Index 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
PDF 1016k
2008. június 16., Hétfő - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülésszak folytatása
 2. Az elnök nyilatkozatai
 3. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 4. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 5. Kérelmek képviselői mentelmi jog tárgyában: lásd a jegyzőkönyvet
 6. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 7. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet
 8. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet
 9. Nyilatkozat pénzügyi érdekeltségekről: lásd a jegyzőkönyvet
 10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet
 11. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet
 12. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet
 13. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet
 14. Bizottságok felkérése: lásd a jegyzőkönyvet
 15. Az intézményközi jelzet megváltozása: lásd a jegyzőkönyvet
 16. Határozat sürgősségi eljárásról: lásd a jegyzőkönyvet
 17. Ügyrend
 18. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben
 19. A hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálata (vita)
 20. A vízre vonatkozó környezetminőségi normák (vita)
 21. Az Európai Unió reagálóképességének erősítése katasztrófák esetén (vita)
 22. 2008. július 1., negyven éve vámunióban
 23. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (vita)
 24. A napirend módosítása: lásd a jegyzőkönyvet
 25. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (a vita folytatása)
 26. A kohéziós politika hatása a sebezhető közösségek és csoportok integrációjára (vita)
 27. A fejlesztést célzó politika koherenciája és egyes biológiai természeti erőforrások EU általi kiaknázásának hatása a fejlesztésre Nyugat-Afrikában (vita)
 28. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 29. Az ülés berekesztése


  

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
Elnök

(Az ülésszakot 17.00 órakor megnyitják.)

 
1. Az ülésszak folytatása
MPphoto
 
 

  Elnök. − Ezennel folytatjuk az Európai Parlament 2008. június 5-én, csütörtökön elnapolt ülésszakát.

 

2. Az elnök nyilatkozatai
MPphoto
 
 

  Elnök. − Hölgyeim és uraim! Két nyilatkozatot szeretnék tenni. A másodikat az elnökök értekezlete nevében és kérésére teszem.

A 2008. június 12-i írországi népszavazás eredménye az Európai Unió történetének egyik legnehezebb kihívásának nevezhető. Az alkotmányszerződés nyomán, a nemzeti parlamentek képviselőiből, valamint az Európai Parlament képviselőiből álló gyűlés által, nyilvános ülés keretében megalkotott Lisszaboni Szerződés célja, hogy demokratikusabbá, hatékonyabbá, és átláthatóbbá tegye az Európai Uniót. Megerősíti az Európai Parlamentet, több felelősséget ad a nemzeti parlamenteknek az uniós politikák kialakítása terén; lehetővé teszi az Európai Unió polgárai számára, hogy kezdeményezéseket nyújtsanak be az európai intézményekhez, és garantálja a helyi önkormányzatok szerepkörét is.

A Lisszaboni Szerződés a válasz az Európai Unió hibáit megfogalmazó nyilvános kritikákra. Ez a Szerződés közelebb hozza az Európai Uniót polgáraihoz. Kétség nem férhet hozzá, hogy a reformszerződés alkalmazására feltétlenül szükség van abban az esetben, ha az Európai Unió valóban meg kívánja védeni az általa képviselt értékeket és érdekeket a XXI. században. A Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett reformok nélkül szinte elképzelhetetlen, hogy más országok is csatlakozzanak az Európai Unióhoz.

Meg kell kérni az e hét csütörtökön és pénteken Brüsszelben megrendezésre kerülő uniós csúcstalálkozó résztvevőit arra, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a reformszerződés végrehajtása érdekében. Korlátozások nélkül kell folytatni a ratifikációs folyamatot. Arra buzdítjuk az ír kormányt, hogy tegyen javaslatokat arra vonatkozóan, hogy közös munkával hogyan emelkedhetnénk felül az európai politikai élet e nehéz időszakán.

Az Európai Parlament teljes erejével és szenvedélyes elkötelezettségével azon lesz, hogy megfeleljen ezeknek a kihívásoknak. Elvárjuk, hogy az Európai Bizottság és az Európai Unió tagállamainak kormányai is hasonlóképpen járjanak el. Továbbá elvárjuk tőlük, hogy teljes mértékben vonják be az Európai Parlamentet ezen irányú törekvéseikbe. Célunk továbbra is az, hogy a Lisszaboni Szerződés a 2009 júniusában tartandó európai parlamenti választásokra már hatályba lépjen. Az Önök egyetértésével, határozottan ki fogok állni ezek mellett az elvek mellett a június 19-i és 20-i brüsszeli Európai Tanács előtt.

(Taps)

A Tanáccsal, valamint a Bizottsággal folytatandó vitára szerda délelőtt kerül majd sor. A cél nem az, hogy most beszéljük meg ezt a kérdést. Az európai tanácsi ülés előkészítéséről szóló vitára szerda délelőtt kerül sor, és ez a legjobb időpont a kérdés megtárgyalására, hiszen ott akkor jelen lesznek a Tanács és a Bizottság vezetői is.

Kifejezetten strukturált vitát kell majd folytatunk, és én már megosztottam Önökkel a kérdésről alkotott szilárd elképzeléseimet. Azért is mondtam most el ezeket, mert az Európai Parlament egy korábbi elnöke, Simone Veil, aki kiváló munkájáért kitüntetésben fog részesülni Spanyolországban szerdán, személy szerint engem kért meg a laudatio elmondására. Nem tehettem mást, minthogy elfogadjam a felkérést, és ezért szerettem volna elmondani Önöknek az írországi eseményekkel, és az előttünk álló kihívásokkal kapcsolatos személyes véleményemet.

Az elnökök értekezlete felkért, hogy olvassak fel egy nyilatkozatot a Közel-Kelettel kapcsolatban. Veronique De Keyser és Annemie Neyts-Uyttebroeck vezetésével közel-keleti munkacsoportunk 14 fős küldöttséget küldött a Közel-Keletre, Izraelbe és Palesztinába 2008. május 30-tól 2008. június 2-ig. Látogatása során a küldöttség értékelte az annapolisi konferencia résztvevői által hat hónappal ezelőtt a nyilvánosság előtt kihirdetett együttes nyilatkozat célkitűzéseinek gyakorlati végrehajtását, amely nyilatkozat az ez év végére a két államra vonatkozó kimunkálásának része volt. A legfontosabb elemek a következők voltak: a palesztinok biztonsági erőinek saját maguk által történő megerősítése, a különösen Jeruzsálem körüli települések fejlesztése, a gazdasági fejlődés, a korlátozott mozgási szabadság Ciszjordánia területén, és végezetül az elkülönített és nemzetközi szankciók hatálya alá tartozó Gázai-övezetben tapasztalható emberi jogi helyzet.

A delegáció által egyhangúlag elfogadott jelentést – pártközi képviselői delegációról van szó –, amely kifejezetten nyomasztó képet fest, a múlt héten a Bizottság és a Tanács jelenlétében ismertették, majd átadták az elnökök konferenciájának. Bár elmondható, hogy történt némi biztató előrelépés, ezek hatóköre inkább ágazati, hatásfokuk pedig korlátozott. Az események általános lefolyása nem ad okot az optimizmusra. A dolgok jelenlegi állása szerint az ambiciózus annapolisi célkitűzéséket aligha lehet elérni.

A küldöttség azon álláspontja egyhangú volt, és azt az elnökök konferenciája is jóváhagyta, miszerint a Gázai-övezet blokádját meg kell szüntetni, valamint hogy a személyek és áruk ellenőrzött határátkelését helyre kell állítani, és az erőszakot vissza kell fogni.

Ciszjordániában is új utakat kell találni, olyan utakat, amelyek helyreállítják a palesztin hatóságok szavahihetőségét, és módszeresen alakítják ki a fenntartható gazdasági fejlődés feltételeit. Izrael folytonos megosztásra és földrajzi elkülönítésre irányuló politikájával szembe kell szállni. Az Egyesült Államok kormányához hasonlóan, amely a külügyminiszter, Condoleezza Rice révén tegnap fejtette ki véleményét, mi is felszólítunk arra, hogy fejezzék be a telepesek terjeszkedését, különösen Kelet-Jeruzsálem területén.

Meggyőződésünk, hogy senkinek sincs joga kikerülni az Annapolisban elfogadott kötelezettségeket. Az izraeliek és a palesztinok jóhiszeműen és a megegyezés szellemében kötelezték el magukat a tárgyalások mellett. Folytatniuk kell ezen út megkeresését. Bátorságról és erőről kell tanúbizonyságot tenniük a tekintetben, hogy készek a politikai megújulás mezejére lépni. Európaiakként a mi feladatunk követni és támogatni partnereinket ebben a folyamatban. Az Európai Parlament elkötelezettséggel fogja gyakorolni felelősségét e téren.

Az Európai Unió Izraellel és a palesztin hatóságokkal fenntartott kapcsolatait úgy kell alakítani, hogy azok elősegítsék az átfogó békefolyamatot. A barcelonai folyamat – földközi-tengeri térség uniója – a béke elősegítésére irányuló erőfeszítésnek egy újabb tényezője lehet. Az Európai Parlament elvárja, hogy megfelelően tájékoztassák Európa közel-keleti békére irányuló törekvéseivel kapcsolatban.

Ülésünk alatt a Gázai-övezet halászai éppen tengerre szállnak. A blokád következtében a környezetszennyezés riasztó mértékűvé vált. Veszélyezteti a halászok megélhetését, akik emiatt tüntetnek. Halászathoz való jogukért, keresethez való jogukért, és a szabad és békés élethez való jogukért tüntetnek. Küldöttségünk ígéretet tett arra, hogy támogatja a halászokat. Ezennel mindannyiunk nevében hadd biztosítsam ezeket a halászokat az Európai Parlament szolidaritásáról.

Hölgyeim és uraim! Köszönöm, hogy meghallgatták saját nyilatkozatomat, és ezt a második nyilatkozatot, amelynek közlésére az elnökök konferenciája kért fel.

 

3. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

4. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

5. Kérelmek képviselői mentelmi jog tárgyában: lásd a jegyzőkönyvet

6. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

7. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet

8. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

9. Nyilatkozat pénzügyi érdekeltségekről: lásd a jegyzőkönyvet

10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

11. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

12. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet

13. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

14. Bizottságok felkérése: lásd a jegyzőkönyvet

15. Az intézményközi jelzet megváltozása: lásd a jegyzőkönyvet

16. Határozat sürgősségi eljárásról: lásd a jegyzőkönyvet

17. Ügyrend
MPphoto
 
 

  Elnök. − Ezen ülésszak végleges napirendtervezetét kiosztottuk. A következő módosításokat javasolták:

Hétfő/Csütörtök:

Nincs módosítás

Szerda:

Az IND/DEM képviselőcsoport javasolja, hogy az Európai Tanáccsal tartandó ülésről szóló vita címe a következő legyen: „Az Európai Tanács felkészítése az ír népszavazás tükrében”.(1)

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném javasolni, hogy az „Európai Tanács felkészítése” címet a „Az Európai Tanács felkészítése az ír népszavazás tükrében” címre változtassuk.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a kérést.)

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, most változtattuk meg a vita címét, és az írországi népszavazás következményei – amelyekről eltérnek a vélemények – tükrében ésszerű volna egy kis időt adni a képviselőház részére, hogy megvitathassa ezeket a problémákat. Ennek okán javasoljuk, hogy a délelőtti napirend második pontját tegyük át délutánra. Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz olyan sok időnk délután, de tekintetbe véve annak sürgősségét és fontosságát, amelyet ez a vita a Tanács számára jelent, jó okunk van erre a halasztásra. Nem volna ellenünkre, ha egyik vagy másik napirendi pontot egy későbbi ülésre halasztanánk, de indítványunk e pillanatban az, hogy szánjuk az egész délelőttöt az átnevezett vita lényegi pontjaira, hogy legyen elég időnk megtárgyalni ezt a kérdést.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE). - Tisztelt Elnök úr! A Lisszaboni Szerződés előadójaként támogatom ezt a javaslatot. Széleskörű vitát kell folytatnunk annak érdekében, hogy megmutassuk, hogy mind az ír emberek kinyilvánított véleményét mind, pedig a többi tagállamban kinyilvánított véleményeket meghallgatjuk, amelyeknek a nagy többsége – hacsak nem az összes – előre kíván haladni a reformszerződéssel.

 
  
MPphoto
 
 

  Carmen Fraga Estévez , a PPE-DE képviselőcsoport nevében. − (ES) Tisztelt elnök úr! A Lisszaboni Szerződés és az írországi események nagyon fontosak, de nem érinthetnek egy olyan téma vitáját, mint a halászat.

El kell mondanom, hogy úgy látom, nem sok képviselőt érdekel a halászat. Ugyanakkor, ha valamikor, akkor éppen most van válsághelyzetben a halászat.

Június 23-án az Európai Unió Halászati Minisztereinek Tanácsa döntéseket fog hozni a halászati szektor válságáról, amely gazdasági és egyben szerkezeti kérdés is. Véleményem szerint az Európai Unió halászati ágazata nem tudná megérteni a Parlamentet, ha az nem szánna időt ennek a kérdésnek a megvizsgálására, és egy álláspont kialakítására.

Ezért kérem a képviselőcsoportokat, hogy mutassanak némi érzékenységet, és végre egyszer járuljanak hozzá egy valóban jó vitához a halászati ágazat válságról.

 
  
  

(A Parlament jóváhagyja a kérést.)

 
  
MPphoto
 
 

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, két kérdésem van.

Az első megegyezik Swoboda úréval, aki több időt kért az Európai Tanáccsal folytatandó ülésről és a népszavazás kérdéséről tartandó vitára.

A második kérdésem az lenne, hogy el kell-e különítenünk az olajárakról szóló vitát a halászati vitától, vagy egy vitát tartsunk mindkét kérdésről.

Ez két külön kérdés. Javaslom, hogy vegyék előre az Európai Tanácsról szóló vita felszólalási idejének kérdését, és csak ez után foglalkozzanak a halászati kérdéssel.

 
  
  

(A Parlament jóváhagyja az első kérést, és elutasítja a másodikat.)

(Az ügyrendet ezennel elfogadják.)

 
  

(1) Az ügyrend további módosításaihoz lásd a jegyzőkönyvet.


18. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pontunk az egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papastamkos (PPE-DE).(EL) Elnök úr, nagyon figyeltem üzenetére a nemleges ír szavazattal kapcsolatosan. Teljes mértékben támogatom nyilatkozatát a ratifikációs folyamat folyatatásának szükségességéről.

Egyetértek azzal, hogy valóban meghökkentő, hogy pont akkor jön ez az ír „nem”, amikor az EU egyre demokratikusabb, átláthatóbb, és hatékonyabb. Elnök úr, azonban le kell választanunk az üzenetet a „nem” szavazatot támogató tényezőkről. Az ír állampolgárok meghozták döntésüket, és ezzel demokratikus jogaikat gyakorolták, azonban ez a „nem” szavazat arra kell, hogy buzdítson mindannyiunkat, hogy valamilyen valamiféle önkritikát gyakoroljunk. Javaslom, hogy két pontra fókuszáljuk ezt az önkritikát: Elnök úr, eláraszt bennünket a Bizottság túlzott szabályozása; mi, az Európai Parlament nem foglalkozhatunk e jogi formalitások és a túlzott szabályozás minden apró részletével.

Elnök úr, tisztában vagyok az európai ügyek iránti elkötelezettségével, és felkérem az Európai Parlamentet, hogy politikai szervezetként, corps politique-ként, nőjön fel ehhez a feladathoz, váljék a meghatározott európai egyesülési folyamat fellendítő erejévé.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm bátorító szavait Papastamkos úr, de egyúttal szeretném megkérni, hogy tartsa magát a szavazatokhoz fűzött indokolások számára meghatározott egyperces időkorláthoz. Sőt, információim szerint nem is erről a témáról kívánt eredetileg beszélni.

 
  
MPphoto
 
 

  Teresa Riera Madurell (PSE). (ES) Elnök úr, bár a legutóbbi ülésen idő hiányában nem tudtam felszólalni, és azóta már eltelt egy hónap, úgy érzem, meg kell jegyeznem, hogy május 12-e a fibromyalgia és a krónikus fáradtság szindróma világnapja volt, két olyan betegségé, amelyek elsősorban a nőket érintik.

Mindkettő nemi alapon elkülönülő, nehezen diagnosztizálható betegség, amelyek kutatására és kezelésére meglehetősen kevés forrás áll rendelkezésre. Általában a munkahelyen okoznak problémát, mert a legtöbb ember nem érti, hogy milyen mértékben csökkentik ezek a betegségek az érintett munkaképességét és teszik őket a munkára alkalmatlanná.

Komolyan kellene vennünk ezt a helyzetet, és sürgősen meg kellene találnunk ezeknek a betegségeknek az okait, intenzívebb kezelést kellene nyújtani, és össze kellene hasonlítani azok eredményeit, valamint erősíteni kellene az ezzel kapcsolatos társadalmi tudatosságot, és több információt kellene biztosítani e betegségek társadalmi, jogi és foglalkoztatást érintő hatásairól.

Az ebben a betegségben szenvedőknek nem szabad úgy érezniük, hogy semmi sem védi őket. Ennyivel tartozunk polgárainknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Metin Kazak (ALDE). - (BG) Az Európai Unió soron következő francia elnöksége az európai integrációs folyamat szempontjából kritikus időpontban veszi majd át a stafétabotot. Az olyan témák, mint a fenntartható fejlődési stratégia, az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum, a védelmi Európa, és a közös agrárpolitikai reform kulcsfontosságúak Európa számára. De a legfontosabb kérdés az, hogy miként folytassuk az uniós reformot, és hogyan mélyítsük el az integrációs folyamatot az írek elutasító népszavazása után.

A Lisszaboni Szerződés Írország által történt elutasítása ismét próba elé állítja az európaiak együttes elhatározását a globalizáció közös megoldása iránt. Az Európai Unió egyik alapító tagjaként, Franciaországnak és elnökének Nicolas Sarkozy feladata ismét közös nevezőre hozni a huszonhét tagállam erőfeszítéseit, és egy olyan jogi formulával, valamint cselekvési tervvel előállni, amely kiutat jelent a Lisszaboni válságból, hiszen ha nem tudjuk megoldani ezt a problémát, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a különböző centrifugális és nacionalista szenvedélyek megállítják az Európai Unió további bővítésének folyamatát. Ez a vízválasztó pillanat arra kell, hogy sarkalljon bennünket, hogy felismerjük ezeket a veszélyeket, teljesítsük kötelezettségeinket, és megfeleljünk az európai emberek többsége elvárásainak, akik második nemzeti himnuszukként tartják számon az „Örömóda” című művet.

 
  
MPphoto
 
 

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). - (PL) Elnök úr, ma egy, nemrégiben Varsóban lejátszódott eseményről szeretnék beszélni. Egy, a lengyelországi kínai nagykövetséghez közel álló személy megtámadott egy ellenzéki folyóiratot – a „The Epoch Times”-t – terjesztő nőt. Számos példát tudunk ehhez hasonló incidensekre, például New Yorkban, ahol a kínai konzulátus által szervezett csoportok Falun Gong-hívőket és a Tibet függetlenségéért békésen tüntető személyeket támadtak meg.

Ha ehhez hasonló események más országokra is átterjednek, akkor az 1961-ben elfogadott, a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény kirívó megsértésével találjuk majd szembe magunkat. Sőt annak ellenére, hogy a kínai rezsim mindent megtesz annak érdekében, hogy jó oldalát mutassa az Olimpia Játékok alatt, továbbra is üldözi azokat a csoportokat, amelyek anti-kommunista ideológiákat képviselnek. Sőt, ennél még tovább is mennek, hiszen megkétszerezve erőiket a demokratikus nyugati nemzetek területére exportálják e tevékenységüket.

Ebből kifolyólag felkérem az uniós hatóságokat és a tagállamokat, hogy gondosan kövessék nyomon ezt a helyzetet, és ellentmondást nem tűrően reagáljanak, ha az előbbiekben említett helyzet megismétlődne.

 
  
MPphoto
 
 

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL).(EL) Elnök úr, ma ül össze az Általános Ügyek Tanácsa. Még nem tudom pontosan az eredményeket, de a megtárgyalandó témák között szerepel az EU izraeli kapcsolatainak fokozásáról szóló javaslat.

Továbbá, a Gázai-övezet halászai a mai napon tüntetnek az izraeli kormány ellenük hozott kegyetlen intézkedései ellen. Izrael nemcsak azt tiltja meg nekik, hogy nyílt tengeri területein halásszanak, hanem a megfelelő üzemanyag-ellátástól is megfosztja őket, és ennek következtében arra kényszeríti őket, hogy azokban a sekély vizekben halásszanak, amelyekbe ellenőrzés nélkül engedik be a szennyvizet. Ez a helyzet azonnali és riasztó járványokhoz vezethet.

Tisztelt elnök úr, ezennel szeretném átadni a halászok kérését, miszerint az EU-nak nem szabadna Izraellel fenntartott kapcsolatait fokozni a jelenlegi körülmények között.

Továbbá egy másik ok, ami miatt most nem időszerű e kapcsolatok javítása, különösen az Európai Parlament képviselői szempontjából, az az, hogy Izrael nemrégiben tanúbizonyságot tett arról, hogy még a mi emberi jogainkat sem képes tiszteletben tartani. Izraeli erők erőszakkal szorították vissza a rasszista választófal ellen békésen tüntetők egy csoportját; tüntetőket sebesítettek meg, köztük képviselőtársunkat Morgantini asszonyt is.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitar Stoyanov (NI). - (BG) Sok szó esik ebben a képviselőházban, a Bizottságban és Bulgáriában is arról, hogy vissza kell szorítani a kormányzat felső rétegeiben tapasztalható korrupciót. A „korrupció” azonban nem különíthető el ily módon. Valóságos emberek állnak mögötte. Szeretném Önöknek megmutatni a bulgáriai vezetésben tapasztalható hivatali korrupció igazi arcát.

Tegnap a legnagyobb bulgár napilap képeket közölt a török etnikai párt, az MRL vezetőjéről, Ahmed Doganról, aki három évvel ezelőtt megbízást kapott a bulgár kormány megalakítására. Ezeken a sokkoló képeken az látszik, hogy Dogan egy hatalmas, négycsillagos hotelként nyilvántartott szerájban lakik, ahol elképesztő fényűzésben él. Ugyanez az ember, Dogan mondta azt is, hogy pártja holdudvarában számos vállalat is megtalálható, és hogy a szavazatok megvásárlása európai gyakorlatnak számít. Elmondta a „Trud” napilapnak, hogy vállalkozásának vezetése teszi ki ideje legnagyobb részét, ami egy olyan dolog, amit a bulgár parlament képviselőjeként legálisan nem tehetne meg.

Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, biztos úr! Dogan a bulgáriai korrupció egyik szörnyalakja. E szörny elpusztítását az Ahmed Doganhoz közel álló vállalatok, és saját vállalkozásának vizsgálatával kell kezdeni.

Tisztelt elnök úr! Szeretném átadni Önnek ezt a napilapot, hogy saját szemével is meggyőződhessen arról, amit az imént elmondtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, szeretnék gratulálni annak a 862 415 ír embernek, aki múlt csütörtökön „nemmel” szavazott a Lisszaboni Szerződésre. Teszem ezt azért, mert ők a szabadságra, demokráciára, és józanészre szavaztak. Ha megengednék a briteknek, hogy népszavazáson nyilvánítsanak véleményt, biztosan még többen szavaznának „nemmel” mint az írek. Ha a lehetőség adott volna, nyilván még több európai ország szavazna „nemmel”, mint ahogyan azt a franciák és hollandok 2005-ben már bizonyították.

Az európai politikai elit elképesztő arroganciával és a demokrácia teljes figyelmen kívül hagyásával törtet a reformszerződés ratifikációja felé. Ez Szerződés már régen halott, de az EU nem hajlandó eltemetni. Az EU-nak a szerződéssel most is tartó románca felér a politikai nekrofiliával. De a hulla most már bűzlik is, és minél tovább marad temetetlenül, annál undorítóbb szagot fog majd árasztani. El kell temetnünk a Szerződést, mert egyértelműen beszennyezi a politikai atmoszférát.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Tisztelt Batten úr! Az Ön hasonlata egyáltalán nem ideillő, ha megengedi, hogy hozzászóljak. Egy olyan Parlamentben van most, amely nagyon is él. Ha ez a Parlament nem tudna beszélni Ön, mint élő ember nem is szólalhatott volna fel, hiszen nem lett volna kihez beszélnie.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Pál Schmitt (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, Elnök úr! Magyarul fogok beszélni. Szlovákiában új oktatási törvényt fogadtak el, fogadott el a parlament, amelynek bevezetéséhez csupán a köztársasági elnök aláírása hiányzik. Ezentúl a magyar anyanyelvű diákok számára készülő történelemkönyvekben a helységneveket és történelmi személyiségek neveit a szlovák helyesírás szerint kell írni, semmibe véve évszázados történelmi és nyelvi hagyományainkat. Az új törvény súlyosan sérti a szlovákiai magyar közösség nyelvhasználati jogait. A kisebbségi és regionális nyelvek kartáját Szlovákia 2001-ben aláírta és ratifikálta. Leonard Orban biztos úr maga is stratégiai fontosságúnak tartja a nemzeti kisebbségek anyanyelvének ápolását. Sajnálatos és elfogadhatatlan, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai évében Szlovákia az európai gyakorlattal ellentétesen jár el. Nem szélesíti a kisebbségek jogait, hanem ellenkezőleg, éppen csorbítja azokat. A trianoni szerződés következtében több ezer magyar nyelvű település került határainkon túlra, jogunk van ezeknek neveit anyanyelvünkön használni. A nyelvi sokszínűség Európa kulturális öröksége, egyedülálló kincse, amelynek megőrzése mindannyiunk feladata. Köszönöm a szót.

 
  
MPphoto
 
 

  Inés Ayala Sender (PSE). - (ES) Elnök úr, június 8-án kora reggel, az ETA nevű terrorista szervezet támadást intézett az El Correo napilap irodája ellen, ahol ötvenen dolgoztak a vasárnapi kiadás előkészítésén. Szerencsére senki sem sérült meg, az anyagi károk azonban tetemesek voltak.

Hálás lennék, ha biztosítaná szolidaritásáról az áldozatokat. Ugyanakkor szeretném elmondani, és szeretném, ha a feljegyeznék, hogy véleményem szerint sürgősen fel kell számolni az ETA média ellen irányuló, erőszakos terrorista akcióit, és garantálni kell a szólásszabadság teljes körű gyakorlásának lehetőségét. Ez jó ok az európaiak számára, hogy támogassák a Lisszaboni Szerződést, amely lehetővé teszi majd, hogy közös igazságügyi, biztonsági és terrorizmusellenes politikákat dolgozzunk ki, és ne csak kizárólag a kétoldalú és kormányközi együttműködésre hagyatkozzunk. Szolidaritásunkat ezért a Lisszaboni Szerződés ratifikációja irányába is fejezzük ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Tisztelt Ayala Sender asszony! Tekintve, hogy személy szerint megszólított, hadd mondjam el, hogy szolidaritáson alapuló közösség vagyunk, és a szolidaritás minden esetre érvényes, beleértve ezt is. Hálás vagyok, hogy mindezt megérti.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktória Mohácsi (ALDE). - (HU) Kedves képviselőtársaim! Az előző plenáris ülésen elnökünk, Graham Watson tájékoztatta egy percben az olaszországi romaellenes atrocitások miatt e Parlamentet. Ma is kénytelen vagyok hasonló eseményekről informálni önöket, ezúttal saját hazámról, Magyarországról. Pár hete Budapesttől 70 kilométerre – Pátkán –, három polgárőr egy tucat Molotov-koktélt dobott három, romák által lakott házra. Április 16-án a Tolna megyei Faddon két házra dobtak ismeretlenek Molotov-koktélokat. Egy hete saját kollégámat támadták meg szélsőségesek Nyíregyházán, azt kiabálva, hogy: „Te büdös cigány, menj ki az országból!” A pátkai polgárőrök ártatlansága mellett kiáll a lakosság többsége, pedig az egyik gyanúsított már beismerő vallomást is tett. Ennek ellenére pénteken náci eszméket hangoztató egyenruhások mintegy százötvenen felvonultak, majd ismeretlen csuklyások ismét támadással próbálkoztak száz rohamrendőr jelenlétében, köztük személyes jelenlétemmel. Ugyanakkor a pátkai eset sérültjét a rendőrség eltitkolta. Olaszországban EU-s honfitársaink menekültek részére fenntartott börtönökben tartózkodnak, ők is természetesen romák. Barrot biztos úr, remélem, hogy új kabinteje felállta után, mi romák is élvezhetjük az Európai Unió demokráciája által nyújtott biztonságot, és az EU-s állampolgárság definíciója rám és gyermekeimre is ugyanúgy értelmezhető, mint nem roma társaimra. Köszönöm szépen.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, még az olyan helyzetekben is, amelyek teljesen egyértelműek, az elfogadásra kerülő megoldásoknak figyelembe kell venniük a különböző célkitűzések kontextusát és egymáshoz való viszonyát, egy adott téma fontosságát egy kérdésben, és a célkitűzések elérésének költségeit is. Minden témában, de különösen azokban, amelyek milliárdok életét befolyásolják – mint például az éghajlatváltozás – nagyon fontos, hogy kimérten, józanésszel és bizonyos szintű korrektséggel közelítsünk egy probléma megoldásához.

Semminemű korrektséget sem látok a széndioxid-kibocsátás csökkentéséről szóló javaslatban. Két megoldást különösen sértőnek tartok ebből a szempontból: az egyik, hogy ugyanúgy kezeljük azokat a magasan fejlett országokat, amelyek az eddigi széndioxid-kibocsátások nagy részéért, és nagy mértékű környezetszennyezésért felelősek, de jobb technológiai háttérrel rendelkeznek, mint a kevésbé fejlett országokat, különösen azokat, amelyek nagyrészt szénalapú gazdasággal rendelkeznek; a másik pedig, hogy ugyanúgy kezeljük a nagy gépkocsik gyártóit, amelyek esetében a 20%-os széndioxidkibocsátás-csökkentést könnyebb elérni, mint a kisebb motorral működtetett gépkocsik gyártóit, amelyek széndioxid-kibocsátása alacsony, azért, hogy a csökkentések magasabb költséggel járjanak. Úgy tűnik, hogy itt most nem is az éghajlatváltozás fontos, hanem az üzleti érdekek.

 
  
MPphoto
 
 

  James Nicholson (PPE-DE). - Elnök úr, Európa méhei egy évtizeden belül ki fognak halni. Amerikában a telepek egyharmada már elpusztult a betegségek és vírusok következtében, és most a mi méhkaptáraink is veszélybe sodródtak. Az amerikai helyzet jól mutatja, hogy mivel találhatjuk magunkat szemben itt Európában, ha nem teszünk valamit sürgősen. Legalább 70 olyan, a gazdasági életben fontos szerepet betöltő terményünk van, amely közvetlenül függ a méhek beporzásától.

Az USA arra kényszerült, hogy méheket importáljon veszteségei ellensúlyozása érdekében. A jelenlegi helyzetben komolyan megkérdőjeleződik, hogy az EU vajon képes-e megtermelni azt a mennyiségű élelmiszert, amire szüksége van, és az amerikaihoz hasonló járványkitörés itt katasztrofális következményekkel járna.

Az európai méhtartók már ismerik a Varroa atka veszélyeit, hiszen ezek a paraziták tehetők felelőssé a méhkolóniák eddigi pusztulásáért. Megoldást kell találniuk a kolóniaösszeomlási rendellenességre (Colony Collapse Disorder CCD), amelyről akkor beszélünk, amikor a méhek módszeresen elhagyják a kaptárakat, és gyakorlatilag eltűnnek a föld felszínéről.

Megfelelő forrásokat és tudományos kutatást kell biztosítanunk ezen a területen. Nagy-Britannia kormánya csupán 250 000 fontot biztosít a méhekkel kapcsolatos kutatásokra. De ez csupán csepp a tengerben egy ilyen fontos kérdés kapcsán. A méhek a tápláléklánc szerves részét képezik: méhek nélkül a méhtartókra, terményekre, gyümölcsökre és a mogyorófélékre sanyarú sors vár.

 
  
MPphoto
 
 

  Gérard Onesta (Verts/ALE).(FR) Elnök úr, a napirendből látom, hogy a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok borulás elleni védőszerkezeteinek statikus vizsgálatáról szóló irányelv kodifikált változatát fogjuk megvitatni. Úgy érzem, hogy a dublini szavazás után a történelem azt diktálja, hogy más, ennél sürgetőbb kérdéseket tárgyaljunk meg. Nem háríthatunk át egy olyan kérdést, mint a Lisszaboni Szerződés az Európai Tanács kizárólagos hatáskörébe. Mi, európai parlamenti képviselők jogosan szólhatunk hozzá ehhez a kérdéshez, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy milyen hozzávalókra van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldásokat.

Először is, a legfontosabb kérdések bizonyos létfontosságú intézményi szempontokhoz kell, hogy kapcsolódjanak, és nem szükséges több száz oldalon keresztül fejtegetni őket. Megerősítésre van szükségünk európai népszavazás útján, amelyben megadatik a kívül maradás lehetősége azon államok részére, amelyek nem kívánnak abba az irányba haladni, amelyet a reformszerződés előír, és végezetül, amint azt az elnök úr is megjegyezte, nagyon szoros ütemtervre van szükségünk 2009-re, máskülönben a választási kampány lehetetlenné válik. És senki se mondja azt nekem, hogy ez lehetetlen; semmivel sem tűnik lehetetlenebbnek vagy valószerűtlenebbnek, mint az a forgatókönyv, amelyen most dolgoznak a kancelláriák. Bárhogy is legyen, én a magam részéről, nézek elébe!

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE). - Elnök úr, a Bizottság jelenleg is vizsgálja a szövetkezetek és a szövetkezeti mozgalom statútumával és adóztatásával kapcsolatban, bizonyos spanyol, francia és olasz magánvállalatok által benyújtott panaszokat.

Arra szeretném buzdítani a Bizottságot, hogy e panasz vizsgálatakor vegye figyelembe a szövetkezeti mozgalmak különleges szükségleteit és tulajdonságait. Ezek nem haszonközpontú részvényes szervezetek. A szövetkezet tagjainak tulajdonában áll, és a megtermelt nyereséget egyenlő mértékben osztják el, és nem egyszerűen csak kifizetik azt a részvényeseknek.

Az Európai Unió elismerte a szövetkezeti mozgalom különleges jellegét a 2003-ban elfogadott, az európai szövetkezet statútumáról szóló rendelettel. Arra szeretném buzdítani a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt, és ez által érdemelje ki annak az 55 millió európai embernek a háláját, akiket szövetkezetek foglalkoztatnak, valamint annak a 163 milliónak, akik tagjai ilyen szövetkezeteknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, Kína a múlt héten követelte, hogy a Dalai Láma képviselőivel való tárgyalások folytatásának feltételeként vessenek véget a tiltakozásoknak Tibetben. A kínai külügyminiszter szerint a tibetieknek fel hagyniuk az Olimpiai Játékok tönkretételére irányuló erőfeszítéseikkel.

A tiltakozó tibetiektől azonban nem várható el, hogy alázatosan elfogadják márciusi demonstrációik eltiprását. A kínai kormány számára adott a lehetőség, hogy radikálisan megváltoztassa a tibeti helyzetet. Ha előzetes feltételek nélküli, őszinte párbeszéd alakulhatna ki, a tibeti nép is részt venne a változtatás konstruktív folyamatában. Az első prioritás az, hogy egyértelmű üzenetet küldjenek – nem utolsósorban azzal, hogy a külföldi megfigyelőket beengedik az országba –, hogy saját maguk vehessék szemügyre a helyzetet.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm Horáček úr! Hadd utaljak itt most az április 10-i állásfoglalásra, amelyben arra kértük az EU politikusait, hogy ne vegyenek részt az augusztus 8-i megnyitóünnepségen, kivéve, ha addigra a tibetiek jogait garantálják. Engedjék meg, hogy ezúttal is mindenki figyelmébe ajánljam ezt az április 10-i nyilatkozatot.

 
  
MPphoto
 
 

  László Tőkés (Verts/ALE). - (HU) Elnök úr! Találóan fogalmazta meg XVI. Benedek pápa a magyar püspökök előtt, hogy a kommunista rezsim hosszú időszaka milyen nyomasztó örökséget hagyott maga után. Felvetése különleges időszerűséget nyer ma, Nagy Imre mártír miniszterelnök kivégzésének 50., valamint a brutális egyházüldözések elindulásának, Mindszenthy József bebörtönzésének 60. évfordulóján. A hatalmi erőszakkal párosuló militáns egyházellenesség fájdalmas korszakát idézte fel Kósáné Kovács Magda posztkommunista képviselőtársunknak itt a plénumon legutóbb elhangzott felszólalása, melyben Benedek pápától, illetve a katolikus egyháztól kívánta megvédelmezni az európai értékeket. Néhány évvel ezelőtt Kósáné Kovács volt pártelnök még a II. János Pál pápa által vezetett Vatikánt rágalmazta azzal, hogy az egész Európát le akarja nyúlni, és be akarja kebelezni. Annak tudatában, hogy a keresztyén demokrata gyökerekre visszanyúló Unióban a valódi európai értékek hordozói maguk a keresztyén egyházak is, mint református püspök, az egyházellenes ideológiák és intolerancia minden megnyilatkozását visszautasítom. Hívjuk meg a Parlamentbe Benedek pápát!.

 
  
MPphoto
 
 

  József Szájer (PPE-DE). - (HU) Elnök úr! Tisztelt ház! Ma ötven esztendeje, 1958. június 16-án Magyarországon egy statáriusan lefolytatott koncepciós perben elítélték és kivégezték Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét, Maléter Pál hadügyminisztert, Gémes Miklóst, Szilágyi Józsefet, munkatársait, Losonczi Gézát pedig már a börtönben megölték. Összedrótozott holttestüket papírba tekerve, arccal lefelé földelték el. Perük a XX. század egyik legnagyobb szégyene és jogtiprása. Nagy Imre hithű kommunista volt, mégis a szabad Európához visszatérő hazáját választotta a szovjettel szemben. Ezt tette nemzeti hőssé, a forradalom mártírjává, európai nagyságrendű politikussá. Morális tartása a szabadság és az európai Magyarország jelképévé tette. Nagy Imre méltó újratemetésére csak 1989. június 16-án került sor, de akkor a kommunista rendszer kimúlt, Magyarország visszatérhetett a szabad európai nemzetek családjába. Az üzenetük egyértelmű: a szabadság, a nemzeti függetlenség, a kommunizmust lerázó európai Magyarország álma. Ötven éve ők ezért adták az életüket, áldozatuk nem volt hiábavaló.

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Schulz (PSE). - (DE) Elnök úr, figyelmesen hallgattam a Szájer úr előtt felszólaló képviselőt, aki teljességgel elfogadhatatlan módon támadt kollégámra, Kósáné Kovács Magdára.

Kósáné a helyettesem a szocialista képviselőcsoport végrehajtó bizottságában. Most nincs jelen, ami azt jelenti, hogy nem tudja megvédeni magát ezzel a támadással szemben. Tudom, hogy Kósáné meggyőződéses demokrata és az európai egység elkötelezett terjesztője, híve. Bizonyosan nem azt érdemli, hogy egyes képviselők e képviselőház által rájuk ruházott kiváltságok kihasználásával vegyenek elégtételt rajta, valamely Magyarországon köztük kialakult vita kapcsán. Véleményem szerint elfogadhatatlanok és elszomorítóan becsmérlők ezek a Kovács Magda jellemét támadó megjegyzések, amelyeket én a legnagyobb undorral utasítok el.

 
  
MPphoto
 
 

  Brigitte Fouré (PPE-DE).(FR) Elnök úr, először is engedje meg nekem, hogy üdvözöljem a Bizottságnak a halászok számára biztosítandó gyorssegélyre vonatkozó kezdeményezését. Még akkor is, ha ez a segély nem tudja megoldani az ágazatban felmerült problémákat, jelenleg mindenképpen szükségesnek tűnik. A mostani helyzet valóban kritikus: egy év alatt a gázolaj literenkénti ára 35 eurocentről 73 eurocentre emelkedett. Ez azt jelenti, hogy nagyon borsos árat kell fizetni az olajár-emelkedésért, és az én választókörzetemben, Bai de Somme-ban a hivatásos halászok nyugtalanok és nagyon keserűek. Az olajárak kérdésétől eltekintve, a halászok leginkább azt szeretnék, ha jó áron adhatnák el az általuk fogott halat, és elutasítják a közvetítők által felszámolt, indokolatlanul magas árrést. Ez több mint válsághelyzet; ez egy olyan szerkezeti problémája a halászati ágazatnak, amellyel közösen európai szinten kell felvennünk a harcot. Amint azt mindenki láthatta, az ellenállási mozgalom európai dimenziót öltött. Ez logikus is, hiszen a halászati politika az egyik legrégebbi európai politika. Segítenünk kell a halászati ágazaton, hogy korszerűbbé válhasson, és ez által szabadulhasson meg a gázolaj árak által rákényszerített korlátoktól, mindeközben tiszteletben kell tartanunk azon kötelezettségünket, hogy megvédjük környezetünket, és megfelelően kezeljük halászati erőforrásainkat. Ezt szem előtt tartva, remélem, hogy a szerdára tervezett plenáris vita olyan állásfoglalást hoz majd, amely a jelenleg veszélyezett európai halászterületek számára lesz kedvező.

 
  
MPphoto
 
 

  István Szent-Iványi (ALDE). - Elnök úr, Chee Soon Juan-t két nappal ezelőtt engedték szabadon a szingapúri Queenstown börtönből. Az elmúlt években több alkalommal is elítélték és bebörtönözték. Chee Soon Juan nem bűnöző. „Bűne” rendkívül egyszerű: ő a demokratikus ellenzék vezetője. Folyamatosan a szabadságért és a demokráciáért küzd hazájában.

Legutóbbi szabadon bocsátása óta az állami kézben lévő szingapúri média, alaptalan személyes támadásokkal és hírnévrontással kezdte meg megkérdőjelezni és szétrombolni hitelességét. Szolidaritást vállalunk a szingapúri demokráciáért és emberi jogokért küzdő Chee Soon Juannal és társaival.

Felkérjük a szingapúri hatóságokat, hogy fejezzék be a demokratikus ellenzék zaklatását, az emberi jogok megsértését és kezdjék el tiszteletben tartani a szólásszabadság alapvető jogát. Nagyon reméljük, hogy Szingapúr követi majd erős elhatározásunkat az alapvető jogok tiszteletben tartása iránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Eoin Ryan (UEN). - Elnök úr, a múlt héten az ír nép demokratikus döntést hozott a Lisszaboni Szerződésről, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Bár sokunk számára, akik az „igen” szavazatért kampányoltunk, csalódás volt a szavazás, véleményem szerint fontos, hogy reflektáljunk erre az eredményre.

Batten úr megjegyzéseire válaszolva, szeretném kiemelni, hogy Írország nem Európaellenes. Írország mai is elkötelezett híve az európai eszménynek. Tisztában vagyunk azzal, hogy Írország csak egyike a 27 tagállamnak, de ez nem csak az írek problémája. Ez minden tagállam problémája. Európa már számos kihívással is szembe nézett történelme során, és érett, bölcs irányítással képes volt felül emelkedni ezeken a kihívásokon. Azt kérem, hogy valami hasonlót mutassunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban, valamint az előttünk álló kihívások kapcsán. Felderítetlen vizeken evezünk most, és szerintem rendkívül fontos lenne elkerülni a kapkodást és a meggondolatlan döntéseket. El kell gondolkodnunk a dolgokon, és érettségre van most szükség annak érdekében, hogy teljes egészében át tudjuk látni a kialakult helyzetet, és visszatereljük Európát eredeti útjára, hogy elszámoltatható legyen saját polgárai felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE).(EL) Elnök úr, az Európai Parlament tagállamokban található irodái a Parlament és polgárai közötti kommunikációs csatornák. Ezen irodák fő célja, hogy különböző tevékenységek segítségével tájékoztatást nyújtsanak a közvéleménynek arról, hogy mi is történik az Európai Parlamentben. Az egyik ilyen tevékenység abból áll, hogy újságírókat hívnak meg Strasbourgba a plenáris ülésekre.

Elnök úr, 2008. január 24-én kérdést nyújtottam be az Európai Parlamenthez a sajtó meghívásokra szolgáló költségvetés csökkentéséről szóló döntéshez kapcsolódóan. Ennek ellenére több mint öt hónap elteltével sem kaptam választ kérdésemre. Hasonló a helyzet más bizottságokban is, azaz hogy az európai parlamenti képviselők által feltettet – hozzáteszem teljes mértékben jogos – kérdések maradnak megválaszolatlanul. Azon tűnődöm, hogy vajon lehet-e bármilyen pozitív hatása ennek a politikának a parlamenti intézmények, és az illetékes osztályok működésére egy olyan időszakban, amelyben az EU-nak a saját eljárási szabályzatában is meghatározott, működő eljárásokra van szüksége.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Flautre (Verts/ALE).(FR) Elnök úr, szeretném felhívni a képviselők figyelmét Sami Essid június 3-án Olaszországból Tunéziába történt kiutasítására, ami ellentmond Olaszország emberi jogi európai egyezményben vállalt kötelezettségeinek, különös tekintettel annak 3. cikkére. Miért? Mert Essid urat terrorizmussal vádolják, és az Emberi Jogok Európai Bírósága minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a terrorizmussal vádolt személyeket Tunéziában kivétel nélkül megkínozzák.

Ezért kérte az Európai Bíróság Olaszországot arra, hogy függessze fel a kiutasítási intézkedést. Mindezek ellenére Olaszország június 3-án kiutasította Essid urat az országból, amivel teljes egészében megszegte kötelezettségvállalásait. Azt kérem, hogy mind az emberi jogi európai egyezmény szerződő feleként, mind pedig az Európai Unió tagállamaként emlékeztessük Olaszországot meglévő kötelezettségvállalásaira, és kérjük meg arra, hogy garantálja, hogy a most Tunéziába kiutasított Essid úr nem részesül embertelen és megalázó bánásmódban.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL).(GA) Elnök asszony, a múlt csütörtöki, a Lisszaboni Szerződést elutasító ír népszavazás nem Európa ellen szólt. Írország helye az Európai Unióban van, ahol tagsága folytán számos társadalmi és gazdasági előnyre is szert tett már – északi és déli részén egyaránt.

Az emberek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy szerintük Írország és más kisebb országok hangja egyre kevésbé hallható az Európai Unióban; a semlegesség és katonai ügyek miatt; a munkavállalók jogai és a közszolgáltatások miatt. Ezek az aggodalmak nemcsak az otthonokon belül kerültek szóba, hanem a kampány során számos alkalommal a közvélemény-kutatásokban is megjelentek. A jövőbeni fontos változások kapcsán történő népszavazáshoz való automatikus joguk is fontos szempont.

Ezek közül már számos kérdés Franciaországban és Hollandiában is felmerült. Foglalkoznunk kell ezekkel az aggodalmakkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Elnök asszony, egy olyan ország képviselőjeként szólok most, amelynek a parlamentje az összes párt támogatásával másodikként ratifikálta az alkotmányos szerződést és elsőként a lisszaboni szerződést, hogy fölhívjam a figyelmet, hogy ma Európában a legnagyobb veszély a nemzeti egoizmus, a nacionalizmus. El kell gondolkodnunk azon, szabad-e mindig többet követelőzőket jutalmaznunk vagy inkább szankcionálnunk kellene az ilyen magatartást? A nemzeti érdekek védelme minden ország kormányának és az EP képviselőjének alapvető feladata, de az Unió a nemzeti érdekek közötti józan kompromisszumok, a nemzetek, népek közötti szolidaritás nélkül nem működhet. Mindezért nagyon kérem lengyel barátainkat, hogy támogassák ők is a másik huszonhat tagállamhoz hasonlóan az Európai Technológia Intézetet Budapesten. A varsói Frontex esetében sokáig befutónak tűnő Magyarország nem élt a vétójogával, méltánytalan lenne ezért, ha lengyel barátaink nem viszonoznák e gesztust. „Magyar, lengyel két jóbarát” - „polak, węgier dwa bratanki, i do szabli i do szklanki”.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A napirendi pontot lezárom.

 

19. A hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálata (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Carolin Jackson által, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében javasolt, a hulladékokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról és bizonyos irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi közös álláspont (11406/4/2007 – C6-0056/2008 – 2005/0281(COD) második olvasatra irányuló ajánlás (A6-0162/2008) lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Caroline Jackson, előadó. − Elnök asszony, az Ön döntését követve, miszerint nincs időnk az ügyrendi javaslatokra, a hulladékokról szóló keretirányelvvel folytatom. Egy kicsit nehéz lesz ezekkel az előzményekkel, de kitartok a téma mellett.

Tekintve, hogy nemrégiben elhangzottak bizonyos megjegyzések a brit sajtóban, engedjék meg, hogy érdekeltségi nyilatkozatommal kezdjem, amelyet már hivatalosan is megtettem, és amelyben utalok a Shank plc. környezetvédelmi tanácsadói bizottságában betöltött tisztségemre. Ez a vállalat a hulladéktechnológiák széles skáláját működteti Nagy-Britanniában és a kontinensen is, a vállalat környezetvédelmi tanácsadói bizottságának pedig az a legfontosabb feladata, hogy független ellenőrzések révén értékelje üzemei működését.

Bizottsági tagtársaim közé tartoznak az EU új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos tanácsadó bizottságának elnöke, valamint a Zöld Szövetség (Green Alliance) egyik tagja is.

Számos képviselőtársamhoz hasonlóan, nagyra értékelem azt a lehetőséget, amelyet ez a tapasztalat adott a számomra, hogy közelről is megismerhessem az iparágat és a benne dolgozókat érintő kérdéseket és problémákat.

Az irányelvre áttérve el kell mondanom, hogy hosszú és kínokkal teli volt ehhez a második olvasathoz vezető út, és hadd gratuláljak azon kollégáimnak, akik elkísértek ezen az úton. Fontos kérdésről van szó. A hulladékból energiát előállító üzemekben kezelendő hulladékok státuszáról hozott némelyik bírósági ítéletet tisztázni kellett. Új fogalommeghatározásokra volt szükség. Két, a veszélyes hulladékokról és a hulladékolajokról szóló irányelvet helyeztek hatályon kívül, és rendelkezéseiket a hulladékokról szóló keretirányelv vette át. A bizottság azonban nem volt elégedett ezekkel az eredeti javaslatokkal, és ezért az irányelvet műszaki irányelvről kampányoló irányelvvé alakította át. Kollégáimnak csak gratulálni tudok ehhez.

El kell mondanom, hogy meglehetősen barátságtalan volt a hangulat a Tanácsban, ami talán a jelenlegi gazdasági helyzetnek szól. Nagy volt az ellenállás az ellen, amit mi szerettünk volna elérni, és Tanács nagyon kiélezett alkufolyamatot vezetett, de mégis csak sikerült elérni a következőket.

Először is, bevettük a szövegbe az újrafeldolgozási célkitűzéseket. Ez egy rendkívül fontos eredmény, hiszen ezek nem voltak benne az eredeti javaslatban, és ez az első alkalom, hogy háztartási újrafeldolgozási célkitűzések jelennek meg uniós jogszabályokban. Ezt az eredményt teljes egészében a Parlament munkájának lehet tulajdonítani.

Az új 8a. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a 2020-ig történő 50%-os háztartási papír, fém, műanyag, üveg és ehhez hasonló hulladékok újrafeldolgozási arányának elérése érdekében. Vannak olyan tagállamok, mint például Németország, amelyek számára ez konzervatív célkitűzésnek számít, de vannak olyanok is, amelyek számára ugyanez a cél megterhelő lehet, és ezt is figyelembe kell vennünk.

Ugyanez a cikk szintén megkívánja, hogy 2020-ra az építőipari és bontási hulladék 70%-át újra feldolgozzák. A Zöldek és támogatóik azt terjesztik, hogy ezek a célkitűzések nem hajthatóak végre. Saját céljaiknak ellentmondva, talán még el is hiszik mindezt, pedig igenis végrehajthatóak ezek a célok. A Bizottság nyilatkozatot adott ki megsegítésük érdekében, amit Dimas úr meg fog erősíteni. A nyilatkozat teljesen egyértelműen kimondja, hogy ha nem érik el ezeket a célkitűzéseket 2020-ig, akkor ez jelezni fogja a Bizottság számára, hogy az adott tagállam nem hozta meg a célkitűzések teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ezen az alapon a hároméves nemzeti előrehaladásról szóló jelentés következtetéseivel összhangban a Bizottság akár bíróság elé is állítathatja az adott tagállamot az irányelv követelményeinek való megfelelés hiánya miatt.

Elképzelhető, hogy fontos a Zöldeknek, hogy sohase legyenek boldogok, mert a Zöldek örök kampányolók, de figyelembe kell venniük, amit a Bizottság nyilatkozatában kimondott.

Másodsorban új rendelkezéseket illesztettünk be a 8a. cikkbe a hulladékképződés megelőzésével kapcsolatban. Ez azt jelenti majd, hogy a Bizottságnak jelentést kell majd tennie az EU-ban a hulladékkeletkezés területén 2011-ig elért fejlődéséről, és a hulladékkeletkezés megelőzésének hatóköréről, valamint 2014-ig javaslatokat kell tennie a hulladékkeletkezés megelőzésére, és 2020-ra szétválasztási célkitűzéseket kell meghatároznia. Nem sikerült rávenni a Tanácsot és Bizottságot arra, hogy mennyiségi hulladékképződés megelőzési célokat is beillesszen ebbe az irányelvbe, részben azért, mert az ehhez szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, de a Parlament – módosításain keresztül – megadta a kellő lökést ahhoz, hogy elképzelhetővé vált, hogy a jövőbeni politikák már tartalmazzanak ilyen mennyiségi hulladékképződés-megelőzési célokat.

Ezért mondhatjuk el azt, hogy az új cikk rendkívüli eredményt tükröz. Olyan elem ez, amelyre utódaink építhetnek majd. Nem tudunk mindent rendezni ezzel az irányelvvel, de átadhatunk bizonyos dolgokat az utánunk következő nemzedékeknek.

Harmadsorban pedig elsőként sikerült szilárdan beékelnünk a híres uniós hulladékhierarchiát az uniós jogba. Erről már évek óta beszélünk, de ha megnézik az EU joganyagát, akkor kiderül, hogy ez nem szerepel benne. Hamarosan benne lesz, és kisebb győzelemként ünnepelhetjük, hogy sikerült rávennünk a Tanácsot, hogy elfogadja, hogy a hierarchiát „prioritási rangsorként” kell alkalmazni a hulladékmegelőzési és -kezelési jogszabályokban.

Negyedsorban, számos kollégánk kívánságának megfelelően, egyetértést értünk el abban, hogy fontosabb szerepet tulajdonítsunk a veszélyes hulladékkezelés kérdésének.

Ötödsorban pedig biztosítottuk, hogy továbbra is prioritásként kezeljük a hulladékolajok regenerálását – bár megjegyzendő hogy nem állt rendelkezésre a megfelelő támogatottság egy olyan, számos kollégánk által kívánatosnak tartott politika létrehozására, amely kötelezővé tette volna az olajak regenerálását a tagállamokban. A Hennicot-Schoepges asszony és kollégái által előterjesztett módosításhoz megszereztük a Tanács támogatását, amely módosítás megkönnyíti a hulladékjegyzék KKV-k általi használatát, és szintén megszereztük a Tanács támogatását egy új a biohulladékokról szóló cikk beillesztéséhez.

Végezetül, az irányelv meghatározza a hulladékégetés energiahatékonysági követelményeit, és ebben az energetikai hasznosítást hasznosítási és nem ártalmatlanítási műveletként kategorizálja. Jelenleg ez a legjobb eredmény, amit elérhetünk. Ha valaki azt gondolja, hogy ennél jobb eredményt tudna elérni az egyeztetéseken, az nyilván álltatja magát. Jack Nicholson híres szavaival élve: „Lesz ez még így se!”.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is engedjék meg, hogy gratuláljak az előadónak, Jackson asszonynak kitűnő hozzájárulásáért a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatában, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak pozitív és konstruktív hozzájárulásukért.

Ezzel az irányelvvel a Közösség megette az első lényegi lépést az újrafeldolgozó társadalom kialakítása irányába. Az irányelv modern megközelítéssel közelít a hulladékgazdálkodáshoz, felhasználható nyersanyagként tekint a hulladékokra, egyértelmű fogalommeghatározásokat ad, valamint egyszerűbb szabályokat, és új, ambiciózus célokat határoz meg.

A veszélyes hulladékokról és hulladékolajokról szóló irányelv rendelkezéseinek beillesztésével, ez az irányelv a jogszabályok javításával, valamint a közösségi vívmányok egyszerűsítésével kapcsolatos, tágabb erőfeszítéshez járul hozzá. A következő lépés természetesen az irányelv sikeres végrehajtása lesz.

A Parlament jelentős erőfeszítéseit és kitartását siker koronázta. Nem volt egyszerű meggyőzni a tagállamokat, hogy fogadják el az új újrafeldolgozási célokat és értsenek egyet a hulladékmegelőzési célokkal. Mindezek ellenére ezt a célt sikerült hiánytalanul elérni.

Néhányan kétségeiket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy végrehajtják-e majd a tagállamok ezeket a célokat. Szeretném kiemelni, hogy a mennyiségi célok mostani kialakításával a Bizottság képes és meg is van a politikai akarata ahhoz, hogy akár az Európai Bíróság elé vigye azokat a tagállamokat, amelyek nem hozták meg az újrafeldolgozási célok eléréséhez létfontosságú intézkedéseket.

A Parlament sok egyéb fontos pontot is beillesztett az irányelv szövegébe. Ezek közé tartoznak a hulladékok öt kategóriából összeálló hierarchiája, a biohulladékok és veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtéséről szóló új rendelkezések, és más egyéb hasznos tisztázó pontok. Ezek a pontok gazdagabbá teszik a Bizottság eredeti javaslatát és javítanak a szövegen is, és ezzel a jövő nemzedékek által jól használható, ambiciózus jogalkotási eszköz jött létre. Az a tény, hogy már a második olvasattal sikerült egyetértésre jutni, természetesen különösen boldoggá tesz. Szeretném még egyszer kiemelni az Európai Parlament konstruktív szerepét ebben a folyamatban.

Ez az irányelv keretet ad a hulladékgazdálkodásnak, és más közösségi politikai kezdeményezéseket is szilárd alapokra helyez. Az Európai Bizottság most olyan helyzetben van, hogy a második olvasatkor történő egyetértés elérése érdekében támogatni tudja a kompromisszumos csomagot.

 
  
MPphoto
 
 

  John Bowis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ha jól emlékszem Caroline Jackson Jack Nicholsontól idézett. Ismerve kitűnő golftudását, azt is gondolhattam volna, hogy Jack Nicklaustól idézett, de valószínűleg mindkét idézet valahogy így hangzott volna: „Ennél jobb már nem lesz”. Tisztelettel adózom előadónk előtt, és üdvözlöm a képviselőcsoport nevében.

Támogatnunk kell őt, és konkrét lépéseket kell tennünk. Nem olyan jó helyzet, mint azt korábban gondoltuk. Hatalmas előrelépést tettünk azonban. Biztos úr, most az Ön feladata biztosítani az irányelv végrehajtását, valamint olyan megelőzési rendelkezéseket kialakítani, amelyek az Önök 2014-es célját tartják szem előtt. Tudom, hogy útjára fogja indítani ezt a folyamatot, és ez is fontos dolog.

Azért fontos, mert az én időmben egy egész sor hulladékokról szóló javaslat volt a Parlament előtt: foglalkoztunk a gépjárművekkel, az elektronikus berendezésekkel, akkumulátorokkal, csomagolással, és így tovább. A hulladékok mennyisége azonban egyre inkább csak növekszik; gyorsabban növekszik, mint amilyen tempóban gazdaságaink fejlődnek. A leggyorsabban a települési hulladékok mennyisége növekszik, és ezért kell sürgősen lépnünk.

A hulladékgazdálkodás szempontjából talán hazám az egyik legrosszabb példa. Hollandiát az egyik legjobb példaként szoktuk emlegetni. De mindannyiunknak utol kell érnünk Hollandiát. Mindenhol nagyobb mértékű újrafeldolgozásra van szükség, hogy teljesíthessük a hierarchia feltételeit: teljesítenünk kell az újrafeldolgozási célokat, a megelőzési célokat és így tovább. Meggyőződésem, hogy ez egy olyan intézkedés, amely legalábbis jobb hangulatban terel minket az újrafeldolgozás útjára, mint amilyen hangulatot a múltbéli pazarló gazdaságunk, pazarló társadalmunk és pazarló politikáink okoztak.

 
  
MPphoto
 
 

  Guido Sacconi, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, sokat segít nekem, hogy Jackson asszony és Dimas biztos már kimerítő magyarázatot adott e kompromisszum legfontosabb elemeit illetően, és ezeket én is támogatom. Ezért hadd osszak meg Önökkel néhány elsősorban politikai gondolatot!

Én közvetítő vagyok, és mindig azon gondolkodom, hogy vajon jó-e az elért kompromisszum. Ezért a tárgyalások után, kipihent aggyal mindig újraolvasom a szöveget. Csak a jó Isten tudja, hogy miért mindig este érnek véget a tárgyalások. Ha reggel jutunk egyezségre, az vajon kevesebbet ér, mintha este jutottunk volna el ugyanoda? Ez mindenféleképpen elgondolkodtató. Őszintén szólva – és ezt Zöldek és GUE képviselőcsoportbeli kollégáimnak is mondom, valamint Karl-Heinz Florenznek is, aki – amint látom – újból előterjesztette a Környezetvédelmi Bizottság egyik, általam is aláírt módosítását, és most már nem tehetek mást, semmint hogy támogatom azt – ha mind a kompromisszumot, mind pedig a Környezetvédelmi Bizottság szövegét is megnézem, akkor arra megállapításra kell jutnom, hogy valóban nagyszerű eredményt sikerült elérnünk – és itt a legnagyobb dicséret Jackson asszonyt illeti.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az újrafeldolgozásról semmi sem szerepelt a Bizottság javaslatában és a közös állásfoglalásban sem? Semmi, egyetlen preambulumbekezdés kivételével, amely anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna, csak megemlítette az újrafeldolgozási társadalmat. Semmi sem szerepelt benne! Most már vannak pontos céljaink; 2014-ben felülvizsgálatot tartunk, és akkor majd be lehet venni azokat az anyagokat, amelyek ma nem tartoznak az irányelv hatálya alá; biztosak lehetünk benne, mint azt Dimas biztos is megerősítette, hogy jogi úton lehet majd felelősségre vonni azokat a tagállamokat, amelyek nem hajtják végre az e célok eléréséhez megtervezett intézkedéseket.

Ez egy nagyon fontos tényezőnek tűnik számomra. Szintén fontosnak tartom, hogy végre egy olyan politikai és jogi folyamat indult útjára, amely rákényszeríti a tagállamokat arra, hogy valódi hulladékmegelőzési terveket készítsenek, valamint, hogy az európai jog végre ma már tartalmaz egy, a környezetet tiszteletben tartó hulladékártalmatlanítási hierarchiát, amely jogilag kötelező erejű, és amely végre nem problémaként, hanem erőforrásként tekint a hulladékokra.

Őszintén szólva, és vállalva az ezzel járó, teljes felelősséget, azt gondolom, hogy e kompromisszum elvetése, majd egy kockázatos egyeztetési folyamat elkezdése nem válna az európai polgárok javára, hanem ezeknek az előbbiekben elvitathatatlan tisztasággal ismertetett céloknak az elérését és létrehozását mintegy orosz ruletté változtatná át.

 
  
MPphoto
 
 

  Mojca Drčar Murko, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony, az előttünk levő szöveg segítségével reményeink szerint sikerül majd megfordítani azt a tendenciát, amely szerint több hulladékot termelünk, mint amennyit újrahasznosítunk. A szöveg több évnyi vita eredményeképpen született meg, és figyelembe veszi a tagállamok két, a hulladékgazdálkodási rendszerek szerint megoszló nagyobb csoportját: az újrafeldolgozást alkalmazó államokat és a szemétlerakó államokat.

Az elért kompromisszumot ennek fényében kell vizsgálni. A megelőzés és az újrahasznosítás most először kapott központi szerepet az irányelvben. Ezenfelül, a szöveg rendelkezik a magasabb célkitűzésekhez, valamint az új hulladékáramlásokkal kapcsolatos célkitűzésekhez szükséges dinamikával. Egy gondosan kiegyensúlyozott kompromisszumról van szó: egyszerre elérhető és realisztikus. Ami a módosításokat illeti, nem gondoljuk, hogy összességében veszélyeztetnék az általános megállapodást.

Kitérve a melléktermékek kérdésére – az irányelv rendelkező részében szereplő cikk, valamint a hulladékok végéről szóló cikk – az irányelv legtöbb bírálója a színlelt visszanyeréstől fél. Mivel a kérdéssel kapcsolatban nincsen nemzetközi egyetértés, ezért ez a veszély nagyon is valós. Ezért kell egyértelművé tenni, hogy ennek megelőzése érdekében a Bizottság az iránymutatásokat 2007 februárjától fogja alkalmazni.

Nagyon örülnék, ha Dimas úr a mai nap folyamán biztosítani tudna minket arról, hogy egy bizonyos anyagot vagy tárgyat csak abban az esetben szállítanak majd melléktermékként a Közösségen kívülre, ha a Közösségen belül már eleget tettek a 4. cikk (1) bekezdésében szereplő feltételeknek.

Ugyanez vonatkozik a hulladékok végére is. Amikor bizonyos hulladékok megszűnnek hulladéknak lenni, az ennek eredményeképpen keletkező anyagot vagy tárgyat csak akkor szabad mint ilyet a Közösségen kívülre szállítani, ha a Közösségen belül azok megfelelnek az 5. cikk feltételeinek. Ez sok európai parlamenti képviselő számára megkönnyítené, hogy a kompromisszumra szavazhassanak.

Befejezésképpen, szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadónak gyümölcsöző együttműködésükért, amely Európa polgárainak javát szolgálja.

 
  
MPphoto
 
 

  Jill Evans, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, én is szeretnék köszönetet mondani Jackson asszonynak. Lehet, hogy nem értünk egyet az adókkal kapcsolatban, de úgy gondolom, ahhoz nem férhet kétség, hogy a megbeszélések során remekül tudtunk együttműködni. Ma azonban nem vagyunk elégedettek – bárcsak azok lehetnénk – és szeretném megindokolni, hogy pontosan miért is nem tetszik nekünk ez a kompromisszum.

A kompromisszum módosításai közül 30-at támogattunk és továbbiakat terjesztettünk elő abból a célból, hogy erősítsük a kompromisszumot a veszélyes hulladékok, a hulladék státusz vége, a melléktermékek és a biohulladék elkülönített begyűjtését illetően. Azonban a számunkra legfontosabb kérdések már a kezdettől fogva a hulladékcsökkentéssel és az újrahasznosítással kapcsolatos kötelező célkitűzések, valamint a hulladékégetés energia-visszanyerésként történő besorolásával szembeni ellenállás voltak. A végleges kompromisszum nem tartalmaz jogilag kötelező célkitűzéseket a hulladékképződés csökkentését illetően. Egy, a hulladékképződés megelőzésével foglalkozó tanulmány nem helyettesítheti a stabilizációs intézkedéseket; a hulladék mennyiségének folyamatos növekedése fenntarthatatlan és e nélkül az intézkedés nélkül ez a mennyiség csak tovább fog növekedni.

Annak ellenére, hogy az újrahasznosítási és újrafelhasználási célkitűzéseket 50%-ban és 70%-ban határozták meg, valamint, hogy a tagállamok jogilag kötelezve vannak arra, hogy életbe léptessék ezeket az intézkedéseket a célok elérése érdekében, maguk a célkitűzések nem kötelező jellegűek. Hálás vagyok a Dimas úr által szolgáltatott magyarázatért, de kérdezném, hogy miért volt ekkor vita a megfogalmazás körül? Az ok nem volt más, mint elkerülni azt, hogy ezek a célkitűzések kötelezővé váljanak.

A gyártási és ipari hulladékok, amelyekben egyébként hatalmas újrafelhasználási és újrahasznosítási potenciál rejlik, úgy ahogy van, kimaradtak. A hulladékégetést nem lehet az újrafelhasználással és az újrahasznosítással egyenértékű hulladékgazdálkodási megoldásnak tekinteni; ez csupán további hulladékégetőkbe történő beruházásokat von majd maga után és közvetlenül aláaknázza a hulladékhierarchiát. Amennyiben a gyenge kompromisszum kerül elfogadásra, abban az esetben elmulasztottunk egy lehetőséget arra, hogy tényleges uniós intézkedéseket és vezetést biztosítsunk a hulladékgazdálkodási politikán belül, pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne erre.

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(GA) Elnök asszony, szeretném megköszönni Jackson asszony munkáját. Annak ellenére, hogy nem értettünk egyet minden kérdésben, összességében jól tudtunk együtt dolgozni abból a célból, hogy javítsunk a Bizottság eredeti javaslatán.

Az Unióban sok ember aggódik a hulladékégetők „átcímkézésére” vonatkozó javaslat miatt, amelynek értelmében a hulladékégetést a visszanyerés egy formájának lehetne tekinteni, amennyiben az égetők megfelelnek bizonyos energiahatékonysági kritériumoknak. Mi továbbra is ellenezzük a hulladékégetés átcímkézését és módosítást nyújtottunk be abból a célból, hogy ez törlésre kerüljön.

Ami az újrahasznosítást illeti, a legutolsó javaslat olyan célkitűzéseket támaszt ezzel kapcsolatban, amelyeket a megfogalmazás homályossága miatt nagyon nehéz lesz betartatni, amely azt mondja, hogy „a tagállamoknak kötelessége megtenni azokat a szükséges lépéseket, amelyek az újrahasznosítási célkitűzések eléréséhez szükségesek.”

A helyes jogalkotás megköveteli, hogy a célkitűzésekkel kapcsolatban precízebben fogalmazzunk és a szöveg értelmezését ne bízzuk az Európai Bíróságra. Ezért szeretnénk megvédeni és megtartani a bizottság által megszavazott megfogalmazást.

A hulladékmegelőzéssel kapcsolatos javaslatok most már addig a pontig gyengültek, hogy nem lesznek képesek érdemben hozzájárulni vagy egyértelműen segíteni a tagállamokat abban, hogy stabilizálják és csökkentsék saját hulladékmennyiségüket. A megelőzési célkitűzésekre való utalás gyengesége azt jelenti, hogy a harmonizált megelőzési kezdeményezés, valamint az indikátorok még mindig nem képezik részét a jogszabálynak.

Következésképpen lehetünk társaláírók az együtt végzett munka egy részét illetően, de ami más részeket illet, azon a véleményen vagyok, hogy módosítások beterjesztésére van szükség. Szeretném újra megköszönni Jackson asszonynak, hogy ilyen nyíltan kommunikált az árnyékelőadókkal.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság remek jelentést készített második olvasatra adott ajánlásában. Itt elsősorban a hulladékhierarchiának a jelentésen belül biztosított előkelő helyére, a melléktermékek kategóriájának elvetésére, a hulladékstátusz végének koncepciójával való gondos bánásmódra, a veszélyes hulladékok védelmi szabályaira, valamint a megelőzési, újrafelhasználási és újrahasznosítási célkitűzésekre gondolok.

A Környezetvédelmi Bizottság által készített jelentés egyetlen árnyoldala a hulladékégetés szorgalmazása volt azáltal, hogy azt hatékonynak lehet tekinteni, amennyiben elegendő energiát sikerül visszanyerni általa.

A két hónapnyi tárgyalás végeredményében nem sok maradt a Környezetvédelmi Bizottság eredeti ajánlásából, és ez nem az előadónak tudható be, hanem a Tanács megalkuvásra képtelen álláspontjának.

A melléktermékekről szóló cikk nem került módosításra, és a tagállamok szabadon dönthetnek saját kezdeményezéseikről azzal kapcsolatban, hogy a hulladék mikor szűnik meg annak lenni, vállalva azokat a versenyt torzító következményeket, amelyek ezzel járnak. Ezenfelül nem kerültek meghatározásra megelőzési célkitűzések, az újrafelhasználási és újrahasznosítási célok pedig jelentős mértékben gyengültek. Ezek voltak azok az indokok, amiért nem támogattam a kompromisszumos csomagot. Ennek ellenére remélem, hogy a Környezetvédelmi Bizottság jelentésének jobb szakaszait elfogadjuk majd a holnapi szavazás során. Itt főleg a GUE/NGL képviselőcsoport és a Zöldek által javasolt módosításokra gondolok. Környezetünk megérdemel annyit, hogy e célból egy újabb közvetítési eljáráson menjünk végig, amely során ténylegesen elérjük, hogy a Tanács hajtsa végre a szükséges javításokat. Ha mi, azaz a Parlament elég meggyőzőek leszünk, akkor lehetséges lenne, hogy Jackson asszony vezérletével többet tegyünk annál, mint amennyit jelenleg fel tudunk mutatni. Köszönöm Jackson asszonynak és a többi árnyékelőadónak az együttműködést és remélem, a holnapi szavazás sikeres eredményt hoz majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI). - (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, üdvözlöm és támogatom ezeket a módosításokat, amelyek bevezetése azoknak a célkitűzéseknek a bevezetését szolgálja, amelyek elengedhetetlenek a javított újrahasznosításhoz szükséges hulladékmegelőzéshez. Természetesen én magam is támogatom a világosan meghatározott és strukturált hulladékhierarchiához való ragaszkodást. Elengedhetetlen továbbá az is, hogy pontos és összehasonlítható statisztikai adatokat vehessünk alapul, amennyiben mind az ipari hulladékmegelőzéssel, mind pedig annak újrahasznosításával kapcsolatban előre kívánunk lépni.

Hölgyeim és uraim, azon a véleményen vagyok, hogy nekünk itt a Parlamentben önzetlenül, általános szabályként kell támogatnunk a hulladékhierarchia elvének alkalmazását, nem pedig csupán iránymutató elvként, ahogyan azt a Tanács szeretné. Az irányelvnek részletesen tisztáznia kell azokat a kritériumokat, amelyeket alkalmazni kell az eltérések esetében, amelyeket szükség esetén rendezett és elhatárolható módon kell keretbe foglalni, oly módon, hogy ne legyen kétség afelől, hogy mi minősül újrahasznosításnak és mi hulladékártalmatlanításnak.

Egyetértek az előadóval abban, hogy a hulladék-feldolgozó telepekről származó energia fontos szerepet játszhat a lakossági hulladék kezelésében és hogy itt fontos döntéssel állunk szemben, figyelembe véve azt is, hogy az Európai Unió erősen függ a világ számos részéről származó, igen bizonytalan energiaimporttól is. Befejezésképpen azt szeretném hozzáfűzni, hogy én is üdvözlöm a hulladékolajok regenerálására vonatkozó azon módosításokat, amelyeket eredetileg kivettek a szövegből.

 
  
MPphoto
 
 

  Karl-Heinz Florenz (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, biztos úr, csak annyit mondanék Caroline Jacksonnak, hogy nem vagyok elégedett a kompromisszummal, de ez nem függ össze Jackson asszony tárgyalási képességeivel. A változatosság kedvéért ezúttal a Bizottsággal vagyok elégedetlen és ezért Stavros Dimas felé intézem mondanivalómat.

A repülőgépek, az ipar és a gépjárművek esetében a Bizottság rendkívül szigorú, minden egyes grammért megharcol, amely által csökkenteni tudja a CO2-kibocsátásokat és ezt nagyon helyesen teszi. A hulladékgazdálkodási politika esetében azonban a CO2-kibocsátás egyáltalán nem része az egyenletnek. A bizonyíték egy potenciálisan 100 millió tonnás CO2- csökkentés felé mutat. Ez egy kitűnő lehetőség, amelyet azonban ebben a dokumentumban eltékozoltak.

A másik elszomorító dolog az a tény, hogy egyfajta bebetonozó céggé váltunk. Megszilárdítjuk a szétágazásokat Európa-szerte, ahelyett, hogy a harmonizációra törekednénk. Meghatározunk célkitűzéseket, ezek azonban nem kötelező jellegűek. Az elkövetkező 20 év során Európában nem fogunk valódi harmonizált célkitűzéseket kitűzni és ez az, ami leginkább zavar ezzel a jelentéssel kapcsolatban. 20 év szinte egy fél generációt jelent. Sokkal innovatívabbnak kellett volna lennünk és ez sikerülhetett is volna.

Biztos úr, úgy vélem, hogy egyetlen nagyobb probléma van, mégpedig a 14. cikk. Nagyon örülnék, ha ejteni tudna pár szót ezzel kapcsolatban. Egy szövetségi államban ez egy igen összetett probléma lenne. Itt a vegyes- és szétválasztott hulladékgazdálkodás kérdéséről van szó, valamint arról, hogy ezeket a kérdéseket miképpen kezelik az önellátás elvének fényében. Határozottan kérem Önt, hogy záró magyarázatában térjen ki erre a problémára is.

Jelenleg természetesen vannak olyanok, akik szerint sikerül majd nagy többséget szerezni, de amennyiben nem sikerül ezekre a kérdésekre választ találni, abban az esetben a nagyobb országok között lesznek olyanok, amelyek minden bizonnyal nem adják majd könnyen szavazataikat. Kérem Önöket, hogy mérlegeljék azt is, hogy nem csupán a holnapi olvasat van, hanem sor kerül még egy harmadik olvasatra is, és hogy az asztalon levő 64 módosítás igen sok egy egyeztető eljáráshoz.

Tehát amennyiben a biztos úr megragadja az alkalmat és felszólal ezekkel a megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban, abban az esetben úgy gondolom van esélyünk a sikeres végkimenetelre.

 
  
MPphoto
 
 

  Gyula Hegyi (PSE). - Elnök asszony, Európában jelenleg csupán hulladékunk 27%-át hasznosítjuk újra, és az összes hulladék majd 50%-a a szemétlerakó helyeken végzi. Ez remekül jelzi, hogy alapjaiban kell változtatnunk hulladékgazdálkodásunkon. A legfontosabb az lenne, hogy ösztönözzük a hulladékmegelőzést, fokozzuk az újrahasznosítást és újrafelhasználást és minimalizáljuk a hulladéklerakó-helyeken levő hulladék mennyiségét. Ezért tehát üdvözlöm azt a tényt, hogy egy kis vitát követően a hulladékhierarchia továbbra is az új, kompromisszumos szöveg részét képezi.

Ami a megelőzést – a jogszabály legfőbb célkitűzését – illeti, nekem hiányoznak a hulladékstabilizációs célkitűzések a legújabb szövegből, de ezeket már az első olvasat során elfogadtuk. A régebbi tagállamokban egy ember közel kétszer annyi háztartási hulladékot – 570 kg-ot évente – termel, mint az új tagállamok polgárai – akik 300 és 350 kg között termelnek egy évben. Ez azt jelenti, hogy először a gazdagabb államoknak kellene elkezdeniük a hulladéktermelés visszaszorítását.

A képződött hulladék mennyisége európai viszonylatban egyre inkább növekszik. Ez azt jelenti, hogy a kompromisszum által javasolt megelőzési programok nem elegendők: kötelező célkitűzéseket kell maghatároznunk, amelyek megállítják a fokozódó hulladékképződést. Pontosan ez az, amiért a 48. módosítás támogatásán gondolkozom, amely bevezeti a hulladékstabilizációs célkitűzést. Üdvözlöm a kötelező hulladék-újrafelhasználási és -újrahasznosítási célkitűzéseket, de attól félek, hogy nem lesz elegendő az új szöveg, amely kimondja, hogy „a tagállamoknak kötelező megtenni azokat a szükséges lépéseket, amelyek az újrahasznosítási célkitűzések eléréséhez szükségesek”. Konkrét, érvényesíthető és kötelező célkitűzésekre van szükség, mind a háztartási, mind pedig az ipari hulladékokkal kapcsolatban. Ezért azt javaslom, hogy támogassuk a 82. módosítást annak érdekében, hogy biztosíthassuk az újrahasznosítási célkitűzések érvényesítését.

Mindezek ellenére üdvözlöm a jelentést, valamint a Jackson asszony, jó barátom Guido Sacconi és a többiek által végzett munkát.

 
  
MPphoto
 
 

  Chris Davies (ALDE). - Elnök asszony, lesz ez még így se, ahogyan azt az előadó is mondta, és ezúton is szeretném megköszönni munkáját. Hajnali három órakor az egyeztető ülésen olyan előrelépéseket tudtunk tenni, amilyeneket máskor nem voltunk képesek elérni a tárgyalások során.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy csökkenteni kell a hulladékhegy méretét. Nemrégiben egy brit szupermarket azt jelentette be, hogy 2012-re szeretné az általa használt csomagolóanyagok mennyiségét 25%-kal, míg az általa kiadott bevásárlószatyrok számát 33%-kal csökkenteni. A szóban forgó szupermarket szeretné elérni azt, hogy hulladék-élelmiszer anaerob emésztéssel alakuljon át energiává. Négy olyan anyagra kívánja korlátozni a csomagolásokban használt anyagok számát, amelyeket könnyű újrahasznosítani és komposztálni, és mindemellett olyan jelöléseket szeretne feltüntetni a csomagolásokon, amelyek megkönnyítik a vásárlók számára a hulladék újrahasznosítását vagy komposztálását.

Mindez csupán politikai akarat kérdése. A hulladék csökkentése kizárólag a politikai akaraton múlik, ezt pedig az uniós jog segítségével lehet erősíteni.

Gyanítom, hogy sikerülhetett volna rávenni a Tanácsot legalább arra, hogy 2014-ről pár évvel előrébb hozza azt a dátumot, ameddig bezárólag közzéteszi a hulladék csökkentésével foglalkozó javaslatait. A Parlament jól végezte dolgát, bár talán teljesíthetett volna jobban is.

 
  
MPphoto
 
 

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE). - (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez a javaslat csalódást keltett bennem, hiszen nem vesz tudomást az éghajlatváltozás elleni harchoz és az erőforrások megőrzéséhez elengedhetetlen fokozott erőfeszítések szükségességéről. Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség előrejelzései szerint 2020-ra 50%-kal nő a hulladék mennyisége. Ebből a szempontból vizsgálva, az a tény, hogy sem kötelező stabilizációs szinteket, sem pedig kötelező újrahasznosítási célkitűzéseket nem írtak elő, valójában kudarcot jelent; úgy tűnik, hogy engedtek a tagállamok felől érkező nyomásnak. Az eszköz, amelyre szükség lett volna kétség kívül fel lett hígítva, ami vitathatatlanul ennek a nyomásnak tudható be.

Csalódást keltő továbbá az is, hogy a hulladékégetés egyre inkább utolsó érvként jelenik meg a hulladékelkerülés és csökkentés helyett. Az újrahasznosítási kvóták és a hulladékmennyiség stabilizálása pontosan ezt az egyensúlyhiányt lett volna hivatott orvosolni. Remélem, hogy a módosítások elfogadásával még javíthatunk ezen a tervezeten és hogy valóban azt tesszük majd amire szükség van, nevezetesen, hogy olyan ambiciózus hulladékgazdálkodási politikát alakítunk ki, amilyenre az Európai Uniónak ténylegesen szüksége van.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberto Musacchio (GUE/NGL). - (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, sajnálom, de kritikával kell illetnem a kompromisszumok egy részét, mivel fennáll a veszélye annak, hogy ezek egyes esetekben aláaknázzák mindazt, amit a Parlament az első olvasat során nagyon helyesen megszavazott.

Sajnálom továbbá azt is, hogy ezeket a rossz irányba történt, helytelen és veszélyes változtatásokat a Tanács szabta ki. Természetesen mindezt saját szemszögemből nézve mondom, hiszen Olaszországban élek. Olaszország sajnos a hulladékgazdálkodás rossz példáját testesíti meg, nem tartva tiszteletben annak az európai jognak a szellemét és betűjét, amelynek értelmében egy ideje már egy, a csökkentéstől egészen az újrahasznosításig terjedő, remek hierarchia szilárdult meg.

Ezt a hierarchiát számszerűsített és biztos – a csökkentésre és az újrahasznosításra is vonatkozó – célkitűzésekkel kell erősíteni az ipari hulladékokat illetően is, nem pedig gyengíteni azt, ahogyan ez sok esetben előfordul, azáltal, hogy olyan ártalmatlanítási politikáknak hagyunk helyet, amelyek aláássák a hierarchia filozófiáját. Olaszország például az elmúlt évek során több milliárd eurót ajánlott fel ösztönzésként a hulladékégetéssel kapcsolatban, aminek igencsak negatív eredményei sajnos mindenki számára ismertek.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI). - Elnök asszony, a tagállamok Európa-szerte a féktelen energiaárakkal küszködnek. Ezért gondolom azt, hogy a hulladékot mind ésszerű, mind pedig szükséges is potenciálisan jelentős üzemanyagnak tekinteni. Ez minden szempontból nyerő helyzet – lehetne kezdeni valamit a tornyosuló hulladékhalmokkal és emellett egy alternatív energiaforrást is tudnánk biztosítani, különösen fontos mindez most, amikor egy energiakrízissel nézünk farkasszemet és egyre növekvő mértékben támaszkodunk a bizonytalan, külföldről érkező olajra.

Ezért nem értem egyesek vonakodását, hogy elismerjék a hulladékból nyert energia előmozdításának egyértelmű előnyeit. Attól tartok, hogy egyes kollégáim annyira ragaszkodnak újrahasznosítási és hulladékégetés-ellenes dogmáikhoz, hogy ezek oltárán inkább feláldozzák a hulladékból nyerhető hő és energia lehetőségét. Véleményem szerint ezzel kapcsolatban mélységesen tévednek.

Ehhez kapcsolódóan jegyezném meg, hogy erősen támogatom a „visszanyerés” fogalommeghatározásjának maximalizálását az irányelv értelmében, hogy ezáltal is egyértelművé tegyük, hogy a hulladékból nyert energia a hulladék visszanyerését jelenti, nem pedig annak ártalmatlanítását. Ezt különösen az agrárszektorban kellene alkalmazni, ahol ebből a szempontból túl sok ilyen lehetőség van.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE-DE).(FR) Elnök asszony, először is hadd mondjak köszönetet előadónknak, Caroline Jacksonnak remek munkájáért, amely jól tükrözi szakértelmét a hulladékgazdálkodás kérdéskörében. Gratulálnék neki továbbá azért is, hogy a tárgyalások során olyan gondosan figyelt, amely figyelemnek hála tudtuk kialakítani ezt a nehéz kompromisszumot a Tanáccsal és a Bizottsággal.

Egy olyan új irányelvünk van, amely számos kérdés tisztázására törekszik. Üdvözöljük a hulladékgazdálkodást és a hierarchiát, valamint a tagállamok számára megállapított nagyra törő újrahasznosítási célkitűzéseket, amelyek értelmében 2020-ra a háztartási hulladékok 50%-a kerül újrahasznosításra. A hulladékgazdálkodás alapját a megelőzés, az újrafelhasználás, az újrahasznosítás, a visszanyerés és végezetül az ártalmatlanítás kell, hogy képezzék és ezt a hierarchiát kell irányadó elvnek tekinteni. Fontos továbbá az is, hogy a szöveg értelmében a hulladékégetőkre energiahatékonysági kritériumok vonatkozzanak, feltéve persze, hogy a hulladék elégetését csak akkor alkalmazzák, ha más módszert nem lehet alkalmazni.

Ezt alapul véve nagyon pozitívnak találom, hogy a szöveg kitér a veszélyes hulladék szigorú ellenőrzésére és az ezzel kapcsolatos szigorított nyomonkövethetőségi intézkedésekre.

Ez természetesen egy kompromisszum és vannak olyan pontok, ahol optimális esetben sokkal többet szerettünk volna elérni, mint amilyen például a környezetvédelmi kritériumok hozzáadása a visszanyerés fogalommeghatározásához, valamint a hulladék státusz végétől való eltávolodás szigorúbb feltételeinek megszabása; ott van még ezenkívül a melléktermékek kérdése, ahol a fogalommeghatározással akadnak gondok. Mindezek ellenére maximálisan támogatnunk kell a kompromisszumot, hiszen pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nehéz volt idáig is eljutni és hogy ha az egyeztetés felé lépünk tovább, úgy nagy a veszélye annak, hogy vereséget szenvedünk és jelentősen késleltetjük a dolgokat. Fel kell ismernünk, hogy mivel eddig kudarcba fulladt az európai hulladékpolitika, sokkal kedvezőbb egy olyan megoldásba belemenni, amelyik elfogadhatónak tűnik. Az Európai Bizottságnak résen kell lennie, hogy biztosítani tudja az irányelv helyes végrehajtását. Egy-két éven belül meglátjuk majd, hogy lehetséges-e továbblépni.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Ferreira (PSE).(FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a magam részéről nem vagyok elégedett sem a kompromisszumos szöveg formájával, sem pedig annak tartalmával.

A formával kapcsolatban azon a véleményen vagyok, hogy egyszerűen képtelenség megfelelően végezni a munkánkat, ha – azok után, hogy két évet dolgozunk egy szöveg megfogalmazásán – azzal szembesülünk, hogy a végső döntéseket – amelyek nem csupán apróbb módosítások – nemcsak, hogy titokban hozzák meg, de ráadásul jócskán túllépnek azon amit a Környezetvédelmi Bizottság elfogadott, és mindennek tetejébe a képviselők csupán néhány órával a szavazást megelőzően kapják mindezt kézhez.

Ami a tartalmat illeti, itt egy olyan könnyebb utat kereső, kompromisszumos szövegről van szó, ami egyszerűen elmulasztja egyértelműen meghatározni a visszanyerés fogalommeghatározását, ami már nem igyekszik stabilizálni a hulladék mennyiségét, ami már nem tűz ki nagyra törő újrahasznosítási célokat és amelyben sajnos visszaköszön a Bizottság és a Tanács tehetetlensége, hogy európai és nemzetközi szinten tett ambiciózus kijelentéseit cselekvésre váltsa.

Egyáltalán nem vagyok megelégedve, sőt, aggodalommal szemlélem politikai cselekvőképtelenségünket arra, hogy valódi környezetvédelmi vagy az egészségünk javítását célzó lépéseket tegyünk, és nem mellesleg ez az annak, hogy a szöveg ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Laperrouze (ALDE).(FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni ahhoz a munkához, amelyet eladónk, Caroline Jackson, valamint az ALDE képviselőcsoport nevében Mojka Drčar Murko végzett.

A kiemelten veszélyes anyagok hulladék kérdése olyan életbevágóan fontos problémákat vet fel, mint a nyomonkövethetőség, a hígulás megakadályozása, a hulladékmozgással kapcsolatos információ hosszabb távon történő homogén tárolása, azaz a lánc bármely részével kapcsolatos adatok 5 évig való tárolása; ennek ellenére ezeket a problémákat nem vették elég komolyan és ez több mint sajnálatos az egészség- és környezetvédelem tekintetében.

Ami a melléktermékek problémáját illeti, azt kell mondanom, nagyon csalódott vagyok. Nem ellenzem a melléktermékek koncepcióját, sőt, elismerem jelentőségüket, de úgy vélem, hogy a Tanács közös álláspontjában megadott fogalommeghatározás nem szolgál elegendő garanciával és sajnos a lehetséges visszaélések pont magát a koncepciót tehetik tönkre.

Az olyan egyéb kérdések pedig, mint például a hulladék vége státusz, valamint a hulladék visszanyerése – úgy tűnik – feláldozásra kerültek a második olvasatban történő megállapodás nevében.

 
  
MPphoto
 
 

  Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). - (DE) Elnök asszony, biztos úr, Jackson asszony, egy olyan pártközi módosítást fogunk előterjeszteni, amely már az első olvasat során is elnyerte a Ház többségének támogatását. A módosítás a következő problémával fog foglalkozni: az EU számos tagállamában a kezeletlen, sterilizálatlan élelmiszeripari maradékanyagokat rendszeresen az állatállomány élelmezésére használják, valamint az ilyen jellegű hulladékot engedély nélkül rakják le. Ez sokszor előfordul és ezáltal jelentősen nő az olyan betegségek kockázata, mint például a száj- és körömfájás. Kiemelten fontos lenne biztosítani tehát azt, hogy az erre jóváhagyott vállalatok megfelelő módszerekkel sterilizálják és ártalmatlanítsák az élelmiszeripari hulladékot. A tagállamoknak csak abban az esetben szabadna engedélyezni az élelmiszeripari maradékanyagok sertéstápban való használatát, ha azokat előtte legalább 20 percig, 133°C fokon és 3 bar nyomás alatt sterilizálták, valamint amennyiben a 1774/2002/EK rendelet minden követelménye teljes mértékben teljesül. Határozott meggyőződésem, hogy amennyiben a Parlament elfogadja ezt a módosítást, úgy a Tanács a kompromisszum részévé teszi majd ezt a szabályt.

 
  
MPphoto
 
 

  Umberto Guidoni (GUE/NGL). - (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a végleges kompromisszum egy lépés hátrafelé a Környezetvédelmi Bizottság által jóváhagyott szöveghez képest.

Az eredeti szöveg kimondta, hogy a hulladéktermelést 2012-től 2009-es szintre kell csökkenteni, olyan valódi megelőzési politikát vezetve be, amely lépcsőzetesen életbe lépő lépéseket tartalmaz. Ez a célkitűzés eltűnt ebben a kompromisszumban és ennek eredményeképpen minden bizonytalanná vált. A Környezetvédelmi Bizottság meghatározta azokat a belföldi és ipari hulladékok újrafelhasználásával kapcsolatos minimális célkitűzéseket, amelyeket a szintén előre megszabott, bár egyelőre még messze levő határidőkig el kell érni. Ezeket a célkitűzéseket is felhígították már, kizárólag bizonyos típusú anyagokra korlátozva azokat, az ipari hulladékokat pedig kizárva.

Egy másik negatív oldala a szövegnek, hogy az ártalmatlanító üzemektől kezdve egészen a visszanyerési üzemekig egy bizonyos hatékonyság feletti hulladékégetők használatát szorgalmazza. Ez az irányelv úgy tűnik, hogy afelé hajlik, amit az erős lobbik szeretnének. Az ír népszavazás eredménye rávilágított arra, hogy vagy a polgárok és az ő aggályaik oldalán állunk vagy fennáll a veszélye, hogy Európát, mint ideát elutasítják és az integrációs folyamat lebénul.

A Parlament nem hagyhatja figyelmen kívül az európai polgároktól érkező több ezer emailt, amelyben fokozott elkötelezettséget és kötelező célkitűzéseket követelnek, ellenkező esetben újabb hatalmas lehetőséget szalaszthatunk el az európai intézmények szavahihetőségének növelésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök asszony! A kompromisszumos csomagot üdvözlöm, egyben hangsúlyozom, hogy ez a kompromisszum igen törékeny. Ezért különösen fontos az egyes tagállamok felelősségteljes magatartása, nem pedig a jogszabályban maradt esetleges kiskapuk keresgetése. Jelenleg Magyarországon a kommunális hulladék szelektív gyűjtésének aránya 2%. Úgy vélem, ehhez nincs mit hozzáfűzni, csak remélni, hogy az irányelv hatására végre sikerül erről az alacsony szintről elmozdulni. Az elmúlt években Európa keleti felén a hulladékgazdálkodási beruházások száma nőtt, főleg az ISPA és a Kohéziós Alapokból kapott támogatásoknak köszönhetőlég. Főleg lerakók épültek és több településen szelektív gyűjtési programok indultak, néhol pedig a szerves hulladék külön gyűjtését célzó intézkedéseket hoztak. Valódi hulladékképződési megelőzési intézkedések, beruházások viszont egyáltalán nem történtek, és a mai napig sincs érzékelhető feldolgozói háttéripar sem. Ezért nagyon fontos, hogy az Unió milyen irányokat jelöl ki, többek között Magyarország számára is. A statisztikák szerint lényegében bármelyik település 50%-os hulladékcsökkentést tud elérni, mihelyst bevezeti a száraz újrahasznosító, és a szerves hulladékok házhoz menő szelektív gyűjtését. Az új kötelezettségek előírásakor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azok végrehajthatóságát és költségeit sem. Megépíthetők-e például a pótlólagos beruházások az ISPA projektek területén? Módosíthatók-e az eredeti szerződések? Mert ha nem, akkor hiába van igény a szelektív gyűjtés bővítésére, hiába van jogszabály a lerakásra kerülő hulladék mennyiségének csökkentésére, a húsz évre kötött szerződések értelmében a begyűjtött hulladékot a megépített hulladéklerakókba kell lerakni. Ezen irányelv elfogadása mellett nem halogathatjuk tehát a módosítási lehetőségek kimunkálását a megkötött szerződésekre is. Gratulálok az előadónak a kiváló munkához! Köszönöm szépen.

 
  
MPphoto
 
 

  Horst Schnellhardt (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, úgy gondolom gratulálnunk kell az előadónak, aki minden bizonnyal elfogadható eredményt ért el a Tanácsnál. Külön hangsúlyoznám a szétágazó hulladékgazdálkodási hierarchia szerepeltetésének fontosságát.

Vannak azonban a szövegben olyan negatív pontok, amelyeket a Tanács helyezett a dokumentumba és amelyek teljességgel érthetetlenek. Ezek közül az első az állati melléktermékekkel kapcsolatos. A bizottságon belül megállapítottuk, hogy az állati melléktermékeket elhagyjuk a hulladékokról szóló keretirányelvből. A Tanács azonban most pontosan olyan bürokráciai akadályt emelt ide, amely a gazdálkodókat tüntetésre és barikádok felállítására ösztönzi. Kimondja, hogy a biogázzá átalakított hígtrágya ezentúl hulladéknak minősül. Tudják, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodóknak külön hulladékkezelési engedélyre lesz szükségük, ezen kívül pedig meg kell majd határozniuk a kezelendő hulladék pontos mennyiségét és jellegét, csakúgy, mint a kezelés helyét.

Az állati melléktermékekről szóló rendelet egyértelműen fogalmazva kimondja, hogy a hígtrágyára kivételek vonatkoznak. Ezért tehát a jelenlegi helyzetben egyszerűbb lenne egy gazdálkodónak hígtrágyát borítania földjére, mint azt biogázzá alakítani. Más szóval ezzel nem teszünk mást, mint bürokráciai akadályokat emelünk egy olyan gyakorlat útjába, amelyet egyébként bátorítani szeretnénk.

A második pont a hulladékolajokat érinti. A hulladékolaj irányelv – amelyet, ahogyan önök is tudják nemsokára hatályon kívül helyeznek – kimondja, hogy a hulladékolajokat kezelni és regenerálni kell. Az említett irányelv keretén belül hatalmas mennyiség kerül feldolgozásra. Már megállapították természetesen, hogy a hulladékolajokat nem kell kezelni azokban az esetekben, amikor a regeneráció gazdaságilag vagy nem technikailag nem megvalósítható. Eldőlt az is, hogy ezzel kapcsolatban a tagállamoknak kell döntést hozniuk. Kérdezném viszont, hogy egy Európai Unió vagyunk, vagy csupán tagállamok egyszerű társulása? A helyzet az, hogy amit teszünk az nem más, mint a piac újbóli feltördelése és én ezt személy szerint aggasztónak találom. Hadd lépjek tovább a fokozott önellátás kérdésére. Mostantól a helyi hatóságok határozhatják meg, hogy ki ártalmatlaníthat milyen hulladékot és mikor. Mondanom se kell, a fölös égetési kapacitással bíró helyi hatóságok részéről komoly nyomás tapasztalható. Nem ez a helyes irány. Ez nem tekinthető opciónak és ez a kiterjesztés a piacgazdaságot megtorpanásra kényszeríti a hulladékgazdálkodás területén belül.

 
  
MPphoto
 
 

  Frieda Brepoels (PPE-DE). - (NL) Elnök asszony, úgy vélem teljesen egyértelmű, hogy ez a kompromisszum egy fontos előrelépés az európai környezetvédelmi jog területén belül. Ennek ellenére nem vagyok vele maradéktalanul elégedett. Miért is nem? Például a terület, ahonnan jöttem, Flandria, Hollandiával egyetemben, talán a legjobb hulladékpolitikával rendelkezik, nagyszerűen intézik a hulladékok szétválogatását és újrahasznosítását is. Mi tehát a javasolt újrahasznosítási és megelőzési célokat teljességgel alkalmatlannak találjuk, mivel ezek valójában nem ösztönöznek minket arra, hogy a jövőben jobban teljesítsünk ezen a téren.

Elégedetlenek vagyunk továbbá azzal a lehetőséggel is, hogy a háztartási hulladékégetőket hatékony működésűnek lehet tekinteni az energiahatékonysági formula értelmében, amely formula véleményünk szerint a gyakorlatban alkalmazva hatalmas kavarodást okozhat. Mindezek ellenére biztos vagyok abban, hogy a végső eredményt pozitívnak kell tekinteni, és ezért szeretnék őszinte köszönetet mondani Jackson asszonynak, akinek hatalmas szerepe volt ebben. Támogatni fogjuk a kompromisszumot.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Kedves elnök asszony! A hulladék-irányelv jelen formájában sajnos veszélyezteti a biogáz-felhasználás elterjedését. Teljesen egyetértek Schnellhardt kollégámmal az Európai Néppártból, hogy a jelen irányelv nem alkalmas a biogáz-termelésre, sem a hígtrágya, sem a kommunális hulladék felhasználása tekintetében. A hulladék-irányelv jelen formájában sajnos veszélyezteti a biogáz-felhasználás elterjedését, és ezért nagyon kérdéses a Jackson-jelentés. A hulladék-irányelv keretében a biogáz-termelésben használatos állati trágya szemétként való definíciója nem egyértelmű. Amennyiben arra az irányelv hatálya kiterjedne, az ellehetetlenítené az állati trágyán alapuló biogáz-termelést, amely pedig komoly energetikai, környezeti és klímavédelmi előnyökkel járnak. Ezt a jogkoherencia-zavart mihamarabb kell tisztáznunk, ezért kell elfogadni a Bizottság állásfoglalását az irányelvről, a biogázzal kapcsolatosan.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Gierek (PSE). - (PL) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak, hogy sikerült realisztikusan felmérnie és vázolnia az egyre nagyobb méreteket öltő hulladék problémát. A javasolt szabályozás alapvető feltételezései a hulladékmegelőzés, valamint az anyagok újrahasznosítása. Az energia visszanyerése, bár egyszerűbb lenne, nem szabad, hogy helyettesítse az anyag-újrahasznosítást, amely egy bonyolultabb folyamat.

Ezért van szükség arra, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik egyrészről az anyag-újrahasznosítás végrehajtását, valamint az olyan precízebb jogi megkülönböztetéseket, hogy például az ócskavas mikor minősül hulladéknak és mikor nyersanyagnak. Ezen kívül jobb és olcsóbb újrahasznosítási technológiára van szükség. A termékeket úgy kell megtervezni, hogy újrahasznosításuk egyszerűbbé váljon. Szelektív hulladékgyűjtésre van szükség és ezt oly módon kell a piachoz igazítani, hogy ez mind a háztartások, mind pedig a másodlagos nyersanyagok felhasználói számára előnyös legyen.

E megoldások nélkül fennáll a veszélye annak, hogy megismétlődik a Nápolyban jelenleg is fennálló helyzet, ahol sajnálatos módon a hulladék elégetése lehet az egyetlen megoldás.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a vita során felszólalóknak a pozitív hozzászólásokért.

Az elfogadott szöveg alapján a tagállamok most már kénytelenek lesznek lépéseket tenni annak érdekében, hogy javítsanak hulladékgazdálkodásukon. Az irányelv olyan egyértelmű fogalmakat és hulladékgazdálkodási elveket határoz meg, amelyek reményeim szerint megoldják a fennálló értelmezési problémákat, visszaszorítják a bírósági ügyek számát és stabil jogi alapot teremtenek a hulladékkezelési szektor működéséhez.

A most javasolt kompromisszumos csomag számos kulcsfontosságú elemet tartalmaz. A legfontosabbak a következők.

Először is, világossá váltak az irányelv ambiciózus környezetvédelmi célkitűzései. Számos esetben, mint például a veszélyes hulladékok esetében a környezet védelmének szintjét nem csupán megőrizni sikerült, hanem fokozni is.

A társjogalkotóknak sikerült számos alapvető fontosságú meghatározást illetően is megegyezésre jutniuk, többek között például a hulladék, a megelőzés, az újrahasznosítás és a visszanyerés fogalommeghatározását illetően is. Ezek a meghatározások egyértelműek és közérthetőek. Ezenfelül az irányelv sikerrel építi be két másik irányelv rendelkezéseit is, ami által a jogszabály megközelíthetőbbé válik, de ugyanakkor megőrzi a magas szintű környezetvédelmi normákat is.

Sikerült egyértelművé tenni az újrahasznosítás és ártalmatlanítás közötti különbséget, és amennyiben szükség lenne erre, a Bizottságnak lehetősége nyílik arra, hogy ezt az elkülönítést még részletesebben felvázolja.

Egy olyan átlátható, öt lépcsőből álló „hulladékgazdálkodási hierarchia” került felállításra, amely a hulladékmegelőzést szorgalmazza, és lehetővé teszi, hogy a lakossági hulladék ártalmatlanítása csupán utolsó megoldásként merüljön fel. Ugyanakkor biztosítja azt a szükséges rugalmasságot is, amelyet a helyes életciklus-vizsgálatok indokolttá tesznek.

Szeretném felidézni azt is, hogy a tárgyalások során a Parlament milyen jelentőséget tulajdonított a hulladékgazdálkodási hierarchia felsőbb szintjeinek az újrahasznosítási célkitűzések bevezetése általi megerősítéséhez. Ha ezeket a célkitűzéseket nem sikerül 2020-ig teljesíteni, akkor a Bizottság a tagállamokat beperelheti, mert azok nem tettek eleget az irányelv követelményeinek. Ezenfelül a jelenlegi megfogalmazás a tagállamok által tett lépések olyan rendszeresebb és alaposabb nyomon követési folyamatát vezeti be, amely segítségével már a 2020-as határidő előtt elérhetővé válnak az előírt célkitűzések, ahelyett, hogy 2020-ban – amikor már működnek a hulladékgazdálkodási rendszerek – ellenőriznék a tényleges megfelelőségi szinteket. Egy ilyen korai végrehajtási folyamat segíthet elkerülni, hogy 2020-ban kellemetlen meglepetésekben legyen részünk.

Végül, de nem utolsósorban, az irányelv teljesen új dimenziót nyit a hulladékmegelőzéssel kapcsolatban, amellyel az elfogadást és átültetést követően a Bizottság azonnal szeretne foglalkozni. A tagállamoknak most saját nemzeti hulladékgazdálkodási terveket és hálózatokat kell felállítaniuk, amelyeknek tükrözniük kell az átdolgozott irányelvben lefektetett elveket és kötelezettségeket.

A hulladék-irányelv 14. cikke nem szabja meg azt, hogy a magán vagy állami hatóságoknak részt kell-e venniük az efféle hálózatok kialakításában és üzemeltetésében, és ezen kívül nincs semmilyen kihatással a hulladékgazdálkodási műveletek és infrastruktúrák tulajdonjogára – legyenek azok magán vagy közkézen. A feladatok magán és közszféra közötti felosztása egy olyan belső feladat, amelyről csak maguk a tagállamok dönthetnek. Amennyiben már van egy megfelelően működő, ártalmatlanító és újrafeldolgozási műveleteket végző hálózat – legyenek akár magán- vagy közkézen, vagy akár a kettő ötvözete – úgy felállításához nincs szükség további intézkedésekre.

Ami a gyártási és ipari hulladékokat illető újrafelhasználási célkitűzések hiányával kapcsolatos aggályokat illeti, szolgálataim meg fogják vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a 2014-es felülvizsgálat kontextusában – amelyet a 8a. cikk (4. pont) előrevetít – meg lehet-e határozni egy ilyen célkitűzést, mint elsőszámú prioritást.

Ami az állatok olyan állati melléktermékekkel való etetését illeti, mint például az élelmiszer-hulladék, ezt az állati melléktermékekről szóló rendelet szabályozza, amely jelenleg felülvizsgálás alatt van. Ezzel a problémával ezen a rendeleten belül kell foglalkozni, hiszen az élelmiszer-hulladék alkalmazásának szabályozására a hulladék-irányelv nem a megfelelő hely.

Ami azt a kérdést illeti, hogy vajon az Európai Unión belül meg kell-e felelni a melléktermékekre és a hulladék végére vonatkozó kritériumoknak mielőtt azokat harmadik országokba szállítanák, a Bizottság megerősítheti, hogy ez valóban így van.

Ami azt a kérdést illeti, hogy vajon a trágyát kiemeljük-e a hulladékokról szóló keretirányelv hatálya alól, azt mondhatom, hogy a trágya nem minősül hulladéknak, amikor azt megtermékenyítő anyagként használják. Hulladéknak minősül azonban abban az esetben, amikor olyan további kezelés vagy ártalmatlanítás előtt áll, mint például az égetés, biogáz vagy komposzt előállítás vagy hulladéklerakás. A trágyának a hulladékügyi jogszabályok hatálya alóli kivonása hatalmas hézagot képezne a környezetvédelemben, hiszen így jogi úton nem lehetne az olyan kérdéseket szabályozni, mint például a levegőbe és vízbe való kibocsátás, a hulladéklerakási követelmények, a zaj, a szag stb.

Végezetül pedig az Európai Uniónak szorgalmaznia kellene a biogáz termelést, valamint a hulladék komposztálását is. A biogáz- és a komposztáló üzemek környezetvédelmi szempontból nem semlegesek. Kibocsátást juttatnak a levegőbe és a vizekbe, továbbá pedig számos egyéb gond forrásának bizonyulhatnak, például a szagok vagy a zaj kapcsán. A biogáz előállítására kijelölt trágya, valamint a komposztáló üzemek kizárása a hulladék-irányelv hatálya alól azt eredményezné, hogy ezek az üzemek kizárásra kerülnének az IPPC Irányelv hatálya alól is.

Befejezésképpen ismét szeretném megköszönni és gratulálni Jackson asszonynak a remek munkát. A Bizottság nagyon elégedett a tárgyalások kimenetelével és a javasolt kompromisszum megoldásokat teljes egészében elfogadhatónak tartják.

 
  
MPphoto
 
 

  Caroline Jackson, előadó. − Elnök asszony, röviden szeretnék köszönetet mondani a vita résztvevőinek. Egyetlen egy képviselőtársamnak szeretnék csupán válaszolni, mégpedig Davies úrnak, akit ezentúl csak „késői híradó” lesz a középső neve, a tévéadás miatt, amelyben előszeretettel feltűnik, és aki azt mondta, hogy túl könnyen beadtam a derekamat a Tanáccsal szemben. Remélem, hogy képviselőtársaim támogatnak majd, amikor azt mondom, hogy ez nem így történt, ahogyan semmivel kapcsolatban nem szoktam könnyen megadni magam. Ahogyan Laperrouze asszony is tanúsíthatja a víz kérdéssel kapcsolatban, a Tanáccsal egyre nehezebb tárgyalásokat folytatni. Ahogyan egyre közelebb van a recesszió, úgy ébred rá arra, hogy ez a jogszabály pénzbe fog kerülni és vonakodik elfogadni a Parlament módosításait.

Holnap reggel lehetőségünk lesz választani. Jóváhagyhatjuk például az előttünk levő módosítási csomagot – személy szerint remélem, hogy ez fog történni. Szavazhatunk továbbá kizárólag csak bizonyos fontosabb módosításokat illetően, mint például a melléktermékekkel kapcsolatos módosításról, ami azt eredményezné, hogy a csomag megbukna és kezdődhetne az egyeztetés. Az bizony nagyszerű lenne! Vagy esetleg megszavazhatunk kisebb módosításokat vagy olyan módosításokat, amelyeket előterjesztőik kisebbként jellemeznek, mint például a 88. módosítás, amellyel kapcsolatban továbbra is várom a Bizottság véleményét, bár remélem holnapra ezt megkapom.

Igen kétségesnek tartom, hogy a Tanács elfogadna bármilyen módosítást, legyen az bármilyen csekély, ezért én személy szerint módosítás nélkül támogatom a csomagot. A csomagnak jelentenie kell valamit, különben miért harcolt volna érte a Tanács ilyen vehemenciával? Ez nem semmitmondó, mint ahogyan azt a Zöldek igyekeznek beállítani, ez egy harapós csomag.

Befejezésül szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak együttműködésükért – Caroline Jackson és az Árnyékok, kicsit úgy hangzik, mint egy zenekar a hatvanas évekből – bár nem szükségszerűen szeretném, ha újra és újra találkoznánk velük az egyeztetés során. Úgy gondolom, hogy holnap reggel meg kell próbálnunk pontot tenni az ügy végére.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap, június 17-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. (DE) A hulladékokról szóló új keretirányelvvel a Parlament hozzájárulást kapott ahhoz, hogy magas szintű és kötelező erejű újrahasznosítási kvótákat állapítson meg. Ezekre valóban nagy szükség volt és így magabiztosan tekinthetek előre egy olyan jövőbe, ahol a hulladék szétválasztást és újrahasznosítást Európa-szerte egyre nagyobb mértékben gyakorolják. Úgy vélem, hogy az egy nagyszerű célkitűzés, hogy 2020-ra a háztartási hulladékok 50%-át és az építési hulladékok 70%-át újrahasznosítsuk, és ez az ami idővel egy környezet- és éghajlatbarát hulladékgazdálkodási rendszerhez vezethet Európa egészében. Ausztria már most is remek példával jár elöl a hulladékszétválasztás és újrahasznosítás terén, és hatalmas örömömre szolgál, hogy mostantól a többi tagállam is részt vesz majd ezekben, ezzel is egy lépéssel közelebb mozdítva minket a hatékonyabb környezetvédelemhez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hulladéktermékek egyben nyersanyagok is és ezeknek a hatékonyabb felhasználása segíthet minket az éghajlatváltozás elleni harcban is.

Most már nincs más dolgunk, mint megvárni a Bizottság konkrét javaslatát, hogy miként tudjuk biztosítani azt, hogy a gazdasági növekedés ne legyen egyenlő a hulladék mennyiségének növekedésével.

 

20. A vízre vonatkozó környezetminőségi normák (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő megvitatandó napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság képviseletében, Anne Laperrouze által a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, valamint a 82/176/EGK, 83/513/EGK, 84/156/EGK, 84/491/EGK, 86/280/EGK és a 2000/60/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról szóló közös tanácsi álláspontról (11486/3/2007 – C6-0055/2008 – 2006/0129(COD)) szóló, második olvasatra előterjesztett ajánlásáról (A6-0192/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Laperrouze, előadó. − (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a második olvasatban bemutatott jelentés csapatmunka végeredménye, amelynek hála sikerült végre egyezségre jutni a szlovén elnökséggel, valamint az Európai Bizottsággal. Hatalmas öröm volt számomra, hogy többi képviselőcsoportbeli társelőadóimmal együttdolgozhattam a kompromisszum kidolgozásán. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan hozzáértő és nagy tapasztalattal rendelkező kollégákkal dolgozhattam együtt, akik nagy figyelmet fordítottak a munkára és jelen voltak a tárgyalásokon is. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik, csakúgy, mint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság titkárságának, képviselőcsoportom tanácsadóinak és végül asszisztensemnek, Sylvain Maréchalnak.

A csapatmunka kifejezést használom, mivel nagyszerűen sikerült együttműködnünk a szlovén elnökség képviselőivel, akik figyelembe vették a Parlament ajánlásait, valamint az Európai Bizottság képviselőivel, akik olyan válaszokat szolgáltattak nekünk, amelyek megkönnyítették az irányelvre irányuló javaslat megértését. Úgy vélem, jól láthatóak együttműködésünk gyümölcsei a megegyezéses módosításokon belül, amelyeket a holnapi nap folyamán terjesztünk elő szavazásra. Ezért is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segítette előadói munkámat.

Rátérek a lényegre. A vízügyi keretirányelv meghatároz egy, a víz vegyi anyagok általi szennyezése elleni harcra vonatkozó stratégiát. Ennek a származékos irányelvre irányuló javaslatnak célja, hogy – környezetminőségi normák megállapításával – magas szintű védelmet garantáljon olyan anyagok ellen, amelyek veszélyt jelentenek a vízi környezetre.

Szeretném kiemelni a kompromisszumos szöveg legfontosabb előnyeit. Két fontosabb elv került bevezetésre: a szennyező fizet elv, valamint a forrásnál történő elsőbbségi orvoslás elve. A legfontosabb szempontok gyakorlati jellegűek. Példának okáért, az értéktúllépésre kijelölt átmeneti területek – amelyek keveredési zónáknak neveztek át – már nem csupán kijelölt területek, hanem a probléma hangsúlyozását elősegítő eszközökként szolgálnak és ebből következik, hogy a tagállamok feladata meghatározni és leírni a helyesbítő intézkedéseket.

Az irányelv elsődleges célja a normák közösségi szinten való harmonizálása volt. Természetesen a Bizottság feladata lenne a nyilvántartások, kibocsátások, bevezetések és keveredési zónák harmonizálásával kapcsolatos iránymutatások meghatározása. Ezt sikerült elérnünk. Sikerült továbbá biztosítani azt is, hogy jobban figyelembe fogják venni a nemcsak a tagállamok, de harmadik országok határain átnyúló felszíni vizeket is.

Ami a további anyagokat illeti, a Parlament azt remélte, hogy egy konzisztens számot tud majd hozzáadni. Az előzetes szűrések alapján a Bizottság végül is 13 anyagot választott ki, amelyeket úgy ítélt meg, hogy aggodalomra adnak okot. A kompromisszum egyértelműen kimondja, hogy a tudományos adatokra alapozva a Bizottságnak 24 hónap áll rendelkezésére, hogy megállapítsa a végső besorolást és javaslatot tegyen a vonatkozó határértékekre. Ez jelentős előrelépést jelent, hiszen ezek között az anyagok között PCB-k, szabad cianid, EDTA, dioxiok és biszfenolok is szerepelnek.

Ami az üledék és a bióta kényes kérdését illeti, a tudományos konszenzus hiányában a kompromisszum kimondja, hogy ezeket a tagállamoknak kell nyomon követniük, azzal a céllal, hogy lehetséges legyen a hosszú távú tendenciák megállapítása az itt felgyülemlő és lerakódó anyagokat illetően.

Legvégül pedig, meglepődve azon, hogy a javaslat nem tartalmaz a kibocsátásokat szabályozó új intézkedéseket, a képviselők olyan kompromisszumra jutottak, amely 7. cikkében kiköti, hogy a Bizottság – a tagállamok által benyújtott jelentések alapján – értékeli majd a meglevő jogszabályok hatékonyságát, valamint a keveredési zónák kiterjedtségének csökkentésében mutatott előrelépést, majd ezt követően javasol módosításokat vagy releváns jogszabályokat.

Ezeket az előrelépéseket szem előtt tartva kérem a képviselőket, hogy támogassák a kompromisszumos csomagot.

 
  
  

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma a környezetvédelmi politika egyik legnagyobb és legfontosabb kihívásáról van szó: a vízkészletek védelméről saját érdekünkben, valamint a jövő generációi érdekében.

Mondanivalómat azzal kezdeném, hogy gratulálok az előadónak, Laperrouze asszonynak, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak az irányelvvel kapcsolatos nagyszerű munkájukért és együttműködésükért.

Ahogyan Önök is emlékeznek, a vízügyi keretirányelven belül – amely egyébként az EU legfőbb vízvédelemmel foglalkozó jogszabályi eszköze – két kérdéssel kapcsolatban is további jogszabályok szükségességét állapították meg: uniós minőségi normák a felszín alatti vizeket illetően, valamint uniós minőségi normák a felszíni vízben található elsőbbségi anyagokat illetően.

A felszín alatti vízről szóló irányelvet 2006 végén hagyták jóvá egyeztető eljárás útján. Ma az Európai Parlamenten van a sor, hogy a második olvasat során döntsön a javasolt, a felszíni vizekben található elsőbbségi anyagokkal kapcsolatos környezetminőségi normákról szóló irányelvet illetően. Az irányelv harmonizált környezetminőségi normákat fektet le a 33 felsorolt anyaggal kapcsolatban oly módon, hogy a megfelelő vízminőség alapkoncepcióját rögzített számszerű értékekkel lehet kifejezni, amely értékek az elérhető legpontosabb tudományos adatokon és ismereteken alapulnak. Az irányelv ezzel hozzájárul majd a vízi élővilág, valamint az emberi egészség magas szintű védelméhez. Ez egyébként a vízügyi keretirányelv célja is.

A Bizottság eltökélt szándéka, hogy szorosan figyelemmel kövesse az ezen irányelv, valamint a vízügyi keretirányelv végrehajtását. Ezenkívül céljai között szerepel az elsőbbségi listán és a kiemelten veszélyes anyagok listáján nem szereplő anyagok jelenlétéről és hatásáról elérhető információk nyomon követése és értékelése. A Bizottság, amennyiben és ahol szükségesnek ítéli, javaslatokat tervez előterjeszteni további szükséges intézkedések elfogadásáról.

A tárgyalási folyamat során a Parlament több fontos kérdésben történt közbeavatkozása hozzájárult ahhoz, hogy a Bizottság által eredetileg javasolt nagyra törő célkitűzések biztosítva legyenek. Ez különösen vonatkozik az olyan kiemelten fontos pontokra, mint például a kiemelten veszélyes anyagok listájának jövőbeni felülvizsgálata – amely most már egyértelműen összekapcsolódik a környezetminőségi normákkal és amelyre az ezen irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül kell javaslatot tenni – a jelenlegi lista felülvizsgálata alkalmával megvizsgálandó anyagok listája, valamint a kibocsátásokra, bevezetésekre és szivárgásokra, valamint a keveredési zónákra vonatkozó kritériumok.

Röviden szeretnék kitérni a szennyezőanyag-kibocsátás szabályozás kérdésére is. Amint azzal Önök is tisztában vannak, a vízügyi keretirányelv olyan megközelítést tesz lehetővé, amely összekapcsolja a kibocsátás-szabályozást és a környezetminőségi normákat. A kibocsátás-szabályozás nagy részét lefedik a jelenleg hatályos közösségi jogszabályok. A városi szennyvízkezelésről, a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezésről és a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelvek (amely irányelvek már hatályban voltak akkor, amikor 2000-ben jóváhagyták a vízügyi keretirányelvet) hatálya alá tartozó kibocsátás-szabályozás mellett a Bizottság több, mint 30 másik közösségi jogalkotási aktust hozott vagy javasolt. Szeretnék ezek közül néhányat példaként megemlíteni: a REACH rendelet, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló rendelet, a bányászati hulladékról szóló irányelv, a növényvédő szerekre vonatkozó irányelv hatálya alá tartozó anyagok használatára vonatkozó megszorítások, valamint az egyes kiemelten veszélyes anyagok forgalomba hozatalának és használatának megszorításaira vonatkozó irányelv.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a tagállamok számára elérhetőek azok a jogszabályi eszközök, amelyek a vízügyi keretirányelv céljainak eléréséhez szükségesek.

Ezenfelül a Bizottság értékelni fogja a további, közösségi szintű ellenőrzések szükségességét és amennyiben szükséges, javaslatokat nyújt majd be, amikor felülvizsgálják az elsőbbségi anyagok listáját. Ezenfelül a Bizottság elemezni fogja azt is, hogy szükséges-e az elsőbbségi anyagok kiemelten veszélyes anyagokként történő besorolása, figyelembe véve az elérhetővé váló legújabb információkat, valamint a REACH rendelet értelmében végbemenő fejleményeket.

Végezetül megismételném mennyire elégedett vagyok a közösen elvégzett munkával, különös tekintettel az előadó erőfeszítéseire. Megerősíthetem a Bizottság teljes körű támogatását a második olvasat során elfogadott kompromisszumos intézkedéscsomaggal kapcsolatban, amelyet ezzel az igen fontos jogalkotási eszközzel kapcsolatban második olvasatban értünk el.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Sturdy, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, gratulálni szeretnék Laperrouze asszonynak. Felszólalóként kivételes munkát végzett és nagyon élveztem, hogy együtt dolgozhattunk. Hatalmas örömömre szolgál, hogy a Bizottság azt mondta, hogy támogatni fogja ezt a jelentést.

A javasolt irányelv – és itt nem szeretnék kitérni a Laperrouze asszony által már érintett témákra, de hozzáfűzném saját véleményemet – a vízügyi keretirányelv egy származékos irányelve, amely biztosítja a különböző tagállamok jó minőségű vizére vonatkozó utolsó, hiányzó jogszabályt. Az előadóval, a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt sokat tanácskoztunk, és úgy gondolom, hogy végre sikerült megállapodnunk egy olyan kompromisszumos csomagban, amellyel mindegyikünk egyetért. Az előadóhoz hasonlóan én is arra buzdítok mindenkit, hogy a csomag mellett szavazzon. Hiszem, hogy ez egy kiegyensúlyozott csomag: védi a környezetet, a polgárok vizének minősége javulni fog, és ami nem mellékes, a gazdaságra nehezedő teher is elfogadható lesz. A tárgyalások során számos megbeszélést folytattunk nem kormányzati szervezetekkel, valamint az iparral és így sikerült eljutnunk eddig a kiváló javaslatig.

A javaslat korlátozza a vegyi anyagok, a veszélyes csoportok, köztük nehézfémek, bizonyos növényvédő szerek és a felszíni vízben fellelhető egyéb veszélyes vegyi anyagok koncentrációját és nagyrészt a megelőző lépések elvén alapul. Ahogy azt az előadó is említette, a tagállamok keveredési zónákat jelölhetnek ki, amelyeken belül a vegyi anyagok koncentrációja bizonyos körülmények között meghaladhatja a vonatkozó környezetvédelmi normákban meghatározott értékeket, természetesen azonban ezeket minden esetben gondosa nyomon kell követni. Vannak zónák, amelyeket határon átnyúló víztestekben elhelyezkedő keveredési zónaként lehet kijelölni – ez egy remek jogszabály. Itt az áll, hogy a tagállamok információt fognak gyűjteni, beleértve térképeket is. A térképek beszerzése szerintem nem lesz ilyen egyszerű, de ezt is megoldjuk majd. A javaslat felkészül a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kialakítására, a kotrásra és szállításra – de még ez is bevezetéseket és kibocsátást eredményez. Most végrehajtható az elsőbbségi anyagok eltüntetése, feltéve, hogy mindez eljut a vízügyi keretirányelvhez.

Hölgyeim és uraim, befejezésként egy utolsó gondolatot fűznék hozzá. A víz az élet alapja – ezért is ennyire fontos ez az irányelv. A víz még a Marson is az élet legfontosabb kritériuma.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Noëlle Lienemann, a PSE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ahogyan előttem többen is, én is szeretnék köszönetet mondani Laperrouze asszonynak, az összes árnyékelőadónak, valamint a szlovén elnökségnek az elvégzett munkájukért.

Ez a vízügyi keretirányelv legutolsó származékos irányelve és ezért nagyon fontos volt, hogy sikerüljön olyan kompromisszumra jutni, amely tényleges előrelépést jelent a szennyezés – különösen a vizek vegyi anyagok általi szennyezése – ellen folytatott harcban. A naponta érkező hírekből egyértelműen látszik, hogy a PCB-k jelenléte milyen mértékben károsítja a Közösség vízkészleteit.

Laperrouze asszony felsorolta azokat a területeket, amelyekben előrelépést értünk el. Természetesen – ahogyan ez a kompromisszumoknál lenni szokott – elégedettebbek lennénk, ha többet értünk volna le, de még így is úgy gondolom, hogy sikerült egy jó alapot biztosítani. Egész egyszerűen ébernek kell maradnunk, mert most sok múlik majd a Bizottságon és reméljük, hogy amikor a Bizottság a tudományos szakértők általi megállapodásokat támogató intézkedéseket hoz, akkor igen nagyra törően végzi majd a jövőbeli elsőbbségi és kiemelten veszélyes anyagok besorolását. Itt arról a sokat emlegetett 13 anyagról van szó, amelyek a közeljövőben kerülnek besorolásra. Igyekszünk továbbá azt is biztosítani majd, hogy az üledékkel és biótával kapcsolatos jelenlegi tudományos bizonytalanság ne generáljon olyan elmosódottságot, amely hosszútávon felmentené az Európai Uniót az alól, hogy az üledék és bióta minőségének megértésén és javításán fáradozzon.

Végezetül pedig javítani kell a keveredési zónákon, a szennyezőanyagokkal és a szennyezési forrásokkal kapcsolatos ismereteken, valamint a kibocsátások felügyeletén is. Biztosítani fogjuk, hogy a Parlament továbbra is éber maradjon és szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy rámutatott arra, hogy a kompromisszum azon rendelkezései mellett, amelyekről szavazni fogunk, a Bizottság információt szeretett volna szolgáltatni a vízügyi keretirányelv végrehajtását illetően is, ezenfelül – szükség esetén, valamint abban az esetben ha a tagállamok részéről késedelem jelentkezik vagy kétségek merülnek fel – a Bizottság olyan kiegészítő intézkedéseket szeretett volna előterjeszteni, amelyek biztosítják, hogy a 2000-es szavazásnak megfelelően 2015-re valóban sikerüljön környezetvédelmi szempontból elfogadható vízzel rendelkeznünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mivel az előadó képviselőcsoportom tagja és mindemellett közeli munkatársam, a képviselőház biztosan megérti majd, hogy érvelését megvédem. Talán tehettünk volna többet, talán bevehettünk volna a csomagba más vegyi anyagokat is, de a tudományos vélemények megoszlanak, a politikai akarat pedig nem mindig elég erős. Az előző előadó szavait idézve: „lesz ez még így se”.

A vízügyi politika az európai környezetvédelmi politikák egyik legsikeresebbike. Úgy gondolom, tisztelegnünk kell a Bizottság évek során mutatott munkája előtt, csakúgy, mint a Lienemann asszony által, a vízügyi keretirányelvvel kapcsolatban hét évvel ezelőtt végzett munka előtt. Még ha nincs is szó határokon átnyúló kérdésekről, az elmúlt és jelen évek szennyezésével kapcsolatos kollektív elhatározás már akkor is olyan magas szintű befektetéseket eredményezett a vízminőség javításának biztosítása érdekében, amelyek messze meghaladják azt a szintet, amit a tagállamok elérhettek volna, ha mindezt elszigetelve igyekszenek elérni. Ebben az esetben nagyon egyértelműek az általunk életbe léptetett jogszabályok. A szennyezés beazonosítható és mérhető. A szennyezés megelőzésére vonatkozó követelményeket ki lehet kényszeríteni és ez a jogszabály egy lépéssel közelebb visz minket ahhoz, hogy további tilalmakat vezessünk be olyan újabb vegyszerekkel, növényvédő szerekkel és szennyezőanyagokkal kapcsolatban, amelyek veszélyt jelentenek a vízi élővilágra és az emberekre is.

Sok esetben kapunk olyan jelentéseket is az Európai Környezetvédelmi Ügynökségtől, hogy a tagállamok nem olyan hatékonysággal és nem úgy érvényesítik a jogszabályokat, ahogyan az elvárható lenne. Kapva tehát az alkalmon, hogy a képviselőházban ekkora egyetértés van a jogszabállyal kapcsolatban és látva a pozitív irányt, amelybe Európa halad a vízminőséget illetően, forduljunk a Bizottság felé is és kérjük számon azt, hogy „rendelkeznek a vizsgálatokhoz, cselekvéshez és érvényesítéshez szükséges hatalommal, kérjük, használják ezeket!”.

 
  
MPphoto
 
 

  Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, én is szeretném megköszönni Laperrouze asszony barátságos és készséges együttműködését. Végül is – minden ellenére – lehetségesnek bizonyult megőrizni valamennyit az első olvasat pozitív eredményeiből, de amit ma magunk előtt látunk az bizony szegényes. Az elért eredmények nagy része elveszett a agrárvegyipar lobbiját követően, a kevésbé hatékonyak pedig a közösségi szabályozó hatóságok útvesztőiben. Amit ma itt tárgyalunk, az csupán a szomorú maradvány.

A mindenek felett álló célkitűzés továbbra is az európai tavak és folyók vízminőségének folyamatos javítása. Vissza kell szorítanunk a mezőgazdaságban tetemes mennyiségben alkalmazott növényvédő szerek használatát, valamint a mérgező ipari kibocsátásokat, továbbá pedig érvényesíteni kell a vízben megengedett elsőbbségi anyagok és kiemelten veszélyes anyagok mennyiségére vonatkozó követelményeket. A jelentés gyengesége az, hogy hiányzik a valódi politikai akarat, amely a további anyagok vizsgálatához szükséges. Egyértelművé vált, hogy a jelenlegi rendszer – amelynek értelmében a listán szereplő anyagokat meg kell vizsgálni és a listára új anyagokat kell felvinni – a legjobb esetben is túl lassan működik. Ha érvényesülne az elővigyázatosság elve, úgy számos másik anyagot is meg kellene vizsgálni, így azonban hagyjuk, hogy ez a lehetőség kicsússzon a kezünk közül.

Ezenfelül nem teljesen egyértelmű, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy anyagot annyira veszélyesnek minősítsenek, hogy azt teljesen be kelljen tiltani. Számos olyan anyagot sikerült felderíteni, amelyek minden bizonnyal rendkívül veszélyesek, a Bizottság azonban mégis ódzkodik betiltásuktól. Ez teljességgel elfogadhatatlan: ha egy anyag veszélyes, akkor veszélyes. Ellenőriznünk kell, hogy a Bizottság megkezdi-e ezeknek az anyagoknak a vizsgálatát vagy pedig továbbra sem lesz hajlandó állást foglalni arra hivatkozva, hogy nem rendelkezik elegendő információval. Ha ténylegesen ez lenne a helyzet, úgy azt javaslom, menjen és szerezze be a hiányzó adatokat.

Vannak persze javulások is. Például az országoknak most már fel kell jegyezniük a szennyezési forrásokat és ezeket ki kell egészíteniük az üledékben és biótában található koncentrációkkal is. Ezenfelül a Bizottságnak nem szabad a helyzet felülvizsgálásával egészen 2025-ig várnia, ahogyan azt eredetileg szerette volna. Ezt a felülvizsgálatot a jelenlegi helyzet alapján 2018-ra el kell készíteni.

Igen, mi a jelentés mellett fogunk szavazni. Az első olvasat után bekövetkezett zuhanás után hálásak vagyunk az apró morzsákért is.

 
  
MPphoto
 
 

  Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a felszíni és felszín alatti vizet több ezer forrásból szennyezik, nem csupán a mezőgazdaságon, az agrár-élelmiszeriparon, a bányákon és vegyianyag-gyárokon keresztül, de a lakóépületek útján is.

Ott, ahol nincsenek víztisztító telepek, egyre nagyobb mennyiségű mérget juttatunk amúgy is szegényes vízkészletekbe. A hulladéklerakó-helyek rengeteg mérgező anyag forrásaként szolgálnak, és az ezekről származó hulladékot a biológiai szennyvíztisztító telepek már nem képesek megtisztítani, mert maguk a baktériumok is megmérgeződnek. A tavak és mesterséges víztározók alján található lerakódások szintén tartalmaznak mérgező anyagokat. A kérdés az, hogy miként lehetne ezeket megtisztítani. Ha ezek az anyagok bejutnak a tengerekbe és óceánokba, úgy megmérgezik az egész földgolyót és sajnos idővel pontosan ez fog történni. A víztározók ilyen jellegű megtisztítása hatalmas költséggel fog járni és egyelőre nincsen olyan technológia, amellyel ez lehetséges lenne.

Szeretnék említést tenni továbbá arról a több ezer tonna elavult növényvédő szerről is, amelyek szisztematikusan mérgezik vizeinket és mára már 1000 méteres mélységben is megtalálhatóak. Képviselőcsoportunk pontosan emiatt véli úgy, hogy a költségek ellenére az irányelvben nagyobb figyelmet kellene szentelni a vizek védelmének.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (SV) Az irányelv célkitűzése az volt, hogy több veszélyes vegyi anyagot illetően is környezetminőségi normákat állítson fel, védve ezáltal a folyómedreket a vegyszerektől és egyéb káros anyagoktól. Sajnálatos módon a lobbisták rendkívül járatosak mind az Európai Bizottság, mind pedig a Miniszterek Tanácsa befolyásolásában. Most, hogy ez a kérdés második olvasatban is felmerült, a jó szándékok sajnálatos módon nagyrészt elpárologtak. Erre nagyszerű példa, hogy a 29 anyagból, amellyel kapcsolatban szerettük volna, hogy a Parlament felügyeleti joggal rendelkezzen, csupán 11-et soroltak be veszélyes anyagként. A tagállamokkal szemben nem lesz konkrét követelmény, hogy eleget tegyenek a csökkentési célkitűzéseknek. Mindezek ellenére ez a kompromisszum jobb, mint amit a Bizottság eredetileg javasolt. Mi, azaz a GUE/NGL képviselőcsoport ezért tehát támogatjuk, és biztosra vehetik, hogy szorosan nyomon fogjuk követni a fejleményeket, igyekezve biztosítani azt, hogy a folyóvizek valóban fokozott védelmet élvezzenek a jövőben. Amikor eljön a felülvizsgálat ideje, akkor remélem további szigorítások várhatók. Kérdéssel fordulnék Dimas biztos úrhoz, aki velünk van ma este: mi lenne a véleménye, ha az egyik tagállam tovább szeretne lépni és még kiterjedtebb intézkedéseket szeretne tenni, mint amit az irányelv előír? Ha az egyes tagállamok több vegyi anyagot szeretnének besorolni, mint ami a kompromisszum részét képező listán szerepel, akkor engedélyezné nekik ezt, hogy ezáltal szigorúbb jogszabályokat alkalmazzanak?

 
  
MPphoto
 
 

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, először is megköszönném Laperrouze asszonynak a Tanáccsal folyatott tárgyalások során végzett munkáját.

Úgy gondolom, hogy ez egy remek kompromisszum a vízre vonatkozó normák tekintetében. Külön örömmel tölt el, hogy megőriztük a keveredési zónák koncepcióját. Ha már ennél a témánál vagyunk, lenne egy kérdésem Dimas biztoshoz.

A megvalósíthatóság szempontjából ez egy kiemelten fontos koncepció, feltéve persze, ha nem károsítja jelentős mértékben a környezetet. A vízügyi keretirányelv előírja, hogy az ivóvíz-tisztítási erőfeszítéseket csökkenteni kell. Az ivóvízzel kapcsolatos normák szigorúbbak, mint a vízre vonatkozó normák. A felszíni vizekben több ivóvíz-begyűjtési pont is van és a gyakorlatban előfordulhat, hogy egy ilyen begyűjtési pont nagyon közel helyezkedik el egy szennyezési forráshoz, oly módon, hogy a begyűjtési pont a keveredési zónán belül található és így a víztisztító-vállalatok által végzett víztisztítási erőfeszítések is fokozódnak. Meg tudja-e Dimas biztos úr ígérni nekem, hogy minden tőle telhetőt elkövet majd annak érdekében, hogy megelőzze azokat a keveredési zónákat, amelyek problémát okoznak az ivóvíz-begyűjtő pontoknál?

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, köszönetet mondanék én is az előadónak, valamint a Bizottságnak is azért a hasznos munkáért, amit eddig a javaslattal kapcsolatban végeztek.

Emlékeztetném a tisztelt Házat arra, hogy ez egy kompromisszumos csomag. Egy stabil lábakon álló kompromisszumot sikerült a tárgyalások során összehozni, amely egy újabb darabka a kiváló európai vízminőség kirakós játékában. Mindenképpen szeretném kihangsúlyozni, hogy Európa az a kontinens vagyis politikai entitás, amelyik nagy becsben tartja a környezetet és nagyon magas normákat alkalmaz. Nem kizárt, hogy célunkat hamarabb is el lehetne érni, azonban ha Európát összevetjük a világ többi részével, láthatjuk, hogy már így is nagyon magas szintet ütünk meg, amely szintet mindenekelőtt meg kell őrizni és továbbjavítani.

Szeretném arra is emlékeztetni a Bizottságot, hogy hatékonyan kell kommunikálnunk ezeket a vitathatatlan sikereket, amelyeket az európai környezetvédelmi politika és különösen a vízügyi politika terén elértünk. Az ír népszavazás különösen jól rávilágított arra, hogy nem sikerült tolmácsolnunk ezt a sikert az emberek felé. Európa rendkívül sikeres a környezetvédelem terén, mégis a lakosság igen kis része van csupán tisztában vezető szerepével. Beszélhetünk arról, hogy a lobbisták felhígították a kompromisszumot, de vannak olyan lobbik is, amelyek segítettek biztosítani azt, hogy ez a kompromisszum valóban előírja a fokozott erőfeszítések szükségességét az ipari vállalatok, gazdálkodók, valamint az egyéb szennyezést előidéző entitások részéről.

Ezzel összefüggésben hadd emlékeztessem Önöket, hogy a víz mindenképpen az egyik olyan elem, amelyre fokozott politikai figyelmet kell irányítanunk a jövőben. Megkérném a biztos urat, hogy kövesse figyelemmel a vízügyi politika jövőbeni alakulását, mert például az éghajlatváltozás számos új problémával fog szembeállítani minket és a víz gazdasággal és az emberi élettel kapcsolatos jelentősége erősen megnövekszik majd.

Mindent összevetve, ez egy kiegyensúlyozott kompromisszum és megkérem képviselőtársaimat, hogy támogassák. Ennél többet nem lehetett elérni.

 
  
MPphoto
 
 

  Dorette Corbey (PSE). - (NL) Elnök úr, szeretném megköszönni az előadó, Laperrouze asszony munkáját, amely a második olvasat során elfogadható megállapodáshoz vezetett. A tiszta felszíni víz természetesen nagyon fontos. Rendszeresen kapunk jelentéseket azzal kapcsolatban, hogy a halak szervezete túlzott mértékben tartalmaz higanyt és egyéb káros anyagokat. Ez igen egészségtelen mind az emberekre, mind pedig a környezetre nézve és tennünk kell ellene valamit. Az előttünk fekvő végeredmény remek egyensúlya egyrészről a környezetvédelemnek, másrészről pedig a vállalatok, vízügyi cégek és kormányok költséghatékonyságának. Az Európai Parlament sikeresen harcolt ki több javítást is. Ezek értelmében azokat a keveredési zónákat, amelyek közel helyezkednek el olyan hulladéklerakási pontokhoz, amelyekben magasabb szennyezési szintek engedélyezettek, egyértelműen kell kijelölni, valamint a tagállamoknak jelezniük kell, hogy jövőben miképpen tudják csökkenteni a keveredési zónákat.

A Parlament továbbá a jövőre nézve is rendelkezik kidolgozott politikával: a potenciálisan veszélyes anyagokat egy külön listára kell helyezni további vizsgálatok céljából. Ezt én erőteljesen támogatom is.

Azt a kérdést is támogatom, amelyet Blokland úr intézett Dimas biztoshoz a keveredési zónákon belül található hulladéklerakó-helyekkel és ivóvíz begyűjtő helyekkel kapcsolatban.

Szeretném továbbá felhívni a figyelmet a forrásokra irányuló intézkedésekre, különösen a kórházak közelében, valamint a fölösleges, megmaradt gyógyszerekre. Ezek újabb fontos kérdések, amelyekkel a jövőben foglalkoznunk kell majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, amint azt tudjuk, a víz talán minden erőforrásunk közül a legfontosabb és nem szabad megengednünk, hogy ambiciózus vízügyi politika hiányában elszivárogjon. Igen sajnálatos, hogy az első olvasat során az Európai Parlament által a vízkészletek védelmének adott lendület szertefoszlott az ellenőrzést igénylő veszélyes anyagok listájának megkétszereződésének, valamint az EU tagállamokkal szemben, a szennyezőanyag-kibocsátással kapcsolatos kötelezettségek kiszabásának köszönhetően. Ennek eredményeképpen kárba ment egy lehetőség, hogy még többet tehessünk vizeink védelméért. A vízvédelemmel összefüggésben kiemelten fontos, hogy a különböző területeken összhang álljon fent a jogszabályokat illetően. Tilalomra van szükség a karcinogén, mutagén és reprotoxikus (CMR) növényvédő szerekkel és az endokrin rendszert károsító anyagokkal szemben. Ezért is találom különösen fájónak azt, hogy a Bizottság állandó jelleggel egy rendező-pályaudvar szerepét tölti be és teszi mindezt a környezet és a közegészségügy kárára. 2006-ban a Bizottság környezetminőségről szóló jogalkotási eszköztervezetében azt mondta, hogy nem tervez javaslatot tenni az kiemelten veszélyes anyagok mennyiségének és mérgező hatásának csökkentésével kapcsolatban. Ezt a REACH részeként és a növényvédő szerekről szóló jogszabályok keretében kell megtenni. De mi történt valójában? Egy parlamenti jelentés, egy a képviselőházból származó javaslat volt az, ami végül is összhangba hozta a vízügyi keretirányelvet a szennyezőanyagokról szóló jogszabályokkal. Ezt a Parlament végezte, nem pedig a Bizottság, amely egyébként ígéretet tett ennek elvégzésére.

Kérésünk tehát az, hogy azok közül a növényvédő szerek közül, amelyek szerepelnek a kiemelten veszélyes anyagok listáján egyet se engedélyezzenek. A legegyszerűbb megoldás nem más, mint biztosítani, hogy ezek a veszélyes anyagok eleve ne kerülhessenek vizeinkbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, gratulálni szeretnék Laperrouze asszonynak, aki kivételesen keményen dolgozott együtt képviselőcsoportom többi tagjával, valamint a Parlament egészével azért, hogy egyezségre és konszenzusra jussanak.

Rendkívül elégedett vagyok ezzel az irányelvvel, amely több fontos kérdéssel is foglalkozik. Először is, ahogyan ezt Lienemann asszony is említette, a fenntarthatóság egy folyamat, amelyet sok évvel ezelőtt kezdtünk el és amelynek a vízkezelés, a vízminőség javítása és a vízügyi politika egytől egyig részét képezik. Mindenek felett azonban ez egy olyan folyamat, amelynek a valóság talaján kell maradnia, hiszen a gyakorlatba is át kell ültetni.

Jogszabályt alkotni sokkal egyszerűbb dolog, mint végrehajtani. Sokkal olcsóbb is. Egy dolog meg- vagy betiltása nem kerül semmibe. A végrehajtás azonban azt jelenti, hogy a vállalatoknak, gazdálkodóknak és helyi tanácsoknak a politikákat át kell ültetniük a gyakorlatba és ez nem mindig egyszerű.

Véleményem szerint ez egy igen fontos lépés előre, de reálisan kell szemlélnünk a helyzetet, mert hiszen, ahogyan ezt tegnap is láthattuk például a népszavazásban, európainak lenni nem mindig könnyű. Sok pénzt és erőfeszítést igényel, és mi ezt is tesszük, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ez egy Európa egészére vonatkozó politika.

A teljes vízügyi politikát végre kell hajtani Európa egész területén, ami azt jelenti, hogy hihetetlenül összetett helyzetekkel kell megbirkóznunk, rengeteg tényezőt figyelembe kell vennünk, köztük rendkívül fontos geofizikai tényezőket is.

Az irányelv két olyan aspektusát szeretném megemlíteni, amelyek véleményem szerint előrelépést jelentenek. Először is az irányelv nagyobb átláthatóságot követel meg a kormányok részéről. A vízügy sohasem volt igazán áttetsző. Az Európai Vízügyi Fórumon egyik célkitűzésünk a nyilvánosság elé tárt információk átláthatósága, és most már komolyan foglalkozunk ezzel a kötelezettségünkkel.

Ugyanez igaz az indikátorokra is, beleértve a puhatestűeket, és szeretném hangsúlyozni az egészség érdekében történő vízelemzés jelentőségét is.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (PSE).(LT) Gratulálni szeretnék az előadónak és ezúton szeretném kinyilvánítani támogatásomat az iránt az elgondolás iránt, miszerint a felszíni víz minőségét illetően, valamint a közösségi jogszabályok értékelésének hatékonyságával kapcsolatban szigorúbb szabályzásra van szükség.

A külső határok mentén fekvő kisebb uniós országok igen kényes problémával kénytelenek szembenézni – a szomszédos uniós országokból érkező vízszennyezéssel. Az EU nem kívánja és nem is áll szándékában egy „vasfüggönnyel” körbevenni magát – már ami az ökológiát és egyéb kérdéseket illeti. Ezért tehát ugyanolyan fontos a szennyezés csökkentése az uniós országokban és a környező országokban is. A 26. módosítás rámutat a Bizottság azon kötelességére, hogy egy évvel az irányelv hatálybalépését követően részletes jelentést kell benyújtania a harmadik országokból származó szennyezéssel kapcsolatos helyzetet illetően. A szomszédos országokkal folytatott tárgyalások során a Bizottságnak többet kellene tennie, hogy bátorítsa a környezetvédelmi kötelezettségek további végrehajtását. Ez a kérdés kulcsfontosságú azon országok számára, akik a szomszédos uniós országokkal közös vízgyűjtőkkel rendelkeznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Christa Klaß (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim. „A víz élet” vagy „A víz olyan értékes, mint a gyémánt”; ezek voltak a szalagcímek és motiváló tényezők akkor, amikor 2000-ben elindítottuk a vízügyi keretirányelvet. A vízügyi politika területén belüli környezetminőségi normákkal foglalkozó irányelv jelenleg a vízügyi keretirányelv utolsó, fontosabb származékos eszköze. Célja az, hogy környezetminőségi normákat állítson fel az elsőbbségi anyagokat és az kiemelten veszélyes anyagokat illetően, mely normák célja biztosítani, hogy vizeink – az életünk forrása – magas szintű védelemben, azaz a lehető legmagasabb szintű, a legfrissebb tudományos ismeretek alapján elérhető védelemben részesüljenek, amely védelem igenis szükséges.

Meglátásom szerint azonban ez azt is jelenti, hogy a víz védelme egy állandó feladat. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a tanulmányokat és megállapításokat azzal a céllal, hogy az új felfedezéseket be lehessen építeni, hogy a vizek védelmét mindenkor és minden körülmények között garantálni lehessen a legfrissebb tudományos ismereteknek és technológiáknak megfelelően. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy – ahogyan most is – a Bizottság nem teljesíti megbízatását és engedi múlni az időt anélkül, hogy cselekedne. A kiemelten veszélyes anyagok listáját folyamatos felülvizsgálatnak kell alávetni és haladéktalanul ellenőrizni kell. A cselekvés Bizottság részéről történt elmulasztása arra ösztönzött minket itt a Parlamentben, hogy közbelépjünk és egy második listát javasoljunk, amely olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a legfrissebb megállapítások alapján ellenőrzésre szorulnak. A szóban forgó lista nem sorolhatja be előre és nem ítélheti meg előre az egyes anyagokat. Ezenfelül a listának arra is lehetőséget kell szolgáltatnia, hogy az anyagokat tisztázni lehessen a felmerült gyanú alól. Természetesen az egyes anyagokat nem lehet csupán múló szeszély alapján feltenni a listára. A PPE-DE képviselőcsoport gyorsabb és prioritás szerinti kezelést kért azokat az anyagokat illetően, amelyek magas fokú veszélyességéről már rendelkezünk adatokkal. Véleményünk szerint erre elegendő lesz hat hónap.

Nagyon remélem biztos úr, hogy a jelenleg előírt 24 hónapos időtartamot nem használják ki teljes egészében, mert fontos lenne, hogy a biztonsággal kapcsolatos megállapításokra azonnal reagálni lehessen. Együttesen támogatni fogjuk a Laperrouze asszony által kidolgozott kompromisszumot.

 
  
MPphoto
 
 

  Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! Európa legtöbb folyóján több ország is osztozik, mind a folyók előnyeit élvezve, mind az ezzel járó felelősséggel osztozva. Az egyik tagország olyan vízminőséget kap, amelyet az előző ország a részére biztosít. A Duna például hét, a Dráva hat, a Rajna és a Tisza öt országon folyik keresztül. Ez nagy kihívást jelent és nagyfokú együttműködést is kíván. Remélhetőleg a jogszabály elfogadásával a Rába-folyó hét éve tartó habzását is sikerül megszüntetni, Magyarország egyetlen vadvízi folyójában ugyanis pillanatnyilag csak az Önöknek is szétosztott, és szórólapokon, plakátokon is látható fürdőruhákban ajánlatos megmártózni. A Rába persze csak mintegy lakmusz-papír mutatja, hogy a jelenlegi szabályozással valami nincs rendben, mert ha mindenki minden határértéket betart, a folyón mégis vastag hab látható, akkor bizony ott a szabályozás nem jó. Ezért kell nekünk most változtatnunk, ezért kérek tehát mindenkit, hogy a holnapi szavazáson támogassa a kompromisszumos csomagot. Köszönöm szépen.

 
  
MPphoto
 
 

  Gyula Hegyi (PSE). - (HU) A kollegák már elmondták, hogy az édesvíz a XXI. század talán legértékesebb kincse, és ezzel egyet kell érteni, ezzel a gondolattal. Az is igaz, hogy Európában alapvetően jól állunk, mind az édesvíz mennyiségét, mind minőségét tekintve. Egy olyan kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, amelyre eddig nem került sor, ez pedig az a tény, hogy a klímaváltozással kapcsolatban egyre szélsőségesebb a csapadéknak, és ezzel a kinyerhető édesvíz eloszlásának a görbéje, ami azt jelenti, hogy hosszú forró, száraz nyarak vannak, és árvízszerű esőzések egész Európában. Ezért mindazon a környezeti gondoskodáson túl, amelyről szó került, olyan vízgazdálkodásra is szükség van, amely az eddigi rendszerrel szemben alapvetően megfogja a vizet, és lehetővé teszi annak tárolását a száraz évszakra. És nagyon fontos lenne, hogy ez európai közösségi politikává is váljon, ilyen módon őrizzük meg az édesvíznek a mennyiségét, a minőségről pedig ez a jogszabály gondoskodik. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, a víz szennyezése a folyókban, a tavakban és a felszín alatt történik, de megtörténhet szállítás közben is. A Dél-Európában dúló aszály miatt ez a veszély az utóbbi időben tovább súlyosbodott, hiszen számos olajszállító tartályhajót alakítanak át abból a célból, hogy ivóvizet szállítsanak. Ez egy olyan terület, ahol talán hiányzik a megfelelő hozzáértés. Arra kérném a biztos urat, hogy biztosítsa azt, hogy az ilyen jellegű szállítás maximálisan biztonságos, valamint aromás szénhidrogének általi szennyezéstől mentes legyen, hiszen – mint azt tudjuk – ez utóbbi komoly veszéllyel jár mind emberekre, mind pedig állatokra nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, a bevezető felszólalásomban felsorolt pontok mellett a javasolt irányelv hozzájárul az EU vízügyi jogszabályainak egyszerűsítési folyamatához is.

Önök is emlékezhetnek arra, hogy a vízügyi keretirányelv tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek hét korábbi, a hetvenes és nyolcvanas évekből származó jogalkotási aktus hatályon kívül helyezésével kapcsolatosak. Ez az irányelv további öt irányelvet helyez majd hatályon kívül és ugyanakkor leegyszerűsíti a vízügyi jelentések benyújtását a WISE, azaz az újonnan kialakított európai vízügyi információs rendszer keretében. Ezáltal jobb tudásalaphoz jutunk, ami elősegíti a politikai és műszaki szinten történő döntéshozást.

Arra is emlékezhetnek továbbá, hogy a Parlament kiemelt jelentőséget tulajdonított annak a célkitűzésnek, hogy egyes, a vízügyi keretirányelvben szereplő anyagokat eltávolítson vagy fokozatosan kivonjon a listáról. A tervezett nyilvántartás, amely térképeket is tartalmaz majd, egy mindenki számára szükséges információforrás lesz. Értékelési eszközként szolgál majd a Bizottság az iránti vizsgálatai során, hogy elérik-e a progresszív csökkentéssel és a fokozatos kivonással kapcsolatos környezetvédelmi célokat.

A vízügyi keretirányelv és annak származékos irányelve stabil, előre meghatározható, hosszú távú alapot szolgáltat majd az összes szinten történő döntéshozáshoz, a vízgyűjtőktől, azaz a helyi szinttől egészen az európai szintig. Ez különösen fontos a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és a 2009 decemberéig benyújtandó intézkedési programok esetében. Tavaly a Bizottság benyújtotta első jelentését a vízügyi keretirányelv végrehajtásával kapcsolatban. A jelentés tartalmazta az elért eredmények és hibák értékelését is. Innentől kezdve már a tagállamok dolga, hogy időben eleget tegyenek kötelezettségeiknek.

Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy a regionális fejlesztési és a kohéziós politika, valamint a vidékfejlesztési politika részeként rendelkezésre áll uniós pénzügyi támogatás is. A tagállamok joga és felelőssége, hogy kiválasszák projektjeiket és prioritásaikat.

A vízügyi keretirányelv 7. cikke már megállapította az ivóvízre vonatkozó kötelezettségeket, és ez a kompromisszum nincs kihatással a vonatkozó eljárásokra és rendelkezésekre.

Szeretnék rávilágítani arra, hogy a tagállamoknak kötelességük jelentést tenni a vízügyi keretirányelv 15. cikkének való megfelelésről és a keveredési zónák növekedésének visszaszorítása érdekében tett intézkedésekről, valamint a keveredési zónák meghatározásával kapcsolatos nemzetközi együttműködéséről. Ezenfelül, ha egyes tagállamok szigorúbb környezetvédelmi normákat kívánnak bevezetni, abban az esetben a Bizottság nem fog ennek útjába állni.

Befejezésképpen elmondanám, hogy Bizottság abban a szerencsés helyzetben van, hogy teljes támogatásáról biztosíthatja a kompromisszumos csomagot annak érdekében, hogy a második olvasat során megállapodás alakuljon ki az irányelvvel kapcsolatban. Szeretném megragadni a lehetőséget és ismételten köszönetet mondani az előadó remek munkájáért.

Ami a Matsakis úr által felvetett problémát, a víz Ciprusra történő szállítását illeti, tudomásom van a problémáról és erre a kérdésre a későbbiek folyamán fogok válaszolni.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Laperrouze, előadó. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm, hogy részt vettek a vitában. Jogosan kérdezhetik, hogy mik is a végső célkitűzéseink ezzel az irányelvvel. Természetesen az, hogy javítsunk a felszíni víztestek minőségén. Nem szeretnénk ezentúl ólmot, kadmiumot, nikkelt, higanyt, oldószereket vagy olyan egyéb mérgező és karcinogén anyagokat találni vizeinkben, mint például a PCB-k. Lienemann asszonyt utalt egy két héttel ezelőtti hírműsorra, amelyben bemutatták, hogy a PCB-k biológiailag felhalmozódtak a halakban, az emberek pedig megeszik ezeket a halakat. Ez a helyzet most már tűrhetetlen, és azon a véleményen vagyok, hogy az európai polgárok is azt várják el, hogy Európa határozottan lépjen fel a környezet és egészségünk védelme mellett. Hiszem, hogy sikerülhet továbbadni ezt az üzenetet, ha tiszteletben tartjuk a vízügyi irányelvet, valamint annak származékos irányelveit.

Egyes képviselők azt mondták, hogy nem szerepel elég anyag a listán, hogy a Parlament visszatáncolt az első olvasathoz képest. Az első olvasatban összesen 33 + 28 anyagot javasoltunk, ami 61 elemzett anyagot jelentett. A második olvasatban most összesen 33 + 13, azaz 46 anyagunk van, de fontos megjegyezni, hogy ezek olyan különösen veszélyesnek tekintendő anyagok, melyek nem szabad, hogy vizeinkbe jussanak. A másik érdekes kérdés az irányelvet illetően az, hogy lehetőséget biztosít számunkra, hogy ellenőrizzük az európai jogszabályoknak való megfelelést – itt konkrétan a REACH rendelet és az IPPC végrehajtására gondolok. Most már rendelkezünk azzal az eszközzel, ami lehetővé teszi, hogy ellenőrizzük ezt.

A biztos úr azt hallotta képviselőtársaimtól, hogy amennyiben a Tanács és a Parlament jóváhagyja a szöveget, akkor az ő lépésük következik. Rengeteg dolguk lesz, rengeteg elemzést kell elvégezniük, és rengeteg nyilvántartást kell létrehozniuk és én sok szerencsét kívánok ehhez. Bármi is történik én továbbra is figyelemmel fogom követni ezt a jogalkotást.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. - A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. június 17-én, kedden kerül sor.

 

21. Az Európai Unió reagálóképességének erősítése katasztrófák esetén (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a katasztrófák esetén az Európai Unió reagálóképességének megerősítéséről.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, tavaly – a közösségi katasztrófavédelmi mechanizmusnak köszönhetően – az EU együttesen és egységesen nyújtott segítséget a katasztrofális erdőtüzek által sújtott tagországoknak.

Sikerült azonosítanunk olyan pontokat, amelyek azonnali figyelmet igényelnek, amennyiben szeretnénk elkerülni a hasonló katasztrófákat a jövőben.

Először is meg kell oldanunk a katasztrófák következményeinek elhárításához rendelkezésre álló műszaki erőforrások hiányát, ami szembetűnő problémaként jelentkezett a 2007-es műveletek során.

Másodszor, integrált megközelítést kell kialakítani az erdőtüzek kezelésével és megelőzésével kapcsolatban, valamint az ilyen esetekre való felkészültséget és reagálást illetően.

Harmadszor, meg kell erősíteni a Bizottság megfigyelő és információs központjának működési kapacitását.

A Bizottság már elfogadott bizonyos gyakorlati működési intézkedéseket, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

- egy erdőtűz-szakértőkből álló hálózat kialakítása és a szakértők kiképzése;

- interoperabilitási képzés a nemzeti tűzoltóosztagok számára;

- egy áprilisban, Szardínián megrendezésre kerülő nagy szabású gyakorlat, amelyen öt tagállam erői fognak részt venni;

- három polgári védelmi egység megalakítása légi erdőtűzoltás céljából.

A segélynyújtáshoz szükséges berendezések szállítására már elkülönítették a pénzeszközöket. Ezenfelül a 2008-as erdőtüzekkel kapcsolatos kísérleti program keretében együttműködünk a tagállamokkal olyan taktikai tartalékok kialakításán, amelyek készenlétben állnak majd az Európában előálló szükséghelyzetekre.

Továbbá 2007 és 2013 között közel 5,8 milliárd euró lesz elérhető a kohéziós politikai programok keretében kockázat-megelőzés céljára, valamint a különböző jellegű katasztrófákra való reagálás céljából, beleértve az erdőtüzeket is.

Újabb 1,6 milliárd euró lesz elérhető a vidékfejlesztési alapokból az erdei erőforrások visszaállítására, valamint a megelőző intézkedések kezdeményezésére.

Végezetül pedig a legpusztítóbb természeti katasztrófák esetében fenntartjuk az Európai Szolidaritási Alap által nyújtott támogatás lehetőségét.

A Bizottság márciusban közzétett közleményében hangsúlyozta a katasztrófakezelés integrált megközelítésének szükségességét, amelynek magában kell foglalnia a megelőzést, a készenlétet, a reagálást és a helyreállítást is. A Bizottság hangsúlyozta a természetes és ember által okozott katasztrófák minden típusát, mind az EU-n belül és azon kívül, valamint az összes olyan közösségi erőforrást, amely katasztrófára való reagálás esetén rendelkezésre áll.

A polgári védelem mellett a közlemény további három közösségi cselekvési területet vizsgált:

- az európai humanitárius segítségnyújtás megerősítését;

- a beavatkozás koordinációjának javítását katasztrófákra való reagálás során;

- az intézményközi együttműködés korszerűsítését, azaz az európai ügynökségek és intézmények közötti együttműködést.

Folyamatban van egy cselekvési terv kidolgozása is. Ez nyárra fog elkészülni és a Közleményben említettek mellett olyan további kezdeményezéseket vázol fel, mint például a következők:

- a materiális és műszaki támogatási képesség hiányosságainak elemzése, mind humanitárius, mind pedig polgári védelmi intézkedések esetében. Ez lehetővé teszi majd számunkra, hogy megállapíthassuk mely konkrét eszközök állnak rendelkezésünkre, melyekre van legnagyobb szükség és melyek a leginkább költséghatékonyabbak;

- harmadik országokban előforduló katasztrófa veszélyeinek korlátozására irányuló kezdeményezések támogatása;

- szorosabb együttműködés az ENSZ-szel, a Nemzetközi Bankkal és különböző nem kormányzati szervezetekkel, abból a célból, hogy globális szinten is erősíteni tudjuk reagálóképességünket katasztrófák esetén;

- a tudományos és technológiai vívmányok és innovációk jobb használata;

- ügynökségeink katasztrófákra való reagálásban globális szinten betöltött szerepének fejlesztése;

- a katasztrófa által okozott károk hatékonyabb értékelése.

Ami a katasztrófa-megelőzést illeti, jelenleg ezzel kapcsolatban nincsen integrált európai megközelítés. A kérdés megoldása céljából a Bizottság már dolgozik egy közleményen, amely értékeli majd egy közösségi katasztrófa-megelőzési mechanizmus működtetésének hozzáadott értékét. A Bizottság a következőkkel kapcsolatban fog lehetséges opciókat előterjeszteni:

- a katasztrófákkal, valamint hatásukkal kapcsolatos ismeretek fejlesztése;

- az összefüggő politikák – pl. a földhasználat-tervezés és a katasztrófa-megelőzés – összekapcsolásának javítása;

- a közösségi erőforrások felhasználásának javítása.

E kezdeményezés mellett, amely az EU-ra fog összpontosítani, a Bizottság a fejlődő országokban a kockázatot csökkentő stratégia kidolgozásán dolgozik.

Végezetül pedig a Bizottság több olyan intézkedést is tett, amelyek megerősítik az EU beavatkozási képességét olyan katasztrófákra való reagálás esetén, amelyek esetleg Európa területén következnek be. Ezen belül is különösen a Bizottság megfigyelő és információs központját erősítik meg. Mivel nem rendelkezünk részletes elemzésekkel a reagálási képesség hiányosságait és hibáit illetően katasztrófák esetén, ezért jelenleg katasztrófa forgatókönyvek elemzése és innovatív előkészületek tesztelése zajlik. Ez európai szinten is polgári védelmi forrásokat és működési kapacitást fog felszabadítani. A Bizottság 2009 közepéig továbbá javaslatokat tervez benyújtani egy európai katasztrófa-elhárítási képzési hálózatot illetően.

Befejezésképpen szeretném megköszönni a Parlamentnek a folyamatos támogatást, amelyet a Közösség katasztrófák esetén mutatott reagálóképességének erősítésével kapcsolatban nyújt. Ezt a támogatást az az állásfoglalás-tervezet is alátámasztja, amelyről a plenáris ülésen szavaznak majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Antonios Trakatellis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, az elmúlt években a tagállamokat erdőtüzek, árvizek, földrengések és ehhez hasonló természeti csapások sújtották. Emberek haltak meg, birtokok, gazdaságok és lakóházak pusztultak el, és a környezet olyan mértékű károkat szenvedett, amelyet helyreállításához több évre lesz szükség.

A szolidaritás az EU egyik alappillére. Ez azt jelenti, hogy természeti katasztrófa esetén életbevágóan fontos, hogy az EU ne csak összehangolt technikai segítséget tudjon nyújtani, hanem hogy az Európai Szolidaritási Alapon keresztül pénzügyi forrásokat is tudjon juttatni a katasztrófa sújtotta területeknek. Érdeklődéssel hallgattam a biztos úr elemzését a megelőzés és az összehangolt beavatkozás elemeivel kapcsolatban, és a jövőben ennek megfelelő intézkedéseket várunk majd az Európai Bizottság részéről.

Engedjék meg, hogy a figyelmet egy, az Európai Szolidaritási Alappal kapcsolatos kérdésre irányítsam. Megbocsáthatatlannak tartom a Tanács azon döntését, hogy nem fogadta el az Európai Szolidaritási Alapról szóló rendeletet és ezért ezt a döntést felül kell vizsgálni.

Az Európai Alap szerkezetének átalakítása jelentős hozzájárulást jelent majd. Az Európai Unió először is jobb helyzetben lesz, hogy hatékonyan és rugalmasan tudja kezelni a természeti katasztrófákat. Másodszor, a katasztrófa után otthon nélkül maradt, létbizonytalanságban levő polgárok azonnal tudomást szereznek majd az európai szolidaritásról. Ekkor válik majd igazán világossá számukra, hogy milyen fontos nem csupán egy ország, de az EU polgárának lenni.

Az európai polgárok ehhez hasonló politikát és intézkedéseket várnak tőlünk és remélem, hogy az Európai Szolidaritási Alapról szóló rendelet késedelem nélkül elfogadásra kerül.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, sajnálatos éves rituálévá vált, hogy a nyár előtt vagy után mindig napirendre kerül az erdőtüzek kérdése. Ez egyre komolyabb probléma, hiszen ezek a természeti katasztrófák szorosan összefüggenek az éghajlatváltozással. Mivelhogy a rendkívüli időjárási viszonyok és események egyre súlyosabbakká válnak, ezért a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ezek a természeti katasztrófák is egyre gyakrabban és egyre nagyobb intenzitással fognak előfordulni, ami ismétlődő és szélsőségesebb aszályokat, súlyosabb és pusztítóbb árvizeket, egyre gyakoribb hőség rohamokat, valamint agresszívebb és nagyobb kiterjedésű erdőtüzeket jelent, amelyek ellen egyre nehezebb felvenni a harcot.

2006-ban az Európai Parlament három jelentést fogadott el ebben a kérdéskörben, amelyek közül az egyikben a Környezetvédelmi Bizottság véleményének előadója azt javasolta, hogy a Bizottság terjesszen elő egy irányelvet a tüzekkel kapcsolatban. Kérdésem a Bizottság felé tehát a következő: a fennálló körülmények fényében, valamint szeme előtt tartva, hogy integrált megközelítésre van szükség – azaz más szóval az éghajlatváltozás-ellenes politikát nem lehet különválasztani a polgári védelmi politikától – nem gondalja úgy a Bizottság, hogy indokolt lenne egy tűzről szóló irányelv?

Mindeközben ez a vita különösen kritikus időpontban zajlik: jelenleg többek között egy energiaválsággal és egy élelmiszerválsággal állunk szemben. Ezek mind összefonódnak. A biomasszát például az erdők megtisztítására kellene használni, elkerülve ezáltal az erdőtüzeket és ugyanakkor energiatermelésre is használhatnánk. Ennek egy másik előnye, hogy így a gabonaféléket nem használják bioüzemanyag gyártásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az állásfoglalás A. és D. preambulumbekezdése, valamint 4. bekezdése egyértelműen hangsúlyozza a megelőzés fontosságát. Ez rendkívül bölcs dolog, hiszen a megelőzés mindig hasznosabb – sokkal hasznosabb – mint a gyógyítás. Ezzel kapcsolatban egy konkrét, megelőzhető katasztrófatípusról szeretnék beszélni, mégpedig az épületek összeomlásáról. Erre egy nemrégiben Cipruson megtörtént esett ösztönzött. Múlt szerdán, egyik pillanatról a másikra beomlott az 1100 férőhelyes nicosiai fővárosi színház acélszerkezetű teteje. A leomló acélgerendák és oszlopok ereje porrá zúzta az alul található székeket. Hatalmas szerencse, hogy a színház akkor pont üres volt, másképp több százan haltak volna meg vagy szenvedtek volna súlyos sérüléseket. A balesetet megelőző napokban a színház különböző iskolai rendezvényeknek adott otthont, ami azt jelentette, hogy az intézményben rengeteg gyermek tartózkodott. Két hete a vendéglátogatáson levő Bolsoj Balett adott előadást telt ház előtt, míg alig egy pár hónapja Barroso elnök úr – számos uniós tisztviselővel, európai parlamenti képviselővel, a ciprusi elnökkel, miniszterekkel, ciprusi parlamenti képviselőkkel egyetemben – Ciprus euróövezethez való csatlakozását ünneplő rendezvényen vett ugyanitt részt. Valódi csoda, hogy nem történt tömeges szerencsétlenség.

Megállapították, hogy alig három évvel ezelőtt újították fel az épületet, amely munkálatok mintegy 6 millió euróba kerültek. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a megbízható, nagyra becsült és jól megfizetett építészek, mérnökök, kormányhivatalnokok stb. közül senkinek sem tűnt fel, hogy az 50 éves acél tetőszerkezet életveszélyes. Gyanítható, hogy Cipruson számos másik olyan középület is van, amely szerkezetileg nem biztonságos, de a nyilvánvaló hanyagság, az odafigyelés hiánya vagy az illetékes hatóságokon belüli korrupció miatt a javító intézkedéseket nem hajtják végre. A tény az, hogy lehetnek más olyan tagállamok is, ahol hasonló a helyzet. Mellékesen egyébként Cipruson a középületekre egyáltalán nem vonatkoznak a földrengés elleni jogszabályok, annak ellenére, hogy a magánépületekre igen. Megkérem a Bizottságot, hogy ezen állásfoglalás segítségével biztosítsák, hogy az Európai Unión belül ellenőrizzék az épületek biztonságát.

 
  
  

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, biztos úr, mindannyian láthatjuk, hogy azért van egyre több természeti katasztrófa, mert most már mind az éghajlatban, mind pedig a földhasználatban bekövetkező változások elő tudják ezeket idézni.

Az általam kidolgozott állásfoglalás, amelyet remélem, közel egyhangúan elfogadunk majd a csütörtöki plenáris ülésen, ahogyan tettük azt a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban, felszólítja a Bizottságot, hogy fejezze be a halogatást, a mellébeszélést és az elnapolást.

Öntől kérdezném biztos úr, hogy tervez-e lépéseket tenni a Bizottságon belül azért, hogy biztosítsa az európai polgári védelmi erők megalakításáról szóló Barnier-javaslat elfogadását, ahogyan azt az Európai Parlament ismételten kéri állásfoglalásaiban?

Tervez-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy a Szolidaritási Alap rugalmasabbá és kevésbé bürokratikussá váljon?

Tervez-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy orvosolják az alkalmazott jogszabályokban és politikában meglévő súlyos hiányosságokat, hogy Európának fokozott és hatékonyabb szerepet biztosítsanak azon tagállamok által megtett intézkedések támogatásában, amelyekben a természeti katasztrófák emberéleteket követelnek és tulajdonokat pusztítanak el?

A Környezetvédelmi Bizottságon belül több, a Bizottsághoz intézett kérdést fogadtunk el és ma azt mondták nekünk, hogy egy év múlva, 2009 közepén önök javaslatokkal fognak előállni. A kérdésem tehát az, hogy mikor fog a Bizottság úgy dönteni, hogy komolyan megvizsgálja ezeket a kérdéseket, továbbá pedig mikor ad választ az Európai Parlament javaslatára?

Mely javaslatokkal ért egyet és mikor kerül sor ezek végrehajtására? Melyek azok, amelyekkel nem ért egyet és miért? Amennyiben a Tanács tartja Önt vissza és nem hajlandók megadni a kért finanszírozást, vagy amennyiben bizonyos személyek a Bizottságon belül gátolják önt Dimas úr, úgy inkább közölje ezt velünk, hogy segíthessünk. Nem kérünk a szép szavakból, tettekre van szükségünk, mert idén nyáron nem szeretnénk a súlyos ökológiai katasztrófák áldozatait gyászolni.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitar Stoyanov (NI). - (BG) Ma este már beszéltem a tisztelt Háznak a legfelsőbb szinten történő bolgár korrupció megtestesítőjéről, Ahmed Doganról, valamint az általa vezetett pártról, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért pártról. Most szeretnék konkrét információkat is Önök elé tárni az erdőtüzek kapcsán.

Bulgáriában nyílt titoknak számít, hogy a Dogan pártja körül elhelyezkedő, saját maga által „vállalati körnek” titulált cégcsoport immár nyolc éve vágja ki Bulgária erdőit. A bűntény nyomainak eltüntetésére a legegyszerűbb módszer az erdőtüzek gyújtása, ezért minden nyáron több ezer hektárnyi erdőt gyújtanak meg és pusztítanak el Bulgáriában. Ez talán valamikor jellegzetesen bolgár problémának számított, mára azonban ez nem igaz és felütötte a fejét európai szinten is. Ennek az az oka, hogy az erdőtüzekre való reagálás kapcsán Bulgária tetemes összegű támogatásra vált jogosulttá. De vajon ezek a támogatások milyen szerven mennek keresztül? A támogatásokat a Vészhelyzetek Minisztériumához utalják, amelynek vezetője nem más mint Dogan helyettese, Emel Etem asszony. Ez az a minisztérium, ahol az Európai Szolidaritási Alaptól a Bulgáriában bekövetkezett áradások okán érkezett több tízmillió euró is eltűnt. Megkérem Önt, biztos úr, valamint Önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy látogassanak el Bulgáriába, hogy saját szemükkel is láthassák azt a szolidaritást, amellyel Emel Etem viselkedik saját választókörzete felé, amellyel az MRL viselkedik saját választókörzete, valamint a muzulmán bolgár állampolgárok felé, akik átmeneti menedékhelyeken, emberhez nem méltó körülmények között élnek, miközben az Európai Szolidaritási Alaptól érkezett pénz elsüllyedt valahol az MRL által irányított minisztérium útvesztőjében.

Ez az oka annak, hogy megemlítettem ezt a problémát. Ez egy súlyos bűn a bolgár környezettel szemben, az Európai Unióval szemben és nem más, mint az Unió javainak virtuális eltulajdonítása. Bármilyen katasztrófa is sújtsa Bulgáriát a jövőben, a Jogokért és Szabadságokért Mozgalomhoz okozott kárhoz semmi sem ér fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerardo Galeote (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, üdvözlöm a Környezetvédelmi Bizottság kezdeményezését, amelyet csatolhatunk a Regionális Fejlesztési Bizottság által, a jelen jogalkotási időszakban benyújtott számos másikhoz annak ellenére, hogy ezeket a kezdeményezéseket nem mindig értik meg teljesen. Az az igazság, hogy egyes fejlemények – köztük több jogi határozat is – azt jelzik, hogy aggodalmunk nem volt megalapozatlan.

Mindenesetre szomorú érzéssel tölt el, hogy látom, a Tanács mennyire érzéketlenül és hűvösen viselkedik. Paradoxnak tartom továbbá, hogy a környezetvédelemmel, a regionális politikával és a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések a pénzügyminiszterek felelősségét képezik.

A nemzeti kormányoknak át kellene gondolniuk azt a makacs ellenállást, amellyel a Parlament és a Bizottság minden erőfeszítése és a nyilvánvaló igény ellenére az idejétmúlt Szolidaritási Alap reformálásával szemben viseltetnek. Remélem, hogy idén nyáron nem tapasztaljuk meg az elmúlt években elszenvedett áradásokat, erdőtüzeket és aszályokat. Nagyon remélem, hogy a Tanácsnak nem kell ismételten üresen csengő szolidaritási közleményeket kibocsátania, ahelyett, hogy inkább összehangolt polgári védelmi mechanizmusokat és pénzeszközöket biztosítanának az embereknek, és reméljük, nem kell megint csak arról panaszkodnunk, hogy a polgárok közönyösen viselkednek és nem érdekli őket az, amit az intézmények csinálnak.

A Regionális Fejlesztési Bizottság egyes tagjai olyan módosításokat terjesztettek elő, amelyek felhívják a Tanács figyelmét a reformok és kezdeményezések szükségességére. Majd kiderül, hogy a Tanács, amely szinte feltűnést keltve nem képviseltette magát a mai napon, képes-e reagálni ezekre.

 
  
MPphoto
 
 

  Iratxe García Pérez (PSE). - (ES) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy üdvözlöm a Parlament arra irányuló kezdeményezését, hogy felfejlessze az Európai Unió katasztrófák esetén fennálló reagálóképességét, hiszen sajnos az ilyen katasztrófák egyre gyakoribbak, amelyek alapvető kihívásai lesznek politikai kezdeményezésünknek, valamint a gyors reagálóképességünknek.

Olyan széleskörű megközelítést kell elfogadnunk, amely figyelembe veszi azt, hogy miképpen kell az ilyen katasztrófákat kezelni, megelőzni és miképpen lehet talpra állni, ezért nagyon fontos azt kérni a Bizottságtól, hogy sürgősen álljon elő javaslatokkal az Európai Unión belül bekövetkező katasztrófák megelőzéséről.

Hasonló módon figyelembe kell vennünk annak szükségességét is, hogy felismerjük a mediterrán térségben, az aszályok és erdőtüzek által okozott természeti katasztrófák sajátos jellegét, és hogy megelőzési, kivizsgálási, kockázatértékelési, polgári védelmi és szolidaritási mechanizmusainkat ennek megfelelően alakítsuk.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a tagállamok számára erdőtüzek, különösen levegőből történő oltása céljából rendelkezésre álló erőforrások sok esetben korlátozottak, ezért arra kérjük a Bizottságot, hogy terjesszen elő közösségi csoportok finanszírozását célzó intézkedésekkel, amelyeknek célja a kapacitás bővítése és a nemzeti erőforrások kiegészítése lenne.

Az állásfoglalásban továbbá meg kell kérni a Tanácsot, hogy fogadjon el határozatot a Szolidaritási Alap javasolt szabályozását illetően, annak érdekében, hogy megkönnyítse az olyan katasztrófákra történő gyorsabb és hatékonyabb reagálást, amelyeket a tagállamok egyedül nem képesek kezelni. Nem feledkezhetünk el az áldozatokról sem, akiknek azonnali segítségre és támogatásra van szükségük.

Nem viselkedhetünk semlegesen ezzel a helyzettel kapcsolatban, amely évről évre, nyárról nyárra az Európai Unió számos térségét érinti. Ezekre a tragikus eseményekre gyorsan kell tudnunk reagálni és minél hamarabb segítséget kell nyújtanunk az áldozatoknak. A jövő nagyon bizonytalan és nekünk, az Európai Unió polgárainak részt kell vennünk benne.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE-DE).(FR) Elnök úr, nagyon szomorúnak tartom, hogy a nyaralások előestéjén ismét ugyanazt a problémát kell tárgyalnunk, amiből az tűnik ki, hogy mintha egyik évről a másikra egyáltalán nem történne előrelépés ezzel kapcsolatban. Egy olyan időszakban vagyunk jelenleg, amikor polgártársaink többsége kételkedni kezdett Európa hatékonyságában, rendkívül fontos lenne megmutatni, hogy Európa igenis képes reagálni, ha természeti katasztrófák – legyenek azok erdőtüzek, áradások, járványok – sújtják és veszélyeztetik az emberek életét és birtokait, és alapvetően, ha a polgárok bajba jutnak és Európára van szükségük, akkor Európára igenis lehet számítani.

Hogy állunk ma? Ismételten a szolidaritás és persze egy kötelező erejű keret szükségességéről beszélünk. Mindenáron meg kell győznünk a tagállamokat, hogy szükség van egy olyan tényleges, működő polgári védelmi erőre, amely rendelkezik pénzügyi tartalékokkal, segítségnyújtó mechanizmusokkal és további európai erőforrásokkal. Meg kell természetesen erősítenünk a humanitárius segítségnyújtást is, oly módon, hogy orvosoljuk a segítségnyújtás, valamint a globális kapacitás hiányosságait. Egy kiképzési hálózatot kell kialakítanunk. Ahogyan a biztos úr is említette, kiemelten fontos, hogy olyan szakértőket képezzünk ki, akik vészhelyzetek esetén képesek segítséget nyújtani, felhasználva a tagállamok által a polgári védelmi képzés során szerzett tapasztalatokat. Mindenek felett azonban, megelőző intézkedéseket kell tennünk és ehhez pedig tényleges talajra, földre és erdőkre vonatkozó politikára van szükségünk. Megelőző intézkedéseket kell tennünk és majd csak akkor kezdhetjük meg a felkészülést a katasztrófákra javító intézkedésekkel és a korai előrejelző rendszerek kialakításával, ami mellesleg elengedhetetlenül fontos.

Mi a helyzet a Barnier-jelentés javaslattal? Gyakorlati téren is szeretnénk eredményeket látni a szóban forgó javaslatot követően.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Lambrinidis (PSE).(EL) Elnök úr, biztos úr, tavaly szeptemberben számos politikus fejezte ki részvétét a tűz áldozataival szemben, nem sokan beszéltek azonban közülük arról a felelősségről, amelyet érezniük kellett volna, hiszen hagyták ezeket a tüzeket bekövetkezni és ennek katasztrofális vége lett. Szeretnénk, ha a politikusok most igenis érezzék felelősnek éreznék magukat. Ez az oka annak, hogy az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja még a nyár és a tüzek kitörése előtt szóbeli választ igénylő kérdésében azt kérte, hogy kerüljön sor egy olyan vitára a Bizottságban, hogy mi történik jelenleg a tüzek megelőzése céljából.

Biztos úr, ön azt mondta, hogy a 2009-től 2013-ig terjedő időszakban összesen 5,8 milliárd euró áll majd rendelkezésre a tüzek megelőzésére. Kérdezném, hogy ma, azaz 2008-ban összesen mennyi pénzt különítettek el erre a célra? Hány ország vette igénybe ezt a finanszírozást és melyek ezek az országok?

A görög kormány a Bizottság felé továbbított jelentésében elismerte, hogy sajnos tavaly, amikor a legsúlyosabb tüzek pusztítottak hiányzott a koordináció az érintett ügynökségek között, valamint azt is, hogy nem rendelkeztek megfelelő megelőzési tervekkel. Megvizsgálta-e Ön azóta, hogy mi történt Görögországban az előbb említett problémák orvoslásával kapcsolatban, vagy egész egyszerűen csak továbbítják a pénzügyi forrásokat olyan kormányoknak, akik nagy valószínűséggel elherdálják azokat?

 
  
MPphoto
 
 

  Rolf Berend (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, mint az egyes módosítások aláírója a PPE-DE képviselőcsoport képviseletében, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság tagjaként és alelnökeként, valamint az Európai Parlament előadója szeretném megragadni a lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítsak a Szolidaritási Alapról és annak felülvizsgálatáról.

Mióta a Bizottság az új Szolidaritási Alapról szóló jogi okmánytervezetét 2006 májusában elsöprő többséggel elfogadták a Parlamentben, azóta ez a tervezet a Tanácsnál van, ahol a tagállamok többsége ebben a módosított formában elutasítja az új Alapot. A közbenső tanácsi elnökségek közül egyik sem vette fel az új Szolidaritási Alapot munkaprogramjába. Sőt, épp ellenkezőleg, a felülvizsgált változatot a Tanácsban a pénzügyminiszterek blokkolják. Ennek megfelelően az új, a 2007-től 2013-ig tartó időszak lefedésére kialakított Alap még nem hatályos. Sajnos, amíg nem történik változás, addig marad a régi Alap, amelyik jelen formájában 2002 szeptembere óta létezik, amikor is azt kapkodva állították össze. 2006-ban kemény Parlamenti tárgyalások és alkudozások árán sikerült olyan kompromisszumokat kidolgozni, amelyek segítségével a Szolidaritási Alapot gyorsabbá, hatékonyabbá és – mindenek felett – egyértelműen meghatározott segítségnyújtási eszközzé alakítottuk. Most pedig a Tanács egyszer és mindenkorra szeretné elásni ezt a felülvizsgált változatot.

Nem tudom felfogni, hogy mi, egy szolidaritáson alapuló közösség, egyes tagállamok érzékenysége miatt miképpen fordíthatunk hátat ilyen módon egy olyan vészhelyzeti eszköznek, amelynek már a neve is a szolidaritás koncepciója előtt tiszteleg. Ezen az eszközön javítottunk, kiterjesztettük azt. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy azok, akiknek már származott előnyük ebből az Alapból, most milyen oknál fogva nem adják hozzájárulásukat. Sürgősen kérném ezért a Tanácsot, hogy változtassa meg döntését és fogadja el a felülvizsgált változatot. Közösségünk alapját a szolidaritás jelenti, elnök úr, és senki sem tudja, hogy mikor és hol következik be a következő katasztrófa. Akkor majd az Önök feladata lesz…

(Az elnök félbeszakítja az előadót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Margaritis Schinas (PPE-DE).(EL) Elnök úr, magától értetődik, hogy az EU részéről bármilyen lényeges természeti katasztrófakezelési tevékenységnek hatékonyan kell működnie a megelőzés, reagálás valamint a helyreállítás területén. Ennek ellenére ellenérzéseket tapasztalunk az EU megelőzésben történő részvételét illetően, ami minden bizonnyal előítéleteknek vagy egyéb rögeszméknek tudható be. Magán a Bizottságon belül is van egy egyértelmű reakció, csakúgy, mint a képviselőházon belül, mert egyesek azon az állásponton vannak, hogy az EU-nak nem kellene szerepet játszania ez ügyben.

Erősen ellenzem ezt a hozzáállást. Megelőzés nélkül semmit sem lehet elérni. A szolidaritás gyakorlása az EU részéről nem azt jelenti, hogy Barroso elnök úr leszáll helikopterével és átnyújt egy csekket a Szolidaritási Alaptól. A szolidaritás gyakorlása egy átfogó reagálási keretet jelent. Barnier úr már körvonalazott egy hasonló dolgot, ami azonban továbbra is a bürokrácia útvesztőjében bolyong. A probléma diagnosztizálása megtörtént, most pedig megírjuk a probléma elleni receptet.

 
  
MPphoto
 
 

  Gyula Hegyi (PSE). - (HU) Az előző napirendi pontnál már szóba került, hogy az európai természeti katasztrófák jelentős része a vízhez kapcsolódik: szárazság, árvíz, erdőtüzek. A probléma egyik gyökere a hagyományos árvízvédelemben van, abban, hogy ha árvíz van, akkor abban vagyunk érdekeltek, hogy mielőbb levezessük a vizet, és néhány hónappal később csodálkozunk azon, hogy szárazság vagy erdőtüzek esetén mennyire fontos lett volna megfelelően tározni az árvizek, szélsőséges csapadék idején leesett esőt. Ezért nagyon fontos lenne, és bizonyos értelemben az itt említett, tehát a megelőzést is szolgálná, hogyha egész vízgazdálkodásunkat sikerülne átállítani, átalakítani arra a gondolatra, hogy minden csepp édesvíz kincs, amelyet megfelelően őrizni kell nehezebb, szárazabb időkre. És különösen az új tagállamokban nagyon fontos lenne, hogy ez közösségi politikává lépjen elő, és közösségi politikaként tudjuk közös forrásokból ezt kiépíteni, és ilyen módon az árvizek, szárazság, erdőtüzek kárait mérsékelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Annak ellenére, hogy egy olyan tagállamot képviselek, amelynek addig nem lesznek komoly problémái az erdőtüzekkel, amíg nem érezzük a globális felmelegedés teljes hatását, teljes mértékben megértem az európai országok közötti szolidaritás fontosságát. Már számos alkalommal voltam fültanúja hasonló vitáknak, és mint korábbi vezető szilárd meggyőződésem, hogy éppen ideje lenne egy megelőzésre összpontosító közös stratégiát kidolgozni, amely azzal foglalkozna, hogy miképpen lehet egy országnak segíteni, amikor annak szüksége van erre. Ez nem pénz, hanem kapacitás és célirányos igazgatás kérdése, a célirányos segítségnyújtás nem kizárólag az anyagi eszközöktől függ. Felkérem továbbá a Tanácsot, az elnökségeket és persze a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést azért, hogy itt a képviselőházban ne kelljen üres kézzel állnunk és szavazhassunk arról, hogy akár ma, akár egy hét múlva segíthetünk, legyen a katasztrófa kisebb vagy nagyobb.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, egyike vagyok annak az öt embernek, akit a „catch-the-eye” rendszer szerint szólítottak. Azt szerettem volna mondani, hogy a természeti katasztrófákkal kapcsolatban két dolgot tehetünk. Az első, hogy igyekszünk megelőzni ezeket amennyire csak tőlünk telik, például az árvizeket, valamint amennyiben mégis bekövetkeznek ezek a katasztrófák, úgy gondoskodnunk kell az általuk érintett emberekről. Ennek részét képezi a pszichológiai segítségnyújtás. Olyan emberekkel találkozunk, akik az áradások miatt mindenüket elvesztették, beleértve otthonukat is. Az életük megy tovább, de hatalmas veszteséget szenvedtek el és nagyon sok mindenben szűkölködnek. Tapasztalatból tudom, hogy ezekben a helyzetekben különösen nagy jelentőséggel bír a pszichológusok munkája, ezért úgy vélem, hogy az ilyen, a katasztrófa következményeinek elhárításával foglalkozó csoportoknak fontos, hogy pszichológusok is tagjai legyenek és meg kell teremteni továbbá azokat az anyagi feltételeket is, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a pszichológusok katasztrófa esetén azonnal munkába állhassanak és segíthessenek az áldozatokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, szeretném megköszönni az előadók pozitív hozzájárulását.

A Bizottság igen elkötelezett azzal kapcsolatban, hogy jelentős mértékben erősítse a Közösség reagálóképességét katasztrófák esetén. A Bizottság márciusban kibocsátott közleményével, valamint a jelenleg előkészületben levő intézkedésein keresztül egy integrált megközelítést alkalmaz.

Először is a katasztrófák minden aspektusát vizsgáljuk: a megelőzést, katasztrófákra való felkészülést, a készenlétet, az azonnali reagálást, valamint a hosszú távú helyreállítást.

Másodszor, a természeti és ember által okozott katasztrófák minden típusát megvizsgáljuk, mind az EU-n belül és azon kívül.

Harmadszor pedig az uniós ügynökségek közötti koordináció javítása által az összes közösségi erőforrás integrálását tervbe vették.

Ami az említett kérdéseket illeti, először is a Parlament és az Európai Bizottság egyetért a Szolidaritási Alap reformálását illetően. Sajnálatos módon azonban a Tanács elutasítja ezt a reformot. Ennek ellenére a Biztosság nem tervezi a javaslat visszavonását és továbbra is reményteli azzal kapcsolatban, hogy a Tanács megváltoztatja véleményét.

Ami az erdőtüzekről szóló irányelvet illeti, a hozzám tartozó osztályok már dolgoznak egy katasztrófa megelőzésről szóló közleményen és az egyik kiértékelendő opció nem más, mint egy konkrétan az erdőtüzekről szóló jogszabály kialakítása.

A Bizottság volt a mozgatórugója a biztonságos épületekre vonatkozó Eurocode-ok elfogadásának. Ezek a földrengés elleni stabilitásra vonatkozó európai szabványok, amelyeknek a nemzeti jogszabályokba való beépítése, valamint megfelelő érvényesítése folyamatban van.

Lelkes támogatója vagyok Barnier úr javaslatainak. Szeretném azonban emlékeztetni Önöket arra, hogy a Tanács egyhangú jóváhagyására van szükség. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy jelen pillanatban nincsen egyhangúság a tagállamok között. A javaslatok elkészítése ezért tart tovább, mint azt szeretnénk. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében már a Tanácson belüli minősített többség is elegendő lenne.

Korábban már finanszíroztunk olyan Vöröskereszt programokat, amelyek pszichológiai segítséget nyújtottak, és műszaki szinten is számos program előkészületei folynak.

Befejezésül, a Bizottság tudomásul veszi és tisztában van az Európai Parlament heves érdeklődésével és megnövekedett szerepével a katasztrófa-kezelés területén belül. Már nagyon várom a Parlamenttel és a Tanáccsal való együttműködést a támogatottság határainak meghatározását illetően, abból a célból, hogy előremozdíthassuk és fejleszthessük a katasztrófakezelés dimenzióit Európában.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Egy állásfoglalástervezet(1) nyújtottak be az eljárási szabályzat 103. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. június 19-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban.(RO) A 2007 nyarán Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban kitört erdőtüzek, valamint a Romániában és Nagy-Britanniában bekövetkezett áradások azt eredményezték, hogy felerősödtek az Európai Unió katasztrófák esetén való hatékonyabb reagálóképességét követelő hangok. Az éghajlatváltozással összefüggő katasztrófák száma növekvő tendenciát mutat, és mindez ma már többoldalú és koordinált intézkedéseket tesz szükségessé azért, hogy minden rendelkezésre álló erőforrást mozgósítani lehessen, figyelembe véve olyan szempontokat is, mint például a gyorsaság, hatékonyság vagy akár a pénzügyi haszon.

A Bizottság által javasolt, az EU katasztrófák esetén mutatott reagálóképességének erősítését szolgáló intézkedések közé tartozik többek között a megfigyelő és információs központ (MIC) megerősítése, az európai polgári védelem reagálási képességének javítása, valamint az ENSZ és a Vöröskereszt közötti koordináció javítása a humanitárius segítségnyújtás területén belül. Tervezik továbbá egy európai katasztrófa-elhárítási képzési hálózat és a korai előrejelző rendszerek kialakítása, valamint a „112-es” európai segélyhívó szám használata, amelyről nem sokan tudnak a tagállamok polgárai közül. Romániában például csupán a lakosság 30%-a tudja, hogy vészhelyzet esetén ez a szám bármelyik EU országból hívható, és a nemzeti hatóságoknak folytatniuk kell erőfeszítéseiket, hogy felhívják az emberek figyelmét erre a számra annak érdekében, hogy gyorsan lehessen reagálni az éghajlatváltozással és egyéb problémákkal kapcsolatos esetekre.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.


22. 2008. július 1., negyven éve vámunióban
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata lesz a vámunió 40 éves évfordulójára tervezett, 2008. július 1-jén megtartandó ünnepségekről.

 
  
MPphoto
 
 

  László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr, bármikor, amikor nemzetközi kereskedelemről, vagy európai integrációról beszélünk, gondolnunk kell a vámügyekre is, amelyek az EU külső határain felelnek a vámokkal kapcsolatos kettős kihívásnak megoldására irányuló valamennyi intézkedés megfelelő irányításáért: a kereskedelem elősegítéséért, valamint az európai polgárok és a környezet védelme.

Az elmúlt 40 év alatt az európai vámügy mindent megtett annak érdekében, hogy közös munkájával hatékony egységes szervként tudjon működi. Gyakran volt az európai integráció avantgárdja. Valóban figyelemre méltó, hogy egy olyan politika, amely a legritkább esetben kerül a címlapokra, képes volt a Közösség gazdasági fejlődése és integrációja új útjainak megnyitásában úttörő szerepet vállalni.

A mai napig is fontos, nehéz és sajnos a politikusok által nem olyan sokra értékelt szerepet tölt be a vámügy, mint amit megérdemelne. Ugyanakkor a vámügy megfelelően végzett munkája adja egységes piacunk és az áruk, személyek, tőke és szolgáltatások szabad mozgása sikerességének alapját. A vámügyi fellépés a közösségi munka velejét érinti, és polgáraink mindennapi életét is befolyásolja, anélkül, hogy az emberek tisztában lennének ezzel.

Annak érdekében, hogy polgáraink tudatosságát növeljük a vámügy kiemelten fontos szerepével kapcsolatban, egy, az egész Európai Unióra kiterjedő kommunikációs kampányt indítottam útjára a vámunió negyvenéves évfordulójának alkalmából. A tagállamok vámügyi hatóságai támogatták ezt az ötletet.

A múlt héten a közösségi árubeléptetés három legfontosabb helyszínét is meglátogattam az EU külső határain – a rotterdami kikötőt, a frankfurti repteret és a röszkei határátkelőt a magyar-szerb határon – a vámtisztviselők mindennapi munkájának és nagyfokú motiváltságának hangsúlyozása céljával. Ez a témája annak a média rendelkezésére bocsátott hírcsomagnak, amelyet a nyilvánosság tájékoztatására szántunk az elkövetkező hónapokban.

Visszatérve az alapvető kérdésekhez: a vámügynek ma öt különböző stratégiai célkitűzést kell teljesítenie:

Az első a Közösség pénzügyi érdekeinek és tagjainak védelme. 2007-ben az EU költségvetése 16,6 milliárd euró értékű vámbevételt könyvelt el, amely a közösségi költségvetés 16%-át teszi ki.

A második a jogszerű kereskedelem elősegítése, és az európai vállalatok versenyképességének támogatása: ennek két eszköze a közösségi Vámkódex korszerűsítése és az eVám bevezetése. A legutóbbi konkrét eredmény az engedélyezett gazdálkodók fogalmának bevezetése volt 2008. január 1-jén.

A harmadik az, hogy az áruk nemzetközi mozgatására használt ellátási láncok ellenőrzésével védjük meg polgárainkat a terroristáktól, drogoktól, valamint a hamisított és kalózáruktól, amelyek még egészségüket és életüket is veszélybe sodorhatják.

A negyedik az, hogy fenntartsuk, fejlesszük és fokozzuk az együttműködést a tagállamok vámhatóságai, a vámügyi és a kormányok más bűnüldöző szervei, valamint a vámhatóságok és a vállalkozói közösség között.

Az ötödik az Európai Unió és a harmadik országok közötti együttműködés a hamisított áruk és terrorista eszközök más célországaival, mint például az USA-val.

Megközelítésünk az információ cseréjén, a kockázatelemzés és kockázatkezelés terén történő együttműködésen, a biztonsági szabályok kölcsönös elismerésén, a biztonsági ellenőrzések eredményein, valamint a vámügyi-kereskedelmi partnerségen alapul; de azokkal az országokkal való együttműködésen is, mint a hamisított és kalózáruk származási országának számító Kína, ahonnan a hamisított áruk mintegy 60%-a érkezik. 2005-ben aláírtunk egy vámügyi együttműködési megállapodást, és létrehoztuk az évente összeülő vám-együttműködési vegyes bizottságot. A múlt év során kísérleti projektet indítottunk útjára az európai és kínai kikötők közötti intelligens és biztonságos kereskedelmi utak tárgykörében, és nemrégiben elkezdtük kidolgozni a decemberi EU–Kína csúcstalálkozón aláírandó cselekvési programot is. Hasonló együttműködést kell létrehoznunk más országokkal is, köztük Indiával, Törökországgal, és az Egyesült Arab Emírségekkel.

1993 óta, ha egy szállítmány már átesett egy nemzeti vámhatóság vámkezelésén, onnantól kezdve az a szállítmány szabadon mozgatható a tagállamok területén. Ez azt jelenti, hogy a vámhatóságoknak csupán egy lehetőségük van az áruk ellenőrzésére és az illegális forgalom megállítására. Ennek eredményeképpen a vámunió csak annyira lehet erős, mint leggyengébb láncszeme. Ezzel azt akarom mondani, hogy nagyon könnyű feladat volna a kereskedőknek megtalálni azt a pontot, ahol az ellenőrzések kevésbé pontosak vagy erősek, és ehhez a ponthoz irányítani az összes illegális szállítmányt. Ez kiemeli a külső határokkal rendelkező tagállamok vámhatóságainak felelősségét.

Figyelembe véve az egyre növekvő volumenű nemzetközi kereskedelmet, és a hamisítás ellen folytatott harcért vállalt felelősségünket, a vámtevékenység továbbra is élénk. Néhány adattal szeretném illusztrálni a 2007-ben elvégzett munkamennyiséget: 183 millió vámáru-nyilatkozatot dolgoztak fel, ami másodpercenként kb. 5,5 vámáru-nyilatkozatot jelent; 1 545 millió tonna tengeri rakományt és 3 millió tonna légi rakományt kezeltek; 43 esetben találtak és foglaltak le hamisított árukat, ez összesen 79 millió hamisított és kalózárucikket jelent, és ez növekvő tendenciát mutat.

Csak abban az esetben leszünk képesek a vámügy kettős kihívásaival szembe nézni, ha átgondoljuk munkamódszereinket. Ez azt jelenti például, hogy át kell térnünk a vámalakiságok és ellenőrzések jelenlegi tranzakció-alapú megközelítéséről ezek rendszeralapú, a gazdasági szereplők belső ellenőrzési intézkedéseire és ellátási láncára összpontosító megközelítéséhez.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy el kellene hagynunk az egyes szállítmányok ellenőrzését, hanem azt, hogy ezeknek az ellenőrzéseknek kockázatelemzéseken kellene alapulniuk. Egy ilyen új megközelítés új munka- és ellenőrzési módszereket, valamint közös kockázatkezelési stratégiát feltételez az EU minden vámszolgáltatójánál. Ez új platformot is kínál majd a tagállamokkal való együttműködésre egy a jövőben létrehozandó, a vámunió hatékony működését elősegítő, megfelelő működési struktúra keretében

Az új munkamódszerek azt is feltételezik, hogy a nemzeti vámhatóságok rendelkeznek azokkal a készségekkel, kompetenciákkal és forrásokkal, amelyek segítségével fenn tudják tartani, és növelni tudják eredményességüket és hatékonyságukat.

E célok elérése érdekében a Bizottság a vámunió fejlesztési stratégiájáról szóló közleményében javasolta egy stratégiai terv kidolgozását. Ez a hosszú távú tervezés lehetővé tenné a nemzeti hatóságok számára, hogy jobban előre tudják jelezni forrás-, képzési-, és eszközigényeiket, ami lehetővé tenné a fejlesztések szinkronizáltabb, harmonizáltabb kivitelezését a 27 tagállamban. Ez az állandó kommunikációs csatorna pedig lehetővé tenné a számunkra, hogy biztosítsuk az új intézkedések egyidejű végrehajtását.

A vámunió 40. évfordulója alkalmából politikai támogatásukat kérem a Bizottság vámunió fejlesztési stratégiájáról szóló kezdeményezéséhez. Örömmel tölt el, hogy a csütörtöki szavazás tárgyát képező állásfoglalás szövege figyelembe veszi a Bizottság vámunió fejlődésének legfontosabb irányvonalairól szóló elképzeléséinek nagy részét, mint például a szorosabb együttműködést és a vámügyek végrehajtása hatásosságának és hatékonyságának fokozását a belső piac érdekeit szem előtt tartva.

Nem szeretném anélkül befejezni, hogy köszönetet ne mondtam volna az Európai Parlamentnek mindazért a támogatásért, amelyet a vámügyi kérdések kaptak az évek során.

 
  
MPphoto
 
 

  Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, elsőként engedjék meg, hogy gratuláljak a biztos úrnak, hogy ilyen jól irányítja a vámügyi részleget a Bizottságban. Továbbá szeretném hozzátenni, hogy ma este nem csak arra kaptunk lehetőséget, hogy – amint azt a biztos úr is mondta – a 40. évforduló alkalmával elismerjük a Bizottság és a tagállamok vámhatóságai által elért jelentős eredményeket, hanem arra is adott a lehetőség, hogy előre tekintsünk. Szeretném biztosítani arról, hogy a mi részünkről teljes mértékben támogatjuk az általa felvázolt stratégiát. Az állásfoglalásból pedig ki fog derülni, hogy felkértük a tagállamokat különösen arra, hogy nyilvánítsák ki támogatásukat, és biztosítsák az ehhez a rendkívül fontos projekthez szükséges erőforrásokat.

Amint azt beszédében is mondta, a vámerők azok a hatóságok, amelyeknek szolgálatai a belső piac elismeretlen hőseivé teszik őket, de biztosan állíthatom, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban nem feledkezünk meg róluk. Amint azt ő is tudja, minket különösen érdekelnek a dossziék, de ezen kívül más dolgok is felkeltették az érdeklődésünket: amint azt a biztos úr is tette a múlt héten, mi szintén rendszeres látogatásokat tettünk az Európai Unióban és távolabb is – különösen nemrégiben Kínában – a különböző vámhatóságoknál, hogy megismerjük prioritásaikat és gyakorlati problémáikat, tehát ezzel mi is behatóan foglalkozunk.

Szeretném néhány pontban összefoglalni, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket meg kell lépnünk. Úgy tűnik számomra, hogy az egyik feladat, amelyre több energiát kell fordítanunk az az, hogy rávegyük a vállalkozásokat, hogy jobban működjenek együtt a vámhatóságokkal a hamisított és illegális termékek elleni harc során. A vámhatóságoknak információra van ahhoz szükségük, hogy megállíthassanak bizonyos szállítmányokat. Értesülésekre van szükségük. Véleményem szerint a vállalkozások nem minden esetben vannak tisztában az információszolgáltatás fontosságával.

Másodsorban pedig – figyelembe véve a kereskedelem volumenének növekedését különösen az olyan országok irányából, mint Kína – tényleg meg kell kérnünk a tagállamokat, hogy komolyan tekintsék át, rendelkeznek-e az ilyen hatalmas árubeáramlás kezeléséhez, valamint a vámrendszert megkerülni szándékozó hamisítványok és termékek vámellenőrzéséhez szükséges forrásokkal. De nagyon szépen köszönjük Önnek, biztos úr az e területen végzett nagyszerű munkáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, tekintve, hogy a lakosság nagy része egyre szkeptikusabban áll az Európai Unióhoz, különösen fontos, hogy megünnepeljük az ilyen szimbolikus jelentéssel bíró napokat, a vámunió fennállásának 40. évfordulója pedig pont ilyen piros betűs nap. Amint arra Ön is utalt, biztos úr, azért fontos dátum ez, mert 40 évvel ezelőtt jelentős lépéseket tettek az egységes piac alapjainak lefektetése, valamint a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgása érdekében. Véleményem szerint fontos megerősíteni az emberekben, és megmutatni nekik, hogy milyen előnyökkel jár számukra az Európai Unió, és milyen eredményeket értünk el annak idején, hogy mindez valóra válhasson.

Ebből az okból kifolyólag továbbra is elragadtatva fogok beszélni erről az eseményről, mert valóban nagyszerű volt. A Kínával és más, az Európai Unión kívüli országokkal folytatott munka, amelyet az imént említett, nemcsak gazdaságunk, de fogyasztóink szempontjából is fontos, hiszen természetesen biztonságos termékeket és szolgáltatásokat szeretnénk, amelyeket mi magunk fejleszthetünk tovább. Ez nagyon fontos. A legutóbbi, a vámunió tekintetében létrehozott irányelveket a korszerű technológia és az elektronikus vámrendszer bevezetése érdekében is alkottuk. Meggyőződésem, hogy ez lesz a jövő útja. Ha továbbra is képesek leszünk kiemelni az Európai Unió e pozitív vonatkozásait és tudatosítani tudjuk az emberekben mindazokat az előnyöket, amelyeket az Európai Unió biztosít számukra, akkor azzal már meg is kezdtük az Unióval szembeni bizalom helyreállítását. Ezért kellene közösen együtt dolgoznunk. Engedjék meg, hogy kifejezzem őszinte köszönetemet Önnek, biztos úr azért a munkáért, amelyet e területen az Európai Bizottságban végez.

 
  
MPphoto
 
 

  Janelly Fourtou, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, egy olyan időben, amikor Európa nehézségekkel kell, hogy szembe nézzen, egyre fokozódó kétségek és lohadó lelkesedés közepette, egy tagadhatatlan siker, a vámunió 40. évfordulójának megünneplésére készülünk.

1968 és 2008 között a vámügy a találékonyság és alkalmazkodási képesség ékes példája volt. Talán emlékeznek a határellenőrzések megszüntetésére 1993-ban. A vámhatóságok képesek voltak újra elosztani erőiket, méghozzá egy kifejezetten korszerű módon. Összetett szerepet játszanak, hiszen a globális kihívásokra kell válaszolniuk. Miközben biztosítaniuk kell, hogy az Európai Unió és polgárai, valamint a logisztikai láncok is biztonságosak maradjanak, Európa versenyképességének javítása céljából az ellenőrzések és a jogszerű kereskedelem elősegítése közötti megfelelő egyensúlyt is meg kell találniuk.

Annak érdekében, hogy feladatukban sikerrel járhassanak, a vámügy képes volt az új technológiák által biztosítandó papírmentes adminisztrációs környezetnek és az együttműködésnek köszönhetően egyszerűsített és messzebbre nyúló új vámkódexnek köszönhetően radikálisan alkalmazkodni az új helyzethez. Ennek a vámunió alapját képező együttműködésnek ugyanúgy vonatkoznia kell az olyan nemzetközi szervezetekre, mint a WTO és a WCO, mint az új ügyviteli osztályokra és iparágakra.

Ezen együttműködés eredményei különösen látványosak a hamisítványok lefoglalása terén. Sajnos a nemzetközi együttműködésnek is vannak határai, és jelenleg csak sajnálatunkat fejezhetjük ki az USA Kongresszusa által az EU kikötőiben lévő rakományok 100%-os átvilágításáról hozott egyoldalú döntés miatt.

A vámügynek szüksége van támogatásunkra ahhoz, hogy realista eszmecserét legyen képes folytatni. Körültekintő figyelemmel kell adóznunk a vámunió jövőjét meghatározó stratégia keretén belül bejelentett kezdeményezésekre, és készen kell állnunk, hogy minden olyan intézkedést támogassunk, amely még hatékonyabbá teheti azokat, különös tekintettel a hamisítás és a szervezett bűnözés visszaszorítása területén.

(Az elnök félbeszakítja az előadót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Schwab (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ahogyan azt Gebhardt asszony is megemlítette, a vámunió negyven évének megünneplése felhívja az emberek figyelmét arra, hogy az Európai Unió eleget tett negyven évvel ezelőtti ígérete egy részének. A közbenső évek során a vámunió sokkal hatékonyabban védelmezte az Európai Közösség és a tagállamok pénzügyi érdekeit, mint ahogyan azt a tagállamok egyedül képesek lettek volna – itt jegyzem meg, hogy képviselőcsoportom, biztos úr, az Ön által az elmúlt hónapokban az Európai Parlament elé terjesztett összes jogalkotási javaslatot támogatta. A vámunió megkönnyítette az Unión belül a határokon átnyúló beruházásokat, míg a tagállamok saját maguktól nem lettek volna képesek ugyanezt elérni. A vámkódex modernizálásával és az elektronikus vámrendszer bevezetésével – amelyre Ön is utalt korábban – rengeteget tettünk azért, hogy biztosítsuk, hogy az efféle beruházási tevékenység a jövőben még egyszerűbbé válik. Hozzá kell tennem azonban, hogy a vállalatokra maradt az átváltás költségének terhe és ez az állapot elfogadhatatlan. Úgy vélem, hogy a vámrendszernek az elkövetkező években nagyon komoly kihívásokkal kell majd szembenéznie. Ezért tartom nagyon fontosnak biztos úr, hogy az ön stratégiája hatékonyan és eredményesen foglalkozzon ezekkel a kihívásokkal és szolgáltasson megoldásokat ezekkel kapcsolatban.

Saját választókörzetemen belül is – ahogyan Önök is tudják – gond van a svájci határnál történő vámkezelést illetően. Remélem, hogy a jövőben is hasonlóan konstruktív módon tudjuk megoldani majd ezeket a nap mint nap felmerülő apróbb problémákat, ahogyan tettük ezt a múltban is.

Az elkövetkező évek során – és ez az a kihívás, amelyet a stratégiának meg kell oldania – a vámrendszernek sokkal jobban az Európai Unió biztonsági érdekeire kell összpontosítania, mint tette azt a múltban. Ebbe természetesen beletartozik a hamísított és kalóz áruk elleni védekezés, de egyre nagyobb szükség van emellett arra is, hogy a vámszolgáltatások feladatai és a globális terrorizmus elleni harc között szorosabb kapcsolatokat alakítsunk ki. A globális kereskedelem területén belül, ahogyan erre Fortou asszony is rámutatott, egyre nagyobb szükség lesz arra – a WTO-n belül és egyéb szinteken is –, hogy megfontoljuk, hogy a vámügyintézés miként vállalhat hatékony szerepet a külső határok védelmében.

Legvégül kitérnék arra, hogy az általános ellenőrzés nem tűnik praktikusnak a mi szempontunkból az egységes transzatlanti közös piac fényében. További szerencsét kívánok!

 
  
MPphoto
 
 

  Arlene McCarthy (PSE). - Elnök úr, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság vámpolitikáért felelés elnökeként üdvözlöm a lehetőséget, hogy felszólalhatok a vámunió 40 évéről szóló vita során. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság – ahogyan az már korábban elhangzott – nagy jelentőséget tulajdonít vámügyi munkánknak, hiszen ez az Európai Unió munkájának pragmatikus és gyakorlati oldala. A vámunió minden kétséget kizáróan segített fokozni az uniós vállalatok versenyképességét azáltal, hogy leegyszerűsítette és eltüntette a vállalatokra és legitim kereskedőkre vonatkozó felesleges szabályokat. Évente 175 millió vámárú-nyilatkozat kezelésére kerül sor és átlagosan vámkezelés összesen mintegy két percet vesz igénybe.

Ennek ellenére rengeteg tennivalónk van még. A KKV-knak segítségre van szükségük abban, hogy minimalizálni tudják az európai kereskedelem során fellépő nehézségeket. Az elektronikus vámkezelés, a központi vámkezelés és az egy-ablakos ügyintézés megkönnyítik a KKV-k dolgát és támogatják azokat, de ezeket természetesen a tagállamoknak nagyon szigorúan kell végezniük, ha szeretnénk élvezni az ezek által kínált előnyöket.

Ez továbbá lehetőség arra, hogy fokozzuk és megerősítsük elkötelezettségünket a hamísított és kalóz áruk beáramlása elleni harcot illetően. A hamisított termékek és gyógyszerek csak aláássák az EU kereskedelmét, emellett pedig súlyos és mindig jelenlevő veszélyt jelentenek a fogyasztók egészségére és biztonságára. Ez olyan probléma, amelyet a Fogyasztóvédelmi Bizottság is erősen aggasztónak talál.

A harmadik országokkal – főként Kínával – való munka során fejleszteni szeretnénk a veszélyes és illegális áruk feltartóztatását; de alapjában véve azt szeretnénk, ha a vámunió jobban működne. Ma este felszólítjuk a tagállamokat, hogy vegyék komolyabban a végrehajtással és érvényesítéssel kapcsolatos felelősségeiket, és hogy mindezt jelentős erőforrásokkal támogassák meg.

Biztos úr, továbbra is számíthat arra, hogy mi, azaz a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, Önnel együtt dolgozunk a vámunió fejlesztésén, hiszen a vámunió a belső piac egyik alappillére és az EU gazdasági működésének és sikerének központi eleme. Biztosítanunk kell azt, hogy a 27 tagállam szorosabban működjön együtt: kapcsolatot tartsanak fenn, információkat osszanak meg egymással és Európa működését jobbá és zökkenőmentesebbé tegyék a legitim vállalatok számára; továbbá hogy megoldjuk a piacainkra beérkező hamísított és kalóz áruk egyre súlyosabb problémáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a vámunió az Európai Unió belső piacának létfontosságú alkotóeleme, amely nem működhet megfelelően, ha nem érvényesítjük közös elveinket a külső határokon. A vámok kivetésének nyilvánvaló feladatán túl a vámuniónak rendkívüli a szerepe polgáraink egészsége és biztonsága védelmének terén is.

Az elmúlt hónapokban, e Parlamentben tekintélyes időt szenteltünk olyan témák megvitatásának, mint a termékbiztonság, különös tekintettel a játékok biztonságára, vagy a hamisítással összefüggő kérdések. Mindannyiunk számára fontos, hogy olyan termékekhez jussunk, amelyek megfelelnek a követelményeknek, de mindenekelőtt annak az elvárásnak, hogy ne veszélyeztessék egészségünket vagy életünket. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az általánosan elfogadott nézetek ellenére, a hamisított áruk nem kizárólag az exkluzív és drága árukat érintik, de találhatunk ilyent az autóalkatrészek, vagy olyan mindennapi fogyasztási termékek között is, mint az élelmiszerek és gyógyszerek.

Számos ilyen termék érkezik harmadik országokból az európai belső piacra. A statisztikai adatok jelzik a kérdés súlyát. 2007-ben a vámhatóságok mintegy 128 millió hamis terméket foglaltak le. Ez – 2005-höz viszonyítva – 70%-os emelkedést jelent. A gyógyszereknél az emelkedés 380%-os volt. Természetesen különböző okai lehetnek ennek az emelkedésnek. Okozhatja ezt az EU-ba érkező hamis termékek mennyiségének növekedése, de betudható ez a vámhatóságok sikeresebb felderítési akcióinak is.

Ne feledjük, a szabályozás önmagában nem elegendő, ha az nem egészül ki határainkon hatékony ellenőrzési rendszerrel, és különösen, ha az ellenőrzést nem ugyanúgy végzik külső határaink valamennyi pontján. Ahhoz, hogy az EU-ba áramló hamis termékek elleni fellépésünk hatékony legyen, arra van szükség, hogy erősödjék az együttműködés az uniós tagállamok vámhatóságai és felügyeleti szervei között, továbbá harmadik országok vámhatóságaival. Ennek a megerősített együttműködésnek lépést kell tartania a technológiai változásokkal. Ezért is igen fontos, hogy az Európai Unión belül minden vámhatóság a feladataik hatékony végrehajtását előmozdító, megfelelő eszközökkel rendelkezzék.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Negyven évvel ezelőtt a vámunió bizonyult az európai felvirágzás kulcsának, mert ez tette lehetővé az egységes piac létrehozását. Ma a kereskedelem globalizálódásának köszönhetően új gondokkal kerülünk szembe. Tudjuk, hogy a hatalmas mennyiségű behozatalnak mindössze 0,5%-a ellenőrizhető az európai kikötőkben, miközben minden harmadik konténerben hamis áruk lapulnak. Azok a termékek, amelyek ráadásul nem felelnek meg műszaki és biztonsági előírásainknak, még további veszélyek forrását is jelentik.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az ilyen termékekkel szemben az európai fogyasztókat erőteljesebb védelemben kell részesítenünk. A hatékonyabb koordináció azoknak az új jogszabályoknak szigorú végrehajtásától függ, amelyek a vámunió születésnapjára ajándékként születtek. Jogszabályainkba belefoglaltuk a veszélyes és hamis termékek megsemmisítésének jogát. Ez tetemes munkát jelent a vámtisztviselőknek, de mondhatom, tökéletes ajándék számukra. Vannak további feltáratlan lehetőségeink: a vállalatokkal való szorosabb együttműködés, a még hatékonyabb tagállami együttműködés az e-vámkezelés révén, és a közelmúltban felvetődött lehetőségként, a harmadik országokkal való együttműködés. Remélhető, hogy sikerült valamelyest javítanunk a kis- és középvállalkozások feltételein is.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE). - (PL) Elnök úr, az 1968. július 1-jén létrehozott vámunió az első intézkedést jelentette az akkori hat tagállam közötti gazdasági integráció megerősítésének irányában. El kell ismernünk, ez az európai integráció történelmének egyik sikere. A vámunió negyvenedik születésnapját ünnepelve érdemes rámutatni arra, hogy ez ragyogóan példázza azt, hogy még 27 tagállam közösségén belül is lehetséges hatékonyan együttműködni, hiszen – végül is – nem egyetlen vámhatóság létezik az Európai Unióban, hanem különböző felelősségi körökkel és eltérő szervezeti háttérrel rendelkező 20 nemzeti hatóság ügyködik egy közös európai politika alapján, valamint a vonatkozó szabályokat és eljárásokat meghatározó jogi kereteken belül. A 27 tagállam vámigazgatásának egységes igazgatásként kell megjelennie.

Negyven évvel ezelőtt a vámunió célja a vámoknak a tagállamok közötti belső határokon történő felszámolása, továbbá a közös piac eszméjének megvalósítsa volt. Ma a vámhatóságok együtt védelmezik az Európai Unió külső határait, lépnek fel a csempészet ellen, foglalnak le veszélyes, hamisított árukat, valamint tesznek eleget egyéb kötelezettségeiknek, amelyeket – és itt szeretném elismerésemet kifejezni Biztos úrnak – figyelembe vettek az Európai Bizottság által 2008 áprilisában közétett, a vámunió fejlődéséről szóló stratégiájában.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, a vámunió csodálatos dolog, de még csodálatosabb volna, ha azt valamennyi érintett ország pontosan be is tartaná. Természetesen itt Törökországra gondolok, amely ország – az EU által rá gyakorolt tekintélyes nyomás ellenére – továbbra sem hajtja végre vagy ratifikálja Ciprus tekintetében az Ankarai Jegyzőkönyvet. Ezzel lényegében embargó alá helyezi a Ciprust érintő teljes tengeri és légi közlekedést.

Kérdem Önöktől: az EU miért engedi, hogy Törökország gúnyt űzzön szabályainkból és rendelkezéseinkből? Miért szabad Törökországnak ezt az elfogadhatatlan magatartást tanúsítania? Miért is nem kényszeríti a Bizottság Törökországot a vámunió teljes alkalmazására, vagy penderíti ki abból végérvényesen? Meddig kell még tűrnünk ezt a tiszteletlen és csúfolódó magatartást egy olyan tagjelölt részéről, amely magát európaiként igyekszik beállítani?

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE).(FR) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném elismerésemet kifejezni az Önök, valamint a hivatali szerveik által ebben, az Európai Unió számára elismerést hozó ügyben végzett munkát illetően. Köszönöm továbbá kollégáimnak és képviselőcsoportomnak, hogy támogatták benyújtott módosítási javaslatomat, amelyben sürgettem a KKV-k igényeinek figyelembe vételét azokra a nehézségekre mutatva rá, amelyek a kereskedelem egyik legfőbb, nem tarifális akadályát jelentik az export-import eljárások alkalmazásakor.

Azt gondolom, hogy az állásfoglalásban javasolt együttműködésen is túl kell lépnünk. Amikor a Lisszaboni Szerződés az Unió egyik céljaként a polgárok védelmét javasolja, és a WTO nagy gondban van, nekünk haladnunk kell, mert – amint azt a Biztos úr kifejtette – a vámstatisztikák riasztóak, és a hamisítás továbbra is veszélyezteti egészségünket, biztonságunkat, de gazdaságunkat is. Eljött az idő, hogy továbbhaladjunk, és napirendre tűzzük a vámigazgatás egyesítésének kérdését, amely túlmutatna a jelenlegin, amelynek korlátai nyilvánvalóak.

 
  
MPphoto
 
 

  László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is hadd fejezzem ki köszönetemet a most lezárult, igen érdekes vitáért. Gondosan jegyeztem az elhangzott észrevételeket, hiszen azok rendkívül hasznosak számomra, a Bizottságnak, de a vámszolgálatoknak is, az Európai Parlament politikai prioritásainak figyelembevétele során.

Igen mély benyomást tett rám az az egyértelmű elismerés és támogatás, amelyben a vámunió működése részesült. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a vámunió a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan működik majd. Mik ennek a biztosítékai? Garanciát erre az jelent, hogy rendelkezünk az ehhez szükséges eszközökkel, a stratégiával, a korszerűsített Közösségi Vámkódex jelentette jogi alapokkal, azokkal a szabályokkal és eljárásokkal, amelyek biztosítják a jogszerű kereskedelem megkönnyítését, de egyben a belső piacnak, valamint polgáraink biztonságának, egészségének és életének védelmét is.

Az e-vámok keretében rendelkezésünkre áll az ID-technológia, és nagyon széles együttműködési hálózatunk van: együttműködünk a tagállamok vámhatóságaival, együttműködünk más bűnüldöző szervekkel, együttműködünk az üzleti élet képviselőivel. Harbour úr hozzászólására reagálva elmondhatom, hogy múlt héten Frankfurtban tájékoztatást kaphattam a gyógyszerhamisítást érintő MediFake projekttel összefüggésben, és amennyiben valamiféle megkülönböztetés tehető a különböző hamis áruk között, akkor nyilvánvaló, hogy a gyógyszerek a legveszélyesebbek.

Örömmel tájékoztathatom Önöket arról, hogy az általam leginkább ismert országban, Magyarországon, megállapodás született a vámhatóságok és a magyarországi Gyógyszergyártók Szövetsége között a hamis gyógyszerek piacra való bejutása megakadályozásának módjáról.

Együttműködünk nemzetközi szervezetekkel, de olyan harmadik országokkal is, mint Kína. Azt kell mondanom, hogy – három éve felügyelve e területet és rendszeresen találkozva a kínai hatóságok képviselőivel – bizonyos javulás érzékelhető a kínai magatartásban. Jóval konkrétabbak, tárgyszerűbbek, együttműködőbbek, konstruktívabbak.

Ennek lehetséges oka az, hogy ez a téma számukra mind határozottabban politikai presztízs kérdése. A nemcsak a világkereskedelemben, de a világpolitikában is egyre fontosabb szerepet játszó Kína nem engedheti meg magának, hogy a biztonságot, az egészséget, de még inkább a más országok polgárainak életét veszélyeztető hamis termékek eredetéül, legfőbb forrásául szolgáló országként bélyegezzék meg.

Egy másik ok, és ezt bizonyítékok támasztják alá, Kína maga is mind erőteljesebben cél- és nem eredet-országnak tekinthető.

Legalább két felszólaló érintette az USA Kongresszusának kezdeményezését a 100%-os ellenőrzésre vonatkozóan. El kívánom mondani Önöknek, hogy erőteljes nyomást gyakorlunk az USA kormányára, és közvetetten még a törvényhozására is, mert teljes mértékben bizonyosak vagyunk abban – és ennek hangot is adunk –, hogy ez a kezdeményezés a tengeri hajózáson keresztül bonyolódó nemzetközi kereskedelem felbomlásához vezet, a biztonság hamis képzetét kelti, és mindössze a valóságos ügyről tereli el a figyelmet és vonja el a forrásokat. Reméljük, hogy végül is sikerrel járunk.

Bizonyos vagyok abban, hogy az Önök támogatásával, a Parlament és az olyan, a vámuniót nagy lelkesedéssel támogató bizottságok, mint az IMCO és INTA Bizottságok segítségével az elkövetkező négy évben a vámunió sikeres működése biztosított.

Nagyon köszönöm észrevételeiket és támogatásukat!

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az eljárási szabályzat 103. cikke (2) bekezdésének megfelelően egyetlen állásfoglalás-tervezet(1) érkezett.

A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. június 19-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE-DE) , írásban. – Számos okkal rendelkezünk, hogy megemlékezzünk a vámunió negyvenedik évfordulójáról. Kétségtelen tény, hogy az Európai Unió tagállamai közötti vámok messzire kiható felszámolása az Unió egyik legfontosabb eredménye. Ez tekintélyes haszonnal járt mind az üzleti élet, mind az európai fogyasztók számára.

Jelentős felelősség hárul az Unió külső határai mentén szolgáló vámtisztviselőkre. A hamis termékek, a kábítószerek és egyéb káros anyagok illegális kereskedelme, a veszélyeztetett fajok és készítmények csempészete kihívást jelent a mind kevesebb belső határellenőrzésre támaszkodó belső piac számára. A világon Európa az egyik olyan hely, ahol a legtöbb hamisított áru található. Az ilyen termékek megléte és kereskedelme súlyosan sérti a szellemi tulajdonjogokat. A helyzet rendezése jóval határozottabb intézkedések meghatározását és gyakorlati alkalmazását követeli meg.

Az ilyen kihívásoknak való megfelelés mindenekelőtt a különböző tagállamok vámhatóságai közötti összehangoltabb és eltökéltebb együttműködéstől függ. Mindent egybevetve azonban az európai egységes piac fejlődése tagadhatatlan siker, és megérdemli, hogy arról az egész EU jólétéhez hozzájáruló egyik kulcstényezőként emlékezzünk meg.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.


23. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − Következő napirendi pontunk Marie Panayotopoulos-Cassiotou asszony által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében készített „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” című európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (2010) (COM(2007)0797 - C6-0469/2007 - 2007/0278(COD)) szóló jelentése (A6-0173/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném az előadónak, Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak, továbbá a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleménye előadójának, Geringer asszonynak megköszönni az általuk végzett kiváló munkát.

A 2010-es európai év jelentős szerephez jut a szociális Európa kibontakoztatásában. Az általunk választott megközelítéssel szemben az az elvárás, hogy – miközben a központosított és decentralizált módszerek egymáshoz kapcsolódva érvényesülnek – egy teljes éven át a lehető legteljesebb támogatást nyújtsa a kormányzás által érintett polgárok és a kormányzás különböző szintjei közötti politikai kohézió tekintetében, de eközben – az egyes tagállamok eltérő helyzetét figyelembe véve – garantáljon bizonyos fokú rugalmasságot is.

A 2010-es európai év alkalmat teremt az Európai Uniónak és tagállamai számára, hogy megerősítsék politikai elkötelezettségüket, és nyomatékosítja, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés hatással van az Unió társadalmi és gazdasági fejlődésére, valamint polgárainak méltóságára. A 2010-es európai év célja annak bizonyítása, hogy lehetséges a szegénység ellen küzdeni, és hogy ez a harc sikeres is lehet.

A 2010-es európai év arra is lehetőséget teremt, hogy vita bontakozzék ki az európai értékekről, valamint ezen értékeknek mind az uniós, mind a tagállami szinten megvalósuló közösségi politikák kulcstényezőjeként való tiszteletben tartásáról. Hozzájárul annak előmozdításához, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztés által érintettekről való gondolkodásunk módosuljon.

A Bizottság mindenkor ragaszkodott ahhoz, hogy ez a megfontolás, ez a megközelítés a szövegben tükröződjék. Úgy vélem, hogy az Európai Parlament által beterjesztett módosítások többsége ezt az irányvonalat követi.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou, előadó. − (EL) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló 2008. évi együttes jelentés szerint – annak ellenére, hogy 2000-ben a tagállamok kötelezettséget vállaltak a szegénység 2010-re történő, radikális csökkentésére – az EU népességének még 16%-a a szegénységi küszöb alatti szinten él, és a gyermekek 19%-át veszélyezteti a szűkölködés és a társadalmi kirekesztés lehetősége.

A szegénység nem csak a nőket, gyermekeket, és a mindig különösen érzékeny egyes társadalmi csoportokat érinti. Ahelyett, hogy felszámolásra kerülne, a szegénységet még inkább felerősítik az energia- és élelmiszertermelési szektorokban tapasztalható nemzetközi fejlemények, de az Unió kevésbé fejlődő régióin belül tapasztalható belső egyenlőtlenségek is. Ezeken a területeken súlyos szerkezeti hátrányok érvényesülnek: távoli, sziget-, vagy aluliparosodott régiókról és másokról van itt szó.

A szegénység és társadalmi kirekesztés fenyegetést jelent a fejlődésre, a versenyképességre és szociális modellünkre nézve is. Egyben az emberi jogok megsértését is jelentik abban az Európában, amely az emberi méltóság tiszteletben tartására és mindenki számára az esélyegyenlőség előmozdítására szeretne modellként szolgálni.

A Bizottság javaslata a minden korábbi európai évhez képest magasabb költségvetésű, 2010. évi „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem” európai évére, fontos előrelépés a szolidaritás, a társadalmi igazságosság és az erőteljesebb gazdasági és társadalmi kohézió irányában.

Arra törekszünk, hogy 2010 mérföldkövet jelentsen a szegénység és a társadalmi kirekesztés több vetületű jellegének elismertetése terén. Ennek elismerése kiterjed majd nemcsak az anyagi szegénységre, de az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a lakhatáshoz, a szociális védelemhez, oktatáshoz, képzéshez, foglalkoztatottsághoz és az életminőséghez való hozzáférésre is. El kell fogadnunk, hogy azok, akik tartósan elszenvedik a szegénységet, jogosultak az emberhez méltó életre, bekapcsolódni a társadalmi és gazdasági életbe. Meg kell erősítenünk, hogy a tagállamok európai ügynökségei, a szociális partnerek, de valamennyi állampolgár is közös felelősséggel bír a társadalmi kohézió erősítését illetően. A 2010-es év majd lefekteti a kollektív felelősség hatékony struktúráinak és a gazdagság tisztességes elosztásának alapjait.

Az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja élen járt a javaslatok kidolgozásában, és elfogadta azokat a módosításokat, amelyek az Európai Parlamentben lehetővé tették valamennyi képviselőcsoport együttműködését. Így sikerült a Bizottság javaslatát megerősítenünk olyan témákkal, mint a sebezhető kategória fogalmának kibővített értelmezése, továbbá kiegészítettünk olyan kérdésekkel, mint például a speciális gondokkal küszködő családok, egyszülős családok és a nagy családok szükségleteinek kielégítése; a fogyatékkal élők és a hajléktalanok különleges problémáinak kezelése; az aktív beilleszkedés elősegítése; valamint a kultúrához és a szórakozáshoz való hozzáférés.

Mindez természetesen nem térít el bennünket az elsődleges célunktól, nevezetesen, hogy a tisztességes és állandó foglalkoztatás révén javítsunk az egyének és családok pénzügyi helyzetén. A megfelelő foglalkoztatás a társadalmi részvétel elégedettségét, és a társadalom még sérülékenyebb csoportjainak – mint például a gyermekek és az idősek – szükségletei teljesítéséhez elengedhetetlen önellátást biztosíthatja.

Európai parlamenti képviselőként, mi jelentős figyelmet szenteltünk az esélyegyenlőséghez kapcsolódó közösségi jogszabályok megfelelő végrehajtásának. Részt vettünk – nemzeti, regionális és helyi szinten is – az integrált és összehangolt politikák kialakításában és alkalmazásában. E politikákat az állami és civil szervezetek az érintettek bevonásával hozták létre annak érdekében, hogy megőrizhessék a felelősségteljes kormányzás, a szubszidiaritás és az arányosság elveit.

A szegénység elleni küzdelem évének sikerességét olyan tényezők határozzák meg, mint a koordináció nyílt módszerének erősítése, a már meglévő európai programokhoz és a megelőző európai évek eredményeihez kapcsolódó intézkedések összehangolása, a civil társadalom aktív részvétele, az Európai Bizottság javaslatainak és tevékenysége eredményeinek megfelelő értékelése.

A nem kormányzati szervezetek részvételének, valamint tevékenységeik finanszírozási szintjének kérdése a Parlament, a Bizottság és a Tanács egyeztetésének témájául szolgált. Örülünk annak, hogy a Tanács elfogadta azt a javaslatot, mely szerint egészüljön ki a határozat egy további bizottsági nyilatkozattal a kis- és közepes méretű nem kormányzati szervezetek részvételének ösztönzéséről, és azzal a lehetőséggel, hogy a nemzeti ügynökségek teljes egészében finanszírozhassák tevékenységeiket.

Szeretnék köszönetet mondani az illetékes tisztviselőknek, kollégáknak, képviselőtársaknak a határozat előkészítésében való közreműködésükért.

 
  
  

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleménytervezetének szerzője. − (PL) Elnök úr, az uniós tagállamok polgárai életminőségének javítása az európai integráció központi kérdése. Ennek ellenére a statisztikák azt mutatják, hogy az EU-n belül 78 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, és többségük gyermek, nő, vagy időskorú. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak – a gazdasági intézkedéseken túl – szociális kezdeményezésekkel is élnie kell, amit egyébként az Európai Parlament számos alkalommal már jelezett. 2007. november 15-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta azt, hogy a társadalmi kohézió erősítésének, és a szegénység és társadalmi kirekesztés felszámolásának az Európai Unió politikai prioritásává kell válnia. A Bizottság kezdeményezése, hogy 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évévé tegye, tökéletesen illeszkedik ehhez a szemlélethez, és jelentős mértékben elősegítheti, hogy a politikai figyelem a megfelelő irányba forduljon, továbbá széles körben ösztönözheti a szociális védelmet és a társadalmi integrációt elősegítő intézkedéseket.

A kezdeményezéshez biztosított költségvetés – 17 millió euró – rekord összegű, de végül is a nemzeti szintű projektek végrehajtása jelenti majd a kulcselemet a kezdeményezés sikeressége tekintetében. Így fel kell szólítanunk a tagállamokat, hogy vegyenek részt e kezdeményezésben és gondoskodjanak megfelelő humán és pénzügyi erőforrás rendelkezésre állásáról.

 

24. A napirend módosítása: lásd a jegyzőkönyvet

25. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (a vita folytatása)
MPphoto
 
 

  Elnök. − „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” című jelentés vitáját folytatva a képviselőcsoportok felszólalóié kapnak szót.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Mann, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, miközben az exportnövekedésre és a globalizáció előnyeire összpontosítunk, úgy tűnik, hogy szem elől tévesztjük az emberek egy csoportját. A szegénységben élőkre utalok, akiknek száma az Unión belül 78 millió, beleértve 19 millió gyermeket is. Együtt kell nekünk élni ezzel a helyzettel? Természetesen nem!

Az iskolákban megmaradni nem képes, majd az oktatásból kieső fiatalok részét képezik e csoportnak, csak úgy, amint azok az idősek, akik hiába dolgoztak évtizedeken keresztül, a megélhetésüket alig biztosító, alacsony nyugdíjakat kapnak. Ők úgy érzik, a társadalom peremére kerültek, és valóban, gyakran magukra is maradnak. Ennek az a következménye, hogy a lakhatás bizonytalansága, a vagyoni kilátástalanság, az eladósodás kockázata, az alkohol és kábítószerek, összességében az emberi méltóság és önbecsülés hiánya, súlyos mentális és fizikai feszültséget kelt bennük. A tagállamokból származó szegénységi jelentéseknek meg kellene szólaltatniuk a szirénákat!

Múlt évben végighallgattam egy vitát a Bundestag vendégkarzatáról. A vita tárgyát az alacsonyabb osztályok témája képezte. A vita hetekig tartó polémiát gerjesztett a közvéleményben. Ez az, ami az elszegényedés áldozatainak kell: szükséges, hogy az emberek tudjanak róluk, vegyék őket komolyan, mutassák meg számukra a szegénység csapdájából való kitörés útját. Marie Panayotopoulos-Cassiotou nagyszerű jelentést készített – mondhatom ezt, Marie, a PPE-DE képviselőcsoport, de a magam nevében is – és a jelentés zöld utat enged ahhoz, hogy 2010-et „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének” nyilvánítsuk.

Amennyiben ez az Európai Év nemcsak a helyzet elemzése terén jár hozadékkal, de előmozdítja a veszélyeztetett célcsoportoknak a folyamatokba való aktív bekapcsolódását; olyan fórumhoz juttatását, amelyen hangjukat hallathatják; továbbá, ha az intézmények a puszta jó szándékukról való nyilatkozgatás helyett kézzel fogható eredményeket produkálnak; amennyiben az oktatási szakemberek olyan motivációs oktatási módszereket dolgoznak ki, amelyek révén növekszik az iskolát kijáró fiatalok száma; valamint, ha olyan jóléti juttatások születnek, amelyek egyértelműen és fenntartható módon mérséklik az elszegényedés kockázatát, akkor a perifériára szorultnak érzők közül sokan végre ráébrednek arra, hogy a társadalmon belül ők is tulajdonosi jogokkal rendelkeznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Falbr, a PSE képviselőcsoport nevében, (CS) Mindenekelőtt szeretném megköszönni képviselőtársunknak, Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak a jó jelentést, és szíves együttműködését. Két elemre térnék ki.

Anyagainkban gyakran használjuk az olyan kifejezéseket, hogy „tisztességes munka” és „tisztességes foglalkozás”. Ezzel szemben áll az a tény, hogy mind több foglalkozásról lehet azt mondani, hogy szolgai munka. Más szavakkal, szakértelmet nem igénylő, rosszul fizetett munka. A szegénységben élők vagy a munka mellett is elszegényedők száma nem csökken, amely azt igazolja, hogy mind több munkaadó foglalkoztat embereket illegálisan. A közelmúltban elfogadott, a munkaidőről szóló irányelv, amely lehetővé teszi, hogy emberek úgy dolgozhassanak, mint sokan a kínai ipari övezetekben, újabb csapást jelent és bizonyára a szegények számának növekedését eredményezi majd.

A másik érinteni kívánt kérdés annak szükségességére mutat rá, hogy már végre foglalkoznunk kell azzal, hogy az Unió egyes országaiban a köz- és szociális szolgáltatások privatizációjának folyamata csendben, észrevétlenül bekövetkezik. A köz- és szociális szolgáltatások privatizációja ugyancsak a szegénységben élők számát szaporítja. El kell mondanom, hogy az e tényekre utaló módosításaim rendszeresen elutasításban részesülnek. Szeretném, ha most már – a papírok további termelése és határidők szabása helyett – valamit tennénk is.

 
  
MPphoto
 
 

  Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében (DE) Elnök úr, hadd kezdjem annak hangsúlyozásával, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy 2010 egésze folyamán, a szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemhez kapcsolódó politikai erőfeszítések különös élességgel kapjanak hangsúlyt Európa-szerte.

Ezzel együtt, hadd tegyek néhány bíráló megjegyzést is! Az a mód, amellyel a helyzet javítását célzó javaslatokat – elsődlegesen a Tanács nyomására – félresöpörték, csak azért, hogy már az első olvasatkor megállapodás születhessék, meglehetősen felbosszantott. Azt javasoltam, hogy a 2010-es költségvetésben biztosítsunk több forrást ennek a jelentős kezdeményezésnek, hiszen a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyértelműen a lisszaboni menetrend célja. Olyan célja, amelyet – sajnos – még nem sikerült teljesíteni.

Szerettem volna azt is biztosítani, hogy – különös tekintettel a 2010-es európai évre – az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott tekintélyes forrásokat szigorúbban ellenőrizzük annak megállapítása érdekében, hogy e források az igazságosabb elosztás eszközéül szolgáltak-e vagy csak a gazdagabbakat tették még gazdagabbá, és esetleg ritkán jutottak el a szegénységi szint alattiakhoz.

Azok közé tartozom, akik üdvözölték volna az uniós intézményeken belüli, a feltételek nélküli minimálbér bevezetéséről szóló vitát, és különösen azon kérdést illetően, hogy ez a minimálbér megfelelő fegyver lehet-e a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben. Rendkívül sajnálom, hogy ezeket a javaslatokat csípőből tüzelve kiiktatták. Támogatom az európai évre vonatkozó javaslatot, noha azt túlságosan erőtlennek, a szociálpolitikai téren hatásokkal nem járó jellegűnek tartom.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Tadeusz Masiel, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök úr, a bejelentés, miszerint 2010 „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” lesz, igen jó kezdeményezés a Tanács részéről. Emlékeztetnünk kell polgárainkat arra, hogy a szegénység felszámolása az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése. Ez – kétséget kizáróan – fokozza az európai intézményekbe vetett bizalmat, és ennek kapcsán mindenekelőtt az új tagállamokra gondolok.

Hazámban, Lengyelországban, az Unióhoz való 2004-es csatlakozásunk még sok ember agyában – sajnos – összekapcsolódott a szegénység terjedésével, és ez különösen érvényes a vidéken, és a kisebb városokban élőkre. Ez mutatkozott meg az európai választásokon való alacsony részvételben, valamint a választásoknak eredményeiben. „A szegénység elleni küzdelem európai éve” lehetőséget teremt a helyzet e tekintetben történő áttekintésére, valamint a tagállamok mozgósítására, hogy konkrét lépésekkel vegyék fel a harcot a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szemben. A társadalom felszínes elemezéseiből az tűnhet elő, hogy mind a korábbi, mind az új tagállamok sok polgárának és családjának élete mélyreható változásokon ment keresztül, de e változások inkább negatívak. Például sokkal nehezebbé vált a lakhatás megoldása. E tekintetben új és aktuálisabb statisztikákra van szükségünk.

Az egyre inkább globalizálódó természetű és egyre nehezebben ellenőrizhető világban, az állam polgárok iránti felelősségének növekednie kell. Az államnak biztosítania kell, hogy polgárai biztonságban érezzék magukat, legalábbis a legalapvetőbb igények szintjén. Úgy gondolom, hogy az európai év egyik legfőbb előnye az lesz, hogy mindenki tájékoztatást kap e probléma létéről, erősödik a tudatosság, fokozódik a szegények és kirekesztettek iránti szolidaritás, így a pénzügyi szolidaritás is.

 
  
MPphoto
 
 

  Gabriele Zimmer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az Európai Parlament baloldali képviselőcsoportja jóváhagyja a nagyra becsült képviselőtársunk által benyújtott jelentést, és ezzel elfogadja „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” célját. A jelentés igen világosan rámutat a szegénység és társadalmi kirekesztés széleskörű negatív hatásaira, de a kérdést nem pusztán társadalmi gondként, hanem – és ez különösen fontos – a szegénységi csapdába esettek személyes problémájaként is kezeli. Számos utalás történt már e tekintetben az Európai Unióban szegénységben élő 78 millió emberre, köztük 19 millió gyermekre.

Azonban, ha azt akarjuk, hogy komoly erőfeszítések megtételére kerüljön sor a szegénység elleni küzdelem során és a szegénység társadalmi problémaként való felszámolása érdekében, akkor a különleges, kötelező érvényű politikai stratégiák elengedhetetlenek. A politikai célok, valamint a szegénységtől és társadalmi kirekesztéstől mentes élethez való egyéni jog szavatolásának kérdése már napirenden szerepel. Viszont pontosan ezek azok a dolgok, amelyekről az Európai Unió nem rendelkezik. Az Unió legfőbb politikai stratégiáinak semmi köze a szegénység elleni küzdelemhez. A gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság emelkedése nem mérsékli a szegénységet. Még az EU leggazdagabb tagállamaiban is növekvő számban regisztrálják a szegénységi szint, valamint a veszélyeztetettségi küszöb alatt élőket. Németországban, konkrét példát említve, az elmúlt években mérséklődött az alacsony jövedelem szintje, de emelkedett azoknak száma, akik ilyen jövedelemmel rendelkeznek.

Más szóval, az Unión belüli foglalkoztatottság automatikusan nem vezet a szegénység megelőzéséhez, és sajnálom, de azt kell mondanom, hogy miközben e probléma ismert mind az Európai Bizottság, mind a tagállamok számára, mégsem született olyan speciális intézkedéscsomag, amely magában foglalt volna olyan célkitűzéseket, mint a veszélyeztetettségi küszöb fölötti minimálbér bevezetése vagy a Kusstatscher úr által is említett alapvető társadalombiztosítási probléma megoldása.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, elismerésemet fejezem ki Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak. Úgy érzem, a gyermek-szegénység kérdését sürgősen napirendre kell tűznünk.

A szegénység által veszélyeztetett gyermekek – köztük 19 millió európai gyermek – számával kapcsolatos statisztikai adatokat aláhúzva, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a család kiemelkedő jelentőségének alaptételként történő elfogadtatására, és ebből eredően a családi élet védelmére is. A család intézménye feltételek nélküli tiszteletet és védelmet érdemel. Ez a gyermek természetes környezete. A fejlett országokban azt tapasztaljuk, hogy a szegénység fokozódó mértékben családi, és kevésbé regionális jelenség. Egy gyermek gazdasági helyzete nagyon szorosan kapcsolódik szülei helyzetéhez. A szülői munkanélküliség a gyermekek szegénységének egyik oka.

Írországban – noha a családok gyakran tisztességes jövedelemmel bírnak – a jelzálog, az egészségügyi és gépjárművekkel kapcsolatos kifizetések felemészthetik e jövedelem tekintélyes részét, csekély összeget hagyva a gyermeknevelésre. Egyéb okok, mint például a szülők káros szenvedélyei, nem hagynak megfelelő forrásokat a békés gyermekkor biztosításához. A szülők különköltözése és a válások révén a családi költségvetés változásai ugyancsak a gyermekeket érintik hátrányosan. Az európai gyermek-szegénység felszámolása érdekében, parancsoló szükségszerűség, hogy a családok mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben megfelelő támogatásban részesüljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE). - (PT) Elnök úr, érzékelem, hogy az általunk ma megvitatott jelentés – az eredetileg javasoltaktól eltérően – kifejezetten a szegénység felszámolásáról szól, és nem egyszerűen az az elleni küzdelemről. Ezért örülök annak, hogy észrevételem gyümölcsöző volt és szeretném ezt megköszönni az előadónak, Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak.

Az Európai Unióban már szokásos, hogy nagyon gyorsan és nagy megértéssel támogatjuk a világ különböző részein jelentkező természeti csapások áldozatait, de igencsak mellébeszélünk akkor, amikor az Unión belüli gazdasági és társadalmi katasztrófák áldozatairól esik szó.

Azért mondom ezt, mert nehezen megérthetőnek tartom, hogy egy, a szegénység kérdésével foglalkozó jelentés említést sem tesz az emelkedő élelmiszerárakról. Azért döbbenek meg ezen, mert mindannyian tudjuk, hogy minél szegényebb egy család, költségvetésének annál nagyobb hányadát költi élelmiszerre. Emiatt azt gondolom, hogy hasznos volna utalni az élelmiszerárak emelkedésével kapcsolatos közelmúltbeli bizottsági közleményre.

Ezzel együtt azt is gondolom, hogy a szegénység felszámolását nem korlátozhatjuk kizárólag az uniós területekre. Ebben a küzdelemben nincsenek határok – mi olyan értékekről beszélünk, amelyek alapvetően az emberi méltósághoz kötődnek.

Európát, történelme során mindvégig, inkább világméretű terjeszkedésével, semmint önálló identitása alapján azonosították be. A XXI. században, az emberiség javára megvalósítható valamennyi uniós feladat között is, a legnemesebb teendő a szegénység felszámolása lehetne. Ezért is reménykedem abban, hogy ezt az ügyet 2010-ben komoly mértékben előrelendítjük.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson (PSE). - (SV) Nagyon köszönöm elnök úr, biztos úr. Hadd kezdjem azzal, köszönöm Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak kiváló munkáját. Szeretném hozzáfűzni, kitűnőnek tartom az elképzelést, hogy 2010-et nyilvánítsuk a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének.

Pontosan, miként Vladimir Špidla is mondta, egy ilyen év növelheti a bennünk lakozó tudatosságot, fokozhatja a fennálló rendszerekkel kapcsolatos ismereteinket. Ez azonban még nem elég. A felismeréseket, mint erre számos képviselő rámutatott, cselekedeteknek kell követniük. A helyzet az EU-ban – általában – elég jónak ítélhető, de ezzel együtt a szegénység nem húzódik vissza. Sőt, inkább terjed, és – amint erre ugyancsak többen rámutattak – az érintettek között magas a nők és gyermekek száma. Megközelítésünkben a nyílt módszerű koordinációt érvényesítjük, de ezzel együtt nem mindössze néhány, hanem sok területen van szükség intézkedések meghozatalára. A foglalkoztatás – természetesen – fontos, de ugyanez állítható az oktatásról, a társadalombiztosítási rendszerről, de az elhanyagolt területekre figyelmet fordító regionális politikáról is. Szükséges, hogy megcélozzuk az olyan különleges csoportokat, mint a funkcionális fogyatékossággal rendelkezőkét, és a világ más tájairól érkezettekét, a másokénál nagyobb szegénységtől szenvedőkét. Remélem, hogy ez az év, miközben növeli a témával kapcsolatos ismereteket és tudatosságunkat, egyben az Unión belüli szegénység mérséklését célzó konkrét intézkedések kiinduló pontjává is válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” a 2005–2010-es szociális napirend kiemelkedő pontja lesz. A Szociális Bizottság elfogadta a szociális védelem és az integráció folyamatában alkalmazandó közös indikátorok gyűjteményét, ezzel is biztosítva az adatok összehasonlíthatóságát.

Annak ellenére, hogy az Európai Unió ismeri a szegénység problémáját, és tudatában van a szociális kohézió erősítése fontosságának, a jövedelmi egyenlőtlenségek továbbra is együtt mozognak az uniós országok gazdasági növekedésével. Emiatt a szegények keveset nyernek a növekedésből. Ez azt jelenti, hogy lényegében csökken a társadalmi szolidaritás szintje. Ezt a helyzetet egyéb, ugyancsak negatív hatásokkal járó tényezők egészítik ki: az Európai Unión belül a gyermekek közel egyötödét a szegénység fenyegeti. A demográfiai visszaesés időszakában különleges gondossággal kell a gyermekeket kezelnünk, és közöttük is különösen a legsúlyosabb problémákkal küzdő, többgyermekes családokból származókat. És eközben főként ezeket a családokat érinti a gyermekholmik magas ÁFÁ-ján keresztül érvényesülő megkülönböztetés.

Szeretnék gratulálni az előadónak, mindenekelőtt azért is, mert ráirányította a figyelmet a szegénység elleni küzdelemre.

 
  
MPphoto
 
 

  Edit Bauer (PPE-DE). - (SK) Elnök úr, Biztos úr, üdvözlöm Panayotopoulos-Cassiotou asszony jelentését, csak úgy, amint a Bizottság eltökéltségét a szegénység elleni küzdelem folytatására.

A szegénység széleskörű jelenléte talán a virágzó Európa egyik legszembetűnőbb ellentmondása. Nem véletlen, hogy az összes többi felszólaló képviselő is utalt a magas számokra, a szegénység árnyékában élő milliókra, a legmegdöbbentőbb azonban azon gyermekeknek a nagy száma, akik beleszületnek és együtt élnek a szegénység kockázatával. Ennek következtében, nem meglepő, hogy e gyerekek korán ott hagyják az iskolát, valamint, hogy igen magas az iskolát idő előtt elhagyóknak aránya. Egy másik megdöbbentő statisztikai adat szerint nagyon nagy, sok százezerre tehető az otthon nélküli, intézetekben élő gyermekek száma.

A probléma az, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés öröklődik. Következésképpen a szociális kirekesztésben érintettek számára az oktatáshoz való hozzáférés, és az élethosszig tartó tanulásba való bekapcsolódás elérhetetlen célnak mutatkozik.

Reménykedjünk abban, hogy „A szegénység elleni küzdelem európai éve” megfelelő ösztönzést ad a szolidaritás elvének a nemzeti politikai kereteken belüli megerősítéséhez! Ha a majdani népességi korösszetételben bekövetkező változásokra gondolunk, akkor ennek az elvnek az érvényesítése még kényesebbnek tűnik. Bizonyos közkiadási és biztosítási rendszerek elemzése azt mutatja, hogy ezek a rendszerek egyes tagállamokban pénzügyi, sőt, társadalmi kockázatokkal terheltek, és emiatt a szegénység további terjedése is előfordulhat.

Kétségkívül, az olaj- és élelmiszerárak jelenlegi gyors emelkedése súlyos teherként jelentkezik a legalacsonyabb jövedelműek megélhetésében. Ez azt jelenti, hogy több mint elegendő okunk van annak elérésére, hogy „A szegénység elleni küzdelem európai éve” ne csak felhívja a figyelmet a szegénység problémájára, de mozdítsa is elő a szegénység és társadalmi kirekesztés ellen folyó küzdelemmel kapcsolatos politikák összehangolását elősegítő, sajátos, elszámoltatható nemzeti testületek felállítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Alejandro Cercas (PSE). - (ES) Elnök úr, magam is szeretnék gratulálni a Bizottságnak, és természetesen az előadónak is, akik lehetővé tették e vitát, és megtették az első lépéseket annak érdekében, hogy 2010 a szegénység elleni küzdelem kiemelkedő évévé váljon.

Amint az Lisszabonban megvitatásra került, e téma az Európai Unió egyik célkitűzése; és igen gyakran mondtuk, és nagyok sok Tanács fejtette ki azt, hogy 2010-re a szegénységet jelentős mértékben vissza kell szorítanunk, sajnálatos viszont, hogy ennek nem sok eredményét láttuk még. További erőfeszítésekre van tehát szükségünk, és fel kell használnunk ezt az alkalmat annak ismételt hangsúlyozására, hogy a gazdagság előállításának kibontakozása nem azonos mértékben érint mindegyikünket.

A népesség egyes rétegei különösen sebezhetők, és védelemre szorulnak az elszegényedéssel szemben, mivel ha már egyszer valaki elszegényedett, akkor nagyon nehéz kikecmeregni annak csapdájából.

Olyan horizontális politikára van tehát szükségünk, amely nemcsak e program részeként, hanem az összes uniós programmal összehangoltan megfelelő munkahelyeket, oktatási lehetőségeket teremt, és így biztosítja, hogy a szolidaritás továbbra is az Unió figyelmének középpontjában maradjon, és azzal ne kizárólag a gazdaságpolitikák foglalkozzanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök úr, elmondható, hogy az általunk összegyűjtött adatok a valóságosnál kisebbre festik a problémát. Hiszen az adatok a Bulgária és Románia csatlakozása előtti, Unión belüli szegénységről szólnak. E két, viszonylag szegény ország csatlakozását követően az uniós szegénységi szint jelentősen megemelkedett. Ne tagadjuk e tényeket! Továbbá, nem minden hetedik uniós tagállami személy él a szegénységi küszöb alatt, mivel a valós arány bőven meghaladja a 16%-ot, valójában még a 20%-ot is.

E tekintetben szeretnék sürgető felhívással élni annak érdekében, hogy az általunk megvitatott projektek finanszírozásánál az uniós részesedés haladja meg az 50%-ot! Ez különösen a szegényebb országok szempontjából fontos. Az uniós részesedés 50%-ra korlátozása a valóságban azt jelenti, hogy korlátozzuk a szegénység elleni tényleges küzdelmet.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Joel Hasse Ferreira (PSE). - (PT) Elnök úr, Špidla biztos úr, hölgyeim és uraim, abszolút szükségesnek mutatkozik, hogy elismerjük a társadalmilag legsebezhetőbb csoportok elidegeníthetetlen jogait. E jogok gyakorlati elismerése az állami és egyéni társadalmi szereplők markáns elkötelezettségét igényli.

A szociális kohézió különböző elemei oly módon védhetők, hogy az EU és a tagállamok elkötelezik magukat a szegénység felszámolása, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem mellett, és a legkülönbözőbb szinteken konkrét intézkedéseket szorgalmaznak ennek érdekében.

Biztos úr, ugyancsak szükség van a szegénység és a társadalmi kirekesztés átfogó és megbízható vizsgálatára, amely azt jelenti, hogy alapvető fontosságúak az e jelenség különböző társadalmi, gazdasági és kulturális kiterjedésének alakulását bemutató, megbízható és összehasonlítható mutatók.

Hölgyeim és uraim, a szegény nők, és az egyszülős családok különösen sebezhetők a szegénység és kirekesztés tekintetében, és emiatt különleges figyelmet, és azzal összhangban lévő támogatást is igényelnek.

Végül, elnök úr, megköszönve az előadó munkáját, azt mondanám, hogy 2010-nek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem különösen hatékony évévé kell válnia, és eközben e küzdelemnek jóval nagyobb nyilvánosságot kell kapnia!

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök úr, a vita három pontjára kívánom ráirányítani a figyelmet. Elsőként, az Európai Bizottság legutóbbi jelentése szerint 2004-ben mintegy 100 millió uniós állampolgár, azaz a teljes lakosság 20%-a élt az uniós átlagjövedelem 60%-ánál kisebb jövedelemből, azaz napi 15 eurónál kevesebből. Az új tagállamokat, mint Lengyelországot, Litvániát, Lettországot és Szlovákiát tekintve ez a lakosság 80%-ára érvényes.

Másodszor, a liberális közgazdászok által gyakran hangoztatott megoldások, melyek értelmében a gazdasági növekedés megköveteli a jövedelmek tekintélyes különbözőségét, nem fogadhatók el az EU-országokban követett gazdasági és szociális gyakorlatként. 2006-ban a legkisebb jövedelmi különbségeket felmutató országok Dánia, Svédország, Finnország, Szlovénia és a Cseh Köztársaság voltak, és ezek az országok évek óta szilárd éves GDP-növekedési ütemet mondhatnak magukénak, ami jelentős eltérést mutat a legnagyobb jövedelmi különbségeket tanúsító olyan országokhoz képest, mint Lettország, Litvánia, Portugália, és Görögország, valamint – sajnálatos módon hazám – Lengyelország.

Harmadszor, szeretnék hangot adni reményemnek, hogy 2010, mint „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve”, valamennyi döntéshozónkban tudatosítja, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés romboló hatással jár a gazdasági növekedésre és a társadalmi fejlődésre nézve.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Gabriela Creţu (PSE).(RO) Kedves biztos úr, kedves képviselőtársak, mindannyian tudatában vagyunk annak, amire a Bizottság bennünket emlékeztet is: túl magas azon európaiak száma, akik szegénységben, esetleg rendkívüli szegénységben élnek. Akik ezzel nincsenek tisztában, azoknak osztozniuk kell a felelősségben azért, hogy egy, az igazság és szolidaritás elvein alapuló olyan gazdag társadalom, mint a mienk is, úgy működik, hogy a szegény európaiak országa több képviselővel rendelkezne ebben a Parlamentben, mint Németország. A szegénység nem valami elvont dolog. Ez egy, különösen a nőket és gyermekeket sújtó életforma. A nők, beleértve még a foglalkoztatottakat is, fokozottan veszélyeztetettek az ágazati fizetési szakadékok következtében, továbbá mert főként ők találhatók a rosszul fizetett, gyenge érdekképviseleti szervezettséggel bíró szektorokban, az informális gazdaságban, és eközben gyakran ők képeznek egyszülős családokat. A szegénység öröklődik. A szülők gazdasági szegénysége kihat a gyermekek kulturális elszegényedésére, az oktatáshoz való korlátozott hozzáférésre, a politikai szegénységre, a döntéshozatalban való alacsony részvételi arányra, valamint az abból való kirekesztődésre, a szociális szegénységre, a civil tevékenységben való alacsony részvételi arányra és az elszigetelődésre. Ez nagyobb egyenlőtlenségeket okoz, mint amely az eltérő vásárlóerőből származhat. A nyilatkozatok és a megtett intézkedések közti mérsékelt összhang arra kényszerít bennünket, hogy többre törekedjünk, mint e probléma polgárokban való tudatosítása. A helyzet orvoslása politikai döntéseket követel. Az Unióban nem beszélhetünk a források hiányáról, legfeljebb azok méltánytalan elosztásáról, a kirekesztést állandósító szabályokról. Ez közös felelősség, és ez vonatkozik a vállalkozásokra is, amelyeknek – saját érdekeiket szem előtt tartva – túl kellene lépniük azon a szakaszon, amelyben a társadalmi felelősség mindössze abban ölt testet, hogy finanszíroznak egy, a környékbeli kóbor kutyáknak menedéket biztosító alapítványt!

 
  
MPphoto
 
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, 2010-nek „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évévé” történő nyilvánítása nem oldja meg az Európai Unión belül a szegénységi szint alatt élő 80 millió ember által tapasztalt problémát. Bizottságok felállítása, a bürokrácia, a találkozók és ülések számának fokozása még nem nyújt számukra táplálékot.

A szegénység leküzdése érdekében a gazdagság előállításának és elosztásának kérdését a mostanitól eltérő módon kell megközelíteni. Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a globalizáció elősegíti egyesek mértéktelen vagyonosodását, és mások gyors elszegényedését. Sajnálatos, hogy mind többen és többen vannak az ilyen „mások”. Az EU-n belül a szegénység problémája a jövőben mind erőteljesebben jelentkezik, és ennek több oka is van, beleértve ebbe a jólét igazságtalan elosztását, az élelmiszerelosztás és az emelkedő élelmiszerárak problémáját, a családfenntartási költségek általános növekedését, az európai és globális demográfiai helyzetet, a folytatódó egyenlőtlenséget, egyes régiók történelmi okokkal is magyarázható elmaradottságát, valamint annak kudarcát, hogy mindmáig nem tudtuk kidolgozni a szükségben szenvedők megsegítésének megfelelő modelljét.

Végül, miután nem vagyunk képesek egészében megoldani a szegénység problémáját, legalább biztosítsuk a gyermekek és a fiatalok számára az ingyenes oktatást, és a szükséges kiegészítő táplálkozást!

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, Biztos úr, egy sajátos kérdésre szeretnék rávilágítani, és ezért inkább lengyelül folytatom:

(PL) Elnök úr, segíteni próbálunk a szegény afrikai és latin-amerikai országoknak, mérsékelt hatással. Ez azonban nem igazolhatja azt, hogy ne segítsük a szegényeket az Európai Unión belül. Vannak térségek, amelyekben az emberek, és különösen a gyermekek nagyon szegények. Szeretnék egy pontra rámutatni, amely nagyon súlyos következményekkel jár a jövőt illetően. Az európai árvákról van szó. Ők, a gyermekeiket gyakran sorsukra hagyó, tagállamról tagállamra vándorló migráns szülők gyermekei. Úgy vélem, hogy a jövőben e gond pszichológiai következményi igen sokba kerülnek majd nekünk. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy e problémát már most felszámoljuk!

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE).(RO) Tisztelt elnök úr, a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzése. Ezért 2010-nek sorsdöntőnek kell lennie a kérdéshez kapcsolódó uniós stratégia végrehajtása tekintetében. A szegénység által veszélyeztetett 78 millió polgár között 19 millió a gyermek. Sajnos, még nincsenek olyan európai programok és források, amelyek a gyermekek helyzetének javítását céloznák. Igaz, az Európai Unió pénzzel támogatja gyümölcsök és tejtermékek iskolai szétosztását, segíti a gyermekek taníttatását, magam azonban úgy vélem, hogy következetesebb stratégiára és konkrétabb programokra van szükség a szegény családokból származó gyermekek megsegítésére. Ezzel egyidejűleg oda kell figyelnünk a hátrányos helyzetűek más csoportjaira is, és köztük is különösen a fiatalokra, akik érdekében megfelelő politikákat kell kialakítani, amelyekhez a strukturális alapokból tekintélyes forrásokat kell biztosítani. Emellett fontos annak hangsúlyozása is, hogy amennyiben nem állnak rendelkezésünkre a kellő források, akkor most nem leszünk képesek megteremteni a fenntartható szociális fejlődés feltételeit. Úgy gondolom, hogy a rendelkezésre bocsátott 17 millió euró elégtelen az Európában most jelentkező társadalmi kirekesztés és szegénység elleni küzdelem igényeinek kielégítéséhez. Végül, de nem utolsó sorban, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet össze kell kapcsolnunk a már futó programokkal. Mind az Európai Szociális Alap, mind az Európai Haladás programokat fel kell használni a szegénység elleni küzdelem európai éve prioritásainak finanszírozására!

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE-DE).(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, gratulálok Önöknek e kiváló kezdeményezésért. Ugyancsak köszönöm Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak nagyszerű jelentését. Biztosra veszem, hogy egyhangúan támogatjuk majd az állásfoglalást.

Mégis tűnődöm. Ismét van egy európai évünk, most éppen a szélsőséges szegénységgel szembeni küzdelemmel összefüggésben. Október 17-én lesz húsz éve, hogy a nemzetközi közösség a „Szegénység felszámolása nemzetközi napját” ünnepelte. Az ünneplés pillanatában, október 17-én, az Európai Parlament brüsszeli épülete előtt körbenézve magam mellett érzem képviselőtársam, Iñigo Méndez de Vigot, a Parlament negyedik világgal foglalkozó bizottságának vezetőjét.

Most, hogy felszólalok, kérem Önöket, jegyezzék fel e dátumot naptárjukba. Remélem, hogy október 17-én az európai intézmények határozottan felsorakoznak az adott nap mottója mögé: „Ahol férfiak és nők arra ítéltetnek, hogy rendkívüli szegénységben éljenek, ott az emberi jogok sérülnek. Összefogásunk e jogok tiszteletben tartásának biztosítására, szent kötelezettségünk”.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Maňka (PSE). - (SK) Összességében, az Európai Unióban 78 millió embert veszélyeztet a szegénység. A kereskedelmi termékek, az energia, az élelmiszerek árának emelkedése megsokszorozza a legsebezhetőbb csoportok veszélyeztetettségét.

A minőségi foglalkoztatás jelentősen csökkenti a szegénység kockázatát. Gyakran azonban éppen a foglalkoztatottakra leselkedik a szegénység veszélye.

A módosított lisszaboni stratégia ösztönzi az esélyegyenlőségnek, mint a társadalmi és nemzedékközi szolidaritás összetevőjének mindenkire történő kiterjesztését, egy szegénységmentes társadalom megteremtését. Következésképpen üdvözlöm a kezdeményezést, hogy a szegénység problémáját még érzékelhetőbbé tegyük, amint az egységes, összehangolt politika kimunkálására irányuló erőfeszítést is.

A szegénység elleni kampánynak fokoznia kell a közvélemény tudatosságát, és hosszan tartó, a szegénység jelensége elleni küzdelemmel összekapcsolható erőfeszítésben kell megmutatkoznia. E tekintetben sokat tanulhatunk a skandináv országoktól. Azok ugyanis igazolták, hogy a szegénység visszaszorításának egyik leghatékonyabb eszköze a megfelelő munkahelyi feltételekkel és az erős szociális védelemmel párosuló aktív munkaerő-piaci politika.

 
  
MPphoto
 
 

  Danutė Budreikaitė (ALDE).(LT) Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, hogy 2010-et „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éveként” kezeljük. A szegénység mind uniós, mind globális szinten problémát jelent.

Szeretnék a szegénység és társadalmi kirekesztés némely olyan súlyos elemére rámutatni, amelyre az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

Elsőként is, pusztán a gyermekeket érintő szegénység felszámolásával képesek leszünk kitörni abból az ördögi körből, amely nemzedékeket ítél szegénységben és társadalmi kirekesztésben eltöltött életre.

Másodszor, a munkásoknak közel 10%-a éli át a szegénységet az alacsony munkabéreknek, a részmunkaidős foglalkoztatásnak és az alacsony képesítéseknek betudhatóan. Alapvető, hogy a munkavállalók képzésével javítsunk a foglalkoztatottság minőségén!

Harmadszor, létfontosságú, hogy a társadalmi szolidaritást erősítsük, a társadalom valamennyi tagjában tudatosítsuk a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját.

Szeretném az összes uniós intézményt és a tagállamokat is arra bátorítani, hogy a közös felelősség érzetének erősítése, továbbá a társadalom vállaira nehezedő pénzügyi terhekkel kapcsolatos előítéletek eloszlatása érdekében nyújtsanak bővebb felvilágosítást a társadalom tagjainak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemről.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a szegénység igen összetett probléma, amely különböző formákban jelentkezhet. Jelentkezésének módja függ az érintett országtól is. Európában nem az éhen halt emberekről van szó, hanem – főként – az alacsony jövedelmek, a szegényes lakhatási feltételek, a rossz egészség, gyakran az alkoholizmus, az elidegenedés érzése vagy a kilátástalanság jelentik a legfőbb gondot.

A szegénység veszélyes jelenség, és különösen a gyermekek körében, miután gyakran öröklődik. A szegénységben felnevelt gyermekek számára a felemelkedés útja nehezebben járható, és külső segítség nélkül ők eleve kudarcra vannak ítélve, osztoznak szüleik sorsában.

Ezen ok miatt is fontos, hogy minden lehetséges eszközzel megtörjük a szegénységnek egyik nemzedékről a másikra áthúzódó ciklusát. A társadalmi integráció megerősítése, a szegénység mérséklése, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem csak néhány azon kihívások közül, amelyekkel az EU-nak meg kell küzdenie, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a demográfiai változásokat, amelyen magam a korosodó népességet és a beáramló migránsokat értem.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). - (PT) Nem elegendő az, hogy meghirdetjük a szegénység elleni küzdelem európai évét, amikor az Európai Unió lakosságának mintegy 20%-át a szegénység veszélye fenyegeti. Ami történik – a társadalmi egyenlőtlenségek fokozásával, a rosszul fizetett, bizonytalan foglalkoztatású dolgozók számának növekedésével, tehát a szegénységben élők számának emelkedésével, valamint az emelkedő üzemanyag- és élelmiszerárakkal – eltérő politikát igényel annak biztosításához, hogy a gyermekek, a nők, és a családok társadalmi beilleszkedése megvalósuljon.

Olyan intézkedések kellenek, amelyek fokozzák a munka vonzerejét, növelik a jogokkal is járó foglalkoztatottságot, valamint magas színvonalú közszolgáltatásokat, tisztességes lakhatást, és köz- és általános társadalombiztosítást garantálnak.

Ennélfogva, a lisszaboni stratégia és a Stabilitási Paktum neoliberális politikáit felváltó, a szolidaritásra és társadalmi haladásra épülő európai stratégiát kell – sürgősen – elfogadni, hogy 2010-ben ne legyen több szegény, mint amennyi most van.

 
  
MPphoto
 
 

  Juan Andrés Naranjo Escobar (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, elsőként is, szeretnék gratulálni előadónknak és a biztos úrnak is kezdeményezésükért.

A társadalmi kirekesztés és szegénység egyazon érem két oldala, és egy olyan társadalmat jellemeznek, amelyben nagyon sok a szűkölködő, egy társadalmat, amelyben nem érvényesül a társadalmi kohézió. A nap végén, hölgyeim és uraim, a haladás etikai kérdés!

2010 a szegénység elleni küzdelem éve lesz. Azt már tudjuk, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem hosszú, bonyolult feladatot jelent, de amennyiben sikerül maximálisan hasznosítanunk minden egyes, e programba befektetett eurót, ha képesek vagyunk elérni az emberek leginkább rászoruló csoportját, ha képesek vagyunk felébreszteni a közvélemény lelkiismeretét, akkor új típusú európai polgárságot teremtünk. Ez a nagy feladat!

A múlt héten az ír állampolgárok elutasították a Lisszaboni Szerződést. A vélemények széles körére támaszkodó demagóg propaganda félrevezette az ír társadalmat, megalapozatlan félelmeket keltett a globalizációval összefüggésben, és bizonyos mértékű zavarodottságot okozott közös házunk építésével összefüggésben.

Miközben 2010 a szegénység elleni küzdelem éve lesz, legyen az egyben az európai polgárság éve is!

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. (CS) Hölgyeim és uraim, köszönöm Önöknek ezt a mélyre hatoló vitát, amely a szegénység számos összefüggését érintette. Úgy gondolom, hogy maga a javaslat egyértelművé teszi, hogy a Bizottság nem hanyagolja el a szegénység kérdését, és arra törekszik, hogy fokozatosan olyan politikai környezetet teremtsen, amelyben lehetővé válik a szegénységgel szembeni hatékonyabb fellépés. Szeretném azt is elmondani, hogy a Bizottság a maga összetettségében kezeli a szegénység kérdését. Noha bizonyos anyagaink, így magával a szegénységgel foglalkozó, az aktív integrációval kapcsolatos közelmúltbeli közleményünk, a minőségi foglalkoztatás jelentőségét hangsúlyozzák – hiszen a lisszaboni stratégia célja a több és jobb minőségű munkalehetőség megteremtése – a Bizottság mindazonáltal megérti, hogy a szegénység komplex kérdése nem oldható meg pusztán a munkaerő-piaci eszközök révén. Legyen elegendő utalni arra, hogy a gyermekek szegénysége közvetlenül kapcsolódik az oktatási rendszerek minőségéhez. Ott van még a nyugdíjasok körében tapasztalható szegénység, amely ugyancsak nem kezelhető közvetlenül csupán a munkaerőpiac eszközei révén.

Hadd említsek még néhány más, általam fontosnak ítélt témát! A Bizottság 17 millió eurós felhasználási keretet javasol, és a vita során hallottunk olyan véleményt, hogy a nemzeti projektek finanszírozását egyes országokban növelni kellene. A Bizottság nem ért egyet ezzel a nézettel azon egyszerű oknál fogva, hogy célja az, hogy a lehető legnagyobb pénzügyi támogatást a lehető leghatékonyabb intézkedések révén érvényesíthesse. A „Szegénység elleni küzdelem európai éve” klasszikus példája a szokványos demokratikus politikai eljárásoknak. Ahhoz, hogy áttörést érjünk el, hogy az uralkodó politikai légkört megváltoztassuk, a témáról részletes és tárgyszerű vitát kell folytatnunk, és ez az „Európai év” célja.

Engedjék meg, hogy néhány egyéni módosításra kitérjek! Egyetértek azokkal a módosításokkal, amelyek a 2. cikkben foglalt célkitűzésekhez kötődnek, valamint az európai év prioritási listájához kapcsolódó tételek átdolgozását javasolják. Ugyancsak támogatom a nemek közti esélyegyenlőség kérdésére összpontosító módosításokat is. Ezt követően – miután igen nagyszámú módosítás érkezett – engedjék meg nekem, hogy a szószerinti idézetek helyett átadhassak a Parlamentnek egy pontos listát az érintett módosításokról!

Hadd említsek mindössze két cikket, a 37. és az 52. cikket, amelyre külön kitérnék hozzászólásomban. Engedelmükkel, felolvasom az e két cikkhez kapcsolódó szöveget.

A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a 2010. évi „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéhez” kapcsolódó tevékenységek minden szintjén előmozdítsuk és támogassuk a széleskörű részvételt, mivel ez olyan célszerű eszköz, amelynek révén biztosítható az európai év pozitív és tartós hatása.

Az európai évről szóló határozattal összhangban, a Bizottság a stratégiai keretdokumentumban (SKD) vázolja fel azokat az egységes irányelveket, amelyek kijelölik az európai évhez kapcsolódó intézkedések végrehajtásával összefüggő kulcsterületeket, így a nemzeti testületekben és intézkedésekben való részvétel tekintetében a minimális szinteket is.

Az SKD-t megküldik az európai évvel kapcsolatos nemzeti programok meghatározásáért, valamint a közösségi finanszírozásra javasolni tervezett egyéni intézkedések kiválasztásáért felelős nemzeti végrehajtó testületeknek és más érintett szereplőknek.

Ezekkel összefüggésben a Bizottság kiemeli majd annak jelentőségét, hogy meg kell könnyíteni valamennyi nem kormányzati szervezet – így a kis- és közepes méretű szervezetek – bekapcsolódását is. Szem előtt tartva a lehető legszélesebb bekapcsolódás biztosításának kérdését, a nemzeti végrehajtó testületek dönthetnek arról, hogy nem kérnek semmiféle társfinanszírozást, hanem e helyett teljes mértékben saját forrásokból fedeznek bizonyos intézkedéseket.

Ez volt maga a szöveg. Hölgyeim és uraim, hadd utaljak egy másik felszólalásra, nevezetesen Falbr úréra, aki felhozta a munkaidőről szóló irányelv kérdését, méghozzá a valóságtól messze elrugaszkodó módon. Hogy minden teljesen világos legyen, a Tanácsban kialakított kompromisszumos eredmény legegyszerűbb összefoglalása a következőkben adható: „A 48-órás munkahét fennmarad, és a kívül maradás alkalmazásának lehetőségét heti 78 óráról 60 vagy 65 órára korlátozták”. Ez a kompromisszum egyik lényegi eleme, és miután említést nyert a jelenlegi vita folyamán, úgy gondoltam, helyes reagálni a felvetésre.

Hölgyeim és uraim, befejezésül hadd köszönjem meg ismét ezt, a szegénység számos elemét érintő, véleményem szerint igen tartalmas vitát. Úgy gondolom, hogy – sajnálatos módon – nincs lehetőségem mindegyik felszólalásukra visszatérni, nem beszélve azon tényről, hogy az Önök által kifejtett nézetek túlnyomó többsége beépült az előadó jelentésébe. Szeretném neki ismét megköszönni e jelentést.

Panayotopoulos-Cassiotou-jelentés (A6-0173/2008)

A Bizottság teljes mértékben elfogadhatónak tartja a következő módosításokat: 6, 7, 12, 13, 16, 17, 19, 20, 21, 22, 23, 27, 28, 29, 31, 33, 34, 35, 36, 38, 39, 41, 42, 46, 47, 48, 49, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62 és 63.

A Bizottság csak lényegét tekintve, vagy részben, vagy átfogalmazás függvényében tudja elfogadni a következő módosításokat: 1, 2, 3, 4, 5, 8, 9, 10, 11, 14, 15, 18, 24, 25, 26, 30, 32, 37, 43, 44, 45, 50, 51, 52, 64 és 66.

Végül, a Bizottság elutasítja a 40. és a 65. módosítást. Konkrétabban fogalmazva, a kis- és közepes méretű szervezetek részvételével, valamint a bizonyos projektek teljes költsége társfinanszírozásának lehetőségével kapcsolatos 37. és 52. módosításokra vonatkozóan a Bizottság – kompromisszumos megoldásként – javasolja olyan nyilatkozat megtételét, amelyet magam felolvasok Önöknek, és amelyben a Bizottság vállalja, hogy a két módosítás tartalmát gondolatilag beépíti az európai év tevékenységei legfőbb prioritásainak meghatározása érdekében a Bizottság által összeállítandó stratégiai keretdokumentumba.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou, előadó. − (EL) Elnök úr, köszönöm a biztos úr véleményét. Remélem, hogy a stratégiai keretdokumentumban szereplő közös iránymutatások valóban utat mutatnak a nemzeti bizottságok számára hatékony intézkedések megtervezéséhez. Amint biztos úr maga is kiemelte, a legfontosabb cél legyen az, hogy érjünk el a szegénység által érintettek közül mindenkit, most, de a jövőben is.

Jómagam azt hiszem, hogy a szegénység egyszer és mindenkorra nem számolható fel, mert az bármikor visszatérhet természeti katasztrófákat követően. Szóltunk a görögországi, és más országbeli, áradással vagy tűzesettel összekapcsolható katasztrófákról, de a szegénység visszatérhet vagy ismét előfordulhat a nemzetközi helyzet révén is. Tehát mindenkor készen kell állnunk e kérdés kezelésére. Emiatt különös hangsúlyt fektetünk a megelőzésre. Ezt támasztja alá a szegénység felszámolásának napja, október 17-e, amint erre Záborská asszony rámutatott. Erre a dátumra utaltunk jelentésünkben.

Ezek tehát korántsem csekély hatású, kötelezettséggel nem járó intézkedések; látni kívánjuk azonban, hogy ezek majd összhangba kerülnek a nemzeti igényekkel és úgy véljük, hogy a szegénység kezelése azt jelenti, hogy felvesszük a küzdelmet a minden közösség békéjét és felvirágzását leginkább fenyegető ellenséggel. Biztos úr végül is történész, és tudja, hogy az Európában 1000 évig fennálló bizánci birodalom uralkodója is minden beszédében támogatta a szegénység elleni harcot. Azt – a saját határoknál az ellenfelekkel megvívott harc után – az állam legfőbb ellenségének tekintette.

Nekünk is, itt az EU-ban, mind belsőleg, mind külsőleg, meg kell küzdenünk a szegénységgel. El kell érnünk a híres millenniumi célkitűzéseket, hogy képesek legyünk kezelni azoknak a gazdasági migránsoknak és illegális bevándorlóknak a problémáját, akik azért jönnek hozzánk, mert saját helyzetüket a miénkkel hasonlítják össze.

Biztos vagyok abban, hogy jó tervezéssel jó eredményeket érünk el, és köszönöm mindenkinek kitüntető szavait.

(taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, déli 21 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak kitűnő jelentése kapcsán, és különösen azért, hogy ráirányította a figyelmet a szegénység megelőzésének kérdésére. Támogatom, hogy 2010 „a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” legyen. A fent említett jelentés vitájában szeretném felhívni figyelmüket annak jelentőségére, hogy nem elegendő csak beszélnünk a szegénységről, hanem konkrét intézkedésekkel meg is kell találnunk az abból kivezető utat. Európában 78 millióan élnek szegénységben, és köztük 19 millió a gyermek. Nem feledhetjük a család fontosságát, a családét, amelyet védenünk kell, amelynek társadalmi és gazdasági támogatást kell biztosítanunk, hogy felszámolhassuk az európai gyermekek körében érvényesülő mérhetetlen szegénységet.

Ennél a pontnál említést érdemel a szegénység oka is. A szegénységet az élelmiszer- és energiaárak tekintélyes emelkedése idézi elő, ami mindenekelőtt a nagycsaládosokat és az időseket érinti. Az Európai Bizottság szerint az állandó jelleggel foglalkoztatott lengyelek, görögök és portugálok 14%-a él szegénységben.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (PSE), írásban.(RO) Köszönöm az előadónak a jelentés megfogalmazásakor tanúsított együttműködési készségét. Európában minden hatodik ember a szegénységi küszöb alatt él, és az adat nem tartalmazza a román és bolgár statisztikákat.

Miközben a tagállamok többségében – a szegénység terén – a nők és férfiak közötti különbség határozottan csökken, és a szegénységet, valamint a tartós szegénységet illetően a különbség átlagban 2%, magam szeretném megvilágítani Önöknek az új tagállamok valóságát. Romániában és Bulgáriában a szegénység veszélyének kitett nők száma több mint 10%-kal nagyobb, mint a férfiaké. A nőknél sokkal nagyobb a társadalmi kirekesztés kockázata is.

Nem hunyhatunk szemet azon tény fölött, hogy a szolidaritásnak, a társadalmi igazságosságnak és a szegénység felszámolásának eszméje kihívást nemcsak az Európai Unió országai számára jelent, de kapcsolódik az EU világgazdasági és politikai színtéren való szerepléséhez is.

Ennélfogva üdvözlöm azt, hogy a végső szöveg egy általánosabb cikkébe bekerült a férfiak és nők közötti különbség témája. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy kölcsönhatás jöjjön létre a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, valamint a millenniumi fejlesztési célok, és különösen a szegénység elleni küzdelem nemzetközi napja között.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Gurmai (PSE), írásban. (HU) A szegénység bonyolult, relatív és többdimenziós probléma: gazdasági, társadalmi és kulturális kérdéseket is felvet. Mégis fel kell lépnünk ellene, hiszen 2006-ban az EU25-ök teljes lakosságának 16%-a (78 millióan) élt a szegénységi küszöb alatt! A lisszaboni stratégia 2000. márciusi elindításakor az Európai Tanács cselekvésre szólította fel a tagállamokat és a Bizottságot annak érdekében, hogy 2010-re „sikerüljön jelentős mértékben felszámolni a szegénységet”. Fontos lépés, hogy már rendelkezésre áll egy mérőszám a szegénységre, hiszen a probléma kezeléséhez fontos felismernünk annak pontos mibenlétét. Üdvözlöm, hogy 2010-et a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének választottuk. Bízom benne, hogy az év majd hozzájárul a helyes gyakorlatok cseréjéhez és új kezdeményezések indításához minden területen, különösen a szegénység megelőzése, a monitoring, a pénzügyi mechanizmusok és a gyermekszegénység elleni harc kapcsán.

Kiemelendő: felmérések szerint a nők sokkal jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, mint a férfiak és különösen igaz ez a halmozottan hátrányos helyzetű nőkre. Elengedhetetlen, hogy a szegénység elleni harc, így ezen európai év során is érvényesüljön az egyenlő bánásmód elve. A férfiak és nők valódi esélyegyenlősége a szegénység kockázatának csökkentésének egyik alapvető feltétele, hiszen a nők kevésbé esnek a szegénység áldozatául, ha megfelelő és megfelelően megfizetett munkájuk van, amelyet össze tudnak egyeztetni családi kötelezettségeikkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE), írásban.(RO) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapokmánya kimondja: „A szegénység, jelentkezzék is bárhol, mindenütt fenyegetést jelent a jólétre”. Ezért hangsúlyozom a szegénység megelőzése és az az ellen folytatott küzdelem többdimenziós nemzeti, regionális és helyi politikák végrehajtására vonatkozó módosítás jelentőségét, amely biztosítaná a polgárok társadalmi és munkaerő-piaci aktív részvételét.

A szociális védelem és az aktív integrációs politikák terén végrehajtott reformok markánsan hozzájárultak a gazdasági növekedés felgyorsulásához, újabb európai munkahelyek teremtéséhez. 2008 első negyedében, 8,2%-kkal Románia mutatta fel az egyik leggyorsabb növekedési ütemet az Unióban (miközben az Eurostat szerint az európai átlag 2,5% volt), mindazonáltal az alacsonyan iskolázottakat, a szakképzettséggel nem rendelkezőket, és különösen a vidéki környezetben élőket, továbbá a gyermekeket, fiatalokat, a fogyatékkal élőket és a romákat jelentősen veszélyezteti a szegénység.

Elismerésemet fejezem ki az előadónak munkájáért, és fontosnak tartom, hogy – az európai ajánlások megtételét követően – a tagállamok által felvázolt politikák törekedjenek a polgárok gazdasági versenyképessége és a társadalmi jólét közötti előnyös összhang megteremtésére.

 

26. A kohéziós politika hatása a sebezhető közösségek és csoportok integrációjára (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről Harangozó Gábor által előterjesztett, „A kohéziós politika hatása a sebezhető közösségek és csoportok integrációjára” című (2007/2191(INI) jelentés (A6-0212/2008) vitája.

 
  
MPphoto
 
 

  Gábor Harangozó, előadó. − (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt biztos asszony! Kedves kollégák! Vannak térségek, és ezekben a térségekben emberek, akik nem képesek élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket mi, európai forrásokból próbálunk biztosítani számukra, hogy minél gyorsabban föl tudjanak zárkózni az uniós átlaghoz, hogy megszűnjön az a szegénység, amiben élnek.

Én ezt a jelentést azért kezdeményeztem, hogy vizsgáljuk meg, hogy mi annak az oka, hogy ezekben a térségekben képtelenek vagyunk fejlődést elérni, és tegyünk javaslatokat annak érdekében, hogy ez a folyamat forduljon meg, szűnjön meg. Amint azt az Európai Bizottság negyedik kohéziós jelentése is kimondja, az egyes országok szintjén nagyon hatékonyan működik a kohéziós politika. Gyakorlatilag azokban az országokban, amelyek már csatlakoztak, kapnak kohéziós támogatásokat, nagyobb fejlődés indult be, egy jó felzárkózási pálya indult el. Azonban, hogyha megnézzük egy kicsit lentebbi szinteken, az egyes régiók közötti különbségek már nem csökkennek ilyen mértékben. Példaként szeretném hozni Magyarországot, Magyarországon például a központi régió az európai uniós átlag egy főre jutó GDP-jének a 110%-át érte el, míg Magyarországon a hét régióból négy régió van, ahol 45% alatti az egy főre jutó GDP. De itt már legalább ezek a különbségek nem nőnek. Azonban, ahogy ezt a negyedik kohéziós jelentés is kimondja, a régiókon belüli különbség sok esetben folyamatosan nő.

Mi lehet ennek az oka, hogy egyes régiók jól tudnak élni a lehetőségekkel, mások nem? Ha egy picit megnézzük, nagyon komoly strukturális okokat találunk e mögött, területi alapú strukturális okokat. Ezeken a területeken, ahol nem nagyon van fejlődés, láthatóan hiányzik a humán kapacitás ahhoz, hogy megfelelő projektek szülessenek, hiányzik az alapvető infrastruktúra, hogy oda egyáltalán beruházás menjen ezekbe a térségekbe, hiányzik a megfelelő oktatás is, és hiányzik a megfelelő egészségügyi ellátás is. Több olyan kistérség van, ahol a férfi lakosság várható élettartama, például Magyarországon több, mint 15 évvel alacsonyabb az országos átlaghoz képest.

Mit kéne tennünk? Miután egy nagyon komplex problémáról van szó, és jól behatárolhatóan egyes kisterületekre, kistérségekre fókuszálódik ez a probléma, ezért meggyőződésem, hogy meg kell vizsgálnunk, hogy helyes-e az, hogy a kohéziós politikát csak regionális szinten, régiók szintjén vizsgáljuk, vagy érdemes-e megvizsgálnunk azt, hogy egyes kistérségekben, ahol a legnagyobb probléma van, nem szükséges-e fókuszáltabb, célzottabb intézkedéseket hoznunk? Ezentúl első kiindulópontként meg kell vizsgálnunk, hogy milyen statisztikák alapján tudunk dönteni. Amikor a jelentést elkészítettem, tisztában voltam a problémával, de nem tudok Önök elé konkrét statisztikai összehasonlítást tenni, hiszen nincsenek kistérségi szintű összehasonlítható statisztikák Unió-szerte. Ezentúl meg kell vizsgálnunk, hogy miután ezek többnyire vidéki jellegű területek, helyes-e az, hogy az agrárpolitikához kötjük a vidék fölzárkóztatását? Nem lenne-e sokkal helyesebb az, hogyha a vidék problémáját a kohéziós politika kereteiben, a kohéziós eszközökkel próbálnánk megoldani, és ezt csak kiegészítené az, amit az agrárpolitika tud ehhez hozzátenni.

Ezentúl szeretném megköszönni az árnyék-jelentéstevőknek azt a rendkívül konstruktív munkát, amivel hozzájárultak a jelentés elkészítéséhez. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy több hetes egyeztetés után, miután én elfogadtam a Néppártnak az egyik legfontosabb pontban egy rendkívül lényeges változtatást hozó jelentését, a Néppárt ellene szavazott a saját pontjának, és ezek után fölmerül bennem a kérdés, hogy mit szeretnénk? Ki akarjuk-e mondani, hogy létezik egy probléma, és semmi többet nem akarunk elérni, vagy készek vagyunk arra, hogy szembenézzünk a problémával, és javaslatot tegyünk arra, hogy megváltoztassuk a politikánkat, és jobban fókuszáljunk arra, ahol a problémát meg is tudjuk oldani? Köszönöm szépen a figyelmüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni Harangozó úrnak a jelentését, továbbá azon erőfeszítéseit is, hogy saját bizottságán belül egyhangú álláspontot érjen el a sebezhető közösségek és csoportok kényes témájában. Annak elkerülése érdekében, hogy társadalmunkban a gazdasági növekedés együtt járjon a szociális polarizálódással, a kohéziós politika kiterjed a társadalmi kirekesztés területére is, és kiemelten foglalkozik a sebezhető közösségek és csoportok integrációjának kérdésével, és ez az elkövetkezőkben is a kohéziós politika célkitűzései között szerepel majd.

Az is igaz, hogy a jelentésben meghatározott problémák egyrészt a területi kohézió, másrészt a társadalmi kohéziós kihívások közti határmezsgyén helyezkednek el, és a társadalmi polarizálódás és társadalmi elkülönítés problémái – ha bizonyos területeken koncentrálódnak – területi kohéziós kérdések formáját öltik.

Az Európai Unió legszegényebb területein a társadalmi kirekesztéssel nézünk szembe, de az Európai Unió leggazdagabb városaiban is találunk példákat a társadalmi nélkülözésre. A jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy a területi kohézióval kapcsolatban közreadandó zöld könyv keretében adjon átfogó meghatározást a területi kohézióórl. Magam megerősíthetem, hogy az idén szeptember végén megjelenő zöld könyv előmozdítja azt, hogy az Unió egészében a területi kohézió fogalma azonos értelmezést nyerjen.

A jelentés is elismeri, hogy a sebezhető csoportok és közösségek fogalmának, mint olyannak, meghatározása nem könnyű dolog, és ezt a fogalmat nem lehet csak a roma közösségekre vonatkoztatni. Az is általánosan elismert azonban, hogy a roma közösségek helyzete különleges figyelmet érdemel Európában. A roma kirekesztődés sok összetevőjű problémájának kezelésénél integrált megközelítést kell alkalmaznunk, és a Parlament januárban folytatott mélyreható vitát e témában, amikor a romákkal kapcsolatos európai stratégiáról fogadott el állásfoglalást. A megújított szociális napirend csomagjában a Bizottság július elején előterjeszti a romák integrációjának közösségi eszközeivel és politikájával foglalkozó munkadokumentumot.

Osztom a jelentésben kifejtett véleményt, miszerint erőteljesebben hasznosítanunk kell az európai politikák és a rendelkezésre álló különböző pénzügyi eszközök között jelentkező szinergiákat és egymást kiegészítő elemeket. A Bizottság tekintélyes figyelmet fordított erre, amikor a nemzeti és regionális hatóságokkal a kohéziós politika operatív programjairól tárgyalt.

Ami azt az igényt illeti, hogy tegyünk elérhetővé az Európai Unió valamennyi régiójára vonatkozó, összehasonlítható régiókon belüli adatokat, és ezen belül is különösen szociális mutatókat, magam ezt alapvetőnek ítélem, de egyetértek a jelentésben megfogalmazottakkal: ez egy igen összetett kérdés. Amint a képviselők maguk is tudják, az Eurostat nem állít elő, hanem kezeli a nemzeti statisztikai rendszerek által benyújtott adatokat.

Éppen most zártuk le az Urban Audit második kiadását, amely a 2004-ig terjedő időszakot fedi le és igen világosan látjuk, hogy milyen korlátozottan is állnak rendelkezésre a területi adatok a klasszikus NUTS 2 regionális szint alatt. E kihívás kezelése és a területi kohézióval foglalkozó zöld könyv előkészítésekor szerzett ismeretek hasznosítása érdekében, a Regionális Politikai Főigazgatóság áttekintette a regionális politikával kapcsolatos kutatások minősége javításának kérdését, beleértve ebbe a statisztikai adatbázisokat is. Ennek eredményeként a 2000–2006-os kiadásokat ma a NUTS 3 szintre bontjuk le, 20 költségvetési kategóriát állítva fel ezen a szinten. A kiadások adatai elérhetők az I. és II. célkitűzési régiókra, az Urban, az Interreg és a Kohéziós Alapra vonatkozóan.

A vidéki ellenőrzés még megoldásra váró problémát jelent. El kell ismernem, hogy ma még nem léteznek arra vonatkozóan megbízható adatok, hogy a különös mértékben kirekesztett csoportok hol is koncentrálódnak, és szinte lehetetlen egybevetni az ilyen csoportok elhelyezkedésével az újonnan rendelkezésre álló, arra vonatkozó információkat, hogy a kohéziós politikai forrásokat mire és hol költik el. A mai helyzet alapján úgy gondolom, hogy e téren a haladást a minőségi elemzésekre támaszkodó sajátos kutatások határozzák meg.

Még egyszer, köszönöm a Parlamentnek, hogy ráirányította figyelmünket ezekre a fontos kérdésekre, és kíváncsian várom a mai vitát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (PT) A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadójaként megismétlem, hogy a vidéki területek – köztük a hegyvidéki területek is, ahol a nők központi szerepet töltenek be – támogatásra szorulnak. A nők munkáját meg kell becsülni, és szavatolni kell, hogy tisztességes jövedelmekhez jussanak.

Jól fizetett termelő tevékenységet és magas szintű közszolgáltatásokat kell biztosítani a fiatalok megtartása, és a vidék elnéptelenedése megakadályozása érdekében. Különleges figyelmet kell fordítani a családi mezőgazdasági vállalkozásokra, a kis- és közepes gazdálkodókra. Mindehhez a közös agrárpolitika reformja szükséges, amely most is folyik ugyan a KAP méltányosabbá tétele érdekében, de célja ma elsődlegesen a vidéki elvándorlás elleni küzdelem és a mezőgazdasági termékek támogatása.

Ugyancsak aláhúzom minden, kevésbé kedvező helyzetben lévő térség támogatásának fontosságát, az állandó strukturális hátrányokkal küzdőkét, a legkülső régiókét, az ipari szerkezetváltás, az ipari elköltözések és vállalkozások bezárása miatt károsodó körzetekét, és mindez amiatt fontos, hogy erősödjék a gazdasági és társadalmi kohézió, megvalósuljon a sebezhető közösségek és csoportok társadalmi beilleszkedése.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Petre, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(RO) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, kedves képviselőtársak, elsőként is köszönöm az előadónak munkáját, erőfeszítéseit a különböző nézőpontok összehangolására. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a sebezhető közösségek és csoportok fejlődésük során számos nehézségbe ütköznek, és a kohéziós politika keretein belül, de a többi rendelkezésre álló pénzügyi támogatási eszközt illetően is különleges figyelmet igényelnek.

A munkafolyamat minden szakaszában támogattam azon igényt, hogy a jelentésben két elkülönülő rész legyen: az egyik – az etnikai kötődés tekintetében – utaljon a sebezhető közösségekre, míg a másik bizonyos földrajzi hátrányok szerinti elkülönítésben közelítsen a sebezhető csoportokhoz. Sajnálatos módon ez a kérésünk nem tükröződik a jelentés mostani formájában. Képviselőcsoportunk három módosítást nyújtott be, amelyek elfogadásától szavazataink alakulása függ. Nevezetesen az Ee., az I. preambulumbekezdéssel tartalmilag azonos bekezdés törléséről, a sebezhető terület vagy körzet fogalmának az ilyen területek felsorolása általi meghatározásáról, valamint a 17. bekezdés törléséről van szó. Remélem, hogy e tekintetben megkapjuk az előadó jóváhagyását.

Végül, két további gondolatot emelnék még ki: a sebezhető közösségek problémája, közelítsünk bár ahhoz akár etnikai és/vagy földrajzi oldalról, jóval hatékonyabban kezelhető, ha ezen a területen együttműködés valósulna meg a helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságok között. Ugyanakkor, az oktatási rendszer, valamint az állami, szociális és közlekedési infrastruktúra helyzete megkerülhetetlenül befolyásolja a sebezhető csoportok és közösségek integrációját.

Annak kiemelésével zárom hozzászólásomat, hogy végső álláspontunk – mint említettem – a három módosítás elfogadásától, és különösen a Bizottságban megszavazott 17. bekezdés törlésétől függ. Amennyiben ezek a módosítások elfogadásra kerülnek, természetesen, támogatjuk a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy köszönöm az előadónak munkáját, a ma előttünk fekvő jelentést. Egyetérthetek azzal, hogy itt az régiókon belüli különbségekre és a legérzékenyebb területekre összpontosító, mikroregionális alapú megközelítésre van szükség.

Bizonyos esetekben a régiókon belüli különbségek még nagyobb szerepet is játszanak, mint a régiók közti különbségek. Emlékezzünk arra, hogy az európai regionális politika célja, valamint hogy az e politika mögött meghúzódó feltételezés az, hogy csökkenteni kell az Európai Unión belüli területek fejlettségbeli különbségeit, valamint hogy a területi kirekesztődés elemét a politikai eszközöknél még nem vettük figyelembe. Az új tagállamokban a társadalmi elkülönülés és az esélyegyenlőségi rendelkezések alkalmazásának kudarca a leggyakrabban a vidéki körzetekben fordul elő. Eközben a regionális gazdasági és szociális kezdeményezések a fejlődési központokban, elsődlegesen is a városi központokban koncentrálódnak.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem forrásai az egyes országoktól függően változnak, de – egy területileg és társadalmilag összetartó EU megteremtése érdekében – olyan kiegészítő intézkedéseket kell végrehajtanunk, amelyek felszabadítják a gazdaságilag elmaradott területeken szunnyadó lehetőségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Ramona Nicole Mănescu, az ALDE képviselőcsoport nevében.(RO) Tisztelt elnök úr, elsőször is gratulálok az előadónak munkájához.

A kohéziós politika létfontosságú az elmaradott régiók és alrégiók közösségei számára. Az olyan társadalmi-gazdasági tényezők, mint a szegénység, az infrastruktúra és a közigazgatási képességek hiánya, az ipar leépülése, az oktatás és képzés alacsony szintje, a munkanélküliség magas aránya, a szegényes életkörülmények, valamint az általános közszolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátjai, az érintett közösségeket sebezhető csoportokká teszik, és azok mind jelentősebb kihívást jelentenek az Európai Unió területeinek kohéziója tekintetében. Ebből következően az egymásrautaltság – a régiók közötti szociális-gazdasági különbségek mérséklésének igénye, valamint a sebezhető csoportok társadalmi integrációjának igénye között – olyan kapcsolódást eredményez, amelynek természetes módon el kell vezetnie a nemzeti és európai szinten egyaránt érvényesülő, területi megközelítést is magában foglaló konstruktív folyamathoz.

Tisztelt elnök úr, úgy hiszem, az érintett csoportok kiterjedésére, valamint társadalmi kirekesztettségük mértékére vonatkozó statisztikai adatok hiánya, továbbá a régiók közötti különbségek mérését elősegítő, megbízható adatok szolgáltatására alkalmas mutatók elégtelensége ismét azt bizonyítja, hogy a sebezhető régiók és csoportok helyzetének reális felmérése, valamint a területfejlesztésre és a társadalmi kirekesztés leküzdése vonatkozó konkrét programok és stratégiák megfogalmazása a tagállamok és a Bizottság együttműködését igényli.

Hiszem azt is, hogy a tagállamoknak kell az első lépést megtenniük e sebezhető csoportok beazonosítása, prioritásaik nemzeti stratégiai tervekben történő meghatározása, majd azt követően az alkalmazandó értékelési és nyomon követési mechanizmus kifejlesztése érdekében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az esetek többségében a migráció a szegénység következménye, és maga a migrációs jelenség instabilitást és konfliktusokat szül. Ezért is véljük úgy, tisztelt elnök úr, hogy a sebezhető csoportoknak – valamennyi tagállamban – élvezniük kell a társadalmi segítségnyújtás, az egyenjogúság és az esélyegyenlőség előnyeit, sőt, az előbbieken túlmenően, különleges programokat kell kidolgozni azon térségek számára, amelyekből e csoportok érkeznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretném megköszönni Harangozó úrnak, e bonyolult témában végzett munkáját, még akkor is, ha a jelentés nem foglalkozik minden – a helyzethez, a kirekesztéssel érintett vagy az által veszélyeztetett valamennyi személyhez és környezethez kapcsolódó – kérdéssel.

Annak ellenére, hogy az Európai Unió költségvetésének tekintélyes részét fordítjuk a kohéziós program végrehajtására, még mindig súlyos egyenlőtlenségek tapasztalhatók. Például, ha az egy főre jutó GDP-t vesszük, akkor látjuk, hogy a leggazdagabb térségekben a jövedelem közel tízszerese a legszegényebb térségekének. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a térségeken belül is jelentős különbségek mutatkoznak. Még a nagy városi körzetekben is találhatunk szegény körzeteket. Emellett, ez komoly problémája számos vidéki területnek is. Ez a szegénység nemzedékeken átöröklődhet.

Védjük tehát a gyermekeket és családokat ettől a jelenségtől. Amire szükség van, az az esélyegyenlőség megteremtése, mindenekelőtt az oktatásügy, az egészségügy és a lakhatás terén. Ez bizonyítja majd a társadalmi és területi kohéziót, amelynek pontos fogalommeghatározása azonban még nem született meg. A területi, kulturális és kommunikációs tekintetben elszigetelődő csoportok boldogulási esélyei jelentősen rosszabbak. Ezek olyan témák, amelyeknek kezelése mind technikai, mind társadalmi infrastruktúrát, munkahelyeket, az érintett társadalmakban a belső aktivitás légkörének megteremtését igényli.

Segítsünk az ilyen vagy olyan megkülönböztetést elszenvedő polgártársainkon, hogy visszanyerjék az iránti bizalmukat, hogy képesek kitörni alacsony társadalmi státuszukból. Ugyancsak szakítanunk kell az e csoportokat alábecsülő sztereotípiáinkkal. Ez egy sor fogyatékkal élőt, hajléktalant érint, de vonatkozik az itt már érintett roma társadalmakra is. Ez a fajta elkülönítés ellentétes az általunk képviselt közösségi szolidaritással, és az emberi méltóság tiszteletben tartásának kudarcát jeleníti meg. Emlékezzünk arra, hogy gyakran sokgyermekes családokkal, bevándoroltak családjaival találkozhatunk az ilyen környezetekben.

Kiegészítésként, az egyenlőség különböző, így regionális, nemzeti és uniós szintű közös politikájának megteremtésére van szükségünk. Szükségünk van az önkéntes és nem kormányzati szervezetekre is.

 
  
MPphoto
 
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). - (NL) Elnök úr, biztos úr, hálás vagyok Harangozó úrnak, hogy figyelmét a sebezhető csoportok felé fordította. A kohéziós politika már huzamosabb ideje jelentős mértékben hozzájárul a sebezhető csoportok feltételeinek javításához. Vegyük példaként Írországot, ahol korábban igen sok sebezhető csoportot találhattunk: nagyon magas volt a fiatalok körében a munkanélküliség, lepusztult városok, elmaradott falvak jelentkeztek, a kitörés lehetőségek szinte teljes hiányával. Számos más ország esetében is érvényes, hogy a társadalmi kirekesztést a foglalkoztatással, oktatással, és részvétellel kell kiváltani. Ebbe az irányba is haladunk, és rendkívül sikeresen.

A második kérdés: elhangzott, hogy túl keveset tudunk, túl kevés információval rendelkezünk, és egyetértek azzal, ezen lehet javítani, mindenekelőtt a tagállamok, a régiók, és maguknak, a városoknak közreműködése révén. Harangozó úr felveti a kérdést, hogy a magyarok várható élettartama miért alacsonyabb 15%-kal az uniós átlagnál. Magam sem tudom a választ, de felkerestem kórházakat. Az étkezési és italfogyasztási szokások rendkívül rosszak, és az Európai Unió semmit sem változtathat ezen. Úgy gondolom, hogy politikánk egyik legfontosabb elemét az jelenti, hogy az emberek a régiókban felvállalják magukért a felelősséget.

Végül, mi az elsődleges oka annak, hogy az EPP ellenzi a NUTS 4-et? Az ellen vagyunk, mert 2004-ben úgy foglaltunk állást, hogy 2013-ig megerősítjük, több tartalommal, irányultsággal töltjük meg e politikát. Még azt is elfogadtuk, hogy a külső határokat érintő Interreg-területekkel kapcsolatos politikába beillesztjük a külső határok egészét, úgy ahogy azok voltak. Ez viszont most azzal járhat, hogy politikánk elemeire hullik, erőfeszítéseink szétforgácsolódnak, és ez az irány a jövőben nem követhető. Ez nagy hiba volna. Ezért is kérem, még egyszer, hogy töröljük az érintett cikket! Máskülönben vállalom az előadó részéről érkező kihívást, azaz az elkövetkező hat hónapban kemény vitákat folytathatunk egymással a területi kohézióról.

 
  
MPphoto
 
 

  Iratxe García Pérez (PSE). - (ES) Elnök úr, magam is azzal kezdeném, hogy köszönöm az előadónak egy olyan jelentés elkészítésének kezdeményezését, amely kinyilvánítja, hogy az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése a társadalmi, gazdasági és regionális különbségek mérséklése.

A kohéziós politika hatékonyan mozdította elő ezen egyenlőtlenségek csökkentését, de még nagyon sok a teendő, amiként az a kohézióról szóló negyedik jelentésben is megjelenik.

Minden térségben – még a leggazdagabbakban is – fellelhetők embercsoportok, amelyek ki vannak téve a társadalmi kirekesztés és az abszolút szegénység veszélyének. Az esélyegyenlőségi hiányosságok kezelésekor integrált megközelítésre van szükség. A tagállamoknak és a regionális hatóságoknak olyan stratégiákra van szükségük, amelyek újra életre keltik a sebezhető térségeket, fejlesztik azok infrastruktúráját, és sajátos gazdasági adottságaikkal összhangban előmozdítják a tényleges fejlődési lehetőségeket, miközben az állami szektor decentralizálásán keresztül megerősített helyi közigazgatások révén fenntartják a közszolgáltatásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE).(EL) Elnök úr, biztos úr, a célirányos, témára összpontosító Harangozó-jelentés révén az Európai Parlament rendkívül fontos lépést tesz a sebezhető közösségek és csoportok felé, hogy azokat a lehető legsimábban, az európai kohéziós politikán keresztül integrálja társadalmunkba. Mint kezdeményezés, teljes támogatásomat élvezi, és elismerem az előadó által tett erőfeszítéseket. Eközben azonban elhatárolódom a kérdés kidolgozásának módjától. A jelentés egyes elemeinél – képviselőtársam lelkiismeretes erőfeszítése ellenére – hiányzik az érdemi tartalom.

Ezen elemek némelyike a társadalom és a mikro-közösségek széles rétegeit lefedő sebezhető közösségekkel és csoportokkal foglalkozik, nemcsak a romákkal. Az Európai Parlament egy külön jelentésben már ráirányította figyelmet erre a rétegre, noha a jelentés kitekintése lehetett volna szélesebb is, hogy érinthesse a kérdéskörnek mind a társadalmi, mind a földrajzi vetületeit. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja ragaszkodott álláspontjához, miszerint hasznos a széles spektrumú megközelítés, de erre mások nem figyeltek fel. A jelentés egyoldalú maradt, és gyakran rövidlátóan közeledik a témához.

Magam különösen a hegyvidéki és szigeti területekre gondolok, miután senki sem kérdőjelezheti meg az ottani közösségek sebezhetőségét. Ezek sehol sem kerülnek említésre a jelentésben. Nem fogadom el azt sem, hogy a jelentés folyamatosan elkerüli a dolgok és helyzetek meghatározását, vagy az azokra történő közvetlen utalásokat. Hadd mutassak rá arra is, hogy a sebezhető közösségek és csoportok nemcsak régióközi, hanem régión belüli szinten is felbukkannak. Anyagi és technikai támogatást, technológiai és tudományos ismereteket, oktatást, képzést, és közigazgatási támaszt igényelnek. Az állami szektor decentralizálására, valamint a közlekedési hálózatok kiterjesztésére kell összpontosítani. Az önkéntes fellépések fontos szerephez juthatnak e csoportok körén belül is, és hozzájárulhatnak a közösségek lendületbe hozatalához, marginalizálódási folyamatuk visszafordításához.

Az előadó kétségbevonhatatlan erőfeszítései ellenére sem állíthatom azt, hogy a jelentés anyagának egésze kielégítő. Említést kell tenni esetenként annak kétértelműségéről, a szerkesztési egyértelműség hiányáról. Amennyiben hozzá kívánunk járulni a sebezhető csoportok gondjainak megoldásához, az általunk összeállítandó szövegnek egyértelműnek és határozottnak kell lennie, a témát pedig átfogó módon kell kezelnie.

 
  
MPphoto
 
 

  Evgeni Kirilov (PSE). - Elnök úr, szeretnék gratulálni Harangozó képviselő úrnak saját kezdeményezésű jelentése kapcsán.

Az uniós kohéziós politika keretében a sebezhető csoportoknak kölcsönzött különleges figyelem azt jelenti, hogy nem feledkeztünk el ennek a politikának fő célkitűzéséről, azaz polgáraink jólétének előmozdításáról.

E kérdés regionális vonatkozásai egyértelműek. Ezzel együtt a sebezhető csoportok sajátos igényei, és területi elhelyezkedése meghatározásának képessége megköveteli a kisebb területi egységek fejlődési képességeinek elemzését is. Miközben megállapítást nyerhet, hogy a sebezhetőség az alacsonyabb szintek gondja, például a legszegényebb térségeké, ez kihatással van az adott terület egészére, és valamennyi ottani társadalmi réteg életére is kihat. Ezért is elengedhetetlen, hogy a sebezhető csoportokkal kapcsolatos politika, stratégia és a kapcsolódó intézkedések átfogók legyenek, európai, nemzeti és helyi szintű intézményeink közös megközelítésén alapuljanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernadette Bourzai (PSE).(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, elsőként is szeretnék gratulálni Harangozó úrnak az általa végzett kiváló munkáért, az e bonyolult és kényes téma kapcsán kifejtett gondolatokért. Igyekeztem tevékeny szerepet vállalni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság e jelentéssel kapcsolatos véleményének kimunkálásában, miután a legsebezhetőbb emberek gyakran a legkevésbé fejlett vidéki területeken, és a tartósan természeti eredetű hátrányokban szenvedő körzetekben koncentrálódnak. Ez azt jelenti, hogy itt fontos szerep jut a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikának.

Véleményem szerint a kohéziós politikának arra kell törekednie, hogy a vidéki területeken továbbra is biztosítsa a jövedelemteremtő mezőgazdasági és nem-mezőgazdasági jellegű tevékenységeket, hogy megtartsa azt a népességet, amely különben hajlamos lenne az elvándorlásra, valamint hogy befogadhasson újonnan érkezetteket is. Fontos a munkahely-teremtő családi mezőgazdasági vállalkozások segítése, a közszolgáltatásokhoz való azonos mértékű hozzájutás biztosítása, de a közszolgáltatások olyan jellegű kiterjesztése is, hogy azok megfeleljenek a hátrányos helyzetű családok, közösségek és csoportok igényeinek is. Röviden: a vidéki környezetet vonzóvá és élhetővé kell tennünk. E célt akkor érhetjük el, ha biztosítjuk az e területen végrehajtott, e sérülékeny csoportok felé irányuló különféle politikák közti összekapcsolódást, és ennek révén erőteljesebben hasznosítjuk a rendelkezésre álló különböző pénzügyi eszközök egymást kiegészítő természetét.

 
  
MPphoto
 
 

  Miloš Koterec (PSE). - (SK) Szeretném megköszönni Harangozó úrnak egy olyan témával foglalkozó kitűnő jelentését, amely mindeddig nemigen került reflektorfénybe, pedig egy nagyon valóságos probléma rejtett forrását képezi. A jelentés két konkrét területével szeretnék itt foglalkozni: a sebezhető, többnyire vidéki és peremterületek lakossága által alkotott közösségek talpra állításával, valamint a leszakadó, az egyes országok általános helyzetétől jelentősen eltérő feltételek között lévő, és a statisztikákban szinte teljesen mellőzött mikrorégiók fejlesztésével.

Mindkét fent említett területet az egyértelmű meghatározások hiányából fakadóan hanyagolják. Egyértelműen definiálnunk kell, hogy az Európai Unióban mit értünk (mind gazdaságilag, mind társadalmilag) erőteljesen sebezhető közösségeken, elemeznünk kell az EU-n belül fellelhető elmaradott mikrorégiók típusait és elhelyezkedését, majd megoldást kell találnunk problémáikra. Mindkét kérdéskört nehéz érzékelni a kohéziós politika általános sikeressége mellett. Nem szeretnénk, ha a kohéziós politika összevethető lenne a kívülről igen tömörnek tűnő ementáli sajttal.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) A kérdéses jelentés helyesen világít rá a társadalmi problémák megoldása és a regionális fejlesztés közti összefüggésekre, valamint annak szükségességére, hogy Európa mutasson szolidaritást és hajtsa végre az e területre vonatkozó kohéziós politikát.

Magam, személyesen, időm jelentős részét szentelem az érintett problémának, annak, hogy segítsem a lemaradó térségeket, mindenekelőtt Szlovákiában. Az erős és vonzó európai vidék megőrzése létfontosságú mind gazdasági, mind kulturális és ökológiai okokból. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy utóbbi a kidolgozandó „a területi kohézióról szóló zöld könyv” keretében növelje a regionális problémák kezeléséhez szükséges forrásokat. E folyamatban fontos annak biztosítása, hogy a régiók vállaljanak aktív szerepet, valamint működjenek szorosan együtt az nem kormányzati szervezetekkel.

Ebben az összefüggésben, szeretném elmondani, hogy az egyházak és a vallási társaságok által kifejtett szociális tevékenységek külön is méltatást érdemelnek. Tapasztalatból tudom, hogy az általuk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak és térségeknek nyújtott szolgáltatások igen hatékonyak, és gyakran nélkülözhetetlenek. Ezért tevékenységüket, a sebezhető csoportok megsegítésére irányuló európai erőfeszítések szerves elemének kell tekintenünk, és azt – európai szinten – a megfelelő támogatásban kell részesíteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Arnaoutakis (PSE).(EL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, magam is szeretnék rámutatni arra, hogy e jelentéssel azon meggyőződésünknek adunk hangot, hogy 20 évvel létrejöttét követően a kohéziós politikával szemben még mindig az az elvárás, fejezze ki uniós szolidaritásunkat nemcsak a leginkább hátrányos helyzetű térségek és országok, de polgáraink legkedvezőtlenebb helyzetben lévő közösségeivel és csoportjaival is.

A kohéziós politikát nemcsak a pénzügyi forrásokkal kell megerősítenünk, de olyan, alkalmazható mechanizmusokkal és eljárásokkal is, amelyek helyi szinten lehetővé teszik az összetett, sokoldalú társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek felderítését.

A régióink számára ma jelentkező kihívások nem teszik lehetővé, hogy a szegénység, valamint a társadalmi és területi kirekesztés problémáit megoldatlanul hagyjuk. Minden szinten, összehangolt fellépésre, lényegében integrált megközelítésre van szükség, forrásokkal és politikákkal, amelyek együtt hasznosulnak a problémák megoldása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, jelenleg a gazdasági növekedés a fővárosok, és a nagyobb városi települések körzetében koncentrálódik. Más területek, beleértve a vidéket is, jóval lassabban fejlődnek, és ez azt jelenti, hogy utóbbiak sokkalta érzékenyebbek a problémákra. A kohéziós politika célja az legyen, hogy segítse e területeket, és a területi kohéziót.

Ennek érdekében alapvető az infrastruktúra javítása, e területeknek a befektetők számára történő vonzóbbá tétele, a közszolgáltatások fenntartása, a lakhatás és az életminőség javítása. A vidéki területek fejlesztése tekintetében igen fontos, a kommunikációs infrastruktúra megteremtése, amelyen elsődlegesen az utakat, a szennyvízkezelő létesítményeket értjük, hiszen ezek révén teremtődnek meg a beruházásokhoz és a munkahelyteremtéshez szükséges feltételek, amelyek viszont lehetővé teszik az emberek számára a helyben maradást, a tisztességes megélhetést.

Mostanáig a közös agrárpolitika alapvetően az élelmiszerminőségre, az élelmiszerbiztonságra, és a versenyképességre összpontosított, és mérsékeltebben foglalkozott a mezőgazdaságon kívül eső vidékfejlesztéssel. Létfontosságú, hogy jobb összhang teremtődjék a kohéziós politika, a vidékfejlesztési politika és a foglalkoztatáspolitika között.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, a jelentés N. pontja helyesen mutat arra, hogy a szegénység és kirekesztés erőteljes földrajzi jelleggel bír. Az Európai Unión belül általában tiszteletben tartott szolidaritási elvet figyelembe véve, az N. pont tartalmával egyetemben, azt szeretném, ha az európai alapokból származó források segítenék a gazdaságilag hátrányos helyzetű területek integrációját.

Sajnos idén ezt az elvet hazámban megsértették. Az infrastruktúra javítására kiosztott, valamint az egyéb segítségnyújtási pénzeszközöket többnyire a gazdagabb, már fejlettebb területek felé irányították. Ez gyakran annak is következménye, hogy ott a pénzeszközökre pályázó személyek felkészültebbek. Remélem, hogy az általunk most érintett dokumentum segít majd felszámolni e rendellenességeket az Európai Unió területének egészén.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, úgy gondolom, hogy hasznos vita folyt, és szeretném ezt a felszólalók mindegyikének megköszönni. Az eszmecsere azt mutatta, hogy a különböző sebezhető közösségek és csoportok problémája hatékony kezelésének legjobb módja az integrált politikai megközelítés. A kohéziós politika és a vidékfejlesztési politika közötti kapcsolódás különösen fontosnak tűnik itt.

Ugyancsak osztom a képviselők azon nézetét, hogy amikor a sebezhető csoportokhoz kapcsolódó problémák területileg koncentrálódnak, akkor a területi megközelítés indokolt. A társadalmi kirekesztés nem választható le a területi kohézióról.

Nagyra értékelem a képviselőknek a régióközi különbségek iránti fogékonyságát. Amint arra számos képviselő rámutatott, jó minőségű, megbízható régióközi statisztikák begyűjtése nagymértékben segítségünkre lehetne e tekintetben. Amint azt bevezető szavaimban említettem, a Bizottság további erőfeszítéseket tesz egy ilyen adatbázis kialakítására. Olyan felméréseket végzünk vidéken, mint amilyent a múltban a városokban valósítottunk meg. E kérdést illetően a tagállamokkal való együttműködés alapvető fontosságú lesz, és ennek kapcsán számítok a Parlament támogatására is.

 
  
MPphoto
 
 

  Gábor Harangozó, előadó. − Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt biztos asszony! Kedves kollégák! Először is szeretném megköszönni biztos asszonynak nemcsak a válaszát, amit most erre a jelentésre, illetve a vitára adott, hanem azt a munkát, amivel folyamatosan dolgoznak azon, hogy jobbá, hatékonyabbá tegyük ezt a politikát. Rendkívül nagyra becsülöm az erőfeszítéseit, és nagyon köszönöm azt a nyitott hozzáállást, amivel az én jelentésemhez is hozzáállt.

Szeretnék válaszolni néhány kérdésre, ami fölmerült. Először is azt gondolom, hogyha komolyan vesszük a problémát, akkor ugyanúgy, ahogy komolyan vettük, hogy szükségünk van a lisszaboni folyamatra, a lisszaboni folyamat végrehajtását biztosítanunk kell a kohéziós politikában, és bevezettünk egy pántlikázási rendszert a kohéziós politikába, hogy biztosítsuk a lisszaboni folyamatot, ugyanúgy a szegénység területi koncentrációja ellen is tudunk tenni, ha akarunk. Elhatározás kérdése.

Először is a Néppártnak is elsődlegesen van Nistelrooij úrnak szeretném mondani, hogy amennyiben a 17-es pontot törölnénk, akkor a jelentés kimondaná, hogy egyetértünk azzal, hogy vannak kistérségek, akik nem tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, amiket mi biztosítunk. Egyetértünk azzal, hogy ezek kistérségek, csak éppen azt a pontot törölnénk a jelentésből, amiben kérjük a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy nem lenne-e hatékonyabb ezeket a kistérségeket akkor kistérségi szinten felzárkóztatni. Továbbra sem értem, hogy erre miért lenne szükség?

Petre asszonynak szeretném mondani, hogy én azt gondolom, hogy ez egy regionális politikai jelentés. A regionális politikai jelentésben etnikumoknak nincsen helye, és nem értem azt se egyébként, hogy miért kéne etnikumokról beszélnünk. Románia esetében, hogyha etnikai megközelítésről beszélünk, akkor kiket tegyek bele a riportba? A romákat, akik nagyon szegény körülmények között élnek bizonyos területeken? A csángókat, akik szintén nagyon rossz körülmények között élnek egy bizonyos területen? Vagy a hegyvidéki románokat? Nem lehet így meghatározni, komplex mutatóra van szükségünk, komplex megközelítésre és integrált végrehajtásra. Köszönöm szépen a figyelmüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban.(GA) Szeretném üdvözölni Harangozó úrnak a kohéziós politika által a sebezhető közösségek és csoportok integrációjára gyakorolt kihatással foglalkozó jelentését. Mind erőteljesebben érvényesül a követelés, hogy vegyük figyelembe azon körzetek és területek fejlődési gondjait, amelyeknek lakossága a döntéshozatal és a gazdasági fejlődés főáramlatának partvonalára szorul.

Saját választókerületem alapján, ismerem azokat a problémákat, amelyekkel nemcsak a kedvezőtlenebb helyzetben lévő városi területek, de Írország határ menti megyéinek perifériális területei is szembekerülnek. Ezeknek a vidéki területeknek gyakran okoz gondot az üzleti és infrastrukturális beruházások biztosítása. Legyen tehát a jelentésben említett vidéki „exodus” beszüntetése a politikusok számára prioritás!

Harangozó úr helyesen emelte ki a kis- és közepes gazdaságok szerepét a vidéki közösség fennmaradásában. A vidéki közösségeket nem szabad háttérbe szorítani a kohéziós politikában, és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem során nagyobb kötődést kell teremteni a vidékfejlesztés és a regionális fejlesztés között.

A kommunikációs és közlekedési hálózatoktól való távolság kezelést igénylő gyakorlati probléma.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Golik (PSE), írásban. (PL) A kohéziós politika, amelyre az uniós költségvetés 33%-át fordítjuk, létfontosságú valamennyi uniós tagállam számára. Lengyelország kész csatlakozni bármely, az európai társadalom teljes körű gazdasági integrációját, valamint a mikroregionális szintű aránytalanságok minimalizálását megcélzó akcióhoz. Úgy vélem, hogy a kohéziós politika keretében foganatosított intézkedések meghatározók a fenntartható fejlődés előmozdítása, valamint az Európában súlyos társadalmi és gazdasági problémákat jelentő munkanélküliség, szegénység és társadalmi kirekesztés felszámolása tekintetében. Az összes európai országra kiterjedő együttműködés, a tapasztalatok kicserélése különösen fontos e tekintetben.

Az Unió fenntartható fejlődését lelassító problémák, így az alacsony jövedelmek, a gyenge infrastruktúra, az alacsony társadalmi mobilitás, elsődlegesen a vidéki területekhez kapcsolhatók. A helyzetet tovább súlyosbítja a vidékről kiinduló, fokozódó elvándorlás, az érintett területeken jelentkező, mind erőteljesebb kirekesztés. Az előbbieken kívül, a XXI. század kezdetén a kohéziós politika számára jelentkező akadályok között akadnak külső eredetűek is, mint például az Európai Unió és az USA közti fejlődésbeli, egyre növekvő különbség. 1995–2005 között a termelékenység növekedése jóval alacsonyabb volt Európában, mint az Egyesült Államokban, vagy Japánban. Ez komolyan mérsékli az európai piacok versenyképességét.

Szeretném megköszönni Harangozó úrnak, hogy e kérdésre ráirányította figyelmünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. (HU) A foglalkoztatás, növekedés és versenyképesség előmozdítása érdekében az Európai Uniónak teljes mértékben ki kell használnia a rendelkezésére álló vállalkozási és munkaerő-potenciált. Tekintve, hogy az Európában élő csaknem tízmillió roma nagy részét érinti a strukturális és/vagy abszolút munkanélküliség, illetve a szürke és fekete gazdaságban való részvétel, a romák integrációja döntő hatást gyakorolhat a Lisszaboni Agenda és a kohéziós politika kimenetelére. A jelentés ugyan megállapítja, hogy a kohéziós politika sokat segített a legszegényebb régióknak a társadalmi-gazdasági fejlődésben való felzárkózásban, ám mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve sokkal többre lenne szükség. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell az elérhető finanszírozási források koordinációjára és komplementaritására, az uniós pénzügyi eszközök pedig, főként az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, számos egyedi programot kell, hogy támogassanak, a vállalkozóknak nyújtott mikrohitelektől az infrastrukturális fejlesztésekig. A programok sikeréhez és a pénzek célba éréséhez elengedhetetlen az általános és egyedi akadályok azonosítása és felszámolása. Az összetett problémákkal küzdő, leszakadó területek képtelenek előteremteni az őket jog szerint megillető közösségi támogatások kiegészítéséhez szükséges forrásokat, a romákat pedig hatványozottan sújtják az alacsony képzettségből és a generációkon átívelő munkanélküliségből származó hátrányok.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin-Ioan Nechifor (PSE), írásban.(RO) Az Európai Parlament vitára bocsátotta a kohéziós politikának a sebezhető közösségekre és csoportokra gyakorolt hatásával foglalkozó állásfoglalás-tervezetet, amelyben megfogalmazódik annak igénye, hogy a vidéki környezetben – különös tekintettel a családi gazdaságokra, illetve a kis és közepes méretű mezőgazdasági termelő egységekre – megmaradjanak bizonyos jövedelemtermelő tevékenységek.

A közös agrárpolitika legyen igazságosabb, hogy az alapvetően mezőgazdasági jellegű vidéki területek népesség megtartó ereje a feltételezhetően bekövetkező élelmiszerválság közepette is érvényesülhessen.

Úgy gondolom, hogy az állásfoglalás elfogadása jelentős támogatást nyújt Romániának a vidéki területeken a szegénység ellen folytatott küzdelméhez, amely területeken több mint 10 millióan élnek, és ahol a társadalmi és területi kirekesztés jelensége már a román állam puszta létét, valamint az élelmiszerbiztonságot és az általános biztonságot is veszélyezteti.

Azáltal, hogy a figyelem a kisméretű, önellátó gazdaságokra, valamint a kisparcellás családi gazdaságokra összpontosul, a román mezőgazdaság valóságos fejlődési lehetőségekhez jut, amelynek révén fokozhatja GDP-hez való hozzájárulását.

Megragadom az alkalmat és felkérem a román kormányt, tegyen meg minden szükséges lépést az állásfoglalás elfogadása érdekében, mentsen meg mindent, ami még menthetőt, az európai integrációból mindeddig semmiféle hasznot nem húzó mezőgazdaság terén.

 

27. A fejlesztést célzó politika koherenciája és egyes biológiai természeti erőforrások EU általi kiaknázásának hatása a fejlesztésre Nyugat-Afrikában (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − Napirendünk következő és utolsó pontja Frithjof Schmidtnek, a Fejlesztési Bizottság nevében benyújtott, „A fejlesztést célzó politika koherenciája és egyes biológiai természeti erőforrások EU általi kiaknázásának hatása a fejlesztésre Nyugat-Afrikában” (INI/2007/2183) című jelentésének (A6-0137/2008) vitája.

 
  
MPphoto
 
 

  Frithjof Schmidt, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy jelentésem címének lefordításával kezdjem. Amikor mi a „biológiai természeti erőforrásokról” beszélünk, akkor a faárukra és a halra utalunk. A fa és a hal jelenti a kulcsfontosságú forrásokat a nyugat-afrikai térség társadalmi és gazdasági fejlődése tekintetében. Ebből is következik, hogy itt az erdőiirtásról is szólunk.

Mindannyian tudjuk, milyen ijesztő is e fejlődés iránya. Az ötven évvel ezelőtti délnyugat-afrikai erdőségekből napjainkra mindössze 13% maradt meg. Ez azt jelenti, hogy az egykor erdővel borított területek 87%-án a fákat már kivágták. Mindannyian tudjuk, hogy ennek milyen a hatása az éghajlat alakulására és a sivatagosodási folyamatokra.

Hasonlóan riasztó statisztikákkal rendelkezünk az Atlanti-óceán érintett részének túlzott lehalászását illetően, és ennek súlyos következményeiről. Mindannyiunk számára ismertek azok a képsorok, amelyek az emberekkel túlterhelt kenukat mutatják, amint nyugat-afrikai menekültekkel megrakottan partot érnek a Kanári-szigeteken. Az általam leírt tendenciák és a Nyugat-Afrikából az Európai Unióba irányuló, fokozott migráció közötti kapcsolatok nyilvánvalók, vitathatatlanok, és természetesen társadalmunkon belül politikai viták témájául szolgálnak.

Az Európai Unió a fa és a hal legfőbb piaca. Mi magunk állítjuk, hogy e termékek 80%-át vesszük meg. Emiatt megfontolásra érdemes, sőt, alapvető, hogy fejlesztési politikánk, halászati politikánk, valamint a fával kapcsolatos kereskedelempolitikánk összefüggéseit áttekintsük, és annak révén meghatározzuk, hogy azok milyen mértékben kapcsolódnak egymáshoz hasznosan, valamint – bizonyos vonatkozásokban – mikor akadályozzák kölcsönösen egymást saját céljaiknak megvalósításában.

Mindkét termék esetében szükséges, hogy megakadályozzuk a források illegális fosztogatását, és fenntartható erőforrás-gazdálkodást valósítsunk meg. Mindkét termék esetében fontos annak biztosítása, hogy a helyi gazdaság és a helyi fogyasztók szükségletei előnyt élvezzenek a nemzetközi kereskedelemmel szemben. Amennyiben nem sikerül e célokat elérnünk, akkor az önfenntartó fejlődést eleve aláássuk, és fejlesztési együttműködésünk sikerét kockáztatjuk. Azért olyan fontos tehát az összefüggések vizsgálata, hogy biztosítsuk azt, az általunk követett egyéb politikák ne érintsék hátrányosan és aknázzák alá fejlesztési politikánkat.

Ismerjük azokat az eszközöket, amelyek révén a helyzet javítható. Szükség van a halállomány és az erdők erőteljesebb ellenőrzésére, továbbá a fa- és halászati ipar jobb felügyeletére. Szükséges emellett, hogy megfelelő infrastruktúrát hozzunk létre az állomány-fejlesztéshez kapcsolódó kutatások számára, a gazdasági tevékenységek ellenőrzésére és felügyeletére. Régóta tudjuk mindezt, és lényegében ez az a politikai irány, amelyet egy ideje követni törekszünk.

Ebben az összefüggésben, erőfeszítéseinket főként az illegális fakivágás, az illegális halászat, valamint az illegális termékek kereskedelme elleni küzdelemre kell összpontosítanunk. Mindezt ott helyben, Nyugat-Afrikában kell megtennünk. Ennek megfelelően, támogatnunk kell a nyugat-afrikai partnerországokat, és ebben értendő az is, hogy segítjük őket az uniós piacokra való bejutásban. Fejlesztenünk kell ellenőrző-rendszerünket. A fejlesztési politika terén az egyik létfontosságú feladatunkat az jelenti, hogy erőfeszítéseinket a fatermelés, az erdőgazdálkodás és a halászat terén a fenntartható környezetvédelmi megközelítéshez igazítsuk.

Engedjék meg, hogy még egy pontot érintsek, és utaljak egy, a jelentéshez kapcsolódó ellentmondásra. A jelentésben leszögeztük, hogy javítani kell az uniós és afrikai partnerek közötti vegyes vállalatok működésének feltételeit, továbbá védelmet kell nyújtanunk a beruházásoknak. Én ezt helyesnek és jogosnak tartom, ezek szükséges intézkedések. Ugyanakkor biztosítanunk kell azt is, hogy ne keletkezzenek olyan túlzott kapacitások, amelyek gátolják egyéb célkitűzéseink megvalósítását, mint amilyen a túlhalászás elleni küzdelem is.

Parancsoló szükségszerűség, hogy a célok közti ellentmondásokat feloldjuk. Ez magyarázza, hogy kiegészítő pontként nyilatkozatot csatoltuk a Halászati Bizottság véleményéhez. Izgatottan várom, hogy az arról szóló eljárási vita, hogy ki jogosult kiegészítéseket fűzni mihez, hol és mikor, ne befolyásolja kedvezőtlenül a kiegészítések lényegét. Véleményem szerint, elsődleges fontossággal bír azon elv fenntartása, hogy nem teremtődhetnek új, felesleges kapacitások. Amint tudják indítványozták e pont jelentésből való törlését, de nem szabad, hogy megengedjük ennek bekövetkeztét.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, kezdeném azzal, gratulálok az előadónak, Schmidt úrnak, jelentéséhez. A fejlesztéssel kapcsolatban a politikák közötti összhang fontos kérdés, és hadd biztosítsam Önöket arról, hogy a kedvezőtlen hatások csökkentése, továbbá az európai politikák és a fejlesztés közötti szinergiák teljes körű kiaknázása a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítéseink szerves elemét képezi.

A fejlesztési politikán túli egyéb politikák jelentősen hozzájárulhatnak a fejlődéshez, és ez – természetesen – közvetlenül kihat segítségnyújtásunk hatékonyságára.

Amint arra a jelentésben helyesen rámutatnak, a trópusi erdőirtást aggodalommal kell követnünk, de úgy vélem, két elemet el kell határolnunk egymástól: az erdőirtást és az éghajlatváltozást, az egyik oldalon, valamint az erdők illegális kizsákmányolása elleni küzdelmet, a másikon.

Balin a nemzetközi közösség az erdők kiirtását egyértelműen az éghajlatváltozás egyik legfőbb okozójának nyilvánította. Az ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia szellemében, a Bizottság 2008-ban 5 millió euróval kíván hozzájárulni a Világbank által igazgatott Forest Carbon Partnership Facilityhez. 2010-ig további 60 millió eurót irányzunk elő az Éghajlatváltozás Elleni Világszövetség finanszírozására, amelyet múlt évben kezdeményeztünk a legszegényebb országok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása elősegítése érdekében.

Végül, több ország – köztük Ghána, Kamerun, Mali, Sierra Leone és Elefántcsontpart – a természeti források kezelésével, valamint e szektor irányításával kapcsolatos intézkedéseket illesztett be a 10. Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatos nemzeti programjába.

Nyugat-Afrika – és így Kamerun, Ghána, Libéria és Elefántcsontpart, amelyek tekintélyes mennyiségű fát exportálnak Európába – fontos partnere az Európai Uniónak akkor is, amikor az erdők illegális kizsákmányolása elleni küzdelemről van szó.

Az érintett országok közül kettő – Kamerun és Ghána – most véglegesíti önkéntes FLEGT partnerségi megállapodását az Unióval, és Libéria a közeljövőben hasonló tárgyalásokra készül.

Ami a halászati politikát illeti, amint azt Önök helyesen kiemelték, az új halászati partnerségi megállapodások nagyobb koherenciát biztosítanak a közös halászati politika és a fejlesztési politika között. Ezek az új megállapodások már nem korlátozódnak arra, hogy halászati lehetőségeket biztosítanak a közösségi hajók számára, de lehetővé teszik párbeszéd más partnerekkel való megkezdését is, az utóbbiak területi vizeit érintő, ténylegesen fenntartható és felelős halászati politika bevezetéséről.

A halászati megállapodások értelmében biztosított, gyakran a partnerország bevételeihez és ezzel makrogazdasági stabilitásához tekintélyes mértékben hozzájáruló pénzügyi ellentételezést kiegészítve, ezek a megállapodások alapvető politikai és jogi alapot teremtenek. Ez lehetővé teszi a Közösség számára, hogy a párbeszéd révén, továbbá a partnerek által, azok halászati politikájában meghatározott prioritások fényében, előmozdítsa a halászati politika fejlesztését.

Nem tudok viszont Önökkel egyetérteni a jelentés azon állítását illetően, amely a bevándorlást és a halászati megállapodásokat összekapcsolja. Maguk az érintett országok is – és vegyük Szenegál, Djibo Ka miniszter személyes példáját – nyilvánosan visszautasították azt a vádat, hogy a közösségi flották jelenléte komolyan befolyásolja a források alakulását, közrejátszik a nem ipari tevékenységet folytató, gyakran az illegális migrációban leginkább érintett halászok jövedelmezőségének csökkenésében.

Mi ténylegesen halászokkal, nem kormányzati szervezetekkel, és magán partnerekkel működünk együtt Európában és ezekben az országokban, és tesszük ezt pontosan azért, hogy amennyire csak lehetséges megkíséreljük és csökkentsük a halászaink és az adott országok legsebezhetőbb halászai közötti bármiféle negatív kölcsönhatást és tisztességtelen versenyt.

Jelenleg nincs olyan európai halászflotta, amely versenyezne Nyugat-Afrika ezen országainak nem ipari jellegű flottáival, miközben ugyanez nem mondható el más, külföldi ipari jellegű flottákról.

 
  
MPphoto
 
 

  Carmen Fraga Estévez, a Halászati Bizottság véleményének előadója. (ES) Elsőként is, elutasítom a Fejlesztési Bizottság elfogadhatatlan magatartását, amelyből arra következtethetünk, hogy rá nem vonatkozik az Európai Parlament eljárási szabályzata. E bizottság kijátszotta a 47. cikkben foglalt megerősített együttműködési eljárást, és olyan kérdésekben javított bele a Halászati Bizottság nyilatkozataiba, amelyek szigorúan az utóbbi hatáskörébe tartoznak. A Fejlesztési Bizottság a jelentés kidolgozásának kezdetétől teljesen megbízhatatlannak bizonyult, és csökönyösen megpróbálta elbitorolni a Halászati Bizottságnak a halászati partnerségi megállapodásokkal összefüggő hatásköreit. Miközben a Halászati Bizottság olyan véleményt tett közzé, amelyben tudatosan igyekezett a lehető legnagyobb mértékben tekintettel lenni arra az érzékenységre, amelyet e kérdéskör kivált a Fejlesztési Bizottságban, az utóbbi – amint arra a kezdetektől törekedett – beavatkozott a tisztán közös halászati politikai ügyekbe.

Elnök úr, egyes bizottsági elnökök hajlamosak azt hinni, hogy nem véthetnek hibát, és hogy az eljárási szabályzat rájuk nem vonatkozik, miközben nekik kellene e szabályok legfőbb védelmezőjeként fellépni. A következmény nem más, mint a bizottságok közötti haszontalan konfrontáció, amely az egész intézmény erkölcsi hitelét ássa alá.

Remélem, hogy ez az eset segít elfojtani a hatalommal való visszaélési kísértéseket, és mindazok, akiket érdekel az, hogy milyen szerepet játszanak a halászati partnerségi megállapodások Nyugat-Afrika falvainak és nemzeti halászatának fejlesztésében, átfogó és cenzúrázatlan jelentés alapján is megismerkedhetnek e témával.

E módosítást a PPE-DE képviselőcsoport nevében benyújtva, azt kívántam előadóként demonstrálni, hogy készek vagyunk visszatérni a normális munkamenethez, noha már bejelentettük, hogy amennyiben a többi képviselőcsoport nem támogatja módosításunkat, akkor kérni fogjuk, hogy a jelentés ismételt kidolgozás céljából kerüljön vissza az illetékes bizottsághoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretném megköszönni Schmidt úrnak igen alapos és részletes jelentését. Ahhoz, hogy fejlesztési politikánk valóban koherens legyen, szükségünk van ilyen, a fejlesztési tevékenység különböző elemeit vizsgáló részletes jelentésekre. Természetesen a többi parlamenti bizottsággal való együttműködést szabályozni kell, de amennyiben a politikai kohézióról szólunk, akkor tisztáznunk kell azt, hogy miként kell az egyes parlamenti bizottságoknak egymással együttműködniük.

A nyugat-afrikai természeti források kiaknázásának Európai Unió általi elemzése inkább valóságos, semmint bátortalan értékelését adja az Európai Uniónak ezen afrikai térségben betöltött szerepének. Tudatában kell lennünk annak, hogy a természeti források felhasználásának igen konkrét, esetenként igen fájdalmas és összetett társadalmi következményei vannak. E tekintetben igen aggasztó, hogy a nyugat-afrikai halászati forrásoknál már a túlzott kiaknázás tapasztalható, amely viszont – miután ez a forrás jelenti a térségben az élelmiszerbiztonságot – veszélyt jelent a helyi fejlődés számára.

Igaz az, hogy az afrikai nemzetek nem mindenkor foglalkoznak a természeti erőforrások fenntartható kiaknázásával, de még ha így is tesznek, akkor sem a szükséges mértékben. Ezért a térségbeli tevékenységünket mind gazdasági, mind etikai szempontok alapján mérlegelnünk kell. Megértem, hogy számos politikusunk szívesebben látja az európai halászokat Afrika nyugati partjai mentén, semmint Brüsszel utcáin. Oda kell azonban figyelnünk arra, hogy ne legyünk álszentek, hiszen nem beszélhetünk koherens fejlesztési politikáról a nyugat-afrikai fenntartható halászat nélkül.

Ugyanígy nem szabad arra törekednünk, hogy társadalmi gondjainkat exportáljuk, mert – még ha ezt meg is tehetnénk – akkor is nehézségeink a migrációs problémák formájában visszatérnének és kísértenének bennünket. Olyan érzésem is van, mintha önmagunk előtt ködösítenénk, amikor azt mondjuk, hogy amennyiben mi kivonjuk flottáinkat Nyugat-Afrikából, akkor mások jönnek helyünkre, és azok még a mainál is rosszabb normákat alkalmaznak majd. A gondolkodásnak ez a módja veszélyes, és nem hiszem, hogy élhetünk ilyen érvekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Thijs Berman, a PSE képviselőcsoport részéről. – (NL) Elnök úr, amennyiben kihalásszuk a tengert Mauritánia partjainál, akkor a legszegényebb emberek – akik nem látnak már jövőt hazájukban – Európába jönnek bevándorlóként. A mi legszegényebb területeinknek kell e kérdéssel szembenézniük, és nem a leggazdagabbaknak. Ennek révén Európa szavazatokat veszít, különösen a legalacsonyabb jövedelműek között. Emiatt is létfontosságú a kohéziós politika. Már számos összefüggésben megfogalmazást nyert – teljesen érthető módon –, hogy Írország visszautasította a Lisszaboni Szerződést.

A Lisszaboni Szerződés valóságos előrelépést jelent a fejlesztési politika tekintetében. Ez az első dokumentum, amely valódi koherenciát teremt. Az Unió nem veheti el a szegény országoktól egyik kezével azt, amit a másikkal nyújt. Az Unió mezőgazdasággal, halászattal, kereskedelemmel kapcsolatos politikája nem mehet szembe a fejlesztési politikával. Az utóbbi nyilvánvalóan számos politikai területhez kapcsolódik, de ez nem a bizottságok közötti rivalizálás kérdése. Ez jelentéktelen részletkérdés.

A Nizzai Szerződés mindössze azt igényelte, hogy az Unió egységes erőként jelenjen meg a világ előtt. Bebizonyosodott, hogy mindez nem elég. Az agrárpolitika, szégyenteljes módon, lehetővé tette, hogy – cukor- és gabona- – feleslegünket, exporttámogatások segítségével a világpiacra öntsük. Szerencsére mindez, most már – többé-kevésbé – a múlté.

Kizárólag a Lisszaboni Szerződés nyújtja azt a jogi alapot, amelyről kiindulva a szegény országok támogatói fenntarthatják a világ legszegényebb népeivel való szolidaritást. Ezzel együtt, Írország ez ellen szavazott. Tehát éppen a legalacsonyabb jövedelműek mondtak nemet a Szerződésre, és ez mutatja, hogy Európa legszegényebbjei nem eléggé azonosulnak az Európai Unióval. A túlzott létbizonytalanság, a túl sok kockázat azt is jelzi, nekik kell végül is elviselniük a következetlen és antiszociális politika következményeit.

Amint azt az előadó, Schmidt úr kristálytisztán megfogalmazta, a feladat az, hogy környezetünk védelme közepette szolidaritásunkat is fenntartsuk Európa és a fejlődő országok valamennyi polgára iránt. Ez nem kis feladat. Erős a késztetés arra, hogy az egyik fajta szolidaritást kijátsszuk a másikkal szemben. Miközben azok nem állnak ellentmondásban. A fejlődő országokkal való szolidaritás fontos ahhoz, hogy valós szolidaritásunkat bizonyíthassuk Európa és a világ más részeinek alacsony jövedelmű polgárai iránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. (SV) Amikor az EU tagállamai a szegényebb országok természeti forrásait kiaknázzák, akkor nagy lábnyomokat hagynak maguk után. A nyugat-afrikai vizek halállománya közel áll a teljes kimerítéshez, az illegális fakereskedelem rombolja a környezetet, és a többi természeti erőforrás kiaknázása már eddig is súlyos következményekkel járt egy szegény és politikailag ingatag térségre nézve. Tevékenységünk hatással van a helyi népesség helyzetére.

A jelentés nagyobb összetartást sürget az EU országok között, és azt kívánja, hogy az Európai Parlament nagyobb beleszólással rendelkezzék. Azonban igen sokféle érdek jelenik meg ebben a Parlamentben, amely azt is jelenti, hogy az európai segélyezési politika kudarcra van ítélve. A nemzetközi feladatokat az ENSZ-nek és más szervezeteknek kellene elvégeznie. Amennyiben valóban meg akarjuk változtatni a világot, mint ezt hangoztatjuk, más intézkedéseket kell foganatosítanunk. Amit az EU-nak tennie kell, az saját politikájának felülvizsgálata és megreformálása.

Az EU-nak be kell szüntetnie a hanyatló európai mezőgazdaság támogatást, véget kell vetnie a kereskedelempolitikáját jellemző burkolt protekcionizmusnak, és fel kell hagynia erkölcstelen halászati megállapodásaival!

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Golik (PSE). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió által elfogadott határozatokkal összhangban, a tagállamok többsége segítségnyújtásában a nyugat-afrikai államokat is magában foglaló, a Szahrától délre eső afrikai országcsoportra összpontosít. Ez a térség igényli legjobban a fejlesztést. Lengyelország is támogatja az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén képviselt álláspontját, és támogatja a millenniumi fejlesztési céloknak e térségben való megvalósítását. A lengyel közvéleményben mind erőteljesebb támogatásra talál a fejlődő országoknak nyújtott segélyezés. A múlt évben a támogatottság 77%-os volt. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az egyes tagállamoknak fokozott erőfeszítéseket kell tenniük kötelezettségeik teljesítésére, valamint elő kell mozdítaniuk az európai fejlesztési politika kohézióképességét és hatékonyságát. Az itt érvényesülő megosztottság láttán most nagyon fontos kérdésnek mutatkozik közös uniós, és parlamenti álláspont kialakítása az accrai és dohai konferenciákkal kapcsolatban.

Afrika – olyan régióként, amelyben a legtöbb fejlődő ország található – csekély tapasztalatokkal rendelkezik a biológiai erőforrások védelme terén. Másrészt Európa számára nagyon fontos, hogy hozzájuthasson az afrikai ásványkincsekhez, mivel ez az a politika, amelyet Kínához és az Orosz Föderációhoz hasonlóan maga is követ. Létfontosságú az európai partnerek számára, hogy erősítsék kereskedelmi vonzerejüket, és fejlesztési segélyeiket kevésbé tegyék függővé az afrikai demokratikus reformoktól. Különös módon fontos az afrikai nemzetek számára, hogy bejuthassanak az EU élelmiszerpiacára. Brazíliát, az USA-t, Ausztráliát megelőzve, biztosítanunk kell számukra ezt a lehetőséget. Amire nagy szükség van, az az EU és az egyes tagállamok segélyprogramjainak erőteljesebb komplementaritása, kohéziója és összehangolása. Ami a nyugat-afrikai természeti források kihasználását illeti, olyan hatékony rendszerre van szükség, amely képes felmérni ennek kiterjedését, és markánsabb ellenőrzést képes gyakorolni e folyamat fölött.

Szeretném megköszönni Schmidt úrnak, hogy ráirányította figyelmünket e gondokra!

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, a jelentés szerint a fa és a hal Nyugat-Afrika két legfontosabb természeti erőforrása. Miután az EU e termékek legfőbb célállomása, feladatunk, hogy jelentős szerepet vállaljunk magunkra e források fenntartható fejlesztésének előmozdításában. Az EU most foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a nagyobb kereskedelmi lehetőségekkel, elmélyültebb politikai párbeszéddel, és a kül- és biztonságpolitikai ügyek terén való együttműködéssel járó kedvezményesebb státuszt biztosítsa Marokkónak.

Elvileg nem ellenezzük ezt a megállapodást, feltéve, hogy Marokkó elfogadja azt, hogy a jogtalanul megszállva tartott Nyugat-Szaharában véget vet az emberi jogok bármiféle megsértésének, hogy Marokkó elfogadja azt, hogy szabad és tisztességes népszavazást rendez Nyugat-Szahara népének, hogy a halászati partnerségi megállapodás felülvizsgálatra kerül, továbbá hogy Nyugat-Szahara szaharavi népessége a marokkói polgárokkal egyenlő állampolgárként élhet.

Számos oka van annak, hogy Marokkó miért nem felel meg a magasabb szintű partnerségi státusz feltételeinek. Mindenekelőtt, a kedvezményezett státusz biztosításával az EU egyértelműen erősítést nyújt a marokkói jogtalan megszálláshoz, a szabad és tisztességes népszavazáshoz vezető politikai folyamatot pedig nehezíti. Továbbá a magasabb szintű partnerségi viszony megadása ellentmond a nyugat-szaharai önrendelkezésről rendezendő népszavazáshoz kapcsolódó ENSZ-küldetés céljainak.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, az ily késői órákban lefolytatott vita világosan jelezte milyen fontosnak is tartjuk e kérdést, tehát még egyszer köszönöm a Parlamentnek e jelentést.

Amint arra helyesen rámutattak, a fa és a hal két kulcsfontosságú termék Nyugat-Afrika gazdasági és társadalmi fejlődése tekintetében. Különös hangsúllyal, hadd emeljem ki még egyszer: biztosítanunk kell, hogy e természeti erőforrások kiaknázásának a fejlesztési célokkal összhangban történő megvalósítása a jövőben is prioritást jelentsen az Európai Unió és a nyugat-afrikai országok számára.

Amint azt bevezető felszólalásomban említettem, és amit most megismételnék, a Bizottság elkötelezett e cél megvalósítása mellett, és a Parlament által holnap elfogadni tervezett határozat komoly hozzájárulást jelent munkánkhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Frithjof Schmidt, előadó. − (DE) Elnök úr, amit elsőként tenni kívánok az az – és ez meglepetést kelthet hozzászólásának fényében –, hogy köszönetemet fejezem ki Fraga Estévez asszonynak, hiszen mi személyesen igen szorosan együttműködtünk e jelentés kapcsán, és számos problémát meg is oldottunk. Ezt el kell különítenünk attól az intézményi konfliktustól, amely a Halászati Bizottság és a Fejlesztési Bizottság között keletkezett az eljárási szabályzat értelmezésével összefüggésben. Az utóbbinak köze van azon tényhez, hogy – az ICEI tanulmány eredményeként – új feladatként megkaptuk a koherencia ellenőrzések végrehajtását. A Tanács úgy döntött, hogy 12 politika terén ellenőrizni kell azt, a meghozott intézkedések mennyiben állnak összhangban a fejlesztési politikával. Ezek a politikai területek mindenkor kötődnek más bizottságok hatásköreihez. Ez természetesen folyamatosan intézményi konfliktusokat szül. Ez gond, de mindazonáltal én szeretném megköszönni Önnek a jelentés tartalmi kérdései során tapasztalt jó személyes együttműködést.

Biztos asszony, hiszem, hogy a Bizottság helyes úton jár a FLEGT folyamattal, valamint 2002 óta az új halászati partnerségi megállapodással is. Ez megfelelő alapot teremt a továbblépéshez, és szeretném bátorítani Önöket, határozottan haladjanak tovább ezen az úton a fenntartható fejlődés erősítése érdekében. Még nagyon sok a teendő. Ezt a határozott irányvonalat tovább kell fejleszteni. Ennek során Önök egyértelműen számíthatnak e Parlament támogatására.

Hadd szóljak végül a migráció és a túlhalászás közti kötődésről. Aligha kell mondanom azt, hogy ez nem a migráció egyetlen oka. Utóbbinak számos okát ismerjük. Vannak azonban világos jelei annak, hogy a túlhalászásnak is szerep jut abban. És az Európai Unió – mások mellett – érintett e túlhalászásban. A Nemzetközi Migrációs Szervezet a közelmúltban szolgáltatott kézzelfogható bizonyítékokat erre vonatkozóan, Szenegál kapcsán. Ennek megfelelően Szenegál elnöke számára igencsak nagy meggondolatlanság volna, ha elfordítaná fejét országa, és a parti vizek realitásai felől. Ezeket az ügyeket kritikusabban kellene vizsgálnunk, a gondokat pedig együtt kellene kezelnünk, és megoldanunk!

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap, 12 órakor kerül sor.

 

28. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

29. Az ülés berekesztése
  

(Az ülést 23.05-kor berekesztik.)

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat