Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 17., Kedd - Strasbourg

11. A villamos energia belső piaca – A villamos energia országhatárokon keresztül történő szállítására szolgáló hálózathoz való hozzáférés feltételei – A nemzeti energiapiaci szabályozó hatóságok együttműködését elősegítő ügynökség – Az energiafogyasztók jogainak európai chartája felé (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a következők közös vitája:

– Morgan asszony jelentése (A6-0191/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0528 – C6-0316/2007 – 2007/0195(COD));

– Vidal-Quadras úr jelentése (A6-0228/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0531 – C6-0320/2007 – 2007/0198(COD));

– Chichester úr jelentése (A6-0226/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0530 – C6-0318/2007 – 2007/0197(COD)); és

– De Vits asszony jelentése (A6-0202/2008) a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé című közleményről (2008/2006(INI)). <BRK>

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalvezetője. − (SL) A Tanács szlovén elnöksége idején az energiaügyi kérdések előkelő helyen szerepeltek a napirenden. Az ellátás megbízhatósága, az energiapiacok működése és a fenntartható környezetgazdálkodás olyan kérdések, amelyek az Európai Unió és polgárai számára stratégiai jelentőséggel bírnak.

Az is egyre inkább világossá válik, hogy az energia olyan terület, ahol új ismereteket és új szolgáltatásokat kell kínálni, ha azt akarjuk, hogy az európai gazdaság versenyképes maradjon a világban. Több mint egy évvel ezelőtt a kormányok és a tagállamok képviselői elkötelezték magukat a fenntartható célok és a hatékony energiapiacok megerősítése mellett. Az Európai Parlament szintén támogatta az akkor kitűzött célokat, és javaslatokat fogalmazott meg, amelyeket a Tanács nagy érdeklődéssel tanulmányozott.

A földgáz és a villamosenergia piacairól szóló harmadik csomag nagyon fontos jogalkotási dosszié volt a szlovén elnökség számára. Fő célja, a csomag fő célja az energiapiacok liberalizációjának folytatása, valamint a piacok hatékonyságának és átláthatóságának javítása. A Bizottság javaslatával összhangban a dosszié tanulmányozásakor a Tanács mind az öt jogalkotási javaslatot egy teljes csomagként kezelte, ezért – amikor logikusnak tűnt – ugyanolyan a megoldásokhoz folyamodott a villamos energia és a földgáz piacairól szóló dokumentumokkal kapcsolatban.

Az Energiaügyi Tanács június 6-i ülésén a szlovén elnökség átfogó támogatást alkudott ki az öt jogalkotási javaslatból álló csomag fő elemei számára. Az átfogó megegyezés legfontosabb eleme természetesen az energiaipari vállalkozások szerkezetére vonatkozó ún. harmadik lehetőség. Ugyanakkor a Bizottságtól érkező két eredeti javaslatot is elfogadtuk. Ezek a javaslatok vagy a teljes tulajdoni szétválasztást, vagy egy független rendszerüzemeltetőt határoznak meg. A tagállamok a harmadik lehetőséget is elfogadták, amely elegendőnek minősíti el a szállítási rendszer független üzemeltető általi felügyeletét.

Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam e megállapodás fontosabb és talán egyúttal érzékenyebb pontjait, amelyekkel itt a tisztelt Házban Önök is foglalkozni fognak. A távvezeték-hálózat független üzemeltetőjének lehetőségével olyan országok élhetnek, ahol az új irányelv hatálybalépésekor a távvezeték-hálózat egy vertikálisan integrált vállalkozás alá tartozik. Ez a földgáz és a villamos energia ágazatára egyaránt alkalmazható. Ez a lehetőség megengedi a vállalkozásoknak az távvezeték-hálózat tulajdonviszonyának fenntartását, azzal a feltétellel, hogy egy független üzemeltető kezeli azt.

A szállítási rendszer és a rendszerüzemeltető szervezetétre nézve a vertikálisan integrált vállalkozások esetében követelmények széles körét állapították meg, amelyek rendelkeznek a rendszerüzemeltető függetlenségéről, a kiegyensúlyozott és fair működésről, a szükséges beruházások garantálásáról, valamint magának a vertikálisan integrált vállalkozásnak az érdekvédelméről is.

Ez biztosítani fogja a következőket:

1. az üzemeltető, a vezetők és a felügyelő hatóságok függetlenségét,

2. az összeférhetetlenség elkerülését,

3. a hálózathoz való tisztességes és megkülönböztetésmentes hozzáférést,

4. a beruházások tisztességes ösztönzését, a nemzetközi kapcsolódási pontokat érintő befektetésekett is beleértve,

5. független hozzáférést az átviteli hálózat üzemeltetőinek munkájához szükséges eszközökhöz és forrásokhoz, ami végső soron további hatáskört fog biztosítani a nemzeti szabályozók számára a távvezeték-hálózat független üzemeltetőivel szemben.

A Tanácsban elért megállapodás másik eleme a harmadik országok Európai Unión belüli befektetéseivel kapcsolatos. A Tanács úgy véli, hogy a szövegnek a hálózatokat ellenőrző harmadik országokra vonatkozó részeiben el kell kerülni a protekcionista felhangokat. Ugyanakkor garanciák kellenek arra, hogy a harmadik országokból származó vállalatok ugyanazokat a szabályokat fogják betartani, mint az Európai Unión belüli vállalkozások. Itt ugyanakkor figyelembe kell vennünk a harmadik országok és vállalkozásaik érdekeit is, akik szeretnének jó partneri kapcsolatokat kialakítani a tagállamokban működő vállalkozásokkal. Emellett át kell tekintenünk számos, már megkezdett energiaügyi beruházást – erre már mindként oldalról történtek kezdeményezések.

A másik nagyon fontos terület a beruházások és a hálózatfejlesztés megtervezése, különösen az Európai Unió tízéves hálózatfejlesztési tervének kialakítása. Ez biztosítja a következetes és hatékony módszereket, különösen a távvezeték-hálózat üzemeltetőinek az esetében, mível egy nyílt és átlátható konzultációs folyamatot vázol fel – de ugyanez vonatkozik az összes főbb szereplőkre és az ügynökségre is.

Ez utóbbival, az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökséggel kapcsolatban az elnökség azon az állásponton van, hogy sikerült létrehoznunk egy valóban független, hatékonyan irányított ügynökséget. Feladatait tekintve a nemzetközi és regionális együttműködés területén van a súlypont, és külön foglalkozni fog a határokon átnyúló kapcsolódási pontok kérdésével.

A megállapodás egyéb fontos elemei az állami tulajdonnal, a határokon átnyúló ügyek kezelésével, a fokozott regionális együttműködéssel, a piac üzemeltetésével, a fogyasztóvédelemmel és azokkal az iránymutatásokkal kapcsolatosak, amelyeket a komitológiai eljárásokban a Bizottság által elnökölt bizottságoknak el kell fogadniuk.

Remélem, hogy ebben a néhány pontban sikerült rövid áttekintést adnom Önöknek a Tanácsban elért konszenzusról. Meggyőződésem, hogy a kompromisszumos szöveg a következő elnökségi trió és a tisztelt Házzal való együttműködés számára is jó alapot kínál.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék gratulálni valamennyi előadónak – Morgan asszonynak, Chichester úrnak, Vidal-Quadras úrnak és De Vits asszonynak – a kiváló jelentéseikhez, csakúgy mint az árnyékelőadóknak és az érintett bizottságok összes tagjának. Nagyon rövid határidőkkel kellett dolgozniuj, a csomag pedig összetett, komoly kihívást jelent. Nagyra értékeltem az elmúlt néhány hónapban elvégzett munkát és az Európai Parlament képviselőinek nagyon intenzív részvételét.

Hadd hívjam fel ismét a figyelmet az előttünk álló fő kihívásokra. Tudom, hogy ezek a Házat különösen érdeklik.

Ezzel az átfogó csomaggal a Bizottság egyetlen célt tart szem előtt: az Európai Unió polgárainak érdekeit.

Természetesen a piaci nyitás nem fogja megállítani az olajárak emelkedését. Azonban éppen a magas árak idején van szükségünk arra, hogy energiapiacainkon biztosítsuk a valóban hatékony versenyt, és ezzel garantáljuk, hogy ezek az árak a lehető legkorlátozottabb mértékben hatnak polgárainkra. Egyes európai polgárok már most is részesül a választási lehetőségből és a nagyobb versenyből eredő előnyökből, ami az árak lehető legalacsonyabb szinten tartásában és a növekvő szolgáltatási és biztonsági színvonalban mutatkozik meg.

Európa rengeteg polgára számára azonban a valóban versenyképes piacok kialakításának folyamata még messze nem fejeződött be, és nincsenek abban a helyzetben, hogy valóban szolgáltatót választhassanak.

Nemcsak a jobb árakról és a választási lehetőségek gyarapodásáról van szó. Az ellátás biztonságának garantálásához az elkövetkező pár évtizedben nagyarányú beruházásokra van szükség az új hálózatok terén. Ha változatlanul hagyjuk a jelenlegi helyzetet, ezek a beruházások nem fognak szükséges mértékben megtörténni.

Ráadásul a működőképes belső piac az EU éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítéseinek egyik fő eleme. A villamosenergia és a gáz versenyképes piacai nélkül a kibocsátáskereskedelmi rendszer soha nem fog rendesen működni, és a megújuló energiával kapcsolatos céljaink egyszerűen kudarcra lesznek ítélve.

Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a jelenlegi jogalkotási és szabályozási keret számtalan fogyatékosságának kijavításához jogalkotási reformokra van szükség. Az Európai Parlament már a 2007. július 10-i Vidal-Quadras jelentésben rámutatott, hogy határozottan kiáll az ambíciózus energiapolitika mellett.

Most hadd térjek rá nagyobb részletességgel a jelentések néhány kérdésére. A jelentések természetesen nagyon alaposak, ezért én most csak néhány elemre fogok koncentrálni.

A javasolt módosítások közül sokat a Bizottság is tud támogatni. Üdvözöltük a fogyasztói jogok megerősítéséről szóló módosítások többségét Morgan asszony jelentésében, és ezek párhuzamba állíthatók a De Vits asszony jelentésében kifejezett szándékkal. A hálózatüzemeltetők erősebb regionális együttműködésére helyezett hangsúly ugyancsak üdvözlendő. Több módosítást is hasznosnak találtunk abból a szempontból, hogy tisztázza vagy kiegészíti a Bizottság javaslatát, különösen a hálózatüzemeltető szerepét, a nemzeti szabályozók hatásköreit és a valóban működő és biztonságos belső energetikai piacot illetően.

A Bizottság számos kérdésben szintén támogatja a bizottság átfogó célját, noha esetleg fenntartásai vannak a javaslatok pontos megfogalmazásával kapcsolatban.

Szeretném ismét kihangsúlyozni, hogy a kiszolgáltatott ügyfelek védelme és az energiaszegénység elleni küzdelem alapvető fontosságú a piaci nyitás végrehajtásához, és ezeket mindenképpen erősíteni kell. A Bizottság gondosan meg fogja vizsgálni a megfogalmazást, hogy tiszteletben tartsa a szubszidiaritás elvét. Az árszabályozásnak a megfelelő befektetési jelzéseket és a piaci belépést sem szabad megakadályoznia.

Továbblépve, ami De Vits asszony fogyasztói chartáról szóló jelentését illeti, a jelentést és a javasolt módosítások többségét nagyon is relevánsnak találtam. Az elgondolások közül Morgan asszony jelentése sokat átvett, és a Bizottság ezek közül sokkal egyet is tud érteni, nem utolsósorban a fogyasztók jobb, gyorsabb tájékoztatásának szükségességével. Mint tudják, a Bizottság hamarosan javasolni fog a tagállamoknak egy energiafogyasztói ellenőrző listát, ami arra szolgál, hogy segítsen összegyűjteni és megadni a fogyasztóknak az energiapiacaikról szóló megfelelő információkat.

Azzal is egyetértek, hogy a folyamatban lévő jogalkotási eljárásba be kell venni a lehetséges fogyasztói jogokat, és hogy a charta célja, hogy jobban kommunikálja, és ezáltal a fogyasztókkal jobban megismertesse az energiafogyasztók jogait.

Nehéz munka lesz valamennyi közszolgáltatói kötelezettséget harmonizálni az EU szintjén. A Bizottság azonban figyelemmel fogja kísérni az irányelvek helyes végrehajtását, különösen annak érdekében, hogy biztosítsa a fogyasztók kiszolgáltatott csoportjainak országos szintű meghatározását, és hogy a nemzeti támogatási rendszerek átlátható, hatékony formában jöjjenek létre, illetve működjenek.

Emellett a Polgárok Energiaügyi Fóruma lesz a mozgatórugója a versenyképes kiskereskedelmi piacok megteremtésének az EU-ban, egyidejűleg gondoskodva a kiszolgáltatott fogyasztók védelméről. Az energiafogyasztók jogairól szóló május 6-i konferenciát követően a Bizottság konzultációs folyamatot indított el, amely az összes érintett félre kiterjed.

Az energiahatékonyság és a megújuló erőforrások népszerűsítése kérdésében a Bizottság teljes mértékben osztja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság aggályait, de úgy véljük, a belső piaci irányelv nem a legjobb alkalom a kérdés megvitatására. Úgy gondoljuk, a bizottság célkitűzéseit a jelenleg tárgyalás alatt álló, megújuló energiaforrásokról szóló új irányelvvel összefüggésben lehetne képviselni.

A piaci koncentráció elleni küzdelemmel kapcsolatban egyetértünk a bizottság véleményével, miszerint ez alapvető fontosságú, de úgy véljük, a Bizottság javaslata már biztosítja a jogot és a megfelelő hatáskört a szabályozóknak a piac helyes működéséhez szükséges intézkedések meghozatalához.

Két fontos területen viszont nem értünk teljesen egyet a bizottság következtetéseivel: a komitológia szerepében és az Ügynökség szerepével kapcsolatos kérdések némelyikében.

Ami a komitológia szerepét illeti, az eljárás általános megszüntetése az új, nagyon részletes piaci kódexek gyors és hatékony kidolgozásának egész folyamatát értelmetlenné tenné. Ezekre nagy szükség lesz ahhoz, hogy éveken, és ne évtizedeken belül tudjunk továbblépni a valóban integrált energiapiacok felé. A legfontosabb kérdés az, hogy az Ügynökség felügyelete alatt elfogadott műszaki kódexeket valamennyi hálózatüzemeltető számára jogilag kötelezővé tudjuk-e tenni. Ehhez az kell, hogy a Bizottság a komitológiai eljárás révén gyorsan és hatékonyan el tudja fogadni ezeket, máskülönben belátható időn belül nem lehetnének kötelező érvényűek.

Általánosságban fogalmazva, iránymutatásokra van szükség, pontosan azért, hogy erős Ügynökségünk legyen, összhangban a Chichester úr és Vidal-Quadras úr jelentésében képviselt állásponttal. Ha az iránymutatások nem határozzák meg hatásköreit, az Ügynökség egyszerűen nem lesz képes kötelező érvényű egyedi, célzott határozatokat hozni a piaci szereplőkről.

Amennyiben ezeket az alapvető elemeket megőrizzük, a bizottság aggályait figyelembe véve a Bizottság talán elfogadhatná a komitológiai eljárások némelyikének elhagyását, amelyek szerintünk kevésbé szükségesek.

Ami az Ügynökséget illeti, a Bizottság jelentős hatáskörökkel rendelkező Ügynökséget kíván létrehozni. A Bizottság el tudja fogadni az olyan módosításokat, amelyek általános feladatokat ruháznak az Ügynökségre, és az érintettekkel való nyílt, átlátható konzultációt is biztosítják. Az EK-Szerződés meghaladására azonban nincs mód.

A bizottság által az Ügynökség döntéshozatali hatásköreivel kapcsolatban javasolt módosítások közül több nem egyeztethető össze a Meroni-ítéletben megállapított elvvel. Ez különösen az Ügynökségre ruházott mérlegelési jogkör mértékével kapcsolatos. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy erős, hatékony Ügynökségre van szükség, és úgy vélem, ez megvalósítható a Bizottság által javasolt megközelítéssel, miszerint az Ügynökség lényeges mérlegelési jogokat tartalmazó kódexeket dolgoz ki, amelyek elfogadása aztán komitológiai eljárás révén történik.

Mielőtt befejezném, mindenképpen foglalkoznom kell még a hálózatüzemeltetés hatékony különválasztásával a termeléstől és az ellátástól. A jelenlegi szabályok azt jelentik, hogy a hálózatüzemeltetők közül sokan komolyan képesek diszkriminálni az új piaci szereplőkkel szemben. Ez különösen a hálózatba való befektetéseket és új kapacitások kiépítését képes megbénítani.

A kitűzött cél tehát egy olyan módszer megtalálása, amely teljes mértékben megszünteti a vertikálisan integrált hálózatüzemeltetők eredendő összeférhetetlenségét, ugyanakkor megfelelő ösztönzőket biztosít számukra a hálózatba való befektetéshez és a hálózat megkülönböztetéstől mentes kezeléséhez.

A Tanács az Energiaügyi Tanács június 6-i ülésén nagy vonalakban megállapodott a csomag valamennyi alapvető részéről. A cél az Önök szavazását követően az lesz, hogy ez év végére el tudjuk érni a csomag második olvasatban történő elfogadását. Ha a folyamat késedelmet szenved, fennáll a veszélye, hogy a csomagot nem tudjuk elfogadni a 2009-es választások előtt. Számítok a Parlamentre és a most kezdődő francia elnökségre, hogy az elkövetkező hónapokat teljes mértékben ki fogják használni egy átfogó megállapodás elérésére.

Hadd hangsúlyozzam, hogy a június 6-i Energiaügyi Tanács alkalmával a Bizottság hivatalosan fenntartotta a csomaggal kapcsolatos álláspontját, azaz hogy figyelembe vegye az Önök holnapi szavazatát.

Tisztelt képviselők, kezdettől fogva érdemben közreműködtek ebben a folyamatban. Remélem, hogy az elkövetkező hónapokban tovább dolgozhatunk együtt ezeken a javaslatokon, az európai energiafogyasztók érdekében.

  Eluned Morgan, előadó. − Elnök úr, remélem, ha a Parlament holnap elfogadja a villamos energiáról szóló jelentést, ez Európa-szerte jelezni fogja a villamosenergia-ipari vállalatoknak, hogy újra a fogyasztók kezébe akarjuk adni az irányítást.

Mielőtt rátérnénk az irányelv legellentmondásosabb aspektusára, szeretnék elidőzni egy kicsit néhány olyan területen, ahol egyelőre sikerült konszenzusra jutni a Parlamenten belül.

Az Európai Unióban nyilván senki nem tudta nem észrevenni az energiaárak drasztikus emelkedését az elmúlt hónapokban. Az egész Európai Unióról elmondhatjuk, hogy sok polgára csak nagy nehézségek árán tudta kifizetni az energiaszámláit, ezért úgy véljük, az „energiaszegénységet” határozottan szerepeltetni kell az uniós napirenden. Hiszen a kibocsátáskereskedelmi rendszer és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célok is európai lépétkűek, és ezek kihatnak az energiaárakra.

Tiszteletben tartottuk a szubszidiaritást, biztos úr, amikor azt kértük a tagállamoktól, hogy adjanak saját meghatározást az energiaszegénységre, és készítsenek cselekvési tervet a probléma kezelésére. Ha tehát a Tanács meg akar egyezni erről a csomagról, meg kell érteniük, hogy Parlament részéről ez az egyik központi követelmény.

Az energia terén a fogyasztóknak máris sok joga van, de ezeket nem érvényesítik. Ezért azt kértük a nemzeti szabályozó hatóságoktól, hogy a fogyasztók védelmének biztosítása érdekében használjanak ösztönzőket és szankciókat.

További jogokat is felsoroltunk a fogyasztók számára, amilyen például a megfizethető ár az alacsony jövedelmű családok részére, a szolgáltatóváltás könnyebb ügymenete, a fogyasztók erősebb képviselete, különösen panaszügyekben, valamint a vidéki és a távoli területeken élőkkel szembeni méltányos bánásmód.

Hiszünk abban, hogy tíz éven belül elterjednek az okosmérők, amelyek fel fogják lendíteni az energiahatékonyságot, a vállalatok pedig kreatívabban fognak eljárni a számlázásban, és nem jutalmazzák tovább a sokat fogyasztókat, ami a mostani gyakorlat. A megújuló energiaforrásoknak elsőbbségi hozzáférést kell biztosítani a hálózatba való bejutáshoz, hogy elérhessük a 20%-os célt.

Meg kell értenünk, hogy amikor szállítási rendszerekről beszélünk, monopóliumokról van szó, ezért itt nyilvánvalóan nagyon szigorú szabályozásra van szükség.

Szeretnénk, ha sokkal jobb lenne az együttműködés a nemzeti szabályozó hatóságok és a versenyhatóságok között. Ezáltal eljuthatnánk egy olyan pontra, hogy nem lenne igaz az EU országainak majdnem felére, hogy a piac 70%-át egy vállalat uralja.

Most következik a jelentés legellentmondásosabb része – a szétválasztás kérdése. Az világos, hogy a jelenlegi rendszer nem működik. Fennáll a gyanú, hogy talán nem mindenki jár el tisztességesen. Elsőbbségi hozzáférést adnak a saját vállalataiknak, akadályokat gördítenek mások útjába, hogy visszaszorítsák a versenyt. Előadóként ezért gondolom úgy, hogy az energiaellátás teljes leválasztása a szállítással foglalkozó vállalatoktól azaz a teljes tulajdonjogi szétválasztás – ahogyan kezdetben a Bizottság javasolta – lenne az egyetlen választási lehetőség a villamosenergia-ipari vállalatok számára.

Csak így tudjuk megszüntetni az összeférhetetlenséget. Építhetünk akárhány kínai nagy falat, semmi nem fogja a piaci verseny bátorítására ösztönözni a vállalatokat, ha saját szállítási vállalattal is rendelkeznek.

Egyenlő feltételek kellenek: könnyebb hozzáférést kell biztosítanunk úgy a megújuló energiaforrásoknak, mint a KKV-knak, de valószínűleg arra van a legnagyobb szükségünk, hogy stabil szabályozási keret jöjjön létre az ezermilliárdot érő befektetés érdekében, amire az EU piacán szükség van. Ha most elmaszatoljuk ezt a kérdést, akkor nem adunk egyértelmű jelzést ezeknek a befektetőknek, mígnem egyszer Európában ki nem alszanak a fények. Ez a kérdés nem múlik el magától, ha pedig a fények kialszanak, abba kormányok bukhatnak bele.

Nézzük, ki áll ellen? Németország, Franciaország, Ausztria, Luxemburg, Görögország és Bulgária: ezek az országok azt hiszik, hogy a kínai falak megerősítése elég lesz. Néhányan azt is gyanítják, hogy a nemzeti zászlóshajó-vállalatokat próbálják védeni, akik boldogan befektetnek más piacokon, de nem szívesen engednek be másokat a saját piacaikra. Nem szabad azonban túlzottan reklámoznunk a modellt, nem valószínű, hogy az árakat bármelyik modell csökkenteni tudná.

Tudjuk, hogy a Tanács informális megállapodásra jutott a kérdésről. Az emlegetett kínai falak megerősítését javasolták. Sokan közülünk azonban úgy érzik, hogy az európai fogyasztók számára ez nem lesz elég, és azt javasoltuk, hogy ragaszkodjunk mereven az álláspontunkhoz.

Szeretnék köszönetet mondani különösen az árnyékelőadóknak és mindenkinek, aki részt vett a csomag kapcsán folyó munkában, mindenekelőtt azért, hogy ebben a nagyon összetett ügyben együttműködést tanúsítottak.

  Alejo Vidal-Quadras, előadó. − (ES) Elnök úr, az energia számos okból még mindig az Európai Unió egyik Achilles-sarka, de főként amiatt, hogy néhány kormányzati vagy üzleti elitcsoport nem hajlandó felismerni, hogy a közös energiapolitikához integrált belső piac kell, amely nyitott a versenyre, ahol a fogyasztók szabadon választhatnak szolgáltatót, és ahol az energia nagyobb akadályok nélkül áramlik Stockholmtól Athénig és Lisszabontól Bécsig. Ahhoz hogy ezt a – még mindig nagyon távoli – célt elérjük, sok kérdést kell megtárgyálnunk, és sok akadályt kell elbontanunk.

A rendeletről szóló, a bizottságban majdnem egyhangúlag elfogadott jelentésben, amelynek az előadója voltam, kiemeltük a tagállamok közötti rendszerösszekötők bővítésének és a műszaki szabályok európai szintű harmonizálásának szükségességét, a szabályozó ügynökségnek biztosítandó nagyobb hatáskör és a rendszerüzemeltetők felelősségei jobb felosztásának fontosságát, hogy ez utóbbiak felvállalják a hálózati kódexek összeállítását és az érdekelt felekkel való konzultációt ennek során. Sőt, saját maguk számára is javasolhatnak kódexeket, amennyiben ezek nem mondanak ellent a keret-iránymutatásnak.

Ezek a javaslatok abból a Parlament részéről már kifejezett kívánságból erednek, hogy a nemzeti szabályozók számára jöjjön létre egy európai koordinációs szerv, amely az európai hatályú ügyekben jogosult a döntéshozatalra, elkerülve a nemzeti szinten meghozott döntésekkel való átfedést, és hogy a rendszerüzemeltetők számára hozzanak létre egy európai hálózatot, amely kidolgozza az európai piac rugalmasságának biztosításához szükséges technikai szabályokat. E tekintetben az én jelentésem teljes mértékben összhangban van a Chichester- és a Paparizov-jelentéssel.

A villamos energia belső piacának megvalósítása érdekében harmonizált szabályokat és rendeleteket kell megállapítanunk, biztosítanunk kell, hogy minden piaci szereplő ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, ösztönöznünk kell a rendszerek összekapcsolását, és független, a beruházások garantálásához kellő hatáskörrel bíró szabályozókkal kell rendelkeznünk.

Jó barátom, Morgan asszony jelentése nagyjából megadja a helyes választ ezekre a problémákra. A tulajdonjogi szétválasztás kérdése sok, gyakran meglehetősen heves vitára adott okot közöttünk. Ennek ellenére még mindig barátok vagyunk, ami azt mutatja, hogy Európának van jövője.

Azt hiszem, olyan kérdésről beszélünk, amelyben a nemzeti érdek meghatározó szerepet játszik, különböző piaci modellek kerülnek szembe egymással, és vannak olyan kialakult helyzetek, amelyeket figyelembe kell vennünk. Az előrehaladásban azonban pontosan ezek az egyenlőtlenségek akadályoznak meg minket, és nem hiszem, hogy erre a különféle modellek à la carte listájának összeállítása lenne a megoldás.

A tulajdonjogi szétválasztás nem csodaszer, hanem szükséges feltétel, noha önmagában bizonyosan nem elegendő az integrált egységes piac megvalósításához.

Morgan asszony elgondolásainak némelyike vitathatóbb, például az energiaszegénység kezelésére szánt szociális díjszabás, mivel ezzel a piaci beavatkozást kockáztatnánk.

A Tanács több mint egy héttel ezelőtt általános megállapodásra jutott a csomagról. Mi még a nyár előtt elkészülünk az első olvasattal. Befejezésül azonban szeretném tolmácsolni a Tanács képviselője, drága és tisztelt barátunk, Lenarčič úr felé a Parlament kívánságát, hogy a második olvasatra próbáljunk az Európai Unió egésze számára kielégítő megállapodást elérni.

A parlamenti időszak lassan véget ér, a „kell vagy nem kell” hozzáállás viszont nem lenne helyes, mert – ezt a Tanács soros elnökének mondom – a Parlament nagyon rosszul reagál arra, ha nem tartják tiszteletben, illetve ha túl nagy nyomás nehezedik rá.

Nem ez a megfelelő időpont arra, hogy táborokra szakadjunk aszerint, hogy a kemény vagy a „puhább” vonalat, esetleg kizárólag a nemzeti érdeket képviseljük. Most az átgondolt, kiegyensúlyozott és a szó legjobb értelmében vett európai hozzáállásnak van itt az ideje.

  Giles Chichester, előadó. − Elnök úr, mindenekelőtt szeretném elismerni közvetlen elődöm és egyúttal a társelőadó, Brunetta úr jelentős hozzájárulását a munkához, bár neki a hazájában betöltendő hivatal miatt el kellett hagynia a Házat. Szeretnék köszönetet mondani a társelőadóknak az általuk tanúsított konstruktív, együttműködő hozzáállásért, amely lehetővé tette, hogy átfogó konszenzust érjünk el.

Érdekes kihívás megtalálni a helyes egyensúlyt a két pólus között, tehát hogy magukra hagyjuk-e a nemzeti szabályozó hatóságokat, hadd tegyék a dolgukat, vagy, épp ellenkezőleg, létrehozunk egy uniós szabályozó szervet. Ahhoz, hogy a piacok jól működjenek, a szabályozói szerep abszolút létfontosságú. Európai szinten ez az ügynökség látná el a nemzeti szabályozó hatóságok által végzett szabályozói feladatokat, és ez utóbbihoz együttműködési keretet biztosítana számukra, továbbá szabályozóként felügyelné az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti együttműködést, amihez az Ügynökség önálló döntéshozatali hatáskört és általános tanácsadói szerepet kapna. Az Ügynökség a Bizottsággal szemben tanácsadói szerepet töltene be a piacszabályozási kérdésekben, ez pedig fontos funkció.

A rendeletről szóló vita folyamán egyre inkább meggyőződhettünk arról, hogy a Bizottságnak az Ügynökségre vonatkozó javaslatain túllépve nagyobb függetlenséggel és több döntéshozatali hatáskörrel rendelkező ügynökséget kell létrehozni. Ha azt akarjuk, hogy az Ügynökség hatékonyan hozzájáruljon az Európai Unió integrált versenyképes energiapiacának kialakulásához, az Ügynökségnek tágabb hatáskört kell adnunk, függetlenítve a Bizottságtól, hogy kezelni tudja a határokon átívelő kapcsolatokban rejlő kihívását, és hatékony együttműködést valósítson meg az átviteli és szállítási rendszerüzemeltetők, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok között.

Ezért új döntéshozatali hatásköröket javasoltunk az Ügynökség számára, különösen a műszaki kódexek kidolgozása terén, amit kollégáim az előbb említettek, valamint az átviteli és szállítási rendszerüzemeltetők beruházási tervei terén, továbbá nagyobb szabályozói és pénzügyi függetlenséget javasoltunk. A nagyobb hatáskör és függetlenség azonban nagyobb elszámoltathatósággal járna együtt, különösen a Parlament felé, de az érdekeltek felé is. Ezért azt javasoltuk, hogy növeljük az Ügynökség konzultációs kötelezettségét, átláthatósági kötelezettségét és a Parlament felé való elszámoltathatóságát.

Hangsúlyoznom kell, hogy törekedtünk a csomag többi részével való koherencia és következetesség biztosítására a jelentésben és a rendeletben egyaránt. Tudatában voltunk a Meroni-ítélet által felvetett kérdéseknek, mindazonáltal úgy véltük, a javaslataink indokoltak.

A struktúra javasolt változtatásai arra szolgálnak, hogy biztosítsák a leghatékonyabb egyensúlyt egyrészről a szabályozói függetlenség igénye, másrészről a megfelelő politikai ellenőrzés között. Számomra, számunkra a fő elv az volt, hogy az Ügynökség függetlensége kulcsfontosságú, nemcsak a hatékonyság, de a hitelesség miatt is. Ezért erősebb szerepet javasolunk a szabályozói tanácsnak, a gyors döntéshozatalt biztosító határidőt és nagyobb pénzügyi függetlenséget az Ügynökség számára.

Az európai energiapiac jövőjéhez és a harmadik energiaügyi csomag végrehajtását követő fejlődéséhez az Ügynökségnek fontos szerepet kell betöltenie, ezért az Ügynökség hatáskörét és függetlenségét a Bizottság által javasolt szint fölé kell emelni.

  Mia De Vits, előadó. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, a Morgan-jelentést együtt kell megítélni az én jelentésemmel az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartájáról. Az energiaágazat strukturális szétválasztására ma nagyobb szükség van, mint valaha, de ezt önmagában nem tekinthetjük célnak. A kérdés továbbra is az: jó lesz ez a fogyasztónak? Ez nem magától értetődő. Ebben az összefüggésben megjegyzem, hogy hazámban, Belgiumban a fogyasztók energiaszámlái 2008-ban átlagosan 300 euróval lesznek magasabbak, mint 2007-ben voltak. Elismerem, hogy ezért nagyrészt az emelkedő olajárak felelnek – de nem kizárólag.

Kuneva biztos asszony számadatai például azt mutatják, hogy a piaci nyitás óta szolgáltatót váltó britek 20–32%-ának most rosszabb a helyzete, mint korábban. Ezért alapvető, hogy a fogyasztók ismerjék a jogaikat az energiaágazattal szemben. Jelenleg egyáltalán nem ez a helyzet. Nincs átfogó tájékoztatás ezekről a jogokról, ezért van szükség egy határozott, világos, közérthető dokumentumra, amely számba veszi a meglévő jogokat: egy chartára.

Morgan asszony már beszélt arról, mit kellene tartalmaznia. Szeretnék hozzáadni még néhány elemet. A fogyasztóknak szolgáltatót kell tudni váltani – ez természetes. Ingyenesen és egy hónapon belül – ez is természetes. Ez azonban azt jelenti, hogy össze kell tudniuk hasonlítani az ajánlatokat, ezért fontos, hogy a szerződések és a számlák szabványos formában készüljenek. Az összehasonlításhoz a fogyasztóknak át kell tudniuk tekinteni a jelenlegi energiafogyasztásukat és legalább évi négy alkalommal értesülniük kell az aktuális fogyasztásról. Morgan asszony erről is beszélt – és támogatom ezeket az elgondolásokat, olyannyira, hogy az én jelentésemben is szerepelnek –: az okosmérő, az energiaszegénység kezelése és az ennek érdekében készítendő nemzeti energiaügyi cselekvési tervek komoly lépést jelentenek a helyes irányba.

Ami a szociális díjszabást illeti, azt szeretném mondani Vidal-Quadras úrnak, hogy szerintünk ezek alkalmazásának lehetségesnek kell lennie, és a tagállamok számára hatékony eszközt kell kínálnia. Mindössze ennyit mondanánk a szociális díjszabással kapcsolatban, Vidal-Quadras úr. Ilyenformán furcsának találnám, ha ezt nem lehetne támogatni..

Emellett fontos lenne, hogy legyenek olyan fizikai kapcsolattartási pontok, ahonnan be lehet szerezni az információt. Végül is a digitális szakadék napjainkban még hihetetlenül valóságos.

Befejezésül szeretnék rátérni arra, ami talán a legfontosabb. Úgy gondoljuk, ha a fogyasztók tudatában akarnak lenni a jogaiknak, tehát jól informáltak akarnak lenni, a szerződéskötéskor el kell küldeni nekik a jogaikat világosan, közérthető formában összefoglaló charta egy példányát. Ezt kéri a képviselőcsoportunk, se többet, se kevesebbet: hogy a meglévő jogokról készüljön egy összeállítás, és a fogyasztók ehhez jussanak hozzá egy olvasható dokumentum formájában. Ezért nem tudom megérteni a Bizottság, Piebalgs biztos úr, illetve a többi képviselőcsoport álláspontját. Néhány hónappal ezelőtt a Bizottság bejelentett egy chartát; mostanra, pár hónappal később már csak egyszerű, tájékoztató jellegű ellenőrző lista lett belőle. Szükségesnek látjuk a továbblépést. Emiatt a többi képviselőcsoporthoz fordulok, hogy támogassák az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportja által benyújtott módosítást. Nem akarjuk felfedezni a spanyolviaszt; pusztán annyit kérünk, hogy a fogyasztókat tájékoztassák a meglévő jogaikról, a szerződéskötéskor elküldött példány formájában. Ha ma a legsúlyosabb problémát a világos információ, vagy még inkább annak hiánya jelenti – ahogy az Európai Bizottság megjegyezte –, úgy vélem, a mi javaslatunk erre megoldást kínál.

  Ján Hudacký, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (SK) Az energiaügyi helyzet Európában és a világban egyaránt arra kényszerít minket, hogy új, hatékony megoldásokat keressünk a biztonságos ellátás ésszerű árakon történő biztosítására a tagállamokban, akárcsák az energiapiacok további liberalizációjára, a piac nagyobb átláthatóságára és a megkülönböztetésmentességre.

Üdvözlöm az Európai Bizottság erőfeszítéseit, amelyeket a haladás érdekében tett, a világos szabályokhoz és az energiapiacokon belül az érintett felek közötti viszonyokhoz szükséges tér kialakítására. Ennek egyrészről a jobb versenykörnyezet megteremtéséhez kellene vezetnie, másrészről egy olyan hatékony szabályozási mechanizmust kellene létrehoznia, amely alkalmas a válsághelyzetek megelőzésére.

A szándék és a valóság azonban két különböző dolog. Bár már sok vitában és kompromisszumjavaslatban foglalkoztunk vele, az energiaügyi csomag még mindig számos kérdést és bizonytalanságot vet fel. Nagyon jól tudjuk, hogy a legnagyobb akadály a Bizottság javaslata a termelés és az átvitel tulajdonjogi szétválasztásáról, amely a vertikálisan integrált vállalatokat érintené.

Tényleg ez lenne a leghatékonyabb modell a nagyobb verseny, a kevesebb megkülönböztetés, az alacsonyabb árak és a nagyobb beruházások biztosítására? A felsorolt előnyök megerősítésére hivatott számos elemzéssel szemben van jó néhány ellenérv is, amelyek objektív módon vonják kétségbe ezeket az előnyöket.

A véleményem meglehetősen egyszerű, de a hátterében a tulajdonjogi szétválasztás támogatóival és ellenzőivel folytatott tárgyalások állnak. Azoknak a tagállamoknak, ahol más modell van érvényben, mindenképpen választási lehetőséget kell kapniuk. Közülük nyolcan az úgynevezett harmadik utat javasolták, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadójaként a tulajdonjogi szétválasztás modelljének alternatívájaként javasoltam.

Mi több, a fent említett bizottság már el is fogadta ezt a javaslatot. Mielőtt végső következtetésekre jutnánk, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy mindegyik javasolt modell működőképes, folyamatos energiaellátást biztosít, átlátható és megkülönböztetéstől mentes, valamint hogy az átláthatósága és a megkülönböztetésmentessége hatékonyabb szabályozással elérhető-e, vagy sem.

Azt is világosan meg kell állapítanunk, hogy a javasolt megoldás a magántulajdonhoz való jog megsértését jelenti-e. Ezzel összefüggésben úgy vélem, a 40 képviselő által benyújtott, kompromisszumos 166. módosítás, amely lehetővé teszi az úgynevezett harmadik út alkalmazását, az adott körülmények között optimális megoldást jelent, és jelentős számú tagállam követeléseit tartja tiszteletben.

  Mariela Velichkova Baeva, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (BG) A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228 rendelet módosítására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat célja a közösségi energiapiac létrehozásának befejezése. A Gazdasági Bizottság véleménye kiemeli a versenyképes környezet javítását, az új piaci szereplők hálózati hozzáférése előtt álló, még meglévő akadályok leküzdését és a beruházás ösztönzését, ami a nemzetgazdaságok és az egyéni szereplők számára kritikus fontosságú. A regionális együttműködés és a hálózatüzemeltetők közötti párbeszéd hozzásegít ahhoz, hogy az erőforrásokat a rendszerösszekötők és az ellátás diverzifikálása felé tereljék. Az én hazám, Bulgária esetében az Európai Unió egyik határa lévén ez lehetőséget biztosít az európai villamosenergia-hálózatba történő aktív integrációra. Az energia területét a kereslet, a kínálat és a környezeti hatások irányítják. Minden döntésben figyelembe kell venni az energiaágazatból eredő lendületet és ennek stratégiai fontosságát a modern gazdaságok fejlődése szempontjából.

  Alain Lipietz, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Gazdasági és Monetáris Bizottság Párizsba ment, hogy megvizsgálja mindezeket az irányelveket. Szakszervezetekkel és villamosenergia átviteli és szállítási rendszerek üzemeltetőivel is találkoztunk.

Mindenki a Bizottság által javasoltnál erősebb ügynökségért kampányolt. Ismerjük a Bíróság joggyakorlatát, és teljes mértékben tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a Bizottság azért javasolta, hogy ne változtassunk a Szerződésen, hogy elkerülje a bonyodalmakat.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményében ezért azt ajánlja, hogy erősítsünk meg mindent, ami az ellenőrzéssel, az ajánlásokkal és a halasztó hatállyal kapcsolatos, viszont nem javasolja, hogy az ügynökség olyan igazgatási szerepet kapjon, amibe akár a bírságok kiszabása is belefér.

Ilyen igazgatási és rendfenntartási hatásköre csak a Bizottságnak van. Úgy vélem, ebben a tekintetben figyelembe vehetjük a Szerződések jelenlegi állapotát és a piaci szabályozás iránti igényt.

  András Gyürk, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság fogalmazója. − (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! Biztos úr! Tisztelt képviselőtársaim! A növekvő árak és az átláthatatlan szabályozás következtében az elmúlt években érzékelhetően nőtt az elégedetlenség az energiafogyasztók körében. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy az Európai Parlament rövidesen áldását adja az árampiac hatékonyabb működését elősegítő törvénycsomagra. Meggyőződésem, hogy az árak megugrása és az egyre erősebb fogyasztói kiszolgáltatottság jelentős mértékben a piac elégtelen működésének köszönhető. Sok tagállamban ma még a fogyasztók versenyeznek a szolgáltatókért, és nem pedig fordítva.

Magyarországon például a liberalizáció ma magasabb árakat és romló szolgáltatási színvonalat jelent, köszönhetően a kormányzat hibájából felemás módon megvalósuló piacnyitásnak. Ennek a helyzetnek vethet véget a ma tárgyalt jelentéscsomag elfogadása. Az új szabályozással végre valódi verseny jöhet létre az energiapiacon, és lehetővé válhat, hogy most már valóban a szolgáltatók versengjenek a fogyasztókért.

Az energia-csomag a fentiek mellett kedvezőbb feltételeket teremthet azon befektetéseknek, amelyek elengedhetetlenek Európa energiaellátásának jövője szempontjából. Előmozdítja az energiahatékonyság ügyét, és meggyőződésem szerint megkönnyíti a megújuló energiák elterjedését is. Üdvözlendő az is, hogy a javaslatok megerősítik a számos esetben be nem tartott fogyasztóvédelmi rendelkezéseket. Ez már csak azért is kiemelten fontos, mivel az energiaárak elszabadulása a szegénység egyik legjelentősebb előidézőjévé vált. Úgy vélem, hogy az energiapolitikai törekvéseket minden esetben a fogyasztói elégedettség tükrében kell vizsgálnunk. Most fontos lépést teszünk a hatékonyabb szabályozás irányába. A javaslatcsomag úgy biztosítja a verseny élénkülését, hogy közben javítja az ellátás biztonságát is. Elfogadása reményeink szerint lehetővé teszi, hogy az európai fogyasztóknak a jövőben ne kelljen az elégtelen szabályozás miatt megfizethetetlen árakkal szembesülniük. Köszönöm szépen, elnök úr!

  Gabriela Creţu, Rap avis IMCO. − (RO) Kedves kollégák, az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség kiinduló projektje a Parlament számára két lehetőséget hagyott: elutasítani egy haszontalan intézményt vagy létrehozni egy hasznosabbat.

A Parlament a második lehetőséget választotta, nem a Meroni-záradék ellenére, hanem a Szerződés rendelkezéseinek határain belül. A bizottságokban elfogadott, általában egy irányba mutató módosítások jelentősen megváltoztatták a kezdeti kiváltságokat. Következésképpen ebben a pillanatban azt várjuk, hogy az Ügynökség tevékenységével megerősíti a nemzeti szabályozók szerepét, és támogatja a működésüket, a valódi belső piac feltételeként lehetővé teszi az európai hálózatok műszaki harmonizálását, és a tagállamok közötti kölcsönös energiaellátást, figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit és gondosan nyomon követi az energiapiac fejleményeit.

Arra számítunk, hogy az Ügynökség a közös energiapolitika hasznos eszköze lesz. Nem számítunk arra, hogy e kiváltságok biztosítása csökkentené az Európai Bizottság lehetőségeit a Parlamenthez képest az energiapolitika teljesítésében, vagy hogy műszaki jellegű döntések lépnének a politikaiak helyébe. Végső célunk továbbra is az elegendő energia biztosítása, mindenki számára elérhető árakon.

  Leopold Józef Rutowicz, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. − (PL) Elnök úr, az elfogadott energiaügyi csomagból eredő előnyök elnyerése nagymértékben függ majd a politikai határozatoktól. Csak Franciaország vezetői tudták nagyrészt függetleníteni az energiát és a gazdaságot a gáz- és olajbehozataltól. A többi ország vezetőinek nem volt elég fantáziája.

A gáz- és olajárak előre nem látott, nagyarányú emelkedése arra kényszerít minket, hogy döntsük el, mekkora teret hagyunk az atomenergia és más források fejlesztésének. Hogyan használjuk ki a hálózatot a válság elhárítása érdekében? A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférésről és a villamos energia belső piacára vonatkozó közös alapelvekről szóló rendeletjavaslatoknak elő kell mozdítaniuk a régi Európa és az új országok hálózatainak teljes körű szinkronizálását. Ez nagyobb biztonságot hoz az energiaellátásban, és a növekvő verseny révén némileg korlátozhatja az energiaárakat.

A most létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségnek a piac más szereplőivel együtt biztosítania kell a piac rendes működését. Az Ügynökség hatáskörét meg kell növelni, hogy megfeleljen a piac igényeinek.

Támogatom a versenyt és az energiatermelés kibővítését ösztönző szabályozást.

  Gunnar Hökmark, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Morgan asszonynak a jelentés ügyében végzett remek munkájához.

Csak egy dolgot szeretnék mondani a mai nap, korábban részben elhangzott felszólalására válaszul: ne hagyja, hogy a tagállamok kibújjanak az energiaszegénység megoldására és a polgáraik jólétének biztosítására vonatkozó felelősség alól; ne hagyja, hogy bármelyik kormány lemondjon erről a felelősségről.

Mindezek mellett szeretném kihangsúlyozni azt, ami szerintem ebben a vitában a legalapvetőbb kérdés, mégpedig hogy: elég jók-e az európai energiapiacok? Elég jól működnek-e? Elég jók-e a jogszabályok a fogyasztók jóléte, az alacsony árak, az ipar és a versenyképesség, illetve az összes energiaforrás, nem utolsósorban a megújulók kihasználására való lehetőségek terén?

Szerintem bátran kimondhatjuk, hogy ezekre a kérdésekre „nem” a válasz, ha meg akarunk felelni az éghajlatváltozás kihívásainak, csökkenteni akarjuk az energiafüggőséget és össze akarjuk kapcsolni egymással az európai energiapiacokat.

Ezért van szükségünk reformokra, és ezért fontos, hogy egyenlő feltételeket teremtsünk, az új piaci szereplők előtt is nyissunk, biztosítva a nyílt és tisztességes versenyt. A tulajdonjogi szétválasztásról szóló vitát is ebből a szempontból kell vizsgálnunk. Úgy vélem, a Tanács felelős azért, hogy a tagjai között kompromisszumot alakítson ki. A Parlament ugyancsak felelős azért, hogy megpróbáljon hozzájárulni a lehető legjobb megoldáshoz, és közös felelősségünk is van.

Azt kérem a jelenlegi és a most következő elnökségtől, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést. A mai energiapiacok nem elég jók. Közös felelősségünk, hogy a lehető legjobb megoldást érjük el, és ezért remélem, hogy meghallgatják a Parlamentet, mi pedig meghallgatjuk őnöket.

  Reino Paasilinna, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadóknak és mindenki másnak, de különösen Morgan asszonynak, aki az egész ügyet végigkövette – ez nem volt könnyű feladat. Többek között azt javasoljuk, hogy a fogyasztóknak legyen joguk kártérítéshez, amennyiben egy megállapodásban rögzített szolgáltatást nem teljesítenek és problémák vannak a minőséggel. A fogyasztóknak rendelkezniük kell a gyors szolgáltatóváltás és a termék energiával kapcsolatos – például a környezetre gyakorolt hatásokat érintő – háttér-információihoz való hozzáférés jogával.

Képviselőcsoportom és a bizottság túlnyomó része egyaránt támogatta a Bizottságot a tulajdonjogi szétválasztás kérdésében. Ki kell alakítani egy szétválasztási rendszert az energiatermelők számára, ezáltal a rendszerüzemeltetők függetlenné válnak az energiahálózatok tulajdonosaitól. Másképpen fogalmazva, nem bízunk a „nagy” modellben. A szavazáson csekély különbséggel elvetették a javaslatot.

Bizonyos országokban működik a verseny, és a fogyasztók számára könnyű a választás. Máshol azonban ez gyakorlatilag még mindig lehetetlen. Az országok többsége megnyitotta piacait, néhányan továbbra is a több évtizedes protekcionista politikát folytatják, miközben felvásárolják mások piacait.

Több országban a gyakorlatban lehetetlen, hogy új energiavállalatok tisztességes piaci versenyt folytassanak. Szeretnénk tenni valamit ezen a téren. Ez a versenyhelyzet torzulásához, alacsony beruházási szinthez és ésszerűtlen fogyasztói árak kialakulásához vezetett.

Az Európai Unióban az energia mintegy 77%-át fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő. A jelenlegi pazarló energiafelhasználási módok alkalmazása a végéhez közeledik, mivel a fosszilis tartalékok szűkösek és egyre inkább csökkennek, miközben egyre kevesebben gyakorolnak ellenőrzést felettük. Csak egy életképes és sikeres piacon lehetséges hatékony kibocsátáskereskedelmi rendszert, kibocsátásmentes energiaforrásokon alapuló ipart, valamint egy olyan Európai Uniót kialakítani, amely energetikai szempontból önellátó.

A múlt hét pénteken Luxembourgban elért megállapodás valami olyasmi lehet, ami közelít ahhoz, amit a Parlament szeretne, bár néhány további jellemvonással kiegészítve. Például fokozni kell a fogyasztóvédelmet. Ezt szeretné a Parlament. Az előttünk lévő javaslatban a Bizottság még mindig túl nagy hatáskörrel rendelkezik. A komitológiai eljárás nem válhat a jogalkotás alapelvévé, ugyanis egész egyszerűen nem alapelv.

Az új irányelvek végrehajtásával kapcsolatban a szankciókra vonatkozóan külön szabályokra van szükség. Az Unió jogsértési eljárása hatástalan, túl lassú és túl politikai jellegű. Az a célunk, hogy a francia elnökség alatt megállapodásra jussunk, és remélem, hogy a következő elnökség sikeresen teljesíti feladatait, és így ezt a témát még az év vége előtt kifejthetjük.

  Šarūnas Birutis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Szeretnék gratulálni az előadónak, Morgan asszonynak, és hálámat szeretném kifejezni árnyékelőadó-társaimnak a konstruktív együttműködésért. Ez a dokumentum jelentős lépés egy egységes és versenyképes európai uniós energiapiac létrehozása felé. Meg kell tennünk ezt a lépést, mivel ez elengedhetetlen feltétel a piaci verseny és a fogyasztók érdekeinek garantálásához.

Véleményem szerint a módosított megállapodás túlnyomórészt összhangban van a legtöbb tagállam energiapolitikájának stratégiai céljaival, azaz egy hatékony, integrált európai uniós belső piac létrehozásával.

Csupán néhány dologra szeretnék rámutatni. Először is az irányelvvel összefüggésben arra, hogy az energiabiztonság kérdése továbbra is rendkívül fontos. Az „energiaszigetek” – például Litvánia és más balti államok, valamint bizonyos egyéb régiók számítanak ennek – megszüntetésére irányuló energiaprojektek tekintetében alapvető fontosságú a politikai akarat, valamint a közös finanszírozáson alapuló általános európai uniós politika.

Elengedhetetlen, hogy az átviteli és szállítási rendszerek üzemeltetői közötti, egy integrált európai piac kialakítása céljából történő együttműködés elképzelésből valósággá váljon, és ne csak beszéljünk róla. Ezért szeretném felkérni képviselőtársaimat, hogy támogassák a 168. módosítást. Ez elősegítené, hogy döntést hozzunk az összekapcsolás kérdésében.

Másodszor, kétségtelen, hogy a harmadik országbeli szereplőkkel való kapcsolatokban a kölcsönösség elvének továbbra is alapvető elvárásnak kell maradnia.

Harmadszor, egy európai ügynökség létrehozása jelentős mértékben elősegítené a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködést és a belső piac egyesítését. Az ügynökség számára kellő döntéshozatali hatáskört kell biztosítani.

Negyedszer, a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének fontosságát aligha lehet túlbecsülni. Kijelölésüket átláthatóan és nyíltan kell végrehajtani, tevékenységüket pedig nem befolyásolhatják politikusok vagy a végrehajtó hatalom. Össze kell hangolni az összes tagállami szabályozó intézmény megbízását.

Így fokozatosan kialakulna a közös energiapiac és a közös energiapolitika, ami biztosítaná az ellátás biztonságát, valamint az összes fogyasztó számára még éppen elfogadható árat. Minél előbb történik ez meg, annál jobb.

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, szeretnék csatlakozni képviselőtársaimhoz, akik köszönetüket fejezték ki az árnyékelőadók között a javaslatcsomaggal kapcsolatban kialakult rendkívül hasznos együttműködésért, és elsőként szeretnék reagálni egy olyan vádra, amely jelentős szerepet játszott az energiacsomagról, főleg a termelési és átviteli hálózatok szétválasztásáról folytatott német vitában.

Bennünket európaiakat állandóan azzal vádolnak, hogy meg akarjuk nehezíteni a nagy és sikeres vállalatok életét. Én egyáltalán nem fedeztem fel ilyen negatív szándékot a bizottságokban folytatott viták során. Véleményem szerint itt a célok olyan meggyőző felsorolásáról van szó, amelyet Brüsszel nem terjeszthet elő elég gyakran. Tisztességes energiaárakat szeretnénk elérni, különösen a villamos energia tekintetében. Átlátható árképzést, tisztességes piaci feltételeket szeretnénk – többek között az új és a kisebb termelők tekintetében. Ezenkívül jobb feltételeket szeretnénk teremteni a decentralizációhoz, ami fontos előfeltétele az átviteli hálózatoknak a megújuló energiaforrásokat és a hatékonyságot ténylegesen tekintetbe vevő újjászervezésének. Továbbá nagyon lényeges számunkra, hogy véget vessünk a pazarlásnak, amely a meglévő hálózati struktúrákban mindenhol tapasztalható. Ha ez nem tekinthető az energiacsomagra vonatkozó célok meggyőző felsorolásának, igazán nem tudom, hogyan lehetne még javítani rajta.

Több képviselőtársam, aki nem ért egyet az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság többségi határozatával, azt mondja, hogy ha működik és a politika nem avatkozik bele, a piac saját maga meg tudja valósítani ezeket a célokat. Eddig azonban az úgynevezett európai energiapiac a lehető legmagasabbra felnyomta az árakat, amelyek még mindig emelkednek. Bizonyos országokban egyáltalán nem átlátható az árképzés. Az energiapiacon folytatódik az összefonódás, az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos célokat pedig vagy nem megfelelően, vagy legjobb esetben közepes színvonalon teljesítik.

A termelési és az átviteli hálózatok szétválasztása jelentős lépést jelent abban a tekintetben, hogy közelebb jussunk az energiapolitikánkkal kapcsolatos pozitív célok eléréséhez. Ha figyelembe vesszük a múlt hétvégi ír szavazás eredményét, az sem kívánatos, hogy a német–francia politikai kartell a Parlament javaslatai és a Bizottság által eredetileg előterjesztett javaslatok ellen mesterkedjen, mivel ez egy klasszikus alku lenne. A németek és a franciák, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy jelenleg a hazai vállalatokat támogatják.

Mi azt szeretnénk, hogy a fogyasztók érdekeit vegyük figyelembe, és azt a kérdést, hogy energiaágazatunkat vajon valóban fenntarthatóvá tudjuk-e tenni. A polgárok többsége ma nem a vállalatokat, hanem a fogyasztóvédelmet és a korrektséget képviselő Európát választaná. Köszönöm a figyelmet.

  Romano Maria La Russa, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által elfogadott kiváló javaslatok ellenére, amely bizottság nagyon örvendetesnek tartotta a Morgan-jelentésben előterjesztett álláspontot – és én is szeretnék gratulálni az előadónak az általa végzett kiváló munkához –, sajnos meg kell mondanom, hogy az utóbbi időben olyan álláspontok fogalmazódtak meg, amelyek véleményem szerint a bizottság által elért nagyszerű eredmények megváltoztatására irányulnak.

A Tanács következtetéseire utalok, amelyek kevés teret hagynak a versenyképes és versenyen alapuló energiapiac létrehozását szorgalmazó megközelítés kialakítására. A Tanács az ITO-modellt javasolja, amely valójában nagyon hasonlít a harmadik úthoz, illetve opcióhoz. Nekem úgy tűnik, hogy ez az álláspont egyáltalán nincs összhangban a bizottság által végzett munkával, amely jelentős többséggel hagyta jóvá a teljes tulajdonjogi szétválasztást, és határozottan ellenzi az alternatív rendszerek létrehozását, nem is beszélve az ügynökség ebben a verzióban játszott csekély szerepéről. Ezért kíváncsi vagyok, mire jó egy ügynökség létrehozása, ha feltehetően pusztán tanácsadói szerepet tölt be?

Ha megpróbálnánk megszüntetni a jogszabályi keretek jelenlegi sokféleségét, a Tanács szerint csak súlyosbítanánk a helyzetet, és még nagyobb torzulást idéznénk elő. Ezért remélem, hogy a Parlament öntudatosan fog élni szavazati jogával, és ragaszkodni fog a Morgan asszony által meghatározott irányvonalhoz.

ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY
alelnök

  Miloslav Ransdorf, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Azt szeretném elmondani, hogy Piebalgs biztos úr keze meg van kötve, és alapvetően a hivatalnokok áldozatává vált, akik arra kényszerítenek bennünket, hogy sebtében, kellő megfontolás nélkül intézkedjünk. Ezenkívül az is igaz, hogy a rendelkezésünkre álló adatok nem megbízhatóak. A rendelkezésünkre bocsátott adatok a 2003/2004-es évből származnak, miközben az energiapiacok teljes körű liberalizációjára valójában csak 2007 júniusában került sor, továbbá a régi és új tagállamok közötti különbségekkel kapcsolatos, gyakorlati információk értékelését még nem végezték el. Azt is el kell mondani, hogy az első két energiacsomagból származó gyakorlati információk értékelését szintén nem végezték még el. Úgy gondolom, hogy ezen a bírálaton felül, amely a tagállamok energiabiztonságával kapcsolatos kockázatok alábecsülésére is érvényes – azon kockázatok alábecsülésére, amelyek azért ilyen nagyok, mert hihetetlen pénzösszeg zúdult a piacra bármiféle biztonsági mechanizmus nélkül, amely biztosítaná, hogy a pénz nem kerül rossz kezekbe – bizonyos pozitív megoldásokat is fel kell mutatni.

Úgy gondolom, hogy az Ügynökségnek rendelkeznie kellene azon szakértelemmel, amely képessé tenné az áramszünetek megakadályozására, valamint hogy a Bizottságnak hatáskörrel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy ármoratóriumot vezessen be abban az esetben, ha az energiaárak éves átlagban több mint 30%-kal nőnek minden tagállamban. Ha az átlagos növekedés a tagállamokban eléri a 30%-ot, Piebalgs biztos úrnak és kollégáinak ármoratóriumot kellene tudniuk elrendelni, ahogy azt jelenleg az Európai Unió bizonyos polgárainak, konkrétan a halászoknak és a fuvarozóknak a tapasztalatai bizonyítják. Úgy vélem, hogy ez az intézkedés kedvező fogadtatásra találna az EU-tagállamokban, és növelné a Közösség tekintélyét.

  John Whittaker, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ezek a jelentések az összeegyeztethetetlen célkitűzések szokásos kívánságlistáját tartalmazzák: az energiaellátás biztonsága, hatékony energiapiac, a CO2-kibocsátás csökkentése, valamennyi országra vonatkozó, összehangolt szabályok és olcsó energia a nyugdíjasoknak. Nos, ha egyesek számára olcsó energiát akarunk biztosítani, ezt másokkal kell megfizettetni.

Talán azt gondoljuk, hogy támogatókra találunk, ha arra kényszerítjük a kormányokat, hogy szubvencionált energiaellátást biztosítsanak azok számára, akiket az úgynevezett „energiaszegénység” érint. Tényleg nincs olyan tevékenységi terület, ahol az EU rábízná a nemzeti kormányokra, hogy azt tegyék, ami szerintük a legjobb a polgáraik számára? Az egyik dolog, amit ezeknek a jelentéseknek ki kellene emelniük, de nem teszik, hogy ostoba célkitűzések vonatkoznak a szén-dioxidra és a megújuló energiára. Az olajár magas, és ez valószínűleg továbbra is így lesz, sőt a fogyasztók számára még magasabbak lesznek az energiaköltségek a megújuló energiaforrások támogatása miatt.

Ironikus, hogy éppen a tartósan magas olajárak szükségesek a CO2-kibocsátás csökkentéséhez. A magas árak csökkentik a fogyasztást, és sokkal hatékonyabban ösztönzik az alternatív források fejlesztést, mint bármennyi célkitűzés vagy irányelv. Ki tudja? Végül arra juthatunk, hogy a szélenergia használható.

A dolgok végén pedig nagyon nehéz lesz majd 27 tagállamban szétválasztásra vonatkozó és összehangolt szabályokat előírni, függetlenül attól, hogy ez milyen előnyökkel járhat. Az országok igazán ostobák lennének, ha az energiaellátás tekintetében túlságosan a szomszédaikra támaszkodnának. Ha áramszünet van, ha a kórházakban nincs energiaellátás, a nemzeti érdekek kerekednek felül a javasolt európai uniós szabályozó hatóság rendeleteitől függetlenül. Jelenleg így áll a helyzet.

  Jana Bobošíková (NI). - (CS) Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a tagállamok továbbra is saját hatáskörükben szabadon határozhassák meg az energiatermelő és -átviteli hálózatok közötti tulajdonviszonyokat. A nemzeti szabályozó hatóságok jogaiból és kötelességeiből következő függetlenség megerősítését is örvendetesnek tartom. A transzeurópai hálózatokhoz való hozzáférés tekintetében jó megoldásnak tartom a nyílt (explicit) aukciókat. Természetesen az aukciókból származó bevételeket a díjszabásokba kell befektetni. Azzal is egyetértek, hogy az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségének az „egy ország egy szavazat” elve alapján kell működnie.

Ugyanakkor, hölgyeim és uraim, meg kell mondanom, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy a tulajdonjogi szétválasztás, az aukció vagy egy újabb ügynökség létrehozása a legjobb módszer a hatékonyabb villamosenergia-piacok megvalósítására. Jelenleg az energiaárak és az energiafogyasztás növekedésének rideg valóságát látjuk, és ez véleményem szerint több erőmű építését és főleg az átviteli hálózatok jelentős megerősítését teszi szükségessé. Ezenkívül támogatni és ösztönözni kell a nukleáris lehetőség kihasználását, amely tiszta és biztonságos energiaforrás. Ne féljünk az atomenergiától!

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök asszony, úgy gondolom, hogy a Tisztelt Ház, valamint a Tanács és Bizottság igen határozottan hisz abban, hogy az európai energiaágazat terén egyértelműen meg kell határozni a fogyasztói jogokat, és azokkal kapcsolatban megfelelő védelmet kell biztosítani. Egyikünk sem kételkedik abban, hogy mechanizmusoknak kell pótolniuk a rendszereinkben Európai Unió-szerte jelenleg tapasztalható hiányosságokat.

Abban is mindannyian egyetértünk, hogy szükségünk van egy olyan eszközre, amely tisztázza és megerősíti az európai és a nemzeti jogszabályokban meglévő, energiával kapcsolatos fogyasztói jogokat. Egyetértünk azzal, hogy ennek az eszköznek egy szélesebb körű kommunikációs stratégia részét kell képeznie, amelynek a Bizottság tézisei is fontos részét alkotják.

De Vits asszony jelentése – és szeretném elmondani, hogy az ő és az árnyékelőadók munkája dicséretet érdemel – jelentősen előreviszi ezt a vitát. Választ ad az európai polgárok által feltett több fontos kérdésre, és most ezek közül néhánnyal szeretnék röviden foglalkozni.

Az európai polgárok azért szeretnének fizetni, amit fogyasztanak, és szeretnék tudni, miért fizetnek. A jelentés maga mindenekelőtt igen határozottan állítja, hogy átlátható árakra van szükség, és hangsúlyozza, hogy az áraknak kizárólag a fogyasztáson kell alapulniuk, hogy a számlákat az Európai Unióban meglévő legjobb gyakorlatok alapján kell kidolgozni, hogy az áraknak összehasonlíthatónak kell lenniük, és hogy díjtétel-szimulátorokat kell létrehozni, hogy a fogyasztók láthassák, melyik vállalat kínál jobb lehetőséget.

A fogyasztók szeretnének választási lehetőséggel rendelkezni, és védelmet szeretnének kapni az ellátásból való kizárástól való félelemmel szemben, ez az oka annak, hogy a jelentés külön hangsúlyt helyez erre a kérdésre. Kimondja, hogy biztosítékokat kell nyújtani a fogyasztók ellátásból való kizárásának megakadályozására, valamint hogy ezt kizárólag utolsó megoldásként kellene alkalmazni a tagállamokban.

Végezetül a jelentés foglalkozik a kiszolgáltatott fogyasztókkal. Teljesen egyetértek Gunnar Hökmarkkal, aki a témával kapcsolatban korábban azt mondta, hogy ne hagyjuk, hogy a tagállamok kibújjanak a felelősség alól. A tagállamok feladata, hogy védelmet biztosítsanak a kiszolgáltatott fogyasztók számára: ezért fizetjük az adókat.

Hölgyeim és uraim, arra kérem Önöket, hogy holnap szavazzanak a jelentés mellett, mégpedig annak a plenáris ülésre benyújtott formájában.

  Anne Laperrouze (ALDE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, felszólalásomban a tulajdonjogi szétválasztás kérdésére helyezem a hangsúlyt annak ellenére, hogy úgy gondolom, hogy nem ez a legfontosabb téma. Valójában úgy gondolom, hogy máris túl sok időt pazaroltunk erre a kérdésre.

Nem az a kérdés, hogy szétválasszuk vagy ne válasszuk szét a tulajdonjogokat. Egy hálózat irányításához iparági szakértelem szükséges. A villamos energia nem tárolható; a hálózat frekvenciáját és feszültségét a piaci igényeknek megfelelően kell fenntartani. A Bizottság a tulajdonjogi szétválasztás miatt még mindig a spekulatív vagy politikai rendszerüzemeltetés kockázataival áll szemben. Véleményem szerint a tulajdonjog, az iparági irányítás és a hálózatbiztonság kérdését nem vizsgálták meg kellőképpen.

Ettől a kérdéstől eltekintve a belső piac működésével kapcsolatban az egyik legfontosabb szereplőcsoport, azaz a szabályozó hatóságok szerepét sikerült kihangsúlyozni. Tényleges hatalmat kell kapniuk, hogy gyakorolhassák jogaikat és teljesíthessék kötelességeiket. Az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség révén a szabályozó hatóságoknak döntő fontosságú szerepe lesz, ha a határokon átnyúló kérdésekre és a műszaki szabályzatoknak a hálózatok hatékonyabb és biztonságosabb működésének biztosításához szükséges harmonizációjára kerül sor.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport három módosítást terjesztett elő: az első azt kívánja hangsúlyozni, hogy a belső piac működésének a magán- és ipari fogyasztók érdekein kell alapulnia. Ez nyilvánvaló, ám mégis érdemes elismételni. A második módosítás a hosszú távú szerződésekkel kapcsolatos, amelyeknek meg kell felelniük bizonyos elveknek. Ezeket a szerződéseket nem szabad versenyt akadályozó elemnek tekinteni, hanem stabilizáló tényezőként kell felfognunk. Hangsúlyozni kell, hogy ezt az ipari fogyasztók kérték. Végül a harmadik módosítás egy vita elindítására szolgál. Ez a Bizottságot érintő probléma, amelyet az összes olyan piaci szereplővel konzultálva kell megoldania, akik esetleg az európai átviteli rendszer üzemeltetőjévé szeretnének válni. Ez valószínűleg hosszadalmas, de érdekes kérdés, amellyel érdemes foglalkozni. A villamos energia belső piacának jövője egy európai villamosenergia-átviteli hálózattal biztosítható.

  Claude Turmes (Verts/ALE). - Elnök asszony, ez a piac nem piac, hanem rablás: egy olyan piac, amely az európai fogyasztóknak évente mintegy 70 milliárd euróba kerül, amely összeg 10 vagy 12 nagy európai energia oligopóliumnál tűnik fel nem megérdemelt nyereségként. Teljesen érthető, hogy ezek a vállalatok azt szeretnék, hogy ez továbbra is így menjen. Hogyan tarthatják meg ezt a meg nem érdemelt nyereséget? Először is, meg kell akadályozni a tulajdonjogi szétválasztást. Sajnálom, de Franciaország és Németország nem kis, elhanyagolható EU-tagállamok. Ha ők nem hajtják végre a tulajdonjogi szétválasztást, soha nem alakul ki valóban integrált hálózat, és soha nem fog megoldódni a villamosenergia-termelés, a kereskedelem és a hálózaton keresztüli verseny előmozdítása közötti ellentmondás.

A második probléma az – és jelenleg ezt tapasztaljuk –, hogy sokan megpróbálnak kibújni a szabályozó hatóságok és a kartelleket ellenőrző hatóságok rendszabályai alól. Ezért akarnak regionális piacokat létrehozni. Ha azonban nincs egy erős európai uniós ügynökségünk, ezek a regionális piacok szabályozási szempontból senki földjévé válnak: az E.ON, az RWE és az EDF túl nagyok egy regionális piachoz – Franciaországhoz, Németországhoz és a Benelux országokhoz. Következésképpen egy erős európai uniós ügynökség, valamint a szabályozó hatóságok és a kartelleket ellenőrző hatóságok közötti megfelelőbb érintkezési pontok nélkül továbbra is folytatódni fog ez 70 milliárd eurós rablás.

  Eugenijus Maldeikis (UEN). – (LT) Azzal szeretném kezdeni a mondanivalómat, hogy köszönetet mondok az előadóknak a kiegyensúlyozott munkájukért és a kitűnő együttműködésért. Meglehetősen nehéz kihívással kellett szembenézniük, mivel a Bizottság a dokumentummal, a dokumentumcsomaggal kapcsolatban nagyon összetett, új megközelítést indítványozott. Az európai villamosenergia-piac (az évtizedek során kialakult modell) a vertikálisan integrált hazai vállalatokon alapult, amelyek saját piacaikon, azokat védve működtek.

Véleményem szerint három fő irány és három fontos elképzelés létezik. Az egyik a központosítási folyamat európai mértékű fejlesztése, a nemzeti korlátozásoknak a tevékenységek szétválasztására vonatkozó elv végrehajtása révén történő megszüntetése. Második elvnek a központosítási folyamatnak egy európai ügynökség létrehozásával történő erősítését tekintem, aminek a nemzeti szabályozó hatóságokkal való hatékonyabb koordináció a célja, ami nagyon jó, és legtöbbünk támogatja is ezt.

A harmadik elv, amelyet nem fejtettek ki pontosan, és szerintem továbbra is elég homályos, és számos kérdést vet fel, az európai átviteli hálózatokkal kapcsolatos, harmadik fél által történő befektetésektől való elzárkózás, ami esetleg … A Bizottság nem tudott egyértelmű válaszokat adni a jövőre vonatkozó elképzeléseivel, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen politikai, pénzügyi és gazdasági kockázatok várhatók, továbbá hogy ezen elv végrehajtásának következményei hogyan befolyásolhatják az energiapolitikát, illetve az EU általános politikáját.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: az említett piaci ösztönzők és a tevékenységek szétválasztására vonatkozó elv nem elég erőteljesek ahhoz, hogy megváltoztassák az energiapiacon megszokott monopóliumok jellegét, mivel még mindig maradnak elkülönült és regionális piacok; ezért ilyen körülmények között széles körű politikai egyetértést kell elérni …

(Az elnök megvonja a szót a felszólalótól)

  Esko Seppänen (GUE/NGL). - (FI) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Unió energiapiaci liberalizációjának és harmonizációjának legbiztosabb végeredménye a villamosenergia-árak emelkedése. Ez a villamos energiával kapcsolatos árképzési mechanizmus következménye, ahogy azt Turmes úr is kimutatta.

A piaci árat az általános energiatőzsde határozza meg. Ott a villamos energia árát a legköltségesebb termék legmagasabb termelési költsége határozza meg. Amikor az energiatermelés legköltségesebb formája a szénalapú előállítás, az energiatőzsde a hidroelektromos és az atomenergia előállítói számára nyereséget biztosító eszköz. Ugyanezen vállalatok az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből is hasznot fognak húzni. A tőzsdén a kibocsátási jogokat azon villamos energia árához is hozzákapcsolják, amelynek termeléséhez nincs azokra szükség.

Tanulnunk kell az Amerikai Egyesült Államok tapasztalataiból. A „Public Citizen” nem kormányzati szervezet számításai szerint 14 olyan államban, ahol a villamos energia ára nem szabályozott, 52%-kal magasabbak az árak, mint abban a 36 államban, ahol van szabályozás. Morgan asszony jelentése figyelmen kívül hagyta a villamos energiával kapcsolatos árképzési mechanizmus problémáját.

  Nils Lundgren (IND/DEM). - (SV) A villamosenergia-piac az összes ipari országban többé-kevésbé monopolizált volt. A gazdasági kutatások kimutatták, hogy a nemzetgazdaságok készenlétben állnak arra, hogy hatalmas nyereségre tegyenek szert a villamosenergia-piaci verseny bevezetése révén, de ez esetben fontos megszüntetni a vertikális integrációs struktúrákat. A villamosenergia-termelők nem kezelhetik a fogyasztóknak történő villamosenergia-elosztást is; a villamosenergia-ágazatban szükség van a tevékenységek szétválasztására. Kevés EU-ország hajt végre ilyen reformokat. Közéjük tartoznak a skandináv országok, az Egyesült Királyság, Hollandia és Spanyolország. Nem volt szükségük az EU-intézményekre. Ezek az országok saját nyilvánvaló érdekeik miatt hajtják végre ezt a reformot. Jelentős az ellenállás több nagyobb országban, például Franciaországban és Németországban, amelyek jobban érdekeltek egy EU-államban, mint a szabad belső piac által biztosított fellendülésben.

Az EU-nak komoly indokai vannak arra, hogy gyors tempót diktáljon. Minden európai szempontjából növekedni fog a hatékonyság és a fellendülés, ha a villamosenergia-ágazaton belüli verseny a hatalmas európai uniós piac egészére kiterjed. Politikai nyomást kell gyakorolni azokra a tagállamokra, amelyek nem akarják a versenyt.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony, akár tetszik, akár nem, Írország szavazott. Most tiszteletben kell tartani a döntésüket. Európa az évszázad lehetőségét kapta meg, ami alatt azt értem, hogy Európának végre demokratikusnak és hatékonynak kell lennie. Az energiapiacra vetítve ez azt jelenti, hogy ne fogjuk vissza. Vadásszuk le a nagy tigriseket, az RWE-ket, az EDF-eket – csapjunk bele a dolgok közepébe, ahol a probléma rejlik, válasszuk szét és alkalmazzuk a szubszidiaritást. Ez nem lehetetlen, csak álomszerű, és semmi köze nem lenne az EU eddigi, lobbiérdekektől és azok hatalmi központjaitól vezérelt működéséhez. Másrészről viszont, ha semmit nem változtatunk ezen a téren, ha nem vesszük figyelembe az írországi szavazást és nem mondjuk ki, hogy a Reformszerződésnek vége, akkor elszáll az évszázad lehetősége a demokratikus Európa és a tisztességes energiapiac megteremtésére, és marad helyette egy olyan világ, ahol a bal- és jobboldali szélsőségesek diktálnak.

  Herbert Reul (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, abban mindnyájan egyetértettünk, hogy a jelentés a jobb árakról, a verseny fokozása érdekében az átviteli hálózatokra és a határokon átnyúló csatlakozásokra fordított nagyobb beruházásokról és egy olyan piacról szólt, amelyet nem egy vagy néhány vállalat tart az ellenőrzése alatt.

Amikor aztán összesítjük a tényeket, azt látjuk, hogy a Bizottság által megadottak egyáltalán nem állnak össze. Nincsenek bizonyítékok, a tények nem igazolják, hogy a tulajdonjogi szétválasztás jobb árakhoz és nagyobb beruházásokhoz vezetne. Ez nem igaz – vagy meg tudják nekem mondani, miért magasabbak az árak az Egyesült Királyságban? Spanyolországban több a beruházás? Kisebb vagy nagyobb ott a verseny, mint más országokban? A tények egyértelműen azt mutatják, hogy nincs minden esetre alkalmas megoldás.

Ésszerű lenne ezért olyan kompromisszumot keresni, amelynek értelmében az ezt az elérendő célt más úton elérni kívánó tagállamok szabadon megválaszthatják a célhoz vezető utat. Ez áll a hátterében annak, hogy próbálunk harmadik lehetőséget, harmadik utat keresni. Mellesleg mi az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban az elmúlt néhány hónapban érdekes módon elértünk némi előrehaladást ez ügyben. Vannak más bizottságok, amelyek a tulajdonjogi szétválasztás ellen szavaztak. A mi bizottságunkban új kompromisszum jött lére a gázról, ezt Laperrouze asszony és Vidal-Quadras úr dolgozta ki. A Tanácson belül ugyancsak létrejött egy új kompromisszum. Most mégis komolyan azt gondoljuk, hogy holnap ismét szavazunk a villamos energiáról, és visszaállítjuk a hónapokkal ezelőtti állapotot. Ezt azonban meghaladtuk; nem ez lesz majd az eredménye.

Ha egy parlament azt akarja, hogy komolyan vegyék, nyitottnak kell lennie az új körülményekre és változásokra. Keresztülhajszoltak minket az egész folyamaton, engem folyamatosan sürgettek, hogy dolgozzak gyorsan, még mindig megpróbálhatunk olyan okos megoldásokat találni, amelyek a Parlament határozata felé mutatnak. Ezért arra bátorítom Önöket, hogy lépjenek túl a pártok szabta határokon, és szavazzanak az itt bemutatott javaslatokra, hogy megtaláljuk a kompromisszumot, valahogy úgy, ahogy a gázról szavazva mi és a Tanács tettük.

  Edit Herczog (PSE). - (HU) Elnök asszony! Biztos úr! Hatalmas lépést tettünk meg egy év alatt, mert hatalmas lépést jelenthet az egész Unió számára egy közös energia-politika. Egy olyan energiapolitika, amely egyszerre szolgálja az Unió tagállamainak stratégiai érdekeit, az európai lakosok jogait és védelmét, az európai gazdaság versenyképességét és növekedését, valamint környezetünk megóvását. Egy olyan piacintegrációt vetít előre az öt javaslat, amelyben az energiaipari vállalatok működésének átalakításán az energiatermelési, -átviteli, -elosztási feladatok szétválasztásán és átláthatóbbá tételén túl az energiafogyasztók alapvető jogai és őket megillető védelem is minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap. A piaci verseny tisztaságát, a határon átívelő energiakereskedelem serkentését, a fogyasztói igények minőségi kielégítését a jelenleginél nagyobb hatáskörrel felruházott, ipartól és kormányoktól független hatóságnak kell majd felügyelniük egy európai koordináció keretében. Ezért mozdult határozottan az európai törvényhozás az Európai Energia-szabályozási és Együttműködési Ügynökség létrehozásának irányába. A Brunetta képviselőtársam készítette jelentéstervezet, melyet később Chichester képviselő úr vett át, ezt a célt szolgálja. Örülök, hogy szocialista társjelentéstevőként velük dolgozhattam. Jelentős sikernek tekintem ezt a közösen megalkotott törvényjavaslatot, amely egy komoly, függetlenséggel rendelkező, erős, európai ügynökség létrehozásával elősegíti mind a tagállami szabályozó hatóság együttműködését, mind a legfőbb cél, a regionális piacok kialakulását és a hálózatok fejlesztését. Ragaszkodtunk szocialistaként az erős és független hatóság létrehozásához, hiszen tudnunk kell, hogy egy liberalizált európai piacon mindenki ott akar vásárolni, ahol legolcsóbb, és mindenki ott akar eladni, ahol a legdrágább. Ezért igazán szükség lesz egy olyan szabályozó hatóságra, amely fellép a lehetséges piaci torzulások ellen. A magyar érdek és az összes többi kisebb tagállam érdeke pontosan ez: egy erős hatóság létrehozása, amely biztosítja a hatóság függetlenségét, és együttműködését, a piac átláthatóbbá tételét és a fejlesztési beruházások megvalósulását.

Elnök úr! Mindenkit emlékeztetek, az európai energiaellátás nem ideológiai kérdés. A világ örökre megváltozott. Földrészek kapcsolódnak be az energiaversenybe, és mondjuk ki bátran: senkit nem lehet elzárni az elektromosságtól vagy a motorizációtól. Az energiapolitika célja Európa ellátásbiztonsága és versenyképessége. Ennek ellenére mégis azzal szeretném zárni, hogy a szocialisták úgy gondolják, hogy a fogyasztót kell az európai energiapolitika központi elemeként kezelni. Nagyon sajnáljuk, hogy konzervatív képviselőtársaink nem támogatják a fogyasztói charta kötelezővé tételét. Köszönöm a figyelmüket.

  Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Elnök asszony, az elmúlt néhány percben sok szó esett az iparról. Örülök, hogy De Vits asszony a jelentésében nagyon közvetlenül foglalkozik az energiafogyasztók jogaival. Létfontosságú, hogy biztosítsuk, hogy a fogyasztók tisztában legyenek a jogaikkal, és hogy ezek tiszteletben tartásában is biztosak lehessenek.

Én azonban De Vits asszonytól eltérően nem hiszem, hogy teljesen új törvényekre lenne szükségünk – európai szinten biztosan nem. Inkább arról van szó, hogy a meglévő jogszabályokat helyesen, megfelelően be kell iktatni a nemzeti jogba. Ezért erős felügyeleti hatóságok kellenek, amelyek gondoskodnak erről, és biztosítanunk kell a megfelelő átláthatóságot, hogy a fogyasztók valóban megismerjék a jogaikat. A charta hasznos kiegészítője lehet ennek, nem úgy értve, hogy kötelező jogi dokumentummá válik, hanem egyszerűen abban az értelemben, hogy az energiával kapcsolatos fogyasztóvédelmi jogszabályok összefoglalása révén hivatkozási pontot kínál a politikának és a gazdaságnak.

Mindnyájan tudjuk – hiszen magától értetődik –, hogy a polgáraink csak akkor tudnak értelmes szerepet betölteni a társadalomban és a gazdaságban, ha hozzáférnek a megfelelő energiaszolgáltatáshoz. E tekintetben bizonyosan fontos biztosítanunk, hogy mindenki, még a szegények és a legszegényebbek is megkapják, amihez joguk van. Nem hiszem azonban, hogy Brüsszelnek kellene rendelkeznie a szociális díjszabásokról. Ezt a tagállamokra és a tagállamok iparára kell hagynunk. Máskülönben pusztán csak egy újraelosztási mechanizmust fogunk bevezetni. A legjobb forgatókönyv az lenne, ha a szegények védelmét összekapcsolnánk az éghajlat-változási céljaink eléréséhez szükséges hatékonysági intézkedésekkel. E téren nagyon hasznosak lehetnek az intelligens megoldások, például a digitális számlálók. Semmi kifogásom nincs az ellen, hogy az ipart ezek tíz éven belüli bevezetésére ösztönözzük. A fogyasztók ezáltal pontosan fogják tudni, mennyi energiát használnak, így tudnak vele tervezni és takarékoskodni.

  Alyn Smith (Verts/ALE). - Elnök asszony, az előző felszólalókhoz hasonlóan én is csak gratulálni tudok az előadóinknak. Úgy vélem, a Parlament ma jó munkát végzett az európai fogyasztók érdekében, de most különösen egy kérdéssel és egy módosítással szeretnék foglalkozni. Ez a Morgan-jelentés 161. módosítása, amely szorgalmazza a megújuló energiaforrások üzemeltetőinek jobb integrációját az energiahálózatba. Remélem, hogy ez a módosítás a holnapi szavazáskor sikeres lesz. A Bizottság részéről határozottabb fellépésre szólítok fel az olyan esetekben, amikor a nemzeti hatóságok inkább a problémához járulnak hozzá, mint a megoldáshoz.

Példának okáért ott van az Egyesült Királyságban az Ofgem, a mi nemzeti hatóságunk, amely helyszíntől függő árképzési mechanizmust alkalmaz az Egyesült Királyság hálózatához való csatlakozásra, és ezzel valójában megkülönböztetéssel él a hazámban, Skóciában működő, megújuló forrásokat használó üzemeltetőkkel szemben. Szeretném, ha az európai koordináció nagyobb mértékű lenne, és fel lehetne lépni az egyes tagállami üzemeltetőkkel szemben, amennyiben fokozzák a problémát. Úgy vélem, a mai nap jó kezdet ebben az irányban, ezért reménykedve várom a folytatást.

  Konrad Szymański (UEN). – (PL) Gratulálok a kontinensünk előtt fekvő legfontosabb fogyasztói és politikai problémákkal foglalkozó jelentésekhez. Az elosztás leválasztása a termeléstől és a kereskedelemtől az energetika területén az egyéni és az ipari ügyfelek számára egyaránt kritikus jelentőségű. Ahol a szétválasztást bevezetik, az energiaárak visszaesnek vagy legalább lassabban emelkednek. Azokban az országokban, ahol a szétválasztást már végrehajtották, a háztartási használókra vonatkozó energiaárak átlagos emelkedése 1998–2006 között 3% volt. Ahol ez nem történt meg, ott az energiaárak 28%-kal nőttek. Az ipari ügyfelek piacán hasonló tendenciák figyelhetők meg.

Az energia azonban manapság az ellátás biztonságáról, más szóval a politikáról is szól. Az orosz állami monopólium 16 uniós országban rendelkezik egyre növekvő beruházásokkal. Németországban, Franciaországban és Olaszországban a Gazprom már az egyéni ügyfelekhez is hozzáfér. Ez elegendő ok arra, hogy a kölcsönösség elvét gyakoroljuk a harmadik országokkal való kereskedelmi kapcsolatokban. Máskülönben védtelenek leszünk, és a saját biztonságunkkal fogunk megfizetni.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, a javaslatok közös témája az energiapiac szempontjából a magánvállalkozásoknak kedvező szerkezetváltás, miközben az állami energiaellátók pozíciója meggyengül, noha a mögöttes költségeket továbbra is nekik kell viselniük.

Az én hazámban, ahol az energiapiac a közjó érdekében az állami szállítók ellenőrzése alatt áll, bármilyen ilyen intézkedés nagyon hátrányos következményekkel járna. Az EU azt kéri, hogy a piramis alapját bízzuk a tőkés vállalkozásokra, hogy más áruk árát meg lehessen határozni. Ez azért van, mert az energia nagymértékben meghatározza a termelési folyamat költségét, amit haszonnal hárítanak tovább a fogyasztókra.

Az egyre növekvő energiaigény és a folyamatosan emelkedő olajárak idején magántulajdonú energiaóriások prédájára hagyni az energiapiacot katasztrofális következményekkel járna, és valószínűleg kartellek alakulnának. A verseny által történő árszabályozás elmélete puszta mítosz: a gyakorlatban a gazdaság számos ágazatában vezetett már hatalommal rendelkező monopóliumok kialakulásához, a piacot és a fogyasztókat sújtó, pusztító hatásokkal.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, a kőolaj rekordmagasságú árait tekintve bizonyos, hogy az európai energiafüggetlenség ügye elsőszámú prioritássá vált! Az EU-nak csökkentenie kell az Öböl államaitól való jelenlegi függőségét. Oroszországon kívül más országokkal is javítani kell a kapcsolatainkat –anélkül hogy túlzottan függetlenednénk. Azt is végig kell gondolnunk, hosszú távon hogyan viszonyuljunk Iránhoz. Ha egy tanulmány arra a következtetésre jut, hogy túlzottan hittünk a közép-ázsiai diktátorok homályos ígéreteiben és a Nabucco csővezeték projekttel kapcsolatban a kőolajkészletekről szóló, meg nem erősített jelentésekben, akkor kénytelenek leszünk konstruktív kapcsolatokat kialakítani Iránnal, amely a világ második legnagyobb kőolajtartalékaival rendelkezik.

Nem szabad elfelejteni, hogy az Öböl-államok egyre növekvő nyereségét – ami a gyorsan emelkedő kőolajáraknak köszönhető – az iszlám fundamentalizmus népszerűsítésére is használják szerte a világon. Ez szerintem még egy ok arra, hogy nekünk itt az EU-ban miért kell többet befektetnünk az alternatív energiaellátásba.

  Jerzy Buzek (PPE-DE). – Elnök asszony, gratulálok a biztos úrnak és az előadóknak is a kiváló jelentésekhez és az európai energiapiac egyesítésére szolgáló irányelvek kialakítása során végzett jó munkájukhoz – ez a munka talán sikeres lesz majd. Hosszú távú beruházások, a szubszidiaritás elve, piaci hozzáférés, a határokon áthaladó forgalom szabályozása – e szabályozások fontos célkitűzései ezeket a kérdéseket mind érintik. Ne feledkezzünk meg arról, hogy azért mégiscsak a fogyasztó az első – és ezek a szabályozások mind e gondolat körül forognak: hogyan áll a fogyasztóvédelem, a felhasználók érdeke és az energia ügye az Európai Unióban. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a szabályozásaink nem fognak megoldást kínálni minden problémára, például az olajárak emelkedésére, és a CO2-kibocsátási költségek bevezetésével összefüggő energiaár-emelkedést sem fogják megelőzni, viszont jelentősen leegyszerűsítik és támogatják az energiahasználók érdekében tett intézkedéseinket.

Mondjuk ki bátran, hogy igen, tudjuk, a Morgan asszony jelentésében javasolt megoldás valószínűleg még nem a végleges. Ez még csak egy nagyon jó alap, amiből kiindulva tárgyalhatunk a Tanáccsal a végleges megoldás kérdéséről. Ez a végleges megoldás a villamos energiát illetően némileg el fog távolodni a második csomagban szereplő megoldásoktól, máskülönben a harmadik csomag (opció) bevezetésének nem lenne értelme. A gázra vonatkozó megoldásoknak természetesen hasonlítaniuk kell a villamos energiára vonatkozókhoz, de nyilvánvalóan nem kell megegyezniük. Mára már világosan kiderült, hogy a tulajdonjogi szétválasztás az energiapiacon sokkal nagyobb mértékű és szélesebb körű lesz, mint a gáz esetében. Ezt el kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk.

Egy további kérdés szintén nagyon fontos – a külső partnerek piaci hozzáférése, a harmadik országokból származó felek piaci hozzáférése. Ezért ez is kulcsfontosságú kérdésnek számít: célja, hogy ne adjunk előjogokat az Európai Unión kívülről érkező befektetőknek.

Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy az eddigi tárgyalásaink közül ez az egyik legnehezebb, mégis nagyon nagy rendben, minden fél tiszteletben tartásával zajlott.

  Evelyne Gebhardt (PSE). – (DE) Elnök asszony, örülök, hogy a De Vits jelentés esetében egy nagyon jó jelentés van most előttünk, és különösen örülök annak, hogy képviselőtársaink mindnyájan egy véleményen vannak a szolidaritást, az átláthatóságot és a fogyasztóvédelmet illetően. Ez igazán nagyszerű.

Egy dolgot azonban el kell mondanom: szerintem a Ház jobboldala egyszerre cinikus és hiteltelen. Nehéz hinni nekik, mert nem pártolják a fogyasztók jogairól szóló, kötelező erejű chartát – ami a fogyasztók számára rendkívül fontos lenne, ha meg akarják tudni, milyen jogaik vannak. Cinikusnak pedig azért találom őket, mert itt a Házban mindenki egy emberként felzárkózott azon elgondolás mögé, hogy a légi utasok legyenek tisztában ezekkel a jogokkal, miközben a légi utasok nem éppen a társadalom legszegényebb rétegeiből kerülnek ki. A legszegényebbeknek viszont, akiknek tényleg tudniuk kellene a jogaikat, ugyanez nem adatik meg.

Ezért komolyan kérem Önöket, gondolják meg újra. Kérem, gondoskodjanak róla, hogy ezt a chartát kötelezővé tegyük.

  Patrizia Toia (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez a csomag döntő pillanatban érkezett a Parlamenthez, a társadalmunk jövőjét fenyegető nagy energetikai kihívás pillanatában.

A nyersolajárak fenntarthatatlan és megállíthatatlan emelkedése, a bioüzemanyagok használatának negatív hatásai az élelmiszerek elérhetőségére és a fejlődő országok hatalmas energiaigénye egyaránt arra hívja fel a figyelmünket, hogy az Európai Unió fellépése most már nem csak hogy szükségszerű, de egyenesen elkerülhetetlen. Mindenekelőtt egy olyan jogszabályi keretre van szükségünk, amely végre megteremti a villamos energia és a gáz európai piacát, egy olyan piacot, amely kiegyensúlyozott módon képes az önszabályozásra, amely mögött nemzeti és európai szabályozó ügynökségek állnak, amely garantálja a versenyképességet, a nyitottságot, az átláthatóságot és a hatékonyságot a fogyasztók számára is, amely a nagyvállalkozásoknak lehetővé teszi, hogy erősek maradjanak, ugyanakkor megengedi az új szereplők belépését és növekedését, amely előre halad ahelyett, hogy visszafelé fejlődne. Erre gondolva reménykedünk, hogy a villamos energia esetében a tulajdonjogi szétválasztás nem jelent majd visszalépést, azaz a hálózat szétválasztása terén sok országban már meglévő jó gyakorlatokhoz mérve nem gyengébb megoldás születik. Olyan piacra van szükségünk, amely a befektetők és az üzemeltetők számára bizonyosságot, a fogyasztók – akár vállalkozások, akár magánszemélyek – számára valódi lehetőségeket kínál. Befejezésül, elnök asszony, azt szeretném mondani, hogy őszintén a fogyasztók mellé kell állnunk, bizonyosságot, garanciákat és méltányos árakat kínálva nekik.

  Roberts Zīle (UEN). – (LV) Először is szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak és képviselőtársaim többségének a villamos energia piacához való, valóban liberalizált hozzáférés megteremtéséért, amely az energiahatékonysági intézkedésekkel együtt a jövőben valóban lehetővé fogja tenni számunkra az árak csökkentését. Két kérdés – a tulajdonjogi szétválasztás és az átvitel – a jövőben is általános minta marad a valóban decentralizált termelés és a megújuló erőforrásokból előállított villamos energiához hozzáférést biztosító hálózatok biztonsága szempontjából. Van még egy álmom, amelynek teljesülését szívesen látnám ebben a csomagban: hogy végül létrejön az egyesített európai villamosenergia-hálózat, és a balti államok is ott lesznek ennek a villamos energia ellátó-hálózati partnerségnek a tagjai között – de ennek útjában egyelőre számtalan akadály áll úgy az Európai Unión belül, mint azon kívül. Köszönöm a szót.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szerintem itt, Európában, ahol napról napra nő az infláció, és nagyrészt az energiaköltségek növekedése folytán egyre magasabbra szöknek az árak, nyilvánvaló kötelességünk, hogy beszéljünk a fogyasztói jogok európai chartájáról, ezért én jóváhagyom a jelentést, egyúttal megköszönöm mind a képviselőtársamnak, mind pedig természetesen a Bizottságnak.

Helyénvaló hangsúlyozni, hogy az energiaellátás a gazdasági és a társadalmi életben való részvétel egyik létfontosságú előfeltétele. Mindazonáltal a hatályos jogszabály egy dolog, de gyakran a polgárok jogait ennek ellenére nem tartják tiszteletben az árak, a díjszabások vagy éppen azok átláthatósága, illetve a díjszabások összehasonlítását gyakran megakadályozó, megkülönböztető szabályok.

Ezért csak remélni merem, hogy az EU és a tagállamok közös fellépése – a szubszidiaritás elvét mindenkor tiszteletben tartva, ahogyan De Vits asszony kitűnő jelentése szintén hangsúlyozza – döntő fontosságúnak bizonyul. A harmadik csomag elfogadása véleményem szerint szintén arra fog szolgálni, hogy jobb védelmet nyújtson a fogyasztóknak, valamint a kis és közepes méretű üzleti felhasználóknak.

  Nikolaos Vakalis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az a helyzet. hogy a harmadik energiaügyi csomag megosztotta a képviselőcsoportokat, különösen a tulajdonjogi szétválasztás kérdésében.

Ez a véleménykülönbség nyilvánvalóan nem ideológiai alapú, hanem a különböző tagállamok eltérő belpolitikai helyzetéből és kiindulópontjából ered; azt tükrözi, ahogyan a tagállamok álláspontjai a Tanácsban is megoszlottak. A hazai struktúrákat pedig tiszteletben kell tartanunk, ha el kívánjuk kerülni a társadalmi felfordulásokat.

Én személy szerint teljes mértékben helyeslem a tulajdonjogi szétválasztás gondolatát, de kellőképpen tisztában vagyok azzal, hogy a szétválasztást az én hazámban ebben a pillanatban semmilyen körülmények között nem lehetne véghezvinni. Kell egy átmeneti időszak, hogy minden érintett fél tudjon igazodni az új körülményekhez.

A Tanács hosszú, kimerítő tárgyalások után jutott végül megegyezésre a „harmadik út” kérdésében. Ezért azt gondolom, hogy ebben a nehéz kérdésben kötelesek vagyunk támogatni a megegyezést, bizonyos pontokon esetleg javítva rajta a tapasztalatok fényében.

Hölgyeim és uraim, fontos, hogy mindnyájan büszkén fejezhessük be az egyeztetést. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha nem tesszük kockára bizonyos tagállamok létfontosságú érdekeit. Nem engedhetünk a függetlenség és a hatékonyság alapelvéből, amelyeket az energia átviteli rendszer üzemeltetők és energiaszabályozók tevékenységére nézve irányadónak kell tekintenünk.

  Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök asszony, szeretnék gratulálni mindegyik előadónak a remek munkájukhoz, és szeretném kifejezni a támogatásomat különösen Morgan asszony álláspontja iránt, egyrészről a termelési és szállítási tevékenységek, másrészről a hálózat tulajdonjoga és üzemeltetése közötti, teljes tulajdonjogi szétválasztás kérdésében.

A vertikálisan integrált nagyvállalatok nyilvánvalóan megnehezítik az új versenytársak belépését a piacra, ami különösen igaz a megújuló energiaforrások fejlesztésére és bevezetésére. Mindezek folytán messzebb kerülünk a versenyképesség és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából magunk elé tűzött európai céloktól.

Ezért szeretném felkérni a szétválasztást ellenző kisebbséget, hogy a rövid távú, változékony nemzeti érdekeket félretéve tegyen lépéseket annak érdekében, hogy csatlakozhasson az energiaellátás szempontjából erős és biztonságos Európa építéséhez.

Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miközben a megújuló energiaforrások hálózati becsatornázása a célkitűzéseink eléréséhez elengedhetetlen, a villamosenergiai szektorban a rendszerösszekötő kapacitás fejlesztése sem kevésbé fontos, különösen energiapiacunk legelszigeteltebb országai számára.

Szeretném megköszönni az előadónak is, hogy figyelembe vette ezt a kérdést.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök asszony, az európai energiapiac mai állapotában véleményem szerint továbbra is egy régi, nemzeti vagy regionális monopóliumok uralma alatt lévő piaci struktúrát tükröz, annak ellenére, hogy a liberalizáció az európai fogyasztók számára nyilvánvaló előnyökkel járt az árak, a költségcsökkentés és a hatékonyság terén. Ezzel azt akarom mondani, hogy a gáz- és villamosenergia-piacok liberalizációja még mindig folyamatban van. A kelet-európai országokban például még további haladást kell elérnünk, hogy véget vessünk az állami tulajdonú villamosenergia-termelés dominanciájának, és liberalizáljuk azt, ahogyan az elosztás ágazatában már megtettük. Azokat a lépéseket is örvendetesnek találom, amelyeket a tulajdonjogi szétválasztás terén tettünk, mivel erre az intézkedésre is szükség van az energiapiacok liberalizációjának befejezéséhez.

A liberalizáció mellett Európának az LPG és LNG (cseppfolyósított propángáz/cseppfolyósított földgáz) terminálok és technológiák fejlesztését is támogatnia kell. Ösztönöznünk kell az LPG és LNG világpiacának létrejöttét, hogy enyhítsük Európa egyetlen földgázforrástól való függőségét. Az energiaellátás diverzifikálását és biztonságát most ugyanolyan fontosnak kell tekintenünk, mint a liberalizációt.

  Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). - (SL) Először is gratulálni szeretnék az előadóknak és az árnyékelőadóknak kiváló munkájukhoz. Európa egy évtizeddel ezelőtt fogott hozzá a villamosenergia- és gázpiac liberalizációjához, és csak most vagyunk a legközelebb az igazi, régóta vágyott eredményekhez. A javasolt intézkedések a fogyasztót helyezik a középpontba, aki a jól működő belső energiapiacon saját megítélése alapján válogathat majd a szolgáltatók közül, és választhatja ki a szerinte legjobbat. Az intézkedésektől azt is várom, hogy a nyílt és átlátható belső piac a kis gazdasági társaságok számára is lehetővé tegye majd a hozzáférést, és ezáltal növelje a versenyképességet, javítsa az erőművekbe és az átviteli hálózatokba való befektetés feltételeit, valamint növelje az ellátás biztonságát és mozdítsa elő a fenntartható fejlődést.

A jól működő belső piac legfőbb előfeltétele az, hogy legyenek az összes piaci szereplőre érvényes egyforma és világos szabályok. Az egyes tagállamokban létező eltérő modellek egészen bizonyosan nem segítenek hozzá a kitűzött cél eléréséhez.

Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat, hogy gratuláljak a szlovén elnökségnek. Az elnökség ugyanis teljes mértékben az egyeztetésre és a kompromisszum-keresésre összpontosított, és a tagállamok erős nemzeti érdekei ellenére megállapodást hozott tető alá a Tanácsban.

A kompromisszumhoz vezető út az Európai Parlamentben sem könnyű. Erőteljes ugyanis a nyomás, a tagállamok részéről is. Bízom abban, hogy a Parlament megerősíti majd az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban általunk kialakított kompromisszumot. A Tanács és a Parlament álláspontjának különbözőségei dacára bízom abban, hogy a Parlament által javasolt kompromisszum jó alapot képez a további tárgyalásokhoz és az európai intézmények közötti egyeztetéshez.

Végezetül hadd fejezzem ki reményemet, hogy a harmadik liberalizációs csomag célkitűzéseinek megvalósítása során a francia elnökség a lehető legtöbb erőfeszítést fog befektetni az egyeztetési munkába, és a különérdekek teljes mértékű háttérbe szorításával kompromisszumra fog törekedni. Abban is bízom, hogy a Bizottság részéről hasonló elkötelezettséget tapasztalunk majd a közös megoldások időben történő megtalálása iránt. Ebben az összefüggésben hálás vagyok Piebalgs biztos úrnak, aki már az elején leszögezte, hogy ez év végéig közös megállapodásra kell jutnunk.

(Taps).

  Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök Asszony, ami különösen meglep ebben a vitában, az az, hogy jóllehet egyes képviselőtársaink részletekbe menően elő akarják írni, hogy a versenynek miként kell megvalósulnia – és ennek több lehetséges módja is van –, nem hajlandóak nagyobb átláthatóságról, az energiatakarékosságra irányuló több kezdeményezésről, az energiafogyasztók panasztételi lehetőségeiről, avagy az energiaszegénység elleni küzdelemről beszélni. Pedig úgy gondolom, a Morgan-jelentésben és természetesen a De Vits-jelentésben is éppen ezek a legfontosabb pontok. Holnap az európai polgárok felé épp ezt a jelzést kell küldenünk: le kell szögeznünk, hogy az embereket nem szabad teljes erővel sújtaniuk az áremelkedéseknek, hanem a megtakarított energia mennyiségének növelése, és különösen a más energiaszolgáltatók választásának lehetőségét szolgáló fokozottabb átláthatóság révén kell lennie lehetőségnek e negatív hatások elkerülésére. Úgy gondolom, alapvetően fontos, hogy a polgárok megkapják a választás szabadságát, és azt a lehetőséget is, hogy a jogsértések esetén panaszt tehessenek. Nagyon hálás vagyok Morgan asszonynak a jelentés ezen részéért.

  Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, ma délután elhallgatva képviselőtársaimat, kicsit meg vagyok lepve, ugyanis mindannyian egyetértünk abban, hogy szükség van a nagy európai energiapiacra, ugyanakkor úgy vélem, hogy elsősorban az energiahatékonyságon kell dolgoznunk annak érdekében, hogy a fogyasztók számlája a lehető legkevésbé legyen borsos. Az elérendő cél tekintetében egyetértünk tehát, a mikénttel kapcsolatban viszont már nem.

Nem hallottam, hogy sok szó vagy említés esett volna a június 6-án a Tanács által kialakított megállapodásról, amely nem teszi kötelezővé a tulajdon, a termelés és az elosztás szétválasztását. Márpedig ha a tulajdon szétválasztása és az egységes piac energiaár-csökkenéssel járt volna, erről tudnánk. Spanyolországban nem ez a helyzet, nem ez a helyzet Nagy-Britanniában sem, és a Bizottság sosem volt képes bebizonyítani, hogy ez be fog következni.

Ezért hagyjunk fel egyes gazdasági társaságok démonizálásával, amely társaságoknak éppenhogy megvan a szakmai hozzáértésük, és amelyek bebizonyították a hatékonyságukat. Amikor a hálózatok összekapcsolására törekszünk, amikor azt akarjuk, hogy működjön a szolidaritás, kétségkívül jobb, ha a tagállamok szabadon választhatnak több modell közül.

Vessünk véget annak a csőlátásnak, mely elutasítja a harmadik utas megoldást, és egy állítólagos francia-német kartell vádját hangoztatja. Tudjuk, hogy a piac egyedül nem megoldás a monopóliumok problémájára, amely monopóliumok egyébiránt mindenütt léteznek. A tagállamok egy lépést tettek egy elfogadható csomag felé, amelyet apránként javítani lehet. Ha ezt nem fogadjuk el, ez azzal a veszéllyel jár, hogy egyáltalán nem lesz semmilyen szövegünk, noha honfitársaink ezt várják tőlünk. És főként nem szeretnék ebben a Házban az egyik oldalon jófiúkat, a másikon rosszaknak kinevezetteket látni, azokat, akik mégis meg akarnak egyezni a Tanáccsal.

  Angelika Niebler (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim, azt hiszem, az európai belső piacon uralkodó helyzet kapcsán mindannyian ugyanúgy érzünk. Még nem alakult ki az európai belső piac; nemzeti piacok vannak, monopóliumok, vagy a nemzeti piacokat uraló kis csoportok. A helyzet jelenleg az, hogy az energiaárak folyamatosan nőnek, és az importált energiától függünk. Mindannyian ugyanúgy látjuk a helyzetet, és a céllal is egyetértünk.

Számos képviselő szólt már erről. Fokozottabb versenyt, csökkenő árakat és az átviteli hálózatokba tett több befektetést akarunk. Azt kívánjuk, hogy a rendszerek kapcsolódási pontjait a határokon át történő átvitel lehetővé tétele érdekében szélesítsék ki. Nem akarjuk, hogy a piac csak kisszámú nagyszolgáltató köré csoportosuljon. A nagy kérdés az, hogy mindezt miként akarjuk megvalósítani, és itt érkezünk el a válaszúthoz. Sok képviselő, ideértve a ma felszólalók közül is néhányat, úgy hiszi, hogy az egyetemes gyógymód a tulajdonjogi szétválasztás. Állítom, hogy ha csak ezen az úton indulunk el, akkor nem látjuk az összképet. Nem erre az útra kell rálépni!

Hadd utaljak egyes országokra, Grossetête asszony szintén említette az ezen országokat jellemző helyzetet. Spanyolországban két társaság, az Endesa és az Iberdrola termeli a villamos energia 48,3%-át, illetve 28%-át. Svédországban a Vattenfall uralja a piacot, a megtermelt villamos energia majdnem 48%-ával, míg Olaszországban a piac az ENEL körül összpontosul, mely 43,9%-os piaci részesedéssel bír. Senki se mondja nekem, hogy a tulajdonjogi szétválasztással elérhetjük célunkat, ami a piaci egyeduralom megtörése és a verseny megteremtése.

Ezért arra szeretném kérni összes képviselőtársamat, hogy holnap támogassák a 165. és 168. módosítást ahelyett, hogy az éremnek csak az egyik oldalát látnák. Ami a Morgan-jelentés összes többi pontját illeti, ezeket nagyon kielégítőnek találom. Gratulálok Morgan asszonynak, aki nagy energiáról és elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. Ugyanakkor ebben a konkrét kérdésben az gondolom, alternatívát is kínálnunk kellene azon országok számára, melyek másképpen valósították meg a szétválasztást. Azon országoktól, ahol a termelő és átviteli rendszerek 100%-át még mindig az állam birtokolja – például Svédország ilyen –, nem kellene megkövetelni a változtatást. Ugyanakkor senki sem állíthatja, hogy holnap olyan csomagot fogadunk el, mely egyenlő versenyfeltételeket tartalmaz. Ez önáltatás lenne.

  Norbert Glante (PSE). – (DE) Elnök asszony, elnézését kérem késői érkezésemért. Az épületben sokat kell gyalogolni, és a liftek néha csigalassúsággal járnak. A ma terítéken lévő téma, melyről holnap szavazni fogunk, nem feltétlenül jobb- vagy baloldal kérdése – jóllehet ilyesfajta vitákra is sor kerül e Házban –, hanem inkább arról szól, hogy célunkat milyen eszközökkel érhetjük el. A cél tekintetében egyetértés van köztünk,  Niebler asszony épp az előbb emelte ki ezt: erősebb versenyt akarunk az európai piacon, átláthatóbb árakat és könnyebben érthető árképzést. A célokhoz vezető eszközök azonban nagyban különböznek.

Én azok közé tartozom, akik abból indulnak ki, hogy egy harmadik út megtalálásának lehetősége is eszköz lehet. E javaslatokat beépítettük, és több ízben kiemeltük, hogy ez nem csak a harmadik utas megoldást jelenti, amely az eredeti tanácsi javaslat előzménye, hanem további szabályozási elemeket is bevezettünk, mert a Tanácstól származó harmadik utas megoldás számunkra nem volt elegendő.

Ebből a szemszögből nézve újra fel kellene vetnünk ezt a megoldást, magunkba kellene néznünk, és alternatívaként a második és a harmadik utat is meg kellene engednünk. Ami még ennél is lényegesebb, az az, hogy mi itt Európában egyforma szabályozást valósítsunk meg, a tagállami szabályozó hatóságok pedig az itt hozott döntések végrehajtásához egymást támogató hatásköröket és függetlenséget kapjanak, mert végső soron a felelősség helyben rájuk hárul.

Az elmúlt hetek két megvilágító erejű példával szolgáltak arra, hogy mit jelent a Bizottságnak a kartellek és a verseny feletti ellenőrzés gyakorlásának feladata – az ütemterv bőven ad lehetőséget gondolkodási szünetre is. Ha viszont egy gazdasági társaság megszegi a trösztellenes jogszabályokat, büntetést érdemel, semmi mást. Ebben a tekintetben semmiféle engedményre nem vagyok hajlandó. Mindazonáltal meg kellene vitatnunk, hogy a tulajdonjogi szétválasztás valóban az az eszköz-e, mellyel magunkat és a szabályozó szerveket fel akarjuk vértezni, avagy nagyobb rugalmasságot kellene megengednünk.

Remélem, hogy a holnapi szavazás eredménye meg fog engedni valamilyen kompromisszumot. Máskülönben tényleg együtt kell majd dolgoznunk a Tanáccsal a kompromisszum kialakítása érdekében. Nagyon köszönöm, és még egyszer elnézést a késésért.

  Ieke van den Burg (PSE). – (NL) Elnök asszony, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának holland delegációja nevében a legőszintébb gratulációmat szeretném tolmácsolni az előadónak, Morgan asszonynak kiválóan elkészített véleményéhez. Mi a szétválasztás mellett törünk lándzsát. A szétválasztás gyakorlata ugyanis Hollandiában már egyértelműen jó eredményeket hozott, ideértve a gáz- és villamosenergia-ágazat befektetési mutatóit, valamint jól működő piacát is. Véleményem szerint ezt európai szinten is nagyon fontos lenne megvalósítani. Ebben a tekintetben meg szeretném említeni, hogy  Kroes asszony, a versenyjogi biztos, kivette részét ebből az eredményből, ideértve azt is, ahogy jelenleg az RWE-vel és az E.ON.-nal szemben eljár. Ezért úgy gondolom, hogy ez egy jelentős fejlemény.

A másik vetület az energiaszegénység, és ezért tartjuk igen kiválónak ezt a parlamenti jelentést, és reméljük, hogy át is fog menni.

  Arlene McCarthy (PSE). - Elnök asszony, egy példát szeretnék említeni azzal kapcsolatban, hogy az Energiafogyasztók jogainak európai chartája milyen területen hozhat valódi változást. Egy kis manchesteri városi szervezet kérte a segítségemet az energiaszolgáltatója elleni panasz megoldásához. A szolgáltató ugyanis öt éven át mindig leolvasta a mérőórát, számlát azonban elfelejtett küldeni. 2008 márciusában a csoport egy 7 540,37 fontra rúgó ötéves villanyszámlát kapott, mely adósságba taszította.

Annak a biztosítása, hogy a fogyasztók tisztában legyenek a jogaikkal – jelen esetben a rendszeres számlázás egyszerű jogával – alapvető fontosságú ahhoz, hogy a fogyasztók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat. Akkor, amikor Európa minden országában valamennyi fogyasztó égbeszökő energiaszámlákkal kénytelen szembenézni, a fogyasztókat számlájuk kézbentartásához, az energia-felhasználás és –költségek lefaragásához, és ezzel egyidejűleg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez vezető utakról szóló információval és az ehhez szükséges eszközökkel kell ellátnunk.

Arra bíztatnám a Bizottságot, hogy a szabályozó hatóságokkal, a tagállamokkal és a vállalatokkal együttműködve határozottan vigye előre a jogi charta ügyét e jogok tevékeny előmozdítása és népszerűsítése érdekében, és felszólítom a Bizottságot, hogy hagyjon fel a felhígított céllista elképzelésével, amely nem tisztességes eljárás a mai bonyolult energia-kihívásokkal és árakkal szembenézni kénytelen fogyasztókkal szemben. Ha lehet légiutas-jogi chartánk, miért ne lehetne energiafogyasztói chartánk is? Biztos úr, erre nézve szeretném kérni az Ön válaszát.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a párizsi székhelyű Európai Energiaügynökség határozott véleménye az, hogy 2012-ben energiahiány lesz. Ezért létfontosságú, hogy sürgősen figyelmet fordítsunk ösztönzők kialakítására, valamint az átviteli hálózatokba és a termelésbe való jelentősebb befektetésekre. A jelenlegi villamos energia-irányelv a jóváhagyási időszakok lerövidítésére is megfelelő ösztönzőt kínál annak érdekében, hogy 2012-ben ne boruljunk sötétségbe.

A nemzeti szabályozó hatóságokat is fontos megerősíteni annak érdekében, hogy ennek megfelelően a szomszédos országokban nyomatékosan érvényesíthessük saját iparunk érdekeit. Az is jó volna, ha lenne atomenergia-ügyi szabályozó ügynökségünk, amely a francia modellnek megfelelően a biztonságról és védelemről hivatalos nyilatkozatokat tehetne közzé. A héten a Tanácsban erről is kellene tárgyalni.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Gratulálok Morgan előadó-asszonynak. Az Unió energiaellátásának biztonsága hatalmas befektetéseket igényel, és a befektetőknek a középtávú és hosszú távú befektetéseket ösztönző, előrelátható környezetre van szükségük.

Az éghajlatváltozás összefüggésében az Unió arra törekszik, hogy 2020-ra energiaszükségletének legalább 20%-a megújuló forrásokból származzon. Az energiaszállító hálózathoz való hozzáférés alapvető jelentőségű. Az elmúlt években gyorsan nőttek az energiaárak, és az európai polgárok az európai intézményektől választ várnak problémáikra. Az energiához való hozzáférés és az energia rendelkezésre állása a gazdasági és a társadalmi élet számára alapvető jelentőséggel bír.

Az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség felállítása az energiafogyasztók érdekeinek jobb védelmét fogja szolgálni. Meglátásom szerint a Chichester-jelentés 18. módosítása a Tanács hatáskörébe tartozik.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Szeretnék gratulálni a Bizottságnak a valódi uniós belső energiapiac létrehozását célzó dokumentum-csomaghoz, valamint Morgan asszonynak is, jelentésében a piaci helyzet szakértői értékelésével egyidejűleg a lehetséges megoldásokat is felvázolta előttünk.

Örülök, hogy a figyelmet felhívták az ún. „energiaszigetek” létezésére. Litvánia villamosenergia- és tulajdonképpen gázellátás tekintetében is egy ilyen „sziget” része. Az ignalinai atomerőmű 2009-es bezárása után az ország helyzete kiszámíthatatlanná válik, energiaellátása ugyanis egyedül Oroszországtól függ majd. Éppen ezért a közös uniós energiaátviteli rendszerbe való bekapcsolódása létszükséglet.

A tulajdonosi szerkezetátalakítás javasolt megvalósítása, amely a rendszerüzemeltetők függetlensége szavatolásának egyedüli módja, valamint a harmadik országok kizárása az átviteli rendszerek és az átviteli rendszerüzemeltetők fölötti ellenőrzésből, a fogyasztói érdekek elsőbbsége – csak ezek révén garantálhatjuk az Európai Unió energiabiztonságát és az uniós polgárok jólétét.

  Vladimír Remek (GUE/NGL). - (CS) Hölgyeim és uraim, a képviselőtársam, Chichester úr által összeállított jelentés árnyékelőadójaként az egyike voltam azoknak, akik támogatták a javaslatot, hogy az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségben lefolytatandó szavazások esetén maradjon változatlan a Bizottság eredeti terve, amely országonként egy szavazatot irányozott elő. Az úgynevezett „súlyozott” szavazási eljárás megvalósítása esetén ugyanis a nagyobb tagállamok a kisebbek rovására előnyt szereznének. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság többsége támogatta a korrektebb elvet, és úgy gondolom, a plenáris szavazáson ugyanez fog történni. A nemzeti energiapiaci szabályozó hatóságok többsége is egy olyan ügynökség elindítása mellett foglalt állást, amely egy újabb bürokratikus, jogkörök nélküli vitaklubnál több lenne. Márpedig az egyes országokra egyenlőtlen feltételek alkalmazása alapjaiban rombolná le a tiszteletet ébresztő és jól működő ügynökség megteremtését célzó erőfeszítéseket. A különböző nemzeti energiapiacok eltérő körülmények között jöttek létre, és még nem kapcsolódtak össze hathatósan. Az ügynökség segíthetne a valódi összekapcsolódás megvalósításában.

  Jim Allister (NI). - Elnök asszony, erőteljesen támogatom a termelés és a szállítás szétválasztását, ugyanakkor hozzátenném, hogy ennek alaposnak kell lennie, és megkérdőjelezem, hogy bármelyik ágazat könnyen elviselne bármilyen állami tulajdonhányadot. Ezt részben a saját választókerületemben, Észak-Írországban tapasztaltak alapján mondom, ahol nemrégiben az Ír-szigeten egységes villamos energia-piaci korszakba léptünk, amitől mindenki sokat várt az árstabilitás terén.

A tapasztalat azonban egészen mást mutat. Néhány héttel ezelőtt ellátogattam választókörzetem egyik legnagyobb fogyasztójához. Három évvel ezelőtt az Egyesült Királyság-beli átlagárnál épp csak hajszálnyival többet fizettek. Ma pedig, az egységes ír villamosenergia-piacon 76%-kal fizetnek többet az Egyesült Királyság-beli átlagárnál. A szétválasztás semmiféle előnnyel nem járt, és ennek a legfőbb oka véleményem szerint az, hogy az egységes piac anélkül jött létre, hogy az ESB állami monopóliumának kérdését megfelelően kezelték volna.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, dióhéjban annyit mondanék, hogy az elmúlt években határozott visszaesés volt megfigyelhető a villamosenergia-piaci befektetések, és különösen a határkeresztező hálózati összeköttetésekbe történő befektetések terén. Ezért új jogszabály-csomagra van szükség, és Piebalgs biztos úr ugyanúgy tudja, ahogy képviselőtársaim is, milyen fontosnak tartom az egyenlő versenyfeltételek biztosítását. Következésképp a tulajdonlási szerkezet szétválasztása a legjobb döntés. Az Energiaügyi Tanács szerencsére észrevette, hogy jelenleg nincsenek meg az egyenlő verseny feltételei.

Ezért indokolt, hogy az elkövetkező évekre tilalmat vezessenek be a horizontális, nem szétválasztott vállalkozások által végzett felvásárlásokra, mert nem engedhetjük, hogy nem szétválasztott szervezetek kimazsolázzák a kisebb, életképes vállalkozásokat. Ez lehetőséget teremt olyan holland szervezetek és termelők számára, mint a Nuon és az Essent, hogy az európai piaccal is számolni kezdjenek. Az elkövetkezendő időszakra levegőhöz juttatja őket. Ebből a szempontból teljes szívvel támogatom a most megvitatott Morgan-jelentésben javasolt tulajdonjogi szétválasztást.

  Neena Gill (PSE). - Elnök asszony, gratulálok az előadónak az általa elvégzett kiváló munkához, és támogatom azt az álláspontját, hogy a fogyasztókkal szemben tisztességesebben kell eljárni.

Morgan asszony helyesen mutatott rá, hogy ezt a legjobban a tulajdonjogi szétválasztáson keresztül lehet megvalósítani, ami azt jelenti, hogy korlátoznunk kell a nagy gazdasági társaságok hatalomkoncentrációját, és könnyebb piaci hozzáférést kell lehetővé tennünk a kis- és középvállalkozások számára.

A villamosenergia- és gázpiac jobb szabályozása életbevágóan fontos a tisztességes verseny és az alacsonyabb fogyasztói árak biztosításához, és felettébb aggaszt, hogy az elszabaduló energiaárak miatt az európaiakat, és különösen a leginkább védelemre szoruló csoportot, az időskorúakat, egyre inkább az energiaszegénység réme fenyegeti.

Az energiabiztonság jelenlegi körülményei között feltétlenül jól működő európai gáz- és villamosenergia-piacra van szükségünk. A közelmúltban problémákat tapasztaltunk az energiaellátás terén, és ez a jelentés – nagyon helyesen – igyekszik ezek közül néhányat megoldani.

Számos, a 159. módosítást támogató levelet kaptam a választókerületemből, amely módosítás megtiltaná a tagállamoknak a megtermelt kilowattonkénti több mint 350 g szén-dioxidot kibocsátó új erőművek építésének engedélyezését.

  Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a határokon átnyúló villamosenergia-piac regionális integrációját nem csak a ma terítéken lévő téma fényében, hanem az egységes európai villamosenergia-piac megteremtésének összefüggésében is kell vizsgálni.

Az európai keret által összefogott energia-kérdések általában véve is átfogóbb és előretekintőbb megközelítést érdemelnek. Ez indokolja az Európai Parlament STOA (tudományos és technológiai alternatívák értékelésével foglalkozó) egységében elindított kezdeményezést, mely arra irányul, hogy 2030-at bázisévnek tekintve az elkövetkezendő évtizedekre állítsunk fel energia-forgatókönyveket. A Parlament és még egyes parlamenti képviselőcsoportok is megosztottak az energiaátviteli hálózatok és az energetikai társaságok tulajdonjogi szétválasztásának kérdésében. Ez ugyanakkor időnként inkább az egyes országok helyzetétől, mintsem politikai és stratégiai preferenciák következménye.

Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, álláspontom a kérdésben teljesen egyértelmű. Én személyesen a villamosenergia-hálózatokat/összeköttetéseket üzemeltető társaságok, valamint a hálózatokat kezelő társaság vagy szerv világos szétválasztása mellett foglalok állást. Úgy gondolom ugyanis, hogy a fogyasztók számára ez a legkedvezőbb megoldás, hiszen ez szavatolhatja a valódi villamosenergia-piac kialakulását, aminek európai parlamenti képviselőkként és európai polgárokként egyik célkitűzésünknek kell lennie.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Az európai villamosenergia- és gázfogyasztóknak joga van az egyenlő szolgáltatáshoz, vagyis ahhoz, hogy meghatározott minőségű ellátásban részesüljenek, mégpedig megfizethető, átlátható, valamint könnyen és egyértelműen összehasonlítható áron.

Üdvözlöm, hogy az energiafogyasztók jogainak chartájára irányuló javaslatról szóló, De Vits asszony képviselőtársam által készített jelentés is bekerült a harmadik energiacsomagról szóló vitaanyagba. Az energiafogyasztók jogait különböző európai uniós dokumentumokban rögzítették ugyan, ám ezek gyakran nem kerültek át a nemzeti jogszabályokba. Üdvözlöm az előadónak a fogyasztói jogok átláthatóbbá tételét célzó erőfeszítését. A fogyasztóknak szabadon kell tudni dönteniük, és lehetőséget kell kapniuk arra, hogy térítésmentesen váltsanak szolgáltatót. Érthetővé kell tenni a számukra, hogy miért fizetnek. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy jelentésébe beépítette az általam javasolt módosításokat, amelyekben felhívtam a tagállamokat arra, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a tanácsadói szolgáltatásokat biztosító fogyasztói szervezeteknek . A fogyasztói szervezetek rengeteget dolgoznak az energiafogyasztók, és különösen a védelemre szoruló fogyasztók érdekében.

  Anni Podimata (PSE). – (EL) Elnök asszony, először is engedtessék meg, hogy kifejezzem támogatásomat az előadó, Morgan asszony kijelentése mellett, mely szerint a leginkább védelemre szoruló fogyasztókat különösen a növekvő tüzelőanyag-árakkal szemben meg kell védeni. Egyetértek azzal is, hogy küzdeni kell az energiaszegénység ellen, és határozott támogatásban kell részesíteni a megújuló energiaforrásokba történő befektetéseket.

Ami azonban az egységes belső energiapiac megteremtésének fő kérdését illeti, e cél elérése nem csak a részletes tervezésen és az egységes stratégia megvalósításán múlik, hanem azon is, hogy mennyire ismerjük meg az egyes szereplők egyedi jellemzőit.

A teljes tulajdonjogi szétválasztás a hálózat fejlesztésébe való befektetéseknek nem feltétlen, lényeges előfeltétele. Előfordulhat, hogy a korszerűsítésben tapasztalt elmaradások az átgondolatlan energiapolitika következményei, amely az energia forgalmazását elsősorban a profitot növelő, nem pedig a rendszer fejlesztésére forrásokat biztosító tevékenységnek tekinti.

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalvezetője. − (SL) Engedjenek meg először egy általános megjegyzést. A helyzet az, hogy a Tanácsban nagyon határozottan egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a belső energiapiaci helyzet se nem jó, se nem kielégítő. Éppen ezért hosszú éveket töltöttünk azzal, hogy megállapodást próbáltunk elérni egy valódi belső gáz- és villamosenergia-piac látrehozásáról, hogy e piac minden szereplője számára tényleges versenyt és egyenlő feltételeket teremtsünk.

Miként már említettem, június 6-án a Tanácsban nagy jelentőségű előrelépés történt. Ma több felszólaló, közöttük Morgan asszony és sokan mások is, kiemelték, hogy a valódi belső gáz- és villamosenergia-piac kialakításának leghatékonyabb módja a teljes tulajdonjogi szétválasztás. A Bizottság is osztja ezt a nézetet, és a tagállamok többsége is ezen az állásponton van. Ugyanakkor a megállapodás elérése érdekében kompromisszumra volt szükség. A kompromisszumot nem volt könnyű kialakítani, de végül sikerült.

A kompromisszum lényege az, hogy három választási lehetőség áll rendelkezésre, és az elnökség úgy ítéli meg, hogy e választási lehetőségeknek a tervbe vett szabályoknak megfelelő alkalmazása olyan helyzethez vezethet, melyben a tényleges verseny kialakulását követően valamennyi a gáz- és villamosenergiai belső piac minden szereplője egyenlő feltételekkel szállhat ringbe.

Engedjék meg, hogy további megjegyzéseket is tegyek. Több alkalommal felmerült a szegénység, vagy pontosabban az energiaszegénység kérdése. Ez rendkívül fontos téma, különösen olyan körülmények között, amikor az energiaárak az égbe szöknek. Ugyanakkor az a helyzet, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban ez az egyes tagállamok felelőssége és kötelessége, és ahogy ezt Hökmark úr és mások is hangsúlyozták, a tagállamok tartoznak felelősséggel azért, hogy a szegények számára biztosítsák az energiához való hozzáférést.

A fogyasztóvédelem kérdése is több alkalommal felmerült, sőt számos felszólalás foglalkozott ezzel. Hadd húzzam alá, hogy az elnökség által készített szöveg, illetve az elnökségi kompromisszum, nagyon jelentős fogyasztóvédelmi rendelkezéseket tartalmaz. Ez azt írja elő, hogy a fogyasztókat megfelelően tájékoztatni kell az energiafogyasztásukról, az ebből eredő költségekről, és ezt a tájékoztatást megfelelő gyakorisággal kell megkapniuk ahhoz, hogy fizetési kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Ezen túlmenően természetesen az a lehetőség is fennáll, hogy bármikor szolgáltatót válthassanak, valamint gyors és rendszeres tájékoztatást kapjanak a szolgáltatók által megállapított árakról.

Több felszólaló, köztük Turmes úr is, kitért az ügynökség jogköreinek kérdésére. Az ügynökség nem a papírtigris szerepét fogja játszani. Az ügynökségnek különösen a két vagy több tagállamot érintő ügyekben lehetősége lesz kötelező erejű határozatokat hozni, ami jelentős újítás.

Több felszólaló, köztük Biruti és Zile urak, valamint mások is, felvetették a kis és elszigetelt rendszerek problémáját. Szeretném kiemelni, hogy a tanácsi megállapodás ezen országok és piacok esetében az elszigeteltség problémájának megoldódásáig mentességeket vagy kivételeket irányoz elő.

Rröviden a megújuló erőforrásokról is szólnék. A mi csomagunk, a tanácsi csomag, a megújuló források felhasználásával termelt energia számára elsőbbségi hálózati hozzáférést biztosít.

Felszólalásomat hadd fejezzem be a következő gondolatokkal. Szeretném üdvözölni azt, hogy Vidal-Quadras úr határozottan felszólította a Parlamentet és a Tanácsot, hogy második olvasatban jussanak egyezségre. A Tanácsnak is ez a kívánsága. Az elnökség egyetért azzal, hogy a június 6-án kialakított megállapodás megteremtette a lehetőséget arra, hogy egy ilyen egyezség ez év végéig tető alá kerüljön. Ez különösen fontos azon törekvésünk fényében, hogy 2009-ben a lehető leghamarabb megállapodást érjünk el az éghajlat- és energiacsomag kérdésében.

E vita meggyőzött arról, hogy a Tanács és a Parlament álláspontja nem is áll olyan messze egymástól. Szeretném köszönetemet kifejezni az előadóknak és mindenkinek, aki részt vett a vitában. Úgy vélem, e vita rendkívül hasznos lesz a Tanács további munkája, valamint közös megállapodásunk kitűzött határidőn belüli elérése szempontjából.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, a mai vita homlokterében nagyrészt a háztartások álltak, holott a Bizottság javaslata túlmutat a háztartásokon, és a nagyfogyasztókról is kifejezetten szól. Annak teljes elismerése mellett, hogy a védelemre szoruló fogyasztókat is kezelni kell, mi egy jól működő piacot igyekszünk létrehozni. Nem lehet a végtelenségig mindent szubvencionálni, ugyanis ez azt jelenti, hogy valakitől elveszek azért, hogy másnak odaadjam; tudom, hogy lesznek védelemre szoruló fogyasztók, akiknek különleges figyelmet kell szentelnünk, de mi alapvetően a más területeket jellemző értékeinken és ott megszerzett tapasztalatainkon alapuló, jól működő, összekapcsolt európai piacot próbálunk meg kialakítani.

Az energiapiac fejlődése csak a közelmúltban indult meg, és bizonyos időnek el kell telnie, mire teljesen kialakul, ám véleményem szerint a mai vita valóban azt mutatja, hogy a Bizottság javaslata az összes főbb területtel megfelelően foglalkozik.

Némi kétely is megfogalmazódott azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a változtatásra Én úgy gondolom, hogy igen, hiszen nem csak a Bizottság éves jelentései, hanem a versenyszektorban végzett felmérések is ezt mutatják. A Vidal-Quadras-féle parlamenti jelentés azt állapítja meg, hogy változtatnunk kell, és javaslatokra van szükség.

Nemrégiben a versenyjogi szabályokban is bekövetkeztek bizonyos konkrét változások. A nehézség abban rejlik, hogy ha versenyellenes magatartást fedezünk fel, akkor ez mindig utólag történik: bírságolunk ugyan, de a fogyasztó már megfizette az árát. Ezért szerkezeti változtatásokra van szükség, és úgy vélem, hogy benyújtott javaslataink ezt szolgálják.

Van néhány kérdés, ahol meglátásom szerint túllépünk a szigorú értelemben vett energiapiaci javaslaton. Kezdjük az ügynökséggel. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy egy független ügynökség létrehozása kulcsfontosságú. A problémám az, hogy ott van az esetjog is, amely ennek határokat szab, mégis, a Bizottság a jogi határokon belül a lehető legerősebbé akkor válik, ha van egy ügynökségünk.

A komitológiáról szólva: megértem a komitológiával kapcsolatos parlamenti aggályokat, de ez az eljárás

áll a rendelkezésünkre, és ha eredményesek akarunk lenni, ezt az eljárást kell alkalmaznunk.

A jogsértési eljárás kapcsán pedig Paasilinna úr jelentette ki, hogy ez az eljárás áll a rendelkezésünkre, és mivel más eljárás nincs, ehhez kell folyamodnunk.

Elhangzott egy kérdés a fogyasztói jogokról. Ott van ugyan a szubszidiaritás, a légiközlekedés azonban leginkább határokon átnyúló kérdés. Úgy vélem, hogy az energiacharta szorosabb kapcsolatban van a szubszidiaritással. Jó példával jártunk elöl, de valóban be kell vonnunk az európai jogalkotást? Ezzel kapcsolatban némi kételyeim vannak. Nem feltétlenül ellenzem, de van egy határ aközött, ahol szükség van európai jogszabályokra, és aközött, ahol ezen a területen a nemzeti szabályozás kezdődik. Legalábbis azt hiszem, ezek a fő kérdések, és a Parlament bizonyosan meg fogja találni a megfelelő megközelítést.

Végezetül hadd köszönjem meg még egyszer Morgan asszonynak, De Vits asszonynak, Giles Chichesternek és Alejo Vidal-Quadras-nak kitűnő jelentésüket. Úgy gondolom, a vita során nyilvánvalóvá vált, hogy sok belső vita előzte meg a mait, és várakozással tekintek a holnapi szavazás elé, mivel a Vidal-Quadras-jelentés előkészítette számunkra a talajt a javaslathoz. Tudom, hogy a Tanácsnak és a Parlamentnek tovább kell dolgozniuk a kiegyensúlyozott megoldás kialakítása érdekében. Erre mindkét fél készen áll. Sok múlik a holnapi szavazáson, hogy a Parlamentben merre billen a mérleg nyelve, de világosan érzékelem, hogy megvan a politikai akarat a megállapodásra, ebben a parlamenti ciklusban biztosan elfogadtatjuk majd a fogyasztók javát szolgáló javaslatot, és meglátásom szerint ez nagyszerű eredmény.

A Bizottság álláspontja a parlamenti módosításokkal kapcsolatban

Morgan-jelentés (A6-0191/2008)

A Bizottság a következő módosításokat el tudja fogadni: 1., 2., 4., 5., 6., 8., 12., 14., 15., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 25., 26., 29., 30., 33., 34., 35., 36., 40., 44., 46., 48., 50., 54., 56., 57., 58., 61., 65., 70., 71., 73., 74., 77., 83., 84., 88., 89., 92., 93., 94., 97., 99., 101., 102., 105., 106., 107., 108., 111.,112., 113., 114., 118., 119., 120., 122., 123., 124., 126., 128., 129., 130., 131., 132., 133., 134., 135., 136., 137., 146., 147., 148., 149., 150., 151. és 152.

A Bizottság a következő módosításokat részben tudja elfogadni: 10., 11., 16., 24., 38., 39., 41., 42., 43., 45., 47., 55., 59., 60., 66., 68., 72., 79., 80., 82., 85., 86., 87., 95., 98., 100., 109., 110., 115., 117., 121., 125., 127., 138., 153., 155., 165., 166. és 167.

A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 3., 7., 9., 13., 27., 28., 31., 32., 37., 49., 51., 52., 53., 62., 63., 64., 67., 69., 75., 76., 78., 81., 90., 91., 96., 103., 104., 116., 139., 140., 141., 142., 143., 144., 145., 154., 156., 157., 158., 159., 160., 161., 162., 163., 164., 168., 169., 170., 171. és 176.

Vidal-Quadras-jelentés (A6-0228/2008)

A Bizottság a következő módosításokat el tudja fogadni: 1., 2., 3., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 21., 22. és 29.

A Bizottság a következő módosításokat részben tudja elfogadni: 6., 14., 15., 16., 17., 18., 20., 24., 25., 28., 31. és 32.

A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 13., 19., 23., 26., 27., 30. és 33.

Chichester-jelentés (A6-0226/2008)

A Bizottság a következő módosításokat el tudja fogadni: 1., 6., 9., 10., 12., 16., 45., 48., 49., 53., 54., 64. (a (3) bekezdés tekintetében)., 64. ((4) bekezdés)., 66., 72. és 75.

A Bizottság a következő módosításokat részben tudja elfogadni: 3., 4., 5., 7., 11., 13., 14., 15., 19 (1a) bekezdés)., 19 (1da) bekezdés)., 19 (1df) bekezdés)., 19 (1de) bekezdés)., 19 (1df) bekezdés)., 19 (1dh) bekezdés)., 23., 24., 26., 27., 28., 31., 32., 33., 35., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 47., 51., 57., 58., 59., 61., 64 (1. bekezdés)., 68., 70., 74. és 76.

A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 8., 17., 18., 19 (1c) bekezdés)., 19 (1d) bekezdés)., 19 (1dc) bekezdés)., 19 (1dd) bekezdés)., 19(1dg) bekezdés)., 20., 21., 22., 25., 29., 30., 34., 36., 37., 38., 46., 50., 52., 55., 56., 60., 62., 63., 64 (2) bekezdés)., 64 (5) bekezdés)., 64 (7) bekezdés)., 64(8) bekezdés)., 65., 67., 69., 71. és 73.

  Eluned Morgan, előadó. − Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez az érdekfeszítő vitához.

Szeretnék röviden reagálni arra, amit Hökmark úr mondott az ellátás biztonságát, a fenntarthatóságot és a versenyképességet biztosító lehető legjobb rendszer kialakításáról. Le kell szögeznem, hogy a Tanács által előterjesztett álláspont túl messzire megy. A Tanácsban kialakított informális megállapodás csalódást okozott számomra, mert túlságosan is engedett a kisebbség akaratának. Természetesen megértem, hogy ideje, helye van a kompromisszumnak, és szükség is van rá, de mégis úgy gondolom, hogy túl messzire mentek.

Csalódtam a Bizottságban is, mert nem védi határozottabban a saját álláspontját – ne felejtsék el, hogy mi most az önök álláspontját védjük. Csak emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy önök visszavonulót fújtak, mi pedig nem – mi az önök álláspontját védjük.

A jelenlegi javaslat nem kielégítő. Itt vannak a nagy ipari energiafogyasztók, amelyek magánbeszélgetésekben a szétválasztásra kérnek bennünket, de amikor elmagyarázzuk nekik, hogy meg fogjuk próbálni, és felkérjük őket, hogy erre nyilvánosan is kérjenek fel bennünket, kijelentik, hogy nem tehetik, mert védelemre szorulnak! Ami annyit tesz, hogy a fogyasztó nem ura a helyzetnek, a piacot nem ő ellenőrzi, és ez probléma.

Azt hiszem, hogy félreértés van a védelemre szoruló fogyasztók számára kialakítandó különleges díjtételek ügyében. Én kiállok a védelemre szoruló fogyasztók számára kialakítandó külön díjtételek mellett. Ám nem az EU-t kérjük erre, hanem a tagállamokat, amelyeket arra kérünk, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést. Mi, szocialisták, különösen odafigyelünk választóink véleményére: azok érdekében, akik azt mondják, hogy a magas árak húsbavágóak, és most tényleg szenvednek ezektől; azt kívánjuk, hogy a tagállamok tűzzék napirendre az energiaszegénység kérdését, ugyanis jelenleg még napirenden sincs. Az energiaszegénységet egyelőre még csak egy európai ország határozta meg. A tagállamok tűzzék napirendre ezt a kérdést, mert egyelőre még nincsen rajta!

  Alejo Vidal-Quadras, előadó. − (ES) Legelőször hadd köszönjem meg a jelentések összeállítása során különösen Morgan asszonnyal, Chichester úrral és valamennyi árnyékelőadóval kialakult kitűnő együttműködést, valamint azt a csodálatos hangulatot, amelyben együtt dolgoztunk.

Majd meglátják, hölgyeim és uraim, hogy ez arról szól, tudjuk-e, mit akarunk, és vajon mindannyian ugyanazt akarjuk-e, mert napnál világosabb, hogy a tulajdonjogi szétválasztás nem valamiféle gyógyír, amely minden bajt orvosol, és minden problémánkat megoldja. Ezt senki sem állította.

Az átviteli rendszer és a termelés tulajdonjogi szétválasztása szükséges előfeltétel, ami elősegíti, megkönnyíti és lehetővé teszi a piac rendes működését, az unión kívüli szereplők belépését a piacra, és a befektetések biztosítását, de természetesen nem old meg minden problémát. Ki állította, hogy megoldaná őket? Senki.

Hazámban például, ahol megvalósult a tulajdonjogi szétválasztás, sok probléma van. A szabályozó ügynökség nem eléggé független. Árdeficit keletkezett, mivel léteznek a szabott árak, amelyek torzítják a piacot. Energiasziget vagyunk, amelynek több összeköttetésre van szüksége. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a tulajdonjogi szétválasztás minden ilyen problémát megold? Nem, mivel ezek a problémák másból adódnak, amiknek semmi közük a tulajdonjogi szétválasztáshoz. Ha a politikai és nemzeti érdekektől elvonatkoztatva logikusan gondolkodunk, ez azonnal szembetűnik.

Következésképpen, tanácsi hivatalvezető úr, nem beszélhetek a Parlament nevében, mert csak egy vagyok a 785 európai parlamenti képviselő közül, de az ebben a Házban eltöltött 9 év után be tudok számolni a benyomásaimról, és egy dolgot bizton állíthatok: megvan az akarat a megállapodás elérésére, megvan az akarat a tárgyalásra, megvan a jó szándék, tanácsi hivatalvezető úr, de kérem, tudatosítsa a Tanácsban, hogy e jó szándéknak kölcsönösnek kell lennie. Ha ez kölcsönös, miként ez a gázpiac esetében megmutatkozott, akkor olyan formulákat alakíthatunk ki, melyekkel elérhetjük a célkitűzésünket.

  Giles Chichester, előadó. − Elnök asszony, lebilincselő vitának voltunk tanúi, a Ház a megszokott bal/jobb vagy észak/dél ellentétektől eltérően oszlott meg, és különösen brit konzervatívként kíváncsian figyeltem, hogy egyes tagállamokból származó képviselőtársaim miként tekerednek ki szinte, csűrik-csavarják a dolgokat abbéli kétségbeesett igyekezetükben, hogy elkerüljék a változtatást. Sosem hittem volna, hogy német képviselőtársaim sokkal konzervatívabbak lesznek (kis „k”-val, mint a „kevéssé akarja a változást” kifejezésben), mint jómagam.

Amikor először tettem be a lábam ebbe a Házba, határozottan a privatizáció mellett törtem lándzsát –Allister úr nemrég szólt erről –, vagyis amellett emeltem szót, hogy e vállalkozásokat vegyük ki az állami tulajdon köréből, és tegyük lehetővé a magánvállalkozások számára, hogy az állami monopóliumoknál hatékonyabban működtessék őket. Elismerem, hogy Európában ez riasztó gondola, de elképzelhető, hogy a legvégső irány, mely felé el kellene mozdulnunk, a tulajdonjogi szétválasztásnál tovább megy, egészen a privatizációig.

Hadd szögezzem le: én személyesen meg vagyok győződve az energiaszegénység kezelésének fontosságáról: úgy gondolom, hogy az árszabás átfogó reformja egyike a lehetséges megoldásoknak. Rendkívül különös, hogy az energia határárát a kiinduló árnál alacsonyabban meghatároznánk meg, s ezáltal a fogyasztást ösztönöznénk akkor, amikor nyilvánvalóan olyan korszakban élünk, amely az energiamegtakarítás és a hatékony energiafelhasználás ösztönzését igényli, akárcsak a többlefogyasztás költségének emelését.

Elképzelhető, hogy a piaci erők elvégzik helyettünk a munkát: hazámban a kőolaj-árak hatására változóban vannak a fogyasztói szokások, és azt veszem észre – és örülök, hogy német képviselőtársaimat emlékeztethetem erre –, hogy az E.ON a végfelhasználókat ellátó szolgáltatásának szétválasztására irányuló döntésével jelezte: megértette a piaci erők előnyeit.

Lehet, hogy a jövőben egy negyedik csomagra is szükségünk lesz, de gratulálok Morgan asszonynak az eddigi eredményekhez. Tartsanak ki: holnap nagy többségre számítunk, mivel a nem szétválasztott piacok fogyasztói végül felfigyelnek a többi, szétválasztott piacra, és ugyanezt fogják követelni, mondván: „Mi is ezt akarjuk.”.

  Mia De Vits, előadó. – (NL) Elnök asszony, örülök, hogy a mai felszólalók nemcsak a tulajdonjogi szétválasztásról, hanem a fogyasztói jogokról is szóltak. A csütörtöki szavazás előtt csak annyit kérnék, hogy támogassanak három módosítást, melyek a fogyasztói jogok további javítását, valamint a fogyasztóknak a fogyasztásukról való rendszeres tájékoztatását célozzák. Nem hiszem, hogy túl nagy kérés lenne, hogy ez évente négyszer történjék meg. Aztán ott van az intelligens mérőórák gondolata, valamint elterjesztésük kötelező határideje, amely az irányelv hatálybalépésétől számított 10 év lesz.

Végezetül az energiaszegénység kezelését célzó nemzeti cselekvési tervekkel összefüggésben csak annyit mondanék Vidal-Quadras úrnak, hogy a kedvezményes tarifákat a tagállamoknak csak mint lehetséges eszközt említjük. Három, a fogyasztói jogok javítására irányuló módosításról van szó, melyekhez támogatást kérünk.

Befejezésül, Elnök asszony, meg kell vallanom, hogy a biztos úr válasza csalódást okozott, mivel a szubszidiaritás nevében a fogyasztói jogok területét a tagállamokra hagyja. Válaszom erre az, hogy európai energiapiac felé haladunk, így holnap a brit polgárok egy német szolgáltatóval találhatják magukat szemben. Meglátásom szerint az európai energiapiac azt is jelenti, hogy képesnek kell lennünk arra is, hogy a fogyasztóknak európai választ adjunk.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A Morgan-, Vidal-Quadras- és Chichester-jelentésről szóló szavazásra holnap kerül sor.

A De Vits-jelentésről szóló szavazásra 2008. június 19-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségről szóló „Chichester”-jelentés kapcsán támogatom az ügynökség létrehozását és nagyobb hatáskörökkel való felruházását.

Ami az ezen intézmény székhelyének Brüsszelben történő elhelyezéséről szóló módosítást illeti, mindenekelőtt szeretném a jogi szolgálat véleményét kérni arról, hogy e tárgyban van-e hatáskörünk, azaz az Európai Parlamentnek van-e hatásköre erről határozni – ugyanis az az érzésem, hogy ez a téma a Tanács hatáskörébe tartozik.

Ami Brüsszel városát illeti, meg kell vallanom, hogy magával a várossal semmi bajom…sőt még szeretem is.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a múlt heti ír szavazás kimenetele új, rendkívül fontos politikai jelzést küldött felénk, többek között arra nézve, hogy a polgárok milyen véleménnyel vannak a brüsszeli bürokratákról és arról, ahogy a döntések a brüsszeli „zárt” körben születnek.

Minden európai polgárnak azt kell éreznie, hogy része az európai döntéshozatali folyamatnak, és közel van ahhoz. Fontos, hogy minden európai polgár úgy érezze, hogy képviselik őket, az intézmények székhelyét ezért szerte az Unióban kell kijelölni.

Hozzuk az intézményeket közelebb a polgárokhoz, a polgárokat pedig vonjuk be az európai vitába! Ha mindent Brüsszelben vonunk össze, veszélybe sodorjuk az európai építést.

Ezért határozottan ellenzem azt az elgondolást, hogy ennek az új intézménynek a székhelye Brüsszelben legyen.

  Desislav Chukolov (NI), írásban. – (BG) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a világ számos országában létezik az „energiamaffia” fogalma. Ez egy sok mindenre ráhúzható kifejezés, amelyet általában akkor használunk, ha zavaros energiaügyi dolgokra utalunk. Ugyanakkor más országoktól eltérően a bolgár energiamaffia mostanában olyan világos jelzéseket ad, melyek arra utalnak, hogy már a politikába is készül befurakodni, és ezt nem tisztességes és átlátható választások útján, hanem szokásos módszerével, megvesztegetés révén éri el.

A nemrég megalakult Vezető Párt hazámban rendkívül agresszív módon lép be a politika küzdőtérre, és időnként durvaság és könyörtelenség tekintetében a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért párt stílusához közelít. Mindkét párt vásárolja a szavazatokat, de míg az MJSZ kizárólag Törökország érdekében lép fel, a Vezető Párt és ennek vezetője, Hristo Kovachki, csupán a saját érdekében munkálkodik.

Az elmúlt napokban hazámban lezajlott választások során egyes polgárok postai úton olyan értesítést kaptak, miszerint közüzemi számláik összege mérséklődhet, feltéve, ha e pártra szavaznak.

Elnök úr, kérem, vesse latba minden befolyását a bolgár politikusoknál annak érdekében, nehogy a 2009-es választások után olyan helyzet álljon elő, amelyben ne adj’Isten ilyen tisztességtelen és visszataszító módon megválasztott európai parlamenti képviselők bukkannának föl ebben a Házban.

  Glyn Ford (PSE), írásban. – Teljes mértékben támogatom képviselőtársam jelentését, és ha alkalmam adódott volna, személyesen tettem volna ezt meg. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy nem építhetünk új széntüzelésű erőműveket.

Miközben gyorsan közeledik a bányász-sztrájk 25. évfordulója, a szénipar megint egy forradalom élharcosává vált. E forradalom a Doncaster melletti Hatfield szénlelőhelyén fejlesztés alatt lévő tisztaszén, valamint szén-dioxid-leválasztási és –tárolási (CCS) technológiákra épül. A CCS-technológiák azt jelentenék, hogy egy erőmű CO2 kibocsátásának 90%-a leválasztásra, majd pedig geológiai tárolás céljára elszállításra kerülne. Ez a technológia forradalmasíthatja az Egyesült Királyság energia igényeinek kielégítési módját.

Azon túlmenően, hogy a bőségesen rendelkezésre álló természeti erőforrás kihasználása milyen előnyökkel járna, a születőben lévő tisztaszén-ügynökségen belül teremtett munkahelyek új életet lehelnének azokba a bányásztelepülésekbe, amelyek negyed évszázada gazdasági és társadalmi hanyatlásban vannak.

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – (PL) Nagy örömmel fogadom el az Energiafogyasztók jogainak európai chartájára vonatkozó parlamenti állásfoglalást, és különösen azt a javaslatot, hogy a fogyasztó a tényleges energiafogyasztását fizesse.

Remélem, hogy ez azzal az eredménnyel fog járni, hogy minden egyes gázfogyasztó számláját kWh-ban, és nem köbméterben állítják ki, mint például Lengyelországban.

Az elfogyasztott gáztérfogat helyetti energiaérték-alapú számlázás a fogyasztók határozott helyeslésével találkozna, akik – okkal vagy ok nélkül – arra gyanakszanak, hogy „levegőért” fizetnek.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Egyetértek a biztossal abban, hogy ha abban állapodunk meg, hogy továbbra is fenntartjuk a jelenlegi status quo-t, és a nemzeti érdekeket védjük ahelyett, hogy jobban kiállnánk a közös európai érdekek és értékek mellett, nos, akkor az EU képtelen lesz szembenézni a ránk leselkedő fenyegető kihívásokkal.

Az Európai Uniónak ezért van szüksége valódi reformra.

Én határozottan a nemzeti szabályozó hatóság, egy hatékony ügynökség mellett emelek szót, amelynek elegendő jogköre lenne a közös villamosenergia-piac tisztességes működésének felügyeletére.

Mindemellett alapvető mondanivalóm a következő: minthogy az EU a szabad verseny alapelveire épül, nem csak elméletben, hanem a való életben is kötelességünk szavatolni azt, hogy a fogyasztók minden egyes tagállamban szabadon és akadálymentesen választhassanak különböző villamosenergia-termelők és -szolgáltatók között, és eldönthessék, melyik számukra a legkedvezőbb ajánlat. A tagállamok számára tehát az igazi kihívás a fogyasztói érdekek és a nagyvállalati érdekek közötti választás. Ha tétovázunk, és nem az egyént, a fogyasztót helyezzük tevékenységünk középpontjába, ez logikusan olyan eseményekhez vezet, mint a negatív kimenetelű ír népszavazás, és csak növeli polgárainknak az Európai Unió iránti közönyét.

A reform kulcsfeltétele a teljes tulajdonjogi szétválasztás. Nincs járható „harmadik út”.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök asszony, az események alakulásának fényében az EU energia-prioritásai – a környezetvédelem, a biztonság és a piacnyitás – továbbra is fontosak maradtak, de fontossági sorrendjüket újra kell értékelni. Az energiahordozók magasba szökő árai, az ezekkel együtt járó társadalmi feszültségek és gondok, tetézve a Gazprom offenzívájával – mindez gyors reagálást követel, és előtérbe tolja az olcsó ellátás biztonságát. Mindeközben a környezetvédelem és az általános felmelegedés elleni küzdelem nagyra törő célkitűzései hosszabb távúak, és olyan kihívásokkal járnak, melyek csökkenthetik az európai gazdaság versenyképességét, és fokozhatják a társadalmi feszültségeket.

Lehet, hogy vannak, akik sajnálják, hogy ebben a 27 országból álló körben nincs eltökéltség a közös és versenyképes energiapiac megteremtése iránt. Több országban, melyekre egyébként az európai integráció élenjáróiként tekintenek, a monopóliumok megtörése ellenállásba ütközik. A külső kőolaj- és gázszállítókkal való kapcsolatokban is szolidaritás-hiány tapasztalható. Az olyan kétoldalú tárgyalások, mint amelyekbe az Európai Unió nyugati és keleti szélén a Gazprommal bocsátkoztak, gyengítik alkupozíciónkat. Ezek a tárgyalások megkönnyítik azoknak az országoknak az energiakártyával való megzsarolását, melyek a múltban egy monopolhelyzetben lévő szolgáltatónak voltak kiszolgáltatva.

Az eltérő nemzeti érdekek éreztetik hatásukat az egységes energiapiac kiépítésében. Az Európai Uniónak be kell bizonyítania, hogy a különbségek ellenére képes lesz megfelelő kompromisszumok kialakítására. Az energiánál fontosabb terület nincs, és e területen be kell bizonyítanunk, hogy a megosztottságon felülemelkedve és azon túllépve képesek vagyunk egységet kovácsolni.

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Elnök asszony, a megfizethető árú energiához való hozzáférés a társadalmi integráció, valamint a tudáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés felgyorsításának egyik összetevője. Az energiaellátásnak jelentős kihatása van a polgároknak a társadalmi és gazdasági életben való részvételére. Sajnos gyakran előfordul, hogy akkor, amikor az energiához való hozzáférésről van szó, a fogyasztóknak – különösen a magánszemélyeknek, valamint a kis- és középvállalkozásoknak – korlátozottak a tényleges érdekérvényesítő eszközeik.

A rendelkezésre álló adatok szerint a tagállamok nem teljesítették megfelelően a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok számára hozzáférhető célzott közszolgáltatások biztosítása terén rájuk háruló feladatokat. Az Energiafogyasztók jogainak európai chartája arra törekszik, hogy megoldjon néhány, a területen tapasztalható problémát. A chartának a tagállamok közötti együttműködésen kell alapulnia, a szubszidiaritás elvének teljes alkalmazása mellett, miközben azt sem szabad elfelejteni, hogy a fogyasztóvédelem területén bizonyos eljárások a különböző tagállamokban különböző eredményekhez vezethetnek.

Az energiaszolgáltatóknak és a hálózatüzemeltetőknek kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy működésük során tiszteletben tartják a környezetet, és a radioaktív hulladék mennyiségét a lehető legkevesebbre csökkentik. A megújuló energiaforrások felhasználását, valamint a fogyasztók számára az energiaforrás tudatos megválasztására vonatkozó jog szavatolását szintén elsőbbséget élvező kérdéssé kell tenni.

A szolgáltatóváltáshoz kapcsolódó formalitásokat is korlátozni kell; a fogyasztókat meg kell védeni a tisztességtelen értékesítői viselkedéstől, és fogyasztói szervezeteket kell létrehozni. De mindenekelőtt megoldást kell találni az energiaszegénység problémájára azért, hogy az élet számos fontos területén való részvétel minden polgár számára lehetővé váljék.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök