Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 21., Szerda - Strasbourg

11. Természeti katasztrófa Kínában (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a kínai természeti katasztrófa kapcsán.

  Janez Lenarčič, hivatalban levő elnök. − (SL) Komoly aggodalommal követjük a Kínában bekövetkezett végzetes földrengés fejleményeit, amely az ország egy jelentős részén — legfőképp Szecsuan tartományában — pusztított.

Becslések szerint a földrengés körülbelül 10 millió embert érintett. A halálos áldozatok száma egyre csak nő — jelenlegi becslések szerint elérte az 50 000-et — míg a remény, hogy túlélőket kimentsék a kőtörmelék alól, halványul. Ez valóban katasztrófa. Talán lehetséges lenne több életet megmenteni, ha a mentőcsapatok bejuthatnának az érintett területekre, de ezt objektív nehézségek, valamint a megfelelő felszerelés hiánya akadályozzák.

További nehézséget jelentenek a földrengés által sok védőgátban okozott károk, amelyek következtében Szecsuan tartományban a túlélőket az árvíz veszélye is fenyegeti. A kínai kormány olyan alapvető felszereléseket kért, amelyek a mentőakció során tud hasznosítani.

A kínai Egészségügyi Minisztérium azzal számol, hogy további gyógyszersegélyre, és korszerű orvosi felszerelésre lesz szükség, hiszen a túlélők közti sok sebesültet is megfelelően kezelni kell.

A most kivitelezett segélynyújtás kiterjedése kivételesen nagy. Már 12 tonna segélyt dobtak le légi úton az érintett területek gondjainak enyhítésére. Rengeteg helikopter érkezik mentőcsapatokkal és segéllyel az országba. A helyi hatóságok képviselői azt nyilatkozták, hogy jelenleg főleg takarókra, sátrakra, élelemre és műholdas telefonokra van szükségük.

Amint azt tudják, és amint az ma már említést nyert, a Tanács rendkívüli ülést hívott össze múlt kedden. Akkor, a legőszintébb részvétünket fejeztük ki a kínaiak felé a halálos áldozatok rettentő magas száma, és a bekövetkezett mérhetetlen pusztítás miatt. Üzenetünkben mély együttérzésünkről biztosítottuk azokat, akik közeli ismerőseiket veszítették el a katasztrófa során, akik maguk is megsérültek, vagy akik súlyos kárt szenvedtek tulajdonukban.

A nemzetközi közösség gyorsan reagált, és segítséget ajánlott Kínának. Kína ezt egy, a Külkereskedelmi Minisztérium által kiadott levélben hivatalosan is elfogadta. Számtalan külföldi csoport — köztük japán, tajvani, koreai és ausztrál csoportok — már a helyszínen vannak, vagy éppen oda készülnek.

Az Európai Unió segítséget kíván nyújtani a katasztrófa által sújtott lakosságnak. Az Európai Bizottság, valamint a legtöbb tagállam, határozottan válaszolt az érintett lakosság szükségletei láttán, és készen állnak a további segítségnyújtásra is.

Köszönöm.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, szeretnék Önnek is köszönetet mondani, amiért napirendre tűzte a kínai Szecsuan tartományban a május 12-én bekövetkezett földrengés következtében kialakult humanitárius helyzet kérdését. Barroso elnök úr, Ferrero-Waldner asszony, és jómagam, részvétünket fejeztük ki, és hangsúlyoztuk az európaiak készségét, hogy segítsék a kínai népet.

A kínai hatóságoknak — mindenekelőtt a hadseregnek — a mozgósítása gyors és nagyarányú volt. El kell ismerni, hogy hatékonyan kezelték a válságot, és ezért kiérdemlik elismerésünket. A kár nagyságára és a szükségletekre való tekintettel, a kínai kormány május 13-án nemzetközi segítséget kért, az EU pedig erre gyorsan válaszolt. A Bizottság az ECHO humanitárius ügyekkel foglalkozó szakemberét küldte egy hétre az érintett területre. Május 16-án, a szakértő jelentését követően, a Bizottság egy kétmillió eurós sürgősségi segélyről szóló határozatot fogadott el. Ez lehetővé teszi a Vöröskereszt számára, hogy sátrakat, takarókat, ivóvizet, alapvető dolgokat szállítson a helyszínre.

A Bizottság polgári védelmi szervezetének koordinálást és kárfelmérést végző csoportja is ott van Chengduban. A csapat kapcsolatban áll a helyi hatóságokkal, hogy minél gyorsabban eljuttatathassák az európai segélyt a rászorulóknak. A tagállamok szintén gyorsan reagáltak a Vöröskereszt Szövetség segélyhívására, és sürgősségi felszerelést, kutató-, és mentőcsapatokat küldtek. Összességében, az uniós hozzájárulás már meghaladja a tízmillió eurót. Az Európai Bizottság, a Felügyeleti Tájékoztatóközpont, és a Válságplatform együttműködnek egymással, folyamatosan tájékoztatják a tagállamokat és Kínát az uniós segítségről. Megjegyezném, hogy a kínai hatóságok szigorúan ellenőrzik a nemzetközi csoportoknak a helyszínre utazáshoz kapcsolódó engedélyét.

Értékelésünk alapján a legnagyobb igény a következők terén mutatkozik: víz és közegészségügyi ellátás, ideiglenes menedék, létszükségleti termékek, gyógyszerek és orvosi felszerelések. Sajnos, a gyakori és erőteljes utórengések akadályozzák a mentőtevékenységeket. Aggodalomra leginkább az ad okot, hogy az olyan létfontosságú infrastrukturális elemek, mint a gátak, töltések vagy a villamos-erőművek összeomolhatnak, esetleg összedőlhetnek, és ezzel újabb humanitárius katasztrófát idéznek elő.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a képviselőcsoportom támogatja azt, hogy a Tanács és a Bizottság részvétét fejezte ki a kínai népnek, a május 12-én bekövetkezett borzalmas földrengés okán. Minden szimpátiánk azoké, akik a földrengés következtében gyászban vannak, vagy megsérültek.

Örömmel fogadjuk, hogy a kínai hatóságok azonnal intézkedtek a segélyezés beindításáról, és a kínai kormány hajlandó volt a külföldi segítséget elfogadni. Hadd adjak hangot reményünknek, hogy ez így marad a jövőben is, elősegítve, hogy a segélyek hatékonyan eljuttathatók legyenek rendeltetési helyükre.

Elégedettséggel tölt el az is, hogy ebben az esetben a kínai kormány engedélyezte a külföldi sajtónak, hogy részletesen beszámoljon a földrengésről. Reméljük, hogy hasonlóan módon, engedélyezi majd az érintett területeken folyó újjáépítési erőfeszítésekről szóló tudósításokat is.

Különösen sajnáljuk, hogy sok diák esett áldozatul, amikor állami iskolák összedőltek. Támogatjuk a kínai hatóságoknak azon kinyilvánított szándékát, hogy kivizsgálják, miért is nem épültek fel földrengés-biztos épületek, és elszámoltassák a felelősöket.

Feltétlenül készek vagyunk megadni minden szükséges segítséget a kínai népnek. Pénzügyi erőforrásokra nincs szükségük, hiszen Kína rendelkezik a világ legnagyobb devizatartalékával. Most mindenekelőtt gyakorlati segítség kell, és ezt mi, európaiak, és a tagállamaink, megadhatjuk nekik. Köszönjük a Biztos úrnak az általa kezdeményezett segélyezési intézkedéseket.

Támogatunk minden tevékenységet, melynek célja a katasztrófa által sújtott területeken tartózkodó emberek megsegítése, és városaik újjáépítése. Néhányukat talán más területekre kell majd áttelepíteni. Minden segítséget megadunk ennek érdekében is. Itt valóban hatalmas emberi tragédia következett be, és együtt érzünk a katasztrófa sújtotta területeken élő lakossággal, illetve az egész kínai néppel.

  Libor Rouček, a PSE képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, Biztos úr, Lenarčič úr, hölgyeim és uraim, először is, a Szocialista Párt nevében szeretnék csatlakozni azokhoz, akik őszinte részvétüket fejezték ki a több tízezer áldozat gyászoló családjainak, a Szecsuan tartományt sújtó rettentő földrengés áldozatainak. Szeretném teljes szolidaritásomról biztosítani a több százezer embert, akik földönfutóvá váltak és kénytelenek voltak otthonaikat elhagyni a katasztrófa következtében.

Nemrégiben a Burmában kialakult helyzetről vitáztunk és kritikával illettük a katonai junta teljes mértékben elfogadhatatlan viselkedését. Kína, Burmával szöges ellentétben, dicséretet érdemel. Kína azonnal segítséget kért a nemzetközi közösségtől és megnyitotta határait a külföldi segélyek előtt. Akárcsak képviselőtársam, magam is helyeslem a kínai hatóságok nyíltságát, mind nemzeti szinten, mind Szecsuan tartományban. Kedvezőnek tartom, ahogyan a mentés szervezésével foglalkoztak, továbbá ahogyan a kínai és külföldi közvéleményt is tájékoztatták a katasztrófa eseményeiről. Ebbe az őszinte tájékoztatásba beletartozott például az is, hogy a több tízezer áldozaton túl, hírt adtak arról is, harminckét rádióaktivitást kibocsátó létesítmény is a romok alá került.

Biztos úr és Lenarčič úr is tájékoztattak minket az Európai Unió által Kínának nyújtott humanitárius segély nagyságáról. Mindkettőjüknek köszönöm azt a gyorsaságot, amellyel a Bizottság és a Tanács reagált az eseményekre, és kérem őket, biztosítsák, hogy az Európai Unió — kínai kérések esetén — továbbra is készen álljon segítség gyors nyújtására, nem csupán a humanitárius segélyek, de az érintett területek újjáépítése terén is.

  Dirk Sterckx, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Először, a Liberálisok és Demokraták Európáért képviselőcsoport nevében szeretném az áldozatokkal való együttérzésemet kifejezni. Támogatom továbbá a kínai kormány által bejelentett gyászidőszakot is. Hétfőn, mielőtt Strasbourgba jöttem, aláírtam Brüsszelben a kondoleáló könyvet az EU mellett akkreditált kínai képviseleten, a Kínával fenntartott kapcsolatokért felelős bizottság, és gondolom, a Parlament egésze nevében is. Múlt héten a bizottság elnöksége találkozott a kínai nagykövettel, és ő elmondta nekem, milyen nagyra tartja az Európai Parlament támogatását.

Hatalmas és súlyos katasztrófával állunk szemben. Több tízezer ember vesztette életét, vagy tűnt el, milliónyian váltak hajléktalanná, és még mindig felbecsülhetetlen az anyagi kár. Kínában nem azt tapasztaltuk, amit Burmában, amint ezt már az előző vitában megtárgyaltuk. Itt annak lehetünk tanúi, hogy mindenki, a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig, minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen és mentse, ami még menthető. Itt most egy olyan országot látok, amely nyíltan közvetítette Szecsuan fájdalmát és kétségbeesését, és teszi ezt most is, és őszintén beszél azokról a problémákról, amelyekkel — az ugyancsak vesztességeket elszenvedő — mentőcsapatoknak szembe kell nézniük. Olyan országot látok, amely nyitott a katasztrófa áldozatai által előrebocsátott kritikára is, ez pedig olyan ismerős kép, amit magunk is megtapasztalunk itteni katasztrófák esetén.

Elnök asszony, a jövő felé kell tekintenünk. Úgy gondolom, Kína nagyon konkrét segítséget kért tőlünk. Látom szolidaritásunk kifejezését, és hálás vagyok a Bizottságnak és a Tanácsnak azért, amit tettek. Kérem őket, továbbra is segítsék Kínát, amennyiben a kínaiak erre kérik őket.

A mentési erőfeszítéseket követően hozzá kell látni az újjáépítéshez, és ekkor is képesnek kell lennünk, minden lehetséges segítséget megadnunk. Hosszabb távra kitekintve, azt szeretném kérni, hogy a technikai segítségnyújtás lehetőségére összpontosítsunk, az építési előírásokra, és olyan műszaki megoldásokra, amelyek ellenállóbbá teszik az épületeket ilyen helyzetekben. Talán az is a nemzetközi közösség feladatához tartozik, hogy létesítsen egyfajta korai riasztórendszert, amely figyelmeztetné az embereket a katasztrófák bekövetkeztére. Legalább meg kell próbálni ezt kialakítani, hiszen véleményem szerint, a világ igen sok részén hasznát vehetnénk. Mindenesetre, fontosnak tartom, hogy mi, az Európai Parlamentben, a vita során kifejeztük a kínaiakkal való szolidaritásunkat.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a borzasztó földrengés, mely után Kína és az egész világ gyászba borult, az első eset, hogy a kínai hatóságok átláthatóan cselekedtek, és nagy erők bevonásával és sürgősséggel reagáltak a drámára, amely tevékenységet az EU, és az egész nemzetközi közösség igyekszik fenntartani.

Hallottuk azonban az éles kritikákat is a rossz minőségű kínai épületekkel, főként a legújabb szerkezetekkel, és állami épületekkel, például az iskolákkal kapcsolatban, amelyek iskolások ezreinek halálát okozták, és ahol csak nagyon kevés gyermeket sikerült megmenteni. Ez a katasztrófa rámutat az ország építkezéseinek rossz minőségére, amely igen kényes kérdés Kínában, ahol a nagyobb városokban milliókat lakoltattak ki olyan döntő fontosságú események előtt, mint amilyen például az Olimpia is.

Más, korábban már említett egyéb riasztó tényezők is súlyosbítani látszanak a drámai helyzetet: a Zipingpuban levő vasbeton-gáthoz hasonló hidraulikus berendezések ellenálló képessége még a legkomorabb feltételezéseket sem teszi kizárhatóvá, a folyás irányában élő 600 000 ember számára. A földrengés kárt tett 391 víztározóban is. Egyelőre kevés információ áll rendelkezésünkre a Szecsuan tartomány északkeleti részén található plutónium-dúsítókról, pedig ezek nagyon közel fekszenek a rengések epicentrumához, és ez rettentően nyugtalanító.

A kínaiak még mindig némi homályos fátyollal borítják e témát, minden hivatalos nyilatkozat a nép megnyugtatását szolgálja, és így felvetődik a kérdés, hogy nem lenne esetleg jó ötlet egy független, nemzetközi felmérést végezni ilyen létfontosságú kérdések ügyében?

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Európa — humanitárius és politikai okokból egyaránt — adjon meg minden lehetséges támogatást Kínának. Jómagam is a Ház azon tagjai közé tartozom, akik erősen ellenzik Kína Tibettel és a keresztényekkel szembeni barbár politikáját. Úgy gondolom továbbá, hogy határozottan kell reagálnunk a Tajvannal szembeni agresszióra is.

Másfelől azonban, meg kell ragadnunk minden lehetőséget annak egyértelművé tételére a kínaiak felé, hogy a vezetőiknél felvetett kéréseinket nem az országukkal és hagyományaikkal szembeni ellenérzéseink motiválják. Bizonyítanunk kell, hogy a baráti partnerség egy elérhető lehetőség, és kialakításához most kiváló alkalom kínálkozik. Széleskörű segítséget kell nyújtanunk az áldozatoknak, és teljes mellszélességgel el kell köteleznünk magunkat a mostani katasztrófát követő újjáépítésben való részvétel mellett. Nagy hiba volna kihagyni ezt a lehetőséget, hogy Európa és Kína között bizalmi kapcsolatot létesítsünk.

  Patrick Louis, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a természeti csapások mindig elszomorítanak minket, hiszen rengeteg áldozatot követelnek, mint arra nemrég Kínában és Burmában láthattunk példát. E tragédiák az emberi élet értékére, és a természettel szembeni tehetetlenségünkre hívják fel a figyelmet. Szeretnénk együttérzésünkről biztosítani mindazokat, akik természeti vagy politikai katasztrófa áldozatai.

A politikusok egyik célkitűzése megakadályozni, hogy népüket bármiféle szerencsétlenség sújthassa. Ha a természeti katasztrófákat megakadályozni nem is tudják, mindenképpen megkísérelhetik előre jelezni azokat, figyelmeztetni az embereket, és legfőképp, alkalmas prevenciós politikával minimalizálni a kockázatokat. Jó példa erre, hogy Kína prométheuszi infrastruktúrája — a hatalmas gátak és atomerőművek — végül is kitartottak. De vajon meddig? Nem lenne-e célszerűbb kisebb, de nagyobb számú létesítménnyel operálva megosztani a kockázatot, és erősíteni a közvélemény tájékoztatását a szóban forgó kockázatokról?

A kínaiak számára a legtragikusabb helyzetet azonban a politikai katasztrófák teremtik. Bár elismerjük a keményen dolgozó, tehetséges kínai nép csodálatos jellemét és kifinomult kultúráját, bírálhatjuk politikájukat anélkül, hogy túlságosan beleavatkoznánk belpolitikájukba. Az „egy gyermek”-politika katasztrofális. Ez érinti a gyermekeket, a nagycsaládos paraszt családokat, amelyeket a lányaiktól való megszabadulásra kényszerít, az elégtelen bevételi forrásokat, amelyek még a földművelés fenntartását és a nyugdíj folytonosságát sem biztosítják, vagy a második gyermeket, akinek Kreón parancsa szerint nem szabadna léteznie. Így sérülnek az emberi jogok ott, ahol a politikai rend nem engedélyezi a szülőknek, hogy annyi gyermekük legyen, amennyit ők szeretnének. Az életet itt nem valódi értékén becsülik meg, csupán haszonelvű funkcióként tekintenek arra. A természeti és politikai katasztrófa azonban egyesül akkor, amikor egy iskola teteje összeomlik, maga alá temetve a vigasztalhatatlan szülők egyetlen gyermekét.

Amikor az Olimpiai Játékokra látogató 30 000 újságíró Pekingbe érkezik, időt kellene szakítaniuk arra is, hogy kivizsgálják a felszín alatt milyen is annak a Kínának valósága, mely a hatalom és hatékonyság mindenhatósága miatt elveszítheti az emberbe vetett tiszteletet, tehát egy politikai rend tényleges alapját.

  Karsten Friedrich Hoppenstedt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a kínai kormány által előírt nyilvános néma gyász perceiben az emberek — az utcákon, buszokon vagy éppen a boltokban —mozdulatlanul álltak, és arcvonásaik nem hagytak kétséget érzelmeik őszintesége felől. Mindez igen különbözött a megszokott, kötelező kollektív szolidaritási megmozdulásoktól. Miért van ez? Mert az állami televíziók éjjel-nappal tudósíthattak, ezáltal felidézve mély döbbenetünket az érintett területeken élők elképzelhetetlen szenvedései láttán. Ezzel Kínában a szolidaritás új értelmezést nyert. Az egyén tisztelete újra érzékelhetővé vált, még a politikai vezetők körében is.

Idáig, a nemzeti érdeklődés fő középpontjában Kína gazdasági növekedése, nemrég pedig az Olimpiai Játékok álltak. A jelenlegi katasztrófa fényében azonban ezek szinte eltörpülnek az emberek tudatában. Mit kellene a nemzetközi közösségnek tennie? Ezt a kérdést már valamilyen szinten megválaszoltuk. Most, hogy már segélyfelszereléseket adtunk, mentési terveket dolgoztunk ki, és technikai felszereléseket küldtünk, szükség van a tapasztalatok összegzésére is. Olyan jelentős földrengések tapasztalatait dolgozhatjuk fel, mint az örményországi, amelyben több mint 100 000 ember vesztette életét és egy atomerőmű is megrongálódott; a törökországi, ahol több tízezer ember halt meg; vagy az 1976-os kínai, amelynek során több százezer emberi élet veszett oda. Ki kell használni a kollektív tapasztalatokat, hogy a nemzetközi közösség számára megfelelően alkalmazható gyakorlatot dolgozzunk ki, amelyet akár már Kína javára is alkalmazhatunk.

Tudom, már volt szó arról, hogy mi is történhet a gátakkal, és ez késztessen arra bennünket, hogy ellenőrizzük a középületek, kórházak és iskolák földrengésbiztonságát. Sok mindent tehetünk e tekintetben, és megfelelő utasításokkal elérhető a megfelelő szabályok érvényesítése földrengés-biztos szerkezetek építésére.

Mint a Kínával fenntartott kapcsolatokért felelős bizottság tagja, természetesen csatlakozom a részvétüket kifejezők előttem felszólaló csoportjához.

  Edite Estrela (PSE). – (PT) Elnök asszony, Biztos úr, mind sajnáljuk a Kína déli részét sújtó katasztrófát. Több mint 50 000 ember vesztette életét, 4,8 millióan váltak földönfutóvá. Egy emberként állunk az érintett családok mellé.

Az Európai Unió azt tette, amit kellett: mozgásba hozta a polgári védelmi mechanizmust, és segítette a kínai hatóságokat. A nemzetközi közösség egységesen nyújtott támogatást. Kína soha ilyen mértékben nem kapott szolidaritási üzeneteket, nem részesült ennyire kézzel fogható támogatásban, ilyen ajánlatban, és ennek magyarázata, hogy most a kínai hatóságok — kivételesen — nem próbálták meg eltitkolni a tragédia súlyosságát. Épp ellenkezőleg: megfelelő tájékoztatással szolgáltak, a nemzetközi sajtó számára hozzáférést engedélyeztek és mindent egybevetve, átláthatóan és hatékonyan cselekedtek, nem úgy, mint Burma.

A természeti katasztrófák gyakoriságának a gyökere az éghajlatváltozásban keresendő. Csakis a mi felelősségünk a bolygó felmelegedését megakadályozni. Ezért Kínának is hozzá kell járulnia a széndioxid kibocsátás csökkentéséhez, támogatnia kell az Európai Unió erőfeszítéseit a 2009. decemberi Koppenhágai Konferenciáig kidolgozandó nemzetközi megállapodás elérésében.

  Bastiaan Belder (IND/DEM). – (NL) A kínai média példátlan nyíltsággal tudósított az egy héttel ezelőtt, Szecsuan tartományában pusztító komoly földrengés szörnyű következményeiről. Az országon belül ez a nyíltság az áldozatokkal való példa nélküli szolidaritáshoz vezetett. A harmonikus társadalom előtérbe került. Több tízezer önkéntes jelentkezett. A mentőcsapatok tömegesen érkeztek a katasztrófa által sújtott területekre az ország minden tartományából. A gyakorlati segítségnyújtás rekordot döntött Kínában. Egyszóval, a hatóságok nyíltsága kifizetődött.

Az európai intézményeknek el kell érniük, hogy a kínai hatóságok a jövőben is ehhez a példa nélküli nyíltsághoz tartsák magukat. Ez mindenképpen érinti a Kínában már felvetett kényes kérdést, nevezetesen, hogy miért is dőlt össze annyi iskolaépület? Kína nyitottságot tanúsított a világ más részeivel szemben is. Így, a kínai kormány például, elfogadta egy japán mentőalakulat küldését. Eközben Tajvan 42 millió eurós segélyt ajánlott fel a földrengés áldozatainak. Őszintén remélem, hogy ez az együttérzés előmozdítja a Kína és Tajvan közti kapcsolatok oly szükségszerű normalizálódását!

Teljes szívemből csatlakozom azokhoz a képviselőkhöz, akik mély együttérzésüket fejezték ki a kínai nép mérhetetlen szenvedése láttán, és különösen értékelem, hogy Sterckx úr mindannyiunk nevében aláírta a kondoleáló könyvet a brüsszeli kínai képviseleten. Ezt teljes mértékben helyeslem.

  Cornelis Visser (PPE-DE). – (NL) Elsőként is, szeretném részvétemet kifejezni a május 12-én Szecsuan tartományában bekövetkezett természeti katasztrófa áldozatainak családja iránt. A kínai hatóságok szerencsére gyorsan cselekedtek a katasztrófát követően. Örömmel fogadtam az Európai Unió lépéseit is. Ezáltal is szeretném támogatni az európai intézményeket, a Bizottságot és a Tanácsot, az általuk követett magatartást illetően. A külföldi segítség kezdeti elutasítását követően Kína végül is megnyitotta határait. Maguk a kínai hatóságok jelentették ki, hogy minden lehetséges segítséget hasznosítani tudnak a katasztrófával való birkózásuk során. Japán, dél-koreai és orosz mentőcsapatok már az érintett területeken tartózkodnak. Ezt a tényt — amint azt is, hogy a szomszédos Szingapúr és Tajvan is segítséget nyújt — kifejezetten bíztatónak találom. A szomszédos országokkal való politikai kapcsolatok nem mindig jók, de az események változást, javulást hozhatnak.

Sok figyelmet szenteltek a katasztrófának mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi sajtóban. Örülök annak, hogy a sajtó engedélyt kapott az érintett területekre való belépésre, és lehetősége van azt írni, amit akar. Ezáltal megfelelően tudósíthatják Kínát és a világ többi részét az ott-történtekről. Az átláthatóság fontos a katasztrófáról kialakult kép objektivitása tekintetében, csakúgy, mint a helyszínen szükséges segélyek meghatározásában is. Ez vezet egyben a lakosság nagyobb mérvű bevonásához is. A szabad sajtó és a felelősségteljes kormányzás általában együtt jár. A szabad sajtó időben tudja jelezni a politikai gondokat, s így a politikák kiigazíthatóvá válnak.

Tárgyalni kell még továbbá a helyi építkezések kormányzati ellenőrzéséről is. Ezt követően lehet következtetéseket levonni a majdani építkezési tervek számára, illetve ajánlások tehetők az építkezések jobb kivitelezése, és jobb hivatalos szervezés érdekében.

A természeti katasztrófák megelőzése, az azokra való felkészülés elsődlegesen kormányzati kötelesség. Ez az európai ország többségében is csak az elmúlt években került ez elismerésre, érvényesítésre. Végezetül arra kérném az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy ha szükséges, járuljanak hozzá a kínai hatóságok és polgári szervezetek szakembereinek kiképzéséhez, hogy azok megfelelő terveket dolgozhassanak ki katasztrófák és válságok kezelésére.

  Alexandra Dobolyi (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök asszony! Az elmúlt hetek természeti katasztrófái a Távol-Keleten minden jóérzésű embert megráztak. Természetes, hogy a világ figyelme ezekre az országokra irányul.

Kínával rengeteget foglalkozik a közvélemény: a nyári olimpiai játékok, a kínai elnök tajvani látogatása, a tibeti események, a dalai láma európai körútja és annak fogadtatása, az Európai Bizottság kínai útja mind-mind okot ad erre. De nincs itt az ideje, hogy bojkottról vagy Tibetről beszéljünk.

A Szecsuani-fennsíkot romokba döntő majd 8-as erősségű földrengés következtében 50.000 ember lelte halálát és túlélők milliói váltak földönfutóvá, hogy a gazdasági károkról ne is beszéljek. Ezért kérem az Európai Unió minden intézményét, hogy minden emberi segítséget adjunk meg és a humanitárius segélyek folyósítását folytassuk a katasztrófa érintetteinek, ameddig az szükséges.

Köszönjük meg a mentőalakulatoknak és a segélyszervezeteknek a segítségét, akik éjjel-nappal dolgoznak az ott élők helyzetének javításáért, és biztosítsuk feltétel nélküli szolidaritásunkról és szimpátiánkról a kínai embereket. Köszönöm szépen.

  Glyn Ford (PSE). – Elnök asszony, a 7,8-as erősségű földrengés, amelynek epicentruma a szecsuani Chengdu közelében volt, május 12-én, több mint 100 000 ember halálát okozta. Nem tehetünk mást, mint hogy őszinte részvétünkről biztosítjuk azokat a családokat, amelyek rokonokat vesztettek el a tragédia során, s főként azokat, amelyek a szülőket és a gyermekeiket gyászolják. A kínaiak rendkívüli forrásokat biztosítottak a mentési munkálatokhoz, katonákat vetettek be, orvosi személyzetet küldtek a térségbe. Mindez eltért a párhuzamosan zajló burmai tragédiától, amelynek kapcsán néhányan — a polgárok védelmének elvére hivatkozva — javasolták a közvetlen külföldi beavatkozás megfontolását is. Kína örömmel fogadta a külföldi segélyt, beleértve a japán mentőszemélyzetet is, amely jelenleg is a területen dolgozik, továbbá engedélyezte, hogy a kínai és a világsajtó kövesse a földrengés után történteket.

Ahogy azt Michel biztos úr már említette, az Európai Unió 10 millió euróval támogatta Kínát. Arra kérjük a Tanácsot és a Bizottságot, hogy további rendkívüli segéllyel, technikai segítségnyújtással, újjáépítési segítséggel álljon az elkövetkező hónapokban, években az érintett területeken rendelkezésre!

  Józef Pinior (PSE). – Elnök asszony, most van itt az ideje annak, hogy kimutassuk szolidaritásunkat és együttérzésünket Kína iránt. Ezekben a tragikus napokban rengeteg áldozatot láttunk; Kína hatalmas társadalmi tragédiájának lehettünk tanúi.

Lenyűgözött a kínai hatóságok — állami vezetők, közigazgatási, tartományi és pártvezetők — magatartása. A kínai állam viselkedése ésszerű volt, ami igen fontos volt ez időben.

Ugyanakkor, mint az emberi jogok politikusa, jelentenem kell a Parlamentnek, hogy a Tibeti Központ az Emberi Jogokért és a Demokráciáért állítása szerint május 14-én 55 apácát tartóztattak le. Ez úgyszintén a jelenlegi kínai valósághoz tartozik. A földrengés nem szolgálhat ürügyül az emberi jogok megsértésére.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Tisztelt elnök asszony! A kínai földrengés és az azt megelőző burmai, mianmari ciklon rettenetes tragédiái sokkolták a világ közvéleményét. Példamutató volt a világ országainak reakciója, hogy több mint 2 milliárd dollárnyi segítséget ajánlottak fel Japántól az Egyesült Államokig, Oroszországtól Jordániáig.

Az Európai Unió és tagállamai azonnal reagáltak, és pozitív dolog volt az is, hogy a Bizottság 2 millió eurós gyorssegélyt küldött Kínába, és mobilkórházakkal, gyógyszerrel, mentőfelszereléssel, romeltakarító eszközökkel segíti a mentést. Rendkívül tiszteletre méltó az indiai száműzetésben élő tibeti kormány felhívása híveihez, hogy ideiglenesen szüneteltessék a Kína elleni tüntetéseket és adományokkal segítsék a földrengés áldozatait.

Magyarország korábban Burmának szánt segélyeit a katonai diktatúra elzárkózása miatt Kínába irányította. Bölcsen járt el a kínai vezetés, amikor Mianmarral ellentétben elfogadta a külső segítséget. Az is nagyon pozitív, hogy a nyilvánosság kezelésében is felelősen járt el Kína, és azt mutatja, hogy lényeges előrehaladás van a demokratikus fejlődésben. Köszönöm a figyelmet.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) A természet ismét bebizonyította, milyen védtelen az ember a komolyabb természeti katasztrófákkal és csapásokkal szemben. Kína a világ legnépesebb országa, gazdasága fellendült, és a polgárok lelkesen készülnek a közelgő Olimpiai Játékokra. Ez a tragikus földrengés azonban feldúlta az országot.

Kína népe olyan korábbi természeti csapásokhoz hasonlítja a mostani földrengést, amelyek komoly történelmi változások eredményeztek az országban. Én nem vagyok biztos abban, hogy így kell értelmeznünk ezt a szörnyű eseményt. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy ilyen időkben kell igazán kifejeznünk szolidaritásunkat azzal a sok tízezer mindennapi férfival, nővel és gyermekkel, akik hősiesen tűrik ezt a személyes és nemzeti tragédiát. Ezért helyes, hogy az Európai Unió egyértelműen jelzi a kínaiak felé, hogy a Ház tagjai mellettük állnak, megértik szenvedéseiket, és segíteni szeretnének. A szolidaritás elve mégiscsak az Unió egyik legalapvetőbb értéke.

  Colm Burke (PPE-DE). – Elnök asszony, Kínának gratulálnunk kell, amiért ilyen jól reagált a katasztrófa keltette kihívásokra. Szeretnék továbbá az Európai Bizottságnak és Tanácsnak is köszönetet mondani, amiért megfelelően kezelték a tragédiát. Pozitív fejlemény Kínában, hogy megnyitották a területeket azok előtt, akik segíteni tudnak. Remélhetőleg a hatóságok a jövőben is így cselekszenek, esetleg más területek érintően is. Engedélyezni azt, hogy a világsajtó szükséges információkhoz jusson, egyértelmű előrelépésről tanúskodik. Szeretném megdicsérni a sajtót is, amiért rámutatott a katasztrófa súlyosságára, a szükséges segítségre.

Reméljük, Kína tanul ebből az esetből, és ráébred miként is élhet hatalmával a más rendszerekre való nyomásgyakorlás érdekében. Elsődlegesen Burmára gondolok; arra hogy az ottani rezsim is belássa, szüksége van a világközösség segítségére. Kínában az életek mentése elsőbbséget élvez, fontos hogy mások — így Burmában is a junta — tanuljanak az itteni tapasztalatokból!

  Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök asszony, szeretném kifejezni őszinte részvétemet azoknak az embereknek, akik szenvedtek és szeretteiket veszítették el a kínai földrengés során. A legőszintébb együttérzésemről szeretném biztosítani azokat, akik gyermeküket, feleségüket vagy férjüket vesztették el a katasztrófa következtében. Magam is Kínában tartózkodtam múlt héten, amikor ez a szörnyű szerencsétlenség történt. Pekingben és Sanghajban voltam, és a sanghaji élelmiszer-kiállításon képviseltem a Parlamentet. A katasztrófa hétfőn történt, éppen amikor érkeztem. Azonnal levelet küldtem a Lengyelországban és Brüsszelben tartózkodó kínai nagyköveteknek, melyben kinyilvánítottam részvétemet. Lehetőségem volt a tragédiáról szóló híreket nézni a televízióban, és tudomást szerezni az emberi szenvedés nagyságáról. Tanúja voltam továbbá a nagymértékű segítségnek, melyet hétköznapi emberek, a kormány, és a hadsereg nyújtott az áldozatoknak. Az erőfeszítések mértéke példa nélküli volt

Szeretném kihasználni ezt a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak az Uniónak és a tagállamoknak a segítségükért. Megköszönöm továbbá a Háznak is az együttérzést, továbbá azt, hogy e kérdést napirendre tűzte. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is jól jön majd a segítség Kínának.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Úgy gondolom, Kínához két különböző oldalról lehet közelíteni. Az egyik szerint, nyújtsunk segítséget a nemrég bekövetkezett csapás után. Nem cselekedhetünk másképp, erkölcsi kötelezettségünk így tenni. Azon tény, hogy kedvezőbb pénzügyi és gazdasági helyzetben vagyunk, még egy ok arra, hogy segítsünk. Egyszerűen ezt kell tennünk.

A második megközelítés lényege, hogy tudatában kell lennünk annak, hogy akkor is segítenünk kell a kínaiaknak, amikor az országot éppen nem sújtja katasztrófa. Az ilyen időszakokban úgy kell segítenünk a kínai népet, hogy az ország vezetőit emlékeztetjük az állampolgárok jogaira, Ezt sokkal nyomatékosabban kellene tennünk! Mindkét helyzetet megfelelően kell kezelnünk! Ez teszi a dolgokat egyértelművé. Hiszem, hogy Kína megérti erőfeszítéseink lényegét, és hálás lesz azokért!

  Janez Lenarčič, hivatalban levő elnök. − (SL) Úgy vélem, igen fontos, hogy e vitát a Kínában bekövetkezett földrengésnek szenteltük. Egyrészt, hogy kifejezzük őszinte részvétünket a történtek miatt, másrészt, ahogyan azt Grabowska asszony is említette, hogy biztosítsuk Kínát, és annak népét az Európai Unió szolidaritásáról.

Különbség észlelhető a vita hangnemében a megelőző vitával való összehasonlításban. Ennek az oka, természetesen, részben a kínai vezetők viselkedésében keresendő. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gyorsan és hatékonyan reagáltak a tragédiára; hogy jelentős nemzeti forrásokat használtak fel, és hogy személyesen a miniszterelnököt bízták meg a segély erőfeszítések összehangolására. Ahhoz, hogy sikeresen kezelni lehessen az ilyen nehézségeket, fontos a megfelelő koordináció, és itt ez egyértelműen érvényesült.

A sajtó is folyamatosan tájékoztatta a — nemzeti és nemzetközi — közvéleményt a fejleményekről. Külföldi újságírókat is beengedtek a katasztrófa által sújtott területekre, valamint külföldi szakembereket, információink szerint Japánból érkezőket is.

Ezért, úgy gondolom, elégedettek lehetünk azzal, hogy a kínai hatóságok a tragédiával szembesülve, és népük megsegítése jegyében, szervezetten léptek fel, és ezenfelül is, hajlandóak voltak külföldi segítséget is elfogadni, így a mienkét is. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a Tanács továbbra is készen áll a segítségnyújtásra.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Röviden, elnök asszony, biztos lehet benne, hogy figyelembe veszem észrevételeiket, és annyit szeretnék mondani, hogy mi természetesen hajlandóak vagyunk további segélyt nyújtani az eddigieken túl is, az elemzések által kimutatott igényekre alapozottan.

Úgy vélem, hogy mindenki örömmel fogadta Kína lépéseit, és azt, hogy a hatóságok nyitottak voltak, főleg ami az országba való bejutást, és az átláthatóságot illeti. Itt elsődlegesen a sajtóra célzok.

Szeretnék egy olyan javaslattal foglalkozni, amelyet Flautre asszony vetett fel. A képviselőasszony azt javasolta, küldjünk ki nemzetközi szakemberekből álló csoportot a származékos kockázatok és károk felmérésére, különösen tekintettel a nukleáris létesítmények helyzetére. Úgy gondolom, érdemes ezt az üzenetet továbbadni. Természetesen nincs kötelezettségünk, de jó lenne erről a kínai hatóságokkal párbeszédet folytatni.

  Elnök. − Hat állásfoglalási indítványt⁽¹⁾ nyújtottak be az eljárási szabályzat 103(2) cikkének megfelelően.

A vitát berekesztem.

A szavazásra csütörtökön délben kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.