Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 20., Kedd - Strasbourg

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Sergio Berlato (A6-0164/2008)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Számos ellentmondás övezi a dohánytermelés és -fogyasztás témáját. Tudatában kell lennünk, hogy az EU területén történő dohánytermesztésnek valójában nincs hatása polgáraink dohánytermék fogyasztási szintjére. Ha korlátoznánk vagy beszüntetnénk a dohánytermelést Európában, nem eredményezné az elszívott cigaretták számának csökkenését. Importált dohányt használnának helyette. Teljes erőmmel támogatom egy nyilvános információs program kifejlesztését, amely tájékoztatna a dohányzás ártalmairól, ezt pedig a cigarettagyártóknak és dohánytermelőknek kell fizetniük.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogatom az információs kampányokat a dohány káros hatásairól, és az Európai Parlament állásfoglalását arról a hosszú távú tervről, hogy ezeket a kampányokat az európai dohánytermelőknek nyújtandó támogatásból levont 80 millió euróból finanszíroznák. Ez azt fogja jelenteni, hogy ez az összeg nem terheli majd az uniós költségvetést. Bár a nyersdohány-termelés mértéke Európában nagyon alacsony, alig éri el a világ termelésének 4%-át, mi vagyunk a világ vezető nyersdohány-importőrei és szükségleteink legtöbbje tekintetében harmadik országból érkező kínálatra támaszkodunk, ahol a dohányt helyben, és kevésbé szigorúan szabályozott körülmények között termelik, mint amelyek az európai dohányra vonatkoznak. Azonban ellenzem a dohánytermelés támogatását Európában, és nem csak általános elvként: az erre a területre elkülönített állami alapokat máshol is ki lehetne használni, ráadásul jobban.

  Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Mi, az Európai Parlament PASOK képviselőcsoportja  Berlato úr jelentése mellett szavaztunk. Úgy gondoljuk, hogy a nyilvánosságot továbbra is tájékoztatni kell a dohánnyal és a dohánytermékekkel kapcsolatos ügyekben.

Hasonló politikára lenne szükség az önfinanszírozású alapokkal kapcsolatban is, hogy a nyilvánosságot tájékoztassuk a más olyan termékekkel kapcsolatos egészségügyi kérdésekről is, mint a hús és a zsír.

Továbbá az olyan régiókban, mint például Görögország, ahol a dohánytermesztést drasztikusan csökkentették, nem látjuk be, hogy a támogatásokat miért ne lehetne jelenlegi formájukban továbbra is fenntartani 2013-ig.

- Jelentés: Bairbre de Brún (A6-0133/2008)

  James Nicholson (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Először is bocsánatot kell kérnem a Parlamenttől, mint árnyékelőadó, hogy nem tudtam tegnap este itt lenni, mert a járatom késett. Ezért elnézést kérek.

Tisztelt elnök úr! Sokat írtak az észak-írországi békefolyamatról, és ez egy újabb nem jogalkotási jelentés. A kérdés az, használt-e? Igen, használt. Azt jelentette, hogy sok kisebb észak-írországi csoport, különösen női csoportok el tudtak indulni és szolgálni tudták területüket.

Méltányos volt az elosztás tekintetében? A válasz nem, nem volt az. Az elején a PEACE I egyáltalán nem volt igazságos; a PEACE II már jobb volt, és feltétlenül azt várom, hogy a PEACE III ismét javulást fog mutatni. A szakszervezeti közösségek nem kapják meg, ami járna nekik. Jobban oda kell figyelni, hogy a meglévő, határokon átnyúló testületek tisztelik-e az egyensúlyt a régión belül. Nincs semmi értelme a létezésüknek, ha nem. Rikító példája ennek az ICBAN, az a határokon átnyúló szervezet, amelynek véleményem szerint nem volna szabad több pénzügyi támogatást adni, amíg nem helyesbítik álláspontjukat.

Szeretnék tisztelettel adózni, tisztelt Elnök úr, azoknak az embereknek, akik a PEACE program kezdetétől fogva önként áldozták idejüket, hogy egy magasabb cél érdekében dolgozzanak mindenkiért, és bízom benne, hogy Észak-Írország előre fog lépni és virágozni fog. Az emberek nem kevesebbet érdemelnek, és figyelmeztetnék a sötét erőkre, amelyek még mindig ott vannak a régióban.

- Jelentés: Anne Van Lancker (A6-0172/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! E jelentés mellett szavaztam, főleg két okból: először is, mert ez a jelentés elég nyomatékosan követeli, hogy a tagállamok hajtsák már végre a lisszaboni stratégiát, és ennélfogva a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket is, és másodszor, mert követeli, hogy végre hozzanak már létre jó és megfizethető gyermekgondozási megoldásokat a tagállamokban. Ez nagyon fontos feltétele a családi élet és a munka összeegyeztethetőségének. Ez különösen az egyedülálló anyák érdekeit szolgálja, mert foglalkozási lehetőségek keletkeznek ily módon, a szegénységet pedig le lehet győzni. Ezért ezek pozitív stratégiák, amelyekre szükség van az egyes foglalkoztatáspolitikai intézkedések valóságba való átültetéséhez.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A foglalkoztatás olyan mutató, amely jelzi, hogy hogyan haladunk. Azonban nehéz nem észrevenni, hogy vannak bizonyos tökéletlenségek a társadalmi és a területi kohézió szférájában. A jólét szférájának tekintett EU-ban csaknem 80 millió ember – azaz az EU polgárainak 16%-a – él szegénységben vagy fenyegeti őket a szegénység. Sok munkahely rossz minőségű, és a fiatalok nem kapnak segítséget abban, hogy munkát kapjanak, a sok tapasztalt munkavállaló továbbdolgozhasson, és hogy a fogyatékkal élőket foglalkoztassák. Tartsuk szem előtt, hogy a gazdaságilag legfejletlenebb régióknak kell a legnagyobb problémákkal szembenézniük. Nagyarányú munkanélküliség, az idősek és a fogyatékkal élők alacsony aránya a foglalkoztatásban, azoknak a magas aránya, akik 12 hónapnál tovább maradnak ki a munkából, a nők, akiknek a munkaerőpiacon nehezebb a dolguk, mint a férfiaknak – ez csak néhány olyan probléma, amelyekkel szembe kell nézniük.

Lengyelországban ez a helyzet a „Keleti Fal” régiói körül érezhető. A Cseh Köztársaságban uralkodó helyzet dicsérendő: ott az elkövetkezendő elnökség egyik prioritásává tették a munkavállalók mozgásával kapcsolatos akadályokat csökkentését.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL)  Van Lancker asszony jelentése igazán úgy hangzik, mintha egy jó szándékból és vágyakból kialakított lista lenne. Jobb és jobban fizetett munkavállalási lehetőségek a nők, a fogyatékkal élők, és a bevándorlók számára, amit mindig egy levegővel mondanak ki, pedig három nagyon különböző csoportot érint. 2010-re a nyugdíjkorhatár átlagosan öt évvel való felemelése az EU-ban, tökéletes gyermekgondozási lehetőségek, mindössze néhány iskolából kimaradó munkanélküli, munkahelyek teremtése azok számára, akik négy éve munkanélküliek stb.

Ez mind szép és jó, de nincs karácsony. Ez itt egy Parlament; nem karácsonyi ünnepély. Van Lancker asszonynak igazán több esze lehetne. Mindketten olyan országban élünk, ahol, sajnos, az ország mindkét részén 10 millió ember követeli nagy hangon a foglalkoztatás kérdésének egyszerűen homlokegyenest ellenkező megoldását. Többé nincs szükség az egységes, európai szintű megoldásokra; épp ellenkezőleg, arra van szükség, hogy a tagállamoknak és a régióknak lehetősége nyíljék az olyan egyedi megoldások gyors és hatékony megtalálására, amelyekre helyi szinten szükségük van. Köszönöm.

- Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0181/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Ez egy olyan első jelentés, amelyik a Parlament becsült bevételeit és kiadásait tárgyalja, és tény, hogy az intézmény iránti önelégültséget sugározza, aminek pont az ellenkezője lenne elvárható egy ilyen kezdeti jelentéstől.

Mindenki tudja, hogy mekkora pazarlás folyik ebben az intézményben. Hatalmas összegbe kerül, hogy két helyen dolgozunk, anélkül, hogy bármilyen hozzáadott értéket nyernénk vele. Minden évben roppant nagy mértékben nőnek ennek az intézménynek a működési költségei, ezúttal éppen úgy álcázva, mintha az a Lisszaboni Szerződés szükséges következménye volna, amelyet – legjobb tudomásom szerint – még csak el sem fogadtunk.

Aztán természetesen ott van az új Alapokmány a képviselők számára, egy olyan, az eurofanatikusok által kifőzött kotyvalék, amelynek szándéka, hogy a parlamenti képviselők és az általuk képviselt emberek közötti szoros kapcsolatot egy még határozottabb keresztvágással meglazítsa, ami, természetesen nagyon sokba fog kerülni, ugyebár? Mindezen okoknál fogva, és még sorolhatnám, a jelentés ellen szavaztam, igaz meggyőződésből.

- Jelentés: Margie Sudre (A6-0158/2008)

  Madeleine Jouye de Grandmaison, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Sudre asszony jelentésével kapcsolatban – képviselőcsoportom támogatásával – számos kompromisszumos módosítást terjesztettem elő. Ezek a módosítások részben bekerültek, amiért szeretnék köszönetet mondani a bizottságnak.

A módosítások a hozzáadott érték elismerésére vonatkoztak, amelyek a legkülső régióknak az űrkutatásban, a megújuló energiák, az energia önellátás és a biológiai sokféleség terén játszott szerepét érintik, valamint a közszolgáltatások fontosságát a legkülső régiók fejlesztésének tekintetében, a legkülső régiók Európai Kutatási Térségbe történő integrációja hiányának elismerését, a NET-BIOME program hasznos voltának elismerését, és a legkülső régiók képességét arra, hogy jelentősen hozzájáruljanak a meghatározott nemzetközi prioritásokhoz.

Másfelől pedig csalódott vagyok, hogy ez a jelentés elmulasztotta az átfogó fejlesztés társadalmi és kulturális fejezeteinek teljes mértékű integrációját és hogy a legkülső régiók regionális nyelveinek támogatása és elismerése, a rabszolgaság és a gyarmatosítás kutatásának finanszírozása, és guyanai őslakosok jogainak védelme, mind kimaradt.

Az is csalódással tölt el, hogy a jelentés nem kötelezi el jelentős mértékben magát a kutatási kapacitás fejlesztése mellett, hogy az beválthassa ígéretét.

Csalódtam, hogy a nemzeti területek és a legkülső régiók közötti postai és távközlési árak szabályozására vonatkozó javaslatomat ejtették.

Értékelésem részeként el kell mondanom, hogy csalódtam, hogy a cukor- és a banánpiac közös szervezésének területét érintő társadalmi és környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó kérésemet elutasították.

Mégis a jelentés mellett szavaztam, mert kétségkívül értékes információkkal és eredményekkel szolgál a legkülső régiók számára.

- Jelentés: Lasse Lehtinen (A6-0155/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Szeretnék a tegnap lefolytatott politikai töltésű vitához megjegyzést fűzni. Nem támogattam a szocialisták kollektív jogorvoslati javaslatát, mert véleményem szerint a felelős viselkedés az lenne, ha megvárnánk a hatásvizsgálatok eredményeit, azért, hogy meg tudjuk becsülni a kollektív jogorvoslat hatékonyságát, különös tekintettel a fogyasztókra háruló költségekre. Ezért ma szeretnék tiltakozni a tegnapi vitánk során képviselőtársam,  Gebhardt asszony által tett helytelen megjegyzések ellen, aki azt a benyomást kelti választóinkban, mintha kizárólag a szocialisták védenék a fogyasztók érdekeit, nem úgy, mint a demokraták, akik az ipar érdekeit védik. Az ilyen manipulatív politikai retorikának és demagógiának semmi köze sincs a valósághoz és tiltakozom ellene.

- Jelentés: Elizabeth Lynne (A6-0159/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Teljes meggyőződéssel a Lynne-jelentés ellen szavaztam, mert véleményem szerint sokkal továbbmegy, mint számtalan, az e Parlament által a múltban elfogadott jelentés, amelyek önmagukban is igen megkérdőjelezhetők.

A Parlament most újra tágra nyitja kapuit egy mindent felölelő európai megkülönböztetésellenes politika előtt, amely alig hagy érintetlenül szociális tartományt. Már eddig is mondtam, de most akkor újra mondom, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem, ha szükség van rá, a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és Európa nem teheti meg, hogy magára vegye a rendőr, vagy a gondolatrendőrség szerepét e tekintetben.

Valóban, ha valaki figyelmesen elolvassa a Lynne-jelentést, arra a következtetésre jut, hogy kevesebb köze van a megkülönböztetés elleni tényleges küzdelemhez, mint a szólásszabadság még további aláásásához, különösen azzal, hogy a politikai korrektséget jogi státuszra emeli. Nem tudok ezzel egyetérteni, ezért teljes meggyőződésből a jelentés ellen szavaztam.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Mindannyian egyetértünk abban, hogy minden elképzelhető intézkedést meg kell hozni a megkülönböztetés ellen. Ezért meggyőződésünket mi is négy irányelvben nyilatkoztattuk ki. Az ötödik most készül. Erre is van támogatás.

Mégis a jelentés ellen szavaztam, mert rossz stratégiát választ azzal, hogy nem a már meglévő jogszabályok végrehajtása mellett érvel, hanem ehelyett azonnal egy másik irányelvet követel, amely új hatóságokat, új bürokráciákat és új teszteljárásokat hozna magával. Ez azt jelenti, hogy megoldások helyett akadályokat kínál. Mindent egybevetve, így nem fog megszűnni a megkülönböztetés.

Az én teljes küldöttségem más úton jár. Az én küldöttségem azt szeretné, ha felkérnénk a tagállamokat végső soron arra, hogy hajtsanak végre mindent, ami már benne van a jelenlegi jogban, és ne lépjék meg a második lépést még az első előtt, amint azt a jelentés sugallja.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Közösség alapvető feladata. Szomorú, hogy az Európai Unió nem kezeli ezt a legjobb módon. Ebben a szférában a helyzetet nem fogja megváltoztatni egy kétórás vita. De az Európai Bizottság és más illetékes intézmények intézkedései sem nyújtanak sok reményt a javulásra. Európa és a világ többi része még mindig küzd a faji, szexuális, kulturális és állampolgárságon alapuló megkülönböztetéssel. A pénzért és élvezetért, valamint a szervekért folytatott ember és gyermekkereskedelem minden évben egyre nő. Az erőszakos cselekedetek száma is nő és egyre több áldozat dönt úgy, hogy nem beszél, mivel egyáltalán nem hisz abban, hogy az államtól segítséget kap.

Az a benyomásom, hogy mi itt az Európai Parlamentben főleg a vállalkozások a vállalatok és a régiók hasznára munkálkodunk, és túl keveset teszünk az átlagemberekért, akik számára életszínvonaluk és az esélyegyenlőség a legfontosabb szempont. Intézkedéseink nem hozzák meg a kívánt eredményt; csak lelkiismeretünket nyugtatják meg azzal, hogy úgy érezzük, teszünk valamit. Itt az ideje a radikális változásoknak.

Ezért szavazok a jelentés ellen.

- Jelentés: Willi Piecyk (A6-0163/2008)

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A GUE/NGL képviselőcsoporton belül nagyfokú tolerancia tapasztalható a kisebbségek álláspontja iránt. Vannak olyan esetek, amikor ezek a kisebbségek szeretik azt mutatni az egész Parlamentnek, hogy az ő nézőpontjuk különbözik a képviselőcsoportunkban jelen lévő nagy többségétől.

Ez volt a helyzet nemrég a Macedónia és az Európai Unió kapcsolatáról szóló jelentésemmel kapcsolatos szavazás során. Egyik görög képviselőnk korlátozott felszólalási időt kapott képviselőcsoportunk véleményének tolmácsolására, és kijelentette, hogy az Európai Unió nem vehet fel több új tagot, minthogy akkor már az is jobb lenne, ha eltörölnénk, magát az Uniót. Valószínűleg ez a megjegyzés váltotta ki azt a félreértést, hogy képviselőcsoportom nem követi javaslataimat, hogy gyorsítsuk fel a tárgyalásokat ezzel a tagjelölt állammal. Ez azonban pusztán a Görög Kommunista Párt álláspontja volt, nem az egész képviselőcsoportunké, amelyik támogatta a javaslataimat, amint ennek a Parlamentnek a nagy többsége is.

Az utolsó vitában ma reggel, újra kialakult egy hasonló helyzet. Az integrált tengerpolitikáról szóló Piecyk-jelentésnek képviselőcsoportunkból két hozzászólója volt, a görög Pafilis és a portugál képviselő, Guerreiro. Nagyon fontos volt az általuk képviselt pártok számára, hogy lehetőséget kaptak a felszólalásra ezekben a témákban. Nemzeti vitáiban ez a két párt szereti a Piecyk-jelentést szimbólumként felhasználni mindarra, ami rossz a tengerészek és a kikötőmunkások munkakörülményeiben, és mindarra, ami a NATO-nak a tenger katonai célokra történő kihasználásához köthető.

Képviselőcsoportom többsége – beleértve a német és a holland küldöttséget – azon az állásponton van, hogy a Piecyk-jelentésnek semmi köze ezekhez a kérdésekhez. Kétszer is támogattuk a kikötőkre vonatkozó irányelv leszavazását, de nem ellenezzük általában a tengerpolitikát. Támogatjuk Piecyk úr javaslatait, amelyek olyan hasznos elemekre összpontosítanak, mint a környezet, a part menti részek, az oktatás és a munka minőségének védelme.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Megszavaztam ezt a jelentést, több okból. Először is az egyik legnagyobb kihívás, amellyel Európának meg kell birkóznia: az éghajlatváltozás. Ennek közvetlen kihatása van a tengeri területekre, különösen a vízszintek emelkedésével fenyegetett part menti régiókra. Másodszor a tengeri erőforrások jelentős kiaknázása, különösen a túlhalászás és az éghajlatváltozás jelenleg súlyos fenyegetést jelent a tengeri környezetre. Az óceánok és az éghajlat közötti kapcsolatok az EU éghajlatpolitikájának fő részét képezik. Harmadszor, a tengeri szennyezés csaknem 80%-a a szárazföldről származik. A környezetre leselkedő veszélyek – mint a tengerfenéken található hajóroncsok, a katonai lőszerek és a vegyi fegyverek – szintén jelentős veszélyt jelentenek. Negyedszer az intenzív halászat megbillentette az ökoszisztéma egyensúlyát, és a biológiai sokféleség stabilitását is megszüntette. Ötödször, az óceánok és a tengerek fontos szerepet játszanak az energiabiztonság biztosítására irányuló európai stratégiában. Egyfelől olaj, gáz, és megújuló energiák forrásai. Másfelől az energia szállításának eszközei és útjai, ily módon pedig növelik az energiabiztonságot. Ezért az óceánok és tengerek tekintetében fenntartható fejlesztési politikát kell kidolgoznunk.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások

− Jelentés: Jan Andersson (A6-0132/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Svéd képviselőtársam, Jan Andersson jelentése mellett szavaztam az egyszerűsített eljárás értelmében, amely megerősíti a szakképesítéseknek az Európai Közösség tagállamai közötti összehasonlíthatóságáról szóló 85/368/EGK európai parlamenti és a tanácsi határozatra irányuló javaslatot, amely határozat felszólította a tagállamokat és a Bizottságot meghatározott szakmákban a közösségi munkaköri leírások megfogalmazásában való együttműködésre, majd a tagállamokban elismert szakképesítéseknek az előzőekben megbeszélt munkaköri leírásokkal való összepárosítására.

Mivel ezt a határozatot nehéz volt alkalmazni, hatályon kívül helyezésének volt értelme. Az Európai Képesítési Keretrendszernek (EKK) foglalkoznia kellene a hatályon kívül helyezendő határozat korlátaival, azzal, hogy a képesítések átláthatóságának javítására összpontosít és az együttműködés decentralizált megközelítését vezeti be, ami tükrözi a képesítések egyre növekvő összetettségét Európában. Mindazonáltal ez a szerencsétlen ügy bizonyítja, hogy szükség van a közösségi jog egyértelművé tételére és egyszerűsítésére, hogy a polgárok megértsék és használni tudják mindennapi életükben.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) A foglalkoztatásnak az Európai Unióban történő növekedése közvetlenül kapcsolódik a szakképzéshez és a képesítések kölcsönös elismeréséhez. Támogattam  Andersson úr jelentését, mert úgy érzem, hogy az uniós tagállamoknak kellene egy közös modellt készíteniük, amely segítségével hitelesíteni tudnák a szakképesítéseket, függetlenül attól, hogy azt melyik országban szerezték. Ez készségeik javítására fogja bátorítani a munkavállalókat, a tanulókat pedig arra, hogy tanuljanak, szerezzenek új tapasztalatokat, és javítsák idegennyelv-tudásukat Európa különböző részein.

Małopolska képviselőjeként, amely a tanulók számát tekintve a harmadik legnagyobb régió Lengyelországban, úgyszintén szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a fiatalok számára különös jelentőséggel bír okleveleik elismerése. Kivételesen fontos a külföldön tapasztalatot szerezni kívánó fiatalok számára minden lehetőség, ami a cserediákságot, és a képesítések összehasonlítását teszi lehetővé.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A négy elv egyike, amelyekre az Európai Unió közös piaca épül, az emberek szabad mozgásához kapcsolódik. Az emberek szabad mozgása adja meg a lehetőséget az EU polgárai számára, hogy munkát vállaljanak egy másik tagállamban.

A különböző oktatási rendszerek és a szakképesítéssel kapcsolatos szabályozás azonban gyakran nehézzé teszi a munkahelyek elfogadását a képesítés szerinti foglalkozásban. Ezért annyira fontos, hogy a szakképesítések összehasonlíthatók legyenek a tagállamokban. Az Európai Bizottság és az előadó nézete szerint az ezt a területet szabályozó  85/368/EGK határozat nem könnyítette meg megfelelően a szakképesítések összehasonlíthatóságát, és nem szolgálta egy másik tagállamban munkát kereső munkavállalók javát.

Ez húzódik meg azon döntés mögött, hogy a határozatot egy újabb és hatékonyabb eszközzel, az Európai Képesítési Keretrendszerrel kell felváltani, amely növeli az átláthatóságot, támogatja a képesítések átvitelét, és könnyebbé teszi a tanulmányi eredmények megítélését.

Örülök, hogy ez a lépés széleskörű támogatást vívott ki a különböző területek részéről, mint például: a szociális partnerek, az ipari és iparági szervezetek, az oktatási intézmények és a nem kormányzati szervek részéről. Ez garantálja, hogy a most folyamatban levő változásokat széles körben elfogadják majd.

Ezért én a határozat visszavonása mellett szavazok és úgy érzem, hogy az EKK a szakképesítések összehasoníthatóságát lehetővé tevő eszközként lehetőséget biztosít az embereknek arra, hogy könnyebben mozogjanak, és az olyan célok elérését is elősegíti, amelyek nem valósultak meg a 85/368/EGK határozat révén, ily módon biztosítva a nagyobb munkavállalói mobilitást az Európai munkaerőpiacon.

  Katalin Lévai (PSE), írásban. − Andersson úr jelentése mellett szavaztam, mert fontosnak tartom, hogy elháruljon minden lehetséges akadály a szakképesítések összehangolása előtt. Fontos, hogy a Tanács 85/368/EGK határozatát megszüntessük, hiszen végrehajtása nem volt eredményes a szakképesítések harmonizációja terén.

Ma már a határozatot pótolják más, frissebb és hatékonyabb európai szintű eszközök, mint például az Európai Képesítési Keretrendszer. Az EKK az élethosszig tartó tanulás elősegítésének eszközeként az általános jellegű és felnőttoktatás, a felsőoktatás, valamint a szakoktatás és képzés minden szintjét magába foglalja. Fontos tehát, hogy a tagországok minél nagyobb súlyt helyezzenek az oktatásra, hiszen ez a foglalkoztatás alapja. Az oktatás az általános műveltség és kultúra elsajátítása mellett pedig egy toleráns európai társadalom kialakításában is kiemelkedő szerepet játszik. A következő generációnak az energiahatékonyság és a környezetvédelem mellett meg kell tanulni a másság elfogadását és megbecsülését is.

Ám az oktatás többet rejt magában: lehetőséget nyújt a kisebbségeknek, a romáknak kultúrájuk megőrzésére és az integrációra. Már ma a kisebbségek körében egyre több a jól képzett fiatal, akik felkészültek arra, hogy megvédjék saját érdekeiket a helyi hatóságokkal és a kormánnyal szemben.

Ahhoz, hogy mindez általános legyen, fejlődésre van szükség a nyelvtanításban, több figyelmet kellene szentelni a kisebbségek kultúrájára az iskolákban, és maguknak a kisebbségeknek is aktívabb szerepet kellene vállalniuk a tanításban.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A gyakorlatban nem mindig sikerült minden nehézség elsimítása a szakképzés kölcsönös elismerése és a munka minőségének fenntartása tekintetében anélkül, hogy szükségtelen akadályokat emeltünk volna. E tekintetben nagyon riasztó, hogy a szolgáltatási irányelv bizonyos szempontból szabad kezet adott a külföldi szolgáltatóknak ahhoz, hogy azt csináljanak, amit akarnak, a hatékony ellenőrzés lehetőségeinek hiányában és megmagyarázatlan szankciók mellett, míg a hazai szolgáltatóknak szigorúan be kell tartaniuk a törvényt és a normákat.

Néhány év múlva hazai vállalkozásaink követelni fogják azoknak a szabályoknak az újbóli értékelését, amelyek a külföldi vállalatokra vonatkoznak, azért, hogy ne bukjanak bele a kíméletlen versenybe. Az aláígérés gyakorlatát folytató versenyt még mindig bátorítják a bérek, a munkakörülmények és a szociális biztonság tekintetében. Az EU-nak sem volna szabad ezt az irányzatot támogatni a „kék kártyával”. Van elég szakmunkásunk, fizessük is meg őket tisztességesen.

− Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0152/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lengyel képviselőtársam, Geringer de Oedenberg asszonynak a 96/100/EK (az 1997. március 1-jei HL L) irányelvvel és a 2001/38/EK (a 2001. július 10-i HL L) irányelvvel módosított, a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló, 1993. március 15-i 93/7/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatnak az együttműködési eljárás keretében első olvasatban való jóváhagyásáról szóló jelentése mellett szavaztam.

Csalódással tölt el, hogy az egységes szerkezetbe foglalás ilyen hosszú időt vesz igénybe; ne felejtsük el, hogy a Bizottság 1987. április 1-jén úgy határozott, hogy arra utasítja szolgálatait, hogy végezze el az összes jogszabály egységes szerkezetbe foglalását, legkésőbb a 10. módosítást követően, hangsúlyozva, hogy ez nem nagy dolog és hogy szolgálatainak arra kellene törekednie, hogy még rövidebb idő alatt kodifikálja az általa elvállalt szövegeket. A Európai Tanács soros elnöke (Edinburghban, 1992 decemberében) megerősítette ezeket az felszólításokat.

Végül pedig az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, 1994. december 20-án megkötötte intézményközi megállapodását a gyorsított eljárás alkalmazására.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. − (RO) A Geringer-jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek a jogellenesen egy tagállam területéről kiszállított kulturális tárgyaknak a jogos tulajdonoshoz való visszaszolgáltatásával.

Ez a jelentés támogatja a jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásával kapcsolatban a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés létrehozásáról szóló európai irányelv kibocsátását. Az irányelv előírja azt, hogy az egyes tagállamokban egy központi hatóságot kell létrehozni, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozna és amely együttműködne a többi tagállamban létrehozott hasonló hatóságokkal és a Interpollal.

Ugyanakkor egy ilyen irányelv egyszerűsítené az Európai Unióban jelenleg meglévő igazgatási eljárást, és én személy szerint várom, hogy ezt a jogszabálytervezetet végrehajtsák.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogatom a tagállamokból jogellenesen kiszállított kulturális tárgyakkal kapcsolatos jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását. A jelen jogszabályt többször módosították, és fontos, hogy világos jogi keret álljon a rendelkezésünkre, amelyen belül a tagállamok biztosíthatják az ellopott kulturális tulajdonuk visszaszolgáltatását.

Úgy vélem továbbá, hogy a kulturális tárgyakat vissza kell szolgáltatni a tagállamokon belül élő helyi közösségeknek, amikor egyértelmű helyi támogatást élvez egy ilyen kezdeményezés. Ebben az összefüggésben, teljes mértékben támogatom, például a lewisi sakkfigurák Skócia nyugati szigeteinek egy pontjára, és hasonlóképpen a Szent Ninian-sziget kincsének a Shetland-szigetekre történő visszaszolgáltatását.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Tisztelt Elnök úr, hölgyeim és uraim! Geringer de Oedenberg asszonynak a tagállamok területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló jelentése mellett szavazok.

Alapvető dolognak tartom, hogy a tagállamok együtt tudjanak működni a nemzeti kormányok közötti viták elrendezése és a kulturális vagyon európai szintű védelme fontosságának elismerése érdekében. A kulturális javak és műalkotások a tagállamok polgárainak örökségét képezik, akiknek minden joguk megvan azok látogatására és megcsodálására.

Valóban vannak olyan lopott műtárgyakkal kapcsolatos botrányok és vitás esetek, amelyek évtizedekre nyúlnak vissza. Minden kétséget kizáróan szükségesnek tartom a Közösség beavatkozását e helyzetek megoldására.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − Bár a jelentés mellett szavaztam, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat 13. cikke kimondja, hogy ezt az irányelvet 1993. január 1-jétől kell alkalmazni.

Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy az Észt Köztársaság Szovjetunió által 1940-ben történt illegális bekebelezése után számos műalkotást vittek el Észtországból a Szovjetunió különböző helyeire, amelyeket nem adtak vissza, és amely tárgyak között volt az elnöki gallér is. Remélem, hogy a Bizottság nem feledkezett el erről, és hamarosan előáll az 1993 előtti jogellenes elszállításokról szóló irányelvre irányuló javaslattal.

− Jelentés: Pia Elda Locatelli (A6-0145/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársam, Locatelli asszonynak az üzemanyagcellákkal és a hidrogénnel foglalkozó közös vállalkozás létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról folytatott konzultációs eljárás szerint megírt jelentése mellett szavaztam. Európának az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiák arcvonalába való helyezése globális szinten, kiváló politika.

A üzemanyagcellák különálló, energiahatékony energiakonverterek, amelyek nagymértékben csökkentik az üvegházhatást okozó gázok termelését. Nagyfokú rugalmasságot kínálnak mivel hidrogént és más üzemanyagokat – például földgázt, etanolt és metanolt – használnak föl.

Létfontosságúvá vált egy közösségi eszköz létrehozása e közös technológiai kezdeményezéssel (KTK), hogy partnerségek jöjjenek létre az állami és a magánszektor között a kutatás területén a kutatási és technológiafejlesztési hetedik keretprogram (FP7) szerint. A KTK-k – amelyek főként az európai technológiai platformok munkája eredményeként jönnek létre – tükrözik az EU-nak a kutatás összehangolására vonatkozó erős elkötelezettségét az Európai Kutatási Térség erősítése és a versenyképességgel kapcsolatos európai célkitűzések elérése érdekében. Támogatom a kis- és középvállalkozásoknak nyújtandó növekvő segítség gondolatát.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egyetértek az előadóval, hogy az Együttműködés egyedi programot kellene alkalmaznunk, amely az üzemanyagcellákat és a hidrogéntechnológiát azon hat terület közé sorolja, amelyek a KTK szempontjából lényegesek lehetnek.

Ez az üzemanyagcellákkal és hidrogénnel foglalkozó közös vállalkozást létrehozó javaslat a hidrogén- és üzemanyagcella-technológiával foglalkozó európai platform munkájának gyümölcse, célja pedig az környezeti technológiai cselekvési terv végrehajtásához való hozzájárulás

Az üzemanyagcellák nagyon csendesek, rendkívül hatékony energiakonverterek, amelyek használata az üvegházhatást okozó gázok és egyéb szennyezőanyagok jelentős, kumulatív csökkentéséhez vezet, miután hidrogénnel és más üzemanyaggal – mint a földgáz, az etanol és a metanol – működnek. A hidrogén mint rugalmas energiahordozó bevezetése pozitívan járulhat hozzá az energiabiztonsághoz és stabilizálhatja az energiaárakat, minthogy bármilyen elsődleges energiaforrásból elő lehet állítani, és mint olyan, sokféleséget vezethet be a szállítási lehetőségekbe, ami jelenleg nagymértékben olajfüggő.

Bár nagymennyiségű uniós finanszírozást tereltek az üzemanyagcella- és a hidrogénkutatásba, nem valószínű, hogy ezek a technológiák olyan hamar piacra fognak kerülni, amint azt remélnénk.

  Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban szavaztam, és ez akadályozott abban, hogy részt tudjak venni ebben a vitában, ezért szeretném megindokolni, hogy miért szavaztam a jelentés mellett.

A Parlament üdvözli ezt a KTK-t,

mert sok köze van az uniós prioritásokhoz: az energiához és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

mert a négy előző KTK feldolgozása közben felhalmozódott tapasztalat nagyon sokat segít ennek a rendeletnek a kialakításában: a Bizottság már ismeri gondjainkat ezen új eszközt illetően, mint például a finanszírozás, a részvételi szabályok, az átláthatóság, a nyitás, és a folyamatosság feltételei stb.

mert jó munkát végzett az előadó. Az alábbi, javasolt módosítások mind-mind erősítik a Bizottság javaslatát: az EU e technológiák előfutárává válása, annak garantálása, hogy elsőbbséget élvez a hosszú távú kutatás, azon használati és terjesztési szabályok támogatása, amelyek a 7. keretprogramban részt vevőkhöz vannak igazítva, a Tudományos Bizottság megerősítése azzal a funkcióval, hogy ők jelölhetik ki a tudományos prioritásokat és megakadályozhatják, hogy a rendelet azt írja elő, hogy a konzorcium koordinátora egy ipari csoportból kerüljön ki.

A KTK-k jó eszközök a K+F kapacitásunk javítására feltéve, hogy azon célok szellemében hajtják őket végre, amelyek szellemében megfogantak. Kötelességünk annak biztosítása, hogy ez így legyen.

− Jelentés: Sergio Berlato (A6-0164/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Üdvözlöm a Berlato-jelentést, amely a Közösségi Dohányalap finanszírozása 2012-ig történő meghosszabbításának lehetőségéről szól.

Az EU úgy érzi, hogy védenie kell ezt a fontos ágazatot, mert a támogatások teljes visszavonása óriási károkat okozna a termelésben, ami viszont negatív következményekkel járna az érintett régiók foglalkoztatását tekintve.

Néhány területen a dohány a mezőgazdasági exportok 35%-át is kiteheti, és egy potenciális termeléscsökkenés súlyos gazdasági és társadalmi kárt okozna, különösen, ha a helyi gazdaság már amúgy is nehéz helyzetben van.

Fontos annak hangsúlyozása, hogy a közösségi dohányalapra elkülönített finanszírozási összeget fogják majd felhasználni a dohányzás káros hatásaival kapcsolatos kezdeményezésekre, oktatásra és a tudatosság felkeltésére irányuló kampányokra.

Ezért remélem, hogy a dohányzásellenes kommunikációs alap kibővítésére vonatkozó javaslatot kollégáim is támogatják, ily módon védve a fogyasztók érdekeit is.

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) A dohánytámogatás 2006-os és 2007-es évi bizonyos mennyiségének átvitelével finanszírozott közösségi dohányalap elősegíti a dohányzás káros hatásaival kapcsolatos lakossági tudatosság felkeltésére irányuló kezdeményezéseket.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság javasolta a finanszírozás meghosszabbítását a pénzügyi terv végéig és 6%-ra növelte a százalékos arányt. A dohányfogyasztás nem változott Európában, és a fokozatos európai termeléscsökkenést dohányimport pótolja.

Ezzel egyidejűleg foglalkozni kell a dohánypiac közös szervezésének fenntartásával, és ennek következtében a 2010-től alkalmazandó 2004-es reform elhalasztásával a KAP állapotának felmérésekor, mert a függetlenítés a termelés csaknem teljes cserbenhagyását okozza bármiféle fenntartható alternatíva nélkül a gazdaság és a munkahelyek szempontjából, aminek máris nagyon súlyos következményei vannak az érintett vidéki területekre, viszont semmilyen hatása sincs a közegészségügyre.

Nem gondolom, hogy egymást kizáró dolgok a dohányzás elleni küzdelem, és az az átmeneti időszak meghosszabbítása, amely lehetővé tenné, hogy az európai termelők alternatívát találjanak a dohánytermesztésre ekként enyhítve a régióinkra gyakorolt negatív hatást.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A közösségi dohányalap finanszírozásának célja kizárólag a tájékoztató kezdeményezések előmozdítása a dohány okozta potenciális károkkal kapcsolatban. Az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat a 2008. és a 2009. naptári évre nyújtott dohánytámogatás 5%-ának megfelelő összeg átcsoportosítását írja elő. A Parlament a maga részéről az odaítélt dohánytámogatás 6%-ának átcsoportosítását javasolja a 2009–2012 időszakra feltéve, hogy a termelők támogatása folytatódik.

Amint tudjuk, az Európai Bizottság sajnálatos módon a termelési támogatás függetlenítésének irányába mozdult el, ami nagy szerepet játszott a dohánytermelés csökkenésében Portugáliában, bár a dohányt továbbra is importálják a termelő országokból. A Bizottság még mindig a dohánytermelők támogatási rendszeréhez köti ezt az alapot azon az alapon, hogy ez az egyetlen rendelkezésre álló finanszírozási forrás. Ennek az érvelésnek megfelelően és annak a nézetnek az alapján, hogy a tájékoztató kampányok továbbra is értékesek lesznek, a módosítások megfelelőnek látszanak.

Lényegesnek tűnik a Bizottsághoz a csaknem az összes dohánytermelő tagállam részéről beérkezett azon legújabb kérés támogatása, hogy a Bizottság terjesszen elő egy olyan rendeletre irányuló javaslatot, amely meghosszabbítaná a jelenlegi dohánytámogatási rendszert 2013-ig, a KAP állapotfelmérésének részeként folyamatban lévő tárgyalásokon való megfontolás céljából.

  Neena Gill (PSE), írásban. − Én a jelentés ellen szavaztam, mert olyasvalakiként, aki egészen az elejétől kezdve a dohánytermelés támogatása ellen érvelt, úgy gondolom, hogy kétségbeejtő lenne, ha a dohánytámogatás fokozatos megszüntetését elhúznánk 2009-ről 2012-ig.

Támogatom az Európai Bizottság javaslatát, amely jelzi, hogy nem indokolt a dohánytermeléshez köthető dohánytámogatás folytatására. Úgy hiszem, hogy teljességgel elfogadhatatlan a Parlament jelentése, amely megpróbálja a vitát újra megnyitni a támogatás 2009-ig történő fokozatos megszüntetéséről.

Nem látok semmilyen logikus okot a dohánytermelés támogatására, különösen a dohánynak az egészségre és az egészségügyi kiadásokra vonatkozó negatív következményei miatt.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A közösségi dohányalapról szóló Berlato-jelentés ellen szavaztam. Az EU – több tagállammal együtt – kereste a dohányhasználat csökkentésének módját olyan intézkedésekkel, mint például a dohány reklámozásának megtiltása. Ezért durva képmutatás, ha az EU továbbra is támogatja a dohánytermelőket Európán belül.

  Kartika Tamara Liotard, Erik Meijer, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Az Európai Parlamentnek a dohányalapról szóló állásfoglalása a dohány agrártámogatásának meghosszabbítását javasolja. Nevetséges, hogy az EU pénzzel támogassa a dohánytermesztést, de hogy ennek a pénznek egy részét dohányzásellenes kampányokra fordítsák, az meg képmutató dolog. Minden dohányra vonatkozó agrártámogatást azonnal meg kell szüntetni. A dohányzásellenes kampányok hasznosak, de könnyen lehet más módon finanszírozni ezeket.

  David Martin (PSE), írásban. − Sergia Berlato közösségi dohányalapról szóló jelentése arra törekszik, hogy újra megnyissa a vitát a dohánytámogatás 2012-ig való meghosszabbításáról. Nem indokolt a termelőknek nyújtott dohánytámogatás sem közegészségügyi, sem gazdasági szempontból, ezért meghosszabbításukra egész egyszerűen nincs szükség.

Tényleg, ha az EU dohánnyal kapcsolatos álláspontját vesszük, akkor a jelentésben szereplő javaslatok nemcsak hogy képmutatónak, hanem erkölcstelennek is tartom. Ezért nem tudtam a jelentés mellett szavazni.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Berlato-jelentés mellett szavaztam, akárcsak az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal „Confederal” képviselőcsoportja. A jelentés garantálja a közösségi támogatást a dohánytermelőknek egy további időszakra, és védelmet nyújt számukra a kedvezőtlen megkülönböztetés ellen a más mezőgazdasági termékek termelőivel szemben, amelyekre a támogatás tovább folytatódik Különösen fontos, hogy kihasználjunk minden lehetőséget, amelyeket a meglévő forrásaink megengednek. Meg kell akadályoznunk, hogy a dohánytermesztést feladják, és meg kell állítanunk a vidéki népesség kiáramlását ez alatt a terményre vonatkozó átmeneti időszak alatt.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) A Berlato-jelentést megszavaztuk, de ez nem oldja meg a dohányzás és a dohánytermelés problémáját.

Mondhatják, hogy több éve halogatjuk már a döntést ezekkel a fontos kérdésekkel kapcsolatban. Ez a probléma mindaddig vissza fog térni és probléma marad, ameddig az emberek dohányoznak. Meg kell oldani, de ne a mezőgazdasági termelők kárára, akik a dohánytermeléshez kötötték magukat és akiknél már lényeges befektetési költségek merültek fel.

A dohánytermelés több tízezer családnak biztosít megélhetést, akiknek gyakran nincs más kereseti forrásuk, mint például Lengyelország azon régióiban, ahol a talaj szegény.

Ezért van szükségünk stratégiai döntésekre ma, amelyeket megfelelő gonddal hozunk meg, nem pedig a lobbistáktól érkező nyomás hatására, akik a nemzetközi rendszer részeként működő közvetítők és kereskedők érdekeit képviselik.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni Berlato úrnak és kifejezni támogatásomat a jelentéssel kapcsolatban.

A jelentés rendkívül kiegyensúlyozott és azt a ritka pozitív példát testesíti meg, amikor az EU mezőgazdasági és egészségügyi politikája integrálódik. Azzal, hogy azt javasolja, hogy növeli a dohánytermelőknek nyújtott támogatásból származó levonás százalékos értékét és 81 millió eurós kiegészítő támogatást biztosít a dohányzásellenes kampányok részére, a jelentés megelégedéssel tölti el mindkét tábort bizonyos érzékeny kérdésekkel kapcsolatban.

Másfelől ez a jelentés a termeléstől részben függő támogatásokat terjeszti ki a termelőkre úgy, hogy azzal az uniós költségvetésnek semmilyen további költséget nem okoz és anélkül, hogy megkülönböztetés lenne köztük és más agrárágazatok között, ezzel erősítve meg a Parlament által 2004 márciusában, Strasbourgban kifejtett álláspontját.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Tisztában vannak Önök azzal, hogy évek hosszú során ez a Parlament csak szájhősködött a dohányzásnak az egészségre gyakorolt káros hatásainak kidomborításában?

És mégis ez idő alatt az Európai Unió eurómilliókat adott támogatásként azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik ugyanezt a terméket termesztették.

Az ilyen politikai gyakorlat rendkívül képmutató.

A Mezőgazdasági Bizottság jelentése megpróbálja ismét megnyitni a vitát a dohánytámogatás 2012-ig történő meghosszabbításáról. Pedig a Bizottság javaslata, amelyre válaszként állítólag a jelentés készült, arról szól, hogy hosszabbítsuk meg a dohányalap finanszírozását, amit – mint tudjuk – a dohányzás káros hatásaira való figyelmeztetésre használtak.

A Mezőgazdasági Bizottság egy olyan bűvészmutatványt kísérelt meg, ami bármely első osztályú bűvészt büszkeséggel töltött volna el, de szerencsére észrevették, és leleplezték, hogy mi is ez a valóságban, nevezetesen: kísérlet a dohánytermelők részére folyósított támogatásra. Ennek ellen kell, hogy álljon a Parlament, mind erkölcsi, gazdasági mind pedig egészségügyi alapon.

A Bizottság álláspontja világos. A termeléshez kötött dohánytámogatás indokolatlan. Legfőbb ideje, hogy a Parlament ugyanezt az érvelést fogadja el azzal, hogy ellenáll a Mezőgazdasági Bizottság e kérdésben tanúsított álláspontjának. Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen fogok szavazni.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Több mint félmillió uniós polgár hal meg évente a dohányfüggőség következtében. Az uniós adófizetőknek egyetlen centet sem szabad a közösségi dohányalapra költeniük. A közösségi dohányalapnak meg kellene szűnnie.

−Jelentés: Bairbre de Brún (A6-0133/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit képviselőtársam, Brún asszonynak a PEACE Program (az Észak-Írországban a békét és a megbékélést célzó uniós egyedi támogatási program) értékeléséről szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam, amely jelentés hangsúlyozza, hogy a helyi felhatalmazás lényeges része a békeépítés folyamatának Észak-Írországban és hogy a civil társadalom ebben a folyamatban nagyban hozzájárult a helyi politikaalkotás és végrehajtás javításához.

Támogatom azt a gondolatot, hogy a programok résztvevői közötti együttműködés, amelyeket a PEACE és az IFI (Nemzetközi Alap Írországért) finanszíroznak, ne szűnjön meg, amikor a programok véget érnek.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A PEACE Programról szóló Brún jelentés mellett szavaztam, amely helyesen hangsúlyozza a helyi felhatalmazás jelentőségét a béke-építő folyamatban. A PEACE programok értékes hozzájárulást tettek az írországi békefolyamathoz és üdvözöljük a jövőben erre építő erőfeszítéseket.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Örömmel támogatom a PEACE programot és remélem, hogy továbbra is segíteni fogja az alulról jövő kezdeményezéseket a kis közösségekben.

- Jelentés: Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (A6-0130/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársam, Graefe zu Baringdorf jelentése mellett szavaztam, amely jelentés a húsra és állatállományra vonatkozó statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat módosítását javasolja, de oly módon, ami lehetővé tehetné az együttdöntési eljárásban az első olvasatban történő megállapodást. Az állatállományra vonatkozó statisztikák (évente kétszer a sertés- és a szarvasmarhafélék és évente egyszer a juh- és kecskefélék), a havi vágási statisztikák (a sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecskefélék és a baromfi esetében a fej és a hasított test súlya szerint), valamint a hústermelési előrejelzések (a sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecskefélékből származó hús esetében) létfontosságúak az uniós piacok irányítása tekintetében, de az időközben igen bonyolulttá vált hatályos jogszabályokkal sürgősen foglalkozni kellett. Ésszerűnek tűnik a baromfihúst is belevenni a sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecskefélékből származó húsra vonatkozó statisztikák mellé.

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. − (RO) Az eljárások egyszerűsítése az európai intézmények egyik legnagyobb célkitűzése, mivel tisztában vannak azzal, hogy a túlszabályozás mind működésük, mind pedig a gazdasági szereplők hatékonysága és versenyképessége szempontjából terhet jelent. A romániai gazdálkodók és mezőgazdasági termelők számára a bürokratikus teher csökkentése olyan követelmény, amely azt a célt szolgálja, hogy teljes mértékben részesülhessenek az Európai Unióhoz való csatlakozás nyújtotta előnyökből.

A statisztikai jelentéseket mind az Eurostatnak, mind pedig – különösen – a nemzeti intézményeknek és vállalatoknak figyelembe kell venniük. A hús esetében a statisztikai adatok olyan képet nyújtanak, amely lehetővé teszi, hogy – intervenciós mechanizmusok létrehozása révén – megfelelő időben lehessen intézkedéseket tenni a piac szabályozása érdekében.

A statisztikai jelentéseknek egységesnek és helytállónak kell lenniük és megfelelő időben rendelkezésre kell állniuk, a közösségi piacon a termelőket, fogyasztókat vagy mindkét csoportot egyaránt érintő, nagyobb egyensúlyhiányok elkerülése érdekében.

E jelentésnek épp ez a küldetése, és én nagyon örülök ennek! Ugyanakkor a nemzeti hatóságoknak is szigorúan (és adott esetben határozottan) kell végrehajtaniuk az intézkedéseket, ami a válaszadók részéről komolyságot eredményezne.

Ezt a kérdést mind a statisztikai adatok gyűjtését és feldolgozását végző személynek, mind pedig az azokat beküldő gazdasági szereplőknek ugyanolyan gondosan kell kezelniük. A szigor mellett ez a rendelet ezen adatok egységességét is eredményezi az Európai Unió egész területén alkalmazandó közös normák révén.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Graefe zu Baringdorf úr jelentését a húsra és állatállományra vonatkozó statisztikákról szóló rendeletre irányuló javaslatról. A rendelet célja az e területen meglévő jogszabályok egyszerűsítése. A jelentésben szereplő ajánlások mellett szavaztam.

− Jelentés: Anne Van Lancker (A6-0172/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Belga képviselőtársam, Van Lancker asszony konzultációs eljárás keretében elkészített, a tagállamok foglalkoztatási politikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentése mellett szavaztam.

Tisztelettel adózom képviselőcsoportunk előadója, kollégám és barátom, Morin asszony kiváló munkája előtt – különös tekintettel a rugalmas biztonság területére. Megkockáztatva, hogy egy kissé eltérünk a tárgytól – mivel e tanácsi határozat célja alapvetően inkább csak az, hogy ajánlásokat tegyen a tagállamok részére az Európai Közösséget létrehozó szerződés 128. cikkének megfelelően –, csalódott vagyok amiatt, hogy noha ez kötelessége lett volna az említett Szerződés 138. cikkének alkalmazásakor, a bizottság nem helyezi előtérbe a szociális partnereket, és nem jelenti ki, hogy eljött az ideje, hogy e szociális partnerek támogatásával alkossunk európai foglalkoztatási jogszabályokat az EK-Szerződés 139. cikkében megállapított eljárás alapján.

Nem lehet nagyra törő foglalkoztatáspolitikánk, ha nem a szociális partnerek támogatásával állapítjuk meg az európai munkaügyi jogszabályokat.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A lisszaboni stratégia – különösen a félidős felülvizsgálatot követően – az EU legfontosabb stratégiai kötelezettségvállalását jelenti, és a növekedés és a foglalkoztatás területén végre konkrét eredmények is kísérik.

E tekintetben Van Lancker asszony – miközben elismeri, hogy a stratégiának megvan az az előnye, hogy hozzájárult a munkahelyteremtéshez – kifejezi azt a véleményt, miszerint javítani kell a minőséget és a biztonságot. Meg kell azonban állapítani, hogy a munkanélküliek számának folyamatos csökkentése ellenére nő a határozott idejű szerződésekkel foglalkoztatott emberek száma, aminek egyértelmű kihatásai és következményei vannak. A számadatok egyértelművé teszik, hogy figyelemmel kell kísérni az egyes tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos kérdéseket egyre inkább kiegyensúlyozott és a rugalmas biztonsággal jellemezhető megközelítéssel kezeljék: ez új munkahelyeket, egyszersmind általánosságban jobb feltételeket is jelent a munkavállalók számára.

Amint azt az előadó hangsúlyozza, a lisszaboni menetrendnek azonban még jobban figyelembe kell vennie a közös szociális célkitűzéseket: stratégiánk zászlajára most nemcsak a növekedést és foglalkoztatást, hanem az integráció jelszavát is fel kell tűzni!

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó első iránymutatások után tíz évvel még kevesebb a jogokkal felszerelkezett munkahely, ami már önmagában is jelzi, hogy a stratégia célja nem a jogokkal rendelkező foglalkoztatás előmozdítása. Másfelől – az Európai Unió egyre inkább neoliberális gazdasági iránymutatásai által kísért – említett iránymutatások folyamatos módosítgatása hozzájárult a munkahelyekkel kapcsolatos, egyre növekvő bizonytalansághoz.

Jóllehet az előadó belefoglalt a jelentésébe néhány mentegetőzést a szegénységre vagy a társadalmi integrációra vonatkozóan, nem említi, hogy el kell mozdulni a jelenlegi makrogazdasági és foglalkoztatási iránymutatásoktól, amelyek teljes mértékben neoliberálisak, és ahol a verseny és a rugalmasság uralkodik, épp ami miatt az ilyen javaslatok csupán ködösítések, és nem kezelik a probléma gyökerét.

Néhány más javaslat ráadásul a rugalmas biztonság előmozdítására vagy inkább a munkaerőpiac deregulációjára törekszik, védelmezve a korszerű munkajogi jogszabályokon, kollektív szerződéseken és munkaszervezeten keresztül a rugalmas és megbízható szerződéses rendelkezéseket, és a tagállamok felé azt jelzi, hogy saját cselekvési terveket kellene végrehajtaniuk a rugalmas biztonság Tanács által elfogadott közös elvei alapján.

Ezért a jelentés ellen szavaztunk.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A tagállamok foglalkoztatáspolitikáival foglalkozó Van Lancker-jelentés mellett szavaztam. A jelentés helyesen hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak oly módon kell iránymutatásokat végrehajtaniuk, amely a megkülönböztetés elleni küzdelemre törekszik, függetlenül attól, hogy az nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapul-e.

A jelentés arra is felszólítja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáspolitika végrehajtása során ismerjék el a nemzeti hagyományokat. Én úgy vélem, hogy Európa különféle tradíciói elismerésének valamennyi uniós politika középpontjában kellene állnia.

  Stanisław Jałowiecki (PPE-DE), írásban. − (PL) Én tartózkodtam a Van Lancker asszony foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokról szóló jelentéséről tartott szavazáson. A jelentésben sajnos nem sikerült elkerülni az ellentmondásokat. Egyrészt számos olyan kifejezést tartalmaz, mint például „tudásalapú társadalom”, „versenyképesség” és „technológiai kihívás”, míg másfelől a „foglalkoztatási biztonság”, a „stabil foglalkoztatás” és hasonlók biztosításának szükségességéről beszél. Az előbbiek a törekvéseket hangsúlyozzák, az utóbbiak pedig a jelenlegi állapotukban tartják meg a dolgokat. Nem érhető el előrehaladás a foglalkoztatás szerkezetének megbontása nélkül. Ez még soha nem történt meg a történelemben.

Ahelyett, hogy a meglévő munkahelyek és munkatípusok fenntartásaként értelmezett foglalkoztatási biztonságról beszélnénk, valami másról kellene szólnunk, nevezetesen a munkához való hozzáférés biztosításáról; olyan munkához való hozzáférésről, amely most, ebben a pillanatban megvan. Ennek kellene közös aggodalmunk tárgyát képeznie.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az Európai Unióban nem túl jó a foglalkoztatási helyzet. A támogatott munkahelyeket nem számítva, a 2007-es 7,3%-os átlagos munkanélküliségi arány magasabb volt, mint a többi nagyobb gazdasági csoporté. Észak-Amerikában ez kevesebb mint 5%.

Az elénk terjesztett iránymutatások igen messze vannak attól, hogy javítsák a helyzetet, sőt, még rontanak is rajta. Az előadó által pozitív fényben vizsgált lisszaboni stratégia gazdaságainkat megnyitja a – különösen a valódi szociális dömpinget gyakorló kommunista Kínából eredő – tisztességtelen verseny előtt. Ezen túlmenően „a harmadik országok polgárai és az uniós polgárok közötti foglalkoztatási rések” csökkentésének követelésével a jelentés egyértelműen annak a bevándorlást favorizáló politikának a részét képezi, amelyet országainkban évekig követtek, és amely a harmadik világ nemzeteivé alakít át minket azáltal, hogy több mint 1,5 millió bevándorlót hozott be Európán kívülről.

A nemzeti preferencia helyreállítása – ami tisztességes pozitív megkülönböztetés –, a bevándorlás súlyának csökkentése, ezáltal pedig a vállalkozásainkat és munkavállalóinkat sújtó adóteher csökkentése, továbbá az európai piac védelme érdekében a közösségi preferencia elvének végrehajtása: ezek azok a főbb intézkedések, amelyeket meg kellene hozni az európai foglalkoztatás fejlesztése érdekében.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm azt, hogy az előadó elmozdult a lisszaboni stratégia szociális dimenziójának megerősítése felé. A rugalmas biztonsággal kapcsolatos kiegyensúlyozott megközelítés bevezetésére, valamint az aktív integrációra vonatkozó záradék bevezetésére irányuló felhívás – érzésem szerint – Európában mindenütt megerősíti majd a foglalkoztatáspolitikát. A jelentés mellett szavaztam.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) A tagállami foglalkoztatáspolitikákról szóló jelentésben számos ellentmondás van.

Az előadó leírja, hogy a megújult lisszaboni stratégia – több más terület mellett – eredményeket idéz elő az EU-ban a GDP elmúlt években bekövetkezett növekedése és a munkanélküliség csökkentése terén, valamint hogy nincs szükség a foglalkoztatási iránymutatások teljes felülvizsgálatára, hanem elég pusztán módosításokat eszközölni egyes pontok esetében.

Az előadó továbbá megállapítja, hogy az elmúlt években 6 millió 18 és 24 év közötti fiatal maradt ki az iskolából, hagyta ott az oktatást, valamint hogy a munkanélküli fiatalok teszik ki az EU teljes munkanélküliségének 40%-át, ráadásul ez a százalékarány kétszer olyan magas a migránsok körében. Ezenfelül 78 millió ember él szegénységben, ami Lengyelország lakosságának kétszerese.

Az előadó ezután vizsgálja a munkahelyek számának a minőségük hanyatlása árán elért növekedését, valamint – a gyakran kényszer hatására kötött szerződéses feltételek mellett – részmunkaidőben és határozott időre alkalmazott emberek százalékarányának emelkedését.

A valóság önmagáért beszél, de mi nem mindig akarjuk meghallani. A valóság az, hogy a társadalom nem integrálódik, hanem megoszlik. A szegénység nem csökken, hanem évről évre egyre többeket érint. A munkaerőpiacon a nőkkel, idősekkel és migránsokkal szembeni megkülönböztetés nem csökken, a gondolkodásmódban és a cselekvésekben meglévő sztereotípiák pedig egyáltalán nincsenek eltűnőben.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) Nagyjából-egészében pozitív a jelentés tartalma, de álszent dolog a társadalmi felelősségről, a helyi gazdaságról és egyenlőségről szónokolni, és eközben annak biztosítására törekedni, hogy a közbeszerzési szabályok megtiltsák az ilyen dolgok figyelembevételét. Én ehhez nem adom a nevem. A jelentés hamis képet fest a valóságról, ezért tartózkodom a szavazástól.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Támogatom ezt a jelentést és Van Lancker asszony azon véleményét, hogy a tagállamok közös szociális célkitűzéseit jobban kellene tükrözni a lisszaboni menetrendben. Támogatom továbbá a jelenlegi növekedési és munkahely-teremtési lisszaboni stratégiának egy, a növekedésen, munkahelyteremtésen és integráción alapuló stratégiává történő átalakítását. Létfontosságúnak tartom a közös szociális normák uniós szinten történő előmozdítását. A minőségi munkahelyek megteremtésére – az európai társadalmi modell értékeinek megerősítése mellett – szükség van.

Véleményem szerint az EU fenntartható fejlődésre irányuló stratégiájának egyik legfontosabb feladata egy olyan integráló társadalom megteremtése, amelyben a célok és az operatív törekvések prioritást élveznek a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel fenyegetett emberek számának korlátozása, valamint a nők, idősek és migránsok által a munkaerőpiacon játszott szerep fokozása és a fiatalok foglalkoztatásának előmozdítása érdekében.

− Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0181/2008)

  Richard James Ashworth (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés a 2009. évi költségvetési eljárásban néhány fontos iránymutatást határoz meg, és általánosságban erőteljesen egyetértünk az előadó azon eltökéltségével, hogy továbbra is tiszteletben kell tartani a parlamenti kiadások tekintetében önként vállalt 20%-os plafont.

2009 olyan év lesz, amely sok mindent megváltoztat a Parlament működésének mikéntjében, és úgy véljük, hogy e fegyelem megőrzése érdekében szorosan ellenőrizni kell valamennyi kiadási javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy azok az adófizetőnél értéket eredményeznek a pénzért cserébe. Különösen nem kérünk elnézést azért, amiért emlékeztetjük a Parlamentet, hogy a legnagyobb egyösszegű megtakarítás, amit megvalósíthatna, az lenne, ha felhagyna a Parlament két székhelyen történő működtetésével. Erőteljesen támogatjuk továbbá az előadó azon javaslatait, hogy biztosítsák a Parlament strasbourgi épületeinek azbesztmentesítéséhez szükséges eszközöket.

A brit konzervatívok várják az előadó további gondolatait kellő időben, és ezért tartózkodtak az e jelentésre vonatkozó végső szavazástól.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lengyel kollégámnak, Lewandowski úrnak a 2009-es pénzügyi év Parlament által becsült bevételeiről és kiadásairól szóló jelentése mellett szavaztam. Ennek a költségvetésnek óriási kihívásoknak kell megfelelnie, amilyen például a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése – ha a tagállamok ratifikálják –, az a tény, hogy 2009 a Parlament számára választási év, valamint a képviselők új statútumának hatálybalépése.

Bár nyilvánvalóan egyetértek azzal, hogy ébernek kell lennünk a költségvetési kiadások állapotával kapcsolatban, úgy vélem, hogy ellen kell szegülnünk a soknyelvűséggel (fordítás és tolmácsolás) kapcsolatos kiadásoknak, ami az Európai Unió politikai sikerének egyik feltétele. Ki kell továbbá dolgoznunk a lehetőségeket az európai parlamenti képviselők számára, hogy látogatókat fogadhassanak, mivel ezeket a látogatásokat igen nagyra tartják, és ezek segítenek a polgároknak abban, hogy többet tudjanak meg az Európai Unióról.

Végül pedig, véleményem szerint növelnünk kellene az európai parlamenti képviselők és az Európai Parlament bizottságainak személyzetét, függetlenségük és munkájuk megfelelő színvonalának biztosítása érdekében, például amikor más európai intézményekkel, lobbycsoportokkal vagy nemzeti parlamentekkel foglalkoznak.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) A 2009-es év számos kihívással jár majd az Európai Parlament számára, amelyek mindenekelőtt a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, a parlamenti választásokkal, a képviselők új statútumával, valamint a megbízatási időszak változásával kapcsolatosak. A 2009-es általános költségvetési szintnek meg kell felelnie a kihívásoknak, annak ellenére, hogy alatta marad a Parlament által önkéntesen vállalt, az igazgatási kiadások 20%-ában megszabott hagyományos korlátozásnak.

Érdemes megemlíteni az ez évi eljárásban egy, az Elnökség és a Költségvetési Bizottság korai és szorosabb együttműködését magába foglaló kísérleti szakasz alkalmazását minden olyan tétel esetében, amelyek jelentős költségvetési hatásokkal járnak. Az új megközelítés célja a rendelkezésre álló eszközök legésszerűbb alkalmazásának biztosítása, valamint a potenciális megtakarítások meghatározása.

Hangot kell adnom elégedettségemnek a képviselők új statútumával kapcsolatos kiadásokra vonatkozó érzékeny becslések miatt, különösen mivel fennáll a lehetősége az összeg egy későbbi szakaszban történő finomításának. Öröm látni továbbá a javasolt 65 új álláshely beépítését a 2009-re vonatkozó becslésekbe, a Parlament jogalkotási tevékenységének és a parlamenti képviselők részére nyújtott szolgáltatások megerősítésének elgondolása mellett, miközben ezen előirányzatok 15%-át egyidejűleg tartalékba helyezték. Szintén örömmel tölt el az a bejelentés, miszerint a 2008-as költségvetésben meghatározott prioritások továbbra is megmaradnak a tolmácsolással és a könyvtár analitikai szolgáltatásával kapcsolatban. Az ez évi költségvetési eljárás sikeres lezárása megkívánja, hogy haladéktalanul tárgyalásokat folytassunk és határozatokat hozzunk a Parlament ingatlanokkal kapcsolatos politikájára vonatkozóan.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A költségvetési eljárás a Bizottság 2009-re javasolt közösségi költségvetésének benyújtásával immár elkezdődött.

A korábbi költségvetési eljárásokban az Európai Parlament költségvetése a többéves pénzügyi keret 5. tételében (igazgatási kiadások) kiosztott összeg megközelítőleg 20%-át tette ki. Az előadó azt javasolja, hogy a 2009-re szóló költségvetés esetében is hasonló szinteket tartsanak meg.

Egy ilyen döntés nem gátolná vagy veszélyeztetné a személyzet számának növelésére, valamint – az egyenlőség és az Európai Parlamentben meglévő valamennyi hivatalos nyelv használatához való jog, illetve az ez által előmozdított tevékenységek tiszteletben tartása mellett – a tolmácsolási és fordítási szolgáltatások javítására irányuló, már említett igényekre történő megfelelő reagáláshoz szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását.

Ráadásul ez már ismétlődő probléma, mivel a tolmácsoláshoz és fordításhoz hasonló szolgáltatások javításának szükségességét gyakorta említik, a szükséges pénzügyi forrásokat azonban nem osztják ki; a kifejezetten a különböző nyelvek használatától való eltántorítás céljából alkotott szabályokat gyakorta alkalmazzák. Elég egy pillantást vetni az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésen elfogadott kritériumokra.

Másrészt a jelentés nem említi a munkavállalói jogok garantálását, különösen az utóbbi években a szolgáltatások EP általi fokozott kiszervezése tekintetében.

  Cătălin-Ioan Nechifor (PSE), írásban. − (RO) Az Európai Parlamentnek észre kellene vennie a szolidaritás elvének fontosságát, amelynek értelmében az elmaradott vagy kevésbé fejlett régiókat – többek között pénzügyileg – támogatni kell az Európai Unió költségvetéséből. Sajnálatos módon Románia e téren – körülbelül egy évvel csatlakozása után – még mindig az élmezőny tagja a regionális szinten egy főre jutó bruttó hazai termék felső szintjét tekintve. 8 régió közül 6 szerepel az EU legkevésbé fejlett 15 régiója között, az északkeleti fejlesztési régió pedig, ahonnan én is származom, még mindig a 27 tagállam legszegényebb régiója.

Románia gazdasági növekedésének ritmusa jelenleg nem elég ahhoz, hogy igen gyorsan csökkentse a minket elválasztó szakadékokat és a mindenütt fellelhető egyenlőtlenségeket, a strukturális alapok rendkívül alacsony abszorpciója pedig minden bizonnyal az egyik oka annak, hogy az Európai Unió szegénységi listáján a vezető hely közelébe kerültünk. Ezért tette a központi igazgatási törvény politizálása Romániát az EU költségvetésének nettó befizetőjévé, ami miatt Románia nagyjából 1,1 milliárd eurót fizetett be tavaly.

Az egyetlen vigasz, hogy 16 millió eurót visszakap az ország amiatt, hogy 2007 volt az első olyan év, amelyben költségvetési többletet jegyeztek.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EU által a balközép és a jobbközép vezette kormányok közreműködésével kidolgozott foglalkoztatási iránymutatásokhoz lelkesen hozzájárultak az Európai Parlament kapitalizmust képviselő politikusai. A munkásosztály legbarbárabb kizsákmányolását mozdítják elő a lisszaboni stratégia céljának elérése érdekében, ami nem más, mint a plutokraták nyereségének korlátlan növelése.

Az EU és a kormányzati politika középpontjában a hírhedt rugalmas biztonság áll, amely a munkajogviszonyok teljes szétbomlasztását magyarázza ki. Az EU a munkanélküliséget használja a munkavállalók megfélemlítésének eszközéül. Megszünteti a kollektív megállapodásokat és a teljes munkaidős, állandó foglalkoztatást. Ezeket felváltják az egyénre szabott munkaszerződések és azok a főként részidős munkahelyek, amelyek aligha érnek valamit a munka-, bér-, szociális, biztosítási vagy nyugdíjjogok tekintetében. Az EU célja, hogy valamennyi tagállamban döntő csapást mérjen a szociális védelemre, a biztosításra és a nyugdíjakra. Az EU által kidolgozott, középkori munkafeltételek között az uniós foglalkoztatási iránymutatásokban körülírt „minta-munkavállaló” egy olyan „foglalkoztatható” személy, aki a részmunkaidős munka minden elképzelhető formájának feltételei mellett hajlandó dolgozni. Nincsenek jogai, az adott kor kapitalista igényeinek megfelelő, eldobható készségekre képezték ki és át. Állandóan mozgásban van újabb és újabb munkát keresve, bőven a nyugdíjkorhatáron túl vagy akár halálig dolgozik, és tömérdek vagyont termel, amit a plutokrácia zsákmányol ki.

− Jelentés: Jens Holm (A6-0134/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Svéd képviselőtársam, Holm úr nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemről szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Egyetértek azzal az elgondolással, hogy biztosítani kell az Európai Unió nyersanyag-ellátását, valamint hogy biztosítani kell a nyersanyagokhoz való hozzáférést a világpiacokon, megjegyezve ugyanakkor, hogy az Európai Unió jelenleg nem biztosít olyan koherens stratégiát, amely lehetővé tenné, hogy gazdasága szembenézzen a nyersanyagokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos fokozott verseny miatt a versenyképessége előtt álló kihívásokkal.

Csalódott vagyok, hogy a jelentés nem tárgyalja a világban zajló valutamanipulációval kapcsolatos kérdéseket, ami – az alacsony átváltási arányokkal együtt – torzítja a tisztességes versenyt. A nyersanyagok közül az olaj megérdemelte volna, hogy kiemelt figyelemben részesüljön, én pedig megismétlem azon javaslatomat, hogy hozzunk létre egy, a nyersolajárak éves szabályozására szolgáló európai eszközt; amely javaslatra legalább is egy pillantást azért érdemes vetni, ha nem is a piaci erőkkel szembeni küzdelem érdekében – amelyeket el kell fogadnunk –, hanem a belső piacon történő alkalmazásuk hirtelenségének szabályozása és azon hatás finomítása céljából, amelyet a nyersolajár-emelkedések az érintett ágazatok (halászat, közlekedés stb.) költség/árláncában okoznak.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Úgy tűnik, hogy Holm úr jelentése eléggé egyértelműen megnevezi azokat a problémákat, amelyekkel a világ jelenleg a nyersanyagköltségekben bekövetkezett példátlan emelkedés miatt szembesül. A saját természeti erőforrásokkal nem rendelkező európai országok számára ez a versenyképességgel és ennélfogva a munkahelyekkel, ellátási biztonsággal, a nagyobb mértékű függőséggel stb. kapcsolatos problémákat jelenti, a szegényebb országok esetében pedig fejlődésüket veszélyezteti, az élelmiszerhiány miatti zavargásokat és ehhez hasonló történéseket okoz.

Noha néhány ok említésre kerül – különösen néhány olyan felemelkedő ország, mint Kína kizsákmányoló magatartása, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmének liberalizációja –, elfednek vagy homályosítanak más okokat, mint például a spekulációt, Európa Brüsszelben kirajzolódó malthuszi agrárpolitikáját, magának a globális szabadkereskedelemnek az elvét stb.

Ami a megoldásokat illeti, egyértelmű, hogy a Parlament alapvetően a szabad és versenyképes piac szabályozási erényeiben hisz. Ez a piac azonban most fedi fel korlátait, ráadásul igen kegyetlenül. Az energia, az élelmiszer és a nyersanyagok nem olyan termékek, mint a többi: emberek túlélése függ tőlük. Itt az ideje, hogy Európa kereskedelmi kapcsolataiban Brüsszelből kiindulva védje meg saját és tagállamainak érdekeit legelsősorban, ahelyett, hogy mindenáron – emberi vagy társadalmi áldozatok árán – próbálkozzon egy globalista utópia megteremtésével.

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. – (PT) Ez a jelentés a hagyományos nyersanyag- és alapanyag-kereskedelmen túlmutató vonatkozásokkal foglalkozik. Az új nemzetközi helyzetben a különböző termelési tényezőket és összetevőket – többek között az energiát – nyersanyagoknak lehet tekinteni. E termékek árainak növekedése komoly dolog az azokat a határokon túlról importáló európai ipar számára. A piacok reagálnak az egyre több, természeti és környezeti feltétellel szembesülő termelő részéről felmerülő keresletnövekedésre és reagálnak a pénzügyi spekulációra. Aggasztó, hogy ez a nemzetközi helyzet Európában a gazdasági növekedés elsöprésére képes árszinteket ösztönzött. Amint kialakul ez a tendencia, a forrásokért folytatott versenyfutás olyan nyomáshoz és hiányokhoz fog vezetni, amelyek valószínűleg igazgatók számos generációja számára fog kihívást jelenteni, és minden bizonnyal kihatnak majd a modern világ kormányzására.

Az Európai Parlament e jelentés segítségével hívja fel a Bizottságot, hogy a WTO-n belül vesse fel a nyersanyagpiacokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdéseket. A célkitűzés a viszonosság megszerzése, ehhez pedig az egyik megfelelő út a WTO-n keresztül vezet. Az e termékekről folyó tárgyalások soha nem süllyedhetnek a regionális szint alá az integrációs, fejlődés és fenntarthatóság biztosítása érdekében. A nagyobb spekulációt és konfliktust megelőzendő, biztosítanunk kell, hogy az e forrásokkal rendelkező kereskedelmi partnereink tisztességes árat kapnak áruikért.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nem osztjuk a nyersanyag-kereskedelmet illetően a jelentésben szereplő elgondolást.

Nem értünk egyet azzal a bírálattal, amely a harmadik országok által bevezetett politikák és intézkedések leírásakor így fogalmaz: „az alapanyagokhoz való szabad és tisztességes hozzáférés akadályozásának tendenciája figyelhető meg, amely korlátozza az EU vállalkozásainak (!) nyersanyagokhoz és alapanyagokhoz való hozzáférését”. Minden országnak elidegeníthetetlen és szuverén joga eldönteni, hogy hogyan használja fel nyersanyagait, vagy hogyan kereskedik alapanyagaival. Az egyes országokban élő emberek dolga dönteni forrásaik és a megteremtett jólét felhasználásáról.

A jelentés nem említi meg, hogy a tényleges probléma valójában az EU neoliberális modelljében rejlik. Újkori gyarmatosító törekvésektől átitatva arra törekszik, hogy sok országot az uniós országok számára nyersanyagot előállító termelő szerepébe helyezzen vissza, a technológiát és a piaci mechanizmusok ellenőrzését – beleértve a spekulációt – alkalmazva a gazdasági függőség és a multik általi kizsákmányolás előmozdítása érdekében.

Amire szükség van, az az uralkodó gazdasági és társadalmi modelltől való egyértelmű elszakadás, véget vetve az uralkodó–elnyomott viszonyoknak, megvédve a nemzeti szuverenitást, az egyes országok gazdasági potenciálját, valamint külkapcsolataikban a kiegészítő jelleget és a szolidaritást fejlesztve, a termelést pedig az emberek igényeinek kielégítéséhez és a bolygó megőrzéséhez igazítva.

  Jens Holm (GUE/NGL), írásban. − A nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemmel foglalkozó jelentés számos, fejlődési szempontból lényeges kérdést fejt ki. A jelentés hangsúlyozza a spekuláció problematikus felbukkanását az inflálódó árakban és a piacokon tapasztalt ingadozás fokozódásában, amit szabályozni kell.

Több támogatásra szólít fel továbbá a fejlődő országok gazdaságának diverzifikálásához, és kiemeli, hogy mennyire fontos ezen országok számára a politikai tér ahhoz, hogy lehetővé váljon – nem utolsósorban – agrárágazatuk fejlesztése. A jelentés bírálja továbbá a húsfogyasztás növekedését, és kezelési módokat kér e tekintetben. A jelentés azonban olyan nézeteket is kifejt, amelyeket mi mélységesen aggasztónak találunk. Ez mindenekelőtt a nemzetközi versenyképességre helyezett ismételt hangsúlyra, valamint az európai ipar arra irányuló késztetésére vonatkozik, hogy biztosítsa a nyersanyagokhoz való olcsó hozzáférést.

Nem támogatjuk az erre helyezett hangsúlyt, és csupán arra a következtetésre juthatunk, hogy az EU neoliberális arca ismét megmutatkozott. Általánosságban a jelentés egy lépés a helyes irányba a Parlament kereskedelempolitikával kapcsolatos korábbi álláspontjaihoz képest.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Jens Holm nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemről szóló jelentését. A nyersanyagokhoz való szabad és tisztességes hozzáférés fontos az EU gazdasága számára. Mindazonáltal a nyersanyagok és alapanyagok áringadozásának a fejlődő országokra gyakorolt hatásait is figyelembe kell venni. A jelentés mellett szavaztam.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – Néhány új hír – noha önmagukban jók, mégis – aggályokat vet fel a következmények tekintetében. Ez a helyzet részben a nyersanyagárak növekedésével kapcsolatban.

A jó hír az, hogy – amint azt több mutató is bizonyítja – a világ lakosságának egyre nagyobb aránya ér el számára korábban ismeretlen fogyasztási szintekre. A probléma viszont néhány következményben, mindenekelőtt abban a közvetlen következményben rejlik, amellyel a fogyasztás – és ennélfogva a kereslet – effajta növekedése járhat. A gazdaság törvényei még a torzult piacokra is érvényesek, a keresletben bekövetkezett növekedés pedig vagy a kínálat vagy pedig – mint ebben az esetben – az árak növekedését eredményezi. Ez történt most.

Az Európai Uniónak ösztönöznie kellene a piacok általános megnyitását, hogy egyre több termelő tudja kihasználni a keresletnövekedés nyújtotta előnyöket, továbbá elő kellene mozdítania a kereskedelem növekedését. Ugyanakkor kötelességünk közvetlen támogatást nyújtani azoknak, akiket közvetlenül sújtanak ezek az új körülmények: azoknak, akik nem képesek megbirkózni az alapvető áruk árának növekedésével. A piac torzulása ritkán jár pozitív hatásokkal – főként hosszú távon –, de semmi nem állíthat meg bennünket abban, hogy támogatást biztosítsunk azoknak, akiknek kevesebb jutott, sőt, épp ellenkezőleg.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Egyértelmű, hogy valami nagyon nem stimmel a nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemmel. Sok a spekuláció manapság a nyersanyagárak körül. Az ásványi anyagok például eléggé drágák. Az ásványi anyagokban gazdag országok – természeti erőforrásaik ellenére – még mindig szegények vagy még szegényebbekké válnak.

A fejlődő országok saját élelmiszerellátásukban is bizonytalanok, annak ellenére, hogy rengeteg élelmiszert termelnek. A probléma az, hogy túlzottan alacsony árakon exportálnak óriási mennyiségű élelmiszert. Ráadásul az éghajlatváltozás arra kényszerít bennünket, hogy ezt az energiazabáló piacot másképp irányítsuk: az ásványi anyagok kitermelését vissza kell fogni, a helyi élelmiszertermelésnek és -fogyasztásnak pedig előnyt kell élveznie a mezőgazdasági termékek globális kereskedelmével szemben. Röviden: a nyersanyag- és alapanyag-kereskedelem – szabályozásának mai formájában – igencsak bomlasztó hatással bír és multilaterális megközelítést kíván.

A nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemről szóló jelentés eredetileg tartalmazott egy jogos panaszt az EU által 2006 végén javasolt ultraliberális kereskedelempolitikával szemben. Mindeközben azonban ez olyannyira elhalkult, hogy már nem tudom támogatásomat nyújtani ehhez. Alig tartalmaz például jelentős politikai javaslatot. Ami még rosszabb, hogy a jelentés a nyersanyagokhoz és alapanyagokhoz való szabad hozzáférést az EU jogaként állítja be, ideális eszközként pedig a kétoldalú kereskedelempolitikát nyomja előre.

− Jelentés: Margie Sudre (A6-0158/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Francia kollégám és barátom, Sudre asszony saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam, amelyet a legkülső régiókra irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre válaszul írt. Támogatom azt az elgondolást, hogy a megtett intézkedések egyre inkább matematikai indokainak figyelembevétele nem szolgálhat ürügyként arra, hogy megkérdőjelezzük az Unió politikájának a legkülső régiók megsegítésével kapcsolatos részét, sem pedig arra, hogy a gazdasági szereplőket azzal tántorítsuk el, hogy túl nehezen teljesíthető feltételeket szabunk meg a számukra.

A közösségi beavatkozásoknak a kezdeményező kedv katalizátoraiként kell hatniuk, hogy a legkülső régiókból kiindulva – a köz- és magánszféra partnerségeinek keretében – kiválósági központok jöjjenek létre az olyan ágazatokra támaszodva, amelyek képesek javukra fordítani a kedvező adottságokat és a felgyülemlett szakmai ismereteket, például a hulladékkezelést, a megújuló energiaforrásokat, az energetikai önellátást, a biodiverzitást, a tanulói mobilitást, az éghajlattal foglalkozó kutatásokat vagy a válságkezelést. Végezetül pedig támogatom azt, hogy a jövőbeli közös bevándorlási politika szenteljen külön figyelmet a legkülső régiók helyzetének, amelyek mindegyike az EU külső határa. Sudre asszony munkája dicséretet érdemel, amiért szüntelenül és óriási hozzáértéssel, eltökéltséggel és részvéttel emel szót a legkülső régiók nevében.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE) , írásban. – (PT) Az e jelentésben szereplő, állásfoglalásra irányuló indítvány ajánlásokat tartalmaz a legkülső régiókra vonatkozó stratégia értékelésével és jövőbeli kilátásaival kapcsolatban, beleértve különösen a következőket:

– más mutatók alkalmazása a kohéziós szint mérésére a GDP kizárólagos használatán kívül;

– a kohéziós politika jobb összehangolása a közösségi politikákkal az ágazatokat átfogó megközelítésben, a kapcsolódási pontok bővítése érdekében, továbbá a legkülső régiók valós helyzetéhez még hatékonyabban hozzáigazított jelenlegi és jövőbeli európai politikák;

– a javukra szolgáló olyan politikák és intézkedések, amelyen nem átmeneti jellegűek, illeszkednek az eltérő igényeikhez, valamint megoldást kínálnak az állandó nehézségeikre;

– közösségi támogatás a legkülső régiók mezőgazdasága számára, valamint támogatási intézkedések előírása halászati ágazatuk tekintetében;

– egyedi elbánás a közlekedési ágazatban, különösen a polgári repülésnek a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való felvételét illetően;

– a legkülső régiókra vonatkozó stratégia jövőjéről folytatott tárgyalás szükségessége, hogy velük kapcsolatban szerepeljen abban a lisszaboni stratégia végrehajtása;

– a jövőbeli közös bevándorlási politikában különös figyelmet kell fordítani a legkülső régiók helyzetére;

– a legkülső régiókat az Unió tengeri politikájának középpontjába kell helyezni;

– biztosítani kell a legkülső régiókra vonatkozó stratégia jövőbeli közösségi finanszírozását, valamint az elkülönültségük miatt fennálló hátrányos helyzetük ellensúlyozását.

A jelentés érdemes arra, hogy én és képviselőcsoportom is támogassuk. A jelentés elfogadására szólítottam fel és mellette szavaztam.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sajnáljuk, hogy a Parlament többsége elutasította az arra vonatkozó módosításainkat, hogy a legkülső régiókra vonatkozó uniós politika jövőjéről szóló, a mai plenáris ülésen elfogadott állásfoglalásra irányuló indítványba beépüljenek a Halászati Bizottságban jóváhagyott, a legkülső régiók érdekeit szolgáló értékes és fontos javaslatok.

Néhányan azzal érvelnek, hogy ez inkább regionális politikai, nem pedig halászati állásfoglalás. Ez tévedés. Az EP az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal járul hozzá a legkülső régiókkal kapcsolatos közösségi politikák jövőjéhez, és itt a Parlamentben kell megmagyaráznunk a jóváhagyott javaslatokat, különösen az EP Halászati Bizottságában elfogadottakat – az EP tengerpolitikájára vonatkozó állásfoglalással is ez történt. Ezért próbáltuk meg ismét előterjeszteni azokat, de azért is, hogy következetesek legyünk az általunk Portugáliában képviselt nézettel.

Másfelől sajnáljuk azon javaslatunk elutasítását, amely egyértelműen kifejtette, hogy a legkülső régiókra vonatkozó közösségi támogatási intézkedéseknek állandó jellegűnek kell lenniük. Az előadó kimondja, hogy a cél éppen az, hogy ezekre az intézkedésekre már ne legyen szükség. Ez alapvetően egy (ál)érv, amely azon tény elfedésére szolgál, hogy a legkülső régiók által tapasztalt nehézségek jellegüket tekintve állandóak, és azokról minden költségvetésben vagy közösségi keretben tárgyalni kell.

  Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) Franciaországot igencsak aggasztja a legkülső régiókkal kapcsolatos uniós politika.

Létfontosságú, hogy a brüsszeli politikusok a mostaninál sokkal inkább és sokkal jobban figyelembe vegyék e régiók egyedi jellemzőit, különösen:

- a kereskedelempolitika révén, mivel a legkülső régiók termelése versenyben van az EU által biztosított, erőteljesen preferenciális feltételek előnyeit kihasználó szomszédos országok termelésével;

- a bevándorlási politika révén, mivel ezek a régiók különösen sérülékenyek a bevándorlással szemben, az illegális bevándorlók beáramlása pedig olyan gazdasági és társadalmi problémákat okoz, amelyek jóval túlmutatnak az ezek kezelésére szolgáló helyi kapacitáson;

- az állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseken keresztül, és különösen az olyan adómentességek fenntartásával, amelyekből e régiók részesülnek, és amelyeket az európai jog nevében időről időre megkérdőjeleznek.

Engem különösen aggaszt a Saint-Barthélemy tekintetében meglévő jogi kettősség: ez a kicsi francia sziget 2007 óta rendelkezik területi joghatósággal, és mikor jogállását megváltoztatta, meg kívánta őrizni a gazdasági túléléséhez nélkülözhetetlen adómentességet. Úgy tűnik azonban, hogy az EU szerint a legkülső régiók közé tartozik, más szóval az Unió közösségi jog hatálya alá tartozó területe. Elfogadhatatlan volna, ha ez a kettősség veszélybe sodorná azt az autonómia iránti vágyat, amelyet a lakosság 95%-a egyértelműen kinyilvánított.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. − (RO) A hét legkülső régió tekintetében a legfőbb kérdés az, hogy – noha ezek az Európai Unió lakosságának 1%-át képviselik – olyan kényes gazdasági és társadalmi helyzettel kell megküzdeniük, amelyet tovább súlyosbít a kontinenstől távoli, elszigetelt elhelyezkedésük, a nehézkes felszín, domborzat és éghajlat, valamint a korlátozott számú terméktől való gazdasági függésük.

A Bizottság által felsorolt és az előadó által támogatott intézkedéseknek – mint például a versenyképesség javításának, a legkülső régiók megközelíthetőségével és a regionális földrajzi környezetbe történő integrációjukkal kapcsolatos nehézségek csökkentésének – kiemelt kezelésével hozzájárulhatunk e régiók társadalmi-gazdasági helyzetének javulásához, fejlődésüknek az Európai Unió más régióival való homogenizálásához, valamint a közösségi követelmények mellett ahhoz, hogy forrásaikat jó célra fordítsuk.

Ez egyúttal az egyik ok, amiért e jelentés mellett szavaztam, és szeretném hozzáfűzni, hogy több figyelmet kell fordítani a kikötőkre, mivel a 7 legkülső régióból 6 sziget. A kikötői infrastruktúra korszerűsítése hozzájárulhat az idegenforgalmi iparág, a termelési ágazat és a helyi piacok előmozdításához és fejlődéséhez.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az Európai Unió legkülső régióinak támogatása összhangban áll az EU szolidaritással kapcsolatos gondolkodásmódjával – a megközelíthetőségük nehézsége által generált hátrányok csökkentése érdekében. Minden bizonnyal különösen azt kell biztosítanunk, hogy ezek a régiók ne veszítsék el mezőgazdasági önfenntartó képességüket, ami általánosságban az egész Európai Unióra is vonatkozik.

E tekintetben közös törekvésünknek annak kell lennie, hogy fenntartsuk a kisebb, családi mezőgazdasági üzemeket – például az ausztriai dombságokon gazdálkodó mezőgazdasági termelőket, valamint minden egyes hagyományos kis- és közép-, továbbá biotermelőt –, hogy folytathassák ökológiai szempontból hasznos munkájukat, mi pedig ne veszítsük el élelmiszerszuverenitásunkat a mezőgazdasági óriásüzemekkel szemben, illetve ne váljunk függővé a nagyobb mezőgazdasági konszernektől. Emiatt szavaztam a Sudre-jelentésre.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A legkülső régiók olyan egyedi jellemzőkkel bírnak, amelyeket elkezdtek figyelembe venni az európai növekedés és fejlődés előmozdítására irányuló intézkedésekben. Sokat kell még tenni e régiók további fejlődéséért és azért, hogy több előnyünk származzon ebből a más globális gazdasági blokkokkal határos területből.

A legkülső régiók javát szolgáló, ágazatokon átnyúló és egymást kiegészítő intézkedések segítettek e régiók gazdasági és társadalmi helyzetének javításában, de még mindig fontos dolgozni a jobb megközelíthetőségen, az erősebb versenyképességen és a jobb regionális integráción. Mindazonáltal még mindig vannak előttünk olyan nehézségek, amelyek figyelmen kívül maradtak, mint például a hagyományos mezőgazdaság megőrzése, a kulcsfontosságú ágazatok fejlesztésére szánt, megnövelt támogatása vagy a differenciált adórendszerek fenntartása. A legtöbbet kihozni a legkülső régiók egyedi javaiból – ez tehát az a stratégia, amely biztosítani fogja a legkülső régiók fenntartható fejlődését a vonzerő és az együttműködés tekintetében.

Az éghajlatváltozást, a demográfiai változást és a migráció kezelését, az agrár- és tengerpolitikát prioritássá tenni helyes intézkedés, amelynek ki kell egészülnie a legkülső régiók gazdaságainak szükséges diverzifikálásával, egyedi jellemzőivel, és a hatályban lévő szabályok lehető legteljesebb körű kiaknázásával, a legmegfelelőbb eszközöket használva fel a legkülső régiók által tapasztalt, egyedi problémák megoldásához.

− Jelentés: Lasse Lehtinen A6-0155/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tartózkodtam finn képviselőtársamnak, Lehtinen úrnak a Közösség fogyasztóügyi politikai stratégiájáról (2007–2013) szóló bizottsági közleményről szóló saját kezdeményezésű jelentéséről tartott szavazástól.

Természetesen egyetértek azzal, hogy a 493 millió európai fogyasztónak kell az Unió előtt álló három kihívás – a növekedés, a foglalkoztatás és a polgárokkal meglévő szorosabb kapcsolatok kialakításának szükségessége – középpontjában állnia, valamint hogy ők képezik a gazdaság éltető erejét, mivel fogyasztásuk teszi ki az EU GDP-jének 58%-át.

Mindazonáltal továbbra is meggyőződésem, hogy míg sikeresek voltunk a belső piacon a verseny révén – más szóval, különös figyelmet fordítottunk a fogyasztókra –, úgy vélem, hogy a jelenlegi globális kihívásokra válaszul a termelőket kell aggályaink középpontjába állítanunk. Ezen túlmenően egy komoly jogi tanulmány hiányában jelentős fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy a jelentés milyen elhamarkodottan kezeli a fogyasztók termelőkkel szembeni kollektív keresetét, és azt kéri a Bizottságtól, hogy terjesszen elő átfogó, európai szintű javaslatot, amely minden fogyasztó számára kollektív fellebbezési mechanizmusokhoz való hozzáférést kínál fel a határokon átnyúló jogviták rendezésére.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára jobb védelmet kínáljon, Lehtinen úr jelentése a vonatkozó területeken meglévő jogszabályok javítását javasolja, egyszerűsítve a jogszabályokat és elsimítva a regionális különbségeket. Az EU-nak kötelessége egy, a fogyasztói jogok védelmére, valamint a fogyasztói egészség megóvására irányuló, tényleges transznacionális gazdaságpolitika kidolgozása.

A kérdéses – és általam támogatott – javaslat célja, hogy harmonikus jogi keretet hozzon létre, hogy szilárd és integrált rendszert biztosítson a termékbiztonság tekintetében, valamint hogy belecsepegtesse az európai piacon meglévő árukba a valódi fogyasztói bizalmat, ezzel széles körű növekedést idézve elő a fogyasztás terén.

A hatékony fogyasztóvédelmi politika megvalósításához azonban az EU-nak óriási energiát kell fektetnie a piacfelügyelet javításába – adott esetben a nemzetközi együttműködés fokozásával –, valamint magukra a fogyasztókra irányuló oktató és tudatosító kampányokba: az európai piac mindaddig nem tudja megvalósítani teljes potenciálját, amíg a fogyasztókat meg nem győzik arról, hogy termékei teljesen biztonságosak.

Ez lehetővé tenné Európa számára, hogy egy olyan, valóban versenyképes piaccá váljon, amely ki tudja elégíteni és meg tudja védeni fogyasztóit, valamint arra tudja őket ösztönözni, hogy legyenek merészebbek: legyenek a piac valódi szereplői.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Azért támogattam Lehtinen úr jelentését, mert az európai fogyasztókat védő szabályozások átláthatósága e fogyasztók és az egymással versengő gyártók javát szolgálja. Az új tagállamokban végbement gazdasági változások a piaci jogalanyoknál új intézkedési elvek bevezetését idézték elő. A fogyasztóknak ma felkínált áruskála egyre színesebb, mind a termékek, mind pedig a szolgáltatások tekintetében. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a fogyasztók helyzete – különösen az új tagállamokban, ahol még mindannyian emlékszünk a szabadpiac kezdetére – továbbra is viszonylag gyenge az óriáskonszernekkel szemben. Ehhez nagyobb mértékű átláthatóságra és a fogyasztók jogainak megfelelő védelmét garantáló, vonatkozó jogi keret korszerűsítésére van szükség.

Örömmel fogadtam továbbá a jelentésnek azt a részét, amelyben az előadó az unióbeli kis- és középvállalkozások támogatása mellett szólt. Régiómban, Małopolskában ezek a vállalkozások teszik ki az összes vállalkozás 95%-át, és legtöbbjük viszonylag új (30%-uk ötévesnél fiatalabb).

  Colm Burke és Malcolm Harbour (PPE-DE), írásban. − Az EPP-ED képviselőcsoport erőteljesen támogatja az európai egységes piac fogyasztóinak tájékoztatására és pozíciójuk javítására irányuló, átfogó intézkedésprogramot. Azt akarjuk, hogy a fogyasztók maximálisan élvezzék egy 500 millió fogyasztóból álló, virágzó piacon – a világ legnagyobb kiskereskedelmi piacán – rendelkezésre álló választék, sokféleség és innováció előnyeit.

Azt akarjuk továbbá, hogy a fogyasztók gyorsan és hatékonyan élvezhessék jogorvoslathoz való jogukat, ha problémákkal szembesülnek. Támogatjuk a végső soron bírósági jogorvoslatokkal alátámasztott, nem bírósági eszközökön keresztüli igazságszolgáltatáshoz való könnyű és hatékony hozzáférést.

Ma azért tartózkodtunk a szavazástól, mert a PSE egy igen pozitív jelentést torpedózott meg azzal, hogy beszúrt egy, a kollektív jogok európai szintű végrehajtásával kapcsolatos, még teljes egészében kipróbálatlan és potenciálisan igen költséges jogi rendelkezésre irányuló felhívást. A Bizottság már most is kiterjedt konzultációkat folytat a fogyasztói jogok érvényesítésének egész kérdéséről. Még igen korai bármiféle következtetést levonni az esetlegesen szükséges változtatásokról. Sok mindent el lehet érni a meglévő jogorvoslati mechanizmusok javításával és a tagállamok közötti együttműködés fokozásával.

A PSE sérti a fogyasztói jogokat azzal, hogy megpróbálja elterelni a figyelmet arról, hogy valamennyi szinten határozottabb intézkedésekre van szükség a fogyasztói jogok érvényesítésének javítása érdekében, miközben ... (A szavazáshoz fűzött magyarázat lerövidítése a 163. cikkel összhangban).

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egy valódi fogyasztóvédelmi politikának különböző elveket kell betartania.

Először is léteznie kell egy tisztességes jövedelemelosztó és -újraelosztó politikának, amely tisztességes béreken, a termelők – különösen a kis- és mikrogazdálkodók, -gyártók és -kereskedők tekintetében – a megfelelő megtérüléseken alapul annak érdekében, hogy ösztönözze az élelmiszerek előállítási helyéhez közel lévő piacokat, valamint hogy előmozdítsa az élelmiszerbiztonságot és -szuverenitást.

Másodsorban léteznie kell egy, a spekulatív kereskedelem és pénzügyek elleni küzdelemre irányuló, hatékony politikának, tájékoztatni kell a fogyasztókat és biztosítani kell az átláthatóságot.

A jelentés azonban kevés figyelmet fordít ezekre a kérdésekre; sőt, olyan álláspontot javasol, amely jobban foglalkozik a gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeivel és a szolgáltatások liberalizálásával, mint a fogyasztók összességével, noha a jelentés egyes részeiben szerepel néhány pozitív javaslat, csakhogy ez egy teljes egészében neoliberális keretben történik, amelyben a fogyasztók képezik a teljes folyamat leggyengébb láncszemét.

A jelentés hangsúlyozza például, hogy különösen a szolgáltatási piac fokozott liberalizációjára van szükség a verseny előmozdítása érdekében, alacsonyabb árakat kínálva így a fogyasztóknak, amiről viszont jól tudjuk, hogy ellentmondásos, és csak a vállalkozások érdekeit szolgálja. Ezért nem tudtunk a jelentés mellett szavazni.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A fogyasztók vannak a közös piac központjában, és ezért a legfőbb kedvezményezetteknek is nekik kellene lenniük. Véleményem szerint azonban a fogyasztókat erőteljesen védő jogszabályok és a vállalkozások működésével kapcsolatos feltételek között egyfajta egyensúlyt kell fenntartani.

Senki sem becsüli le a fogyasztók azon jogát, hogy követeléseiket érvényesítsék. Úgy vélem azonban, hogy a fogyasztók számára különösen azt a lehetőséget kell biztosítanunk, hogy jogaikat gyorsan és hatékonyan érvényesíthessék. Szerintem a peren kívüli eszközökre különösen nagy hangsúlyt kell helyezni a fogyasztói panaszok vizsgálatakor. Ennek alátámasztásaként szeretném elmondani, hogy a Business Europe adatai szerint a fogyasztói jogokkal kapcsolatos viták 90%-át bíróságon kívül rendezik. Az eljárásokkal kapcsolatos költségtényező nem kevésbé jelentős itt, mivel ez sokkal alacsonyabb annál, mint amikor abban a bíróságok is részt vesznek.

Úgy vélem, hogy egy európai kollektív jogorvoslati rendszer létrehozására irányuló parlamenti felhíváson keresztül megszavazott módosítás nem garantálja a hatékonyabb fogyasztóvédelmet. Ezt a kérdést az Európai Bizottságnak kell megvizsgálnia, nekünk pedig az eredmények közzétételéig el kell halasztanunk a döntést. Elképzelhető, hogy ezt a kérdést megfelelően szabályozzák a tagállami jogszabályok. Ezenfelül attól tartok, hogy ez a rendszer olyan kereseti feltételeket fog teremteni, amelynek valódi kedvezményezettjei nem a fogyasztók, hanem az ügyvédek lesznek, akik profitálni fognak a lefolytatott eljárások díjainak emelkedéséből.

  Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Szerintem jó dolog, hogy az EU felelősséget vállal a fogyasztókért, ezért én a jelentés mellett szavaztam. Másrészt azonban ellenzem azokat az elgondolásokat, hogy harmonizáljuk a fogyasztóvédelmet az EU-ban és több országot is szólítsunk fel az euro elfogadására.

  Jens Holm, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − A jelentés egy uniós fogyasztóvédelmi ombudsmani tisztség létrehozását javasolja. Szkeptikusak vagyunk ezzel az elképzeléssel szemben, jó néhány okból: ez a pozíció olyan jelentős kiadásokat idézhet elő, amelyek azzal a kockázattal járnak, hogy aláássák a fogyasztói szervezetek finanszírozását.

Emellett egy újabb európai szintű pozíció létrehozása azzal a veszéllyel jár, hogy túlságosan eltávolodik a polgároktól. Mindezek ellenére is támogatjuk a jelentést, mivel erősíti a fogyasztók kollektív jogorvoslathoz való hozzáférését, ami létfontosságú a fogyasztók határokon átnyúló, biztonságos vásárlások lebonyolítása iránti bizalmához.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A fogyasztóügyi politikai stratégiáról szóló Lehtinen-jelentés ellen szavaztam, mert – noha számos olyan dolog szerepelt a jelentésben, amellyel egyet tudtam érteni –, alapjában véve elutasítom a szolgáltatások fokozott liberalizációjára irányuló felhívást. Igaz, hogy bizonyos szolgáltatásoknak javára válhat a liberalizált gazdasági környezet, a szolgáltatások szabad mozgása pedig az EU négy alapvető szabadságának egyike.

Úgy vélem azonban, hogy közszolgáltatásokat az ezekkel kiszolgált közösségek és egyének javára kell nyújtani, és nem magánjellegű haszonszerzésre. Az egészségügy, oktatás és a létfontosságú közlekedési útvonalak területén a szolgáltatásoknak továbbra is állami tulajdonban kell maradniuk, nyilvánosan elszámoltathatónak kell lenniük és a tagállamok felelősségi körébe kell tartozniuk.

  David Martin (PSE), írásban. − Lasse Lehtinennek az EU 2007–2013 közötti fogyasztóügyi politikai stratégiájáról szóló jelentése megismétli, hogy javítani kell az uniós fogyasztók pozícióját, továbbá fokozni kell jólétüket és védelmüket szerte az Unióban. Szavazatom azt tükrözi, hogy EU-szerte szükség van a jobb fogyasztóvédelemre.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az EU 2007–2013 közötti fogyasztóügyi politikai stratégiája megmutatja a helyes irányokat a fogyasztóvédelem fejlesztéséhez, de azt azért meg kell mondani, hogy ad hoc intézkedéseket hozni még messze nem elég. Ki kell dolgoznunk egy, a további meghatározott és következetes lépésekre irányuló tervet, amelynek eredményeként a fogyasztóvédelem valamennyi uniós rendeletben helyet kap. Biztosítani kell, hogy maga a fogyasztóvédelem ne váljon az európai politika különálló területévé, hanem minden, az európai egységes piac létrehozására irányuló európai politikában szerepeljen.

Megfelelő védelmi mechanizmusok nélkül ez az egységes piac létrehozására irányuló, fontos európai projekt nem fog megvalósulni. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az uniós fogyasztók védelmének van egy külső vetülete is – erre emlékeztet legalábbis az importált kínai játékokkal kapcsolatos legújabb probléma. Azt a célt kell kitűznünk, hogy megvalósítsuk a belső piacon értékesített összes termékbe vetett teljes körű fogyasztói bizalmat.

Ezen túlmenően egy valódi belső piacnak biztosítania kell a kollektív keresetek rendszerét. Ennek létrehozása során le kell vonnunk a következtetéseket a csoportos keresetek USA-beli rendszeréből, annak összes hátrányával együtt.

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. − (NL) Tisztelt elnök úr! Lehtinen úr jelentése elviekben támogatásomat élvezi. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által jóváhagyott formájában tartalmaz minden olyan alapvető kérdést, amellyel a Bizottság közleményére válaszul foglalkoznunk kell: egy horizontális megközelítés alkalmazása, a szerződéses jogra fordított figyelem, a fogyasztói szervezetek szerepének elismerése, az egyensúly szükségessége, a kkv-k egyedi jellege, a soft law és egy javított tudásbázis jelentőssége, valamint a szolgáltatási ágazatra fordítandó nagyobb figyelem szükségessége. A jogorvoslathoz való hozzáféréssel foglalkozó szakaszt is fontosnak tartjuk. Ez a közrend fenntartásának egyik vetülete. Sajnálatos azonban, hogy a plenáris ülésen elfogadták a 40. szakasznak azt a módosítását, amely még egy elemzés rendelkezésre állása előtt előnyben részesíti a csoportos kereseteket, a jelentésben kért vizsgálat alapján. A csoportos keresetek lényegében az eljárási jogba nyúlnak bele. Ezért elfogadhatatlan, hogy a kocsi húzza a lovat. Emiatt tartózkodtam a szavazástól.

− Jelentés: Elizabeth Lynne (A6-0159/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tartózkodtam a brit képviselőtársam, Lynne asszony által készített, a 2000. évi irányelvek átültetése óta az esélyegyenlőség és megkülönböztetésmentesség terén az Unióban elért előrehaladásról szóló, saját kezdeményezésű jelentésével kapcsolatos szavazásban.

Egyetértek a jelentésben megállapított elvek alapjaival, különösen a megkülönböztetésmentesség tekintetében olyan területeken, mint az oktatás, az egész életen át tartó tanulás, a foglalkoztatás, a szociális védelem, a lakhatás és az egészségügyi ellátás, az olyan csoportokról alkotott kép, akik a médiában és a reklámokban a megkülönböztetés áldozatául esnek, a fogyatékkal élők számára fizikai hozzáférés az információhoz, távközléshez, elektronikus kommunikációhoz, a különböző közlekedési módokhoz és közéleti találkozóhelyekhez, szociális ellátásokhoz, valamint a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés stb.

Mindazonáltal nem vagyok meggyőződve arról, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikke alapján új irányelvre van szükség. A politikai vitának folytatódnia kell. Folytatni is fogjuk …

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE), írásban. − A konzervatív európai parlamenti képviselők iszonyodnak a megkülönböztetéstől annak valamennyi formájában: előterjesztettük az e jelentésre vonatkozó saját módosításainkat is, hogy ezt kristálytisztává tegyük. Miközben azonban a jelenleg is zajló megkülönböztetés bizonyos aspektusai még mindig problémát jelentenek, azért túlzás azt sugallni, hogy valamilyen módon a több uniós jogszabály volna a megoldás.

Az Egyesült Királyságnak már egész jogi korpusza van a megkülönböztetésre vonatkozóan, amelynek gyakorlati végrehajtása továbbra is nehézkesnek bizonyul. Jobban kell végrehajtani a meglévő jogszabályokat, és végrehajtásuk során jobban meg kell érteni a problémákat, még mielőtt rálépnénk a még több uniós irányelv ösvényére.

Ez a jelentés – egy újabb „átfogó és széles körű”, a megkülönböztetésmentességre irányuló uniós irányelvre felszólító, saját kezdeményezésű állásfoglalás – a legjobb esetben is politikai pózolás, legrosszabb esetben pedig egy, a Bizottsághoz intézett korlátlan felhívás, hogy álljon elő újabb és újabb, mindenkire egyformán alkalmazható uniós jogszabályokkal egy igen érzékeny területen.

Ahogyan azt az egyesült királyságbeli Kereskedelmi Kamara egyik tagja igen tömören megfogalmazta: „A legtöbb megkülönböztetés nem oldható meg további jogszabályokkal. Sokkal hasznosabban töltenénk az időt a felfogás megváltoztatására irányuló multikulturális és többféle hitvilággal foglalkozó eseményekkel.” Egyetértünk.

  Brian Crowley (UEN) , írásban. − Ez a jelentés megpróbál túlmenni az EU részére a tagállamok által a megkülönböztetésellenesség területén biztosított hatáskörön. A Szerződések egyértelműen meghatározzák azokat a területeket, ahol az EU hatáskörrel rendelkezik arra, hogy jogszabályokat javasoljon, valamint azt, hogy a tagállamok mit tehetnek meg önállóan.

Ez a jelentés – amely saját kezdeményezésű jelentés, azaz nem tartozik hozzá a Bizottságtól érkező jogalkotási javaslat – túlmegy azon, amit a jelenlegi Szerződések megengednek, és túlmegy ezen akkor is, ha a Lisszaboni Szerződést ratifikálják. Valójában bármely, uniós hatáskörbe tartozó, a megkülönböztetésellenességre irányuló intézkedés tagállamaink kormányaira tartozik, és minden kormány vétójoggal rendelkezik. Ez NEM az Európai Parlament dolga.

A Szerződés szerint meglévő hatáskörök alapján valamennyi tagállamnak bele kell egyeznie a megkülönböztetésellenesség területén születő jogszabályokba. Írország valójában igen erőteljes, a megkülönböztetésellenességről szóló nemzeti jogszabállyal – azaz esélyegyenlőségi törvénnyel – rendelkezik és remek eredményeket tud felmutatni.

Ajánlatos a fogyatékkal élők jogainak javítása, és különösen az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos korlátozások kezelése. Ez a jelentés azonban túlment az Unió hatáskörén, ennek megfelelően a Fianna Fáil küldöttsége elutasította.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Lynne asszonynak az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén az EU-ban elért előrehaladásról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel szorgalmaznunk kell, hogy az Európai Bizottság szigorúan ellenőrizze a személyek közötti egyenlő bánásmódról szóló 2000/43/EK és 2000/78/EK irányelv átültetését és az ezen irányelveken alapuló nemzeti jogszabályok végrehajtását.

Hangsúlyoznám, hogy a nők különösen sérülékenyek a munkahelyi megkülönböztetéssel szemben, mindenekelőtt az anyasággal kapcsolatos döntéseik tekintetében.

Az Európai Unió egyik alapvető elve és alapelve a megkülönböztetés bármely formájával szembeni védelemhez való jog, mégis hiányoznak a hatékony jogi eszközök és a végrehajtás, úgyhogy fennáll a veszély, hogy minden értelmét elveszti.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben szerepel néhány pozitív aspektus, jelesül az ahhoz való ragaszkodás, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak véget kell vetniük a munkaszerződéseken alapuló valamennyi megkülönböztetésnek, azáltal hogy minden munkavállaló számára biztosítják az egyenlő bánásmódot, az egészség és a biztonság védelmét, a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, az egyesülés szabadságát és a képviseletet, a tisztességtelen elbocsátások elleni védelmet, a kollektív tárgyalást és a kollektív fellépést.

A jelentés hangsúlyozza továbbá a képzéshez való hozzáférés, valamint az oktatási és képzési időszakok lefedésével a megszerzett jogok folyamatos védelmének fontosságát, a jobb gondozási lehetőségeket, az olyan alapvető szociális jogok fenntartását, mint például a nyugdíjjogosultságok, képzési jogok, valamint a munkanélküliségi ellátások a személy foglalkoztatási helyzetében bekövetkezett változások során, a munkaszerződések között és az alkalmazotti jogviszony és az önálló vállalkozás között.

A fentiek ismeretében az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja különböző szempontokból próbálta módosítani a jelentést, különösen a megkülönböztetésmentességről szóló irányelvvel kapcsolatos felhívás tartalmát illetően; nem jártak sikerrel, mivel ezt leszavazták.

A magunk részéről elutasítjuk a PPE-DE javaslatait és támogatjuk az előadót, noha a jelentés néhány pontjával nem értünk egyet.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A tagállamokban, különösen a foglalkoztatás terén jelentkező megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló Lynne-jelentés teljes egészében összhangban van a Parlament által ebben a témában elfogadott szövegekkel. Az általánosságok és a nőkre vagy a fogyatékkal élőkre vonatkozó néhány megjegyzés mögött egyáltalán nem nehéz észrevenni, hogy mi áll valójában és megszállottan az Önök figyelmének központjában: a bevándorlói közösségek.

A kérdés elkerülése érdekében szándékosan mindent egybegyúrnak: a nőkkel, a fiatalokkal, az idősekkel szembeni megkülönböztetést, az etnikai származáson alapuló megkülönböztetést stb., de még az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést is. Ha van egyáltalán a megkülönböztetésnek egy olyan típusa, amely erkölcsileg, jogilag és politikailag is tökéletesen indokolható, akkor az épp a foglalkoztatás és a szociális ellátások tekintetében meglévő nemzeti és európai preferencia. Viszont az Önök „pozitív intézkedésre” – mivel az igazat nem merik kimondani – irányuló javaslatai igazi és tényleg hátrányos megkülönböztetést takarnak, amelynek első áldozatai maguk, a saját hazájukban lévő európaiak lennének, és máris azok. Önök szerint azonban az ilyen típusú megkülönböztetés normális.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként teljes egészében támogatom Lynne asszony jelentését. Nincs kétségem afelől, hogy a hatályos nemzetközi jog és saját uniós ítéleteink – formális szempontból – kívánatosak és jó megoldást jelentenek. Ezért sajnálom, hogy hatálybalépésük folyamatosan akadályok egész sorába ütközik, még a mi Európánkban is, amely demokratikusabbnak és kevésbé megkülönböztető jellegűnek tűnhet.

Megdöbbentő, hogy esetleg fel kell szólítanunk az uniós tagállamokat, hogy tartsák teljes mértékben tiszteletben a 2000/78/EK irányelv rendelkezéseit, valamint hogy folyamatosan és szisztematikusan kövessék nyomon a megkülönböztetés valamennyi formájának a politikai, társadalmi és gazdasági életben való megszüntetése terén elért előrehaladást.

Ez különösen fontos hazám, Lengyelország polgárai számára, akik – kihasználva a közös piac és a személyek szabad mozgása nyújtotta előnyöket – sok uniós országban élnek és dolgoznak. Nagyon sajnálom, hogy azt kell mondanom, egyre nyilvánvalóbb a honfitársaimmal szembeni, pusztán az állampolgárságukon alapuló megkülönböztetés. Az ilyesfajta zavaró információ egyre gyakrabban lát napvilágot Németországból, Nagy-Britanniából és Írországból. Paradox lenne, ha az Európai Parlament ennyire erőteljesen és hatékonyan válna a megkülönböztetés megnyilvánulásaival szembeni küzdelem részesévé a világban, és mégsem lenne képes arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával otthon – azaz az uniós tagállamokban – megbirkózzon. Minden bizonnyal valamennyi uniós polgár megérdemli az egyenlő és megkülönböztetésmentes elbánást!

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Először is szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos egy vita lefolytatása és intézkedések megtétele a megkülönböztetés elleni küzdelem és az esélyegyenlőség területén.

Amint azonban arra maga az előadó is rámutat, néhány tagállam még mindig nem hajtotta teljes egészében végre a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló (2000/43/EK) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló (2000/78/EK) irányelvet. Az ezek rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos problémák miatt úgy tűnik, hogy a megoldás az lenne, ha a megfelelő átültetésre, valamint az ezen irányelvek által megtestesített szabályozások hatékonyabb végrehajtásra összpontosítanánk.

A helyzet nem fog javulni azzal, ha az emberek több kategóriáját fedjük le több jogi szabályozáson keresztül. A legfontosabb az, hogy – főként tagállami szinten – a tudatosság felkeltésére irányuló oktatási és tájékoztató kampányokat és intézkedéseket folytassunk, mert ezek jelentik a helyes választ a szóban forgó problémákra. A megkülönböztetéssel és az esélyegyenlőséggel kapcsolatos kihívások nem minden tagállamban azonosak.

Ezért is ellenzem, hogy egyre több jogalkotási aktust hozzunk létre, mivel ezektől még nem tűnnek el az esélyegyenlőség és a megkülönböztetés területén meglévő problémák.

Mindeközben azon a véleményen vagyok, hogy különálló megfontolást igényel a fogyatékkal élőkkel szembeni megkülönböztetés, akiknek különös helyzete egy tagállami szinten végrehajtandó, átfogó javaslat megfogalmazását teszi sürgősen szükségessé. Remélem, hogy az Európai Bizottság a közeljövőben hozzákezd ehhez a kezdeményezéshez.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Elizabeth Lynne „Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban” című jelentését. Szerintem nem szabad arra törekednünk, hogy a megkülönböztetések típusai között egyfajta hierarchiát mozdítsunk elő az EU-ban.

Konzervatív pártbeli kollégáink nyilvánvalóan másként látják, és megkérném őket arra, hogy találjanak magyarázatot arra az álláspontra, amelyet én alapjaiban védhetetlennek tartok. Egy, a 13. cikken alapuló horizontális irányelv kell nekünk, ezért én Lynne asszony jelentésére szavaztam.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − A PPE-DE képviselőcsoport Fine Gael-beli tagjai – Mairead McGuinness, Avril Doyle, Gay Mitchell és Colm Burke – tartózkodtak „Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban” című Lynne-jelentéssel kapcsolatos végső szavazáson.

Ez a jelentés hangsúlyozza és bírálja a 2000/78/EK irányelv „átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos tagállami hiányosságokat” és a tagállamok általi átültetés és végrehajtás szigorúbb nyomon követésére, valamint az e területen meglévő uniós jogszabályok megerősítésére szólít fel.

Támogatjuk az uniós irányelvek teljes körű átültetésére és végrehajtására irányuló felhívást, de megjegyezzük, hogy néhány tagállammal szemben még mindig nem zárult le a jogsértési eljárás.

Erőteljesen támogatjuk a megkülönböztetés megszüntetésére irányuló intézkedéseket, beleértve akár a további intézkedéseket is, de ebben a szakaszban nem támogathatunk egy további uniós irányelvekre irányuló felhívást e területen. Fontos, hogy a meglévő uniós irányelveket teljes körűen végrehajtsák, a Bizottságnak pedig továbbra is biztosítania kell azok betartását tagállami szinten, mielőtt új uniós intézkedéseket kezdenénk mérlegelni.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) E jelentés mellett szavaztam, és azt az elért előrehaladás – de különösen az esélyegyenlőség elérése és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükséges jövőbeli intézkedések – tekintetében fontosnak tartom. E jelentés rendelkezései a jogszabályok egyik legprogresszívabb részét képezik, amelyek igen sok európai polgár számára tényleges előnyöket biztosítanak életminőségük javulása tekintetében.

A Bizottság által közölt adatok szerint az európai polgárok 51%-a vélekedik úgy, hogy országukban nem tesznek elég erőfeszítést a megkülönböztetés elleni küzdelem és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében.

Az uniós polgárok 77%-a véli úgy, hogy a nők alacsony számban vannak jelen a vezetőpozíciókban, és 72%-a véli úgy, hogy az 50 év felettiek alacsony számban vannak jelen a munkahelyeken.

A jelentés sikerét két dolog garantálja: a lakosság lényeges támogatása a megkülönböztetéssel szembeni küzdelem érdekében történő intézkedések elfogadása iránt, amely intézkedések mindenki számára biztosítanák az esélyegyenlőséget, valamint a mi – európai szociáldemokraták – szilárd politikai elkötelezettségünk egy olyan társadalom felépítése iránt, ahonnan senkit nem rekesztenek ki, és ahol minden polgár egyenlő esélyekkel rendelkezik. Lynne asszony, gratulálok jelentéséhez!

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A megkülönböztetésmentesség aktív és energetikus megóvása nem keverendő össze a viszonylagossággal, amely szerint minden egyenlő, minden egyenértékű és minden választás, lehetőség vagy körülmény azonos értékekkel bír a jogrendben. A nagycsaládokat védő politikák előmozdítása például semmiféleképpen nem jelenti a megkülönböztetésmentesség elvének megsértését. Éppúgy, mint ahogyan az emberek közötti összes elképzelhető kapcsolattípusra vonatkozó jogi keret meghatározásának elutasítása sem hasonlítható a megkülönböztetés egyik fajtájához sem. Amit én támogatok, és aminek támogatása szerintem kötelességem a megkülönböztetésmentesség terén, az mindenekelőtt az egyéni szabadság tág fogalmának védelme, szemben a szabadságokról vallott kollektivista állami nézettel, amelyben csak az tekinthető megkülönböztetésmentesnek, amit az állam támogat. A társadalomnak lehetnek és vannak is preferenciái, amelyek az állami politikákban nyilvánulnak meg. Nem írhat elő és nem korlátozhat olyan magatartást, amely nem ütközik harmadik felek szabadságával.

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Az Európai Unióban jelenleg nem kevesebb, mint öt irányelv létezik az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség tárgyában. 28 jogsértési eljárás zajlik az azokat át nem ültető tagállamokkal szemben. Ezt csak sajnálni lehet.

Mindazonáltal szisztematikusan kell-e előírnunk a nemek közötti egyenlőséget – erővel és elnyomás révén?

Szerintem nem, sőt, épp ellenkezőleg! Hagyjunk már fel a megkülönböztetésről folytatott értekezés az általi megbélyegzésével, hogy a kisebbségi csoportokat és néprétegeket – különösen a bevándorlókat – „jó”-nak minősítjük, az európaiakban pedig bűntudatot keltünk, mintha folyamatosan megkülönböztetést alkalmaznának.

Véget kell vetnünk ezeknek a baloldali szólamoknak, amelyek semmit nem tesznek azok megsegítése érdekében, akikkel szemben megkülönböztetést alkalmaznak, akiket viszont épp ezek bélyegeznek meg.

Helyezzünk nagyobb hangsúlyt az egyes emberek személyes felelősségére a mindenfajta megkülönböztetés megszüntetésével kapcsolatban, és arra, hogy nekik – kiváltképp a bevándorlóknak – kell alkalmazkodniuk a szabályainkhoz, jogszabályainkhoz és értékeinkhez.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A nem, az életkor vagy a fogyatékosság tekintetében mind a közvetett, mind pedig a közvetlen megkülönböztetés még mindig jelen van Európában.

A Pracuj.pl internetes portál egy kérdőívet küldött szét a dolgozó és a munkát kereső emberek, a munkáltatók, a tanulók és a diplomások körében. A kérdőív szerint az 50 év felettiek és a fogyatékkal élők azok a társadalmi csoportok, akikkel szemben a munkaerőpiacon legtöbbször alkalmaznak megkülönböztetést.

A munkaerőpiacon a megkülönböztetés legközkeletűbb megnyilvánulása az, hogy a munkáltatókat előítéletek és sztereotípiák vezérlik az állásra jelentkezők kiválasztásakor, ezt a válaszadók csaknem 62%-a tartja óriási problémának. Ezután jön az álláskínálathoz való egyenlőtlen hozzáférés/a megfelelő álláskínálat hiánya (56%), a határozatlan időtartamú munkajogviszony/munkaszerződés biztosítására való hajlandóság hiánya (44%) és egy adott környezet vagy iparág tekintetében az átlagosnál alacsonyabb fizetés (43%).

Az én véleményem az, hogy – az EU egyik alapelveként – a megkülönböztetésellenességre vonatkozó politikának igen határozott feladatot kell ellátnia ezen a téren.

− Jelentés: Willi Piecyk (A6-0163/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy e saját kezdeményezésű jelentés mellett szavazunk, mivel jó néhány érdemleges megfontolást tartalmaz az EU tengeri környezeteinek fenntartható ökológiai és gazdasági kezelését szolgáló rendszer létrehozásával kapcsolatban.

Úgy döntöttünk továbbá, hogy az európai tengerészeti nappal kapcsolatos elképzelést is támogatjuk. Az uniós intézmények által elindított nagyszabású kampányokkal kapcsolatban van ok a szkepticizmusra, de ebben az esetben azért döntöttünk az elképzelés támogatása mellett, mert a tengerek környezetvédelmi helyzete sürgős kérdés.

Úgy gondoljuk azonban, hogy a jelentés olyan szakaszokat tartalmaz, amelyek értelmezhetők úgy, mint amelyek a kereskedelmi halászatra nézve túl kedvezőek. Az EU-ban jelenleg a halászflották a túlzott mértékű kapacitástól szenvednek, és a hanyatló halállomány miatt csökkenteni kell őket. Helytelen a kereskedelmi halászoknak munkahelyeket garantálni a halászatban. Az aktív szakképzési projektek az olyan intézkedések sokaságába tartoznak, amelyeket alkalmazni lehet a halászattól függő munkavállalók és régiók megsegítésére.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársamnak, Piecyk úrnak az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló, az ugyanezen tárgyban készült bizottsági közleményre válaszul elkészített, saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. A tengeri területek (két óceán – az Atlanti- és az Északi-sarki- – és négy tenger – a Balti-, az Északi-, a Földközi- és a Fekete-tenger) és Európa partvonala (70 000 km) Európa jóléte és virágzása szempontjából létfontosságú; ezek a kereskedelmi útvonalak, az éghajlat-szabályozók, élelmiszerforrások, energia- és természeti erőforrások, egyúttal népszerű élő- és nyaralóhelyek az európaiak körében.

Szeretném hozzáfűzni, hogy óriási víztartalékot jelentenek, a víz pedig ritka alapanyag lesz. A globalizációval és a gyors éghajlatváltozással összefüggésben sürgősen cselekedni kell az Európai Unió integrált tengerpolitikájának létrehozásával, azon felismerés alapján, hogy az Európa óceánjaival és tengereivel kapcsolatos kérdések egymással is összefüggenek. A tengeri felügyelet – amely létfontosságú a biztonság és a biztonságosság garantálásához a tengeri térség használata során –, a tengeri térség fejlesztése – amely alapvető tervezési eszköz az ökológiailag életképes döntések meghozatalához –, valamint egy teljes és hozzáférhető adat- és információforrás – mind igen érdekes, követésre érdemes utak.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Európának – részben stratégiai földrajzi elhelyezkedése miatt – nemzetközi példát kell mutatnia tengerpolitikájában, a megújuló energia felbecsülhetetlen forrásaként hasznosítva az óceánok és tengerek gazdasági potenciálját. Ehhez hasonlóan a tengeri erőforrások teljes egészében fenntartható felhasználása felé további előrelépést jelentene a regionális kiválósági központok létrehozása, valamint ösztönzés és támogatás biztosítása a part menti területeken már meglévő egyetemi kutatóközpontok számára, amit egy, az innováción, a kutatáson és az óceánok és tengerek tekintetében a környezetvédelmen alapuló cselekvési terv kísérne.

A jelentés azt is felveti, hogy a cselekvési tervnek jelentősen hozzá kell járulnia az üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentéséhez tisztességes kibocsátáskereskedelmi rendszerek alkalmazása révén, az óceánokkal és tengerekkel mint megújuló energiaforrásokkal foglalkozó kutatás megszilárdításával, valamint a villamos energia és tengeri üzemanyagok tekintetében egyenlő adóelbánás bevezetésével. Ez azt jelentené, hogy a hajókat arra ösztönöznék, hogy kikötésük esetén szárazföldi alapú villamos energiát használjanak.

Végül pedig a tengeri felügyeletért felelős európai ügynökségek közötti koordinációra irányuló javaslat eltántorítana az európai hajók megtámadásától és megelőzné az ilyen támadásokat, ugyanakkor pedig fellépne az olyan illegális tevékenységek ellen, mint a csempészet, a kábítószer- és emberkereskedelem, ezzel pedig határozottan biztonságosabbá tenné a nemzetközi vizeket.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Megragadva az alkalmat, hogy Piecyk úrnak az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló jelentését tárgyaljuk, szeretném felhívni a figyelmet a vízügyi keretirányelv végrehajtására, amely a Balti-tengerben és az Északi-tengerben a II. világháború után hátrahagyott vegyi fegyverek azonosítására és ártalmatlanítására irányuló fellépést ír elő. Az Északi Áramlat gázvezetéket övező tervekre utalok, amelynek megépítése megzavarhatja a Balti-tenger fenekén nyugvó, a II. világháborúból visszamaradt fegyverzetet. Az előzetes becslések szerint a vegyi lőszerek száma valahol 40 000 és 60 000 tonna közé tehető, és ebből körülbelül 12 000–13 000 tonna a mérgező hadászati anyag. E fegyverzet nagy részének még az elhelyezkedéséről sincs részletes információnk, úgyhogy a katasztrófa veszélye óriási. Ezen túlmenően, amikor a gázvezetékre megbízást adnak, a környezetre káros vegyi anyagokat is használhatnak. Ez igen súlyos következményekkel járó környezeti katasztrófához vezethet. Közvetlen fenyegetést jelent a Balti-tenger partjainál élő emberek életére és egészségére nézve. A jelentés megemlíti egy olyan helyzet megteremtését, amelyben „Európa óceánjai és tengerei lesznek a világon a legtisztábbak”. Ezért arra szólítom fel az Európai Uniót, hogy tegyen különös intézkedést egy integrált tengerpolitika érdekében, és tiltsa meg az európai lakosok biztonságát fenyegető projektek megépítését.

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) A hajózást be kell venni a CO2-kvótakereskedelembe.

A szocialista küldöttség azon munkálkodik, hogy a hajóforgalmat felvetesse a CO2-kvótakereskedelmi rendszerbe. Noha ez a közlekedési mód a legtöbb áruszállítási módhoz képest különösen környezetbarát, a hajózás a CO2-kibocsátások igen jelentős részét teszi ki, egyértelműen meghaladva például a légi közlekedés részesedését, amelynek a kvótakereskedelmi rendszerbe történő felvételét szintén tervezik.

Ezért ma a küldöttség az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló jelentés azon pontja mellett szavazott, amely egyértelműen kimondja, hogy a hajózást fel kell vennünk a CO2-kibocsátások kereskedelmébe.

Ezért kihagytuk a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjától származó, ugyanerre a kérdésre vonatkozó módosítási javaslatot. Nem egyértelmű, hogy a Zöldek módosítási javaslata egy, a kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatos konkrét modellre vonatkozik-e? Ha ez a helyzet, akkor nem kaptunk magyarázatot arra, hogy pontosan mi is szerepel benne. Ezért jelenleg nem kívánunk egy meghatározott modellt elfogadni, amely – a legrosszabb esetben – veszélybe sodorhatná és késleltethetné a hajózásból eredő CO2-kibocsátások felvételére vonatkozó megállapodást.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Teljes egészében egyetértünk az ebben a jelentésben ismertetett nézetek némelyikével, például azzal, hogy sürgősen fel kell lépni a hajókból származó kén- és nitrogénoxid-kibocsátások ellen, valamint hogy a közös halászati politika túlságosan bürokratikus és centralizált.

A legtöbb előterjesztett javaslat azonban rossz. Nem látjuk tisztán, hogy milyen előnyökkel járna, ha az EU bevezetne egy „európai tengerészeti napot”. Hasonlóképpen megkérdőjelezzük azt is, hogy milyen haszna lehetne a tengeri kutatásra, valamint egy, az elsüllyedt hajók és víz alá került régészeti helyszínek tanulmányozására és feltérképezésére vonatkozó tervre szóló uniós finanszírozásnak, továbbá bíráljuk azt az elképzelést is, hogy az uniós intézményeknek foglalkozniuk kellene a tengeri területrendezés kérdésével.

A jelentés egy újabb példája annak, hogy az Európai Parlament hogyan próbál egyre több politikai területen befolyást szerezni. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása – amit oly sokat emlegetnek, de ritkán alkalmazzák – éppen a hiánya miatt szembetűnő. Ezt nem fogadhatjuk el. Ezért a végső szavazáson a jelentés ellen szavaztunk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Szerintünk pozitív hatással járhatna egy olyan, a tagállamok közötti együttműködésen alapuló tengerpolitika, amely többletértéket biztosít és előmozdítja az egyes országok által a tengerhez kapcsolódóan meghozott politikákat és intézkedéseket.

Mindazonáltal az EP olyan célkitűzéseket erősít meg az integrált tengerpolitikára vonatkozóan – noha kevésbé erőteljesen, mint a korábbi jelentésben –, amelyekkel nem tudunk egyetérteni.

A jelentés – amellett, hogy az egyes tagállamok kizárólagos gazdasági övezeteinek felhasználását föderalista és geostratégiai szemlélettel tölti meg – a Közösségen belüli tengeri közlekedésnek az egységes piacba való gyors integrációját, azaz liberalizációját javasolja; hangsúlyozza egy európai parti őrség, egy, az egyes tagállamok hatáskörébe tartozó terület létrehozására irányuló kezdeményezéseket; javasolja a hajózás integrálását a kibocsátáskereskedelembe – azaz még több tárgyalást; és paradox módon (vagy talán mégsem) kijelenti magáról, hogy annak kedvez, hogy a tengerpolitikát megfelelő módon figyelembe vegyék az uniós költségvetésben (?) 2013 után; azaz ismét egy centralizált uniós politikai és gazdasági hatóságot javasol, a semmiért cserébe (még akkor is, ha ez olykor elfogadható).

Az EP állásfoglalásra irányuló indítványa minden bizonnyal tartalmaz néhány olyan javaslatot, amellyel egyetértünk – némelyiket mi terjesztettük elő –, de ezek nem kárpótolnak az állásfoglalásra irányuló indítvány negatív tartalmáért.

Ezért ellene szavaztunk.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az EU tengerpolitikájáról szóló Piecyk-jelentés mellett szavaztam. Különösen üdvözlöm azt a szakaszt, amely elismeri, hogy a KHP a szó szoros értelmében katasztrófa volt, és hogy az EU-nak tanulnia kell a kudarcaiból egy integrált tengerpolitika kidolgozása során.

Hazám, Skócia Európa tengerügyeinek középpontjában áll, és egy olyan uniós szintű politika előnyeiből részesülhetünk, amely különféle területeket fed le, mint például a környezet, a közlekedés, az idegenforgalom és a foglalkoztatás. El kell azonban ismerni Európa tengeri területeinek sokféleségét, a döntéseket pedig nem lehet mindenkire érvényes alapon meghozni, márpedig Európa kudarcot vallott halászati politikáját most ez jellemzi.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Azért szavaztam e szöveg mellett, mert létfontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió a lehető leghamarabb felszerelkezzen egy integrált tengerpolitikával.

Az EU-nak tényleg sok haszna származna egy, a tengerrel kapcsolatos kérdésekre kiható, különböző ágazati politikák – mint például bizonyos társadalmi, ipari vagy környezetvédelmi politikák – végrehajtására, valamint egy tényleges „kölcsönös támogató rendszer” létrehozásának előmozdítására szolgáló koherens stratégia elfogadásából.

Üdvözlöm továbbá az éghajlatváltozás és szennyezés elleni küzdelem fokozására irányuló szándékot is, valódi innovációs központok létrehozásán keresztül, amelyek egyúttal az Unió part menti régiói számára a versenyképesség és a társadalmi jólét forrásaivá is válnak

Végül támogatom a jelentés javaslatait a tengerpolitika biztonsági aspektusaira, különösen a terület közös szabályainak kidolgozására vonatkozóan, valamint a közösségi tengeri térségeken belül a felügyeleti módszerek megosztására irányuló elgondolást. Ez lehetővé tenné számunkra a kalózkodás elleni küzdelmet – amely jelenség újbóli felbukkanását tapasztalhattuk meg az elmúlt években – és e területek természeti örökségének és régészeti kincseinek védelmét az olyan katasztrófák megelőzése érdekében, amelyek végzetes hatásokkal járnának az Unió partszakaszának fejlődésére nézve.

  David Martin (PSE) , írásban. − Willi Piecyk jelentése „Az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról” olyan kihívásokkal foglalkozik, amelyekkel Európa tengerészeti ipara most néz szembe. Ajánlásai segíteni fognak az e területen történő európai szintű döntéshozatal megkönnyítésében.

Csak egy integrált tengerpolitika létrehozásával lehet hatékonyan kezelni az olyan globális kérdéseket, mint a globalizáció és az éghajlatváltozás, valamint azoknak az óceánjainkra gyakorolt hatásai. A jelentés mellett szavaztam.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék hangot adni támogatásomnak Piecyk úrnak az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló jelentése iránt.

Egyetértek azzal, hogy egy integrált tengerpolitikára nemcsak amiatt van szükség, mert az óceánok és tengerek képviselik az EU egyik legfontosabb gazdasági és kereskedelmi forrását, ezért pedig védeni kell azokat, hanem azért is, mert a tagállamok közötti hatékony és fenntartható összehangolt cselekvés javítaná irányításának és fejlesztésének módját. Az egyik olyan kérdés, amelyet alapvető fontosságúnak tartok, az az, hogy a tengeri forgalmat szabályozni és javítani kell az éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos célkitűzésekkel összhangban, továbbá hogy a tengeri erőforrásnak – mint tiszta, alternatív, potenciális energiaforrásnak – kellene a figyelem középpontjában állnia.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Tengereink közös erőforrást képeznek. Összehangolt megközelítésre van szükségünk tengereink kiaknázásával és szennyezésével szemben. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minden olyan uniós országban dolgozunk, amely érdekeltséggel rendelkezik a tengerpolitikában. Remélem, hogy jövőre még több uniós polgár tud majd részt venni az európai tengerészeti napon. Talán jövőre, amikor ez a nap épp az európai választások idejére esik, minden jelölt arra fogja felhasználni május 20-át, hogy felhívja a figyelmet a tengerpolitikai kérdésekre.