Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 4., Szerda - Brüsszel

25. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység elleni közösségi rendszer (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Marie-Hélène Aubert jelentése a Halászati Bizottság részéről egy olyan tanácsi határozati javaslat témájában, mely létrehozna egy közösségi rendszert a be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenység megelőzésére, megakadályozására és megszüntetésére (COM(2007)0602 – C6-0454/2007 – 2007/0223(CNS)) (A6-0193/2008).

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Először is engedje meg, hogy köszönetet mondjak az előadó ezen jelentésen végzett munkájáért. Örömmel tapasztaltam a Halászati Bizottság határozott támogatását ezen fontos, az IUU (illegális, szabályozatlan és be nem jelentett) halászati tevékenység megelőzésére, megakadályozására és megszüntetésére vonatkozó javaslat kapcsán.

Amint azt Önök is tudják, az IUU halászat komoly veszélyt jelent a halállomány és a tengeri biodiverzitás fenntarthatósága szempontjából, ami a közös halászati politika lényegét ássa alá. Nem hiszem, hogy tovább kellene bővíteni az IUU halászat végzetes globális környezetei és gazdasági következményeit, mellyel Önök is mind tisztában vannak. Azonban fontos észben tartani, hogy az IUU halászat világjelenség, és elsősorban a fejlődő országokat érinti. Éppen ezért a javaslat diszkrimináció ellenes eszköz, mely minden IUU halászatból származó halászati termék közösségi kereskedelmére vonatkozik, származzanak bármilyen vizekből, valamint minden, bármilyen lobogó alatt IUU halászati tevékenységben részt vevő vagy azt támogató közösségi polgárra.

A nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú az IUU halászat hatékony megszüntetésében. Ezért van az, hogy a Bizottság már bilaterális szerződések megkötésébe kezdett harmadik országokkal. A Bizottság továbbá meghatározott egy munkaprogramot, szoros együttműködésben a Fejlesztési Főigazgatósággal és a EuropeAiddel, hogy támogassa a fejlődő országokat a határozat zökkenőmentes és sikeres alkalmazásában, különös tekintettel a fogásigazolási rendszerre. Ez a munkaprogram szemináriumokat és műhelyeket foglal magában számos harmadik országban.

A Bizottság szinte valamennyi olyan javasolt módosítással egyet tud érteni, melyek vagy a javaslatban, vagy az elnökség kompromisszumos szövegében találhatók.

Nagyon boldoggá tesz, hogy a javaslat különösképp támogatja a szabályozás végrehajtását minden hajó esetében, a fogásigazolási rendszer és a szankciók harmonizálását.

A közösségi hajók belefoglalása fontos mozzanat, ami biztosítani fogja a diszkrimináció-ellenességet és a WTO szabályok betartását. Fontos, hogy a Közösség megmutassa, komolyan veszi az IUU halászati tevékenységek elleni küzdelmet, mégpedig oly módon, hogy valamennyi környezetvédelmi és gazdálkodási szabályt megszegő hajóra kiterjed.

A fogás igazolási rendszer egy olyan eszköz, ami biztosítja a halászati termékek eredetének ellenőrzését. A Regionális Halászatirányítási Szervezetek és vámszabályok jelenlegi gyakorlatától inspirálva valamennyi halászati termékre vonatkoznia kell, beleértve a feldolgozott termékeket is, annak érdekében, hogy hatékony legyen. Az akvakultúra termékei és a közösségi kereskedelemben marginálisan megjelenő termékek azonban nem tartoznak majd hatásköre alá. Ezt a Tanács végső tárgyalásai során tehetjük meg.

Az összehangolt szankciók meg fogják erősíteni a tagállamok azon képességét, hogy intézkedéseket tegyenek az IUU tevékenységek megakadályozása céljából, és hogy biztosítsák, bármilyen gazdasági előny több, mint a kiszabott bírságok ellensúlyozása. A Bizottság határozottan hisz abban, hogy az eltérítő, arányos és összehangolt szankciók rendszere, valamint a kapcsolódó intézkedések jelentik a szabályozás betartásának kulcsát.

Mégegyszer köszönetet szeretnék mondani Aubert asszonynak a jelentésért és a bizottságnak ezen nagyon fontos kérdésre fordított figyelméért. Ez a jelentés jelentős hozzájárulás egy, az IUU halászat elleni valóban hatékony küzdelemhez.

  Marie-Hélène Aubert, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony! A mai napon Brüsszelben kibontakozó események megmutatják számunkra, hogy milyen mértékű veszély nehezedik az európai halászatok jövőjére, amennyiben az Európai Unió nem képes végrehajtani a halállományok fenntartható kezelését és meglévő politikáinak gyökeres reformját. Az IUU halászat elleni küzdelem ezen többet követelő és koherensebb politika egyik lényegi eleme. Azonban a kereskedelem globalizációja, a tőke szabad mozgása és a közlekedés és a kommunikáció fejlődése mind-mind az illegális halászat jelentős emelkedését eredményezte az utóbbi évek során.

Napjainkban már tarthatatlan ez a helyzet. Az európai halászok, hasonlóan valamennyi érdekelthez, beleértve a civil szervezeteket, egyhangúan azt követelik, hogy hatékonyabban kezeljék ezt a jelenséget – ami sietteti a források pusztulását és tisztességtelen versenyt eredményeznek a szabályok betartóinak. Azonban nem lehet azt mondani, hogy a tagállamok ne tudnák felügyelni és szankcionálni az illegális halászatot, amint azt tenniük kellett volna. E tekintetben terhelő az Európai Számvevőszék néhány hónappal ezelőtt kiadott jelentése.

Ezért van az, hogy az Európai Bizottság tavaly októberben bejelentett ambiciózus javaslatát - egy, az EU 2007. februári IUU halászat leküzdésére vonatkozó cselekvési terv témájában íródott saját kezdeményezésű jelentést - kifejezetten jól fogadta a Halászati Bizottság, és nagy többséggel azonnal el is fogadta azt. Valójában örülünk annak, hogy a Bizottság törvényjavaslata legtöbb ajánlásunkat magában foglalja. Ezek közé tartozik az IUU hajók listája, a megerősített kikötői állami vizsgálatok; a kötelező halfogási tanúsítványok a lobogó alatt hajózók számára, és így az IUU halászatokból származó halászati termékek behozatala az EU-ba; megerősített és összehangolt szankciók, valamint egy közösségi vészjelző rendszer. Így tehát nem sok hiányzik a bizottsági javaslatból.

Azonban, amint azt Önök is tudják, három pont heves vitát kavart a Tanácson belül, főként a szabályozás hatásköre tekintetében. Én a magam részéről örülök annak, hogy végül sikerült biztosítani az Önök által javasolt kiterjedést, ami mind a közösségi, mind pedig a harmadik országból származó hajókra vonatkozik. A halfogási tanúsítványt is túl terhesnek vagy összetettnek találták, valamint a szankciók szintjét és természetét is hevesen vitatták.

Ezek a kérdések bizottságunk előtt is felmerültek. Azonban azt hiszem, hogy módosításaink végül segítettek a szöveg tisztázásában, megőrizve az új szabályozás ambícióját és fő céljait. A jelentést egyhangúan fogadták el, és szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak támogatásukért, ami segített ezen eredmény biztosításában. Egy válságban levő ágazattal az Európai Parlament a mai napon egy nagyon erős jelet kíván kiküldeni, elsősorban a Tanácsnak címezve, ami túl lassan vette magára ezen területtel kapcsolatos kötelezettségeit.

Biztos úr! Az IUU halászatok elleni küzdelem még mindig csupán része a szélesebb értelemben vett eljárásnak, mely magában foglalja az ellenőrzés szabályozását és a súlyos szabálysértések elleni harcot. Ez a szétválasztás nem segített a dolgok tisztázásában, csak hogy a legkevesebbet említsük. Még mindig várjuk, hogy tisztázzák, hogyan lehet strukturálni ezt a három új szabályozást. Hasonló aggodalmak kapcsolódnak a halfogási tanúsítvány összetettségéhez, melyek csak kifogásul szolgálnak a szöveg felhígítására, illetve halasztására. Általánosságban érthető eljárásokra van szükségünk, melyeket megfelelő számú megbízható, hatékony és hozzáértő személyzet működtethet, és melyek a fejlődő országok számára is elérhetők, akik sok esetben az IUU halászat fő áldozatai. Ezzel kapcsolatban is tisztázást és elkötelezettséget várunk Önöktől.

Végül biztos úr, számítunk elszántságára – amiről tudjuk, hogy jelentős –, hogy véget vessünk az illegális halászatnak, ami elsősorban a kékúszójú tonhal és a tőkehalat érinti, melyek jelenleg komoly túlhalászás alá eső magasan árazott fajok. Ez legalább konkrét választ adna azokra a problémákra, melyekkel a halászati iparág jelenleg szembesül. Még mindig sok a tennivaló az európai halászatok fenntartható jövőjének biztosítása érdekében. A következő hetekben azonban egy fontos lépésnek lehetünk tanúi, és ennek ugyanúgy örülök, ahogy Önök is.

  Daniel Varela Suanzes-Carpegna, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Ez a vita a közösségi halászati ágazat valaha történt legkomolyabb válságának idején történik.

Különféle okai vannak annak, hogy miért nem fedezik az ágazatban a költségeket és jelenleg miért nem nyereséges a halászat. A halimportok és az Európai Unióban történő illegális, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászat ezen okok között foglalnak helyet. Így tehát támogatjuk a javaslatot és a jelentést, de ezek nem elegendők.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felszólaljak az Európai Parlamentben és felkérjem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy sürgősen tegyenek valami, és ne hagyják, hogy meghaljon ez az ágazat, mivel ha a most tapasztaltak folytatódnak, az ágazat össze fog omlani.

Arra kérem a biztos urat és a Tanácsot, hogy készítsenek el és sürgősen fogadjanak el egy közös sürgősségi tervet, mely közép- és hosszú távú intézkedéseket tartalmaz. Franciaország vezeti ezt az ütközetet, és a következő francia elnökség kitűnő lehetőséget ad ennek megtörténtére.

A Bizottságnak aktívabban kell gyakorolnia kezdeményezési jogát — segéllyel, kompenzációval, újrastrukturálással és innovációkkal – annak érdekében, hogy mérsékelje az ágazatot érintő költségeket és fékezze az importok jelentette tisztességtelen versenyt. Az idő fogy.

Azt akartuk, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság is részt vegyen ebben a vitában, mivel kevés értelme van az IUU halászat betiltásának, amennyiben az Európai Unió megnyitja számára piacait.

Túl sok azt kérni, hogy csak legális halat áruljanak az Európai Unióban?

Több szabályozásra, nagyobb nyomon követhetőség, valamint több és jobb címkézésre van szükségünk, röviden több garanciára arról, hogy mi is érkezik az Európai Unióba. Ezt nem csupán az Európai Uniónak kellene megtennie, hanem világszerte is, multilaterális és bilaterális csatornákon keresztül.

A partneri kapcsolatoknak is ennek elérését kellene szolgálniuk megfelelő műszaki segítséggel és képzéssel, annak érdekében, hogy ne új akadályokat készítsünk a kereskedelemnek, hanem inkább olyan intézkedéseket, melyek valamennyi résztvevő fél számára hatékonyak.

Ezen alapul egy teljes gazdasági ágazat jövője, amely az Európai Unióban nagyon koncentáltan van jelen olyan régiókban, melyek nagyon függnek tőle, és így hatalmas társadalmi következményei vannak.

Ezen nyugszik továbbá a halászati források fenntarthatósága is, ami az egészséges élelmiszer egyik alapvető forrása egy élelmezési válság jellemezte időszakban.

  Ioannis Gklavakis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök asszony! Tisztelt biztosok! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Aubert asszonynak a jelentésért.

Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat egyike az ágazat fő problémáinak; nagyban károsítja a környezetet és ez a bolygó legkomolyabb problémája. Eltorzítja a versenyt. Azok, akik illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytatnak, előnyösebb helyzetben vannak, mint a legális halászatot művelők, akiket kötelességünk megvédni. A be nem jelentett halászat az államnak árbevétel-veszteséget jelent.

A szavazásra kerülő szabályozási javaslatban kifejtett egyik intézkedés egy, a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzés rendszerének létrehozásáról szól, ami megakadályozná az illegális halászati tevékenységben résztvevő harmadik országok hajóinak bejutását. A javaslat tiltást vet ki az illegális halászatból származó halak behozatalára; létrehozza az illegális és be nem jelentett halászati tevékenységben résztvevő hajók listáját; kifejleszt egy közösségi sürgősségi rendszert arra, amikor feltételezhetően illegális halászatból származó halat észlelnek; és tiltja az olyan országokból származó halak importját, melyeknél azt találják, hogy nem működnek együtt az EU-s rendszerrel.

A szabályozásban találhatók ellentmondásos pontok is, így például annak alkalmazási hatásköre. Egyes tagállamok azt kérik, hogy a közösségi vizeken kívüli közösségi hajók halászati kötelezettségeire korlátozzák, mivel már számos rendelkezés él a közösségi vizeken belüli halászat szabályozására. Továbbá a halászati szabályozás alapvető előírásainak felülvizsgálatára előre láthatóan 2008 végéig sor kerül. Azt hiszem, hogy a két szabályozás közt lesz ismétlődés, és nem fogják támogatni a közös halászati politika egyszerűsítésének folyamatát.

Összefoglalásul engedjék meg, hogy elmondjam, ez valóban fontos kérdéskör, és ennek megfelelően is kell kezelnünk. Fegyelmezetten és határozottan kell nekilátnunk, mindig együttműködve a halászokkal, akiknek véleményére és együttműködésére szükségünk van.

Mindenesetre támogatom Aubert asszony jelentését és köszönöm a munkáját.

  Luis Manuel Capoulas Santos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Az illegális halászatról szóló Aubert-jelentést a Halászati Bizottság egyhangúlag elfogadta, amint azt az előadó már említette, akinek gratulálok. Ez talán önmagában több fényt vet a témára, mint bármi, amit ebben a pillanatban elmondhatok.

Azonban az ember nem ismételheti elégszer, hogy az illegális halászat a természet és a gazdaság ellen elkövetett bűncselekmény, olyan, ami sajnos gyakran büntetlen marad, és ami ellen határozottan és bátran kell fellépnünk. Így tehát alkalmas időben szeretnék köszönetet mondani Borg biztos úrnak és a Bizottságnak azért, ahogy a Parlament részéről 2007 februárjában hangoztatott aggodalmakra reagált egy olyan határozati javaslat indítványozásával, ami minden reményt felülmúlt és jogosan érdemli meg dicséretünket.

Mindazonáltal bármennyire fejlett is a szabályozói keretrendszer, a tagállamok elkötelezettsége és elegendő humán erőforrás és rendelkezésre álló anyagok nélkül nem lesz könnyű a győzelem egy olyan csatában, ahol a haladást borzasztóan nehéz feltételek gátolják. Ezért van szükségünk arra, hogy a tagállamok is bekapcsolódjanak.

Mindenesetre ezzel a jelentéssel és az azt követő szabályozással az Európai Unió nagyon fontos lépést tesz és példát mutat, mely emelkedetté tesz és büszkeséggel tölt el bennünket. Biztos vagyok abban, hogy a Bizottság továbbra is üdvözölni fogja a Parlament hozzájárulását azzal a szándékkal, hogy tovább fejlessze a javaslatot.

Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Elnézést kérek, ha most megszegem a protokollt, de nem tudom elhalasztani ezt a lehetőséget arra, hogy egy szenvedélyes könyörgésre kerítsek sort. A halászati ágazat nagyon nehéz időkön megy keresztül az üzemanyagárak emelkedése miatt. Jelenleg mindenki szenved, de elsősorban azok, akik leginkább sebezhetők.

Tudom, hogy számos tagállam, beleértve a sajátomat, Portugáliát is, kérni akarta, vagy már kérte is támogatásukat, hogy megoldásokat találjanak európai kereteken belül, pontosabban az Európai Halászati Alap rugalmas alkalmazásával arra, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, melyek csökkenthetik jelen válság társadalmi következményeit. Tudom, hogy nem szükséges, de engedjék meg, hogy szolidaritásukat kérjem, és azt a nyitott lelkületet, amit mindig is tanúsítottak az ágazat problémáival szemben, hogy segítségükkel amint lehet, megnyugtató megoldást találhassunk.

  Elspeth Attwooll, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Az ALDE képviselőcsoport teljes mértékben támogatja Aubert asszony jelentését. A javasolt módosítások tisztázzák és bizonyos esetekben fejlesztik a bizottsági javaslat különböző szempontjait, beleértve fontos kiegészítéseket a vis maior segélyekről és szankciókról.

A szabályozás megkülönböztetés mentességének szükségességére helyezett hangsúlyát különösen támogatja, mivel kétségtelen, hogy az IUU halászat egy olyan dolog, amit globálisan kell kezelni, és az EU-s intézkedések fontos lépést jelentenek ebben az irányba.

A múlt héten abban a szerencsében volt részem, hogy részt vettem a Halászati Bizottság norvégiai küldöttségében. Azt mondták nekünk, hogy az utóbbi három évben, és főként az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzési rendszerének 2007. májusi bevezetése óta nagy mértékben csökkent az IUU halászat a környéken. Ez a rendszer minden EU-s tagállamra kiterjed, valamint Norvégiára, Izlandra, a Feröer-szigetekre és Oroszországra. Sőt, a norvég halászati és tengerparti ügyek minisztere is nagyra tartja e tekintetben az EU együttműködését.

Azonban van egy olyan megállapodás is, miszerint a lokalizált intézkedések azzal a hatással járhatnak, hogy a problémát a megoldás helyett kiszorítják. Ezért van az, hogy különösen jó látnia az 5., 6. és 54. módosításokat, melyek többet akarnak tenni a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatások minimalizálása érdekében. Én azt is hozzátenném, hogy hiszem, különös felelősségünk fejlődő országok megfigyelő és ellenőrző rendszerek fejlesztésében nyújtott támogatás, és az, hogy ezt ne csak azokban az országokban folytassuk, ahol halászati partneri megállapodásokkal rendelkezünk.

Továbbá remélem, hogy a Bizottság, a Parlament és a Tanács hasonlóképpen aktív lesz a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzésének ENSZ-szintű kötelező érvényű határozata elfogadásának támogatásában. Az előkészületek már megindultak a FAO-ban a helyes szándékkal, és ezeket 2009 májusában lehet elfogadni.

  Ian Hudghton, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani képviselőcsoportom kollégájának, Marie-Hélène Aubert-nek azért a munkáért, amit sikeresen ebbe a jelentésbe fektetett.

Egyértelműen minden halászati nemzetnek és halászati közösségnek érdeke az illegális halászat megszüntetése. Elvégre is maguk a halászati közösségek azok, akik a források sikeres megőrzéséből hasznos húznak. A nemzetközi együttműködés alapvető fontosságú az ezen a területen működő kalózok és szervezett bűnözők illegális halászati tevékenységének világszerte történő megszüntetésében.

A közös halászati politikán belül túl sok figyelmet kapott a Számvevőszék szabályozásról és hatályba léptetésről szóló jelentése. Az a jelentés olyan adatokon alapult, amiket feltehetően a hat legfontosabb halászati tagállamból gyűjtöttek össze. Azonban azok az adatok, melyeket a tagállamok foglaltak listába, magukban foglalták az Egyesült Királyságot (Anglia és Wales) is. Skócia az Egyesült Királyság halászatainak mintegy 70%-át mondhatja magáénak, és nem szerepelt az adatokban. Csak azt szeretném mondani, hogy eltérő és különböző kvóták, igazgatási és hatályba léptető szervezetek vannak Skócián belül.

Tettünk bizonyos előrelépést az én halászati nemzetemben is az utóbbi években a szabályozás fejlesztése terén. Nyilvántartásba vettük a vásárlókat és az eladókat, és kijelöltünk halfogásra szánt kikötőket. Fontos természetesen a jó végrehajtás, de ugyanilyen fontos egy helyes igazgatási rendszer, ami ösztönzést ad a megőrzésnek azáltal, hogy garantálja például a skót halászoknak, hogy hosszú távon kihasználhatják azon megőrzési intézkedéseket, melyeket időről időre alkalmazniuk kell. A KHP egyszerűen nem ad ilyen garanciákat.

Örömmel hallottam Borg Biztos úr, amikor azt mondta, hogy támogatja a KHP mindenre kiterjedő reformját. Egyetértek. Azt mondom: térjünk vissza a források mindennapos irányításához és ellenőrzéséhez maguk a halászó nemzetek, akiknek halászati jogai vannak az olyan logikus halászati területeken, mint az Északi-tenger, és mellőzzük az olyan kivitelezhetetlen elgondolást, mint a vizekhez és forrásokhoz történő egyenlő hozzáférést.

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Bizonyos szempontok ellenére, melyekkel kapcsolatban fenntartásaink vannak, üdvözöljük az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésével, megakadályozásával és megszüntetésével kapcsolatos kezdeményezést, és egyetértünk a jelentés általános irányával.

Egyebek mellett azt hangsúlyozzuk, hogy a kezdeményezésben szereplő szabályok valamennyi hajóra vonatkozzanak, függetlenül attól, hogy EU-s vagy harmadik országból származnak-e. Azonban szeretnénk rámutatni arra, hogy ezen javaslatok megtételének, egybevágva a szabályozásról szóló közösségi szabályok felülvizsgálatával, a jövőben a tagállamok kompetenciáit kell védelmeznie, mégpedig az eljárások és az ellenőrzések végrehajtása tekintetében. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a szankciókra utaló kérdések teljes skálája az egyes tagállamok kompetenciája alá tartozik.

Végül szeretném hangsúlyozni, hogy amennyiben a Bizottság olyan gyorsan meg tudja válaszolni az ágazat ésszerű követeléseit, mint ahogy azt a kezdeményezéssel tette, akkor az ágazat nem fog a társadalmi-gazdasági helyzet folyamatos romlásával szembesülni.

  Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök asszony! A mai napon megvitatásra kerülő szabályozás egyrészt sokrétű, másrészt összetett, és csupán néhány pontot szeretnék kihangsúlyozni.

Először: jó az a javaslat, miszerint az illegális halászaton kapott halászoknak vissza kell fizetniük az EU-tól kapott támogatásokat. Nem engedhetünk meg egy olyan helyzetet, amiben az adófizetők arra kényszerülnek, hogy bűncselekményt támogassanak. Másrészt illegális halászatot minden fajta hajón folytatnak. Így tehát a javaslatnak minden hajóra ki kell terjednie, mind az EU, mind pedig a harmadik országok hajóira.

Másodszor: pozitív a javasolt halfogási tanúsítvány. Az igazolási folyamat kulcsszerepet játszik az illegális halászat leküzdésében. Azonban több kétségem is van a közönséges maximumbüntetések tekintetében. A tagállamoknak lehetőséget kellene adni arra, hogy a saját felelősségükre tegyenek lépéseket az elrettentő bírságok kiszabásával.

Végezetül: úgy vélem, hogy a közös európai halászati politika sikertelennek bizonyult és reformokra szorul. Nemzetközi együttműködésre van szükségünk annak érdekében, hogy valóban leküzdjük az illegális halászatot, mégpedig mind a regionális halászati szervezetekkel, mind egyéb nemzetközi szervezetekkel.

  Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök asszony! Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat olyan dolog, amit el kell pusztítani. Így tehát sok olyan dolog van ebben a jelentésben, amivel egyetértek, de elutasítom a szubszidiaritás elleni támadását, amivel azt követeli, hogy az EU állítson fel bűnügyi szankciókat és alkosson meg egy EU-s ellenőri magot. Hasonlóképpen ellenzem az EU lobogói alatti hajók szabályozásánál alkalmazott szükségtelen plusz bürokráciát, mivel ezek már most is a közös halászati politika szigorú rendelkezései alá esnek.

Nincs szükségünk saját halászainkra érvényes további szabályokra, melyek bűnös tevékenységeket folytató harmadik országokra alkalmazandók. Az utóbbi hónapokban látva néhány, a helyi halászokra az Egyesült Királyságban kiszabott büntetést, ami engem illet, elutasítom azt a javaslatot, hogy több és szigorúbb szabályozás és büntetés szükséges saját flottáinknál.

  Carmen Fraga Estévez (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Aubert asszonynak jelentéséért. Azt hiszem, egyértelműen kifejezi a Parlament politikai akaratát, hogy támogasson bármilyen olyan tevékenységet, ami az illegális halászat kiirtásához szükséges minden környezetben, és – a minket érintő környezettel kezdve – ahhoz, hogy lezárjuk az illegális halászati termékek közösségi importját és kereskedelmét.

Nem tudjuk azonban megkerülni azt a felelősséget, ami a kikötő szerinti illetékes államra és magára a Bizottságra esik ezen javaslat értelmében. Egy olyan szabályozásról beszélünk, ami megfogalmazásában nagyon ambiciózus, ami ki tudja kényszeríteni, hogy a tagállamok rendkívül elővigyázatosak legyenek és ne kíméljenek se anyagi, sem pedig humán forrásokat – egyike a teljes szabályozási politika gyenge pontjainak –, hogy a szavakat tettekre váltsák. Sajnos ez megint csak azt jelenti, hogy játékba kell állítanunk másik politikai akaratot is a sajátunké mellett.

Az illegális halászat okozta - nem csak biológiai forrásokban, hanem a törvényes halászokban is - kár az év minden napján jelentős. Jelenleg az ágazat jelentős hányada forrongó állapotban van válaszul a nyereségesség újabb jelentős csökkenésére, aminek természetesen egyik legfontosabb oka a dízelárak emelkedése. Vannak azonban egyéb tényezők is, melyek hozzájárulnak a veszteségekhez, és ezek közül különösen felháborító az alacsony árú importok tömeges behozatala és bizonytalan eredetű termékek áthatolása határainkon ezen körülmények mellett.

Például: csupán az idei év utóbbi öt hónapjában Spanyolországban a dízel ára 38%-kal emelkedett, miközben a kardhal ára, ami egy különösképp importált faj 40%-kal csökkent. Egyetlen olyan ágazatban sincs üzlet, ami túl tud élni egy ilyen típusú gazdasági környezetet, de bizonyított tény, hogy amikor az a politikai akarat, hogy az importokat közelről ellenőrizzük, amint az a múltban is történt – és ezt tanúsíthatom –, azonnal helyreálltak a közösségi előállítóknak kifizetett árak.

Így tehát arra kérem Önt, Biztos úr, és a tagállamokat, hogy legyenek határozottak ezen szabályozás lehető legsürgősebb végrehajtása terén.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak, és gratulálni szeretnék ezen jelentéssel kapcsolatos elsőrendű munkájához.

Mint Európai Unió végül fel kell ismernünk, hogy minél tovább hagyjuk fejlődni ezt a szabályozatlan helyzetet, annál jobban megterheljük a tengeri halászat jövőjét és a globális tengeri ökoszisztémát. Az EU-nak azonnal előre kellene haladnia, nem csupán az olyan szabályozások uniójaként működve, amelyek bürokratikusak, összetettek és amiket gyakran még a tagállamokban se hajtanak végre, hanem anélkül kellene globális kezdeményezést tennie, hogy féltenie kellene a kockán forgó főbb érdekeltségeknek vagy ellene kellene állnia a nemzetközi vagy egyéb nyomásoknak. Így a teljes, halászatban résztvevő globális közösség meg tudja érteni, el tudná fogadni és végül egyet tudna érteni az illegális és be nem jelentett halászat minimalizálásával. Egy ilyen kezdeményezés előfeltétele természetesen egy globálisan elfogadott megállapodás a halászatok fenntartásáról. Én is ki szeretném fejezni aggodalmamat képviselőtársaim mellett az európai halászok által tapasztalt fő válságról. Biztos úr! Ezeket a kérdéseket azonnal meg kell vizsgálnunk, és foglalkoznunk kell a problémákkal.

  Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Tanácsi határozat érdekes példája a megelőző törvényi szabályozásnak, egy illegális halászat ellen irányuló szabályozásnak, ami egy olyan gyakorlat, ami veszélyezteti a halállomány megfelelő szintjének fenntartását. A javasolt megoldások egyértelműsége az egyik legfontosabb ok, amiért ennek a dokumentumnak esélye nyílik a hatékonyságra – a törvényhozó szándékainak precíz meghatározása.

Az előadó kiválóan megragadta a szabályozás specifikus természetét, ezzel szokatlan segítséget nyújtva az értelmezéseknek; egyszerűen megkönnyítette a legfontosabb rendelkezések megfejtését. A déli és keleti balti államok kormányai alapos választ adtak erre a fontos törvényi kezdeményezésre. Azonban szakértői körökben még mindig folynak a viták a Tanács javasolta azon kritériumokról, melyek megbüntetnék az illegális halászatot folytató halászokat.

Újból felmerül a kérdés: a kiterjedt formalizáltságon keresztüli hatékony büntetés keresésének ötlete figyelembe veszi az európai tengerek halászati lehetőségei közti különbséget? Nem kellene a későbbi törvényi szabályozásnak észben tartania annak a lehetőségét, hogy a büntetés szintjét a halállománytól és a kötelező érvényű, halászott fajokra vonatkozó halászati kvóta teszi függővé? Azt hiszem, hogy a mostanában kimondott módosított ICES-értékelés a balti ökoszisztéma tekintetében enyhülést jelez a halászati politikában, az Európai Unió halállomány védelmét célzó forradalmi lépéseinek módosítási folyamatában.

Az Európai Parlament Halászati Bizottsága gondoskodott arról, hogy elkészítsen egy speciális módosító dokumentumot, ami a szabályozás alkalmazásának első évét átmeneti időszakként, az alkalmazkodás időszakaként kezeli, ami lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy megtegyék az összehangoláshoz szükséges lépéseket.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! A világ halászatai válságban vannak. Az EU halászatai válságban vannak, amit a tengeri üzemanyagárak utóbbi hónapokban történt 30%-os emelkedése csak fokoz. A halászok kivonultak Brüsszel és tagállamaink utcáira. Biztos úr! Sürgetően szükség van az Önök válaszára. A tarthatatlan gazdasági nyomásról áttérve a tarthatatlan környezetvédelmi nyomásra: szakértők beszámolói szerint a halászatok 75%-a jelentősen kimerített és túlzottan kihasznált. Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat globális probléma, ami fokozza a halászatok meglévő válságát.

A FAO szerint a teljes IUU halászat egyes fontos halászatok teljes fogásának 30%-át is kiteheti, és bizonyos halak fogásai akár az engedélyezett mennyiség háromszorosát is meghaladhatják. Az IUU halászat aláássa a fenntartható halászatokat, károsítja és tönkreteszi a tengeri élőhelyeket és veszélyezteti a felelős halászok és a halászattól függő közösségek megélhetését. Az illegális halászat továbbá veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot azok esetében, akik komolyan függnek a hal, mint állati fehérje fogyasztásától.

A mellékfogást, ami főleg a nagyarányú ipari kotrásos halászat eredménye, gyakran szabályozatlan, illegális és be nem jelentett távoli halászflották folytatják, ez pusztító hatást gyakorol a helyi halászokra és halállományra. A világ fogásának több mint egyharmada egyszerűen a szemétbe kerül a halak nem megfelelő mérete vagy a nem szándékos fogás eredményeképpen. A megfontolatlan EU-s halászati szabályozások teljesen tarthatatlan gyakorlatokra bátorítottak, így például a halak nagy mértékű kidobására, mivel – visszás módon – illegális a mellékfogások kirakodása, melynek vizsgálata felbecsülhetetlen lenne a tudósok számára.

A legtöbb mélytengeri halállomány gyors kimerítéssel kapcsolatos szörnyű sebezhetősége azt jelenti, hogy ez a halászterület a szabályozások alkalmazásának idején lehet, hogy már nem is létezik. Szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy megnézte-e a hajók műholdas követésének, a fogások elektronikus dokumentáló rendszerének és a fedélzeti zártláncú kamerás megfigyelőrendszer lehetőségét, mint az illegális halászat leküzdésének lehetséges módszerét, ami egyéb hatáskörökben történik.

Ezen szabályozás megfelelő végrehajtásához nagyfokú integráció szükséges a felügyeletért és ellenőrzésért felelős szolgáltatások közösségi szintjében. Arra is szükség lesz, hogy a halászok és egyéb érdekeltek felelősséget vállaljanak és magukénak érezzék az intézkedést.

  Iles Braghetto (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Az Európai Uniónak feladata és kötelessége, hogy jelentős szerepet játsszon az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat leküzdésében, és ezt egy csomagnyi kikényszerítő kezdeményezés, megerősítő szabályozás, vizsgálat és szankció útján teszi.

Azonban a legambiciózusabb cél megelőző jellegű: a termékek nyomonkövethetőségének lehetővé tétele és garantálása a fogás helyétől a végső rendeltetési helyig. Ez azért van, mert amíg az ilyen illegális tevékenységek okozta kár gazdasági szempontból és a tengeri környezet védelme szempontjából súlyos, a fogyasztóvédelem céljainak magas minőségű termékekkel történő elérése és a halászok munkájának védelme nem kevésbé fontos. Ezek a munkahelyek minden korábbinál nagyobb veszélyben vannak számos tényező miatt, de ezek közül némelyek strukturálisak.

Ezek a fontos társadalmi célok azok, amelyek arra irányítják az Európai Uniót, hogy megelőzze, ellenezze és megszüntesse a jelen szabályozás tárgyát képező illegális halászatot, ami megerősíti a közös halászati politika rendelkezéseinek betartásának biztosításra irányuló elkötelezettséget a közösségi vizeken.

Az Aubert-jelentést támogató egyhangú szavazás a bizottságban fontos jelen annak a szándéknak, hogy a javasolt intézkedéseket a gyakorlatban is megvalósítsuk.

  Petya Stavreva (PPE-DE). – (BG) Tisztelt elnök asszony! Tisztelt Képviselők! Ez a jelentés nagyon fontos kérdéseket taglal a tengerek védelmével és az illegális halászat leküzdésével kapcsolatban.

A meglévő jogi keretek módosításának szükségessége ezen, a közösségi ökoszisztémákat és halászatokat veszélyeztető jelenség egyre növekvő mértékéből adódik. Az előadó megemlíti továbbá azt a fontos tényt, miszerint a tagállamoknak nem sikerült követniük a közösségi halászati politikát.

A meglévő szankciók tagállamonként különböznek, ami diszkriminálja az Európai Unió egyes halászait. Így nagyon fontos az együttműködés, a koordináció, valamint az európai országok közti legjobb gyakorlatok cseréjének javítása, hogy megelőzzük és meggátoljuk az illegális és be nem jelentett halászatot.

Egy, a halászati ágazat igényeihez igazított ellenőrző rendszer létrehozása jelentős lépést jelent előre. A környezetben okozott kár mellett az illegális halászat gazdasági és társadalmi következményekkel is jár, ami a törvényes halászatoknál több milliárd eurónyi veszteséggel jár.

Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó halak európai uniós importjára kiszabott tiltás is befolyásolhatja az illegális halászatból származó nyereséget. A szabályozó politika és a szabálysértésre vonatkozó komoly szankciók a halállományok jelentette források jobb kezeléséhez adnak alapot.

A halászok Bulgáriában is tiltakoznak, mivel sok nehézségen mennek keresztül. Így tehát felelős döntéseket kell hoznunk az ágazat jövőjéről. Támogatom Aubert asszony jelentését.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Aubert asszonynak jelentéséért.

Az egyik hangsúlyozandó kérdés az, hogy a fogyasztók nem vesznek tudomást a szabályozatlan, be nem jelentett és illegális halászat problémáiról, és ez egy olyan dolog, amiről többet kellene beszélnünk.

Amint azt mások is említették, a törvényes halászati ágazat komoly veszélyben van, és az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat csak része a problémának. Az üzemanyagárak is komoly problémát jelentenek számukra, és szükségünk arra, hogy a Bizottság választ adjon a válságra, melynek során a halászok elajándékozzák a halakat a tagállamokban és az utcákra mennek tiltakozni. Talán a halászat illegális részével kapcsolatos problémánk a legális ágazat túlzott szabályozása – de talán ez egy másik kérdés vitája.

Igen, ezzel kapcsolatban globális egyetértésre van szükségünk, azonban otthon kell kezdenünk, és bármit teszünk is, ahelyett, hogy csupán a bürokráciát szaporítanánk, amivel gyakran vádolnak itt bennünket; meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a megalkotott szabályozások hatékonyak és gyökerénél kezelik a problémát, hogy ne tegyük tönkre se a gazdaságot, se pedig a környezetet.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Tisztelt elnök asszony! Valóban kiváló jelentéshez van itt szerencsénk – gratulálok előadónknak. A javaslat, amint azt a Bizottság korábban már említette, jó javaslat, de szeretném kihangsúlyozni a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének megfogalmazója, Daniel Varela Suanzes-Carpegna üzenetét, mégpedig azt, hogy ez pont az az eszköz, ami hatékony választ tud adni egy olyan válságra, amivel jelenleg a halászati ágazatban szembesülünk.

Éppen azért szembesülnek a halászok ezzel a válsággal, mert a fenntarthatósági szabályokat nem tartják tiszteletben a halászatokban, és ez az a lényegi tanulság, amit remélem, mindannyian le tudunk ebből vonni. Az a baj, hogy ketyeg az óra, és az idő nem áll meg törvényhozói folyamatunk kedvéért, és ebből a szempontból, Biztos úr, a legsürgetőbb módon kell intézkedéseket tenni, amint azt már korábban említették, mivel máskülönben elhalasztjuk a kihívások megválaszolását.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Amennyiben a „catch-the-eye” eljárás öt percét nem használják fel, akkor még a vita hozzászólói is tehetnek fel kérdéseket a biztos úrnak. Ezt már számtalanszor megtettem a a „catch-the-eye” eljárás bevezetése óta. Így tehát - engedélyével – szeretnék egy konkrét kérdést intézni a biztos úrhoz.

  Elnök. − Azt mondták, hogy csak két felszólalóra keríthetek sort. Szívesen megadom Önnek a szót.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Nem várok kivételezést, de vannak lehetőségek öt percnyi a „catch-the-eye” eljárásra.

Meg tudná magyarázni Borg biztos úr azt, hogy a tengeri üzemanyagok egyes tagállamokban támogatást kapnak, másokban pedig nem, és ezt a támogatások részrehajlástól mentes megközelítésén keresztül? Hogyan lehet ezt elrendezni a közös halászati politika égisze alatt – a közös szóra helyezve a hangsúlyt– és összeegyeztethető ez a versenypolitikai szabályokkal? Segítenünk kell a halászati közösséget, amely jelenleg súlyos gazdasági válságot él át, főleg a tengeri üzemanyagok 30%-os emelésével. Biztosan választ adna kifejezetten erre, tekintettel, hogy számos felszólaló kérte már ugyanezt?

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt e fontos téma kapcsán folytatott vita szintje rámutat arra, hogy határozottan osztozunk az IUU kérdésének kezelése melletti hatékony és átfogó elkötelezettségben. Nem csupán az a dolog lényege, hogy az IUU egy olyan tevékenység, ami veszélyezteti a halállomány fenntarthatóságát, hanem egyben egy olya tevékenység is, ami veszélyezteti a becsületes halászok jövőjét az Európai Unión belül és kívül egyaránt.

Annak érdekében, hogy sikeresek legyenek erőfeszítéseink, három alapelvet kell biztosítanunk. Az első, hogy a javaslat hatásköre továbbra is átfogó maradjon. Másodszor hogy az elindított tanúsítási rendszer hatékony legyen, mégis biztosítsa, hogy eredményeképpen nem szabnak ki szükségtelen terheket. Továbbá az általunk javasolt szankciós tervnek olyannak kell lennie, hogy ezek büntető intézkedésként szolgáljanak, és így természetüktől fogva lebeszélő jellegűek legyenek.

Tekintettel e három alapelvre, hallottam annak a megerősítését, hogy különféle olyan kérdéseket sikerült elrendezniük a tagállamokkal, melyek a hatáskört, a tanúsítási rendszert és a szankciókat érinti. Ezt anélkül tették, hogy felhígították volna a javaslatot vagy csökkentették volna annak hatékonyságát. Ami pedig a szankciókat illeti, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatban az az egyik legnagyobb probléma, olyan sokféle szankciót alkalmaznak a tagállamok, hogy maga az ágazat áll ki következetesen és állandóan azért, hogy a feltételek mindenki számára egyenlők legyenek ezen a területen. Ezért van az, hogy olyan szinteket kértünk, melyeket legalább arányos és hatékony módon lehet alkalmazni.

Ami a nagyobb témát, a közös halászati politika reformját illeti, megerősíthetem, hogy már elkezdtünk rajta gondolkodni, és a Tanácsban a következő hónapokban tartunk egy eligazító vitát. Valójában az az elképzelés, hogy szeptemberben egy informális miniszteri megbeszélésre kerül sor. A túlszabályozás kérdésével is foglalkozunk, azzal a szándékkal, hogy egyszerűsítsük a meglévő szabályozói rendszert.

Engedjék meg, hogy azt is elmondjam, tökéletesen egyetértek Aubert asszony megjegyzésével, miszerint amennyiben hatékony az IUU elleni küzdelem, segíteni fogja a halászokat abban, hogy jobban szembeszálljanak jelenlegi problémáikkal és nehézségeikkel, és ezt egyéb felszólaló képviselők is megjegyezték. Azonban azzal is egyetértek, hogy ez nem elegendő.

Ami a fejlődő országokkal kapcsolatos kérdést illeti, kiállunk amellett, hogy hatékonyan kezeljük, amint azt megnyitó észrevételeim során már említettem. Kulcsfontosságú a fejlődő országokat támogató intézkedések végrehajtása, amennyiben megoldani és nem csak visszaszorítani szeretnénk a problémát.

A szabályozási kérdések tekintetében engedjék meg, hogy biztosítsam az előadót arról, hogy a Bizottság ezév harmadik negyedévében erős javaslattal áll elő, ami már egybe fog olvadni az előttünk álló IUU javaslattal és össze lesz hangolva azzal. Ennélfogva mindkettő konvergens lesz, és egyazon eredményeket valósítják majd meg.

Ami az üzemanyagválságot illeti, már rendelkezünk a meglévő hosszú távú eszközök lehetőségével, és ez az ágazat újrastrukturálásához fog kapcsolódni. Áttekintjük az érvényben lévő piaci eszközöket – ezt a témát néhány felszólaló képviselő már felvetette –, melyek úgy működnek, hogy a halászok megemelt költségeket fizetnek ki, és ezek nem mennek tovább a fogyasztóhoz, amint az egyéb ágazatokban történik. Így tehát ezt meg kell vizsgálnunk, hogy kiderítsük, miért.

Olyan rendszerek vannak érvényben, amelyek olyan helyzetet idéznek elő, ahol a halásznak szenvedés jut, az, hogy minden megemelkedett költséget magának kell állnia, ahelyett, hogy továbbhárítaná a fogyasztókra.

Olyan lehetőségeket is ajánlunk a halászoknak, amivel azonnali segítséget kaphatnak, amennyiben az mentési és újrastrukturálási segély formájában az újrastrukturáláshoz kapcsolódik. Azonban itt el kell mondanom, hogy én is vizsgálom ezt és megvitatom kollégáimmal, azzal a céllal, hogy egyéb olyan módot, eszközt is felkutassunk, amivel segíthetünk a halászoknak, hogy nagyon rövidtávon szembesüljenek ezzel az új valósággal. Ki kel azonban hangsúlyoznom, hogy ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha határozott és fix határidejű elkötelezettség áll az újrastrukturálás mellett, mivel a kapacitás meghaladása ugyancsak probléma. Így tehát, ha nem kezeljük a túltelítettség problémáját, akkor egy visszatérő problémával szembesülünk addig, amíg az üzemanyagárak jelenlegi helyükön maradnak, vagy - ami még rosszabb – tovább emelkednek, amint azt az előjelek sejtetik.

Ez az, amit Franciaországgal tettünk, ahol megállapodás született a Bizottság és Franciaország között egy olyan intézkedési csomag ügyében, melynek célja, hogy segítse a francia halászati ágazat újrastrukturálását. Be kell ismernem, hogy ez nem volt elég és nem elégítette ki a francia halászokat.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy ahhoz, hogy a Bizottság válaszoljon, a tagállamok együttműködésére és aktív szerepvállalására is szükségünk van. Nem léphetünk fel önmagunkban. E tekintetben úgy tudom, hogy ez a válság a küszöbön álló júniusi tanácsi megbeszélésen kerül terítékre, és ezt személy szerint üdvözlöm.

Ami a végén, Doyle asszony részéről felhozott kérdést illeti az egyes tagállamokban igen, másokban viszont nem alkalmazott támogatások tekintetében, a Bizottságnak az az információja, hogy ezek a támogatások, melyeket különböző tagállamok kaptak, vagy a de minimis paraméterei közé esnek (és bármely tagállam adhat támogatást, amennyiben a de minimis küszöbén belülre esik) vagy azon újrastrukturáló programok alá tartoznak, melyekről korábban már szóltam. Ott van a megmentési és szerkezetátalakítási célú támogatásról szóló közlemény, és amennyiben megállapodásra jutnak – ha a Bizottság zöld utat ad az átstrukturálási programnak– akkor a támogatások, állami támogatás terén lesznek bizonyos lehetőségek, melyekre máskülönben nem kerülhetne sor.

Ahol van információnk olyan támogatásokról, melyek nem tartoznak vagy a de minimis vagy az átstrukturáló programok alá, azokat áttanulmányozzuk. Például épp most értesítették Franciaországot arról, hogy újra össze kell gyűjteni azt az összeget, amit biztosítási szerződés formájában kifizettek. Így intézkedünk annak érdekében, hogy gondoskodjunk az európai versennyel kapcsolatos szabályok megfelelő betartásáról. Azonban azzal fejezném be, hogy a közvetlen válság olyan, amit óvatosan kell megközelítenünk, hogy találjunk olyan módokat és eszközöket, melyekkel azonnali jelleggel juthatunk megoldásra, de melyeknél az a feltételesség is megvan, hogy rövid időn belül határozott elkötelezettségre kerül sor a halászati ágazat átstrukturálása érdekében, hogy olyan kapacitási szintek jöjjenek létre, melyek megfelelnek annak, amit fenntarthatóan ki lehet halászni a tengerekből.

  Marie-Hélène Aubert, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak és mindenkinek, aki részt vett a vitában. Természetesen tárgyaltuk az ágazatot jelenleg érintő komoly válság hátterét is. Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak azért, hogy megpróbált precíz válaszokat adni a témával kapcsolatban felmerült kérdésekre, még akkor is, ha magától értetődően bizonyos területeken nehéz belemenni a részletekbe. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy az Európai Uniót – vagy Brüsszelt – kell mindenért hibáztatni. Én valóban hiszek abban, hogy jó lehetőség lenne megmutatni, hogy az Európai Unió – Brüsszel – nem a probléma, hanem a megoldás része. Kétségtelenül akkor, amikor látjuk az Európai Unió irányába mutatott neheztelést, felismerjük, évekig mennyire kibújtak a tagállamok és az iparág számos tagja a kötelezettségek alól, rövid távú érdekeiket helyezve előtérbe és azt gondolva, hogy ebből egy darabig profitálhatnak, de közben elutasítva annak felismerését, hogy ezzel a teljes ágazatot a katasztrófa szélére sodorták.

Ezért vagyunk itt. Hogyan találhatunk azonnali megoldásokat egy olyan helyzetre, ami éveken keresztül húzódik? Nem könnyű. Önök tettek néhány javaslatot. Azonban nem járunk sikerrel szigorú és drasztikus intézkedések nélkül, valamint ha nem alkalmazzuk valamennyi szükséges eszközt - mivel ezeket a szövegeket pénzügyi és humán erőforrások nélkül nem fogják hatályba léptetni -, továbbá a jelenleginél sokkal eltérítőbb jellegű, illegális halászattal kapcsolatos szankciókat elfogadva. Ez legalább nem lesz túl nehéz, tekintettel a jelenleg kiszabott bírságok alacsony számára.

Továbbá több bátorítást és jutalmat kell adnunk az intelligens és fenntartható viselkedésért és gyakorlatokért. Azok a halászok és halászcégek, melyek a fenntartható halászati vezetés tekintetében elfogadják mind a borzasztóan szolgálatkész, mind pedig innovatív gyakorlatokat, gyakran úgy érzik, hogy nem ismerik el és nem jutalmazzák meg őket Én is azt hiszem, hogy mind az illegális halászat elleni közdelem, mind pedig egyéb olyan tárgyalt kérdések tekintetében, mint például a pazarlás, vagy a források kezelése és a kvóták, sokkal kifizetődőbb stratégiával is elő kell állnunk, olyannal, ami jövőorientált és helyes irányba lép; jelenleg nem úgy tűnik, hogy ez lenne a helyzet.

Végezetül azt hiszem, hogy ez a jelentés lehetőséget ad arra, hogy terítékre kerüljön az említett kérdések mindegyike. Egyértelmű, hogy ez a megbeszélés önmagában nem oldja meg a problémákat. Úgy képzelem, hogy ez a vita a következő jelentésben fog folytatódni, bár ideje átfogó konzultációt tartanunk és befejeznünk a Bizottsággal, kormányokkal és ágazati képviselőkkel folytatott, felülről építkező tárgyalásokat, és sokkal szélesebb körű, horizontálisabb és szakterületek közötti konzultációkra van szükség. Ez válaszokkal szolgál majd, és az Európai Unió és a Parlament újra betölthetné a szerepét és elvégezhetné feladatát, hogy megoldást találjon ezen válságban levő ágazat számára.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2008. június 5-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament újabb csapást mért a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatra, amely valós nemzetközi probléma.

Az alkalmazott intézkedések hatékonyan egészítik ki a meglévő mechanizmusokat. Különösen a kikötőbe belépő hajóknak a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésének rendszerére gondolok, ahol a kikötőben fogási tanúsítványt állítanak ki, valamint a jogellenes hajók belépésének tilalmára. Örömmel fogadom a jogellenesen kifogott halak importálásának tilalmát és a jogellenes halászatban részt vevő hajók listájának közzétételét is.

Ezen európai szabályok hozzáadott értéke többek között a közösségi riasztórendszerből származik, amely jogellenes halászat észlelésének gyanúja esetén lép működésbe. Szigorúbb lett a szankciók rendszere is, amelybe beletartozik a jogellenes hajónak az állami támogatásokhoz és segélyekhez való hozzáférésből történő kizárása, és szükség esetén a kapott állami segélyek és támogatások visszafizetése is.

Még lényegesebb, hogy sikeresen lobbiztam az Európai Parlamentnél annak érdekében, hogy fordítsanak több figyelmet a legkülső régiókra az illegális halászat elleni harcban, hiszen ezen területek kivételesen törékeny ökoszisztémával rendelkeznek. Ez egyértelmű jelet küld a gátlástalan flottáknak, és segít majd fellépni a tisztességtelen verseny ellen, amely lassan, de biztosan kiszorítja a halászainkat a versenyből.