intézmények és a Bizottság milyen fellépést javasol, hogy véget vessen ennek a megkülönböztető gyakorlatnak, amely ellentétes a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásával, és európai uniós tagságra pályázó államok ellen irányul.

  László Tőkés (Verts/ALE). – (HU) Tisztelt elnök úr! A kelet-közép-európai térségben a kommunizmus káros örökségével a környezetvédelem terén is szembe kell néznünk. Ezt semmiképpen sem tekinthetjük belügynek, hanem valamennyiünk közös, európai ügyének. Országainkat, köztük Romániát is, a rendszerváltozás majdnemhogy felkészületlenül érte a környezetvédelmi stratégiák kidolgozása terén.

Hartmut Nassauer néppárti képviselőnek a környezet büntetőjogi védelméről szóló jelentését támogatva szorgalmazom, hogy az uniós jogszabályok szigorítása és betartatása által büntetőjogi felelősséget viseljenek azok, akik súlyos környezetvédelmi károkat okoznak.

A ciántechnológiát be kell tiltani Verespatakon, Roşia Montană-n. A székelyföldi és más romániai területeken zajló erdőpusztítás szintén a környezetet károsítja. Az Erdélyben épülő autópálya komoly környezeti károkat okozhat. Ukrajnában tovább tart a Bisztroje-csatorna építése. Bulgáriában újabb atomerőmű épül, miután a kozloduji erőmű bezárására kötelezték a tagállamot. Ezekre oda kellene fokozottan figyelnünk.

  Sylvia-Yvonne Kaufmann (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, Németországban a Lisszaboni Szerződésről szóló vitában néhány baloldali csoport azt állítja – és állításaik alátámasztására az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt idézik –, hogy a Szerződés visszaállítaná a halálbüntetést, állításuk szerint annak érdekében, hogy az embereket ki lehessen végezni egy felkelés elfojtása céljából. Ez felháborító, gyalázatos állítás az egyezmény szempontjából, amely az európai értékrend alapvető, elidegeníthetetlen része, és ezáltal a béke, a szabadság és a jogállamiság mellett elkötelezett Európa jelképe.

Meg vagyok döbbenve azon, hogy az emberek ilyen rémhírterjesztésnek vannak kitéve az egyezmény kapcsán, amelyhez az EU a Lisszaboni Szerződés értelmében csatlakozni fog. Határozottan tiltakozom ezenkívül az olyan, baloldali eszmék követői által tett kijelentések ellen, amelyek a Reformszerződést Hitler 1933-as felhatalmazási törvényével állítják párhuzamba. Amellett, hogy ez rettenetesen abszurd, a német fasizmus szörnyű trivializálását is jelenti, ez pedig túllép a jó ízlés és az erkölcs határain.

  Gerard Batten (IND/DEM). – Elnök úr, Nagy-Britannia azon hét ország egyike, amelyek jogszabályt javasolnak az érintett távollétében meghozott jogi határozatok végrehajtásának közös szabályairól szóló tanácsi kerethatározat elfogadására. Ez azt fogja jelenteni, hogy a brit állampolgárok ügyét idegen országokban a bíróságon való megjelenésük nélkül is lehet tárgyalni, az érintetteket bűnösnek nyilvánítani, elítélni, majd a börtönbüntetés letöltésére átszállítani az említett országba. Így nem lesznek abban a helyzetben, hogy megvédjék magukat egy tárgyaláson, ehelyett az ítélet kimondása után kell bizonyítaniuk az ártatlanságukat.

Miközben az újrafelvételi eljárásról is van rendelkezés, nem mindegyik EU-tagállam ismeri el jogrendszere keretében a perújrafelvételt. Ez tovább rombolja a habeas corpus elvét és az önkényes letartóztatás és bebörtönzés alóli mentességet, amelyet a brit állampolgárok hagyományosan élveznek, és amely az angol jogok és szabadságok alapvető eleme. Mindent, ami Britanniában valaha jó volt, fokozatosan felemészt a tagságunk ebben a rosszindulatú szervezetben, ismertebb nevén az Európai Unióban.

  Slavi Binev (NI). – (BG) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a bolgár hatóságok fellépései az elmúlt hetek folyamán ismét világosan jelzik, hogy nem áll szándékukban, sőt, semmilyen formában nem is hajlandók foglalkozni az országunk előtt álló fő problémával: az igazságügyi rendszer és a belügyek reformjával. A polgárok életének és jogainak védelme helyett a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az ügyészség, a belügyminisztérium és a szófiai polgármester egyetlen szimbiózisban élő egységbe olvadt össze, és a hatalmi pozíciójukat kizárólag a velük egyet nem értők politikai elintézésére használják.

Ennél is rosszabb, hogy a bulgáriai média legnagyobb része, amelynek a legszilárdabban kellene védelmeznie az országunk fejlődésének demokratikus útján való, visszafordíthatatlan előrehaladást, pénzügyi érdekeltségek révén kötődni kezdett a bűnöző elemekhez és a hatalmi erőkhöz, és ezek elszánt védelmezőjévé, egyszersmind bűntársává lépett elő.

Ha valaki véletlenül nem ért egyet a hivatalos vonallal, elhallgattatják és megfosztják a nyilvános szerepléshez való hozzáféréstől. Sajnálatos módon minden arra irányuló erőfeszítésünk, hogy ezeket a kérdéseket Bulgáriában felvessük és megvitassuk, masszív ellenállásba ütközött a korrupt hatóságok részéről, ezért voltunk kénytelenek az Európai Bíróság bevonását választani, hogy megmentsük országunk államiságát.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, a rendkívül kritikus és mélységesen aggasztó libanoni helyzetről szeretnék szólni.

A Parlamentben figyelemmel kísértük a helyzetet, és számos alkalommal megvitattuk az intézmények működésének megszűnése, a köztársasági elnök választás lehetetlensége, a kereskedelmi és közigazgatási központ megszállásából eredő gazdasági holtpont és a terroristatámadásoktól való félelem által okozott, elhúzódó válság következményeit.

A helyzet különféle erőszakos cselekményekbe torkollott a Hezbollah részéről, mivel a kormány úgy döntött, hogy betiltja a nevezett szervezet ellenőrizetlen távközlési hálózatának működését.

Elnök úr, hadd emlékeztessem a Katarban folyó, kényes nemzeti konzultációra. Minden eszközzel arra kell azonban törekednünk, hogy ösztönözzük ezt a nemzeti párbeszédet, amelyet a libanoni polgárok általános érdekei és a jólét, a biztonság és a nemzeti függetlenség iránti vágyuk kellő figyelembevételével kell folytatni. Használjunk ki minden lehetőséget, amit csak az országgal kötött társulási megállapodásunk kínál.

  Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök úr, arra szeretném felkérni, hogy az Európai Parlament nevében csatlakozzon hozzám, és kívánjuk együtt, hogy az Európai Unió tagállamaiból származó, Csádban szolgáló valamennyi csapat sikerrel járjon. Ebben az ENSZ részéről szankcionált, nagykockázatú uniós misszióban a tagállamok részéről 4000 csapat lesz a helyszínen, hogy megvédjék és segítsék a 430 000 menekültet és a lakóhelyét elhagyni kényszerülő személyt, akik jelenleg 42 táborban élnek. A csapatok között több száz ír csapat is található, az ír hadsereg békefenntartói és humanitárius szerepének büszke hagyományát folytatva.

Ez a misszió példázza, hogy mit tehetünk mi itt, Európában, sőt azt is jelzi, hogy akár hatékonyabban és időszerűbben is fel tudnánk lépni, ha végrehajtanánk a humanitárius segélyt, a Petersberg-feladatokat és a Lisszaboni Szerződés közös kül- és biztonságpolitikai rendelkezéseit.

Szorgalmazom, elnök úr, hogy a jókívánságainkat juttassa el a helyszínen állomásozó csapatokhoz.

  Graham Watson (ALDE). – Elnök úr, az új tagállamokból származó roma kisebbségek és polgárok olaszországi helyzetével kapcsolatban szeretnék szólni. Az elmúlt napokban rendőrségi razziákra került sor a Rómában élő roma közösségek körében. A fogva tartottak közül 118 személy esetében azonnali kiutasítást rendeltek el, és az új polgármester úgy nyilatkozott, hogy 20 000 embert fog kiutasítani. Nápoly külvárosaiban szándékos gyújtogatók törtek rá a roma táborokra, és a csőcselék akadályozta a tüzek oltására siető tűzoltókat. Bevándorló családok százai próbálták menteni az életüket, miközben a beszámolók szerint több gyermek is elveszett. Munkatársam, Mohácsi Viktória Rómában járt, ahonnan aggasztó tudósításokat küldött, ezért remélem, hogy holnap lehetősége nyílik válaszolni a Tanács nyilatkozatára.

Tudjuk, hogy tagállamaink közül sokban problémát jelentenek a bevándorló közösségek elleni támadások, de Olaszországban az erőszak szokatlan méreteket ölt. Az EBESZ a bevándorlók megbélyegzésével vádolta Olaszországot, és úgy tűnik, hogy a közelmúltban lezajlott választási kampány az ilyen támadásokat végrehajtók büntetlenségének kultúrájához vezetett. Még Frattini biztos is megkérdőjelezi a schengeni megállapodásokat, miközben ő volt az első, aki az új tagállamoknak előadást tartott az etnikai kisebbségek integrációjáról. Ez egy egész Európát érintő ügy. Az Európai Unió alapítása mellett szóló okok velejéig hatol, ezért szorgalmazom, hogy a Tanács és a Bizottság sürgősen tárgyalja meg a kérdést, hogy kiderüljön, hogyan lehetne segíteni.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a limai csúcson az Európai Parlament egyik képviselője a szegénységről és társadalmi kirekesztésről szóló állásfoglaláshoz abortuszpárti módosításokat nyújtott be. Ez a kérdés túlmutat az európai uniós intézmények döntéshozatali hatáskörén. Az ilyen ügyekről a nemzeti jog határoz.

A szociális ügyekkel, a csereprogramokkal, a környezetvédelemmel, az oktatással és a kultúrával foglalkozó bizottság tanácskozásai során a két kontinens parlamentjeinek képviselői számára rendezett külön szavazáson az Európai Parlament képviselői elutasították a módosítást, ami azt jelentette, hogy a bizottság nem fogadta el. Egyik parlament sem találta elfogadásra érdemesnek. A bizottság tanácskozásai és a plenáris ülések között a szavazási eljárást úgy módosították, hogy mindkét parlament képviselői együttesen szavazzanak. A módosításokat ezt követően a latin-amerikai parlamenti képviselők szavazatainak köszönhetően elfogadták. Ennek a gyakorlatnak az elfogadása azt jelentené, hogy az Európai Unió nevében a nemzetközi dokumentumokba bármelyikünk be tud vezetni olyan rendelkezéseket, amelyek meghaladják az EU mandátumát és érintik a felelősségi körét. Tiltakozom az ilyen gyakorlatok ellen.

  Daniel Strož (GUE/NGL). - (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, a Közösség érintett intézményeinek és szerveinek haladéktalanul foglalkoznia kellene a néhány tagállamban, konkrétan Csehországban és Magyarországon felbukkanó, katonai jellegű nacionalista szervezetek súlyos jelenségével. Mint tudják, ezekben az országokban úgynevezett nemzeti gárdák alakultak, amelyeket az állami hatóságok megtűrnek. Ezeknek a szélsőjobboldali szervezeteknek a célja a nacionalizmus és rasszizmus támogatása, illetve az állampolgársággal nem rendelkezők vagy a baloldali nézeteket képviselők megfélemlítése. Ezt Prágában néhány nappal ezelőtt egyértelműen megmutatták. Miközben a Magyar Gárda főleg a magyarok és a szomszédos népek közötti kapcsolatok rombolásával foglalkozik, a szintén szenteskedő Cseh Gárda most már nemcsak a baloldal, hanem az összes, demokratikus felfogású polgár megfélemlítésének eszközévé kezd válni. Ezek a népek barátságának eszméjén alapuló Európával összeegyeztethetetlen szervezetek egyre veszélyesebbek, mivel az országok haderejének volt vagy jelenlegi tagjai közül is igyekeznek minél többet bevonni soraikba. Szeretném sürgősen az Önök tudomására hozni ezeket a tényeket.

  Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, az Elnökök Értekezlete a közelmúltban úgy határozott, hogy megnyirbálja a frakcióközi munkacsoportok befolyását. Az üléseinkre eztán Strasbourgban csak csütörtökönként kerülhet sor. Az említett napon az emberi jogi szakértők például nem tudnak részt venni a frakcióközi munkacsoport ülésein, mert szerepelnek a felszólalók listáján a fontos ügyekről tartandó vitákban. Ráadásul a legtöbb képviselő csütörtök délutánonként indul el a választókerületébe, és sokaknak hosszú órákat kell utazniuk, hogy hazaérjenek.

Bár teljesen megértem, hogy a jogalkotási munkára elegendő időt kell szánni, a frakcióközi munkacsoportok nélkülözhetetlenek. Önként egyesítettük erőinket az olyan kérdések megvizsgálása érdekében, amelyekre a bizottságokban nem jut idő, amilyen például Tibet ügye, a család és a gyermekvédelem, a Negyedik Világ, a balti régió vagy az állatjólét. Láthatóak vagyunk, hallhatóak vagyunk és számos, az Európai Parlamenttől eredő kezdeményezésért mi vagyunk felelősek. Most ezeket a nagyon aktív európai parlamenti képviselőket szétválasztják, elhallgattatják, letérítik az eddigi útról és befejezett tények elé állítják azon határozat formájában, miszerint a továbbiakban keddenként vagy szerdánként nem ülésezhetnek. Kérem, elnök úr, gondoskodjon róla, hogy ezt a meggondolatlan határozatot visszavonják.

  Elnök. − A határozathoz nem kívánok megjegyzéseket fűzni, de meg kell mondanom, hogy a Parlament elnöke nem rendelkezik akkora hatalommal, mint ahogyan Ön láthatólag feltételezi. Mindazonáltal természetesen meg fogom vizsgálni az ügyet.

  Magda Kósáné Kovács (PSE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! A múlt héten fogadta Vatikánban a pápa a magyar katolikus püspöki kari konferencia tagjait. Az audiencián a katolikus egyházfő értékelte a magyar egyház tevékenységét, kritizálta a szekuláris államot, amely szerinte a családokat sújtja, bírálta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, mert az törvényesíti az élettársi kapcsolatban élők együttélését és polgárjogot ad a melegek együttélésének is. Kijelentette, hogy a jogszabály nemcsak az egyház tanításaival, hanem a magyar alkotmánnyal is ellentétes.

A szekuláris Európában a tagországok nem avatkoznak bele vallási kérdésekbe, és az egyház nem helyezi ideológiai nyomás alá az államot. A Lisszaboni Szerződés garantálja az alapvető emberi jogokat, beleértve a vallás szabadságát, és intézményes kapcsolatot teremt az EU és az egyházak között.

Ez az együttműködés azonban csak kölcsönösségen alapulhat, ezért nyomatékosan kérjük Barroso elnök urat, hogy önmagára vállalt felelőségi körében eljárva kezdeményezzen párbeszédet a katolikus egyházzal a szekuláris Európa és az európai értékek védelmében. Köszönöm szépen.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, a képviselőtársam, Thomas Mann által felvetett témát szeretném folytatni a frakcióközi munkacsoport üléseinek csütörtök délutáni áthelyezésével kapcsolatban. Ha az a cél, hogy az európai parlamenti képviselők jobban tudjanak koncentrálni a plenáris ülésekre, efelől erős kétségeim vannak. A mi dolgunk, hogy egyfajta Mädchen für alles-ként felosszuk az időnket a különböző tevékenységek között, egy ilyen lépés viszont sok európai parlamenti képviselőt abban is megakadályozhat, hogy haza tudjon indulni csütörtök délután, mivel a hazatéréshez el kellene érniük a repülőgépet, hogy másnap, pénteken találkozhassanak a választóikkal. Attól tartok, a frakcióközi munkacsoportok ilyenformán szorult helyzetbe fognak kerülni, egyik oldalon a plenáris ülés mint kalapács, a másik oldalon a választókerület mint üllő közé. Úgy vélem, ez a lépés bénító erejű csapást mérne az élénk tevékenységükre.

Talán az lenne a legjobb, ha a frakcióközi munkacsoportokra bíznánk, hogy keressék meg maguknak a gyakorlatban a legjobb és legrugalmasabb létezési módot; a Thomas Mann-nak adott válaszát pedig e tekintetben bátorításnak tekintem, elnök úr.

  Catherine Guy-Quint (PSE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, némileg aggasztó, hogy a Bizottságot emlékeztetni kell felelősségére az európai politikák nemzeti területeken való tisztességes végrehajtásáért.

Tény, hogy a francia kormány kiválasztotta Auvergne régióját, és a helyi foglalkoztatási tervek esetében visszalépett az Európai Szociális Alap forrásainak kezeléséért való felelősségtől. A kormány álláspontja érthetetlen. Az érintett szervek a közigazgatási nyilvántartások tanúsága szerint kiváló munkát végeztek, ez a partizándöntés viszont tönkreteszi azokat a struktúrákat, amelyek évek óta dolgoznak a legszegényebbek társadalmi beilleszkedése érdekében.

Az Európai Bizottságnak emlékeztetnie kell a francia kormányt arra, hogy kötelessége következetesen eljárni és tiszteletben tartani az európai finanszírozás végrehajtásáról szóló szabályokat. Nem hagyhatjuk, hogy az Európai Unióval kötött megállapodásokat egyazon ország különböző részein megosztó, partizán stílusban alkalmazzák.

  Toomas Savi (ALDE). – Elnök úr, az Orosz Föderációval való új EU-s partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások megnyitását némileg visszavetette néhány tagállam – sokak által talán obstrukcionistának vélt – viselkedése. Örülök, hogy az EU Tanácsa elnökségének, a Bizottságnak és Litvániának sikerült olyan konszenzusra jutnia, amely lehetővé teszi számunkra a tavaly lejárt régi megállapodás megújítását.

Az Oroszországgal való tárgyalások elhalasztásával saját magunk alatt vágjuk a fát. Számtalan olyan téma van – a környezetvédelemtől és az energiától kezdve a vízumrendszereken, a bevándorláson, a határokon átnyúló projekteken keresztül egészen a Grúziával és Moldovával kapcsolatos, megoldatlan kérdésekig –, amely a közös célkitűzésekről és intézkedésekről szóló, átfogó politikai megállapodást tesz szükségessé. Bízom benne, hogy a Bizottság a tárgyalások során úgy fogja használni megbízatását, hogy a lehető legjobban képviselje az összes tagállam érdekeit.

  András Gyürk (PPE-DE). – (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! A közelgő szibériai orosz–EU csúcs új lehetőségeket teremthet. A találkozó fontos eredménye lehet az a kétoldalú szerződés, amely hosszú távon határozhatja meg a két fél viszonyát. Ehhez az energetikai kérdéseknek központi szerepet kell kapniuk az említett megállapodásban, a kölcsönösség elvének szem előtt tartásával.

A kölcsönösség kialakításának egyik legfontosabb feltétele, hogy Oroszország ratifikálja az Energia Chartát. A szóban forgó megállapodás átlátható viszonyokat teremt az energiapiacon, hozzájárul az ellátás biztonságához és ösztönzi a befektetéseket. Ez utóbbiak Oroszország számára is létfontosságúak. A fejlesztések elhanyagolása miatt ugyanis bármikor előfordulhat, hogy Oroszország nem tud eleget tenni vállalásainak. Az Energia Charta Kreml általi ratifikálása tehát közös érdek.

A küszöbön álló csúcstalálkozó sikere abban rejlik, hogy a tagállamok a rövid távú megfontolások árnyékából kilépve készek-e egységes hangot megütni a közös érdek védelmében. Köszönöm szépen, elnök úr!

  Pervenche Berès (PSE) . – (FR) Elnök úr, korábban ugyan már jelezte, hogy nem mindenható, mindazonáltal biztos vagyok abban, hogy kellő hatalommal rendelkezik az Elnökök Értekezlete határozatainak végrehajtásához.

Az Elnökök Értekezlete ez év április 24-én – igen helyesen – úgy határozott, hogy felkéri a quaestorokat, vizsgálják felül 2007. szeptember 26-i határozatukat, amellyel az Európai Parlament telephelyein lévő létesítményeket a European Business and Parliament Scheme alá sorolják.

A legutóbbi ülésünk során elfogadtuk a lobbistákról szóló Stubb/Friedrich-jelentést. Őszintén szólva, ha a munkáltatói szervezetek képviselői egy parlamenti intézményen belül nyitnak üzletet, azt én két olyan dolog ötvözésének találom, amelyeket külön kellene tartani, ráadásul szerintem a szociális partnerekkel való viszonyunkat is rossz irányba viszi – ami tökéletesen idegen az Európai Unióban uralkodó parlamenti hagyományainktól.

Emellett azt sem értem, hogy az Elnökök Értekezletének említett határozatát követően miért kaptunk meghívást az Önök nevében a Parlament alelnökétől, Vidal-Quadras úrtól a European Business and Parliament Scheme június 3-i ünnepélyes megnyitójára.

Remélem, elnök úr, hogy teljes tekintélyét latba veti az itteni rend helyreállítása érdekében, és biztosítja, hogy az Elnökök Értekezletének határozatát tiszteletben tartsák.

  Filiz Hakaeva Hyusmenova (ALDE). – (BG) Elnök úr, képviselőtársaim, közeledik a Bulgáriáról szóló következő monitoring jelentés. A Regionális Fejlesztési Bizottság elnökhelyetteseként és az uralkodó többséghez tartozó párt, a Mozgalom a Jogokért és a Szabadságokért tagjaként gondosan figyelemmel kísértem a Bulgária EU-csatlakozásáról szóló megállapodás végrehajtását. Meggyőződésem, hogy országunk kormánya az elmúlt hónapban ismét elfogulatlan elemzést készített a problémás területekről és jelezte határozott szándékát ezek kezelésére.

Jelzésértékű az a tény, hogy az európai pénzek jobb hasznosulása érdekében új miniszterelnök-helyettesi pozíció jött létre az operatív programok felügyeletére és koordinálására. Ez javítani fogja az Európai Bizottsággal való kommunikációt, és a miniszterelnök-helyettes ellenőrizni fogja a kötelezettségvállalások pontos és megfelelő teljesítését.

Strukturális változások zajlanak annak érdekében, hogy a minisztériumokon és állami hivatalokon belül összehangolják az igazgatások működését. A kormányon belül minisztercserékre is sor került, folyamatban van a belügyi és biztonsági jogi keret módosítása és néhány vezető tisztségviselő leváltása. Az új belügyminiszter intézkedéseket tesz a korrupció és a bűnözés leküzdésére.

Bulgária jó úton halad a tagállamokkal való kohézió felé, ezért bízom benne, hogy az európai intézmények objektív értékelést fognak készíteni országunk erőfeszítéseiről.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Arra szeretném használni ezt a lehetőséget, hogy az EU fehéroroszországi diplomáciai missziójáról beszéljek.

A közelmúltban nyílt meg az Európai Bizottság irodája Minszkben. A belorusz fővárosban összesen 14 tagállam rendelkezik diplomáciai képviselettel. További két uniós ország – Hollandia és Finnország – más uniós országokban tartja fenn belorusz képviseletét. Van azonban 11 olyan tagállam is, amelyek Moszkvában működtetik belorusz képviseletüket – ezek közé tartozik például Ausztria, Belgium, Görögország, Dánia, Spanyolország és sajnálatos módon a soros EU-elnökséget jelenleg betöltő Szlovénia is. Véleményem szerint ezzel helytelen üzenetet küldünk Belarusz népének, különösen amikor arra törekszenek, hogy ellenálljanak a rendszer olyan terveinek, miszerint Belaruszt feláldozzák Oroszországnak. Úgy vélem, ideje szorgalmazni, hogy minden tagállam a saját területéről foglalkozzon Belarusszal, ne Moszkvából.

  Elnök. − Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot.