Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 19., Hétfő - Strasbourg

25. A PEACE program értékelése és stratégiák a jövőre nézve (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében Bairbre de Brún jelentése (A6-0133/2008) a PEACE program értékeléséről és a jövőre vonatkozó stratégiákról (2007/2150(INI)).

  Bairbre de Brún, előadó. – Elnök úr, a béketeremtési és megbékélési program nagymértékben hozzásegített az írországi nemzeti béketeremtési és megbékélési folyamathoz.

Az első programból, a PEACE I-ből 1995 és 1999 között 750 millió eurót, a második, PEACE II programból 2000 és 2007 között 994 millió eurót osztottak szét. A harmadik, PEACE III programból 333 millió eurót osztanak el mostantól 2013-ig.

A szétosztott pénzeket arra fordították, hogy támogassák mindazokat, akik hajlandóak voltak lemondani a konfliktusról és részt venni a megbékélési folyamatban. Ezek az összegek jó befektetésnek bizonyultak, amint ez most már látható, mivel Észak-Írországban és a határ menti megyékben kialakulóban van a vállalkozói gazdaság.

A megbékélési és béketeremtési folyamat nem áll meg. Belfastban most egy hatalommegosztó szerv foglalkozik a helyi lakosok helyi ügyeivel. Tíz nappal ezelőtt szintén Belfastban egy fontos befektetési konferenciára került sor, ahol a befektetők lelkesen tanulmányozták a befektetési lehetőségeket. Ezek a lépések a politikai és gazdasági jövőnkbe vetett újfajta bizalmat mutatják. A PEACE közreműködése és az Írországért Nemzetközi Alap közreműködése, amelyhez legnagyobb mértékben az Európai Unió járul hozzá, nagy szerepet játszott e bizalom felkeltésében.

Mivel a résztvevők megkezdték a harmadik program, a PEACE III végrehajtását, engem ért a megtiszteltetés, hogy bemutathassam a Parlament véleményét a munkáról és áttekintést adjak a PEACE jövőbeni szerepéről. Szeretnék köszönetet mondani a Regionális Fejlesztési Bizottság tagjainak a támogatásukért és az árnyékelőadóknak az eddigi közreműködésükért.

A részvétel, a kölcsönös összefüggések elismerése, a sokszínűség támogatása és az egyenlőtlenségek sikeres megszüntetése fontos elemei a béketeremtési folyamatnak és a társadalom újjáépítésének, akárcsak az emberi jogok védelme és támogatása.

A PEACE programokban a konfliktus által leginkább érintett emberek iránti bizalom segítségével sikerült bevonni őket a béketeremtésben való aktív közreműködésbe. A helyi lakosság részvételének elve a PEACE program egyik központi eleme, és szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy tisztelegjek az önkéntes szervezetek, vállalkozások, közösségi csoportok és helyi tanácstagok, valamint az egykori fogva tartottakkal és az áldozatokkal és túlélőkkel foglalkozók előtt, a közösség és a megbékélési folyamat iránti hatalmas elkötelezettségükért.

A PEACE által támogatott programok résztvevői közötti együttműködésnek nem szabad félbemaradnia akkor sem, ha ezek a programok véget érnek. Kérjük a kormányzati minisztériumokat, hogy ösztönözzék ezt a munkát, amely oly hatékonyan indult, és biztosítsák, hogy ez az értékes tevékenység továbbra is támogatásban részesüljön. Valamilyen módot kell találni arra, hogy az áldozatokat és túlélőket támogató csoportok pénzügyi támogatáshoz jussanak, amikor a PEACE-ből származó finanszírozás befejeződik.

Természetesen valamit vissza is lehet adni, így meg lehet osztani a PEACE I és az Írországért Nemzetközi Alap által támogatott kezdeményezések sikeres elemeire vonatkozó tapasztalatokat. E kezdeményezések tapasztalatait azokkal kell megosztani, akik nemzetközi béketeremtői munkára vállalkoznak, és az említett lehetőségekről éppen most folynak a tárgyalások.

Ez a jelentés az eddigiekből levonható tanulságokat kívánja bemutatni Önöknek, én magam pedig érdeklődve várom a ma esti vitát.

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, tisztelt képviselők, de Brún asszony, először is hadd köszönjem meg Önnek ezt a kiváló munkát a PEACE program értékeléséről, valamint a jövőre szóló stratégiákról. A Bizottság egyetért Önnel abban, hogy az Európai Unió részéről az észak-írországi békefolyamatot támogató beavatkozások hozzájárultak a két közösség közeledéséhez és segítették a közösségek közötti és a határokon átnyúló kötelékek kialakulását.

A Bizottság elismeri, hogy a béketeremtés hosszú távú, többdimenziós folyamat, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a béketeremtéshez rugalmas hozzáállás, a kísérletezésre és az innovatív intézkedések elfogadására való hajlandóság kell. A PEACE programból levont tanulságok közül azonban talán a lentről felfelé építkező módszer hatékonysága a legfontosabb. A helyszínen dolgozó emberek és szervezetek számára ez tette lehetővé a közösségek által helyi szinten tapasztalt problémák és kérdések megoldását. Összehozta a két közösség tagjait, és – ami nagyon fontos – tulajdonosi szemléletet és felelősségérzetet ébresztett bennük a békefolyamat iránt.

A konfliktus által leginkább érintettek megkeresése fontos, de a fiatalokkal, a jövőnkkel foglalkozó projektek ugyanilyen fontosak voltak az attitűdök és percepciók megváltoztatása miatt. Végül, de nem utolsósorban azt is megtudtuk, hogy a nőket támogató projektek hasonlóképpen létfontosságúak, mivel a nők által a béketeremtésben és a megbékélés ösztönzésében betöltött szerep meghatározó tényező a folyamat stabilitása és tartóssága szempontjából.

A Bizottság ezenkívül úgy véli, hogy az észak-írországi uniós beavatkozásokból és a béketeremtési kezdeményezésekből származó tapasztalatokat rögzíteni is kellene annak érdekében, hogy a bevált gyakorlatokat át lehessen adni a világ más, konfliktus utáni rendeződés fázisában lévő vagy a társadalmi integráció terén hasonló problémákkal küzdő térségeinek. Tudom, hogy Észak-Írország most aktívan dolgozik egy konfliktusrendezési központ létrehozásán, és ennek folytatásához teljes támogatásomat élvezik.

Hadd említsem még meg a tavaly októberi nyílt napok során tartott, Észak-Írországgal foglalkozó sikeres munkaértekezletet. Amellett, hogy az esemény teltházzal zajlott, egy olyan hálózatot is életre hívott, amelyet most indítanak el a békéről és a megbékélésről szóló tapasztalatok megosztása érdekében. Az idei nyílt napokon, október elején erről is fog szólni egy nyomon követő munkaértekezlet.

Itt abba is hagyom. Köszönöm szépen a kiváló jelentést, és most meghallgatom a parlamenti vitát.

  Lambert van Nistelrooij, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Amikor Európában szokatlan körülmények állnak elő, nagyon szokatlan intézkedéseket kell alkalmaznunk, és ebben az esetben igazán testre szabott, innovatív megoldást sikerült találni, a Regionális Fejlesztési Alapból származó forrásoknak köszönhetően.

Ezzel el tudtunk érni az emberek szívéig, el tudtunk érni az otthonaikba, és olyan társadalmi szervezetekben dolgozhattunk, ahol mindennél fontosabb a bizalom: az emberek bizalma a körülöttük lévő térségekben, amire az Észak-Írországban meglévő feszültségek miatt rettenetesen nagy szükség volt. Ezzel összefüggésben teljes mértékben egyetértek Hübner biztos asszonnyal abban, hogy ez jó példa volt egy olyan esetre, amikor hasonló eszközöket, hasonló forrásokat kell használni, ahogyan a hasonló helyzetekben, mint például Cipruson is.

Nicholson úr, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának árnyékelőadója sajnos lemaradt a repülőről, ezért beszélek én elsőnek. Azt szeretném mondani, hogy koordinátorként teljes mértékben támogatom a Peace III programot, ezen belül is különösen az emberek szerepét és – mint már mondtam – a határokon átnyúló aspektusokat. Nagyon fontos az a tény, hogy az Írország többi részén élőket és az infrastruktúrát is érinti.

  Catherine Stihler, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a békére nem lehet árcímkét ragasztani, de az 1995 óta Észak-Írországban lebonyolított PEACE programok sorozata azzal a céllal támogatta az írországi békefolyamatot, hogy megerősítse a békés, stabil társadalmat és elősegítse a megbékélést a régióban. Gratulálok Bairbre de Brúnnak ehhez a saját kezdeményezésű jelentéshez, amelyben bemutatja az ebből az EU-programból nyert pozitív eredményeket és bevált gyakorlatokat. A program béketeremtési aspektusa Észak-Írország jövője szempontjából kritikus jelentőséggel bír, és más, hagyományosan konfliktusokkal küzdő EU-tagállamok számára is tanulságos.

A PEACE II program értékes tapasztalatcserét tett lehetővé a különböző térségek között – közéjük tartozott például Albánia, Belarusz, Moldova, Szerbia, Ukrajna és Bosznia. Üdvözlöm a most folyó tárgyalásokat a konfliktusból kifelé tartó, a konfliktus rendezésében tapasztalatokat szerzett vagy a konfliktussal és kirekesztéssel együtt élő régiók és városok egész Európára kiterjedő hálózatának létrehozásáról. A megbékélés hosszadalmas folyamat, ezért támogatom a PEACE program folytatását. A folyamat keretében fontos a helyi közösségek bevonása is, és erre de Brún asszony jelentése projektek széles körét hozza példának, a gyermekgondozási és iskola utáni projektektől egészen a vállalkozási parkokig és a kisvállalkozói projektekig, a vidéki és a városi területeken egyaránt. A PEACE keretében támogatott projektek közül sok a helyi szükségletek kiszolgálása érdekében indult. Ezek a továbbiakban résztvevők széles körét vonzották, akik együtt törekedtek a közös célra vagy haszonra, és hozzásegítettek a politika kialakításában való nyilvános részvétel modelljeinek kidolgozásában. A női csoportok ugyancsak nagyon pozitív szerepet játszottak a béketeremtésben. Köszönöm de Brún asszonynak, és remélem, mindenki támogatni fogja ezt az építő szellemű jelentést.

  Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadónak, Bairbre de Brúnnak ehhez a kitűnő jelentéshez, amely felhívja a figyelmet a PEACE program hozzájárulására a béke és a megbékélés megerősítéséhez Észak-Írországban és a határ menti megyékben. Azt is felvázolja, hogy az ebből származó tanulságokat és bevált gyakorlatokat hogyan kellene megosztani a más helyszíneken nemzetközi béketeremtési munkában részt vevőkkel.

Örülök, hogy az előadó elfogadta módosításomat, amely kimondja, hogy létfontosságú, hogy a béketeremtési programok – különösen a közösségi és önkéntes csoportok bevonásával zajló programok – továbbra is pénzügyi támogatásban részesüljenek azt követően, hogy a PEACE-támogatások véget érnek. A jelentés azt is világossá teszi, hogy a kormányzati minisztériumoknak a határ mindkét oldalán biztosítaniuk kell, hogy ez a nagyon fontos munka továbbra is általános finanszírozásban részesüljön, amikor az EU-támogatás befejeződik. Kritikus fontosságú, hogy ne szálljunk ki azokból a közösségi és önkéntes csoportokból, amelyek részt vesznek ebben az értékes munkában. Ez ugyanis törést jelentene a közösségek bizalmában és nagyban visszavetné a folyamatban lévő jó munkát. A közösségi és önkéntes szervezeteknek képesnek kell lenniük arra, hogy egy stratégiai terv szerint dolgozzanak, nem rövid távlatokban gondolkodva, mert így nem tudnak tervezni a jövőre.

Ezzel összefüggésben az is fontos, hogy az említett csoportokat ne érje váratlanul a PEACE II és a PEACE III közötti rés a támogatásban. Írtam a Bizottságnak ez ügyben, és választ is kaptam rá. Mielőtt ma idejöttem a Házba, még egyszer megnéztem a PEACE-támogatásban részesülő, a béketeremtési, megbékélési és helyreállítási projektekben részt vevő közösségi csoportok hosszú listáját a határ mindkét oldaláról. Az EU meggyőződhet róla, hogy a PEACE-pénzek jó helyre kerültek, és az önkéntes idő és önkéntes munka hozzáadott értéke folytán a PEACE program a jó ár-érték arány mintája lett.

Ebben a Házban gyakran beszélünk arról, hogy Európát közelebb kell hozni a polgárokhoz. A PEACE program kézzelfogható mechanizmus volt arra, hogy Európa és a polgárai között kapcsolatot létesítsen, és ma is az. Amint Hübner biztos asszony mondta ma este, a program megmutatta a lentről felfelé építkező módszer hasznosságát és felhívta a figyelmet a nők fontos szerepére a béketeremtésben. Ez példa arra, ahogyan az EU a polgáraihoz fordul, katalizátor szerepet vállal a változásban, a polgárok pedig – ebben az esetben – lelkesen, szívből válaszolnak.

  Seán Ó Neachtain, az UEN képviselőcsoport nevében. - Elnök úr, először is szeretném kijelenteni, hogy üdvözlöm ezt a jelentést. Amikor Észak-Írországot megosztotta a konfliktus és a harc, az Európai Unió vezetői és intézményei különleges támogatást és bátorítást adtak az északiaknak, hogy a béke útjára léphessenek. Ahogyan Bairbre de Brún előadó mondta, e támogatás értéke 1,65 milliárd euro volt, és még további 333 millió euróra számítunk.

Szeretnék gratulálni Bairbre de Brún előadónak. Furcsállom ugyanakkor, hogy azok közül, akik a pénzügyi támogatás elősegítésére irányuló kampányból a legtöbb előnyhöz és támogatáshoz jutottak, éppen a Sinn Féin ellenzi a Lisszaboni Szerződést és az európai folyamatot. A Sinn Féin vezetője, Gerry Adams ritkán tesz említést erről az 1,65 milliárd euróról. Ha rájuk hallgattunk volna, Írország ma nem lenne tagja az Európai Uniónak. Nem lennénk részesei a rendszernek, hogy pénzt kapjunk az európai békefolyamatokhoz. És meg kell mondanom, ez a tény az, ami engem ma délután itt a Parlamentben a legjobban elszomorít.

  Jim Allister (NI). – Elnök úr, ez a jelentés üres fecsegés tartalom nélkül, ahogyan a PEACE-támogatás nagy részét is habokra költöttük el.

Természetesen az abban rejlő iróniát, hogy éppen az IRA/Sinn Féin európai parlamenti képviselője az előadója a békéről szóló jelentésnek, Észak-Írország lakosságából az a több ezer ember bizonyosan észre fogja venni, akik e kegyetlen szervezet pusztító terroristacselekményeinek estek áldozatul.

Nem lep meg, hogy össze tudott állítani egy jelentést a békéről anélkül, hogy egyetlen szemérmes említést tenne arról, vagy legalább szemernyi sajnálatot mutatna azzal kapcsolatban, hogyan jutottunk el odáig, hogy békére lett szükségünk: tévedés ne essék, mindez ugyanis az IRA több évtizednyi terrorja miatt következett be.

Az sem lep meg, hogy nem tesz említést a PEACE program egyik legnagyobb hibájáról, mégpedig a két észak-írországi közösség közötti elosztás egyenlőtlenségéről, ami azt jelentette, hogy a protestáns unionista közösség nem kapta meg a támogatásból jogosan rá eső részt. Ez természetesen nem olyan dolog, amit de Brún asszony aggályosnak találna.

Végezetül hadd vetessem jegyzőkönyvbe, hogy az Észak-Írországban ma uralkodó viszonylagos béke elsősorban nem valamilyen uniós békeprogramnak köszönhető, hanem nagyszerű biztonsági erőink tiszteletre méltó kitartásának, bátorságának és áldozatkészségének, amivel legyőzték az IRA-t, amely oly sokáig megfosztott minket a békétől.

  Ioannis Kasoulides (PPE-DE). – Elnök úr, a PEACE program Észak-Írországban nemcsak a pénzügyi segítségnyújtással járult hozzá a békefolyamathoz, hanem azzal is, hogy a két közösséget közelebb hozta egymáshoz. Az volt a módszere, hogy az aktív állampolgári részvétel előmozdítása érdekében együttműködött a civil társadalommal és a nem kormányzati szervezetekkel. A részt vevő egyének számára lehetővé tette, hogy megoldásokat keressenek saját problémáikra. Ez jó példa arra, hogy a Bizottság hogyan járul hozzá a béketeremtéshez és a megbékéléshez, ezért gratulálnunk kell hozzá.

A jelentés említést tesz a PEACE program során szerzett tapasztalatok megosztásáról más, hasonló problémákkal küzdő régiókkal. Ciprusi képviselőként úgy vélem, rendkívül érdekes lenne, ha ezt a tapasztalatot a gyakorlatban is hasznosítanánk Ciprus esetében. Felhívom a ciprusi kormányt és a Bizottságot, hogy a politikai rendezés előkészületeinek részeként vizsgálja meg ezt a lehetőséget.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök úr, a PEACE program Észak-Írországban megmutatta, milyen mértékben hozzá tud járulni a különböző közösségek közötti békés együttélés és megbékélés eléréséhez. Tekintettel a program írországi folytatása iránti támogatásunk megerősítésére, hadd nyomatékosítsam a következőket.

A program ragyogó példája annak a helyes gyakorlatnak, amelyet az EU más régióiban, például Cipruson is lehet és kell alkalmazni. A PEACE program végrehajtásának módja, és különösen a helyi partnerségek és nem kormányzati szervezetek általi irányítása; a közösségek közötti tervek kidolgozása; a más közösségi vagy nemzeti forrásból nem támogatható rendszerek vagy csoportok könnyebb hozzáférése a támogatásokhoz: mindezek nagyon értékes tapasztalatokkal szolgálnak. Olyan módszereket és eszközöket mutatnak, amelyeket a strukturális alapok irányítása alá tartozó programokban szélesebb körben kellene alkalmazni. Az ilyenfajta szemlélet mindig lentről felfelé halad, különösen a helyi fejlesztéssel és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel foglalkozó programokban.

  Jean Marie Beaupuy (ALDE) . – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt ki kell emelnem a PEACE I és a PEACE II segítségével elért kiváló eredményeket, különösen a program írországi – észak-írországi – kedvezményezettjei szempontjából, akik így méltóságukat és reményeiket egyaránt visszanyerhették. Mindezek után két dolgot szeretnék különösen megjegyezni, biztos asszony, amelyek ügyében remélem, valós megoldásokat tud elérni.

Először is, amint de Brún asszony jelentése is szorgalmazta, a brit és az ír kormánynak tényleg támogatnia kellene a Parlament, a Bizottság és a Tanács által meghozott határozatokat, hogy az átmeneti és kiegészítő rendszereket közös erőfeszítéseik révén hatályba lehessen léptetni.

Másodszor, biztos asszony, mivel Ön felel a munkacsoportért, nem találja majd meglepőnek, ha arra biztatom, hogy biztosítsa, hogy integrált módszer szerint járjunk el, a különféle részt vevő ügynökségek közötti összhang, a különböző programok és alapok közötti összhang és a különböző földrajzi területek közötti összhang érdekében.

Végül, de nem utolsósorban, remélem, hogy az ír példa hasznos tanulságul szolgál más országok számára szerte a világon.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, miért fogadjuk el ezt az állásfoglalást? Tudunk ezzel orvosolni valamilyen konkrét problémát? Vagy netán azért fogadjuk el, hogy jobban érezzük magunkat, azt gondolva, hogy mi már megtettük a magunkét a békefolyamat érdekében?

Némi sajnálattal teszem fel ezt a kérdést. Éppolyan lelkes támogatója vagyok az észak-írországi békefolyamatnak, mint a Ház bármely más képviselője, sőt, sokaknál talán még lelkesebb is. Az egyik oldalról ulsteri katolikusként, a másik oldalról skót presbiteriánusként nevelkedve mindig úgy éreztem, hogy a hatalommegosztásnak számomra személyes tétje is van.

A békefolyamatot azonban a külső támogatások még nem garantálják. Éppen ellenkezőleg, fennáll a veszélye annak, hogy ez a pénzáramlat a világ egykori vállalkozó szellemű, virágzó részét támogatásfüggővé teszi, kiszolgáltatva a máshonnan érkező alamizsnának.

Tegyék fel maguknak a kérdést – és ezt nagyon komolyan mondom –, amikor aláírják azokat a több százmillió euróról szóló csekkeket: tényleg azt gondolják ilyenkor, hogy a békét és a stabilitást meg lehet venni a világ adott részén, vagy netán csak arról van szó, hogy ilyenkor pár percig kicsivel jobban érezhetik magukat?

Azt az elgondolást, hogy a politikai erőszakot a nélkülözés okozza, a valóság egész egyszerűen nem támasztja alá. Ez a Karl Marxtól származó számtalan elképzelés egyike, és sok másikhoz hasonlóan leírva hihetőnek tűnik, ugyanakkor a valóságban nem bizonyul igaznak.

A világ legtöbb támogatásban részesülő területe Palesztina, ahol az egy főre jutó támogatás magasabb, mint Afrika bármely részén, mégis ez egyben az erőszak egyik melegágya is.

Az az igazság, hogy ha támogatni akarjuk az észak-írországi békefolyamatot, valódi demokráciát kell teremtenünk ott, valódi ellenzékkel és az Önök kormányának leváltásra való képességgel. Ha ezt megteszik, nem fog tovább kelleni a pénz.

  Colm Burke (PPE-DE). – Elnök úr, üdvözlöm Bairbre de Brún jelentését, egyúttal szeretnék gratulálni mindazoknak, akik hozzájárultak a jelentéshez, különösen az árnyékelőadónak, Jim Nicholsonnak, Marian Harkinnak és valamennyi közreműködőnek.

A Peace III program immár elindult, és ennek keretében 333 millió euro érkezik a térségbe, segítve az egész infrastruktúrát és a közösségi fejlesztést Észak-Írországban és a határ menti megyékben. Szerintem a három PEACE program óriási mértékben hozzájárult a térség békéjének eljöveteléhez. Szeretnék gratulálni mindenkinek, aki ebben részt vett, de Észak-Írország mindazon politikai pártjainak és közösségi csoportjainak is, akik együtt dolgoztak azon, hogy a békeprogram bizonyosan tovább működhessen.

Ugyancsak üdvözlöm az Észak-Írországban létrehozott munkacsoportot, de azt gondolom, hogy a Köztársaság hat határ menti megyéjében is szükség lenne egy munkacsoportra, hogy foglalkozzon az infrastrukturális fejlesztéssel abban a térségben. Kárt, hogy az ír kormány nem cselekedett hasonlóan az említett hat megyével kapcsolatban. Erre érdemes lenne odafigyelni, mivel ezek a megyék is ugyanúgy szenvedtek ebben a 30–35 éves időszakban. Szükségünk van erre a fajta kezdeményezésre abban a hat megyéből álló térségben. Üdvözölném, ha az ír kormány ezt bevezetné.

Még egyszer köszönöm minden résztvevőnek.

  Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, aligha van olyan ember itt a Parlamentben, aki valós kétségeket táplál a PEACE program sikerével kapcsolatban, már ami a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulását és a fokozott helyi részvételhez való hozzájárulását illeti, amit az aktív állampolgárság és a civil társadalom béketeremtésben való részvétele segítségével sikerült elérni.

A Regionális Fejlesztési Bizottság kezdeményezésére elkészített jelentés helyesen hangsúlyozza, hogy milyen értékes tapasztalatok halmozódtak fel ezen egyedülálló, nagymértékben innovatív strukturális program révén, emellett azonban kiemeli azokat a dolgokat is, amelyeket a jövőben jobban is lehetne csinálni, akárcsak a megoldatlan kérdéseket és a levonható tanulságokat.

Az EU regionális politikájában szorosan közreműködő személyként nagymértékben tudatában vagyok annak, hogy szükség van a határokon átnyúló tevékenységek fejlesztésére, és határozottan támogatom a helyi kereskedelmi kamarák, közintézmények és önkéntes szervezetek közötti együttműködést az országhatár mindkét oldalán. Aligha kell külön mondanom, hogy képviselőcsoportom és én fenntartások nélkül támogatjuk ezt a jelentést.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, mivel senki más nem jelentkezett hozzászólásra, csak egy észrevételt szeretnék tenni. Azt hiszem, nem lepődtem meg igazán, legfeljebb kicsit csalódott vagyok, miután meghallgattam Jim Allister úr ma esti észrevételeit. A PEACE programról beszélünk, nem a konfliktusról. Más konfliktusokhoz hasonlóan ennek a konfliktusnak is mélyre nyúlnak a gyökerei, nem a közelmúltból indult ki, és akárcsak más konfliktusok, sokkal összetettebb is annál, mint ahogy Allister úr beállította. Eltekintve azonban azoktól, akik megkérdőjelezik a PEACE program hatékonyságát, és hangot adtak az EU-támogatással kapcsolatos rosszallásuknak, nincs kétség afelől, hogy a PEACE-támogatások katalizátorként hatottak, és mint mondtam, az önkéntes erőfeszítéseknek és az önkéntesek által befektetett időnek köszönhetően jó ár–érték arányt értek el. Talán a legjobb, amit mondhatok, az, hogy vége lett a konfliktusnak, és a PEACE-támogatásnak is szerepe volt abban, hogy ezt a rendkívül pozitív eredményt el tudtuk érni.

  Jim Allister (NI). – Elnök úr, Harkin asszonynak ez persze nagyon könnyű, hogy eljön ide a Házba, és úgy beszél, ahogy hallottuk.

Hány választóját temette el, miután a terroristák megölték őket? A választókerületében hányan haltak meg azért, mert a de Brún asszony által képviselt szervezet úgy döntött, hogy egy politikai kampány jegyében meg kell halniuk?

Az IRA a választóim közül 2 000 embert ölt meg, úgyhogy ebben a Házban senkinek nem kellene kioktatnia engem arról, milyen mélyen érzek ezzel kapcsolatban, és senkinek nem lehet oka ellentmondani nekem, amikor felhívom a figyelmet arra, hogy a választóim közül oly sok életet követelő szervezet az az IRA, amelyet ebben a Házban de Brún asszony képvisel.

Gyomorforgató érzés, hogy ma már ott kell látnom őket a hazám kormányában; még rosszabb tudni, hogy azért kerültek oda, mert gyilkoltak, majd pedig hagyták magukat lefizetni, hogy ne gyilkoljanak többet.

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, azt szeretném mondani, hogy ez a vita egyértelműen megerősítette az észak-írországi békefolyamat fontosságát és azt, hogy ebből a folyamatból fontos tanulságok származnak. A Bizottság folytatja közreműködését a megbékélési folyamat megszilárdításában, továbbá elősegíti a béketeremtés tapasztalataiból levont tanulságok megosztásához más, hasonló problémákkal küzdő területekkel. Mindezen törekvéseiben az Európai Parlament támogatása bizonyosan nagyon sokat fog számítani.

Két további észrevételt szeretnék tenni:

Jean Marie Beaupuy-nek: az Észak-Írországgal foglalkozó munkacsoport azért jött létre, hogy fokozza és elősegítse Észak-Írország lakosságának részvételét az Európai Unió valamennyi politikájában, továbbá hogy javítsa a koordinációt és az összhangot a béketeremtési és megbékélési folyamathoz hozzájáruló különböző folyamatok között.

A második megjegyzésem az lenne, hogy a Bizottság mindezekkel az erőfeszítésekkel abban is szeretné segíteni Észak-Írország lakosságát, hogy csökkentsék az állami szektortól és az állami támogatásoktól való függőséget, és ne legyenek rászorulva a segélyek formájában érkező támogatásra. A Bairbre de Brún által említett konferencia pontosan ehhez a folyamathoz, több magánbefektetés elindításához – a magánszektor felélénkítéséhez – kívánt hozzájárulni a szigetnek ezen a részén. Még egyszer, nagyon szépen köszönöm az összes észrevételt.

  Bairbre de Brún , előadó. – Elnök úr, szeretném megköszönni mindazoknak, akik a ma esti vitához hozzászóltak. Figyelmesen meghallgattam őket és a felvetéseiket. Csalódott vagyok ugyanakkor amiatt, amit Allister úr mondott, és nem tudok egyetérteni az állításaival. Szeretném méltatni az Európai Parlament és a Bizottság sokéves munkáját a PEACE program terén.

Szeretnék külön köszönetet mondani Hübner biztos asszonynak a kinevezése első pillanatától kezdve tanúsított elkötelezettségéért és az Észak-Írországban tett rendszeres látogatásaiért. Hübner biztos asszony és a korábbi biztosok az írországi békefolyamat valódi hívei voltak, és biztató látni, hogy a Bizottság a Barroso elnök úr által létrehozott munkacsoport révén továbbra is szerepet kap a folyamatban.

A PEACE lehetővé tette a kettéválasztás ideje óta megosztott határ menti közösség számára, hogy újra közösségként éljen. A fiatal nacionalistáknak és unionistáknak lehetőséget adott a találkozásra, hogy megismerhessék egymás kultúráját. Különösen nagyra értékeljük a nők szerepét a béketeremtésben és az elvégzett értékes, közösségeket összefogó és határokon átnyúló fontos munkát.

A jelentésem felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a PEACE-ből a legtöbb haszna a társadalom leginkább perifériára szorult tagjainak volt, ahogy ennek lennie kell. Mindazonáltal ha vannak még olyan csoportok, amelyek eddig nem éltek a lehetőséggel, és nem pályáztak a PEACE I és a PEACE II keretében, biztatni kell őket a részvételre. A következő lépés annak biztosítása, hogy a PEACE keretében végzett jó munka ne érjen véget, és a jövő generációk is részesülhessenek a PEACE programokkal megkezdett értékes munka előnyeiből és az európai intézmények által nyújtott nagyszerű támogatásból.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. május 20-án, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE ), írásban. – (RO) A PEACE program nemcsak a béke fenntartásának egyik eszközét jelenti, hanem a gazdasági fejlődés és a területi kohézió előmozdításának is eszköze. A regionális kormányzatok és nem kormányzati szervezetek általi végrehajtása közösségek, helyi szervezetek és marginalizálódott csoportok széles körének bevonását eredményezi a kormányzás és a fejlődés folyamatába. Emellett a regionális projektek finanszírozása a PEACE révén szintén elősegíti a párbeszédet, a megbékélést és az olyan megállapodásokat, amelyek célja a közös érdekek szolgálata és ennek megfelelően a konfliktus minden fajtájának elkerülése.

Észak-Írország a helyes gyakorlat példája minden olyan tagállam számára, amelyek maguk is konfliktusokat tapasztaltak vagy a békét fenyegető problémákkal néznek szembe.

Ezért támogatom a potenciális konfliktustól fenyegetett európai régiók és városok hálózatának létrehozását, és úgy vélem, hogy a helyi partnerségek ösztönzése, a bevált gyakorlat megosztása, illetve a régiók és a közvetítő finanszírozási szervek közötti hatékony együttműködés meghatározó jelentőségű tényező a tekintetben, hogy a helyi közösségeket rávegyék az együttműködésre és a béke fenntartásáért végzett munkára.

Szeretnék szót emelni annak érdekében, hogy a PEACE-hez hasonló programok végrehajtása Délkelet-Európában, különösen a Balkánon is kezdődjön meg, főként az elmúlt évek vészjósló eseményei miatt.