Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 19., Hétfő - Strasbourg

26. A legkülső régiókra vonatkozó stratégia: eredmények és kilátások (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében Margie Sudre jelentése (A6-0158/2008) a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások (2008/2010(INI)).

  Margie Sudre, előadó. − (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a Bizottság értékelése az erősebb partnerségről a legkülső régiók esetében legalábbis egyoldalú, és nem fedi le a helyszínen tapasztalt nehézségek mindegyikét. Mindazonáltal a megközelítési nehézségek enyhítése, a versenyképességük javítása és a regionális integráció megvalósítása továbbra is érvényes, e régiók prioritásait tükröző célok maradnak.

Az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Guadeloupe, Francia Guyana, Madeira, Martinique és Réunion mint a Közösség vagy a nemzeti alapok által, az ilyen támogatás pozitív hatásának mérlegelése nélkül támogatott régiók ismerős képét nem ellensúlyozza eléggé az a tényleges hozzáadott érték, amivel környezeti, kulturális és földrajzi stratégiai szempontból hozzájárulnak az Unió egészéhez.

A strukturális alapok még mindig hozzájárulnak a legkülső régiók fejlődéséhez. Remélem azonban, hogy a Bizottság kitartóan törekszik a jelenlegi és jövőbeni politikáinak az említett régiók valós helyzetéhez történő szorosabb hozzáigazítására, hogy kezelni lehessen az előttük álló tartós megszorításokat. A pluszköltségek számszerűsítésére szolgáló, túlrendszerezett módszertan aránytalan lenne, és nem venné figyelembe a legkülső régiók mindegyikének egyéni jellemzőit. Nem szabad, hogy a közösségi politikák értékelésének tulajdonított, egyre növekvő jelentőség felesleges statisztikai eszközök megalkotásához vezessen.

Sajnálom az érdeklődés kezdeti hiányát – még ha ez később meg is változott – a Kereskedelmi Főigazgatóság részéről, a gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-k) tárgyalása idején. Szorgalmaznom kell, hogy a Bizottság – amikor végső megállapodásokat ér el az AKCS-országokkal – továbbra is keresse az olyan kompromisszumos megoldásokat, amelyek tiszteletben tartanák a legkülső régiók érdekeit, továbbá szorgalmazom, hogy a tágabb szomszédság érdekében töltse meg valódi jelentéssel a „tágabb szomszédság cselekvési tervet”.

A közlekedést illetően a jelentésemben jeleztem aggályaimat a polgári légi közlekedésnek az európai CO2-kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való felvételével kapcsolatban. Fontos, hogy ne sodorjuk veszélybe a legkülső régiók megközelítési nehézségeinek leküzdésére tett erőfeszítéseket.

A közösségi intézkedéseknek a kezdeményező kedv katalizátoraként kell hatniuk, hogy kiválósági központokat hozzanak létre az olyan ágazatokra támaszkodva – ilyen például a hulladékkezelés, a megújuló energiaforrások, az energetikai önellátás és a biodiverzitás –, amelyek képesek javukra fordítani a legkülső régiók kedvező adottságait és felgyülemlett szakmai ismereteit.

Üdvözlöm az EU legkülső régiókra vonatkozó stratégiájának jövőjéről indított nyilvános konzultációt, de úgy vélem, hogy bár a kiválasztott témákat – éghajlatváltozás, demográfiai változás és a migráció kezelése, mezőgazdaság és tengerészeti politika – bizonyosan nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezek nem fedik le a régióink valamennyi aggályos kérdését. Sajnálom például, hogy az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésének hatálya, amely a legkülső régiók segítésére vonatkozó uniós politika sarokköve, nem szerepelt a napirenden, hogy a vitáknak megadja az őket megillető jogi, intézményi és politikai tartalmat.

A közszolgáltatások jelentősége a legkülső régiók gazdasági, szociális és területi kohéziója szempontjából, az állami segélyek kérdése, a differenciált adórendszerek fenntartása, a tartós munkanélküliség és az egyenlőtlenségek, a helyi piacok szűkösségének leküzdésére szolgáló módszerek, az európai kutatási környezetbe való beilleszkedés, a legkülső régiók tényleges részvétele az innovációval és a digitális szakadék áthidalásával kapcsolatos európai politikákban, és a finanszírozási rendszerek a szomszédos országokkal való együttműködési projektek esetében véleményem szerint kivétel nélkül olyan témák, amelyekkel most kellene foglalkozni.

Végezetül szeretném ismét nyomatékosítani a jelentésem céljait, azaz hogy biztosítsuk a legkülső régiók gazdasági fejlődéséhez szükséges feltételeket, ezáltal garantáljuk népességük valódi jólétét, megerősítsük versenyképességüket, és ezeket a távoli régiókat meggyőzzük arról, hogy Európa jövője róluk is szól.

Előre is köszönöm a támogatásukat a holnapi szavazáson.

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mindenekelőtt hadd jelezzem, hogy nagyon nagyra értékeljük ezt a jelentést. Nagyon színvonalas jelentés, ezért szeretnék köszönetet mondani Margie Sudre-nek – nemcsak a jelentésért, hanem a legkülső régiókról múlt héten Brüsszelben rendezett konferencián való jelenlétéért és határozott részvételéért is.

Ugyancsak hálával tartozom a Regionális Fejlesztési Bizottságnak és a Halászati Bizottságnak, különösen a vélemény előadójának, Guerreiro úrnak a legkülső régiókra vonatkozó jövőbeni stratégiáról szóló kritikához való hozzájárulásáért, valamint Fernandes úrnak, Marques úrnak és Casacawould úrnak. Hálás vagyok ezenkívül a tavaly szeptemberben indított nyilvános konzultációra érkezett hozzászólásokért is. Ez a konzultációs szakasz zárult le a múlt heti konferenciával.

Ami ebből a konferenciából nagyon határozottan kiderült, az a legkülső régiók kettős integrációjával kapcsolatos kihívás volt, illetve az az elgondolás, hogy a legkülső régiók jó terepet kínálnak a kísérleti projektekhez, különösen a megújuló energiaforrások terén. A konferencián az is teljesen világossá vált, hogy a legkülső régiók egyedülálló lehetőségek egész tárházával rendelkeznek, és az Unió egésze számára egyfajta életerőt képviselnek.

Magával a jelentéssel kapcsolatban hadd hangsúlyozzam, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Parlament nagy jelentőséget tulajdonít a kifejezetten a legkülső régiók sajátosságaihoz és javaihoz igazított stratégia megőrzésének, mi pedig a Bizottságban készen állunk arra, hogy a stratégia hatókörét az új kihívásokra is kiterjesszük. A Bizottság által megnevezett területek – az éghajlatváltozás, a demográfiai változás és a migráció kezelése, a mezőgazdaság és a tengerészeti politika – nem jelentenek kizárólagos felsorolást, azaz más ötletekre is nyitottak vagyunk.

Abban is egyet tudok érteni Sudre asszonnyal, amikor a Regionális Alap és az Európai Fejlesztési Alap közötti koordináció javítására szólít fel. Én is fontosnak tartom, hogy a legkülső régiókat minél jobban bevonjuk az Európai Kutatási Térségbe, valamint hogy ösztönözzük az együttműködést a szomszédos régiókkal. E tekintetben úgy vélem, a megreformált kohéziós politika egyértelműen segített abban, hogy megerősítse a legkülső régiók helyzetét az együttműködési célkitűzésen belül.

A „legkülső régiók dimenziója”, ha szabad így fogalmaznom, sok közösségi politika reformja után is védelmet élvezett és tovább erősödött: a kohéziós politika mellett itt említhetem még a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést, a regionális állami támogatási kereteket, az európai POSEI programokat vagy az EU tengerészeti politikáját.

Határozottan hiszek benne, hogy ezek a politikai fejlemények jól összhangban vannak a legkülső régiók szükségleteivel. A 2007. szeptemberi közleményben hangsúlyoztuk, hogy ki kell használni az európai politikák reformjai által a 2007–2013 közötti időszakra kínált lehetőségek mindegyikét, a legkülső régiókban tett különböző látogatásaim alapján pedig azt tapasztaltam, hogy ennek érdekében sok kezdeményezés történt, noha szerintem ezeket a kezdeményezéseket még tovább kellene erősíteni és fejleszteni.

Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan folytatta a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalásokat, valamint a kibocsátás-kereskedelmi rendszer tárgyalásait, hadd mondjam el, hogy a legkülső régiók a kezdet kezdetétől szerves részei voltak a tárgyalásoknak, és a Bizottság szisztematikusan tájékoztatta és be is vonta a legkülső régiók képviselőit a tárgyalásokba.

Mindezek után hadd biztosítsam Önöket arról, hogy a Bizottság a továbbiakban is figyelembe fogja venni a legkülső régiók sajátos érdekeit, úgy a jelenlegi, mint a jövőbeni, ilyen jellegű tárgyalásokon.

  Pedro Guerreiro, a Halászati Bizottság véleményének előadója. − (PT) A Halászati Bizottság véleménye – az egyetlen olyan parlamenti bizottságé, amely úgy döntött, hogy véleményt készít – javaslatok egész sorát tartalmazza a legkülső régiók érdekeinek javára. Ezek közé tartozik a kizárólagos gazdasági övezeteiknek mint kizárólagos hozzáférési övezeteknek megfelelő terület figyelembevétele; közösségi támogatás biztosítása a halászflották megújításához és korszerűsítéséhez; egy közösségi program létrehozása a kisléptékű part menti halászat támogatására; közösségi támogatás biztosítása a tudományos halászati kutatáshoz és a halállományok védelméhez és helyreállításához; társadalmi-gazdasági intézkedések bevezetése a halászok kompenzációja érdekében a halászati erőforrások megőrzésére irányuló intézkedések hatása miatt, valamint a közösségi támogatás – mint például a POSEI (Halászat) – megerősítése és folytatása.

Mivel szerintünk a holnapi plenáris ülésen jóváhagyni kívánt állásfoglalásnak tükröznie kellene a Halászati Bizottság e fontos javaslatait, ismét benyújtunk egy nyolc módosításból álló csomagot, amelyhez a támogatásukat kérjük.

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
Alelnök

  Oldřich Vlasák, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a legkülső régiók sajátos helyzete minden bizonnyal külön figyelmet érdemel az Európai Unió részéről. Kétségtelen, hogy a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiának már eddig is akadtak pozitív hatásai. A valóság azonban az, hogy néhány strukturális probléma megmaradt, és ezekre a jövőben oda kell figyelni. Szem előtt kell tartanunk, hogy a legkülső régiók problémái közül nem mindegyik oldható meg, mivel némelyik olyan sui generis probléma, amely abból a tényből ered, hogy Francia Guyana kivételével többnyire távoli, szigetekből álló területekről van szó, és nem tudunk változtatni ezek egyedi földrajzi és strukturális sajátosságain.

Ezen a ponton szeretnék beiktatni még egy figyelmeztetést a túlzottan központi irányítású „social engineering”-gel szemben. A legkülső régiókkal kapcsolatban tárgyalt kérdéseket illetően még inkább kötelességünk, hogy mérlegeljük a szubszidiaritás elvének alkalmazását. Kétségtelen, hogy a legkülső régiók más feltételeket igényelnek, ha az állami támogatás szabályairól és a belső piacról van szó. Ezt az európai jogalkotásban is figyelembe kell venni, hogy segítsen megőrizni e régiók sajátos jellemzőit és enyhíteni a korlátozó tényezőket. Az már azonban vitatható, hogy a bonyolult európai pénzügyi programok mennyire lehetnek hatékonyak ebben az esetben. Véleményem szerint a helyi feltételekhez képest helyesen alkalmazott országos és regionális támogatás sokkal hatékonyabb támogatási forma a legkülső régiók számára. Úgy vélem, az európai strukturális politikának inkább azon az elven kellene alapulnia, hogy a pénzügyi támogatásnak elsősorban a legszegényebb régiókat kell megcéloznia, ahol a legnagyobb szükség van rá, függetlenül attól, hogy szigeten, hegyvidéken vagy ritkán lakott területen találhatóak.

  Emanuel Jardim Fernandes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni a biztos asszonynak és a Bizottságnak ehhez a kezdeményezéshez, amely bizonyosan új lehetőséget kínál, válaszul a legkülső régiók és népeik problémáira.

A nyilvános konzultáció elindítása nagyobb részvételt szült. Úgy vélem, máris sok hozzájárulás történt, beleértve a biztos asszony által említett ülést is, amely nagyon eredményes volt. Szeretnék azonban a véleménytervezetre összpontosítani, amely egy kiegyensúlyozott, a konszenzus elérését lehetővé tevő vélemény. Olyan vélemény, amely némiképpen kiegészíti a Bizottság által kiemelt kilátásokat, amikor az éghajlatváltozást stb. említi.

Először is szeretném megemlíteni a lisszaboni stratégia kérdését, mivel ez szerintem alapvető ahhoz, hogy választ tudjunk adni a legkülső régiók problémáira ebben az új szakaszban, továbbá annak szükségességét, hogy minden politikát és programot hozzáigazítsunk ehhez a helyzethez, valamint a garantált finanszírozás kérdését.

Végezetül azt is szeretném elmondani, hogy bár a Halászati Bizottság véleménye biztosan a lényegi szempontokra helyezi a hangsúlyt, néhány részletkérdést is ki lehetne emelni. A nehézség abban állt, hogy összefogjunk egy egész ágazatot, amikor a cél egy olyan stratégia a legkülső régiók számára, amely a fejlesztés minden lehetséges területét felöleli.

  Jean Marie Beaupuy, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, egy olyan korban, amikor bolygónkból egy kis falu lett – olyannyira egyszerű átugrani a világ egyik feléről a másikra –, fel kell ismernünk, mekkora lehetőséget jelentenek ezek a legkülső régiók az Európai Uniónak. Amint az előadónk, Sudre asszony a jelentés különböző bekezdéseiben rámutatott, legkülső régióinkban hatalmas javakkal rendelkezünk: a mezőgazdaságban, a halászatban, a kutatásban, a technológiában és a turizmusban. Ezzel az összesen 25 millió km2-rel a világ legnagyobb tengeri területe a miénk. Ezért, amint a jelentés is mondja, ezekre a javakra kell építenünk, hogy a legkülső régióink sikeres szerepet játszhassanak közös jövőnkben.

A második megjegyzésem a városi területek különös helyzetével kapcsolatos – e tekintetben a várospolitikai frakcióközi munkacsoport elnökeként szólok, és a munkacsoportból több képviselőtársamat is itt látom ma este –, mivel a munkanélküliség problémája a városi területeken koncentrálódik, méghozzá az európai kontinens szintjének háromszorosát elérő munkanélküliség formájában. A migráció ugyancsak a városi területekre összpontosul, és a népességi változások is itt járnak a legnagyobb hatással.

Biztos asszony, itt valójában kivételes lehetőség kínálkozik egy integrált szemlélet bevezetésére, amely nemcsak a különféle európai alapokat fogná össze, hanem a különböző politikákat és a különböző kormányzati, regionális és helyi projekteket is. Ha nem dolgozunk ki egy ilyen integrált szemléletet, nem tudunk majd eredményeket elérni a legkülső régiókban vagy optimálisan kihasználni a birtokukban lévő javakat.

Előre is köszönöm, biztos asszony, hogy az európai szabályaink segítségével gondoskodik arról, hogy az integrált szemlélet hozzájáruljon mindazon intézkedések sikeréhez, amelyeket hatályba léptetünk.

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos asszony, az UEN képviselőcsoport nevében szeretném megköszönni Sudre asszonynak, hogy felvetette ezt a témát. Az európai szolidaritás megköveteli, hogy figyelembe vegyük a legkülső régiók különleges helyzetét. Kötelességünk, mi több, morális kötelességünk, hogy foglalkozzunk e régiók gazdasági és társadalmi kohéziójával. A Lisszaboni Szerződésben említett területi kohéziónak − bár ez nem szó szerinti, földrajzi értelemben értendő − szintén kell, hogy legyen egy olyan dimenziója, amely az Unió legtávolabbi régióira is kiterjed.

Amit hangsúlyoznunk kell, az a szorosabb partnerség szükségessége, ami jobb hozzáférést, nagyobb versenyképességet és a regionális integráció javítását jelenti. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindezen intézkedések célközönségét a tengerentúli területek lakói jelentik, akik számára a fontos kérdés a tengeri és légi közlekedés, a munkanélküliség, a turizmus, a halászat, az oktatás és az egészségügyi ellátás megfelelő szintje, valamint az általános szélessávú internet-hozzáférés. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek a régiók sajnálatos módon hajlamosak a természeti csapásokra. A legkülső régióknak megvannak a maguk előnyei, de problémáik is akadnak. Sudre asszony jelentése mindenesetre sokkal közelebb hozza őket hozzánk.

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) A jelentést pozitívnak találtuk, de van benne néhány pont, amivel nem értünk egyet.

Támogatjuk a Regionális Fejlesztési Bizottságban a legkülső régiók javára bemutatott javaslatok elfogadását; ennek egy példája az az érv, miszerint a legkülső régiók sajátosságai folytán olyan politikákra és intézkedésekre alapuló stratégiára van szükség, amelyek nem függenek sem átmeneti kritériumoktól, sem pedig konjunkturális vagyoni változásoktól, illeszkednek az egyes régiók különféle igényeihez, valamint megoldást kínálnak az e régiók előtt álló állandó nehézségekre.

A jelentés hangsúlyozza a közszolgáltatások jelentőségét a legkülső régiók gazdasági, szociális és területi kohéziója szempontjából, nevezetesen a légi és tengeri közlekedés, a posta, az energia és a távközlés ágazataiban, nem megfeledkezve a szélessávú internet-hozzáférésről vagy a sürgős intézkedések elfogadásáról az Európai Unió legmagasabb mutatóival rendelkező legkülső régiókat jellemző tartós munkanélküliség, szegénység és a jövedelmek elosztásában jelentkező egyenlőtlenségek elleni harc érdekében.

Ugyanakkor úgy véljük, hogy néhány szempontot még lehetne pontosítani és megerősíteni. A legkülső régióknak szóló közösségi támogató intézkedéseknek például állandónak kellene lenniük és megfelelő finanszírozással kellene rendelkezniük, tekintve, hogy a régiók lehetőségeit behatároló korlátok is állandóak. Emellett, annak érdekében, hogy az e régiók javára szolgáló intézkedések és a státusuk tisztázása koherensebb és hatékonyabb legyen, nemcsak a sajátos legkülső helyzetüket kell figyelembe venni a különféle közösségi politikák mindegyikében, hanem egy megfelelően finanszírozott közösségi programot is létre kell hozni e régiók támogatására, és ennek magában kell foglalnia valamennyi meglévő intézkedést.

Ezért javasoltuk a módosításainkat.

  Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ez a Sudre asszony által készített, remek saját kezdeményezésű jelentés két alapvető célt szolgál, mégpedig hogy értékelje a Bizottság közleményében szereplő következtetéseket és ajánlásokat, továbbá hogy biztosítsa a hátteret – és szerintem kiváló hátteret biztosít – a legkülső régióink kilátásainak megvitatásához. Még ha az előadó úgy is vélekedik, hogy a Bizottság áttekintése túlontúl rózsás képet vagy legalábbis elfogult képet fest a helyzetről, nekünk minden okunk megvan a büszkeségre, hogy az európai támogatás ilyen előrelépéseket tett lehetővé a legkülső régióinkban.

Ebből egyrészről semmilyen formában nem következik az ezeknek a régióknak szóló segítségnyújtás csökkentése, amely – természetesen – az EK-Szerződés szerinti jogi kötelességünk. Másrészről tudjuk, hogy a legkülső régiók sajátos javainak táplálása az egyetlen fenntartható mód annak biztosítására, hogy ezek a régiók kialakíthassák saját fenntartható fejlődésüket.

Amint az előadó helyesen összefoglalta, nemcsak a megőrzésről és a védelemről van szó, hanem a vonzerő, a kisugárzás ápolásáról és a szoros együttműködés folytatásáról. A jelentés helyesen szorgalmazza például, hogy a legkülső régiókra vonatkozó támogatási stratégia jövőjéről szóló vitának nemcsak az olyan kihívásokkal kellene foglalkoznia, mint az éghajlatváltozás, a demográfiai változás, a migráció kezelése, a mezőgazdaság és a tengeri politika, hanem azt is figyelembe kellene vennie, hogy állást kell foglalni a többi közösségi politika tekintetében. Az európai programok új generációjának egyben a legkülső régiók gazdaságaiban szükséges diverzifikálási folyamat kezdetét is kell jelentenie, és nem szorítkozhat a jelenlegi – nagyrészt az EU támogatásainak köszönhetően elért – fejlettségi állapot puszta fenntartására.

Mindezen megfontolások fényében fenntartások nélkül támogatnunk kellene a jelentést.

  Iratxe García Pérez (PSE). − (ES) Elnök úr, biztos asszony, még egyszer szeretnék köszönetet mondani Sudre asszonynak a munkájáért és a legkülső régiókra vonatkozó politika ügyében a Regionális Fejlesztési Bizottságban elért többségi konszenzusért.

A politikának három alapvető síkon kell mozognia: fokoznia kell az elérhetőséget, javítania kell a versenyképességet és meg kell erősítenie a regionális integrációt.

A strukturális alapok jelentős mértékben hozzájárultak e régiók fejlődéséhez, és a jövőben is nagyon fontosak lesznek a kohézió elért szintjének fenntartása és az egyenlőtlenségek további csökkentése érdekében. Ezért a Bizottságnak nagyobb rugalmasságot kell tanúsítania. Meg kell könnyítenie az ERFA finanszírozás felhasználását a legkülső régiók számára, biztosítva, hogy alkalmazási köre elég tág ahhoz, hogy az Alapot teljes körűen kihasználhassák.

A másik alapvető kihívást az elérhetőség javítása jelenti, ezért fontos, hogy a legkülső régiók egyedi elbánásban részesüljenek a közlekedés terén.

A Kohéziós Alap negyedik jelentése felvállalja ezeket az új kihívásokat, mi pedig mindenképpen azt reméljük, hogy Bizottság figyelembe veszi, hogy ezek a kérdések a legkülső régiókban is fontosak.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, van egy fontos kérdés, ami a Bizottság részéről nem kapott kellő figyelmet, mégpedig az EU olyan szigeti régióinak szóló támogatás, amelyek nem tartoznak a Szerződésben említettek közé, ugyanakkor sok hasonlóságot mutatnak velük.

A szigeten található tagállamokat az Unión belül ugyanúgy kellene kezelni, mint a legkülső régiókat. Az egyenlő bánásmód elve alapján ez szükségszerű, mivel a szigeten lévő tagállamok és a tagállamok szigeti régiói bizonyos mértékben ugyanazokkal a súlyos területi és földrajzi hátrányokkal néznek szembe, mint a legkülső régiók. A kis szigeteken található tagállamoknak és a tagállamok szigeti régióinak ezért ugyanolyan elbánásban kell részesülniük, mint a legkülső régióknak; ugyanannak a preferenciális stratégiának kell rájuk vonatkozni, mint az említett régiókra. Kapniuk kell például egy külön állami támogatási csomagot, hogy az EU-ban hidat képezzenek az olyan régiók felé, mint a Földközi-tenger keleti része.

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, bár Sudre asszony jelentése sok európai ország számára irrelevánsnak tűnhet, mivel közülük nagyon kevesen rendelkeznek olyan távoli legkülső régiókkal, mint például az Azori-szigetek, Madeira stb., mindazonáltal a hozzáállása felkeltette az érdeklődésemet. Úgy találtam, hogy a jelentés ösztönzést adhatna egy hasonló politikához a szigeti régiókkal rendelkező országok számára, különös tekintettel az olyanokra, amelyek hazámhoz, Görögországhoz hasonlóan szigetvilággal és hegyvidékkel egyaránt rendelkeznek. Az ilyen régiók geokulturális jellege ugyanannyira jelent egyedülálló erőforrást, amennyire hátrányt is.

Ezért gratulálok Sudre asszony munkájához, mivel kellő lendületet adott ahhoz, hogy magam is benyújtsak néhány javaslatot ezekkel a régiókkal kapcsolatban. Azt javasolom tehát, hogy tegyünk intézkedéseket a szigetek és a hegyvidékek geokulturális sajátosságainak kihasználása érdekében. Kell egy fejlesztési stratégia a területi kohézió elvének fenntartására és megerősítésére. Ki kell dolgozni egy statisztikai mutatórendszert, hogy a szigetek és a kontinens közötti különbségeket jobban lehessen értékelni. A termelő tevékenységekre vonatkozó európai és nemzeti támogatási politikák alkalmazásában ugyancsak nagyobb rugalmasságra van szükség a szigeteken. A következő kérdésekkel kell foglalkozni: egyenlő hozzáférés a belső piachoz és egy gyakorlati támogatási rendszer létrehozása a szigetek részére; az éghajlatváltozás hatásai a szigeteken, különösen a meglévő problémák, például az aszály súlyosbodása; könnyebb közlekedési kapcsolatok a szigetek és hegyvidékek, illetve a kontinens között. Végezetül külön figyelmet kell szentelni a szigetek energiaszükségletei biztosításának, új technológiákon és megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelési projektek kidolgozása és végrehajtása révén. Szélessávú csatlakozásokat kell létrehozni, és erősíteni kell a szigetek és a hegyvidéki turizmus ismertségét.

Mindezen okokból még egyszer gratulálok Sudre asszonynak. Szívből támogatom a jelentését, abban a meggyőződésben, hogy a Bizottság egyszer majd hasonló jelentést fog készíteni az általam említett régiókról is.

  Manuel Medina Ortega (PSE). − (ES) Elnök úr, a ma délután hallott beszédek némelyike mintha nem venné figyelembe, hogy a legkülső régiókban a valós viszonyok mások. Nem arról van szó, hogy ezek szegény régiók. Kis szigetekről, az Európai Unió területétől több ezer kilométerre található, erősen elszigetelt területekről beszélünk, amelyek népessége mindösszesen négy és fél millió fő.

Az Európai Unió akár sorsukra is hagyhatná ezeket a területeket, amivel szegénységre kárhoztatná a lakosaikat, és arra kényszerítené őket, hogy az Európai Unió országaiba emigráljanak, ami azt jelentené, hogy újabb 4,5 millió bevándorlót kellene fogadnunk.

Szerencsére az Európai Bizottság megérti e területek helyzetét, és már régen létrehozott számukra egy különleges rendszert. A Bizottság most velünk konzultál. Sudre asszony a konzultációra válaszul készített egy értékes jelentést, amelyben hangsúlyozza például a legkülső régiókkal foglalkozó egység fenntartásának fontosságát, továbbá nagyon konkrét javaslatokat tesz a közszolgáltatások fenntartásával, az innováció ösztönzésével és a digitális szakadék leküzdésével kapcsolatban. Úgy vélem, hogy a Parlamentnek jóvá kellene hagynia Sudre asszony jelentését, az általa megnevezett okokból.

  Catherine Neris (PSE) . – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a jelentés, amelyről a Ház holnap szavazni fog, helyénvaló módon emlékeztet minket arra, hogy a legkülső régiók sajátosságai egyben az erősségeiket is jelentik. A fejlődésüket akadályozó hátrányaik mellett tagadhatatlan előnyökkel is rendelkeznek, és ezekre az előnyökre sürgősen építenünk kellene, hogy a legkülső régiók a jövőben ténylegesen, fenntarthatóan tudjanak fejlődni. A szigeteinknek adandó friss lendület egyben növekedést hoz: azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés sokszínűségéhez az EU szintjén hozzájáruló, magas színvonalú mezőgazdasági termelést fenntartható alapokra helyezzük. Ez együtt jár a különféle tájaink és kulturális örökségünk kincsein alapuló, nagyon is valós turistalátványosságok gyors fejlődésével. Ugyancsak együtt jár a legkülső régiók földrajzi helyzetének kihasználásával, különös tekintettel a karibi és az indiai-óceáni területekre, a szomszédos harmadik országokkal való szorosabb együttműködés ösztönzésével, és a tudományos kutatás – konkrétan a tengerészeti tudományok, az éghajlattal és a környezettel foglalkozó kutatások – kiválósági központjainak fejlesztésével a szigeteinken, pontosan azok sziget jellege miatt.

E célok elérése azonban kizárólag a Szerződés jelenlegi 299. cikkének (2) bekezdése szerinti egyedi szabályozási kereten belül maradva lehetséges, és ennek a cikknek a szellemét kell alapul venni az európai közpolitika részletes alkalmazásában, különösen az energia és a közlekedés ágazatában, de a nemzetközi kereskedelempolitikában is, ahol létfontosságú a legkülső régiók érdekeinek figyelembevétele a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalásokon. A legkülső régiók hozzáállása őszintén, maximálisan proaktív, ennek azonban az a szükségszerű következménye, hogy tisztességesen kell kezelni őket – ami magában foglalja a differenciálást.

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a Bizottság mindezt figyelembe fogja venni a megközelítése kialakításakor.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) A legkülső régiók speciális helyzetben vannak. Sok közöttük a távoli sziget, és úgy hiszem, Sudre asszonynak sikerült megfelelő egyensúlyt találnia azáltal, hogy meghatározta sajátosságaikat, és megfelelően hozzájuk igazította az eszközöket.

Holland európai parlamenti képviselőként szeretnék beszámolni a Holland Királyságban történt fejleményekről. Három kis szigetünk van, Saba, St Maarten és Bonaire, amelyek át fognak váltani a másik státusra, és így szintén legkülső régiók lesznek. Nem hiszem azonban, hogy ez olyan gyorsan fog megtörténni, hogy a lakosságuk szavazni tudjon róla még a 2009-es választások előtt. Az új Lisszaboni Szerződés értelmében gyorsabban elfogadhatjuk őket, nem kell hozzá módosítanunk a Szerződést. Hübner asszony talán meg tudja mondani, hogy a Bizottság teljesen készen áll-e arra, hogy ezt a három, összesen 19 000 főnyi lakossággal rendelkező kis szigetet egészében fogadni tudjuk.

  Sérgio Marques (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, amellett, hogy gratulálok képviselőtársunknak, Sudre asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez, három észrevételt szeretnék tenni az Európai Unió legkülső régiókra vonatkozó, jövőbeni stratégiájával kapcsolatban.

Az első, hogy gratulálunk az Európai Bizottságnak, amiért előmozdította a legkülső régiókra vonatkozó európai politika mérlegéről és a jövőben alkalmazandó politikáról szóló vitában való részvételt. Ugyancsak üdvözlöm az on-line tartott nyilvános konzultációt és az Európai Bizottság ösztönzésére rendezett, múlt heti nagyszabású konferenciát erről a témáról.

A második megjegyzésem, hogy a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiára a jövőben ugyanolyan nagy szükségünk lesz, mint eddig volt. Fennáll a veszélye annak, hogy azt hisszük, a legkülső régiók által időközben elért gazdasági és társadalmi fejlődés miatt már nincs akkora szükség az európai fellépésre. Soha nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a legkülső régiók nagyon sajátos helyzete mindig megmarad, és továbbra is differenciált, ennek a nagyon sajátos helyzetnek megfelelő európai választ fog kívánni.

A harmadik és egyben utolsó megjegyzésem, hogy nagyon fontos, hogy a legkülső régiókban is mindent megtegyünk a lisszaboni stratégia végrehajtására, mivel az alkalmazása az ilyen régiókban problémásabb, a régiók nagyon sajátos helyzete miatt.

Hübner asszonynak ezért azt ajánlom, hogy az Európai Bizottság támogatásával végezzenek vizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározzák mindazokat a nehézségeket, amelyekkel a legkülső régióknak a lisszaboni stratégia végrehajtásakor szembe kell nézniük, valamint ezek leküzdésének konkrét lehetőségeit.

  Madeleine Jouye de Grandmaison (GUE/NGL) . – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, nagy örömömre szolgál, hogy méltathatom Sudre asszony jelentésének színvonalát.

Mindenképpen el kell ismernünk, hogy – 10 évvel az Amszterdami Szerződés hatálybalépése után – az EU 299. cikk (2) bekezdése szerinti politikája valódi előrehaladáshoz vezetett. Ma azonban eljött az ideje, hogy új, az EU és a legkülső régiók közötti viszonyban történő szemléletváltáson alapuló szakaszba lépjünk. Ehhez az EU-nak jobban figyelembe kell vennie a legkülső régiók birtokában lévő előnyöket, a múlt heti szemináriumon vázolt elképzelések mentén. Véleményem szerint a lemaradások behozásán túl az új stratégiának a fejlődést kellene a középpontba helyeznie – a fejlődés azon formáit, amelyek nyilvánvalóan függenek a lehetőségeink megvalósításától. Ez egyformán vonatkozik a tudományos kutatásra, a tengeri erőforrásokra, a biodiverzitásra, az európai szociálpolitikára, az éghajlatváltozásra és a legkülső régiók részéről a kulturális sokszínűség terén tett, páratlan hozzájárulásra. Ennek megfelelően több módosítást is benyújtottam, és remélem, ezek célt fognak érni.

Az új szemlélet tartalommal való megtöltése azt jelenti, hogy a legkülső régióknak módot adunk arra, hogy Európa valódi partnerei lehessenek, és ezen a téren van igazán szükségünk az új látásmódra: hogy el tudjunk képzelni egy olyan kétirányú partnerséget, amivel mindkét fél jól jár.

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagyon röviden válaszolnék arra, amit van Nistelrooij úr kérdezett: igen, az elmúlt másfél évben a holland kormánnyal közösen dolgoztunk ezen. Szerencsére megtörtént a Szerződésben megengedett változások bevezetése, úgyhogy reméljük, egy napon meglesz a három új területünk.

Az elhangzott észrevételekkel kapcsolatban először is hadd mondjam meg, hogy az Európai Tanács részéről decemberben megfogalmazott felkéréssel összhangban a Bizottság idén ősszel közleményt fog készíteni, amely reményeim szerint döntő szerepe és pragmatizmusa folytán előbbre fogja mozdítani a legkülső régiókra vonatkozó stratégiát. Így kívánunk foglalkozni mindegyik új kihívással, de mindenekelőtt megkönnyítjük valamennyi lehetőség kihasználását.

Sudre asszony, az Ön jelentése véleményem szerint egyfajta híd a legkülső régiókra vonatkozó jelenlegi és jövőbeni stratégiák között, és ezzel a jelentés nagyon fontos szerepet tölt be. Arról is határozottan meg vagyok győződve, hogy az a helyes út, ha mindenekelőtt megpróbálunk a legkülső régiók javaira építeni, amint azt sok képviselőtársunk is hangsúlyozta.

Ezzel összefüggésben hadd említsem meg a területi kohézióról szóló leendő zöld könyvünket, amely a francia elnökség egyik meghatározó munkája lesz. A legkülső régiók komoly szerepet játszanak a kohéziós politika területi dimenziója előkészítésének folyamatában, mivel a legkülső régiók valóban megtestesítik az Európán belüli területi szakadékok áthidalására irányuló erőfeszítéseinket. Emiatt üdvözölném, ha nagymértékben részt vennének a területi kohézióról szóló zöld könyvvel kapcsolatos nyilvános konzultációban.

Ami az utolsó kérdést illeti, biztosíthatom Önöket arról, hogy a Bizottság továbbra is ösztönözni fogja a koordinált, integrált hozzáállást, és arra törekszik, hogy szinergiák alakuljanak ki a legkülső régiókat érintő különböző közösségi politikák között.

  Margie Sudre, előadó. − (FR) Elnök úr, értelemszerűen szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki felszólalt ebben a vitában, és újfent szeretném megköszönni a Bizottságnak a múlt heti kezdeményezését a legkülső régiókra vonatkozó jövőbeni stratégia ügyében.

Szeretnék válaszolni a képviselőtársaim által felvetett pontok némelyikére, egyébként pedig nagyon hálás vagyok nekik a jelentés szívélyes fogadtatásáért. Guerreiro úrnak az a válaszom, hogy az általa kért támogatás a halászat megújulására és a halászati kutatásokra, illetve a segélyek növelése már szerepel az Európai Halászati Alapban. Már most is része annak a politikának, amelynek az EU, és konkrétan a Bizottság és a Halászati Bizottság is elkötelezett híve, ez a jelentés viszont a regionális fejlesztési politikáról szól. Ez az oka annak, hogy bár figyelembe vesszük a halászat óriási jelentőségét a fejlődésünk szempontjából, a jelentésem nem ad neki akkora teret, amekkorát Guerreiro úr szeretett volna látni. Hadd emlékeztessem, hogy ezúttal a regionális fejlesztésről beszélünk.

Medina Ortega úr már válaszolt görög képviselőtársunknak, aki valamennyi sziget esetében ugyanolyan politika alkalmazására szólított fel, és elmagyarázta, hogy milyen a különbséget jelent az európai kontinenstől számított több ezer kilométeres távolság. Akármekkora előrehaladást sikerül elérnünk, mindig több ezer kilométer távolságban leszünk. És akármilyen jól meg is értem az összes szigetlakó problémáját, nyilvánvalóan nem alkalmazhatjuk ugyanazokat az eltérési lehetőségeket és szabályokat azokra a szigetekre, amelyeket hajóval pár óra, repülővel pedig pár perc alatt el lehet érni. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy nem vesszük figyelembe a szigetek helyzetét, hanem – hadd ismételjem meg – nagy különbség van az Önök kontinenshez közeli szigetei és a mi nagyon is távoli szigeteink között.

Guerreiro úr, Ön a második felszólalásában nyomatékosította, hogy a megközelítésünknek nem szabad átmeneti kritériumokon alapulnia. A mi helyzetünkben nyilvánvalóan nincs semmi átmeneti: meglehetősen tartós helyzetről van szó, de nem kérünk állandó, az örökkévalóságig azonos szinten garantált támogatást, mivel reméljük, hogy idővel fel tudunk zárkózni a Közösség többi részének átlagához.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. május 20-án, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Toomas Savi (ALDE) , írásban. – Ez a jelentés jó áttekintést ad mindazokról a problémákról, amelyekkel az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion, Saint-Martin és Saint-Barthelemy az Európai Unió földrajzilag távol eső régióiként szembenéznek, egyúttal azonban a tagállamok különböző tengerentúli területeivel szembeni bánásmód egyenlőtlenségeire is felhívja a figyelmet.

Még mindig sok olyan, a tagállamok joghatósága alá tartozó régió van, amelyek nem részesülnek ugyanabban a státusban, mint a legkülső régiók. A Brit Virgin-szigetek vagy Grönland polgárai például szintén európai uniós polgárok, de ezekben a régiókban nem tartanak európai parlamenti választásokat, miközben Aruba polgárai olyan európai uniós polgárok, akik az európai parlamenti választásokon is jogosultak a szavazásra. Még ennél is zavaróbb azonban az a tény, hogy a fent említett területek közül voltaképpen egyik sem része az Európai Uniónak.

Szilárd meggyőződésem, hogy az Európai Unió és a tagállamok tengerentúli területei, illetve mindazok polgárai közötti viszonynak egységesnek kellene lennie, szem előtt tartva az Európai Unió polgáraival szembeni egyenlő bánásmódot.