Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 19., Hétfő - Strasbourg

27. Az EU fogyasztóügyi politikai stratégiája 2007–2013 (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Lasse Lehtinen jelentése (A6-0155/2008) a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013) (2007/2189(INI)).

  Lasse Lehtinen, előadó. − (FI) Elnök úr, az itt látható jelentést a bizottságban alaposan átolvastuk, amiért szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak és mindenekelőtt a más képviselőcsoportokhoz tartozó árnyékelőadóknak. Az egyetértés szellemében megállapítottuk, hogy a Bizottság örvendetes erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a fogyasztói kérdésekre valamennyi politikai területen felhívja a figyelmet.

Ez a földrész csak akkor állhatja meg a versenyt a globális piacokon, ha a saját belső piacán versenyképes tud maradni. A 27 országos minipiacot együttesen kell kezelni, hogy ezáltal a világ legnagyobb kiskereskedelmi piaca jöjjön létre.

Az életképes belső piachoz cselekednünk kell a fogyasztói bizalom fellendítése érdekében. Az erős, független fogyasztói szervezeteknek fontos szerepe van ebben.

A bizalom növelésére rendelkezésre álló lehetőségek közül az egyik minden másnál szembetűnőbb volt a tárgyalásaink folyamán, egyúttal az említésre méltó nézeteltéréseket is ez az egy okozta. Arról a lehetőségről van szó, hogy a fogyasztóknak eszközeik legyenek a kompenzációhoz, ha valami elromlik. A jelentés azt az álláspontot képviseli, hogy a fogyasztóknak vitás esetekre elengedhetetlen szüksége van a határokon átnyúló jogorvoslati rendszerre.

Kuneva biztos asszony már megígérte, hogy elkezd foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy Európában milyen fajta kollektív jogorvoslati rendszer működhetne. Úgy tűnik, arról legalább széles körű konszenzus alakult ki közöttünk Európában, hogy milyen ne legyen ez a rendszer. Semmilyen alapvető hasonlóságot nem szabad mutatnia az amerikai kollektív jogorvoslati rendszerrel, amely a fogyasztók helyett elsősorban az ügyvédeknek kedvez. Európában olyan rendszerre kell törekednünk, ahol a kártérítési igények közvetlenül kapcsolódnak a ténylegesen okozott kárhoz. Ilyenformán az igazságszolgáltatás központi kérdése nem a büntetés lenne, hanem hogy a fogyasztó számára igazságot tegyen. A kollektív jogorvoslati rendszerek ezért nem adnának új jogokat a fogyasztóknak, hanem biztosítanák, hogy a meglévő jogaikat teljes mértékben érvényesíteni tudják.

A konzervatívok csoportja nem volt hajlandó előmozdítani a kollektív jogorvoslat gondolatát. Ezt azzal indokolták, hogy a Bizottság már megígérte, hogy elkezdi az erről szóló javaslatok kidolgozását. A Parlament azonban az európai nép által megválasztott politikai döntéshozó testület, és az ő többségi akaratukat kell nyilvánvalóvá tennünk. Megvan a felhatalmazásunk rá, egyúttal kötelességünk is, hogy új, részletes megoldásokat keressünk a nyilvánosság által problémásnak talált kérdésekre, és ezeket a Bizottság elé terjesszük.

Javasoltam, hogy a Bizottság vizsgálja meg, érdemes lenne-e létrehozni a Bizottságnak felelős fogyasztóvédelmi ombudsmani tisztet, aki kifejezetten a határokon átnyúló ügyekkel foglalkozna. Ez a magas beosztású tisztviselő egyfajta kapuőr szerepet töltene be, az eseteket kiszűrő hatóságként működne, ahogyan nemzeti keretek között, amikor a jogorvoslati eszközeit végrehajtják. Remélhetőleg ez a jelentés és a benne lévő kompromisszum el fogja nyerni a lehető legszélesebb körű támogatást.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, amiért támogatta a 2007-2013-re szóló fogyasztóügyi politikai stratégiánk célkitűzéseit és intézkedéseit, és természetesen az előadónak is, eddigi támogatásáért és nagyszerű munkájáért.

Üdvözlöm a Parlament arra vonatkozó véleményét, hogy a 27 országos minipiacot páneurópai kiskereskedelmi piaccá – a világ legnagyobb piacává – kell átalakítani. Ennek eléréséhez javítanunk kell a fogyasztói bizalmat a határokon átnyúló vásárlásokat illetően. Azt szoktuk mondani, hogy a bizalom a modern gazdaság valutája. Úgy vélem, hogy törekvéseink és komoly erőfeszítéseink segítségével, amihez stratégiánk elindítása is hozzájárul, lépésről lépésre elérhetjük ezt a célt.

Ezzel összefüggésben ugyancsak nagyra értékelem a fogyasztók szerződéses jogairól szóló keretirányelvre irányuló javaslat iránti támogatást, amely a cél eléréséhez szükséges eszköz. Különösen meg vagyok elégedve a Parlament megállapodásával a célzott teljes harmonizáció szükségességéről olyan esetekben, amikor a belső piac működésében problémákat ismernek fel.

A fogyasztói piacok eredménytábláját illetően hálás vagyok, amiért az Európai Parlament üdvözölte ezt a kezdeményezést, és az év későbbi szakaszában számítok az Önök teljes körű támogatására. Az eredménytábla központi eleme a stratégia azon céljának, hogy jobban megismerjük, a belső piac hogyan működik a fogyasztóink szempontjából – hogy lemérjük a belső piac következményeit a fogyasztóink számára. Ha az eredménytábla teljesen ki lesz dolgozva, tényleg jobb szabályozást és bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatalt tudunk biztosítani. Hasonlóan fontos, hogy polgáraink felé bizonyítjuk: megértjük napi problémáikat és válaszolni tudunk ezekre.

Felvetette a jogorvoslat kérdését. Szeretném megköszönni, hogy támogatták a fogyasztóügyi politikai stratégiában a jogorvoslatra és a végrehajtásra helyezett hangsúlyt. A jogorvoslat a végrehajtással együtt e stratégia egyik meghatározó része. Akárcsak Önök, én is határozottan hiszem, hogy a belső piac működése érdekében az európai fogyasztóknak bízniuk kell abban, hogy az Európai Unió egész területén érvényesíteni tudják jogaikat és jogorvoslatot tudnak nyerni. Hiszek abban, hogy a – bírósági és nem bírósági, egyéni és kollektív – jogorvoslati eszközök egymást kiegészítő rendszere lehetővé tenné a fogyasztói viták leghatékonyabb és legmegfelelőbb kezelését. Ez a fogyasztóknak és a tisztességes vállalkozásoknak egyformán kedvezne. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a kollektív jogorvoslat – a bírósági és a nem bírósági egyaránt – hatékony eszköz lehet az európai fogyasztók számára eddig kialakított jogorvoslati keret megerősítésére. Ezt az alternatív vitarendezési (ADR) mechanizmusok ösztönzése, a kis követelésekre vonatkozó európai, határokon átnyúló eljárás létrehozása és a közvetítésről szóló, újonnan elfogadott irányelv révén értük el.

Természetesen ezen a téren mindenfajta jövőbeni fellépést gondosan értékelni kell majd. Mint tudják, két vizsgálatot indítottam a kollektív jogorvoslat további tanulmányozása érdekében. Az első a meglévő kollektív jogorvoslati mechanizmusok hatékonyságát és eredményességét fogja vizsgálni; azt fogja felmérni, hogy a fogyasztók hátrányt szenvednek-e azokban a tagállamokban, ahol kollektív jogorvoslat nem áll rendelkezésre, és megvizsgálja a negatív hatások meglétét az egységes piac szempontjából.

A második tanulmány a fogyasztók által a csoportos követelésekre vonatkozó jogorvoslat elnyerésében tapasztalt problémákról fog tájékoztatni, elemezve az ilyen problémák gazdasági következményeit a fogyasztók, a versenytársak és az érintett piac szempontjából.

E tanulmányok eredményeit az érdekelt felektől és a tagállamoktól összegyűjtött információkkal együtt egy közlemény előkészítéséhez kívánom felhasználni, amelyet a Bizottság 2008 végéig fog elfogadni. A közlemény célja az lesz, hogy nyilvánosan, széles körben megvitassa a kollektív fogyasztói jogorvoslat terén rendelkezésre álló lehetőségeket.

Ugyanakkor most értékelem, hogy a tagállamok hogyan hajtották végre a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló irányelvet, és ez milyen hatással volt a fogyasztói jogok érvényesítésére az EU-ban. A következtetéseimet egy jelentésben fogom vázolni, amelyet a Bizottságnak szintén ez év végén kell elfogadnia.

Még egyszer köszönöm a Parlamentnek, hogy megosztotta elképzeléseit az új, piaci alapú fogyasztóügyi politikáról – amely szerint a tájékozott, a folyamatokban részt vevő fogyasztók magabiztosan megkeresik az árat és minőséget tekintve legjobb ajánlatokat a világ legnagyobb kiskereskedelmi piacán, és élvezik ennek előnyeit.

  Piia-Noora Kauppi, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr, szeretném üdvözölni a Bizottság közleményét, valamint Lehtinen úr jelentését, mivel összességében mindkettő igen kiegyensúlyozott munka.

Emellett helyesen hívják fel a figyelmet egy fontos fogalomra, amellyel az EU szintjén kell foglalkozni – a fogyasztóügyi politika a belső piac része, és annak is kell lennie.

Ez továbbvisz ahhoz, amit a Gazdasági Bizottság jogosan beemelt a jelentésbe: a belső piac megvalósítása önmagában egy nagyszabású fogyasztóügyi politika. Az egész EU-ra kiterjedő verseny leviszi az árakat, egyúttal növeli a minőséget és a fogyasztók választási lehetőségeit. Meg kell valósítani a fogyasztóknak az EU egészére kiterjedő hozzáférését ezekhez a választási lehetőségekhez.

A belső piacon a fogyasztók a piacgazdaság mozgatói, akik a választásaik révén meg tudják védeni a saját érdekeiket. Ezért rendkívül fontos a belső piacra vonatkozó meglévő irányelvek következetes végrehajtása.

A Gazdasági Bizottság véleménye nagyon helyesen két olyan területet emel ki, amelyek e tekintetben különös jelentősséggel bírnak. Az első a pénzügyi szolgáltatásoké: az európai fogyasztók részvétele érdekében szükség van a banki, hitel- és biztosítási szolgáltatások valódi belső piacára. Ez különösen sürgető, mivel a demokratikus fejlemények révén a lehető legjobb befektetési szolgáltatások egyre inkább érintenek mindenkit. E téren még nagy akadályokat kell leküzdeni.

A második az e-kereskedelem. Ez a működő pénzügyi piacokhoz kapcsolódik, és előfeltétele a fizetési rendszerek fejlődése, de a belső piacnak gyakorlatilag valamennyi aspektusából fontos, mivel az internet valódi európai piacot kínál. Ezért meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az európai e-kereskedelem valóban működik, és a fogyasztóknak megfelelő választási lehetőségeik vannak benne.

  Diana Wallis, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr, a Jogi Bizottságban egyetértünk Önnel, biztos asszony: szabaduljunk meg ettől a 27 minipiactól, de ahhoz, hogy ezt megtehessük, szükség van egy sokkal inkább közös jogi keretre. Úgy vélem, a kiindulópontunk, aminek a segítségével eljuthatnánk odáig, az lenne, ha látnánk, hogy a Bizottság valamennyi, belső piaccal foglalkozó eleme is koherensen együtt dolgozik. Az egyetlen kérdés, ami régóta foglalkoztatott minket, és úgy éreztük, hogy nem volt elégszer megemlítve, a kötelmi joggal kapcsolatos projekt és a közös referenciakeret volt.

Nem szeretnénk úgy érezni, hogy erről most megfeledkezünk, és mindenki továbblép a következő kérdéshez, amelyben támogatjuk Önöket – ami a kollektív jogorvoslatot illeti –, de az erőfeszítéseinket hadd fordítsuk továbbra is a közös referenciakeretre. Szeretnénk, ha nagyobb hangsúly jutna a jogorvoslat alternatív vitarendezési formáira, különösen az online világban, amit bizottságként régóta támogatunk. Ami a kollektív jogorvoslatot illeti: örülünk, hogy foglalkoznak vele és ezen a téren előrehaladás is van, de kérjük, ne hagyják, hogy a kötelmi jog ügyével ott álljunk le, ahol most tartunk, a jogalappal és más témákkal kapcsolatos kérdésektől gyötörve.

  Anna Hedh, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök úr, hadd fejezzem ki hálás köszönetemet Meglena Kuneva biztos asszonynak, valamint Lasse Lehtinen előadónak.

Üdvözlöm a stratégiát, és nagyon örülök annak, hogy a fogyasztókat olyan fontos csoportként kezelik, akikkel törődni kell. Tudjuk, hogy soha nem lesz virágzó belső piacunk, csak akkor, ha a fogyasztóink elégedettek és biztonságban vannak. Abban azonban egyetértek az előadóval, hogy a stratégia folyamatos nyomon követésre szólít fel, ha tényleg az a cél, hogy a fogyasztók javára szolgáljon.

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságnak a stratégiáért felelős előadójaként csalódott vagyok azonban amiatt, hogy a fő jelentéstevő bizottság a 13 módosításunkból többet nem vett figyelembe. Ezekben nagyon fontos, megfontolásra érdemes javaslatok szerepeltek. Szerettük volna, ha a nemek szempontja világosabban érvényesül. A fogyasztóügyi politika a nemek szempontjából egyértelműen nem semleges terület. A nemek ügyét éppúgy figyelembe kell venni, mint a gyermekekét, az idősekét és a fogyatékossággal élőkét. Remélem, hogy a következő felülvizsgálatkor ezt ismét fel tudjuk vetni.

  Colm Burke, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, köszönöm Lehtinen úrnak és az árnyékelőadóknak az elmúlt néhány hónapban zajlott jó együttműködést. Ez a jelentés bevezet néhány nagyon pozitív elemet a fogyasztóügyi politika előrehaladása terén. A fogyasztók csak akkor gyakorolhatják a jogaikat, ha tisztában vannak az említett jogokkal, és a jelentésnek központi eleme a fogyasztók pozíciójának erősítése az EU-ban, amit oktatással és felvilágosító kampányokkal fogunk elérni. Különös figyelmet fogunk fordítani arra, hogy a fogyasztókat ellássuk a digitális környezetben való magabiztosságuk növeléséhez szükséges készségekkel és eszközökkel.

A jelentés méltatja a Bizottság törekvéseit arra, hogy megerősítse a termékbiztonság terén nemzetközi szinten folytatott együttműködést, különösen a kínai és az amerikai hatóságokkal. A termékbiztonsággal kapcsolatos folyamatos párbeszéd és információcsere minden fél érdeke és alapvető fontosságú a fogyasztói bizalom növelése szempontjából.

A fogyasztói jogorvoslattal kapcsolatban a PPE-DE képviselőcsoportba tartozó munkatársaimmal együtt határozottan támogatom az EU valamennyi fogyasztója számára könnyen igénybe vehető, hatékony jogorvoslatot. Tudjuk, hogy a legtöbb fogyasztó a jogorvoslat nem bírósági formáit részesíti előnyben, mivel a fogyasztók érdekeit ezek szolgálják a leggyorsabban, a lehető legalacsonyabb költségekkel.

Amint azt a tárgyalások kezdetétől fogva állítottam, nem támogatom a jogalkotási lépésre való felhívást azzal a céllal, hogy bevezessünk egy rosszul kigondolt kollektív jogorvoslati rendszert az EU-ban. A Bizottság jelenleg különféle tanulmányokat készít a fogyasztói jogorvoslat meglévő rendszereiről a tagállamokban, és ahelyett, hogy előre megvennénk a bizottsági tanulmányok eredményeit, én a PPE-DE-be tartozó képviselőtársaimmal együtt arra szólítom fel a Parlamentet és a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a tanulmányok eredményeinek értékelésében, mielőtt döntenénk a további lépésekről. A fogyasztóknak nem áll érdekében, hogy sietősen bevezessünk egy olyan kollektív jogorvoslati rendszert, amely aztán költségesnek és hatástalannak bizonyul. Minden más tekintetben támogatom a jelentést.

  Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hadd mondjak köszönetet Lehtinen úrnak a nekünk készített remek jelentéstervezetért, amely a tárgyalásainkhoz sziklaszilárd alapot biztosít.

Három, nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni a jelentésből. Az első, hogy biztosítani kell, hogy a vezető szerepet olyan eszközök kapják, amelyek az Európai Unióban a biztonság és a megelőzés támogatására már amúgy is rendelkezésre állnak. Ezért nagyon fontos, hogy a RAPEX rendszert tovább kell fejleszteni, hogy még hatékonyabban szolgálhassa a fogyasztók érdekeit.

A második nagyon fontos pont, hogy táplálni és fejleszteni kell a Solvitot, amely az egyik ilyen meghatározó eszköz. A fogyasztók körében még mindig komoly információs hiányosságok vannak, túl sokan vannak, akik még soha nem hallottak a Solvitról, és nem tudják, hogy jó néhány problémát megoldhatna helyettük. Ez szintén nagyon fontos.

Azért is nagyon hálás vagyok, hogy az Európai Bizottság újból meg fogja vizsgálni az EE szimbólumot. Sokan azt hiszik, hogy az EE szimbólum egy biztonsági jelölés, de sajnos nem az. Önökkel és Verheugen biztossal együtt gondoskodnunk kell róla, hogy az e szimbólum használatára vonatkozó szabályok úgy legyenek megfogalmazva, hogy a jövőben biztosítani tudjuk a nyilvánosságot arról, hogy megbízhatnak az EE jelöléssel ellátott termékek minőségében. Ez nagyon fontos cél.

Az utolsó, ugyanakkor a képviselőcsoportom véleménye szerint a legfontosabb dolog a kollektív jogorvoslat rendszere, amelyet mi a szocialista képviselőcsoportban támogatunk. Semmit sem ér az egész törvénykönyv, ha a fogyasztók nem tudják érvényesíteni a benne foglalt jogaikat, függetlenül attól, hogy a határokon átnyúló vonatkozás nehezíti meg a törvény végrehajtását, vagy az, hogy sok kis követelés érkezik kisebb veszteségek miatt, noha idővel ezek is bizonyosan ki tudják szipolyozni az embereket. Elengedhetetlen, hogy ne csak arra ösztönözzük az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lehetőségeket és dolgozzon ki egy ilyen rendszert, hanem szorgalmazzuk is, hogy ezt a lehető leghamarabb tegye meg és mutasson be egy megfelelő jogszabálytervezetet, hogy a fogyasztóknak valóban megadhassuk az őket megillető biztonságot és védelmet.

Nagyon sajnálom, hogy a PPE-DE képviselőcsoport nem látta jónak, hogy olyan lendülettel és elkötelezettséggel támogassa ezt a rendszert, amilyenre szükség lenne ahhoz, hogy a fogyasztók és a nagy nyilvánosság körében valódi bizalom ébredhessen az Európai Unió és a belső piac iránt, mivel az ilyen bizalom alapja az a tudat, hogy európai vásárlásaik során megfelelő védelemben részesülnek.

  Alexander Lambsdorff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, mindenekelőtt hadd gratuláljak Lasse Lehtinennek ehhez a jó, kiegyensúlyozott jelentéstervezethez. Nagyon sok ponton egyetértünk. Ennek egyik oka ebben az esetben a Bizottság rendkívül jó előkészítő munkája volt. Kevés vitás kérdés maradt.

A fogyasztóügyi stratégia lesz a tárgyalások egyik fő témája a belső piac fejlesztésének következő szakaszában. Az Európai Unió előtt álló három nagy kihívás – a növekedés, a foglalkoztatás és az emberek igényeinek elismerése és kielégítése – középpontjában 490 millió fogyasztó áll. A belső piacban megvan a lehetőség arra, hogy a világ legnagyobb kiskereskedelmi piaca legyen. Az ALDE képviselőcsoport emiatt támogatja a Bizottság célzott erőfeszítéseit, amelyekkel a 27 minipiacból egy nagy kiskereskedelmi piacot kíván létrehozni.

Azt is üdvözöljük, ahogyan a tervezet megerősíti a fogyasztóügyi politika horizontális elemét, és ugyancsak üdvözöljük az úgynevezett fogyasztóügyi összekötő tisztviselők kinevezésére irányuló javaslatot. Ezzel összefüggésben külön meg kell említenem az európai fogyasztóvédelmi központok javasolt megerősítését és a gyermekek és idősek szükségleteire fordított külön figyelmet.

Hadd mondjak valamit a kollektív jogorvoslat kérdéséről is, amivel problémánk van. Kevés volt az információ, sok a dogma. Úgy vélem, Meglena asszony, korai lenne azt mondani, hogy ebben az ügyben a Parlament szilárd támogatását élvezi. Épp az előbb hallhattuk a PPE-DE képviselőcsoporttól, hogy ők nem fogják támogatni. Szerintem a PPE-DE nem ismeri fel a valódi problémákat. Van a kis kárnak egy olyan típusa, amely sok fogyasztót érint, egynél több országban. A Bizottság részéről jogos, hogy valamelyest foglalkozzon ezzel az egész üggyel, és egy tanulmányban vizsgálja meg. Másrészről viszont ott van a PSE-dogma, amely ezt az eszközt mindenáron politikai eszköznek követeli, a valódi problémákra való tekintet nélkül – a valódi problémák pedig sokrétűek.

Ott van például a jogalap problémája. Hol van az megírva a Szerződésben, hogy nekünk a Bizottságban és a Parlamentben jogunk van beleavatkozni a tagállamok polgári és büntető törvénykönyveibe? Mit mondott az imént Diana Wallis a Jogi Bizottság nevében? A kötelmi jog kérdése még mindig nem megoldott. Az opt in vagy opt out kérdése, az ombudsman szerepe – számos probléma vár megoldásra. Nem elég azt mondani, hogy nem akarjuk az amerikai rendszert. Az amerikaiak is a legjobb szándékuk szerint jártak el, amikor először megalkották a rendszerüket. Magától értetődik, hogy az elején nem szándékosan készítettek eleve rossz rendszert.

Mindezen okokból fenn kell tartanunk agnosztikus, kritikus álláspontunkat. Meg kell várnunk a tanulmányt, komolyan kell vennünk a megállapításait és utána jól informált, dogmáktól mentes, felelős tárgyalásokba kell bocsátkoznunk, ahogyan a Parlamenthez illik.

  Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Lehtinen úr jelentése a minőséget támogató stratégia legfontosabb kérdéseivel foglalkozik az elkövetkező évekre nézve. Ez a stratégia az Unió polgárai számára fontos, ezért szeretnék kihangsúlyozni néhányat az érintett problémák közül. A nemzeti és a közösségi jog megalkotásakor nagyobb közreműködésre lenne szükség a fogyasztói szervezetek részéről, amelyek bizonyos országokban nehézségekbe ütköznek tevékenységeik végzése és a finanszírozás megszerzése során. Az Uniónak több lényegi és pénzügyi segítségnyújtást kellene biztosítania az említett szervezetek számára. A néhány országban érvényben lévő kollektív jogorvoslati rendszert fel kellene használni a tisztességtelen piaci szereplők ellen, és európai szinten is be kell vezetni egy kollektív jogorvoslati rendszert.

Az egyes országokban működő európai fogyasztói központoknak, valamint a fogyasztói szervezeteknek és a fogyasztói jogok szóvivőinek fel kellene gyorsítaniuk a fogyasztók legkiszolgáltatottabb csoportjainak különleges védelmére szolgáló tájékoztató és oktató tevékenységeiket. A védelmet a Solvit és a RAPEX fogyasztói központok bevonásával hatékonyabbá lehet tenni. Támogatjuk ezt a jelentést.

  Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm, elnök úr. A fogyasztói jogok támogatottsága gyakran gyenge, így megerősítésre szorul. Ezért köszönettel tartozom az előadónak és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjainak, akiknek sikerült megerősíteni a leginkább védelemre szoruló fogyasztói csoportok – a gyermekek és az idősek – támogatottságát.

A fogyasztók erős támogatottsága aktív fogyasztói szervezeteket kíván. A magánszemélyek nem elég erősek, ha egyedül állnak ki jogaikért. Ezeken a szervezeteken keresztül a fogyasztók erőt meríthetnek, és több ismeretre és információra tehetnek szert. Ezeknek a szervezeteknek ezért megbízhatónak kell lenniük, és biztos finanszírozással kell rendelkezniük. Az országhatárokon átlépő vásárlásokban jelenleg uralkodó bizonytalanságot viszont azzal kell feloldani, hogy lehetőséget teremtünk a csoportos keresetekhez a törvénysértő cégekkel szemben. A fogyasztók számára ma az jelenti a legnagyobb problémát, hogy a különböző országok közötti jogviták tárgyalására nehezen kerül sor, mivel az ilyen, határokon átnyúló jogviták rendezésére nincsenek bírósági fokozatok. Az EU-nak először a viták rendezésére szolgáló bírósági fokozatokról kellene gondoskodnia, nem pedig újabb közösségi jogszabályokat alkotni. Úgy vélem, az uniós fogyasztóvédelmi ombudsman kinevezésére vonatkozó javaslat erősen vitatható. Miért vezessünk be újabb, uniós szinten finanszírozandó szolgáltatásokat, ezáltal kockáztatva a fogyasztói szervezeteknek szóló előirányzatok lefaragását? A fogyasztók ezzel semmit nem fognak nyerni.

Végezetül sajnálom, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságtól érkező módosításokat a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban leszavazták – mint általában. Jobb sorsot érdemeltek volna.

  Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, megtiszteltetés számomra, hogy első alkalommal szólalhatok fel, egy olyan felelősségi körben, amelyben alig várom, hogy dolgozhassak. Természetesen örvendetes fejlemény, hogy e jelentés révén az Európai Parlament kezdeményezően lép fel a fogyasztók jogainak biztosítása érdekében. Attól tartok azonban, hogy ebből a jogszabályból apránként csak a toldozgatás marad. A hiányosságok befoltozásával próbáljuk elfedni azt a tényt, hogy az EU úgy épül fel, hogy az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásának szempontjai mindig előnyt fognak élvezni a fogyasztókkal és más „puha” területekkel kapcsolatos szempontokhoz képest. Úgy vélem, a mai vita is ezt tükrözi.

Két nagyon konkrét példát szeretnék mondani arra, hogyan kell biztosítanunk a fogyasztók jogait. Létfontosságú, hogy biztosítsuk a fogyasztók ahhoz való jogát, hogy saját országukban, saját nyelvükön tehessenek panaszt, továbbá létfontosságú, hogy az élelmiszertermékeket és más, potenciális egészségügyi kockázattal bíró árukat az egyes országokba való behozatal esetén ellenőrzéseknek lehessen alávetni. Az egyes országoknak lehetővé kell tenni az ellenőrzések elvégzését és az EU-szabályozásokban előírtnál magasabb színvonal megkövetelését, környezetvédelmi és a fogyasztók egészségével kapcsolatos megfontolásokból. A fogyasztók egészségéről szóló közösségi politikának az elővigyázatosság elvén kell alapulnia, nem pedig annak az ideológiai iskolának a tanításain, amely pusztán arra szolgál, hogy minden áru számára teljesen szabad mozgást engedjen a határokon át. Ez úgy valósítható meg, ha helyben biztosítjuk a panaszhoz és a jogi testületek felkereséséhez való jogot, továbbá lehetővé tesszük az áruk behozatalának leállítását, ha ezt egészségügyi okok indokolják.

  Sergej Kozlík (NI). – (SK) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelentés helyesen értékeli az euro pozitív hatását a pénzügyi műveletek költségének csökkentése terén. A fogyasztók most már könnyebben össze tudják hasonlítani az árakat a határokon átnyúló szerződésekben, és a belső piac kiskereskedelmi lehetőségeinek növekedését is üdvözölték. Egyetértek azzal, hogy az új tagállamokat a reformjaik folytatására kell biztatni, és lehetővé kell tenni számukra, hogy bevezethessék az eurót, amint teljesítik a maastrichti kritériumokat, hogy ezáltal hozzájuthassanak a belső piac közös valutájából származó előnyök teljes köréhez.

Az Európai Parlament hamarosan a gyakorlatban is tesztelheti ezt a javaslatot, amikor megvitatja az euroövezet kibővítését a Szlovák Köztársasággal. Szlovákia jelentős erőfeszítések árán, jóval a kitűzött időpont előtt teljesítette a maastrichti konvergenciakritériumokat. Elutasítom azon képviselőtársaink viselkedését, akik most homályos, zavaros ellenérvekkel dobálóznak az említett kritériumok tartós fenntarthatóságával kapcsolatban. Ezt a végtelenségig lehetne folytatni.

  Charlotte Cederschiöld (PPE-DE). – Elnök úr, a belső piacon a fogyasztóknak és a szolgáltatóknak, valamint az áruknak és a szolgáltatásoknak rendelkezniük kell a szabad mozgás képességével.

Ha a határokon átnyúló tevékenységeket biztosítani és fokozni akarjuk, nem engedhetjük, hogy a fogyasztók más tagállamokban kisebb védelmet élvezzenek, mint hazájukban. Ezért üdvözlöm a fogyasztóügyi politika horizontális megközelítését és az ebből következő jobb védelmet.

Ez jobb pozícióban lévő fogyasztókat és erősebb fogyasztóvédelmet, valamint vállalkozásbarát belső piaci jogszabályokat jelent. Ugyanakkor nem találjuk megnyugtatónak a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos kapkodást.

Korai még, hogy a Parlament állást foglaljon. Alaposan tanulmányoznunk kell a tagállamok meglévő rendszereit, és fel kell mérnünk az európai kollektív jogorvoslati rendszer szükségességét. Ebben a szakaszban egyelőre nem ismerjük elég jól a következményeket, ami a visszaélések kockázatát, a fogyasztókra és a vállalkozásokra háruló magasabb költségeket és a szabályozás növekedését illeti.

Nem hiszem, hogy bárki is támogatná egy európai rendszer bevezetését az EU-ban, ha tisztában lenne a belőle eredő összes hátránnyal és aránytalan következménnyel. Egyelőre más jogorvoslati eszközök használatára biztatunk, amelyek gyorsabbak, kevesebb költséggel járnak és a szabályozást a tagállamok nemzeti hatáskörében hagyják. A meglévő eszközök és a nem jogalkotási eszközök felhasználhatók az EU szintjén.

Felhívjuk a Bizottságot arra, hogy végezze el a tanulmányt és mutassa be eredményeit a Parlamentnek és a tagállamoknak. Miért lépnénk túl a Szerződés célkitűzéseinek megvalósításához szükséges mértéken? Miért vegyük el a választási lehetőséget a különböző vitarendezési mechanizmusokkal rendelkező tagállamoktól? Sok kérdés vár még válaszra.

Egyelőre nincs egyértelműen arra utaló jel, hogy egy uniós kollektív jogorvoslati rendszer hozzáadott értékkel bírna a belső piac, illetve a fogyasztói és vállalkozásai számára. Az EU-nak addig nem kellene jogszabályt alkotnia, amíg nincs kellően erős oka ennek igazolására.

  Bernadette Vergnaud (PSE) . – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék először is gratulálni Lasse Lehtinennek az elvégzett kiváló munkához és a meghallgatásra való képességéhez. Jelentésében egy olyan a bizottsági stratégia javítását tűzte ki célul, amely már eleve a fogyasztók védelmének és pozíciójuk erősítésének elvein alapult.

Támogatom az előadó által pártolt horizontális megközelítést mint a fogyasztók védelmének – különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb fogyasztói csoportokra – és a hatékony belső piacnak az összebékítésére szolgáló módszert. Hasonlóképpen alapvető fontosságú, hogy a fogyasztói szervezetek nagyobb szerepet kapjanak a jogalkotási javaslatok előkészítésében.

A termékbiztonsággal kapcsolatban a Bizottságnak nemcsak a piacfelügyeleti törekvéseit kell folytatni; gyorsan is kell lépnie, hogy a CE-jelölés rendszerére vonatkozóan olyan elveket állapítson meg, amelyek valóban garantálják a minőséget, a nyomon követhetőséget és a biztonságot.

Végezetül, alapvetően fontos, hogy javítsuk a jogorvoslathoz való hozzáférést, egy olyan kollektív európai jogorvoslati rendszer előterjesztésével, amely bizonyított kár esetén lehetővé teszi a fogyasztók jogainak teljes körű gyakorlását, elkerülve ugyanakkor az amerikai rendszer hátulütőit. Az ilyen dolgok megszavazása csak erősítheti az egyszerre nyitott, ugyanakkor védelmet nyújtó európai piaci modell iránti közbizalmat.

  Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a Bizottság fogyasztóügyi stratégiája különféle tematikus területeket fog át, amelyek nagyon nagy részében támogatjuk az álláspontját. Önt is támogatjuk, Kuneva asszony, az egységes piac megvalósítása iránti személyes elkötelezettségében és abban, hogy külön figyelmet fordít a fogyasztókra és a belső piacon betöltött szerepükre.

Vannak különféle területek, ahol egyezik a véleményünk. Korábban már említettük az európai fogyasztóvédelmi központok és a Solvit rendszer megerősítésének célját. Ez a cél pártoktól független támogatást élvez. A fogyasztóügyi politikával kapcsolatos horizontális megközelítés szükségességét is elismerjük, ugyanakkor sajnáljuk, hogy a kötelmi jogra nem esik nagyobb hangsúly. Vigyáznunk kell, hogy a kötelmi jog miatt ne rojtosodjanak ki a javaslataink, hogy a végén toldott-foldott jogszabály legyen belőlük. A ma esti szavazás a bizottságban azt mutatta, hogy a fogyasztók bíznak a jogban, ha kellően magabiztosak az ismeretét illetően. Ha a határidők joghatóságonként változnak, a fogyasztói bizalom elég jelentősen meg fog fogyatkozni. Ezért van szükségünk a közös referenciakeretre, mivel a fogyasztói bizalom építéséhez egységes normák kellenek.

Ugyanez vonatkozik a kollektív jogorvoslatra is. Hallhattuk, hogy a különféle képviselőcsoportok eltérő álláspontokat fogadtak el. A PPE-DE képviselőcsoport álláspontja elég világos: egyetértünk az elemzéssel a tekintetben, hogy vannak bizonyos gyenge pontok, ahol a fogyasztók érdekeinek védelme kevésbé érvényesül, különösen a határokon átnyúló ügyleteket illetően. Hiába keressük viszont azon okok elemzését, hogy miért vannak ezek a gyenge pontok, és ebben a Házban ma este eddig senki nem szolgált semmilyen magyarázattal. Tanulmányokat ígértek. Ezeket nagyon gondosan el fogjuk olvasni, oldalanként. Ha azonban ezek a tanulmányok csak a jogi helyzetet elemzik, és a tagállamok között a saját törvényeik végrehajtása terén fennálló különbségeket nem, nem fogunk közelebb jutni velük a megoldáshoz.

Ezért hadd mondjam meg Önnek, Kuneva asszony, hogy maximálisan nyitottak vagyunk a valódi előrehaladás felé, és nagyon konstruktívan viszonyulunk a meglévő jogok érvényesítéséhez, de ezeket a fogyasztói jogokat nem lehet hatékonyabban érvényesíteni, hacsak nem kezdenek el végül rendesen működni a gyakorlatban. Németországban érvényben van a tőkebefektetők próbapereiről szóló törvény, amelynek alapján számos részvényes indított csoportos keresetet a Deutsche Telekom ellen; ezen eljárások folyamán világosan kiderült, hogy a kollektív jogorvoslat elméletét és gyakorlatát gyakran egy világ választja el egymástól.

  Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Nyilvánvaló, hogy a jogaikról jól informált fogyasztók magasabb elégedettségi szintet érhetnek el és jobban meg tudják védeni az érdekeiket. Mindazonáltal az ismereteken kívül egy olyan eszköznek is a polgárok rendelkezésére kell állnia, amivel a jogaik megsértése esetén kompenzációt kérhetnek. Emiatt úgy véljük, hogy a csoportos keresetek megléte szükséges és üdvözlendő, olyan formában, amely a fogyasztók számára hatékony, a piac szempontjából kiegyensúlyozott. A belső piaci felügyelet folyamatának folytatása és megerősítése ugyancsak szükséges.

Úgy véljük, hogy a meglévő véleményfelmérés nagyon hasznos, ezért a 2009-re szóló költségvetésben is támogatni fogjuk a finanszírozását, ugyanakkor több hangsúlyt kérünk a 27 tagállamban forgalmazott áruk és szolgáltatások árának feljegyzésére és összehasonlítására. Végül, de nem utolsósorban, ne felejtsük el, hogy a fogyasztói jogoknak a szolgáltatások terén is működniük kellene, beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat és a digitális környezetben nyújtott szolgáltatásokat, ahol a kockázat sokkal nagyobb, ugyanakkor sokkal nehezebb bizonyítani a jogok megsértését.

  Malcolm Harbour (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném megköszönni Lasse Lehtinennek ezt a nagyon átfogó jelentést, amely hatalmas mennyiségben tartalmaz rendkívül fontos gondolatokat. Amint a biztos asszony korábban mondta, ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozottabbak és magabiztosabbak lehessenek, és tudjanak élni a kritikus választási lehetőséggel, innovatív és biztonságos termékek és szolgáltatások kellenek. Mindezek a dolgok a fogyasztók támogatásából és a jogaik növeléséből fognak kialakulni.

Ezt különösen Lasse-nak mondom, mivel csalódott vagyok amiatt, hogy hagyta, hogy erre a remek munkára egyetlen kérdés mégis árnyékot vessen. A kollektív jogorvoslat kérdésével az a probléma, hogy a szocialista képviselőcsoportba tartozó képviselőtársaink láthatólag máris eljutottak arra a következtetésre, hogy valami új európai jogszabályt akarnak. Örömmel hallottam, biztos asszony, amikor megerősítette, hogy két – nemcsak egy – tanulmányuk is készül e kérdés beható vizsgálatára. Mi a Háznak ezen az oldalán meg akarjuk várni a jelentést, mielőtt rátérnénk a következtetésekre, de úgy tűnik, hogy a szocialista oldalon ülő kollégáink szerint ez máris nagyszerű dolog, és ha nem támogatjuk, nyilván a fogyasztókat sem szeretjük. Elég elolvasni néhányat a Háznak azon az oldalán kiadott sajtóközlemények közül – a színes kiadványok, a vörös kiadványok közül. Határozottan elutasítom azt a tényt, hogy a Háznak ez az oldala a fogyasztói jogok ellen lenne, csak azért, mert nem kötelezzük el magunkat előre egy olyan javaslat mellett, amelyről még nem is kaptunk tájékoztatást. Ez valamennyi munkatársunknak szól: ha elmerülünk a bürokráciában, és esetleg nagy költségekkel sújtjuk a fogyasztókat, az nem szolgálja a fogyasztók javát. Várjuk ki a végét, nézzük meg a következtetéseket.

Alexander Lambsdorffnak azt szeretném mondani, hogy bár hagyta magát eltéríteni ezzel, de holnap csak annyit kell tennie ahhoz, hogy egyhangúlag támogassuk Lasse Lehtinen jelentését, hogy megszavazza az 5. és a 6. módosításunkat, amelyek határozottan nyitva hagyják a lehetőségeket. Meg fogjuk várni Kuneva asszony jelentését, nyitott szellemben áttanulmányozzuk, de addig is mi maradunk a fogyasztóvédelem bajnokai a belső piacon, a tényleges jogok szempontjából, amelyeket a meglévő, pillanatnyilag rendelkezésre álló jogszabályokkal érvényesítünk.

  Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lehtinen-jelentés igen helyesen úgy vélekedik, hogy a fogyasztóvédelem szükségleteit csak akkor lehet jogszabályokkal kielégíteni, ha azok jobbak és egyszerűbbek, és megállapítja, hogy a fogyasztói jogokra vonatkozóan koherensebb jogi keretre van szükség.

Ezért felhívom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást az erős, független fogyasztói szervezetek részére. Az ilyen finanszírozásra feltétlen szükség van ahhoz, hogy előrehaladást érjünk el a valódi belső piac felépítésében a fogyasztók számára.

A kollektív jogorvoslat mindeközben gondos figyelmet érdemel, egyúttal támogatásomat élvezi, tekintettel a különböző tagállamokban feljegyzett pozitív tapasztalatokra.

Azt is szeretném hozzátenni, amint Lehtinen úr hangsúlyozza, hogy az erős fogyasztóvédelmi rendszer a versenyképes termelőknek és kereskedőknek is kedvezni fog, arra ösztönözve a vállalkozásokat, hogy tartósabb árukat termeljenek és forgalmazzanak, ami fenntarthatóbb fejlődést eredményez.

A jelentés azonban még ennél is tovább megy, ezért elismerésem Lehtinen úrnak, amikor kijelenti, hogy a fogyasztóvédelem a termékek és szolgáltatások megtervezésének és kialakításának szerves része kell, hogy legyen.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy egyetértek azzal a következtetésével, miszerint a belső piac jobb működésének megvalósításához szükség van a hatékony, fejlettebb fogyasztóvédelemre. Szeretném neki megköszönni, egyúttal jelezném, hogy szerintem immár a legjobb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy jó, stratégiai egyetértésre jussunk Kuneva asszonnyal e téren.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, igazán nem kell hangsúlyoznunk, milyen fontos a fogyasztói elégedettség a vállalkozások számára. Fogyasztóként mindannyian tudjuk, hogy a tisztességtelen üzleti gyakorlatok – a szándékosan félrevezető tájékoztatás vagy az értékesítés utáni szolgáltatások elégtelensége – ténylegesen elveszi a kedvünket attól, hogy még egyszer igénybe vegyük az adott cég bármely termékét vagy szolgáltatását. Fontos azonban, hogy a fogyasztóknak mindig legyen valós választási lehetősége, hogy szolgáltatót vagy értékesítőt tudjanak váltani. Kétségkívül az ilyen választási lehetőség teremti meg a versenyképes piacot, ahol a piaci szereplőknek nem kifizetődő a fogyasztók elriasztása. A versenyképes piacon működő vállalkozó tudja, hogy piaci helyzetének, és ezáltal nyereségének, illetve további terjeszkedési kilátásainak elvesztése a tét. Úgy vélem, az Európai Unió belső piacában megvan ez a potenciál. Elégedetten látom, hogy lehetőség van a belső piac megteremtésére, köszönhetően a fogyasztóknak, és annak is örülök, hogy ez a tény felismerést nyert. Természetesen azt nem mondom, hogy máris ilyen piacon működünk. A fogyasztók még mindig nem rendelkeznek az ahhoz szükséges ismeretekkel, hogy megkereshessék a legelőnyösebb ajánlatokat, és néhány vállalkozó nem is adja ki nekik az ilyen információt. Ráadásul sokszor maguk a szolgáltatók sem veszik megfelelően figyelembe a fogyasztók érdekeit.

Fontos ezért, hogy biztosítsuk a fogyasztók jogainak tiszteletben tartását, hogy joguk legyen a teljes körű, érthető, egyszerű és könnyen összehasonlítható információkhoz, és hogy ezt a jogot a vállalatok és a jogalkotók tiszteletben tartsák. Nem kevésbé fontos, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell a jogaikról, és meg kell ismertetni velük azokat az eszközöket, amelyek arra szolgálnak, hogy segítsék őket a szabad piacon való döntéshozatalban. Ezen a téren a fogyasztói szervezeteknek nagy a szerepük. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a fogyasztói jogok védelme és tényleges érvényesítésük lehetősége mérhetetlenül fontos a piac megfelelő működéséhez. Amint azonban az előadó rámutatott, a fogyasztó védelme nem szolgálhat ürügyként a piaci protekcionizmushoz. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt a fogyasztóvédelemben, hogy ne emeljünk akadályt az üzleti fejlődés útjába.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Üdvözlöm a Bizottság jelentését az EU fogyasztóügyi politikai stratégiájáról, és ugyancsak nagyra értékelem az Ön erőfeszítéseit, Kuneva biztos asszony, a fogyasztói tudatosságon és az információkhoz való jobb hozzáférésen alapuló fogyasztói kultúra előmozdítására.

Úgy vélem, az erős, független fogyasztói szervezetek jelentik a hatékony fogyasztóügyi politika gerincét, és örülök, hogy Lehtinen úr jelentésében szerepeltek az általam javasolt változtatások a 7. cikkben, ahol a Parlament kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő támogatást a fogyasztói szervezeteknek. Ez elsősorban a fogyasztói szervezeteknél dolgozóknak szóló, intenzív képzési programokhoz szükséges pénzügyi támogatásra vonatkozik. A fogyasztók szükségleteit a fogyasztói szervezetek ismerik a legjobban, ezért konzultálni kell velük a fogyasztóügyi politika minden olyan területén, amely érinteni fogja a fogyasztókat.

Teljes mértékben támogatom a képviselőcsoportom, a PPE-DE által javasolt két módosítást a jelentés kollektív jogorvoslatról szóló 40. cikkéhez. Ha a hatástanulmány azonosít egy ilyen igényt, csak akkor kellene a Bizottságnak európai keretet javasolnia, amely határokon átnyúló panaszok esetén valamennyi tagállam valamennyi fogyasztója számára egyszerű hozzáférést adna a különféle jogorvoslati mechanizmusokhoz.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Az Európai Unió fogyasztóvédelmi stratégiájával összefüggésben szeretném megemlíteni a szolgáltatások és termékek minőségének fontosságát. Ha a fogyasztók már hozzá is vannak szokva ahhoz, hogy a termékekkel kapcsolatban fogyasztóvédelmi hivatalokhoz forduljanak, ugyanez a szolgáltatások terén még nem érvényesül. A fogyasztók sokszor a szerződés rendelkezéseinek gondos elolvasása nélkül írnak alá szolgáltatásnyújtási szerződéseket, de ha gondosan el is olvassák, akkor sem merül fel bennük, hogy bármilyen módosítást javasolhatnának. Valójában nincsenek ugyanabban a tárgyalási helyzetben, mint a szolgáltatók, miközben a fogyasztóktól érkező észrevételek némelyike javíthatna a szerződések tartalmán és növelhetné a fogyasztói bizalmat.

Szeretném felhívni a figyelmet a turisták és az utasok védelmének szükségességére a jogaik teljesítését illetően, amelyekről sokuk sajnos nem tud, és ezért nem is követeli. Különös figyelmet kellene fordítani az elektronikus szolgáltatásokra is. A digitális szolgáltatások iránti fogyasztói bizalom alapvető fontosságú az Európai Unió versenyképessége, és különösen a tudás alapú gazdaság fejlesztése szempontjából.

Befejezésül szeretném megemlíteni azt a tényt, hogy beszélnünk kell még a közszolgáltatások minőségéről is, valamint ezzel összefüggésben a fogyasztóvédelemről.

  Magor Imre Csibi (ALDE). – (RO) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Lehtinen úrnak a következetes jelentéshez. Tennék mindazonáltal egy észrevételt a jelentés 35. bekezdésével kapcsolatban. Ez a bekezdés egy európai fogyasztóvédelmi ombudsmani tiszt létrehozásáról szól az európai ombudsman hivatalán belül. Ez a javaslat nekem nagyon bonyolult, de közben nem túl hatékony eljárásnak tűnik.

Először is, egy ilyen pozíció létrehozásához pénzügyi források kellenek. Újra el kellene osztani a támogatásokat az európai fogyasztóvédelmi központok és az esetleges új ombudsman között. Másrészről, az Európai Unió szintjén fokozódna a bürokrácia. Végül, de nem utolsósorban, az újonnan létrehozott ombudsman feladatai és az európai fogyasztóvédelmi központok között lenne némi átfedés. Nem hiszem, hogy egy új eszköz hatékonyabbá tenné az európai fogyasztók által benyújtott panaszok megoldását. Abban viszont hiszek, hogy a jogszabályok hatékony, alapos végrehajtása csökkentené a belső piac működésével kapcsolatos elégedetlenséget.

Végezetül arra kérem az Európai Bizottság képviselőit, hogy vegyék számításba a 7. bekezdést, amelyben megfelelő mértékű támogatást kérünk a fogyasztó szervezetek részére az Európai Unió egész területén.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, a piacunk globalizációja erős, világos és könnyen érvényesíthető fogyasztói jogokat kíván, ezért örömmel látom, hogy a Bizottság igen sikeres erőfeszítéseket tesz e téren. Tavalyi jelentésemben arra hívtam fel a figyelmet, hogy az e-kereskedelem iránti fogyasztói bizalmat fogyasztói szerződésmintákkal és jobb panaszkezelési mechanizmusokkal lehetne növelni, valamint az európai bizalmi védjeggyel és a fogyasztói chartával. Nem hiszem ugyanakkor, hogy egy európai fogyasztóvédelmi ombudsman sokat segítene. Ehelyett inkább a tagállamokban meglévő fogyasztói szervezetek és felügyeleti szervek pénzügyi támogatását kell megnövelni, mivel ezekre a szervekre egyre gyakrabban jut az a feladat, hogy szűrjék ki az Ázsiából származó termékek – játékok, gyerekcipők, sportfelszerelések – közül a nem biztonságosakat. A polgárok azt várják tőlünk, hogy álljunk elő valami sikeresebb eszközzel a határokon átnyúló panaszok kezelésére, amint az itt már sokszor elhangzott. Ez még inkább megindokolja a tagállamok szabályainak harmonizálását. A kollektív jogorvoslat azonban problémás: lehet, hogy jó az ügyvédeknek, de a fogyasztóknak vagy a szolgáltatóknak gyakran nagyon sokba kerül. Ezért üdvözlöm a Bizottság az irányú szándékát, hogy előbb értékeli a német vagy a brit modell eredményeit, csak utána mérlegeli a lehetséges utakat, és nem hagyja, hogy a szocialisták vakon belekényszerítsék egy megoldásba. Szeretném jelezni, hogy nagyra értékelem az előadónk és a Bizottság által a fogyasztóügyi politika reformja terén végzett munkát.

  Evelyne Gebhardt (PSE). – (DE) Elnök úr, holnap szeretném megörvendeztetni képviselőtársamat, Malcolm Harbourt azzal, hogy felveszem a vörös öltönyömet, hogy lássa, a vörös sarok tényleg tudja, mit akar. Valójában éppen ez a különbség aközött, amire mi a baloldalon törekszünk, illetve amire ők a jobboldalon készülnek: mégpedig hogy szép kék füstfüggönnyel próbálják elleplezni azt a tényt, hogy egyáltalán nem akarnak fogyasztóvédelmet, hanem mindenekelőtt elkötelezetten védik az ipari érdekeket. Jó lesz, ha ezt egyszer végre világossá is teszik.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Elnök úr, ha jól értettem, csak két percem van, de szeretném, ha ez a beszélgetés sokkal hosszabb lehetne. Nagyon remélem, hogy – amikor idejük engedi és érdeklődést mutatnak – folytatjuk majd a fogyasztóvédelmi kérdésekkel kapcsolatos vitát. Nagy örömömre szolgálna, mert rengeteg ösztönzést kapok – még ezen a késői ülésen is.

Szeretnék politikai kötelezettséget vállalni az iránt, hogy tovább fogok foglalkozni a fenntartható fejlődés témájával kapcsolatos kérdésekkel, miközben a CEE-n és a GPSD-n (az általános termékbiztonságról szóló irányelv) dolgozom, illetve azon, hogy hogyan egészíthetik ki egymást. Természetesen továbbra is foglalkozom a digitális útmutatóval, ezzel kapcsolatos volt a Roithová asszonnyal folytatott legelső tárgyalásaim egyike. Persze biztostársaimmal együtt dolgozunk; ez a témakör egyre kiterjedtebbé válik és fokozatosan újabb témaköröket hív életre, de úgy gondolom, hogy többek között épp ebben rejlik a szépsége.

Tehát több dologról van szó. Egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy amennyiben azt szeretnénk, hogy a belső piac teljes mértékben megvalósuljon, hangsúlyt kell helyeznünk a fogyasztók jogaira. Tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy teljesítsük és lezárjuk a belső piac második szakaszát. Úgy gondolom, hogy ha jól haladunk az eredménytáblánkkal, ez az eredménytábla része lesz a belső piaccal kapcsolatos teljesebb képnek, így aztán már elég pontos fogalmat tudunk alkotni arról, hogyan is fejlődik az európai belső piac.

Különösen megérintett az, amit Dahl asszonytól hallottam – sajnálom, hogy már nincs itt a plenáris ülésen –, aki elmondta, hogy most szólalt fel először. Ami azonban a versenyképesség megőrzéséért folytatott, úgynevezett jóléti csökkentési versenyt („race to the bottom”) illeti, ha szerte az Európai Unióban közös szabályokat alkalmazunk, és nem csupán védjük – a legjobb módszerekkel – a nemzeti fogyasztók érdekeit, úgy gondolom, hogy csak egyetlen esetben szabad kiválasztani a nyerteseket: amennyiben a fogyasztó a nyertes.

Évekkel ezelőtt elkezdtük a megfelelő üzleti környezet kialakítását, és ez így volt helyes. Amennyiben azonban fejleszteni szeretnénk az európai üzleti életet, az üzleti világnak fogyasztókra van szüksége, és nem tagadhatjuk, hogy a fogyasztóknak pedig arra van szükségük, hogy a problémákat mindenhol egyformán kezeljék, hogy mindenhol kényelmesen érezhessék magukat, mint például az a svéd, aki Brüsszelben él – ugyanolyan jogokra van szükségünk, ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkeznünk, amikor vásárolunk, valamint amikor az e-kereskedelem és más távértékesítési módok előnyeit élvezzük.

Egy kicsit hadd térjek rá a kollektív jogorvoslat kérdésére. Mindnyájukat figyelmesen hallgattam. Hadd említsem meg, hogy az általunk kiosztott, megvitatott 10 viszonyítási pontnak – amelyekre több mint 300 vélemény érkezett –, szóval a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos 10 viszonyítási pontnak a fele azzal volt kapcsolatos, hogy ne legyenek büntető kártérítések és ne legyen költséges az eljárás. Tehát legalább öt viszonyítási pont ahhoz kapcsolódott és azzal foglalkozott, hogy ne legyenek többletköltségek.

Úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha mindent figyelembe veszünk és nem gyártunk dogmákat, és én ebben a tekintetben támogatást kérek. Azt is szeretném még elmondani Önöknek, hogy most egy közleményt készítünk: ez az oka annak, hogy nem készült tanulmány a gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokról, ahogy ez egyébként az összes jogalkotási javaslatunk esetében történik. Az előkészületek során azonban ennél sokkal többet teszünk, két valóban nagyon alapos tanulmányt, összehasonlító tanulmányt készítünk.

Hadd hívjam meg Önöket: még a hónap vége előtt három konferenciát rendezünk az érdekelt felek, a vállalkozások, a fogyasztók és az elméleti szakemberek számára, és a Bizottság szolgálatai négy helyet biztosítanak az Európai Parlament képviselőinek, hogy részt vehessenek a munkaértekezleteken. Mindhárom rendezvény eredményei teljesen nyilvánosak lesznek, a weboldalakon megtekinthetők, és azokról a legmegfelelőbb tájékoztatást nyújtjuk, ezenkívül én természetesen elérhető leszek és nyitott vagyok arra, hogy a reményeikről és a félelmeikről beszélgessünk.

Azzal szeretném befejezni, hogy köszönetet mondok és közlöm, hogy talán ez volt az első alkalom, hogy senki nem említette meg azt, hogy Európa csoportos kereseti rendszert akar létrehozni. Úgy gondolom, ez pozitív jelnek tekinthető.

  Lasse Lehtinen, előadó. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani minden kollégámnak, aki ma este felszólalt, és természetesen Kuneva biztos asszonynak a konstruktív magatartásért, amelyhez a hivatalba lépésétől kezdve hozzászoktunk.

Lenne néhány észrevételem. Kauppi asszony említette a pénzügyi szolgáltatásokat. Egyre nagyobb problémát jelent, hogy fokozatosan nő a határokon átnyúló banki szolgáltatások, biztosítási termék értékesítési és vagyonkezelési szolgáltatások területe, ahol akad néhány igen bonyolult eszköz. A szabályok még nemzeti szinten is összezavarják a fogyasztókat. Tehát úgy gondolom, hogy e területen határokon átnyúló kollektív jogorvoslati rendszerre is szükségünk van, mert ennek következtében a pénzügyi intézmények megbízhatóbbak és körültekintőbbek lesznek, amikor ismertetik a fogyasztókkal a jogokat és a kockázatokat.

Mindnyájan ismerjük azokat az elszomorító számadatokat, amelyekből kiderül, hogy a tagállamok állampolgárai mennyire tartanak attól, hogy a határokon túlról vásároljanak árukat és szolgáltatásokat, ami teljes mértékben a bizalomhiánynak tudható be. Remélem azonban, hogy ha ilyen jó hangulatban haladunk előre, amely a jelentés egymás közötti és a Bizottsággal való megvitatását jellemezte, csak sikeresek lehetünk abban a tekintetben, hogy az európai fogyasztók körében nagyobb mértékű bizalmat építsünk ki.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. május 20-án, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Gábor Harangozó (PSE) , írásban. – Örvendetesnek tartjuk a folyamatban lévő, a fogyasztói tudatosság szintjének további beépítésére irányuló törekvéseket, ami a meglévő fogyasztóvédelmi jogi keret hatékony végrehajtásának szükséges alapját képezi, különös tekintettel a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjaira.

Nem csupán a fogyasztói jogokra vonatkozó átfogóbb jogi keretre van szükség, hanem ezenkívül valóban figyelembe kell vennünk a fogyasztói érdekeket a belső piaci egységesítés végrehajtása során. Nyilvánvaló, hogy az Unió egész területén érvényes, erősebb, egységes fogyasztóvédelmi rendszer valamennyi polgár érdekét szolgálja. A belső piac megvalósítása alkalmat teremt a harmonizációs intézkedések végrehajtására, a fogyasztók által a hétköznapokban tapasztalt problémák megoldása céljából. Ezért külön figyelmet kell fordítani az új digitális környezettel kapcsolatos ágazatokra.

A jó fogyasztó tisztában van a jogaival és azok törvényes úton való érvényesítésével. A Közösségben az oktatási rendszer részeként valódi fogyasztói kultúrát kell kialakítanunk, és a fogyasztóvédelmi szervezeteket szisztematikusan be kell vonnunk az iparral folytatandó konzultációkba és párbeszédbe. Ezért üdvözöljük az európai ombudsman hivatalán belül egy külön európai fogyasztóvédelmi ombudsmani tiszt országonkénti létrehozására irányuló felhívást.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Őszintén örülök Lehtinen úr jelentésének, amely a belső piac megvalósítására irányuló törekvések középpontjába helyezi a fogyasztóvédelmet.

A jelentés rámutat arra, hogy az Európai Unió valamennyi polgárának magas szintű védelme csak horizontális megközelítés révén valósítható meg – más szóval, a nemzeti jogok harmonizációjára irányuló, ágazati alapú irányelvek segítségével –, ezenkívül kihangsúlyozza a bizalomerősítés szükségességét a fogyasztók körében. Ez főleg a forgalomban lévő valamennyi termék, valamint a határokon átnyúló szolgáltatáskereskedelem és az elektronikus kereskedelem terén megvalósuló valamennyi ügylet biztonságának biztosításától függ.

Annak is örülök, hogy a jelentés felveti, hogy a fogyasztókra vonatkozó gyors és hatékony jogorvoslati módok európai szintű megvalósításával kapcsolatban végezzenek kutatást. A vitarendezés bíróságon kívüli rendszereinek létrehozása lenne az ezzel kapcsolatos kilátások megvalósításának egyik módja, mint ahogy az lenne bizonyos jogorvoslati formák, például az egyes tagállamokban már létező kollektív jogorvoslat közösségi jogi kerethez való igazítása is.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy hasznos lenne az ilyen rendszerek előnyeinek és korlátainak alaposabb, a különböző nemzeti tapasztalatok figyelembevételével történő vizsgálata.

  Vincent Peillon (PSE) , írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, örömmel tapasztalom, hogy az Európai Bizottság a javasolt, a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiájával az európai fogyasztók védelmét felvette a prioritásai közé.

Ezenkívül szeretnék köszönetet mondani finn szocialista kollégámnak, Lasse Lehtinennek a kiváló munkájáért és a jelentésében szereplő, a témához való lényeges hozzájárulásokért.

Üdvözlöm az európai szintű horizontális megközelítéssel kapcsolatos elképzelését, mivel a fogyasztók érdekeit minden uniós politikában feltétlenül tekintetbe kell venni. Ugyanakkor támogatom az előadó azon kívánságát, hogy a fogyasztóvédelmi szövetségek kapjanak nagyobb szerepet az európai szabályok megfogalmazásában, valamint az irányú javaslatát, hogy a legkiszolgáltatottabb fogyasztók, különösen a fiatalok és az idősek számára a kifejezetten nekik szóló tájékoztató kampányok révén nagyobb védelmet biztosítsunk.

Ezenkívül határozottan támogatom a kollektív jogorvoslat európai rendszerének bevezetését, ami lehetővé tenné a különböző tagállamok fogyasztói számára, hogy panaszaikat közösen vigyék bíróság elé és közösen követeljenek jogorvoslatot, elkerülve ugyanakkor az amerikai modell csapdáit. Remélem, hogy a konzervatív oldal ellenállása ellenére a Ház megszavazza az európai „csoportos kereseti” rendszert.

  Katrin Saks (PSE) , írásban. – (FI) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Lehtinen úrnak, a jelentés összeállításában végzett munkájáért.

A Bizottság által javasolt fogyasztóügyi politikai stratégia egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a fogyasztóvédelem központi helyet kapjon az EU belső piacán.

Szeretném hangsúlyozni, éppen ez az a módszer, amellyel meg tudjuk teremteni a lehető legjobb feltételeket a fogyasztóink számára, egyúttal megtehetünk egy fontos lépést az Európai Unió célkitűzéseinek elérése felé.

Hogyan tudjuk ezt megvalósítani? A fogyasztóknak pontos információkhoz kell hozzáférniük, hogy legyen mire alapozniuk a döntéseiket. A tájékozott fogyasztó egyben aktívabb fogyasztó is. A jól működő belső piacnak jó választási lehetőségeket, ésszerű árakat és a magas színvonalú termékek és szolgáltatások megvásárlásának lehetőségét kell kínálnia az uniós polgárok számára.

A másik fontos kérdés a csoportos keresetek ügye, amire Észtországban nincs mód, ellentétben néhány másik, szomszédos országgal. Nem hiszem azonban, hogy ez a mi fogyasztóinknak előnyös lenne, épp ellenkezőleg.

Fontos, hogy tanuljunk mások tapasztalataiból: a kártérítési igényeknek mindig a ténylegesen elszenvedett kárra kell vonatkoznia. Hasonlóan fontos, hogy a fogyasztók támaszkodhassanak a jogaikra, ne kelljen lemondaniuk ezekről amiatt, hogy nincsenek meg a kellő forrásaik ahhoz, hogy az áruk vagy szolgáltatások szolgáltatói ellen más országban indítsanak keresetet.

Világos megfogalmazásunk védi a fogyasztók érdekeit az említett szempontból; és úgy vélem, a csoportos keresetek iránti igény a legfontosabb, határokon átnyúló kérdések közé lépett elő.