Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. június 18., Szerda - Strasbourg

13. Az EU/Oroszország csúcstalálkozó előkészítése (2008. június 26-27.) (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az EU-Oroszország csúcstalálkozó előkészítéséről (2008. június 26-27.).

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Nagy öröm számomra, hogy bemutathatom a huszonegyedik EU-Oroszország csúcstalálkozó előkészületeit, amelyre e hó végén, június 26-27-én kerül sor a nyugat-szibériai Hanti-Manszijszk városában.

Az elnökség úgy véli, hogy a közelgő csúcstalálkozó megfelelő alkalom mindkét fél számára, hogy kölcsönös kapcsolataikban új fejezetet nyissanak meg. Készen kell állnunk különösen arra, hogy kihasználjuk azt a potenciálisan kedvező lendületet, amelyet Medvegyev orosz elnök közelmúltban történt megválasztása adhat az EU-Oroszország kapcsolatoknak.

A csúcstalálkozó fő célja nyilvánvalóan, hogy elindítsuk a tárgyalásokat az Oroszországgal kötendő új keretmegállapodásról. Nagy öröm számunkra, hogy május 26-án a Tanács elfogadta az EU tárgyalási mandátumát az új megállapodáshoz. Az elmúlt hónapokban az elnökség a bizottsággal együtt nagy erőfeszítéseket tett a legmagasabb szinten, hogy megpróbáljon megbirkózni az EU oldalán még fennálló akadályokkal.

Az új megállapodás megtárgyalásával az EU megkísérli tovább mélyíteni együttműködését Oroszországgal a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken, miközben hatékonyabban foglalkozik olyan témákkal, ahol álláspontunk eltérő lehet. Szokás szerint a csúcstalálkozó lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük a négy közös tér megvalósításában elért előrehaladást. Engedjék meg nekem, hogy röviden rámutassak fő jellemzőikre.

Ami az első közös teret – a gazdasági teret – illeti, a csúcstalálkozó a korai figyelmeztető mechanizmus mellett áll ki az energia terén, mert teljes mértékben ki akarjuk használni az általa kínált lehetőségek mindegyikét. Újból kifejtjük a külföldi beruházásokra vonatkozó előre látható és stabil szabályozás fontosságát Oroszországban. Ezenkívül az EU azt is meg kívánja ismételni, hogy a mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról a hivatalos tárgyalások azonnal megkezdődhetnek, mihelyt Oroszország befejezte WTO-csatlakozási folyamatát.

Ami a szibériai átrepülési díjak régóta fennálló problémáját illeti, az EU továbbra is nyomást gyakorol annak érdekében, hogy a létező megállapodást aláírjuk.

A második közös térben, ami a szabadság, biztonság és igazságosság terét jelenti, az EU aggályainak kíván hangot adni az emberi jogok, demokrácia és a jogállamiság helyzetével kapcsolatban Oroszországban, különösen a közelmúlt választásainak összefüggésében. Hozzátenném, hogy ezt az aggályt az elnökség és az Európai Parlament is osztja. A csúcstalálkozó lehetőséget kínál arra is, hogy a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások végrehajtásának előrehaladását értékeljük.

A harmadik közös teret, a külső biztonságot illetően az EU aláhúzza, hogy a közös szomszédságban további együttműködésre irányuló konkrét intézkedésekre van szükség. Mindenekelőtt megpróbáljuk hangsúlyozni, hogy Oroszországnak meg kell kísérelnie megoldást találni a Dnyeperen túli régióban és a Grúziában fennálló konfliktusra. Ugyanakkor üdvözölnünk kell Oroszország részvételét az EUFOR csádi műveletében, és egyetértünk az európai biztonsági és védelmi politika keretében a további együttműködéssel.

Ami a negyedik közös teret, a kutatást, oktatást és kultúrát illeti, a csúcstalálkozónak üdvözölnie kell az első állandó kutatási partnerségi tanácsot, amely májusban zajlott Szlovéniában. Végezetül, a csúcstalálkozó lehetőséget ad nemzetközi kérdések, mint például a befagyott konfliktusok, a Közel-Kelet, Irán, Afganisztán és egyéb ügyek megtárgyalására.

Hölgyeim és uraim, hadd zárjam a következőkkel: a csúcstalálkozó különös hangsúlyt fektet mindkét fél igyekezetére annak érdekében, hogy biztosítsák a közös szomszédsági területen lévő országok stabil és demokratikus fejlődését. A közös szomszédság keretében az EU és Oroszország közötti konkrét együttműködés alapvető fontosságú a bennünket kölcsönösen érdeklő, illetve aggályainkat felkeltő problémák, különösen a befagyott konfliktusok megoldásához.

Ezzel be is fejezem, és érdeklődéssel hallgatom a vitájukat.

(Taps)

  Benita Ferrero-Waldner, A Bizottság tagja. − Elnök úr, amint hallották, a hivatalban levő új orosz elnökkel és azzal, hogy végre rendben van a mandátumunk ahhoz, hogy új megállapodást tárgyalhassunk meg Oroszországgal, azt hiszem, lehetőségünk van e legnagyobb szomszédunkkal való fontos partnerségnek az újrafogalmazására számos közös érdek alapján. Az EU-Oroszország kapcsolat megfelelő kereteinek megtalálása egyike az európai külpolitika legfontosabb kihívásainak, ezt mindannyian tudjuk.

A tárgyalások megkezdése áll a Medvegyev elnökkel folytatandó EU-Oroszország csúcstalálkozó középpontjában Hanti-Manszijszkban június végén. Közvetlenül ezután a tárgyalók megkezdhetik első munkaülésüket.

Az EU és Oroszország közötti új megállapodás lehetőséget ad nekünk arra, hogy korszerűsítsük a kapcsolatunkat alátámasztó jogi kereteket, hogy azok tükrözzék a mind az Oroszországban, mind az Európai Unióban végbement alapvető változásokat, mert az 1990-es években tárgyalt jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodásunk óta sokat változtunk. Úgy vélem, segít majd kapcsolatunk potenciáljának kihasználásában, mert hatalmas potenciál van abban, és abban is, hogy tagállamaink érdekeit sokkal erőteljesebben kövessük.

A fő hívószavak: eredményorientált politikai együttműködés, mély gazdasági integráció, egyenlő feltételek energiaügyi kapcsolatainkban legalább az energiachartáról szóló szerződésnek megfelelően, és még szorosabb kapcsolat a szabadság, biztonság és jog érvényesülése terén, valamint az oktatási és tudományos rendszereink egymás előtti folyamatos megnyitása.

Ugyanakkor folytatnunk kell az Oroszországgal való együttműködés megvalósítását a négy közös térben, amelyet a Tanács hivatalban lévő elnöke az imént említett, és azok útiterveit is. Ezeknek intézkedések széles skáláját kell felölelniük, konkrét kifejezést adva ennek a stratégiai partnerségnek.

Az új megállapodásnak a jogi keretet kell biztosítania, amelyre azután mindezeket a jövőben építhetjük.

A csúcstalálkozó lehetőséget ad arra is, hogy első kézből hallhassuk, Medvegyev elnök mit tekint Oroszország prioritásainak az Európai Unióval kapcsolatban. Azt hiszem, mindig meg kell vizsgálnunk, amit mond, például a Financial Times egy fontos interjújában, amikor kijelentette, hogy több jogállamiságot akar Oroszországban, és korszerűsíteni kívánja az orosz gazdaságot. Természetesen a cselekedetei alapján fogjuk őt megítélni.

Miközben egészen bizonyos, hogy kezdetben az oroszországi politika határozott folyamatosságát fogjuk látni, az új elnök nyomatékosította elkötelezettségét a jogállamiság és az orosz gazdaság modernizálása mellett, és azt hiszem, bátorítanunk kell őt, hogy szavaihoz egyértelmű intézkedéseket rendeljen, mégpedig sürgősen.

Miközben közös érdekeinket követjük Oroszországgal, egyértelműnek és szilárdnak kell maradnunk a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekben. Folyamatosan emlékeztetni fogjuk Oroszországot azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket mindketten aláírtunk, például az Európa Tanácsban, illetve az EBESZ-ben.

Gyakran vagyunk szoros partnerei Oroszországnak a nemzetközi kihívásokkal szembeni fellépésben, például a közel-keleti kvartett tagjaiként – nagy valószínűség szerint a jövő héten megint Berlinben leszünk majd –, de amint a kollégánk elmondta, azt is látnunk kell majd, hogy Oroszország pozitív napirendet követ szomszédjaival, és az is igaz, hogy aggaszt bennünket, hogy a közelmúltban Oroszország Grúziában tett lépései aláaknázhatják a régió stabilitását. Ezért a mintegy 10 nappal ezelőtt tett moszkvai látogatásom során hosszú beszélgetést folytattam Lavrov külügyminiszter úrral, amelynek során ezt a fontos kérdést tárgyaltam meg.

Fokozatosan létre kellene hoznunk Oroszországgal egy folyamatos, magas szintű, nem konfrontatív párbeszédet, amely a konfliktusfeloldás valamennyi vonatkozásával foglalkozik, ideértve a békefenntartást és a békemechanizmusok vonatkozásait, mivel nyilvánvaló, hogy Oroszország változatlanul lényeges szereplő minden, a befagyott konfliktusokra vonatkozó béke-erőfeszítés tekintetében.

Másrészről természetes, hogy Tbiliszit súlyosan aggódik területi integritásának fenntartása miatt, és a csúcstalálkozón a befagyott konfliktusok tárgyalása során minden bizonnyal hangsúlyozni fogjuk, hogy Grúzia és Ukrajna szuverenitását és területi integritását tiszteletben kell tartani; de azt hiszem, hogy pragmatizmusra és realizmusra is szükség van, és arra is, hogy a grúz oldal is befogadó megközelítést tegyen magáévá.

A Grúziával és Oroszországgal fenntartott rendszeres kapcsolataim során folyamatosan pragmatizmusra és arra szólítom fel őket, vessenek véget annak, hogy kölcsönösen kizáró feltételeket szabnak: ez nem fog működni.

Végezetünk, az EU-Oroszország csúcstalálkozó lehetőség, hogy konstruktív kapcsolatot építsünk az új adminisztrációval, megvédjük értékeinket, és előmozdítsuk közös érdekeinket. Örömmel várom az önök hozzájárulását és a vitát itt a Házban.

(Taps)

  Charles Tannock, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, az EU-Oroszország kapcsolatok az EU egyik legfőbb kihívását jelentik, és e Parlamenten belül is nagyon eltérnek a vélemények a tekintetben, hogy fogjuk-e a nagy botot, és szálljunk szembe a medvével, vagy beszéljünk halkan, a cukor és korbács keverékével, amikor új elnöke, Medvegyev úr – a neve egyébként meglehetősen találóan oroszul medvét jelent – Oroszországával foglalkozunk.

Mindenesetre a jobbik eshetőséget kell feltételeznünk a jogállamisággal, az emberi jogokkal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos hasznos megjegyzéseiről – miközben az EU-t jobban foglalkoztatja a világnak ezzel a mindmáig legnagyobb országával való stratégiai partnerség és az új megállapodás azzal az országgal, amely az ásványi erőforrásai által hajtott trilliódolláros gazdaságának köszönhetően megújult önbizalmat mutat.

A csúcstalálkozó prioritásai közé kell tartoznia az energiabiztonság – mint a kőolaj- és földgázszállítás terén a megbízható kereskedelmi partneri viszony – kérdésének, de Oroszországnak a WTO-hoz történő közelgő csatlakozása kapcsán a természeti erőforrásokat kiaknázó nyugati társaságok Oroszországba történő külföldi közvetlen befektetéseit illető jogbiztonságnak is.

Oroszországra támaszkodni kell közeli szomszédjai szuverenitása és területi integritása tiszteletben tartása terén, valamint hogy az ENSZ-ben segítsen megoldani a Közel-Kelet problémáit, továbbá az iráni és észak-koreai nukleáris leszerelés kérdését.

Oroszország kulcsszerepet játszik a Nyugat-Balkánon, ideértve a koszovói kérdés megoldását is, és nem szabadna félnie a NATO terjeszkedésétől, Ukrajna és Grúzia felvételétől, sőt, segíthetne a szomszédos Fehéroroszországban kialakult elnyomó politikai légkör javításában is.

Sok mindent kell megbeszélnünk a hanti-manszijszki csúcstalálkozóval kapcsolatban. Reménykedjünk, hogy az új Putyin-Medvegyev kettős az Európai Unióval való megbékélés őszinte szellemével érkezik majd, és nem azt reméli, hogy az írországi „nem” szavazat az EU 27 tagállamának Oroszországgal szemben képviselt közös kiállás végét jelenti.

  Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, szeretnék reagálni arra, amit a hivatalban lévő elnök, illetve amit a biztos mondott. Mi is reméljük, hogy Oroszország új elnökével és azzal, hogy végre van tárgyalási mandátum az Oroszországgal kötendő új szerződéses megállapodásra, az oroszokkal folytatott együttműködés kedvezőbb időszakába lépünk.

Az elmúlt 10 évben óriási mértékben megnőtt az Európai Unió és Oroszország közötti kölcsönös függőség. Emiatt úgy gondolom, jó, hogy egyértelmű mandátummal dolgozzunk velük annak konkrétabb meghatározásán, hogy milyen munkát kívánunk elvégezni a négy közös területen, amit az utóbbi években határoztunk meg. Természetesen fel akarjuk használni az új lehetőségeket ahhoz is, hogy a nemzetközi szintéren továbbra is partnerek lehessünk, és ez a kapcsolat akár intenzívebbé is válhasson.

Dolgoznunk kell azon is, hogy létrejöjjön az energiakapcsolatok biztonságos és átlátható kerete, ebbe természetesen a kereskedelmet is beleértem, de javítani kell az oroszországi befektetési környezetet is – e tekintetben Oroszország WTO-ba való befogadása és belépése nagyon hasznosnak bizonyulhat.

Én is azt gondolom, együtt kell dolgoznunk velük, hogy lehetővé váljunk számunkra, hogy közös szomszédságunk problémáin dolgozhassunk. Már volt szó a Dnyeperen túli területről és a Kaukázusról, de még azt is meg kell vizsgálnunk, hogyan találhatunk Koszovó kérdésének problémájára valamiféle kompromisszumot a közeljövőben.

Létre kell hoznunk a szükséges hatékony mechanizmusokat az emberi jogok megsértésének kezelésére és – hogy konstruktívabban fejezzem ki magam – arra is, hogy segítsünk Oroszországban a jogállamiság előmozdításában.

Két záró megjegyzést tennék. Szeretném hangsúlyozni, mint ahogyan már eddig is tettük sokszor, ahhoz, hogy a mi oldalunkról ezek a tárgyalások sikeresek legyenek, egyhangúlag kell megnyilvánulnunk. Azt is szeretném mondani – mint ahogyan már korábban megtettem –, hogy valamennyire pragmatikusnak kell maradnunk. A befolyásunk korlátozott. Oroszország nem tagjelölt ország, nem kíván csatlakozni az Európai Unióhoz; Oroszország saját útját követi. Együtt akar működni velünk, de nem akar integrálódni hozzánk. Úgy vélem, ezt figyelembe kell vennünk a velük folytatott tárgyalásaink és megbeszéléseink során az eljövendő években.

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (PL) A közelgő EU-Oroszország csúcstalálkozó lesz az első lehetőség az EU tagállamainak vezetői számára, hogy találkozzanak a mostani választások után kinevezett új orosz vezetőkkel. A csúcstalálkozó ezért kiváló lehetőséget ad arra, hogy jobban tájékozódjunk az orosz politika iránya és megvalósításának módjai felől.

Medvegyev elnök Berlinben megtartott beszédéből lehet bizonyos mértékű következtetéseket levonni arról, hogy ez a politika milyen lehet. Ez a beszéd számos reményteli hivatkozást tartalmazott a korrupció elleni küzdelemre és a jogállami keretek között történő kormányzásra vonatkozóan. A gond ott van, hogy Putyin elnök úr, Medvegyev úr elődje, nagyjából ugyanezt mondta hivatali idejének elején, ám mindannyian tudjuk, hogyan alakultak a dolgok, és hogy milyen a jelenlegi helyzet. Az említett beszéd a világról egy olyan nézetet tartalmazott, ami eltért attól, amit hallani szerettünk volna. Medvegyev úrnak a világról alkotott jövőképében az Európai Unió vagy pontosabban az unió tagállamai Oroszország számára puszta gazdasági partneri szerepet játszanának. Ez utóbbi a lényegesen tágabb, Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő területen irányoz elő politikai tevékenységet.

Van egy említésre méltó második kérdés is. Ez konkrétabb, de sürgető, és az Oroszország és Grúzia közötti kapcsolatra vonatkozik. Az 1994-ben elért megállapodás szerint a Független Államok Közössége, a posztszovjet országok szövetsége által megbízott orosz csapatok Abháziában állomásoznak. Abházia Grúzia része. Minden jel arra mutat, hogy ezek a csapatok nem töltik be békefenntartó szerepüket, sőt, részt vesznek az abház szeparatisták és a grúz kormány közötti konfliktusban, amire a bizonyíték egy grúz pilóta nélküli repülőgép oroszok által történt lelövése is. A kizárólag az orosz hatóságok által a közelmúltban egyoldalúan meghozott határozat alapján ezeket a csapatokat lényegesen megerősítették.

Nagyon sokat jelentene, ha az Európai Unió – megbízható entitásként eljárva – részt venne a konfliktus megoldásában.

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, engem kissé idegesít, hogy ezekben a beszédekben, amelyeket meghallgattunk a tárgyalásokról és a közelgő megbeszélésekről, nagyon kevés szó esett arról, hogy Európa nem rendelkezik egységes vagy egyhangú állásponttal számos olyan kérdésben, amely a Medvegyev elnök úrral folytatandó szerintem fontos tárgyalásokban fel fog merülni. Ez különösen az energiapolitika egész területére vonatkozik. Véleményem szerint ez egy súlyos probléma: gyakran beszélünk arról, hogy mennyire függünk Oroszországtól a kőolaj- és gázimport tekintetében, de nem alkottuk meg az erre vonatkozó közös stratégiát. Ehelyett a nagy tagállamok, egyes tagállamok saját stratégiáikat követik ezen a területen, miközben nem alakult ki az ellátásbiztonsággal kapcsolatos valóban egységes európai stratégia az Oroszországgal kötendő megállapodásokkal kapcsolatban.

Ugyanez vonatkozik egy másik nagyon érzékeny területre is. Én üdvözlöm, hogy a grúz kérdés mellett a többi konfliktust is megemlítették, így amikor Grúziáról beszélünk, abba beleértjük Abháziát és Oszétiát is. Van azonban még egy dolog, ami véleményem szerint hiányzott a Tanács, illetve a Bizottság bevezető nyilatkozataiból, nevezetesen néhány megjegyzés arra vonatkozóan, hogyan kezeljük a koszovói határozatot követően Oroszországgal ezeket a befagyott konfliktusokat. Nekünk, mint Parlamentnek ezzel kapcsolatban több információra van szükségünk, és a Moszkvát a közelmúltban meglátogató delegáció tagjaként engem nagyon érdekel az oroszországi nem kormányzati szervezetek sorsa is, mivel azok egy borzalmas jogszabály miatt szenvednek, és én ezt a kérdést is a napirendre venném.

  Adam Bielan, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök úr, egy ideje felfigyeltünk arra, hogy az orosz Gazprom társaságnak milyen aggasztó hajlama van arra, hogy összegyűjtse az Európai Unió országainak korábbi vezetőit. E tendencia legjobb példája Schröder úr, a korábbi német kancellár esete. Schröder úr először aláírt egy megállapodást Oroszországgal az Északi Áramlat gázvezeték megépítéséről, majd e társaság igazgatótanácsának tagja lett. Hasonló dolgok történnek Európa déli részén a Gazprom következő vállalkozásával, nevezetesen a Déli Áramlat gázvezetékkel kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni, hogy egyetlen nyugati energiatársaságnak sincsenek olyan szoros kapcsolatai saját államával, mint a Gazpromnak vannak a Kremllel. A Gazprom tervei kapcsán hideg politikai számítással szembesülünk. A normális piaci elvek egyszerűen nem alkalmazhatók.

Éppen ideje, hogy az unió észrevegye ezt, és lépjen, hogy megelőzzön egy olyan helyzetet, amelyben egy államilag szponzorált vállalat a gázvezetékeket politikai nyomásgyakorlásra használhatja fel. Az, hogy Oroszország rendelkezik az energia feletti ellenőrzés lehetőségével, óhatatlanul az energiaköltségek emelkedéséhez vezet Európában. A gáz- és olajellátásért cserében Oroszország még nagyobb politikai engedményeket fog tudni megszerezni.

Teljesen egyértelmű, hogy az Európai Uniónak jó kapcsolatokat kell kiépítenie Oroszországgal. Ahhoz azonban, hogy ezt hatékonyan megtehesse, egységet kell demonstrálnia, azt az egységet, ami jelenleg nincs. Én őszintén remélem, hogy a közelgő EU-Oroszország csúcstalálkozó lehetőséget ad az Európai Unió szolidaritásának ez energiaszektorban meglévő orosz hegemóniával szembeni demonstrálására.

  Vladimír Remek, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim, örömmel látom, hogy sikerült túljutni azokon az akadályokon, amelyeket néhány tagállam az Oroszországgal az új partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások megindításának akadályozására használt. 18 elteltével a csúcstalálkozó előestéjén a Bizottság végre megkapta a mandátumot, hogy tárgyalhasson Oroszországgal. Ez mindkét fél számára jótékony hatású lehet, de ne legyünk túlzottan optimisták. Ha körülsáncolt pozíciókból folytatjuk le az olyan bonyolult problémákkal kapcsolatos tárgyalásokat, mint például az energiaügyi együttműködés, a klímaváltozás vagy a biztonsági kérdések, amelyek mögül hangosan támadjuk egymást különféle (és gyakran irreális) követelésekkel, amelyek ultimátumokban csúcsosodnak ki, sehová sem jutunk. Ennek ellenére még mindig vannak néhányan közöttünk, akik ezt nem értik meg. A logikus eredmény ekkor patthelyzet lehet, mint a sakkban. Amire szükségünk van azonban, az a kapcsolatok új szintje, amely a XXI. század követelményéhez igazodik, és van esélyünk arra, hogy ezt elérjük. Azt hiszem, az szolgálja leginkább az EU polgárainak érdekeit, ha ezt kihasználjuk.

  Bernard Wojciechowski, a képviselőcsoportja IND/DEM nevében. – Elnök úr, Churchill egyszer azt mondta, „Oroszország olyan talány, amely egy rejtély mélyén titokzatosságba burkolózik”. Az Európai Unió megállapodott arról, hogy mit akart Oroszországtól. A kérdés az, milyen gyorsan.

Az energiapolitika Németországot vakká teszi a lengyel és litván igényekkel szemben. Az Északi Áramlat, a Depal – úgy tűnik, valamennyi Oroszországból induló csővezeték a közép-európai országok feje fölött vezetne el. Ez nem képzelgés, amint a peresztrojkás fickó, Gorbacsov mondta. A The Economist elismeri, hogy a balti csővezetéket titokban találták ki. Ezért relevánsnak tűnnek az energiával kapcsolatos szigorúbb feltételekre irányuló litván követelések. Sok eurokrata füstölgött ezen, megerősítve a neurotikus posztkommunista országokról alkotott képet.

Másrészről azonban Németország gazdasági minisztere azzal fenyegetőzik, hogy az ő országa nem hagyja, hogy az EU Bizottsága a háttérben folyó brüsszeli munka alapján diktáljon döntéseket. Ő biztosan nem az emberi jogokra utalt – gondolom én.

A Lengyelország és Svédország által indított „Keleti Partnerség” kezdeményezése lehet látványos. Jó dolog a bátorság, de az ész még jobb.

Az EU és Oroszország közötti partnerség nehéz ügy. Nem lesz sikeres Lengyelország nélkül, amely Oroszország természetes szomszédja a földön, a vízen és a levegőben egyaránt. Ez olyasvalami, amit minden oldalnak nyilvánvalóan figyelembe kell vennie, különösen ma, amikor a Lisszaboni Szerződést lebontották, és zuhanó téglái bármit összetörhetnek, ami az útjában áll. A jó határozatok haszontalan kísérletek, ha szuverén államok dolgába avatkoznak be.

„Talán van kulcs Oroszországhoz. Ez a kulcs az orosz nemzeti érdek” – tette hozzá Churchill. Az a vélemény, hogy „Oroszországban semmi sem lehetetlen, kivéve a reformot”, úgy tűnik, már nem igaz. Mindegy, milyen megközelítéssel, de az EU-nak együtt kell működni Oroszországgal és fordítva.

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amint az előző felszólaló, Wojciechowski úr már elmondta, az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok rendkívül kényesek, átszőve kétértelműségekkel. Én megértem a közép- és kelet-európai országokból és különösen a balti államokból származó képviselőtársaink hozzáállását, akik sokat szenvedtek a hál’ istennek most már letűnt szovjet vezetés formájában megjelenő orosz uralomtól és a kemény és elnyomó rendszertől. Úgy vélem, meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, hogy barátibb kapcsolatokat hozzunk létre a nagy orosz néppel, amely kétségtelenül európai, és bizonyos értelemben Európa ajtónállója is. Oroszország ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint mi: Oroszországban csökken a születési ráta, miközben Szibéria hatalmas nyílt terei igen vonzó ajánlatnak bizonyulhatnak annak a másfél milliárd kínainak, aki úgy véli, hogy a terület egy részét tőle vették el.

Azt hiszem, részben mi is felelősek vagyunk azokért a félreértésekért, amelyek fennállhatnak akár maradandóan is Oroszországgal kapcsolatban, és remélem, ezek a november 14-i EU-Oroszország csúcstalálkozó alkalmával tisztázódhatnak. Mi az amerikai politikai szekértáborhoz csatlakoztunk, és visszatértünk az Észak-atlanti Szerződés szervezetébe – én itt Franciaországról beszélek –, ami a Varsói Szerződésre adott válasz volt. A Varsói Szerződés eltűntével, úgy vélem, Oroszország nagyon is jogosan kezdett el gyanakodni szándékaink felől, és én nagyon szeretném látni, hogy ezeket a félreértéseket mindkét oldalon tisztázzák.

  Elmar Brok (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos úr, a Tanács hivatalban levő elnöke! Tekintettel arra, hogy számos olyan képviselőtársunk, aki ellenzi a Lisszaboni Szerződést, egységes politikát követel Oroszországgal szemben, hadd frissítsem fel az emlékezetüket: Moszkvában pezsgősüvegeket bontottak az ír szavazás eredménye után, mivel abban Európa gyengeségének további bizonyítékát látták, lehetővé téve, hogy Oroszország visszaálljon a „szokásos üzletmenetre” az egyes országokkal.

Örülök, hogy most már lehet tárgyalni a partnerségi és együttműködési megállapodásról, amelyben olyan kritikus kérdésekkel foglalkozunk, mint az energiabiztonság. A Lisszaboni Szerződés az, ami megadja nekünk a hatalmat, hogy megbirkózzunk ezzel a kérdéssel és az emberi jogok kérdésével.

Bizonyos vagyok benne, hogy – Merkel kancellárhoz hasonlóan – a szlovén elnökség Európa érdekeit fogja képviselni, és Merkel kancellár maga is az emberi jogok és a politikai érdekek mellett áll majd ki Szocsiban. Bizonyos vagyok benne, hogy az sikeres lesz, és emlékeztetnünk kell Medvegyev urat arra, amit ő maga mondott, nevezetesen, hogy az államokat a demokrácia és a jogállamiság fejlettsége alapján kell mérni. Megjegyzéseit komolyan kell vennünk.

Azonban azt is egyértelművé kell tennünk, hogy Oroszországgal osztozunk az érdekeken, és nem csak az energiakérdésekben, ahol el kell érnünk az ellátás biztonságát. Végül is Oroszország a Biztonsági Tanács tagja. Hogyan állíthatnánk meg a tömegpusztító fegyverek terjedését, hacsak nem tudjuk Oroszországot a mi oldalunkra állítani, vagy hogyan birkózhatnánk meg olyan kérdésekkel, mint Irán, a Közel-Kelet és sok más terület? Ezt egyértelművé kell tennünk. Ugyanakkor azonban Oroszországnak nem szabadna túl sok hatalmat a Gazpromon keresztül megszereznie. Az oroszokra ugyanazoknak a versenyszabályoknak kell vonatkoznia, mint mindenki másra.

Engedjenek meg egy utolsó megjegyzést: ha stratégiai partnerségen keresztül kívánjuk Oroszországgal közös érdekeinket érvényesíteni, egyértelműnek kell lennie, hogy nincs már helye az „közelkülföld” és a befolyási övezetek politikájának. A független államok Európájában minden országnak jogában kell álljon, hogy a Helsinki Megállapodásnak megfelelően csatlakozzék valamely szövetséghez vagy ne, ahogyan az illető ország helyesnek látja. Egyetlen más országnak sincs vétójoga egy másik európai ország által hozott független döntések fölött. Ezt is egyértelműsíteni kell.

  Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Elnök úr, sok olyan képviselőtársunk van ebben a Házban, akik olyan országokból jönnek, amelyeknek rossz tapasztalataik vannak a Szovjetunióról. A biztos és én olyan országból jövünk, amelynek jó és rossz tapasztalatai egyaránt voltak az egykori Szovjetunióról. Ma Oroszország bizonyos mértékig emlékeztet a régi Szovjetunióra. Mégis, ez egy új Oroszország, és új potenciállal rendelkezik.

A mostani feladatunk az, hogy mindent megtegyünk annak biztosítására, hogy elérjük, az új Oroszország már ne emlékeztessen bennünket a múlt Szovjetuniójára. Ehhez két dologra van szükség: világos és egyértelmű álláspontra és hajlandóságra, hogy párbeszédbe bocsátkozzunk ezzel az új Oroszországgal. A koszovói problémával kapcsolatban például a mi álláspontunk eltér Oroszországétól, de ettől függetlenül tárgyalnunk kell Oroszországgal, hogy megoldhassunk a problémákat. A szomszédságpolitika egy másik példa: eltérő ajánlatunk van a szomszédos országok számára, miközben Oroszország még mindig gyakran imperialista álláspontot képvisel az ő „közelkülföldje” felé.

Ha segíteni akarunk ezeknek az országoknak, egyértelmű támogatást kell adnunk például Grúziának és minden más országoknak, de tárgyalnunk kell Oroszországgal arról, hogy miként lehet békés megoldást találni ezekre a konfliktusokra, függetlenül attól, hogy Abbáziáról vagy Dél-Oszétiáról van szó.

Az energiakérdésekkel kapcsolatban biztosítanunk kell, hogy megszerezzük saját erőforrásainkat. Szükségünk van a Nabucco csővezetékre például, hogy erősebb alkupozícióba kerüljünk Oroszországgal szemben. Ezzel együtt is tárgyalnunk kell Oroszországgal az energiáról és más kérdésekről is. Képviselőcsoportom és én ezért nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy mindkét dologra szükség van – a világos és egyértelmű álláspontra és a független politikára –, hogy ebből az erős pozícióból folytathassunk tárgyalásokat és megbeszéléseket Oroszországgal. Remélem, hogy el tudjuk érni célunkat.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

  Henrik Lax (ALDE). - (SV) A csúcstalálkozó fontos kérdése lesz az energia. Ez EU-nak gázra van szüksége Oroszországtól, és Oroszországnak exportbevételre van szüksége Európától. A csúcstalálkozó kulcsfontosságú lehet annak eldöntésében, hogy az Oroszországból a Baltikumon át Németországba vezető Északi Áramlat gázvezeték valósággá válik-e.

Ez a projekt potenciálisan komolyan veszélyezteti a Balti-tenger sebezhető ökoszisztémáját, de a projektet leginkább fenyegető súlyos kockázat az Oroszország és a baltikumi országok közötti bizalom hiánya. Ha azt akarjuk, hogy a gázvezeték valósággá váljon, egyértelmű bizalomépítő intézkedésekre van szükség két helyről: Oroszországból és Németországból. Oroszországnak egyebek mellett ratifikálnia kell az Espoo-egyezményt, amely a szomszédos országokban várhatóan környezeti hatással járó transznacionális projektek esetében a felelősségmegosztást szabályozza, és Oroszországnak fel kell hagynia minden olyan beszéddel, hogy az orosz tengerészet és katonaság részt venne a csővezeték építésében. Ezt soha nem engedjük meg, legalábbis nem Finnország területi vizein. Németországnak a maga részéről el kell ismernie, hogy a projekt a Balti-tenger körüli valamennyi EU-tagállamot érinti, és az közös EU-ügy. Németországnak szolidaritást kell mutatnia Lengyelországgal és a három balti állammal, és meg kell győznie őket, hogy a projekt eredményeként energiaellátásuk tekintetében velük szemben nem lesz diszkrimináció. Németországnak tiszteletben kell tartania a most tárgyalt állásfoglalást, amely kimondja, hogy az EU-nak egységesen kell fellépnie Oroszország tekintetében a nagy léptékű energiaprojektek esetében. A gázcsővezeték nem veszélyeztetheti az EU belső piacát. Az EU-nak, és nem a Gazpromnak Oroszországban kell meghatároznia az energiakereskedelem szabályait a belső piacon.

  Ģirts Valdis Kristovskis (UEN). – (LV) Hölgyeim és uraim, Ferrero-Waldner biztos asszony beszéde azt engedi feltételezni, hogy a Parlament állásfoglalása a politikai korrektség kimagasló példája; talán olyasmi, mint egy pukedli Oroszország új elnöke, Medvegyev úr előtt. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy Putyin miniszterelnök – az elnök és Putyin úr – igazából egy és ugyanaz a személy, és ő az „oszd meg, és uralkodj” politikáját folytatja, amellyel közvetlenül az EU tagállamait célozza meg. Ilyen körülmények között nagyon fontos, hogy a partnerségi megállapodás sikeres legyen. Az Európai Unió nem mutathat gyengeséget. A tárgyalások során demonstrálnia kell a tagállamok egységét és a szolidaritásukat, mint erőt. Csökkentenie kell az ez idáig Oroszország által mutatott következetlenséget, és elő kell segítenie az oroszországi integrált piacot és a szabad hozzáférést az ottani infrastruktúrához és befektetésekhez. Követelnie kell, hogy Oroszország feleljen meg a Kereskedelmi Világszervezet előírásainak. Meg kell erősítenünk az Európai Unió egységes álláspontját a nem demokratikus rendszerű államokkal kapcsolatos stratégiai kérdésekben. Az Európai Uniónak meg kell erősítenie, hogy az a demokrácia és a közös értékek bástyája marad.

  Sylwester Chruszcz (NI). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió és Oroszország képviselői között Szibériában tartandó találkozónak őszinte megértést kereső, barátok közötti találkozónak kellene lenni. Ha kapcsolatainkat javítani akarjuk, komolyan kell vennünk partnerünket. Hallottam ebben a Házban, hogy az Európai Uniónak meg kell tanítania Oroszországot a demokrácia szabályaira. Van azonban demokratikus deficit Brüsszelben is. Ebben a teremben azt is hallottam, hogy valaki megkérdőjelezte az ír népszavazás eredményeit.

Azt is mondták ebben a Házban, hogy a képviselők aggódnak a grúziai helyzet miatt. Ez talán nem a képmutatás teteje? Egyik nap megsértjük Szerbia területi integritását Koszovó elismerésével, majd a következő napon az abház néptől megtagadjuk a függetlenség esélyét, és azt mondjuk nekik, hogy az ő országukra más szabályok vonatkoznak. Hölgyeim és uraim, meg kell érteniük, hogy Sztálin volt az, aki elfoglalta Abbáziát és beolvasztotta Grúziába. Ma nem avatkozhatunk bele egy olyan világ dolgaiba, amelyet nem értünk. Azt hiszem, ha üzletelni akarunk az oroszokkal, meg kell értenünk nemcsak a történelmüket, hanem a mentalitásukat is. Egyértelmű, hogy Oroszországot jelenleg jól irányítják. Az élet könnyebbé válik az orosz nép számára, és Oroszország demokratikus országgá válik. Semmi sem indokolja az unió tisztviselői által alkalmazott kioktató hangvételt. Moszkvában az úgysem ér el mást, mint egy bosszús és megvető mosolyt.

  Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, biztos asszony, csak az egymással folytatott beszélgetésekkel tudjuk a félreértéseket elkerülni. Most létrejönnek az intenzív tárgyalások, mert megnyitjuk a párbeszédet az Orosz Föderációval, amikor elindítjuk a tárgyalásokat a partnerségi és együttműködési megállapodásról. Jó, hogy most elkezdődnek a tárgyalások. Az elmúlt 10 évben hihetetlenül sok minden változott Oroszországban és az Európai Unióban egyaránt, és még soha nem függtünk ennyire egymástól. Ezért mindkét fél számára szükségesek a jó és kötelező érvényű megállapodások az energiára nézve, de a klímaváltozásra is . Elnök úr, amikor ezekről a megállapodásokról van szó, nem feledkezhetünk el néhány alapkérdésről. Bár lehet, hogy néhány képviselőnek kétségei vannak, de ha bármikor, akkor most keményen kell dolgoznunk a közösségi értékekért, például a jogállamiságért, a korrupció elleni küzdelemért, és hangsúlyoznunk kell a független társadalmi vita fontosságát magában Oroszországban.

Elnök úr, a tárgyalások nem lesznek könnyűek. Ami engem illet, az új megállapodásnak nem kell enciklopédikusnak lennie, de néhány alapvető lényegi elemet kötelezővé kell tenni mindkét fél számára.

Elnök úr, nem várhatunk, amíg a megállapodás az asztalra kerül, mert pozitív hangokat kell hallanunk a Kremlből számos egyéb kérdésben is; engem nagyon aggasztanak bizonyos fejlemények: Csecsenföld, a TNK versus BP esete és Abházia. Szeretném hallani az elnöktől, mit ért a közös intézkedésen.

  Kristian Vigenin (PSE). - (BG) Elnök úr, biztos asszony, kollégák, hadd kezdjem azzal, hogy a világ ma már nagyon más lett, és a blokkok egymás mellé rendelése a múlt ködébe vész. Oroszország is nagyon megváltozott. 2008 júniusának Oroszországa nagyon más, mint például 2000 júniusának Oroszországa. Az Európai Unió új típusú kapcsolatok kiépítésének és kialakításának a kihívásával szembesül, olyan kapcsolatokéval, amelyek a múltban létezővel nem hasonlíthatók össze. Annak az egyértelmű megértése alapján kell ezeket a kapcsolatokat fejlesztenünk, hogy sokkal több minden köt össze, mint amennyi elválaszt bennünket. Sok olyan probléma van, amelyet csak Oroszországgal együttműködve oldhatunk meg. Idetartoznak a globális kérdések, mint a klímaváltozás, az éhínség, a világjárványok és a terrorizmus elleni küzdelem. Más kérdések is vannak, amelyek jellegükben regionálisak, de óriási a jelentőségük az Európai Unió számára: energiabiztonság, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, a közös szomszédokhoz fűződő kapcsolatok. Vannak olyan kérdések is, amelyek elválasztanak bennünket: emberi jogok szólásszabadság, mit értünk demokrácián és demokratikus rendszereken. De elég pragmatikusnak kell lennünk, és nem konfrontációval, hanem a közös célokra összpontosítva kell a párbeszédet alakítanunk.

Tény, hogy az elmúlt években bizalmatlanság alakult ki, most azonban lehetőségünk van arra, hogy a Kreml új bérlőjével kezdjünk párbeszédet. Szeretném felhívni a figyelmüket Oroszországnak a Nyugat-Balkánon betöltött szerepére, Azt hiszem, aktív párbeszédre van szükségünk, hogy Oroszország is részt vegyen a régió problémáinak megoldásában, és meg kell győznünk, hogy támogassa ez Európai Uniónak a hosszú távú stabilitás biztosítását célzó erőfeszítéseit, ideértve azt is, amit Koszovóban az EULEX-misszión keresztül véghez visz. Szeretném, ha a közelgő csúcstalálkozó foglalkozna Oroszországnak a fekete-tengeri régióban játszott szerepével, és kimondanám, hogy tőlünk függ, hogy az „oszd meg, és uralkodj” politikáját alkalmazni tudja, vagy sem.

  Szent-Iványi István (ALDE). - (HU) Elnök úr! Biztos asszony! Medvegyev elnök beiktatási beszédében hitet tett a demokrácia mellett, és legfontosabb feladatának tekintette a jogállamiság helyreállítását. Ha erről nem csak beszél, hanem ezt meg is valósítja, akkor valódi esély van a kapcsolatok érdemi javítására. Nincsenek eltúlzott várakozásaink, de nyitottak és bizakodóak vagyunk. Alapvető érdekünk, hogy Oroszország stabil és kiszámítható partner legyen, hozzájáruljon a befagyott konfliktusok feloldásához, a nukleáris proliferáció megakadályozásához. Mi partnernek tekintjük Oroszországot, de nekik is el kell dönteniük, hogy partnert látnak bennünk, vagy egymással szembefordítható, kijátszható riválist. Üdvözöljük az új partnerségi megállapodás szándékát, ennek a megállapodásnak ki kell terjednie az energetika területére, és tartalmaznia kell az energiacharta alapelveit is. Európának határozottan és egységesen kell fellépni a tárgyalásokon, ha valódi eredményeket akar elérni. Pozitív jelzésnek tekintem, hogy a csúcstalálkozóra Hanti-Manszijszk központjában kerül sor, ezzel egyidejűleg itt rendezik meg a finnugor népek világkongresszusát is. Remélem, hogy nem egy egyszeri gesztusról van szó, amit a finnugor népeknek tesznek, hanem valódi szándékról a finnugor népek helyzetének javítására, jogainak biztosítására. És itt kérem meg a biztos asszonyt és a Bizottságot, hogy gyorsítsa föl a finnugor népeket segítő „preparatory action” előkészületi munkálatait, mert úgy látjuk, hogy ezen a téren nagyon nagy a lemaradás. Köszönöm.

  Inese Vaidere (UEN). – (LV) Hölgyeim és uraim! Oroszország külügyminisztere átfogó stratégiát alkotott arra vonatkozóan, hogyan használhatná ki az Európai Unióban, különösen a balti államokban élő honfitársait Oroszország politikai és gazdasági befolyásának erősítésére. Medvegyev elnök éppen most írt alá egy olyan rendeletet, amely megszünteti Lettország és Észtország helyi állampolgársággal nem rendelkező lakosai számára az oroszországi vízumkötelezettséget, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy őket orosz állampolgárként ismeri el. Így azok nem helyi állampolgárok, akiknek az állampolgárság megszerzéséhez csak a helyi nyelvet kellene kissé megtanulniuk, sokkal nagyobb előjogokra tesznek szert, mint a két ország állampolgárai, és csökkennek az állampolgárság megszerzésére vonatkozó ösztönzők is. Ez a cselekedet – hasonlóan ahhoz a felhíváshoz, hogy ők kapjanak szavazati jogot a települési önkormányzati választásokon – valódi akadály az állampolgársággal nem rendelkezők integrációjának útjában. Oroszország „irányított demokráciája” egyre több korlátozást jelent be a sajtószabadságra, a szólás és a gyülekezés szabadságára nézve. Oroszország valódi demokratái számos alkalommal kérték támogatásunkat mind az emberi jogi albizottsághoz intézett felhívásokban, mind a Moszkvába tett látogatások idején. Az állásfoglalás-tervezet pragmatizmusa azonban megengedi nekünk, hogy elfeledkezzünk elveinkről, bár Oroszország gyakorlatilag teljes gazdasági növekedése az általunk az energiahordozókért kifizetett számlán alapul.

  Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim, az Európai Unónak – ezen most a Tanácsot értem – világosan meg kellene határoznia, hogy mit gondol az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokról. Egyértelművé kell tenni, hogy például a gázellátásról, Koszovóról, a szólásszabadságról és az emberi jogokról szóló tárgyalásokat az egyes tagállamok külön-külön folytatják le, vagy van-e esély arra, hogy konszenzust érjünk el legalábbis alapkérdésekben néhány közös érdekkel kapcsolatban. Véleményem szerint a polgárok érdekét az szolgálja, ha az unió egységesen lép fel, amikor Oroszországgal tárgyal. Sajnálatos módon nem ez a helyzet. Nyomást gyakorolhatnánk egy stabilabb üzleti és politikai klíma létrehozása érdekében Oroszországra, hogy kevesebb legyen az importkorlátozás, és nagyobb teret kaphassanak az unió befektetői. Ezt minden bizonnyal segítené Oroszország tagsága a Világkereskedelmi Szervezetben. Természetesen – az ilyen partneri kapcsolat részeként – mindannyiunknak hangsúlyosan ragaszkodnunk kell az alapvető emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartásához. Az uniónak, amely egy erős és sokszínű entitás és Oroszországnak, amely szuperhatalom, fel kellene hagynia azzal, hogy úgy viselkednek, mint két város, amelyeket semmi más nem köt össze, mint egy keskeny út és egy gázvezeték. Mindkettőnek törekednie kellene a nagyobb kölcsönös gazdasági integrációkra, és partneri kapcsolatuknak érdekházasságnak, nem pedig szerelmi házasságnak kell lennie.

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök úr, amikor Medvegyev elnök úr szavait üdvözöljük az emberi jogok és a jogállamiság fontosságáról, az EU-nak teljesen egyértelművé kell tennie, hogy nyilatkozatai hitelességét elsősorban a szerint lehet mérni, hogy teljes mértékben tiszteletben tartja-e az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteit, és hozzájárul-e e testület reformjához.

A jobb kapcsolatokra való törekvés legfontosabb kiindulópontja az EU tagállamai közötti egység. Különösen hangsúlyoznunk kell annak szükségességét, hogy prioritást adjunk a közös álláspont hosszú távú előnyeinek az egyes kérdésekkel kapcsolatos bilaterális egyességek esetleges rövid távú előnyeivel szemben.

Ezek a prioritások különösen érvényesek a gazdaság és az energia területén, ahol kizárólag az átláthatóság és a kölcsönösség lehet a hosszú távú együttműködés alapja, együtt a piacokhoz, az infrastruktúrához és a befektetéshez való egyenlő hozzáféréssel.

  Reino Paasilinna (PSE). - (FI) Elnök úr, biztos asszony, itt van előttem egy idén készült tanulmány az orosz vállalkozókról. Meglepő módon ők hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Milyen Oroszországot szeretnének látni 2020-ig? Közülük 50%, illetve 70% azt kívánja, hogy az oroszok legyenek szabadok, másodszor műveltek, harmadszor egyenjogúak, negyedszer törvénytisztelők és ötödször egészségesek. Itt semmiképpen sem láthatunk rossz szándékokat. A vállalkozóknak mindössze 30%-a remélte, hogy gazdag lesz. Így már szó sem lehet az olyan oligarchákról, mint akikre mindannyian emlékszünk.

Oroszország modernizálódni akar, és ezt a célját az ország vezetői és a nép is osztja. A megkérdezett vállalkozók aggályai ismerősek számunkra: 70%-uk úgy véli, hogy az elöregedő társadalom nagy gond, hasonlóan hozzánk. Ami a magas hivatalokban előforduló korrupciót illeti, nálunk annak aránya alacsonyabb, de ez is közös. Több mint 50%-uk gondolja, hogy a bíróság függetlensége és a polgári jogok fontosak. Az oktatás alacsony szintjét is nyugtalanítónak tartják. Mi példát mutathatunk és segítséget nyújthatunk ott, ahol gyenge az infrastruktúra és merev a bürokrácia. Ezért gondolom én, hogy van most, amikor az energia tekintetében függünk Oroszországtól, van lehetőségünk arra, hogy felajánljuk szakértelmünket az ország modernizációjának elősegítéséhez, ami viszont az ő céljuk.

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök úr, Ferrero-Waldner biztos asszony arról beszélt, hogy milyen fontos, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatot jól alakítsuk.

Szerintem az egyik nagyon fontos terület a civil társadalom kérdése. Számol-e a biztos asszony annak lehetőségével, hogy néhány konkrét programot vagy projektet indítanánk, például az egyetemi cserék, a kulturális és művészi cserék terén, és ha igen, mit?

Úgy vélem, érdemes ismételten hangot adni csalódottságunknak ezzel összefüggésben. Minden normális diplomáciai gyakorlattal szemben, a British Council irodáit bezárták Szentpétervárott és Jekatyerinburgban.

Érdemes az energia összefüggésére is reflektálni. Jó ügyfélként erős helyzetben vagyunk. Egyértelmű, hogy a Gazprom nem tudta meggyőzni a Parlamentet a Külügyi Bizottságban, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban és a Petíciós Bizottságban. Nekik ezt újra kell gondolniuk. Jó kapcsolatra van szükségünk, amelyben nem vagyunk naivak, nem alapozunk a vágyainkra, és ahol orosz partnereink és kollégánk nem gyanakvóak, nem érzik magukat fenyegetve vagy úgy, hogy agressziót kell mutatniuk.

  Adrian Severin (PSE). - Elnök úr, a következő Európai Unió-Oroszország csúcstalálkozó a felemelkedőben lévő Orosz Föderáció – még ha ez csak átmeneti is – és egy olyan EU között jön létre, amelyet nemcsak a Lisszaboni Szerződésre adott ír „nem”, hanem a válságból való kilábalás mikéntjére vonatkozó egyértelmű jövőkép hiánya is sújt.

Oroszország önmagában is megosztó kérdés az Európai Unióban. Valójában Oroszország ideológusokra és pragmatistákra, konfrontatív geostratégákra és békéltetőkre, régi hidegháborús harcosokra és haszonelvű új opportunistákra osztott bennünket.

Másrészről, nagy gond, hogy Oroszországnak nincs az Európai Unió egészére kiterjedő politikája, inkább az unió egyes tagállamaival külön-külön szeret tárgyalni. Ezen a helyzeten nem tudunk változtatni mindaddig, amíg nem lesz igazi közös európai Oroszország-politikánk. Meg kell mondanunk Oroszországnak, hogy ahhoz, hogy velünk jó üzleteket lehessen kötni, és előnyt lehessen húzni a piacok kölcsönös megnyitásából, szükség van az intézményi és politikai együttműködő képességre, garantálva a gazdaságpolitikák és a geopolitikai stratégiák elválasztását.

Ezért az átláthatóság, elszámoltathatóság és nyitottság által jellemzett igazságosság, szabadság és biztonság közös terére van szükség.

  Francisco José Millán Mon (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatnak konstruktívnak kell lennie, de egyben igényesnek is. Hozzánk hasonlóan Oroszország tagja az Európa Tanácsnak, és ezért tiszteletben kell tartania annak elveit és értékeit.

Én üdvözlöm, hogy Medvegyev elnök úr a közelmúltban az emberi jogok és a jogállamiság fontosságát hangsúlyozta.

Az Európai Unió és Oroszország rendelkezik a szilárd kapcsolat lehetőségével, és most szembesülünk az új partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalása jelentette kihívásával, amely lehetővé teszi számunkra, hogy gyorsabban haladjunk előre az úgynevezett „négy közös tér” területén.

Szeretnék rámutatni az egyik ilyen tér fontosságára: ez a gazdasági kapcsolatok tere. Oroszország kereskedelmének több mint felét az unióval folytatja. Az integrált piac létrehozása átlátható és megkülönböztetésmentes szabályokkal bővíti és sokszínűbbé teszi az Oroszország és az Európai Unió közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Ugyancsak alapvető fontosságú Oroszországban a nagyobb jogbiztonság.

Hölgyeim és uraim, Moszkva a nemzetközi színtér kulcsszereplője. A Biztonsági Tanács állandó tagja, együttműködése döntő abban, hogy Európában és az egész világon békét és stabilitást érjünk el.

Ami az EU-t illeti, a 27 tagállamnak egységesen kell viselkednie az Oroszországgal fenntartott kapcsolataiban. Az elemzők közül a legutóbb Mark Leonard hangsúlyozta egy érdekes tanulmányban, hogy a közös álláspont hiánya káros az unió...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Tabajdi Sándor Csaba (PSE). - (HU) Tisztelt Elnök úr! A közelgő csúcs több mint másfél éves patthelyzetet old föl, és remélhetőleg érdemi előrelépés lesz az EU-orosz kapcsolatokban. Az Uniónak szüksége van Oroszországra, de ne essünk tévedésbe, Oroszországnak legalább akkora szüksége van Európára, gazdasági partnerként és energiafogyasztóként. Kölcsönösen függünk egymástól energetikai téren és számos kérdésben. Ezért eltúlzottnak tartom az orosz befolyás növekedésétől való félelmeket, bár számos orosz vezetői nyilatkozat ennek alapot is ad. Az Európai Unió és az Oroszország közötti stratégiai viszony továbbfejlesztése érdekében kulcsfontosságú a kölcsönös vízummentesség mielőbbi elérése, ez kell a kapcsolatok előrelépéséhez. Végezetül az Európai Parlament finnugor fóruma elnökeként megismételném Szent-Iványi kollégám kérését, hogy támogassák a finnugor népeket az EU csúcson részt vevő uniós államfők. Köszönöm a figyelmet.

  Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Elnök úr! Én is azon a nézeten vagyok, hogy a Németország és Oroszország közötti csővezetéket csak akkor szabad megépíteni, ha ehhez a többi érintett EU-tagállam is hozzájárul. Ugyanakkor azonban az ilyen tagállamoknak nem lenne szabad egy másik nagyhatalommal, nevezetesen az Egyesült Államokkal rakétákról vagy vízumokról tárgyalniuk. Európa csak akkor tud szilárdan kiállni az Egyesült Államokkal és Oroszországgal szemben, ha végre egységes álláspontot tesz magáévá.

Hadd tegyem nagyon világossá: a mi feladatunk közölni az oroszokkal, hogy az ő egzisztenciális érdekük az, hogy jó partnerkapcsolatot ápoljanak Európával. Ez azonban azt jelenti, hogy nem helyeznek más olyan országokat gyámság alá, amelyeket Oroszország történetesen elfoglalt a múltban, például Ukrajnát vagy Grúziát. Ezek az országok szuverén államok, és joguk van a saját sorsukról maguknak meghozni döntéseiket.

Ha Berlinben Medvegyev úr azt mondta, hogy kapcsolataink javulását szeretné látni, ezt két területen is megkezdheti. Az első a jogállamiság, ami például azt jelenti, hogy tesznek valamit a Jukosz-foglyok ügyében. A második és nagyon fontos terület: figyeljen ide, Medvegyev úr, ne akadályozza az EU történetének legnagyobb békemisszióját, nevezetesen a koszovói missziót!

  Andrzej Jan Szejna (PSE). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió és Oroszország közötti bonyolult viszony ügyesen kezelt és következetes diplomáciai intézkedéseket igényel. Az Európai Unió és Oroszország közötti csúcstalálkozó erőteljes érzelmeket váltott ki, mivel mind az Európai Unió, mind Oroszország szempontjából nagy fontosságú megállapodásokról kell ott tárgyalni. Egyéb kérdések között az uniónak törekednie kell Európa energiabiztonságának megteremtésére. Amikor az üzemanyag- és energiaárak folyamatosan nőnek, az energiabiztonság az egész Európai Unió gazdasága, illetve tagállamainak belső gazdasága szempontjából stratégiai fontosságú.

Az EU-Oroszország csúcstalálkozó előestéjén meg kell értenünk, mennyire fontos az unió jövője szempontjából, hogy egységesen lépjünk fel a nemzetközi színtéren. Ezzel összefüggésben sajnálatos, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése bizonytalanná vált. Ez utóbbi tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek az Európai Uniót a nemzetközi kapcsolatokban is erős partnerré tehetné. Örülök, hogy az unió támogatta Lengyelországot Oroszországgal folytatott, termékeink exportjával kapcsolatos vitájában. Bízom benne, hogy a jövőben Lengyelország segít majd Oroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatok irányának kedvező alakításában.

  Josef Zieleniec (PPE-DE). - (CS) Ez az EU-Oroszország csúcstalálkozó az első lesz az orosz elnök, Dimitrij Medvegyev számára. Az uniónak ki kell használnia, hogy ő megbízatása kezdetén van, és törekednie kell arra, hogy kölcsönös kapcsolatainkat pragmatikus, reális és stratégiai partnerség felé mozdítsa el. Igazából hosszú távon ez a partneri kapcsolat fontosabb Oroszország számára. Medvegyev elnök prioritása a jogállamiság tiszteletben tartása (ahogyan maga mondta) és a gazdaság korszerűsítése. Ennek eléréséhez szüksége van Európára. A nemzetközi és a kereskedelmi kapcsolatok terén Oroszországnak szüksége van egy olyan partnerre, amely stabilabb és megbízhatóbb, mint Kína vagy Irán. Az Európai Unió nem jelent fenyegetést Oroszország számára, éppen ellenkezőleg, az unió tud segítséget nyújtani Oroszországnak abban, hogy megőrizze kulcsszereplői státusát, amelyet egyébként fokozatosan elveszítene egyoldalú gazdaságához és demokráciájához kapcsolódó elemek miatt. Stratégiai partnerség azonban csak az egyenlő felek közötti szimmetrikus párbeszéd alapján épülhet ki. Ebben az összefüggésben Oroszországnak utat kell mutatnia, fel kell hagynia az Európa megosztására irányuló kicsinyes kísérleteivel, és az uniót közös entitásként kell kezelnie. A rövidlátó csatározások és provokációk szükségtelenül késleltetik az EU-val a valódi partneri kapcsolat létrehozását. Az EU és Oroszország közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokat a hosszú távon fontos kérdésekre kell összpontosítani.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Az EU-Oroszország stratégiai partnerség fontos tényező a diverzitás és az EU energiaimportjának biztonsága területén. Ugyanakkor emlékeznünk kell arra, hogy ez az együttműködés éppen olyan fontos Oroszország, mint az EU számára, mivel Oroszország nyersolajexportjának 60%-a az EU-ba irányul.

Úgy vélem, Európa vezetőinek újra és újra el kell mondaniuk Oroszországnak, hogy ne használja az energiaellátást a politikai nyomásgyakorlás eszközeként sem az EU tagállamaival vagy a hajdani Szovjetunió országaival, s különösen nem Ukrajnával kapcsolatban.

Jelenleg a tagállamok bilaterálisan tárgyalnak az orosz olaj- és gázszállítmányokról. Amikor 2007 áprilisában az Orosz Föderáció állami dumáját látogattam meg, magam is láttam, hogy Oroszország is rendkívüli módon érdekelt abban, hogy az energiakérdésekről az EU-val, mint egésszel tárgyaljon.

Végezetül, Elmar Brok kollégámhoz hasonlóan szeretnék aggályaimnak hangot adni, mert a Lisszaboni Szerződésre vonatkozó sikertelen ír népszavazást követően gyengülhet az EU stratégiai partneri pozíciója, tekintettel arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az a dokumentum, amely az EU-nak a közös energiapolitika területén való kompetenciáit megfogalmazza.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). - (FI) Elnök úr, remélhetőleg hamarosan megkötjük az Európai Unió és az Oroszország közötti együttműködési megállapodást. Fontos, hogy az EU és Oroszország között nyílt, működőképes és tisztességes kapcsolat jöjjön létre. A partneri kapcsolatnak egészségesnek és mindkét fél számára előnyösnek kell lennie.

Az EU-nak a pragmatikus megközelítés ellenére sem szabad megfeledkeznie az emberi jogokról, és nem is felejtette el azokat, ezzel kapcsolatban Oroszországgal élénk párbeszédre kell törekedni.

Az energiabiztonság egész Európában fontos kérdés, és amikor az energiáról beszélünk, akkor rendszerint Oroszországról és az EU és az Oroszország közötti együttműködésről is beszélünk. Az EU számára fontos az ellátás biztonságának fenntartása, ugyanakkor az energiától való külső függőség csökkentése is. Remélhetőleg a csúcstalálkozón a vita nyílt, őszinte és mindenekelőtt gyümölcsöző lesz.

  Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr! Amíg Swoboda úr felszólalt, eszembe jutott, hogy az orosz ”svoboda” szó annyit jelent, hogy ”szabadság”, és az is eszembe jutott, hogy a szabadság természetesen az, amire mindannyiunknak szüksége van. Az emberi jogok és a szabadság az EU legfontosabb pillérei, és ezt kell az Oroszországgal folytatott párbeszédnek is alátámasztania.

Pontosan azért, mert ez a következő párbeszéd Szibériában jön létre, eszembe jutott, hogy Csita – ahol a Jukosz-foglyokat, Mihail Hodorkovszkijt és Platon Lebegyevet és másokat fogva tartanak – szintén Szibériában van. Ezért szeretném kérni önöket, hogy tegyenek meg mindent a szabadon bocsátásuk érdekében. De nemcsak ezért, hanem azért is, hogy Oroszországban vélemény- és sajtószabadság uralkodjék, és hogy a civil szervezetek szabadon működhessenek, mert mindez rendkívül fontos a közös európai jövőnk szempontjából.

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). - (PL) Elnök úr, mi olyan közösség vagyunk, amely a jogállamiságot identitásának egyik alapköveként tartja tiszteletben. Ezért ugyanezt kell elvárnunk politikai és gazdasági partnereinktől is. Kérem az Európai Unió képviselőit, hogy a csúcstalálkozón vessék fel azt a kérdést, hogy Oroszország teljes körűen vesse alá magát az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek.

Ezt a bíróságot nem talmi intézményként hozták létre, amelynek az ítéleteit csak azok tartják tiszteletben, akik az emberi jogokat kisebb mértékben és olykor kérdéses módon sértették meg. A bíróságot azért hozták létre, hogy biztosítsa a kínzást, az erőszakot és a gyilkosságot elkövetők elrettentését a további bűncselekményektől azzal, hogy mindenkinek tudnia kell: ki fogják szabni rájuk a helyénvaló ítéletet.

Az Orosz Föderációnak ezért nagyon szorosan együtt kell működnie a bírósággal, és tiszteletben kell tartania a bíróság ítéleteit. Egyértelmű, hogy az az ország, amely nem tartja tiszteletben a megállapodásokban foglalt kötelezettségeit, nem kezelhető megbízható partnerként. Oroszország cselekedetei éles ellentétben állnak azokkal a nyilatkozataival, amelyek szerint ő az energiaforrások megbízható szállítója. Ez egyike azoknak a kijelentéseknek, amelyeket orosz diplomaták előszeretettel tesznek. Ha Oroszország olyan megbízhatónak bizonyul, mint amilyen volt Csecsenföld, Politovszkaja asszony vagy Litvinyenko úr ügyében, az Európai Unióról úgy fog megemlékezni a történelem, mint a valaha létezett legnaivabb intézményről.

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, én Marina Litvinyenko asszony nevében vetek fel egy kérdést, akinek a férjét, Alekszander Litvinyenkót 2006 decemberében Londonban meggyilkolták. A gyilkosság eszköze a polónium 210-es izotópja, egy radioaktív anyag volt, amelynek 97%-át az oroszországi Avangard nukleáris létesítményében állítják elő. A gyilkosság egy olyan rendkívül szofisztikált merénylet valamennyi jellemzőjével rendelkezik, mint amilyeneket az orosz titkosszolgálatok hajtanak végre. Az ügy fő gyanúsítottja Andrej Lugovoj, aki az orosz parlament képviselője, és aki az orosz alkotmány alapján nem adható ki.

Engedjék meg, hogy közvetlenül Ferrero-Waldner asszonyhoz forduljak: Litvinyenko asszony kéri, hogy a Tanács és a Bizottság vesse fel Litvinyenko úr meggyilkolásának kérdését Medvegyev elnöknek a csúcstalálkozó alatt. Litvinyenko asszony azt kívánja, hogy férje meggyilkolásának ügyét oldják meg, és az érintetteket állítsák bíróság elé. A csúcstalálkozó ideális lehetőség arra, hogy ebben előrelépés történjék. Kérem, segítsenek neki.

(Taps)

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök úr, én az előző felszólaló megjegyzéseinek szellemében folytatom. Az orosz kormánynak mindent meg kell tennie, ami csak hatalmában áll, hogy bizonyítsa, nem rendelt meg egy brit állampolgár – ami egyben európai polgárt is jelent –, Alekszander Litvinyenko ellen terrormerényletet. Miután az orosz kormány nem bizonyította, hogy nem ő adta a parancsot, ráadásul elutasítja a megfelelő együttműködést a brit nyomozóhatóságokkal, ez logikusan azt mutatja, hogy Oroszország hivatalos érintettsége a gyilkosságban politikailag bizonyított.

Sokan állítják, az új Oroszország ismételten terrorista államként cselekszik, és a hanti-manszijszki csúcstalálkozón az EU-nak felhívást kell intéznie Medvegyev elnökhöz, hogy hagyjon fel az ilyen gyakorlattal.

Megengedhetetlen, hogy bírósági eljárásokat indítsanak a beszláni anyák ellen, akik megpróbálják kideríteni, hogy ki adott parancsot az iskola elleni támadásra, és a páncélököl és nehézgépfegyverek mindenki – beleértve gyermekeiket is – elleni használatára. Az EU-nak legalábbis támogatnia kellene a nálánál gyengébbeket, a brit kormányt és a beszláni anyákat.

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Tekintettel a kései órára, nagyon rövid leszek. Azt hiszem, Severin úr mondta – ezt angolul idézem –, hogy „Russia is a divisive issue in the European Unioni” (Oroszország megosztó kérdés az Európai Unióban). Mégis azt gondolom, hogy a mai vita során itt a Parlamentben mindenekelőtt a nagyon tág, valóban nagyon tág konszenzus két elemét hallottam.

Először is, hogy jó kapcsolatokra van szükség az Európai Unió és az Orosz Föderáció között. Ezzel természetesen csak egyet lehet érteni. Az Orosz Föderáció, mint ahogyan már többször elmondták, világhatalom, egyike a nemzetközi színtér kulcsszereplőinek, amint Millán Mon elmondta, ezen kívül a szomszédunk. Röviden, arra vagyunk ítélve, hogy együtt éljünk az Orosz Föderációval, és ez az együttélés csak akkor lesz jó minőségű, ha az a partneri kapcsolatokra és az együttműködésre épül. Az elnökség határozott szándéka, hogy párbeszédet folytasson e partneri kapcsolat és együttműködés kibővítése érdekében, olyan párbeszédet, amely mindkét oldal valamennyi érdekét felöleli, beleértve azokat is, amelyekkel kapcsolatban nem értünk egyet, és amelyekről bevezető felszólalásomban beszéltem.

A másik nagyon széles konszenzust élvező fontos elem, amit a teremben elhangzottak alapján észleltem, az, hogy az Európai Unió képviselői milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az Európai Unió közös álláspontjának. Ezzel sem tudnék jobban egyetérteni. Az a terület, ahol erre különösen és leggyakrabban rámutattak, az az energia területe. Tény, hogy egyetlen tagállam sem érhet el olyan jó megállapodást a külön tárgyalásokon afféle szállítókkal, mint az Orosz Föderáció, mint amit az egész unió egységesen elérhet. Éppen ezért nagyon itt az ideje annak, hogy a közös európai energiapolitika valóban életre keljen.

Ebben az összefüggésben megemlítették a gáz- és kőolajvezetékeket is. Hadd mondjak csak ennyit: ha az Európai Unióban képesek lettünk volna létrehozni egy megbízható, valódi belső energiapiacot, teljesen érdektelen lenne, hogy hol futnak azok a gáz- vagy kőolajvezetékek.

Engedjék meg, hogy felszólalásomat a következő észrevétellel zárjam: a szlovén elnökség nagyon örül annak, hogy elnöksége az EU-Orosz Föderáció közötti csúcstalálkozóval ér véget, egy olyan csúcstalálkozóval, amely bizonyos új körülményeknek köszönhetően ezúttal sokat ígér, ilyen az új elnök Oroszországban és az a mandátum, amit hosszas tárgyalások után végre sikerült megszereznünk, és én nagyon remélem, hogy ezek a várakozások teljesülnek majd.

  Benita Ferrero-Waldner, A Bizottság tagja. − Elnök úr, úgy vélem, hogy kapcsolatunk kulcsa a kölcsönös függőség, amit több felszólaló is említett. Egyrészről érdekünk, hogy jó kapcsolataink legyenek Oroszországgal, ezzel a stratégiai partnerrel és szomszéddal, amint elnökünk nagyon helyesen kifejtette. Fontos azonban az is, hogy Oroszországnak a problémák megoldásában partnernek, nem pedig a problémák partnerének kell lennie, és ez a dolog másik része.

Én nagyon gondosan figyeltem, és feljegyeztem valamennyi megjegyzésüket. Nem tudok minden kérdésüket és megjegyzésükre most választ adni, de hadd tegyek néhány általános és néhány konkrétabb észrevételt.

Először, Oroszország ma nagyon fontos energiapartnerünk, és mivel megszereztük az új megállapodáshoz a tárgyalási mandátumot, már van közös EU-álláspont az energiáról, mert van közös mandátumunk. Nem volt könnyű ezt a mandátumot megszerezni, de most megvan, és ez adja a keretet a tárgyalásokhoz. Ezért volt annyira fontos megszerezni azt. Amint már említettem, az energiacharta elveit be akarjuk építeni az új megállapodásba. Erre épül az EU-Oroszország kapcsolat – az nem holmi egyirányú utca. Fontos piac és befektetési forrás vagyunk, mint ahogyan számunkra Oroszország nagyon fontos szállító. Így a kölcsönös függőség is itt van, és ugyanazokat az elveket kell magunkévá tennünk: a kölcsönösséget, az átláthatóságot és a diszkriminációmentességet.

Az Európai Unió energiapolitikájának egyik célja – a verseny és a biztonság növelése érdekében – az ellátási útvonalak, illetve az energiaforrások diverzifikálása az EU energiapiacán. Itt nem oroszellenes politikáról van szó. Azt hiszem, Oroszország változatlanul kulcsfontosságú szállítónk marad, de minden ésszerű fogyasztó megosztja a kockázatokat, különösen akkor, amikor az energiaárak az egekbe szöknek. Tekintettel különösen a gáz esetén egyre növekvő importfüggőségre – az orosz gáz volumene, amit mi szeretnénk megvenni, várhatóan nőni fog –, egyértelműen diverzifikációs politikára van szükségünk.

Hadd térjek rá a kereskedelemre általánosságban. Nagyon fontos, hogy Oroszország a WTO tagja legyen. Ez nemcsak Oroszország számára fontos, hanem nekünk is. Ezért folytatni fogjuk a munkát Genfben és bilaterálisan is, hogy megegyezésre jussunk. Úgy vélem, Oroszországnak gazdasága modernizálásához szüksége van a WTO-tagságra, és bizonyos vagyok benne, hogy ezzel az elnökkel erre lehetőség lesz, mint ahogyan lehetséges volt Putyin elnökkel, aki maga is támogatta ezt a kérdést.

Hadd említsem gyorsan a civil szervezeteket és az emberi jogi kérdéseket: rendszeres kapcsolatban állunk az orosz civil szervezetekkel, és aggályaiknak kifejezést adunk az orosz hatóságokkal folytatott tárgyalásaink során. Szívesen felvetünk konkrét ügyeket, ha szükséges, és változatlanul pénzügyi támogatást nyújtunk nekik a demokrácia és emberi jogok európai eszközén keresztül.

Ami az emberi jogok kérdését illeti általánosságban: mi emberi jogi konzultációkat tartunk az oroszokkal. Beszélünk velük konkrét ügyekről, emberijog-védőkről, néha bírósági ügyekről is. Különösen aggályosnak tartjuk az észak-kaukázusi helyzetet. Csak öt percem van, de hosszan beszélhetnék az Észak-Kaukázusról, Grúziáról, Abháziáról, Dél-Oszétiáról és most már Nagorno-Karabahról és Moldováról is, így, kérem, ne vegyék úgy, hogy nem tudjuk. Ez nagyon fontos és nagyon fontos lesz.

A British Councillal kapcsolatban el akartam mondani, hogy az EU támogatta az Egyesült Királyság kormányát a szentpétervári és jekatyerinburgi British Council-irodákkal kapcsolatos, Oroszországgal folytatott vitájában. Azt hiszem, most már hasznos párbeszédet alakítottunk ki az Oroszországgal folytatott kulturális együttműködésről, és remélem, ez majd lehetőséget ad e kapcsolatok értékeinek hangsúlyozására. Természetesen megfontoljuk, hogy van-e más dolog, amit még megtehetnénk.

Ami a finnugor kisebbségeket illeti: amint tudják, 2,5 millió eurós előkészítő cselekvés végrehajtásán dolgozunk, amely összeget a Parlament javasolta az idei költségvetésbe, és ebben az összefüggésben látjuk az Európa Tanács kisebbségi jogi egyezményének végrehajtását, amelynek Oroszország is aláírója. Úgy vélem, ennek az oroszországi nemzeti kisebbségekre is kell vonatkoznia.

Ami az egyetemi cseréket illeti, elmondanám, hogy elősegítjük ezeket a cseréket Oroszországgal egyrészt az Erasmus Mundus- és Tempus-programon keresztül. Az elkövetkezendő években fokozni fogjuk együttműködésünket ezekben a programokban. Ezenkívül Oroszország nagy érdeklődést mutatott a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram tagsága iránt, ami talán a jövőben nagyon fontos jelzés lesz a SIGMA számára. Itt van az Európa-tanulmányok Intézete, és mi – azaz Oroszország és az Európai Unió – folytathatjuk a munkát ezzel az intézettel kapcsolatban, és talán akár meg is kettőzhetjük a hozzáárulásunkat.

Mielőtt befejezném, még egy utolsó általános megjegyzés: az új megállapodás hivatalos elindítása – úgy vélem, ezzel mindenki egyetért – nagyon fontos alkalom és lehetőség. Ebben hatalmas potenciál rejtőzik. Teljes mértékben egyetértek elnökségünkkel, hogy ez egy nagyon fontos alkalom lesz.

Tudjuk, hogy a tárgyalások nem lesznek könnyűek. Azoknak minden részletre ki kell terjedniük, és mivel széleskörűek – mert kiterjedt mandátumunk van –, meglehetősen bonyolultak is lesznek, és nem zárulnak le hamarosan. Ez a jelentős mandátum azonban azt is megmutatja, hogy itt van egység. A mandátum egysége itt van. Nagyon nehéz volt megszerezni, de most, hogy megvan, lépjünk előre, és én arra kérem önöket, hogy támogassanak bennünket ebben.

Végezetül, amint mindannyian tudjuk, a kapcsolatnak stratégiai jelentőségűnek kell lennie. Ezért lépjünk egyet hátra, el a mindennapos ingerlő tényezőktől és a hírektől, és vizsgáljuk meg Európa és Oroszország tágabb történelmi kontextusát, valamint azt a sok-sok érdeket, ami közös. Módot kell találnunk a különbözőségek kezelésére, miközben nyitva tartjuk az ajtót a párbeszéd előtt. Van itt egy lehetőség. Meg kell ragadnunk azt, és bizonyos vagyok benne, hogy együttesen sikerül majd ebből szoros partnerséget kialakítanunk.

  Elnök. − Az Eljárási Szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése szerint hat állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. – (RO) A szibériai Hanti-Manszijszkban június 26-27-én megtartandó EU-Oroszország csúcstalálkozó kettős kezdetet jelez: egyrészről ez az első kapcsolatfelvétel az új orosz elnökkel, Dimitrij Medvegyevvel, másrészről megkezdődnek a tárgyalások az új partnerségi megállapodásról, amely létrehozza az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok fejlesztésének keretét.

Mivel az európai társaságok által importált földgáz 40%-a Oroszországból származik, az utóbbinak elő kell segítenie az EU-befektetéseket azzal, hogy átlátható jogszabályokat fogad el, és megnyitja csővezeték-rendszerét, amely lehetővé tenné az európai vállalatok számára, hogy közvetlenül a közép-ázsiai termelőktől vásároljanak földgázt.

Az Európai Unió nem maradhat közömbös azoknak a sorsával kapcsolatban, akik a konfliktusok jellemezte régiókban élnek; Oroszországgal és a többi érintett szereplővel együtt kell megoldást találnunk a „befagyott konfliktusok”, valamint a moldovai és a kaukázusi konfliktus megoldására is.

Remélem, hogy a partnerségi megállapodás lesz az a keret, amelyben az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok fejlődhetnek; nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy célunk nem a partnerségi megállapodás aláírása, hanem az, hogy ebben a megállapodásban olyan rendelkezéseket szerepeltessünk, amelyek elvezethetnek a demokráciáig, a biztonságig és az életszínvonal növekedéséig egész Európában, a Kaukázustól az Atlanti-óceánig.

  Katrin Saks (PSE), írásban. – (ET) Elnök úr, e héten Hanti-Manszijszkban lesz az Európai Unió és az Oroszország közötti rendszeres csúcstalálkozó, amelyet a Finnugor Népek 5. Világkongresszusa követ majd ugyanott. A finnugor népek között vannak e régió őslakosai, a hanti és a manysi rénszarvaspásztorok, akik a nevüket adták ennek a helynek, amely a szibériai mocsarak és a tundra között helyezkedik el.

A világkongresszus résztvevői között ott lesz az Európai Unió öttagú delegációja is; a magyarok, a finnek és az észtek a finnugor népekhez tartoznak, eredeti otthonuk Szibériában van. Remélem, hogy ilyen módon is sikerül felhívnunk a figyelmet azokra a kis nemzetekre, amelyek nyelvét az eltűnés fenyegeti, és amelyeknek több ezer éves kultúrája helyébe vállalati események lépnek.

Az Európai Uniónak – hűen értékeihez – védenie kell az ő értékeiket, és nem hagyhatja, hogy elvakítsák egy olyan régióban, amely az oroszországi energia legnagyobb részének forrása. Az ottani olajfolyamok konfliktushoz vezettek a bennszülött lakosok hagyományos életmódja és az emberiség kőolaj iránti egyre növekvő igénye között.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.