Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 4., Szerda - Brüsszel

22. Általános tarifális preferenciák a 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig terjedő időszakra (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Helmuth Markov által benyújtott jelentés (A6-0200/2008) a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint a 964/2007/EK és az 1100/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról [COM(2007)0857 - C6-0051/2008 - 2007/0289(CNS)].

  Neelie Kroes, európai biztos. − Elnök úr, először is hadd kérjek elnézést Peter Mandelson nevében, aki most nem tud itt lenni, hogy megvitassa a Házzal az általános preferenciarendszerről (GSP) szóló rendeletet. Megkért, hogy én szólaljak fel a nevében.

Köszönöm Önöknek a 2009–2011 közötti időszakra szóló GSP-rendeletre tett javaslattal kapcsolatban végzett munkájukat, és értékes hozzászólásaikat. A Bizottság fontosnak tartotta, hogy a Parlament kifejezhesse a véleményét, és igazán nagyra értékeljük a fáradozásaikat, amellyel megvizsgálták a javaslatokat, és előterjesztették a véleményüket, méghozzá ilyen rövid határidőre. Így tehát üdvözöljük a véleményt, és a lehetőséget, hogy most Önökkel találkozhatunk, és kifejthetjük a Bizottság álláspontját.

A GSP-rendszer az EU kereskedelmi politikájának fontos, fejlődést ösztönző eszköze. A Bizottság ezért nagyra értékeli a véleményben annak elismerését, hogy az Unió GSP-je a fejlett országok között a legfontosabb ilyen rendszer, és hogy továbbra is lényeges mértékben járul hozzá a fejlődő világban a fejlődés előmozdításához és a szegénység visszaszorításához.

Osztjuk a Parlament azon célkitűzését, hogy a rendszernek továbbra is stabil, átlátható és kiszámítható módon kell működnie. Ez maguknak a kedvezményezett országoknak is fontos, mivel szilárdabb alapot ad nekik és az EU-n belüli gazdasági szereplők számára a saját kereskedelmi és beruházási lehetőségekkel kapcsolatos döntéseik meghozatalához.

A Bizottság úgy tartja, hogy a rendszer mindhárom összetevője – az alap GSP minden kedvezményezettnek, a „GSP-plusz” azoknak az országoknak, amelyek bizonyos kötelezettségeket vállalnak, vagyis betartják a felelős kormányzás és a fenntartható fejlődés nemzetközi normáit, illetve a „Fegyveren kívül mindent!” program a legkevésbé fejlett országok számára – jól működik, és a 2006–2015 közötti időszakra meghatározott általános politikai irányvonallal összhangban van. Ezért a 2009–2011 közötti időszakra javasolt rendelet alapjául szolgáló megközelítés lényege a folytonosság, némi technikai frissítéssel ötvözve.

A tagállamokkal a Tanácsban aktívan dolgozunk azon, hogy megállapodás szülessen a rendelet végső formájáról. Az Elnökség június vége előttre tűzte ki ezt a célt. Ezt a Bizottság is támogatja, mert a korán meghozott döntés fontos annak biztosítása miatt, hogy a kedvezményezett országok és minden érdekelt fél számára, ideértve az üzleti szereplőket, elegendő idő álljon rendelkezésre, mielőtt jövő januárban a változások bevezetésre kerülnek.

A korai döntés egy másik nagyon fontos oka az, hogy az összes, GSP-pluszra jelentkezni kívánó országnak október végéig be kell nyújtani a jelentkezést, és a lehető leghamarabb tájékoztatásra van szükségük a lényeges kritériumokkal és a követendő eljárásmóddal kapcsolatban.

Megjegyezném, hogy egyes parlamenti észrevételek és javaslatok olyan kérdésekkel kapcsolatosak, amelyek e rendelet hatókörén kívül esnek, még akkor is, ha a fejlesztés szempontjából igenis lényegi kérdések.

Az Európai Bizottság preferenciális származási szabályainak reformját, ideértve a GSP célját is, Kovács László biztos úr vezetésével egy külön projekt viszi tovább.

Jó néhány észrevétel érinti azt is, hogy biztosítani kell, a hozzájutást a fejlődő országok számára az elegendő és jó minőségű kereskedelmi ösztönzőhöz, hogy ez segítse őket kereskedelmük volumenének növelésében és a kereskedelmi potenciáljuk kiaknázásában, és ezáltal saját gazdasági növekedésük és fenntartható fejlődésük irányítói lehessenek. Itt az Európai Unió már demonstrálta ez irányú határozott elkötelezettségét, és a 2007 októberében megszületett uniós kereskedelemösztönző támogatási stratégia révén szilárd alapot rakott le, amelyre tovább lehet építeni.

Végül hadd mondjam el még egyszer, mennyire nagyra értékeljük a Parlamentnek az ezek iránt a javaslatok iránt tanúsított érdeklődését.

  Helmuth Markov, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, a fejlesztési együttműködés és a kereskedelem rendszerint a legfontosabb külső erők, amelyek hozzá tudnak járulni egy ország fejlődéséhez. A fejlődő országok számára biztosított, nem viszonosságon alapuló tarifális preferenciák rendszere fontos és nemzetközileg elismert eszköz, amelyet az Európai Unió már sok éve használ.

Jelenleg háromféle rendelkezés van hatályban. Az első az általános rendelkezés, amely minden kedvezményezett országra érvényes.

A második a GSP-plusz ösztönzőrendszer, amely további kedvezményeket nyújt azoknak az országoknak, amelyek az emberi- és a munkajog, a környezetvédelem, a kábítószerek elleni küzdelem és a felelős kormányzás területén bizonyos nemzetközi szabványokat alkalmaznak.

A harmadik a legkevésbé fejlett országok számára kialakított különleges rendelkezés, amely elméletileg az EU belső piacához biztosít nekik vám- és kvótamentes hozzáférést, a „Fegyveren kívül minden!”. Személyes véleményem szerint teljességgel végzetes, hogy még mindig nincs olyan jogilag kötelező rendelet, amely megtiltaná a fegyverexportot ezekbe az országokba az Európai Unióból.

A kereskedelmi preferenciák mindegyike hiábavaló, ha erőszakos konfliktusok elpusztítják egy működő nemzetgazdaság alapját.

A szóban forgó jelentés szerint a 2009 januárjától 2011 decembere közötti időszakra szóló GSP-rendszerre adott bizottsági javaslatot a következő pontok mentén lehetne továbbfejleszteni:

Először is, az alkalmazás és a hatékonyság javítása. Ideértendő a módosítási és tesztelési határidő háromról egy éves időszakra való csökkentése is.

Másodszor a reformfolyamat szabályainak oly módon való kialakítása, hogy abban a kedvezményezettek is a megfelelő módon részt vegyenek.

Harmadszor a WTO többoldalú keretével, és ezáltal természetesen a dohai fejlesztési forduló célkitűzéseivel való összhang. Ha ezek között rangsorolni kell, az EU kereskedelmi politikai eszközeinek a fejlesztési képességére vonatkozó szükséges hatásvizsgálattal együtt az első helyen az a tény áll, hogy az EU származási szabályainak a reformja egy időben zajlik az új GSP-rendszer hatályba lépésével, illetve és mindenekelőtt az, hogy a kedvezményezett országoknak szóló követelményeket kiigazítják. Ezért eszembe jut például a régióközi vagy a régiókon átívelő kumuláció lehetősége. Ez azt jelenti, hogy egy regionális, de határokon átívelő termelési folyamat során előállított termék nem marad ki a GSP-ből értelmetlen származásiország-szabályok miatt.

Negyedszer, szükség esetén, biztosítani a jelenleg hatályos rendelet végrehajtásának és adaptációjának demokratikus és parlamentáris ellenőrzését. Szeretném itt megjegyezni: üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság bevonta most a Parlamentet a konzultációs folyamatba, de a Parlamentnek a jövőben ezekben a kérdésekben meglehetős rendszerességgel kell majd közös határozatokat hoznia. Ezek alapján azt feltételezem, hogy a módosításainkat a Bizottság ezúttal komolyan fogja venni, ahelyett, hogy nagyvonalúan átsiklik felettük, mint két évvel ezelőtt, a reformról szóló saját kezdeményezésű jelentés esetében.

Egy észrevétel a GSP-plusz ösztönzőrendszerhez: az emberi jogi helyzet és a felelős kormányzás kiértékelésénél – nem csak a kereskedelmi kapcsolatokban –, úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a különböző országokat ne eltérő mércével mérjük. Ugyanakkor teljesen egyértelmű az is, hogy a kereskedelmi preferenciák hirtelen elhagyásának katasztrofális következményei lehetnek egy fejlődő ország lakosságára, sőt, az emberi jogi helyzetre is.

Az arról való határozatot, hogy a jelenlegi rendelet mellékletében meghatározott nemzetközi megállapodásokat mennyire jól vagy rosszul hajtják végre, illetve hogy a preferenciákat el kell-e hagyni, azt nagyon körültekintően kell tehát megvizsgálni.

Szeretném támogatni az itt előterjesztett 37. módosítást, amely egy fontos kitételre emlékeztet bennünket: minden lehetőséget meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy azok az országok, amelyek nem tartoznak a legkevésbé fejlett országok közé, és nem írtak alá semmilyen gazdasági partnerségi megállapodást, hozzájuthassanak egy új kereskedelmi programhoz, amely olyan kereskedelmi preferenciákat kínál nekik, amelyek legalább a Cotonoui Megállapodásban foglaltaknak megfelelnek.

Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni az együttműködést és a kompromisszumkészséget minden előadótársamnak és a Fejlesztési Bizottságnak – és az ott ülő Filip Kaczmareknek. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ezt a jelentést képes volt egyhangúan elfogadni, úgy, hogy az a Fejlesztési Bizottság véleményét is tartalmazta.

A Tanács, a Bizottság és közöttünk nagyfokú egyetértés mutatkozott – rendszeres eszmecseréket folytattunk –, és ennélfogva remélem, hogy a rendelet a tervek szerint a megfelelő időben hatályba tud lépni, illetve a jelenlegi és az új preferenciaperiódus között nem lesznek egyenlőtlenségek.

  Filip Kaczmarek, a Fejlesztési Bizottság véleményének az előadója. − (PL) Elnök úr, a nemzetközi közösség a kereskedelemre mint a fejlesztés alapvető tényezőjére tekint. A globális szegénység felszámolásához vezető úton egy nagyon fontos állomás a fejlődő országok aktívabb bevonása a többoldalú kapcsolatokba. Az általános tarifális preferenciarendszer ennélfogva nem segíti az EU kereskedelmének a fejlődését. Elsősorban a fejlődő országok támogatását szolgálja, ideértve a legkevésbé fejlett országokat. Ebből következően a fejlődő országokban a szegénység csökkentése, valamint a fenntartható fejlődés és a felelős kormányzás előmozdítása, illetve az ezredfordulós célkitűzések végrehajtása kellene, hogy a rendszer fő célkitűzései legyenek.

A Fejlesztési Bizottság előadójaként szeretném hangsúlyozni, hogy Markov képviselő úr jelentése nagyon jó, és szeretném megköszönni mind az előadónak, mind a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, hogy elfogadták a Fejlesztési Bizottság véleményét. Ez a két bizottság nem mindig tudott ilyen egyetértésben együttműködni, mint ahogyan ez a mostani esetben megnyilvánult, és ezért szeretnék őszintén köszönetet mondani.

A közösen a legfontosabbnak felismert kérdések közül néhány: megerősíteni a Parlament szerepét a rendszer döntéshozatali folyamatában – az átláthatóság, jogbiztonság és a demokratikus ellenőrzés növelése érdekében; megkönnyíteni a származási ország elvének bevezetését – a preferenciák alkalmazásának optimalizálása érdekében, például a régióközi kumuláció útján, amely ugyanakkor a szegényebb országok regionális együttműködését is elő fogja segíteni; egyenlő bánásmódban részesíteni minden GSP-plusz jelölt országot, tekintet nélkül arra, hogy mikor felelnek meg a rendszer kritériumainak, és végül, de nem utolsósorban elkészíteni a rendszer hatásának eddigi legátfogóbb, legteljesebb és legrészletesebb elemzését a 2013–2014-re vonatkozó következő felülvizsgálat előtt.

A Parlament szeretné tudni, milyen hatása van a rendszer működésének. A legfontosabb ezek közül is az, hogy a tarifális preferenciarendszer mennyiben segíti elő a szegénység csökkentését.

  Godelieve Quisthoudt-Rowohl, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az a rendszer, amelyről jelenleg vitázunk, a szegénység és a visszamaradottság elleni küzdelmet szolgálja. Számomra ebből három pont fontos. Az egyik, mivel valaminek a továbbviteléről van szó: mind a rendszerbe való belépést, mind a belőle való kilépést rugalmasságnak kellene jellemeznie, ha esetleg a paraméterek megváltoznának egy államban. Más szóval: ha egyszer egy állam kedvezményezett volt, mindig is annak kell maradnia? Szerintem nem. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az EU-nak a saját polgárai, munkavállalói és fogyasztói felé is megvannak a kötelességei. A haszonnak kölcsönösnek kell lennie, nem szabad, hogy mindig csak egyoldalú legyen.

A másik: üdvözöljük azt a tényt, hogy az Európai Parlamentet a következő periódus alatt tájékoztatni kell. Ugyanakkor a rendszer kiértékelését is szeretnénk. A kiértékelésnek tartalmaznia kellene a más preferenciális intézkedésekkel, mint például a gazdasági partnerségi megállapodással való összehasonlítást. Reálisan nézve azt mondhatnánk, hogy a statisztikák szerint a szegények és a gazdagok közötti szakadék egyre csak mélyül, az EU sokféle intézkedése és a tagállamok intézkedései ellenére. Vajon a minden bizonnyal jó szándékú erőfeszítéseink még mindig a megfelelő eredményekre vezetnek? Ezt a kérdést tudatosan fel kell tennünk magunknak.

A harmadik, hogy a preferenciális intézkedéseket, mint amilyen a szóban forgó GSP-rendszer is, a következő kritériumokhoz kellene kötni. Itt pedig némi szigorra van szükség. Az első a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása. A második a kedvezményezett országokban a szociális és környezetvédelmi szabványok minimum keretének a meghatározása. Ehhez természetesen segítséget nyújtunk, ami egyértelműen ott áll a jelentésben. Nem kellene ebből kihátrálnunk, hogy a szavunknak továbbra is legyen hitele.

Most pedig hatékony együttműködéséért köszönetet mondok az előadónak.

  Kader Arif, PSE-képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor a Parlament véleményt mondott a GSP 2005–2008 közötti időszakban történő alkalmazásáról, a Bizottság nem látta jónak, hogy a javaslatokat beleillessze a saját jelentésébe. Mi azonban most is ugyanazok a prioritások mellé tesszük le a voksot, különösen pedig amellé, hogy a Parlamentnek több beleszólást kell kapnia a különböző GSP-rendszerek elosztásába és ellenőrzésébe.

A civil társadalom képviselőinek, és különösen a szociális partnereknek a szerepét szintén meg kell erősíteni. Ők nagyon értékes információforrást jelentenek annak ellenőrzésekor, hogy a GSP-plusz elosztását szabályozó fő egyezményeket végrehajtották-e. Ezzel kapcsolatban örömmel nyugtázom, hogy az új rendelet szigorúbban veszi a felelős kormányzás rendelkezéseinek a tiszteletben tartását, ami a munkavállalók jogait, az emberi jogokat és a környezetvédelmet illeti. Az Uniónak hinnie kell az általa képviselt értékekben, és a kereskedelmi partnereit arra kell ösztönöznie, hogy ne csak ratifikálják az egyezményeit, hanem konkrétan végre is hajtsák.

Ezért kérjük a Bizottságot, hogy illessze be az egyik javaslatunkat a jelentésbe, mivel az elengedhetetlen ahhoz, hogy a GSP-plusz továbbra is ösztönzőként érvényesülhessen. Jelenleg az az ország, amely nem alkalmas a GSP-pluszra 2009-től, annak 2012-ig, a következő rendelet bevezetéséig kell várnia, hogy újra jelentkezhessen. Szeretnénk azt elérni, hogy minden évben lehessen új jelentkezéseket benyújtani azért, hogy a fejlődő országokat a GSP-plusz előnyeihez való hozzájutás minél hamarabb ösztönözze ezeknek az egyezményeknek a végrehajtására.

Végül szeretnék mindenkit emlékeztetni a származási szabályok reformjának szükségességére annak érdekében, hogy egy globális, egyszerűsített és harmonizált rendszer alakuljon ki, amely a regionális együttműködés megerősítésén alapul, amely továbbra is az elsődleges küldetése. A nemzeti hozzáadott-érték számításaikor figyelembe kell venni a szegény országok helyzetét, amelyek nem tudják élvezni a rendszer előnyeit, ha a származási szabályok túl korlátozóak. A GSP-vel az Uniónak nem csak arra van módja, hogy a fejlődő országok világkereskedelembe való integrációját előmozdítsa, hanem a felelős kormányzást is terjesztheti.

A Parlament javaslatai mindkét téren lehetővé tennék az előrelépést. Reméljük, hogy a Bizottság beépíti őket a jelentésbe.

  Seán Ó Neachtain, a UEN-kéviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, az EU-ból származik a harmadik világnak nyújtott pénzügyi segítség legnagyobb része. A harmadik világbeli országoknak azonban többre van szükségük, mint pusztán a pénzre. Borzasztóan fontos, hogy ezeknek az országoknak a gazdasága fejlődjön és megerősödjön. Jómagam nagyon támogatom az Európa, valamint az Afrika, a karibi-térség és a csendes-óceáni országok közötti kereskedelmet.

Nem tudok egyetérteni a genfi világkereskedelmi tárgyalásokkal. A felkínált megállapodás semmiképpen sem fog kedvezni az európai mezőgazdaságnak, nem fogja segíteni az európai élelmiszerbiztonságot – vagy legalábbis az írországit biztosan nem. Persze nem mi vagyunk az egyetlen elégedetlenkedők. Amerika is elégedetlen. És a világkereskedelemben részt vevő 152 ország közül úgy tűnik, hogy csak kettő elégedett.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy üdvözöljem az ír gazdaszövetség döntését, amellyel elfogadja és támogatni fogja a lisszaboni szerződést. Körülbelül egy hét múlva tartják Írországban a szerződésről szóló népszavazást. Azt is szeretném elmondani, hogy szeretnénk, ha engedélyeznék és elfogadnák a szerződést, hogy erősebbek lehessünk, és egységesebben lépjünk fel a világkereskedelmi tárgyalást is magában foglaló folyamatban.

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a felszínen támogatnom kellene ezt a jelentést, amely az alulfejlett nemzeteket kívánja segíteni. Végül is, Nagy-Britannia nemzetközösségi preferenciális rendszere hatalmas előnyökkel járt a Brit Nemzetközösség kevésbé tehetős tagjai számára, no de nem hiszem, hogy most arról akarnak hallani, hogy egy gonosz poszt-imperialista hatalom valójában hogyan is támogatta szegényebb szomszédait.

A baj az, hogy az uniós programok végül mindig az eredeti céllal ellentétes hatást váltják ki. A közös halászati politika amely eredetileg a halállomány megőrzését célozta, tragédia, amelynek eredményeképpen az EU, e Ház szavazatai segítségével engedélyeket adott ki uniós halászflottáknak, hogy az egyik harmadik világbeli ország vizei után a másikon portyázzanak, így szegénységet és éhezést okozva ott, ahol eddig legalább az életben maradás biztosított volt. A fölöslegesen nagy mennyiségben előállított cukor a harmadik világban landol, ami helyett inkább vissza kellene fogni az európai termelést, nem pedig jobban felhasználni. Az adófizetőink pénzéből évente 18 millió eurót rossz minőségű uniós dohány gyártására fordítottak, és a dohányt végül ott rakták le, ahol a legtöbb kárt okozta. Most pedig azt halljuk, hogy ebből a pénzből dohányzásellenes kampány lesz, nem pedig harmadik világbeli segély.

Az uniós segélyprogramok a klasszikus példái annak, amikor amit az egyik kézzel adunk, a másikkal visszavesszük. A KAP korlátozza az importot, ami visszaveti a fejlődő nemzeteket, de ugyanakkor a fölösleget a harmadik világban pakolja le. Így a szegény helyi gazdák kiszorulnak a kereskedésből, így pont azok alól az országok alól rántjuk ki a talajt, amelyeken a GSP segíteni kíván. Az élelmiszerárak olyan mértékben szabadultak el, hogy a volt szovjet vezető, Mihail Gorbacsov élelmiszerforradalomra figyelmeztet. Mindenezek közben az EU bioüzemanyaggal kapcsolatos célkitűzéseket népszerűsít, amelyek a harmadik világban jobban hatással vannak az élelmiszer-előállításra, mint bárhol máshol.

Tehát ez a Ház mondhat szépeket arról, hogy az uniós GSP-program hogyan fog a kevésbé fejlett országok segítségére sietni, de igazság szerint az uniós politikák csak azt szavatolják, hogy a szegények szegények, az éhesek éhesek és a kevésbé fejlett országok pedig fejletlenek maradjanak.

  Daniel Varela Suanzes-Carpegna (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretném megismételni, mennyire fontos az általános tarifális preferenciarendszer (GSP) a kedvezményezett országok gazdasági és kereskedelmi fejlődéséhez.

A Parlament módosításai nagymértékben javították a rendeletre irányuló javaslatot, amely a 2009–2011 közötti időszakra érvényes lesz. Olyan szempontokat helyeztek előtérbe, amelyek javíthatnák a kedvezményezett országok számára a rendszer használatának a feltételeit, mint például az Európai Unió általi technikai segítségnyújtás, amely a GSP kereskedelmi előnyeinek a jobb kihasználásában lényegi elem.

Szintén érdemes rávilágítani arra lehetőségre, hogy néhány ország a fenntartható fejlődésért összeállított speciális ösztönzőrendszerbe való felvételre, a GSP-pluszra jelentkezhet, amely előnyösebb, és mi több arra, hogy ezt minden évben megtehetik. Úgy gondolom azonban, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elfogadott módosítások közül néhány túl messzire megy.

A 8. módosítás, arra lehetőségre vonatkozóan, hogy azok az országok, amelyek az exportoknak nem a végső haszonélvezői, beléphetnének a kedvezőbb GSP-pluszba és a „Fegyveren kívül mindent!”-programba, végzetes lehet néhány olyan ország számára, amelyik valóban megérdemli, hogy e két rendszernek a haszonélvezője legyen. Általában véve nagyobb zűrzavart tudna kelteni a GSP és a származási szabályok alkalmazásában. Ez egy olyan kérdés, amelyet a származási szabályok következő felülvizsgálatára kellene hagyni.

Véleményem szerint arra is szükséges rávilágítani annak a fontosságára, amint azt már néhány kollégám meg is tette, hogy az Európai Bizottság tanulmányokat készítsen, amelyekben a kedvezményezett országokban a GSP hatását méri fel. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a tanulmányok a középpontjában tisztán a kereskedelmi szempontoknak kellene állniuk, és a rendelet érvényén kívül eső területekkel nem kellene foglalkozniuk.

Végül szeretnék rámutatni, mintegy a bizottság elnökének, Markov képviselő úrnak a visszhangjaként, hogy a módosításaink megerősítik az Európai Parlament szerepét a rendelet alkalmazásában. Amiről szó van a rendeletben, az az Európai Parlamentnek a kereskedelmi politikában a jövőben betöltött szerepe, miután elfogadják a lisszaboni szerződést, amiről remélem, hogy úgy is fog történni.

  Erika Mann (PSE). – Elnök úr, csak egy igen rövid észrevételt szeretnék tenni a biztos asszonynak. A biztos asszony joggal említette, hogy a GSP-plusz a fenntartható fejlődésről szól, és kapcsolódik, ahogy azt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke mondta, az ezredfordulós célkitűzésekhez. Ez nagyon fontos, és jól emlékszem, amikor az első alkalommal vitattunk meg egy ilyen jellegű rendszert, hogy azt mondtuk, ki kell értékelni és újraértékelni majd, mennyire értékes az illető országok és a saját magunk számára.

Egy téma van, amelyre hangsúlyosan fel szeretném hívni a figyelmet, és amely a jövőben lehet, hogy egyre bonyolultabbá és nehézzé válik. Ez azokkal az országokkal kapcsolatos, amelyek a rendszeren belül működnek, de összetett a környezetük. Például Sri Lanka, amely nagyon szeretné elérni a célokat, de sok feltétel miatt – és itt nem bocsátkoznék részletekbe – lehet, hogy nem lesz képes rá.

Nem a rendszer megváltoztatása mellett érvelek. Csak azt szeretném kérni a Bizottságtól – ahogyan azt már Kader Arif kollégám is megtette –, hogy legyen nagyon körültekintő minden egyes eset kiértékelésénél. Megkérném Önt, hogy jöjjön vissza majd a bizottságunkhoz, és a Külügyi Bizottsághoz, amikor elvégezték a kiértékelést, és azután kérem, jöjjön vissza ide, a Házba, hadd értékeljük ki azt a kérdést, amelyet említettem, és hadd cseréljünk eszmét róla.

  Christofer Fjellner (PPE-DE). – (SV) Hadd mondjam el elöljáróban, hogy véleményem szerint az általános preferenciarendszer nagyszerű eszköz a fejlesztésre, mivel nagyon egyértelműen köti össze a kereskedelmet és a fejlesztést, tarifális kedvezményeket nyújt, és ennélfogva hozzáférést biztosít az európai piacokhoz azon országok számára, amelyek erőt fejtenek ki ezért. Fontos is, hogy fejlesztési eszközként használjuk.

Ez most egy technikai felülvizsgálat, és fontos, hogy ne rontsuk tovább a helyzetet azok számára, akik a leginkább rászorulnak a fejlesztési segélyekre, hanem éppen ellenkezőleg, a fejlesztési dimenziót erősítsük. Úgy gondolom, hogy sokféle szempontból ez a felülvizsgálat kitűnően ellátja ezt a feladatot, és az eszközt a megfelelő irányba viszi tovább, de nem igazán hatol a dolog legmélyére.

Vietnamra gondolok példának okáért. Vietnam fő bevételét egyfajta termékcsoport alkotja, nevezetesen a cipő. Mint azt Önök is kétségkívül tudják, a GSP-rendszernek van egy küszöbértéke, amelynek értelmében egy országnak az exportja értékének az 50%-ánál többet kell elérnie ahhoz, hogy a GSP-státust megkaphassa. Jelen pillanatban Vietnam 50% alatt van. Ez pedig miattunk van, Európa miatt – és ennek tudatában kell lennünk –, mivel mi különösen is a cipőexportra kirótt tarifákkal büntettük Vietnamot. Ettől függetlenül az ország továbbra is nagymértékben a cipőexportra épít, és így nem kevésbé a vietnami szegény sorsú nőkre.

Így tehát azon gondolkodom, vajon miért nem tarthatják meg a preferenciát? Végül is csak 3,5%. Nem arról van szó, hogy veszítenek, hogy teljes vámmentes hozzáférést kapnak, egyszerűen csak valamivel alacsonyabb tarifákat. Mindemellett, a jövőben szabadkereskedelmi megállapodást fogunk kötni Vietnammal. Vagyis miért dobjuk ki őket most, amikor éppen bevenni készülünk őket, és miért ne olvasszuk be az exportokat egy szabadkereskedelmi megállapodásba?

Tehát remélem, hogy a jelentkezések következő időszakában figyelmet szentelnek majd ennek, hogy egy ország se kerüljön ebbe a helyzetbe, ebbe a kilátástalan bizonytalanságba, amelybe szerintem most mi kényszerítjük Vietnamot a GSP-rendszerben..

  Francisco Assis (PSE). – (PT) Az általános preferenciarendszer kulcsfontosságú kereskedelmi politikai eszköznek bizonyult a fejlesztés előmozdítására és a szegénység felszámolására a világ legsebezhetőbb országaiban és régióiban azáltal, hogy fokozatosan egyre integrálják őket a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe.

Amint az már itt is elhangzott, az Európai Unió háromféle módon segíti elő ezt a bizonyos fejlesztést. Legnagyobbrészt a hatályban lévő mechanizmusok jól működnek, de természetesen lehetne még őket tovább finomítani, és az Európai Parlamentnek aktív részvételével kell arról gondoskodni, hogy ez a finomítás valóban meg is történjen. A jelentés egyértelműen ezt célozza meg legnagyobb részben.

A benne foglalt javaslatok olyan fontos kérdésekben mint a származási szabályok reformja és tisztázása, három vonatkozásban is nagyon lényegesnek tűnnek, a regionális összefogás elvének előmozdítása, a jelenleg zajló dohai forduló tárgyalások kimenetele hatásának a felmérése, valamint a legkevésbé fejlett országok számára a még több technikai segítségnyújtásra való felhívás, hogy ebből a segítségből a legtöbbet fordíthassák a javukra.

A fentiek mind egy irányba mutatnak: ezeket az eszközöket hasznosabbá kell tenni a legszegényebb országok számára, és így döntő módon járulni hozzá ahhoz, hogy végső céljukat, a visszamaradottság, a szegénység és a teljes igazságtalanság leküzdését elérjék, amelyet még mindig az alulfejlettség okoz a világban.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, sok más ma felszólalt kollégámhoz hasonlóan, üdvözlöm a módosításokat, amelyek célja javítani a Bizottság javaslatait az előadó javaslataival összhangban. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban nem sűrűn fordul elő, hogy ezt mondhatjuk, és ilyesfajta egyetértés uralkodik a pártok között. A javaslat lényege, hogy egy hatékonyabb rendszert állítsunk elő, amely jobban megfelel a kedvezményezett országok igényeinek, dolgozzuk ki egy jobban szabályozott reformfolyamat szabályait, biztosítsuk, hogy a rendelet összhangban legyen a demokratikus ellenőrzéssel és a parlamentáris ellenőrzéssel, összhangba hozzuk a GSP-rendszert a WTO-val és a dohai fordulóval, illetve javítsuk a GSP átláthatóságát.

Ebben a szellemben szeretném sürgetni kollégáimat, hogy támogassanak egy, a tényleges kereskedelemre felhívó frakcióközi globális kampányt, amelynek Abdi Abdirahmannal, a kelet-afrikai törvényhozó gyűlés képviselőjével a társelnöke vagyok. Öt pontban intézünk felhívást a világhoz: töröljük el az agrártámogatásokat; liberalizáljuk a származási szabályokat; hagyjunk fel a közvetlen költségvetési támogatások útján a korrupt kormányok támogatásával, és helyezzünk nagyobb hangsúlyt a kereskedelemhez nyújtott segítségre, hogy beruházhassunk olyan dolgokba, mint az infrastruktúra; valamint ösztönözzük az alacsony jövedelmű országokat, hogy számolják fel az egymás közötti akadályokat.

Ugyanakkor a szegényebb országok kormányait is fel kellene hívni arra, hogy az alapvető javak tekintetében tegyék meg ugyanezt. Erkölcsileg rossz az, ha a szegény embereknek a kormányzati importtarifák miatt többet kell fizetniük az élelmiszerért és a gyógyszerért. Igen, az EU-nak meg kellene nyitnia a piacait, de ezt a jó szándékot sok esetben aláaknázza az, ha más kormányok tisztán ideológiai okokból korlátozzák a hozzáférést, és magasan tartják az árakat.

Tehát mindannyiunknak együtt kell működnünk az olyan kereskedelmi tarifák leküzdéséért, amelyek kilátástalan helyzetbe kényszerítik a szegényeket. Véget kellene vetnünk az olyan kormánytámogatásoknak, amelyek a zsarnokságot ösztönzik, és mindig azokat kellene a barátainknak tekintenünk, akik a saját munkájuk segítségével akarnak a szegénységtől megszabadulni, mert ők fogják a mi segítségünkkel a világ éhezését megszüntetni.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, a mai vita tárgyát a következő három évre a fejlődő országoknak adott preferenciális vámtarifák változásai képezik. Teljes mértékben támogatom Helmuth Markovnak a jelentésében tett, nagyobb rugalmasságra való felhívását. Quisthoudt-Rowohl képviselő asszony módosításai is fontosak. Az Európai Bizottságnak egy sokkal részletesebb elemzést kell késztenie az általános tarifális preferenciáknak a fejlődő országok gazdaságaira tett hatásáról, és meg kell vizsgálnia az európai gazdaságra, valamint a fogyasztóvédelemre gyakorolt hatását is. A legszegényebb országok fejlesztését nem csak a GSP, hanem a nem tarifális intézkedések, a humanitárius segélyek, vagy – éppen ellenkezőleg –az emberi jogok vagy nemzetközi megállapodások súlyos megsértése tekintetében kivetett szankciók is befolyásolják. Ebből következően ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy komoly és mélyreható elemzések készüljenek el mindezen intézkedéseknek a fejlődő országokra gyakorolt hatásáról. Csak az eredmények ismeretében kellene majd módosítanunk a tarifákat, nagyobb rugalmassággal, mint ahogy azt most tesszük. És ennek nem egy elszigetelt folyamatnak kellene lennie. A módosításokat össze kellene hangolni az összes többi intézkedéssel. Azon is javítanunk kellene, ahogyan a fejlesztési politikánkat az USA-val és más országokkal összehangoljuk.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, amennyiben a tevékenységünk célja a szegénység csökkentése a harmadik országokban, illetve gazdasági integráció, akkor ennek az Európai Unió tarifális preferenciarendszere a megfelelő útja. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nélkülözhetetlen a vámtarifarendszer maximális átláthatóságát kiharcolni.

Ezért vélem úgy, hogy szükséges a folyamatot ellenőrizni, és érdemes lenne minden egyes szakasz végén folyamatos viták során megnézni itt, a Házban az éppen végrehajtott megoldások eredményeit.

  Neelie Kroes, európai biztos. − Elnök úr, nagy hatással voltak rám a tisztelt képviselők érdekfeszítő kérdései, különösen is az, hogy majdnem mindegyik nagyon konstruktív. Mindenki részt vesz az egész folyamatban, és mindent megtesz azért, hogy egy jó javaslat készüljön el.

Biztosíthatom Önöket afelől, hogy Peter Mandelson figyelmet fog szentelni az Önök hozzászólásainak – ahhoz semmi kétség nem férhet –, és hogy komolyan fogja venni a módosításokat, és nem fogja azokat figyelmen kívül hagyni. Kicsit jobban ismerem Petert. Ő nem az a fajta ember, aki figyelmen kívül hagyna ilyen javaslatokat és gondolatokat, hanem szeretné mindkét oldalt megvizsgálni – a fejlődő országokon segíteni (különösen a legkevésbé fejletteken, ahogyan Filip Kaczmarek említette) ez az, amit ő szem előtt tart. Ugyanakkor a cél egyszerre objektívnak és kiszámíthatónak lenni.

Azzal kapcsolatban, hogy Mann képviselő asszony meghívott, hogy visszajöjjek (és gondolom, hogy nyilván Peter Mandelsonra gondolt, hogy visszajöjjön, noha én is szívesen visszajövök), biztos vagyok benne, hogy el fogja fogadni a meghívást.

Ó Neachtain képviselő úr egy átfogóbb megvilágításba helyezte a kérdést, magam elégedett vagyok a genfi WTO-tárgyalásokkal. Peter Mandelsont nem fogják meglepetésként érni a tisztelt képviselő úr nézetei. Syed Kamall sürgetett bennünket, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és azok barátai legyünk, akik akarnak tenni. Még egyszer köszönök minden javaslatot.

A tervezet a Tanácsnál van, ahol a tagállamok reagálni fognak a Parlament módosításaira, hogy biztosítsák a GSP-re vonatkozó stabilitási irányelvek elkészülését a 2005–2015 közötti időszakra.

Hogy a Bizottság vajon miért is nem vezet be jelentékenyebb változásokat? Egyéves működés után nagyon korai még minden bizonytalanságot eloszlató megfigyeléseket tenni, de erre még minden bizonnyal vissza fogunk térni.

Filip Kaczmarek és Jean-Pierre Audy kérdéseivel kapcsolatban: a rendszer végső célja valóban az oktatás és a szegénység felszámolása. Ezzel egy időben az EU ösztönzőt nyújt a fenntartható fejlődésre, a felelős kormányzásra és az emberi jogok tiszteletben tartására, éppúgy mint a munkaviszonyok javítására és a gyermekmunka visszaszorítására.

A támogatással kapcsolatban: a GSP tarifális prefenciák a fejlett országok piacaira való bejutást kínálják. A támogatási programok az Unió közös kereskedelem-támogatási stratégiája alá tartoznak, amely egyéb célok mellett a GSP előnyeinek a kihasználását lehetővé teszi a fejlődő országok számára.

Mann képviselő asszony és Fjellner képviselő úr Sri Lankát említették. Jelenleg Sri Lanka a GSP-plusz kedvezményezettje. Nincsenek arra utaló jelek, hogy a jövőben az ország kiesne a GSP-rendszerből. Minden egyes ország helyzetét körültekintően, átláthatóan és a rendeletek előírásainak megfelelően mérjük fel. Az egyik kérdés azzal volt kapcsolatban, hogy a GSP-pluszra lehet-e majd gyakrabban jelentkezni, mint háromévente egyszer – nos, ezt már érintettem –, szóval egyezzünk meg, legyen rugalmas a jelentkezés, de ne ragaszkodjunk az egy évhez.

Mann képviselő asszony azt kérdezte, hogyan fogják a GSP-plusz alkalmazását kiértékelni. A GSP-plusz támogathatósági követelményeinek való megfelelés ellenőrzésének és kiértékelésének két forrása lesz: egyrészt azon ellenőrzési mechanizmusok által összegyűjtött információk, amelyek a megfelelő nemzetközi szervezetek, például az ENSZ, az ILO és más szervezetek égisze alatt születtek, másrészt a magukban az egyezményekben hangsúlyozott és az ezek által a szervezetek által nyilvánosságra hozott monetáris mechanizmusok. Ez biztosítja majd a világos és pártatlan felülvizsgálati folyamatot.

Szeretném megválaszolni Kader Arif kérdését, amely arról szólt, hogy hol áll a Bizottság a GSP-plusz kedvezményezett országokban az emberi jogi egyezmények és a kapcsolódó normák végrehajtásával. Biztosíthatom Önt afelől, hogy a Bizottság szoros figyelemmel kíséri a jelenlegi GSP-plusz kedvezményezettek fejlődését abban a vonatkozásban, hogy megfelelnek-e a GSP-plusz szempontjából lényeges nemzetközi egyezményeknek.

Szeretném csak Salvador példáját felhozni (amely GSP-plusz-kedvezményezett ország, amint azt Önök is tudják), amellyel kapcsolatban a Bizottság az uniós tagállamokkal konzultálva nemrégiben vizsgálatot indított, hogy az ország megfelel-e a GSP-pluszban vállalt kötelezettségeinek. Biztosíthatom Önöket afelől, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások megfelelő végrehajtását a Bizottság prioritásként kezeli. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a GSP-plusz kedvezményezettjei megfelelnek-e a vállalásaiknak, és ezek a kérdések az illető országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatainkban rendszeresen előfordulnak.

Az új GSP származási szabályokkal kapcsolatban és hogy hogyan fognak hozzájárulni a GSP céljaihoz: ez a kérdés a származási szabályok általános széles körű reformjával összefüggésben éppen most van vita alatt. Ezt az Adó- és Vámügyi Főigazgatóság vezényli, így Kovács biztos úr az illetékes benne. A cél az, hogy a szabályokat fejlődéspártibbá tegyük, és hogy a folyamatot a fejlődő országokkal konzultálva irányítsuk.

Az utolsó pont vietnami cipőre vonatkozik, ami az egyik példa volt. A kizárás – vagy átsorolás, hiszen ez a korrekt kifejezés a 12. áruosztályba tartozó vietnami termékekre (most a 2009–2011 közötti időszakra javasolt GSP-rendelet kedvezményei közül a kombinált nómenklatúra „lábbeli” tételéről beszélek) – kérdésének teljes figyelmet szentel az összes illetékes bizottsági szolgálat. A Bizottság Vietnammal szoros kapcsolatban maradt, hogy minden szükséges segítséget és szaktudást a rendelkezésére tudjon bocsátani.

Vietnamnak a 12. áruosztállyal kapcsolatos átsorolása annak az eredménye, hogy a GSP rendelkezéseit szűken értelmezve és objektív módon alkalmazták, és azt tükrözi, hogy ezeknek a termékeknek a vietnami exportja versenyképesebb a közösségi piacon. Továbbá, Vietnam sikeresen diverzifikálta az exportját. Ez pozitívum, és azt jelenti, hogy a lábbeli már nem olyan domináns benne. Ez pedig egy másik, jelentős mutatója az egyre növekvő versenyképességnek. Így tehát a Vietnam átsorolására adott bizottsági javaslat kiterjedt objektív és statisztikai elemzéseken alapszik, amelyet ugyanúgy alkalmazunk minden GSP-plusz-kedvezményezettre.

  Helmuth Markov, előadó. − (DE) Elnök úr, azt mondhatjuk, hogy a Ház többségében egyetért abban, hogy a GSP-plusz rendszer nagyon pozitív. De azért természetesen szívesen feltettem volna a kérdést a Bizottságnak vagy Peter Mandelsonnak, aki most nincs itt, hogy hogyan gyakorolna nyomást például az Andok országaira, két olyan országra, amelyek nagyon szeretnék megtartani a GSP-t, hogy a partnerségi és társulási megállapodások részeként kössenek szabadkereskedelmi megállapodást. Ecuador és Bolívia szeretnék a GSP-pluszt megtartani. Nekünk tudnunk kell majd erre lépni valahogyan. Ez valóban ér majd el fejlődést náluk.

A második kérdés, hogy gondolkodjunk-e a GSP-plusz rendszer továbbfejlesztésén GSP++ rendszerré. Az előttünk álló kihívások egészen újak. Klímaváltozás, dráguló élelmiszerárak. Új bekezdések, illetve kiértékelési szabványok bevezetését mindenesetre fontolóra vehetnénk. Örömömnek adok hangot, biztos asszony, hogy Sri Lanka tárgyában olyan egyértelműen nyilatkozott, mert többek között ez is aggasztotta a bizottságomat, és Mann képviselő asszony eltökéltsége megint meghozta a gyümölcsét.

Végül újra köszönetet mondok mindazoknak, akikkel együtt dolgoztam. Szívesen működtünk közre. Azt hiszem, egy kis lépéssel megint előrébb jutottunk, és hogy a GSP-plusz rendszer az Európai Unió kereskedelmi megállapodásai részeként nagyon értékes és szükséges. Azt is gondolom, hogy nem kell mindig kizárólag a szabadkereskedelmi megállapodásokra összpontosítanunk.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) A Stabilitási és növekedési Paktum (SGP) megalakulása óta az EU kereskedelmi és fejlesztési politikáinak egyik legfontosabb eszköze. Az EU és az SGP fejlesztési politikájának egyik legkimagaslóbb célja, hogy hozzájáruljon a szegénység csökkentéséhez, a fenntartható fejlődés valamint a jó kormányzás támogatásához, melyek mind olyan alapelvek, melyeket az olyan nemzetközi egyezmények és eszközök, mint például a Millenniumi Deklaráció, Riói Deklaráció - 1992, OIM-1998 Deklaráció elfogadnak.

1971-ben az SGP alkalmazásával az EU elősegítette a fejlődő és kevésbé fejlett országokkal folytatott nemzetközi kereskedelmet, biztosítva azoknak a nemzetközi egyezmények betartásához szükséges technikai segítséget, valamint kiépítve a szükséges intézményi és szabályozói kereteket, hogy kihasználhassák a nemzetközi kereskedelem és az SGP előnyeit. Ezzel egyidőben visszaigazolt értesítést és az EP értesítését követően az EK alkalmazhatja a kedvezmények időszakos visszavonásának szankcióját azoknál az országoknál, melyek megszegik a kedvezményezettek listájába tartozás kritériumait.

A jelentés kihangsúlyozza a nyilvános konzultációs folyamat fontosságát, a megcélzott kedvezményezettek részvételét és az EP demokratikus irányításának konszolidációját.

Mivel mind az SGP, mind pedig a kedvezményezett országok listája háromévente felülvizsgálatra kerül, felkérjük a Tanácsot, hogy ne késlekedjen azok benyújtásával, hogy azokat az EP jóváhagyhassa, és így elkerülhetők legyenek a nemzetközi kereskedelemben jelentkező kiesések.

Gratulálok az előadónak.