- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A grúziai helyzet súlyosbodása (RC-B6-0278/2008)
Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy ha felhívást intézünk egy EBVP határ menti misszió Grúziába történő küldése érdekében, akkor azt is fontolóra kellene vennünk, hogy a közeljövőben EU missziót is küldjünk Grúziába.
Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Elnök úr, nem tudom támogatni a Grúziával kapcsolatos állásfoglalást, mivel igaztalanul elfogultnak tartom. A kaukázusi helyzet sokkal összetettebb annál, mint ahogy azt az előttünk álló határozat szövege mutatja. Szeretném emlékeztetni a Tisztelt Házat arra, hogy Grúzia Sztálinnak köszönheti a jelenlegi határait. E határok pedig Sztálin, aki maga is Grúzia szülötte volt, 1920-as és 1930-as években folytatott politikájának az eredményei. Ráadásul, a grúzok politikája az 1990-es években sokat tett azért, hogy a hatóságok Szuhumiban szakítani akarjanak Grúziával. Ráadásul, nem értem, hogy ugyanazok a tagok, akik még nemrégiben olyan lelkesen támogatták a szerbiai Koszovó függetlenségét, most miért tagadják meg a Kaukázus két történelmi nemzetétől az önmeghatározás jogát. Mindennek ellenére támogatom a párbeszédre és a kaukázusi békefolyamatra irányuló nemzetközi erőfeszítéseket.
Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném támogatni a kollégám, James Elles által előterjesztett eredeti módosítást, amely egy olyan új bekezdésre vonatkozik, amelynek értelmében az EU elismeri, hogy az amerikai rakétavédelmi eszközök európai bázisra történő tervezett telepítése nagymértékben hozzájárul az Európai Uniónak a nagy hatósugarú ballisztikus rakétáktól való védelméhez.
Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, az EU-USA csúcstalálkozóval kapcsolatos állásfoglalás természetesen több, különböző témával foglalkozik. Számomra az állásfoglalásban szereplő álláspontok közül sok teljesen elfogadhatatlan, miközben mások rendkívül értékesek. Következésképpen nem volt más választásom, mint a tartózkodás.
Ugyanakkor azonban hozzá szeretném még tenni azt is, hogy ennek az állásfoglalásnak elsősorban, tartalmaznia kellene egy olyan, egyértelmű szakaszt, amely szerint az Egyesült Államoknak nem szabadna beavatkoznia az Európai Unió potenciális bővítésének kérdésébe. Véleményem szerint az a mód, ahogy az Amerikai Egyesült Államok rendszeresen beavatkozik az elfogadhatatlan török eset támogatása érdekében, elfogadhatatlan beavatkozást jelent az európai ügyekbe. Az Egyesült Államoknak fel kell ismernie, hogy nagy különbség van, egyrészt a NATO érdekei, és másrészt az Európai Unió és az európaiak érdekei között. Törökország azért nem csatlakozhat az Európai Unióhoz, mert nem európai ország. Ami ezt a témát illeti, nem kérünk sem többet, sem kevesebbet, csak tiszteletet az Egyesült Államok részéről.
Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A jelentésben említett, a Guantánamón fogva tartottak kártérítését illető témát lehetőségként ragadom meg arra, hogy emlékeztessen Önöket egy másik esetre, amelyikben továbbra is meg kell oldani a polgári és katonai foglyok helyzetét: ez egy tagállamot, valójában az EU egyik alapító tagállamát érinti.
Tegnap az olasz fellebbviteli bíróság azon olasz katonai és civil fogvatartottak javára hozott ítéletet, akik kártérítést kértek a II. világháború során a hadifogolytáborokban végzett munkájukért. Ez egy olyan megoldatlan erkölcsi kérdés, amire már több alkalommal fel szerettem volna hívni a Tisztelt Ház elnökének figyelmét. Ebben a Házban Merkel kancellár asszonynak is felvetettem már: saját hatáskörében úgy nyilatkozott, hogy egyet ért az ügy rendezésének szükségességével.
Most, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a bírósági döntés késleltetésére irányuló kísérlete meghiúsult, nem tudhatjuk, hogy, több mint hatvan évvel a háború vége után, Németország végre fog-e kártérítést fizetni a fogva tartott olasz katonáknak.
Neil Parish (PPE-DE). – Elnök úr, hálás köszönetet szeretnék mondani Veraldi úrnak a fiatal gazdálkodókról szóló jelentéséért. Úgy vélem, hogy most olyan világban élünk, amelyben az élelmiszertermelés ismét nagyon fontossá válik, és a jövőbe kell tekintenünk. A mezőgazdaság jövője szempontjából a fiatal gazdálkodókra kell gondolnunk.
A közös agrárpolitika reformjával az állapotfelmérés lehetővé teszi számunkra, hogy azokra a dolgokra koncentráljuk, amelyek segítik a fiatal gazdálkodókat, és ezek között fontos szerepet kap a bürokrácia csökkentése és a kvóták megszüntetése annak érdekében, hogy a fiatal gazdálkodók is bekapcsolódhassanak a tejtermelésbe, hisz ez az egyik módja számukra a gazdálkodásban való részvételnek.
De még ennél is előbbre kell tekintenünk, és el kell gondolkodnunk különböző kockázatitőke-rendszereken, mivel a fiatal gazdálkodók egyik problémája az, hogy alig tudnak fedezetet felmutatni a gazdálkodás megkezdésekor. Nagyon sok esetben a bankok nem biztosítják számukra a gazdálkodás megkezdéséhez szükséges készpénzt, ezért azt gondolom, hogy ezt is figyelembe kell vennünk. Úgy vélem, hogy a fiatal gazdálkodók képesek bekapcsolódni az élelmiszertermelésbe, képesek csatlakozni a hiány-területekhez, és képesek arra, hogy a régiókban olyan élelmiszert termeljenek, amire szükségünk van, és ami kapcsolódik a piachoz. Nagy örömmel üdvözlöm a jelentést, és remélem, hogy tényleg támogatni tudjuk a fiatal gazdálkodókat.
Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr! Megszavaztam ezt a jelentést, mivel ha a fiatal gazdálkodók számára nincs elfogadható jövő, akkor az európai mezőgazdaságnak sincs jövője. Az élelmiszerbiztonsághoz, a minőségi élelmiszerek termeléséhez, a környezethez, és a csodálatos hegyi tájaink és szőlőskertjeink megőrzéséhez kapcsolódó különböző indokok miatt pozitív intézkedéseket kell foganatosítanunk annak érdekében, hogy a fiataloknak kedvük legyen a mezőgazdaságban dolgozni, illetve átvenni a családi gazdaság irányítását.
Ugyanakkor azonban elégedettségemnek szeretnék hangot adni amiatt, hogy a Mezőgazdasági Bizottságban tett kezdeményezésem alapján az Európai Parlament éppen most hajtott végre egy kiegészítő módosítást, amelyben felhívja a figyelmet a gazdálkodók munkáját segítő partnerek helyzetéről szóló információk nyújtásának fontosságára. Ezzel kapcsolatban rá szeretnék mutatni arra, hogy 1997-ben – több mint 10 évvel ezelőtt – ez a Parlament elsöprő többséggel elfogadta a mezőgazdasági szektorban kisegítőként dolgozó házastársak helyzetéről szóló tanulmányomat. A határozatunkban különös hangsúllyal szerepel az, hogy a tagállamoknak biztosítani kell a mezőgazdaságban kisegítőként dolgozó házastársak számára a nyugdíjjogosultságot. A Bizottság ezt nem vitte keresztül. Az én hazámban olyan rendszer működik, amelyben a nyugdíjbiztosítás kötelező. Követni kellene ezt a példát, és egy keretirányelvre lenne szükség a fenti cél eléréséhez.
Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök úr, rá szeretnék mutatni arra, hogy tartózkodtam a jelentés megszavazásakor, de nem azért, mert nem értek egyet azzal a nézettel, hogy támogatni kell a fiatal gazdálkodókat. Hiszek abban, hogy tényleg szükségük van a támogatásra, mivel a fiatal gazdálkodóknak tényleg súlyosabb problémákkal kell megküzdeniük, mint a többi gazdálkodó többségének.
A tartózkodásom oka a 4. cikkről folyó szavazásban keresendő, ami utalást tartalmaz a fiatal gazdálkodók helyzetére, az ún. „új” tagállamokban. Véleményem szerint most, hogy szinte egy teljes jogi terminológia vesztette hatályát, eljött az ideje annak, hogy kihagyjuk az ún. „új” tagállamokra való hivatkozást, és azonos értékű, teljes jogú tagokként kezeljük őket, mivel, véleményem szerint, mára már így is működnek.
Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a II. világháború vége óta keményen dolgozunk azon, hogy megvalósítsuk a béke és a stabilitás időszakát, amiben most élünk. Ennek ellenére napjainkban a terrorizmus, a regionális konfliktusok és a nemzetközi bűnözés fenyeget bennünket. Az Európai Unió szerepe az kellene legyen, hogy az egész világra kiterjessze a békét, a demokráciát és a szabadságot. Az Uniónak biztosítania kellene a stabilitást is, továbbá a humanitárius katasztrófák és az emberi jogok tömeges megsértése elleni küzdelmet is. Az európai közös kül- és biztonságpolitika ezt a jövőképet fogalmazza meg. Közös felelősségünk a globális biztonság garantálása.
A biztonság napjainkban többet jelent a nemzetközi konfliktusok megoldásánál és a határok védelménél. A biztonság tágabb értelmezésére van szükség. A biztonság azon típusaira kell hangsúlyt fektetnünk, amelyeket a közös kül- és biztonságpolitika nem tartalmaz, nevezetesen az élelmiszerbiztonságra és az energiabiztonságra.
Szem előtt kell tartanunk azt, hogy a kívánt célt csak az együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztása révén lehet elérni. Az összehangolt cselekvések mind a tagállamok szintjén, mind a különböző európai intézmények közötti együttműködés terén rendkívül fontosak. Együtt kell továbbá működni a NATO-val, és más regionális, illetve globális szervezetekkel is.
Margaritis Schinas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, azért kértem szót, mert elsöprő többséggel éppen most szavaztuk meg azt, hogy 90 milliót eurót biztosítunk az Európai Unió Szolidaritási Alapjából Görögország számára a tavaly nyáron történt katasztrofális erdőtüzek miatt.
Az európai közvéleményt megrázták a tavaly nyári események. Az Európai Parlament mai döntése azokkal a régiókkal és állampolgárokkal való szolidaritás valós kifejeződése, amelyeket, és akiket súlyosan érintettek a tavaly augusztusi események.
Szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Bizottságban ülő tagtársaimnak, és Önöknek is, hölgyeim és uraim, az általunk végzett rendkívül érdekes és gyors munkáért, és az általunk szervezett rendkívül sikeres meghallgatásokért. Engedjék meg, hogy még egy dolgot megemlítsek, elnök úr: valószínűleg mi vagyunk az egyetlen olyan parlament a világon, amelyiknek sikerül a jó híreket elhallgatni. A mai napon fontos döntést született a görög állampolgárok számára nyújtott pénzösszegről. Inkább technikai, mint politikai okokból, sajnálatos módon, a döntést nem vita révén hoztuk meg. Ezt őszintén sajnálom, bár a döntés hatékonysága mindennél fontosabb.
Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, rendkívül nagy kihívással állunk szemben a tekintetben, hogy miként tudjuk bátorítani a fiatalokat a vidéken maradásra. Hiány van azokból az emberekből is, akik hajlandók gazdálkodással foglalkozni, és átvenni a szüleik által irányított gazdaságot. A kezdő fiatal gazdálkodóknak sok nehézséggel kell megküzdeni. A nehézségek közül említésre méltó a megfelelő földterület hiánya, a magas árak, a termelés korlátozása, a beruházáshoz szükséges kezdő tőke hiánya, a drága hitelek, és a szigorú agrár-környezetvédelmi előírások.
A lengyel gazdálkodók közel egyharmada fiatal, a negyven év alatti korosztályba tartozik. Mindannyian nyitottak a változásra, a technológiai haladásra és az újításokra. A fiatal gazdálkodók pontosan olyanok, mint a többi vállalkozó. Lelkesek, és nem félnek az újfajta kihívásoktól. Ráadásul kulcsfontosságú szerepük van a jövőnk szempontjából, mivel tőlük függ Európa és a világ élelmiszerbiztonsága. Segítségre van szükségük ahhoz, hogy szakképzés és tanácsadás révén képzettebbé váljanak. Ráadásul erőfeszítéseket kellene tenni a vidéki üzleti vállalkozások körülményeinek javítása érdekében is, meg kellene szüntetni a műszaki és társadalmi infrastruktúra fejlődési ütemében fennálló különbségeket a vidék és a városok között. Mindenekelőtt kiszámítható, stabil körülményeket kellene biztosítani a fejlődés számára.
Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Kétféle támogatási forma (a beszállítás és a helyi termelés segélyezése) került meghatározásra a kisebb égei-tengeri szigetek számára az egyedi mezőgazdasági intézkedéseket meghatározó az 1405/2006/EK rendelet életbe lépése óta.
A fenti rendelet teljes alkalmazása érdekében azonban néhány technikai dolgot korrigálni kell, és én ezért támogatom a Bizottság javaslatát és Parish úr jelentését.
Richard James Ashworth (PPE-DE), írásban. − Tisztában vagyunk azzal, hogy az előzetes költségvetés-módosítási tervezet (PDAB 3) pozitív intézkedéseket tartalmaz, úgy mint: jóváhagyja a Microsoft 849 millió euróra rúgó, a piaci pozíció megsértése miatt fennálló tartozását; megszavazza Görögország és Szlovénia számára az összegeket az Európai Unió Szolidaritási Alapjából; teljes mértékben finanszírozza a kéknyelv betegség elleni vakcinát a betegség leküzdése érdekében, tagállamonként fedezi az alkalmazás költségeinek 50%-át, és az Intézmény alkalmazottai számára biztosítja a bérekkel és a nyugdíjakkal kapcsolatos megtakarításokat.
Ugyanakkor meg kell jegyeznünk azt is, hogy az előzetes költségvetés-módosítási tervezet olyan, nemkívánatos intézkedéseket is tartalmaz, mint a Társadalmi Nemek Intézete igazgatójának fizetésemelése, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság létszámtervének megváltoztatása.
Örömmel üdvözöljük a Virrankoski jelentésben az előző két intézkedéssel kapcsolatban megfogalmazott kritikát, és miközben ellenezzük a PDAB 3 módosítás nélküli elfogadására vonatkozó határozatot, elfogadjuk, hogy ezen az ülésen kell megszavazni az összes körvonalazott pozitív intézkedést.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a finn kollégák, vagyis Kyösti Virrankoski és Ville Itälä közös jelentését az Európai Unió 2008. évre vonatkozó költségvetésének módosításáról szóló harmadik tervezetről.
Ez elsősorban az alábbiakra vonatkozik: a Microsoft ügyből származó (849 200 000 EUR, ami tartalmazza a bírságot és a kamatokat) összeg bevonása a költségvetésbe; a 2007-es év folyamán a tisztségviselők bérének és nyugdíjának a vártnál alacsonyabb emelkedéséből származó megtakarítás betervezése a költségvetésbe; a kéknyelv betegség okozta válság miatt az állat-egészségügyi intézkedésekre szánt gyorssegélyalap összegének növelése (130 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat, és 63 950 000 EUR kifizetési előirányzat formájában); költségvetési tételek létrehozása azért, hogy négy közös vállalkozás számára nyújtott támogatásnak helyet biztosítsunk: Innovatív Gyógyászat Kezdeményezés (IMI), Tiszta Égbolt, ARTEMIS (beágyazott számítógépes rendszerek), és ENIAC (Európai Technológiai Platform a Nanoelektronikáról), amelynek összege 257,5 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzatban, és 194,6 millió EUR kifizetési előirányzatban a hetedik kutatási keretprogramból; és az EU Szolidaritási Alapjának felhasználása 98 millió EUR összegben (erdőtüzek Görögországban, és árvizek Szlovéniában).
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a költségvetést módosító tervezet, egyebek mellett arról szól, hogy az EU Szolidaritási Alapját felhasználjuk Görögország és Szlovénia megsegítésére. Célja az erdőtüzek és az árvizek által okozott károk helyreállítási költségeinek fedezésében nyújtott segítség, hisz a fenti események 2007-ben súlyosan érintették az említett két ország lakosságát.
A tervezet, a több tagállamot, többek között Portugáliát, érintő kéknyelv betegség okozta válság miatt, meg kívánja továbbá növelni az állat-egészségügyi intézkedések céljára biztosított gyorssegélyalap összegét. Következésképpen, azért, hogy 100%-ban finanszírozni tudjuk a vakcina ellátásának költségeit, és 50%-ban fedezni tudjuk az oltás költségeit a kilenc tagállamban, kötelezettségvállalási előirányzat formájában 130 millió eurót, és kifizetési előirányzat formájában 63,95 millió eurót terveztünk be a költségvetésbe.
Ugyanakkor azonban fel szeretnénk hívni a figyelmet arra is, hogy a kutatás, a műszaki fejlődés és a demonstrációs tevékenységek célját szolgáló hetedik keretprogramból több mint 257 millió eurót szánunk kötelezettségvállalási előirányzat, és 194 millió eurót kifizetési előirányzat formájában az új PPP-k létrehozására. Ezek a partneri kapcsolatok az alábbiakat foglalják magukba: Innovatív Gyógyászat (IMI), „Tiszta Égbolt”, Európai Technológiai Platform a Nanoelektronikáért, és ARTEMIS a beágyazott számítógépes rendszerekért. Végül, a fenti kezdeményezésekhez olyan állami fejlesztési stratégiákra, és állami beruházásokra van szükség, amelyek függetlenek a magántőke érdekeitől.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a finn kolléga, Kyösti Virrankoski úr jelentését az Európai Parlament 2008. évi költségvetésének módisításáról szóló negyedik tervezetről. Ez csak arról szól, hogy a 2008. évi költségvetésbe építsük be a 2007-es pénzügyi évből megmaradt összeget, vagyis 1 528 833 290 eurót.
2007-ben a bevétel (117,4 milliárd EUR) és a kifizetések (112,9 milliárd EUR) közötti különbség 4,5 milliárd euróra rúgott, amiből le kell vonni a 2008-ra átvitt kifizetési előirányzatokat, vagyis 3,1 milliárd eurót. Ehhez az 1,4 milliárd eurós összeghez hozzá kell egyrészt adni a 2006-ról 2007-re átvitt, törölt előirányzatokat, amelyek összege 0,2 milliárd euró, másrészt ebből az összegből le kell vonni a pénzügyi átváltások következtében előálló 0,1 milliárd eurót kitevő negatívumot, aminek eredményeként a 2007. év többlete 1,5 milliárd euró. Ez a többlet elsősorban abból adódik, hogy kiadások 1,6 milliárd euró összeggel alacsonyabbak voltak a tervezettnél.
Rendkívül sajnálom, hogy a tagállamok részére történő automatikus visszafizetés helyett nem volt politikai vita a fenti összeg elköltéséről, például, a transzeurópai közlekedési hálózatok finanszírozása érdekében. Még most is tisztán emlékszem azokra a nehézségekre, amelyekkel akkor kellett szembenéznünk, amikor 3,5 milliárd euróra volt szükség a kiváló Galileo project finanszírozására.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelen költségvetési módosítás célja az, hogy beiktassuk a Közösség 2008. évi költségvetésébe a 2007-es évi költségvetési többletet. Ez a többlet meghaladja az 1 528 milliárd EUR összeget, és egyebek mellett, abból ered, hogy a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap operatív programjai esetében késedelmesen kerültek jóváhagyásra a tagállamok részére történő átutalások.
A tervezet tartalmaz olyan összegeket is, amelyek 2007-ben, az EU közös kül- és biztonságpolitikája keretében nem kerültek felhasználásra, beleértve az afganisztáni „rendőri missziót”, és a koszovói ún. „polgári missziót”. Ami a koszovói helyzetet illeti, szeretnénk felhívni a figyelmet az USA-NATO-EU illegális és jogtalan katonai/„polgári” műveleteire, más szóval a szerbiai Koszovó tartomány destabilizálására, megtámadására, elfoglalására, és a függetlenség egyoldalú kikiáltására, a nemzetközi jog teljes mértékű figyelmen kívül hagyásával –, és „az ENSZ-en belül a felelősségnek az UNMIK (az ENSZ átmeneti koszovói adminisztrációs missziója) részéről az EULEX (Európai Unió koszovói jogállamiság-missziója) részére történő átruházásáról szóló tárgyalások jelenlegi megtorpanására”.
Végezetül rá szeretnék mutatni arra, hogy a „2007-es többlet csökkenteni fogja a tagállamok” hozzájárulását a Közösség költségvetéséhez, és különös tekintettel az alábbiakra: 300 millió EUR összeggel kevesebbet fizet Németország, 258 millió EUR összeggel kevesebbet az Egyesült Királyság, és 233 millió EUR összeggel kevesebbet Franciaország. Ezt hívjuk úgy, ha valaki „mindenképpen nyer”…
Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. – (PL) Elnök úr, megszavaztam a 4/2008. számú, az Európai Unió 2008. évi költségvetésének módosításáról szóló tervezet kapcsán készített jelentést (9904/2008 – C6-0207/2008 – 2008/2094 (BUD)). Virrankoski úr jelentése alapos, és lényeglátó.
Egyetértek az előadó álláspontjával, miszerint az egyes évek költségvetésének egyenlegét a következő pénzügyi év költségvetésében bevételként, illetve kiadásként kell szerepeltetni. Az általunk jelenleg tárgyalt esetben a 2008. évi költségvetésről van szó. Ezt a Bizottság részére benyújtott költségvetési módosítás formájában kell megtenni.
Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A konzervatívok tartózkodtak a jelentés megszavazásakor, mivel ez a kormányközi megközelítést részesíti előnyben a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására irányuló európai célkitűzés helyett.
Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Európai Uniónak a szervezett bűnözés megelőzésére és ellenőrzésére irányuló stratégiája rámutat egy átfogó, európai uniós szintű korrupcióellenes politika szükségességére, amiben minden érintett fél aktívan részt vesz.
Ezért a korrupció elleni küzdelem hatékonysága Európában attól függ, hogy a tagállamok illetékes hatóságai és szolgálatai közötti együttműködés elég hatékony és hatásos-e ahhoz, hogy meg tudják határozni a lehetőségeket, meg tudják-e osztani egymást közt a bevált gyakorlatokat, és ki tudják-e fejleszteni a magas szintű szakmai színvonalat.
Ezért támogatom azt az ötletet, hogy hivatalosan is hozzunk létre egy, a tagállamokban kapcsolattartói pontokkal rendelkező korrupcióellenes hálózatot, amelynek a tevékenységei szoros összefüggésben állnak (a vonatkozó illetékességeken belül) azokkal az ügynökségekkel és szervezetekkel, amelyek alapvető szerepet játszanak ebben a küzdelemben, csakúgy, mint az OLAF (Európai Csaláselleni Hivatal), az Europol, és az Eurojust.
Támogatom továbbá az előadó, Hubert Pirker úr által benyújtott módosításokat is, különös tekintettel a fenti hálózat átláthatóságára és működésére vonatkozó információkkal kapcsolatos módosításra, aminek eredményeként éves jelentések készülnek a Bizottság és az Európai Parlament számára.
Titus Corlăţean (PSE), írásban. − (RO) Örömmel üdvözlöm a Tanács döntését a korrupcióellenes kapcsolattartói hálózat létrehozásáról, amelynek célja az Európai Unión belül a korrupció ellen küzdő hatóságok közötti együttműködés javítása.
Az európai együttműködés fontos eleme a korrupció elleni küzdelemnek, különösen az új tagállamok esetében, ahol a nem kormányzati szervek és az európai szakértők hangsúlyozzák a lényegi hiányosságok meglétét, beleértve a jogrendbeli hiányosságokat is.
Az Európa Tanácshoz tartozó GRECO (Korrupcióellenes Államok Csoportja) Romániáról szóló legutóbbi értékelő jelentése – 2007 vonatkozásában – hangsúlyozza, hogy a mi országunk az európai intézmények által javasolt korrupcióellenes intézkedéseknek csak a 40%-át vezette be. Ezennel felkérem a jobboldali román kormányt, hogy nyilvánosan ismerje be a korrupcióellenes programjának a kudarcát.
Úgy vélem, hogy a korrupció elleni harcnak az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzései között kell szerepelni ahhoz, hogy az állampolgárai számára biztosítani tudja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget. Az Európai Bizottságnak (az OLAF révén), az Europolnak, és az Eurojustnak részt kell venni ebben a hálózatban.
Sajnálatos tény, hogy az Európai Unió sok tagállamában, köztük Romániában is, a korrupció elleni küzdelmet elsősorban választási ígéretként, és az ellenzéki politikai pártok elleni fegyverként használják.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A „korrupcióellenes kapcsolattartói hálózatnak” a létrehozása a különböző tagállamok közötti együttműködés keretében, a tapasztalatok és a jó gyakorlatok megosztása érdekében, minden országban újabb lehetőséget biztosíthat a korrupció elleni küzdelemhez.
Az EK-Szerződés értelmében a Közösség és a tagállamok felelősek a csalás elleni harcot és a Közösség pénzügyi érdekeinek érvényesülését biztosító intézkedések bevezetéséért. Közösségi szinten például szükség van arra, hogy nagyobb autonómiát és több erőforrást biztosítsunk az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) részére.
Ugyanakkor azonban nem tetszik nekünk az a tény, hogy a fenti intézkedést csak embrionális állapotúnak tekintjük, és elsősorban arra használjuk fel, hogy elősegítsük vele annak az általános célkitűzésnek a megvalósulását, avagy beépítsük abba az általános célkitűzésbe, ami az ún. „szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség” létrehozására irányul, összhangban a 2005. évi hágai programmal, elsősorban a bel- és igazságügynek a közösségi rendszerbe történő bevonása által
Ezt a közösségivé tételi folyamatot támogatja és garantálja a napjainkban a „Lisszaboni Szerződés” néven ismert szerződés azáltal, hogy a tagállamok szuverenitásából (a parlamentjeik és más intézményeiktől) elveszi azokat a felelősségi területeket, amelyek a szuverenitás alapját képezik.
Éppen ezért ismét hangot kívánunk adni a fenntartásainknak az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatban, ami egy állomás az Europol, az Eurojust és az OLAF körül megteremtendő, jövőbeni „Európai Ügyészségi Hivatal” felé vezető úton.
Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A korrupció széles körben elterjedt probléma, amely társadalmunk minden rétegét érinti, beleértve a gazdaságot, a szakszervezeteket és a közigazgatást. A Siemens cégnél feltárt több milliárdos korrupciós ügy után most az újságok a lengyel futball-liga botrányával vannak tele. Még az Európai Unió is időről-időre a címlapokra kerül, és nem pozitív összefüggésben, hanem a korrupció, a rossz irányítás, a helytelen költekezés stb. vádjával.
Ezért üdvözöljük a Korrupcióellenes Államok Csoportjának (GRECO) létrejöttét, amelynek célja, hogy koordinálja az Európa Tanács valamennyi tagjának korrupcióellenes erőfeszítéseit. Reméljük, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket. Nem csak Bulgáriában kell javítania a korrupció elleni harcot; az Európai Uniónak is rendet kell teremtenie a háza táján. Még mindig lazán kezeljük ugyanis az Európai Unió alapjait, rossz az ellenőrzés, hosszadalmasak az eljárások, és gyakorlatilag nincs mód a helytelenül kifizetett pénzösszegek visszaszerzésére.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a francia kollégám, Marie-Hélène Aubert asszony jelentését, amelyben azt javasolja, hogy a konzultációs eljárás révén módosítsuk a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászati tevékenység megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszerről szóló tanácsi rendeletet. Sürgőssé vált, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mivel a jogellenes halászat az egész világon súlyos problémát jelent.
Minden fenntartás nélkül támogatom ezt a kezdeményezést, amit, mint ahogy az előadó is rámutatott, az Európai Parlament javasolt 2007 februárjában. Örömmel üdvözlöm azt is, hogy tisztázódott, miszerint a tagállamok kikötőihez és a kikötői szolgáltatásokhoz való hozzáférést, továbbá a kikötés irányítását, a kikötőkben megvalósuló kirakodást, átrakodást, továbbá a fedélzeten történő feldolgozási műveleteket meg kell tiltani a harmadik országok halászhajói számára, természetesen a vészhelyzetek és a vis maior eseteinek kivételével.
Ha nem válik túl bonyolulttá, akkor támogatom a halászati engedélyt is, aminek a célja a halászati termékek nyomon követhetőségének biztosítása.
Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan (IUU) halászati tevékenység jelenleg a legnagyobb problémát jelenti a tengeri erőforrás-gazdálkodás területén. Fenyegeti az erőforrások fenntarthatóságát és a nyílt tengerek biológiai sokféleségét, és súlyos gazdasági következményekkel jár a jogszerűen tevékenykedő halászokra.
A halászati termékek legnagyobb fogyasztójaként és importőreként az Európai Közösséget különös felelősség terheli a jogellenes halászati tevékenység elleni küzdelem, a fenti gyakorlatok folytatását megelőző intézkedések elfogadása, és azon nyomás-gyakorlás megvalósítása terén, amelynek eredményeként a nemzetközi közösségnek is hasonló intézkedéseket kell életbe léptetni.
Az Európai Parlament jelentése 65 módosítási indítványt tartalmaz, amelyek kiegészítik a Bizottság javaslatát és a nemzeti érdekek ellen szólnak.
Meg kell jegyeznünk, hogy a javaslat minden, a Közösség területén, illetve a tagállamok felségterülete vagy joghatósága alá tartozó vizeken folytatott jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan (IUU) halászati tevékenységre, illetve kapcsolódó tevékenységre vonatkozik, amit a portugál elnökség alatt teljes mértékben megvitattunk és megvédtünk.
A fentiek miatt ez a dokumentum teljes támogatásomat élvezi.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A halállományok fenntarthatósága alapvető fontosságú a halászati tevékenység hosszú távú fenntarthatóságának, és a halászati szektor társadalmi-gazdasági életképességének biztosítása érdekében.
A jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan (IUU) halászati tevékenység fenyegeti ezt a fenntarthatóságot, és aláássa az ágazat, valamint az ettől függő halászati közösségek életképességét.
A fentiek miatt alapvető fontosságú, hogy intézkedéseket léptessünk életbe a fenti jogellenes tevékenységek ellen, elsősorban oly módon, hogy minden tagállamban megerősítjük az ellenőrzési mechanizmusokat.
Ez a javaslat, amely kiegészíti a közös halászati politika keretében már elfogadott intézkedéseket, egy sor olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek a tagállamok lobogója alatt hajózó hajók, illetve harmadik országok halászhajói által végrehajtott tevékenységek megfékezésére irányulnak.
Következésképpen a javasolt intézkedések tartalmazzák azt is, hogy a tagállamoknak szigorúbban kell ellenőrizni a kikötőiket, hogy olyan engedélyt kell kiadnia annak a tagállamnak, amelynek lobogója alatt a hajó kihajózik, amely bizonyítja a halászati tevékenység legális voltát, és hogy listát kell készíteni a jogellenes, nem bejelentett, és szabálytalan (IUU) halászati tevékenységet folytató hajókról.
Ugyanakkor azonban ismét hangsúlyozni szeretnénk, amikor majd harmonizáljuk a fenti javaslatokat az ellenőrzéséről szóló közösségi jogszabályok jövőbeni felülvizsgálatkor, akkor garantálni kell a tagállamok hatásköreit, különösképpen az ellenőrzés területén. Ismételten hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy a szankciókkal kapcsolatos kérdések az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Örömmel üdvözlöm kollégám, Aubert asszony jelentését a jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászati tevékenységről. Valamennyi halászati közösség érdekeit szolgálja az, hogy foglalkozunk a jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan (IUU) halászati tevékenységgel, és ebben az Európai Uniónak fontos szerepe van. Ugyanakkor azonban a halászati erőforrásokkal való gazdálkodást a halászattal foglalkozó országokra kellene bízni, és az Európai Uniónak tovább kellene folytatnia a munkát a Közös Halászati Politika megszüntetése érdekében.
Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. – (PL) Megszavaztam az Auber asszony által készített, a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentést (COM(2007)0602 – C6-0454/2007 – 2007/0223(CNS)).
Ez a szilárd alapokon álló jelentés pontos képet fest a tengeri erőforrások túlélésére nézve komoly veszélyt jelentő jogellenes halászatról. Éppen ezért fontosnak látszik az, hogy közösségi szintű rendszert hozzunk létre a fent említett gyakorlat elleni küzdelem terén.
David Martin (PSE), írásban. − Aubert asszonynak a jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászati tevékenység elleni, közösségi szintű küzdelemről szóló jelentése olyan jelentés, amit általánosságban támogatok. Egyetértek az előadó számtalan javaslatával. Tisztességesnek látszik egyebek mellett az, hogy a tagállamok engedélyt állítsanak ki a hajóik halfogásának legális voltáról. Európai szintű fellépésre van szükség a jogellenes halászati gyakorlatok elleni küzdelem terén, és a szavazatom ezt a nézetet tükrözi.
Jean-Claude Martinez (NI), írásban. – (FR) A francia, spanyol, és olasz halászok jogos felháborodásukról, a megélhetéshez való jogukról és tiltakozásukról számolnak be. A kisgazdálkodók osztják ezt a véleményt.
Egy éve már, hogy az üzemanyagárak gazdasági értelemben megnehezítik a halászok életét. Ezt a helyzetet még tovább súlyosbítják azok a bürokratikus rendelkezések, amelyeket a kvóták megszigorítása, a szankciók kiszabása és az olyan nyomon követési és ellenőrzési rendszerek következtében kell elszenvedniük, amelyek révén a nyílt tengerek szabadságából egy „folyékony halmazállapotú” Szovjetunió lesz.
A fenti szakmát sújtó tragédia tükrében mit is javasolunk mi a fent említett embereknek, régióknak, településeknek és helyi gazdaságoknak? Semmit! Az enyhítőszerként szolgáló bizonytalan átmeneti segélyeken kívül.
És ami még rosszabb, azon a napon, amikor a mediterrán térség halászai Brüsszelben vannak, hogy kiköveteljék az élethez való jogukat, mi a jogellenes halászati tevékenység ellen foganatosítandó további büntető intézkedésekről beszélünk.
A halászoktól még az HÉA és az illetékek esetében is megvonjuk a támogatást.
A megoldást egy európai hitel-kompenzációs alap létrehozása lenne a halászok részére annak biztosítása érdekében, hogy az importpolitika és az elosztás terén működő óriások által keltett egyenlőtlenségek ne sújtsák őket a közteherviselés terén.
James Nicholson (PPE-DE), írásban. − A jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászati tevékenység olyan, egyre növekvő probléma, amelynek esetében, ha a korábbinál sikeresebben akarjuk kezelni, jobb együttműködésre van szükség mind az Európai Unión belül, mind a nemzetközi közösségekkel.
A Bizottság jelenleg tárgyalt javaslata nagymértékben tükrözi a Halászati Bizottság által tett javaslatokat, és ez mindenekelőtt Aubert asszony első, a jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászattal foglalkozó jelentésére áll. Teljes mértékben támogatom a javaslat legfontosabb elemeit, amelyek tartalmazzák a jogellenesen, nem bejelentett módon, és szabályozatlanul fogott halak importjának tilalmát, és olyan kikötői ellenőrzések életbe léptetését, amelyek megtiltanák az illegális halászati tevékenységgel gyanúsítható harmadik országok hajói számára a kikötők használatát.
Egészen a legutóbbi időkig, az EU csak azokra a rendeletekre összpontosított, amelyek a saját halászaira vonatkoztak, és annak biztosítására koncentrált, hogy ne szegjék meg az EU szabályait, miközben a jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászati tevékenység gyakorlatának kérdését szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Bátorítást lehet meríteni abból, hogy most már a Parlament és a Bizottság valós erőfeszítéseket tesz a probléma megoldása érdekében.
Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Megszavazom a kollégánk, Marie-Hélène Aubert asszony által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység megakadályozását szolgáló közösségi rendszerről készített jelentését. A jogellenes halászati tevékenység az egyik legnagyobb fenyegetést jelenti a halállományok és a nyílt tengerek biológiai sokféleségének fenntarthatósága szempontjából.
A Bizottság javaslata fontos, mivel lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy valós vezető szerepet töltsön be ebben az egyre összetettebbé és összefüggőbbé váló szektorban. Ebből a szempontból kívánatosnak tartom, hogy – a diszkriminációmentes intézkedések elkerülése és az Európai Unión belüli egységes politika megvalósítása érdekében – a javaslat ne csak a harmadik országok halászhajóira, hanem a Közösség lobogója alatt hajózó halászhajókra is vonatkozzon.
Minden vitán felül áll egy olyan tanúsítási rendszer szükségessége, amely a harmonizált és eltántorító szankciókkal, valamint a jogellenes halászati tevékenységet minimalizáló ellenőrzési és felügyeleti rendszer bevezetésével párhuzamosan biztosítja a nyomon követhetőséget, és lehetővé teszi a halászati terméket garantáló címke használatát.
Catherine Stihler (PSE), írásban. − Támogatom Aubert asszony jelentését, és elítélem a jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászati tevékenységet.
Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – ?PL) Az IUU néven ismert jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászati tevékenység komoly problémát jelent. Annak érdekében, hogy a problémával hatékonyan és aktívan tudjon foglalkozni, az Európai Uniónak profitálnia kellene azoknak az országoknak a tapasztalataiból, amelyek, habár nem tagjai az Unónak, sokkal szigorúbb rendelkezéseket foganatosítanak a jogellenes halászati tevékenység elleni küzdelem területén. Az érintett országok között szerepel Norvégia, Izland és Kanada. Mindenekelőtt az Unión belül, a halászat terén elkövetett szabálysértésekre kell koncentrálnunk. Eddig ez nagy problémát jelentett. A következő lépésben támogatni kellene azokat a fejlődő országokat, amelyek hajlandók a jogellenes, nem bejelentett, és szabályozatlan halászati tevékenység elleni programot elfogadni. Sajnálatos módon, az érintett fejlődő országok nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi erőforrással a fentiek megvalósítása érdekében.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a nagyra becsült portugál kollégám, Duarte Freitas úr által készített jelentést, amely – a konzultációs eljárással összhangban – módosításokat javasol a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat tekintetében. Ez a rendelettervezet a 2006-os ENSZ-ajánlásokat hajtja végre, és alkalmazza azokra az európai uniós hajókra, amelyek a regionális halászati szervezetek által nem szabályozott nyílt vizeken működnek, következésképpen a lobogó szerinti állam jogszabályait kell az esetükben alkalmazni. A semmittevés és a mindent tiltás közötti skálán én az Európai Unió által javasolt harmadik alternatívát támogatom: ez a fenékvonóháló használatának szigorú szabályozására vonatkozik, a regionális halászati szervezetek által elfogadott védelmi és irányítási intézkedések meghatározásával, és annak a kötelezettségnek a meghatározásával, amit a lobogó szerinti államnak kell betartatnia a saját hajói vonatkozásában akkor, amikor ezek a hajók a regionális halászati szervezetek által nem szabályozott nyílt vizeken tevékenykednek.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Egyes tengeri ökoszisztémák (mint például a zátonyok, a fenékhegyek, a mélytengeri életközösségek és a hidegvízi korallágyak) természetüknél fogva rendkívül veszélyeztetettek egyes halászati eszközök használata által.
Ennek a javaslatnak a célja a fenti ökoszisztémák védelme a nyílt vizeken, de különösen olyan területeken, amelyekre nem vonatkozik a regionális halászati szervezetek szabályozása.
Miközben alapvetően egyetértünk a javaslattal és az elfogadott jelentéssel, szeretnénk ismét hangsúlyozni, hogy a javaslat néhány aspektusa tisztázásra szorul. Például, ami a „veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák” meghatározását illeti, a javaslat hangsúlyozza, hogy meg kell várni a FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) által a „rendelkezésre álló legjobb tudományos információk” alapján adott definíciót, mivel hiányoznak az „alapos tudományos ismeretek” a fenti ökoszisztémákról. Ráadásul, fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy különbséget kell tenni a különböző eszközök használatának következményei között oly módon, hogy tudományos halászati kutatásokat végzünk a fentieknek az állományokra és a tengerfenékre gyakorolt hatásairól.
Végezetül, helyénvalónak találjuk annak az ismételt hangsúlyozását is, hogy a halászhajókon végzett ellenőrzési és megfigyelési tevékenység az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, különösen azért, mert a közös halászati politika vonatkozásában új, szövetségi szinteket jelentettek be.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Freitas úr által készített jelentés a nyílt vízi, veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákkal foglalkozik. A nyílt vizek a nemzetek, illetve a halászati szervezetek felelősségi körén kívül esnek, és az ott folytatott halászati tevékenységek meglehetősen szabályozatlanok. Rendjén való, hogy a halászat nemzetközi jellege miatt az EU lépéseket tesz a fenti területen.
Ez különbséget tesz a nyílt vizek és a part meni vizek között, mely utóbbiak esetében a legmegfelelőbb ellenőrző testületek a halászatot folytató állam saját szervezetei, és nem az EU intézményei.
Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Az Európai Unió tengerekre vonatkozó politikája az egyik legfontosabb azon kezdeményezések közül, amelyek miatt a jelenlegi Bizottság megmarad az emberek jó emlékezetében. Az EU stratégiáján kívül szükség van a jelenlegi javaslatra, amely a nyílt tengerek veszélyeztetett ökoszisztémáiban a fenékhalászati eszközök káros hatásaival szembeni védelemről szóló tanácsi rendeletre vonatkozik.
Amikor 2002-ben, Johannesburgban, a fenntartható fejlődésről rendezett világcsúcson célkitűzésként határozták meg a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását, a 2010-es évet tűzték ki határidőként. Most, legnagyobb sajnálatunkra, azt kell mondanunk, hogy a célkitűzés megvalósítására két éven belül nem kerül sor. Annak ellenére, hogy már több mint húsz éve a világpolitika napirendjén, első helyen szerepelnek a környezetvédelmi célkitűzések, még mindig igen sok tényező fenyegeti a tengerek biológiai sokféleségét. A tudományos kutatások bebizonyították, hogy – a mélytengeri halászat számtalan hozadéka ellenére – a rosszul szervezett halászati tevékenység tíz évnél kevesebb időn belül egyes fajok teljes eltűnéséhez vezethet.
Szem előtt kell tartanunk azt, hogy bár szükség van az olyan új megközelítésekre a halászat területén, mint ez, szánalmasan keveset tudunk a mélytengeri halfajok állományainak helyreállításáról, aminek következtében a mélytengeri ökoszisztémákat fenyegető veszély még jóval nagyobb, mint gondolnánk. Mindezek ellenére a halászati ipar rendszabályozásáról szóló jelentés világos és szükségszerű.
Catherine Stihler (PSE), írásban. − A veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelmére rendkívül nagy szükség van ahhoz, hogy a jövőbeni generációk is élvezni tudják a tengeri környezetet.
Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) A szavazással az Európai Parlament szigorú elveket vezet be a nyílt vizeken fenékhalászati eszközöket használó közösségi hajók tevékenységének szabályozása terén azokban a térségekben, amelyekre nem vonatkozik a regionális halászati szervezetek szabályozása.
A fenti területen mérvadónak számító ENSZ Közgyűlés ajánlásaival összhangban, a tagállamok megszüntetik azt a jogi vákuumot, ami lehetővé tette a tengeri ökoszisztémánk helyrehozhatatlan megrongálását. Örülök, hogy az Európai Parlament képviselői felismerték, hogy a mélytengeri ökoszisztémák fontos forrását képezik a tengerek biológiai sokféleségének, és hogy a halászati tevékenységek eltolódása a fent említett élőhelyek felé a nevezett örökség tönkretételével fenyeget.
Az Európai Parlament képviselőinek a környezetvédelem iránti elkötelezettsége nem engedi, hogy tovább nehezítsük a halászok már most is rendkívül nehéz életét, és a bürokratikus terhek további fokozását. Mostantól fogva a fenti, specifikus területeken folytatott halászati tevékenységekhez engedélyre és előzetes értékelésre lesz szükség, amit a tagállamok adnak ki, illetve végeznek el, annak biztosítása érdekében, hogy a tevékenységek ne okozhassanak jelentős károkat. Ezen a pontos az óvintézkedések is szerepet kapnak.
Csak akkor tudjuk megőrizni a tengerek biológiai sokféleségét, ha ezt vertikálisan beépítjük a többi közösségi politikába, nevezetesen, az EU jövőbeni tengeri politikájába.
Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, üdvözlöm a Bizottság azon célkitűzéseit, amelyek a kereskedelmi szabályok és eljárások egyszerűsítésére, stabilizálására, és egyértelművé tételére irányulnak. A kereskedelem olyan kulcsfontosságú eszköz a jelenlegi nemzetközi színtéren, amely egyrészt növeli a nemzetközi piacok hatékonyságát, másrészt biztosítja az érintett nemzetek szociális és kulturális fejlődését.
Az országok közötti kereskedelmi megállapodások garantálják a politikai stabilitást, és szilárd alapokat teremtenek az ésszerűen tartós diplomáciai megállapodások számára. Ennek következtében egyre inkább a legfontosabb tényezővé válnak a gazdasági kapcsolatok által fokozódó mértékben dominált világban, és befolyásolják a népek közötti kulturális kapcsolatokat, hozzájárulva ezzel a katonai összeütközések elkerüléséhez és a béke fenntartásához.
Éppen ezért a kereskedelem a párbeszéd rendkívül fontos tényezője, és jó lehetőségeket biztosít a társadalmi-gazdasági fejlődésre is. A kereskedelem kevésbé merevvé tétele a gazdasági rendszerek hatékonyabbá tételét jelenti. A fenti téma fontossága következtében őszintén remélem, hogy a Tisztelt Ház kiveszi a részét a fenti célkitűzések megvalósulásának elősegítéséből.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Audy úr jelentése a behozatali és kiviteli eljárások harmonizálására hívja fel a figyelmet azzal a céllal, hogy biztosítani tudjuk az Európai Unió kereskedelempolitikájának zökkenőmentes alkalmazását, és, mindenekelőtt, az Európai Unióba való belépési pontokon történő egységes alkalmazást, annak érdekében, hogy megkönnyítsük az üzleti vállalkozások életét. Ez logikusnak látszik, hiszen már több mint 40 éve részei vagyunk a vámuniónak.
Ugyanakkor azonban, Audy úr azt szeretné, hogy az eljárások teljes mértékben harmonizáltak legyenek, és az egységes európai vámszolgálat foglalkozzon velük.
A vámhatóságok felelősek az áruk mozgásának nyomon követéséért, és annak biztosításáért, hogy az áruk megfeleljenek az előírásoknak (termékbiztonság, fogyasztóvédelem, egészségügy, környezetvédelem, stb.). Pénzügyi funkciójuk is van: természetesen kivetik a megfelelő vámilletékeket, de foglalkoznak a HÉA-val is, ami jelenleg még minden szempontból hazai adónak minősül. Végezetül, vagy talán elsősorban, biztonsági szerepük is van, mivel – szoros együttműködésben a rendőrséggel – részt vesznek különböző dolgok, így a kábítószerek csempészete elleni küzdelemben is.
Nem meglepő, hogy az előadó elsőbbséget biztosít az első feladatnak, mégpedig a nemzetközi kereskedelem érdemei alapján, és alábecsüli a másik két funkciót. Ezért szavaztunk a jelentés ellen.
David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a Jean-Pierre Audy úr „A kereskedelempolitika végrehajtása a behozatalra és a kivitelre vonatkozó hatékony szabályok és eljárások révén” című jelentésében foglalt javaslatokat. Véleményem szerint olyan, kiegyensúlyozott jelentésről van szó, amely rendkívül helyesen, előre figyelembe veszi az EK Lisszaboni Szerződés utáni vámjogszabályait, és az Amerikai Egyesült Államok „100%-os átvizsgálási törvényét”.
Valójában osztom az előadó azon véleményét, hogy az EK vámrendszere esetében alkalmazott közös megközelítésnek foglalkoznia kell a vámszabályok bevezetésért felelős tagállamok gondjaival is. Megszavaztam a jelentést.
Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) Megszavaztam a kereskedelempolitika terén olyan hatékony kiviteli és behozatali szabályokra és eljárásokra vonatkozó jelentést, amelyek biztosítják a vámeljárások jobb hatékonyságát és az európai vámhatóságok közötti együttműködést.
Az Európai Unió piacának meg kell birkóznia a hamisítás és a kalózkodás problémájával. Egy szerzői jogi érdekképviseleti szervezet (International Alliance of Intellectual Property) által végzett elemzés szerint, a szellemi tulajdonjogok megsértéséből származó veszteség, 2007-ben Romániában, 62 millió eurót tett ki. A fenti jelentés elfogadása az Európai Parlament által, és a hamisítás és kalózkodás elleni európai szintű küzdelemről szóló terv kidolgozása csökkenteni fogja ezt a veszteséget.
A jelentés üdvözli azt, hogy a tagállamok és a Bizottság között egyetértés született a hamisításról szóló nemzetközi megállapodásra vonatkozó tárgyalási mandátum kapcsán (kereskedelmi megállapodás a hamisítás ellen), hisz ez a megállapodás rendkívül fontos az Európai Unió kereskedelmi stratégiája szempontjából.
Mivel a fogyasztóvédelemre vonatkozó európai szabályok, és elsősorban az egészségügyre és a biztonságra vonatkozó szabályok, az Európai Unió piacán megjelenő valamennyi termékre érvényesek, a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell hozni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy hatékonyan nyomon kövessék a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítását.
Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) Évente több mint 2 milliárd tonna áru halad át az Unió légi és vízi kikötőin. A vámhatóságok 100 milliónál több vámáru-nyilatkozattal foglakoznak. Ezáltal védik az Európai Unió állampolgárainak egészségét és biztonságát.
A vámhatóságok aktív szerepet töltenek be az áruk hamisítása terén is. Ez olyan, egyre terebélyesedő, és egyre veszélyesebb jelenség, ami nem csak a luxuscikkeket, hanem a gyógyszereket, fogkrémeket, és bőrápolási cikkeket is érinti. A vámhatóságok lefoglalnak hamis gépjárműalkatrészeket, így hamisított fékberendezéseket is. A hamisított napszemüvegek károsíthatják a viselőik látását. A fenti gyakorlatok elleni küzdelem, illetve azok megszüntetése hozzájárul az egészségvédelem javításához, és az állampolgárok magas szintű védelméhez.
A vámhatóságok megfelelő biztonsági intézkedéseket vezettek be a belső piac védelme érdekében. Azáltal, hogy nemzetközi szinten szorosan együttműködnek a legfontosabb kereskedelmi partnerekkel, megvédik a nemzetközi teherszállítmányokat a terrorcselekményekhez kötődő árucsempészettől.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a nagyra becsült német kollégám, Reimer Böge úr, által készített jelentést, amely azt javasolja, hogy fogadjuk el, a jelenlegi formájában, a Bizottság javaslatát az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a 2007. év során az áradásoktól és erdőtüzektől sújtott Szlovénia és Görögország megsegítése érdekében történő felhasználását, körülbelül 98 millió euró összegben, ami a költségvetés párhuzamos módosítását kívánja meg. Ahhoz, hogy a katasztrófák esetében ne késlekedjen a pénzügyi segítségnyújtás, támogatom a jelentés azon javaslatát, hogy a Bizottság tegyen javaslatot a költségvetés módosítására, kizárólag a fenti Alap felhasználása érdekében, azzal a kikötéssel, hogy az összeg, a jelenlegi intézményközi megállapodás alapján, ne haladja meg az évi 1 milliárd eurót.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Görögországot 2007 nyarán sújtó súlyos erdőtüzek, és a 2007. szeptemberi szlovéniai áradások jogossá teszik a 2007-es Szolidaritási Alap (második) mozgósítását.
A fenti Alapnak az éves felső határa 1 milliárd euró, amiből kb. 163 millió eurót felhasználtunk az Egyesült Királyság kérésére, az országot 2007-ben sújtó áradások után. Következésképpen még kb. 837 millió euró áll rendelkezésre.
A mai napon elfogadott javaslat szerint közel 90 millió eurót kap Görögország, és kb. 8 millió eurót Szlovénia. Ez semmiség azokhoz a károkhoz képest, amelyeket a fenti két ország lakosságának kellett elszenvednie, hisz Görögország esetében a károk összege meghaladja a 2 milliárd eurót.
Ugyanakkor azonban legalább az alábbi kérdésre választ kell adni: hogyan lehetséges, hogy csak most, közel egy évvel a fent említett népek által elszenvedett katasztrófa után, áll rendelkezésre az uniós finanszírozás? Nyilvánvaló, hogy itt valami nincs rendben….
Ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy javaslatokat terjesztettünk be a fenti Alap mozgósításával kapcsolatos eljárások felgyorsítása érdekében azért, hogy a regionális katasztrófák továbbra is jogosultak maradjanak, és hogy az Alapon belül elismerjük a mediterrán térséget sújtó természeti katasztrófák, így a szárazság és a tüzek, speciális jellegét.
Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) A Szolidaritási Alap ismételt mobilizálására vonatkozó javaslatot tartalmazza a 3/2008-as költségvetési módosítás. Az Egyesült Királyság részéről érkezett korábbi kérelem (162 millió euró), a jelenleg megfontolás tárgyát képező, Görögország és Szlovénia részére juttatandó összeggel (összesen 98 millió euró) együtt, elég nagy mozgásteret biztosít a 2008. év folyamán, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a Szolidaritási Alap esetében az éves felső határ kb. 1 milliárd euró. Továbbá, a 2006. május 17-én kelt intézményközi megállapodás minden egyéb formai követelményének megfeleltünk. A költségvetési Bizottság számára a májusi megbeszélésen, amelyen részt vettek a 2007. során természeti katasztrófa által sújtott országok képviselői, minden további és szükséges dolog tisztázódott. Az érintett országok egyike Görögország volt, ahol erdőtüzek pusztítottak, a másik ország pedig Szlovénia, amit áradás sújtott.
Amint az ilyen esetekben szokásos, az egyetlen gondot az jelenti, hogy az Unió intézményei mennyi idő alatt tudnak reagálni. Ez a téma ad nauseam került felvetésre. Görögország és Szlovénia kérvényei 2007 októberében és novemberében érkeztek be. Az Európai Bizottság 2008. április 14-én nyújtotta be a költségvetési módosítást. Habár ez valóban arra utal, hogy a folyamat a korábbihoz képest viszonylag zökkenőmentes volt, az üteme mégsem kielégítő. Éppen ezért még eggyel több ok van arra, hogy hangsúlyozzuk az Európai Parlament gyors válaszának, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság közötti jó együttműködés fontosságát a fent említett országok számára nyújtandó segélyre vonatkozó javaslat pozitív elbírálása terén.
David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm a 2007-es erdőtüzek által sújtott Görögország és Szlovénia segítését célzó akciót. Azáltal, hogy 89,7 millió eurót ajánl fel Görögországnak, és 8,3 millió eurót Szlovéniának, az EU megmutatta, hogy elkötelezett a tagállamok közötti szolidaritás támogatása mellett. Ezért megszavaztam Reimer Böge úr jelentését az EU Szolidaritási Alapján mobilizálásáról.
Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A természeti katasztrófák nem csak mérhetetlen szenvedést és sok ember halálát okozzák, de tönkreteszik a legfontosabb, állandó infrastruktúrákat, így az elektromos vezetékeket, az utakat és a hidakat is. A sebesültekről való gondoskodáson és a sérültek megsegítésén kívül éppen ezért nagyon fontos, hogy a lehető leggyorsabban helyreállítsuk a károkat. Mivel a fenti károk sok esetben rendkívül jelentősek, 2002-ben az a döntés született, hogy ilyen esetekben az EU pénzügyi támogatást nyújt az áldozatoknak.
Természetesen fontos biztosítani azt is, hogy a pénzösszegek elköltése a megfelelő módon és célra történjen, de ez nem okozhat átlagosan 12 hónapos késedelmet az alapok kifizetésében, amint az Európai Számvevőszék megjegyezte.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Bizottság által benyújtott javaslat általános célja az, hogy 2009. január 1-jétől tovább folytassuk a menetrend szerinti és eseti busz- és távolsági buszközlekedés európai szintű liberalizációját, elsősorban az Európai Unió különböző tagállamai között, továbbá a tagállamok és harmadik országok viszonylatában, beleértve a fuvarozást, vagyis a kabotázst is.
A sok, általunk elutasított dolog közül az alábbiakban felsorolok néhányat:
- azok, amelyek korlátozni kívánják az államok kompetenciáját a területükön végrehajtott közúti szállítás terén, különös tekintettel a fenti közszolgáltatás védelmére (nem tévesztendő össze az ún. „közérdekű szolgáltatással”, ami magánkézben van, de állami finanszírozásban részesül);
- a „munkaidő” fogalmának megszüntetése, és a „vezetési idő”, illetve „pihenőidő” fogalmának kizárólagos használata, ami a sofőrök kizsákmányolásának növelését célozza;
- A „tizenkét-napos eltérés” (ismételt) bevezetése, más szóval annak a lehetősége, hogy a heti pihenőidőt 12, egymást követő 24-órás időszakkal el lehessen halasztani, ami, véleményünk szerint, a közúti szállításban részt vevő szakemberek és utasok biztonságát veszélyeztető helyzeteket eredményezhet. Elég megvizsgálni azokat a helyzeteket, amelyek a munkaidő és a pihenőidő vonatkozásában ennél sokkal szigorúbb szabályok mellett következnek be.
Ezért szavaztunk a javaslat ellen!
Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. – (PL) Támogatom a Grosch úr által készített jelentést, amely az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz kapcsolódik (átdolgozás) (COM(2007)0264).
A jelentés célja a lehető legjobb megoldások meghatározása a menetrend szerinti és az eseti szolgáltatások számára. Legfőbb célkitűzése a busz- és távolsági buszszolgáltatások nyújtására vonatkozó jogszabályi rendelkezések leegyszerűsítése. Jelenleg a fenti piaci szegmenshez való hozzáférést két rendelet szabályozza, amelyek szerint az alkalmi nemzetközi szállítás liberalizált.
A menetrend szerinti nemzetközi szolgáltatások esetében még mindig egyértelműen szükség van az egyszerűbb intézkedések bevezetésére az ilyen szolgáltatásoknak az Európai Unió valamennyi tagállamában való nyújtására vonatkozó engedélyek kiadása terén. A jogszabályi kereteket egyszerűsíteni kellene, mégpedig a fentebb említett rendeletek összevonása révén, továbbá a tagállamok közötti együttműködés szorosabbá tétele, és az értelmes rendelkezések bevezetése által. A fenti intézkedések, a dokumentumok és az eljárások harmonizálásával, nagymértékben leegyszerűsítenék az áruk nemzetközi áramlását, és javítanák az ellenőrzés hatékonyságát.
Örömmel vettem a határ menti területeken nyújtott, rendszeres szállítási szolgáltatásokra vonatkozó intézkedések egyszerűsítésére vonatkozó javaslatokat is. A helyi, illetve a távolsági buszjáratokkal történő átutazások kérdését is megfelelően kezelik. Ha ilyen átutazásra sor kerül, az érintett tagállam illetékes hatóságait csak értesíteni kell arról a tényről, hogy az adott szállítási szolgáltatások által érintett európai uniós tagállamok megadták az engedélyt.
Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Grosch úr jelentése egyike csak a közúti közlekedésről, és a közúton az európai térségben folytatott tevékenységekről írt szövegeknek. Ennek az átdolgozott szövegnek a célja a hazai hatóságok hatásköreinek és kapacitásának megerősítése a szállítmányozók részére történő engedélyek kiadása, illetve – a közösségi jogszabályok súlyos megsértése esetén – visszavonása területén. Következésképpen világossá válnak a súlyos szabálysértési esetek, és azok a körülmények is, amelyek között a szabálysértés mértékével arányos, nem-diszkriminatív szankciók léptethetők életbe. A helyzet értékelésének elősegítése érdekében a tagállamoknak hozzáférésük van a közúti fuvarozó vállalatok által elkövetett súlyos szabálysértések nyilvántartásához, ami összekapcsolódik a vonatkozó cégek hazai cégnyilvántartójával.
Úgy vélem, hogy ez az átdolgozott verzió komoly adminisztratív egyszerűsítést és nagyobb jogbiztonságot eredményez a fent említett gazdasági tevékenység, és a szabályokat betartó vállalkozások számára. Az azonban még nyitott kérdés, hogy ennek eredményeként, remélhetőleg, az autóbusszal végzett helyi és távolsági személyszállítási piac tényleg nyitottá és versenyképessé válik, és a közúti biztonság szempontjából is garantálni tudja a legszigorúbb feltételeket, és azok betartását.
Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Megszavazom a kollégánk, Mathieu Grosch által az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról készített jelentését.
Egyetértek a helyi és távolsági buszszolgáltatásoknak a nem pusztán csak a fenti területre vonatkozó európai jogi keretek egyszerűsítése, hanem az EU tagállamai közötti együttműködés elősegítése révén történő liberalizációjával.
Ennek megvalósítása érdekében az egész egyesült Európán belül egységesíteni kell a beazonosítást és az azonosító okiratokat azért, hogy lehetővé tegyük azoknak az ellenőrzéseknek az elvégzését, amikre a tagállamoknak joguk van akkor, amikor az utasok, illetve tranzit-szállítmányok kabotázs cselekményt hajtanak végre a területén.
Emiatt nagyon remélem, hogy előzetesen értesíteni fogják azoknak a tagállamoknak a hatóságait, akiknek áthaladnak a területén.
Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) A jelentés új, módosított változata a szociális partnerek között, a nemzetközi személyszállításban dolgozó sofőrök esetében meghatározott 12-napos pihenőidőtől való eltérés ismételt bevezetésére vonatkozóan létrejött megállapodással foglalkozik.
Én megszavaztam a 31. módosítást, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek között a nemzetközi szállítmányozásban dolgozó sofőrök esetében alkalmazható a heti pihenőidőszak késleltetése 12, egymást követő 24-órás időszakkal az előző heti pihenőidőszakot követően. A fenti feltételek a következők: a nemzetközi alkalmi szállítási szolgáltatásnak legalább 24 óráig kell tartania egy, a szolgáltatás megkezdési országától eltérő, tagállamban, illetve harmadik országban; az eltérés alkalmazása után a heti pihenőidőszaknak, minden esetben, minimálisan el kell érnie a szokásos heti 45 órát; az eltérés alkalmazása utáni harmadik hét megkezdése előtt, kárpótlásként, 24 órás, folyamatos pihenőidőszakot kell biztosítani; abban az esetben, ha a vezetési idő, megszakítás nélkül 22.00 és 6.00 óra közé esik, a járművön vagy két sofőrnek kell dolgoznia, vagy le kell csökkenteni a vezetési időt három órára; 2014. január 1-je után a fenti eltérés alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a jármű fel van szerelve az európai szabályoknak megfelelő időmérő berendezéssel.
Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy megszavazzuk ezt a jelentést. A higiénia-csomag több tagállamban, így Svédországban is vitát váltott ki.
Az esetek zömében ugyanakkor nem magával a jogszabállyal, hanem a jogszabálynak a hazai hatóságok által történő végrehajtásával volt probléma.
Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EU feláldozza a közegészségügyet azon európai monopóliumok nyereségének kedvéért, amelyek kevesebb ellenőrzést, és korlátozást követelnek. Az Európai Unió politikájának tipikus példája a legutóbbi botrány a petróleummal összekevert napraforgóolaj körül, ami katasztrofális következményekkel jár az egészségre. Ahelyett, hogy a multinacionális cégek ellenőrizetlen eljárásai ellen hozott intézkedések érdekében lépne fel, az EU és a tagállamok kormányai beavatkozása csupán csak az ukrán napraforgóolaj behozatala elleni intézkedésekre korlátozódik. Miközben az EU élelmiszer-biztonsági irányelve lehetővé teszi, hogy az emberi fogyasztásra szánt olajokat, és más folyékony szállítmányokat, az ásványolajat, és egyéb, folyékony halmazállapotú mérgező anyagokat szállító konténerhajókban szállítsák.
A kisvállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése tekintetében a Bizottság egy újabb kivételt javasol az élelmiszer-biztonsági irányelv hatálya alól, ami különben sem elégséges. Az élelmiszer-ellenőrzések csak még nehezebbé válnak, mivel a nagy multinacionális vállalatok a monopóliumok mögé rejtőzve hárítják el a felelősséget, mikor veszélyes, és a közegészségügyre rendkívül ártalmas tevékenységet hajtanak végre.
Nem valószínű, hogy biztonságos élelmiszer, elegendő mennyiségben és alacsony áron elérhető lesz a munkavállalók részére, ha nem következik be olyan elmozdulás az EU politikájában, ami az élelmiszeriparban működő multinacionális vállalatok érdekeit és profitjuk növekedését szolgálja.
Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Ellene szavaztam a Schnellhardt úr által készített, az élelmiszer-higiéniáról szóló jelentésnek, mivel úgy vélem, hogy a Bizottságnak a 852/2004/EK rendeletre vonatkozó módosítási javaslata, aminek az a célja, hogy az élelmiszeriparban dolgozó kis- és középvállalatokat mentesítse a veszélyelemzés és a kritikus ellenőrzési pontok (HACCP-rendszer) alkalmazása alól, jelenleg nem igazolt, mivel ez ideig nincs semmi bizonyíték az alkalmazási folyamattal kapcsolatos specifikus problémák fennállására. Úgy gondolom, hogy a 2009-es év, amikor ezt a rendeletet felül kell vizsgálni, lesz alkalmas a módosítások megtételére, ha azokra egyáltalán szükség lesz.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Parlament a mai napon, első olvasatban, elfogadta az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak, az élelmiszer-higiéniai szabályozás alóli mentesítésről szóló jelentést. Ez a felmentés az élelmiszereket árusító mikrovállalkozásokra, és nem a szupermarketekre, illetve a franchise-szerződés alapján működtetett szupermarket-hálózatokra vonatkozik. A portugáliai tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a mentesítésre nagy szükség van a hagyományos gasztronómia, és a hozzá kapcsolódó szokások és tradíciók, valamint azoknak a családi vállalkozásoknak a védelme érdekében, amelyek a fenti szektorban foglalkoztatottak nagy részének adnak munkát, és amelyek, a nagy csoportokkal való versengés egyenlőtlensége miatt, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek.
Továbbá, a HACCP-n (veszélyelemzés és a kritikus ellenőrzési pontok) alapuló folyamatok bevezetése, alkalmazása, és fenntartása, ami az élelmiszerbiztonság garantálása érdekében fontos lehet a nagyvállalatok esetében, nem alkalmazható, különösen a vendéglátóipar területén, a nagy- és kisvállalatokra.
Miközben igaz az, hogy az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályoknak biztosítaniuk kell az emberi élet és egészség magas szintű védelmét, és a fogyasztók érdekeinek képviseletét, ezt nem szabad összekeverni a tradíciók megszüntetésével, és az egyes országok, illetve régiók étkezési kultúrája elleni támadással.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az Európai Unió élelmiszer-higiéniára vonatkozó szabályozásai minden tagállam számára fontosak. Ugyanakkor időnként terhesnek bizonyulnak a kisvállalatok esetében. Üdvözlöm a mikrovállalkozások mentességére vonatkozó javaslatokat, és ennek megfelelően megszavaztam a Schnellhardt-jelentést.
Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Megszavaztam Horst Schnellhardt úr jelentését, mivel ennek eredményeként csökkennek az élelmiszer-ipari kis-és középvállalatok, és elsősorban a mikrovállalkozások (pékségek stb.) adminisztratív terhei, ami vonzóbbá teszi a fenti vállalkozási tevékenységet, és új munkalehetőségeket teremt.
A jelentés számtalan változtatást vezet be a regionális és helyi piacokon működő, élelmiszereket előállító és értékesítő kis- és középvállalatok esetében. Ezek nem állat-egészségügyi szabályok. Ha az élelmiszer-higiéniai csomagot vesszük szemügyre, látjuk, hogy abban az esetben a Parlament elsődleges célja a lehető legmagasabb színvonalú élelmiszerbiztonság garantálása, és – ezzel párhuzamosan – egy kivitelezhető és rugalmas ellenőrzési módszer létrehozása volt.
Mentesülnek a HACCP-eljárások alól azok a kis- és középvállalatok, amelyek bizonyítani tudják, hogy az élelmiszer-higiénia területén nincsenek veszélyek, és az élelmiszerek higiéniás állapotát rendszeresen ellenőrzik. A HACCP-rendszer a veszélyelemzést és a kritikus ellenőrzési pont módszert jelenti. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as években a NASA fejlesztette ki, amikor az Ügynökségnek az élelmiszerek és a tápanyagok 100%-os biztonságát kellett garantálnia. A rendszert 1992-ben építették be az európai jogszabályokba.
A Szlovák Köztársaság Élelmiszerkódexe a HACCP-t „Helyes Termelési Gyakorlatként” említi. A vonatkozó dokumentáció elkészítése bonyolult, és a mikrovállalkozások tulajdonosait az értelmetlen bürokrácia elrettenti a vállalkozástól. Mivel a szlovák higiéniai szabályok jóval szigorúbbak, mint a 15 régi tagállam szabályai, szükség van a higiéniai szabályok harmonizálására az egész Európai Unió területén.
Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, támogatom Horst Schnellhardt úr javaslatát az élelmiszerek higiénéjéről.
Ez a javaslat két, egymástól független problémával foglalkozik: először, a bürokratikus terhek csökkentése a szállítási költségek és körülmények vonatkozásában; másodszor, a mikrovállalkozásoknak a maximális élelmiszerbiztonságot, az emberi élet és egészség magas szintű védelmét, és a fogyasztói érdekek érvényesülését garantáló HACCP-rendszer által meghatározott követelmények alóli felmentésére vonatkozó szabályok kiigazítása.
Egyetértek azzal, hogy a HACCP-eljárásoknak továbbra is érvényben kell maradni: megszűnésük csökkentené a fenti célkitűzések elérésének valószínűségét, hisz az eljárások az élelmiszer-ipari üzleti vállalkozások érdekeit szolgálják, javítják az élelmiszer-biztonsági szabványokat, és a felelősséget, és biztosítják a tisztességes versenyt, továbbá a rugalmasságot a Közösségek területén fogyasztásra szánt élelmiszerek és takarmányok szabad áramlása terén. Végezetül, ezt a módosítást kivétel nélkül minden tagállamnak el kell fogadnia, és minden tagállamra ki kell terjednie, oly módon, hogy ne maradjanak bizonytalanságok a biztonsági követelmények terén.
Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Elnök úr, ha jót akarunk a kis- és középvállalatoknak, akkor olyan törvényeket kell hoznunk, amelyeknek ezek a vállalkozások is meg tudnak felelni.
A fenti kijelentés áll az élelmiszerágazatra vonatkozó higiéniai szabályokra is. Tavaly a Bizottság javaslatot terjesztett elő a 852/2004/EK rendelet módosítására annak érdekében, hogy összhangba kerüljön azzal, amit a legkisebb vállalkozások is tudnak teljesíteni.
A Bizottság által javasolt módosítások rendkívül hasznosak, mert továbbra is megkövetelik a kisvállalatoktól a higiéniai normák betartását, ugyanakkor mentesítik őket a bürokratikus terhektől, és azoknak a kötelezettségeknek a teljesítésétől, amelyekre a kisvállalatok egyszerűen nem képesek. Egyrészt sajnálatos, hogy a Parlament nem követte teljes mértékben a Bizottságot. Másrészt megszavaztam a végső jelentést, mivel ezzel sikerült előrelépést elérnünk a megoldás érdekében.
Továbbra is sajnálom azt a tényt, hogy a felelősség a tagállamokra hárul. Így a tagállamoknak, a rájuk háruló felelősség következtében, kell engedélyezni a kis- és középvállalataik számára, hogy eltérjenek a szigorú HACCP-követelményektől.
Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) A tarifák és szállítási feltételek terén fennálló diszkrimináció megszüntetéséről szóló 11. számú rendelet megköveteli a fuvarozóktól, hogy rendelkezzenek olyan szállítási dokumentációval, amely, egyebek mellett, tartalmazza a távolságokat, az útvonalat, és a határátkelő pontokat. A szállítás területén a javaslat célja az, hogy csökkentse az egyes, szállítási statisztikák szolgáltatására irányuló kötelezettségeket. A fenti módosítással kapcsolatban, ez ideig, csak az Európai Parlament véleményét kérték ki.
Megszavaztam az Európai Szocialista Képviselőcsoport által benyújtott 12. számú módosítást az élelmiszer-higiénéről szóló 852/2004/EK rendeletre vonatkozóan, amelynek értelmében az illetékes hatóságok jogosultak arra, hogy az élelmiszerágazat gazdasági szereplőit mentesítsék a bevezetett intézkedések egyikének, avagy néhány bevezetett intézkedésnek a betartása alól, feltéve, hogy ezek a gazdasági szereplők bizonyítani tudják, hogy nem áll fenn elkerülendő kockázat, illetve, hogy az élelmiszer higiéniára vonatkozó általános és specifikus szabályok betartása révén minden kockázatot kielégítően, és rendszeresen ellenőriznek. Ez a pékségekre, hentesekre, zöldség-gyümölcs kereskedésekre, és elsősorban a piaci árusítóhelyekre vonatkozik. Sajnálatosnak tartom, hogy ez a módosítás nem kapta meg a szükséges többséget.
Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) Az áruk és szolgáltatások minősége egyre fontosabbá váló kérdés az európai társadalom számára. A minőség szerepet játszik a vállalatok közötti versenyben. Az egyik módszer a minőségnek a minőségi szabványokról szóló igazolások birtoklása révén történő bizonyítása. A legelterjedtebb és leginkább elfogadott szabványok az ISO 9000-es szériába tartozók.
A HACCP-rendszert a WHO 1975-ben fogadta el. 1993-ban a Codex Alimentarius Bizottság olyan eszközként fogadta el, amely alkalmas az élelmiszertermelés szabályozására. A vélemények szerint a megfelelően bevezetett HACCP-rendszer, az ISO 9000-es minőségellenőrzési szabványokkal együtt, a legjobb módszer az egészséges élelmiszer biztosítására.
A módszer és a HACCP-rendszer alapvető célja a veszélyek elhárítása az egész élelmiszerláncolatban, és a végtermék biztonságának garantálása, az esetlegesen felmerülő problémákra való megfelelő reagálással együtt.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A 96/22/EK irányelv megtiltja a II. számú mellékletben szereplő tireosztatikus anyagok, sztilbének és sztilbén származékok, azok sói és észterei használatát „minden állatfajta” esetében, vagyis az ember és házi állatok általi fogyasztásra szánt állatok és állati termékek esetében. Ugyanakkor azonban a B. listán szereplő két terméket, bizonyos körülmények között, lehet használni. A Bizottság módosítása az alábbiakat javasolja:
- a háziállatok kizárása az irányelv hatálya alól, ami azt jelenti, hogy az egyes anyagok használatának tiltására vonatkozó rendelkezések a jövőben már nem vonatkoznak rájuk, következésképpen kezelhetők lesznek a fenti anyagokkal;
- az ösztradiol-17 ß, aminek a használatát ideiglenesen engedélyezték a gazdasági állatok esetében a magzati maceráció és mumifikálódás, illetve a gennyes méhgyulladás kezelésére, most teljes egészében betiltásra kerül. A negyedik alkalmazást az ivarzás megindítására a szarvasmarhák, lovak, juhok, és kecskék esetében 2006. októberig engedélyezték, és ez az időpont már lejárt. A fenti anyag rákkeltőnek minősül, és a piacon most már vannak alternatívái, következésképpen fölösleges ennek a hormonnak a használata, ezért teljes mértékben betiltható.
Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A Bizottság azt javasolja, hogy a háziállatok kerüljenek kizárásra a 96/22/EK tanácsi rendelet hatálya alól, ami lehetővé tenné a tireosztatikus hatású anyagokkal, illetve a béta-agonistákkal történő kezelésüket.
Ennek a fontos intézkedésnek az a célja, hogy csökkentse a háziállatok szenvedését, és lehetővé teszi, többek között, a tierosztatikus anyagok használatát a fenti állatok esetében a pajzsmirigy-túlműködés kezelésekor.
Ugyanakkor azonban a legutóbbi tudományos értékelések azt mutatják, hogy a fenti anyagoknak az emberi fogyasztásra szánt állattenyésztés során történő használata gazdasági szempontból nem előnyös, illetve más, alternatív anyagokkal helyettesíthetők.
Éppen ezért az ösztradiol-17 ß és észterei használatának teljes betiltása javasolt az emberi fogyasztásra szánt állattenyésztésben, ami véget vetne a napjainkban is létező, különböző derogációknak. Rá szeretnék mutatni arra, hogy ezek a hormonok, ha a növekedés serkentésére használják, rákkeltő hatással lehetnek az emberekre, és hogy véget lehetne vetni a jelenleg érvényben levő átmeneti időszakoknak (eltérések), mivel a fenti hormonokat minden nehézség nélkül lehet helyettesíteni alternatív anyagokkal.
Ezek a változások biztosítani fogják a húst és állati termékeket fogyasztók magas szintű védelmét, miközben, ezzel párhuzamosan, lehetővé teszik a háziállatok kezelését, és szenvedéseik csökkentését.
Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. – (PL) Támogatom a Scheele asszony által az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a béta-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról szóló 96/22/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0292) készített jelentését. Ez a jelentés az arra irányuló erőfeszítéseket mutatja, hogy optimális megoldást találjunk az emberek, a fogyasztók védelmére, és az állatok jóllétének biztosítására egyaránt. A jelentés figyelembe veszi a fenti állatorvosi területen folytatott tudományos kutatások eredményeit is. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm az ösztradiol-17 ß nevű hormonális anyag teljes betiltását a húsfogyasztásra szánt állattok tenyésztése során. Úgy vélem, hogy ez a tilalom teljesen helyénvaló. Elsőbbséget kell biztosítani annak az erőfeszítésnek, ami a megfelelő színvonalú élelmiszerbiztonság garantálására irányul, szem előtt tartva azt, hogy az irányelvben említett termékek súlyos rákos megbetegedéseket okozhatnak az emberi szervezetben.
Másrészt viszont, a javasolt változtatások lehetővé teszik a háziállatok, többek között a pajzsmirigy-túltengésben és a kimerültségben szenvedők hatékony kezelését. Következésképpen rendelkezések lépnek életbe mind a háziállatok, mind a gazdasági állatok egészségének védelme érdekében.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a német kollégám, Helmuth Markov úr, által készített, és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által egyhangúlag elfogadott jelentést, amely az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve több rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat – a konzultációs eljárással összhangban történő – módosítására tesz javaslatot.
Ez a rendeletre irányuló javaslat összhangban áll a 2006 és 2015 közötti tízéves időszakra vonatkozó Általános Preferenciarendszer (GSP) szerepéről szóló 2004-es útmutatásokkal, amelyek egy sor új célkitűzést határoztak meg, beleértve a legrászorultabb országok számára nyújtandó preferenciákat, az Általános Preferenciarendszernek a fejlődő országok szempontjából fontos termékekre történő kiterjesztését, a rangsorolásos rendszer átláthatóbbá és stabilabbá tételét, és egy új, speciális ösztönzőrendszer bevezetését a fenntartható fejlődés és a felelősségteljes kormányzás előmozdítása érdekében.
Teljes mértékben támogatom a jelentés által az Európai Parlamenthez intézett felhívást az Általános Preferenciarendszerben való erőteljesebb részvételre, ami rendkívül fontos azon országok számára, amelyeknek szükségük van rá, és ami évi 3,5 milliárd euró veszteséget jelent számunkra a vámbevételek terén.
Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Abban a társadalomban, amelyet napjainkban a globális gazdaság piaca dominál, egy olyan világban, ahol három milliárd ember él naponta két dollárnál kevesebb pénzből, és egy milliárd ember épp hogy csak a túlélésre képes a napi egy dollárból, a közösségi intézményekre háruló kötelező feladat az ún. harmadik világ gazdasági fejlődésének ösztönzése a megfelelő kereskedelempolitika által.
Ahhoz, hogy megvalósítsuk ezt a közös célt, megfelelő eszközöket kell találnunk egyrészt a fejlődő országok gazdasági körülményeinek javítására, másrészt a világpiacba történő fokozatos integrálásukra.
Ráadásul, az olyan, pusztán gazdasági kritériumokon kívül, mint a piaci részesedés, más kritériumokat kell szem előtt tartani, így például a kedvezményezettek gazdasági fejlettségét és a demokratikus fejlődés iránti elkötelezettségét. Mindenekelőtt hangsúlyt kell helyezni azokra a termékekre, amelyek az esetek nagy részében, egy adott ország gazdaságára jellemzőek.
A fenti célok megvalósítása közben azonban ügyelnünk kell arra is, hogy ne korlátozzuk a fejlődő országok gazdaságát egy adott termékcsoport előállítására, különösen abban az esetben, ha ezek hozzáadottérték-tartalma alacsony, mivel ez a megoldás ahelyett, hogy segítené, inkább akadályozza a fenti országok fejlődését és gazdasági növekedését.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Markov úr jelentése a fejlődő országok számára nyújtandó preferenciális vámtarifákról a globális szabad kereskedelemben vetett hitnek, elsősorban a legszegényebb országokra gyakorolt pozitív hatásába vetett hitnek a tanúbizonysága.
Ugyanakkor azonban, amikor bekapcsolom a televíziót és megnézem a híreket, látom, hogy a fenti országokban éhínség pusztít. Úgy tűnik, hogy a tragédiák egyik oka a legfontosabb kiviteli termékeknek az élelmiszerbiztonságot garantáló helyi terményekkel szembeni előnyben részesítése. Úgy tűnik, hogy a preferenciális rendszer, működésének 38 éve alatt, nem gyakorolt túl nagy hatást a fenti országokra, illetve azok lakosságára sem gazdasági, sem társadalmi téren.
Úgy tűnik, hogy ha egy rendszernek ilyen hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy az ideológiai támogatóik által megálmodott előnyöket megvalósítsa, ha ez a rendszer, minden országban, oly sor ember hátrányos helyzetét okozza, ha ez tovább fokozza az egyenlőtlenséget és a szegénységet, akkor nincs értelme a rendszer további módosításának; egyszerűen fel kell hagyni alkalmazásával.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amint már korábban is rámutattunk, a jelenlegi Általános Preferenciarendszer (GSP) egy már önmagában is ellentmondásos logikán alapul. Más szóval, azért támogatja a fejlődést, hogy egy, az exportot elősegítő modell megvalósulása révén, amelyre a „központ” és a „periféria” jellemző, liberalizálja a nemzetközi kereskedelmet.
Ez a logika akadályozza a tisztességes nemzetközi kapcsolatokat és a gazdaságilag kevésbé fejlett országokra jellemző sajátos tényezők fejlesztése érdekében nyújtott segélyeket, amelyek nélkül ezek az országok a jövőben is perifériális és alárendelt szerepet fognak betölteni, tekintettel olyan tényekre, mint a külföldi hitelek ellopása vagy arra, ahogyan az amerikai, európai és japán nagy multinacionális cégek rájuk erőltetik érdekeiket.
A kereskedelem a fejlődés egyik, de közel sem legfontosabb tényezője.
Az Általános Preferenciarendszer kedvezményes hozzáférést biztosít számos különböző országból származó termék számára. Az Általános Preferenciarendszer olyan termékekre vonatkozik, amelyek Portugália számára különösen fontosak (tonhal-konzerv, paradicsom sűrítmény, textíliák és ruházat).
A textíliák és a ruházat különösen érintett, elsősorban azért, mert az ágazat számára rendkívül magas rangsorolási küszöbértéket határoztak meg. Ezt, és a többi negatív aspektust meg kell változtatni, mert különben a következmények rendkívül súlyosak lesznek a hazai termelőágazat számára, ami a társadalmi és gazdasági következményekkel jár.
- Állásfoglalásra irányuló indítvány: A grúziai helyzet súlyosbodása (RC-B6-0278/2008)
Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr! Az Oroszország részéről Grúzia irányába megnyilvánuló bánásmód a nemzetközi normák szerint egyszerűen elfogadhatatlan. Több mint világos, hogy Oroszország kihasználja a számtalan európai uniós tagállamban meglévő gazdasági befolyását annak tesztelésére, hogy milyen mértékben tudja érvényesíteni neo-imperialista ambícióit. Mindent megtesz a Grúzia és a nyugat közötti kapcsolatok megakadályozása érdekében. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy Abháziában az Európai Unió, illetve az ENSZ erőinek azonnal az orosz ún. békefenntartó erők helyébe kell lépni.
Az Európai Uniónak állandóan tanúbizonyságot kellene tenni Grúzia feltétlen támogatásáról, mint ahogy az ma is történt a Tisztelt Házban. Az Uniónak szisztematikusan meg kell erősítenie az együttműködést Grúziával, és azonnali hatállyal vízum-könnyítő intézkedéseket kell életbe léptetni a grúzok esetében, különösen most, hogy lezajlottak a teljesen demokratikus választások.
A mai napon elfogadott állásfoglalás pontosan ennek, a független Grúzia felé irányuló támogatásnak a kifejeződése. Örülök, hogy május elején a Jog és Igazságosság tagjainak a kezdeményezésére került sor az Európai Parlamentben a vitára. Ennek a vitának az eredménye volt a mai állásfoglalás, amely tükrözi Európa hivatalos álláspontját Grúziával kapcsolatban.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az állásfoglalással kapcsolatban hangsúlyozandó különböző, fontos szempontok között én azoknak az álszentségére szeretnék rámutatni, akik jelenleg ismételgetik egy állam területi integritása és szuverenitása melletti elkötelezettségüket, miközben ők azok, akik felbujtói és támogatói voltak a Jugoszlávia elleni, jogszerűtlen USA-NATO-EU „műveletnek”. Ez a művelet a beavatkozás, a destabilizálás, az agresszió és a katonai megszállás példája volt, amely a Szerbia egyik tartományát képező Koszovó függetlenségének a nemzetközi jog teljes mértékű figyelmen kívül hagyásával történő, egyoldalú kinyilatkoztatásában csúcsosodott ki.
Ismét egyértelmű jeleit látjuk – amiket egyébként elutasítunk – az USA-NATO-EU beavatkozásnak, és a jelenlét, beleértve a katonai jelenlétet is, megerősítésének ebben a régióban, ami geostratégiai szempontból egyre fontosabbá válik.
Nézzük meg például a nemrégiben Bukarestben lezajlott NATO-csúcsértekezlet következtetéseit, ahol politikai kötelezettséget vállaltak arra, hogy Grúzia csatlakozhat ehhez a támadó jellegű katonai szövetséghez. Nézzük meg például „az erőteljesebb európai részvételre”, és az „európai jelenlétnek a konfliktusos zónában való, EBVP határ menti misszió küldése révén megvalósuló növelésére” irányuló felhívásokat (más szóval, olyan EU-misszióról van szó, amiben a NATO 21 tagállama vesz részt, és amiben az EBVP – az Európai Biztonsági és Védelmi Stratégia – a NATO európai pillére). Nézzük meg, például, az EU és Grúzia kötött kötendő „széles körű és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás” létrehozására irányuló kezdeményezést.
Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. – (PL) Megszavaztam a Grúziára vonatkozó állásfoglalás elfogadását. Grúzia népének szüksége van a támogatásunkra és a szolidaritásunkra. A szolidaritásra nincs nagy szükség akkor, amikor minden rendben van, és mindenki boldog. Szükség van viszont rá a nehézségek és gondok időszakában. A grúz nép jelenleg nehézségekkel küzd. Grúzia népét nem csak a támogatásunkról kell biztosítani, de lehetőségeinken belül mindent meg kell tennünk a potenciálisan tragikus következményekkel fenyegető konfliktustól való védelmük, és az országuk védelme érdekében.
Komoly jelei vannak annak, hogy Grúzia és Oroszország a közelmúltban eljutottak a fegyveres konfliktus küszöbére. A mi feladatunk az, hogy meggyőzzük az érintett feleket a békés politikai megoldások keresésének szükségességéről. Én személyesen meg vagyok győződve arról, hogy még a legbonyolultabb problémákat is meg lehet oldani tárgyalások segítségével, a kompromisszumok keresése és a jóindulat elvének szem előtt tartása révén. Azt is őszintén remélem, hogy a nemzetközi közösség aktívan és hatékonyan támogatja a közvetítési folyamatot, és a mindkét fél számára elfogadható, tartós és igazságos megoldás keresését.
Ráadásul, a grúziai helyzet is bizonyítja a szomszédsági politika fontosságát az általános politikánkon belül. Ez különösen a szomszédsági politika keleti dimenziójára igaz.
Siiri Oviir (ALDE), írásban. − (ET) Grúzia minden kétséget kizáróan nehéz időszakot él át. Egyrészről az országban működő ellenzék nem szívesen folytat nyílt párbeszédet a hatalmon levő párttal. Másrészt problémát jelent Grúzia viszonya Oroszországgal, az Abháziában, egy grúz tartományban tapasztalható szeparatizmus, illetve a Dél-Oszétiában kialakult helyzet miatt, ahol Grúzia függetlenségét fenyegeti veszély. Oroszország egyoldalúan növelte a katonai erői jelenlétét a határon. Véleményem szerint az Európai Uniónak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az orosz ún. békefenntartókat valódiak helyettesítsék.
Szerintem, mivel az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei támogatták Grúzia függetlenségét és területi integritását a nemzetközileg elismert határokon, az Európai Uniónak kötelessége, hogy a képviselőjén keresztül átvegye a vezető szerepet az Oroszország és Tbiliszi között a grúz függetlenség-pártiak miatt kialakult konfliktus megoldásában, oly módon, hogy mindkét fél számára bizalomépítő és biztonsági intézkedéseket javasol.
Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Az üzenetünk világos: elutasítjuk a fenti régióban kialakult veszélyes konfliktust, és ismételten hangsúlyozzuk az EU által Grúzia részére nyújtott támogatás fontosságát.
A Grúziában, pontosabban Abháziában, a legutóbbi időben lezajló események komoly aggodalomra adnak okot. A Grúzia és Oroszország között fennálló kapcsolatok romlása egy negatív spirál kialakulásának kezdetét jelentheti a kaukázusi régióban.
Részt vettem a Grúziában a 2008. május 21-én megtartott választások megfigyelésével megbízott delegációban, és saját szemmel láttam azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Tbiliszi tett a demokrácia megvalósulása érdekében. Ezt a jelentős fejlődést, aminek szemtanúja voltam, amikor 14 szavazóhelységben figyeltem a fejleményeket Gori területén, nem homályosíthatják el a régióban meglévő nehézségek. Még sok a tennivaló, és az Európai Unióra ebben komoly szerep hárul, mindenekelőtt a választások megfigyelése, és a reformfolyamatok hosszú távú támogatása révén.
Az Európai Uniónak tanulnia kell a Balkánon szerzett tapasztalatokból: nem maradhat tétlen akkor, amikor a küszöbén konfliktus tör ki. A fenti határozat elfogadásával felkérem a konfliktusban érintett feleket arra, hogy a jövőben tartózkodjanak az olyan cselekvésektől, amelyek a feszültség további fokozódását eredményezhetik. Fontos, hogy az erőfeszítéseinket a párbeszéd helyreállítására, és Oroszország arról való meggyőzésére koncentráljuk, hogy vonja vissza a csapatait Abháziából.
Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívoknak el kell utasítaniuk a 6. és a 8. bekezdés jelentős részét, amelyek az EBVP-misszióra vonatkoznak. Elvileg ellenezzük az EBVP-t, és az Európai Uniót nem tartjuk megfelelő szervezetnek ahhoz, hogy potenciális konfliktussal fenyegető, távoli területeken biztonsági missziókat szervezzen. Továbbá csalódottak vagyunk amiatt, hogy a NATO bukaresti csúcsértekezlete nem terjesztette ki Grúziára is a NATO-tagsági cselekvési tervhez való csatlakozásról szóló meghívást.
Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy tartózkodunk az E. preambulumbekezdés kapcsán. A KKBP és a közös biztonsági és védelmi politika a jövőben valószínűleg több költségvetési forrást igényel, de mi nem akarjuk előzetesen megszerezni a hosszú távú költségvetés elkövetkező, időközi felülvizsgálatának jogát azáltal, hogy a mostani szakaszban megvizsgáljuk az egyes részeit.
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam nagyra becsült lengyel kollégánk, Jacek Saryusz-Wolski saját kezdeményezésű jelentését a közös kül- és biztonsági politikáról (KKBP), és az Európai Biztonsági és Védelmi Politikáról ((EBVP), amelyek segítenek az európai identitás, és az Európai Unió által a világban betöltött szerep megerősítésében. Egyetértek azzal, hogy a KKBP-nek demokratikus értelemben legitimebbé kell válni azáltal, hogy a Parlamentnek lehetősége lesz a tényleges ellenőrzés gyakorlására a fenti politika felett, és az egyhangú vélemény kinyilvánítására, a különböző prioritások hangsúlyozása mellett: az Európára jelenleg jellemző bizonytalanság okai (terrorizmus, szervezett bűnözés), energiabiztonság, az éghajlati változások elleni harc, és a fenntartható fejlődés, a szomszédos régiók stabilitásának javítása, válságkezelés és konfliktusmegelőzés/megoldás, a tömegpusztító fegyverek betiltása, a migráció kezelése, továbbá az emberi jogok és a polgári szabadságjogok megvalósulásának elősegítése az egész világon. A földrajzi prioritások közül a legfontosabb a stabilitás biztosítása a Nyugat-Balkánon, valamint a Szerbiával és Koszovóval folytatott párbeszéd megszilárdítása.
Támogatom azt az elképzelést, hogy az Európai Parlament a jövőben terjesszen be javaslatokat a jövőbeni Európai Külügyi Szolgálat (EEAS) finanszírozásával és költségvetési ellenőrzésével kapcsolatban.
Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Saryusz-Wolski úrnak a jelentéséhez, ami az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájáról szól.
Egyetértek az előadóval abban, hogy nem elég csak beszélni a közös külpolitikáról. Bizonyítanunk is kell, hogy az Európai Unió készen áll a kulcsfontosságú kérdésekre vonatkozó közös álláspont elfogadására. Ami a fontos kérdéseket, így az Oroszország által folytatott agresszív energiapolitikát, a koszovói eseményeket, és a tibeti helyzetet illeti, az Unió nemrégiben bebizonyította, hogy a KKBP továbbra is távoli cél marad. Amíg az Európai Unió a nemzetközi színtéren megengedi, hogy aláássák hitelességét, amint ez az előbb említett esetekben történt, és amíg az egyes tagállamok továbbra is kétoldalú alapon cselekednek, addig a KKBP végrehajtása pusztán csak célkitűzés marad.
Semmit sem nyerünk azzal, hogy még egy rendelkezést hozunk a közös politikáról akkor, ha nem vagyunk egy véleményen Európa legfontosabb érdekeit illetően.
Glyn Ford (PSE), írásban. − Megszavazom ezt a jelentést. Megszavaztam a 7. számú Green módosítást, amely panaszt emel Sarkozy elnök úr „világméretű nukleáristechnológia-értékesítési offenzívája” ellen. Attól tartok, hogy a francia külpolitikát túlzott mértékben befolyásolja ez a „macsó” technológia. A híresztelések szerint Franciaország nem azért az egyetlen olyan tagállam, amelyiknek nincs diplomáciai kapcsolata Észak-Koreával, mert aggódik az emberi jogi helyzet miatt, hanem azért, mert 2001-ben az akkori dél-koreai kormány nem ígért aránytalanul nagy részesedést a francia nukleáris iparnak a két könnyűvizes reaktor Észak-Koreában való megépítéséhez kapcsolódó szerződésekből (amelyek a KEDO-projekthez kapcsolódtak), a fegyverek gyártásához szükséges tisztaságú plutónium előállítására képes taechoni grafit-moderátoros reaktor leállításáért cserébe. Franciaország nukleáris mániája következtében mindannyian kevésbé érezhetjük magunkat biztonságban.
Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Nemmel szavaztam, mert nem kívánom megerősíteni az Európai Unió közös külpolitikáját, és a fegyveres erőket, azok összes következményével együtt.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Teljes mértékben támogatom a képviselőcsoportom által a Saryusz-Wolski úr jelentése tekintetében előterjesztett 7. számú módosítást, amely aggodalmunknak ad hangot Sarkozy elnök úr világméretű, esetleg erősödő nukleáris proliferációt eredményező, nukleáristechnológia-értékesítési offenzívája miatt. Skócia népe rendkívüli nagy érdeklődést mutat a nukleáris kérdések iránt, mivel az Egyesült Királyság nukleáris fegyverei a területünkön találhatók. Skócia elutasítja a londoni kormánynak a nukleáris fegyverek új generációjának létrehozására vonatkozó terveit, és én teljes mértékben támogatom a skót kormány arra irányuló munkáját, hogy megakadályozza a fenti fegyverek kifejlesztését.
David Martin (PSE), írásban. − Saryusz-Wolski úr jelentése a KKBP éves jelentéséről kísérletet tesz az Európai Unió globális szerepével kapcsolatos közös értékek és prioritások meghatározására. A Lisszaboni Szerződéssel az Európai Uniónak hatékonyabb és egybehangzóbb módon kellene hallatni a hangját a nemzetközi ügyekben, és én örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés foglalkozik a szerződés hozzájárulásával a fenti területhez. Megszavaztam a jelentést.
Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok nem szeretnék, ha a brit külpolitika alárendelődne az Európai Unió által. Elutasítjuk a Lisszaboni Szerződést, az uniós „külügyminiszter” elképzelést, illetve az EU számára az ENSZ Biztonsági Tanácsában biztosított helyet, valamint az EU által a védelem területén vállalt minden szerepet. Ezért a jelentés ellen szavaztunk. Természetesen várjuk azt a lehetőséget, hogy a 27 nemzet egységes véleményének adjon hangot, ha ez teljes összhangban áll a brit külpolitikai érdekekkel. Hasonlóképpen, támogatjuk a korábbinál jobban koordinált humanitárius fellépéseket, és a zimbabwei, burmai, és egyéb, visszataszító rendszerek elleni erőteljesebb fellépést.
Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Tartózkodtunk a szavazástól a NATO-val kapcsolatos minden rész tekintetében, mivel olyan országból jövünk, amelyiknek nincsenek katonai szövetségesei.
Ami a 14. módosítást illeti, véleményünk szerint tényszerűen helytelen azt állítani, hogy a Szerződés nem teszi lehetővé a katonai szándékokat. Most is katonai műveletek, és nem egy közös európai uniós védelmi erő céljára kerülnek felhasználásra az Európai Unió forrásai.
Graham Booth (IND/DEM), írásban. − Általánosságban az európai uniós jogszabályok ellen szavaztunk, és ezt a jelentést is leszavaztuk. Ugyanakkor azonban úgy éreztük, hogy volt egy sor olyan módosítás, amit meg tudtunk volna szavazni. Megszavazhattuk volna a 10. és a 12. módosítást, mivel elutasítják az EU militarizálódását. Mi is elutasítjuk az EU militarizálódást. Ezek a módosítások nem hívták fel a Bizottságot arra, hogy cselekedjen, és nem ismerték el sem a Bizottság, sem az EU autoritását. Egyszerűen olyan állítások voltak, amelyek véletlenül megegyeztek a mi véleményünkkel ebben a kérdésben. Következésképpen megszavazhattuk volna a fenti két módosítást anélkül, hogy engedményeket tettünk volna a jelentés egészével, illetve az uniós jogszabályok egészével kapcsolatos általános véleményünk terén.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ha egy picit is kételkednének az ún. „Lisszaboni” Szerződés valós jelentésében, céljaiban és hatályában, akkor olvassák el figyelmesen a Tisztelt Ház által nagy többséggel elfogadott, az EBVP-vel (európai biztonsági és védelmi stratégia) és a KKBP-vel (közös kül- és biztonságpolitika) kapcsolatos állásfoglalásokat, és azonnal eloszlanak ezek a kételyek.
Az „európai integrációt” támogató erők, vagyis a legnagyobb pénzügyi és gazdasági csoportok, nevezetesen a szociáldemokraták és a jobboldal, kísérletet tesznek arra, hogy a legfontosabb hatáskörök ellenőrzés alá vonásával az Európai Uniót imperialista csoportosulássá alakítsák.
Azon túlmenően, hogy szentesíti az EU beavatkozási politikáját (amint ez az afganisztáni, csádi/közép-afrikai, bosznia-hercegovinai, koszovói és bissau-guineai missziókból is látszik), és erősíti az operatív kapacitását („gyorsan és párhuzamosan két EBVP katonai művelet vállalása”), ez a jelentés valós útmutató a militarizálódáshoz és a militarizmushoz. Vegyünk egy példát. A jelentés az alábbi célkitűzéseket határozza meg: az „Európai Biztonsági Stratégia” kiterjesztése; a „polgári missziók” katonai dimenziója; a „fejlesztési segélyek” militarizálása”, és a „fejlődés”, mint a beavatkozás eszköze, a katonai szállítóeszközök megerősítése (A400M katonai repülőgépek és helikopterek); a „védelmi” kiadások és a katonai akciók kiadásainak növelése a Közösség költségvetésének felhasználásával; operatív kapacitások az EU katonai akcióinak megvalósítása érdekében, valamint projektek és a fegyverzeteket gyártó ipar koordinálása.
Egyebek mellett a fenti okok miatt szavaztunk a jelentés ellen.
Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mert nem szeretném, ha megerősödne az EU közös külpolitikája. Ezen kívül ellenzem az EU militarizálódását.
Richard Howitt (PSE), írásban. − A brit munkáspárt parlamenti képviselői megszavazták ezt a jelentést, amely az Európai Biztonsági Stratégia végrehajtásával, és az EBVP missziónak a jövőben is fennmaradó szerepével foglalkozik. A munkáspárti parlamenti képviselők különös örömmel üdvözlik, hogy a fenti jelentés hangsúlyozza a polgári EBVP missziók hatékonyabb működésének fontosságát.
A munkáspárti parlamenti képviselők leszavazták a 39. bekezdés szövegét, amely az Eurocorps szerepével foglalkozik. Miközben az Egyesült Királyság nem vesz részt az Eurocorps tevékenységében, és egyébként a fenti erőket soha nem vetették be, a munkáspárti parlamenti képviselők fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy nincsenek állandó uniós parancsnokság alatt álló reguláris erők, és úgy véljük, hogy nincs is szükség ilyen struktúrák létrehozására.
David Martin (PSE), írásban. − Örömmel üdvözlöm Kuhne úr jelentését az Európai Biztonsági Stratégia végrehajtásáról szóló éves jelentésről és az EBVP-ről. Egyetértek az előadóval abban, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősíti az Unió hatásköreit azáltal, hogy megnöveli a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének szerepét.
A tagállamok előtt álló biztonsági kérdés nemzetközi jellege megköveteli az erőteljesebb európai együttműködést. Éppen ezért örömmel venném, ha a fenti témákban a tagállamok között megszületne egy szolidaritási záradék. Megszavaztam a jelentést.
Cristiana Muscardini (UEN), írásban. – (IT) Megváltoztak Európa biztonsági igényei. A területi agresszió kockázatát, amely a védelem klasszikus koncepciójának elválaszthatatlan része, jelentős mértékben meghaladják az Európai Unió külső határai mentén található régiókra jellemző veszélyek. Mindez még kiegészül a terrorizmus fenyegetésével, valamint az erőteljes migrációs folyamatokkal, a különböző fundamentalista és szélsőséges csoportosulások radikalizálódásával, a fegyvercsempészet növekedésével, és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének veszélyével.
Az Európa Unió esetében nem csak arról van szó, hogy rendelkeznünk kell olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik számunkra az önálló intézkedések meghozatalát a nemzetközi válságok kezelése terén, hanem arról is, hogy létre kell hozni egy érett és önálló európai védelmi rendszert is. Ugyanakkor azonban, a külső fellépésre módot adó kapacitások bővítésének kívánatos folyamata során nem helyes, ha az Európai Unió csak a katonai vonatkozásokra koncentrál: a fentiekkel párhuzamosan létre kell hoznia a polgári válságkezelési mechanizmusokat is, amelyekbe beletartoznak a rendőri, a polgári tisztviselők, a bírói kar, a polgári védelem alkalmazottai stb. által végrehajtott akciók is.
Éppen ezért meg kell erősíteni a közös biztonsági politikát ahhoz, hogy az Unió kulcsszerepet tölthessen be a nemzetközi geopolitika területén, olyan szerepet, amely eltér, de nem áll távol a NATO szerepétől. Ezzel az optimista megjegyzéssel megszavaztam Saryusz-Wolski úr jelentését.
Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Európa Unió ambíciói a biztonság és a védelem területén egyértelműen kevesebbek, mint a képességei, és ez nem csak annak a hagyományos problémának tudható be, hogy gondok vannak a külső prioritások koordinálásával, és a fenti területen való együttműködéssel. Létezik egy olyan központi kérdés, amivel mindenképpen foglalkozni kell. Tudjuk, hogy a külső dimenziók és az operatív kapacitások tekintetében hiányosságok vannak az állományi létszám, a hozzáférés, és az együttműködés területén. Ugyanakkor azonban szükség van arra is, hogy az általános közvélemény szerint szükséges és hasznos legyen ez az együttműködés. Ezt a stratégiát az együttműködés alapján kell létrehoznunk – elsősorban az interoperabilitásba való befektetés és a szárazföldi operatív kapacitások létrehozása révén –, de a közvélemény támogatása az, ami igen gyakran hiányzik a politikánknak ebből a dimenziójából. A biztonsági és védelmi dimenzió szükségességének, fontosságának és hatékonyságának elismerése nagymértékben függ a közvélemény támogatásától, amit meg kell teremteni, és ez a támogatás alapvetően a mi erőfeszítéseinken múlik.
Végezetül, hangsúlyozni szeretném annak a fontosságát, hogy nem szabad elfelejtenünk, miszerint az Atlanti Szövetség az európai biztonság és védelem alappillére, amit nem szabad, és semmilyen körülmények között nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A mai napon szavazásra bocsátott két jelentésben – az egyik a közös külpolitikáról, a másik a biztonsági és védelmi politikáról szól – egy közös dolog van: elveszik a tagállamoktól a kül- és védelmi politikát, és a brüsszeli hivatalnokok kezébe teszik helyezik azt.
A diplomácia a főképviselő irányítása alatt áll, aki valójában külügyminiszter. Ráadásul, mivel közös, egyetlen védelmi politika lesz, ezúttal az Egyesült Államok védnöksége mellett, a NATO-n és az ENSZ-en keresztül, amint ezt világosan mutatja az Európai Alkotmány, vagyis a Lisszaboni Szerződés. Katonai erőforrásainkat a minimálisra csökkentik, mivel a költségvetés zömét napjainkban Franciaország és az Egyesült Királyság költik el, és alárendelik a Stabilitási Paktumnak. A franciák és a britek állandó helye az ENSZ Biztonsági Tanácsában minden kétséget kizáróan össze lesz vonva, és át lesz adva a mindenható európai ...-nek. Röviden, egyetlen európai uniós tagállamnak sem lesz politikai és katonai erőforrása saját függetlenségének és szabadságának a biztosítására. Mindenesetre már most is jelentős mértékben átadták a fentieket az Európai Unió bürokratáinak. Teljes mértékben ellenezzük ezt a katasztrofális fejleményt.
Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, támogattam az EU-USA csúcstalálkozóról szóló állásfoglalást, mert a kétoldalú partneri kapcsolatokra vonatkozó témákon és a globális kihívásokon kívül foglalkozik a vízumkérdéssel is, amely a lengyel állampolgárok számára nagyon fontos kérdés.
Azoknak a lengyel állampolgároknak, akik turistaként szeretnének ellátogatni az Amerikai Egyesült Államokba, még most is át kell esniük a vízum megszerzéséhez szükséges bonyolult és költséges eljáráson.
A lengyelek által benyújtott vízumkérelmek kb. 25%-a visszautasításra kerül. Az elutasítás legfőbb, és gyakran egyetlen oka a konzuli hivatal abbéli gyanúja, hogy a kérelmező esetleg illegális munkát kíván végezni. Valójában a lengyelek többsége rokonlátogatásra utazik az Egyesült Államokba. Az Amerikai Egyesült Államokban élő, közel 10 millió lengyel háromnegyede hazám kis-lengyelországi régiójából származik, és ez magyarázza, hogy miért állnak olyan hosszú sorok a krakkói amerikai konzulátus előtt.
Úgy vélem, hogy az európai unió tagállamaival kapcsolatos ilyetén eljárás megléte esetén az Uniónak mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy szilárd álláspontot képviseljen az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során.
Glyn Ford (PSE), írásban. − Az amerikai rakétavédelmi tervekkel kapcsolatban szeretnék beszélni a témáról, különösen a Cseh Köztársaság szempontjából. A cseh lakosság kétharmada ellenzi, hogy a fenti tervek részeként radarberendezések felszerelésére kerüljön sor Párága közelében.
Két cseh békeaktivista három héten át éhségsztrájkot folytatott, tiltakozásul az ellen, hogy a cseh kormány önfejű módon támogatta a fenti terveket, annak ellenére, hogy kevés garancia van rá, hogy jobbítanák Európa védelmét, sőt, inkább rontják azt. Üdvözlöm azt a tényt, hogy ehhez a két emberhez most kulcsfontosságú politikai személyiségek is csatlakoztak, és mindegyikük kikötötte magát 24 órára.
Egyetértek velük abban, hogy az Európai Uniónak közös álláspontot kell kialakítania e csillagháborús technológiák európai felszerelésével kapcsolatban. Sürgős vitát kell folytatni ebben az ülésteremben a Tanáccsal. Remélem, hogy az elnök úr a jövő hónapban ezt támogatni fogja.
Hélène Goudin (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan párt tagjai tiszta szívből szimpatizálnak az állásfoglalás azon részeivel, amelyek az amerikaiak által fogva tartottakkal, és az európai országokon történő átszállításukkal foglalkoznak. Az Amerikai Egyesült Államoknak vagy bíróság elé kellene állítania a fogva tartottakat, vagy pedig, a nemzetközi joggal összhangban, szabadon kellene bocsátania őket. A Guantanamón és más börtönökben uralkodó állapotok egyszerűen elfogadhatatlanok.
Sajnálatos módon a jelentés túl sok, ettől a problémától eltérő és olyan kérdéssel foglalkozik, amelyek esetében a válaszadásban csak a nemzetközi szervezetek, és elsősorban az Egyesült Nemzetek, illetékesek. Nem hisszük, hogy az Európai Parlamentnek szerepet kellene vállalnia az olyan országok politikai helyzetének megoldásában, amelyek nem az EU közvetlen szomszédságában találhatók, és ez áll Iránra, Koszovóra, valamint Irakra is. Az Európai Parlamentnek nem kellene kísérletet tennie az európai külpolitika kiterjesztésére azáltal, hogy más országok felé felhívást intéz a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elleni közös stratégia és együttműködés kialakítására. Ezek olyan, vészterhes kérdések, amelyekkel inkább az érintett tagállamoknak kellene foglalkozni, az illetékes és legitim nemzetközi szervezetekkel együttműködve. A Junilistan párt tagjai szintén erősen kritizálják a határozatnak azt a részét, amelyik kísérletet tesz arra, hogy az EU és az USA költségvetésének jelentős részét a mezőgazdasági kutatások finanszírozására használjuk fel.
Richard Howitt (PSE), írásban. − A brit munkáspárt parlamenti képviselői nagy örömmel szavazták meg ezt az állásfoglalást a június 10-ei EU-USA csúcstalálkozó előtt. Reméljük, hogy ez az állásfoglalás hozzájárul a csúcstalálkozó sikeréhez. A munkáspárti parlamenti képviselők különös örömmel fogadták az EU és az USA felé irányuló felhívást a közös politikai kihívások terén való szorosabb együttműködésre; az EU és az USA felhívása arra, hogy a nemzetközi fejlesztési politika középpontjába helyezzék a millenniumi fejlesztési célokat, az egyike azoknak, amit a munkáspárti parlamenti képviselők teljes szívből támogatnak.
A brit munkáspárti parlamenti képviselők tartózkodtak a 8. módosítás szavazásakor, mivel úgy véljük, hogy ez a szöveg nem ad kiegyensúlyozott képet a kérdésről. Úgy gondoljuk, hogy a megbeszéléseknek Oroszország kötelezettségeivel is foglakozni kell, és szélesebb körű nemzetközi lefegyverkezési erőfeszítéseket kell tartalmazniuk, amint azt – a szintén a mai napon szavazásra bocsátott – a szocialista képviselőcsoportnak az európai biztonsági és védelmi politikáról készült jelentésre vonatkozó sikeres javaslata egyértelműen tartalmazza.
David Martin (PSE), írásban. − A következő amerikai elnökválasztás lehetőséget ad a Bush adminisztrációra jellemző külpolitikától való eltávolodásra. Ez a változás azt is jelenti, hogy Európának és az Európai Uniónak meg kell erősítenie az EU-USA partnerséget, különösen az olyan globális kihívások kezelése esetén, mint a klímaváltozás, és a szegénység. Támogatom Wiersma úr határozati indítványát.
Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Mi, a görög kommunista párt parlamenti képviselői, az alábbi okokból a közös állásfoglalás ellen szavazunk:
• felhívást intéz az Egyesült Államok és Európa közötti imperialista együttműködés megszilárdítására a NATO megerősítése révén az emberek és az államok kizsákmányolása érdekében;
• megszilárdítja a népszerűtlen EU-USA „terrorizmus” elleni szövetséget. Miközben hipokrita kérések hangzanak el az emberi jogok tiszteletben tartására, a szövetség nem más, mint ürügy az emberek elleni közös hadviselésre;
• az állásfoglalás a klímaváltozás okozta hatásokat kifogásként használja az országok és az emberek esetében arra, hogy az Egyesült Államokkal közösen előkészítse az újfajta imperialista beavatkozáshoz vezető utat;
• az összes fél egyenlő bánásmódban való részesítése révén az állásfoglalás valójában a megszálló izraeli erőket, és az általuk a palesztin nép kárára elkövetett bűncselekményeket támogatja. Elfogadja Irak és Afganisztán folytatódó megszállását, és az Euro-NATO védnökség alatt álló Koszovó esetében az Egyesült Államok és az EU közötti gyakorlati együttműködést javasol.
Az állásfoglalás további bizonyítékul szolgál az EU és az USA között a népek kárára létrejött, visszafordíthatatlan stratégia szövetségre. Az állásfoglalás politikai hatalommal kérkedik annak bizonyításához, hogy az EU az USA feltételezett versenytársa, holott alacsonyabb rendűnek érzi magát vele szemben.
Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az európai politika egyik legmeglepőbb tényezője az a mód, ahogy az EU és az USA közötti kapcsolatokat kezelik, különösen akkor, ha ezeket összevetjük azokkal a módszerekkel, amelyek segítéségével a többi olyan partnereinkkel való kapcsolatainkat mutatjuk be, amelyek kulturális és politikai értelemben jóval eltérőbbek.
Világos, hogy vannak véleménykülönbségek, egyet nem értések, van verseny, és vannak érdekek, és különösen legitim gazdasági érdekek, amelyek befolyásolják a helyünket és az álláspontunkat. Ugyanakkor azonban fontos, hogy uraljuk az egyazon projekthez tartozó partnerek közötti feszültségeket és eltéréseket. Ezt fontos felismernünk ahhoz, hogy arra reagáljunk, és a szerint cselekedjünk, ami történik. Ebből a szempontból a szükségtelen és indokolatlan kereskedelmi korlátozások megszüntetése az olyan partnerek között, mint Európa és az Egyesült Államok, az egyik legsürgetőbb lépés. Hasonlóképen, ha valóban reagálni akarunk a szegénység fenyegető növekedésére, ami a globális kereslet szükségtelen eredménye, akkor fontos, hogy együttműködjünk egymással, és különösen a világ többi részével annak biztosítása érdekében, hogy a szegénységgel küzdő országokban megvalósuljon az a kereskedelmi nyitottság, amire a saját gazdagságuk megteremtéséhez van szükség. A jelenleginél gazdagabb világ csak az egymást ösztönző szabad társadalmak talaján épülhet fel.
Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok erőteljesen támogatják a transzatlanti kapcsolatokat; ugyanakkor azonban nem értünk egyet azzal, hogy ezt az EU és az USA közötti kapcsolatként határozzuk meg, különösen a védelmi ügyek területén, ezért a 16. bekezdés jelentős részét elutasítjuk.
- Jacek Saryusz-Wolski jelentése (A6-0189/2008) és állásfoglalásra irányuló indítványa az EU-USA csúcstalálkozóról (RC-B6-0277/2008)
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Miközben egyértelműen feltárja az imperializmusközi ellentmondásokat, ez az állásfoglalás megerősíti az EU és az USA közötti együttműködést, és a partnerség céljait – különösen az elkövetkező amerikai elnökválasztás tükrében – a világban vállalt felelősség „megosztásával”.
Az állásfoglalás megerősíti az Európai Uniónak, mint a NATO európai pillérének a szerepét, amint arra egyértelműen utal az „Európai Biztonsági Stratégia”, és felhívja az Európai Uniót és az Egyesült Államokat arra, hogy „működjenek szorosabban együtt egy sor politikai kihívás területén, nevezetesen a Közel-Keleten, Iránban, Irakban, Koszovóban, a Nyugat-Balkánon, Afganisztánban, és Afrikában”.
Ha átgondoljuk a NATO 60 éves történelmét, a határozat felhívást intéz „egy újrafogalmazott és erősebb EU-NATO partnerség” beindítására, és rámutat az „Európai Biztonsági Stratégia” kiigazításának szükségességére a vita tárgyát képező új NATO stratégiai koncepció szerint. A „Lisszaboni” Szerződés militarizmusával összhangban örömmel üdvözli a „az EU-USA kapcsolatok biztonsági dimenzióinak az újraértékelését a NATO stratégiai felülvizsgálatának, az Európai Biztonsági Stratégiának, és az új amerikai adminisztrációnak a tükrében”.
Más szóval, létrehozza és megerősíti az Európai Uniót, mint olyan politikai – gazdasági – katonai blokkot, amelyik az Egyesült Államokkal közösen uralni szeretné a világot (a kapcsolatok jelenlegi egyensúlyának újradefiniálása révén). A gondozásuk alá vett világ és népek ...
- Állásfoglalásra irányuló indítvány: Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért (RC-B6-0281/2008)
Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam az öt politikai képviselőcsoport által előterjesztett közös állásfoglalást, amelynek témája az Unió a mediterrán térségért. A mediterrán térség és a Közel-Kelet stratégiai jelentőségűek az Unió számára, és fontos, hogy szolidaritáson, párbeszéden, együttműködésen és kereskedelmen alapuló mediterrán politikát léptessünk életbe a közös kihívások kezelése, és a kitűzött célok, vagyis a béke, a stabilitás és a közös fejlődés térségének megteremtése érdekében. Üdvözlöm a Francia Köztársaság elnökének, Nicolas Sarkozy úrnak a kezdeményezését, akinek az Unió a mediterrán térségért kezdeményezés sokat köszönhet, és sok sikert kívánok neki a július 13-án Párizsban megrendezésre kerülő beiktatási csúcstalálkozóhoz. Támogatom azt a politikai javaslatot, miszerint ennek a jövőbeni Uniónak parlamenti dimenziót kell biztosítani az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés által. Üdvözlöm a javasolt kezdeményezés példáit, így a tengerpart menti autósztrádákat, az Arab-Maghreb autópálya összekapcsolását, a földközi-tengeri térség szennyezés-mentesítését, a polgári védelmet, a földközi-tengeri térségbeli napenergia tervet, a nagyteljesítményű nap- és hőenergia által működtetett elektromos energiatermelést az észak-afrikai sivatagban, a tengervíz sómentesítését az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása érdekében stb.
Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a közös állásfoglalás elfogadását a „Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért” kezdeményezés kapcsán.
Ez az állásfoglalás helyesen mutat rá a mediterrán régió és a Közel-Kelet stratégiai fontosságára az Unió számára. A fenti országokkal kapcsolatos politikánknak a szolidaritás, a párbeszéd, és az együttműködés elvein kell alapulni.
A barcelonai folyamat garanciái a mai napon ismét működésbe lépnek a lehető legteljesebb hatékonyság biztosítása érdekében. Ebből a szempontból a Bizottság kezdeményezése egy lépés a helyes irányba, és az érdeme az, hogy olyan, specifikus regionális projektekre koncentrál, amelyek lehetővé fogják tenni számunkra, hogy hatékony választ adjunk a fenti régió lakosainak igényeire.
A Bizottság javaslata szintén felveti a barcelonai folyamat társelnökségének, egy közös állandó bizottságnak és egy titkárságnak a létrehozását, amelyek segítenének a különböző partnerek közötti együttműködés és a párbeszéd javításában.
Ráadásul leszögezi, hogy a fenti politika fő célja továbbra is a jogállamiság, a demokrácia, továbbá az emberi jogok és a politikai pluralizmus megteremtésének elősegítése.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió még nem végzett a hiper-elnök, Sarkozy úr kiközösítésével: az üzemanyagadóra vonatkozó javaslat elutasítása, figyelmeztetések a költségvetés elcsúszására, és most, a javasolt Unió a mediterrán térségért kezdeményezés átalakítása a barcelonai folyamat ismételt beindításába, amely már több mint 10 éve sikertelennek mondható.
Ez a halála a Franciaország által vezetett, a mare nostrum-mal határos országok közötti együttműködésnek. Mostantól fogva az egész Unió részt vesz benne, és a brüsszeli Bizottság ül az irányítópultnál. Így döntött az igazi főnök: Merkel asszony Németországa.
Ez a téma pontosan illusztrál két realitást: Sarkozy úr izgatottsága és a média átverése csak arra szolgálnak, hogy álcázzák a hatalmának a hiányát; Franciaország érdekeinek képviselete a brüsszeli hivatalnokok kezében van, és az Európai Unió illetékeseitől függ.
Őszintén reméljük, hogy Írország, az a nemzet, amelyik annyira szereti a szabadságot, és amelyik oly drágán megfizetett ezért a történelme során, lesz az ország, amelyik kivezet bennünket ebből az eurokrata konstrukcióból, ami egyre megalapozatlanabb, és egyre zsarnokibb.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ha csak a mai napon elfogadott állásfoglalást olvassuk el, akkor hajlamosak vagyunk hinni az EU kiváló és teljesen jóindulatú szándékaiban az „Unió a mediterrán térségért” vonatkozásában. Gondosan megfogalmazott nyelvezete csak kis mértékben utal az „euromediterrán szabadkereskedelmi terület”, és a „szabad kereskedelem” beavatkozási szándékaira és mindenható célkitűzéseire, ami természetesen együtt jár a „társadalmi” és „környezetvédelmi” problémák enyhítésével és a retorikával.
Az Európai Bizottság azonban világossá teszi, hogy „a mediterrán régió az Európai Unió számára mind politikai, mind gazdasági szempontból létfontosságú stratégiai terület”. Beszél arról a „jelentős fejlődésről, [amit] 2010-ig az euromediterrán szabadkereskedelmi terület” létrehozása terén el fog érni, rámutatva arra, hogy az EU mediterrán térségbeli partnerei számára fontos „a további és gyorsabb reformok” megvalósítása. A Bizottság egy sor prioritást is meghatároz, így például a közlekedést (rámutatva olyan koncessziós érdekeltségi forma létrehozásának a lehetőségére a magánszektor esetében, amit kormányzati intézkedések egészítenének ki a szabad kereskedelem biztosítása, és a kereskedelmet gátló, nem vámjellegű akadályok megszüntetése érdekében) és az energiapiacok integrációjának fokozását.
Az EU gazdasági, politikai és katonai értelemben ellenőrzése alá kívánja vonni az egész mediterrán régiót, uralni akarja a piacait, és ki akarja zsákmányolni gazdag erőforrásait.
Őrültek, ez maga a kapitalizmus!
Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az állásfoglalásnak már a címe is rámutat Sarkozy úr kudarcára. Mivel nem volt elégedett azzal, hogy ő a Francia Köztársaság elnöke, ő akart lenni először a megtervezője, majd az elnöke az Euromediterrán Uniónak, aminek a kapui csak a mediterrán térséggel határos országok számára állnak nyitva.
Kártyavára már azelőtt összeomlott, hogy elkezdődött volna az elnöksége. Németország ráerőltette a saját álláspontját: az EU minden tagállama részt vesz ebben a projektben, ami a barcelonai folyamat egyszerű kiterjesztése, és amit a brüsszeli eurokraták irányítanak.
Ez a fiaskó az országunknak az európai intézmények általi leértékelése. Brüsszel Európája, Franciaország megerősítése helyett, ellentétben az UMP és a PS állításával, minden szektorban meggyengíti azt: a gazdasági szektorban, a kisgazdaságaink tönkretételével, az ipar összeomlásával és áttelepítésével; a hadiszektorban, a hadseregünk leszerelésével, mivel annak most fel kell olvadnia az euro-hadtestben; a demográfiai szektorban, a bevándorlással, ami már a nemzeti identitásunkat fenyegeti.
Csak egy új Európa, a nemzetek szuverenitásán és az európai és keresztény civilizáció alapértékein alapuló nemzetállamok Európája teszi majd lehetővé Franciaország számára, hogy ismét fontos szereplővé váljon, és hogy a mediterrán térségben olyan, jelentős együttműködési politikát valósítson meg, ami, egyebek mellett, azt a célt szolgálja, hogy a bevándorló népesség térjen vissza a hazájába.
Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. – (NL) Egy ideje már az Európai Unió azon dolgozik, hogy különleges együttműködési kapcsolatokat alakítson ki a Földközi-tengerrel határos afrikai és ázsiai országokkal. Ez az együttműködés állandóan felveti az alábbi kérdést: azt jelenti-e, hogy támogatjuk a szíriai diktatúrát, vagy elfogadjuk azt a módot, ahogy Izrael késlelteti egy egyenlő jogokkal rendelkező és nemzetközileg elismert Palesztin Állam létrejöttét. A francia elnök, Sarkozy úr, ötlete az EU és a mediterrán térség országai közötti különleges unóra elsősorban az Európai Unió azon tagállamainak a közvéleményétől várja a támogatást, amelyek határosak a Fölközi-tengerrel. Egy ilyen unió létrehozása hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU – egyenlőtlen partnerekkel –, befolyásolási övezetet teremtsen a régióban, követve az USA és Latin-Amerika egyes részei közötti tradicionális megállapodások példáját. Arra is szolgálhat, hogy jogszerűvé tegye a diktatúrákat Tunéziában, Líbiában, és Szíriában, és, kisebb mértékben, Algériában és Egyiptomban. Ily módon egyszerűbb lenne visszaküldeni a menekülteket a fenti államokba. Arra is lehetőséget adna, hogy most javítsuk a kapcsolatainkat Izraellel, ahelyett, hogy megvárnánk, amíg elismerik a szomszédos Palesztin Államot. Csak a fent említett, a háttérben meghúzódó problémák miatt nem szavaztam meg a határozatot.
Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A görög kommunista párt parlamenti képviselői a közös határozat ellen szavaztak. Az Unió a mediterrán térségért, a végső elemzés alapján, nem biztosítaná a régió országaival való egyenlő, és kölcsönösen előnyös kapcsolatot. Ehelyett az Európai Uniónak a szélesen értelmezett mediterrán, és közel-keleti régióval kapcsolatos imperialista terveit támogatja. Ennek az Uniónak a célja a piacok liberalizálása annak érdekében, hogy könnyebben hozzáférhetők legyenek az európai monopóliumok számára, amelyeknek a piacok ellenőrzésére irányuló monopolista harcban elfoglalt helyzete ily módon javul. A régió energiát, és jólétet teremtő erőforrásait kirabolják. Az Unió a mediterrán térségért kezdeményezés az országok és a népek esetében gyakorolt fenyegetés, zsarolás, és politikai, vagy esetleg katonai nyomás erősödése révén valósul meg. A határozat is rámutat erre. Az Unió a mediterrán térségért nevet viselő politika elsődleges célja állítólagosan a demokrácia és az emberi jogok exportálása az Európai Unióból a mediterrán térség országaiba. Az EU ezt az ürügyet használja fel imperialista beavatkozásainak igazolására. Valójában viszont csak az imperialista USA-NATO-ΕU terv az „Új Közel-Keletért” érdekeit szolgálja. Ezért nem tartalmaz hivatkozást az Izrael által elfoglalt palesztin területekre, illetve a palesztin népirtásra.
Nem lenne szabad, hogy az embereknek illúziói legyenek az Unió a mediterrán térségért kapcsán, hanem fel kellene lépniük ellene.
Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, az Európai Unión belül tovább csökken a fiatal gazdálkodók aránya. Jelenleg csak a gazdálkodók 7%-a 35 év alatti. Sok esetben a fiatalok felhagynak a gazdálkodással, mert nagyon magasak a beruházási költségek, ami azt jelenti, hogy lehetetlen számukra részt venni a piaci versenyben.
Következésképpen segítenünk kellene a fiatal gazdálkodókat abban, hogy a fenti célból hozzájussanak az európai uniós finanszírozásokhoz. A fiatal gazdálkodók profitálnának az olyan, alacsony kamatozású hitelekből, amelyek lehetővé tennék a terveik megvalósítását anélkül, hogy vállalnák a súlyos eladósodottság veszélyét. Ráadásul, gondot kellene fordítani annak biztosítására is, hogy az uniós pénzalapokhoz való hozzáférés kritériumai ne támasszanak túlságosan magas követelményeket, és ne zárják ki a nagybani termelés helyett a speciális termékeket termelő fiatal gazdálkodókat. Dél-Lengyelországban, Kis-Lengyelországban, és a Swietokrzyskie vajdaságban a gazdaságok jelentős része ebbe a kategóriába tartozik.
Veraldi úr jelentése foglalkozik a fenti kérdésekkel, ezért megszavaztam.
Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Mivel gondot okoz az európai gazdálkodók új generációjának biztosítása, az Európai Parlament úgy döntött, hogy megvizsgálja a fiatal gazdálkodók által működtetett gazdaságok telepítésének kérdését, és ez a szempont irányadó lesz a KAP állapotfelmérése során. A PSE képviselőcsoport árnyák előadójaként az alábbi javaslatokat terjesztem be:
- prioritásként kell kezelni az energia, az élelmiszer, a környezet, és területek vonatkozásában felmerülő kihívásokra való reagálást,
- az új gazdálkodóknak, és különösen azoknak, akik nem öröklik a gazdaságot, illetve akik állandó természeti hátrányokkal küzdő területeken működnek, profitálniuk kell a támogatásokból, a magasabb felszerelési segítség, a mezőgazdasági hitelek esetében nyújtott támogatások, és a beüzemelést követő egyéb intézkedések révén,
- a fenti támogató intézkedéseket kötelezővé kell tenni a KAP második pillérében, és meg kell vizsgálni a mezőgazdasági földterülthez való hozzájutás kérdését,
- javítani kell a vidéki életkörülményeket: egyenlő hozzáférést kell biztosítani a közszolgáltatásokhoz, a szociális juttatásokhoz stb.,
- biztosítani kell a szakképzéshez való hozzáférést (helyettesítés a képzés ideje alatt, hozzáférés a mezőgazdasági kutatásokhoz),
- támogatnunk kell a gazdálkodói szakmát, és a gazdaságok által európai szinten elfogadott normákat.
Lena Ek (ALDE), írásban. − (SV) Az Európai Uniónak nem kellene mindennel foglalkoznia. Az engedékenyebb, de buzgóbb EU elve magába foglalja azt is, hogy az Európai Uniónak csak azokkal a kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyekre az alapító szerződésben felhatalmazást kapott, és azokban az esetekben, ahol gondot okoz az elhatárolás, az arányosság, hatékonyság, és helytállóság elvét kell alkalmazni.
Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a fiatal gazdálkodóknak a KAP folyamatban levő reformja utáni sorsával foglalkozó jelentés végső szavazása során. A jelentés sok olyan javaslatot tartalmaz, amelyek javítják az újonnan létrejött és fiatalok által működtetett gazdaságok helyzetét, és tartalmaz olyan javaslatokat is, amelyek hozzájárulhatnak az élelmiszertermelés növekedéséhez. Ezzel egy időben azonban a szöveg olyan témákkal is foglakozik, amelyek egyértelműen hazai jelentőségűek, és amelyekről nemzeti szinten kell döntést hozni.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A fenti jelentésben, amihez néhány módosítást javasoltunk, sok javaslat a megfelelő nyomon halad, különösen azok, amelyek a fiatal gazdálkodók „folytatódó nehézségeire” utalnak, beleértve a magas felszerelési költségeket, a súlyos hitel-terheket, a rendelkezésre álló gazdaságok rendkívül alacsony számát. Több olyan javaslatot készítettünk, amelyekre a jövőt illetően fel szeretnénk hívni az Európai Bizottság figyelmét, és ezek közül az alábbiak a legfontosabbak:
- olyan intézkedések elfogadásának szükségessége, amelyek támogatják, elkísérik, és tanácsokkal látják el a fiatal gazdálkodókat a kezdeti, beindulási folyamat során, azzal a céllal, hogy javuljon a sikeres gazdaságok aránya, és, ezzel párhuzamosan, minimalizálódjon, illetve megszűnjön az a helyzet, amiben a fiatal gazdálkodók feladják a gazdálkodást, avagy csődbe mennek;
- a korai nyugdíjazás eredményeként felszabaduló földterületekből föld-bank létrehozása;
- támogatások bevezetésének szükségessége az olyan, költséges gépek és berendezések közös beszerzéséhez, amelyeket az egyes gazdálkodók ritkán használnak.
Ugyanakkor azonban elégtelennek tartjuk azon, a meglévő problémák kezelésére, hozott intézkedéseket, amelyek következtében az Európai Unió tagállamai közül Portugáliában a legalacsonyabb (kevesebb, mint 4%) a fiatal gazdálkodók aránya. Fontos, hogy a közös agrárpolitika jelenlegi felülvizsgálata során, a termelés tisztességes árazása révén, megfelelően értékeljük a produktív tevékenységet.
Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Az elmúlt évtizedekben az európai vidéki területek egyre elhagyatottabbá váltak, és ezt a tendenciát a lakosság fokozódó elöregedése kísérte.
Az európai mezőgazdaság jövője szempontjából a vidéki lakosság elöregedése aggodalomra ad okot. Ezért tartom nagyon fontosnak a Veraldi jelentést, mivel megvizsgálja a fiatal gazdálkodók elvárásainak és lehetőségeinek a különböző vonatkozásait, akik kulcs-szerepet játszanak az európai vidéki területek fenntartható fejlődésében.
Úgy vélem, hogy a lisszaboni stratégiai célkitűzések elérése szempontjából a fiatal gazdálkodók különösen fontosak a dinamikus mezőgazdasági szektor fejlődéséhez. Az új, közös agrárpolitikában éppen ezért a generációs váltást az egyik prioritásként kell kezelni.
Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – (PL) Üdvözölnünk kellene azt a tényt, hogy a Tisztelt Ház nagy többséggel megszavazta azt a jelentést, ami a fiatalok jövőjével foglalkozik a közös agrárpolitika folyamatban levő reformja tükrében.
Különösen fontosak a fiatal gazdálkodók számára egyre növekvő mértékben nyújtandó európai uniós segélyekre vonatkozó kijelentések. A fenti kijelentések közül az egyik olyan nyilatkozat, ami a fenti gazdálkodói csoport számára nyújtandó kedvezményes hitelekhez való hozzáférésről szól.
További gyakorlati segítségre is létfontosságú szükség van ahhoz, hogy valós lehetőségeket teremtsünk azon fiatal gazdálkodók számára, akik tovább kívánják vinni a családi gazdaságot a Kis-Lengyelország vajdaságban az elfogadható jövedelem megszerzésére.
Ha a beígért segélyek a kívánt hatást váltják ki, akkor az a helyzet, hogy Kis-Lengyelország falvaiban már csak azok az idős emberek élnek, akik az unokáikra vigyáznak, akiknek a szülei úgy érzik, hogy számukra az egyetlen lehetőséget a külföldi munkavállalás jelenti, talán kevésbé lesz gyakori. Következésképpen a fenti jelentésnek társadalmi és gazdasági vonatkozásai is vannak.
A fiatal gazdálkodók meg kívánják őrizni a hagyományokat, de megértették azt is, hogy ha nem támaszkodnak más tapasztalatokra és technológiákra, akkor nem lesznek képesek átalakítani a családi gazdaságot modern, versenyképes, és nyereséges vállalkozássá. A korszerű módszerek és mezőgazdasági termelési eszközök számára nyújtott támogatás éppen ezért különösen fontos jellemzője a mai napon elfogadott határozatnak.
Hélène Goudin (IND/DEM), írásban. − (SV) Mint mindig, a Junilistan párt tagjai megjegyzik, hogy ebben az esetben szerencsés, hogy az Európai Parlamentnek nincs felhatalmazása a közös döntéshozatalra az Európai Unió agrárpolitikájával kapcsolatban, mert ha lenne, akkor az Európai Unió a protekcionizmus, és a gazdálkodói szektor különböző csoportjai számára nyújtott jelentős támogatások csapdájába esne.
Ez a saját kezdeményezésre készült jelentés egy sor abszurd javaslatot tartalmaz, mint például az újabb „európai év, amit most a „város-vidék párbeszédnek” szentelnek. Ha az Európai Parlament által javasolt minden „európai év” valósággá válna, akkor valószínű, hogy a mai naptól fogva az évszázad végéig minden év le lenne foglalva.
A 35. bekezdésben foglalt megerősítés, miszerint a vidékfejlődéssel kapcsolatos intézkedéseknek közvetlenül a gazdálkodókra kell irányulni, megerősíti a Junilistan párt azon benyomását, hogy a régi, túlterhelt „közös agrárpolitika” most pusztán csak nevet változtatott, és „vidékfejlesztésre” lett átkeresztelve az Európai Unió költségvetésében.
Nyugtalansággal jegyezzük meg, hogy az Európai Parlament most felhívást intéz a nem-kereskedelmi jellegű aggodalmak import-kritériumként való elismerésére a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kapcsán. Szerintünk ez nem más, mint bevezetés a világ többi részével szemben alkalmazott kereskedelmi korlátozásokhoz és protekcionizmushoz.
Ezért a jelentés ellen szavaztam.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A fiatal gazdálkodók jövőjével foglalkozó Veraldi jelentés egy sor olyan, rendkívül fontos kérdéssel foglakozik, amelyek az Európai Unió vidéki területeire vonatkoznak. A jelentés felismeri azt is, hogy meg kell őrizni, és támogatni kell az Európa speciális földrajzi területeiben és kulturális hagyományaiban gyökerező gazdálkodási módszereket. Teljes szívemből osztom ezeket az érzéseket, és úgy vélem, hogy az Európai Unió munkája során is alkalmazni kell azokat.
Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Megszavaztam a jelentést, mivel úgy vélem, hogy a benne foglalt intézkedések kiegészítik a területen foganatosított hazai intézkedéseket. Románia Vidékfejlesztési Nemzeti Programja olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek az Európai Unió Vidékfejlesztési Alapjából fejenként maximum 40000 EUR összegű támogatás nyújtására adnak lehetőséget. Ezzel együtt bonyolult feltételeknek kell eleget tenni, következésképpen ezzel kapcsolatban még van néhány kérésünk.
A mai napon elfogadásra kerülő jelentés lehetőséget ad egy sor, fontos intézkedés meghozatalára, a fiatal gazdálkodók támogatása, és olyan fontos jogi vonatkozások területén egyaránt, mint a mezőgazdasági vagyon öröklésének lehetővé tétele, illetve a bankhitelek felvételének megkönnyítése. Szintén fontos a vidéken élő fiatal gazdálkodók számára a szakmai tanulás és oktatás lehetőségének biztosítása. Következésképpen úgy vélem, hogy a jövőbeni jogszabályoknak foglalkozni kell a mezőgazdasági szektorban aktív fiatalabb, 35 év körüli népesség (az európai gazdálkodóknak csak a 8,5%-a), és a fenti területen dolgozó többi korcsoport közötti jelentős eltéréssel.
A fenti intézkedések minden bizonnyal hozzájárulnak a nemzeti programok sikeréhez, összhangban a Románia Vidékfejlesztési Nemzeti Programjában foglalt rendelkezésekkel.
Christa Klaß (PPE-DE), írásban.− (DE) Amikor a jövőjükről döntenek, milyen kérdéseket tesznek fel maguknak mostanában a fiatalok? A foglalkozás természetével, az általa nyújtott jövőbeni lehetőségekkel, vagy a gyors meggazdagodással kapcsolatosak ezek a kérdések? Amikor a gazdálkodás az egyik lehetőség, a fenti kérdésekre adott válaszok igen gyakran negatívak. A gazdálkodóknak csak a 7%-a 35 év alatti, aminek következtében ennek a foglalkozásnak az aránya riasztóan csökken. Sok fiatalember élvezné a gazdálkodást: a szabadlevegőn, a természethez közel, állatokkal és növényekkel körülvéve, végzett munkát. Mindez meg van. Akkor mi tartja vissza a fiatalembereket? A távlatok hiánya, avagy a szakmát övező általános bizonytalanság? Régebben a családi gazdálkodás megöröklése nagyon jó és biztos megélhetést garantált, de napjainkban az örökösök gyakran hátrányos helyzetben vannak a rájuk nehezedő terhek és körülmények miatt. Tudjuk, hogy csak jól képzett és erőteljesen motivált gazdálkodók biztosíthatják a magas színvonalú, egészséges élelmiszereket, és az egészséges természeti környezetet Európában. Ugyanakkor azonban tisztában kell lennünk azokkal a kihívásokkal is, amelyekkel a fiatal gazdálkodóknak napjainkban szembe kell nézni. Jobban be kell vonnunk a fiatal gazdálkodókat a politikai vitákba, és a döntéshozatalba. Ők Európa reményének zálogai! Ők azok, akik számtalan gazdasági és ökológiai kihívással néznek szembe, és ők azok, akik vidéken biztosítani tudják a jó, és kiegyensúlyozott társadalmi környezetet. Következésképpen megbízható, és őket támogató politikára van szükségük.
Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a jelentés elfogadását, mivel az rámutat azokra az alapvető kihívásokra, amelyeket a mezőgazdasági szektorban lezajló generációs váltás jelent az Európai Unió számára.
A fiatal gazdálkodók azok, akik a legjobb helyzetben vannak az új mezőgazdasági kihívásokra való reagálás terén. A szüleik tapasztalataiból profitálva, rendelkeznek azzal a dinamizmussal és lelkesedéssel, ami azoknak a létfontosságú környezeti, műszaki, és gazdasági változásoknak a kezeléséhez szükségesek, amelyek révén az európai mezőgazdaság meg tudja őrizni vezető szerepét a világban.
Jelenleg összhangba kell hoznunk a növekvő mezőgazdasági termelést a termékminőség és termékbiztonság állandó tiszteletben tartásával, a természeti erőforrások és a környezet megőrzésének globális megközelítésének szem előtt tartásával.
A követelmények ugyanakkor egyre növekvő pénzügyi és létszámbeli befektetéseket igényelnek a fiatal gazdálkodók részéről. Ráadásul, az elfogadott fizikai és intellektuális eszközök beszerzéséhez nagyobb támogatást kell adnia az Uniónak, amint azt a jelentés is hangsúlyozza, különösen a műszaki újításokhoz való hozzáférés területén.
A KAP nem hagyhatja figyelmen kívül azokat, akik majd biztosítani fogják a Közösség számára a függetlenséget az embereket és a környezetet tiszteletben tartó, fenntartható élelmiszertermelés területén.
Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a Veraldi úr által készített jelentést, mivel teljes mértékben támogatom azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a fenntartható, versenyképes, és produktív mezőgazdaság jövőjének biztosítása az Európai Unióban.
Rendkívül fontos, hogy bátorítsuk a fiatalokat, és lehetővé tegyük számukra az agrár élelmiszer-ipari ágazathoz való hozzáférést a generációs váltás elősegítése, és a szektor dinamizmusának biztosítása érdekében.
Ahhoz, hogy a fiatal gazdálkodók meg tudjanak birkózni a kihívásokkal és elvárásokkal, így például a minőségi élelmiszerek termelésével, az élelmiszerbiztonsággal, a környezetvédelemmel, és a biológiai sokféleség, valamint a vidék védelmével, felül kellene vizsgálni az indulási támogatás összegét, ami már több éve változatlan. Ráadásul, gondoskodnunk kell arról is, hogy ehhez a pénzhez egy olyan üzleti terv is csatlakozzon, ami nem csorbítja a fiatal gazdálkodók innovatív szellemét.
Mindazonáltal tudatában kell lennünk annak is, hogy a középkorú gazdálkodók is ugyanezekkel a kihívásokkal állnak szemben. Fontos, hogy gondoskodjunk arról is, hogy ők se kerüljenek hátrányos helyzetbe, és ne sérüljenek a működési módszereik.
David Martin (PSE), írásban. − A gazdálkodási szektorban működő fiatalok bátorítása nagyon fontos annak érdekében, hogy biztosítani tudjuk a gazdálkodóipar jövőjét. Támogatást kellene adni a gazdálkodási szektor új szereplőinek, beleértve a fiatal gazdálkodókat is. Támogatom a fiatal gazdálkodóknak, a KAP jelenlegi reformja következtében kialakuló, jövőbeni helyzetéről szóló Veraldi jelentés fő vonalait, és ennek megfelelően szavaztam.
James Nicholson (PPE-DE), írásban. − A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a vidéki lakosság elöregszik, és ezzel párhuzamosan csökken a létszáma egész Európában. Ráadásul, rendkívül alacsony a fiatalemberek által irányított gazdaságok aránya. Ez olyan, aggodalomra okot adó folyamat, ami minden tagállamot érint.
A fiatalemberek azért nem tartják a gazdálkodást karrierlehetőségnek, mert, igen gyakran, az olyan kérdések súlya, mint a gazdaság öröklése, illetve a hitelhez jutás nehézségei, meghaladják a beindítás előnyeit.
Az alapos betekintést nyújtó jelentés foglakozik azokkal a legfontosabb kérdésekkel, amelyek elriasztják a fiatalembereket a gazdálkodástól, és néhány megoldást is javasol a problémára. Végül is, ha biztosítani akarjuk Európa mezőgazdasági szektorának a stabilitását és fejlődését, akkor ösztönöznünk kell a fiatalokat a gazdálkodásra, és meg kell szüntetnünk az előttük álló akadályokat.
A jelentés felismeri azt is, hogy, a többi modern iparághoz hasonlóan, a gazdálkodásnak is versenyképesnek és hatékonynak kell lenni, és képesnek kell lennie a piaci igényekre való reagálásra, és azok kielégítésére. Olyan intézkedéseket kell hoznunk, amelyek támogatják és bátorítják a fiatalembereket ezen a téren, mivel a gazdálkodók következő generációja jelenti a dinamikus és innovatív európai mezőgazdasági szektor kulcsát.
Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) A vidéki területek aránya Szlovákiában, az Európai Unió többi új tagállamához hasonlóan, magas. A vidéki területek az ország teljes területének közel 80%-át teszik ki, és a statisztikai adatok szerint vidéken él az emberek több, mint 44%-a.
Az élelmiszeripar jelenlegi helyzete, a magas élelmiszerárak, és a minőségi élelmiszer termelése jelentik Európa vidéki területei számára a legnagyobb kihívást. Jó látni, hogy a fiatal gazdálkodók erőteljes érdeklődést mutatnak az ökológiai gazdálkodási rendszerek iránt. Ez némi garanciát nyújt a vidékfejlődést elősegítő gazdálkodás egyre növekvő fontosságának elismerésére.
A gazdálkodásban a vállalkozói szellemnek meg vannak a jellegzetességei, és ez sokkal nagyobb kockázatot jelent a mezőgazdálkodásban, mint a gazdaság egyéb szektoraiban. Sok fiatalember úgy gondolja, hogy a magas költségek miatt lehetetlen létrehozni egy gazdaságot. A különböző ösztönzők bevezetése segíthet abban, hogy gazdálkodók új vállalkozásokat hozzanak létre, illetve, hogy (később) modernizálják a vállalkozásukat.
Megszavaztam az előadó, Donato Tommaso Veraldi úr jelentését a fiataloknak a KAP jelenlegi reformja utáni jövőjéről, mert meg vagyok győződve arról, hogy a fiatal gazdálkodók megsegítése révén jelentősen tudjuk javítani a periférikus európai régiók foglalkoztatási arányát, és meg tudjuk akadályozni a fiatalok abban, hogy elhagyják a vidéki területeket.
Brian Simpson (PSE), írásban. − Meg fogom szavazni a jelentést, de fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy számomra elfogadhatatlan a 35. módosítás, és hogy én, és a brit munkáspárt delegációja, ellene fogunk szavazni ennek a módosításnak.
A fenntartható vidékfejlesztés kulcsfontosságú a vidék, és a vidéki közösségek által folytatott hagyományos életforma megtartása érdekében. Valójában, ami a hangnemet illeti, a parlamenti tagok talán emlékeznek arra, hogy csak a Brit Munkáspárt parlamenti képviselői támogatták a prioritásoknak a közvetlen kifizetésektől a fenntartható vidékfejlődés irányába történő megváltoztatására vonatkozó koncentrált erőfeszítéseket.
A gazdálkodók kulcsszerepet játszanak a vidék fenntarthatósága és fejlesztése területén, de nem csak ők vesznek ebben részt, és ezért nem tudom támogatnia a 35. módosítást.
Ez a Parlament azt a szokást vette fel, hogy állandóan közvetlen kifizetéseket követel a gazdálkodók részére, és semmi kétségem nincs afelől, hogy ugyanezt fogja tenni akkor, amikor a közeljövőben a KAP állapotfelméréséről folytatunk vitát. Szerintem azok, akik közülünk úgy vélik, hogy ebből a szempontból változtatni kell a helyzeten, és el kell távolodni egy olyan rendszertől, amelyik a mezőgazdaságban a nem hatékony működést jutalmazza a hatékony rovására, azok az emberek, akik tényleg hisznek a fenntartható vidékfejlesztésben.
Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A mezőgazdasági lakosság elöregedése, a megművelt földterület elhagyása, és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok létszámának az állandó csökkenése olyan újkori fejlemények, amelyek az elmúlt 20 évben következtek be. A fenti évek során az Európai Uniónak nem sikerült megbirkóznia a kis- és közepes méretű gazdaságok, és különösen a fiatalok problémáinak megoldásával. Az EU által hozott intézkedések a mezőgazdaság-ellenes politika részét képezik, aminek a célja a termelés csökkentése, és a földterületnek a kisszámú, nagygazdálkodók kezében való koncentrálása. Ez a mezőgazdasági népesség létszámának az összezsugorodását, és a vidék elhagyását eredményezi, elsősorban a fiatalok által.
A jelentés az eredményekre korlátozódik. A jelentés által tett javaslatok a fenti politika keretein belül maradnak, ezért elfedik a probléma mögött rejlő valós okot: az EU konfrontációs politikáját. Ez a politika, a gazdálkodás-ellenes KAP-pal kiegészülve, a multinacionális monopóliumok támogatására, és nyereségük növelésére irányul, és támadást jelent a kis- és közepes méretű gazdálkodók ellen. A jelentés aktívan támogatja a KAP 2003-as, részleges felülvizsgálatát, a javasolt KAP „állapotfelmérés”, és a mezőgazdaságnak az EU népszerűtlen Lisszaboni Stratégiájába való bevonását.
Az EU mezőgazdaság ellenes, és népellenes politikájának a leszavazása az egyetlen olyan megoldás, ami lehetővé teszi a gazdálkodók számára a földjükön maradást. A multinacionális monopóliumok céljainak és érdekeinek támogatása helyett ez elfogadható jövedelmet biztosít.
Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Az AKCS--EU Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként gratulálni szeretnék Hutchinson úrnak a jelentéséhez, amit teljes szívemből támogatok. Ennek a Közgyűlésnek a munkája, és különösen az, hogy ily módon lehetőség nyílik a két oldal parlamenti tagjai közötti közvetlen kapcsolatfelvételre, sokat tesz azért, hogy az Unió jelenlétét még Afrika, valamint a karibi- és csendes-óceáni térség legtávolabbi zugaiban is érezni lehessen. A Közgyűlés nem csak a szoros értelemben vett cselekvési tervre fókuszál. Képes arra is, hogy finoman reagáljon a válsághelyzetekre, és az események alakulására. Végül is a Közgyűlés olyan határozatokat fogad el, és olyan döntéseket hoz, amelyek mozgósítják az Unió anyagi és pénzügyi jellegű segélyeit. Rendkívül nagy szükség van, és nagyon várnak erre a segélyre, különösen a természeti katasztrófák által sújtott területeken.
El szeretném mondani, hogy mennyire elégedett vagyok a szervezeti megoldásokkal. Ha felváltva találkozunk Európában és az AKCS-régió országaiban, akkor a Közgyűlés tagjai a helyszínen ismerkedhetnek meg a valós helyzettel, és jobban megérthetik azt. Támogatom a Közgyűléshez kötődő munkaértekezletekre, és tényfeltáró és kutatási missziókra vonatkozó javaslatot is. Mindenekelőtt, erőteljesen támogatom a nők részére létrehozandó fórum ötletét, ami ehetőséget biztosít arra, hogy megbeszéléseket folytassanak és kicseréljék a jó gyakorlatokat a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód területén. Úgy hiszem, hogy ha az Európai Parlament azt szeretné, hogy az AKCS-országok a demokrácia megvalósulását elősegíti intézményként tartsák számon, akkor nem hunyhat szemet a fenti régiókban a nőket oly gyakran érő igazságtalanságok felett.
Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Miközben örömmel üdvözöljük a hazai parlamentek és parlamenti képviselők részvételét az EU által az AKCS-országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokba, úgy véljük, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokkal (EPA) kapcsolatban elfogadott politikai álláspont nem korlátozódhat a „folyamatra”, anélkül, hogy említést tennénk a tartalmukról.
Ha ezt a megközelítést fogadjuk el, akkor ez fondorlatos kísérletet jelent arra, hogy elvonjuk a figyelmet az alapvető kérdésről, ami az, hogy a javasolt gazdasági partnerségi megállapodások célja a neokolonialista kapcsolatok létrehozása a szabadkereskedelmi megállapodások révén. A fenti megállapodásokon keresztül az EU, a legnagyobb hatalmak, és azok legfontosabb pénzügyi és gazdasági támogató csoportjai rá fogják kényszeríteni a fenti országokat a piacaik megnyitására, és képesek lesznek az áruik és szolgáltatásaik értékesítésére, a fenti országok nyersanyagainak kizsákmányolására, és az export-orientált kiviteli modell kierőltetésére, megszüntetve ily módon a fenti országok szuverenitását, és függővé téve a fejlődésüket az EU érdekeitől.
Ez a kapitalizmus DNS-e...
Ami a „ki mint vet, úgy arat” elvét illeti, a kapitalista szándékaink azt eredményezik, az emberiség többsége számára, hogy növekednek az árak, a munkanélküliség, a szegénység, stb.
Következésképpen nemet kell mondanunk a gazdasági partnerségi megállapodásokra és a neokolonializmusra.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Megszavaztam a Hutchinson jelentést. Az a munka, amit a Parlament az elmúlt évtizedek során az AKCS-országokkal együtt végzett olyan dolog, amire mi, intézményként, némi elégedettséggel tekintünk.
Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Első hivatali időszakom óta tagja vagyok az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek. Hutchinson úr jelentése a Közgyűlés 2007-es munkájáról, véleményem szerint, átfogó képet ad a tavalyi év során elért fejlődésről, és az előttünk álló kihívásokról.
Véleményem szerint az a tény, hogy az állandó bizottságok a jövőben felelősek lesznek az állásfoglalások nyomon követésért is, minden kétséget kizáróan a helyes irányba tett elmozdulás. Biztosítja azt is, hogy a korábbinál sokkal mélyebb párbeszéd jöjjön létre közöttük annál, mint amire a plenáris üléseken megvalósuló hivatalos nyomon követési eljárás során lehetőség volt. Ráadásul, a Közgyűlés kulcsszerepet játszott a gazdasági partnerségi megállapodásokról folytatott monitoring tárgyalások során is: a parlamenti képviselők közötti kölcsönhatások javították a folyamat átláthatóságát, és könnyebbé az alapvető kérdések figyelembe vételét.
Véleményem szerint a munka természete következtében vált a Parlamenti Közgyűlés fontos szereplővé az EU fejlesztési együttműködésében. A parlamenti dimenzió erősítése, és a nyomon követési folyamat során megvalósuló szoros együttműködés egyre inkább lehetővé teszik, hogy az EU alapokat közvetlenül az emberek igényeinek kielégítésére fordítsuk, és, például, elérjük az egészségügy és az oktatás terén meghatározott millenniumi fejlesztési célokat.
David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Alain Hutchinson úr jelentését az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2007-es munkájáról. A parlamentek, és a civil társadalom erőteljesebb részvétele javíthatja és elősegítheti az AKCS-EU kapcsolatok fejlődését. Csak a fenti együttműködésen keresztül tudjuk javítani a fejlesztési segítség minőségét és célirányosságát. Ezért megszavaztam a jelentésben foglalt javaslatokat.
Eoin Ryan (UEN), írásban. – (GA) Nagy örömmel támogattam Hutchinson úr jelentését az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés tavalyi munkájáról. Szeretném felhívni a figyelmet a jelentés néhány olyan vonatkozására, ami nagyon lenyűgözött.
Szerencsés dolog, hogy az előadó utal a gazdasági partnerségi megállapodásokra (EPA). Az Európai Uniónak rajta kell tartani a szemét az EPA-tárgyalásokon és fejleményeken, és a Közös Parlamenti Közgyűlés megtette ezt. Amint az előadó is állítja, a Közös Parlamenti Közgyűlés központi szerepet játszik a két oldal, az EU és a déli országok között folyó megbeszélések nyomon követésében, és a kapcsolatok létesítésében.
Meg szeretném dicsérni az előadót azért az utalásáért, amit a Szomáliára, mint „elfeledett válságra” tett. Szomália azonban nincs egyedül, és nekünk az Európai Unióban és az AKCS-ben az a kötelességünk, hogy támogassuk és segítsük a fenti régiókat, és felhívjuk rájuk a figyelmet.
Mindenekfelett azonban a jelentés kihangsúlyozza a Közös Parlamenti Közgyűlés által végzett jó munkát, azt a munkát, amit időnként nem tisztelnek eléggé.
Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. ? (PL) Az előadó, nagyon helyesen, felhívja a figyelmet annak a szükségességére, hogy létre kell hozni a megfelelő kereteket az olyan, nyílt, demokratikus, és tartalom-alapú párbeszédhez, aminek a célja az Európai Unió tagállamai és az AKCS-országok közötti gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott párbeszéd.
További fontos vonatkozás a hazai parlamentek és az egyes országok társadalmainak erőteljesebb részvétele az AKCS-EU együttműködés erősítésében. Különös jelentőséget kell tulajdonítani a regionális együttműködésnek és integrációnak. A béke megerősítését szolgáló akcióknak is nagyobb támogatottságot kell biztosítani, különösen azokban az AKCS-országokban, ahol továbbra is ingatag a politikai helyzet.
Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) Megszavaztam az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkájáról szóló jelentést. Jó ötletnek tartom, hogy az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés állandó bizottsága, a vonatkozó területekért felelős bizottsági tisztségviselőkkel való találkozás során, kövesse nyomon a határozatokat. Eddig a fenti nyomon követésre csak a plenáris üléseken került sor. Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek előtte még sok feladata van, amelyek mindegyike az AKCS-országok gazdasági fejlődésének előmozdítását célozza meg.
Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Megszavazom a jelentést, ami újabb jelentős hozzájárulás Európa gazdasági fejlődéséhez. Éppen ezért üdvözlöm a Pittella úr által végzett kiváló munkát, aki világosan fogalmazza meg azokat a javaslatokat és elveket, amelyeknek a fenti, rendkívül fontos szektort kell szabályozni.
A hitel-piac harmonizálása további lépést jelent egy másik, rendkívül fontos célkitűzés megvalósítása irányába: a valóban integrált belső piac létrehozása, ami kísérletet tesz a tagállamok között jelenleg fennálló jogszabályi különbségek leküzdésére. A pénzügyi szolgáltatások általános gazdasági jelentőségűek, mivel kulcsszerepet játszanak mind a gazdasági fejlődés, mind a schengeni célok megfelelő végrehajtása terén.
Azokra az állampolgárokra gondolok, akik számára rendkívül nehéz a pontos információ beszerzése, és azokra a kilépési büntetésekre – amelyek gyakran magas „megszüntetési” költségeket jelentenek –, amelyeket azoknak kell fizetniük, akik más hitelintézetre váltanak át.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Miközben a mai napon elfogadott jelentés tartalmaz bizonyos pozitív aspektusokat is, nevezetesen egyes lakossági banki szolgáltatások megkönnyítése, a rájuk vonatkozó információk, a fenti szolgáltatásokhoz való hozzáférés, továbbra is a liberalizált pénzpiacok hatáskörén belül marad, amelyeknek a célja, a dolog természeténél fogva, a maximális profit elérése, és nem a fogyasztók érdekeinek védelme. Ezért tartózkodtunk a szavazáskor.
Nem elég biztosítani a bankszámlához való jogot. Biztosítanunk kell azt is, hogy a díjakat, és az egyéb büntetéseket ne vethessék ki az ügyfelekre bármilyen szolgáltatás esetén, különösen akkor, ha a leginkább érintett emberek azok, akik pénzügyileg egyébként is ingatag helyzetben vannak, akiknek kevés pénz van a számláján, és alig hajtanak végre átutalásokat, illetve akiknek csak úgy van bankszámlájuk.
Fontos garantálni a közszolgáltatást is, ami a pénzügyi szektorban is létezik, mert e nélkül súlyosabbá tesszük a társadalmi egyenlőtlenségeket, és a kevés pénzügyi erőforrással rendelkezők, a társadalmi szolidaritási intézmények, és más szociális szervezetek, beleértve a kis és mikro vállalkozásokat, helyzetét nehezítjük tovább.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Pittella jelentés, amit támogattam, aláhúzza a kultúrák, a szokások és a nyelv fontosságát a fogyasztók választásában és a pénzügyi termékek védelme terén. Az Unió munkájának minden területén tiszteletben kell tartani az Európai Unió területén fellelhető különböző kultúrákat, szokásokat, és nyelveket, és a fentiek fontosak ahhoz is, hogy az európai intézmények munkája megkapja a nyilvánosság támogatását.
Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy a felelős bizottság és az előadó, Karas úr, által végzett munka egy lépéssel előbbre vitte a parlamenti vitánkat, és segítséget nyújtott a fenti terület kezelendő és megoldandó problémáinak a meghatározásában. Ráadásul örülök annak, hogy nem csak a nagy tőkemozgásokra, hanem a kis üzletemberekre is nagy hangsúlyt fektetünk.
A pénzügyi szolgáltatások szektora nem csak az európai, illetve nemzetközi szinteken működő nagyvállalatokat szolgálja, hanem hasonlóképpen fontos eszköz mindenki számára, aki a helyi piac kapacitásait meghaladó új ötleteket, illetve üzleti vállalkozásokat kíván létrehozni. Az Európai Unió magas szintű jogszabályozási tevékenysége minden kétséget kizáróan nagyobb versenyt és alacsonyabb fogyasztói költségeket eredményez, ami pozitív hatást gyakorol a kínálat növekedésére, és a fenti szolgáltatásokhoz való hozzáférésre.
A fenti szektor fontossága miatt, és a fenti terület jobb jogi szabályozásának előnyei miatt örülök ennek, és köszönöm a jelentést, mert így a Parlament végre a fogyasztók érdekeit szolgáló, megfelelő intézkedéseket tud életbe léptetni.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A lakossági pénzügyi szolgáltatások liberalizálása az egységes piacon az utóbbi idők legfontosabb javaslata az Európai Bizottság részéről, ami a lisszaboni stratégia által meghatározott liberalizációból következik. A cél az, hogy még egy lépést tegyünk az Európai Unión belül a szolgáltatások teljes liberalizálása érdekében.
Ennek eredményeként, és más kezdeményezések következtében, a javaslat a lakossági pénzügyi szolgáltatások liberalizálását tartalmazza, különös tekintettel a banki termékekre, a biztosításokra, és a nyugdíjakra. A cél minden olyan dolognak a megszüntetése, amit „akadálynak” tekinthetünk, az alacsonyabb árak és a fogyasztók számára biztosított nagyobb választék régi érveinek felhasználásával, miközben a tapasztalatok valójában pontosan az ellenkezőjét mutatják. A fogyasztók számára nyújtott egyre drágább szolgáltatások révén a nagyvállalatok növelik fokozatosan a nyereségüket.
Habár örülünk a képviselőcsoportunk által benyújtott módosítás elfogadásának, mivel különös gondot kell fordítani a megtakarításokkal és az öregségi nyugdíjjal kapcsolatos termékekre, mert a fogyasztók által a fenti területen meghozott döntések általában nagyjelentőségűek számukra, és az életben jobbára csak egyszer hozzák meg azokat, a tény az, hogy a jelentés zöme negatív. Ezért szavaztunk ellene.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Amint az előadó helyesen rámutat, ahol van piac, ott lennie kell keresletnek és kínálatnak is. A határokon átnyúló lakossági pénzügyi szolgáltatások esetében azonban nem ez a helyzet. A jelentés valójában azon a feltételezésen alapul, hogy a kínálat lehetővé tétele a kereslet bátorításától függ.
Habár mindannyian szeretnénk élvezni az olcsóbb hitelek és a nyereségesebb befektetések előnyeit, nem valószínű, hogy holnap egy olasz elmenne egy dán, vagy egy ciprusi bankba, hogy hitelt vegyen fel ház, illetve autó vásárlására. Mindannyian tudjuk, hogy miért: nyelvi problémák, a kockázatok felmérése, bizonytalanság az adózással kapcsolatban, stb. Az előadónak, aki hangsúlyozza a bizalom, a közelség, és a személyes kapcsolatok fontosságát a fogyasztók esetében, nincsenek illúziói.
A fenti piac mesterséges létrehozására irányuló vágy nem tudja elrejteni e lépés egyik legfontosabb célját: rá akarják venni az államokat, hogy harmonizálják az adóikat és a szabályaikat azért, hogy készen álljanak minden megszorításra, illetve azért, hogy egy 28. – egy nemzetek felett álló – jogszabályt erőltessenek rájuk, amit, a jó intézkedés érdekében, az euró azon országok általi elfogadása is kísér, amelyek azt elutasították, lehetővé téve ezáltal számukra a fenti, elvi piacban való teljes részvételt.
Ezeket a javaslatokat nem tudjuk támogatni.
Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Megszavaztam az egységes piac lakossági pénzügyi szolgáltatásairól szóló Karas jelentést. Saját hazám, Skócia, otthont ad számos, világszínvonalú pénzügyi cégnek, amelyek élvezik a belső piacon keresztül megvalósuló hozzáférés előnyeit. Ugyanakkor azonban tiszteletben kell tartani az Európai Unió nemzeteinek különböző pénzügyi kultúráit, és hagyományait, és úgy vélem, hogy a Karas jelentés megtalálja a helyes egyensúlyt a fenti területen jelentkező szubszidiaritási elv elismerése terén.
Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) Megszavaztam a „Zöld könyv az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról” szóló jelentést, mert a fogyasztók hozzájutása a lakossági, határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokhoz fontos tényező az egységes piac megerősítése terén, azzal a feltétellel, hogy biztosítjuk a fogyasztók magas szintű védelmét.
Fontos, hogy hazai és európai szintű egységes összefogással lakossági ismeretterjesztő kampányokat szervezzünk a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokról.
Romániának elő kell segítenie a fogyasztók tudatosságát és a FIN-NET rendszer megismerését, ami kulcsszerepet játszik a nyilvánosság számára szánt információk koordinálásában a jogi fellebbezési mechanizmusok és az alternatív megoldások megismertetése terén, elsősorban a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában.
Eoin Ryan (UEN), írásban. – (GA) Teljes mértékben támogatom Karas úr és Pitella úr jelentéseit azon erőfeszítéseik tekintetében, amivel biztosítani kívánják a banki ágazat hatékonyabb működését, és az egyéni ügyfelek, és kisvállalatok számára való hozzáférést. Elsősorban a Karas jelentés azon cikkével értek egyet, amelyik az új jogszabályok bevezetése helyett az önszabályozás fontosságát hangsúlyozza. A jogszabályok nem minden esetben jelentik a megfelelő választ, hisz minden esetet külön kell megvizsgálni, és alaposan fontolóra venni, és minden szektor versenyképességét és fenntarthatóságát is alaposan meg kell vizsgálni. Gyakran előfordul, hogy ami előnyös az ágazat számára, előnyös a fogyasztónak is.
Ugyanakkor azonban a Karas-jelentésnek azzal a cikkével, amely az egyes tagállamok eltérő adózási jogszabályaira utal, komoly gondom van. Úgy tűnik számomra, hogy ez a cikk bírálja a szubszidiaritás elvét, és ez nem jogos. Az egyes országoknak kell dönteni a saját adósávjaikról, mivel ezek a sávok, ahelyett, hogy hátráltatnák, elősegítik az egységes piacon megvalósuló versenyt.