Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0278(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0173/2008

Viták :

PV 16/06/2008 - 23
PV 16/06/2008 - 25
CRE 16/06/2008 - 23
CRE 16/06/2008 - 25

Szavazatok :

PV 17/06/2008 - 7.24
CRE 17/06/2008 - 7.24
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0286

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2008. június 17., Kedd - Strasbourg HL kiadás

8. A szavazáshoz fűzött indokolások
Jegyzőkönyv
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

- Jelentés: Caroline Jackson (A6-0162/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a hulladékról szóló új irányelv arra szolgál, hogy alapot adjon az újrahasznosítás iránt egyetemesen elkötelezett európai társadalom megteremtéséhez. A tagállamok számára is meg kíván határozni néhány nagyon nagyra törő célt. De nem lehet, hogy a magunk számára kitűzni kívánt célok túl ambiciózusak, és vajon a tagállamok, különösen az új tagállamok meg tudnak majd felelni a szigorú követelményeknek? Érdemes rámutatni, hogy a régi tagállamoknak messze több idejük volt arra, hogy hulladékkezelési rendszereiket hozzáigazítsák a szigorúbb követelményekhez, az újak viszont kénytelenek sokkal gyorsabban bevezetni a jogi mechanizmusokat és kiépíteni a szükséges infrastruktúrát.

A hulladékról szóló új irányelvre irányuló javaslat több európai országban is sok ellentmondásos kérdést vet fel. Ennek fényében szerintem nem kellene meglepődnünk azon, hogy a Tanácsban is ilyen nehéz volt kompromisszumra jutni. A tegnapi vita folyamán sok európai parlamenti képviselő nyilatkozta azt, hogy nincs megelégedve az irányelvről szóló kompromisszummal. Én viszont attól tartok, hogy a még szigorúbb követelmények bevezetése problémákat okozhatna a jogszabály végrehajtásában. A hulladékról szóló új irányelv döntő lépésre fogja kényszeríteni azokat az országokat, amelyek eddig elhanyagolták a települési hulladék kezelését. Ezek az országok kénytelenek lesznek olyan jogi és gazdasági mechanizmusokat bevezetni, amelyek hatása inkább serkenti, semmint megterheli a gazdaságot. Az új irányelvnek ösztönzőleg kell hatnia a munkahelyteremtés új módjainak kidolgozására. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
  

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

 
  
  

− Jelentés: Caroline Jackson (A6-0162/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Gyula Hegyi (PSE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! A most elfogadott hulladék-irányelv kompromisszumokat tartalmaz, ezért több oldalról is támadható. Megértem azokat a környezettudatos polgárokat, akik petíciók sorával kértek engem is a jogszabály elutasítására. Meg kell ugyanakkor mondanom, hogy számos egyéni módosító indítványom beépült a szövegbe, és ezek a zöld szervezetekkel együttműködve progresszív szellemben születtek meg. A legfontosabb érdeme az irányelvnek a hulladék-hierarchia elfogadása. Első helyen áll a megelőzés, aztán jönnek az újrahasznosítás különböző formái, és a végén áll a lerakás, amit lehetőség szerint mellőzni, de legalábbis csökkenteni kell. Én alapvetően a hierarchia elfogadása miatt szavaztam meg az irányelvet. Reméljük, hogy a jövőben javíthatunk a jogszabályon.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) A fogyasztói társadalom óriási mennyiségben termeli a hulladékot, ami komolyan megkeseríti az emberek életét, különösen az európai nagyvárosokban. Bár az újrafeldolgozás és a származékos termékek használata az elmúlt években növekedett, még mindig túl sok a hulladék az EU hulladéklerakóiban.

A jóváhagyott kompromisszumos csomag ugyan nem tökéletes, úgy vélem, az irányelv szövege az európaiak eljövendő generációi számára ambiciózus politikai eszköz lesz a hulladékgazdálkodás területén, ezért támogattam Caroline Jackson előadó jelentését.

A tagállamoknak az irányelvvel összhangban javítaniuk kell majd a hulladékgazdálkodásukat. Örvendetesnek találom azt a tényt, hogy az irányelv a veszélyes hulladékok és olajak ártalmatlanításával kapcsolatos kérdésekre is kiterjed. Úgy vélem, a tagállamok az elfogadott szöveghez igazodva eleget fognak tenni valamennyi nagyratörő célnak, különösen annak a célkitűzésnek, hogy 2015-re hozzanak létre külön hulladékgyűjtő rendszereket a papír-, a fém-, a műanyag-, az üveg-, a textil- és más, biológiailag lebomló hulladékok, valamint az olaj és a veszélyes hulladékok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, a mai napon támogattam a hulladékról szóló keretirányelv felülvizsgálatát. Erre az volt az egyik okom, hogy az irányelv elfogadása után a Cseh Köztársaság képes lesz megtiltani a hulladék behozatalát, bár ez ellent fog mondani a nemzeti tervnek. A Parlament beavatkozásának köszönhetően az átdolgozott szöveg az újrafeldolgozás terén is tartalmaz új célokat. A dél-európai országok szerint ezek túl ambiciózusak, ezzel szemben a skandinávok, csakúgy mint a csehek, úgy vélik, hogy nem mennek elég messzire. Üdvözlöm az elért kompromisszumot. A különböző országoknak a kiindulópontjuk nem egyforma, ez az irányelv viszont egyfajta közös kezdet. Ma fejenként 3,5 tonna hulladék termelődik, és a dél-európai országokban a hulladék akár 90%-a is a hulladéklerakókba kerülhet. A hulladékkezelés ötlépcsős hierarchiája most először került be az európai jogszabályba: az első a megelőzés, azután az újrafelhasználás, utána az újrafeldolgozás, és csak ez után következik az elégetés mint az energiatermelés egy formája. A hulladéklerakók az utolsó megoldást jelentik a maradék hulladék számára. Nagyra értékelem Jackson asszony munkáját. Neki köszönhetően sikerült elérni ezt az Európa számára előnyös kompromisszumot.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Én is üdvözlöm az irányelv elfogadását. Valószínűleg kevesen lesznek megelégedve a háztartási hulladékok legalább 50%-ának és az ipari hulladék 70%-ának újrafeldolgozására vonatkozó céllal. Egyesek szerint nem elég ambiciózus, mások szerint viszont irreális. A Cseh Köztársaság valószínűleg visszalépésként fogja értékelni, de az a fontos, hogy az irányelv nem akadályozza meg az országokat abban, hogy szigorúbb, több kötelezettséggel járó nemzeti jogszabályokat fogadjanak el, ami szerintem ebben az esetben nagyon is kívánatos. A Cseh Köztársaság szempontjából nézve a települési hulladékégetők hulladékhasznosító létesítményekké való átminősítését megengedő rendelkezést teljes mértékben elégtelennek találom. Ez a szomszédos országokból származó, tömeges hulladékbehozatalt jelenthet, mivel a hulladék hasznosítás céljára történő behozatala az Unióban meg van engedve. Nehezen tudom elképzelni, milyen hatékony ellenőrző mechanizmussal tudnánk eldönteni, hogy a behozott hulladékot tényleg felhasználták-e, vagy csak elégették. Következésképpen azoknak az országoknak, amelyek nem akarnak egész Európa hulladékégetőivé válni, minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy ez a rendelkezés kikerüljön az irányelvből.

 
  
MPphoto
 
 

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, azért kértem szót, hogy megmagyarázzam Caroline Jackson jelentése ügyében leadott szavazatomat, de előtte még szeretném leróni tiszteletemet konzervatív párti kollégám, Caroline Jackson és e kiváló jelentés elkészítése érdekében végzett munkája előtt.

A hulladék ártalmatlanításáról való gondoskodás abszolút létfontosságú minden európai ország számára, nem utolsósorban az én hazám számára, és úgy vélem, ez egy örömteli kompromisszum. Azon ritka pillanatok egyike, amikor Európa közösen tud így fellépni. Nem sok ilyen akad, és talán Írország lakossága éppen erről nyilvánított véleményt a nemrég lezajlott népszavazáson meghozott döntésével.

Ez azonban egy jó jelentés. Remélem, arra fogja ösztönözni a brit kormányt, hogy vállaljon vezető szerepet ezekben az ügyekben. Ez bizonyosan meg fog történni, ha – remélhetőleg két éven belül – Nagy-Britanniában konzervatív kormány lép hatalomra. Vezetőnk, Cameron úr teljesen egyértelművé tette, hogy a zöld kérdések kiemelt jelentőséget fognak kapni, ezért ez a mai szavazás jó példával fog elöl járni, ahogyan az is jó példa lenne, ahogyan az Európai Parlament konzervatív képviselői szavaztak.

 
  
  

− Jelentés: Anne Laperrouze (A6-0192/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Nagy örömmel szavaztam meg a vizekre vonatkozó környezetminőségi normákról szóló jogszabályt, egyben szeretném megköszönni mind a 610 képviselőtársamnak, akik igen szavazatukkal támogatták a jogszabály megszületését. Sikerült ismét egy jó, előremutató direktívát alkotnunk, egy javaslatot, amely újra tartalmazza a határon átnyúló vizek esetében a közös tagállamok közötti szabályozás és felelősség alapelvét, egy javaslatot, amely az emisszióról az imisszióra helyezi át a hangsúlyt, azaz az ipari érdekek helyett a folyó élővilágának érdekeit helyezi előtérbe. Egy jogszabályt, ami 33 anyagra, főleg rovarirtó szerekre, vegyi, ipari anyagokra, nehézfémekre vezet be szigorú határértékeket. Most a Tanácson a sor, támogatják-e a jogszabályt, elősegítik-e folyónk tisztaságát, folyóink tisztaságát? A kormányokon, hogy megszüntetik-e a Rába és hasonló helyzetben lévő európai folyók túlszennyezését? Köszönöm szépen.

 
  
  

− Jelentés: Avril Doyle (A6-0190/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Az emberi egészég és a fogyasztók biztonságának védelme alapvető érdek az állati eredetű élelmiszerekben előforduló gyógyszeripari hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározásának kérdésében. A tenyésztett állatokban az állatgyógyászati készítmények nyomán olyan maradékanyagok maradhatnak, amelyek máris kezdenek hátrányos hatással lenni az emberek és az állatok egészségére.

Üdvözlöm kollégám, Doyle asszony jelentését, ezért a jelentés mellett szavaztam ma. A farmakológiai hatóanyagok maradékanyagainak ellenőrzésében következetesebb hozzáállásra van szükség, és kulcsfontosságú a bennük rejlő kockázat elemzése. Úgy vélem, a maradékanyagok maximális határértékeinek meghatározására vonatkozó jogi keretet meg kell változtatni, az ugyanis módosításra és egységesítésre szorul. Egyetértek az előadó azon álláspontjával, miszerint így biztosíthatjuk, hogy az állatgyógyászati készítményeket helyesen használják és hozzáférhetőbbek legyenek, gondoskodhatunk az állati eredetű élelmiszerek kereskedelmének megfelelő működéséről, és mindenekelőtt megvalósíthatjuk a közegészség optimális védelmét.

 
  
  

− Jelentés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (A6-0173/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, azért szavaztam a jelentés mellett, mert miután 18 évet dolgoztam a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ellen, határozottan támogatom a 2010-es év ezen ügy európai évévé való kijelölését. Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy Európában jelenleg 78 millióan élnek a szegénység veszélyének kitéve. Megdöbbentő, hogy sok tagállamban mind a mai napig vannak olyan gyermekek és időskorúak, akik nem jutnak élelmiszerhez vagy fűtött lakáshoz. A friss adatok azt mutatják, hogy a gazdag és a szegény családok közötti szakadék néhány országban egyre nő, az európai gazdasági fejlődés hasznának egyenlőtlen elosztása miatt.

Remélem, hogy a Bizottság ebben az évben azokra a régiókra helyezi a hangsúlyt, ahol a szegénység és a társadalmi kirekesztettség problémája a legégetőbb. Az Egyesült Királyságban például a Channel 4 nemrégiben készített riportműsora arra hívta fel a figyelmet, hogy az általam képviselt West Midlands régió országos viszonylatban nézve alulról a második helyen áll mind a szegénység magas szintjét, mind az életszínvonalat tekintve.

Ezért miközben üdvözlöm ezt a kezdeményezést, mivel felhívja a figyelmet a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ügyére, csalódott is vagyok, amiért nem kínál semmilyen világos megoldást arra nézve, hogy a tagállamok milyen irányba haladjanak tovább. Úgy gondolom, hogy ha ezt az évet nem használjuk egyfajta platformként az előrelépéshez, megint csak beszélünk és beszélünk, és eközben elmulasztjuk a lehetőséget arra, hogy ténylegesen tegyünk is valamit ebben a nagyon fontos kérdésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, rendkívül fontos jelentést fogadtunk el a szegénység és a kirekesztettség elleni küzdelem problémáiról. Ez a dokumentum jó példája az Európai Unió szociális érzékenységének és az európai szociális modell megteremtésének, amelyet a nagyobb gazdasági növekedést és a működőképes piacgazdaságot ösztönző intézkedésekkel párhuzamosan próbálunk felépíteni.

Fontos, hogy részletesen foglalkozzunk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemmel a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élők, tehát azok körében, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy elkerüljék ezt a helyzetet. Szem előtt kell tartanunk, hogy a természeti csapások által sújtott területeken nő a szegénység, de olyan helyzet következtében is emelkedik, amelyeknek most lehetünk tanúi, konkrétan az élelmiszer- és energiaárak jelentős növekedése következtében. Ebben a helyzetben kiegészítő intézkedésekre van szükség, hogy korlátozzuk e negatív tényezőknek a legszegényebb társadalmi és foglalkozási csoportok jövedelmi helyzetére gyakorolt hatását.

 
  
MPphoto
 
 

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, támogattam ezt a jelentést, mivel természetesen mindnyájan támogatjuk a jó dolgokat. Egyikünk sem akarja, hogy a szegénység nőjön, vagy hogy a társadalmi kirekesztettség fokozódjon. A szép szavak tehát már megvannak, és ebben a tekintetben némileg csatlakoznom kell a Ház másik oldalához tartozó képviselőtársam véleményéhez.

Kérdés, hogy mit teszünk az ügy érdekében, ez viszont a tagállamok nemzeti kormányai felé intézett kérdés is. Saját hazám esetében a brit kormányon múlik, tesz-e valamit ez ügyben, de máshol is a kormányokon múlik, hiszen a helyzet, a gazdasági körülmények és a társadalmi körülmények az Európai Unió területén mindenhol másképp érvényesülnek.

Ma Nagy-Britanniában, de talán más országokban is a valódi recesszió veszélyével, a valódi szegénységgel és a valódi társadalmi kirekesztettség növekedésével kell szembenéznünk, így most a brit kormányon és az Európai Unió valamennyi tagállamának kormányán a sor, hogy ezt felismerje, és ennek megfelelően cselekedjen.

 
  
  

− Jelentés: David Casa (A6-0231/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Szeretném megragadni ezt az alkalmat – amely számomra és hazám, Szlovákia számára is oly nagy jelentőséggel bír –, hogy köszönetet mondjak mindazoknak a képviselőknek, akik Szlovákia euróövezethez való csatlakozása mellett szavaztak.

Örülök, hogy a szlovák képviselőknek együtt sikerült meggyőznie az Európai Parlamentet arról – és ebben képviselőtársunk, David Casa úr kiegyensúlyozott jelentése is segített –, hogy Szlovákia is a sikeres „e” klubba tartozik. Most már Szlovákián áll, és különösen a Szlovák Köztársaság kormányán, hogy folytassa a szigorú makrogazdasági lépéseket és továbbvigye a megszorító fiskális politikát, hogy így a jövőben is képes legyen megfelelni a maastrichti kritériumoknak. Szlovákia csatlakozása az euróövezethez egyben jelzés a többi tagállam felé, hogy folytassák a reformokat és teljesítsék a maastrichti kritériumokat.

A mai felszólalási lehetőséget arra szeretném használni, hogy köszönetet mondjak a szlovák polgároknak, akik 1989-ben életük kockáztatásával is közreműködtek a vasfüggöny lerombolásában, és akik megértették a reformok fontosságát, bár ez nem volt mindig könnyű. Nekik köszönhetjük, hogy a szlovák nép ma egy erős Szlovákiát építhet egy erős Európában.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, őszintén gratulálok Szlovákiának az euróövezethez való csatlakozásához. Emellett szeretném kifejezni hálánkat az előadónknak, Casa úrnak is, akinek itt, a Parlamentben kellett foglalkoznia a szlovák valuta átértékelésének indoklására vonatkozó érvekkel és hasonlókkal. A vita bebizonyította, hogy sok egyéb követelmény indokolt, amely érintheti a közös valuta hosszú távú fenntarthatóságát. Bár ezek ma nem képeznek akadályt Szlovákia csatlakozása előtt, kihívást jelentenek a szabályok módosításáról szóló megállapodás szempontjából. Nem értek egyet azokkal, akik a mai vita folyamán elutasították a maastrichti kritériumok jövőbeni megváltoztatásának lehetőségét. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a Dzurinda úr vezette kormánynak, amely öt évvel ezelőtt elindította a szükséges reformokat Szlovákiában. Nélkülük Szlovákia ma nem ünnepelhetné gazdasági és politikai sikerét. A szlovákok utat mutatnak a Cseh Köztársaságnak.

 
  
MPphoto
 
 

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, szeretném megmagyarázni a Háznak, miért tartózkodtam e konkrét állásfoglalás ügyében. Nem azért tartózkodtam, mert a közös valuta pártján vagyok, ami az én hazámat illeti; valójában teljességgel ellene vagyok. Katasztrófa lenne a brit politikai rendszer és a brit gazdaság számára, ha bevezetnénk a közös valutát.

Azért tartózkodtam, mert hiszek benne, hogy ez a kérdés kizárólag a szlovák kormányra tartozik. Ha úgy döntenek, hogy országuknak érdekében áll belépni a közös valuta övezetébe, ez az ő nemzeti joguk, és ők ennek megfelelően hozták meg döntésüket.

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések mutatják meg, hogyan kellene Európának továbbhaladnia. Úgy kellene haladnia, hogy az országok eldöntik, mi az érdekük, ezért az sem helyes, ami az elmúlt órákban zajlott ebben a Házban, Írország lakosságának szidása terén. Írország népe saját nemzeti érdekét követve döntött így. A döntés az övék, és a demokratikus döntésüket tiszteletben kell tartani.

Winston Churchill azt mondta: „Bízzunk a népben”. Pontosan ezt kell tennünk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, először is hadd csatlakozzak a Sumberg úr által elmondottakhoz. Csak megköszönni tudom az ír népnek, hogy ismét esélyt adott a demokráciának az Európai Unióban.

Azért kértem szót, mert én is tartózkodtam: a pártom álláspontja értelmében nem szavazunk ilyen ügyekre, tekintve, hogy nem érintenek minket. Maga a jelentés azonban érdekelt. A 6. bekezdése azt javasolja, hogy „a szlovák kormány állítson fel egyes alapvető cikkek árát heti rendszerességgel ellenőrző központot annak érdekében, hogy felvehesse a harcot az áremelkedésekkel kapcsolatos hamis benyomások ellen”.

Nos, mi az Egyesült Királyságban szoktuk mérni az inflációt, és az inflációs rátánk a feltételezések szerint 3,3%-ra emelkedett, amint azt ma reggel bejelentették. Ha viszont megkérdezzük az utca emberét mondjuk Daventry-ben vagy Long Buckby-ban, azt fogja mondani, hogy a benzin ára ennél sokkal többel emelkedett, hogy az élelmiszerek ára sokkal többel emelkedett, a helyi adójuk is sokkal többel emelkedett. Ami a statisztikák minőségét illetően legalábbis elgondolkodtató.

A 8. és a 9. bekezdésben más problémák vannak, de ezek mind remekül megindokolják, miért olyan jó, hogy Nagy-Britannia nincs benne ebben a klubban. Az országnak mindazonáltal minden jót kívánok.

 
  
  

− Jelentés: Gábor Harangozó (A6-0212/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, tartózkodtam a szavazástól Harangozó úr jelentése ügyében. Az Európai Unió kohéziós politikájának egyik céljaként támogatnia kellene a szolidaritás és az integráció eszközeit. A kiszolgáltatott csoportoknak és közösségeknek támogatásban kellene részesülniük a kirekesztettség és az egyenlőtlenség elleni küzdelemben. Ezt azonban nem szabadna a városi területek fejlesztése ellen szóló érvnek tekinteni, mivel az egyik dolog nem zárja ki a másikat. Fontos a területi megközelítés, de ez nem érvényteleníti a kohéziós politika hatékonyságának jelentőségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a ma elfogadott Harangozó-jelentés rendkívül fontos problémát vet fel: a kohéziós politika hatását a leginkább veszélyeztetett társadalmak és csoportok integrációjára. A jelentés félreérthetetlenül hangsúlyozza a kohéziós politika folytatásának szükségességét a kevésbé fejlett, elhanyagolt területeken, ahol a gazdálkodás nehéz körülmények között zajlik, az infrastruktúra pedig elavult vagy gyenge.

Külön támogatást kell biztosítani az olyan régióknak és területeknek, ahol a fejlődés történelmileg elmaradt, ahol a helyi lakosság kevésbé van felkészülve arra, hogy a piacgazdaság súlyos kihívásai közepette helyt álljon. A fejlettségi szintben régión belül is nagyon nagy különbségek vannak. Ezért szükség van arra, hogy tényszerű képet kapjunk régióink fejlettségi helyzetéről, és ezt vegyük alapul, amikor megküzdünk az egyes régiókon belüli problematikus térségek problémáival. Már most megmondhatjuk, hogy ez a hegyvidékeket és a vidéki térségek jelentős részét érinti. Fenntartható fejlesztési folyamatot kell összeállítanunk, hogy a kevésbé fejlett vagy visszamaradott enklávék ne maradjanak le, illetve ne alakuljanak ki ilyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, én szintén tartózkodtam e jelentés ügyében. Két-három dolgot szeretnék elmondani indoklásul.

Először is, nehezen tudom elhinni, hogy amikor az alapító atyák a szabadság és a szabad mozgás szellemében lerakták az Európai Unió alapjait, gondolták volna, hogy az ebben a jelentésben bemutatott részletes politika meg fog jelenni az évek folyamán.

Másodszor, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt európai szinten kellene intézni – országos szinten talán lehetne, de a legbiztosabb a lehető leginkább helyi szinten történő kezelése lenne.

Végül pedig azt szeretném mondani, hogy a Leicester városában található választókerületem példát ad arra, hogy a helyi fellépés hogyan működhet e téren. Leicester az Egyesült Királyságon belül az egyik leginkább sokszínű város, aminek különféle okai vannak – számtalan nemzetiségből élnek itt gazdagok és szegények egyaránt –, ennek ellenére Leicester az egyéni és helyi fellépésnek köszönhetően az egyik legkoherensebb stratégiával rendelkezik az itt emlegetett kiszolgáltatott közösségek és csoportok kohéziója és integrációja terén. Ez mindnyájunk számára jó példa arra, hogy a helyi intézkedés a legjobb, ezért találom aggályosnak, amikor az EU szintjén beszélünk erről.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, észrevételeim rímelnek az előttem szólóéra.

A megjegyzéseim a szegénységről és társadalmi kirekesztettségről szóló Panayotopoulos-Cassiotou jelentésre is vonatkoznak. Ha együttesen tekintjük ezt a két jelentést, világosan kitűnik belőlük az európai politikusok gondolatmenete, miszerint minden problémára Európa a megoldás.

Azokat, akiket tényleg aggasztanak a kiszolgáltatott közösségek problémái, arra biztatnám, hogy inkább vegyék szemügyre a helyi jellegű, közösségi irányítású megoldásokat, ne a távoli eurokraták vagy a hasonlóképpen távoli európai parlamenti képviselők javaslataival foglalkozzanak.

Nézzék meg például a londoni székhelyű Centre for Social Justice kiváló munkáját az én választókerületemben, Iain Duncan-Smith és nagyszerű csapata vezetésével, akik szövetséget hoznak létre a szegénység és a társadalmi kirekesztettség megoldására törekvő helyi közösségi szervezetekből: olyan szervezetekből, mint a Croydon Caribbean Credit Union vagy a London Boxing Academy, amelyek utat találnak a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjaihoz is.

Bár a jelentésben tárgyalt kérdések egytől egyig komoly problémák, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a megoldásokat gyakran az otthonhoz közelebb találjuk meg; emiatt tartózkodtam a Harangozó-jelentésről szóló szavazáson.

 
  
  

− Jelentés: Frithjof Schmidt (A6-0137/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, a fenntartható fejlődés politikájának esélye sincs a sikerre, ha nem a globális dimenzióból indul ki. Az ENSZ millenniumi nyilatkozata felszólíthatja az összes államot a fejlesztéspolitika koherenciájának biztosítására, de a fejlett országok nem sok gyakorlati lépést tesznek e tekintetben. Ebben rejlik az Európai Unió vállalkozásának ellentmondásossága, amikor szorgalmazza az európai fejlesztési politikák hatásának felmérését. Ez tovább erősíti annak a ténynek a jelentőségét, hogy a halászati politikánkat újabb korlátozásokkal bővítjük a fejlődő országok javára. Ugyanitt szeretném megemlíteni a nyugat-afrikai fakivágásokat is, ahol az erdőknek mindössze 5%-ával gazdálkodnak fenntarthatóan. Természetesen fontos, hogy a Bizottság pénzügyileg támogassa az afrikai nemzeti stratégiai terveket, de a trópusi erdők fosztogatását azzal is megakadályozhatnánk, ha megtiltanánk a fa európai behozatalát, ha nem rendelkezik egyértelmű ökocímkével. Úgy vélem, a Bizottság hamarosan ilyen javaslatokat fog benyújtani, mi pedig ebben a Házban a Tanáccsal együtt el fogjuk fogadni őket, anélkül hogy kifogásokat keresnénk.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

− Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0233/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE), írásban. − Támogattam Lidia Joanna Geringer de Oedenberg jelentéseit, és üdvözlöm azt az elgondolást, hogy amikor az Európai Unió nagyszabású politikai döntés előtt áll, nem szabad túl mélyen elmerülünk a technikai részletekben. Bár kíváncsian meghallgatnám, amint a Ház képviselői nagy hévvel vitatják a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok világító és fényjelző berendezéseinek politikai jelentőségét, teljes mértékben támogatom a gyorsított munkamódszert az ilyen ügyekről szóló szövegek hivatalos kodifikálása során. Most, amikor az EU újfent zsákutcába került, jobb, ha teljes erőnkkel arra koncentrálunk, hogy módot találjunk a Lisszaboni Szerződés megmentésére.

 
  
  

− Jelentések: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0233/2008 - A6-0235/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. (SV) A jelentés ellen szavazok, mivel az ilyenfajta részletes szabályozással nem kellene politikai szinten foglalkozni. Szükségtelen az olyan jogszabályok kodifikálása, amelyeket valójában vissza kellene vonni a műszaki bizottságok által összeállított műszaki szabványok révén történő szabályozás elkészültével.

 
  
  

− Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0234/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. (SV) A jelentés ellen szavazok, mivel az ilyenfajta részletes műszaki szabályozással nem ezen a szinten kell foglalkozni. Műszaki bizottságoknak kellene foglalkozni vele, műszaki szabványok révén (nem kell kodifikálni egy olyan jogszabályt, amelyet vissza kellene vonni a műszaki szabványok javára).

 
  
  

− Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0237/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Geringer de Oedenberg asszony számítógépes programok jogi védelméről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy érzem, hogy ha egyszer ilyen jelentős szerepet játszanak a modern társadalom működésében, garantálnunk kell számukra a megfelelő jogi védelmet, azaz ugyanúgy el kell ismernünk a vonatkozó szerzői jogokat, mint az irodalmi vagy művészeti alkotások esetében a berni egyezményben. A védelemnek csak a megfelelő formában megjelenő számítógépes programokra kellene vonatkoznia. Azok a konkrét fogalmak és elvek, amelyeken egy informatikai program egyes elemei alapulnak, nem eshetnek ilyen védelem alá.

A matematikai eljárásokra, a programnyelvekre és algoritmusokra természetesen nem vonatkozhat ilyen védelem. Ezt a védelmet valamennyi természetes és jogi személy számára lehetővé kell tenni, a szerzői jogról szóló nemzeti jogszabályoknak megfelelően. Ki kell mondani, hogy amennyiben egy programot az alkalmazottak munkaköri kötelességeik keretében írtak, a programból eredő tulajdonjogokra a munkáltatónak vagy az ügyfélnek van-e joga (kivéve, ha erről egy szerződésben másként állapodnak meg).

 
  
  

− Jelentés: Mariela Velichkova Baeva (A6-0194/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Románia a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezményhez való csatlakozásáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel szükségesnek tartom az adófizetőkre nehezedő fiskális terhek enyhítését.

Nagyon fontos, hogy Románia és Bulgária minél előbb csatlakozzon a választottbírósági egyezményhez, és így csatlakozzon a többi tagállamhoz, ahol az egyezmény már hatályban van. Az ebből a rendszerből való kimaradásuk jelenleg komoly költségekkel jár a gazdaság számára, és akadályt jelent az európai közöspiac működése számára.

A Románia és Bulgária EU-csatlakozásáról szóló szerződés szerint a Bizottságtól kapott ajánlás alapján, a Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanácsnak kell meghatároznia az egyezmény hatálybalépésének időpontját. Szeretném jelezni, hogy aggályosnak találom a választottbírósági egyezmény 2007. január 1-jével kezdődő, visszamenőleges hatállyal történő végrehajtását, ezért támogatom azt a javaslatot, hogy a hatálybalépés napja legyen a határozatnak az EU Hivatalos Lapjában való kihirdetése napját követő nap.

 
  
  

− Jelentés: Agustín Díaz de Mera García Consuegra (A6-0207/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. (SV) Az Európai Parlament a svéd Mérsékeltekhez tartozó képviselői ma Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE-DE, ES) jelentése (A6-0207/2008) mellett szavaztak a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról.

Amikor a bűnözés átnyúlik a határokon, az ellene hozott intézkedéseknek is igazodni kell ehhez. Ezért támogatjuk a kerethatározatot és a fokozott együttműködést, hogy a tagállamok között egyszerűsítsük és hatékonyabbá tegyük az ítéletekre vonatkozó információcserét.

Ugyanakkor határozottan kifogásoljuk a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre és hasonlókra utaló személyes adatok feldolgozásáról szóló cikket.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. (PT) Ez a javaslat a bűnügyi nyilvántartásokból származó információk tagállamok közötti cseréjéről és annak megszervezéséről az igazságügyi hatóságok között zajló kommunikációt hivatott javítani.

Fontos biztosítani, hogy a bűnügyi nyilvántartásból kivonatok közérthetőek legyenek, és az ezekben szereplő információt megfelelően használják fel.

Ezért támogatom Díaz de Mera kollégám kiváló jelentését, valamint a javasolt módosításokat, konkrétan az adatvédelmet illetően.

Alapvető fontosságú, hogy az adatvédelmi elvek általános készletét alkalmazzuk, amelyekre tekintettel kell lenni az adatok összegyűjtésekor, feldolgozásakor és átadásakor egyaránt. Emellett az adatvédelmi hatóságokat rendszeresen tájékoztatni kell a személyes adatok e kerethatározat alapján történő cseréjéről.

Fontos továbbá, hogy a rendszer hatékonyan működjön, és így a bűnözés, különösen a szexuális bűncselekmények megelőzése és az ellenük folytatott harc hasznos eszközévé válhasson. A gyermekek nagyobb védelme érdekében például alapvető, hogy az iskolák hozzáférhessenek a személyzetükről vagy potenciális munkatársaikról szóló információkhoz, arra az esetre, ha gyermekekkel szemben elkövetett bűncselekmények miatt már szerepelnének a bűnügyi nyilvántartásban.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. (FR) Felháborító, hogy egy veszélyes bűnöző pusztán a bűnügyi nyilvántartásról szóló információ hiánya mögé bújva elkerülheti az igazságszolgáltatást, vagy akár újabb bűncselekményeket is elkövethet más tagállamokban. A Fourniret-ügy lesújtó, fájdalmas példája ennek.

A jelen körülmények között örvendetes fejleménynek tűnik a teljes, bármikor hozzáférhető, a más államokban kiadott ítéleteket is tartalmazó bűnügyi nyilvántartások elkészítésének lehetővé tétele.

Ez a dicséretre méltó kezdeményezés azonban nemcsak a pedofilok, gyilkosok és fegyveres rablók ellen irányul. A „büntetőítéletből eredő eltiltások” szavak egyszerű szerepeltetésével a hatókörbe a bizonyos nézetek miatt történő nemzetközi üldöztetés is bekerült. Nagyon is jól tudjuk, ki ennek a célpontja, ebben az Európának nevezett őrületben, amikor az ellenőrizetlen bevándorlást tárt kapukkal fogadó Európa folyamatos bűnbánatot gyakorol azért, ami volt, ami ma és ami lehetne: az identitásukhoz ragaszkodó, népükre, nemzetükre és történelmükre büszke hazafiak, akik hangosan is ki merik nyilvánítani ezek megvédésére irányuló szándékukat.

Ezért tartózkodtunk, attól tartva, hogy a bűnözés jogszerű visszaszorítása mellett ez a szöveg azt is lehetővé fogja tenni, hogy az Unió egészére kiterjesszük azokat a törvényeket, amelyek lerombolják a szabadságot és oly sok kárt okoznak országaink demokratikus életében.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. (PT) Az egyik tagállam polgárának bűnügyi nyilvántartásából kivont információk másik tagállamnak való átadását az érintett felek között létrejött (kétoldalú) együttműködés alapján kell lebonyolítani.

Ez a kezdeményezés arra törekszik, hogy javítsa a kommunikációt az igazságügyi hatóságok között, és biztosítsa a bűnügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos információkra vonatkozó, tagállamok közötti kérelmek „pontos, hiánytalan és kimerítő teljesítését”.

Nem értünk egyet viszont a jogszabályok harmonizálásával és a közös eljárások elfogadásával, konkrétan a tagállam azon kötelezettségével, hogy továbbítsa az „állampolgáraival szemben hozott ítéleteivel kapcsolatos valamennyi információt”, vagy azzal a kötelezettséggel, hogy „megőrizze és frissítse a kapott információkat”, illetve az eljárások harmonizálásával – annál is inkább, mert az adatok védelméről szóló világos garanciák hiányában ez a javaslat szerintünk még inkább megkérdőjelezhetővé válik.

Elismerjük a bűnügyi nyilvántartásokról szóló információ különböző tagállamok közötti kölcsönös átadását lehetővé tevő mechanizmusok szükségességét, ugyanakkor ennek eseti alapon, az említett államok közötti együttműködés keretében kell történnie.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Díaz de Mera García Consuegra bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjéről szóló jelentése mellett szavaztam. Az EU-ban tapasztalt fokozódó mobilitásra való tekintettel fontos, hogy a tagállamok képesek legyenek folyamatosan tájékoztatni egymást a területükön élő uniós polgárok bűnügyi múltjáról. Biztosítékokat kell azonban alkalmazni, ezért üdvözlöm a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a párt- vagy szakszervezeti tagságra, valamint az egészségi állapotra vagy a szexuális életre vonatkozó személyes adatok feldolgozására javasolt általános tilalmat.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A nyitott határokkal rendelkező Európai Unióban szükség van a hatóságok közötti hatékony együttműködésre, hogy az elvárható mértékben lépést tudjanak tartani a bűnözés elleni harccal. Úgy tűnik, érdemes lenne létrehozni egy olyan európai internetes portált, ahol a polgárok és a vállalkozások a büntetőeljárások vonatkozásában tájékozódhatnának a jogaikról.

A bűnügyi nyilvántartások határokon átívelő cseréjét leegyszerűsítő elektronikus nyilvántartás létrehozását csak akkor üdvözölhetjük, ha elegendő adatvédelmi követelményt tartalmaz. A gyakorlatban sok függ majd az olyan cselekmények kezelésétől, amelyek az egyik országban büntethetőek, a másikban nem. Véleményem szerint ezekkel a kérdésekkel a korai szakaszokban nem foglalkoztunk megfelelően, ezért tartózkodtam a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Díaz de Mera úr jelentése mellett szavaztam. Létfontosságú az igazságügyi hatóságok közötti kommunikáció javítása és a bűnügyi nyilvántartásokból származó információkra vonatkozó, tagállamok közötti kérelmek pontos, hiánytalan és kimerítő teljesítése.

A nyitott határok nemcsak a becsületes polgároknak biztosítanak a szabad mozgást, de a bűnözőknek is, akik gyakran azáltal menekülnek meg az igazságszolgáltatás hálójából, hogy másik államban keresnek menedéket, ahol aztán újabb bűncselekményeket követnek el. Az elégtelen információcsere folytán azonban sem az újbóli bűnelkövetés lehetősége, sem az általuk jelentett valós veszély nincs megfelelően figyelembe véve.

Amint arról az újságokból nap mint nap értesülhetünk, különösen a szexuális bűncselekmények elkövetői és más rendkívül veszélyes egyének járnak jól a hatékony információcserére szolgáló rendszer hiányával, és ők használják ki az EU jelenlegi hatáskörére vonatkozó korlátozásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. (SV) Az Európai Parlament módosításai javítottak a jogszabályon, ugyanakkor én nem akarok a végrehajtására szavazni. Ezért tartózkodtam a szavazáskor.

 
  
  

− Jelentés: Agustín Díaz de Mera García Consuegra (A6-0230/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. (PT) Ez a rendelet az euro pénzhamisítással szembeni védelmének magas szintjét igyekszik biztosítani, az euróbankjegyek és euróérmék hitelességének és forgalomba hozhatóságának ellenőrzése révén történő védelméhez szükséges intézkedések megállapításával.

A legfrissebb statisztikák szerint 2007-ben nagyjából 561 000 hamis bankjegyet és 211 100 hamis érmét vontak ki a forgalomból.

Most, hogy az Európai Központi Bank és a Bizottság megállapította a hamis bankjegyek és érmék felderítésére irányuló eljárások végleges formáját, elengedhetetlenné vált a 2001-es rendelet módosítása, mivel a készpénz nyilvános kezelésével és újraforgalmazásával foglalkozó intézmények rendelkeznek az ezen ellenőrzések elvégzéséhez szükséges eszközökkel.

Ugyancsak üdvözlöm azt a hitelintézetekre és más érintett intézményekre vonatkozó egyértelmű kötelezettséget, hogy ellenőrizzék az általuk elfogadott bankjegyek és érmék hitelességét az ismételt forgalomba hozatal előtt. Ugyanakkor ehhez szükség esetén át kell alakítaniuk belső eljárásrendjüket, és fejleszteniük kell berendezéseiket.

Az is fontos, hogy az euró hitelességét az euróövezethez nem tartozó tagállamok is garantálják, amikor az euró ügyleti valutaként kerül forgalomba, bár az ellenőrző módszereket nem lehet ugyanúgy alkalmazni, ami ezért azt jelenti, hogy külön ellenőrzési eljárásokat kell megállapítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Kelet-Európából folyamatosan özönlenek be a kiváló minőségű hamis bankjegyek. Az Európai Unió végső soron már pusztán a jellegénél fogva is nagyon vonzó a pénzhamisítók számára, mivel az emberek nem nagyon ismerik az új pénzeket, és még a pénzautomaták sem ellenállóak a csalással szemben.

Az euró csalással szembeni védelmének javítása örvendetes fejlemény, ezért szavaztam én magam is a Diaz de Mera jelentés mellett. Hiába dolgozunk folyamatosan az euró biztonságosabbá tételén, ha semmire nem megyünk vele, mert az emberek még mindig nagyon keveset tudnak a biztonsági jellemzőiről. Az Európai Központi Banknak és a tagállamoknak ezért fokozott erőfeszítéseket kell tenniük az oktatás terén. Emellett arról is gondoskodnunk kell, hogy a professzionális pénzhamisítókat gyorsan el lehessen fogni bárhol az EU-ban. A határok megszüntetésével egyidőben a rendőrséget érintő megszorítások ugyanakkor az ellenkező hatást érik el, és nemcsak ezen a területen.

 
  
  

− Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0211/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Ennek a Bíróság kérelmén alapuló tanácsi határozattervezetnek a célja a felülvizsgálati eljárás keretében alkalmazandó nyelvekre vonatkozó rendelkezés beiktatása a Bíróság eljárási szabályzatába, a Bíróság alapokmánya 64. cikkének megfelelően.

Az Elsőfokú Bíróság határozataira vonatkozóan a Bíróság által lefolytatandó felülvizsgálati eljárásról az EK-Szerződés 225. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint az Euratom-Szerződés 140a. cikkének (2) és (3) bekezdése rendelkezik, amennyiben az Elsőfokú Bíróság valamely bírói testület határozata elleni fellebbezésről hoz ítéletet.

A Bíróság alapokmánya a felülvizsgálat lehetőségét arra az esetre irányozza elő, amikor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartoznak. E lehetőséggel mindeddig nem éltek, ugyanakkor a Bíróság úgy ítélte meg, hogy eljárási szabályzatát módosítania kell annak érdekében, hogy a nyelvhasználati szabályokat ezen új felülvizsgálati eljárás során alkalmazni tudja.

A tervezet arról rendelkezik, hogy az eljárás nyelve az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálat tárgyát képező határozatának nyelve, ami szerintünk helyénvaló.

 
  
  

− Jelentés: Caroline Jackson (A6-0162/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. (SV) Úgy döntöttünk, teljes mértékben támogatjuk az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa között kidolgozott kompromisszumot. A kompromisszum azt jelenti, hogy kötelező újrafeldolgozási célkitűzéseket határozunk meg, ami rendkívül pozitív elmozdulás. Viszont szívesebben láttunk volna pontosabb definíciót a melléktermékekre, illetve még magasabb újrafeldolgozási célokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (UEN), írásban. − A hulladékpolitika mindig arra szolgál, hogy minimálisra csökkentse a hulladéknak az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt negatív hatásait. Létfontosságú, hogy a hulladéktermelést leválasszuk gazdaságainkról. Évi 1,3 milliárd tonna hulladékot állítunk elő, és ebből mintegy 40 millió tonna veszélyes hulladék.

Ez az uniós jogszabály arra törekszik, hogy elindítson minket az újrafeldolgozó társadalommá válás felé vezető úton. A Parlament ragaszkodott a hulladék újrafelhasználására és újrafeldolgozására vonatkozó célokhoz. Ezek nagyra törő célkitűzések. A tagállamoknak 2020-ig 50%-kal kell növelniük a háztartási hulladék újrafeldolgozását és újrahasznosítását.

Csökkentenünk kell a hulladéklerakókba és -égetőkbe kerülő hulladék mennyiségét. A hierarchia-rendszer, azaz a fontossági sorrend megléte arra kényszeríti a jogalkotókat, hogy a hulladék megelőzésére és kezelésére irányuló politikában a megelőzést tegyék első helyre, ezt követheti az újrafelhasználás, majd az újrafeldolgozás, és legvégül a hasznosítás az ártalmatlanítás. Hasznosításnak csak az energiahatékonyság magas fokán történő elégetés minősül.

Össze kell fognunk a polgárokkal, a termelőkkel és a fogyasztókkal a hulladék csökkentése, újrafelhasználása és újrafeldolgozása céljából. A maximális hatás érdekében a közösségi és a helyi önkormányzati újrafeldolgozó létesítményeket célszerűen, elérhetően kell elhelyezni.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök úr, egyetértek az előadóval abban, hogy néhány államban, és különösen ott, ahol a lerakáson alapuló eljárás meghaladása még éppen csak elkezdődött, meghatározóvá válhat az energia kinyerése a hulladékból, és ez visszatarthat a más folyamatokba, például az újrafeldolgozásba vagy újrafelhasználásba való befektetéstől.

Lengyelország az EU országai közül a legalacsonyabb arányban dolgozza fel újra a hulladékot, mindössze 4%-ban. Kis-Lengyelországban a hulladék 7%-át dolgozzák fel újra. Mindeközben vannak tervek olyan égetők építésére, amelyek évi 250 000 tonna hulladékot tudnának kezelni, ami több egy város által termelt mennyiségnél is. Ahhoz, hogy egy hulladékégető hatékony legyen, megfelelően fel kell tölteni. Az Európai Bizottság által finanszírozott projekt ezért a hulladék szelektált gyűjtésének szándékát is meg fogja bénítani, és minden éghetőnek fog minősülni.

Becslések szerint Lengyelországba rendszeresen több tízezer tonna illegálisan importált települési hulladék, fólia, törmelék, használt gumiabroncs és akkumulátor érkezik. A nyugati határunk egy meghatározott déli szakaszán ez év januárja óta 16, összesen 40 tonna hulladékot tartalmazó szállítmányt állítottak le. A határ közelében néhány önkormányzatnak 30%-kal meg kellett növelnie a költségvetését, hogy eltakarítsa az illegális lerakókat.

Szeretném, ha minél előbb konkrét lépések történnének e gyakorlatok leállítása érdekében. A hulladékválogatási vagy hasznosítási módszerek véget nem érő szabályozása mindaddig semmit nem ér, amíg a cégeknek olcsóbb megoldás, ha a hulladékot inkább egy szomszédos ország földjeire ürítik.

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kompromisszumos javaslata a hulladékkezelésről komoly pálfordulás a hulladékszektor óriási, rejtett pénzügyi érdekeltségei javára.

A javasolt irányelv nem járul hozzá a hulladék mennyiségének átfogó csökkentéséhez. Céljai és eszközei szándékosan homályosak. Az ipari hulladéknak mentességet ad, és kizárólag a települési hulladék bizonyos típusaira szorítkozik, a költséghatékonyság és a verseny érdekében, a környezet és az emberi egészség helyett.

Az általános visszavonulás egyik példája a hierarchikus struktúra aláaknázása, amelynek értelmében az újrafeldolgozás előbbre való az energetikai hasznosításnál. A másik példa, amikor az összetett hulladék energiatermelésre szolgáló elégetését energetikai hasznosításnak tekintjük, a már meghatározott esetektől, amilyen például a biogáz előállítása, eltérő esetekben is.

A levegőbe kibocsátott, a talajt és a talajvizeket szennyező, a tápanyagokat érintő mérgező és egyéb veszélyes anyagok közvetlen hatással vannak a hulladékgazdálkodásban dolgozó alkalmazottak és a lakosság egészének az egészségére.

Amire igazán szükség van, az a szemét mennyiségének csökkentése, előre megtervezett kezelése és megfelelően megszervezett elszállítása. Kormányzati, regionális és helyi szinten egyaránt felelősséget kell vállalni a mérgező és egyéb veszélyes anyagok (dioxinok stb.) szelektálásáért és különválasztásáért, és az újrafeldolgozásnak a lehető legnagyobb mértékűnek kell lennie. Az összetett hulladékot nem szabad elégetni. A hulladéklerakókat környezetvédelmi szempontból helyre kell állítani, és megoldani az ezekből származó maradékok biztonságos végső ártalmatlanítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. (PT) Jackson asszony második olvasatra vonatkozó ajánlása mellett szavaztam a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatáról, mivel úgy vélem, ez a javaslat hozzá fog segíteni a hulladékgazdálkodás környezeti és társadalmi-gazdasági hatásainak csökkentéséhez, szem előtt tartva, hogy az Európai Unió egész területén a keletkező hulladékmennyiség csökkentését, megelőzését, újrafelhasználását és újrafeldolgozását kell előnyben részesíteni.

Azért szavaztam a 82. módosítás mellett, mert támogatom a hulladék újrafeldolgozására vonatkozó, ambiciózusabb célokat valamennyi tagállam számára, hogy ezek révén biztosítsuk a hatékony európai hulladék keletkezésének megakadályozását célzó politikát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) A második olvasatban az Európai Parlament ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanács fogadja el a már első olvasatra is elfogadott módosításokat.

A fő módosítások az újrafeldolgozásra és a hulladék keletkezésének megakadályozására vonatkozó célok bevezetését és főszabályként az ötlépcsős hulladékhierarchia létrehozását jelentették.

A Tanács kivett a célokra tett minden hivatkozást, de az előadó módosított formában helyreállította a Parlament módosításait. Az előadó véleménye szerint helytelen lenne elszalasztani az arra kínálkozó alkalmat, hogy az irányelv többet nyújtson, mint fogalommeghatározások sorát. Fontos, hogy valós kapcsolat legyen az irányelv és az újrafeldolgozással és a megelőzéssel kapcsolatban a hulladékról szóló tematikus stratégiában meghatározott törekvések között.

Az irányelv egyik fontos célja, hogy világosan különbséget tegyen a hulladék „hasznosítása” és „ártalmatlanítása” között, mivel a Bíróság ítéletei ezt a kérdést kétségessé tették.

Mindenesetre hiszünk abban, hogy a keletkező hulladék csökkentését, újrafeldolgozását és hasznosítását kell prioritásnak tekinteni. Ha azonban az összetett hulladék égetését hasznosítási módszernek ítéljük, és ezáltal jövedelmező üzletággá tesszük, az legalábbis kétes elgondolás. Ha ez a helyzet, az lesz a kérdés, ki fogja csökkenteni a hulladék keletkezését, és növelni az újrafeldolgozást és a hasznosítást?

 
  
MPphoto
 
 

  Ambroise Guellec (PPE-DE), írásban.(FR) Az OECD számadatai alapján mától 2020-ig 45%-kal több hulladékot fogunk termelni, mint 1995-ben. Ezért az Európai Uniónak sürgősen meg kell határoznia egy új hulladékgazdálkodási stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy a hulladék valamennyi típusában ne csak csökkentésre váró szennyezésforrást lássunk, hanem potenciálisan kiaknázható erőforrást is.

A mai plenáris ülésen elfogadott kompromisszum hozzá fog járulni ahhoz, hogy a hangsúlyt a megelőzésre és az újrafeldolgozásra helyezzük, azzal a céllal, hogy a mostantól 2012-ig keletkező hulladék mennyiségét befagyasszuk, és 2020-ig eleget tegyünk a háztartási hulladék 50%-ában és az építési és bontási hulladék 70%-ában megállapított újrafeldolgozási céloknak, emellett 2015-ig kötelezővé tegyük a szelektív hulladékgyűjtési rendszereket, legalább a papír, a fém, a műanyag és az üveg számára. Végezetül – főként a szelektív gyűjtés és a nyomonkövethetőség révén – szigorúbban szabályozzuk a veszélyes hulladékokat. Meg kell szervezni a fáradt olaj szelektív gyűjtését, valamint a hulladék végső megsemmisítésére irányuló, illetve az energetikai hasznosítás révén újrafeldolgozó hulladékégetési műveletek közötti különbségtételt is. Ezért egy energiahatékonysági képlet alkalmazása révén csak a leginkább energiahatékony települési hulladékégetők minősülhetnek újrafeldolgozó létesítményeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A hulladékokról szóló keretirányelv második olvasata nem más, mint egy elszalasztott lehetőség. Az EU-nak határozott célokat kellene kitűznie a hulladék keletkezésének csökkentésére, nem pedig a távoli jövőbe helyezett időpontokra vonatkozó, nem kötelező törekvéseket kellene megfogalmaznia. Képviselőcsoportom módosításai megerősítették volna a javasolt jogszabályt, ezért némileg sajnálatosnak találjuk, hogy nem sikerült őket elfogadtatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Az előrelátó politikusok a világ szinte minden országában már évek óta figyelik a hulladék keletkezésének lavinaszerű növekedését. Erre a katasztrofális tendenciára az egyik megoldás az egyes anyagok újrafeldolgozásának magas százalékát előíró jogszabály. Sajnálatos módon még a hulladék válogatása mellett is egyre nő az olyan anyagok mennyisége, amelyek együttesen „vegyes hulladéknak” minősülnek.

Üdvözlöm Jackson asszony az irányú törekvését, hogy jelentésében korrekt, működő megoldást találjon. Bár a módosításokban előterjesztett javaslatok némelyike érdekes, és ezeket támogatni fogjuk, nem tudom elfogadni, hogy a hulladékégetést a fenntartható energiaforrásokéval egyenrangú, energetikai célú felhasználásnak tekintjük.

Következésképpen, bár a jelentésnek vannak pozitív vonatkozásai, nem tudunk mellette szavazni sem én, sem a GUE/NGL képviselőcsoport többsége. Nem támogathatjuk a települési hulladék-égetők olyan átsorolását, amely egyenlővé tenné őket az ökológiailag tiszta energiaforrásokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Elnök úr, több okom is volt rá, hogy támogassam a Jackson kollégám által tárgyalások révén elért kompromisszumot, és szeretném megköszönni neki a kiváló munkát. Jó okunk van arra, hogy elégedettek legyünk ezzel az eredménnyel, mert egyre több hulladék végzi a hulladéklerakókban. Sajnálatos tény ez manapság, amikor Európa tudatában van az erőforrásokra és a nyersanyagokra vonatkozó politika fontosságának. Európai átlagban a háztartási hulladéknak csak kevesebb, mint egyharmada kerül újrafeldolgozásra vagy komposztálásra. Körülbelül a felét lerakják, és csaknem az egyötödét elégetik. Néhány tagállamban a háztartási hulladék akár 90%-a a hulladéklerakókban végzi.

Számszerű célokra van szükségünk a hulladék újrafeldolgozásában, ezzel egyidőben a hulladék keletkezésének megelőzésére helyezve a hangsúlyt. Mindazonáltal szeretnék rámutatni, hogy az energiafelhasználási módjainkon drasztikusan változtatnunk kell. Legfőbb ideje, hogy újra cseréljük azt az elhibázott logikát, ami azt diktálja, hogy a hulladék felhasználását nem lehet fejleszteni, mert még több hulladék lesz a vége. Mivel ez a fajta logika a gyakorlatban csak a hulladéklerakók számának növekedéséhez vezetett, ezzel máris megmutatta gyengeségét.

Ezért el kell ismernem, hogy támogattam a Tanács hulladékhierarchiára vonatkozó elgondolását, és kiálltam a vezérlő elve mellett. Ez rugalmasabb, a körülményeket figyelembe vevő hulladékpolitikát szült volna. Ez a vezérlő elv volt az a megközelítés, amelyet a saját módosításomban is átvettem, és köszönöm Jackson asszonynak, hogy az egész folyamat során több módon is támogatott.

Ezért hálás vagyok Jackson asszonynak, aki valamivel ésszerűbbnek mutatkozott annál, mint ahogyan a végeredményből leszűrhető. Felismerte, hogy a hulladékkezelő üzemek csak részben adnak választ az EU energiahiányára, és szükségét érezte annak, hogy kimondja, néhány tagállamban az energetikai célú felhasználás az újrafeldolgozást fenyegető veszélynek tekinthető.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Caroline Jackson jelentését a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatáról. Ahhoz, hogy kellőképpen hozzájáruljunk az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinkhez, az EU-nak meg kell újítania a keletkező hulladék csökkentése és újrafeldolgozása mellett tett kötelezettségvállalását. Ebben komoly előrehaladást érnénk el a háztartási hulladék 50%-ában és az építési és bontási hulladék 70%-ában megállapított kötelező újrafeldolgozási és újrafelhasználási célok bevezetésével 2020-ig. Szavazatom ezt a véleményt tükrözi.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) Az irányelv felülvizsgálatának célja egy homogén, koherens, a hulladékkeletkezés megelőzéséről és az újrafeldolgozásról szóló stratégia célkitűzéseihez kapcsolódó jogszabályi keret megteremtése, hogy Európa a hulladékforrások felhasználásának nagyobb hatékonysága révén újrafeldolgozó társadalommá váljon.

A következő fontos célokat határozták meg:

• Egy ötlépcsős hulladékgazdálkodási hierarchia: megelőzés, újrafelhasználás, újrafeldolgozás, energetikai hasznosítás és ártalmatlanítás (a tárolást is beleértve);

• A hulladék keletkezésének megelőzésére szolgáló intézkedések/tervek;

• A települési hulladékra, valamint az építési és bontási hulladékra vonatkozó kötelező újrafeldolgozási célok;

• A gyártók fokozott felelőssége azzal kapcsolatban, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a termékek újrafelhasználásának és újrafeldolgozásának lehetőségeiről.

A fent említett célkitűzések elérése érdekében a tagállamok által meghozandó intézkedéseknek ösztönözniük kell a korszerűsítést és az új egységek létrehozását a hulladék újrafeldolgozására, az újrafelhasználásra való előkészítésre, azaz a „zöld iparra”.

Azért szavaztam a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálata mellett, mert mindezeknek az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az új munkahelyek teremtéséhez, a biztonságosabb és fenntarthatóbb hulladékgazdálkodáshoz, a nemzeti erőforrások ésszerű felhasználásához és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz (a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe nem tartozó ágazatok fejlesztése).

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. − (PL) Támogatom Jackson asszony jelentését, mivel a hulladékokról szóló új irányelv az „újrafeldolgozó társadalom” megteremtéséhez kíván alapul szolgálni. Európa nagyon nagyra törő célokat tűz maga elé. Ezek azonban túl ambiciózusak; vajon a tagállamok, különösen az új tagállamok eleget tudnak-e tenni a szigorú követelményeknek? Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az új tagállamoknak már így is nehézséget okoz a települési hulladék kezelésére vonatkozó közösségi szabványok betartása.

Érdemes rámutatni, hogy a „régi” tagállamoknak sokkal több idejük volt arra, hogy hulladékgazdálkodási rendszerüket a szigorúbb követelményekhez igazítsák, míg az újak kénytelenek sokkal gyorsabban bevezetni a jogi mechanizmusokat és kiépíteni a szükséges infrastruktúrát. Az új irányelvre vonatkozó javaslat sok országban jelentős ellentmondásokhoz vezet, mivel végrehajtásának komoly következményei lesznek a gazdaság szempontjából.

Ennek fényében szerintem nem kellene meglepődnünk azon, hogy a Tanácsban is ilyen nehéz volt kompromisszumra jutni. A tegnapi vita folyamán sok európai parlamenti képviselő nyilatkozta azt, hogy nincs megelégedve az irányelvről szóló kompromisszummal. Én viszont attól tartok, hogy a még szigorúbb követelmények bevezetése problémákat okozhatna a jogszabály végrehajtásában. A hulladékról szóló új irányelv döntő lépésre fogja kényszeríteni azokat az országokat, amelyek eddig elhanyagolták a települési hulladék kezelését. Ezek az országok kénytelenek lesznek olyan jogi és gazdasági mechanizmusokat bevezetni, amelyek hatása inkább serkenti, semmint megterheli a gazdaságot. Az új irányelv várhatóan ösztönzőleg fog hatni a munkahelyteremtés új módjainak kidolgozására.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja támogatott mintegy 30 kompromisszumos módosítást, ugyanakkor messzebbre menő módosításokat is benyújtott, arra törekedve, hogy szigorítsa a szöveget a veszélyes hulladékok, a biohulladékok, a „hulladékstátusz megszűnése”, valamint a melléktermékek és azon hulladékok tekintetében, amelyek megszűnnek hulladéknak lenni. Mindenekelőtt kötelező célokat akartunk, hogy csökkentsük a keletkező hulladék összmennyiségét és az újrafeldolgozásra és újrafelhasználásra helyezzük a hangsúlyt.

Ellenezzük azt az állítást, miszerint a háztartási hulladék égetők működtetése egy energiahatékonysági képlet alapján hasznosításnak tekinthető. A végül elfogadott szöveg nem állapít meg jogilag kötelező célokat sem a hulladék csökkentésére nézve. A hulladékkeletkezés megelőzésének módjairól szóló tanulmány finanszírozására vonatkozó javaslat pedig e tekintetben teljesen alkalmatlan.

Lehet, hogy az újrafeldolgozásra és az újrafelhasználásra vonatkozó célokat 50%-ban és 70%-ban állapítottuk meg, és lehet, hogy a tagállamoktól megköveteljük a jogalkotási intézkedések meghozatalát, de a célok önmagukban nem jogilag kötelezők. Ezt a lehetőséget vitathatatlanul elszalasztottuk. Az én választókerületemben ez a felülvizsgált irányelv azt a veszélyt rejtheti magában, hogy néhányan esetleg a „gyengébb” európai szabványokba kapaszkodva próbálják majd elhalogatni a máris folyamatban lévő erőfeszítéseket. Flandria például világbajnok e téren; abszolút az élen járunk. Ez a felülvizsgált keretirányelv viszont nem ad valós ösztönzést arra, hogy még jobbak legyünk. Ez szégyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Elnök úr, Belgium évek óta élen jár a hulladékpolitikában, így én személy szerint jobban szerettem volna egy ennél ambiciózusabb szöveget. Mindazonáltal úgy hiszem, hogy a megállapodás, amelyet Jackson asszonynak sikerült megkötnie a szlovén elnökséggel, jól mutatja kitűnő tárgyalóképességét és kompromisszumkészségét. Most először egy európai hulladékhierarchiát vezetünk be. Emellett jelentős előrelépés történik a háztartási hulladék keletkezésének megelőzése, újrafeldolgozása és szelektív gyűjtése terén is.

Egy esetleges harmadik olvasat és a meglévő megállapodás újbóli kockáztatása szerintem túl veszélyes. Mivel most az a legfontosabb, hogy az irányelvet tényleg benyújtsuk, én a megállapodás mellett szavaztam.

 
  
  

− Jelentés: Anne Laperrouze (A6-0192/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A folyókat, tavakat és a talajvizet kezeletlen mérgező anyagokkal korlátlanul szennyező nagyvállalkozásokat és iparágakat nem lehet felelősségre vonni. Olyan jogszabályokkal nem lehet megfékezni őket, amelyek lényegében megengedik a vállalatoknak a szennyezést, és csak jelentéktelen bírságok megfizetését írják elő – ha és amennyiben a jogsértést egyáltalán felfedezik –, miközben a közegészség és a környezet károsítása mellett hatalmas nyereséget termelnek.

Az EU és a kormányok tudatában vannak ennek, de továbbra is mélyen hallgatnak a kérdésben. A nagyobb nyereség reményében kockára teszik a munkavállalók életét, a „versenyképesség” látszatát keltve, de eközben az adózáson keresztül velük finanszíroztatják a szennyezés elleni intézkedéseket.

Az Asopos folyó régiójában talajvizek ellenőrizetlen ipari tevékenységből származó hatvegyértékű krómmal történt szennyezése felhívja a figyelmet a jogszabály komoly hiányosságaira: a jogszabály csak a krómtartalom felső határértékének meghatározására szorítkozik, és nem rendelkezik az ilyen, bizonyítottan veszélyes karcinogénekről.

Még ha az EU javasolt intézkedései korlátozzák is a veszélyes anyagok szintjét, megbénítja őket a hatékony ellenőrzések és a szennyezéstől visszariasztó intézkedések hiánya, amelyek érintenék az iparágak nyereségét. Csak a munkások küzdelme a plutokrácia nyeresége ellen képes megvédeni az élethez és az egészséghez való, elidegeníthetetlen jogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (PSE), írásban. (PT) Laperrouze asszonynak a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról szóló, második olvasatra való ajánlása mellett szavaztam, mivel a felszíni vizek jó vegyi állapota az Európai Unióban az emberi egészég és a környezet védelmének alapvető feltétele.

Ez az irányelv kedvező hatással jár, mivel meghatározza bizonyos, az egészségre ártalmas szennyezőanyagok vízben való koncentrációjának határértékeit, és tisztázza a tagállamok további kötelezettségeit a határokon átnyúló szennyezés terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Az elfogadott módosítások valamelyest javítottak a Tanács javaslatán. Az irányelv indokolása a vízpolitika területén a közösségi fellépés keretének megállapításáról szóló irányelv egyik követelményéből ered, és tartalmaz olyan aspektusokat, amelyekkel nem értünk egyet. Ilyen például a „szennyező fizet” elv, amely esetenként csak arra szolgál, hogy védje mindazokat, akiknek elég pénzük van ahhoz, hogy megfizessék a szennyezést. Csak fizetniük kell, és létrehozhatják a helyreállító iparágakat, hogy tovább folytathassák jövedelmező tevékenységüket, annak a szennyezésnek az árán, amelynek előidézésére időközben már engedélyt kaptak, esetleg folyókat, erdőket stb is elpusztítva ennek során.

Úgy véljük, a szennyezés megelőzése terén elengedhetetlenül fontos a cselekvés. Tudjuk ugyanakkor, hogy a keretirányelv 16. cikke a Bizottság számára különböző javaslattételi kötelezettségeket sorol fel, melyek közé tartoznak a víznek a vízi környezetre nézve, illetve azon keresztül jelentős veszélyt jelentő bizonyos szennyező anyagok vagy szennyező anyagcsoportok által történő szennyezése elleni speciális intézkedések, az elsőbbségi anyagok és ezek közül az elsőbbségi veszélyt jelentő anyagok listájának összeállítása, valamint a felszíni vizekben, az üledékekben és a biótában található elsőbbségi anyagok koncentrációira alkalmazandó minőségi előírások rögzítése.

Azt is tudjuk, hogy a Tanácsnak nem sikerült megfelelnie az Európai Parlament elvárásainak, a meghatározott elsőbbségi anyagok elsőbbségi veszélyes anyagokká való átsorolását, illetve más fontos területeken. Tartózkodásunkat ez a kudarc indokolja.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban.(FR) Szavazatommal támogattam ezt a szöveget, amely meghatározza az elsőbbségi anyagokra és bizonyos más szennyező anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásokat, hogy ezáltal biztosítsa a vízi környezet magas szintű védelmét.

Összesen 33, folyókban, tavakban és part menti vizekben előforduló szennyező anyag (zömében növényvédő szerek és nehézfémek) tartozik majd a környezetminőségi előírások alá. Ezek az anyagok nemcsak az ökoszisztémák túlélését fenyegetik, hanem – az táplálékláncon keresztül – az emberi egészséget is veszélyeztetik. A most megszavazott kompromisszum lehetővé fogja tenni a tagállamoknak az „előrelépést”, hogy 2018-ra meg tudjanak felelni ezeknek az előírásoknak.

Az új anyagok „elsőbbségi” vagy „veszélyes” anyagként való besorolásáról a Bizottságnak minél előbb meg kell hoznia döntését.

A szennyezés forrásához közel hosszabb időre lesz szükség a környezetminőségi előírásoknak való megfeleléshez. Ezekben a „keveredési zónákban” a szennyező anyagok koncentrációi meghaladhatják a rögzített határértékeket. Fel kell szerelkeznünk a szükséges biztosítékokkal, hogy a tagállamoknak a legjobb vízminőséget javító technológiák álljanak a rendelkezésére a „keveredési zónák” megállapításakor.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Ha a vízről, folyékony kincsünkről van szó, a jövő szempontjából létfontosságú megőriznünk a minőségét, és fáradhatatlanul törekednünk a védelmére. Ha a gyakorlatban az derül ki, hogy az új tagállamokban alacsonyabb szintű a vízminőség, és problémák merülnek fel az unión kívüli államokkal kapcsolatban, nekünk kell fokozni az erőfeszítéseinket itt a Parlamentben, hogy megoldást találjunk, többek között az illegális hulladéklerakás és szennyvízkezelés megszüntetésére. Mivel a mezőgazdaságban az intenzív trágyázás sok vizet igényelhet, ennek arra kellene ösztönöznie, hogy a mezőgazdaságot támogató intézkedéseket úgy alakítsuk át, hogy a hagyományos, környezetbarát termesztési módszerek, például a biogazdálkodási módszerek nagyobb támogatásban részesüljenek.

Úgy vélem, ez a jelentés a vízminőség jobb ellenőrzéséhez fog vezetni, ezért szavaztam mellette.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) Az irányelvjavaslat fő elemei a következők:

- az elsőbbségi anyagokra és az elsőbbségi veszélyes anyagokra vonatkozó vízminőségi előírások (EQS) megállapítása;

- a keveredési zónák fogalmának bevezetése – amelyek területén az EQS-eket meg lehet haladni;

- nyilvántartás készítése az elsőbbségi anyagok és az elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásáról, bevezetéséről és veszteségéről, ami elősegíti annak nyomon követését, hogy a vízügyi keretirányelv célkitűzései hogyan valósulnak meg a megfelelő szennyezési pontokon, valamint annak értékelését, hogy a „szennyező fizet” elv végrehajtása milyen hatást ér el;

- a határokon átnyúló szennyezésre vonatkozó rendelkezések bevezetése. Ezek kizárják a tagállamok egyedüli felelősségét az EQS meghaladásáért, amennyiben bebizonyítja, hogy a túllépés határon átnyúló szennyezésből eredt, viszont megkövetelik a közös intézkedések meghozatalát.

A környezetminőségi előírásokra szavaztam a vízügyi politika terén, mivel a „határon átnyúló szennyezésre” vonatkozó rendelkezések bevezetését örvendetesnek találom, különösen Románia esetében, figyelembe véve, hogy több, az EU-ban tagsággal nem rendelkező országgal is határosak vagyunk, amelyek nem kötelesek megfelelni a közösségi szinten bevezetett előírásoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Laperrouze asszony jelentése mellett szavaztam. Meg kell erősítenünk a vízvédelemre irányuló európai stratégiát és fellépést. Úgy vélem, konkrét intézkedésekre van szükség, hogy leküzdjük a vízi környezetre veszélyt jelentő szennyező anyagok vagy szennyező anyag csoportok által történő vízszennyezést. Ez a javaslat magas szintű védelmet kíván biztosítani az ilyen elsőbbségi anyagok (és néhány más szennyező anyag) által a vízi környezetre jelentett kockázatokkal szemben, és ezért megállapít néhány környezetminőségi előírást. Üdvözlöm az előírásokra és a biológiai fajokra vonatkozó különféle intézkedéseket. Egyúttal gratulálok az előadónak a – sok szempontból nagyon is technikai, illetve összetett – kérdés kezelésében tanúsított hozzáállásához.

 
  
  

− Jelentés: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (A6-0178/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Kratsa-Tsagaropoulou jelentés mellett szavaztam, és különösen üdvözlöm az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek adott kiegészítő szerepet. Az EMSA megalakulása egybeesett több súlyos tengeri incidenssel, és fontos szerepet tölt be az ilyenek jövőbeni előfordulásának minimálisra csökkentésében. Helyénvaló, hogy az EMSA érdekei a tengerészek megfelelő képzésének biztosítására is kiterjedjenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Fernand Le Rachinel (NI), írásban. (FR) Az Erika és a Prestige közelmúltban történt katasztrófájának fényében az emberi mulasztás a tengerbiztonság súlyos aspektusaként tűnt fel. A személyzet jó képzése ezért alapvető fontosságú.

E tekintetben két, szerintem alapvető szempontot szeretnék felvetni.

Az első az európai megközelítés hátterében álló puszta logika: annak elutasítása, hogy a tagállamokból származó tengerészek felvételét bármilyen módon elősegítsük. Sőt, ahelyett, hogy közösségi preferenciát tanúsítanánk, mint minden gazdasági és szociális területen, még ösztönözzük is a Közösségen kívülről származó tengerészek felvételét. Ez a szándékosan nemzetellenes hozzáállás csak tovább fokozza a szakképzett tengerészek jelenlegi hiányát az EU-ban, illetve az érdeklődés hiányát e nehéz, veszélyes szakma iránt. Mindez pedig az alulképzett, olcsó ázsiai munkaerő javát szolgálja.

Másodszor, a lehető legnagyobb mértékben meg kell védenünk magunkat, ami a képzés minőségét, a felügyeletét és a bizonyítványok kiadását illeti. A képesítések minimum, nem közösségi technikai szabványokon alapuló kölcsönös elismerése helyett fel kell ismernünk a meglévő képesítéseink valódi értékét, és meg kell mentenünk a tengerészeti szakmákat, a tengerbiztonság és a munkahelyek nemzeti szintű védelme jegyében.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavazok (COM(2007)0610 – C6-0348/2007 – 2007/0219(COD)).

A tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló rendelkezéseinek Kratsa-Tsagaropoulou asszony jelentésében felvetett finomítása helyénvalónak és megfelelőnek tűnik, mivel lehetővé fogja tenni az irányelv rendelkezéseinek teljesebb körű betartását, amely irányelv a tengerészek ismeretei és készségei szintjének javítására, valamint a nagyobb biztonsági és a tengeri szennyezések elleni garanciák biztosítására törekszik.

 
  
  

− Jelentés: Avril Doyle (A6-0190/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Mivel az emberi fogyasztásra szánt állatok terápiás kezelésére és jólétére használt állatgyógyászati termékek az ilyen termékek maradékanyagainak keletkezéséhez vezethetnek az élelmiszertermelő állatoknál, el kell végezni az összes, állatgyógyászati termékekben megtalálható farmakológiai hatóanyag maradékanyagaira vonatkozó biztonsági határértékek kockázatértékelését.

A 2377/90/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági javaslat a meglévő jogszabály alkalmazásának nehézségeit igyekszik kiküszöbölni. Alternatív módokat ajánl a magas szintű fogyasztóvédelem érdekében, amelyhez az állatgyógyászati készítmények európai piaci folyamatos elérhetősége és fejlesztése, valamint az állati eredetű élelmiszerek Közösségen belüli és azon kívüli kereskedelmének zökkenőmentes működése társul.

Az előadó arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel a végső cél az emberi egészség védelme, egységesebb megközelítésre van szükség az Európai Unióban előállított vagy oda behozott termékekben esetlegesen előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyagainak ellenőrzése és az erre vonatkozó kockázatelemzés terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagokkal foglalkozó rendeletek javasolt egyszerűsítése örvendetes fejlemény, ennek megfelelően támogattam Doyle asszony jelentését.

 
  
  

− Jelentés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (A6-0173/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. (SV) Az EU tagállamaitól elvárjuk, hogy folyamatosan dolgozzanak a szegénység leküzdése érdekében. A döntéshozóknak és az állami és magánhivataloknak egyaránt fel kell vállalniuk a felelősségüket, és fel kell lépniük a foglalkoztatási, üzleti vállalkozási és oktatási lehetőségek javítása, a társadalmi kirekesztettség megelőzése és a szegénység leküzdése érdekében.

Másrészről nem gondoljuk, hogy az EU feladata lenne a közvetlenül a lakosságnak szóló tájékoztató és PR-kampányok lebonyolítása. Az európai évre kijelölt 17 millió eurónak jobb helye lenne a társadalom szegény tagjainak a kezében.

 
  
MPphoto
 
 

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. − (RO) A szavazáskor támogattam a 2010. év mint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évének jelöléséről szóló határozatjavaslatot.

A határozatjavaslatban említett kiemelt fellépések mellett a szegénység elleni hatékony küzdelem érdekében mindenképpen szükségesnek tartjuk egy garantált minimum jövedelem bevezetését az EU valamennyi tagállamában.

Abban az országban, ahonnan származom, Romániában a jobboldali kormány hatalomra kerülése után 3 évvel a román alkalmazottak 40%-a a szegénységi küszöb alatt él, mivel nem tudják megfizetni a minimális fogyasztói kosár költségeit és a téli hónapok számláit.

Amióta a jobboldali kormány 2005-ben bevezette az egykulcsos adórendszert, a társadalom szélsőségesen polarizálódott, a szegénység pedig nőtt. 2007-ben a román alkalmazottaknak mindössze 5%-a keresett többet, mint 2000 RON, azaz hozzávetőlegesen 500 euro.

Románia esetében meg kell szüntetni az egykulcsos adót, és helyette be kell vezetni a progresszív adót, az újrabefektetett tőkére vonatkozó adómentességgel együtt. Ezáltal csökkenne a társadalom polarizálódása, méltányos adózást érnénk el, és az alacsony jövedelműeknek kisebb adót kellene fizetniük, mint a magas és nagyon magas jövedelemmel rendelkezőknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Bár tudjuk, hogy nem elég egy évet a szegénység elleni küzdelemnek szentelni ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő intézkedések meghozatalát, a jelentés mellett szavaztunk, hogy legalább kísérletet tegyünk a kérdés ismertségének növelésére.

Szeretnénk ugyanakkor figyelmeztetni az események súlyára, illetve az olyan intézkedések következményeire, amelyek változatlanul a fő állami szektorok és szolgáltatások liberalizációját és privatizációját, a munkaerőpiac deregulációját, a bizonytalan és rosszul fizetett munkavégzést és az alapvető cikkek áremelkedését ösztönzik, aminek segítségével egyes gazdasági és pénzügyi csoportok soha nem látott nyereségre tesznek szert, a szegénység növekedésének árán.

Emiatt – miközben jóváhagyásunkat adjuk a jelentéshez – ragaszkodunk a lisszaboni stratégia és a stabilitási paktum neoliberális politikáinak leállításához, és alternatív politikát követelünk, amely garantálná a gyermekek, a nők, a munkavállalók és családjuk társadalmi integrációját. Olyan intézkedésekre van szükségünk, amelyek értékelik a munkát, növelik a foglalkoztatást, mindenki számára biztosítják a közszolgáltatásokat, a rendes lakhatást, a mindenkire kiterjedő és egyetemes szociális biztonságot, olyan agrárpolitikára, amely fellendíti a termelést és a földeken dolgozók jövedelmét és rendes jövedelmet garantál a halászoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. (FR) Mindegyik „európai év” egy ürügy az EU-nak arra, hogy irdatlan összegeket költsön a saját propagandájára, valamilyen, médiaérdeklődésre méltónak vélt témában.

Ezért a 2010. évet a szegénység elleni küzdelemnek kell szentelni. Vajon ez az év a globalizáció elleni küzdelemről is fog szólni, ami a munkanélküliséget okozza? Vajon ez az év a bevándorlás elleni küzdelemről is fog szólni, ami lejjebb kényszeríti a munkabéreket Európában? Vajon ez az év arról is fog szólni, hogy felhagyunk végre az európai középosztályt szegénységbe taszító gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és fiskális politikákkal? Egyáltalán mennyire lesz „európai”, ha megpróbál lavírozni a globális szegénység elleni küzdelem és a nem közösségi migránsok elkerülhetetlen előnyben részesítése között, akiket a világ legkiszolgáltatottabb csoportjai közé sorolunk?

Botrány, hogy Európában egyre nő a tartós szegénység. Ez több odafigyelést érdemel, mint az eurokrácia népszerűsítéséről szóló európai év. Megérdemli, hogy az Önök által meghozott határozatokban egytől egyig központi szerepet kapjon. Sajnálatos módon a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gondosan elkészített nyilatkozatoktól függetlenül ez nem fordul elő.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) 2000. márciusban az Európai Tanács felkérte a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy 2010-ig „döntő hatást gyakoroljanak a szegénység felszámolására”. Ez a nyílt koordinációs módszer révén valósulna meg, amely önmagában pozitív, mivel decentralizált szemléletet alkalmaz.

A szegénység elleni fellépés rendkívül sürgető. Ezt a munkát azonban minden lényeges szempontból a tagállamoknak kell elvégezniük, együttműködésben a széles körű demokratikus legitimitással rendelkező nemzetközi szervezetekkel, amilyen például az ENSZ.

A Bizottság javaslatáról több ponton is negatív véleményünk alakult ki, de az Európai Parlament jelentéséről is, amely többek között kiemeli a strukturális támogatás hasznosságát, illetve annak szükségességét, hogy az EU támogassa a rendkívül távoli régiókat. Ugyancsak kritikusan viszonyulunk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évéhez, ehhez a tudatosító évhez, amely a szóban forgó jelentés központi témája. Voltak már ilyenfajta nemzetközi évek és kampányok. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, érdemes-e 17 millió eurót elkölteni egy ilyen uniós évre, és milyen konkrét hozzáadott értékei vannak. Meggyőződésünk, hogy ezeknek a pénzügyi erőforrásoknak több haszna lenne a tagállamok nemzeti költségvetésében, ahol valóban hozzá tudnának járulni a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni sürgős fellépéshez.

A fenti érvek alapján mi a jelentés ellen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Reménykedjük, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem 2010-es európai éve szerte az EU-ban valódi előrehaladáshoz fog vezetni az egyenlőtlenségek leküzdése terén. A jelentés helyesen jegyzi meg, hogy ezen a téren a sikeres munkához európai, nemzeti, regionális és helyi szintű együttműködésre van szükség. Saját hazámban, Skóciában még mindig eléggé szégyenletes szintet ér el a szegénység, különösen ha figyelembe vesszük az ország mérhetetlen vagyonát. Szerencsére most olyan kormányunk van, amely elkötelezetten dolgozik az egymást követő unionista vezetésektől örökölt társadalmi kirekesztettség leküzdése érdekében. A skót kormány kötelezettségvállalása teljes mértékben összhangban van a Panayotopoulos-Cassiotou jelentésben vázolt elvekkel, amelyet ezért boldogan támogattam.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Elnök úr, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló javaslat mellett vagyok. Képviselőtársam, Panayotopoulos-Cassiotou asszony a jelentésében hozzátett néhány – szerintem – alapvető elemet a Bizottság egyébként kitűnő szövegtervezetéhez.

A jelentés mindenekelőtt joggal emlékeztet minket a szegénységhez és társadalmi kirekesztettséghez vezető struktúrák összetettségére és kibővíti a veszélyeztetett csoportok definícióját. Másodsorban, jól teszi, hogy nagyobb figyelmet szentel a szociális biztonság mellett a jobb foglalkoztatási szintek fontosságának is, és ugyancsak hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szegénység és a kirekesztettség elleni küzdelem jegyében a munkát kifizetődővé kell tenni. Harmadsorban, Panayotopoulos-Cassiotou asszony jelentése felismeri az egész életen át tartó tanulás fontosságát, és hangsúlyozza, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket kell adni készségei fejlesztéséhez, a munkaerő-piaci változásokra reagálva.

A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem kérdését sürgősen új megvilágításba kell helyeznünk. Örömmel vettem észre, hogy az európai évre elkülönített 17 millió eurós előirányzat eddig a legmagasabb összeg, amit valaha európai év kapott. Ez is bizonyítja a kérdés politikai jelentőségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (NI), írásban. (FR) Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a 2010. év legyen a „szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai éve”. Az európai évek történetének legmagasabb költségvetésével induló projekt politikai mellékjelentései túlságosan is nyilvánvalóak. Ez a „küzdelem” éve pusztán csak arra fog szolgálni, hogy kicsit javítsunk a lisszaboni stratégiájának teljes kudarcát megélő Európai Unióról kialakult képen.

Bár a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem kiemelten kezelendő és támogatni kell, mindezen jámbor remények ellenére Európa semmit nem fog elérni azon a téren, hogy javítsa a szegénységi küszöb alatt élő 78 millió lakosának életét. Ezért fogok a jelentés ellen szavazni, mivel az egyetlen elismert politikai célja, hogy cinkostársa legyen az euroglobalisták propagandájának.

Az írek „nem” szavazatát követően eljött az ideje, hogy az ultra-európaiak arroganciáját a jelenlegi európai integráció objektív értékelése váltsa fel. Ezt az abszurd helyzetet sürgősen meg kell reformálni, ha együttműködő, nem pedig behódoló Európát akarunk. A nemzetek Európájának megvalósítására törekszünk, amely erősíti a közösségi védelmet és az európaiak iránti preferenciát.

 
  
MPphoto
 
 

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE), írásban. (PT) A munkanélküliség és az alapvető cikkek és üzemanyagok árának emelkedése miatti aggodalmak az egész kontinensen komoly okot adnak arra, hogy szembenézzünk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség problémájával, amely nagyjából a lakosság 16%-át érinti.

Az elvégzett munkához szeretnék gratulálni az előadónak, aki a Családügyi és Gyermekvédelmi frakcióközi munkacsoport elnöke (én ugyanennek az alelnöke vagyok). Átérzem a megpróbáltatásoknak leginkább kitett személyek iránti aggodalmát, akik ezeket a legnagyobb nehézségek árán tudják leküzdeni. Szeretném támogatni az ajánlását, miszerint a legkülső régiók, a szigetes régiók és az ipari hanyatlás által sújtott régiók nehéz körülményeit mindig figyelembe kell venni.

A Európai Bizottság javaslata reményt ad arra, hogy ezt a jelenséget kollektíven, állami és magán, egyéni és közösségi szinten nagyobb mértékben tudatosíthatjuk, és elnyerhetjük az Unió és a tagállamok kötelezettségvállalását a megoldások keresésére, amelyek sarokköve a minden embert természettől fogva megillető, elidegeníthetetlen méltóság kell hogy legyen.

A lisszaboni stratégia a társadalmi kohézió megerősítése és a foglalkoztatásra fordított befektetés révén próbálta megerősíteni Európa globális versenyképességét. Bár a siker elmaradt, én azért remélem, hogy a 2010. év segít majd ráébreszteni az európaiakat a nagyobb fokú társadalmi kohézió szükségességére.

A jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − 2010 lesz a szegénység és a kirekesztettség elleni küzdelem európai éve. Remélem, hogy a gyermekszegénység ügyét az EU egész területén kiemelten fogják kezelni, és a tagállamok konkrét intézkedéseket hoznak a gyermekszegénység megszüntetése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Mindnyájan tisztában vagyunk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség problémájának jelentőségével? Tudatában vagyunk annak, hogy 2006-ban az EU-25 polgárainak 16%-a (78 millió ember) élt a szegénységi küszöb alatt?

Támogatom a 2010. év kinevezését a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évének. Erkölcsi kötelességünk, hogy erősítsük a társadalmi tudatosságot ez ügyben. Az európai évnek az lenne a célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a szegénység és a társadalmi kirekesztettség létezésére Európában, és közvetítse azt az üzenetet, hogy ezek rombolják a társadalmi és a gazdasági fejlődést. Erősítenie kellene a kollektív felelősség jelentőségét, amely nemcsak a döntéshozókra, de a köz- és a magánszféra résztvevőire is kiterjed. A mi faladatunk, hogy 2010-ig stabil gazdasági növekedést érjünk el, több, jobb munkahellyel és nagyobb fokú társadalmi kohézióval.

Panayotopoulos-Cassiotou asszony jelentése mellett szavazok.

 
  
  

− Jelentés: David Casa (A6-0231/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Az Európai Parlament úgy határozott, hogy támogatja a Bizottság és a Tanács álláspontját Szlovákia azon kívánságát illetően, hogy 2009. január 1-jével bevezesse a közös valutát, noha van néhány aggálya a Bizottság és az EKB konvergenciajelentései közötti ellentmondásokkal kapcsolatban, ami az infláció fenntarthatóságát illeti.

Az is érdekes, hogy a jelentés aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, amit úgy fogalmaz meg, hogy „az euro alacsony támogatottsága a szlovák állampolgárok körében”. Ráadásul ahelyett, hogy ennek az alacsony támogatottságnak az okaival próbálna foglalkozni, felhívja a szlovák hatóságokat, hogy fokozzák „a közös fizetőeszköz előnyeit” elmagyarázó közismereti kampányt, ugyanakkor még arra is figyelmezteti őket, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést az átváltási időszakban az árnövekedések elkerülése érdekében.

Ismét csak szégyenletesnek tartjuk, hogy nem tudjuk, mit gondol a szlovák polgárok többsége mindezekről az eseményekről, különösen az euróövezethez való csatlakozásukról. Ezért tartózkodunk.

A portugáliai következmények közismertek, és határozottan ellenkezésre késztetnek minket.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogatni fogom a közös valuta Szlovákia általi, jövő év január 1-jével történő bevezetéséről szóló jelentést. Az euro bevezetése óta globális sikertörténet volt, és hamarosan olyan globális tartalékvaluta lett belőle, amely még a dollár monopóliumával is fel tudta venni a versenyt. Minden bizonyíték amellett szól, hogy továbbra is csak erősödni fog. Az euro szilárd támogatójaként azt kívánom, bárcsak a hazám, Anglia is a csatlakozás szélén állna. Nehezen tudtam elképzelni, hogy a közös valuta bevezetésekor még uniós tagsággal sem rendelkező országok is az Egyesült Királyság előtt fogják bevezetni az eurót. Félő, hogy végül lemaradunk, mint az Unió valamiféle csatolt része.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Szlovákia az egykori kommunista tömb első olyan országa, amely be kíván lépni az euróövezetbe, 2009. január 1-jétől. A dinamikus szlovák gazdaság eleget tesz a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott konvergenciakritériumoknak. A monetáris unióhoz való csatlakozás révén Szlovákia számos, a közös valuta által kínált előnyből fog részesedni, és ez bizonyosan tovább fogja ösztönözni a gazdaságot.

Tény, hogy kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Szlovákia fenn tudja-e majd tartani az alacsony inflációs rátát vagy a költségvetési hiányt. Amint azonban az előadó beszédében helyesen észrevételezte, az emelkedő infláció problémája nemcsak a szlovákokat érinti, hanem az egész Európai Uniót, az euróövezetet is beleértve. A már a monetáris unióhoz tartozó többi államhoz hasonlóan Szlovákiának is olyan makrogazdasági politikát kell folytatnia, amely biztosítja a konvergenciakritériumok fenntartását.

Biztos, hogy Szlovákia tapasztalatai a közös valuta bevezetése terén kiváló leckét fognak jelenteni Lengyelországnak. Gondosan oda kell figyelnünk déli szomszédunkra.

Amint az előadó rámutatott, az euro bevezetése a szlovák polgárok körében nem örvend nagy támogatottságnak. Remélem, hogy Szlovákia euróövezethez való csatlakozását meg fogja előzni egy olyan tájékoztató kampány, amelynek sikerül meggyőzni és mindenekelőtt megfelelően felkészíteni a szlovákokat a közös valutára való átváltásra.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az euro szlovákiai bevezetéséről szóló Casa-jelentés mellett szavaztam. Szlovákia, ez az alig ötmillió lakosú ország mindössze 15 éve független. E rövid idő alatt Szlovákia politikai és gazdasági szempontból egyaránt komoly fejlődésen ment keresztül, és mára készen áll arra, hogy csatlakozzon az euróövezethez. A szlovák tapasztalatok meghazudtolják az olyan állításokat, hogy Skócia túl kicsi ahhoz, hogy az EU-n belül sikeres, független nemzet lehessen.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (FR) A közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről szóló Casa-jelentés mellett szavaztam, amely az Európai Parlament a Bizottság, az EKB és a Tanács pozitív ajánlásai hatására kialakult támogató álláspontját tartalmazta.

Szlovákia valójában hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy megfeleljen a maastrichti és konvergenciakritériumoknak. A kommunista rezsim bukása óta a szlovák gazdaság figyelemre méltó növekedésen ment keresztül, így Szlovákia az euróövezetbe való belépéssel elnyeri méltó jutalmát azért, amiért végre tudott hajtani egy szigorú reform-menetrendet.

Az árindex-változással kapcsolatban az Európai Parlament aggályainak adott hangot a szlovákiai infláció közép- és hosszú távú fenntarthatóságát illetően, amint azt az EKB legutóbbi konvergenciajelentése is kiemelte. Úgy véljük azonban, hogy a szlovák kormány az euróövezetbe való belépés után is megteheti az infláció felerősödésének elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

Ne feledjük, hogy az euróövezet 2009-re szóló inflációs előrejelzései jócskán fölötte vannak az EKB 2%-os céljának. Ezért nem lenne tisztességes, ha Szlovákiát azért büntetnénk, mert nehezen vagy nem képes teljesíteni eg olyan kritériumot, amelynek 2009-ben még az euróövezet tagjai sem fognak megfelelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Április végén a szlovákok 53%-a még mindig az euró bevezetése ellen volt. Komolyan kellene vennünk a félelmeiket: ezek közé tartozik a szuverenitás feladása az Európai Központi Bank javára, illetve az áremelkedések veszélye. Az euróövezetbe való későbbi belépés az érintett országoknak lehetőséget ad arra, hogy a szükséges reformokat kényelmesebb tempóban hajtsák végre, az embereknek pedig több időt hagy az alkalmazkodásra.

Ha az olyan országok, mint az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország megtarthatják függetlenségüket a valutapolitika szempontjából, ezt a jogot más országoknak is meg kell adni. Minden esetben a szuverenitás birtokosának – a népnek – kell döntenie. Ezt a döntést a továbbiakban tiszteletben kell tartani, és nem szabad újból elkezdeni a manipulációt, ahogyan az alkotmánnyal történt, amelyet most megint tárgyalunk. Véleményem szerint itt nem vettük kellőképpen figyelembe az emberek akaratát, ezért tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Gabriele Stauner (PPE-DE), írásban. − (DE) Tartózkodtam a szavazástól a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről, mert kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy Szlovákia valutapolitikája mentes-e a manipulációktól. Ráadásul az Európai Unió jövőjével kapcsolatos jelenlegi bizonytalanság, amelyet az ír népszavazás eredménye váltott ki, úgy vélem, hogy jobb lenne először elemezni az okokat, és nem úgy folytatni tovább a valutapolitikai integráció folyamatát, mintha mi sem történt volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Casa úr a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről szóló jelentése mellett adom le szavazatomat.

Az előadó nagyon jó és megalapozott jelentést nyújtott be.

Nem lehet tagadni, hogy az euróövezet megteremtése fontos siker az európai integráció elmélyítése felé vezető úton. Ezért szükség van e térség további bővítésére, és örvendetes, hogy hamarosan egy újabb ország csatlakozik ehhez a körhöz.

Azt is szeretném megemlíteni, hogy az euróövezet minden bővítésekor gondoskodnunk kell arról, hogy az európai projektnek meglegyen a társadalmi támogatottsága, valamint hogy ezek a bővítések a közös európai gazdaságpolitika megerősítése felé mutassanak.

 
  
  

− Jelentés: Gábor Harangozó (A6-0212/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök úr, egyetértek az előadóval abban, hogy az egyes régiókon belül jelentős egyenlőtlenségek fordulnak elő, és hogy az uniós pénzek felosztásához alapul szolgáló elemzésekben ezt a problémát figyelembe kell venni.

Ez az új tagállamokban jól látható. Lengyelországban például a legnagyobb társadalmon belüli törésvonal oka az egyre mélyülő vagyoni szakadék. Ma már a lakosság 12%-a él rendkívüli szegénységben. A legnagyobb különbségek még mindig a városok és a vidék összehasonlításában vannak.

Bár a GDP-t tekintve a Kis-Lengyelország-régió az országban a negyedik helyen áll, a munkanélküliség itt nagy probléma, és főként a vidéki lakosságot sújtja. A vele szomszédos Świętokrzyskie tartományban a vidéki lakosok teszik ki a munkanélküliek 55,5%-át (akiknek 88%-a segélyre sem jogosult munkanélküli).

Az ilyen helyzetek meghosszabbítása azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek egyre fogy az esélye a jelenlegi parlamenti ülés során oly széles körben tárgyalt „társadalmi kirekesztettség” leküzdésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. (SV) A svéd Mérsékeltel európai parlamenti képviselői ma Harangozó Gábor (PSE, HU) saját kezdeményezésű jelentése (A6-0212/2008) ellen szavazott, amely a kohéziós politika által a kiszolgáltatott közösségek és csoportok integrációjára gyakorolt hatásról szól.

Nem gondoljuk, hogy a kohéziót meg lehetne erősíteni azzal, ha újabb kiszolgáltatott csoportokat határozunk meg a társadalmon belül, vagy további statisztikai kategóriákat hozunk létre. Épp ellenkezőleg, az elosztási politika kialakítása szerintünk nemzeti felelősség. Ráadásul az Európai Parlamentnek ebben a szakaszban nem kellene a támogatás 2013-on túli meghosszabbítására felhívnia, mivel ez figyelmen kívül hagyná a politika eredményeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Sajnálom, hogy nem fogadták el a plenáris ülésen benyújtott és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által elfogadott véleményemben szereplő javaslatokat, különösen a KAP átdolgozásának szükségességéről, hogy visszafordítsuk a korábbi reformok célkitűzéseit. Ezek tehetők felelőssé a kis és közepes gazdálkodók jövedelmének kieséséért, a földön gazdálkodók helyett a távollevő birtokosok kedvezményezéséért és a mezőgazdasági tevékenységgel való felhagyásokért, mivel csak a nagy földtulajdonosoknak kedveznek.

Ugyancsak sajnálom, hogy nem kapott kellő hangsúlyt a minőségi közszolgáltatások fenntartása a vidéki területeken (beleértve a hegyvidéki területeket és a legkülső régiókat), melynek az elszigetelődés megakadályozása, a mezőgazdasági termelők és családjaik számára az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a közlekedéshez és a kommunikációhoz, illetve a kultúrához és a tisztes élethez való általános hozzáférés biztosítása lett volna.

Végezetül amiatt is csalódott vagyok, hogy a végső állásfoglalásban nem szerepel a mezőgazdasági termelők egyesületeinek, termelőszövetkezeteinek, borászati termelőszövetkezeteinek és kézműves vagy egyéb helyi intézményeinek nyújtott támogatás fokozásának szükségessége, amelynek célja a termékek piaci értékesítésének, a helyi piacok megteremtésének, valamint a termelők és a fogyasztók közötti szorosabb kapcsolat kialakításának elősegítése lett volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. (PT) Hogyan kívánja a parlamenti többség a kiszolgáltatott közösségek és csoportok integrációját elősegíteni a kohéziós politika révén, amikor:

- eltitkolja azt a tényt, hogy vannak olyan országok, amelyek a Stabilitási Paktum és az euró kapcsán engedélyezett „nominális konvergencia” leple alatt gazdaságilag eltérnek az EU-tól?

- nem hajlandó kihangsúlyozni azt a tényt, hogy a regionális politika a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdításának nélkülözhetetlen eszköze, amelynek kiemelt célja a regionális egyenlőtlenségek csökkentése, a reálkonvergencia előmozdítása, a növekedés és foglalkoztatás ösztönzése – ami pedig egyben az újraelosztás és a kompenzáció eszköze is az elmaradott régiók számára a belső piac, a Gazdasági és Monetáris Unió és a nemzetközi kereskedelem liberalizálása következtében jelentkező költségekért?

- nem hajlandó nyomatékosítani a kevésbé fejlett régiók, a tartós strukturális hátrányokkal küzdő területek, a legkülső régiók és az ipari szerkezetváltás, a delokalizáció vagy a vállalatok felszámolása által érintett területek támogatásának szükségességét, a gazdasági és társadalmi kohézió, illetve a kiszolgáltatott közösségek és csoportok társadalmi befogadásának megerősítése érdekében?

vagy amikor:

- nem hajlandó kihangsúlyozni a közszolgáltatások életbevágó fontosságát a gazdasági és társadalmi kohézió szempontjából, illetve kijelenteni, hogy közelségük elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a szolgáltatások az egész népesség számára elérhetőek és hozzáférhetőek legyenek?

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Harangozó-jelentésben szerepel néhány fontos megállapítás a társadalmi kohézióról. A jelentés helyesen emeli ki, hogy a társadalmi kirekesztettség és az elszegényedés a városi és a vidéki területeken egyaránt előfordul. Ugyancsak megemlíti a regionális és helyi hatóságok, valamint a gazdasági és szociális partnerek és az érintett NGO-k felelősségét a társadalmi kirekesztettség elleni stratégiák kidolgozásában. A Ház azonban nem fogadta el a képviselőcsoportom által beterjesztett, a szociális agendával kapcsolatos, a polgárok minimum jövedelemhez és az oktatáshoz és képzéshez való hozzáféréshez való jogára vonatkozó módosítást. Ezért tartózkodtam a végső szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. (PT) A kohéziós politika az EU költségvetésében kiemelt helyen szereplő prioritás – az EU költségvetését tekintve a harmadik. A szolidaritás elvén alapul, és arra szolgál, hogy enyhítse a tagállamok és 268 régiójuk közötti gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket. Ezek az egyenlőtlenségek azonban minden erőfeszítés ellenére fennmaradtak.

Egyre szaporodnak az arra utaló jelek, hogy a legkevésbé fejlett régiók még mindig nehezen tudnak kitörni a szegénység ördögi köréből. Konkrétabban szólva, meglepő a kiszolgáltatott csoportok számának növekedése a régiókban történt befektetések ellenére. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség, a szegregáció között gyors lehet az átmenet. Egyre inkább kiderül, hogy ez a kérdés magában a területi fejlődésben gyökerezik. Ezért megfelelő információra van szükségünk, hogy megoldjuk a kirekesztettség különböző szintjeinek hátterében felsejlő problémákat – a tartós munkanélküliség például gyakran hosszan tartó inaktivitáshoz vezet, ami csökkenti az érintettek arra való képességét, hogy leküzdjék társadalmi kirekesztettségüket és gazdasági nehézségeiket.

Úgy vélem, feltétlenül és sürgősen meg kell vizsgálni, hogyan hat egymásra a területi fejlődés és a kirekesztettség jelensége, hogy a meglévő pénzügyi eszközök hatékonyabb felhasználásával eleget tudjunk tenni a fenntartható fejlődés céljának, és megszüntessük a még mindig fennálló egyenlőtlenségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A kohéziós politika által a kiszolgáltatott közösségek és csoportok integrációjára gyakorolt hatásról szóló jelentés mellett szavazok, melyet Harangozó úr készített.

Egyetértek azzal, hogy olyan szemléletet kell bevezetni, amely figyelembe veszi a mikroregionális szintet, és a régiókon belüli egyenlőtlenségekre és a legkiszolgáltatottabb területekre helyezi a hangsúlyt. A régiókon belüli egyenlőtlenségek néhány esetben fontosabbak, mint a régiók közöttiek. Ha ez a felfogás nem érvényesül, az a regionális törésvonalak mélyülését eredményezheti, és a kirekesztett területeken tovább romolhat a helyzet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az európai regionális politika célkitűzése és alapelve, hogy az Európai Unióban csökkentsük az egyes területek közötti fejlettségbeli különbségeket, ám a politikai eszközök a területi kirekesztettség jelenségét még mindig nem veszik kellőképpen figyelembe.

Az új tagállamokban a társadalmi szegregáció leküzdésében és az esélyegyenlőség biztosításában mutatkozó hiányosságok leggyakrabban a vidéki területeken fordulnak elő, miközben a régiókban indított gazdasági és társadalmi kezdeményezések jellemzően a dinamikus célterületekre irányulnak – főként a városi központokra.

 
  
  

− Jelentés: Frithjof Schmidt (A6-0137/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. (PT) Kétség nem fér hozzá, hogy ez a saját kezdeményezésű európai parlamenti jelentés nagymértékben releváns és aktuális, ám annak ellenére, hogy kérdéseket vet fel a fa- és a hal-gazdálkodás, valamint a kereskedelem témakörében, nem kérdőjelezi meg az EU és ezen országok közötti kereskedelmi kapcsolatok alapvetését. Ez különösen jól láthatóvá válik, amikor ismételten megemlíti a „még nem véglegesített és aláírás előtt álló nyugat-afrikai országokkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodást (EPA)”. Az állásfoglalás „ismételten arra figyelmezteti a Bizottságot, hogy az EPA-k végső céljának megfelelően járjon el, amely az AKCS-országok regionális integrációjának előmozdítása és gazdasági helyzetük megerősítése. Ezzel összefüggésben különösen hangsúlyozza a nyugat-afrikai országok helyzetét, amelyeknek zsákbamacskát próbálunk eladni.

Ráadásul más fontos dolgok mellett – miközben felhívja a figyelmet arra, hogy nem állnak rendelkezésre „elégséges eszközök a halászhajók tevékenységeinek felügyeletéhez és ellenőrzéséhez” – „ellenőrző és felügyelő szolgálatok létrehozását” ajánlja, „ellenőrzési központok felállítása, ellenőrök képzése, valamint őrnaszádok és légi eszközök beszerzése révén”. Ennek oka, hogy „ezek az országok nem rendelkeznek a feladat ellátáshoz szükséges műszaki és emberi erőforrással”, és ezért olyan intézkedéseket ajánl, amelyeknek – ha folytatódnak – teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk ezen országok szuverenitását és annak gyakorlását a kizárólagos gazdasági övezeteik tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Üdvözlöm a Schmidt-jelentés iránti általános bizalmat. Az EU politikái jelentős hatással vannak a nyugat-afrikai gazdaságokra, környezetre és társadalmakra, ezért a nyugat-afrikai nemzetekkel kapcsolatos tetteinkért mindenképpen vállalnunk kell a felelősséget. Helytelenítem viszont a Parlament döntését az 1. módosítás elfogadásáról, és ezzel a halászati ágazat túlkapacitásának elkerülésére vonatkozó utalás eltávolításáról. Teljesen nyilvánvaló, hogy a túlzott kapacitást a halászat minden típusában kerülni kell, ezért megdöbbentő, hogy a Parlament mégis úgy szavazott, hogy megnyugtassa bizonyos tagállamok politikusait.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Elnök úr, Schmidt úr jelentése a fejlesztési politikák koherenciájáról tökéletesen rámutat az EU fejlesztési és együttműködési politikájának egyik nagy, általános hibájára: ez a politika nem kellőképpen koherens, és sok esetben nem terjed ki minden szükséges ágazatra.

A jelentés azt vizsgálja, hogy milyen hatással van Nyugat-Afrikára a biológiai természeti erőforrások uniós kiaknázása. A régióban a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) számára a faanyag és a hal a legfontosabb természeti erőforrás, és ezek kivitelének több mint 80%-a az Európai Unióba áramlik. Bár mindkét ágazatban születtek a fenntartható fejlődés elveire épülő megállapodások, ezek nem elég átfogóak. Egyértelmű jelek utalnak arra, hogy sok halfajt túlhalásznak, a szabályozás és az ellenőrzés hiánya pedig oda vezetett, hogy az erdőket illegálisan, nem fenntartható módon vágják ki. A régió ebből eredő elszegényedése közvetlen kapcsolatba hozható a nagyarányú migrációval is.

Schmidt úr jelentése mellett szavaztam, és úgy vélem, hogy az ebben sürgetett koherens politika jelentős hatást érhetne el Nyugat-Afrikában, tekintve, hogy az EU a régió fő termékeinek legnagyobb vásárlója a régióban. Érdemes emlékezni azonban arra is, hogy a kereskedelempolitika önmagában még nem válasz. Szorosan össze kell kapcsolódnia a fejlesztési együttműködéssel, hogy a régió érintett országai olyan politikai és társadalmi-gazdasági feltételeket élvezhessenek, amelyek révén a biológiai természeti erőforrásaikban rejlő teljes lehetőséget saját maguk tudják kiaknázni. A másik alapvető tényező e téren az, hogy a fejlesztési politikák koherenciája csak akkor tud megfelelően érvényesülni, ha ezeket a legmagasabb politikai szinten kezdik végrehajtani.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. − (PL) Amire a Nyugat-Afrikáról szóló uniós politikában szükség van, az a régiókra vonatkozó fejlesztési politika és a térségre vonatkozó halászati politika, valamint a faanyagforrások kitermelésének szintje közötti harmonizáció, amely a térség erdősítésének és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatások kérdésében is jelentőséggel bír.

Az EU afrikai államokra vonatkozó halászati politikáját meg kell erősíteni és tovább kell bővíteni. Mivel a nyugat-afrikai tengerek kihasználtsága az egyik legmagasabb, néhány halfajt pedig túlhalásznak, az Európai Uniónak segítenie kell a tengert felügyelő speciális programok kidolgozásában és bevezetésébaan. Ezen a téren rendkívül fontos az ismeretek és tapasztalatok megosztása, ez különösen a vízi erőforrások tudományos vizsgálataira igaz.

Az EU-nak és a nyugat-afrikai államoknak az illegális halászat korlátozását és a halállomány túlhalászásának tilalmát kell prioritásként kezeénie. Ne feledkezzünk meg arról, hogy sokan kifejezetten a halászatból tartják el magukat. A kisebb fogás nagyobb szegénységet és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos problémákat hoz a világnak ebben a régiójában.

Az erdészeti erőforrások helytelen kiaknázása éghajlatváltozást idéz elő. Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ezeket az államokat felkészítsük az éghajlatváltozás elleni fellépésre. Tudnunk kell, hogy a régió nehéz pénzügyi helyzete az oka, hogy ezek a folyamatok érvényesülnek, és nem más történik. Ezért segítenünk kell őket a fejlődés feltételeinek megteremtésében, ami új termelési lehetőségeket nyitna meg, és új tevékenységi formákat teremtene, ezzel emelve az életszínvonalat.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Érdeklődéssel olvastam Schmidt úr jelentését a fejlesztési politikák célkitűzéseinek koherenciájáról és az egyes biológiai természeti erőforrások EU általi kiaknázásának a nyugat-afrikai fejlődésre gyakorolt hatásáról, és a jelentés mellett szavazok.

Az EU intézményei és a tagállamok által 2005. decemberében közösen elfogadott „európai konszenzus a fejlesztési politikáról” közös célkitűzésként nevezi meg a fejlesztést célzó politikák koherenciáját.

A faanyag és a hal Nyugat-Afrika gazdasági és társadalmi fejlődésének meghatározó termékei közé tartoznak. Mivel ezeknek a termékeknek az EU a fő célállomása, az EU fontos szerepet játszhat a régió további fejlődésében ezeken a területeken.

Elégedetten nyugtázom, hogy hét nyugat-afrikai ország halászati megállapodást írt alá az Európai Unióval az új partnerségi megállapodások szabályai szerint, amelyek a közösségi flotta érdekvédelmének kezdeti célkitűzése mellett ma már olyan rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek a harmadik országtól elvárják a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítására alkalmas programok létrehozását.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat