Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 4., Szerda - Brüsszel

20. EU–USA csúcstalálkozó

  Elnök. − A következő napirendi pont a következő EU – Egyesült Államok csúcstalálkozóról szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatok.

  Dimitrij Rupel, a Tanács soros elnöke. − Tisztelt elnök úr, hadd mondjak néhány szót a közelgő EU–USA csúcstalálkozóról. A saját nyelvemen fogok beszélni, ha megengedi.

(SL) Bár az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolat szükségszerűen kétoldalú, e kapcsolat eredményének globális hatásai vannak. Az transzatlanti kapcsolat már régóta nem csupán gazdasági jellegű. Az Európai Unió és az Egyesült Államok szoros kétoldalú, valamint nemzetközi szervezeteken belül megvalósuló együttműködésben dolgozik a fennálló problémák megoldásán, többek között egyes területek legégetőbb problémáin, mint például Afganisztán, a Közel-Kelet, és a Nyugat-Balkán.

Mint minden kapcsolatban, az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatában is természetesen van néha nézeteltérés bizonyos kérdésekben, konstruktív hozzáállással és kölcsönös megértéssel azonban sikerül ezeket feloldanunk. Az Európai Unió és az Egyesült Államok fontos rendszert, a legfontosabb rendszert alkotja, amely jelentős hatással bír a nemzetközi viszonyokra. Vannak köztünk különbségek, többnyire azonban szövetségesként, barátként együtt dolgozunk. Sok közös érték és történelmi kötelék fűz össze bennünket. A 20. század során végső soron valójában egymás mellett álltunk a hidegháború végén és az euro-atlanti kapcsolatok kibővítésekor.

Mivel az Európai Unió nehezebben jut konszenzusra, mint az USA, a viszonyok természetesen nem egyértelműek. A konszenzus azonban az Egyesült Államokban sem jön mindig létre. Ha megnézzük a választási kampányról szóló jelentéseket, láthatjuk, hogy a konszenzus még ugyanazon a párton belül is nehezen jön létre. Az Európai Unió sokszínű, mégis egységes, és erre bizony büszke is. Ez a kiindulópontja a Lisszaboni Szerződésnek is, amely reményeim szerint a jövő év elején hatályba lép.

Az alatt az idő alatt, amíg Szlovénia töltötte be a soros elnökséget az Európai Tanácsban, nagy figyelmet szentelt az transzatlanti kapcsolatoknak, különösen a kapcsolatok stratégiai vonatkozásának. Ki kell emelnem, hogy számos fontos találkozót folytattunk, mint például az EU és amerikai külügyminiszterek trojkatalálkozóját, politikai vezetők találkozóját, és az igazságügyi és belügyi EU–USA miniszteri trojkatalálkozót; májusban pedig egy európai és amerikai jogalkotók közötti találkozót tartottak szintén Ljubljanában. A legfontosabb transzatlanti kapcsolatokat érintő esemény azonban az EU–USA csúcstalálkozó lesz, amelynek június 10-én Szlovénia ad otthont Brdo pri Kranjuban.

Örömmel mondhatom, hogy a várakozások szerint igen jól szervezett eseményről lesz szó, és máris hatalmas munkát végeztünk. A csúcstalálkozón arra is lehetőségünk nyílik, hogy kifejtsük az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolat fontosságát a nagyközönségnek, és képviseljük közös értékeinket, a gyümölcsöző párbeszédet és az összeegyeztethető érdekeket az égető regionális és globális problémák kezelésében.

A csúcstalálkozó négy részből fog állni: az államfők találkozójából, a plenáris ülésből és az ebédből, amelyet sajtótájékoztató követ majd. Az államfők a legsúlyosabb regionális problémákat fogják megvitatni, például a Közel-Kelet, a Balkán, Közép-Ázsia és további területek, a Kaukázus és Irán problémáit, míg további regionális problémák a plenáris ülésen és az ebéd során kerülnek majd megvitatásra. A beszélgetés során egyéb globális problémákról is szó esik majd, például az éghajlatváltozásról, az energiaügyről, a Kereskedelmi Világszervezeten belül folyó tárgyalásokról, a fejlesztésről, az egészségügyről és a biztonságról, valamint a szabad kereskedelemről, és a személyek szabad áramlásáról.

A plenáris ülésen a csúcstalálkozó alkalmával a Transzatlanti Gazdasági Tanács helyzetjelentésének első bemutatására kerül sor. A tanácsot a 2007-es EU–USA washingtoni csúcstalálkozón alapították meg, az Európai Parlament pedig tanácsadó testületként a transzatlanti jogalkotók párbeszéde révén szintén fontos szerepet játszik benne.

A május 13-án Brüsszelben tartott Transzatlanti Gazdasági Tanács helyzetjelentési ülésről a tanács társelnöke, Daniel Price, az USA elnökének nemzetközi gazdasági ügyekért felelős megbízottja, és Günter Verheugen, az Európai Bizottság vállalkozáspolitikai és ipari biztosa fog beszámolni, akit ma körünkben üdvözölhetünk. A beszélgetést követő sajtótájékoztató a csúcstalálkozó fontos részét képezi, mivel lehetőséget nyújt arra, hogy az Európa és a világ nagyközönsége számára kedvező híreket közöljön a transzatlanti kapcsolatok és a tervezett közös projektek előrehaladásáról.

A csúcstalálkozón elfogadásra kerülő dokumentum az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti több hónapos párbeszéd tárgya volt. Egy olyan nyilatkozatot vázolunk fel, amely a transzatlanti együttműködés teljes spektrumát felöleli. Többek között regionális kérdések, a globális biztonság, a transzatlanti gazdasági társulás, valamint globális problémák, többek között az éghajlatváltozás és energiaügy kerül terítékre. A szándékunk, és a soros elnökség célja az, hogy egy rövid és tömör, szilárd politikai mondanivalót tartalmazó dokumentumot hozzunk létre, és remélem, hogy ezt sikerül is megvalósítanunk.

Még az éghajlat változás kérdésében is, amelyben eltérő nézeteket vallunk, remélem, kompromisszumos megoldásra jutottunk. A javasolt rövid, és tényszerű szöveg az éghajlatváltozásról képviseli az Európai Unió legfontosabb céljait, ugyanakkor figyelembe veszi az Egyesült Államok nézeteit – nem ismétlem el a Parlament által már jól ismert dolgokat. A nyilatkozatot a transzatlanti kapcsolatok munkacsoportja, a COTRA javítja éppen, a tárgyalások előmeneteléről pedig már május 20-án beszámoltak a politikai és biztonsági bizottságnak, május 21-én ugyanezt tették a COREPER-nél az Európai Unió tagállamai állandó képviselőinek ülésén, az elmúlt héten május 26-án pedig az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsánál (GAERC).

Megpróbálunk megadni egy időpontot a már a végső javítási fázisban lévő légi biztonsági megállapodás aláírására, és szeretnénk, ha ezt soros elnökségünk lejártáig, azaz június végéig alá is tudnánk írni. Támogatjuk továbbá a „nyílt légterek” lehető leghamarabbi megvalósítását, amely további liberalizációt jelent a transzatlanti légi szállításban, valamint új mérföldkövet jelent az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatában, amely az emberek javát szolgálja majd az Atlanti-óceán mindkét partján.

A szlovén soros elnökség tisztában van vele, hogy néhány tagállam még mindig nem része annak a vízummentességi programnak, amely vízummentes beutazást tesz lehetővé az Egyesült Államokba. Nagy figyelmet szenteltünk ennek a kérdésnek az Egyesült Államokkal való minden érintkezés és a csúcstalálkozóra való felkészülés során. A szlovén soros elnökségnek sikerült kompromisszumot kialakítania: az Európai Unió tagállamai kétoldalú szerződéseket fognak aláírni, kivéve olyan ügyekben, amelyek a Bizottság hatáskörébe tartoznak.

Tisztelt hölgyeim és uraim, biztosítom önöket arról, hogy a szlovén soros elnökség rengeteg energiát fog belefektetni a csúcstalálkozó előkészítésébe, ezért meggyőződésem, hogy a szlovéniai csúcstalálkozót sikeresnek könyvelhetjük majd el.

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Tisztelt soros elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió ma számos ország jelentős és nagyra becsült partnere. Egyre többpólusú világunkban sikerült stratégiai partnerséget létrehozni legfontosabb partnereinkkel. Az Egyesült Államokkal azonban több közös van bennünk, mint az Európai Unió bármely más katonai partnerével. Mi viseljük a felelősség nagy részét egy igazságosabb világ létrehozásáért, amelyben mindenki egyformán részesül a jólétből, és amelyben biztonságunk szilárd politikai, gazdasági, társadalmi, ökológiai valamint katonai alapokon is nyugszik.

Ez a partnerség kimerítő és kemény munkát igényel. Nekünk, európaiaknak nagyobb szolidaritást kell mutatnunk nemzetközi téren, de amerikai barátaink részéről is át kell gondolni néhány dolgot, mert el kell fogadniuk, hogy a világ vezető szerepét meg kell osztaniuk. A helyzet nagyobb fokú nyitottságot kíván, mint a leegyszerűsített európatámogató vagy amerikatámogató, európaellenes vagy amerikaellenes megnyilvánulások.

Mindenkinek tudnia kell, hogy nem olyan sok minden választ el minket egymástól, sokkal több az, ami összeköt bennünket. Az EU–USA csúcstalálkozón számos jelentős probléma kerül majd megvitatása. A külügyek terén a vita középpontjában az EU és az Egyesült Államok között a Nyugat-Balkánon, különösen Koszovóban, valamint a Közel-Keleten zajló együttműködés áll majd. A napirendben szerepel még annak megvitatása, hogy hogyan tudnánk együttes erővel legyőzni az éghajlatváltozást. Ez nehéz kérdés, amelyben az EU és az Egyesült Államok nézetei még mindig nagyon távol állnak egymástól.

Az Egyesült Államokban a politikai vélemény azonban jelentősen megváltozott, és közeledik a mi álláspontunkhoz. A mi európai célunk az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt zajló globális tárgyalási folyamat keretei között egy nagyszabású, lényegi kérdéseket érintő megállapodásra jussunk, amely a 2012 utáni időszakra szól. Ennek olyan megállapodásnak kell lennie, amelyben az Egyesült Államok, a világ legiparosodottabb nemzete is részt vesz.

Az energiapolitika szintén szerepel a napirenden. Szeretnénk szorgalmazni a tudományos és technikai együttműködéseket, és ugyanakkor konstruktív, nyílt párbeszédre van szükség az eddigi és a lehetséges jövőbeni energiaellátóinkkal. Okos dolog lenne, ha transzatlanti keretek között tapasztalatokat cserélnénk.

A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való együttműködés 2001. szeptember 11-én, ha nem előbb, kulcsfontosságú közös üggyé vált. Szeretnénk fejleszteni a körözött személyek felkutatására irányuló személyes információ cseréjének lehetőségeit. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy közös adatvédelmi alapelveket dolgozzunk ki, és tartsunk be.

A vízummentesség elkerülhetetlen témája a csúcstalálkozónak. A tavalyi amerikai vízummentességi program megnyitotta az utat a megoldás felé. A tagállamok és a Bizottság vállvetve dolgoznak az ügyön – ezt nagy örömmel mondhatom –, a Bizottság főként a Közösségi kompetenciákkal foglalkozik.

Nyíltan ki kell mondanom, hogy politikailag érthetetlen, hogy mi, európaiak, akiket a schengeni rendszer egységbe fog különböző bánásmódban részesülünk, amikor egyik legfontosabb partnerországunkba lépünk. Emlékeztetni fogjuk tehát az Egyesült Államok elnökét arra az ígéretére, hogy eltörli a vízumkényszert.

Hadd szóljak most a gazdasági kapcsolatokról, amelyekhez a soros elnök úr észrevételeit fűzte. A Transzatlanti Gazdasági Tanács, a TEC tavalyi megalapításával olyan politikai eszköz jött létre, amely lendületet ad a transzatlanti gazdasági integrációnak. Ez a gazdasági növekedés a globális gazdaság lelke, világszerte a kereskedelem és befektetés gravitációs középpontja, és még sok évig az is marad. Ezért kell a TEC-et használnunk azoknak a kérdéseknek a megoldásához, amelyek már évek óta – egyesek 10, 15 mások akár 20 éve – megoldatlanok, és amelyek jelentősen akadályozzák a transzatlanti kereskedelmet.

A jelentés az első év után jó eredményt mutat. Sikeresen legyőztük az első nehéz problémákat. Mindenekelőtt sikerült olyan együttműködési kedvet és kölcsönös bizalmat teremtenünk, amely eddig ismeretlen volt számunkra. Örömömre szolgál, hogy számíthatunk az Európai Parlament teljes támogatására, amely ennek az együttműködésnek minden szakaszában jelen van. Minden jelenlegi transzatlanti párbeszédpartnerrel jó munkakapcsolatot ápolunk, és hálás vagyok a Tanács segítségért, amelynek a jövőben is fontos szerepe lesz.

Számos kézzel fogható eredményt tudunk felmutatni: előrehaladást tettünk az importáruk termékbiztonsága tekintetében, elértük, hogy Egyesült Államok elfogadja az Európai pénzügyi beszámolási standardokat, közös álláspontra jutottunk a globális befektetés számára nyitottabb környezet elősegítése terén, amelyről a csúcstalálkozó szintén nyilatkozatot fog kiadni. Már szorosabb együttműködésben dolgozunk egy javasolt jogalkotási kérdésen, és közös európai-amerikai standardok kialakítására törekszünk annak érdekében, hogy ne kelljen a standardok tekintetében versenyeznünk egymással a világ piacain.

Jelentős lépést tettünk az elektromos berendezésekről szóló biztonsági szabályok kölcsönös elismerése felé, ezt mi európaiak már évek óta kértük az Egyesült Államoktól. Az amerikaiak újra megnyitották ezt az ügyet, pedig erre nem is számítottunk ilyen hamar. Gazdaságpolitikai érdekeltségeinket harmadik országok felé kezdtük irányítani és nemzetközi keretek között működünk.

Egyelőre nem tapasztalható áttörés a szállítókonténerek 100%-os átvizsgálásával kapcsolatban, ez pedig komoly aggodalomra ad okot. Ezért arra kérem önöket, hölgyeim és uraim, hogy jól használják ki kongresszusi kapcsolataikat, ugyanis az USA Kongresszusa, nem pedig az amerikai kormány határozott így, ezért azok az erőfeszítéseim, amelyeket arra fordítottam, hogy az amerikai kormánnyal folytatott tárgyalások során megoldást találjunk erre, nem túl ígéretesek. A kongresszusnak kell cselekednie, a kormány nem tud. Remélem, hogy az önök kongresszusi kapcsolatai majd a segítségünkre lesznek.

A Bizottság két javaslatot terjesztett elő a Transzatlanti Gazdasági Tanács munkájával kapcsolatban, amelyek az amerikai baromfi behozatali tilalmára vonatkoznak. Javasoljuk, hogy oldják fel ezt a baromfiimportra vonatkozó tilalmat. Ezt sem jogi, sem tudományos alapon nem lehet fenntartani. Úgy veszem észre, hogy az erről szóló vita néha igen heves, és nyilvánvalóan nélkülözi a háttér és a körülmények teljes ismeretét. Arra szeretnék kérni mindenkit, aki ehhez a témához szeretne hozzászólni, hogy először szerezzen be minden információt.

Mindemellett ezt a kérdést megállapításom szerint több éve önkényesen kihagyják a parlamenti viták köréből. Ne hagyjuk, hogy a protekcionizmus uralja a helyzetet, és azt az öntelt álláspontot sem szabad képviselnünk, hogy csak az a jó a vevőnek, ahogy mi intézzük a dolgokat, és az, ahogy mások csinálják, automatikusan csak rossz lehet. Meglehet, hogy valamilyen más eljárás semmivel sem rosszabb annál, amit mi csinálunk. Ezt minden egyes esetben egyénileg kell megállapítani. Csak azért, mert valami más, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem olyan jó.

Ha ezt e problémát, amely alapjában véve egy igen kis probléma, de az amerikaiak számára rendkívül jelentős, nem oldjuk meg, akkor a leghalványabb esélyünk se lesz arra – és ezt a legkomolyabban állítom –, hogy a jelenős mezőgazdasági szakpolitikai kérdések, amelyeket szeretnénk megvitatni az amerikaiakkal, valaha is a tárgyalóasztal elé kerüljenek. Nem fogunk például semmire menni az amerikaiakhoz intézendő kérésekkel a mezőgazdaság területén. Ezt a megjegyzést az európai mezőgazdasági minisztereknek szánom, akik jónak látták elutasítani ezt a kezdeményezést anélkül, hogy akár egy pillantást vetettek volna rá. Ezzel jelentős kárt okoztak maguknak.

Nincsenek illúzióim: a Transzatlanti Gazdasági Tanács által kezelt minden ügy nehéz, és semmi sem fog gyorsan elrendeződni. Kellő bölcsességgel és előrelátással azonban mindezek a problémák megoldhatóak mindkét részről. Ez az eszköz túl fontos és értékes ahhoz, hogy elvesztegessük. Sőt mi több, az elhalasztott dohai tárgyalások fényében az értékét nem lehet lebecsülni, bár teljesen érdekünkben áll, hogy a világkereskedelmi ciklust végigkísérjük a sikeres zárásig, amely minden érintett számára kedvező eredményt hoz.

A csúcstalálkozón hamar egyezségre fogunk jutni a Légifuvarozási Megállapodásról való tárgyalások második szakaszáról, amely újabb lökést ad majd a transzatlanti gazdaságnak.

Hölgyeim és uraim, összefoglalva az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolat nagyon biztató irányba fejlődik. Nem számítva a szükségszerűen felmerülő ellentétes nézeteket, konstruktív és előre mutató a kapcsolatunk. Reményeink szerint ez a csúcstalálkozó újabb szilárd jele lesz annak, hogy mi olyan partnerek vagyunk, akik elkötelezetten vállalják a felelősséget a transzatlanti régióért és a globális problémák megoldásáért függetlenül a különböző jogalkotási időszakoktól, és az közigazgatás, a Tanács, a Parlament és a Bizottság különböző hivatali ülésszakaitól.

Őszintén örömömre szolgálna, ha az Európai Palament továbbra is lelkesen támogatná és elősegítené ezt a folyamatot.

  James Elles, a PPE-DE csoport nevében. – Tisztelt elnök úr, néhány napja Ljubljanában jártunk a transzatlanti jogalkotói párbeszéddel, és nagyon örültünk a meleg fogadtatásnak, amelyben a szlovén soros elnökség ott részesített bennünket.

A kongresszusi kollégáinkkal folytatott viták azt mutatták, hogy milyen sok minden került napirendre az USA Kongresszusa és az Európai Parlament között itt a transzatlanti keretek között: gazdasági kérdések, amelyekről a biztos úr éppen az imént beszélt, politikai kérdések, amelyek akár gazdaságiak is lehetnének, mint például az éghajlatváltozás, de olyan súlyos problémák is, mint például Afganisztán és szélesebb értelemben véve a biztonság kérdése. Mi tehát örömmel üdvözöljük ezt a vitát a jövő heti EU–USA csúcstalálkozó előtt.

Három dologra szeretnék röviden reagálni a vitával kapcsolatban. Először is, amikor ilyen sok különböző probléma kerül napirendre, amelyek igencsak eltérnek a tíz évvel ezelőtti témáktól, bizonyára el kell kezdenünk kialakítani valamifajta közös véleményt egy biztonsági dimenzióról, egy biztonsági stratégiáról. Éppen most tartottunk vitát az európai biztonsági stratégiáról. Hosszú távon el kell kezdenünk összeegyeztetni ezt az USA biztonsági politikájával, hogy azután majd együtt, szélesebb keretek közt tárgyalhassuk meg ezeket a problémákat.

Másodszor is ebből a vitából valójában hiányzik a jogalkotói párbeszéd. Minket odatesznek Ljubljanába csak úgy, aztán a csúcstalálkozót megtartják Ljubljanában egy héttel ez után. Úgy tűnik, mintha meglehetősen 19. századi lenne a szervezés, mert nincs igazi érintkezés az közigazgatás és a jogalkotók párbeszédei között. Bizonyára, mint ahogy ez az állásfoglalási indítvány is jelzi, most meg kell terveznünk egy transzatlanti gyűlést, amelyre az Atlanti-óceán mindkét partjáról meghívjuk a legfőbb jogalkotókat, hogy tárgyaljanak egymással, és közös célokat tűzzenek ki együtt.

Az utolsó megjegyzésem egy személyes észrevétel: mivel mind az EU, mind az USA, mind a NATO ezekkel a problémákkal fog foglalkozni, talán jó ötlet lenne a Kehlben tartandó 2009-es tavaszi NATO csúcstalálkozón, ha az EU–USA csúcstalálkozó a NATO-csúcstalálkozó oldalán kerülne megrendezésre, ezzel azt mutatva, hogy a NATO, az EU és az USA együttes erővel foglalkozik ezekkel a problémákkal

  Jan Marinus Wiersma, a PSE csoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr, csoportom nevében szeretném megköszönni a miniszter úrnak és a biztos úrnak bevezető beszédeiket. Egyetértek Verheugen biztos úr záró szavaival, hogy a hangulat kedvező, jobb, mint néhány évvel ezelőtt. Természetesen még nagyobb javulásra számítunk a jövő év elején az új kormány hivatalba lépésekor. Úgy vélem, mindkét elnökjelölt változást akar, azt akarja, hogy az Egyesült Államok fokozottabban részt vegyen a nemzetközi együttműködésekben és a többoldalú intézményekben. Ez is azt a reményt táplálja, hogy Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolat még kedvezőbbé alakul. Kérem, bocsássák meg, ha a két elnökjelölt közül természetesen az egyik felé hajlok inkább, és a mai napon kiderült, hogy kik lesznek az elnökjelöltek.

Számos probléma van azonban, amely még napirenden marad. Nem beszélek a gazdasági együttműködésről, mert Verheugen biztos úr már szólt erről a témáról, és néhány hete kimerítő vitát folytattunk erről a kérdésről. Amiről még egyszer szeretnék beszélni, ahogyan az előző vita során is tettem, az a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása. Itt az ideje új javaslatot tenni. Véleményem szerint az Egyesült Államoknak gesztust kell tennie, például az Átfogó Atomcsend Szerződés aláírásával, de új lehetőségek is vannak, gondolok itt a nukleáris üzemanyagciklus többoldalúvá tételéről szóló megállapodások aláírására. Nagyon örülök annak, amit John McCain elnökjelölt a taktikai atomfegyverek Európából való visszavonásáról eddig nyilatkozott, amely azt mutatja, hogy komolyan veszi ezt a napirendi pontot.

A második kérdés a rakétaellenes védelmi rendszer. Erről a témáról kollégám, Rouček úr fog részletesebben beszélni, amely továbbra is fontos számunkra, ugyanis úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést nem lehet egyoldalúan szabályozni, miközben közelednek a kétoldalú tárgyalások számos NATO ország részvételével. Ez európai probléma, hatással van az európai biztonsági helyzetre. Legalább is többoldalú keretek közt az illetékes európai testületeken belül kellett volna megtárgyalni. Egyetértek azzal a kritikával, amely szerint eddig nem született a vízumokra és a vízummentességi programra vonatkozó megállapodás. Természetesen úgy gondoljuk, hogy minden EU-tagállamot, különösen a schengeni területen fekvő országokat teljes mértékben bele kell foglalni a programba. Most, hogy a Bizottság maga is be tud kapcsolódni a tárgyalásokba, remélem, hogy ebben a tekintetben előrelépést fogunk tenni.

Befejezésként még egy észrevétel: továbbra is elégedetlenek vagyunk Amerika válaszaival, amelyeket a CIA különleges kiadatásokkal kapcsolatos eljárásaira és a Guantánamo további fennállására vonatkozó kérdéseinkre adott. A közös tárgyalások napirendjén továbbra is fontos pontként szerepel, hogy véget vessünk ezeknek.

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE csoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök úr, fontos, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között nyílt tárgyalások folyjanak. Verheugen biztos úr is kiemelte a kongresszussal való együttműködés fontosságát. Majd egy héttel ezelőtt magam is részt vehettem az Európai Bizottság amerikai küldöttségének ülésén. Az ilyen kapcsolat nagyon fontos. Ott, és nyilván máshol is, nyíltan vitatnak meg nehéz kérdések, és bizonyára minden fél azokat a problémákat próbálja előmozdítani, amelyek a világnak a felé eső részéhez fűződnek. Ezekből a tárgyalásokból az derült ki, hogy amikor az Egyesült Államok biztonsági kérdésekkel próbál előhozakodni, akkor nagyon gyakran gazdasági és kereskedelmi protekcionizmusról van szó.

Messzemenően egyetértek Wiersma úrral, és magam is sajnálattal tapasztalom, hogy az EU-tagállamokkal vízumkérdésekben nem bánnak igazságosan és egyenlően. Az USA kormányváltás után remélhetőleg az EU egységesen tárgyalhat majd erről az Egyesült Államokkal, akkor pedig lehet, hogy minden tagállammal teljesen egyenlően fognak bánni.

Végül személyes megjegyzésként annyit szeretnék mondani, hogy mi itt Európában és mindenki szerte a világon végigkövethette a Fehér Házért vívott küzdelem első fordulóját. Valójában ez nagyszerű képet ad az amerikai demokratikus gépezet működéséről. Az EU jól tenné, ha önvizsgálatot tartana. A magas EU tisztségek betöltéséről van szó. Nincsen nyílt fórum, nem is beszélve bármilyen valódi demokratikus folyamatról, amikor ezeket a tisztségeket már a választások előtt kiosztják. El tudnák képzelni, hogy a legmagasabb államigazgatási és politikai állásokat az Egyesült Államokban kiosszák a választások előtt, ahogyan itt az EU-ban történik? Más szóval sok területen igenis van még mit tanulnunk az Egyesült Államoktól, legalábbis ami a demokrácia kérdéseit illeti.

  Cem Özdemir, a Verts/ALE csoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, tanácsi soros elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, mi azt szeretnénk, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között jó viszony legyen. Ennek azonban az is az előfeltétele, hogy  az Európai Unió egységesen nyilatkozzon. A Nyugat-Balkánon, a Kaukázus déli részén, a Közel-Keleten és Afganisztánban kialakult problémák és válságok, a médiában jelenleg zajló terrorizmus elleni harc és a nyilvánvaló élelmiszerválság, az energiabiztonság, az éghajlatváltozás, a gazdasági recesszió kérdései, valamint a pénzügyi piacok ellenőrizhetősége és szabályozása – mindezekben a kérdésekben szükségünk van egymásra, és együtt kell működnünk. Hangsúlyozni szeretnénk azonban a parlamentáris dimenziót is az amerikai Kongresszus és az Európai Parlament bevonásával.

Egy olyan kérdés van, amely polgáraink számára kiemelten fontos – és ezt a magát transzatlantinak valló ember teljes tudatosságával állítom –, ez pedig a Guantánamói-öbölben található börtön és más titkos börtönök megszűntetése szerte a világon. Fontos, hogy megmagyarázzuk amerikai barátainknak, hogy a megmaradt rabokat vagy törvényesen el kell ítélni, vagy szabadon engedni, és szükség esetén megfelelően kárpótolni. Mi magunk is tehetünk azonban az ügyért, ha befogadjuk az ujgur rabokat az Európai Unióba, ezzel segítve, hogy ez a botrány minél hamarabb véget érjen.

Egy másik olyan kérdés, amely fontos közös demokratikus értékeink közös tiszteletéhez az, hogy egyrészt abban egyetértünk, hogy terroristaveszély létezik, másrészt azonban hangsúlyoznunk kell azt, hogy ez a vita szintén alkotmányos finanszírozással folyik. Ez nem teljesen így van a terrorista szervezetekről készült listák jelenlegi gyakorlatának esetében mind az Európai Unióban, mind az Egyesült Államokban. Ezt az ügyet tehát sürgősen próba alá kell vetni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy a terrorizmus, és a szervezett bűnözést az alapvető emberi jogok és a közös alkotmányos elvek alapján kell legyőzni. Ugyanez érvényes az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti személyesadat-cserére.

Végül fontos kérdés még az éghajlatváltozás problémája, ugyanis ez az élelmiszerbiztonságtól kezdve az energiaügyön keresztül a vízellátásig számos aspektusra van hatással. Ennek a napirendi pontnak tehát kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a csúcstalálkozón. Mindkét partnernek ki kell alakítania egy közös vélemény az éghajlatváltozásról. A célunk az kell, hogy legyen, hogy a hőmérséklet emelkedését maximum két fokosra korlátozzuk az iparosodás előtti értékek figyelembevételével. Elvárjuk, hogy az iparosodott országok vállalják a felelősséget.

  Brian Crowley, az UEN csoport nevében. – Tisztelt elnök úr, szeretném megköszönni Dimitrij Rupelnek, a soros elnöknek és Verheugen biztos úrnak, hogy bevezették ezt a vitát. Sok tekintetben azt tapasztaljuk, hogy az USA és az Európai Unió közötti elképzelések és célok közelednek egymáshoz. Túl sokszor csak arra fordítjuk a figyelmet, ami elválaszt bennünket. Földrajzilag elválaszt minket az Atlanti-óceán, de ami összeköt, az a szívünkben és a fejünkben van, az értékrendünkben, a demokratikus vezetésről való gondolatok, valamint a demokratikus intézmények kialakításának elősegítése szerte a világon.

Igazából a lényeges elemekre kell koncentrálnunk, hogy az USA és az Európai Unió milyen jövőképet tud nyújtani a világnak a 21. században. A kollégáim nyilván számos bennünket érintő problémát említettek akár az éghajlatváltozást, a fejlődési célokat vagy bármi mást. Legelőször azonban arra kell fordítani a figyelmünket, hogy az egyes régiókban és területeken békét és stabilitást teremtsünk.

Ezért teljesen helyénvaló, hogy a következő EU–USA csúcstalálkozó Ljubljanában lesz, Ljubljanában ugyanis nyugatra tekinthetünk, és azt láthatjuk, hogy az Európai Unióban stabilitás és béke uralkodik. Dél-keletre tekinthetünk, és láthatjuk a lehetséges elszakadást és veszélyt a Nyugat-Balkánon. Még keletebbre nézhetünk, és láthatjuk a lehetséges elszakadást és veszélyt a Közel-Keleten. Ezért gondolom fontosnak, hogy amikor találkozunk, és problémákat vitatunk meg, miközben természetesen számos napirendi ponttal foglakozunk, szükség szerint a leglényegesebb központi elemekre kell összpontosítani.

Ezek a lényeges központi elemeknek pedig véleményem szerint a következőkön kell alapulniuk: a Négyes közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos további munkájának biztosítása; a Dohában libanoni partnerekkel aláírt a libanoni helyzetre vonatkozó megállapodás elősegítésének és támogatásának biztosítása; a biztonsági garanciák biztosítása Koszovó és más nyugat-balkáni területek számára demokráciáik stabil és békés jövőjének megalapozásához. Mind között a legfontosabb azonban, hogy összegyűljünk, és átadjuk a vezetést a világ egyéb részeinek különösen az éghajlatváltozás, az energiaügy és az élelmiszerügy terén. Most ugyanis a világ számos országát, és nem csak a fejlődő országokat, hanem a fejlett országokat is érintő legégetőbb probléma az élelmiszerek ára, és az ez által felmerülő nehézségek.

Az USA és az EU közösen jól tudja képviselni álláspontját, ugyanakkor a jövőre nézve nagyszerűen vezethet bennünket.

  Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL csoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr, soros elnök úr, biztos úr, meg tudnák-e fogalmazni, hogy pontosan mely pontokon van nézeteltérés?

Az Európai Parlament azt szorgalmazza, hogy szűntessék meg Guantánamót, a közelmúltban pedig börtönhajókat fedeztek fel, amelyek nagy valószínűséggel európai kikötőkbe is befutottak. Mondanak-e erről majd valamit az amerikaiaknak, vagy pedig az USA állampolgárainak igényeit fogják támogatni? Mondanak majd valamit nekik arról, hogy ne akadályozzák többé az éghajlatváltozásról szóló globális megállapodás létrehozását, sürgetik-e majd őket, hogy hagyjanak fel a bioüzemanyaggal kapcsolatos egyoldalú álláspontjukkal, és a kompromisszum érdekében tegyenek egy kis engedményt, hogy megbirkózzunk a jelenlegi élelmiszerválsággal, amely felfelé nyomja az élelmiszerárakat. Verheugen úr, mivel ön vezető szerepet játszott a klórozott csirkének az EU-ban 1997 óta életben lévő tilalmának feloldásában, had mondjam el önnek, hogy mi, akik nem értünk önnel egyet – többen is így vagyunk ezzel – nem tudatlanságból tesszük ezt, hanem azért, mert a közegészség védelmét fontosabbnak tartjuk, mint a kereskedelmi érdekeket. A 27 tagállam közül huszonegy képvisel az önével ellentétes véleményt, az Európai Parlament is egyhangúlag más véleményen van, az illetékes parlamenti bizottság is; sőt a Bizottságban és erősen kifogásolják. E felett nem lehet könnyedén elsiklani, Verheugen, úr, kérem, sorakoztassa fel az érveit.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti partnerség az EU külpolitikájának egyik alappillére, ahogy ez helyesen áll a közös állásfoglalásban. Egy ilyen partnerség bizonyos magától értetődő megállapodást von maga után, például azt az alapelvet, hogy nem avatkozunk bele a másik fél belügyeibe. Sajnálattal kell elmondanom, hogy a legutóbbi években és a közelmúltban amerikai partnereink nem mindig tartották magukat ehhez a megállapodáshoz. Az elnök és a külügyminisztérium például nyíltan kifejezte, hogy Törökország EU-csatlakozása mellett áll, és az ügy érdekében nyomást is gyakoroltak. Az ilyen viselkedés elfogadhatatlan. Ez olyan, mintha az Európai Tanács vagy az Európai Bizottság arra törekedne, hogy Mexikót csatolják hozzá, vagy egyesítsék az Egyesült Államokkal. Az, hogy Törökország a NATO tagja, még nem jelenti azt, hogy képes lenne az Európai Unióhoz való csatlakozásra. A NATO fontos az Európai Unió számára, de nem egyenlő az Európai Unióval. Ez két különböző ügy, és a jövő heti csúcstalálkozó jó alkalom lesz arra, hogy barátságos, de határozott módon emlékeztessük erre partnereinket.

  Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, soros elnök úr, biztos úr, úgy gondolom, hogy tökéletesen világos az, és a különböző felszólalásokban már világosan kifejezésre jutott, hogy az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok együtt minden más országnál jobban elősegítheti a béke és szabadság megteremtését a világon értékeiket kiindulási alapként használva.

Tudjuk azonban, hogy néha különböző nézeteket vallunk. Ha néha kellemetlennek is találjuk Amerika unilaterális gyakorlatát, ez az unilaterális hozzáállás részben a mi gyengeségünkből is fakad. Ezért a valódi partnerség megteremtésének az a feltétele, hogy jobb Egyesült Államokkal kapcsolatos politikát alakításunk ki, és belső erőt és egyetértést teremtsünk a kül- és a biztonságpolitikában. A Transzatlanti Gazdasági Tanáccsal most olyan eszköz van a kezünkben, amellyel egy specifikus területen megerősíthetjük közös érdekeinket.

Emiatt nagyon elszomorít, hogy a csirkeügy már-már összeomlással fenyeget, hogy az Egyesült Államok elnökének a csirkeproblémával kapcsolatosan telefonbeszélgetéseket kell folytatnia, és hogy nem vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni ebben az ügyben sem. Figyelembe kell vennünk, hogy nem volt-e itt sok dolog eltúlozva, és hogy most abban a helyzetben vagyunk, hogy megalapozhatunk egy transzatlanti piac kialakítását, amely révén meghatározhatjuk közös érdekeinket a világban, abban a helyzetben, hogy szabványokat határozzunk meg, és – ahogy Elles úr helyesen mondta – a parlamenteket is bevonjuk ebbe. Verheugen biztos úr már említette, hogy több ágazatban már a jogalkotásra is hatással van az ügy, ezért a parlamenteket mindkét részről kezdeményezőként be kell vonni, hogy a helyzetet irányítás alá vonjuk, és együtt bevezessük ezeket a szabványokat a világon.

Ha ezt sikerül megvalósítanunk, és ha sikerül ezt a lendületet fenntartanunk az idei egyesült államokbeli, és a jövő évi európai parlamenti választások után is, akkor talán ennek alapján megértetjük, hogy az éghajlatváltozással, a szervezett bűnözéssel, a migrációval és sok más problémával csak úgy lehet megbirkózni, ha összefogunk egy jobb világ megteremtéséért. Ezért még szorosabban kell együttműködnünk amerikai barátainkkal.

ELNÖKÖL: MARIO MAURO
Alelnök

  Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, felszólalásomban az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolat egy vonatkozását szeretném megemlíteni, ez pedig az USA rakétaelhárító pajzsrendszer. Hazámban, a Cseh Köztársaságban, ahol ennek a védelmi rendszernek a részeként egy radarállomást akarnak elhelyezni, az állampolgárok kétharmada kitartóan ellenzi ezt a tervet. A csehek úgy gondolják, hogy a rakétaelhárító nem csak az USA és a Cseh Köztársaság vagy Lengyelország közötti kétoldalú kapcsolatot érintő ügy, hanem, hogy a rakétaelhárító és a fegyverek elterjedésének a megakadályozásának kérdése Európa egészének biztonságát érinti. Arra szeretném tehát újra kérni a Tanácsot, hogy adjon végre lehetőséget minden EU-tagállamnak, hogy az erről a kérdésről szóló vitában részt vehessen. Meg szeretném ragadni az alkalmat arra is, hogy az Egyesült Államokat arra kérjem, ne írja még alá az Európában megvalósítandó rakétaelhárító védelmi rendszer felállításáról szóló szerződést. Amerika és Európa most számos sokkal égetőbb problémával áll szemben, ilyen a terrorizmus elleni harc, az energiaellátás biztonsága, a globális felmelegedés, Afganisztán és még több más is. Ezért tehát működjünk együtt (az együtt, azaz partnerekként), hogy ezekre a problémákra megoldást találjunk. Azokat a kérdéseket, amelyek nem sürgősek, és amelyek jelen pillanatban inkább megosztanak, mint összefognak minket későbbre hagyhatjuk.

  Sophia in ‘t Veld (ALDE). – Tisztelt elnök úr, Verheugen biztos úr éppen must folyamodott az Európai Parlamenthez, hogy kihasználhassa a Parlament kongresszusi kapcsolatait a konténerek 100% átvizsgálásának ügyében. Természetesen, úgy vélem, örömmel teljesítjük a kérését, de cserébe a Parlament szeretne jobban részt venni az olyan ügyekben, mint a transzatlanti adatvédelem, ugyanis az elmúlt másfél évben ezt zárt ajtók mögött tárgyalták a köztisztviselők, mintha ez csak merő technikai ügy lenne, nem pedig olyan, amely polgári szabadságunkat és alapvető jogainkat is érinti. Ez nem diplomáciai ügy. Itt az ideje, hogy a Bizottság és a Tanács az Európai Parlament elé hozza ezt az ügyet.

Egy másik ügy az Egyesült Államok hatósága által a minap bejelentett dologgal, az elektronikus utazási engedély rendszerrel kapcsolatos. Azt szeretném tudni, hogy a Tanács és a Bizottság vajon felveti-e majd ezt az USA-val való csúcstalálkozón. Az a benyomásom, hogy mostanára seregnyi különféle biztonsági intézkedés vonatkozik az utazókra – az elektronikus utazási engedély, az utasnyilvántartási adatok (PNR), az előzetes utasinformáció (API), a biometrikus útlevél, ujjlenyomat, be- és kiléptető rendszerek, automatikus kiválasztási rendszer, vízum, vízummentesség – az EU pedig vakon másolja ezeket. Itt az ideje, hogy ehelyett a biztonsági intézkedések egységes, hatékony és arányos rendszeréről kezdjünk tárgyalásokat.

Ezzel az üggyel kapcsolatban azt szeretném tudni, hogy vajon a Bizottság és a Tanács felveti-e majd ezeket a kérdéseket az USA hatóságoknak. Azt hiszem, augusztusban jelentették be, hogy a légi- és vízi fuvarozóknak 10 ujjlenyomatot és arcképet kell begyűjteniük minden utasról, és hogy ezt az információt 24 órán belül el kell juttatniuk az amerikai Belbiztonsági Minisztériumba. Erről egy parlamenti kérdést fogok benyújtani, és szeretném tudni, hogy a Tanács és a Bizottság egyetért velem abban, hogy a szállítók nem kötelesek rendészeti és biztonsági feladatokat ellátni, és hogy ez ügyben közbe akarnak-e lépni.

Végül a vízummentességgel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnék egy különleges problémát. Már számos alkalommal feltettük ezt a kérdést, de sohasem kaptunk választ: felvetésre kerül-e majd a HIV pozitív betegek Egyesült Államokba való beutazásának elfogadhatatlan tilalmával kapcsolatos probléma?

  Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, nemrégiben az Európai Unió elfogadott egy állásfoglalást, amelyben az Egyesült Államokat arra kéri, hogy szüntesse meg a vízumkényszert minden EU-tagállam számára, és vegye figyelembe a kölcsönösség elvét.

Az Egyesült Államok állampolgárai szabadon beutazhatnak minden EU-s országba, viszont csak azoknak nem kell amerikai vízumért folyamodniuk, akik az Európai Unió leggazdagabb országainak állampolgárai. Ez egyenlőtlen bánásmódot jelent bizonyos fejlett EU-tagállamokkal szemben. Sajnos ez a probléma a mai napig sem kapott megfelelő figyelmet az EU intézmények részéről, amelyek gyakran más ügyekben túlzottan is buzgólkodnak. Furcsa helyzetnek lehetünk tanúi, amelyben például a lengyel állampolgárokat lehetséges gazdasági bevándorlóként kezelik, pedig már jó ideje nem az Egyesült Államok a céljuk. Hiszen az EU országokban is dolgozhatnak, amelyek megnyitották munkaerőpiacukat előttük. Nincs olyan gazdasági, és persze nincs olyan politikai indok sem, ami miatt ne utazhatnának az Egyesült Államokba vízum nélkül.

Remélnünk kell, hogy az elkövetkező EU–USA csúcstalálkozón az EU országok határozottan elő fogják terjeszteni ezt a problémát, és végül megoldják majd.

  Jana Bobošíková (NI). – (CS) Tisztelt elnök úr, mivel Verheugen biztos úr olyan lendületesen beszélt a jólétről, azt remélem, hogy a csúcstalálkozó elsődlegesen arra keres megoldást, hogy hogyan lehetne leszorítani az emelkedő élelmiszerárakat. Politikailag korrekt választ várok arra, hogy idén tíz milliók fognak éhen halni, és további százmillió ember még mélyebb szegénységbe süllyed. Ugyanakkor Európában a tejet most is éppen a lefolyóba öntik, a repce és a cukornád, amely dúsan terem a földeken, pedig a járművek üzemanyagtankjába kerül. A magas állami támogatás és behozatali vámok miatt jövedelmezőbb üzemanyagot termelni, mint gabonát, bár jól ismert tény, hogy a búza ára azonnal esne 10%-ot, a kukorica ára pedig akár 20%-ot is, ha az országok moratóriumot jelentenének be a bioüzemanyagokra. Tisztelt elnök úr, úgy gondolom, hogy egy hét múlva a ljubljanai találkozón nyilvánvalóan kiderül majd, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok vajon vállalják-e globális felelősségüket, vagy pedig csupán populista módon hangoztatják ezeket. Látva a jelenlegi mezőgazdasági politika (szó szerint) végzetes eredményeit, amilyen gyorsan csak lehet, el kell törölni az értelmetlen mezőgazdasági támogatásokat, kvótákat és vámtarifákat, és abba kell hagyniuk a bioüzemanyag támogatását.

  Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió legfontosabb partnerével van dolgunk; bár a véleményünk sok ponton eltér, az azért tény, hogy közelebb vagyunk hozzá, mint bármely más tengerentúli országhoz. Ugyanakkor jó néhány globális szintű kérdést, olyan ügyeket, amelyek az egész bolygónkat érintik, eltérő módon közelítünk meg.

Sokféle tevékenysége között az Európai Unió a globális felmelegedés elleni harcot kiemelt prioritásként kezeli, ezt a kérdéskört mindegyik – már leköszönt vagy a jövőben hivatalba lépő – elnökség központi kérdésnek tekinti. Az Egyesült Államok nem vitatja, hogy a klímaváltozás fő kiváltója mindenekelőtt az emberi tevékenység, de a klímaváltozás elleni harc terhét nem akarja magára venni. Ezzel szemben mi, az Európai Unió meglehetősen szoros ütemtervet fogadtunk el a kibocsátáscsökkentés érdekében. Ez különösen érzékenyen fogja érinteni a gazdaságunkat. Azért döntöttünk mégis így, mert azt szeretnénk, ha mások is követnék a példánkat. Ez a célunk, hiszen a bolygót nem tudjuk mi egyedül megmenteni.

Az Egyesült Államok a világ legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója. Ha sikerül ezt a legnagyobb kibocsátót meggyőzni arról, hogy a közösen vállalt kötelezettségekből ő is kivegye a részét, akkor lehet, hogy Poznańban és Koppenhágában globális szintű egyetértésre tudunk majd jutni. Csak egy ilyen volumenű egyetértés elérésekor mondhatjuk majd el, hogy a kibocsátás-csökkentést célzó programunk nem volt hiábavaló. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az Európai Unió számára jelenleg az egyik legfontosabb, ha nem az egyetlen valóban fontos feladat tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államokkal ebben a kérdésben, megismertetni velük a projektjeinket, és meggyőzni őket arról, hogy a nemzetközi színtéren a következő klímaváltozási csúcstalálkozók alkalmával velünk közösen lépjen fel.

  Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Június 10-én rendezik meg azt az utolsó EU és Egyesült Államok közötti csúcstalálkozót, amely a Bush-adminisztráció idejére esik. A Bush-érát Irak illegális megszállása, valamint Abu Ghraib, Guántanamo és a titkos börtönök gyalázata örökre beszennyezte. Nyolc év hátrafelé menetel után végre megkönnyebbülten fellélegezhetünk. Nyolc elpazarolt év után, amelyet akár a terrorizmus elleni hatékony küzdelemre is lehetett volna fordítani oly módon, hogy az ne ütközzön a demokrácia és az emberi jogok értékeivel. Elpazarolt évek a közel-keleti békefolyamat, a szervezett bűnözés elleni harc és a nukleáris leszerelés, valamint a nonproliferáció szempontjából egyaránt.

Tudjuk ugyanakkor, hogy Barack Obama fog a Demokrata Párt színeiben elnökjelöltként indulni, és hogy visszatérőben a remény. Obama elkötelezte magát amellett, hogy támogatni fogja az atomsorompó szerződés megerősítését, sőt a teljes nukleáris leszerelés célkitűzését is. Ez közvetetten máris hatott John McCainre, Obama republikánus ellenfelére, aki egyetértését fejezte ki a demokrata jelölt állásfoglalásával kapcsolatban, és aki továbbá hozzátette, hogy támogatja a taktikai nukleáris fegyverek Európából való kivonását. Mindez azt bizonyítja, hogy van egy olyan kritikus tömeg az Egyesült Államokban, amely készen áll a stratégiaváltásra.

Szükséges, hogy Európa a lehető leghamarabb megkeresse az új adminisztrációt, hogy a 2010-ben esedékes, az atomsorompó szerződés felülvizsgálatával foglalkozó konferenciára közös stratégiákat dolgozzanak ki, valamint minden olyan kérdésben, ahol a globális biztonság, különösen is a tömegpusztító fegyverek nonproliferációja a tét, ideértve az Iránnal folytatott tárgyalásokat is. Ennek tudatában az európai parlamenti képviselők és az amerikai Kongresszus tagjai közötti kapcsolatok rendkívül fontosak, és azonnal meg kell őket erősíteni.

Elnök úr, az Egyesült Államok vezető szerepe, noha még mindig nélkülözhetetlen, többé már nem bizonyul elégségesnek ahhoz, hogy eredményesen vegyük fel a harcot a ma fenyegető veszélyekkel szemben, valamint a jövőben ránk várókat megelőzzük. Hisszük, hogy Obama elnök – és remélem, hogy ő lesz az – megfelel majd ennek a feladatnak, és hogy Európa képes lesz minden alkalmat megragadni, hogy hozzájáruljon a multilaterális rendszer tartós megerősödéséhez.

  Dariusz Maciej Grabowski (UEN). – (PL) Elnök úr, globális szinten is egyre több a probléma. Az egyik például az egyre romló gazdasági helyzet. A másik a nyersanyagokhoz való hozzájutás politikai hasznosítása, a nyersanyagok árának drágulása, többek között élelmiszerárak emelkedése is. A harmadik a terrorizmus. A negyedik a helyi fegyveres konfliktusok. Egyetlen államnak sem áll hatalmában önállóan megoldani ezeket a problémákat, ezért az EU és az Egyesült Államok közötti párbeszéd és együttműködés elengedhetetlen.

Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is, és ez nem más, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti gazdasági és politikai rivalizálás. Éppen ezért a legfontosabb kérdésekben adekvát lépéseket kell tenni annak megakadályozására, hogy ez a rivalizálás megossza a két felet. Az ilyen jellegű lépésekre különösen is gazdasági téren van szükség. Nem szabad, hogy a világ spekulatív tőke- és nyersanyag-monopóliumoknak essék áldozatul. Európa nem állhat Al Gore mellé mint a globális felmelegedés kérdéskörének szószólója a saját gazdasági érdekei árán.

A közelgő egyesült államokbeli elnökváltás fényében Európának nagyon egyértelművé kell tennie, melyek a politikai prioritásai, és az azokra adott megoldási javaslatai.

  Dushana Zdravkova (PPE-DE). – (BG) Egy új uniós tagállam képviselőjeként, valamint az Egyesült Államokkal való kapcsolatokért felelős küldöttség egyik tagjaként a transzatlanti jogalkotók párbeszédének (TLD) fontos szerepéről szeretnék beszélni, amely a mindössze néhány napja Ljubljanában tartott értekezlet témáját is képezte.

Szeretném a hálámat kifejezni a napirendre tűzött kérdések miatt, mivel azokból világosan kiderült, hogy az Európai Unió és az intézményei az új tagállamokat érintő kihívásokat a napirendjükön tartják. Ez azt az érzetet adja nekünk, hogy biztonságban vagyunk, és védik a legfontosabb érdekeinket is.

Ugyanakkor mindenekelőtt a széles nyilvánosságot kapott biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos kérdésekről szeretnék szólni, így például a vízum és a 100%-os rakományvizsgálat követelményei miatt.

Az intézkedések egyrészt befolyásolják a hazám polgárainak a szabad mozgását, főként a fiatalok lehetőségeit, hogy ugyanazokhoz a jogokhoz és lehetőségekhez jussanak hozzá, mint más országok fiataljai. Másrészt gazdasági problémákat generálnak a Bulgáriához hasonló országok számára, amelyek viszonylag kis kikötőkkel rendelkeznek, de vállalniuk kell a szükséges új szűrő felszerelés beszerzésének súlyos anyagi terheit.

Az intézkedések következtében ezek a kikötők nem lesznek képesek teherárut kezelni, hanem nagyobb kikötők fogják ezt a feladatot átvenni. Emiatt pedig egészen biztosan sérülnek az olyan régiók gazdasági érdekei, mint például Várnáé, ahonnan én is származom, de a probléma érinteni fogja a többi fekete-tengeri régiót is.

A vízumügyekkel kapcsolatos tárgyalások során tájékoztattam az amerikai Kongresszusból érkező amerikai kollégáinkat, hogy a bulgáriai helyzet egészen más már, mint 10-15 éve volt, amikor jelentős számú bolgár fiatal ment az Egyesült Államokba, és a vízumigénylések elutasításának az aránya is csökkent. Ez az oka annak, hogy a két ország között most új párbeszéd kezdődik.

Meg vagyok azonban győződve arról, hogy Bulgáriának lojálisnak kell maradnia a közös uniós politikához, és a viszonosság elve alapján ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az Európai Unió minden polgárának védelme érdekében intézkedéseket alkalmazzanak. Ugyanakkor, amerikai kollégáinknak meg kellene érteniük, hogy mindannyiunknak igen hasonló biztonsági problémákkal kell szembenéznünk, amelyeket együttműködéssel kell megoldanunk, nem pedig úgy, hogy akadályokat gördítünk egymás elé. Az állásfoglalást és a közelgő tárgyalásokat tehát támogatom.

  Helmut Kuhne (PSE). – (DE) Elnök úr, egy, az Egyesült Államokkal való alapvetően jó viszony nem zárja eleve ki az érdek- és véleménykülönbségeket. Úgy hiszem, az egyenlő felek közötti együttműködés csak ilyen alapon lehetséges. Csak így tudunk meggyőzően fellépni az amerikaellenesség ellen.

Éppen ezért mi, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja, amellett vagyunk, hogy nyílt párbeszédet kell folytatnunk az Egyesült Államokkal a biztonságpolitikáról, mindazokban a kérdésekben, amelyekre az Európai Unió jogalkotása kiterjed. Két példát hoznék erre: a nyugati értékek hitelessége a terrorizmus elleni harc idején, valamint a stabilizáció és rekonstrukció.

Pontosan ezekből az okokból kifolyólag ellene vagyunk az EU és az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiája közötti nyílt vagy rejtett kapcsolódásoknak, ahogy azokat az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja által a biztonsági stratégiáról szóló jelentésre előterjesztett egyik módosításban láthatjuk, amelyről holnap fogunk szavazni, mivel teljesen egyértelmű, hogy nincs az az amerikai elnök, aki valaha is elfogadná, hogy egy harmadik fél (akár az EU, akár más) ennek a nemzetbiztonsági stratégiának társaláírója legyen. Miért kellene egy biankó szerződéssel emellett elkötelezni magunkat? Ez nem egyenlő felek között zajlik, ezért ellene vagyunk az ilyen jellegű állásfoglalásoknak.

  Atanas Paparizov (PSE). – (BG) Elnök úr, szeretnék támogatásomnak hangot adni, ami a javasolt közös állásfoglalást illeti, és éppúgy, ahogy Ljubljanában, a jogalkotók párbeszédén, két kérdéskört fogok érinteni. Ezek a klímaváltozás és az energiaügy, amelyekben mindkét félnek (az Egyesült Államoknak és Európának) nagyobb mértékben kellene együttműködnie.

Remélem, hogy több ilyen jellegű lehetőség fog kínálkozni most, az amerikai elnökválasztás előestéjén. Különösen is bízom az amerikai Kongresszus jogalkotói tevékenységében, amely lehetővé tenné, hogy a koppenhágai konferencia globális megoldásokat tudjon találni. Máskülönben a Bulgáriához hasonló országok súlyos hátrányba kerülnének, hiszen elveszítenék a termékeik és az exportjuk versenyképességét, ha az egyetlen ország hajtanánk végre az Európai Bizottság klímaváltozással kapcsolatos javaslatait.

Ami az energiaszektort illeti, az együttműködésünknek nem kellene csak a tiszta energiákra és az ahhoz kapcsolódó támogatásra korlátozódnia, hanem figyelmet kellene szentelni a nukleáris energiának is, amelynek a fontossága egyre nő, különösen is a Kínához és Indiához hasonló országokban. Kizárólag akkor lehetünk ezen a téren partnerek, ha az Európai Unió a nukleáris energiával kapcsolatos kérdéseket nyíltabban beépíti politikái közé.

  Peter Skinner (PSE). – Elnök úr, három dologról szeretnék beszélni. Először is, egyetértek azzal, amit biztos úr hangsúlyozott: ne veszítsük szem elől a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, illetve mindazt, amit ebben a keretben megtehetünk. Meg kell mutatnunk, hogy bizonyos kérdéseket igen komolyan veszünk, és képesek vagyunk megtenni a szükséges változtatásokat, ahhoz, hogy egyes nem szerencsés akadályokat megszüntessünk, amelyek a nemzeti oltalom sarokkövei. A szárnyashús kérdése is ideértendő, és az ember szomorúan hallja a Házban, hogy az arra vonatkozó tilalmat nem kellett volna megszüntetni.

Másodsorban a napirenden a pozitívumokat kell előtérbe helyezni, amellett, hogy az olyan kényes kérdéseket is megvitatjuk, mint például a klímaváltozás. A pénzügy egy ilyen pozitívum, és remélem, hogy a biztosítás ügye is olyan terület lesz, amelyen haladást érünk el.

Végül a ljubljanai, nemrégiben lezajlott transzatlanti párbeszéd nagyon eredményes volt. Több témát tudtunk érinteni, és több mindenben sikerült egyetértésre jutni. Kollégáimhoz hasonlóan egyetértek azzal, hogy a mostanit az 1997-ben elfogadott houstoni közös nyilatkozatban megállapított szintre kell emelni.

  Corina Creţu (PSE). – Elnök úr, hadd említsek meg néhány olyan kérdéskört, amelyek reményeim szerint a június 10-i csúcstalálkozón is napirendre fognak kerülni.

Az első Koszovóval kapcsolatos. Természetesen senkinek nem áll az érdekében, hogy a Balkánon egy új kudarcra ítélt állam szülessék, épp ezért Románia évek óta részt vesz a régió stabilizációjára irányuló törekvésekben. Az aggodalmaink főképp a szervezett bűnözéssel, a prostitúcióval, az ember-, kábítószer- és fegyverkereskedelemmel kapcsolatosak. Úgy hiszem, az új koszovói hatóságoknak növelniük kellene az ilyen jellegű problémák megfékezésére fordított erőiket.

Szintén nagyon fontosnak tartom annak nyomon követését, hogy milyen gondot fordítanak a helyi kultúra ápolására, különösen is az ortodox kolostorok tekintetében.

Egy további kérdés, amelyben aggodalmamat szeretném kifejezni, az a minden Egyesült Államokba utazó európai polgárra vonatkozó vízumkényszer. Szeretném megköszönni Verheugen biztos úrnak és Rupel miniszter úrnak, hogy ezt felvetették. Ahogyan láthatták, ebben a kérdésben a politikai hovatartozástól függetlenül nagyon erős a szolidaritás közöttünk. Meg kell mondanom, igencsak meglepett, hogy a ljubljanai találkozó során kongresszusbeli kollégáink az összes felelősséget a belügyminisztériumra hárították ebben a kérdésben, míg Bush elnök korábban azt nyilatkozta, hogy ez teljes mértékben a Kongresszus hatáskörébe tartozik. Remélem, a mostani ljubljanai csúcstalálkozó alkalmával dűlőre jutnak.

Végezetül szeretném felvetni az élelmiszerárak és a szegénység kérdéskörét.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, jómagam akkor ébredtem tudatára az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti együttműködés fontosságának, amikor a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság 2007 júliusában Washingtonba látogatott.

Úgy hiszem, hogy a vámtarifák, a szellemi tulajdon, valamint a szabványok kölcsönös elismerése, kölcsönös megértése és harmonizációja terén kialakított közös európai uniós és amerikai politikák révén egy új transzatlanti kereskedelmi térség jöhetne létre, amely a vállalkozók és a fogyasztók javára válna az Atlanti-óceán mindkét partján. Valamint, mivel a játékokra vonatkozó irányelv épp most van vitán a Parlamentben, hasznos lenne a játékok biztonságával kapcsolatban is közös politikát kialakítani. Bizonyos vagyok benne, hogy Verheugen biztos úr, aki a transzatlanti párbeszédben az Európai Uniót képviseli, sokat el tud majd érni ebben az ügyben.

Hölgyeim és uraim, remélem, hogy a közelgő EU–USA csúcstalálkozó eredményeképpen az amerikai vízummentesség minden uniós állampolgárra érvényes lesz, ideértve a szülőhazámat is, Szlovákiát.

  Stolojan, Theodor Dumitru (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, szeretném megköszönni Verheugen biztos úrnak, hogy az EU–USA csúcstalálkozó napirendjére felkerült a vízum kérdése, ami az én hazám polgárait is érinti, és én itt, az Európai Parlamentben őket képviselem. Továbbá ragaszkodom ahhoz, hogy az USA csatlakozzon az Európai Unió által kifejtett erőfeszítésekhez, amelyekkel az Unió a klímaváltozás ellen harcol; különben az USA-val szemben minden európai vállalat versenyhátrányba fog kerülni.

  Dimitrij Rupel, hivatalban lévő elnök – (SL) Engedjék meg, hogy a három, általam legfontosabbnak tartott kérdésre válaszoljak.

Először is a Rouček képviselő úr által felvetett kérdésre válaszolok, amely a rakétaellenes pajzzsal kapcsolatos. Ez a kérdés, amelyet Rouček képviselő úr feltesz, bizonyos értelemben nem is európai uniós kérdés, mivel két önálló európai ország és az Amerikai Egyesült Államok közötti megállapodásokról van szó, pontosabban két olyan országról, a Cseh Köztársaságról és Lengyelországról, amelyek éppen kétoldalú megállapodásokat kötnek meg az Egyesült Államokkal.

Jómagam személy szerint azt szeretném, ha ezekről a NATO vagy az Európai Unió szintjén lehetne megbeszéléseket folytatni, de ez jelenleg nem lehetséges. Mint azt már említettem, itt kétoldalú megállapodásokról van szó, amelyek azoknak az országoknak a hatáskörébe tartoznak, amelyek megkötik a megállapodást.

A vízummentességi programmal kapcsolatban, amely jókora adag kritikát kapott már, és amely már több eszmecserének volt a tárgya itt, a Házban, a következőt szeretném mondani. A vízummentességi program kiterjesztésére vonatkozóan azt reméljük, hogy az ikerpályás megközelítésről született megállapodással összhangban – az EU és az USA igazság- és belügyminisztereinek találkozóján fogadták el ezt a megközelítést – hamarosan előrébb fogunk lépni.

A mai napig az a megállapodás van érvényben, hogy az Egyesült Államok azokról a kérdésekről, amelyek nemzeti határkörbe tartoznak, az egyes tagállamokkal tárgyal, amelyek pedig az Európai Unió hatáskörébe tartoznak, azokról a kérdésekről a Bizottsággal. Ezt már a nyitóbeszédemben is említettem. Így tehát arra számítunk, hogy a 2008. év végéig a vízummentességi programot több európai uniós tagállamra is ki fogják terjeszteni. Jelenleg tizenegy ország még mindig nem része a programnak.

Szeretnék egy pár szót a klímaváltozásról is ejteni, elnök úr, ha megengedi. A kérdés az volt, vajon eleget tettünk-e már ebben az ügyben vagy ez ellen a probléma ellen. Örömmel tölt el, hogy a klímaváltozásról, valamint az energiaügyről az elnökségünk alatt két fontos találkozó is megrendezésre került, az egyik „A klímaváltozásról, a tiszta energiáról és a fenntartható fejlődésről szóló magas szintű párbeszéd” és a másik az „energiastratégiai felülvizsgálat”.

Ugyanakkor szeretnénk, ha az Egyesült Államok nagyobb elköteleződést mutatna ezen a téren, és mi itt, az Európai Unióban megpróbáljuk majd meggyőzni amerikai barátainkat, mennyire fontos globálisan, valamint európaiak és amerikaiak közötti egyetértésben cselekedni. E pillanatban jelentős különbségek vannak közöttünk.

Azt is ki kell jelentenem, hogy az Európai Unió határozott álláspontja szerint a klímaváltozás elleni küzdelem tárgykörével az Egyesült Nemzetek keretén belül kellene foglalkozni. Részemről ennyiben tudok hozzájárulni az eszmecseréhez.

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, két kérdéskörről szeretnék röviden szólni. Először is a biztonsági ügyekben való együttműködésről, amelyet in ”t Veld képviselő asszony igen tömören már vázolt, és amelynek a lényege az, hogy hogyan tudjuk megtalálni a megfelelő egyensúlyt az amerikai barátaink által felállított biztonsági feltételek, valamint a saját magunk által meghatározott, az egyéni szabadságra és a polgáraink személyi jogaira vonatkozó igényeink között.

Egész világosan szeretném kifejezni, in ”t Veld képviselő asszony, hogy a Bizottság maradéktalanul osztozik az Ön aggodalmaiban, és természetesen tájékoztatni fogom az illetékes kollégát a kritikáról, amelyet Ön a folyamat átláthatóságának hiányával kapcsolatban kifejezett, és meg fogom kérni őt arra, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson.

Tárgyalni fogunk az amerikaiakkal, mielőtt bármit is el tudnánk fogadni az ezekben a kérdésekben bennünket együttműködésre késztető elvek tekintetében. Ha az elvek tekintetében nem tudunk megegyezésre jutni, aligha várhatjuk, hogy meg tudunk majd a konkrét kérdésekben állapodni. Ez természetesen az egyik olyan téma, amely a jövő heti ljubljanai találkozón is napirendre fog kerülni.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy újra a szárnyashúsról kell szót ejtenem, de itt több felszólaló is szóba hozta ezt a kérdést. Mindig jó, ha tudjuk, miről is beszélünk valójában. Így azt is jó tudni, hogy itt nem élelmiszerbiztonsági kérdésről beszélünk. Az illetékes Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság már évek óta magyarázza, hogy az Amerikából importált szárnyashús a legkevésbé sem kockázatos a fogyasztók egészségére nézve. Nem is állatorvosi problémáról beszélünk, hanem tisztán kereskedelmi kérdésről, amelyet egy bizonyos szemszögből kell megvizsgálni: melyek a mi érdekeink, és hogyan tudjuk azokat a legjobban megvédeni? Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, amit akartam.

Ezt illetően a Bizottságban sincsenek eltérő vélemények.

A Bizottság is kezdettől fogva azt próbálja elérni, hogy – és itt ezeket a szavakat kell használnom – hogyan ne engedjük meg, hogy ez a némiképp bizarr vita terhessé váljon, és hogyan tudunk megszabadulni a problémától.

  Elnök. − Hat állásfoglalási indítványt⁽¹⁾ kaptam az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Magor Imre Csibi (ALDE), írásban. – (RO) Az ENVI-bizottság alelnökeként bátorítom azokat, akik az EU képviseletében részt vesznek majd az egyesült államokbeli tisztviselőkkel való találkozón, hogy a klímaváltozás ügyében megoldási javaslatokat elemezzenek.

A klímaváltozás olyan globális méretű kihívás, amelyre globális méretekben kell reagálni. Európa már elkezdett lépéseket tenni ebbe az irányba. Ugyanerre a hozzáállásra számítunk tengerentúli szomszédainktól is. Örömmel tölt el, hogy 2012 után, a Kiotói Jegyzőkönyv lejártát követően az Egyesült Államok be fog kapcsolódni a nemzetközi közösség fáradozásaiba.

Azt is nagyra értékelem, hogy az amerikai elnök végül is beismerte, hogy szükség van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését szabályozó jogalkotásra. Az EU színeiben tárgyalókat ugyanakkor arra biztatom, hogy annak érdekében, hogy valóban véget vethessünk a globális felmelegedésnek, érjék el a kibocsátás valós százalékos csökkentését. Elfogadhatatlan számunkra, hogy elismerik a jogalkotás szükségességét, de amikor a konkrét számokhoz érünk, visszafordulunk.

A klímaváltozással kapcsolatos együttműködés kereteiről a jövőben folytatandó vitákat a megújuló energiaforrásokról szóló valós tanulmányokra kell alapozni. Főképp az első generációs bioüzemanyagokra gondolok itt. Mind a használatukat, mind a támogatásokat alacsony szinten kell tartani. Így egyaránt védjük a biodiverzitást és elkerüljük az élelmiszerek árának emelkedését, ami a mezőgazdasági tevékenységre használható földterület csökkenéséből adódik.

  András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) A pár nap múlva megrendezésre kerülő EU–USA csúcstalálkozó jó lehetőség arra, hogy szemügyre vegyük a transzatlanti kapcsolatok alakulását a legfontosabb területeken. Úgy véljük, hogy az energiapolitikai együttműködésnek fontos szerepet kell kapnia a napirenden.

Az energiaellátás biztonsága továbbra is elsődleges célkitűzés az Atlanti-óceán mindkét partján. Köztudott, hogy a készletek döntő része olyan országokban rejlik, amelyek nem minden esetben felelnek meg a demokratikus követelményeknek. Éppen ezért együttes fellépésre és további erőfeszítésekre van szükség az emberi jogok és a jogállamiság előmozdítása érdekében. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a demokrácia elveinek elterjedése az energiaellátás nagyobb biztonságát is jelenti egyúttal.

A jövőbeni együttműködésnek a fentieken túl mind hangsúlyosabban kell összpontosítania a klímaváltozás elleni küzdelemre. Örömteli fejlemény, hogy az Egyesült Államok elkötelezte magát a poszt-kiotói rezsim alapjainak megteremtésére. Az uniós tagállamoknak és az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell játszaniuk annak érdekében, hogy a legfejlettebb országok még az év vége előtt megállapodjanak a nemzetközi szerződés főbb sarokpontjaival kapcsolatban. Az amerikai törvényhozásban nemrégiben bemutatott, kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos javaslatcsomag újabb jele annak, hogy Washington tevékeny részt kíván vállalni az klímaváltozás elleni harcban.

A korábban elképzelhetetlen szinteket ostromló olajárak sürgetően hívják fel a figyelmet az együttes nemzetközi fellépés fontosságára az energiapolitika terén. Meggyőződésünk, hogy az Egyesült Államok és Európa felelőssége ezen a téren megkerülhetetlen.

  Gábor Harangozó (PSE), írásban. – Az EU és az USA közötti kapcsolatok sok kérdésben jelentős változásokon mentek keresztül az elmúlt években és sok együttműködést igénylő területen kezdenek egy konszolidációs szakaszba érni. Kitűnő példa erre az EU-ból érkező utazókra vonatkozó vízummentességi tárgyalások esete, amely – a pozitív kimenetel ellenére – azt mutatja, hogy az EU és az USA közötti sikeres tárgyalások érdekében miért kell elkerülnünk a puszta kétoldalú megállapodásokat, amelyek valójában csak aláássák azt, hogy az EU egységes tárgyalópartnerként lépjen fel.

Az EU közös vízumpolitikájának támogatásához valóban elengedhetetlen volt egy, mind a 27 tagállamot átfogó csomagmegállapodás, amely elválasztja egymástól az Unió, illetve a tagállamok hatásköreit. Mindenképpen biztosítani kell azt, hogy ahol a közösségi hatáskör érvényesül, ott a stratégiai partnereinkkel, mint amilyen az Egyesült Államok is, az egész EU-ra kiterjedő szerződések szülessenek. Véleményem szerint ez mindkét fél érdeke. Valójában ez az egyetlen mód annak elérésére, hogy a vízummentességi program eredményeképpen teljes és kölcsönös vízummentes utazás valósulhasson meg, és az útlevelük státusának tekintetében egyenlő bánásmódban részesüljön minden polgárunk, amint az az amerikai polgárokat is megilleti.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Elérkezett a pillanat, hogy egyértelműen és felelősségteljesen kijelentsük: az EU és az USA közötti együttműködés nem pusztán a hiteles és hatékony uniós külügyi tevékenység sarokköve, hanem egyedül a két fél közötti szoros együttműködés és koordináció teheti képessé őket arra, hogy vezető szerepet töltsenek be a globalizálódó világban, és szavatolni tudják a stabilitást és a demokráciát.

Nincs más olyan partnere az Európai Uniónak, amely ugyanazon alapértékek, a szabadság, a jogállamiság és az emberi jogok védelme mellett állna ki.

Legfőbb ideje, hogy teljesen visszaállítsuk a normális együttműködést és a kölcsönös bizalmat az iraki megszállást követő pusztítás után. A megszállás magát az EU-t is drasztikusan megosztotta.

Ezért határozottan arra hívom fel mindkét felet, hogy késedelem nélkül végezze el a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban elkezdett munkát. Az klímaváltozás jelentette problémák terén kialakított közös megközelítés továbbá jelentősen meg fogja növelni a problémák megoldásának esélyét. Iránra ugyanez vonatkozik. Mind az USA-nak, mind az EU-nak ki kell alakítania egy Iránra vonatkozó közös stratégiát, hogy hatékonyan vethessenek véget az ott folyó nukleárisfegyver-gyártási előkészületeknek.

Végül egy erősebb, újra átgondolt EU–NATO együttműködésre van szükség, amelynek nyomán az afganisztáni együttműködésünk is javulni fog.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, biztos úr, két kérdéskörről szeretnék beszélni, amelyeket az EU-nak a csúcstalálkozón a figyelme középpontjába kell helyeznie. A globális kihívások azt jelentik, hogy a nyugatnak mindenekelőtt következetesnek és felelősségteljesnek kell lennie.

Először is az Uniónak konstruktív vitát kellene kezdeményeznie Amerikának az klímaváltozási politikában betöltött szerepéről. Másfél év áll a világ rendelkezésére Koppenhága előtt, hogy irányt változtasson. Egyrészt az Egyesült Államokat az klímaügyi jogalkotás leglényegesebb terveinek elkészítésére kell biztatnunk. Hangsúlyoznunk kell, hogy a globális klímaváltozás problémájára adott megoldás a világméretű alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság. Ez azt jelenti, hogy a különböző országok szén-dioxid-piaci mechanizmusait egymással kompatibilissé kell tenni, majd idővel integrálni kell őket. Amerika regionális kibocsátás-kereskedelmi rendszere reménykeltő.

Másrészt fel kell ismernünk, hogy az klímaváltozás elleni küzdelemben mellettünk álló társ jobb, mint amilyen a híre. Az EU-nak útmutatásért kellene folyamodnia az Egyesült Államokhoz, és el kellene ismernie az USA-nak a tiszta technológiák kifejlesztésére tett gyümölcsöző próbálkozásait. Az Uniónak még jócskán van mit tennie, hogy idáig eljusson. Az Egyesült Államok mutatja az előrevivő utat azáltal, hogy javaslatot tett a környezetbarát technológiák nemzetközi alapjának létrehozására. Az EU és az Egyesült Államok közötti együttműködés is nagyon fontos lesz annak érdekében, hogy az olyan intézkedéseket hozzunk, amelyekkel az klímaváltozáshoz alkalmazkodunk.

Másodszor a csúcstalálkozónak ki kellene hangsúlyozni azokat az alapvető értékeket, amelyek mellett közösen elköteleződtünk: a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság. Meg kell kísérelnünk feltenni a kérdést, vajon az alapértékeink tükröződnek-e a nyugati világ politikáiban. Vajon a világ vezetőinek a tettei napfénynél is jól néznek-e ki, például ha a terrorizmus elleni harcra gondolunk? Mivel a terrorizmus olyan veszély, amely az EU-t és az Egyesült Államokat egyaránt fenyegeti, az ellene folytatott harc eszközeinek ki kell állniuk a szigorú vizsgálatot.

A globális politikai retorika és a világ néha mintha elfelejtené, hogy az alapértékeink elsősorban nem másokra, hanem saját magunkra rónak kötelező érvényt, legyen szó bár a Közel-Keletről, a délszláv államokról vagy Afrikáról.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – A közelgő EU–USA csúcstalálkozó mindkét félnek lehetőséget nyújt majd, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján lényeges kérdésekben közös elvi síkot találjanak. Kontinenseink civilizációja és múltja közös. Gondoskodnunk kell arról, hogy a két fél kapcsolata a lehető legszilárdabb legyen, annak érdekében, hogy a célokat, amelyek nem csak a két oldal számára fontosak, hanem globális szükségszerűségek is, elérhessük. A fejlődő gazdaságok egyre növekvő és igen nagy mértékű energiaszükséglete, az emelkedő élelmiszerárak, valamint a világszerte zajló konfliktusok csak néhány olyan terület, amelyen az EU-nak és az USA-nak együtt kell működnie a béke és a fenntarthatóság érdekében, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartásának előmozdításáért szerte a világon. E kapcsolat egyik sikertörténete a NATO. Ezt a szervezetet mindannyiunknak támogatnunk kellene, és meg kellene erősítenünk, mivel ez biztosította az európai békét, és elmélyítette az EU és az USA közötti kapcsolatokat.

(1) See Minutes.