Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 4., Szerda - Brüsszel

24. Verseny – Ágazati vizsgálat a lakossági banki szolgáltatások területén – Zöld Könyv az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a következő jelentésekről szóló közös vita:

- A6-0185/2008 Gianni Pittella jelentése a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a versenyről: ágazati vizsgálat a lakossági banki szolgáltatásokról

(2007/2201(INI));

- A6-0187/2008 Othmar Karas jelentése, a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló Zöld könyvről (2007/2287(INI)).

  Gianni Pittella, előadó. − (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Köszönhetően az Európai Bizottság alapos kutatómunkájának, rá tudtunk világítani a lakossági pénzügyi szolgáltatások rugalmatlanságára. Ez a kutatómunka az egyik olyan dolog, ami mellett Karas úrral együtt elköteleztük magunkat, és mostanáig nagyon széleskörű és szinte egyhangú konszenzust élvezhetett a megfelelő bizottságban. Így tehát szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem külön köszönetemet Kroes biztos asszonynak azért, hogy mindig rendelkezésre állt a Parlamenttel folytatott vitára ebben a kényes kérdésben.

A fogyasztók és a bankok közti kapcsolat Európában továbbra is összetett marad az ágazatot jellemző torzulások miatt. Ez a kapcsolat azonban alapvető jelentőségű, és helyre kell igazítanunk oly módon, hogy rámutatunk a helytelenségekre és hatástalanságokra, meghatározzuk a főbb problémákat és azok lehetséges megoldási módjait. Amint azt jelentésem és Karas úr jelentése kifejtette, az ilyen típusú lépéseknek mindenek felett a fogyasztói mobilitás elősegítése felé kell irányulniuk, hogy közvetett módon arra ösztönözzék a bankokat, hogy magasabb hatékonysági normákkal működjenek.

Ezért van az, hogy jelentésemben azt kérem, hogy a bankváltás egyszerűbb és olcsóbb legyen az ügyfelek számára. A bankváltás Európa-szerte még mindig túl sok helyen egy lassú és összetett művelet. Ellenzünk továbbá minden olyan szerződéses megkötést, ami nem egyértelműen szükségszerű, ami gátolja vagy megakadályozza az ügyfelek mobilitását. Azt javasoljuk, hogy az európai bankvilág fejlessze a folyószámlák rendezésének folyamatait, és csupán a teljes mértékben igazolt díjakat kelljen megfizetni, biztosítva, hogy a szolgáltatásra gyorsan kerül sor és nem kétszereződnek meg a költségek.

Arra is felszólítjuk a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a bankok jobb minőségű információt szolgáltatnak, ami az ügyfelek számára jobban hozzáférhető egy, a költségek fejezet alatti tájékoztató csomagban, mégpedig olyan formátumban, ami könnyen lehetővé teszi az összehasonlítást. Nekem személy szerint is van bankszámlám, és amikor a tájékoztató csomagok megérkeznek a házamba, kidobom azokat, mivel érthetetlenek; ugyanezt teszi sokmillió ember is, hozzám hasonlóan. Ez tarthatatlan. Kroes asszony! McCreevy úr! Ha a bankok nem lépnek javaslatainknak megfelelően, akkor felszólítom az Európai Bizottságot, hogy indítványozzon ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot.

Továbbá azt kérem, hogy értékeljék az európai internetes keresőprogram megvalósíthatóságát, ami lehetővé tenné az ügyfeleknek, hogy összehasonlítsák a különböző banki oldalak részéről ajánlott szolgáltatásokat. Rá kell, hogy tudjunk kattintani egy számítógépre, csatlakozni az internetre és IP-platformmal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy elmondhassuk: van itt számomra egy jobb lehetőség. Jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre ezek az opciók.

Másrészt a „felcserélhető díjak” jelentik a másik kérdést. Az Európai Bizottság ezen vitában alkotott véleménye tekintetében tettem egy javaslatot: egyszer s mindenkorra meg kell adni a kritériumokat az operátoroknak valamiféle iránymutatások segítségével, hogy létrehozzanak egy módszert a felcserélhető díjak kiszámítására, mégpedig oly módon, hogy garantálni lehessen az ágazat működésének megfelelő és átlátható voltát.

Itt be is fejezem, nehogy túllépjem a négy percemet. Remélem, hogy ezen javaslatokat a Parlament a holnapi nap folyamán elfogadja, a Bizottság pedig biztosítja az azonnali utánkövetést, ami legalább gyors és határozott.

  Othmar Karas, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Biztosok! Pittella úr! Mindenekelőtt mégegyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy a két jelentésben szereplő bizottsági javaslatok, képviselői célok és igények, valamint ezen jelentések európai polgárokra gyakorolt hatásai jobb időt érdemelnének a vitára és nagyobb közönséget.

Másodszor: ezekkel a jelentésekkel és a Bizottsággal folytatott vitával a pénzügyi szolgáltatási ágazat kínálata és kereslete megerősítésének következő szakaszát indítottuk el. Szeretnék köszönetet mondani Pittella úrnak, Schmidt úrnak és Starkevičiūtė asszonynak hatékony együttműködésükért. A bizottságnak a nagy többség megmutatta, hogy együtt közelebb léptünk, mégis további követelményeket állítottunk.

Mit is akarunk? Folytatni akarjuk a belső piac fejlesztését a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén és abból belföldi piacot kívánunk kialakítani minden ügyfél, valamint a kis- és középvállalkozások számára. Ezt annak ellenére állítom, hogy tudom, hogy a lakossági piac egyre inkább helyi üzlet, mintsem globális jellegű, és az a jövőben is így lesz. Mindazonáltal nagy lehetőség rejlik benne, mivel ha az EU-s ügyfeleknek csupán 1%-a vásárol határokon átívelő pénzügyi szolgáltatásokat távolsági kommunikációs módszereken keresztül, míg ez az adat belföldön legalább 26%.

Vannak indokolatlan akadályok – amint azt a Bizottság és a Parlament jelentései állítják – a felelősségek megkülönböztetése ellenére, ami nem jelenti azt, hogy a múltban semmi sem történt volna. Szeretnék rámutatni arra, hogy 1988 óta a tőkemozgás liberalizációja folytatódott Európán belül. Az euró bevezetése előnyöket hozott a vásárló közönségnek és a gazdaságnak: a Pénzügyi Szolgáltatási Akció Terv, a Fehér Könyv a Pénzügyi Szolgáltatási Politikáról 2005-2010 és a SEPA, az Egységes Európai Pénzforgalmi Övezet – az ügyfelek és az ellátók nyernek ebből a politikai fejlődésből. Ez nem a vége – tervszerűen haladunk a kijelölt ösvényen.

Mindkét bizottsági jelentés – mint talán a mienk is – természetesen gyenge pontokkal is bír. Ezek egyike a Zöld Könyvben található, ott, ahol szinte kizárólag az ügyfelekről beszél. Ez vonatkozik a belső lakossági piacra és a kis- és középvállalkozásokra is. Továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések önmagukban még nem tudják bátorítani az ellátókat – és mi ezt tudjuk –, hogy lépjék át a határokat. Amikor megvizsgálják az ágazatokat, akkor kétségkívül az a tény a gyenge pont, miszerint csak kis adatmennyiséget veszünk igénybe. Csupán az árak alapján egy lehetséges piaci kizárást feltételezünk.

Így tehát jelentésünkben arra kérjük a Bizottságot, hogy megfelelő hatásvizsgálatot folytasson le, aminek tartalmaznia kell egy olyan alkotóelemet, ami helyesen fogja megállapítani az eredeti piaci feltételeket és méri fel a piac integrációját és versenyképességét, valamint egy kezdeményezés hatását, nem csupán egy mutató segítségével, hanem a lehető legnagyobb számú módszerrel.

Mi azonban támogatjuk is a Bizottságot azon céljában, hogy törekedjünk olyan kezdeményezésekre, melyek bizonyíthatóan kézzel fogható előnyöket hoznak az ügyfeleknek, és amiket határozottan alátámasztanak alapos költség-haszon elemzések, továbbá melyeket megfelelő hatásvizsgálatoknak vetettek alá.

Rá tudnék világítani egyéb gyenge pontokra is, de csak arra térnék ki, amiket kifejezetten kiemeltünk ezekben a jelentésekben. Fontos üzenet a Parlament részétől, hogy egyértelműen felismerjük a decentralizált szektort. Megtakarításokra van szükségünk a bankokban és a szövetkezetekben részvénytársaságokkal együtt. Szükségünk van határokon átívelő bajnokokra, nem csupán globálisokra. Ők felelnek a helyi szolgáltatás biztosításáért, a gazdasági fejlődésért a különálló régiókban, valamint az kínálat biztonságáért. A második pont az, hogy szükségünk van a kereslet és a kínálat közti egyensúlyra. Harmadszor: összehangolás szükséges az engedélyezés és a regisztráció formalitásai között. A határokon átnyúló módon működő biztosító társaságok és bankok számos pénzügyi hatóság felügyelete alá tartoznak. Itt is összehangolást kell végeznünk, és egységes belépési követelményeket kell létrehoznunk.

Bővítenünk kell az internetes kereskedelmet. Az üzletek távoli kapcsolatainak segítésének előre kell lendítenie a biztonságos elektronikus aláírás használatát, és meg kell újítani a pénzmosás elleni irányelvet az ellentmondásos helyeken.

A további érintett pontok a következők: az ügynökök és brókerek fontosak a pénzügyi szolgáltatási ágazat nagyobb versenyéhez. Könnyebb hozzáférésre van szükségünk a hitel- és a hitelkártya-nyilvántartásba, valamint ki kell terjeszteni a csoportmentességi rendeletet, mivel véleményünk szerint az együttműködés nem torzítja a versenyt ezen a területen, amennyiben a feltételek világosan meg vannak adva.

Arra kérem a Bizottságot és képviselőtársaimat, hogy teljes egészében vizsgálják meg ezt a jelentést, és fogadják el, támogassák a többi elgondolást – a 44 egyértelműsítést és intézkedést jelentésemben.

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagy öröm számomra, hogy csatlakozhatok Önökhöz a mai napon, és beszámolhatok a Bizottság Pitella-jelentésről folytatott vizsgálatáról és arról alkotott véleményéről.

Azonban engedjék meg, hogy először gratuláljak mind Pitella úrnak, mind pedig Karas úrnak csodálatos munkájukhoz, és köszönetet mondjak a Parlamentnek a kérdés irányába mutatott érdeklődéséért.

Sok véleményt osztunk ebben a kérdésben, és ez jó kiindulási pont. Kedves kollégámmal, Charlie McCreevyvel és a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósággal együtt, a szolgálatok és jómagam sok energiát fektettünk abba, hogy tanulmányozzuk a lakossági banki szolgáltatásokat, és Önökhöz hasonlóan feltettük magunknak a kérdést, hogy min is lehetne javítani. Természetesen balgaság lenne azt állítani, hogy minden tökéletes, így a „Mi lehetne jobb?” jelenti ebben a témában megközelítésünk fő irányvonalát.

Ágazati vizsgálódásunkban az évi 1 350 milliárd eurós kártyás fizetési rendszerek piaca nyerte el figyelmünk nagy részét. 1 350 milliárd euró éves szinten nem kevés pénz. Megvizsgáltuk továbbá a fejlődő hitelnyilvántartásokat, valamint a bankok közti hasznos és haszontalan együttműködést, illetve a banki díjakat.

Kifejezetten a Pitella-jelentés egyik kulcsfontosságú pontját megválaszolva összefoglalhatom, hogy számos pontban egyetértünk, és egy pontban különbözünk. Ami az ügyfelek mobilitását illeti: a labda most az üzletág térfelén pattog. Ki kell dolgoznia egy eljárási szabályzatot, és lehet, hogy törvényi szabályozással kell szembenéznie, amennyiben nem ragadja meg ezt a lehetőséget és ezt a kihívást.

Az ügyfelek tájékoztatása és az átláthatóság tekintetében: az árak összehasonlítása és a termékekről szóló tájékoztatás alapvető fontosságú a fogyasztók számára. Azonban az ágazat hevesen ellenzi a változásra vonatkozó javaslatokat, így attól tartok, hogy lehet, hogy nem kerül sor előrelépésre. Kollégám, Kuneva biztos asszony a fogyasztói vállalkozási statisztikák következményei részeként a lakossági banki díjakról gyűjt bizonyítékokat. Minden bizonnyal fel tudja majd mérni a banki díjak sokféleségét és átláthatóságát és a fogyasztói tudatosság kapcsolódó szintjét. Ez a ténygyűjtés a változás irányába tett első lépés.

A hitelnyilvántartások kapcsán jó hírem van. 2008 szeptemberére tervezik egy szakértői csoport hitelek történetével kapcsolatos ülését, ami már nincs messze. A szakértőknek 2009. május 1-ig kell előállniuk javaslataikkal a Bizottság számára.

A hitelközvetítők, így például a jelzálog közvetítők egyre növekvő iparágat jelentenek sok sebezhető ügyféllel, így a Bizottság róluk szóló tanulmánya nagy érdeklődésre számíthat. Ezen tanulmány eredményei várhatóan 2008 októberében hozzáférhetők lesznek.

Ami a bankok közti versenyt illeti, a Verseny Főigazgatóság további tényfeltárást végez ágazati vizsgálatunkhoz, így még túl korai lenne, ha részletes észrevételeket mondanék ebben a kérdésben a jelen helyzetben.

A SEPA még mindig új dolog, és verseny szükséges ahhoz, hogy teljes mértékben működjön: Ebben fölöttébb egyetértek a Parlamenttel. Azonban biztos vagyok abban, hogy olyan jól működik, ahogy azt ezen a ponton elvárnánk.

A terület, ahol úgy tűnik, véleménykülönbség van – amint azt már korábban említettem – a Bizottsághoz intézett azon kérés, hogy adjon ki iránymutatást a Többoldalú Bankközi Díjak (MIF-ek) kapcsán. Őszintének kell lennem Önökkel, és azt kell mondanom, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy az irányelvek megalkotása helyes lépés lenne ezen a ponton, és jelen kérdésben meglévő tapasztalataim alapján meg is próbálom magyarázni, hogy miért.

Az, hogy iránymutatást és „egyértelműséget” kérnek a Bizottságtól – és értem az előadó és csapata kérdését – előre megjósolható következménye a MasterCardos ügyünknek. Azonban a döntés – a MasterCard kapcsán – kizárólag az adott ügy specifikus tényein alapult. Azzal, hogy egyetlen esetre alapoznánk az ilyen iránymutatásokat azt kockáztatnánk, hogy rossz iránymutatásokat készítünk, melyek aláássák a fogyasztók megsegítésére tett erőfeszítéseinket (ami – újból említem – egy olyan dolog, amit mindketten magunkénak vallunk: mi – a Parlament és a Bizottság – segíteni akarunk a fogyasztóknak). Egy esetre nem lehet csodamegoldást alapozni.

Egyéb okok, melyek alapján lehet, hogy nem működnének az iránymutatások: mivel vannak olyan kártyás fizetési rendszerek az EU-ban, melyek MIF-fel működnek, és olyanok is, melyek MIF nélkül. Maguknak a rendszereknek kell döntést hozniuk a kártya-rendszer üzleti modelljéről és finanszírozási mechanizmusairól. Magától értetődő módon a Bizottság nem írhat elő specifikus üzleti modelleket. Egy fejlettebb rendszer, mint például a MasterCard MIF-ének értékelése és egy olyan MIF értékelése, amit az új belépők a piacon lehet, hogy a verseny megkezdése érdekében akarnak alkalmazni, nem szükségszerűen egyezik meg. Ezen a ponton a Bizottság csak az olyan rendszerekben található MIF-eket értékelte, mint a Visa és a MasterCard. Az 1/2003/EK rendelet által lefektetett új keretekben a felek felelőssége, hogy értékeljék viselkedésük jogszerűségét az EK versenyszabályok alapján.

A MasterCard-döntés nem bizalmas változata weboldalunkon publikálásra került, így átláthatók és érthetők vagyunk. A Bizottság MasterCard MIF-ről alkotott értékelését iránymutatásként egyéb kártyás fizetési rendszereknél is alkalmazni lehet, még akkor is, ha a döntésben található értékelés a MasterCard MIF-fel kapcsolatos és nem minden lehetséges MIF-fel. Íme azonban egy javaslat részemről a piac támogatásához addig, amíg ez a kérdés kialakul – ez egy gesztus részemről. A szolgálatok készen állnak arra, hogy további megbeszéléseket folytassanak a piaci résztvevőkkel és minden érdekelttel, és már valóban szoros kapcsolatban vannak a fizetési iparággal ebben a kérdésben.

Azonban engedjék meg, hogy pozitív módon zárjam le beszédemet. A Bizottság nagyra értékeli a Parlament egyértelmű támogatását a tekintetben, hogy olyan intézkedésekre van szükség, melyekkel fejleszteni lehet a lakossági banki ágazat hatékonyságának és működésének szintjét, ami a belföldi vonalak mentén továbbra is feldarabolt.

Elkötelezetten dolgozom Önökkel a MIF-ek kérdésében. Remélem, hogy befejezhetjük egyszerűen csak azzal, hogy miénk a jövő.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy gratuláljak a Gazdasági és Monetáris Tanács és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint különösképpen Karas és Schmidt uraknak kiváló munkájukért, mellyel egy alapos és következetes jelentést alkottak meg.

Teljes szívemmel üdvözlöm nagy mértékű támogatásukat a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó stratégiánk kapcsán, valamint azt a jelentős hozzájárulást, amit a különféle kérdések megfontolása kapcsán tettek. A rendelkezésre álló idő alatt nincs lehetőségem arra, hogy megosszam Önökkel eme terjedelmes jelentés valamennyi kérdésével kapcsolatban alkotott véleményünket. Inkább két, a lakossági területen különösen fontos kérdésre szeretnék koncentrálni: a lakossági befektetési termékek kereteivel kapcsolatos megfontolásokra és a bankszámla-mobilitásra vonatkozó munkánkra.

Vegyük elsőként a lakossági befektetési termékeket. Hálás vagyok azon folyamatos munkánk támogatásáért, mellyel biztosítani kívánjuk, hogy a lakossági befektetési termékek értékesítésének szabályozói keretei következetesen magas szintű befektetői védelmet nyújtanak. Biztos vagyok abban, hogy a lakossági befektetési termékek közti verseny valóban hasznos lehet az ügyfelek számára. Azonban biztosnak kell lennünk abban, hogy valamennyi befektetési termék értékesítése magas fokú termék-tájékoztatással és értékesítési pont fegyelemmel jár együtt. Csak ez biztosíthatja, hogy az ügyfeleket tisztességesen kezelik, és tájékozottan lehet meghozni a döntéseket.

Üdvözlöm a jelentésben ezen kérdésekben kifejtett határozott álláspontjukat. Azonban, amint azt Önök is tudják, nem olyan ember vagyok, aki anélkül hozna döntéseket, hogy először meg nem győződne teljesen a változás szükségességéről. A tájékoztatás harmonizációja vagy egyszerűsítése, valamint a disztribúciós szabályok költséges és bomlasztó folyamatot jelentenének. Objektív okai lehetnek annak, hogy miért is van szükség a terméktípusok vagy disztribúciós csatornák közti megkülönböztetésre.

Ezen okok folytán úgy vélem, túl korai még kimondani, hogy olyan elégtelenségek vannak a meglévő befektetőket védő módszerekben, melyek új, átfogó törvényi szabályozásért kiáltanak. Az idei év későbbi folyamán elő fogok állni egy közleménnyel, megerősítve a kutatásunk során összegyűjtött bizonyítékokat. Meg fogjuk határozni a további munkaterületeket, hogy megvizsgáljuk és határozottan megközelítsük a meglévő szabályozói védelmet, valamint bizonyítékkal szolgáljunk annak hiányosságaira.

Most térjünk át a bankszámlák mobilitásának kérdésére. Egy versenyképes és hatékony piac létrehozása a bankszámlák számára alapvető fontosságú eleme lakossági finanszírozási szolgáltatási stratégiánknak. Számos fogyasztó rendszeresen akadályokba ütközik olyankor, amikor az egyik szolgáltatóról a másikra szeretne váltani. Nem szabad hagynunk, hogy ez a helyzet folytatódjék, és így örülünk annak, hogy ebben megkaptuk támogatásukat.

Üdvözlöm azon felszólításukat, miszerint a pénzügyi szolgáltatások ágazatának a Zöld Könyv céljai szerint kell működniük önszabályozás útján, és így csökkenteni lehet a kötelező érvényű törvények szükségességét. Ez tükrözi elkötelezettségünket, ami megismétlődik az egységes piac felülvizsgálatában, hogy ahol megfelelő, és ahol a kívánt eredményt hozzák, alkalmazzunk önszabályozó intézkedéseket, ahelyett, hogy törvényi szabályozásért folyamodnánk.

E tekintetben tavaly novemberben felkértük az európai banki ágazatot, hogy 2008. közepéig dolgozzon ki egy európai eljárási szabályzatot. Ennek a szabályzatnak egy kész belföldi átállási szolgáltatást kel, tartalmaznia, mely a bankot váltó ügyfelek rendelkezésére áll. A banki ágazatnak nem kell az elején kezdenie. Sokkal inkább, a tagállamokban meglévő legjobb gyakorlatból kellene meríteniük.

Végezetül egy magas minőségű eljárási szabályzat alkalmazása döntő lesz az önszabályozás fő szempontjainak biztosításában. Engedjék meg, hogy a mai napon egyértelmű legyek. Amennyiben a szabályzat nem felel meg a Bizottság elvárásainak, akkor meg kell fontolni olyan alternatívákat, mint egy törvényjavaslat.

  Zuzana Roithová, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (CS) Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm kollégám, Karas úr jelentését, amely egy nagyon fontos témával, mégpedig a banki szolgáltatások minden európai uniós polgár és üzletember számára történő egyszerű elérhetőségével foglalkozik. Azonban szeretném felhívni a figyelmüket sok tagállam magas banki szolgáltatási díjainak nagyon komoly problémájára. Ezen országok némelyikében – és saját országom, a Cseh Köztársaság az egyik legnagyobb vétkes – ezek a banki díjak nevetségesen magasak. Ez valóban külföldi versenyért kiált. Csak Lengyelország jóval rosszabb, mint a Cseh Köztársaság. Másrészt a banki szolgáltatások például Hollandiában vagy Ausztriában olcsóbbak.

Az eszközök, melyek gyorsan változtathatnak ezen a helyzeten (és ez a borzasztóan magas kártya-kibocsátási díjhoz is csatlakozik) a Bizottság és a Parlament kezében vannak. A határokon átlépő elektronikus banki szolgáltatásoknál meglévő akadályok eltörlése javítaná azon ügyfelek és az üzleti ügyfelek helyzetét, akik hasznos húznának a jelentős gazdasági versenyből. A banki szolgáltatások díjának szükséges csökkentésén és azok átláthatóbbá tételén kívül arra is szükség van, hogy a banki szolgáltatások minőségének javítására és a fogyasztók pénzügyi ismereteinek növelésére összpontosítsunk, továbbá a kis- és közepes méretű vállalkozásokra. Végül de nem utolsó sorban az Európai Uniónak figyelmet kell szentelnünk az úgynevezett mikrohitelek szabályozására, melyek jelentősen fellendítik az elektronikus (nem csupán elektronikus úton) kereskedelmet. Hölgyeim és uraim! Ez a mi kezünkben van.

  Antolín Sánchez Presedo, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Kroes biztos asszony! McCreevy biztos úr! Hölgyeim és uraim! A lakossági banki szolgáltatások alapvető fontosságú szerepet játszanak a családok mindennapi életében és az európai üzletek elnyomó többségében. Ez nagy gazdasági fontossággal bír, a közösségi GDP-nek körülbelül 2%-át képviseli, több, mint 3 millió munkahelyet biztosít, és a legnagyobb banki ágazatot biztosítja több, mint a teljes EU bruttó árbevételének 50%-ával.

Annak érdekében, hogy megragadjuk fontosságát, figyelembe vehetjük azt, hogy egyik jellegzetes szolgáltatása, a jelzáloghitel jelenti az európai m részéről felvállalt fő kockázatot, az EU GDP-jének 50%-át jelentő kinnlevőséggel, továbbá azt, hogy a befektetési tőke mennyisége a tagállamokban a háztartások 4-24%-át teszi ki.

Az ágazatban történt szabályozási előrelépések és az euró bevezetése jelentette fejlődések ellenére a közösségi pénzügyi szolgáltatási piacok integrációja és az ágazat versenyének elősegítése úgy tűnik nem érte el teljes potenciálját.

Az Európai Unióban a fogyasztóknak csupán 1%-a vásárol határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat; az entitások között jelentős árbeli különbségek figyelhetők meg; korlátozott a választék; még mindig vannak olyan strukturális korlátok, melyek megnehezítik a szolgáltatások nyújtását, valamint azt, hogy ezek a szolgáltatások megfelelően működjenek különböző országok között. A lakossági banki szolgáltatások nyereségességi szintje nagyban különbözik, és az északi országok, Spanyolország, valamint Írország intézményei az átlag fölött vannak.

Ezen kérdések mindegyikét ésszerűen kiegyensúlyozott módon érintik a jelentések. Gratulálok az előadóknak, Pittella és Karas uraknak, valamint szeretném kifejezni elégedettségemet az olyan szempontok végső beemelésével, mint a lakossági banki szolgáltatások szerepének elismerése abban, hogy a monetáris politika kondíciói megfelelően kerüljenek ki a piacra, az az érték, amit a bankokkal folytatott kereskedés modelljének pluralitása és sokfélesége, a szövetkezetek és a megtakarítási bankok hoznak az európai lakossági banki szolgáltatásokhoz, a különálló entitások közti versenyt elősegítő együttműködési környezet megléte, megfelelő keretek szükségessége a pénzügyi közvetítőknek, valamint a pénzügyi termékek jobb összehasonlíthatósága.

Ezen banki ágazat működésének javítása nagyobb hatékonyságot eredményez, segíteni fog valamennyi európai régióban a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásában, és elő fogja segíteni a pénzügyi szolgáltatások elérhetőségét, illetve a pénzügyi fedezeti feltételek jobb teljesítését polgáraink részére.

  Margarita Starkevičiūtė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) A mai vita fő pontja az a kérdés, mit kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsuk, az EU-s polgárok teljes mértékben ki tudják használni az egységes piac pénzügyi ágazata adta előnyöket úgy, hogy ez az ágazat rendkívül feldarabolt. Miként kezelhetjük ezt a problémát? Három lehetséges mód van. Egyrészt a fogyasztói mobilitás bátorításával. Hogyan lehet ezt elérni? Elsőként minden kapható terméknél standardizálni kellene az információt és biztosítani kellene az átláthatóságot a lakossági pénzügyi szolgáltatások kapcsán, így lehetővé téve az ügyfeleknek, hogy bizonyos módszerek alkalmazásával válasszanak – talán, amint azt Pittella úr javasolta, egy internetes keresőprogram segítségével. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy megegyezzünk valamennyi termék standardizálásának szükségességében, mivel ezeknek tükrözniük kell a különféle országok közti társadalmi és kulturális különbségeket. Így tehát egyértelműen meg kellene határozni a standardizálást. Továbbá lehetővé tennénk az ügyfelek számára, hogy más országokban nyissanak bankszámlát. Itt van számunkra a schengeni övezet, ami mindenki számára lehetővé teszi, hogy problémamentesen utazzon egyik országból a másikba, az adatnyilvántartás többé nem jelent problémát. Azonban a bankoknak problémái vannak a bankszámlanyitáskor más országok polgárai esetén. Úgy vélem, hogy ez elfogadhatatlan a modern technológia korában. Nem hiszem, hogy ezeket a problémákat meg lehetne oldani egyszerű önkoordináción keresztül, tekintettel a lakossági bankok számára és tevékenységeik koordinálásával kapcsolatos problémáikra. Tud a Bizottság ez irányba valamilyen kezdeményezést javasolni?

Egy másik mód a szolgáltatók mobilitásának bátorítása lenne, ami lehetővé tenné számukra, hogy szolgáltatásaikat az interneten keresztül, vagy szöveges üzenetek segítségével nyújtsák. Mindenesetre a pénzügyi irányítást előzetesen el kell rendezni, egyértelműen meg kell határozni, hogy ki miért felelős amennyiben valami balul üt ki. Azzal szeretném befejezni, hogy azt mondom Kroes biztos asszonynak, hogy a Bizottságtól átláthatóságot várunk. Ami a kártyás fizetés költségeit illeti, mostanában vezetnek be új költségeket, javaslatát megelőzően. A fogyasztók az üzletekben talán nincsenek is tisztában a megemelkedett költségekkel, csakúgy, mint a bankok az új követelmények átvételének folyamatában. Talán szélesebb körben és gyakrabban kellene nyilvánosságra hozni a kártyás fizetés költségeivel kapcsolatos információkat, hogy azokat a fogyasztók összehasonlíthassák, és jobb feltételekkel rendelkezzenek a bankokkal történő üzletkötéseknél.

  Roberto Fiore (NI). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Természetesen megvan a szándék a Parlamenten belül arra, hogy harmonizáljuk az európai bankvilágot. Azt hiszem azonban, hogy itt a csalások és a kis- és középvállalkozások különösképpen olyan gyakorlatokban érintettek, főleg nálunk, Olaszországban, melyek jelenleg komoly és átfogó közösségi vizsgálaton mennek keresztül.

Például a maximális hiteltúllépési díjakról és a kamatos kamatról, azaz a kamat kamatáról beszélek. Ezek olyan gyakorlatok, melyek ellentmondásba keveredtek az alkotmánybírósággal és a semmítőszékkel. Így tehát nem értem, hogy az emberek hogyan beszélhetnek a díjak átláthatóságáról vagy a díjak kifizetési módjának egyértelműségéről akkor, amikor egy olyan országban, mint Olaszország továbbra is komoly konfliktusok vannak a bankok és a jogi hatóságok között.

Ugyanez vonatkozik a hitelek rugalmasságára. Jelenleg komoly aggodalom merült fel azon tény kapcsán, miszerint családok ezrei vagy százezrei szembesülnek komoly problémákkal a hitelek rugalmassága kapcsán. Így tehát azt hiszem, a Parlamentnek mindenekelőtt a nemzeti bankvilágot kellene tisztességesebb kritériumokkal összeegyeztetnie.

  Harald Ettl (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Mind a Karas-, mind pedig a Pittella-jelentés azt mutatja, hogy még mindig sok tennivaló van a fogyasztók számára az olyan lakossági pénzügyi szolgáltatások terén, mint a bankszámlák, a hitelek és a biztosítás. Azok a bankok, melyeknél a piaci mennyiséget a lakossági üzletek akár 50%-ban befolyásolják, többé már nem érdekeltek az ügyfelek mobilitásában, és sajnos az átlátható teljesítményértékelésben is csak egy kicsit. Még a bankok és az ügyfelek közti alapvetően jó, de gyakran rosszul értelmezett kapcsolat is kissé kapcsolódik és kevéssé járul hozzá az ügyfelek mobilitásához és a verseny elősegítéséhez.

Így tehát a versenyt önmagában elsősorban a felvilágosult és jól tájékozott ügyfelekkel lehet alakítani. Végül bevettük az EU költségvetési keretébe a pénzügyi piac fogyasztókat és kis- és középvállalkozásokat érintő szakértelmét is. Erre egyszerűen csak emlékeztetni szeretném Önöket.

Továbbá a fogyasztóvédelmi szinteket nem kellene gyengíteni a határok lebontásával. Ezenkívül a kollektív pénzügyi termékekkel kapcsolatos határokon átívelő pereskedések jogsegélye iránti igény, amiben a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megállapodott jelenti a tisztességes piaci feltételek megfelelő jóváhagyását. Általánosságban azonban új pénzügyi termékeket kell bevezetni, mégpedig objektív és korrekt módon.

Arra kérjük a Bizottságot, hogy erősítse meg a lakossági ügyfelek számára az összehasonlítható termékekkel kapcsolatos tájékoztatásra, marketingre és azok megszervezésére vonatkozó szabályozói követelményeket a pénzügyi piac valamennyi törvényi rendelkezésben. A bevált gyakorlatról szóló MiFID-irányelv alapelveinek különösképpen vonatkozni kellene például az egységrészvény árfolyamától függő életbiztosításra és egy hosszú távú megtakarítási termékekre. Az ügyfelek segítése és így egy virágzó piac létrehozása kell, hogy jelentsék lépéseink működési elvét.

  Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Először is szeretném kifejezni köszönetemet Pitella és Karas uraknak jelentéseikért. Osztom a teljes jelentést átható összegzésüket, miszerint az Európai Unió minden polgárának hozzá kellene tudnia férnie banki szolgáltatásokhoz. Azonban engedjenek meg számomra három megjegyzést.

Először az ügyfélmobilitás kapcsán: igen, egy növekvő, teljesen működő belső piacon az a célunk, hogy megbizonyosodjunk arról, a fogyasztók hozzáférnek határokon átívelő módon is a banki szolgáltatásokhoz. Azonban ehhez a joghoz kötelezettségek is járulnak. Így tehát kissé óvatos vagyok akkor, amikor itt felmerül az az igény, hogy abban az esetben, ha egy ügyfél arról tájékoztatja bankját, hogy egy másik bankhoz kíván átmenni, a meglévő banknál hagyjuk a kockázatot, ha nincsenek meg nála időben az új bankszámla adatai. Ez nem helyes! Az ügyfeleknek felelősséget kellene vállalniuk saját lépéseikért, és ezt a felelősséget jogaikkal együtt fel kell vállalniuk. Nem szabad könnyedén bánnunk azokkal, akik elküldik az ügyfeleket olyankor, amikor valóban ők okolhatók nehéz helyzetük miatt.

Másodszor az ügyfelek tájékoztatása. Csak egyetérteni tudok az előttem szóló Ettl úrral. Ezt még sokszor meg kell tennünk az olyan egymással versenyben levő hasonló termékek esetében, melyeknél nincs meg ugyanaz az átláthatóság, mivel különböző tájékoztatási kötelezettségek kötődnek hozzájuk. Ez nem helyes! Nagyon támogatom az ügyfelek tájékoztatását, de itt az is igaz, hogy nem szabad átesnünk a ló másik oldalára és nem szabad túl sok információval elárasztani az ügyfeleket. Az ügyfeleknek a saját felelős döntéshez szükséges tájékoztatás fontos, de itt a minőség előnyt élvez a mennyiséggel szemben.

Végezetül visszatérve a banki struktúrákhoz: egyetértek Karas úrral abban, hogy valójában különböző, történelmileg kialakult banki struktúrái vannak az egyes tagállamoknak. Az egyik országban csak magánbankok vannak, a másikban megtakarítási bankok, hitelszövetkezetek, állami bankok és több hasonló is. Nem a mi feladatunk a banki közösségek újjászervezése. Ezt a tagállamoknak kellene megtenniük – ha még nem teszik ezt. Azonban az sem a mi munkánk, hogy folytassuk a hagyományokat. Azt hiszem, a piacnak el kellene döntenie, hogy a struktúrák maradjanak-e úgy, ahogy vannak, vagy változzanak meg. A piaci szolgáltatók részéről az ügyfeleknek ajánlott szolgáltatásokról és termékekről – nekik kell dönteniük; nem hozhatjuk meg központilag a döntést.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Csak egy rövid hozzászólást szeretnék tenni a vitához.

Nagyon fontos a fogyasztók oktatásának kérdése. Szükségünk van arra, hogy a fogyasztók megértség a pénzügyi szolgáltatásokat és különösen a fiatalokat kell megcéloznunk, akik úgy használják a hitelkártyákat, mintha azok mennének ki a divatból.

Azonban engedjék meg, hogy elmondjam, hogy azok, közülünk, akik azt gondolták, hogy képzettek, sérülékenynek bizonyultak a szokatlan pénzügyi eseményekkel szemben. Úgy értem, emeljék fel a kezüket azok, akik találkoztak biztosítási jelzáloggal? E tekintetben mindkét kezemet fel kellene emelnem. Így tehát még oktatással és tudással is követünk el hibákat és rossz termékeket adnak el az ügyfeleknek.

Nem vagyok biztos abban, hogy a Bizottság mennyi ideig fogja kipróbálni a működési szabályzatot a jogalkotás előtt. Nem pártolok jogalkotást ott, ahol az nem szükséges, de néha új jogi szabályozásra van szükség, ami fogyasztói szempontból hatékonyabb. Jelenleg hitelpiaci válsággal küzdünk, és ott. Ahol az ír bankrendszerben pénzt adtak ki és 100% jelzálog volt a norma, most pont az ellenkezője érvényes a finanszírozás megnyirbálásával. Ez egy olyan kérdés, ami valamennyiünket érint, és remélem, hogy ez a vita hozzájárul az európai fogyasztóknak nyújtott jobb pénzügyi szolgáltatásokhoz.

  Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani újból a tisztelt képviselőknek a témában végzett munkájukért. Kimondták, hogy átláthatóságra van szükségünk, valamint annak tiszta áttekintésére, hogy mire is jogosult a fogyasztó. A minőség fontosabb a mennyiségnél, de időnként kell egy kis mennyiség, hogy megkapjuk a minőséget.

A Bizottság nagyon üdvözli egyértelmű támogatásukat a szükséges intézkedések tekintetében. Tisztában vagyunk azzal, hogy javítanunk kell a hatékonysági szinten és fejlesztenünk kell a lakossági banki ágazat működését, ami a nemzeti vonalak mentén továbbra is szét van aprózódva. Ez nem felel meg az egységes piacnak, melyben valamennyien hiszünk. Így tehát a lakossági banki ágazat – ami egy nyitott ajtó – valamennyiünk, a fogyasztók és a teljes gazdaság számára kulcsfontosságú. A Parlament jelentése tükrözi azt a fontosságot, amit ennek a területnek kell szentelnünk.

Roithová asszony beszélt országának helyzetéről, de említette azt is, hogy nem csak az ő országában fordul elő, hogy a magas árak szétaprózódott piacot eredményeznek, gyakran csupán néhány szereplővel. Az ágazatot felmérő jelentésben szereplő helyzet, amire már utaltam, elég egyértelmű.

Úgy gondoljuk és arra számítunk, hogy a SEPA bevezetése számos problémára választ szolgáltat, mivel elősegíti a határokon átívelő versenyt, és ez az, amire szükségünk van. Ez egy piacközpontú megközelítés, és működnie kell. Így tehát nagyon támogatjuk ezt a kezdeményezést és az ágazattal együtt azon dolgozunk, hogy segítsük a SEPA-t céljai elérésében. Sánchez Presedo úr helyesen azt mondta, hogy a verseny elősegítése jelenti a teljes megközelítés kulcsát, mivel ha nincs verseny, akkor mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a bankok megpróbálnak rossz tréfát űzni velünk.

A kártyás fizetések jelenlegi költsége kapcsán, amiről Starkevičiūtė asszony kérdezett, osztjuk a tisztelt képviselő nagyobb piaci átláthatósággal kapcsolatos igényét. A verseny támogatása azt jelenti, hogy tisztában kell lennünk azzal, mi is folyik a piacon, és azzal a ténnyel, hogy az volt a MasterCard bankközi elszámolási díja betiltásának egyik oka, hogy nem volt egyértelmű, miért nyernek ezzel az ügyfelek – ez világos volt. Célunk, hogy lássuk azokat a díjakat, melyek egyértelmű és igazolható előnyöket hoznak az ügyfeleknek.

Klinz úr helyesen jogokról beszélt, és ezek mindig kötelezettségekhez kapcsolódnak: nem csupán az ügyfeleknél, hanem mindnyájunk számára is – a bankoknak és a történet valamennyi szereplőjének. Nagyobb átláthatóságra van szükségünk, egyértelműnek kell lennünk abban, hogy mit választunk ki. Remélhetőleg a piac változásai ebbe az irányba vezetnek.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Amint azt korábban említettem, a jelentések kiváló munkát képviselnek. Alaposak, átfogóak és jelentős hozzájárulást jelentenek majd a lakossági és pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos folyamatos munkánkban.

Méltányolom, hogy egyesek esetleg gyorsabban szeretnének haladni egyes kezdeményezések kapcsán, de a gyorsaság nem mindig jelent egyenlőséget. Kiállunk a jobb szabályozói alapelvek mellett, beleértve az alapos hatásértékelést. Egyes kezdeményezéseink, mint például a bankszámlák, már néhány éve folyamatban vannak és ebben az évben kell gyümölcsöt hozniuk. Mások, mint például a lakossági befektetési projektekkel kapcsolatos munkáink, valamivel újabbak és több kutatás szükséges még azelőtt, hogy bármilyen határozott eredményre jutnánk.

Roithová asszony utalt a bankváltásokra, és kollégám, Neelie Kroes foglalkozott ezzel a kérdéssel. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy nem szabályozhatunk ilyen változásokat, de amire valóban szükségünk van, az a verseny és a fogyasztók azon képessége, hogy könnyedén válthassanak olyan szolgáltatóról, amellyel nem elégedettek. Természetesen meg szeretnénk könnyíteni számukra a váltást, és azt, hogy különféle szereplők legyenek jelen a piacon. Ez önmagában le fogja vinni az árakat. Margarita Starkevičiūtė asszony számos kérdést vetett fel. Valamennyi javaslatát tudomásul vettem, és amint lehet reagálni fogunk ezekre. Ettl úr a lakossági bankokról beszélt. Az általunk kiadott Zöld Könyv pontosan foglalkozik ezen valóban fontos dolgok némelyikével.

Általában egyetértek barátommal, Wolf Klinz úrral, de hacsak félre nem értettem, azt vettem észre, hogy nem nyugtalankodik túlzottan a bankszámlák váltása kapcsán. Azt próbáljuk elérni, hogy lehetővé tegyük a fogyasztók számára, hogy könnyedén váltsanak bankszámlát a tagállamokon belül. Csak arra mutatnék rá, hogy ez nem rakétatudomány. Más tagállamok elindítottak eljárási szabályzatot, és ezt elég könnyedén tették. Megadtuk a banki ágazatnak azt a lehetőséget, hogy ezen területen önszabályozó legyen. Néhányukkal találkoztam. Némelyek csodálatos és hihetetlen kifogásokkal álltak elő azzal kapcsolatban, hogy miért nem lehet ezt megtenni, de biztosíthatom őket, hogy amivel foglalkozunk, nem asztrofizika. Elég egyszerű alkalmazni, és lehetőséget teremt számukra arra, hogy bizonyítsák, az önszabályozás jobb módszer. Azonban, amint azt korábban már említettem, ha ezt nem tesszük meg, egyéb alternatívák is rendelkezésünkre állnak.

Azonban egyetértek Klinz úr második észrevételével a különböző tagállamok banki struktúráiról. Ezeket teljes mértékben a tagállamok szervezése alá tartoznak, és különböző banki struktúrák vannak valamennyi tagállamban. Egy tagállam maga megszervezheti struktúráit a saját óhaja szerint, de amennyiben belép a szabadpiaci területre, akkor tartania kell magát a Szerződés szabályaihoz, és ez valamikor konfliktushoz vezethet. Azonban egy tagállam banki struktúrájának megszervezése egyedül az érintett tagállam feladata.

Egyetértek McGuinness asszonnyal a magatartási szabályzat alkalmazását illetően. Utalt a biztosítási jelzálogok hatalmas időszakaira. Kissé vonakodtam magam is, hogy rálépjek-e erre az útra, és évekig elutasítottam, de egyszer valaki mással együtt megengedtem magamnak, hogy hasznomra fordítsak egyet. Egyike voltam a szerencséseknek. Az időszak végét nyereséggel zártam, ami engem és mindenki mást is meglepett, tekintettel a témával kapcsolatos idegenkedésemre.

Azonban nem hiszem, hogy bárkit is hibáztatni lehet a biztosítási jelzálogok módja miatt. Ez volt az időszak divata. Mindenki hitt abban, hogy ezt ily módon végezze, és elég komoly mértékű volt az agresszív értékesítés. Ezt azonban akkor hiszem, ha a fogyasztó tisztában van a sok csapdával, és ez az, amit az eljárási szabályzatnak vagy bármilyen fogyasztóvédelemnek tennie kell. Mindig ezt mondom az üzletben az embereknek, függetlenül attól, hogy kis vagy nagy cégben vannak-e – és nekünk fogyasztóként tisztában kell lennünk azzal –, hogy ha egy dolog túl jónak látszik, akkor az túl jó.

  Gianni Pittella, előadó. − (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék gyorsan köszönetet mondani valamennyi szólásra emelkedett képviselőnek, és még egyszer a biztosoknak és Karas úrnak.

Szeretnék egy gyors hozzászólást tenni a bankközi elszámolási díjak témájához. Az iránymutatással kapcsolatos javaslatom azon a meggyőződésen alapul – és természetesen lehet, hogy itt nem értünk egyet, Kroes asszony –, hogy az bankközi elszámolási díj hasznos a fejlesztéshez és a fizetési eszköz hatékonyságához. Továbbá a bankközi elszámolási díjak hiányával fennáll annak a kockázata, hogy a költségeket a fogyasztóknak kell állniuk.

Rátérve a kérdésre, hogy mi a pénzügyi piaci szabályozások legjobb megközelítése, azt hiszem – és gyakran mondtam McCreevy biztos úrnak – , hogy az alulszabályozott és gyengén szabályozott pénzügyi piacok és a banki ágazat gyakran hatástalan önszabályozása olyan elemek, melyeknek negatív hatásait a jelenlegi pénzügyi krízis egyértelműen mutatja.

Így tehát azt hiszem, hogy helytelen lenne azt gondolni, hogy a lakossági pénzügyi ágazat megfelelő integrációját egyszerűen az ipar önszabályozásával be lehet fejezni. A lakossági termékek pénzügyi piaca csak akkor hívhatja magát teljesen integráltnak, amikor a harmonizáció azon mértéke, amit a fogyasztóvédelem el akar érni, megtörténik és garantált. Ezt legjobban a Bizottság törvényi kezdeményezése útján lehet elérni.

  Othmar Karas, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretném megismételni a kezdetekkor kifejezett köszönetemet minden résztvevőnek, és meg szeretném kérni a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye be a Parlament javaslatait törvényi megfontolásaiba.

A második pont egy tanács. Szeretnék rámutatni képviselőtársaimnak arra, hogy a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos jelentés – amiről a mai nap során sokat beszéltünk – a pénzügyi szolgáltatási ágazatban megvitatás tárgyát képezi a Házban, és az ősszel fogják megbeszélni a plenárison.

Egy másik pont az, hogy nem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy a tagállamok különböző adórendszerei komoly akadályt jelentenek a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások nyújtásában, és ez alacsony együttműködő-képességet hoz létre, főleg ott, ahol pénzügyi termékeket adózási célokból támogatják. Ezért szeretnék az ágazathoz és a bankokhoz folyamodni, hogy végrehajtsák az önszabályozást annak érdekében, hogy elvégezzék ezen Zöld Könyv céljával kapcsolatos előkészítő munkákat. A standardizáció és a termékek sokféleségének kérdésében nekünk is igent kell mondanunk a standardizációra, amennyiben az nem kockáztatja a termékek sokféleségét. Ami a bankváltást illeti, amiről Roithová asszony beszélt, a Bizottság már utalt a SEPA-ra.

Azonban számos egyéb akadályunk is van, mégpedig az az akadály, melynek értelmében az egyik országban szerzett jogok nem vihetők át másik országba, valamint az az akadály, hogy csak akkor lehet bankszámlát nyitni, ha az ember megadja az állandó lakcímét. Aztán pedig ott van még az e-kereskedelem hiányzó meghatározása: a határokon átívelő pénzügyi átutalások működnek, de akadályok lépnek fel számlanyitáskor és egyéb jogok kapcsán, melyeket el kell távolítanunk. Elég munkánk van a javaslatok előterjesztésével. Kell, hogy lássuk az eredményeket és következetesen folytatnunk kell a munkát.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Egy jól működő integrált pénzügyi piac a lisszaboni szerződés végrehajtásának szükséges előfeltétele. A bankok alapvető fontosságú szerepet játszanak a monetáris politika feltételeinek haladásában, főleg a kis- és középvállalkozásoknak és fogyasztóknak. Bár sok ügyfelet érdekelnének a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások, a számlanyitást egy-egy tagállamban olyan sok bürokrácia kíséri, ami gyakran elbátortalanítja az ügyfeleket.

Az európai banki üzletágnak fejlesztenie és egyszerűsítenie kellene számlazárási eljárásait. A számlakivonatok még mindig nagyon összetettek, és sok ügyfél nem érti azokat. A pénzügyi termékek összetettsége megnehezíti a fogyasztóknak, hogy tájékozott döntéseket hozzanak. A fogyasztókat az aránytalanul magas banki díjak és a hitelkártyák kibocsátása is terheli.

Azt hiszem, hogy a banki díjak szabályozása helyett az EU-nak inkább a banki ágazat versenyképességét kellene biztosítania. A tájékozott ügyfelek a bankok közti gazdasági verseny elengedhetetlen részét képezik.

Azt hiszem, hogy a fogyasztói szervezetek fontos szerepet játszanak, mivel meg tudják határozni, hogy mely információt tartják fontosnak ahhoz, hogy a fogyasztók a banki termékek kapcsán megfelelő választásra legyenek képesek. Koordinálhatják azon pénzügyi tájékoztató programokat, melyeknek célja, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét a rendelkezésükre álló pénzkezelési opciókra. Ugyancsak segítenek a nagyon sebezhető fogyasztóknak is.

Azt hiszem, hogy az EU-ban el fog jönni annak az ideje, amikor a fogyasztói szervezetek nem a túlélésért harcolnak. Amint felelőssé válnak a fogyasztói politikáért, megértik, mennyire fontos is a finanszírozás.

  Katrin Saks (PSE), írásban. – Bizottság három stratégiát ajánl fel a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló Zöld Könyvben a lakossági piacok pénzügyi szolgáltatásokba történő integrációjának támogatására – alacsonyabb árak és nagyobb választék, a fogyasztók feljogosítása és a fogyasztóvédelem fokozása.

Először a fogyasztók feljogosítására szeretnék összpontosítani, és rá szeretnék világítani a pénzügyi műveltségi szint növelésének szükségességére. Nemrégiben a fogyasztói pénzügyi tájékoztatásról szóló meghallgatás sorén számos gyakorlati példát láttunk fogyasztói pénzügyi képzési programokra. További erőfeszítéseket lehetne tenni ezen terület legjobb gyakorlatának megosztására szerte a tagállamokban, különösen az új tagállamokat észben tartva.

Ami a fogyasztói választékot illeti, egyértelmű, hogy azoknak a fogyasztóknak, akik pénzügyi szolgáltatót kívánnak váltani, ezt a legminimálisabb költség és jogi akadály mellett kell tudniuk megtenni.

Ami a fogyasztóknak biztosított tájékoztatást illeti, nem elég, ha a fogyasztók annyi információt kapnak, amennyi lehetséges. A fogyasztók információval történő elárasztása ellentétes hatással bír. Mindazonáltal biztosítani kell annyi információt, ami tájékozott választáshoz segíti a fogyasztókat.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) A Pittella-jelentést követően az ágazati audit elemezte a fizetési rendszerekkel kapcsolatos versenyhelyzetet, beleértve a kártyarendszereket, hitelirodákat, a bankok és árak közti együttműködést, valamint a banki kiegyenlítést. Az auditok azt mutatják, hogy jelentős különbségek vannak a bankkártyákért kifizetett jutalékok között. Így kimutatták, hogy a nemzeti hitelkártya-hálózatok többsége a bankközi jutalékokat jóval alacsonyabb szinten rendezi, és hogy a legtöbb tagállamban a bankok többsége engedélyezi a jelzáloghitelek, a személyi kölcsönök és a folyószámlát nyitó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek kiutalását.

Egy ügyfél általában nem rendelkezik ugyanazzal a tárgyalási alappal azzal a bankkal folytatott szerződéses kapcsolat megindításakor, amelyiknél ügyfél lesz. Az ügyfél aláírja a szerződést, amit gyakran el sem olvas, és még ha meg is teszi, szeretne változásokat javasolni, ami nem lehetséges. E tekintetből úgy vélem, hogy a megfelelő szabályozó hatóságoknak felül kellene vizsgálniuk a bankok által ajánlott szerződési formákat az ügyfelek és a bankok érdeke védelmében. Kötelezőnek tartom, hogy egy számlát nyitó ügyfél korábban rövid prezentációt kapna az alkalmazás teljes időszakára vonatkozó költségekről.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
alelnök