Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 4., Szerda - Brüsszel

23. Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2007. évi munkája (vita) (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Alain Hutchinson jelentése (A6-0175/2008) a Fejlesztési Bizottság nevében, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2007. évi munkájáról (2007/2180(INI)).

  Alain Hutchinson, előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! A Fejlesztési Bizottság számára elkészített jelentésem az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés (JPA) 2007. évi munkáját tekinti át (JPA). Azok, akik Önök közül aktívan részesei a munkának vagy egyszerűen csak érdeklődést mutatnak irányába, tudják, hogy ez nem csupán egy formális vagy szimbolikus struktúra, valójában épp az ellenkezője, mivel a Közgyűlés egyre inkább valódi parlamenti gyűlésként működik. Tagjai egyre jobban elkötelezik magukat mellette, befolyásos emberek keltik hírét, és ennek eredményeképpen egyre növekvő politikai jelentőséggel bír. Ez az első pont melyet ki kívántam emelni.

Ezen Közgyűlés növekvő politikai fontossága abból a tényből is adódik az AKCS és EU országok közti együttműködéshez kapcsolódó alapvető kérdéseken túl, hogy olyan témákat is megvitat, melyek mind az európai, mind pedig az AKCS-országok számára időszerűek. Ez a helyzet például az Unió és az AKCS-országok közt megtárgyalt gazdasági partnerségi egyezményekkel. Ebben a kérdésben a JPA a Kigali Deklarációval megerősítette, hogy az érintett vezetők egyértelműen azt akarják, hogy az Európai Bizottság elegendő időt adjon az AKCS-országoknak ahhoz, hogy megtárgyalják a regionális fejlesztési megállapodásokat. Kigali nem csupán egy olyan lehetőség, amivel rá lehet mutatni arra, hogy valódi ellenállást tanúsítanak ezen megállapodások jelenlegi formájával szemben, hanem egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az ellenállás olyan aggályokon alapul, melyek teljes mértékben legitimek, s melyeket most már megfelelő módon figyelembe kell venni.

Ugyanígy, nem csupán a Közgyűlés munkájában történő részvétel jelenti azt, hogy az AKCS-országokban sok képviselő megtudja, hogy léteznek azon ország-stratégiák, melyek meghatározzák az EU és saját országuk közti együttműködés területeit. Emlékeztetőül szolgál számos képviselő számára az AKCS-országokban arra, hogy időnként a Közgyűlés a demokratikus megnyilvánulás egyetlen lehetséges fóruma.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy 2007-ben tanúi voltunk a civil társadalom egyre nagyobb elköteleződésének az AKCS-országokban – kiváló ülésekkel és kezdeményezésekkel, melyeket az egyes JPA tárgyalások oldalágaként szerveztek meg. Az AKCS-országokban a civil társadalom fejlődésért folytatott harcában a Közgyűlés különös lehetőséget nyújt a tárgyalásokra és megbeszélésekre. E tekintetben az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy mind műszakilag, mind pedig pénzügyileg támogassa ezen szövetségek és civil szervezetek meglétét a JPA munkájában.

Végezetül szeretném kihangsúlyozni, hogy jelentésünkben arra bátorítjuk a JPA-t, hogy erősítse meg a Politikai Bizottsága szerepét. E mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy azt a konfliktus-megelőzés és –rendezés valódi fórumává tegyük, valamint, hogy bátorítsuk az AKCS és az EU parlamenti képviselői, mint választási megfigyelők tevékenységei közti szoros együttműködést az EU választási megfigyelésének keretein belül.

Azt is tudniuk kell, hogy 2007-ben a Közgyűlés Wiesbadenben, majd Kigaliban ült össze. Kilenc határozatot fogadtak el. Az állandó bizottságok négyszer üléseztek: kétszer a megbeszélésekkel párhuzamosan, kétszer pedig azok között, Brüsszelben. Ezek a bizottságok, melyek a határozatok nyomon követéséét felelnek, 2007 óta megszervezték a felelős bizottsági tagok meghallgatását a megfelelő területeken.

A wiesbadeni ülés a különféle jelentéseken kívül elfogadott egy határozatot a darfuri helyzetről is. Egy nagyon konstruktív, sürgős vitára került sor a zimbabwei helyzetről. A bevándorlással, klímaváltozással és az elhanyagolt betegségek gyógyszereivel kapcsolatos munkacsoportok nagyszámú résztvevőt vonzottak, nagy volt irántuk az érdeklődés. A Kigaliban tartott ülés három határozatot fogadott el, melyek megtalálhatók az állandó bizottságok és a bizottságok jelentéseiben, valamint két sürgős határozatot az AKCS-országok természeti katasztrófáiról, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság helyzetéről.

Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Íme. Dióhéjban összegeztem egy hivatalos jelentést, aminek politikai tartalmat kívántam adni annak érdekében, hogy segítsek elmagyarázni az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkáját és hatékonyabban támogatni azt.

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagyon köszönöm, de biztosíthatom, hogy nagyon élvezem az ittlétet, és tudom, hogy kedves kollégám nagyon bánja, hogy nem lehet itt ezen a megbeszélésen. Ez a véleménycsere nagyon közel állt a szívéhez, de biztosíthatom Önöket arról, hogy nem fecsérli az idejét: egy Brüsszelen kívüli fontos megbeszélésre utazik.

A Közös Parlamenti Közgyűlés egyedülálló intézmény. Michel úr a szomszédom a testületi ülésen és ma reggel mindent elmagyarázott nekem a Közgyűlés működéséről, így most már elmondhatom, hogy tudok róla egy keveset.

Említette, hogy a JPA az, ahol a Cotonoui Egyezmény szívében található partnerség lelkületének közvetlen szemtanúi lehetünk, annak, ahogy 156 választott képviselő az Európai Unióból, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokból együttesen megvitatják együttműködésük alapvető kérdéseit. Ez egy valódi észak-déli párbeszéd; egy párbeszéd, amely egyenlőségen és közös tiszteleten alapul, a hagyományos elfogadó-adományozó kapcsolaton túlmenően. Ez a birtoklás és az irányítás parlamenti megtestesülése.

A Közös Parlamenti Közgyűlés az utóbbi évek során formátumában és vezetésében egyre inkább parlamenti jelleget öltött, ezzel tükrözve az Európai Unió és az afrikai, karibi, valamint csendes-óceáni országok közti együttműködés érettségét. A viták egyre nyitottabbak, míg a regionális konfliktusok egyre ritkábbak. Ez valóban figyelemreméltó teljesítmény.

A Közgyűlés valóban egy nyílt politikai párbeszéd keretévé nőtte ki magát, melyben képes olyan nagy érzékenységű és komoly politikai jelentőségű témák megvitatására, mint például a jó kormányzás, hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz, valamint a külföldi közvetlen beruházások, a szakképzett dolgozók migrációja és a gazdasági partnerségi egyezmények hatása.

Hutchinson úr és a Fejlesztési Bizottság kiváló jelentése ékesszólóan mutatja be ezt a fejlődést, és Michel úr és jómagam nevében gratulálni szeretnék az előadó munkájához. Bemutatja az eredményeket és a kihívásokat, valamint feltárja a jövőbeli fejlesztésekben rejlő lehetőségeket.

Az egyik eredmény az a főszerep volt, melyek a Közös Parlamenti Közgyűlés az EPA tárgyalások felügyeletében játszott, biztosítva a kétirányú információáramlást, köszönhetően a vezető tárgyalófelekkel és kedves kollégámmal, Michel úrral e témában folytatott megbeszéléseknek az év során.

Egy másik fontos ugrást az jelentette, hogy a Bizottság átadta a ország- és régió-stratégiákat a Közgyűlésnek. Ez jelzi a Közgyűlés azon képességébe vetett bizalmat, mellyel az egyre nagyobb politikai szerepet játszik, valamint lehetőséget ad arra, hogy az érettség további jeleit is felmutassa.

A parlamenti vizsgálat fokozása érdekében Michel biztos úr arra kérte a bizottsági küldöttséget, hogy adják át ezeket a dokumentumokat a nemzeti parlamentek hozzászólói is az EDF Nemzeti Programengedélyező Tisztviselőjén keresztül a haszonélvező országokban. Amint azt Önök is tudják, a Bizottság ezeket nem tudja közvetlenül átadni, mivel a Cotonoui Egyezmény értelmében a NAO a mi hivatalos kapcsolattartó pontunk a programozás és az EDF-végrehajtás minden kérdésében.

Ezzel egyidőben a JPA titkára is átadta ezeket a dokumentumokat a megfelelő országok képviselőinek a JPA-ban. Így tehát okunk van azt hinni, hogy a nemzeti parlamentek megkapták a tájékoztatást, és kivehetik részüket a fejlesztési programok felügyeletében és irányításában.

Igaz, hogy a nemzeti parlamentek korlátozott képességgel bírnak a tekintetben, hogy teljes körű szerepet játsszanak az EDF előkészítésében és végrehajtásában. Ezért van az, hogy az EDF számos AKCS-országban finanszíroz intézményi támogatást.

Az ország-stratégia vizsgálatán túl az az EDF-alapok parlamenti irányítása biztosításának legjobb módja, ha általános vagy ágazati költségvetési támogatóprogramokat vezetnek be. Ezáltal a külső alapok teljes mértékben integrálódnak a nemzeti költségvetési folyamatba, ahol a nemzeti parlamentek kulcsfontosságú szerepet játszanak. Ez azon bizottsági döntés egyik oka, miszerint a 10. EDF körülbelül 45%-át 44 országban beütemezett költségvetési támogatásra kell fordítani, szemben a 9. EDF kezdetekor meglévő 25-tel; azaz felfelé mutató tendencia tapasztalható.

Végezetül engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat, és én is gratuláljak Ruanda kormányának és parlamentjének, valamint a német elnökségnek a tavalyi Közgyűlési ülések kiváló megszervezéséért.

ELNÖKÖL: MR DOS SANTOS
alelnök

  Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Hutchinson úrnak, és gratulálni jelentéséhez, ami nagyon jól sikerült. Osztom az előadó véleményeit, észrevételeit és elégedettségét az olyan kérdések vonatkozásában, mint a képviselők jelentékenyebb részvétele a Közgyűlés munkájában, a viták minősége, valamint ezen viták relevánsabb jellege. Egyetértek azzal, hogy a civil szervezetek jelentősebb részvétele a Közgyűlés munkájában nagyon pozitív jelenség.

Mindazonáltal nem hallgathatok el néhány olyan szomorúbb jellegű szempontot, mely a Közös Parlamenti Közgyűlés munkájának megfigyelése során merült fel. Azt hiszem, nagy szégyen, hogy a közös projektek megbeszélései, vitái és tárgyalásai során, melyek az AKCS-oldal és az Európai Parlament képviselői között folynak, nem minden területnél azonos mélységű párbeszédet alkalmaznak, és nem ugyanaz ezeknél a közös álláspontra jutás vágya. Az a benyomásom, hogy az AKCS-oldal jobban összpontosít a gazdasági ügyekre, és kevesebb figyelmet és részvételt szentel a politikai kérdéseknek.

2007-ben szokatlan lelkesedés és eltökéltség mutatkozott egy gazdasági jellegű kérdés, elsősorban a gazdasági partneri megállapodások (EPAk) megvitatása kapcsán, és természetesen ezzel nincs is semmi baj. Azonban nehéz ugyanilyen erős motivációt fellelni a nehéz, de fontos politikai problémák megoldása kapcsán. Hutchinson úr emlékeztetett arra, hogy vitát folytattunk a zimbabwei helyzet kapcsán, mégsem született határozat. A határozatok elfogadásának hiányára irányuló tendencia azonban tovább folytatódik. Idén Csád kapcsán folytattunk vitát; elfogadásra került a határozat megvitatott szövege, magát a határozatot azonban szemétbe dobták AKCS-partnereink.

Úgy tűnik számomra, hogy célunkat úgy kellene elérni, hogy nagyobb egyensúlyra törekszünk a gazdasági és politikai célok között. Elismerem, hogy időnként könnyebb a gazdasági kérdésekre összpontosítani, mivel jelentősebbnek tűnnek, valamint politikailag könnyebb fejlődni. Azonban európai oldalunknak arra kellene koncentrálnia, hogy megmutassuk, béke, stabilizáció, emberi jogok, jogállam és jobb irányítás nélkül nem folytatható a fejlődés.

  Marie-Arlette Carlotti, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Hutchinson úrnak kiváló jelentéséhez.

2007-ben megerősítést kaptunk a JPA észak-déli párbeszéd jelentős kihívásaiban játszott szerepének növekedéséről és fontosságáról. Ami például a politikai krízishelyzeteket illeti, sürgős vitáink lehetővé tettek egy tabuk nélküli mélyreható, konstruktív párbeszédet az olyan kérdésekben, mint Haiti, Zimbabwe és Etiópia. A JPA regionális megbeszéléseinek bevezetése, melyből az elsőre Namíbiában került sor, véleményem szerint segíteni fog a politikai párbeszéd további elmélyítésében.

Az EDF végrehajtása kapcsán, ország- és régió-stratégiákat nyújtanak be az AKCS-kormányoknak 2007 vége óta. A JPA-nak most el kell fogadnia egy stratégiát, valamint egy munkamódszert ahhoz, hogy garantálhassa a legjobb utánkövetést és ezen alapok legjobb felhasználását.

Ami a gazdasági partnerségi egyezményeket (EPA-k) illeti, a JPA megbeszélésein és a gazdasági vezetőkkel és a civil társadalom szereplőivel folytatott találkozói során, déli parlamenti kollégáinkkal folytatott nyitott politikai párbeszédén keresztül az EPA-k 2007 politikai prioritásai közé emelte. A Kigali Deklaráció, amit Hutchinson úr korábban említett, ennek egyik illusztrációja.

Sajnálom, hogy az Európai Parlament elutasította ezt a nyilatkozatot annak ellenére, hogy különböző politikai csoportok képviselői megtárgyalták és egyhangúlag megszavazták. Egyeseknek úgy tűnhet, hogy az Afrikában elfogadott álláspontot néha nehezebb végrehajtani amikor visszatérünk Európába.

Sajnálom, hogy az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyja az AKCS-képviselők véleményét a JPA-n belül, és hogy előnyben részesíti a bulldózeres megközelítést, mellyel elutasítja az EPAk bárminemű újratárgyalásának vagy reorientációjának megfontolását. A Karibi Egyezmény égisze alatti új parlamenti testület létrehozására vonatkozó javaslat egyszerűen csak hozzátesz ehhez a zűrzavarhoz.

Végezetül nem lehet elsiklanom azon tény felett, miszerint 2007-ben a hivatalos fejlesztési támogatás az egész EU-ból 2000 óta először bukott el. Úgy hiszem, hogy a nemzetközi szolidaritás tekintetében leginkább az számít, hogy megtartsuk a szavunkat, és számos tagállam – beleértve az enyémet is – nem tesz így. 2008-ban a JPA-nak óvatosan és elszántan folytatnia kellene az EPA-kért folytatott harcot, lobbizva az időszakos megállapodások megfelelő újratárgyalásáért – azoknak, akik akarják ezt – Barroso biztos úr ígéretének megfelelően, valamint a 10. EDF-ért, ami most lép az aktív végrehajtás szakaszába, de aminél fennáll annak a kockázata, hogy költségvetési keretei EPA-finanszírozását már nem látja meg.

A JPA az észak-déli párbeszéd egyedi fóruma és egyedi eszköze. Lehetősége nyújt a tisztességes, fenntartható és közös fejlődésre. Kollégám, Hutchinson úr már mindezeket említette, és újból csak gratulálni szeretnék neki.

  Juan Fraile Cantón (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Azzal kezdem, hogy gratulálok Hutchinson úrnak ahhoz, hogy egyértelműen kifejtette jelentésében a Közös Parlamenti Közgyűlés (JPA) által 2007-ben elvégzett munkát.

A Közgyűlés folyamatosan az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közti együttműködés legerősebb oszlopává válik. Szeretnék rámutatni arra, hogy csak a nemzetközi közgyűlés az, amelyeik rendszeresen összehozza a különféle országok megválasztott képviselőit azért, hogy elősegítse az észak-déli kölcsönös egymásrautaltságot.

A JPA halad az élen a gazdasági partneri megállapodásokkal, melyek az AKCS-országok regionális fejlesztési és integrációs politikájának eszközei és olyan módszerek, melyekkel azokat fenntarthatóan és progresszíven be lehet vonni a globális gazdaságba.

Azonban a gazdasági partneri megállapodásokat (EPA-k) nem lehet olyan egyszerűen megtárgyalni, mint a szabadkereskedelmi megállapodásokat. Képviselőcsoportom ragaszkodik ezen megállapodások olyan kérdései újratárgyalásának lehetőségéhez, mint a szolgáltatások, a szellemi tulajdon és a ‘Szingapúri problémák”: beruházások, hatáskörök és közös piacok, valamint a foglalkoztatás, a szociális szabályozás, illetve egyéb, a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó kérdések.

  Alessandro Battilocchio (PSE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Gratulálok Hutchinson úrnak munkájához és a jelentés politikai megközelítéséhez, amihez csatlakozom. Üdvözlöm, hogy a párbeszéd és az együttműködés ösvényére esett a választás.

Egy pontot szeretnék kihangsúlyozni. Annak érdekében, hogy megfeleljünk az AKCS-országokban lakók igényeinek, valamint hogy elérjük az ambiciózus millenniumi fejlesztési célokat, a nemzeti és regionális alapú gazdasági partnerségi egyezményről (EPA-k) folyó tárgyalásoknak egyre nyitottabbaknak kell lenniük a demokratikus részvételre és felügyeletre. Így tehát megerősítem, hogy a Kigaliban, a Közös Parlamenti Közgyűlés 14. ülésszakán tett vállalások lényegi helyet foglalnak el tevékenységeink között.

Üdvözlöm továbbá az új megállapodások tárgyalásával és alkalmazásával kapcsolatos azon igényre tett utalást, miszerint megfelelő figyelmet kellene szentelni a demokratikus testületek és az emberi jogok védelmének, oltalmazásának. Erőfeszítéseinket nem lehet és nem is szabad puszta gazdasági segélyre korlátozni.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Én is gratulálni szeretnék Hutchinson úrnak a kiváló jelentéshez.

Úgy vélem, fontos, hogy az ilyen típusú, parlamentek és parlamenti csoportok, az Európai Parlament közti szerződések fontosságát, továbbá mind az AKCS-országokat, mind pedig az EuroLat-ot a világpárbeszéd összefüggésében is megnézzük. Úgy érzem, hogy ez az a forma, aminek szerződéseinkben túlsúlyban kellene lennie. Ami kormányaink között megvalósul, az meglehetősen másfajta természetű. Az ezen parlamentek közt létrejövő párbeszéd sokkal szélesebb körű; kiterjedtebb vitákat mondhat magáénak, és úgy tűnik számomra, hogy jobban tükrözi az ilyen párbeszédben résztvevő országok érdekeit és aggodalmait, így ez a fajta párbeszéd számomra sokkal értékesebbnek tűnik. Fontosak azok a politikai szempontok is, melyeket meg szeretnénk tartani, mégpedig a békefenntartás, az emberi jogok figyelembe vétele és a civil társadalom működése.

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam a tisztelt képviselő tagok részéről elhangzott beszédeket. Nem hiszem, hogy helyes a Bizottság részéről reagálni vagy beleavatkozni tervükbe és prioritásaikba, így még nem említem, a mi oldalunkon kialakított véleményt. Önökre hagyom.

Ami a tárgyalások újbóli megkezdésének kérdését illeti, elég egyértelműnek kell lennie annak, hogy az időközi megállapodások jelentik a kereskedelmi folyamatok fenntartásának egyetlen módját a 2008. január 1-i határidőt követően, és ezeket nem lehet újból elindítani. Azonban folyik a megbeszélés és mostantól a tárgyalás a teljes EPA – regionális és teljes lefedettséggel – irányába.

  Alain Hutchinson, előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Köszönöm válaszaikat és észrevételeiket. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy gyakorlatilag a JPA a képviselők dolga, de a Bizottság – természetesen - fontos szerepet játszik európai szinten a fejlesztési politikákban, és ennek alapján azt kívánom, hogy a Bizottság ne gondolja azt – és azt hiszem, hogy Michel biztos úr mindenképpen ide tartozik –, hogy a Közgyűlés munkája anekdotaszerű,; nem kellene azt gondolnia, hogy ez a Közgyűlés egy fajta biztonsági szelep, ahol megvitatjuk a köztünk meglévő feszültségeket, hanem sokkal inkább egy olyan dolog, ami figyelembe veszi az elhangzott véleményeket, hiszen sok AKCS-beli kollégánk számára sajnálatos módon ez az egyetlen olyan fórum, amivel meg tudják osztani véleményüket.

E tekintetben szeretnék rámutatni arra, hogy észrevették, hogy mostanáig nem volt vita az AKCS-parlamentekben, sem pedig a gazdasági partnerségi egyezmények vagy az ország-stratégiák kapcsán. Habár támogatjuk a polgárok által választott képviselőket – a balközép választási finanszírozása, próba a demokratikus modell kivitelére–, nincs elég időnk arra, hogy konzultáljunk ezekkel a megválasztott parlamentekkel, és néhány kollégánk, amint azt Carlotti asszony is említette, bulldózeres megközelítést alkalmaz minden tekintetben. Így tehát remélem, hogy a Bizottság valóban számításba tudja venni ezt a munkát, és elismeri, mennyire kiváló az.

Az emberek gratuláltak nekem ehhez a jelentéshez. Én pedig szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, valamint gratulálni szeretnék Kinnock asszonynak, aki nincs itt, mivel a Közgyűlés alelnökeként most épp valahol a Karibi-térségben van. Szeretnék gratulálni kivételes munkájához, amit a Közös Közgyűlés alelnökeként végez.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az Európai Unió és az AKCS-országok közti jó kapcsolat nagyon közel áll a szívemhez, így tehát nagyon örülök annak, hogy az AKCS/EU Közös Parlamenti Közgyűlés egyre inkább politikai jellegű és minőségi formát ölt.

A gazdasági partnerségi egyezmény témájában folytatott tárgyalások során és nagy általánosságban az EU és az AKCS-országok közti együttműködésben minden bizonnyal napirenden kell lennie az olyan témáknak, mint a fenntartható fejlődés, az emberi jogok, a demokrácia, valamint a működő alkotmányos rendszerek létrehozása.

Semmi esetre sem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezetvédelmet, pontosabban a klímaváltozás elleni harcot. Még az AKCS-országok régióiban is katasztrofálisak lehetnek a klímaváltozás hatásai.

Az EU-nak itt jó példát kell mutatnia, és el kell érnie a 2007-es célokat és kötelezettségeket. Csak ezt követően várhatjuk el ugyanezt az AKCS-országoktól is.

Egy másik kérdés, amivel minden bizonnyal foglalkoznunk kell, a víz. A vízhiány és a szárazság hatalmas probléma az AKCS-országokban, és erre megoldást kell találni, hogy ne következzen be környezet okozta migráció.