Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 19., Hétfő - Strasbourg

22. Nyersanyag- és árukereskedelem (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében Holm úr jelentése (A6-0134/2008) a nyersanyagok és alapanyagok kereskedelméről (2008/2051(INI)).

  Jens Holm, előadó. − (SV) Hölgyeim és uraim, mindenekelőtt hálás köszönet illeti valamennyi árnyékelőadót a szoros együttműködésükért.

Mindannyian láttuk a képeket a közelmúltban fellépő élelmiszerhiány által sújtott helyszínekről. A mezőgazdasági árak, nem utolsósorban az élelmiszerárak nagyon rövid idő alatt ugrásszerűen megemelkedtek. Ez halálos csapásként ért sok fejlődő országot, amelyek erősen függenek az élelmiszer-behozataltól, és már eddig is nehezen tudtak talpon maradni. Reméljük, hogy ez a nemzetközi nyersanyag-kereskedelemről szóló jelentés segít majd orvosolni e problémák némelyikét. Végső soron az úgynevezett millenniumi célok aláírásával mindnyájan elköteleztük magunkat az éhínség és a szegénység felszámolása mellett. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár nemrég arra figyelmeztetett, hogy a megnövekedett élelmiszerárak a millenniumi célok legfontosabb célkitűzését sodorják veszélybe, mégpedig a világ szegénységének felére csökkentését. Ezért legfőbb ideje, hogy sürgős intézkedéseket tegyünk.

A közelmúlt élelmiszerválsága különösen bebizonyította, hogy az élelmiszer nem pusztán a nyersanyagok egyike. Ha még egy olyan alapvető követelmény sem tud teljesülni, hogy biztosítsuk, hogy az emberek enni kapjanak, a fejlesztésről szóló szólamok nem sokat érnek. Ezért óvatosnak kell lennünk, ha az élelmiszert az összes többihez hasonló alapanyagként akarjuk kezelni a nemzetközi kereskedelemben. A világ fejlődő országai még arra is rákényszerültek, hogy élelmiszerpolitikájukban deregulációt hajtsanak végre, és a nemzeti szükségletekre való termelésről átálljanak a kivitelre irányuló termelésre. Ez az IMF, a Világbank, az USA és az EU politikája, amelyek mind ezeket a követelményeket támasztották. A védővámok és szubvenciók eltörlésével sok fejlődő ország rendkívül kiszolgáltatottá vált az élelmiszer- és nyersanyagárak ingadozásainak. Vegyük például Haitit, amely rizsből korábban önellátó volt. 1995-ben a Nemzetközi Valutaalap rákényszerítette az országot a rizs vámtarifájának csökkentésére. Az USA-ból beözönlött az államilag támogatott rizs, a helyi termelés pedig összeomlott. Ma Haiti teljes rizsfogyasztásának háromnegyedét az USA-ból importálják.

Remélem, hogy ez a jelentés biztosítja számunkra a nyersanyagok bizonytalan kereskedelméből eredő problémák és kihívások kezeléséhez szükséges eszközöket. A jelentésben tárgyalt kérdések közé tartozik a fejlődő országok támogatása gazdaságuk diverzifikálásában, hogy ki tudjanak törni abból a helyzetből, hogy csak egy vagy két nyersanyagot exportálnak, és továbbléphessenek a magasabb szinten feldolgozott termékekkel járó fejlettebb termelési minták felé. A fejlesztési politika rugalmasságának fontosságára ugyancsak felhívtuk a figyelmet. Teret kell hagynia ezeknek az országoknak a lehetőségek és a gazdaságpolitikai eszközök fejlesztésére, például a belföldi mezőgazdaság támogatására. Követeljük ezenkívül, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a FLEX finanszírozási rendszert, amelynek célja a nyersanyagárak stabilizálása. Ugyancsak foglalkoztunk a nyersanyag-kereskedelem egyenlőségi vonatkozásaival, illetve inkább azok hiányával. Rendkívül fontos, hogy a nemek kérdését mindig vegyük figyelembe a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokon.

Ez a jelentés a méltányos kereskedelmet is számba veszi. A méltányos kereskedelem eszközként hozzásegíthet ahhoz, hogy támogassuk a fejlődő országok kistermelőit és fokozzuk a nyomást a társadalmi és környezetvédelmi standardok emelése érdekében ezekben az országokban. Felhívjuk az EU valamennyi intézményét, hogy a közbeszerzési pályázatokban és a beszerzési politikáikban a méltányos kereskedelem elvét alkalmazzák.

Az állati termékek fogyasztásának növekedésével sem értünk egyet, azaz a hús és a tejtermékek iránti kereslet növekedésével, ami viszont fokozza az emberi fogyasztás helyett az állatoknak szánt gabona iránti keresletet.

Számos más kérdés szerepel még a jelentésben. Végezetül azt kell mondanom, hogy ez a munka feltárta az EU igazi arcát. Miközben a magunk részéről mindig törekedtünk a fejlődő országok szükségleteinek és körülményeinek kezelésére, az európai ipar az Európai Parlamentben ülő képviselői segítségével igyekezett az üzleti szervezetek rövid távú kereskedelmi érdekeire, az olcsó nyersanyagokhoz való stabil hozzáférésre helyezni a hangsúlyt.

Mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy hagyja jóvá a Baloldal, a Szocialisták és a Zöldek képviselőcsoportja által benyújtott módosításokat. A 20. és a 21. módosítás különösen fontos. Ezáltal egyensúlyba tudnánk hozni a jelentést, hogy erősebb legyen a fejlesztési dimenzió.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni a Parlamentnek, hogy lehetőséget adott nekünk a nyersanyagokhoz való hozzáférés megvitatására, amely kérdés fontos helyen szerepel az Európai Unió napirendjén, különös tekintettel a versenyképességi napirendünkre. Először is hadd mondjak köszönetet az előadónak és az árnyékelőadóknak a jelentésért, amely számos területet fog át, például az éghajlatváltozást, a szegénység enyhítését és a fejlődést.

A fejlődés ebben az összefüggésben valóban meghatározó kérdés, ezért a nyersanyagokhoz való hozzáférést korlátozó intézkedések terjedésével kapcsolatos aggályaink és fellépéseink tárgyalása előtt röviden kitérnék a fejlesztési kérdésekre is.

A szegénység enyhítéséért és a fejlődésért, valamint az élelmiszerbiztonságért folyó küzdelem kiemelt helyen áll a Bizottság napirendjén. Mint azt Önök is jól tudják, a fejlesztési támogatásokat tekintve az Európai Unió a világ legnagyobb adományozója. A Bizottság konkrétan a nyersanyagok területén is számos fejlesztésközpontú programot vállalt: a FLEX-en keresztül például a Bizottság a fejlődő országok nemzeti költségvetését támogatja, ha a kivitellel összefüggő fiskális bevétel visszaesik.

A Bizottság emellett több kezdeményezéssel ösztönzi a nyersanyagok és a természeti erőforrások kiaknázása által generált adóbevételek átlátható kezelését, ilyen például az EITI, a Kimberley-folyamat és a FLEGT program. Hadd említsem még meg a „Mindent, csak fegyvert ne” programunkat, amely a legkevésbé fejlett országokból (a fegyverek kivételével) minden termék behozatala számára vámmentes hozzáférést biztosít, ami lehetővé teszi kiviteleik diverzifikálását.

Hadd térjek át most fő aggodalmunkra, ami a kereskedelmi szempontot illeti. A kereskedelemhez két fél kell. Kell importálnunk és kell exportálnunk. Éppen ezért kritikus fontosságú, hogy biztosítsuk, hogy a nyersanyagokhoz való hozzáférés a harmadik országokban mentes legyen az olyan indokolatlan torzulásoktól, mint a kontingensek, a kiviteli vámok és a kiviteli tilalmak.

Ma sajnos nem ez a helyzet. Épp ellenkezőleg, a harmadik országok egyre nagyobb lendülettel törekszenek a kiviteli korlátozások bevezetésére. Különösen azt találjuk aggasztónak, amikor a gazdaságilag felemelkedő országok közül néhány meghatározó ország az agresszív iparpolitikai célkitűzéseinek keretében vezet be ilyeneket. Hadd hangsúlyozzam, hogy nem a szegényebb fejlődő gazdaságokon van itt a hangsúly, sokkal inkább a nagy, gazdaságilag felemelkedő országokon.

Az ezen országok által bevezetett intézkedések következtében globális szinten torzul a verseny, ami árt az európai iparnak. Sajnálatos módon a probléma egyre nagyobb méreteket ölt. Mára legalább 20 ország vezetett be olyan intézkedéseket, amelyek az Európai Unió számára fontos kiviteleket is érintenek. A különféle nyersanyagokat érintő korlátozásokból több mint 450-et számoltunk meg. Közvetlenül vagy közvetve az európai iparágak közül a legtöbbet érintik, ha nem mindet.

Mit lehet tenni? Az eddig elvégzett munka azt mutatja, hogy nincs erre azonnali megoldás, még ha a kiviteli korlátozások megszüntetése kiemelt helyen is szerepel a napirendünkön, akár a kétoldalú szabadkereskedelmi megoldásokban, akár a Kereskedelmi Világszervezetben, de többet is fogunk tenni.

Először is fontos lesz egy átfogó stratégia kidolgozása a nyersanyagokhoz való hozzáférésről. A Bizottság e tekintetben dolgozik egy közleményen, amelynek lesz egy fontos kereskedelmi összetevője is. Nyilvánvaló, hogy minden ilyen stratégiának teljes mértékben és koherensen ki kell terjednie valamennyi politikai területre, beleértve az olyan kritikus kérdéseket is, mint az élelmiszerbiztonság, a fejlődés és a környezetvédelem.

Minden eszközt a lehető legnagyobb mértékben ki kell majd használni. A nyersanyagokhoz való hozzáférésről szóló fenntartható, koherens politika ezért a következőket ötvözné: először is, nemzetközi kötelezettségvállalásokat biztosító tárgyalások a WTO-ban és kétoldalú keretek között; másodszor, a WTO-szabályok és a meglévő megállapodások végrehajtása; harmadszor pedig, olyan „puha” intézkedések, mint a párbeszéd és a szövetségek kialakítása. Bár ezen elemek egyike sem új, kombinációjuk és koherens használatuk fogja meghatározni az erősségüket. Ezt az év későbbi szakaszában az érdekelt felekkel tartandó konferencián fogjuk megvitatni.

Figyelembe véve a nyersanyagok fontosságát, a Bizottság üdvözli az erről a kérdésről folyó parlamenti megbeszéléseket. A Bizottság különösen üdvözli a jelentés első tervezetéhez benyújtott módosításokat. A jelentés most már jobban felhívja a figyelmet a kérdés jelentőségére. Módszereket javasol a kérdés konstruktív kezelésére, például a megállapodások végrehajtását és a partnerországokkal való tárgyalásokat. További stratégiánk megtervezésében és végrehajtásában készek vagyunk teljes mértékben együttműködni a Parlamenttel.

  Daniel Caspary, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, örülök, hogy szabaddá tudta tenni magát mára, Potočnik úr. Mandelson biztos, mint látjuk, újfent inkább elutazott a világ másik részére, valami fontos konferenciára, ahelyett hogy az európai iparpolitika fontos kérdéseit velünk vitatná meg a Parlamentben. Képzelheti, mennyire örültem annak hallatán, hogy Ön sokkal jobban, sokkal világosabban és átgondoltabban mutatja be a tárgyat, mint a mi kereskedelmi biztosunk valaha is képes lett volna.

Nagyon meg vagyok elégedve a bizottságban tartott tanácskozásaink kimenetelével, mivel attól tartok, hogy az előadó az eredeti tervezetben – a fejlődő országokkal kapcsolatban tett jó meglátásai ellenére – teljesen szem elől tévesztette az európai ipar érdekeit. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban beiktattunk egy új, a mi iparpolitikánk érdekeivel foglalkozó első részt a jelentésbe. Az említett érdekek mibenléte immár kristálytisztán látható. Határozottan arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy az európai ipar számára biztosítsuk a nyersanyagellátást. Amint a biztos úr nagyon helyesen megmondta, e tekintetben komoly nehézségeket tapasztalunk.

A WTO keretében sürgősen jobb szabályokra van szükségünk, amelyek úgy épülnek fel, hogy lehetőség szerint megtiltják az olyan kereskedelemtorzító intézkedéseket, mint például a kiviteli vámok. Szabad hozzáférést kell kapnunk a nyersanyagokhoz a világpiacon. Tűrhetetlen, hogy egyes országok, például Kína, politikai eszközként visszaélnek a nyersanyagokkal.

Minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, nemcsak a többoldalú tárgyalásokon, de a kétoldalú tárgyalásainkon is, hogy védjük a nyersanyagpiacokhoz való, valóban nyílt hozzáférést. Tűrhetetlen az a tény, hogy a Bizottság engedett az Ukrajna WTO-csatlakozásáról szóló tárgyalásokon, és elfogadott egy bizonyos mértékű eltérést a kiviteli vámok kiszabásában, ráadásul rossz példát is mutat. Az is tűrhetetlen volt, hogy Szaúd-Arábia WTO-csatlakozásával összefüggésben elfogadtuk a kettős árképzést, egy olyan rendszert, amely számos nehézséget okozott az európai petrolkémiai iparunk számára. Az sem tölt el nagy reményekkel, amikor látom, most mi zajlik Oroszország WTO-csatlakozásával kapcsolatban, ezért szeretném, ha a Bizottság nagyon odafigyelne annak biztosítására, hogy ne vezessenek be több kereskedelemtorzító intézkedést.

Még egyszer hadd mondjak őszinte köszönetet a bizottságban dolgozó valamennyi munkatársamnak ezért a jelentésért. Remélem, a holnapi plenáris szavazáson nem változtatunk rajta túl sokat.

ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY
Alelnök

  Francisco Assis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak. A nyersanyagokhoz való hozzáférés terén aktuálisan jelentkező problémák nagyrészt az érintett piacokon történő szerkezetváltásból erednek, amely összefügg a nemzetközi gazdaságban zajló változásokkal.

A nyersanyagok piaca korábban ciklikusan fejlődött, a rendkívüli szűkösség időszakai és a hiány időszakai között ingadozva, amiből néha egyensúly alakult ki. Úgy tűnik, most új helyzettel, a strukturális hiánnyal kell szembenéznünk, amely nagyrészt a sok fejlődő országban zajló iparosodás és urbanizáció gyors előrehaladása által kiváltott hirtelen keresletnövekedés eredménye.

Nyilvánvaló, hogy erőfeszítéseket kell tenni a megfelelő fórumokon, különösen a Kereskedelmi Világszervezet keretében, hogy a nyersanyagokhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében konszenzust érjünk el. Ez azonban nem hagyhatja, hogy szem elől tévesszünk egy másik alapvető kérdést: ezeken a piacokon most új helyzet állt elő, ami az élelmiszerek és az energia terén egyaránt jelentkezik. Az Európai Unióban ezért nekünk, nagy nyersanyagimportőröknek ezt a kérdést különös aggodalommal kell szemlélnünk. Egyrészről mérlegelnünk kell az esetleges hatását világszerte, mivel a nyersanyagfogyasztásra túlzott nyomást gyakorolhat, ami a fejlődő országokban nagyon negatív következményekkel járhat a környezet, a gazdasági és a társadalmi szervezet terén, másrészről viszont a saját helyzetünket is meg kell vizsgálnunk, hogy megértsük a saját nehézségeinket.

Ez két, látszólag alapvető kérdést vet fel. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy felül kell vizsgálnunk saját gazdasági fejlődésünk modelljét, mivel nem összeegyeztethető azzal a helyzettel, amikor a nyersanyagokat túlzott mértékben kiaknázzák. A másik arra utal, hogy nagyobb hangsúlyt kellene helyeznünk az alkalmazott tudományos kutatásra, hogy biztosítsuk a nagyobb innovációt, elősegítsük a nyersanyagok újrahasznosítását és új válaszokat találjunk ezekre az új problémákra, amelyekkel a strukturális hiány miatt szembesülnünk kell.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) A természet egyenetlenül osztotta el javait a Földön – a nyersanyagokat a föld alatt, az élelmiszereket és fákat a föld felszínén és a halakat a vízben. Az emberi szükségletek azonosak, de a szükségletek kielégítéséhez szolidaritásra van szükség az erőforrások kitermelésében és a nemzetközi kereskedelem révén történő elosztásukban. A Holm-jelentésnek sok mondanivalója van e témában. Caspary úr nyomán néhány pontot szeretnék kihangsúlyozni.

Az első a korlátozott erőforrások ésszerű kiaknázása. Ismétlen: korlátozott erőforrások.

A második a nyersanyagok védelme az elkobzással szemben, a szegény országok, különösen az afrikai országok újkori gyarmati kisajátításával szemben. Nem látunk bele az ilyen anyagok terén Kína és bizonyos más országok által folytatott kereskedelembe.

A harmadik, hogy az ilyen nyersanyagok kereskedelmének célja a szegény országok fejlesztése kell, hogy legyen. Ez a fő célunk. A haszon a lakosságot illeti, nem csak a hatóságok vagy a nagy nemzetközi vállalatok képviselőit.

A negyedik, hogy az EU nyersanyag-politikájának biztosítania kell, hogy az Uniót ne tarthassa sakkban például Oroszország a gáz esetében, vagy a jövőben esetleg Brazília a cukor esetében.

Az ötödik, hogy valamennyi partner abszolút felelősséggel bír a tengeri erőforrások kihasználásáért. Mint tudjuk, számos halfajt a kipusztulás fenyeget, Ázsia és Amazónia erdőihez hasonlóan.

Következésképpen, elnök asszony, a szabad és tisztességes kereskedelemben a korlátozott természeti erőforrások kiaknázásában tanúsított felelős magatartás kell, hogy legyen a jelszó, hogy a jövő generációk is hozzáférhessenek az emberiség fennmaradásához szükséges nyersanyagokhoz. A szegény országokat hasonlóképpen abban kell segíteni, hogy kifejlesszék az alapélelmiszerek előállításához szükséges technológiát. És ezen a téren Európa nagyon sokat tehet.

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök asszony, biztos úr, szem előtt tartva a kereskedelem szerepét globalizálódó világunkban, támogatnunk kell a méltányos kereskedelem előmozdítására irányuló erőfeszítéseket és minden olyan kezdeményezést, amely hozzájárul a fenntartható gazdasági fejlődéshez.

A nyersanyagárak kihatnak a piaci fejleményekre, és az esetek egy részében súlyosbítják a gazdasági fejlődést, különösen az olyan országokban, ahol nincsenek nagy nyersanyagkészletek. Ez kihat a teljes piaci helyzetre és a nyersanyagok elérhetőségre egyaránt.

A várható magas olaj- és villamosenergia-árakat lehet és kell is kezelni a nyersanyagok kinyerésében és feldolgozásában alkalmazott hatékony technológiák révén. Ez a hatékonyság, az innovációk megvalósítása, valamint az erős kutatási ágazat fenntartása meghatározza, hogy mennyire lesz sikeres a piaci helyzet és a piac erősségének javítása a diverzifikálás és az energiabiztonság fokozása terén.

A mezőgazdasági kereskedelmet tekintve a figyelmet elsősorban a mezőgazdasági termények termelői felvásárlási ára és kiskereskedelmi árszintjei közötti egyensúlyvesztés miatt a termelőkre nehezedő nyomás enyhítésére kell fordítani. Ez torzítja a piacot, de azt is jelzi, hogy a piacnak is megvannak a szociális költségei.

  Glyn Ford (PSE). – Elnök asszony, megtiszteltetés számomra, hogy felszólalhatok Holm úr nyersanyagok és alapanyagok kereskedelméről szóló jelentése kapcsán. Múlt hónapban abban a kiváltságban volt részem, hogy a Parlament nevében részt vehettem az Accrában rendezett XII. UNCTAD konferencián. A konferencia alkalmat adott arra, hogy meghalljuk a világ szegény lakosságának segélykiáltását.

Az élelmiszerárak elszabadulása egyre több helyen vezet utcai zavargásokhoz, ennek a helyzetnek a kezeléséhez pedig friss szemléletre van szükségünk. Az új válság napi szinten több áldozattal fenyeget, mint ahányan a szeptember 11-e óta eltelt hat évben terrorizmus következtében életüket vesztették. A politikusok és a kormányok talán még nem vették észre, de a világ szegényeinek gyermekei egyre gyakrabban éheznek. Különösen égető a helyzet Afrikában, ahol az alapanyagok árai az elmúlt 12 hónapban több mint kétszeresére ugrottak, és a spekuláció, a hiány és a változó termelési minták folytán tovább emelkednek. A kiinduló ok a kelet-ázsiai kereslet növekedése és a mezőgazdasági beruházások elmaradásának a kínálatban jelentkező következményei. Az árvizek, szárazságok és rekord magas hőmérsékletek formájában megnyilvánuló éghajlatváltozás csak tovább ront a helyzeten, különösen a világ szegényeinek helyzetén. Ezért remélem, elfogadjuk ezt az állásfoglalást.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, a nyersanyagokhoz való hozzáférés az európai gazdaság és versenyképesség szempontjából valóban létfontosságú. Ez különösen amiatt van így, mivel az EU nagymértékben függ a nyersanyagok harmadik országokból származó behozatalaitól.

Kiemelt célnak kell tekintenünk a harmadik országok által az EU nyersanyagokhoz való hozzáférésének útjába emelt akadályok lebontását. Ez a jelenlegi WTO-tárgyalásokra és a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások érdekében folyamatban lévőkre egyaránt igaz.

Végezetül, elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy vélem, a fejlődő országoknak szóló támogatási mechanizmusokra és a know-how átadására van szükség annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a nyersanyagok és a természeti erőforrások használatának életképes, átlátható irányítását.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, mondanunk sem kell, hogy az európai vállalkozásaink versenyképessége nagymértékben a nyersanyagkínálattól függ. Ezért ma egy integrált stratégiára van szükségünk, hogy hozzáférést biztosítsunk a világpiacokhoz. Ez hozzá fog segíteni a nemzetközi együttműködés, a jogos verseny, a méltányos kereskedelem és a legkevésbé fejlett országokban a komoly fejlesztési ösztönzőkön alapuló korlátozások tiszteletben tartásának biztosításához. Ugyancsak segíteni fogja a környezetbarát technológiai kutatás-fejlesztésbe és az újrahasznosításba történő beruházások ösztönzését.

Az EU fenntartható fejlődését, valamint a világ legszegényebb országaival való szolidaritást kell célul kitűznünk.

  Brian Crowley (UEN). – Elnök asszony, szeretném megköszönni az előadónak a jelentés érdekében végzett munkáját. Úgy látom, három fő elemmel van dolgunk.

Először is, a nyersanyagokért és alapanyagokért globális verseny folyik. Európai szinten is fel kell ismernünk, hogy ha sikeresek akarunk lenni az ezekhez az alapanyagokhoz való hozzáférésben, jobb helyzetbe kell kerülnünk a kétoldalú megállapodások és kétoldalú üzletek megkötésekor.

Nyilvánvaló, hogy a hosszú távú fejlődés szempontjából nagyon fontos a világkereskedelmi tárgyalások kérdése, de a fejlődő világgal való gazdasági partnerségeink révén további előnyökre tehetnénk szert. Arra is szeretnék figyelmeztetni, hogy ha a világkereskedelmi tárgyalások keretében bizonyos jogokról lemondunk a nyersanyagokhoz és alapanyagokhoz való rövid távú hozzáférés érdekében, ez az Európai Unióban működő ipar sok részét hátrányosan érintheti, különösen a mezőgazdaságunkat.

Végezetül, amint azt az előttem szóló képviselőtársunk már elmondta, a tisztesség mindannyiunk számára a legfontosabb szempont. Most azért kell befektetnünk a fejlődő világ országaiba, hogy boldogulhassanak – nemcsak az idén és jövőre, a magas olaj- és gázárak miatt, de 20 év múlva is. Ezt össze kell kötni az oktatásra és a lakosságuk egészségügyi ellátására fordított beruházásokkal ezekben az országokban, hogy meg lehessen előzni a további problémák sorát.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek a felszólalásaikért. Úgy látom, kellőképpen tisztában vannak az előttünk álló kihívásokkal. Az is meglehetősen világos, egyrészt, hogy biztosítanunk kell a munkánk kiegyensúlyozott fejlődését, ami által különösen a szegényebb országokkal kell foglalkoznunk, törekedve a Crowley úr által taglalt tisztesség megvalósítására; másrészt viszont a saját iparunk nyersanyagokhoz való hozzáférésére is tisztességes kereskedelmi szabályokat kell garantálnunk. Tény, hogy az Európai Unió nyersanyagok tekintetében nettó importőr, és ez nem is fog változni.

Most a kínálati piacainkon erősebb versennyel és emelkedő árakkal nézünk szembe, ami a gazdaságilag felemelkedő országokból származó fokozott versenyből ered. Ugyanakkor ezek a gazdaságilag felemelkedő országok akadályokat emelnek a nyersanyagaikhoz való hozzáférés útjába, ezáltal torzítják a versenyt. A nyersanyagokhoz való tisztességes, átlátható feltételek szerinti hozzáférés ezért az egyenlet alapvető része a globális versenyképességi stratégiánkban.

A Bizottság az elkövetkező években valamennyi rendelkezésre álló eszközt fel kívánja használni annak érdekében, hogy iparágaink számára megőrizze a nyersanyagok fenntartható kínálatát. Ennek folyamán átfogó, kiegyensúlyozott stratégiát fog követni. Amint a Parlament helyesen hangsúlyozta, az említett stratégiának nemcsak az iparágaink és a versenyképességünk érdekeit kell figyelembe vennie, hanem a szegényebb országok érdekeit is.

Ami a fejlesztési szempontot illeti, különbséget kell tennünk – és különbséget is fogunk tenni – egyrészről a szegényebb fejlődő országok által fenntartott, indokolt intézkedések, például az ilyen országok költségvetése számára nélkülözhetetlen kiviteli adók, másrészről a gazdaságilag felemelkedő országok által iparpolitikájuk részeként bevezetett intézkedések között, amelyek torzítják a versenyt a világpiacokon.

Értékelem Assis úr megjegyzését a K+F kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban, amelyeket ezzel összefüggésben szintén növelni kell. Szeretném megköszönni a Parlamentnek, hogy támogatnak minket ennek a politikának az ügyében. Rendszeresen tájékoztatni fogjuk Önöket a stratégiánk további végrehajtásáról.

  Jens Holm, előadó. − (SV) Potočnik biztos úr, várakozással tekintünk a bizottsági közlemény és a konferencia elé. Örvendetes, hogy foglalkozni kívánnak az élelmiszerbiztonság, a fejlődés és a környezet ügyével.

Francisco Assis, Önnel tökéletesen egyetértek abban, hogy felül kell vizsgálnunk a gazdasági fejlődésünk modelljét.

Zbigniew Zaleski, egyetértek Önnel abban, hogy a kereskedelem nem lehet azonos azzal, hogy a nyersanyagokat újkori gyarmatosítók módjára ellopjuk a fejlődő országoktól. Ezért Zbigniew Zaleskit és mindenki mást is arra hívok fel, hogy mindenképpen támogassák a 20. és 21. módosítást. Kérem, gondosan tanulmányozzák át.

Nézzék meg a 26. módosítást is, amely a bioüzemanyagokkal foglakozik. Ebben a módosításban környezetvédelmi és szociális standardok bevezetésére hívunk fel a bioüzemanyagok tekintetében. Komoly probléma, hogy egyre több gabonát használunk el hús előállítására, más szóval gabonával etetjük az állatokat, ugyanakkor egyre több gabonát használunk el az autók üzemanyagának előállítására is.

Ez felhívás a Bizottság felé: intézkedéseket akarunk a magán gépkocsik használata és a húsfogyasztás csökkentésére, hogy több gabona maradjon emberi fogyasztásra!

A jelentésben sürgős intézkedéseket követelünk az éghajlatváltozás kezelésére. A kereskedelemnek is viselnie kell a felelősséget. Minden téren csökkentenünk kell a szükségtelen kibocsátásokat és vissza kell fognunk a közlekedést. A kereskedelem tekintélyes része olyan termékekkel foglalkozik, amelyeket helyben is ugyanúgy elő lehetne állítani. Ösztönöznünk kell a „zöld” áruk forgalmát és a fejlett környezetvédelmi technológiát. Ha nem tesszük meg, és a kereskedelem sem vállal felelősséget, hamarosan nem marad nyersanyag, amivel kereskedhetnénk, és utána ennivalónk se lesz. Mérhetetlenül fontos, hogy komolyan vegyük az éghajlattal kapcsolatos felelősségünket!

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. május 20-án, kedden kerül sor.