Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. május 22., Csütörtök - Strasbourg

14.3. Fokozódó feszültségek Burundiban (vita)

  Elnök. – A következő vita hat állásfoglalásra irányuló indítvány a Burundiban tapasztalható fokozódó feszültség ügyében⁽¹⁾.

  Alain Hutchinson, szerző. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, kezdetben nem terveztük, hogy a Parlamentben most tűzzük napirendre a Burundi helyzet ügyét, mivel – mint azt Önök is tudják – a burundi hatóságok jelenleg is tárgyalásokat folytatnak az FNL, a Nemzeti Felszabadítási Erők képviselőivel. A tárgyalások végső fázisba jutottak és kedvező irányt vettek, ami reményeink szerint a Dar es Salaam-ban a harcok, erőszak és belső bizonytalanság felszámolásának céljából megkötött megállapodások végrehajtását fogja eredményezni. Mint azt tudjuk, ami Strasbourgban csak egy pillangó szárnyrezdítése, az a világ távoli tájain néha hurrikánt indíthat útjára.

Másrészről azonban nem mehetünk el szó nélkül ennek az elárvult, kicsi országnak a helyzete mellett, amelyet megfosztottak minden olyan természeti erőforrásától, amely ilyen szorult helyzetben másokat adakozásra késztethetne. Ezért más politikai csoportokkal egyetértésben megfogalmaztunk egy állásfoglalást, amely pozitív cselekvésre szólít fel ennek a kis, társult országnak a megsegítésére a zavargásoktól sújtott Nagy Tavak régióban. Szeretnénk emlékeztetni az EU, de különösen a Parlament, illetve az Ön, biztos úr, részéről elhangzott elhatározására, miszerint a belső konfliktusok – ez esetben polgárháború – miatt meggyengült országok számára új, hatékonyabb fejlesztési segélyezési módszereket kell kidolgozni, mivel ilyen esetekben nem csak az egészségügy vagy oktatás, de a demokratikus újjáépítés, illetve a károsult infrastruktúra helyreállításának problémája is fennáll, és ezt minél gyorsabban és hatékonyabban kell megoldani. Szerettük volna, ha ez az állásfoglalás részét képezné annak a cselekvési tervnek, amelyet Hollandia – számunkra különösen nagy örömöt jelentő – javaslatára a kísérleti projektben részt vevő három ország egyikeként Burundi részére dolgoznak ki. Tehát kérésünk egyértelmű: legyen Burundi kísérleti ország a fejlesztésekben, és ennek érdekében bocsássunk a kis ország hatóságainak rendelkezésére megfelelő forrásokat és támogatást a társadalmi, politikai és gazdasági rekonstrukcióhoz.

A Parlament gondosan figyelemmel fogja kísérni a fejlesztéseket, de egyúttal kérné Burundi képviselőit is, pártállástól függetlenül, hogy sürgősen kutassanak fel minden lehetséges eszközt az intézményrendszer működőképességének mielőbbi helyreállítására, tekintve, hogy munkájukat emiatt már hónapok óta nem tudják ellátni. Szervezzenek vitákat, tartsanak szavazásokat, illetve tegyék lehetővé burundi kormánya számára az újjáépítés részét képező projektek végrehajtását, mint amilyen például a régóta várt igazságügyi és egészségügyi reform, amely más területekkel együtt sürgős beavatkozást igényel.

Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Burundi, a világ egyik legszegényebb országa kapja egy főre vetítve a legkevesebb fejlesztési támogatást. Ez így nem mehet tovább. Azt kérjük, hogy a prioritást élvező fejlesztési programok, illetve különösen a károsodott infrastruktúra helyreállítása céljára mielőbb további pénzügyi forrásokat tegyenek hozzáférhetővé. Az EU-n kívül mindössze öt európai országnak van képviselete Burundiban, pedig nagyon sok a tennivaló. Reméljük, hogy ezek az országok képesek hatékonyan összehangolni az erőfeszítéseiket, mielőtt egy európai fővárosban döntéseket hoznának, illetve hogy az irányelvek végrehajtásával megbízott, Burundiban dolgozó delegációk továbbra is együtt tudnak majd működni, az eddiginél nagyobb létszámmal.

Összegezve tehát, szeretném felhívni a figyelmet az állásfoglalás azon bekezdésére, amely az igencsak szükséges humanitárius segélyek fenntartásáról, illetve lehetséges növeléséről szól, továbbá figyelmeztetni, hogy ha ez a segély megszűnik, a megszűnésével egy időben fel kell gyorsítani a komplex fejlesztési irányelvek megvalósítását. Ehhez kapcsolódva, igyekeztünk úgy fogalmazni, hogy a burundi hatóságok által, az Európai Unió és a tagállamok támogatásával hozott intézkedések hathatóssága megfelelő figyelmet kapjon. Az FNL-hez kapcsolódó konfliktus megoldásán és a közbiztonság helyreállításán kívül a burundi embereknek arra is szükségük van, hogy a hétköznapi életüket megkönnyítő fejlesztések mihamarabb megvalósuljanak.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – (ES) Elnök asszony, az ellenségeskedés újjáéledése Burundiban visszalépést jelent az amúgy is gyenge lábakon álló folyamatban.

A több tucat haláleset, illetve az ezreket érintő elvándorlás azt mutatja, hogy a béke elérésére irányuló erőfeszítések önmagukban nem elegendőek. Meg kell osztani a felelősséget a jelenlegi helyzet kialakulásáért.

Sajnálatos, hogy az FNL újra fegyvert fogott, de azt is meg kell említeni, hogy a beszámolók szerint a burundi hadsereg és rendőrség is kivette a részét az emberi jogok megsértéséből.

Egyértelmű, hogy a bizonytalanság Burundiban az egész régió szempontjából súlyos következményekkel járhat, különösen ami Kongói Demokratikus Köztársaságot és Ruandát illeti.

Egyetértek, hogy Burundi stabilitása nagy mértékben javult azt követően, hogy új alkotmányt fogadtak el és választásokat tartottak. Annál nagyobb szükség van ugyanakkor békére és a közvetítő bizottság munkájára, a bizalom megerősítése érdekében. Az Európai Uniónak pénzügyi és logisztikai szempontból is támogatnia kell ezt a kezdeményezést.

Éppen ezért gondolom, hogy ez az állásfoglalás különös figyelmet érdemel, annál is inkább, mivel, mint az imént elhangzott, az Európai Unió Burundit választotta kísérleti országnak a segítségnyújtás hatékonyságának és gyorsaságának fokozását célzó prioritásos cselekvési terv tesztelésére. Nem csak az Európai Bizottság, de az egyes tagállamok figyelmébe is ajánlom az állásfoglalást, különösen két benne szereplő javaslat miatt.

Az első, hogy növeljük a Burundi számára hozzáférhető pénzügyi forrásokat az Európai Unió részéről, nevezetesen a tizedik EDF időközi felülvizsgálata alkalmával.

A második, hogy a már nagyon esedékes cselekvési terv keretében azok a programok kapjanak prioritást, amelyek a kormányzás és a demokratikus államirányítás javítását segítik elő: egészségügyi politika, és ennek részeként egészségügyi központok felállítása, kórházak felújítása, a burundi kormány döntése, hogy ingyenes legyen az általános iskolai oktatás, illetve az ország infrastruktúrájának újjáépítése.

  Erik Meijer, szerző. − (NL) Elnök úr, Szudánhoz hasonlóan – ahogy arról az imént szó volt – Burundi is etnikailag megosztott ország, és a népesség különböző csoportjai közötti ellentétek hosszú múltra tekintenek vissza.

Az ebből eredő problémákat Burundiban sokkal nehezebb megoldani, mint más afrikai országokban, mert nehéz vonalat húzni a térképen a különböző etnikai csoportok által lakott területek közé. A helyzet sokkal inkább a hagyományos indiai kasztrendszerre hasonlít. Már a német és belga gyarmatosítás előtt is a hutuk alkották a többséget Burundiban és Ruandában, a tuszik pedig kisebbségben voltak. A tuszik, akik külső megjelenésükben is eltérnek a hutuktól, alkották az uralkodó osztályt, a hutuk pedig nekik engedelmeskedtek.

Az európai gyarmatosítás időszakában több kísérlet is történt ennek a helyzetnek a megváltoztatására, de egyiknek sem volt célja esélyegyenlőséget teremteni a hutuk számára. Abban az időben a stratégia célja a két etnikai csoport egymás elleni kihasználása volt, a holland vagy belga kormányzó erők megerősítése érdekében. A függetlenedés óta nem sikerült semmilyen tartós megoldást találni a régi ellentétekre. Burundiban nem került sor olyan hutu felkelésre, mint a szomszédos Ruandában, ahol ez a többségi csoport megpróbálta kiirtani a zavart keltő tuszi kisebbséget. Lehet azonban, hogy ez mindössze annak volt köszönhető, hogy a hutuk itt kevésbé voltak felvilágosultak.

Amikor az állásfoglalás 14 évnyi polgárháborúról, béketárgyalásokról, az FNL ellenzéki mozgalmáról, a felkelők lefegyverezéséről, illetve a harcok április 17-i újjáéledéséről beszél, ezeket az eseményeket a háttérinformációk és a megoldásra váró problémák ismeretében kell vizsgálnunk. Az állásfoglalás elsődleges célja megállítani az erőszakot, és megállapodásra jutni. Egyetértek ezzel a törekvéssel, de nem vagyok túl bizakodó. Az állásfoglalás ezen kívül támogatást kér a demokratikus kormányzás, az oktatás és egészségügy helyreállításához. Ezek azok a területek, ahol mi is tehetünk valamit.

  Filip Kaczmarek, szerző. − (PL) Elnök asszony, biztos úr, nagy örömmel vettük tudomásul, hogy újra folynak az egyeztetések és béketárgyalások a Nemzeti Felszabadítási Erők és Burundi kormánya között. Nem ez az első alkalom, hogy a lázadók és a kormány egyetértésre próbál jutni egymással. Bízunk benne, hogy a megállapodás egyben ennek a véres konfliktusnak a végső lezárása is lesz.

A konfliktus nem csak ártatlan emberek életét követelte, de felborította azt a kényes egyensúlyt is, amely a 2003-as békemegállapodás nyomán alakult ki, és ezzel fokozta a feszültségeket az országon belül. A sokéves konfliktus után Burundi megpróbálja újjáépíteni az országot, és visszatérni a nemzetközi közösségbe, és ebben már eddig is ért el sikereket.

Paradox módon a mostani problémát Burundiban nem a hutu és tuszi törzsek közötti ellentétek okozzák, hanem az NFL extrém radikális hutu szárnya egyedül, azzal, hogy nem fogadja el a békemegállapodást, és megpróbál harcolni a koalíciós kormánnyal, amelynek amúgy a hutuk is tagjai. A nemzetközi közösségnek támogatnia kell a békemegállapodást, és véget kell vetnie a konfliktusnak.

  Marcin Libicki, szerző. − (PL) Megint olyan bűncselekményekről beszélünk, amelyeket a világ különböző országai követnek el, és ezeknek a vitáknak addig soha nem lesz vége, amíg nincs az Európai Uniónak közös külpolitikája. Ráadásul a közös külpolitika csak akkor lesz hatékony, ha az Európai Unió katonai erővel is rendelkezik. A Lisszaboni Egyezmény, amely egy külügyminisztérium-szerűség létrehozásáról szól, nem fogja megoldani a problémát katonai erő nélkül.

Lech Kaczyński elnök úr a maga idejében mindig azt mondta, hogy az Európai Uniónak saját hadsereg kell. A közelmúltban Sarkozy elnök úr is erről beszélt. Úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek a nyilvános vitáját napirendre kellene tűzni az Európai Unióban. Konkrét javaslatokat kellene tenni politikai megoldásokra és a hozzájuk kapcsolódóan felmerülő jogi kérdések megoldására is. Katonai erő nélkül nem lehet külpolitikát folytatni. Ha fontos számunkra az EU integritása és ereje, akkor az Európai Uniónak saját hadsereg kell, hogy be tudjon avatkozni a Burundihoz hasonló helyzetekben.

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, Burundi már sok éve ingatag országnak számít. A barbár jelenetek, amelyek a hutuk és tuszik között a 90-es években lezajlottak, még élnek az emlékezetünkben, és súlyosan nehezednek mindannyiunk lelkiismeretére. A nemzetközi közösség és a regionális szereplők egyaránt számos kísérletet tettek, de a várva-várt tartós békét és stabilitást nem sikerült elérniük a területen, bár előrelépés kétségkívül történt.

A közelmúltban a nemzeti védelmi erők és a Nemzeti Felszabadítási erők között történt katonai konfliktusok nyugtalanítóak, ráadásul ártatlan életeket is követeltek. Mindkét félnek meg kell értenie, hogy az ellentéteket tárgyalóasztal mellett, nem pedig harctéren kell megoldani. Mindkét félnek meg kell értenie, hogy az erőszak erőszakot szül. A lázadó csoportnak abba kell hagynia az erőszakot, és le kell tennie a fegyvert, de a burundi kormánynak is fel kell hagynia a gyakorlattal, hogy büntetlenséget biztosít azoknak a bűnözőknek, akik a biztonsági erők soraiban vesznek részt kínzásban és törvénytelen fogvatartásban.

Bízzunk benne, hogy a józan ész végre győzedelmeskedik, és a véres burundi belviszály főszereplői képesek lesznek békésen rendezni az ellentéteket az ország közbiztonsága és az ott élő emberek jóléte érdekében.

  John Bowis, a PPE-DE csoport részéről. – Elnök asszony, lelki szemeim előtt egy gyönyörű ország képe lebeg. Az emberek igyekeznek úrrá lenni a polgárháború utójátéka által okozott nehézségeken. Látom az erőszak nyomait. Szegény embereket látok küzdeni az életben maradásért. Látom az éjszakára lezárt Bujumburát, valaki éppen elsiet előttem, hogy még az erőszak megfékezésére elrendelt kijárási tilalom előtt hazaérjen. Egészségügyi problémákat látok, maláriát, tüdőbajt, rossz higiéniás körülményeket. Menekülttáborokat is látok – az emberek visszatérnek, bizonytalanul keresgélik a helyet, ahol egykor a házuk állt, egyesek Tanzániából térnek vissza, mások a Kongói Kivuból.

Aztán hirtelen megint erőszakot látunk: az FNL megszegte a békemegállapodást. Újra felbukkannak a kínzásról és embertelen bánásmódról szóló híradások. Burundinak szüksége van a segítségünkre. Ezen kívül még önfegyelemre is nagy szüksége van, hogy többé ne csúszhasson vissza az intolerancia és embertelenség sötétségébe.

  Glyn Ford, a PSE csoport részéről. – Elnök asszony, sajnálatosnak tartjuk a közelmúltban történt összecsapásokat a burundi nemzeti védelmi erők és a Nemzeti Felszabadítási Erők között. Mindkét felet felszólítjuk, hogy tartsák tiszteletben a múlt év szeptember 7-én megkötött tűzszüneti megállapodást, az NFL vezetőjét, Agathon Rwasát pedig külön is felszólítjuk, hogy vegyen részt a békefolyamatban. Megkérjük a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre forrásokat az országban az NFL-katonák társadalmi integrációjának elősegítésére, a menekültek megsegítésére, és különösen a besorozott gyerekek leszerelésére.

Követelnünk kell, hogy a burundi kormány tiszteletben tartsa a jogállamiság elveit, vessen véget a büntetlenségnek, és gondoskodjon róla, hogy a bűnösök bíróság elé álljanak. Ezt várjuk a Bizottságtól és a kormánytól.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Elnök asszony, mint az elhangzott, a 14 éve tartó burundi háború sokakat kényszerített menekült státuszba az országban, továbbá élelmiszerhiányt és erőszakhullámot is okozott, még olyanok részéről is, akiknek az lenne a feladata, hogy megvédjék az embereket.

Bár a legutóbbi fegyveres összecsapások miatt a harmónia ismét veszélybe került, és felvetette a kérdést, hogy vajon megvan-e a felekben a kellő bizalom és politikai elszántság a béketárgyalásokhoz, úgy tűnik, hogy számos lépés történt a megfelelő irányba is. A számos fél részvételével folytatott, hosszú és nehéz tárgyalási folyamat eredményeképpen a lázadó katonák beleegyeztek, hogy május elejétől jelentős számú gyereket szerelnek le a hadseregből.

Burundinak sürgős segítségre van szüksége az EU tagállamok részéről ebben a humanitárius katasztrófahelyzetben, amint ez az állásfoglalásban is szerepel, ezért kérek mindenkit, hogy támogassa az állásfoglalást.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, haladéktalanul véget kell vetni Burundiban a fokozódó feszültségnek, az etnikai csoportok közötti polgárháborúnak, és az erőszaknak. Fegyvertelen polgári lakosok százai fizettek életükkel vagy testi épségükkel a konfliktusért. A fegyverszünetet tiszteletben kell tartani, a békefenntartókat be kell vonni. Az Európai Unió pénzügyi támogatásának felhasználását gondosan figyelemmel kell kísérni, és legfőképpen humanitárius célokra kell fordítani, különösen az egészségügyre, közbiztonságra és gyermekek oktatására.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is, az Európai Unió szólította fel a feleket a párbeszéd folytatására, hangsúlyozva, hogy ez a béke és kiegyezés felé vezető egyetlen út, és a burundi nép alapvető elvárása. Az Európai Bizottság ezért nagy örömmel értesült arról, hogy 2008. május 16-án a Palipehutu-FNL delegációja – vagyis a hutuk felszabadításáért küzdő párt, a Nemzeti Függetlenségi Erők – visszatért Bujumburába. Remélem, hogy a feleknek sikerülni fog ismét aktív egyeztetéseket folytatniuk.

Úgy döntöttem, hogy félreteszem előre megírt válaszomat, mert végighallgattam a felszólalásokat, és kötelességemnek érzem, hogy néhány dolgot leszögezzek.

Elmondanám – anélkül, hogy megismételném az előttem elhangzott nagyszerű beszédeket, ami köszönhető különösen Hutchinson úrnak, Kaczmarek úrnak és Bowis úrnak – először is, hogy a helyzetnek, amely jelenleg Burundiban fennáll, semmi köze nincsen az etnikai ellentétekhez. Aki etnikai vészhelyzetre céloz, az egy másik, különösen veszélyes nézőpontból közelíti meg a kérdést. Ezért hajlok rá, hogy Hutchinson úr véleményét osszam, bár némiképp sajnálatosnak tartom, hogy ez a vita itt és most hangzik el. Ez nem a legmegfelelőbb alkalom rá, mivel ebben a pillanatban véleményem szerint esélyt kell adnunk a politikai párbeszédnek. Etnikai okokat emlegetni, ahogy azt Ön is tette, Meijer úr, veszélyes találgatás.

Másodszor, Hutchinson úr kiemelt egy fontos tényt: a nemzetközi közösség keze meg van kötve, a Világbank keze is meg van kötve – beszéltem erről Bob Zoellick-kel is –, a Bizottság keze is meg van kötve eljárásokkal, amikor arról van szó, hogy egy ország formális demokráciává alacsonyodik, mert nem tudunk elég gyorsan forrásokat biztosítani a „békeosztalék” kifizetéséhez. Ezért olyan nehéz Burundinak elmozdulnia, de ugyanez a helyzet például Libériában is vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban, de minden „konfliktus utáni” típusú országban. Az eljárásaink megkötik a kezünket, nem vagyunk elég rugalmasak, ezért nem tudunk elég gyorsan reagálni ezeknek az országoknak az újjáépítési szükségleteire – ez tehát a valódi probléma Burundival kapcsolatban.

Természetesen nem kívánok állást foglalni az európai haderők bevetését szorgalmazó beszéddel kapcsolatban – de azt sem mondom, hogy ez más téma –, mert egyértelmű, hogy ez a kérdés túlmutat ennek a vitának a keretein. Továbbra is aktívan támogatjuk Burundit, politikai és pénzügyi értelemben egyaránt, a békefolyamatban és az újjáépítésben. Szeretném kiemelni, hogy a 2008-2013-as kötelezettségvállalásunk 188 millió euró támogatásról szól, de javaslat hangzott el ennek a keretnek a további növelésére, amire az időközi felülvizsgálat időpontjában kerülhet sor. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondanom, hogy a szabályok szerint a támogatás jelenlegi szintje akkor növelhető, ha Burundi maradéktalanul igénybe vette az eredeti támogatáscsomag egészét. Ez a szabály, remélem, hogy az ország helyzete olyan lesz, hogy az időközi felülvizsgálat pozitív változást tud hozni.

Az új időszakra vonatkozó stratégia részeként növelni fogjuk a költségvetési támogatást, illetve két területre fogunk különösen koncentrálni: az egyik a rehabilitáció és vidékfejlesztés, ami egyértelműen létfontosságú a népesség túlélése szempontjából, a másik az egészségügy. A társadalmi és gazdasági újjáépítéshez nyújtott segítségünk célja megmutatni a burundi embereknek, hogyan javítsanak saját helyzetükön, amihez a békeosztalék ösztönző erőt ad. Burundit kísérleti országnak választották a Tanács 2007. novemberi következtetéseinek végrehajtásához, mint az korábban már elhangzott, és nagyon örülök, hogy ez így történt. Abban is megállapodtunk az ENSZ Világélelmezési Programjával, hogy kísérleti műveletet hajtunk végre Burundiban, az oktatásügy területén, amelynek lényege az iskolai étkeztetés megvalósítása, egyértelmű ugyanis, hogy ha az iskolában a gyerekek ingyen kapnak enni, akkor járni fognak iskolába. Egy kísérleti esettanulmány helyszínéül is Burundit választottuk.

Ezen felül, én magam is megyek Burundiba nemsokára, mivel a Bizottság jelentős részt vállalt a közvetítői feladatokban. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy amikor külügyminiszter voltam, részt vettem az Arusha-tárgyalásokban Mandela elnök úrral, ezért úgy gondolom, hogy elég jól ismerem ezt a témakört, úgyhogy engedje meg, Meijer úr, hogy biztosítsam róla, a burundi alkotmány, a burundi jogrendszer és a burundi parlament – országgyűlés és szenátus – minden olyan intézményi keretet biztosít, ami az etnikai problémák szigorú ellenőrzéséhez kell. Tehát ez nem etnikai probléma, hanem egy etnikai csoporton belüli zavar, ami a másik etnikai csoportot nem érinti, továbbá egyáltalán nem az az ügy, amely az FNL-t valójában érinti. Az FNL-nek tárgyalóasztalhoz kell ülnie, politikai párttá kell alakulnia, és részt kell vennie az ország újjáépítésében.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a vitákat követően kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.