Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 16., Hétfő - Strasbourg

25. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (a vita folytatása)

  Elnök. − „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” című jelentés vitáját folytatva a képviselőcsoportok felszólalóié kapnak szót.

  Thomas Mann, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, miközben az exportnövekedésre és a globalizáció előnyeire összpontosítunk, úgy tűnik, hogy szem elől tévesztjük az emberek egy csoportját. A szegénységben élőkre utalok, akiknek száma az Unión belül 78 millió, beleértve 19 millió gyermeket is. Együtt kell nekünk élni ezzel a helyzettel? Természetesen nem!

Az iskolákban megmaradni nem képes, majd az oktatásból kieső fiatalok részét képezik e csoportnak, csak úgy, amint azok az idősek, akik hiába dolgoztak évtizedeken keresztül, a megélhetésüket alig biztosító, alacsony nyugdíjakat kapnak. Ők úgy érzik, a társadalom peremére kerültek, és valóban, gyakran magukra is maradnak. Ennek az a következménye, hogy a lakhatás bizonytalansága, a vagyoni kilátástalanság, az eladósodás kockázata, az alkohol és kábítószerek, összességében az emberi méltóság és önbecsülés hiánya, súlyos mentális és fizikai feszültséget kelt bennük. A tagállamokból származó szegénységi jelentéseknek meg kellene szólaltatniuk a szirénákat!

Múlt évben végighallgattam egy vitát a Bundestag vendégkarzatáról. A vita tárgyát az alacsonyabb osztályok témája képezte. A vita hetekig tartó polémiát gerjesztett a közvéleményben. Ez az, ami az elszegényedés áldozatainak kell: szükséges, hogy az emberek tudjanak róluk, vegyék őket komolyan, mutassák meg számukra a szegénység csapdájából való kitörés útját. Marie Panayotopoulos-Cassiotou nagyszerű jelentést készített – mondhatom ezt, Marie, a PPE-DE képviselőcsoport, de a magam nevében is – és a jelentés zöld utat enged ahhoz, hogy 2010-et „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének” nyilvánítsuk.

Amennyiben ez az Európai Év nemcsak a helyzet elemzése terén jár hozadékkal, de előmozdítja a veszélyeztetett célcsoportoknak a folyamatokba való aktív bekapcsolódását; olyan fórumhoz juttatását, amelyen hangjukat hallathatják; továbbá, ha az intézmények a puszta jó szándékukról való nyilatkozgatás helyett kézzel fogható eredményeket produkálnak; amennyiben az oktatási szakemberek olyan motivációs oktatási módszereket dolgoznak ki, amelyek révén növekszik az iskolát kijáró fiatalok száma; valamint, ha olyan jóléti juttatások születnek, amelyek egyértelműen és fenntartható módon mérséklik az elszegényedés kockázatát, akkor a perifériára szorultnak érzők közül sokan végre ráébrednek arra, hogy a társadalmon belül ők is tulajdonosi jogokkal rendelkeznek.

  Richard Falbr, a PSE képviselőcsoport nevében, – (CS) Mindenekelőtt szeretném megköszönni képviselőtársunknak, Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak a jó jelentést, és szíves együttműködését. Két elemre térnék ki.

Anyagainkban gyakran használjuk az olyan kifejezéseket, hogy „tisztességes munka” és „tisztességes foglalkozás”. Ezzel szemben áll az a tény, hogy mind több foglalkozásról lehet azt mondani, hogy szolgai munka. Más szavakkal, szakértelmet nem igénylő, rosszul fizetett munka. A szegénységben élők vagy a munka mellett is elszegényedők száma nem csökken, amely azt igazolja, hogy mind több munkaadó foglalkoztat embereket illegálisan. A közelmúltban elfogadott, a munkaidőről szóló irányelv, amely lehetővé teszi, hogy emberek úgy dolgozhassanak, mint sokan a kínai ipari övezetekben, újabb csapást jelent és bizonyára a szegények számának növekedését eredményezi majd.

A másik érinteni kívánt kérdés annak szükségességére mutat rá, hogy már végre foglalkoznunk kell azzal, hogy az Unió egyes országaiban a köz- és szociális szolgáltatások privatizációjának folyamata csendben, észrevétlenül bekövetkezik. A köz- és szociális szolgáltatások privatizációja ugyancsak a szegénységben élők számát szaporítja. El kell mondanom, hogy az e tényekre utaló módosításaim rendszeresen elutasításban részesülnek. Szeretném, ha most már – a papírok további termelése és határidők szabása helyett – valamit tennénk is.

  Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében – (DE) Elnök úr, hadd kezdjem annak hangsúlyozásával, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy 2010 egésze folyamán, a szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemhez kapcsolódó politikai erőfeszítések különös élességgel kapjanak hangsúlyt Európa-szerte.

Ezzel együtt, hadd tegyek néhány bíráló megjegyzést is! Az a mód, amellyel a helyzet javítását célzó javaslatokat – elsődlegesen a Tanács nyomására – félresöpörték, csak azért, hogy már az első olvasatkor megállapodás születhessék, meglehetősen felbosszantott. Azt javasoltam, hogy a 2010-es költségvetésben biztosítsunk több forrást ennek a jelentős kezdeményezésnek, hiszen a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyértelműen a lisszaboni menetrend célja. Olyan célja, amelyet – sajnos – még nem sikerült teljesíteni.

Szerettem volna azt is biztosítani, hogy – különös tekintettel a 2010-es európai évre – az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott tekintélyes forrásokat szigorúbban ellenőrizzük annak megállapítása érdekében, hogy e források az igazságosabb elosztás eszközéül szolgáltak-e vagy csak a gazdagabbakat tették még gazdagabbá, és esetleg ritkán jutottak el a szegénységi szint alattiakhoz.

Azok közé tartozom, akik üdvözölték volna az uniós intézményeken belüli, a feltételek nélküli minimálbér bevezetéséről szóló vitát, és különösen azon kérdést illetően, hogy ez a minimálbér megfelelő fegyver lehet-e a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben. Rendkívül sajnálom, hogy ezeket a javaslatokat csípőből tüzelve kiiktatták. Támogatom az európai évre vonatkozó javaslatot, noha azt túlságosan erőtlennek, a szociálpolitikai téren hatásokkal nem járó jellegűnek tartom.

  Jan Tadeusz Masiel, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a bejelentés, miszerint 2010 „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” lesz, igen jó kezdeményezés a Tanács részéről. Emlékeztetnünk kell polgárainkat arra, hogy a szegénység felszámolása az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése. Ez – kétséget kizáróan – fokozza az európai intézményekbe vetett bizalmat, és ennek kapcsán mindenekelőtt az új tagállamokra gondolok.

Hazámban, Lengyelországban, az Unióhoz való 2004-es csatlakozásunk még sok ember agyában – sajnos – összekapcsolódott a szegénység terjedésével, és ez különösen érvényes a vidéken, és a kisebb városokban élőkre. Ez mutatkozott meg az európai választásokon való alacsony részvételben, valamint a választásoknak eredményeiben. „A szegénység elleni küzdelem európai éve” lehetőséget teremt a helyzet e tekintetben történő áttekintésére, valamint a tagállamok mozgósítására, hogy konkrét lépésekkel vegyék fel a harcot a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szemben. A társadalom felszínes elemezéseiből az tűnhet elő, hogy mind a korábbi, mind az új tagállamok sok polgárának és családjának élete mélyreható változásokon ment keresztül, de e változások inkább negatívak. Például sokkal nehezebbé vált a lakhatás megoldása. E tekintetben új és aktuálisabb statisztikákra van szükségünk.

Az egyre inkább globalizálódó természetű és egyre nehezebben ellenőrizhető világban, az állam polgárok iránti felelősségének növekednie kell. Az államnak biztosítania kell, hogy polgárai biztonságban érezzék magukat, legalábbis a legalapvetőbb igények szintjén. Úgy gondolom, hogy az európai év egyik legfőbb előnye az lesz, hogy mindenki tájékoztatást kap e probléma létéről, erősödik a tudatosság, fokozódik a szegények és kirekesztettek iránti szolidaritás, így a pénzügyi szolidaritás is.

  Gabriele Zimmer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az Európai Parlament baloldali képviselőcsoportja jóváhagyja a nagyra becsült képviselőtársunk által benyújtott jelentést, és ezzel elfogadja „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” célját. A jelentés igen világosan rámutat a szegénység és társadalmi kirekesztés széleskörű negatív hatásaira, de a kérdést nem pusztán társadalmi gondként, hanem – és ez különösen fontos – a szegénységi csapdába esettek személyes problémájaként is kezeli. Számos utalás történt már e tekintetben az Európai Unióban szegénységben élő 78 millió emberre, köztük 19 millió gyermekre.

Azonban, ha azt akarjuk, hogy komoly erőfeszítések megtételére kerüljön sor a szegénység elleni küzdelem során és a szegénység társadalmi problémaként való felszámolása érdekében, akkor a különleges, kötelező érvényű politikai stratégiák elengedhetetlenek. A politikai célok, valamint a szegénységtől és társadalmi kirekesztéstől mentes élethez való egyéni jog szavatolásának kérdése már napirenden szerepel. Viszont pontosan ezek azok a dolgok, amelyekről az Európai Unió nem rendelkezik. Az Unió legfőbb politikai stratégiáinak semmi köze a szegénység elleni küzdelemhez. A gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság emelkedése nem mérsékli a szegénységet. Még az EU leggazdagabb tagállamaiban is növekvő számban regisztrálják a szegénységi szint, valamint a veszélyeztetettségi küszöb alatt élőket. Németországban, konkrét példát említve, az elmúlt években mérséklődött az alacsony jövedelem szintje, de emelkedett azoknak száma, akik ilyen jövedelemmel rendelkeznek.

Más szóval, az Unión belüli foglalkoztatottság automatikusan nem vezet a szegénység megelőzéséhez, és sajnálom, de azt kell mondanom, hogy miközben e probléma ismert mind az Európai Bizottság, mind a tagállamok számára, mégsem született olyan speciális intézkedéscsomag, amely magában foglalt volna olyan célkitűzéseket, mint a veszélyeztetettségi küszöb fölötti minimálbér bevezetése vagy a Kusstatscher úr által is említett alapvető társadalombiztosítási probléma megoldása.

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, elismerésemet fejezem ki Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak. Úgy érzem, a gyermek-szegénység kérdését sürgősen napirendre kell tűznünk.

A szegénység által veszélyeztetett gyermekek – köztük 19 millió európai gyermek – számával kapcsolatos statisztikai adatokat aláhúzva, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a család kiemelkedő jelentőségének alaptételként történő elfogadtatására, és ebből eredően a családi élet védelmére is. A család intézménye feltételek nélküli tiszteletet és védelmet érdemel. Ez a gyermek természetes környezete. A fejlett országokban azt tapasztaljuk, hogy a szegénység fokozódó mértékben családi, és kevésbé regionális jelenség. Egy gyermek gazdasági helyzete nagyon szorosan kapcsolódik szülei helyzetéhez. A szülői munkanélküliség a gyermekek szegénységének egyik oka.

Írországban – noha a családok gyakran tisztességes jövedelemmel bírnak – a jelzálog, az egészségügyi és gépjárművekkel kapcsolatos kifizetések felemészthetik e jövedelem tekintélyes részét, csekély összeget hagyva a gyermeknevelésre. Egyéb okok, mint például a szülők káros szenvedélyei, nem hagynak megfelelő forrásokat a békés gyermekkor biztosításához. A szülők különköltözése és a válások révén a családi költségvetés változásai ugyancsak a gyermekeket érintik hátrányosan. Az európai gyermek-szegénység felszámolása érdekében, parancsoló szükségszerűség, hogy a családok mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben megfelelő támogatásban részesüljenek.

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE). - (PT) Elnök úr, érzékelem, hogy az általunk ma megvitatott jelentés – az eredetileg javasoltaktól eltérően – kifejezetten a szegénység felszámolásáról szól, és nem egyszerűen az az elleni küzdelemről. Ezért örülök annak, hogy észrevételem gyümölcsöző volt és szeretném ezt megköszönni az előadónak, Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak.

Az Európai Unióban már szokásos, hogy nagyon gyorsan és nagy megértéssel támogatjuk a világ különböző részein jelentkező természeti csapások áldozatait, de igencsak mellébeszélünk akkor, amikor az Unión belüli gazdasági és társadalmi katasztrófák áldozatairól esik szó.

Azért mondom ezt, mert nehezen megérthetőnek tartom, hogy egy, a szegénység kérdésével foglalkozó jelentés említést sem tesz az emelkedő élelmiszerárakról. Azért döbbenek meg ezen, mert mindannyian tudjuk, hogy minél szegényebb egy család, költségvetésének annál nagyobb hányadát költi élelmiszerre. Emiatt azt gondolom, hogy hasznos volna utalni az élelmiszerárak emelkedésével kapcsolatos közelmúltbeli bizottsági közleményre.

Ezzel együtt azt is gondolom, hogy a szegénység felszámolását nem korlátozhatjuk kizárólag az uniós területekre. Ebben a küzdelemben nincsenek határok – mi olyan értékekről beszélünk, amelyek alapvetően az emberi méltósághoz kötődnek.

Európát, történelme során mindvégig, inkább világméretű terjeszkedésével, semmint önálló identitása alapján azonosították be. A XXI. században, az emberiség javára megvalósítható valamennyi uniós feladat között is, a legnemesebb teendő a szegénység felszámolása lehetne. Ezért is reménykedem abban, hogy ezt az ügyet 2010-ben komoly mértékben előrelendítjük.

  Jan Andersson (PSE). - (SV) Nagyon köszönöm elnök úr, biztos úr. Hadd kezdjem azzal, köszönöm Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak kiváló munkáját. Szeretném hozzáfűzni, kitűnőnek tartom az elképzelést, hogy 2010-et nyilvánítsuk a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének.

Pontosan, miként Vladimir Špidla is mondta, egy ilyen év növelheti a bennünk lakozó tudatosságot, fokozhatja a fennálló rendszerekkel kapcsolatos ismereteinket. Ez azonban még nem elég. A felismeréseket, mint erre számos képviselő rámutatott, cselekedeteknek kell követniük. A helyzet az EU-ban – általában – elég jónak ítélhető, de ezzel együtt a szegénység nem húzódik vissza. Sőt, inkább terjed, és – amint erre ugyancsak többen rámutattak – az érintettek között magas a nők és gyermekek száma. Megközelítésünkben a nyílt módszerű koordinációt érvényesítjük, de ezzel együtt nem mindössze néhány, hanem sok területen van szükség intézkedések meghozatalára. A foglalkoztatás – természetesen – fontos, de ugyanez állítható az oktatásról, a társadalombiztosítási rendszerről, de az elhanyagolt területekre figyelmet fordító regionális politikáról is. Szükséges, hogy megcélozzuk az olyan különleges csoportokat, mint a funkcionális fogyatékossággal rendelkezőkét, és a világ más tájairól érkezettekét, a másokénál nagyobb szegénységtől szenvedőkét. Remélem, hogy ez az év, miközben növeli a témával kapcsolatos ismereteket és tudatosságunkat, egyben az Unión belüli szegénység mérséklését célzó konkrét intézkedések kiinduló pontjává is válik.

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” a 2005–2010-es szociális napirend kiemelkedő pontja lesz. A Szociális Bizottság elfogadta a szociális védelem és az integráció folyamatában alkalmazandó közös indikátorok gyűjteményét, ezzel is biztosítva az adatok összehasonlíthatóságát.

Annak ellenére, hogy az Európai Unió ismeri a szegénység problémáját, és tudatában van a szociális kohézió erősítése fontosságának, a jövedelmi egyenlőtlenségek továbbra is együtt mozognak az uniós országok gazdasági növekedésével. Emiatt a szegények keveset nyernek a növekedésből. Ez azt jelenti, hogy lényegében csökken a társadalmi szolidaritás szintje. Ezt a helyzetet egyéb, ugyancsak negatív hatásokkal járó tényezők egészítik ki: az Európai Unión belül a gyermekek közel egyötödét a szegénység fenyegeti. A demográfiai visszaesés időszakában különleges gondossággal kell a gyermekeket kezelnünk, és közöttük is különösen a legsúlyosabb problémákkal küzdő, többgyermekes családokból származókat. És eközben főként ezeket a családokat érinti a gyermekholmik magas ÁFÁ-ján keresztül érvényesülő megkülönböztetés.

Szeretnék gratulálni az előadónak, mindenekelőtt azért is, mert ráirányította a figyelmet a szegénység elleni küzdelemre.

  Edit Bauer (PPE-DE). - (SK) Elnök úr, Biztos úr, üdvözlöm Panayotopoulos-Cassiotou asszony jelentését, csak úgy, amint a Bizottság eltökéltségét a szegénység elleni küzdelem folytatására.

A szegénység széleskörű jelenléte talán a virágzó Európa egyik legszembetűnőbb ellentmondása. Nem véletlen, hogy az összes többi felszólaló képviselő is utalt a magas számokra, a szegénység árnyékában élő milliókra, a legmegdöbbentőbb azonban azon gyermekeknek a nagy száma, akik beleszületnek és együtt élnek a szegénység kockázatával. Ennek következtében, nem meglepő, hogy e gyerekek korán ott hagyják az iskolát, valamint, hogy igen magas az iskolát idő előtt elhagyóknak aránya. Egy másik megdöbbentő statisztikai adat szerint nagyon nagy, sok százezerre tehető az otthon nélküli, intézetekben élő gyermekek száma.

A probléma az, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés öröklődik. Következésképpen a szociális kirekesztésben érintettek számára az oktatáshoz való hozzáférés, és az élethosszig tartó tanulásba való bekapcsolódás elérhetetlen célnak mutatkozik.

Reménykedjünk abban, hogy „A szegénység elleni küzdelem európai éve” megfelelő ösztönzést ad a szolidaritás elvének a nemzeti politikai kereteken belüli megerősítéséhez! Ha a majdani népességi korösszetételben bekövetkező változásokra gondolunk, akkor ennek az elvnek az érvényesítése még kényesebbnek tűnik. Bizonyos közkiadási és biztosítási rendszerek elemzése azt mutatja, hogy ezek a rendszerek egyes tagállamokban pénzügyi, sőt, társadalmi kockázatokkal terheltek, és emiatt a szegénység további terjedése is előfordulhat.

Kétségkívül, az olaj- és élelmiszerárak jelenlegi gyors emelkedése súlyos teherként jelentkezik a legalacsonyabb jövedelműek megélhetésében. Ez azt jelenti, hogy több mint elegendő okunk van annak elérésére, hogy „A szegénység elleni küzdelem európai éve” ne csak felhívja a figyelmet a szegénység problémájára, de mozdítsa is elő a szegénység és társadalmi kirekesztés ellen folyó küzdelemmel kapcsolatos politikák összehangolását elősegítő, sajátos, elszámoltatható nemzeti testületek felállítását.

  Alejandro Cercas (PSE). - (ES) Elnök úr, magam is szeretnék gratulálni a Bizottságnak, és természetesen az előadónak is, akik lehetővé tették e vitát, és megtették az első lépéseket annak érdekében, hogy 2010 a szegénység elleni küzdelem kiemelkedő évévé váljon.

Amint az Lisszabonban megvitatásra került, e téma az Európai Unió egyik célkitűzése; és igen gyakran mondtuk, és nagyok sok Tanács fejtette ki azt, hogy 2010-re a szegénységet jelentős mértékben vissza kell szorítanunk, sajnálatos viszont, hogy ennek nem sok eredményét láttuk még. További erőfeszítésekre van tehát szükségünk, és fel kell használnunk ezt az alkalmat annak ismételt hangsúlyozására, hogy a gazdagság előállításának kibontakozása nem azonos mértékben érint mindegyikünket.

A népesség egyes rétegei különösen sebezhetők, és védelemre szorulnak az elszegényedéssel szemben, mivel ha már egyszer valaki elszegényedett, akkor nagyon nehéz kikecmeregni annak csapdájából.

Olyan horizontális politikára van tehát szükségünk, amely nemcsak e program részeként, hanem az összes uniós programmal összehangoltan megfelelő munkahelyeket, oktatási lehetőségeket teremt, és így biztosítja, hogy a szolidaritás továbbra is az Unió figyelmének középpontjában maradjon, és azzal ne kizárólag a gazdaságpolitikák foglalkozzanak.

  Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök úr, elmondható, hogy az általunk összegyűjtött adatok a valóságosnál kisebbre festik a problémát. Hiszen az adatok a Bulgária és Románia csatlakozása előtti, Unión belüli szegénységről szólnak. E két, viszonylag szegény ország csatlakozását követően az uniós szegénységi szint jelentősen megemelkedett. Ne tagadjuk e tényeket! Továbbá, nem minden hetedik uniós tagállami személy él a szegénységi küszöb alatt, mivel a valós arány bőven meghaladja a 16%-ot, valójában még a 20%-ot is.

E tekintetben szeretnék sürgető felhívással élni annak érdekében, hogy az általunk megvitatott projektek finanszírozásánál az uniós részesedés haladja meg az 50%-ot! Ez különösen a szegényebb országok szempontjából fontos. Az uniós részesedés 50%-ra korlátozása a valóságban azt jelenti, hogy korlátozzuk a szegénység elleni tényleges küzdelmet.

(Taps)

  Joel Hasse Ferreira (PSE). - (PT) Elnök úr, Špidla biztos úr, hölgyeim és uraim, abszolút szükségesnek mutatkozik, hogy elismerjük a társadalmilag legsebezhetőbb csoportok elidegeníthetetlen jogait. E jogok gyakorlati elismerése az állami és egyéni társadalmi szereplők markáns elkötelezettségét igényli.

A szociális kohézió különböző elemei oly módon védhetők, hogy az EU és a tagállamok elkötelezik magukat a szegénység felszámolása, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem mellett, és a legkülönbözőbb szinteken konkrét intézkedéseket szorgalmaznak ennek érdekében.

Biztos úr, ugyancsak szükség van a szegénység és a társadalmi kirekesztés átfogó és megbízható vizsgálatára, amely azt jelenti, hogy alapvető fontosságúak az e jelenség különböző társadalmi, gazdasági és kulturális kiterjedésének alakulását bemutató, megbízható és összehasonlítható mutatók.

Hölgyeim és uraim, a szegény nők, és az egyszülős családok különösen sebezhetők a szegénység és kirekesztés tekintetében, és emiatt különleges figyelmet, és azzal összhangban lévő támogatást is igényelnek.

Végül, elnök úr, megköszönve az előadó munkáját, azt mondanám, hogy 2010-nek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem különösen hatékony évévé kell válnia, és eközben e küzdelemnek jóval nagyobb nyilvánosságot kell kapnia!

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök úr, a vita három pontjára kívánom ráirányítani a figyelmet. Elsőként, az Európai Bizottság legutóbbi jelentése szerint 2004-ben mintegy 100 millió uniós állampolgár, azaz a teljes lakosság 20%-a élt az uniós átlagjövedelem 60%-ánál kisebb jövedelemből, azaz napi 15 eurónál kevesebből. Az új tagállamokat, mint Lengyelországot, Litvániát, Lettországot és Szlovákiát tekintve ez a lakosság 80%-ára érvényes.

Másodszor, a liberális közgazdászok által gyakran hangoztatott megoldások, melyek értelmében a gazdasági növekedés megköveteli a jövedelmek tekintélyes különbözőségét, nem fogadhatók el az EU-országokban követett gazdasági és szociális gyakorlatként. 2006-ban a legkisebb jövedelmi különbségeket felmutató országok Dánia, Svédország, Finnország, Szlovénia és a Cseh Köztársaság voltak, és ezek az országok évek óta szilárd éves GDP-növekedési ütemet mondhatnak magukénak, ami jelentős eltérést mutat a legnagyobb jövedelmi különbségeket tanúsító olyan országokhoz képest, mint Lettország, Litvánia, Portugália, és Görögország, valamint – sajnálatos módon hazám – Lengyelország.

Harmadszor, szeretnék hangot adni reményemnek, hogy 2010, mint „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve”, valamennyi döntéshozónkban tudatosítja, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés romboló hatással jár a gazdasági növekedésre és a társadalmi fejlődésre nézve.

(Taps)

  Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Kedves biztos úr, kedves képviselőtársak, mindannyian tudatában vagyunk annak, amire a Bizottság bennünket emlékeztet is: túl magas azon európaiak száma, akik szegénységben, esetleg rendkívüli szegénységben élnek. Akik ezzel nincsenek tisztában, azoknak osztozniuk kell a felelősségben azért, hogy egy, az igazság és szolidaritás elvein alapuló olyan gazdag társadalom, mint a mienk is, úgy működik, hogy a szegény európaiak országa több képviselővel rendelkezne ebben a Parlamentben, mint Németország. A szegénység nem valami elvont dolog. Ez egy, különösen a nőket és gyermekeket sújtó életforma. A nők, beleértve még a foglalkoztatottakat is, fokozottan veszélyeztetettek az ágazati fizetési szakadékok következtében, továbbá mert főként ők találhatók a rosszul fizetett, gyenge érdekképviseleti szervezettséggel bíró szektorokban, az informális gazdaságban, és eközben gyakran ők képeznek egyszülős családokat. A szegénység öröklődik. A szülők gazdasági szegénysége kihat a gyermekek kulturális elszegényedésére, az oktatáshoz való korlátozott hozzáférésre, a politikai szegénységre, a döntéshozatalban való alacsony részvételi arányra, valamint az abból való kirekesztődésre, a szociális szegénységre, a civil tevékenységben való alacsony részvételi arányra és az elszigetelődésre. Ez nagyobb egyenlőtlenségeket okoz, mint amely az eltérő vásárlóerőből származhat. A nyilatkozatok és a megtett intézkedések közti mérsékelt összhang arra kényszerít bennünket, hogy többre törekedjünk, mint e probléma polgárokban való tudatosítása. A helyzet orvoslása politikai döntéseket követel. Az Unióban nem beszélhetünk a források hiányáról, legfeljebb azok méltánytalan elosztásáról, a kirekesztést állandósító szabályokról. Ez közös felelősség, és ez vonatkozik a vállalkozásokra is, amelyeknek – saját érdekeiket szem előtt tartva – túl kellene lépniük azon a szakaszon, amelyben a társadalmi felelősség mindössze abban ölt testet, hogy finanszíroznak egy, a környékbeli kóbor kutyáknak menedéket biztosító alapítványt!

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, 2010-nek „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évévé” történő nyilvánítása nem oldja meg az Európai Unión belül a szegénységi szint alatt élő 80 millió ember által tapasztalt problémát. Bizottságok felállítása, a bürokrácia, a találkozók és ülések számának fokozása még nem nyújt számukra táplálékot.

A szegénység leküzdése érdekében a gazdagság előállításának és elosztásának kérdését a mostanitól eltérő módon kell megközelíteni. Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a globalizáció elősegíti egyesek mértéktelen vagyonosodását, és mások gyors elszegényedését. Sajnálatos, hogy mind többen és többen vannak az ilyen „mások”. Az EU-n belül a szegénység problémája a jövőben mind erőteljesebben jelentkezik, és ennek több oka is van, beleértve ebbe a jólét igazságtalan elosztását, az élelmiszerelosztás és az emelkedő élelmiszerárak problémáját, a családfenntartási költségek általános növekedését, az európai és globális demográfiai helyzetet, a folytatódó egyenlőtlenséget, egyes régiók történelmi okokkal is magyarázható elmaradottságát, valamint annak kudarcát, hogy mindmáig nem tudtuk kidolgozni a szükségben szenvedők megsegítésének megfelelő modelljét.

Végül, miután nem vagyunk képesek egészében megoldani a szegénység problémáját, legalább biztosítsuk a gyermekek és a fiatalok számára az ingyenes oktatást, és a szükséges kiegészítő táplálkozást!

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, Biztos úr, egy sajátos kérdésre szeretnék rávilágítani, és ezért inkább lengyelül folytatom:

(PL) Elnök úr, segíteni próbálunk a szegény afrikai és latin-amerikai országoknak, mérsékelt hatással. Ez azonban nem igazolhatja azt, hogy ne segítsük a szegényeket az Európai Unión belül. Vannak térségek, amelyekben az emberek, és különösen a gyermekek nagyon szegények. Szeretnék egy pontra rámutatni, amely nagyon súlyos következményekkel jár a jövőt illetően. Az európai árvákról van szó. Ők, a gyermekeiket gyakran sorsukra hagyó, tagállamról tagállamra vándorló migráns szülők gyermekei. Úgy vélem, hogy a jövőben e gond pszichológiai következményi igen sokba kerülnek majd nekünk. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy e problémát már most felszámoljuk!

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Tisztelt elnök úr, a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzése. Ezért 2010-nek sorsdöntőnek kell lennie a kérdéshez kapcsolódó uniós stratégia végrehajtása tekintetében. A szegénység által veszélyeztetett 78 millió polgár között 19 millió a gyermek. Sajnos, még nincsenek olyan európai programok és források, amelyek a gyermekek helyzetének javítását céloznák. Igaz, az Európai Unió pénzzel támogatja gyümölcsök és tejtermékek iskolai szétosztását, segíti a gyermekek taníttatását, magam azonban úgy vélem, hogy következetesebb stratégiára és konkrétabb programokra van szükség a szegény családokból származó gyermekek megsegítésére. Ezzel egyidejűleg oda kell figyelnünk a hátrányos helyzetűek más csoportjaira is, és köztük is különösen a fiatalokra, akik érdekében megfelelő politikákat kell kialakítani, amelyekhez a strukturális alapokból tekintélyes forrásokat kell biztosítani. Emellett fontos annak hangsúlyozása is, hogy amennyiben nem állnak rendelkezésünkre a kellő források, akkor most nem leszünk képesek megteremteni a fenntartható szociális fejlődés feltételeit. Úgy gondolom, hogy a rendelkezésre bocsátott 17 millió euró elégtelen az Európában most jelentkező társadalmi kirekesztés és szegénység elleni küzdelem igényeinek kielégítéséhez. Végül, de nem utolsó sorban, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet össze kell kapcsolnunk a már futó programokkal. Mind az Európai Szociális Alap, mind az Európai Haladás programokat fel kell használni a szegénység elleni küzdelem európai éve prioritásainak finanszírozására!

  Anna Záborská (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, gratulálok Önöknek e kiváló kezdeményezésért. Ugyancsak köszönöm Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak nagyszerű jelentését. Biztosra veszem, hogy egyhangúan támogatjuk majd az állásfoglalást.

Mégis tűnődöm. Ismét van egy európai évünk, most éppen a szélsőséges szegénységgel szembeni küzdelemmel összefüggésben. Október 17-én lesz húsz éve, hogy a nemzetközi közösség a „Szegénység felszámolása nemzetközi napját” ünnepelte. Az ünneplés pillanatában, október 17-én, az Európai Parlament brüsszeli épülete előtt körbenézve magam mellett érzem képviselőtársam, Iñigo Méndez de Vigot, a Parlament negyedik világgal foglalkozó bizottságának vezetőjét.

Most, hogy felszólalok, kérem Önöket, jegyezzék fel e dátumot naptárjukba. Remélem, hogy október 17-én az európai intézmények határozottan felsorakoznak az adott nap mottója mögé: „Ahol férfiak és nők arra ítéltetnek, hogy rendkívüli szegénységben éljenek, ott az emberi jogok sérülnek. Összefogásunk e jogok tiszteletben tartásának biztosítására, szent kötelezettségünk”.

  Vladimír Maňka (PSE). - (SK) Összességében, az Európai Unióban 78 millió embert veszélyeztet a szegénység. A kereskedelmi termékek, az energia, az élelmiszerek árának emelkedése megsokszorozza a legsebezhetőbb csoportok veszélyeztetettségét.

A minőségi foglalkoztatás jelentősen csökkenti a szegénység kockázatát. Gyakran azonban éppen a foglalkoztatottakra leselkedik a szegénység veszélye.

A módosított lisszaboni stratégia ösztönzi az esélyegyenlőségnek, mint a társadalmi és nemzedékközi szolidaritás összetevőjének mindenkire történő kiterjesztését, egy szegénységmentes társadalom megteremtését. Következésképpen üdvözlöm a kezdeményezést, hogy a szegénység problémáját még érzékelhetőbbé tegyük, amint az egységes, összehangolt politika kimunkálására irányuló erőfeszítést is.

A szegénység elleni kampánynak fokoznia kell a közvélemény tudatosságát, és hosszan tartó, a szegénység jelensége elleni küzdelemmel összekapcsolható erőfeszítésben kell megmutatkoznia. E tekintetben sokat tanulhatunk a skandináv országoktól. Azok ugyanis igazolták, hogy a szegénység visszaszorításának egyik leghatékonyabb eszköze a megfelelő munkahelyi feltételekkel és az erős szociális védelemmel párosuló aktív munkaerő-piaci politika.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, hogy 2010-et „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éveként” kezeljük. A szegénység mind uniós, mind globális szinten problémát jelent.

Szeretnék a szegénység és társadalmi kirekesztés némely olyan súlyos elemére rámutatni, amelyre az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

Elsőként is, pusztán a gyermekeket érintő szegénység felszámolásával képesek leszünk kitörni abból az ördögi körből, amely nemzedékeket ítél szegénységben és társadalmi kirekesztésben eltöltött életre.

Másodszor, a munkásoknak közel 10%-a éli át a szegénységet az alacsony munkabéreknek, a részmunkaidős foglalkoztatásnak és az alacsony képesítéseknek betudhatóan. Alapvető, hogy a munkavállalók képzésével javítsunk a foglalkoztatottság minőségén!

Harmadszor, létfontosságú, hogy a társadalmi szolidaritást erősítsük, a társadalom valamennyi tagjában tudatosítsuk a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját.

Szeretném az összes uniós intézményt és a tagállamokat is arra bátorítani, hogy a közös felelősség érzetének erősítése, továbbá a társadalom vállaira nehezedő pénzügyi terhekkel kapcsolatos előítéletek eloszlatása érdekében nyújtsanak bővebb felvilágosítást a társadalom tagjainak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemről.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a szegénység igen összetett probléma, amely különböző formákban jelentkezhet. Jelentkezésének módja függ az érintett országtól is. Európában nem az éhen halt emberekről van szó, hanem – főként – az alacsony jövedelmek, a szegényes lakhatási feltételek, a rossz egészség, gyakran az alkoholizmus, az elidegenedés érzése vagy a kilátástalanság jelentik a legfőbb gondot.

A szegénység veszélyes jelenség, és különösen a gyermekek körében, miután gyakran öröklődik. A szegénységben felnevelt gyermekek számára a felemelkedés útja nehezebben járható, és külső segítség nélkül ők eleve kudarcra vannak ítélve, osztoznak szüleik sorsában.

Ezen ok miatt is fontos, hogy minden lehetséges eszközzel megtörjük a szegénységnek egyik nemzedékről a másikra áthúzódó ciklusát. A társadalmi integráció megerősítése, a szegénység mérséklése, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem csak néhány azon kihívások közül, amelyekkel az EU-nak meg kell küzdenie, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a demográfiai változásokat, amelyen magam a korosodó népességet és a beáramló migránsokat értem.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). - (PT) Nem elegendő az, hogy meghirdetjük a szegénység elleni küzdelem európai évét, amikor az Európai Unió lakosságának mintegy 20%-át a szegénység veszélye fenyegeti. Ami történik – a társadalmi egyenlőtlenségek fokozásával, a rosszul fizetett, bizonytalan foglalkoztatású dolgozók számának növekedésével, tehát a szegénységben élők számának emelkedésével, valamint az emelkedő üzemanyag- és élelmiszerárakkal – eltérő politikát igényel annak biztosításához, hogy a gyermekek, a nők, és a családok társadalmi beilleszkedése megvalósuljon.

Olyan intézkedések kellenek, amelyek fokozzák a munka vonzerejét, növelik a jogokkal is járó foglalkoztatottságot, valamint magas színvonalú közszolgáltatásokat, tisztességes lakhatást, és köz- és általános társadalombiztosítást garantálnak.

Ennélfogva, a lisszaboni stratégia és a Stabilitási Paktum neoliberális politikáit felváltó, a szolidaritásra és társadalmi haladásra épülő európai stratégiát kell – sürgősen – elfogadni, hogy 2010-ben ne legyen több szegény, mint amennyi most van.

  Juan Andrés Naranjo Escobar (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, elsőként is, szeretnék gratulálni előadónknak és a biztos úrnak is kezdeményezésükért.

A társadalmi kirekesztés és szegénység egyazon érem két oldala, és egy olyan társadalmat jellemeznek, amelyben nagyon sok a szűkölködő, egy társadalmat, amelyben nem érvényesül a társadalmi kohézió. A nap végén, hölgyeim és uraim, a haladás etikai kérdés!

2010 a szegénység elleni küzdelem éve lesz. Azt már tudjuk, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem hosszú, bonyolult feladatot jelent, de amennyiben sikerül maximálisan hasznosítanunk minden egyes, e programba befektetett eurót, ha képesek vagyunk elérni az emberek leginkább rászoruló csoportját, ha képesek vagyunk felébreszteni a közvélemény lelkiismeretét, akkor új típusú európai polgárságot teremtünk. Ez a nagy feladat!

A múlt héten az ír állampolgárok elutasították a Lisszaboni Szerződést. A vélemények széles körére támaszkodó demagóg propaganda félrevezette az ír társadalmat, megalapozatlan félelmeket keltett a globalizációval összefüggésben, és bizonyos mértékű zavarodottságot okozott közös házunk építésével összefüggésben.

Miközben 2010 a szegénység elleni küzdelem éve lesz, legyen az egyben az európai polgárság éve is!

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim, köszönöm Önöknek ezt a mélyre hatoló vitát, amely a szegénység számos összefüggését érintette. Úgy gondolom, hogy maga a javaslat egyértelművé teszi, hogy a Bizottság nem hanyagolja el a szegénység kérdését, és arra törekszik, hogy fokozatosan olyan politikai környezetet teremtsen, amelyben lehetővé válik a szegénységgel szembeni hatékonyabb fellépés. Szeretném azt is elmondani, hogy a Bizottság a maga összetettségében kezeli a szegénység kérdését. Noha bizonyos anyagaink, így magával a szegénységgel foglalkozó, az aktív integrációval kapcsolatos közelmúltbeli közleményünk, a minőségi foglalkoztatás jelentőségét hangsúlyozzák – hiszen a lisszaboni stratégia célja a több és jobb minőségű munkalehetőség megteremtése – a Bizottság mindazonáltal megérti, hogy a szegénység komplex kérdése nem oldható meg pusztán a munkaerő-piaci eszközök révén. Legyen elegendő utalni arra, hogy a gyermekek szegénysége közvetlenül kapcsolódik az oktatási rendszerek minőségéhez. Ott van még a nyugdíjasok körében tapasztalható szegénység, amely ugyancsak nem kezelhető közvetlenül csupán a munkaerőpiac eszközei révén.

Hadd említsek még néhány más, általam fontosnak ítélt témát! A Bizottság 17 millió eurós felhasználási keretet javasol, és a vita során hallottunk olyan véleményt, hogy a nemzeti projektek finanszírozását egyes országokban növelni kellene. A Bizottság nem ért egyet ezzel a nézettel azon egyszerű oknál fogva, hogy célja az, hogy a lehető legnagyobb pénzügyi támogatást a lehető leghatékonyabb intézkedések révén érvényesíthesse. A „Szegénység elleni küzdelem európai éve” klasszikus példája a szokványos demokratikus politikai eljárásoknak. Ahhoz, hogy áttörést érjünk el, hogy az uralkodó politikai légkört megváltoztassuk, a témáról részletes és tárgyszerű vitát kell folytatnunk, és ez az „Európai év” célja.

Engedjék meg, hogy néhány egyéni módosításra kitérjek! Egyetértek azokkal a módosításokkal, amelyek a 2. cikkben foglalt célkitűzésekhez kötődnek, valamint az európai év prioritási listájához kapcsolódó tételek átdolgozását javasolják. Ugyancsak támogatom a nemek közti esélyegyenlőség kérdésére összpontosító módosításokat is. Ezt követően – miután igen nagyszámú módosítás érkezett – engedjék meg nekem, hogy a szószerinti idézetek helyett átadhassak a Parlamentnek egy pontos listát az érintett módosításokról!

Hadd említsek mindössze két cikket, a 37. és az 52. cikket, amelyre külön kitérnék hozzászólásomban. Engedelmükkel, felolvasom az e két cikkhez kapcsolódó szöveget.

A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a 2010. évi „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéhez” kapcsolódó tevékenységek minden szintjén előmozdítsuk és támogassuk a széleskörű részvételt, mivel ez olyan célszerű eszköz, amelynek révén biztosítható az európai év pozitív és tartós hatása.

Az európai évről szóló határozattal összhangban, a Bizottság a stratégiai keretdokumentumban (SKD) vázolja fel azokat az egységes irányelveket, amelyek kijelölik az európai évhez kapcsolódó intézkedések végrehajtásával összefüggő kulcsterületeket, így a nemzeti testületekben és intézkedésekben való részvétel tekintetében a minimális szinteket is.

Az SKD-t megküldik az európai évvel kapcsolatos nemzeti programok meghatározásáért, valamint a közösségi finanszírozásra javasolni tervezett egyéni intézkedések kiválasztásáért felelős nemzeti végrehajtó testületeknek és más érintett szereplőknek.

Ezekkel összefüggésben a Bizottság kiemeli majd annak jelentőségét, hogy meg kell könnyíteni valamennyi nem kormányzati szervezet – így a kis- és közepes méretű szervezetek – bekapcsolódását is. Szem előtt tartva a lehető legszélesebb bekapcsolódás biztosításának kérdését, a nemzeti végrehajtó testületek dönthetnek arról, hogy nem kérnek semmiféle társfinanszírozást, hanem e helyett teljes mértékben saját forrásokból fedeznek bizonyos intézkedéseket.

Ez volt maga a szöveg. Hölgyeim és uraim, hadd utaljak egy másik felszólalásra, nevezetesen Falbr úréra, aki felhozta a munkaidőről szóló irányelv kérdését, méghozzá a valóságtól messze elrugaszkodó módon. Hogy minden teljesen világos legyen, a Tanácsban kialakított kompromisszumos eredmény legegyszerűbb összefoglalása a következőkben adható: „A 48-órás munkahét fennmarad, és a kívül maradás alkalmazásának lehetőségét heti 78 óráról 60 vagy 65 órára korlátozták”. Ez a kompromisszum egyik lényegi eleme, és miután említést nyert a jelenlegi vita folyamán, úgy gondoltam, helyes reagálni a felvetésre.

Hölgyeim és uraim, befejezésül hadd köszönjem meg ismét ezt, a szegénység számos elemét érintő, véleményem szerint igen tartalmas vitát. Úgy gondolom, hogy – sajnálatos módon – nincs lehetőségem mindegyik felszólalásukra visszatérni, nem beszélve azon tényről, hogy az Önök által kifejtett nézetek túlnyomó többsége beépült az előadó jelentésébe. Szeretném neki ismét megköszönni e jelentést.

Panayotopoulos-Cassiotou-jelentés (A6-0173/2008)

A Bizottság teljes mértékben elfogadhatónak tartja a következő módosításokat: 6, 7, 12, 13, 16, 17, 19, 20, 21, 22, 23, 27, 28, 29, 31, 33, 34, 35, 36, 38, 39, 41, 42, 46, 47, 48, 49, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62 és 63.

A Bizottság csak lényegét tekintve, vagy részben, vagy átfogalmazás függvényében tudja elfogadni a következő módosításokat: 1, 2, 3, 4, 5, 8, 9, 10, 11, 14, 15, 18, 24, 25, 26, 30, 32, 37, 43, 44, 45, 50, 51, 52, 64 és 66.

Végül, a Bizottság elutasítja a 40. és a 65. módosítást. Konkrétabban fogalmazva, a kis- és közepes méretű szervezetek részvételével, valamint a bizonyos projektek teljes költsége társfinanszírozásának lehetőségével kapcsolatos 37. és 52. módosításokra vonatkozóan a Bizottság – kompromisszumos megoldásként – javasolja olyan nyilatkozat megtételét, amelyet magam felolvasok Önöknek, és amelyben a Bizottság vállalja, hogy a két módosítás tartalmát gondolatilag beépíti az európai év tevékenységei legfőbb prioritásainak meghatározása érdekében a Bizottság által összeállítandó stratégiai keretdokumentumba.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou, előadó. − (EL) Elnök úr, köszönöm a biztos úr véleményét. Remélem, hogy a stratégiai keretdokumentumban szereplő közös iránymutatások valóban utat mutatnak a nemzeti bizottságok számára hatékony intézkedések megtervezéséhez. Amint biztos úr maga is kiemelte, a legfontosabb cél legyen az, hogy érjünk el a szegénység által érintettek közül mindenkit, most, de a jövőben is.

Jómagam azt hiszem, hogy a szegénység egyszer és mindenkorra nem számolható fel, mert az bármikor visszatérhet természeti katasztrófákat követően. Szóltunk a görögországi, és más országbeli, áradással vagy tűzesettel összekapcsolható katasztrófákról, de a szegénység visszatérhet vagy ismét előfordulhat a nemzetközi helyzet révén is. Tehát mindenkor készen kell állnunk e kérdés kezelésére. Emiatt különös hangsúlyt fektetünk a megelőzésre. Ezt támasztja alá a szegénység felszámolásának napja, október 17-e, amint erre Záborská asszony rámutatott. Erre a dátumra utaltunk jelentésünkben.

Ezek tehát korántsem csekély hatású, kötelezettséggel nem járó intézkedések; látni kívánjuk azonban, hogy ezek majd összhangba kerülnek a nemzeti igényekkel és úgy véljük, hogy a szegénység kezelése azt jelenti, hogy felvesszük a küzdelmet a minden közösség békéjét és felvirágzását leginkább fenyegető ellenséggel. Biztos úr végül is történész, és tudja, hogy az Európában 1000 évig fennálló bizánci birodalom uralkodója is minden beszédében támogatta a szegénység elleni harcot. Azt – a saját határoknál az ellenfelekkel megvívott harc után – az állam legfőbb ellenségének tekintette.

Nekünk is, itt az EU-ban, mind belsőleg, mind külsőleg, meg kell küzdenünk a szegénységgel. El kell érnünk a híres millenniumi célkitűzéseket, hogy képesek legyünk kezelni azoknak a gazdasági migránsoknak és illegális bevándorlóknak a problémáját, akik azért jönnek hozzánk, mert saját helyzetüket a miénkkel hasonlítják össze.

Biztos vagyok abban, hogy jó tervezéssel jó eredményeket érünk el, és köszönöm mindenkinek kitüntető szavait.

(taps)

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, déli 21 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak kitűnő jelentése kapcsán, és különösen azért, hogy ráirányította a figyelmet a szegénység megelőzésének kérdésére. Támogatom, hogy 2010 „a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” legyen. A fent említett jelentés vitájában szeretném felhívni figyelmüket annak jelentőségére, hogy nem elegendő csak beszélnünk a szegénységről, hanem konkrét intézkedésekkel meg is kell találnunk az abból kivezető utat. Európában 78 millióan élnek szegénységben, és köztük 19 millió a gyermek. Nem feledhetjük a család fontosságát, a családét, amelyet védenünk kell, amelynek társadalmi és gazdasági támogatást kell biztosítanunk, hogy felszámolhassuk az európai gyermekek körében érvényesülő mérhetetlen szegénységet.

Ennél a pontnál említést érdemel a szegénység oka is. A szegénységet az élelmiszer- és energiaárak tekintélyes emelkedése idézi elő, ami mindenekelőtt a nagycsaládosokat és az időseket érinti. Az Európai Bizottság szerint az állandó jelleggel foglalkoztatott lengyelek, görögök és portugálok 14%-a él szegénységben.

  Corina Creţu (PSE), írásban. – (RO) Köszönöm az előadónak a jelentés megfogalmazásakor tanúsított együttműködési készségét. Európában minden hatodik ember a szegénységi küszöb alatt él, és az adat nem tartalmazza a román és bolgár statisztikákat.

Miközben a tagállamok többségében – a szegénység terén – a nők és férfiak közötti különbség határozottan csökken, és a szegénységet, valamint a tartós szegénységet illetően a különbség átlagban 2%, magam szeretném megvilágítani Önöknek az új tagállamok valóságát. Romániában és Bulgáriában a szegénység veszélyének kitett nők száma több mint 10%-kal nagyobb, mint a férfiaké. A nőknél sokkal nagyobb a társadalmi kirekesztés kockázata is.

Nem hunyhatunk szemet azon tény fölött, hogy a szolidaritásnak, a társadalmi igazságosságnak és a szegénység felszámolásának eszméje kihívást nemcsak az Európai Unió országai számára jelent, de kapcsolódik az EU világgazdasági és politikai színtéren való szerepléséhez is.

Ennélfogva üdvözlöm azt, hogy a végső szöveg egy általánosabb cikkébe bekerült a férfiak és nők közötti különbség témája. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy kölcsönhatás jöjjön létre a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, valamint a millenniumi fejlesztési célok, és különösen a szegénység elleni küzdelem nemzetközi napja között.

  Zita Gurmai (PSE), írásban. – (HU) A szegénység bonyolult, relatív és többdimenziós probléma: gazdasági, társadalmi és kulturális kérdéseket is felvet. Mégis fel kell lépnünk ellene, hiszen 2006-ban az EU25-ök teljes lakosságának 16%-a (78 millióan) élt a szegénységi küszöb alatt! A lisszaboni stratégia 2000. márciusi elindításakor az Európai Tanács cselekvésre szólította fel a tagállamokat és a Bizottságot annak érdekében, hogy 2010-re „sikerüljön jelentős mértékben felszámolni a szegénységet”. Fontos lépés, hogy már rendelkezésre áll egy mérőszám a szegénységre, hiszen a probléma kezeléséhez fontos felismernünk annak pontos mibenlétét. Üdvözlöm, hogy 2010-et a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének választottuk. Bízom benne, hogy az év majd hozzájárul a helyes gyakorlatok cseréjéhez és új kezdeményezések indításához minden területen, különösen a szegénység megelőzése, a monitoring, a pénzügyi mechanizmusok és a gyermekszegénység elleni harc kapcsán.

Kiemelendő: felmérések szerint a nők sokkal jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, mint a férfiak és különösen igaz ez a halmozottan hátrányos helyzetű nőkre. Elengedhetetlen, hogy a szegénység elleni harc, így ezen európai év során is érvényesüljön az egyenlő bánásmód elve. A férfiak és nők valódi esélyegyenlősége a szegénység kockázatának csökkentésének egyik alapvető feltétele, hiszen a nők kevésbé esnek a szegénység áldozatául, ha megfelelő és megfelelően megfizetett munkájuk van, amelyet össze tudnak egyeztetni családi kötelezettségeikkel.

  Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapokmánya kimondja: „A szegénység, jelentkezzék is bárhol, mindenütt fenyegetést jelent a jólétre”. Ezért hangsúlyozom a szegénység megelőzése és az az ellen folytatott küzdelem többdimenziós nemzeti, regionális és helyi politikák végrehajtására vonatkozó módosítás jelentőségét, amely biztosítaná a polgárok társadalmi és munkaerő-piaci aktív részvételét.

A szociális védelem és az aktív integrációs politikák terén végrehajtott reformok markánsan hozzájárultak a gazdasági növekedés felgyorsulásához, újabb európai munkahelyek teremtéséhez. 2008 első negyedében, 8,2%-kkal Románia mutatta fel az egyik leggyorsabb növekedési ütemet az Unióban (miközben az Eurostat szerint az európai átlag 2,5% volt), mindazonáltal az alacsonyan iskolázottakat, a szakképzettséggel nem rendelkezőket, és különösen a vidéki környezetben élőket, továbbá a gyermekeket, fiatalokat, a fogyatékkal élőket és a romákat jelentősen veszélyezteti a szegénység.

Elismerésemet fejezem ki az előadónak munkájáért, és fontosnak tartom, hogy – az európai ajánlások megtételét követően – a tagállamok által felvázolt politikák törekedjenek a polgárok gazdasági versenyképessége és a társadalmi jólét közötti előnyös összhang megteremtésére.