Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 22., Csütörtök - Strasbourg

11. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Állásfoglalásra irányuló indítvány B6-0217/2008

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, az élelmiszerek költsége növekszik, a jövőben is növekedni fog, és ezért növekvő problémák fognak jelentkezni az élelmiszerellátás terén. Több oka is van, hogy élelmiszerhiány fog fellépni, és hogy még több ember lesz, aki szűkölködni fog az élelmiszerben vagy éhezni fog. Az első ok alapvetően az, hogy fokozódik a népesség növekedése a fejlődő országokban. A második az elégtelen élelmiszertermelés és a rossz elsoztás. A harmadik az, hogy különböző érdekcsoportok manipulálják a piacot. A negyedik a közös agrárpolitika, amely az élelmiszertermelés jelentős csökkenését eredményezte az új tagállamokban. Amíg ez a politika nem változik meg, amíg fel nem szabadítjuk az élelmiszertermelést és a tartalékainkat, addig ez is hozzá fog járulni az élelmiszerhiányhoz és a magasabb árakhoz. Az ötödik ok a különböző természeti katasztrófákkal függ össze, amelyek felett nincs ellenőrzésünk, de amelyek sajnos nagy veszteségeket és gondokat okoznak.

Egy végkövetkeztetés van: az élelmiszer problémája a legfontosabb probléma, mivel végül is hatással van a biológiai túlélésre. Teljes szolidaritást igényel, nem csupán az Európai Unión belül, de az egész világon. Ezért élvezi a támogatásomat.

  Tunne Kelam (PPE-DE) . – Tisztelt elnök úr, támogattam, hogy egy beillesszünk új bekezdést a 12. bekezdés után, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy „ismerjék el az EU harmadik országokból behozott növényi fehérjéktől való függését”, amely azzal a fontos eredménnyel jár, először, hogy létrehozzák „a GMO-küszöbértékeken alapuló működőképes behozatali szabályokat”, és másodszor, hogy lecsökkentik a „szükségtelen késedelmeket az EU GMO-jóváhagyási rendszerében”.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) A közelmúltban az élelmiszerárak aggasztó növekedésének lehettünk szemtanúi a világpiacon. Amikor az élelmiszerárak emelkednek és egyúttal az energiaárakban is jelentős növekedés áll be, az az infláció növekedéséhez vezet. A politikusok és a közgazdászok megkísérlik elemezni a helyzetet, és igyekeznek meghatározni az okokat. A következők tűnnek a fő tényezőknek: a világgazdaságban bekövetkezett változások, ideértve a magasabb energiaárakat, a lecsökkent termésátlagokat és a bioüzemanyagok előállítását.

Az élelmiszer iránti megnövekedett kereslet és a gyorsan növekvő országok, mint például India vagy Kína lakosságának megnövekedett jóléte szintén hatással volt az emelkedő élelmiszerárakra. A magasabb élelmiszerárak a termelőkre és a fogyasztókra is hatással vannak.

A világ élelmiszerpiacainak változásai arra kényszerítenek minket, hogy komolyan elgondolkodjunk az élelmezésbiztonsági stratégiánkon, vagy esetleg teljesen át is gondoljuk azt. Ami azonban a legfontosabb, lépéseket kell tennünk, hogy javítsuk a helyzetet az élelmiszerpiacokon, nem csak ad hoc intézkedések révén, hanem olyan intézkedésekkel, amelyek hosszú távú stabilitáshoz vezetnek.

Túl kevés figyelmet szenteltek a termelési szintek stabilitásának és a megfelelő nagyságú tartalékok fenntartásának, amelyek korlátozhatnák az éghajlatváltozás és egyéb tényezők hatásait.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, ami az élelmiszerárak Európai Unión belüli növekedéséről szóló jelentést illeti, a 21. módosítás mellett szavaztam és a 28. ellen. Sajnos, a szavazógép nem reagált ennél a pontnál.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy Európában, ahol gyermekek kezdenek éhezni, elfogadhatatlan, hogy élelmiszertermelési korlátozások és kvóták vannak, és arra kérem az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg még egyszer a kérdést. Van egy jelentés, amelyet Zimmer asszony készített az európai szegénységről, különösen a gyermekszegénységről, ideértve az európai gyermekek körében előforduló alultápláltságot is. Nem szabad engednünk, hogy ez megtörténjen.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B6-0233/2008

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) 2001-ben a Tanács mentesítette az USA állampolgárait a vízumkötelezettség alól. Sajnos nincs hasonló mentesség érvényben valamennyi EU-polgár tekintetében. Az USA továbbra is fenntartja a vízumkötelezettséget egyes tagállamok (jelenleg Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia és Szlovákia) állampolgáraival szemben. A vízumkérelmek több mint 10%-át elutasítják. Az igénylők szerint a folyamat gyakran nem átlátható kritériumokon alapul.

Egyrészt ott a szabály, amely szerint az amszterdami szerződés 1999-ben történt hatályba lépése óta a Tanács felelőssége, hogy kialakítsa az EU vízumpolitikájának szabályait. Másrészt ott az a szabály, hogy az USA csak kétoldalú tárgyalásokat folytat országoknak a vízummentességi programba való bevonásáról, mivel ez van összhangban a nemzeti jogszabályaival, és csak egyes országok – és nem nemzetközi közösségek – léphetnek be ebbe a programba.

Üdvözlöm az Európai Parlamentnek az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti tárgyalásokról szóló állásfoglalását, amely az Európai Parlamentben lezajlott élénk viták eredménye. Bízom abban, hogy az állásfoglalás száműzi az új tagállamok azon legitim erőfeszítéseivel kapcsolatos kételyeket, hogy megszüntessék az Európai Unió régi és az új tagállamai közötti különbségeket.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, a szolidaritás, az együttműködés és a nemzetiség alapján történő megkülönböztetés tilalmának elvei alapvető jelentőségűek az Európai Unió számára. Az USA vízumpolitikája és az ahhoz csatlakozó követelmények azonban némileg megingatták ezeket az alapelveket. A tagállamokat külön tárgyalásokra kényszerítették olyan kérdések vonatkozásában, amelyek nagyrészt a Közösség hatáskörébe tartoznak.

A vízumkorlátozások kérdése különösen az új tagállamokat érinti, amelyek – bár maguk nem alkalmaznak korlátozásokat vagy egyéb követelményeket az Egyesült Államokkal szemben – nem számíthatnak viszonosságra ettől az országtól.

Ez nem olyan kérdés, amelyet az egyes országok a saját nevükben intézkedve, egyéni alapon tudnának megoldani. Itt minden EU-országra vonatkozó részletes szabályokra van szükség. Ki kell emelnem, hogy ha az Egyesült Államok vízumpolitikája nem változik meg, az bizonyosan kihatással lesz a transzatlanti kapcsolatokra.

- Jelentés: Janusz Wojciechowski (A6-0147/2008)

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, az állatbetegségek problémája súlyosbodik és ennek számos oka van. Ezek közül az első a mezőgazdasági üzemek méretének növekedése, és az állatok ezzel együtt járó koncentrálódása. A második az állatbetegségek hatékony leküzdését célzó intézkedések hiánya.

Az első problémát meg tudnánk oldani, ha jogi és adminisztratív eszközökkel korlátoznánk a tenyésztést a nagyméretű mezőgazdasági üzemekben és állatállományokban, illetve ha bevezetnénk egy támogatási rendszert a kisebb, elsősorban családi mezőgazdasági üzemek számára.

A második kétségkívül attól függ, hogy az Európai Unió költségvetésében elérhetővé kell tenni az állatbetegségek leküzdéséhez szükséges forrásokat. Nyilvánvalóan vannak még egyéb fontos okok is, amelyeket nem szabad alábecsülni, például: az állatszállítások, a nem kielégítő korai figyelmeztető rendszerek, az elégtelen megelőző intézkedések, ideértve a védőoltásokat is.

Wojciechowski úr jelentése szól ezekről a problémákról, és ezért támogattam.

  Bogdan Golik (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr, szeretnék gratulálni Wojciechowski úrnak, úgy a jelentéséhez, mint a mai szavazás kimeneteléhez. A Bizottságnak az állategészségügy kérdésének megközelítésében és a korábbi stratégiában szükséges változásról szóló kezdeményezése világosan megmutatta, hogy létfontosságú az erre a területre vonatkozó szabályozás továbbfejlesztése, hogy javítani lehessen az egyéb politikákkal való koherenciát és növelni lehessen a jogi szabályozás hatékonyságát.

A stratégiában javasolt új megközelítés lehetővé teszi, hogy csökkentsük az állatok körében a fertőző betegségek kitörésének kockázatát. Jól ismerem ezt a problémát, állatorvosként is. Ez a lépés elő fogja segíteni a gazdaság növekedését, versenyképesebbé teszi az európai mezőgazdasági termelőket és vállalkozásokat, és új hozzáférést biztosít az exportpiacokhoz.

Ezen felül a megfelelő állat-egészségügyi és biztonsági előírások garantálják a Közösségen belüli megfelelő kereskedelempolitikát is. Ez a politika, amely az elmúlt években lezajlott súlyos válságok és járványok sorozatának hatására módosult, megmutatta, hogy gondosan elemezni kell az eddig megtett intézkedéseket. Úgy vélem, hogy e javaslatnak hála, az Európai Unió támogatni fogja a tudományt, az innovációt és a kutatást, hogy jobb intézkedéseket tudjon hozni a jövőben az állatbetegségek leküzdése érdekében.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, sajnálattal jegyzem meg Wojciechowski úr jelentésével kapcsolatban, hogy az állatszállítások feltételeire vonatkozó módosítás tíz szavazat híján nem ment át. Ez az érzékenység hiányát mutatja a részünkről. Remélem, hogy a jövőben az ilyen típusú dokumentumokat ki fogják javítani.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0188/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az új szerkezeti programok végrehajtásának késedelme és a tagállamok által előterjesztett operatív programok ennek következtében beállott csúszása miatt az EU 2007-es költségvetéséből összesen 3 525 millió euró értékű, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra (EMVA) és az Európai Halászati Alapra (EHA) szóló előirányzatot nem használtak fel.

Ennek az összegnek egy részét már átvitték a 2008-as költségvetésbe, de 2 034 millió EUR-t még fel kell használni.

Ez a költségvetés-módosítási tervezet többek között azt javasolja, hogy a fel nem használt összeg egy részét vigyék át az érvényben lévő költségvetésre (772 millió EUR), a maradékot pedig a következő évekre.

Az ilyen késedelmeknek súlyos következményei vannak a programok végrehajtására, és nyilvánvaló, hogy – egyebek mellett – a mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a kisméretű és családi mezőgazdasági üzemek azok, amelyek leginkább elszenvedik a következményeket, figyelembe véve a pénzügyi, valamint szociális és gazdasági válság neoliberális politikának köszönhető súlyosbodását is.

Tekintetbe véve az emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárakat, valamint a gazdasági fejlődés lefelé történő korrekcióját a különböző EU-országokban, ezeket az összegeket arra kell használni, hogy támogassuk az állami beruházásokat a gazdaság élénkítése és a munkavállalók jövedelmének sürgős javítása érdekében.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) A 2008. évi költségvetéssel kapcsolatos második módosítás szokás szerint több olyan elemet is tartalmaz, amelyek nincsenek logikai összefüggésben egymással. Ez gyakran jellemző a költségvetés-módosításokra, és megnehezíti a javaslat értékelését. Az alapvető kérdés azonban a nyújtott indokolás minősége, illetve, hogy a javaslat megfelel-e a pénzügyi szabályzat eljárásainak. Teljes mértékben megalapozott, hogy belevegyük a 2008. évi költségvetésbe a fel nem használt ERFA, EMVA és EHA szerkezeti alapokat (771,6 millió EUR), ami szavaiban és szellemében is megfelel a 2006. évi intézményközi megállapodásnak, amikor előre jeleztük, hogy késések lesznek az új pénzügyi szabályzat végrehajtásában. Amikor erről a költségvetés-módosításról szavazunk, némi elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy a 2007-2013 közötti időszakra szóló 580 operatív programból több mint 500-at már jóváhagytak, ami azt jelenti, hogy ebben a jelenlegi hétéves időszakban már átléptünk a megvalósítás szakaszába. A Parlament előadója is egyetért két ügynökség, nevezetesen az Európai Gyógyszerügynökség és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség kerettervének módosításával, összhangban az Európai Bizottság indítványával, amely az eredeti 2/2008. számú költségvetés-módosítási javaslat kiegészítő részét képezi. Az ilyen kiegészítéseket készségesebben elfogadják, mint az EU végrehajtó és szabályozó ügynökségeinek szaporítására vonatkozó tendenciát.

– Jelentés: Romana Jordan Cizelj (A6-0167/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Az Európa versenyképességének felélesztését célzó stratégiai kísérlet, amelyet a lisszaboni stratégia javasolt és amelyet a közelmúltban, a Versenyképességi Tanács 2007. novemberi ülésén is megismételtek, ahhoz vezetett, hogy az EU – a világ által támasztott versenyre figyelemmel – intenzívebbé tette az európai innovációs és növekedési potenciál erősítését célzó erőfeszítéseit.

A kis- és középvállalkozások a kulcsai a kutatási és fejlesztési tevékenység igazi megújulásának, mert természetüknél fogva innovációra törekszenek, miközben a túlélésükért küzdenek a piacon. A K+F tevékenységekhez való hozzáférés azonban gazdasági és bürokratikus okokból néha nagyon nehéz lehet.

Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, amely kihangsúlyozza, hogy az EU-nak az „először gondolkodj kicsiben” elvet kell alkalmaznia, és fel kell erősítenie az innovációs potenciált és az eredetiséget a kis- és középvállalkozásokban, amelyek még mindig az európai gazdaság egyik fő hajtóerejét alkotják.

Úgy vélem, hogy a kisvállalkozások támogatását célzó politikának magában kell foglalnia a kutatásnak nyújtott támogatást és alapvető segítséget. Ezzel kapcsolatos példa a „Best”-program, amely lehetővé tette a legjobb gyakorlatok cseréjét a kis- és középvállalkozások, a CIP és a 7 kezdeményezés politika között. Azt is gondolom azonban, hogy el kell fogadni egy, a vállalkozások támogatását célzó intézkedéssorozatot, mint például a belső piac korlátainak csökkentését, a bürokratikus akadályok eltávolítását, valamint a kis- és középvállalkozások bankhitelekhez való hozzásegítését.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Az EPP-ED Fine Gael küldöttsége üdvözli Jordan-Cizeli kisasszonynak az iparpolitika félidős felülvizsgálatáról szóló jelentését. Tekintettel a jelentés 7. bekezdésére, elismerjük azon tagállamok jogát, akik konszolidálni szeretnék a védelmi eszközök európai piacát, és javítani szeretnék az EU védelmi iparának globális versenyképességét, azzal a szigorú feltétellel, hogy Írország katonai semlegességét (amint az a Szerződésekkel kapcsolatban kiadott nyilatkozatban félreérthetetlenül megfogalmazásra került) teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Parlamentnek az Európai Bizottság közleményét követő jelentése nem veszi figyelembe a meglévő iparágak jelentős társadalmi hatását, és egy olyan neoliberális megközelítést állandósít, ami magas nyereséget garantálhat ugyan a nagyvállalkozások számára, de nem biztosítja a munkavállalók jogait és az emberek életminőségének javítását.

Miközben igaz, hogy az EU ipara adja a magánszektor K+F kiadásainak több mint 80%-át és innovatív termékei teszik ki az EU exportjának 73%-át, a jelentés a szolgáltatások és az ipar nyitott és versenyképes belső piacának megteremtését szorgalmazza. Ez csak a nagy gazdasági csoportok érdeke, mivel veszélybe sodorja a mikro-, valamint a kis- és középvállalkozásokat és a munkahelyek nagy százalékát. Ez kihatással lehet a munkavállalók és számos kisméretű vállalkozás tulajdonosának jövedelmére, illetve ezáltal a fogyasztói viselkedésükre is.

Végül, mi az EU védelmi ágazatnának erősítésével sem értünk egyet, még ha ez hatással is lehetne a fegyveripar bővülésére. A haladásra és társadalmi fejlődésre vonatkozó javaslatunk a békével egyeztethető össze és nem a háborúval.

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) A javaslat mellett szavaztam, mert jelentőséget tulajdonít általam alapvetőnek tekintett egyes kérdéseknek, konkrétan a kis- és középvállalkozások támogatásának az Európai Unióban.

Mivel a kis- és középvállalkozások teszik ki az európai üzleti élet 90%-át, nem csak gazdasági szerepet töltenek be az Unióban, de társadalmi szerepet is a munkahelyekhez és a növekedéshez való jelentős hozzájárulásuk miatt.

Üdvözlendők az olyan kezdeményezések, mint például az Európai Bizottság erőfeszítése, hogy 25%-kal csökkentse a felesleges bürokráciát, amellyel ezeknek a vállalkozásoknak szembe kell nézniük, illetve az emberi erőforrás fejlesztésébe és a kutatásba tett beruházások támogatása.

Az EU ipari ágazatában még nagy javulási lehetőségek vannak, úgy a kutatás és az innováció üzleti lehetőségekbe történő átültetése, mint az ilyen lehetőségek előrejelzése terén, hogy lehetővé váljon a piac változásaihoz történő gyorsabb alkalmazkodás.

A szabályozási keret javítása – különösen a szabadalmak tekintetében, a belső piachoz való hozzáférés elősegítése és az európai vállalkozások támogatása érdekében – kulcsfontosságú tényező az ipari versenyképesség növelése szempontjából. Ebben az összefüggésben nekem úgy tűnik, hogy a regionális klaszterek támogatása is nagyon pozitív dolog.

A virágzó európai ipar egyértelműen kulcsszerepet játszik a lisszaboni célkitűzések elérésében.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Az iparpolitika komoly jelentőséggel bír a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából. Ki kell alakítania a vállalkozások növekedésének, az ipari beruházásoknak, az innovációnak és a munkahelyek teremtésének kereteit.

Örülök, hogy ebben az összefüggésben különös figyelmet szenteltek a kis- és középvállalkozások igényeinek, amelyek végül is 99,8%-át teszik ki az európai vállalkozásoknak. Ezek a vállalkozások érzik a leginkább a mértéktelen bürokrácia hatásait. Egy főre számítva a kivállalkozások a nagyvállalkozásokhoz képest átlagosan tízszer magasabb költségeket kénytelenek viselni a jogszabályok által előírt kötelezettségek terén.

Ezenkívül a kis- és középvállalkozások nagyobb nehézségeket tapasztalhatnak a piacokra történő belépéskor, mint a nagyvállalkozások. Ne felejtsük el, hogy a kis- és középvállalkozások azok, amelyek az innovációjuknak és rugalmasságuknak köszönhetően jelentős lökést adnak a gazdasági növekedésnek, és javítják az európai vállalkozások versenyképességét. Rendkívül fontos ezért, hogy olyan megoldásokat dolgozzunk ki, amelyek csökkentik az adminisztratív terheket, javítják a kis- és középvállalkozások hozzáférését a belső piachoz és a közbeszerzési pályázatokhoz, és segítenek választ adni az új kihívásokra. A Bizottság által bejelentett kisvállalkozói chartának magában kell foglalnia ezeket a javaslatokat.

Egyetértek az előadó álláspontjával, hogy a szabályozói feltételek európai szintű javítását össze kell kapcsolni a tagállamok kötelezettségvállalásával. Anélkül nem lehet mérhető gazdasági eredményt elérni, hogy nemzeti szinten lépéseket tennének az adminisztratív terhek csökkentése érdekében.

– Jelentés: Bernard Lehideux (A6-0131/2008)

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) Úgy döntöttem, hogy az A6-131/2008 számú jelentés ellen szavazok. Ez megint egy olyan dokumentum, ami csatlakozik ahhoz a tendenciához, hogy olyan intézményeket hozzanak létre, amelyeknek semmi értelmük, és amelyek pénzt vesznek ki a Közösség költségvetéséből. Annak ellenére, hogy négy szerkezeti alap, hét koherencia alap, egy keretprogram és EU ügynökségek tucatjai léteznek, amelyek egyetlen feladata, hogy megfejjék az EU alapokat, megint itt egy másik szervezet, amely egészen biztosan pénzébe fog kerülni az európai adófizetőknek, de ami a munkanélküliség elleni valódi intézkedéseket vagy a munkaadók életének megkönnyítését illeti (vagy hogy legalább ne tegyék azt még nehezebbé), semmi ilyesmit nem említettek meg itt.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ami ma a plenáris ülésen a szavazáskor történt, az felettébb sajnálatos. A PPE-DE egy módosítást javasolt, amely megkérdőjelezte a Tanáccsal már elért megállapodás működését és az annak javítására, valamint a nemzeti és helyi munkaerőpiacokról való ismeretek gyűjtésének és elemzésének támogatására szolgáló utakat kereste. Ami a Tanács és az Európai Parlament közötti kölcsönhatást illeti, a módosítás arra törekedett, hogy a Parlamentet jobban bevonják a megállapodás működtetésébe és ellenőrzésébe.

A PPE-DE javaslat jóváhagyása, noha szűk többséggel történt, aláásta az elért egyetértés egész alapját. A várakozásokkal ellentétben ezért második olvasatra lesz szükség, ami azt jelenti, hogy a jelentést újból megvitatják a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban, mivel ez egy olyan jogalkotási terület, amely az együttdöntési eljárás alá tartozik.

Ezért tartózkodtunk a szavazástól.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az Európai Képzési Alapítvány értékes szerepet játszik a harmadik országok szakképzési rendszereinek fejlődésében. Úgy vélem, hogy a Parlamentnek teljes körű szerepet kell játszania az EKA működésében, és ezért támogatni tudtam az előadó álláspontját.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: Libanon (B6-0271/2008)

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan a jelentés több részével egyetért. Üdvözöljük a békés és demokratikus Libanon irányába történő fejlődést, és azt várjuk, hogy az EU tagállamai aktívan hozzájáruljanak a békefolyamathoz. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a lépés az egyes tagállamok független külpolitikájának keretében kell megtörténjen, különösen, mivel a libanoni politikai helyzet érzékeny kérdéseket érint, amelyekben a tagállamok kormányai között nagy az egyet nem értés. Az EU-nak az ENSZ-re kell hagynia az ilyen ügyek kezelését, ahelyett, hogy versenyezni próbálna és kifejlesztené a saját külpolitikáját. Az Egyesült Nemzetek az a nemzetközi szervezet, amely a legjobban felkészült a közel-keleti konfliktus tartós megoldására és a politikai helyzet kezelésére.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A libanoni helyzet tekintetében a közelmúltban bekövetkezett fejleményeket nem lehet a közel-keleti helyzet romlásától elszigetelten elemezni, ahol fokozódik az Egyesült Államok és szövetségeseinek beavatkozása és katonai megszállása annak érdekében, hogy ellenőrzést hozzanak létre efelett a stratégiai jelentőségű régió felett.

Amellett, hogy tisztára mossa a libanoni kormány szerepét a libanoni helyzet közelmúltban bekövetkezett romlásában, az állásfoglalás – amelynek eredeti javaslatát felülírták az események – tisztára mossa Izraelnek és az USA-nak az ország a belügyeibe történő beavatkozását, a blokádkísérletet és a nyomást is, amelyre példát szolgáltatnak az izraeli katonai manőverek, az USA hatodik flottájának a régióban történő állomásoztatása, valamint a damaszkuszi csúcstalálkozó tervezett bojkottja. Azt is meg kell jegyezni, hogy miközben az USA és szövetségesei régióban játszott szerepét szépítgeti, az EP-többség ismét ujjal mutogat Szíriára és Iránra.

Az állásfoglalás olyan politikai álláspontokra is összpontosít, amelyek célja a Libanon belügyeibe történő beavatkozás, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a közel-keleti helyzet súlyosbodása alapvetően a palesztin, szíriai, sőt libanoni területek Izrael általi katonai megszállásának köszönhető.

  David Martin (PSE), írásban. − A libanoni helyzet figyelemreméltó. A kormány és az ellenzéki vezetők közötti dohai megállapodás lehetőséget biztosított az országnak, hogy a viszonylagos béke és stabilitás irányába mozduljon el.

Bár még szavazni kell Michel Suleiman elnökké történő kinevezéséről, bátorító jel, hogy minden oldal kész a tárgyalásokra. Úgy vélem, az EU-nak folytatnia kell azoknak az intézkedéseknek a támogatását, amelyek biztosítják, hogy ne legyünk többé szemtanúi az erőszaknak és politikai felfordulásnak, amelyet a libanoni embereknek el kellett szenvedniük. Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az élelmiszerárak az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedése (B6-0217/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és sa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy az állásfoglalás mellett szavazunk, mivel az emelkedő élelmiszerárak problémát jelentenek az élelmiszerellátásra az egész világon.

Sajnáljuk azonban, hogy a Parlament nem hajlandó szembenézni a ténnyel, hogy az EU protekcionista agrárpolitikája hozzájárul ahhoz a helyzethez, amelyben a világ nagy részének nincs életképes élelmiszertermelő rendszere.

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) A világméretű élelmiszerválság (83%-os áremelkedés), amelyet jól tükröznek a fejlődő országokban jelenleg zajló éhséglázadások és a legszegényebb európai fogyasztók vásárlóerejének zuhanása véleményem szerint az alábbiakkal függ össze:

- az alapvető élelmiszerek árával történő példa nélküli tőzsdei spekuláció, amely elfogadhatatlan módon használja ki a feszültségeket és a nagymértékben ingatag mezőgazdasági piacokat;

- a növények energiacélokra történő termesztésének növekedése az alapvető élelmiszernövények kárára;

- az európai fejlesztési politika gyengeségei;

- az a tény, hogy az exportnövényeket a fejlődő országokban az élelmiszernövények és az élelmiszer-önellátás kárára támogatták; valamint

- a jelenlegi világkereskedelmi szabályok, amelyek a kis és közepes méretű mezőgazdasági üzemek számára igazságtalan feltételeket eredményeznek, különösen a fejlődő országokban.

Amikor a KAP állapotáról készítünk jelentést, újra kell definiálnunk, hogyan avatkozzunk be a szükséghelyzeti intézkedéseken túl és azok felett a világpiacok működésébe (infrastruktúra, intervenciós készletek, kockázatkezelés, kilátások és az árváltozások gazdasági modellezése stb.), újra meg kell fontolnunk a támogatások függetlenítését, és általánosan újra kell gondolnunk a mezőgazdasági termelési modelljeinket annak érdekében, hogy termelékenyek és hosszan tartók legyenek.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Rá kell mutatnom egy ellentmondásra az Európai Parlament jelenlegi állásfoglalása és a közös agrárpolitika javasolt felülvizsgálata között, amelyet a mezőgazdaságért felelős biztos terjesztett elő itt ezen a héten.

Különösen megdöbbentő volt, hogy a biztos teljesen figyelmen kívül hagyja az elmúlt hónapokban megfigyelt társadalmi drámát és az emelkedő élelmiszerárak erős hatását – amelyet a földek elhagyása és mezőgazdasági üzemek ezreinek eltűnése is súlyosbított –, és a minimális küszöbérték felvetésén keresztül a kb. 70000 portugál kistermelő által kapott szegényes támogatás csökkentését szorgalmazza, miközben elfelejtkezik arról, hogy egy maximális értéket is javasoljon.

A KAP legutóbbi reformjának negatív hatása jól ismert, különösen a támogatás termeléstől való függetlenítésének hatása. Ezért különösen súlyos dolog, hogy a fennálló körülmények között a még meglévő, termeléssel összefüggő kifizetések teljes visszavonását jelentették be (az egyetlen kivételt a tejelő tehenek, kecskék és juhok képezik). Ezeket a támogatásokat átvitték az egységes támogatási rendszerbe, miközben halad tovább a jelentős közös piaci szervezetek fokozatos leépítése, valamint a tejkvóta-rendszer leépítése, illetve az intervenció olyan területekről történő visszavonása, mint a durumbúza, a rizs és a sertéshús, tovább támogatva a földek elhagyását és a mezőgazdasági termelés beszüntetését.

  Neena Gill (PSE), írásban. − Az állásfoglalás mellett szavaztam, hogy támogassam különösen a 16. és a 35. bekezdést, amelyek felhívják a fejlett világot az agrártámogatások leszorítására.

A francia mezőgazdasági miniszter, Michel Barnier arra vonatkozó felhívása, hogy Európa alakítson ki egy élelmezésbiztonsági tervet és álljon ellen az európai mezőgazdasági költségvetés további csökkentésének, hibás gondolat. Miután nyolc évig szolgáltam a Parlament költségvetési bizottságában, ahol alaposan kiismertem a KAP anomáliáit, úgy vélem, hogy egy ilyen lépés nem kívánatos eredményre vezetne. Növelné az élelmiszerárakat a világon a válság időszakában, és semmi haszna nem lenne az európai mezőgazdaság hosszú távú életképessége szempontjából.

Franciaország hamarosan átveszi az EU elnökségét, és az EU költségvetésének felülvizsgálata már régóta esedékes volna. Sarkozy elnöknek meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy elkezdje az agrártámogatások valódi reformját, a KAP keretein belül, és hogy lehetővé tegye, hogy az EU teljesítse a fejlődő országokkal szembeni kötelezettségeit.

Az Egyesült Királyság kormányának igaza volt, amikor olyan kereskedelmi megállapodást szorgalmazott, amely nagyobb hozzáférést biztosítana a világpiacokhoz a szegényebb országok számára. Ez segíthetne a szegény országokban élő 100 millió embernek, akik egyébként még mélyebbre süllyednének a szegénységben. Még többet kell azonban tenni az EU szintjén.

  Vasco Graça Moura (PPE-DE), írásban. − (PT) A világ gazdasági növekedése és a bioüzemanyagokkal kapcsolatos politika paradox helyzetet teremtett. Figyelembe véve a jólét világszerte elért szintjét, különös helyzet, hogy sok család azzal küszködik, hogy elegendő ennivalója legyen. A piacot az embereknek a városokban történő példa nélküli koncentrálódása, a mezőgazdaságnak a harmadik szektorért történő elhagyása, valamint az alapvető élelmiszereknek az élelmiszerlánc más komplex elemeiben – mint például az állatállományban – történő felhasználása befolyásolja.

A bioüzemanyagok egy tolvajt csempésztek be a vidéki területekre és egy váratlan vendéget ültettek az asztalhoz. Az energiaforrások és az élelmiszerforrások közötti verseny alakítja ki az áraikat.

Hiánnyal, fenntarthatósággal, biztonsággal és ökológiai problémákkal kell szembenéznünk. Önellátási politikákat fogadnak el a stratégiai tartalékok eltűnése miatt, és háborúktól tartanak. Tekintetbe véve a gabonafélék kereskedelmével kapcsolatban bejelentett korlátozásokat, az idei termelés nagysága kulcsfontosságú lesz. A spekuláció olyan mértékű, hogy a jegybankok az infláció kockázatára hívják fel a figyelmet, miközben Indiában megtiltották az élelmiszerekre vonatkozó határidős szerződések kötését.

Sürgősen vissza kell fordítani ezt a helyzetet a mezőgazdasági termelők javára, akik még mindig nem tudják, mit fognak aratni, különösen a legkisebbek, akik a perverz és összefüggéstelen agrárpolitikák áldozatai. A technológia és a tudomány előtt, amelyek korábban eltávolodtak egymástól, most új lehetőség nyílik, amelyből valamennyiünknek haszna származik.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A fokozódó kapitalista világválság nyomására az elfogadott állásfoglalás, fenntartásokkal bár, de elítéli az EU agrárpolitikájának következményeit, feltárva a KAP és a WTO megállapodások elfogadhatatlan célkitűzéseit.

Az állásfoglalás azonban nem nevezi meg a felelősöket a rendkívül súlyos jelenlegi helyzetért, és nem vonja le a helyes következtetéseket sem a diagnózisból, mivel nem kérdőjelezi meg az alapjául szolgáló politikákat, amit a következő példák is illusztrálnak:

az élelmiszerszuverenitást nem teszi az élelmiszerhez való jog biztosításának központi kérdésévé.

A kisméretű és családi mezőgazdasági üzemek jövedelmének növekedését nem tekinti a mezőgazdaság, a vidéki élet és az élelmezésbiztonság megőrzéséhez szükséges előfeltételnek.

Nem próbálja meg elérni azt, hogy a mezőgazdaságot kivonják a WTO-ból, valamint hogy a mezőgazdasági élelmiszertermékeket ne egyszerű tömegáruként kezeljék, illetve nem próbálja meg elérni a Blair-House megállapodás felülvizsgálatát.

Nem követeli a KAP megszüntetését, a támogatások termeléstől való további függetlenítésének leállítását, valódi plafon és megkülönböztetés alkalmazását a kisméretű és családi mezőgazdasági üzemek javára, valamint az országok és termékek közötti igazságos újraelosztást, támogatva minden ország szántóföldi mezőgazdaságának és állattartásának teljes kifejlődését.

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. − Egy olyan korszakba léptünk, amelyet az élelmezési bizonytalanság jellemez. Az árak drámai mértékben emelkedtek, és az élelmiszer iránti kereslet gyorsabban emelkedik, mint a termelés. Az éghajlati tényezők (mint például az elnyúló aszályok) és a gabonafélék használata a bioüzemanyagok előállításában tovább súlyosbították a helyzetet.

A dolgok jelenlegi állása különösen aggasztó a fejlődő világ esetében. A szegényebb országokban, mint például Haiti, az élelmiszerhiány már lázadásokhoz és a lakosság körében nyugtalansághoz vezetett. Amint azt az állásfoglalás kihangsúlyozza, a nemzetközi közösség prioritásának az élelmiszer-autonómia és az önellátás biztosításának kell lennie a fejlődő országokban.

Az emelkedő élelmiszerárak azonban nem csak a szegényebb országokat érintik. Az EU-nak lépéseket kell tennie, hogy stabilizálja ezt a helyzetet. Először és mindenekelőtt, arra kell ösztönöznünk a mezőgazdasági termelőinket, hogy többet termeljenek. Továbbá, értelmesebb egyensúlyt kell teremteni a gabonafélék élelmiszerellátásra és energiatermelésre való használata között. A KAP állapotfelmérésének áttekintése jó fórum lehetne ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Az élelmiszeráraknak az Európai Unióban és a fejlődő országokban történő emelkedéséről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Ez egy olyan probléma, amely az egész világot érinti. Számos oka van ennek a helyzetnek. Ezek közé tartozik az élelmiszerek iránt megnövekedett kereslet, az emelkedő üzemanyagárak, a természeti katasztrófák (különösen az aszályok), az emberi és állati fogyasztásra szánt növények termelésére szolgáló földterület nagyságának csökkenése (ez az ára az úgynevezett energia-mezőgazdaságra kijelölt földterület nagyságában beállott növekedésnek), és így tovább. Ebből az okból én támogatnám az ENSZ-nek a bioüzemanyagokra vonatkozó moratóriumról szóló javaslatát.

Amit szintén látni lehet, az az élelmiszerpiacokon zajló pénzügyi spekuláció. Egy további tényező a hibás és szükségtelen kvóták ügye, amelyek korlátozzák a mezőgazdasági termelést, például a tejkvóták, amelyek korlátokat szabnak a tej és a tejtermékek termelésének Lengyelországban. A fejlődő országokban bekövetkező tragikus következmények azt eredményezik, hogy a feleslegeinkből származó élelmiszert ingyen adjuk oda vagy jelképes áron értékesítjük. Ez a fajta segély csak katasztrófák idején hasznos. Egyébként teljesen tönkreteszi a mezőgazdasági termelőiket, mivel nem éri meg nekik, hogy növényeket termeljenek vagy állatokat tartsanak. A gyorsan emelkedő élelmiszerárak a munkanélküliséggel kombinálva társadalmi instabilitáshoz is vezethetnek ezekben az országokban.

A közelmúltban hallottunk egy drámai eseményről Afganisztánban, ahol valaki eladta a lányát, hogy fenn tudja tartani a család többi részét a pénzből. Nem szabad elfelejtenünk az emelkedő élelmiszerárak inflációs hatását sem. Reméljük, hogy nem indítják el az összes ár spirális és hirtelen növekedését.

  David Martin (PSE), írásban. − Világszerte 850 millió ember éhezik minden nap. A válság gyors és hatékony intézkedést igényel az EU-tól és a tagállamaitól. Csatlakozom a felhíváshoz, hogy készüljön hatásvizsgálat a kiskereskedőknek az élelmiszerláncban betöltött szerepéről, és hogy a Bizottság és a tagállamok elemezzék a mezőgazdasági termelők által a terményeikért felszámított árak és a főbb kiskereskedők által megszabott árak közötti különbségeket.

Valóban, ez a válság világméretű, és sok tennivaló van a fejlődő országokban. Ezért a fejlődő országoknak történő segítségnyújtásra kell összpontosítanunk, olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az agráripar. A jelentés mellett szavaztam.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) Az élelmiszerárak rendkívül aggasztó növekedésének időszakában minden eddiginél fontosabb, hogy az Európai Parlament állásfoglalást fogadjon el.

Először, a világ számos országában kialakult élelmiszerhiány egész egyszerűen elfogadhatatlan. Szükséghelyzeti intézkedéseket kell javasolnunk, hogy véget vethessünk az éhezésnek, amely ebben a pillanatban is hat a leginkább rászorulókra a fejlődő országokban. Ezeken a szükséghelyzeti intézkedéseken túlmenően – amelyek nem képesek hosszú távon megoldani a problémát – az EU-nak ki kell alakítania egy stratégiát – egyetértésben olyan nemzetközi szervezetekkel, mint a Világbank, az IMF, a FAO és a WTO. Ennek egy alapvető stratégiának kell lennie, amely megragadja a válság valamennyi okát: a változó ázsiai táplálkozási szokásokat, a bioüzemanyagok termelésének gyors növekedését stb.

Másodszor, a fogyasztói kosár árának aggasztó emelkedése arra utal, hogy mélyen el kell gondolkodnunk a közös agrárpolitika reformján. Amikor felmérjük a KAP állapotát, konkrét javaslatokat kell előterjesztenünk a belső piacon is tapasztalható infláció feltartóztatására, illetve az EU élelmiszerből való önellátásának biztosítására szolgáló eszközökre.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − Amikor tavaly áprilisban, Nigériában részt vettem a választási megfigyelő csoportban, szembesültem azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy Nigéria, amely valaha a mezőgazdasági termékek exportőre volt, élelmiszerimportőrré vált. A fejlődő országokban a demográfiai helyzet drasztikusan megnövelte az élelmiszer iránti keresletet, de a folyamatos katonai konfliktusok, a halálos betegségek – mint például a HIV/AIDS, a malária, a tuberculosis – elleni küzdelem, illetve a rossz hatékonyságú adminisztráció megakadályozta a fejlődő országok kormányait abban, hogy válaszolni tudjanak erre az igényre.

Támogattam az Európai Parlamentnek az élelmiszerárak Európai Unióban és fejlődő országokban történő emelkedéséről szóló állásfoglalását, és remélem, hogy az Európai Unió a jövőben tovább javítja fejlesztési politikáit, és igazságos nemzetközi kereskedelmet folytat.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Az élelmiszeráraknak a világban történő emelkedéséről szóló állásfoglalás értékes hozzájárulás lehetett volna az EU agrárpolitikájáról és következményeiről jelenleg folyó vitához.

De az eredmény csalódást vált ki. Az első részben megjegyzik, hogy a trend a növekvő szabályozás és az újbóli készletfelhalmozás irányába mutat – annak ellenére, hogy a magas élelmiszerárak évek óta először igazán nyereséges ágazattá tették a mezőgazdaságot.

A második rész az „élelmiszerhez való jogról” szól a harmadik világban, valamint annak fontosságáról, hogy az élelmiszernek prioritást kell adni az üzemanyagtermelés felett. Ugyanekkor a szavazás végső eredménye megosztott volt minden oldalon a bioüzemanyagok előnyeinek és hátrányainak tekintetében!

A politika a célkitűzések feletti konfliktusokról szól, és a politikusok fő feladata az egyensúly megteremtése, illetve a prioritási sorrend felállítása. Ez az állásfoglalás nem tudta ezt megvalósítani. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. − (DE) Az élelmiszerárak emelkedését feltétlenül meg kell állítani, mert különben súlyos nehézségekkel kell szembenéznünk. Többrétegű stratégiákra van szükségünk, amelyek egyrészt felélénkítik az élelmiszertermelést olyan intézkedések révén, mint például a pihentetési támogatások ideiglenes felfüggesztése, másrészt pedig lehetővé teszik az élelmiszerkészletek jobb koordinációját és disztribúcióját. Az emelkedő áraktól legjobban sújtott szegény országoknak támogatást kell adni, hogy a lehető leggyorsabban, jól szervezett és fenntartható módon felül tudjanak kerekedni a válságon. A mezőgazdasági termékek fő exportőreinek, mint például Argentínának és az Egyesült Államoknak, globális szinten kell lépéseket tenniük ebben a tekintetben, és nem szabad csak a saját jólétükre koncentrálniuk.

A bioüzemanyagokról folyó vitában nem szabad elfelejteni, hogy a termelésüknek Európában – ahol az üzemanyagok előállítását szolgáló növényeket a szántóterület két százalékán termesztik – rendkívül kis hatása van az élelmiszerárakra. A bioüzemanyagokat nem szabad az élelmiszerek kárára előállítani, és ezért fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tennünk, hogy támogassuk a bioüzemanyagok második, biomasszán alapuló generációjának termelését, mert a biomassza tulajdonképpen egyéb célra használhatatlan szerves hulladék.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a vízumkötelezettségek alóli mentességről (vízummentességről) folytatott tárgyalások(B6-0233/2008)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Jogalkotási reformjának végrehajtását követően, amely megerősítette a vízummentességi program keretében alkalmazandó biztonsági követelményeket, az USA úgy döntött, hogy külön egyetértési megállapodásokat ajánl fel az egyes tagállamoknak, az oszd meg és uralkodj elv alapján.

Ezek a megállapodások elfogadhatatlanok, nem csupán azért, mert nem tartják tiszteletben a Közösség illetékességét ezen a területen, de azért is, mert aláássák az igazságos verseny elvét és egyenlőtlen elbánásra adnak alkalmat a különböző tagállamok állampolgárai között, ami a vízumokat illeti.

Üdvözlöm, hogy mandátumot adtunk a Bizottságnak (a Közösség hatásköre) az EU és az USA közötti megállapodás letárgyalására, amely a vízummentesség tekintetében az USA területére belépni kívánó valamennyi EU állampolgárnak biztosítaná az egységes elbánást és az azonos feltételek alkalmazását (amint azt az Unió már valamennyi USA állampolgárral szemben teszi, aki be kíván lépni az EU-ba).

Ezeket a tárgyalásokat gyorsan és az európai egység szellemében kell lefolytatni, hogy 2009-ben valamennyi tagállam részese lehessen az USA megreformált vízummenteségi programjának.

Úgy vélem azonban, hogy az ehhez szükséges feltételek csak akkor valósulnak meg, ha hatályon kívül helyezik a kétoldalú megállapodásokat, amelyek időközben léptek életbe. Várom ezért az EP jogi osztályának véleményét, amely remélhetőleg megerősíti ezt az álláspontot.

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. − Az EPP-ED üdvözli „Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a vízumkötelezettségek alóli mentességről (vízummentességről) folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány” elfogadását.

Ez egy fontos lépést jelez a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokhoz kapcsolódó tevékenységének koordinálása terén. Felismeri, hogy az EU-állampolgárok nagy csoportjának megkülönböztetése elfogadhatatlan, és szolidaritást mutat a programban már részt vevő tagállamok részéről azokkal a tagállamokkal, amelyeknek még kényelmetlen és néha megalázó vízumigénylési eljárásokkal kell szembenézniük. Felhívja a figyelmet a tényre, hogy a vízumkérelmek elutasításának okai nem átláthatók. Az a tény, hogy egyes országokban az elutasítások aránya gyorsan zuhant, míg másokban nem, azt a gyanút kelti, hogy a vízummentesség körén kívül eső országokat az Egyesült Államok nem azonos feltételek alapján kezeli.

A vízummentességi rendszeren kívül eső Lengyelországot képviselve bízom abban, hogy az állásfoglalás egy olyan megállapodás gyors és kielégítő megkötéséhez vezet majd, amely lehetővé teszi valamennyi EU-polgárnak, hogy azonos feltételek mellett utazhasson az USA-ba. Az EU és a tagállamok összehangolt erőfeszítést tettek a probléma megoldására. Reméljük, hogy az USA nyílt és pozitív választ ad erre a kezdeményezésre.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A következőt értjük ki ebből az állásfoglalásból:

hogy bár az EU kölcsönösségi megállapodásokat írt alá számos harmadik országgal, de nem az USA-val – amiből kifolyólag 2006-ban a Bizottság a vízumkötelezettség ideiglenes visszaállítását javasolta a diplomáciai útlevéllel vagy hivatali/szolgálati útlevéllel rendelkezők számára annak érdekében, hogy felgyorsítsa a kölcsönösség irányába vezető folyamatot ezzel az országgal –, a Tanács nem fogadta el a javaslatot, amit az állásfoglalás szimbolikusnak tekint.

Hogy a helyzet jogilag bonyolulttá vált, amikor az USA az úgynevezett terror elleni háború alapján megreformálta a vízummentességi rendszerét, és biztonsági bővítéseket adott ahhoz hozzá (ideértve a harmadik országokból származó polgárok adataihoz és a róluk szóló információkhoz való hozzáférést), hogy megkövetelhesse a vízummentességi programba belépni szándékozó egyéb országoktól egy kétoldalú egyetértési megállapodás és kötelező érvényű végrehajtási szabályai aláírását.

Valamint, hogy az USA követeléseire figyelemmel a különböző EU-tagállamok megosztottak lettek, és végül tanúbizonyságát adták a prioritásaiknak.

Az állásfoglalás részben egy kárenyhítésre tett erőfeszítés, bár véleményünk szerint nem óvja meg azokat az alapelveket, amelyeket alapvetőnek tekintünk, mint például az állam szuverenitását és a polgárok jogait, szabadságait és garanciáit.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Támogatom az Európai Parlament állásfoglalását az USA-val folytatott vízumtárgyalások ügyében. Ezeknek a tárgyalásoknak valamennyi EU-tagállam nevében kell folynia. Az USA kormányának és azon országok kormányainak, amelyek már kétoldalú tárgyalásokba bocsátkoztak, figyelembe kell venniük az EU álláspontját és a szerződések aláírására vonatkozó illetékességét.

Világos iránymutatásra van szükség az Egyesült Államokba vízum nélkül történő beutazásról szóló kétoldalú tárgyalások tekintetében, de vannak olyan kérdések, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak. Kölcsönösségre van szükség. Sajnos Lengyelország esetében, amely már 1991. április 15-én egyoldalúan megszüntette a vízumkötelezettséget az USA állampolgáraival szemben, az aszimmetria szembeszökő. Nem győz meg az érv, hogy ez a vízumkérelmek meglehetősen nagy mértékű elutasításának köszönhető.

Véleményem szerint ezek az elutasítások gyakran az amerikai konzulátus hivatalnokai által hozott önkényes döntések eredményei, akik azt feltételezik – gyakran nem világos, hogy milyen alapon –, hogy a beutazó illegálisan meghosszabbítaná az USA-ban tett látogatását. Az ilyen feltételezések alig nevezhetők objektívnek, és néha egyszerűen sértők. A dollár zlotyval szembeni átváltási árfolyama sem támasztja alá az illegális munkavállalással kapcsolatos érvet. Ami ma fontos az embereknek, az a turistavízum, az üzleti utak, valamint a barátok és a család meglátogatása. Úgy vélem, hogy az Egyesült Államok is veszít ezzel a politikával, lezárja a határait a szövetségesei előtt, de beengedi a potenciális terroristákat. Hogyan lehet fejleszteni a transzatlanti együttműködést, ha nincs bizalom a szövetségesekben? Ez nem csak egy szónoki kérdés. Számos választópolgárom is feltette.

  Peter Skinner (PSE), írásban. (Európa polgárai azért egyesültek, hogy élvezhessék az Unió előnyeit, amely nem csak Európán belül tudja kifejezni magát, hanem Európán kívül is. Ez sehol nem olyan nyilvánvaló, mint a külföldre utazó polgáraival kapcsolatos bánásmód ügyében. Az USA már számos EU ország esetében nem kér vízumot. Miközben megértem az USA legitim jogát, hogy saját döntést hozzon az ügyben, úgy érzem, van olyan racionális érv, amely ennek a jognak valamennyi EU-polgárra való kiterjesztése mellett szól. Úgy érzem, hogy az USA-val kötendő megfelelően megtárgyalt megállapodásnak tükröznie kell a Parlament által megkövetelt megkülönböztetéstől mentes megközelítést. <BRK>

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. ( (RO) Az Európai Parlamentnek az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a vízummentességi program ügyében folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalása mellett szavaztam.

A Lambrinidis szocialista parlamenti képviselő által javasolt szóbeli módosítás mellett szavaztam, mert ő az európai polgárok közötti közvetlen és közvetett megkülönböztetés minden formájának kizárását kéri, ideértve a nemzetiség alapján történő megkülönböztetést is. Így felhívja a figyelmet a közösségi intézmények és a tagállamok közötti koordinációnak a nemzetközi tárgyalások során megnyilvánuló hiányából fakadó következményekre.

A 8. módosítást is megszavaztam, amelyet szóban tett Gacek kollégánk. Az új szöveg kifejezi az Európai Parlament elégedetlenségét a jelenlegi helyzettel, amelyben csak 12 tagállam – köztük Románia – polgárai nem részesülnek vízummentességben az Amerikai Egyesült Államoktól.

Az európai szocialisták képviselőcsoportja által előterjesztett 1. módosítás mellett szavaztam, amely arra kéri a Bizottságot, hogy a jóhiszemű együttműködés elve alapján garantáljon egyenlő bánásmódot valamennyi tagállam számára a vízummentesség kérdésében. Az európai szocialisták képviselőcsoportja által előterjesztett 2. módosítás mellett szavaztam, mert megállapítja, hogy az igazságügyi és belügyi miniszteri trojka 2008. március 13-i ülésén az USA elismerte a Közösség illetékességét a vízumpolitikáról szóló nemzetközi megállapodás megtárgyalására. <BRK>

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: a tragikus burmai helyzetről (B6-0244/2008)

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A Burmáról szóló közös állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert az ebben az országban uralkodó drámai helyzet létfontosságúvá teszi, hogy minél sürgősebben helyreállítsák a demokráciát, és biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását.

Sajnálom a burmai hatóságok eljárását, amelyet az országot leromboló ciklonra adott válaszként mutattak, amely ezrek halálát okozta vagy késztette őket otthonuk elhagyására, és én erősen elítélem azt a választ, amelyet a burmai rezsim adott, ami megakadályozta a humanitárius segélycsoportok bejutását és elutasította az áldozatoknak történő segítségnyújtást.

  Hélne Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Burmában történt humanitárius katasztrófa egy hatalmas tragédia, és a Junilistan egyetért azzal, hogy a mód, ahogyan a burmai kormány a helyzetet kezelte, minden kritikán aluli volt. A segélynek el kell jutnia a katasztrófa által sújtott százezrekhez. Ez az első számú prioritás. Ezért határozottan egyetértünk azzal, hogy az állásfoglalás kritizálja a burmai kormányt, amely a saját hatalmát fölébe helyezte az országban élő emberek túlélésének. Másrészt nem az EU feladata, hogy elítéljen vagy hogy rábeszéljen más országokat arra, hogy nyomást gyakoroljanak Burmára a határai megnyitása érdekében. Az sem az EU feladata, hogy felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróságot a burmai kormány elleni vádemelésre. A nemzetközi közösségnek kell az Egyesült Nemzetek Szövetségén keresztül a nemzetközi jognak ezekkel a kulcsfontosságú kérdéseivel foglalkoznia. Sajnos van egy olyan tendencia az EU-ban, hogy a katasztrófákat saját külpolitikai pozíciójának erősítésére használja ki.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Őszinte részvétünket fejezzük ki a május 2-án és 3-án Mianmar (Burma) egyes részein pusztító ciklon áldozatainak.

Szilárd meggyőződésünk, hogy minden diplomáciai erőfeszítést meg kell tennünk – különösen az ENSZ Ügynökségeinek keretein belül – az azonnali segítségnyújtás, az áldozatok hathatós támogatása, a halálos áldozatok számának minimalizálása, az érintettek problémáinak megoldása, valamint a jelentős veszteségeket szenvedett infrastruktúra-hálózat rekonstrukciós munkálatainak mielőbbi megkezdése érdekében, együttműködve a burmai hatóságokkal, amint azt az állásfoglalás külön is hangsúlyozza.

Nem értünk egyet azonban azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek az úgynevezett humanitárius intervencióra hivatkozva tartósan akadályozzák és megkérdőjelezik az ENSZ Ügynökségei, valamint az ASEAN, illetve a térség egyéb országai által tett jelenlegi erőfeszítéseket, amelyek a fennálló akadályok elhárítására, valamint az érintettek szenvedésének minimalizálására irányulnak.

Ezek a kezdeményezések elfogadhatatlan módon használják ki több ezer ember drámai helyzetét, mivel a katasztrófában politikai érdekeik érvényesítésére, valamint stratégiai térnyerésre alkalmas lehetőséget látnak, és ilyen módon inkább hátráltatják az általuk is égetően fontosnak nevezett humanitárius segítségnyújtást. Röviden szólva: a jelenség azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a természeti katasztrófát a háború tragédiája fogja követni.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Maximálisan támogatom a burmai tragikus helyzettel foglalkozó állásfoglalást. A ciklon okozta természeti katasztrófa helyét átvette a burmai kormány reakciója nyomán kialakult katasztrófa. A burmai kormányt a polgárai iránti morális és jogi kötelezettségei egyaránt arra szólítják fel, hogy engedélyezze a nemzetközi humanitárius segítségnyújtást a helyzet súlyosbodásának elkerülése érdekében.

  David Martin (PSE), írásban. − A burmai tragikus helyzet azonnali figyelmet követel. Azzal, hogy a burmai hatalom mindezidáig visszautasította a nemzetközi segítséget, egyértelművé vált, hogy a helyzetet nem a súlyosságának megfelelően kezeli. A Nargis ciklon áldozatai számára ez nem a politikai érdekekről, hanem a túlélésről szól. Csatlakozom kollégáimhoz, akik arra szólítják fel a katonai hatalmat, hogy fogadja el a nemzetközi közösség segítségét.

Való igaz, hogy ázsiai partnereinknek is segíteniük kell nyomást gyakorolni a rangooni rezsimre. Megismétlem korábbi véleményemet, miszerint jelentős nyomást lehet gyakorolni Rangoonra, ha az ASEAN tagországait arra buzdítjuk, hogy tűzzék ismét napirendre Burma tagságának ügyét. Így az ország kénytelen lenne figyelembe venni a szabadságjogokat, amelyeknek elismerését a népesség már régóta sürgeti. Csatlakozom a kollégáimhoz, akik szavazatukkal támogatják ezt az indítványt.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: Természeti katasztrófa Kínában (B6-0242/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, méltatni szeretném a Bizottság gördülékeny válaszát a május 12-i földrengést követő szükséghelyzetre. A híradások szerint gyárak, iskolák és lakóházak dőltek össze, egyes területeken a földrengés nyomán a épületek 80 százaléka megsemmisült, egyes városokban az iskolaépületek maguk alá temették a tanulókat, továbbá sajnálatos módon vegyi üzemekből több tonna szennyező anyag került a talajba.

Figyelemmel kísérjük a pusztításról szóló híreket, a maguk szörnyű valójában, a sajtó és a kínai hatóságok közlései alapján – utóbbiak ezúttal, úgy tűnik, nem tartanak vissza semmit. Említésre méltó, hogy éles ellentétben a szomszédos Burmában tomboló őrülettel, Kína ezúttal nyitottnak mutatkozik a segítség és a nemzetközi segélyek felé. Amint azt a biztos úr számos alkalommal kijelentette, Európának folytatnia kell humanitárius akcióját a katasztrófa sújtotta Szecsuán tartományban.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Segély és pénz a kínai embereknek, akiket ez a természeti katasztrófa sújtott – ez a legfontosabb a tragédia kezelésében. De a tagállamok közvetlenül is nyújthatnak ilyen segítséget az érintett régiónak. A segélynek nem muszáj az EU-n keresztül érkeznie. Más nemzetközi szervezetek alkalmasabbak a humanitárius segítségnyújtás koordinálására. Hatalmas tapasztalatával és nemzetközi jelenlétével az ENSZ jó példa ilyen szervezetekre. Véleményünk szerint ez az állásfoglalás az EU újabb kísérlete külpolitika folytatására; a természeti katasztrófát ürügyként használva egy újabb lépéssel közelebb kerül ahhoz a szövetségi államhoz, amely önálló külpolitikát folytat.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Őszinte részvétünket fejezzük ki a május 12-én Kína több tartományában és autonóm régiójában pusztító földrengés áldozatainak, továbbá együttérzésünkről biztosítjuk a kínai népet, amely hatalmas bátorságról és segítőkészségről tett tanúbizonyságot ebben a szenvedéssel teli időszakban.

Amint erről már korábban szó esett, a kínai hatóságok késedelem nélkül és igen hatékonyan kezdték meg az érintettek segélyezését és támogatását, és igyekeztek mindent megtenni a halálos áldozatok számának lehető legalacsonyabbra szorításáért, az érintettek problémáinak megoldásáért és a nagy mértékben károsodott infrastruktúra helyreállításáért.

Ezért szükséges, hogy a tagállamok és az EU mielőbb rendelkezésre bocsássák az erőforrásaikat és segélyeiket, ily módon is támogatva a kínai hatóságok erőfeszítéseit a földrengés áldozatainak megsegítésében.

  David Martin (PSE), írásban. − Kollégáimhoz csatlakozva én is szeretném méltatni Kína erőfeszítéseit a szecsuáni földrengés károsultjainak megsegítésében. Kína jó példával jár elől a térség többi államával szemben a természeti katasztrófák okozta pusztítás kezelésében.

Egyetértek, hogy az EU-nak aktív segítséget kell nyújtania Kína részére az újjáépítéshez. Szavazatommal támogatom az állásfoglalást.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Szavazatommal támogattam az Európai Parlament állásfoglalását a kínai természeti katasztrófa ügyében. A földrengés olyan katasztrófa, amely rengeteg emberéletet követel és óriási vagyoni károkat okoz.

A 7,8-es erősségű kínai földrengés az egész világot megdöbbentette. A pusztító rengés számos áldozatot szedett, és minden érintettnek különös nehézségeket okozott, különösen Szecsuán tartományban. Szeretném kifejezni őszinte együttérzésemet a kínai nép és a tragédia áldozatai felé.

Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a kínai hatóságok gördülékenyen hozták meg a kármentesítési intézkedéseket. Figyelemre méltó továbbá, hogy Kína ezúttal hajlandó elfogadni a külső segítséget. Azt is nagy örömmel tapasztaljuk, hogy a kínai és a külföldi média ezúttal engedélyt kapott részletes és pontos híradások sugárzására.

Becsléseim szerint az EU ezidáig több mint 10 millió euró segélyt bocsátott rendelkezésre. Kína nem nélkülözheti azonban Európa gyakorlati tapasztalatait ezen a területen, amelyek értékesebbek a pénzbeli adományoknál. Az ártalomcsökkentés megfelelő szintjének elérése érdekében a polgári lakosság részére nyújtott szükséghelyzeti segítségnyújtásban kipróbált és bevált módszereket kell alkalmazni. Fontos, hogy az EU rendelkezésre bocsássa a szeizmológiai kutatásokból származó ismereteit, hogy könnyen beazonosíthatóak legyenek az épületek strukturális gyengeségei. A földrengés által sújtott szecsuáni területeken helyszíni vizsgálatokat végezhetünk, lehetséges megoldásokat tesztelhetünk és az eredményeket az újjáépítésben hasznosíthatjuk.

– Állásfoglalásra irányuló indítvány: Az uránfegyverek betiltására irányuló világszintű egyezmény (B6-0219/2008)

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az ilyen típusú fegyverek betiltása csakis világszintű lehet, amit az Egyesült Nemzeteken keresztül, a nemzetállamok kezdeményezésére kell végrehajtani, nem pedig az Európai Parlament keretein belül. Ellenzünk minden olyan, közös európai biztonságpolitikát, amely egy Európai Egyesült Államok létrejöttéhez vezet. Ezért az állásfoglalás ellen szavazunk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A visszamenőlegesség ismeretében szavaztunk az állásfoglalás mellett, főleg a (7) és a (8) bekezdésben foglaltak miatt, amelyek így szólnak:

felhívja az uniós és a NATO-tagállamokat, hogy folytassák a (szegényített) urán hagyományos lőszerekben történő használatának betiltására vonatkozó erőfeszítéseiket, és szisztematikusan számolják fel az ilyen típusú lőszerek gyártását és forgalmazását;

felhívja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy vállaljanak vezető szerepet egy olyan nemzetközi megállapodás kidolgozásában, amely betiltaná az uránt tartalmazó fegyverek fejlesztését, gyártását, felhalmozását, átadását, tesztelését és használatát, valamint előírná a meglévő készletek megsemmisítését vagy újrahasznosítását (még akkor is, ha az EP elfogadhatatlan módon feltételeket szabott ezzel a követelménnyel kapcsolatban).

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az EP-n belül a nagy többség kerüli a szegényített urán katonai célú felhasználásával kapcsolatos felelősség kérdését. Más szóval: igyekszik tisztára mosni a NATO-t, az USA-t és szövetségeseit a Koszovóban, Afganisztánban és Irakban általuk elkövetett bűnök alól (ahol a szegényített uránt tartalmazó fegyvereken kívül repeszbombát és fehér foszfor bombát is felhasználtak).

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Teljes mértékben támogatom a szegényített uránt tartalmazó fegyverek nemzetközi tilalmával kapcsolatos felhívást. Ezeknek a fegyvereknek a használata halálos betegségek kialakulását okozhatja, mind a kezelőszemélyzet, mind a polgári lakosság körében. Az EU morális kötelessége, hogy élen járjon ebben a kérdésben, és közreműködjön ezeknek a fegyvereknek a végleges beszüntetésében.

  David Martin (PSE), írásban. − Az EU tagállamoknak és a Tanácsnak vezető szerepet kell játszaniuk egy olyan nemzetközi egyezmény létrejöttében, amelynek célja az uránfegyverek fejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának, átruházásának, tesztelésének és felhasználásának teljes tilalma.

Úgy gondolom, hogy az egyezménynek túl is kell mutatnia ezen a célkitűzésen. Az államok nem kaphatnak lehetőséget az ilyen fegyverekből felhalmozott meglévő készleteik további felhasználására, mivel ezeknek az egészségre és környezetre gyakorolt hatása nézeteim szerint tisztázatlan. A meglévő készleteket meg kell semmisíteni, illetve újra kell hasznosítani. Az állásfoglalás mellett szavaztam.

- Állásfoglalásra irányuló javaslat - REACH (B6-0237/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez az állásfoglalás előremozdítja a REACH folyamatát, amelyet mindezidáig halogattunk, mert úgy éreztük, hogy nincs összhangban a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások érdekeivel, továbbá nem védi a munkavállalókat, illetve a környezetet. Úgy gondoljuk, hogy ezúttal nem sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt a munkavállalók egészségvédelme, a környezetvédelem, illetve az ipari fejlődés között, mert a fogyasztók jogainak teljes körű védelmét nem tudjuk garantálni, ha a munkavállalók tájékoztatáshoz és egészséghez való joga sérül. A mikro-, kis- és középvállalkozások szempontjai nem kapták meg a kellő figyelmet, mivel a vegyi anyagok regisztrációs díjának emelkedése elkerülhetetlenné vált, ugyanakkor nem állt rendelkezésre megfelelő támogatás erre a célra, de azoknak a nagyvállalatoknak az érdekei sem érvényesülhettek, amelyek jelezték, hogy a veszélyes vegyi anyagokat mással helyettesítenék.

Az intézkedésekre való közvetlen hivatkozások segítségével lerövidülhetnek és felgyorsulhatnak a Bizottság belső eljárásai, amelyek az új, alternatív tesztelési módszerek hitelesítéséhez és szabályozói szintű elfogadásához szükségesek, és ezek során a Bizottság átláthatóbb folyamatokról fog gondoskodni, amelyeknek részét képezi az érintett felek bevonása a tesztelési módszerek műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló javaslat kidolgozásába. Álláspontunkon nem változtattunk, abban a reményben, hogy ténylegesen javulni fog az átláthatóság.

- Jelentés: Janusz Wojciechowski (A6-0147/2008)

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Támogattam az új állat-egészségügyi stratégiáról szóló Wojciechowski-jelentést. Mint a Massif Central körzet választott képviselőjét, különösen aggaszt a juhokat sújtó kéknyelv betegség közelmúltban tapasztalható járványos terjedése, mivel ennek időtartama és terjedése különösen súlyos helyzetről tanúskodik, aggasztó a betegség különböző szerotípusainak átterjedése a korábban mentes területekre, de az állatok mozgásának és kereskedelmének szigorításával járó társadalmi-gazdasági hatások is súlyosak. Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak állat-egészségügyi cselekvési tervet kellene kidolgoznia annak érdekében, hogy az ilyen súlyos, állatokat sújtó járványos betegségek kitörése esetén megfelelő válaszlépéseket tudjon tenni, valamint a terv keretében kutatásokat kell finanszíroznia, kártérítést kell nyújtania, előlegfizetési lehetőséget kell biztosítania, stb.

A 12. módosítás ellen szavaztam, mivel az állatok nagy távolságokra történő szállítása növeli a kockázatokat, és ezért a vágóállatokat nem szabad kilenc óránál hosszabb ideig szállítani. Ennek látszólag ellentmond, hogy a 3. módosítást viszont megszavaztam, mert állat-egészségügyi szempontból a szállítás minősége fontosabb, mint az időtartama. Létezik egy igen részletes, speciális rendelet ebben a kérdésben, amelynek végrehajtását tanácsos lenne figyelemmel kísérni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Véleményünk szerint a jelentés számos olyan, pozitív intézkedést mutat be, amelyek jó alapot szolgáltatnak, és amelyeket a Bizottságnak tovább kell vinnie, különösen a következők:

- jelentős közösségi hozzájárulást igényel a nagyobb betegségek kezelése, mert csak így biztosítható az egyenlő elbánás és az esélyegyenlőség elvének érvényesülése azokban az esetekben, amikor ez az érintett ország illetve termelő erőforrásait meghaladja;

- el kell ismerni, hogy az EU termelői az érvényes, magasabb szintű EU-előírásoknak csak nagyobb költségráfordítással tudnak megfelelni, és ezért védeni kell őket az alacsonyabb minőségű, behozott állati termékekkel szemben;

- a Bizottságnak segítséget kell nyújtania a termelőknek az állatok nyilvántartásba vételéhez szükséges berendezések beszerzéséhez kapcsolódó magas költségek tekintetében.

Továbbra sem értünk egyet néhány dologgal, különösen az állami finanszírozás területén, ahol mindenképpen előre kell lépni annak elkerülése érdekében, hogy a betegségek felszámolásához kapcsolódó kártalanításra privát biztosítás jöjjön létre. Nem értünk egyet azzal a felvetéssel, hogy egyedül a mezőgazdasági termelők vállaljanak felelősséget a betegségek felszámolásáért és mindezt magánbiztosítások segítségével tegyék.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Támogatom az Európai Bizottság által javasolt 2007-2013-as állat-egészségügyi stratégiát, mivel véleményem szerint minél előbb meg kell kezdeni azt a vitát az európai intézmények között, amely a későbbi javaslatok kidolgozásának alapjául fog szolgálni.

Az európai szintű cselekvés elsődleges. Modern állat-egészségügyi kereteket kell kialakítani, amely különös hangsúlyt fektet a megelőzésre, megfigyelésre és tudományos kutatásra.

Ezért jóváhagyom a Wojciechowski-jelentést, bár hangsúlyozom, hogy az állatok szállítása tekintetében minden további szigorítást ellenzek, mivel a meglévő jogszabályok rendelkezései elegendőek az állatok szenvedésének minimalizálásához.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ez a jelentés egy nagyon fontos kérdéssel foglalkozik. Mivel azonban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság szokás szerint különböző okokra hivatkozva a mezőgazdasági EU előirányzatok növelését javasolja, kénytelenek vagyunk a jelentés egésze ellen szavazni, annak ellenére, hogy elvben támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek célja az állatok egészségügyi helyzetének javítása az Unióban.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Wojciechowski-jelentés 52. bekezdése ellen szavaztam, amelyben az elektronikus azonosítás támogatásáról van szó. Ezen a területen aránytalan javaslatok születtek, a Bizottságnak újra kell gondolnia a stratégiáját. A juhtenyésztés a vidéki Skócia számos területén kulcsfontosságú, az EU feladata pedig olyan lépéseket tenni, amelyekkel támogatja az ilyen vidéki gazdaságokat, nem pedig további terheket róni a juhtenyésztőkre.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Szavazatommal támogattam az EU új állat-egészségügyi stratégiájáról szóló jelentést, mert határozottan támogatom a fenntartható mezőgazdaság elvét, és ezért örömmel fogadok minden intézkedést, politikát vagy gyakorlatot, amely ezt támogatja.

A tenyésztett állatok egészsége és jóléte kulcsszerepet játszik az emberi egészség biztosításában, az egészséges élelmiszer előállítása közegészségügyi kérdés. Az állatok és emberek egészsége összefügg, mivel bizonyos betegségek közvetlen vagy közvetett úton átvihetők.

Az intenzív állattenyésztésre jellemző óriási elhelyezési sűrűség a betegségek terjedéséhez igen kedvező, leküzdésükhöz pedig igen kedvezőtlen feltételeket teremt. Noha egyetértek a gazdaságok biológiai biztonságával foglalkozó intézkedések előmozdításával, arra is ügyelnünk kell, hogy a fenntartható gazdálkodás ne váljon luxussá.

Mindazonáltal nagyon sajnálom, hogy a Bizottság közleménye nem helyez nagyobb hangsúlyt az állat-egészségügyi szakértők munkájára, akik véleményem szerint a legmegfelelőbbek lennének egy állategészség-védelmi stratégia hatékony végrehajtására.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Janus Wojciechowski jelentését. A jelentés olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeknek egyaránt célja az állatok egészségének védelme, és az élelmiszerek biztonságának javítása. Szocialista és konzervatív kollégáim felszólaltak az elektronikus és a DNS-alapú genetikai azonosítás, illetve az állatok EU-szintű nyilvántartásba vételének kötelező bevezetése ellen.

Napjainkban az új és régi betegségek kitörésének veszélye fokozottan fennáll, és az éghajlatváltozás miatt a várakozások szerint a helyzet tovább fog romlani, ezért indokolt egy biztonságos és nagyméretű rendszer kialakítása, amelynek segítségével az azonosított és nyilvántartott állatok mozgása nyomon követhető. Szavazatommal ezt a nézetemet kívántam alátámasztani.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság parázs viták és számtalan módosítás után fogadta el ebben a formában a Wojciechowski-jelentést, amelynek javaslatai jelentős változásokat képviselnek a Bizottság javaslataihoz képest. Ezek a változások a jelentést igen kiegyensúlyozottá teszik, és lehetőséget kínálnak az Európai Unió állat-egészségügyi jogszabályi kereteinek hatékony, pozitív irányú módosítására.

Ami az intenzív állattenyésztésre jellemző, nagy elhelyezési sűrűséget illeti, a Mezőgazdasági Bizottságban lezajlott szavazás az eredeti álláspont mérséklése irányába hatott, mivel felhívta a figyelmet, hogy az ilyen gazdaságok nem megfelelő járványügyi intézkedések mellett problémát jelenthetnek.

A PPE-DE által a plenáris ülésen előadott módosítás, amely az állatok nagy távolságra történő szállításával foglalkozik, lehetővé tenné az EU számára a vágóállatok indokolatlan szenvedésének mérséklését, elsőrendű tisztasági körülmények fenntartása mellett.

A jelentésben szereplő további intézkedések – különös tekintettel a sürgősségi vakcinázás alkalmazásának előmozdításáról, a mezőgazdasági termelők nagyobb felelősségvállalásáról, és a stratégia finanszírozóinak szerepéről szóló intézkedésekre – mind a megfelelő irányba mutatnak, és alkalmasak az EU állat-egészségügyi jogszabályainak megerősítésére.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Üdvözlöm a jelentést, amely felhívja a figyelmet az EU azon aktuális állat-egészségügyi problémáira, amelyeknek a megoldásához EU-szintű cselekvési tervet kell kidolgozni. Ami az állatok szállítását illeti, ezen a területen csak tudományos eredményekre támaszkodva szabad jogszabályt alkotni. A szállítás megfelelő időtartamának meghatározására irányuló kísérletek szűkek és koncentrálatlanok. Biztosítani kell továbbá a meglévő szállítási rendeleteknek való megfelelést is. A szállítás minősége sokkal fontosabb, mint az időtartama. Ezért örülök, hogy a jelentés nem tartalmazott konkrét javaslatot a szállítás időtartamára vonatkozóan. Végül pedig az EU-nak ragaszkodnia kell állat-egészségügyi és állatjóléti előírásainak nemzetközi elfogadásához, és aggályainak figyelembe vételéhez a Kereskedelmi Világszervezeten belül.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Sokmillió európai polgár számára létfontosságú kérdések ezek, különösen Anglia délkeleti részén. Az állatok szállításának kérdése már eddig is sok vitára adott alapot és a jelentés is foglalkozik vele.

Támogatok minden ösztönzést, amely az állatok szállítás közbeni jóllétének biztosítására irányul. Ennek része természetesen, hogy az állatorvosok megfelelő erőforrásokkal rendelkezzenek az ellenőrzések elvégzéséhez, és hogy ebben a tevékenységükben számíthassanak a kiterjesztett állat-egészségügyi alap támogatására.

Hasonlóképpen, biztosítani kell a hozzáférést a megfelelő biztosítási eszközökhöz azoknak a mezőgazdasági termelőknek a számára, akik az állatállomány szállításával foglalkoznak, hogy védelmet élvezhessenek a közvetett veszteségek hatása ellen.

- Állásfoglalásra irányuló javaslat – A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény feleinek harmadik kongresszusára vonatkozó stratégiáról (B6-0238/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Aarhus Egyezmény végrehajtásáról annak hatálybalépése, vagyis 2001. október 30. óta folyik a vita. Mivel a 35 résztvevő fél nagy többsége az Európai Unió tagállama, különleges szerepünk van az egyezmény végrehajtásához szükséges mechanizmusok kidolgozásában.

Legalább ennyire fontos garantálni azoknak a különleges rendelkezéseknek a meglétét – például az egyezményben meghatározott jogokra vonatkozókat – is, amelyek a közigazgatások regionális, illetve globális szerepvállalását erősítik más, környezetvédelemmel kapcsolatos egyezményekben.

A Parlament és a Tanács azóta elfogadott három jogi aktust az Aarhus Egyezmény végrehajtásáról, de a nehézségek továbbra is fennállnak. Ezért, bár az EP állásfoglalásában vannak homályos pontok, általánosságban elmondható, hogy támogatjuk, mivel úgy gondoljuk, hogy részt kell vennünk az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés általános feltételrendszerének, illetve a környezetvédelmi kérdésekhez kapcsolódó folyamatoknak a kialakításában.

Ezért reméljük, hogy a Lettországban, Rigában 2008. június 11. és 13. között megrendezésre kerülő harmadik kongresszus kedvező irányú elmozdulást hoz majd a folyamatban.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan támogatja az Aarhus Egyezményt, de véleményünk szerint a nemzeti parlamenteknek egyénileg kell meghatározniuk és kifejteniük saját álláspontjukat a rigai kongresszuson.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem ratifikálták az Aarhus Egyezményt, természetesen meg kell adni a lehetőséget, hogy a ratifikálásról egyéni döntést hozzanak. Véleményünk szerint az Európai Parlamentnek nem feladata állásfoglalásokat megfogalmazni ebben a kérdésben.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Az Aarhus Egyezményben 2000 óta aktív résztvevő vagyok. Akkor alkottuk meg az első pillért, vagyis a polgárok jogát a környezetvédelmi tájékoztatáshoz, majd röviddel ezután megszületett a második pillér is, amely a nyilvánosság részvételének lehetőségét adja meg a döntéshozatalban. Amikor Kazahsztánban jártam, helyi környezetvédő aktivistákkal találkoztam, és ez a találkozás rádöbbentett, hogy ami Nyugaton magától értetődő, azt most új szempontokból kell megvizsgálnom.

Az Aarhus Egyezmény komoly előrelépés a nyilvánosság bevonásához és az információ hozzáférhetőségéhez való jog területén, ami minden sikeres demokrácia alkotóeleme, és ezért megértem a Parlament álláspontját, miszerint a harmadik hiányzó elemet, a nyilvánosság fellebbezési jogát is a helyére kívánja tenni. Megértem ugyanakkor a Tanács aggályait is a fellebbezési joggal való visszaélés tekintetében, mivel ezt a lehetőséget valóban fel lehet használni egy projekt megvalósulásának a lassítására, vagy esélyek kiegyenlítésére a különböző szervezetek adománygyűjtő kampányai során. A Tanácsnak igaza van, hogy a demokrácia ilyen módon történő kihasználásától tart. Fontos azonban ismét felhozni a kérdést: a világ és a társadalmunk állandó változásban van, ezért a politikai döntéseket az itt és most szempontjából kell alapos vizsgálatnak alávetni.

Éppen ezért tetszik nekem a soron következő találkozó előkészületeivel foglalkozó állásfoglalás azon bekezdése, amely kimondja, hogy az Aarhus Egyezményt kívánatos lenne kiterjeszteni a fenntartható fejlődés minden alapelvére. Így, az Egyezmény nyitottságának köszönhetően, teljesülnek a fenntartható fejlődés nyitottságra, a részvételi lehetőség biztosítására és a számon kérhetőségre vonatkozó követelményei. Az Aarhus Egyezmény alapötlete valójában éppen ez: széles körű, kezdeményező gondolkodásmód kialakítása a környezetvédelemmel kapcsolatban, különösen a nyilvánosság körében, és ezzel új lehetőségek biztosítása a meglévő gyakorlatok továbbfejlesztésére. A rigai találkozó nagyszerű alkalom lesz az Egyezmény időközi értékelésére, és én biztos vagyok benne, hogy ez a megfelelő haladási irány.

  Cristiana Muscardini (UEN), írásban. − (IT) Elnök úr, az Aarhus Egyezmény elismeri, hogy minden embernek joga van olyan környezetben élni, amely az egészségére és jóllétére tekintve kedvező, ugyanakkor kimondja, hogy mindenki felelős a környezete védelméért. Ezen jog gyakorlása, illetve felelősség teljesítése érdekében a polgárok számára hozzáférést kell biztosítani a megfelelő tájékoztatáshoz, fel kell ajánlani a részvétel lehetőségét a döntési folyamatokban, és hozzáférést kell biztosítani az igazságszolgáltatáshoz környezetvédelmi kérdésekben.

Az Egyezmény 1. cikke kimondja, hogy az aláíró felek mindegyike garantálja a nyilvánosság számára az információ hozzáférhetőségét és a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét. A polgárokat képviselő nemzeti és európai intézmények fokozott részvétele ebben a folyamatban elengedhetetlenül fontos, egyrészt a környezettel kapcsolatos információ minél teljesebb körű hozzáférhetőségének biztosítása, másrészt, és különösen, az információ helyességének biztosítása érdekében. Számos, egymásnak ellentmondó, több vagy kevesebb tudományos megalapozottsággal rendelkező elmélet létezik. Ezért szükség van olyan alapszabályok meghatározására, amelyek segítségével megelőzhető a rémhírek vagy eltúlzott kijelentések terjedése, és amelyek kimondják, hogy a környezet védelme mindenki közös feladata, polgároké és intézményeké egyaránt.

Az UEN-csoport nevében, amely az állásfoglalás mellett fog szavazni, hangsúlyozni szeretném az Európai Uniós delegáció részvételének fontosságát az aláíró felek kongresszusán, amelyre 2008. június 11. és 13. között kerül sor, hogy ez a Parlament a lehető legszélesebb körben képviseltethesse magát.

– Jelentés: Johan Van Hecke (A6-0171/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az állásfoglalásnak vannak fontos és kevésbé fontos vonatkozásai.

Bizonyos irányelvek – strukturális jelentőségüknél fogva – feltételeket állítanak a többi számára. Ezt a következő példával szeretném illusztrálni:

Azzal, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat (EPA) nem kérdőjelezi meg, hanem mindössze annyit mond, hogy a segélyeket nem csak azoknak az országoknak a számára kell elérhetővé tenni, amelyek hajlandóak a piacaik nagyobb liberalizációjára, lehetetlenné teszi, hogy a segélyből bármilyen előny származzon.

Az EPA-k feltételként szabják az országok szuverenitását, egy olyan modellt vázolnak fel, amely előnyös az EU multinacionális vállalatai számára, és az országok termelése számára nem az emberek konkrét igényeit, hanem ezzel ellentétben a piaci liberalizáció fokozását állítják feltételül.

Ezért aztán ha azt tekintjük pozitív változásnak, hogy a fejlesztési segélyt nem katonai célú kiadásokra fordítják, hogy a hatékony erőforrásokat az állami szolgáltatások fejlesztésére és javítására használják, vagy hogy a fejlődéssel semmilyen módon össze nem köthető tevékenységekkel felhagynak, nos, ebben az esetben csak akkor lehetnek ezek az intézkedések hatékonyak, ha egyúttal elutasítjuk a kereskedelmi liberalizációt, és ezzel együtt valamennyi elnyomó és beavatkozó rendelkezést, amelyeket az EPA-k tartalmaznak.

Csak akkor tudunk a szolidaritás nevében, más országok szuverenitásának tiszteletben tartása mellett valódi segítséget nyújtani, ha ezeket az ellentmondásokat felszámoljuk.

  Jens Holm és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Úgy gondolom, hogy bőven akad még tennivaló az EU és a tagállamok segélyezési tevékenységének hatékonyabbá tételével kapcsolatban, és ezen a területen Johan van Hecke jelentése igen fontos megállapításokat tesz. Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy nem értek egyet az (1) bekezdés megfogalmazásával, amely kijelenti, hogy az EU-nak egységes hangon kell megszólalnia, illetve hogy további harmonizáció szükséges.

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) A hatékonysággal foglalkozó jelentés mellett szavaztam, noha nem teljes mértékben értek egyet vele. Először is azért, mert a tagállamok nem tartják be az ígéreteiket, és ebből következően az európai intézmények által vállalt feladatok értelmüket vesztik. Továbbá, a jelentés nem fejti ki egyértelműen, hogy hogyan kellene a tagállamoknak elkötelezniük magukat egy szerep mellett (partnerországok támogatója a segélyezésben), majd valójában egy másik szerepet játszani (csak azokat a kezdeményezéseket finanszírozni, amelyekhez gazdasági érdekük fűződik), miközben teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a partnerország társadalmi és gazdasági fejlődését (árvák).

Másodszor, mert a projektfinanszírozással foglalkozó rész a hatékonyság és az átláthatóság fokozásáról beszél. Természetesen hatékonyságot szeretnénk. Az átláthatóság azonban megköveteli, hogy több audit, több konzultáció, nagyobb ellenőrzés legyen – röviden, időt és pénzt pazarlunk bürokráciára, ami ráadásul lassítja, nem pedig megkönnyíti SZÁMOS ember munkáját. Az átláthatóság tehát rontja a hatékonyságot. Szeretném látni, ahogy az átláthatóság a hatékonyság elérésének eszközévé válik, és ahogy az utóbbi minden körülmények között elsőbbséget élvez.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Van Hecke úr válaszát a segélyek hatékonyságáról szóló 2005-ös párizsi nyilatkozatra. A segélyrendszerek elődleges céljának továbbra is a szegénység visszaszorításának kell lennie. És valóban, a segélyezés csak akkor hatékony, ha a helyi rendszerekre is támaszkodik, illetve a kedvezményezett teljes bevonásával történik.

Támogatom a Bizottság és az EU tagállamok részvételi felhívását azokban a jelentős erőfeszítésekben, amelyek a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések teljesítésére irányulnak, nevezetesen hogy 2015-re az európai GNP 0,7%-át fejlesztési segélyezésre fordítsuk. Véleményem szerint a jelentés ezeket az elképzeléseket tükrözi, ezért mellette szavaztam.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A 2005-ös párizsi nyilatkozat nemzetközi programot hozott létre a segélyezés hatékonyságának fokozására, elsősorban a szegénység visszaszorítása érdekében. Az okmány konkrét kötelezettségvállalásokat tartalmaz a segélyezés hatékonyságának nemzetközi összefogással történő fokozására. Látszólag tehát a segély a szó valamennyi értelmében valódi segítség lesz, akiknek szükségük van rá, meg is fogják kapni, és nem kell érte fizetniük.

Sajnos azonban előfordul, hogy a „segélyért” a kedvezményezettnek fizetnie kell. A segély gyakran eszközzé válik a gyenge gazdaság erős gazdaságtól, a szegény ember gazdag embertől való függésben tartására. A hatvanas évek elején egy indiai, aki látta, hogy milyen módon nyújtanak a fejlett országok „segélyt” az országának, azt mondta az Élelmezési Világtanács egyik ülésén, hogy „az Isten szerelmére kérem, ne segítsenek nekünk többet!”. Remélem, hogy ezúttal más lesz a helyzet.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – Elnök úr, szinte bármit megtennék ennek a parlamentnek a szolgálatában, de van, ami nekem is sok. Tegnap este közel kerültem a tűrőképességem határához, amikor az Aarhus Egyezménnyel kapcsolatos vitát a híres spárga-esten történő a spárgafogyasztás elé tettem. Korai távozásomat követően megtudtam, hogy a vitát levették a napirendről. Kérdezem tehát, hogy az el nem hangzott beszédeket csatolhatjuk-e az ülés jegyzőkönyvéhez, tekintve, hogy a biztos válasza már amúgy is ott van?