Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 20., Kedd - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

(Az ülést reggel 9.00-kor nyitják meg)

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

3. A Parlament állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

4. Vita az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése: lásd a jegyzőkönyvet

5. A tagállamok foglalkoztatáspolitikai iránymutatásairól (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Van Lancker asszony Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében készített jelentése (A6-0172/2008): a tagállamok foglalkoztatáspolitikai iránymutatásairól (COM(2007)0803 PART V – C6-0031/2008 – 2007/0300(CNS)).

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság 2007. decemberi stratégiai jelentése rendkívül pozitív üzenetet hordoz, amely az Európai Tanács tavaszi ülésén, 2008 márciusában elnyerte az Európai Parlament támogatását. A 2005-től megújított formában működő lisszaboni stratégia eredményei már most láthatóak, az első három éves ciklus végén. A gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság növekedése lenyűgöző. Több mutató jelzi, hogy a strukturális reformok eredményesek.

Habár az összes tagállam reformokat hajt végre 2005 óta, egyeseknek jobban sikerül, mint másoknak. Tavaly már a fáradság jelei kezdtek mutatkozni e téren. Európa azonban nem állhat meg, és nem lassulhat le. Éppen ellenkezőleg: folytatnia kell a reformok végrehajtását, és ha lehet még nagyobb lendülettel.

Ez a gondolat áll a Bizottság azon javaslata hátterében, hogy a főbb integrált iránymutatásokat – ideértve a főbb foglalkoztatási iránymutatásokat – 2010-ig fenn kell tartani jelenlegi formájukban. A Bizottság meg van győződve arról, hogy ezek az iránymutatások megfelelő keretet nyújtanak az európai munkaerőpiac jelenlegi feladataihoz, és céljukat jól szolgálják. Az Európai Tanács is helybenhagyta ezeket tavaszi ülése során azzal, hogy a stabilitáson alapuló általános megközelítést választotta. Meg kell adni a lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy befejezzék a megkezdett reformokat, ezenkívül pedig határidőt kellene megállapítani a számukra, amelyen belül a reformok eredményeinek láthatóvá kellene válniuk.

A Bizottság szükségesnek találta, hogy változtatásokra tegyen javaslatot bizonyos, a közeljövőben megoldandó olyan feladatokra helyezve a hangsúlyt, mint például az éghajlatváltozás, az energiakérdés, a szociális dimenzió és a rugalmas biztonság. A Bizottság az irányú vágyának is hangot adott, hogy nagyobb hangsúly kerüljön a fokozottabb integrációra és a szigorúbb végrehajtásra. Mindezek eredményeképpen a közösen elfogadott célok és referenciaszintek bekerültek a főbb iránymutatások szövegébe.

  Anne Van Lancker, előadó. − (NL) Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőknek kiváló együttműködésükért, akikkel ennek a jelentésnek a megírásában együtt dolgozhattam. Úgy érzem, hogy túl sok módosítást kellett megtennünk a jelentés részleteit illetően, de biztos úr, nem számít, az üzenetnek egyértelműnek kell lennie: ez az Európai Parlament nem fogadhatja el, hogy miden a régi kerékvágásban menjen az európai foglalkoztatási stratégiával kapcsolatban.

Igaz, hogy nagy munka vár ránk az iránymutatásoknak a tagállamokban történő gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban, de az is igaz, hogy az iránymutatásokat ki kell igazítani, hogy egy sor anyagi hiányosságot orvosolni tudjunk. Három lényeges dolgot említenék. Először is a foglalkoztatási stratégiának sokkal erősebb szociális dimenziót kell kapnia. Még mindig túl sok olyan csoport van társadalmunkban, amelyek nem osztoznak a növekedés és az újonnan teremtett munkalehetőségek előnyeiben. Ilyenek a fogyatékkal élők, a migránsok a betanított és szakképzetlen munkások, akiket túl gyakran sorsukra hagyunk, pedig társadalmunkban és a munkaerőpiacon jelen lévő minden emberre szükségünk van. Ezért a foglalkoztatási stratégiának az aktív társadalmi integrációt is elő kell mozdítania a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem érdekében, mégpedig úgy, hogy tisztességes jövedelmet és jó minőségű szolgáltatásokat biztosít, valamint aktív politikával segíti a munkakeresőket és a képzést.

A második téma: a munka minősége. Igaz, hogy több munkalehetőség keletkezett, de pontosan ezért, ezek nem mindig a legjobb munkalehetőségek. A mai napig túl sokan vannak olyanok, akiket akaratuk ellenére kétes, visszavonható szerződésekkel kötnek meg, határozott időtartamú munkaviszonyban, akaratukon kívül részmunkaidőben foglalkoztatva, vagy nem elegendő jövedelmet biztosító munkákban. Éppen ezért, inkább a munka minőségére kell helyezni a hangsúlyt, olyan lehetőségekre, amelyek megbízható jövedelmet biztosító, állandó munkává válhatnak. Drasztikusan meg kell növelni a képzésre fordított erőfeszítéseket, és mindenekfelett minden munkás számára biztosítani kell a szociális jogokat tekintet nélkül foglalkoztatási jogviszonyukra. A munkaerőpiacnak nem kizárólag a rugalmasságra van szüksége; a munkásoknak nagyobb biztonságra is szükségük van.

A harmadik téma: a nemek közötti egyenlőség. A nők hatalmas előrelépést tettek a munkaerőpiacon mégis nagyon messze vannak az esélyegyenlőség elérésétől. A bérolló még mindig elfogadhatatlanul szélesre nyílik. A nők nem ugyanúgy férnek hozzá a képzéshez és nem rendelkeznek azonos lehetőségekkel a vállalkozások alapítása tekintetében sem. Azok a nők pedig, akik szüneteltetik karrierjüket, és azután próbálnak pályájukra visszatérni, egyre nehezebb helyzetben vannak. A karrier és a családi élet összeegyeztetésének nehézségeinek megoldása túl gyakran csak a nőket érintő probléma, és ennek jövedelmükre gyakorolt következményeit gyakran érzik nyugdíjas korukban. Ezért a foglalkoztatási stratégiának különös figyelmet kell szentelnie a nemek közötti egyenlőségnek a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség megszüntetése érdekében.

Végül pedig biztos úr, hölgyeim és uraim, a tagállamok és az Európai Unió elkötelezettségére lesz szükség szilárd társadalmi jogszabályok meghozatalához, amelyek vagy sikerre viszik, vagy megölik a foglalkoztatási stratégiát, mint módszert. Ezért remélem, hogy az Európai Unió minden tagállama következetesen átülteti és alkalmazza az európai jogszabályokat, azt is remélem továbbá, biztos úr, hogy a Bizottság nagyon hamar – hónapokon, vagy akár heteken belül – elénk tárja nagyra törő társadalmi menetrendjét.

Remélem, hogy a Tanács júniusi ülésének résztvevői, valamint a biztos úr és a Bizottság is meghallja üzenetünket. Egyébként, sajnálatos, elnök úr, hogy a Tanács elnökségének egyetlen képviselője sincs jelen, mert ez az üzenet elsősorban a Tanács júniusban megtartandó ülésének szól, amelynek végleges határozatokat kell hoznia a foglalkoztatási stratégia ügyében. Remélem, hogy valakinek sikerül addig eljuttatni a Parlament üzenetét az elnökségnek.

  Elisabeth Morin, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, előadó asszony! Először is szeretném megköszönni az előadónak, Anne Van Lanckernek és az Európai Néppárt (Keresztény Demokraták) képviselőcsoportjának, valamint az Európai Demokratáknak a számunkra biztosított magas szintű konzultációs lehetőséget, hogy együtt alkossuk meg ezt a szöveget, amely összefoglalja közös meggyőződésünket, és azt, hogy miként szeretnénk a foglalkoztatási iránymutatásokat megváltoztatni.

Mostantól kezdve – a lisszaboni stratégiának megfelelően – az európai munkahelyek számának növelését három fő, nemrég végbement, illetve mostanában lezajló változás figyelembe vételével kell elérni. Ezek közül az első a gazdasági globalizáció, amely rákényszeríti Európát, hogy gazdasági szempontból és munkahelyteremtés szempontjából ösztönzést biztosítson; a rugalmas biztonság, amely abszolút szükséges vállalataink fejlődése és ennélfogva a foglalkoztatás növelése szempontjából; és természetesen a szociális Európa kiépítése.

Ezek elérése érdekében a következő három pontot emeltük ki a foglalkoztatási iránymutatások naprakésszé tett változatában.

Egyfelől küzdeni kell az ellen, hogy bárki képesítés megszerzése nélkül hagyja el az oktatási rendszert. Ha valaki képesítés nélkül kerül ki az oktatási rendszerből, az azt jelenti, hogy az illető nincs felszerelkezve a foglalkoztatásba történő integrációhoz szükséges minimummal, ennek következtében pedig hiányoznak a forrásai a társadalmi integrációhoz is. Ez a legfontosabb feladatunk és nagyon keményen kell dolgoznunk érte.

A második pont, amire nagyon oda kell figyelnünk, az egész életen át tartó tanulás fenntartása és fejlesztése, amely a munkavállalók folyamatos foglalkoztathatósága és mobilitása biztosításának egyetlen módja.

A harmadik pont pedig a megszerzett tapasztalatok érvényesítését érinti, ami valójában lehetővé teszi, hogy a munkavállalók előrelépjenek pályájukon, a vállalatoknak pedig biztosítja az új feltételekhez való sikeres alkalmazkodást.

Mindezekben a pontokban egyetértés született, ezért köszönöm a PPE-DE képviselőcsoportja tagjainak a mai szavazáshoz nyújtott támogatását.

  Jan Andersson, a PSE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr! Amikor Anne Van Lancker belekezdett az Európai Parlament válaszának kidolgozásába, úgy tervezte, hogy néhány fontos pontra koncentrál, miután tudomásunk volt arról, hogy a Bizottság is és a Tanács is azt fogja javasolni, hogy egyáltalán ne módosítsuk az iránymutatásokat. Azt a taktikát találtuk ki, hogy mindössze néhány pontra összpontosítunk, abban a reményben, hogy a mondanivalónknak legalább egy részét meghallgatják.

Nem így hozta a sors. Habár az alapvető megközelítés továbbra is ugyanaz maradt, rengeteg a módosítás, a tervezett néhány helyett. Úgy gondolom, jobb lett volna, ha arra koncentrálunk, amit Van Lacker asszony mondott, miszerint egyértelműen belevesszük a szociális dimenziót, egy olyan politikát, amely mindazok javát szolgálja, akik a munkaerőpiacon kívül rekedtek és nem osztoznak a jólétben. Annak ellenére, hogy a foglalkoztatottság kedvező tendenciát mutat, meg kell jegyeznünk, hogy az új munkalehetőségek nagy része bizonytalan, és nem biztosít megélhetést. Nem ad biztonságot. És a rugalmas biztonságról szóló vitának világosabban kellene tükröződni az iránymutatásokban, hiszen több éve vitatkozunk róla. Ugyanez vonatkozik az egyenlőség kérdéseire is.

Azt gondolom, hogy azért nincs jelen a Tanács, mert sajnálatos módon a Tanácsot egyáltalán nem érdekli a Parlament mondanivalója. Pontosan azt fogják csinálni, amit korábban elhatároztak. Azt gondolom, hogy az Európai Parlamentben nagyon komolyan meg kell fontolnunk a következő három éves beszámolóban, hogy hogyan változtassunk taktikát, és hogyan folytassuk munkánkat, hogy a Parlament valóban tudja befolyást tudjon gyakorolni az iránymutatások jövőbeli alakulására.

  Ona Juknevičienė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Gratulálok az előadónak Van Lancker asszonynak e lényeges jelentés elkészítéséhez. Ezenkívül köszönöm az előadó segítőkész együttműködését és megértését a módosítások elfogadása terén. Úgy ítélem meg, hogy ez a dokumentum kiegyensúlyozott és remélem, hogy a holnapi szavazás során a többség támogatni fogja.

Szeretném felhívni figyelmüket arra, hogy a Bizottság Tanácshoz intézett közleménye tartalmaz egy nagyon szívesen látott javaslatot, amely ösztönözheti a piac fejlődését és növelheti a foglalkoztatottságot.

Ez pedig a tudás szabadsága, amelyet hozzá kellene adni a négy alapvető szabadsághoz – az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke szabad mozgásához. Ez az ötödik szabadság tudná segíteni az EU modern, kreatív, és tudás alapú gazdasággá való átmenetének felgyorsítását. Ez viszont megerősíti a tudományos kutatás, az oktatás és az innováció EU-n belüli tudás-háromszögét.

A Bizottság által javasolt kezdeményezés, kétségtelenül nagyon jó. Azonban senki nem fog érvelni az ellen, hogy az eredeti négy szabadság jelentős szerepet játszik a munkahelyek számának növelésében.

Mégis előfordul, hogy egyes tagállamok nem tartják magukat az uniós politikához, vagy meg is szegik a jogi normákat. Protekcionista politikát folytatva megakadályozzák a tőke és a személyek szabad mozgását és ezzel nemcsak saját országuk, hanem az EU egészének fejlődését is kockára teszik.

Véleményem szerint a szolgáltatások szabad mozgása nem fogja garantálni a kis- és középvállalkozások fejlődését. Ne feledjük Winston Churchill megjegyzését: a szabad piac szétrombolása megteremti a feketepiacot.

Legfőbb ideje, hogy a Bizottság és a tagállamok is rájöjjenek, hogy sokkal többet érhetünk el együtt, mintha a saját utunkat járnánk.

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mi, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség örömmel üdvözöljük Van Lancker asszony jelentését, mert végzetes lenne, ha a Tanács átfogó reformokat jelentene be a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások terén 2008-ban, majd egy pálfordulattal visszavonná azokat.

Biztos úr, teljesen igaza van abban, hogy a Bizottság, és különösen a Tanács belefáradt a reformokba. Van Lancker asszony jelentése azonban világosan kijelöli, hogy mi az, ami kiemelten fontos. Különösen a társadalmi integráció terén kiemelt új prioritásokra szeretném felhívni a figyelmet. Életbevágó, hogy az az üzenet kerüljön ki innen, hogy nem feledkezhetünk meg az emberekről a Parlamenten kívül, és hogy fontosak a számunkra.

Másodszor, mi Zöldek nagy mértékben hozzájárultunk annak biztosításához, hogy ebben a parlamenti jelentésben a nemek közötti esélyegyenlőség alapvető dimenziója következetesen jelenik meg, valamint hogy a jelentésben nem próbáltuk meg úgy feltüntetni, mintha a családpolitika a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elve lenne. A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elve átfogóbb, és nőket érint, nem pedig nőket is és férfiakat is, mint a családpolitika.

Mi Zöldek azonban továbbra is gyanakvással tekintünk a rugalmas biztonság ágazatára, mindaddig, amíg a szociális védelem nem lesz biztosított. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: reformokra van szükség és nem patthelyzetre.

  Ewa Tomaszewska, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! A tagállamok közös foglalkoztatás politikája most vizsgázik. Egyre másra áll elő a különböző korcsoportok foglalkoztatásának bővítését elősegítő programokkal, amelyek figyelembe veszik ezeknek a korcsoportok egyedi szükségleteit és adottságait, valamint azt, hogy elhelyezkedésük során milyen fenyegető problémákkal kell szembenézniük. A lisszaboni stratégia értelmében ezek a programok mindenekelőtt az emberekbe és oktatásukba történő befektetést jelentik, továbbá elhelyezkedésük jobb kilátásait szolgálják. A foglalkoztatottak számának 2007-ben 3,6 millióval, 2008–2009-ben pedig várhatóan 4,5 millióval történő növekedése mind ennek a politikának a kézzel fogható eredménye.

Ez azt jelenti, hogy a következőkhöz alkalmazkodó hozzáállást kell elősegíteni a munka területén: az emberi életciklus, a tanulmányaikat be nem fejező fiatalokkal kapcsolatos aggály, a munkafeltételeknek a családi szükségletekhez – különösen a szülői feladatokhoz – történő hozzáalakítása, a munkahelyi megkülönböztetés megszüntetése, különösen a továbbképzéshez és a szakismeret finomításának egyéb formáihoz való hozzáférés terén, valamint a foglalkozási tevékenység fokozatos szűkítése az idősek körében.

  Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim! Én is csatlakozom azokhoz, akik szeretnék megköszönni az előadó munkáját, a jelentést, amely nagy hangsúlyt fektet az Európai Közösség egyik pillérének, nevezetesen az európai szociális modellnek a fontosságára. Örömmel fogadom, hogy a jelentés kiemel olyan kérdéseket, mint a társadalmi integráció elősegítése, a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi beilleszkedés hangsúlyozása a foglalkoztatáspolitikákban. Az előadó – szintén helyesen – hangsúlyozza a munkahelyen a nemek közötti egyenlőség előmozdításának szükségességét. Ezektől a pozitív mozzanatoktól eltekintve képviselőcsoportunk úgy látja, hogy az állásfoglalás-tervezet nagyobb hangsúlyt fektet a rugalmas biztonság elvére, mint a jó munkalehetőségek tényleges biztosítására és a jó minőségű munkához való jogra. Együttérzek az előadóval. Nehéz kompromisszumos megoldást találni e két választási lehetőség közül.

Sajnálom, hogy a Bizottság csak egy javaslatot fogadott el képviselőcsoportunk által előterjesztett sok közül, ilyen körülmények között pedig azt kell mondanom, hogy az összes elfogadott kompromisszumos megoldás ellenére nem tudjuk támogatni a zárójelentést. Mindezek ellenére megtiszteltetés volt számomra, hogy az előadóval dolgozhattam. A jövő, a rugalmas biztonság fogalmának eredményei, az új szociális tapasztalatok és az Európai Unió polgárai együttesen fogják végső soron eldönteni, hogy melyikünk áll közelebb az igazsághoz a szociális Európa projekt megtalálása és végrehajtása kérdésében.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A növekedés és a munkalehetőségek lisszaboni stratégiájáról szóló stratégiai jelentés végkövetkeztetése az, hogy a lisszaboni stratégia működik. Az előadó azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a munkahely-teremtési stratégia nem minden polgár számára működik. Az EU-ban hat millió fiatal marad ki az iskolából tanulmányai befejezése előtt, és az egész EU lakosságának 16%-a szegény vagy a szegénység veszélye fenyegeti. Ez az egyik fő kihívás, de sajnos a veszélyeztetettek listájáról ismét csak kihagytuk a gondozókat.

A gondozók Európa legnagyobb számú munkaerejét képviselik. Nem munkanélküliek, hiszen keményebben dolgoznak, mint azok, akik a munkaerő piac részét képezik. Amikor a bizottságban felvetettem a gondozók kérdését, azt a választ kaptam, hogy a gondozók – akik időseket, fogyatékkal élőket, és gyerekeket gondoznak – olyan emberek, akik karrierjüket szüneteltetik. A gondozást „karrierszüneteltetésnek” nevezni a nagyfokú tudatlanság jele arra vonatkozóan, hogy mit is csinálnak a gondozók és mekkora is a munkájuk értéke.

Kérem, biztos úr, koncentráljunk a gondozók helyzetére és támogassuk őket! A gondozók kulcsszerepet játszanak abban, hogy hogyan oldjuk meg elöregedő európai népességünk helyzetét idősebb polgáraink igényeinek kielégítése, és a születésszám stabilizálása szempontjából. Kérem, hogy kezeljék kiemelten a gondozók helyzetét! Remélhetőleg itt a Parlamentben is foglalkozunk majd speciálisan a gondozók helyzetével.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Miközben örülünk a 6 és fél millió új munkahelynek, amelyek az elmúlt két évben keletkeztek, azt sem szabad elhallgatnunk, hogy tízből négy alkalmazott bizonytalan munkakörülmények között él. Sok országban a határozott időtartamú munkaviszonyát biztosító ügynökségek rangja nő és ők válnak a legnagyobb munkáltatóvá. Az egyre fokozódó globalizáció és a termelés áthelyezése azokba az országokba, ahol alacsonyabbak a bérek, hatalmas méretű munkahelyvesztést eredményez. Határozott időtartamú munkaviszonyok csak részben tudnak kárpótolni ezért.

Közben 78 millió európai él a szegénység szintjén ideiglenes, 1 eurós és mini munkákon. Azonban nem lehet egy családot etetni Mc-fizetésből. Még a hajdan garantáltan munkát biztosító iskolai végzettség is csak ritkán segít manapság. A bruttó bérek csaknem 5%-kal estek az elmúlt három évben például Németországban, miközben a megélhetési költségek nagymértékben növekedtek az euro bevezetése óta. Egyfelől örülhetünk a foglalkoztatási arányok nettó növekedésének, másfelől viszont az említett tények fényében, ez a helyzet a megcsúfolása annak a több millió munkanélkülinek és mindazoknak, akiknek szegénységben kell élniük, annak ellenére, hogy becsületes munkát végeznek.

  Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A globalizáció következtében olyan gyorsan változnak az élet- és munkakörülményeink, hogy a polgárok közül sokan elveszítik a fonalat. Megrendül önbizalmuk, és biztonságérzetüket vesztik. A növekedésre és a munkahelyekre irányuló lisszaboni stratégia iránymutatásainak világosan ki kell rajzolódniuk előttük: a versenyképes munkahelyeknek, az esélyegyenlőségnek és a társadalmi kohéziónak.

A rugalmas biztonság fogalma még mindig nem elég érthető. Nemcsak a munkavállalóknak kell rugalmasabbá válniuk saját érdekükben, hogy foglalkoztatási esélyeiket növeljék, hanem a vállalkozásoknak is rugalmasabbakká kell válniuk, többek között új marketing stratégiák, innovatív termékek kifejlesztésével és új piacszegmensek megszerzésével. Ugyanakkor a munkavállalóknak hatékony társadalombiztosítási rendszerre van szükségük annak biztosítása érdekében, hogy be tudjanak illeszkedni, és ne rekedjenek kívül. Munkájukat az ágazatnak és a régiónak megfelelően kell honorálni a szociális partnerek közötti megállapodások alapján, és nem állami beavatkozással.

Az európai foglalkoztatáspolitika célja kettős: munkahely biztosítása több ember számára és jobb minőségű munkahelyek teremtése. Ugyanakkor beruházásra van szükség az oktatás és képzés területén annak biztosítása érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás koncepciója tovább él eredeti formájában és magába foglalja a gyengén teljesítőket is. Világossá kell tenni, hogy mind az Európai Szociális Alap, mind az Európai Regionális Fejlesztési Alap mind pedig az új Globalizációs Alkalmazkodási Alap célja, hogy a munkanélküliségtől szenvedők és a munkanélküliséggel fenyegetettek számára hordozzon közvetlen előnyöket. Ezeket az embereket jobban fel kell készíteni a változásra és arra, hogy új munkaterületekre is képesek legyenek betörni.

Abban is meg fogunk mérettetni, hogy hosszabb ideig tudjuk-e az idősebb dolgozókat munkában tartani, ahelyett, hogy korai nyugdíjba kényszerítenénk őket. Erősen motiváltak, képesek nagy nyomás ellenére is dolgozni és rengeteg tudással rendelkeznek. A legjobb gyakorlatoknak mutatniuk kell, hogy a fiatalok és az idősek hogy tudnak együtt dolgozni, csapatmunkában és hogy ez milyen előnyös mindkét fél számára.

Az ebben a nagyon jó jelentésben szereplő foglalkoztatáspolitikai iránymutatások mindenekelőtt akkor válnak elfogadhatóvá, ha a szubszidiaritás elvét következetesen fenntartjuk. Van Lancker asszonynak igaza van: a tagállamoknak be kell bizonyítaniuk, hogy részt vállalnak ebben és akkor nő majd meg a bizalom szociális piacmodellünk iránt.

  Rovana Plumb (PSE). – (RO) Szeretnék kollegámnak, Van Lancker asszonynak gratulálni munkájához és szeretném hangsúlyozni ennek a jelentésnek a fontosságát. Különös figyelmet kell szentelni annak, hogy jelenleg 78 millió uniós polgár él szegénységben illetve ennyi ember van kitéve a szegénység kockázatának, és hogy hat millió fiatal nem fejezi be a tanulmányait. Mi, európai szocialisták szeretnénk minden polgárnak egyenlő esélyt biztosítani a tisztességes élethez, a társadalmi kohézió erősítéséhez. Ezeknek az iránymutatásoknak a végrehajtása hozzájárul a biztonságosabb és jobban fizető munkahelyek számának növekedéséhez, a megfelelő szociális védelem garantálásához jó minőségű szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás révén, valamint – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem céljából – az Európai Unió minden polgára aktív társadalmi integrációjának előmozdításával.

Ebben az összefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy a fogyatékkal élők és az idősek számára is lehetővé tegyük a munkaerőpiacra való bejutást, valamint, hogy megszüntessük a megkülönböztetést a nők és férfiak közötti bérezés tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez a jelentés a lisszaboni stratégia új céljai elérésének fontos eszköze és hozzá fog járulni a Románia által is ratifikált Lisszaboni Szerződés szociális dimenziójának erősítéséhez. Támogatom a jelentést, és mellette fogok szavazni.

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Tisztelt elnök úr, biztos úr, kollégák! A következő három évre szóló gazdasági növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó iránymutatásokat a tavaszi Európai Csúcstalálkozón fogják megvitatni. A lisszaboni menetrend lassan meghozza gyümölcsét. Ez nagyon jó dolog, bár valószínűleg nem fordítottunk elég figyelmet a tevékenységei között a társadalmi beilleszkedésre. A lisszaboni menetrend igenis teremtett új munkalehetőségeket, bár nem mindig a legjobbakat. Nem elég csak bátor célokat kitűzni – szükség van az oktatásra, valamint az oktatási rendszerek igényekhez való igazítására és kapacitásának növelésére, hogy reagálni tudjanak a tudás alapú gazdaság és társadalom igényeire.

Nagyon fontos a munkához való családcentrikus hozzáállás elősegítése. A lisszaboni menetrend a szociális intézkedések megerősítését követeli. A figyelemnek nem csak a munkakapcsolatok rugalmasságára kell irányulnia, hanem a védett rugalmasságra is. Csak akkor várható javulás a foglalkoztatás és a szociális biztonság terén, ha egyensúlyba kerül a rugalmasság és a védelem. Annak biztosításán kell dolgoznunk, hogy a gazdaság, a foglalkoztatás és a szociálpolitika terén elért pozitív eredmények kiegészítsék egymást. Szeretnék én is gratulálni az előadónak kiváló munkájához.

  Gabriele Zimmer (GUE/NGL). – (DE) Tisztelt elnök úr! A Bizottság utal arra, hogy a tagállamok által megállapított foglalkoztatáspolitika eredményeképpen az elmúlt két évben 6,5 millió munkahely keletkezett. Ez jól hangzik, különösen azok számára, akik egyre inkább hozzá akarják igazítani az Európai Uniót a globális versenyhez, de nem hangzik annyira jól azok számára, akiknek nagy része alig tud megélni ezekből a munkákból.

A Németországban tegnap közzétett, a szegénységről szóló jelentés világosan mutatja, hogy egyre több munkavállalónak kell juttatásokat kapnia a keresetén felül ahhoz, hogy ne süllyedjen bele a szegénységbe, valamint hogy az egyenlőtlenség egyre nő a magas jövedelműek és azok között, akiknek egyáltalán nincs jövedelmük. Ezért rendkívül fontos, hogy az Európai Unió foglalkoztatási stratégiája sokkal markánsabban és gyakorlatilag vegyen részt a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelemben, jobb munkahelyek teremtésével, a munkavállalók jövedelmének növelésével és szociális védelmük biztosításával. Ez a gyakorlati részvétel azonban – valamilyen oknál fogva – nem jön létre tudatosan.

Az Európai Uniónak végeredményben a jó munkalehetőségekre kellene összpontosítania figyelmét, amely gondolatot már az uniós munkaügyi miniszterek is propagálták egy évvel ezelőtt, előrelépést sürgetve ebben a témában. Ebben az összefüggésben nem elegendő a rugalmas biztonság koncepciója.

  Derek Roland Clark (IND/DEM). – Tisztelt elnök úr! Ha a lisszaboni stratégia kezd működni, akkor miért nőtt a részmunkaidős foglalkoztatás aránya 16,2%-ról 18,1%-ra az elmúlt években? Miért nőtt meg azoknak az aránya 6,5%-ra, akiket akaratukon kívül, határozott időtartamra szerződtetnek mindenféle hosszútávú biztonság nélkül?

Az előadó elismeri, hogy 2005-ben az EU-ban a munkanélküliek aránya elérte a 8,9%-ot. Ennek az aránynak 7,1%-ra kellene visszaesnie idén, de vissza fog-e esni? Az Egyesült Királyságban a munkanélküliség aránya mindössze 5,8%. A munkanélküliség elleni küzdelemnek nincs szüksége politikára. Injekcióra van szüksége. Erről jut eszembe, az injekciós tűt vajon egy parlament vagy egy bizottság találta-e ki? Nem bizony. Valakinek volt egy jó ötlete, és a jó ötletek hamar elterjednek. Jó ötleten a legjobb gyakorlatot értem, és a legjobb gyakorlatok arra valók, hogy megosszuk őket másokkal. Nézzük csak meg az előbb említett, az Egyesült Királyság által a foglalkoztatás terén elért, kiváló eredményeket. Azért jobbak az eredmények, mert a legjobb gyakorlataink egyike, hogy megtartjuk azokat, akik nem követik a haszontalan munkaidőről szóló irányelvet és nem vezetik be az eurót, hanem továbbra is folytatunk kereskedelmet világszerte az EU-n kívül is, mégpedig nagyobb mértékben, mint bármelyik tagállam. Ez az én injekcióm. Kérnek belőle?

  Jacek Protasiewicz (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Hozzászólásomat egy megfigyeléssel kezdeném, amelyet örömmel osztok meg önökkel. A megújult lisszaboni stratégia kezd eredményeket felmutatni és az a különösen örömteli dolog ebben, hogy az Európai Unióban folyamatosan növekszik a dolgozó emberek száma.

Ezen a ponton azonban vitába kell valamelyest szállnom az előadó, Lancker asszony véleményével, mert az újonnan teremtett munkahelyek nyugtalanságot kelthetnek. Természetesen mindent meg kell tennünk annak biztosítására, hogy az Európai Unióban felajánlott munkák a legjobb minőségűek legyenek, de tartok tőle, hogy bármilyen munka jobb a munkanélküliségnél, ami lealacsonyító és a munkanélküliekben a személyes értéktelenség érzését kelti. Ez különösen igaz a fiatalok esetében, akik között továbbra is igen magas a munkanélküliek aránya, aminek következtében jövőjüket kiemelt feladatként kell kezelnünk az elkövetkező években.

A rendelkezésre álló munkahelyek számának növelésére – amely különösen fontos a fiatalok számára – kiváló eszköz a rugalmas biztonságként emlegetett rugalmasság és a biztonság kombinálása a munkaerőpiacon. Nincsen egyetlen általános modellje a rugalmas biztonságnak. Ezért ezt a koncepciót a tagállamokban uralkodó különleges körülmények és hagyományok figyelembe vételével kell megvalósítani. Ezt az irányt indítványoztuk a képviselőcsoportom által benyújtott módosítási javaslatainkban. Ennek a koncepciónak van azonban két eleme, amelyek érnek annyit mintha egyetemesek lennének, és ugyanakkor – szerintem – lényegesek is.

Az első ezek közül az oktatásba történő befektetés, különös tekintettel a magas szintű továbbképzésre, amely lehetővé teszi, hogy a munkavállalók hozzáalakítsák készségeiket a gyorsan változó gazdasági és munkaerő-piaci tendenciákhoz.

Másodszor, bátrabban használhatnánk a foglalkoztatás nem normajellegű formáit, amely különösen a fiatalokat segíthetné abban, hogy előkészüljenek munkában töltött életükre, hogy gyakorlati készségeket sajátítsanak el, és hogy ki tudják fizetni szakképzésük költségeit.

  Richard Falbr (PSE). – (CS) Először is szeretném csodálatomat kifejezni Anne Van Lancker asszony iránt, aki nem omlott össze a módosítások súlya alatt és nem hagyta, hogy felhíguljon jelentése. Én talán még ennél is kritikusabb vagyok, mert nekem az a véleményem, hogy a megújult lisszaboni stratégia nagyon keveset nyújt. A munkanélküliség aránya nem csökken jelentősen, az újonnan teremtett munkahelyek nem jó minőségűek, és elfogadjuk, hogy az uniós tagállamokban dolgozó szegények éljenek. Mindez azt jelenti, hogy valami nem stimmel itt. Még a zöld könyv se ad választ azokra a kérdésekre, amelyeket a munkavállalók és a szakszervezetek kérdeznek tőlünk. Csak annyit kell tennünk, hogy megkeressük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vonatkozó egyezményeit. Ne felejtsük el, hogy egy-kettő kivételével csaknem minden tagállam ratifikálta a legfontosabbakat. Érthető, hogy miért érezték kényelmetlenül magukat az európai szakszervezetek az Európai Bíróság Viking – Laval – Rüffert ügyeiben legutóbb meghozott ítéletei miatt. Azt ajánlom, hogy kevesebb oldalon, de több tisztelettel szóljunk azokról az eredményekről, amelyeket az elmúlt évtizedekben, különösen az Európai Unió fejlett országaiban elértünk.

  Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Tisztelt elnök úr! Ez a jelentés át van itatva azon értékek szellemével, amelynek egy szabad munkaerőpiacon irányadónak kellene lennie. Egy nagy baj van ezzel: nem helyes uniós szinten ilyen szabályokban gondolkodni. Beépülnek majd az uniós közös szabályozási rendszerbe, a közösségi vívmányokba és attól fogva kegyelettel fogjuk őrizni őket a Szentírásban. És Európa-szerte eltűnik a jövőbeli reform lehetősége.

Ha az 1970-es években Németország és Franciaország kierőltetett volna az akkor érvényes politikai fogalmak alapján egy közös foglalkoztatáspolitikát a Közösségen belül, ma az európai gazdaság hanyatlóban volna.

A ma divatos kifejezés, a rugalmas biztonság állandóan visszatér a jelentésben. Ez azért van, mert nem alakult ki közös foglalkoztatáspolitika, és amiért aztán Dánia ki tudott valamit fejleszteni, ami nagyon ígéretesnek tűnik. Javára válna a jelentésnek, ha egyetlen mondatra rövidülne: „az Európai Parlament ajánlja, hogy a tagállamok tekintsék meg Dánia rugalmas biztonsági modelljét, hátha lehet belőle tanulni.” Pont.

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE). – (PT) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A foglalkoztatási tendenciák mutatói, igenis, nagyon kedvezőek és az 1980-as évekig kellene visszamennünk, hogy hasonló értékeket találjunk. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy Európa nem minden régiója mutat egyformán biztató eredményeket, és ami a foglalkoztatás minőségét illeti, ott sem találunk jó hírt.

Tisztában vagyok azzal, hogy amikor szociálpolitikáról van szó, akkor mindig megjelenik az a tendencia, hogy meg kell határozni a kiemelten kezelt témákat, ami nem könnyű feladat, mert nagy a kísértés arra, hogy minden témát kiemelten kezeljünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor minden kiemelten fontos, akkor ez azt eredményezi, hogy semmi sem az.

Ezért arra szeretnék bátorítani mindenkit, hogy próbáljuk meg elérni, hogy ezeknek a szerepeknek és feladatoknak, valamint a világos és számszerűen mérhető céloknak a meghatározásai belekerüljenek ezekbe a társadalmi témákba, különösen a foglalkoztatáspolitika tekintetében.

Azt mondanám – mintegy hozzájárulva a vitához –, hogy számomra világos, hogy kiemelten fontos feladat annak megakadályozása, hogy a fiatalok idejekorán kimaradjanak az iskolából. Ez manapság a 18 és 24 éves kor közötti fiatalok 15%-át érinti. Ez több mit 6 millió fiatal.

Az iskolából való kimaradás különösen komoly gondot okoz, ha a 2030-ra Európában várható demográfiai változásokra gondolunk, miszerint 18 millióval kevesebb gyerek és fiatal lesz és 52%-kal megnő a 65 év fölöttiek száma.

Elfogadhatatlannak találom, hogy ez a bizonytalan, egyre zsugorodó fiatal réteg, amelytől társadalombiztosítási rendszerek függnek, ne legyen tanult, illetve ne álljon készen arra, hogy a legmagasabb szinten, sikeresen meg tudja válaszolni a foglalkoztatási piacról érkező kihívásokat. Mindannyian tudjuk, hogy a legkevésbé iskolázottak vannak leginkább kitéve a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés veszélyének az információs társadalomban és nyilvánvalóan nagy a rizikója, hogy ez a réteg társadalmilag kirekesztetté válik.

Akárcsak előadónk, Van Lancker asszony, akinek gratulálok, én is szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját erősíteni kell, különösen a beilleszkedésre fektetett nagyobb hangsúlyon keresztül.

  Juan Andrés Naranjo Escobar (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy az elvégzett munka legnagyobb erénye az a konszenzus a helyzet diagnózisára és a javasolt gyógymódokra vonatkozóan, amelyeket nemzeti szinten kellene alkalmazni a lisszaboni stratégia foglalkoztatási célkitűzéseinek elérése érdekében.

Az Uniónak gazdaságilag rendkívül erősnek kell lennie ahhoz, hogy politikai előrehaladást érjen el anélkül, hogy le kelljen mondania a szociális modellről, ami a génjeiben van. A legjobb szociálpolitika az, amely lehetővé teszi, hogy az emberek foglalkoztatás során illeszkedjenek be és érjenek el haladást a társadalomban.

Ez a nyolc iránymutatás térképet nyújt a reformokhoz, amelyeket 2010-ig kell megvalósítani és több mint elegendőek a nemzeti reformprogramok elindításához.

Van, azonban néhány nagyon lényeges elem, amely különleges megközelítést igényel.

Az első a mobilitás bizonyos szintjének elérése, amely munkalehetőségeket nyit ki, alapvetően a fiatalok számára. Ezért életbevágóan fontos, hogy biztosítsuk a képesítések egyenértékűsége hatékony rendszerének létrejöttét, de nem csak a fokozatok és oklevelek szempontjából, hanem a munkavállalók egész dolgozó életükön át történő továbbképzése szempontjából is.

A második dolog a foglalkoztatási szabályok korszerűsítése, hogy a fokozatos és rugalmas nyugdíjazás felé tudjunk elindulni. Ezzel el lehetne kerülni a munkából származó jövedelmek csökkenését és a jövőbeli szegénység kialakulását.

A harmadik dolog a lakosság nyelvi kompetenciájának javítása, általában véve, mert a globalizációnak megvannak a szabályai, hölgyeim és uraim. Aki tud alkalmazkodni, az győz. A többiek meg veszítenek.

Ha nagyobb termelékenységet, jobb minőségű munkalehetőségeket és jobb készségeket szeretnénk elérni, folyamatosan előre kell haladnunk a lisszaboni stratégiában említett reformok terén.

Igaz, hogy vannak eredmények, de ha a magukra várató reformokat elhanyagoljuk, minden összeomlik.

Ezért lényeges, hogy az olyan kezdeményezések, mint a rugalmas biztonság a kezdeményezések párbeszédje útján kerüljön végrehajtásra.

  Iles Braghetto (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A lisszaboni stratégia elérte célját, az európai foglalkoztatottság növekedését, de nem mindenki járt jól: a fiatalok, a nők és a marginális társadalmi csoportok helyzete továbbra is nehéz. A munkahelyek minősége se javult: a határozott idejű szerződések száma emelkedett és a nagyobb fokú rugalmasság nem párosult a munkahelyek biztonságával. Ezért kell a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját erősíteni, az egész életen át tartó tanulást támogatni és a készségeket elismerni.

Azokat a jóléti rendszereket kell meghatározni, amelyek jövedelemtámogatást nyújtanak és elősegítik a mobilitást a munkaerőpiacon, és megfelelő lökhárítókat is biztosítanak, továbbá el kell érni a munka/élet egyensúlyával kapcsolatos célokat.

Ez az állásfoglalás-tervezet egy lépés ebbe az irányba és éppen ezért támogatjuk.

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy a megújult lisszaboni stratégia több munkahelyet eredményezett, de nem feltétlenül jobb minőségűeket.

A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem szükséges voltát minden uniós stratégiánál figyelembe kell venni. Nem osztom azonban azt a véleményt, hogy közös szociális normák uniós szinten történő elfogadása lenne a gyógyír minden problémánkra. A foglalkoztatás és a szociálpolitika a tagállamok jogainak hatálya alá tartozik és az EU bárminemű ez irányú tevékenységének meg kell felelnie a szubszidiaritás elvének. A specifikus modelleken alapuló stratégiák – mint például a rugalmas biztonság – létrehozása és bevezetése más lesz minden egyes nemzet szintjén.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nagy veszélyeket rejt, ha egydimenziós megközelítést alkalmazunk ebben a témában, másfelől viszont helyeselném, ha az információ és legjobb gyakorlatok cseréjére uniós szinten létrejönne egy platform.

Az a véleményem, hogy egyetlen specifikus foglalkoztatáspolitika sem fog teljes sikerrel járni, amíg a munkaerő szabad mozgása elől miden létező akadályt el nem gördítünk, ez lesz a gazdasági növekedés ösztönzésének és a foglalkoztatás előmozdításának legbiztosabb eszköze.

  Renate Weber (ALDE). – (RO) Gratulálok Anne Van Lanckernek jelentéséhez. Engem személy szerint a munkahelyek minősége aggaszt. 78 millióan élnek a szegénységi küszöb határán, többek között azért, mert a tagállamok között egyenlőtlenségek mutatkoznak a munkavállalók bérezését illetően. Tudomásom van arról, hogy milyen problémákkal néznek szembe a megkülönböztetés tekintetében azok a románok, akik legálisan dolgoznak más Európai Uniós tagállamokban, és rákényszerülnek arra, hogy képzettségük alatti munkákat, és alacsonyabb béreket fogadjanak el, mint azok a kollegáik, akik az adott ország állampolgárai. Sajnos az Európai Unió szintjén nincsen a munkahelyek minőségét elbíráló mechanizmus, de nagyon nagy szükség lenne erre. Erős meggyőződésem, hogy a korrekt fizetés elve a minőségi szolgáltatások kínálatának ösztönzője és én teljesen ellene vagyok a manapság tapasztalható munkavállalók alulfizetési tendenciáknak, a munkavállalók szabad mozgását pedig semmilyen formában nem szabad korlátozni az Európai Unión belül.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Valójában csak két út van a munkanélküliség kérdésének megoldására: az egyik, ha az emberek odamennek, ahol a munka van, a másik, pedig ha a munka megy oda, ahol az emberek vannak. Ez utóbbi megoldásnak van több értelme, mert az első megoldásban használt eszközök (osztott munka, rugalmas szerződési megoldások, rugalmasabb munkaidő stb.) egyike se hozta meg a kívánt eredményt. Véleményem szerint a második lehetőség több potenciált hordoz, és nagyon jól megfelel az Európai Unió számára. Az egyik lehetőség az európai állami szektor megteremtése, hogy az Európai Unió munkahelyteremtő jogalanyként funkcionálhasson.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megdicsérni kollégámat, Morin asszonyt, aki emlékezetes teljesítményt nyújtott képviselőcsoportunk véleményének tolmácsolásával.

Anélkül, hogy másra terelném a szót, szeretnék a szociális partnerek szerepéről kérdezni, akik e jelentésből való távollétükkel hívják fel magukra a figyelmet. A 128. cikk alapján dolgozunk, ami azt jelenti, hogy ajánlásokat fogunk a tagállamok elé terjeszteni, de úgy érzem, itt az idő, hogy nagyobb dolgok felé is nyissunk.

Biztos úr! Mit gondol a Szerződés 139. cikkének alkalmazásáról, ami pontosan azt a lehetőséget írja elő, hogy a szociális partnerek közösségi szinten hozzanak foglalkoztatási jogot. Hogy lehet foglalkoztatáspolitikánk a szociális joggal való koordináció nélkül? Azt gondolom, biztos úr, hogy a 138. cikk alkalmazásával önre hárul a feladat, hogy a szociális partnereket ösztönözze, be kell őket vonnunk a megfelelő európai szociális jogszabályokat megteremtésébe.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló megújult lisszaboni stratégia célkitűzései végrehajtásának első szakasza már hozott kedvező eredményeket. 2007-ben 3,5 millió munkahely keletkezett az EU-ban és a munkanélküliség aránya a 2005–2007-es időszakban 1,6%-kal csökkent.

Ez azonban csak az egyik oldala a történetnek. Az EU-ban ma csaknem 14 millió munkavállaló él szegénységben. Ráadásul azoknak a száma is állandóan nő, akik határozott idejű szerződéssel, vagy részmunkaidőben kényszerülnek dolgozni. A fiatalok is nagyon súlyos problémákkal néznek szembe az EU-ban – mintegy 6 millió fiatal nem fejezi be tanulmányait és körükben a foglalkoztatottság aránya fele akkora, mint az EU-ban általában.

Szeretnék rámutatni, hogy a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló megújult lisszaboni stratégia végrehajtásának sebessége és hatékonysága nagymértékben különbözik az egyes tagállamokban. Arra sürgetem a Bizottságot, hogy biztosítsa az Európai Foglalkoztatási Stratégia, valamint az uniós ifjúság programban, a nemek közötti egyenlőségről szóló uniós megállapodásban és a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos 2006-2007-es uniós cselekvési tervben meghatározott, az egész életre szóló tanulás célkitűzéseinek következetes végrehajtását.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni a figyelmet két olyan szolgáltatásra, amelyeket meg kell erősíteni Európában. Az egyik ilyen szolgáltatás a fiataloknak és minden korosztályhoz tartozó munkavállalónak nyújtott tanácsadás, információ és útmutatás, amely segíti őket a számukra megfelelő munka, oktatás vagy az egész életen át tartó tanulás megtalálásában. A másik szolgáltatás, a munkaügyi felügyelet, amelyet az emberhez méltó munkakörülmények előmozdítása érdekében Európaszerte erősíteni kellene. A munkaügyi felügyelőségek képesek lesznek majd kezelni a be nem jelentett munkások problémáját, ami sújtja a jogszerű foglalkoztatást.

A foglalkoztatás és a vállalkozás, valamint a szociális partnerekkel történő együttműködés nyújthat talán reményt a 2010-hez vezető években.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Az Európai Unióban a jelenlegi gazdasági helyzet javulóban van. Tanui lehetünk a GDP növekedésének, új munkahelyek keletkeznek, a foglalkoztatottak aránya nő és a munkanélküliség szintje csökken.

Ennek a folyamatnak a folytatása érdekében erősíteni kell a társadalmi integrációt, különös tekintettel a fiatalok segítésére – akik csak most lépnek be a munkaerőpiacra –, hogy állást találjanak. Másodszor, könnyebbé kell tenni a nehéz anyagi körülmények között élőknek, hogy munkát találjanak; harmadrészt, a hosszú távú munkanélkülieknek is lehetőséget kell adni.

Vannak olyan területek, ahol hatékonyabb támogatásra és cselekvésre van szükség az Európai Unió részéről. Fontos, hogy kiigazítsuk az oktatási és képzési rendszert, hogy az megfeleljen a lisszaboni stratégia követelményeinek és megkönnyítse a gazdasági fejlődést, aminek viszont több munkahely teremtése lesz az eredménye.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Úgy hiszem, hogy a kis- és középvállalkozások különösen nagy szerepet játszanak a munkahelyteremtésben. Végtére is dolgozóink kétharmada dolgozik kis- és középvállalkozásokban, amelyek a GNP 50%-át termelik meg. Ezért stratégiáink kidolgozásakor arra kellene koncentrálnunk, hogy előmozdítsuk a szakmai továbbképzést a kis- és középvállalatoknál és hogy új lehetőségeket teremtsünk azzal, hogy a keletkezett költségeket le lehessen írni, valamint hogy biztosítsuk azt, hogy végeredményben a magasabb nettó jövedelmek váljanak lehetővé munkavállalóink számára.

Végtére is, az infrastruktúrát is ki kell építenünk, hogy munkavállalóink élvezhessék a munkahelyi biztonságot. Az Európai Unió mutathatná a legjobb gyakorlat példáját ezen a területen.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim! A szigorú parlamenti szabályok nem teszik lehetővé számomra, hogy részletesen válaszoljak hozzászólásaikra. Azonban engedjék meg, hogy megköszönjem az érdemi vitát, amely elemezte a munkaerőpiac és az európai foglakoztatási stratégia sok vonatkozását, engedjék meg, hogy csak néhány alapvető kérdésről szóljak!

Először is, az európai foglakoztatási stratégia több kézzel fogható eredményt hozott. A jelenlegi munkanélküliségi és foglalkoztatottsági statisztikák sokkal jobbak, mint 1980 óta bármikor, ami egyértelmű siker. A vitában többen kifejezték aggodalmukat a munkahelyek minőségét illetően. Szeretném hangsúlyozni, hogy a több munkahely és a jobb minőségű munkák a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló megújult lisszaboni stratégia részét képezik. Milyen eredményeket tudunk felmutatni? A több millió munkalehetőség több, mint fele teljes munkaidejű, és nem lehet megkérdőjelezni minőségüket. A többi munkalehetőség közül sok a részmunkaidős vagy a határozott időre szóló.

Véleményem szerint nem igaz az a feltevés, hogy a határozott idejű munkák egyike sem jó minőségű. Ez tarthatatlan. Több ezek közül minőségi munkahely. Azonban kétségtelen, hogy némelyik nem nevezhető minőségi munkának és ez az a terület, amit tisztáznunk kell. Személyes véleményem szerint nagyon aggasztó és több figyelmet érdemel a dolgozó szegények problémája, azaz azoké, akik dolgoznak, és mégis szegények maradnak. A rendelkezésre álló adatok szerint a dolgozó szegények a dolgozó népesség kb. 8%-át teszik ki, ami nagyon nagy szám. Milliókról van szó, és ez a kérdés nagyon sürgető.

A másik vitatott kérdés a foglalkoztatáspolitika és a társadalmi beilleszkedés kapcsolata. Szeretném hangsúlyozni, hogy a 19. iránymutatás a befogadó munkaerőpiacra, és a hátrányos helyzetűek beilleszkedésének elősegítésére helyezi a hangsúlyt. Ez azért van, mert a Bizottság javasolta a stratégiában, hogy lényegi változtatások ne kerüljenek be az iránymutatókba. Mindez azért történt, mert sikeresnek bizonyultak, és mert világossá vált, hogy a felelősségteljes irányítás biztosítása érdekében, azért, hogy jobb egyensúly legyen az európai és a nemzeti szintek között (több tagállam valóban kifejezett ilyen véleményt), legjobb lenne, ha nem bővítenénk ki őket. Másfelől viszont világos, hogy a szöveg nincs kőbe vésve, hogy tovább fog fejlődni és hogy az Önök által említett témák kétségtelenül azok a témák, amelyekre megfelelő választ kell adni a jövő fejleményeinek megfelelően.

Szeretnék még egy kérdést megválaszolni a Szerződés 139. cikkének alkalmazásával kapcsolatban. Paradox módon a tengeri ágazat kollektív szerződését ma írják alá, és az már eldőlt, hogy ezt a kollektív szerződést bevesszük az európai jogszabályokba a 139. cikken keresztül. Más szóval ez egy olyan konkrét lépés, amivel bizonyítható, hogy ezt a cikket nem hanyagoljuk el. Mellesleg a tengeri ágazatra vonatkozó megállapodást igen fontos előrelépésnek tekintem, mert ez egy igen összetett és erőteljesen nemzetközi ágazat és a társadalmi partnerek nagyon sokat értek el.

Természetesen voltak más vitatott témák is: az oktatás kérdése, az iskolából kimaradók jelentős száma, és az egész életen át tartó tanulás kérdése. Mindezek a kérdések fontosak és bizonyos mértékben bekerülnek majd az új szociális menetrendbe. Ami a beilleszkedést illeti, szeretném figyelmüket felhívni a Bizottság aktív beilleszkedésről szóló közleményére, amely az egyik olyan dokumentum, amely felvázolja a Bizottság e területre vonatkozó stratégiáját. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár a munkaerőpiac az alapja az aktív beilleszkedésnek, nem terjed ki minden területre, ahol következetes beilleszkedési politika alkalmazására van szükség. Miután egyértelműen vannak olyanok, akik természetes okokból rekedtek a munkaerőpiacon kívülre, mint például a nyugdíjasok, vagy olyanok, akik különböző szokatlan körülmények közé kerültek, a beilleszkedési politika nem csak a munkaerőpiacon lévőket kell, hogy segítse. Az európai munkaerőpiaci stratégiának egyértelműen figyelembe kell vennie ezt a vonatkozást.

Hölgyeim és uraim! Még egyszer szeretném megköszönni önöknek a vitát, amely véleményem szerint felölelte az európai munkaerőpiaccal kapcsolatos legtöbb lényeges kérdést. Azt gondolom, hogy ezek a témák jelentősen hozzájárulnak ahhoz a folyamathoz, hogy jobb és hatékonyabb egyensúlyt találjunk az európai foglalkoztatási stratégia és az egyes tagállamok tevékenysége között. Amint azt már mondtam az előzőekben, nagyon sok érdekes hozzászólást hallottunk a vita során, de a Parlament szabályai lehetetlenné teszik, hogy mindegyikre reagáljak. Ezért aztán csak egy néhányra válaszoltam.

  Anne Van Lancker, előadó. − (NL) Először is szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak, a vitában való részvételért. Világos, hogy Önök közül többen nagy hangsúlyt fektetnek az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció és a munka minőségének kérdésére, és ezt nagyon fontosnak tartom. Sajnálom, ha csalódást kellett okoznom néhányuknak azzal, hogy nem vettem figyelembe még több módosítást, de tényleg el akartam kerülni, hogy karácsonyfa legyen ebből a jelentésből túl sok ezüsttel és túl sok dísszel.

Még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni válaszként Andersson úrnak, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság elnökének megjegyzésére. Őszintén remélem, hogy nem hiába nyújtjuk be ezt a jelentést, mert, bár a Szerződés 128. cikke konzultációs jogot biztosít ennek a Parlamentnek, a gyakorlatban nagy a kockázata, hogy ezt a jogot aláássák. Tisztában vagyok azzal, biztos úr, hogy a Tanács számára fontos, hogy év elején tudjon állást foglalni, hogy a nemzeti reformterveket ki lehessen dolgozni a szociális partnerekkel. Ezért lényegesnek tűnik számomra, hogy ahhoz, hogy a Parlament továbbra is képes legyen szerepét betölteni, az Európai Bizottságnak az év elején kellene ajánlásokat tenni, hogy mindhárom intézmény teljes mértékben tudja a Szerződésben előírt szerepét játszani.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak és reménykedjünk abban, hogy a Tanács odafigyel ránk.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra ma déli 12.00 órakor kerül sor.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások (az Eljárási Szabályzat 142. cikke)

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Az Európai Bizottság legújabb jelentései szerint az uniós polgárok 16%-át fenyegeti szegénység, és ebből 8% olyan eseteket takar, amelyekben teljes munkaidőben dolgozik az illető. A felnőtt lengyelek 13%-át fenyegeti a szegénység, a teljes munkaidőben dolgozókat is beleértve.

Hölgyeim és uraim! Az általam az Európai Parlamentben képviselt Małopolska régió egész Lengyelországban a legalacsonyabb szintű, 8%-os munkanélküliséggel dicsekedhet; azonban ez sem garantálja az életszínvonal biztonságát, mivel a gyorsan növekvő élelmiszer- és energiaárak a szegénység szélére taszítanak sok családot. Az Európai Parlamentben szintén általam képviselt szomszédos Świętokrzyskie tartományban, a helyzet a drámaival határos: a munkanélküliség itt a małopolskainak duplája. Ha csak ezt a két tartományt vesszük példaként, megfigyelhetjük, hogy egyre növekszik a társadalmi egyenlőtlenség szintje. Amint azt Van Lancker asszony a foglalkoztatási iránymutatásokról szóló jelentésében helyesen kifejti, az Európai Unióban azzal a helyzettel kell szembenéznünk, hogy több, mint 14 millió dolgozó ember él szegénységben.

Ez a szám nagyon gyorsan emelkedhet, ha nem módosítjuk az arra irányuló lisszaboni stratégiát, hogy több és jobb minőségű munkahelyet teremtsünk az Európai Unióban. Ez a probléma különösen az újonnan csatlakozott tagállamokat érinti, ahol a polgárok jólét terén mutatkozó különbségei a többi tagállamhoz képest a legnagyobbak.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) A növekedés és a foglalkoztatás a lisszaboni stratégia kulcselemei. A versenyképes és innovatív Európa megteremtése kötődik a munkaerőpiac változásaihoz. Vállalkozásainknak olyan munkavállalókra van szükségük, akik képesek az új kihívásokra és a változás iránti szükségletre reagálni. Természetesen egyetértek azzal, hogy a foglalkoztatás stabilitást és biztonságot, valamint biztosítékot kellene, hogy jelentsen arra nézve, hogy mit hoz a holnap. Ugyanakkor a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolatoknak eléggé rugalmasaknak kell ahhoz lenniük, hogy a vállalkozó létrehozhassa a piaci helyzet által rákényszerített változtatásokat.

Ezért annyira fontos a vállalkozóknak és a munkavállalóknak egyaránt, hogy fejlesszék képességeiket, továbbképezzék magukat és szakmailag fejlődjenek. Ez az érdeke a vállalkozásoknak, amelyek szakképzett és erősen motivált munkavállalókat fognak alkalmazni. De maguknak a munkavállalóknak is ugyanez az érdeke, akik nagyobb kompetenciájuk miatt biztosabb pozíciót tudnak kiharcolni a munkahelyükön, és abban az esetben, ha változtatásra lesz szükség, biztosítékuk van arra, hogy készségeiknek köszönhetően, nem fog problémát okozni helyük megtalálása a munkaerőpiacon.

Végül pedig szeretném felhívni a figyelmet az európai piacon történő mobilitásra. Mint tudjuk, több tagállam máig korlátozza az új tagállamokból érkező állampolgárok foglalkoztatását. Ez annak ellenére történik, hogy az üzleti élet képviselői figyelmeztettek a gazdaság több ágazatában uralkodó munkaerőhiányra.

Ameddig az európai munkaerőpiacon továbbélnek a korlátozások a munkavállalók szabad mozgása és a szolgáltatások szabad mozgása, csak félig-meddig fogja gazdaságainkat sikerre vinni.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE) , írásban. – (RO) Az átdolgozott lisszaboni stratégia pozitív eredményekhez vezetett. Ennek ellenére meg kell vizsgálnunk azokat a területeket, ahol szükség van az akciók számának növelésére a Közösség szintjén, a foglalkoztatási célkitűzés elérése érdekében.

Különösen a fiatalok képzése során, majd a munkaerőpiacra való belépésük idején jelentkező problémákra szeretnék utalni. Az Európai Unióban 6 millió 18. életévét be nem töltött fiatal marad ki az iskolából. Ugyanolyan komoly probléma az, hogy az Európai Unióban a munkanélküliek több, mint 40% fiatal. Sőt, a legtöbb fiatal, akinek mégis sikerül bekerülni a munkaerőpiacra kedvezőtlenebb foglalkoztatási viszonyok közé kerül, mint például a részmunkaidős, határozott idejű foglalkoztatás, illetve a megbízási szerződéseken alapuló foglalkoztatás.

A foglalkoztatáspolitikára vonatkozó jogalkotási iránymutatások szerint, az Európai Unió által létrehozott, a tagállamok e téren végzett intézkedéseinek támogatására irányuló programokkal és a pénzalapokkal kapcsolatban több megoldást kell biztosítanunk.

  Magda Kósáné Kovács (PSE) , írásban. – (HU) A foglalkoztatási irányelv a kibővített Európa tagországai számára ajánlott hosszú távú vezérfonalat, a lisszaboni stratégia végrehajtásának második félidejére célokat és eszközöket a versenyképességre és a foglalkoztatás bővítésére. Azóta bebizonyosodott, hogy nincs versenyképes, hatékony gazdaság a versengésre ítélt világban, amely gyorsabban haladhatna a többieknél, ha a szociális sivatagban elbizonytalanodott, a társadalmi kirekesztéstől fenyegetett emberek körében akarják megvalósítani.

A méltó élet feltétele a méltó munka, amelyhez viszont megfelelő képzettségű, tudását megújítani képes, egészséges és a megkülönböztetéstől megvédett potenciális munkavállalók kellenek.

2006-ban az irányelv korrekcióját az új tagországok felismert igényei tették szükségessé. Ekkor kapott nyomatékot a halmozottan hátrányos helyzet a munkaerőpiacon, a nem fiatal nők reménytelen munkaerő-piaci helyzete, a speciális nyelvi elszigeteltség, illetve a romák foglalkoztatottságának kérdésköre.

Az elmúlt két évben nőtt a munkahelyek száma, javultak a foglalkoztatási arányok, a drámai aktivitási mutatók is szelídebbek lettek. A munkahelyek bővülése azonban a klasszikus, munkaszerződéssel lefedett, teljes munkaidős munkahelyeken lassabb ütemben történt, ugrásszerűen nőtt viszont a részmunkaidős foglalkoztatás, az idénymunka, a vállalkozási szerződéssel foglalkoztatottak aránya.

A megváltozott helyzetben nem vitatjuk, hogy a dogmatikus munkajogi szabályozás ideje lejárt. A gazdaság extenzív és intenzív fejlesztéséhez flexibilis szabályok kellenek, amelyek nem vezethetnek munkajogi relativizmushoz, a társadalmi partnerség és a kollektív szerződések jelentőségének lebecsüléséhez.

6. Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Lynne asszony Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében készített jelentése (A6-0159/2008) az EU-ban az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladásról (a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv átültetése) (2007/2202(INI)).

  Elizabeth Lynne, előadó. − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a többi képviselőcsoportnak, de különösen az egyes árnyékelőadóknak az együttműködésért. Az a véleményem, hogy jó jelentést eredményezett a közös munka.

A jelenlegi irányelvek átültetése és végrehajtása szempontjából vizsgáltam meg ezt a jelentést, más szóval a foglalkoztatási és a faji irányelvre voltam kíváncsi. Inkább a foglalkoztatási irányelvre összpontosítottam, mert a faji kérdést nagyon jó jelentésében tavaly már tárgyalta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság. Az átültetés és a végrehajtás egyenetlen Európai Uniószerte, különösen a foglalkoztatási irányelvé, de bajok vannak a faji irányelvvel is. Ezen kívül az állampolgárok információhiányban szenvednek az őket érő megkülönböztetés lehetséges jogorvoslatait illetően.

A Bizottságnak, a tagállamoknak, a szakszervezeteknek és a kormányzati és nem kormányzati érdekelteknek minden tőlük telhetőt meg kell tenni az ezekben az irányelvekben foglalt jogokkal kapcsolatos tudatosság javítása érdekében, a tagállamoknak pedig megfelelően független testületekhez kell fordulniuk, az egyenlőség előmozdítása érdekében, és a tagállamokat arra kell biztatni, hogy biztosítsák a független testületek tevékenységének a megkülönböztetés összes formájára történő kiterjedését.

Túl gyakran tapasztalható, hogy az egyéni áldozatra marad a feladat, hogy egyedül szálljon szembe a megkülönböztetéssel, mindenféle tanácsadói támogatás vagy jogi tudás nélkül csinálja végig a bírósági eljárásokat; ennek pedig meg kell változnia. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megkülönböztetés áldozatai automatikus biztosításban és segítségben részesülnek. És bár örülök, hogy a Bizottság már gyűjtött statisztikákat a megkülönböztetésről, azt gondolom, hogy több adatra van szükségünk, és egy közös normára, ami alapján ezeket az adatokat gyűjtjük.

Üdvözlöm a Bizottság többszörös megkülönböztetés iránt mutatkozó érdeklődését és ez az egyik oka annak, hogy jelentésemben átfogó megkülönböztetésellenes jogszabályokra szólítok fel. El kell távolodnunk a részleges megoldásoktól. Megengedhetetlen a megkülönböztetések ragsorolása. Az új irányelvnek ki kell terjednie a megkülönböztetés és az árukhoz és szolgáltatásokhoz történő hozzáférés minden formájára, amelyekre a jogszabály 13. cikke még nem terjedt ki. Ki kell, hogy terjedjen a fogyatékosságra, a korra, a vallásra, vagy meggyőződésre, és a szexuális irányultságra. A fajra és a nemre már kiterjed, csakúgy, mint a foglalkoztatásra.

Sajnálom, hogy bár Špidla biztos úr erre kötelezettséget vállalt és 2008-as munkaprogramjában a Bizottság is elkötelezte magát egy horizontális irányelv mellett – és különösen Špidla biztos urat kell megdicsérnem ezért – valamifajta visszakozást veszek észre e területen a Bizottság részéről. Meg tudja mondani a Bizottság, hogy hol tartanak, milyen fázisban vannak a hatásvizsgálatok, mire terjednek ki, és mikor adják ki azokat? Én úgy tudom, hogy most arról van szó, hogy esetleg kizárólag egy, semmi másról, csak a fogyatékosságról szóló jogszabályt terjesztenek majd elő. Ez elfogadhatatlan, ezért tettünk módosítást.

Évekig folytattam hadjáratot a 13. cikk, a fogyatékosságon és az életkoron alapuló jogszabályért, de ma már meg vagyok győződve arról, hogy nem szabad senkit sem kihagynunk. A megkülönböztetés-ellenesség és az emberi jogok az Európai Unió alapját képezik és minden uniós állampolgárt egyenlően kell kezelni.

Arra szeretném buzdítani Önöket, hogy szavazzanak a jelentésem, és – ami még fontosabb – egy átfogó megkülönböztetésellenes irányelv mellett, hogy jelezhessünk a Bizottság azon tagjai felé, akik nem értenek ezzel egyet, valamint a tagállamoknak is, hogy mi legalább itt a Parlamentben elköteleztük magunkat a megkülönböztetés egyszer és mindenkorra történő megszüntetése, és annak a nevetséges gondolatnak a megszüntetése mellett, hogy a társadalom bármely rétegével szembeni megkülönböztetés elfogadható.

(Taps)

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném Lynne asszonynak megköszönni részletes, tematikus jelentését. A Bizottság teljes mértékben egyetért a jelentés tartalmával. A Bizottság egyöntetűen támogatja a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek teljes körű átültetésére vonatkozó követeléseket. Amint tudják a Bizottság számos bírósági eljárást kezdeményezett több tagállam ellen a jogszabály be nem tartása okán és a jövőben sem fog visszariadni hatásköreinek felhasználásától az uniós jogszabály szigorú betartatása, valamint a helyzet gyors és szisztematikus javítása érdekében azokban az esetekben, amikor ezt a jogszabályt még nem hajtották végre.

A Bizottság azt is elismeri, hogy javítani kell mindkét irányelv végrehajtásának nyomon követését. Ennek elérése érdekében a Bizottság jelenleg olyan programok kidolgozásán fáradozik, amelyek javítanák a megkülönböztetés eseteinek nyilvántartását. Az igazán fontos kérdés az, hogy a megkülönböztetés ténylegesen hogyan hat a valóságban az egyénekre, nem pedig csak egy elvont kép arról, hogy miként működhetnek a dolgok.

A jelentés emellett helyesen hangsúlyozza az intézmények alapvető szerepét az egyenlő bánásmód támogatása terén: kulcsszerepet játszanak a nyomon követésben, az áldozatok segítésében és a jogok tudatosításának javításában. Szeretném hangsúlyozni, hogy milyen fontos szerepet játszik a nem kormányzati szektor ezen a területen. A Bizottság támogatja az intézmények és a nem kormányzati szektor szerepének bővítését, mégpedig úgy, hogy az lefedje a megkülönböztetés minden formáját, nem csak a etnikai származáson és a nemi alapon történő megkülönböztetést.

Amint az a Bizottság 2008-ra szóló munkaprogramjában szerepel, szándékomban áll az EK-Szerződés 13. cikkére alapozott módosításom előterjesztése, amely a megkülönböztetés ellen meglévő védelmet a munkaerőpiacon túlra is kiterjesztené. Ez benne lesz a várhatóan június végén elfogadásra kerülő, lehetőségeket, hozzáállást és szolidaritást tárgyaló, szélesebb körű programban is.

Élénk politikai viták folynak arról, hogy szükség van-e további megkülönböztetésellenes jogszabályokra uniós szinten. Mondjuk ki: ezek a viták nem arról folynak, hogy kell-e küzdeni a megkülönböztetés ellen, hanem, hogy hogyan küzdjünk ellene a leghatékonyabb módon. Figyelembe véve a téma politikai érzékenységét és némely tagállam nem éppen a legnagyobb hajlandóságot mutató hozzáállását, a talajt nagyon alaposan kell előkészíteni.

A megújult szociális menetrend útjára bocsátását megelőző, április 29-én megtartott szemináriumon megegyeztünk abban, hogy további mélyreható elemzésre lesz szükség mielőtt határozunk a legjobb cselekvési stratégia ügyében. Akárhogyan is dönt a Bizottság az elkövetkező néhány héten, a határozatot részletes elemzésre kell alapozni. A többszörös megkülönböztetés minden vetületét, de a szubszidiaritás és az arányosság elvét is figyelembe fogja venni. De a legfontosabb, hogy minden arra rászorulónak kézzel fogható előnye származzék belőle.

Zárszóként szeretném megemlíteni, hogy az esélyegyenlőség európai évét nyomon követő lépésként a Bizottság azt tervezi, hogy közleményt terjeszt elő, amelyben konkrét intézkedéseket fogad el az Európai Unión belül a megkülönböztetés elleni védelem javulásának biztosítása érdekében. Ezzel a közleménnyel együtt a Bizottság közzétesz majd egy jelentést is arról, hogy az uniós politikák hogyan járulnak hozzá a romák helyzetének javulásához.

  Tatjana Ždanoka, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. − Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Lynne asszonynak a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint képviselőcsoportom nevében kiváló munkájáért és ezért a kiváló jelentésért.

Sajnálatos, hogy a megkülönböztetés továbbra is a leglényegesebb és legelterjedtebb emberi jogi probléma az Európai Unióban. Ami a már hatályos megkülönböztetésellenes irányelveket illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy csak minimum szintet tudnak biztosítani. Szégyenteljes az a helyzet, hogy számos tagállam máig nem ültette át és nem hajtotta végre még ezeket a minimális elveket sem. Azt gondoljuk, hogy az Európai Bizottságnak aktívabban kellene a jogsértési eljárást bevetnie ezekkel a tagállamokkal szemben.

Az Unióban mindenkit biztosítani kell arról, hogy nem érheti megkülönböztetés és hogy hatékony jogi eszközök állnak rendelkezésére a megkülönböztetés elleni küzdelemben. A tagállamoknak és a Bizottságnak szintén aktívan kell támogatnia a lakossági tudatosságot és a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló képzést.

A másik probléma, amint azt ma hallottuk, még jobban aggaszt. Ez az, hogy valóban szükségünk van egy átfogó jogi keretre a megkülönböztetés elleni küzdelemben. Ha jól értettem a biztos úr kijelentését, nem lehetünk biztosak abban, hogy rendelkezik-e majd erről a Bizottság által bejelentett és mindannyiunk által olyannyira szívesen fogadott 2008-ra szóló munkaprogram, amely a munkahelyen kívül, mindenféle alapon történő egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvre tesz javaslatot.

Igazán megdöbbentene, ha a Bizottság kihagyna bizonyos alapokon történő megkülönböztetést a védelemből. Ez azt jelentené, hogy könnyedén feladhatjuk értékeinket, és amint az esélyegyenlőség éve véget ér, újra csak úgy érezzük, megtehetjük, hogy különféleképpen kezeljünk európaiakat. Ezt nem engedhetjük meg.

  Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Kedves biztos úr, kedves kollégák. A diszkrimináció elutasítása alapvető emberi érték, ebben nincs is köztünk semmiféle nézeteltérés. Az Európai Néppárt rendkívüli fontosságot tulajdonít az antidiszkriminációs politikának. Meggyőződése, hogy a tagállamok felelőssége annak biztosításában, hogy az Unió egyetlen polgárát se érje diszkrimináció vitathatatlan és megkerülhetetlen.

Annak is tudatában van, hogy törvényekkel sajnos nem lehet mindent megoldani. A politikai kultúra, a tolerancia a mindennapokban, a munkahelyeken, a közéletben, a kommunikációban, az országos szinttől a helyi szintekig, a civil társadalom összefogása szükséges ahhoz, hogy a diszkrimináció fokozatosan megszűnjék.

Az európai diszkriminációs irányelvek implementálása, amint azt a gyakorlat mutatja, nem egyszerű. A tagországok fele nem tudta kellő módon beemelni a belső jogrendbe vagy megfelelően alkalmazni az irányelveket. Tény, hogy az európai legiszlatívában a Szerződés 13. cikkelyét és a létező irányelveket figyelembe véve létezik egy reális űr. Ez azt jelenti, hogy nem minden a Szerződés 13. cikke által említett úgynevezett védett csoportnak biztosít az európai legiszlatíva az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében egyenlő jogokat.

Ennek áthidalását az Európai Néppárt azonban nem egy átfogó, nehezen alkalmazható, kevéssé hatékony irányelvben látja, hanem úgy érzi, hogy sürgősségi alapon, nem hierarchikus alapon az Európai Unióban élő 84 millió fogyatékos diszkriminációját szükséges európai direktíva segítségével megszüntetni, hogy a fogyatékkal élőknek ugyanazon jogaik legyenek Unió-szerte.

Tekintettel arra a tényre, hogy a lakosság átlagéletkora növekszik, a korral járó krónikus betegségek pedig gyakran vezetnek egészségkárosodáshoz, a fogyatékkal élők aránya a jövőben növekedni fog. Meggyőződésünk, hogy ez a megközelítés hatékonyabb, reális segítséget nyújthat a fogyatékkal élőknek. Ezért támogatja az Európai Bizottság ilyen irányú kezdeményezését. Köszönöm.

  Magda Kósáné Kovács, a PSE képviselőcsoport nevében. – Köszönöm, elnök úr! Elizabeth Lynne kiváló jelentése azon a felelősségen alapul, amelyet a hátrányos megkülönböztetés velünk élő jelensége indokol. Ez nemcsak hogy nem tűnt el a kiválóságok Európájából, hanem az Eurobarométer felmérései szerint erősödik, és ezt a polgárok is érzik. Hozzáteszem, hogy a bővítéssel a diszkriminációs fenyegetettség új jelenségei is felerősödtek, például a sokszorosan hátrányt szenvedőké, napjainkban a romák megkülönböztetése egyre veszélyesebbé válik.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság többsége a horizontális irányelv elfogadása mellett tette le a voksát. Mindannyian emlékszünk a megalakuló bizottsággal szemben a parlamenti bizalmatlanság jelére, amely éppen az egyik jelöltnek a megkülönböztetésről vallott nézetei miatt vált többségi véleménnyé. A Bizottság ekkor tett ígéretet arra, hogy az Alapszerződés 13. szakaszában adott felhatalmazással élni kíván, jogi szabályozással lép fel mindenfajta megkülönböztetés ellen, és megkeresi a jogalapot a sérelmek orvoslására.

Ugyancsak sürgős a meglévő uniós jogszabályok tagállami átültetésének bizottsági értékelése és akár jogsértési eljárások elindítása a meglévő irányelvek át nem ültetéséért. A szocialisták számára elfogadhatatlan, hogy akár az Alapszerződésben, akár a majdani lisszaboni módosításban felsorolt megkülönböztetési tilalmak között bármilyen módon rangsort állítsunk fel. Nem vagyunk hajlandók mérlegelni, hogy kinek a sérelme nagyobb a fogyatékossággal élőké-e, a melegeké vagy az idős embereké.

Számunkra az a lehetséges jogi megoldás, amelyet Elizabeth Lynne jelentése ajánl: általános horizontális irányelvet várunk a Bizottságtól, amely természetesen nem zárja ki, sőt szükségessé teszi az ágazati vagy más speciális szabályok megfogalmazását.

Meggyőződésem, hogy ez egyezik az európai polgárok álláspontjával, akik maguk is áldozatai vagy áldozatai lehetnek a diszkriminációnak. Köszönöm szépen.

  Bernard Lehideux, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Lynne asszony az Ön munkája és elkötelezettsége ebben a kulcsfontosságú témában, rendkívüli. Képviselőcsoportunkból az elsők között voltam, akik ennek tanúi lehettünk a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belül, és nagyon köszönöm.

Egy protekcionista jogszabály csak akkor működik, ha hatékonyan alkalmazzák. Lynne asszony, ezért is osztom az Ön aggodalmát a megkülönböztetést tiltó irányelveknek bizonyos tagállamokban történő silány végrehajtását illetően. Az ilyen helyzetek megengedhetetlenek és a Bizottság erőteljes és tudatos fellépéseinek tárgyát kellene, hogy képezzék. Ezen a területen nem lehet engedékenységet tolerálni.

Egy protekcionista jogszabály akkor sem ér semmit, ha ténylegesen nem használhatják azok, akiket védeni hivatott. Azért hiszek abban, amiben Ön is, hogy biztosítani kell, hogy a megkülönböztetés áldozatai hozzá tudjanak jutni az információhoz és a védelmüket szolgáló eszközökhöz. Ez a tagállamok felelőssége, és ebben az esetben sem tolerálható a gondatlanság.

Azonban – bár az Ön jelentése egyfelől kulcsfontosságú előrelépést jelent – ez főleg azért van, mert a megkülönböztetés elleni átfogó megközelítés mellett teszi le a voksot. Fenntartás nélkül támogatom a megkülönböztetés minden formája ellen küzdő, átfogó irányelv iránti felkérését. Önhöz hasonlóan is meg vagyok arról győződve, hogy olyan egységes megközelítésre van szükség, amely számot vet a megkülönböztetéssel, bármilyen alapon történjék is. A 13. cikk nem arra hív fel, hogy ne cselekedjünk, vagy hogy ne összehangoltan cselekedjük, hanem egyszerűen cselekvésre szólít fel.

Biztos úr, hölgyeim és uraim! Tegyék félre félelmeiket és elméleti vitáikat! Egy átfogó irányelvre irányuló javaslat szükségszerű és egyszerűen a józanész diktálja. Nagy többségben vagyunk itt azok, akik hiszünk ebben, és arra kérjük biztos urat, hogy hallgasson meg.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Mi is üdvözöljük a Lynne jelentést és teljes mértékben támogatjuk az átfogó irányelv melletti elkötelezettséget, amelyet a Bauer asszony által említett kulturális váltás részének tekintünk. De halljuk, ahogy a tojáshéj ropog, ahogy a Bizottság megpróbál előrearaszolni ebben a témában, de arra biztatjuk a Bizottságot, hogy legyen igazán bátor, és játsszon vezető szerepet ebben a témában.

Szerintünk ugyanis fontos, hogy szülessen átfogó jogszabály. Például megszüntetne egy pár kibúvót, amelyekkel a rasszisták és idegengyűlölők megpróbálják kihasználni a vallási megkülönböztetést, hogy elfedjék fajgyűlölő magatartásukat.

Fontos lenne, hogy megszabaduljunk az önkényesen kijelölt kiiktatási határoktól, például szűréseknél és az egészségügy terén, amikor az életkor és nem a lelet számít.

És az előadót teljes mértékben támogatjuk abbeli vágyában, hogy proaktív megközelítést alkalmazzunk az emberek felvilágosítása terén, jogaikkal és azoknak gyakorlásával kapcsolatban. Hatékony jogsegélyre és erős független testületekre van szükség.

Üdvözöljük ezért ezt a jelentést és támogatjuk ebben a formájában.

  Jan Tadeusz Masiel, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Gratulálok Lynne asszonynak ebben a fontos témában benyújtott, nagyon is gyakorlatias jelentéséhez. Engem viszont egy kissé zavarba hoz a nyelvezete, mert a totalitárius rendszerek nyelvére emlékeztet. Ha nem tudnám, hogy a felszólaló a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért tagja, azt hinném, hogy ezt a jelentést egy kommunista írta. Véleményem szerint veszélyes részletekbe menni, amint az itt megtörtént, és kimondani, hogy milyen fajta megkülönböztetés elfogadhatatlan, és hogy hogyan viselkedjünk; egyszerűen, nem szabad megengedni, hogy megkülönböztetés létezzen. Az emberiség lefektette a parancsokat és tilalmakat a tízparancsolatban, és ott nagyon tömör formában ki vannak fejezve: ne ölj, más feleségét ne kívánd. Nekünk csak annyit kellene mondanunk, hogy ne diszkriminálj, és a többit rá kellene bízni az emberi csoportok és a tagállamok érzékenységére és hatáskörére. Ennek ellenére elfogadhatónak találom a jelentést, feltéve, hogy az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának 7. módosítása elfogadásra kerül.

  Bairbre de Brún, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. –Tisztelt elnök úr! Liz Lynne jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van egy átfogó jogszabályi keretre, amely megakadályozná a megkülönböztetést a munkahelyen kívül, és amely magába fogalja a témák széles körét.

Nap mint nap milliók – idősek és más csoportok is – esnek áldozatul a megkülönböztetésnek az Európai Unióban, amint megpróbálnak egészségügyi, oktatási és közlekedési szolgáltatásokhoz hozzájutni, biztosítást venni, vagy kölcsönhöz jutni.

Ugyanezeknek a csoportoknak voltak nehézségei a foglalkoztatás terén is a szigorúbb jogi szabályozás európai szintű bevezetése előtt. Az uniós szintű hatékony jogszabályok megváltoztatták a munkáltatók hozzáállását. Egy európai irányelv volt az, amelyik megpróbált a megkülönböztetésnek véget vetni a foglalkoztatás terén, bár még sok munka maradt elvégzetlenül. Átfogó jogszabályt kell alkotni az Európai Unió szintjén, és ezzel kell erősíteni az emberek jogait az árukhoz és szolgáltatásokhoz.

Szeretném megdicsérni az előadót jelentéséért, képviselőtársaimat pedig arra szeretném kérni, hogy szavazzanak azok ellen a módosítások ellen, amelyek gyengítik az emberi jogok védelmét.

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Az elmúlt kilenc évben a kiváló egyesült királyságbeli, West Midlands-et képviselő kollégám és előadónk, Elizabeth Lynne mellett ültem a Foglakoztatási és Szociális Bizottságban.

Szinte kivétel nélkül úgy találtuk, hogy lényegében, minden témában egyetértünk, és nem volt szükség kompromisszumos módosítások kidolgozására, hiszen egyformán gondolkodtunk.

Úgy vélem, hogy miden szabály alól van kivétel, és mérhetetlen meglepetésemre szolgál, hogy ez a jelentés pont az. Őszintén, nagyon kiábrándító szerintünk, hogy úgy tűnik, politikai pózolás lett az akadálya annak, hogy hozzáfogjunk a valódi probléma megoldásához.

Mondhatom rögtön, mielőtt még valaki a baloldaliak közül a szokásos torzításokkal állna elő, hogy a jobbközépen, mi mindannyian irtózunk a megkülönböztetés minden formájától. A jobbközépen, mi mindannyian szeretnénk gyakorlati megoldásokat találni ennek megszüntetésére, és igenis elviekben támogatnánk egy olyan egyedi irányelvet, amely segítené a fogyatékkal élőket, és amely jelenleg is megfontolás tárgyát képezi a Bizottságban.

De mi egyértelműen azon a véleményen vagyunk, hogy egy „átfogó és tág hatályú” megkülönböztetésellenes uniós irányelv, ami lényegében nyílt kihívás a Bizottság felé egy újabb, mindenki által elfogadható uniós jogszabály megalkotására ezen a rendkívül érzékeny területen, nagyon sokat nem fog elérni a jelenlegi problémák megoldása terén, és még azt is mondanám, hogy ártalmas. Előterjesztettük az ezen érvünket megerősítő módosításainkat.

Miközben a jelenlegi megkülönböztetés néhány vetülete valóban problémát jelent, azt állítani, hogy egy általánosabb uniós jogszabály jelenti a megoldást, véleményünk szerint mellétalálat. A meglévő uniós megkülönböztetésellenes jogszabályokat továbbra is nehéz végrehajtani a gyakorlatban. Ezeknek a meglévő jogszabályoknak a végrehajtását kell javítani és jobban meg kell érteni a végrehajtással kapcsolatos problémákat, mielőtt még újabb uniós irányelveket szavaznánk meg.

Ahogy az egyik egyesült királyságbeli szervezet mondta tömören múlt héten: a megkülönböztetés a legtöbb esetben nem oldható meg újabb jogszabállyal. Jobb eredményeket érnénk el, ha multikulturális, több vallást felvonultató rendezvényekkel töltenénk az időt, amelyek a felfogást változtatják meg. Ezzel mi is egyetértünk.

Szeretnék a Bizottságnak köszönetet mondani ezért a gondolatgazdag megnyitó beszédért, és szeretném elmondani, hogy mennyire várjuk a Bizottság válaszát.

  Stephen Hughes (PSE). – Tisztelt elnök úr! Philip Bushill-Matthews kritikája hangsúlyozza, hogy milyen jó is Elizabeth Lynne jelentése. Azt gondolom, hogy gratulálnunk kell neki. Kiváló munkát végzett azzal, hogy hangsúlyozta, milyen silányan sikerült a két, még 2000-ben elfogadott, és a munkahelyi kockázatról és megkülönböztetésről szóló irányelv végrehajtása és átültetése.

De akkor, biztos úr, Ön is és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság is felismerte, hogy a megkülönböztetés nem áll meg az iroda, vagy a gyár falainál. Akkor felismertük, hogy sokkal szélesebb körben kell cselekednünk, és egy horizontális irányelvet kell bevetnünk a megkülönböztetés ellenei küzdelem céljából a társadalom egészében. Ön nyilvánosan azt állította, hogy támogatja ezt a gondolatot, és az Önök elnöke, Barroso elnök úr nyilvánosan elkötelezte magát egy ilyen horizontális irányelv mellett.

Ezért nagyon nyugtalanító, hogy visszafelé pedáloznak ez ügyben a Bizottságon belül, hogy újra átgondolják az egészet és talán csak a fogyatékosságra összpontosítanak majd. Úgy hallom, hogy három lehetséges alternatívát latolgatnak pillanatnyilag a Bizottságon belül: a horizontális irányelvet, amely még mindig napirenden van; a második a fogyatékossággal kapcsolatos egyedi irányelv, és a harmadik lehetőség a fogyatékosságra és a megkülönböztetés még egy formájára vonatkozó irányelv.

A harmadik alternatívában nem látom a logikát. Egy erőteljes szószólóra van most ebben a pillanatban szükségünk, biztos úr, ahhoz a horizontális irányelvhez, amely mellett Ön is elkötelezte magát. Amint Elizabeth Lynne asszony elmondta, nem engedhetjük meg, hogy az Európai Unión belül hierarchiája legyen a megkülönböztetés különböző formáinak. Az Európai Unió minden polgára egyenlő és így is kell velük bánni. Nem tolerálhatjuk a megkülönböztetés semmilyen formáját, semmilyen alapon, Közösségünk egyetlen részében sem.

Hallottam, hogy valaki említette egy múlt heti brüsszeli ülésen és Ön is célzott ma rá, biztos úr, és Philip Bushill-Matthews szintén ezt tette most az előbb, hogy ne cselekedjünk, mert több tagállam ellen jogsértési eljárás indult a korábbi irányelvek be nem tartása miatt. Nem fogadhatjuk el ezt az érvelést. Nem engedhetjük meg, hogy bizonyos tagállamok arra kényszerítsenek, hogy a leglassúbbak sebességével haladjunk a végrehajtás és a jogalkalmazás terén. Önnek, biztos úr, joga van kezdeményezni. Önnek gyakorolnia kell ezt a jogát. Szigorúan kell cselekednünk. Önnek kérlelhetetlennek kell lennie, hogy biztosítsa a meglévő jogszabályok feltétel nélküli betartását, és ne engedje, hogy a tagállamok konspiráljanak, ami miatt mindannyian a leglassabbak tempójában kellene cselekednünk.

Ezenkívül osztatlan figyelmet kell fordítanunk a jogorvoslat és a betartatás szükségességére, mégpedig erőteljes jogorvoslatokra, amelyek biztosítja, hogy a tagállamok teljes mértékben betartják a 2000-ben elfogadott irányelveket. Elizabeth Lynne jelentését csak dicsérni tudom.

  Elnök. − Szeretném egy pillanatra megszakítani a vitát, hogy mindannyiunk nevében, itt a Parlamentben üdvözöljem a látogató csoportokat a galérián. Folytassuk a vitát!

  Sophia in ’t Veld (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Ez az Európai Bizottság 2004-ben csak annak az ünnepélyes ígéretének köszönhette az Európai Parlamenttől kapott szabad jelzést, hogy az alapvető jogok védelmezője lesz. De nem elegendő szép szavakat hangoztatni az egyenlőségről. Az uniós polgároknak meg kell kapniuk azokat jogi eszközöket, amelyekkel meg tudják jogaikat védeni a bíróságon. Az Európai Bizottság most kétségbeesetten keresi a kibúvókat, hogy ne kelljen mindenre kiterjedően betiltania a megkülönböztetést, például, azzal, hogy több tanulmányra van szükség, mintha nem látnánk, hogy körülöttünk mindenhol létezik megkülönböztetés, vagy hogy nincsen konszenzus a Tanácson belül; mindez azonban soha nem akadályozta meg az Európai Bizottságot abban, hogy más területeken – például az energiapolitika területén – átvigye ajánlásait. És ne feledjük, hogy a megkülönböztetést tiltják már a Szerződések is, de ha nem alkotjuk meg a jogszabályt, a bíróságok fogják megtenni azt helyettünk. Ezért elvárom, hogy az Európai Bizottság vállalja a felelősséget, és álljon ki az európai polgárok jogai mellett, mert ha a horizontális irányelvnek el kell buknia, akkor inkább a Tanácsban bukjon el, mint a Bizottságban.

(Taps)

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE). – (DE)

Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! In ’t Veld asszony világosan fogalmazott és én is csak ugyanazt tudom mondani: szükségünk van a keretirányelvre, hogy mindenkinek ugyanazt a védelmet tudjuk nyújtani a megkülönböztetés ellen. Elfogadhatatlan, hogy például a homoszexuálisok és az idősek kevesebb emberi joggal rendelkezzenek, mint a migránsok. Nagyon sürgősen véget kell vetnünk ennek a helyzetnek.

Sőt, nem tehetek mást, mint hogy emlékeztetek mindenkit ismét Barroso úr személyesen ígéretére – a Bizottság jóváhagyását kérve a Parlamenttől – hogy ezt a keretirányelvet útjára fogja bocsátani. Német létemre, azt kell, hogy mondjam, hogy a német kormány viselkedését cinikusnak találom. Létezik Németországban egy olyan törvény, amely minden tulajdonságot egyaránt véd, ehhez képest a kormány kampányt indított ez ellen a keretirányelv ellen uniós szinten, anélkül hogy bármilyen józan érvet fel tudna hozni ellene. Véleményem szerint ez az emberi jogok kárára kijátszott puszta populizmus.

  Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! A megkülönböztetés elleni küzdelem – függetlenül attól, hogy valláson, nemen vagy fogyatékosságon alapul-e a megkülönböztetés – Európa egyik tartóoszlopa. Ezt a politikát minden Szerződésünk és jogszabályok is rögzítik.

Ami a nemen alapuló közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés elleni küzdelmet illeti, ez a politika teljes sikernek bizonyult az Európai Unióban. Most tesztelhetjük a helyzetet az irányelvek és a szerződések fényében és megállapíthatjuk, hogy – annak ellenére, hogy a világ legösszetettebb jogszabályalkotási folyamata a miénk – ez a politika nem működik jól.

Ezek szerint két út közül választhatunk. Az ellenzék útja azt jelenti, hogy bevezetünk egy új, széles bázisú stratégiát és ily módon oldjuk meg a problémákat. Nem hiszek abban, hogy ez lenne a megoldás. Ennek bizonyítékát nyújtotta a 2000-es jogszabály, amely értelmében jogsértési eljárás indult 10 tagállam ellen – beleértve Hollandiát is –, miután az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályaik bizonyos rendelkezései nem működtek egyértelműen. Ezért egy új, szélesebb, alapokon nyugvó jogszabály sem fog segíteni, vagyis továbbra is csak duma marad az egész.

Ezért aztán a mentalitásra és a cselekvési programokra kellene koncentrálnunk, és biztosítanunk kell, hogy a megkülönböztetés – még a közvetett megkülönböztetés is – megszűnjön. Biztosítanunk kell, hogy a végrehajtás színvonala javuljon, és ezen kívül azokra a világosan megfogalmazható problémákra is megoldást kell találnunk, mint például a fogyatékkal élők problémái.

Teljes szívemből támogatom ezért Bauer asszony és több képviselőtársam védőbeszédjét és remélem, hogy ragyogó jogszabályi keretünk a valóságban is gyakorlati alkalmazásra kerül. Nagyon köszönöm.

  Lissy Gröner (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni Lynne asszonynak a jelentését; pont jó időben érkezett. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoport minden képviselőjének csak egy szót hadd említsek, a nőkkel szembeni, a bérek területén történő megkülönböztetés benne van a Szerződésben legalább negyven éve, de lényegében semmi sem változott. Ha Önök a PPE-DE képviselőcsoportban ragaszkodnak a horizontális irányelv elutasításához, akkor teljesen világos számomra, hogy az Önök értékei és elvei szép szavakhoz és ünnepléshez tudnak csak viszonyulni az Európai Unión belül. Önök egyáltalán nem akarnak egyenlő bánásmódot! Elfogadják például a megkülönböztetést a melegek és a leszbikusok ellen. Azt akarják, hogy ez egy politikai kultúra legyen. Nem, az nem felel nekem meg!

Az esélyegyenlőség magában foglalja a 13. cikk minden kritériumát, és végül a többszörös megkülönböztetést is bele kell venni. A megkülönböztetésellenes politika csak akkor tud hiteles lenni, ha ő maga nem terjeszti tovább a megkülönböztetést. Az eljárások és cselekvések áradata van ma jelen az Európai Unióban. Ez mind propaganda volt és bizonyos minimumnormák elkerülését célozta. Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem egészen érték el ezt a szintet, gyorsan kell cselekedniük. Jogsértési eljárásokat kezdeményeztek még saját országom, Németország ellen is.

Most szeretnék a Bizottsághoz, minden egyes biztoshoz kéréssel fordulni, hogy mondják ki egyértelműen, hogy egy világos, horizontális irányelv mellett voksolnak és nem vevők az emberi jogok hierarchikus elrendezésére az Európai Unión belül. Az uniós politikát a Szerződésnek megfelelően kell végrehajtani. A 13. cikk a Szerződés része, és ezért mindezt magában kell foglalnia, amint azt a Lynne jelentés kifejti.

  Marco Cappato (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék Lynne asszonynak köszönetet mondani a munkájáért. A Parlament rövidesen újra felhívást intéz egy horizontális irányelv meghozatalára. Kilencedik alkalommal fogja ezt tenni, Špidla biztos úr. Miután a Parlament ugyanezt a lépést kérelmezi tőlünk, immár a kilencedik alkalommal, azt vártuk a Bizottságtól, hogy világosabban foglal állást ma a teremben, részben azért, mert Barroso elnök úr elkötelezte magát e mellett, részben pedig azért, mert mi hiszünk a hatásvizsgálat folyamatában, amely most zajlik.

Őszintén szólva az a gondolat, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták), és Európai Demokraták képviselőcsoportjának néhány képviselője ellenzi a horizontális irányelvet, felfoghatatlan. A múltban a baloldal azt a jogos bírálatot kapta, hogy fel akarja osztani a társadalmat társaságokra és társasági képviseletre. Úgy tűnik, azonban, hogy Önök most pontosan ugyanezt próbálják tenni: a fogyatékkal élők, az igen, mert most politikailag így korrektebb; a megkülönböztetés más formái pedig nem, és várjunk még vele.

Oomen-Ruijten asszony nincs most jelen, de a baloldal is szereti időnként hangoztatni, hogy a jogszabályokon kívül másra is szükség van ahhoz, hogy a hozzáállás megváltozzon. Ez alkalommal a PPE-DE képviselőcsoport képviselőitől halljuk ugyanezt. Beszéljünk egyéni jogokról és hogy mennyire nem szabad egyik társaságot, egyik kisebbséget sem kijátszani a másik ellen, és hogy miként kellene biztosítani, hogy minden állampolgár megkülönböztetésmentes életet élhessen. Ennek van értelme, és ezt kérjük Önöktől. Őszintén szólva nincs szükségünk olyan intézkedésekre, amelyek elfogultabbak az egyik, vagy másik kategória irányában. Az uniós polgároknak nincs szükségük erre.

  Anja Weisgerber (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy dologban mindannyian egyetértünk: ellenezzük a megkülönböztetés valamennyi formáját. Szeretném ezt rögtön a legelején tisztázni. Azonban különböző utakon lehet ezt a célt megközelíteni. Azon a véleményen vagyok, hogy a megkülönböztetés elleni védelmet nem lehet bizonyíthatóan jobban szabályozni európai, mint nemzeti szinten. Ebben is igazodnunk kell a szubszidiaritás elvéhez. Az élet sok területét szabályozzák jelenleg az EU megkülönböztetésellenes szabályai. Az utóbbi években négy megkülönböztetésellenes irányelvet fogadtunk el, a faji, a foglalkoztatási irányelvet, az egyenlő bánásmódról szóló irányelvet, és a nemi irányelvet.

A jogsértési eljárások sokasága van folyamatban jelenleg néhány tagállam ellen azon az alapon, hogy problémák vannak a Szerződés átültetésével. Pontosabban szólva 20 ország ellen folyik most is eljárás, ez az EU tagállamainak háromnegyede. Úgy tűnik, hogy itt jelentős a jogi bizonytalanság. Egy új, tág és túl-egyszerűsítő megközelítés, amit a keretirányelv nyújtana, nem a megfelelő reakció a jelenlevő jogi bizonytalanságra. A jelenlegi problémákat kell először megvizsgálni mielőtt a Bizottság új irányelveket ajánl.

Különben az eredmény csak a bürokrácia növekedése lesz, a polgárok számára több költség, és kevesebb jogi egyértelműség, amiből senkinek nincs haszna, legfőképpen nem a megkülönböztetés elleni küzdelemnek. Ezért képviselőcsoportommal együtt én is ellenzem a Lynne-jelentés azon cikkeit, amelyek egy keretirányelvet, horizontális irányelvet követelnek. Ha azonban a többi képviselőcsoport is továbberősködik és a keretirányelv iránti követelés megmarad, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy rákényszerülök a jelentés ellen szavazni, és nem azért, mert ellenzem a megkülönböztetés elleni védelmet, hanem mert egy európai szintű keretirányelv, véleményem szerint nem a járható út. A fogyatékosság terén minden tagállam és az Európai Közösség is aláírta a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Ezen a területen teljesítenünk kell, és teljesíteni is fogjuk a kötelezettségeinket. Azzal viszont nem segítünk senkinek, ha elfogadunk még egy semmitmondó, nem egyértelmű keretirányelvet.

  Richard Howitt (PSE). – Tisztelt elnök úr! Amikor ennek a Parlamentben a faji irányelv társelőadója voltam 2000-ben, az akkori portugál elnökség megígérte nekünk, hogy nem lesz többé megkülönböztetési hierarchia és hogy további jogszabályok fognak következni.

2004. október 26-án Barroso elnök megígérte ebben a Parlamentben, hogy még e Bizottság hivatali idejének letelte előtt behoznak egy keretirányelvet, idézem „a megkülönböztetés minden formája ellen”. Ezt az ígéretet megismételték a 2008. évi politikai stratégiájukban. Most van itt az ideje az ígéret teljesítésének.

Azt kell, hogy mondjam, hogy nem mentség, hogy a tagállamok néhány esetben ellenállnak a foglalkoztatási megkülönböztetés elleni jogszabályok végrehajtásának; viszont igenis kibúvó, és a Bizottság nem hagyhatja, hogy a leglassúbbak diktálják a tempót a többieknek.

Két héttel ezelőtt találkoztam Zypries szövetségi miniszterrel Németországban, és Follett miniszterrel Angliában. Hajlandók a tárgyalásra. Adjanak nekik valamit amiről tárgyalhatnak!

Büszke vagyok arra, hogy 1,3 millió aláírást gyűjtöttünk össze a fogyatékossági jogszabályhoz. De a Parlament fogyatékossággal foglalkozó munkacsoportjának elnökeként nyilvánosan kimondom, hogy én támogatom a horizontális irányelvet. Nem fog érvényesülni az Önök oszd meg és uralkodj elve.

Végül, nem veszi ki jól magát, ha a konzervatívok azt állítják, hogy ellene vannak a valláson, életkoron és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés alkalmazásának, aztán pedig ezen az alapon a jogszabály ellen szavaznak, és megtagadják az egyenlő jogokat az európaiaktól, a melegektől, az öregektől és a vallási kisebbségektől. A Business Europe pedig szégyellheti magát, hogy azt állítja a 2007. október 12-én kelt, a Bizottságnak benyújtott konzultációjában, idézem „a Business Europe úgy ítéli meg, hogy nincs bizonyíték a 13. cikkben szereplő bármilyen alapon történő megkülönböztetésre.” A Bizottság saját vállalkozási vizsgatestülete azt mutatta, hogy a megkérdezett 293 vállalatból 89% akart uniós jogszabályt az egyenlőség védelmére. A vállalatok akarják, a Parlament mellette fog szavazni, Európának pedig szüksége van rá.

(Taps középről és balról)

  Holger Krahmer (ALDE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Köszönöm Lynne asszonynak, hogy időt töltött a megkülönböztetés-ellenesség témájával, és teljesen egyetértek vele, egy bizonyos pontig. Azonban, kedves Lynne asszony, Schroedter asszony, Gröner asszony és in ’t Veld asszony, tudom, hogy jó szándék vezérli Önöket, de végül is nem tesznek maguknak jót azzal, hogyha most egy olyan újabb irányelvet követelnek a megkülönböztetés ellen, amely túlmegy a már Európában már eddig is létezőkön.

Én ezt készakarva mondom és nagyon őszintén homoszexuálisként: Önök nem tesznek szívességet azoknak, akiket meg akarnak védeni. Végül is lesz egy messze mutató megkülönböztetésellenes szabályozás azon emberek ellen, akiket meg akarnak védeni itt. Hogy lehetséges ez? Ha kiterjesztjük a megkülönböztetés-ellenességet az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és a bizonyítás terhének áttételére, azzal a rejtett megkülönböztetés atmoszféráját teremtjük meg. Csak kevés munkáltató lesz hajlandó nyíltan megvitatni a megkülönböztetést. Azokkal a jelentkezőkkel, akik valamilyen kockázatot jelentenek – például az útlevél képük miatt –, fel sem veszik majd a kapcsolatot.

Végül is nem teszünk szívességet az embereknek. Ehelyett azon kell aggódnunk, hogy a ma hatályos megkülönböztetésellenes irányelv változtatáson megy keresztül, és figyelemmel kell kísérnünk, hogy ez hogy fog sikerülni. Ha egy összegabalyodott bürokrácia- és peresügy-tömeget hozunk létre jogi bizonytalansággal együtt, a megkülönböztetésellenes szabályozás elfogadási aránya romlani fog az emberek körében az Európai Unióban.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Annyi időm van, hogy remélem, jól ki fogom tudni használni, ahhoz képest, hogy ahhoz vagyok szokva, hogy csak egy percig beszélhetek. Hallottam, hogy Bushill-Matthews kollegám úgy nyilatkozott, mindig egyetért Lynne asszonnyal és hogy a kivétel erősíti a szabályt, és ez alkalommal teljesen más véleményen van.

Azt kell, hogy mondjam kedves barátomnak, Bushill-Matthews úrnak, hogy ugyan mi is általában mindig egyetértünk, de ebben az esetben – anélkül, hogy elárulnám az összes döntésre vonatkozó hagyományos egyetértésünket – azt kell, hogy mondjam, kivétellel állunk szemben, mert én teljes mértékben támogatom a Lynne asszony által a Bizottság elé tárt horizontális irányelvre irányuló javaslatot. Hogy is tehetném meg, hogy nem támogatom, hiszen az elmúlt negyven évben láttam, hogy Olaszországban, ahol élek, megkülönböztetés folyik az állampolgárok ellen életkoruk alapján: idős embereket megfosztanak jogaiktól, egyszerűen csak azért mert idősek.

Főleg arra a tényre utalnék, hogy Olaszországban létezik egy olyan törvény, amely azt mondja ki, hogy a fogyatékkal élő fiatalok jogosultak segélyre, míg ha idősek, és ugyanolyan fogyatékkal élnek, akkor nem jogosultak ugyanerre a segélyre. Nem értem, hogy hogy várhatunk éveket, mielőtt jogi lehetőségünk lesz arra – ahogy in’t Veld asszony fogalmazott –, hogy felhasználjuk a bíróságokat, hogy betartassuk azoknak a jogoknak a tiszteltét, amelyet az Amszterdami Szerződés 13. cikke az Európai Unió összes polgárának megad.

  Zita Gurmai (PSE). – (HU) Tisztelt kollégák! Az európai egység nem csupán a gazdaságra, hanem számos fontos értékre is épül. Ilyen érték az emberi méltóság sérthetetlensége, a szabadság, a felelősség, a szolidaritás, a sokféleség, a diszkriminációmentesség elvének érvényesítése, a tolerancia és egymás tisztelete.

Fontos, hogy a politikai nyilatkozatok mellett ezeket az elveket olyan jogi formába öntsük, amely garantálja a diszkriminációs alapok közötti különbségtétel megszüntetését,és átfogó védelmet biztosít. Az európai projekt csak akkor életképes, ha gondoskodni tud a hátrányos helyzetű csoportok jogainak érvényesítéséről. A teljes körű integrációjuk közös érdekünk, és ezt megfelelő lépésekkel elő kell segítenünk.

Így valamennyi tagállam érdeke, hogy a 2000/43-as és 2000/78-as EK-irányelvek minden rendelkezésének teljes mértékű, pontos és hatékony átültetéséről, valamint az irányelvek megfelelő gyakorlati végrehajtásáról gondoskodjanak oly módon, hogy a jogszabályok nemzeti jogba történő átültetése a hátrányos helyzetű csoportok számára valódi előnyt jelentsen.

A jogszabályok csak akkor érnek valamit, ha a gyakorlatban is érvényesülnek. Ennek ellenőrzése kiemelten fontos feladat, amelyre megkülönböztetett figyelmet kell fordítani tagállami és közösségi szinten egyaránt. Ki kell dolgozni azokat az ellenőrző mechanizmusokat, amelyek révén hatásvizsgálatokat lehet végezni. Be kell vonni a civil szervezeteket, amelyek konkrétan vissza tudnak jelezni, és velük társadalmi párbeszédet kell folytatni. Meggyőződésem, hogy Barroso 2004-ben, amikor a mandátumát megkezdte, hitt abban, amit mondott. Kérem, tegye ezt ezután is.

  Marian Harkin (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Szeretnék megjegyzést fűzni Elizazbeth Lynne asszony kiváló jelentésének két vetületéhez. Teljes mértékben támogatom a tagállamokhoz és más lényeges szereplőkhöz intézett azon felhívást, hogy gyűjtsenek, összesítsenek és tegyenek közzé átfogó, pontos, összehasonlítható, megbízható és különálló statisztikai adatokat a megkülönböztetésről, majd tegyék közzé ezeket a statisztikákat oly módon, hogy az könnyen érthető legyen a nyilvánosság számára. Ily módon, azt gondolom, hogy a polgárok maguk is látni fogják, hogy szükség van változásra. Teljes mértékben támogatom az átfogó és széles értelemben vett irányelvre irányuló felszólítást. Ez egy olyan terület, ahol az EU stratégiai változást tud elérni a jogszabályok végrehajtása révén.

Végül pedig, ami a Lisszaboni Szerződést illeti, örömmel hallottam a szlovén elnökség megjegyzéseit múlt héten a 2008-as munkaprogramra vonatkozóan az „egymillió aláírás a fogyatékkal élőkért” kampányra való válaszadással kapcsolatban. Ez azt jelzi, hogy az elnökség – és remélhetőleg a Bizottság is – odafigyel a polgárokra és gondjaikat felvállalja. Ez nagyon reménykeltő jel a Lisszaboni Szerződésben szereplő polgári kezdeményezések szempontjából, de újra szeretnék nyilvánosan hangot adni az átfogó irányelvre vonatkozó nagyfokú támogatásomat illetően. Nem lehet hierarchiája a megkülönböztetéseknek.

  Pier Antonio Panzeri (PSE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Támogatom a Lynne asszony által elvégzett munkát. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a vita Európa számára igen érdekes időszakban történik. Szeretném, ha a Bizottság és Ön, biztos úr teljes mértékben tudatában lennének ennek, mert pillanatnyilag nem úgy néz ki a helyzet.

Ez a kérdés nemcsak foglalkoztatás és a munkafeltételek terén meglévő esélyegyenlőség és megkülönböztetésmentesség tekintetében elért haladásra vonatkozik; a központi kérdés az egyenlő bánásmódról szóló horizontális irányelv szükségessége, amely a megkülönböztetés minden alapon történő formáját magában foglalja. Az intolerancia és ellenségesség levegője kezd elterjedni Európában. Ez máris okoz etnikai megkülönböztetést, nézzük csak meg a romák bevándorlási helyzetét. Isten segítsen rajtunk, ha nem akarjuk meglátni, hogy mi folyik itt.

Ezért van sürgősen szükség egy átfogó irányelvre, amely magában foglalja a megkülönböztetés minden formáját, hogy teljessé tegye a Szerződés 13. cikkének megkülönböztetésellenes csomagját. Segíteni fog az európai kultúraközi találkozások színvonalának javításában is, mivel ezek a találkozások javítják a kultúra minőségét, kógensek és sürgős szükség van rájuk most.

Ezért mondom Önnek, biztos úr, és a Bizottságnak is, mutassanak egy kicsit több politikai bátorságot, mert eddig egyáltalán nem látszott semmi!

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A foglalkoztatás a társadalmi integráció egyik legfőbb tényezője. Mégis számos csoporton belül – mint például különösen a nők, a fogyatékkal élők, az etnikai kisebbségek, a migránsok, az idősek és a munkaerőpiacra csak most bekerülő fiatalok – esetében a munkanélküliség megengedhetetlenül magas szinten van.

Aggodalomra ad okot, hogy némely tagállamban lényeges hibák fedezhetők fel a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek átültetését és megvalósítását illetően, valamint az uniós polgároknak szóló információk hiánya a jogi lépések megtételének lehetőségét tekintve abban az esetben, ha megkülönböztetés áldozataivá válnak. Fontos, hogy a tagállamok kormányai minél előbb lebontsák a korlátokat, amelyek a munkaerőpiacon a munkaerő-toborzás folyamatában elkövetett megkülönböztetésből fakadnak.

Az állami szervezetek kulcsszerepet játszanak az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség előmozdításában, hiszen – az EK-Szerződés 13. cikke értelmében – a tagállamoknak biztosítaniuk kell ezeknek az irányelveknek a teljes, megfelelő és hatékony átültetését és megfelelő végrehajtását annak érdekében, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem az Európai Unióban intézkedések formáját öntse, amely intézkedések koordináltak és megfelelnek a megkülönböztetés elleni küzdelem megszilárdult megközelítésének.

  Metin Kazak (ALDE). – (BG) Tisztelt elnök úr, kiváló kollegák! Az átfogó megkülönböztetésellenes jogszabályok elfogadása és végrehajtása az Európai Unió tagállamaiban kézzelfogható eredmény, és azt mutatja, hogy egy társadalom mennyire érzékeny arra, hogy tiszteletben tartsa valamennyi polgára egyenlő bánásmódban való részesítésének elvét, etnikai származásra, vallásra, nemre, életkorra, egészségi állapotra és anyagi helyzetre való tekintet nélkül.

Támogatom Lynne asszonynak a jelentésben elhangzott felkérését, hogy fogadjunk el egy átfogó irányelvet, amely mentes a megkülönböztetésellenes elvek mindenféle hierarchiájától. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Európában a megkülönböztetés az etnikai vagy vallási kisebbségekhez tartozók ellen továbbra is a többségi csoportokból származó állampolgárokkal való egyenlő bánásmód alapvető joga megsértésének leggyakoribb formája marad.

Bizonyos tagállamokban a gyűlöletbeszéd, az iszlámgyűlölet és az idegengyűlölet egyéb formái – amelyeket múltból származó sztereotípiák, előítéletek és klisék tüzelnek – egy látens megkülönböztetési hozzáállást jelez a vallási és etnikai kisebbségek ellen. Ezért kellene az Európai Parlamentnek igyekeznie, hogy a Bizottság és a tagállamok figyelmét felhívja arra…

(Az elnök félbeszakítja Metin Kazakot.)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Mi mindannyian teljes egyetértésben vagyunk az ügyben, hogy minden elképzelhető intézkedést meg kell tennünk a megkülönböztetés ellen. Ezért az Európai Parlament is ismételten kijelentette, hogy támogatja egy új irányelv elfogadását. Már négy ilyen irányelv van és az egyik lényegében a tervezet szintjén kész van. Ez azt jelenti, hogy nagyon széles spektrumot ölelünk fel a megkülönböztetésellenes intézkedések terén.

Ezeket az intézkedéseket most már végre is hajtjuk. 28 jogsértési eljárás van folyamatban, ami azt jelenti, hogy a kérés azzal kerül a tagállamokhoz, hogy hajtsák végre, amit itt a Parlament elhatározott. Én ellene vagyok a második lépés megtételének, rögtön az első meglépése előtt, nevezetesen annak, hogy egy új irányelvet fogadjunk el, amely tele van új akadályokkal azokon a területeken, ahol egyenlőséget biztosító hatóságokat követeltünk. Ez csak még több bürokráciát jelent. Az a tény, hogy a nem kormányzati szervezeteket minden jogszabályalkotásba be kell vonni a jog szerint, nem visz bennünket előbbre a konzultációban stb. Ha megkülönböztetésellenességet hirdetünk, akkor a jelenlegi jogszabályok tagállamokban történő végrehajtása mellett kell letennünk a voksot, egyszer és mindenkorra.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék megjegyzést fűzni a várandós nők elleni elfogadhatatlan megkülönböztetéshez, különös tekintettel az európai demográfiai összeomlásra. A jogi tilalmak ellenére a munkáltatók követelik, hogy a munkára jelentkező fiatal nők hozzanak orvosi igazolást, hogy nem várandósak. Ha nem tudnak ilyen igazolást felmutatni, munkavállalási reményeik szertefoszlanak. Ez a cselekvésnek egy nehéz, de szükséges területe a munkaügyi felügyelőségek számára. A sokgyermekes családok szintén tapasztalnak megkülönböztetést. Az ilyen családokban az egy főre jutó jövedelem lényegesen alacsonyabb, mint az egyedülálló anyák családjai esetében. Ugyanakkor a családi juttatások és a szociális segélyek szintje általában alacsonyabb esetükben, adójuk pedig magasabb. Amikor megkülönböztetésről van szó, általában ezek a problémák nem kerülnek elő.

  Gabriela Creţu (PSE). – (RO) A horizontális irányelvre várva láthatjuk, hogy megkülönböztetésellenes jogszabályokból van európai és nemzeti szintű is, számos politikai elkötelezettség, továbbá egyedi intézményi mechanizmusok. Az optimizmusra okot adó látszat ellenére az átültetés és a végrehajtás szintje, valamint az elfogadott intézkedések hatékonysága még mindig nagyon alacsony sok tagállamban. A nők és férfiak közötti egyenlőség eléréséhez lényeges, hogy a munkát korrekten megfizessék.

Így azt javasoljuk, hogy a Bizottság pozitív, integrált intézkedéstervet kezdeményezzen a munkaerőpiacra vonatkozóan a mesterséges nemi megosztás és a strukturális bérkülönbségek csökkentése érdekében, amely utóbbi jelenleg is létezik a nőiesnek és a férfiasnak megítélt ágazatok között. Ez – az európai, nemzeti és helyi költségvetés-tervezetbe nemi dimenziót bevezető – terv lényeges eszközt jelent a strukturális különbségek csökkentésében és az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének végrehajtása érdekében.

  Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök úr! Az előadó felszólalásában azt mondta, hogy minden uniós állampolgárt egyenlően kell kezelni. Szomorú, hogy úgy tűnik, maga az előadó sem hiszi ezt el. Ha elhinné, akkor ez a jelentés élénken tiltakozna az ellen, hogy az én észak-írországi választókerületemben az EU – eltérés útján – engedélyezi a vallási alapon történő megkülönböztetést; különösen a protestánsok ellen, akik szeretnének az észak-írországi rendőrség kötelékébe belépni.

Igen, ebben az Európai Unióban létezik kifejezett vallási megkülönböztetés, ilyen módon szentesítve. Tehát amikor magasröptű megkülönböztetésellenes nyilatkozatokat hallok, azokra a fiatal protestáns választóimra gondolok, akik szerettek volna belépni a rendőrségbe, jobban teljesítettek római katolikus jelentkező társaiknál, akiket azután fel is vettek helyettük, mert a megkülönböztetést törvény írja elő. Tehát amíg nem teremtünk a megkülönböztetés ellen horizontális…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Biztos úr, elnök úr, hölgyeim és uraim! A törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetés elleni védelem mindenki emberi joga – ennyit megerősít tagállamaink – minden tagállam – alkotmánya. Állampolgáraink mégsem mentesülnek a megkülönböztetés alól. Például a foglalkoztatás terén a nemek közötti általános, egyenlő jogokat a közösségi jog határozza meg; mi azonban kisebb hangsúlyt helyeztünk végrehajtásának betartására. Egyébként pedig mivel magyarázhatnánk az Eurostat évi nyilvános jelentését, amely szerint óriási különbségek vannak a nők és férfiak bérezése között a tagállamokban. Az én hazámban, Észtországban 27% a különbség a nők rovására. Tíz éve állt így a helyzet és ma is ugyanott tartunk.

Ennek a jognak a védelmét biztosítani ugyanannyira fontos, mint a kérdés jogi szabályozása. Foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, és – ha szükséges – akár eljárást is kell indítanunk a jogsértők ellen. Polgárainknak jogbiztonságra van szükségük.

  Neena Gill (PSE). – Tisztelt elnök úr! Gratulálok Lynne asszonynak ehhez az irányelvhez, mert a kultúrák közötti párbeszéd európai évében – amely a kölcsönös megértést kívánja előmozdítani és az európai sokféleség ünneplését célozza – megdöbbent és rémülettel töltenek el nemcsak a fajon, hanem a fogyatékosságon, a nemen, a szexuális irányultságon és az életkoron is alapuló megkülönböztetés meglévő szintjei. A megkülönböztetés nemcsak a munkaerőpiac problémája, hanem az a lakásszolgáltatásban, az oktatásban, az állami és magán szolgáltatásokban, de még a vallási ügyekben is jelen van.

Különösen aggasztanak a kisebbségek beilleszkedési szintjében a különböző tagállamokban mutatkozó különbségek, amint azt a migráns politikai index is mutatja. Ez jelzi a megkülönböztetéselleni minimumnormák végrehajtásának és betartatásának csődjét, amit az egész Unióra ki akartunk terjeszteni. Felhívom a Bizottság figyelmét, hogy tegye magáévá ezt az ügyet, ne csak a tagállamokkal szemben, hanem lépjen fel erőteljesebben EU intézményeiben is.

Végül pedig az európai választások előtt azt szeretném megkérdezni, hogy a Parlament hogyan próbál példát mutatni megkülönböztetésellenességből Európa többi része számára. A képviselőknek még mindig csak 30%-a nő és 9%-a nem fehér.

  Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Mi hatékony a megkülönböztetés ellen, és mi segíti a fogyatékkal élő emberek védelmét? A tudatosság felkeltése, kampányok, információ, intézkedések; igen, de a jogi kérdések új uniós jogszabályokon keresztül történő centralizációja nem. Papírtigris az átfogó horizontális irányelv helyett, talán? Fontos lenne a már meglévő négy irányelvet végrehajtani. Egyedül Németországban az általános egyenlőségi törvény által megkövetelt tanfolyamok évi 1,7 milliárd euróba kerülnek.

Azt gondolom, hogy a polgári jogi törvénykönyv megfelelő. Szabályozást nyújt a 15 vagy annál több főt foglalkoztató cégeknek, a magas adminisztrációs és pénzügyi költségek pedig elkerülhetők a kis- és középvállalkozásokat védő záradék helyénvaló. Továbbá fontos dolog, hogy kétségeink – amelyeket Lynne asszony sajnálatos módon nem tudott eloszlatni, mert nem vette módosításainkat figyelembe – egyre inkább kikristályosodnak: nem szavazhatunk igennel erre a jelentésre, amely azt állítja, hogy állami pénzeket kell felhasználni a megkülönböztetés áldozatainak támogatására. Lynne asszonynak hallgatnia kellett volna ránk, de sajnos nem ezt tette.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Két témát szeretnék megemlíteni. Az első a közlekedés. Az EU lakosságának közel egyharmada mobilitási problémákkal küzd. Ha esélyegyenlőséget akarunk biztosítani az embereknek az információhoz, munkához stb. való hozzájutásban, jelentős erőfeszítésekre van szükség az akadálymentes közlekedési modell bevezetéséhez. A másik téma a szellemi fogyatékkal élőket érinti. Az a véleményem, hogy hasznos lenne felülvizsgálni a szellemi egészség védelméről szóló fehér könyvet, mert az Európai Unióban óriási a stresszben szenvedők száma, és ez hátrányt jelent azok számára, akik a munkaerőpiacon előadódó helyzetekhez szeretnének alkalmazkodni.

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Az ügyrenddel kapcsolatban, tisztelt Elnök úr, beismerem, hogy nem szólított, de amit Allister úr mondott a protestánsok elleni megkülönböztetésről az észak írországi rendőrségnél, az egyáltalán nem igaz. A rendőrség kötelékében 90%-ban protestánsok dolgoznak…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim! A vita megmutatta a megkülönböztetés elleni küzdelem jelentőségét. Az első téma, amivel lényegében mindenki egyetértett, a jogszabályok összes tagállamban történő hatékonyabb végrehajtásának szükségességét érinti. Amint azt a vita is mutatta, a Bizottság nagyon szigorú ez ügyben és nem tétovázik jogsértési eljárást kezdeményezni azok ellen az országok ellen, amelyek nem hajtják végre teljes egészében a jogszabályokat. Azonban az egyszerű számszerű statisztikai adatok nem adnak teljes képet, mivel ezek a számok különböző típusú jogsértéseket foglalnak magukba a technikai és szervezeti eljárásoktól kezdve a védelem kiterjedését illető jogsértésekig. Minden esetre biztonsággal állíthatom, hogy mindazok az országok, amelyekkel vitában állunk, készen állnak, és nem lehet kétség afelől, hogy hajlandók teljes mértékben végrehajtani a megkülönböztetésellenes irányelveket.

A következő téma a jogszabályok tekintetében elért előrehaladás kérdése. Világosan állítottam, hogy a Bizottság a döntő intézkedés mibenlétével kapcsolatos döntés végső fázisába ért. E szakasznak idén júniusban lesz vége, és közzé fogjuk tenni vonatkozó javaslatainkat. A Parlamentben folyó jelenlegi vita a döntéshozatali folyamat nagyon fontos forrását képezi.

Engedjék meg, hogy érintsem azt a két felszólalást, amelyek eltértek a vita általánosabb vonulatától, és kissé szokatlan érveket hoztak be. Az egyik ilyen az az információ volt, hogy a megkülönböztetésellenes tanfolyam 1,7 milliárd euróba kerül a Németországi Szövetségi Köztársaságban. Nem vitatkozom ezzel a számmal. De azt gondolom, hogy érdekes lenne összehasonlítani, például, az adójogszabályokkal foglalkozó tanfolyamokkal. Lehet, hogy rájönnénk, hogy hasonló átmeneti költségekkel jár mindenféle jogszabályi változtatás. Más szóval a pusztán pénzügyi érvek nem tudnak teljes képet adni.

A másik hozzászólás az észak-írországi rendőrség helyzetével foglalkozott. Azt tudom mondani, hogy a rendelkezésemre álló információ alapján az észak-írországi rendőrség pozitív akciókat kezdeményezett az Allister úr által említett problémák orvoslására.

Hölgyeim és uraim! A nekünk szánt idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy tovább folytassuk ezt a mélyenszántó és nagyon érdekes vitát. Elég azt mondani, hogy fontos döntéshozatali időszakba léptünk és az Önök vitája része ennek a döntéshozatali folyamatnak.

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
alelnök

  Elizabeth Lynne, előadó. − Tisztelt elnök asszony! Szeretném nagyon megköszönni kollégáimnak megjegyzéseiket. Nagy örömömre szolgál, hogy úgy tűnik, élvezzük a Parlament többségének támogatását az átfogó irányelv ügyében. Remélem, hogy a ma később megtartandó szavazás is ezt fogja bizonyítani.

Elismeréssel szeretnék adózni Špidla biztos úrnak, mert tudom, hogy ő kezdeményezte ennek az átfogó irányelvnek az előterjesztését és ő követelte, hogy az átfogó irányelv bekerüljön a munkaprogramba. Sajnálom, hogy nagyon úgy néz ki, hogy nézetével nem tudja megnyerni a Bizottság többi tagját. És reménykedjünk abban, hogy az átfogó irányelvvel kapcsolatos felszólítás elfogadásával megsokszorozzuk erejét, hogy ténylegesen tudjon érvelni mellette.

Felkértem Špidla biztos urat, hogy tegye közzé a hatásvizsgálatokat. Tudom, hogy már elkészültek. Egy kicsit félek, mert olyan jelentéseket hallottam, hogy különféle hatásvizsgálatok készültek, és kisebb változtatásokat hajtanak végre rajtuk e pillanatban is, azért, hogy a Bizottságban uralkodó egyik nézetnek és ne a másiknak kedvezzenek. Szeretnék ebben a dologban tisztán látni, hogy igaz-e a szóbeszéd?

Örömmel tölt el, hogy több képviselő támogatja az Ön, átfogó irányelvvel kapcsolatos, munkaprogramon belüli felszólítását. Úgy gondolom, hogy az összes területet – fogyatékosságot, életkort, vallást vagy meggyőződést és szexuális irányultságot – érintő egyedi kérdéseket mind magába foglalhatja egy átfogó irányelv. Az oktatás nem visz előre ebben a kérdésben. Azt már próbáltuk. Azoknak a képviselőtársaimnak üzenem ezt, akik az oktatást említették: nem működik.

Nemcsak a foglalkoztatásról, hanem az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésről is szó van. Tudom, hogy mindegyik német küldöttségnek problémája van ezzel, mert a foglalkoztatási irányelvet aranyba foglalta a német kormány. Ezt most tegyük félre! A különböző tagállamoknak különböző problémái vannak: fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság, vallás. Némelyik tagállam biztosít némely jogot, míg mások meg másokat, ezért fontos, hogy jól sikerüljön, és egy átfogó irányelvünk legyen és senkit ne hagyjunk ki.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazás ma déli 12.00 órakor lesz.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások (142.cikk)

  Iles Braghetto (PPE-DE) , írásban. – (IT) Szeretnék hangot adni nagyrabecsülésemnek az előadó munkáját illetően, amelyet az általam nagyon fontosnak tartott témakörben az igazságosabb és hatékonyabb megkülönböztetésellenes európai politikák kifejlesztése szempontjából végzett el.

A megkülönböztetés tilalmának elve ténylegesen az egyik központi érték, ami mindig is az európai integráció alapját képezte, ezért megfelelően védeni kell, hogy az európai polgárok – különösen a leghátrányosabb helyzetben levők, mint például a fogyatékkal élők – hatékony védelmet élvezzenek a megkülönböztetés bármely formája ellen.

A megkülönböztetés tilalma alapvető a foglalkoztatás terén, de szükséges és kívánatos a közélet bármely (mint például az oktatás, és a szociális szolgáltatások) területén, mert nagyban hozzá tud járulni minden európai polgár társadalmi beilleszkedéséhez és képességeinek fejlesztéséhez.

Zárszóként pedig szeretnék támogatásomnak hangot adni a teljes és hatékony megkülönböztetésellenes keretirányelv gyors elfogadása mellett, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok összefogjanak ezen a területen, valamint hogy koherens és hatékony politikákat fogadjanak el, amelyeknek az a célja, hogy lehetővé tegye, hogy a polgárok igazán védettnek érezzék magukat a világos és átfogó – mind európai, mind nemzeti szintű – jogszabályok révén.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként, teljes mértékben támogatom Lynne asszony jelentését. Semmi kétségem afelől, hogy a hatályos nemzetközi jog és a mi saját uniós ítéleteink – formális szempontból – kívánatosak és jó megoldást kínálnak. Ezért sajnálom, hogy hatálybalépésük elé állandóan újabb és újabb akadályok gördülnek még a mi Európánkban is, amelyik úgy tűnik, hogy demokratikusabb és kevésbé tolerálja a megkülönböztetést.

Elképesztő, hogy arra kényszerülünk, hogy uniós tagállamokat kelljen felszólítanunk a 2000/78/EK irányelv rendelkezéseinek teljes mértékű tiszteletben tartására és a megkülönböztetés minden formájának a politikai, társadalmi és gazdasági életből való megszüntetésében elért haladás állandó és szisztematikus nyomon követésére.

Ez különösen fontos hazám, Lengyelország állampolgárainak, akik élvezik a közös piac előnyeit és a személyes mozgás szabadságát és több uniós országban élnek és dolgoznak. Nagyon sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy egyre több bizonyítéka van a honfitársaim ellen, pusztán állampolgárságuk miatt elkövetett megkülönböztetésnek. Az effajta nyugtalanító információk egyre gyakrabban kerülnek napvilágra Németországban, Nagy-Britanniában, és Írországban. Paradox helyzet lenne, ha az Európai Parlament annyira erősen és hatékonyan venne részt a megkülönböztetésnek a világban történő megnyilvánulásai elleni küzdelemben, de otthon, azaz az EU tagállamaiban mégsem tudna megbirkózni az emberi jogok tiszteletben tartásával. Minden uniós polgár kétségtelenül megérdemli, hogy egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódban részesüljön!

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) , írásban. – (FI) Itt az Európai Unióban az esélyegyenlőségről és a megkülönböztetés tilalmáról van szó.

A munkahelyi esélyegyenlőség és megkülönböztetés tilalma a foglalkoztatás alapvető elvei és betartásuk nem okozhat problémát a tagállamoknak. Lynne asszony jelentése szerint azonban az irányelveket nem hatékonyan és megfelelően hajtják végre.

Ez igen súlyos probléma, mert – ahogy Lynne asszony jelentése állítja – a megkülönböztetés elleni küzdelem és az emberi jogok az EU-ban prioritást élveznek az EK-Szerződés 13. cikke alapján.

Egy finn példa egy olyan nőről szól, akinek nem járt munkanélküli segély, miután fogyatékkal élő fiának ápolása véget ért. Nem jó dolog, hogy az otthon végzett ápolói munkát nem értékeljük eléggé, és hogy a szabályok lehetővé teszik az effajta megkülönböztetést. Ezt az esetet szem előtt tartva támogatom Lynne asszony jelentésének 36. pontját, amely kimondja, hogy az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma elveinek hatályát szélesíteni kell és azoknak ki kell terjedniük a társadalombiztosításra is.

Támogatom Lynne asszonynak az Európai Parlamenthez intézett felhívását is, miszerint javasolni kell a tagállamoknak, hogy az ezen elvek előmozdításán fáradozó intézmények kapjanak több pénzt és jogosultságot. A nem kormányzati szervezetek státuszának megerősítésére szóló felhívását úgyszintén támogatom, amelynek célja, hogy ezek a szervezetek is eredményesebben és hatékonyabban birkózhassanak meg a tagállamokban előforduló problémákkal.

  Katalin Lévai (PSE) , írásban. – Igencsak aktuális, hogy éppen ma került sor Lynne asszony esélyegyenlőségről szóló jelentésére. Nemrég, május 17-én fejeztük ki szolidaritásunkat a transzszexuálisok, biszexuálisok és melegek iránt.

A kivételes napok, alkalmak során szokás, hogy az ember visszatekintsen a múltba. Sajnos, ahogy a jelentés is mutatja, igencsak sok tennivaló akad még az esélyegyenlőség terén. Továbbra is elfogadhatatlanul magas a munkanélküliség a nők, a migránsok, a fogyatékkal élők, az etnikai kisebbségek, valamint elszigetelt vagy el nem ismert készségekkel rendelkezők körében. A foglalkoztatás területén ezért javaslom egy Európai Esélyegyenlőségi Monitor Rendszer bevezetését, mely adókedvezményekkel és/vagy PR-lehetőséggel támogatná az esélyegyenlőség megteremtésében kiemelkedő szerepet vállaló munkahelyeket.

Feketelistát is készítene azokról, akik a kritériumoknak egyáltalán nem felelnek meg. Ez ösztönzőleg hatna a vállalatokra, míg új szempontokat és tisztánlátást adna a munkakeresőknek. Sajnos továbbra is terjed Kelet- és Közép-Európában a szélsőséges és populista politika, de szomorú képek érkeznek Nyugat-Európából is. Egyre erősödik a romákkal szembeni negatív diszkrimináció, roma lakóhelyeket rombolnak le szélsőséges erők. Itt mutatkozik meg igazán, hogy mekkora szükség van a szocialisták által indítványozott Európai Roma Stratégia kidolgozására, sürgős fellépésre európai szinten. A tagállamok jogszabályai különféle módokon védenek a diszkrimináció ellen.

Gyakran nincs egységes végrehajtási módszer, amely az irányelvek elégtelen végrehajtásához vezet. Az EU-s, nemzeti és helyi hatóságoknak a horizontális szemlélet és általános érvényesítés figyelembevételével kellene összehangolniuk a végrehajtásra irányuló erőfeszítéseiket. Fontos lenne továbbá a jogszabályok létrehozása előtt a szociális hatásvizsgálat érvényesítése és a végrehajtás éves értékelése.

  Marianne Mikko (PSE) , írásban. – (ET) A megkülönböztetés tilalma és az emberi jogok az Európai Unió alapértékei. Azt az alapot képezik, amelyre közös jövőnket szeretnénk építeni és e tekintetben kompromisszum nem jöhet szóba. Ezt a 13. cikk is egyértelműen kimondja, amelynek az európai polgárokkal kapcsolatos minden kérdésben iránymutatásként kell szolgálnia.

Az életkoron, szexuális irányultságon, valláson, meggyőződésen vagy a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés elleni védelem hiányzik ma a következő területekről: társadalmi-jóléti, az áruk és szolgáltatások, az egészségügy, valamint az oktatás területe. Sajnálatos módon nincsen uniós jogszabály ezeken a területeken. Ha a megkülönböztetés tilalma és az emberi jogok elsőrendű fontosságúak a számunkra, akkor nem lehet kétség afelől, hogy szükség van egy átfogó, horizontális irányelvre, amely véget vet a jogok hierarchiájának. Annak a helyzetnek, amelyben a megkülönböztetés jogellenes az egyik területen, míg megengedett a másikon. Annak a helyzetnek, amelyben a faj és a fogyatékosság lényegesen védettebb, mint bármilyen, a 13. cikkben meghatározott más területeken. E jelentés fényében felkérem a Bizottságot, hogy ne lépjen vissza ígéretétől és az EK-Szerződés 13. cikke alapján készítse el egy átfogó, a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló irányelvtervezetet.

Példa nélkül álló lépésként több európai nonprofit szervezet az e védelmet biztosító horizontális irányelv mellett foglalt állást; ugyanezt tette több különböző területen Brüsszelben működő ernyőszervezet is, mint például az Európai Női Lobbi, az AGE, és több más szervezet. A társadalmi-jóléti ügyeket, árukat és szolgáltatásokat, az egészségügyi és oktatási kérdéseket is magába foglaló, a megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelv az egyetlen út az emberi jogok védelmének előmozdítására az Európai Unión belül. A megkülönböztetésnek éppen elegendő bizonyítéka áll rendelkezésünkre minden területről. A Bizottság nem hunyhat szemet efölött, és nem teremtheti újjá a jogok közötti hierarchiát az Európai Unióban.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE) , írásban. – A Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnökeként üdvözlöm Lynne asszony jelentését, amely a diszkriminációmentesség terén elért eredményeket veszi számba, és kijelöli a teendőket.

A diszkrimináció-mentesség elleni közösségi szabályozás azért is kiemelten fontos, mert az egyén védelme nem elég. Nem egyénként éri őt diszkrimináció, hanem egy csoport tagjaként: mert nemzeti kisebbség, mert idős, mert nő, mert fogyatékkal élő, mert szexuális kisebbség, mert roma. Ezért a különböző kisebbségekhez tartozó személyek részére csak az jelenthet hatékony védelmet, ha a csoport egészét védjük meg. Helyesen emeli ki a jelentés, hogy a két meglévő irányelv csak minimális követelményeket ír elő, ezért tovább kellene lépni egy átfogó közösségi szintű hátrányos megkülönböztetés elleni politika kiépítése, egy horizontális jellegű anti-diszkriminációs irányelv irányában. Különösen fontos az a kitétel is, mely szerint a Bizottságnak a pozitív intézkedés jelentése tekintetében közös, az egész EU-ra érvényes fogalom-meghatározást kell kidolgoznia. A jelentés külön felhívja a figyelmet, hogy a kisebbségi közösségek, és különösen a roma közösség különleges védelmet igényelnek. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék az ugyanezen témában született Zdanoka-jelentés 25. cikkelyére, amely az őshonos nemzeti kisebbségek politikai részvételérének fontosságára mutat rá.

A cikkely szerint a nemzeti kisebbségeknek szükségük van olyan normatív keretekre, amelyek lehetővé teszik tényleges részvételüket az identitásukat érintő döntések meghozatalában az önrendelkezés vagy autonómia különböző formái révén.

7. Az Európai Unió integrált tengerpolitikája (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Piecyk úr által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében készített jelentés (A6-0163/2008) az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról (2008/2009(INI).

  Willi Piecyk, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony! Örülök, hogy másodszor is Ön elnököl, amikor a tengerpolitikát vitatjuk meg. Egy évvel ezelőtt is itt volt.

Biztos úr, kezdjük a jó hírrel! Az első európai tengerészeti nap eseménye zajlik majd ma este a lübecki Szent Jakab-templomban. Ez a templom ad otthont a polgári tengeri navigáció nemzetközi emlékművének. Tavaly nyitotta meg Barrot biztos úr. Kapitányok fogják megvitatni élet- és munkakörülményeiket ma este. A lelkipásztorok a Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeire támaszkodnak, hogy május 20-át ma délután európai tengerészeti nappá nyilvánítsák. Ez ok arra, hogy örvendjünk, mert elősegíti, hogy Európa nagyobb figyelmet fordítson tengereire.

Azok pedig, akik azt hiszik, hogy egy ilyen nap lényegében a tengerpolitika része, nagyon tévednek; egy ilyen tengerészeti nap nem fajulhat puszta szimbolizmussá. Ez azt jelenti, hogy egy politikai keret részévé kell válnia. Szükség van politikára – a társadalmi ügyekben, a tengeri biztonsághoz és az éghajlatvédelemhez. Vigyük az élet és munkakörülményeket föl a hajók fedélzetére: micsoda gonosz anakronizmus, hogy a szociális- és foglalkoztatásvédelmi szabályozás egész tartománya nem vonatkozik a tengerészekre. Ennek meg kell változnia és a Bizottság is úgy látja, hogy változnia kell. Várjuk kezdeményezésüket.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2006-ban elfogadta a tengerészti munkaügyi egyezményt. Eddig három állam ratifikálta: a Bahamák, Libéria és a Marshall-szigetek. De milyen álláspontot képviselnek az európaiak? A Tanácsnak egész egyszerűen egy dolgot kell tennie, ha szeretne javítani a navigációs és tengerészeti biztonságon: végre el kell fogadnia az Erika III. csomagot. Kissé már sokallom, hogy a Tanács ennyire húzza-halasztja a tengerészeti biztonság kérdésével való foglalkozást. Közben több mint 12 hónap telt el első megvitatása óta a Parlamentben és eddig még mindig nincs egy egységes álláspontunk. Az Erika és a Prestige katasztrófák elégséges figyelmeztetőként szolgálhatnának, hogy végre cselekedjünk.

Az éghajlatvédelmi csomag, amelyet a Bizottság elnöke, Barroso úr terjesztett elő januárban, annak lehetőségére utal, hogy talán érdemes lenne a tengeri közlekedést bevenni a kibocsátás-kereskedelembe. Ez túl laza, nem elég. Nézetem szerint a tengerpolitikának legalább négy dolgot kell elérnie az éghajlatvédelemmel kapcsolatban: a tengeri szállítást be kell vonni a kibocsátás-kereskedelembe – most, és nem akármikor; radikálisan csökkenteni kell a szennyezőanyagok – CO2, SO2 és NOX – kibocsátását; és növelni kell a megújuló energiák – mint a nap- és a szélenergia – használatát. A kikötőkben véget kell vetni annak a helyzetnek, hogy a hajómotorok maguk generálják a saját maguk által használt energiát az emberek és a természet kárára. Ezzel szemben viszont a szárazföldről is kapnunk kell energiát, tehát a kikötött hajókat elektromos kivezetésre kell rákapcsolni.

Az Északi-tengerben és a Balti-tengerben több tucat régi lőszer található elmúlt háborúk idejéből. Rettenetes veszélyek származhatnak ezekből. Ezért szükség lenne egy olyan cselekvési tervre, amely ennek a régi és veszélyes hulladéknak a megtalálását és eltávolítását tűzné ki célul. Az elmúlt hónapokban a tudomásunkra jutott, hogy kalózok támadtak európaiakra és európai hajókra Afrika partjai mentén. Ezért világos nemzetközi szabályozásra és támogató rendszerre van szükség a nyílt tengeren és nem csak a partokat kell megvédenünk a tengerektől, hanem a tengereket is a partoktól. A legnagyobb veszély a tengerekre nézve még mindig a szárazföldről származik. Az összes kibocsátás és szennyezés 80%-a még mindig a mezőgazdaságból és az iparból ered. A gyógyír megtalálása érdekében az európai jogot végső soron itt is alkalmazni és érvényesíteni kell.

Amikor május 20-át európai tengerészeti napnak nyilvánítjuk a ma délutáni szavazás után, remélem, hogy jövő év május 20-án azt tudjuk majd mondani, hogy sok mindent elértünk ez alatt az idő alatt.

Látják, hogy miként volt ez pontos partra szállás.

(Taps)

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Úgy gondolom, hogy alkalomhoz illő, hogy ezt a vitát azon a napon tartjuk, amikor az európai tengerészeti napot először ünnepeljük. Végtére is egyik képviselőtársunk, Kratsa-Tsagaropoulou asszony javasolta először az Európai Unió jövőbeli tengerpolitikájának elgondolását Barroso elnöknek a zöld könyv előkészítési munkálatainak közepette. Ez ugyanakkor a Parlamentnek is köszönhető, különösen Pöttering elnök úrnak, aki a házigazdája lesz az európai tengerészeti napot kihirdető közös háromoldalú nyilatkozat ünnepélyes aláírásának, ma délután. Ez az ünnepség jól mutatja, hogy milyen nagy utat tettünk meg nemcsak az integrált tengerpolitika, hanem Európa óceánjai és tengerei érdekében is, egy új vízió kialakításával. Az is jól látszik, hogy az európai intézmények mennyire részesei voltak minden lépésnek. A Parlament kulcsszerepet játszott az új integrált tengerpolitika kifejlesztésében egyrészt azzal, hogy számos konferenciát szervezett, ahol gyümölcsöző beszélgetések és aprólékos viták folytak, másrészt pedig a jelentések elkészítése révén, amelyek kalauzolnak bennünket munkánkban és útmutatást adnak a tengerpolitika végrehajtását illetően.

Engedjék meg, hogy hálás és szívből jövő köszönetemet és nagyrabecsülésemet fejezzem ki az előadó Willi Piecyk iránt, a különböző bizottságok élénk érdeklődésének koordinálásáért és ennek a lenyűgöző jelentésnek az elkészítéséért. Szeretném megköszönni a különböző bizottságok előadóinak és a kiváló képviselőtársaknak, akik különösen sokat tettek az elmúlt két évben azért, hogy a Parlament hozzájáruljon ehhez a kialakulóban lévő európai politikához. Bocsánatot kérek ezektől a kollégáktól, mert nem tudom őket név szerint megemlíteni, ahogy szerettem volna.

Most pedig engedjék meg, hogy rátérjek a jelentésre! A jelentés nem tartalmaz ugyan semmilyen új ajánlást, azonban azokra a felhívásokra koncentrál, amelyek a Parlamentben 2007 júliusában hangzottak el, és amelyek segítettek a továbbhaladás mikéntjének meghatározásában, és amelyek a tengerpolitika végrehajtásának folytatására ösztönöznek most is.

Néhány ágazati témában a Bizottság örömmel fogadja a Parlament által a tengerpolitika környezetvédelmi dimenziójára – különösen az éghajlatváltozás kihívásaira – helyezett folyamatos hangsúlyt, és várja az ezen aggályokkal foglalkozó, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégia 2008-ban történő elfogadását.

A Bizottság szintén üdvözli, hogy az Európai Parlament elismeri a tengeri közlekedés fontosságát az európai gazdaság számára és örömmel fogadja a Parlament támogatását a közös tengeri közlekedési térség létrehozásában, a tengeri gyorsforgalmi utak és a rövid távú tengeri szállítás fejlesztésében: a Bizottság által előterjesztett összes projektben.

A kutatás szempontjából a Bizottság örömmel fogadja a Parlament támogatását az átfogó tengerkutatási stratégia kifejlesztéséhez, amely a tengerpolitika sarokköve lesz, és amely 2008 közepére kell, hogy elfogadásra készen álljon.

A Bizottság üdvözli a jelentés pozitív hozzáállását a halászati területek fenntarthatósága biztosításának szükségességével kapcsolatban. Több lépést tettünk ebben az irányban a kék könyv elfogadása óta, mint például a 2008 áprilisában elfogadott nyilatkozat az ökoszisztéma megközelítéssel és az ez év végére elkészülő, a visszaengedésről szóló két javaslat.

Az olyan témák, mint a környezet, a tengeri közlekedés, kutatás és innováció, a társadalmi vetületek, a halászat és az energia külön említése mellett a Bizottság üdvözli a tengerpolitika regionális vetületeinek tulajdonított különleges fontosságot az EU kivételes tengeri dimenziója miatt, ami mérhetetlen hosszúságú tengerpartja, szigetei, és legkülső régióiban nyilvánul meg, és teljes egészében egyetért azzal a nézettel, hogy a tengerpolitikának figyelembe kellene vennie a tagállamok és a tengeri régiók különböző egyedi jellemzőit, ideértve a tengerparti régiókat, a szigeteket és a legkülső régiókat.

Tisztelt képviselőtársaim! Még mindig a tengerpolitika végrehajtásának korai szakaszában vagyunk, de a Parlament folyamatos segítségével törekedni fogunk több intézkedés meghozatalára a végrehajtás során. Végezetül, szeretnék még egyszer gratulálni az Európai Parlamentnek és az érintett előadóknak kiváló munkájukért. Örömmel nézünk elébe szoros párbeszédünk folytatásának az elkövetkező hónapokban az Unió integrált tengerpolitikájának végrehajtása érdekében és különösen az európai tengeri régiók bevonásával kapcsolatban számítunk az Önök támogatására a 2009-es tengerészeti nap alkalmából.

  Sérgio Marques, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (PT) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Gratulálunk az Európai Bizottságnak az Európai Unió integrált tengerpolitikájával kapcsolatos közleményéhez, valamint az e politika végrehajtása felé tett első lépések megállapításáról szóló cselekvési tervre irányuló javaslatához.

Kétségtelen, hogy történtek visszalépések a zöld könyv és a jelenlegi kék könyv közötti időszakban, különös tekintettel a tengerhasználat tervezésére, a partvédelemre, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetbe küldendő európai zászlóra és európai képviselőre, de tagadhatatlan, hogy előrehaladás történt különösen a szociális vetület, a befektetés, az innováció a tengeri klaszterek és a tengeri közlekedés területén. Az összkép tehát pozitív.

Eljött az az idő, amikor – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – hatékony integrált tengerpolitikát kell a gyakorlatba átültetnünk, amely biztosítja az összhangot a különböző ágazati politikák között és amely a várt szinergiákat és valódi hozzáadott értéket eredményez. Csak így válhat ez a politika a fenntartható fejlődés, a versenyképesség és a gazdasági és társadalmi kohézió kihívásaival való szembenézés jelentős eszközévé Európában.

A Regionális Fejlesztési Bizottság mindenek fölött azt reméli, hogy az integrált tengerpolitika nagyon pozitív hatással lesz az EU part menti régióinak, szigeteinek és legkülső régióinak fejlődésére és védelmére.

  Pedro Guerreiro, a Halászati Bizottság véleményének előadója. – (PT) Nagyon rövid leszek, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos a Halászati Bizottság azon javaslatainak a jelentésbe való beépítése, amelyek hangsúlyozzák, hogy az Európai Unió integrált tengerpolitikájának kulcsfontosságú célkitűzése a halászat területén az iparág korszerűsítésének és fenntartható fejlődésének előmozdítása, amely óvja annak társadalmi–gazdasági életképességét, valamint a tengeri erőforrások fenntarthatóságát, garantálja az élelmiszer tekintetében a szuverenitást és az élelmiszerbiztonságot, a halkínálat fenntartását a nyilvánosság számára, a munkahelyek megőrzését és a halászok számára jobb életkörülményeket. A javaslatok azt is hangsúlyozzák, hogy a több és jobb tengerészeti munkahely megteremtése – különösen a halászati iparban – attól is függ, hogy igazságos és tisztességes jövedelmeket garantálnak-e az iparágban dolgozók számára. Szükség van továbbá kompenzációs mechanizmusokra a halállomány helyreállítására vonatkozó tervekkel érintett halászok részére, valamint a különböző tagállamokban – különösen a hetedik keretprogram égisze alatt folytatandó tudományos halászati kutatások támogatásának fellendítésére, valamint a legénység részére történő segítségnyújtás és mentésük megfelelő eszközeihez nyújtott közösségi támogatásra.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Képviselőcsoportom először is szeretne köszönetet mondani az előadónak,  Piecyk úrnak. Már egy éve annak, hogy nagyon jó vitákat kezdeményezett és felvázolta a kihívásokat is. Nagyon köszönjük Piecyk úr!

Mi is egyöntetűen támogatjuk a jelentést. Azonban sajnáljuk, biztos úr, hogy a cselekvési terv túl kevés gyakorlati intézkedést tartalmaz.  Piecyk úr már rámutatott arra, hogy a környezeti problémák egész sora marad megoldatlanul. Nincsenek gyakorlati intézkedések, és nem világos, hogy hogyan járulnak hozzá a játékosok – például a hajótulajdonosok – az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és hogy miként tudnak létezni a rájuk nehezedő globális versenyfeltételek mellett. Ezek kiterjednek a kén- és a nitrogénoxidoknak a tengereken történő csökkentésére hozott intézkedésekre valamint a kikötőkben foganatosított intézkedésekre, mint például a szárazföldi energiák felhasználása.

Nagyon őszintén mondom, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Amikor a Bizottság kijelenti, hogy javaslatokat fog előterjeszteni ezzel kapcsolatban ősszel, akkor ezeket már nem fogjuk tudni végrehajtani ebben a parlamenti ülésszakban. Talán Önök tudnak egy kis vajat is tenni a halra, ahogy a hamburgiak mondják, és akkor talán egy kicsit jobban beindulunk.

A második pont a tengeri nyomon követés kérdését érinti. Úgy hiszem, hogy nem csak egyszerűen jobb együttműködésre van szükség a nemzeti parti őrökkel. Nemcsak a FRONTEX-et kell erősítenünk – amely az illegális bevándorlással foglalkozik –, hanem szükségünk van európai parti őrségre is. Ez az egyik gondunk már évek óta, hogy az összes tevékenység – legyen az halászat, vámtevékenység, rendőri munka – mind a tagállamokban összpontosul és egy erőteljes európai parti őrségre lenne szükség ezek elvégzéséhez. Biztos úr! Előterjeszt-e a Bizottság egy ajánlást a parti őrséggel kapcsolatban ebben a parlamenti ciklusban vagy sem?

Még egy utolsó kérdés, és ez új, a kalózokra vonatkozó módosításokkal kapcsolatos. Nagyobb védelmet kell nyújtanunk halász- és kereskedelmi hajózási flottáinknak a nemzetközi vizeken és ennek érdekében mind európai mind globális fellépésre szükség van. A tengerek szabadságának nem szabad a kalózok szabadságává válnia.

  Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) Gratulálok kollégánknak, Piecyk úrnak, akit nagyra értékelek, és örülök, hogy pont ma vitatjuk meg jelentését, amikor a minden évben május 20-án ünnepelendő európai tengerészeti napot létrehozó háromoldalú nyilatkozatot aláírják.

Az Unió integrált tengerpolitikájának biztosítani kell a szinergiát a gazdaságilag különösen jelentős olyan ágazatok között, mint például: a hajóépítő ipar, a tengeri és a folyami közlekedés, a kikötői tevékenységek, a halászat, az energia, az idegenforgalom, a környezetvédelem és a tengeri örökség védelme. 2007. január 1. óta, az Unió határos lett a Fekete-tengerrel és az Uniónak ebben a régióban is elő kellene mozdítania közös tengerpolitikáját. Vannak a TEN-T projekteknek a belvízi szállítással és a tengeri folyosókon történő szállítással foglalkozó koordinátorai. A TEN-T hálózat kiterjesztése a tengeri folyosókra vonatkozik. Sajnálatos módon a Bizottságnak az európai tengeri folyosókon beindítandó projektek iránti követelései nem vonatkoznak a fekete-tengeri régióra. Felkérem a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányokat és projekteket a fekete-tengeri régióra vonatkozóan, amelynek a TEN-hálózat egyik stratégiai régiójává kell válnia. Arra is felkérem a Bizottságot, hogy készítsen a delta- és tölcsértorkolati területek védelmére egy konkrét cselekvési tervet, és itt különösen a Duna-deltára gondolok.

  Paweł Bartłomiej Piskorski, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Én is szeretnék gratulálni Piecyk úrnak kiváló jelentéséhez. Fontos, hogy erről ebben a szimbolikus pillanatban tárgyalunk, de most én mindenekelőtt ennek a jelentésnek a gyakorlati vetületeire szeretném felhívni a figyelmüket. Igazán óriási anakronizmusra vall, hogy a sok európai politika közül, amelyeket Közösségünkben hajtunk végre, a tengeri ügyek félre voltak téve, és nem tartoznak egyetlen, közösségi szintű politika hatálya alá sem.

Arra szeretnék rámutatni, hogy ez itt nem az egyéni szféra; ez egy nagyon sokdimenziós szféra, amint azt a jelentés is jól mutatja. Van egy gazdasági vetülete; nagyon nagy a száma azoknak, akik a tengerből élnek, akik a tengeren dolgoznak. Van egy nagyon erős szociális dimenziója, amiről nem szabad elfeledkeznünk, ha ezen iparág szerkezetének átalakulásáról beszélünk, és amikor arról beszélünk, hogy mit kezdjünk azokkal, akik a tengerből és a tengeren élnek. Vitánknak van egy nagyon fontos környezeti dimenziója, amelyet különösen hangsúlyoz ez a jelentés, és ezt szeretném is megköszönni az előadónak. Ezen kívül van egy nagyon fontos regionális dimenzió is; nem szabad elfelejtenünk, hogy a tengermelléki régiók, amelyek megélhetését a tengerek biztosítják, nagyon jelentős részét képezik Közösségünknek.

Azt is szeretném hangsúlyozni, ami felmerült ebben a vitában, hogy mindig úgy kezeljük a munkánkat, a vitát, mintha az tartalomjegyzék lenne, és felhívás, a Bizottsághoz intézett felkérések listája. Felvázolunk bizonyos válaszokat, kérdéseket teszünk fel, és felrajzoljuk kétségeinket, miközben a Bizottság iránti elvárásaink valójában igen magasak és azt várjuk, hogy az egyedi megoldásokat tartalmazó válaszokat olyan gyorsan kapjuk, ahogy csak lehet.

Szeretnék rámutatni arra is, hogy sok országban ez elsőrendű fontosságú téma, amelynek ugyanolyan súlya van, mint más európai politikának, például az agrárpolitikának.

  Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony! Eleddig bukásra voltak ítélve azok a kísérletek, amelyek meg akarták változtatni a hajózási iparról alkotott ódivatú nézetet, hogy a tenger eltöröl minden nyomot. Nem igaz: a tenger emlékszik, akárcsak a talaj és a levegő, akárcsak a növények, az állatok, és az emberi test, a hajóipar szennyezéshez történő hozzájárulása pedig mérhetetlenül nagy. Képzeljék el, ha el tudnánk érni, hogy a legnagyobb hajós nemzetek az IMO-t a globális környezetvédelemért folyó küzdelem aktív szereplőjévé változtassák ahelyett, hogy a jó kezdeményezések lelassítására használnák, ahogy most is. Piecyk úr jelentése kitűnő adalék a Parlamentben elért eddigi sikereinkhez, de remélem, hogy tovább tudjuk erősíteni azzal, hogy támogatást kapunk javasolt módosításunkhoz: a hajózásnak is minden kétséget kizáróan fel kell venni a CO2 kibocsátáskereskedelmi rendszerbe. A légi közlekedést már belevetettük. Az egyetlen logikus és védhető megközelítés, ha a hajózás is hozzájárul. Éppen ezért, hölgyeim és uraim, támogassák az 1. módosítást, amelyben azt kérjük, hogy a tengeri kibocsátáskereskedelmi rendszer kerüljön bele a jelentésbe.

  Seán Ó Neachtain , az UEN képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először is, szeretnék gratulálni Willi Piecyk úrnak kiváló jelentéséhez. Én szigeten születtem és nagyon jól értem a tengeri kutatás és fejlődés jelentőségét.

Úgy gondolom, hogy a mai jelentés óriási előnyt jelent számunkra ennek elérésében. Nem vagyunk túlságosan elégedettek a közös tengerpolitikával Írországban, de ennél több forog most kockán. Nemrég ellátogattunk választókerületembe a Halászati Bizottság társaságában, és láttuk, hogy milyen csodálatos munkát végez a Galway megyei Oranmore-ban működő tengerészeti intézet. Más intézményekkel – mint például a tengerészeti intézettel – együtt képesek leszünk a szükséges kutatás Európa-szerte történő előmozdítására, hogy a kék forradalom, amiről oly sok szó esik, megvalósuljon, és támogassa tervünket.

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Nagyon röviden fogok csak szólni, és arra szeretnék rámutatni, hogy bármilyen tengerpolitikai kezdeményezésnek tiszteletben kell tartania a tagállamok szuverenitását területi vizeik és kizárólagos gazdasági övezeteik tekintetében.

Szeretnék rámutatni, hogy a Portugál Köztársaság alkotmányának 5. cikke kimondja, hogy az állam nem idegenítheti el a portugál terület semelyik részét vagy a területek felett általa gyakorolt szuverén jogokat, és ebbe beletartoznak a csatlakozó tengerfenekek is. Továbbá lényeges a tengerészek munkafeltételeinek javítása, munkahelyeik garantálása, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének tiszteletben tartása, a munkaidő csökkentése és a többszörös készségek követelményének tilalma, a kikötői szolgáltatások uniós szinten történő liberalizálására tett megújult kísérleteknek való ellenállás, különös tekintettel a Közösségen belüli hajózásra; a tengerpolitikával kapcsolatos „biztos pénzügyi alapok”-nak nem szabad az Európai Halászati Alap és a közös halászati politika kárára épülniük, hanem azon az elven kell alapulniuk, hogy az új prioritásokhoz újabb pénzügyi forrásokra lesz szükség.

  Fernand Le Rachinel (NI). – (FR) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Gratulációval tartozom Piecyk úrnak az integrált tengerpolitikáról szóló kiváló jelentéséért, valamint kollegámnak, Jarzembowski úrnak találó megjegyzéseiért.

Tisztelt elnök asszony! Ennek a jelentésnek az az óriási érdeme, hogy magában foglalja e politika különböző vetületeit: a környezeti, a gazdasági, a szociális és a biztonsági aspektusokat. Különösen az illegális bevándorlással, a terrorizmussal és a csempészettel kapcsolatos problémákra utalnék, amelyek mind előfordulnak az európai partvonal teljes 320 000 kilométeres hosszában. A partvonallal rendelkező tagállamoknak fokozniuk kell tengereik megfigyelését és ellenőrzését. Kétségtelenül a lehető leggyorsabban végre kell hajtani az ezen országok és azok közötti együttműködést, ahonnan ezek az illegális tevékenységek erednek.

Az is igaz, hogy a tudományos felfedezések, a jelentős technikai fejlődés, a globalizáció, az éghajlatváltozás és a tengerek szennyezése jelentősen megváltoztatják Európa kapcsolatát tengereivel és óceánjaival az ezekkel együtt járó problémákkal és kihívásokkal együtt.

Azonban csalódott vagyok, hogy a számunkra javasolt szöveg nem foglalkozik részletesebben a kikötői és a halászati politikával. Ez a kettő különösen érzékeny terület, mint tudjuk. Franciaországban a halászok blokád alatt tartják az Atlanti-óceán, a Csatorna, és a Fölközi-tenger kikötőit, természetesen a gázolaj-árak hirtelen megugrása és a Brüsszel által rájuk erőltetett kvótapolitika miatt.

Az ágazat válságban van strukturálisan csakúgy, mint gazdaságilag. A halászhajó-tulajdonosok már nem akarnak hajóikba beruházni, ezért a flotta elöregedik. A francia halászhajók átlagkora 25 év. Egyre kevesebben választják a halászatot pályájuknak a szakmára nehezedő kényszerek miatt.

Tisztelt elnök asszony! Az integrált tengerpolitikának figyelembe kell vennie ezeket az ágazati meggondolásokat és problémákat, és gyorsan meg kell fordítania a tendenciát, amely a halászati ágazat lassú és fájdalmas halálához vezet.

  Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, Piecyk úr! Bárki, aki jelenleg elmegy a Berlaymont épület előtt egy óriási falragasztáblát lát, ezzel a felirattal „A lehetőségek óceánja”, ami az európai tengerészeti napra (ma ünnepeljük) és az európai tengerpolitikára utal.

Az Európai Bizottságnak teljesen igaza van és én is azt hiszem, hogy a tengerbe való befektetés, amit hajlandók vagyunk megtenni, kiváló lehetőséggel szolgál a hatalmas forrás felelősségteljes és versenyképes felhasználására.

Sajnálatos, hogy a világ tele van elvesztegetett lehetőségekkel, zátonyra futott, jó ötletekkel. Nem szabad, hogy ez legyen a sorsa az európai tengerpolitikának. Nem tehetjük meg, vagy inkább nem szabad megtennünk, hogy ne akarjuk, vagy ne tudjuk végrehajtani a tengerpolitikát, amint azt  Jarzembowski úr nagyon helyesen elmondta.

Az e kezdeményezés lehetőségébe vetett hitünk energiája nem szabad, hogy félmegoldásokra, vagy a nagyvonalúan hangzó, de a kívántnál lényegében sokkal kevésbé ambiciózus ötletek puszta hangoztatására forgácsolódjék el.

Sikerhez vezető utunk a következőket foglalja magába: határozott befektetés a kék technológiákba; a tengeri klaszterek hálózatának előmozdítása a legjobb gyakorlatok és a legfejlettebb technológiák kifejlesztésére; a legtöbb kihozása a tengerből az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és megújuló energiaforrásként való felhasználásában; a tengeri szállítás és a parti idegenforgalom elősegítése; a tengeri régiók – különösem a legkülső régiók – elismerése, továbbá ezeknek a biztonságban az illegális bevándorlás és kereskedelem, a csempészet, valamint a terrorizmus elleni védelemben nyújtott fontos szerepre. Természetesen azt is biztosítanunk kell, hogy stratégiai és integrált elképzeléseink legyenek és fenntartható finanszírozással is bírjunk e politikák tekintetében.

Ezért én most közvetlenül a Bizottsághoz és képviselőtársaimhoz fordulok és azt mondom, hogy az általunk tanúsított ambíció nem lehet kevesebb, mint hogy építünk egy másik, az integrált tengerpolitikán alapuló európai érdekközpontot.

Ez a folyó nem fog többé soha ez alatt a híd alatt folyni. Azon tűnődöm, hogy vajon az Európai Bizottság és ez a Parlament képes lesz-e a saját kihívásaihoz felnőni.

  Robert Navarro (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! A ma első ízben megünneplésre kerülő európai tengerészeti nap egyik célkitűzése, hogy jövőbeli kilátásaik helyreállításával kifényezzük a tengeri foglalkozások imázsát. E foglalkozások munka- és foglalkoztatási körülményeinek javítása, és a karriertervek újbóli meghatározása mellett számos strukturális feltételnek is teljesülnie kell.

Ma Franciaország-szerte elkeseredett halászok veszik blokád alá a kikötőket, mert már nem hiszik el, hogy volna jövőjük. A halállomány védelmét szolgáló halászati korlátozásokon kívül – és amit elvben nem kérdőjelezek meg, bár eltűnődöm annak méltányosságán – az emelkedő üzemanyagárak most szintén csőddel fenyegetik őket.

Ez már problémát jelent Franciaországban, de valószínűleg át fog terjedni Európa más részeire a közeljövőben. Az Európai Unió tud cselekedni és kell is cselekednie ezen a területen a szerkezetátalakítás támogatásával és a kevésbé szennyező, üzemanyaghatékony vízi járművek bevezetésének ösztönzésével. Sürgősen segítséget kell nyújtania az e gazdasági válság által érintett vállalatoknak is, hogy azok felszínen tudjanak maradni. Azért hangsúlyozom ezt az utóbbi pontot, mert nem hagyhatjuk, hogy az első európai tengerészeti nap egybeessék egy teljes szakma halálával.

  Anne E. Jensen (ALDE). – (DA) Tisztelt elnök úr! Piecyk úr jelentése rámutat, hogy a tengerpolitikáról szólva konkrétabb intézkedéseket is meg kellene vitatnunk, és én nagyon egyetértek ezzel. Sehol sincs nagyobb szükség egy aktív tengerpolitikára, mint a Baltikumban. Ez az EU legszennyezettebb tengeri területe olyan nagyfokú szennyezettséggel, amely egyfelől a szárazföldről, másfelől a hajókról származik. Ehhez még hozzájárul az elmúlt idők háborúiból származó, lerakott lőszerek tömege. Tisztább környezetre van szükség a Baltikumban, de erős gazdasági fejlődést is szeretnénk itt látni és váltást a közúti közlekedés felé, amely enyhítené a parti hajóforgalomra nehezedő nyomást. Olyan megoldást kellene találni a hajók kibocsátásának csökkentésére, amely nem veszélyeztetné a part menti hajózás fejlődését. Úgy gondolom, hogy az előrevezető út a kibocsátásra vonatkozó politikai célkitűzések és a pénzügyi eszközök kombinációját megcélzó módszertani szabadságban keresendő. Remélem, hogy balti stratégiájával a Bizottság erősíteni fogja a környezetjavító munkát és tanul azokból a kísérleti projektekből, amelyek bekerültek a Parlament ez évi költségvetésébe.

  Ian Hudghton (Verts/ALE). – Tisztelt elnök asszony! Skóciát képviselem, Európa egyik fő tengermelléki nemzetét. Az uniós partvonal hossza mintegy 68 000 km, amiből Skóciának 11 000 km jut. Tehát, ami a tengeri érdekeltségeket illeti, Skócia Európa szívében van. Sokat nyerhetünk a tengeri stratégiából és politikából, de sokat tudunk hozzáadni is.

Vannak ásványokban gazdag vizeink, energiánk és biológiai forrásaink, és ideális az elhelyezkedésünk a tengeri ügyek koncentrátoraként mind Európa, mind a tágabb világ számára. A tengeri országoknak megvannak a saját prioritásaik a tengereikben lévő erőforrásokra vonatkozó stratégia és politikák tekintetében. Bármelyik uniós politikának segítenie kell a tengeri nemzeteket céljaik elérésében, akár a kutatások finanszírozásával, az áru- és utasszállítás új útvonalai kidolgozásának megkönnyítésével, az energiaforrások összekötésével, a járművek biztonságának és az energiahatékonyság javításával.

Idézhetek a Piecyk-jelentés 34. cikkéből, amely kimondja, hogy az „integrált tengerpolitikát olyan irányban kellene fejleszteni az Európai Unióban, hogy elkerülje a KHP olyan kudarcait, mint például a túlzott központosítás”? Más szóval: adj hozzá értéket és ne vedd át a hatalmat hatásköröd ürügyén.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL). – (EL) Tisztelt elnök asszony! A Bizottságnak az uniós tengerpolitikáról szóló közleménye a hajótulajdonosok és az ágazatban tevékenykedő monopóliumok nyereségességének biztosítását célozza.

Mit lehet mondani az integrált tengerpolitikára irányuló javaslatokról?

Először is, új privilégiumok kialakulását és a közösségi és kereskedelmi jogszabályok nemzetközi keretének átalakulását segítik elő. Minden egyéb mellett, megosztó politikával szociális problémákat teremtenek a hajóipar munkavállalói és a szigetrégiók lakosai számára.

Másodszor, a tengerpolitika egy kalap alá kerül a szállítással és a kapcsolódó ágazatokkal.

Harmadszor, gyökeres változásokat vezetnek be a képzés és a munkaügyi kapcsolatok terén a munkaerőnek olcsóbb munkaerővel való felcserélése érdekében. A munka mennyisége egyre nő az emberi életre és a környezetre háruló kockázatok növekedésével együtt.

Negyedszer, a kikötőket monopolista üzleti csoportoknak adják el.

Ötödször, az elnyomó mechanizmusokat erősítik a terrorizmus elleni küzdelem ürügyével.

Hatodszor, az olcsó lobogók a versenyképesség és az EU munkásellenes tengerpolitikájának szimbólumai. Nem véletlen, hogy a görög flotta kapacitásának 68%-a, és Németország hajókapacitásának 85%-a idegen ország lobogója alatt szeli a vizeket, pedig valójában uniós országban van székhelyük.

  Ashley Mote (NI). – Tisztelt elnök asszony! délkelet-angliai választókerületem magában foglalja az Angol-csatorna – amely nevet ez a víztükör évszázadok óta magán visel - partvonalának, több mint felét.

Ennek ellenére, az Arc Manche régió legújabb térképei megváltoztatták az Angol csatorna nevét Nagy-Északi-tengerre a Bristoli-csatornáét pedig „Kelta-tengerre”. Kinek az engedélyével váltak hirtelen kilométerekké ezeken a térképeken a tengeri mérföldek?

Nos, azt gondolhatják, hogy ezek kis dolgok, de nem ott, ahonnan én jövök. A Bizottság teljességgel képtelen volt megérteni az efféle önkényes, abszurd ostobaságnak egy szigetlakó nemzetre való hatását, és sietteti azt a napot, amikor az Egyesült Királyság fogja magát és kisétál az EU-ból, és viszi magával az óránkénti 1,5 millió fontos klubtagsági díját.

  Struan Stevenson (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Akkor nekünk most már van tengerészeti napunk, van integrált tengerpolitikánk és van Tengerészeti Főigazgatóságunk. Tényleg nagy utat tettünk meg, és azt hiszem, hogy a Parlament nevében gratulációval tartozunk a biztos úrnak, de Willi Piecyknek is, kemény munkájukért és fáradozásukért, amellyel hozzájárultak e célkitűzés eléréséhez.

Európa tengeri érdekeltségei hatással vannak polgáraink millióinak életére és foglalkozására. Külkereskedelmünk 90%-a és belkereskedelmünk 40%-a keresztülmegy az Európai kikötőkön. A globalizáció azt jelenti, hogy ezek a számok emelkedni fognak. Ha figyelembe vesszük az összes tengerparti és legkülső régiót, több mint 320 000 km-es partvonalunk az EU teljes lakossága egyharmadának ad otthont. A tengeren alapuló iparágaink és szolgáltatásaink, valamint e tengerparti régiók egyéb tevékenységei GDP-nk 40%-át teszi ki. De tengeri erőforrásainkra nem csak a kereskedelem szempontjából támaszkodunk: tengereink az élelem, energia, ásványok és a pihenés forrásai.

A tenger fontos éghajlatszabályozó is és már látjuk az éghajlatváltozás halállományra gyakorolt hatásait. Egy olyan időszakban, amikor nő a kereslet az egészséges tengeri protein iránt, a halállomány egyre jobban csökken. Ma már az Unión kívülről származó behozatal fedezi halfogyasztásunk 50%-át. A kritikusok mindig megpróbálják a halászokat hibáztatni tengeri erőforrásaink túlzott kizsákmányolása miatt, de ebben a globális felmelegedés, a környezetszennyezés és sok más tényező is szerepet játszik.

Ha valóra akarjuk váltani Európa tengeri érdekeltségeinek teljes potenciálját és ha valóra akarjuk váltani a tiszta, egészséges, biztonságos, termékeny és biológiai szempontból változatos óceánok és tengerek elképzelését, akkor egy olyan gazdálkodási tervet kell végrehajtanunk, amelynek célja minden területen a fenntartható fejlődés, ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha minél több igazgatási feladatot ruházunk át regionális tanácsadó testületeinkre.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Először is szeretnék gratulálni a biztos úrnak és a Bizottságnak az ismertetett javaslathoz és az alkalmazott módszertanhoz, valamint szeretnék gratulálni Piecyk úrnak, ragyogó munkájához és a nyitottságához, amivel ezt a kitűnő jelentést elkészítette.

Egy régi tengeri nemzet, Portugália, és azon belül egy elszigetelt és legkülső régió, Madeira szülötteként erőteljesen támogatom ezt a jelentést, mert az – egyéb alapvető vetületek mellett – garantálja a legkülső területeknek a tengerpolitika hatékony végrehajtásában betöltött, helyzetükből, és az innováció, a kutatás és a környezet terén elért kiterjedt tapasztalataikból fakadó szerepének megfelelő elismerését.

Másodszor, a tengeri erőforrások kezelésében mutatkozó javulás és fenntartható kitermelésük, továbbá az éghajlatváltozás ellen folytatott megfelelő küzdelem, a parti területek kiemelt fejlesztése, a környezetbarát tengeri szállítás és a hatékony kikötői politika, a tengerkutatás támogatása, a szociális jogoknak a korábban megállapított nemzetközi követelményekkel összhangban történő előremozdítása, az egész életen át tartó tanulás és a turizmus támogatása érdekében, amely e tengerpolitika egyik alapvető tevékenysége.

  Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! szeretnék elismeréssel adózni Piecyk úr munkája iránt. Piecyk úr, megszoktuk, hogy nagyon jó jelentéseket várhatunk Öntől és ez a jelentés sem kivétel. Nagyon köszönjük!

Választókerületem a nyugat-pomerániai Szczecin. Van egy kikötőnk, egy hajógyárunk, hajótulajdonosaink, halászaink, és tengerhajózási igazgatásunk. Először is üdvözlöm az európai tengerészeti nap létrehozásáról szóló nyilatkozatot. Másodszor – e jelentés eredményeként – Szczecin, Gdynia, de Málta és más tengeri országok hajógyári munkásai is nagy reményeket fognak fűzni az új tengerpolitikához. A hajógyáripar globális ipar. A mi hajógyárainknak is hasonló körülmények között kell funkcionálniuk, mint a világ többi hajógyárának, ahol versenytársaink működnek.

Amire szükségünk van, az tehát – és itt Önhöz fordulok, biztos úr – körültekintő politika és Európa hajógyáraival való okos törődés.

  Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én mint egy kiváló tengeri régió, Galícia európai polgára, büszke vagyok az előadó, barátom, Willi Piecyk által elvégzett kiváló munkára és szeretném megköszönni neki és a többi politikai képviselőcsoportnak is, hogy támogatták a tengeri kalózkodás jelenségének feléledésével kapcsolatos módosításaimat, ami sajnos újra szerepel a hírekben a két nemrég bekövetkezett eltérítést követően.

Helyes, ha aggodalmaink szerepelnek az állásfoglalásban, mert egy súlyos nemzetközi biztonsági problémával állunk szemben, amellyel foglalkozni kell.

Az elmúlt 10 év során 3 200 tengerészt raboltak el, ebből 500 megsebesült 160 pedig meghalt az ilyen típusú támadások során.

Nagyon egyszerű dolgot kérünk: olyan mechanizmust, amely segítségével a Közösség bármelyik országának nemzetközi vizeken lévő hadihajója segítséget nyújthat a közösségi hajóknak, legyenek azok halász-, vagy kereskedelmi hajók. Azt is kérjük Európától, hogy támogassa az ENSZ-nek a tengeri jog kiterjesztésére vonatkozó kezdeményezését.

Hölgyeim és uraim! Boldog európai tengerészeti napot!

  Jamila Madeira (PSE). – (PT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A 2006-os zöld könyvet követően a Piecyk úr kiváló jelentésében tárgyalt cselekvési terv egy sor intézkedéssel gazdagodott, amelyeket az európai integrált tengerpolitika összefüggésében kell meghozni.

Ezért átfogó elképzelés kialakításán kell munkálkodnunk, de nem csak magával a tengerrel kapcsolatban, hanem a parti területekkel és az összes azokkal kapcsolatos dologgal meglévő szoros kapcsolat tekintetében is: a foglalkoztatás, a környezeti kérdések, a regionális fejlődés, a gazdasági fejlődés, a tengerkutatásba és tehetségbe való beruházás, azaz az ágazati politikák egész sora tekintetében, amelyek egyszerre történő kezelése esetén lehetővé válik, hogy nagyobb kohéziót és sikert érjünk el a gyakorlatba átültetett politikák terén és ennélfogva nagyobb társadalmi, gazdasági, és környezeti fenntarthatóságot is, ami létfontosságú.

Pontosan emiatt hangsúlyozza ez a jelentés, hogy a kutatásnak és innovációnak központi szerepet kell játszania a regionális fejlesztés – tengerpolitika által közvetve vagy közvetlenül érintett összes tevékenységet támogató – potenciáljának fellendítésében.

A tengeri mobilitás alternatívái és a hullámenergia kihívása csak néhány az ígéretes dolgok közül, amelyeket már fejlesztenek, és amelyek bizonyára nagy elvárásokkal fognak találkozni a jövő gazdasági megoldásai tekintetében, és természetesen fenntarthatók és támogatást érdemelnek.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék én is gratulálni képviselőtársaim után, akik már nagyon helyesen gratuláltak előadónknak,  Piecyk úrnak, és akik már dicsérték az Európai Bizottság által elvégzett munkát.

Négy év telt el azóta, amióta a jelenlegi Bizottság megtette azt az ígéretét, amely talán az eddigi egyik legfontosabb politikai ígérete volt; helyénvaló megjegyezni, hogy igen jelentős lépések megtétele előtt állunk, ezért megérdemli a gratulációt a Bizottság.

Szeretném azonban hangsúlyozni a tengerpolitika ökoszisztémával kapcsolatos megközelítésének kérdését. Egy ilyen megközelítés nézetem szerint létfontosságú, és miután észrevettem, hogy a Bizottság legutóbbi közleménye eléggé szűkszavú volt a teljes végrehajtást illetően a több európai tengert érintő problémák miatt, szeretném megjegyezni, hogy meg kell vizsgálnunk a legkülső régiókat egyedi jellegzetességeik okán. A teljes mértékben integrált megközelítéssel nem találok semmilyen problémát ezekben a régiókban, és szeretném felhívni a Bizottságot arra, hogy tegye ezt, de minél hamarabb.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) A tengeri fuvarozás, a kikötők és a hajógyárak igencsak elfeledett ágazatok, bár jelentős a növekedési potenciáljuk. Megfelelő fejlesztési koncepcióra van szükség a versenyképes és biztonságos tengeri közlekedés, kikötők és a kapcsolódó ágazatok részére, amely magas szintű tengeri biztonságot garantálna.

A tengeri szállítás sokkal energia-hatékonyabb közlekedési mód, mint a közúti szállítás. Adjuk meg a fejlődési lehetőséget a hajógyáraknak Gdyniában, Gdańskban és Szczecinben is! Ne felejtsük el, hogy az EU külkereskedelmének csaknem 90%-a és belkereskedelmének csaknem 40%-a kikötőkön keresztül zajlik.

Európa kötődik a tengerekhez születése hajnalától kezdve. Ennek így kellett lennie, mert partvonalunk 70 000 kilométer hosszú, vagyis háromszor annyi, mint Afrika partvonalának hossza. Évek hosszú során a tenger gondoskodott őseinkről és jelentős jövedelem forrása volt számukra. A helyzet ma is ugyanez. Csak egy koordinált és integrált megközelítés és megfelelő cselekvés fogja számunkra lehetővé tenni, hogy hasznosítsuk azt a potenciált, amit tengereink kínálnak.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Hozzászólásomban két, általam nagyon fontosnak tartott szempontot szeretnék hangsúlyozni. Az egyik a Duna folyó, amely összeköti az Északi-tengert a Fekete-tengerrel miután a kontinens két vége között folyik. A benne rejlő lehetőség nagyon messze van a kihasználttól, részben a folyó középső folyásánál elhelyezkedő, volt Jugoszláviában uralkodó helyzet miatt, amely megakadályoz minden kezdeményezést. De az oly közeli végső megoldás kilátásával nehéz lesz azt megindokolni, hogy miért nincs egy átfogó kezdeményezés, amely a kontinens fő vízi útjává alakítaná a Dunát, további gazdasági fejlődést hozva a partjai mentén élők számára.

A második szempont főleg politikai. Az Unió tengeri megközelítéseit más országokkal is megosztjuk, amelyek nem uniós tagállamok. Ezért az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy szomszédsági politikája és eszközei úgy legyenek megtervezve, hogy az integrált átfogó tengeri stratégia nagyratörő célját előremozdítsák.

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) A tengeri térségek minden bizonnyal azok a területek, amelyeken a legtöbb integrált politika a valóságban alkalmazásra kerül. A tengerek adják a környezetet, amelyben az országok, emberek, tevékenységek és politikák többirányú kommunikációja zajlik. Bulgáriában azt mondjuk: „A tenger összehoz mindenféle távoli dolgot.” Hangsúlyozom, hogy keleti határként a Fekete-tenger és a fekete-tengeri térség egyenlő bánásmódot kell, hogy élvezzen az összes többi tengerpolitikával.

A modern fejlődés súlyos kihívásokat állít a tengeri országok elé, de nemcsak eléjük. Egyfelől szükség van a környezet, a víz, a parti területek, és a biológiai sokféleség, az emberek foglalkoztatási lehetőségeinek védelemére, másfelől pedig ott van az a kihívás, hogy állítsuk a tengeri erőforrásokat a társadalom és az emberek fejlődésének szolgálatába. Több létfontosságú eleme van ennek a politikának. Szeretném figyelmüket a tengeri szállítás és minden, a tengerek átszelésével járó energiaprojekt szigorú felügyeletének szükségességére, valamint a fenntarthatóság és a megújuló tengeri energiák biztosítására irányítani.

  Catherine Stihler (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Örülök ma, hogy látjuk a közös tengerpolitikai megközelítés fontosságát. A hajózás, az éghajlatváltozás és a szennyezés kezelése közötti összefüggések létfontosságúak, ha meg akarjuk őrizni tengereink és óceánjaink közös készleteit.

Mindazonáltal remélem, hogy a következő évben többet is kihozhatunk május 20-ból és úgy vélem, hogy jövőre alkalom adódik minden egyes jelölt számára, hogy kihasználja a 2009-es európai választásokat, május 20-át tengereink és óceánjaink, valamint part menti közösségeink fontosságának hangsúlyozására.

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselőtársak! Ez a lebilincselő vita és az Önök által felhozott érdekes témák köre világosan mutatja ennek a Parlamentnek az iránt való elkötelezettségét, hogy előrelépjünk az Unió integrált tengerpolitikájának menetrendjében.

Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság teljes mértében osztja ezt az elkötelezettséget. Sok felszólaló hozta fel, hogy nem mentünk elég messzire javaslatainkban és hogy lehettünk volna még nagyratörőbbek is, illetve, hogy annak kellett volna lennünk. Az Önök azzal kapcsolatos, igazi meggyőződése jeleként fogom fel ezeket a megjegyzéseket, hogy ez egy olyan politika, amely sikeres lesz és jelentős változást fog okozni az Európai Unió polgárai millióinak és azoknak az érdekelteknek, akikre óceánjaink hatással vannak.

Hadd ismételjem meg, hogy ez még csak az egész folyamat kezdete, és hogy ebben a szakaszban elsődlegesen arra kell összpontosítanunk, hogy biztosítsuk, hogy az eszközök a helyükön vannak rövid távon ahhoz, hogy alakítani és a helyes irányba vezetni tudjuk a folyamatot. Ezért ez a főcsapása ennek a Bizottság által tavaly októberben elfogadott cselekvési tervnek.

A finanszírozás kérdésében egyetértek Queiró úrral, miszerint a finanszírozás a legfontosabb kérdés, amely hatással lesz e politika sikerére. Eddig a különböző politikai területeken – mint például a halászatban – történt megtakarításból mozgósítottuk a finanszírozást. Ez nem vált a halászati programok kárára, hanem megtakarításokból származott és fel nem használt pénzekből. Az integrált tengerpolitika jövőbeli finanszírozásának kérdése kulcsfontosságú lesz a tárgyalásokon és a jövőbeli pénzügyi tervekben.

Engedjék meg, hogy akkor most rátérjek néhány eddig felmerült kérdésre, amelyekre azonnali választ szeretnék adni. Szeretném azonban biztosítani Önöket arról, hogy teljes figyelmet szentelünk minden, a vita során eddig említett témának.

Ami a hajók általi kibocsátásokat illeti, szeretnék emlékeztetni arra az igen fontos megállapodásra, amely az IMO-n belül nemrég született meg az SOx és a NOx tekintetében. Most pedig arra lenne szükség, hogy a CO2-ra koncentráljunk, először az IMO-n belül, és ha az nem sikerül, akkor pedig a mi kötelességünk cselekedni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az európai parti őrséget illetően Jarzembowski úr által – akire különösen odafigyeltem – felvetett kérdés nagyon érzékeny téma. Látom viszont a nemzeti parti őrségek vagy felügyeleti rendszerek összehangolt mechanizmusának kifejlesztését.

Ami az üzemanyagárak emelkedését illeti, hadd mondjam még egyszer, ennek nyilvánvalóan semmi köze a Brüsszelben hozott intézkedésekhez, ez nemzetközi probléma, és ez az új realitás. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megfelelő megoldást találjunk az ágazati struktúra megsegítésére, és az e valósággal való szembenézésre. E tekintetben épp most jutottunk megállapodásra Franciaországgal, és biztos vagyok benne, hogy e megállapodás részleteit közzé tesszük a következő napokban.

A kalózkodás kérdésében természetesen a Bizottság nagyon mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az előforduló esetek száma nő. Szükségét, de lehetőségét is látjuk annak, hogy kölcsönösen segítse, és támogassa egymást az uniós tagság az e fenyegetéssel való szembenézésben és további iránymutatást vár a Tanács és a tagállamok részéről.

Azokkal is egyetértek, akik erősebb regionális megközelítést kértek felszólalásaikban, és ebben az irányban fogunk továbbdolgozni. A felügyelettel kapcsolatos projekt a Földközi-tenger nyugati részén egy ilyen regionális megközelítésre épül, és reméljük, hogy példaként szolgálhat, amit más régiókra is ki lehet terjeszteni. Valójában meg fogjuk vizsgálni a balti- és a fekete-tengeri régiókat, amelyekre több felszólaló utalt ma reggel, amint azt elkezdtük a Fölközi-tengerrel kapcsolatban.

Nincs időm, hogy felvázoljam azokat a halászattal kapcsolatban már megtett vagy elképzelt rövid távú intézkedéseket, mint az IEU, a strukturális halászati gyakorlatok, az ökoszisztéma megközelítés, a visszaengedések, a kikötői stratégia, a tengeri közlekedés, a tengeri és tengerészeti kutatás, a tengeri környezet, energia, kormányzás, felügyelet és a tengerészek társadalmi kirekesztése, amelyek mindegyikével foglalkozunk. De biztosíthatom Önöket, hogy garantált a Bizottság az iránti elkötelezettsége, hogy ezt az új politikát előrevigye, kéz a kézben, különösen a Parlamenttel, és a tagállamokkal és az érdekeltekkel.

  Willi Piecyk, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony! Végül is ez, sajnálatos módon, a probléma. Remélem, hogy legalább a biztos úr megért engem.

Először szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik részt vettek a vitában. Meg vagyok győződve arról, hogy az integrált tengerpolitika, amint azt a Bizottság előterjesztette, a hajógyáraktól a hajókon, a kikötőkön és a halászati kutatáson át az idegenforgalomig, óriási lehetőség lesz az európaiak számára, ha ki is használják azt. Biztos úr, hallotta: a Bizottság rendelkezik a Parlament teljes támogatásával, hogy egy kicsit bátrabban, kicsit energikusabban haladjon előre. Tudok a nehézségekről a Tanáccsal kapcsolatban, de ez nem volna szabad, hogy megakadályozza Önt abban, hogy bátran átültesse az ötleteit a gyakorlatba és előmozdítsa azokat.

Ön megkereste az IMO-t. Ez természetesen jó dolog, ha az IMO határozott valamiben, az éghajlatvédelemben és csökkentésben, de tudja, hogy milyen fáradságos a tagállamoknak is IMO-határozatokat aláírni.

Jarzembowski úr említette a parti őrségnek. Ha mi mindketten meggyőzzük kormányunkat, hogy először neki is legyen parti őrsége, akkor remélem, hogy ezt el fogjuk érni. A Bizottságnak mellékesen még mindig van egy elvégzendő munkája ezzel kapcsolatban, mégpedig egy szerény felmérés elvégzése.

Végül, még mindig túl keveset tudunk a tengerekről. Ezért egy csomó kutatásra és pénzre van szükség az európaiaktól, hogy többet megtudjunk a tengerekről, és hogyha ezt mind kapcsolatba hozzuk az európai tengerészeti nappal, akkor valami jót is tettünk. Ahogy  Stihler asszony mondta: reméljük, hogy jövőre valami előrehaladásról is számot tudunk adni.

(Taps)

  Elnök. − A vitát berekesztem.

Most rátérünk a szavazásra.

Írásbeli nyilatkozatok (142.cikk)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. – (MT) Teljesen egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy Európa tengereinek „a legtisztábbaknak kellene lenniük a világon (…) a legjövedelmezőbb gazdasággal, a legjobb kutatással és technológiával, a legkorszerűbb és legtisztább hajózással (…) és a leginnovatívabb ötletekkel”. Fel kell ismernünk azonban, hogy az e célok elérése érdekében a Bizottság integrált tengerpolitikára vonatkozó cselekvési tervének sokkal nagyratörőbbnek kell lennie.

Másfelől világos, hogy a cselekvési terv „túl kevés gyakorlati intézkedést tartalmaz”, és hogy el kell ismernünk, hogy az európai tengerpolitika nem áll készen az éghajlatváltozásból fakadó következmények vállalására, különösen a tengerek szintjének emelkedésére és a kikötők és a tengerparti régiók elöntésének egyre növekvő kockázatára.

A tagállamoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak biztosítására, hogy az európai tengerpolitika jelentősen hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Továbbá a szárazföldi eredetű tengeri környezeti szennyezés jelentős részét képezi az általános szennyezésnek. Azzal zárnám, hogy a felkészülés érdekében a Bizottságot fel kell kérni arra, hogy terjesszen elő egy cselekvési tervet a szárazföldi eredetű szennyezés csökkentésére. Ami a tagállamokat illeti, azonnali cselekvésre kérjük fel őket az e területen meglévő jogszabályoknak a nemzeti jogba való átültetésére.

  Rumiana Jeleva (PPE-DE) írásban. – Nekünk itt Európában mindent meg kell tennünk azért, hogy biztosítsuk, hogy egy hatékony tengerpolitika van jelen, amely védelmet nyújt és elegendő figyelmet fordít a tengeri kérdésekre.

A jelentés hangsúlyozza azokat a területeket, ahol sikert értünk el, de rámutat a hiányosságokra is.

Szerintem egy ilyesfajta javulás biztosítása érdekében azok a kulcsfontosságú kérdések, amelyekkel foglalkozni kell a következők: összehangolt együttműködés és a regionális hatóságok, valamint a part menti közösségek megerősítése. Ezeket a helyi szereplőket be kell vonni mindenféle új stratégiába, mivel ők azok, akik bármifajta ilyen stratégia tényleges végrehajtását végzik.

A különböző part menti egységek közötti fokozott együttműködés módszerén keresztül többet kell tenni a helyi ökoszisztémák környezetvédelmének javításáért

Ráadásul a hajószerencsétlenségek – mint például a Fekete-tengeren néhány hónappal ezelőtt az olajszállító tartályhajók összeütközése – által okozott környezeti károk elkerülése érdekében egyértelmű, az európai és a közeli tengerekben folytatott tengeri tevékenységekkel kapcsolatos iránymutatásokat. Ez azt jelenti, hogy a tengerészeti tevékenységeket végző harmadik országokkal folytatott együttműködés fokozására van szükség. Adott esetben az Európai Uniónak késznek kell lennie arra, hogy segítse ezeket az országokat abban, hogy betartsák a remélhetőleg hamarosan meghozandó szigorúbb iránymutatásokat. Egy ilyen megközelítés mindannyiunk javát szolgálná.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE) , írásban. – (PL) Nem minden uniós tagállamnak van tengere, de a tenger kincsei kiaknázásának jelentőségét mindenki érti. A tengeri ipar, a part menti területek tengeri szolgáltatásai és tevékenységei becslések szerint a 27-ek Közössége teljes GDP-jének 40%-át teszik ki. Ez az oka annak, hogy elvárjuk azt, hogy további gyakorlati lépésekre kerüljön sor az integrált uniós tengerpolitikával kapcsolatban, olyan lépések, amelyek az Európai Bizottság zöld könyvét követik majd.

Erőfeszítéseket látunk a part menti hajózás lehetőségeinek jobb kihasználására vonatkozóan, ily módon enyhítve a szárazföldi utakra nehezedő terhet; sajnálatos, hogy az én országom hozzájárulása mindehhez milyen elenyésző. Bár úgy tűnik, hogy a gazdasági problémák háttérbe szorulnak a környezeti és az éghajlati prioritásokhoz képest.

Ez a tendencia jellemzi az uniós politikákat. A nehézséget azonban a harangjáték összehangolása okozza. A baltikumi védett területekkel kapcsolatos egyre erősödő vita csak egy példa a halászati ipar gazdasági érdekei és a természeti erőforrások védelmének aspektusai közötti feszültségre. Lengyel szempontból – azaz egy olyan ország szempontjából amelyik „épp most verekszi fel magát” – a gazdaság és a környezet közötti egyensúly megtalálása létfontosságú.

A vizsgálat tárgyát képező jelentés és az első európai tengerészeti nap megünneplése közötti kapcsolat nagyon örömteli. Azonban fontosabb lenne a közös tengerpolitikát pénzügyi és jogi eszközökkel felszerelni, hogy a végén nehogy csak formális ünneplés maradjon az egészből.

ELNÖKÖL:  PÖTTERING ÚR
elnök

8. Szavazások órája

  Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája.

(A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben)

8.1. A szakképesítések tagállamok közötti összehasonlíthatósága (A6-0132/2008, Jan Andersson) (szavazás)

8.2. Az állat-egészségügyi és zootechnikai adatok jegyzékbe foglalására és közzétételére vonatkozó eljárások egyszerűsítése (A6-0160/2008, Neil Parish) (szavazás)

8.3. Egy tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatása (kodifikált szöveg) (A6-0152/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás)

8.4. Az Üzemanyagcellák és Hidrogén közös vállalkozás létrehozása (A6-0145/2008, Pia Elda Locatelli) (szavazás)

8.5. Közösségi Dohányalap (A6-0164/2008, Sergio Berlato) (szavazás)

8.6. A PEACE program értékelése és stratégiák a jövőre nézve (A6-0133/2008, Bairbre de Brún) (szavazás)

8.7. A húsra és az állatállományra vonatkozó statisztikák (A6-0130/2008, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf) (szavazás)

– A szavazás előtt:

  Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Valóban nagyon jól szórakozunk! A tartalom szempontjából ez egy nagyon fontos jelentés, de nem szeretnék most megjegyzést fűzni hozzá.

Nem volt vita, ezért megállapodtunk, hogy én szólok hozzá röviden. Ez a jelentés az együttdöntéssel foglalkozik. Vitatkoztunk a Tanáccsal a komitológiai eljárás ügyében. Az együttdöntési eljárás esetében teljesen természetesen – amint Ön keresztülvitte – ellenőrzéseket akartunk a szabályozási eljárásban, hogy a Parlament közbe tudjon avatkozni abban az esetben, ha változás következne be az igazgatási eljárásokban. A Tanács meg akarta tagadni ezt. Néhányszor veszekedésre került a sor a Tanáccsal, de végül mi győztünk. Ha a Szerződés – amit valaha Alkotmánynak hívtak – hatályba lép, akkor újra felül kell vizsgálnunk a komitológiai eljárást. Akkor biztosítanunk kell, hogy az többé nem történik meg, amit a Tanács egy ideje gyakorol, és hogy lényegében nem veszítjük el a befolyásunkat ezen a téren.

Azért mondom el ezt, hogy a képviselőcsoportok ezzel a kérdéssel is foglalkozzanak.

8.8. A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások (A6-0172/2008, Anne Van Lancker) (szavazás)

8.9. Az Európai Parlament tervezett bevételei és kiadásai a 2009-es pénzügyi évre (A6-0181/2008, Janusz Lewandowski) (szavazás)

8.10. Nyersanyag- és árukereskedelem (A6-0134/2008, Jens Holm) (szavazás)

8.11. A legkülső régiókra vonatkozó stratégia: eredmények és kilátások (A6-0158/2008, Margie Sudre) (szavazás)

8.12. Az EU fogyasztóügyi politikai stratégiája 2007-2013 (A6-0155/2008, Lasse Lehtinen) (szavazás)

– A 3. módosításról való szavazás előtt:

  Lasse Lehtinen, előadó. − Tisztelt elnök úr! A 3. módosításban, úgy hallom, valami kavarodás van a francia szöveggel. Az „adott esetben" kifejezést nem fordították le megfelelően franciára. Csak azt szeretném kérni, hogy lehetne-e ezt ellenőriztetni utána a szakértőkkel.

  Elnök. − Meglesz.

8.13. Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban (A6-0159/2008, Elizabeth Lynne) (szavazás)

– A szavazás előtt:

  Philip Bushill-Matthews, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Képviselőcsoportunknak szándékában állt három újabb név szerinti szavazást kérni, de – ki tudja miért – a kérés valahol elveszett menet közben.

Szeretném, ha lehet, Önön keresztül, tisztelt elnök úr – ellenőriztem a titkárságon, hogy rendben van-e, ma ezt a hármat helyreállítani. Ezek a következők: 2. bekezdés, 4D módosítás; az eredeti szöveg 6. bekezdése; és végül a 36. bekezdés után a mi 12. módosításunk. Remélem, hogy méltányolni fogja, hogy ez egy nagyon érzékeny dokumentum és nem csak azt szeretnénk bevetetni a jegyzőkönyvbe, ami ellen voksolunk, hanem azt is, ami mellett.

(Az elnök megállapítja, hogy nincs ellenvetés ezzel a módosítással kapcsolatban.)

– Az 5. módosításról való szavazás előtt:

  Sophia in ’t Veld (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Beszéltünk olyan országokról, amelyek nem megfelelő módon hajtották végre vagy ültették át a megkülönböztetésellenes irányelvet, de van egy olyan ország, amely egyáltalán nem hajtotta végre, és ezért a következő szóbeli módosítást javasolom: „Felhívja a cseh kormányt, hogy hatékonyan ültesse át a foglalkoztatási irányelvet, és felhívja a cseh parlamentet, hogy érvénytelenítse a cseh elnök vétójogát.”

(A szóbeli módosítást nem fogadják el.)

– Az 1., 16. és 17. módosításról való szavazás előtt:

  Richard Howitt (PSE). – Tisztelt elnök úr! Nagyon röviden: természetesen támogatom, hogy Ön szabad mérlegelése szerint értelmezheti az eljárási szabályzat cikkeit, de nagyon furcsának tűnik, hogy a PPE-DE képviselőcsoportja név szerinti szavazást akar bevezetni az utolsó pillanatban, miután a határidő már lejárt, mert azt mondják, hogy pozitívan akarják megmagyarázni érvelésüket, amikor módosításaik célja, hogy bekezdéseket töröljenek – töröljenek – ebből a jelentésből. Azt gondolom, hogy megpróbálják eltüntetni a saját csoportjukon belül történt elszólásaikat, inkább, mint hogy bármi pozitívat akarnának is mondani a megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatban.

  Elnök. −  Howitt úr! Valószínűleg az a helyzet, hogy azt az ügyet, amire szavazás vonatkozott, túl későn adták be, de én kérdeztem Önt, és ebből a szempontból túl későn kérte, hogy felszólalhasson. Ha azonnal kérte volna, talán máshogy szavaztunk volna.

8.14. Az Európai Unió integrált tengerpolitikája (A6-0163/2008, Willi Piecyk) (szavazás)

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Sergio Berlato (A6-0164/2008)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Számos ellentmondás övezi a dohánytermelés és -fogyasztás témáját. Tudatában kell lennünk, hogy az EU területén történő dohánytermesztésnek valójában nincs hatása polgáraink dohánytermék fogyasztási szintjére. Ha korlátoznánk vagy beszüntetnénk a dohánytermelést Európában, nem eredményezné az elszívott cigaretták számának csökkenését. Importált dohányt használnának helyette. Teljes erőmmel támogatom egy nyilvános információs program kifejlesztését, amely tájékoztatna a dohányzás ártalmairól, ezt pedig a cigarettagyártóknak és dohánytermelőknek kell fizetniük.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogatom az információs kampányokat a dohány káros hatásairól, és az Európai Parlament állásfoglalását arról a hosszú távú tervről, hogy ezeket a kampányokat az európai dohánytermelőknek nyújtandó támogatásból levont 80 millió euróból finanszíroznák. Ez azt fogja jelenteni, hogy ez az összeg nem terheli majd az uniós költségvetést. Bár a nyersdohány-termelés mértéke Európában nagyon alacsony, alig éri el a világ termelésének 4%-át, mi vagyunk a világ vezető nyersdohány-importőrei és szükségleteink legtöbbje tekintetében harmadik országból érkező kínálatra támaszkodunk, ahol a dohányt helyben, és kevésbé szigorúan szabályozott körülmények között termelik, mint amelyek az európai dohányra vonatkoznak. Azonban ellenzem a dohánytermelés támogatását Európában, és nem csak általános elvként: az erre a területre elkülönített állami alapokat máshol is ki lehetne használni, ráadásul jobban.

  Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Mi, az Európai Parlament PASOK képviselőcsoportja  Berlato úr jelentése mellett szavaztunk. Úgy gondoljuk, hogy a nyilvánosságot továbbra is tájékoztatni kell a dohánnyal és a dohánytermékekkel kapcsolatos ügyekben.

Hasonló politikára lenne szükség az önfinanszírozású alapokkal kapcsolatban is, hogy a nyilvánosságot tájékoztassuk a más olyan termékekkel kapcsolatos egészségügyi kérdésekről is, mint a hús és a zsír.

Továbbá az olyan régiókban, mint például Görögország, ahol a dohánytermesztést drasztikusan csökkentették, nem látjuk be, hogy a támogatásokat miért ne lehetne jelenlegi formájukban továbbra is fenntartani 2013-ig.

- Jelentés: Bairbre de Brún (A6-0133/2008)

  James Nicholson (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Először is bocsánatot kell kérnem a Parlamenttől, mint árnyékelőadó, hogy nem tudtam tegnap este itt lenni, mert a járatom késett. Ezért elnézést kérek.

Tisztelt elnök úr! Sokat írtak az észak-írországi békefolyamatról, és ez egy újabb nem jogalkotási jelentés. A kérdés az, használt-e? Igen, használt. Azt jelentette, hogy sok kisebb észak-írországi csoport, különösen női csoportok el tudtak indulni és szolgálni tudták területüket.

Méltányos volt az elosztás tekintetében? A válasz nem, nem volt az. Az elején a PEACE I egyáltalán nem volt igazságos; a PEACE II már jobb volt, és feltétlenül azt várom, hogy a PEACE III ismét javulást fog mutatni. A szakszervezeti közösségek nem kapják meg, ami járna nekik. Jobban oda kell figyelni, hogy a meglévő, határokon átnyúló testületek tisztelik-e az egyensúlyt a régión belül. Nincs semmi értelme a létezésüknek, ha nem. Rikító példája ennek az ICBAN, az a határokon átnyúló szervezet, amelynek véleményem szerint nem volna szabad több pénzügyi támogatást adni, amíg nem helyesbítik álláspontjukat.

Szeretnék tisztelettel adózni, tisztelt Elnök úr, azoknak az embereknek, akik a PEACE program kezdetétől fogva önként áldozták idejüket, hogy egy magasabb cél érdekében dolgozzanak mindenkiért, és bízom benne, hogy Észak-Írország előre fog lépni és virágozni fog. Az emberek nem kevesebbet érdemelnek, és figyelmeztetnék a sötét erőkre, amelyek még mindig ott vannak a régióban.

- Jelentés: Anne Van Lancker (A6-0172/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! E jelentés mellett szavaztam, főleg két okból: először is, mert ez a jelentés elég nyomatékosan követeli, hogy a tagállamok hajtsák már végre a lisszaboni stratégiát, és ennélfogva a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket is, és másodszor, mert követeli, hogy végre hozzanak már létre jó és megfizethető gyermekgondozási megoldásokat a tagállamokban. Ez nagyon fontos feltétele a családi élet és a munka összeegyeztethetőségének. Ez különösen az egyedülálló anyák érdekeit szolgálja, mert foglalkozási lehetőségek keletkeznek ily módon, a szegénységet pedig le lehet győzni. Ezért ezek pozitív stratégiák, amelyekre szükség van az egyes foglalkoztatáspolitikai intézkedések valóságba való átültetéséhez.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A foglalkoztatás olyan mutató, amely jelzi, hogy hogyan haladunk. Azonban nehéz nem észrevenni, hogy vannak bizonyos tökéletlenségek a társadalmi és a területi kohézió szférájában. A jólét szférájának tekintett EU-ban csaknem 80 millió ember – azaz az EU polgárainak 16%-a – él szegénységben vagy fenyegeti őket a szegénység. Sok munkahely rossz minőségű, és a fiatalok nem kapnak segítséget abban, hogy munkát kapjanak, a sok tapasztalt munkavállaló továbbdolgozhasson, és hogy a fogyatékkal élőket foglalkoztassák. Tartsuk szem előtt, hogy a gazdaságilag legfejletlenebb régióknak kell a legnagyobb problémákkal szembenézniük. Nagyarányú munkanélküliség, az idősek és a fogyatékkal élők alacsony aránya a foglalkoztatásban, azoknak a magas aránya, akik 12 hónapnál tovább maradnak ki a munkából, a nők, akiknek a munkaerőpiacon nehezebb a dolguk, mint a férfiaknak – ez csak néhány olyan probléma, amelyekkel szembe kell nézniük.

Lengyelországban ez a helyzet a „Keleti Fal” régiói körül érezhető. A Cseh Köztársaságban uralkodó helyzet dicsérendő: ott az elkövetkezendő elnökség egyik prioritásává tették a munkavállalók mozgásával kapcsolatos akadályokat csökkentését.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL)  Van Lancker asszony jelentése igazán úgy hangzik, mintha egy jó szándékból és vágyakból kialakított lista lenne. Jobb és jobban fizetett munkavállalási lehetőségek a nők, a fogyatékkal élők, és a bevándorlók számára, amit mindig egy levegővel mondanak ki, pedig három nagyon különböző csoportot érint. 2010-re a nyugdíjkorhatár átlagosan öt évvel való felemelése az EU-ban, tökéletes gyermekgondozási lehetőségek, mindössze néhány iskolából kimaradó munkanélküli, munkahelyek teremtése azok számára, akik négy éve munkanélküliek stb.

Ez mind szép és jó, de nincs karácsony. Ez itt egy Parlament; nem karácsonyi ünnepély. Van Lancker asszonynak igazán több esze lehetne. Mindketten olyan országban élünk, ahol, sajnos, az ország mindkét részén 10 millió ember követeli nagy hangon a foglalkoztatás kérdésének egyszerűen homlokegyenest ellenkező megoldását. Többé nincs szükség az egységes, európai szintű megoldásokra; épp ellenkezőleg, arra van szükség, hogy a tagállamoknak és a régióknak lehetősége nyíljék az olyan egyedi megoldások gyors és hatékony megtalálására, amelyekre helyi szinten szükségük van. Köszönöm.

- Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0181/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Ez egy olyan első jelentés, amelyik a Parlament becsült bevételeit és kiadásait tárgyalja, és tény, hogy az intézmény iránti önelégültséget sugározza, aminek pont az ellenkezője lenne elvárható egy ilyen kezdeti jelentéstől.

Mindenki tudja, hogy mekkora pazarlás folyik ebben az intézményben. Hatalmas összegbe kerül, hogy két helyen dolgozunk, anélkül, hogy bármilyen hozzáadott értéket nyernénk vele. Minden évben roppant nagy mértékben nőnek ennek az intézménynek a működési költségei, ezúttal éppen úgy álcázva, mintha az a Lisszaboni Szerződés szükséges következménye volna, amelyet – legjobb tudomásom szerint – még csak el sem fogadtunk.

Aztán természetesen ott van az új Alapokmány a képviselők számára, egy olyan, az eurofanatikusok által kifőzött kotyvalék, amelynek szándéka, hogy a parlamenti képviselők és az általuk képviselt emberek közötti szoros kapcsolatot egy még határozottabb keresztvágással meglazítsa, ami, természetesen nagyon sokba fog kerülni, ugyebár? Mindezen okoknál fogva, és még sorolhatnám, a jelentés ellen szavaztam, igaz meggyőződésből.

- Jelentés: Margie Sudre (A6-0158/2008)

  Madeleine Jouye de Grandmaison, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Sudre asszony jelentésével kapcsolatban – képviselőcsoportom támogatásával – számos kompromisszumos módosítást terjesztettem elő. Ezek a módosítások részben bekerültek, amiért szeretnék köszönetet mondani a bizottságnak.

A módosítások a hozzáadott érték elismerésére vonatkoztak, amelyek a legkülső régióknak az űrkutatásban, a megújuló energiák, az energia önellátás és a biológiai sokféleség terén játszott szerepét érintik, valamint a közszolgáltatások fontosságát a legkülső régiók fejlesztésének tekintetében, a legkülső régiók Európai Kutatási Térségbe történő integrációja hiányának elismerését, a NET-BIOME program hasznos voltának elismerését, és a legkülső régiók képességét arra, hogy jelentősen hozzájáruljanak a meghatározott nemzetközi prioritásokhoz.

Másfelől pedig csalódott vagyok, hogy ez a jelentés elmulasztotta az átfogó fejlesztés társadalmi és kulturális fejezeteinek teljes mértékű integrációját és hogy a legkülső régiók regionális nyelveinek támogatása és elismerése, a rabszolgaság és a gyarmatosítás kutatásának finanszírozása, és guyanai őslakosok jogainak védelme, mind kimaradt.

Az is csalódással tölt el, hogy a jelentés nem kötelezi el jelentős mértékben magát a kutatási kapacitás fejlesztése mellett, hogy az beválthassa ígéretét.

Csalódtam, hogy a nemzeti területek és a legkülső régiók közötti postai és távközlési árak szabályozására vonatkozó javaslatomat ejtették.

Értékelésem részeként el kell mondanom, hogy csalódtam, hogy a cukor- és a banánpiac közös szervezésének területét érintő társadalmi és környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó kérésemet elutasították.

Mégis a jelentés mellett szavaztam, mert kétségkívül értékes információkkal és eredményekkel szolgál a legkülső régiók számára.

- Jelentés: Lasse Lehtinen (A6-0155/2008)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Szeretnék a tegnap lefolytatott politikai töltésű vitához megjegyzést fűzni. Nem támogattam a szocialisták kollektív jogorvoslati javaslatát, mert véleményem szerint a felelős viselkedés az lenne, ha megvárnánk a hatásvizsgálatok eredményeit, azért, hogy meg tudjuk becsülni a kollektív jogorvoslat hatékonyságát, különös tekintettel a fogyasztókra háruló költségekre. Ezért ma szeretnék tiltakozni a tegnapi vitánk során képviselőtársam,  Gebhardt asszony által tett helytelen megjegyzések ellen, aki azt a benyomást kelti választóinkban, mintha kizárólag a szocialisták védenék a fogyasztók érdekeit, nem úgy, mint a demokraták, akik az ipar érdekeit védik. Az ilyen manipulatív politikai retorikának és demagógiának semmi köze sincs a valósághoz és tiltakozom ellene.

- Jelentés: Elizabeth Lynne (A6-0159/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Teljes meggyőződéssel a Lynne-jelentés ellen szavaztam, mert véleményem szerint sokkal továbbmegy, mint számtalan, az e Parlament által a múltban elfogadott jelentés, amelyek önmagukban is igen megkérdőjelezhetők.

A Parlament most újra tágra nyitja kapuit egy mindent felölelő európai megkülönböztetésellenes politika előtt, amely alig hagy érintetlenül szociális tartományt. Már eddig is mondtam, de most akkor újra mondom, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem, ha szükség van rá, a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és Európa nem teheti meg, hogy magára vegye a rendőr, vagy a gondolatrendőrség szerepét e tekintetben.

Valóban, ha valaki figyelmesen elolvassa a Lynne-jelentést, arra a következtetésre jut, hogy kevesebb köze van a megkülönböztetés elleni tényleges küzdelemhez, mint a szólásszabadság még további aláásásához, különösen azzal, hogy a politikai korrektséget jogi státuszra emeli. Nem tudok ezzel egyetérteni, ezért teljes meggyőződésből a jelentés ellen szavaztam.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Mindannyian egyetértünk abban, hogy minden elképzelhető intézkedést meg kell hozni a megkülönböztetés ellen. Ezért meggyőződésünket mi is négy irányelvben nyilatkoztattuk ki. Az ötödik most készül. Erre is van támogatás.

Mégis a jelentés ellen szavaztam, mert rossz stratégiát választ azzal, hogy nem a már meglévő jogszabályok végrehajtása mellett érvel, hanem ehelyett azonnal egy másik irányelvet követel, amely új hatóságokat, új bürokráciákat és új teszteljárásokat hozna magával. Ez azt jelenti, hogy megoldások helyett akadályokat kínál. Mindent egybevetve, így nem fog megszűnni a megkülönböztetés.

Az én teljes küldöttségem más úton jár. Az én küldöttségem azt szeretné, ha felkérnénk a tagállamokat végső soron arra, hogy hajtsanak végre mindent, ami már benne van a jelenlegi jogban, és ne lépjék meg a második lépést még az első előtt, amint azt a jelentés sugallja.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Közösség alapvető feladata. Szomorú, hogy az Európai Unió nem kezeli ezt a legjobb módon. Ebben a szférában a helyzetet nem fogja megváltoztatni egy kétórás vita. De az Európai Bizottság és más illetékes intézmények intézkedései sem nyújtanak sok reményt a javulásra. Európa és a világ többi része még mindig küzd a faji, szexuális, kulturális és állampolgárságon alapuló megkülönböztetéssel. A pénzért és élvezetért, valamint a szervekért folytatott ember és gyermekkereskedelem minden évben egyre nő. Az erőszakos cselekedetek száma is nő és egyre több áldozat dönt úgy, hogy nem beszél, mivel egyáltalán nem hisz abban, hogy az államtól segítséget kap.

Az a benyomásom, hogy mi itt az Európai Parlamentben főleg a vállalkozások a vállalatok és a régiók hasznára munkálkodunk, és túl keveset teszünk az átlagemberekért, akik számára életszínvonaluk és az esélyegyenlőség a legfontosabb szempont. Intézkedéseink nem hozzák meg a kívánt eredményt; csak lelkiismeretünket nyugtatják meg azzal, hogy úgy érezzük, teszünk valamit. Itt az ideje a radikális változásoknak.

Ezért szavazok a jelentés ellen.

- Jelentés: Willi Piecyk (A6-0163/2008)

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A GUE/NGL képviselőcsoporton belül nagyfokú tolerancia tapasztalható a kisebbségek álláspontja iránt. Vannak olyan esetek, amikor ezek a kisebbségek szeretik azt mutatni az egész Parlamentnek, hogy az ő nézőpontjuk különbözik a képviselőcsoportunkban jelen lévő nagy többségétől.

Ez volt a helyzet nemrég a Macedónia és az Európai Unió kapcsolatáról szóló jelentésemmel kapcsolatos szavazás során. Egyik görög képviselőnk korlátozott felszólalási időt kapott képviselőcsoportunk véleményének tolmácsolására, és kijelentette, hogy az Európai Unió nem vehet fel több új tagot, minthogy akkor már az is jobb lenne, ha eltörölnénk, magát az Uniót. Valószínűleg ez a megjegyzés váltotta ki azt a félreértést, hogy képviselőcsoportom nem követi javaslataimat, hogy gyorsítsuk fel a tárgyalásokat ezzel a tagjelölt állammal. Ez azonban pusztán a Görög Kommunista Párt álláspontja volt, nem az egész képviselőcsoportunké, amelyik támogatta a javaslataimat, amint ennek a Parlamentnek a nagy többsége is.

Az utolsó vitában ma reggel, újra kialakult egy hasonló helyzet. Az integrált tengerpolitikáról szóló Piecyk-jelentésnek képviselőcsoportunkból két hozzászólója volt, a görög Pafilis és a portugál képviselő, Guerreiro. Nagyon fontos volt az általuk képviselt pártok számára, hogy lehetőséget kaptak a felszólalásra ezekben a témákban. Nemzeti vitáiban ez a két párt szereti a Piecyk-jelentést szimbólumként felhasználni mindarra, ami rossz a tengerészek és a kikötőmunkások munkakörülményeiben, és mindarra, ami a NATO-nak a tenger katonai célokra történő kihasználásához köthető.

Képviselőcsoportom többsége – beleértve a német és a holland küldöttséget – azon az állásponton van, hogy a Piecyk-jelentésnek semmi köze ezekhez a kérdésekhez. Kétszer is támogattuk a kikötőkre vonatkozó irányelv leszavazását, de nem ellenezzük általában a tengerpolitikát. Támogatjuk Piecyk úr javaslatait, amelyek olyan hasznos elemekre összpontosítanak, mint a környezet, a part menti részek, az oktatás és a munka minőségének védelme.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Megszavaztam ezt a jelentést, több okból. Először is az egyik legnagyobb kihívás, amellyel Európának meg kell birkóznia: az éghajlatváltozás. Ennek közvetlen kihatása van a tengeri területekre, különösen a vízszintek emelkedésével fenyegetett part menti régiókra. Másodszor a tengeri erőforrások jelentős kiaknázása, különösen a túlhalászás és az éghajlatváltozás jelenleg súlyos fenyegetést jelent a tengeri környezetre. Az óceánok és az éghajlat közötti kapcsolatok az EU éghajlatpolitikájának fő részét képezik. Harmadszor, a tengeri szennyezés csaknem 80%-a a szárazföldről származik. A környezetre leselkedő veszélyek – mint a tengerfenéken található hajóroncsok, a katonai lőszerek és a vegyi fegyverek – szintén jelentős veszélyt jelentenek. Negyedszer az intenzív halászat megbillentette az ökoszisztéma egyensúlyát, és a biológiai sokféleség stabilitását is megszüntette. Ötödször, az óceánok és a tengerek fontos szerepet játszanak az energiabiztonság biztosítására irányuló európai stratégiában. Egyfelől olaj, gáz, és megújuló energiák forrásai. Másfelől az energia szállításának eszközei és útjai, ily módon pedig növelik az energiabiztonságot. Ezért az óceánok és tengerek tekintetében fenntartható fejlesztési politikát kell kidolgoznunk.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások

− Jelentés: Jan Andersson (A6-0132/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Svéd képviselőtársam, Jan Andersson jelentése mellett szavaztam az egyszerűsített eljárás értelmében, amely megerősíti a szakképesítéseknek az Európai Közösség tagállamai közötti összehasonlíthatóságáról szóló 85/368/EGK európai parlamenti és a tanácsi határozatra irányuló javaslatot, amely határozat felszólította a tagállamokat és a Bizottságot meghatározott szakmákban a közösségi munkaköri leírások megfogalmazásában való együttműködésre, majd a tagállamokban elismert szakképesítéseknek az előzőekben megbeszélt munkaköri leírásokkal való összepárosítására.

Mivel ezt a határozatot nehéz volt alkalmazni, hatályon kívül helyezésének volt értelme. Az Európai Képesítési Keretrendszernek (EKK) foglalkoznia kellene a hatályon kívül helyezendő határozat korlátaival, azzal, hogy a képesítések átláthatóságának javítására összpontosít és az együttműködés decentralizált megközelítését vezeti be, ami tükrözi a képesítések egyre növekvő összetettségét Európában. Mindazonáltal ez a szerencsétlen ügy bizonyítja, hogy szükség van a közösségi jog egyértelművé tételére és egyszerűsítésére, hogy a polgárok megértsék és használni tudják mindennapi életükben.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) A foglalkoztatásnak az Európai Unióban történő növekedése közvetlenül kapcsolódik a szakképzéshez és a képesítések kölcsönös elismeréséhez. Támogattam  Andersson úr jelentését, mert úgy érzem, hogy az uniós tagállamoknak kellene egy közös modellt készíteniük, amely segítségével hitelesíteni tudnák a szakképesítéseket, függetlenül attól, hogy azt melyik országban szerezték. Ez készségeik javítására fogja bátorítani a munkavállalókat, a tanulókat pedig arra, hogy tanuljanak, szerezzenek új tapasztalatokat, és javítsák idegennyelv-tudásukat Európa különböző részein.

Małopolska képviselőjeként, amely a tanulók számát tekintve a harmadik legnagyobb régió Lengyelországban, úgyszintén szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a fiatalok számára különös jelentőséggel bír okleveleik elismerése. Kivételesen fontos a külföldön tapasztalatot szerezni kívánó fiatalok számára minden lehetőség, ami a cserediákságot, és a képesítések összehasonlítását teszi lehetővé.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A négy elv egyike, amelyekre az Európai Unió közös piaca épül, az emberek szabad mozgásához kapcsolódik. Az emberek szabad mozgása adja meg a lehetőséget az EU polgárai számára, hogy munkát vállaljanak egy másik tagállamban.

A különböző oktatási rendszerek és a szakképesítéssel kapcsolatos szabályozás azonban gyakran nehézzé teszi a munkahelyek elfogadását a képesítés szerinti foglalkozásban. Ezért annyira fontos, hogy a szakképesítések összehasonlíthatók legyenek a tagállamokban. Az Európai Bizottság és az előadó nézete szerint az ezt a területet szabályozó  85/368/EGK határozat nem könnyítette meg megfelelően a szakképesítések összehasonlíthatóságát, és nem szolgálta egy másik tagállamban munkát kereső munkavállalók javát.

Ez húzódik meg azon döntés mögött, hogy a határozatot egy újabb és hatékonyabb eszközzel, az Európai Képesítési Keretrendszerrel kell felváltani, amely növeli az átláthatóságot, támogatja a képesítések átvitelét, és könnyebbé teszi a tanulmányi eredmények megítélését.

Örülök, hogy ez a lépés széleskörű támogatást vívott ki a különböző területek részéről, mint például: a szociális partnerek, az ipari és iparági szervezetek, az oktatási intézmények és a nem kormányzati szervek részéről. Ez garantálja, hogy a most folyamatban levő változásokat széles körben elfogadják majd.

Ezért én a határozat visszavonása mellett szavazok és úgy érzem, hogy az EKK a szakképesítések összehasoníthatóságát lehetővé tevő eszközként lehetőséget biztosít az embereknek arra, hogy könnyebben mozogjanak, és az olyan célok elérését is elősegíti, amelyek nem valósultak meg a 85/368/EGK határozat révén, ily módon biztosítva a nagyobb munkavállalói mobilitást az Európai munkaerőpiacon.

  Katalin Lévai (PSE), írásban. − Andersson úr jelentése mellett szavaztam, mert fontosnak tartom, hogy elháruljon minden lehetséges akadály a szakképesítések összehangolása előtt. Fontos, hogy a Tanács 85/368/EGK határozatát megszüntessük, hiszen végrehajtása nem volt eredményes a szakképesítések harmonizációja terén.

Ma már a határozatot pótolják más, frissebb és hatékonyabb európai szintű eszközök, mint például az Európai Képesítési Keretrendszer. Az EKK az élethosszig tartó tanulás elősegítésének eszközeként az általános jellegű és felnőttoktatás, a felsőoktatás, valamint a szakoktatás és képzés minden szintjét magába foglalja. Fontos tehát, hogy a tagországok minél nagyobb súlyt helyezzenek az oktatásra, hiszen ez a foglalkoztatás alapja. Az oktatás az általános műveltség és kultúra elsajátítása mellett pedig egy toleráns európai társadalom kialakításában is kiemelkedő szerepet játszik. A következő generációnak az energiahatékonyság és a környezetvédelem mellett meg kell tanulni a másság elfogadását és megbecsülését is.

Ám az oktatás többet rejt magában: lehetőséget nyújt a kisebbségeknek, a romáknak kultúrájuk megőrzésére és az integrációra. Már ma a kisebbségek körében egyre több a jól képzett fiatal, akik felkészültek arra, hogy megvédjék saját érdekeiket a helyi hatóságokkal és a kormánnyal szemben.

Ahhoz, hogy mindez általános legyen, fejlődésre van szükség a nyelvtanításban, több figyelmet kellene szentelni a kisebbségek kultúrájára az iskolákban, és maguknak a kisebbségeknek is aktívabb szerepet kellene vállalniuk a tanításban.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A gyakorlatban nem mindig sikerült minden nehézség elsimítása a szakképzés kölcsönös elismerése és a munka minőségének fenntartása tekintetében anélkül, hogy szükségtelen akadályokat emeltünk volna. E tekintetben nagyon riasztó, hogy a szolgáltatási irányelv bizonyos szempontból szabad kezet adott a külföldi szolgáltatóknak ahhoz, hogy azt csináljanak, amit akarnak, a hatékony ellenőrzés lehetőségeinek hiányában és megmagyarázatlan szankciók mellett, míg a hazai szolgáltatóknak szigorúan be kell tartaniuk a törvényt és a normákat.

Néhány év múlva hazai vállalkozásaink követelni fogják azoknak a szabályoknak az újbóli értékelését, amelyek a külföldi vállalatokra vonatkoznak, azért, hogy ne bukjanak bele a kíméletlen versenybe. Az aláígérés gyakorlatát folytató versenyt még mindig bátorítják a bérek, a munkakörülmények és a szociális biztonság tekintetében. Az EU-nak sem volna szabad ezt az irányzatot támogatni a „kék kártyával”. Van elég szakmunkásunk, fizessük is meg őket tisztességesen.

− Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0152/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lengyel képviselőtársam, Geringer de Oedenberg asszonynak a 96/100/EK (az 1997. március 1-jei HL L) irányelvvel és a 2001/38/EK (a 2001. július 10-i HL L) irányelvvel módosított, a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló, 1993. március 15-i 93/7/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatnak az együttműködési eljárás keretében első olvasatban való jóváhagyásáról szóló jelentése mellett szavaztam.

Csalódással tölt el, hogy az egységes szerkezetbe foglalás ilyen hosszú időt vesz igénybe; ne felejtsük el, hogy a Bizottság 1987. április 1-jén úgy határozott, hogy arra utasítja szolgálatait, hogy végezze el az összes jogszabály egységes szerkezetbe foglalását, legkésőbb a 10. módosítást követően, hangsúlyozva, hogy ez nem nagy dolog és hogy szolgálatainak arra kellene törekednie, hogy még rövidebb idő alatt kodifikálja az általa elvállalt szövegeket. A Európai Tanács soros elnöke (Edinburghban, 1992 decemberében) megerősítette ezeket az felszólításokat.

Végül pedig az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, 1994. december 20-án megkötötte intézményközi megállapodását a gyorsított eljárás alkalmazására.

  Nicodim Bulzesc (PPE-DE), írásban. − (RO) A Geringer-jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek a jogellenesen egy tagállam területéről kiszállított kulturális tárgyaknak a jogos tulajdonoshoz való visszaszolgáltatásával.

Ez a jelentés támogatja a jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásával kapcsolatban a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés létrehozásáról szóló európai irányelv kibocsátását. Az irányelv előírja azt, hogy az egyes tagállamokban egy központi hatóságot kell létrehozni, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozna és amely együttműködne a többi tagállamban létrehozott hasonló hatóságokkal és a Interpollal.

Ugyanakkor egy ilyen irányelv egyszerűsítené az Európai Unióban jelenleg meglévő igazgatási eljárást, és én személy szerint várom, hogy ezt a jogszabálytervezetet végrehajtsák.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogatom a tagállamokból jogellenesen kiszállított kulturális tárgyakkal kapcsolatos jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását. A jelen jogszabályt többször módosították, és fontos, hogy világos jogi keret álljon a rendelkezésünkre, amelyen belül a tagállamok biztosíthatják az ellopott kulturális tulajdonuk visszaszolgáltatását.

Úgy vélem továbbá, hogy a kulturális tárgyakat vissza kell szolgáltatni a tagállamokon belül élő helyi közösségeknek, amikor egyértelmű helyi támogatást élvez egy ilyen kezdeményezés. Ebben az összefüggésben, teljes mértékben támogatom, például a lewisi sakkfigurák Skócia nyugati szigeteinek egy pontjára, és hasonlóképpen a Szent Ninian-sziget kincsének a Shetland-szigetekre történő visszaszolgáltatását.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Tisztelt Elnök úr, hölgyeim és uraim! Geringer de Oedenberg asszonynak a tagállamok területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló jelentése mellett szavazok.

Alapvető dolognak tartom, hogy a tagállamok együtt tudjanak működni a nemzeti kormányok közötti viták elrendezése és a kulturális vagyon európai szintű védelme fontosságának elismerése érdekében. A kulturális javak és műalkotások a tagállamok polgárainak örökségét képezik, akiknek minden joguk megvan azok látogatására és megcsodálására.

Valóban vannak olyan lopott műtárgyakkal kapcsolatos botrányok és vitás esetek, amelyek évtizedekre nyúlnak vissza. Minden kétséget kizáróan szükségesnek tartom a Közösség beavatkozását e helyzetek megoldására.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − Bár a jelentés mellett szavaztam, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat 13. cikke kimondja, hogy ezt az irányelvet 1993. január 1-jétől kell alkalmazni.

Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy az Észt Köztársaság Szovjetunió által 1940-ben történt illegális bekebelezése után számos műalkotást vittek el Észtországból a Szovjetunió különböző helyeire, amelyeket nem adtak vissza, és amely tárgyak között volt az elnöki gallér is. Remélem, hogy a Bizottság nem feledkezett el erről, és hamarosan előáll az 1993 előtti jogellenes elszállításokról szóló irányelvre irányuló javaslattal.

− Jelentés: Pia Elda Locatelli (A6-0145/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Olasz képviselőtársam, Locatelli asszonynak az üzemanyagcellákkal és a hidrogénnel foglalkozó közös vállalkozás létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról folytatott konzultációs eljárás szerint megírt jelentése mellett szavaztam. Európának az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiák arcvonalába való helyezése globális szinten, kiváló politika.

A üzemanyagcellák különálló, energiahatékony energiakonverterek, amelyek nagymértékben csökkentik az üvegházhatást okozó gázok termelését. Nagyfokú rugalmasságot kínálnak mivel hidrogént és más üzemanyagokat – például földgázt, etanolt és metanolt – használnak föl.

Létfontosságúvá vált egy közösségi eszköz létrehozása e közös technológiai kezdeményezéssel (KTK), hogy partnerségek jöjjenek létre az állami és a magánszektor között a kutatás területén a kutatási és technológiafejlesztési hetedik keretprogram (FP7) szerint. A KTK-k – amelyek főként az európai technológiai platformok munkája eredményeként jönnek létre – tükrözik az EU-nak a kutatás összehangolására vonatkozó erős elkötelezettségét az Európai Kutatási Térség erősítése és a versenyképességgel kapcsolatos európai célkitűzések elérése érdekében. Támogatom a kis- és középvállalkozásoknak nyújtandó növekvő segítség gondolatát.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egyetértek az előadóval, hogy az Együttműködés egyedi programot kellene alkalmaznunk, amely az üzemanyagcellákat és a hidrogéntechnológiát azon hat terület közé sorolja, amelyek a KTK szempontjából lényegesek lehetnek.

Ez az üzemanyagcellákkal és hidrogénnel foglalkozó közös vállalkozást létrehozó javaslat a hidrogén- és üzemanyagcella-technológiával foglalkozó európai platform munkájának gyümölcse, célja pedig az környezeti technológiai cselekvési terv végrehajtásához való hozzájárulás

Az üzemanyagcellák nagyon csendesek, rendkívül hatékony energiakonverterek, amelyek használata az üvegházhatást okozó gázok és egyéb szennyezőanyagok jelentős, kumulatív csökkentéséhez vezet, miután hidrogénnel és más üzemanyaggal – mint a földgáz, az etanol és a metanol – működnek. A hidrogén mint rugalmas energiahordozó bevezetése pozitívan járulhat hozzá az energiabiztonsághoz és stabilizálhatja az energiaárakat, minthogy bármilyen elsődleges energiaforrásból elő lehet állítani, és mint olyan, sokféleséget vezethet be a szállítási lehetőségekbe, ami jelenleg nagymértékben olajfüggő.

Bár nagymennyiségű uniós finanszírozást tereltek az üzemanyagcella- és a hidrogénkutatásba, nem valószínű, hogy ezek a technológiák olyan hamar piacra fognak kerülni, amint azt remélnénk.

  Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban szavaztam, és ez akadályozott abban, hogy részt tudjak venni ebben a vitában, ezért szeretném megindokolni, hogy miért szavaztam a jelentés mellett.

A Parlament üdvözli ezt a KTK-t,

mert sok köze van az uniós prioritásokhoz: az energiához és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

mert a négy előző KTK feldolgozása közben felhalmozódott tapasztalat nagyon sokat segít ennek a rendeletnek a kialakításában: a Bizottság már ismeri gondjainkat ezen új eszközt illetően, mint például a finanszírozás, a részvételi szabályok, az átláthatóság, a nyitás, és a folyamatosság feltételei stb.

mert jó munkát végzett az előadó. Az alábbi, javasolt módosítások mind-mind erősítik a Bizottság javaslatát: az EU e technológiák előfutárává válása, annak garantálása, hogy elsőbbséget élvez a hosszú távú kutatás, azon használati és terjesztési szabályok támogatása, amelyek a 7. keretprogramban részt vevőkhöz vannak igazítva, a Tudományos Bizottság megerősítése azzal a funkcióval, hogy ők jelölhetik ki a tudományos prioritásokat és megakadályozhatják, hogy a rendelet azt írja elő, hogy a konzorcium koordinátora egy ipari csoportból kerüljön ki.

A KTK-k jó eszközök a K+F kapacitásunk javítására feltéve, hogy azon célok szellemében hajtják őket végre, amelyek szellemében megfogantak. Kötelességünk annak biztosítása, hogy ez így legyen.

− Jelentés: Sergio Berlato (A6-0164/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Üdvözlöm a Berlato-jelentést, amely a Közösségi Dohányalap finanszírozása 2012-ig történő meghosszabbításának lehetőségéről szól.

Az EU úgy érzi, hogy védenie kell ezt a fontos ágazatot, mert a támogatások teljes visszavonása óriási károkat okozna a termelésben, ami viszont negatív következményekkel járna az érintett régiók foglalkoztatását tekintve.

Néhány területen a dohány a mezőgazdasági exportok 35%-át is kiteheti, és egy potenciális termeléscsökkenés súlyos gazdasági és társadalmi kárt okozna, különösen, ha a helyi gazdaság már amúgy is nehéz helyzetben van.

Fontos annak hangsúlyozása, hogy a közösségi dohányalapra elkülönített finanszírozási összeget fogják majd felhasználni a dohányzás káros hatásaival kapcsolatos kezdeményezésekre, oktatásra és a tudatosság felkeltésére irányuló kampányokra.

Ezért remélem, hogy a dohányzásellenes kommunikációs alap kibővítésére vonatkozó javaslatot kollégáim is támogatják, ily módon védve a fogyasztók érdekeit is.

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) A dohánytámogatás 2006-os és 2007-es évi bizonyos mennyiségének átvitelével finanszírozott közösségi dohányalap elősegíti a dohányzás káros hatásaival kapcsolatos lakossági tudatosság felkeltésére irányuló kezdeményezéseket.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság javasolta a finanszírozás meghosszabbítását a pénzügyi terv végéig és 6%-ra növelte a százalékos arányt. A dohányfogyasztás nem változott Európában, és a fokozatos európai termeléscsökkenést dohányimport pótolja.

Ezzel egyidejűleg foglalkozni kell a dohánypiac közös szervezésének fenntartásával, és ennek következtében a 2010-től alkalmazandó 2004-es reform elhalasztásával a KAP állapotának felmérésekor, mert a függetlenítés a termelés csaknem teljes cserbenhagyását okozza bármiféle fenntartható alternatíva nélkül a gazdaság és a munkahelyek szempontjából, aminek máris nagyon súlyos következményei vannak az érintett vidéki területekre, viszont semmilyen hatása sincs a közegészségügyre.

Nem gondolom, hogy egymást kizáró dolgok a dohányzás elleni küzdelem, és az az átmeneti időszak meghosszabbítása, amely lehetővé tenné, hogy az európai termelők alternatívát találjanak a dohánytermesztésre ekként enyhítve a régióinkra gyakorolt negatív hatást.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A közösségi dohányalap finanszírozásának célja kizárólag a tájékoztató kezdeményezések előmozdítása a dohány okozta potenciális károkkal kapcsolatban. Az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat a 2008. és a 2009. naptári évre nyújtott dohánytámogatás 5%-ának megfelelő összeg átcsoportosítását írja elő. A Parlament a maga részéről az odaítélt dohánytámogatás 6%-ának átcsoportosítását javasolja a 2009–2012 időszakra feltéve, hogy a termelők támogatása folytatódik.

Amint tudjuk, az Európai Bizottság sajnálatos módon a termelési támogatás függetlenítésének irányába mozdult el, ami nagy szerepet játszott a dohánytermelés csökkenésében Portugáliában, bár a dohányt továbbra is importálják a termelő országokból. A Bizottság még mindig a dohánytermelők támogatási rendszeréhez köti ezt az alapot azon az alapon, hogy ez az egyetlen rendelkezésre álló finanszírozási forrás. Ennek az érvelésnek megfelelően és annak a nézetnek az alapján, hogy a tájékoztató kampányok továbbra is értékesek lesznek, a módosítások megfelelőnek látszanak.

Lényegesnek tűnik a Bizottsághoz a csaknem az összes dohánytermelő tagállam részéről beérkezett azon legújabb kérés támogatása, hogy a Bizottság terjesszen elő egy olyan rendeletre irányuló javaslatot, amely meghosszabbítaná a jelenlegi dohánytámogatási rendszert 2013-ig, a KAP állapotfelmérésének részeként folyamatban lévő tárgyalásokon való megfontolás céljából.

  Neena Gill (PSE), írásban. − Én a jelentés ellen szavaztam, mert olyasvalakiként, aki egészen az elejétől kezdve a dohánytermelés támogatása ellen érvelt, úgy gondolom, hogy kétségbeejtő lenne, ha a dohánytámogatás fokozatos megszüntetését elhúznánk 2009-ről 2012-ig.

Támogatom az Európai Bizottság javaslatát, amely jelzi, hogy nem indokolt a dohánytermeléshez köthető dohánytámogatás folytatására. Úgy hiszem, hogy teljességgel elfogadhatatlan a Parlament jelentése, amely megpróbálja a vitát újra megnyitni a támogatás 2009-ig történő fokozatos megszüntetéséről.

Nem látok semmilyen logikus okot a dohánytermelés támogatására, különösen a dohánynak az egészségre és az egészségügyi kiadásokra vonatkozó negatív következményei miatt.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A közösségi dohányalapról szóló Berlato-jelentés ellen szavaztam. Az EU – több tagállammal együtt – kereste a dohányhasználat csökkentésének módját olyan intézkedésekkel, mint például a dohány reklámozásának megtiltása. Ezért durva képmutatás, ha az EU továbbra is támogatja a dohánytermelőket Európán belül.

  Kartika Tamara Liotard, Erik Meijer, Esko Seppänen, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Az Európai Parlamentnek a dohányalapról szóló állásfoglalása a dohány agrártámogatásának meghosszabbítását javasolja. Nevetséges, hogy az EU pénzzel támogassa a dohánytermesztést, de hogy ennek a pénznek egy részét dohányzásellenes kampányokra fordítsák, az meg képmutató dolog. Minden dohányra vonatkozó agrártámogatást azonnal meg kell szüntetni. A dohányzásellenes kampányok hasznosak, de könnyen lehet más módon finanszírozni ezeket.

  David Martin (PSE), írásban. − Sergia Berlato közösségi dohányalapról szóló jelentése arra törekszik, hogy újra megnyissa a vitát a dohánytámogatás 2012-ig való meghosszabbításáról. Nem indokolt a termelőknek nyújtott dohánytámogatás sem közegészségügyi, sem gazdasági szempontból, ezért meghosszabbításukra egész egyszerűen nincs szükség.

Tényleg, ha az EU dohánnyal kapcsolatos álláspontját vesszük, akkor a jelentésben szereplő javaslatok nemcsak hogy képmutatónak, hanem erkölcstelennek is tartom. Ezért nem tudtam a jelentés mellett szavazni.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Berlato-jelentés mellett szavaztam, akárcsak az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal „Confederal” képviselőcsoportja. A jelentés garantálja a közösségi támogatást a dohánytermelőknek egy további időszakra, és védelmet nyújt számukra a kedvezőtlen megkülönböztetés ellen a más mezőgazdasági termékek termelőivel szemben, amelyekre a támogatás tovább folytatódik Különösen fontos, hogy kihasználjunk minden lehetőséget, amelyeket a meglévő forrásaink megengednek. Meg kell akadályoznunk, hogy a dohánytermesztést feladják, és meg kell állítanunk a vidéki népesség kiáramlását ez alatt a terményre vonatkozó átmeneti időszak alatt.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) A Berlato-jelentést megszavaztuk, de ez nem oldja meg a dohányzás és a dohánytermelés problémáját.

Mondhatják, hogy több éve halogatjuk már a döntést ezekkel a fontos kérdésekkel kapcsolatban. Ez a probléma mindaddig vissza fog térni és probléma marad, ameddig az emberek dohányoznak. Meg kell oldani, de ne a mezőgazdasági termelők kárára, akik a dohánytermeléshez kötötték magukat és akiknél már lényeges befektetési költségek merültek fel.

A dohánytermelés több tízezer családnak biztosít megélhetést, akiknek gyakran nincs más kereseti forrásuk, mint például Lengyelország azon régióiban, ahol a talaj szegény.

Ezért van szükségünk stratégiai döntésekre ma, amelyeket megfelelő gonddal hozunk meg, nem pedig a lobbistáktól érkező nyomás hatására, akik a nemzetközi rendszer részeként működő közvetítők és kereskedők érdekeit képviselik.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni Berlato úrnak és kifejezni támogatásomat a jelentéssel kapcsolatban.

A jelentés rendkívül kiegyensúlyozott és azt a ritka pozitív példát testesíti meg, amikor az EU mezőgazdasági és egészségügyi politikája integrálódik. Azzal, hogy azt javasolja, hogy növeli a dohánytermelőknek nyújtott támogatásból származó levonás százalékos értékét és 81 millió eurós kiegészítő támogatást biztosít a dohányzásellenes kampányok részére, a jelentés megelégedéssel tölti el mindkét tábort bizonyos érzékeny kérdésekkel kapcsolatban.

Másfelől ez a jelentés a termeléstől részben függő támogatásokat terjeszti ki a termelőkre úgy, hogy azzal az uniós költségvetésnek semmilyen további költséget nem okoz és anélkül, hogy megkülönböztetés lenne köztük és más agrárágazatok között, ezzel erősítve meg a Parlament által 2004 márciusában, Strasbourgban kifejtett álláspontját.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Tisztában vannak Önök azzal, hogy évek hosszú során ez a Parlament csak szájhősködött a dohányzásnak az egészségre gyakorolt káros hatásainak kidomborításában?

És mégis ez idő alatt az Európai Unió eurómilliókat adott támogatásként azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik ugyanezt a terméket termesztették.

Az ilyen politikai gyakorlat rendkívül képmutató.

A Mezőgazdasági Bizottság jelentése megpróbálja ismét megnyitni a vitát a dohánytámogatás 2012-ig történő meghosszabbításáról. Pedig a Bizottság javaslata, amelyre válaszként állítólag a jelentés készült, arról szól, hogy hosszabbítsuk meg a dohányalap finanszírozását, amit – mint tudjuk – a dohányzás káros hatásaira való figyelmeztetésre használtak.

A Mezőgazdasági Bizottság egy olyan bűvészmutatványt kísérelt meg, ami bármely első osztályú bűvészt büszkeséggel töltött volna el, de szerencsére észrevették, és leleplezték, hogy mi is ez a valóságban, nevezetesen: kísérlet a dohánytermelők részére folyósított támogatásra. Ennek ellen kell, hogy álljon a Parlament, mind erkölcsi, gazdasági mind pedig egészségügyi alapon.

A Bizottság álláspontja világos. A termeléshez kötött dohánytámogatás indokolatlan. Legfőbb ideje, hogy a Parlament ugyanezt az érvelést fogadja el azzal, hogy ellenáll a Mezőgazdasági Bizottság e kérdésben tanúsított álláspontjának. Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen fogok szavazni.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Több mint félmillió uniós polgár hal meg évente a dohányfüggőség következtében. Az uniós adófizetőknek egyetlen centet sem szabad a közösségi dohányalapra költeniük. A közösségi dohányalapnak meg kellene szűnnie.

−Jelentés: Bairbre de Brún (A6-0133/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit képviselőtársam, Brún asszonynak a PEACE Program (az Észak-Írországban a békét és a megbékélést célzó uniós egyedi támogatási program) értékeléséről szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam, amely jelentés hangsúlyozza, hogy a helyi felhatalmazás lényeges része a békeépítés folyamatának Észak-Írországban és hogy a civil társadalom ebben a folyamatban nagyban hozzájárult a helyi politikaalkotás és végrehajtás javításához.

Támogatom azt a gondolatot, hogy a programok résztvevői közötti együttműködés, amelyeket a PEACE és az IFI (Nemzetközi Alap Írországért) finanszíroznak, ne szűnjön meg, amikor a programok véget érnek.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A PEACE Programról szóló Brún jelentés mellett szavaztam, amely helyesen hangsúlyozza a helyi felhatalmazás jelentőségét a béke-építő folyamatban. A PEACE programok értékes hozzájárulást tettek az írországi békefolyamathoz és üdvözöljük a jövőben erre építő erőfeszítéseket.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Örömmel támogatom a PEACE programot és remélem, hogy továbbra is segíteni fogja az alulról jövő kezdeményezéseket a kis közösségekben.

- Jelentés: Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (A6-0130/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársam, Graefe zu Baringdorf jelentése mellett szavaztam, amely jelentés a húsra és állatállományra vonatkozó statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat módosítását javasolja, de oly módon, ami lehetővé tehetné az együttdöntési eljárásban az első olvasatban történő megállapodást. Az állatállományra vonatkozó statisztikák (évente kétszer a sertés- és a szarvasmarhafélék és évente egyszer a juh- és kecskefélék), a havi vágási statisztikák (a sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecskefélék és a baromfi esetében a fej és a hasított test súlya szerint), valamint a hústermelési előrejelzések (a sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecskefélékből származó hús esetében) létfontosságúak az uniós piacok irányítása tekintetében, de az időközben igen bonyolulttá vált hatályos jogszabályokkal sürgősen foglalkozni kellett. Ésszerűnek tűnik a baromfihúst is belevenni a sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecskefélékből származó húsra vonatkozó statisztikák mellé.

  Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. − (RO) Az eljárások egyszerűsítése az európai intézmények egyik legnagyobb célkitűzése, mivel tisztában vannak azzal, hogy a túlszabályozás mind működésük, mind pedig a gazdasági szereplők hatékonysága és versenyképessége szempontjából terhet jelent. A romániai gazdálkodók és mezőgazdasági termelők számára a bürokratikus teher csökkentése olyan követelmény, amely azt a célt szolgálja, hogy teljes mértékben részesülhessenek az Európai Unióhoz való csatlakozás nyújtotta előnyökből.

A statisztikai jelentéseket mind az Eurostatnak, mind pedig – különösen – a nemzeti intézményeknek és vállalatoknak figyelembe kell venniük. A hús esetében a statisztikai adatok olyan képet nyújtanak, amely lehetővé teszi, hogy – intervenciós mechanizmusok létrehozása révén – megfelelő időben lehessen intézkedéseket tenni a piac szabályozása érdekében.

A statisztikai jelentéseknek egységesnek és helytállónak kell lenniük és megfelelő időben rendelkezésre kell állniuk, a közösségi piacon a termelőket, fogyasztókat vagy mindkét csoportot egyaránt érintő, nagyobb egyensúlyhiányok elkerülése érdekében.

E jelentésnek épp ez a küldetése, és én nagyon örülök ennek! Ugyanakkor a nemzeti hatóságoknak is szigorúan (és adott esetben határozottan) kell végrehajtaniuk az intézkedéseket, ami a válaszadók részéről komolyságot eredményezne.

Ezt a kérdést mind a statisztikai adatok gyűjtését és feldolgozását végző személynek, mind pedig az azokat beküldő gazdasági szereplőknek ugyanolyan gondosan kell kezelniük. A szigor mellett ez a rendelet ezen adatok egységességét is eredményezi az Európai Unió egész területén alkalmazandó közös normák révén.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Graefe zu Baringdorf úr jelentését a húsra és állatállományra vonatkozó statisztikákról szóló rendeletre irányuló javaslatról. A rendelet célja az e területen meglévő jogszabályok egyszerűsítése. A jelentésben szereplő ajánlások mellett szavaztam.

− Jelentés: Anne Van Lancker (A6-0172/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Belga képviselőtársam, Van Lancker asszony konzultációs eljárás keretében elkészített, a tagállamok foglalkoztatási politikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentése mellett szavaztam.

Tisztelettel adózom képviselőcsoportunk előadója, kollégám és barátom, Morin asszony kiváló munkája előtt – különös tekintettel a rugalmas biztonság területére. Megkockáztatva, hogy egy kissé eltérünk a tárgytól – mivel e tanácsi határozat célja alapvetően inkább csak az, hogy ajánlásokat tegyen a tagállamok részére az Európai Közösséget létrehozó szerződés 128. cikkének megfelelően –, csalódott vagyok amiatt, hogy noha ez kötelessége lett volna az említett Szerződés 138. cikkének alkalmazásakor, a bizottság nem helyezi előtérbe a szociális partnereket, és nem jelenti ki, hogy eljött az ideje, hogy e szociális partnerek támogatásával alkossunk európai foglalkoztatási jogszabályokat az EK-Szerződés 139. cikkében megállapított eljárás alapján.

Nem lehet nagyra törő foglalkoztatáspolitikánk, ha nem a szociális partnerek támogatásával állapítjuk meg az európai munkaügyi jogszabályokat.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A lisszaboni stratégia – különösen a félidős felülvizsgálatot követően – az EU legfontosabb stratégiai kötelezettségvállalását jelenti, és a növekedés és a foglalkoztatás területén végre konkrét eredmények is kísérik.

E tekintetben Van Lancker asszony – miközben elismeri, hogy a stratégiának megvan az az előnye, hogy hozzájárult a munkahelyteremtéshez – kifejezi azt a véleményt, miszerint javítani kell a minőséget és a biztonságot. Meg kell azonban állapítani, hogy a munkanélküliek számának folyamatos csökkentése ellenére nő a határozott idejű szerződésekkel foglalkoztatott emberek száma, aminek egyértelmű kihatásai és következményei vannak. A számadatok egyértelművé teszik, hogy figyelemmel kell kísérni az egyes tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos kérdéseket egyre inkább kiegyensúlyozott és a rugalmas biztonsággal jellemezhető megközelítéssel kezeljék: ez új munkahelyeket, egyszersmind általánosságban jobb feltételeket is jelent a munkavállalók számára.

Amint azt az előadó hangsúlyozza, a lisszaboni menetrendnek azonban még jobban figyelembe kell vennie a közös szociális célkitűzéseket: stratégiánk zászlajára most nemcsak a növekedést és foglalkoztatást, hanem az integráció jelszavát is fel kell tűzni!

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó első iránymutatások után tíz évvel még kevesebb a jogokkal felszerelkezett munkahely, ami már önmagában is jelzi, hogy a stratégia célja nem a jogokkal rendelkező foglalkoztatás előmozdítása. Másfelől – az Európai Unió egyre inkább neoliberális gazdasági iránymutatásai által kísért – említett iránymutatások folyamatos módosítgatása hozzájárult a munkahelyekkel kapcsolatos, egyre növekvő bizonytalansághoz.

Jóllehet az előadó belefoglalt a jelentésébe néhány mentegetőzést a szegénységre vagy a társadalmi integrációra vonatkozóan, nem említi, hogy el kell mozdulni a jelenlegi makrogazdasági és foglalkoztatási iránymutatásoktól, amelyek teljes mértékben neoliberálisak, és ahol a verseny és a rugalmasság uralkodik, épp ami miatt az ilyen javaslatok csupán ködösítések, és nem kezelik a probléma gyökerét.

Néhány más javaslat ráadásul a rugalmas biztonság előmozdítására vagy inkább a munkaerőpiac deregulációjára törekszik, védelmezve a korszerű munkajogi jogszabályokon, kollektív szerződéseken és munkaszervezeten keresztül a rugalmas és megbízható szerződéses rendelkezéseket, és a tagállamok felé azt jelzi, hogy saját cselekvési terveket kellene végrehajtaniuk a rugalmas biztonság Tanács által elfogadott közös elvei alapján.

Ezért a jelentés ellen szavaztunk.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A tagállamok foglalkoztatáspolitikáival foglalkozó Van Lancker-jelentés mellett szavaztam. A jelentés helyesen hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak oly módon kell iránymutatásokat végrehajtaniuk, amely a megkülönböztetés elleni küzdelemre törekszik, függetlenül attól, hogy az nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapul-e.

A jelentés arra is felszólítja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáspolitika végrehajtása során ismerjék el a nemzeti hagyományokat. Én úgy vélem, hogy Európa különféle tradíciói elismerésének valamennyi uniós politika középpontjában kellene állnia.

  Stanisław Jałowiecki (PPE-DE), írásban. − (PL) Én tartózkodtam a Van Lancker asszony foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokról szóló jelentéséről tartott szavazáson. A jelentésben sajnos nem sikerült elkerülni az ellentmondásokat. Egyrészt számos olyan kifejezést tartalmaz, mint például „tudásalapú társadalom”, „versenyképesség” és „technológiai kihívás”, míg másfelől a „foglalkoztatási biztonság”, a „stabil foglalkoztatás” és hasonlók biztosításának szükségességéről beszél. Az előbbiek a törekvéseket hangsúlyozzák, az utóbbiak pedig a jelenlegi állapotukban tartják meg a dolgokat. Nem érhető el előrehaladás a foglalkoztatás szerkezetének megbontása nélkül. Ez még soha nem történt meg a történelemben.

Ahelyett, hogy a meglévő munkahelyek és munkatípusok fenntartásaként értelmezett foglalkoztatási biztonságról beszélnénk, valami másról kellene szólnunk, nevezetesen a munkához való hozzáférés biztosításáról; olyan munkához való hozzáférésről, amely most, ebben a pillanatban megvan. Ennek kellene közös aggodalmunk tárgyát képeznie.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az Európai Unióban nem túl jó a foglalkoztatási helyzet. A támogatott munkahelyeket nem számítva, a 2007-es 7,3%-os átlagos munkanélküliségi arány magasabb volt, mint a többi nagyobb gazdasági csoporté. Észak-Amerikában ez kevesebb mint 5%.

Az elénk terjesztett iránymutatások igen messze vannak attól, hogy javítsák a helyzetet, sőt, még rontanak is rajta. Az előadó által pozitív fényben vizsgált lisszaboni stratégia gazdaságainkat megnyitja a – különösen a valódi szociális dömpinget gyakorló kommunista Kínából eredő – tisztességtelen verseny előtt. Ezen túlmenően „a harmadik országok polgárai és az uniós polgárok közötti foglalkoztatási rések” csökkentésének követelésével a jelentés egyértelműen annak a bevándorlást favorizáló politikának a részét képezi, amelyet országainkban évekig követtek, és amely a harmadik világ nemzeteivé alakít át minket azáltal, hogy több mint 1,5 millió bevándorlót hozott be Európán kívülről.

A nemzeti preferencia helyreállítása – ami tisztességes pozitív megkülönböztetés –, a bevándorlás súlyának csökkentése, ezáltal pedig a vállalkozásainkat és munkavállalóinkat sújtó adóteher csökkentése, továbbá az európai piac védelme érdekében a közösségi preferencia elvének végrehajtása: ezek azok a főbb intézkedések, amelyeket meg kellene hozni az európai foglalkoztatás fejlesztése érdekében.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm azt, hogy az előadó elmozdult a lisszaboni stratégia szociális dimenziójának megerősítése felé. A rugalmas biztonsággal kapcsolatos kiegyensúlyozott megközelítés bevezetésére, valamint az aktív integrációra vonatkozó záradék bevezetésére irányuló felhívás – érzésem szerint – Európában mindenütt megerősíti majd a foglalkoztatáspolitikát. A jelentés mellett szavaztam.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) A tagállami foglalkoztatáspolitikákról szóló jelentésben számos ellentmondás van.

Az előadó leírja, hogy a megújult lisszaboni stratégia – több más terület mellett – eredményeket idéz elő az EU-ban a GDP elmúlt években bekövetkezett növekedése és a munkanélküliség csökkentése terén, valamint hogy nincs szükség a foglalkoztatási iránymutatások teljes felülvizsgálatára, hanem elég pusztán módosításokat eszközölni egyes pontok esetében.

Az előadó továbbá megállapítja, hogy az elmúlt években 6 millió 18 és 24 év közötti fiatal maradt ki az iskolából, hagyta ott az oktatást, valamint hogy a munkanélküli fiatalok teszik ki az EU teljes munkanélküliségének 40%-át, ráadásul ez a százalékarány kétszer olyan magas a migránsok körében. Ezenfelül 78 millió ember él szegénységben, ami Lengyelország lakosságának kétszerese.

Az előadó ezután vizsgálja a munkahelyek számának a minőségük hanyatlása árán elért növekedését, valamint – a gyakran kényszer hatására kötött szerződéses feltételek mellett – részmunkaidőben és határozott időre alkalmazott emberek százalékarányának emelkedését.

A valóság önmagáért beszél, de mi nem mindig akarjuk meghallani. A valóság az, hogy a társadalom nem integrálódik, hanem megoszlik. A szegénység nem csökken, hanem évről évre egyre többeket érint. A munkaerőpiacon a nőkkel, idősekkel és migránsokkal szembeni megkülönböztetés nem csökken, a gondolkodásmódban és a cselekvésekben meglévő sztereotípiák pedig egyáltalán nincsenek eltűnőben.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) Nagyjából-egészében pozitív a jelentés tartalma, de álszent dolog a társadalmi felelősségről, a helyi gazdaságról és egyenlőségről szónokolni, és eközben annak biztosítására törekedni, hogy a közbeszerzési szabályok megtiltsák az ilyen dolgok figyelembevételét. Én ehhez nem adom a nevem. A jelentés hamis képet fest a valóságról, ezért tartózkodom a szavazástól.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Támogatom ezt a jelentést és Van Lancker asszony azon véleményét, hogy a tagállamok közös szociális célkitűzéseit jobban kellene tükrözni a lisszaboni menetrendben. Támogatom továbbá a jelenlegi növekedési és munkahely-teremtési lisszaboni stratégiának egy, a növekedésen, munkahelyteremtésen és integráción alapuló stratégiává történő átalakítását. Létfontosságúnak tartom a közös szociális normák uniós szinten történő előmozdítását. A minőségi munkahelyek megteremtésére – az európai társadalmi modell értékeinek megerősítése mellett – szükség van.

Véleményem szerint az EU fenntartható fejlődésre irányuló stratégiájának egyik legfontosabb feladata egy olyan integráló társadalom megteremtése, amelyben a célok és az operatív törekvések prioritást élveznek a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel fenyegetett emberek számának korlátozása, valamint a nők, idősek és migránsok által a munkaerőpiacon játszott szerep fokozása és a fiatalok foglalkoztatásának előmozdítása érdekében.

− Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0181/2008)

  Richard James Ashworth (PPE-DE), írásban. − Ez a jelentés a 2009. évi költségvetési eljárásban néhány fontos iránymutatást határoz meg, és általánosságban erőteljesen egyetértünk az előadó azon eltökéltségével, hogy továbbra is tiszteletben kell tartani a parlamenti kiadások tekintetében önként vállalt 20%-os plafont.

2009 olyan év lesz, amely sok mindent megváltoztat a Parlament működésének mikéntjében, és úgy véljük, hogy e fegyelem megőrzése érdekében szorosan ellenőrizni kell valamennyi kiadási javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy azok az adófizetőnél értéket eredményeznek a pénzért cserébe. Különösen nem kérünk elnézést azért, amiért emlékeztetjük a Parlamentet, hogy a legnagyobb egyösszegű megtakarítás, amit megvalósíthatna, az lenne, ha felhagyna a Parlament két székhelyen történő működtetésével. Erőteljesen támogatjuk továbbá az előadó azon javaslatait, hogy biztosítsák a Parlament strasbourgi épületeinek azbesztmentesítéséhez szükséges eszközöket.

A brit konzervatívok várják az előadó további gondolatait kellő időben, és ezért tartózkodtak az e jelentésre vonatkozó végső szavazástól.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lengyel kollégámnak, Lewandowski úrnak a 2009-es pénzügyi év Parlament által becsült bevételeiről és kiadásairól szóló jelentése mellett szavaztam. Ennek a költségvetésnek óriási kihívásoknak kell megfelelnie, amilyen például a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése – ha a tagállamok ratifikálják –, az a tény, hogy 2009 a Parlament számára választási év, valamint a képviselők új statútumának hatálybalépése.

Bár nyilvánvalóan egyetértek azzal, hogy ébernek kell lennünk a költségvetési kiadások állapotával kapcsolatban, úgy vélem, hogy ellen kell szegülnünk a soknyelvűséggel (fordítás és tolmácsolás) kapcsolatos kiadásoknak, ami az Európai Unió politikai sikerének egyik feltétele. Ki kell továbbá dolgoznunk a lehetőségeket az európai parlamenti képviselők számára, hogy látogatókat fogadhassanak, mivel ezeket a látogatásokat igen nagyra tartják, és ezek segítenek a polgároknak abban, hogy többet tudjanak meg az Európai Unióról.

Végül pedig, véleményem szerint növelnünk kellene az európai parlamenti képviselők és az Európai Parlament bizottságainak személyzetét, függetlenségük és munkájuk megfelelő színvonalának biztosítása érdekében, például amikor más európai intézményekkel, lobbycsoportokkal vagy nemzeti parlamentekkel foglalkoznak.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) A 2009-es év számos kihívással jár majd az Európai Parlament számára, amelyek mindenekelőtt a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, a parlamenti választásokkal, a képviselők új statútumával, valamint a megbízatási időszak változásával kapcsolatosak. A 2009-es általános költségvetési szintnek meg kell felelnie a kihívásoknak, annak ellenére, hogy alatta marad a Parlament által önkéntesen vállalt, az igazgatási kiadások 20%-ában megszabott hagyományos korlátozásnak.

Érdemes megemlíteni az ez évi eljárásban egy, az Elnökség és a Költségvetési Bizottság korai és szorosabb együttműködését magába foglaló kísérleti szakasz alkalmazását minden olyan tétel esetében, amelyek jelentős költségvetési hatásokkal járnak. Az új megközelítés célja a rendelkezésre álló eszközök legésszerűbb alkalmazásának biztosítása, valamint a potenciális megtakarítások meghatározása.

Hangot kell adnom elégedettségemnek a képviselők új statútumával kapcsolatos kiadásokra vonatkozó érzékeny becslések miatt, különösen mivel fennáll a lehetősége az összeg egy későbbi szakaszban történő finomításának. Öröm látni továbbá a javasolt 65 új álláshely beépítését a 2009-re vonatkozó becslésekbe, a Parlament jogalkotási tevékenységének és a parlamenti képviselők részére nyújtott szolgáltatások megerősítésének elgondolása mellett, miközben ezen előirányzatok 15%-át egyidejűleg tartalékba helyezték. Szintén örömmel tölt el az a bejelentés, miszerint a 2008-as költségvetésben meghatározott prioritások továbbra is megmaradnak a tolmácsolással és a könyvtár analitikai szolgáltatásával kapcsolatban. Az ez évi költségvetési eljárás sikeres lezárása megkívánja, hogy haladéktalanul tárgyalásokat folytassunk és határozatokat hozzunk a Parlament ingatlanokkal kapcsolatos politikájára vonatkozóan.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A költségvetési eljárás a Bizottság 2009-re javasolt közösségi költségvetésének benyújtásával immár elkezdődött.

A korábbi költségvetési eljárásokban az Európai Parlament költségvetése a többéves pénzügyi keret 5. tételében (igazgatási kiadások) kiosztott összeg megközelítőleg 20%-át tette ki. Az előadó azt javasolja, hogy a 2009-re szóló költségvetés esetében is hasonló szinteket tartsanak meg.

Egy ilyen döntés nem gátolná vagy veszélyeztetné a személyzet számának növelésére, valamint – az egyenlőség és az Európai Parlamentben meglévő valamennyi hivatalos nyelv használatához való jog, illetve az ez által előmozdított tevékenységek tiszteletben tartása mellett – a tolmácsolási és fordítási szolgáltatások javítására irányuló, már említett igényekre történő megfelelő reagáláshoz szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását.

Ráadásul ez már ismétlődő probléma, mivel a tolmácsoláshoz és fordításhoz hasonló szolgáltatások javításának szükségességét gyakorta említik, a szükséges pénzügyi forrásokat azonban nem osztják ki; a kifejezetten a különböző nyelvek használatától való eltántorítás céljából alkotott szabályokat gyakorta alkalmazzák. Elég egy pillantást vetni az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésen elfogadott kritériumokra.

Másrészt a jelentés nem említi a munkavállalói jogok garantálását, különösen az utóbbi években a szolgáltatások EP általi fokozott kiszervezése tekintetében.

  Cătălin-Ioan Nechifor (PSE), írásban. − (RO) Az Európai Parlamentnek észre kellene vennie a szolidaritás elvének fontosságát, amelynek értelmében az elmaradott vagy kevésbé fejlett régiókat – többek között pénzügyileg – támogatni kell az Európai Unió költségvetéséből. Sajnálatos módon Románia e téren – körülbelül egy évvel csatlakozása után – még mindig az élmezőny tagja a regionális szinten egy főre jutó bruttó hazai termék felső szintjét tekintve. 8 régió közül 6 szerepel az EU legkevésbé fejlett 15 régiója között, az északkeleti fejlesztési régió pedig, ahonnan én is származom, még mindig a 27 tagállam legszegényebb régiója.

Románia gazdasági növekedésének ritmusa jelenleg nem elég ahhoz, hogy igen gyorsan csökkentse a minket elválasztó szakadékokat és a mindenütt fellelhető egyenlőtlenségeket, a strukturális alapok rendkívül alacsony abszorpciója pedig minden bizonnyal az egyik oka annak, hogy az Európai Unió szegénységi listáján a vezető hely közelébe kerültünk. Ezért tette a központi igazgatási törvény politizálása Romániát az EU költségvetésének nettó befizetőjévé, ami miatt Románia nagyjából 1,1 milliárd eurót fizetett be tavaly.

Az egyetlen vigasz, hogy 16 millió eurót visszakap az ország amiatt, hogy 2007 volt az első olyan év, amelyben költségvetési többletet jegyeztek.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EU által a balközép és a jobbközép vezette kormányok közreműködésével kidolgozott foglalkoztatási iránymutatásokhoz lelkesen hozzájárultak az Európai Parlament kapitalizmust képviselő politikusai. A munkásosztály legbarbárabb kizsákmányolását mozdítják elő a lisszaboni stratégia céljának elérése érdekében, ami nem más, mint a plutokraták nyereségének korlátlan növelése.

Az EU és a kormányzati politika középpontjában a hírhedt rugalmas biztonság áll, amely a munkajogviszonyok teljes szétbomlasztását magyarázza ki. Az EU a munkanélküliséget használja a munkavállalók megfélemlítésének eszközéül. Megszünteti a kollektív megállapodásokat és a teljes munkaidős, állandó foglalkoztatást. Ezeket felváltják az egyénre szabott munkaszerződések és azok a főként részidős munkahelyek, amelyek aligha érnek valamit a munka-, bér-, szociális, biztosítási vagy nyugdíjjogok tekintetében. Az EU célja, hogy valamennyi tagállamban döntő csapást mérjen a szociális védelemre, a biztosításra és a nyugdíjakra. Az EU által kidolgozott, középkori munkafeltételek között az uniós foglalkoztatási iránymutatásokban körülírt „minta-munkavállaló” egy olyan „foglalkoztatható” személy, aki a részmunkaidős munka minden elképzelhető formájának feltételei mellett hajlandó dolgozni. Nincsenek jogai, az adott kor kapitalista igényeinek megfelelő, eldobható készségekre képezték ki és át. Állandóan mozgásban van újabb és újabb munkát keresve, bőven a nyugdíjkorhatáron túl vagy akár halálig dolgozik, és tömérdek vagyont termel, amit a plutokrácia zsákmányol ki.

− Jelentés: Jens Holm (A6-0134/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Svéd képviselőtársam, Holm úr nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemről szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. Egyetértek azzal az elgondolással, hogy biztosítani kell az Európai Unió nyersanyag-ellátását, valamint hogy biztosítani kell a nyersanyagokhoz való hozzáférést a világpiacokon, megjegyezve ugyanakkor, hogy az Európai Unió jelenleg nem biztosít olyan koherens stratégiát, amely lehetővé tenné, hogy gazdasága szembenézzen a nyersanyagokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos fokozott verseny miatt a versenyképessége előtt álló kihívásokkal.

Csalódott vagyok, hogy a jelentés nem tárgyalja a világban zajló valutamanipulációval kapcsolatos kérdéseket, ami – az alacsony átváltási arányokkal együtt – torzítja a tisztességes versenyt. A nyersanyagok közül az olaj megérdemelte volna, hogy kiemelt figyelemben részesüljön, én pedig megismétlem azon javaslatomat, hogy hozzunk létre egy, a nyersolajárak éves szabályozására szolgáló európai eszközt; amely javaslatra legalább is egy pillantást azért érdemes vetni, ha nem is a piaci erőkkel szembeni küzdelem érdekében – amelyeket el kell fogadnunk –, hanem a belső piacon történő alkalmazásuk hirtelenségének szabályozása és azon hatás finomítása céljából, amelyet a nyersolajár-emelkedések az érintett ágazatok (halászat, közlekedés stb.) költség/árláncában okoznak.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Úgy tűnik, hogy Holm úr jelentése eléggé egyértelműen megnevezi azokat a problémákat, amelyekkel a világ jelenleg a nyersanyagköltségekben bekövetkezett példátlan emelkedés miatt szembesül. A saját természeti erőforrásokkal nem rendelkező európai országok számára ez a versenyképességgel és ennélfogva a munkahelyekkel, ellátási biztonsággal, a nagyobb mértékű függőséggel stb. kapcsolatos problémákat jelenti, a szegényebb országok esetében pedig fejlődésüket veszélyezteti, az élelmiszerhiány miatti zavargásokat és ehhez hasonló történéseket okoz.

Noha néhány ok említésre kerül – különösen néhány olyan felemelkedő ország, mint Kína kizsákmányoló magatartása, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmének liberalizációja –, elfednek vagy homályosítanak más okokat, mint például a spekulációt, Európa Brüsszelben kirajzolódó malthuszi agrárpolitikáját, magának a globális szabadkereskedelemnek az elvét stb.

Ami a megoldásokat illeti, egyértelmű, hogy a Parlament alapvetően a szabad és versenyképes piac szabályozási erényeiben hisz. Ez a piac azonban most fedi fel korlátait, ráadásul igen kegyetlenül. Az energia, az élelmiszer és a nyersanyagok nem olyan termékek, mint a többi: emberek túlélése függ tőlük. Itt az ideje, hogy Európa kereskedelmi kapcsolataiban Brüsszelből kiindulva védje meg saját és tagállamainak érdekeit legelsősorban, ahelyett, hogy mindenáron – emberi vagy társadalmi áldozatok árán – próbálkozzon egy globalista utópia megteremtésével.

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. – (PT) Ez a jelentés a hagyományos nyersanyag- és alapanyag-kereskedelmen túlmutató vonatkozásokkal foglalkozik. Az új nemzetközi helyzetben a különböző termelési tényezőket és összetevőket – többek között az energiát – nyersanyagoknak lehet tekinteni. E termékek árainak növekedése komoly dolog az azokat a határokon túlról importáló európai ipar számára. A piacok reagálnak az egyre több, természeti és környezeti feltétellel szembesülő termelő részéről felmerülő keresletnövekedésre és reagálnak a pénzügyi spekulációra. Aggasztó, hogy ez a nemzetközi helyzet Európában a gazdasági növekedés elsöprésére képes árszinteket ösztönzött. Amint kialakul ez a tendencia, a forrásokért folytatott versenyfutás olyan nyomáshoz és hiányokhoz fog vezetni, amelyek valószínűleg igazgatók számos generációja számára fog kihívást jelenteni, és minden bizonnyal kihatnak majd a modern világ kormányzására.

Az Európai Parlament e jelentés segítségével hívja fel a Bizottságot, hogy a WTO-n belül vesse fel a nyersanyagpiacokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdéseket. A célkitűzés a viszonosság megszerzése, ehhez pedig az egyik megfelelő út a WTO-n keresztül vezet. Az e termékekről folyó tárgyalások soha nem süllyedhetnek a regionális szint alá az integrációs, fejlődés és fenntarthatóság biztosítása érdekében. A nagyobb spekulációt és konfliktust megelőzendő, biztosítanunk kell, hogy az e forrásokkal rendelkező kereskedelmi partnereink tisztességes árat kapnak áruikért.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nem osztjuk a nyersanyag-kereskedelmet illetően a jelentésben szereplő elgondolást.

Nem értünk egyet azzal a bírálattal, amely a harmadik országok által bevezetett politikák és intézkedések leírásakor így fogalmaz: „az alapanyagokhoz való szabad és tisztességes hozzáférés akadályozásának tendenciája figyelhető meg, amely korlátozza az EU vállalkozásainak (!) nyersanyagokhoz és alapanyagokhoz való hozzáférését”. Minden országnak elidegeníthetetlen és szuverén joga eldönteni, hogy hogyan használja fel nyersanyagait, vagy hogyan kereskedik alapanyagaival. Az egyes országokban élő emberek dolga dönteni forrásaik és a megteremtett jólét felhasználásáról.

A jelentés nem említi meg, hogy a tényleges probléma valójában az EU neoliberális modelljében rejlik. Újkori gyarmatosító törekvésektől átitatva arra törekszik, hogy sok országot az uniós országok számára nyersanyagot előállító termelő szerepébe helyezzen vissza, a technológiát és a piaci mechanizmusok ellenőrzését – beleértve a spekulációt – alkalmazva a gazdasági függőség és a multik általi kizsákmányolás előmozdítása érdekében.

Amire szükség van, az az uralkodó gazdasági és társadalmi modelltől való egyértelmű elszakadás, véget vetve az uralkodó–elnyomott viszonyoknak, megvédve a nemzeti szuverenitást, az egyes országok gazdasági potenciálját, valamint külkapcsolataikban a kiegészítő jelleget és a szolidaritást fejlesztve, a termelést pedig az emberek igényeinek kielégítéséhez és a bolygó megőrzéséhez igazítva.

  Jens Holm (GUE/NGL), írásban. − A nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemmel foglalkozó jelentés számos, fejlődési szempontból lényeges kérdést fejt ki. A jelentés hangsúlyozza a spekuláció problematikus felbukkanását az inflálódó árakban és a piacokon tapasztalt ingadozás fokozódásában, amit szabályozni kell.

Több támogatásra szólít fel továbbá a fejlődő országok gazdaságának diverzifikálásához, és kiemeli, hogy mennyire fontos ezen országok számára a politikai tér ahhoz, hogy lehetővé váljon – nem utolsósorban – agrárágazatuk fejlesztése. A jelentés bírálja továbbá a húsfogyasztás növekedését, és kezelési módokat kér e tekintetben. A jelentés azonban olyan nézeteket is kifejt, amelyeket mi mélységesen aggasztónak találunk. Ez mindenekelőtt a nemzetközi versenyképességre helyezett ismételt hangsúlyra, valamint az európai ipar arra irányuló késztetésére vonatkozik, hogy biztosítsa a nyersanyagokhoz való olcsó hozzáférést.

Nem támogatjuk az erre helyezett hangsúlyt, és csupán arra a következtetésre juthatunk, hogy az EU neoliberális arca ismét megmutatkozott. Általánosságban a jelentés egy lépés a helyes irányba a Parlament kereskedelempolitikával kapcsolatos korábbi álláspontjaihoz képest.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Jens Holm nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemről szóló jelentését. A nyersanyagokhoz való szabad és tisztességes hozzáférés fontos az EU gazdasága számára. Mindazonáltal a nyersanyagok és alapanyagok áringadozásának a fejlődő országokra gyakorolt hatásait is figyelembe kell venni. A jelentés mellett szavaztam.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – Néhány új hír – noha önmagukban jók, mégis – aggályokat vet fel a következmények tekintetében. Ez a helyzet részben a nyersanyagárak növekedésével kapcsolatban.

A jó hír az, hogy – amint azt több mutató is bizonyítja – a világ lakosságának egyre nagyobb aránya ér el számára korábban ismeretlen fogyasztási szintekre. A probléma viszont néhány következményben, mindenekelőtt abban a közvetlen következményben rejlik, amellyel a fogyasztás – és ennélfogva a kereslet – effajta növekedése járhat. A gazdaság törvényei még a torzult piacokra is érvényesek, a keresletben bekövetkezett növekedés pedig vagy a kínálat vagy pedig – mint ebben az esetben – az árak növekedését eredményezi. Ez történt most.

Az Európai Uniónak ösztönöznie kellene a piacok általános megnyitását, hogy egyre több termelő tudja kihasználni a keresletnövekedés nyújtotta előnyöket, továbbá elő kellene mozdítania a kereskedelem növekedését. Ugyanakkor kötelességünk közvetlen támogatást nyújtani azoknak, akiket közvetlenül sújtanak ezek az új körülmények: azoknak, akik nem képesek megbirkózni az alapvető áruk árának növekedésével. A piac torzulása ritkán jár pozitív hatásokkal – főként hosszú távon –, de semmi nem állíthat meg bennünket abban, hogy támogatást biztosítsunk azoknak, akiknek kevesebb jutott, sőt, épp ellenkezőleg.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Egyértelmű, hogy valami nagyon nem stimmel a nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemmel. Sok a spekuláció manapság a nyersanyagárak körül. Az ásványi anyagok például eléggé drágák. Az ásványi anyagokban gazdag országok – természeti erőforrásaik ellenére – még mindig szegények vagy még szegényebbekké válnak.

A fejlődő országok saját élelmiszerellátásukban is bizonytalanok, annak ellenére, hogy rengeteg élelmiszert termelnek. A probléma az, hogy túlzottan alacsony árakon exportálnak óriási mennyiségű élelmiszert. Ráadásul az éghajlatváltozás arra kényszerít bennünket, hogy ezt az energiazabáló piacot másképp irányítsuk: az ásványi anyagok kitermelését vissza kell fogni, a helyi élelmiszertermelésnek és -fogyasztásnak pedig előnyt kell élveznie a mezőgazdasági termékek globális kereskedelmével szemben. Röviden: a nyersanyag- és alapanyag-kereskedelem – szabályozásának mai formájában – igencsak bomlasztó hatással bír és multilaterális megközelítést kíván.

A nyersanyag- és alapanyag-kereskedelemről szóló jelentés eredetileg tartalmazott egy jogos panaszt az EU által 2006 végén javasolt ultraliberális kereskedelempolitikával szemben. Mindeközben azonban ez olyannyira elhalkult, hogy már nem tudom támogatásomat nyújtani ehhez. Alig tartalmaz például jelentős politikai javaslatot. Ami még rosszabb, hogy a jelentés a nyersanyagokhoz és alapanyagokhoz való szabad hozzáférést az EU jogaként állítja be, ideális eszközként pedig a kétoldalú kereskedelempolitikát nyomja előre.

− Jelentés: Margie Sudre (A6-0158/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Francia kollégám és barátom, Sudre asszony saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam, amelyet a legkülső régiókra irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre válaszul írt. Támogatom azt az elgondolást, hogy a megtett intézkedések egyre inkább matematikai indokainak figyelembevétele nem szolgálhat ürügyként arra, hogy megkérdőjelezzük az Unió politikájának a legkülső régiók megsegítésével kapcsolatos részét, sem pedig arra, hogy a gazdasági szereplőket azzal tántorítsuk el, hogy túl nehezen teljesíthető feltételeket szabunk meg a számukra.

A közösségi beavatkozásoknak a kezdeményező kedv katalizátoraiként kell hatniuk, hogy a legkülső régiókból kiindulva – a köz- és magánszféra partnerségeinek keretében – kiválósági központok jöjjenek létre az olyan ágazatokra támaszodva, amelyek képesek javukra fordítani a kedvező adottságokat és a felgyülemlett szakmai ismereteket, például a hulladékkezelést, a megújuló energiaforrásokat, az energetikai önellátást, a biodiverzitást, a tanulói mobilitást, az éghajlattal foglalkozó kutatásokat vagy a válságkezelést. Végezetül pedig támogatom azt, hogy a jövőbeli közös bevándorlási politika szenteljen külön figyelmet a legkülső régiók helyzetének, amelyek mindegyike az EU külső határa. Sudre asszony munkája dicséretet érdemel, amiért szüntelenül és óriási hozzáértéssel, eltökéltséggel és részvéttel emel szót a legkülső régiók nevében.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE) , írásban. – (PT) Az e jelentésben szereplő, állásfoglalásra irányuló indítvány ajánlásokat tartalmaz a legkülső régiókra vonatkozó stratégia értékelésével és jövőbeli kilátásaival kapcsolatban, beleértve különösen a következőket:

– más mutatók alkalmazása a kohéziós szint mérésére a GDP kizárólagos használatán kívül;

– a kohéziós politika jobb összehangolása a közösségi politikákkal az ágazatokat átfogó megközelítésben, a kapcsolódási pontok bővítése érdekében, továbbá a legkülső régiók valós helyzetéhez még hatékonyabban hozzáigazított jelenlegi és jövőbeli európai politikák;

– a javukra szolgáló olyan politikák és intézkedések, amelyen nem átmeneti jellegűek, illeszkednek az eltérő igényeikhez, valamint megoldást kínálnak az állandó nehézségeikre;

– közösségi támogatás a legkülső régiók mezőgazdasága számára, valamint támogatási intézkedések előírása halászati ágazatuk tekintetében;

– egyedi elbánás a közlekedési ágazatban, különösen a polgári repülésnek a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való felvételét illetően;

– a legkülső régiókra vonatkozó stratégia jövőjéről folytatott tárgyalás szükségessége, hogy velük kapcsolatban szerepeljen abban a lisszaboni stratégia végrehajtása;

– a jövőbeli közös bevándorlási politikában különös figyelmet kell fordítani a legkülső régiók helyzetére;

– a legkülső régiókat az Unió tengeri politikájának középpontjába kell helyezni;

– biztosítani kell a legkülső régiókra vonatkozó stratégia jövőbeli közösségi finanszírozását, valamint az elkülönültségük miatt fennálló hátrányos helyzetük ellensúlyozását.

A jelentés érdemes arra, hogy én és képviselőcsoportom is támogassuk. A jelentés elfogadására szólítottam fel és mellette szavaztam.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sajnáljuk, hogy a Parlament többsége elutasította az arra vonatkozó módosításainkat, hogy a legkülső régiókra vonatkozó uniós politika jövőjéről szóló, a mai plenáris ülésen elfogadott állásfoglalásra irányuló indítványba beépüljenek a Halászati Bizottságban jóváhagyott, a legkülső régiók érdekeit szolgáló értékes és fontos javaslatok.

Néhányan azzal érvelnek, hogy ez inkább regionális politikai, nem pedig halászati állásfoglalás. Ez tévedés. Az EP az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal járul hozzá a legkülső régiókkal kapcsolatos közösségi politikák jövőjéhez, és itt a Parlamentben kell megmagyaráznunk a jóváhagyott javaslatokat, különösen az EP Halászati Bizottságában elfogadottakat – az EP tengerpolitikájára vonatkozó állásfoglalással is ez történt. Ezért próbáltuk meg ismét előterjeszteni azokat, de azért is, hogy következetesek legyünk az általunk Portugáliában képviselt nézettel.

Másfelől sajnáljuk azon javaslatunk elutasítását, amely egyértelműen kifejtette, hogy a legkülső régiókra vonatkozó közösségi támogatási intézkedéseknek állandó jellegűnek kell lenniük. Az előadó kimondja, hogy a cél éppen az, hogy ezekre az intézkedésekre már ne legyen szükség. Ez alapvetően egy (ál)érv, amely azon tény elfedésére szolgál, hogy a legkülső régiók által tapasztalt nehézségek jellegüket tekintve állandóak, és azokról minden költségvetésben vagy közösségi keretben tárgyalni kell.

  Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) Franciaországot igencsak aggasztja a legkülső régiókkal kapcsolatos uniós politika.

Létfontosságú, hogy a brüsszeli politikusok a mostaninál sokkal inkább és sokkal jobban figyelembe vegyék e régiók egyedi jellemzőit, különösen:

- a kereskedelempolitika révén, mivel a legkülső régiók termelése versenyben van az EU által biztosított, erőteljesen preferenciális feltételek előnyeit kihasználó szomszédos országok termelésével;

- a bevándorlási politika révén, mivel ezek a régiók különösen sérülékenyek a bevándorlással szemben, az illegális bevándorlók beáramlása pedig olyan gazdasági és társadalmi problémákat okoz, amelyek jóval túlmutatnak az ezek kezelésére szolgáló helyi kapacitáson;

- az állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseken keresztül, és különösen az olyan adómentességek fenntartásával, amelyekből e régiók részesülnek, és amelyeket az európai jog nevében időről időre megkérdőjeleznek.

Engem különösen aggaszt a Saint-Barthélemy tekintetében meglévő jogi kettősség: ez a kicsi francia sziget 2007 óta rendelkezik területi joghatósággal, és mikor jogállását megváltoztatta, meg kívánta őrizni a gazdasági túléléséhez nélkülözhetetlen adómentességet. Úgy tűnik azonban, hogy az EU szerint a legkülső régiók közé tartozik, más szóval az Unió közösségi jog hatálya alá tartozó területe. Elfogadhatatlan volna, ha ez a kettősség veszélybe sodorná azt az autonómia iránti vágyat, amelyet a lakosság 95%-a egyértelműen kinyilvánított.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. − (RO) A hét legkülső régió tekintetében a legfőbb kérdés az, hogy – noha ezek az Európai Unió lakosságának 1%-át képviselik – olyan kényes gazdasági és társadalmi helyzettel kell megküzdeniük, amelyet tovább súlyosbít a kontinenstől távoli, elszigetelt elhelyezkedésük, a nehézkes felszín, domborzat és éghajlat, valamint a korlátozott számú terméktől való gazdasági függésük.

A Bizottság által felsorolt és az előadó által támogatott intézkedéseknek – mint például a versenyképesség javításának, a legkülső régiók megközelíthetőségével és a regionális földrajzi környezetbe történő integrációjukkal kapcsolatos nehézségek csökkentésének – kiemelt kezelésével hozzájárulhatunk e régiók társadalmi-gazdasági helyzetének javulásához, fejlődésüknek az Európai Unió más régióival való homogenizálásához, valamint a közösségi követelmények mellett ahhoz, hogy forrásaikat jó célra fordítsuk.

Ez egyúttal az egyik ok, amiért e jelentés mellett szavaztam, és szeretném hozzáfűzni, hogy több figyelmet kell fordítani a kikötőkre, mivel a 7 legkülső régióból 6 sziget. A kikötői infrastruktúra korszerűsítése hozzájárulhat az idegenforgalmi iparág, a termelési ágazat és a helyi piacok előmozdításához és fejlődéséhez.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az Európai Unió legkülső régióinak támogatása összhangban áll az EU szolidaritással kapcsolatos gondolkodásmódjával – a megközelíthetőségük nehézsége által generált hátrányok csökkentése érdekében. Minden bizonnyal különösen azt kell biztosítanunk, hogy ezek a régiók ne veszítsék el mezőgazdasági önfenntartó képességüket, ami általánosságban az egész Európai Unióra is vonatkozik.

E tekintetben közös törekvésünknek annak kell lennie, hogy fenntartsuk a kisebb, családi mezőgazdasági üzemeket – például az ausztriai dombságokon gazdálkodó mezőgazdasági termelőket, valamint minden egyes hagyományos kis- és közép-, továbbá biotermelőt –, hogy folytathassák ökológiai szempontból hasznos munkájukat, mi pedig ne veszítsük el élelmiszerszuverenitásunkat a mezőgazdasági óriásüzemekkel szemben, illetve ne váljunk függővé a nagyobb mezőgazdasági konszernektől. Emiatt szavaztam a Sudre-jelentésre.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A legkülső régiók olyan egyedi jellemzőkkel bírnak, amelyeket elkezdtek figyelembe venni az európai növekedés és fejlődés előmozdítására irányuló intézkedésekben. Sokat kell még tenni e régiók további fejlődéséért és azért, hogy több előnyünk származzon ebből a más globális gazdasági blokkokkal határos területből.

A legkülső régiók javát szolgáló, ágazatokon átnyúló és egymást kiegészítő intézkedések segítettek e régiók gazdasági és társadalmi helyzetének javításában, de még mindig fontos dolgozni a jobb megközelíthetőségen, az erősebb versenyképességen és a jobb regionális integráción. Mindazonáltal még mindig vannak előttünk olyan nehézségek, amelyek figyelmen kívül maradtak, mint például a hagyományos mezőgazdaság megőrzése, a kulcsfontosságú ágazatok fejlesztésére szánt, megnövelt támogatása vagy a differenciált adórendszerek fenntartása. A legtöbbet kihozni a legkülső régiók egyedi javaiból – ez tehát az a stratégia, amely biztosítani fogja a legkülső régiók fenntartható fejlődését a vonzerő és az együttműködés tekintetében.

Az éghajlatváltozást, a demográfiai változást és a migráció kezelését, az agrár- és tengerpolitikát prioritássá tenni helyes intézkedés, amelynek ki kell egészülnie a legkülső régiók gazdaságainak szükséges diverzifikálásával, egyedi jellemzőivel, és a hatályban lévő szabályok lehető legteljesebb körű kiaknázásával, a legmegfelelőbb eszközöket használva fel a legkülső régiók által tapasztalt, egyedi problémák megoldásához.

− Jelentés: Lasse Lehtinen A6-0155/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tartózkodtam finn képviselőtársamnak, Lehtinen úrnak a Közösség fogyasztóügyi politikai stratégiájáról (2007–2013) szóló bizottsági közleményről szóló saját kezdeményezésű jelentéséről tartott szavazástól.

Természetesen egyetértek azzal, hogy a 493 millió európai fogyasztónak kell az Unió előtt álló három kihívás – a növekedés, a foglalkoztatás és a polgárokkal meglévő szorosabb kapcsolatok kialakításának szükségessége – középpontjában állnia, valamint hogy ők képezik a gazdaság éltető erejét, mivel fogyasztásuk teszi ki az EU GDP-jének 58%-át.

Mindazonáltal továbbra is meggyőződésem, hogy míg sikeresek voltunk a belső piacon a verseny révén – más szóval, különös figyelmet fordítottunk a fogyasztókra –, úgy vélem, hogy a jelenlegi globális kihívásokra válaszul a termelőket kell aggályaink középpontjába állítanunk. Ezen túlmenően egy komoly jogi tanulmány hiányában jelentős fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy a jelentés milyen elhamarkodottan kezeli a fogyasztók termelőkkel szembeni kollektív keresetét, és azt kéri a Bizottságtól, hogy terjesszen elő átfogó, európai szintű javaslatot, amely minden fogyasztó számára kollektív fellebbezési mechanizmusokhoz való hozzáférést kínál fel a határokon átnyúló jogviták rendezésére.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára jobb védelmet kínáljon, Lehtinen úr jelentése a vonatkozó területeken meglévő jogszabályok javítását javasolja, egyszerűsítve a jogszabályokat és elsimítva a regionális különbségeket. Az EU-nak kötelessége egy, a fogyasztói jogok védelmére, valamint a fogyasztói egészség megóvására irányuló, tényleges transznacionális gazdaságpolitika kidolgozása.

A kérdéses – és általam támogatott – javaslat célja, hogy harmonikus jogi keretet hozzon létre, hogy szilárd és integrált rendszert biztosítson a termékbiztonság tekintetében, valamint hogy belecsepegtesse az európai piacon meglévő árukba a valódi fogyasztói bizalmat, ezzel széles körű növekedést idézve elő a fogyasztás terén.

A hatékony fogyasztóvédelmi politika megvalósításához azonban az EU-nak óriási energiát kell fektetnie a piacfelügyelet javításába – adott esetben a nemzetközi együttműködés fokozásával –, valamint magukra a fogyasztókra irányuló oktató és tudatosító kampányokba: az európai piac mindaddig nem tudja megvalósítani teljes potenciálját, amíg a fogyasztókat meg nem győzik arról, hogy termékei teljesen biztonságosak.

Ez lehetővé tenné Európa számára, hogy egy olyan, valóban versenyképes piaccá váljon, amely ki tudja elégíteni és meg tudja védeni fogyasztóit, valamint arra tudja őket ösztönözni, hogy legyenek merészebbek: legyenek a piac valódi szereplői.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Azért támogattam Lehtinen úr jelentését, mert az európai fogyasztókat védő szabályozások átláthatósága e fogyasztók és az egymással versengő gyártók javát szolgálja. Az új tagállamokban végbement gazdasági változások a piaci jogalanyoknál új intézkedési elvek bevezetését idézték elő. A fogyasztóknak ma felkínált áruskála egyre színesebb, mind a termékek, mind pedig a szolgáltatások tekintetében. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a fogyasztók helyzete – különösen az új tagállamokban, ahol még mindannyian emlékszünk a szabadpiac kezdetére – továbbra is viszonylag gyenge az óriáskonszernekkel szemben. Ehhez nagyobb mértékű átláthatóságra és a fogyasztók jogainak megfelelő védelmét garantáló, vonatkozó jogi keret korszerűsítésére van szükség.

Örömmel fogadtam továbbá a jelentésnek azt a részét, amelyben az előadó az unióbeli kis- és középvállalkozások támogatása mellett szólt. Régiómban, Małopolskában ezek a vállalkozások teszik ki az összes vállalkozás 95%-át, és legtöbbjük viszonylag új (30%-uk ötévesnél fiatalabb).

  Colm Burke és Malcolm Harbour (PPE-DE), írásban. − Az EPP-ED képviselőcsoport erőteljesen támogatja az európai egységes piac fogyasztóinak tájékoztatására és pozíciójuk javítására irányuló, átfogó intézkedésprogramot. Azt akarjuk, hogy a fogyasztók maximálisan élvezzék egy 500 millió fogyasztóból álló, virágzó piacon – a világ legnagyobb kiskereskedelmi piacán – rendelkezésre álló választék, sokféleség és innováció előnyeit.

Azt akarjuk továbbá, hogy a fogyasztók gyorsan és hatékonyan élvezhessék jogorvoslathoz való jogukat, ha problémákkal szembesülnek. Támogatjuk a végső soron bírósági jogorvoslatokkal alátámasztott, nem bírósági eszközökön keresztüli igazságszolgáltatáshoz való könnyű és hatékony hozzáférést.

Ma azért tartózkodtunk a szavazástól, mert a PSE egy igen pozitív jelentést torpedózott meg azzal, hogy beszúrt egy, a kollektív jogok európai szintű végrehajtásával kapcsolatos, még teljes egészében kipróbálatlan és potenciálisan igen költséges jogi rendelkezésre irányuló felhívást. A Bizottság már most is kiterjedt konzultációkat folytat a fogyasztói jogok érvényesítésének egész kérdéséről. Még igen korai bármiféle következtetést levonni az esetlegesen szükséges változtatásokról. Sok mindent el lehet érni a meglévő jogorvoslati mechanizmusok javításával és a tagállamok közötti együttműködés fokozásával.

A PSE sérti a fogyasztói jogokat azzal, hogy megpróbálja elterelni a figyelmet arról, hogy valamennyi szinten határozottabb intézkedésekre van szükség a fogyasztói jogok érvényesítésének javítása érdekében, miközben ... (A szavazáshoz fűzött magyarázat lerövidítése a 163. cikkel összhangban).

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egy valódi fogyasztóvédelmi politikának különböző elveket kell betartania.

Először is léteznie kell egy tisztességes jövedelemelosztó és -újraelosztó politikának, amely tisztességes béreken, a termelők – különösen a kis- és mikrogazdálkodók, -gyártók és -kereskedők tekintetében – a megfelelő megtérüléseken alapul annak érdekében, hogy ösztönözze az élelmiszerek előállítási helyéhez közel lévő piacokat, valamint hogy előmozdítsa az élelmiszerbiztonságot és -szuverenitást.

Másodsorban léteznie kell egy, a spekulatív kereskedelem és pénzügyek elleni küzdelemre irányuló, hatékony politikának, tájékoztatni kell a fogyasztókat és biztosítani kell az átláthatóságot.

A jelentés azonban kevés figyelmet fordít ezekre a kérdésekre; sőt, olyan álláspontot javasol, amely jobban foglalkozik a gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeivel és a szolgáltatások liberalizálásával, mint a fogyasztók összességével, noha a jelentés egyes részeiben szerepel néhány pozitív javaslat, csakhogy ez egy teljes egészében neoliberális keretben történik, amelyben a fogyasztók képezik a teljes folyamat leggyengébb láncszemét.

A jelentés hangsúlyozza például, hogy különösen a szolgáltatási piac fokozott liberalizációjára van szükség a verseny előmozdítása érdekében, alacsonyabb árakat kínálva így a fogyasztóknak, amiről viszont jól tudjuk, hogy ellentmondásos, és csak a vállalkozások érdekeit szolgálja. Ezért nem tudtunk a jelentés mellett szavazni.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A fogyasztók vannak a közös piac központjában, és ezért a legfőbb kedvezményezetteknek is nekik kellene lenniük. Véleményem szerint azonban a fogyasztókat erőteljesen védő jogszabályok és a vállalkozások működésével kapcsolatos feltételek között egyfajta egyensúlyt kell fenntartani.

Senki sem becsüli le a fogyasztók azon jogát, hogy követeléseiket érvényesítsék. Úgy vélem azonban, hogy a fogyasztók számára különösen azt a lehetőséget kell biztosítanunk, hogy jogaikat gyorsan és hatékonyan érvényesíthessék. Szerintem a peren kívüli eszközökre különösen nagy hangsúlyt kell helyezni a fogyasztói panaszok vizsgálatakor. Ennek alátámasztásaként szeretném elmondani, hogy a Business Europe adatai szerint a fogyasztói jogokkal kapcsolatos viták 90%-át bíróságon kívül rendezik. Az eljárásokkal kapcsolatos költségtényező nem kevésbé jelentős itt, mivel ez sokkal alacsonyabb annál, mint amikor abban a bíróságok is részt vesznek.

Úgy vélem, hogy egy európai kollektív jogorvoslati rendszer létrehozására irányuló parlamenti felhíváson keresztül megszavazott módosítás nem garantálja a hatékonyabb fogyasztóvédelmet. Ezt a kérdést az Európai Bizottságnak kell megvizsgálnia, nekünk pedig az eredmények közzétételéig el kell halasztanunk a döntést. Elképzelhető, hogy ezt a kérdést megfelelően szabályozzák a tagállami jogszabályok. Ezenfelül attól tartok, hogy ez a rendszer olyan kereseti feltételeket fog teremteni, amelynek valódi kedvezményezettjei nem a fogyasztók, hanem az ügyvédek lesznek, akik profitálni fognak a lefolytatott eljárások díjainak emelkedéséből.

  Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Szerintem jó dolog, hogy az EU felelősséget vállal a fogyasztókért, ezért én a jelentés mellett szavaztam. Másrészt azonban ellenzem azokat az elgondolásokat, hogy harmonizáljuk a fogyasztóvédelmet az EU-ban és több országot is szólítsunk fel az euro elfogadására.

  Jens Holm, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − A jelentés egy uniós fogyasztóvédelmi ombudsmani tisztség létrehozását javasolja. Szkeptikusak vagyunk ezzel az elképzeléssel szemben, jó néhány okból: ez a pozíció olyan jelentős kiadásokat idézhet elő, amelyek azzal a kockázattal járnak, hogy aláássák a fogyasztói szervezetek finanszírozását.

Emellett egy újabb európai szintű pozíció létrehozása azzal a veszéllyel jár, hogy túlságosan eltávolodik a polgároktól. Mindezek ellenére is támogatjuk a jelentést, mivel erősíti a fogyasztók kollektív jogorvoslathoz való hozzáférését, ami létfontosságú a fogyasztók határokon átnyúló, biztonságos vásárlások lebonyolítása iránti bizalmához.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A fogyasztóügyi politikai stratégiáról szóló Lehtinen-jelentés ellen szavaztam, mert – noha számos olyan dolog szerepelt a jelentésben, amellyel egyet tudtam érteni –, alapjában véve elutasítom a szolgáltatások fokozott liberalizációjára irányuló felhívást. Igaz, hogy bizonyos szolgáltatásoknak javára válhat a liberalizált gazdasági környezet, a szolgáltatások szabad mozgása pedig az EU négy alapvető szabadságának egyike.

Úgy vélem azonban, hogy közszolgáltatásokat az ezekkel kiszolgált közösségek és egyének javára kell nyújtani, és nem magánjellegű haszonszerzésre. Az egészségügy, oktatás és a létfontosságú közlekedési útvonalak területén a szolgáltatásoknak továbbra is állami tulajdonban kell maradniuk, nyilvánosan elszámoltathatónak kell lenniük és a tagállamok felelősségi körébe kell tartozniuk.

  David Martin (PSE), írásban. − Lasse Lehtinennek az EU 2007–2013 közötti fogyasztóügyi politikai stratégiájáról szóló jelentése megismétli, hogy javítani kell az uniós fogyasztók pozícióját, továbbá fokozni kell jólétüket és védelmüket szerte az Unióban. Szavazatom azt tükrözi, hogy EU-szerte szükség van a jobb fogyasztóvédelemre.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az EU 2007–2013 közötti fogyasztóügyi politikai stratégiája megmutatja a helyes irányokat a fogyasztóvédelem fejlesztéséhez, de azt azért meg kell mondani, hogy ad hoc intézkedéseket hozni még messze nem elég. Ki kell dolgoznunk egy, a további meghatározott és következetes lépésekre irányuló tervet, amelynek eredményeként a fogyasztóvédelem valamennyi uniós rendeletben helyet kap. Biztosítani kell, hogy maga a fogyasztóvédelem ne váljon az európai politika különálló területévé, hanem minden, az európai egységes piac létrehozására irányuló európai politikában szerepeljen.

Megfelelő védelmi mechanizmusok nélkül ez az egységes piac létrehozására irányuló, fontos európai projekt nem fog megvalósulni. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az uniós fogyasztók védelmének van egy külső vetülete is – erre emlékeztet legalábbis az importált kínai játékokkal kapcsolatos legújabb probléma. Azt a célt kell kitűznünk, hogy megvalósítsuk a belső piacon értékesített összes termékbe vetett teljes körű fogyasztói bizalmat.

Ezen túlmenően egy valódi belső piacnak biztosítania kell a kollektív keresetek rendszerét. Ennek létrehozása során le kell vonnunk a következtetéseket a csoportos keresetek USA-beli rendszeréből, annak összes hátrányával együtt.

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. − (NL) Tisztelt elnök úr! Lehtinen úr jelentése elviekben támogatásomat élvezi. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által jóváhagyott formájában tartalmaz minden olyan alapvető kérdést, amellyel a Bizottság közleményére válaszul foglalkoznunk kell: egy horizontális megközelítés alkalmazása, a szerződéses jogra fordított figyelem, a fogyasztói szervezetek szerepének elismerése, az egyensúly szükségessége, a kkv-k egyedi jellege, a soft law és egy javított tudásbázis jelentőssége, valamint a szolgáltatási ágazatra fordítandó nagyobb figyelem szükségessége. A jogorvoslathoz való hozzáféréssel foglalkozó szakaszt is fontosnak tartjuk. Ez a közrend fenntartásának egyik vetülete. Sajnálatos azonban, hogy a plenáris ülésen elfogadták a 40. szakasznak azt a módosítását, amely még egy elemzés rendelkezésre állása előtt előnyben részesíti a csoportos kereseteket, a jelentésben kért vizsgálat alapján. A csoportos keresetek lényegében az eljárási jogba nyúlnak bele. Ezért elfogadhatatlan, hogy a kocsi húzza a lovat. Emiatt tartózkodtam a szavazástól.

− Jelentés: Elizabeth Lynne (A6-0159/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tartózkodtam a brit képviselőtársam, Lynne asszony által készített, a 2000. évi irányelvek átültetése óta az esélyegyenlőség és megkülönböztetésmentesség terén az Unióban elért előrehaladásról szóló, saját kezdeményezésű jelentésével kapcsolatos szavazásban.

Egyetértek a jelentésben megállapított elvek alapjaival, különösen a megkülönböztetésmentesség tekintetében olyan területeken, mint az oktatás, az egész életen át tartó tanulás, a foglalkoztatás, a szociális védelem, a lakhatás és az egészségügyi ellátás, az olyan csoportokról alkotott kép, akik a médiában és a reklámokban a megkülönböztetés áldozatául esnek, a fogyatékkal élők számára fizikai hozzáférés az információhoz, távközléshez, elektronikus kommunikációhoz, a különböző közlekedési módokhoz és közéleti találkozóhelyekhez, szociális ellátásokhoz, valamint a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés stb.

Mindazonáltal nem vagyok meggyőződve arról, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikke alapján új irányelvre van szükség. A politikai vitának folytatódnia kell. Folytatni is fogjuk …

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE), írásban. − A konzervatív európai parlamenti képviselők iszonyodnak a megkülönböztetéstől annak valamennyi formájában: előterjesztettük az e jelentésre vonatkozó saját módosításainkat is, hogy ezt kristálytisztává tegyük. Miközben azonban a jelenleg is zajló megkülönböztetés bizonyos aspektusai még mindig problémát jelentenek, azért túlzás azt sugallni, hogy valamilyen módon a több uniós jogszabály volna a megoldás.

Az Egyesült Királyságnak már egész jogi korpusza van a megkülönböztetésre vonatkozóan, amelynek gyakorlati végrehajtása továbbra is nehézkesnek bizonyul. Jobban kell végrehajtani a meglévő jogszabályokat, és végrehajtásuk során jobban meg kell érteni a problémákat, még mielőtt rálépnénk a még több uniós irányelv ösvényére.

Ez a jelentés – egy újabb „átfogó és széles körű”, a megkülönböztetésmentességre irányuló uniós irányelvre felszólító, saját kezdeményezésű állásfoglalás – a legjobb esetben is politikai pózolás, legrosszabb esetben pedig egy, a Bizottsághoz intézett korlátlan felhívás, hogy álljon elő újabb és újabb, mindenkire egyformán alkalmazható uniós jogszabályokkal egy igen érzékeny területen.

Ahogyan azt az egyesült királyságbeli Kereskedelmi Kamara egyik tagja igen tömören megfogalmazta: „A legtöbb megkülönböztetés nem oldható meg további jogszabályokkal. Sokkal hasznosabban töltenénk az időt a felfogás megváltoztatására irányuló multikulturális és többféle hitvilággal foglalkozó eseményekkel.” Egyetértünk.

  Brian Crowley (UEN) , írásban. − Ez a jelentés megpróbál túlmenni az EU részére a tagállamok által a megkülönböztetésellenesség területén biztosított hatáskörön. A Szerződések egyértelműen meghatározzák azokat a területeket, ahol az EU hatáskörrel rendelkezik arra, hogy jogszabályokat javasoljon, valamint azt, hogy a tagállamok mit tehetnek meg önállóan.

Ez a jelentés – amely saját kezdeményezésű jelentés, azaz nem tartozik hozzá a Bizottságtól érkező jogalkotási javaslat – túlmegy azon, amit a jelenlegi Szerződések megengednek, és túlmegy ezen akkor is, ha a Lisszaboni Szerződést ratifikálják. Valójában bármely, uniós hatáskörbe tartozó, a megkülönböztetésellenességre irányuló intézkedés tagállamaink kormányaira tartozik, és minden kormány vétójoggal rendelkezik. Ez NEM az Európai Parlament dolga.

A Szerződés szerint meglévő hatáskörök alapján valamennyi tagállamnak bele kell egyeznie a megkülönböztetésellenesség területén születő jogszabályokba. Írország valójában igen erőteljes, a megkülönböztetésellenességről szóló nemzeti jogszabállyal – azaz esélyegyenlőségi törvénnyel – rendelkezik és remek eredményeket tud felmutatni.

Ajánlatos a fogyatékkal élők jogainak javítása, és különösen az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos korlátozások kezelése. Ez a jelentés azonban túlment az Unió hatáskörén, ennek megfelelően a Fianna Fáil küldöttsége elutasította.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Lynne asszonynak az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén az EU-ban elért előrehaladásról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel szorgalmaznunk kell, hogy az Európai Bizottság szigorúan ellenőrizze a személyek közötti egyenlő bánásmódról szóló 2000/43/EK és 2000/78/EK irányelv átültetését és az ezen irányelveken alapuló nemzeti jogszabályok végrehajtását.

Hangsúlyoznám, hogy a nők különösen sérülékenyek a munkahelyi megkülönböztetéssel szemben, mindenekelőtt az anyasággal kapcsolatos döntéseik tekintetében.

Az Európai Unió egyik alapvető elve és alapelve a megkülönböztetés bármely formájával szembeni védelemhez való jog, mégis hiányoznak a hatékony jogi eszközök és a végrehajtás, úgyhogy fennáll a veszély, hogy minden értelmét elveszti.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben szerepel néhány pozitív aspektus, jelesül az ahhoz való ragaszkodás, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak véget kell vetniük a munkaszerződéseken alapuló valamennyi megkülönböztetésnek, azáltal hogy minden munkavállaló számára biztosítják az egyenlő bánásmódot, az egészség és a biztonság védelmét, a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, az egyesülés szabadságát és a képviseletet, a tisztességtelen elbocsátások elleni védelmet, a kollektív tárgyalást és a kollektív fellépést.

A jelentés hangsúlyozza továbbá a képzéshez való hozzáférés, valamint az oktatási és képzési időszakok lefedésével a megszerzett jogok folyamatos védelmének fontosságát, a jobb gondozási lehetőségeket, az olyan alapvető szociális jogok fenntartását, mint például a nyugdíjjogosultságok, képzési jogok, valamint a munkanélküliségi ellátások a személy foglalkoztatási helyzetében bekövetkezett változások során, a munkaszerződések között és az alkalmazotti jogviszony és az önálló vállalkozás között.

A fentiek ismeretében az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja különböző szempontokból próbálta módosítani a jelentést, különösen a megkülönböztetésmentességről szóló irányelvvel kapcsolatos felhívás tartalmát illetően; nem jártak sikerrel, mivel ezt leszavazták.

A magunk részéről elutasítjuk a PPE-DE javaslatait és támogatjuk az előadót, noha a jelentés néhány pontjával nem értünk egyet.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A tagállamokban, különösen a foglalkoztatás terén jelentkező megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló Lynne-jelentés teljes egészében összhangban van a Parlament által ebben a témában elfogadott szövegekkel. Az általánosságok és a nőkre vagy a fogyatékkal élőkre vonatkozó néhány megjegyzés mögött egyáltalán nem nehéz észrevenni, hogy mi áll valójában és megszállottan az Önök figyelmének központjában: a bevándorlói közösségek.

A kérdés elkerülése érdekében szándékosan mindent egybegyúrnak: a nőkkel, a fiatalokkal, az idősekkel szembeni megkülönböztetést, az etnikai származáson alapuló megkülönböztetést stb., de még az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést is. Ha van egyáltalán a megkülönböztetésnek egy olyan típusa, amely erkölcsileg, jogilag és politikailag is tökéletesen indokolható, akkor az épp a foglalkoztatás és a szociális ellátások tekintetében meglévő nemzeti és európai preferencia. Viszont az Önök „pozitív intézkedésre” – mivel az igazat nem merik kimondani – irányuló javaslatai igazi és tényleg hátrányos megkülönböztetést takarnak, amelynek első áldozatai maguk, a saját hazájukban lévő európaiak lennének, és máris azok. Önök szerint azonban az ilyen típusú megkülönböztetés normális.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként teljes egészében támogatom Lynne asszony jelentését. Nincs kétségem afelől, hogy a hatályos nemzetközi jog és saját uniós ítéleteink – formális szempontból – kívánatosak és jó megoldást jelentenek. Ezért sajnálom, hogy hatálybalépésük folyamatosan akadályok egész sorába ütközik, még a mi Európánkban is, amely demokratikusabbnak és kevésbé megkülönböztető jellegűnek tűnhet.

Megdöbbentő, hogy esetleg fel kell szólítanunk az uniós tagállamokat, hogy tartsák teljes mértékben tiszteletben a 2000/78/EK irányelv rendelkezéseit, valamint hogy folyamatosan és szisztematikusan kövessék nyomon a megkülönböztetés valamennyi formájának a politikai, társadalmi és gazdasági életben való megszüntetése terén elért előrehaladást.

Ez különösen fontos hazám, Lengyelország polgárai számára, akik – kihasználva a közös piac és a személyek szabad mozgása nyújtotta előnyöket – sok uniós országban élnek és dolgoznak. Nagyon sajnálom, hogy azt kell mondanom, egyre nyilvánvalóbb a honfitársaimmal szembeni, pusztán az állampolgárságukon alapuló megkülönböztetés. Az ilyesfajta zavaró információ egyre gyakrabban lát napvilágot Németországból, Nagy-Britanniából és Írországból. Paradox lenne, ha az Európai Parlament ennyire erőteljesen és hatékonyan válna a megkülönböztetés megnyilvánulásaival szembeni küzdelem részesévé a világban, és mégsem lenne képes arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával otthon – azaz az uniós tagállamokban – megbirkózzon. Minden bizonnyal valamennyi uniós polgár megérdemli az egyenlő és megkülönböztetésmentes elbánást!

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Először is szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos egy vita lefolytatása és intézkedések megtétele a megkülönböztetés elleni küzdelem és az esélyegyenlőség területén.

Amint azonban arra maga az előadó is rámutat, néhány tagállam még mindig nem hajtotta teljes egészében végre a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló (2000/43/EK) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló (2000/78/EK) irányelvet. Az ezek rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos problémák miatt úgy tűnik, hogy a megoldás az lenne, ha a megfelelő átültetésre, valamint az ezen irányelvek által megtestesített szabályozások hatékonyabb végrehajtásra összpontosítanánk.

A helyzet nem fog javulni azzal, ha az emberek több kategóriáját fedjük le több jogi szabályozáson keresztül. A legfontosabb az, hogy – főként tagállami szinten – a tudatosság felkeltésére irányuló oktatási és tájékoztató kampányokat és intézkedéseket folytassunk, mert ezek jelentik a helyes választ a szóban forgó problémákra. A megkülönböztetéssel és az esélyegyenlőséggel kapcsolatos kihívások nem minden tagállamban azonosak.

Ezért is ellenzem, hogy egyre több jogalkotási aktust hozzunk létre, mivel ezektől még nem tűnnek el az esélyegyenlőség és a megkülönböztetés területén meglévő problémák.

Mindeközben azon a véleményen vagyok, hogy különálló megfontolást igényel a fogyatékkal élőkkel szembeni megkülönböztetés, akiknek különös helyzete egy tagállami szinten végrehajtandó, átfogó javaslat megfogalmazását teszi sürgősen szükségessé. Remélem, hogy az Európai Bizottság a közeljövőben hozzákezd ehhez a kezdeményezéshez.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Elizabeth Lynne „Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban” című jelentését. Szerintem nem szabad arra törekednünk, hogy a megkülönböztetések típusai között egyfajta hierarchiát mozdítsunk elő az EU-ban.

Konzervatív pártbeli kollégáink nyilvánvalóan másként látják, és megkérném őket arra, hogy találjanak magyarázatot arra az álláspontra, amelyet én alapjaiban védhetetlennek tartok. Egy, a 13. cikken alapuló horizontális irányelv kell nekünk, ezért én Lynne asszony jelentésére szavaztam.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − A PPE-DE képviselőcsoport Fine Gael-beli tagjai – Mairead McGuinness, Avril Doyle, Gay Mitchell és Colm Burke – tartózkodtak „Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban” című Lynne-jelentéssel kapcsolatos végső szavazáson.

Ez a jelentés hangsúlyozza és bírálja a 2000/78/EK irányelv „átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos tagállami hiányosságokat” és a tagállamok általi átültetés és végrehajtás szigorúbb nyomon követésére, valamint az e területen meglévő uniós jogszabályok megerősítésére szólít fel.

Támogatjuk az uniós irányelvek teljes körű átültetésére és végrehajtására irányuló felhívást, de megjegyezzük, hogy néhány tagállammal szemben még mindig nem zárult le a jogsértési eljárás.

Erőteljesen támogatjuk a megkülönböztetés megszüntetésére irányuló intézkedéseket, beleértve akár a további intézkedéseket is, de ebben a szakaszban nem támogathatunk egy további uniós irányelvekre irányuló felhívást e területen. Fontos, hogy a meglévő uniós irányelveket teljes körűen végrehajtsák, a Bizottságnak pedig továbbra is biztosítania kell azok betartását tagállami szinten, mielőtt új uniós intézkedéseket kezdenénk mérlegelni.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) E jelentés mellett szavaztam, és azt az elért előrehaladás – de különösen az esélyegyenlőség elérése és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükséges jövőbeli intézkedések – tekintetében fontosnak tartom. E jelentés rendelkezései a jogszabályok egyik legprogresszívabb részét képezik, amelyek igen sok európai polgár számára tényleges előnyöket biztosítanak életminőségük javulása tekintetében.

A Bizottság által közölt adatok szerint az európai polgárok 51%-a vélekedik úgy, hogy országukban nem tesznek elég erőfeszítést a megkülönböztetés elleni küzdelem és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében.

Az uniós polgárok 77%-a véli úgy, hogy a nők alacsony számban vannak jelen a vezetőpozíciókban, és 72%-a véli úgy, hogy az 50 év felettiek alacsony számban vannak jelen a munkahelyeken.

A jelentés sikerét két dolog garantálja: a lakosság lényeges támogatása a megkülönböztetéssel szembeni küzdelem érdekében történő intézkedések elfogadása iránt, amely intézkedések mindenki számára biztosítanák az esélyegyenlőséget, valamint a mi – európai szociáldemokraták – szilárd politikai elkötelezettségünk egy olyan társadalom felépítése iránt, ahonnan senkit nem rekesztenek ki, és ahol minden polgár egyenlő esélyekkel rendelkezik. Lynne asszony, gratulálok jelentéséhez!

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A megkülönböztetésmentesség aktív és energetikus megóvása nem keverendő össze a viszonylagossággal, amely szerint minden egyenlő, minden egyenértékű és minden választás, lehetőség vagy körülmény azonos értékekkel bír a jogrendben. A nagycsaládokat védő politikák előmozdítása például semmiféleképpen nem jelenti a megkülönböztetésmentesség elvének megsértését. Éppúgy, mint ahogyan az emberek közötti összes elképzelhető kapcsolattípusra vonatkozó jogi keret meghatározásának elutasítása sem hasonlítható a megkülönböztetés egyik fajtájához sem. Amit én támogatok, és aminek támogatása szerintem kötelességem a megkülönböztetésmentesség terén, az mindenekelőtt az egyéni szabadság tág fogalmának védelme, szemben a szabadságokról vallott kollektivista állami nézettel, amelyben csak az tekinthető megkülönböztetésmentesnek, amit az állam támogat. A társadalomnak lehetnek és vannak is preferenciái, amelyek az állami politikákban nyilvánulnak meg. Nem írhat elő és nem korlátozhat olyan magatartást, amely nem ütközik harmadik felek szabadságával.

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Az Európai Unióban jelenleg nem kevesebb, mint öt irányelv létezik az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség tárgyában. 28 jogsértési eljárás zajlik az azokat át nem ültető tagállamokkal szemben. Ezt csak sajnálni lehet.

Mindazonáltal szisztematikusan kell-e előírnunk a nemek közötti egyenlőséget – erővel és elnyomás révén?

Szerintem nem, sőt, épp ellenkezőleg! Hagyjunk már fel a megkülönböztetésről folytatott értekezés az általi megbélyegzésével, hogy a kisebbségi csoportokat és néprétegeket – különösen a bevándorlókat – „jó”-nak minősítjük, az európaiakban pedig bűntudatot keltünk, mintha folyamatosan megkülönböztetést alkalmaznának.

Véget kell vetnünk ezeknek a baloldali szólamoknak, amelyek semmit nem tesznek azok megsegítése érdekében, akikkel szemben megkülönböztetést alkalmaznak, akiket viszont épp ezek bélyegeznek meg.

Helyezzünk nagyobb hangsúlyt az egyes emberek személyes felelősségére a mindenfajta megkülönböztetés megszüntetésével kapcsolatban, és arra, hogy nekik – kiváltképp a bevándorlóknak – kell alkalmazkodniuk a szabályainkhoz, jogszabályainkhoz és értékeinkhez.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A nem, az életkor vagy a fogyatékosság tekintetében mind a közvetett, mind pedig a közvetlen megkülönböztetés még mindig jelen van Európában.

A Pracuj.pl internetes portál egy kérdőívet küldött szét a dolgozó és a munkát kereső emberek, a munkáltatók, a tanulók és a diplomások körében. A kérdőív szerint az 50 év felettiek és a fogyatékkal élők azok a társadalmi csoportok, akikkel szemben a munkaerőpiacon legtöbbször alkalmaznak megkülönböztetést.

A munkaerőpiacon a megkülönböztetés legközkeletűbb megnyilvánulása az, hogy a munkáltatókat előítéletek és sztereotípiák vezérlik az állásra jelentkezők kiválasztásakor, ezt a válaszadók csaknem 62%-a tartja óriási problémának. Ezután jön az álláskínálathoz való egyenlőtlen hozzáférés/a megfelelő álláskínálat hiánya (56%), a határozatlan időtartamú munkajogviszony/munkaszerződés biztosítására való hajlandóság hiánya (44%) és egy adott környezet vagy iparág tekintetében az átlagosnál alacsonyabb fizetés (43%).

Az én véleményem az, hogy – az EU egyik alapelveként – a megkülönböztetésellenességre vonatkozó politikának igen határozott feladatot kell ellátnia ezen a téren.

− Jelentés: Willi Piecyk (A6-0163/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy e saját kezdeményezésű jelentés mellett szavazunk, mivel jó néhány érdemleges megfontolást tartalmaz az EU tengeri környezeteinek fenntartható ökológiai és gazdasági kezelését szolgáló rendszer létrehozásával kapcsolatban.

Úgy döntöttünk továbbá, hogy az európai tengerészeti nappal kapcsolatos elképzelést is támogatjuk. Az uniós intézmények által elindított nagyszabású kampányokkal kapcsolatban van ok a szkepticizmusra, de ebben az esetben azért döntöttünk az elképzelés támogatása mellett, mert a tengerek környezetvédelmi helyzete sürgős kérdés.

Úgy gondoljuk azonban, hogy a jelentés olyan szakaszokat tartalmaz, amelyek értelmezhetők úgy, mint amelyek a kereskedelmi halászatra nézve túl kedvezőek. Az EU-ban jelenleg a halászflották a túlzott mértékű kapacitástól szenvednek, és a hanyatló halállomány miatt csökkenteni kell őket. Helytelen a kereskedelmi halászoknak munkahelyeket garantálni a halászatban. Az aktív szakképzési projektek az olyan intézkedések sokaságába tartoznak, amelyeket alkalmazni lehet a halászattól függő munkavállalók és régiók megsegítésére.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársamnak, Piecyk úrnak az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló, az ugyanezen tárgyban készült bizottsági közleményre válaszul elkészített, saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. A tengeri területek (két óceán – az Atlanti- és az Északi-sarki- – és négy tenger – a Balti-, az Északi-, a Földközi- és a Fekete-tenger) és Európa partvonala (70 000 km) Európa jóléte és virágzása szempontjából létfontosságú; ezek a kereskedelmi útvonalak, az éghajlat-szabályozók, élelmiszerforrások, energia- és természeti erőforrások, egyúttal népszerű élő- és nyaralóhelyek az európaiak körében.

Szeretném hozzáfűzni, hogy óriási víztartalékot jelentenek, a víz pedig ritka alapanyag lesz. A globalizációval és a gyors éghajlatváltozással összefüggésben sürgősen cselekedni kell az Európai Unió integrált tengerpolitikájának létrehozásával, azon felismerés alapján, hogy az Európa óceánjaival és tengereivel kapcsolatos kérdések egymással is összefüggenek. A tengeri felügyelet – amely létfontosságú a biztonság és a biztonságosság garantálásához a tengeri térség használata során –, a tengeri térség fejlesztése – amely alapvető tervezési eszköz az ökológiailag életképes döntések meghozatalához –, valamint egy teljes és hozzáférhető adat- és információforrás – mind igen érdekes, követésre érdemes utak.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Európának – részben stratégiai földrajzi elhelyezkedése miatt – nemzetközi példát kell mutatnia tengerpolitikájában, a megújuló energia felbecsülhetetlen forrásaként hasznosítva az óceánok és tengerek gazdasági potenciálját. Ehhez hasonlóan a tengeri erőforrások teljes egészében fenntartható felhasználása felé további előrelépést jelentene a regionális kiválósági központok létrehozása, valamint ösztönzés és támogatás biztosítása a part menti területeken már meglévő egyetemi kutatóközpontok számára, amit egy, az innováción, a kutatáson és az óceánok és tengerek tekintetében a környezetvédelmen alapuló cselekvési terv kísérne.

A jelentés azt is felveti, hogy a cselekvési tervnek jelentősen hozzá kell járulnia az üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentéséhez tisztességes kibocsátáskereskedelmi rendszerek alkalmazása révén, az óceánokkal és tengerekkel mint megújuló energiaforrásokkal foglalkozó kutatás megszilárdításával, valamint a villamos energia és tengeri üzemanyagok tekintetében egyenlő adóelbánás bevezetésével. Ez azt jelentené, hogy a hajókat arra ösztönöznék, hogy kikötésük esetén szárazföldi alapú villamos energiát használjanak.

Végül pedig a tengeri felügyeletért felelős európai ügynökségek közötti koordinációra irányuló javaslat eltántorítana az európai hajók megtámadásától és megelőzné az ilyen támadásokat, ugyanakkor pedig fellépne az olyan illegális tevékenységek ellen, mint a csempészet, a kábítószer- és emberkereskedelem, ezzel pedig határozottan biztonságosabbá tenné a nemzetközi vizeket.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Megragadva az alkalmat, hogy Piecyk úrnak az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló jelentését tárgyaljuk, szeretném felhívni a figyelmet a vízügyi keretirányelv végrehajtására, amely a Balti-tengerben és az Északi-tengerben a II. világháború után hátrahagyott vegyi fegyverek azonosítására és ártalmatlanítására irányuló fellépést ír elő. Az Északi Áramlat gázvezetéket övező tervekre utalok, amelynek megépítése megzavarhatja a Balti-tenger fenekén nyugvó, a II. világháborúból visszamaradt fegyverzetet. Az előzetes becslések szerint a vegyi lőszerek száma valahol 40 000 és 60 000 tonna közé tehető, és ebből körülbelül 12 000–13 000 tonna a mérgező hadászati anyag. E fegyverzet nagy részének még az elhelyezkedéséről sincs részletes információnk, úgyhogy a katasztrófa veszélye óriási. Ezen túlmenően, amikor a gázvezetékre megbízást adnak, a környezetre káros vegyi anyagokat is használhatnak. Ez igen súlyos következményekkel járó környezeti katasztrófához vezethet. Közvetlen fenyegetést jelent a Balti-tenger partjainál élő emberek életére és egészségére nézve. A jelentés megemlíti egy olyan helyzet megteremtését, amelyben „Európa óceánjai és tengerei lesznek a világon a legtisztábbak”. Ezért arra szólítom fel az Európai Uniót, hogy tegyen különös intézkedést egy integrált tengerpolitika érdekében, és tiltsa meg az európai lakosok biztonságát fenyegető projektek megépítését.

  Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) A hajózást be kell venni a CO2-kvótakereskedelembe.

A szocialista küldöttség azon munkálkodik, hogy a hajóforgalmat felvetesse a CO2-kvótakereskedelmi rendszerbe. Noha ez a közlekedési mód a legtöbb áruszállítási módhoz képest különösen környezetbarát, a hajózás a CO2-kibocsátások igen jelentős részét teszi ki, egyértelműen meghaladva például a légi közlekedés részesedését, amelynek a kvótakereskedelmi rendszerbe történő felvételét szintén tervezik.

Ezért ma a küldöttség az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló jelentés azon pontja mellett szavazott, amely egyértelműen kimondja, hogy a hajózást fel kell vennünk a CO2-kibocsátások kereskedelmébe.

Ezért kihagytuk a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjától származó, ugyanerre a kérdésre vonatkozó módosítási javaslatot. Nem egyértelmű, hogy a Zöldek módosítási javaslata egy, a kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatos konkrét modellre vonatkozik-e? Ha ez a helyzet, akkor nem kaptunk magyarázatot arra, hogy pontosan mi is szerepel benne. Ezért jelenleg nem kívánunk egy meghatározott modellt elfogadni, amely – a legrosszabb esetben – veszélybe sodorhatná és késleltethetné a hajózásból eredő CO2-kibocsátások felvételére vonatkozó megállapodást.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Teljes egészében egyetértünk az ebben a jelentésben ismertetett nézetek némelyikével, például azzal, hogy sürgősen fel kell lépni a hajókból származó kén- és nitrogénoxid-kibocsátások ellen, valamint hogy a közös halászati politika túlságosan bürokratikus és centralizált.

A legtöbb előterjesztett javaslat azonban rossz. Nem látjuk tisztán, hogy milyen előnyökkel járna, ha az EU bevezetne egy „európai tengerészeti napot”. Hasonlóképpen megkérdőjelezzük azt is, hogy milyen haszna lehetne a tengeri kutatásra, valamint egy, az elsüllyedt hajók és víz alá került régészeti helyszínek tanulmányozására és feltérképezésére vonatkozó tervre szóló uniós finanszírozásnak, továbbá bíráljuk azt az elképzelést is, hogy az uniós intézményeknek foglalkozniuk kellene a tengeri területrendezés kérdésével.

A jelentés egy újabb példája annak, hogy az Európai Parlament hogyan próbál egyre több politikai területen befolyást szerezni. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása – amit oly sokat emlegetnek, de ritkán alkalmazzák – éppen a hiánya miatt szembetűnő. Ezt nem fogadhatjuk el. Ezért a végső szavazáson a jelentés ellen szavaztunk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Szerintünk pozitív hatással járhatna egy olyan, a tagállamok közötti együttműködésen alapuló tengerpolitika, amely többletértéket biztosít és előmozdítja az egyes országok által a tengerhez kapcsolódóan meghozott politikákat és intézkedéseket.

Mindazonáltal az EP olyan célkitűzéseket erősít meg az integrált tengerpolitikára vonatkozóan – noha kevésbé erőteljesen, mint a korábbi jelentésben –, amelyekkel nem tudunk egyetérteni.

A jelentés – amellett, hogy az egyes tagállamok kizárólagos gazdasági övezeteinek felhasználását föderalista és geostratégiai szemlélettel tölti meg – a Közösségen belüli tengeri közlekedésnek az egységes piacba való gyors integrációját, azaz liberalizációját javasolja; hangsúlyozza egy európai parti őrség, egy, az egyes tagállamok hatáskörébe tartozó terület létrehozására irányuló kezdeményezéseket; javasolja a hajózás integrálását a kibocsátáskereskedelembe – azaz még több tárgyalást; és paradox módon (vagy talán mégsem) kijelenti magáról, hogy annak kedvez, hogy a tengerpolitikát megfelelő módon figyelembe vegyék az uniós költségvetésben (?) 2013 után; azaz ismét egy centralizált uniós politikai és gazdasági hatóságot javasol, a semmiért cserébe (még akkor is, ha ez olykor elfogadható).

Az EP állásfoglalásra irányuló indítványa minden bizonnyal tartalmaz néhány olyan javaslatot, amellyel egyetértünk – némelyiket mi terjesztettük elő –, de ezek nem kárpótolnak az állásfoglalásra irányuló indítvány negatív tartalmáért.

Ezért ellene szavaztunk.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az EU tengerpolitikájáról szóló Piecyk-jelentés mellett szavaztam. Különösen üdvözlöm azt a szakaszt, amely elismeri, hogy a KHP a szó szoros értelmében katasztrófa volt, és hogy az EU-nak tanulnia kell a kudarcaiból egy integrált tengerpolitika kidolgozása során.

Hazám, Skócia Európa tengerügyeinek középpontjában áll, és egy olyan uniós szintű politika előnyeiből részesülhetünk, amely különféle területeket fed le, mint például a környezet, a közlekedés, az idegenforgalom és a foglalkoztatás. El kell azonban ismerni Európa tengeri területeinek sokféleségét, a döntéseket pedig nem lehet mindenkire érvényes alapon meghozni, márpedig Európa kudarcot vallott halászati politikáját most ez jellemzi.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Azért szavaztam e szöveg mellett, mert létfontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió a lehető leghamarabb felszerelkezzen egy integrált tengerpolitikával.

Az EU-nak tényleg sok haszna származna egy, a tengerrel kapcsolatos kérdésekre kiható, különböző ágazati politikák – mint például bizonyos társadalmi, ipari vagy környezetvédelmi politikák – végrehajtására, valamint egy tényleges „kölcsönös támogató rendszer” létrehozásának előmozdítására szolgáló koherens stratégia elfogadásából.

Üdvözlöm továbbá az éghajlatváltozás és szennyezés elleni küzdelem fokozására irányuló szándékot is, valódi innovációs központok létrehozásán keresztül, amelyek egyúttal az Unió part menti régiói számára a versenyképesség és a társadalmi jólét forrásaivá is válnak

Végül támogatom a jelentés javaslatait a tengerpolitika biztonsági aspektusaira, különösen a terület közös szabályainak kidolgozására vonatkozóan, valamint a közösségi tengeri térségeken belül a felügyeleti módszerek megosztására irányuló elgondolást. Ez lehetővé tenné számunkra a kalózkodás elleni küzdelmet – amely jelenség újbóli felbukkanását tapasztalhattuk meg az elmúlt években – és e területek természeti örökségének és régészeti kincseinek védelmét az olyan katasztrófák megelőzése érdekében, amelyek végzetes hatásokkal járnának az Unió partszakaszának fejlődésére nézve.

  David Martin (PSE) , írásban. − Willi Piecyk jelentése „Az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról” olyan kihívásokkal foglalkozik, amelyekkel Európa tengerészeti ipara most néz szembe. Ajánlásai segíteni fognak az e területen történő európai szintű döntéshozatal megkönnyítésében.

Csak egy integrált tengerpolitika létrehozásával lehet hatékonyan kezelni az olyan globális kérdéseket, mint a globalizáció és az éghajlatváltozás, valamint azoknak az óceánjainkra gyakorolt hatásai. A jelentés mellett szavaztam.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék hangot adni támogatásomnak Piecyk úrnak az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló jelentése iránt.

Egyetértek azzal, hogy egy integrált tengerpolitikára nemcsak amiatt van szükség, mert az óceánok és tengerek képviselik az EU egyik legfontosabb gazdasági és kereskedelmi forrását, ezért pedig védeni kell azokat, hanem azért is, mert a tagállamok közötti hatékony és fenntartható összehangolt cselekvés javítaná irányításának és fejlesztésének módját. Az egyik olyan kérdés, amelyet alapvető fontosságúnak tartok, az az, hogy a tengeri forgalmat szabályozni és javítani kell az éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos célkitűzésekkel összhangban, továbbá hogy a tengeri erőforrásnak – mint tiszta, alternatív, potenciális energiaforrásnak – kellene a figyelem középpontjában állnia.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Tengereink közös erőforrást képeznek. Összehangolt megközelítésre van szükségünk tengereink kiaknázásával és szennyezésével szemben. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minden olyan uniós országban dolgozunk, amely érdekeltséggel rendelkezik a tengerpolitikában. Remélem, hogy jövőre még több uniós polgár tud majd részt venni az európai tengerészeti napon. Talán jövőre, amikor ez a nap épp az európai választások idejére esik, minden jelölt arra fogja felhasználni május 20-át, hogy felhívja a figyelmet a tengerpolitikai kérdésekre.

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

(Az ülést 12.55-kor felfüggesztik és 15.00-kor újból megnyitják.)

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
Alelnök

11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

12. Félrevezető „katalóguscégek” (például „európai városok útikönyvei”) (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Arlene McCarthy által a megtévesztő katalóguscégekre (pl. a „European City Guides”) vonatkozóan a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés (O-0078/2007 - B6-0152/2008) megvitatása.

  Arlene McCarthy, szerző. − Tisztelt elnök úr! E szóbeli választ igénylő kérdés egyértelmű célja, hogy intézkedést és jogorvoslatot érjen el az egész Unióban azon kisvállalkozások ezrei részére, amelyektől nap mint nap euromilliókat csalnak ki az európai „ál-katalóguscégek”. Ez a Parlament több száz petíciót kapott, választási irodáinkba pedig tömegesen érkeznek a levelek olyan vállalkozásoktól, amelyek a kisvállalkozásokra irányuló ilyen elburjánzó csalások áldozataivá váltak.

Természetesen el kell ismernünk, hogy ezek a csalások már több mint 40 éve léteznek, az EADP által képviselt törvényesen működő katalóguskiadók szerint. Ez azonban kétségtelenül csalás, amely európai válaszlépést kíván. A European City Guide és más hasonló társaságok tulajdonosának, a Maiwolf holding társaságnak a szerkezete például olyan, nyilvántartásba vett európai álcégek bonyolult hálózata, amelyek jó néhány uniós tagállamban és az EGT-ország Svájcban és Liechtensteinben működnek és rendelkeznek székhellyel. A jogi lépések és a bíróságok által több tagállamban kiszabott bírságok ellenére továbbra is működik, kigúnyolva az EU bűnüldözési együttműködését. Ténylegesen hét évbe telt, mire a bíróságok bezáratták a társaságot Barcelonában, csak hogy azután Valenciában újrakezdhesse kereskedését. A Maiwolf Holding olyan társaságok hálózata, amelyek nemcsak uniós szinten művelik a csalást, hanem globális szinten is, és attól tartok, továbbra is elkerülik a törvény messzire nyúló karját.

A vállalkozásokkal elhitették, hogy azzal, ha a European City Guide-nak válaszolnak, egyszerűen csak egy, az adataikat naprakésszé tevő és helyreigazító információs kérdőívre válaszolnak. Elhitették velük, hogy ez ingyenes szolgáltatás, azután hirtelen egy euroezrekre rúgó számlát vágtak az arcukba, amelyet – ha egyáltalán említést tettek erről – csak apróbetűvel, félrevezető és megtévesztő módon tüntettek fel. Úgy tűnik, hogy ugyanez a Maiwolf holding társaság a tulajdonosa azoknak az adósságbegyűjtő cégeknek, amelyek azután zaklatják, megfélemlítik és megfenyegetik a vállalkozásokat, hogy fizessenek. Az „Állítsuk meg a European City Guide-ot!” nevű honlapot – amely a City Guide csalásai ellen küzd – szintén jogi lépésekkel fenyegették, internetszolgáltatójuknak be kellett őket szüntetnie, noha örömmel jelenthetem, hogy most ismét működnek.

E csaló cég sok tevékenysége egyértelműen sérti a megtévesztő reklámról szóló 1984-es irányelvet. Jobb és koordináltabb végrehajtásra van szükségünk azon kiskapuk vagy rések bezárásához, amelyeket e társaságok kihasználnak. Arról tájékoztathatom az elnökséget, hogy bizottságom felül fogja vizsgálni a megtévesztő reklámról szóló irányelv és természetesen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló új irányelv végrehajtását és átültetését. Különösen Ausztria példája érdekel bennünket a megtévesztő reklámról szóló irányelv átültetésével kapcsolatban, amelynek értelmében a vállalkozásokat csak akkor köthetik a szerződések, ha egyértelműen és kifejezetten aláírták annak feltételeit. Ez olyan minta, tisztelt elnökség, amelyet – remélem – Önök is követni fognak a többi tagállammal folytatott tárgyalásaikban.

A kisvállalkozásokat természetesen nem segíti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, mivel nem tartoznak annak hatálya alá a vállalkozások közötti ügyletek – még a kisvállalkozások javára végzett ügyletek – sem. A tagállamoknak jobban ki kell használniuk a határokon átnyúló végrehajtási hálózatot annak érdekében, hogy ezeket a cowboy vállalkozásokat egyszer és mindenkorra kiszorítsák az üzletből és a működésből. Itteni kollégáimmal együtt osztozom azon sok kisvállalkozás frusztrációjában, amelyek nem hónapok, hanem immár évek óta szenvednek a zaklatástól és a pénzügyi veszteségtől.

Ha hiszünk abban – márpedig állítólag hiszünk abban –, hogy a kisvállalkozások jelentik az uniós gazdaság gerincét, akkor itt az ideje, hogy kiálljunk mellettük, megvédjük jogaikat és őket magukat e csalárd gyakorlatokkal szemben. Természetesen örülök Kuneva biztos asszony érdeklődésének és tevékenységeik nyomon követése iránti elkötelezettségének, a nyomon követés azonban egymagában nem biztosít eredményeket, és nem veszi célba aktívan ezeket a társaságokat. Szerintem elfogadhatatlan, hogy a vállalkozások panaszai süket fülekre találtak, és hogy a City Guide mögött álló kereskedő számára továbbra is engedélyezett, hogy e csalárd gyakorlatokat anélkül folytassa, hogy az európai jog teljes erejével szembe kellene néznie. Úgyhogy ma felszólítom a tagállamokat, hogy sürgősen intézkedjenek, ismerjék el annak súlyos és káros következményeit, ha megengedik ennek a csalónak, hogy tovább fosztogassa vállalkozásainkat. Azt akarom, hogy a tagállamok – és valójában az elnökség is – még ma, a vitánk során kötelezettséget vállaljanak arra, hogy intézkedni fognak, és nem csak arra, hogy megtárgyalják azokat a kérdéseket, amelyekről már oly sok éve tudunk.

Szorgalmazom ezért, hogy az elnökség válaszoljon ezekre a kérdésekre és működjön együtt velünk abban, hogy megoldást találunk a továbbra is e csalástól szenvedő vállalkozások számára.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Szeretném megköszönni McCarthy asszonynak a kérdést. Köszönet illeti továbbá a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot. A McCarthy asszony által meghatározott keretek között próbálok meg válaszolni a kérdésre.

Ami az első kérdést illeti – nevezetesen, hogy mit tettek a tagállamok a csalárd katalógusszolgáltatások bezárására –, arról kell Önöket tájékoztatnom, hogy a Tanács eleddig nem kapott megoldási javaslatot a tagállamoktól. Hasonlóképpen nem tájékoztatták sem a tagállamok által az ilyen társaságok bezárása érdekében megtett intézkedésekről, sem pedig illetékes hatóságaiknak az ilyen társaságokra vonatkozó adatok cseréjével kapcsolatos szándékaikról.

Ami a második kérdést illeti – a megtévesztő reklámról szóló irányelv átültetésében meglévő joghézagok bezárására irányuló lépések megtétele – az Európai Bizottság felelős ezért az irányelvért és annak végrehajtásáért, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 211. cikkében megállapítottak értelmében. Véleményem szerint tehát az Európai Parlamentnek ezzel a kérdéssel az Európai Bizottsághoz kellene fordulnia.

E két kérdéshez azt is szeretném hozzáfűzni, hogy a Tanácsot még nem tájékoztatták arról, hogy a tagállamok milyen intézkedéseket kezdeményeztek annak érdekében, hogy felhívják az üzleti világ figyelmét a csalárd katalógusszolgáltatások jelentette kockázatra.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatályának kibővítésével kapcsolatos kérdésre vonatkozóan azonban megerősíthetem McCarthy asszony számára, hogy ez az irányelv nem terjed ki a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által leírt ügyekre. Más szóval, nem tartoznak a hatálya alá a kis- és középvállalkozásokat célzó csalárd kereskedelmi gyakorlatok esetei.

Ennek oka az, hogy az érintett irányelv alkalmazási köre a vállalkozások és fogyasztók közötti kapcsolatokra korlátozódik. Ezen irányelv hatályának a vállalkozások közötti kapcsolatokra történő lehetséges kiterjesztését illetően mindössze annyit mondhatok, hogy a Tanács erről a kérdésről álláspontot fog elfogadni, amint megfelelő jogalkotási javaslatot terjesztenek elé.

Emlékeztetnem kell azonban Önöket arra, hogy a Tanács már az irányelv elfogadásakor tárgyalt arról a kérdésről, hogy a vonatkozó irányelv hatályának a vállalkozások közötti gyakorlatokra is ki kell-e terjednie. Emlékeztetném Önöket, hogy – a Bizottság mellett – a legtöbb tagállam szintén elvetette azt az elgondolást, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra is, amelyek nem a fogyasztót sértik.

Ettől függetlenül viszont hangsúlyoznom kell, hogy a társaságok – beleértve a kis- és középvállalkozásokat is – nem maradtak védtelenül az ilyen gyakorlatokkal szemben. Őket a megtévesztő reklámról szóló irányelv védi.

Azzal fejezem be, hogy az elnökség részéről kifejezetten egyetértek a bizottság azon véleményével, hogy a tisztességtelen és csalárd üzleti gyakorlatok elfogadhatatlanok bármely gazdasági területen. Úgy vélem továbbá, hogy az ilyen magatartás ellen fel kell lépni.

A tagállamok a saját jogszabályaikban előírtaknak megfelelően kezelik a tisztességtelen üzleti gyakorlatokat. A kérdésben Ön által említett European City Guide példája is legalább egy tagállamban megjelent a bíróságok előtt.

Még egyszer szeretném megköszönni Önnek a kérdést, és mindenesetre figyelmesen fogom hallgatni a vitát.

  Simon Busuttil, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (MT) Tisztelt elnök úr! Ha az ember kinyitja ezt a katalógust – mert ez egy nagy, vaskos kiadvány – akkor több száz oldalon keresztül olyan cégek ezreit találja meg, köztük sok kisvállalkozást, akik azért kerültek be ebbe a katalógusba, mert becsapták őket. Nem akartak szerepelni benne, de akaratuk ellenére belekerültek. A Parlament Petíciós Bizottsága 400 petíciót kapott az ebbe a csapdába esett kisvállalkozásoktól. Szerintem a kérdésnek három aspektusa van. Először is, az érintett kisvállalkozások csalás áldozatai. Másodszor van egy határokon átnyúló, transznacionális aspektus, amelynek ezért minket, Európában, az Európai Parlamentben, a Tanácsban és a Bizottságban érdekelnie kell. Harmadsorban a „European City Guides”-hoz hasonló társaságok a jogszabályi hiányosságokból profitálnak.

Mit tesz az Európai Parlament amellett, amit a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tesz, amint arról McCarthy asszony beszámolt nekünk? A Petíciós Bizottság jelentést fog készíteni a kérdésről. Az előadó én leszek, jelentésemnek pedig négy célja lesz. Először is az lesz a célja, hogy növelje a tudatosságot ezzel a nagy horderejű problémával kapcsolatban. Másodsorban továbbra is arra fogja ösztönözni a Tanácsot, és különösen a Bizottságot, hogy tegyen egyértelmű intézkedést, mert ha ma nem tudnak intézkedni, akkor olyan helyzetbe kell kerülniük, hogy ezt megtehessék. Harmadsorban meg kell állapítanunk, hogy vannak-e jogalkotási hiányosságok, ez pedig a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság feladata. Végül pedig hasznos tanácsokat kell nyújtani az áldozatoknak. A Petíciós Bizottság konzultációkat fog tartani és találkozik az áldozatokkal és a szociális partnerekkel, valamint a Bizottsággal e jelentés elfogadása előtt, amelyet várhatóan ez év vége előtt fogadunk el.

  Genowefa Grabowska, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Csak elítélni lehet az olyan társaságok tevékenységeit, amelyek tisztességtelen kereskedelmi és forgalmazási gyakorlatokat folytatnak. Természetesen meg kell védenünk a fogyasztók jogait az ilyen álpiaci tevékenységekkel szemben és támogatnunk kell őket az olyan társaságok elleni küzdelmükben, amelyek a mai európai valóságban teljesen büntetlennek tartják magukat. Európa-szerte társaságok ezrei kerülnek be állítólagosan ingyenes reklámok révén a vállalkozási katalógusokba, amiért a valóságban fizetniük kell egy párszáz és párezer euro közötti összeget. Ezen értéktelen katalógusok kiadói – vállalkozási és reklámszempontból egyaránt – nemcsak különös iparágakat, mint például az idegenforgalmi ügynökségeket, szállodákat, orvosokat, éttermeket vagy akár a tudomány világát célozzák, hanem sajnos az állami ügynökségeket és intézményeket is megkörnyékezik. Ezért kérdezik az uniós polgárok, hogy hogyan lehet az, hogy az ilyen gyakorlatok értelmi szerzői – akiket végül is vezeték- és utónevük alapján e katalógusokat kiadó társaságok tulajdonosaiként azonosítottak – egész vagyonokra tudtak szert tenni csalárd és tisztességtelen gyakorlatok alkalmazásával, az európai kisvállalkozók félelmeiből hasznot húzva a védelmező társaságok és bíróságok orra előtt.

Következésképpen arra kérem a szlovén elnökséget – és inkább az elnökséghez, semmint a Bizottsághoz fordulok –, hogy kezdje el koordinálni a tagállamok által főként az információcsere terén megtett és az ilyesfajta csalárd gyakorlatokra kölcsönösen figyelmeztető intézkedéseket, nyújtson tájékoztatást e társaságok tulajdonosainak és testületeinek, valamint hogy javasolja az ilyen jellegű tevékenységekre vonatkozó szigorúbb büntetőjogi szankciók bevezetését. A jelenlegi helyzet fennmaradása alá fogja ásni az Európai Unió vállalkozásai és polgárai által az európai közös piacba vetett hitet, és sajnos elmossa a tisztességes üzletemberek és a maffiaszerű tevékenységek közötti különbségeket is.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Nagyon köszönöm McCarthy asszonynak és a Belső Piaci Bizottságnak e kérdés előterjesztését. Meg kell mondanom, azt kívánom, bárcsak erőteljesebb választ kaptunk volna a Tanácstól!

A helyzet teljességgel elfogadhatatlan, és egy vallomással fogom kezdeni. Az 1980-as évek elején ügyvédként praktizáltam az Egyesült Királyságban, de a praxist egy németországi ügyvéddel alapítottam. Elkezdtük kapni ezeket a felszólításokat, hogy egy European City Guide-ban reklámoztuk praxisunkat, és még ügyvédként is zaklatottnak és riadtnak éreztük magunkat. Ha tehát még az ügyvédeket is meg tudják félemlíteni ezek az emberek, akkor biztos, hogy az átlagos, kisebb kkv-kat még inkább.

Ebben az a furcsa, hogy az uniós jognak választ kellene erre nyújtania, és ezt láthatólag egyre inkább elmulasztja, még 20–30 évvel azután is, hogy ez elkezdődött. Valójában, ha az ember elolvas egy-két levelet ezektől az emberektől, még az uniós jogot is idézgetik az emberek számára, hogy – amúgy is már áldozatként – még jobban felzaklassák őket. És mit mond minderre a Tanács? Sajnálom, ez nem elég jó: hát, esetleg majd megnézzük a megtévesztő reklámot, és elgondolkodunk rajta. Harminc év után tényleg többre van szükségünk!

Mit kellene az embereknek tenniük? Alapos vitára van szükségünk arról, hogy újból meg kell-e határoznunk, hogy ki és mi is a fogyasztó. Ezt megpróbáltuk felvetni a szerződéses jogra vonatkozó tárgyalásaink során. Tovább és mélyebbre kell mennünk, ha kezelni akarjuk ezt a problémát.

Végül pedig, ha a tagállamok túl gyávák vagy rémültek ahhoz, hogy ezzel foglalkozzanak, akkor hadd javasoljak valami mást, ami talán egy kicsit vitatott lehet itt. Ha a Bizottság biztosítja számunkra a kollektív jogorvoslat anyagi rendszerét – nevezzük ezt csoportos keresetnek –, akkor talán a polgárok képesek lesznek arra, hogy maguk intézkedjenek, ha senki nem teszi meg helyettük. Na, ez például egy ötlet.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Négy év után végre tárgyalunk a European City Guides-ról. Le sem tudtam cipelni a panaszok ügyiratait, amint azt más kollégák már jelezték. Európa szélmalomharcot vív, mivel nem tud kapcsolatot teremteni polgáraival, pedig itt van egy ragyogó alkalom – és ezt a Tanácshoz intézem! – arra, hogy kapcsolatot teremtsünk azokkal az emberekkel, akiknek valódi problémájuk van, és akik európai parlamenti képviselőikhez fordulnak megoldásért.

Nemcsak a vállalkozások az érintettek. Hallottam olyan iskolatitkárokról, akik véletlenül írták ezt alá, de azóta rettegnek és fizetnek. A European City Guides tragédiája az, hogy azért működik, mert az embereket megfenyegetik és rettegnek. Akár fizetnek, akár nem, továbbra is zaklatják és bántják az embereket. Ez azonban európai probléma, ezért európai megoldást kíván. Az egyik szemem nevet, mert végre tárgyalunk erről, és mert kollégám, Simon Busuttil jelentést és tájékoztatót fog elkészíteni, de úgy vélem, hogy a Tanácsnak, sőt, a Bizottságnak is egy kicsit kezdeményezőbbnek kell lennie ez ügyben.

A kérdés igen konkrét és öt olyan témát vet fel, amelyekkel foglalkozni kell. Szerintem a probléma óriási, de számszerűsítenünk kell. Az információcsere nagyszerű ötlet, de frusztráltságot okozhat, ha utána nem cselekszünk. Meg kell szüntetnünk a joghézagokat. Írországban például az európai jogot idézik azoknak, akik csatlakoztak a European City Guides-hoz. Azt mondják nekik, hogy másik tagállamban perlik majd be, büntetik meg és szankcionálják őket. Saját magukat és munkatársaikat rendkívüli módon zaklató telefonhívásokat kapnak. Ez elfogadhatatlan. Határozottan újból meg kell fogalmaznunk, hogy ki is a fogyasztó, mert mint korábban mondtam, ez nem csak a vállalkozásokról szól. Megismételném a lényeget: itt a remek alkalom, hogy bizonyítsuk az embereknek Európában mindenütt, hogy tevékenyen kezeljük az őket közvetlen sújtó kérdéseket. Ragadjuk hát meg a pillanatot, és ne pazaroljuk el a mát a szavakra, tettek nélkül!

  Marian Harkin (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Sok ilyen csalárd katalóguscég hatalma abban áll, hogy egy másik tagállamban vannak, emiatt úgy tűnik, hogy – az EU valamiféle beavatkozása nélkül – érinthetetlenek. Félelmet plántálnak az emberekbe, akik közül sokan igen apró, jogi segítséggel vagy tanácsadással nem rendelkező kisvállalkozások, és sokan – évekig tartó zaklatás után – feladják, és inkább fizetnek.

A többi felszólalóhoz hasonlóan az én irodámat is elárasztották a panaszok, de általában önálló vállalkozók részéről: vízvezeték-szerelők, fogorvosok, orvosok azok az emberek, akiket a European City Guide megcélzott. Ezek az emberek úgy érzik, hogy egyedül vannak, hogy mindössze egyetlen rossz döntést hoztak, mégsem tudnak kikecmeregni belőle, és valamilyen módon majdhogynem magukat vádolják.

Hihetetlennek tartom, mikor azt hallom, hogy a tagállamok többsége nem akarja kiterjeszteni az irányelv hatályát, hogy a vállalkozások közötti kapcsolatokhoz is köze legyen. Azon tűnődöm, hogy ez azért van, mert a megcélzott társaságok kisvállalkozások, és nem a nagyobb társaságok az érintettek? Szerintem a polgároknak többre és jobbra van szükségük annál, mint amint most a Tanácstól és a Bizottságtól kapnak. Szerintem a jelenlegi helyzet nem elég jó, ezért felhívom a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen valamit ez ügyben!

  Malcolm Harbour (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Rögtön a tárgyra térnék. Hadd intézzem szavaimat a szlovén elnökséghez; szerintem remek munkát végeztek az elnökségük idején. Lenarčič miniszter úr, hadd mondjak Önnek négy dolgot, amelyeket szeretném, ha a versenyképességi miniszterek következő ülésén szóba hozna.

Az első dolog, hogy meg kellene kérnie a Bizottságot, hogy alkalmazza a SOLVIT-mechanizmust – amely elvileg nemcsak a piaccal kapcsolatos, hanem minden egyes, a belső piacra vonatkozó panasz kezelésére szolgál –, és hogy ezt határozottan napirendre kell tűznie. Köröztesse velük a független honlapokon már hozzáférhető információkat – mi pedig szégyellhetnénk magunkat, hogy valójában az ezzel érintett emberek azok, akik ezt saját maguktól felvállalták –, rengeteg általános információ van és ezt a hatáskörük részévé kell tetetnie. Ennek rögtön meg kell történnie! Ez tehát az Ön első dolga.

A második dolog, amit a kollégáinak meg kell mondania, hogy vállalkozási tájékoztató szolgálataiknak (merthogy vannak a kkv-kra irányuló szolgáltatásaik) szintén köröztetnie kell ezt az információt a saját nyelvükön, Önnek pedig épp csak egy szerény összeget kellene költségvetéséből kivennie arra, hogy valóban kifejtse a vállalkozásoknak, hogy mi is történik.

Harmadsorban, adja oda az információkat a bűnüldöző hatóságainak! És mondja meg a Bizottságnak és a fogyasztóvédelmi együttműködést irányító embereknek, hogy ezt vegyék fel a napirendre! Nem áll sokból. Az információ megvan. Nem olyan nehéz dolog ez. Szóval ezt a három dolgot kellene Önnek megtennie.

A negyedik pedig, amit szintén megtehetne, hogy azt mondja a kollégáinak: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében teljes egészében jogellenesek ezek a gyakorlatok, ha azokat egyéni fogyasztókkal szemben végzik. Mindenki tudja, hogy ez így van. Az érintett társaságok pedig alapvetően a magánfogyasztók szerepét veszik fel. Az egyes tagállamokban azonban, a végrehajtás folyamatában (mellesleg meg kell mondanom, a tagállamok nem nagyon jeleskedtek a végrehajtásban, és még saját tagállamom is jócskán le van maradva), könnyedén szerepeltetetne egy olyan záradékot, amely kifejezetten felveszi a katalógusokat és kisvállalkozásokat a végrehajtásba. Ezzel sem lenne sok tennivaló.

Itt van tehát négy konkrét intézkedés. Úgyhogy Önre nézek, miniszter úr, és megnézzük majd a napirendet is, és elvárjuk, hogy ez szerepeljen a Versenyképességi Tanács következő napirendjén. Hogyan is mondogathatnánk a kisvállalkozásoknak, hogy vegyenek részt a belső piacban, ha még arra sem vagyunk képesek, hogy a legegyszerűbb óvintézkedést biztosítsuk a számukra egy olyan egyszerű esetben, mint ez? Ez a belső piaccal kapcsolatos kötelezettségeink szégyenletes elhanyagolása mindannyiunk részéről!

  Richard Corbett (PSE). – Tisztelt elnök úr! A European City Guide és a hasonló katalógusok alapvetően csak egy rakás csaló, jogszabályaink azonban nem voltak elég jók ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket. Ezt a kérdést ugyanúgy a Bizottságtól is meg kellett volna kérdezni, már ami azt illeti, hogy mikor kíván új jogalkotási javaslatot kezdeményezni a vonatkozó jogszabályok szigorítása céljából, hogy kezelni tudjuk ezeket, de addig is a European City Guide és a hasonló katalógusok részéről érkező követelésekkel szembesülő kisvállalkozásokhoz szóló tanácsom igen egyszerű: ne fizessenek; ne vegyenek róluk tudomást; ne figyeljenek a nyomásra!

Létrejött egy szervezet, e katalógus áldozatainak szövetsége, az „Állítsuk meg a European City Guide-ot!”. Honlapjukat törölni kellett az internetszolgáltatójukkal szembeni, a honlapjuk bezáratására irányuló nyomás és jogi fenyegetések miatt. Ezért most az én saját honlapom ad otthont a honlapuknak, hogy továbbra is terjeszthessék az információkat arról, hogy a vállalkozások hogyan védhetik meg magukat. Határozott intézkedésre van szükségünk ebben az ügyben, mégpedig rövid időn belül.

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Hadd gratuláljak McCarthy asszonynak a „European City Guides”-ra épülő reklámtársaságok tisztességtelen gyakorlatainak tárgyában nagyszerűen elkészített, szóbeli választ igénylő kérdéséért. A Petíciós Bizottság – amelynek elnöke én vagyok – Busuttil urat jelölte ki az e témáról szóló jelentés kidolgozására. Rettenetesen sok petíciót kaptunk, amelyek éppen ezt a gyakorlatot panaszolják. A biztos úr azt mondta, hogy a Bizottság nem kapott olyan jellegű panaszokat, amelyek arra sarkallnák, hogy vizsgálatot indítson a kérdésben, de – ahogy én látom – ez a vita, a Busuttil úr jelentése alapján lefolytatandó vita mellett megfelelő indokot fog szolgáltatni a Bizottságnak arra, hogy intézkedjen ebben az ügyben, mivel ezek a gyakorlatok igencsak tisztességtelenek és kisvállalkozásokat és átlagembereket, más szóval olyan embereket zaklatnak, akik mögött nem áll ott az ügyvédek egész serege, hogy megvédjék őket.

Szorgalmazom, hogy a Bizottság intézkedjen a kérdésben.

  Brian Crowley (UEN). – Tisztelt elnök úr! 19 olyan üggyel foglalkoztam, ahol az emberek csalárd módon lettek kitéve kiadásoknak és adósságbehajtásnak a European City Guides miatt. E 19 ügy közül 17 három vagy kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisvállalkozás volt. E 17 közül hat idős, 60 év feletti ember volt, akik féltek kibontani az ügyvéd levelét.

Valójában itt az áruk értékesítéséről és a szolgáltatásnyújtásról szóló törvény és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti megtévesztés történt, amint arról Harbour úr is beszélt. Ez már önmagában is csalás, mivel ha az ember beleegyezik abba, hogy tesz valamit, akkor el is vár valamit cserébe, amit ellentételezésként kell felajánlani. Valójában itt a nyújtott szolgáltatásokat tekintetve megtévesztés történt. Szerintem – ahogy ezt néhány kollégám is mondta – ezzel a dologgal legjobban a Bizottság szintjén lehetne foglalkozni. Helyénvaló lenne azonban, ha a Versenyképességi Tanács és az egyes miniszterek figyelmét is felhívnák erre, és feljogosítanák őket olyan nemzeti szintű jogszabály bevezetésére, amit esetleg gyorsabban lehet megtenni, mint egy ilyen tárgyú, felülvizsgált európai irányelv előterjesztésével próbálkozni.

  Arlene McCarthy (PSE). – Tisztelt elnök úr! Csupán kollégáim szavait akarom elismételni. Fel kell hagynunk azzal, hogy körbe-körbe adogatjuk a labdát ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Fel kell hagynunk azzal, hogy megengedjük, hogy e társaságok fogócskázzanak velünk. Merthogy ezt a játékot játsszák. Miniszter úr, de én nem megyek el a plenáris ülésről anélkül, hogy valamiféle kötelezettségvállalást ne kapnék az intézkedésre.

Harbour úr adott Önöknek néhány ötletet, de én azt szeretném, ha Önök azokat a konkrét kérdéseket vetnék fel, amelyeket én is felvetettem a felszólalásom elején. Szeretném, ha a Tanács munkacsoportjában tárgyalnák az osztrák modellt, amely – a megtévesztő reklámról szóló irányelv értelmében – már tiltja ezeket a gyakorlatokat. Nem minden tagállam teszi ezt. Meg lehetne kérni más tagállamokat is, hogy álljanak be a sorba, vegyék át az osztrák modellt és tiltsák meg ezeket a gyakorlatokat nemzeti jogszabályaik módosításával.

Azt is szeretném, ha felkérné a Tanácsot, hogy egyezzen bele abba, hogy legyen egy határokon átnyúló végrehajtási hálózatunk a fogyasztók számára. Azt akarom, hogy utasítsa arra őket, hogy a határokon átnyúló végrehajtási hálózat keretében a katalóguscégek ügyét fogadják el, vizsgálják ki és cselekedjenek. Szerintem ez lehetővé teszi majd, hogy intézkedhessünk a határokon túl és megakadályozzuk, hogy ezek az emberek elmeneküljenek a jog messzire nyúló karjától. Ha ezt esetleg megtenné nekem, szerintem mindannyian valamivel boldogabban távoznánk innen.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Köszönöm szépen, elnök úr, hogy engedélyt adott a felszólalásra. Szeretnék köszönetet mondani összes kollégánknak, akik részt vettek a vitában.

Először is hadd tegyek világossá valamit. A Tanácsban, az elnökségben, de még a tagállamokban sem támogatja senki a csalárd magatartás folytatását vagy akárcsak felbukkanását az Európai Unió által megalkotott belső piacon. Épp ellenkezőleg, és épp ezért ennyire örvendetes ez a vita és épp ezért üdvözlöm ezt én is személy szerint az elnökség nevében.

Másodsorban biztosíthatom Önöket, hogy az elnökség tudomásul vette a fokozott aktivitásra és azonnali intézkedésre irányuló egyhangú követeléseket. Számíthatnak ránk abban, hogy továbbadjuk e követeléseket partnereinknek a Tanácsban.

Harmadsorban nagyon örülök annak, hogy a Petíciós Bizottság úgy döntött, hogy külön jelentést készít, és örömmel várjuk Busuttil úr jelentését. Ez további lendületet adhat a megfelelő, európai szintű intézkedésekhez.

Szeretnék azonban valamit hangsúlyozni. McCarthy asszony, Ön említette Ausztria jó példáját. A jó példák minden bizonnyal másokat is a követésre ösztönöznek. És én is úgy vélem és remélem, hogy ebben ennek a vitának is szerepe lesz. Hangsúlyoznom kell viszont azt, hogy a Bizottság felelős az irányelvek átültetéséért.

Amint azt már említették – és Ön is így vélekedett kérdésében –, ez a kérdés két irányelvet érint. Ez a piaci szegmens nem tartozik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá. Az egyik megoldás az lenne, hogy újból meghatározzuk a fogyasztó fogalmát, vagy pedig kiterjesztjük az irányelv alkalmazási körét. Várakozásaim szerint mindkét lehetőség ott lesz előttünk, amikor erről a kérdésről határozunk.

Tudjuk, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem régóta van hatályban. Csak decemberben lépett hatályba, és szerintem hamarosan értékelnünk kell alkalmazásának mikéntjét.

Másodszor szeretném újból hangsúlyozni, hogy ez a terület a megtévesztő reklámról szóló irányelv hatálya alá tartozik. Az ilyesfajta svindlikben és csalásokban egyértelműen szerepet kap a megtévesztő reklám, ami azt jelenti, hogy bizonyos jogorvoslatok máris rendelkezésre állnak.

Végül hadd hangsúlyozzam megint, hogy igen élénk figyelemmel követtem a vitát, valamint hogy az elnökség közvetíti ennek a plenáris ülésnek a hangulatát a Tanács tagjai felé.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  James Nicholson (PPE-DE) , írásban. – A „European Cities Guide” és más hasonló szerveződések csalárd műveletek, amelyek kifejezetten a kkv-kat veszik célba. Arra buzdítják a társaságokat, hogy ingyenesként bemutatott katalógusszolgáltatásokra jelentkezzenek.

A félreérthető és bonyolult „apróbetűs rész” miatt azonban ezek a cselszövők azután rendkívül fenyegető és rosszindulatú stílusban kezdik el zargatni az embereket pénzért. Ironikus módon ezek a csalárd társaságok az uniós jogot idézik, hogy célpontjaikat még jobban megfélemlítsék.

Persze ezek a csalások a fogyasztó vagy a vállalkozások szempontjából semmiféle értéket nem képeznek. Valójában számos uniós jogszabályt csúfolnak meg, mint például a megtévesztő reklámról szóló 1984-es irányelvet. Ez a probléma szerte az EU országaiban nyilvánvaló, ezért sürgős intézkedést tesz szükségessé.

A megoldás kulcsa az uniós szintű együttműködés, mégpedig néhány erőteljes jogszabály formájában. Biztosítanunk kell, hogy az e kérdéssel foglalkozó uniós irányelvek közül semelyik ne tartalmazzon kiskapukat, és hogy azokat valamennyi tagállamban kielégítő módon végre is hajtsák.

Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy segítse a Parlament munkáját és tegyen olyan intézkedést, ami tükrözi a helyzet sürgető jellegét. Ha arra ösztönözzük a kkv-kat, hogy versengjenek az egységes piacon, akkor legalább is tudnunk kell garantálni a védelmüket e döbbenetes csalásokkal szemben.

13. Tiszteletben tartandó feltételek a nemzetközi közúti fuvarozói szakma gyakorlásához - Az autóbusszal történő nemzetközi személyszállítás (átdolgozott verzió) - A Közösségen belüli közúti árufuvarozási piacra való bejutás (átdolgozott verzió) (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a következő jelentésekről folytatott együttes vita:

- (A6-0087/2008) Ţicău asszony jelentése a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében, a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0263 - C6-0145/2007 - 2007/0098(COD));

- (A6-0037/2008) Grosch úr jelentése a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2007)0264 - C6-0147/2007 - 2007/0097(COD));
és

- (A6-0038/2008) Grosch úr jelentése a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2007)0265 - C6-0146/2007 - 2007/0099(COD)).

  Radovan Žerjav, a Tanács soros elnöke. − (SL) Ţicău asszony, Grosch úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Bizottság 2007 júliusában tette közzé jogalkotási aktustervezeteit. Ez a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályairól szóló rendeletre irányuló javaslat, a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló rendeletre irányuló javaslat és az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló rendeletre irányuló javaslat volt.

A portugál elnökség megkezdte a munkát a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló rendelettel kapcsolatban, a szlovén elnökség pedig folytatta ezt a munkát, illetve megnyitotta a másik két dokumentumot. A munkacsoportban folyó munkával párhuzamosan informális megbeszéléseket kezdtünk az Európai Parlament előadóival.

A Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács (TTE) áprilisi ülésén a miniszterek politikai vitát folytattak egy, a főbb kérdéseket tartalmazó csomag alapján, a következő eredményekkel. Először is, ami a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló rendeletet illeti, a kabotázs kulcskérdése még mindig megválaszolatlan. A legtöbb tagállam alapvetően támogatta azt a kompromisszumos döntést, miszerint hét nap alatt három kabotázsút megengedett a fogadó tagállamban történt kirakodást követően.

Azonban elég sok tagállam – akiket a Bizottság is támogatott – szólított fel arra, hogy legyen lehetséges a tranzitkabotázs is, a rakomány nélküli közúti forgalom elkerülése érdekében. Az elnökség jelenleg arra törekszik, hogy kompromisszumos megoldást érjen el a Tanácsban.

Másodsorban, ami a szakma gyakorlásáról szóló rendeletet illeti, kompromisszumot kell elérni a nemzeti elektronikus nyilvántartás és a fuvarozási vállalkozások nyilvántartása tárgyában. Valójában nemsokára megállapodunk e nyilvántartás létrehozásának időrendjében.

Harmadsorban, ami a nemzetközi autóbusszal végzett személyszállításról szóló rendeletet illeti, a vitának a munkacsoport szintjén kell folytatódnia. Megállapodtunk abban, hogy a másik két rendeletben szereplő megoldásokat analógia útján ebben a rendeletben is alkalmazni kell.

A szlovén elnökség arra fog törekedni, hogy politikai megállapodásra jusson e három rendeletre irányuló javaslatra vonatkozóan a TTE 2008. június 13-i ülésén. Szeretném hangsúlyozni, hogy megpróbáljuk majd az Önök által kért módosításokat a lehető legteljesebben figyelembe venni, így pedig – nagymértékben – közelíteni egymáshoz az álláspontjainkat.

A szlovén elnökség segíteni kíván az egységes piac megszilárdításában és befejezésében. Meggyőződésem, hogy a gyorsan növekvő közúti közlekedési ágazat továbbra is az egységes piac egyik alapja az áruk szabad mozgása és az utasszállítás tekintetében, valamint hogy a közösségi jogrendet korszerűsíteni kell annak érdekében, hogy még hatékonyabb legyen, nagyobb mértékű legyen az ellenőrzés, valamint hogy a tisztességes verseny biztosított legyen.

A szlovén elnökség feltétel nélkül támogatja a három, rendeletre irányuló javaslatban szereplő célokat. Szeretném kiemelni, hogy a szlovén elnökség tud az Európai Unió közlekedési piacán meglévő korlátozásokról, ami azt jelenti, hogy feladatát nemcsak a kabotázs szabályai és ellenőrzési mechanizmusainak megerősítésében látja, hanem a szakma gyakorlására vonatkozó egységes szabályok bevezetésében is.

Az elektronikus nyilvántartások különösen nagy segítséget nyújtanak majd a közlekedési szektor hatékonyságának és átláthatóságának javításában, és lényegesen le fogják csökkenteni az adminisztratív terhet illetően. Végül pedig köszönetet kell mondanom az európai parlamenti képviselőknek, és különösen az előadóknak, Grosch úrnak és Ţicău asszonynak a konstruktív eszmecseréért.

Hadd mondjam el még egyszer, hogy a szlovén elnökség minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy a különböző érdekek között egyensúlyt érjen el, valamint hogy biztosítsa, hogy az általunk elfogadott megoldások hatékonyabbá és versenyképesebbé tegyék majd az európai közúti fuvarozási ipart.

Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy reményeim és szándékaim szerint folytatni fogjuk a konstruktív párbeszédet, és az Európai Parlament a lehető leghamarabb konszenzusra jut.

  Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) A nemzetközi közúti utas- és teherszállítási piachoz való hozzáférésre vonatkozó rendeletek és a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának feltételeiről szóló rendelet egy csomagot alkot. Ezek a témák szétválaszthatatlanok. Nagy örömmel látom, hogy e három szöveget ma szavazásra bocsátják, hogy megállapítsák álláspontjukat az első olvasatban. Köszönet az előadóknak, Ţicău asszonynak és Grosch úrnak munkájukért, valamint mindazon képviselőknek, akik hozzájárultak a munkához. Gyors megállapodásra van szükség, a következő okokból: a 2007. márciusi Európai Tanács kifejezte erre vonatkozó szándékát; a szóban forgó ágazat – több mint 900 000 vállalkozás – harmonizálni akarja a szakma gyakorlására vonatkozó feltételeket azért, hogy lojális verseny és egyértelmű szabályok jellemezzék ezt a behatárolt, de kényes problémát, nevezetesen a kabotázst.

15 évvel a közúti fuvarozáshoz való hozzáférésre vonatkozó első rendeletek után a piac továbbra is töredezett, 27 nemzeti szabályozási variáció létezik a szakma gyakorlásának ellenőrzésére, valamint a szakma gyakorlásához szükséges jó hírnév fogalmának meghatározására vonatkozóan. Még egyszer emlékeztetném Önöket a kabotázs tekintetében az „ideiglenesség” fogalmának különböző értelmezéseire. Következésképpen épp itt volt az ideje annak, hogy ösztönözzük az előrehaladást a közúti fuvarozás területén a belső piac integrációját tekintve. Lehetőség van a gyors megállapodásra. Az az érzésem, hogy a Tanács és az Önök álláspontja még jobban irányítható egy közös pont felé. A szlovén és a francia elnökség segítségével szerintem hamarosan el lehet érni egy megállapodást. Biztosíthatom Önöket a támogatásomról – legalább is elvben – a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság által javasolt legtöbb módosítás tekintetében. Mivel a Bizottságnak az egyes benyújtott módosításokkal kapcsolatos részletes álláspontját már továbbították a Parlament megfelelő szolgálatához, fenntartásaim vagy észrevételeim csak egypár kérdésre irányulnak.

Az első, a kabotázs kérdése, amely – úgy tűnik – e csomag egyik lényeges eleme. Mégsem lesz jó egyetlen megoldás sem, ha nem ellenőrizhető. A Bizottság javaslatának alapvető minősége épp a bevezetett mechanizmus egyértelműségében, egyszerűségében és ellenőrizhetőségében rejlik: három művelet egy nemzetközi szállítás megtörténtét követő hét napon belül. A nemzetközi szállítással meglévő ilyen kapcsolatot általánosságban elismerik, és éppen emiatt értem meg a Grosch-jelentés 17. módosításában felvetett érdeket, amely a kabotázsműveleteknek egy tranzitországban való elvégzéséről a legrövidebb visszaúton rendelkezik. Mindazonáltal a javasolt kialakítás megnehezíti a módosítás ellenőrzését, emiatt én nem tudom támogatni. Másrészt az üresjáratok elkerülése érdekében úgy vélem, hogy tudnánk ellenőrizni egy olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy a hét napon belül elvégzett három művelet közül az egyik egy tranzitországban legfeljebb három napon belül is elvégezhető. Nem lenne gondom egy erre vonatkozó módosítás támogatásával. Ugyanez a helyzet a 18., 37., 40., 44. és 47. módosítással, amelyek azt írják elő, hogy a kabotázsműveletek számára és időtartamára vonatkozó korlátozásokat fokozatosan kell megszüntetni a 2014-ben esedékes teljes megszüntetésükig.

Figyelembe kell vennünk a különböző tagállamok piaci realitásait. Az adóügyi, társadalmi és a bérfeltételek az elégséges harmonizáció hiányában még mindig igencsak egyenetlenek, és attól tartok, hogy ez 2014-ben sem lesz másképp. A javasolt csomag minden bizonnyal hozzájárul majd ehhez a harmonizációhoz a szakmához való hozzáférés ellenőrzése tekintetében, de önmagában nem tudja garantálni a harmonizáció elégséges mértékét. Ilyen körülmények között a kabotázs automatikus liberalizációja deformálódna, a versenyfeltételek pedig nem szilárdulnának meg. Ezért számomra megfelelőbbnek tűnik a kérdés ezt követő felülvizsgálatára vonatkozó záradék. Megemlíteném, hogy magától értetődően eddig a felülvizsgálatig a rendelet nem akadályozza meg, hogy a tagállamok bármilyen módon teljes egészében megnyissák kabotázspiacaikat, feltéve, hogy ezt a többi tagállammal szembeni megkülönböztetés nélkül, illetve a piaci hozzáférésre vonatkozóan hatályban lévő közösségi szabályok előtt a nemzeti kormányok között létrejött megállapodások értelmében teszik.

A 21. módosítás – jelenlegi megfogalmazásában – mellőzi ezeket az előírásokat, következésképpen a Bizottság nem tudja támogatni. Ami a szakma gyakorlását illeti, a jó hírnévvel és a súlyos jogsértésekkel kapcsolatos aspektus alapvető fontosságú. Úgy vélem, hogy az Önök által a súlyos jogsértés esetén a jó hírnévtől való megfosztásra vonatkozóan javasolt eljárás óriási visszatartó erővel bír, de még mindig megfelelő. Különösen örülök Ţicău asszony jelentése 104. módosításának, amely igen egyértelmű listáját közöl ezekről a jogsértésekről. Ezért támogatjuk a Parlament 6. cikkre vonatkozó javaslatát. Az Európai Cégnyilvántartás különös jelentőséggel bír a jó hírnév ellenőrzésének garantálásában. E tekintetben elvileg támogatjuk a 70., 72–78. és a 114. módosítást, amelyek az összekapcsolt nemzeti nyilvántartások gyors és fokozatos bevezetését írják elő.

Végül pedig a rendelettervezet lehetővé teszi a kisvállalkozások számára, hogy ún. külső szervezőket alkalmazzanak. Ezek más szóval olyan szervezők, akik nem közvetlenül e kisvállalkozásoknál dolgoznak. A 27. módosítás nem határozza meg e lehetőség korlátait, aminek – véleményem szerint – kivételnek kellene maradnia és nem válhat szabállyá. Ezért ezt nem tudom támogatni. Mégis támogatom a 109. módosítást, amely az 50 járműben meghatározott ésszerű korlátot írja elő. Végül pedig, ami a 12 nap kérdését illeti, emlékszem a Ţicău asszony jelentésében szereplő, korábbi 102. módosításra, amely az autóbuszok esetében az ún. 12-napos eltérés újbóli bevezetésére vonatkozott. Egyetértek a plenáris ülés azon döntésével, hogy megszavazza ezt a módosítást Grosch úr jelentésében a buszokra vonatkozóan. A Bizottság egyelőre nem fogadott el álláspontot ennek tartalmára vonatkozóan. Jelenleg a szociális partnerek dolgoznak ezen, és meg kell várnunk az első eszmecserék eredményét, hogy ne kapkodjuk el a jogalkotást. A kérdést még részletesebben meg kell majd vizsgálni, amint a partnerek megállapodásra jutnak, anélkül azonban, hogy lelassítanánk a folyamatot egy, a kabotázsra és a nyilvántartásra vonatkozó megállapodás elérése közben.

  Silvia-Adriana Ţicău, előadó. − (RO) Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok a Bizottságnak, a Tanácsnak, a társelőadóknak – különösen Grosch úrnak, Sterckx úrnak, Lichtenberger asszonynak – és mindazon kollégáknak, akikkel együtt dolgoztam e jelentés elkészítésekor. A közúti fuvarozói szakma gyakorlásáról szóló rendeletre irányuló javaslat azért fontos, mert a közúti fuvarozásban foglalkoztatott 4,5 millió embert és több mint 900 000 európai vállalkozást érint. Megpróbáltuk a lehető legátfogóbb konzultációkat lefolytatni az e területen dolgozókkal, és ebből a célból a közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tavaly októberben nyilvános vitát tartott, hogy a lehető legtöbb véleményt gyűjtse össze a rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban. A rendelet a 96/26/EK irányelv helyébe lép, amelyet a tagállamok különböző módokon hajtottak végre. A rendeletre irányuló javaslat közös kritériumokat állapít meg, amelyek értelmében egy társaság gyakorolhatja a közúti fuvarozói szakmát, állandó székhellyel rendelkezhet, az irányítást egy operatív központból láthatja el, elegendő számú parkolóhelyhez férhet hozzá, megállapítja továbbá a pénzügyi helyzet bizonyítására, a jó hírnévre szolgáló kritériumokat, a szállításszervező szerepét és azokat a feltételeket, amelyeknek meg kell felelnie, és itt szeretném megemlíteni a szakmai alkalmassági és a jó hírnevet tanúsító bizonyítványt, valamint a tagállamok azon kötelességét, hogy hozzanak létre egymással összekapcsolandó nemzeti elektronikus nyilvántartásokat.

193 olyan módosítást nyújtottak be a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsághoz, amely változtatott a Bizottság javaslatán. Így a Parlament, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság egy olyan szöveget választott, amely csak a súlyos és igen súlyos jogsértésekre hivatkozik, amely utóbbit megfelelően meghatározza a rendelethez csatolt új függelék, a súlyos jogsértések tekintetében pedig a Bizottság fogja elkészíteni az olyan jogsértések jegyzékét, amelyek ismétlődő jellege a közúti fuvarozói engedély elvesztését vonhatja maga után. Ezt a listát szabályozási bizottsági eljárással fogják jóváhagyni. Ami a 2012. január 1-jéig összekapcsolni kívánt nemzeti elektronikus nyilvántartásokat illeti, ezeket egy, a Bizottság által 2010. január 1-jéig ismertetendő, minimális közös struktúrából kiindulva fogják kidolgozni. Az elektronikus nyilvántartásoknak lesz egy nyilvános és egy bizalmas része. A nyilvános rész a közúti fuvarozókra és a közúti szállításszervezőkre vonatkozó adatokat, a bizalmas rész pedig az elkövetett jogsértésekre és az érvényesített szankciókra vonatkozó adatokat fogja tartalmazni, és azokhoz csak az illetékes hatóság férhet hozzá, a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezések betartása mellett. Hangsúlyozom, hogy e bizalmas adatok külön nyilvántartásokban is tárolhatók.

Ami a szakmai alkalmassági bizonyítvány megszerzését illeti, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság azt választotta, hogy megszünteti a meghatározott számú képzési órát, és ezt egy írásbeli vizsga letételének kötelezettségével váltja fel, amelyet az egyes tagállamok döntésének megfelelően esetlegesen egy szóbeli vizsga követ. Egy másik javasolt módosítás azt írja elő, hogy a szállításszervezővel szemben csak a neki felróható cselekmények miatt lehessen szankciókat alkalmazni. Így a szankcióra vonatkozó minden határozat megtámadható, a szankciókat pedig csak az erre vonatkozóan hozott jogerős döntést követően vezetik be az elektronikus nyilvántartásba.

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság úgy vélte, hogy elegendő, ha egy társaság pénzügyi kapacitását könyvvizsgáló vagy megfelelően akkreditált személy által megvizsgált éves számlák alapján bizonyítja, bankgarancia vagy más pénzügyi instrumentum – például biztosítás – alapján. Ezért az azonnal rendelkezésre álló pénzeszközökre vonatkozó minimális 80%-os korlátot megszüntettük egy, a tőkére és tartalékokra vonatkozó minimális küszöb javára. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság azt is fontosnak tartja, hogy az euróban kifejezett értéket minden évben, ne pedig a Bizottság javaslata szerint, ötévente állapítsák meg. Javasoltuk továbbá a 22. cikk törlését a Bizottság javaslatából, amely bizonyos, prioritást élvező jogokat eltérően állapított meg a különböző tagállamok számára, és bevezettük az 52. módosítást, amely lehetővé teszi, hogy a vizsga alól mentesüljenek mindazok, akik bizonyítják, hogy a rendelet hatálybalépésének időpontja előtt tíz évig folyamatosan közúti fuvarozás szervezését végezték.

Javasoltuk a külső szervező által irányított gépjárművek számának 50-re, a társaságok számának pedig 4-re történő korlátozását. Ami a belső szállításszervezőt illeti, a szocialista képviselőcsoport a közvetlenül a szállításszervező által irányított járművek számának 250-re való korlátozását javasolja. Szerintünk erre azért van szükség, mert a szállításszervezőnek is tisztességes munkafeltételekkel kell rendelkeznie.

A nemzetközi utasszállítást végző buszsofőrök pihenőidejével kapcsolatban a 12 napos eltérésre vonatkozóan is benyújtottak két módosítást a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban. Ezzel kapcsolatban még várunk egy, a munkáltatók és szakszervezetek között létrejött megállapodásra, emiatt a két módosítást újból be fogjuk nyújtani Grosch úr jelentésében.

  Mathieu Grosch, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Én is szeretném megköszönni a hatékony együttműködést az előadónak, az árnyékelőadónak, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Úgy hiszem, megpróbáltunk egy mindenre kiterjedő csomagot összeállítani annak érdekében, hogy fenntarthassunk bizonyos koherenciát a három jelentés között.

Első pillantásra azt mondanám, hogy bizonyos mértékig a Parlament úttörő szerepet játszik. Talán azt reméltük, hogy egy nem hivatalos, háromoldalú tárgyaláson már elértünk valamiféle eredményt. Mindazonáltal a Parlament most irányt mutathat. Meggyőződésem, hogy a Tanács nagy haszonnal veheti át nagy részét annak, amit itt megvitattunk és elfogadtunk. Amint az említésre is került, a szállítási igazgatók fontos szerepet játszanak az állásokhoz való hozzáférésben. Úgy vélem, fontos, hogy a jövőben tudjunk arról, hogy egy ilyen nemzetközi ágazatban milyen a vállalati struktúra, ki felelős egyik oldalról a pénzügyekért és a megbízhatóságért, másik oldalról azonban a fuvarozás lényeges szabályozásáért is. Ha maholnap már nemzetközi környezetben dolgozunk, akkor tudnunk kell, hogy a partnerek hogyan szerveződnek, és hogy megbízhatunk-e bennük.

Adminisztrációs oldalról a lehető legegyszerűbben és legáttekinthetőbben próbáltuk ezt megszervezni. Mindazonáltal erősen számítunk a Tanács együttműködésére, mivel az általunk létrehozni kívánt információs hálózatnak átláthatónak, hatékonynak és azonnal hozzáférhetőnek kell lennie. Véleményünk szerint ezen a téren mindennemű késedelem szükségtelen, mivel a haladás rendkívül gyors lehet az informatika mai szintjének köszönhetően.

A munkahelyekkel szemben támasztott előfeltételek szintén egyértelműek. Nem akarunk semmilyen különleges feltételt szabni azokkal az emberekkel szemben, akik már rendelkeznek munkatapasztalattal, és bizonyították megbízhatóságukat. Szeretnénk azonban, ha ez rendszeres időközönként igazolható maradna. A piacra való bejutást tekintve, a buszközlekedés valamivel könnyebb. Itt is igyekeztük megkeresni az összefüggést a munkahelyekhez való hozzáféréssel.

Mi itt a Parlamentben egyelőre a súlyos jogsértésekre összpontosítottunk, ennek a témának adva elsőbbséget. Nem kívánunk foglalkozni az egyes országok közötti jövőbeni, kisebb jogsértésekre vonatkozó információcserével. Ha megfelelő adatokkal rendelkezünk a súlyos jogsértésekről, akkor máris óriási lépést tettünk előre.

Véleményünk szerint a meglévő szerződéseket nem szabad veszélyeztetni. Úgy véljük ezenkívül, hogy a városi tömegközlekedés már most is védelmet élvez saját szabályozói révén, és a tagállamokra hárul annak ellenőrzése, hogy vannak-e ezen a téren problémák.

A 12 napos szabály már természetesen megvitatás alatt áll, és – amint azt éppen említették – a Parlament már korábban is kérte a 12 napos szabály elfogadását, de annak idején a brit elnökség alatt ezt nem sikerült megoldani. A Parlament mindig egyértelmű volt ebben a kérdésben, mert mi nem csak a piacra gondolunk. A biztonsági szempontokat is figyelembe vesszük, és még egyszer elő akartuk venni ezt a témát. Remélem, hogy ez a Parlament talál időt és megfelelő módot a tárgy elfogadására.

Végezetül, a közúti fuvarozási piacra való bejutás: a kabotázs elhíresült fogalma természetesen rendkívül fontos ezen a téren. Egyszerű szavakkal kifejezve, arról szól a dolog, hogy valahogyan szabályozni kell azt, amit a szolgáltatási ágazatban szolgáltatási irányelvnek hívnak. Hogyan tudok én, egy harmadik országból érkező, szolgáltatást nyújtani egy másik országban? Tehetem-e ezt korlátlanul? Vonatkozik-e rám bármilyen szabályozás? Végtére is, ez a kulcskérdés. Itt nem nagy fuvarozó cégekről beszélünk, hanem kisebb vállalkozásokról. Egyfelől egyetértünk a környezetvédelmi szempontokkal, amikor el akarjuk kerülni az üresjáratokat, másrészről azonban – jól tudván, hogy jelenleg a szociális és pénzügyi feltételek országról országra nagy eltéréseket mutatnak – nem szabad ösztönöznünk a közvetlen dömpinget ebben a két ágazatban, még ezzel a szabályozással sem.

A kabotázs műveletek heti három alkalomra történő korlátozása – legalábbis az én véleményem szerint – egyértelmű kijelentés. Sokkal jobb, mint az „ideiglenesen” kifejezés, mely virtuálisan azt jelentette volna, hogy 27 tagállam 27 különböző jogszabállyal rendelkezne a következő néhány évben, ami biztosan nem szolgálta volna az ágazat érdekeit. Úgy vélem, a rendelet egyértelmű. Az a tény, hogy ezt elfogadható határidőn belül teljesíteni kell, véleményünk szerint – és most a magam nevében beszélek – tiszta sor, amennyiben a bér- és adókülönbségeket megszüntetik.

A kabotázst sokkal realisztikusabban vizsgáltuk, és ez azt jelenti, hogy az első kirakodás után már lehetőség van rá. A Bizottsággal ellentétben nekem az a véleményem, hogy a kabotázsra nemzetközi fuvarban, a visszaúton is lehetőség van.

Ezért szeretnénk azt is, ha némi összhang lenne a piacra való bejutásban, a súlyos jogsértések és az azokra vonatkozó információ tekintetében is, és ezenfelül az adminisztratív eljárásokat is egyszerűsíteni akarjuk.

Végezetül, még egyszer szeretnék magukhoz az egyes országokhoz szólni. Ezeknél a rendeleteknél, ahogy azokat ma megvitattuk és elfogadtuk – különös tekintettel a kabotázsra – nincs túl sok értelme nagyon elmerülni a részletekben, ha az egyes országok egészében véve nem kapják meg a szükséges forrásokat a kabotázs utak pontos nyomon követésére.

Ez nem olyan nagy munka. Meglátásunk szerint, végső soron egyrészt a menedzsmenti szintű dokumentáció harmonizálását vonja maga után, másrészt egy olyan pontra való eljutást, ahol a kabotázzsal kapcsolatos 2%-os összkiadást megfelelően nyomon lehet követni egész Európában; bizonyos országok esetében azonban ez az ágazatban végzett munka 30–40%-át is kiteheti.

Úgy gondolom, csak ekkor lesz értelme annak, amit itt csinálunk. Egyes részletek – amelyeket most figyelmen kívül hagyunk – szintén ekkor kapnak majd értelmet.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt – csoportom nevében – gratulálni szeretnék mindkét előadónak, először Ţicău asszonynak, másodszor kollégámnak, Grosch úrnak. Nagyon jó munkát végeztek: megkísérelték összeegyeztetni a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjainak különféle, egymással ütköző álláspontjait.

Képviselőcsoportunk elvben támogatja a Bizottság által javasolt, a közúti fuvarozói szakma gyakorlásához, az autóbuszos szolgáltatások piacra jutásához, valamint a nemzetközi közúti árufuvarozói piacra jutáshoz teljesítendő feltételekről szóló új szabályozást. Mindazonáltal, módosításaink a harmonizáció és liberalizáció felé megteendő további lépésekre irányulnak. Szeretnék rámutatni, hogy még mindig az európai belső piac elgondolását próbáljuk megvalósítani, amelyet tulajdonképpen 1958-ban kellett volna bevezetni. A Tanács hosszú ideig vonakodott, de az Európai Bíróság 1985-ban kimondta, hogy a közlekedési piacon is meg kell teremteni a belső piacot, így kissé határozottabbnak kell lennünk ezen a téren.

Rövid megjegyzést fűznék a foglalkozás gyakorlásához szükséges engedély témájához. Az az igény, hogy a Bizottság 2010-re állítson össze egy egységes nyilvántartást a közúti fuvarozási jogszabályok megsértésének esteiről, rendkívül fontos, mivel a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy például egységes kritériumok alapján vonják vissza a fuvarozói engedélyeket. Nemcsak egy engedély kiadására kell gondolnunk, hanem annak visszavonására is. Ha ki akarjuk zárni a fekete bárányokat, döntenünk kell arról, hogy az engedélyek visszavonása milyen egységes szempontok szerint történjen, valamint remélem, hogy e tekintetben a Bizottság képes lesz 2010-re létrehozni egy egységes nyilvántartást.

A busszal történő személyszállítási szolgáltatás piacra jutása tárgyában úgy vélem, hogy végre lépésről lépésre valósággá kell tennünk a belső piacot. Ezért remélem, hogy a Bizottság támogatni fog bennünket abban, hogy elérhessük, ne kelljen többé egy másik tagállammal engedélyeztetni azokat a határt átlépő, menetrendszerű járatokat, amelyek 50km-nél nem mennek beljebb az adott országba. Ez nem más, mint a fejét felemelő protekcionizmus.

A nemzetközi közúti fuvarozási piacra jutás tárgyában a kabotázst meg kell állítanunk valahol. A közös belső piacon ennek nincs értelme. A közös belső piac lényege pontosan az, hogy minden vállalkozásnak a Közösség bármely részén tudnia kell szolgáltatásait kínálnia. Környezetvédelmi okokból azt üzenem Lichtenberger asszonynak, hogy ha meg akarom állítani az értelmetlen retúrjáratokat, akkor meg kell találnom annak az értelmes módját, hogy a szolgáltatónak lehetősége legyen más országokban is fuvart vállalni. Ne jöjjön nekem feltételekkel! Arról beszélünk, hogy 2014-re meg akarjuk szüntetni a kabotázst. Még van hat évünk. Ha nem tudjuk megoldani a feltételek bizonyos mértékű harmonizációját hat év alatt, akkor ez sosem fog sikerülni, és Ön még 3000-ben is a kabotázs szabályozásával lesz elfoglalva. Én ismerem az ilyen eseteket Hamburgból, mert mi mindig azt hittük, hogy a Hamburgon kívüli szomszédaink hihetetlenül alacsony béreket fizetnek majd. Hozzá kell látnunk a belső piac megteremtéséhez.

Legfontosabb hozzászólásom a 12 napos szabállyal kapcsolatos. Itt egyszerűen csak egyértelműen meg kell húznunk a határvonalakat. A 12 napos szabályra szükségünk van a különjárat formájában végzett nemzetközi buszos személyszállítás tekintetében. Nem sokra megyünk azzal, ha az üzemeltetők és a szakszervezetek azt mondják: „Közel járunk a megállapodáshoz”. Kötelező szabályozást kell elérnünk. Ki kell köveznünk az utat a vezetési és pihenőidők felülvizsgálatához. A végrehajtás részleteit – később – nagyon szívesen megvitatom a szakszervezetekkel és az üzemeltetőkkel, de az a Parlament feladata, hogy jogszabályba foglalja a vezetési és pihenőidőkre vonatkozó rendelkezéseket. Egyértelmű javaslataink vannak, amelyeket a bizottság többsége támogatott, és kérem, hogy Önök holnap ennek megfelelően szavazzanak.

ELNÖKÖL: GÉRARD ONESTA
Alelnök

  Willi Piecyk, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Jarzembowski úr, annak, hogy Hamburg városállamának jelenleg fekete-zöld kormánya van, az az oka, hogy a konzervatívok képesek egyet s mást megtanulni. Ez nagyon jó.

Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Ţicău asszonynak, hiszen neki ez az első jelentése. Nagyon jó munkát végzett, ahogy természetesen Grosch úr is, akitől a Parlament már megszokta, hogy jó jelentéseket várjon el. Kissé megrémisztettek a kívülről feltett kérdések. Ezzel a három jelentéssel nem akarjuk újra feltalálni a közúti fuvarozást, hanem inkább azt kívánjuk meghatározni, hogyan lehet azt a legjobban megszervezni, és végezetül, hogy hogyan fokozzuk a biztonsági követelményeket, hiszen rengeteg vállalkozás kívánja használni az utakat. Végül arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a szociális védelem hogyan függ össze mindezzel.

A kabotázs felszabadítása sem igazán jelenthet semmi problémát. Mint azt már említettük, az üresjáratok senkinek nem jók. Nincs semmi értelmük. Biztosítanunk kell azonban, hogy a helyzet ne csússzon ki teljesen az ellenőrzésünk alól. Ezért volna értelme úgy szavazni holnap, hogy 2012-ben áttekintsük, mi valósult meg addig, és hogyan haladtak a dolgok, hogy legyen némi tartalékunk – és Grosch úrnak van is egy ilyen irányú módosítása, amit mi támogatunk. 2014-ig, amikor már mindennek teljes gőzzel működnie kell, el kellene ezt látni egy biztonsági záradékkal is. Abban az esetben, ha a piac komoly zavart szenvedne, egy adott tagállam azt mondhatja: „Meghúzom a vészharangot és a Bizottsághoz megyek. Olyan helyzet állt elő, amely orvoslást kíván.”

Utolsó megjegyzésem a 12 napos szabályra vonatkozik. Mindig is támogattam; annak idején is támogattuk. Most azonban új helyzet állt elő, amelyben a szakszervezetek és a fuvarozók megállapodásra jutottak. Ez problémát jelenthet a módosításoknál. Ezért holnap nagyon jó lenne, ha egy hónappal elhalasztanánk annak a jelentésnek az elfogadását, amelyik a buszokkal kapcsolatos részt tartalmazza, és ezzel később, júniusban foglalkoznánk, amikor már teljesen kész van. Ennek több értelme lenne és be tudnánk vonni az ágazatot is.

  Dirk Sterckx, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Szeretnék idézni a fehér könyvből: „Manapság a kamionok már nem kénytelenek üresen visszatérni egy nemzetközi fuvarból. Még a származási országuktól eltérő tagállamban is vehetnek fel és szállíthatnak le árut. A közúti kabotázs realitássá vált”. Ezt az Európai Bizottság mondta ki, 2001-ben.

Azóta néhány tagállam ismét bevezetett néhány korlátozást, és így ismét egy széttöredezett piacunk van, ami 2001-ben még nem volt. Most mit mond a Bizottság? Ezt a töredezettséget szabályokba öntjük, hogy a töredezettség mindörökre fennmaradjon. Ezért nagyon csalódott vagyok – ezt még Barrot biztos úrnak is elmondtam – a Bizottság javaslata miatt, mivel az egy visszalépést jelent az 1993-as irányelvhez képest. Szerencsére tehettünk valamit ez ellen, de szerintem messze nem eleget.

Hiszen mit is teszünk? Eurómilliárdokat költünk arra, hogy a Galileo segítségével megtudjuk, hova mennek a szállítmányok. Ez azt jelenti, hogy a fuvarozó cég hatékonyan meg tudja szervezni tevékenységét az egész európai piacon, és akkor mi azt mondjuk, nem, állj, első a bürokrácia. Papírokat kell kitöltened, akkor is, ha elfoglalt vagy. Mindenféle dolgokat kell csinálnod, ami azt jelenti, hogy kevésbé hatékonyan tudsz dolgozni, esetleg üresen jönnek vissza a kamionjaid. Ez az, amit a Bizottság most mond, és nagyon csalódott vagyok, hogy a Bizottság ezt még le is meri írni.

Ebben az esetben ezért úgy gondolom, hogy a szociális tényező csak egy kifogás, amit nagyon könnyen elővesznek. Egyébként pedig, miért kellene a francia hatóságoknak felvennie a kapcsolatot egy belga fuvarozóval azért, hogy megtudják, nem foglakoznak-e kabotázzsal, vagy éppen túl sok kabotázsműveletük van-e Franciaországban? A belgiumi bérek magasabbak a franciaországinál, nem pedig alacsonyabbak. Ez nem szociális kérdés, hanem egy adott ország saját piacának védelme.

Ezért aztán az eredmény sokkal nagyobb környezeti károkozás lesz, amelyet majd néhány hét múlva egy bizottsági javaslat követ a környezetbarát közlekedésről. Gratulálok! Szerencsére mi és az előadó tehettünk egy-két dolgot e téren. Remélem, hogy sikerül ezeket elfogadtatni. 2014-re meg akarjuk valósítani a nyitott piacot, de ez véleményem szerint nem elég. Azt szeretném, ha ez már 2012-re megvalósulna. Azt sem hiszem, hogy új tanulmányokra lenne szükség. Ezúttal tényleg szélesre kell tárni a piacot – és egyetértek, Piecyk úr, az Ön módosításával – annak biztosítása érdekében, hogy be tudunk avatkozni, ha a piacon zavarok támadnának. Ezt az intézkedést azonban egy nyitott piacon kell megtenni, azonban nem új akadályoknak egy olyan piac elé gördítésével, ahol már így is több száz van.

Ţicău asszony jelentését illetően, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy szigorúan tekintsünk az ágazatba belépő kezdőkre. Egyébként néhány ponton még jobban megszigorítottam ezeket a követelményeket. Megköszönöm az előadónak, hogy ez ügyben konzultált velem. Ha szigorúak vagyunk a piaci szereplőkkel szemben, akkor biztosítanunk kell azt is, hogy a piac igazán nyitott legyen.

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, a kabotázs jó ötletnek tűnik. Az üresjáratok elkerülése csökkenti a károsanyag-kibocsátást, és végül is, a szállítási ágazatnak is kötelessége végre elkezdeni a károsanyag-kibocsátás csökkentését. Kár, hogy a múltban ezzel a szabályozással sokszor visszaéltek a szociális előírások megszegése és a dömpingárak alkalmazása révén, hogy nagyobb piaci részesedéshez jussanak. Az előadó ezért nagyvonalúan olyan megközelítést választott, amely ezt is figyelembe veszi. Létfontosságú mindannak a nyomon követése, amit itt elhatározunk – és én is ezzel fordulok a tagállamokhoz. Különben ebből semmi nem fog működni. Ezért a csomag eme részével egyetértek.

Nem egészen ez a helyzet viszont a buszos személyszállítással kapcsolatos jelentéssel, ahol a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság egyes tagjai kifejezték azon kívánságukat, hogy a vezetési és pihenőidőre vonatkozó híres 12 napos szabályt ismét vegyük bele, és a nagyon jól szervezett buszos lobbi rengeteg adatot bocsátott a rendelkezésünkre hónapokon keresztül, hogy ezt elérje. Túl kevés erőfeszítést tettek azonban annak érdekében, hogy felmérjék az ágazatban dolgozó munkavállalók véleményét.

Ezt a rendeletet nem tudom támogatni – egyszerűen a módosítások miatt. Ha azonban a szociális partnereknek sikerül egyezségre jutniuk – úgy értem, a vállalatoknak és más érintett feleknek, hiszen ide olyan emberek is beletartoznak, akik nem tagjai egyetlen szakszervezetnek sem, mivel ebben az ágazatban nagyon alacsony a szakszervezeti tagság –, akkor szeretném, ha ezt a rendeletet is elfogadnák. Csak várjunk és meglátjuk! Tisztességes dolog, ha elismerjük a szociális partnerséget. Ezért azt javaslom, hogy halasszuk el ezt a részt és keressünk később jobb, körültekintőbb megoldást, annak érdekében, hogy ne kelljen utólag újratárgyalni, és ne kerüljünk olyan helyzetbe, ahol már semmi újat nem tudunk elérni.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Képviselőcsoportom úgy véli, a munkavállalók és fogyasztók folyamatos és javuló védelme fontosabb, mint a vállalkozások szabadságának folyamatos növelése az európai piacon belül. Ez a választás még nagyobb jelentőségű a határokon átnyúló, a távolsági busz- és kamionforgalom esetében, mint sok más ágazatban.

2007 áprilisa óta kell alkalmazni azokat a szabályozásokat a buszos személyszállításban, amelyek előírják, hogy a csoportos turistautakon a buszoknak hatnaponta egy napot állniuk kell, annak érdekében, hogy a vezető ne fáradjon el túlzottan. Kifejezetten egyetértünk ezen intézkedés célkitűzésével. Látjuk azonban, hogy ennek végrehajtási módja problémákat okoz, nem csak az üzemeltetőknek és az utasoknak, de maguknak a sofőröknek is. Korábban a végrehajtás jobbítását sürgettem, a szakszervezettel, az Szállítási Dolgozók Európai Szövetségével kötendő megállapodások révén. Jobb, ha a sofőrök garantált otthoni pihenőidőt kapnak, mint ha arra kényszerülnek, hogy útközben álljanak meg, meglepett és morgolódó utasok között. A megállapodás ezen a ponton jó, de visszautasítunk minden arra irányuló kísérletet, hogy ezt a védelmet egyoldalúan megszüntessék.

A közúri fuvarozási szektor elkeseredett, mert minden ország más szabályokat alkalmaz arra, hogy hozhatnak-e árut a nemzetközi fuvarból hazafelé. Ennek eredményeként a kamionok gyakran üresen térnek haza. Mindazonáltal, még túl korai lenne egész Európának átvennie azt a rendszert, ami egész elfogadhatón működik Hollandia, Belgium és Luxemburg között. Egy ilyen rendszert csak hasonló szintű bér- és szociális feltételekkel rendelkező országok között lehet bevezetni. Nincs kifogásunk a határokon átnyúló megoldások ellen, ha ezek minden sofőrnek tisztességes bért, kielégítő kilométerpénzt és megfelelő biztonsági intézkedéseket garantál. Másrészről ellenezzük, ha egy ilyen rendszerben visszaélnek az uniós tagállamok között fennálló nagy bérkülönbségekkel, a bérköltségek csökkentése érdekében. Ez azt jelentené, hogy mindenki, aki tisztességes bért kap, elveszítené az állását, és azok, akik az iparágban maradnak, például a lengyelországi vagy romániai jelenlegi munkafeltételek alapján dolgoznának.

Képviselőcsoportom azért nyújtotta be a fuvarozásról szóló jelentéshez a 45. és 46. módosítást, hogy a piac kabotázs felé történő megnyitását az egyenlő munkafeltételek fejlődésétől és egy 2012-ben elvégzendő értékeléstől tegyük függővé.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Szeretném megköszönni Grosch úr és Ţicău asszony munkáját és három dolgot szeretnék hozzáfűzni.

Első megjegyzésem a Ţicău asszony javaslatában szereplő, a jogsértések listájára vonatkozó módosításhoz kapcsolódik, amely lista ahhoz vezethet, hogy egy fuvarozó engedélyét visszavonják. Ez a jogsértés-lista csomag alapvető része a csomagnak, és a belső piac potenciális korlátozását jelenti. Ezért jobb lenne, ha a jogsértések listáját együttdöntési eljárással, és nem komitológia útján lehetne módosítani. Ezért én ezt a változtatást támogató módosítást nyújtottam be, és remélem, Önök is mindannyian támogatni fogják.

Másodsorban szeretném hangsúlyozni a jogsértések listája alapos ellenőrzésének fontosságát. A ma délután megvitatott javaslatok célja a belső piac javítása. Ez azt is jelenti azonban, hogy fontos, hogy valóban egyenlő versenyfeltételeket alakítsunk ki. A tagállamoknak az e rendelet szerinti szabályokat egyformán kell majd végrehajtatniuk, és ezért arra kérem az Európai Bizottságot, hogy alaposan kövesse nyomon a rendelet tagállamok általi helyes alkalmazását.

Harmadik hozzászólásom azzal kapcsolatos, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek igyekeznek minimálisra szorítani a kabotázst. Ez teljesen ellentmond a belső piac alapelveinek, sőt, közvetetten a környezetet is szennyezi. Ezért én biztosan annak a módosításnak adom támogatásomat, amely 2012-től kezdődő hatállyal meg kívánja szüntetni a kabotázst érintő korlátozásokat.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Grosch úr javaslatai a közúti fuvarozás szabályozóinak egységes és szigorú alkalmazására irányulnak, amit támogatok; egyetértek azzal, hogy kritériumokat kell megállapítani, amelyeket még az előtt kell teljesíteni, mielőtt a tevékenységet elkezdhetik, valamint hogy az illetékes hatóságok általi felügyeletet egy egydokumentumos felismerő rendszer, illetve egy szankciórendszer segítségével kell növelni, és hogy engedélyt kell kérni azoktól az országoktól, amelyeken a szolgáltatók áthaladnak.

Képviselőtársaim kiváló munkája után, csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy – ahogy én látom – a nemzetközi kabotázs számára megengedett idő lerövidítése csak akkor lehetséges, ha valóban tisztességes és egyenlő megközelítéssel állapítjuk meg a szabályokat, hogy a dömping minden fajtáját kiküszöbölhessük, amely gyakran végződik az egyik fuvarozónak mások költségén történő gyarapodásával. Véleményem szerint a 2014-es határidő megfelelő, még akár ki is tolható.

  Timothy Kirkhope (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Egy darab jelentésre számítottuk a buszokról és kamionokról, és mindjárt hármat is kaptunk. A kérdés az, hogy ezek mind a jó irányba mennek-e? A kabotázst illetően, ebben a Parlamentben én vagyok a liberalizáció, és általában a kabotázs egyik legerősebb támogatója. Természetesen azonban, teljesen biztos akarok lenni abban, hogy valóban egyenlőek-e a versenyfeltételek ahhoz, hogy ez működjön. Nálunk, az Egyesült Királyságban más jármű- és útbiztonsági előírások vannak, földrajzilag elzártak vagyunk, különleges adórendszerünk van, amely eltér néhány más országétól, és vannak foglalkoztatási aggályok is: ezeket is figyelembe kell venni.

Tehát – bár úgy vélem, hogy a Bizottság javaslata nagyrészt világos, és üdvözlöm azt – úgy vélem, nagyon óvatosnak kell lennünk, ha a piacot a javasolt módon akarjuk megnyitni.

A kabotázs általános hatása kissé homályos, és tudom, hogy sok fuvarozó, az ágazatban érintett ember, komolyan aggódik. Úgy gondolom ezért, hogy józannak és kiegyensúlyozottnak kell lennünk ebben a témában, és mindenképpen szeretném látni a javaslat felülvizsgálatát a végrehajtástól számított négy éven belül, amelynek során az ágazat szereplőivel teljes körű konzultációt folytatnak.

Szerintem ez az egyetlen módja annak, hogy garantálhassuk az egyenlő versenyfeltételeket, és hogy a teljes liberalizáció hatása jó legyen.

Még egy dolgot szeretnék hozzátenni egy másik jelentéshez. Aggódom például azért, amikor a szabályozás mértéke Európában eléri az idős emberek önkéntesek által történő szállítását is.

Természetesen a jogszabály e csoportokra történő alkalmazása szükségtelen és káros is. Az európai jogszabályoknak mindig is a mobilitást és hozzáférést kell ösztönözniük. Szerintem ebben az estben Anglia gyönyörű tájain – mint amilyen az én yorkshire-i választókerületem is – semmilyen akadályt nem akarunk a vidék élvezetében, és ennek a sofőrök munkaidejének szabályozásával párosuló közúti szállítási csomagnak nem szabad oda vezetnie, hogy a vidéki területek tömegközlekedése múlt idővé váljon.

  Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Külön szeretném megköszönni kollégáimnak, Ţicău asszonynak és Grosch úrnak türelmüket és abbéli képességüket, hogy össze tudták hozni a javaslatokhoz az összes árnyékelőadót, amely javaslatokat olykor nagyon jól támogattak, máskor ellentmondásosabbak voltak.

Az az igazság, hogy a Parlament megragadta az alkalmat, hogy átdolgozza ezeket a közúti fuvarozásról szóló szövegeket annak érdekében, hogy megpróbáljon javítani a jogszabályokon, és hogy a nyitás felé mozduljon el a kabotázs esetében, elvileg a módköziség, mivel más ügyekben is dolgozunk, a mozgás szabadságának elősegítése, és természetesen az üresjáratok megelőzése érdekében.

Ennek elérése érdekében egy olyan záradék megalkotásának lehetőségét javasoltuk, amely biztosítja majd, hogy a piaci liberalizáció nem vezessen zavarokhoz.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a központi indoknak a szociális dömpingnek kellene lennie; és ebből a célból tűzzük ki a 2014-es évet a kabotázs teljes szabadságának időpontjaként.

Azt is el kell mondani, hogy bizonyos mértékig ez a szöveg hitelesebb lesz, mert alapjában véve a súlyos jogsértésekre összpontosítottunk, mert ezek azok, amelyeket igazán nyomon lehet követni.

Természetesen visszautasítjuk a szomszédos országok közötti egyedi, privilegizált, kétoldalú kabotázsra irányuló javaslatot, mivel – amint azt egyik képviselőtársam helyesen mondta – ez csak továbbtördelné a piacot.

A buszokról szóló szöveggel kapcsolatban, tájékoztatni szeretném Önöket, hogy a Szocialista Frakció kérni fogja – jobban mondva, már kérte – a szavazás elhalasztását erről a jogalkotási szövegről, mert úgy gondoljuk, hogy ha – amint azt már közölték velünk – létrejön a megállapodás a munkáltatók, a munkavállalók képviselői és a szakszervezetek között, mondjuk a 12 napos szabály felülvizsgálata érdekében, akkor ezt el kell ismerni – még akkor is, ha néhány képviselőtársam ezt nem szeretné –, hogy ez bizonyos mértékig a hátsó ajtónál nyitja meg a felülvizsgálatot, amelyet nem magyaráztak el vagy világítottak meg eléggé, és ezért szükség van a munkáltatók és a szakszervezetek közötti megállapodás garanciájára.

Egyébként a nyilvánosság nem fogja érteni, miért szavazunk meg holnap egy olyan szöveget, mi már haszontalanná vált, mert létrejött egy megállapodás a Parlamenten kívül.

  Jeanine Hennis-Plasschaert (ALDE). – (NL) A kabotázs jelensége körüli viták éveken át heves érzelmeket váltottak ki. A meglévő szabályozást túl homályosnak tartják az „ideiglenes” szó használata miatt, amely sok tagállam számára kifogásként szolgál saját piacuk további jogtalan védelmére.

Annak érdekében, hogy ezt a témát egyszer és mindenkorra tisztázzuk, a Bizottság tavaly bevezetett egy új rendeletet, és – amint azt Sterckx úr az imént megállapította – nagy reményeket fűztem hozzá. A Bizottság azonban, figyelemre méltóan azt javasolta, hogy szigorúan ellenőrizni kell a kabotázs lehetőségeit. A jelenlegi bizottsági javaslat alapján a fuvarozóknak további korlátozásokkal kellene szembesülniük, nem pedig nagyobb szabadsággal. Ez valóban figyelemre méltó, tekintettel arra, hogy már a meglévő szabályozásokat is a teljes szabadság felé tett lépésnek tekintették – még az Európai Bizottság is – azok 1993-as elfogadása óta.

Természetesen európai megközelítésre van szükség. A szektor egyetlen napig sem válhat mindenféle nemzeti agyszülemények martalékává, amelyeknek célja a kabotázs lehetőségek minimálisra korlátozása. A bizottsági javaslat önmagában azonban nincs eléggé – vagyis őszintén szólva, egyáltalán nincs – összhangban sem a belső piac, sem pedig a lisszaboni stratégia alapelveivel és céljaival. A biztos úr beszédében a javaslat mellett elhangzott érvek – mint útbiztonság, környezetvédelem, az adminisztratív terhek csökkentése – egyik helyen sem szerepelnek.

A tervezés tekintetében a lehető legnagyobb hatékonysági fok elérése érdekében a szabadpiac egyszerűen létfontosságú. Végül is, minden korlátozás növekvő szállítási mozgáshoz vezet, függetlenül attól, hogy ennek van-e köze a kabotázshoz, mint ebben az esetben, vagy például a vezetési tilalmak teljesen abszurd egyvelegéhez. Ezért – ahogyan azt Sterckx úr teljesen egyértelműen kijelentette – a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport elkötelezett a teljesen szabad piac lehetőleg 2012. január 1-jére történő létrehozása mellett. A tagállamoknak is teljes szabadságot kell élvezniük abban, hogy a korlátlan kabotázzsal kapcsolatos rendelkezésekben ennél korábban állapodjanak meg, amennyiben ezt kívánatosnak tartják. Ezen kívül, mindenek felett egyértelműnek kell lennie, hogy a tervezett rendelet hatálybalépését megelőzően kiadott engedélyek mindenképpen érvényesek maradnak.

Nem értünk egyet azzal a megközelítéssel, miszerint „még egy tanulmány, és meglátjuk, hogyan tovább”. A bizottságok kijelölése és a 250. számú tanulmány nem vezet sehova, egy csomó vesződség, az ezzel járó költségek és más rossz viccek kivételével, ezt pedig már nagyon jól ismerjük. A szabadpiac jó hatással lesz majd az ágazatra, és a fogyasztóra is, és ezt kell mihamarabb elérni.

Egy utolsó dologgal szeretném zárni mondandómat: a Parlamentben – nagyon helyesen – egyértelmű többségben vannak azok, akik ki akarják hagyni a „ismételt kisebb jogsértésekre” való hivatkozást. Ennek nincs helye a rendeletben.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). – (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Az itt megvitatott három rendelet szorosan kapcsolódik az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásához. Amikor 1957-ben megalkották a négy szabadságot, senki nem látta előre az Európai Unió új országaiban alkalmazott átmeneti szabályokat. Természetesen ellene vagyunk a 10 új tagállam csatlakozási szerződésében megfogalmazott korlátozásoknak. Ezek az országok még a schengeni határ megnyitása után is eleget tesznek a személy- és áruszállításra vonatkozó átmeneti rendelkezéseknek, ami a következőképpen foglalható össze: tiltott vagy korlátozott kabotázs. A kibocsátások csökkentéséről, és különösen a közúti fuvarozás hatékonyságáról szóló vitákon a szóban forgó rendeletekre vonatkozó követelmények némelyike szerintem kissé futurisztikusnak tűnik.

Emlékszem az üresjáratban közlekedő kamionokra a népi demokráciákban kivetett büntetésekre, és az úgynevezett „teljes kapacitású áruszállítási központokra”. Lehet, hogy valami hasonló szabályozáshoz kell visszatérnünk. Alapjában véve helyesen tesszük, amikor a közös területen megpróbáljuk harmonizálni a meglévő szabályok alkalmazását, a közös CMR okmányokon túlmenően. Ha leegyszerűsödik a piacra jutás, akkor a kabotázs korlátozásai részben enyhülnek, a szektor alapvető munkafeltételei pedig harmonizálódnak, mind a foglalkoztatás, mind pedig az egyes tagállamok azzal kapcsolatos hozzáállása tekintetében, hogy végrehajtassák az uniós rendeletet, és ezt mind a vállalkozók, mind a munkavállalók örömmel jóvá fogják hagyni. Ennek következtében, az általam előbb említett szempontokat átgondolva, a GUE/NGL képviselőcsoport támogatja a kérdéses javaslatokat.

  Dieter-Lebrecht Koch (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Ha a menetrendszerű távolsági buszok sofőreinek törzsasztalai, a fuvarosok és a közérdek éber őrzői nem kritizálják a meglévő irányelvek felváltására és egyszerűsítésére tett javaslatainkat, akkor jó úton haladunk. Számomra ez a jó út, mert több alapvető dologhoz is hozzájárul: először is a közúti közlekedés biztonságának javításához, mert az ellenőrzések és az így nyert adatcsere fontosabb, mint egy új jogszabály, de azért is, mert egy szakmához való hozzáférés és az engedélyek kiadása így egységes minőségi szempontok alapján történik.

Másodszor hozzájárul a versenyt torzító tényezők kiküszöböléséhez, mert lehetővé teszi, hogy a szállítási ágazatbeli fekete bárányok tevékenységeit megállítsuk, küzdjünk a megkülönböztetés ellen és emeljük a szakma megbecsülését. Harmadszor, az üresjáratok csökkentése révén hozzájárul a környezetvédelemhez és az energiaforrások megőrzéséhez. Negyedszer, vonzóbbá teszi a buszos turizmust, mert ismét lehetővé válnak a 12 napos túrák. Ötödször, hozzájárul a bürokratikus előírások csökkentéséhez, mivel a nemzeti elektronikus nyilvántartásokat hálózatba kötjük, hozzáférésük könnyebbé válik, tervezzük továbbá a közösségi engedélyekre és a járművezetők bizonyítványaira vonatkozó egyszerűsített sablonokat is. Hatodszor, mozgásba hozzuk a szektor modernizációját.

Úgy vélem, a jövőbeni kabotázs szállítmányok jogbiztonsága különösen fontos, még akkor is, ha ezek jelenleg a szállítási piacnak csak 2-3%-át teszik ki. Minden egységes európai szabályozás jobb, mint a jelenlegi toldozott-foldozott megoldás. Ökológiai szempontból azonnal meg kellene nyitnunk az utat a kabotázs előtt, szociális és gazdasági szempontból azonban több értelme van annak, hogy jelenleg korlátozzuk azt. A célnak azonban az uniós cégek által végzett kabotázs szállítmányok mindenféle korlátozása eltörlésének kell lennie, amennyiben teljesítik az új engedélyezési feltételeket. Elvárom, hogy 2014-re konkrét lépések történjenek ebben az irányban. Ezenkívül, nem szabad meggátolnunk azokat a kétoldalú megállapodásokat, amelyek a piac gyorsabb megnyitását szolgálják.

  Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Mindenekelőtt, szeretném megköszönni az előadók munkáját. Ez egy fontos rendeletcsomag, amely Európában nagyon sok emberre lesz jelentős, igen különleges hatással.

A leginkább szembetűnő dolog természetesen minden, ami a kabotázshoz kapcsolódik. E tekintetben szükséges volt, és most is az, hogy tisztázzunk néhány kérdést ahhoz, hogy a mércét mindenki számára egyforma magasra tegyük. A kabotázsra vonatkozóan meglévő szabályok értelmezése minden tagállamban másképpen történt, amely szükségessé tette a szabályok megalkotását. Továbbá, csak hogy teljesen egyértelmű legyek: a több kabotázs hatékonyabb fuvarozást eredményezhet, ami jó mind a gazdaságnak, mind a környezetnek, és ezért minden módon ösztönözni kell. Ugyanakkor annak is világosnak kell lennie, hogy ez nem vezethet szociális dömpinghez, és ezért a piac fokozatos megnyitásának együtt kell járnia a mindenkire egyformán érvényes szociális játékszabályok megalkotásával. A pénzügyi és munkafeltételekben megnyilvánuló különbségeket a lehető legjobban ki kell egyenlíteni, azaz lehetőleg a rosszabb feltételeket kell a jobbak szintjére emelni.

A piac 2014-es megnyitásának kompromisszuma ezért indokoltnak tűnik, feltéve, hogy elfogadják a 47. és 48. módosítást, hogy a Bizottság komolyan veszi a szociális és munkafeltételek eltéréseiről készítendő 2012-es tanulmányt, és különösen hogy a tagállamoknak pedig működni fog a saját riadórendszere még 2014 után is, amely a nemzeti fuvarozási piacon támadó komolyabb zavarok esetén bevethető. Egyértelműen meg kell határozni, hogy erre felkészülve mely tevékenységek megengedhetőek és melyek nem, és természetesen megfelelő felügyeletre is szükség van.

A buszsofőrök vezetési és pihenőideje tekintetében, számomra az is logikus lenne – mint azt már több tagállam is megemlítette –, hogy az erről való szavazást elhalasszuk, annak érdekében, hogy a múlt pénteken a munkáltatók és munkavállalók között kialakított kompromisszumot teljes egészben beépíthessük a jogszabályba. Közel a megegyezés, de még át kell ültetni jogi nyelvezetre. A megbeszélések eredménye bizonyítja, hogy a szociális párbeszéd európai szinten is működőképes. Jó egyensúlyt sikerült elérni, figyelembe véve a buszágazat specifikus jegyeit.

  Paweł Bartłomiej Piskorski (ALDE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Ilyen rövid beszédben csak a megvitatás alatt álló dokumentumokra vonatkozó alapvető dolgokkal tudok foglalkozni. Érdemes emlékezni arra, hogy célunk a szabadpiac, és szabadpiac ezeknek a szolgáltatásoknak – közúti közlekedés - a tekintetében is. Ebből a szempontból a most tárgyalt dokumentumok igazából egyfajta, csak erre az adott piacra koncentráló szolgáltatási irányelvnek tekinthetők.

Ebben az összefüggésben a második megfontolandó szempont az, hogy az általunk alkalmazott minden korlátozás és közvetett útvonal – mint amilyenek az átmeneti időszakra szóló megoldások, a kabotázs és a 2014-es év – csak részleges megoldás, és ezeknek nem szabad eltántorítaniuk bennünket a fővonaltól, a maximális piaci nyitottságtól.

Végezetül hangsúlyozni kell, hogy bizonyos, ehhez az adott piachoz tartozó egyedi korlátozások – mint pl. a munkaidő, valamint a környezetvédelemre és a közlekedésbiztonságra vonatkozó megoldások – nyilvánvalóan nagyon fontosak, de nem szabad elfelejtenünk, hol húzódnak a biztonság és a szociális tárgyalások határai.

  Jacky Hénin (GUE/NGL). – (FR) Tisztelt elnök úr! Nem tárgyalhatunk komolyan a közúti áruszállításról anélkül, hogy ne vitassuk meg a veszélyes anyagok problematikáját. A ma elénk tárt szövegekben, és a többi európai jogszabályban, ez a probléma vagy alábecsült, vagy alacsony szinten foglalkoznak vele. Mégis, ha van olyan terület, ahol többet várunk Európától, ahol szigorúbb közösségi rendeleteket várunk, akkor ez az.

Minthogy sok vállalkozás közúton szállítja el veszélyes anyagait, nehogy Seveso-üzemnek nyilvánítsák őket, a veszélyes anyagoknak az Unióban közlekedő mennyisége egyre nő, továbbfokozva a nagyobb katasztrófák kockázatát.

A veszélyes anyagok közúti szállítása tárgyában jelentős képzési hiányosságok vannak, komoly eszközhiány az érintett járművek közösségi rendeletekkel összhangban lévő biztonságos parkolásának megoldásához.

A vegyes szállítmányok veszélyessége alaposan alábecsült. A külön-külön veszélytelen áruk veszélyessé válhatnak, ha azonos parkolóhelyen állnak; jelenleg az emberek egész egyszerűen nincsenek tisztában ezzel a veszéllyel.

Egy, a veszélyes anyagok közúti fuvarozásának biztonságával foglalkozó európai ügynökség létrehozása mellett érvelek, az valóban átfogó, uniós szintű biztonsági politika előmozdítása érdekében.

  Philip Bradbourn (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy én kifejezetten a Ţicău-jelentéssel kívánok foglalkozni. Bár a javaslat nagyjából problémamentes, szeretnék néhány megjegyzést fűzni a szankciók kérdéséhez.

Fontos megértenünk, hogy szükségünk van közös szankciókra, de foglalkoznunk kell a közösségi végrehajthatóság kérdésével is. Bár ellenzem a még több bürokráciát, találnunk kell egy olyan rendszert, amelyben a gépjárművezetők és vállalataik könnyebben vonhatók eljárás alá, ha más tagállamban balesetet okoznak. Jelenleg ezek a cégek és a sofőrök megússzák a – például az Egyesült Királyságban elkövetett – jogsértések miatti eljárást, mivel az igazságszolgáltatás elé állításukhoz túl sok papírmunka szükséges. Ez különösen riasztó, ha belegondolunk, hogy információim szerint csak az én választókerületemben, az elmúlt öt évben 75%-kal megnövekedett a más tagállamokból érkező vezetők által okozott közúti közlekedési balesetek száma.

Rendszeresen fordulnak hozzám olyan emberek panasszal, akik teherautók és vezetőik okozta balesetben szenvedtek súlyos sérüléseket, és idegesítő, hogy a mai rendőri erők vagy képtelenek, vagy nem akarják felelősségre vonni ezeket a sofőröket. Ezért már nagyon várom a további fejleményeket ezen a területen, hogy megkönnyíthessük az utat ezeknek a felelőtlen embereknek a bíróság elé állításához.

  Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Ezt a vitát igencsak különleges időpontban tartjuk – vagyis akkor, amikor éppen elvesztettük egyik jó közlekedési biztosunkat, Jacques Barrot-t –, és éppen új biztosra várunk. Érdekel egyébként, hogy a biztosi poszt új jelöltje hallgatja-e mai vitánkat, hiszen ez bizonyára minden szempontból indokolt lenne.

A közúti fuvarozási ágazatról beszélünk, egy olyan ágazatról, amely az elmúlt öt évben az uniós tagállamok közötti kereskedelem 40%-os növekedését tette lehetővé. Arról az ágazatról beszélünk, amely de facto mozgásban tartja Európát. Az a meglátásom, hogy itt a lehető legnagyobb szabadságra van szükség, a kabotázst is beleértve. Ugyanakkor azonban a lehető legnagyobb szilárdságra is szükségünk van, különösen az olyan gyakorlatok elleni küzdelemben, mint például a szélhámos távolsági busz üzemeltetők létezése, akik tényleg tönkreteszik a piacot. Az ő engedélyük visszavonásának szankciója nem alkalmazható, hiszen nincs, és soha nem is volt engedélyük.

Az ágazaton átívelően azonban több komoly fenyegetést látok: az üzemanyagár és annak emelkedése, a külső szállítási költségek internalizálása, a munkaidő kitöltésének módja, továbbá az a benyomásom, hogy a fuvarozó cégek nyereségessége általában véve csökken. Ezért szeretném felajánlani rendkívül lelkes támogatásomat Piecyk úr jelentéséhez, annak érdekében, hogy megtárgyalhassuk a buszos személyszállítás kérdését, és júniusban szavazhassunk arról.

Támogatom Sterckx úr álláspontját a piacnyitás következményeiről készítendő új tanulmány szükségességére vonatkozóan, de ezt össze kellene kapcsolni a közúti fuvarozói ágazat gazdasági jólétének felmérésével is.

  Luis de Grandes Pascual (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Először Ţicău asszony jelentésével kívánok foglalkozni. Ez a javaslat a fuvarozói foglalkozás korszerűsítésének kulcsa, valamennyi tagállamban a közös szabályoknak az említett szakma gyakorlására irányuló engedélyezésére történő egységes alkalmazásán keresztül.

E tekintetben nagy örömmel üdvözlöm a Bizottság javaslatát. Meg szeretnék ismételni ugyanakkor egy kérdést, amelyet a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban a jelentésről folytatott vita során tettem fel. Ez a kérdés „jó hírnév” kifejezésre vonatkozik, amelyet felvetettem, azután a konszenzus érdekében visszavontam, és azt javasoltam, hogy helyette az „etikai normák” kifejezést használjuk. Ezt a követelményt semmilyen módon nem kérdőjelezem meg, ellenkezőleg, egyetértek azzal, hogy elő kell írni, hogy a szállítási igazgatóknak nem lehet a múltjában semmilyen komoly büntetőjogi ítélet, vagy a közúti közlekedésre vonatkozó közösségi jogszabályok súlyos megsértéséért kirótt szankció.

Mindazonáltal amellett vagyok, hogy változtassuk meg a kifejezést, mivel rossz gyakorlatot tételezünk fel egy olyan ágazatban, amely az egész európai gazdaság kulcsfontosságú ágazata, amely jólétet idéz elő, munkahelyeket teremt, és garantálja a személyek és áruk mobilitását.

Alaposan el kell gondolkodnunk, mielőtt azt feltételezzük valakiről, hogy a hírneve nem teszi őt alkalmassá egy szakma gyakorlására, ha ezt nem tudjuk bizonyítani.

Másodszor, szeretném kiemelni Grosch úrnak a közúti fuvarozási piacra való bejutásról szóló jelentésének a fontosságát. A rendeletre irányuló javaslat meghatározza a kabotázsműveleteket, véget vetve a mai jogbizonytalanságnak. Egy hétnapos nemzetközi szállítás alatt három egymást követő napra engedélyezi a fuvarozási tevékenységet. Tovább kell mennünk azonban annak érdekében, hogy a kabotázs mindennemű korlátozását megszüntessük és elérjük a nemzeti piacok nagyobb mértékű liberalizációját.

Végezetül üdvözlöm a bürokrácia visszaszorítását, amelyet a rendeletre irányuló javaslat a közösségi engedély új, egyszerűsített formája, a engedélyek másolatai és a gépjárművezetők igazolásai tekintetében bevezet, ami hozzájárul majd a közúti ellenőrzések miatt elszenvedett késedelmek csökkentéséhez.

Hölgyeim és uraim! A közlekedési ágazatot hatékonyabbá és versenyképesebbé kell tennünk.

  Rovana Plumb (PSE). – (RO) Szeretnék gratulálni a két előadó munkájához, és a Ţicău-jelentésre szeretnék kitérni. Üdvözlöm, hogy bevette a jelentésbe a közúti fuvarozói szakma minőségi gyakorlásához szükséges kritériumok bevezetését, az engedéllyel rendelkező fuvarozók minősége, nem pedig a szakmába való belépésük korlátozása érdekében. Függetlenül attól, hogy személyekről vagy árukról van-e szó, a közúti fuvarozói szakma az Unió gazdasági fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen tevékenységek végzését jelenti, az európai térség gazdasági tevékenységének ösztönzésére irányuló lisszaboni célkitűzésekkel összhangban.

Hiszem, hogy e rendelet végrehajtása több álláslehetőséget fog eredményezni, valamint az Európai Unióban végzett közúti szállítások nagyobb fokú biztonságát és korrektségét fogja elérni. Még egyszer, gratulálok az előadóknak.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Mi itt az Európai Unióban mindig büszkék vagyunk – és nagyon helyesen, többször igen, mint nem – arra, hogy megpróbáljuk megkeresni a középutat és hogy együttműködünk a megoldások keresésében, és hogy ez többnyire sikerül is. Ez nem mindig könnyű. Ţicău asszony és Grosch úr jelentéséről folytatott mai együttes vita néhány jó példát szolgáltat erre, és néhány rendkívül rosszat is: a 12 napos szabályt és a kabotázst nem csak egyszer említették.

A 12 napos szabály jó; remélhetőleg szociális előnyei is lesznek. Az alacsony költségű idegenforgalmi piac egy bizonyos ágazata számára ez azonban egyre növekvő problémává vált, és mi a fogyasztók érdekeit is figyelembe kívánjuk venni. Hallottuk, hogy történtek kísérletek egy jó kompromisszum elérésére, amelyhez talán valamivel több időre van szükség. Ha némi időn múlik a dolog – és tényleg ez a helyzet –, akkor esetleg mi is várhatunk egy kicsit.

Ugyanez vonatkozik a kabotázs szabályokra is. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a sokféle infrastruktúra jobb kihasználását szeretnénk látni. Ez természetesen sok területet érint, különösen a közlekedési ágazatot, a tagállamok érdekei pedig ebben rendkívül széles skálán mozognak. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy amikor a kabotázsról lesz szó, akkor nem fog belejátszani a képbe némi „euromitológia” – egyszerűen a sok év miatt, amióta ezen vitatkozunk. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg annyi üresjárat van-e azok között a kamionok között, amelyeket előzni vagyunk kénytelenek – vagy amelyeket olykor nem szabad megelőznünk – az autópályákon, mint ahogy azt mondják nekünk. Lehet, hogy érdekes lenne bevezetni a „nincs fuvarom” zászló használatát.

Mai vitánk középpontja azonban nem annyira az elfogadni tervezett jogszabály, hanem az, hogy mit fognak a tagállamok hatályba helyezni, alkalmazni és végrehajtani.

  Gilles Savary (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a két előadó kiváló munkáját, és remélem, hogy a francia elnökség alatt ennek a nagyon fontos közúti csomagnak nyilvánvalóan lesz jövője, és véglegesítésre kerül. Először két dologra szeretnék koncentrálni.

Az első a kabotázs, valamint az az időpont, amelyet az Európai Parlament – úgy tűnik – helyesen tűzött ki, azaz, automatikus liberalizáció 2014-re. Ebből a szempontból természetes torzulás jött létre a peremországok és a tranzitországok között. Az olyan országok, mint Franciaország, Németország és talán Ausztria természettől fogva a leginkább „kabotázsos” országok, és jó dolog az a tény, hogy épp most határoztuk meg a kabotázs definícióját, amelyben a kabotázs egy nemzetközi szállítást követően jön létre, de azt jelenti, hogy a szociális tényező jelentős torzulásokat fog eredményezni, miközben a közúti szállításban a származási ország alapelve a döntő, ha valami már mozgásban van. Ezért azt gondolom, hogy sokkal bölcsebb lett volna az automatikus liberalizációról hozott döntés előtt megvárni – amint azt eredetileg is terveztük – a Bizottság jelentését, amely lehetővé tenné számunkra a szociális torzulások számba vételét.

Második felvetésem a buszvezetők vezetési idejére vonatkozó eltéréshez kapcsolódik. Amint azt már említettem – anélkül, hogy elmélyednék a témában –, ezt az eljárást megvetendőnek tartom. A nyomásgyakorló csoportok sürgetésére előterjesztésre került egy módosítás, amely nem az eredeti szöveget módosítja. Ezt a kérdést egy új bizottsági javaslattal kellene megoldani, amely módosítaná az általunk „Markov-jelentésnek” nevezett anyagot. Arra is emlékeztetni szeretném Önöket, hogy a Markov-jelentés módosítását rendeleti formában terjesztjük elő, miközben a Markov-jelentés irányelv volt. Hölgyeim és uraim, nem vagyok – ó igen, rendelet volt, igazuk van, rendelet volt – de mindenesetre, úgy vélem, a formátumoknak azonosaknak kell lenniük, és nem szabad rászoknunk arra, hogy nyomásgyakorló csoportok ösztönzésére terjesszünk elő nem is az eredeti szövegre irányuló módosításokat.

  Ari Vatanen (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Nem mondom azt, hogy Grosch úr vagy Ţicău asszony jelentése áll hozzám közelebb, hanem úgy beszélek a kabotázsról, ahogy nagyra becsült kollégám, Savary úr tette. A kabotázsról folyó vita sok-sok éve zajlik. Amint azt az egyik érdekelt mondta: „A Tanács viselkedését egy csigáéhoz hasonlíthatjuk”; ilyen lassan haladt ebben a témában a Tanács, miközben a Parlament végre összehozta a jogszabályt. A kabotázs sokkal fontosabb, mint gondoljuk, és azt kell mondanom, hogy nem tudok igazán egyetérteni kedves barátommal, Savary úrral, amikor abbéli aggályát fejezi ki, hogy zavarok támadnak majd a szociális piacon.

Mit jelent, ha nem engedjük működni a kabotázst? Szükségtelenül magas szállítási költségeket fog jelenteni; rakomány nélküli, üres kamionok fognak ide-oda menni.

Mik az EU szándékai? Az EU szándéka a nyitott piac, és nekünk gondoskodnunk kell az uniós polgárokról. Ha sikerül csökkentenünk a szállítási költségeket, azzal az uniós polgárok járnak jól, és ezzel többletértéket nyújtunk mindennapi életükben.

Ebben az időszakban az emberek mindenütt azt kérdezik: „Mit csinál az EU?” Az egyszerű emberek szó szerint a pénzük után futnak, ahogy az árak emelkednek.

Nos, nem alkalmazhatunk ezzel egyidejűleg protekcionizmust. Lehetővé kell tennünk, hogy az emberek jobb életet élhessenek, és ha csökkenteni tudjuk a költségeket, gazdaságunk javulni fog, és ez az egyszerű emberek javára válik. Csak hogy egy példát hozzak: a Finnország és Oroszország közötti kereskedelemben minden fuvart átvettek az orosz kamionosok, és a finn polgároknak ez jó. Nem látom be, miért ne lenne jó egy francia polgárnak – én mindkét oldalon érdekelt vagyok – a kabotázs. Így igent kell mondanunk a jövőre.

  Radovan Žerjav, a Tanács soros elnöke. − (SL) Természetesen mindenkivel egyetértek, aki úgy gondolja, hogy a kérdést sürgősen le kell zárni.

A kabotázs kétségkívül nagyon érzékeny téma. Ez a mai vitában is egyértelművé vált, az egyes tagállamok vonatkozásában is. Egyesek a teljes liberalizációt támogatják, mások a részleges liberalizáció mellett állnak, megint mások pedig alapvetően ellenzik a liberalizációt.

Természetesen fontos számunkra, hogy álláspontjainkat összeegyeztessük, a fennálló különbségek ellenére. Továbbá – és ezzel teljes szívemből egyetértek – tekintettel kell lennünk a kis- és középvállalkozásokra is, különösen pedig a környezetvédelmi szempontokra. Itt most mindenek felett arra gondolok, amit tranzitkabotázsnak hívnak, pedig szeretnék eltekinteni tőle.

A közúti üresjárat abszurd lenne – hogy ne mondjam, elfogadhatatlan. Mivel ebben eltérnek a vélemények, szerintem a kabotázs ágazat teljes liberalizációja előtt egy közbülső szakaszra vagy átmeneti időszakra lenne szükség.

Természetesen azt remélem, hogy a Parlament holnap elfogadja az Európai Unióban nyújtott kabotázsszolgáltatások harmonizációját elősegítő javasolt módosításokat, különös tekintettel az üresjáratok javasolt megszüntetésére, mint ahogy azt már hangsúlyoztam, és amelyet e pillanatban ismét szeretném kiemelni. Vagyis a kabotázsnak a visszaúton is lehetségesnek kell lennie.

A Parlament és a Tanács közötti véleménykülönbségek szerintem nem olyan nagyok, hogy megakadályozzák az előrehaladást vagy a viszonylag közeli jövőben történő megállapodást.

Mindazokkal is egyetértek, akik a nyomon követést és az ellenőrzést nagyon fontosnak tartják ezen a területen. Nézetem szerint ez egy elektronikus nyilvántartással megvalósítható, amelyet még létre kell hozni, és most hangsúlyoznom kell, hogy nagyon közel vagyunk az ütemterv és az elektronikus nyilvántartás tényleges létrehozása tárgyában születendő megállapodáshoz. Ez a hagyományos ellenőrzési formákra is vonatkozik, mint pl. a digitális tachográf és a fuvarlevél, amelyet talán Önök is ismernek.

A jogsértések is jelentős szerepet játszanak, amikor azok következménye a vezetéstől való eltiltás. Nyilvánvaló, hogy itt körültekintően és nagy érzékenységgel kell eljárnunk, és mindenekfelett fogékonynak kell lennünk a vállalatok iránt.

A buszos szállítás „12 napos szabályát” is többször megemlítették. A Tanács még ebben a kérdésben sem határozott. Ugyanakkor azt is tudjuk, és ezt világosan ki kell itt jelenteni, hogy a szociális partnerek párbeszédet folytatnak. Természetesen készek vagyunk ezt megvitatni, annak érdekében, hogy a Tanács és a Parlament mielőbb megállapodhasson.

Szeretném megköszönni a két előadónak, Grosch úrnak és Ţicău asszonynak még egyszer a konstruktív véleménycserét.

A szlovén elnökség mindenesetre mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a különféle véleményeket összehangolja, és biztosíthassa, hogy a végleges kompromisszumos szöveg elősegíti majd az európai közúti fuvarozási ágazat hatékonyabbá tételét és mindenekelőtt – hangsúlyozom – versenyképesebbé tételét.

Remélem és kívánom, hogy ez a gyümölcsöző eszmecsere folytatódik majd, és a lehető leghamarabb sikerül megállapodásra jutni az Európai Parlamenttel.

  Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) Örülök a közúti csomag alapvető szempontjaival kapcsolatos, körvonalazódó megállapodásnak. Különösen a nyilvántartásra és a súlyos jogsértések esetére kilátásba helyezett bizonyos alkalmasságok megvonásokra gondolok. Egyértelmű másrészről, hogy a kabotázs témája sokkal problematikusabb. Szeretném azonban emlékeztetni Önöket, hogy az ideiglenes kabotázs ma hatályos fogalma komoly jogbizonytalanságot eredményez. Ez a helyzet elfogadhatatlan a kérdéses ágazat számára. Egyetlen szabály sem tökéletes, de a Bizottság által javasolt szabály – egy héten belül, nemzetközi szállítás után három egymást követő művelet – legalább egyértelmű, és sokkal könnyebben ellenőrizhető.

Ez, ha a tagállamokat külön-külön nézzük, nem több kabotázst jelent, hanem jobban végzett kabotázst, ami egyrészt ellenőrizhetőbb, másrészt pedig logisztikai szempontból hatékony. Azoknak mondom, akik több kabotázst szeretnének, hogy a belső piac fokozatosan épül fel, és együtt kell járnia a harmonizációval. Ha már megemlítettem a harmonizációt, szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a pénzügyi, bér- és szociális harmonizációval kapcsolatos egyes kérdések vagy a tagállamok hatáskörébe tartoznak vagy csak egyhangúság mellett érhetők el. Ezzel összefüggésben azt mondhatjuk, hogy a garanciák és biztonsági elemek nélküli teljes nyitás – figyelembe véve, hogy a kabotázs természeténél fogva ideiglenes –, visszavetne bennünket a mai jogi bizonytalanságba.

Ennek következtében, az Európai Bizottság elfogadja, hogy a kabotázs liberalizálása hosszú távú cél. Másrészt, gondosan nyomon kell követnünk a fejleményeket, és ezzel összefüggésben készek vagyunk 2012-ben jelentést készíteni.

Befejezésül, jegyeztem a 12 napos turistautak kapcsán számos alkalommal felhozott aggodalmakat. Ha az Európai Parlament a nemzetközi személyszállítás témájában történő szavazás elhalasztását támogatja, akkor az Európai Bizottság nem fogja ellenezni, mert valóban, mielőbb megállapodásra kell jutnunk a nyilvántartás és a kabotázs témájában, de ugyanakkor a lehető legátfogóbb megegyezést kell elérni a szociális partnerek között a 12 napos szabály tárgyában is.

  Silvia-Adriana Ţicău, előadó. − (RO) Először is, szeretném megköszönni minden kollégámnak elmondott véleményét. Úgy vélem, a közúti fuvarozói szakmába való bejutásról szóló rendelet hozzájárulhat a tagállamok által – különösen a pénzügyi kapacitás és a szakmai hozzáértés tekintetében – alkalmazott normák jobb harmonizációjához, és lehetővé teszi a szakma kölcsönös elismerését, professzionálisabbá téve ezzel a közúti fuvarozást, valamint növelve biztonságát és minőségét.

Ami a nemzetközi személyszállításban a buszvezetők pihenőidejére vonatkozó 12 napos eltérést illeti, ebben a kérdésben megállapodás várható a munkáltatók és szakszervezetek között, és emiatt a két módosítást újra előterjesztjük majd, a szociális partnerekkel történő megállapodás szerinti formában, a busszal történő személyszállítási szolgáltatások piacra jutásáról szóló jelentésben.

Még egyszer szeretném megköszönni kollégáimnak beszédeiket, valamint a Bizottság és a Tanács együttműködését.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12 órakor kerül sor.

14. A romák helyzete Olaszországban (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a romák olaszországi helyzetével kapcsolatos bizottsági nyilatkozat.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság szigorúan elítéli a romák elleni erőszak minden formáját, és felkéri minden tagállam hatóságait, hogy biztosítsák a területükön élő összes ember személyes biztonságát. A Ponticelliben történt múlt heti események nem egy elszigetelt jelenséget képviselnek. A politikai populizmus által táplált rasszista erőszak, gyűlöletbeszéd és a média túlzott érdeklődése sok tagállamban megfigyelhető jelenség.

A Bizottság kategorikusan elutasítja a romák bármilyen stigmatizálását vagy bűnözőkhöz való hasonlítását. A tagállamok hatóságainak nem csak az ilyen magatartástól kell tartózkodniuk, hanem példát kell mutatniuk a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemben is. Kötelességük kivizsgálni a rasszista támadásokat, és meg kell büntetniük azokat, akik az ilyen támadásokra bujtogatnak vagy azokat elkövetik.

Szeretnék valamire rávilágítani. Az Európai Unió lényege annak meghaladása, ami századokon át jellemezte Európa történelmét: a fajgyűlölet, a pogromok és a tűzzel való pusztítás. Európa azt hirdeti, hogy minden férfinak, nőnek és gyermeknek joga van az üldöztetés és megkülönböztetés elleni védelemre. Ez magában foglalja a társadalmi szolidaritás, a demokráciát és a jogállamiságot, valamint minden ember tiszteletben tartását, származástól, vallástól, bőrszíntől vagy életmódtól függetlenül.

Nem szabad szemet hunynunk azon valós problémák felett, amelyekkel Olaszországban és más országokban a romák szembesülnek. Mindenki látja a rendkívüli szegénységet, társadalmi kirekesztettséget, időszakos munkanélküliséget és az alacsony iskolázottságot, amelynek áldozatai. Ez a helyzet emberi szenvedéshez és társadalmi feszültségekhez vezet. A romákat a társadalom perifériájára szorítja. A tehetségek és a lehetőségek elvesztése kegyetlen dolog a romák számára, és veszteség Európa számára.

Miért áll fenn ez a helyzet? A romák nem kevésbé intelligensek a többségnél, és se nem koldusok, se nem született bűnözők. Mit tehetünk a helyzet megváltoztatásáért? Legyünk őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit tehet a Bizottság, és mit kell tenniük a tagállamok kormányainak. Amint azt az Európai Tanács helyesen hangsúlyozta 2007. decemberi következtetéseiben – amelyeket az Önök Parlamentje is üdvözölt –, a tagállamoknak és az Uniónak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a romák integrációjának javításáért.

A polgárok Európai Unión belüli szabad mozgása kapcsán, a 2004/38/EK irányelv az uniós jog jól meghatározott elvein alapul. Számos rendelkezése már évtizedek óta hatályban van. Az irányelv az Európai Bíróság ilyen problémákra vonatkozó esetjogát is magában foglalja. Románia Európai Unióhoz csatlakozása után a románok ugyanazt a szabad mozgást élvezik, mint az Unió többi polgára. A románok már nem harmadik országból jött bevándorlók. A románok az Unió polgárai. Semmilyen körülmények között nem lehet őket kevésbé kedvezően kezelni, mint az Unió más polgárait, a Bizottság pedig gondoskodni fog arról, hogy jogaikat tiszteletben tartsák.

Az irányelv minden tagállam számra lehetővé teszi, hogy megtagadja a letelepedési jogot azoktól az uniós polgároktól, akik nem dolgoznak, és nem rendelkeznek elegendő forrással a területükön való megélhetésükhöz, hogy az ilyen emberek ne váljanak az adott ország szociális jóléti rendszerének terhévé. E források értékelése nem lehet automatikus, és figyelembe kell venni az egyén viselkedését is.

A szabad mozgásra vonatkozó szabályok nem a bűnözők javára születtek. Az irányelv lehetővé teszi olyan emberek kiutasítását, akiknek a viselkedése valódi, állandó és kellően komoly fenyegetést jelent az alapvető társadalmi érdekekre nézve. A bűnözés elleni küzdelmet a jogállamiság teljes tiszteletben tartásával kell végezni. A kiutasításról csak eseti alapon lehet dönteni, és be kell tartani az eljárási garanciákat és az alapvető feltételeket. Azonnali kiutasítás esetén megfelelően indokolni kell a sürgősséget. Uniós polgárok kiutasítása extrém intézkedésnek számít. Ez a Szerződés egyik alapvető szabadságának korlátozását jelenti.

A romák társadalmi integrációjának legtöbb lényegi szempontja – mint amilyen az oktatás, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, a közegészségügy, az infrastruktúra és a lakásszolgáltatás javítása – mind-mind a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az Európai Unió azonban kész arra, hogy felvállalja a nemzeti politikákat koordináló, támogató és megkönnyítő szerepét. Ha mindannyian megtanuljuk egymás befolyásolásának gyakorlását, lesznek eredményeink.

Azon a területen, ahol az Európai Uniónak egyértelmű hatásköre van, a megkülönböztetés elleni küzdelemben, kötelezettséget vállalok arra, hogy biztosítsam a közösségi jogszabályok alkalmazását. A 2000/43/EK irányelv tág hatállyal bíró, fontos eszköz. Nemzeti szintű végrehajtásának mindazonáltal a jogokra és kötelességekre összpontosító figyelemfelkeltésre irányuló kezdeményezésekkel kell kiegészülnie. A helyzet bármilyen mértékű javításának alapvető feltétele az egyenlő bánásmódért felelős testületek panaszainak aktív nyomon követése, és a civil szervezetek ezen ellenőrzési folyamatba történő, teljes körű bevonása.

Az elmúlt hét olaszországi eseményei közös erőfeszítést igényelnek a részünkről. Roma polgártársainknak a szolidaritásunkra van szükségük annak érdekben, hogy megtörhessék a kirekesztés és a reményvesztettség táplálta erőszak ördögi körét. Az erőszaknak ezt a kitörését én segélykiáltásként értelmezem. Politikai vezetőkként kötelességünk, hogy felajánljuk a reményt mindenkinek a problémák fenntartható megoldásának megkereséséhez. A társadalmi kirekesztés ellen lehet küzdeni, a strukturális alapok – különösen az Európai Szociális Alap – által finanszírozott célzott, testre szabott programokkal. Egy ilyen program az egész népesség életkörülményeit javíthatná, és így mind a kisebbségekét, mind pedig a többségét.

Az Európai Tanács és az Európai Parlament felhívására válaszolva, jelenleg azokat a közösségi eszközöket és politikákat tanulmányozzuk, amelyek végrehajthatók a romák integrációjának elősegítésére. Szeretném meghívni az olasz kormányt és a többi tagállam kormányait, hogy vitassák meg velünk a vizsgálat eredményét, és vegyék figyelembe az ebből levonható tanulságokat.

(Taps)

ELNÖKÖL: LUISA MORGANTINI
Alelnök

Nagyon köszönöm, Špidla biztos úr. Társadalmi szolidaritás, demokrácia, jogállamiság: örülnék, ha a Parlament nagyobb egyetértésben lenne ezekkel az értékekkel!

  Lívia Járóka, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, elnök asszony! Tisztelt elnök asszony, kedves biztos úr, kedves képviselőtársaim. Olaszországban a romák helyzete – ugyanúgy, ahogy egész Európában – borzalmas, és több évtizede ez így van. Nagyon-nagyon keveset tettünk és nagyon keveset tesznek az általunk irányított vagy általunk támogatott, és a csoportjainkhoz, a saját politikai csoportjainkhoz tartozó kormányok is ennek megfékezésére.

Sem baloldali, sem jobboldali kormányok nem tudtak semmi változást elérni az elmúlt évtizedekben a romák befogadásával kapcsolatban, ezért nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy itt rendszeresen napirendre tűzzük ezt a kérdést és beszéljünk róla, de ennél sokkal mélyebb elkötelezettséget szeretnénk kérni a politikai pártoktól, és azt gondolom, hogy programokra, megvalósított, valós integrációra van szükség Európában ahhoz a romáknak, hogy ne essenek áldozatul ilyen tömeghisztéria által okozott atrocitásoknak.

Én azt gondolom, hogy nem lehet beérni csupán a plenáris ülésen elmondott beszédekkel, és teljesen felesleges ezt a kérdést pártpolitikai kérdésnek felfogni, hisz szocialista, liberális és konzervatív kormányok sem tudtak semmit se tenni. Az a semmittevés, ami most Európában zajlik romaügyben, azt elutasítjuk, ugyanúgy, ahogy elutasítjuk a kollektív bűnösség elvére való hivatkozást is és ennek gyakorlatát is, és ugyanúgy, ahogy elutasítjuk a bűnözést is.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az olasz kormány mindent megtegyen annak érdekében, hogy betartsa ígéretét és a biztonsági csomagterve ne irányuljon egyetlen etnikai csoportra sem, elkerüljük a tömeges kiutasításokat, de ennél még sokkal fontosabbnak tartom azt a jelzést, amit mi küldhetünk innen Európából az országoknak. Azt a felelősséget, amit az Európai Bizottságnak kell vállalnia azért, hogy legyen egy szakmai minimum, legyen az országok között egy megegyezés arra, hogy hogyan fognak az európai romák helyzetén nagyon-nagyon gyorsan változtatni.

Én azt gondolom, hogy Európa erkölcsisége és versenyképessége szempontjából elengedhetetlen, hogy az üres beszéd helyett végre az akció, a komoly tervek megvalósítása vegye át a hangsúlyt, és a lényeg ez legyen. És én azt gondolom, hogy az a feladatunk, hogy ezt elősegítsük és megköveteljük. Köszönöm.

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Parlament szocialista frakciója kérte ezt a vitát, és köszönöm Önnek, Špidla biztos úr, hogy megfogalmazta a legfontosabb elemeit annak, amit le kell mondani. Igen hálás vagyok továbbá nagyon egyértelmű szavaiért.

Engedjék meg ezért, hogy mindannyiunk védőbeszédével kezdjem. Mi itt a terem jobb- és baloldalán, közös értékeken osztozunk. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a Parlament sok konzervatív képviselője is egyetért velünk abban, hogy humanitárius megközelítést kell alkalmaznunk a megoldandó problémára.

Az emberi méltóság nem képezheti vita tárgyát az Európai Unióban. Táborok felgyújtása, emberek zaklatása az utcán – ez elfogadhatatlan! Ez a módszer egyáltalán nem old meg semmit. Köszönöm, Špidla biztos úr, hogy az európai politika eme legfőbb értékét felszólalása középpontjába állította.

Szeretnénk hozzájárulni a problémák megoldásához, ezért egy dolgot nagyon világossá akarok tenni. Az a probléma, amiről ma beszélünk, nem olasz probléma, hanem olyan probléma, amely – bár Olaszországban történik – valójában az egész Európai Unióban zajlik az elmúlt néhány évben. A probléma az, hogy a kisebbségek nem kellőképpen integrálódtak az európai társadalmakba, és a roma közösségek különösen szenvednek ettől, minden uniós országban.

Az olaszországiéhoz hasonló események, amelyekkel kapcsolatban most kifejeztük felháborodásunkat, más Európai Uniós országokban is megtörténtek. Ezért – ismét mondom – nem kell most Olaszországra mutogatnunk. Azon kell elgondolkodnunk, hogy hogyan tudjuk, az olasz hatóságokkal együtt, megoldani a problémát, elsősorban a roma közösség érdekében, amelynek azonnali, közvetlen segítségre van szüksége. Oly módon kell ezt megoldani továbbá, hogy az a helyhatóságok, kis- és nagyvárosok érdekeit is szolgálja, amelyek közül néhányat elborítanak a tőlük elvárt integrációs feladatok. Ezeknek a polgármestereknek is szükségük van a segítségünkre. Ezért nagyon bölcs dolog volt Öntől, biztos úr, az a javaslat, hogy azon gondolkodjunk, hogyan tudunk azonnali segítséget nyújtani az ilyen önkormányzatoknak, a rendelkezésre álló uniós alapok felhasználásával.

Úgy vélem, hogy az általunk megteendő erőfeszítéseket egyetlen irányba kell összpontosítani. Nem azon kell most vitatkozni, hogy kit lehet valamiért hibáztatni, vagy hogy ki mit nem tett meg. Kollektív erőfeszítést kell tennünk, és a közelmúlt eseményei szolgáljanak okot arra, hogy azt mondjuk, a roma közösségnek az kell, hogy minden uniós tagállam, az európai polgárok egész közössége hajlandó befogadni őket. Ahhoz is ragaszkodnunk kell, hogy a roma közösség engedje a társadalmunkba való integrálódást. Ennek lehetségesnek kell lennie, a közösség kulturális identitásának teljes tiszteletben tartása mellett.

Ma telefonon beszéltem Frattini úrral, Olaszország külügyminiszterével, és egyértelműen közöltem vele, hogy mi, a szocialista frakció, a Bizottsággal és a Tanáccsal együtt megoldást akarunk találni a legsürgetőbb problémákra, mert úgy vélem, nem szabad hagynunk, hogy a romák olyan emberek támadásainak célpontjává váljanak, akik ilyen nem megfelelő magatartással akarnak a jobboldali populista politizálás kedvében járni. Ez a mi közös feladatunk, ezért kezdeményeztük ezt a vitát.

(Taps)

  Viktória Mohácsi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Gratulálok biztos úrnak a tárgyban elhangzott kiváló beszédéhez. A Nápolyban május 13-án történt cigányellenes pogromokra és az azt követő olaszországi fejleményekre szeretnék reagálni. Múlt hétvégén ellátogattam Rómába és Nápolyba, hogy egyfajta helyszíni kutatómunkát végezzek, és személyesen beszélgettem az ott élő emberekkel. Sürgős beavatkozást kértem ezenkívül az olasz kormánytól az országban az alapvető jogok biztosítása és a romáknak a további erőszakos cselekményektől, rasszista agressziótól való megvédése érdekben, valamint azt, hogy hárítsa el az Olaszországban uralkodó ellenséges hangulatot. Február 23-án levelet írtam Silvio Berlusconinak. 88 más nem kormányzati szervezettel együtt komolyan aggódunk amiatt, hogy a véghezvitt politikai kampány negatív sztereotípiákkal azonosította a romákat, és az egész roma nemzetséget választási bűnbakként használta fel, ami teljességgel ellentétes az európai értékrenddel. Most láthatjuk a kampány hatását.

A roma vészhelyzetet akkor nyilvánították ki, amikor a média azt jelentette, hogy egy 16 éves roma lány Nápolyban megpróbált elrabolni egy hathónapos csecsemőt az édesanyjától. Tényfeltáró küldetésem eredménye szerint ez a történet nem igaz, a rendőrség soha nem kapott ilyen bejelentést, nem történt ilyen esetben nyomozás.

Május 13-án egy nagyjából hatvanfős tömeg Molotov-koktélokkal felgyújtott öt roma tábort Nápolyban. Hasonló erőszakos kitörések történtek más olasz nagyvárosokban is, például Milánóban. Ami igazán aggasztó, az az, hogy a nápolyi rendőröktől kapott információim szerint egyik esetben sem folytattak nyomozást. Meg kell mondanom, hogy az olasz kormány azokkal szemben tűnik erősnek, akik gyengék, és gyenge azokkal szemben, akik erősek. Amikor felhozzák a biztonság kérdését, először a Camorra által elkövetett szervezett bűnözéssel kellene foglalkozniuk. A bevándorlásról és a roma kérdésről akarnak beszélni, hogy eltereljék a figyelmet Olaszország igazi problémáiról. Remélem, hogy az olasz hatóságok biztosítani fogják a nápolyi és milánói események megfelelő szintű és hatékony kivizsgálását, és teljesen jogszerűen emelnek vádat minden felelős személy ellen, azokat a közhivatalnokokat is beleértve, akik fajgyűlöletet szító, ellenséges nyilatkozatokat tettek a romákról.

Felhívom az olasz hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a kormányközi intézményekkel, nemzetközi szervezetekkel és hazai civil társadalommal annak érdekben, hogy gyorsan és hatékonyan véget vethessenek a romák emberi jogi vészhelyzetének Olaszországban. Felhívom továbbá az Európai Bizottságot, hogy álljon elő egy európai roma stratégiával, amelynek célja, hogy a roma integráció elsődleges fontosságú legyen, valamint hogy vezesse és koordinálja a tagállamokat a roma polgárok jogainak tiszteletben tartása iránti felelősségük tekintetében.

  Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Parlament nem a legjobb hely valamely kormány elleni polémiára; ez az a hely, ahol az európai polgárokat aggasztó és megrémítő kérdésekre adható közös megoldásokat megvitatjuk, megvizsgáljuk és keressük, és ami Olaszországban történik, az sok európait érint.

Az incidensek jelentőségükben és súlyosságukban nagy szóródást mutatnak: romák elleni támadásoktól, a bűnözői csoportok ellenőrzése alatt tartott egész területek leromlásától és szegénységétől, ahol olaszok és migránsok a semmiért vesznek össze, a tragikus hulladékválságig, majd végezetül Olaszország gyönyörű új esélyegyenlőségi minisztere által tett hihetetlen kijelentésekig, amelyek a homofóbia határát súrolják.

Ezért – steril polémia nélkül – maradjuk a tényeknél, és nézzük meg, mit tehetünk azért, hogy segítsünk és hogy javítsuk a helyzetet, ahelyett, hogy azt továbbrontanánk. Amit nem szabad tenni, az a tények tagadása. Miért foglalkozunk a romák európai és olaszországi helyzetének megvitatásával? Azért, mert a romák szenvedik el a legtöbb kisebbségi megkülönböztetést Európában, és a Parlament évek óta foglalkozik a kérdéssel. Nem vagyunk jótétlelkek, de szélsőségesen erőszakos események történtek, intolerancia és rasszizmus uralkodik, amit a nevén kell nevezni, ha rendbe akarjuk ezeket tenni.

Mint említettem, nem vagyunk jótétlelkek. A megoldás mélyén annak jogszerűségét keressük: ez alatt valamennyi szabály tiszteletben tartását értem. Ez olyan szabályokat jelent, amelyek visszatartják az embereket a lopástól és a köztulajdon jogtalan elfoglalásától, gyerekek koldulásra kényszerítésétől, a nők rabszolgasorban tartásától, de egyben olyan szabályokat is, amelyek tiltják a megkülönböztetést és a szegények zaklatását, és olyan emberek évtizedekig tartó elnyomását, akik már azt sem tudják, milyen nemzetiségűek is, és nem saját jószántukból vándorolnak, hanem mert annyiszor kellett már menekülniük, hogy csak útközben tudnak élni. Hölgyeim és uraim! Sok romának ez jelenti a valóságot Olaszországban és Európában.

Befejezésül szeretném megköszönni Špidla biztos úr hozzászólását, hogy bátran kiállt és tisztázott néhány olyan dolgot, amit mindig fenntartottunk a 2004/38/EK irányelv szellemében, és hogy ezeket hogyan értelmezte félre egyes helyeken az olasz kormány. Remélem, hogy az egyértelművé tétel bevezetésére irányuló munkája támogatásunkkal továbbfolytatódhat.

  Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Talán a minden uniós polgárt érintő gazdasági, energetikai és biztonsági helyzet súlyossága meggyőzhette volna a Parlamentet, hogy magára vállalja az összes uniós országon végigsöpörni látszó félelemhullám megakasztását.

Tegnap azonban partizánakció-szerű döntéssel, más utat választott, de lehet, hogy ez csak a média kedvéért történt. Nyilvánvaló, hogy a döntés alapja nem politikai, hanem pártpolitikai. azon tény miatt, hogy ez egy állásfoglalás nélküli vita. Ez sokatmondó! Osztjuk a pápa szolidaritásról és nagylelkűségről vallott nézeteit. Mielőtt azonban szolidaritásról beszélhetünk, tiszteletben kell tartani a jogot. Olaszország híres a nagylelkűségéről. Míg más országok harmadik országok állampolgárokra lőttek, megint mások visszafordították a menekültszállító hajókat, vagy halászhálókba, roncsokba kapaszkodó embereket hagytak vízbe fulladni, addig Olaszország nagy kedvességgel és nagylelkűséggel befogadta a az uniós és nem uniós polgárokat is.

Természetesen törtnek atrocitások, és ezeket el kell ítélni, és a jelenlegi kormány ezt meg is tette. Nem értjük azonban, hogy Mohácsi asszony miért nem foglalkozott az olaszországi roma problémával tavaly, öt hónappal, vagy éppen másfél évvel ezelőtt. Miért most beszél erről a Parlament, öt héttel a szavazás előtt, miközben nem foglakozott a problémával akkor, amikor az nyilvánvalóan sürgető volt? Nem, Schulz úr; ha a vita címe „A romák helyzete Európában” lenne, akkor elhihetnénk, hogy ez általános probléma. Ez pártkérdés, mivel politikai megoldásokra van szükség.

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egyetértek Špidla biztos úrral: eddig nem tapasztalt súlyú politikai cselekményeket és eseményeket látunk. Az Európai Parlament irányelveinek és nyilatkozatainak mindenkire érvényesnek kell lenniük, még Olaszországra is. Ezt a jelenlegi kormánynak címezzük, amelynek hatalomra jutása óta tett cselekedetei és nyilatkozatai adnak okot igazi aggodalomra, és megdöbbentettek bennünket. Ezt már az előző kormánynak is elmondtuk.

A megkülönböztetés elleni küzdelmet és a roma integráció iránti elkötelezettséget kegyelettel őrzik a parlamenti szavazatokban. A mobilitáshoz és a lakóhely megválasztásához való jog az európai polgárság alappillére. Európának meg kell könnyítenie határozatai végrehajtását. A nácik által is üldözött európai kisebbségként a romák állampolgári jogait el kell ismerni.

A közelmúlt eseményeit nagyon komoly dolognak tartom: ez a félelem – például a romafóbia – politikai kihasználása a választói konszenzus elnyerése céljára; a félelem a szavazatszerzés alapja. A politikát és a demokráciát megfojtják a folyamatban, a békés egymás mellett élést megmérgezik, és magát a civilizációt, amit Európának kellene gondoznia, elpusztítják. Ennek a vitának konkrét eredményeket kell hoznia: a tagállamok intézkedéseinek nyomon követését, a helyi intézkedések nyomon követését és a roma polgárok életkörülményeinek nyomon követését.

  Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Ami Olaszországban történik, az azt példázza, hogy mi történhet, amikor a valóság összeütközik az Európai Unió utópisztikus idealizmusával. Az EU idealizmusa abból áll, hogy a bevándorlás korlátlan, ellenőrizetlen és megkülönböztetésmentes eszközével képes megteremteni egy nagyszerű, új, határok nélküli államot. A valóság pedig az, hogy ez a tömeges és szabályozatlan bevándorlás komoly társadalmi problémákat von maga után. Pártom és én teljes mértékben elítéljük a közelmúltbeli olaszországi erőszakot, amit etnikai származásuk miatt követtek el bizonyos embercsoportok ellen.

Hallottunk közösségek befogadó társadalmakba való integrálásáról, de hogyan valósulhat ez meg, ha a bevándorlók száma ezt nem teszi lehetővé? Az EU küldetése az, hogy egy nagyszerű, határok nélküli államot teremtsen, és ez az utóbbi években nagy embertömegek mozgását idézte elő Európában, amelyhez hasonló a római birodalom bukása óta biztosan nem volt. Frattini úr, az új olasz külügyminiszter, szigorúbb bevándorlási törvényeket kíván bevezetni. Ez ugyanaz a Frattini úr, aki – amikor uniós biztos volt – azt mondta, hogy Európának legalább 20 millió új bevándorlóra van szüksége Afrikából és a harmadik világból. Most, hogy Frattini úr elhagyta az EU elefántcsonttornyát, és a valós politikai világban dolgozik, más hangot üt meg.

Az EU nyitott határok politikája azt jelenti, hogy egyetlen tagállam sem tudja ellenőrizni, hogy ki léphet be az országba, és ki nem. Nagy-Britanniában ez az infrastruktúra, a közüzemi és szociális szolgáltatások, valamint a lakáshelyzet elviselhetetlen megterheléséhez vezetett. Fokozódtak a megbetegedések és a bűnözés. Az én választókerületemben, Londonban a szervezett bűnözés nagy részét külföldi etnikumú bandák tartják a kezükben. Minden országnak ellenőrzött bevándorlási politikával kell tudnia rendelkezni, hogy megválogathassák, milyen és mekkora számú bevándorlót akarnak beengedni, az igények szerint. Az ijesztő, erőszakos olaszországi jelenetek annak közvetlen eredményei, hogy az Európai Unió átvette annak az ellenőrzését, aminek kizárólag a nemzeti államok hatáskörébe és ellenőrzése alá kellene tartoznia.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ha nem tévedek, a spanyol szocialisták által Olaszország és annak a belbiztonsághoz való szuverén joga ellen felhozott, ismételt vádaskodások azoktól származnak, akik szigorúan ellenőrzik partvonalaikat, akik számára még friss a Ceuta és Melilla-ügy, akik úgy kezelik a katalán és baszk szeparatizmus kérdését, hogy egy kalap alá veszik a politikai polémiát a terrorizmussal.

Tudják-e a spanyol és az európai szocialisták, mennyire nagylelkű volt Olaszország a romákkal szemben? Tudják-e, mennyi olyan jóléti és pénzügyi támogatást, oktatást és egészségügyi ellátást kapnak a romák, amihez még az olasz állampolgárok sem jutnak hozzá? Tudják-e, hogy az antiszociális bűncselekmények hány százaléka írható ezeknek a „vándorlóknak” a rovására? Szeretném megkérdezni Špidla biztos úrtól, aki védi az olasz városokban az utcán kolduló, rózsát áruló, és a közlekedési lámpáknál szélvédőt mosó gyerekeket, röviden, a kizsákmányolt gyerekeket, akiknek gyakran az sem lehet tudni, kik a szüleik. Például miért nem végeznek mindezeknél a gyerekeknél DNS-vizsgálatot, azzal a kettős céllal, hogy megvédjék a kiskorúakat és megállapítsák származásukat? Úgy vélem, igazam van, amikor azt mondom, hogy erre már van precedens Argentínában az elveszett gyerekekre.

Véleményem szerint, biztos úr, nem szabadna roma táboroknak lenniük Olaszországban, vagy ami azt illeti, Romániában vagy bármely más európai uniós országban. Tulajdonképpen, ha lehetővé akarjuk tenni a romáknak identitásuk megfelelő kifejezését – saját védelmük és jobb önvezérlésük érdekében is – azt javaslom, hogy az EU hozzon létre egy roma államot, talán valahol Kelet-Európában, mivel a romák nagy része abból a régióból érkezik.

Ez véget vetne diaszpórájuknak, autonóm módon vezethetnék és irányíthatnák saját népüket, életminőségük és jólétük javulna, és ha megengedik, hogy ezt mondjam, a miénk is!

  Stefano Zappalà (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egy perc biztosan nem elég ennek a témának a megvitatásához. Elhangzott, hogy senki nem vádolja az olasz kormányt, de az általam hallott beszédekben gyakran felemlegették a populista jobboldali politikát.

Mohácsi asszony azt mondta, hogy a hathónapos csecsemővel összefüggő nápolyi incidens nem volt igaz. Frassoni asszony az olasz esélyegyenlőségi minisztert hibáztatta. Egy hat nappal azelőtt felesküdött kormány a célpontja a spanyol miniszterek indulatos vádjainak, miközben sokkal komolyabb incidensek történtek Spanyolországban.

Úgy vélem – sőt, meggyőződésem –, hogy sokkal elfogadhatóbb lett volna, ha a biztos úr általánosságban a polgárokkal és nem csak néhányukkal beszélt volna a szolidaritásról. Az egyetemes szolidaritás mellett vagyunk, és vagyok. Úgy vélem azonban, hogy a kormánynak kötelessége minden állampolgára biztonságát garantálni, és nem csak egyes polgárokét; kötelessége biztosítani, hogy minden gyermek azonos körülmények között élhessen, és nem csak egyes gyermekek; kötelessége törekedni az integrációra, de nem oly módon, hogy – mint egyes esetekben – bűnözők menedéke legyen. Mindenkit meg kell védenie.

Tisztelt elnök asszony! Ön rendkívül nagylelkű volt, kérem, engedje meg, hogy befejezzem ezt a gondolatot. Úgy vélem, hogy egy kormányt nem lehet és nem szabad megvádolni; különösen nem egy olyan kormányt, amelyet Olaszországban egy korábban soha nem látott többség választott meg. Úgy gondolom, hogy ezt a mindannyiunk által rendkívül érzékenynek és fontosnak tartott problémához komolyan kell hozzáfogni, és nem a politikai gesztusok szintjén. Én mindig támogattam azt az elgondolást, hogy a Parlamentnek, az Európai Uniónak egyszer és mindenkorra abba kell hagynia politikai pózolást, és hiteles integrációs politikával kell rendelkeznie anélkül, hogy az egyes kormányokat támadná.

  Gianni Pittella (PSE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Špidla biztos úrnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a roma táborok ellen Rómában és Nápolyban nemrég elkövetett támadások vagyon súlyos incidensek voltak, és ezeket olyan megoldások keresésével kell kezelni, amelyek nem mentik fel Európát a vád alól, nem keresnek bűnbakokat, és nem alkalmaznak diszkriminatív vagy megalázó nyelvezetet. Elnézést kérek Romagnoli úr nevében, akit most hallottunk. Az ilyen megnyilatkozások csak továbbfűtik azt a veszélyes klímát, amely bármikor erőszakba és rasszizmusba torkollhat.

Ez a vita, Zappalà úr, nem Olaszország vagy az olasz kormány bíróság elé állítása: a biztos úr az együttműködés világos üzenetét hozta. Meggyőző és konkrét válaszokat várunk az olasz kormánytól, két alapvető követelménnyel összhangban: integráció és biztonság, valamint befogadás, integráció és biztonság a joggal összhangban és az állam – nem pedig a milícia és a polgárőrség – által végrehajtva, ami visszatérést jelent országunk történelmének egy olyan sötét időszakába, amit nem szeretnénk viszontlátni. Ma ilyen szalagcímeket lehet látni: „Európa bíróság elé állítja Olaszországot”, vagy „Schultz elvtárs, Berlusconi ellensége, Olaszország ellen vonul”. Ez nevetséges.

Azt szeretném mondani, hogy Olaszország, egy nagyra becsült és civilizált értékeiért szeretett ország, arra kéri Európát, hogy töltse be a biztonság megerősítésében és az integráció előmozdításában vállalt szerepét.

  Marco Pannella (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy az események súlyossága ellenére, amit, úgy vélem, mindenki elismer, egy bizonyos gondolkodási séma és a helyzettel kapcsolatos tudatlanság uralkodik Olaszországban és Európában, ami ijesztő számomra. Ez mindig valaki másnak a hibája. Követelem ezért az önvád kötelességét és jogát. 15 évig voltunk hatalmon Rómában és Nápolyban! Rómában, Nápolyban és egész Olaszországban egy gyalázatos televíziós kampány kezdődött. A bűnözés elítélésére fordított műsoridő aránya – amely megteremtette a félelem pszichózisát – 10%-ról 24%-ra emelkedett.

Tisztelt elnök asszony! Csak azt akarom mondani, hogy ahol nincs demokrácia, ott nincs béke sem a romák, sem az olaszok számára. Olaszország nem demokrácia; nincs jogrend. Elindulhatunk innen és vitatkozhatunk, és reménykedhetünk, de nem azzal az olcsó moralizálással, ami túl sokunknak a sajátja.

  Elly de Groen-Kouwenhoven (Verts/ALE). – Tisztelt elnök asszony! Mélységesen csalódott vagyok, hogy azt kell tapasztaljam, Barroso elnök úr nem foglalkozik kellőképpen a roma problémákkal. Ennek a Parlamentnek a megbízatási ideje alatt két közös állásfoglalást fogadtunk el a romákról, egy, a roma nőkről szóló jelentést, és számos megbeszélést folytattunk az Európai Bizottsággal. Időközben nőtt a cigányellenesség, és nyilvánvalóan a rasszizmus általános elfogadottsága is. Eljött a cselekvés ideje.

A romák olaszországi esete egyértelmű példája a kormány által támogatott rasszizmusnak. A roma bűnbakok elleni olaszországi erőszak az 1930-as évek zsidóellenes és romaellenes pogromjaira emlékeztet. Berlusconi politikai taktikája olyan, mint Milošević etnikai tisztogatása a volt Jugoszláviában.

Az Önök szolidaritására szeretnék támaszkodni annak érdekben, hogy nyomást gyakoroljunk a Bizottságra és a Tanácsra egy uniós roma politika céljából. Meggyőződésem, hogy az EU elnöksége hallotta ezt a vitát, és a következő EU-csúcson komolyabban is meg fogja vizsgálni a roma kérdést.

  Roberta Angelilli (UEN). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én is szeretném eloszlatni a félreértéseket. Az erőszak és a megkülönböztetés minden cselekedetét határozottan el kell ítélni, de fontolóra kell vennünk a helyzetet, különösen, hogy elkerüljük az álszentséget, vagy – ami még rosszabb – a helyzet politikai kihasználását. Elnézést kérek, hogy ilyen nyers vagyok, de szeretnék fátylat borítani azokra a próbálkozásokra, amelyeket ma sokan elkövettek ebben a teremben, hogy a romák jelenlegi olaszországi helyzetéért Silvio Berlusconit hibáztassák.

Veltroni úr és Bassolino úr talán többet tud a szégyenről, különösen amikor az illegális roma táborokban uralkodó mocsokról van szó. Mindazonáltal mindenkit szeretnék megkérni arra, hogy tegyen erőfeszítést a felelős és komoly magatartásra, amire most nagy szükségünk van mindazon késedelem és a megoldásra való felszólítások után, ami eddig süket fülekre talált.

Meg kell kétszereznünk erőfeszítéseinket és ki kell állnunk a roma táborokban abszolút embertelen és elfogadhatatlan körülmények között élő emberek mellett; meg kell feledkeznünk az anyáról, akinek a gyermekét majdnem elrabolták, és a nem egészen egy éve megerőszakolt és meggyilkolt Reggiani asszony családjáról, amely esettel sajnos foglalkozott ez a Parlament is.

Javaslataink, amelyeken éveken át dolgoztunk, egyértelműek: bekerültek mind a romák európai unióbeli helyzetéről szóló, tavalyi európai parlamenti állásfoglalásba, és a gyermekek jogairól szóló európai stratégiába is. Egy: meg kell oldani a roma táborok problémáját, ahol nem létezik egészség és biztonság; kettő: drasztikus intézkedések javasolása, mint például a szülői jogok gyakorlásának elvesztése az olyan szülők esetében, akik koldulásra, prostitúcióra és gyermekmunkára kényszerítik a gyerekeiket; három: a roma gyerekeknél az iskolából való kimaradás arányának csökkentése, ami néhány tagállamban eléri a 75%-ot; négy: a közösségi pénzalapok jobb felhasználása az olyan roma származásúak vonatkozásában, akik dolgoznak, integrálódni akarnak és iskolába járatják a gyerekeiket, de ugyanakkor el kell különíteni és haza kell küldeni a visszaeső bűnözőket.

Végezetül, az egész Európai Unióhoz szólok, mivel a probléma minden tagállamot érint, amint ezt – többek között – az Európa Tanács nemrég sajnálattal megállapította.

  Umberto Guidoni (GUE/NGL). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, Špidla biztos úr! Rendkívül aggódom az Olaszországban lezajlott közelmúltbeli események miatt. Boszorkányüldözéses hangulat van a románok és a romák ellen, büntető expedíciókat vezetnek, felgyújtják a vándortáborokat. Az olasz kormány rögeszmés biztonsági kampánnyal visel hadat, amely kétségbe vonja Európát, a Schengeni Szerződést és az EU-n belüli szabad mozgást.

A jogi kultúra szempontjából ismét foglalkozni kell a biztonság kérdésével, amit nem befolyásolhat a dolgok vészhelyzet jellegű aspektusa. A jogállamiság megköveteli, hogy a bűnelkövetésért való felelősség egyéni legyen; nem tulajdonítható kollektív kategóriáknak. Ha eltérünk ettől az alapelvtől, az veszélyes precedenst teremt, amely egész etnikai csoportok kriminalizálásához vezet. A biztonsági követelmény jogszerű, de nem hagyatkozhatunk a gyűlölet és idegengyűlölet politikai célú szítására tervezett kizsákmányolásra.

Ahelyett, hogy az illegális bevándorlást bűncselekménynek minősítené, az olasz kormánynak inkább az EU pénzalapjait kellene hatékonyabban felhasználnia az integrációs politikára. Röviden: ismét meg kell nyitnunk a vitát a megfelelő európai környezetben a romák kiutasításáról, és meg kell erősítenünk, hogy a meglévő jogszabályokat kell betartatni, az uniós polgárok mozgásszabadságának megkérdőjelezése nélkül, amely minden európai polgár elidegeníthetetlen joga.

  Roberto Fiore (NI). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Azt szeretném mondani, hogy olyan kormányt vádolnak, amely két évig több százezer embert engedett be az országba, és ugyanakkor azt is megengedte, hogy ezek az emberek abszolút mocsokban éljenek, új al-proletariátust teremve ezzel. Azokat is vádolni kellene, akik nem gondolkodtak el egy moratórium lehetőségén, amikor Románia és más országok csatlakoztak az EU-hoz.

Nem hiszem, hogy Olaszország képes más olyan sürgető problémák mellett megbirkózni ezzel a kérdéssel, mint a hulladékgazdálkodás, a foglalkoztatás és a lakásellátás. A roma kérdés áthidalhatatlan probléma, mivel ezt a „szolidaritást” olyan táborok képviselik – amint azt a tegnapi Porta a porta műsorban [aktuális ügyekkel foglalkozó olasz tévéműsor] láthattuk –, amelyek elvileg legálisak, de ahol állandó a gyermekekkel folytatott rossz bánásmód, az egészségügyi körülmények pedig abszolút visszataszítóak.

Szerintem az egyetlen dolog, amit Olaszország tehet – és Európának támogatnia kell ebben –, az a következő: 1) Olaszország vonatkozásában legalább hat hónapra fel kell függeszteni a Schengeni Szerződést, mivel a Parlament is elismeri, hogy a roma vészhelyzet problémát jelent Olaszországban, tehát fel kell függeszteni a Schengeni Szerződést; 2) az illegális bevándorlást bűncselekménynek kell minősíteni Olaszországban, ahogy az más országokban is van; 3) tárgyalni kell Romániával, Boszniával, Macedóniával és Szerbiával – más szóval uniós tagállamokkal és harmadik országokkal is – az olaszországi roma populáció humánus hazatelepítéséről.

  Mario Mauro (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A legjobbat szeretném feltételezni Schulz úrról, amikor azt mondja, hogy konstruktív megközelítést kíván a romák befogadása és azon elkerülhetetlen szabályok tekintetében, amelyeket a romáknak ugyanúgy be kell tartaniuk, mint másoknak, ha részt akarnak venni abban az együttélési projektben, amit Európai Uniónak hívunk.

Az utóbbi 18 hónap fokozódó erőszakos eseményeiben érintett emberek és olasz áldozatok jogainak és méltóságának állandó eróziója azon kormányok és intézmények által tanúsított ellentmondások példája, amelyek egyrészt megértést prédikálnak, másrészt hagyják, hogy emberek mocsokban éljenek, és a csőcselék igazságának keze által kifosszák, megerőszakolják és megöljék őket.

Ha tényleg eltökéltek vagyunk abban, hogy megoldást keressünk, Schulz úr, hölgyeim és uraim, akkor valljuk be, hogy nemcsak a Prodi-kormány omlott össze, hanem mind a bal-, mind a jobboldalnak erőfeszítést kell tennie egymás elfogadása irányában. Ez megkönnyíti egy olyan probléma felvállalását, amelyben egyébként a régi politikai iskola a váltságdíj megfizetésére kötelezne bennünket, és Berlusconi úr szellemét kellett volna felmutatnunk annak érdekben, hogy felmentve érezzük magunkat hibáink alól. Köszönöm.

  Adrian Severin (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Olaszországban, egy tiszteletre- és szeretetreméltó országban, a populista retorika egyesült a szélsőjobb doktrínáival, és felszította az etnikumok közötti gyűlöletet, bátorította a romaellenes pogromokat, és előkészítette a talajt a faji törvényekhez. Egyfajta bizarr módon a romafóbia románellenességgel egyesült. Miközben élénken tiltakozunk a Burmában vagy más távoli helyeken megnyilvánuló embertelen magatartás és megkülönböztetés ellen, tegnap csak hattal voltak többen azok az európai parlamenti képviselők, akik úgy gondolták, hogy az olaszországi események többet igényelnek, mint egy egyperces szívélyes beszédet azoknál, akik szerint ez nem szokásos kérdés.

Az olaszországi probléma nem roma vagy román probléma, amint azt Daul úr tegnap mondta. A románok és a romák csak áldozatok. Az olaszok is áldozatok. Az olaszországi események és fejlemények csak annak a tendenciának a sokkoló megnyilvánulásai, amely látensen Európában sok más helyen is jelen van. És emiatt egész Európában elterjedhet – ez európai probléma. E probléma megakadályozásához és a romákkal kapcsolatos kihívással való megbirkózáshoz nem több elnyomásra, hanem több integrációra van szükség. Nem több rendőrségre, hanem több igazságszolgáltatásra van szükség, különösen szociális igazságra. Működő államokra van szükség, olyan médiára, amely soha nem téveszti össze a bűnözést a nemzetiségi hovatartozással, és egy olyan Európai Unióra, amely képes egy igazán átfogó és határozott európai stratégia megfogalmazására és kiemelésére, különösen a romák és általában az interkulturális kapcsolatok vonatkozásában. Ha nem megyünk át ezen a vizsgán, akkor Nápoly lángjai egész Európát felgyújtják.

  Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unióban több mint 10 millió szinti és roma él a társadalom perifériáján. A 2005-ben indult, „A Roma Integráció Évtizede” program egyelőre keveset változtatott ezen. Az olaszországi incidensek világosan mutatják, hogy az eddigi, a kirekesztés és a megkülönböztetés elleni intézkedéseknek csekély hatásuk volt, és nem hajtották azokat végre.

Januárban ismét felszólaltunk egy, a romákra vonatkozó integrációs stratégia érdekben, ma pedig megvitattuk és elfogadtuk a megkülönböztetésellenes keretirányelvet. Az Olaszország romák lakta vidékein történt pogromok mutatják, mennyire sürgős szükségünk van egy valódi, átfogó politikai megoldásra. Nincs szükségünk konfrontációra. A romák társadalmunkba történő tényleges integrációja jó bizonyítéka lenne annak, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok alapkövei képezik az EU alapjait.

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mint tudják, honfitársaink feladata felkérni a kormányt, hogy realisztikusan küzdjön meg a bűnözési vészhelyzettel, beleértve a romabűnözést is anélkül, hogy felvenné a jótétlélek attitűdjét.

Az emberei jogok védelme minden eszközzel – ezt kellett volna tenni Ceutában, de ehelyett a Szocialista Internacionálé összeesküvően hallgatott. Schulz elvtárs, Ön is egyetértene ezzel? Mindenekfelett védjük meg a becsületes állampolgárokat mások jogellenességétől, a romákat is beleértve! Én, személy szerint azért fogok kampányolni, hogy hazám kormánya nyilvánítsa bűncselekménnyé, ha valaki egy bűnbanda tagja, az esetek nagy részében a tipikus roma bandáké, akik lopnak, betörnek, és mg súlyosabb bűncselekményeket is elkövetnek.

Az idegengyűlölő erőszak nem jellemző népünkre, különösen nem Campania és Nápoly népére. Ez a Camorra tulajdonsága, akik ellen harcolnunk kell. Az emberek biztonságot követelnek abban a tudatban, hogy ez nem zárja ki eleve a humanitárius és szolidaritási intézkedéseket. A biztonság mindazonáltal elsőbbséget élvez, és ugyanolyan fontos ennek garantálása.

Nem győzött meg bennünket a Bizottság üres beszéde: Olaszország és Európa polgárai védelmet kérnek az ellenőrizetlen bevándorlással és az olyan emberek beáramlásával szemben, akik nem dolgozni jönnek, hanem inkább emigráló bűnözők, semmint bűncselekményeket elkövető bevándorlók.

  Vito Bonsignore (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A közrend nehéz helyzete, valamint a nyilvánosság számos erőszakos epizódot követő természetes reakciója, amely felrázta hazámban a közvéleményt, elvezetett oda, hogy az olasz kormány új biztonsági intézkedéseket fogadjon el. Úgy vélem, nyomatékosan vissza kell utasítanunk azoknak a próbálkozásait, akik az olasz minisztertanács által éppen ratifikáció alatt álló biztonsági csomagban található rendelkezéseket diszkriminatívként, rasszistaként, és a közösségi irányelveken kívül esőként határozzák meg.

A jogtalan letelepedés elleni szigorú intézkedések, a vízummal nem rendelkező migránsok kiutasítása, magasabb büntetési tételek a társadalomellenes bűncselekményeket elkövetőkre – ezek mind megfelelnek az európai jogszabályoknak. Olaszország befogadó ország, és az is marad, új integrációs politikát dolgoz ki, de nem kívánja többé tolerálni az illegális bevándorlók jelenlétét.

Minden uniós és harmadik országbeli polgárt szívesen látunk, amennyiben betartják a békés egymás mellett élés szabályait. Az Európai Uniónak és 27 tagállamának mind ki kell vennie a maga részét, figyelemmel kell kísérnünk a helyzetet annak érdekben, hogy biztosíthassuk az emberi jogok tiszteletben tartását egész Európában.

  Claudio Fava (PSE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A tényeknél maradok, ha nem bánják. A tények azt mutatják, hogy Silvio Berlusconi kormánya ismét bevezeti az olasz jogrendbe a faji koncepciót, és gyors ütemben marginalizálja Olaszországot az EU-n belül, szisztematikusan megsértve a 2001/38/EK irányelv alapelveit, mindenekelőtt a személyek szabad mozgáshoz való jogának az alapelvét.

Ennek csak két következményét szeretném megemlíteni: az elsővel Nápolyban szembesülhettünk néhány nappal ezelőtt, amikor a Camorrát jelölték ki helyettes rendfenntartóknak, és Molotov-koktélokkal lakoltattak ki mindenkit, aki a város roma táboraiban tartózkodott. A másodikat Romagnoli úrtól hallottuk, aki egy olyan javaslattal állt elő, amely eredete biztosan nem szépíthető. Ez a javaslat egyáltalán nem eredeti: építsünk újjá, építsünk vagy találjunk ki egy olyan államot, ahova minden roma polgár bezárható. Emlékszem, hogy ugyanezt a javaslatot terjesztette elő Göbbels a cigányokkal és zsidókkal kapcsolatban az 1930-as évek náci Németországában a háború kitörése előtt, majd a cigányok és zsidók államát felcserélték a krematóriumokra. Ez a ma hallott javaslat mögötti üzenet.

  Romano Maria La Russa (UEN). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Csak egyszer akartam beszélni, de Fava úr után természetesen ismét hozzá kívánok szólni. Tisztelt elnök asszony! Nagyon sajnálom, de az alapján, ami ma itt elhangzott, úgy vélem, hogy ezt a vitát egy olyan tagállam és kormány ellen indított elítélő, vádaskodó és büntető célzatú támadás sugalmazta, amely kormányt elsöprő többséggel választottak meg. Némelyek számára azonban – sajnos – bűnnek számít, ha valaki nem baloldali kormányt vezet.

Az nem a mi hibánk, ha a romákat gyakorlatilag csak az általuk elkövetett lopások, rablások, gyermekrablások és koldulás tükrében lehet látni. A cigányokról ilyen kép él Olaszországban, ezt a romák alakították ki, legjobb erőfeszítéseink ellenére. Még mindig keresek egy olyan romát Olaszországban – és ha valaki tud ilyenről, kérem szóljon –, aki legálisan dolgozik és adót fizet.

Ne vádoljanak engem rasszizmussal, kérem, legyenek komolyak! Csak a becsületes európaiakat védem – maradjon csöndben és menjen vissza a patkóba, menjen vissza a patkóba! – Tisztelt elnök asszony, félbeszakítottak. Ne vádoljanak engem rasszizmussal, legyenek komolyak! Csak a becsületes európaiakat és a becsületes romákat védem. Minden tagállamban a saját állampolgárok biztonságának kell az elsőnek lennie, különben a polgárok feljogosítva érzik majd magukat, hogy saját maguk szolgáltassanak igazságot.

Ezért – befejezésül – arra kérem a spanyol parlamenti képviselőket és az európai parlamenti képviselőket, hogy szedjék össze magukat, maradjanak csendben, és a saját házuk táján seperjenek!

  Elnök. − La Russa úr, Pannella úr, kérem: nem az olasz parlamentben vagyunk, kérem, viselkedjenek megfelelően – és hagyják abba a gesztikulálást, értik? Kérem, hagyjuk ezt abba, különben hívom a teremőröket!

  Csaba Sógor (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök asszony! Keserűen jegyzem meg, hogy Tibet és Koszovó után megérkeztünk az Európai Unió területére. Ne felejtsük el, a romák is uniós polgárok, EU-s polgárok. A szociális kérdés és az idegengyűlölet mindig összefügg. Nagyon örültem volna, ha szocialista barátaink akkor is felemelték volna a hangjukat, amikor Walter Veltroni, a szocialista, ex-kommunista miniszterelnök-jelölt még polgármester korában összetévesztve a romákat és a románokat harsogva követelte a nemkívánatos elemek kitoloncolását.

Harmadszor, nem szabad elfelejtenünk, hogy a kisebbségi kérdés sokrétű: romák, újonnan bevándorlottak és nemzeti kisebbségek, de mind egyformák abban, hogy megoldást kell találnia minden európai uniós országnak a problémáikra. A minimum az, hogy 2009-től kisebbségi, emberi jogi bizottságunk legyen és egységes törvénykezés az Európai Unióban.

És befejezésképpen a megelőző stratégiáról csak annyit, hogy az EU ne csak tűzoltó szerepet vállaljon, hanem sokkal inkább úgy álljon hozzá a dolgokhoz, hogy szociális biztonság, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása és a kisebbségek kulturális és területi autonómiája nélkül nincs Európa. Köszönöm.

  Enrique Barón Crespo (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Először is szeretném megköszönni Špidla biztos úr beszédét, beszéde egyértelműségét, és azt a sebességet, amivel a Bizottság reagált. Tisztelt elnök asszony! Kérem, engedje meg, hogy egy volt európai parlamenti képviselő, Juan de Dios Ramírez Heredia, az első spanyol cigány parlamenti képviselő nevében beszéljek, akit tizenöt évvel ezelőtt választottak meg, és aki küldött nekem egy levelet, amely így hangzik:

„Ön nagyon jól ismeri azokat a szomorú eseményeket, amelyek az utóbbi napokban több száz ártatlan cigány családnak okozott oly sok szerencsétlenséget, akik a rasszista erőszak áldozataivá váltak. Mi, az Unión Romaní, azért akarjuk ezt a vitát, hogy senki ne hagyhassa figyelmen kívül azt a tényt, hogy mindenáron meg kell védenünk az emberi jogokat és azt, hogy a jognak mindig felsőbbrendűnek kell lennie a politikai hevület felett.

Európai cigányokként hiszünk Európában. Senki nem védte állandóan jobban a határok nélküli Európát, mint a cigányok. Ezért úgy gondoljuk, az, hogy önkényes korlátokat emelnek a személyek Európán belüli szabad mozgása elé, komoly visszalépés lenne az európai integráció dolgában, amelyről annyira álmodunk.”

Engedje meg, tisztelt elnök asszony, hogy azzal fejezzem be, hogy Špidla biztos úrhoz szólok, aki Frattini alelnök úrral együtt három évvel ezelőtt itt a Parlamentben ismertetett egy tervet, a legális migráció menetrendjét. Úgy vélem, Frattini alelnök úr jó munkát végzett biztosként, és remélem, az olaszországi helyzet kezelésében is segíteni fog.

  Magda Kósáné Kovács (PSE). – (HU) Köszönöm, elnök asszony! Nápoly városában megdöbbentő erővel tört felszínre az a társadalmi valóság, amelyet a tüneti kezelés ideig-óráig elfed. A baj a 27-ek Európájában tagállami szinten többé már nem kezelhető, hanem komplex közösségi fellépés után kiált.

A probléma nem nemzet és nemzet, nem régeik és újak, még csak nem is a roma és a nem roma lakosság közötti viszony kérdése. Ebben a válságban millió olyan uniós állampolgár kilátástalan élethelyzete válik láthatóvá, akik a társadalom szélén egyensúlyozva, munkanélküliség sújtotta városok külső kerületeiben, szükséglakásokban, egészségtelen körülmények között, megfelelő segítő és képzési szolgáltatások híján észrevétlenül küzdenek a túlélésért.

A szocialisták nem hallgatnak, tettek ezért, nemcsak beszéltek róla, és mondták azt is, hogy az egyesült Európában nem fogadható el, hogy a közbiztonság aktuális helyzetéért a roma populációt tegyék felelőssé.

Rajtunk áll, mennyit értünk meg a nápolyihoz hasonló eseményekből, és miként tudjuk hatékonyan felhasználni az orvoslásukhoz rendelkezésre álló közösségi eszközeinket. Az Európai Parlament romaügyi jelentéstevőjeként ajánlom együttműködésünket a biztos úrnak, és erre kérem képviselőtársaimat is.

  Giuseppe Gargani (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Miután figyelmesen végighallgattam az egész vitát, szeretnék egy végső véleményt előterjeszteni.

A vita nagy részében nem ért fel a biztos úr jelentésének szintjéhez és Schulz úr azon felhívásához, hogy tekintsünk el az egyedi problémáktól és egy adott ország – ez esetben Olaszország – machinációitól, és az általános problémával foglalkozzunk, amely – és szerintem ebben mindannyian egyetértünk – a befogadás és a szolidaritás azok számára, akik belépnek más országokba, a romák számára, akiknek biztosan egyedi problémáik vannak, és ugyanakkor a biztonság és a jogszerűség kérdésével, mivel a biztonság és a jogszerűség támasztja alá azt, amit ajánlanunk kell, a befogadást és a szolidaritást.

Válaszolnunk kellett volna a biztos úr kérdésére, hogy mit tud tenni a Bizottság? Azt hiszem, Barón Crespo nemrég azt mondta, hogy a Bizottság, a Parlament támogatásával, iránymutatásokat adhat ki: európai irányelveket, amikor ezek átültetésre kerülnek. Mint a hulladékprobléma esetében, ugyanúgy a harmadik országbeli és az uniós polgárok esetében egy irányelv lehetne a megoldás, persze nem akkor, amikor sem a Parlament, sem a Bizottság és a Tanács nem használja ki szolidaritásukat, amikor ezt arra használják, hogy egy kizárólag Olaszországról szóló, manipulatív vitát folytassanak, ahol a kormány csak néhány napja, néhány órája van hivatalban.

Ha viszont másrészről az egész Parlament a szolidaritásra összpontosít – ahogyan azt a biztos úr elképzelte –, akkor szerintem képesek leszünk megoldást találni és eredményt elérni.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Amikor mi, románok tagjelölt ország voltunk, többek között olyan emberek oktattak ki bennünket, mint a korábbi biztos, Frattini úr, a kisebbségek – így a romák - jogainak feltétlen tiszteletben tartásáról.

Most már tagok vagyunk, és roma népesség egy része, európai polgárként, más országokban telepedett le, például Olaszországban, az ott élő romákhoz csatlakozva, akik közül néhányan már 40 éve fennálló táborokban élnek.

Egyetértek azzal, hogy némelyikük bűncselekményeket követett el, és megfelelően meg kell őket büntetni. De az nem elfogadható, hogy általánosítsanak, és valamennyiük ellen agresszív, negatív érzéseket gerjesszenek, többek között hamis médiajelentésekkel. Ha toleráljuk az európai alapértékek ilyen nagymértékű megsértését, amely értékeket olyannyira szeretünk felidézni, és szemet hunyunk a felelősök felett, akkor a legrosszabbat hívjuk elő, ami rövidesen teljesen elszabadulhat, kiszámíthatatlan negatív következményekkel járva az egész Unióra nézve.

  Renate Weber (ALDE). – (RO) Ennek a vitának szerintem azt a címet is adhattuk volna, hogy „Az emberi jogok súlyos megsértése Olaszországban”, hiszen tulajdonképpen az olasz kormány cselekvésképtelenségével foglalkozunk, amikor egy közösség hihetetlen erőszak tárgyává vált, és ez azért vált lehetségessé, mert az utóbbi hónapokban sajnos az olasz sajtó egy része és néhány magas rangú politikus rasszista hangneme emlékeztet bennünket Európa közelmúltbeli történelmének legsötétebb időszakára.

Az olasz kormány kötelessége kinyomozni az erőszakos cselekmények értelmi szerzőit, akiket bíróság elé kell állítani, és az olasz igazságszolgáltatásnak kell határoznia róluk. Különben az olasz kormány súlyosan megsérti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglaltakat. A nem állami szereplőknek, a bűnözőknek az olasz igazságszolgáltatás előtt kell felelniük. Az olasz kormány pedig az Európai Uniónak tartozik elszámolni. Ezt jelenti a Szerződés 6. cikkének szelleme.

  László Tőkés (Verts/ALE). – (HU) Tisztelt képviselő asszony! Romániának becslések szerint több millió cigány állampolgára van, sorsukról inkább botránykrónikákból szerez tudomást a világ, ahelyett hogy egy felelős szociális és kisebbségpolitika foglalkozna tarthatatlan helyzetükkel. Ennek lehetünk tanúi a romániai cigányok által elkövetett olaszországi bűncselekmények kapcsán.

Sajnálatos és fájdalmas, hogy az Európai Parlament szociális ingerküszöbét is csupán a botrányos olaszországi események képesek elérni. Ennél is szomorúbb, hogy az ott történteket egyes politikai erők az olaszországi belpolitikába való beavatkozás szintjén kezelik, és a cigánykérdésből politikai tőkét próbálnak kovácsolni maguknak.

Másfelől viszont azt is vissza kell utasítanunk, hogy a romániai cigányok elleni közhangulatot egyes politikai erők általános románellenesség gerjesztésére használják fel. Az Olaszországban kialakult helyzet első rendben nem olasz belügy és nem pusztán romániai cigánykérdés, hanem az Unió területén élő cigányság európai ügye, mely az eseti és tüneti kezelésnél többet igényel és érdemel.

  Giusto Catania (GUE/NGL). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Politikai és médiakampány folyik az olaszországi migránsok és romák kriminalizációja irányában. Ma több olasz parlamenti képviselő is megmutatta az olasz kormány valódi arcát, például Fiore, Borghezio és La Russa urak, akik – mint világosan hallhattuk – azt mondták, hogy Schengent fel kell függeszteni, az illegális bevándorlást bűncselekménynek kell minősíteni, és minden romát ki kell utasítani: ez ugyanaz, mintha minden romát bűnözőnek nyilvánítunk.

Ez a valódi olasz kormány. A kampány nyilvánvaló abból, hogy éppen most jelentették be egy különleges romaügyi biztos kinevezését. Ezután összefogdosták a romákat, ahelyett, hogy letartóztatták volna azokat, akik felgyújtották az olaszországi roma táborokat. Olyan nyilatkozatok, amelyeket itt hallottunk, az olasz kormány különféle minisztereitől is elhangzanak.

Ezért van az, Muscardini asszony, hogy most tartjuk ezt a vitát és nem korábban. Csak egy dolgot kell kimondani, és ezzel is kívánom befejezni: 200 000 roma él Olaszországban. Ezek közül 80 000 olasz állampolgár. A fennmaradó 120 000-ből 50 000 Olaszországban született. Ha megadnánk nekik az állampolgárságot, az valószínűleg megoldaná az olaszországi romaprobléma nagy részét.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim! Köszönöm, hogy az Önök vitájának meghallgatása után beszélhetek. Engedjék meg, hogy röviden több témát is érintsek. Európa történelme világosan rámutat, hogy a rasszizmus, az etnikai gyűlölet és intolerancia előbb-utóbb mindig katasztrófában végződik. Azok, akik nem tanulnak a történelemből, néha ismét megtapasztalják a katasztrófát. Az emberi jogok fogalma Európának a történelmi leckére adott válasza. Az emberi jogok oszthatatlanok, és azokat egész Európában, minden tagállamban védeni kell, az összes alkotmányos rendszerben. Minden tagállamnak eleget kell tennie ennek, és megfelelő erőfeszítéseket kell tennie e kötelessége teljesítése érdekében.

Van még egy dolog, amit ebben az összefüggésben szeretnék megemlíteni. Ma délelőtt a szegénységről és a társadalmi kirekesztettségről vitáztunk. Igaz, hogy a szegénység Európában nagyon egyéni volt, nagy mértékben az egyéni körülményekhez kapcsolódott. Ez alól van azonban egy kivétel. Ha valaki a roma kisebbséghez tartozik, akkor néhány kivételtől eltekintve társadalmilag kirekesztett és szegény, gyakorlatilag Európa minden részén. Ez a realitás. Másrészt egyértelmű, hogy a roma polgárok helyzete nem minden országban egyforma, és léteznek hatékony projektek és módszerek helyzetük javítására. A vita azt is világosan megmutatta, hogy a kisebbségek kérdése nagyon összetett és – mint már említettem – azzal elsősorban a tagállamoknak kell foglalkozniuk, bár az Európai Uniónak és az Európai Bizottságnak is jut szerep. Nagyon örülök ezért, hölgyeim és uraim, hogy azt mondhatom, már júniusban a Tanács elé fogunk terjeszteni egy dokumentumtervezetet, amely megkísérli áttekinteni mindeddig hatástalan politikáinkat. Ez a sajnálatos igazság, és a probléma nagyon sok erőfeszítést igényel a részünkről.

A vita arra is egyértelműen rámutatott, milyen könnyű politikai eszközt kovácsolni ezekből a szélsőséges problémákból. Minden demokratikus erő feladata az olyan manipuláció megakadályozása, amely a kérdés bármiféle hatékony megközelítését ellehetetleníti.

Hölgyeim és uraim! Köszönöm, hogy kifejtették véleményüket, amelyek jól megvilágították az ügy számos oldalát. Talán csak egy dolgot szeretnék mg gyorsan hozzáfűzni: Önök sok különböző véleményt fejtettek ki, amelyek közül több is van, amit én nem támogatok. Ez normális dolog, mint ahogy Önök között is többen lehetnek, akik nem értenek velem egyet. Hallottunk azonban egy nézetet, ami teljességgel elfogadhatatlan. Nem emlékszem, ki adott hangot neki, de gondolom, Önök is észrevették.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Köszönöm, Špidla biztos úr. Szeretném, ha a kérdést nyugodtan, humánusan és méltósággal tudnánk megvitatni, amint azt Pöttering elnök úr gyakran mondja.

Romagnoli úr, nem feledkeztem meg Önről. A 145. cikkre hivatkozva kérte, hogy személyes nyilatkozatot tehessen, ily módon a vita után kap lehetőséget a felszólalásra, és ennek most jött el az ideje. Egy percet kap. Szeretném Önt emlékeztetni arra, hogy a 145. cikk értelmében Ön nem beszélhet az ügy érdemében, csak arról, ha valami az Ön személyét érinti, illetve úgy gondolja, hogy bizonyos véleményt Önnek tulajdonítottak.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, ez itt a szabad és jól nevelt vitatkozás helye, de megszűnik annak lenni, hogyha tolerálja a durvaságot és az esetleg alaptalan sértéseket.

Személy szerint én mindig elítéltem, és most is elítélem az erőszak és a megkülönböztetés minden formáját, minden időben és minden formában, forduljon az akár egyének, akár közösségek ellen; úgy vélem, ha megadjuk az önmeghatározás lehetőségét a palesztinoknak, akkor erre másnak is joga van, és én ezt értettem az alatt, amikor kifejtettem a véleményemet a romákról.

Sajnálom, hogy egyesek kiforgatták a szavaimat. Sajnálom, hogy néhány képviselőtársam olyan nevekkel illetett engem, amit nem érdemlek meg, és ezzel mindenki, aki ismer engem, egyet fog érteni. Az emberi jogokat senki nem akarja megkérdőjelezni. Nem vagyok rasszista, sem idegengyűlölő, de ragaszkodom, hölgyeim és uraim, a társadalmi rendhez való joghoz, amit itt mindenkinek védelmeznie kellene, valamin Olaszország teljes szuverenitásának jogához.

  Elnök. − Volt egy kéréssel kapcsolatos ügy, a Titkárság vizsgálja, mivel nem közölték, milyen jellegű kérés volt. Mint tudják, nincs állásfoglalás és nincs szavazás.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki kaphat szót a „catch the eye” eljárás szerint.

Nem értem azonban, hogy a kiválasztás miért azt jelenti, hogy kijelölünk egy-egy személyt, aki az egyes képviselőcsoportok nevében beszélhet. Ez jelentősen torzítja az Európai Parlamentben meglévő politikai súlyozást. Alapjában véve ez azt jelenti, hogy a kisebb képviselőcsoportok újra és újra sokkal nagyobb súlyt kapnak. Ez egy indokolt politikai aggodalom, és az Eljárási Szabályzatban szereplő „catch the eye” eljárásának nem ez a szándéka.

Azt is szeretném kérni, hogy a jövőben, ha valaki az Eljárási Szabályzatnak megfelelően felszólalásra jelentkezik, az tényleg kapja meg a felszólalási lehetőséget.

  Elnök. − A rendelkezésünkre álló időből öt perc maradt hátra. Erről az elnökök értekezlete döntött, és ez a megfelelő időtartam. Megjegyzését mindazonáltal feljegyzem.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Titus Corlăţean (PSE) , írásban. – (RO) A romániai bevándorlók és a roma népesség elleni, fokozódó erőszak Olaszországban a közelmúltban befejeződött választási kampányban teret nyert jobboldali és szélsőjobboldali pártok által szított, fasiszta jellegű, szélsőséges beszédek közvetlen eredménye.

Az olasz hatóságoknak figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy az általuk elfogadni kívánt jogszabályi módosításoknak szigorúan meg kell felelniük az európai normáknak, nem tehetnek lehetővé semminemű kollektív kiutasítást, és nem szíthatnak idegengyűlöletet az Olaszországban letelepedett közösségi polgárok ellen.

A fő probléma igazából nem is a bűnözéssel függ össze. Az egyéni felelősséggel kapcsolatos, és mint ilyet, az olasz igazságszolgáltatásnak kell szankcionálnia, az olasz törvényeknek megfelelően. Az olasz társadalomba történő beilleszkedés következetes politikája és az olasz állam támogatása kell, hogy elsőbbséget élvezzen, ideértve az európai alapok felhasználását is.

Sajnálattal fogadtuk a bukaresti liberális kormány korábbi álláspontját és a Parlament ALDE képviselőcsoportjának véleményét, amely visszautasította a Románia által kijelölt európai biztos mandátumának kiterjesztését az európai kisebbségi ügyekre, ideértve a roma népességgel kapcsolatos ügyeket is.

Azaz Románia elvesztett egy fontos politikai emelőkart, valamint annak lehetőségét, hogy európai megoldásokat hozzon létre a romák európai társadalomba történő integrálásának kérdésében.

  Corina Creţu (PSE) , írásban. – (RO) Üdvözlöm azt a tényt, hogy az Európai Parlament úgy határozott, hogy a roma közösség olaszországi helyzetéről vitát tart. Ez annak a jele, hogy a probléma láttatni kezdi igazi dimenzióját: az európai dimenziót. A romák kérdése annyira összetett, hogy csak az egész Európai Unió energiáinak mobilizálása révén mutathatunk fel konkrét megoldást egy, a történelmi időkből eredő problémára. Ezért van szükségünk kontinentális szintű stratégiára és összehangolt cselekvésre. Arra kérem az illetékes biztosokat, hogy ebben a témában sürgősen tegyenek javaslatot egy munkatervre.

Úgy vélem továbbá, hogy az is az európai fórumok kötelessége, hogy határozott álláspontot képviseljenek azzal a móddal kapcsolatban, ahogy az olasz hatóságok a szélsőséges intézkedések végrehajtását értelmezik. A nomád táborok felgyújtása, az éjszakai razziák, letartóztatási parancs nélküli őrizetbe vételek, és a hadsereg mozgósításával való fenyegetőzés a bűnözés elleni küzdelemben – mindezek a XXI. század fájdalmas intoleranciájának légkörét tükrözik, és veszélyes helyzetet képviselnek az EU jövőjére nézve.

Ha elérkezünk oda, hogy jogszabályokat hozzunk az etnikai és fajgyűlölet légkörére vonatkozóan, akkor úgy vélem, az EU feladata fontolóra venni a lehetséges szankciók elfogadását az Európai Uniót megalapozó értékeket sértő kormányokkal szemben.

  Rovana Plumb (PSE) , írásban. – (RO) A közelmúltbeli olaszországi események, valamint az új kormányt megalakító jobboldali és szélsőjobboldali pártok képviselőinek a romákkal szembeni idegengyűlölő álláspontja bizonyítja, hogy 2008 Európájában sajnos jelen van a fasiszta jellegű beszéd és cselekvés.

Ha a bűnözést etnikai alapra helyezik, az rendkívül veszélyes, és az a tény is, hogy a politikusok és a tömegmédia – azzal, hogy a média összemossa a romák által elkövetett bűncselekményeket – azt az elgondolást hirdeti, hogy minden bűnöző roma származású. A bűnözés egyéni, és az olasz állam törvényei szerint kell büntetni.

A romák elleni, szóbeli és tettleges erőszak olaszországi fokozódása európai probléma, annak lehetséges következményei miatt, és az olasz hatóságok romákra vonatkozó integrációs politikájának kell jelentenie a megoldást. Az Európai Unió több alapot is rendelkezésre bocsát a társadalmi integrációs programok finanszírozására, amelyeket az olasz végrehajtó hatalom fel tud, és fel is kell, hogy használjon.

Másodszor, a közösségi végrehajtó szervnek cselekednie kell az olasz munkaerőpiac egyes etnikai kategóriáit érintő megkülönböztetés tárgyában, mivel e pillanatban Olaszország távol áll a teljes foglalkoztatottság céljának elérésétől.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE) , írásban. – (RO) Üdvözlöm az Európai Bizottságnak Vladimír Špidla biztos úr révén kinyilvánított álláspontját, amely elítéli a roma emberek elleni erőszakot, bárhol is éljenek.

Hangsúlyozom továbbá egy, a roma népességnek az európai országok gazdasági, társadalmi és politikai életébe történő integrálására vonatkozó európai stratégia szükségességét, bárhol is éljenek.

Ilyen európai stratégia hiányában időnként minden ország olyan politikák és eszközök alkalmazásával próbálja majd megoldani a romákkal kapcsolatos problémáit, amelyek összeegyeztethetetlenek az alapvető emberi jogokkal és a személyek európai térségen belüli szabad mozgásával. Vagyis arra emlékeztetem az Európai Bizottságot, hogy az Európai Parlament 2007 novemberében jóváhagyta az európai romastratégiáról szóló állásfoglalást.

Hazám, Románia nagy erőfeszítéseket tett a romák integrációja érdekében. Kezdett meglátszani az eredmény, de a folyamatban lévő programokhoz több időre van szükség ahhoz, hogy hatékonyságukat felmérhessük. E programok közül itt említem meg külön a romák közül kiválasztott szakemberek képzését közigazgatási és rendőri munkára, a roma gyerekek iskolából való kimaradásának csökkentését, valamint az egyetemekre való bejutásukat.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió egyik alapvető elve a személyek szabad mozgása. A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek kellene biztosítania az európai polgárok biztonságát, és – különösen – jogaik tiszteletben tartását.

A romák jelenlegi olaszországi helyzete pontosan azokat a közös alapértékeket kérdőjelezi meg, amelyeken Európa kiépítése nyugszik. 2007. december 14-én írták alá és fogadták el az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Az Európai Unió a 6. cikkben elismeri a Chartában kinyilvánított értékeket, amely így szól: „(…) az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul”, valamint „Tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét és megteremtve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget”. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 19. cikke is kifejezetten kimondja, hogy tilos a kollektív kiutasítás.

Azt kérem az olasz kormánytól, hogy gondoskodjon az Olaszországban lévő román állampolgárok jogainak tiszteletben tartásáról és biztonságáról. Kérem az olasz kormányt, hozzon intézkedéseket az állampolgárságon alapuló vagy etnikai alapon megnyilvánuló megkülönböztetés minden formája ellen.

Kérem a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként határozottan szankcionálja az európai polgárok alapvető jogainak megsértését, és ne engedje az emberek szabad mozgását korlátozó jogszabályok vagy intézkedések meghozatalát.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök

15. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0156/2008).

A következő kérdéseket intézik a Bizottsághoz.

Első rész

  Elnök. − 29. kérdés, előterjesztette: Linda McAvan (H-0306/08)

Tárgy: Bioüzemanyagok kereskedelmi gyakorlatai

Milyen intézkedéseket hoz a Bizottság annak érdekében, hogy megállítsa az USA mezőgazdasági támogatásait kihasználó bioüzemanyag-kereskedelmi gyakorlatokat?

A gyakorlatban ez úgy működik, hogy Európából az Egyesült Államokba szállítják a biodízelt, ahol hozzáadnak némi üzemanyagot, ami lehetővé teszi a kereskedő számára, hogy literenként 11p egyesült államokbeli támogatást igényeljen. Majd visszaszállítják, és a hazai árak alatt eladják. Becslések szerint az USA-ból Európába exportált bioüzemanyagnak mintegy 10%-a ilyen szélhámosságból származik. Ez nem jogellenes, de kockázatnak teszi ki az európai bioüzemanyag-ipart. Ezen kívül felesleges szállítással jár az Atlanti-óceánon, ami növeli az üvegházgázok kibocsátását.

Vajon a Bizottság által javasolt fenntarthatósági kritériumok megoldják-e ezt a problémát, és jogellenessé teszik-e az ilyen gyakorlattal érintett bioüzemanyagok európai értékesítését?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Bár a Bizottság nem kommentálhatja a kérdésben említett gyakorlat mértékére vonatkozó állítást, osztja az egyesült államokbeli adókedvezményeknek az európai iparra gyakorolt hatásával kapcsolatos aggodalmakat.

Az állami támogatás láthatólag minden, az USA-ból exportált, vagy éppen ott eladott biodízelnek kedvez, származástól függetlenül.

Iparági adatok szerint az USA Európai Unióba irányuló exportja a 2006-os 100 000 tonnáról 2007-ben 1 millió tonnára nőtt, ami az európai piac mintegy 15%-ának felel meg.

Kollégám, Mandelson biztos úr több alkalommal is felvetette ezt amerikai kollégája, Susan Schwab kereskedelmi képviselőnél. A probléma egyik lehetséges megoldásaként javasolta például, hogy olyan változtatást hajtsanak végre az USA törvényhozásában, amely az Egyesült Államokban eladott árukra korlátozná a támogatásokat. Az Egyesült Államok részéről mindeddig nem történt elmozdulás, és az adókedvezmény továbbra is hatályos.

A Bizottság kész lenne megfontolni egy szubvencióellenes vizsgálatot, ha a kiegyenlíthető támogatás és sérelem elégséges bizonyítékát tartalmazó, megfelelően dokumentált panaszt kapna az európai uniós iparágtól.

A tisztelt képviselő asszony azt kérdezi, vajon a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló, idén januárban a Bizottság által elfogadott irányelvre irányuló javaslatában a Bizottság által javasolt fenntarthatósági követelmény megoldja-e majd a kérdésben említett kereskedelmi gyakorlat által okozott problémákat.

A megújuló energiáról szóló irányelvben előírt fenntarthatósági rendszer a bioüzemanyagok fenntarthatóságának biztosítását célozza. Úgy alakították ki, hogy előmozdítsa a fenntarthatóan előállított bioüzemanyagok felhasználását, és gátolja a gyengén teljesítő anyagok használatát. Önök is emlékeznek a 35%-os vitára. Emiatt a fenntarthatósági követelmény nem tud a tisztelt képviselő asszony kérdésében említett kereskedelmi gyakorlatokhoz hasonló gyakorlatokkal foglalkozni.

  Linda McAvan (PSE). – Biztos asszony! Örülök, hogy foglalkozik ezzel. Úgy gondolom, ez botrányos, és megcsúfolja minden, az éghajlatváltozás terén végzett munkánkat. Fenntarthatósági követelményekben kifejezve, ha van egy üvegházhatású gázcsökkentő kritériumunk, akkor az ilyen fajta bioüzemanyagok nem ütköznének-e azzal, mivel fel-alá szállították az Atlanti-óceánon, növelve ezzel a szállításból eredő üvegházhatású gázok kibocsátását, ami jelenleg a világ CO2-termelésének 5%-át teszi ki?

Ha az iparág panaszára kell várnunk, valamint a jogellenes támogatásokkal kapcsolatos eljárás megindítására, akkor meddig fog ez tartani? Nekem az a félelmem, hogy mire sikerül valamit elérnünk, addigra az európai ipar már befejezi működését.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − A megújuló energiáról szóló irányelvben a bioüzemanyagokból eredő üvegházhatású gázkibocsátásnak a fosszilis üzemanyag-kibocsátással összevetett számítási módja az életciklus-módszert követi, amely figyelembe veszi a bioüzemanyag Európai Unión belüli és kívüli szállításakor keletkező kibocsátási szintet is. E tekintetben hadd ismételjem meg mg egyszer, hogy a közlekedésből eredő üvegházhatású gázok csökkentése a bioüzemanyagokkal kapcsolatos politika egyik legfőbb célkitűzése.

  Elnök. − 30. kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke (H-0332/08)

Tárgy: Európai élelmiszersegély-program a legrászorultabbaknak

2005-ben az Európai Parlament jóváhagyta a legrászorultabbaknak nyújtott európai élelmiszersegély-program folyamatosságáról szóló írásbeli nyilatkozatot. A nyilatkozat nem csak egy állandó élelmiszersegélyezési programot és egy éves költségvetést támogatott, hanem annak kiterjesztésére is felszólított. A kiegyensúlyozott élelmiszeradagok kiosztásának biztosítására az Európai Parlament arra szólított fel, hogy nyissák meg a programot az olyan új ágazatok, mint a sertéshús, a baromfi és a tojás számára is.

Mariann Fischer Boel, mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos feladata lett a nyilatkozatban foglaltak nyomon követése. Az a helyzet, hogy három év elteltével mg mindig nincs jele egy új rendelet alapjainak, és csak szerény lépéseket tettek. Még teljesen homályos, milyen költségvetési finanszírozás áll rendelkezésre.

Az élelmiszersegély rendkívül fontos kérdés az Európai Unióban, ahol a lakosság 16%-a a szegélységi küszöb alatt él. Biztosítani tud-e a Bizottság egy európai szintű élelmiszersegély-programot? Párbeszédbe kezd-e ennek folyamán az e területen működő európai nem kormányzati szervezetekkel?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Az európai élelmiszersegély-program 20 éve meghatározó mértékben járul hozzá a Közösségben élő, alultáplált emberek élelemszükségleteinek kielégítéséhez.

2006. április 4-én a Parlament támogató nyilatkozatot fogadott el a Közösségben élő legrászorultabbak élelmiszer-segélyezése európai programjára vonatkozóan. Ez a nyilatkozat felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsanak többéves pénzügyi keretet, és vezessenek be egy sor rugalmassági intézkedést a program irányításába. Nagy hangsúlyt fektettek továbbá arra az igényre, hogy a rászoruló embereknek kiegyensúlyozott étkezést kell biztosítani.

Ez a program igazából még 1987-ben indult el, a hatalmas feleslegeket felhalmozó mezőgazdasági termelés idejében hozott sürgősségi intézkedésként. Az élelmiszersegély-program első éveiben főleg az intervenciós készletek kínálatára támaszkodott. Ahogy a közös agrárpolitika egymást követő reformjai következtében az utóbbi években csökkenni kezdtek a készletek, a Bizottság változtatások sorát vezette be a rendszer folyamatosságának biztosítására, és e változtatások közé tartozik az a lehetőség, hogy a piacon megvásárolhatók azok a termékek, amelyek az intervenciós készleteken belül nem állnak rendelkezésre, a termékek „családon belüli” kereskedelme, valamint annak a lehetősége is, hogy az intervenciós termékeket összekeverjék vagy egyesítsék a piacon vásárolt termékekkel.

A pénzügyi keretet is kiigazították, különösen az Európai Unió közelmúltbeli bővítésének figyelembe vétele céljából. A 2004-es 213 millió euróról idén, 2008-ban 305 millióra nőtt. A Bizottság tehát minden erőfeszítést megtett azért, hogy működésben tartson egy, az intervenciós készletekre alapuló programot, annak ellenére, hogy ezek a készletek eltűnőben vannak. Így igazából azt mondhatjuk, hogy a programot annak végső határaiig feszítettük.

Most elérkezett az ideje, hogy újragondoljuk ennek a programnak a jövőjét anélkül, hogy a tágabb perspektívát szem elől tévesztenénk. Ezzel a céllal a Bizottság szolgálatai már dolgoznak egy hatásvizsgálaton, amely a jövő lehetséges megoldásait vizsgálja. Az internetes konzultáció hatalmas részvételt vonzott, több mint 12 000 válasz érkezett, ami az európai polgároknak a kezdeményezés iránti nagyfokú érdeklődését bizonyítja.

A nem kormányzati szervezetek valójában létfontosságú szerepet játszottak a program végrehajtásában, és a jövőben is főszereplők maradnak. Egy áprilisban rendezett szemináriumon kifejezték azon kívánságukat, hogy az élelmiszersegély-program a Mezőgazdasági Főigazgatóság irányítása alatt maradjon, és hangsúlyozták azt az igényt is, hogy valamiféle többéves pénzügyi keretet kellene bevezetni, és az egyes termékek szélesebb választékát kellene nyújtani. A nem kormányzati szervezetek e kéréseit most vizsgáljuk, és szoros kapcsolatban maradunk velük.

A hatásvizsgálat elkészítése után – szándékaim szerint szeptemberben – javaslatot fogok a Parlament elé terjeszteni, amely lehetővé teszi a rendszer folytatását, de a jövőre nézve nagyon szilárd alapon. Köszönöm e rendkívül fontos program iránti érdeklődését és figyelmét.

  Johan Van Hecke (ALDE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Először és mindenekelőtt szeretném megköszönni a biztos asszonynak nagyon világos és teljes válaszát, amely perspektívát kínál az élelmiszersegély-program hosszabb távú folytonosságához is, a folyamatban lévő értékelés alapján.

Csak azt akartam megkérdezni, hogy ez az értékelés figyelembe veszi-e azt a tényt is, hogy nyilvánvalóan sokan még mindig ettől az élelmiszersegély-programtól függnek, és hogy az európai népesség csaknem 16%-a él a szegénységi küszöb alatt, és hogy figyelembe veszi-e a jelenlegi élelmiszerválságot és az élelmiszerárak látványos emelkedését.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Minden bejövő információt figyelembe veszünk, amit a folyamatra jellemző nagyon nyitott megközelítésünkből adódóan kapunk. A most rendelkezésre álló számok alapján, az Európai Unióban 13 millió ember részesül a rászorultaknak nyújtott speciális rendszerből. Amennyire ráláthatunk, az igények pillanatnyilag nem csökkennek.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Sok esetben a gyermekek szenvednek a legtöbbet a szegénységtől. Az élelem hiánya nemcsak fizikai fejlődésüket hátráltatja, hanem a koncentrációs képességet és az iskolai teljesítményt is rontja. Ez pedig a gyermek jövőbeni sikereire is hatással lehet. A tervezett élelmiszersegély-program keretében, milyen intézkedéseket tesznek ezen a problématerületen, hogy például iskolákon keresztül tudjanak működni?

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos vagyok abban, hogy jó javaslat lesz, különösen, hogy említette a kiegyensúlyozott táplálkozás szükségességét. Létfontosságú, hogy erre összpontosítsunk. Ebben az összefüggésben a Bizottság még egy kulcsfontosságú dolgot hozzátehetne, mégpedig, hogy a friss organikus termékekre koncentrál. Mindenkinek joga van olyan termékeket enni, amelyek esetleg kissé drágábbak, de sokkal egészségesebbek. Mennyiben fogják ezt figyelembe venni?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Először is, most egyelőre a kapott ötleteket és információkat értékeljük ki.

Ebben az összefüggésben megpróbáljuk megítélni, hogy specifikus módon kell-e a pénzünket felhasználni. Még nem zárultak le a belső egyeztetések, de a gyermekekkel kapcsolatban elmondhatom: azt hiszem, rendkívül fontos, hogy mindenekelőtt a fiatalok legyenek jól tápláltak, és ezért még idén közzéteszünk egy elgondolást (és remélem, teljes támogatottságot kapok hozzá) egy iskolai gyümölcsprogramra vonatkozóan, olyan tagállamokkal közös finanszírozásban, amelyek bizonyos korú gyermekeknek fel tudják ajánlani a lehetőséget, hogy gyümölcsöt kaphassanak az iskolában. Úgy vélem, általában véve jó ötlet, ha egy jó szokás megteremtését kínáljuk a fiataloknak, ami remélhetőleg egész életükön át elkíséri majd őket.

A biotermelés elsőbbségével kapcsolatban: úgy vélem, az ördög és a mélykék tenger között kell választanunk, hiszen ha a biotermékeket választjuk, akkor kevesebb élelmünk lesz, és azt hiszem ez nagyon nehéz döntés lesz.

  Elnök. − 31. kérdés, előterjesztette: Alain Hutchinson (H-0338/08)

Tárgy: Spekuláció és élelmiszerválság

Az emelkedő árak és a világ élelmiszerválsága mögött jelentős tényező a pénzügyi spekuláció. Az árutőzsde különösen vonzza a befektetési alapok növekvő érdeklődését.

Kész-e elfogadni a Bizottság, hogy – kevesek javára – az olyan áruk, mint a rizs és a búza, a spekuláció középpontjába kerülnek, miközben ugyanakkor emberek milliói halnak éhen?

Szándékában áll-e gyakorlati lépéseket tenni annak érdekében, hogy véget vessen az összes pénzügyi spekulációnak, amely közvetlenül veszélyezteti milliók élelmezési biztonságát?

Szándékában áll-e továbbá előmozdítani olyan nemzetközi szintű mechanizmus végrehajtását, ami megakadályozza, hogy egyes országok olyan élelmiszerek exportját korlátozzák, amelyekből nagy készletekkel rendelkeznek, és általánosabb szinten, minden olyan politika folyatatását, aminek a közvetlen hatása a legsérülékenyebbeket fosztja meg az élelemhez való joguktól?

Második rész

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − A Bizottság tényleg nagyon aggódik a jelenlegi magas árak hatása miatt, az Európai Unión belül és globálisabb összefüggésben is. A fejlődő országokra és a legsérülékenyebb rétegekre ténylegesen aránytalanul nagy csapást mért az éhezés, a rosszul tápláltság és társadalmi nyugtalanság ebből eredő kockázata.

A Bizottság által ma közzétett közleménye megpróbálja elemezni e magas árak alapvető okait. A Bizottság egy sor kezdeményezést tett az élelmiszerár-sokk rövid távú hatásainak ellensúlyozására, a mezőgazdasági árukínálat növelésére és hosszabb távon az élelmezési biztonság biztosítására, valamint az áremelkedésnek a szegényekre gyakorolt hatásával küzdő globális erőfeszítésekhez való hozzájárulásra.

Ami az alapokokat illeti, több tényező is egyidejűleg csökkenti a globális kínálatot: kedvezőtlen időjárási feltételek a kulcsfontosságú gabonatermelő és -exportáló országokban, főleg Oroszországban és Ukrajnában, amelyeket korábban a Szovjetunió kenyereskosarának hívtak. Ausztráliában három egymást követő évben is rossz volt az időjárás. Nőttek az energiaköltségek. Lassabban nőttek a hozamok, de nőtt a világ fogyasztása. Ezek, a kínálatra és keresletre irányuló közvetlen hatások jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági áruk áraihoz és az általunk látott növekedésekhez.

Az élelmiszerárak emelkedésének háttérfüggönye előtt, valamint a pénzpiaci válság nyomában fokozódó aktivitást tapasztalhattunk az árukhoz kapcsolódó pénzpiacokon, az árkockázat lefedése vagy a befektetési portfoliók diverzifikálása céljából. Ezek a tevékenységek fokozódó ármozgásokhoz, az opciós és azonnali piacok ingadozásához vezethettek, és felnagyították az azokat megalapozó ármozgásokat, de a hosszú távú áralakulásra gyakorolt hatásuk továbbra is bizonytalan. Tehát a mai közleményben a Bizottság elkötelezi magát az árukhoz kapcsolódó pénzpiacokon mozgó, spekulatív befektetők tevékenységei és az ármozgásokra gyakorolt hatásuk szoros nyomon követése mellett.

A közlemény megállapítja, hogy néhány exportáló ország exportja tényleges visszafogásával reagált az emelkedő árakra. India exporttilalmat vezetett be, Vietnam és Thaiföld korlátozza a rizsexportot, Indonézia exportvámot vezetett be a pálmaolajra, Kazahsztán kiviteli tilalmat a búzára. Ezek az adók és exporttilalmak a hazai piac védelmét szolgálják a rövid távú kínálati hiánnyal és az ársokkal szemben. Továbbszűkítik azonban a nemzetközi mezőgazdasági piacokat, különösen az élelmiszer-importáló fejlődő országok kárára. Középtávú perspektívában ezek a korlátozások egyértelműen téves piaci jeleket küldenek, csökkentik a mezőgazdasági termelők beruházási és termelésnövelési kedvét, és hozzájárulnak a regionális piacok kibillent egyensúlyához.

Az exportkorlátozások nagyon is negatív hatásának kérdését a WTO ide vonatkozó, közelgő tanácskozásain és más illetékes nemzetközi fórumokon is fel kell vetni. A Bizottságnak továbbra is meggyőződése, hogy jelentős potenciális haszon rejtőzik a fejlődő országok számára a dohai fordulóban olyan új piaci lehetőségek formájában, amelyek segítenének pótlólagos exportbevételt előállításához, ösztönöznék a mezőgazdasági termelést, és megkönnyítenék az élelemhez jutást, csillapítva ezzel a jelenlegi élelmiszerár-emelkedést. A Bizottság ezért folytatja egy átfogó és kiegyensúlyozott dohai megállapodásra irányuló a munkát.

A Bizottság bízik abban, hogy számíthat a Ház támogatására a mai közleményben ismertetett politikai irány tekintetében, amely a jelenlegi, néhány területen már a fejünk felett összecsapó árprobléma adta feladatokkal való küzdelem alapját képezi.

  Alain Hutchinson (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! Köszönöm a viszonylag hosszú és érdekes választ. Mindazonáltal a mezőgazdasági termékekkel összefüggő pénzügyi spekulációs válságot kiváltó egyik elemre vonatkozóan szeretném megkérdezni, hogy egyes európai bankok – különösen a KBC és a Deutsche Bank – botrányos viselkedése után, amelyek, mint tudják, etikátlan hirdetési gyakorlatot folytattak az élelmiszerspekulációval összefüggésben… Azt szeretném megkérdezni, hogy mit szándékozik tenni a Bizottság erre vonatkozóan.

Kollégámmal, Carlotti asszonnyal együtt május 6-án írtam egy levelet Barroso elnöknek, amelyről még nem kaptam visszaigazolást, de remélem, egy napon választ kapok. A levélben azt kértem, hogy tegyenek meg minden tiltó intézkedést, és itt idézek a szövegből: „olyan pénzügyi eszközök Európai Unión belüli kínálata, terjesztése vagy reklámozása kapcsán, beleértve a befektetési biztosítást és a befektetési alapokhoz kötött biztosítási termékeket is, ha azok hozama közvetlenül az élelmiszerek vagy nyersanyagok áremelkedésére való spekulációhoz kapcsolódik”.

Meg tudná mondani, hogy mik a Bizottság szándékai ezen a téren?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Nagyon rövid leszek, mert első felszólalásomban már érintettem ezt a kérdést. Valószínűleg ezért volt olyan hosszú. A Bizottság ma ismertetett közleményében elkötelezi magát az árukhoz kapcsolódó pénzügyi piacokon tevékenykedő spekulatív befektetők, és e spekulációk árakra gyakorolt hatásának nyomon követése iránt.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Fogyasztókként azonnal megérezzük minden áremelés hatását. A spekulációk révén azonban, az árláncon keresztül vannak nyertesek és vesztesek, és a mezőgazdasági termékek előállítói gyakran a vesztesek oldalán találják magukat.

Az Ön véleménye szerint, mit lehetne tenni annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok áremelkedése arányban legyen az általános áremelkedéssel – más szóval, hogy biztosítani lehessen, hogy az áruk ára méltányos legyen, a mezőgazdasági termelők pedig tisztes életet élhessenek?

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Bár teljes mértékben elismerem a kérdező jó szándékát és az előttünk álló probléma összetettségét, biztos asszony meg tudná-e erősíteni, hogy nem áll szándékában sem neki, sem más kollégának a biztosok testületében beavatkozni az árupiacok működésébe, ami többet árthat mit használhat, ha erre az útra lépnének?

Végül is egyetértünk, csak az oda vezető út eszközeiben nem, ezt szeretném mondani a kérdezőnek.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Teljes mértékben egyetértek az elsődleges termelőre, a mezőgazdasági termelőre vonatkozó következményekkel kapcsolatosan feltett kérdéssel. Az a helyzet, hogy láttunk emelkedést, különösen a gabonaágazatban. Amikor ezekről a rendkívül magas árakról beszélünk, olyankor mindig szeretek visszatekinteni egy kicsit a történelembe, hogy lássam, hogyan alakultak az árak; és az elmúlt 30 évet tekintve az árak mindig az elsődleges termelőtől kiindulva csökkentek.

Ez nem jelentette azt, hogy a kiskereskedelemben ne nőttek volna az árak. De ha összehasonlítjuk a gabona mostani árát az 1975-össel, és a rögzített árakat nézzük, akkor 1975-ben kétszer annyiba került, mint most. Olyan helyzetet látunk, ahol az emberek ahhoz vannak szokva, hogy – az európai átlagot tekintve – a jövedelemnek azt hiszem csak 14%-át költik élelemre, és ez még csökkent is az egész időszak alatt.

Amikor arra tér ki a közlemény, hogy mit kell tenni, nyilvánvaló, hogy a teljes láncot figyelembe kell vennünk. A versenypolitikai biztos felelős a helyzet megfigyeléséért, és ebben a szakaszban nem tudjuk, pozitív vagy negatív lesz-e a végeredmény. De rajta tartjuk a szemünket az áremelkedés mögött meghúzódó minden olyan okon, amit tavaly augusztus óta megfigyelhettünk.

  Elnök. − 32. kérdés, előterjesztette: Avril Doyle (H-0271/08)

Tárgy: Kommunikáció és a Lisszaboni Szerződés

A D-terv és a nemrég bejelentett „Vitassuk meg Európát!: a D-terv (demokrácia, párbeszéd és vita) tapasztalatainak továbbviteléről” című közleménnyel összefüggésben, be tudna-e számolni a Bizottság a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatával kapcsolatos kommunikációs stratégiájáról? Milyen konkrét intézkedéseket tett a Bizottság a Lisszaboni Szerződés zökkenőmentes ratifikációjának biztosítására?

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − A D-tervvel és a „Vitassuk meg Európát” közleménnyel kapcsolatban hadd mondjam azt, hogy kötelességünknek tekintem, a többi tagállammal és más uniós intézményekkel együtt, hogy minden politikánkról és álláspontunkról kommunikáljunk a polgárokkal. Bár a Szerződés minden tagállam saját felelősségi körébe tartozik, a Bizottságnak is felkészültnek kell lennie, hogy tájékoztatást és magyarázatot adjon.

Közelmúltbeli közleményünk, a „Vitassuk meg Európát!” célja a polgárok és a döntéshozók közötti aktív párbeszéd előmozdítása, és bár nem kifejezetten a Lisszaboni Szerződésre – vagy csak a Lisszaboni Szerződésre – utalva, a „Vitassuk meg Európát!” alapján hozott intézkedések összekapcsolhatók a Szerződéssel kapcsolatos kommunikációval is.

A Szerződés egyik elsőbbséget élvező kommunikációnk 2008-ban. Tevékenységünket decentralizáltuk és differenciáltuk, annak érdekében, hogy illeszkedjen minden tagállam nemzeti realitásaihoz, és ez „helyi szintű” munkát jelent a gyakorlatban.

Képviselőink minden tagállammal és a Parlament tájékoztatási irodáival együttműködtek a különböző igényeknek megfelelő nemzeti kommunikációs tervek kidolgozásában, és a feladatok közé tartozott a nemzeti érdekelt felekkel való együttműködés, újságírók képzése, az információtovábbítás és -sokszorosítás, beszélgetés a civil társadalommal, iskolai és egyetemi rendezvények.

Nagyszámú segédanyagot készítettünk, többek között PowerPoint prezentációkat, beszédek részelemeit, kérdéseket és válaszokat, különböző területekre vonatkozó tudnivalókat – mind azzal a céllal, hogy segítsük a kommunikátorokat az adott problémákra vonatkozó tények ismertetésében.

És mint tudják, Brüsszelből a Bizottság is elindított egy, a Szerződésnek szentelt honlapot, a 23 hivatalos nyelven, és a „Vitassuk meg Európát!” internetes fórumot is újraindítottuk nemrég a Szerződésről szóló beszélgetésekkel, ami a legnépszerűbb témának bizonyult, több száz hozzászólással.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Köszönöm, biztos asszony. Akkor miért nem működik a „Vitassuk meg Európát!”? Írországban a kérdések – önmagában többnyire fontos, de a Lisszaboni Szerződés tartalmához egyáltalán nem tartozó, félelmet és zavarodottságot előidéző – egész litániájának elhárítására fordított rengeteg idő, szándékosan vagy sem, de komolyan eltérített Lisszabon pozitív üzenetétől. És az uniós népszavazásokra vonatkozó tudásanyag. A szavazók magabiztossága a Lisszaboni Szerződésben érintett kérdésekkel kapcsolatos ismereteikben létfontosságú a népszavazás sikeres kimeneteléhez, vagyis ahhoz, hogy igennel szavazzanak, ha eldöntötték, hogy elmennek szavazni.

„A Szerződéssel kapcsolatos ismeretek szintje azt sugallja, hogy a közvélemény [Írországban] inkább az első, mint a második Nizzai Szerződéssel ért egyet” – ezek nem az én szavaim, hanem Richard Sinnott professzoré. A „Vitassuk meg Európát!” ellenére, biztos asszony, mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak polgáraink több mint 90%-a felé a mai napig egyáltalán nem sikerült kommunikálniuk Európát, hogy hogyan működik, és nem sikerült megismertetni velük a Szerződéseket, Ön mit tanácsol, hogyan kommunikáljuk ugyanazoknak a Szerződéseknek a módosítását, Európa módosítását, hogy biztosíthassuk a Lisszaboni Szerződés ratifikálásához szükséges ismeretszintet? Nem tudtuk kommunikálni Európát; hogyan fogjuk egy olyan Európa módosítását kommunikálni, amelyet senki nem ért?

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Mindenekelőtt, a kulcsszó a partnerség. Ezt nem tudjuk megtenni Brüsszelből; nem tudjuk csak a Bizottság oldaláról megtenni: együtt kell dolgoznunk a közösen hozott döntések közlésében. Szerintem a Bizottság és az intézmények másféle szerepeket kaptak, mint például a miniszterek, akiknek természetesen szintén mindenütt ott kell lenniük Írországban és a többi tagállamban is, hogy segítsenek, magyarázzanak, meghallgassák és kommunikálják, hogy mindez miről szól.

Úgy vélem, ha Önök a módosítások kommunikációjával kezdik, akkor attól tartok, máris elvesztették a közönségüket. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha egyértelműen kommunikálják a lényegi dolgokat, akkor sokkal könnyebb, és írországi képviseleti irodánk is pontosan ezt próbálja tenni: a különféle lényegi problémákról kommunikál. Tudom, hogy egy pályázati felhívás után mintegy 20 különböző helyi megbeszélésen vettek részt, amibe bevonják a politikusokat, az ír politikusokat is, hogy megpróbálják teríteni az információt, és bevonják őket a különféle lényegi kérdésekbe. Lehet, hogy ez nem elég, de e vonalak mentén kell folytatunk. Úgy gondolom, természetesen, a média bevonása az egyik legfontosabb dolog. Ugyanakkor a népszavazás előtti vitában az is fontos, hogy tiszteletben tartsák Írország törvényeit és jogszabályait, és természetesen ezt is igyekszünk megtenni.

A kommunikáció, az intézmények politikáiról és álláspontjairól való beszélgetés a polgárokkal azonban kötelességünk, és remélem, ezt továbbra is kéz a kézben tehetjük.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Készültek-e olyan piac- és véleménykutatások, amelyek kimutathatnák, tulajdonképpen milyen információra van szükségük az európai polgároknak a reformszerződésre vonatkozóan? Megkérdezik-e Európában a politikusokat is, a helyi önkormányzati szinttől az európai szintig bezárólag? Milyen információra van itt szükség, és mit fognak tenni a fővárosokban működő tájékoztatási irodákban a kínálat javítása érdekében?

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – Biztos asszony! Ön említette az írországi népszavazást, és az országban három héten belül nagyon fontos, talán ügydöntő szavazás lesz. Mindannyian emlékszünk a Nizzai Szerződésről mintegy 10 éve, ugyanebben az EU-barát országban tartott népszavazás kimenetelére.

Milyen tanulságot vontak le ebből a sajnálatos tapasztalatból, és a Bizottság milyen módon vesz részt a népszavazást megelőző írországi vitában?

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Köszönöm ezeket a lényeges kérdéseket. Mi a helyzet a közvélemény megismerésével? Véleménykutatásainkat az Eurobarometeren keresztül végezzük, amely sok útmutatást ad, és amelynek révén az információ-szükséglet egy részét is meg tudjuk határozni. Ezenfelül természetesen, minden tagállamban végeznek különböző véleménykutatásokat is, a mélyebb részletek megismerésére, és hogy országspecifikusabbá tegyék a kérdezést. Úgy gondolom tehát, azt mondhatjuk, elég jó ismeretanyaggal rendelkezünk arról, mit várnak el a polgárok, és mire van szükségük az információ terén, bár azt is gondolom, hogy ebben vannak kisebb eltérések a tagállamok között.

Azt hiszem, az Írországban levont egyik tanulság az volt, hogy nagyon széles rétegeket kell bevonni, és ezért hozták létre a Nemzeti Fórumot; úgy vélem, az én látogatásom, és nemrég Barroso elnök úr látogatása után megpróbáltuk bevonni és meghallgatni a Nemzeti Fórumot, az ő igényeiket, és képviseleti irodáinkon keresztül megpróbálunk válaszolni ezekre az igényekre, miközben tiszteletben tartjuk, hogy népszavazáskor mindig adódnak különleges helyzetek: például tekintettel kell lenni a McKenna-törvényre, amely hatályban van Írországban. Ez természetesen korlátozza és egyértelmű határok közé szorítja, hogy mit tehetnek a miniszterek vagy a kormány.

Ugyanakkor általános kötelességünk a bevonás és tájékoztatás, és ezt nem vehetik el tőlünk, és szerintem így tanultuk meg, hogyan működjünk együtt a Nemzeti Fórummal, hogyan tehetünk többet a média felhasználásával, különösen a fiatalok esetében, de a nőknél is, mert tapasztalataink szerint ők azok, akik elidegenítettnek és távolinak érzik magukat a vitától. Ezért is kell modern kommunikációs eszközöket alkalmaznunk, mint amilyen az internet: a másik lecke, amit megtanulnunk, hogy az interneten keresztül kell kapcsolatba lépnünk.

  Elnök. − 33. kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis (H-0301/08)

Tárgy: Az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviseletei közötti szorosabb együttműködés

A Bizottság igyekszik jobban bevonni a polgárokat az uniós ügyekről folyó vitákba. Idén április elején jelentette be a „Vitassuk meg Európát!” kezdeményezést. A szándék az uniós tagállamok szintjén folyó tevékenységek további szélesítése: konzultáció a polgárokkal, az információ megosztása, az EU-val kapcsolatos ismeretek és elgondolások, lehetőség nyújtása a szavazók számára, hogy uniós tisztviselőkkel találkozhassanak.

Néhány uniós fővárosban azt mondják, hogy a Bizottság és az Európai Parlament képviseletei együttműködése rossz, amikor arról kellene bővebben beszámolniuk az uniós polgárok részére, hogy mi történik az EU-ban és ismertetniük kellene annak menetrendjét, intézményeit és tagállamait. A Bizottság és a Parlament képviseletei gyakran külön-külön működnek, megkettőzve egymás tevékenységeit, és nincsenek nagy közös projektjeik.

A 2009-es európai parlamenti választások közeledtével történnek-e erőfeszítések a bizottsági és parlamenti képviseleti irodák közötti együttműködésre az egyes országokban? Ha igen, pontosan mit fognak tenni?

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − 2008 nagyon fontos év minden intézmény számára, hogy felkészüljön a jövő évi európai választásokra. Teljes egészében érdekünkben áll, hogy együtt dolgozzunk a 2009. júniusi eredmény maximálásában. A közelmúltbeli „Vitassuk meg Európát!” közlemény révén elindított munka, a polgárok és a döntéshozók közötti, európai ügyekről folyó aktív párbeszéd elősegítése révén, hozzá kell, hogy járuljon ehhez a munkához.

A Bizottság és a Parlament azonban most is szoros partnerségben dolgozik ezeken a területeken, mind Brüsszelben, mind a tagállamokban működő képviseleti és tájékoztatási irodák szintjén. Szolgálataink a múlt hónapban új munkacsoportot indítottak tevékenységeink együttes hatásának maximalizálása érdekében, és hogy szorosabb együttműködés jöhessen létre a bizottsági és parlamenti képviseletek és irodák között. Felül akarjuk vizsgálni a munkatársi kapcsolatról szóló 2001-es magatartási kódexet, amely új utakat fog megnyitni előttünk az együttműködésben, és megkönnyíti az olyan források közös használatát, mint az audiovizuális vagy sajtófigyelő eszközök.

Elköteleztük magunkat azon cél felé is, hogy a tagállamokban közös helyszínen – az ún. „EU-házakban” működjünk –, és a 27 tagállamból 25-ben irodáink már ugyanabban az épületben találhatók. Mint tudják, három ilyen Európai Házban – Madridban, Dublinban és Tallinnban – indult kísérleti projekt egy közös területtel, amit „Európai köztérnek” neveztünk el. Tevékenységünk skáláját ki tudtuk úgy szélesíteni, hogy kulturális, tudományos és ifjúsági rendezvényekkel is foglalkozzunk. Most kaptuk meg az első jelentést az európai közéleti találkozóhelyekkel kapcsolatos kísérleti projektről. Nagyon pozitívnak tűnik, és e vonalak mentén fogunk tovább haladni.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – Köszönöm, biztos asszony, átfogó és világos válaszát. Biztos vagyok abban, hogy Ön természettől fogva optimista. Másrészt az Ön bizottsági helye is optimizmust kíván. Biztos vagyok abban, hogy Ön arra számít, a Lisszaboni Szerződést idén minden ország ratifikálni fogja.

Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint mi lenne a különbség a 2004-es európai parlamenti választási kampány és a jövő évi között, szem előtt tartva azt, hogy ez valószínűleg a Lisszaboni Szerződés ratifikálása után lesz?

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Nagyon nyers leszek. Úgy vélem, a Bizottság részéről is sokkal jobban részt kell ebben vennünk, a képviseleti irodáinkon keresztül, a szavazók mozgósítása érdekében, a magasabb részvételi arány biztosítására. Nem lehetünk elég óvatosak. Szerintem mindannyiunknak azt kell mondania, hogy azt akarjuk, az európai polgárok éljenek szavazati jogukkal, és így fogjuk bevonni a tagállamokat – ismételten partnerségben, és nem politikai álláspont alkalmazásával, csak a szavazók mozgósítása céljából.

Az Európai Parlamenttel együtt, az Intézményközi Tájékoztató és Kommunikációs Csoporton keresztül vizsgáljuk, hogyan tudjuk ezt véghezvinni. A Parlament már ismertetett egy jól megmunkált és kidolgozott EP-választási tervet, és ehhez a lehető legjobb módon fogunk hozzájárulni, az összes eszközünk és főleg képviseleti irodáink felhasználásával. A Parlamenttel együtt biztosítani tudjuk a szavazói részvételi arány növelését.

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Szeretnék rámutatni, hogy egy tájékoztató cég számára mérhetetlenül fontos, hogy anyagai az EU összes nyelvén elkészüljenek. Nagyon remélem …

Angolul fogok beszélni. Lehet, hogy nem hallanak, amint látom, a biztos asszony elfoglalt.

Csak azt akartam mondani, hogy nehéz litván nyelvű információhoz jutni, mivel én itt Litvániát képviselem. Ha megpróbáljuk felhívni a Europe Direct ingyenes számát, és litván nyelven kérdezünk, akkor fél órát kell várni. Nehéz litván nyelvű könyveket találni, még itt, a Parlament látogatók részére fenntartott irodájában is, mert a prospektusok csak a fő nyelveken érhetők el.

Megértem, hogy óriási probléma a tolmácsolás, és ez pénzügyi probléma is, de talán fel kellene állítani a fontossági sorrendet. Kérem, ellenőrizzék a Europe Direct központok működését az egyes nyelveken, ahogy pl. Kuneva biztos asszony csinálja.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – A helyzet szerintem világos, ha valamit közvetlenül a polgároknak akarunk elmondani, akkor oda fognak figyelni és meg fogják hallani. Volt ma egy vitánk a European City Guides-ról, de nagyon kevés reakciót kaptunk a Tanácstól, és szerintem egyértelműbb üzenetet kell visszavinnünk az embereknek arról, hogy mit csinálunk mi itt az Európai Unióban, és hogy valójában értük vagyunk, nem csak beszélünk róluk.

Jobban örülnék, ha a tagállamokban a parlamenti képviseletek vennék át a vezetést, és nem a Bizottság, de nyilvánvalóan ezt mondanám, és tiszteletre és óvatosságra intek az írországi ratifikációs folyamat dolgában. Nyugtalan idők ezek, és a WTO-tól érkező hírek sem segítenek ebben bennünket. Úgy gondolom, oda kell figyelnünk szavazóink valós aggodalmaira.

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Természetesen állandó küzdelem annak biztosítása, hogy tájékoztatást tudjunk nyújtani – hogy mind a 23 hivatalos nyelven tudjuk biztosítani a tolmácsolást és a fordítást. Időnként nem tudunk ennek teljesen megfelelni, mert például nincsenek tolmácsaink, vagy nem teljes az igényeknek megfelelő állományunk, de feljegyzem a témával kapcsolatos észrevételét és ezt is megvizsgáljuk.

Rövidesen én is Litvániába látogatok, és biztosan többet is hallani fogok a problémáról, de ez nem a Bizottság részéről megnyilvánuló akarat hiánya miatt van. Minden kommunikáció kiindulópontja, hogy tudjunk kommunikálni, remélhetőleg saját nyelvünkön, és megértsük, amit mondanak nekünk, szintén a saját nyelvünkön. Ezért továbbra is törekszünk arra, hogy minden ehhez szükséges forrást biztosítani tudjunk; teljes mértékben tiszteletben tartom tehát a kérdését, és nagyon komolynak tartom.

A másik téma egy észrevétel volt, és tény, hogy ott kell kezdenünk, ahol a polgárok vannak. Válaszolnunk kell kérdéseikre, és természetesen az az igazság, hogy nagyon ritkán kezdik a kérdezést a Szerződés feltételeiről vagy egy módosításról. Olyan kérdésekkel kezdik, mint: mit tesznek a bevándorlással kapcsolatban? Mit tesznek a éghajlatváltozással kapcsolatban? Hogyan küzdenek meg a határokon átnyúló problémákkal, és hogyan kezelik ezeket?

És nekünk így kell válaszolnunk, hétköznapi nyelven. Azt hiszem, ami ténylegesen segített – és ebben nekem is vannak érdemeim –, az az, hogy elkezdtük a lakosság számára készített összefoglalókat, amit minden javaslat mellé bemutatunk. Munkaprogramunkban is lesz egy kísérő lakossági összefoglaló, ezt nagyon hasznosnak látom, és e vonalak mentén kell folytatnunk.

  Elnök. − 34. kérdés, előterjesztette: Stavros Arnaoutakis (H-0316/08)

Tárgy: A Bizottság D-terve (demokrácia, párbeszéd, vita), és a „Vitassuk meg Európát!”

A Bizottság 2005 októberében közreadott D-terve (demokrácia, párbeszéd, vita) az alkotmányról tartott népszavazások negatív eredményét követően, az EU „útkeresési időszakára” adott válasz volt. Két és fél évvel később, úgy gondolja-e a Bizottság, hogy hatékonyan megvalósította a terv céljait? Ha nem, miért? Milyen akadályok voltak? A Bizottság közelmúltbeli (2008. április), a „Vitassuk meg Európát!” projektre vonatkozó – amely projekt célja az volt, hogy közelebb hozza az embereket az Unióhoz és annak intézményeihez – közleményét illetően, be tudna-e számolni a Bizottság a támogatható kiadások részleteiről, a tagállamonként és szervezetenként rendelkezésre álló összegekről, és azokról a kedvezményezettekről, akik lebonyolítják a lakossággal folytatandó páneurópai konzultációs projekteket? Hogyan fog keretet nyújtani az uniós intézmények közötti – és különösen az Európai Parlamenttel való – együttműködésre? Hogyan járul hozzá az elektronikus hálózatok létrehozásához, amelyeken azután az európai parlamenti képviselők, valamint a nemzeti és regionális parlamentek képviselői részt vesznek? Hogyan fogja megteremteni a fővárosokban az európai közéleti találkozóhelyeket? Hogyan lesz helyi szinten aktívabb?

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Azt mondhatom, a D-terv kulcsszerepet játszott a civil társadalmi szervezetek számára kidolgozott új módszerek tesztelésében, amelyek célja, hogy az élet minden területéről bevonják a polgárokat az Európa jövőjéről folytatandó vitákba.

Eddig nem ismert konzultációs példákat mutatott, a tagállamok ritkán kiválasztott polgárainak meghívása révén, hogy üljenek össze és vitassák meg az Európai Unió menetrendjét. Valóban nagyon izgalmas élmény volt. Ennek az élménynek az egyik fő tanulsága az volt, hogy meg kell erősítenünk a lakosság és az uniós döntéshozók közötti érintkezési felületet, mert ha megígérjük, hogy jobban odafigyelünk, mit teszünk akkor a hallottakkal? Ez az, amit tudni akarnak.

Úgy döntöttünk, hogy a jövő júniusi európai parlamenti választásokig tartó időszakra meghosszabbítjuk a D-tervet. Ezen új szakasz neve: „Vitassuk meg Európát!”. 7,2 millió eurót különítettünk el a „Vitassuk meg Európát!” számára, amelyből 2 millió euró a transznacionális projektek társfinanszírozását, 5,2 millió euró pedig a képviseletek által irányított helyi projekteket támogató decentralizált felhívások és intézkedések társfinanszírozását szolgálja.

Nem döntjük el előre, mennyi pénz fog a tagállamok rendelkezésére állni, vagy hogy mely kedvezményezettek fogják lebonyolítani ezeket a páneurópai konzultációs projekteket. Ez az ajánlattételi felhívások eredményétől függ, amelyeket most tesz közzé a Bizottság, központilag és a képviseleteinken keresztül is.

Úgy véljük, a „Vitassuk meg Európát!” projektnek hatékony keretet kell teremtenie az intézményközi együttműködéshez is. Az egyik modell a záró értekezlet volt, amit tavaly decemberben, a D-terv első fázisában tartottunk. Ezen nem csak a Parlament és a Bizottság, hanem a Régiók Bizottsága, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is részt vett. Úgy gondolom, kiegészítő munkát végzett a specifikus lakossági aggodalmakra való válaszadásban, és ennek a fajta együttműködésnek szabállyá kellene válnia a „Vitassuk meg Európát!” keretében, nemzeti vagy regionális szinten is.

Azt is reméljük, hogy ezekbe a helyi és regionális tevékenységekbe sokkal jobban be tudjuk vonni az európai parlamenti képviselőket. Most tájékoztattam ezt a csoportot – az úgynevezett „IGI”-t – a Parlament azon kéréséről, hogy részt vehessen egy kísérleti tájékoztató hálózatban. A nemzeti és európai parlamenti képviselőket egyesítő hálózatot előkészítő projekt eredményét elkészítettük, és rövidesen az Európai Parlament elé terjesztjük, és reméljük, újságírókat is meghívhatunk az európai kérdések megvitatásában való részvételre.

Említettem már a kísérleti projektben működő közszférákat, az európai közéleti találkozóhelyeket. E vonalak mentén tudjuk folytatni a D-tervet, levonni az eddigiek tanulságait, és több projektbe és modellbe is bevonni a lakosságot, amelyeket remélhetőleg állandó jelleggel létre tudunk hozni – nemcsak olyasvalamit, ami mondjuk hat hónapig tart –, és biztosítani tudjuk, hogy ilyen módokon össze tudjuk hozni a döntéshozókat az európai polgárokkal.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! A probléma mindannyiunk számára abban a tényben rejlik, hogy Európát elvágták a hétköznapi emberektől. A Bizottság és a mi – európai parlamenti képviselők – minden jó szándékunk ellenére, világosan láthatjuk, hogy az információ nem jut el az átlagemberhez.

Azt szeretném megkérdezni, mely hivatalok fogják közel hozni a polgárokat Európához, a „Vitassuk meg Európát!” tervben elképzeltek szerint.

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Az egyik új kezdeményezés természetesen az, hogy európai politikai kultúrára van szükségünk, és ez az – mint tudják – amit ismertettünk. Azt is elfogadta a Parlament, hogy vonjunk be olyan politikai alapítványokat, amelyek hozzájárulhatnak a vitához. Ez azért van, mert erre a rendszeres politikai megbeszéléseken is szükség van, minden szinten: jobban kell integrálni az uniós ügyeket. Szerintem ez a kezdeményezés – az európai politikai alapítványok beengedésével – segíteni fog.

Úgy gondolom, ezt a médián keresztül kell csinálni, az európai média számoljon be az uniós ügyekről, és ezért van új internetes stratégiánk, új audiovizuális stratégiánk, ahol is egész Európában jobb felszereltségünk lesz az európai ügyek média-tudósításokba vitelére.

Úgy vélem továbbá, nekünk kell megteremtenünk a találkozóhelyeket, a közéleti találkozóhelyeket, és ez az a terület, ahol néhány kísérleti projekttel ez lehetővé is válik. Ezek transznacionális projektek, amelyek keretében a polgárokkal folytatott konzultációk remélhetőleg hasznos tanulságokkal és tapasztalatokkal szolgálnak, és remélhetőleg egy napon állandósítani tudjuk ezeket.

De mindezeket a csatornákat fel kell használnunk ahhoz, hogy hatékonyak lehessünk, és ne elvágjuk, hanem bevonjuk a polgárokat: meghallgassuk őket, elmagyarázzuk, és szót emeljünk amellett, amit uniós szinten csinálunk.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Az 1992-es belső piac program előtt elkészült Európa megvalósulása hiányának költségeiről szóló Cecchini-jelentés.

Szándékozik-e a Bizottság különös közleményt készíteni Lisszabon megvalósulása hiányának költségeiről? Mennyibe fog Európának kerülni, ha nem teljesül a Lisszaboni Szerződés ratifikálása?

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Mindig ez a legnehezebb: megmondani, mi lesz, ha ezt vagy azt nem tesszük vagy megtesszük. Proaktívan szeretnénk ismertetni annak előnyét, hogy miért gondoljuk úgy, hogy új Szerződésre van szükség. Hogyan lehetünk hatékonyabbak? A Bizottság részéről megpróbáltuk kijelölni és megfogalmazni a kérdéseket és a válaszokat, különféle háttéranyagainkat, és ezeket úgy kell feltennünk az internetre, hogy proaktívan offenzívebben érveljünk arról, hogy miért van szükség az új Szerződésre, és milyen problémákat kell megoldani.

Ez volt a kiindulópontunk, de a Bizottság részéről abba is belementünk, hogy megpróbáljuk elmagyarázni, mi lenne az egyet nem értés ára, mert úgy vélem, ez is befolyásolja az emberek abban vetett bizalmát, hogy tényleg foglalkozni tudunk-e az előttünk álló nagy problémákkal és kihívásokkal.

  Elnök. − A 35-39. kérdésekre írásban válaszolnak majd.

40. kérdés, előterjesztette: Manuel Medina Ortega (H-0268/08)

Tárgy: A sportszövetségek közötti verseny korlátozása

Mivel bizonyos uniós országok sportszövetségei olyan szabályokat kívánnak előírni tagjaik számára, amelyek korlátozzák a sportolók és sportágak szabad szerződési és mozgási lehetőségeit – egyértelműen megsértve ezzel az uniós jogszabályokat –, tanulmányozta-e a Bizottság az ilyen gyakorlat következményeit a versenyszabadság szempontjából?

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − A közösségi bíróságok elé kerülő számos eset megerősítette az EK-szabályoknak a sport ágazatbeli alkalmazhatóságát.

A Walrave és Donà ügyekben hozott ítéletekben például az Európai Bíróság megerősítette, hogy a sportolók mobilitását korlátozó, állampolgárságon alapuló szabályozások nem felelnek meg a személyek szabad mozgása elvének.

A Bosman-ügyben hozott ítéletben a Bíróság kétféle korlátozást vizsgált, amelyeket nem talált összeegyeztethetőnek a személyek szabad mozgásával. Először is az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés alapján megtilt egy olyan UEFA-szabályt, amely korlátozta a nemzeti futballbajnokságokon részt vevő, az uniós tagállamokból származó külföldi játékosok számát.

Másodszor a személyek szabad mozgása akadályának ítélte a FIFA átigazolási szabályát, amely megkövetelte, hogy EU-n belüli átigazolás esetén, ha a játékos valamelyik uniós tagállam állampolgára, szerződés lejáratakor járó átigazolási díjat fizessenek érte.

A Piau és a Meca Medina ügyek voltak az első olyan Bírósági ítéletek, amelyekben az ágazatra alkalmazták az EK versenyszabályait. Azóta a Bizottság követte az ítélkezési gyakorlat módszertani megközelítését annak megítélésében, hogy a sportszövetségek vagy -egyesületek által elfogadott szabályok megsértik-e a 81. és 82. cikket. Ezért minden olyan sportszabályt, amelynek versenykorlátozó hatása lehet, eseti alapon kell megvizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy indokolt célkitűzésre irányul-e.

Ugyanakkor, meg kell győzni a Bizottságot arról, hogy az ilyen szabályokból eredő versenyellenes hatások az elérni kívánt célkitűzésben rejlenek és arányosak annak elérésével.

A Bizottság a még szerződésben álló játékosokért fizetendő átigazolási díjra vonatkozó FIFA-szabályok jogszerűségének vizsgálatakor betekintett a nemzetközi futball-átigazolások kérdésébe. Ezt a vizsgálatot 2002-ben zárták le, miután a FIFA kötelezettséget vállalt arra, hogy olyan elvek alapján módosítja átigazolási szabályait, amelyek célja az átigazolások megkönnyítése.

A Bizottság 2007. július 11-én elfogadott, a sportról szóló fehér könyvében olyan kérdésekkel is kimerítően foglalkoznak, mint a sportolók szabad mozgása, különösen „Az EU és a sport: háttér és környezet” című kísérő dokumentumban.

A Bizottság ugyanabban a jogalkotási csomagban fogadta el a Pierre de Coubertin-cselekvési tervet, amely uniós szinten végrehajtandó, sporttal összefüggő intézkedéseket javasol, és számos, a Bizottság által végrehajtandó és/vagy támogatandó javaslatot tartalmaz a sport több területére vonatkozóan.

Az egyik ilyen terület a személyek szabad mozgása, azzal a céllal, hogy minden sportágban küzdjenek az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés ellen. Ezt a célt politikai párbeszéden keresztül kell elérni, ajánlások, az érdekeltekkel folytatott strukturált párbeszéd révén, és – adott esetben – a Bizottság által a tagállamok ellen indított jogsértési eljárások révén.

Ezenkívül a Bizottság oly mértékben alkalmazza az EK-versenyszabályokat a sportszervezetekre, amennyiben ezek a szervezetek gazdasági tevékenységet végeznek. Ennek során a Bizottság figyelembe veszi a sport egyedi jellegét.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Köszönöm a biztos asszonynak a kérdésemre adott kimerítő és nagyon átfogó válaszát.

Röviden: a biztos asszony magyarázatára adandó kiegészítő megfigyelésként, arra következtetek, hogy a Bizottság jelenleg semmilyen jogszabályi intézkedést nem szándékozik elfogadni, mivel úgy gondolja, hogy a jelenlegi jogszabályok – a Szerződéseket és az ítélkezési gyakorlatot is beleértve – elégségesek, és ezért a követendő út a szövetségekkel kötendő nem-hivatalos megállapodások, magatartási kódexek és így tovább.

A Bizottság nem gondolja, hogy most további intézkedéseket kellene hozni, tehát csak a meglévő jogszabályok alkalmazására van szükség.

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Így van. Az Európai Bíróság – és a tisztelt képviselő úr már ráérzett, milyen irányba megyek – úgy határozott a Meca Medina ítéletben, hogy a sportszabályok összeegyeztethetősége az EK-versenytörvényekkel nem értékelhető azzal, hogy a szabályok egyes kategóriáit előzetesen mentesnek nyilvánítjuk az EK-versenyszabályok alkalmazása alól. A Bizottságnak ezért folytatnia kell a versenyszabályok eseti alapon történő alkalmazását, az elfogadott határozatokra és a meglévő ítélkezési gyakorlatra való hivatkozással.

Végezetül, a Meca Medina ügyben hozott ítélet világos módszertani keretet nyújt e tekintetben. Annak megítélésére, hogy egy szabály sérti-e az EU versenyszabályait, hatásának arányosnak kell lennie a követett jogszerű, valódi sportérdekekkel, így az arányossági próba csak eseti alapon alkalmazható.

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! A nemzeti sportszövetségek – különösen a futballklubok – minden tagállamban zengzetesen panaszkodnak a nemzetközi sportszövetségek (FIFA, UEFA stb.) alapszabályaira, valahányszor a tevékenységüket a kormány vizsgálja. Bár elismerjük a szövetségek függetlenségét, egyetért-e az EU az olyan szabályzatokkal, amelyek sértik a nemzeti törvényeket és egy ország alkotmányát, és amelyeket ezek felett állónak tekintenek?

  Richard Corbett (PSE). – Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy az UEFA saját nevelésű játékosokra vonatkozó rendszere összeegyeztethető a Szerződéssel? Arra ösztönzi a futballklubokat, hogy játékosaik bizonyos aránya – állampolgárságra való tekintet nélkül – az ificsapatokból és ifjúsági fociakadémiáikról kikerülő játékos legyen, és ezért, a FIFA 5+6-os szabályával ellentétben – amely az állampolgárságon alapul és egyértelműen jogellenes – az UEFA rendszere arányos, indokolt, továbbá hogy arra fogja kényszeríteni a klubokat, hogy saját ifijátékosaik képzésébe fektessenek pénzt, és ne csak a nemzetközi átigazolási piacon meglévő pénzügyi izmaikra támaszkodjanak.

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Megpróbálom összerakni a két kérdést, mert ez egy olyan terület, ami egyértelműen azonos gondolkodást képvisel, amelynek célja az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem minden sportágban. Azt hiszem, ez a fő, és ez az alapelv, hogy úgy mondjam. A célt politikai párbeszéddel, ajánlásokkal, az érdekeltekkel folytatott strukturális párbeszéddel, és – adott esetben – jogsértési eljárásokkal kell elérni.

Úgy vélem ezért, azt a fajta versenyszemléletet kell figyelembe vennünk, amiről korábban beszéltem, és világos, hogy nem szabad más irányú gondolkodással megtámadni.

  Elnök. − 41. kérdés, előterjesztette: Giovanna Corda (H-0269/08)

Tárgy: Áremelkedések és verseny

Sok tagállamban jelentős mértékű áremelkedést tapasztalhattunk az elmúlt néhány hónapban, különösen az élelmiszerek területén, ami komolyan csökkentette az európai lakosság vásárlóerejét. Több megfigyelő is azt sugallta, hogy a nyersanyagok áremelkedésén kívül az elosztó csatornák is áremeléseket hajtottak végre, emellett a szabad verseny szabályainak megszegése is felmerült.

Meg tudja-e mondani a Bizottság, hogy rendelkezik-e olyan állandó mutatókkal, amelyek figyelmeztetni tudnak bizonyos fogyasztói árak robbanására, és hogy végeztek-e vizsgálatokat a közelmúltban a elosztó csatornáknál, az egyes tagállamokban nemrég észlelt hirtelen áremelkedéseket követően?

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − A Bizottság természetesen aggódik az élelmiszerek és élelmiszertermékek közelmúltbeli nagy- és kiskereskedelmi árainak emelkedése miatt. Ez hatásokkal jár Európa lakosságára, és még komolyabb hatásokkal jár milliárdokra az egész világon.

Az EU élelmiszerár-inflációja valóban felgyorsult 2007 utolsó negyedévében. A fogyasztói szinten megfigyelt áremelkedések a termékek értékének, a költségeknek és a haszonnak az élelmiszerellátási láncban végbement alakulásait tükrözik. Meg kell állapítani, hogy a főbb mezőgazdasági nyersanyagok ára több hónapon át emelkedett, és folyamatosan rekordokat döntött. Ez a fejlemény főleg strukturális hajtóerők kombinációjából eredt: a világméretű élelmiszerkereslet tartós növekedése, a bioüzemanyag-piac fellendülése – csak nagyon kis részben – és több rövidtávon ható tényező, mint például a hátrányos időjárási viszonyok, amelyek 2007-ben a legtöbb uniós tagállamban a gabonatermelés csökkenéséhez, és néhány kulcsfontosságú világpiaci beszállító korlátozó exportpolitikájához, valamint általában véve a befektetési alapok fokozódó részvételéhez vezettek a mezőgazdasági árutőzsdéken.

Hangsúlyozni kell mindazonáltal, hogy a nyersanyagárak nem képezik szigorúan vett arányos részét az élelmiszeráraknak, különösen akkor, ha az minél jobban feldolgozott. Így az eladási ár más összetevői – és itt az energia és a munkaerő árára gondolok – szintén befolyásolták az Európai Unióban nemrég bekövetkezett élelmiszerár-emelkedéseket. Meg kell jegyezni, hogy ezek az áremelkedések nem szükségszerűen kapcsolódnak a versenyszabályok hiányos alkalmazásához. Mint a tisztelt képviselő asszony is tudja, az EK versenypolitikájának elsődleges célja az, hogy a piacok az EU fogyasztóinak javára működjenek jobban.

Amint azt már több, nemrégiben feltett parlamenti képviselői kérdésre adott válaszban is elmondtam, a Bizottság – az Európai Versenyhálózatot alkotó nemzeti versenyhatóságokkal együtt – figyelemmel kíséri a piacokat a versenytorzítás megelőzése és szankcionálása érdekében, annyiban, amennyiben ezek a torzítások potenciálisan árthatnak a fogyasztóknak. A Bizottság csak akkor cselekszik, ha az intézkedéseket tekintve jobb helyzetben van a nemzeti versenyhatóságoknál. Ők lépnek először, de amikor nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt megtehessék, akkor beugrunk. Mivel a kiskereskedelemhez köthető problémák gyakran országos kiterjedésűek, valóban a tagállamok vannak jobb helyzetben, hogy ezekkel foglalkozzanak.

A Bizottság azonban szeretné megismételni, hogy amennyiben bármilyen versenyszabály specifikus megsértése megerősítést nyer, valamint jogi és gazdasági bizonyítékokkal alátámasztható, akkor nem fogunk késlekedni a cselekvéssel. Fontos természetesen, hogy az e piacokra hatással lévő minden vonatkozó tényezőt megvizsgáljunk, és a Bizottság továbbra is nyomon követi a fogyasztói árakat, a kiskereskedelmi piaci koncentrációt, és minden, a versenyellenes magatartásra vonatkozó állítást. A Bizottság nagyon fontos feladatnak tekinti a piacfigyelést. Az egységes piaci felülvizsgálat keretében a Bizottság elemezni fogja a kiskereskedelmi szolgáltatások hibás működésének lehetséges okait, mind a fogyasztók, mind a beszállítók szemszögéből. A tagállamok közötti fogyasztóiár-szinteket és különbségeket szintén nyomon követi a fogyasztói piacok eredménytáblájának éves jelentésében. Az eredménytábla első kiadása – mint tudják – 2008 elején jelent meg, és évente el fogjuk végezni ezt a gyakorlatot.

Az árak a legfőbb ellenőrzési mutatók közé tartoznak. Néhány árkülönbség – különösen a kereskedelmi forgalomba nem kerülő áruk és szolgáltatások esetében – egyértelműen a tagállamok közötti jövedelemkülönbségek miatt állhat fenn. Mindazonáltal a tagállamok közötti különösen nagy eltérések további tüzetes vizsgálatot javallhatnak. Ezenkívül a Bizottság az agrár-élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport keretében az elosztó ágazat piaci erejének kérdését is vizsgálni fogja. Ezt a kezdeményezést az élelmiszeripar elemzése céljából indítja a Bizottság, amely az utóbbi években az ágazat versenyképességét megkérdőjelező új kockázatokkal és kihívásokkal szembesült.

Az elkövetkező hetekben a Bizottság hivatalosan is átadja válaszát az Európai Parlamentnek az EU-beli nagy szupermarketek piaci erőfölénnyel való visszaélésének kivizsgálásáról és orvoslásáról készült írásbeli nyilatkozatára. A Bizottság válasza – más szempontok mellett – a vásárlóerőre vonatkozó bizonyos kérdéseket is tisztázni fog.

  Giovanna Corda (PSE). – (FR) Mint tudják, ma délelőtt Kehlben találkozott a francia és a német fogyasztóvédelmi miniszter, hogy megvitassák a két ország közötti árkülönbségeket. Egyes eltérések a 30%-ot is elérhetik néhány nagy fogyasztású termék esetében.

A megtárgyalt okok között említették a kiskereskedelmi struktúrák közötti eltéréseket, különösen néhány ország tökéletlen versenyét. Az internetes kereskedelemnek minden vásárló számára lehetővé kellene tennie, hogy kihasználják ezeket a különbségeket, és a legelőnyösebb országokból vásároljanak. Az internetes rendelés azonban néha problémákat vet fel. Franciák például nem vásárolhatnak a német weboldalakról.

Szándékoznak-e megfelelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy az európai belső piac végre realitássá váljon a polgárok számára?

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Teljes mértékben tisztában vagyok kérdése és az egységes piacnak való megfelelés fontosságával. Egészen biztos lehet abban, hogy a Bizottság megtesz minden tőle telhetőt a valódi egységes piac kiskereskedelmi szférában való megteremtéséért is.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Jelentéséből úgy értettem, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság együttműködik a tagállamok versenyhatóságaival. Mi, polgárok azonban azt látjuk, hogy bizonyos megállapodások jönnek létre egyidejűleg áremelkedéseket idézve elő minden országban, a versenyhatóságoknak semmilyen vétséget pedig nem sikerül találniuk. Saját tapasztalatai alapján, mit mondana – ez a tagállamok alkalmatlanságának vagy a visszaélésnek az esete?

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − A válasz egyelőre egyértelmű „nem”, de tisztában vagyunk azzal, hogy figyelmet kíván, és nem csak a mi figyelmünket, ami a történések nyomon követését illeti. Napirendre vettük az ügyet az Európai Versenyhálózatban, és minden, tapasztalatokkal rendelkező tagállamtól adatokat gyűjtünk – némelyikük vizsgálatot indított, mások elemeznek, megint mások csak azt próbálják kideríteni, mi siklik félre a kiskereskedelmi ágazatban. Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Belgium – mind másképpen közelítik meg a mostani helyzetet.

Egyelőre nincs okunk azt mondani, hogy kartellről lenne szó. Amint tudomást szerzünk egy kartellről, biztosíthatom, hogy cselekedni fogunk, de – erről jut szembe – szerintem nem ilyen rossz a helyzet, hiszen a nemzeti versenyhatóságok aktívak, és figyelik az ágazat egész helyzetét.

  Elnök. − A 35–39. kérdésekre írásban válaszolnak majd.

44. kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-0286/08)

Tárgy: Csatlakozási tárgyalások Horvátországgal

Úgy gondolja-e a Bizottság, hogy az év végéig be lehet fejezni a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat? Mi az év hátralévő részének részletes ütemterve?

45. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0308/08)

Tárgy: Horvátország európai uniós csatlakozásának haladása

Nyilatkozna az Európai Bizottság Horvátország Európai Unióba való felvételi kérelmével kapcsolatos helyzetről?

46. kérdés, előterjesztette: Michl Ebner (H-0315/08)

Tárgy: A Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások lezárása

A Horvátországgal való csatlakozási tárgyalások megkezdése óta az ország jelentős haladást ért el, ami számos tárgyalási fejezet megnyitásához vezetett, és jó úton halad az új fejezetek megnyitásához és lezárásához szükséges kritériumok teljesítésében. Mindenekfelett pozitív fejlemények történtek a horvát törvényeknek az uniós normákkal való összehangolása, a kisebbségek védelme és az igazságügyi reform irányába tett erőfeszítések terén. Továbbá, legutóbbi döntésével, hogy nem kívánja bevezetni az ökológiai és halászati védelmi zónát, Horvátország megtisztította az utat a csatlakozási tárgyalások gyorsabb haladása előtt. Ezeket az örömmel fogadott fejleményeket a Horvátország előrehaladásáról szóló 2007. évi parlamenti jelentésben is elismerték, amelynek 31. és 32. bekezdése Horvátország fokozott támogatására szólít fel az EU – különösen pedig a Bizottság – részéről.

Hogyan fogja fokozni a Bizottság az általa nyújtott támogatást? Amennyiben Horvátország teljesíti a megfelelő kritériumokat, előterjeszt-e a Bizottság 2008 őszén egy ideiglenes ütemtervet a csatlakozási tárgyalások 2009-es lezárására?

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Posselt úr, Crowley úr és Ebner úr mind a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások helyzetéről kérdezett, és együttesen tudok nekik válaszolni.

A Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások egészben véve jól haladnak. Eddig a 35-ből 18 fejezetet nyitottunk meg, és kettőt zártunk le. A tárgyalási nyitókritériumok tekintetében, 11 kritériumot állítottunk fel. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 11 kritériumból hetet teljesítettek. Ezekben az esetekben ajánlásainkról a tagállamok a Tanácsban tárgyalnak, illetve készülőben vannak a tárgyalási álláspontok. A többi fejezetnél – mint például a versenypolitika és a közbeszerzés – az Unió már 2006 első felében, azaz két évvel ezelőtt megszabta a tárgyalási nyitókritériumokat. De Horvátország lassan tette meg a szükséges intézkedéseket e tárgyalási nyitókritériumok teljesítése érdekében.

Az igazságügyi és az alapjogi fejezetek nyitókritériumain még dolgozik Horvátország, ahol sok nehéz kihívás vár rá olyan területeken, mint az igazságügyi reform, a korrupció elleni küzdelem, és a menekültek visszatérése.

Bár Horvátország nagyon sok jó munkát végzett a legfontosabb 16 fejezettel való összehangolás terén, ahol tárgyalási zárókritériumokat szabtunk, ebben a szakaszban nem tett meg eleget azért, hogy megfeleljen a 16 fejezet bármelyikéhez szabott zárókritériumok mindegyikének. Mivel a fennmaradó kritériumokat még teljesítenie kell, nem lenne reális azt feltételezni, hogy a csatlakozási tárgyalásokat idén, 2008-ban befejezhetjük. Horvátország mindazonáltal jó általános haladást ért el, és ezért a 2008-as év döntő lehet a Horvátország EU-hoz való csatlakozásáról szóló tárgyalásokban. Amennyiben Horvátország a kritériumok egy részének eleget tud tenni, akkor a Bizottság az idei őszi bővítési csomagban egy indikatív ütemtervet vagy egy feltételes tárgyalási menetrendet fog ismertetni a 2009 folyamán esedékes technikai tárgyalások tekintetében.

Az első teljesítendő feltétel az, hogy Horvátországnak idén júniusra, vagyis a jövő hónapra teljesítenie kell minden tárgyalási nyitókritériumot. Másodsorban Horvátországnak eleget kell tennie minden, a stabilizációs és csatlakozási megállapodásból eredő jogi kötelezettségének, és folytatnia kell a stabilizációs és csatlakozási folyamat általános kritériumok teljesítését. Harmadsorban pedig Horvátországnak sürgősen javítania kell a PHARE és az IPA programok szerinti uniós pénzügyi támogatások kezelését.

A Bizottság elnöke továbbra is jelentős pénzügyi és technikai segítséget nyújt Horvátországnak az uniós tagsági kritériumok teljesítéséhez. Amint Horvátország elégséges mértékű haladást ér el a tárgyalási nyitó vagy zárókritériumok teljesítésében, a Bizottság időben elkészíti és megküldi a tagállamoknak a szükséges ajánlásokat a kormányközi konferencián kívánatos álláspontokról. Vagyis – dióhéjban – Horvátország Európai Unió felé való haladásának a sebességét végül is a szükséges feltételek teljesítésére irányuló saját képessége fogja meghatározni. Tehát Horvátország saját érdemei alapján tudunk dolgozni és haladni.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Ön ismeri az álláspontomat, miszerint Horvátországnak már régen tagnak kellene lennie, ha győzött volna az igazság.

Itt azonban nem a saját véleményemet fejezem ki, hanem a Házét. A Parlament azt mondta, hogy a tárgyalásokat legkésőbb 2009-re be kell fejezni. A parlamenti vegyes bizottság néhány héttel ezelőtti horvátországi ülésén azt mondta, hogy a szlovén elnökség idején minden fejezetet meg kell nyitni, a francia, vagy legkésőbb a cseh elnökség alatt pedig lezárni. Úgy gondolja-e a Bizottság, hogy realisztikus ez az ütemterv, és mit tesz annak érdekben, hogy felgyorsítsa a dolgokat?

  Brian Crowley (UEN). – Tisztelt elnök asszony! Szeretném megköszönni a biztos úr válaszát.

Két dolog. Először, az igazságügyi és alapjogi fejezet az, ahol úgy tűnik, sok nehézség van a tárgyalásokat illetően: hogyan tudunk a leginkább segíteni Horvátországnak, hogy haladni tudjon ezen a téren?

Másodszor, a PHARE program pénzeinek elosztása és ezeknek a pénzeknek a kezelése: mik a legnagyobb csapdák, amikkel a horvát pénzügyi irányítási rendszernek meg kell birkóznia?

Harmadszor – visszatérve arra, amit kollégám, Bernd Posselt mondott – úgy tudtuk, van egy megállapodás, és ezt nagyon hamar lezárják. Ha még 17 fejezetet meg kell nyitni, hogyan haladhatunk azzal a sebességgel, amit látni szeretnénk?

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Köszönöm ezeket a találó és fontos nyomon követő kérdéseket. A Bizottság úgy dolgozik Horvátországgal, mint bármely más tagjelölt országgal, amennyiben követjük a Tanács és a tagállamok által egyhangúlag elfogadott tárgyalási keretet.

Feladatunk és felelősségünk a tárgyalási nyitókritériumok teljesítésében mutatkozó előrehaladás nyomon követése, meglehetősen új kritériummódszerünkkel, amit – a Parlament igen erős támogatásával – 2006 végén hoztak létre és fogadtak el annak érdekében, hogy javítsuk az uniós csatlakozási folyamat minőségét. Ez azt jelenti, hogy amint egy ország meg tud nyitni egy fejezetet, majd le tudja zárni ugyanazt, akkor bizonyította, elegendő haladást ért el az érintett kérdésekben.

Mondok erre egy nagyon konkrét példát a horvát hajógyártási ágazatból. Azt várjuk, hogy Horvátország nagyon konkrét szerkezetátalakítási stratégiával áll elő az egész ágazat vonatkozásában, valamint az ágazatban érintett minden egyes hajógyár tekintetében is.

Volt nemrég egy találkozó a horvát miniszterelnök-helyettes, és kollégám, Neelie Kroes, versenypolitikai biztos között, azzal a céllal, hogy alaposan megvizsgálják a dolgok állását ezen a téren. Még mindig arra várunk, hogy a horvát hatóságok meggyőzőbb erőfeszítéseket tegyenek annak bizonyítására, hogy Horvátország képes lesz megfelelően átalakítani a hajógyártási ágazat szerkezetét, hogy továbbléphessünk a versenypolitika területén, ahol az állami támogatás nagyon kritikus feltétel.

Ez azt bizonyítja, hogy valóban a horvát kormány és hatóságok kezében van a tárgyalási nyitókritériumok teljesítése. Mindig tudtuk, hogy egyes tárgyalási nyitókritériumok nagyobb kihívást jelentenek, mint mások, és a Bizottság arra biztatta Horvátországot, hogy dolgozzon szorgalmasan a nehezebb kritériumok teljesítésén, különösen az igazságszolgáltatási reform területén, amelyre Crowley úr is utalt, valamint a másik, általam említett területen, a hajógyártási ágazatban.

Az igazságszolgáltatási reformot illetően, jogi és technikai segítséget nyújtunk Horvátországnak az előcsatlakozási eszköz részét képező intézményépítési rész keretében. Szorgalmazzuk az ikresítési gyakorlatokat és természetesen saját tapasztalatainkat is átadjuk Horvátországnak. A tagállamok is szakértői értékelést adnak, amelyek fontosak annak felmérésében, hogy Horvátország jól halad-e ezen a téren vagy nem.

Vagyis – mindent egybevetve – egészében véve jól haladunk a tárgyalásokkal. A tárgyalások üteme alapvetően a kritikus reformok sebességétől függ, annak érdekében, hogy Horvátország teljesítse először a tárgyalási nyitó-, majd zárókritériumokat.

  Elnök. − 47. kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis (H-0295/08)

Tárgy: Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) haladása az Európai Unióhoz való csatlakozás felé

A 2008. március 5-én, a brüsszeli NATO csúcsértekezleten tartott sajtótájékoztatón, Olli Rehn bővítési biztos kijelentette, hogy Görögország és a FYROM között az utóbbi ország névhasználatára irányuló megállapodás kudarca hátrányosan érinti a FYROM csatlakozását az Európai Unióhoz. Az EU ösztönözni kívánja a tárgyalások folytatását az ENSZ égisze alatt annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak a közeljövőben az ország nevét illetően. Milyen intézkedéseket fog tenni a Bizottság a tárgyalások újbóli felvételének és a kölcsönösen elfogadható megoldás megkönnyítésére?

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Kérem, engedje meg, hogy tisztázzam, hogy március 5-én nem voltam jelen a NATO csúcson. Talán akartam, de nem voltam jelen a NATO csúcson, amint azt a kérdésben tévesen jelzik. Ehelyett a Bizottság ülésén voltam jelen – heti ülésünkön –, és ezen az ülésen fogadtuk el a Bizottság „Nyugat-Balkán: az európai perspektíva erősítése” című közleményét.

Ezt követően tettem azt a kijelentést a témában tartott sajtótájékoztatón, amire a tisztelt képviselő úr hivatkozik. Ebben az összefüggésben, azt jegyeztem meg a sajtótájékoztatón, hogy a fő probléma sok politikai energiát vett el. Arra biztattam mindkét ország vezetőit, hogy találjanak egy olyan formulát, ami mindkét oldal számára elfogadható. Ezt nyilvánosan és bizalmasan is megtettem.

Egy kérdésre válaszolva kifejtettem, hogy az uniós csatlakozási folyamatra vonatkozó döntéseket egyhangúlag hozzák a tagállamok. Ebben az összefüggésben fejeztem ki abbéli aggodalmamat, hogy a megegyezés hiánya a fő kérdésben negatív hatással lehet az ország csatlakozási folyamatára.

Biztosíthatom Önt, hogy a Bizottság továbbra is arra hívja fel a feleket, hogy konstruktívan álljanak a fő probléma megoldásához. A Bizottságnak ugyanakkor nincs hatásköre az intézkedésekre, és ezért az Egyesült Nemzetek égisze alatt kell folytatni az erőfeszítéseket, két fontos, 1993 óta hozott ENSZ biztonsági tanácsi határozat keretében.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr, köszönöm válaszát, amely megerősíti Brüsszelben tett kijelentéseit. Ezt már március 5-én, a témában tartott sajtótájékoztatón feltett kérdésemben is megköszöntem.

Mivel egy, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) csatlakozási folyamatának kilátásairól hozott állásfoglalásában az Európai Parlament nemrég elismerte a tárgyalások felgyorsításának szükségességét egy általánosan elfogadott megoldás elérése érdekében, hadd kérdezzem meg: szándékában áll-e Önnek, a Parlamenttel együtt, hatásköreinek gyakorlásával, hogy bármilyen lépést tegyen őszi jelentésének elkészülte előtt?

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Továbbra is arra biztatjuk mindkét érintett államot, hogy találjanak megoldást erre a régóta húzódó – mondhatni, túl régóta húzódó – problémára. Teljes bizalommal vagyunk az ENSZ-közvetítő, Nimitz úr iránt, aki egyértelmű mandátummal rendelkezik a két fél közötti tárgyalások előmozdítására az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1993 óta hozott két létfontosságú határozat keretében. A Bizottság ezért itt nem játszhat közvetítői szerepet. Erre nincs sem hatáskörünk, sem illetékességünk, de mindkét felet arra biztatjuk, hogy nagyon konstruktívan álljanak hozzá, és találjanak végre megoldást az ügyben.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! A Bizottságnak van egy feladata: ő a szerződések őre. Az ideiglenes megállapodás kimondja, hogy nem engedhető meg, hogy a kétoldalú problémák akadályozzák a csatlakozást. Azt akartam Öntől kérni, hogy erősítse ezt meg, és azt akartam megkérdezni, hogy észlelt-e Ön bármilyen erőfeszítést a macedón kormány részéről a problémák megoldására, valamint hogy az Ön véleménye szerint Macedónia ért-e el haladást az utóbbi hónapokban.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Nézetem szerint Önnek valóban igaza van abban, hogy az ország jó haladást ért el az utóbbi mintegy fél évben néhány kritikus reform területén, mint például az igazságügyi reform és a közigazgatási reform, valamint a rendőrségi törvény végrehajtásában.

A márciusi közleményben tulajdonképpen nyolc, kulcsfontosságú kritériumokon és prioritásokon alapuló tárgyalási nyitókritériumot határoztunk meg a csatlakozási partnerség tekintetében, amelyek azokat a reformokat tükrözik, amelyekről elvárjuk, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság képes megtenni, elegendő haladást érve el ezekkel ahhoz, hogy az őszi jelentésben egy, a csatlakozási tárgyalások megkezdésére irányuló ajánlást tehessünk.

Ez a reformmunka konkrét eredményein fog múlni, és ezt mi természetesen mérlegelni fogjuk az elért előrehaladásról szóló, jelenleg készülőben lévő jelentésünkben.

Szeretnék rámutatni, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, ahhoz, hogy a Bizottság ajánlását elfogadják, a Tanácsban minden uniós tagállam egyhangú határozatásra szükség van, és ezért – még ha látjuk is, hogy ez egy kétoldalú probléma – számolnunk kell azzal, mint politikai realitással.

Ami ajánlásunkat illeti, az kizárólag a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által a terítéken lévő reformok végrehajtásában elért előrehaladáson múlik.

  Elnök. − 48. kérdés, előterjesztette: Philip Claeys (H-0298/08)

Tárgy: A ciprusi török hadsereg európai támogatása

Médiatudósítások azt állítják, hogy az EU 13 millió eurós nagyságrendű finanszírozást nyújtott a török hadseregnek.

Meg tudja-e erősíteni a Bizottság, hogy a török hadsereget gyakorlatilag európai alapokból finanszírozzák? Ha igen, mely alapok és projektek érintettek, és mennyi ideig? Összesen mennyi pénzt kapott a török hadsereg? Ki kezdeményezte e finanszírozás engedélyezését? Tervezi-e a Bizottság a török hadsereg további finanszírozását a jövőben is?

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Nagyon örülök, hogy válaszolhatok erre a kérdésre, mert ezt nagyon röviden megtehetem. Az Európai Unióból nem nyújtottak finanszírozást a ciprusi török hadseregnek, amint azt a tisztelt képviselő úr kérdésének címe sugallta.

Az előcsatlakozási program, az IPA keretében az Európai Unió támogat egy törökországi projektet, amit úgy hívnak, hogy „Polgári képzés sorkatonák részére”, és ez Törökországban zajlik, nem Cipruson. A projekt célja, hogy – a török fegyveres erőkön keresztül – a kötelező szolgálatot teljesítő sorkatonák számára az emberi jogok, a nemek egyenlősége, a nők jogai, a gyermekek jogai, a környezetvédelem, az általános egészségügy és a kábítószer-függőség elleni küzdelem témaköreiben oktatást biztosítson: szerintem mindegyik nagyon kiváló cél, és ez a „Polgári képzés sorkatonák részére” elnevezésű program Törökországban ezt szeretné elérni.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Szeretném megköszönni biztos úr válaszát, de van két rövid kérdésem e tekintetben. Mindenekelőtt, hogyan magyarázza biztos úr, hogy a sajtó ilyen ügyekről tudósít? Ez az információ egy sajtószemléből származik, és azt hiszem, egy ciprusi török kiadványban állították.

Másodszor, hogyan tudja a Bizottság biztosítani, hogy a Ciprust elfoglaló török csapatok ne férhessenek valahogy hozzá a pénz egy részéhez, és ne használják azt a szándékolt célon kívül valami másra?

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Valóban fontos, hogy a mítoszokat és a tényeket szétválasszuk, és kiigazítsuk a félreértéseket a konkrét és objektív tényszerű információk közlésével. Nagyon hálás vagyok ezért, hogy a tisztelt képviselő úr feltette ezt a kérdést.

Kérdése iménti megválaszolásával biztos vagyok abban, hogy most olyan tényekkel szolgálhatunk, amelyek korrigálják ezeket, a Claeys úr által említett, a médiában szereplő félreértéseket.

Mint említettem, a projektet Törökországban, a török fegyveres erők bonyolítják le, és ennek tisztáznia kell a tisztelt képviselő úr állítását arra vonatkozóan, hogy hol zajlik ez a projekt és program.

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

A kérdések óráját ezzel lezárom.

(A 19.55-kor felfüggesztett ülést 21.00-kor ismét megnyitják.)

ELNÖKÖL: GÉRARD ONESTA
Alelnök

16. Az elnökség közleménye: lásd a jegyzőkönyvet

17. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

18. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

19. A mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek kiválasztása és engedélyezése (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében Fiona Hall által készített jelentés (A6-0077/2008), a mobil szolgáltatásokat nyújtó rendszerek kiválasztásáról és engedélyezéséről (COM(2007)0480 – C6-0257/2007 – 2007/0174(COD)) .

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr, először is, szeretném megköszönni a Parlamentnek, hogy sürgősen foglalkozott a Bizottság javaslatával, és tudom, hogy ez egyáltalán nem könnyű. A Parlament a lehetetlennél is többet tett azért, hogy ezt elérje, és jól sikerült.

A mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek egy olyan ágazatot jelentenek, ami egész Európa számára komoly alkalmazási lehetőségeket nyújt, a nagysebességű internet-hozzáféréstől a mobil műsorszóráson át a sürgősségi ellátásig.

A mobil műholdas szolgáltatások versenyképes belső piacának kialakulása jelentős méretgazdaságosságot, valamint a spektrum hatékonyabb felhasználását fogja eredményezni, és mindez Európa vállalkozásainak és fogyasztóinak a hasznára. Az időzítés azonban lényegbevágó, ha nem akarjuk kihagyni a mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek kínálta mostani lehetőséget.

A kezdeményezés az egyes műhold-üzemeltetők páneurópai összeköttetési kiválasztási folyamatát indítja el, és valóban, több szempontból is nagyon innovatív. Ezért nagyon hálás vagyok az előadó, Hall asszony, és mindazon európai parlamenti kollégák erőfeszítéseiért, akik előmozdítják a megegyezést a Parlamentben és a Tanácsban a hátralévő nagyon rövid időszakban.

A jelentésben több módosítás is szerepel, amelyek többek között a jogszabályi határozatok részleteire irányulnak, amelyekkel eredetileg a kiválasztási folyamat végrehajtásakor kellett volna foglakozni. Ide tartozik a kiválasztási szempontok részletes leírása, e kritériumok relatív súlyozása, az illetékes nemzeti hatóságok által kiadandó engedélyek időtartama, és még sok más.

Normál esetben a jogalkotási szövegek nem szoktak ennyire belemenni a részletekbe. De a Bizottság kész elfogadni a Parlament módosításait. Ezek a módosítások természetesen hozzájárulnak az átláthatóság szintjéhez, ami még magasabb, mint a javaslatban, a javaslat főbb elemei pedig, különösen a kiválasztási mechanizmus versenyjellege, a kiválasztási folyamat alapstruktúrája, a főbb mérföldkövek és kiválasztási szempontok, nagyrészt változatlanok maradtak.

E további részletek ellenére, a Parlament és a Tanács különös komitológiai eljárásokat kért a kiválasztási program végrehajtásának több lépésében is.

Meg kell, hogy mondjam azonban, hogy ezek az eljárások – amelyek lehetnek szabályozási bizottsági eljárások vagy történhetnek ellenőrzéssel – kevésbé rugalmasak és időigényesebbek annál, amit a Bizottság javasolt. Bár a Bizottság kész rugalmasságot tanúsítani ebben a kérdésben, és elfogadni a módosításokat, annak is egyértelműnek kell lennie, hogy ez hatással lehet a kiválasztási folyamat egészében vett időzítésére. Ez a lényeg, és ezért hívok fel a végrehajtásban érintett minden felet arra, hogy tanúsítson rugalmasságot a gyakorlati intézkedések terén, amire azért lesz szükség, hogy a műhold-üzemeltetők kiválasztását a lehető leghamarabb sikeresen lezárhassuk.

Ebben az értelemben kérem a Tanácsot, hogy tegyen meg minden szükséges erőfeszítést a megállapodásnak a júniusi Távközlési Tanács előtti véglegesítésére, hogy a határozat meghozható legyen. Tudom tehát, hogy sok munka vár a Bizottságban, a Parlamentben, és főleg a Tanácsban ülő jogi szakértőinkre.

Befejezésül, a Bizottság támogatni tudja a Hall asszony által előterjesztett módosításokat. Ezek egybevágnak a szlovén elnökség idején született kompromisszumos szöveggel, és kikövezik az utat az első olvasathoz.

Meggyőződésem, hogy ez a szilárd kompromisszum széles körű támogatást élvez majd a Parlament részéről.

  Fiona Hall, előadó. − Tisztelt elnök úr! Azzal szerezném kezdeni, hogy köszönetet mondok mindenkinek, aki részt vett az MMSZ határozati munkában. Ezt nem csak a szokásos udvariasságból mondom, hanem azért, mert a határozat első olvasatbeli megállapodásként ezen a héten jutott el a plenáris szakaszba, parlamenti képviselő kollégáim rengeteg támogatásának, és annak köszönhetően, hogy a Bizottság további szöveggel nyújtott. Szeretném továbbá szívélyesen megköszönni a szlovén elnökségnek, akik osztották a Parlament eltökéltségét a korai megállapodás iránt, az európai versenyképesség érdekében.

A tagállamok 2007 februárjában megállapodtak, hogy a mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek összehangolt kezelése érdekében rádiófrekvencia-sávokat bocsátanak rendelkezésre a 2 GHz tartományban, az interferencia és a belső piac töredezettségének elkerülése céljából, valamint azért, hogy az európai MMSZ technológia globális versenyképességének a lehetőségét megteremtsék. A mai MMSZ-határozat célja ezeknek a páneurópai mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek üzemeltetőinek kiválasztása és engedélyezése.

Az e határozatról szóló viták és tárgyalások során az áthidalandó nézeteltérések intézményivé és földrajzivá váltak, és nem pártpolitikaivá. Először is, az európai parlamenti képviselők amiatt aggódtak, hogy a Bizottság javaslattervezetében a kiválasztási és engedélyezési folyamatnak olyan elemei voltak, amelyek inkább politikai, semmint pusztán műszaki jellegűek, és ezért nem lehet komitológiai eljárással dönteni a részletekről. Különösen az EU perifériáján lévő tagállamok európai parlamenti képviselői és miniszterei aggodalmaskodtak nagyon, hogy a kiválasztási szempontok olyan üzemeltetőknek kedvezhetnek, akik csak Európa középső részét lefedő szolgáltatást tudnak nyújtani.

Az európai parlamenti képviselőket az is foglalkoztatta, hogy a kiválasztási szempontok esetleg nem tükrözik a Parlament gyakran hangoztatott elkötelezettségét a közérdekű szolgáltatások iránt, valamint a vidéki és a kevésbé fejlett régiók bevonása iránt. Ezeket a nehézségeket úgy oldottuk meg, hogy részletes és átlátható megfogalmazást építettünk be a földrajzi lefedettség, a közbiztonsági és védelmi szolgáltatások, valamint a vidéki és távoli területek fogyasztói számára nyújtott szolgáltatások súlyozását illetően.

Különösen fontos volt az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban történt szavazás előtt elért kompromisszum, amelynek értelmében minden pályázónak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy minden tagállam lakosságának legalább 50%-ára, és minden tagállam összterületének legalább 60%-ára kiterjedő lefedettséget biztosít. Bár ez elmarad a 100%-os lefedettségtől, amit – tudom – több kollégám preferált volna, azt hiszem, realisztikus kompromisszumot kínál az iparágat terhelő műszaki és gazdasági korlátok mellett. Ezenkívül a tagállamok fenntartják a jogot arra, hogy a spektrumot más célokra is használják, ahol és amikor az kívül esik mobil műholdas szolgáltató rendszer területén, és a tagállamok nagy katasztrófák idején sürgősségi szolgáltatásokra is kötelezhetik a mobil műholdas szolgáltatást nyújtó rendszereket.

Befejezésül: úgy gondolom, nagyon jó és gyors megegyezést értünk el, ami mind a polgárok, mind az ágazat javára válik majd. Bízom abban, hogy júniusban az utolsó aláírás is rákerülhet a megállapodásra, és még a nyár előtt kimehetnek az első pályázati felhívások, és remélem, hogy amikor legközelebb úgy döntenek a tagállamok és a Bizottság, hogy egy adott frekvenciatartományban van szükségük páneurópai szolgáltatásra, akkor előbb modellként megnézik az MMSZ-határozatot, hogy hogyan érhetnek el gyors megállapodást oly módon, hogy a szöveg részleteibe menően bevonják a Parlamentet.

  Ruth Hieronymi, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. − (DE) Tisztelt elnök úr! Először én is szeretnék köszönetet mondani Hall asszonynak az annak érdekben kifejtett rendkívül igényes erőfeszítéseiért, hogy időben eredményt érhessünk el e nehéz jelentés tekintetében. Megcsinálta!

A jelentés azért volt nehéz, mert a távközlési csomag felülvizsgálata előtt kellett szabályokat megállapítania az európai szintű mobil műholdas szolgáltatást nyújtó rendszerek különleges esetére. Ez a Parlament érdeme, és leginkább az előadó érdeme, hogy sikerült egy ilyen előzetes döntést tető alá hozni, ami mindazonáltal elegendő átláthatóságot biztosít, és valójában a kivételes körülményekhez köti a kivételes döntéseket.

Ezért nagyon örülök ennek, és a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében azt mondhatom, hogy támogatjuk az elért eredményt, mivel három, a bizottságunk szempontjából fontos dolgot tartalmaz: először is a döntés tiszteletben tartja a tagállamok döntési hatáskörét a frekvenciák elosztását illetően. Másodszor, a határozat kapcsolódik az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvhez is, és harmadszor, erősíteni fogja a médiapluralizmust és a szolgáltatásokon belüli kulturális sokféleséget.

Most mindössze annyit tehetünk, hogy reménykedünk – és ez a kívánságunk –, hogy érdemes volt ezt a munkát elvégezni, és valóban lesz páneurópai mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszer, amint azt ettől a határozattól elvárhatjuk.

  Jean-Pierre Audy, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Első szavaimmal képviselőtársamnak, Hall asszonynak kívánok gratulálni, e komplex kérdés előadójának, a képviselőcsoportok előadóival való együttműködési hajlandóságáért. Ebbe beleértem kiváló képviselőtársamat, Niebler asszonyt, a felelős bizottság, azaz az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökét, amely kitűnő munkát végez.

A javasolt kompromisszum kielégítő. A szlovén elnökség idején folytatott hosszú megbeszélések gyümölcse, akiknek gratulálok munkájuk minőségéért, és ennek lehetővé kell tennie, hogy első olvasatban megállapodást érjünk el annak érdekében, hogy a mobil műholdas szolgáltatások nyújtása mihamarabb lehetővé váljon.

Ez az ügy nagy európai siker, és jó munkát végzett, biztos asszony, mivel a jövőben a mobil műholdas szolgáltatást nyújtó rendszereket – mint amilyen a nagysebességű adatátvitel vagy a mobil televíziózás – európai szinten fogják kiválasztani. Ez a hatékonyság, a jobb gazdaságosság és a közösségi preferencia bizonyítéka.

Tisztában vagyunk a kompromisszummal. Hosszú utat tettünk meg, és üdvözöljük azt a tényt, hogy a Bizottság elfogadta a lakossági szolgáltatások növelését, hiszen mindegyik rendszernek kezdettől fogva az Unió területének a 60%-át le kell, hogy fedje, és az indulástól számított hét év múlva az egész területet. Örülök, hogy a lefedettség legfontosabb kritériuma a terület lett, és nem csak a lakosság, ami azt jelenti, hogy a vidéki és a távol eső területekre is juthat szolgáltatás. Ez olyasvalami, ami közel áll a szívemhez, mivel olyan vidéki területről származom, ahol sok időbe telt és telik a technológiai infrastruktúrák előnyeinek kiaknázása, mint ahogy az a nagy városi területeken lehetséges, és ez az egyenlő esélyeket jelenti a polgárok számára, legyenek bárhol is az Európai Unió területén.

Amint a Parlament elfogadja, és a Tanács jóváhagyja a szöveget, arra kérem a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a mobil műholdas szolgáltatást nyújtó rendszerek gyors, elfogadható áron történő létrehozásáért, amit figyelemmel kell kísérni. Ezek a szolgáltatások nagy pénzügyi és technológiai kihívással járnak, de azt jelentik, hogy Európának lehetősége van arra, hogy a műholdas szolgáltató rendszerek képében egy fejlett ágazattal szerelkezzen fel.

Végezetül, remélem, hogy európai gyártó cégeink merészsége és kiválósága képessé teszi őket arra, hogy eleget tegyenek ennek a politikai kompromisszumnak, ismét bebizonyítva óriási technológiai alkalmazkodási képességüket.

  Catherine Trautmann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Végre elérkeztünk az S sávról történő parlamenti szavazás estéjéhez, amit már oly nagyon sürgettek az üzemeltetők és a tagállamok többsége. Érzékeljük ezeknek a frekvenciáknak a jelentőségét, amelyeket eddig nem használtak, és amelyek mobil televíziózási, adatátviteli vagy sürgősségi szolgáltatási kapacitását most elismerték, és amelyek iránt a Parlament kifejezte külön elkötelezettségét.

Az igaz, hogy a módszer nem lehet optimális. Ez a fajta „impresszionista” szemléletmód, amely abból állt, hogy kis ecsetvonásokkal alkották meg a frekvenciatervet, megmutatta néhány korlátját. A távközlési szabályozási csomag vizsgálatakor igyekszünk majd ezt korrigálni. A mobil műholdas szolgáltatások tekintetében a végeredmény alapjában véve a politikai szándék és a gazdasági megvalósíthatóság között kínál egyensúlyt. A Parlament külön ragaszkodott a földrajzi lefedettség fokához, a tagállamok közötti, sőt tagállamokon belüli digitális szakadék kialakulásának kockázata elleni védelem érdekében. A „szépségverseny” kritériumainak súlyozása a Parlament és az európai polgárok aggodalmainak valós tükröződése, különösen a közszolgáltatások tekintetében.

Végezetül, a frekvenciák katasztrófa esetén történő, bizonyos mértékű igénybe vételének lehetősége egybevág a Nemzetközi Távközlési Unión belül jelenleg folyó megbeszélésekkel, ahol tavaly a világkonferencián vizsgálták meg a távközlésnek az emberi élet védelméhez való hozzájárulását.

A szocialista képviselőcsoport árnyékelőadójaként, hangsúlyoznom kell, mennyire kellemes volt Hall asszonnyal, előadónkkal dolgozni, akinek teljes eltökéltsége egyértelmű volt. Elismerően nyilatkozom a szlovén elnökség hatékony közreműködéséről is. Egy igazán nehéz feladattal esett át a tűzkeresztségen.

Végül, szeretnék elismeréssel adózni a biztos, Reging asszony elszántsága, a Bizottság szakszolgálatainak, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság titkárságának, valamint a két közös jogalkotó jogi és nyelvi szakértőinek technikai együttműködése előtt, akik lehetővé tették számunkra, hogy minőségi szöveget alkossunk. Örömmel elnököltem a két háromoldalú megbeszélésen, amelyek segítettek tisztázni a megvitatott és megoldott kérdéseket.

A Parlament a megegyezést kereste a Tanáccsal való megállapodás véglegesítése során, a műholdas műsorszórás, a gazdasági és ipari érdekek viszonylatában rövid határidőt szem előtt tartva. A pénzügyi befektetési szükséglet hatalmas és kockázatos, de mindannyian azt akarjuk, hogy sikerüljön. Ezért fejezem be felszólalásomat azzal, hogy felhívom az elnökséget és a Bizottságot, hogy halljuk kötelezettségvállalásukat arra vonatkozóan, hogy a szöveg elfogadásának és a pályázati kiírások közzétételének időbeosztását még a nyár előtt betartják.

  Jaromír Kohlíček, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Világűr-ügyekben jelenleg az Európai Unió az egyik legfontosabb partner. Egy műholdas rendszer Galileo műholdas navigációs rendszerhez történő felállításának ambiciózus terve erre elegendő bizonyíték. Minden műhold alapú rendszernek a kommunikációban ugyanazt a rádiófrekvenciát kell használnia 1980-tól 2010 MHz-ig, illetve 2170-től 2200 MHz-ig. Logikus, hogy az állásfoglalás az egyes országok töredezett szabályozásait egységes keretben próbálja egységesíteni, és egységes üzemletetési módot kíván létrehozni a kommunikációs frekvenciák kijelölésében. Egy adott műhold esetében minden uniós tagállamra nézve azonos frekvenciáknak kell lenniük. Ez megszünteti a káros interferenciát és ugyanakkor lehetővé teszi az ágazat e részének – azaz a műholdas kommunikációnak – az egységes fejlődését. Figyelembe véve, hogy a műholdas kommunikáció területén az Európai Unió jelenleg a világpiac 40%-át fedi le, világosan láthatjuk, hogy egy közös, megkülönböztetésmentes politika jelentősen erősítheti az Unió ezen ágazatban játszott fontos szerepét.

Véleményünk szerint, a javasolt megoldás a műszaki és gazdasági kommunikációs tényezők sokkal jobb fejlődését fogja eredményezni. Csak a 27 államon átívelő, egységes megoldás győzheti le a fennálló nemzeti közigazgatási akadályokat. Ez az ágazat munkalehetőséget kínál a szakképzett munkaerőnek, és ezért tanácsos az ágazat támogatása. Az egész GUE/NGL képviselőcsoport támogatja az állásfoglalást.

  Nikolaos Vakalis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy mennyire büszke vagyok az Európai Parlamentben most tárgyalt jelentéssel kapcsolatban végzett munkánkra.

Nem csak új technológiákról van szó. Egy egész sor új technológiai alkalmazás által játszott fontos szerepről beszélünk, mind az EU társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának megerősítésében, mind a hagyományos gazdaság tudásalapú gazdasággá való átalakításában.

Nevezetesen, az európai polgároknak ma átadott üzenetünk, hölgyeim és uraim, az, hogy az MMSZ rendszerek végrehajtásától számított hét éven belül az Unió legutolsó falujában lakó legutolsó lakos is élvezheti majd a műholdas és mobil földi szolgáltatásokat. Ez nagyon gyors internet kapcsolatot, mobil televíziózást, műholdas telefont, és mindenekfelett, katasztrófák esetén állami védelmet és segítséget jelent.

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban keményen küzdöttünk annak biztosításáért, hogy egyetlen régiót se zárjanak ki ezekből a szolgáltatásokból. Ha ez történne, az egyes tagállamok nagyvárosi központjai és kieső területei, illetve általában az EU különböző régiói közötti digitális rés szélesedne.

Befejezésül, őszintén gratulálok és köszönetet mondok az előadónak, Hall asszonynak, és az árnyékelőadóknak, a Parlamentben és a Tanácsban annak biztosítására vívott kampányukért, hogy ezek a nagyon fontos követelmények bekerüljenek a végleges jogalkotási szövegbe, amelyről holnap fogunk szavazni.

  Atanas Paparizov (PSE). – (BG) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni Hall asszonynak, az előadónak annak biztosítására irányuló erőfeszítéseiért, hogy minden tagállam uniós polgára hozzáférjen a mobil műholdas szolgáltatásokhoz.

A Parlament erőfeszítéseinek köszönhetően a páneurópai lefedettség kritériuma kapta a legnagyobb súlyt. A többi kritérium arra is ki fog térni, hogy az üzemeltetők által ajánlott rendszerek a legtávolabbi és ritkán lakott térségekben is nyújtanak-e szolgáltatást, vagy más, általános közérdekű szolgáltatást, mint például a polgári védelem és a katasztrófavédelem.

Az állásfoglalás valós lehetőségek alapját teremti meg a szolgáltatások egyéni és a vállalati felhasználói számára az olyan országokban, mint például az enyém, a Bolgár Köztársaság, amelyek nem az EU központi térségében helyezkednek el, arra, hogy hozzáférhessenek a páneurópai mobil műholdas szolgáltatásokhoz, beleértve a szélessávú internethez, a mobil multimédia alkalmazásokhoz, a polgári védelemmel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférést természeti és ipari katasztrófák esetén, és természetesen megkönnyíti az Európai Unió perifériáján lévő országok versenyképességének javítását.

  Anni Podimata (PSE). – (EL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Mivel a rádiófrekvencia-spektrum közvagyon, a piaci erők önmagukban nem tudják biztosítani mindenki számára a kommunikáció világát. A politika és a fogyasztói gazdaság együttes szemléletmódjára van szükség. A spektrum felosztásakor annak társadalmi, kulturális és gazdasági értékére kell koncentrálni, nem csak az MMSZ szolgáltatók jövedelmének vagy az állami bevételek növelésére.

Tisztelt biztos asszony! Bevallom, először csalódott voltam az MMSZ szolgáltatók kiválasztási szempontjai miatt, különösen az Unió földrajzi lefedettségének nyomorúságos 60%-a miatt, a páneurópai földrajzi lefedettség és a páneurópai szintű mobil műholdas szolgáltatás szempontjából. Az olyan országokban, mint Görögország, ahol sok hegy és sziget található, mindenütt nehéz a száloptikás hálózatokba való beruházás, és ezért képvisel nagy fontosságot az MMSZ szolgáltatás. Az MMSZ-szel lehetséges a teljes lefedettség biztosítása a tagállamokban. Ez megkönnyíti az életképes gazdasági fejlődést, a megreformált lisszaboni stratégia céljaival összhangban.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Hall asszonynak, és képviselőcsoportom árnyékelőadójának, Trautmann asszonynak. Közreműködésüknek és a Tanáccsal folytatott hatékony együttműködésüknek köszönhetően egy egyértelműen jobb állásfoglalásra irányuló indítványhoz jutottunk el.

  Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A Parlament értékelése alatt álló európai bizottsági határozat célja, hogy minden tagállamban megteremtsék a mobil műholdas szolgáltató rendszerekhez való hozzáférés harmonizált alapelveit. A közösségi megoldások iránti igényt nyilvánvalóan indokolja a műholdas kommunikáció határokon átívelő jellege. Nem szabad azonban elfelejtenünk a megoldás különös jelentőségét, amely azt kívánja tőlünk, hogy az ezután következő eljárásban megfelelő gondosságot tanúsítsunk. Különösen oda kell figyelnünk arra, hogy a kérdéses frekvenciasávok érzékelhető kiegészítést jelentsenek a földi bázisú mobil kommunikációs hálózatok mellett, főleg a digitális szakadékként ismert jelenséggel fenyegetett területeken. Egyszerűen nem szabad megengednünk a spektrum e részének túlzott szétaprózódását, és – ami még rosszabb –a várt gazdasági jótétemények elherdálását.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − (FR) Tisztelt elnök úr! Egyszerűen csak köszönöm, köszönöm a Parlamentnek, és köszönöm az előadónak, Hall asszonynak. Úgy vélem, méltóak voltak a műholdas ágazathoz, ehhez a gazdasági ágazathoz, de mindenekelőtt méltóak voltak az európai lakossághoz, akik élvezni fogják majd a mobil műholdas szolgáltatásokat: a telefont, az internetet, a televíziót, és a biztonsági szolgáltatásokat is, különösen katasztrófa esetén. Ezért itt olyan szolgáltatásunk van, ami nagyon fontos lesz a mi nagyszerű Európánk számára.

A Bizottság időközben igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a pályázók felhívásának lehető leghamarabbi közzététele érdekében, és a lehető leghamarabb a nyár vége előttöt jelenti.

Arra kérem ezért a Tanácsot, hogy gyorsan, nagyon gyorsan cselekedjen, hogy a miniszterek júniusra döntést hozhassanak, annak érdekben, hogy ezt követően mindent a helyére tehessünk, és a holnap – azt kell, hogy mondjam, lélegzetelállító sebességgel – meghozatalra kerülő európai parlamenti határozatokat az ipar és saját polgáraink érdekében átültethessük a gyakorlatba.

Köszönöm ezt a példás munkát!

  Fiona Hall, előadó. − Tisztelt elnök úr! Valóban nagyon jó érzés volt hallani a biztos asszonytól, hogy a Bizottság minden szándéka szerint még a nyár előtt tovább kíván lépni ebben az ügyben. Ez nagyon jó hír lenne, a polgárok és az iparág számára is.

Egyébként, egyszerűen szeretném mindenkinek megköszönni a vitában tett észrevételeit, és még egyszer elmondani, hogy ez nem lett volna lehetséges mindazok kiemelkedően jó együttműködése nélkül, akik a határozat megtárgyalásában részt vettek.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12 órakor kerül sor.

20. A nők és a tudomány (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Britta Thomsennek a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében készített jelentése a nők és a tudomány kérdéséről (2007/2206(INI)) (A6-0165/2008).

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök úr! Hadd fejezzem ki hálámat először is az Európai Parlamentnek, és különösen az előadónak, Thomsen asszonynak, a nők és tudomány kérdésével kapcsolatos bizottsági politika támogatásáért. Szeretném megköszönni az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadója, Dover úr konstruktív szemléletmódját is.

Egyetértünk a Thomsen asszony indokolásában foglaltakkal, miszerint a tudomány terén a nemek alapján történő megkülönböztetés megszüntetése az európai kutatási és akadémiai növekedés új, kiválóságot jelentő korszakának és az innováció fellendülésének előhírnöke. A Bizottság nagyon is tisztában van azzal, hogy komoly egyensúlyhiány áll fenn a női és férfi kutatók között. A rendelkezésre álló legfrissebb statisztikák azt mutatják, hogy a nők minden egyetemi tanszéken a végzősök több mint 50%-át képviselik, de az egyetemi tanároknak csak 15%-a nő. A tudományos, mérnöki és műszaki területeken ezek a számok: 34% végzős és 9% női egyetemi tanár. A Bizottság egyetért azzal, hogy ez a tehetségek és erőforrások komoly pazarlása, mivel ellentétes az egyenlőség elvével.

Az Európai Bizottság 1999 óta foglalkozik a kutatásban dolgozó nők hiányával. A Bizottság ötödik keretprogramjában a nők és a tudomány kérdésében végzett kutatásoknak és projekteknek nyújtott pénzügyi támogatást. 2003 óta teszi közzé a Bizottság a „She Figures” statisztikákat, amelyek a nők európai kutatásban betöltött szerepét mutatják. A következő kiadvány 2009-ben fog megjelenni.

Hogy a lényegre térjek: jelentésében Thomsen asszony támogatja azt a célt, hogy a keretprogram egyes bizottságaiban legalább 40% nő és 40% férfi legyen. Ez a nem kötelező erejű cél 2000 óta jelen van, és nagyon jó eredményeket hozott. Például a negyedik keretprogram idején a kutatási munkát értékelő bizottságokban résztvevő nők 10%-os aránya a hatodik keretprogramban 34%-ra nőtt. Ez azt mutatja, hogy amikor megfelelő hangsúlyt kap a probléma, akkor lehet haladást elérni, még akkor is, ha a célok nem kötelezőek. Sőt, a kötelező célok hosszú távon ellentétes hatásúak lehetnek, hiszen ez a férfiakkal szembeni megkülönböztetést jelzi, és a legtöbb férfi és nő nem ért egyet az ilyen célokkal.

A jelentés aláhúzza a foglalkoztatás megszakításának a női tudósok karrierjében okozott negatív hatását. Az Európai Kutatási Térség összefüggésében az Európai Bizottság osztja ezeket az aggodalmakat, és támogatja az olyan politikai intézkedések elfogadását, amelyek megkönnyítik a szakmai és a családi élet közötti jobb koordinációt. A női tudósok kapcsolatépítése is jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy több nőt vonzzanak a tudományba és a vezető állásokba. Ezért hoztuk létre a Női Tudósok Európai Platformját, amely katalizátorként szolgál, és szerepmodelleket hoz létre a tudományos kutatásban.

Egyik fő célunk a nők számának növelése a kulcsfontosságú kutatási pozíciókban. Ez közvetlenül kapcsolódik a tagállamok által 2005-ben elfogadott célhoz: az állami kutatóintézetekben a vezető pozíciók 25%-át nőknek kell betölteniük. Nemrég tették közzé a témában készült jelentést, amelynek címe: „Az útvesztő feltérképezése: több nő alkalmazása a legmagasabb szintű kutatásban”. Ez arra a következtetésre jut, hogy az átlátható és tisztességes értékelés önmagában nem elég a nők döntéshozói mechanizmusokban való képviseletének fokozására. Az uralkodó felfogások megváltozására van szükség. Szakemberek tesznek javaslatokat arra, hogy hogyan lehetne szélesíteni és nyitottabbá tenni a meglévő tudományos mentalitást és kultúrát, de most az a feladat, hogy ezt megvalósítsuk. Ezek a projektek a hetedik keretprogramban is folytatódnak, és most az Európai Kutatási Térség végrehajtásához is kapcsolódnak. A 2009 májusában, az EU cseh elnökségének égisze alatt tartandó konferencián meg fogják vizsgálni az utóbbi 10 év sikereit, és meg fogják határozni azokat a területeket is, ahol további erőfeszítésekre van szükség. Az Európai Parlament ebben való közreműködése felbecsülhetetlen lesz.

2006 márciusában fogadta el a Bizottság „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervet (2006-2010)”. Ez az ütemterv képezi a Bizottság cselekvési keretét, és abbéli elkötelezettségünk kifejeződése, hogy minden politikánkban támogatjuk a nemek egyenlőségét, mind befelé, mind kifelé. Prioritásaink a következők: a magánélet és a szakmai élet összeegyeztetése; a nők és a férfiak azonos arányú részvételének előmozdítása a politikai és a gazdasági, valamint a tudományos és műszaki döntéshozó testületekben; a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák megszüntetése az oktatásban, képzésben és a kultúrában, valamint a munkaerőpiacon.

  Britta Thomsen, előadó. − (DA) Tisztelt elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok. Örülök, hogy a nők kutatásban elfoglalt helyéről ma fontos napirendi pontként tárgyalhatunk, mivel úgy gondolom, hogy ez sarkalatos kérdés Európa számára a lisszaboni stratégia teljesítésének szempontjából. Európának több munkahelyet kell teremtenie; jobb munkahelyeket kell teremtenünk, és erősebbé kell válnunk a kutatásban és az innovációban. A nők mind a három feladatban jelentős részét képezik a megoldásnak. Több nőt kell munkába állítanunk, és több nőre van szükség a vezetői posztokon és a döntéshozó testületekben. Ha 700 000 kutatói állást akarunk létrehozni Európában az elkövetkező években, akkor jobban ki kell aknáznunk a női tehetségállományt is.

Általában véve, a jelentés elkészítésekor két célom volt. Először, fel akartam vázolni a jelenlegi állapotot. Mekkora a nők aránya a kutatásban, és miért ilyen rossz a helyzet? Másodszor, előre akartam tekinteni, és megoldásokkal és javaslatokkal előállni arra nézve, hogyan javíthatunk ezen a helyzeten. A helyzet jelenleg nem kielégítő. Az állami szektorban dolgozó kutatóknak csak 35%-át teszik ki a nők, a magánszektorban dolgozó kutatóknak pedig 18%-át. Ezen kívül – bár a nők közül kerül ki az EU diákjainak 50%-a, és 43%-uk doktori fokozatot szerez – csak 15%-uk tölt be vezető egyetemi tisztséget. Észrevehető torzulást láthatunk emiatt a nők döntéshozatalban és vezető tisztségekben való képviseletében.

Nemrég létrehozott intézményeink – mint például az Európai Kutatási Tanács – sem tudják teljesíteni ezeket az egyenlőségi feltételeket. A Kutatási Tanács 22 tagjából csak 5 nő. Azt a tényt is hangsúlyoztam, hogy a legtöbb európai országban még mindig észrevehető a nők alulreprezentáltsága a tudományos bizottságokban – íme, még egy példa a nők képviseletének hiányára a döntéshozó szervekben.

Jelentésem második – és talán érdekesebb – részéről, azaz az előretekintő megoldásokról és javaslatokról kicsit többet szeretnék mondani. Figyelmesen meghallgattam a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban tartott konzultációs folyamat során adott információkat, és az egyik felmerülő, egyértelmű dolog az volt, hogy ez mindenekelőtt a területre vonatkozó politikák felvázolásának a függvénye. Ha ezt a problématerületet nemzeti és intézményi szinten is elhanyagolják, semmi nem fog történni. Jelentésembe ezért bevettem a tagállamok és a Bizottság felé megnyilvánuló azon követelményt, hogy tűzzék ki célul, hogy minden felvételi és értékelő testület tagjainak legalább a 40%-a nő legyen. Úgy vélem, ez teljességgel nélkülözhetetlen. Ha meg akarjuk változtatni a helyzetet, biztosítanunk kell, hogy több nő üljön a döntéshozó testületekben, és így felülről lefelé lehet erőfeszítéseket tenni az új kultúra kialakításáért. Több nyílt felvételi eljárásra is felszólítottam. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a zárt felvételi eljárások nagyon a férfiakat pártolják, akik egymásra mutatva jelentik ki, hogy ő a legjobb jelölt.

Jelentésemben azt is világossá tettem, hogy nem hátrálhatunk meg a pozitív cselekvés előtt, ha olyan reményeket táplálunk, hogy viszonylag gyorsan korrigáljuk a helyzetet. Végül is adataink azt mutatják, hogy jelenleg természetes úton nincsenek pozitív fejlemények. Azt ajánlottam ezért, hogy egy különleges alapot különítsünk el a női kutatók támogatására, a kapcsolatépítésre és szerepmodellekre, mint egyszerű kezdeményezésekre történő összpontosításra, amelyek pozitív eredményeket hoztak a tagállamokban. Olyan egészen egyszerű kezdeményezések, mint egy kijelentés, hogy a nőket külön ösztönözzük a jelentkezésre, szintén jó eredményeket hoztak.

A jelentésben elvégzett munkám ezért megmutatja, hogy sok akadály létezik. Természetesen fontos, hogy vannak jó lehetőségek a kutatói élet és a családi élet összekötésére, azzal, hogy akár PhD hallgatóként is el lehet menni szülési szabadságra, de ez kultúra kérdése is. A kulturális akadályokat természetesen sokkal nehezebb képletben kifejezni, de a valóságban – akárcsak a konkrétabb akadályok – ez a torzulások némelyikére való koncentrálás kérdése. Most nem mondok többet, hanem várom a jelentéssel kapcsolatos észrevételeiket.

  Den Dover, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − Tisztelt elnök úr! Legnagyobb örömömre szolgál, hogy üdvözölhetek minden szót, amit a biztos úr ma este mondott, és hogy gratulálhatok Thomsen asszonynak, aki ennek a nagyon fontos témának az előadójaként csodálatos munkát végzett. Élvezet számomra, hogy az ülésterem jobbközepén ülve tapsolhatok egy, a másik oldalról, és egy másik országból jövő szocialistának, és minden jót kívánhatok neki, mert kiegyensúlyozta az egész megközelítést, kiemelte az arra vonatkozó legfontosabb tényeket, hogy a hölgyek a fiúkat megelőzve érnek a tinédzserkorba.

Intelligensebbek, keményebben dolgoznak, tudnak alkalmazkodni, és mégis, amikor a felsőoktatásba kerülnek, a kutatói pályafutás kezdetéhez, akkor néha elkallódnak. Ez gyakran az otthonról, személyes életükből jövő nyomás miatt van így. Thomsen asszonynak igaza van a jelentésben és ma este, hogy ezekre a problémákra kell koncentrálni és összpontosítani.

A jelentésben konstruktív ötletek vannak. Az egyetlen dolog, amitől tartózkodom, az a nők adott százalékos arányára vonatkozó egyedi célkitűzések megállapítása, amelynek el kellene érnie ezt vagy azt a mértéket, ilyen vagy olyan pozíciót. Ez túlzottan előíró jellegű. Másrészről azonban a jelentés teljes támogatásomat élvezi. Megtisztelve éreztem magam, hogy én készíthetem el az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményét. Köszönetet mondok a főjelentés és az én véleményem árnyékelőadóinak, maradéktalan együttműködésükért. Ez egy olyan jogszabály és jelentés példája itt az Európai Parlamentben, amely biztosítja, hogy a tőlünk telhető legjobbat lehet látni, amint egymással együttműködve a kutatási ágazat igényeire összpontosítunk.

Azzal fejezem be, hogy egyik kollégámmal, a holland Lambert van Nistelrooijjal múlt csütörtök este elmentünk az Oxfordi Egyetemre. Minden tudós, minden kutató nő volt. Ezt erősen üdvözlöm.

  Elnök. – Nagyon köszönöm, Dover úr. Külön köszönöm annak fényében, hogy, Dimas biztos úron kívül Ön az egyetlen férfi, aki a ma esti vitában felszólalásra jelentkezett. Csak női felszólalóink vannak.

  Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SK) Nagyon köszönöm, elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy a PPE-DE képviselőcsoport árnyékelőadója, Sartori asszony nevében, és saját nevemben is gratuláljak Thomsen asszonynak. Azt szeretném mondani, hogy a nők és a tudomány helyzete összehasonlítható a nők és a politika helyzetével, bár a tudomány területén a nők kicsit jobban képviseltek. Ez annak ellenére van így, hogy az egyetemen végzettek mintegy 60%-a nő. A tudományos karrier többet jelent egy kilenctől ötig tartó munkahelynél. Egy erős versenyképességi szempont is jelen van: a nőknek gyakran jobban kell teljesíteniük a férfiaknál ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Egy idősebb kolléganő hívta fel a figyelmemet erre a tényre sok évvel ezelőtt, tudományos pályafutásom kezdetén.

Vajon az-e a helyes kérdés, hogy miért annyira alulreprezentáltak a nők a tudományban, miért csökken egy idő után a fiatal női tudósok száma, és miért veszítjük el ennek következtében a tehetséges tudósokat? A munka és a családi élet összekapcsolási lehetőségeinek a megteremtése létérdek a tudós nők számára. E tekintetben különösen fontos a barcelonai célok elérése. Ha azt várjuk a nőktől, hogy sikeres tudósok legyenek, akkor a rendelkezésükre álló eszközöknek megbízhatónak, elérhetőnek, elsőrangúnak, a tudományos munka jellegének és szükségleteinek megfelelőnek, és kellően rugalmasnak kell lenniük.

Meg kell azonban fontolnunk a tudomány és fejlesztés általános támogatásának a kérdését is. Ha a fizetés az alacsony és a legalacsonyabb között ingadozik, senki nem várhatja el, hogy ezek a szakmák vonzóak legyenek a családalapító fiatal nők, vagy éppen fiatal férfiak számára. Ez egyes országokban – nevezetesen az új tagállamokban – valós probléma, ahol a tudomány és a kutatások támogatása még a GDP 1%-át sem éri el. Hadd fejezzem be azzal, hogy a helyzetet a feltételek megváltoztatásával kellene megoldani, nem pedig kvóták felállításával.

  Zita Gurmai, a PSE képviselőcsoport nevében. – (HU) Tisztelt elnök úr, képviselőtársaim, biztos úr! A nők felsőoktatásban való részvétele látványosan növekedett az elmúlt évek során. Ez azonban nem eredményezte a nők és férfiak arányának javulását a tudományos területeken. A műszaki tudományok terén is nőtt a nők száma az elmúlt 20 évben, azonban korántsem annyira, mint más szakmákban és tudományterületeken.

A nehézségek miatt a női tudósok igen nagy aránya adja fel a tudományos pályát, ami elfogadhatatlan és ésszerűtlen. Nehezebb a nők szakmai előrejutása. Különbség mutatkozik a bérekben. Alacsonyabb a nők képviselete a tudományos intézményekben. Választás elé állítják a női kutatókat: karrier vagy család. A nők tudományos pályájának családi okokból történő időleges megszakítása előmenetelüket megnehezíti. Alkalmazni kell a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésének rendezésére irányuló legjobb gyakorlatokat.

A lisszaboni stratégia is megköveteli, hogy a kutatás–fejlesztés területén is érvényesüljenek a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjai. Hatékonyabb lépéseket kell tennünk a tudomány minden területén, átláthatóvá kell tenni a felvételi eljárásokat, a szakmai előrejutás kereteit. Törekedni kell az egyetemi és nem egyetemi kutatási területeken és a vezető testületekben a nemek közötti egyensúly biztosítására.

A jelentés kiváló, elfogadásra javaslom. Gratulálok Britta Thomsen képviselőtársamnak, aki kutatóként komolyan foglalkozott ezzel a területtel. Köszönet érte.

  Siiri Oviir, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ET) Tisztelt biztos úr, elnök úr, hölgyeim és uraim! Az élet a mai világban egyre inkább kötődik a tudományhoz és a technológiához, mind az új vagy jobb termékek és szolgáltatások, mind a műszaki fejlődés révén. Európa tudós női kétségtelenül hozzájárulnak ehhez a folyamathoz.

Már megállapításra került itt, hogy az egyetemi hallgatók között több a nő, mint a férfi, és ez igaz a mesteri és doktori fokozatok megszerzésben résztvevő hallgatókra is – több a nő. Ugyanakkor hétszer kevesebb nő dolgozik a tudományos és oktatási intézmények vezetői szintjein: az átlag 15%. Miért van ez? A tudományos világ évszázadokon keresztül elsősorban férfiakból állt. Ezt azzal az érveléssel igazolták, hogy igazi tudásra az objektív módszerek és a logikai vita pontos alkalmazása révén lehet szert tenni, ami kevésbé természetes a nők, mint a férfiak számára.

Az a tény, hogy a tudományos testületek mai is elsősorban férfiakból állnak, önmagában inkább a férfiasság beépítését jelenti a tudományos gondolkodásba, semmint a fenti indokolást. Akadémiai kutatások kimutatták, hogy az az elképzelés, hogy az objektivitás és a férfiasság közé egyenlőségjel tehető, csak mítosz. A mai valóság azonban az, hogy ez a mítosz kétségtelenül befolyásolja a foglalkoztatás eloszlását és a tudományos kutatások finanszírozásával összefüggő döntéshozatalt.

Ez a lekicsinylő hozzáállás a média révén is erőt nyer, ahol a nőket egydimenziós, tendenciózus módon ábrázolják. A nőket a médiában gyakran régies pozíciókban, főleg nőegyletek tagjaiként mutatják be, nem pedig saját területük szakembereként. Ugyanakkor nem sokat tettünk a helyzet megváltoztatásáért és a nők jobb foglalkoztatási lehetőségeinek javításáért. Ennek a társadalomban széles körben elterjedt szemléletnek a megváltoztatásához a legkorábbi szakaszokban kell elkezdenünk mindkét nemnél szót emelni a tudományért, mint érdekes és vonzó területért. A gyermekkönyvek képei, amelyek kötényes nőket és űrhajóban ülő férfiakat ábrázolnak, el kell, hogy tűnjenek.

Támogatom a jelentésben javasolt pozitív intézkedéseket a tudós nők bátorítására és támogatására, függetlenül attól, hogy ez a női tudósoknak szánt pályaválasztási tanácsadás vagy a lányok és nők tudományos karrier iránti érdeklődését támogató program formájában valósul meg. Nem tudom azonban támogatni a nemeken alapuló mechanikus kvótákat, mivel ezek egy egyedi időszakhoz kötnek bennünket, és minőség helyett mennyiséget eredményezhetnek. Köszönöm az előadó összefogott munkáját és elnézést kérek.

  Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! A nemek egyenlősége az Európai Unió értéke és célja. Mindazonáltal, bár sokat írtak róla, a megkülönböztetés napi szinten fordul elő.

Az érzékelt egyenlőség sajnos a tudományban is létezik. Tudjuk, hogy a fiúknál több olyan lány végez a középiskolákban, akiknek magasabbak a felsőoktatásba való bejutási esélyei, és több fiatal nőnek van felsőfokú képzettsége, mint fiatal férfinak. A nők ezért jól képzettek, de az egyetemi diploma megszerzésével elérik az üvegplafont. A számok kijózanítóak: az egyetemi tanároknak csak 15%-a nő. A vezető beosztásoknak csak a 15%-át töltik be nők, bár az egyetemi diplomások többsége, és a doktori címet megszerzők fele nő.

A bérezésben megnyilvánuló megkülönböztetés is előfordul a tudományban: a tudományos kutatásokról határozó bizottságok tagjainak kevesebb, mint 20%-a nő. Szinte előre feltételezhető, hogy minél több pénzt költenek egy kutatási projektre, annál kevesebb nő fog részt venni benne.

Mire van akkor szükségünk, ha a szép szavaknál többet akarunk tenni az egyenlőségért, ott vannak a kvóták – de ezeknek ambiciózus kvótáknak kell lenniük, hogy valóban elérjenek valamit. A nemek közötti egyenlőségnek minden tudományterületen meg kell nyilvánulnia, és ennek az egyenlőségnek az alulreprezentált nem, azaz a nők legalább 40%-ára kell vonatkoznia, és nem csak 25%-ukra. Ezért, ha változást akarunk, pontosan ezt a nagyra törő célt kell kitűznünk.

Befejezésül hadd említsek meg egy másik, a szívemhez közel álló témát: tudjuk, hogy 2010-re 700 000-rel kevesebb kutató lesz az Európai Unióban. Minden erőfeszítést meg kell ezért tennünk annak megakadályozására, hogy az Európai Unió tudományos hulladéklerakóvá váljon. A rendkívül tehetséges lányokat mégis nagyon korán elhanyagolják. A tehetséges fiatal nők ösztönzése olyan ügy, ami nagyon közel áll a szívemhez, és arra kérem az előadót, hogy erre fektessen nagyobb hangsúlyt!

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Hazámban, Lengyelországban, a nők közötti átlagos képzettségi szint magasabb, mint a férfiak átlagos képzettségi szintje. Fizikusként, a Varsói Egyetem alkalmazásában, nem tapasztaltam semmilyen, nemek alapján történő megkülönböztetést. Megalázónak tartottam volna, ha szakmai státuszomról nem a tudásom és szellemi képességeim, hanem valamiféle másodlagos tulajdonság, mint a nem alapján döntöttek volna.

Munkája és a felfedezés iránti szenvedélye révén Marie Skłodowska-Curie olyan eredményeket ért el, amelyekért kétszer is megkapta a Nobel-díjat. Az én egyetemem rektora, Lengyelországban rangban az első, szintén nő, fizikaprofesszor.

Az a valóság azonban, ami a tudomány világában a nők helyzetét vezéreli, nem mindenütt egyforma. Nyilvánvalóak a problémák, amikor azt halljuk, hogy az Európai Unión belül, az állami szektorban és a felsőoktatásban a tudományos munkatársaknak csak 35%-a nő, és ez mindössze 18% a magánszektorban. Ez időnként annak az eredménye, hogy a családi kötelezettségeket a tudomány hívása elé helyezik, de nem mindig.

A jelentés 2. és 3. bekezdésében foglalt következtetések véleményem szerint fontosak. Valójában az oktatás első szakaszában a legkönnyebb kimutatni, hogy bár a tudomány lehet hogy nehéz, de mindig magával ragadó, és ezért érdemes erőfeszítést tenni azért, hogy felfedezzük a számunkra érdekes dolgokat, és amit csak a tudomány révén érhetünk el. Mindenkit érdemes bátorítani, aki érdeklődik a tudományos munka iránt; sok nő rendelkezik ilyen képességekkel, és kár lenne egy ilyen potenciált kihagyni. A 3. bekezdésben említett példák valamennyire itt is érvényesek, jelezvén, hogy ha megteszik ezt az erőfeszítést, lesz eredménye.

A lisszaboni stratégián belül, de attól függetlenül, mérhetetlenül fontos az emberekbe és oktatásukba való beruházás. Ez növeli az emberek munkaerő-piaci lehetőségeit. Ez a nagyon egyedi, a tudomány szférájában lévő munkaerőpiacra is igaz. Ezért minden, az oktatási intézmények között működő, a szakmai tekintély növelését célzó gyakornoki és csereprogramnál és hasonló lehetőségnél fontos, hogy a bejutási feltételek ne legyenek megkülönböztetőek.

  Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönetet mondok az előadónak, Thomsen asszonynak, hogy hangsúlyozta a tudományban és a kutatásokban fennálló egyenlőtlenség problémáját. Az egyenlőtlenség átitatja a társadalmat. Többek között a nőszervezetek elkötelezettsége és véleményformálása révén azonban az egyenlőtlenség tudatosítása sok ágazatban megnőtt és sokan felismerték ennek a társadalom egészére ható negatív következményeit. De ez pont a tudományos közösségben sokáig rejtve maradt. Ezért ez a jelentés különös jelentőséggel bír.

Bár az EU hangsúlyozza a kutatásnak a gazdasági fejlődésben betöltött szerepét, a kutatást továbbra is sok esetben csak az egyik nem számára tartják fenn. Az állami szektorban a kutatók 35%-a nő, a magánszektorban csak 18%-uk. Az Európai Kutatási Tanács Tudományos Tanácsának 22 tagja van, ebből öten vannak nők.

Ez a jelentés ráirányítja a figyelmet a problémára, de véleményem szerint nem eléggé. Törekvésünk szintjét még magasabbra kell emelni.

Az egyenlőségről folytatott párbeszéddel kapcsolatban van egy észrevételem: azzal kell folytatnunk az egyenlőség igényének védelmezését, hogy azt mondjuk, hogy a gazdasági növekedés és fejlődés érdekében van rá szükség. Mikor leszünk képesek azt mondani, hogy az egyenlőség saját jogán létező cél, amit nem kell gazdasági fogalmakkal megvédeni? Az egyenlő jogok emberi jogok!

  Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Úgy tűnik, a nők tudományban játszott szerepe különböző az egyes uniós tagállamokban. A kommunizmus nagyon nehéz évei alatt a lengyelországi nők sokkal korábban juthattak tudományos és politikai jogokhoz, mint a régi EU sok más országában. A probléma korábban – és még ma is – sokkal inkább a rossz gazdasági helyzet volt, valamint a tudományos kutatásnak juttatható források homályos kritériumai, többnyire nemektől függetlenül.

Ezen akadályok ellenére sok nő van, aki, feleségként és anyaként, fontos társadalmi tisztséget tölt be, miniszterek, igazgatók, felsőoktatási intézmények dékánjai és egyetemi tanárai, vagy orvosok, anélkül, hogy úgy éreznék, megkülönböztetik őket a férfiakkal szemben. Azzal ellentétben, amit a harsány feministák mondanak, hazámban általában tisztelet övezi a nőket; nincsenek komplexusaik, sőt, tisztában vannak saját értékeikkel és erejükkel, abban a tudatban, hogy a férfiakkal együttműködve fontos szerepet töltenek be az élet minden területén, miközben a legmagasabb értéket tulajdonítják az élet védelmének, védelmezik a házasságot és a családot, és más kiemelkedő értékeket.

A női hallgatók aránya folyamatosan emelkedett, és 1990-re már 51% volt. A jelentések szerint a közép-kelet európai uniós országokban a tudományos munkatársak 38%-a nő, bár nagy részüket olyan területeken alkalmazzák, ahol a tudományos kutatásra fordított kiadások alacsonyak. Ezért jogosnak látszik a javaslat, hogy több forrást kell biztosítani, kiegészítve ezt a tudományos munka vállalására ösztönzéssel, a nők pozíciójának további megerősítése mellett, különösen a családi és szakmai élet összeegyeztetését lehetővé tévő jogszabályok révén, beleértve az otthoni munkavégzés pénzügyi és társadalmi elismerését is, valóban szabad választási lehetőség megteremtésének a céljával, de a kiválóság meghatározásának bármilyen egyenértéke vagy változása nélkül.

A vezető beosztásokban fennálló százalékos megkülönböztetés ahhoz köthető, hogy a jelentős szellemi és fizikai erőfeszítés túl nagy megterhelést jelent, és a nők képviseletét úgy kellene a gyakorlatba ültetni, hogy elismerjük és hasznosítjuk tudásukat és egyéni fogékonyságukat, a jogi és gazdasági feltételek és támogatási infrastruktúra javítása mellett, ami megkönnyíti a családi élet és a foglalkozás összeegyeztetését.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A lisszaboni stratégia céljainak elérése érdekében, az Európai Unióban elsőbbséget kell adni egy széles tudósbázis megteremtésnek, amely képes lesz a legmagasabb nemzetközi szinten minőségi kutatásokat végezni. A nők részvétele a tudományban nem felel meg a kutatási igényeknek, pedig a nők magasabb iskolázottságot érnek el, mint a férfiak, és több nő van a felsőoktatásban, mint férfi. Ezért szükséges, hogy a vezető beosztású tudós nők oktatására és támogatására koncentráljunk, és a tehetséges nőket a tudományos pályafutásra ösztönözzük oly módon, hogy jó lehetőségeket teremtünk a minőségi tudományos munkára és megfelelő karriert és fizetést nyújtunk. Még mindig léteznek akadályok, amelyek visszatartják a nőket a tudományos munkában való részvételtől. A pszichés tényezők és a nők körében az időnként elégtelen szolidaritás szintén szerepet játszanak.

Tény, hogy a női kutatók nehezebben tudják összeegyeztetni a munkát és a családi életet, mint a férfiak. A tudományos pályafutás megszakítása a nőknél családi okok miatt negatív hatással van karrierkilátásaikra. Mivel a tudományos munka megállás nélkül folyik, előnyös lenne, ha a nők otthonról is dolgozhatnának, kivéve, ha munkahelyi jelenlétük nélkülözhetetlen. A mobilitási problémákat tapasztalók többsége nő, mivel általában a nők feladata a gyermekek, idősebb emberek vagy más eltartottak gondozása. A nők üdvözölnék a tudományos intézetekben működő gyermekgondozási lehetőségeket.

Úgy gondolom, a kvóták nem oldják meg a női tudósok hiányának a problémáját, ha maguk a nők nem akarnak változtatni ezen a status quón. Megfelelő feltételekkel kell rendelkezniük, magabiztosabbnak kell lenniük, és szolidaritást kell tanúsítaniuk egymás iránt. Bízom abban, hogy a hetedik keretprogram és a tudományos kutatási programok támogatni fogják azokat a projekteket, amelyek tudományos pályafutás választására ösztönzik a nőket. Fontos, hogy a projekt-kiválasztási rendszerek átláthatóak legyenek, és ezért kell egyenlően képviseltetniük magukat a nőknek az értékelő testületekben és döntés-előkészítő bizottságokban.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Bár az Uniós hallgatók több mint 50%-a nő, és 43%-uk szerez doktori fokozatot, átlagos szinten csak 15%-uk van vezető egyetemi beosztásban, és a kutatók között is kisebbségben vannak. Az állami és felsőoktatási ágazatban átlagosan 35% a női kutatók aránya, a magánszektorban pedig csak 18%.

Elemzések azt mutatták, hogy a meglévő felvételi rendszerek nem nem-semlegesek. A vezető pozíciókba törekvő nők számára létező „üvegplafon” jól dokumentált, és a gazdaság minden területére hatással van, különösen a tudományhoz és a technológiához kapcsolódókra. A Bizottságnak és a tagállamoknak a lehető leghamarabb átlátható felvételi eljárásokat kell bevezetniük a nemek kiegyensúlyozott arányának biztosítására a felvételi testületekben.

Mivel a kutatás döntő fontosságú ágazatot képvisel az Európai Unió gazdasági fejlődésében, és Európának 700 000 új kutatót kell felvennie a növekedést és fejlődést célzó lisszaboni stratégia teljesítésének részeként, nagyon fontos, hogy a tudományt olyan területként programozzuk, amely mindkét nem számára nyitott, és biztosítsuk a nők megfelelő képviseletét a tudósok között. E cél elérése érdekében létfontosságú a megfelelő munkafeltételek biztosítása, amelyek a szakmai és a családi élet közötti zökkenőmentes illeszkedést lehetővé tévő infrastruktúra mentén alkalmasak lesznek a tudós nők számára.

Végezetül, gratulálni szeretnék az előadónak, Thomsen asszonynak a kiválóan megfogalmazott anyaghoz.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
Alelnök

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Sajnálatosan, az EU által elfogadott jogi aktusok, az általunk tett nyilatkozatok és vitáink ellenére, többek között a tudományos kutatás szférájában, továbbra sem kielégítő a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése.

Bár nagy számban tanulnak nők az EU egyetemein, a magánszektorban a kutatóknak csak a 18%-a nő, a vezető egyetemi beosztásokban dolgozó kutatóknak pedig mindössze 15%-a. A kormányzati és felsőoktatási ágazatokban a nők aránya csak 35%. Ezenkívül, a tudományos kutatásban dolgozó nőket sokkal rosszabbul fizetik, mint férfi kollégáikat, munkájuk pedig többnyire inkább tanításból áll, mint kutatásból, ami ritkán hoz nekik elismerést.

Arra buzdítom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a tudományos pályafutást megcélzó nők támogatására tett erőfeszítéseiket. Annak megfontolásakor, hogy hogyan segíthetjük őket, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a családi szempontot, a rugalmas munkaidőt, a gyermekgondozási intézmények és a család rugalmasságának fejlesztését.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Mivel magam is tudományos háttérrel rendelkezem, üdvözlöm a tudományos és műszaki területeken dolgozó nőkről szóló, fontos vitát. Elvileg egyetértek Thomsen asszony jelentésével, mely a nők tudománybeli alulreprezentáltságát okozó akadályokat próbálja meg beazonosítani, és egyetértek azzal, hogy Európában a legtöbb oktatási rendszer továbbra is fenntartja a nemekről alkotott sztereotípiákat.

Jelentése megemlít a területen, és sajnálatos módon sok más szakterületen is a nők alulreprezentáltságában közreműködő egyéb tényezőket is. E tényezők közé tartozik a pályafutás családi okok miatt történő megszakításának negatív hatása, a mobilitás korlátai a családi kötelezettségek miatt. Üdvözlöm a Bizottsághoz, és még inkább a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy több fronton – az oktatásban, gyermekgondozásban, társadalombiztosításban, szülési szabadság területén – is tegyenek pozitív intézkedéseket, és bocsássanak rendelkezésre megfelelő finanszírozást a további karriert tervező nők kilátásainak javítására a családalapítás utáni tudományos pályafutás elkezdéséhez, vagy az abba való visszatéréshez.

Kompetens nőkre van szükségünk a társadalom minden szintjén – és a politikában is szükségünk van tudományos háttérrel rendelkező nőkre –, de úgy vélem, soha nem fogjuk ezt a nemek részvételére vonatkozó kvóták felállításával elérni. Ehelyett a felvétel nagyobb átláthatóságát, a mentori rendszereket, a tudós nők közötti kapcsolatok erősítését, a női kutatók mint szerepmodellek támogatását, és természetesen megfelelő finanszírozást kellene megcéloznunk a tudományban dolgozó nők ösztönzésére, miközben fenntartjuk a korrektséget és az egyenlőséget. Úgy vélem, a legtöbb tudós nő egyetértene ezzel.

2003-ban hazámban, Írországban felállították a Tudományos, Mérnöki és Műszaki (SET) Bizottságot annak érdekében, hogy olyan stratégiákra tegyen ajánlásokat, amelyekkel növelhető a középiskolai tudományos tantárgyakra és magasabb szintű matematikaoktatásra felvett nők és lányok száma, és növelhető azoknak a nőknek a száma, akik a felsőoktatásban a tudományos, mérnöki és műszaki tárgyakat választják. A bizottság elnöke a dublini Trinity College professzora, Jane Grimson, aki saját jogán kiváló akadémikus.

Van egy, WITS – Women in Technology and Science (Nők a Technológiában és a Tudományban) nevű szervezetünk is, amelyet 1999-ben alapítottunk. Működik a Wiser Workforce Project (Bölcsebb Munkaerő Projekt), amely egy, a tudós nők munkába való visszatérését támogató kezdeményezés. Létezik a Science Foundation Ireland (Írországi Tudományalapítvány), amelyet négy, a nőknek az ír tudományos és mérnöki területeken fennálló alulreprezentáltságának kezelésére indított program céljára hoztak létre.

Végezetül, e programok célja olyan fenntartható mechanizmusok és gyakorlatok kifejlesztésének az ösztönzése és támogatása, amelyek biztosítják, hogy a női kutatók egyenlő esélyekkel versenyezhessenek, tudományos szakértelmük, tudásuk és képességeik alapján.

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Tisztelt elnök úr, biztos úr! A nők és a tudomány című jelentés nagyon jól körülhatárolt, és a nőknek az egyik legfontosabb fejlődési folyamatban, a tudományos kutatásban való részvételével foglalkozik. Fontosságát meghatározza az a tény, hogy körülírja a tudományos fejlődés struktúráját, és egy kulcsfontosságú témában, a tudományos területek humánerőforrás-összetételében nyújt megoldást. A nők fontos szerepet játszanak az egyetemeken, a kutatóintézetekben és a magánszektorban. A nők részvételnek nem kielégítő mértéke a tudomány vezetői és döntéshozói szintjein, a PhD fokozattal, egyetemi tanári állással vagy akadémiai tagsággal rendelkező nők alacsony arányának okai az általános sztereotípiák, valamint a nők tudományos karrierhez vezető útján felbukkanó nehézségek.

Amire szükségünk van, az a rugalmas munkaidő, a nőket támogató szolgáltatások létrehozása, a választási és önmegvalósítási lehetőségek megteremtése. A nők tudományban betöltött nagyobb szerepét nem szabad csak egy újabb, a nemek közötti esélyegyenlősséggel foglalkozó politikának tekinteni. Ez egy küldetés, ami jobban kihasználja a nőkben rejlő nagy lehetőségeket, anélkül, hogy átesnénk a ló túloldalára. A tudomány iránti odaadásuk miatt nem szabad, hogy a nők feladják természetes családalapítási és anyasági szándékaikat. A tudományban dolgozó fiatal nőknél a kettős prioritás elvének kell érvényesülnie: család is és karrier is.

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Úgy vélem, célunk azonos, el akarjuk érni az egyenértékűséget, de nem egyhangú a véleményünk ennek elérési módját illetően.

Tisztelt biztos úr! Az Ön statisztikái nagyon jól összeállítottak, azt bizonyítják, hogy hosszú és fáradságos az út, és helyesen járt el a kvóták bevezetésével a bizottsági kinevezések terén, mert proaktív politika nélkül nem fogunk nőket találni, mivel ahhoz, hogy megtaláljuk őket, először az kell, hogy meg akarjuk találni őket.

Minél magasabbra kúszunk a ranglétrán, annál inkább jellemző a szűkszavúság a nők kinevezése körül, és ami teljesen hibás és illogikus, az az, hogy az oktatási ágazatban általában a nők vannak többségben, hiányoznak viszont az egyetemi környezetből.

Miért van ez így? Azt hiszem, egy elemzésre lenne szükség. Fel kell hívnunk a tagállamokat, és esetleg a biztos úr némi nyomást gyakorolhatna a tagállamokra annak érdekében, hogy bizonyos fokú teljesítményértékelést kellene végezni az egyetemeiken fennálló helyzet tisztázására.

Az egyetemi tanárokra vonatkozó kiválasztási eljárások nem mindig működnek azonos kritériumokkal. A nőknek mindig felteszik a kérdést: „Hogyan oldja meg a gyermekekről való gondoskodást?” A férfiaktól ezt sosem kérdezik meg, és ezért ebben a vitában mind a gyermekkel kapcsolatos feladatokról beszélünk. Akkor is így lenne ez, ha a férfiakról beszélgetnénk? Miért van az, hogy nem fordítjuk meg a problémát, sőt, ez nem is probléma. A család óriási élvezet, kincs, a férfiak számára is, miért ne változtathatnák meg a szemléletünket?

Úgy vélem, az egyetemi tanárok kinevezését felül kellene vizsgálni, az eljárással és a feltett kérdésekkel együtt annak érdekében, hogy az új technológiák terén haladást érjünk el, a Bizottságnak célzottan kellene cselekednie. A kiválósági szempontokat illetően, nem hiszem, hogy azokból engedni kellene.

  Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Kedves kollégák! Három dolgot kívánok elővezetni, nagyon röviden. A volt szocialista országokban még dramatikusabbnak tűnik a helyzet, amióta a korábbi, a nemek esélyegyenlőségével foglalkozó politika a nők egy olyan jelentős rétegének kialakulásához vezetett, akik aktívak voltak a tudomány területén. Ellenkezőleg: az átalakulás a kutatásra szánt pénzek brutális csökkenését, és a kutatók számának hanyatlását hozta magával. A tegnap női kutatói ma már biztosítási kötvényeket árulnak, köztisztviselők, vagy elhagyták szülőhazájukat, ennek többszörös negatív következményeivel: a humán erőforrások pazarlása, nagyfokú elégedetlenség, és a fejlődés korlátai.

A másik dolog az, hogy ma a tömegkommunikáció, a közönségkapcsolatok és a hirdető cégek tevékenysége jelentős, többek között gazdasági szerepet játszik a bruttó hazai termékben. A humán- és társadalomtudományi kutatásokra támaszkodnak, ahol sok nő dolgozik. Mindazonáltal, a tudományok hagyományos hierarchiája nem biztosít nekik elegendő társadalmi elismerést, és közvetett megkülönböztetésként működik az ezeken a területeken kutató nőkkel szemben.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Thomsen asszony jelentése saját tapasztalataim alapján is érzékeny szempontot érintett. Akkor doktoráltam a Sorbonne-on, amikor már három gyermek anyja voltam, a férjemnek pedig négy gyereke volt. El kellett vágnom magam a további kutatások világától. Az akadémiai kiválóság a vérében van az embernek, és boldogtalannak érzi magát, ha arra kényszerül, hogy elhagyja. Be kell, hogy valljam, hogy sokkal később, amikor még több gyermekem volt, egy kimondottan anyák számára programot kínáló német egyetem lehetőséget adott arra, hogy folytathassam a kutatásaimat, amit önként folytattam egészen mostanáig. Tehát, vannak lehetőségek, és ezért a családi szempontot is bele kell venni a kutatási programok és kutatói állások tervezésébe, a humán erőforrások teljes kihasználása érdekében. Úgy vélem, a kötelező érvényű célokra így a továbbiakban nem lesz szükség, és a nők kutatásokhoz való hozzájárulásáról alkotott felfogás megváltozik.

Emiatt szükséges a tervezés, hogy a nőket szakmai életük adott szakaszában el tudják fogadni. Amiatt a néhány év miatt, amikor egy nőnek nincs más választása, mint hogy ki legyen zárva, egész életére megfosztják a tudományos világ örömétől, a társadalom pedig elveszíti azt, amit egy nő kínálhatna. A női kutatóknak ezért meg kell adni a programokban való részvétel lehetőségét. Egy későbbi szakaszban pedig a nők kutatási programokban való részvételének kell az egyetemek egyik minőségértékelési szempontjának lennie.

Szeretném emlékeztetni Önöket a tavaly előterjesztett jelentésünkre, amelyben azt mondtam, hogy a diploma előtti időszaktól felfelé lehetővé kell tenni a szakmai és a családi élet összekapcsolását.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Gratulálok képviselőtársam rendkívül jó jelentéséhez. Létfontosságú a tudományos kutatásokban való fokozott részvétel, ha meg akarjuk valósítani a lisszaboni stratégia elveit. Amint azt az előadó hangsúlyozza, Európának 700 000 új kutatóra van szüksége, ha a stratégia elveit át akarjuk ültetni a gyakorlatba. Úgy vélem, a nők bevonása és a bennük rejlő lehetőségek azt jelentik, hogy jelentős részarányát fogják képviselni ennek a csoportnak.

Aggódom azonban azon javaslat miatt, hogy biztosítsuk a nemek egyenlő arányát az értékelő és felvételi bizottságokban. Politikusnőként nem szeretném, ha ténykedésemet kizárólag nemem prizmáján keresztül értékelnék. Jobban örülnék, ha a munkám minősége és eredménye határozná meg, hogyan dolgozom.

Érdekes javaslat, hogy fokozzuk az érdeklődést a továbbtanuló fiatalok körében az egyedi és műszaki területek iránt. Ezt olyan tevékenységnek kellene kísérnie, ami a tudományt érdekes munkaterületként és szakmai fejlődési lehetőségként mutatja be mind a nők, mind a férfiak számára. Úgy érzem, hogy a szakmai pályafutás és a családi élet összekapcsolását lehetővé tévő javaslatokat érdemes megfontolni. Tágabb összefüggésben kellene nézni ezeket – olyan összefüggésben, ahol a nők munkaerő-piaci részvételét támogatják és bátorítják.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Mint azt kollégám az előbb elmondta, Európának ma több mint 700 000 kutatóra van szüksége. Ezt riasztónak tartom. A nők betömhetnék ezt a rést. A mostani statisztikák azt mutatják, hogy bár a nők magasabb képzettségi szintet érnek el, mint a férfiak, az állami szektorban dolgozó kutatóknak csak az egyharmadát teszik ki, és csak 18%-át a magánszektor kutatóinak. Úgy vélem, mindenekelőtt meg kell szüntetnünk a nemekkel kapcsolatos sztereotípiákat, amelyek nem csak a fiatal nők tanulási iránnyal kapcsolatos döntéseit befolyásolják, hanem az állások odaítélésére, a kutatások finanszírozására és a felvételre vonatkozó kritériumokat is.

Bár egyetértek azzal az igénnyel, hogy biztosítanunk kell a nők részvételét az uniós és a nemzeti programokban, nem hiszem, hogy ezt kvótákkal kellene megoldani. Támogatom azt az elgondolást, hogy biztosítsuk a nők számára a rugalmas munkaidő innovatív formáit, amelyek lehetővé teszik a kutatói munka folytatását azt követően is, hogy anyává válnak. Ez jelentősen hozzájárulhat a nők vezető tudományos beosztásokban való részvételéhez.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Ez a jelentés fontos pénzügyi következményeket hordoz, mind a közösségi pénzeszközök vonatkozásában, amelyeket a tudomány területén a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelemre lehetnek fordítani, mind pedig a tagállamok nemzeti költségvetései vonatkozásában.

Először is, meg kell említeni, hogy nem elég csak a hetedik fejlesztési és kutatási keretprogram révén rendelkezésre álló pénzeszközökről beszélni. Megfelelő időben az Európai Regionális Fejlesztési Alapnál vagy az Európai Szociális Alapnál lévő jelentős összegek is támogathatnák a kutatási és fejlesztési tevékenységet. Nem szabad tehát hátrányba hozni a nők részvételét a javaslatok iránti igényekben megszabott feltételekkel, mely javaslatok alapján ezeket a programokat végrehajtják. Ezenfelül, szükséges, hogy néhány költségvetési tétel vagy közösségi finanszírozású kedvezmények finanszírozzák a nők nagyobb részvételét a kutatási programokban.

Emellett, amint létrejön az Európai Technológiai Intézet, biztosítanunk kell a doktori szintű képzésben résztvevő fiatal nők egyenlő részarányát az új intézet tudományos munkatársainak összetételében.

  Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök úr! E fontos vitán jelenlévő kevés férfi egyikeként, és magam is tudósként, úgy érzem, el kell mondanom a következőt:

Orvosként folytatott hosszú pályafutásom során azt tapasztaltam, hogy a tudós nők ugyanolyan jók, ha nem jobbak, mint a férfiak. A nők vezető pozíciókba kerülésének egyetlen problémája véleményem szerint az a nagyon nehéz döntés, amit meg kellett hozniuk, hogy teljes munkaidős anyák és részmunkaidős tudósok legyenek-e, vagy fordítva. A nők mindig azt választották, hogy teljes munkaidős anyák lesznek.

Úgy érzem ezért, hogy nagyon fontos ez a jelentés. Gratulálok az előadónak, de gyakorlati módokra van szükségünk az anyák segítésére a vezető tisztségek elérésében, és nem csak elméleti ötletekre.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni a ma esti vita minden felszólalójának nagyon pozitív közreműködését. A kutatásban dolgozók nemek szerinti egyenlőségének kérdésével kapcsolatos bizottsági politikának két fő alkotóeleme van: a nők részvétele a kutatásban, és a kutatás nemek szerinti dimenziója. Az elsőben megpróbáljuk a nők jelenlétét a karrierlétra minden fokán megerősíteni, és megbirkózni a nemek közötti különbségekkel az egyes alapvető területeken. A második elemben a kutatástervezésre, valamint a kutatásokban a nemek sokszínűségére fordított figyelemre koncentrálunk. A Bizottság most is ugyanúgy elkötelezett a kutatásban a nemek közötti egyenlőség támogatása iránt.

Ami a kvótákat illeti, úgy véljük, hogy az olyan célok, mint például a hetedik keretprogramban az egyes szakértői csoportokban és értékelő panelekben a 40%-os cél mindkét nem esetében, objektívak és kiegyensúlyozottak, és jó eredményeket fognak hozni. Továbbra is törekszünk e célok elérésére, és reméljük, hogy ily módon növelhetjük a nők számát a tudományban. Igyekezetünk már most eredményeket hoz, és szeretném megköszönni, hogy támogatják a nők tudományba és kutatásokba való jobb bevonására tett erőfeszítéseinket.

Nagyon köszönöm észrevételeiket és jó együttműködésüket.

  Britta Thomsen, előadó. – (DA) Tisztelt elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok. Tisztelt biztos úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm észrevételeiket. Örömmel hallom, hogy Önök is osztják az európai kutatás jövőjével kapcsolatos aggodalmaimat és jövőképemet. A korábban említett kvótákat illetően, úgy vélem, hogy kicsit félreértettek. Nem a kutatókra vonatkozó kvótákról beszélek, de nagyon egyértelmű, hogy a női tehetségbázis foglalkoztatásának és hasznosításának egyik legfontosabb akadálya a felvételi bizottságok összetételében áll. Ez azért van, mert nem nem-semlegesek, és ezért úgy vélem, hogy valamit tennünk kell ez ellen. Nem hagyhatjuk továbbra is figyelmen kívül ezt a problémát, és nem remélhetjük, hogy a holnap szebb lesz, és minden magától megoldódik. Most kell politikai cselekvést követelnünk. A Bizottság természetesen haladó szerepet játszott az ügyben, hiszen a Kutatási Főigazgatóságban már évekkel ezelőtt létrehoztunk egy, a nők és a kutatás kérdésével foglalkozó egységet. A tagállamok maradtak el. Az ő elkötelezettségük létfontosságú lesz az egyetemeken és kutatóintézetekben végrehajtandó változtatások biztosításához.

Szeretném megköszönni képviselőtársaim, a Titkárság és a Bizottság együttműködését. Külön örömömre szolgált a kutatók és a Női Tudósok Európai Platformjának együttműködése – őket külön köszönet illeti.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Mihaela Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) Matematikatanárként foglalkoztam a fiatal nőknek a tudományhoz való, folyamatosan csökkenő közvetlen hozzáférésének jelenségével.

Figyelembe véve azokat a statisztikákat, amelyek azt mutatják, hogy egyre kevesebb fiatal nő választja azokat a tudományos karokat, ahol intenzíven tanítják a matematikát, fizikát, biológiát vagy kémiát, időszerűnek tartom az Európai Parlamentnek a nőkről és a tudományról készült jelentéstervezetét.

Saját – oktatási területről származó – tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a nők egyre csökkenő részvétele a tudományban mentalitás kérdése, és semmiképpen nem a képességeké.

Emiatt fontosnak tartom, hogy az Európai Unió több olyan programot kezdeményezzen, amelyek előmozdítják az esélyegyenlőséget és a fiatal nők tudományhoz való hozzáférésével kapcsolatos gondolkodásmód megváltoztatását. Tapasztalatcsere-programok és már egészen fiatal kortól európai szintű versenyek szervezésével önbizalmat és bátorságot adhatunk a fiataloknak, és arra ösztönözhetjük őket, hogy tudományokat oktató iskolákba menjenek.

A lehető legtöbb európai programra szükség van ahhoz, hogy hozzájáruljunk az esélyegyenlőséghez, a kreativitás, a logikus gondolkodás, intuíció és az európai szintű ötletcsere ösztönzésével.

21. A fémhigany kiviteli tilalma és biztonságos tárolása (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlása második olvasatra a fémhigany kiviteli tilalmáról és biztonságos tárolásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadásáról szóló tanácsi közös álláspontjáról

(11488/1/2007 – C6-0034/2008 – 2006/0206(COD)) (Előadó: Dimitrios Papadimoulis) (A6-0102/2008).

  Dimitrios Papadimoulis, előadó. − (EL) Tisztelt elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok minden képviselőcsoport árnyékelőadójának. Segítségük és közreműködésük nélkül nem tudtam volna kielégítő kompromisszumot elérni a Tanáccsal.

Ha pontosan úgy hagyják jóvá, ahogy a Tanáccsal megállapodtunk, hatálytalanító módosítások nélkül, a kompromisszumos szöveg jelentős előrelépést jelenthet a higanyra vonatkozó közösségi stratégia végrehajtásában. A szöveg nem csak a fémhigany exportjának fog véget vetni, hanem az EU-ban nagy mennyiségekben gyártott bizonyos fontos higanyvegyületek exportjának is.

Az EU jelentős higanyexportőr; évente a világ 3 600 tonnás összmennyiségéből mintegy 1 000 tonnát szállít. A tárgyalt, rendeletre irányuló javaslat főleg azzal a 12 000 tonna higannyal foglalkozik, ami az elkövetkező években feleslegként fog jelentkezni, és ki fogja kövezni az utat a további, nemzetközi szinten meghozandó intézkedésekhez. Ne feledjük el, hogy a higany az egész világot szennyező anyag, amely nem ismer korlátokat. Elsőbbséggel és nemzetközi vonatkozásokban kell foglalkozni vele. A rendelet jelentős mértékben fog hozzájárulni az ENSZ Környezetvédelmi Programjának égisze alatt folyó tárgyalásokon az EU vezető szerepének megerősítéséhez, valamint a higanyra vonatkozó nemzetközi szerződés elfogadásához.

A kompromisszumos szöveg legfontosabb rendelkezései a következők:

Kiszélesíti a kiviteli tilalom hatályát, és nem csak a higanyra terjed ki, hanem a cinóber ércre, a higanykloridra, a higanyoxidra és a higany 95 tömegszázalékot meghaladó koncentrációjú vegyületeire is.

Kifejezett tilalom lépett életbe a fémhigany egyéb anyagokkal való, kiviteli célú vegyítése tekintetében.

A higany és bizonyos higanyvegyületek kiviteli tilalmának időpontja előbbre került.

A klóralkáli- és földgáztisztító iparban tevékenykedő vállalatok kötelesek értesíteni a Bizottságot, és nyilvánosan közzétenni a tárolt vagy ártalmatlanításra elküldött higany mennyiségét.

Egy felülvizsgálati záradék is bekerült, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013. március 15-ig vizsgálja felül a helyzetet, és nyújtson be a kérdésről jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A záradék további intézkedésekre tesz javaslatokat.

Megállapodás történt arról, hogy 2010. január 1-jéig információcserét kell szervezni, amelyen meg kell fontolni minden higanytartalmú termék kiviteli tilalmát.

Végezetül a megállapodás szerinti szöveg értelmében a klóralkáli-iparban már nem használt, vagy más ipari üzemekben termelt higanyt hulladéknak kell tekinteni, és biztonságos tárolókban kell elhelyezni. Sikerült a végleges ártalmatlanítás előtt álló fémhigany átvételére vonatkozó feltételeket is bevezetni, a megszilárdítás irányában végzett kutatások alapján.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy befejezésül elmondhassam, úgy vélem, fontos, hogy a Tanáccsal elért kompromisszumos szöveg módosítások nélkül jóváhagyásra kerüljön, mert egyébként visszakerülnénk a kiindulópontra, és ez jelentősen késleltetné a környezet és a közegészség védelmét szolgáló intézkedéseket. Úgy gondolom, a holnapi szavazással olyan lépést teszünk előre, amely biztosítani fogja a közegészség és a környezet kielégítő szintű védelmét.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném kifejezni köszönetemet és gratulációmat az előadónak, Papadimoulis úrnak, a fémhigany kiviteli tilalmáról szóló rendelethez való hozzájárulásáért, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tagjainak, pozitív és konstruktív közreműködésükért.

Ez a rendelet két, a Bizottság által a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a higanyra vonatkozó közösségi stratégiáról szóló közleményében említett eljárást hajt végre. A rendelet elfogadása mérföldkő lesz a stratégia végrehajtásában, hiszen megtiltja a fémhigany kivitelét a Közösségből, amelynek mennyisége a globális kínálatnak legalább 25%-át teszi ki.

A javasolt rendelet fő célja a higany globális szintű kínálatának csökkentése a higany uniós kiviteli tilalma és biztonságos tárolása révén.

A rendelet elsősorban arra a 12 000 tonna higanyra vonatkozik, amely az elkövetkező években feleslegessé válik a klóralkáli-iparban a higanycellás technológia progresszív megszüntetése révén.

A rendelet meggátolja a higanyfelesleg harmadik országokba történő kivitelét, az aranyásásban és hasonló jogellenes tevékenységekben való felhasználását, amely jelentősen hozzájárulna a higany felhalmozódásához a környezetben.

A Parlamentnek e jogalkotói kezdeményezés szövege alkalmazási körének további növelésére és javítására tett erőfeszítései gyümölcsözőek voltak. Biztosították, hogy a rendelet – annak megállapított formájában – a közegészség- és a környezetvédelem hatékony eszköze legyen.

Szeretném megköszönni azoknak az intézményeknek és mindazoknak, akik azzal a szándékkal vettek részt a folyamatban, hogy második olvasatban megállapodásra juthassunk. Külön szeretném hangsúlyozni az Európai Parlamentnek e megelégedésre szolgáló megállapodás kialakításában játszott konstruktív szerepét.

Néhány fontos kérdésben a Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy túllépjünk a Bizottság eredeti javaslatának alkalmazási körén. Külön szeretnék aláhúzni három pontot, amelyek a tárgyalások középpontjában voltak:

· A kiviteli tilalom alkalmazási köre.

· A hatálybalépés időpontja.

· A fémhigany biztonságos és gazdaságilag előnyös végleges ártalmatlanítása.

A Bizottság megérti a Parlament célját, hogy ezen alapvető pontok tekintetében optimista célokat tűzzünk ki, és azon az állásponton van, hogy elfogadja a javasolt változtatásokat.

A Bizottság természetesen szorosan figyelemmel fogja kísérni a rendelet minden rendelkezésének helyes végrehajtását és betartását, és felülvizsgálja majd a további intézkedések megtételének szükségességét.

Ez a javaslat jelentős mértékben hozzájárul a higanyexpozíció csökkentésének céljához. Megteremti a további nemzetközi és globális szintű intézkedések alapját. A nemzetközi tárgyalások mindenesetre folyamatban vannak az ENSZ Környezetvédelmi Programjának égisze alatt. E rendelet elfogadása határozott üzenetet fog küldeni az EU-nak a probléma megoldása iránti kötelezettségvállalása tekintetében.

A 42–63. módosításokon kívül – amelyekről már megállapodtunk – öt új módosítást is előterjesztettek a spanyolországi Almadén kerület, mint a fémhigany biztonságos tárolására elsődlegesen használható terület vonatkozásában. A Bizottság megérti a higanybánya bezárásának a régióra gyakorolt várható gazdasági hatásait. A terület tulajdonosa, a MAYASA vállalat koordinálásával működő kutatási program több mint 2 millió euró finanszírozást kap a LIFE pénzalapjából. Ez a program vizsgálja a fémhigany biztonságos ártalmatlanítási módjait. Következtetései hasznosak lesznek a higany végleges ártalmatlanításra való átvételi feltételeinek kialakításakor, amint azt a javasolt rendelet 56. módosításában előírják.

Az Almadén kerületet nyilvánvalóan figyelembe vehetjük a higany biztonságos tárolására, amennyiben eleget tesz az előírásra kerülő feltételeknek és rendelkezik a szükséges engedélyekkel. A Bizottság azonban nem tartja indokoltnak a 37–41. módosításban javasolt, csak egy régióra szóló elsődlegességet, és ezért ezeket a módosításokat nem tudja elfogadni.

Összegzésként: az Európai Bizottság elfogadja a háromoldalú tárgyalásokon született megállapodás szerinti kompromisszumos csomagot, nevezetesen a 42–63. módosításokat. Elégedett a rendeletről második olvasatban történt megállapodással. A 37–41. módosításokkal azonban nem értettünk egyet, és azokat nem fogadjuk el.

  Martin Callanan, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt köszönetet mondok Papadimoulis úrnak, hogy átvezette a jelentést a Parlamenten. Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy ez nehéz és időigényes folyamat volt.

Mindazonáltal elégedetlenségemet kell, hogy kifejezzem az eljárás végső stádiumában, nevezetesen a Tanáccsal a második olvasati megállapodás elérése érdekében folytatott nem hivatalos megbeszélésekkel kapcsolatban. Ezeket Papadimoulis úr egyedül vezette, anélkül, hogy a többi árnyékelőadót meghívták volna. Szerintem ez sajnálatos helyzet.

Képviselőcsoportom általában támogatta a Tanács által eredetileg elfogadott közös álláspontot, és nagyon is tisztában vagyok a rendelet gyors végrehajtására irányuló igyekezet és megállapodás szükségességével. Képviselőcsoportom egyetért a legfőbb pontokkal, amelyek miatt néhány tagállam aggodalmait fejezte ki, különösen a biztonságos, állandó tárolási lehetőség fenntartásának szükségességével és azzal az igénnyel, hogy nagyjából tartsuk be a végrehajtás megállapodás szerinti időpontját.

A legtöbb ilyen kérdéssel foglalkoztak és megoldották őket. Két különleges kérdést azonban nem. Először is, itt van Almadén helyzete, amit a biztos úr említett. Nem hisszük, hogy a kompromisszumos módosítások elég messzire mennek: úgy gondoljuk, egyedileg kellene hivatkozni az Almadénban, a Közösség egyik fő higanybányászati területén okozott problémákra, és szerintünk ezekkel foglalkozni kellene. Ezekkel a Parlament mindkét szakaszban foglalkozott, és úgy véljük, benne kellene lennie a közös álláspontban.

A másik kérdés, amivel kapcsolatban csalódott vagyok, az a barométerek lehetséges kiviteli tilalmára vonatkozó hivatkozás beiktatása a kompromisszumos csomagba. Ez nem volt benne a közös álláspontban, és képviselőcsoportom nem támogatta. Csalódott vagyok, hogy a Tanács a tárgyalások során ebben a pontban engedményt tett Papadimoulis úr felé. Ezért újra előterjesztettem egy módosítást a végleges csomagból való törlésére.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak és Papadimoulis úrnak, különösen pedig a szlovén elnökségnek, akik keményen dolgoztak ezen az ügyön. Nem az ő hibájuk, hogy a parlamenti eljárásban, véleményem szerint, komoly reformokra van szükség ezen a téren.

  Miguel Angel Martínez Martínez, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A spanyol szocialisták a spanyolországi Almadén kerülettel való szolidaritásban és összetartozásban fognak szavazni, amelyet súlyosan fog érinteni a most általunk tárgyalt szöveg, amelyről holnap szavazni fogunk.

Honfitársaim, Almadén kerület és népe, évszázadok óta él a bányáikból kitermelt higanyból, amely Európa és a világ legnagyobb ilyen fémbányája. Az elmúlt években jelentékeny gazdasági és szociális visszaesést szenvedtek el, mivel különböző okok miatt a higanybányászatot fokozatosan korlátozták. Most pedig a kivitel tilalmáról döntünk.

Nemcsak hogy nem elleneztük az egész eljárást, hanem – mivel megértjük a mögötte húzódó egészségügyi okokat – erőfeszítéseinket egyrészt annak tudatosítására összpontosítottuk a lakosság körében, hogy figyelembe kell venni az új helyzetet, másrészt pedig olyan mechanizmusok kidolgozására, amelyek lehetővé teszik Almadén és környéke számára a továbblépést tevékenységének a lakosság tapasztalataira és munkaképességére, valamint a kivételes természeti környezet előnyeinek kiaknázására alapozott szerkezetátalakítása révén.

Almadénban az Európai Unióról a szolidaritás összefüggésében beszélgettünk. Elmagyaráztuk az embereknek, hogy a közösségi intézmények továbbra is gondoskodnak róluk, segítséget fognak kapni erőfeszítéseik folytatásához, amelyet a spanyol kormány, Kasztília-La Mancha regionális kormánya és a Ciudad Real-i tartományi tanács segítségével tesznek; és ezt a kötelezettségvállalást minden, a Parlament által tett nyilatkozat megerősítette.

Először, mindig olyan ajánlások születtek, hogy az Európai Uniónak és a Bizottságnak forrásokat és mechanizmusokat kell rendelkezésre bocsátania Almadén szerkezetátalakítási tevékenységének támogatásához, hogy az emberek ne szenvedjenek hagyományos bányászati iparuk bezárása miatt. Másodszor azt is ajánlották, hogy az irányelvben minden, Európába került vagy kerülő fém számára előírt higanytároló hely keresésekor Almadénnak elsőbbséget kell kapnia.

A logikát az itt felhalmozódott higanykezelési tapasztalatokra, illetve arra az alapvető tényre építették, hogy Európában a higany legnagyobb részét már teljes biztonságban tárolják Almadénban. Ez olyan dolog, amit már korábban eldöntöttek, és amit nem változtat meg az sem, amit holnap elfogadunk majd, azonban, a parlamenti képviselőcsoportok által elért, Almadén megnevezése nélküli konszenzusos módosítás, amely – úgy tűnik – a Tanács és a Bizottság támogatását is élvezi, azt jelenti, hogy a korábbi kötelezettségvállalások teljes egészében hatályban maradnak. Bár jobban örültünk volna, ha kifejezettebben is megemlítik, és azért is fogjuk megszavazni az erre irányuló módosításokat, tudomásul vesszük, hogy az elfogadásra kerülő szöveg megfelelő kötelezettségvállalást tartalmaz és továbbra is a szöveg olyan értelmezését támogatjuk, amely lehetővé teszi Almadén kerület számára a szociális-gazdasági helyreállás már elindult folyamatának megszilárdulását.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni Papadimoulis úr kiváló jelentéséhez, és az arra fordított kemény munkához, hogy minden árnyékelőadó, valamint a Bizottság és a Tanács képviselői jól együtt tudjanak működni.

A jelenleg vizsgált javaslat célja a fémhigany Közösségből való kiviteli tilalma, valamint annak biztosítása, hogy a higany ne kerüljön vissza a piacra, és hogy azt biztonságosan tárolják a higanyra vonatkozó közösségi stratégia 5. és 9. intézkedésében leírtaknak megfelelően, amellyel kapcsolatban az a megtiszteltetés ért, hogy annak előadója lehettem, és amelyet két évvel ezelőtt fogadott el a Parlament. Ezekre az intézkedésekre azért van szükség, hogy korlátozzuk ennek az erősen mérgező nehézfémnek a további mennyiségnövelését.

Nehéz tárgyalások után elértük a megállapodást a Tanáccsal, és tudomásom szerint ezt minden képviselőcsoport is elfogadta. A megállapodás egy kompromisszumos csomag minden árnyékelőadó általi elfogadásán alapult. Sajnos a megállapodás után módosításokat terjesztettek elő a PPE-DE és a PSE képviselőcsoportok nevében, amelyeket ha megszavaznánk, akkor az egész kompromisszumos csomag összeomlana és az ügy egyeztetésre kerül, a közegészséget és környezetet a folyamatos higanyszennyezéstől védő intézkedések elfogadása terén megnyilvánuló, elkerülhetetlen további késedelmekkel.

E módosításokat illetően – az elvi kérdéstől eltekintve és az eredeti megállapodáshoz visszatérve – erőteljes érvek vannak a lényeget illetően is, amelyeket az előadó minden európai parlamenti képviselővel tisztességes és meggyőző módon közölt, és ezért nem szükséges most elismételni ezeket az érveket.

Elég azt mondani, hogy képviselőcsoportom kitart az előadóval a kompromisszumos csomagról kötött megállapodása mellett és tiszteletben tartja azt, és csak remélheti, hogy más képviselőcsoportok is ugyanezt fogják tenni. Emlékezzünk mindannyian arra, hogy a kisebb, rövid távú helyi vagy nemzeti előnyök nem árnyékolhatják be a nagy, hosszú távú globális nyereségeket.

Végezetül hadd nyugtassam meg spanyol kollégáimat, hogy Almadén lakossága teljes támogatásomat élvezi jogos igényei tekintetében, amelyeket – meglátásom szerint – a kompromisszumos csomaggal lehet elérni, és nem az azzal való szembefordulással.

  Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni Papadimoulis úrnak a jó együttműködés előmozdítását. Úgy vélem továbbá, hogy a Tanáccsal való együttműködés jól ment, bár a tartalmat illetően voltak nézeteltéréseink.

Meg kell először is jegyeznünk, hogy a higany mérgező és veszélyes nehézfém. Hadd kezdjem némi bírálattal. Szerintem furcsa, hogy míg megtiltjuk a veszélyes hulladék kivitelét és mi magunk gyakorlatilag teljesen felhagyunk a higany használatával, igyekszünk késleltetni a kiviteli tilalmat, hogy az iparnak legyen ideje leépíteni a készleteit, mielőtt hulladéknak minősítenék. Ez egy veszélyes vegyi anyag, amelyről tudjuk, hogy az aranymosók szét fogják szórni a természetben, és ami más országokban fogja tönkretenni a környezetet. A tilalomhoz igazából sokkal korábbi hatálybalépési időpontot akartam.

De a kompromisszum az kompromisszum. Ehelyett annak örülhetek, hogy az iparág önkéntes intézkedéseit most bevették a jogszabályba, hogy tényleg végrehajtsák azokat, és hogy a kiviteli tilalom minden szükséges járulékos anyagra is kiterjed, például a cinóberre, az oxidokra és a kalomelre. Ily módon legalább egy átfogó jogszabályt tudunk megalkotni.

Ami a hulladék kezelését illeti, elég kis mennyiségekről beszélünk. Képzeljünk el 10 000 tonna folyékony higanyt! Nem foglalna el sok helyet, igazság szerint elférne itt az emelvény előtti területen – 10 köbméter térfogatnak felel meg. Ennél nem több. Ez mégis hatalmas mennyiségű higany. Igazából sok-sok molekula. Egyetlen darabját sem szabad kiengedni a környezetbe. A hulladékról szóló uniós jogszabályok tényleges végrehajtásának egyetlen módja nem az, hogy folyékony állapotban rakjuk le végleges ártalmatlanításra. Képviselőcsoportom számára ezért a 7. cikk lényegbevágó volt az ügy megoldása szempontjából, más szóval, az a cikk, amelyben visszatérünk a hulladék megszilárdításának a kérdéséhez. Nem tudunk elérni semmiféle végleges ártalmatlanítást, ha nem vizsgáljuk meg még egyszer azt a módszert. Jóleső érzés volt az az e-mail, amit ma kaptam egy svéd hulladékkezeléssel foglalkozó szervezettől (det svenska avfallsbolaget), amely azt mondja, hogy most építenek egy kísérleti üzemet, amely már 500 kg hulladék kezelésére képes, és nem oldódó, szilárd formába alakítja azt át. Amikor 2010-ben visszatérünk az ügyre, garantálhatom, hogy a szilárd halmazállapotú ártalmatlanítás lesz majd az a biztonságos módszer, amely megfelel az uniós jogszabályoknak.

  Thomas Ulmer (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amint azt Schlyter úr az előbb említette, 10 ezer tonna nagyon nagy mennyiség. Hogy el tudják képzelni ezt a nagyságrendet: ez elég naponta mintegy 4 millió ember megmérgezéséhez.

Körülbelül egy évvel ezelőtt vitattuk meg a dokumentációt első olvasatban. Megtörtént a fémhigany-vegyületek és a higany megfelelő szabályozása. Biztosítottuk, hogy az anyag ne kerüljön vissza az Európai Unióba. A biztonságos tárolást is kielégítően értékeltük. A higany erősen mérgező voltát figyelembe véve a jelenlegi korlátozásoknak van értelme, bár sok területen szélesebb körű korlátozásokat szerettem volna. A kompromisszum nagyon jól működik, és ezen a ponton szeretnék gratulálni Papadimoulis úr munkájához. Nem felel meg minden várakozásnak, de nagy részüknek igen.

Egykori helyi és regionális politikusként nagy megértést tanúsítok spanyol képviselőtársaink iránt, akiknek olyan megoldást kell találniuk az Almadén problémára, ami mindenki számára megfelelő. A kompromisszum azonban megér annyit, hogy nem engedhetjük meg, hogy emiatt elvetéljen. Kell, hogy a Bizottságnak legyen elég ideje a holnapi szavazás előtt arra, hogy valamiféle megfelelő nyilatkozatot tegyen. Fontos, hogy most elfogadjuk a kompromisszumot, mert különben azt kockáztatjuk, hogy ebben a parlamenti ciklusban nem tudunk megállapodást elérni.

Szeretnék még egy dolgot megemlíteni: a higanyra vonatkozó stratégia még nem teljes. A Bizottság két szakértői testülete az amalgámot továbbra is biztonságosnak minősíti. Ezzel a véleménnyel nem tudok egyetérteni.

  Pilar Ayuso (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja visszahozott Almadénnal, a világ legnagyobb és legrégibb bányájával foglalkozó néhány módosítást, amelyeket első olvasatban nagy többséggel fogadtak el.

Az almadéni bányát 2003-ban bezárták. Almadén ennek ellenére az Európai Unió fő higanyexportőre, és ott továbbra is jelentős, a higanyhoz kapcsolódó gazdasági tevékenység folyik, mivel azt a Mayasa vállalattal és más, a klóralkáli-iparban tevékenykedő vállalatokkal aláírt szerződéseken keresztül értékesítik. Ezek a szerződések 2011 májusáig lesznek hatályban.

Almadénra kifejezetten hivatkozni kellene a rendeletben, mivel ez az egyetlen olyan terület az Európai Unióban, amelyet közvetlenül és negatívan érint a kiviteli tilalom, és mert itt találhatók a higany kezelésével foglalkozó legjobb műszaki szakemberek és szakértők.

A bánya rendelkezik akkora kapacitással, hogy az Európai Unió összes folyékony higanyát tárolni tudja, 200 méter mélyen, magas vízzáró képességű kvarcit és vulkáni szikla-beágyazódásban, amint azt az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága fenntartható fejlődéssel és integrációval foglalkozó részlegének igazgatója, Mäkelä úr, valamint a szlovén környezetvédelmi miniszter is megerősítette, akik 2007 márciusában látogatták meg a területet.

  Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Tisztelt elnök úr! Köszönöm, hogy szót kaphatok. Képviselőtársam, Papadimoulis úr a fogászati amalgámot említi, mint az egyik európai higanykínálati forrást. Engedjék meg, hogy elmondjak néhány érdekes adatot! Az Európai Unió sztomatológusai évente 125 tonna higanyt használnak fel. Évente több mint 200 millió higanytömést végeznek el. Polgáraink több mint 1 100 tonna higannyal a szájukban járnak-kelnek. 50%-os higanytartalmú amalgámhulladék keletkezik a fogászati amalgám feldolgozása és alkalmazása, a régi tömések eltávolítása, valamint az elhunytak elhamvasztása során. A kihúzott fogak és a temetés utáni talajvízbe szivárgás szintén a higany forrásai lehetnek.

A fogászati higany a kommunális hulladék elégetésekor a légkörbe is behatol. Ha ezeket mind figyelembe vesszük, akkor a fogászati rendelők csak második vagy harmadik helyen állnak az Európai Unió higanyhulladék-termelésében. Örülök, hogy a jelentés ezekre a tényekre is rámutat.

  Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportjának az álláspontját – amely egyben a spanyol álláspont is – kollégám, Martínez Martínez úr ismertette. Ezért én nem annyira a higanyról, hanem annak a régiónak az egyedi példájáról akarok beszélni, amelynek az alaptevékenysége jelentős változáson megy át. Olyan ország képviselőjeként, amely az 1990-es évek elején átalakulási időszakon esett át, ismerem a régiók által elszenvedett fájdalmat. Ezért a legnagyobb megelégedéssel szeretném hangsúlyozni, hogy sem az Európai Unió, sem a Parlament nem kívánja Almadént a sorsára hagyni. Hogy 2 millió euró elég lesz-e, az más kérdés. A legfontosabb dolog azonban az, hogy hogyan szemléljük ezt az ügyet, és ez nagyon értékes.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Minden érintettnek szeretném megköszönni a közreműködését. Nem értem, hogy az előadó miért kockáztatta a második olvasati megállapodást és a rendelet elfogadását az UNEP 2008. októberi vitája előtt, ahol remélhetőleg jogilag kötelező erejű megállapodás születik e fontos területről.

A háromoldalú egyeztetés, valamint a viták során tanúsított együttműködési hiánya miatt kockáztatott. Biztos úr talán tudja, hogy a megbeszélések jótékony hatását ebben a szakaszban miért nem terjesztették ki az összes árnyékelőadóra, vagy legalább azokra a fő árnyékelőadókra, akik érdeklődtek.

Komoly fenntartásaim vannak eljárási szempontból azzal kapcsolatban, ami történt, ami kisarkított egy nagyon fontos vitát és jelentést, amelyet egyébként könnyedén lezárhattunk volna a holnapi szavazással.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A megállapodás szerinti szöveg értelmében, a klóralkáli-iparban már nem használt, vagy más ipari üzemekben termelt higanyt hulladéknak kell tekinteni, és biztonságos tárolókban kell elhelyezni, amint a kiviteli tilalom 2011. március 15-én hatályba lép.

Legkésőbb 2010. január 1-jéig a Bizottság információcserét szervez a tagállamok és más érdekelt felek között, azzal a céllal, hogy megvizsgálják a további intézkedések ajánlatosságát. Legkésőbb 2010. január 1-jéig, a higany biztonságos ártalmatlanítási lehetőségeire vonatkozóan rendelkezésre álló tudományos adatok és legfrissebb kutatások alapján a Bizottság ajánlást fog tenni a fémhigany átvételi létesítményeire és feltételeire vonatkozó, megfelelő követelményekre. A tagállamok figyelemmel kísérik a rendelet betartását és annak piaci hatását, és ennek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot. Ha ajánlatosnak tartja, akkor a Bizottság legkésőbb 2013. március 15-ig javasolhatja a rendelet felülvizsgálatát.

A javasolt kompromisszumcsomagba bekerültek bizonyos kiemelkedő fontosságú intézkedések. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kiviteli tilalom hatálya nem csak a fémhiganyra terjed ki, hanem a cinóberércre és két gyakori higanyvegyületre, a higanykloridra és a higanyoxidra is. Amint azt Papadimoulis úr már elmondta, a higany 95 tömegszázalékot meghaladó koncentrációjú vegyületei is kiviteli tilalom alá kerülnek.

Kifejezett tilalom lépett életbe a fémhigany egyéb anyagokkal való, kiviteli célú vegyítése tekintetében. Módosított ütemtervben állapodtunk meg, amely tulajdonképpen jobban pontosít, mint ahogyan azt az eredeti javaslatban elképzeltük, és ugyanakkor elegendő időt biztosít ahhoz, hogy minden fázisban meghozhassuk a megfelelő intézkedéseket. Rendelkezés történt arról, hogy mentesítést kapjon a higanyvegyületek kutatás-fejlesztési, orvosi és analitikai célú felhasználása.

A klóralkáli- és földgáztisztító-iparban tevékenykedő vállalatok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot, és nyilvánosan közzétenni a tárolt vagy ártalmatlanításra elküldött higany mennyiségét. Egy felülvizsgálati záradék arra kötelezi a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013. március 15-ig vizsgálja felül a helyzetet, és ha azt ajánlatosnak tartja, akkor nyújtson be erről jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság abban a helyzetben van, hogy biztosíthatja a Parlamentet arról, hogy a rendelet végrehajtását szorosan figyelemmel fogja kísérni, és szükség esetén, megfelelő időben további intézkedésekre fog javaslatot tenni.

A Bizottság ugyanakkor a többi, a higanyra vonatkozó stratégia hatálya alá tartozó eljárást is végrehajtja. Nyomatékosan tárgyal az ENSZ Környezetvédelmi Programja keretében meghozandó nemzetközi intézkedések elfogadása érdekében. A rendeletnek a 2008. októberi, a javasolt nemzetközi fellépésről szóló megbeszélések előtti elfogadása az EU kötelezettségvállalását és eltökéltségét fogja bizonyítani. Ez szerencsés időben jön, és növeli az EU hitelességét partnerei előtt. Létfontosságú ezért, hogy ebben a kompromisszumos szövegben megállapodjunk.

Befejezésül, tisztelt elnök úr, a Bizottság el tudja fogadni a javasolt kompromisszumos 42–63. módosításokat, amint arról a háromoldalú egyeztetésen megállapodtunk. Mint elmondtam, Almadén körzete nyilvánvalóan szóba jöhet a higany biztonságos tárolására, amennyiben eleget tesz az előírásra kerülő feltételeknek, és rendelkezik a szükséges engedélyekkel. A Bizottság azonban nem tartja indokoltnak a 37–41. módosításban javasoltakat, hogy csak egy terület kapjon elsőbbséget, és ezért nem tudja elfogadni ezeket a módosításokat.

  Dimitrios Papadimoulis, előadó. − (EL) Tisztelt elnök úr! Még egyszer nagyon köszönöm az összes képviselőcsoport előadójának. E hosszú távú törekvés minden egyes lépésénél és a sikeres háromoldalú egyeztetés minden fázisában tanúsított hatékony együttműködésük nélkül (és milyen hatékonyak voltak a megbeszélések!), nem tudtuk volna elérni a létrejött kielégítő kompromisszumot.

A Tanács eredeti álláspontja, tisztelt hölgyeim és uraim, csak egyetlen európai parlamenti módosítást tartalmazott. Az előttünk lévő kompromisszum azt mutatja, hogy az Európai Parlament által első olvasatban elfogadott fontos álláspontokat, a Bizottság konstruktív közreműködésével együtt, belevettük a Tanáccsal született megállapodásba. Őriznünk kell ezt az elért eredményt. Meg tudom érteni spanyol kollégáink Almadénnal kapcsolatos aggodalmait és kéréseit: hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy első olvasatban az én ajánlásomra fogadtuk el ezt a szöveget. Teljesen realisztikusnak kell azonban lennünk. Sem a Tanács, sem a Bizottság nem fogadja el ezt a javaslatot, és még a spanyol kormány sem terjesztett elő ilyen kérést a Tanácsban. Ha az Európai Parlament holnap túlbuzgó lenne az Almadén-problémával kapcsolatban, akkor azt kockáztatjuk, hogy semmibe vesszük a Parlament által elért jelentős előrehaladást, és nem sikerül kihasználnunk egy kielégítő kompromisszumot. Késleltetjük továbbá a közegészségügyi és környezetvédelmi intézkedések meghozatalát, hiszen a jelenlegi parlamenti ciklus egy év múlva véget ér. Nagy a veszélye annak, hogy a Tanács visszatér a kiindulópontra, eredeti álláspontjához, és az nagyon távol áll attól az állásponttól, amit első olvasatban elfogadtunk. Ezért arra szólítom fel Önöket, hogy szavazzák meg holnap ezt a megállapodást. Még egyszer köszönöm az árnyékelőadóknak, a Tanács és a Bizottság képviselőinek az elért megállapodásért tett közös erőfeszítését.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Nagyra értékeltem volna, ha kérdésemre a Bizottság vagy az előadó válaszolt volna, de úgy látom, ez nem történt meg. Ez talán önmagában is felér egy nyilatkozattal.

  Elnök. − Talán írásban megteszik.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Gyula Hegyi (PSE) , írásban. – (HU) A higany az egyik legismertebb és legveszélyesebb nehézfém. Károsítja az ideg- és az immunrendszert, különösen veszélyes a csecsemőkre, a gyerekekre. Üdvözlöm az exporttilalom kezdeményezését, mert a higany felhasználása az utóbbi évek korlátozásai ellenére nem csökkent jelentősen, hanem a fejlett világból a fejlődő országokba tevődött át. Az Európai Unió a világon a legnagyobb exportőr, ezért ha életbe lép a rendelet, remélhetőleg világszerte csökkenni fog az anyag felhasználása.

A higany a használata során bejuthat az élelmiszerekbe is, amelyek aztán az unió piacán is megjelennek. Ezért nemcsak globális felelősségünk, hanem saját érdekünk is a harmadik világ higanyszennyezésének csökkentése.

Saját és a szocialista frakció sikerének tekintem, hogy az exporttilalom kiterjed a higany-kalomelre is, hiszen a higanyt olcsón kalomellé lehet alakítani, és a visszaalakítás költsége is minimális. E kitétel nélkül könnyen ki tudnának bújni a fémhigany exportőrök a rendelet betartása alól.

22. A hajóbontás gyakorlatának javítása (Zöld könyv) (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Johannes Bloklandnak a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében készített jelentése a hajóbontás gyakorlatának javításáról készült zöld könyvről (2007/2279(INI)) (A6-0156/2008).

  Johannes Blokland, előadó. − (NL) Dél-Ázsia különböző partjainál hatalmas kiselejtezett óceánjárókat bontanak, környezetkárosító és emberileg megalázó módon. A szociális normák itt nem érvényesek. Az elmúlt néhány évben egyedül Bangladesben 200 emberéletet követelt a hajóbontási munka.

Sok gyereket alkalmaznak a hajóbontásban, mivel ők könnyen bejutnak a kis helyekre. Elvárják tőlük, hogy mérgező anyagokat távolítsanak el, mindenféle védelem nélkül. Az anyagok azután a környezetbe kerülnek, katasztrofális következményekkel a halászatra és az idegenforgalomra nézve. Sajnos sok, Európából származó hajó is így végzi, például India, Pakisztán és Banglades partjainál. Az acél magas ára, az alacsony bérek, a gyenge biztonsági előírások és a környezetvédelmi intézkedések hiánya nyilvánvalóan vonzó pénzügyileg.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság egyértelműen kijelenti, hogy az ilyen gyakorlat erkölcsileg elfogadhatatlan, és a hajóbontással együtt járó, emberileg megalázó és környezetkárosító körülmények további folytatása nem megengedhető. Az egyes tagállamok vagy az Európai Unió erőfeszítései egyedül nem elegendőek ahhoz, hogy megküzdjünk a problémával. Bármit is teszünk az elkövetkező években, akkor is sürgős szükség van a hajóbontás problémájának globális megoldására. Sajnos azt kell mondani, hogy eddig nem sokat értünk el globális szinten.

Pontosan ez az oka annak, hogy az Európai Bizottság közzétett egy zöld könyvet. A legfőbb cél, amit szeretnénk elérni, az a környezet és a közegészség védelme, anélkül, hogy egyszerűen áthelyeznénk a problémát más országokba. Annak a ténynek a tükrében, hogy sok, jelenleg európai lobogó alatt közlekedő tengerjáró hajót kell szétbontani a közeljövőben, nem várhatunk tovább a cselekvéssel. A Környezetvédelmi Bizottság konkrétan a következőt javasolja. Annak érdekében, hogy a hulladékszállításról szóló rendelet rendelkezéseit ne lehessen megkerülni, iránymutatásokat kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik annak megkülönböztetését, hogy egy hajó mikor valóban hajó és mikor hulladék. A hulladékszállításról szóló rendelet végrehajtásán szigorúbb ellenőrzésekkel és a tagállamok kikötői hatóságai által végzett megfigyeléssel kell javítani, azzal a megállapodással, hogy a kikötő szerinti illetékes államok jogosultaknak kell lenniük arra, hogy egy hajót leírtnak nyilvánítsanak.

Össze kell állítani azoknak a tengerjáró hajóknak a listáját, amelyeket néhány éven belül várhatóan le fognak selejtezni. Létre kell hozni a versenyképes és tiszta hajóbontó ipart az Európai Unión belül, például a jelenleg használaton kívüli hajógyárakban. Fejlesztési támogatás keretében know-how-t és technológiát kell átadni a dél-ázsiai hajóbontóknak, hogy segítsünk nekik eleget tenni a biztonsági és környezetvédelmi normáknak. Mellesleg az óceánjárók bangladesi bontása rendkívül jövedelmező üzlet, amellyel elég pénzt lehet keresni ahhoz, hogy a bontás tekintetében elfogadható munkakörülményeket gyorsan bevezessék.

Hangsúlyozni szeretném, hogy továbbra is létfontosságú, hogy a munkát két szinten folytassuk. Először is magunkra kell vállalnunk a felelősséget saját európai flottánkért, és egy globális megállapodás irányában kell dolgoznunk. Ebben a pillanatban nem összpontosíthatunk a két kérdés közül csak az egyikre. A hajózási ágazattól gyakran kaptam azt a választ, hogy ez a zöld könyv megakadályozná, vagy késleltetné egy IMO-egyezmény létrehozását. Én nem értek egyet ezzel. Úgy vélem inkább, hogy mi, az Európai Unió, ténylegesen várjuk ezt az IMO-megállapodást, és a megfelelő időben felkészültebbek leszünk annak végrehajtására. Továbbá az a határozott véleményem, hogy az Európai Unió a lehető leghamarabb szeretne eltávolodni a Dél-Ázsiában fennálló súlyos körülményektől.

Örömömre szolgál, hogy ebben az ügyben nagy az egyetértés a Környezetvédelmi Bizottságban, és mindkét, véleményezésre felkért bizottságban. Ez mindenképpen jó kezdet. Feltételezem, hogy a plenáris ülés támogatni tudja a cselekvés e módját. Úgy tűnik, a tagállamok most fel tudnak lépni. Múlt csütörtökön azt követően indult el az Otopan Hollandiából Törökországba, hogy a hatóságok kitakaríttatták a hajót, amelynek eredményeként minden veszélyes hulladékot eltávolítottak. Ez a hulladékszállításról szóló rendelet értelmében lehetséges. Korábban megtagadták egy kiviteli engedély kiadását, mert ezeket a feltételeket nem teljesítették. Ugyanazon a csütörtökön meglátogatott egy, a hajók felelősségteljes délkelet-ázsiai bontásáért elkötelezett nem kormányzati szervezet küldöttsége. Világossá kell tenni, hogy ezek az emberek évek óta küzdenek saját hazájukban a felelősségteljes hajóbontó iparért, és nem hagyhatjuk őket magukra.

Egy bangladesi ügyvéd, indiai emberek: évek óta ennek az ügynek szentelik magukat, és úgy érzem, ebben támogatnunk kell őket, és el kell fogadnunk ezt az állásfoglalást. Remélem, Dimas biztos úrtól megtudhatom majd, hogy mit szándékozik tenni a közeljövőben azért, hogy ezekben az országokban felelősségteljes hajóbontó ipar jöhessen létre, és hogyan kívánja rendelkezésre bocsátani az ennek eléréséhez szükséges forrásokat.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök úr! Körülbelül egy évvel ezelőtt fogadta el a Bizottság a zöld könyvet a hajóbontás gyakorlatának javításáról. Azóta több fejlemény is történt, különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnél (IMO), ahol a hajók újrahasznosításáról szóló egyezménytervezeten dolgoznak, és amelyet várhatóan 2009 májusában hagyják jóvá. A médiában megjelent friss jelentések azonban ismét felfedték a Dél-Ázsia egyes részeiben folyó hajóbontási gyakorlat zord valóságát. Ezért különösen elégedett vagyok azzal a támogatással, amit az Európai Parlament nyújtott a Bizottságnak a hajóbontási gyakorlat javítására irányuló kezdeményezéséhez.

2007-ben az összes szétszerelt nagy hajónak mintegy 90%-át Dél-Ázsia partjainál bontották, főleg Indiában és Bangladesben. E hajók közül sok származott az EU-ból. Becsléseink szerint a világ flottájának egynegyede hajózik valamelyik uniós tagállam lobogója alatt, és az összes hajónak mintegy 40%-ának uniós székhelyű vállalat a tulajdonosa.

A dél-ázsiai partoknál történő hajóbontást gyakran megdöbbentő körülmények között végzik: semmilyen szennyeződés elleni védelem nincsen, a munkások élete veszélyben forog. Nagyon kevés hajóról távolítják el a veszélyes anyagokat, mielőtt elérik a bontót. Amit Blokland úr mondott a hajók hollandiai megtisztításáról, az nagyon fontos. Amikor a hajók elérik úticéljukat, a kérdéses hulladékanyagokat olyan módszerrel távolítják el, ami veszélyes, és ártalmas a környezetre. Már léteznek nemzetközi szabályok és közösségi jogszabályok arra, hogy úrrá legyünk ezen a helyzeten. A Bázeli Egyezményt és a hulladékszállításról szóló rendeletet azonban a rendeltetési országok nagyon gyakran szegik meg és ritkán tartják be, azzal az ürüggyel, hogy ez a hajó utolsó útja.

A rendelkezésünkre álló adatok szerint, az élete végére érő hajók száma tartósan nő, és a kérdéses szabályokat ezért ennek megfelelően ki kell igazítani. Az IMO egyezménytervezete a hajók újrahasznosításáról némi haladást jelez ezen a téren. Valószínűleg 2009-ben fogják jóváhagyni, és a magunk részéről mindent meg fogunk tenni azért, hogy az egyezmény erős és hatékony legyen. Nem fog azonban vonatkozni a hadihajókra, az állami tulajdonú hajókra és más, állami szolgálatot teljesítő hajókra. Végrehajtása pedig öt vagy hat évbe telhet. Ettől eltekintve, az egyezmény csak akkor lesz eredményes, ha nemzeti és regionális szintű intézkedések elfogadása kíséri. Néhány tagállam már elkezdte az intézkedések meghozatalát, amint azt Blokland úr is említette, de sokan mások mg nem vázolták fel a stratégiát. Ezen okok miatt létszükséglet, hogy időben és közösségi szinten hozzunk intézkedéseket.

Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Még egyszer köszönöm jelentésüket és az Önök által a Bizottságnak a javasolt intézkedések tekintetében nyújtott támogatást. A jelentés érdekes és hasznos ötleteket tartalmaz, amelyeket stratégiánk megtervezésekor gondosan tanulmányozni fogunk.

Külön szeretném megköszönni az előadó, Blokland úr erőfeszítéseit, valamint Hammerstein úr, Evans úr, és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság többi tagjának a közreműködését.

  David Hammerstein, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Tisztelt elnök úr! Köszönöm, Dimas biztos úr, és köszönöm, Blokland úr, ezt a nagyon aktuális és szükséges jelentést, mert bár a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egy ideje foglalkozik a hajóbontásra vonatkozó új jogszabály előkészítésével, hogy az környezetbarátabb legyen, és kevesebb problémát okozzon a harmadik világ, a Dél munkásainak egészsége szempontjából, még évekbe telhet, mire ezt a jogszabályt ratifikálják és az egész világon betartják.

Időközben a hajóbontás maximális szintet érhet el az elkövetkező tíz évben, pontosan az egyhéjazatú hajókat tiltó új szabály miatt. Meg fog nőni a bontásra kerülő hajók száma.

Az Európai Unió nem várhat arra, hogy megváltozzanak a nemzetközi szabályok; most kell cselekednie, a változás élére kell, hogy álljon, a hajóbontás környezetvédelmi ellenőrzésének előmozdítására, és az iparággal együtt egy pénzalap létrehozására, a környezetvédelmi költségek internalizálására és hogy segítse a Délen élő közösségeket, amelyek már nagyon sokat szenvedtek a probléma környezeti és egészségügyi káraitól.

Egy elővigyázatossági politikát is végre kell hajtanunk a hajókon lévő veszélyes anyagok kötelező lecserélésének elve révén, hiszen az ázsiai bontásra induló hajók nem közlekedési eszközök. Nem. Ezek veszélyes hulladékok, és mi ezt a veszélyes hulladékot exportáljuk, amit tiltanak az európai jogszabályok. Ideje, hogy vállaljuk a felelősséget, és etikusan és erkölcsösen járjunk el.

  Robert Evans, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. − Tisztelt elnök úr! Talán én vagyok itt ma este az egyetlen személy, aki valóban első kézből tanúja volt annak az eljárásnak, amire hivatkozunk. A dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökeként jártam Bangladesben és láttam a hajógyárakat.

A javításra és bontásra váró hajók között – és a zaj, el kell, hogy mondjam, elviselhetetlen volt – egész családok élnek, alszanak és főznek viskótelepeken. A gyerekek a csónakok körül játszottak, krikettlabdákat szedtek össze a hajók alól, miközben a fejük felett oxiacetilén hegesztőket használtak.

Nem elfogadható, hogy európai hajókat – és egyikük sem hajózott európai lobogó alatt; mostanára már elsózták őket helyi hajónak, vagy a világ más tájairól érkeztek – ilyen körülmények között bontsanak.

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság úgy véli, hogy az EU a globális cselekvés élére állhatna és ösztönözhetné azt, azzal a világos szándékkal, hogy vessünk véget a jelenlegi hajóbontási gyakorlatnak és módszereknek, különösen Dél-Ázsia egyes részein. De a bontással nem szabad teljesen felhagyni, legalábbis nem azonnal, amint azt Blokland úr elmondta, az érintett országok számára megnyilvánuló gazdasági jelentősége miatt.

Egyetértek az előadóval, amikor azt mondja, hogy egy globális stratégia irányában kell dolgoznunk, amely biztosítja, hogy mindenki, aki érintett a hajók újrahasznosításában, vállalja a rá eső felelősséget azért, ahogyan a bontást elvégezte – a biztonságért, a munkások jogaiért és a környezet védelméért.

Végezetül, úgy vélem, támogatnunk kell a versenyképes és tiszta európai hajó-újrahasznosító ipar megteremtését is. Időközben azonban a tagállamoknak kötelezettséget kell vállalniuk egy olyan politikára, hogy az állami tulajdonú hajókat és a régi hadihajókat biztonságos és környezeti szempontból megbízható módon bontsák szét.

  Françoise Grossetête, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr! El tudjuk-e fogadni, hogy bontásra ítélt hajóink Dél-Ázsia partjaihoz mennek és azokat szennyezik, mert elutasítjuk a szétszedéssel kapcsolatos felelősségvállalást? Dél-Ázsia, amely legtöbb hajónkat fogadja, sajnos szennyező anyagokat is kap, mint például azbesztet, piralént, olajat és szénhidrogén-iszapot, ami a talajba, a homokba és a tengerbe kerül, és ez még nem minden!

Ezeknek a hajóknak a bontásán gyerekek dolgoznak, mivel ők könnyedén beférnek a kis helyekre, és sajnos mindennemű védelem nélkül távolítják el a mérgező anyagokat. Ők olcsó munkaerő, és krónikus, gyógyíthatatlan betegségekben szenvednek.

Etikai szempontból ez elfogadhatatlan, különösen, hogy a hajók Európából származnak, és végül India, Pakisztán és Banglades partjainál kötnek ki. Az Európai Uniónak, amely részben felelős ezekért a szociális és környezeti problémákért, meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket, az IMO-val való együttműködésben, hogy megszüntesse a gazdasági ösztönzőkből eredő társadalmi és környezetvédelmi dömpinget.

Sürgős intézkedéseket kell hozni, hogy megszorításokat léptethessünk életbe a hajók újrahasznosításával szemben, és ennek a tanúsításra és értesítésre vonatkozó követelményeket is tartalmaznia kell. A hajók tervezésébe és építésébe a jövőbeni újrahasznosítás szemszögét is bele kell foglalni, és rendelkezésre kell bocsátani a hajók újrahasznosítására alkalmas létesítményeket. Sürgősen ki kell alakítanunk olyan létesítményeket, amelyeket a legjobbnak tartanak az emberi jogok, az egészség és a biztonság szempontjából.

Majd – anélkül, hogy meg akarnánk fosztani Dél-Ázsiát ettől a nagy piactól – az európai haditengerészeti hajógyárakban is ki kell alakítanunk ilyen létesítményeket, hogy ezt a hulladékot a magunk számára hasznosíthassuk, és kifejleszthessük azt, amit ökológiailag ésszerű bontásnak nevezhetünk, és mindezek egy nemzetközi megállapodás alapjául szolgálhatnának.

  Linda McAvan, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Örülök, hogy a Bizottság javaslatokkal áll elő, és örömömre szolgál, hogy az EU végre foglalkozik ezzel a kérdéssel, hiszen régóta tudtunk erről. A Robert Evans által az előbb leírt körülmények nem jelentenek újat ennek a Parlamentnek, és nem jelentenek újat a Bizottságnak. Mégis, már 2008 májusa van. Van egy zöld könyvünk, és azt halljuk, hogy lesz egy bizottsági javaslat, amelyet 2009 májusában fognak elfogadni, ami azt jelenti, hogy ennek a Bizottsági ciklusnak a végén lesz, és az európai választási kampány közepén.

Azon tűnődöm, hogyan fogunk tudni valaha is azon hajók százaival foglalkozni, amelyeket a Bizottság megnevezett. Tudja, hogy 2010-től 800 egyhéjazatú tartályhajót kell szétszedni. Kíváncsi lennék, milyen észrevételt tesz, biztos úr, arra a nagyon rövid határidőre, amit egy jogszabály bevezetésére hagytunk meg magunknak. Az is jobb lett volna, ha az EU ebben a Parlamentben, az Ön megbízatásának letelte előtt tudta volna véglegesíteni a jogszabályt.

A szocialista képviselőcsoport támogatni fogja Blokland urat. Mindent támogattunk, amit az eljárás során tett, és nagyon köszönjük kemény munkáját. A javaslatot erősítő módosításokat is támogatni fogjuk, de a protekcionista módosításokat nem fogjuk támogatni. Nem akarunk véget vetni annak, hogy a hajókat ázsiai országokban bontsák, mivel, amint arra Robert Evans az előbb rámutatott, munkahelyek forognak kockán, a fémek pedig jelentős nyersanyagforrást jelentenek ezeknek az országoknak. De el akarjuk érni az előzetes tisztítást, ami – amint arra Blokland úr rámutatott – nagyon is lehetséges. Erre szakosodott tisztító műveletekbe kell befektetnünk Európában, annak érdekében, hogy sokkal biztonságosabb környezetet biztosíthassunk a fejlődő országokban a hajók szétbontását végző embereknek.

Támogatjuk egy hajóbontási pénzalap létrehozását is. Láttam, hogy a PPE-DE képviselőcsoport kérte a külön szavazást. Remélem, holnap a plenáris ülésen nem fognak a pénzalap ellen szavazni.

Tisztelt Biztos úr! Remélem, gyorsan tudunk cselekedni, és bekerülhet valami a törvénykönyvekbe, ami kezelni tudja a bontásra váró hajók számának hatalmas növekedését 2010-ben.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Gratulálok Blokland úrnak – mint vártuk – kiváló jelentéséhez és az összes árnyékelőadónak felajánlott nagyon jó együttműködéséhez.

Ennek a zöld könyvnek a tárgya nagyon fontos, és egyúttal mélyen aggasztó. A legtöbb hajóbontást, ahogyan azt ma végzik, sokak jogosan bűncselekményként jellemezhetik, mind az emberi egészségre, mind a környezetre történő hivatkozással.

A legtöbb ilyen bontás – mint mindannyian tudjuk – az indiai szubkontinens tenger- és folyópartjainál történik, az embereknek és a környezetnek a legkülönfélébb mérgező anyagoktól, többek között számos rákkeltő anyagtól való védelmének legalapvetőbb szabályait teljesen figyelmen kívül hagyva, vagy csak minimális mértékben tekintetbe véve.

Ezenfelül, az ilyen bontásokon dolgozó munkásokkal a legnagyobb tiszteletlenséggel bánnak emberi és munkajogaikat, valamint méltóságukat illetően, hogy az igazán szörnyű körülmények között alkalmazott gyermekmunkáról ne is beszéljünk, amely egyes esetekben nem sokban különbözik a gyermekrabszolgaság leghitványabb, szégyenletes dicső korától.

Kevés számú módosítást nyújtottak be, legtöbbjüket az előadó támogatásával. Követjük az előadó álláspontját, az 1. módosítás kivételével, amelynél nem találunk ésszerű magyarázatot arra, hogy Blokland úr miért nem hagyja jóvá, és amelyet mi meg fogunk szavazni, és bízunk benne, hogy mások is így tesznek.

Reménykedjünk abban, hogy azzal, hogy teljes mértékben támogatjuk a zöld könyvet, hogy a hajóbontást – amely sajnos a legszükségesebb esemény a hajóiparban – a jövőben környezetvédelmi, szociális és higiéniai szempontból biztonságosan fogják végezni, és hogy az nagyon szükséges, de szabályosan és biztonságosan megkeresett jövedelmet fog biztosítani a fejlődő országok lakosságának.

Reménykedjünk abban is, hogy a jelentés elképzeléseit a lehető leghamarabb jogszabályi formába fogják önteni, hatályát pedig kiterjesztik a hadi- és kereskedelmi hajókra is.

Végezetül, hadd mondjam el, hogy egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy végső célunk egy globálisan elfogadott hajóbontási stratégia kell, hogy legyen.

  Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Először is szeretném szívélyesen megköszönni kollégám, Blokland úr kiváló jelentését. Úgy érzem, nagyon jól felvázolta az európai hajók bontása eredményeként a szegény országokban keletkezett hatalmas problémákat. A következmények gyakran súlyosak mind a munkakörülmények, mind a környezet számára, és az EU nem futamodhat meg az ezekért fennálló felelőssége elől.

Blokland úr többek között a szigorúbb nemzetközi jogszabályok útját választja. Én minden bizonnyal az ilyen jogszabályok szószólója vagyok, de attól tartok, túl sok idő fog eltelni, mielőtt ezen az úton kézzelfogható eredményeket tudunk elérni. Európának most kell cselekednie, és nem várhat a világ többi részére. Hatékony selejtezési rendeleteket kell hozni a hajókra. Ezeknek a rendeleteknek olyan rendelkezést kell tartalmazniuk, amely alapján európai hajó elvileg csak akkor bontható az EU-n kívül, ha tulajdonosa bizonyítani tudja, hogy azt Európában nem lehet megtenni. Továbbá, az azbesztet vagy más veszélyes anyagot tartalmazó, selejtezésre ítélt hajókat minden esetben európai területen kellene bontani.

Nem hagyhatjuk, hogy a mi szemetünk máshol okozzon hatalmas problémákat. Ha egy hajó használhatatlanná válik, nekünk sem szabad hajóként gondolkodni róla. Ekkor hulladékká válik, és ekként kell bánni vele. Más veszélyes hulladékok esetében sem engedjük meg csak úgy, hogy a feldolgozási módra vonatkozó garanciák nélkül elhagyják az EU-t, és ily módon nincs indok arra sem, miért tennénk ezt a kiselejtezett hajókkal.

Ezenkívül hangsúlyozni kellene az Unión belüli feldolgozást, hiszen ez a helyzet a teljes európai hulladékpolitikában. Végezetül, hatékony első lépés lenne egy, az azokat a hajótulajdonosokat és tagállamokat megnevező és megszégyenítő politika, akik a környezet és az emberek szempontjából alkalmatlan módszerrel bontatják szét hajóikat, és ezt a politikát tulajdonképpen már holnap bevezethetnénk. A felelősségteljes hajóbontás felelősségének mindig a tulajdonost kell terhelnie, és ebből kifolyólag a tagállamok feladata annak igazolása, hogy ez megfelelő módon történik.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Köszönöm kiváló munkáját, és ugyanez vonatkozik Blokland úrra is.

Az előttünk lévő zöld könyv a jobb hajóbontási gyakorlatról, teljes komolysággal, klasszikus példája a globális egyensúlyhiánynak, amely az ipari fejlődés és annak következménye, hogy a fejlődés negatív hatásainak ellensúlyozására sok különféle hatóság végre valahára erőfeszítéseket tesz. Az iparosodott országok felelőssége jogosan kerül előtérbe azokban a helyzetekben, ahol a fejlődő országok tűrhetetlen szociális és környezeti károkat szenvednek amiatt, hogy mások a gazdasági előnyöket hajszolják.

A hajóbontás negatív hatása különösen szembetűnő. A fokozottabb környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági követelmények mellett, amelyeket az iparosodott országoknak figyelembe kellett venniük, a világ legtöbb óceánjáró hajóját Bangladesben, Pakisztánban és Indiában bontják, gyakran nagyon kezdetleges körülmények között. A bontótelepek alig felelnek meg a környezetvédelmi és egészségügyi normáknak, és a mérgező anyagokat – mint például az azbesztet – rövidnadrágos, szandálos emberek kezelik. A gyermekmunka alkalmazása is gyakori.

Ez egy nehéz egyenlet. A hajóbontás jövedelmező üzlet ezeknek az országoknak, nem csak a foglalkoztatásra gyakorolt hatásuk és a pénzügyi előnyök, hanem a nyersanyagok visszanyerése szempontjából is. Banglades például az acél 80–90%-át bontott hajókból szerzi. Ugyanakkor az alacsony munkaerőköltség és az alapvető normák hiánya gazdaságilag vonzó üzletté teszi, ami a gyakorlatban hatalmas mértékű környezetvédelmi dömpinget és emberi tragédiákat eredményez.

Azonban az Unióbeli, veszteséges bontás támogatásokkal történő növelése nem jelent fenntartható megoldást. Ehelyett a bontással foglalkozó fejlődő országok számára nyújtott közvetlen támogatási intézkedéseknek kellene léteznie, ami jelentősen megsokszorozná a környezetvédelmi és társadalmi előnyöket. Miután a hajókat részben szétszedték vagy megtisztították, gyakorlatilag alkalmatlanok a hajózásra, és az azbeszt eltávolítása után például a legtöbb hajó már nem mozgatható.

A támogatási intézkedéseknek emiatt a tanúsítvánnyal rendelkező bontótelepek létrehozására kellene összpontosítaniuk, ahol az alkalmazott bontási módszerek megfelelnek a biztonságossági és környezetvédelmi elfogadhatóság nyugati fogalmainak. Globális szinten lennie kell egy listának az elfogadott bontótelepekről, a hajózási vállalatok számára, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek pedig főszerepet kellene játszania a tanúsítványok kiadásában, hogy a rendszer valóban nemzetközi legyen. Ez megoldaná az egyenletet. A fejlődő országoknak szükségük van a bontásból származó gazdasági és anyagi előnyökre, az iparosodott országok hajózási vállalatainak pedig, amelyekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, a helyzet megváltozására.

  Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Néhány elismerő szó az előadónak, Blokland úrnak; mint mindig, ismét kiváló munkát végzett. Evans úr azt mondta, hogy Bangladesben látott bontás alatt álló hajókat. A keleti lengyel határon túl, amely szintén európai határ, láttam a hajók „nem bontásának” eseteit; más szóval, valahol a tengerparton, halászhajókat, utasszállító- és teherhajókat, sőt hadihajókat hagytak ott, és a víz kisodorta őket. Az első lépésről beszélünk, ami ezek szerint a bontás. A második lépés valamiféle bontási kötelezettség lenne. Végül pedig ott van a harmadik lépés – az újrahasznosítás, vagy annak megállapítása, hogy milyen anyagból építették a hajót, hogyan helyezték be az anyagot hajóba, és hogyan lehet ezeket az anyagokat visszanyerni. Ezt az eljárást kezdjük most el. Mivel inkább közgazdász vagyok, semmint idealista, úgy vélem, meglehetősen hosszú út áll előttünk, de nagyon jó, hogy elkezdtük az utazást, és reméljük, hogy találunk követőket a nagyvilágban.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Szeretnék gratulálni Blokland úr jelentéséhez. Azokra a balesetekre adott válaszként, amelyekben például az Erika és a Prestige olajszállító tartályhajók voltak érintettek, az Unió nemzetközi jogszabályokat és szabályokat fogadott el az egyhéjazatú olajszállító tartályhajók fokozatos kivonásáról. Becslések szerint 2015-re körülbelül 1300 egyhéjazatú olajszállító tartályhajót fognak kivonni a forgalomból és bontásra küldeni.

A hajóbontással járó költségek nagyon magasak, és a hajók újrahasznosítása gazdasági szempontból nem megoldható. Sok tagállamban vannak még olyan hajók, amelyek nagyon öregek, rossz állapotban vannak, a parton lehorgonyozva, vagy éppen belvizek partjainál zátonyra futva hevernek. Úgy vélem ezért, hogy külön figyelmet kellene szentelni a delta- és tölcsértorkolatok vidékének, ahol a megfeneklett hajók negatív hatással lehetnek a környezetre. A megfeneklett hajók gyakran rendszeresen elállják a hajózható útvonalakat, és jelentős gazdasági károkat okoznak.

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 2005 óta dolgozik az ökológiai hajóbontás kötelező nemzetközi rendszerének végrehajtásán, egy olyan eljáráson, amelyben az Európai Unió is közreműködött. A jövőbeni nemzetközi egyezmény és a tagállamok felelősségteljes részvétele létfontosságú lesz a hajóbontáshoz kapcsolódó problémák megoldásában.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm a ma esti magas színvonalú vitát. Jelentésük rendkívül biztató a Bizottság javaslatai tekintetében.

Hadd említsek három, Önök által érintett kérdést! Először, arra hívják fel a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hatékonyabban tartassák be a hulladékszállításról szóló rendeletet. Arra is felszólítják a Bizottságot, hogy állítsa össze azoknak a hajóknak a listáját, amelyek várhatóan bontótelepre kerülnek az elkövetkező néhány évben. Meg fogjuk vizsgálni egy ilyen lista elkészítésének a lehetőségét. Ahogyan Grossetête asszony javasolta, a magasabb követelményeknek eleget tévő létesítményeket is össze kell írnunk. Továbbá, az életük végét elérő hajók esetében, egyetértünk abban, hogy szigorúbb hulladékszállítási rendeletet kell hozni.

A Bizottságnak szándékában áll rendelkezésre bocsátani a szükséges iránymutatásokat. A tagállamok hatóságaitól elvárom annak biztosítását, hogy ne legyenek olyan esetek, amikor egy hajónak megengedik, hogy elhagyjon egy uniós kikötőt, ha egyértelmű, hogy fejlődő országba küldik bontásra. Ezen kívül, annak tükrében, hogy a legtöbb európai származású hajót a közösségi vizeken kívül bontanak szét és változtatnak hulladékká, valóban egy kötelező nemzetközi rendszert kell elrendelni.

Másodszor, meg fogjuk vizsgálni a versenyképes hajóbontó- és előtisztító-iparág kifejlesztésének kérdését az EU-ban, anélkül, hogy veszélyeztetnénk a dél-ázsiai bontók életképességét. Az európai hajógyárak nincsenek abban a helyzetben, hogy versenyezhessenek a dél-ázsiai bontótelepekkel. Ezért a hajóbontási piac nagy részének megtartása vagy mesterséges visszahozása Európába nem kérdés. Amit azonban biztosíthatunk, az az a követelmény, hogy a hadihajókat, más állami tulajdonú és állami támogatásban részesülő hajókat kizárólag környezetvédelmi szempontból jól működtetett létesítményekben szabad bontani, Európában vagy OECD-országokban. Megkövetelhetjük esetleg a tagállamok lobogói alatt közlekedő hajóktól, hogy kizárólag teljes engedéllyel és tanúsítással rendelkező létesítményekben lehessen ezeket bontani. Az előtisztításnak általános gyakorlattá kell válnia ahhoz, hogy keresztülvihető legyen.

Végezetül, látom, hogy támogatják azt a javaslatot, hogy hozzunk létre egy hajóbontási pénzalapot. Arra kérik a Bizottságot, vizsgálja meg a környezetbarát újrahasznosítás garanciájaként a kötelező biztosítás bevezetésének a lehetőségét. A Bizottság meg fogja vizsgálni a meglévő lehetőségeket. A hajózási ipar felelősei úgy tájékoztattak bennünket, hogy a hajók újrahasznosításáról készülő új nemzetközi egyezmény a piaci szereplőkkel kíván összeállni a hajóbontási probléma megoldására. Biztosan nem akarunk felesleges adminisztratív vagy pénzügyi akadályokat állítani. Mindenképpen közelről fogjuk figyelni a fejleményeket; nem fogunk késlekedni a szabályozási intézkedések meghozatalával, ha a piac továbbra sem képes megoldást nyújtani a problémára. Az Önök folyamatos támogatása döntő fontosságú lesz a hajóbontási körülmények jobb irányba való megváltoztatásához.

  Johannes Blokland, előadó. − (NL) Szeretném először is minden felszólalónak megköszönni értékelő szavait, különösen Dimas biztos úrnak. Szeretnék még néhány észrevételt tenni.

Úgy vélem, kivételes fontosságú, hogy létrehozzuk ezt a bontási pénzalapot. A pénzalapot a hajótulajdonosok hozzájárulásaiból kell feltölteni, és természetesen nem állami támogatásokból. Úgy vélem, erre egyáltalán nincs szükség. Ugyanúgy, ahogy a régi autók bontási alapja, egy idő után ez is el fogja tartani magát. Örülök, hogy a biztos úr is e vonalak mentén gondolkodik. Nagyon gyorsnak kell lennünk, és ezért talán jó ötlet, ha a lehető leghamarabb megállapodást kötünk az európai hajótulajdonosokkal, hogy mindenképpen felelősségteljes módon bontassák a hajóikat. Tudom, hogy a P&O Nedlloyd Maersk szállítóvállalat mintegy 20 hajót bontatott szét Kínában, felelősségteljes módszerekkel, nevezetesen annak biztosításával is, hogy a bontókat ott hozták létre, ahol az lehetséges volt.

Úgy gondolom, kiváltképp a hajótulajdonosokban kell tudatosítanunk társadalmi felelősségüket, és értésükre adnunk, hogy ezt nem tehetik meg többé; vagyis azt, hogy nagy pénzért eladják a hajóikat. A bontás előtt még vagy tízszer eladják. Egészen más szemléletmódot kell alkalmaznunk a bontással kapcsolatban, és szerintem lehetségesnek kell lennie, hogy erre a hajótulajdonosokat is rábírjuk, tekintettel arra, hogy a kérdés az utóbbi években elég negatív nyilvánosságot kapott.

A bontási munkát gyakran a helyi jogszabályok megszegésével, és a szociális és a környezetvédelmi minisztériumok akarata ellen végzik. Azt is elmondták nekem, hogy Bangladesben nem a nemzeti jogszabályok okozzák a problémát, hanem annak betartatása. Úgy gondolom ezért, lehet, hogy van elegendő létesítmény, de azokat nem használják.

Matsakis úr azt is megkérdezte, mi az ellenvetésem az ő módosításával kapcsolatban. Az a helyzet, hogy ez a módosítás arra céloz, hogy a hajóbontással járó környezetkárosító körülmények nem engedhetők meg tovább a fejlődő országokban. Ezek folytatása azonban sehol sem megengedhető, például Kelet-Európát is beleértve, ahol időnként most is bontanak hajókat felelőtlen módszerekkel. Túlzás ezért kizárólag a fejlődő országokra összpontosítani, különösen, ha később meghatározzuk, hogy nem megengedett a hajóbontás olyan helyeken, mint például a Távol-Kelet. Úgy érzem ezért, hogy ez a kiegészítés szükségtelen.

Sajnos Liotard asszony módosításait sem tudom támogatni, mivel túlságosan protekcionisták. Liberadzki úr érdekes problémát vetett fel, nevezetesen azt, hogy vannak máshol tárolt, rozsdásodni hagyott hajók is, amelyekkel semmit nem tesznek. Ezzel a kérdéssel is meg kell birkóznunk. Mindenkinek szeretném még egyszer nagyon megköszönni, és ezzel be is szeretném fejezni.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

23. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

24. Az ülésnap berekesztése

(Az ülést 23.40-kor berekesztik.)