Index 
Viták
PDF 1857k
2008. június 18., Szerda - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülés megnyitása
 2. Az Európai Tanács előkészítése az ír népszavazás után (vita)
 3. Szavazások órája
  3.1. Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke új hatáskörökkel történő felruházásának jóváhagyása (szavazás)
  3.2. Antonio Tajani, mint az Európai Bizottság tagja kinevezésének jóváhagyása (szavazás)
  3.3. Cipruson eltűnt személyek – nyomon követés (A6-0139/2008, Ewa Klamt) (szavazás)
  3.4. Közös normák és eljárások a tagállamokban az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozóan (A6-0339/2007, Manfred Weber) (szavazás)
 4. Üdvözlés
 5. Ünnepélyes ülés – 2008., a kultúrák közötti párbeszéd európai éve
 6. Szavazások órája (folytatás)
  6.1. A villamos energia belső piaca (A6-0191/2008, Eluned Morgan) (szavazás)
  6.2. A villamos energia országhatárokon keresztül történő szállítására szolgáló hálózathoz való hozzáférés feltételei (A6-0228/2008, Alejo Vidal-Quadras) (szavazás)
  6.3. Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (A6-0226/2008, Giles Chichester) (szavazás)
  6.4. A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelme (A6-0081/2008, Francesco Ferrari) (szavazás)
  6.5. Egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő kiigazítása, „Omnibusz”-rendelet, első rész (A6-0088/2008, Szájer József) (szavazás)
  6.6. Egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő kiigazítása, „Omnibusz”-rendelet, harmadik rész (A6-0086/2008, Szájer József) (szavazás)
  6.7. Egyes halászati termékek Kanári szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó autonóm közösségi vámkontingensek (A6-0213/2008, Gerardo Galeote) (szavazás)
  6.8. Az európai ombudsman statútuma (A6-0076/2008, Anneli Jäätteenmäki) (szavazás)
 7. A szavazáshoz fűzött indokolások
 8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 10. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 11. Az olajár-emelkedés ellen hozott intézkedések (vita)
 12. A halászati ágazat válsága a gázolaj árának emelkedése miatt (vita)
 13. Az EU/Oroszország csúcstalálkozó előkészítése (2008. június 26-27.) (vita)
 14. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)
 15. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 16. A veszélyes áruk szárazföldi szállítása(vita)
 17. A közúti infrastruktúra biztonsága (vita)
 18. A juh- és kecskeágazat jövője Európában (vita)
 19. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 20. Az ülés bezárása


  

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

 
1. Az ülés megnyitása
  

(Az ülést megnyitják 09.05-kor)

 

2. Az Európai Tanács előkészítése az ír népszavazás után (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az ír népszavazást követő Európai Tanács előkészítéséről.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Az Európai Tanács szlovén elnökség alatti második találkozója holnap kezdődik meg. Engedjék meg nekem, hogy ismertessem az állam- és kormányfők által megvitatni készült főbb területeket. Az első vitát mindenképpen az Írországban a Lisszaboni Szerződésről múlt csütörtökön rendezett népszavazás után előállt helyzet vizsgálatának szenteljük. Először is szeretném megismételni az Európai Tanács elnöke, Janez Janša szavait: “Az elnökség sajnálja az ír szavazók döntését, és ezért csalódott. Mondani sem kell, hogy tiszteletben fogjuk tartani az ír nép kinyilvánított akaratát.”

Miután közzétették a népszavazás hivatalos eredményét, az Európai Tanács elnöke beszélt azon tagállamok számos vezetőjével, amelyek még nem fejezték be a ratifikációs folyamatot. Igazán bátorító tudni, hogy ezek a tagállamok eltökéltek a ratifikáció folytatása mellett. Ahogyan az Európai Tanács elnöke is kiemelte, a Lisszaboni Szerződés létfontosságú az Európai Uniónak és polgárainak, mivel nagyobb hatékonyságot és több demokráciát, átláthatóságot eredményez.

Tény, hogy az Unió előtt álló problémák és kihívások megmaradtak. Az is tény, hogy az ír népszavazás kedvezőtlen kimenetele nem segít e problémák megoldásában. Az Európai Tanács holnapi találkozóján az állam- és kormányfők arról fognak tanácskozni, hogy milyen módon lehetne ezt a helyzetet a legjobban orvosolni. Erőfeszítéseket fognak tenni egy, a további munkára vonatkozó menetrend kitűzésére. Az elnökség meggyőződése, hogy a megoldás az Írországgal való együttműködésben van, és hogy az Unió nem fog újra a 2005-ös helyzettel szembenézni.

Az Európai Tanács elsősorban a Taoiseach-ra, Brian Cowen úrra figyel majd, amint ismerteti a népszavazás eredményének körülményeit, és az ilyen kimenetel okait.

Az Európai Tanács természetesen nem hagyja figyelmen kívül az előttünk álló más fontos kihívásokat sem. Az EU továbbra is működik. Ezért az állam- és kormányfők második fő vitája az emelkedő élelmiszer- és olajárak kérdésére összpontosít. Tény, hogy az emelkedő árak hozzájárultak az élelmiszerárak inflációjának elszabadulásához, és az EU-n belüli általános inflációhoz is. Ezek a magas árak különösen az alacsony jövedelemmel rendelkező családokat érintették közvetlenül.

Globálisan leginkább a fejlődő országok érintettek, mint nettó élelmiszerimportőrök. Létfontosságú, hogy az Európai Unió szerepet játsszon a megfelelő válaszok kigondolásában, és az is, hogy egységet mutasson a következményekkel kapcsolatos intézkedéseiben, nem csak az EU lakosságának legszegényebb részeire, hanem a fejlődő országokra is összpontosítva. Ezért várható, hogy az Európai Tanács támogatni fogja a szükséges lépéseket, mind EU-n belül, mind nemzetközi szinten. Hadd ismertessem ezeket röviden.

Az Európai Unió már tett az élelmiszerárakra nehezedő nyomás enyhítésére szolgáló lépéseket az intervenciós készletek eladásával, az export-visszatérítések csökkentésével, a területpihentetési követelmény 2008-ra vonatkozó megszüntetésével, a tejkvóta növelésével és a gabonaimportra vonatkozó vámok felfüggesztésével, ezáltal növelve a kínálatot, és segítve a mezőgazdasági piacok stabilizációját. Mivel az alacsony jövedelmű családok érintettek a leginkább, természetes, hogy a tagállamok rövid távú intézkedéseket valósítanak meg a magas árak miatt rájuk nehezedő nyomás enyhítésére.

Az Európai Tanácsnak azonban hosszabb távra kell kitekintenie. Valójában senki sem várja, hogy a közeli jövőben az élelmiszer- és olajárak visszatérnek a korábbi szintre. Meggyőződésem, hogy a következő elnökség az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben időben megállapodásra jut a KAP állapotfelméréséről, amely a mezőgazdasági termelés növelését és az élelmiszerellátás biztonságát szolgáló intézkedésekből áll majd.

Nagyobb figyelmet kell továbbá szentelnünk a bioüzemanyag-politikákra, meg kell találnunk azt a módot, amelynek révén biztosítjuk a fenntarthatóságot mind az EU-n belül, mind más országokban. Fontos a bioüzemanyagok második generációja kifejlesztésének ösztönzése. Általánosabban, dolgoznunk kell a kutatás-fejlesztésen a mezőgazdasági ágazatban, hogy javítsuk annak hatékonyságát és termelékenységét. A nemzetközi szinten folytatandó politikák között az Európai Tanács szándékozik rámutatni az Unió közreműködésére azokban a globális erőfeszítésekben, amelyek enyhítik az emelkedő áraknak a szegénységben élőkre gyakorolt hatásait.

Ennek része lesz az emelkedő élelmiszerárak által okozott válságra adandó jobban koordinált nemzetközi válasz, különösen az ENSZ és a G8-ak csoportja keretein belül; a nyílt kereskedelmi politikák támogatása; gyors reakciók a sürgős, rövid távú humanitárius szükségletekre; és célzott támogatások, hogy elősegítsük a fejlődő országok mezőgazdaságának fellendülését. A magas élelmiszerárak mellett az EU-nak az emelkedő olajárakkal is szembe kell néznie. Ez az európai gazdaság kiigazítását követeli meg, és ennek a kérdésnek mára egy külön vitát terveztünk szentelni.

Az elnökség további prioritása, hogy az Európai Tanácsnak hangsúlyt kell helyeznie a Nyugat-Balkán európai perspektívájának előmozdítására irányuló intézkedésekre. Különösen a stabilizációs és társulási megállapodások sorozata kidolgozásának fontosságára, a vízumliberalizációról folytatott párbeszédnek a régió valamennyi országával történő megindítására, valamint a menetrendek benyújtására mutatnék rá. Továbbá, az állam- és kormányfők hangsúlyozni kívánják az összes nyugat-balkáni ország regionális együttműködésbe való bevonásának fontosságát, és üdvözölnek majd számos ágazati kezdeményezést. A Nyugat-Balkán egy olyan régió, amelyet EU-tagállamok vesznek körül, és ezért sürgősen szüksége van az európai perspektíva megerősítésére, valamint támogatási és végrehajtási reformokra. Az elnökség nagyra értékeli az Európai Parlament támogatását e tekintetben.

Másik fő napirendi pont lesz a Millenniumi Fejlesztési Célok (MFC-k) elérése irányába tett haladás. 2008 félúton van az e célok elérése felé vezető időben. A fejlesztési támogatások legnagyobb donora, az Európai Unió tisztában van felelősségével, és aktív szerepet akar játszani abban, hogy a nemzetközi közösséget az MFC-k eléréséhez való hozzájárulásra ösztönözze. Az Európai Tanács ezért hangsúlyozni fogja az EU nemzetközi konferenciákon játszott kulcsszerepét és elkötelezettségeit.

Az Európai Tanács által megtárgyalandó kérdések harmadik köre gazdasági, szociális és környezeti kérdésekről fog szólni. Mindenekelőtt a klímaváltozási csomag felülvizsgálatával kapcsolatban elvégzett munkáról mondanék néhány szót. A szlovén elnökség a szóban forgó csomaggal kapcsolatban az összes kitűzött célt elérte. A márciusi Európai Tanács során meghozott politikai döntések kulcsfontosságúak voltak. Az Európai Tanács figyelembe veszi továbbá az energiapiacai liberalizációval kapcsolatban elért megállapodást, amelyről tegnap volt vita a Parlamentben.

A 2007. decemberi következtetések alapján az Európai Tanács felülvizsgálja továbbá a bevándorlás, az igazságügy és a terrorizmus kulcsfontosságú ügyeiben tett haladást. Végezetül, az állam- és kormányfők foglalkoznak az európai szomszédságpolitikával kapcsolatos ügyekkel is. Építve a korábbi eredményekre, valamint megerősítve azokat, a “Barcelonai folyamat: mediterrán unió” további lendületet ad majd az Unió mediterrán országokkal ápolt kapcsolatainak. Kiegészíti a folyamatos bilaterális kapcsolatokat, amelyek tovább folynak a már meglévő politikai keretek között. Az Európai Tanács feltehetőleg üdvözölni fogja az európai szomszédságpolitikán belül a keleti partnerség fejlesztésére vonatkozó újabb javaslatokat.

A találkozón az állam- és kormányfők mellesleg megvitatják a Bizottság javaslatát, amely a Szlovák Köztársaságnak a Gazdasági és Monetáris Unió tizenhatodik tagállamaként történő, 2009 január 1-jén esedékes felvételére vonatkozik. Ezért különleges jókívánságaimat fejezem ki a Szlovák Köztársaság részére.

Röviden tehát, e Parlament véleménye és vitái jelentősen hozzájárultak az Európai Tanács napirendjének megfogalmazásához. A vita, amely most kezdődik, és amelyet alapos figyelemben részesítünk, ugyancsak hasznos és fontos hozzájárulást jelent az állam- és kormányfők vitájához, ezért nagy érdeklődéssel hallgatom majd.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Elnök asszony, a holnap kezdődő Európai Tanácsnak igen súlyos napirendje van, több olyan kérdéssel foglalkozik, amellyel kapcsolatban az európai polgárok cselekvést várnak.

(Egyes zöld pólót viselő képviselők a jobboldalon felállnak, és zászlókat és plakátokat emelnek fel, amelyek az írországi “nem” szavazat tiszteletben tartására szólítanak fel. Az elnök felkéri őket, hogy távolítsák el a zászlókat és plakátokat.)

Ezek a kérdések az olaj- és élelmiszerárak emelkedése, a klímaváltozás és az energiabiztonság, a bevándorlás és a menekültek befogadása, csak hogy néhányat megnevezzek.

De természetesen elsősorban az írországi “nem” szavazat jár mindenki fejében. Ez a “nem” szavazat csalódás volt mindenki szemében, aki egy erősebb, hatékonyabb és elszámoltatható Európai Unió mellett áll. A lisszaboni szerződés központi fontosságú marad, hogy válaszolni tudjunk az Európa előtt álló kihívásokra; hogy demokratikusabb legyen az Európai Unió, nőjön a Parlament hatalma, elismerjük a nemzeti parlamentek szerepét az európai politikában; hogy javuljon Európa cselekvőképessége olyan területeken, mint a bevándorlás, az energetika, a klímaváltozás, a belső biztonság; hogy nőjön Európa koherenciája és hatékonysága a globális porondon.

Ezek a kihívások nem szűnnek meg. Az az igazság, hogy a “nem” szavazat nem oldotta meg azokat a problémákat, amelyeket a Szerződés megoldana.

Az utóbbi hat évben nagy energiát fordítottunk intézményi kérdésekre. A ma cselekvésre sürgető sok kulcskérdés mellett nem pazarolhatjuk el ezt az energiát, a világ nem áll meg, hogy megvárja Európát.

Mint azt a múlt héten elmondtam, a Bizottság teljes mértékben tiszteletben tartja az ír népszavazás eredményét. Ugyanígy tiszteletben kell tartanunk az összes nemzeti ratifikációt,

(Taps)

akár a népszavazás, akár a parlamenti ratifikáció útját választották. 19 demokratikus döntés történt eddig a folyamat során: 18 a lisszaboni szerződés mellett; egy ellene. További nyolc tagállam még nem foglalt állást.

Az ír kormány egyértelműen kifejezte, hogy tiszteletben tartja más országok jogát, hogy folytathassák a ratifikációs folyamatot. Ez, úgy vélem, magától értetődik. Minden európai ország egyenlő; minden ország joga, hogy kifejezze véleményét.

(Taps)

Miközben egyértelmű, hogy a Lisszaboni Szerződés nem léphet életbe, mielőtt egyhangúan nem ratifikálták volna, az is egyértelmű, hogy az ír szavazat az ír álláspontról szólt, de nem határozhatja meg más országok álláspontját. Azt várom, hogy azok az országok, amelyek a Lisszaboni Szerződést egyelőre nem ratifikálták, folytatják saját ratifikálási folyamatukat.

(Taps)

Az Európai Tanács lehetőséget ad arra, hogy figyelmesen meghallgassuk, mit fog mondani Cowen miniszterelnök. Nagyon szorosan együtt kell működnünk az ír kormánnyal abban, hogy megoldjuk ezt a problémát. Hadd legyek egyértelmű: Írország felelőssége, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy megoldást találjunk erre. Amikor a kormányok aláírják a szerződést, felelősséget vállalnak a ratifikációért. De hadd legyek ugyanilyen egyértelmű: eljött az idő, hogy komolyan vegyük a szolidaritást. Huszonhét tagállam írta alá a szerződést; erőfeszítéseket kell tennünk, hogy biztosítsuk, hogy a huszonhét tagállam megtalálja az előrelépés útját. A tagállamok egyenlő méltósággal rendelkeznek, és egyértelműnek kell lennünk ezzel kapcsolatban.

Ehhez időre és erőfeszítésekre van szükség az írek részéről, de a mi részünkről is. Nem gondolom, hogy siettethetnénk a következő lépésről szóló elhamarkodott döntést. Időre van szükségünk, hogy valódi konszenzust találjunk, és meglássuk, mi lehetséges Írországban. De ugyanígy nem szabad túl sokáig várnunk. Tudom, hogy ez a Parlament nagyon szeretne a választók számára egyértelmű helyzetet teremteni az európai választások idejére .

Az Európai Bizottság készen áll arra, hogy hozzájáruljon ehhez – és bizonyos vagyok benne, hogy ez a Parlament is –, de nem lehet elmenni azon tény mellett, hogy a kormányoknak különös felelősségük van ezen a ponton: aláírni a Szerződést, biztosítani a ratifikációt, előmozdítani az európai projektet a nemzeti közvélemények előtt. És ezen utolsó pont kapcsán hadd tegyek egy általános megjegyzést, amely szerintem hasznos lesz a jelenleg folyó vitában. Az európai intézményekkel évek óta alkalmas bűnbakként bánnak, és ez a populista kampányok termékeny talaja.

(Taps)

Amint már többször is említettem korábban, nem lehet Brüsszelt vagy Strasbourgot hétfőtől szombatig szidni, és azt várni, hogy vasárnap a polgárok Európára szavazzanak.

(Taps)

Holnap az Európai Tanács azt is hangsúlyozza majd, hogy a "nem" szavazat nem lehet ok arra, hogy az Európai Uniónak az intézményi köldöknézegetés csapdájába essen. Az utóbbi néhány évben jelentős haladást értünk el, és az európai polgárok érdekeit szolgáló politikákat határozott erőfeszítések révén valósítsunk meg. Amikor az emelkedő élelmiszer- és olajárak miatt cselekvést várnak tőlünk, nem engedhetjük meg, hogy lelépjünk erről az útról. Ezért nagyon üdvözlöm Janez Janša miniszterelnök és a szlovén elnökség döntését, hogy a Lisszabonnal kapcsolatos vitát a csütörtök esti vacsorára korlátozzák, és hogy az Európai Tanács többi részét a politikai napirendünknek szenteljék.

Ma mindenki érzi az élelmiszerárak és az üzemanyagárak emelkedése miatti nyomást, de további terhek is mutatkoznak. A szegényebb háztartásokban ezek a költségek a háztartás költségvetésének nagyobb részét teszik ki, ezért az áremelkedések még több nehézséget okoznak. Ugyanez igaz bizonyos gazdasági tevékenységekre, mivel az üzemanyag kulcsfontosságú bizonyos iparágaknak.

Két, az élelmiszer- és olajárakkal kapcsolatos közleményében a Bizottság óvatosan elemezte az áremelkedések okait, illetve azt, hogy hol okozza ez a legtöbb gondot, és hogy mit kell tennünk.

Az Európai Uniónak meg kell mutatnia, hogy intézkedések széles skáláját hozza működésbe európai és nemzeti szinten egyaránt. Dinamikusan és fantáziadúsan kell megvizsgálnunk a rendelkezésünkre álló eszközöket – hogy lássuk, melyiknek lesz valódi hatása rövid-, közép- vagy hosszú távon. Emlékezzünk az előző olajválságra, amikor Európának nem sikerült megtanulnia a hosszú távú leckét. Reméljük, hogy ezúttal nem úgy lesz, ahogyan a múltban történt, amikor az összes olajválság után visszatért minden a rendes kerékvágásba. Remélem, hogy ezúttal tényleg lehetőségünk lesz változást hozni, és paradigmaváltást érünk el Európa és a világ energiafelhasználásban.

Hogy enyhítsünk az élelmiszerekkel kapcsolatos problémákon az Európai Unióban, olyan javaslatokkal fogunk előállni, amelyek a leginkább rászorultak számára szóló élelmiszerosztási terveink kiterjesztésére vonatkoznak, mielőtt kérnénk a költségvetés kétharmadával történő növelését e sajátos területre vonatkozóan.

Továbbá, az Európai Unió rendelkezik olyan eszközökkel, amelyeket tud és fog is alkalmazni: az árak nyomon követése, a versenyjog felhasználása az élelmiszerellátási lánc ellenőrzésére, a tartalékok felduzzasztása, biztosítva, hogy a KAP felelően igazodjon a mezőgazdasági piac jelenlegi realitásaihoz.

Az olajárakkal kapcsolatban haladéktalan lépéseket indokol az, hogy segítsünk a legnehezebb helyzetben lévő háztartásokon. Ám hiábavaló lenne a kormányoknak közpénz felhasználásával ellentételezni az energiaárak emelkedését, mivel azok valószínűleg így maradnak. Meg kell vizsgálnunk továbbá, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre olyan területeken, mint a verseny és az adózás. A Bizottság olyan javaslatokkal fog előállni, amelyek növelik a szükséghelyzeti és a kereskedelmi olajkészletek átláthatóságát. Olyan javaslatokat is teszünk majd, amelyek támogatják és lehetővé teszik az alacsony szénkibocsátású gazdaságra való átmenetet, nevezetesen az energiahatékonyság területén. Támogatni fogjuk továbbá az olajat és a fosszilis energiát termelők és fogyasztók magas szintű találkozóját.

Kimondottan a halászattal kapcsolatban: a gazdasági és szociális nehézségek kezelésére létre fogunk hozni egy válságcsomagot, lehetővé tesszük a tagállamoknak, hogy rövidtávú rendkívüli támogatásokat adjanak, és újra áttekintjük a kisvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályokat. Három dolgot szeretnék mondani ezzel kapcsolatban. Először is, mindennek koordináltan kell történnie: el kell kerülnünk az elsietett nemzeti kezdeményezéseket, amelyek csupán máshová helyeznék át a problémákat az Unión belül. Másodszor, a flották azon szegmenseire kell koncentrálnunk az enyhítést célzó erőfeszítéseinket, amelyeket a legnagyobb károk értek. Harmadszor, strukturális megoldásokat kell találunk a halászati ipar túlzott kapacitására.

A nehézségek, amelyekkel ma az európaiaknak szembe kell nézniük, arra mutatnak rá, miért olyan kulcsfontosságúak az európai társadalom jóléte szempontjából az Európai Unió energiabiztonsággal, energiahatékonysággal és klímaváltozással kapcsolatos céljai, és emiatt ezek sürgetőbbek, mint valaha. Mivel az olaj és a gáz iránti kereslet továbbra is meghaladja a kínálatot, a célok, amelyekről tavaly megállapodtak, kész utat kínálnak, hogy csökkentsük Európa sebezhetőségét és a jövőben történő áremelkedések miatti gazdasági fenyegetést. A beterjesztett és a Parlament által most mérlegelt javaslatcsomag fő aspektusai döntően fognak hozzájárulni ehhez.

Az alapgondolat a következő: az energiaárak minden valószínűség szerint már soha nem térnek vissza a korábbi szintre, tehát strukturális problémával nézünk szembe. Lehetnek és kellenek is rövid távú válaszaink, nevezetesen azok számára, akik a legsebezhetőbbek a társadalmainkban. Ám a strukturális problémára strukturális választ kell adnunk. A strukturális válasz a klímaváltozási és megújulóenergia-csomagunk; hogy ne függjünk a fosszilis üzemanyagoktól, hanem mozdítsuk elő a megújuló energiaforrások használatát és javítsunk az energiahatékonyságon. Ezek az alapvetések, amelyeket követnünk kell.

(Taps)

Nos, én remélem, hogy most Európában azok, akiknek még mindig kétségeik vannak az energiával kapcsolatos paradigmaváltozás fontosságával kapcsolatban, akiknek még mindig kétségeik vannak a klímaváltozással szembeni küzdelem szükségességével kapcsolatban, végre megértik, ha nem is emiatt, de az energiabiztonság és a gazdaságunk versenyképessége miatt tényleg teljesítenünk kell a klímaváltozással és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos vállalásainkat.

Az előttünk álló strukturális kihívásra adott strukturális válasz lényegében abból áll, hogy megőrizni és diverzifikálni. Megőrzésen az energiahatékonyság növelését értem, ahol hatalmas kihasználatlan lehetőségek vannak. A diverzifikáció pedig magában foglalja mind az energiaforrásokat, mind azok földrajzi eredetét. Mindkettő Európa energiabiztonságának növelését célozza. A klímaváltozási és energiabiztonsági csomagunk elfogadása tehát igen sürgős ügy. Az Európai Tanács feladata lesz, hogy jelt adjon erre, és hogy előkészítsen mindent legkésőbb a következő politikai megállapodás eléréséig, amelyre reményeim szerintem legkésőbb decemberben sor kerül.

Úgy gondolom, hogy az Európai Tanács egyik fontos feladata, hogy megmutassa, a Lisszaboni Szerződésre adott “nem” szavazat nem lehet mentség az elkerülő manőverekre. Az nem jelentheti Európa megbénulását. Meg kell mutatnunk, hogy meg tudjuk találni a Szerződés által elérni tervezett hatékony és demokratikus Európa felé vezető utat.

Hadd összegezzem mondandómat egy politikai megjegyzéssel. Úgy gondolom, hogy nekünk – akik támogattuk és támogatjuk a Lisszaboni Szerződést, a Parlamentet és a Bizottságot – nem kell mentegetőznünk ezért, mert a verseny odakinn erőteljesebb, mint valaha; az keményebb lesz, mint valaha. Olyan Európai Unióra van szükségünk, amely jobban dolgozik a polgárainkért, hogy megoldja azokat a kihívásokat, amelyekkel szembenézünk. Ezek a kihívások megmaradnak: az energiabiztonság, a klímaváltozás, a nemzetközi terrorizmus, a felemelkedő hatalmak által támasztott növekvő verseny és a migráció problémái. Ezek létező kihívások, és hatékonyabban kell szembeszállnunk velük.

Következésképpen most ne az Európai Uniót hibáztassuk. Legyünk őszinték ezzel kapcsolatban. Igaz, hogy amikor népszavazást tartunk, igen gyakran látunk “nem” szavazatot Európával szemben. De legyünk teljesen őszinték. Ha nemzeti politikáink és kezdeményezéseink nagy részéről is népszavazás lenne, mindig “igen” szavazatokat kapnánk? Ezért hát ne hibáztassuk örökké az Európai Uniót vagy az európai intézményeket. Az az igazság, hogy ma politikai döntéseket hozni európai, nemzeti vagy regionális szinten is igen nehéz dolog.

Ezért bölcsnek, körültekintőnek és megfontoltnak kell lennünk. Nem kell mindig az Európai Uniót okolnunk mindenért. Ellenkezőleg, azon kell dolgoznunk, hogy jobban működjön: szerénynek lenni a kudarcok kapcsán, megérteni, ha valami nem jól működik, javítani és nem feladni azt, ami vállaltunk. Úgy vélem, a legjobban úgy tudunk ennek megfelelően cselekedni, ha elkerüljük a pesszimizmust, és nem megyünk vissza a “krizofília”, a krízis a krízis kedvéért állapotába. A pesszimizmus nem fogja megoldani ezeket a problémákat. Igaz, hogy komoly problémáink vannak, de meg kell oldanunk ezeket, és nem szabad visszaesnünk a depresszióba.

Úgy tudjuk a legjobban megmutatni, hogy továbbra is elkötelezettek vagyunk a közös vállalkozásunk iránt – és ebben a kérdésben üdvözlöm a francia elnökség szándékait is –, ha azokon a legfontosabb területeken dolgozunk, amelyeken az Európai Unió eredményeket tud elérni, és segíteni tudunk a tagállamainknak azon problémák megoldásában, amelyek a polgárainkat valóban a leginkább aggasztják. Remélem, hogy ezek nem szegik a kedvünket, és tartjuk az irányt. Arra persze szükségünk van, hogy legyenek tengerészek és kormányosok a jó időre, de a viharos időkre is. Úgy vélem, hogy tartanunk kell az irányt, folytatnunk kell a projektünket, mert Európára nagyobb szükség van, mint valaha.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök asszony, a Tanács hivatalban levő elnöke, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim, a szavazatát leadó ír nép többsége ellenkezését fejezte ki a Lisszaboni Szerződéssel szemben. Képviselőcsoportom tiszteletben tartja ezt a döntést, akárcsak a 18 tagállam döntését, amely eddig kifejezte támogatását a Szerződés iránt, és ratifikálta is azt.

Az Európai Unió a szólás szabadságán és a demokrácián alapul. Ezért, mivel demokraták vagyunk, azt szeretnénk, ha minden tagállam kifejezné véleményét a Szerződés ratifikálásával kapcsolatban. Csupán e folyamat végén tudja eldönteni az Európai Tanács, hogy melyik úton menjen tovább; más szavakkal – és ezzel semmiképpen nem szeretnék eltávolodni az ír döntéstől –, egyik tagállam sem vonhatja meg a többiektől álláspontja kifejezésének szabadságát.

Reméljük, hogy ezen a héten az Európai Tanács nyugodt, felelős és konstruktív módon fogja elemezni az e szavazás után kialakult helyzetet. Képviselőcsoportom PPE-hez tartozó tagjai azt remélik, hogy az Európai Tanács arra fogja kérni a tagállamokat, hogy amelyek eddig nem tették, folytassák a ratifikációs eljárásokat, ahogyan csak alkalmas és helyénvaló.

Hölgyeim és uraim, Írország népe hallatta a hangját. Kétségeiket fejezték ki az európai integráció céljaival, Európa kormányzásának módjával, a mezőgazdasági politika jövőjével, a WTO-tárgyalásokkal és az adópolitikával kapcsolatban. Az ír szavazat azt is mutatja, hogy sokan nem értik az Európai Unió bonyolult voltát, amelynek jelentősége nem mindig evidens a számukra. Ez egy olyan kérdés megnyilvánulása, amelyet sok polgár tesz fel az európai integráció igazi rendeltetésével kapcsolatban. Az én és a generációm motivációja – más szavakkal, a béke biztosítása kontinensünkön – már nem talál megértésre a fiatalabb generációk körében.

Az ír “nem” szavazat egy könyörgés, hogy jobban definiáljuk Európa céljait, és jobban magyarázzuk meg a további integráció értelmét. A gyakran nehezen olvasható szövegeket elfogadó Európai Parlamentnek teljes szerepet kell játszania ebben a feladatban. Ám vajon a “nem” szavazattal azt akarták mondani az írek, hogy ami az éghajlattal és az energiával, az élelmiszerkérdéssel, a személyes biztonsággal, a bevándorlással vagy a külpolitikával történik országainkban, az önmagában is megáll, azt jelenti, hogy az Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával vagy Brazíliával egyenrangú felekként cselekedhetünk? Nem hinném. Vajon az írek a “nem” szavazattal azt akarták mondani, hogy a legszegényebb országokkal való szolidaritás, amelyből jelentősen és helyesen részesültek az utóbbi évtizedekben, nem fontos ma már, és mostantól mindenki csupán magáért felelős? Nem hinném. Végezetül, az írek a “nem” szavazattal új életet kezdenének az európai integrációval kapcsolatban, és helytelenítő véleményt fejeznének ki olyan országok, mint Horvátország belépése kapcsán? Nem hinném.

A képviselőcsoportom PPE-hez tartozó tagjai továbbra is úgy gondolják, hogy a Lisszaboni Szerződés, amely hosszú tárgyalások eredménye volt, és amelyet 27 tagállam írt alá, jelentős előrelépés a Nizzai Szerződéshez képest. Lehetővé teszi, hogy Európa jobban működjön, és olyan eszközöket ad, amelyekre szükség van ahhoz, hogy erőteljesebben adjon hangot véleményének a világ színpadán. Csupán egy dolgot remélek, és ez az, hogy Európa befelé fordulásának időszaka érjen véget, amilyen gyorsan csak lehetséges. Itt az idő, hogy országaink befejezzék a – ha használhatom ezt a kifejezést – köldöknézegetést, és dolgozzunk együtt, hogy legyőzzék a valódi problémákat és a valódi kihívásokat. E kihívások cselekvésre kell ösztönözzenek, és komoly kétségeket, olykor dühöt keltenek azok körében, akiket elszegényített és hátrányos helyzetbe hozott a jelenlegi helyzet, amint azt csütörtökön Brüsszelben ismét látni fogjuk.

Elnök úr, az a kérésem, hogy holnap a Tanácsban beszéljen a valódi problémákról, európai polgártársaink jólétéről, és egyenesen foglalkozzon azokkal az áremelkedésekkel, amelyek a polgárainkat aggasztják.

Ebben az elmérgesedett vitában képviselőcsoportom PPE-hez tartozó tagjai nyugalomra és a józan észre intenek. Oda kell figyelnünk az írekre, tanulnunk kell a szavazatukból, és a többi európai nemzet népeit is ugyanilyen tiszteletben kell tartanunk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, immár nyolc éve folyamatosan ratifikálunk valamilyen szerződést. Halálra ratifikáltuk magunkat. Ez alatt a nyolc év alatt az Európai Unió a befelé fordulás időszakát élte meg, és saját intézményi reformjaira koncentrált, bár igen csekély sikerrel. Ez ugyanaz az Európai Unió, amely a tagjelölt országokat olyan belső átalakítási folyamatokra kötelezi, amelyekre önmaga nem képes. Mennyi hitelünk marad ezután?

Bizottsági elnök úr, ön igen helyesen azt mondta, hogy Európa intézményeit nem szabad hibáztatni, és hogy nem engedhetjük meg, hogy mindig bűnbakot csináljanak belőlük. Igaza van, de ki is teszi őket bűnbakká? Nagyon sok olyan ember van az európai fővárosokban, akik csütörtökön összegyűlnek a Tanácsban, és minden alkalommal, amikor hazamennek, sikeres ügyek esetén azt mondják: “ezek voltunk mi, az állam- és kormányfők!”, de balsiker után azt mondják: “ezek voltak ők, Brüsszelben!”. El kell mondania azt a Tanácsnak, amit ma itt elmondott nekünk. Egyébként e Házban önnel nyilvánosan vitatkozunk, de az állam- és kormányfők csütörtöki találkozója ismét zárt ajtók mögött lesz. Ez nem mehet így tovább. A tagállamok azok, amelyek viselik a felelősséget!

(Taps)

Egy lefelé vezető, negatív spirálban vagyunk, ami igen veszélyes. Az európai integráció folyamata van veszélyben. Az írek megtartották népszavazásukat, és mi tiszteletben tartjuk az eredményét, de van egy momentum, ami nagymértékben zavar engem.

A Sinn Féin kivételével – és nem szeretnék itt rájuk több szót vesztegetni – az összes ír párt, a PPE-DE, a liberálisok, és a mi pártunk is az “igen” szavazatra hívott fel, az ír nép azonban a “nemre” voksolt. Ez a vészjelzés, és mindenkit, beleértve minket is ebben a Házban, megdöbbentett, hogy bizalmi válság van, bizalmi válság a nemzeti intézményekkel és a szupranacionális intézményekkel szemben is. Le tudok mondani a tapsukról is. Véleményem szerint vitatható, hogy az UKIP ideológiájában szerepet kap-e vajon az ír szuverenitás. Az írek megvannak az önök védelme nélkül is. Hadd legyek teljesen egyértelmű: együttes választ kell adnunk erre a bizalmi válságra, és komolyan kell vennünk azt.

Azt kérdeztem magamtól, bizottsági elnök úr, hogy ma mond-e végre néhány szót a biztosáról, McCreevy biztosról.

(Taps)

Ez az ember az, aki felelős az Európai Unió belső piaci politikájáért. Ugyanazért a belső piacért, amelyet szociális egyenlőtlensége miatt egyre több és több polgár tart érthető módon veszélynek, és nem lehetőségnek. Ez az ember, aki az ön Bizottságában a belső piacért felel, elmegy Írországba, és azt mondja, hogy ő sem olvasta el a Lisszaboni Szerződést, és nem is várja a szavazóktól, hogy így tegyenek. Erre egyáltalán nincs is szükség. Igen, miként akarom ilyen úton-módon a bizalmat elnyerni?

(Taps)

Hadd mondjam önnek ehhez: a legjobb szociálpolitikai intézkedés Európa számára, amit július 3-án csak javasolhatna, az, ha visszavonná McCreevy úr megbízatását, mert ez az ember az alkalmatlanságát bizonyította. Nem tudok elfogadni olyan belső piaci biztost, aki ilyen módon mutatta meg a politikai korlátoltságát, mint McCreevy úr. Addig a pontig deregulálná a belső piacot McCreevy úr, amíg tönkre nem megy, kerül, amibe kerül, szociális támogató intézkedések nélkül az EU szintjén vagy a tagállamokban – ez az a válság, amit érezni fognak Európa polgárai! Cselekedjék, ami ezt a biztost illeti!

(Taps)

Ugyancsak örültem volna annak, ha mond valamit a pénzpiaci válságról. Egyetlen szót sem hallottam öntől erről a pénzpiaci válságról. Hadd szóljak hozzá Daul úr megjegyzéséhez: 21 kormányfő van az Európai Unióban, aki az ön politikai családjához vagy a liberálisokhoz tartozik, és ugyanilyen nagy számban vannak a Bizottság tagjai között is. Örömmel elismerem, hogy e Ház PPE-DE-képviselőcsoportja nyitott, amikor bizonyos szociálpolitikai kérdésekről van szó. Beszéljen végre az ön kormányfőivel, és beszéljen a kollégáival a Tanácsban!

Amire Európának szüksége van, az egy összefogott cselekvés a szociális területen. Önöknek van többségük Európában, a Tanácsban, a Bizottságban és itt a Házban is. Most az egyszer kimutathatnák azt a társadalmi felelősséget, amire ön az imént felhívott. Felkérem önt, hogy tegyen így például Paul Nyrup Rasmussen nemzetközi pénzpiaci ellenőrzéssel kapcsolatos jelentésével összefüggésben. Arra ösztönzöm, hogy a nagy társadalmi felelősségről tett nagyszabású kijelentéseit tettek is kövessék. Szívélyes üdvözlet önnek, Daul úr!

(Taps)

Kiutat fogunk találni ebből a zsákutcából, bizonyos vagyok benne. Ilyen vagy olyan módon, de kétségtelenül visszahozzuk az íreket a fedélzetre. Ám ez még nem fog rajtunk segíteni! Amire szükségünk van, annak felismerése, hogy valaha az Európa melletti mozgalomnak szíve és lelke volt. Ahogyan Daul úr rámutatott, ez a háború után volt, amikor Európa béketeremtő mítosza összekovácsolta az embereket. Most az Európa-ellenes mozgalomnak van szíve és lelke, és mondhatom önöknek, hogy ez a mozgalom, amint látják, rendkívül mobilis. Járt mindenhol Írországban, lépcsőkön ment fel, ajtókon kopogtatott be, korteskedett és osztotta a kampányanyagait. Mindenhol ott volt. Hol voltak azok, aki Európa mellett állnak? Hol van az a mozgalom, amely az európai integrációért harcol? Hol van az a szenvedély, amely egykor velünk volt? A szenvedély átment a túloldalra, arra az oldalra, amely rosszakat mond Európáról, a politikai paletta jobbszárnyára. Azoknál van, akik rosszat mondanak Európáról, mert nekik csak félelmeik vannak. Ám Európában a szociális hanyatlás és a félelem keveréke egyszer már megnyitotta a fasizmus előtt a kaput.

Ennélfogva minden konstruktív európai demokratikus erőhöz fordulok, vegyék ezt a mozgalmat komolyan! Egyesítsük végre erőinket újra egy cél érdekében: hogy emlékeztessük magunkat, sose volt még sikeresebb módja a béke védelmének Európában és a világon, mint a transznacionális, interkulturális, vallásokon túlnyúló mozgalom, amely a szociális kiegyezésen nyugszik, és Európai Uniónak hívják. Érdemes küzdeni érte, mert nem hagyhatjuk, hogy ezek az emberek győzzenek.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Graham Watson, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, amikor az ír miniszterelnök elindul holnap Brüsszelbe, akár az ír popegyüttes, a U2 sorain is elmélkedhetne: “Where did it all go wrong?” [Hol rontottuk el?]

A többi állam- és kormányfő is elgondolkodhatna azon, hogy az új francia elnökség küszöbére érve miért írtunk le egy teljes kört Nizzától Nizzáig.

Egyértelmű bizonyíték van arra, a többség minden tagállamban támogatja az Európai Uniót. Arra kevés bizonyíték van, hogy a többség támogatja a további építkezést. Nem lehetünk bizonyosak abban, hogy bármelyik szerződés többséget kapna bármelyik országban. Megfogyatkozott a bizalom az intézmények iránt.

Tehát ez nem jó a másik U2-slágert, a “With or without you”[Veled vagy nélküled]-t fütyülő naiv berlini lelkeknek, vagy azoknak a párizsiaknak, akik új szavazásra akarják késztetni Írországot. Ahogyan Brecht rámutatott, a népet nem lehet feloszlatni. Bár kevesebb mint egymillió volt az ellenszavazat és hazugságokkal összeszemetelt tájon az emberek nincsenek meggyőzve.

Miért? Először is, mert nem tettünk eleget azért, hogy meggyőzzük őket azokról a változásokról, amiket mi képviselünk. A Bizottságnak van egy “D”-terve a párbeszédről, de a tagállamok kormányai nem rendelkeznek ennek megfelelővel. Bizonyára van szerepe a Parlamentnek és a Bizottságnak az Európai Unió érthetővé tételében – de minden nemzeti kormánynak minden nap ugyancsak szerepe van ebben, nem csak amikor a legújabb szerződés ratifikálásáról van szó. És ez munkát is jelent, nemcsak az európai szinten működő politikai pártoknak, hanem az összes tagállam politikai pártjainak is.

Másodszor, miközben az EU hatalmas gazdagságot teremtett, azt most kevésbé becsületes úton halmozza fel, és kevésbé igazságosan osztja el. Politikai és üzleti vezetőinknek roppant nagy etikai kérdésekkel kell elszámolniuk. És Schulz úr, én sajnálom, hogy önöknek csak öt kormányfőjük van mostanában, de ezek a kérdések nem kevésbé érvényesek a szocialisták által kormányzott országokban, mint amennyire érvényesek a többiben!

(Taps)

Harmadszor, minden , az árukkal és a tőkével – sőt még a szolgáltatásokkal is – kapcsolatos szabadság ellenére, az Unió nem a népének nyújtott szabadságról híres. A polgári jog határokon átnyúló bonyolult esetei – a gyermek felügyelete válás esetén, külföldön levő tulajdonnal kapcsolatos problémák – töltik meg a képviselők levelesládáját. A határokon átnyúló bűnügyekkel kapcsolatos garanciák hiánya és az adatvédelemhez való hetyke hozzáállás hozzáadódik ehhez a kényelmetlen érzéshez. Amit az EU elméletben ígér, azt túl gyakran nem tudja megvalósítani a gyakorlatban.

Ez az a háttér, amelyre figyelemmel kell mérlegelni az Írországnak adandó válaszunkat. Itt e Házban mi új Szerződést akarunk. Mi tudjuk, hogy azon segítene a hibák kijavítása. Ám a fém és az üveg ezen erdeje alatt túl kevéssé értik ezt.

Tehát az én képviselőcsoportom tanácsa a Tanács számára a következő: fokozni a kereskedelmet, harcolni a klímaváltozással szemben, harcolni az élelmiszer- és az üzemanyagárak emelkedése ellen. Hadd tegyék, akik folytatni kívánják a Szerződés ratifikálását. Ha kell, érjék be Nizzával. Használják az áthidaló klauzulát, hogy fokozzák Európa problémamegoldó potenciálját. Felejtsék el a teljes időben dolgozó elnököt, amíg elhatározzák, hogy a hat hónapos gyakornok mit csináljon. Indítsanak átfogó kampányt, hogy emlékeztessék az emberek, hogy miért létezik az EU, tájékoztassák őket arról, hogyan működik, és magyarázzák el, miért jó nekik, mint a közmondásos korsó Guinness.

Európa túl sokat jelent túl sokaknak ahhoz, hogy megengedjük, hogy ez a válság az útjába álljon.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindig is azt mondjuk, hogy az Európai Uniónak rövid alkotmányra van szüksége, az alapvető jogok chartájával, demokratikus és átlátható döntéshozatali eljárásokkal, korlátozott, de valódi hatalommal és a szükséges gazdasági erőforrásokkal. Egy ilyen alkotmányt, hölgyeim és uraim, ennek a Háznak vagy egy alkotmányozó gyűlésnek kell felvázolnia, erőteljes és meggyőződéses támogatás mellett, képmutatás nélkül, a parlamentek vagy egy európai népszavazás által ratifikálva.

Nagy tiszteletben tartom az ír nép kívánságait, de senki nem fog meggyőzni engem arról, hogy egy olyan népszavazás, amelyre a szavazásra jogosultak fele megy el, demokratikusabb, mint egy parlamenti ratifikáció. Ha a népek és államok többsége igennel szavaz, tovább lehet lépni, és akik nemmel szavaztak, vidáman kívül maradhatnak, és tárgyalhatnak egy új, gyengébb kapcsolatokkal működő rendszerről, ahogyan az 1984-es Spinelli-szerződés fogalmazott.

Mi történt az utóbbi években? A tagállamok és a Bizottság egy bonyolult és ellentmondásos szerződés mellett kötelezte el magát, amit nehéz eladni, és amiről az utolsó szakaszokban titokban, sietve tárgyaltak, és tettek még olvashatatlanabbá a mentességeivel és jegyzőkönyveivel. Közben úgy döntöttek, hogy egyhangúan kell ratifikálni, pontosan úgy, mint a kertész kutyája, aki maga nem eszik káposztát, de senki mást sem enged oda.

Ha ez nem lenne elég, az Európai Unió folytatja meggondolatlan, gyenge politikák elfogadását, mint például a tegnapi Jackson-irányelv és a mai Weber-jelentés, amelyek semmilyen pozitív kilátást vagy reményt nem tudnak nyújtani nekünk. Ez egy olyan Unió, ahol egyre kevésbé fontolnak meg bármit, a munkavállalók jogaitól kezdve a környezetvédelmen át a migránsjogokig, ahol az ipari lobbik többet számítanak, mint a polgárok, ahol az európai érdek elveszett, eltemette egyik vagy másik kormány vonyítása, ahol a választás szabadságát és az egyéni szabadságjogokat vagy az új európaiak érkezését elviselhetetlen támadásnak tartják olyan népek identitása ellen, amelyek kivándorlói – mint például az írek vagy az olaszok – a világ minden pontjára szétszóródtak.

Lehetséges és talán kívánatos is, hogy azok az országok, amelyek még nem ratifikálták a szerződést, megtegyék ezt. Lehet, hogy az ír kormány előáll egy nagyszerű javaslattal. De a diplomáciai megoldás nem elég! A diplomáciai megoldás nem elég. Most, jobban mint valaha, ki kell mondanunk egyértelműen és hangosan, hogy a kormányok Európája – amely homályos és zavaros – éppen az az Európa, amely megbukott: amely visszautasította az alkotmányt, és amely folytatja a félrevezető, konzervatív, szűklátókörűen nacionalista és egoista politikáit; amely végleg szakított a 2003-as Európai Konvenció szellemével, és helyette egy pozitív, de minimalista, lélektelen szövegnél állapodott meg.

Ám ezek közül semmi nem tesz kevésbé szükségessé egy demokratikusabb, aktívabb, egyesült Európát. Egy olyan kezdeményezésre van ma szükség, amely politikai erősségeinkből indul ki, és azokból a tagállamokból, amelyek elkötelezettek egy hatékonyabb, demokratikusabb, nagyobb kohézióval bíró Európa iránt, mivel most már sem nem szükséges, sem nem lehetséges, hogy a Nizzai Szerződéssel folytassuk. Egy ilyen kezdeményezés nem fog teret adni azoknak, akik nem akarnak továbblépni.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Crowley, az UEN képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, szeretném megköszönni a Tanács elnökének, a Bizottság elnökének és a kollégáimnak az eddigi hozzászólásokat.

Nyilvánvalóan nem láttuk előre, ami történt. Az írországi “nem” szavazat elemi erejű változást jelent az Európai Unión belüli egyik választói csoportnak az Európai Unió-projekt felé történő haladást illető véleményében. A Szerződést az írországi népszavazáson ellenzők sokfélesége, a különböző – többször politikailag és ideológiailag egymással szemben álló – nézőpontok miatt nehéz kikövetkeztetni, hogy pontosan mi okozta azt, hogy az emberek a “nemre” szavaztak.

Időt kértünk, hogy áttekintsük és elemezzük az eredményeket, hogy kitaláljuk, mit tehetünk, hogyan léphetünk előre. Mert ez nem egy Európa elleni szavazás volt – még azok részéről sem, akik a “nem” oldalán álltak –, annak ellenére sem, hogy egyesek minden egyes alkalommal a “nem” oldalán “nemmel” szavaztak az európai népszavazásokon, amióta Írország 1972-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. De ők azt bizonygatják, hogy ez nem egy Európa elleni szavazat. Ugyancsak bizonygatják, hogy nem szűkíteni akarják Európa cselekvési terét. A kampány során a fő szlogenjük az volt, hogy “szavazz nemmel egy erősebb Európáért”. Talán a “nem” oldalán állók előléphetnének, és elmondhatnák, hogy milyen erősebb Európát szeretnének látni, milyen megoldásokat ajánlanak azzal kapcsolatban, hogyan kezeljük a velünk szemben álló globális kihívásokat és nehézségeket.

Ma Brüsszelben gazdák és szállítók tüntetnek a magas üzemanyagárak miatt. Tavaly ilyenkor 48 dollár volt egy hordó olaj ára; ma 140 dollár. Tavaly ilyenkor az élelmiszer Haitin a legszegényebbeknek is megfizethető volt; ma zavargások vannak Haiti utcáin az élelmiszerhiány, és az ebből következő nehézségek miatt. Ezek azok a kihívások, amelyekre európai szinten kell válaszolnunk; ezeket a nehézségeket kell leküzdenünk.

Ne felejtsük el, hogy a világ nem fog összeomlani. Voltunk már ilyen helyzetben: a franciák és a hollandok is “nem”-et mondtak a korábbi szerződésre, de találtunk olyan mechanizmust, amellyel előmozdítottuk az európai projektet.

Ez nem a vádaskodás és az ujjal mutogatás ideje. Azonban, annak ellenére, amit egyes tiltakozók ebben a Házban gondolnak, ez a tisztelet ideje: nem csak az ír szavazók tiszteletéé, akik demokratikus véleményüket nyilvánították e Szerződéssel kapcsolatban, hanem a többi országé is, és az ő működésükkel és a szerződések ratifikálásával kapcsolatos jogainak tiszteletéé is. Nem a mi feladatunk, hogy diktáljuk másoknak, milyen fejlődést lehet és milyet nem lehet elérni.

Az e Házban pólókat viselőknek azt mondom, hogy nem csupán e Házzal és e Ház képviselőivel szemben tiszteletlenek, hanem semmilyen tekintetben nem támogatják vagy nem képviselik az ír népet vagy az ír nemzetet.

(Taps)

Szeretném egyértelművé tenni, hogy a tőlem balra álló zászlólengetők, akik állításuk szerint az ír nép jogait védelmezik, ők ugyanazok az emberek, akik az ír televízióban szerepeltek, amint egy brüsszeli kocsmában ünnepelték a “nem” szavazatot. Természetesen fogyasztottak italt, de hogyan tisztelik az ír népet és az ír zászlót, ha az ír zászlót a kocsmában terítőnek használják, és arra rakják az italaikat? Ezt képviseli ez a csoport; ilyen tiszteletlenek ezek az emberek iránt.

(Taps)

Hadd lépjünk előre. Az európai projekt megmentendő érték. Nemcsak a békéről vagy a gazdaságról van szó, hanem a szolidaritásról is. Sok éve Sean O’Casey azt írta a Juno és a pávában: “Gyakran felnéztem az égre és feltettem magamnak a kérdést – mi a Hold, mik a csillagok?” Talán ma fel kell tennünk a kérdést magunknak ezért a generációért: mit jelent valójában az Európai Unió, és milyen irányba szeretnénk, hogy továbbmenjen?

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök asszony, a Bizottság elnöke, a Tanács hivatalban levő elnöke, hölgyeim és uraim, az Európai Tanács jól tenné, ha tartózkodna az ír néppel szemben való arrogancia bármilyen formájának kimutatásától, mert ők csupán az alkotmányuk által biztosított demokratikus jogukat gyakorolták. Ahelyett, hogy a ratifikációs folyamat folytatására hívnának fel, hogy megkíséreljék elszigetelni ezt az új fekete bárányt, jobb lenne, ha megadnák magukat, és világosan elemeznék a helyzetet. Az ír “nem” szavazat különösen erős volt a munkásosztály körében, és emlékeztetném önöket, hogy a részvételi arány sokkal magasabb volt, mint a múltban; a képviselőcsoportom szerint ez azt mutatja, hogy a jelenlegi európai modell körüli legitimációs válság egyre mélyebb. Ez a válság volt a francia és a holland elutasítás lényege is; máshol máshogyan fejezik ki, de mindig ez a mélyben meghúzódó magyarázat.

Emlékezzenek a Bolkestein-irányelv elleni nagyszabású tüntetésekre; emlékezzenek a Laval- és a Viking-ügyek után különösen a skandináv országokban kialakult vitákra, vagy a németországi vitára a Rüffert-ítélet után. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani Martin Schulz barátomnak, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, amit McCreevy úrról mondott. A baj az, hogy ezeket a döntéseket – amelyeket az imént említettem –, nem McCreevy úr, hanem a Bíróság hozta meg, bizonyos cikkek alapján (a jelenlegi Szerződések 43. és 49. cikke alapján, amelyeket Lisszaboni Szerződésbe is belefoglaltak). Gondoljunk továbbá a romániai Daciában az “ű Európa” elleni erőteljes sztrájk politikai hatására. Nézzük a hatalmas nehézségekkel küzdő gazdák vagy kisvállalkozó halászok dühét. Ami ezen helyzetek gyökerénél van, az mindenekelőtt a jelenlegi európai gazdasági és társadalmi modell: ahelyett, hogy biztonságot nyújtana, egyre nagyobb bizonytalanságot okoz. Ez az első számú probléma.

Egy másik tényező az Unió működésének módja. A döntéseket az emberektől távol és az emberek nélkül hozzák meg. Megelégszünk azzal, hogy magyarázkodjunk nekik, ahelyett, hogy párbeszédet folytatnánk velük. Az a szabadon meghozott döntés, hogy a Lisszaboni Szerződést ilyen olvashatatlan formában tálalták a laikusoknak, e tekintetben nagyszerű példája annak, amit én “elefántcsonttorony-szindrómának” hívok. Ez pusztító következményekkel jár a polgáraink szempontjából, különösen a kevésbé népes nemzetek polgárai szempontjából, amelyek úgy érzik, hogy ide-oda tologatják őket, hogy kielégítsék az erősebb nemzetek érdekeit.

Végezetül, egyre több kérdés van számos országban – egyebek mellett Írországban – azzal kapcsolatban, hogy milyen szerepet játszik Európa a világban, ahol azt várjuk, hogy sokkal erősebben hangsúlyozzák a politika erejét, mint az erő politikáját. Az ilyen viták elől való menekülés az európai válság súlyosbítását jelenti; ezek teljes átláthatóság mellett történő lebonyolítása az első lépés lenne azon az úton, hogy valamilyen megoldást találjunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Nigel Farage, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, senki nem mondta, de én fogom: jól csináltátok, írek!

(Taps bizonyos padsorokból)

Ám még mielőtt megszülettek volna a hivatalos eredmények, ott volt Barroso úr, amint éppen sajtótájékoztatót tartott Brüsszelben, sunyibb és őszintétlenebb tekintettel, mint amit valaha bárkinél láttam, és azt mondta – a klub szabályai ellenére –, hogy a Szerződés nem halott, és tovább fog menni. Őszintén szólva, ez undorító színjáték volt; a demokrácia sértegetése volt. Teljesen egyértelmű, hogy a ratifikációs folyamatokat most le kell állítani, és a Szerződés végrehajtását is most le kell állítani.

A francia és a holland eredmények után azt gondoltam, hogy önök tagadásban vannak, de most már látom, hogy ami e mögött van, az egy új jelenség: az “EU-nacionalizmus”, és ez a legveszélyesebb politikai jelenség, ami végigsepert Európán 1945 óta. Önök figyelmen kívül hagyják a szavazókat, önök elpusztítják a demokráciát, és önök megmutatták, semmi nem fogja megállítani önöket. Nos, kérdezzék meg magukat: miért vagyunk politikusok, miért olyan népszerűtlen ez az osztály? Nos, később a mai nap folyamán a Ház szavazni fog az új igazságügyi biztosról, és valószínű, hogy egy korábban elítélt csaló lesz mától kezdve az Európai Unió igazságügyi biztosa.

Valójában önöknek nincs szükségük az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjára. Önök lerombolják az Európai Uniót a szavazók szemében. Gratulálok mindenkinek!

(Taps bizonyos padsorokból)

 
  
MPphoto
 
 

  Ashley Mote (NI). - Elnök asszony, hadd emlékeztessem arra ezt a Házat, hogy a jog uralma fontosabb maguknál a törvényeknél is.

(Hangos tiltakozások)

Lisszabon teljes egyetértést igényel. Ha ezt figyelmen kívül hagyják, akkor a jog uralmát is figyelmen kívül hagyják. Az ír nép nem csupán az EU 10%-át teszi ki, hanem a 100%-át azoknak, akik szavazhattak, és ők is mind tudják, mi is tudjuk, hogy mások is „nem”-mel szavazott volna, ha lehetőségük nyílik rá.

(További hangos tiltakozások)

Lisszabon érthetetlen volt, és az írek tudják, hogy miért. Mások nemmel szavaztak volna, ha lett volna rá lehetőségük. Azt állítani most, hogy a folyamatnak tovább kell mennie, kitalálni új módokat egyértelműen a közakarattal szemben, elképesztő mértékű arrogancia, és már találkoztunk vele korábban. Az osztrák külügyminiszter itt állt a legutóbbi Szerződés elutasítása után, és azzal dicsekedett, hogy 36 projekt és intézmény továbbra is halad előre; továbbra sincs legitimációjuk, miután a Lisszaboni Szerződés sem tett szert egyhangú támogatásra.

Üzenetet hoztam önök számára Edmund Burke-től: “A nép az úr, nem ti, és ha figyelmen kívül hagyjátok ezt a tényt, akkor a jog uralma titeket fenyeget”.

(Taps bizonyos padsorokból)

 
  
  

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − (FR) Elnök úr, ez alkalomból szeretnék rámutatni az e Házban körvonalazódó figyelemreméltó konszenzusra, amely a következő lépéseket illeti. Néhány kivétellel, amelyek csupán színesebbé teszik a vitát, úgy gondoljuk, hogy a tagállamok bölcsen tennék, ha befejeznék a ratifikációs folyamatot. Ugyancsak ezt a véleményt fejezték ki az ír kormány és az ír képviselők is, különösen Crowley úr, aki ír, és aki kijelentette, hogy minden országnak ugyanakkora joga van véleményét kifejezni. Ha így befejezzük ezt a folyamatot, akkor olyan helyzetben leszünk, hogy a szolidaritás szellemében konstruktívan megtárgyalhatjuk ezt a kérdést az ír barátainkkal, mivel nincs unió szolidaritás nélkül. Úgy vélem, hogy ez a konszenzus válik uralkodóvá, és remélem, hogy a holnapi és a későbbi vitákon az Európai Tanácsban is ez a vélemény kerekedik felül. Mindenesetre a Bizottság ezt az álláspontot fogja képviselni az Európai Tanácsban.

Ugyanakkor, ahogyan arra többen is rámutattak, például Watson úr és mások, fontos, hogy ne bénítson meg minket az, hogy csupán az intézményi kérdéssel foglalkozunk. Az Európai Unió demokratikus legitimációja megszilárdításának legjobb módja, ha eredményeket érünk el, bemutatva, hogy a polgárainkért dolgozunk; valóban, a világ nem várhat Európára, hogy az meghozza az intézményi döntéseit. Sürgős kérdésekkel nézünk szembe, például a klímaváltozással, az energiabiztonsággal és a migrációval, amelyek választ követelnek az Uniótól, akár a jelenlegi intézményi keretben is.

Egy másik kérdés, amihez hozzá szeretnék szólni, jó barátom, Schulz úr felvetésével kapcsolatban, hogy nem szabad kényelmes bűnbakokat keresnünk. Nyilvánvalóan nem vagyok különösen megelégedve biztos kollégám, McCreevy úr megjegyzéseivel. Ugyanakkor említhetnék bizonyos nemzeti politikusok által tett megjegyzéseket is, amelyek nem voltak igazán hasznosak a folyamatban, sőt, még e Ház képviselői sem mondják mindig azt, amit hallani szeretnénk.

Legyünk realisták! Abban a választókerületben, ahol McCreevy úr kampányolt, az “igen” szavazat győzött, és nem hinném, hogy az ír biztos támadása ebben a pillanatban a legjobb módja lenne annak, hogy az ír barátainkkal való sikeres párbeszédet biztosítsuk. A pozitív aspektusokra kell koncentrálnunk anélkül, hogy egyszerűen bűnbakokat keresnénk; ez nem lenne tisztességes. Ha az együttműködés szellemében cselekszünk az intézményeinkkel, ha a polgárok által tőlünk elvárt eredményekre koncentrálunk, ha megtaláljuk a párbeszéd számára legkedvezőbb légkört, akkor úgy vélem, hogy a probléma megoldható. Ez komoly probléma, de megoldható probléma. Azt sem vádaskodással, sem pesszimizmussal, “krizofíliával” vagy a hanyatlásról értekezve nem fogjuk megoldani. Megoldhatjuk viszont erőfeszítéseink által, saját eredményeinken keresztül, megerősítve demokratikus legitimációnkat, felismerve, hogy mindannyiunknak cselekednie kell az Európai Unióban és a nemzeti kormányokban, és hogy közös felelősségünk van, hogy életben tartsuk eszménket, az európai eszmét.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). - Elnök úr, az EU, ahogyan tudjuk, négy szabadságon alapul: az emberek, a z,áruk a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásán. E szabadságok közül az első az embereké. Amikor Jean Monnet megosztotta az Európáról szóló álmát oly sok éve, azt mondta – remélem a kollégáim megbocsátanak a rossz franciám miatt –, hogy ‘Nous ne coalisons pas des États, nous unissons des hommes’.

Az EU-nak az emberekről kellene szólnia, nem a politikusokról, tehát nemcsak arra van szükség, hogy azt az emberek érdekében működtessék, hanem az embereknek látniuk is kell ezt, és el kell hinniük, hogy az Uniót az emberek érdekében működtetik. Múlt csütörtökön hallottuk az embereket hangját, és az ítéletük egyértelmű volt; a válasz egy egyszerű “nem”.

Emlékszem az első Alkotmányos Szerződés hátterére. Akkor elismerték, hogy az EU egyre távolabb került az emberektől, és hogy szükséges tenni valamit ezzel kapcsolatban. A deklarált megoldás olyan szerződés előkészítése volt, amely az EU-t egyszerűbbé, átláthatóbbá, az emberekhez közelebbivé teszi. De mire a politikusok befejezték, egy olyan Szerződést hoztak létre, amely bonyolultabb, zavarosabb lett, és az emberektől még messzebb került. Nyilvánvaló, hogy az emberek továbbra is ezt gondolják erről a legújabb Szerződésről.

A válaszunk nem lehet az, hogy folytatjuk, mint ha mi sem történt volna. Ha az emberek úgy érzik, hogy az EU egyre távolabb kerül tőlük, akkor egyszerűen csak elmélyíti a problémát, ha a politikusok ettől függetlenül továbblépnek. A problémánk már nem az, hogy megvitassuk, milyen sebességgel mozogjon az EU; a mozgás irányát kell megvitatnunk. Hallgassák meg az embereket, és ezt fogják mondani.

Ha a ratifikációs folyamat folytatódik, az azt mutatja majd, hogy az EU vezetői nem tanultak semmit, és hogy a politikusok még mindig az gondolják, hogy ők tudják jobban, és a nép téved.

A népnek a dolog természetéből adódóan mindig igaza van. Ezt hívják demokráciának. Egy olyan EU-t szeretnénk, amely emberközpontú, és amely elhozza a demokráciát. Tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ír szavazást; ehelyett építenünk kell rá. A ratifikációs folyamatnak le kell állnia. Végre figyelni kell az emberekre.

(Taps)

Összegzésként: Martin Schulz azt mondta hatásos és elegáns beszédében, hogy bizalmi válság van. Egyetértek vele. Az emberek politikusokba vetett bizalma veszett el. Ez egy lehetőség számunkra, hogy felismerjük ezt, megmutassuk, hogy hallgattunk rájuk, és hogy visszaszerezzük és újjáépítjük a bizalmat. Nem elég, ha mi mind remek szónokok vagyunk; meg kell mutatnunk, hogy remekül tudunk figyelni is.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Poul Nyrup Rasmussen (PSE). - Elnök úr, nem, nem, nem! Amit a tisztelt képviselő úr mondott, az nem a demokrácia. A demokrácia az, hogy “tiszteletben tartjuk az íreket, de tiszteletben tartjuk az összes többi tagállam döntését is”. Ezért támogatom a Bizottság elnökének megjegyzéseit: a folyamatot illetően konszenzus van a Parlamentben, tiszteletben tartjuk az íreket, de tiszteletben tartjuk a többi tagállamot is. Folytassuk a folyamatot; ezt kell folytatnunk ma.

Második dolog: kérem, ne legyen több szünet! Ne legyen több “reflexiós” játszadozás. Ne legyen több mellébeszélés. Hadd koncentráljunk a valódi problémákra: ezt kell csinálnunk.

Természetesen Barroso elnök úr védelmébe veszi a biztosokat, többet között McCreevy urat is. Amikor McCreevy urat kritizáljuk, akkor nem személyes kérdésről van szó. Amikor a képviselőcsoportom elnöke McCreevy urat említi, akkor az a politikája miatt van – és az ő politikája Barroso úr politikája is.

Barroso úr több bölcs dolgot mondott ma, de amikor a verseny befolyásáról beszélt, akkor nem hallottam semmit az élelmiszerárakkal kapcsolatos pénzpiaci spekulációkról. Én szerettem volna hallani erről, és szerettem volna hallani erről McCreevy úrtól. Barroso úrtól, amikor a gazdasági kérdésekről beszélt, nem hallottam, hogy szerinte kevés munkahely lenne Európában. Szerettem volna hallani tőle, hogy a pénzügyi válság miatt munkahelyeket veszítünk el. Szeretnék látni a Bizottság részéről egy új gazdasági revitalizációs csomagot – nem egy elméleti, hanem koordinált befektetési tevékenységet tartalmazó csomagot.

Harmadszor, McCreevy úr most azt próbálja mondani, hogy az ügynökségek és irodák – a Standard & Poors, FTSE és mások – miatt van pénzügyi válság , és hogy szabályozni fogjuk őket. De ez bizonyos értelemben olyan, mintha lelőnénk a hírvivőt. Úgy érzem, hogy a Bizottság elnökének azt kellene mondania nekünk ma: igen, egyetértek, pénzügyi válság van, és igen, egyetértek, egyetemes szabályozásra van szükség, a jelenleginél jobbra, hogy új munkahelyekkel és jobb éghajlattal tudjunk válaszolni, és a termelés és a munkahelyek helyett nem a több pénzre figyelünk, és nem arra, hogyan csináljunk pénzt a semmiből. Tegyen ránk ilyen benyomást, és akkor lesz valódi üzenete az emberek számára..

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök úr, ír képviselőként képviselem a “nemmel” szavazó 54%-ot és az “igennel” szavazó 46%-ot. Az igazi demokraták nem csak a végeredményt nézik, hanem az egész népet próbálják képviselni.

Egy szuverén államot képviselek, de az ember nem támogathatja a saját tagállama – az én esetemben Írország – szuverenitását anélkül, hogy a többi tagállam szuverenitását is támogatná. Ebben a kontextusban, ha más tagállamok úgy döntenek, hogy szuverenitásuk gyakorlásával ratifikálják a Lisszaboni Szerződést, vagy nem, akkor semmilyen demokrata, semmilyen zászlólengető demokrata, aki ma írnek vallja magát, nem ellenkezhet legitim módon. Írország Írország nevében beszél; Szlovénia Szlovénia nevében. Ez az igazi demokrácia és ez az igazi szuverenitás.

A Lisszabonnal kapcsolatos vita központi kérdése volt Írországban a teljes egyetértés. Lisszabon ratifikálásához teljes egyetértésre van szükség. Mind a 27 tagállamnak meg kell egyeznie – ez központi fontosságú. Nem bukhatunk el ezen, és ebben van a kihívás. Politikusként az a dolgunk, hogy felnőjünk ehhez a feladathoz, meghallgassuk a polgárainkat, megoldásokat találjunk, és hozzálássunk egy jobb Európa felépítéséhez. A “nem” oldalán egyesek egy jobb egyezségről beszéltek. Legyünk optimisták, és keressünk egy minden polgár számára jobb egyezséget. Némi időre és térre van szükségünk Írországban, hogy válaszolni tudjunk, és megtaláljuk a megoldásokat. Az Európa iránti jó szándék megvan Írországban.

Ki jósolta volna meg 1945-ben, amikor Európa romokban hevert, hogy 2008-ban 50 éve tartó békét ünnepelünk? Legyen ez az inspirációnk forrása. Európa egy készülő mű, a folyamat – persze nehéz, de mindig, mindig megéri a fáradságot. Ezért vagyunk most itt. Az európai polgárok olyan Uniót szeretnének, ami működik. Az ír állampolgárok is. Ebben száz százalékig bizonyos vagyok. Ne okozzunk csalódást nekik.

 
  
MPphoto
 
 

  Johannes Voggenhuber (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, a Tanács hivatalban levő elnöke, ahogy kiveszem, a kormányok üzenete az, hogy ez ír probléma. Amikor a polgárokkal beszélek, akkor azt az üzenetet szűröm le, hogy ez európai probléma, és Európával szembeni konfliktusról. A kormányok azt mondják nekünk, hogy ez diplomáciai konfliktus. A polgárok azt mondják nekünk, hogy ez a szuverenitásuk megsértése; úgy érzik, hogy kizárják őket, és úgy érzik, hogy mélyen megsértették őket. A kormányok azt mondják, hogy érthetetlen ez a “nem” szavazat. Amikor a polgárokat hallgatom, ők egy érthetetlen Szerződésről és érthetetlen eljárásmódról beszélnek. A kormányok azt mondják, hogy nekik a valódi problémákkal kell foglalkozniuk. A polgárok azt mondják nekünk, hogy évek óta próbálják felhívni a figyelmet a valódi feladatokra, mégpedig más feladatokra, bizottsági elnök úr! Ők nem a katonaságról, a rendőrségről és a belső biztonságról beszélnek, hanem a társadalmi felelősségről, a globalizációra adott európai válaszról, több demokráciára és több átláthatóságról beszélnek.

Hivatalban levő elnök úr, a kormányok azt kérdezik az ír kormánytól, hogy mi idézte elő a “nem” szavazatot. Ehelyett a kormányoknak azt kellene kérdezniük maguktól: hol volt hát a bűnbeesés? A kormányok figyelmen kívül hagyták a francia és a holland “nem” szavazat nyilvánvaló üzenetét. A kormányok tényleg a valódi fontos problémákkal foglalkoztak? Amikor a Szerződést átdolgozták, tényleg válaszoltak a csalódott elvárásokra? Nem mondták a franciák elég hangosan, hogy új szociális rendet szeretnének, társadalmi felelősséget és kiegyezést? Az emberek nem a több demokráciáért kiáltottak? Önök mit csináltak? Pusztán újra előszedték a Szerződést, és létrehoztak egy lábjegyzetekből, hivatkozásokból és szövegből álló olvashatatlan zagyvalékot, és csodálkoznak, hogy azt a polgárok elutasították.

Van egy jelentős veszélye a szuverenitás megsértésének, ami nem csupán az ír nép megsértése, egy valami a veszély, az, ugyanis, hogy a sértettségnek ez az érzete elterjed és európaiak mind azt mondják: az ír nép ránk szavazott! A felelősség az önöké, a kormányoké! Ma megint eljött az idő…

(Az elnök megvonja a szót)

 
  
MPphoto
 
 

  Konrad Szymański (UEN). - (PL) Elnök úr, ez egy nagyon feszült vita. Én azonban mérsékletre intenék, nagy mérsékletre, amikor nyilatkozatokat készülünk tenni az ír népszavazást követően. Bármilyen kijelentés, ami arra vonatkozik, hogy Írországnak szégyenkeznie kellene, sőt, ki kellene közösíteni az Unióból, sokkal többet árt Európának, mint maga a népszavazás eredménye. Sajnos, Schultz úr szokásához híven igen izgatott volt, effélét sugallt. Tartsuk emlékezetünkben, hogy a Brüsszel által magáévá tett paternalista attitűd bosszúságot okoz Írországban, és ez volt az egyik fő oka annak, hogy az ír nép a Szerződés ellen szavazott.

Nem igaz, hogy Európa szenvedni fog az új Szerződés nélkül. Európa az érdekellentétek és tagállamok önzése miatt fog szenvedni. Ennek semmi köze Írországhoz. Európa külpolitikája például Németország miatt fog szenvedni. Németország jó kapcsolatokat szeretne kiépíteni magának Oroszországgal, más közép-európai országok kárára. Franciaország is felelősség tehető, hogy nem akarja észrevenni Oroszország neoimperialista politikáját a régióban, miközben üres frázisokat pufogtatnak arról, hogy Európa, Lengyelországot is beleértve, teljes gőzzel megy előre. A Szerződést ne használjuk arra, hogy a saját bukásainkat rejtsük el mögé. Az ír nép által hozott döntést ne fordítsuk a saját kudarcaink álcázására.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL).(GA) Elnök úr, az ír nép beszélt. A szavazat, ami az ír nép múlt csütörtökön a Lisszaboni Szerződés ellen leadott, nem az EU elleni szavazat volt. Írország helye az EU-ban van. Írország szociális és gazdasági előnyökhöz jutott – északon és délen is – a tagságának köszönhetően, bár továbbra is vannak bizonyos nehézségek.

A kérdés az volt: jó-e a Lisszaboni Szerződés az ír nép számára, Európa többi része számára és a fejlődő világ számára? A Lisszaboni Szerződés az ír nép elé került, és azt visszautasították. A Lisszaboni Szerződésnek vége. Az ír polgárok, akárcsak korábban a francia és a holland polgárok, jobb egyezséget szeretnének.

Lehetőségünk nyílt arra, hogy újra megnyissuk a vitát Európa jövőjéről. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget.

Az EU vezetőinek nem lenne elfogadhatatlan, hogy olyan utakat keressenek, amelyek révén megkerülhetik vagy kijátszhatják a nép demokratikusan kifejezett óhajait. A ratifikációs folyamatnak le kell állnia, ahogyan az EU alkotmányának visszautasítása után is történt. De ez alkalommal meg kell hallgatnunk az ír embereket; meg kell hallgatnunk az embereket. Az írek által felvetett aggályok közül többet már korábban is megfogalmaztak Franciaországban és Hollandiában. Ezeket az aggályokat meg kell hallgatnunk. Ezekkel az aggályokkal foglalkoznunk kell.

Az írországi népszavazási kampány alatt több fő kérdés felbukkant újra és újra: a demokratikus deficit, Írország európai befolyásának csökkenése, a semlegesség és a militarizálódás ellenzése, a munkavállalók jogai és a közszolgáltatások, valamint a Szerződés hatása a fejlődő világra. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell.

Az európai projekt most demokratikus vizsga előtt áll azzal, hogy milyen választ ad az írországi szavazásra. Meghallgatja az embereket, tiszteletben tartja demokratikus kívánságaikat, vagy elidegeníti polgárait azzal, hogy mindettől eltekint?

Véleményem szerint a demokráciának kell uralkodnia. Oda kell figyelnünk arra, amit az ír nép mondott. Nem kellene arról beszélnünk, hogy félreállítsuk őket vagy nélkülük lépjünk tovább, elszigeteljük vagy okoljuk őket. Nagyon figyelmesen és higgadtan meg kell hallgatnunk, hogy mit mondott az ír nép, és milyen problémákat jeleztek a semlegességgel és az EU militarizálódásának egész kérdésével kapcsolatban, a demokráciával és Írország, valamint a többi kis nemzet beleszólásával, a munkavállalók jogaival, a közszolgáltatásokkal és a szociális Európával kapcsolatban.

Meg kell hallgatnunk mindezt. Élnünk kell most a lehetőséggel, hogy beszéljünk az ír kormánnyal, hogy meghallgassuk az ír népet és olyan előre vezető utat jelöljünk ki, és olyan egy szöveget vázoljunk fel, amellyel a jövőben mindenki elégedett lehet.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, két fő nézettel találkoztam a kampány folyamán. Az első egy általános érzés volt, hogy a döntéshozatal még távolabbra került a polgároktól a messzi bürokrácia javára. A második, talán mélyebben rögzült nézet szerint az értékek vesznek el. Pontosabban, változásban vannak.

Írország büszke volt magára keresztény értékei miatt, de egyre materialistább nemzetnek látja magát. Péntek óta nagyon sok becsmérlés érte az országomat. Olyan, mintha önök éreznék sértve magukat. Annyi történt, hogy Írország eltökélten azt mondta a Lisszaboni Szerződésre, hogy “köszönjük, nem”.

Ha a nép demokratikus akaratára válaszul az utóbbi öt napban gyalázkodást hallottam, akkor valami nincs rendben. Ne tévesszük szem elől: Írország Európa pártján van. Azt gondoljuk, nyilvánvalóan önökkel ellentétben, hogy a projekt eltévedt. Szem elől tévesztette azt, amire a legnagyobb szüksége van – a demokráciát –, és elfelejtette azokat az embereket, akik számítanak – a polgárait.

Tehát, mielőtt figyelmen kívül akarnák hagyni a demokratikus döntésünket, tegyenek fel maguknak két kérdést. Egy: tényleg azt gondolják, ez a Szerződés túlélné a népszavazásokat a többi 26 tagállamban? És kettő: demokratikus lépés egy országot azért fenyegetni, mert demokratikus?

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, minél tovább beszélünk erről, annál inkább úgy viselkednek az európai mandarinok, mint a politikai autisták egy új fajtája, teljesen elzárva a valódi világtól, a polgároktól, akiknek ennek ellenére azt bizonygatják, hogy őket szolgálják. Most már azt mondják, hogy a kis Írországnak nincs joga arra, hogy ellenezzen egy európai szerződést, amelyet nemsokára a 27-ből 26 tagállam ratifikálni fog. Micsoda arrogancia! Elvégre egyedül Írország mondta mind közül, hogy ”nem”, mert csak Írország kapott esélyt arra, hogy nemet mondjon. Mindenki tudja, hogy a lisszaboni szörnyet, amely a halva szülött Európai Alkotmányból támadt fel, mint egy Frankenstein-szörny, határozott elutasításra számíthatna szinte az összes tagállam szavazói körében, ha ezeknek a szavazóknak lehetősége lenne szavazni. A demokrácia nevében hurrogják le és söprik félre egy demokratikus választás eredményét. Erőteljesen haladunk egy totalitárius euronáci állam felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Alojz Peterle (PPE-DE). - (SL) Az ír nép döntése demokratikus volt, és azt tiszteletben tartjuk, és nem kell felkérni minket, demokratákat arra, hogy tiszteletet mutassunk. Nincs kétség efelől, de nem elég számunkra az, hogy a döntést tiszteletben tartsuk, tisztában kell lennünk a következményeivel, és meg kell értenünk az ír és európai összefüggéseket, hogy miért fordult az egyik legsikeresebb tagállam többsége egy olyan Szerződés ellen, amelyet tavaly az állam- és kormányfők – többek között Írországé is – aláírtak, azzal a szándékkal, hogy hatékonyabban adhassanak közös válaszokat a nehéz új kihívásokra, legyen szó akár a környezetről, az energiáról, a migrációról vagy az egészségügyről.

Egyetértek, hogy időre van szükségünk, hogy mérlegeljünk, de ennek nem kell vonatkoznia a ratifikáció folytatására. A további ratifikációhoz nincs szükség további gondolkodásra, ezért a folyamatot folytatni kell. Ez nemcsak Írországot és az egész jelenlegi Európai Uniót foglalja magában, hanem Európa jövőjét is, amely még nem egyesült teljesen. Ebben az összefüggésben gratulálok a szlovén elnökségnek, hogy sikereket ért el a nyugat-balkáni országok közelítésében, és különösen a Szerbiával és Bosznia-Hercegovinával kötött stabilizációs és társulási megállapodásokért. Itt örülnünk kell minden, az európai perspektíva szellemében történt előrelépésnek, és itt gyökerestől ki kell irtanunk mindent, ami a konfliktusok kialakulásához vezet, és ezt az európai perspektíva teszi lehetővé. Azt javaslom, hogy legyünk fáradhatatlanok.

Remélem, hogy az Európa melletti erők győzelme Macedóniában segíteni fog a Tanácsnak, hogy döntsön a tárgyalások megindításáról ezzel az országgal, amely már most tagjelölt, és sok időt töltött a váróteremben. Ugyancsak remélem, hogy az új macedón kormány, amely igen erős felhatalmazást kapott, előnyt fog kovácsolni ebből a politikája iránti bizalomból, és ez megerősíti a tárgyalások megkezdése felé vezető fejleményeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Jo Leinen (PSE). - (DE) Elnök úr, holnap Európai Tanácstól őszinte önkritikát várok, önkritikát a szánalmas bukásért, amit az új Európai Szerződés kommunikálásában, az emberek tájékoztatásában szenvedtek el. Igazán megdöbbentő, ahogyan a kormányok a szerződésekről tárgyalnak, szép aláírási ceremóniákat tartanak, azután hazatérnek saját fővárosukba, és nem foglalkoznak vele többet. Ez az egyik fő oka a mizériának, amit korábban is tapasztaltunk, és amivel most Írország kapcsán is szembe kell néznünk.

(Taps)

Én várom a konzekvenciák levonását: a Tanácsnak végre fel kell oldania a blokádot, be kell vezetnie a Bizottsággal és a Parlamenttel közös kommunikációs stratégiát, hogy ezzel a polgárainkat magukkal vihessük az Európa felé vezető úton, és ne hagyjuk őket hátra. Úgy látszik, ezek az intézmények úgy viselkednek, mint azok a szülők, akik világra hoznak egy gyermeket, és azután a gyereket az útszéli árokban hagyják, megfeledkezve róla. Ez egyszerűen elfogadhatatlan! Mindennek a következményeként közös kommunikációs és információs politikának kell megjelennie, amely ugyancsak része a demokratikus folyamatnak. A demokrácia alapja az, hogy az emberek tudomást szerezzenek arról, hogy mi történik, és hogy ők részesei annak.

Örömömmel meghallgatom Írország népét, de amikor Sinnott asszony tegnap azt mondta nekünk, hogy az egyik városban a többség azért szavazott a Lisszaboni Szerződés ellen, mert egy szemétégetőt építenek oda, és van egy európai jogszabályunk, amely a hulladék elégetésére kötelez, azt kérdeztem magamtól, hogy mi köze egy város hulladékégetőjének a Lisszaboni Szerződéshez. Sok ilyen érvet hallottunk. Az embernek egyszer tisztességesnek kell lennie: nem minden akceptálható és érdemes a figyelemre abból, ami itt felszínre kerül.

Egy új módot kell találnunk az európai szerződések ratifikálására. Minden országnak ki kell tudnia fejezni az akaratát, és remélem, hogy ezen a délutánon a Lordok Háza ratifikálja a Szerződést, egyértelmű jelet ad, hogy a folyamat megy tovább.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrew Duff (ALDE). - Elnök úr, ezen a délutánon a brit parlament a Westminsterben befejezi a Lisszaboni Szerződés ratifikációját. Üdítő élmény lesz holnap olvasni a sajtóban, hogy Nagy-Britannia végre “igent” mondott Európára. Ez sokat fog tenni azért, hogy visszaállítsa az Egyesült Királyság erkölcsi tekintélyét és politikai hitelét, és ez segíteni fog az íreknek, hogy új konszenzust találjanak, kevesebb libertas-ra és több veritas-ra alapozva.

Igen bizarr, hogy Farage úr és az ő jobboldali csapatai amellett vannak, hogy egy külföldi ország népszavazása döntsön a brit szuverén parlament nevében, illetve helyett. Ez megerősíti a véleményemet, amely szerint a népszavazás a demokrácia egyik formája, amely valószínűleg alkalmas forradalmi körülmények között, de teljes mértékben alkalmatlan tájékozott és megfontolt döntések meghozatalára bonyolult szerződések felülvizsgálatával kapcsolatban. Ezért a Parlamentnek segítenie kell a Tanácsot, hogy megvalósítsa a Lisszaboni Szerződés tartalmát.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE). - Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés halott. A teljes egyetértés hiányában ez egyszerűen jogi tény. A szavazók nemcsak Írországban, hanem Franciaországban és Hollandiában is “nemet” mondtak a Szerződés, illetve ikertestvére szövegére.

Ahhoz, hogy visszaszerezzük népeink bizalmát, többet kell tennünk annál, mint hogy újracímkézzük és átnevezzük a lisszaboni szöveget, és megpróbáljuk átnyomni azt. Az új Szerződést túl könnyű volt nevetség tárgyává tenni, és túl bonyolult és túl homályos ahhoz, hogy el lehessen magyarázni, ami megnehezítette az “igen”-ért kampányolók dolgát bármely népszavazást tartó országban.

E Szerződés változtatásai közül több jó volt, sőt szükséges volt, de olyan homályos, érthetetlen nyelvezettel foglalták szavakba, hogy azt szinte senki nem tudja megérteni.

A többi nyolc tagállamon múlik, hogy döntsenek a ratifikáció folytatásáról, de szerintem igen hasznos lenne, ha például az Egyesül Királyság úgy döntene, hogy népszavazást tart, hogy lássuk, rendelkezünk-e az emberek bizalmával, hogy folytathassuk ezt a folyamatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Borghezio (UEN). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha az ír népszavazás nem fontos és következmények nélküli volt, akkor miért tartották meg? Miért döntöttek úgy, hogy lehetőséget adnak egy népszavazásra, ahogyan azt hallottuk?

Komoly dolog, ha a parlament tagadja a lehetőségét és a fontosságát annak, hogy az emberek teljes szabadsággal kifejezhessék magukat, mint ahogyan azt az írek tették. Ez a szavazás egészen egyszerűen egy szép sírkő, tetején egy kelta kereszttel, a lakosságunk által olyannyira nem kedvelt európai szuperállam kilátásai helyett. Ők nem kedvelik a politikai és a monetáris szuverenitás kiárusítását.

Nos, ez a helyzet reményt ad nekünk, azoknak, akik, ahogyan az ír nép is, szilárdan hiszünk a népek és régiók Európájában. Ebből az okból mi Padániában ugyancsak népszavazást kezdeményezünk, annak ellenére, hogy jogi értelemben a Szerződést már visszautasították, kivégezték. Ez a valószínűtlen eljárás ölte meg, amely szerint egy, a népeink jövőjét érintő szerződést parlamenti szavazáson fogadjanak el, kizárva a népeket és a polgárokat.

Szerencsére van egy szabad nemzet, amelynek DNS-ében van saját szabadságának érzete. Talán onnan származik ezt az erő, hogy harcolniuk kellett a szabadságért. Most eljött az idő, hogy leszögezzük e szavazat igazi jelentőségét: ez azt mondja a brüsszeli eurokratáknak, akik a polgáraink lelkétől és érdekeitől messze távol lévő szuperállamot akarnak építeni, hogy “ami elég, az elég”. Mi Padániában ma mind írnek érezzük magunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Železný (IND/DEM). - (CS) Elnök úr, az ír népszavazás után Schulz úr, a szocialista képviselőcsoport elnöke a tipikus fennhéjázó germán arroganciával dorgál meg minket, kis államok polgárait, konkrétan Írország és a Cseh Köztársaság állampolgárait. Szerinte amikor ilyen kis államok állnak a közös reformfolyamat útjába, akkor meg kell kérdeznünk őket, hogy az Unióban szeretnénk-e maradni, vagy sem. Hadd biztosítsam önt, elnök úr (és ön továbbadhatja, Schulz úr), hogy most, amikor az írek megölték a német elnökség e beteg szüleményét, a Lisszabon Szerződést, a csehek boldogan eltemetik, és tagállamok maradnak. Eltemetik, mert az tartalmazza a chartát, és így hatvan év után először megnyitja az utat országunkban a szudéta-földi tulajdon restitúciója előtt, és az úgynevezett Beneš-dekrétumok helyett a második világháború igazságos eredményének revíziója előtt. Eltemetik azért is, mert megvonja a kisebb tagállamok vétójogát, és a németek szavazat súlyát 9 szavazat helyett 18 szavazatra növeli. Schulz úr jobban tenné, ha feltenné magának a kérdést, hogy mi lett volna az eredmény Németországban, ha a német nép elé kerül a Lisszaboni Szerződés. Gratulálok az íreknek és mindannyiunknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim, az egyetlen demokratikus és tisztességes megoldás elismerni, hogy a Lisszaboni Szerződés halott, és hogy az egy zsákutca volt. Holnap az állam- és kormányfőknek el kell ismerniük végre, hogy a demokratikus politikát nem légkondicionált termekben, libamájpástétom mellett kell művelni, és meg kell próbálniuk felhagyni azzal, hogy mások életét Brüsszelből igazgassák. Az ír népszavazás egyértelműen rámutat arra, hogy a nép nem akarja a fentről érkező döntéseket és az Unió hatalmi elitje által mutatott arroganciát elszenvedni. A Tanácsnak hozzáférhetővé kell tennie a döntéshozatali folyamatot a nyilvánosság számára, és fel kell hagynia a polgárok megtévesztésével. Nem tudunk tanulni a saját történelmünkből? A XX. század véres eseményei után tényleg azt szeretné a politikai elit, hogy megint a nagy országok hozzák a döntéseket a kis országok számára? Nem volt elég bizonyos miniszterelnököknek és államfőknek, hogy az életük jelentős részét totalitárius rezsimekben élték le?

Hölgyeim és uraim, holnap a Tanácsnak fel kell frissítenie a tudását az alapokat illetően: miért hozták létre az Uniót, és milyen értékekre építették azt. Tiszteletben kell tartania a törvényeket és a szabályokat, és azonnal ki kell nyilvánítania, hogy az immár halott Lisszaboni Szerződés további ratifikációját teljesen haszontalan folytatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, ha azért néz rám, hogy értelmezzem a Lisszaboni Szerződésről szóló ír népszavazás eredményét, akkor nézzen máshová, mert nem tudom értelmezni. De miközben mélyen csalódott vagyok az eredmény miatt, egy dologban bizonyos vagyok: el kell fogadnunk, mint a nép demokratikus akaratát, és tiszteletben kell tartanunk.

Micsoda gyomorforgató a történelemkönyvek számára, amint ma hátranézek, akkor a szélsőjobboldalon brit kollégáim zagyva kollekcióját látom, beleértve Jim Allistert és ráadásként a fura brit börtöntölteléket, mind zöld pólóban feszítenek, tiszteletet követelve az ír szavazatnak.

(Tiltakozás az IND/DEM képviselőcsoport bizonyos tagjai részéről)

Mennyire másként írták volna meg a történelemkönyveket, ha az ír szavazások végeredménye iránt a brit kollégák mindig ekkora tisztelettel viseltettek volna! Mennyire másképpen alakulhattak volna a dolgok! Mennyi életet lehetett volna megmenteni! Üdvözlöm ezt – bár ez már igen késő. Mindannyiunknak tisztelnie kell az ír szavazatot.

(Tiltakozás a háttérben)

Bőven volt ideje a gyakorlásra a rács mögött; talán most befoghatná egy pillanatra…

(Taps)

E Ház egyik ír képviselője, aki már beszélt ma reggel, olyan szórólapokat osztogatott a kampány során, amelyeken egy fecskendő volt. Talán ő el tudja mondani ennek a Háznak, hogy hol rendelkezik a Lisszaboni Szerződés az eutanáziáról, hol van a Lisszaboni Szerződésben szó az abortuszról, a prostitúcióról, a vállalati adókról szóló döntésről, és hol van benne az ír semlegesség veszélyeztetése. Várom az igazságot.

Az ír kormánynak higgadtan kell elemeznie az eredményt, pontosan meg kell állapítani, hogy mi volt a Szerződés szövegében az, ami ellen a választóik szavaztak, és olyan válaszokat kell adniuk, amelyek nemcsak az írországi tagadóknak elfogadható, hanem a többi tagállam kormányainak és állampolgárainak is, akik véleményem szerint ugyancsak jogosultak arra, hogy hangot adjanak véleményüknek és álláspontjuknak, és azt is tiszteletben kell tartanunk.

Az ír szavazók valódi aggályaira adott visszafogott válaszra van szükség, de nem szabad a szélsőségeseket engesztelnünk. Ha leülepedik a por, remélem, hogy a kollégák egyet fognak érteni velem, hogy a kétsebességes Európa nem válasz, hanem az a mi Uniónk, korunk legsikeresebb demokratikus békeprojektje számára a vég kezdete.

Mindig könnyebb volt félelmet kelteni, mint reményt. Egy híres ír politikus, egy a mieink közül – James Dillon – azt mondta egykor: “ha egy hazugságot elég jól mondanak, és elégszer ismételgetik, kutya legyek, ha az igazság utoléri azt”. Hát nem tudja. Mi nem tudtuk megkülönböztetni a tényeket a fikciótól elegendő számú szavazónk fejében, Gay Mitchell, a választási igazgatónk, és a kollégáim hősies erőfeszítései ellenére sem. Most már a baljósan indult új Taoiseach feladata lesz, hogy előrukkoljon egy megoldással.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE). - Elnök úr, nem csak figyelnünk kell az ír eredményre, hanem gondolkodnunk is kell rajta, és meg kell emésztenünk azt. De mint mondták, figyelnünk kell a többi 26 országra, az ő eredményeikre és a ratifikáció során kifejtett aggodalmaikra. És azután fel kell nőnünk ahhoz a hatalmas kihíváshoz, amit a szakadék áthidalása jelent.

Ha 26 ratifikációt nyerünk el egy elutasítás mellett, akkor se nem ésszerűtlen, se nem antidemokratikus, ha arra kérjük azt az egyet, vajon nem fontolná-e meg, hogyan lehetne kiigazítani a reformcsomagot, áttekinteni és jobban elmagyarázni azt, vagy esetleg hogyan lehetne új kompromisszumot keresni ahelyett, hogy az egész reformot megakasztanák. Nem lenne ebben semmi ésszerűtlen vagy antidemokratikus. Végül is még a “nem” mellett kampányolók közül is néhányan azt állították Írországban, hogy a céljuk az újratárgyalás volt, hogy jobb megállapodást keressenek.

Egyesek – és hallottunk ilyen hangokat e Ház bizonyos oldalairól – csak egy oldalra szeretnének figyelni, arra a válaszra, amit ők is szeretnek, és ez a válasz a “nem”. Én mindkét oldalt meghallgatnám, és azután egy olyan megoldást szeretnék találni, amely mind a 27 ország számára elfogadható. Ez egy olyan kihívás, amihez mindannyiunknak fel kell nőnie.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE). - (FR) Elnök úr, nyilvánvalóan soha nem másodlagos fontosságú esemény, ha az emberek “nemet” mondanak, amikor Európa jövőjéről kérdezik őket, és ezt a “nemet” nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ellenkezőleg, szembe kell néznünk vele, és választ kell találnunk rá.

Véleményem szerint két kérdéssel kell foglalkoznunk. Az első a demokráciával kapcsolatos. A polgárok világosságot, láthatóságot, érthetőséget, felvilágosítást, oktatást, támogatást várnak Európától. Ezek a kérdések mindenkit érintenek, nem csak a nemzeti kormányokat. Ez vonatkozik az európai intézményekre is, különösen a Bizottságra és a Tanácsra. Ez az első kérdés.

A második kérdés Európa érzésére, lelkére, és mint Martin Schulz említette az imént, a raison d'être-jére vonatkozik. Miért építjük Európát? Ez nem szűkíthető le csupán piaci kérdésekre. Nem csupán a versenyért építettük Európát; mi értékekért vagyunk együtt, van társadalmi projektünk, van – gazdasági, szociális, fenntartható, humánus – társadalmi modellünk, és ez a modell megérdemli, hogy felemeljék, továbbvigyék és megvédjék. Ezt várják polgártársaink.

A világ nagyon sokat változott a Római Szerződés óta. Kezdhetjük elölről, és új alapokat kell kijelölnünk az európai projekt számára, hogy válaszokat tudjon adni a jelenleg előttünk álló kihívásokra – pénzügyi válság, élelmiszerválság, energiaválság –, de tudjon választ adni olyan jelentős problémákra is, amelyeket meg kell oldanunk. Hogyan teremthetünk, hogyan tervezhetünk olyan növekedést, amely jobb minőségű, fenntarthatóbb és igazságosabb? Hogyan szoríthatjuk vissza az egyenlőtlenségeket? Hogyan érhetjük el az új globális egyensúlyt? Hogyan gondolhatjuk újra a fejlődő országok, és különösen azok önellátásának problémáját?

Ezek azok a kérdések, amelyekre válaszolnunk kell, és azt gondolom, most jobban, mint valaha, Európának vissza kell térnie a politikához.

 
  
MPphoto
 
 

  Mogens Camre (UEN). (DA) Elnök úr, az ismert és népszerű dán üzletember a következőket írta tegnap a Berlingske Tidende című újságban: “az európaiak teljes mértékben támogatják a nemzetközi politikai együttműködést és a globális felelősséget. Amikor az EU polgárai kinyilvánítják a demokrácia iránti támogatásukat nemzeti szinten, akkor ők természetesen európai összefüggésben is támogatják a demokráciát, és éppen ez az, amihez nem jutnak hozzá”. Többször biztosítottak minket, hogy a Lisszaboni Szerződés nem léphet érvénybe, ha akár csak egy ország is visszautasítja, ám mit mondott Pöttering úr június 13-i nyilatkozatában?

(DE) “A Szerződés szövegének elutasítása az Európai Unió egy országa által nem jelentheti azt, hogy a 18 EU-tagállamban már végbement ratifikáció érvénytelen lesz.”

(DA) Az abszolutizmus korában a királyok és a császárok találkoztak, hogy megállapodjanak abban, hogyan osztják el a hatalmat egymás között. Ezek az idők visszatértek. Pöttering herceg, Barroso császár és vazallusállamaik uralkodói úgy döntöttek, hogy Európa polgárai nem számítanak. Huszonhat országban nem engedték a szavazást, és az egyetlen ország, ahol szavaztak, Írország, felfedezhette, hogy az nem ér semmit. Az Uniónak nincs népi mandátuma.

 
  
MPphoto
 
 

  Hanne Dahl (IND/DEM). (DA) Elnök úr, múlt pénteken az írek “nemmel” szavaztak a Lisszaboni Szerződésre, az alkotmány silány másolatára, amelyre Franciaország és Hollandia ugyancsak “nemmel” szavazott. Ennek ellenére a Bizottság elnöke azt mondja, hogy a ratifikáció folytatódik. Azt mondják nekünk, hogy egy ország szkepticizmusa nem fékezheti le a fejlődést. Úgy csinálnak, mintha az ír néppel lenne probléma. De ez nem így van. A szakadék nem az ír nép és Európa között van; hanem nép és az európai állam- és kormányfők között. A szakadék nem bizonyos európai országok és Európa többi része között van. Franciaország, Hollandia és Írország nem fékezni szeretnék a fejlődést; ők egy másfajta fejlődést szeretnének. Miért olyan nehéz ezt megérteni? Schulz úr pedig, én azt mondanám önnek, hogy “szégyellje magát”. Ön az ön által “anti-európaiaknak” nevezetteket a fasisztákhoz hasonlítja, miközben az ön retorikája az, ami fasiszta. Ön azt mondja, hogy anti-európaiak jártak a lépcsőházakban, kampányolni. Nem kell nagy történelmi érzék ahhoz, hogy az ember emlékezzen, hogy mit mondtak a múlt században a feketékről. Ez szégyen! Szégyellje magát!

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI). - (DE) Elnök úr, az ír nép “nemet” mondott a Szerződésre, és az EU magas rangú személyiségeinek nem jutott más az eszébe, mint az írekre haragudni és a Taoiseach-ot az Európai Tanácsba rendelték, ahol úgyszólván meg kellett védenie ezt az “aszociális magatartást”. Ez gyerekes, és méltatlan az alapító atyák európai víziójához. Ennél is szűklátókörűbb azonban Írország kizárását követelni, vagy ennek ellenére megkísérelni a Szerződés kierőszakolását. Ha addig ismételnénk a szavazást, amíg el nem érjük a kívánt hatást, akkor tényleg javíthatatlan károkat okoztunk Európa jó hírnevének.

290 népszavazás volt Európában 1990 óra, ám nem volt népszavazás olyan alapvető fontosságú ügyekről, mint Törökország csatlakozása vagy az euró bevezetése, és most a reformszerződés kapcsán sem kapunk szót. Brüsszel felfogása arról, hogy mi alkotja a demokráciát – ahol a polgároktól pusztán azt várják, hogy adják áldásukat az EU döntéseire, vagy szavazzanak az EU által kívánatosnak tartott pártokra – igazából a Szovjetunióra emlékeztet. Sértődés helyett az EU elfogadhatná, hogy az ír “nem” az, ami: egy lehetőség a visszatérésre olyan politikákhoz, amelyek Európa népei és polgárai javát szolgálhatják.

 
  
MPphoto
 
 

  Elmar Brok (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, kedves Martin Schulz! Utalása arra, hogy milyen sok kormányfőt adnak a PPE-DE-hez tartozó pártok, utalás arra, hogy a PPE-DE bizonyára közelebb van a polgárokhoz, és ezért több választást nyer. Ugyanakkor tény, hogy több jel is arra utal, hogy meg kell találnunk az egyensúlyt az értelmes gazdaságpolitika és szociálpolitika között.

Tiszteletben tartom az ír népszavazás eredményét. Ám az olyan, egyes jobb- és baloldaliak által folytatott hazugságkampányokat nem tartom tiszteletben, amelyek megpróbálják félrevezetni az embereket, és az egyesült Európa elleni próbálják fordítani őket, amely e kontinens történetének legsikeresebb ideája, és amely békét, szabadságot és jólétet hozott.

(Taps)

Fel kell ismernünk, hogy ez az Európa különösen a kis nemzetek javát szolgálja. Ott ülnek velünk az asztalnál, itt ülnek a Parlamentben, és semmilyen döntést nem lehet meghozni Európában az egyetértésük nélkül, miközben korábban a nagy nemzetek képesek voltak a kisebbek kiszorítására. Ez a különbség: a mi Európánkban minden nemzet egyenlő, és ön, Farage úr a brit imperialista eszméivel ezt akarja szétrombolni!

Szükségünk van erre a Szerződésre, hogy a bővítés hatékonyan működhessen, hogy a demokratikus szakadék betemetésével és a nemzeti parlamentek megerősítésével nagyobb demokráciát érhessünk el. Szükségünk van erre a Szerződésre,hogy megóvhassuk a szubszidiaritás elvét és megbirkózhassunk a jövő kihívásaival, az energiaválságtól a szervezett bűnözésig, és biztosítsa nekünk az élelmiszer- és olajárakra és más hasonló kihívásokra való reagáláshoz szükséges képességeket. Mindez megsemmisül, ha nem szerelkezünk fel azokkal az eszközökkel amelyekről a Lisszaboni Szerződés rendelkezik, különösen a szociális jogokra vonatkozó instrumentumokkal, nevezetesen az Alapjogi Chartával és a „szociális klauzulával” amely kimondja, hogy az összes politika alakításánál és végrehajtásánál figyelembe kell venni a szociális kérdéseket.

Huszonhat tagállam ratifikálhatja a Szerződést. Minden egyes állam kötelezettséget vállalt, hogy ezt megteszi. Az Egyesült Királyságtól tanultam, hogy egy képviseleti demokráciában a nép nevében a parlament beszélhet, és nem hagyom az UKIP által tönkretenni azt, amit az Egyesült Királyságtól tanultam. Ez a 26 tagállam ratifikálhatja a Szerződést parlamenti eljárások keretein belül, és ha ez a folyamat sikeresen fejeződik be, akkor az ír nép még egyszer megfontolhatja. Javaslatokat várunk Írországtól, hogy a 27-ek közössége hogyan maradhat együtt, mert én nem szeretnék megosztott Európát látni, és nem akarok mag-Európát sem. Olyan Európát szeretnék, amely az egyenlők egysége marad, 27 országgal, és én ezért támogatom a Lisszaboni Szerződést.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök úr, én kevésbé vagyok diplomatikus, mint a kollégáim nagy része e Házban. A tény az, hogy hazugságok, átkozott hazugságok és statisztikák győzték le az igazságot az ír népszavazáson.

Lisszabon nem halt meg. Ennek ellenére Írország döntése az ír nép szuverén döntése. Akik megváltoztathatják ezt a döntést a Szerződésről, azok az ír emberek.

Hogy ez megtörténik-e, vagy nem, az a holnap az ír kormány és a többi 26 kormányfő között kezdődő tárgyalásokon dől el. Nincs varázspálca. Időre lesz szükség, amíg eredményre jutnak.

Új határidőt javaslok a Lisszaboni Szerződés ratifikációjához. Szerintem azt az európai választások elé időzíteni értelmes cél.

Ha az ír nép továbbra is elégedetlen lesz Lisszabonnal, bármilyen formát is vesz fel végül a köztünk és Európa többi része közötti megállapodások alapján, akkor Írországnak nem lesz más választása, mint újratárgyalni az Unióval való viszonyát.

Ez egy katasztrofális irány lenne országunk számára. Európa nagyon keveset veszthet, ha elveszíti Írországot, de Írország mindent elveszíthet, ha elveszíti Európát.

Egyértelműek a globális kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk ebben a folyamatosan változó és egymással szorosan összekapcsolódó világban: a klímaváltozás, a demográfiai változások, a migráció és az energiaválság, éhezés és szegénység által megölt milliók, az emberek biztonságérzetének hiánya, a nemzetközi bűnözés, és mindezt gyakorlatilag az összes tagállamban fellelhető identitásválság tetőzi be. Ezeket egyik tagállam sem oldhatja meg úgy, hogy lehúzza a rolót, és reménykedik benne, hogy a problémák majd elmennek.

Összegzésként, sürgethetném Európát arra, hogy mutasson érzékelhető teljesítményt, hogy megfelelő élet- és munkakörülményeket biztosítson? Ez megerősítené az egységünket és a szolidaritásunkat, és pozitív válaszokat adna erre a válságra.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Gunnar Hökmark (PPE-DE). - Elnök úr, gondolja el: ha az írek “igennel” szavaztak volna, akkor elhinné itt bárki, hogy a zöld pólóikon az a szöveg állna, hogy “Tartsd tiszteletben az ír szavazatot”? Az igazság az, hogy sem az íreket, sem a demokráciát nem tisztelik. Ők csak a “nemet” tartják tiszteletben, és ez szinte egyedülálló.

Amikor Svédország belépett az Európai Unióba, akkor 12 tagállam volt. 1995-öt írtunk. Ma már 27 tagállam van. Ez igen jelentős változás, és szerintem igen kevesen kérdőjelezik meg, hogy Európa sokkal, sokkal jobb lett e bővítésnek és a fejlődés mértékének köszönhetően. Ma azt mondhatjuk, amikor az ír népszavazásról vitatkozunk, hogy azok, akik mindig “nemet” mondtak, mindig tévedtek is egyben, és azoknak, akik az Európai Unió jövőbeni fejlődéséről beszéltek, igazuk volt.

Tehát haladjunk előre olyan módon, ahogyan elértük ezeket az eredményeket, állhatatosan, jövőképpel, demokráciával és az összes tagállam iránti tisztelettel. Haladjunk tovább demokráciával minden egyes tagállamban a ratifikációs folyamattal, de tiszteljük az összes tagállam döntését is, miközben emlékszünk az állhatatosságra is. Tovább kell mennünk az energiapiaccal és a belső piaccal kapcsolatban, és azzal, hogyan tudunk jobb eredményeket elérni az összes küzdőtéren, de meg kell értenünk, hogy a Nizzai Szerződés nem elég, ha tovább akarunk haladni ugyanazon a fejlődési pályán, ugyanazokkal az elképzelésekkel, amelyekkel már oly sokat elértünk. Tehát haladjunk tovább, és legyünk újra olyan Európa, amely “igent” mond. Emlékezzünk vissza, hogy a “nem” emberei soha nem értek el semmit ebben az Európában.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Borut Pahor (PSE). - (SL) Ez nem egy új vita. Már volt egy hasonló vitánk, amikor a szavazók Franciaországban és Hollandiában visszautasították az alkotmányos szerződést, és abban az időben a Bizottság és a Tanács is biztosított minket, hogy a ratifikációs folyamat folytatódni fog, de aztán mindketten, a Parlamentünkkel együtt engedtek a kísértésnek, és leállították a ratifikáció folyamatát.

Ma – az ír szavazók iránti minden tiszteletünk ellenére – én amellett lennék, hogy ne állítsuk le ezt a ratifikációs folyamatot, és próbáljuk meg végigvinni azt. Szerintem ebben az esetben könnyebb lesz megoldásokat találni a Lisszaboni Szerződés elfogadására, mint ha mind engednénk a kísértésnek, és egy népszavazás miatt leállítanánk az egész folyamatot.

Másodszor, egyvalamit kristálytisztán kell látnunk: jelentős szakadék van aközött, ahogyan a politikai elit, illetve polgáraink többsége otthon, nemzeti körben vagy az Európai Unió szintjén az Európai Unió fontosságát érzékeli. Itt meg kell kérdeznünk, vajon tudna-e tenni valamit a Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság, hogy áthidalja ezt a kommunikációs szakadékot, és népeinket ismét az európai eszmével inspirálja.

Úgy gondolom, hogy miközben üdvözlöm a szlovén elnökségnek a Tanács holnapi ülésére vonatkozó terveit, javasolnám, hogy tárgyalják meg ezt is: egy új kommunikációs stratégiát, hogy párbeszéd legyen a polgárok és az Európai Unió között – nem csak azért, hogy befejezzük a Lisszaboni Szerződés ratifikációját, hanem más szempontok miatt is.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, beszéltek ma itt tiszteletről és kétségtelen, hogy tisztelnünk kell az ír népszavazás eredményét, amelyben egyesek “igennel”, míg mások “nemmel” szavaztak.

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy tisztelnünk kell a fennmaradó országokat is, és ezért folytatnunk kell a ratifikációs folyamatot. Ám szeretnék beszélni a demokrácia tiszteletéről, és szeretném egyértelműen kijelenteni, hogy a nép jóváhagyása ugyanannyit ér, mint a parlament jóváhagyása; pontosan ugyanannyit ér. Emlékezzünk az első “r”-re: respect.

A második “r” a reflexió. Meg kell néznünk, hogy milyen okok vezettek a ír “nemhez”, meg kell próbálnunk elmagyarázni, hogy a Lisszaboni Szerződés miért jobb a jelenlegi Szerződéseknél, és tényekkel és számokkal kell ezt alátámasztani.

El kell magyaráznunk az embereknek, hogy – mint az ír ló, amelyik megnyerte az Epsom Derbyt néhány napja, és az volt a neve, hogy New Approach – a Lisszaboni Szerződés is egy “új megközelítés”, és hogy Európának hozzáadott értéket kell adnia az embereknek.

A reflexió után jön a harmadik “r”, a resolution. Megoldást kell találnunk, és ebben az értelemben ez teljesen nyilvánvaló: a “nem” támogatói közül sokan halálos és szégyenletes érveket használtak. Azt mondták: “szavazz nemmel, és akkor újratárgyaljuk a Lisszaboni Szerződést, hogy az előnyösebb legyen Írországnak”.

Szeretném egyértelműen kijelenteni, hogy Európa a jogok közössége, ahol a társadalom hangulata mindenek felett áll, és a döntéseket tiszteletben kell tartani. Mi az Európai Parlamentben egyértelműen leszögezzük, hogy a Lisszaboni Szerződésnek nem lesz újratárgyalása: az európaiak azt gondolják, és ez a Parlament is azt gondolja, hogy ez központi kérdés Európa továbbhaladása szempontjából. Közülünk azok, akik támogatják a Szerződést, arra akarnak építeni, amink van.

A kérdésem a következő: milyen alternatívát ajánlanak azok, akik a “nem” szavazatot támogatják? Szeretném, ha kifejtenék nekem.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Poignant (PSE). - (FR) Elnök úr, immár június 18-a van, és mivel francia vagyok, megelégeltem a Londonból érkező felhívást: ellenállni, folytatni, kitartani és soha fel nem adni. A “vétó” ugyanabból a négy betűből áll, mint a “szavazat” (vote), de mivel mások nem vétóznak, ezért folytatnunk kell. Ugyanakkor a berlini fal leomlása óta tartott kilenc népszavazáson ez a hatodik “nem”. Ez kérdéseket vet fel.

Azt mondják, hogy Európa nem elég szociális; soha nem lesz eléggé szociális. Nem elég demokratikus; tökéletlen is marad. Túl bürokratikus; mindig lesznek szakemberek, akiket technokratának hívnak. Azt hiszem, hogy szörnyű identitásválságot tapasztalunk. A dolgok korábban egyszerűbbek voltak. Ma Európa mintha mindenhol ott lenne; nem biztos a jelentésében, történelmében, sorsában, és hogy mivel kellene foglalkoznia. Ehhez valódi vezetésre van szükség, de ebből a szempontból valamelyest magunkra maradtunk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Stefano Zappalà (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy tűnik nekem, hogy az Európai Tanács holnapi ülésén – amint a Tanács hivatalban levő elnöke és Barroso elnök úr is mondták – valójában több kérdés is napirenden van, nem csupán az ír népszavazás eredménye.

Nyilvánvaló azonban, hogy gyakorlatilag ezzel a kérdéssel ment el a reggeli vita. Ez egy jelentős kérdés. Több okot mondtak és elemeztek, hogy miért adtak olyan választ az írek, amilyet: valójában csupán csekély többséggel nyertek az igen ellen.

Sok mindent elmondtak, de szerintem gyakorlatias módon kell feltennünk a kérdést maguknak, hogy miért lett ilyen az ír válasz, és azután dönthetünk a továbbiakról. Megismétlem, sok minden elhangzott, de szerintem a válasz abban a tényben van, hogy Európa polgárai nem rendelkeznek elég információval. Mindenki hibás: mi is osztozunk a felelősségben; a kormányok is hibásak. Általánosságban azt mondták – és én egyetértek ezzel –, hogy a kormányok learatják a babérokat, ha a dolgok jól alakulnak, de ha rosszul, vagy mód nyílik a bírálatra, akkor mindig Európát hibáztatják. Ez teljes mértékben igaz.

Ugyanakkor, elnök urak a Tanácsban és a Bizottságban, senki sem kényszerít arra senkit, hogy Európában maradjon. Véleményem szerint tiszteletben kell tartanunk az ír népszavazás eredményét. Ám ugyanennyire tisztelnünk kell a többi 26 tagállam kívánságait; jelenleg 18, de hamarosan 26 kívánságát. Mondhatni, senkit nem szabad kényszeríteni, hogy egy ketrecben maradjon. Európának tovább kell lépnie; Európa nem állhat meg.

Elnök úr, befejezem. Az Európai Tanácsnak holnap véleményem szerint egyértelmű döntést kell hoznia egy új stratégiáról – az állam- és kormányfők megtehetik ezt –, egy új stratégiáról, amelynek révén mindazok, akik a fedélzeten kívánnak maradni, maradhatnak, de általános érdek, hogy Európa haladjon előre.

 
  
MPphoto
 
 

  Gary Titley (PSE). - Elnök úr, feltételezem, hogy az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja vezetőjének csalókkal kapcsolatos rögeszméjét az magyarázza, hogy a saját pártjának meghitt kapcsolata van a csalással és a csalókkal.

Visszatérve a vita egyik fő pontjához: egyértelmű, hogy a Lisszaboni Szerződés nem léphet érvénybe január 1-jén, ahogyan reméltük. Meg kell várnunk, hogy mit mond az ír kormány arról, hogyan gondolja, mit tegyünk. De közben a többi tagállamnak gyakorolnia kell a szuverén jogát, hogy ratifikálja ezt a Szerződést. Az én tagállamom ma fejezi be a ratifikációt, régre visszanyúló és széles körben tiszteletnek örvendő parlamenti hagyományainak megfelelően.

Közben a globalizáció rohamosan folytatódik, az általa generált bizonytalansággal együtt, és ennek sok bizonyítékát láttuk az ír népszavazásban. Az EU egy olyan politikai folyamat, amelyet azért hoztak létre, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzon, amelyekkel foglalkoznia kell: a Millenniumi Fejlesztési Célokkal, a klímaváltozással, a migrációval. Hogy miféle cselekvés? Ez az, amiért szeretném elkerülni a túlzottan befelé forduló intézményi köldöknézegetést, és ezért fogok olyan lépéseken gondolkodni, amelyek hasznosak a polgárainknak.

Egy kérdésem van azonban a szlovén elnökséghez: elmondanák nekem, hogy milyen következményekkel jár az ír szavazás Horvátország EU-hoz történő csatlakozására nézve?

 
  
MPphoto
 
 

  Jerzy Buzek (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, az Európai Tanács előkészítéséről vitatkozunk. Természetesen számításba veszem, hogy minden felszólaló képviselőnek igaza van az európaiak egy kisebb vagy nagyobb csoportjának szempontjából nézve. Ám észben kell tartanunk, hogy ez a vita, ha a múlt hét szerdán tartjuk, akkor igencsak más lett volna. Bizonyára nem a Lisszaboni Szerződés problémájáról vitatkoznánk. Ehelyett Európa népének mindennapi problémáiról vitatkoznánk.

A dolgok jelen állása szerint az Európai Unió polgárait nem izgatja különösebben, hogy Írország népe visszautasította a Szerződést. Sokkal inkább érdekli őket a benzin ára a benzinkutaknál, és a többi, minden nap felmerülő probléma. Helytelen lenne, ha a mai vita és a csúcstalálkozó kizárólag a Lisszaboni Szerződésre koncentrálna.

Politikusként meg kell állapítanunk, hogy jelenleg arra hívnak fel minket, hogy két fontos üggyel foglalkozzunk. Az egyik, hogyan válaszoljunk a polgárok mindennapi várakozásaira, a másik pedig a Lisszaboni Szerződés, és annak végrehajtása. Az utóbbi fogja meghatározni, hogy a jövőben mennyire leszünk képesek megbirkózni Európai népének gondjaival. Ezért meg kell próbálnunk elkülöníteni az ügyeket, és nemcsak a Lisszaboni Szerződésről vitázni, hanem olyan ügyekről is, amelyek iránt a polgáraink jelenleg érdeklődnek.

El kell magyaráznunk a polgároknak, hogy a Szerződés elfogadása és végrehajtása hogyan könnyítheti meg a mindennapi problémák megoldását. El kell magyaráznunk, hogy az általunk javasolt intézményi megoldások miért jók az Európai Uniónak. A javasolt változtatások nagyobb szolidaritást, egymás iránti nagyobb figyelmet és nagyobb tiszteletet eredményeznek azon ügyek iránt, amelyekért az országainkban kiállunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson (PSE). - (SV) Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy minden tagállamnak joga van megszólalni. Ez egy demokratikus jog. Azon a véleményen vagyok továbbá, hogy a Lisszaboni Szerződés sok szempontból jobb, mit a jelenlegi Szerződés. Ez vonatkozik a további bővítés lehetőségére, a nagyobb nyitottságra, de a munkavállalói jogokra is.

Amikor Írországban jártam, és a kampány során a szakszervezetek képviselőivel találkoztam, akkor jogos aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a piac és szociális jogok közötti viszonyban nincs egyensúly. Írországban is hivatkoztak az Európai Bíróságnak a Laval- és a Rüffert-ügyekben hozott ítéleteire. A két legfontosabb következmény a következő: először is, az ítéletek után már nem érvényes az egyenlő bánásmód. Akik alacsonyabb jövedelmű tagállamokból jönnek, azoknak meg kell elégedniük a minimálbérrel, és nem akarhatnak egyenlő bért. Másodszor, a sztrájkhoz való jogot olyan módon korlátozzák, ami teljes mértékben elfogadhatatlan.

A Tanácsnak és a Bizottságnak meg kell birkóznia ezekkel a kérdésekkel. Ez a szociális Európa és a piaci Európa között egyensúly kérdése. Ha nem tesszük helyre ezt az egyensúlyt, akkor a nép hátat fordít az EU-nak. Mindannyian felelősek vagyunk itt, mindhárom intézmény, és gyorsan kell cselekednünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök úr, az ír szavazók iránti tisztelettel kapcsolatban nincs probléma, de mind egyenlő tiszteletet érdemlünk a 18 demokratikusan megválasztott parlament döntései iránt, és továbbá egyenlő tiszteletet kell mutatnunk a maradék nyolc tagállam iránt, hogy lehetővé tegyük nekik a reformszerződésről szóló szabad döntést. Minden tiszteletem az ír népszavazás iránt, de a huszonhetek Európája nem eshet túszul a Lisszaboni Szerződés korlátozott számú ellenzőjének. Az EU reformjának nincs alternatívája. Igen, Európa megállhat, de a világ körülöttünk nem fog megállni miattunk, és a legdrámaibb vesztesége ennek a szavazásnak az európai szolidaritás: közös kül- és biztonságpolitikánk, és szolidaritásunk az energetikában.

Van továbbá egy etikai kérdés, amivel foglalkoznunk kell. Ez a népszavazás figyelmeztető jel, hogy hitelesen kötelezzük el magunkat a legfontosabb értékeink mellett. A polgáraink soha nem lesznek teljesen tájékozottak a Szerződések részleteivel kapcsolatban, de mindig megbízhatóak, ha az egyik oldalról az integritás és valódi elkötelezettség, míg a másik oldalról a féligazságok és a Realpolitik megkülönböztetéséről van szó. Ahelyett, hogy egyik nemzeti választástól a másikig élnénk, ahelyett, hogy eltűrnénk egy olyan fogyasztói demokráciát, amelyet csupán az hajt, hogy több és több pénzt szerezzen Európától, olyan vezetőkre van szükségünk, akik meg tudják kérdezni a polgárainktól: “Először is, mit tehettek ti Európáért?” És higgyék el nekem, ha ilyen vezetőink lennének, akkor találnánk olyan polgárokat, akik támogatnának minket.

 
  
MPphoto
 
 

  Libor Rouček (PSE). - (CS) Hölgyeim és uraim, hat hónapja 27 európai állam- és kormányfő elkötelezte magát a reformszerződés ratifikációja mellett, amikor a dokumentumot ellátták aláírásukkal. Szeretném emlékeztetni erre az Európai Tanácsot csütörtöki találkozójukon. Különösen szeretném emlékeztetni a cseh miniszterelnököt, Mirek Topolánek urat, hogy kötelessége véghezvinni a ratifikációt. Ő – a cseh elnökhöz igen hasonlóan – azzal érvel, hogy a Lisszaboni Szerződés halott, és hogy nincs értelme a ratifikáció folytatásának. Különösen szeretném felkérni az Európai Néppárt képviselőcsoportjához tartozó miniszterelnököket, hogy emlékeztessék a cseh miniszterelnököt a kötelességére, és az elnökséget hamarosan átvevő ország felelősségére. Mivel a Cseh Köztársaság át fogja venni az EU elnökségét 2009. január 1-jén, a ratifikációs folyamat utolsó fejezete, a Lisszaboni Szerződés problémájának megoldása teljes mértékben ezen ország vállán fog nyugodni. Megismétlem, szeretném, ha az Európai Néppárt emlékeztetné a cseh miniszterelnököt a kötelességére.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) Az Európai Tanács, amelyet előkészítünk ma, döntő fontosságú Európa jövője szempontjából. Az egyik leginkább virágzó európai ország, és az európai integrációs folyamatok végrehajtása gazdasági sikerének reprezentánsa “nemet” mondott a Lisszaboni Szerződésre. Ugyanakkor 18 európai ország elfogadta a dokumentumot, a nagy részük ugyanaz a 18, amely “igent” mondott az Európai Alkotmányos Szerződésre is.

Ugyanolyan csalódott vagyok az írországi népszavazás eredménye miatt, mint többen a korábban beszélők közül. Ugyanakkor az Európai Uniónak folytatnia kell a szükséges reformokat. Jelenleg csak a többsebességű Európával léphetünk előre, és erre van eljárás az Amszterdami Szerződés óta, és a jól definiált kizárási lehetőségek jelentik az egyetlen lehetőséget, amelynek révén jelenleg tovább tudnánk lépni. A lehetőséget, amelyet Írország megkapott, meg kell adni az EU-hoz a közelmúltban csatlakozott országoknak is, például Romániának. Ilyenkor emlékeznünk kell, és vissza kell térnünk azokhoz a dolgokhoz, amelyek egyesítenek minket, és okot adnak arra, hogy előreléphessünk.

Az Európai Egyesült Államokról szóló híres beszédében Sir Winston Churchill azt mondta, ha Európa egyszer közös örökségének megosztásában egyesülne, akkor nem lenne határa a boldogságnak, gazdagságnak és a dicsőségnek, amit a népek élveznének. Én hiszek ebben a vízióban, ugyanakkor tudom, hogy nagy erőfeszítésekre van szükség, hogy elérjük ezt. De ennek nem szabad megakadályoznia azt, hogy továbblépjünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Othmar Karas (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, javításokra van szükség, nem mentegetőzésre! Egyértelműen ki kell mondani, hogy az EU-val szemben a tagállamokban érzékelhető hangulat miatt a nemzeti kormányok viselik a legnagyobb felelősséget. Az EU holnapi és holnaputáni csúcstalálkozójának ezért egy eredményt hoznia kell: az állam- és kormányfők tagállamaik állampolgárainak szóló bocsánatkérését a közösségi döntéseikkel kapcsolatos őszintétlenségük miatt, mert nem tudták elegendő információval ellátni a polgáraikat, nem tudtak kommunikálni velük, és nem voltak elég bátrak és őszinték az európai döntésekkel kapcsolatos közös felelősségükkel kapcsolatban.

Az Európa-politika belpolitika. Ennélfogva elválaszthatatlan eleme kell legyen a kormányok tájékoztatási és kommunikációs politikájának. Bűnbakot csinálni az Európai Unióból minden problémáért, a közös felelősséggel való szembenézés helyett, majd két héttel egy népszavazás előtt kérni az állampolgárok támogató szavazatait, ez tisztességtelen, felelőtlen és hazug dolog. Hölgyeim és uraim, ezen a téren javítani kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). - Elnök úr, az ír “nem” szavazat arra mutat rá, hogy egy, a világpolitikában példátlan és sikeres kísérletnek, az EU-nak nehézségei vannak. De hogy igazán következtetésekre adjon módot az emberek akaratát illetően, minden népszavazást meg kell előznie egy tájékoztatási kampánynak. Az ír példán mérhető a Lisszaboni Szerződés és az ellene felhozott érvek közötti egyezés foka, vagyis annak teljes hiánya.

Természetesen a demokrácia arra kényszerít minket, hogy figyelembe vegyük az ír eredményt, és ezt meg is tesszük. De ugyanígy azt is, hogy a demokráciát nem lehet mások kárára gyakorolni, nevezetesen azok kárára, akik már ratifikálták a Lisszaboni Szerződést, és – ami a legfontosabb – az eredményt nem használhatja arra egy kisebbség, hogy zsarolja a többséget.

Attól félek, hogy az ír “nem” inkább ösztönözni fogja azokat a létező tendenciákat, amelyek a közösségi politikák ismételt nemzeti hatáskörbe vonására irányulnak, prolongálva azt a jogi vákuumot, amelyben az EU az alkotmányos szerződés visszautasítása óta van.

Azzal összegezném, hogy – egy olyan korábbi kommunista ország képviselőjeként, amely nagy erőfeszítéseket tett, hogy csatlakozhasson az Unióhoz – gyűlölném látni, ha a kommunizmus tovább élne, mint az Európai Unió.

 
  
MPphoto
 
 

  Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). - (PL) Elnök úr, úgy tűnhet, hogy minden Lisszabonban elért megállapodásnak befellegzett. A Lisszaboni Stratégia és a Lisszaboni Szerződés is bukással végződött.

Múlt héten Írország népszavazáson utasította el a Lisszaboni Szerződést. Ez azt jelenti, hogy a dokumentum immár halott. A következő csúcstalálkozó fogja eldönteni, hogy van-e bármilyen remény a Szerződés újraélesztésére. Az Európai Parlamentnek egyértelmű jelet kell adnia, hogy elfogadja a demokrácia szabályait, annak ellenére, hogy egyes képviselők elégedetlenek az eredménnyel. Írország népének sértegetése és kényszerítése elfogadhatatlan. A nyomásgyakorlás egyik elfogadható formája az lenne, ha folytatnák a ratifikációs folyamatot a többi tagállamban. Riasztóak azok a szélsőséges és felelőtlen megjegyzések, amelyek felvetik annak lehetőségét, hogy egy ilyen állítólagosan pimasz országot kizárnak az Unióból.

Reméljük, hogy az Európai Tanács egy új és demokratikusabb megfogalmazást fontol meg az Európai Unió számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). - (FR) Elnök úr, mind tudjuk, a demokrácia nem egy hosszú, nyugodt folyó, de azt is tudjuk, hogy a demokráciát választottuk társadalmunk megszervezésére. Ezért véleményem szerint az ír “nem” nem különbözik a francia “nemtől” és a holland “nemtől”, de, akárcsak 2005-ben, most sem tudtuk elmagyarázni a polgárainknak, hogy miért jó Európa nekik. Nem tudtuk megnyugtatni az embereket az őket közvetlenül érintő ökológiai válsággal kapcsolatban sem. Ugyanakkor nem értek egyet a spekulációval, és úgy vélem, hogy ki kell várnunk, hogy mi lesz a ratifikációs folyamat végén. Mindenesetre megkérném a Tanácsot, hogy küldjön határozott jelzést a polgároknak, hogy valódi szándék van az átláthatóság és a demokrácia megerősítésére. Megkérném a Tanácsot, hogy nyissa meg a kapuit, és kérném, hogy a Bizottság és a Tanács elnökét az európai választásokkal egy időben nevezzék ki. Igen, ez egy erős jelzés lenne, és nincs szükségünk a Szerződés ratifikálására, hogy ilyen változtatásokat tegyünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, ez egy élénk vita, és igen alaposan figyeltem rá. Igen, az írek hallatták hangjukat, és azt mondták, hogy “nem”. De az egyik dolog, ami mély aggodalommal tölt el, az, hogy azok, akik “nemmel” szavaztak, nem látták ennek semmilyen kockázatát: talán azt érzékelték, hogy akkor fennmarad a status quo. Az is kiderült ebből a vitából, hogy más országok azt gondolják, hogy az ő parlamenti ratifikációs folyamatuk ugyanannyira érvényes, és ezért azt folytatni akarják.

Tehát egyfajta dilemma áll majd Írország és az írek előtt, ha 26 ország ratifikálja a szerződést, és sürgető, hogy a Taoiseach, Brian Cowen a következő napokban előálljon reflexióival, és talán javaslatokkal is a továbbvezető lehetőségekkel kapcsolatban.

Megszólíthatom Kathy Sinnottot, aki, véleményem szerint meglehetősen szörnyűséges érvekkel kampányolt a “nem” szavazat mellett? Hadd mondjam neki az Írország értékeinek elvesztése miatti aggodalmával kapcsolatban, hogy az értékek elvesztése miatt nem Európát okolhatjuk. Ezt magunk okoztuk, és fejezzük már be, hogy mindig az Európai Unióra hárítjuk a felelősséget, és inkább nézzük a saját materialista értékeinket Írországban és máshol.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) Elnök úr, határozottan úgy gondolom, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatának folytatódnia kell. Azon országok számára, amelyek aláírták a dokumentumot, ez a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény értelmében nemzetközi jogi kötelezettség.

A szerződés lehetőséget nyújt az Unió elengedhetetlen reformjaira. Például lehetővé teszi, hogy közös energiapolitikát hozzunk létre Európában. Egy ilyen politika nagyon fontos az Unió számára, és az országom, Lengyelország számára is. Szeretnék polgártársaim energiabiztonságáról gondoskodni. Sziléziát képviselem, amelynek ötmilliós lakossága van. Az én régióm számára ez a politika a haladás és a fejlődés lehetőségét hordozná magában, mivel Szilézia gazdag energiaforrásokban.

Ezért feltenném a kérdést: ezt mind meg fogja akadályozni az ír “nem”? Tiszteletben tartom az ír népszavazás eredményét, ugyanakkor nehezen tartom elfogadhatónak, hogy 109 964 ír polgár szavazata, amennyi a “nem” és az “igen” szavazatok különbsége volt, döntse el az országom, a régióm és alapvetően az Európai Unió jövőjét. Nem hiszem, hogy ennek így kellene történnie.

 
  
MPphoto
 
 

  Tobias Pflüger (GUE/NGL). - (DE) Elnök úr hadd fejezzem ki köszönetemet az ír népnek, valamint a CAEUC-nak, amely a Lisszaboni Szerződés elutasítására alapozott kampányt folytatott Írországban. Immár háromszor utasították el a Szerződést: egyszer Franciaországban, egyszer Hollandiában, és most a Szerződés egy némileg módosított változatát Írországban. Szükségszerű, hogy ezt végül el kell fogadni. Bertold Brecht jut eszembe, aki azt mondta egykor: “Nem lenne egyszerűbb a helyzet, ha a kormány feloszlathatná a népet, és választana egy másikat helyette?” Így értelmezem az e helyen egyesek által tett megjegyzéseket. Vitatták a Szerződés tartalmát Írországban, különösen a neoliberális irányultságát, a militarizmust és különösen az antidemokratikus jelleget.

Egyszerűen csak el kell fogadnunk ezt az eredményt. A Szerződés halott, és másik Szerződésre van szükség. Mi természetesen tudomásul vesszük és feljegyezzük az itt tett antidemokratikus nyilatkozatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban levő elnöke. (SL) A szó, amit a leggyakrabban lehetett hallani – és olvasni – ma ebben a Házban, az a “tisztelet”. Bízom benne, megengedik nekem, hogy hozzátegyem: bizonyos tényeket tiszteletben kell tartanunk, és a következőket emelném ki.

Először is: az új, Európai Unióról szóló Szerződés ratifikációja kizárólagos a tagállamok hatáskörébe tartozik. Kizárólagosan. A Tanácsnak semmilyen szerepe nincs ezekben a folyamatokban, és az elnökségnek még kevésbé.

A következő tény: minden tagállam saját szabályainak megfelelően viszi végbe ezt a folyamatot, ezeket a szabályokat a tagállamok fogalmazzák meg független és szuverén módon. Ez talán elvezet minket egy lényegi dologhoz. Bizonyos tagállamok a parlamenti ratifikációt alkalmazták vagy alkalmazzák, és egy tagállam alkalmaz népszavazást. Ám ez nem jelenti azt, hogy bármilyen baj lenne a parlamenti ratifikációval. Visszautasítom azok megállapításait, akik szerint a parlamenti ratifikáció tökéletlen vagy kevésbé demokratikus, mint a népszavazás. Ez nem igaz. Ez nem igaz. Semmi baj nincs a parlamenti ratifikációval. Az Európai Unió szempontjából ez teljesen egyenértékű bármilyen más demokratikus folyamattal.

Harmadik tény: mindegyik tagállam magáért beszél. Az ír szavazók Írország nevében beszélnek. Semmilyen más tagállam nevében nem beszéltek. Ez azt jelenti, hogy az összes többi tagállamnak ugyanilyen joga van. Tizennyolc tagállam már ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, mások még nem tettek nyilatkozatot, de az elnökség véleménye szerint a ratifikációnak folytatódnia kell. Azok, akik szerint a Lisszaboni Szerződés halott, akik a ratifikációs folyamat azonnal leállítását követelik, azok megvonják a jogot a többi tagállamtól, hogy a maguk nevében beszéljenek, ugyanazt a jogot vonják meg a többi tagállamtól, amit oly hevesen védelmeznek Írország esetében.

(Taps)

Negyedik tény: már voltunk ebben a helyzetben, és találtunk megoldást. Ebben az esetben is fogunk megoldást találni, azon okok alapján, amelyek e helyzethez vezettek, de az elnökség nem szeretne erről spekulációkba bocsátkozni. Az elnökség nem akar arról vitatkozni, hogy túl bonyolult volt-e a Szerződés, vagy hogy valami baj volt a kommunikációval, vagy talán, ahogyan De Rossa úr mondta, sok hazugság hangzott el. Nem, ezt meghagyjuk az ír kollégáknak, hogy elemezzék az eredmény okait, és hogy tegyenek javaslatot, hogyan képzelik el a kivezető utat. Fogunk találni kivezető utat, ebben biztos vagyok. Meg fogjuk találni. És az Európai Tanács találkozója holnap a kivezető út keresésének kezdetét jelöli majd ki.

És végül egy utolsó tény: a ma reggeli napirendi pont nem az ír népszavazás eredménye volt, hanem az Európai Tanács előkészítése. Az elnökség ilyen módon folytat majd vitát az Európai Tanácsban, egyértelművé téve, hogy Európának semmi oka a megtorpanásra, hogy Európa továbbra is működik, és ezért számos más kérdésről fogunk beszélni, a tervezett napirend szerint.

Foglalkozunk az élelmiszer- és olajárakkal, foglalkozunk gazdasági, szociális és környezeti témákkal, foglalkozunk nemzetközi fejlesztési kihívásokkal, és természetesen foglalkozunk a Nyugat-Balkán kérdésével. Itt hadd válaszoljak Titley úrnak – az Európai Unió bővítési politikájára nézve nincsenek közvetlen következmények, az tovább folytatódik, akárcsak az Európai Szomszédságpolitika és a többi politika.

Köszönöm mindenkinek, különösen azoknak, akik hangot adtak véleményüknek a többi ügy kapcsán, és bízom benne, hogy az Európai Tanács sikeresen halad előre.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, szeretném megköszönni a tisztelt képviselőknek érdekes hozzászólásaikat. Természetesen ez a megfelelő helyszíne a demokráciával és a szavazók tiszteletével kapcsolatos vitáknak.

Az írek “nemmel” szavaztak, akkor miért nincs vége ennek? Miért nem mondja ki az EU, hogy “a Szerződés halott: lépjünk tovább”? Miért van az, hogy egyes emberek, és egyes tagállamok ragaszkodnak ahhoz, hogy folytassák a ratifikációs folyamataikat? Miért térünk vissza mindig azokhoz az okokhoz, amelyek miatt elkezdtük ezt az egész vitát az Európai Unió új szerződésével kapcsolatban?

Remélem, megengedik nekem, hogy mondjak néhány szót erről, mert ne felejtsük el, az európai vezetők nagyon sok politikai tőkét fektettek ebbe a folyamatba. Sok időbe és energiába került az alapvető kérdés megvitatása, az oly rövid alatt drámaian megváltozott Európai Unió számára új eszközöket tervező új Szerződés iránti igény mögött meghúzódó alapkérdések és problémák megvitatása.

Hadd említsek csupán három okot, miért gondoljuk azt, hogy új Szerződésre van szükség.

Először is, jogilag kötelező erőt adna az Alapvető Jogok Chartájának. Európa nemcsak a belső piacról szól – amint azt valaki említette itt –, hanem a személyek és a munkavállalók jogairól is.

A második ok természetesen az, hogy azt szeretnénk, ha képesek lennénk erőteljes hangon megszólalni a világban, hogy erősebbek legyünk a nemzetközi színtéren, és hogy ezt az értékeinkre alapozva tegyük. Szeretnénk kiállni a nemzetközi színtérre, hogy küzdjünk a fenntartható fejlődésért, hogy megvitassuk az olajárakat, a konfliktusmegelőzést és más fontos ügyeket. Ez az egyik ok, ami az új Szerződés megtárgyalása mögött áll.

A harmadik ok, természetesen, az Európai Unió demokratikusabbá tétele. Milyen ironikus azok számára, akik most a “nem” és az eredmény tiszteletben tartásáról beszélnek, hogy a Szerződés valójában nagyobb hatalmat adna a közvetlenül választott Európai Parlamentnek. A nemzeti parlamentek nagyobb részvételét, és azt is jelentené, hogy a Tanács ülései nyilvánosak lennének, a Polgári Kezdeményezéssel az egyike a részvételi demokráciáról szóló fejezet legfontosabb elemeként, ami a Szerződés egyik új eleme.

A póló-párt ott fenn azt a szlogent használja, hogy “Tartsd tiszteletben a nemet”. Véleményem szerint ezt csak úgy tehetjük, ha megismerjük az ír nép aggályait. Meg kell értenünk, hogy miért szavaztak “nemmel”. Megteremtették a saját értelmezéseiket, de szerintem nagyon fontos lenne, ha az ír kormány az Eurobarometer közvélemény-kutatásainak segítségével jobban megértené, hogy mik voltak az aggályok, és hogy mit tehetünk azokkal kapcsolatban.

Nem erről szól a demokrácia? Így haladhatunk előre – megérteni mások érveit, együttműködni a többi tagállammal és kivívni a tiszteletüket, hogy remélhetőleg közösen oldhassuk meg a problémákat. Amint a francia és a holland “nemmel” végződő népszavazások után tettük, már elvégeztük az Eurobarometer-kutatást, amely szerintem segít megérteni az összes népszavazással kapcsolatos kihívást is. Egy népszavazásnak vannak előnyei és hátrányai is – vagy inkább, demokratikus nézőpontból, kihívásai. Miután a szavazók elé egy olyan összetett és terjedelmes szöveget bocsátottak, mint egy új nemzetközi szerződés, természetesen széles tér nyílik az eredmények értelmezése előtt.

Jobban meg kell értenünk, hogy mit mondtak az írek, mitől félnek, és miben reménykednek. Én már most úgy értelmezem az eredményeket, hogy ez nem egy Európára adott általános “nem”. Ez megértése és tisztelete az Európai Unióban játszott szerepüknek.

A népszavazás lebonyolításának előnye, hogy tájékoztatni kell a szavazókat, és beszélni kell velük, minden ezzel járó kihívással együtt. Szerintem mindenki látja, elemeznünk kell, hogy mit tudunk javítani a polgárok tájékoztatása és a velük folytatott kommunikáció terén. Én mindig azt mondtam, hogy a kommunikáció a demokrácia eszköze. Ennek az állampolgárok azon jogán kell alapulnia, hogy tudhassák, hogy mi történik európai szinten, mit döntenek, és abba hogyan szólhatnak bele a polgárok. E munka intenzitását tovább kell növelnünk, és ezért folytatja a Bizottság a néhány éve kezdett “D” tervet, amiben a “D” a disputa, dialógus, demokrácia hármasára utal. Ez azon az elgondoláson alapul, hogy a polgárok tekintsék az EU politikáit a sajátjukénak...

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Biztos asszony, hölgyeim és uraim, úgy látom, hogy némi zajongás van, mivel több kolléga próbál bejönni a terembe, de megkérném azokat, akik bejönnének, hogy ne álljanak meg beszélgetni, mert sok kolléga kíváncsi a biztos asszony mondandójára.

 
  
MPphoto
 
 

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, megpróbálom összefoglalni, azért van szükség arra, hogy megteremtsük a polgárok tulajdonjogát az EU politikáiban, hogy érthetővé és fontossá tegyük számukra azokat, és hogy elszámoltathatóbbá és megbízhatóbbá tegyük az EU-t azok számára, akiket szolgál.

Szélesebb körű és állandó vitára van szükség az Európai Unió jövőjéről az EU demokratikus intézményei és a polgárok között, mind nemzeti, mind EU-szinten, és az információhoz való hozzáférés biztosításával képessé kell tennünk a polgárokat arra, hogy tájékozott vitát folytathassanak az Európai Unióról. Már tettünk javaslatot ennek a kereteire, ahogyan arra Jo Leinen már rámutatott – és köszönöm önnek, hogy ezt megtette. Köszönöm Lenarčič úrnak, hogy megoldást próbál találni erre.

Köszönöm a Parlamentnek a támogatást, amit az állampolgárokkal való kommunikációban nyújtott, mert komolyan kell vennünk ezt a kérdést, és elő kell teremtenünk a szükséges forrásokat, és meg kell teremtenünk a kereteket, amelyre szükségünk van, hogy partnerségben dolgozzunk a tagállamokkal, és természetesen, hogy olyan olvashatóvá tegyük a szövegeinket és a döntéseinket, amennyire csak lehetséges.

Volt egy vitánk a megerősített Szerződésről. Túl sokáig tartott a Tanácsnak, hogy elfogadjon és közzétegyen egy megerősített Szerződést, de végül megtette, és ez természetesen egy olyan eszköz, amellyel jobb módon tarthatjuk a kapcsolatot a polgárainkkal.

Folytatnunk kell a tanulságok levonását, és tanulnunk is kell az ír leckéből, de tisztelnünk kell a “nem” szavazatot. Akkor teszünk így, ha valóban felderítjük, hogy mik voltak az aggályaik, együtt kell találnunk megoldásokat, és lehetővé kell tennünk a többi tagállam számára, hogy hozzászóljanak. Remélem, hogy ez a vita inputként szolgál a vezetők holnapi és pénteki találkozóján. Köszönöm önöknek ezt a jó és konstruktív vitát.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm, biztos asszony.

A vitát lezárom.

Tájékoztatni kívánom a Házat, hogy Hans-Peter Martin úr kérte, hogy az Eljárási Szabályzat 145. cikke szerint személyes nyilatkozatot tehessen. A 145. cikk rendelkezéseinek megfelelően szót adok majd Martin úrnak, amikor ezen az ülés jegyzőkönyvének elfogadását tesszük megfontolás tárgyává.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI), írásban. Szívemből gratulálok az Ír Köztársaság szavazóinak, hogy magabiztosan visszautasították az újracsomagolt alkotmányt. Azzal, hogy így cselekedtek, lehetővé tették, hogy demokraták milliói lélegezzenek fel Európában, akiktől megvonták a lehetőséget, hogy elmondják véleményüket arról, hogyan akarja az EU elitje totalitárius módon mindannyiunkra ráerőltetni a Lisszaboni Szerződést. A fő kihívás most az, hogy az elit lesz-e elég őszinte ahhoz, hogy beismerje: a Szerződés halott. Lisszabon maga alkotta meg túlélésének feltételét, az egyhangú ratifikációt. Látványosan elbukta ezt a vizsgát. Akárcsak elődje, az alkotmány, zátonyra futott a demokrácia szikláján. Ahelyett, hogy szembenéznének a realitással, félelmeim szerint újabb brüsszeli összeesküvéssel kell szembenéznünk, mivel ők továbbra is meg akarják kerülni az embereket. Szóval ne hozzanak bajt a saját fejükre, és ismerjék be, hogy a szerződés halott, és nincs esély a feltámasztására..

 
  
MPphoto
 
 

  Costas Botopoulos (PSE), írásban. A válság és az intézményi bizonytalanság mostani időszakában úgy érzem, hogy dicsérnem kell a Lisszaboni Szerződést. Nem tudom, hogy valaha érvénybe fog-e lépni, de ha az ember el akarja kerülni a populizmust, akkor azt kell mondania, hogy ez egy jó szerződés. Természetesen nem olyan demokratikusan építették fel és vitatták meg, mint az alkotmányos szerződést. Ez természetesen nem egy tökéletes szöveg – ilyen nem is létezik. Természetesen túl bonyolult – de melyik európai szerződés nem túl bonyolult? Az, hogy az emberek azt mondják, hogy nem értik, inkább arra a tényre mutat rá, hogy nem bíznak a vezetőikben. De ez egy olyan szöveg, amely növeli a demokráciát Európában. Nyitottabbá, hatékonyabbá és szociálisan érzékenyebbé tenné Európát. Csak egy egyszerű példa: ha érvényben lenne, és az Alapvető Jogok Chartája is érvényben lenne, akkor az európai bíróság nem hozta volna meg a munkavállalók számára oly hátrányos ítéleteket a Viking- és a Laval-ügyben. Tehát több Európára van szükségünk, nem kevesebbre. Több politikára. Szocialistaként kötelességünk az emberek elé állni, és elmagyarázni nekik, hogy milyen új és különböző Európát szeretnénk.

 
  
MPphoto
 
 

  Dobolyi Alexandra (PSE), írásban. Egyike vagyok azoknak, akik hisznek abban, hogy az ír „nemet” követően a dolgok nem ugyanazok többé Európában, mint azelőtt voltak. Egy dolog, amit biztosan nem tehetünk meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk az ír referendum eredményét. Továbbá egyike vagyok azoknak, akik hisznek abban, hogy a ratifikációs folyamatnak folytatódnia kell, minden egyes tagállamnak ugyanolyan joga van arra, hogy kifejezze véleményét Európa közös jövőjével kapcsolatban.

Úgy kell megoldani ezt a bonyolult kirakóst, hogy egyrészről meg kell hallanunk az ír állampolgárok hangját, másrészről tekintettel kell lennünk az összes többi tagállam álláspontjára, akik tovább akarnak menni a közös európai úton.

Az egyenlet nehéz, az értékeléshez minden lehetőséget meg kell ragadnunk és ehhez mind a 27 tagállamra szükségünk van. Hiszek abban, hogy 27 tagállamnak kell közös megoldást találnia, és közösen döntenie a következő lépésről.

Ahogyan Barroso elnök úr mondta: „27 tagállam írta alá az Alkotmányos Szerződést, így 27 tagállamnak kell közösen megtalálnia a helyes választ arra, hogyan is haladjunk tovább, hogyan is találjunk megoldást, és hogyan mozduljunk előre a holtpontról!”.

 
  
MPphoto
 
 

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. (RO) Az európai folyamatnak folytatódnia kell.

Az ír állampolgárok szavazatát, amellyel visszautasították a Lisszaboni Szerződést, tiszteletben kell tartani.

Ugyanakkor számításba kell vennünk az Európai Unió polgárainak szélesebb érdekeit, amelyek az európai struktúra hatékonyabbá tételéhez és az Unió bővítési folyamatának továbbviteléhez fűződnek.

Az ír állampolgároknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak az EU-ban. Tisztában kell lenniük a következményekkel, amelyekkel a Lisszaboni Szerződés visszautasítása miatt szembesülniük kell.

Az ír polgároknak egy új népszavazáson kell dönteniük arról, hogy el akarják-e hagyni az Európai Uniót, vagy tagjai maradnak az EU-nak a Lisszaboni Szerződés alapján.

Az európai folyamat leállítása az írek szuverenitásának sérthetetlenségére hivatkozva igazából Horvátország, a Moldovai Köztársaság stb. állampolgárai természetes vágyának, az EU-hoz való közeledési folyamatnak a megakasztását jelenti.

Akárcsak Írországnak és az ír politika képviselőinek joga van küzdeni állampolgáraik céljaiért, és Romániának is joga van küzdeni a Moldovai Köztársaság Európai Unióba való felvételéért.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződésről szóló ír népszavazáson győzedelmes NEM szavazat után az Európai Unió vezetői felismerték a nyilvánvaló tényt: a Lisszaboni Szerződés elbukott. Tudják, hogy elég egy tagállam, amely elutasítja a ratifikációt, hogy a szerződés ne tudjon érvénybe lépni. Ezek a szabályok. Meg kell jegyezni továbbá, hogy ez az elutasítás két, az úgynevezett európai alkotmányra, a Lisszaboni Szerződés elődjére adott ugyanilyen franciaországi és hollandiai válasz után érkezett.

Ám az Európai Bizottság elnöke csak olyan beismerést tett, hogy időre és erőfeszítésekre lesz szükség az ír népszavazás által okozott probléma megoldásához. Írországot szeretné bűnbakká tenni, és nem képes elismerni, hogy a probléma az EU által folytatott neoliberális, militarista és föderalista politikák legitimitásának mély válságából származik.

Az Európai Tanácsnak ezért a héten választ kell adnia egy alapvető kérdésre: feladják-e a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatát, mivel az meghalt, vagy egy, az emberek egyet nem értése mögött álló valódi okokról szóló vitát kezdeménynek, és megteszik a szükséges politikai változásokat, hogy kezeljék a jelenlegi válságot, más szavakkal, hogy előmozdítsák a nagyobb szociális igazságosságot és a nagyobb biztonságot a foglalkoztatásban, együtt a munkavállalók jogainak elismerésével, lépjenek fel a spekulációs profitokkal és árakkal szemben, adjanak prioritást a társadalmi integrációért folytatott küzdelemnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. (RO) Az írek mostani népszavazását többféleképpen értelmezték az Európai Közösségben, és a parlamenti beszédek megerősítették, hogy milyen nehézségeket okozhat ez a népszavazás.

Utalnék röviden azokra a problémákra, amelyeket az ír népszavazás eredménye okozhat az EU-ba nemrég belépett országok, különösen a kelet-európai országok közvéleményében. Ezen országok állampolgárai nehezen fogják megérteni, hogy kötelező jelleggel át kell venniük a nemzeti keretek közé ezeket az európai jogszabályokat – beleértve azokat is, amelyek gazdasági áldozatokkal járnak –, valamint több olyan közpolitikát, amelyet az állampolgárok túlzottan megszorítónak tartanak a gazdasági fejlődés azon szakaszához képest, ahol ezek az országok most tartanak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy bármilyen a Közösség kereteibe kivételes bánásmód bevezetésére irányuló kísérlet mindenképpen tükröződik majd a 2009-es politikai szavazáson, és ez okot adhat a szavazók radikalizálódásának, pedig ezek a szavazók nagyon lelkesen az országaik EU-csatlakozása mellett szavaztak.

 
  
MPphoto
 
 

  Hegyi Gyula (PSE), írásban. (HU) Az ír népszavazást többféleképpen értékelhetjük. Győzött a népfelség: ezt az egyszerű tényt nem lehet letagadni. Ugyanakkor a szavazók jelentős része nem tudta, mire szavaz: erre mutat az a tény, hogy a kampányban olyan történelmi sérelmekre hivatkoztak a "nem" hívei, amelyeket éppenséggel orvosol az uniós tagság. Igazságtalanságnak tarthatjuk, hogy egy relatíve kis ország szavazóinak 53%-a megakadályozhat huszonhat másik nemzetet az együttműködés elmélyítésében, az európai álom kiteljesítésében. Egy dolog azonban bizonyos: a jövőben értelmesebben, meggyőzőbben és közérthető módon kell megbeszélnünk az integrációt az Unió polgáraival. Az Európai Parlament kulturális bizottsága ezért jelentést kezdeményez "Aktív párbeszéd a polgárokkal Európáról" munkacímmel. A jelentés elkészítésével engem bíztak meg. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ötleteikkel segítsék munkánkat, gyűjtsük össze gondolatainkat, hogy ne csak értsük és szeressük, hanem megértessük és megszerettessük Európa polgáraival az integráció, az együttműködés ügyét.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. (PL) Ma az Európai Unió jövőjéről vitatkozunk. Az írországi népszavazás eredménye által felkeltett érzelmek közepette tesszük ezt. Minden érdekelt félhez szólok, az Európai Parlament képviselőihez, az Európai Bizottság és a Tanács képviselőihez, és megkérem őket, hogy tartózkodjanak az ír nép kioktatásától, és az olyan megtorlással való fenyegetőzéstől, mint az Unióból való kizárás. A tények szerint az Unió létezik, és az ír nemzet szavazata nem az Unió ellen irányul. Véleményem szerint ez a Lisszaboni Szerződésnek nevezett dokumentummal szembeni ellenkezés kifejeződése. Az ír nép elutasította a reform egy bizonyos változatát.

Igen valószínű, ha ugyanezt a kérdést feltették volna más országok állampolgárainak egy népszavazáson, akkor pontosan ugyanezt a választ adták volna. Végső soron a Szerződés az Európai Unió tanult állampolgárai számára is érthetetlen. Jól tennénk, ha elgondolkoznánk azon, hogy ez nem annak az új jele-e vajon, hogy jelentős szakadék van a tagállamok polgárai, és nemzeti és az európai szinten működő politikai csoportok vezetői között.

A nemzetközi jog vonatkozó előírásai egyébként leszögezik, hogy amennyiben egy megállapodás felei közül akár csak egy állam nem fogadja el a nemzetközi megállapodást, akkor a megállapodás abban a formában nem kötelező érvényű. Ez egyértelmű, a dokumentum egészéről alkotott véleményünktől függetlenül. Írország népe szabadon választott. Tiszteletben kell tartanunk döntésüket, és pozitív megoldásokat kell keresnünk Európa jövője szempontjából. Ahogyan a mondás tartja: vox populi, vox dei.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. (FI) Válság! Válság! Az emberek megint azt kiabálják, hogy az EU válságban van, mert az írek június 12-i, csütörtöki népszavazásukon elutasították a Lisszaboni Szerződést. A Szerződés csak akkor léphet érvénybe, ha az összes tagállam ratifikálja. Az EU vezetői új megoldásokat keresnek, de kevesen tudnak ilyenekkel szolgálni.

Legalább két probléma van. A Lisszaboni Szerződés olyan homályos, hogy szinte lehetetlen megérteni. Önök készen állnak arra, hogy aláírják? Mi több, az EU elitje nyilvánvalóan túl gyorsan akarna előrehaladni.

Itt az idő, hogy a kisebb tagállamok cselekedjenek. Ragaszkodniuk kell hozzá, hogy minden tagállamnak legyen saját biztosa. Ez volt eredetileg Finnország és sok más ország kívánalma.

A Lisszaboni Szerződés, ha érvénybe lépett volna, olyan helyzethez vezet, amelyben 2014-től kezdődően az egyes tagállamok váltakozva biztos nélkül maradnak a ciklus harmadában. A Szerződés szövege homályos, ezért úgy tűnik, mint ha a valóságban a kis tagállamok gyakrabban maradnának biztos nélkül, mint a nagy tagállamok. Írország egyesek szerint részben a biztosok ügye miatt utasított vissza a Szerződést.

Finnország biztosa különös fontossággal bír a kis méretű tagállamok számára, bár a biztosok dolga az EU egészének érdekeinek képviselete. Finnországban minden régió örül, ha “saját” miniszterei vannak a kabinetben.

Az EU vezetőinek alaposan végig kell gondolniuk, hogy miből ered a közvélemény növekvő bizalmatlansága az EU-val szemben. Az összes polgára érdekében cselekedett az Unió, a lehető legjobban? Növelte az együttműködést különböző területeken, és túl gyorsan terjeszkedett?

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. (PL) Írország népének döntése nehéz helyzetbe hozta Európát. De azt is bizonyítja, hogy Európa tevékeny demokrácián alapul. A Lisszaboni Szerződés végzete nem egy előre eldöntött ügy. Ehhez hasonló esetek előálltak már a múltban is. 1993-ban a Szerződés ratifikálásáról szóló népszavazás kedvezőtlen eredményét követően Dánia úgy döntött, hogy új népszavazást tart. Ehhez hasonlóan Írországban is új népszavazást tartottak a Nizzai Szerződés ratifikációjával kapcsolatban történt katasztrófát követően. Határozattan úgy vélem, hogy ez alkalommal is tiszteletben kell tartanunk az ír népszavazás eredményét, mint Írország szuverén döntését. Az Unió annak a jognak a tiszteletén alapul, hogy valamennyi tagállam kifejezésre juttathatja az akaratát. Egyértelműen le kell szögezni, hogy a Szerződés elutasítása nem azt jelenti, hogy az ír nép ellenzi az Uniót.

A következő Európai Tanács lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk a létrejött helyzet okain és hatásain. Ez a gondolkodás nem korlátozódhat Írország kioktatására és korholására. A Tanácsnak, a Bizottságnak és a Parlamentnek végig kell gondolnia, mit tehet azért, hogy az európaiak jobban megértsék a Szerződést és az elit szándékait. Ellenzem a Szerződés reformjáról szóló tárgyalások ismételt megnyitását. Európa nem válhat két- vagy többsebességűvé. Meg kell mutatnia saját polgárainak, hogy egy olyan közös vállalkozás, amelyet a szolidaritás tölt meg tartalommal. Bízom benne, hogy a Tanács fog olyan megoldást találni, amely elfogadható Írországnak, azoknak az országoknak, amelyek már ratifikálták a Szerződést, és azoknak a tagállamoknak is, amelyek még nem döntötték el, hogy hogyan haladjanak tovább.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. (PL) Az ír népszavazás eredménye megzavarta a reformszerződés ratifikációs folyamatát. A népszavazás aláhúzta azt is, hogy mennyi figyelmet kell szentelnünk a mi nagyszerű európai vállalkozásunknak, amely egy béke és szolidaritás által jellemzett Európa létrehozására irányul, amely a polgárai javát szolgálja, és amely jelentős szerepet játszik a globális gazdasági és politikai színpadon. Bizonyítékunk van rá, hogy nagy árat kell fizetnünk azért, ha semmibe vesszük a kötelezettséget, hogy párbeszédet folytassunk a társadalommal, elmagyarázva az integráció lényegét.

A ratifikációs folyamatnak folytatódnia kell, és bízom benne, hogy Írország erőfeszítéseket tesz a helyzet megoldására. Egyetértek Schultz úr, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja vezetőjének véleményével, hogy a jelenlegi állapotoknak az Európai Bizottság és az Európai Tanács működésének módja az egyik háttérben meghúzódó oka. Az Európai Parlament, mint demokratikus intézmény hatáskörének növelése nagyobb mértékben járulna hozzá az Unió áramvonalasításához, mint a nagyszabású nyilatkozatok és programok, mivel ez utóbbiak nem jutnak el a polgárok szívéhez és elméjéhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Mikko (PSE), írásban. (ET) Hölgyeim és uraim, a Dublinban a Lisszaboni Szerződésre mondott “nem” meglepetés volt, mivel Írország az EU támogatásával építette fel versenyképes gazdaságát, stabilizálta munkaerőpiacát, és hozta létre jóléti társadalmát. Az írek szavazhattak volna egy erősebb, versenyképesebb Európai Unióra, amely jobban szolgálja a tagállamok érdekeit, mint korábban.

Én személyesen azon a véleményen vagyok, hogy a Lisszaboni Szerződés népszavazásra bocsátása demokratikusnak tűnik, de félrevezető módon. Belső problémák, amelybe az EU nem avatkozott bele, olyan feszültségeket teremtettek, amelyeket le kellett vezetni. Így a szándéktól függetlenül könnyű lehetőséget teremteni az elégedetlenség kifejezésére. Ugyancsak az áldemokratizmusra és a kifejeződő feszültségekre utaltak a népszavazás előtti közvélemény-kutatások, amelyekből kirajzolódott, hogy a ”nemmel” szavazók nem ismerték a Lisszaboni Szerződés tartalmát vagy a jelentőségét.

Az ír politikusoknak kell megválaszolni a “miért?” kérdését; Írország következetesen az egyik legsikeresebb felhasználója volt az EU-támogatásoknak. Az írek közismerten Európa-párti attitűddel rendelkeznek. Ezért meglehetősen ironikus, hogy éppen Írország miatt kell leállítanunk az erősebb közös jövő megteremtésének folyamatát.

Észtország az ír népszavazás előtt egy nappal ratifikálta a Lisszaboni Szerződést. Ez azt jelentette, hogy Tallinn – Dublinnal ellentétben – segített a közös jövő építésében. Én határozottan támogatom a ratifikációs folyamatot, és úgy vélem, hogy Írország új kísérletet fog tenni, hogy Európa 500 millió polgárát megnyugtassa, és ők is méltósággal viselik az európai nevet. Nyilvánvalóan hálával tartozik Dublin Európának.

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE), írásban. Elnök úr, bár az ír népszavazás eredménye hatalmas csalódás volt az Európai Uniónak, most nem alkalmas az idő arra, hogy pánikba essünk, vagy bűnbakot keressünk. Az Európai Tanács június 19-én és 20-án tartja találkozóját. Először meg fogjuk hallgatni a Taoiseach, Brian Cowen magyarázatát, és meghallgatjuk javaslatát, hogyan lépjünk tovább Írországgal.

Véleményem szerint a maradék nyolc tagállamnak folytatnia kell a ratifikációt a terveknek megfelelően, az ír “nem” ellenére.

A Lisszaboni Szerződés nélkülözhetetlen az európai projekt folytatásához. Elképzelhetetlen lenne új tárgyalásokat kezdeni, miután az Európai Unió a saját jövőjéről szóló tárgyalásokkal foglalta el magát az utóbbi kilenc évben. A Lisszaboni Szerződés érthetőbb, demokratikusabb és hatékonyabb Európai Uniót hoz létre, és ezt még nem adhatjuk fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. (FI) A demokrácia szó szerint a nép hatalmát jelenti. Nem létezhet demokrácia nép nélkül, és nem jó a népnek, ha nincs demokrácia. Írországban a nép szavazhatott az új alkotmányra, a Lisszaboni Szerződésre. Ez demokrácia volt, és az írek nemet mondtak az összes többi nemzet nevében is. Ez az összes szavazat 53,4%-át jelentette, míg 46,6% szavazott igennel. Írországban nem akarták, hogy az EU a föderáció irányába mozduljon el, hogy militarizálódjon, vagy hogy a hatalom a nagyobb országok irányába tolódjon el.

A föderáció ötletét olyan férfiak és nők képviselik, akik rossz demokraták és rossz vesztesek. Erővel akarják feléleszteni a testet. Azt mondják, hogy a kis országokra nincs szükség, ha nem fogadják el a nagy országok valódi tekintélyét. Ezzel az EU demokráciájának félrevezető felfogását valósítják meg.

Az íreket elítélik a hatalomgyakorlás módjáért, de senki nem nevet a magyarokon, pedig az ő parlamentjük igent szavazott, még azelőtt, hogy az olvashatatlan szerződést egyáltalán eljuttatták volna hozzájuk. Az ír nép döntése demokratikus, míg a magyar parlamenté nem az.

Az EU-alkotmány iránti vágy nem az emberek igényeiből származik, hanem az elit hatalom iránti igényéből. Népszavazás nélkül puccsról van szó – mind a kis, mind a nagy országokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Adrian Severin (PSE), írásban. Miközben bezárjuk az ajtót olyan országok előtt, mint Horvátország, Törökország, Ukrajna vagy Moldova, amelyek azért küzdenek, hogy tagok lehessenek, eközben olyan országokat akarunk megtartani, amelyek nem biztosak benne, hogy megéri-e nekik egy erősebb Unió tagjának maradni. Méltánytalan, fenntarthatatlan és nem vezet sehová, hogy jobban figyelünk az euroszkeptikusokra, mint az eurorajongókra.

Az összes nemzet iránti egyenlő tisztelet azt is jelenti, hogy szembesítsük őket saját felelősségükkel. Sértés, és a demokratikus tisztelet hiánya lenne, ha csalni próbálnánk, vagy félrevezető jegyzőkönyvekkel vagy engedményekkel csábítani, anélkül, hogy megváltoztatnánk meggyőződésüket.

Az ír népnek meg kell adni az időt, ami szükséges, hogy elgondolkodjanak európai jövőjükről. Talán egy ilyen demokratikus válasz lenne az előrehozott választás. Mindenesetre az íreknek a saját idejüket kell felhasználniuk, és nem másokét. Ezért Írország EU-n belüli ideiglenes helyzetét is meg kell fontolni, hogy lehetővé tegyük az európai haladást kevesebb állam részvételével.

Végezetül, egy új népszavazáson az ír népnek választ kell adnia arra a kérdésre, hogy tagja szeretne-e maradni az Európai Uniónak a Lisszaboni Szerződés alapján, vagy a “magányos lovag” szerepét szeretné eljátszani a globális rend viharaiban.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. (PL) A Lisszaboni Szerződés elutasítása Írország népe által kioltotta a gyors intézményi reform reményét az Európai Unióban. Ez a második elvesztegetett lehetőség. Korábban a munkát a francia és a holland népszavazás eredmény akasztotta meg.

Véleményem szerint Írország népe semmiképpen nem hibáztatható a történtekért. Az a tény, hogy a Szerződés ellen szavaztak, még nem jelenti azt, hogy negatívan állnának az Európai Unió egészéhez. A Szerződést azért utasították el Írországban, mert az európai intézmények és a tagállamok kormányai nem a megfelelő módon kezelték a Szerződés ratifikációs folyamatát, és az állampolgárok e folyamatba való bevonását. Gyanítom, hogy ha valamennyi tagállamban tartottak volna népszavazást, akkor nem Írország lett volna az egyetlen, amely “nemet” mond.

A Szerződésre adott ilyen válasz a tájékozatlanság, és nem a rosszakarat számlájára írható.

Az Uniónak most hasonlóképpen kell cselekednie, mint ahogyan az Alkotmányos Szerződés hollandiai és franciaországi elutasítása után tette.

Szerencsére az Unió továbbra is képes hatékonyan működni a Nizzai Szerződés és a többi érvényben lévő szerződés alapján. Ez azt jelenti, hogy van időnk, hogy alaposan végiggondoljuk, hogyan javítsuk ki az elkövetett hibákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Marek Siwiec (PSE), írásban. (PL) Az ír nép legújabb népszavazáson kifejezett döntésének fényében még fontosabb, hogy Lengyelország befejezze a Lisszaboni Szerződés ratifikációját. Ha Lengyelország elnöke leállítja a folyamatot a végső aláírásra hivatkozva, akkor azon országok mögé sorakozik fel, amelyek ellenzik a Szerződést, ellentétben a tagállamok túlnyomó többségével, amelyek elfogadták.

Ez nem válna előnyünkre. A múltban fenyegetésekkel éltünk, mások még a zsarolás kifejezést is használnák, de elfogadtuk a kompromisszumot. Tartanunk kell magunkat ez utóbbi következményeihez, különösen az ír népszavazás eredményét követően. Lengyelország előtt a lehetőség, hogy szerepet játsszon az erős Európa létrehozására irányuló fontos lépésekben. A Szerződés gyors ratifikációja nem rutinlépés, hanem jelentős politikai gesztus.

Úgy vélem, számíthatunk arra, hogy előbb vagy utóbb, Írországgal vagy nélküle, de a Szerződés lényege megvalósul. Ezért fontos számunkra, hogy jó időben a jó oldalon legyünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE), írásban. (RO) Az Európai Parlamentnek és a többi európai intézménynek tiszteletben kell tartaniuk az ír nép népszavazáson kinyilvánított akaratát. Egyértelmű szeretnék lenni: az ír állampolgárok nem az Európai Unió ellen, hanem a Lisszaboni Szerződés ellen szavaztak. Egyértelműek a jelek, hogy a Szerződés tartalmát és alapjait nem értették meg, és az ír nép félelmeit az adórendszer és a semlegesség megőrzése kapcsán bizonyos politikai pártok tovább növelték.

Az Európai Parlamentnek egyértelmű jelet kell küldenie, hogy támogatja a ratifikációs folyamatot a többi tagállamban. Ugyanakkor megvalósítható megoldásokat kell az ír állampolgárok és az ír kormány elé tennünk, hogy kikerüljünk ebből a zsákutcából. Végső soron a Lisszaboni Szerződés a szükséges előrelépés ahhoz, hogy az európai intézményrendszer hatékonyabban működjön az egyre nehezebb globális körülmények között, amelyekre minden tagállamnak válaszolnia kell: ilyen a gazdasági versenyképesség, az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások árának emelkedése, és más tényezők, amelyek mindannyiunkat érintenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. (CS) Lisszaboni Szerződés halott dokumentum lett, akárcsak az EU alkotmánytervezete, miután a franciák és a hollandok elutasították. Bár az Európai Parlament elnöke, Pöttering úr kijelentette, hogy a Szerződés célja a demokrácia fokának, a politikai hatékonyságnak, az egyszerűségnek és az átláthatóságnak a fokozása volt, és hogy a ratifikációs folyamatnak folytatódnia kell azokban a tagállamokban, amelyek még nem ratifikálták, nos, ezek csupán értelmetlen frázisok.

Ha lett volna népszavazás Írországon kívül más országokban is, akkor bizonyára nem az ír “nem” lett volna az egyetlen. Vegyük csak azt a trükköt, amikor az “európai elit” az EU alkotmánytervezetének leporolt és módosított változatát mutatta be a ratifikáció céljára. Az írek mellett, a franciák és a hollandok is “nemet” mondanának megint; végső soron az e három országban elvégzett közvélemény-kutatások is erre utalnak. Azoknak, akik az EU politikáit irányítják, végre fel kellene ismerniük, hogy a polgárok nagy része visszautasítja az Uniót, mint egy lényegében antiszociális, militarista és neoliberális projektet!

Az ír népszavazás eredménye nem katasztrófa Európa számára, ahogyan egyesek el akarják hitetni velünk. Ez egy lehetőség, hogy olyan új vitafolyamatot kezdeményezzünk, amelyben végre széleskörűen részt vehetnének az átlagpolgárok is. Végső soron az írek nem az Európai Unió ellen szavaztak. A Lisszaboni Szerződés tartalma ellen szavaztak, mivel az tönkretenné az eddig elért jóléti vívmányokat, és egy militarista konglomerátummá változtatná az Uniót. Az úgynevezett európai eszmét nem veszélyeztetik azok, akik elutasítják a Lisszaboni Szerződést. Azok veszélyeztetik, akik olyanokat kiabálnak most, hogy “menjünk csak tovább”, vagy a “kétsebességes” Európa bevezetését fontolgatják.

 
  
MPphoto
 
 

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. (FR) Holnaptól kezdve az Európai Tanácsnak le kell majd vonnia az ír népszavazás eredményéből a Lisszaboni Szerződésre vonatkozó következtetéseket. Írország Taoiseach-jának kell ismertetnie e népszavazás elemzését, és újra ki kell nyilvánítania az európai integráció továbblépésével kapcsolatos szándékát.

Remélem, hogy az EU 27-ek megegyeznek a ratifikációs folyamat folytatásáról azokkal az országokkal, amelyek még nem hoztak döntést, és így végül megismerjük az összes ország álláspontját e szöveggel kapcsolatban.

A szlovén, majd a francia elnökségeknek együtt kell működnie Írországgal, hogy megpróbáljanak jogilag elfogadható megoldást találni, amely végre egyszer és mindenkorra pontot tenne a több mint 15 éves reformerőfeszítések végére.

A francia elnökség felelőssége bizonyára növekedni fog, mivel az európai összefüggést megszakították, és az élelmiszer-nyersanyagok és az üzemanyagok globális piacai hirtelen növekedésbe kezdtek.

Az emberek bizonytalanok. Az Európai Tanácsnak meg kell mutatnia nekik, hogy Európa az alapvető kérdésekben hozott döntésekkel segít nekik, hogy teljesíteni tudják elvárásaikat. Bár ez nem fogja rögtön megoldani az intézményi kérdéseket, így tudjuk a legjobban megmutatni az íreknek, hogy meghallottuk a szavukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Tabajdi Csaba Sándor (PSE), írásban. (HU) Az az ország utasította el a Lisszaboni Szerződést, amely eddig példamutatóan használta ki az európai integráció előnyeit. Ez is mutatja a politikával szembeni mély bizalmi válságot. A kudarcban komoly szerepet játszott a Lisszaboni Szerződés előnyeit bemutató gyenge kommunikáció is. Írországban nem a Szerződésről döntöttek, a népszavazást belpolitikai témák irányították. Bebizonyosodott, hogy a népszavazás intézménye nem megfelelő eszköz egy ilyen összetett kérdés eldöntéséhez. A Lisszaboni Szerződés többről szól, mint az Unió intézményi reformja, a Szerződéssel, és az Alapvető Jogok Chartájával válik Európa igazi politikai és értékközösséggé. Ez minőségileg új szint az európai integráció fejlődésében.

Az írországi referendum nagy baj, de rajtunk múlik, hogy újabb válságba kerül-e az Európai Unió, vagy ezúttal gyorsan és határozottan reagálunk. A jelenlegi helyzetben a legnagyobb hiba a nehezen kialkudott kompromisszum újratárgyalása lenne, ezért a Lisszaboni Szerződést a maga egészében kell megőriznünk. A tagállamok közel kétharmada, köztük elsőként Magyarország már jóváhagyta a szerződést. A ratifikációs folyamatnak tovább kell haladnia. Írországnak mihamarabb el kell döntenie, hogy részt kíván-e venni az integráció további mélyítésében, egy ország nem tarthat fel haladni akaró 26 másikat.

Bízom benne, hogy a holnaptól ülésező Európai Tanács megtalálja a kiutat ebből a helyzetből. Az európai építkezésnek folytatódnia kell, ehhez pedig a Lisszaboni Szerződésre van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. (RO) Az Európai Uniónak új intézményi keretekre van szüksége a Nizzai Szerződés után, és a Lisszaboni Szerződés egy jó szöveg, bár kevésbé nagyra törő, mint az Európai Alkotmány.

A Lisszaboni Szerződést 18 tagállam már ratifikálta a nemzeti parlamentjében. Írország úgy döntött, hogy a ratifikációt népszavazásra bízza, és az ír állampolgárok elutasították a Szerződést. Írország a 2001-es népszavazáson a Nizzai Szerződést is elutasította, de egy évvel később ratifikálta azt.

Az írek szavazatai azt mutatják, hogy ezen ország lakossága túl bonyolultnak tartja a Közösség intézményi felépítését. A mi kötelességünk, hogy elmagyarázzuk az európai polgároknak e Szerződés rendelkezéseit. Ez a Szerződés foglalkozik a klímaváltozással, az európai gazdaságot szociális piacgazdaságként határozza meg, hangsúlyozza a közös energiapolitika szükségességét, és ami különösen fontos, jogi relevanciát ad az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájának. A Reformszerződés növeli az Európai Parlament hatalmát, és lehetővé teszi, hogy a nemzeti parlamentek fele visszautasíthassa azokat a jogszabályokat, amelyek megítélésük szerint sértik a szubszidiaritás elvét.

Az ír nép szavazata azt mutatja, hogy felelősségre és több párbeszédre van szükség, és jobban el kell magyaráznunk az új szerződés rendelkezéseit az európai polgároknak, és egyébként éppen ez az oka annak, hogy szükség van erre a szerződésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Witold Tomczak (IND/DEM), írásban. (PL) A szabadság és szuverenitás iránt áhítozó európai nemzeteknek oka van arra, hogy köszönetet mondjanak az ír nemzetnek. A szabadság és a remény üzenete szól hangosan és tisztán a kis Írországból. Ez az üzenet ébresztő a demokrácia ellenségeinek, akik nem törődnek a nép akaratával, és megszegik azokat a játékszabályokat, amelyekben korábban megállapodtak.

Felmerült a kérdés, hogy mit kell most csinálni. Azt javaslom, hogy a megvalósíthatatlan európai szuperállamról való álmodozás helyett vitát kellene indítani a nemzetek jogairól. Először is meg kell állapodnunk a nemzetek jogaival kapcsolatos chartáról, és ennek alapján kell meghatároznunk az európai integráció alapelveit.

Hölgyeim és uraim, önök az Európai Unió építészei. Sürgetem önöket, hogy hagyják abba a manipulációt, és engedjék az embereknek, hogy meghatározzák jövőjüket, és mondják el nekik az igazságot. Megkérem önöket, hogy tegyék lehetővé a nemzeteknek, hogy saját szuverén államaikban éljenek, amelyek majd eldöntik maguknak, hogyan és kivel működnek együtt, hogyan és kivel integrálódnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az ír nép harsogó “nemje” megvalósíthatatlanná tette a Lisszaboni Szerződést.

Ez a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament, valamint az EU tagállamainak jobb- és balközép kormányainak jelentős vereségét jelenti (Görögországban az Új Demokrácia és a PASOK kormányáét). Ez vereség általában a kapitalizmus képviselőinek, akik vezető szerepet játszottak abban, hogy érvénytelenítsék a holland és a francia népnek az EU-alkotmány elleni szavazatait, és elfojtsák az EU-ban a Lisszaboni Szerződés elutasításáért kibontakozó mozgalmat.

Ugyanezek a politikai erők alkotják a nagykoalíciót a Tanácsban, az Európai Bizottságban és az Európai Parlamentben: az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportja, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja, és az európai “monolit” többi támogatója, többek között az Új Demokrácia és a PASOK képviselői. A Parlament 2008 február 20-i plenáris ülésén mind az ír nép szavazatának tiszteletben tartására vonatkozó javaslat, mind a Lisszaboni Szerződésről a többi tagállamban tartandó népszavazások ellen szavaztak.

A Tanácsnak és az Európai Bizottságnak a Lisszaboni Szerződés ratifikációját kierőszakoló zsarnoki politikája az ír nép, és általában a népek akaratának semmibevételére utaló autokrata cselekedet.

 
  
  

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

 

3. Szavazások órája
MPphoto
 
 

  Elnök. - A következő napirendi pont a szavazás.

(A szavazás eredményei és egyéb részletei érdekében: lásd a jegyzőkönyvet)

 

3.1. Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke új hatáskörökkel történő felruházásának jóváhagyása (szavazás)

3.2. Antonio Tajani, mint az Európai Bizottság tagja kinevezésének jóváhagyása (szavazás)

3.3. Cipruson eltűnt személyek – nyomon követés (A6-0139/2008, Ewa Klamt) (szavazás)

3.4. Közös normák és eljárások a tagállamokban az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozóan (A6-0339/2007, Manfred Weber) (szavazás)
  

- A 74. módosításról való szavazás után:

 
  
MPphoto
 
 

  Konrad Szymański (UEN). - (PL) Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy néhány képviselő a terem baloldalán transzparenseket mutat fel. Ma reggel arról tájékoztattak bennünket, hogy transzparensek felmutatása a terem jobboldalán ellentétes az eljárásrendünkkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. - Elvben semmit nem kell tiltani, ami a munkánkat közvetlenül nem zavarja meg, de ha a Ház úgy véli, hogy ezek a plakátok zavarják a munkát... Nos nem hiszem, hogy a többség zavartatva érezné magát. Ezért folytatjuk.

 

4. Üdvözlés
MPphoto
 
 

  Elnök. - Elnökként szeretném a mai napon üdvözölni a Dél-Szudáni Törvényhozó Nemzetgyűlés 10 tagját, akiket a Házelnök, Wani Igga úr vezet, és akik egészen Strasbourgig elutaztak, hogy meglátogassák az Európai Parlamentet.

(Taps)

A Dél-Szudáni Törvényhozó Nemzetgyűlés – amelynek tagjai itt ülnek – 2005-ben, a hosszú és brutális polgárháború után aláírt átfogó béke-megállapodás eredményeként jött létre. A Nemzetgyűlésnek kulcsszerepe van a jogszabályok végrehajtásának figyelemmel kísérésében és a béke-megállapodás végrehajtásában. Az Európai Parlament nevében szeretném elmondani, hogy támogatjuk az önök nemzetgyűlését, amelynek meg kell birkóznia azokkal a kihívásokkal, amelyekkel Szudán jelenleg szembesül, különös tekintettel a jövő évre ütemezett választásokra. Reméljük, hogy az önök látogatása segít majd abban, hogy békés megoldást találjanak a szudáni konfliktusra, és ez a látogatás egyben ösztönzi majd az Európai Parlament és az önök nemzetgyűlése között az országukban lezajlott konfliktus utáni rekonstrukciós folyamatról folytatott politikai párbeszédet. Ezért üdvözlöm önöket az Európai Parlamentben.

 
  
  

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
alelnök

 

5. Ünnepélyes ülés – 2008., a kultúrák közötti párbeszéd európai éve
MPphoto
 
 

  Elnök. – Hölgyeim és uraim, az Európai Parlament elnökének nevében, most a kultúrák közötti párbeszéd európai évében nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az Európai Parlamentben üdvözölhetem az ENSZ vallásügyi különleges jelentéstevőjét, dr. Asma Jahangirt.

Parlamentünk különös fontosságot tulajdonít a kultúrák közötti párbeszéd évének. A Parlament események és kezdeményezések egész sorozatán keresztül biztosít fórumot a különféle kultúrákból és közösségekből származó polgárok és a különféle vallási és hitű polgárok közötti eszmecserékhez.

Ebben az évben a világ minden tájáról hívtunk meg már politikusokat és vallási vezetőket, hogy szóljanak hozzánk. Reméljük, hogy a Parlament is kommunikációs fórumként szolgál, terjesztve a közös üzenetet és elősegítve a valóban szabad párbeszédet és a jobb kölcsönös megismerést.

Számomra külön öröm, hogy üdvözölhetem önt, dr. Jahangir, amikor a világ békéje és fejlődése szempontjából létfontosságú kérdésekről beszél a plenáris ülésen.

Közös missziónk, a demokrácia és az emberi jogok elősegítése részenként mi nagy figyelemmel kísértük az eseményeket az ön hazájában, Pakisztánban, és tavalyi fogva tartása idején az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, követelve az ön azonnali szabadon bocsátását. Legfőképpen ezért nagy öröm számunkra, hogy ma ön itt lehet velünk.

Van azonban még egy indoka annak, amiért az ön látogatása most különös jelentőséggel bír. Ebben az évben ünnepeljük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóját, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el. Ez a nyilatkozat új korszak hírnöke volt egy olyan világban, amely éppen túljutott a történelem legrosszabb háborújának gyötrelmein, egy olyan háborún, amely Európában kezdődött. A nyilatkozat fektette le az első hivatalos nemzetközi kötelezettséget a bőrszíntől, hittől vagy származástól függetlenül minden embert megillető méltóságról és egyenlőségről. A nyilatkozat 18. cikke kimondja, hogy „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltozatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”

Az ENSZ különleges jelentéstevőjeként az ön feladata, hogy azonosítsa e jog gyakorlása előtt álló akadályokat vagy az esetleges jövőbeni akadályokat, és javaslatot tegyen az ilyen akadályok lebontására, illetve meghaladására irányuló módszerekre és intézkedésekre.

Ön jelentéseiben hangsúlyozza a folyamatos, intenzív párbeszéd fontosságát azokkal a közösségekkel, amelyek más valláshoz vagy hithez tartoznak ezt a párbeszédet minden szinten minden társadalmi csoportban folytatni kell. Ön különösen hangsúlyozza a nők széleskörű részvételének fontosságát a nagyobb türelem, tisztelet és kölcsönös megértés előmozdítása érdekében.

Az Európai Parlament számos határozatában rávilágított arra, hogy a nők milyen rendkívüli szerepet játszanak a párbeszéd és a béke előmozdításában, amelyet a nemzetközi nőnap alkalmával szervezett konferencián is aláhúztunk. Ön is részt vett számos, a párbeszéd elősegítéséről szóló konferencián, például a Civilizációk Szövetségével kapcsolatban, és számos kezdeményezést tett annak érdekében, hogy a nők nagyobb szerephez jussanak.

Ön hangsúlyozta az oktatásnak, mint a konfliktusmegelőzés legfontosabb tényezőjének szerepét. Az oktatás taníthatja meg a tiszteletet és a pluralizmus és a sokszínűség elfogadását a vallások és hitek között. Így az hozzájárul az emberi jogok terjesztéséhez és megvalósításához minden társadalomban.

Ami mellett ön kiáll, az összhangban áll a kultúrák közötti párbeszéd európai évének mottójával: „Együtt a sokszínűségben”. Az kiegészíti a tudást, tiszteletet és a különféle hitekre vonatkozó türelmet elősegítő tevékenységeknek adott vezető szerepet.

A mai találkozás nagy alkalom. Azok számára, akik folytatni kívánják a beszélgetést önnel, azok holnap reggel alkalmat kapnak erre egy külön találkozón, amit az Emberi Jogi Bizottság szervez.

Dr. Jahangir, nagy öröm számomra, hogy felkérhetem önt, szóljon az Európai Parlamenthez.

(taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Asma Jahangir, az Egyesült Nemzetek vallásügyi különleges jelentéstevője. − Elnök asszony, az Európai Parlament tisztelt képviselői, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nagy megtiszteltetés és hatalmas öröm, hogy itt lehetek önökkel a mai napon. Őszinte köszönetet szeretnék mondani az elnöknek, Hans-Gert Pötteringnek, amiért meghívott, hogy szóljak az Európai Parlamenthez. Ugyancsak köszönetet kell mondanom önöknek a nekem adott támogatásért úgy is mint az ENSZ különleges jelentéstevőjének, és személyesen is, amikor tavaly fogoly voltam.

Az önök határozata, hogy 2008-at a kultúrák közötti párbeszéd európai évének minősítik, és, hogy ehhez kapcsolódóan különféle kezdeményezéseket dolgoztak ki, valóban időszerű és nagyon fontos. Európa történelmét a kultúrák közötti párbeszéd sok pozitív példája alakította. Megfigyelhető azonban az ilyen konstruktív párbeszéd hiánya is, például amikor emlékeztetjük magunkat a vallásháborúkra vagy bizonyos hitet vallók gettósítására a középkorban.

Beszédemben – az elmúlt négy évben az Egyesült Nemzetek vallásügyi különleges jelentéstevőjeként szerzett tapasztalataim alapján – elsősorban a vallások közötti párbeszéddel kapcsolatban szeretnék megosztani önökkel néhány gondolatot. Négy kérdést szeretnék felvetni alapvetően azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a kultúrák közötti párbeszéd, miért, kinek és hogyan van dolga vele.

Kezdjük az első kérdéssel: Mit jelent számunkra a kultúrák közötti párbeszéd? Már a kifejezés is fortélyos: a „kultúrák közötti” magában foglalja-e a „vallások közötti” párbeszédet is? Természetesen, én ezt a kérdést igenlően válaszolnám meg, hiszen a vallás a kultúra része. Ugyanakkor megfelelő módon foglalkozni kell a „valláson belüli” feszültségekkel is. Következésképpen, a kultúrák közötti párbeszédnek a különféle vallások különféle felekezeteit, hívőit is meg kell szólítania és figyelembe kell vennie az ő gondolataikat is.

És mi van a teista, nem-teista és ateista hívők közötti párbeszéddel? Mindezen hívők számára a nemzetközi emberi jogi egyezmények védelmet nyújtanak, hasonlóan annak jogához, hogy az ember ne valljon semmilyen vallást vagy hitet. Így véleményem szerint ezeket a dimenziókat is fel kell venni a kultúrák közötti párbeszéd kezdeményezései közé.

Az Egyesült Nemzetek szintjén további kifejezésekkel találkozunk, ilyen például a Civilizációk Szövetsége, vagy „2010 a kultúrák közeledésének nemzetközi éve”. Ezek a címek elkerülik a gyakran viszályt okozó szót, a „vallást”, de nagyon is azt a célt szolgálják, hogy elősegítsék a vallások és kultúrák közötti párbeszédet, a megértést és a békéért való együttműködést.

Így a „kultúrák közötti párbeszéd” átfogó kifejezésnek tekinthető, amely felöleli a korábban említett különféle dimenziókat: a vallások közötti párbeszédet és a valláson belüli megközelítéseket akkor is, amikor ateista nem hívőket vonnak be. Nekem nagyon tetszett az, ahogyan az Európai Parlament és a Tanács leírta a kultúrák közötti párbeszéd céljait az 1983/2006/EK határozatban, amely létrehozta az európai évet „a kulturális sokszínűség tiszteletének megerősítése, társadalmaink összetett valóságának, valamint a különféle kulturális identitások és meggyőződések együttélésének kezelése érdekében. Fontos továbbá hangsúlyozni a különböző kultúrák hozzájárulását a tagállamok örökségéhez és életmódjához, és felismerni, hogy a kultúra és a kultúrák közötti párbeszéd alapvető eszköze annak, hogy megtanuljunk harmóniában együtt élni”.

Ami még fontosabb, az államnak olyan politikát kell követnie, és úgy kell kormányzási készségeit fejlesztenie, hogy felölelhesse a különféle érdekeket. Mind a kormánynak, mind a civil társadalomnak van szerepe az olyan környezet létrehozásában, amelyben a különféle vallású és hitű emberek interakciója nehézségek nélkül megvalósulhat. Így a kultúrák közötti párbeszéd koncepcióját ki kell tágítani.

Ez átvezet a második kérdéshez: miért fontos a kultúrák közötti párbeszéd? Meg vagyok győződve arról, hogy a kultúrák közötti párbeszéd fenntartása alapvető fontosságú ahhoz, hogy meghaladhassuk a szektás és kiegyezésre képtelen attitűdöket, és elmélyíthessük a vallási türelmet szerte a világban. Az oktatás mellett a vallások közötti párbeszéd egyike a félreértések, a konfliktusok és a vallásszabadság területén a jogsértések megelőzése elsődleges eszközének. Ha sikeres, a kultúrák közötti párbeszéd valóban elősegítheti a toleranciát, a tiszteletet és a megértést.

Bár a kultúrák és a vallások lehetnek nagyon eltérőek, nincs indoka annak az állításnak, hogy azért mert eltérőek, nem élveznek egyenlő státust. Miközben rengeteg ember, függetlenül vallásától vagy hitétől, az egyetemes értékeket vallja magáénak, mindig voltak olyanok, akik megpróbálták bizonyítani, hogy az ő kultúrájuk, az ő vallásuk, az ő nyelvük vagy az ő történelmük felette áll a szomszédaikénak. Elődöm az Egyesült Nemzetek különleges jelentéstevőjeként, a tunéziai Abdelfattah Amor professzor már megkérdezte, hogy van-e még bármi olyasmi, amit az emberek a történelem során nem követtek el „a vallás nevében”. Mégis, a vallások között sok olyan közös erkölcsi érték van, amely lehetővé teheti és lehetővé kell tegye számukra, hogy eljussanak a tisztelet közös értelmezéséig.

Az egyes országokba történt látogatásaim során láttam, hogy mennyire jótékonyan lehetnek a vallások közötti párbeszéd folytatására irányuló erőfeszítések. Ugyanakkor az ilyen párbeszéd hiánya lehet a korai jelzése a vallások között a küszöbönálló feszültségeknek és konfliktusoknak. Nyilvánvaló, hogy a párbeszéd önmagában nem oldja meg a mögöttes problémákat; ez inkább az első lépés lehet a helyes irányba. A vallások közötti párbeszéd nem maradhat intellektuális és teológiai gyakorlat; aktiválhatja azonban a csendes többséget, amely közös stratégiát keres a harmónia és a béke megtalálásához. A vallások közötti párbeszédnek igazi sikertörténetei is vannak; azonban az alulról jövő erőfeszítések ritkán jelennek meg a médiában szalagcímként – nem úgy mint a vallások közötti erőszak.

Hadd osszam meg önökkel a közelmúlt tényfeltáró missziói két tapasztalatát, amely bizonyítja, hogy a párbeszéd résztvevőinek nem kell messzire menniük ahhoz, hogy értelmes párbeszédet folytathassanak. Amikor ellátogattam Izraelbe, és az elfoglalt palesztin területre, tájékoztattak különféle vallásközi találkozókról, ahol izraeli és a palesztin lakosok jönnek össze, és nem hagyják, hogy a közelmúlt politikai eseményei akadályozzák párbeszédüket. Az egyik civilszervezet ezt jelentette: „Mind az izraeliek, mind a palesztinok frusztrációról és kétségbeesésről beszéltek a saját társadalmukban tapasztalható szélsőséges hozzáállások és a többség attól való húzódozása miatt, hogy erőszakmentesen dolgozzanak együtt a megoldások keresésén. Mindkét fél annak szükségességéről beszélt, hogy szeretnék hallani, amint a másik oldal elismeri az általa elkövetett erőszakot, és sajnálkozását fejezi ki.”

Észak-Írországban a vallások között a szomszédságokban folytatott párbeszéd fontosságának voltam tanúja: Belfastban sok alulról induló kezdeményezés van, amely különféle politikai és vallási hátterű embereket hoz össze, akik között vannak, akik egymás mellett élnek, de megosztja őket az úgynevezett „békevonal”.

Ez visz el a harmadik kérdéshez: kinek kell részt vennie a kultúrák közötti párbeszédben? A 2000 augusztusában New Yorkban megtartott millenniumi világbéke-csúcstalálkozó több mint 1000 vallási és lelki vezetőt hozott össze. Záró, a globális béke melletti kötelezettségvállalásukban hangsúlyozták, hogy a valódi béke nem érhető el a nélkül, hogy valamennyi közösség el ne ismerje az emberiség családjának kulturális és vallási sokszínűségét, a kölcsönös tisztelet és megértés szellemiségében.

A vallási vezetők ilyen találkozói fontosak, ugyanakkor bátorítani és ápolni kell a kisemberek közötti vallások közötti párbeszédet is. Véleményem szerint, a véleménycserékbe – ha lehetséges – be kell vonni azokat a hívőket is, akik tárgyilagosak hitükkel kapcsolatban, valamint az ateistákat és a nem teista hívőket, valamint a vallási kisebbségek tagjait is. A nők szempontjai nagyban javára válnak minden párbeszédnek, pedig ők a vallások közötti párbeszéd nagy eseményeiben rendszerint marginális szerepet kapnak. A nők a vallási intolerancia elszenvedői inkább, mégis azt vettem észre, hogy a nők vallási elválasztó vonalakon átnyúló csoportjai nagyon hatékonyan álltak ki a közösségekben jelentkező feszültségek esetén az emberi jogok mellett.

Időnként az is hasznos lehet, ha ugyanazt a hitet valló, de ellentétes véleményű emberek vannak jelen. Egy jó példa az Egyesült Királyságban tett közelmúltbeli látogatásom tapasztalataiból az a londoni kerekasztal-beszélgetés, amely a szexuális orientáció miatti diszkrimináció elleni jogszabállyal, valamint a valláshoz vagy hithez kapcsolódó szervezetekre vonatkozó törvény alóli kivételekkel is foglalkozott. Ez a beszélgetés nagyon más lett volna, ha abban a leszbikus és a meleg keresztény mozgalom tagjai nem vettek volna részt.

A művészek is fontos szerepet játszanak a közvélemény vallási toleranciára való nevelésében és a különféle közösségek közötti hidak építésében. Egy jó példa a West-Eastern Divan Orchestra; ez a zenekar fiatal izraeli, palesztin, libanoni, szíriai, jordániai és egyiptomi muzsikusokból áll. Alapítója és karmestere Daniel Barenboim, aki zenekarának humanitárius eszméjét az alábbiak szerint írta le: „Mi nem politikai projektnek tekintjük magunkat, hanem olyan fórumnak, ahol fiatalok Izraelből és valamennyi arab országból szabadon és nyíltan kifejezhetik magukat, miközben meghallgatják a másik narratíváját is. Nem szükségszerűen a másik narratívája elfogadásának a kérdése ez, még kevésbé az azzal való egyetértésé, hanem annak a kérdése, hogy nélkülözhetetlen szükség van a másik narratívája legitimitásának elfogadására.”

Ugyanakkor a legutóbbi indiai látogatásom arra is rámutatott, hogy még a művészek is milyen sebezhetőnek érzik magukat az utcai tömegnyomással szemben. Indiában a vizuális művészetek fontos szerepet játszanak a közvélemény vallási toleranciára nevelésében. Egyes bollywoodi filmeket azonban nem állami szereplők fenyegetéseinek hatására gyakorlatilag indexre tettek. Sajnálatos módon, az audiovizuális művészet szakemberei már rutinszerűen kérik a vallási érzületek önjelölt gondnokainak a jóváhagyását, mielőtt nekifognának a közösségi kérdéseket érintő filmeknek. Ez mutatja, hogy mennyire fontos a művészek hozzájárulása a kultúrák közötti párbeszédhez – vagyis, hogy az milyen fontos lehetne. Az újságírók és a jogászok is sokat tehetnek, különösen, amikor nyilatkozataik és cselekedeteik túllépik a vallási választóvonalakat. Számtalan példa van arra, amikor magánszemélyek siettek egymás megmentésére, átlépve minden vallási határt.

Továbbá – és ez még fontosabb – a politikusoknak is részt kellene venniük közös ötletmegbeszélésen arról, hogyan válaszoljanak az egyre inkább globalizált világ új kihívásaira. Az ilyen brainstorming végső soron konkrét cselekvéshez vezethet a sokszínűségnek a gondolkodás fő áramába való bevonására tekintettel, például a lakásépítési projektekben, az iskolai tanmenetekben és a törvényes testületekbe történő kinevezésekkel.

Végezetül, szeretném felvetni a negyedik kérdést: hogyan lehet a kultúrák közötti párbeszédet hatékonyan folytatni? A kultúrák közötti párbeszédnek különféle szintjei vannak: nemzetközi és regionális szervezetek, mint az ENSZ, az EU és az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) játszhatnak szerepet a kultúrák közötti párbeszéd platformjai segítésében. Ezen kívül, jelenleg civilszervezetek javasolják a béke kultúrájának előmozdítását a különféle vallású és hitű személyek és közösségek közötti párbeszéd és együttműködés révén, az ENSZ a vallások közötti párbeszéd és együttműködés a békéért évtizede alatt, ami 2011-től 2020-ig tarthat. E tekintetben alapvető fontosságúnak tűnik, hogy globális, regionális, nemzeti, illetve helyi szinten jó kezdeményezések sokasága jöjjön létre. Hadd mutassak rá, hogy egyaránt fel lehet használni a régi, az új és a kreatív kommunikációs eszközöket a kultúrák közötti párbeszéd létrehozásához kis költségen, például az iskolai levelezőtárs-programokon, a konkrét témákra vonatkozó internetes csevegő fórumok biztosította lehetőségeken, az utcai színházakon vagy a bábszínházakon keresztül.

Az EU élethosszig tartó tanulási programjai tökéletes platformul szolgálhatnak, és már szolgálnak is a kultúrák és a vallások közötti párbeszédhez. A különféle programok valóban a jó gyakorlat példái: a Comenius-program különféle európai kultúrák megértését és az azok közötti megértést próbálja kifejleszteni különféle országokban lévő iskolák közötti cserék és együttműködés révén; több mint másfélmillió diák már részt vett az Erasmus felsőoktatási csereprogramban; a Leonardo da Vinci-program biztosította szakmai képzésben és oktatásban finanszírozza a transznacionális mobilitást; a Grundtvig-program új tanulási lehetőséget biztosít, különösen a szociális kirekesztés által veszélyeztetett felnőttek és az idősebb munkavállalók számára; és végül, a Jean Monnet-hálózat az egész világon ösztönzi az európai integrációval kapcsolatos tanítást, kutatást és elmélkedést a felsőoktatási intézményekben. Hadd hangsúlyozzam, hogy mennyire fontos az Európai Unió számára, hogy érje el az egész világot, különösen a kultúrák közötti párbeszéd keretében.

Az oktatási intézmények szerepe létfontosságú. Ezek már nagyon fiatal korban vagy a türelem szellemiségét nevelik bele a gyerekekbe, vagy a feszültségeket fokozzák. Ezért hangsúlyt kell helyezni arra a felvilágosult oktatásra, amely megtanítja a gyermekeknek a meglévő sokszínűség elismerését. Lényeges lehetőségek vannak a más országokkal való önkéntes iskolai csereprogramokban Európában és másutt. E tekintetben szeretném megemlíteni a 2001. évi nemzetközi konzultatív konferenciát a vallásszabadsággal, toleranciával és diszkriminációmentességgel kapcsolatos iskolai oktatásról. Ez a konferencia konszenzussal fogadta el Madridi Záróokmányt, amely azt ajánlja, hogy a tanároknak és a diákoknak biztosítsanak önkéntes lehetőségeket a más vallású vagy hitű társaikkal való találkozásokra és cserére.

A család egy másik belépési pont, ahol a nyitott szellemiséget vagy táplálni vagy elfojtani lehet, nagyrészt attól függően, hogy valaki milyen neveltetésben részesült. A vegyes házasságok – egészen természetesen – új perspektívákat nyitnak és elősegíthetik a kultúrák vagy vallások közötti párbeszédet. Véleményem szerint fontos már korai életkorban megismerkedni szomszédaink vagy más vallások felfogásával. Ehhez nincs óhatatlanul szükség hosszú utazásokra, és például megszervezhető úgy, hogy látogatást tesznek a helyi templomban, mecsetben, zsinagógában vagy más istentiszteleti helyen. A csoportok mérete – különösen az alulró jövő vallások közötti találkozókon – ne legyen túl nagy, hogy a párbeszédben résztvevőknek legyen lehetősége a felszólalásra és arra, hogy egymást személyesen is megismerjék.

A kultúrák közötti párbeszédnek azonban több veszélyforrása is lehet: ha nem végzik megfelelő módon, felületes, homályos és hatástalan gyakorlatnak bizonyulhat. Ezen kívül, a kultúrák közötti párbeszédet a másik fél rossz oldalai hangsúlyozásának eszközeként is fel lehet használni. A résztvevők abba a kísértésbe is beleeshetnek, hogy megpróbálják a párbeszédben résztvevőket meggyőzni saját vallásuk vagy kultúrájuk felsőbbrendűségéről.

Ami a párbeszéd lehetséges tartalmát illeti, ott is van egy alapkérdés, amire választ kell adni: Tegyenek-e fel kérdéseket a résztvevők az egyes vallásokról és teológiai megközelítésekről, vagy pedig ez túlságosan veszélyes lenne? A pozitív vonatkozás az lenne, hogy a párbeszédben résztvevőkben tudatosulhatnának a hasonló megközelítések, de az eltérések is. Ezek az eltérések értelmezhetők érzékenyként, de akár megbotránkoztatóként is. Csak gondoljanak egy olyan viszályt keltő kérdésekre összpontosító vitára, mint például: Ki volt az utolsó próféta? Volt-e fia Istennek? Tévedhetetlenek-e a vallási vezetők? Mit szabad enni és mit nem? Van-e reinkarnáció?

Kísértő alternatíva lehet, ha csak viszályt nem keltő témákat keresünk, amelyek egyáltalán nem kapcsolódnak a teológiához, például: megvitatjuk a közös környezettel kapcsolatos aggályokat. Azonban meglehetősen nehéz ilyen témákat találni, meg unalmasak is lehetnek, és végső soron ez a megközelítés éppen a kultúrák és vallások közötti valódi párbeszéd céljával menne szembe. Nem hiszem, hogy sokat segítene, ha a politikai korrektség meglévő megközelítésére még rátennénk egy réteg „vallási korrektséget” is.

Néha hallhatjuk diplomatáktól, hogy a saját vallásunkon kívüli vallást kritizálni nem szabad. Én azonban szeretném megkérdezni: a párbeszéd kizárja a másik vallás elveinek lehetséges kritikáját? Az én véleményem szerint egy valódi párbeszédben annak is lehetségesnek kell lennie, hogy a párbeszédben résztvevők végső soron egyetértenek abban, hogy nem értenek egyet, miközben változatlanul tiszteletben tartják egymás nézeteit és megközelítését.

(Taps)

Ha valaki kritizálni kívánja a vele szembenálló vallását, természetesen tanácsos, hogy ezt jól tájékozottan, szavait gondosan mérlegelve tegye. Továbbá, az is segít, ha a különféle csoportok között már létrejött a kölcsönös bizalom. Én azonban szilárdan vallom, hogy helytelen lenne a vallások önmagában való védelmének a megközelítését követni, a helyett, hogy személyeket vagy hívők csoportjait védenénk, amint azt a nemzetközi emberi jogi normák is megerősítik.

(Taps)

Számos alkalommal adtam hangot aggályaimnak, hogy a vallások úgynevezett becsmérlésének a kriminalizálása ellentétes hatással járhat, mivel éppen hogy az intolerancia és a félelem légkörét hozhatja létre, és még növelheti is a visszavágás esélyét. A vallás becsmérlésének vádja elfojthatja a legitim kritikát, sőt akár azoknak a gyakorlatoknak és jogszabályoknak a kutatását is, amelyek látszólag – de legalábbis az emberek úgy érzékelik – a vallás által szentesített módon sértik az emberi jogokat.

Végezetül, úgy vélem, hogy a jogállamiság és a demokratikus intézmények működésének előfeltétele a valódi párbeszédet és a megértést elősegítő kedvező légkör létrejötte. Az embereknek bízniuk kell a rendszerben, és így az intézményeken belüli sokszínűség hozzájárulhat az ilyen környezet létrehozásához. A kultúrák közötti párbeszédet nem szabad az emberekre erőltetni vagy leereszkedő módon megtervezni. Az államok politikája e tekintetben adjon teret és lehetőséget a vallások és hitek sokféleségének, így hozva létre természetes lehetőségeket a párbeszédhez és a megértéshez.

Ezek az én gondolataim a kultúrák közötti párbeszéddel kapcsolatos mi, miért, ki és hogyan kérdésekről. Attól félek, a helyett, hogy átfogó válaszokat adtam volna, több új kérdést is felvetettem.

Észrevételeimben már utaltam a kultúrák közötti párbeszéd lehetőségeire, de lehetséges csapdáira is. Kulcsfontosságúnak tűnik a kultúrák közötti párbeszéd különféle szinteken történő intézményesítése a megfelelő formában és a résztvevők széles kiválasztásával, lehetővé téve közben a nézetek valódi cseréjét. Bár azt gondolom, hogy a vallási vezetők közös nyilatkozatai és deklarációi fontosak, én mégis megragadnám ezt a lehetőséget, hogy hangsúlyozzam az alulról jövő kezdeményezések, konkrét találkozók és közös cselekvések létfontosságú szerepét. Hiszek abban is, hogy jobb a szavaknak háborút üzenni, mintsem maradandó feszültségeket teremteni. Amikor az átlagos teista, ateista és nem teista hívők összejönnek, néhányan közülük talán életükben először, remélhetőleg sokat tanulnak egymástól, még akkor is, ha lényeges kérdésekben végül nem értenek egyet.

Az egyetemes értékek hídként szolgálhatnak a különféle vallások és hitek között, és én nem fogadom el azt, hogy az emberi jogok egyetemes értékei alávethetők lennének akár társadalmi, akár vallási normáknak.

(Taps)

Ez végső soron az egyetemes emberi jogok megerősítéséhez vezethet mind az emberi jogok és szabadságjogok előmozdítása és védelme értelmében.

Zárásképpen szeretném idézni a korábbi ENSZ-főtitkár, Boutros Boutros-Ghali szavait, aki azt mondta: „Egyetemes nézőpontból nézve az emberi jogok rákényszerítenek bennünket, hogy nézzünk szembe a minden dialektika legtöbbet követelőjével: az azonosság és a másság, az „én” és „a másik” dialektikájával. Ezek a legközvetlenebbül tanítják meg, hogy mi egyszerre és egy időben ugyanazok és mások vagyunk.”

(A Ház állva ünnepli a szónokot.)

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Dr. Jahangir, köszönjük önnek a beszédét. Nagyon gondosan figyeltünk arra, amit elmondott, ami az ön emberi jogok iránti tiszteletére, az ön tapasztalatainak gazdagságára épül, és figyelünk arra a fontos munkára, amit ön végez.

Remélem, hogy az Európai Parlamentben tett látogatása lehetőséget ad számunkra a tágabb együttműködésre a demokrácia, a béke és a fejlődés iránti közös küldetésünkben.

 
  
  

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

 

6. Szavazások órája (folytatás)

6.1. A villamos energia belső piaca (A6-0191/2008, Eluned Morgan) (szavazás)
  

– A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Eluned Morgan, előadó. − Elnök úr, ez a jelentés az első az EU energiapiacaival foglalkozó intézkedési csomagban. Az előadók és az árnyékelőadók között igen komoly együttműködés folyt ezzel a csomaggal kapcsolatban, és szeretném azt üzenni a Tanácsnak, hogy ezt csomagként, nem pedig egyedi jelentések sorozataként kívánjuk tárgyalni.

A villamos energiáról szóló irányelvnek van egy olyan vonatkozása, amely nagyon megosztotta a Parlamentet. Szokatlan módon a törésvonalak nemzeti, nem pedig pártpolitikai alapúak. Szeretném kérni kollégáimat azonban, hogy a jelentést egészként vegyék figyelembe. A jelentés foglalkozik az energiaszegénységgel, a fogyasztók jogainak bővítésével és olyan intézkedésekkel, amelyek javítanák a piac működését.

 
  
  

– A 169. módosításról szóló szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Anni Podimata (PSE).(EL) Elnök úr, az Eljárási Szabályzat 150, cikkének (5) bekezdése alapján szeretném kérni, hogy a módosítás maradjon a szavazási listán, mivel azt negyven képviselő támogatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. - Önnek teljes mértékben igaza lenne, ha a módosítás nem vesztette volna hatályát az előző szavazás miatt. Ön maga is indítványozhatta volna, de mivel az előző szavazás annak hatályát megszüntette, sajnálatos módon ön ezt nem terjesztheti elő.

 

6.2. A villamos energia országhatárokon keresztül történő szállítására szolgáló hálózathoz való hozzáférés feltételei (A6-0228/2008, Alejo Vidal-Quadras) (szavazás)
  

– A 2e. cikkről szóló szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Alejo Vidal-Quadras, előadó. − (ES) Elnök úr, szeretném a 2e. cikket a következőkkel kiegészíteni. Angolul olvasom fel:

„A Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata összegyűjti a hálózati kódexek végrehajtásával kapcsolatos valamennyi releváns információt, és azt benyújtja az ügynökségnek értékelésre;”.

 
  
  

(A Parlament elfogadja a szóbeli kiegészítést.)

 

6.3. Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (A6-0226/2008, Giles Chichester) (szavazás)
  

– A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (FR) Elnök úr, külön szavazást szeretnék kérni a 18. módosításról, mivel az foglalkozik az ügynökség székhelyével. Így én külön szavazást kérek.

 
  
MPphoto
 
 

  Giles Chichester, előadó. − Elnök úr, tiltakozom e kérés ellen. A jelentés egy csomag, amelyről a képviselőcsoportok egyeztettek. Nem hiszem, hogy helyénvaló lenne a kérelmet a határidő lejárta után benyújtani, és így megnyitni a csomagot. Így arra kérem kollégáimat, hogy velem együtt ellenezzék azt.

 
  
  

(A Parlament elutasítja a kérést.)

 

6.4. A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelme (A6-0081/2008, Francesco Ferrari) (szavazás)

6.5. Egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő kiigazítása, „Omnibusz”-rendelet, első rész (A6-0088/2008, Szájer József) (szavazás)
  

– Szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat, hogy a Tanács nevében elégedettségemnek adjak hangot az e technikai dosszién végzett hosszú távú és igen kiterjedt munka jó eredményei láttán. Elsősorban a három intézmény kreatív együttműködésének köszönhető ennek a dossziénak a lezárása, és szeretném megragadni ezt az alkalmat arra is, hogy külön köszönetet mondjak az előadónak, Szájer Józsefnek az együttműködésért és az elvégzett munkáért.

Most, hogy a kiigazításnak ez a része lezárult, mindkét jogalkotói ág és különösen az Európai Parlament ellenőrzést gyakorolhat a Bizottság végrehajtó hatalma fölött fontos területeken számos jogalkotási aktussal kapcsolatban. Befejezésképpen, szeretném látni, hogy az ilyen jellegű kreatív együttműködés folytatódik a küszöbön álló francia elnökség ideje alatt is.

 
  
MPphoto
 
 

  Szájer József, előadó. − Elnök úr, a most leadott szavazatok eredményeként a Parlament először szerzi meg az ellenőrzés és a vétó valódi jogát – a Tanáccsal egyenrangúan – az Európai Bizottság normatív végrehajtó aktusai fölött.

A két omnibusz-csomag elfogadásával nagy lépést teszünk az unió demokratikus deficitjének megszüntetéséért. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy az EU végrehajtó ága fölött újonnan megszerzett ellenőrző hatáskörünk több munkát igényel tőlünk, mint eddig. A Parlamentnek fel kell készülnie a komitológiai eljárás új feladatára.

Köszönetet mondok a Tanácsnak, és különösen a szlovén elnökségnek, valamint a Bizottságnak elsősorban azért, mert ők mindketten fontos és ez idáig kizárólagos jogukat adták fel, és adták át a Parlamentnek, így mindketten kizárólagos hatásköröket veszítenek el. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani kollégáinknak a különféle bizottságokban, akik értik az Európai Parlament új felhatalmazásának fontosságát. Ezzel a dossziéval kapcsolatban nagyon gyorsan és rugalmasan cselekedtek. A mai szavazás hozzájárul a jobb, demokratikusabb és sokkal átláthatóbb Európai Unióhoz. Köszönöm a támogatásukat.

(Taps)

 

6.6. Egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő kiigazítása, „Omnibusz”-rendelet, harmadik rész (A6-0086/2008, Szájer József) (szavazás)

6.7. Egyes halászati termékek Kanári szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó autonóm közösségi vámkontingensek (A6-0213/2008, Gerardo Galeote) (szavazás)

6.8. Az európai ombudsman statútuma (A6-0076/2008, Anneli Jäätteenmäki) (szavazás)
  

– A 8. módosításról történő szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Az elnökség a Tanács nevében meg kívánja erősíteni az európai ombudsman statútuma módosításának jóváhagyását, amelyről ez a nagyra becsült gyűlés ma szavazott.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak a kreatív együttműködésért. E kreatív együttműködés alapján viszonylag rövid idő alatt sikerült megállapodásra jutnunk a statútum módosításáról. A tanács nevében külön köszönettel tartozunk az előadónak, Jäätteenmäki asszonynak, az AFCO-bizottság elnökének, Leinen úrnak és Méndez de Vigo képviselő úrnak.

A Tanács üdvözli ezt a fontos eredményt. Valóban úgy véljük, hogy a statútum módosítása növelni fogja a polgárok bizalmát az európai intézmények és az egész Európai Unió megfelelő működése iránt.

 
  
  

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

 

7. A szavazáshoz fűzött indokolások
  

Szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

–Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke új hatáskörökkel történő felruházásának jóváhagyása (B6-0306/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Gacek (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, én támogattam Barrot biztos jelöltségét a mai szavazáson. A biztos vállalta, hogy határozott álláspontot tesz magáévá az Egyesült Államokkal az összes európai uniós ország polgárainak vízummentes utazásával kapcsolatban folytatott tárgyalások során. Ezenkívül a biztosnak a menedékjogért folyamodók problémáival a szolidaritás jegyében történő megbirkózásra vonatkozó javaslata, és különösen az olyan országoknak – mint például Lengyelország – nyújtandó támogatásra vonatkozóan javaslata, amelyek a schengeni terület külső határainak a biztonságáért felelnek, meggyőzött engem, hogy Barrot biztos jól érti a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságának hatáskörébe tartozó problémákat.

 
  
  

– Jelentés: Manfred Weber (A6-0339/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök úr, először is szeretnék elnézést kérni, amiért e kulcsfontosságú szavazásról hiányoztam. Mivel a Párizsból Strasbourgba tartó vonat egy és egy negyed órát késett, több kollégámmal együtt nem tudtunk szavazni erről az irányelvről és állásfoglalásról. Képviselőcsoportomhoz hasonlóan én is teljes egészében az állásfoglalás és az irányelv ellen szavaztam volna.

Itt és most szeretnék a legmélyebb felháborodásomnak kifejezést adni. E Parlament és tágabban az Európai Unió méltósága nem áll összhangban azokkal a befogadó állomásokkal, ahol bevándorló vagy bevándorló hátterű polgártársaink tízeit, százait vagy akár ezreit tartjuk. Az Európai Unió részéről minden az önvédelemről szól, amit én és képviselőcsoportom elfogadhatatlannak tartunk.

Természetesen szükség van intézkedésekre a migrációs folyamatok ellenőrzés alatt tartására, de azok a defenzív intézkedések, amelyekről most szavaztak, nem adnak megfelelő választ a gazdasági migrációra vagy az éghajlat okozta migrációra, ami nemsokára bekövetkezik. Ha az Európai Unió, az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács megadnák azt a fejlesztési segélyt, amelyre olyan alapvető szükség van, akkor jogosan reagálhatna ilyen módon, de nem tartunk ott. Ahol tartunk, valójában azt jelenti, hogy 0,42% helyett a költségvetés 0,38%-át adjuk, miközben 0,7%-ot terveztünk.

Hadd mondjam ezt egészen komolyan: szégyenkezem a Parlament miatt, és szégyenkezem az Európai Unió miatt, amit építeni kívánunk, aminek olyan uniónak kell lennie, amely nyitott és vendégszerető, és amely képes körében üdvözölni a világ valamennyi polgárát.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, az Európai Parlament előadója, Weber úr és a belügyminiszterek között az úgynevezett visszatérési irányelvről elért kompromisszum rossz kompromisszum, amely megkérdőjelezi az Európai Unió hitelességét az emberi jogok területén. Képviselőcsoportom ezért határozottan elutasítja az irányelvet.

Társjogalkotóként a Parlamentnek törvényes és erkölcsi kötelessége azon munkálkodni, hogy elfogadható, de mindenek fölött az emberi méltósággal összeegyeztethető szabályokat érjen el. A Parlamentnek teljes körűen kellett volna gyakorolnia ezt a felelősségét, és harcolnia kellett volna az ilyen szabályokért. Ehelyett a Parlament többsége lehetővé tette a Tanács számára, hogy saját szabályait erőltesse rá egészen egyszerűen úgy, hogy az irányelvet már az első olvasatban elfogadtatták. Lehetséges, hogy az irányelv egyes tagállamok jogi helyzetén talán javít, mert a nemzeti jog nem határozza meg a fogva tartás időszakának felső határát, az általános összefüggés az, ami kulcsfontosságú.

Az irányelv legfeljebb 18 hónapos fogva tartást törvényesít olyan emberek esetében, akiknek az egyetlen „bűne”, hogy jobb életet keresnek maguknak és családjuknak Európában. Nézetünk szerint a tagállamok jelenlegi kitoloncolási gyakorlata nem igazolja és nem teszi bocsánatossá, hogy a szükséget szenvedőket bűnözőkként kezeljék most vagy a jövőben. Ahelyett, hogy áldását adta volna a jelenlegi gyakorlatra – amely sérti a „harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárai” emberi jogait – európai szinten is, a tagállamoknak tartós megoldást kellene keresniük a migráció problémájára.

A mi képviselőcsoportunk számára ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy létre kell hozni végre a közös törvényes bevándorlási politikát, amely óvja a migránsok emberi jogait, és lehetőségeket kínál azoknak a nagy szükséget szenvedőknek, akik Európába érkeznek, s akik ennek során az életüket is kockáztatják.

Az Európai Parlament elmulasztotta az alkalmat, hogy a felelősségének megfelelően cselekedjék, és szilárdan szembeszálljon a Tanáccsal. Sajnálatos módon figyelmen kívül hagyta számos emberi jogi szervezet és az egyházak sürgető felhívásait.

 
  
MPphoto
 
 

  Gál Kinga (PPE-DE). - (HU) A Weber-jelentéshez fűzném hozzá szavazási magyarázatomat én is. Parlamenti képviselőként fontosnak tartom a jelentés elfogadását, amely egy első lépés az uniós migrációs politika irányába. Ugyanakkor emberjogászként, kisebbségjogászként indokoltnak látom az igen szavazatomat. A Weber-jelentés egy nehéz kompromisszum eredménye, amelynek során a Parlament számos humanitárius emberjogi szempontot érvényesíteni tudott a szövegben. Ahol nincs szabályozás, ott előrelépést jelenthet. Ahol már szélesebb körű a szabályozás, ott nem vetheti vissza a jobb standardokat. Mint minden kompromisszumnak, megvannak a szövegnek a gyenge, támadható pontjai, így megértem az egyházi szervezetek, civilek fenntartásait, és egyetértek velük, hogy a szövegnek a virágnyelvét ne lehessen humanitárius, emberjogi szempontok mellőzésére használni. E szöveg nem lehet alapja újabb tragédiáknak, családok szétszakításának az amúgy is sokat szenvedett, és nálunk emberibb életet kereső migránsok életében. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, én megszavaztam a Weber-jelentést, de el kell mondanom önnek, hogy ezt bizonyos fenntartásokkal tettem. A baloldalon és a szélsőbalon állók nagy hangzavart keltettek az irányelv ellen. Úgy állították be, mintha az irányelv nyilvánvalóan megtagadná az illegális bevándorlók emberi jogait, miközben éppen ennek azt ellentéte az igaz. Először is, például az, hogy az európai irányelv szabályozza az illegális migránsok helyzetét, elfogadható politikai lehetőségként halad tovább. A tagállamok kötelesek lesznek ingyenes jogsegélyt nyújtani azoknak az illegális migránsoknak, akik ezt kérik.

Elfogadhatatlan, hogy emberek illegális helyzetükből adódóan szerezhessenek jogokat. Emellett az irányelv számos eleme egyáltalán nem tartalmaz kötelezettséget. Az irányelv néhány tagállamnak azonban lehetőséget kínál arra, hogy a kitoloncolásuk érdekében hosszabb ideig tartson fogva illegális migránsokat. Egy másik pozitív rendelkezés a kitoloncolást követő ötéves visszatérési tilalom, amely megakadályozza őket abban, hogy Európa többi részébe utazzanak. A bevándorlási probléma sokkal radikálisabb intézkedéseket igényel, mint amelyeket ez a jelentés támogat, ám a jó irányba tesz egy lépést.

 
  
MPphoto
 
 

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, nézzük meg az adatokat! Mintegy 100 éven belül a világ népessége mintegy hétszeresére, 1 milliárdról 7 milliárdra nő. Ez a népességrobbanás nem folytatódhat anélkül, hogy annak ne lennének következményei a gazdag európai földrészre, amelynek ráadásul hatalmas demográfiai deficittel kell megküzdenie. A mai bevándorlási problémák valóban nagyon komolyak, de ezek még mindig kezelhetők összehasonlítva azzal, ami az elkövetkező évtizedekben zúdul majd ránk. Ha ebből a perspektívából nézzük, az e feltételezett visszatérési irányelvben elrendelt intézkedések valójában hatástalanok, és minden bizonnyal elégtelenek. Sokkal többet kellene tennünk, mint ezek a félszívvel hozott intézkedések, amelyek az illegális beáramlás megakadályozására két lépést tesznek előre és egyet hátra. Mivel azonban egy aprócska jel az illegális bevándorlók visszajuttatására irányuló politika érdekében több mint a semmi, megszavaztam a Weber-jelentést, ám lelkesedés nélkül.

 
  
MPphoto
 
 

  Romano Maria La Russa (UEN). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal, hogy ma megszavaztuk a Weber-jelentést, lehetséges, hogy kulcsfontosságú lépést tettünk az illegális bevándorlás elleni intézkedések átfogó keretének megalkotása felé: olyan intézkedések felé, amelyek reagálnak nagyszámú európai polgár biztonság iránti igényeire, akik közül sokan harmadik országbeli polgárok által elkövetett bűncselekmények áldozatai.

Örömmel győződtem meg róla, és vettem tudomásul, hogy az Európai Parlament, mint az egyetemes szabadság és jogok szavatolója végre az illegális bevándorlás ellen küzdő tagállamok igényeinek megfelelő közös politika mellett állt ki. Egyértelművé tettük, hogy a cél nem csak azoknak a felderítése, akik illegálisan tartózkodnak itt, hanem az is, hogy egyértelmű, átlátható és gyors visszajuttatási eljárásokat vezessünk be. Ezért nem csak a jelenség üldözéséről van szó, ahogyan néhányan szeretnék, például visszatérés tilalmával...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). - (ES) Én néhány módosítást megszavaztam – négyet, hogy pontos legyek –, amely megkísérelt javítani ezen az irányelven. A végleges irányelvet is megszavaztam annak ellenére, hogy ezeket a módosításokat nem hagyták jóvá.

Úgy vélem, hogy ez az irányelv sok európai uniós országban lényegesen javít a szabálytalanul tartózkodó bevándorlók helyzetén. Ezt nem lehet eltagadni, csak össze kell hasonlítanunk a jelenleg az Unióban hatályos jogszabályokat.

Nyilvánvaló, nem ez lenne az az irányelv, amelyet néhányan megalkottunk volna, ha van lehetőségünk erre, ha valamennyien egyénileg készíthettük volna el azt. Egyensúlynak kell azonban lennie az együttdöntési eljárásban az Európai Parlament legitimitása és az összes nemzeti parlament és kormány legitimitása között.

Most a nemzeti parlamenteknek kell nagy felelősséget viselniük az irányelv alkalmazása során, mint ahogyan az Európai Bizottságnak és a Bíróságnak is figyelemmel kell kísérnie annak alkalmazását. Mostantól a jogok korlátozása a tagállamokban az európai jog hatálya alá tartozik, már nem nemzeti döntés kérdése.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Örömmel látom, hogy sok kollégám még mindig csodál, akiknek természetesen köszönetet szeretnék mondani azért, mert vártak, hogy meghallhassák, miért szavaztam meg a Weber-jelentést.

Elnök úr, úgy vélem, hogy valami olyasmivel szembesülünk, ami nem tér el nagyon a barbárok 2000 és még több évvel ezelőtti, a Római Birodalom elleni invázióitól. Akkor a Római Birodalmat fegyveres hadseregek támadták meg, és a rómaiak fegyverrel védték meg magukat, ám alulmaradtak, amint mindannyian tudjuk, tragikus körülmények között.

Most, hogy Európa a világ összes országának lakosai számára célállomás – és igazuk is van természetesen, mert éhesek, éppen úgy, mint ahogyan a barbárok is éhesek voltak, és Róma szökőkútjainál kívánták táplálni magukat –, Európának joga van magát megvédeni és kimondani, hogy azokat, akik meg akarják szállni területeinket, vissza kell kísérni a határra.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Claude Martinez (NI).(FR) Elnök úr, 10 millió illegális bevándorló van Európában, és egyenként 300 utast befogadó Boeinggel számolva több mint 30 000 Boeinget kellene megtöltenünk ahhoz, hogy az irányelv visszatérési folyamatra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelhessünk. Ez azt jelenti, hogy három éven át Európa 27 fővárosának mindegyikéből több mint 1000 Boeingnek kellene felszállnia.

A számokat tekintve ez nyilvánvalóan őrült és szürreális javaslat. Van azonban, ami még ennél is őrültebb. Mivel a bevándorlás valójában semmi más, mint a gazdasági globalizáció társadalmi vetülete, ahol a világkapitalizmus egymás ellen versenyezteti a munkavállalókat, nem teszünk mást, mint létrehozunk egy irányelvet, amelynek egy probléma visszatükröződésével kellene megbirkóznia. Nem tudom, hogy itt a képmutatás esetéről vagy valakinek a tréfáról szóló elképzeléséről van-e szó, de ez mindenesetre kétségkívül rövidlátás. A bolygó vándorai azért kerekednek fel, mert enni és inni akarnak, gondoskodni akarnak a szükségleteikről és a saját oktatásukról. Az élelmiszer és annak hiánya, a víz és annak elosztása, a világjárványok és az a mód, ahogyan terjednek, mind része annak, ami a világ nemzetei számára közös. Minél hamarabb egyesítjük erőinket, hogy politikailag kezeljük közös problémáinkat, annál hamarabb leszünk képesek...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, az emigránsok támogatói félrevezető kampányt indítottak az illegális bevándorlók visszatéréséről szóló irányelv ellen, amit „a szégyen irányelvének” hívnak. Ez nem több, mint egy jól megszervezett politikai színjáték a bal- és a jobboldal között. A baloldal azért protestál, hogy további jogokat szerezzen a bevándorlók számára, és amikor megkapja azokat, akkor úgy tesz, mintha az egész folyamat szilárd és merev lenne.

A valóságban a módosított dokumentum sokkal inkább a visszaküldendő bevándorlók jogait védi és Európában való tartózkodásukat szolgálja, mint amennyire a repatriálásukat biztosítja. Az emberek befogadó központokban való elhelyezése rendkívül korlátozott, csak az utolsó lehetőségként alkalmazható intézkedés, és a 18 havi fogva tartási időszak az abszolút felső határ, amit csak nagyon kivételes esetekben lehet alkalmazni. Azok az országok, amelyekben a törvényben foglalt határ ennél rövidebb, megtarthatják azt. Az önkéntes visszatérésre adott határidő megkíméli az érintetteket attól, hogy kitiltsák őket az Európai Unió területéről, és a tagállamok felkérést kaptak, hogy ezt a leghalványabb kifogás esetén is tegyék törvényessé. Más szavakkal, Franciaország, amely a legmegengedőbb jogszabállyal rendelkezik egész Európában, nem kényszerül annak megváltoztatására, még kevésbé arra, hogy keményebb vonalat kövessen. Lehetséges, hogy Sarkozy úr szeretné, ha az emberek éppen az ellenkezőjét gondolnák, amit a baloldal pózolása is segít. Csak azért, mert ennek a dokumentumnak van néhány pozitív vonatkozása is ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, gyönyörű szimbolikát láttunk ma reggel. A felszólalók egymás után álltak fel, és mondták el, hogy tiszteletben tartják az ír népet. Majd közvetlenül e szavazás során elfogadtattuk ezt a jelentést, amely az első lépés a közös bevándorlási és menedékjogi politika létrehozása felé, ami a Lisszaboni Szerződés terjedelmes része lett volna.

Ha komolyan vennénk, hogy az ír nép szavazatát tiszteletben tartják, ahelyett, hogy az azon szövegben foglalt rendelkezések lopakodó végrehajtását folytatnánk, megkezdenénk azoknak a részeknek a visszavonását, amelyeket az „igen” szavazat reményében vezettünk be, ideértve az európai külügyi szolgálatot és az Alapjogi Chartát is.

Wallström asszony ma reggel azt mondta, fontos kideríteni, hogy az emberek miért szavaztak nemmel. Mi ellen szavaztak – kérdezte. Hadd segítsek neki: azt gondolom, a Lisszaboni Szerződés ellen szavaztak. Ezt a szavazólap árulta el, amely megkérdezte tőlük, hogy jóváhagyják-e a Lisszaboni Szerződést.

Cohn-Bendit úr azt mondta, nagyon helytelen lenne, ha egymillió ember döntene félmilliárd európai sorsáról. Nos, ezzel boldogan egyetértek. Adják meg a félmilliárdnak is a népszavazás lehetőségét. Pactio Olisipiensis censenda est!

(Taps)

 
  
  

– Jelentés: Eluned Morgan (A6-0191/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, elutasítottam ezt a jelentést, mert három fontos ponton is célt téveszt. Először is, nem lehetett biztosítani a 170. és a 171. módosítás elfogadását, amelyek különösen fontosak a regionális hálózatok szempontjából, és a méret alapján hoztak volna létre mentességeket.

Másodszor, a harmadik utat sem fogadták el. Az energiaágazatban fontos a tervezhetőség, de sajnálatos módon a Bizottság kerekedett felül a jogi szétválasztásával és a teljes szétválasztással. Nézetem szerint nem valószínű, hogy ez a jó irányba vinne bennünket.

Harmadszor, nem sikerült létrehoznunk az atomenergia-ipar balesetek esetére vonatkozó felelősségét. Mindezen okok miatt az Osztrák Néppárt (ÖVP) ellenezte a jelentést, és nem tudta megszavazni a csomagot.

 
  
MPphoto
 
 

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). - (CS) Én megszavaztak képviselőtársam, Morgan asszony jelentését, mert egyetértek azzal, hogy szükség van a biztonságos gáz- és villamosenergia-ellátás, a fenntartható alacsony szénkibocsátású energiapiac és a globális versenyképesség biztosítása érdekében. Tegnap a plenáris ülésen vitatott egyik téma az volt, hogy ezt a célt miként lehet elérni. Nincs egyértelmű bizonyíték, amely azt támasztaná alá, hogy a teljes körű tulajdonosi szétválasztás automatikusan növekvő beruházásokhoz és jobb hálózati teljesítményhez vezetne. E tekintetben még látok némi mozgásteret olyan megoldás megtalálásában, amely előnyös mind a fogyasztók, mind azon más felek számára, amelyek a piacra kívánnak lépni. A pán-európai villamosenergia-piac létrehozásához intenzívebb regionális együttműködésre van szükségünk a határkeresztező átvitel, valamint a beruházási és üzemeltetési tevékenységek koordinálása területén. Következésképpen támogatom a regionális együttműködés koordinálását szolgáló mechanizmusok megerősítésének elvét.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a közös piac erőteljesebb versenyt, következésképpen magasabb színvonalat jelent. A piaci résztvevők ezért a megfelelő beruházások végrehajtására és elosztó hálózataik kapacitásának növelésére kényszerülnek. Ez biztonságosabb ellátást és az energiaellátásban kevesebb problémát eredményez. Az energia belső piacának létrehozása nagyon fontos, mivel megfigyelhetjük, hogy az energia iránti kereslet folyamatosan nő. Az energia belső piaca fontos lépést jelent a helyes irányba, de még nem elegendő Európa energiabiztonságának megteremtéséhez. A szolidaritás szellemében létre kell hoznunk a közös energiapolitikát. Alkalmas mechanizmusokat kell kidolgoznunk, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy energiaválság esetén támogathassák egymást. Még fontosabb azonban, hogy Európa végre egyhangúlag szólaljon meg a külső energiapolitika kérdésében. Az energiabiztonság csak összefüggő, hatékony és mindenekelőtt közös politikával érhető el.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, én megszavaztam a Morgan-jelentést. Úgy gondolom, annak van néhány nagyon fontos eleme. Nyilvánvalóan sokkal versengőbb energiaiparra van szükségünk Európában annak biztosításához, hogy egész Európában mindenki részesülhessen az erőteljesebb verseny, az alacsonyabb árak és a jobb minőségű szolgáltatások előnyeiből.

Én különösen üdvözöltem a decentralizált termelésről szóló bekezdést, különösen ahol azt mondja, „biztosítanunk kell, hogy a villamos energia visszajusson az emberekhez a helyi és a mikroszintű termelés támogatása révén”. Közülünk azok, akik a közvetlen demokráciát támogatják, a lokálpatriotizmus jegyében azt mondanák, „miért álljunk meg az energiánál?” Miért ne adjunk át minél több hatalmat területek egész során, és ne csak a nemzeti kormányoknak, hanem a helyi közösségeknek is – azoknak, amelyek a legközelebb állnak ahhoz a kérdéshez, amelyről a jogalkotás folyik. Itt ülök kollégáimmal, Daniel Hannan-nal és Chris Heaton-Harris-szel, akik a Direct Democracy Movement (Közvetlen Demokrácia Mozgalma) nagyszerű szervezetének tagjai. Ha önök őszintén hisznek a hatalmat az embereknek elvében, akkor ezt a hatalmat vissza kell nekik adnunk, és meg kell kérdeznünk tőlük, hogy mit akarnak. Ha valóban megkérdeznénk őket a Lisszaboni Szerződésről – amint ezt mi megtettük Írországban –, nemet mondanának.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, én is támogattam a Morgan-jelentést, mert meg vagyok győződve róla, hogy ebben az ágazatban teljesen szét kell választanunk a tulajdonjogot, és a tagállamok tapasztalatai azt jelzik, hogy a teljes körű tulajdonosi szétválasztás növekvő beruházásokhoz és jobb hálózati teljesítményhez vezet.

Én azonban a helyi villamosenergia-termelésről is beszélnék, mert úgy vélem, ez jó lépés előre mindaddig, amíg a helyi projekteket támogatják a helybeliek, és azok az adott terület számára hasznosak.

Az általam képviselt régióban, Daventry választókerületében számos nem kívánt szélfarmjavaslat született. Néhányat elvetettek, mások mennek előre, de egyik sem az adott területet fogja kiszolgálni. Ezek mindegyike egy, a brit kormány egy irányelve által létrehozott újfajta „támogatásgazdálkodásra” épül, amely kimondja, hogy a megújuló energiáknak csak ezt az adott útját választhatjuk, és semmi mást. Ez nagyon rövidlátó összpontosítás arra, amit tennünk kellene.

Ha az energiánk előállításához a helyi térségekbe kell mennünk, akkor bíznunk kell a helyi emberekben, hogy azokat a megoldásokat fogadják el, amelyekre szükségük van.

 
  
  

– Jelentés: Alejo Vidal-Quadras (A6-0228/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. (DE) Elnök úr, én megszavaztam ezt a jelentést. Azt hiszem, ésszerű az energiaágazat európai belső piaca, így szükségünk van az átvitelirendszer-üzemeltetők hálózatára is. Biztosítanunk kell azonban, hogy amikor a végrehajtásra kerül sor, valóban egyenlő esélyeket teremtsünk, ugyanakkor azonban lehetőséget kell biztosítanunk a regionális mentességekre. Lehetőséget kell adni arra, hogy kereszttámogatást nyújtsanak a különféle energiaipari ágazatok között, hogy Európa legtávolabbi régióiban, völgyeiben és szigetein is biztosítani tudjuk az energiaellátást. Feltételezhetjük, hogy ezeken a területeken az energiaellátás biztosítása sokkal drágább, és ezért a vállalatok számára pénzügyileg sokkal kevésbé vonzó, így megfelelő egyensúlyt kell elérnünk ezen a ponton.

Egy rövid megjegyzésem volna brit kollégáim számára: amennyire én tudom, Nagy-Britanniában eddig egyetlen népszavazást tartottak, nevezetesen a Közösséghez való csatlakozásról. Talán a nemzeti alkotmányukat kellene megváltoztatniuk, hogy az tegye lehetővé a közvetlen demokrácia ezen instrumentumának bevezetését. Ezt egyébként én is nagyon üdvözölném.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, elnézést kérek, hogy ilyen lassan álltam fel hozzászólásomhoz. Az előző felszólalónak tapsoltam, aki nagyon értékes következtetéssel fejezte be a felszólalását.

Megjegyzéseim a Chichester-jelentésre is vonatkoznak, így ezeket együtt tárgyalom ahelyett, hogy kétszer kérnék felszólalási időt. Bizonyos értelemben ez a jelentés rávilágíthat az eurokraták és az e Házban gyakran üldögélő emberek gondolkodásának egyik potenciális hibájára, nevezetesen arra, hogy bármi a probléma, a megoldásnak Európának kell lennie. Természetesen én is üdvözlöm az európai szabályozó ügynökségét, amikor a nemzeti szabályozók működnek együtt, de ne feledkezzünk el arról, hogy a helyi körülmények megértésére a legjobb helyzetben igen gyakran a nemzeti szabályozók vannak.

Ne hagyjuk, hogy ez a testület valamilyen európai szuperszabályozó legyen! Biztosítsuk, hogy a szabályozó a helyi finom árnyalatokat is érti, és valóban elszámoltatható a helyiek által. Ha nekünk a helyi embereknek kellene elszámolnunk, akkor lenne lehetőségük az alkotmány ellen szavazni.

 
  
  

– Jelentés: Szájer József (A6-0086/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, én már a sajtóközleményemre gondolok, és azt hiszem, hogy azzal kezdem majd, hogy „telt ház” előtt beszéltem, bár lehet, hogy inkább csak azt kellene mondanom, hogy „telt tolmácsfülkékhez” szóltam. Nagyra értékelem, hogy a tolmácsok itt maradtak, kihagyva az ebédet, és végighallgatták mindezt.

Én angol futballbíró vagyok, és ezért félek minden olyan lengyel politikustól ebben a Házban, aki az ilyen embereket megölné. Tegnap este, miután megnéztem a futballmeccseket – különösen a Franciaország-Olaszország meccset –, azt gondoltam, hogy a francia csapatnak talán azt kellene tennie, amit a politikai vezetőik tesznek, és teljesen figyelmen kívül kellene hagyniuk az eredményt, és akárhogy is meg kellene jelenniük a negyeddöntőben, mert éppen ezt tesszük mi most a Lisszaboni Szerződéssel.

Ennek magyarázatát – és elnök úr, lehet, hogy kíváncsi, hogy miként fogok eljutni végre a jelentésig, és igazság szerint erre én is kíváncsi vagyok néha –, amiért nincs szükségünk a Lisszaboni Szerződésre, ez a jelentés adja. Az EU nem áll le a szerződés nélkül. Ma sikeresen megszavaztuk az intézményi szervezet nagyléptékű módosítását – és ehhez nem volt szükségünk még egy szerződésre.

 
  
  

Szavazatok írásbeli indokolása

 
  
  

– Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke új hatáskörökkel történő felruházásának jóváhagyása (B6-0306/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. − (RO) Én nagyra értékelem azt az állhatatosságot és a kételkedés teljes hiányát, amellyel Barrot úr hétfői meghallgatása során támogatta az európai állampolgársághoz kapcsolódó jogokat és különösen a mozgás szabadságát.

Az európai polgárok jogai, illetve szabadságjogai az európai integráció legfontosabb eredményei, és azokat semmilyen körülmények között nem szabad veszélyeztetni, az esetleg felmerülő indokoktól függetlenül.

Az általam e fórumon képviselt ország, Románia polgárai figyelmesen és aggódva figyelik az egyes tagállamokban a mozgás szabadságára vonatkozóan folyó vitákat.

A külföldön dolgozó román állampolgárok, akiknek legtöbbje korrekt és szorgalmas munkavállaló, kétségtelen hasznot hajtanak azon országok gazdasága számára, ahol dolgoznak.

Ők – és meg vagyok győződve arról, hogy nem csak ők – azt várják az Európai Bizottságtól, hogy aktív és határozott szerepet vállaljon a mozgás teljes szabadságának védelmében.

Teljes szívemből remélem, hogy Barrot úr teljes mandátuma ennek a kötelezettségvállalásnak az égisze alatt telik el, védve az európai polgárok jogait.

 
  
  

– Jelentés: Ewa Klamt (A6-0139/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Humanitárius drámával szembesülünk, amelyben családok nemcsak annak fájdalmától szenvednek, hogy rokonaik eltűntek, hanem amiatt is, hogy évtizedeken keresztül azzal az gyötrelemmel élnek együtt, hogy nem fogják fel, mi történt velük.

Emiatt létfontosságúnak tartom, hogy valamennyi érintett fél folytassa a konstruktív együttműködést, hogy mielőbb be lehessen fejezni az összes, Cipruson eltűnt személy sorsára vonatkozó vizsgálatokat.

A CMP (a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság) által játszott szerep az esetleg megtalált emberi maradványok azonosítása szempontjából is kulcsfontosságú.

Mivel az EU pénzügyi hozzájárulása a CMP-projekthez csak a 2008 végéig tartó időszakra vonatkozik, támogatom további pénzügyi segítség biztosítását a CMP számára, hogy 2009-ben is folytathassa tevékenységét. Ennek a hozzájárulásnak lehetővé kellene tennie azt is, hogy a CMP növelje kapacitását, különösen a terepen, hogy több tudóst alkalmazhasson, és szükség szerint további szükséges berendezéseket finanszírozhasson.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Nincs ellenvetésünk azzal szemben, hogy a ciprusi bizottság további segítséget és pénzügyi hozzájárulást kapjon folytatódó munkájához, de úgy véljük, hogy a pénzt inkább a Vöröskeresztnek kellene juttatni, amely ezen a téren tapasztalatokkal és szakértelemmel rendelkezik. Ezért a javaslat ellen szavazunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Klamt (PPE-DE), írásban. − (DE) Előadóként üdvözlöm az Európai Parlamentnek az eltűnt ciprusi személyekről szóló állásfoglalása elsöprő támogatását. Az eltűnt személyek minden rokonának joga megismerni e személyek sorsát az exhumálás és a maradványok azonosítása révén. Évtizedek óta eltűnt rokonaik maradványainak megtalálása és tisztességes eltemetése az egyetlen mód arra, hogy a görög és a török ciprióták lezárhassák életük e fájdalmas fejezetét, mert ez végre bizonyosságot ad nekik szeretteik sorsával kapcsolatban. Meg vagyok győződve arról, hogy ez fontos hozzájárulás lehet a Ciprus újraegyesítése felé történő kedvező elmozduláshoz.

A finanszírozás biztosításával az EU már most aktívan támogatja az eltűnt személyek bizottságának (CMP) munkáját az exhumálás területén, az antropológiai laboratóriumokban, illetve az érintett családokkal kapcsolatban. Ebben az összefüggésben fontos, hogy az eltűnt személyek bizottsága az összes szükséges vizsgálatot és elemzést elvégezze addig, amíg vannak még szemtanúk, akik információt nyújthatnak az eltűnt személyekkel összefüggő humanitárius problémákról.

Ezért alapvető fontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió általános költségvetésében további 2 millió euró összeget biztosítsunk 2009-re, és sürgetem a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy jussanak egyetértésre erről a külön pénzügyi támogatásról.

 
  
  

– Jelentés: Manfred Weber (A6-0339/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (IND/DEM), írásban. − Én e jelentés ellen szavaztam, mert megnehezíti a nemzetállamok számára az illegális bevándorlók visszaküldését. És ha már egyszer valamelyik EU-tagállamban tartózkodnak, ezek az illegális bevándorlók könnyebben beléphetnek Nagy-Britanniába, és ezáltal súlyosbítják az Egyesült Királyságban az illegális bevándorlás okozta terheket. A bevándorlási és menedékjogi politikát mindenképpen a demokratikus nemzetállamoknak, és nem az Európai Uniónak kellene megszabnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm, elnök úr! Én a PSE módosításainak elutasítását követően a Weber-jelentés ellen szavaztam.

Kétségtelen, hogy szükség van a jogalkotásra ezen a rendkívül érzékeny területen, nem utolsósorban a tagállamok által gyakran alkalmazott önkényes értelmezésre tekintettel. A jelenlegi javaslatnak azonban indokolatlan hiányosságai vannak. Például elfogadhatatlan a kíséret nélküli kiskorúak esetében előirányzott bánásmód, hasonlóképpen a nehézségekkel küzdő személyek – például az emberkereskedelem áldozatai, a terhes asszonyok, az idős és a fogyatékkal élő emberek – esetében a garanciák hiánya.

Egy másik abszurditás az a rendelkezés, amely szerint a fogva tartás időszaka a származási ország „adminisztratív” együttműködésének hiányában meghosszabbítható. A szudáni menekültek helyzete például a helyhatósági iktatóhivatalok hatékonyságától függ. Határozott szabályokra van szükségünk polgáraink biztonságának garantálásához, nem pedig zaklatásra, ami sérti az emberi méltóságot. A mai napon Európa történelmének egy csúf oldalát írták.

 
  
MPphoto
 
 

  Michael Cashman (PSE), írásban. − Az Európai Parlamenti Munkáspárt (EPLP) tartózkodott ennél a jogalkotási javaslatnál, mert az Egyesült Királyság nem köteles ezt az irányelvet követni, ugyanis a bevándorlási és menedékjogi kérdéseket érintő bel- és igazságügyi intézkedésekhez való csatlakozásra vagy a kívülmaradásra választási lehetősége van. Ugyanakkor nagyon fontos volt, hogy gondosan mérlegeljük felelősségünket, mivel annak közvetlen hatása lett volna azokra az országokra, amelyeket az irányelv jogilag köt.

A Weber-jelentés esetében egy sorozat módosításra volt szükség, amelyek javítottak volna az előadó tervezetén. Fontos volt, hogy a jelentésnek tartalmaznia kellett volna a PSE képviselőcsoportja által javasolt konkrét módosításokat. Mivel ezeket a módosításokat nem fogadták el, tartózkodtunk ennél a jelentésnél. Ezek a következők voltak:

98. módosítás a kíséret nélküli kiskorúak védelmének biztosításáról;

103. módosítás a fogva tartás időtartamáról és feltételeiről;

95. módosítás a szökés kockázatának meghatározásáról.

Általánosságban az EPLP úgy véli, hogy ez a jelentés nem javított az EU-államoknak a harmadik országok EU-ban illegálisan tartózkodó állampolgárai hatékony és mégis humánus visszaküldésére vonatkozó lehetőségein, ehelyett egy máris bonyolult és érzelmeket felkavaró kérdéssel további terheket állapított meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria da Assunção Esteves (PPE-DE), írásban. − (PT) Az illegális bevándorlásról szóló irányelv lehetetlen dilemmát okoz. Egyrészről a szabályok hiánya alkalmat teremt a bevándorlókat érintő embertelen gyakorlat nagyszámú előfordulására. Másrészről azonban alig van tényleges konszenzus erről az irányelvről, amely sok homályos fogalomra és a tagállamok diszkrecionális jogára vonatkozó hivatkozásokra épült fel. Más szavakkal, ez az irányelv gyenge. A kompromisszumos megállapodás nem váltja valóra az európai Európa ambícióját. A Parlament most azzal a lehetetlen feladattal szembesül, hogy válasszon a barbarizmushoz vezető káosz és a gyenge vagy nem teljes szabályok között, anélkül azonban, hogy hangot adott volna véleményének, ahogyan azt egy valódi parlamentnek meg kellett volna tennie. Igazán rosszat jelent, hogy semmi többet nem várhatunk a Tanácstól, és a Bizottság is igencsak vontatottan halad az illegális bevándorlás származási országaival és a dél-európai tagállamokkal az Európai Szolidaritási Alap létrehozásában, amelyek közvetlenül szenvedik meg ezt a nyomorúságos helyzetet. Ironikus, hogy ma az őszinte szavazás azt jelenti, hogy az ember csukott szemmel szavazzon.

 
  
MPphoto
 
 

  Nigel Farage (IND/DEM), írásban. − Mi elutasítottuk ezt a jelentést, mert nem kívánunk semmiféle közös európai bevándorláspolitikát. Úgy véljük, az egyes államoknak kell eldönteniük, hogy kit toloncolnak ki a területükről és milyen körülmények között.

Bár mi szinte soha nem szavazunk meg semmilyen jogszabályt, szeretnék rámutatni, hogy ezúttal megszavaztuk a 75. módosítást, amely elutasítja a Bizottságnak a közös kitoloncolási politikára irányuló javaslatát, ám ezt nem a módosítást benyújtó képviselőcsoport által megadott érvek/indokolás miatt tettük. Mi a saját érveink miatt utasítottuk ezt el.

Ez független attól a ténytől, hogy ez az irányelv nem alkalmazandó az Egyesült Királyságban. A mögötte meghúzódó elv az, ami motiválta a szavazásra vonatkozó döntésünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyon örülök, hogy a visszatérési irányelvről szóló Weber-jelentést a nagy többség elfogadta.

Ez a szavazás kiválóan illusztrálja, hogy az Európai Parlament nem adta meg magát az irányelvre irányuló javaslat ellen vívott populista korteskampánynak, hanem helyette a felelősség és a pragmatizmus útját választotta.

A Parlament érettségét és lelkiismeretét jól mutatta, hogy olyan dokumentumot fogadott el, amely kétségtelenül növeli az azon tagállamokban élő harmadik országok állampolgárainak biztosított védelem szintjét, ahol az ilyen védelem a legalacsonyabb szintű, vagy esetleg nem is létezik.

Ennek a szavazásnak megvan az a kettős érdeme, hogy egyrészt nem aknázza alá azokat a jelenlegi nemzeti rendelkezéseket, amelyek már elegendő garanciát biztosítanak – mint például Franciaország esetében –, másrészt a humanitárius szempontok fokozott érvényesítésére készteti azokat a tagállamokat, amelyeknek a rendszerei a leginkább korlátozók és a legkevésbé védelmezők.

Ez a szöveg, amely nem vonatkozik a menedékjogért folyamodókra, csak az első lépés a bevándorlásra vonatkozó szabályok kereteinek megalkotása és alapvető harmonizálása felé. Azt nem szabad elszigetelten vizsgálni, hanem arra az EU legális migráció előmozdítására irányuló globális politikájának részeként kell tekinteni, mert arra Európának szüksége van.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Én a visszatérésről szóló irányelv ellen szavaztam. Készen lettem volna egy olyan irányelvet támogatni, amely ugyan messze van a tökéletestől, de hasznos útmutatással szolgál azon európai tagállamok számára, amelyeknek nincsenek saját bevándorlási törvényeik, vagy azok számára, amelyeknek a jogszabályai túl szigorúak.

Mivel a jobboldal és a liberálisok többsége elutasította a 10 szocialista módosítást, beleértve a kiskorúak hatékonyabb védelmére vonatkozókat is, végül – képviselőcsoportom nagy részével együtt – nemmel szavaztam. Változatlanul meg vagyok győződve arról, hogy bár Európa nem vállalhatja magára a világ összes gondját, nyitottnak kell lennie a határozott keretek közé szorított és ellenőrzött bevándorlás előtt.

Fel kell lépni az emberi tragédiákat és nyomorúságot maga után vonó illegális bevándorlás és az ilyen jellegű illegális hálózatokhoz kapcsolódó bűnözés ellen. A harmadik országok illegálisan belépő állampolgárait repatriálni kell, ezt azonban olyan folyamatban kell végrehajtani, amely méltó egy jogállamhoz.

Én készen álltam arra, hogy támogassak egy olyan irányelvet, amely ugyan messze nem tökéletes, de hasznos útmutatást adna annak a kilenc európai tagállamnak, amely nem rendelkezik saját bevándorlási törvénnyel, illetve azok számára, amelyeknek a jogszabályai túl szigorúak.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A Júniusi Lista nagyon kritikus véleményt formált erről a jelentésről és az egyes politikai pártok által támogatott kompromisszumról. Egy-egy ország menekültügyi politikája szigorúan nemzeti ügy, és arról az adott ország jogi kultúrájának összefüggésében kell határozni. Ezzel a jelentéssel az EU nagy lépést tesz az illegális bevándorlók ellen szigorúan fellépő európai migrációs politika létrehozása felé. Ez pedig potenciálisan nem más, mint személyek önkényes és szisztematikus fogva tartása, akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el, pusztán átléptek egy nemzetközi határt. A jelentés azt javasolja, hogy az ilyen embereket ötéves időszakra teljes mértékben rekesszük ki Európából, függetlenül a helyzetükről, ami a gyakorlatban nem más, mint az Európa-erőd.

Az EU-nak az értékek uniójának kellene lennie, amely az emberi jogokat és az emberi értékeket szentnek tartja, ez a javaslat azonban teljes mértékben szembe megy ezzel. Az olyan szervezetek, mint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az ENSZ menekültügyi főbiztosának hivatala már léteznek, hogy védelmezzék a sebezhető személyek emberi jogait, és elfogadható szabályok és a humánus bánásmód normáira ösztönözzenek.

A Júniusi Lista elutasítja ezt a jelentést, és remélhetően más képviselők is ezt teszik majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sajnálatos módon az e gyalázatos irányelv elutasítására irányuló, általunk benyújtott javaslatot magát is elutasította e Ház többsége a szociáldemokraták és a jobboldal összefogása miatt.

Szavazatunkkal megpróbáltuk megakadályozni, hogy a Tanáccsal elért megállapodás továbbmenjen, mivel annak célja egy korlátozó, szelektív és kriminalizáló közösségi bevándorlási politika létrehozása, amely nem tartja tiszteletben a bevándorlók emberi jogait.

Az irányelv számos elfogadhatatlan vonatkozása közé tartoznak: a bevándorlók legfeljebb 18 hónapos időtartamra történő fogva tartásának lehetősége; a családok fogva tartása akár kiskorúakkal együtt; a kiskorúak kitoloncolása anélkül, hogy őket valamely családtagjuknak vagy törvényesen kijelölt gyámnak kellene átadni, és a kitoloncolt bevándorlóknak az EU-országokba történő belépésének 5 évig terjedő időszakra történő korlátozása.

Ha az EU intézményei intézkedéseket kívánnak elfogadni a bevándorlókkal kapcsolatban, akkor azt kellene javasolniuk, hogy a tagállamok ratifikálják az ENSZ-nek a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik jogainak védelméről szóló egyezményét.

Emberi lények méltósága nem kérdőjelezhető meg. Jogaikat védeni és elismerni kell, függetlenül attól, hogy milyen a dokumentált helyzetük. Nem szabad olyan politikákat bevezetnünk, amelyek sértik az emberi jogokat, és nem szabad olyan nőket és férfiakat kriminalizálnunk, akiknek nincs más vágyuk, mint egy munkahely, és sok esetben az élethez fűződő alapjogok elérése.

 
  
MPphoto
 
 

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE), írásban– (FR) Az emberi jogok nem képezik alku tárgyát.

A szabadságtól való megfosztás, amiről ez a dokumentum rendelkezik, súlyos aktus még akkor is, ha csak korlátozott időtartamra szól. A fogva tartási központok helyett miért nem az európai területre érkezők üdvözléséről és az őket fogadó létesítményekről beszélünk? Évtizedek óta tudjuk, hogy az embercsempészeknek bűnös érdekük fűződik az emberkereskedelemhez, és gyakran bűnsegédek is részt vesznek az ilyen illegális munkavállalók ellátásában, akiket rosszul fizetnek és rossz körülmények között szállásolnak el.

Úgy érzem, sürgős szükség van az ilyen emberkereskedők tevékenysége ellen ható jogi intézkedésekre. Ami az önkéntes visszatérés politikáját illeti, ennek támogatása – a célzott együttműködés politikájával együtt – jobb jelzést küldene, mint azoknak a bebörtönzése, akik semmit sem követtek el. Nem a miénk a Föld, nincs jogunk magunkat a kontinens urainak tekinteni, és még a mieinkhez hasonló jogállamok sincsenek feljogosítva a személyek sérthetetlenségéhez fűződő jogok megsértésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én a Weber-jelentés ellen szavaztam, és helytelenítem a javasolt visszatérési irányelv feltételeit. Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy legfeljebb 18 hónapon keresztül fogva tartsanak migránsokat akár olyan körülmények miatt is, amelyekre nem lehetnek hatással. Ez nem egy civilizált bevándorlási politika jele, és messze nem éri el azokat a normákat, amelyeket az EU-tól elvárunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Én e jelentés ellen szavaztam: nagyon érzékeny témáról van szó, mivel egyre több és több embert érint, és az, hogy ezt a kérdést logisztikai, és nem emberi problémaként kezelik, tűrhetetlen. A rendelkezések közül sok egyszerűen elfogadhatatlan: ilyenek az európai területre történő ismételt belépés legfeljebb öt évig terjedő tilalmának bevezetése, a családok és a kíséret nélküli kiskorúak fogva tartásának lehetősége, a személyek visszaküldésének lehetősége tranzitzónákon keresztül, az elválasztás által sebezhető embereknek nyújtott védelem alacsony szintje, az a tény, hogy nem akadályozza meg a menedékjogért folyamodók fogva tartását, valamint a visszatéréssel és az őrizetbe vétellel kapcsolatos döntések esetében a lényeges garanciák hiánya.

Továbbá a bevándorlás szorosan kapcsolódik a fejlesztéspolitikához. Az EU-nak olyan intézkedéseket kell bevezetnie, és olyan segélyt kell biztosítania, amelyekre a harmadik országok valódi fejlődéséhez szükség van. A bevándorlók és a szabálytalanul itt tartózkodó bevándorlók nem maguk választották, hogy ilyen helyzetbe kerültek: nem maradhattak hazájukban, mert sok esetben a legalapvetőbb szükségleteiket sem tudják kielégíteni. A XXI. században ez olyan tény, amely miatt szégyellnünk kellene magunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Az illegális bevándorlók származási országukba történő visszaküldése igen ellentmondásos kérdés. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. évi európai egyezmény, a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi ENSZ-egyezmény, amit az 1967. évi jegyzőkönyv módosít, valamint az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezmény tágabb értelmezése az ilyen intézkedéseket nagyrészt megtiltja. Ha figyelembe veszem a bizottságok kritikáját (például a LIBE-bizottságét), ráadásul a fent említetteket, azt kell mondjam, hogy egy olyan irányelv, amely lehetővé teszi emberek 18 hónapon keresztül történő fogva tartását, továbbá azokat a körülményeket, amelyeket a fogva tartási központokat meglátogató képviselők tapasztaltak, csak még nyilvánvalóbbá válik az ellentmondás. Aki bűncselekményt követ el, azt meg kell büntetni, ideértve azokat is, akik illegálisan alkalmaznak harmadik országból származó állampolgárokat rossz feltételek mellett. Lehetetlen, hogy a GUE/NGL képviselőcsoportja ezt az irányelvet támogassa.

 
  
MPphoto
 
 

  Romano Maria La Russa (UEN), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma a Weber-jelentés megszavazásával kulcsfontosságú lépést tettünk az illegális bevándorlás elleni intézkedések átfogó keretének megalkotása felé: olyan intézkedésekről van szó, amelyek reagálnak sok-sok európai polgár biztonság iránti igényére, akik közül sokan harmadik országok állampolgárai által elkövetett bűncselekmények áldozatai.

Örömmel jegyzem meg, hogy az Európai Parlament, az egyetemes szabadság és jogok kezese az illegális bevándorlás elleni küzdelemben végre egy, a tagállamok igényei kielégítésére irányuló közös politika mellett állt ki. Egyértelművé tettük, hogy a cél nemcsak azoknak a felfedése, akik illegálisan tartózkodnak itt, hanem az is, hogy egyértelmű, átlátható és gyors visszatérési eljárásokat hozzunk létre.

Nemcsak arról van szó, hogy szigorúan fellépünk a jelenség ellen például az ismételt belépés tilalmával, hanem arról is, hogy segítséget biztosítunk a kiskorúak számára. Ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy az emberi jogokat aggályosan tartsák be a befogadó központokban. Az illegális bevándorlás ellen mindenekelőtt a származási országokkal való megállapodásokkal kell fellépni, amelyek nem nézhetik tétlenül egy olyan tragédia kibontakozását, amely már nemcsak nemzeti, hanem európai is, és ezzel kell erőteljes jelzést adniuk azoknak, akik az Európába való illegális belépésre készülnek. A mi földrészünk nem bárki és mindenki által meghódítható föld, és itt a jogok mellett kötelezettségek is vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Nagy a hangzavar a bal és a szélsőbal részéről, amelynek célja a Weber-jelentés és a visszatérési irányelv Parlament általi értelmezésének a megbélyegzése volt, amely azonban nem egészen felel meg annak, amire a bevándorlási politikát illetően szükség lenne.

Alig merjük kimondani a nyilvánvalót, nevezetesen, hogy egy határ illegális átlépése vízum vagy tartózkodási engedély nélkül jogellenes cselekmény, és azt úgy is kell kezelni.

Amikor az illegális bevándorlók szándékosan elveszítik papírjaikat, vagy nem hajlandók megmondani, hogy honnan jöttek, hogy ne lehessen őket visszaküldeni a származási országukba, ők maguk felelnek azért, hogy mennyi időt töltenek fogságban, amit néhányan helytelenül túl hosszúnak tartanak.

Az emberi jogokról való beszéd csak a helyzet létét fedi el: Európát elárasztják az illegális bevándorlók, és ez lényegében nem kontrollálható, és mindez társul a legális bevándorlással, amit a nemzeti és az európai hatóságok egyaránt ösztönöznek.

Bár a Weber-jelentés nem felel meg céljának, mégis a helyes irányba tett lépés. Remélem, hogy ez csak az első fázis. Felébrednek-e végre a nemzeti kormányok és az Európai Parlament a probléma méretét látva? Már most is túl késő van...

 
  
MPphoto
 
 

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) A ma elfogadott dokumentum a LIBE-bizottságban végzett munka teljes újragondolását jelenti, amely előkészítette a Bizottság eredetei javaslatának lényeges javítását.

Ez az úgynevezett kompromisszum semmi olyan változást nem fog hozni, ami várhatóan javítaná az azon tagállamokban élő személyeknek biztosított védelmet, amelyek a legkevésbé elfogadható bevándorlási politikával rendelkeznek. Ennek első oka a dokumentum korlátozott hatóköre: a menedékjogért folyamodók és azok, akiket a határellenőrzési pontokon vesznek őrizetbe, annak ellenére sem tartoznak a hatálya alá, hogy ők jelentik az összes illegális bevándorló lényeges részét. Ennél fontosabb ok az, hogy túlságosan nagy mozgásteret ad a tagállamoknak, amikor olyan kulcskérdésekről van szó, mint a kiskorúak jogai és a fogva tartási időszak hossza. Ez utóbbit most 18 hónapra terjesztették ki, szemben az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja által javasolt hat hónappal.

Szégyellem magam, hogy e Ház többsége támogatta az olyan emberek igen hosszú időre történő bezárásának gondolatát, akiknek az egyetlen bűne az, hogy a jobb élet reményében ide jöttek, és akik gyakran rendkívül sebezhető állapotban vannak.

Teljes lelkiismerettel a dokumentum ellen szavaztam. Ha valóban szükség van néhány alapvető közös szabályra, akkor ezeket az illegális bevándorlás felelős és humánus megközelítése részeként kell megfogalmazni, és semmiképpen sem szabad azokat az emberi jogok és az általunk fontosnak tartott értékek feláldozásával bevezetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Marine Le Pen (NI), írásban. – (FR) A brüsszeli Bizottság által javasolt és nagy sajtóvisszhangot kapott „visszatérési irányelvet”, amit a bal és a szélsőbal nagyon helytelenül a „szégyen irányelveként”, az emberi jogok megsértéseként bélyegez meg, most fogadta el az Európai Parlament, az ő nagy bosszúságukra.

Ez az irányelv azonban, amely állítólag az illegális bevándorlók visszatéréséről rendelkezik, egyáltalán nem elnyomó. Nem kriminalizálja az Európába illegálisan belépő bevándorlókat. Még ennél is jobb, választási lehetőséget ad nekik helyzetük legalizálása és az önkéntes visszatérés között, és mindezt mentességek és az alapvető emberi jogok védelmét biztosító garanciák támasztják alá.

Mi van az emberek önvédelemhez fűződő jogával, és azzal, hogy ne árassza el őket a globális bevándorlás? Semmi.

Az Európa-erőd, ahogyan azt Franciaországban és máshol is az összes sajtóorgánum leszólja, nem létezik. Az egy fantáziaszülemény, amelyet csak azért alkottak meg, hogy megkönnyítsék egy olyan jogszabály útját, amely az elnyomás köntösébe öltözve a bevándorlást és a bevándorlókat kedvezményezi.

Ez nem egy jó irányelv. Az egész csak kirakat. Egyetlen érdeme, hogy megteszi az első lépést egy nem teljesen bevándorláspárti politika irányába. Ennek nem szabad elhomályosítania azt a tényt, hogy más rendelkezések vannak előkészületben, például az európai kékkártyarendszer, amely legális bevándorlást garantál munkavállalási célra, és hogy ezeknek az intézkedéseknek a kifejezett célja kizárólag az, hogy még tovább ösztönözze a bevándorlást Európába.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (DE) Én megszavaztam a Weber-jelentést, mert úgy érzem, hogy az Európai Unió határozott, de tisztességes közös szabályokkal tud csak fellépni az illegális bevándorlás ellen, és megakadályozni azt. Ez a visszatérési irányelv a közös európai bevándorlási politika sikeres kezdete.

Európa csak akkor nyílhat meg a legális bevándorlás előtt, ha az illegális bevándorlást egyértelműen meghatározza, és azzal közös szabályok alapján hatékonyan meg tud birkózni.

Nézetem szerint az irányelv megfelelően figyelembe veszi a kitoloncolási folyamattal kapcsolatos humanitárius aggályokat, nevezetesen a hathónapos maximális fogva tartási időszak bevezetésével. Tekintettel arra, hogy kilenc tagállam, többek között Luxemburg, korábban nem korlátozta a fogva tartás időtartamát, ez egy nagy lépés előre.

A kitoloncolási eljárásban érintett személyeknek mostantól joguk van a jogorvoslathoz hatóság vagy törvényszék előtt, fellebbezhetnek a folyamat ellen, és végső soron akár az Európai Bírósághoz is fordulhatnak. Az irányelv biztosítja azt is, hogy ingyenes jogsegély álljon az olyan személyek rendelkezésére, akik nem rendelkeznek megfelelő pénzeszközökkel. Ez véget vet a néhány tagállam által követett önkényes kitoloncolási politikának, és megerősíti a jog uralmát.

Szeretném azt is egyértelművé tenni, hogy a 18 hónapos maximális fogva tartási időtartam, amely a hat hónapos időtartam további 12 hónappal történő meghosszabbításával szabható ki, csak extrém és rendkívüli esetekben alkalmazható. Ezt csak olyan esetekre irányozzák elő, ha a személy veszélyezteti a közbiztonságot, vagy a szökés közvetlen és fenyegető veszélye áll fenn.

 
  
MPphoto
 
 

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. − (RO) Az az irányelvre irányuló javaslat, amelyet tegnap tárgyaltunk meg, és amelyről ma szavaztunk, most először és közvetlenül közelíti az európai bevándorlási politikát azzal, hogy létrehozza a tagállamok területén illegálisan tartózkodó bevándorlók kiutasítására vonatkozó normákat és eljárásokat. A bevándorlók helyzete jogi harmonizálásának célja mellett az irányelv igazi kihívása az volt, hogy tudunk-e kompromisszumot találni, amely megfelel az emberi jogok és a személyek szabad mozgása követelményeinek, és ugyanakkor figyelembe veszi az egyéni és különösen a kollektív biztonság szükségességét.

A legtöbb tagállam tapasztalta a bevándorlás jelenségét, és a kormányuk által meghozott intézkedések a migrációs áramlás szerint változtak. Emiatt azt gondolom, Weber úr jelentése úgy szabályozza a tagállamok bevándorlási politikái közötti eltéréseket, hogy minden egyes jogrendszer elveit figyelembe veszi, és a végrehajtáshoz közös normákat és eljárásokat határoz meg. Így elmondhatom, hogy megszavaztam ezt a jelentést, pontosan a bevándorlás integrált megközelítése miatt.

Az olyan intézkedések, mint a származási országba történő önkéntes visszatérés, az ideiglenes fogva tartás és a kíséret nélküli kiskorúak védelmének szentelt külön figyelem, valamint az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem az emberi jogok európai egyezményének megsértése, hanem éppen ellenkezőleg: annak bizonyítéka, hogy az Európai Unió ismét tett egy lépést a közös politika létrehozása felé az illegális bevándorlás területén.

Szeretnék gratulálni a Tanácsnak és Weber úrnak a kialkudott kompromisszumhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) Háborúk, diktatúrák, diszkrimináció, természeti katasztrófák és a szegénység készteti az emberek arra, hogy Afrikából és Ázsiából Európába meneküljenek. Sok menekült számára nem az a választás, hogy a körülményei javuljanak, hanem az egyszerű túlélésről van szó. Az 1999. évi tamperei csúcstalálkozó számos EU-tagállamban megkísérelte a menekültek áramlását csökkenteni. Ezt nem úgy tették meg, hogy a kölcsönös szolidaritásra hívtak volna fel, arra, hogy osszák el a menekülteket az EU-tagállamok területén, hanem úgy, hogy még szigorúbban korlátozták az Európába való belépést a külső határokon. Egyre több aggasztó körülmény fordult elő az elmúlt években. Sokan a tengerbe fulladnak, és ha elérik is a szárazföldet, egy időre elzárják őket, illegalitásba kényszerítve a menekülteket, vagy kényszerrel visszaküldik őket abba az országba, ahol túlélésük nem biztosított.

A Wéber-jelentés és a kísérlet arra, hogy a Tanáccsal első olvasatban megegyezést érjenek el, a helyzetet még rosszabbá tette. Jó indoka van annak, hogy egyre nagyobb az ellenállás több felől is. Ha ezt elfogadják, az ellenkezés dacára is lehetségessé válik, hogy az embereket törvényes eljárás nélkül akár hat hónapig fogva tartsanak, könnyebb lesz a gyermekeket kitoloncolni, és akiket kitoloncoltak, azok számára megtiltják az EU-ba történő ismételt belépést 5 évig, függetlenül attól, hogy helyzetük a származási országában rosszabbodott-e ezen idő alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) 2007-ben a becslések szerint 42 milliónyi menekült többsége gazdasági migráns volt, aki a bevándorlási szélhámosok csapdájába esett, és életét is kockáztatta, hogy elérje az Eldorádót. Ez nem csak számtalan emberi tragédiához vezet, hanem feszültséget okoz a célországok szociális rendszereiben is, és reménytelen menedékjogi ügyekkel árasztja el a bíróságokat, még inkább megnehezítve azoknak az életét, akiknek esetleg valós igényük lehet a menedékjogra.

A múltban néhány tagállam az illegális bevándorlók további millióit vonzotta a migránsok helyzetének tömeges legalizálásával vagy a rövid idejű fogva tartással, amit a tartózkodási engedély automatikus kiadása követett. Bár a visszatérési irányelvben javasolt intézkedések messze túl engedékenyek, legalább egy lépést tesznek a helyes irányba, különösen ha a javasolt minimális fogva tartási időszak szigorúbb, mint amelyről egyes tagállamok rendelkeznek; ezért szavaztam meg a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristiana Muscardini (UEN), írásban. − (IT) Szeretnék gratulálni kollégáimnak a LIBE-bizottságban a Tanáccsal elért kompromisszumhoz. Ez az első alkalom, hogy az uniónak sikerült közös szabályokat alkotnia a harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárai visszatérésének érdekében. Dicséretes, hogy a közös átlátható visszatérési eljárások meghatározása során az irányelv céljaként az érintettekkel való humánus bánásmód biztosítását, valamint a migránsok nemzeti hatóságai és a tagállamok közötti együttműködés javítását célozta meg, amelyhez hozzátartozik az egész unióra érvényes, 5 évet meg nem ismételt belépési tilalom létrehozása.

Az önkéntes visszatérés, az ideiglenes fogva tartás időtartama bizonyos esetekben alternatívákkal, a fogva tartási létesítmények szervezete, a kollektív visszaküldés tilalma, a kiskorúakkal és a sebezhető személyekkel való különös bánásmód a visszatérési határozat meghozatalakor, valamint a családok egységének megőrzése: mindezek az irányelvre irányuló javaslat pozitív vonásai, hasonlóan a kérésre biztosítandó ingyenes jogsegélyhez, hogy a kiutasítási végzés ellen fellebbezhessenek.

Annak tudatában szavazom meg ezt az intézkedést, hogy az illegális bevándorlás ellen a közös átlátható szabályokkal hatékonyabban fognak fellépni. Ezek a szabályok polgáraink biztonságát szolgálják ismételten megerősítve, hogy amikor közös problémákról van szó – és ilyenek például a bevándorláshoz kapcsolódók is –, Európának egységesen kell megszólalnia, és meg kell erősítenie, hogy a szíveslátás és a jogszerű magatartás fogalmai nem választhatók el egymástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) A mai napon az Európai Parlament többsége elfogadta a visszatérési irányelvre irányuló javaslatot. Ez az irányelvre irányuló javaslat, amelynek célja az illegális bevándorlók kezelése közös minimális normáinak létrehozása, eredetileg a szerte Európában meglévő mintegy 224 fogva tartási központban tapasztalt gyakran tragikus helyzetre való válaszként született. A javaslat ésszerű kezdeményezés, mert tudjuk, hogy néhány országban nincsenek szabályok vagy korlátok az illegálisan tartózkodó idegenek fogva tartására vonatkozóan. A bizottságban a szavazás során a szocialista képviselők lényeges előrehaladást értek el az emberi jogok alapvető garanciáinak meghatározásával, amelyek hiányoztak az eredeti javaslatból. Ezeket most a Tanács és a PPE előadója törölték, mert úgy tűnik, hogy egy elnyomóbb csomagot preferálnak annak reményében, hogy elbátortalanítja mindazokat, akik máris kétségbeesett helyzetben vannak. Az eredmény egy olyan irányelv, amely törvénybe iktatja a migránsok kriminalizálásának folyamatát, hosszú időszakokra megdöbbentő feltételek közé zsúfolja össze őket, és elkülöníti a kiskorúakat a családjuktól, miközben a jogsegélyhez és a fellebbezéshez fűződő jog úgynevezett garanciái tulajdonképpen a tagállamok diszkrecionális jogkörében maradnak. Ez egyszerűen elfogadhatatlan és ellentétes azokkal az értékekkel, amelyekről Európa azt állítja, hogy azokat képviseli. Ezért döntöttem úgy, hogy a szöveg ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament konzervatív többsége újfent figyelmen kívül hagyta a polgárok hangját és a józan észt. Az Európa-erőd létrehozását célzó licit során elfogadott a„szégyen irányelv” megfosztja a bevándorlókat alapvető emberi jogaiktól, és az illegalitásba kényszeríti őket. A Tanács botrányos és embertelen kompromisszumos megállapodása ellentétes a meglévő nemzetközi jogi keretekkel. A bevándorlók fokozott védelmére vonatkozó biztosítékok Európában teljes mértékben szemben állnak a „befogadó” központok gyászos képeivel.

Európa nem bújhat egy ilyen elfogadhatatlan jogszabály pajzsa mögé, és nem zárhatja be ajtaját a bevándorlók előtt.

A felelősség nagy részét az Új Demokrácia (ND) kormánya és európai parlamenti képviselői viselik, akik aktívan támogatták a mai határozatot. Amit Karamanlisz úr elmondott a televíziós kamerák előtt, amikor néhány nappal ezelőtt Számosz szigetén meglátogatta a bevándorlók befogadó állomását, azt az Új Demokrácia cselekedetei meghazudtolják.

 
  
MPphoto
 
 

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) Én a következők miatt szavaztam a visszatérési irányelv ellen.

Az EU belügyminiszterei által tárgyalt irányelv nemcsak a kitoloncolás előtti 18 havi fogva tartási időszakot teszi lehetővé az úgynevezett „illegálisan itt tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok” esetében, hanem 5 éves ismételt belépési tilalomról is rendelkezik azon menekültek esetében, akiket kitoloncoltak. Az irányelv következményeként mintegy 8 millió olyan nem uniós polgárt fenyeget a fogva tartás és a „hazájába” történő visszatoloncolás, aki nem rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel.

Ezenkívül, az irányelv lehetővé teszi a kíséret nélküli kiskorúak fogva tartását és eltávolítását, egyértelműen megszegve ezzel a gyermekjogokról szóló ENSZ-egyezményt. Vannak tervek a migránsoknak tranzitországba, tehát olyan országba történő kitoloncolására is, amely nem a hazájuk. A végleges szövegből eltűnt sok eljárási garancia, valamint a migránsok törvényes joga a kitoloncolás elleni fellebbezéshez, ami veszélyeztetheti azoknak a migránsoknak a jogait is, akik menedékjogot kérhetnek.

Röviden, az irányelv létrehozza a migránsok megbélyegzésének és kriminalizálásának alapját, akiket anélkül, hogy bármiféle bűncselekményt követtek volna el, megfosztanak szabadságuktól, és emberhez méltatlan körülmények között tartanak fogva. Az irányelv erodálja az európai és nemzetközi emberi jogi normákat azzal, hogy még rosszabbá teszi a migránsok létfeltételeit. Ez az új intézkedés összhangban áll az EU-tagállamok 1990 óta gyakorolt bevándorlási és menedékjogi politikájának logikájával, ami a migránsok jogainak állandó lebontásáról nevezetes. Most az irányelv végrehajtásával szembeni ellenállásra van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) A harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárainak visszatéréséről szóló irányelvre irányuló javaslat célja, hogy közös bevándorlási politikát biztosítson az Európai Unió számára azzal, hogy meghatározza az ideiglenes őrizetbe vétel maximális időtartamának kritériumait, kedvezményezi az önkéntes visszatérési eljárást, és a kiutasítottak esetében rendelkezik az Európai Unióba való ismételt belépés tilalmáról.

A javasolt szöveg kompromisszum, és mint minden kompromisszum, javítható. Így a fogva tartás legfeljebb hat hónapos időtartama, ami további 12 hónappal meghosszabbítható, az én országomban, Luxembourgban jóval meghaladja az őrizetbe vétel maximális időtartamát (3 hónap).

Ugyanakkor a dokumentum bizonyos garanciákat határoz meg a családok és a kisgyermekek számára, valamint meghatározza a származási országba való kitoloncolás tilalmára irányuló feltételeket.

Mivel ez az ügy az együttdöntési eljárás körébe tartozik, a Parlament egyenrangú a Miniszterek Tanácsával, és a negatív szavazás e nagyon érzékeny kérdés hátrányos késedelméhez vezetne.

Emiatt – bizonyos fenntartások ellenére is – megszavaztam az irányelvre irányuló javaslatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Egy közös külső határokkal rendelkező és belső határok nélküli területnek harmonizálnia kell a harmadik országok állampolgárainak belépésére, mozgására, tartózkodására és kilépésére vonatkozó bizonyos szabályokat. A szomszédos országokhoz képest prosperáló gazdaság és a magas szintű védelmet biztosító jóléti állam köteles a harmadik országok állampolgárai belépésének szabályait és feltételeit meghatározni.

Alapvető fontosságú ezért a szabályozás és bizonyos koherencia elérése a közös határral rendelkező különféle területek szabályai között. Ezt arra figyelemmel kell megtenni, hogy a bevándorlás érték, és a célországok hasznára van, és egyben a származási országoknak is potenciálisan javára válik, feltéve, hogy az szabályozott és törvényes. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy amikor kimutatjuk emberségünket abban, hogy szívesen látjuk a nehézségekkel küszködőket, akkor ez a civilizáció jele, amelynek nem fordíthatunk hátat.

Én támogatom ennek a jelentésnek a lényegét, mert nem kényszerít arra, hogy csökkentsük a garanciáinkat, sőt, ahol ezek hiányoztak, azokat megállapítja, bár nem kielégítő módon.

Végezetül úgy vélem, az e témában folytatott vitában egy dologról nem beszéltünk. A bevándorlás célállomásai – legalábbis az Európába irányuló bevándorlásnál –, változóban vannak. Tekintettel arra, hogy a migrációs áramlások igen sokatmondó gazdasági indikátorok, ez a kérdés több figyelmet érdemel.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Nem arról van szó, hogy nem találom a szöveget bizonyos pontokon elégtelennek, különösen a kiskorúak fogva tartását és az egészségügyi kérdéseket illetően, de itt a Tanáccsal folytatott háromévnyi tárgyalás után ez a kompromisszum, amit sikerült egyes tagállamokból kicsikarni, végre szabályokat teremt azokra az országokra vonatkozóan, amelyek ilyenekkel nem rendelkeztek, és ami kulcsfontosságú, nem tiltja meg a többieknek, hogy megtartsák saját jogszabályaikat, vagy tovább haladhassanak rugalmasabb jogszabályok bevezetésével.

Nem támogatom azt a boszorkányüldözést, amit manapság egyesek ismételten elindítottak azok ellen, akik megkísérelnek korlátot állítani az Európába irányuló bevándorlás elé. Nem, Európa nem erőd. Legálisan évente csaknem 2 millió bevándorló jön ide. Nem, az irányelv nem határoz meg 18 havi fogva tartást: az általános szabály maximum hat hónap, nagyon szigorúan alkalmazott kivételekkel; és erre emlékeztetni kell abban a 9 országban, ahol a fogva tartási időszak korlátlan. Belgiumban például az átlagos fogva tartási idő 22 nap.

A „nem” szavazat ma a szalagcímhez vezető könnyű út, és meg vagyok győződve róla, hogy az elsősorban az érintettek érdekeit, nevezetesen, maguknak a migránsoknak az érdekeit hagyja figyelmen kívül, akiknek segíteni kell, és bizonyos esetekben vitatkozni kell velük.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én megszavazom Weber úr jelentését. Európa végre felelős és hatékony módon foglalkozik az illegális bevándorlás problémájával. A visszatérési irányelv kezdő lépés a jelenség elleni fellépést célzó helyes politika irányába. Az illegális bevándorlókat kötelezni kell Európa elhagyására a minimális normák kellő tiszteletben tartásával, amelyek biztosítják, hogy az érintettek humánus elbánásban részesüljenek. Amint mindig is mondtuk, az illegális bevándorlás rendkívül súlyos probléma, és az annak kezeléséért viselt felelősséget az egyes országokra kell hagyni. A probléma azonban gyakran európai, amiért ennek minden felelősségét és költségét nem lehet egyes országokra, elsősorban Olaszországra hárítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A túlzott fogva tartási időtartam egyike szavazatom legfontosabb indokainak. Túlságosan messzire megy az a lehetőség, hogy felnőtteket, sőt akár gyermekeket is akár 18 hónapra be lehet zárni, különösen, ha már azért is fogva lehet őket tartani, mert származási országuk nem működik együtt, és nem adja ki a megfelelő papírokat. Gyakran nem a saját hibájuk az, hogy nem térhetnek vissza. Az sem megoldás, hogy a területünkön illegálisan tartózkodókat abba az országba is vissza lehet küldeni, amelyen átutaztak. A legfeljebb 5 évig tartó ismételt belépési tilalom nem áll összhangban azzal a gondolattal, hogy Európa védelmet nyújt az embereknek, ha szükségük van rá. Ez az intézkedés csak az illegális embercsempészethez vezet. Az uniónak sürgős szüksége van arra, hogy megállapodjon, hogy ki jöhet be, de most erőfeszítései nagy részét a kitoloncolásra irányítja. Ennek következtében a javaslat egyoldalú, és igen kiegyensúlyozatlan. Az olyan megállapodásoknak, mint ez, csak akkor van értelme, ha az érvényes dokumentumokkal nem rendelkező embereknek is törvényes védelmet kínálnak. Sajnálatos módon ez a kompromisszum ezt nem biztosítja kellő mértékben. Nem szolgálnám az európai migrációs politikát, ha ezt megszavaznám.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A kíséret nélküli kiskorúakra, azaz a gyermekekkel való bánásmódra vonatkozó 98. módosítás elutasítása, valamint a migránsok fogva tartásának feltételeiről, időtartamáról és törvényességéről szóló 103. módosítás mélyen elszomorító azok számára, akik hiszünk az emberi méltóságban.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Véleményem szerint a harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárainak visszatérésére vonatkozó tagállami közös normákról és eljárásokról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány nem jó szöveg. Adminisztratív és elnyomó módszerekkel kísérel „megoldani” egy olyan súlyos problémát, amely politikai megoldást kíván, amelynek célja az illegális bevándorlás okainak megszüntetése lenne. Az Európai Parlamentnek a plenáris ülésen Manfred Weber úr által bemutatott jelentéstervezet semmi mást nem tartalmaz, mint (többé-kevésbé) kozmetikázott változtatásokat, amelyek nem érik el az ügy lényegét.

Az úgynevezett illegális bevándorlókkal szembeni elnyomó intézkedések bevezetése, mint például az úgynevezett ideiglenes fogva tartás, illetve az egyes fogva tartási központokban uralkodó borzalmas körülmények közötti elhelyezés (a LIBE-bizottság szerint) az emberi jogok védelméről szóló nemzetközileg elismert egyezményeket sértik.

Ezenkívül van egy alapvető probléma, ami megjelenik az indokolásban, és ami a dokumentum általános koncepcióját érinti. Bár kínál alternatívát – a törvényes tartózkodási engedély megadásának lehetőségét az úgynevezett illegális bevándorlóknak –, mind a bizottság javaslata, mind az Európai Parlament által elfogadandó jelentés egyetlen premisszára épül, nevezetesen, hogy az illegális bevándorlóknak el kell hagyniuk Európát. A fentiek figyelembe vételével azt ajánlom, hogy a jelentést utasítsuk el.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Az Unió közös értékekre épül, és védi az emberi jogokat. Én megszavaztam az európai szocialisták módosításait, mert azok arra kérték a tagállamokat, hogy a súlyosan betegeknek biztosítsanak önálló tartózkodási engedélyt vagy más, a tartózkodás jogát számukra biztosító engedélyt.

Ennek célja az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés biztosítása, kivéve azokban az esetekben, amikor bizonyítható, hogy az adott személy hasonló kezeléshez és orvosi ellátáshoz juthat saját származási országában. Azt is alapvető fontosságúnak tartom, hogy a harmadik ország állampolgárát azonnal bocsássák szabadon, ha kiderül, hogy az őrizetbe vétel nem törvényes. Az állami felügyelet alatt tartott kiskorúaknak biztosítani kell a szabadidős tevékenységben való részvétel lehetőségét, ideértve a koruknak megfelelő játékot és rekreációs tevékenységeket, és biztosítani kell számukra az oktatáshoz való hozzáférést.

A kíséret nélküli gyermekeknek olyan intézményekben kell biztosítani szállást, amelyek rendelkeznek az adott korcsoportba tartozók szükségleteinek kielégítéséhez megfelelő személyzettel és felszereléssel. A kiskorúak állami felügyelet alá vételét, miközben a kiutasításra várnak, alapvetően a gyermekek érdekei indokolják. Nagyon sajnálom, hogy ezeket a módosításokat nem fogadták el. Úgy vélem, hogy e módosítások nélkül a Weber-jelentés nem felel meg az európai értékeknek, és emiatt a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − Szavazatunkkal elutasítottuk a jelentést, mert semmiféle közös európai bevándorlási politikát nem akarunk. Úgy érezzük, az egyes államok feladata eldönteni, hogy kit utasítanak ki a területükről és milyen körülmények között.

Bár szinte soha nem szavazunk meg semmilyen jogszabályt, szeretnénk rámutatni, hogy megszavaztuk a 75. módosítást, amely elutasítja a Bizottságnak a közös kiutasítási politikára irányuló javaslatát, de nem annak a képviselőcsoportnak az érvei/indokai miatt, amely a módosítást benyújtotta. Megvoltak a saját indokaink az elutasításra.

Ez független attól a ténytől, hogy ez az irányelv az Egyesült Királyságban nem alkalmazandó. A mögötte meghúzódó elv az, ami a szavazásra vonatkozó döntésünket motiválta.

 
  
  

– Jelentés: Eluned Morgan (A6-0191/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bizottság, hogy teljessé tegye az EU villamosenergia- és földgázpiacain a tőkés érdekek dominanciáját, most készíti elő öt javaslatból álló csomagját a harmadik jogalkotási csomaghoz. Ennek célja, hogy a szociális javakat piaci áruvá alakítsa át, és segítse az energiaágazat kapitalista szerkezetátalakítását az energiatermelés és -elosztás tömeges privatizációja révén.

A javaslat ádáz versenyt hoz létre, különösen a nagykereskedelmi energiapiacon. Teljes mértékben elkülöníti a hálózatokat (átviteli rendszereket vagy átvitelirányítási rendszereket) az ellátástól és a termeléstől. Így elvben az állami és a magánszektor között megszűnik a megkülönböztetés, amelynek révén az állami vállalatok elveszítik versenyelőnyüket, míg a piacra belépő konkurenciát óvják.

A gyorsan emelkedő nemzetközi olajárak idején ezt a munkások szenvedik meg; az EU a tőke érdekei mellett áll ki, és védi és növeli annak nyereségét.

E politika áldozatai az energiaágazat munkavállalói és általában a munkásosztály. Nekik kell szembenézniük a növekvő árakkal, a szolgáltatások hanyatlásával, ami mindenütt bekövetkezik, ahol az energiapiacot privatizálják.

A munkások tömeges mobilizálása és a népszavazások során visszhangzó „nem” szavazatok jelzik a nép növekvő felháborodását e politika miatt, és nyitja meg az utat annak megsemmisítése felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Érdekes felfigyelni arra, hogy a villamosenergia-ágazat liberalizálásának e harmadik csomagjában ugyanazokat az érveket használják még mindig, annak ellenére, hogy egyre kevésbé tudjuk ellenőrizni a piacon működő gazdasági és pénzügyi csoportok cselekedeteit, amelyek saját szabályaikat alkotják meg. Növelik az árakat, elbocsátják a munkavállalókat, fokozzák a foglalkoztatás bizonytalanságát, és egyre kevésbé teljesítik közszolgáltatási feladataikat.

Noha az igaz, hogy hatékonyan működő villamosenergia- és gázpiac nélkül az Európai Unió egyre nagyobb nehézségekkel tudja csak az ellátás biztonságát, a kevés szénforrás mellett az energiapiac fenntarthatóságát és a globális versenyképességet biztosítani, az is igaz, hogy e piac csak akkor létezik, ha erős az állami szektor.

Amit azonban most javasolnak, ennek pontosan az ellentéte. Több liberalizációra és néhány országban az állami szektorból még megmaradó részek lebontására hívnak fel. Majd az ennek elfedésére irányuló reménytelen kísérlettel azt javasolják, hogy hozzunk létre egy chartát a fogyasztók védelmére. Majd meglátjuk, hogy ezt miként alkalmazzák. Mindenesetre az alapkérdés az ágazat liberalizálása, és ez az, amiért végső soron csak a jelentés ellen szavazhattunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE), írásban. − Elnök úr, én beszéltem a Morgan-jelentésről a vita során, de nem volt lehetőségem a 159. módosításról szólni. Ez a módosítás megtiltaná a tagállamoknak, hogy kilowattóránként 350 gramm szén-dioxidnál többet kibocsátó új erőművek építését engedélyezzék. Az EPLP nevében szeretném tisztázni álláspontunkat, mivel számos levelet kaptunk ezzel a módosítással kapcsolatban.

Miközben tisztán látjuk, hogy a klímaváltozás valós és jelen van, és kötelezettségünk, hogy ezzel foglalkozzunk, a 159. módosítás ellen szavaztunk, mert az megakadályozná valamennyi új gáz-, olaj- és széntüzelésű erőmű fejlesztését. Ez hátrányos lenne Európa ellátásbiztonsága és az európai fények fennmaradása szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Én a Morgan-jelentés és az energiacsomag ellen szavaztam, mert úgy vélem, hogy a helytelen úton haladunk. A javasolt ügynökség csak egy újabb bürokratikus testület lesz. A kibővített hatáskörű nemzeti szabályozók hálózata hatékonyabb módon biztosíthatná, hogy a kistermelők is hozzáférjenek a hálózatokhoz. A szétválasztás valamiféle varázsitallá vált, miközben azoknak az országoknak a tapasztalatai, amelyek ezt gyakorolják, semmiképpen nem igazolják az ilyen jellegű liberális intézkedéseket. Az energiapiac globális piac. A Gazprommal és az olajtermelő államokkal szembeni verseny nem a biogáz-szövetkezetektől, hanem a nagy európai vállalatoktól várható.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Amikor az Európai Unió energiakonszernjei kötelező tulajdonosi szétválasztása mellett szavazott az Európai Parlament, döntő lépést tett a villamos energia közös piacának létrehozása felé. Csak úgy lehet nyitott és versengő piacot létrehozni, ha nincs összeférhetetlenség, ha ezeket a konszerneket szétválasztjuk energiatermelő és az átvitelért felelős társaságokká.

A javasolt változtatások elsősorban a fogyasztók javára válnak. Az elfogadott javaslat lényegesen erősíti a fogyasztói jogokat. Többek között feljogosítja a fogyasztókat, hogy további díjak fizetése nélkül visszaléphessenek a villamosenergia-szolgáltatóval kötött szerződéstől. Arra is jogosultak, hogy nagyon rövid időn belül más energiaszolgáltatóra váltsanak.

Figyelemmel kell lenni arra, hogy a villamos energia piacát jelenleg a nem versengő piacokon pozíciójukkal visszaélő monopóliumok uralják. Úgy vélem, hogy az ársapka alkalmazása megvédi az energiafelhasználókat az energiakonszernek általi kizsákmányolástól anélkül, hogy az új vállalkozásokat elriasztaná a piacra lépéstől.

Nyilvánvaló, hogy a javasolt megoldások nem fogják az összes, az energiához jelenleg kapcsolódó problémát megoldani, így például az olajárak emelkedését sem. Ezek a megoldások azonban megfelelő lépések egy erőteljesebb versennyel jellemezhető piac kialakulása felé. A vita folytatódik a Tanácsban. Sajnálatos módon nem valószínű azonban, hogy az Európai Parlament valamennyi javaslatát elfogadják. Amint az előadó helyesen rámutatott, sok tagállam saját nemzeti érdekeit kívánja védeni.

 
  
MPphoto
 
 

  Jacky Hénin (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a harmadik energiacsomag dogmatikusan ragaszkodik az energiatermelés és az elosztó hálózatok közötti teljes szétválasztás útjának követéséhez.

Célja, hogy az egész energiaágazatot kizárólag a szabad piac törvényeinek és a mindenki mindenki elleni versenynek vesse alá.

Miután ugyanazok az okok ugyanazokat az hatásokat váltják ki, ez az Európai Uniót még nagyobb katasztrófához fogja vezetni, mint amit Kalifornia tapasztalt 2000-ben.

Ez a politika rossz a fogyasztók, rossz az ipari munkavállalók, rossz a kis- és közepes vállalkozások és intézmények, rossz a munkahelyek, rossz a biztonság és rossz a környezet szempontjából. A piac és a magánszektor nem képes az európaiak energiaszükségleteit kielégíteni, és a globális felmelegedés, valamint a fosszilis üzemanyagok utáni kor kihívásaira választ adni. Az ő elsődleges céljuk, hogy a lehető legtöbbet fizessék a részvényeseiknek, nem pedig az, hogy általános nemzeti érdekekben járjanak el.

Nekünk megfelelő belső energiapiacra van szükségünk Európában, és ez csak az együttműködés alapján érhető el. Az energiaágazatot a tagállamok koordinált állami cselekvésének kell irányítania, nem pedig a pénzpiacok tevékenységének. Az EU-nak lépéseket kell tennie annak biztosítására, hogy az energiát globális közös erőforrásként ismerjék el, és ne egyszerűen még egy adott és vett árucikknek tekintsék.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Csalódtam, hogy képviselőcsoportomnak a nukleáris balesetekre vonatkozó felelősségről szóló módosítását nem fogadták el. Ezzel együtt a végleges Morgan-jelentés számos dicséretes dolgot tartalmaz, és én üdvözlöm az energiafogyasztók jogainak biztosítására javasolt chartára való hivatkozás beépítését. Összességében tehát meg tudtam szavazni a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. (ET) Én erőteljesen támogatom ezeket a módosításokat, mivel ezek erősítik a szabad versenyt az Európai Unióban, segítenek az árak ésszerű szinten tartásában, ugyanakkor lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy gyakorolják a villamosenergia-szolgáltató megváltoztatásának jogát, amikor csak akarják. Ezenkívül ez elősegíti a határkeresztező villamosenergia-megosztást, és ezzel védi az államokat és a fogyasztókat is a váratlan villamosenergia-hiánytól. E téren én gyors cselekvést szeretnék, megszüntetve a szükségtelen bürokráciát és terheket, hogy az EU villamosenergia-termelő vállalatai szabadon cselekedhessenek az egész unióban, megerősítve a szabad versenyt és lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy tudatosan válasszanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Én a jelentés ellen szavaztam, amely azzal, hogy a villamos energia belső piacának közös szabályait kívánja meghatározni, ténylegesen a valóságban Európa hagyományosan üzemelő hálózatai örökségének lebontását javasolja.

A villamosenergia-termelés és -elosztás szétválasztása nézetem szerint nem biztosít további garanciát a hálózatok hatékonyságára, biztonságára vagy elérhetőségére, különösen a jelen helyzetben, amikor folyamatos a villamos energia iránti kereslet globális növekedése, és súlyos bizonytalanság uralkodik az erőforrások tekintetében.

Ez utóbbi tényező még nagyobb strukturális beruházást kíván ahhoz, hogy megóvhassuk ellátásunkat, és előmozdíthassuk a kutatást és az innovációt, amelynek a lehetősége – úgy tűnik – nagyrészt nem fér össze az erőteljes verseny és a rövid távú nyereség filozófiájával, ami az ágazat teljes deregulációja irányába mutató határozat mögött meghúzódik.

Úgy tűnik, a francia szocialisták által támogatott, de sajnálatos módon el nem fogadott „harmadik út” sokkal ésszerűbb megoldásnak tűnik, mivel az lehetővé teszi számunkra, hogy megőrizzük Európa nagy energetikai csoportjainak örökölt integritását, miközben a villamos energia elosztásának megszervezését független szabályozók kezébe adnánk.

Ezzel együtt is üdvözlöm azt a fejlődést, amit ez a jelentés képvisel a fogyasztók védelmét illetően, különösen az energiaszegénység elleni fellépés, valamint az átláthatóság biztosítása és a végfelhasználók számára az információhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok bevezetése tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) A villamosenergia-ellátás nem kereskedelem, hanem hálózati szolgáltatás. A szolgáltatást valamennyi érintettnek megszakítás nélkül biztosítani kell, a környezetre gyakorolt lehető legkisebb hatás mellett. Ez a követelmény nem áll összhangban az egymással versengő vállalatok által folytatott nemzetközi kereskedelem kockázataival. A villamos energia a jövőben is sebezhető hiánytermék lesz, különösen most, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elfogyóban vannak, és folytatódik a globális felmelegedés.

Ezért jó az, hogy számos EU-tagállamban az állam vagy a helyi hatóságok azok, amelyek kiépítették az erőműveket és a villamosenergia-hálózatokat. Ezeknek a hálózati szolgáltatásoknak a privatizálása nem kívánatos és kockázatos. Értékesítésük új tulajdonosokat és az átviteli rendszerben monopóliumot hoz létre. Ez a rendszer nem nyereségtermelő erőforrás a termelés és az értékesítés között, de ennek tulajdonlása visszaélésre adhat alkalmat magasabb árak megállapításával a fogyasztók és az esetleges versenytársak felé. A tőzsde által rögzített villamosenergia-árak a termelési költségeknél sokkal magasabb fogyasztói árakhoz vezetnek.

Az EU-tagállamok nagyon helyesen vizsgálják azt, hogyan lehet ezeket a kockázatokat kivédeni. A helyzet tagállamról tagállamra nagymértékben változik. Az a legjobb, ha ezeket a kérdéseket ott fontolják meg. Én amellett vagyok, hogy a tagállamoknak a lehető legnagyobb szabadságot biztosítsuk, ez a Glante-módosításban említett harmadik út, de én egészében ellenzem ezt az európai irányelvet.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Nyilvánvaló, hogy e harmadik energiacsomag valós célja nem az ellátás biztonsága, a nyújtott szolgáltatások minősége, az árak megfizethetősége vagy az, hogy a fogyasztók szabadon választhassák meg szolgáltatójukat, hanem a régi állami villamosenergia-monopóliumokból még megmaradt részek végleges lebontása.

Teljességgel elfogadhatatlan a Bizottság és e Ház sok képviselőjének eltökéltsége az „örökölt szétválasztás” mellett, más szavakkal a „történelmi” üzemeltetők, mint az EDF kényszerítése arra, hogy adják fel hálózataik tulajdonjogát. Soha nem bizonyították az ilyen vállalatok ellen felhozott vádakat, nevezetesen, hogy korlátozzák a versenytársak hálózati hozzáférését, és hogy szándékosan korlátoznák az infrastrukturális projektekbe történő beruházásokat. Az sem világos, hogy a hálózat irányításának egyetlen olyan üzemeltetőre történő ráruházása, amely nem azonos a villamosenergia-szolgáltatóval, miként garantálhatja a beruházások megfelelő és kielégítő szintjét, a kulcspozícióval való visszaélés megelőzését vagy a túlterhelés jobb kezelését.

Bár mi mindig a tagállamok kizárólagos elsődlegességét védtük energiaügyekben, ami túl fontos stratégiai terület ahhoz, hogy az eurokratákra bízzuk, a két rossz közül a kevésbé rosszat, többek között a Franciaország és Németország által javasolt „tényleges szétválasztás” megoldását támogatjuk. Ugyanakkor nem szavazzuk meg azokat a szövegeket, amelyeknek álláspontját alapvetően elutasítjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Nem tehettem mást, mint megszavaztam ezt a jelentést. Igent mondani a villamosenergia-piaci liberalizációra irányuló valamennyi erőre, igent mondani a tisztességesebb, versengőbb és átláthatóbb piacra.

Ennek a jelentésnek azonban nem csak a korrektsége vonz, nevezetesen az, hogy a fogyasztót helyezi a kérdés középpontjába. A növekvő energiaárakkal és a nemzeti piacokon a verseny hiányával fennáll az a veszély, hogy nőni fog az energiaellátásból kirekesztett polgárok száma. Egyetértek ezért a szociális aggályokkal, amelyeket most először a „tüzelőanyag-szegénység” fogalmával határoztak meg, felhívva a figyelmet annak fontosságára, hogy a tagállamok alakítsanak ki az összes polgárukra vonatkozó nemzeti terveket.

Az EU-n belüli nemzeti energiapiacok jelenlegi helyzetére tekintettel elfogadhatatlan, hogy egy társaság egyszerre legyen a villamosenergia-hálózat tulajdonosa és egyben a villamos energia átvitelének felelőse, mert ez de facto monopóliumot jelent, és ezzel megakadályozhatja az olyan új üzemeltetők piaci belépését, akik sok esetben versenyképesebbek.

Ez a dokumentum ezért bátran megállapítja, hogy szükség van az átláthatóság és a verseny szintjének növelésére az energiaágazatban, miközben hatékony védelmet biztosít a fogyasztónak a zárt és rugalmatlan piac okozta következményekkel szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Nem tehettem mást, mint megszavaztam ezt a jelentést. Igent mondani a villamosenergia-piaci liberalizációjára irányuló valamennyi erőre, igent mondani a tisztességesebb, versengőbb és átláthatóbb piacra.

Ennek a jelentésnek azonban nemcsak a korrektsége vonz, nevezetesen az, hogy a fogyasztót helyezi a kérdés középpontjába. A növekvő energiaárakkal és a nemzeti piacokon a verseny hiányával fennáll az a veszély, hogy nőni fog az energiaellátásból kirekesztett polgárok száma. Egyetértek ezért a szociális aggályokkal, amelyeket most először a „tüzelőanyag-szegénység” fogalmával határoztak meg, felhívva a figyelmet annak fontosságára, hogy a tagállamok alakítsanak ki az összes polgárukra vonatkozó nemzeti terveket.

Az EU-n belüli nemzeti energiapiacok jelenlegi helyzetére tekintettel elfogadhatatlan, hogy egy társaság egyszerre legyen a villamosenergia-hálózat tulajdonosa és egyben a villamos energia átvitelének felelőse, mert ez de facto monopóliumot jelent, és ezzel megakadályozhatja az olyan új üzemeltetők piaci belépését, akik sok esetben versenyképesebbek.

Ez a dokumentum ezért bátran megállapítja, hogy szükség van az átláthatóság és a verseny szintjének növelésére az energiaágazatban, miközben hatékony védelmet biztosít a fogyasztónak a zárt és rugalmatlan piac okozta következményekkel szemben.

 
  
  

– Jelentés: Alejo Vidal-Quadras (A6-0228/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez egy további része az Európai Unió energiapiaca liberalizálására irányuló intézkedések harmadik csomagjának az Európai Parlament által 2007 júniusában elfogadott ajánlásokból következően. Az előadó egyetért a szabályozók erőteljesebb és függetlenebb hatáskörének beépítésével, a piac átláthatósága érdekében bővülő követelményekkel, a nemzeti szabályozók, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti európai szintű együttműködés jobb keretével, a tagállamok közötti összekapcsolási kapacitás továbbfejlesztésének adott nagyobb hangsúllyal, valamint a tulajdonjogi szétválasztás javaslatával, mint a befektetések ösztönzésének és az új belépőkkel szembeni megkülönböztetés elkerülésének leghatékonyabb, de nem kizárólagos eszközével.

Más szavakkal, az Európai Unió kényszerítette ki annak az ágazatnak a privatizálását, amely stratégiai fontosságú a gazdasági fejlődés szempontjából, és most megkísérel lépéseket tenni az ágazatot átvevő gazdasági csoportok által okozott súlyos problémák megoldása érdekében. Ezért van az, hogy az előadó maga is felvet néhány kérdést a kódexek és szabályok önkéntes végrehajtásával kapcsolatban a mellett érvelve, hogy ezeket kötelezővé kellene tenni.

Senki sem ismeri be azonban, hogy a valódi megoldás az lett volna, ha az energia területén megtartjuk az erős állami szektort, és ezért mi e jelentés ellen szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban. (DE) Nem csak a Bizottság által gyakorolt nyomás következménye, hogy az E.ON és az RWE eladták az átviteli rendszereiket; a végbement szétválasztás miatt a hálózati hozzáférés stratégiai funkciója, nevezetesen, hogy kizárja az új versenytársakat, nagyrészt megszűnt. Egész Európában hatalmas az igény a régi erőművekbe és a rendszer-infrastruktúrába történő beruházások iránt, amelyek közül néhány több évtizedes. Amint az Egyesült Királyságnak a radikális vasút-privatizációval kapcsolatos tapasztalatai rámutattak, a befektetőknek ugyancsak kevés érdekük fűződik az infrastruktúra fejlesztéséhez. Nagyon is lehetséges, hogy a megcélzott új hálózati hozzáférésre vonatkozó rendelkezések ugyanilyen hatással járnak majd. Emiatt én a Vidal-Quadras-jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az előadó nagyon jó és alapos jelentést készített.

Úgy vélem, hogy jelenlegi formájában az Európai Parlament javaslata lehetővé teszi az unió energiapiacai integrálásával kapcsolatos munka folytatását. Remélem, hogy a megállapodás elérése valamennyi határkeresztező kérdésben lehetségesnek bizonyul majd.

 
  
  

– Jelentés: Giles Chichester (A6-0226/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez egy másik része az energiacsomagnak. Ez az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozására vonatkozik, amely illik az Európai Bizottság és a Tanács által meghatározott, az energiaágazat liberalizálására és szabályozására irányuló globális stratégiába, amelyet ők „energiacsomagnak” kereszteltek el.

A stratégia mindig ugyanaz. Először privatizálják az állami szektort. Ekkor problémák merülnek fel, és akkor létrehozzák a szabályozókat, új hivatali szervezeteket, és a nagyobb hatáskörökhöz nagyobb ellenőrzési lehetőséget biztosítanak a fölött, hogy mi történik az egyes tagállamokban.

Az előadó szerint (a PPE-DE képviselőcsoportja részéről), túl kell mennünk a bizottsági javaslatokon, és ennek az ügynökségnek nagyobb függetlenséget és nagyobb döntéshozatali hatáskört kellene adnunk. A szabványok, kódexek, piaci szabályok, sőt, a magasabb hatóságok döntéseinek meghatározása, amelyek gazdasági csoportok érdekeit szolgálják, ez visszatérő érv. Az ügynökség szupranacionális intézmény lesz stratégiai területre – nevezetesen az energiára – vonatkozó hatáskörrel, amelynek révén a társadalom minden ágazatára hatást gyakorol.

Az egyes tagállamok politikai stratégiájába és gazdaságába való beavatkozás következményei súlyosak lehetnek. Ebben az összefüggésben elutasítjuk a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az energiapiacok egyre inkább páneurópai jellegűek, és a javasolt Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség fontos szerepet játszik majd, ahogyan a piacok fejlődnek. Az ügynökségnek kellő hatáskörrel kell rendelkeznie, hogy feladatait be tudja tölteni, és én támogatni tudtam ezt a jelentést, amely biztosítja ezt a hatáskört, miközben garantálja a nemzeti szabályozók függetlenségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az előadó nagyon jó és alapos jelentést készített.

Úgy vélem, hogy jelenlegi formájában az Európai Parlament javaslata lehetővé teszi, hogy az unió energiapiacai integrációjával kapcsolatos munka folytatódjék. Lehetővé teszi azt is, hogy az ügynökségnek valamennyi határkeresztező kérdéssel kapcsolatos kompetenciáját megerősítsük. Ez a tagállamok közötti hatékony együttműködést eredményezi majd.

 
  
  

– Jelentés: Francesco Ferrari (A6-0081/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan (UEN), írásban. (PL) Lengyelországban tavaly a gyalogosokat érintő balesetek száma 5,7%-kal, míg a kerékpárosokat érintő balesetek száma számottevően, 16,8%-kal nőtt. Én támogatom Ferrari úr jelentését, és lényegesnek tartom a biztonsági követelmények fokozását. Arra is figyelemmel kell lennünk azonban, hogy ennek költségeit ne elsősorban a járműtulajdonosok viseljék.

Én a Kis-lengyelországi Vajdaságot képviselem, amely 7/100-zal az országban a legalacsonyabb baleseti gyakoriságot mondhatja magáénak. Sok baleseti gócpont van azonban a túl nagy forgalomsűrűség és a nem megfelelő közúti infrastruktúra miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Francesco Ferrari (ALDE), írásban. − Ezt a jelentést újabb pozitív, előremutató lépésnek tartom, amely támogatja az EU gyalogosait, védve őket a gépjárművekkel történt balesetek által okozott számos sérüléstől és halálesettől. Évente 40 000 polgár hal meg.

A gépjárműtervezés és a személygépkocsi-rendszerek javítása – ideértve a személygépkocsi elején a gyalogosok számára kialakított „gyűrődési zónát” – kedvező irányú elmozdulás, amit bátorítani szükséges. A lökhárítórácsok eltávolítása azokról a gépjárművekről, amelyeknél nem szükségesek, vagy amelyekhez azokat nem tervezték – nem mezőgazdasági munkára használt járművek például –, egy másik példája annak, hogy az EU miként lehet következetes a gyalogosbarát fejlesztések tekintetében.

E szavazás során én támogatom ezeket a kérdéseket, és létfontosságúnak tartom a Európa valamennyi gyalogosa számára, hogy többet tegyünk a gyalogosok biztonságának javítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE), írásban. − Megszavaztam ezt a jelentést, mert támogatom az olyan passzív és aktív biztonsági rendszerek kifejlesztését, amelyek csökkentenék a gyalogosokat és más veszélyeztetett úthasználókat érintő közúti balesetek hatását. Bár számos tényező okozhat balesetet (sebesség, emberi hiba), magát a járművet úgy kell kialakítani, hogy baleset során a becsapódás minimális legyen. Támogatom a jelentés azon kötelezését, hogy meg kell állapítani a járművek szerkezetére és működésére, valamint az elülső védelmi rendszerekre vonatkozó minimális követelményeket.

Ami azonban véleményem szerint hiányzik ebből a jelentésből, az a hatalmas lehetőség a fejlődő és a feltörekvő országokkal való együttműködés hatalmas lehetősége. A közúti halálesetek nagy többsége ugyanis – mintegy 70%-a – a fejlődő országokban következik be. A halálesetek 65%-a gyalogost érint, és a meghalt gyalogosok 35%-a gyermek. Egy olyan ország, mint India egyedül maga felel az egész világ halálos kimenetelű közúti baleseteinek 10%-áért.

Az EU-nak meg kell osztania a közúti közlekedési balesetek adatainak gyűjtésben és elemzésében, valamint az aktív és a passzív biztonsági rendszerek fejlesztésében szerzett szakértelmét a fejlődő országokkal. Erős érvek szólnak az EU-ból a fejlődő országokba történő technológia transzfer mellett, amely csökkenthetné a közúti balesetek számát és azoknak az úthasználókra gyakorolt hatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban(PL) Szeretnék rámutatni e jelentés fontosságára és gratulálni az előadónak az eredményhez. Tény, hogy az Európai Unióban évente 8 000 úthasználó veszíti életét. Az áldozatok többnyire gyalogosok és kerékpárosok. További 300 000-en szenvednek sérüléseket. Ez személyes tragédiákat jelent, ugyanakkor lényeges társadalmi és gazdasági következményei is vannak. Ennek megfelelően az unió intézkedései, amelyek célja a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók gépjárművekkel való ütközések során szenvedett sérülésektől való hatékonyabb védelmének biztosítása, külön üdvözlendő.

A jelenleg hatályos rendelkezés szerint 2005 októberétől bizonyos gépjárműveknek meg kell felelniük egy, a Közös Kutatóközpont ajánlásaira épülő teljesítményvizsgálat-sorozatnak. Ezenkívül az Unió lényegesen szigorúbb vizsgálati követelmények meghatározását javasolja a 2010 után az európai piacon forgalomba hozott gépjárművekre. Az előttünk lévő jelentés rendelkezik az aktív és passzív biztonsági intézkedések összekapcsolásáról, és előre jelzi az ütközésgátló rendszerek jövőbeli bevezetését. Ez idáig a piacon nincs olyan hatékony rendszer, amely ütközés esetén védelmet nyújthatna a gyalogosoknak, ezért a Bizottság nagyon helyesen arra ösztönzi az ipart, hogy fejlesszenek ki ilyen rendszert. Egyetértek az előadóval abban is, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérni a szigorúbb passzív biztonsági szabványok biztosításának technikai lehetőségét, hasonlóan a fokozott biztonság előírásokhoz kapcsolódó lehetőségekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Évente Európában gyalogosok és kerékpárosok ezrei halnak meg vagy szenvednek sérülést közúti balesetekben. Az európai jogalkotás fontos szerepet játszott a halálos kimenetelű balesetek és sérülések csökkentésében, fontos azonban, hogy a szabványokat frissítsük. Az e területre vonatkozó javaslatokat üdvözölni kell, és ennek megfelelően én megszavaztam a Ferrari-jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az EU közúti balesetekre vonatkozó statisztikák nyugtalanítóak. Becslések szerint évente 8 000 veszélyeztetett úthasználó gyalogos és kerékpáros szenved halálos és 300 000 személyi sérüléses balesetet. A közúti balesetek 80% olyan városokban és falvakban következik be, ahol a megengedett legnagyobb sebesség 40 és 60 km/óra között van. Ezt azt jelzi, hogy nemcsak a gyorshajtás, hanem a közúti infrastruktúra minősége és a járműbiztonság különösen is felelőssé tehető a közúti balesetekért.

A gépkocsihasználat alternatívájaként tömegközlekedés használatára, a gyaloglásra és a kerékpározásra való felhívásoknak együtt kell járniuk olyan intézkedésekkel, amelyek a sérülések számának csökkentését célozzák. Jelenleg a piacon nem áll rendelkezésre olyan ütközést elkerülő rendszer, amely hatékonyan lenne képes időben felismerni a gyalogosokat vagy más veszélyeztetett úthasználókat.

Üdvözlöm Francesco Ferrari előadónak a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló rendeletre irányuló javaslatról készült jelentését, és meg is szavaztam azt. Az európai autóiparnak nemcsak azt kell célul kitűznie, hogy műszakilag rendkívül fejlett és ökológiai szempontból tiszta gépkocsikat értékesítsen, hanem azt is, hogy azok rendkívül biztonságosak legyenek.

A biztonság minden körülmények között való magasabb szintjének biztosításához az aktív fékasszisztens-rendszerek 2009-től valamennyi új gépjárműre kötelező felszerelése, amint azt a bizottsági javaslat előirányozza, nem léphet a magas szintű passzív biztonsági rendszerek helyébe. Ehelyett azokat kell kiegészítenie.

Úgy vélem, hogy ez a rendelet segít majd valamennyi úthasználó számára a nagyobb biztonság elérésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A közutak biztonsága az európai közlekedéspolitika prioritása, valós gondot okoz a politikai döntéshozók számára, és fontos támasz valamennyi polgár számára az olyan tragédiák elleni küzdelemben, amelyek sajnálatos módon túl gyakran következnek be Európa útjain. A Ferrari-jelentés célja, hogy megerősítse a közösségi előírásokat a biztonság területén, és ezzel javítsa a gyalogosok biztonságát. Ennek következtében nem habozhatunk, amikor útjainkon a maximális figyelmet és a rendelkezésre álló legjobb eszközöket követeljük a biztonság garantálása érdekében. Különösen létfontosságú, hogy a jogalkotási munka továbbra is a lehető legszigorúbb legyen, az elfogadott intézkedéseket megfelelően kísérjék figyelemmel és értékeljék annak biztosítására, hogy a szükséges javításokat kellő időben meghozzák a további tragédiák megelőzése érdekében. Üdvözöljük ebben a jelentésben az elvesztett idő pótlása módjának meghatározására és az annak biztosítására irányuló kísérletet, hogy a javasolt megelőző rendszerek a leghelyesebbek és alkalmasak legyenek a gépjárművekkel való ütközések áldozatai szempontjából.

Végezetül, mivel néha az ördög a részletekben rejlik, feladatunk annak biztosítására, hogy az általunk létrehozott jogszabály az inkább technikai jellegű területeken is mindig a polgáraink védelmének legjobb eszközeit kínálja.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Megszavaztam Ferrari úr jelentését. Egyetértek a javaslat céljával, hogy erősítsük a közösségi előírásokat, amelyek célja a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók biztonságának javítása a gépjárművekkel való ütközésből eredő sérülések esetére.

Véleményem szerint mind az időpont, mind a műszaki szempontok lehetővé teszik, hogy gyors előrehaladást érjünk el a gépjárművek tervezésében és az átalakításukra irányuló alkalmas szándékok megvalósításában. Különösen üdvözlöm azt a kötelezettséget, hogy a járműveket fel kell szerelni fékasszisztensrendszerrel (BAS), amely segít majd a járművek és a gyalogosok közötti ütközések számának csökkentésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Üdvözlöm ezt a jelentést, mert megerősíti a létező jogszabályt, és ismételten megkísérli a közutak biztonságának javítását, különösen a kerékpárosok és gyalogosok biztonsága területén. Évente 8000 ember – gyalogosok és kerékpárosok – hal meg, és 300 000 szenved sérülést az EU útjain.

E balesetek közül sokat el lehetne kerülni a jobb gépjárművezető-képzéssel vagy a gépjárművek jobb tervezésével. A fékasszisztensrendszerek, a magasabb követelményt támasztó teljesítményvizsgálatok bevezetése és a gyorsabb végrehajtási időszak egyaránt segít csökkenteni azt a vérontást, ami évente az útjainkon bekövetkezik.

Különösen örülök annak, hogy a lökhárítórácsként ismert gyilkosoknak ugyanazokat a teljesítményvizsgálatokat kell teljesíteniük a járműveken, amelyekhez tervezték őket ahhoz, hogy fel lehessen szerelni azokat, bár részemről a lökhárítórácsok betiltására irányuló kampány még mindig folytatódik.

Gratulálok az előadónak a jelentéséhez, és már előre örülök annak, hogy a Tanáccsal gyorsan meg lehet majd egyezni erről a kérdésről.

 
  
MPphoto
 
 

  David Sumberg (PPE-DE), írásban. − Szeretném megindokolni Francesco Ferrarinak a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló jelentésével kapcsolatban leadott szavazatomat.

Bár támogatom e jelentés tisztességes céljait, mert mindannyian szeretnénk csökkenteni az útjainkon bekövetkező sokkoló haláleseteket és sérüléseket, úgy vélem, a jelentés nagyon szoros ütemtervet ír elő a megvalósításhoz, és nem hiszem, hogy ez elérhető lenne.

Néhány nagyon radikális előírásra tesz javaslatot, és ezért az iparra nehezedő teher túlságosan nagy lesz, ha a javaslatokat túl gyorsan vezetjük be.

Recessziós időkben mindannyiunknak emlékeznünk kell arra, hogy meg kell védeniük választóink munkahelyét, és az elhamarkodott jogalkotás miatt ez a cél gyakran hátrányt szenved.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. (PL) Én megszavaztam a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentést (2007/0201).

Jelenleg nincsenek olyan ütközésgátló rendszerek a piacon, amelyek képesek lennének hatékonyan felismerni a gyalogosokat és más veszélyeztetett úthasználókat, és ugyanakkor megfelelnének az összes szükséges feltételnek is. Osztom az előadó véleményét, hogy prioritást kell adni a sérülések, és mindenekelőtt a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók halálos kimenetelű balesetei számának csökkentését célzó intézkedések bevezetésének. Hangsúlyozni kell, hogy a benyújtott módosító indítványok célja a rendelet előírásainak szigorítása mindenütt, ahol ez lehetséges. Én megszavaztam a jelentést, mert úgy vélem, hogy fontos figyelemmel kísérni nemcsak a technológia aktív biztonságot szolgáló fejlődését, hanem figyelembe kell venni a passzív biztonság területén a szigorúbb rendelkezések bevezetésének lehetőségét is a járművek konstrukciójával kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A gyalogosok és kerékpárosok gyakran részesei a közúti baleseteknek. Az ő életük védelme nagy kihívás a gépjárműipar számára.

Az elektronikus gyalogosvédelmi rendszer (EPP) kiváló megoldás. A rendszer csökkenti a járművel való ütközés következményeinek súlyosságát. Ennek a rendszernek köszönhetően a jármű elülső része elnyeli az ütközés energiáját, ezáltal csökkenti az áldozat sérüléseinek mértékét.

A gyalogosok biztonsága megteremtésének egy másik sikeres módszere az aktív motorháztető, amit a C6-ra szereltek fel. Abban a pillanatban, amikor a gyalogos becsapódik, a motorháztető automatikusan felemelkedik. Az ütközésérzékelőnek és a pirotechnikai patronnak köszönhetően a motorháztető 40 milliszekundum alatt 65 milliméternyit felemelkedik. Egy külön mechanizmus a motorháztetőt a felemelt helyzetben tartja az ütés erejének ellenére is, és így elnyeli a létrejövő ütközési energiát. Kisebb ütközés esetén a lengéscsillapítóval felszerelt egység is védelmet biztosít.

Minden járművet annyi vizsgálatnak kell alávetni, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy az Európai Unió útjainak biztonsága javuljon.

 
  
  

– Jelentés: Szájer József (A6-0088/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. (PT) Ez a jelentés néhány igazi változást érint az Európai Bizottság és az Európai Parlament közötti szokásos eljárásban. A módosított 1999/468/EK határozat 5a. cikke vezette be az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást olyan általános hatókörű intézkedések tekintetében, amelyek a szerződés 251. cikke szerint elfogadott alapvető instrumentumok nem lényeges elemeit kívánja módosítani többek között azzal, hogy az ilyen elemek közül néhányat töröl, vagy az instrumentumot kiegészíti új, nem lényeges elemek beillesztésével.

A meglevő jogszabályok és a folyamatban lévő eljárások átvilágítását követően az Európai Bizottság benyújtotta ezt a javaslatot, ami 59 jogalkotási aktusra vonatkozik, amelyeket az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz kell igazítani.

Az Elnökök Konferenciája 2007. december 12-i határozatában a Jogi Bizottságot jelölte ki vezető bizottságként, hogy foglalkozzon ezzel a komitológiai kiigazítással, míg véleményező bizottságoknak a szakbizottságokat jelölte ki. A Bizottsági Elnökök Konferenciája 2008. január 15-én megállapodott a Jogi Bizottság és a többi érintett bizottság közötti együttműködés módjában. Ez a jelentés ezért korlátozott számú módosítást tartalmaz, amelyeket a többi bizottság véleményében javasolt, és azokat levél formájában juttatták el.

 
  
  

– Jelentés: Gerardo Galeote (A6-0213/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. (PL) Én megszavaztam Galeote Quecedónak az egyes halászati termékek Kanári-szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó autonóm közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentését.

A jelentés azt javasolja, hogy a 2007-2013. közötti évekre szüntessük meg egyes halászati termékek Kanári-szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó közös vámokat. Megjegyzendő, hogy a javaslattal érintett rendelkezések 2006. december 31-én lejártak. A vámmentes kontingensek létrehozására vonatkozó javaslat és az utóbbiak kezelésére vonatkozó rendelkezések összhangban állnak az Európai Unióról szóló szerződés 299. cikke (2) bekezdésével, amely a legtávolabbi régiók támogatására irányuló különös rendelkezésekről szól.

Ezért megszavaztam ezt a jelentést, mivel úgy vélem, hogy a Kanári-szigetek kivételes földrajzi helyzete egyes halászati termékek kínálati forrásaival kapcsolatban, amelyek alapvető fontosságúak a belföldi fogyasztás szempontjából, ezen ágazat számára járulékos költségeket jelentenek. Az ilyen jellegű, a földrajzi elhelyezkedésnek tulajdonítható természeti nehézségek orvoslásának egy módja a harmadik országból behozott szóban forgó termékek importjára kivetett vámok ideiglenes felfüggesztése.

 
  
  

– Jelentés: Anneli Jäätteenmäki (A6-0076/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Én megszavaztam a Jäätteenmäki-jelentést az európai ombudsman statútumáról.

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságának tagjaként magam is láttam, hogy milyen sok és egyre növekvő számú polgár fordul a közösségi intézményekhez azért, mert a tagállamok nem tartják be az EU szabályait.

A Parlamenthez benyújtott és a felelős bizottság által vizsgált petíciók igen gyakran nem tekinthetők elfogadhatónak. És itt egy fontos pontra szeretnék rámutatni: az európai ombudsman hivatalának keményebben és jobban kell dolgoznia a polgárokkal folytatott külső kommunikáción. Az átlagember igen gyakran nem is tud az ombudsman létéről, aki potenciálisan a funkcionálisabb és hatékonyabb kapcsolatteremtés eszköze az EU intézményeivel. Az a statútum, amelyről ma szavazunk, új mechanizmusokat állapít meg az ombudsman munkája hatékonyságának javítása érdekében. Nekünk, európai parlamenti képviselőknek az eredmény figyelemmel kísérése a feladatunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Támogatom Jäätteenmäki asszony saját kezdeményezésű jelentését az európai ombudsman információhoz való hozzáféréséről és az egyértelműbb jogszabályok szükségességéről, mivel a jelentés pontosabb szabályokat követel lefektetni ezen a területen.

A szöveg szerint az Európai Unió különféle testületei és intézményei kötelesek az ombudsmant ellátni minden általa kért információval, míg ez idáig a bizalmas kezelésre való hivatkozással az egyes dokumentumok kiadását el lehetett utasítani.

Hasonlóképpen törölni kell azt a tisztviselőkre vonatkozó kötelezettséget, hogy tanúvallomásukban „a vezetőség utasításait kövessék”, miközben a kérdéses tisztviselőnek teljes őszinteséggel az igazat kell vallania.

Jäätteenmäki asszony javaslatainak célja a közvélemény bizalmának megerősítése az európai ombudsman tevékenységi iránt, és mint ilyen, érdemes a megvalósításra.

 

8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
  

(Az ülést délután 1:30-kor felfüggesztik, és délután 3:00-kor folytatják.)

 
  
  

ELNÖKÖL ROURE ASSZONY
alelnök

 

9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

10. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

11. Az olajár-emelkedés ellen hozott intézkedések (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. - A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság olajár-emelkedés ellen hozott intézkedéseiről tett nyilatkozatairól szóló vita.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) A Tanács tudatában van az emelkedő olajárak európai polgárokra és az egész európai gazdaságra gyakorolt negatív hatásának. Emiatt a Tanács az elmúlt ülésein foglalkozott ezzel az üggyel. A magas élelmiszerárak összefüggésében a kérdést az állam- és kormányfők is megvitatják majd a holnap kezdődő ülésükön. A magas olajárak okainak elemzése az olaj kínálatában és keresletében a globális gazdaságban mutatkozó bonyolult strukturális eltolódásokra utal. Rövid távon nem várható, hogy az olajtermelés lépést tartson a fejlődő gazdaságokban jelentkező folyamatosan nagy kereslettel. Mivel az Európai Bizottság múlt heti jelentésében jól bemutatta a magas olajárak okait, ezeket részletesen nem kívánom tárgyalni.

Az Európai Unió az olajárak ilyen változásának hatásait a gyorsabb inflációban, a magasabb összegű háztartási számlákban, a mezőgazdasági és halászati ágazatok problémáiban, a közlekedés területén és a különféle iparágakban is tapasztalja. Feltételezve, hogy az olajárak emelkedésének okai strukturális jellegűek, valamint hogy ez a trend várhatóan a jövőben is folytatódni fog, az uniónak hosszú távú megoldásokat kell találnia. Az energiapiacok versenyképességének ösztönzésével és az olajpiacok jobb átláthatóságával együtt intézkedésekre van szükség, különösen az energiahatékonyság további támogatására és az energiaellátás diverzifikálására összpontosítva.

Ami az energiahatékonyságot illeti, engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy az Európai Tanács 2007 márciusában felhívást adott ki az energiahatékonyság növelésére, hogy 2020-ra elérhessük a 20%-os megtakarítási célt. A végfelhasználói energiahatékonyságról és az energetikai szolgáltatásokról 2006-ban elfogadott irányelv hozzájárult e cél eléréséhez. Mindent azonban a jogalkotáson keresztül nem tudunk elérni. A háztartások és a vállalkozások is lényegesen hozzájárulhatnának ehhez a racionálisabb magatartással, amelyet a Tanács és a Parlament folyamatos tudatosítással és felvilágosítással ösztönözhet.

A másik kulcsfontosságú intézkedés az energiaellátás diverzifikálására irányuló erőfeszítéseket említi. Emlékeztetnék, hogy ezzel kapcsolatban az Európai Tanács tavaly tavasszal elfogadta az Energiapolitika Európa számára című intézkedési tervét. Ez kötelező célt tűz ki, azaz 2020-ra az EU teljes energiafogyasztásában a megújuló energiaforrásoknak 20%-os arányt kell elérniük. Mindezt csak azért említem meg, mert hangsúlyozni szeretném, hogy az unió már fogadott el néhány intézkedést, amely mérsékelheti az európai gazdaságnak az olajárak emelkedése iránti érzékenységét. A jelenlegi politikákat a jövőben tovább kell fejleszteni.

Amikor a közelmúltban tartott ülésén az olajárak emelkedését vitatta az ECOFIN-tanács, egyebek között megismételte a 2005 szeptemberében elfogadott Manchesteri Megállapodást. E megállapodás szerint kerülni kell a fiskális és más politikai beavatkozást, amikor a magas olajárakra reagálunk, mivel azok torzítják a versenyt, és megakadályozzák a gazdaság szereplőit abban, hogy a szükséges módon igazodjanak a helyzethez. Azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a magas olajáraknak a lakosság szegényebb rétegeire gyakorolt hatását könnyítendő meg lehet fontolni, rövid távúaknak és célzottaknak kell lenniük, és kerülni kell a torzító hatásokat. A legfejlettebb országokat képviselő G8 pénzügyminiszterei is tárgyaltak az emelkedő üzemanyagárakról a múlt héten. Egyebek között hangsúlyozták, hogy az olaj és az élelmiszer növekvő ára globális probléma, és ezért a megoldásokat is nemzetközi szinten kell keresni.

Szeretném megemlíteni azt is, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának e heti ülésén hétfőn jóváhagytuk a három következő elnökség 18 hónapos programját. Az ő Tanácsban végzett munkájuk felölel sok olyan feladatot is, amely a magas élelmiszer- és olajárak kérdésének hatékony megoldására összpontosít.

Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be, hogy az előbb említett kihívásokkal való megbirkózáshoz koordinált politikákra van szükség az EU-n belül és nemzetközi szinten is. Óvatosan kell eljárnunk, hogy ne hozzunk létre új egyensúlyhiányokat és problémákat ezekkel a politikákkal. Amikor ezekkel az égető kérdésekkel foglalkozunk, előre örülünk az Európai Parlament konstruktív együttműködésének, különösen, amikor a szükséges jogalkotási javaslatokat tárgyalja.

 
  
MPphoto
 
 

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, minden napom az olajárak rutinszerű ellenőrzésével kezdődik, és az elmúlt időkben a hírek többé-kevésbé mindig egy irányba mutattak: az olajárak egyre magasabbak és magasabbak. Az elmúlt 3 évben az olaj ára USA-dollárban kifejezve több mint megháromszorozódott. Az EU számára, amelynek energiafogyasztásában 37%-ot képvisel az olaj, könnyen megérthetjük a magas olajáraknak gazdaságainkra és polgárainkra gyakorolt tényleges és potenciális hatását.

Saját termelésünk – bár még mindig tekintélyes – folyamatosan csökken, és ez a csökkenés a 90-es vége óta folyamatos. Következésképpen az import folyamatos növekedése igencsak megnöveli olajfüggőségünket és az összeg, amit kifizetünk az energiaforrások megvásárlására, állandóan nő.

Ennek közvetlen hatása van polgárainkra és vállalkozásainkra. Az emelkedő olajárak inflációt okoznak, ez a hatás már most megfigyelhető. Az energia hozzájárulása az árindex emelkedéséhez 2007 negyedik negyedévében az euróövezetben átlagosan 0,8% volt. Ez közvetlen, érzékelhető hatást jelent a háztartásokra és számos gazdasági ágazatra, nem utolsósorban azokra, amelyek nem tudják az energiaárat a végfogyasztóra hárítani.

2007. áprilisa és 2008. áprilisa között a háztartások által felhasznált üzemanyag és fűtőanyag árának emelkedése jelentősen meghaladta a fogyasztói árak általános növekedését. Például az üzemanyagárak átlagosan 12,7%-kal emelkedtek szemben az átlagosan 3,6%-os inflációval. A legsebezhetőbb polgáraink megint azok közé tartoznak, akiket mindez a leginkább sújt.

Már 2005 szeptemberében beszéltem önöknek az emelkedő olajárakról, és bemutattam egy ötpontos tervet. Azóta egész sor új javaslatot dolgoztunk ki arra, hogyan fogjunk hozzá a magas és növekvő olajárak jelentette kihívásra adandó válaszhoz: ilyen javaslatok szóltak az energiahatékonyságról, a személygépkocsikról, az üzemanyag minőségéről és a megújuló energiáról. E politikák eredményeként az EU olajfogyasztásának fokozatos csökkenését várjuk az elkövetkezendő években. Az elmúlt három esztendőben a fogyasztás többé-kevésbé stabil volt, és megkezdődött az átállás a tisztább, hatékonyabb megújuló energiaforrásokat felhasználó közlekedésre.

Miközben még sokat kell tennünk, és semmiképpen nem szabad a magas energiaárakból adódóan a polgárokat sújtó problémákat alábecsülni, különös tekintettel a sebezhető háztartásokra, továbbá számos vállalkozásra, ez már jó alapot biztosít, amelyre építve kidolgozhatjuk a kihívásra adandó lehető legjobb politikai választ. Az a tény, hogy az olajárak folyamatosan növekednek, nem jelenti azt, hogy politikánk megbukott volna. Meg vagyok győződve arról, hogy ambiciózus klíma- és energiacéljaink nélkül a helyzet még sokkal nehezebb lett volna. De egyértelmű a legutóbbi trendekből, hogy erőfeszítéseinket intenzívebbé kell tennünk.

Így most tekintsük át az olajpiacra ható hosszú távú tényezőket. Egyszerűen fogalmazva, elmúlt az olcsó olaj és általában az olcsó energia időszaka. A globális energiakereslet növekszik, és a Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint 2030-ig több mint 50%-kal nőhet. Különösen a feltörekvő gazdaságok fogyasztanak egyre több energiát.

Másrészről egyáltalán nem világos, hogy lesz-e elegendő olajtermelés a globális kereslet kielégítésére. A szakértők szerint geológiai szempontból a föld alatt még a következő 40-50 évre elegendő forrás található. Amint a Nemzetközi Energia Ügynökség nyilatkozta, egyáltalán nem biztos, hogy a termelő országok képesek-e és hajlandók-e növelni termelésüket, hogy kielégítsék a globális olajkereslet elkerülhetetlennek tűnő és hosszú távú folyamatos növekedését.

Az olcsó energia korának olyan időpontban van vége, amikor mindenképpen abszolút kötelezettségünk a jövő generációkkal szemben, hogy a klímaváltozás miatt átálljunk a tiszta, szénmentes energiaforrásokra a fűtés, a villamosenergia-termelés és a közlekedés terén is. Ez az a kihívás, amivel szembesülünk. Ez egyértelmű választ kíván. Mielőtt azonban a hosszú távú és középtávú intézkedésre térnék, szeretnék megemlíteni néhány rövid távú lépést, amely a fogyasztókra gyakorolt hatást enyhíti.

Rövidebb távon a legsebezhetőbb csoportokra gyakorolt hatást, ahol szükséges, szociális intézkedésekkel kell mérsékelni. A legszegényebb háztartások támogatása indokolható és szükséges is lehet, de ezt célzottan kell megvalósítani. Ugyanakkor nagyon óvatosan kell eljárnunk az adózási rendszer változtatásával kapcsolatban. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen intézkedések, miközben sok szempontból politikailag rendkívül vonzók, csak még inkább megnehezítik a magasabb energiaárak és a szénmegtakarítás kezeléséhez szükséges hosszú távú átmenetet. Sokkal jobb a segítséget célzottan nyújtani oda, ahol arra valóban a legnagyobb szükség van.

Ami az EU e kihívásra adott hosszú távú megközelítésének továbbfejlesztését illeti, meglévő energiapolitikánkat sokan „világvezetőnek” tartják. A Bizottság mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy a közelmúlt klíma- és energiacsomagja a fenntarthatóság, az ellátásbiztonság és a versenyképesség összevont céljait tűzze ki, ez a tény napról-napra világosabbá válik.

Hadd emlékeztessek részletesebben e politikák legfontosabb elemeire, amelyeket már vagy bevezettünk vagy e Ház vizsgálja őket: az irányelv tervezetre, amely végleges energiafogyasztásunkban 2020-ra garantálja a megújuló energiák 20%-os részarányát, az új szabályokra, amelyek bővítik és megerősítik az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét (ETS), biztosítva, hogy 2020-ig elérjük az üvegházhatású gázok 20%-os csökkentésének célját, és a változás motorjaként létrehozzuk az ETS-t; a személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló javaslatra, valamint az üzemanyag-minőségi irányelvre, amely arra kötelezi az olajszállítókat, hogy fokozatosan csökkentsék a CO2- és energiafelhasználást az általuk értékesített termékekben, és ami a legfontosabb, az energiahatékonysági akcióterv, amely minden szinten minden ágazatra vonatkozik, az energiahatékonysági együttműködés nemzetközi partnerségétől a polgármesterek megállapodásáig helyi szinten, valamint az olyan konkrét intézkedésekre, mint a fogyasztási javak címkézése, vagy az épületek energiahatékonyságai előírásai.

Gyakorlatilag valamennyi, az energiahatékonysági intézkedési tervben említett intézkedés már 60 dolláros hordónkénti olajár mellett költséghatékony.

Ez a kezdet, de ennél többet kell tennünk. A Bizottság ezért folytatja munkáját nemzetközi szinten, nevezetesen konstruktív párbeszédre törekszik a fő olajtermelő és -fogyasztó országok között, ilyen lesz például az e hétre Szaúd-Arábiába összehívott jeddahi találkozó vagy a jövő heti EU-OPEC párbeszéd. Ez alapos vizsgálatnak veti alá az olaj- és benzinpiacokat az Európai Unióban, és javaslatokat tesz további politikai intézkedésekre a második stratégiai energia-felülvizsgálatban az év későbbi részében. Támogatja az olajimportáló fejlődő országokat, hogy mérsékelhessék a magas üzemanyag- és élelmiszerárak rövid távú hatásait, és hogy strukturális javulást érjenek el az energiahatékonyság teljesítésében és az alternatív üzemanyagok felhasználásában. Ez fogja vezetni az erőfeszítéseket az energiahatékonyság iránti erőteljesebb ösztönzéssel.

Ez marad a legfontosabb prioritásom. Ez az EU-n belül jobb jogalkotást jelent. De ez egyben a hatékonyabb nemzetközi energiahatékonysági partnerséget is jelenti, amelyet az Európai Unió kezdeményezésére a múlt héten a G8-ak energiaügyi miniszteri értekezletén fogadtak el Japánban.

Az energiahatékonyságra vonatkozó meglévő jogszabályok és azok a javítások, amelyeket a következő hónapokban fogok benyújtani az épületekre, címkézésre és a minimális termékszabványokra vonatkozóan, valóban fontosak, de látni kell, hogy ezek csak a sok szükséges intézkedés egyikét jelentik. A valódi kihívás az energiahatékonysági politikák nemzeti, regionális és helyi szintű hatékony végrehajtásában rejlik az egész Európai Unióban. A Bizottság nagyobb szerepet játszik majd a tagállamok támogatásában az e kihívással való szembenézés során.

Megemlítem a bioüzemanyagokat, mert ezt a kérdést gyakran tárgyalják. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelvtervezetben gyakorlatba ültetjük át az Európai Tanácsnak azt a kötelezettségvállalását, amely biztosítja, hogy 2020-ra az EU-ban a közlekedés energiaszükségletének 10%-át megújuló üzemanyagok fedezzék. Megjegyzendő, hogy ez a 10% elérhető bioüzemanyagokkal vagy megújuló forrásokból származó villamos energiával vagy a szállítóeszközök energiahatékonyságának növelésével.

Meg vagyok győződve arról, hogy az EU képes és köteles az általa felhasznált bioüzemanyagokat fenntartható és felelős módon előállítani anélkül, hogy érintené az élelmiszertermelés globális szintet. Ez fenntartható módon is megoldható az EU-ban a korábban pihentetett földek felhasználásával, a terméshozamok fenntartható növelésével, a második generációs bioüzemanyagok technológiájába történő befektetéssel és a fejlődő országokkal való együttműködéssel, biztosítva, hogy a bioüzemanyagok kiegészítsék az élelmiszertermelést, és ne lépjenek azok helyére. Ezzel a megközelítéssel az alternatív, tiszta üzemanyagok fejlesztésének részévé kell válnia az EU válaszának, amit az olajárak és a klímaváltozás kihívásaira ad.

Az Európai Uniónak folytatnia kell nemzetközi erőfeszítéseit és a párbeszédet fő partnereivel. A múlt héten a G8-ak találkozója és ezen a hétvégén a jeddahi értekezlet mutatja, hogy az olajárak kérdése a politikai napirend első helyén van. Ki kell használnunk a már felépített hitelességünket, és vezetnünk kell a nemzetközi cselekvést az energiahatékonyságban rejlő lehetőségek kihasználására és a tiszta energia termelésére, az egész földön lehetővé téve a globálisan hatékony és megbízható árupiacok működését.

A cselekvésnek azonban otthon kell kezdődnie, és a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra újabb sürgetés jótékony hatású nemcsak a klíma szempontjából, hanem gazdaságaink számára is.

Létezik energiajövő mindannyiunk számára. Nagy valószínűséggel ez a jövő a termelés, a fogyasztás és a magatartás különféle mintái köré szerveződik majd. Mint a klímaváltozás esetében is, a cselekvésre most van szükség, és a Bizottság teljes mértékben részt vesz benne.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, Piebalgs biztos, hölgyeim és uraim! Mutassunk fel egy kis képzelőerőt! Mindazok az elképzelések, amelyek megpróbálják korlátozni a HÉA maximális kulcsát, beleértve azt is, amit Franciaország elnöke, Sarkozy úr javasolt, méltók arra, hogy megvizsgáljuk őket, és én a saját elképzelésemet is szeretném előterjeszteni.

Az olaj korlátozott élettartamú fosszilis tüzelőanyag, és a magas olajárak trendje visszafordíthatatlan és hosszú távra szól. Ami azonban az áremelkedéstől eltekintve az összes problémát okozza , az a hirtelen és drámai mód, ahogyan a nyersolaj hordónkénti árának óriási globális ingadozása, ami érinti gazdaságainkat. Ezért kíváncsi vagyok, hogy az Európai Unió anélkül, hogy elfedné a tényleges áremelkedéssel összefüggő valóságot, nem tudná-e biztosítani az árstabilitást az éves ciklusnak megfelelően úgy, hogy a költségvetésért felelős tárcák és különösen a tagállamok adóhivatalai, valamint a települési önkormányzati szinten működő hasonló intézmények együtt az olyan vállalatokkal és vállalkozásokkal, amelyek az olaj árához között szerződéses kapcsolatokban vesznek részt, és általánosságban az egyszerű polgárok, akiknek el kell készíteniük családi költségvetésüket, mind jobban felkészülhetnének az energiaágazatban bekövetkező nagy változásokra anélkül, hogy a globális árfolyamokból, a spekulációkból és az euró-dollár paritásából származó hirtelen olajár-ingadozások napi nyomását el kellene szenvedniük.

Ezzel a háttérrel, biztos úr, javasolnám megvizsgálni egy olyan közösségi instrumentum létrehozásának lehetőségét, amelynek célja a nyersolaj hordónkénti árának garantálása lenne az általánosan elfogadott egyéves költségvetési ciklusnak megfelelően. Ez az instrumentum a világpiacon opciók vásárlásának és értékesítésének pénzügyi technikájával működhetne, és igen hasznosnak bizonyulhatna a spekuláció elleni fellépésben is.

2005-ben, amikor az ár hordónként 50 dollár volt, megkérdeztem az ön véleményét erről a témáról, Piebalgs biztos, és ön azt válaszolta, hogy a gondolat nagyon érdekes, tekintve, hogy a Bizottságnak nem áll hatalmában a nyersolajárak ellenőrzés alatt tartása, különösen mert az olajpiac globális egész. Ezen a ponton azonban nagyon állhatatosnak kell lennem, mert egy ilyen közösségi instrumentum, amely hosszú távon nulla összegű játszmaként működne, és gyakorlatilag semmiféle finanszírozást nem igényelne, legalábbis megérdemelné a vizsgálódást, és ismétlem, nem a szabad piac törvényeivel – amelyektől mindannyian függünk – való ellenszegülés eszközeként, hanem olyan módszerként, amellyel ellenőrzés alatt lehet tartani a váratlanul ránk háruló nehézségeket, és csökkenteni lehet azt a hatást, amit a megemelkedett olajárak az érintett ágazatokban a teljes árláncra gyakorolnak. A halászat helyzete, amelyről nemsokára vitát nyitunk, kifejező példa erre.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, személyesen igen tisztelem a Tanács és a Bizottság nevében felszólalókat. Én azonban úgy vélem, hogy az elmúlt néhány napon és ma tőlük elhangzott javaslatok túl kevésnek tűnnek és késeiek. Például a Bizottság dolgozata egyáltalán nem említi a „spekuláció” szót. Nem mintha ez lenne az áremelkedés fő oka. De nyilvánosságra hozni e dolgozatot ma anélkül, hogy egyáltalán nem említi a spekulációt: még a G8 is progresszívebb, mint itt a Bizottság!

Ami a tetemes nyereséget illeti, amit természetesen szintén nem említenek meg, én már többször is a biztoshoz fordultam, és tekintettel arra, hogy úgy tűnik, kontrollmechanizmusok bevezetésére nincs mód, megkértem, hogy legalább önkéntes megállapodásokkal biztosítsa, hogy e nyereség egy részét energiamegtakarítási intézkedésekbe, alternatív energiák fejlesztésébe és kutatásba fektessék. Jelenleg erről folynak a tárgyalások például Franciaországban. A biztos azonban erre egyáltalán nem tett észrevételt, és semmi nem történik.

Az energiamegtakarítás és a fogyasztóvédelem kérdésében mi ezt elvben támogatjuk, de a Bizottság javaslatai igen erőtlenek. A Parlamentre és a mai határozatra volt szükség a Morgan-jelentés összefüggésében, hogy megvalósuljon a fogyasztói jogok lényeges bővítése, különösen az energiamegtakarítással kapcsolatban az intelligens mérőkkel stb. Ami pedig a biztos által javasolt szociális intézkedéseket illeti, erre csak annyit tudok mondani, hogy már egy ideje látszik, hogy szociális intézkedésekre szükség van.

Ma beszéltünk Írországról. Hadd legyek őszinte: ami nagyon izgatja a polgárokat, az az, amikor nem kapnak visszacsatolást Brüsszelből a konkrét és valódi aggályaikra. Lehetnek az érintett polgárok halászok a kkv-szektorban vagy társadalmilag hátrányos helyzetű fogyasztók, valamilyen üzenetet akarnak kapni Brüsszelből, olyat, amely segítséget nyújt nekik abban, hogy a nehéz helyzetükkel megbirkózzanak. Egyértelmű jelzéseket várunk a Bizottságtól és a Tanácstól, különösen az elkövetkező néhány napban.

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nem hiszem, hogy az Audy úr által javasolt úton kellene haladnunk. Nem hiszem, hogy a mi feladatunk lenne az árszabályozási intézkedések meghatározása. A biztos kifejtette azt a megközelítést, amelyre az Európai Uniónak rá kell szánnia magát, nevezetesen a mi fejlődési modellünket, amely a megújuló energiákból – 20% energetika; 10% közlekedés – és legfeljebb a kitűzött célok felülvizsgálatának sürgős szükségéből áll, hogy ezeket a célokat még ambiciózusabbá tegyük, és még rövidebb időkereten belül érjük el.

Sajnálatos módon, ami például a gázpolitika alapján nyilvánvalóvá vált, s amelyről egyébként ma szavaztunk, a nemzeti kormányok azok, amelyek ellenzik a valódi, a versenyre és az energiaforrások többféleségére irányuló európai politikát. Ez a probléma. Nyilvánvalóan foglalkozni kell a spekuláció kérdésével. Az igazság, hogy a nemzeti kormányok itt és másutt is nem hajlandók semmilyen, a pénzügyi piacok fölötti valódi szabályozó hatáskört átadni az Európai Uniónak, de ebben a fázisban ne kérjük Európát, hogy találjon rövid utat a nemzeti politikák által okozott kár helyrehozatalára. Megújuló energia és hosszú távú stratégiai tervezés: ez az, amit kérünk, és gyorsabban, mint korábban terveztük.

 
  
MPphoto
 
 

  Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök asszony, három intézkedésre kívánok javaslatot tenni.

Először is, adóztassák meg a spekulációt. Hihetetlen. Miközben a költségek súlyos teherként nehezülnek ránk, a Total, az E.On, az Exxon és a spekulánsok nyeresége még sohasem volt ilyen nagy. Személyesen szeretném látni Juncker urat, az Ecofin eurocsoportja elnökét, amint a szavakat tettekre váltja. Könnyedén megadóztathatjuk ezeket a nyereségeket nemzeti szinten, majd ezt koordinálhatnánk Európára kiterjedően, és ez a bevétel – ami eurómilliókra rúg majd – lesz második észrevételem középpontjában.

Másodszor, ezt a bevételt valamennyi ország egy olyan alap létrehozására fordítsa, amely kompenzációt biztosít a nagy nehézséggel küszködők számára, például a halászok, a közúti fuvarozók és a nagyszámú olyan háztartás számára, amely már csak igen nehezen tudja kifizetni a számlákat; nem az energia közvetlen támogatásával, hanem segítve az érintetteket, hogy hozzájussanak a számlák kifizetéséhez szükséges pénzhez, és különösen azzal, hogy ezt az energiahatékonysághoz kötik. Társadalmunkban a kevésbé módosak azok, akiknek nincs pénzük az energiahatékonyabb hűtőszekrények megvásárlására. Ez az, ahol be kell avatkoznunk.

Harmadszor, a politika mozgatóiként őszintének kell lennünk azokkal az emberekkel szemben, akiket képviselünk. A jelenlegi válságos helyzet nem valami kisebb politikai nehézség az olaj miatt. Strukturális válságról van szó. Olyan gazdasági modellünk van, amelyet egymilliárd ember számára fejlesztettek ki az Egyesült Államok, Japán és Európa középosztályai. Ezt a gazdasági modellt most kiterjesztik Kína, India, Nigéria, Dél-Afrika, Mexikó és Brazília középosztályainak millióira. E modellel együtt járó probléma az, hogy az nem foglalja magában sem az erőforrásokat, sem a környezetszennyezést. Ezért azt kell mondjam önnek, biztos úr, hogy ambiciózusabbaknak kell lennünk az energiahatékonyságot illetően, és a kérdés, amit szeretnék önnek feltenni, a következő: nem kellene a Tanácsnak felkérnie a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot intézkedések egész csomagjára szeptemberben, amelynek célja egy nagy európai kezdeményezés az energiahatékonyságba történő beruházásra?

 
  
MPphoto
 
 

  Gintaras Didžiokas, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (LT) 1993-ban vezették be az energiatermékek adóztatására vonatkozó EU-politikát. Akkor egy hordó olaj ára 16 dollár volt. Ma, amikor az olajár elérte a 140 dollárt, felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi, az energiatermékek adózására vonatkozó EU-politika igazolható-e. Az EU-ban a polgárok és a vállalkozások sokkal többet fizetnek a fűtő- és üzemanyagért, mint a világ más részeiben.

Ez azért van, mert a HÉA mellett jövedéki adót is fizetnek, és mivel az EU a valóságban ennek további növelésére hív fel, egy valóban paradox helyzettel kell szembenéznünk – minél drágábbá válik az üzemanyag, annál több pénzt vesznek el a kormányok polgáraiktól. Az a sztrájkhullám, ami egész Európán átsöpört, nyilvánvalóan demonstrálja az európaiak növekvő elégedetlenségét ezzel a helyzettel szemben, amelyben EU-szinten semmilyen intézkedést nem hoznak. Ez valóban igen egyértelmű jelzés. Elképzelhető lenne, hogy ezt nem vesszük észre, vagy figyelmen kívül hagyjuk?

Nem gondolja a Bizottság és a Tanács, hogy éppen itt az ideje, hogy felülvizsgálják az EU-nak az energiatermékek adóztatásával kapcsolatos politikáját, különös tekintettel a jövedéki adóra, a HÉÁ-ra és az importvámra? Miként indokolhatja a Bizottság az embereknek küldött szigorú üzenetét egészen addig, hogy tanuljanak meg együtt élni a folyamatosan növekvő üzemanyagárakkal? Nem gondolta végig a Bizottság azt a lehetőséget, hogy a folyamatosan növekvő üzemanyagárak aláaknázhatják a polgároknak az EU-ba vetett bizalmát, mivel az utóbbi beavatkozik országai kormányainak drasztikus intézkedések meghozatalára irányuló kísérleteibe? Kritikán aluliak a mentegetőzések amiatt, hogy az adózás tekintetében elmulasztják a cselekvést, vagy erre nem hajlandóak.

Az a vélemény, hogy csökkentett adókkal a helyzet nem javulna, sőt, rosszabbodna, nem alapos érv. Globálisan az olaj- és benzintermékeket nem csak az európai országok vásárolják. Nincs olyan, hogy ez az olaj Európa számára van, az a másik meg nem Európa számára van. Globális olajárak vannak; egyszerűen arról van szó, hogy Európa magasabb adókat vet ki az ásványiolaj-termékekre, ami súlyosan megterheli polgárait. Az importvám pedig a versenyt korlátozza.

Lehet, hogy az adópolitika változtatása nem oldana meg minden problémát, de legalábbis lehetővé tenné számunkra, hogy gyorsabban reagáljunk a piaci fejleményekre, és megkönnyítené a nehéz idők túlélését. Ez nem eléggé fontos? Kétségtelen, hogy szükségünk van más hosszú távú intézkedésekre; én üdvözlöm az ilyen intézkedések bevezetését, csakhogy határozott cselekvésre van szükségünk. Az EU polgárainak nincs szüksége szép szavakra. Amire szüksége van, az a megfelelő döntés, amely lehetővé teszi az esetleg felmerülő problémákra történő válaszadást. Az adópolitikát, különösen a HÉA-politikát nem az Isten adta, azt meg kell változtatni, amikor már nem áll összhangban az aktuális helyzettel.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (EL) Bocsásson meg, elnök asszony, de a Tanács és a Bizottság által képviselt álláspont csalódást keltő. Az nem másból, csak szavakból állt, és még csak nem is utaltak konkrét intézkedésekre. Ne legyen meglepve akkor, ha az Írországban, Franciaországban és Hollandiában tartott népszavazásokon nemmel szavaznak. Ne legyen meglepve, ha olyan országokban, mint Belgium, ahol ritkán vannak tüntetések, emberek ezrei lázadoztak.

Sem a Tanács hivatalban lévő elnöke, sem a biztos nem említette a nyerészkedést. Mit teszünk a nyerészkedéssel kapcsolatban? Miért nem vetnek ki adókat? Miért nem javasolják az EU által koordinált nemzeti adózást, amely bevételek egy részét a megújuló energiaforrásokra, a tiszta energiaforrások és az energiamegtakarítási programok támogatására lehetne fordítani?

Továbbá, hölgyeim és uraim a Bizottságban és a Tanácsban, az olajárak emelkedése az állami pénzalapoknak is javára válik, mert a tagállamok által beszedett adók is ennek megfelelően emelkednek. Így az infláció és a magas árak leginkább a legszegényebb társadalmi rétegeket sújtják. A szegények körében az infláció 40-50%-kal magasabb, mint az általános inflációs index. A tagállamok megnövekedett adóbevételének egy részét ezért közvetlen támogatásként a társadalom legsebezhetőbb rétegeinek kellene folyósítani. Cselekednünk kell, és nem csak a retorikában tetszelegnünk.

Elvárom, hogy önök záróbeszédeikben indokolják meg nekünk, miért utasították el olyan gyorsan a jobboldali kormányok által benyújtott javaslatokat, mint például Sarkozy úrét, és nem a baloldali kormányokéit. Úgy gondolják, hogy Sarkozy úr túlságosan kommunista? Ha bármi kijön ebből az élelmiszer- és olajárakkal folytatott spekuláció okozta válságból, akkor az az, hogy a szemellenzős neoliberalizmus napja leáldozott. Arra várunk, hogy ezt önök is felfogják.

 
  
MPphoto
 
 

  Pervenche Berès (PSE). – (FR) Elnök asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, biztos úr, a mai vitát egy olyan közleménynek az alapján nyitjuk meg, amely valójában egy előre nem látott feljegyzés a Bizottság részéről, amit azután a közvélemény felháborodásának hatására közleménnyé alakítottak át, amelyet annak a helyzetnek a realitása okozott, amelyben az európaiaknak nap mint nap élniük kell.

A G8-ak értekezletén felmerült az olajpiacokon való spekuláció kérdése. Mi túlságosan is jól ismerjük a valós helyzetet, amellyel szembesülünk, ha valóban a dolgok mélyére akarunk jutni, és Claude Turmes már érintette ezt. Az olajválság, amiről vitatkozunk, és ami annyi bajt okoz polgárainknak, annak a globalizáció második korszakának egyik eleme, egyik jele, amelybe most lépünk be, egy olyan korba, amelyben a ránk zúduló globális egyensúlyhiányok – amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk – felborították a rendszert, és ennek az első manifesztációja az Egyesült Államok pénzügyi válsága volt, amely figyelemre méltó gyorsasággal terjedt át saját piacainkra, és kipukkasztotta a spekulációs buborékot, pusztítva a ingatlanpiacokat, majd átterjedt az árupiacokra, különösen az olajárakra és az élelmiszerárakra. Ezután az e konkrét piacon a kínálati és keresleti viszonyok között uralkodó egyensúly megtette a többit.

Ezzel a helyzettel szembesülve az Európai Unió nagyon helyesen, az eseményeket előre látva tavaly már elkészített egy stratégiát, amit én a 2020-ig terjedő időszakra a négyszer 20 stratégiájaként írnék le: 20%-kal kevesebb energiafogyasztás, 20%-kal nagyobb energiahatékonyság és 20%-kal több megújuló energia.

Most azonban, mint mindig, ugyanazokat a hiányosságokat találjuk a felszín alatt. Az egységes piac létrehozásakor elfelejtjük, hogy ha az ilyen belső piacot elfogadhatóvá akarjuk tenni, akkor annak kell lennie szociális dimenziójának is. Amikor az áruk és szolgáltatások egységes európai piacát akarjuk létrehozni, elfogadjuk, hogy talán figyelembe kell vennünk a tagállamokban uralkodó társadalmi valóságot is, és amikor megfelelő hosszú távú energiastratégiát kívánunk adni az Európai Uniónak, elfelejtjük, hogy ennek megvannak az átmeneti költségei, hogy a közgazdászok szavait használjam, és amikor megkérdezzük, hogy a fogyasztók mely kategóriáját fogja ez a leginkább érinteni, azt válaszolhatjuk, hogy azokat, akik a közösség kevésbé jómódú rétegeihez tartoznak, azokat, akiket az üzemanyagárak növekedése egyébként is a legkeményebben sújt.

Manapság vannak kategóriák, amiket gyakrabban emlegetnek, azokat a szakmákat, amelyek a leginkább ki vannak szolgáltatva mindennapi munkájuk során, ilyenek a halászok és a közúti fuvarozók, de mögöttük felsorakoznak mindazok az alacsony jövedelmű háztartások is, amelyek elsőként szenvedik meg mindezt napi költségvetésükben, mert ezeknél a családoknál a lakhatási és közlekedési költségeket az üzemanyagárak emelkedése közvetlenül érinti, és arányaiban nézve ez sokkal inkább sújtja őket, mint azoknak a spekulánsoknak a zsebét, akik a megnövekedett olajárakból szedik le a sápot.

 
  
MPphoto
 
 

  Jelko Kacin (ALDE). - (SL) A gyorsan emelkedő üzemanyagköltségek akadályozzák a közlekedést Európában és az egész világon. A fuvarozók dühödten demonstrálnak, a halászok kompenzációt követelnek, és a közlekedés egyre drágábbá válik. A költségek szó szerint leállítják az áruszállítást. A legijesztőbb mindemellett az, hogy ilyen árak mellett az olajtermelés költségei valójában minimálisak. A termelés költségei szó szerint elhanyagolhatók.

A személyközlekedés az emberek szabad mozgásának lényege, és ez az áruk szabad mozgásának is előfeltétele. Az üzemanyagköltségek drasztikusan fenyegetik elsősorban a légi közlekedést, amely a legérzékenyebb a költségekre. Ez különösen a fapados járatokra vonatkozik, amelyek polgárok új csoportjai számára tették lehetővé Európa és a világ felfedezését. A fapados járatok válsága, amely ezen az őszön sújthat le ránk, nemcsak a turizmust érinti, hanem a repülőgépgyártást, a pénzügyi szektort, következésképpen az egész gazdaságot is.

Ilyen körülmények között az Európai Uniónak meg kell mutatnia, hogy érti a kihívásokat, és operatív szinten reagál rájuk. Ilyen körülmények között kellően koordinált cselekvéssel öregbíthetjük az Európai Unió intézményeinek tekintélyét, és megnyugtathatjuk a piacokat. A pénzügyi és gazdasági válság ideje lehetőség az Európai Unió számára, hogy bizonyítsa, hasznos, szükséges és hatékony keretet ad gazdaságaink számára, és különösen azt, hogy az európai intézmények helyes és hatékony eszközök gazdaságaink számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök asszony, a magas olaj- és gázárak velünk maradnak, és erős kétségeim vannak, hogy látjuk-e valaha is az árat a hordónkénti 80 dolláros szint alatt valaha is. A Nyugatot tetten érték, mivel alábecsülte a kínai és indiai fogyasztás növekedését, továbbá a kutatásba, illetve a kitermelési technológiákba történt beruházások nem kielégítő voltát, Szaúd Arábia képtelenségét – vagy esetleg hajlandóságának hiányát –, hogy mint befolyásos termelő kinyissa a csapokat, és az olyan országok geopolitikai kockázatait, mint Venezuela, Nigéria vagy Irak.

Hogy nézetem szerint mi lenne a válasz? Természetesen kevesebbet kell fogyasztanunk, be kell ruháznunk a megújuló energiaforrásokba és az olyan új technológiákba, mint a hidrogén üzemanyagcellás személygépkocsik, és meg kell vizsgálnunk, hogy a bioüzemanyagok általános hatásukat tekintve jók vagy rosszak a globális emisszió, valamint a fejlődő világban az élelmiszerárak inflációja szempontjából.

Azok e Házban, különösen a baloldalon, akik úgy vélik, hogy mindez a spekulációnak tudható be, tévednek, mivel spekulánsként fizikailag nem lehet olajat nagy mennyiségben felhalmozni és szállítani. Egyedül az Amerikai Egyesült Államoknak vannak erre megfelelő létesítményei.

Végezetül, üdvözlöm Olaszország döntését, hogy atomerőművet épít, és remélem, hogy más EU-tagállamok is követik ezt a példát.

 
  
MPphoto
 
 

  Tabajdi Sándor Csaba (PSE). - (HU) Az olajár magas szintjével tartósan számolnunk kell. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak föl kell készülnie minden eshetőségre. Jóval többet kell befektetnünk az alacsony fogyasztású, környezetbarát technológiák kifejlesztésébe, ahogyan Piebalgs biztos úr mondta, a megújuló energiaforrásokba és a biogáz-üzemek létesítésébe, mint ennek jelentéstevője is voltam. A tudatos energiamegtakarítás is fontos, például a jobb lakásszigetelés. Nincs csodaszer a birtokunkban, nem tudjuk föltartóztatni a határainkon, ugyanakkor rövid távon is kell megoldásokat keresni. Kérem az Európai Bizottságot, hogy engedélyezze a tagállamok számára, így Magyarország számára gázolaj jövedéki adójának átmeneti, legalább átmeneti csökkentését, mert az Egyesült Államoknak óriási versenyelőnye van ezen a téren. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Danutė Budreikaitė (ALDE).(LT) Kétségtelen, hogy a problémára valódi megoldást csak hosszú távú intézkedésekkel lehet elérni. Azonban előfordulhat, hogy egyesek nem képesek életben maradni elég hosszú ideig ahhoz, hogy ezeknek az intézkedéseknek az eredményeit láthassák. Ami a rövid távú intézkedéseket illeti, az egyetlen javaslat az volt, hogy nyújtsunk segélyt a szegény családoknak. Ha azonban a kereskedelem, a közlekedési rendszer, a halászat, a kis- és közepes vállalatok és a mezőgazdaság csődbe mennek, igen sok ember számára lesz szükség rövid távú intézkedésekre.

1992-ben vezették be a jövedéki adót az üzemanyagokra és az ásványi olajra. 2004-ben az adót az egész energiarendszerre alkalmazták. Ez azt jelentené, hogy az adózásnak semmilyen hatása nincs? Az adózásnak óriási hatása van, és véleményem szerint nagyon fontos, hogy lehetővé tegyük a jövedéki adó csökkentését addig, ameddig a hosszú távú intézkedések meg nem valósulnak.

Még egy dolog – nem történt említés a hidrogénről, mint új (vagy megújuló) erőforrásról. Ismert, hogy Kína és Kanada hidrogént használ személygépkocsik meghajtására, és Japán hidrogénnel fűt épületeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL).(PT) Látva a magasba szárnyaló üzemanyagárakat és figyelemmel ezeknek az emberekre és vállalkozásokra, a közlekedésre, a halászatra, a mezőgazdaságra és az iparra gyakorolt romboló hatásaira, nem felejthetjük el, hogy a nagy olajtársaságok nyeresége masszívan növekedett alapvetően annak az árspekulációs gyakorlatnak a következményeként, amely az olcsón megszerzett olajkészletek spekulációs értékelésére épül.

Ezeknek az eseményeknek a fényében intézkedésekre van szükség e botrányos spekuláció elleni fellépés érdekében; itt aláhúznám az általunk benyújtott javaslatot, hogy valamennyi tagállam vezessen be egy adót, amely kizárólag a készlethatásból adódó spekulációs nyereségre vonatkozna, és amely ezt a nyereséget állami bevétellé alakítaná át. Ezt a bevételt lehetne azután az egyes tagállamokban leginkább érintett gazdasági szektorok között elosztani.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, Európa és az egész világ olyan helyzetben találja magát, amikor az olajárak nemcsak a gazdasági növekedést határozzák meg, hanem annak a krízisnek a mélységét is, amely az élelmiszerpiacon és a halászati ágazatban már kezd érzékelhetővé válni. Várható, hogy a közlekedési ágazatban is igen hamar problémák merülnek fel.

Milyen intézkedésre van szükség? Hosszú távon ki kell dolgozni a stabil és széles körben megértett energiapolitikát. Erről a témáról sok vita folyt az Unióban és e Házban. Rövid távon konkrét ágazatokat kell megcélozni a támogatással. Például megemlíthetem a gazdák, a halászok és a fuvarozók számára biztosított célzott támogatást. A támogatást már ez év második félévében rendelkezésre kell bocsátani. Hangsúlyoznom kell, hogy célzott, konkrét támogatásra utalok az év egy konkrét időpontjában. Intézkedéseket kell tenni a spekuláció korlátozására, és a monopolisztikus praktikákat is fel kell számolni.

Végezetül el kellene ismernünk, hogy szükség van az adópolitika felülvizsgálatára mind az unió, mind az egyes tagállamok szintjén.

 
  
MPphoto
 
 

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE).(PT) Gratulálni szeretnék a biztosnak a nukleáris energia fontosságát aláhúzó nyilatkozataiért és azok abszolút nyíltságáért.

A számok nem csalnak: az olaj- és gázárak emelkedése folytatódik, a világ energiafogyasztása miatti nyomás egyre erősebb lesz, saját energiaszükségleteink is tovább nőnek, és de azért nem mulaszthatjuk el saját kötelezettségeink teljesítését, különös tekintettel a CO2-kibocsátások elleni fellépés sürgető szükségességére.

Következésképpen a nukleáris energiát fel kell venni a napirendre, és ezt nem kerülhetjük meg. Az energiaforrások közül nem zárhatunk ki egyetlen egy lényeges energiaforrást sem, különösen akkor nem, ha az tiszta és biztonságos. Nyilvánvalóan szükségünk van a megújuló energiaforrásokra, de az nem elég. Igen, szükség van az energiahatékonyságra, de az sem elég. Igen, szükségünk van jó bioüzemanyagokra, de az sem elég.

Ezért választanunk kell: vagy rossz az atomenergia, és akkor azt be kell tiltanunk, vagy ha nem tiltjuk be, mert biztonságos, és mert a technológia és a tudomány sokat lépett előre, annak előállítása mindenkinek javára válik.

Amire szükségünk van, az egy jövőkép, vagy végül a rosszról rosszabbra és a rosszabbról teljes katasztrófába fordul a sorsunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE). - (RO) Az olaj- és földgázárak növekedésnek hatásai már érzékelhetők valamennyi gazdasági tevékenységben és a szociális programokban, és e hatások maximuma a jövő télen jelentkezik. Az Európai Bizottság jó okkal strukturális megoldásokról beszél, amelyek célja az energiamegtakarítás és az ellátás diverzifikálása. Ám az európai gazdaságban fundamentális változásokra van szükségünk; sőt, ma már az európai struktúra új technológiai struktúráját vitatjuk meg, amit közép- és hosszú távon kell létrehoznunk. Emiatt úgy vélem, hogy az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia a 2007-2013-ra vonatkozó pénzügyi keretet, hogy növelje az új technológiák és az energia területén a befektetések céljait szolgáló erőfeszítéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Nyitóbeszédemben említettem az illetékes testületeknek azt a megállapítását, hogy a magasabb olajárak okai jellegükben strukturálisak. Ez egy fontos megállapítás.

Ebben a vitában többször is említették a spekuláció hatását. Ezt nem akarom sem eltagadni, sem lekicsinyelni, de hangsúlyoznám, hogy a spekuláció önmagában nem vezet magasabb energiaárakhoz, csak akkor, ha a strukturális okok ezt lehetővé teszik. És lehetővé teszik. Ezért van szükség hosszabb távú intézkedésekre.

Az olcsó energia időszaka – legalábbis ami a fosszilis forrásokat illeti – egy időre, valószínűleg hosszú időre véget ért. Ez hosszú távú intézkedéseket kíván az Európai Uniótól, amelyeket már említettem, és amelyek két irányba hatnának. Először is, többek között az energiahatékonyság növelése és ezáltal a saját fogyasztás csökkentése. Ez azután csökkenti Európa és az európai gazdaság importból származó fosszilis forrásoktól való energiafüggőségét. Másodszor, a diverzifikáció, és különösen a megújuló energiaforrások felé történő elmozdulás. Ezen a ponton egyetértek Papadimoulis úrral, hogy többet kell beruháznunk a megújuló energiaforrásokba, de a nagyobb beruházást pontosan a fosszilis üzemanyagok magasabb ára ösztönzi. Ha ezek az árak ismételten csökkennének, ha valamiféle bűvészmutatvánnyal elég olcsóvá tudnánk tenni azokat, csökkentenénk a megújuló források finanszírozásához és az azokba való beruházásokhoz szükséges motivációt.

Függetlenül attól, hogy széles körű konszenzus van a hosszú távú intézkedések szükségességéről, természetesen nem feledkezhetünk el a velünk szemben álló rövid távú problémákról sem. Ezeket említették, és megismételném őket. A magas energiaárak különösen az unió szegényebb rétegeit sújtják, és különös problémát jelentenek a halászok számára – a napirend következő pontja az e témáról szóló vita –, és természetesen ott van a fuvarozók konkrét problémája. Természetesen van értelme a helyénvaló intézkedések tanulmányozásának, megfontolásának és elfogadásának.

Ezen intézkedések közül természetesen nem zárhatjuk ki az Európai Unió adózásának újravizsgálatát. Elmondhatom, hogy a Tanács kifejezi azt az elvárását, hogy hamarosan javaslatokat kapjon az Európai Bizottságtól erről a kérdésről, az energiatermékek adóztatásáról.

Engedjék meg, hogy a következő gondolattal zárjam. Úgy vélem, hogy erre a vitára a legjobb időpontban, az Európai Tanács ülésének kezdete előtti napon került sor, ahol a tárgyalások egyik fő pontja a magas olajár lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, ez egy lebilincselő vita volt, és nagyon sajnálom, hogy az idő ilyen gyorsan elrepült.

Ahogyan a munkaköröm megköveteli, jártam azokon a helyeken, ahol olajat termelnek: a Kaszpi-tónál, a Barets-tengeren, Szaúd-Arábiában. Azt hiszem, az egyik hibánk, hogy azt gondoljuk, könnyű dolog az olajkitermelés. Milliárdokba kerül, és nagyon nehéz környezetben folyik. A költségek túllépik a tervezettet, helyi környezetkárosítás történik, és az emberek elégedetlenek számos projekttel. Így nagyon világos, hogy amikor az olajkérdésekről beszélünk, nem a felelősséget kellene keresnünk, hanem meg kellene próbálnunk megtalálni az Európai Unió megfelelő válaszát. Ha úgy véljük, hogy ugyanaz a megközelítés mindenkin segít, akkor azt kell követnünk.

Nincsenek varázsszerek. Az energiahatékonyság az egyes számú intézkedés. E nélkül a világnak sokkal magasabb árakkal kellene szembenéznie. Ez teljesen világos.

(Közbeszólások az ülésteremből)

Nos, elég sokat teszünk. A megújuló energia, valamint az alternatív energiaforrások, mint az atomenergia, szintén fontosak a probléma enyhítéséhez. Szükség van az új technológiákba történő beruházásokra, és az is fontos, hogy az ágazatok foglalkozzanak a strukturális intézkedésekkel, és ne csak támogatásra várjanak: a támogatás elvesz az egyik zsebből, hogy a másikba tegyen. Például a ma esti halászati vitával kapcsolatban megkérdezném, hogy a halászok miért nem tudják érvényesíteni a megnövekedett üzemanyagárakat a hal árában, mert ez az alapvető kérdés: mi történik, mi akadályozza ezt meg? Ez azt jelenti, hogy ágazati intézkedésekkel kellene foglalkoznunk.

Úgy vélem, globális szinten igen egyértelmű, hogy mit akarunk tenni. Megpróbáljuk eltéríteni az OPEC politikáját, amely szerint felülről korlátozza a piaci kínálatot, és sok esetben nem engedi, hogy nyugati vállalatok lépjenek be az olajtermeléshez szükséges technológiával és tudással, hogy így jobb kínálatot teremtsenek. A fejlődő országok számára nekünk kellene utat mutatnunk az energiahatékonyságban, és a nemzetközi partnerségre vonatkozó javaslatomat a G8-ak elfogadták. De mivel mindenki azt várta, hogy az olajárak hordónként 9 dollárra essenek, a világ késlekedett, és ma már tudjuk, hogy ezt a politikát kell követnünk.

Ami a fogyasztóvédelmet illeti, úgy vélem, hogy a Bizottság mindig igen következetes volt ezzel kapcsolatban. Számos jogsértési ügyem van, amikor az országok – bár kötelességük lett volna – még csak nem is tájékoztatták a Bizottságot a közszolgáltatási kötelezettségekről, ami azt jelenti, hogy a Bizottság javaslata után elfogadott jogi dokumentumokban minden szükséges elem benne van, ezeket már csak végre kell hajtani.

Úgy vélem, hogy a Bizottság és a Tanács reakciója megfontolt és helyénvaló. A piacon minden területnek megvan a maga szerepe. Tudom, hogy senki nem szeretné megvédeni a spekulánsokat, de mi is a jövőbeli piac szerepe? Azt jelzi, hogy merre fordulnak az árak, és lehetővé teszi a beruházásokat. Mondhatnám, hogy „vessünk ki magasabb adókat mindenkire” – akár 100%-kal is megnövelhetjük az adót mindenkire –, de ez azt jelentené, hogy elveszítjük a beruházásösztönzőket. Ehelyett teremtsünk beruházásösztönzőket, mutassunk konstruktív lehetőségeket a beruházások számára. Erre van szükségünk.

(Közbeszólások az ülésteremből)

Most, hogy a szaúd-arábiai társaságokat, a szaúdi Aramcót vagy a Gazpromot kellene megadóztatnunk, nem adóztathatjuk meg őket, mert a nemzeti adózási jogszabályok hatálya alá tartoznak. Az európai társságokat illetően ma egyetlen olyan társaságunk sincs, amely az olaj és a gáz révén hatalmas nem várt nyereségre tett volna szert.

(Közbeszólások az ülésteremből)

Más projektekbe is kellett ruházni, és ha ön ismeri ezeket a társaságokat, akkor mondja meg, melyikről van szó. Ha tudja, hogy melyek azok a társaságok, amelyek olyan jól élnek...

(Közbeszólások az ülésteremből)

Az E.ON nem foglalkozik olajjal. Az Eni foglalkozik olajjal, de milliárdokat invesztál projektekbe, például a Déli Áramlatba, a kashagáni projektekbe – milliárdokat invesztálnak – és a líbiai projektekbe. Valamennyi társaságnak megvan a szerepe a piacon.

Elnök asszony, ez egy fantasztikus vita. Örülök, hogy lesz lehetőség visszatérni erre a vitára, mert nincsenek egyszerű válaszok. De úgy vélem, hogy a mi javaslatunk megfontolt és az egyedül helyes.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Ivo Belet (PPE-DE), írásban(NL) A magas olajárakat mindannyian megszenvedjük, de bizonyára az alacsony jövedelmű, legsebezhetőbb lakossági csoportok a leginkább érintettek. Holnap az európai csúcsnak erőteljes jelzést kell küldenie, hogy a társadalom leggyengébbjeit célzó intézkedések valóban indokoltak és szükségesek.

A HÉA vagy a jövedéki adó csökkentése nem a közvetlen nyilvánvaló megoldás, ami érthető, hiszen arra ösztönözheti az olajtermelőket, hogy még magasabb árakat szabjanak meg.

De talán csinálhatnánk másképpen. Talán elmozdíthatnánk az adókat, hogy speciálisan a repülőjegyeket egy kissé megdrágítsuk (például az ősztől), és az ebből származó bevételt az alacsony és közepes jövedelműek fűtésszámláinak csökkentésére használjuk fel.

Minden többletbevételt az otthonok szigetelését szolgáló támogatások biztosítására lehetne felhasználni. Mindent figyelembe véve ez a legolcsóbb és a leghatékonyabb megoldás .

Középtávon okvetlenül beruházásokra van szükségünk a megújuló energia és az energiamegtakarítás területén. Közben azonban megoldást kell találnunk azok számára is, akik most néznek szembe a megélhetési nehézségekkel. Nem találhatnak süket fülekre Európában.

 
  
MPphoto
 
 

  James Nicholson (PPE-DE) , írásban. – A közelmúltban az olajárak exponenciális emelkedése, majd ezt követően a bénító üzemanyagárak igen negatív hatást gyakoroltak a vállalkozásokra és az iparra az egész EU-ban. Természetesen ennek a helyzetnek súlyos következményei vannak az átlagfogyasztóra nézve is. Az emelkedi élelmiszer- és üzemanyagárak és az emiatt csökkenő vásárlóerő már érezhető a polgárok körében.

Egyetértek a Bizottsággal, hogy célul kell kitűznünk azt, hogy csökkentsük a fogyasztást és az olajfüggőséget, és erőfeszítéseinket az energiahatékonyság előmozdítására és a megújuló energiaforrások fejlesztésére kell összpontosítanunk.

Ez azonban a hosszú távú megoldás. Jelenleg gyakorlati és érzékelhető lépéseket kell tenni, hogy könnyítsünk a gazdákra, a halászokra és a társadalom azon tagjaira nehezedő terheken, akik a leginkább kiszolgáltatottak az ilyen áremelkedésekkel szemben. Még akkor is, ha az olyan rövid távú intézkedések, mint az adócsökkentések, kívül esnek az EU kompetenciáján, az uniónak láthatóan át kell vennie a vezetést, és arra kell ösztönöznie a nemzeti kormányokat, hogy adjanak választ a problémára. A jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, és mindent meg kell tenni, hogy megbirkózzunk vele.

 

12. A halászati ágazat válsága a gázolaj árának emelkedése miatt (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. - A következő napirendi pont a vita:

- Philippe Morillonnak a Halászati Bizottság nevében a Tanácsnak feltett szóbeli kérdése a növekvő gázolajárak által okozott válságról a halászati ágazatban (O-0063/2008 – B6-0162/2008), és

- Philippe Morillonnak a Halászati Bizottság nevében a Bizottságnak feltett szóbeli kérdése a növekvő gázolajárak által okozott válságról a halászati ágazatban (O-0064/2008 – B6-0163/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe Morillon, szerző. – (FR) Elnök asszony, adnék egy kis időt Borg biztosnak, hogy leülhessen. Ezt a szóbeli kérdést azon bizottságban levő csoportok tagjainak az egyhangú kérésére kezdeményeztem, akiknek elnöke lehetek, és örülök, hogy ez az igen kiváló, számos általános kérdéssel foglalkozó vita után kerül sorra.

Elnök asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, biztos úr, az apám több mint egy évszázaddal ezelőtt született egy Saint Malo közelében levő faluban, amelyet fiatalkoromban úgy ismertem, mint egy élettel teli helyet, amely alapvetően a mezőgazdaságtól és a halászattól függött. Ma ez a falu attól a ráktól haldoklik, amit a beteg sejtek – ezek a hétvégi házak – túlburjánzása okozott, és fokozatosan eltűntek mindazon tevékenységek, amelyek valaha lehetővé tették számára, hogy tovább is éljen, mint csak a hat nyári héten.

Ez nem elszigetelt jelenség, hanem olyasvalami, ami gyakorlatilag Európa teljes partvidékén történik, és ez a helyzet okozta azt, hogy Borg biztos, akinek tisztelettel adózom, javaslatot tett az integrált tengeri politikára, amelynek lehetővé kell tennie számunkra, hogy helyreállítsuk, megőrizzük és újra felélesszük azokat a közösségeket, amelyek Európa partjai mentén élnek. Ha ez a határozat azt jelentette, hogy a Halászati Főigazgatóságot átalakítják Tengeri Főigazgatósággá, akkor az nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az Európai Unió elhatározta, hogy véget vet azoknak az erőforrásoknak, amelyeket halászainknak a jövőben is hasznosítaniuk kell a tengereken és az óceánokban.

Miért van az, hogy az Európai Uniónak csak két közös politikája van, nevezetesen a közös agrárpolitika és a közös halászati politika? Ha végiggondolják, a válasz egyszerű: azért, hogy földrészünk továbbra is elegendő mennyiségű élelmiszert szerezhessen a talaj megművelésével és a tengerek lehalászatával. Ezért ezek azok az ágazatok, ahol az olajárak masszív növekedése katasztrofális következményekkel járhat, és ez természetesen különösen a halászati iparra vonatkozik. Bár a szakmát éppen eléggé megrázta az erőforrások fogyatkozása, ma gyakorlatilag a megszűnés veszélyezteti, és ez magyarázza – bár nem menti fel – a kétségbeesésnek azokat az erőszakos manifesztációit, amelyekhez a szakma egyes képviselői folyamodtak és folytatnak egyes helyeken.

Ezért örülök, biztos, hogy az ön végrehajtó bizottsága javaslatot tett számos intézkedésre, amelyek célja, hogy azonnal mentőövet dobjanak a leginkább veszélyeztetett iparágaknak, és ebbe beletartozik a tagállamok felhatalmazása arra, hogy speciális ideiglenes mentességet biztosítsanak az Európai Halászati Alap végrehajtási szabályai alól, összhangban azokkal az eljárásokkal, amelyet Luxembourgban a Mezőgazdasági és Halászati Miniszterek Tanácsának következő, június 24-i ülésén kell majd megvitatni, elnök úr.

Ne veszítsük szem elől azt a tényt, hogy az Európai Uniónak – és bolygónknak általánosságban – továbbra is fel kell használnia a tengereket és az óceánokat, hogy beszerezhesse a szükséges élelmiszerforrásokat. Nincs értelme a halak megőrzésének és védelmének, ha nincsenek többé halászok, akik kifogják azokat. Véleményem szerint ez a nyilvánvaló tény indokolja azokat a részletes javaslatokat, amelyek nem csak rövid-, hanem közép- és hosszú távra is érvényesek; ezeken a javaslatokon, biztos úr, együtt dolgozunk a Halászati Bizottságban, és e javaslatokat az önök számára kollégáim továbbfejlesztik abban az állásfoglalás-tervezetben, amelyet holnap bocsátanak szavazásra.

 
  
  

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Először is köszönetet szeretnék mondani az Európai Parlament tiszteletre méltó tagjának, Morillon úrnak a Halászati Bizottság nevében feltett kérdéséért. Szeretném már az elején hangsúlyozni, hogy a szlovén elnökség tudatában van az emelkedő üzemanyagárakkal kapcsolatos probléma nagyságának és a magas áraknak az EU-ban a halászatra gyakorolt negatív hatásának.

Tájékoztatom önt, hogy tegnap a Mezőgazdasági és Halászati Tanács elnöke, Iztok Jarc miniszter találkozott néhány minisztertársával Velencében, hogy megvitassák ezt a kérdést. Együtt megtárgyaltak és előkészítettek néhány javaslatot az EU halászati ágazata jelenlegi nehézségeinek enyhítésére, amelyeket az elkövetkező napokban tárgyalunk meg. Szeretnék azonban emlékeztetni arra, hogy ez a helyzet nem korlátozódik a halászati ágazatra. A magas üzemanyagárak valamennyi iparágat hátrányosan érintik, ide értem a mezőgazdaságot, a közlekedést és a feldolgozóipart.

A válság súlyos helyzetet teremtett minden ágazatban. Ezért ez horizontális jellegű kérdés, amely tartalmaz olyan elemeket, amelyek érintik a versenypolitikát, az állami támogatást és a fiskális intézkedéseket. A kérdés komolysága és annak az EU halászati ágazatára gyakorolt negatív hatása volt az, amely arra késztette a szlovén elnökséget, hogy felvegye azt a Mezőgazdasági és Halászati Tanács jövő hét elején tartandó ülésének napirendjére, amint Morillon úr is említette már.

Ez lehetőséget ad a minisztereknek, hogy ismertessék nézeteiket a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, és véleményt cseréljenek Borg biztossal a legmegfelelőbb megoldásokról. Ezenkívül az elnökség úgy döntött, hogy megváltoztatja a halászati igazgatóknak a hónap végén Szlovéniában tartandó informális találkozójának témáját, hogy a halászati igazgatók ezt az égető kérdést is megvitathassák. Mindez azután történik, hogy a Tanács számos, különféle összetételben tartott értekezleten foglalkozott a növekvő energiaárak kérdésével, és amelyről szóltunk is a napirend előző pontjával kapcsolatban.

Hadd magyarázzam részletesebben az Ecofin-tanács következtetéseit. Az olajárakkal kapcsolatban a Tanács aggályát fejezte ki az árak folytatódó emelkedése miatt, és megtárgyalta az ehhez kapcsolódó szociális és gazdasági következmények kezelésének módjait. A Tanács aláhúzta az energiahatékonyság és az alternatív energiaforrások előmozdításának, az olajpiacok átláthatósága növelésének, az energiapiacokon a verseny előmozdításának és az olajtermelő országokkal folytatott párbeszéd bővítésének szükségességét.

Ugyanezen az ülésen a Tanács arra biztatta a Bizottságot, hogy tekintse át az árupiacokat, és fontolja meg az áringadozás korlátozását célzó politikai válaszokat. Amint az elnökség már a reggeli vitában is hangsúlyozta, ezt a kérdést az Európai Tanács holnap kezdődő ülésén is tárgyalni fogjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Halászati Bizottság elnökének, Morillon úrnak a kérdéséért, mert lehetőséget ad számomra, hogy foglalkozzam az üzemanyagválsággal.

Már az elején szeretném azt mondani, hogy örömmel látom, milyen jó és egyre erősödő a kapcsolat a Bizottság és az Európai Parlament Halászati Bizottsága között.

Ami a konkrét kérdést illeti, ismerem azokat a nehézségeket, amelyekkel a halászati ágazat küzd az üzemanyag árának meredek emelkedése miatt. Ez az emelkedés strukturális és tartós válságot okoz, és van egy nagyon különös, azt is mondhatnám, akár egyedi dimenziója a halászattal kapcsolatban. Hadd magyarázzam el, miért.

Sok éven keresztül az EU flottája a túlzott kapacitások, a túlhalászás és a csökkenő jövedelmezőség ördögi körében szenvedett. Ugyanakkor a halászok nem tudtak hasznot húzni a csökkenő kínálatból és a halászati termékek növekvő kiskereskedelmi áraiból. Ennek következtében számos szegmensben az árrés ostyavékonyságú, ami a költségek drasztikus emelkedése miatt ezt az ágazatot még inkább sebezhetővé teszi, mint a többieket, és ezt láttuk az olaj árának emelkedésénél is.

A Bizottság érti, hogy szükség van EU-szintű koordinált intézkedésre, hogy el lehessen kerülni az iparág súlyos válságát, és hogy biztosítani lehessen: a problémát ne csak áthelyezzük, hanem valóban a gyökereknél birkózzunk meg vele. Ez nemcsak a szükséghelyzeti segély lehetőségének biztosítását jelenti, hanem azt a kötelezettségvállalást is, hogy végre foglalkozzunk a túlzott kapacitások mögöttes kérdésével, amely aláaknázza minden kísérletünket, hogy ezt az iparágat ismét fenntartható és jövedelmező alapokra helyezzük.

Emiatt, ahogyan Morillon úr már rámutatott, a Kollégium tegnap elvi jóváhagyást adott annak a szükséghelyzeti intézkedéscsomagnak a tartalmára, amely az olajárak drámai emelkedése által kiváltott azonnali szociális és gazdasági nehézségeket célozza meg, és ezzel egyidejűleg megcélozza az európai flotta mögöttes strukturális problémáit is. Úgy vélem, létfontosságú, hogy a támogatást a leginkább üzemanyagfüggő, és a túlkapacitással jelenleg leginkább érintett flottákra összpontosítsuk.

Ezért azt javasoljuk, hogy a tagállamok flottakiigazító rendszereket (FAS) állíthatnak fel, amelyek alapján megszüntetjük az állandó megszüntetési (azaz selejtezési) támogatásokhoz való hozzáférés korlátozásait. További támogatás áll majd rendelkezésre az ideiglenes megszüntetésre a flottakiigazítási programokban résztvevő hajók számára, és részleges leszerelési támogatást biztosítanánk azoknak az üzemeltetőknek, akik a nagyobb régi hajóikat kisebb, energiahatékonyabb hajókra cserélik. Ebben szerepelnének olyan rendelkezések is, amelyek lehetővé tennék a munkavállalók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének ideiglenes mérséklését is.

Konkrétabban, az ideiglenes megszüntetési támogatás 2008 fennmaradó részében legfeljebb három hónapra valamennyi hajó számára rendelkezésre állna azzal a feltétellel, hogy a kérdéses hajók részt vesznek a szerkezetátalakítási tervben. Az ilyen támogatást úgy kell megtervezni, hogy az biztosítsa az állományok helyreállítását és/vagy az értékesítési feltételeket, ha csak lehetséges.

További gazdasági elemzések alapján megfontoljuk a halászati de minimis rendszer esetleges módosításait is olyan módon, hogy a háromévenkénti 30 000 eurós plafon hajónként, nem pedig cégenként kerülne alkalmazásra, de cégenként legfeljebb 100 000 euróig.

Előirányoztunk számos olyan konkrét kezdeményezést is, amely a halak értékének támogatására az első értékesítési ponton, és a Bizottság további 20-25 millió eurót tervez félretenni a Közös Halászati Politika költségvetéséből ezen a területen ad hoc-projektek finanszírozására az Európai Halászati Alapból rendelkezésre álló pénzeszközök mellett. További intézkedéseket is tervezünk, hogy ösztönözzük az áttérést az energiatakarékos technológiákra, tompítjuk a válság társadalmi-gazdasági hatását, és elősegítsük az Európai Halászati Alap pénzeszközeinek átprogramozását és folyósítását.

A fenti intézkedések ideiglenes derogációkat jelentenek az Európai Halászati Alap szabályai alól annak érdekében, hogy támogassuk az EU flottájának gyorsabb alkalmazkodását a jelenlegi helyzethez, és ideiglenes segítséget biztosítsunk az átmeneti fázisban.

Ezt a csomagot június 24-én Luxembourgban mutatom be a Halászati Miniszterek Tanácsának azzal a céllal, hogy erről a témáról már júliusban fogadjanak el hivatalos javaslatot. Tekintettel arra a kivételes helyzetre, amellyel a halászati ágazat szembesül, bízom benne, hogy számíthatok mind a Tanács, mind a Parlament támogatására, hogy az említett intézkedéseket a lehető leggyorsabban elfogadják.

 
  
MPphoto
 
 

  Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr, az Európai Néppárt képviselőcsoportja abban a hitben sürgette ezt a vitát, hogy intézményünk a válság súlyosságára tekintettel nem mutatkozhat továbbra is közönyösnek.

Azt hiszem, igazunk volt, tekintve, hogy csak tegnapi keltezésű – és most első ízben fordult elő –, hogy a bizottság egy sor olyan intézkedést jelentett be, amelyet ez a Parlament már évek óta kér, és ezek közül néhány azonos azokkal, amelyek állásfoglalásra irányuló közös indítványt foglalnak magukban.

Amint az állásfoglalás jelzi, az üzemanyag ára a halászok számára az elmúlt 5 év alatt több mint 300%-kal, január óta pedig több mint 38%-kal nőtt, miközben az értékesítési árak ugyanazok maradtak 20 éven keresztül, de bizonyos esetekben akár 25%-os csökkenés is volt, ami a gyakran illegális halászatból származó tömeges importnak tulajdonítható.

Képviselőcsoportom hangsúlyozza, hogy nincs olyan ágazat, amely ezen feltételek közepette fennmaradna, és ezért kívánt mindenkit ma egy asztalhoz ültetni, ideértve a Tanácsot és a Bizottságot is, hogy derítsünk ki többet erről a kérdésről, és vitassuk meg az intézkedéscsomagot.

Különösen örülünk annak, hogy az intézkedések végre tartalmazzák a de minimis támogatás 100 000 euróra növelését, bár jobban szerettük volna, ha azt hajónként, és nem vállalkozásonként allokálják, mint ahogyan a Parlament kérte és kikötötte közös állásfoglalásában.

Teljes mértében támogatjuk a szociális költségek csökkentését és az Európai Halászati Alap (EHA) nagyobb rugalmasságának bejelentését, így mindazok, akik ezt szeretnék, átalakíthatják vállalkozásuk szerkezetét, motorjaikat hatékonyabb motorokra cserélheti fel, vagy további támogatást kaphatnak, amint ön is jelezte, az ideiglenes megszüntetéshez.

Mi azonban úgy véljük, biztos úr, hogy van az intézkedéseknek egy másik olyan halmaza, amely ugyanilyen hangsúlyt érdemel, és amelyet ugyanolyan részletességgel ki kellett volna dolgozni, mint azokat, amelyek célja az ágazat szerkezetátalakítása: én a piaci alapú intézkedésekre utalok, mint például a COM reformja, amely lehetővé tenné a halászok számára, hogy nagyobb szerepet játsszanak az ármegállapításban, konkrét intézkedésekre a címkézésre vonatkozóan és mindenekelőtt olyan intézkedésekre, amelyek demonstrálják a Tanács és a Bizottság egyértelmű akaratát, hogy fellépnek az illegális halászat ellen.

Így az intézkedések egy részét, amelyek a helyes irányba való elmozdulást jelenti, üdvözöljük, de tűnődünk azon, vajon nem lehetett volna megakadályozni, hogy ez a ágazat ilyen kritikus helyzetbe kerüljön, ha sokkal korábban reagálunk?

 
  
MPphoto
 
 

  Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr, én is örülök a Bizottság által bejelentett intézkedésnek, és üdvözlöm azokat. Néhány esetben úgy tűnik, hogy még tovább is mennek, mint amit a Parlament állásfoglalásra irányuló indítványában kért. Az a tény, hogy időt tudtunk szakítani az e kérdésről szóló vitának ezen a rendkívül zsúfolt ülésen, jelzi, hogy a Ház milyen nagy fontosságot tulajdonít ennek az ügynek.

Úgy vélem, hogy ebben a meglehetősen bizonytalan időkben az európaiaknak hatékony és kiegyensúlyozott mechanizmus alkalmazásával együtt kell megbirkózniuk a válsággal: ez öltheti az Európai Halászati Alap (EHA) rugalmassága sokszor követelt fokozásának formáját, ami lehetővé tenné számunkra, hogy sürgős intézkedéseket fogadjunk el közösségi szinten.

A nemzeti megoldások, például azok, amelyeket egyes tagállamok javasoltak, csak egyensúlytalanságokhoz vezetnének.

Reméljük, biztos úr, hogy jövő hétfőn a Miniszterek Tanácsának ülésén a Bizottság tovább pontosíthatja ezeket a kérdéseket, és eléri a megállapodást a Miniszterek Tanácsával arról, hogy az EHA miként használható a leginkább érintett flottarészek megsegítésére.

Ugyancsak sürgősnek tűnik az árképzési mechanizmus vizsgálata.

 
  
MPphoto
 
 

  Elspeth Attwooll, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, hangsúlyoznunk kell azt a tényt, hogy halászaink igen nagy arányban kisvállalkozásokat működtetnek. A halászati joguk korlátozott. E jog gyakorlásához beruházniuk kell hajókba, halászati felszerelésbe és biztonsági berendezésekbe. Ez jelentős kölcsöntörlesztési kötelezettségekkel járhat. Ugyancsak fizetniük kell az engedélyekért, és bizonyos esetekben még a kvótáért is. Ezen kívül tetemes működési költségeik jelentkeznek, például a munkaerő-, a javítási és természetesen az üzemanyagköltségek.

A kvótákra és a tengeren töltött napokra vonatkozó szabályok megkövetelhetik tőlük, hogy hosszú utakat tegyenek meg, hogy megszerezhessék az eladható fogást. Ez, különösen, ha rossz idő van, nem mindig sikerül nekik. Ha sikerül, a kifogott hal ára felett akkor sem gyakorolhatnak ellenőrzést. A legtöbb esetben attól függenek, amit az aukción elérhetnek. Így egyszerűen nincs eszközük a növekvő költségek kompenzálására.

Az állásfoglalás a támogatás különféle gyakorlati eszközeit fejti ki. Ez lehet a de minimis szabály és annak felfelé történő módosítása. Arra sürgetem az összes tagállamot, hogy használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a szabály kínál, hogy a mindenki számára azonos feltételek fenntarthassák.

Ugyancsak fontosak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat visszaszorítását célzó lépések, nemcsak azért, hogy segítsenek megőrizni a legálisan kifogott hal árát, hanem az állományok megóvása érdekében is. Ez vonatkozik a címkézési előírások javítására is. Más javasolt intézkedések, ideértve a szerkezetátalakítást is, ám ezen túl, az energiahatékonyság és az alternatív energiaforrások ugyancsak környezetvédelmi célokat is szolgálnak. Ezek elfogadásával egyaránt segíthetünk ostromlott halászainkon és veszélyeztetett bolygónkon.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Hélène Aubert, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, amint emlékeztettek rá, ez egyszerre mély és tartós strukturális válság. Ezért ugyancsak tartós megoldásokat követelnek nemcsak a halászati ipar, hanem valamennyi érintett ágazat számára is.

El kell mondani, hogy a jelenlegi válság pontosan a sokéves vakság eredménye, mert nem figyeltünk fel arra, hogy a halászati ágazat üzemanyagra – és ráadásul olcsó üzemanyagra – támaszkodik, és arra a meggondolatlan fegyverkezési hajszához hasonlatos folyamatra, hogy egyre nagyobb teljesítményű hajókat vásároltak, amelyek messzebb és messzebb mehetnek, és egyre nagyobb mennyiségű halat hozhatnak vissza. Ezek is azon kérdések közé tartoznak, amelyekkel meg kell birkóznunk.

A drága üzemanyag problémája elválaszthatatlan az összes többi, a halászati ágazatot érintő kérdéstől – a halállományokkal való gazdálkodástól, az árpolitikától, a világkereskedelemtől, az illegális halászat ellenőrzésétől –, és igen nehéz ezzel a kérdéssel a többitől elszigetelten foglalkozni.

Azok a támogatások, amelyeket a Bizottság folyósítani javasol, és amelyek megfelelő irányba tett lépéseknek tűnnek, csak akkor lesznek elfogadhatóak – különösen a közvélemény számára –, ha azok a halászati politika és a halászati gyakorlat mélyre ható irányváltásától függenek majd. Mi sajnáljuk, hogy a közös kompromisszumos állásfoglalás nem határozza meg az ilyen irányváltáshoz és a flotta túlkapacitásának leépítéséhez, valamint a halállományokkal való jobb gazdálkodáshoz és a tengeri ökoszisztémák jobb védelméhez nyújtható segélyek és támogatások feltételeit. Mi több, ez az a feltétel, amitől a halászat gazdasági és társadalmi életképessége függ. Végül szeretnénk, ha a tagállamok vállalnák saját felelősségüket, és felhagynának azzal a demagóg gyakorlattal, hogy olyan pénzt ígérnek, ami nem áll rendelkezésükre, és anélkül, hogy a halászati ipar számára fenntartható politikát terjesztenének elő.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (PT) Azért tartjuk most ezt a vitát, mert a halászok, többek között a portugál halászok mozgolódnak, és intézkedéseket követelnek, amelyekre – az üzemanyag, a benzin és a dízelolaj árának emelkedésére, valamint az ágazatot sújtó társadalmi-gazdasági válságra reagálva – már egy ideje javaslatot tettek, különös tekintettel az Európai Unió közönyös hozzáállására.

Képviselőcsoportunk benyújtotta saját állásfoglalásra irányuló indítványát, amelyben kifejtjük javaslatainkat, amelyek közül néhányat az Európai Parlament már korábban elfogadott, és új intézkedéseket is előterjesztettünk, válaszolva az ágazat igényeire.

Ezek az intézkedések támogatást biztosítanának a benzinüzemű hajók számára, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a dízelüzeműek esetén történik, megállapítva a maximális árszintet vagy további árengedményt az üzemanyagra, konkrétan literenként 40 centet, javítanák az árakat az értékesítés kezdőpontján anélkül, hogy ennek árkövetkezményeit a végfogyasztó viselné, biztosítaná, hogy a termelési költségeket az egyik változóként figyelembe vegyék akkor, amikor az irányárakat megállapítják, és biztosítanák a tisztességes jövedelmet a legénység számára.

Döntéseket kell hozni az üzemanyag növekvő árára reagálva, és a halaknak az értékesítés kezdőpontján történő árképzési folyamatára. Ez a két fő tényező az ágazat mélyülő válságának középpontjában.

 
  
MPphoto
 
 

  Jeffrey Titford, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, lehetséges, hogy az a hatalmas üzemanyagár-emelkedés, amelyről ma tárgyalunk, a brit halász számára az utolsó csepp lesz a pohárban. Eddig is eléggé megviselte őket a szabályozások végtelen sora, a kvóták megnyirbálása, ami ettől az intézményből ered, és ami térdre kényszeríti az iparágukat.

Most abban a szégyenletes helyzetben vannak, hogy nem tudnak tengerre szállni, hogy kifogják azt a csekély mennyiségű halat, amivel még a szárazföldre léphetnek, mert az üzemanyagköltség ezt eleve veszteségessé teszi, még mielőtt nekikezdenének. A brit kormány éveken át sorsukra hagyta őket, és most is ezt teszi az üzemanyag-támogatás tekintetében ahelyett, hogy átsegítené őket ezen a jelenlegi válságon.

Az én körzetemben néhány halász már a helyzete bírósági felülvizsgálatának kérésére kényszerült, mert a Közös Halászati Politika alapján állítólag a halászatból való megélhetés garantált számunkra.

Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja úgy véli, hogy a KHP abszolút katasztrófa, amiből Nagy-Britanniának ki kellene szállnia, hogy visszanyerje az ellenőrzést a saját vizei fölött, amíg egyáltalán vannak halászai.

 
  
MPphoto
 
 

  Struan Stevenson (PPE-DE). - Elnök úr, nagyon örülök, hogy a biztos ma beszélt az ágazat sokkal szélesebb körű válságáról, amit csak fokozott a dízelolaj árának meredek emelkedése. Amint Titford úr az imént elmondta – és én ritkán értek vele egyet, de ebben az esetben igen –, néhány halásznemzet esetében az egyre csökkenő kvótákat és a zuhanó halárakat az üzemanyag árának óriási növekedése követte. A helyzet annyira rossz, hogy vannak matrózok az Egyesült Királyságban, akik ma már kevesebb mint heti 100 fontot keresnek, és ez százával űzi el őket az iparágból pontosan olyan időszakban, amikor több fiatalra volna szükség, hogy csatlakozzon az iparághoz. Amint ebben a Házban mindenki tudja, sok hajó már nem engedheti meg magának, hogy tengerre szálljon. Minden út veszteséges. Dühös halászok blokád alá vonják a kikötőket, sztrájkoló teherautó-sofőrök nem hajlandók szállítani, és ez azt jelenti, hogy a halpiacokat éppen az év legtermelékenyebb időszakában rombolják teljesen szét.

A Borg biztos által ma délután nekünk bemutatott rendelkezések és javaslatok azonban nagyon bíztatnak engem. Azok a tagállamok, amelyek javaslatokat nyújtanak be flottakiigazítási programokra vagy halászati ágazatuk teljes szerkezetátalakítására, támogatást kaphatnak az Európai Halászati Alapból, és ez sokat tesz a jelenleg az ágazatot érintő akut válság enyhítésére.

Mélységesen szégyellem, hogy a brit kormány nem hajlandó elfogadni ezt a támogatást, nem hajlandó kérni ezt a társfinanszírozási segítséget. Gyalázatos, hogy a mi halászaink végül majd ugyanazokon a vizeken ugyanazokra a fajokra fognak halászni, mint a szomszédos nemzetek halászai, akik azonban megkapják ezt a támogatást. Ez tovább torzítja a piacot.

Így támogatnunk kell egy kisebb, üzemanyag-hatékonyabb flotta létrehozását, amely jobban illeszkedik a halászati lehetőségekhez. Úgy vélem, hogy az, amire a Bizottság javaslatot tesz, eléri ezt a célt.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Casaca (PSE).(PT) Úgy vélem, hogy ebben a válságban meg kell értenünk, hogy az üzemanyagárak emelkedése katalizátorként hatott egy olyan helyzetben, amely már messze volt az egészségestől, és már korábban is súlyos aggályokat keltett.

Azt hiszem, azt is hangsúlyozni kell, hogy ez egy Európára kiterjedő válság, így nem helyénvaló megpróbálni arra nemzeti szinten reagálni.

Harmadszor, szeretnék gratulálni a biztosnak és a Bizottságnak a most bemutatott tervhez. Véleményem szerint ezek helyénvaló intézkedések, még akkor is, ha esetleg nem mennek elég messzire, viszont segítik a probléma gyökerénél történő megoldást a problémát okozó strukturális tényezők tekintetében.

Remélem, hogy ezt az utat fogjuk követni a jövőben is, mert azt gondolom, ez a helyes út.

 
  
MPphoto
 
 

  Jacky Hénin (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, az Európai Unióban minden halászkikötő két dolgot kér sürgősen: gázolajat literenként 40 centes irányadó, egész Európára kiterjedő áron, és a kvóták összehangolt kezelését.

Ezek jogos követelések, és létfontosságúak a halászati ipar és az általa teremtett munkahelyek szempontjából. Az olajárak hatalmas emelkedése és a halállományok megőrzése valós problémák. A szabad piac képtelennek bizonyul az emelkedő üzemanyagárak hatásának ellenőrzés alatt tartására. Felduzzasztott profitjukkal az olajtársaságok erre a helyzetre úgy reagálnak, hogy a termékeik iránt a feltörekvő nemzetek körében növekvő keresletre spekulálnak, abban a reményben, hogy bankot robbanthatnak. Az üzemanyagra kivetett adók csökkentésével, ami mindig csak nő, és az olajtársaságok kolosszális nyereségének megadóztatásával könnyen teljesíthetnénk a halászok követeléseit támogatások nélkül is, különösen azok nélkül, amelyeket rendszertelenül fizetnek ki.

A halászok azonban már nem fogadják el, hogy a Bizottság, amely a valódi gazembereket, a szívességi lobogókat és a halászati kartelleket fedezik, a tenger bűnözőiként kezelje őket. Senki nem annyira elkötelezett a tengeri állományok megőrzése mellett, mint a halászok. A rendszert teljességében meg kell reformálni, a Bizottságnak demokratikusan, a halászati szakemberekkel együtt kellene dolgoznia, a helyett, hogy álszakértők által kidolgozott szabályozáson alapuló diktatúra alá vetni őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE).(EL) Elnök úr, üdvözlöm a biztost és a hivatalban lévő elnököt.

Az elmúlt öt évben a halászat megszenvedte a növekvő üzemanyagárak következményeit. 2004 óra az üzemanyag ára 240%-kal nőtt. A Bizottság és az Európai Parlament intézkedéseket hoz a probléma megoldására, de a helyzet ez idáig nem javult. Sőt, épp ellenkezőleg, rosszabbodott.

2008 eleje óta a régióban 40%-os növekedést tapasztalunk. Sok halász – franciák, olaszok, portugálok, görögök és spanyolok – megkezdte hajóinak kikötését. Vajon miért? Azért, mert a halászat költsége magasabb, mint az az ár, amit a halért kapnak.

Engem ez mélységesen aggaszt, mert attól tartok, hogy egy nagyszerű társadalmi csoport megy tönkre. Ez a csoport tartja fenn a hagyományokat, és itt a halászainkra utalok. Meg kell védenünk őket a közelgő katasztrófától. Én egyetértek azzal, hogy ösztönözzünk minden, a képviselőtársaim által javasolt intézkedést az illegális halászat és a kapcsolódó problémák elleni fellépés érdekében. Szeretnék azonban még egy fontos pontot említeni. Az Európai Halászati Alapot aktiválni kell, hogy biztosítsa az erőforrásokat, és ezzel a pénzzel tudjuk túléléshez segíteni a halászainkat. Ha nem, válsággal kerülünk szembe.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Arnaoutakis (PSE).(EL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az elszabadult üzemanyagár-emelkedések nyomán egyre nő a hangos tiltakozások száma, és a kétségbeesés jelei mutatkoznak sok tagállam halászai körében. Nem nézhetjük továbbra is passzívan ezeket az élénk tiltakozásokat. Alapvető fontosságú, hogy az EU azonnali intézkedést hozzon, és segítséget nyújtson azoknak, akik ezt a szakmát űzik. Ők úgy szenvednek e nehézségektől, hogy nincs más lehetőségük vagy eszközük a helyzettel való megbirkózásra.

Ha az EU nem biztosít azonnali megoldásokat, politikai problémával is szembesülünk, tekintettel az Uniónak a most tapasztalthoz hasonló szükséghelyzetekkel való fellépésének hatékonyságára. Egyszer s mindenkorra meg kell állítanunk ezt a felelősség tologatását a Bizottságról a tagállamokra és vissza. Valakinek mindenképpen vállalnia kell a felelősséget és a kezdeményezést, és a mi európai jövőképünknek megfelelően ez az EU feladata. Európai politikát, biztos úr! Azt hiszem, az ön javaslatai a helyes irányba mozdítják el a dolgokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Cornelis Visser (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, a halászat a magas üzemanyagárak miatt igen zord körülmények között találja magát. A dieselolaj ára egyedül 2008-ban több mint 38%-kal nőtt. Egyelőre nincs jele annak, hogy az áremelkedés véget érne. Az én hazámban, Hollandiában, a vonóhálós halászflottából már 15 hajót lehorgonyoztak, mert minden egyes halászati célú kihajózás veszteséges. A drámai helyzetért azonban nem csak a meredek áremelkedés felel. Az Európai Unión kívülről alacsony áron importált nagy mennyiségű hal is részlegesen felelős ezért a helyzetért. Nagy mennyiségű érdesfarkú halat, lepényhalat és csendes-óceáni nyelvhalat importálnak Hollandiába, és időnként nyelvhalként, illetve sima lepényhalként értékesítik azokat. Ez tisztességtelen verseny a holland halászok által kifogott lepényhallal illetve sima lepényhallal szemben. Fokozni kell a halfajok névhasználatának az ellenőrzését.

A holland flottának is keresztül kell menni egy átmeneten. A meglevő hajók túl nagyok és túlságosan függenek a fosszilis üzemanyagoktól. Valójában valamennyi hajót kisebb, többcélú hajóra kellene cserélni, olyanokra, amelyek fenntartható halászati módszereket használnak.

Sajnálatos módon a Bizottság csak öt, az elektromos halászat módszerével lepényhalra halászó hajónak adott ki ideiglenes engedélyt. Mi ennél többet szeretnénk.

Az iparágnak pénzügyi forrásokra van szüksége a túléléshez, és ezen már rövidtávon dolgoznunk kell. Én örülök a biztos javaslatainak. Lehetséges, hogy vannak választási lehetőségek a halászati iparban a CO2-kibocsátás megtakarításával is. Ezt is alaposan meg kellene vizsgálni. A holland halászflotta a teljes CO2-kibocsátás mintegy 1%-ért felel. Ez 20%-kal csökkenteni szeretnénk. Ha megnézzük a CO2 árát, ami tonnánként 25 euró, itt is vannak lehetőségek. Természetesen ha arra gondolnak, hogy a szerkezetátalakítással ez a flotta eltűnik, akkor tökéletesen megszüntettük a CO2-kibocsátást. Mérlegelhetnénk hét év leírása alapján. Remélem, hogy a biztos továbbviszi ezeket a javaslatokat. A Parlament minden bizonnyal támogatja őket, de talán ebből is kihozhatnának valamit.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, a közös halászati politika nyomorúságosan megbukott, és hozzájárult Európa halállományának meredek csökkenéséhez. Az nem alkalmas a céljára.

A hajózásban az üzemanyagárak közelmúltbeli emelkedése – ez a Bizottság szerint a 2004. évi szinthez képest meghaladta a 240%-ot, és a 30%-ot a közelmúlt hónapjaiban – csak súlyosbította a halászatterületek és az európai halászati iparág már jól dokumentált pusztulását.

Miközben mindannyian egyetértünk abban, hogy EU és tagállamok szintjén szükség van bizonyos sürgető, rövid távú intézkedések meghozatalára, a hajóskapitányok és a legénységük nehéz helyzetének enyhítésére – ilyen például a megfelelő szintű állami támogatás, talán az üzemanyagadók csökkentése egy bizonyos árszint fölött, pénzügyi támogatás a hajók leszereléséhez, és az illegális halászatból származó import fölötti fokozottabb ellenőrzés, hogy csak néhány lehetőséget említsek –, nekünk, politikacsinálóknak a jövőbe kell néznünk. Itt az ideje, hogy új lehetőségeket fontoljunk meg bármiféle közép- és hosszú távú szerkezetátalakítási tervben, együtt a szükséges leszerelési támogatásokkal, hogy a flották kapacitását a rendelkezésre álló erőforrásokhoz igazítsuk.

Mi a vélemény egy olyan kvótarendszert tartalmazó piaci alapú megközelítésről, amellyel kereskedni lehet a helyett, hogy folytatnánk a basáskodó szabályozás gyakorlatát, amely egyidejűleg tizedelte meg a halászati ipart, és idézte elő a halállományok súlyos csökkenését? A jelenlegi Közös Halászati Politika fonák módon ösztönzi a véletlenszerű mellékfogás és a fiatal halak kidobásának erkölcstelen és fenntarthatatlan gyakorlatát, mert hogy azok szárazföldre szállítása törvényellenes. Ezt a közelmúltan vitattuk meg a Schlyter-jelentés kapcsán. Ezt a problémát súlyosbítja az illegális import, a be nem jelentett és szabályozatlan halászat, amint arról a legutóbbi ülésen szó volt.

Néhány szakértő szerint, ilyen például Thorvaldur Gylfason, az Izlandi Egyetem közgazdaságtan-professzora, egy független hatóság által megállapított díjalapú kereskedelmi politika a fenntartható halak minden kilóját értékessé tenne, így nem lenne ösztönző arra, hogy a halat kidobják vagy illegálisan hozzák a szárazföldre. Nem értene egyet a Bizottság és a Tanács azzal, hogy egy olyan kvótarendszer, amellyel kereskedni lehet, amely gazdasági és környezetvédelmi indokokra épül, ökorendszer-alapú irányítással egyrészről megőrizhetné az értékes tengeri erőforrásokat a mai és jövőbeni generációk számára, miközben másrészről némi vigaszt nyújtana a termelékeny és eredményes halászok számára, akik viszont reformot követelnek?

Igen, szükségünk van rövidtávú szükséghelyzeti intézkedésekre a jelenlegi tengeri üzemanyagválság kezelésére, együtt a közép- és hosszú távú szerkezetátalakítással, amely környezetvédelmi és gazdasági indokokon alapul, a helyett, hogy a legtermelékenyebb és leghatékonyabb halászainkat kriminalizálnánk, akik éjszakánként ébren hánykolódva azon gondolkoznak, mint az ír halászok egyik szóvivője mondta, hogy „a hajó vagy a ház megy el először?”

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Varela Suanzes-Carpegna (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, képviselőcsoportom kezdeményezésére és mindenki támogatásával a halászati ágazat súlyos válságát tárgyaljuk külön az általános üzemanyagválságtól, mert bár az üzemanyag ára súlyosbította a válságot, ez volt az utolsó csepp a pohárban.

A válság sokkal mélyebb, és sürgős kezelést igényel. Az ágazat megmentéséhez a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak egyetértésben el kell fogadniuk egy olyan programot, amely – ahogyan ebből a vitából leszűrtem – az alábbi 10 követelményt teljesíti.

Egy: az illegális behozatal intenzívebb ellenőrzése. Kettő: a legális behozatal fokozottabb ellenőrzése. Három: a COM reformja, nagyobb hangsúllyal a halászoknak az első értékesítéskor fizetett árra. Négy: az Európai Halászati Alapból nyújtott támogatások újraorientálása. Öt: a nemzeti operatív programok átprogramozása. Hat: a hajónkénti de minimis támogatás kifizetése és összegének növelése; szerencsére a Bizottság – úgy tűnik – ezt megértette, de a javaslaton javítani kell, mert nem pontosan az, amit mi akarunk. Hét: fiskális támogatás elfogadása. Nyolc: szociális támogatás elfogadása. Kilenc: nagyobb átláthatóság és fogyasztói garanciák, címkézés és nyomon követhetőség. Tíz: fogyasztói reklámkampányok és ágazati támogatás.

E 10 követelmény mindössze kettőben összegezhető: nagyobb kifizetések és támogatások a halászaink számára, valamint a szabálysértők szankcionálása.

Biztos úr, hivatalban lévő elnök, ezt vagy megtesszük most, vagy szó szerint a hátunkon kell cipelnünk majd az Európai Unió halászati ágazatát. Én tudom, hogy Borg biztos tudatában van ezeknek a kérdéseknek, és megteszi, amit tehet, de úgy vélem, segítenünk kell azzal, hogy javítunk ezen a javaslaton. Remélem, hogy a Tanács is megteszi ugyanezt a jövő héten, és kiaknázhatjuk a francia elnökség biztosította lehetőséget is, amely ennek a reformnak a hajtóereje, hogy az teljes egészében megvalósuljon.

Ki kell használnunk a rendelkezésre álló lehetőségeket, mert az idő létfontosságú.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE).(PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a halászat jövője két fenyegetéssel szembesül: először az erőforrások fenntarthatósága és másodszor a halászok túlélése. Ezért kétféleképpen is garantálnunk kell a jövőt: először a halászat korlátozásával, és másodszor a halászok túlélésével és a jobb halászattal.

Úgy tűnik nekem, hogy a Bizottságban végre tudatosultak ezek a problémák, és néhány kormány, mint például a portugál kormány is, amely korábban teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a kérdést, végre kezd ráébredni erre a katasztrófára.

Azt is meg kell jegyezni, hogy néhány országban, például Portugáliában, a flotta 85%-a kisebb méretű, és e hajóknak mintegy fele benzinüzemű. Következésképpen, a kérdést figyelembe kell venni, és olyan intézkedéseket kell meghatározni, amelyeket egyenlően mindenkire alkalmazni lehet, hogy a kormányok ne bújhassanak ki a felelősség alól.

Meg kellene fontolnunk azt is, hogy a kereskedelmi flotta esetében rendelkezésre álló támogatás egy részét kiterjesszük erre a területre is, például az egységes társadalombiztosítási hozzájárulással kapcsolatban. Erre azért van szükség, mert a strukturális intézkedések céltalanok és semmi jövőjük nem lesz, ha nem biztosítjuk, hogy a halászok itt legyenek még holnap is. Ez forog kockán.

 
  
MPphoto
 
 

  Chris Davies (ALDE). - Elnök úr, az olajárak emelkedése mindenkit érint. Akkor miért választjuk ki a halászati ágazatot különleges bánásmódra? Miért nem támogatunk mindenkit?

A helyi parti halászok azok, akik a legkevésbé szenvedik meg ezt az áremelkedést, míg a mélytengeri üzemeltetők szenvedik meg a legjobban. Ők azok, akik nagy hajókat működtetnek, nagy távolságokat tesznek meg, viszonylag kevés embert alkalmaznak, de hatalmas mennyiségű halat fognak ki, és ők azok, akik a tengerek halállományának tömeges pusztulását okozzák.

Azzal kellene válaszolnunk az üzemanyagár-emelkedésre, hogy felszabadítjuk a piacot, és hagyjuk, hogy a kínálat és a kereslet szabályai érvényre jussanak. Az utolsó dolog, amit tennünk kellene, az az, hogy olyan támogatásokat biztosítunk, amelyek hozzájárulnak a halak kipusztulásához – ez az őrültség politikája lenne. Majd ha az összes hal kipusztul, emlékeznünk kell rá, hogy mindent megtettünk, hogy ez így legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Seán Ó Neachtain (UEN).(GA) Elnök úr, szeretném üdvözölni a Bizottság által javasolt csomagot. El kell azonban mondanom – mivel Írországból jöttem –, hogy Írország sohasem kapta meg a Közös Halászati Politikából a megfelelő részét, és ez tükröződött a múlt heti szavazásban is.

Itt az ideje, hogy az Európai Unió bizonyítsa, hogy képes támogatást nyújtani a halászatnak a szükség órájában, mivel ez az iparág valóban nehézségekkel küszködik. A kis halászok azok, akiket ez a legjobban sújt. Írország az európai tengerek 11%-ával, viszont a kvótáknak kevesebb mint 4%-ával rendelkezik. A politika nem működik. Most azonban fontos, hogy az Európai Unió egységesen lépjen fel, és bizonyítsa, hogy képes a halászok támogatására a szükség idején. Azt kérem, hogy minden lehetségest tegyenek meg e csomag támogatására, hogy láthassuk annak működését.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, sok üdvözlendő van a biztos csomagjában, de számomra a kulcskérdés a megvalósítás. Hogyan tudják megteremteni az összes tagállamban, az egész EU-ban a megvalósítás közös normáit, amikor néhány tagállam, mint a sajátom, az Egyesült Királyság, folyamatosan vonakodik attól, hogy a pénzügyi támogatás terén bármilyen lépést tegyen, még akkor is, amikor az megengedett.

Megkérhetném a biztost ma, hogy ne legyen semleges ezzel kapcsolatban, hanem kifejezetten intézzen felhívást valamennyi tagállamhoz, hogy tegyék meg, amit számukra ez a csomag lehetővé tesz, és a vonatkozásban ne üljenek ölbe tett kezekkel.

Ha nem így lesz, akkor változatlanul egyre kevésbé közös a halászati politikánk, lesz, ami fokozza az egyenlőtlenséget, és még több katasztrófát hoz az ágazatra.

Ezzel kapcsolatban – mert hogy néhányan nagyon szeretik a nemzeti kormányok és a Bizottság között tologatni a csomagot – megtenné, biztos úr, hogy az új csomagban pontosan azonosítja azokat az intézkedéseket, amelyek teljes egészében a tagállami hozzájárulástól függenek, és azokat, ha vannak ilyenek, amelyek ettől mentesek?

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a halászat igen sajátos ágazata gazdaságunknak. A hozzá tartozó gazdasági egységek fragmentáltak és szétszórtan helyezkednek el. Ezek gyakran helyi családi vállalkozások. Halászati kapacitásuk korlátozott, így nem tudják termelésüket növelni, hogy a magasabb költségek ellenére elfogadható jövedelemre tehessenek szert. Lehet azzal érvelni, hogy amennyiben a költségek növekedtek, akkor a hal árának is fel kellene mennie, de ennek a folyamatnak is vannak korlátai. Mennyit hajlandó a fogyasztó fizetni? Kinek van igaza mindebben?

Azt javaslom, hogy konkrét üzemanyag-hozzájárulást fizessünk a halászoknak, hogy segítsünk nekik megbirkózni a jelenlegi nehéz helyzettel. Ezek a kifizetések a gázolaj árához kapcsolódnának. A halászoknak és családjuknak nincs lehetőségek arra, hogy más tevékenységből többletjövedelemre tegyenek szert. Összegzésképpen a halászati politika új megközelítésére van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Colm Burke (PPE-DE). - Elnök úr, 2007 júliusában elutaztam a West Cork-i Castletownbere-be, ami Írország délnyugati részén fekszik, és találkoztam az ottani halászok közösségével. Már akkor is nagy bajban voltak. Azóta az olajárak drámai módon emelkedtek. Az elmúlt öt évben az olaj ára Írországban több mint 300%-kal nőtt. Ugyanakkor a hal ára vagy az az érték, amit megkapnak érte, nem nőtt.

Nemcsak a halászhajókon dolgozókról vagy azok tulajdonosairól van szó, hanem a partvidéki közösségekről is. Ők azok az emberek, akiket ez sújt, és ez rendkívül jelentős.

Én üdvözlöm a Bizottság javaslatait, de azt gondolom, hogy további javaslatokra volna szükség a visszadobott mellékfogások teljes kérdésével kapcsolatban, mivel azt hiszem, hogy ezzel a csomag nem foglalkozik, viszont erre azonnal szükség van.

Igen, hatékonyabbá és költséghatékonyabbá kell tennünk a halászatot, de azt is biztosítanunk kell, hogy az emberek megélhessenek belőle: nemcsak az iparágban élők, hanem a tengermelléki közösségekben élők is.

 
  
MPphoto
 
 

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE).(PT) Szeretném kérni, hogy legyenek jó hírek is június 24-én a portugál kis halászati vállalkozások és a parti halászat számára is.

Ahogyan kollégám, Duarte Freitas már említette, sok beszédet végighallgattunk a dízelolajról, a gázolaj támogatásáról, csakhogy Portugáliában a hajók 85%-a a halászati kisvállalkozási szektorban működik, és ezeknek a hajóknak több mint fele benzinüzemű. Ezek kis hajók külső motorral. Ők semmiféle segítséget nem kapnak a benzinhez , róluk teljesen elfeledkeztek. Lényeges, hogy a gázolajhoz hasonló és azzal egyenértékű rendszer jöjjön létre a halászatban felhasznált benzin esetében is.

A múlt pénteken halászni mentem az esposendei halászokkal, és tanúsíthatom, hogy milyen hatalmas áldozatot vállalnak. A Bizottság nem segít ezeken a halászokon, csak akkor, ha június 24-én a kisvállalkozásként működő halászatra is elfogad intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Záró felszólalásomban szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács tudatában van az Európai Unió halászati ágazata nehéz helyzetének, két vonatkozást azonban meg kell különböztetni: az egyik a halászati ágazat speciális jellemzői és a másik az üzemanyag magas ára, amely, amint ezt már kifejtették, számos, gyakorlatilag valamennyi ágazatot érinti, beleértve természetesen a halászatot is.

A Tanács nagyon aktívan igyekezett megoldásokat keresni: intenzív konzultációk vannak folyamatban, ezek a jövő héten csúcsosodnak ki a Mezőgazdasági és Halászati Tanács ülésén, ahol rövidtávú, középtávú és hosszú távú intézkedéseket keresünk avégett, hogy megóvjuk az európai halászatot, hogy áthidaljuk a jelenlegi nehéz időszakot, és megőrizzük mind a part menti, mind a mélytengeri halászatot.

Biztosíthatom önöket, hogy nagy figyelemmel követtem ezt a vitát, és a Mezőgazdasági és Halászati Tanács elnöke részletesen megismerkedik a vita során kifejtett nézetekkel, többek között az önöknek a Bizottság által bemutatott javaslatokra és tervekre adott első reakcióival.

 
  
MPphoto
 
 

  Joe Borg, a Bizottság Tagja. − Elnök úr, először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani megjegyzéseikért, azokért a különféle kérdésekért, amelyeket felvetettek, és a Bizottság által javasolni szándékozott csomag iránt általában kifejezett támogatásért.

Szeretném elmondani, hogy ez az egész folyamatnak nem a vége, hanem éppen csak az eleje. Még át kell kormányoznunk ezeket a javaslatokat a Tanácson és a Parlamenten, és megismételném, hogy szükségünk van a teljes támogatásukra ahhoz, hogy ezeket a javaslatokat a lehető leggyorsabban átvihessük, különös tekintettel azokra a részekre, amelyek jogszabály-módosítást kívánnak.

Nézetem szerint az, amit én itt bemutattam, a rövidtávú válság megoldásában a rugalmasság határáig megy el azzal a céllal, hogy kilátásba helyezzük a közép- és hosszú távú szerkezetátalakítást, hogy visszaállítsuk az erőforrások fenntarthatóságát és az ágazat jövedelmezőségét. Egyetértek azzal, hogy ezeket az intézkedéseket elszigetelve, hanem a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatra, a visszadobásokra, az ökocímkézésre vonatkozó és különféle egyéb, az elfogadás folyamatában lévő intézkedésekkel kapcsolatos viták összefüggésében kell értelmezni.

A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat tekintetében például azt remélem, hogy jövő hét kedden a Tanács döntést hoz az ilyen halászat elleni hatékony fellépés érdekében javasolt határozatról, amelyhez az Európai Parlament már elsöprő támogatást adott.

Davies úrnak azt szeretném mondani, hogy nem arra teszünk javaslatot, hogy pénzt dobjunk ki a problémára, hanem arra, hogy nyújtsunk támogatást a szerkezetátalakítás érdekében – amint elmondtam, hogy visszaállítsuk a fenntartható és nyereséges halászatot. Arra kérem Davies urat, hogy vizsgálja meg, amit javasolnánk, és ha bármilyen konkrét megjegyzése van, én minden bizonnyal üdvözölni fogom azt. Igen, azért dolgozunk, hogy lehetővé tegyük a megfelelő piaci mechanizmusok működését ahelyett, hogy továbbra is hagyjuk, hogy néhány óriásvállalkozás uralja a piacot a halárak megállapításakor.

Az Allister úr által elmondottakra reagálva, a csomag vonzóbbá teszi a tagállamok számára, hogy éljenek azzal, ami az Európai Halászati Alapban rendelkezésre áll, és ezért reméljük, hogy a tagállamok ezzel teljes körűen élni is fognak. Erről a jövő héten tárgyalunk a Tanácsban, hogy hatékonyan hajtsuk végre az általunk javasolt intézkedéseket.

Nagyon röviden áttekinteném a tervezett intézkedéseket.

Először is, a szükséghelyzeti intézkedéseket vizsgáljuk, amikor a halászhajók legfeljebb három hónapos időszakra történő ideiglenes leállításának támogatására teszünk javaslatot (egyébként ez is a fenntarthatóság irányába hat), azon felül, ami már az Európai Halászati Alapban rendelkezésre áll, és ez nem kizárólag biológiai okokhoz kapcsolódik. Egy ilyen intézkedés finanszírozhatja a tengeri utak költségeit és a hajók állandó költségeit. Ez az intézkedés csak azokban az esetekben alkalmazható, amikor kifejezett kötelezettségvállalás van arra, hogy az abból részesülő vállalkozások hat hónapon belül szerkezetátalakítási programban vesznek részt.

A második rendelkezés az üzemanyag-takarékos berendezések EHA-ból származó támogatási intenzitásának növelésére vonatkozik. Azt javasoljuk, hogy a kötelező önrész mértéke alacsonyabb legyen, azaz jelenlegi szintjének a 40%-a.

Arra is javaslatot teszünk, hogy az EHA-ból finanszírozható társadalmi-gazdasági intézkedések számát kiterjesszük. A de minimis támogatással kapcsolatban vizsgáljuk a rendelkezéseket, hogy ha a gazdasági elemzés szerint megvalósíthatónak bizonyulnak, akkor a javaslatunk a de minimis támogatást vállalkozásonként 30 000 euróról hajónként 30 000 euróra terjesztené ki, de vállalatonként legfeljebb 100 000 eurós korláttal.

A hosszabb távú intézkedések a szerkezetátalakításban résztvevő flották állandó szüneteltetése után járó támogatásokhoz kapcsolódnak; és az ideiglenes szüneteltetés után járó további támogatáshoz, hogy a már említett első három hónapon túl javaslatot teszünk további három hónapra a szerkezetátalakítás időszakára, amikor a szerkezetátalakítási folyamat miatt a hajóknak szükségszerűen szárazon kell maradniuk. Ez 2010. január 1-jéig tartana, és további három hónapig, ha a szerkezetátalakítási igények 2010. január 1-je után is fennállnak. Így legfeljebb hat hónapról lenne szó, a szükséghelyzeti támogatásban megadott három hónapon túlmenően.

Rendelkezünk a modernizációs programok támogatás intenzitásának növeléséről is. Ma hajtómű- és motorcsere esetén az önrész 60%, illetve 80%. Ezt az önrészt 40%-ra kívánjuk csökkenteni. Ezt azért tesszük, mert tudjuk, hogy a magánszektor – a magánvállalkozók, a halászok – nincsenek olyan helyzetben, hogy saját zsebből bármiféle szerkezetátalakítást lényeges részben meg tudnának finanszírozni. A lehető legnagyobb mértékben meg szeretnénk könnyíteni a halászok számára a szerkezetátalakítást, miközben a felmerülő költségek oroszlánrészét biztosítjuk.

Lehetővé tesszük a részleges leszerelés támogatását is. Más szavakkal, tegyük fel, van egy hajócsoport, és ez a hajócsoport mondjuk 100 000 tonnát képvisel, és vállalják, hogy ebből 50 000 vagy 60 000 tonnát leszerelnek, meghagyva 40 000 tonnát, amelynek révén ők új hajókat akarnak építeni, akkor a részlegesen leszerelt mennyiségre – az 50 000 vagy 60 000 tonnára – leszerelési támogatást kapnának. Nyilvánvalóan ez azt jelentené, hogy a flotta mérete csökken. Megújulna a flotta, de ez azt jelentené, hogy a csökkentett mennyiségre kompenzációt kapnának.

Szociális támogatásra is teszünk javaslatot társadalombiztosítási járulék csökkentésének formájában. Más szavakkal, azt is javasoljuk, hogy lehetőség legyen a halászok által fizetendő járulékok alól mentességet adni – de nem az őket foglalkoztató vállalkozások által fizetendő járulékok alól –, azzal a feltétellel, hogy a halászok díjazását nem csökkentik, és a halászok ugyanazokat a szociális juttatásokat kapják minden meglevő programban.

Ami a piaci intézkedéseket illeti – ezt a kérdést Fraga asszony vetette fel –, szeretném kifejteni, hogy különféle intézkedésekre teszünk javaslatot: javítani kívánjuk a halászok alkupozícióját a feldolgozóiparral és a kereskedőkkel szemben úgy, hogy összefogunk a nagyobb termelő szervezetekkel vagy a helyi piaci társulásokkal; a piaci árakat meghatározó tényezők jobb megértése érdekében létrehozunk egy árfigyelő rendszert; az ipar számára javítjuk az EU-ból származó termékek beszerzésének előre jelezhetőségét; előmozdítjuk a minőségre irányuló kezdeményezéseket, mint a címkézést, illetve a kezelés és a feldolgozás javítását; támogatjuk a fogyasztók tájékoztatását; az egészséges táplálkozást, a felelős halászatot, a piacvizsgálati értékeléseket; eszközöket fejlesztünk ki az értékláncolat és az árak elemzéséhez; és vizsgáljuk a címkézésre vonatkozó intézkedések, illetve az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászat monitorozása helyes megvalósítását.

Saját pénzeszközeinkből – a többi halászati alapból – az első évre 20-25 millió eurót bocsátunk rendelkezésre kifejezetten azért, hogy az ágazattal együttműködésben a piaci monitorozása, a címkézés stb. területén egyéb projektek is elindulhassanak. Készen állunk arra, hogy újra megnyissuk a tárgyalásokat a tagállamokkal – bár éppen most fejeztük be azokat – a meglevő operatív programokról annak biztosítására, hogy az Európai Halászati Alapok jobban koncentráljanak ezekre a szerkezetátalakítási programokra. Elősegítjük az Európai Halászati Alap felhasználását, például – hogy csak még egy kérdést említsek – javasoljuk, hogy megkettőzzük a Bizottság által fizetett EHA előfinanszírozás összegét az operatív programok elfogadása után a teljes EHA-hozzájárulás jelenlegi 7%-áról 14%-ra.

Végezetül még két pont. Fraga asszony azt mondta, hogy többet tehettünk volna már korábban is. Én ezt valamelyest árnyalnám. Cselekedhettünk volna másképpen is. Elkerülhettük volna a fölösleges kapacitások ösztönzését, és nem kellett volna drága közpénzeket kidobni az indokolatlan hatalmas kapacitásbővítésekre, amelyek messze meghaladják azt a mértéket, amit a halállományaink ésszerűen elviselnének.

Ami Doyle asszony megjegyzéseit illeti – hogy a közös halászati politika nyomorúságosan megbukott –, ezzel egyszerűen nem értek egyet. Éppen a közös halászati politika miatt van, hogy képesek vagyunk javaslatot tenni a közös megoldásokra, amint meg is tesszük most, ahelyett, hogy azt néznénk, ahogyan az egyes tagállamok bekapcsolódnak abba az öldöklő versenybe, ami a halászat teljes megsemmisülése irányába hat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az Eljárási szabályzat 108. cikkének 5. bekezdése szerint(1) hat állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra jövő csütörtökön kerül sor.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban. (PL) Ez a vita egyaránt igen fontos valamennyi tengerparti állam és a fogyasztók számára. Amint az előző felszólalók már rámutattak, mindannyian abban az illúzió éltünk, hogy az olajár soha nem fog emelkedni. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet az érintett intézmények sok évnyi hanyagsága és fantáziahiánya miatt következett be. Mára már gazdaságtalanná vált az is, ha az ember halászhajóval egyszerűen a tengerre száll. A hal ára nem kompenzálja a befektetést. Nagy számú halász elhagyhatja a szakmát, ami az egész gazdasági ágazatot kibillentheti egyensúlyából. Úgy tűnik nekem, hogy a múltban alig vették figyelembe a halászok felhívásait. Csak amikor a legutóbbi válság kitört, akkor ébredt fel sokakban a lelkiismeret, bár az ágazat nehézségei már sok évvel ezelőtt elkezdődtek. Ez idáig nem volt erről az ágazatról széles körű, tárgyszerű és őszinte vita. Ezt a mély válságot azonnal meg kell oldanunk, és azért kell dolgoznunk, hogy biztosíthassuk a halászati ágazat jövőjét.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastiano (Nello) Musumeci (UEN), írásban. (IT) Olaszországban a gázolaj árak négy év alatt 240%-kal emelkedtek az olajtársaságok erőteljes spekulációja miatt. Ez megakadályozza a halászati flottát, különösen a kishajókat üzemeltetőket nemcsak a szakmájuk gyakorlásában, hanem még abban is, hogy a magas ügyviteli költségeket ellentételezzék. Európa tengeri iparágai az összeomlás határán vannak, és a gázolaj magas ára a halászok rendelkezésére álló igen szűkös árrést is erodálja.

Franciaország és Olaszország közös kezdeményezést jelentett be, amely szerint további erőforrásokat kérnek az Európai Uniótól. Az elképzelés lényege az ágazat számára nyújtott de minimis támogatás nemzeti küszöbének megkettőzése. Egy ilyen intézkedés azonban nem elegendő ahhoz, hogy a máris válsággal szembesülő halászati ágazatot sújtó komoly nehézségeket megoldja.

A halászatért felelős európai biztos, Joe Borg úgy véli, hogy a gyors segítség lehetőség, de fenntartja, hogy hosszú távon az ágazat válságának megoldása a flotta szerkezetátalakításában, annak kisebbé és kevésbé energiaintenzívvé tételében rejlik.

Bár én támogatom azt a javaslatot, hogy kevesebb gázolajat fogyasztó hajókat használjunk, de akkor is sürgős szükség van arra, hogy tisztességes módszereket találjunk, hogy segítsük a halászokat e súlyos válság túlélésében, és hogy sok családot mentsünk meg a megdöbbentő szegénység veszélyétől.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.


13. Az EU/Oroszország csúcstalálkozó előkészítése (2008. június 26-27.) (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az EU-Oroszország csúcstalálkozó előkészítéséről (2008. június 26-27.).

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Nagy öröm számomra, hogy bemutathatom a huszonegyedik EU-Oroszország csúcstalálkozó előkészületeit, amelyre e hó végén, június 26-27-én kerül sor a nyugat-szibériai Hanti-Manszijszk városában.

Az elnökség úgy véli, hogy a közelgő csúcstalálkozó megfelelő alkalom mindkét fél számára, hogy kölcsönös kapcsolataikban új fejezetet nyissanak meg. Készen kell állnunk különösen arra, hogy kihasználjuk azt a potenciálisan kedvező lendületet, amelyet Medvegyev orosz elnök közelmúltban történt megválasztása adhat az EU-Oroszország kapcsolatoknak.

A csúcstalálkozó fő célja nyilvánvalóan, hogy elindítsuk a tárgyalásokat az Oroszországgal kötendő új keretmegállapodásról. Nagy öröm számunkra, hogy május 26-án a Tanács elfogadta az EU tárgyalási mandátumát az új megállapodáshoz. Az elmúlt hónapokban az elnökség a bizottsággal együtt nagy erőfeszítéseket tett a legmagasabb szinten, hogy megpróbáljon megbirkózni az EU oldalán még fennálló akadályokkal.

Az új megállapodás megtárgyalásával az EU megkísérli tovább mélyíteni együttműködését Oroszországgal a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken, miközben hatékonyabban foglalkozik olyan témákkal, ahol álláspontunk eltérő lehet. Szokás szerint a csúcstalálkozó lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük a négy közös tér megvalósításában elért előrehaladást. Engedjék meg nekem, hogy röviden rámutassak fő jellemzőikre.

Ami az első közös teret – a gazdasági teret – illeti, a csúcstalálkozó a korai figyelmeztető mechanizmus mellett áll ki az energia terén, mert teljes mértékben ki akarjuk használni az általa kínált lehetőségek mindegyikét. Újból kifejtjük a külföldi beruházásokra vonatkozó előre látható és stabil szabályozás fontosságát Oroszországban. Ezenkívül az EU azt is meg kívánja ismételni, hogy a mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról a hivatalos tárgyalások azonnal megkezdődhetnek, mihelyt Oroszország befejezte WTO-csatlakozási folyamatát.

Ami a szibériai átrepülési díjak régóta fennálló problémáját illeti, az EU továbbra is nyomást gyakorol annak érdekében, hogy a létező megállapodást aláírjuk.

A második közös térben, ami a szabadság, biztonság és igazságosság terét jelenti, az EU aggályainak kíván hangot adni az emberi jogok, demokrácia és a jogállamiság helyzetével kapcsolatban Oroszországban, különösen a közelmúlt választásainak összefüggésében. Hozzátenném, hogy ezt az aggályt az elnökség és az Európai Parlament is osztja. A csúcstalálkozó lehetőséget kínál arra is, hogy a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások végrehajtásának előrehaladását értékeljük.

A harmadik közös teret, a külső biztonságot illetően az EU aláhúzza, hogy a közös szomszédságban további együttműködésre irányuló konkrét intézkedésekre van szükség. Mindenekelőtt megpróbáljuk hangsúlyozni, hogy Oroszországnak meg kell kísérelnie megoldást találni a Dnyeperen túli régióban és a Grúziában fennálló konfliktusra. Ugyanakkor üdvözölnünk kell Oroszország részvételét az EUFOR csádi műveletében, és egyetértünk az európai biztonsági és védelmi politika keretében a további együttműködéssel.

Ami a negyedik közös teret, a kutatást, oktatást és kultúrát illeti, a csúcstalálkozónak üdvözölnie kell az első állandó kutatási partnerségi tanácsot, amely májusban zajlott Szlovéniában. Végezetül, a csúcstalálkozó lehetőséget ad nemzetközi kérdések, mint például a befagyott konfliktusok, a Közel-Kelet, Irán, Afganisztán és egyéb ügyek megtárgyalására.

Hölgyeim és uraim, hadd zárjam a következőkkel: a csúcstalálkozó különös hangsúlyt fektet mindkét fél igyekezetére annak érdekében, hogy biztosítsák a közös szomszédsági területen lévő országok stabil és demokratikus fejlődését. A közös szomszédság keretében az EU és Oroszország közötti konkrét együttműködés alapvető fontosságú a bennünket kölcsönösen érdeklő, illetve aggályainkat felkeltő problémák, különösen a befagyott konfliktusok megoldásához.

Ezzel be is fejezem, és érdeklődéssel hallgatom a vitájukat.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Benita Ferrero-Waldner, A Bizottság tagja. − Elnök úr, amint hallották, a hivatalban levő új orosz elnökkel és azzal, hogy végre rendben van a mandátumunk ahhoz, hogy új megállapodást tárgyalhassunk meg Oroszországgal, azt hiszem, lehetőségünk van e legnagyobb szomszédunkkal való fontos partnerségnek az újrafogalmazására számos közös érdek alapján. Az EU-Oroszország kapcsolat megfelelő kereteinek megtalálása egyike az európai külpolitika legfontosabb kihívásainak, ezt mindannyian tudjuk.

A tárgyalások megkezdése áll a Medvegyev elnökkel folytatandó EU-Oroszország csúcstalálkozó középpontjában Hanti-Manszijszkban június végén. Közvetlenül ezután a tárgyalók megkezdhetik első munkaülésüket.

Az EU és Oroszország közötti új megállapodás lehetőséget ad nekünk arra, hogy korszerűsítsük a kapcsolatunkat alátámasztó jogi kereteket, hogy azok tükrözzék a mind az Oroszországban, mind az Európai Unióban végbement alapvető változásokat, mert az 1990-es években tárgyalt jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodásunk óta sokat változtunk. Úgy vélem, segít majd kapcsolatunk potenciáljának kihasználásában, mert hatalmas potenciál van abban, és abban is, hogy tagállamaink érdekeit sokkal erőteljesebben kövessük.

A fő hívószavak: eredményorientált politikai együttműködés, mély gazdasági integráció, egyenlő feltételek energiaügyi kapcsolatainkban legalább az energiachartáról szóló szerződésnek megfelelően, és még szorosabb kapcsolat a szabadság, biztonság és jog érvényesülése terén, valamint az oktatási és tudományos rendszereink egymás előtti folyamatos megnyitása.

Ugyanakkor folytatnunk kell az Oroszországgal való együttműködés megvalósítását a négy közös térben, amelyet a Tanács hivatalban lévő elnöke az imént említett, és azok útiterveit is. Ezeknek intézkedések széles skáláját kell felölelniük, konkrét kifejezést adva ennek a stratégiai partnerségnek.

Az új megállapodásnak a jogi keretet kell biztosítania, amelyre azután mindezeket a jövőben építhetjük.

A csúcstalálkozó lehetőséget ad arra is, hogy első kézből hallhassuk, Medvegyev elnök mit tekint Oroszország prioritásainak az Európai Unióval kapcsolatban. Azt hiszem, mindig meg kell vizsgálnunk, amit mond, például a Financial Times egy fontos interjújában, amikor kijelentette, hogy több jogállamiságot akar Oroszországban, és korszerűsíteni kívánja az orosz gazdaságot. Természetesen a cselekedetei alapján fogjuk őt megítélni.

Miközben egészen bizonyos, hogy kezdetben az oroszországi politika határozott folyamatosságát fogjuk látni, az új elnök nyomatékosította elkötelezettségét a jogállamiság és az orosz gazdaság modernizálása mellett, és azt hiszem, bátorítanunk kell őt, hogy szavaihoz egyértelmű intézkedéseket rendeljen, mégpedig sürgősen.

Miközben közös érdekeinket követjük Oroszországgal, egyértelműnek és szilárdnak kell maradnunk a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekben. Folyamatosan emlékeztetni fogjuk Oroszországot azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket mindketten aláírtunk, például az Európa Tanácsban, illetve az EBESZ-ben.

Gyakran vagyunk szoros partnerei Oroszországnak a nemzetközi kihívásokkal szembeni fellépésben, például a közel-keleti kvartett tagjaiként – nagy valószínűség szerint a jövő héten megint Berlinben leszünk majd –, de amint a kollégánk elmondta, azt is látnunk kell majd, hogy Oroszország pozitív napirendet követ szomszédjaival, és az is igaz, hogy aggaszt bennünket, hogy a közelmúltban Oroszország Grúziában tett lépései aláaknázhatják a régió stabilitását. Ezért a mintegy 10 nappal ezelőtt tett moszkvai látogatásom során hosszú beszélgetést folytattam Lavrov külügyminiszter úrral, amelynek során ezt a fontos kérdést tárgyaltam meg.

Fokozatosan létre kellene hoznunk Oroszországgal egy folyamatos, magas szintű, nem konfrontatív párbeszédet, amely a konfliktusfeloldás valamennyi vonatkozásával foglalkozik, ideértve a békefenntartást és a békemechanizmusok vonatkozásait, mivel nyilvánvaló, hogy Oroszország változatlanul lényeges szereplő minden, a befagyott konfliktusokra vonatkozó béke-erőfeszítés tekintetében.

Másrészről természetes, hogy Tbiliszit súlyosan aggódik területi integritásának fenntartása miatt, és a csúcstalálkozón a befagyott konfliktusok tárgyalása során minden bizonnyal hangsúlyozni fogjuk, hogy Grúzia és Ukrajna szuverenitását és területi integritását tiszteletben kell tartani; de azt hiszem, hogy pragmatizmusra és realizmusra is szükség van, és arra is, hogy a grúz oldal is befogadó megközelítést tegyen magáévá.

A Grúziával és Oroszországgal fenntartott rendszeres kapcsolataim során folyamatosan pragmatizmusra és arra szólítom fel őket, vessenek véget annak, hogy kölcsönösen kizáró feltételeket szabnak: ez nem fog működni.

Végezetünk, az EU-Oroszország csúcstalálkozó lehetőség, hogy konstruktív kapcsolatot építsünk az új adminisztrációval, megvédjük értékeinket, és előmozdítsuk közös érdekeinket. Örömmel várom az önök hozzájárulását és a vitát itt a Házban.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, az EU-Oroszország kapcsolatok az EU egyik legfőbb kihívását jelentik, és e Parlamenten belül is nagyon eltérnek a vélemények a tekintetben, hogy fogjuk-e a nagy botot, és szálljunk szembe a medvével, vagy beszéljünk halkan, a cukor és korbács keverékével, amikor új elnöke, Medvegyev úr – a neve egyébként meglehetősen találóan oroszul medvét jelent – Oroszországával foglalkozunk.

Mindenesetre a jobbik eshetőséget kell feltételeznünk a jogállamisággal, az emberi jogokkal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos hasznos megjegyzéseiről – miközben az EU-t jobban foglalkoztatja a világnak ezzel a mindmáig legnagyobb országával való stratégiai partnerség és az új megállapodás azzal az országgal, amely az ásványi erőforrásai által hajtott trilliódolláros gazdaságának köszönhetően megújult önbizalmat mutat.

A csúcstalálkozó prioritásai közé kell tartoznia az energiabiztonság – mint a kőolaj- és földgázszállítás terén a megbízható kereskedelmi partneri viszony – kérdésének, de Oroszországnak a WTO-hoz történő közelgő csatlakozása kapcsán a természeti erőforrásokat kiaknázó nyugati társaságok Oroszországba történő külföldi közvetlen befektetéseit illető jogbiztonságnak is.

Oroszországra támaszkodni kell közeli szomszédjai szuverenitása és területi integritása tiszteletben tartása terén, valamint hogy az ENSZ-ben segítsen megoldani a Közel-Kelet problémáit, továbbá az iráni és észak-koreai nukleáris leszerelés kérdését.

Oroszország kulcsszerepet játszik a Nyugat-Balkánon, ideértve a koszovói kérdés megoldását is, és nem szabadna félnie a NATO terjeszkedésétől, Ukrajna és Grúzia felvételétől, sőt, segíthetne a szomszédos Fehéroroszországban kialakult elnyomó politikai légkör javításában is.

Sok mindent kell megbeszélnünk a hanti-manszijszki csúcstalálkozóval kapcsolatban. Reménykedjünk, hogy az új Putyin-Medvegyev kettős az Európai Unióval való megbékélés őszinte szellemével érkezik majd, és nem azt reméli, hogy az írországi „nem” szavazat az EU 27 tagállamának Oroszországgal szemben képviselt közös kiállás végét jelenti.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, szeretnék reagálni arra, amit a hivatalban lévő elnök, illetve amit a biztos mondott. Mi is reméljük, hogy Oroszország új elnökével és azzal, hogy végre van tárgyalási mandátum az Oroszországgal kötendő új szerződéses megállapodásra, az oroszokkal folytatott együttműködés kedvezőbb időszakába lépünk.

Az elmúlt 10 évben óriási mértékben megnőtt az Európai Unió és Oroszország közötti kölcsönös függőség. Emiatt úgy gondolom, jó, hogy egyértelmű mandátummal dolgozzunk velük annak konkrétabb meghatározásán, hogy milyen munkát kívánunk elvégezni a négy közös területen, amit az utóbbi években határoztunk meg. Természetesen fel akarjuk használni az új lehetőségeket ahhoz is, hogy a nemzetközi szintéren továbbra is partnerek lehessünk, és ez a kapcsolat akár intenzívebbé is válhasson.

Dolgoznunk kell azon is, hogy létrejöjjön az energiakapcsolatok biztonságos és átlátható kerete, ebbe természetesen a kereskedelmet is beleértem, de javítani kell az oroszországi befektetési környezetet is – e tekintetben Oroszország WTO-ba való befogadása és belépése nagyon hasznosnak bizonyulhat.

Én is azt gondolom, együtt kell dolgoznunk velük, hogy lehetővé váljunk számunkra, hogy közös szomszédságunk problémáin dolgozhassunk. Már volt szó a Dnyeperen túli területről és a Kaukázusról, de még azt is meg kell vizsgálnunk, hogyan találhatunk Koszovó kérdésének problémájára valamiféle kompromisszumot a közeljövőben.

Létre kell hoznunk a szükséges hatékony mechanizmusokat az emberi jogok megsértésének kezelésére és – hogy konstruktívabban fejezzem ki magam – arra is, hogy segítsünk Oroszországban a jogállamiság előmozdításában.

Két záró megjegyzést tennék. Szeretném hangsúlyozni, mint ahogyan már eddig is tettük sokszor, ahhoz, hogy a mi oldalunkról ezek a tárgyalások sikeresek legyenek, egyhangúlag kell megnyilvánulnunk. Azt is szeretném mondani – mint ahogyan már korábban megtettem –, hogy valamennyire pragmatikusnak kell maradnunk. A befolyásunk korlátozott. Oroszország nem tagjelölt ország, nem kíván csatlakozni az Európai Unióhoz; Oroszország saját útját követi. Együtt akar működni velünk, de nem akar integrálódni hozzánk. Úgy vélem, ezt figyelembe kell vennünk a velük folytatott tárgyalásaink és megbeszéléseink során az eljövendő években.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (PL) A közelgő EU-Oroszország csúcstalálkozó lesz az első lehetőség az EU tagállamainak vezetői számára, hogy találkozzanak a mostani választások után kinevezett új orosz vezetőkkel. A csúcstalálkozó ezért kiváló lehetőséget ad arra, hogy jobban tájékozódjunk az orosz politika iránya és megvalósításának módjai felől.

Medvegyev elnök Berlinben megtartott beszédéből lehet bizonyos mértékű következtetéseket levonni arról, hogy ez a politika milyen lehet. Ez a beszéd számos reményteli hivatkozást tartalmazott a korrupció elleni küzdelemre és a jogállami keretek között történő kormányzásra vonatkozóan. A gond ott van, hogy Putyin elnök úr, Medvegyev úr elődje, nagyjából ugyanezt mondta hivatali idejének elején, ám mindannyian tudjuk, hogyan alakultak a dolgok, és hogy milyen a jelenlegi helyzet. Az említett beszéd a világról egy olyan nézetet tartalmazott, ami eltért attól, amit hallani szerettünk volna. Medvegyev úrnak a világról alkotott jövőképében az Európai Unió vagy pontosabban az unió tagállamai Oroszország számára puszta gazdasági partneri szerepet játszanának. Ez utóbbi a lényegesen tágabb, Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő területen irányoz elő politikai tevékenységet.

Van egy említésre méltó második kérdés is. Ez konkrétabb, de sürgető, és az Oroszország és Grúzia közötti kapcsolatra vonatkozik. Az 1994-ben elért megállapodás szerint a Független Államok Közössége, a posztszovjet országok szövetsége által megbízott orosz csapatok Abháziában állomásoznak. Abházia Grúzia része. Minden jel arra mutat, hogy ezek a csapatok nem töltik be békefenntartó szerepüket, sőt, részt vesznek az abház szeparatisták és a grúz kormány közötti konfliktusban, amire a bizonyíték egy grúz pilóta nélküli repülőgép oroszok által történt lelövése is. A kizárólag az orosz hatóságok által a közelmúltban egyoldalúan meghozott határozat alapján ezeket a csapatokat lényegesen megerősítették.

Nagyon sokat jelentene, ha az Európai Unió – megbízható entitásként eljárva – részt venne a konfliktus megoldásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, engem kissé idegesít, hogy ezekben a beszédekben, amelyeket meghallgattunk a tárgyalásokról és a közelgő megbeszélésekről, nagyon kevés szó esett arról, hogy Európa nem rendelkezik egységes vagy egyhangú állásponttal számos olyan kérdésben, amely a Medvegyev elnök úrral folytatandó szerintem fontos tárgyalásokban fel fog merülni. Ez különösen az energiapolitika egész területére vonatkozik. Véleményem szerint ez egy súlyos probléma: gyakran beszélünk arról, hogy mennyire függünk Oroszországtól a kőolaj- és gázimport tekintetében, de nem alkottuk meg az erre vonatkozó közös stratégiát. Ehelyett a nagy tagállamok, egyes tagállamok saját stratégiáikat követik ezen a területen, miközben nem alakult ki az ellátásbiztonsággal kapcsolatos valóban egységes európai stratégia az Oroszországgal kötendő megállapodásokkal kapcsolatban.

Ugyanez vonatkozik egy másik nagyon érzékeny területre is. Én üdvözlöm, hogy a grúz kérdés mellett a többi konfliktust is megemlítették, így amikor Grúziáról beszélünk, abba beleértjük Abháziát és Oszétiát is. Van azonban még egy dolog, ami véleményem szerint hiányzott a Tanács, illetve a Bizottság bevezető nyilatkozataiból, nevezetesen néhány megjegyzés arra vonatkozóan, hogyan kezeljük a koszovói határozatot követően Oroszországgal ezeket a befagyott konfliktusokat. Nekünk, mint Parlamentnek ezzel kapcsolatban több információra van szükségünk, és a Moszkvát a közelmúltban meglátogató delegáció tagjaként engem nagyon érdekel az oroszországi nem kormányzati szervezetek sorsa is, mivel azok egy borzalmas jogszabály miatt szenvednek, és én ezt a kérdést is a napirendre venném.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Bielan, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök úr, egy ideje felfigyeltünk arra, hogy az orosz Gazprom társaságnak milyen aggasztó hajlama van arra, hogy összegyűjtse az Európai Unió országainak korábbi vezetőit. E tendencia legjobb példája Schröder úr, a korábbi német kancellár esete. Schröder úr először aláírt egy megállapodást Oroszországgal az Északi Áramlat gázvezeték megépítéséről, majd e társaság igazgatótanácsának tagja lett. Hasonló dolgok történnek Európa déli részén a Gazprom következő vállalkozásával, nevezetesen a Déli Áramlat gázvezetékkel kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni, hogy egyetlen nyugati energiatársaságnak sincsenek olyan szoros kapcsolatai saját államával, mint a Gazpromnak vannak a Kremllel. A Gazprom tervei kapcsán hideg politikai számítással szembesülünk. A normális piaci elvek egyszerűen nem alkalmazhatók.

Éppen ideje, hogy az unió észrevegye ezt, és lépjen, hogy megelőzzön egy olyan helyzetet, amelyben egy államilag szponzorált vállalat a gázvezetékeket politikai nyomásgyakorlásra használhatja fel. Az, hogy Oroszország rendelkezik az energia feletti ellenőrzés lehetőségével, óhatatlanul az energiaköltségek emelkedéséhez vezet Európában. A gáz- és olajellátásért cserében Oroszország még nagyobb politikai engedményeket fog tudni megszerezni.

Teljesen egyértelmű, hogy az Európai Uniónak jó kapcsolatokat kell kiépítenie Oroszországgal. Ahhoz azonban, hogy ezt hatékonyan megtehesse, egységet kell demonstrálnia, azt az egységet, ami jelenleg nincs. Én őszintén remélem, hogy a közelgő EU-Oroszország csúcstalálkozó lehetőséget ad az Európai Unió szolidaritásának ez energiaszektorban meglévő orosz hegemóniával szembeni demonstrálására.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Remek, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim, örömmel látom, hogy sikerült túljutni azokon az akadályokon, amelyeket néhány tagállam az Oroszországgal az új partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások megindításának akadályozására használt. 18 elteltével a csúcstalálkozó előestéjén a Bizottság végre megkapta a mandátumot, hogy tárgyalhasson Oroszországgal. Ez mindkét fél számára jótékony hatású lehet, de ne legyünk túlzottan optimisták. Ha körülsáncolt pozíciókból folytatjuk le az olyan bonyolult problémákkal kapcsolatos tárgyalásokat, mint például az energiaügyi együttműködés, a klímaváltozás vagy a biztonsági kérdések, amelyek mögül hangosan támadjuk egymást különféle (és gyakran irreális) követelésekkel, amelyek ultimátumokban csúcsosodnak ki, sehová sem jutunk. Ennek ellenére még mindig vannak néhányan közöttünk, akik ezt nem értik meg. A logikus eredmény ekkor patthelyzet lehet, mint a sakkban. Amire szükségünk van azonban, az a kapcsolatok új szintje, amely a XXI. század követelményéhez igazodik, és van esélyünk arra, hogy ezt elérjük. Azt hiszem, az szolgálja leginkább az EU polgárainak érdekeit, ha ezt kihasználjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski, a képviselőcsoportja IND/DEM nevében. – Elnök úr, Churchill egyszer azt mondta, „Oroszország olyan talány, amely egy rejtély mélyén titokzatosságba burkolózik”. Az Európai Unió megállapodott arról, hogy mit akart Oroszországtól. A kérdés az, milyen gyorsan.

Az energiapolitika Németországot vakká teszi a lengyel és litván igényekkel szemben. Az Északi Áramlat, a Depal – úgy tűnik, valamennyi Oroszországból induló csővezeték a közép-európai országok feje fölött vezetne el. Ez nem képzelgés, amint a peresztrojkás fickó, Gorbacsov mondta. A The Economist elismeri, hogy a balti csővezetéket titokban találták ki. Ezért relevánsnak tűnnek az energiával kapcsolatos szigorúbb feltételekre irányuló litván követelések. Sok eurokrata füstölgött ezen, megerősítve a neurotikus posztkommunista országokról alkotott képet.

Másrészről azonban Németország gazdasági minisztere azzal fenyegetőzik, hogy az ő országa nem hagyja, hogy az EU Bizottsága a háttérben folyó brüsszeli munka alapján diktáljon döntéseket. Ő biztosan nem az emberi jogokra utalt – gondolom én.

A Lengyelország és Svédország által indított „Keleti Partnerség” kezdeményezése lehet látványos. Jó dolog a bátorság, de az ész még jobb.

Az EU és Oroszország közötti partnerség nehéz ügy. Nem lesz sikeres Lengyelország nélkül, amely Oroszország természetes szomszédja a földön, a vízen és a levegőben egyaránt. Ez olyasvalami, amit minden oldalnak nyilvánvalóan figyelembe kell vennie, különösen ma, amikor a Lisszaboni Szerződést lebontották, és zuhanó téglái bármit összetörhetnek, ami az útjában áll. A jó határozatok haszontalan kísérletek, ha szuverén államok dolgába avatkoznak be.

„Talán van kulcs Oroszországhoz. Ez a kulcs az orosz nemzeti érdek” – tette hozzá Churchill. Az a vélemény, hogy „Oroszországban semmi sem lehetetlen, kivéve a reformot”, úgy tűnik, már nem igaz. Mindegy, milyen megközelítéssel, de az EU-nak együtt kell működni Oroszországgal és fordítva.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amint az előző felszólaló, Wojciechowski úr már elmondta, az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok rendkívül kényesek, átszőve kétértelműségekkel. Én megértem a közép- és kelet-európai országokból és különösen a balti államokból származó képviselőtársaink hozzáállását, akik sokat szenvedtek a hál’ istennek most már letűnt szovjet vezetés formájában megjelenő orosz uralomtól és a kemény és elnyomó rendszertől. Úgy vélem, meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, hogy barátibb kapcsolatokat hozzunk létre a nagy orosz néppel, amely kétségtelenül európai, és bizonyos értelemben Európa ajtónállója is. Oroszország ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint mi: Oroszországban csökken a születési ráta, miközben Szibéria hatalmas nyílt terei igen vonzó ajánlatnak bizonyulhatnak annak a másfél milliárd kínainak, aki úgy véli, hogy a terület egy részét tőle vették el.

Azt hiszem, részben mi is felelősek vagyunk azokért a félreértésekért, amelyek fennállhatnak akár maradandóan is Oroszországgal kapcsolatban, és remélem, ezek a november 14-i EU-Oroszország csúcstalálkozó alkalmával tisztázódhatnak. Mi az amerikai politikai szekértáborhoz csatlakoztunk, és visszatértünk az Észak-atlanti Szerződés szervezetébe – én itt Franciaországról beszélek –, ami a Varsói Szerződésre adott válasz volt. A Varsói Szerződés eltűntével, úgy vélem, Oroszország nagyon is jogosan kezdett el gyanakodni szándékaink felől, és én nagyon szeretném látni, hogy ezeket a félreértéseket mindkét oldalon tisztázzák.

 
  
MPphoto
 
 

  Elmar Brok (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos úr, a Tanács hivatalban levő elnöke! Tekintettel arra, hogy számos olyan képviselőtársunk, aki ellenzi a Lisszaboni Szerződést, egységes politikát követel Oroszországgal szemben, hadd frissítsem fel az emlékezetüket: Moszkvában pezsgősüvegeket bontottak az ír szavazás eredménye után, mivel abban Európa gyengeségének további bizonyítékát látták, lehetővé téve, hogy Oroszország visszaálljon a „szokásos üzletmenetre” az egyes országokkal.

Örülök, hogy most már lehet tárgyalni a partnerségi és együttműködési megállapodásról, amelyben olyan kritikus kérdésekkel foglalkozunk, mint az energiabiztonság. A Lisszaboni Szerződés az, ami megadja nekünk a hatalmat, hogy megbirkózzunk ezzel a kérdéssel és az emberi jogok kérdésével.

Bizonyos vagyok benne, hogy – Merkel kancellárhoz hasonlóan – a szlovén elnökség Európa érdekeit fogja képviselni, és Merkel kancellár maga is az emberi jogok és a politikai érdekek mellett áll majd ki Szocsiban. Bizonyos vagyok benne, hogy az sikeres lesz, és emlékeztetnünk kell Medvegyev urat arra, amit ő maga mondott, nevezetesen, hogy az államokat a demokrácia és a jogállamiság fejlettsége alapján kell mérni. Megjegyzéseit komolyan kell vennünk.

Azonban azt is egyértelművé kell tennünk, hogy Oroszországgal osztozunk az érdekeken, és nem csak az energiakérdésekben, ahol el kell érnünk az ellátás biztonságát. Végül is Oroszország a Biztonsági Tanács tagja. Hogyan állíthatnánk meg a tömegpusztító fegyverek terjedését, hacsak nem tudjuk Oroszországot a mi oldalunkra állítani, vagy hogyan birkózhatnánk meg olyan kérdésekkel, mint Irán, a Közel-Kelet és sok más terület? Ezt egyértelművé kell tennünk. Ugyanakkor azonban Oroszországnak nem szabadna túl sok hatalmat a Gazpromon keresztül megszereznie. Az oroszokra ugyanazoknak a versenyszabályoknak kell vonatkoznia, mint mindenki másra.

Engedjenek meg egy utolsó megjegyzést: ha stratégiai partnerségen keresztül kívánjuk Oroszországgal közös érdekeinket érvényesíteni, egyértelműnek kell lennie, hogy nincs már helye az „közelkülföld” és a befolyási övezetek politikájának. A független államok Európájában minden országnak jogában kell álljon, hogy a Helsinki Megállapodásnak megfelelően csatlakozzék valamely szövetséghez vagy ne, ahogyan az illető ország helyesnek látja. Egyetlen más országnak sincs vétójoga egy másik európai ország által hozott független döntések fölött. Ezt is egyértelműsíteni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Elnök úr, sok olyan képviselőtársunk van ebben a Házban, akik olyan országokból jönnek, amelyeknek rossz tapasztalataik vannak a Szovjetunióról. A biztos és én olyan országból jövünk, amelynek jó és rossz tapasztalatai egyaránt voltak az egykori Szovjetunióról. Ma Oroszország bizonyos mértékig emlékeztet a régi Szovjetunióra. Mégis, ez egy új Oroszország, és új potenciállal rendelkezik.

A mostani feladatunk az, hogy mindent megtegyünk annak biztosítására, hogy elérjük, az új Oroszország már ne emlékeztessen bennünket a múlt Szovjetuniójára. Ehhez két dologra van szükség: világos és egyértelmű álláspontra és hajlandóságra, hogy párbeszédbe bocsátkozzunk ezzel az új Oroszországgal. A koszovói problémával kapcsolatban például a mi álláspontunk eltér Oroszországétól, de ettől függetlenül tárgyalnunk kell Oroszországgal, hogy megoldhassunk a problémákat. A szomszédságpolitika egy másik példa: eltérő ajánlatunk van a szomszédos országok számára, miközben Oroszország még mindig gyakran imperialista álláspontot képvisel az ő „közelkülföldje” felé.

Ha segíteni akarunk ezeknek az országoknak, egyértelmű támogatást kell adnunk például Grúziának és minden más országoknak, de tárgyalnunk kell Oroszországgal arról, hogy miként lehet békés megoldást találni ezekre a konfliktusokra, függetlenül attól, hogy Abbáziáról vagy Dél-Oszétiáról van szó.

Az energiakérdésekkel kapcsolatban biztosítanunk kell, hogy megszerezzük saját erőforrásainkat. Szükségünk van a Nabucco csővezetékre például, hogy erősebb alkupozícióba kerüljünk Oroszországgal szemben. Ezzel együtt is tárgyalnunk kell Oroszországgal az energiáról és más kérdésekről is. Képviselőcsoportom és én ezért nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy mindkét dologra szükség van – a világos és egyértelmű álláspontra és a független politikára –, hogy ebből az erős pozícióból folytathassunk tárgyalásokat és megbeszéléseket Oroszországgal. Remélem, hogy el tudjuk érni célunkat.

 
  
  

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Henrik Lax (ALDE). - (SV) A csúcstalálkozó fontos kérdése lesz az energia. Ez EU-nak gázra van szüksége Oroszországtól, és Oroszországnak exportbevételre van szüksége Európától. A csúcstalálkozó kulcsfontosságú lehet annak eldöntésében, hogy az Oroszországból a Baltikumon át Németországba vezető Északi Áramlat gázvezeték valósággá válik-e.

Ez a projekt potenciálisan komolyan veszélyezteti a Balti-tenger sebezhető ökoszisztémáját, de a projektet leginkább fenyegető súlyos kockázat az Oroszország és a baltikumi országok közötti bizalom hiánya. Ha azt akarjuk, hogy a gázvezeték valósággá váljon, egyértelmű bizalomépítő intézkedésekre van szükség két helyről: Oroszországból és Németországból. Oroszországnak egyebek mellett ratifikálnia kell az Espoo-egyezményt, amely a szomszédos országokban várhatóan környezeti hatással járó transznacionális projektek esetében a felelősségmegosztást szabályozza, és Oroszországnak fel kell hagynia minden olyan beszéddel, hogy az orosz tengerészet és katonaság részt venne a csővezeték építésében. Ezt soha nem engedjük meg, legalábbis nem Finnország területi vizein. Németországnak a maga részéről el kell ismernie, hogy a projekt a Balti-tenger körüli valamennyi EU-tagállamot érinti, és az közös EU-ügy. Németországnak szolidaritást kell mutatnia Lengyelországgal és a három balti állammal, és meg kell győznie őket, hogy a projekt eredményeként energiaellátásuk tekintetében velük szemben nem lesz diszkrimináció. Németországnak tiszteletben kell tartania a most tárgyalt állásfoglalást, amely kimondja, hogy az EU-nak egységesen kell fellépnie Oroszország tekintetében a nagy léptékű energiaprojektek esetében. A gázcsővezeték nem veszélyeztetheti az EU belső piacát. Az EU-nak, és nem a Gazpromnak Oroszországban kell meghatároznia az energiakereskedelem szabályait a belső piacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Ģirts Valdis Kristovskis (UEN).(LV) Hölgyeim és uraim, Ferrero-Waldner biztos asszony beszéde azt engedi feltételezni, hogy a Parlament állásfoglalása a politikai korrektség kimagasló példája; talán olyasmi, mint egy pukedli Oroszország új elnöke, Medvegyev úr előtt. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy Putyin miniszterelnök – az elnök és Putyin úr – igazából egy és ugyanaz a személy, és ő az „oszd meg, és uralkodj” politikáját folytatja, amellyel közvetlenül az EU tagállamait célozza meg. Ilyen körülmények között nagyon fontos, hogy a partnerségi megállapodás sikeres legyen. Az Európai Unió nem mutathat gyengeséget. A tárgyalások során demonstrálnia kell a tagállamok egységét és a szolidaritásukat, mint erőt. Csökkentenie kell az ez idáig Oroszország által mutatott következetlenséget, és elő kell segítenie az oroszországi integrált piacot és a szabad hozzáférést az ottani infrastruktúrához és befektetésekhez. Követelnie kell, hogy Oroszország feleljen meg a Kereskedelmi Világszervezet előírásainak. Meg kell erősítenünk az Európai Unió egységes álláspontját a nem demokratikus rendszerű államokkal kapcsolatos stratégiai kérdésekben. Az Európai Uniónak meg kell erősítenie, hogy az a demokrácia és a közös értékek bástyája marad.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylwester Chruszcz (NI). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió és Oroszország képviselői között Szibériában tartandó találkozónak őszinte megértést kereső, barátok közötti találkozónak kellene lenni. Ha kapcsolatainkat javítani akarjuk, komolyan kell vennünk partnerünket. Hallottam ebben a Házban, hogy az Európai Uniónak meg kell tanítania Oroszországot a demokrácia szabályaira. Van azonban demokratikus deficit Brüsszelben is. Ebben a teremben azt is hallottam, hogy valaki megkérdőjelezte az ír népszavazás eredményeit.

Azt is mondták ebben a Házban, hogy a képviselők aggódnak a grúziai helyzet miatt. Ez talán nem a képmutatás teteje? Egyik nap megsértjük Szerbia területi integritását Koszovó elismerésével, majd a következő napon az abház néptől megtagadjuk a függetlenség esélyét, és azt mondjuk nekik, hogy az ő országukra más szabályok vonatkoznak. Hölgyeim és uraim, meg kell érteniük, hogy Sztálin volt az, aki elfoglalta Abbáziát és beolvasztotta Grúziába. Ma nem avatkozhatunk bele egy olyan világ dolgaiba, amelyet nem értünk. Azt hiszem, ha üzletelni akarunk az oroszokkal, meg kell értenünk nemcsak a történelmüket, hanem a mentalitásukat is. Egyértelmű, hogy Oroszországot jelenleg jól irányítják. Az élet könnyebbé válik az orosz nép számára, és Oroszország demokratikus országgá válik. Semmi sem indokolja az unió tisztviselői által alkalmazott kioktató hangvételt. Moszkvában az úgysem ér el mást, mint egy bosszús és megvető mosolyt.

 
  
MPphoto
 
 

  Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). (NL) Elnök úr, biztos asszony, csak az egymással folytatott beszélgetésekkel tudjuk a félreértéseket elkerülni. Most létrejönnek az intenzív tárgyalások, mert megnyitjuk a párbeszédet az Orosz Föderációval, amikor elindítjuk a tárgyalásokat a partnerségi és együttműködési megállapodásról. Jó, hogy most elkezdődnek a tárgyalások. Az elmúlt 10 évben hihetetlenül sok minden változott Oroszországban és az Európai Unióban egyaránt, és még soha nem függtünk ennyire egymástól. Ezért mindkét fél számára szükségesek a jó és kötelező érvényű megállapodások az energiára nézve, de a klímaváltozásra is . Elnök úr, amikor ezekről a megállapodásokról van szó, nem feledkezhetünk el néhány alapkérdésről. Bár lehet, hogy néhány képviselőnek kétségei vannak, de ha bármikor, akkor most keményen kell dolgoznunk a közösségi értékekért, például a jogállamiságért, a korrupció elleni küzdelemért, és hangsúlyoznunk kell a független társadalmi vita fontosságát magában Oroszországban.

Elnök úr, a tárgyalások nem lesznek könnyűek. Ami engem illet, az új megállapodásnak nem kell enciklopédikusnak lennie, de néhány alapvető lényegi elemet kötelezővé kell tenni mindkét fél számára.

Elnök úr, nem várhatunk, amíg a megállapodás az asztalra kerül, mert pozitív hangokat kell hallanunk a Kremlből számos egyéb kérdésben is; engem nagyon aggasztanak bizonyos fejlemények: Csecsenföld, a TNK versus BP esete és Abházia. Szeretném hallani az elnöktől, mit ért a közös intézkedésen.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristian Vigenin (PSE). - (BG) Elnök úr, biztos asszony, kollégák, hadd kezdjem azzal, hogy a világ ma már nagyon más lett, és a blokkok egymás mellé rendelése a múlt ködébe vész. Oroszország is nagyon megváltozott. 2008 júniusának Oroszországa nagyon más, mint például 2000 júniusának Oroszországa. Az Európai Unió új típusú kapcsolatok kiépítésének és kialakításának a kihívásával szembesül, olyan kapcsolatokéval, amelyek a múltban létezővel nem hasonlíthatók össze. Annak az egyértelmű megértése alapján kell ezeket a kapcsolatokat fejlesztenünk, hogy sokkal több minden köt össze, mint amennyi elválaszt bennünket. Sok olyan probléma van, amelyet csak Oroszországgal együttműködve oldhatunk meg. Idetartoznak a globális kérdések, mint a klímaváltozás, az éhínség, a világjárványok és a terrorizmus elleni küzdelem. Más kérdések is vannak, amelyek jellegükben regionálisak, de óriási a jelentőségük az Európai Unió számára: energiabiztonság, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, a közös szomszédokhoz fűződő kapcsolatok. Vannak olyan kérdések is, amelyek elválasztanak bennünket: emberi jogok szólásszabadság, mit értünk demokrácián és demokratikus rendszereken. De elég pragmatikusnak kell lennünk, és nem konfrontációval, hanem a közös célokra összpontosítva kell a párbeszédet alakítanunk.

Tény, hogy az elmúlt években bizalmatlanság alakult ki, most azonban lehetőségünk van arra, hogy a Kreml új bérlőjével kezdjünk párbeszédet. Szeretném felhívni a figyelmüket Oroszországnak a Nyugat-Balkánon betöltött szerepére, Azt hiszem, aktív párbeszédre van szükségünk, hogy Oroszország is részt vegyen a régió problémáinak megoldásában, és meg kell győznünk, hogy támogassa ez Európai Uniónak a hosszú távú stabilitás biztosítását célzó erőfeszítéseit, ideértve azt is, amit Koszovóban az EULEX-misszión keresztül véghez visz. Szeretném, ha a közelgő csúcstalálkozó foglalkozna Oroszországnak a fekete-tengeri régióban játszott szerepével, és kimondanám, hogy tőlünk függ, hogy az „oszd meg, és uralkodj” politikáját alkalmazni tudja, vagy sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Szent-Iványi István (ALDE). - (HU) Elnök úr! Biztos asszony! Medvegyev elnök beiktatási beszédében hitet tett a demokrácia mellett, és legfontosabb feladatának tekintette a jogállamiság helyreállítását. Ha erről nem csak beszél, hanem ezt meg is valósítja, akkor valódi esély van a kapcsolatok érdemi javítására. Nincsenek eltúlzott várakozásaink, de nyitottak és bizakodóak vagyunk. Alapvető érdekünk, hogy Oroszország stabil és kiszámítható partner legyen, hozzájáruljon a befagyott konfliktusok feloldásához, a nukleáris proliferáció megakadályozásához. Mi partnernek tekintjük Oroszországot, de nekik is el kell dönteniük, hogy partnert látnak bennünk, vagy egymással szembefordítható, kijátszható riválist. Üdvözöljük az új partnerségi megállapodás szándékát, ennek a megállapodásnak ki kell terjednie az energetika területére, és tartalmaznia kell az energiacharta alapelveit is. Európának határozottan és egységesen kell fellépni a tárgyalásokon, ha valódi eredményeket akar elérni. Pozitív jelzésnek tekintem, hogy a csúcstalálkozóra Hanti-Manszijszk központjában kerül sor, ezzel egyidejűleg itt rendezik meg a finnugor népek világkongresszusát is. Remélem, hogy nem egy egyszeri gesztusról van szó, amit a finnugor népeknek tesznek, hanem valódi szándékról a finnugor népek helyzetének javítására, jogainak biztosítására. És itt kérem meg a biztos asszonyt és a Bizottságot, hogy gyorsítsa föl a finnugor népeket segítő „preparatory action” előkészületi munkálatait, mert úgy látjuk, hogy ezen a téren nagyon nagy a lemaradás. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Inese Vaidere (UEN).(LV) Hölgyeim és uraim! Oroszország külügyminisztere átfogó stratégiát alkotott arra vonatkozóan, hogyan használhatná ki az Európai Unióban, különösen a balti államokban élő honfitársait Oroszország politikai és gazdasági befolyásának erősítésére. Medvegyev elnök éppen most írt alá egy olyan rendeletet, amely megszünteti Lettország és Észtország helyi állampolgársággal nem rendelkező lakosai számára az oroszországi vízumkötelezettséget, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy őket orosz állampolgárként ismeri el. Így azok nem helyi állampolgárok, akiknek az állampolgárság megszerzéséhez csak a helyi nyelvet kellene kissé megtanulniuk, sokkal nagyobb előjogokra tesznek szert, mint a két ország állampolgárai, és csökkennek az állampolgárság megszerzésére vonatkozó ösztönzők is. Ez a cselekedet – hasonlóan ahhoz a felhíváshoz, hogy ők kapjanak szavazati jogot a települési önkormányzati választásokon – valódi akadály az állampolgársággal nem rendelkezők integrációjának útjában. Oroszország „irányított demokráciája” egyre több korlátozást jelent be a sajtószabadságra, a szólás és a gyülekezés szabadságára nézve. Oroszország valódi demokratái számos alkalommal kérték támogatásunkat mind az emberi jogi albizottsághoz intézett felhívásokban, mind a Moszkvába tett látogatások idején. Az állásfoglalás-tervezet pragmatizmusa azonban megengedi nekünk, hogy elfeledkezzünk elveinkről, bár Oroszország gyakorlatilag teljes gazdasági növekedése az általunk az energiahordozókért kifizetett számlán alapul.

 
  
MPphoto
 
 

  Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim, az Európai Unónak – ezen most a Tanácsot értem – világosan meg kellene határoznia, hogy mit gondol az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokról. Egyértelművé kell tenni, hogy például a gázellátásról, Koszovóról, a szólásszabadságról és az emberi jogokról szóló tárgyalásokat az egyes tagállamok külön-külön folytatják le, vagy van-e esély arra, hogy konszenzust érjünk el legalábbis alapkérdésekben néhány közös érdekkel kapcsolatban. Véleményem szerint a polgárok érdekét az szolgálja, ha az unió egységesen lép fel, amikor Oroszországgal tárgyal. Sajnálatos módon nem ez a helyzet. Nyomást gyakorolhatnánk egy stabilabb üzleti és politikai klíma létrehozása érdekében Oroszországra, hogy kevesebb legyen az importkorlátozás, és nagyobb teret kaphassanak az unió befektetői. Ezt minden bizonnyal segítené Oroszország tagsága a Világkereskedelmi Szervezetben. Természetesen – az ilyen partneri kapcsolat részeként – mindannyiunknak hangsúlyosan ragaszkodnunk kell az alapvető emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartásához. Az uniónak, amely egy erős és sokszínű entitás és Oroszországnak, amely szuperhatalom, fel kellene hagynia azzal, hogy úgy viselkednek, mint két város, amelyeket semmi más nem köt össze, mint egy keskeny út és egy gázvezeték. Mindkettőnek törekednie kellene a nagyobb kölcsönös gazdasági integrációkra, és partneri kapcsolatuknak érdekházasságnak, nem pedig szerelmi házasságnak kell lennie.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök úr, amikor Medvegyev elnök úr szavait üdvözöljük az emberi jogok és a jogállamiság fontosságáról, az EU-nak teljesen egyértelművé kell tennie, hogy nyilatkozatai hitelességét elsősorban a szerint lehet mérni, hogy teljes mértékben tiszteletben tartja-e az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteit, és hozzájárul-e e testület reformjához.

A jobb kapcsolatokra való törekvés legfontosabb kiindulópontja az EU tagállamai közötti egység. Különösen hangsúlyoznunk kell annak szükségességét, hogy prioritást adjunk a közös álláspont hosszú távú előnyeinek az egyes kérdésekkel kapcsolatos bilaterális egyességek esetleges rövid távú előnyeivel szemben.

Ezek a prioritások különösen érvényesek a gazdaság és az energia területén, ahol kizárólag az átláthatóság és a kölcsönösség lehet a hosszú távú együttműködés alapja, együtt a piacokhoz, az infrastruktúrához és a befektetéshez való egyenlő hozzáféréssel.

 
  
MPphoto
 
 

  Reino Paasilinna (PSE). - (FI) Elnök úr, biztos asszony, itt van előttem egy idén készült tanulmány az orosz vállalkozókról. Meglepő módon ők hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Milyen Oroszországot szeretnének látni 2020-ig? Közülük 50%, illetve 70% azt kívánja, hogy az oroszok legyenek szabadok, másodszor műveltek, harmadszor egyenjogúak, negyedszer törvénytisztelők és ötödször egészségesek. Itt semmiképpen sem láthatunk rossz szándékokat. A vállalkozóknak mindössze 30%-a remélte, hogy gazdag lesz. Így már szó sem lehet az olyan oligarchákról, mint akikre mindannyian emlékszünk.

Oroszország modernizálódni akar, és ezt a célját az ország vezetői és a nép is osztja. A megkérdezett vállalkozók aggályai ismerősek számunkra: 70%-uk úgy véli, hogy az elöregedő társadalom nagy gond, hasonlóan hozzánk. Ami a magas hivatalokban előforduló korrupciót illeti, nálunk annak aránya alacsonyabb, de ez is közös. Több mint 50%-uk gondolja, hogy a bíróság függetlensége és a polgári jogok fontosak. Az oktatás alacsony szintjét is nyugtalanítónak tartják. Mi példát mutathatunk és segítséget nyújthatunk ott, ahol gyenge az infrastruktúra és merev a bürokrácia. Ezért gondolom én, hogy van most, amikor az energia tekintetében függünk Oroszországtól, van lehetőségünk arra, hogy felajánljuk szakértelmünket az ország modernizációjának elősegítéséhez, ami viszont az ő céljuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök úr, Ferrero-Waldner biztos asszony arról beszélt, hogy milyen fontos, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatot jól alakítsuk.

Szerintem az egyik nagyon fontos terület a civil társadalom kérdése. Számol-e a biztos asszony annak lehetőségével, hogy néhány konkrét programot vagy projektet indítanánk, például az egyetemi cserék, a kulturális és művészi cserék terén, és ha igen, mit?

Úgy vélem, érdemes ismételten hangot adni csalódottságunknak ezzel összefüggésben. Minden normális diplomáciai gyakorlattal szemben, a British Council irodáit bezárták Szentpétervárott és Jekatyerinburgban.

Érdemes az energia összefüggésére is reflektálni. Jó ügyfélként erős helyzetben vagyunk. Egyértelmű, hogy a Gazprom nem tudta meggyőzni a Parlamentet a Külügyi Bizottságban, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban és a Petíciós Bizottságban. Nekik ezt újra kell gondolniuk. Jó kapcsolatra van szükségünk, amelyben nem vagyunk naivak, nem alapozunk a vágyainkra, és ahol orosz partnereink és kollégánk nem gyanakvóak, nem érzik magukat fenyegetve vagy úgy, hogy agressziót kell mutatniuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Adrian Severin (PSE). - Elnök úr, a következő Európai Unió-Oroszország csúcstalálkozó a felemelkedőben lévő Orosz Föderáció – még ha ez csak átmeneti is – és egy olyan EU között jön létre, amelyet nemcsak a Lisszaboni Szerződésre adott ír „nem”, hanem a válságból való kilábalás mikéntjére vonatkozó egyértelmű jövőkép hiánya is sújt.

Oroszország önmagában is megosztó kérdés az Európai Unióban. Valójában Oroszország ideológusokra és pragmatistákra, konfrontatív geostratégákra és békéltetőkre, régi hidegháborús harcosokra és haszonelvű új opportunistákra osztott bennünket.

Másrészről, nagy gond, hogy Oroszországnak nincs az Európai Unió egészére kiterjedő politikája, inkább az unió egyes tagállamaival külön-külön szeret tárgyalni. Ezen a helyzeten nem tudunk változtatni mindaddig, amíg nem lesz igazi közös európai Oroszország-politikánk. Meg kell mondanunk Oroszországnak, hogy ahhoz, hogy velünk jó üzleteket lehessen kötni, és előnyt lehessen húzni a piacok kölcsönös megnyitásából, szükség van az intézményi és politikai együttműködő képességre, garantálva a gazdaságpolitikák és a geopolitikai stratégiák elválasztását.

Ezért az átláthatóság, elszámoltathatóság és nyitottság által jellemzett igazságosság, szabadság és biztonság közös terére van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Francisco José Millán Mon (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatnak konstruktívnak kell lennie, de egyben igényesnek is. Hozzánk hasonlóan Oroszország tagja az Európa Tanácsnak, és ezért tiszteletben kell tartania annak elveit és értékeit.

Én üdvözlöm, hogy Medvegyev elnök úr a közelmúltban az emberi jogok és a jogállamiság fontosságát hangsúlyozta.

Az Európai Unió és Oroszország rendelkezik a szilárd kapcsolat lehetőségével, és most szembesülünk az új partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalása jelentette kihívásával, amely lehetővé teszi számunkra, hogy gyorsabban haladjunk előre az úgynevezett „négy közös tér” területén.

Szeretnék rámutatni az egyik ilyen tér fontosságára: ez a gazdasági kapcsolatok tere. Oroszország kereskedelmének több mint felét az unióval folytatja. Az integrált piac létrehozása átlátható és megkülönböztetésmentes szabályokkal bővíti és sokszínűbbé teszi az Oroszország és az Európai Unió közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Ugyancsak alapvető fontosságú Oroszországban a nagyobb jogbiztonság.

Hölgyeim és uraim, Moszkva a nemzetközi színtér kulcsszereplője. A Biztonsági Tanács állandó tagja, együttműködése döntő abban, hogy Európában és az egész világon békét és stabilitást érjünk el.

Ami az EU-t illeti, a 27 tagállamnak egységesen kell viselkednie az Oroszországgal fenntartott kapcsolataiban. Az elemzők közül a legutóbb Mark Leonard hangsúlyozta egy érdekes tanulmányban, hogy a közös álláspont hiánya káros az unió...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 
 

  Tabajdi Sándor Csaba (PSE). - (HU) Tisztelt Elnök úr! A közelgő csúcs több mint másfél éves patthelyzetet old föl, és remélhetőleg érdemi előrelépés lesz az EU-orosz kapcsolatokban. Az Uniónak szüksége van Oroszországra, de ne essünk tévedésbe, Oroszországnak legalább akkora szüksége van Európára, gazdasági partnerként és energiafogyasztóként. Kölcsönösen függünk egymástól energetikai téren és számos kérdésben. Ezért eltúlzottnak tartom az orosz befolyás növekedésétől való félelmeket, bár számos orosz vezetői nyilatkozat ennek alapot is ad. Az Európai Unió és az Oroszország közötti stratégiai viszony továbbfejlesztése érdekében kulcsfontosságú a kölcsönös vízummentesség mielőbbi elérése, ez kell a kapcsolatok előrelépéséhez. Végezetül az Európai Parlament finnugor fóruma elnökeként megismételném Szent-Iványi kollégám kérését, hogy támogassák a finnugor népeket az EU csúcson részt vevő uniós államfők. Köszönöm a figyelmet.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Elnök úr! Én is azon a nézeten vagyok, hogy a Németország és Oroszország közötti csővezetéket csak akkor szabad megépíteni, ha ehhez a többi érintett EU-tagállam is hozzájárul. Ugyanakkor azonban az ilyen tagállamoknak nem lenne szabad egy másik nagyhatalommal, nevezetesen az Egyesült Államokkal rakétákról vagy vízumokról tárgyalniuk. Európa csak akkor tud szilárdan kiállni az Egyesült Államokkal és Oroszországgal szemben, ha végre egységes álláspontot tesz magáévá.

Hadd tegyem nagyon világossá: a mi feladatunk közölni az oroszokkal, hogy az ő egzisztenciális érdekük az, hogy jó partnerkapcsolatot ápoljanak Európával. Ez azonban azt jelenti, hogy nem helyeznek más olyan országokat gyámság alá, amelyeket Oroszország történetesen elfoglalt a múltban, például Ukrajnát vagy Grúziát. Ezek az országok szuverén államok, és joguk van a saját sorsukról maguknak meghozni döntéseiket.

Ha Berlinben Medvegyev úr azt mondta, hogy kapcsolataink javulását szeretné látni, ezt két területen is megkezdheti. Az első a jogállamiság, ami például azt jelenti, hogy tesznek valamit a Jukosz-foglyok ügyében. A második és nagyon fontos terület: figyeljen ide, Medvegyev úr, ne akadályozza az EU történetének legnagyobb békemisszióját, nevezetesen a koszovói missziót!

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió és Oroszország közötti bonyolult viszony ügyesen kezelt és következetes diplomáciai intézkedéseket igényel. Az Európai Unió és Oroszország közötti csúcstalálkozó erőteljes érzelmeket váltott ki, mivel mind az Európai Unió, mind Oroszország szempontjából nagy fontosságú megállapodásokról kell ott tárgyalni. Egyéb kérdések között az uniónak törekednie kell Európa energiabiztonságának megteremtésére. Amikor az üzemanyag- és energiaárak folyamatosan nőnek, az energiabiztonság az egész Európai Unió gazdasága, illetve tagállamainak belső gazdasága szempontjából stratégiai fontosságú.

Az EU-Oroszország csúcstalálkozó előestéjén meg kell értenünk, mennyire fontos az unió jövője szempontjából, hogy egységesen lépjünk fel a nemzetközi színtéren. Ezzel összefüggésben sajnálatos, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése bizonytalanná vált. Ez utóbbi tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek az Európai Uniót a nemzetközi kapcsolatokban is erős partnerré tehetné. Örülök, hogy az unió támogatta Lengyelországot Oroszországgal folytatott, termékeink exportjával kapcsolatos vitájában. Bízom benne, hogy a jövőben Lengyelország segít majd Oroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatok irányának kedvező alakításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Josef Zieleniec (PPE-DE). - (CS) Ez az EU-Oroszország csúcstalálkozó az első lesz az orosz elnök, Dimitrij Medvegyev számára. Az uniónak ki kell használnia, hogy ő megbízatása kezdetén van, és törekednie kell arra, hogy kölcsönös kapcsolatainkat pragmatikus, reális és stratégiai partnerség felé mozdítsa el. Igazából hosszú távon ez a partneri kapcsolat fontosabb Oroszország számára. Medvegyev elnök prioritása a jogállamiság tiszteletben tartása (ahogyan maga mondta) és a gazdaság korszerűsítése. Ennek eléréséhez szüksége van Európára. A nemzetközi és a kereskedelmi kapcsolatok terén Oroszországnak szüksége van egy olyan partnerre, amely stabilabb és megbízhatóbb, mint Kína vagy Irán. Az Európai Unió nem jelent fenyegetést Oroszország számára, éppen ellenkezőleg, az unió tud segítséget nyújtani Oroszországnak abban, hogy megőrizze kulcsszereplői státusát, amelyet egyébként fokozatosan elveszítene egyoldalú gazdaságához és demokráciájához kapcsolódó elemek miatt. Stratégiai partnerség azonban csak az egyenlő felek közötti szimmetrikus párbeszéd alapján épülhet ki. Ebben az összefüggésben Oroszországnak utat kell mutatnia, fel kell hagynia az Európa megosztására irányuló kicsinyes kísérleteivel, és az uniót közös entitásként kell kezelnie. A rövidlátó csatározások és provokációk szükségtelenül késleltetik az EU-val a valódi partneri kapcsolat létrehozását. Az EU és Oroszország közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokat a hosszú távon fontos kérdésekre kell összpontosítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Az EU-Oroszország stratégiai partnerség fontos tényező a diverzitás és az EU energiaimportjának biztonsága területén. Ugyanakkor emlékeznünk kell arra, hogy ez az együttműködés éppen olyan fontos Oroszország, mint az EU számára, mivel Oroszország nyersolajexportjának 60%-a az EU-ba irányul.

Úgy vélem, Európa vezetőinek újra és újra el kell mondaniuk Oroszországnak, hogy ne használja az energiaellátást a politikai nyomásgyakorlás eszközeként sem az EU tagállamaival vagy a hajdani Szovjetunió országaival, s különösen nem Ukrajnával kapcsolatban.

Jelenleg a tagállamok bilaterálisan tárgyalnak az orosz olaj- és gázszállítmányokról. Amikor 2007 áprilisában az Orosz Föderáció állami dumáját látogattam meg, magam is láttam, hogy Oroszország is rendkívüli módon érdekelt abban, hogy az energiakérdésekről az EU-val, mint egésszel tárgyaljon.

Végezetül, Elmar Brok kollégámhoz hasonlóan szeretnék aggályaimnak hangot adni, mert a Lisszaboni Szerződésre vonatkozó sikertelen ír népszavazást követően gyengülhet az EU stratégiai partneri pozíciója, tekintettel arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az a dokumentum, amely az EU-nak a közös energiapolitika területén való kompetenciáit megfogalmazza.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). - (FI) Elnök úr, remélhetőleg hamarosan megkötjük az Európai Unió és az Oroszország közötti együttműködési megállapodást. Fontos, hogy az EU és Oroszország között nyílt, működőképes és tisztességes kapcsolat jöjjön létre. A partneri kapcsolatnak egészségesnek és mindkét fél számára előnyösnek kell lennie.

Az EU-nak a pragmatikus megközelítés ellenére sem szabad megfeledkeznie az emberi jogokról, és nem is felejtette el azokat, ezzel kapcsolatban Oroszországgal élénk párbeszédre kell törekedni.

Az energiabiztonság egész Európában fontos kérdés, és amikor az energiáról beszélünk, akkor rendszerint Oroszországról és az EU és az Oroszország közötti együttműködésről is beszélünk. Az EU számára fontos az ellátás biztonságának fenntartása, ugyanakkor az energiától való külső függőség csökkentése is. Remélhetőleg a csúcstalálkozón a vita nyílt, őszinte és mindenekelőtt gyümölcsöző lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr! Amíg Swoboda úr felszólalt, eszembe jutott, hogy az orosz ”svoboda” szó annyit jelent, hogy ”szabadság”, és az is eszembe jutott, hogy a szabadság természetesen az, amire mindannyiunknak szüksége van. Az emberi jogok és a szabadság az EU legfontosabb pillérei, és ezt kell az Oroszországgal folytatott párbeszédnek is alátámasztania.

Pontosan azért, mert ez a következő párbeszéd Szibériában jön létre, eszembe jutott, hogy Csita – ahol a Jukosz-foglyokat, Mihail Hodorkovszkijt és Platon Lebegyevet és másokat fogva tartanak – szintén Szibériában van. Ezért szeretném kérni önöket, hogy tegyenek meg mindent a szabadon bocsátásuk érdekében. De nemcsak ezért, hanem azért is, hogy Oroszországban vélemény- és sajtószabadság uralkodjék, és hogy a civil szervezetek szabadon működhessenek, mert mindez rendkívül fontos a közös európai jövőnk szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). - (PL) Elnök úr, mi olyan közösség vagyunk, amely a jogállamiságot identitásának egyik alapköveként tartja tiszteletben. Ezért ugyanezt kell elvárnunk politikai és gazdasági partnereinktől is. Kérem az Európai Unió képviselőit, hogy a csúcstalálkozón vessék fel azt a kérdést, hogy Oroszország teljes körűen vesse alá magát az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek.

Ezt a bíróságot nem talmi intézményként hozták létre, amelynek az ítéleteit csak azok tartják tiszteletben, akik az emberi jogokat kisebb mértékben és olykor kérdéses módon sértették meg. A bíróságot azért hozták létre, hogy biztosítsa a kínzást, az erőszakot és a gyilkosságot elkövetők elrettentését a további bűncselekményektől azzal, hogy mindenkinek tudnia kell: ki fogják szabni rájuk a helyénvaló ítéletet.

Az Orosz Föderációnak ezért nagyon szorosan együtt kell működnie a bírósággal, és tiszteletben kell tartania a bíróság ítéleteit. Egyértelmű, hogy az az ország, amely nem tartja tiszteletben a megállapodásokban foglalt kötelezettségeit, nem kezelhető megbízható partnerként. Oroszország cselekedetei éles ellentétben állnak azokkal a nyilatkozataival, amelyek szerint ő az energiaforrások megbízható szállítója. Ez egyike azoknak a kijelentéseknek, amelyeket orosz diplomaták előszeretettel tesznek. Ha Oroszország olyan megbízhatónak bizonyul, mint amilyen volt Csecsenföld, Politovszkaja asszony vagy Litvinyenko úr ügyében, az Európai Unióról úgy fog megemlékezni a történelem, mint a valaha létezett legnaivabb intézményről.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, én Marina Litvinyenko asszony nevében vetek fel egy kérdést, akinek a férjét, Alekszander Litvinyenkót 2006 decemberében Londonban meggyilkolták. A gyilkosság eszköze a polónium 210-es izotópja, egy radioaktív anyag volt, amelynek 97%-át az oroszországi Avangard nukleáris létesítményében állítják elő. A gyilkosság egy olyan rendkívül szofisztikált merénylet valamennyi jellemzőjével rendelkezik, mint amilyeneket az orosz titkosszolgálatok hajtanak végre. Az ügy fő gyanúsítottja Andrej Lugovoj, aki az orosz parlament képviselője, és aki az orosz alkotmány alapján nem adható ki.

Engedjék meg, hogy közvetlenül Ferrero-Waldner asszonyhoz forduljak: Litvinyenko asszony kéri, hogy a Tanács és a Bizottság vesse fel Litvinyenko úr meggyilkolásának kérdését Medvegyev elnöknek a csúcstalálkozó alatt. Litvinyenko asszony azt kívánja, hogy férje meggyilkolásának ügyét oldják meg, és az érintetteket állítsák bíróság elé. A csúcstalálkozó ideális lehetőség arra, hogy ebben előrelépés történjék. Kérem, segítsenek neki.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök úr, én az előző felszólaló megjegyzéseinek szellemében folytatom. Az orosz kormánynak mindent meg kell tennie, ami csak hatalmában áll, hogy bizonyítsa, nem rendelt meg egy brit állampolgár – ami egyben európai polgárt is jelent –, Alekszander Litvinyenko ellen terrormerényletet. Miután az orosz kormány nem bizonyította, hogy nem ő adta a parancsot, ráadásul elutasítja a megfelelő együttműködést a brit nyomozóhatóságokkal, ez logikusan azt mutatja, hogy Oroszország hivatalos érintettsége a gyilkosságban politikailag bizonyított.

Sokan állítják, az új Oroszország ismételten terrorista államként cselekszik, és a hanti-manszijszki csúcstalálkozón az EU-nak felhívást kell intéznie Medvegyev elnökhöz, hogy hagyjon fel az ilyen gyakorlattal.

Megengedhetetlen, hogy bírósági eljárásokat indítsanak a beszláni anyák ellen, akik megpróbálják kideríteni, hogy ki adott parancsot az iskola elleni támadásra, és a páncélököl és nehézgépfegyverek mindenki – beleértve gyermekeiket is – elleni használatára. Az EU-nak legalábbis támogatnia kellene a nálánál gyengébbeket, a brit kormányt és a beszláni anyákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Tekintettel a kései órára, nagyon rövid leszek. Azt hiszem, Severin úr mondta – ezt angolul idézem –, hogy „Russia is a divisive issue in the European Unioni” (Oroszország megosztó kérdés az Európai Unióban). Mégis azt gondolom, hogy a mai vita során itt a Parlamentben mindenekelőtt a nagyon tág, valóban nagyon tág konszenzus két elemét hallottam.

Először is, hogy jó kapcsolatokra van szükség az Európai Unió és az Orosz Föderáció között. Ezzel természetesen csak egyet lehet érteni. Az Orosz Föderáció, mint ahogyan már többször elmondták, világhatalom, egyike a nemzetközi színtér kulcsszereplőinek, amint Millán Mon elmondta, ezen kívül a szomszédunk. Röviden, arra vagyunk ítélve, hogy együtt éljünk az Orosz Föderációval, és ez az együttélés csak akkor lesz jó minőségű, ha az a partneri kapcsolatokra és az együttműködésre épül. Az elnökség határozott szándéka, hogy párbeszédet folytasson e partneri kapcsolat és együttműködés kibővítése érdekében, olyan párbeszédet, amely mindkét oldal valamennyi érdekét felöleli, beleértve azokat is, amelyekkel kapcsolatban nem értünk egyet, és amelyekről bevezető felszólalásomban beszéltem.

A másik nagyon széles konszenzust élvező fontos elem, amit a teremben elhangzottak alapján észleltem, az, hogy az Európai Unió képviselői milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az Európai Unió közös álláspontjának. Ezzel sem tudnék jobban egyetérteni. Az a terület, ahol erre különösen és leggyakrabban rámutattak, az az energia területe. Tény, hogy egyetlen tagállam sem érhet el olyan jó megállapodást a külön tárgyalásokon afféle szállítókkal, mint az Orosz Föderáció, mint amit az egész unió egységesen elérhet. Éppen ezért nagyon itt az ideje annak, hogy a közös európai energiapolitika valóban életre keljen.

Ebben az összefüggésben megemlítették a gáz- és kőolajvezetékeket is. Hadd mondjak csak ennyit: ha az Európai Unióban képesek lettünk volna létrehozni egy megbízható, valódi belső energiapiacot, teljesen érdektelen lenne, hogy hol futnak azok a gáz- vagy kőolajvezetékek.

Engedjék meg, hogy felszólalásomat a következő észrevétellel zárjam: a szlovén elnökség nagyon örül annak, hogy elnöksége az EU-Orosz Föderáció közötti csúcstalálkozóval ér véget, egy olyan csúcstalálkozóval, amely bizonyos új körülményeknek köszönhetően ezúttal sokat ígér, ilyen az új elnök Oroszországban és az a mandátum, amit hosszas tárgyalások után végre sikerült megszereznünk, és én nagyon remélem, hogy ezek a várakozások teljesülnek majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Benita Ferrero-Waldner, A Bizottság tagja. − Elnök úr, úgy vélem, hogy kapcsolatunk kulcsa a kölcsönös függőség, amit több felszólaló is említett. Egyrészről érdekünk, hogy jó kapcsolataink legyenek Oroszországgal, ezzel a stratégiai partnerrel és szomszéddal, amint elnökünk nagyon helyesen kifejtette. Fontos azonban az is, hogy Oroszországnak a problémák megoldásában partnernek, nem pedig a problémák partnerének kell lennie, és ez a dolog másik része.

Én nagyon gondosan figyeltem, és feljegyeztem valamennyi megjegyzésüket. Nem tudok minden kérdésüket és megjegyzésükre most választ adni, de hadd tegyek néhány általános és néhány konkrétabb észrevételt.

Először, Oroszország ma nagyon fontos energiapartnerünk, és mivel megszereztük az új megállapodáshoz a tárgyalási mandátumot, már van közös EU-álláspont az energiáról, mert van közös mandátumunk. Nem volt könnyű ezt a mandátumot megszerezni, de most megvan, és ez adja a keretet a tárgyalásokhoz. Ezért volt annyira fontos megszerezni azt. Amint már említettem, az energiacharta elveit be akarjuk építeni az új megállapodásba. Erre épül az EU-Oroszország kapcsolat – az nem holmi egyirányú utca. Fontos piac és befektetési forrás vagyunk, mint ahogyan számunkra Oroszország nagyon fontos szállító. Így a kölcsönös függőség is itt van, és ugyanazokat az elveket kell magunkévá tennünk: a kölcsönösséget, az átláthatóságot és a diszkriminációmentességet.

Az Európai Unió energiapolitikájának egyik célja – a verseny és a biztonság növelése érdekében – az ellátási útvonalak, illetve az energiaforrások diverzifikálása az EU energiapiacán. Itt nem oroszellenes politikáról van szó. Azt hiszem, Oroszország változatlanul kulcsfontosságú szállítónk marad, de minden ésszerű fogyasztó megosztja a kockázatokat, különösen akkor, amikor az energiaárak az egekbe szöknek. Tekintettel különösen a gáz esetén egyre növekvő importfüggőségre – az orosz gáz volumene, amit mi szeretnénk megvenni, várhatóan nőni fog –, egyértelműen diverzifikációs politikára van szükségünk.

Hadd térjek rá a kereskedelemre általánosságban. Nagyon fontos, hogy Oroszország a WTO tagja legyen. Ez nemcsak Oroszország számára fontos, hanem nekünk is. Ezért folytatni fogjuk a munkát Genfben és bilaterálisan is, hogy megegyezésre jussunk. Úgy vélem, Oroszországnak gazdasága modernizálásához szüksége van a WTO-tagságra, és bizonyos vagyok benne, hogy ezzel az elnökkel erre lehetőség lesz, mint ahogyan lehetséges volt Putyin elnökkel, aki maga is támogatta ezt a kérdést.

Hadd említsem gyorsan a civil szervezeteket és az emberi jogi kérdéseket: rendszeres kapcsolatban állunk az orosz civil szervezetekkel, és aggályaiknak kifejezést adunk az orosz hatóságokkal folytatott tárgyalásaink során. Szívesen felvetünk konkrét ügyeket, ha szükséges, és változatlanul pénzügyi támogatást nyújtunk nekik a demokrácia és emberi jogok európai eszközén keresztül.

Ami az emberi jogok kérdését illeti általánosságban: mi emberi jogi konzultációkat tartunk az oroszokkal. Beszélünk velük konkrét ügyekről, emberijog-védőkről, néha bírósági ügyekről is. Különösen aggályosnak tartjuk az észak-kaukázusi helyzetet. Csak öt percem van, de hosszan beszélhetnék az Észak-Kaukázusról, Grúziáról, Abháziáról, Dél-Oszétiáról és most már Nagorno-Karabahról és Moldováról is, így, kérem, ne vegyék úgy, hogy nem tudjuk. Ez nagyon fontos és nagyon fontos lesz.

A British Councillal kapcsolatban el akartam mondani, hogy az EU támogatta az Egyesült Királyság kormányát a szentpétervári és jekatyerinburgi British Council-irodákkal kapcsolatos, Oroszországgal folytatott vitájában. Azt hiszem, most már hasznos párbeszédet alakítottunk ki az Oroszországgal folytatott kulturális együttműködésről, és remélem, ez majd lehetőséget ad e kapcsolatok értékeinek hangsúlyozására. Természetesen megfontoljuk, hogy van-e más dolog, amit még megtehetnénk.

Ami a finnugor kisebbségeket illeti: amint tudják, 2,5 millió eurós előkészítő cselekvés végrehajtásán dolgozunk, amely összeget a Parlament javasolta az idei költségvetésbe, és ebben az összefüggésben látjuk az Európa Tanács kisebbségi jogi egyezményének végrehajtását, amelynek Oroszország is aláírója. Úgy vélem, ennek az oroszországi nemzeti kisebbségekre is kell vonatkoznia.

Ami az egyetemi cseréket illeti, elmondanám, hogy elősegítjük ezeket a cseréket Oroszországgal egyrészt az Erasmus Mundus- és Tempus-programon keresztül. Az elkövetkezendő években fokozni fogjuk együttműködésünket ezekben a programokban. Ezenkívül Oroszország nagy érdeklődést mutatott a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram tagsága iránt, ami talán a jövőben nagyon fontos jelzés lesz a SIGMA számára. Itt van az Európa-tanulmányok Intézete, és mi – azaz Oroszország és az Európai Unió – folytathatjuk a munkát ezzel az intézettel kapcsolatban, és talán akár meg is kettőzhetjük a hozzáárulásunkat.

Mielőtt befejezném, még egy utolsó általános megjegyzés: az új megállapodás hivatalos elindítása – úgy vélem, ezzel mindenki egyetért – nagyon fontos alkalom és lehetőség. Ebben hatalmas potenciál rejtőzik. Teljes mértékben egyetértek elnökségünkkel, hogy ez egy nagyon fontos alkalom lesz.

Tudjuk, hogy a tárgyalások nem lesznek könnyűek. Azoknak minden részletre ki kell terjedniük, és mivel széleskörűek – mert kiterjedt mandátumunk van –, meglehetősen bonyolultak is lesznek, és nem zárulnak le hamarosan. Ez a jelentős mandátum azonban azt is megmutatja, hogy itt van egység. A mandátum egysége itt van. Nagyon nehéz volt megszerezni, de most, hogy megvan, lépjünk előre, és én arra kérem önöket, hogy támogassanak bennünket ebben.

Végezetül, amint mindannyian tudjuk, a kapcsolatnak stratégiai jelentőségűnek kell lennie. Ezért lépjünk egyet hátra, el a mindennapos ingerlő tényezőktől és a hírektől, és vizsgáljuk meg Európa és Oroszország tágabb történelmi kontextusát, valamint azt a sok-sok érdeket, ami közös. Módot kell találnunk a különbözőségek kezelésére, miközben nyitva tartjuk az ajtót a párbeszéd előtt. Van itt egy lehetőség. Meg kell ragadnunk azt, és bizonyos vagyok benne, hogy együttesen sikerül majd ebből szoros partnerséget kialakítanunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az Eljárási Szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése szerint hat állásfoglalásra irányuló indítványt(1)kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli állásfoglalások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. (RO) A szibériai Hanti-Manszijszkban június 26-27-én megtartandó EU-Oroszország csúcstalálkozó kettős kezdetet jelez: egyrészről ez az első kapcsolatfelvétel az új orosz elnökkel, Dimitrij Medvegyevvel, másrészről megkezdődnek a tárgyalások az új partnerségi megállapodásról, amely létrehozza az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok fejlesztésének keretét.

Mivel az európai társaságok által importált földgáz 40%-a Oroszországból származik, az utóbbinak elő kell segítenie az EU-befektetéseket azzal, hogy átlátható jogszabályokat fogad el, és megnyitja csővezeték-rendszerét, amely lehetővé tenné az európai vállalatok számára, hogy közvetlenül a közép-ázsiai termelőktől vásároljanak földgázt.

Az Európai Unió nem maradhat közömbös azoknak a sorsával kapcsolatban, akik a konfliktusok jellemezte régiókban élnek; Oroszországgal és a többi érintett szereplővel együtt kell megoldást találnunk a „befagyott konfliktusok”, valamint a moldovai és a kaukázusi konfliktus megoldására is.

Remélem, hogy a partnerségi megállapodás lesz az a keret, amelyben az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok fejlődhetnek; nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy célunk nem a partnerségi megállapodás aláírása, hanem az, hogy ebben a megállapodásban olyan rendelkezéseket szerepeltessünk, amelyek elvezethetnek a demokráciáig, a biztonságig és az életszínvonal növekedéséig egész Európában, a Kaukázustól az Atlanti-óceánig.

 
  
MPphoto
 
 

  Katrin Saks (PSE), írásban. (ET) Elnök úr, e héten Hanti-Manszijszkban lesz az Európai Unió és az Oroszország közötti rendszeres csúcstalálkozó, amelyet a Finnugor Népek 5. Világkongresszusa követ majd ugyanott. A finnugor népek között vannak e régió őslakosai, a hanti és a manysi rénszarvaspásztorok, akik a nevüket adták ennek a helynek, amely a szibériai mocsarak és a tundra között helyezkedik el.

A világkongresszus résztvevői között ott lesz az Európai Unió öttagú delegációja is; a magyarok, a finnek és az észtek a finnugor népekhez tartoznak, eredeti otthonuk Szibériában van. Remélem, hogy ilyen módon is sikerül felhívnunk a figyelmet azokra a kis nemzetekre, amelyek nyelvét az eltűnés fenyegeti, és amelyeknek több ezer éves kultúrája helyébe vállalati események lépnek.

Az Európai Uniónak – hűen értékeihez – védenie kell az ő értékeiket, és nem hagyhatja, hogy elvakítsák egy olyan régióban, amely az oroszországi energia legnagyobb részének forrása. Az ottani olajfolyamok konfliktushoz vezettek a bennszülött lakosok hagyományos életmódja és az emberiség kőolaj iránti egyre növekvő igénye között.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.


14. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0161/2008).

A következő kérdéseket címezték a Tanácshoz.

 
  
  

1. kérdés Robert Evanstól (H-0342/08)

Tárgy: Mozgásukban korlátozott utasok

Milyen intézkedést és milyen ellenőrzést hajtott végre a Tanács annak érdekében, hogy biztosítsa a légi közlekedésben résztvevő, mozgásukban korlátozott személyek jogaira vonatkozó jelentésemben meghatározott, tavaly nyáron hatályba lépett rendelkezések(1) valamennyi tagállam történő megfelelően végrehajtását?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) A fogyatékkal élő, illetve a mozgásukban korlátozott személyek védelmére és a nekik nyújtandó segítségre vonatkozó szabályokat az Európai Parlament és a Tanács légi járműveken utazó, csökkent mozgásképesség személyek jogairól szóló rendelete írja elő. Ezt a rendeletet 2006-ban fogadták el, néhány részét már 2007 júliusától, a többi részét pedig ez év júliustól kell alkalmazni.

Hangsúlyoznám, hogy a rendelet megfelelő végrehajtásának figyelemmel kísérése az Európai Bizottság felelőssége, amely elfogadhatja a megfelelő intézkedéseket. Az ilyen intézkedések közé tartozhat a jogorvoslat annak biztosítására, hogy a közösségi jogot ezen a területen megfelelően alkalmazzák. Emiatt a Tanács egyszerűen nem illetékes a kérdés megválaszolására.

Ezzel együtt hangsúlyoznám, hogy az Európai Unió tudatában van a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek védelme és a számukra segítség biztosítása fontosságának. Amint a gyakorlatban látható, az említett rendeletet már alkalmazzák, és az jelentős könnyítés a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek számára, amikor utaznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Evans (PSE). - Köszönöm önnek és az elnökségnek, de nyilván ismerem az összes jogszabályt, mert én voltam az az előadó, aki azt keresztülvitte a Házon.

Tény, hogy a nemzeti ügynökségek a felelősek. Nem ismerem valamennyi ország helyzetét, de az Egyesült Királyságban a Polgári Légiközlekedési Hatóság az illetékes. Így a nemzeti ügynökségek, illetve a nemzeti kormányok azok, amelyek a felelősséget viselik, ezért is tettem fel ezt a kérdést a Tanácsnak.

Egy olyan héten, amikor Európa egyértelműen azért küzd, hogy meggyőzze félmilliárd polgárát az Európai Unió valós értékéről, ez egy érdemes kezdeményezés. Ez egy nagyon fontos jogszabály, amely támogatja a fogyatékkal élőket és a csökkent mozgásképességű utasokat, így arra kérem a minisztert, hogy menjen vissza a Tanácsba, és mondja el mind a 26 kollégájának a Közlekedési Tanácsban és a tagoknak, hogy igenis hajtsák végre ezt a jogszabályt.

 
  
MPphoto
 
 

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE).(PT) Kollégám, Robert Evans kérdéséből kiindulva szeretném megkérdezni a Tanácsot arról, hogy kész-e a csökkent mozgásképességű utasok jogainak megerősítésére a tengeri ágazatban is. Ezt azért kérdezem, mert a Bizottság korábban küzdött ezért például az utasok jogairól szóló 2005. évi közleményében, és a Parlament is ennek érdekében dolgozott, különösen az Erika III. csomaggal kapcsolatos kompetenciák és tárgyalások során.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE). - (DE) Van egy kérdésem, miniszter úr. Hallottam, hogy a légi járatokon a csökkent mozgásképességű utasok kezelésében valóban vannak különbségek, és különösen az úgynevezett „fapados” légitársaságok esetében vannak kívánnivalók a többi légitársasággal összehasonlítva. Érdekelne engem, vajon a Tanácsnak az ilyen rideg tényekről vannak-e ismeretei, vagy ezek inkább eseti megfigyelések?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Ami Fernandes úr további kérdését illeti: természetesen nem zárom ki annak lehetőségét, hogy valami hasonlót vezessünk be a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek számára a tengeri utazásoknál is. Természetesen ez egy olyan ügy, amelyet elsősorban a Bizottságnak kell tanulmányoznia, amelynek ezután javaslatot kell előterjesztenie. Azonban Ez azonban bizonyára egy megfontolásra érdemes gondolat. Ez a rögtönzött válaszom.

Leichtfried úr említette a fapados légitársaságokat. Hangsúlyoznám, hogy az a rendelet, amit említettem, és ami a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek légi közlekedését segíti elő, valamennyi légitársaságra vonatkozik, és ebben nincs különbségtétel. A jogszabály megsértését is természetesen egyenlő módon kezeljük, függetlenül attól, hogy fapados vagy más légitársaságról van szó.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

2. kérdés Marie Panayotopoulos-Cassiotou-től (H-0346/08)

Tárgy: Közös bevándorláspolitika és illegális munkavégzés

Hogyan értékeli az elnökség a hivatalban töltött hat hónap alatt a közös bevándorláspolitika felé történt előrehaladást, amelynek célja a keményen fellépés az illegális munkavégzés ellen?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Ami a bevándorláspolitikát és az illegális munkavégzést illeti, az elnökség hivatali ideje, azaz a szlovén elnökség alatt tárgyalásokat folytatott a Tanácsban és az Európai Parlamentben a harmadik országok illegálisan az Európai Unióban tartózkodó állampolgárait alkalmazó munkáltatók elleni szankciókról rendelkező irányelvtervezetről.

Ez a rendelet megtiltja a harmadik országok illegálisan az unió területén tartózkodó állampolgárainak foglalkoztatását, és ez természetesen egyike az illegális bevándorlás elleni fellépés módszereinek. E célból az irányelv minimális közös szankciókat és intézkedéseket állapít meg, amelyeket a tagállamok kötelesek alkalmazni az olyan munkáltatókkal szemben, amelyek harmadik országok illegálisan a tagállamok területén tartózkodó állampolgárait foglalkoztatják.

Ezen idő alatt a Tanács illetékes testületei folyamatosan tanulmányozták a javaslatot, és szoros kapcsolatokat hoztak létre az Európai Parlamenttel annak érdekében, hogy a két intézmény közös álláspontra jusson. A munka még nem fejeződött be, de elmondhatom, hogy az elnökség elégedett az eddigi fejleményekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE).(EL) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke! Köszönöm a válaszát. Tudjuk azonban, hogy a harmadik országok európai területre támogató vagy hiteles okmányok nélkül belépő állampolgárai a valóságban munkát végeznek különféle munkáltatók számára azután, hogy a befogadó központokból kiengedik őket. Így meg tudják keresni útiköltségüket, és más európai országokba utazhatnak, ahol elismerik tartózkodási jogukat. Hogyan birkózzunk meg az illegális foglalkoztatással, amikor az részben indokolt és megőrzendő?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Amikor az előbb említett irányelvet elfogadják, kétségtelen, hogy ezekben az esetekben is lesz mód az intézkedésre, és remélem, hogy ez nagyon hamar bekövetkezik. Akárhogyan is lesz, ez olyan személyek foglalkoztatására irányuló intézkedést érint, akik az Európai Unió tagállamainak területén illegálisan tartózkodnak, és ez természetesen ellentétes lesz az irányelvvel, ha és amikor azt elfogadják. Megismétlem, a Tanács azt várja, hogy ez a lehető leggyorsabban bekövetkezzék, és úgy véljük, hogy az elmúlt hat hónapban komoly előrehaladást értünk el.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

3. kérdés Marian Harkintól (H-0350/08)

Tárgy: Betegbiztonság

Miután az EU évtizedek óta aktív szerepet vállalt a munkavállalók mobilitásának biztosításában, egyetért-e a Tanács azzal, hogy a betegbiztonság fontos kérdés, és azzal az EU irányelvei nem foglalkoznak kellőképpen. Egyetért-e a Tanács különösen azzal, hogy ahhoz, hogy az egész EU-ban meg lehessen teremteni a betegek biztonságát, szükséges a tagállamok közötti információcsere rendszerének, valamint az egészségügyi szakemberek szabályozó testületeinek létrehozása?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Nagyon köszönöm Harkin asszonynak a kérdést. Ez egy fontos kérdés, amint azt a Németországgal és Portugáliával együtt összeállított 18 hónapos elnökségi program is megerősít. A programban hangsúlyoztuk, hogy a betegbiztonság fontos terület.

E célból Egészségügyi Szolgáltatások és Orvosi Ellátás Magas Szintű Csoportjában a betegbiztonsági munkacsoport jelentést készített a betegek biztonságának javításáról az Európai Unión belül. A jelentés ajánlásainak összefüggésében az egyik legfontosabb területként az egészségügyi szakdolgozók oktatását és képzését emeltük ki.

Az ajánlások azt is jelzik, hogy szükség van a betegbiztonságra vonatkozó multidiszciplináris oktatás előmozdítására az egészségügyi szakdolgozói oktatás minden szintjén. A munkacsoport azt is ajánlja, hogy a betegbiztonság elérésének egyik módja az egyetlen integrált ernyőhálózat alkalmazása, amit EUNetPass-ként ismerünk, amely támogatást nyújt a tagállamoknak, és lehetővé teszi az együttműködést a betegbiztonság terén európai uniós szinten.

Európai szinten a Bizottság két projektet finanszírozott, ezeknek hozzá kell járulniuk a helyzet jobb megértéséhez és a betegbiztonság terén a jövőben folytatandó munkára vonatkozó útmutatás megfogalmazásához. Ez a két projekt a MARQuIS – „Methods of Assessing Response to Quality Improvement Strategies” (a minőségjavítási stratégiákra adott válaszok értékelésének módszerei) és a SIMPATIE – „Safety Improvement for Patients in Europe” (a betegekbiztonság javítása Európában).

A betegbiztonság a miniszterek tanácsának júniusi napirendjén is szerepelt. Ebben a hónapban június 10-én a Tanács határozatokat fogadott el az antimikrobiális rezisztencia területén. Ezekben a határozatokban a Tanács támogatja az antimikrobiális szerek felelős használatát célzó stratégiák kidolgozását. Az antimikrobiális gyógyszerekkel szemben rezisztens baktériumok terjedése a nem megfelelő használat leggyakoribb következménye az egész egészségügyi rendszerben.

Ugyancsak fontosak a rezisztens patogének további megjelenését megakadályozni szándékozó tevékenységek. Ezek közé tartozik a hatásos ellenőrzési rendszerek létrehozása a tagállamok között, és emellett az egészségügyi szakdolgozókat jobban kell tájékoztatni minderről.

Az egészségügyi miniszterek legutóbbi értekezletén, az említett júniusi ülésen, a Bizottság tájékoztatást adott a betegbiztonság területére vonatkozó csomagról. Ez a „betegbiztonsági csomag” és ezzel kapcsolatban a Bizottság arról számolt be, hogy 2008 végéig speciális jelentést terjeszt elő a betegbiztonságról, valamint javaslatot nyújt be a betegbiztonságról és a fertőzések megelőzéséről és ellenőrzés alatt tartásáról szóló ajánlásra vonatkozóan. Amint ezek a dokumentumok rendelkezésre állnak, az elnökséget gyakorló tagállam természetesen tájékoztatja a Tanácsot.

Végül meg kell említenem az Európai Parlament és a Tanács szakképesítések elismeréséről szóló irányelvét. Ez nagyon pontosan szabályozza az egészségügyi szakemberek szakképzésének területét az Európai Unió polgárainak védelmében, és ezen a területen meghatározza a tagállamok közötti együttműködés területét.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). - Köszönöm a Tanács hivatalban lévő elnökének válaszát. Örömmel hallom, hogy az elmúlt hat hónapban történt előrehaladás, különösen a betegbiztonsági munkacsoportnál.

Az én konkrét aggályom az, hogy miközben itt van az egészségügyi szakdolgozók mobilitása, nem rendelkezünk EU-szinten olyan elismert struktúrával, amely gondoskodna a hivatalos együttműködésről az egészségügyi szakdolgozók és egészségügyi szolgálatok szabályozó/felügyelő szervei között.

Egyetért-e a miniszter azzal, hogy szükség van EU-szinten olyan elismert struktúra létrehozására, amely hivatalos együttműködésről rendelkezik az ilyen felügyeleti szervek között. Ugyanis az ilyen koherencia és ilyen struktúra nélkül az egyes felügyeleti szervek nem tudják garantálni a betegbiztonságot, így szeretném hallani megjegyzéseit ezzel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Ezt kiegészítendő: a betegek is mozognak az egész Európai Unióban, emberek, akik nyaralni mennek és műtéteket végeznek rajtuk: néha borzalmas következményekkel.

Hogyan lehet ezzel megbirkózni, mindenekelőtt, hogy az emberek ismerjék a problémákat, és hogy a problémákat megelőzzük azzal, hogy megfelelően kvalifikált egészségügyi szakemberek dolgozzanak, akiket a rendszer folyamatosan nyomon követ?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Ami az EU-szintű szervezetet illeti, én megemlítettem az EUNetPass-hálózatot, amely egyike a már említett betegbiztonsági munkacsoport ajánlásainak, miszerint az EUNetPass-hálózat a betegbiztonság elérésének talán több útja közül az egyik lehetséges megoldást jelentheti.

Mit is jelent ez a hálózat? Ez a hálózat az információcserét szolgálja, támogatást kínál a betegbiztonsággal kapcsolatos ajánlásokhoz különféle módokon, és elsősorban az együttműködés és a hálózatépítés platformja a tagállamok és a betegbiztonság területén működő nemzetközi szervezetek között. Ez a hálózat kiépíti a biztonság igazi kultúráját, oktatást és képzést vezet be az egészségügyi szakdolgozók számára; jelentéstételi mechanizmusokat és a példákon keresztül való tanulást vezet be. Ez természetesen csak az egyik módszer, és természetesen más lehetséges módszerek is vannak, többek között az is, amelyet ön említett.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

4. kérdés Bernd Posselttől (H-0352/08)

Tárgy: Szubszidiaritás és EU-tagság

Számos EU-tagállamban, de mindenekelőtt a tagjelölt országokban a politikai pártok és a sajtó ismételten azt állítja, hogy az azonos neműek házassága vagy a civil élettársi kapcsolat vagy az abortuszra, illetve eutanáziára vonatkozó jogszabályok liberalizálása kötelező az EU jogszabályai és/vagy a közösségi vívmányok alapján.

Kifejtené-e a Tanács egyértelműen, hogy ezek az állítások pontosak-e, milyen mértékben azok, vagy pedig ezek a kérdések tisztán nemzeti ügyek, amelyekre a szubszidiaritás elve vonatkozik?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. – (SL) Szeretnék rámutatni, hogy a Közösség – és úgy vélem, Posselt úr ezt nagyon jól tudja – nem illetékes abban, hogy a tagállamokra olyan kötelezettséget rójon, hogy nemzeti jogszabályaikkal be kell vezetniük az azonos neműek házassága vagy a civil élettársi kapcsolat intézményét. A Közösség pusztán olyan rendelkezéseket fogadhat el, amelyek a tagállamok igazságügyi hatóságai közötti együttműködést szabályozzák, például az egyik államban elismert vagy végrehajtott, de a másik államban meghozott bírósági ítéletekre vonatkozó rendelkezéseket.

A Közösség a határokon átnyúló elemeket felmutató helyzetekben a jogütközések feloldására is fogadhat el rendelkezéseket. A meglévő közösségi jogszabály – nevezetesen a Brüsszel IIa. rendelet – nem említi az azonos neműek kapcsolataira vonatkozó szabályozást. Amint tudjuk, a tagállamoknak nagyon eltérő jogszabályi megoldásai vannak az azonos neműek partnerkapcsolataiból adódó jogok és kötelezettségek tekintetében. Némely tagállamban a törvény szabályozza az ilyen jellegű kapcsolatokat, míg másokban egyáltalán nem.

Mivel a közösségi jog nem írja elő az azonos neműek házasságának vagy a civil élettársi kapcsolatnak a bevezetését, igencsak nehéz lenne a tagállamok számára konszenzusra jutni a létező rendelkezések olyan módosításában, hogy tartalmazzák az azonos neműek kapcsolatait. Szeretnék arra is rámutatni, hogy a Közösség nem illetékes az abortusszal és az eutanáziával kapcsolatos ügyek szabályozásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt (PPE-DE). (DE) Szeretnék köszönetet mondani a Tanácsnak ezért a nagyon fontos egyértelműsítésért, mivel ez az ügy nagy szerepet kapott Írországban is. Szeretnék feltenni még egy rövid, világos járulékos kérdést Horvátországgal kapcsolatban. Igaz-e, hogy a tagjelölt országoknak nem kell módosítaniuk az ezekre az ügyekre vonatkozó jogszabályaikat, hanem továbbra is szuverén módon járhatnak el, mert ez a terület nem tartozik az EU illetékességébe a tagjelölt országokkal kapcsolatban sem?

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). - Köszönöm a Tanácsnak a választ, és egyetértek, hogy mindezeknek az ügyeknek – azonos neműek házassága, civil élettársi kapcsolatok, stb. – kizárólag a tagállamok hatáskörében kell maradniuk. Azonban Írországban a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos vita során felmerülő egyik kérdés az Alapjogi Charta kérdése volt. Szeretném megkérdezni a minisztert, hogy van-e véleménye az Alapjogi Chartával kapcsolatban, amelyet a Lisszaboni Szerződéshez csatoltak. Abban az időben Írországban azt állították, hogy ez a charta elősegítheti az azonos neműek házasságának, az abortusznak, az eutanáziának stb. a bevezetését. Én csak azt szeretném megkérdezni a minisztertől, hogy van-e erről véleménye.

 
  
MPphoto
 
 

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Az én kérdésem ugyanarra irányul, mint Marian Harkiné. E Ház egyik képviselője egy olyan röplapot köröztetett, amely azt állította, hogy ha a Lisszaboni Reformszerződést elfogadják, Írországban bevezetnék az eutanáziát és az abortuszt – egy olyan röplap, amely egy fecskendőt tartalmazott, ha nem emlékeznének. Ugyanennek a képviselőnek volt képe fölállni ebben a Házban ma, hogy igazságról és becsületről szónokoljon.

Azt akarom, hogy a miniszter egyértelműen mondja meg ennek a Háznak, hogy amennyiben a Lisszaboni Szerződést elfogadják, világos, hogy nem vezetné be az abortuszt és az eutanáziát egyik tagállamban sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. – (SL) Nagyon köszönöm önöknek ezeket a kiegészítő kérdéseket. Először is, ami Posselt úr kérdését illeti, azaz hogy mindez jelenti-e, hogy a tagjelölt országoknak – legyen az Horvátország vagy bármelyik másik – nem kell módosítaniuk az azonos neműek házasságára, az abortuszra vagy az eutanáziára vonatkozó jogszabályaikat, a válasz az, hogy IGEN. Nem kell módosítaniuk a jogszabályaikat. Nem kell, mert ez nem olyan kérdés, ami a közösség illetékességébe tartozna. Ezért ezekben az ügyekben a tagjelölt országok jogszabályait nem is vizsgáljuk, mivel az nem tartozik annak a közösségnek az illetékességi körébe, amelyhez a jelölt csatlakozni kíván.

Ami az Alapjogi Chartát illeti, Harkin asszony és Mitchell úr kiegészítő kérdéseire a következő választ adom:

A Lisszaboni Szerződés tartalmaz egy cikket, amely az Alapjogi Charta jogilag kötelező jellegét szabályozza, amely egy különálló dokumentum. Azonban nyilvánosan megerősítem itt és most, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtása semmilyen tagállamra nem róna semmilyen kötelezettséget olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint az abortusz, az eutanázia és az azonos neműek házassága. Ezek olyan kérdések, amelyek nem tartoznak a Közösség illetékességi körébe, és a Lisszaboni Szerződés végrehajtása ezen nem változtat. Ezek olyan ügyek kérdések és területek, amelyek az egyes tagállamok illetékességi körében maradnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

5. kérdés Dimitrios Papadimoulistól (H-0358/08)

Tárgy: Élelmiszerellátási világválság

Az alapvető élelmiszerek, mint a búza, a rizs, a kukorica stb. égbe szökő ára ellátási válságot és társadalmi békétlenséget okoztak sok fejlődő országban, miközben az élelmiszerárak Európában is drámai módon megemelkedtek.

A Tanács nézete szerint mi az alapvető élelmiszerek nemzetközi ára drámai emelkedésének oka? Milyen intézkedéseket kíván hozni az alapvető élelmiszerek termelésének ösztönzésére, illetve esetleg egyéb árucikkek (pl. bioüzemanyagok) termelésének visszaszorítása érdekében?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) A Tanács teljes mértékben tudatában van a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek világpiaci ára kérdésének fontosságának. Az elnökség úgy véli, hogy integrált megközelítésre van szükség a probléma megoldásához, olyan megközelítésre, amely valamennyi érintett szektort felöleli, biztosítva az Európai Unió hatékony és hosszú távú politikai válaszát. A kérdés különféle vonatkozásait illetően a közelmúltban a Tanács illetékes formációiban számos vitát szerveztünk, amelyek célja az ilyen integrált megoldásokhoz való hozzájárulás volt.

Például május 19-én a Tanács részletes vitát rendezett azokról a tényezőkről, amelyek befolyásolják a mezőgazdasági ágazat megfelelő élelmiszerellátást biztosító kapacitását. Itt rámutattak a kereslet és a kínálat hosszú távú trendjei tanulmányozásának szükségességére. Ez a vita, melynek célja a közös és a fenntarthatóság felé irányuló európai uniós politikai válaszhoz való hozzájárulás volt, mindazokat a fő fonásokat érintette, amelyek fontosak a mezőgazdasági ágazat, illetve a közös agrárpolitika szempontjából.

A Tanács már elfogadott egy határozatot számos olyan intézkedésről, amelyekkel mérsékelni lehet az Európai Unió piacain az élelmiszerárakra nehezedő nyomást. Azt várjuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek kedvező hatása lesz a nemzetközi piacokon is. A Tanács bizonyos gyorsintézkedéseket is elfogadott, például 2008-ra vonatkozóan eltörölte a kötelező területpihentetés követelményét, növelte a tejkvótákat, és ideiglenesen lemondott a gabonára kivetett importvámokról.

A közös agrárpolitika állapotfelmérésének összefüggésében a Tanács további intézkedéseket is megfontolás tárgyává tesz. Ezek közé tartozik például a kötelező területpihentetés követelményének állandó feladása, a tejkvótarendszer fokozatos visszavonása, az emergianövényekre adott jelenlegi támogatás megszüntetése és ezek helyettesítése a második generációs bioüzemanyagok előállításának előmozdítása érdekében, más szavakkal az olyan bioüzemanyagokat kívánjuk kedvezményezni, amelyeket melléktermékekből állítanak elő, és amelyek nem versenyeznek az élelmiszertermeléssel.

Május végén a Tanács a kérdés fejlesztési dimenzióit vizsgálta, és megállapította, hogy az ilyen körülmények, a jelenlegi körülmények súlyos teherként nehezednek a fejlődő országokra és különösen ezeknek az országoknak a legsebezhetőbb társadalmi rétegeire.

A Tanács június 3-i ülésén a magas élelmiszerárak pénzügyi következményeit és a lehetséges megoldásokat vizsgálta. Felhívta a figyelmet a már elfogadott rövidtávú intézkedésekre különösen a mezőgazdaságban, és hangsúlyozta a mezőgazdaság piaci orientációja erősítésének fontosságát, biztosítva a bioüzemanyagok fenntartható termelését és a mezőgazdaság termelékenységének közép- illetve hosszú távon történő növelését mind Európában, mind a fejlődő országokban.

Az Európai Tanács holnap kezdődő ülése is foglalkozik a magas élelmiszerárak politikai következményeivel. Röviden ha befejezhetem, a Papadimoulis úr által felvetett kérdés rendszeresen szerepelt a Tanács napirendjén az elmúlt hónapokban és hetekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL).(EL) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, ön felolvasott egy diplomatikus szöveget, amit a szokásos általánosításokba és diplomáciai bikkfanyelvbe csomagolt. Kérdezem öntől, a holnapi csúcskonferencián a szép szavak mellett fogadnak el bármilyen konkrét intézkedést, és ezek miből állnának az üzemanyagokkal és az élelmiszerekkel kapcsolatos spekuláció csökkentésére vonatkozó szabályok és rendeletek tekintetében? Támogatni fogják-e az alacsonyabb szociális juttatásokat? Újravizsgálják-e a zsugorodás folytatódó politikáját, amit a mezőgazdaságra kényszerítettek? Végezetül, nem gondolják, hogy a néhány nappal ezelőtti ír „nem” szavazat kapcsolatban áll a magas árakkal és a mindennapi élettel?

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Ez egy globális kérdés, és amit mi itt Európában a mezőgazdaság állapotfelmérésével kapcsolatban teszünk, fontos ugyan, de kis ügy. Miféle párbeszédet folytatunk az Egyesült Államokkal, ahol a kukoricatermés 25%-át az autók falják fel, és nem a tehenek? Nyilvánvaló, hogy ez egy hatalmas kérdés, amivel foglalkozni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Szeretném elmagyarázni Papadimoulis úrnak, hogy az Európai Tanács nem fogad el konkrét intézkedéseket. Az Európai Tanács útmutatást biztosít az intézkedéshez. A konkrét intézkedéseket a Tanács szintjén fogadják el, és itt a Tanács aktív és funkcionális. Említettem és felsoroltam egy sor intézkedést, amit a Tanács már elfogadott. Felsoroltam egy sor másik intézkedést, amikkel a Tanács várhatóan foglalkozni fog, de ezt még nem tette meg. Így nem fogadhatom el azt a vádat, hogy ezek csak szavak, mert konkrét, már elfogadott intézkedésekről beszéltem, illetve azokról, amelyekkel a Tanács szintén elsősorban a Mezőgazdasági Tanácsban, illetve a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsban foglalkozik majd.

Azután az Amerikai Egyesült Államok és bioüzemanyag termelési módszerének a kérdése. Ez természetesen az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti párbeszéd tárgya. Egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekkel rendszeresen foglalkozunk, ez a bioüzemanyag kérdés. A nézetek természetesen eltérnek, és nagymértékben szóródnak. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a fosszilis üzemanyagok szolgálnak a bioüzemanyagok alternatívájaként. Így ebből az aspektusból kell megvizsgálnunk, hogy melyik a problematikusabb, és melyik az, amelyik nem.

Az Európai Unió tudatában van a bioüzemanyagok termelésének az élelmiszerárakra gyakorolt potenciális hatásával. Éppen ezért a Tanács a közelmúltban intézkedéseket fogadott el a második generációs bioüzemanyagok termelése és használata előmozdítása érdekében, más szavakkal olyan bioüzemanyagokat preferálunk, amelyeknek termelése nem versenyez az élelmiszertermeléssel.

Ugyanakkor folyamatban van a munka a bioüzemanyag-termelés fenntarthatósági kritériumainak megfogalmazására, és amikor ezeket elfogadjuk, azok mint az Unióban előállított, mint pedig az importált bioüzemanyagokra vonatkoznak majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök.

6. kérdés Jim Higginstől (H-0359/08)

Tárgy: A közúti biztonság javítása

A Tanács jelenlegi elnöksége egyik elsődleges céljaként a közúti biztonság javítását határozta meg. Mivel a jelenlegi elnökség mandátumának végéhez közeledik, meg tudná-e mutatni a Tanács azokat a területeket, amelyeken a legtöbb előrehaladás történt, és azokat amelyeken kevesebb, és miért?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, A Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) A közúti biztonságról szóló jogszabály összefüggésében a szlovén elnökség folytatta a Parlamentnek és a Tanácsnak a közúti infrastruktúra biztonsága javításáról szóló irányelvtervezetének tárgyalását. Több technikai jellegű értekezletet is szervezett az Európai Parlament előadójával annak érdekében, hogy az Európai Parlamenttel megállapodást érjen el már az első olvasatban a következő hónapban.

A nagyobb közúti biztonság érdekében a szlovén elnökség által tett erőfeszítések között szeretném megemlíteni a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló rendelettervezettel kapcsolatban végzett munkát. Ez a javaslat továbbfejlesztené a személygépkocsik elülső részét, amelyet a gyártóknak meg kell valósítaniuk olyan módon, hogy a jármű és a gyalogos közötti esetleges ütközés esetén a gyalogos által elszenvedett sérüléseket a minimálisra csökkentsék.

A szlovén elnökség megkezdte ennek a javaslatnak a tárgyalását a Tanács munkatestületeiben, és sikeres értekezleteket tartott az Európai Parlament előadójával is. A nagyobb közúti biztonságra irányuló erőfeszítések összefüggésébe helyezhetjük a közúti szállításról szóló csomag elfogadásával kapcsolatban elért fejleményeket. Szeretnék rámutatni arra, hogy 2008. június 13-i Közlekedési Tanács politikai konszenzusra jutott ezzel a csomaggal kapcsolatban.

Ennek a csomagnak az összefüggésében szeretnék rávilágítani különösen a szállítási üzemeltető tevékenységre vonatkozó közös szabályokról szóló rendeletre irányuló javaslatra. Számunkra nagyon fontosnak tűnik, hogy ez a javaslat meghatározza a legsúlyosabb közúti szállatással/közlekedéssel kapcsolatos bűncselekményeket. Amennyiben a szállítási üzemeltető követ el ilyen bűncselekményt, az a vállalkozás tevékenységi engedélyének elvesztéséhez vezethet. Így a rendelettel bevezetendő speciális nemzeti nyilvántartások segítik majd az ilyen szállítási üzemeltetők ellenőrzését, és ez hatékonyabbá válik majd, aminek kétségtelenül kedvező hatása lesz a közúti biztonságra.

E csomag részeként szeretném megemlíteni a piaci hozzáférésre vonatkozó szabályokról szóló rendeletre irányuló javaslatot is. Ez a rendelet bevezeti az üres teherszállító járművek által megtett utak számának csökkentését, magasabb színvonalú szakmai képzést ír elő a gépjárművezetők számára, racionalizálja a piacot, javítja a szolgáltatások minőségét, és így közvetve növeli a közúti biztonságot.

Ebben a hónapban az elnökség megkezdte a közúti biztonságra vonatkozó jogszabályoknak a határokon átnyúló betartatása elősegítéséről szóló irányelvre irányuló javaslat tárgyalását. E javaslatot a Bizottság idén áprilisában nyújtotta be.

Tekintettel a rendelkezésre álló időre és a Bizottságnak a közúti biztonság területén tett javaslatai számára – számos javaslatot most tárgyal a Tanács –, az a véleményünk, hogy figyelemre méltó előrehaladást értünk el a közúti biztonság területén. Természetesen az eredmények teljes körű értékelése csak az elnökségünk időszakának lejárta után lehetséges.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Higgins (PPE-DE).(GA) Elnök úr, nagyra becsülöm a szlovén elnökséget azért, amiért ilyen hangsúlyosan kezeli a közúti biztonságot. A tagállamok hatóságai körében is felhívta a figyelmet arra, hogy különféle lépéseket kell megtenni olyan gyakorlatias politika elfogadásával, amelynek célja a közúti balesetek, a halálos kimenetelű balesetek és a közutakon sérülést szenvedő emberek számának csökkentése.

Üdvözlöm ezért a ma a Parlamentben elfogadott Ferrari-jelentést, amely nagyobb védelmet biztosít a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak. Szeretném megkérdezni a Tanácstól, hogy tehetünk-e még bármi mást, tehetünk-e további lépéseket a közúti biztonság növelése érdekében?

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) A Tanács hivatalban levő elnöke! Szeretnék ehhez a kérdéshez kapcsolódni. Ezen a héten a napirendünkön számos olyan jelentés szerepel, amely érinti a közúti biztonságot: már említették a Ferrari-jelentést, és holnap tárgyalunk Gurmai asszony jelentéséről, valamint a Markov-jelentésről még ma este. Az elnökség szempontjából kielégítő-e a mi munkánk eredménye? Vagy az elnökség jobban szerette volna, ha többet érünk el?

 
  
MPphoto
 
 

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr, szeretném megkérdezni a minisztert, hogy elégedett-e azzal a helyzettel, hogy miközben kellő és fejlett szondázási módszereink vannak az alkoholos befolyásoltság állapotában történő gépjárművezetés ellenőrzésére, nem rendelkezünk ugyanilyen fejlett szondázási módszerekkel az illegális kábítószerek befolyása alatt történő gépjárművezetés esetére. Tudná-e biztosítani, hogy újra felkeltse az érdeklődést e konkrét kérdés iránt, mert úgy tűnik, hogy ez a gyakorlatban általánosabbá válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Higgins úr kérdésére: még mit tehetnénk? A legfontosabb, amit a Tanács és a Parlament megtehet, hogy felgyorsítják a folyamatokat, amelyek már elindultak, és elfogadják a már előkészített határozatokat, természetesen az Európai Parlamentnek e ciklusán belül. Ami elsőként kerül a napirendre remélhetőleg júliusban, az a már említett, a közúti infrastruktúra biztonsága irányításával kapcsolatos irányelv. Ám ezen kívül is vannak még intézkedések, amelyeket felsoroltam, s amelyek már folyamatban vannak, és szeretném azt látni, hogy az Európai Parlament és a Tanács közötti jó együttműködés azok gyors elfogadásához vezet majd.

Rack úr kérdése úgy vélem, inkább politikai jellegű választ követel. Nem lehetünk elégedettek mindaddig, amíg emberek halnak meg az Európai Unió útjain. És mindaddig, amíg ez a helyzet, keresni fogjuk az új intézkedéseket, további intézkedéseket, hogy csökkentsük a halálos kimenetelű balesetek és a sérülések számát, ahol az ideális szám a nulla.

A kábítószerprobléma természetesen hasonló az alkoholéhoz. Úgy vélem, hogy a kábítószereket is ugyanúgy kellene kezelni, mint az alkoholt. Amiről itt szó van, az az, hogy képesek vagyunk-e járművet vezetni, és azt hiszem, hogy a tagállamoknak nem lenne szabad az egyes kábítószereket semmiképpen sem megkülönböztetniük, hiszen az alkohol is lényegében az, csak éppen legális kábítószer.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A 7. kérdés nem fogadható el.

8. kérdés Jörg Leichtfriedtől (H-0365/08)

Tárgy: Új útdíjrendszer Szlovéniában

2008. július 1-jei hatállyal Szlovénia új útdíjrendszert vezetett be. Ebben a rendszerben a Szlovénián csak egyetlen alkalommal keresztülhajtani kívánó, magángépjárművel közlekedő úthasználóknak 35 euróért hathónapos matricát kell vásárolniuk, szemben a korábbi 7 euróval (ez ötször annyi, mint a jelenlegi díj), vagy vásárolhatnak 12 hónapos matricát is 55 euróért. Ez diszkriminatívnak tűnik, és egyértelműen ellentmond az európai elveknek.

Tudatában van-e a Tanács ezen fejleményeknek? Milyen intézkedést kíván a Tanács hozni erre válaszul, és egyáltalán, hogyan jöhetett létre egy ilyen helyzet?

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Meg kell ismételnem, hogy itt most a Tanács képviselőjeként vagyok jelen, és a Tanács a Leichtfried úr által felvetett kérdést nem tárgyalta. Azt hiszem, én ezt már elmondtam akkor, amikor az Európai Parlament egy korábbi ülésén hasonló kérdést kaptam. Tekintettel arra a tényre azonban, hogy meglehetősen jól ismerem a kérdéses országot, tudok válaszolni, de nem szeretném kockáztatni, hogy illetékességem túllépésével vádoljanak meg.

Így aztán hadd próbálkozzam, engedjenek meg nekem néhány pontosítást. A Szlovéniában július 1-jétől hatályba lépő új útdíjfizetési rendszer, azaz a matricavásárlás rendszere, csak a 3500 kg legnagyobb megengedett össztömegű gépjárművekre vonatkozik. Más szavakkal, ez az a járműkategória, amelyre a hatályos útadókra vonatkozó közösségi jogszabály nem rendelkezik semmiféle közös szabályról, mint ahogyan megteszi ezt maximum 3500 kg megengedett össztömegű járművek esetében. Így a Szlovénia által bevezetett útadórendszer nem tartozik az említett közösségi jogszabály alkalmazási körébe.

Ami azonban talán fontosabb: az útdíjbeszedés matricás rendszere, amelyet Szlovénia most vezet be, ideiglenesnek tekinthető. Azt csak abban az átmeneti időszakban alkalmazza, amíg bevezetésre kerül az elektronikus vagy műholdas útdíjfizetési rendszer – ez várhatóan 2009-ben történik meg –, először a tehergépjárművekre, majd a magángépjárművekre.

Kérem, Leichtfried úr, tekintse válaszomat önnek, mint tisztánlátásra váró embernek tett gesztusnak. Válaszom azonban semmiképpen sem változtatja meg azt a tényt, hogy én itt más minőségben vagyok jelen, nem Szlovénia képviselőjeként.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE). - (DE) Mi alighanem eltérően értelmezzük a törvényt. Nézetem szerint ez a rendszer a Szlovénián kívüli EU-polgárok számára diszkriminatív. Miniszter úr, van-e lehetőség arra, hogy az Európai Bizottság jogsértési eljárást indítson Szlovénia ellen? Úgy gondolom, az első lépéseket már megtették. A kérdésem önhöz: a Tanács hivatalban lévő elnökeként tanácsolná-e Szlovéniának, hogy esetleg vezesse be a tíznapos matricát, hogy helyreállítsa a békét, és elhárítsa a jogsértési eljárás lehetőségét?

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Miniszter úr! Ön már legutóbb ezzel kapcsolatban azt jelezte,. hogy átmeneti szabályokról beszélünk. Rendszerint az átmeneti szabály egy, két, esetleg három hónapra vonatkozna. Ami itt történik, az több éves időszakra terjed ki, és egyértelműen diszkrimináció a nem szlovénokkal szemben, és ezért a többi EU-polgár ellen. Tajani biztos kifejezetten megerősítette tegnap este, hogy a Közlekedési Főigazgatóság már küldött egy levelet, melynek célja a diszkrimináció kérdésének tisztázása.

Nem gondolja, hogy itt az idő néhány gyors intézkedés elfogadására, hogy a turistáknak legyen lehetőségük ésszerű árak mellett áthajtani Szlovénián már ezen a nyáron? Ez egy olyan ország, ahová mindannyian szívesen ellátogatunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. (SL) Jelenleg nem került még megállapításra, hogy az ügy érintené a diszkrimináció kérdését. Ha igen, akkor új helyzet merül fel, és ezzel kapcsolatban nem bocsátkoznék spekulációkba. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy a diszkrimináció vádja nem indokolt, mivel a matricarendszer azonos Szlovénia polgáraira és mindenki más számára. Azonban ezt már szeretném befejezni, és hangsúlyoznám, hogy én itt a Tanács képviselőjének minőségében vagyok jelen, és a Tanács ezt nem tárgyalta. Kérem, vegyék azt a jóakarat gesztusaként, hogy mégis belementem ebbe a vitába, és jóhiszeműen próbálok önöknek magyarázatot adni.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

 
  
  

Szeretnék még mondani valamit, mielőtt felfüggesztem az ülést. Janez Lenarčič miniszter most utoljára jelent meg itt előttünk a Tanács hivatalban lévő elnökeként. Természetesen jelen lesz Brüsszelben a rendkívüli ülésen, de ott országának miniszterelnökét kíséri majd, és ezért nem fog felszólalni a Tanács hivatalban lévő elnökének minőségében. Szeretnék köszönetet mondani Janez Lenarčič miniszternek és a szlovén elnökségnek az Európai Parlamenttel folytatott együttműködésért, különösen a kérdések órájában a Tanácshoz intézett kérdések folyamán, amikor én elnököltem.

Azt is tudom, hogy júliusban Janez Lenarčič miniszter magas beosztást vállal egy varsói székhelyű nemzetközi emberi jogi szervezetnél. Szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni és gratulálni, valamint minden jót kívánni neki. Azt hiszem, ebben a minőségében alkalmanként lesz módja majd ismét az Európai Parlamenttel való együttműködésre, különösen a választások megfigyelésében, tekintettel arra, hogy az említett szervezet az EBESZ-hez kapcsolódik. Ezért minden jót kívánok Lenarčič úrnak a jövőben, és még egyszer köszönetet mondok neki itteni részvételéért, készséges válaszaiért és válaszai minőségéért.

Ezzel zárul a kérdések órája.

(Az ülést 19.00 órakor felfüggesztik és 21.00 órakor folytatják.)

 
  
  

IN ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

 
  

(1)http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//NONSGML+REPORT+A6-2005-0317+0+DOC+PDF+V0//EN&language=EN.


15. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

16. A veszélyes áruk szárazföldi szállítása(vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében második olvasatra beterjesztett (A6-0227/2008), a Tanács közös jogalkotási álláspontjára vonatkozó ajánlás a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (06920/3/2008 - C6-0160/2008 - 2006/0278(COD)) (előadó: Bogusław Liberadzki).

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki, előadó. − (PL) Elnök úr, szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy üdvözöljem Tajani biztost a Házban új szerepében. Én ön mellett szavaztam, biztos úr, és bizonyos vagyok benne, hogy helyesen tettem.

A veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló irányelv négy közösségi határozatot korszerűsít, és egyetlen jogi aktusba foglalja őket össze. Hatóköre magában foglalja a veszélyes áruk belső vízi utakon történő szállítását, amelyre nem eddig vonatkozott EU-jogszabály. A javaslat beépíti a veszélyes áruk szállításának nemzetközi szabályait a közösségi jogba, és kiterjeszti azok alkalmazását a nemzeti szállításra is. Azt reméljük, hogy ennek eredménye a magas szintű biztonság lesz, miközben a veszélyes áruk szállításában javítja az intermodalitást.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy első olvasatban a Parlament 42 módosítást fogadott el. Ezek a módosítások alapvetően arról rendelkeztek, hogy azok a tagállamok, amelyeknek nincs vasúti hálózatuk, mentesüljenek az irányelv átültetésének és végrehajtásának kötelezettsége alól. A módosítások kétéves átmeneti időszakot is bevezettek a rendelkezések hatékony végrehajtásának előkészítése érdekében. Ezenkívül azt az elvet is bevezették, amely szerint a tagállamok speciális követelményeket szabhatnak meg a veszélyes áruk területükön belüli nemzeti és nemzetközi szállítását illetően, figyelembe véve a közúti járművek, vasúti kocsik és a belső vízi utakon hajózó hajók sajátos jellegét. A tagállamok bizonyos útvonalakat vagy bizonyos szállítási módozatokat is előírhatnak, és speciális szabályokat szabhatnak meg a veszélyes áruknak a területükön át személyvonaton történő szállítása esetén.

A Tanács és a Bizottság ezeket a módosításokat elfogadta. A Tanács szükségesnek tartotta két további módosítás bevezetését. Először az 1. cikkben egy további bekezdésre tett javaslatot. Ez lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy szigorúan a szállítás alatti biztonságon kívüli okok miatt szabályozzák vagy megtiltsák a veszélyes áruk szállítását területükön. Másodszor, a Tanács azt javasolja, hogy a 8. cikk egészüljön ki egy új bekezdéssel, előírva, hogy a Bizottság pénzügyi támogatást nyújt a tagállamoknak, amely fedezetet nyújt a veszélyes áruk közúti nemzetközi szállításáról szóló európai megállapodás, a veszélyes áruk nemzetközi vasúti szállításáról szóló rendelet és a veszélyes áruk nemzetközi vízi utakon történő nemzetközi szállításáról szóló európai megállapodás hivatalos nyelveikre történő fordítása költségeinek fedezetére.

Előadói minőségemben a Tanács mindkét javaslatát támogatom, és kérem elfogadásukat. Végül szeretném elmondani, hogy mennyire örültem a Bizottság és a Tanács hatékony, eredményes és készséges megközelítésének.

 
  
MPphoto
 
 

  Antonio Tajani, a Bizottság tagja. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mielőtt arról az irányelvről szólnék, amelynek előadója Liberadzki úr, szeretnék köszönetet mondani e Háznak, hogy a közlekedési tárca európai biztosaként bizalmat szavaztak nekem a mai napon. Szeretném hálámat kifejezni a még mindig itt lévő néhány képviselőnek, bár az esti ülésekről én is gyakran hiányoztam. Köszönöm önöknek a belém helyezett bizalmat, és különösen köszönöm a Közlekedési Bizottság tagjainak, hogy itt vannak.

Meg kell mondjam, hogy valamelyest megindult vagyok, most először szólalok fel egy nem is olyan nagyon más helyről itt e Házban – négy üléssel ültem csak odébb –, de mindenképpen nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és azt hiszem, fontos a Parlament számára, hogy egy képviselő – mert úgy mélyen, őszintén, én még mindig így gondolok magamra – üljön a biztosok padsorában.

Elnézést kérek ezért a kitérőért, elnök úr, de helyesnek tartottam, hogy mielőtt megkezdeném a beszédemet, még egyszer köszönetet mondjak a Parlamentnek mindazért, amit az évek során nekem adott és a belém helyezett bizalomért, amit ma reggel meg is erősített.

(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sajnálatos módon a mai vitához való hozzájárulásomnak rövidnek kell lennie. E szöveg első olvasatakor a Parlament számos módosítást elfogadott, és ezeket a Tanács is támogatta közös álláspontjában. A jelenlegi szöveg, amely lehetővé teszi, hogy a javaslatot második olvasatban elfogadjuk, csak különféle technikai jellegű módosításokkal egészül ki. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ezeket egyhangúan támogatta, és a Bizottság is teljes mértékben egyetért velük. A második olvasatban bevezetendő pontok a veszélyes áruk szállítására vonatkozó javaslaton elvégzi az utolsó simításokat. A szöveg így sokkal egyértelműbbé vált az apróbb részleteiben is, amit én külön üdvözlök.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy külön köszönetet mondjak Liberadzki úrnak, az előadónak, amiért olyan hatékonyan dolgozott ezen a javaslaton. Szeretném megköszönni neki is azt a bizalmat, amit megszavazott nekem a mai napon, és remélem, hogy mától a parlamenti ciklus végéig tudunk majd együttműködni vele és a Ház valamennyi képviselőjével.

 
  
MPphoto
 
 

  Renate Sommer, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr! Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak a munkájáért és a párbeszédre való fáradhatatlan hajlandóságáért.

A veszélyes áruk szárazföldi szállításáról javasolt irányelv integrálja a veszélyes áruk szállításról szóló nemzetközi szabályokat a közösségi jogba, és kiterjeszti azok alkalmazását a nemzeti szállításra is. Korszerűsíti a meglévő, a veszélyes áruk szállítására vonatkozó négy irányelvet és négy bizottsági határozatot, és azokat egyetlen egyszerűsített jogszabályban egyesíti. Ez üdvözlendő példája az olyan európai jogszabálynak, amely valóban csökkenti a bürokráciát, és megtestesíti a jó jogalkotás elvét.

A veszélyes áruk szállításának szabályozása fontos a közlekedési rendszer számára. Az unióban szállított veszélyes áruk összmennyisége mintegy 110 milliárd tonnakilométer évente, és ezeknek az áruknak a biztonságos szállítása rendkívül fontos mind a közlekedésbiztonság, mind a környezet szempontjából. A rendelkezések a harmonizált szabályok alkalmazásával a biztonság magas fokát garantálják a nemzetközi és a nemzeti szállításban egyaránt, amelynek kedvező hatása lesz a szállítás belső piacára is. Ugyanakkor az egységes szabályok megkönnyítik a szállítási üzemeltetők dolgát, és így javítják az intermodalitást. Az irányelv a multimodális szállítási folyamatokat ösztönzi.

Ami az én szempontomból különösen üdvözlendő, az a hatókör kiterjesztése a belvízi szállításra is. A jövőben egységes biztonsági rendelkezéseket kell alkalmazni az EU valamennyi belvízi útján. Ez javítani fogja a munkafeltételeket a fedélzeten és a szállítás biztonságát is. Más előnyöket is kínál a környezetvédelem és a költségek csökkentése tekintetében. Ez várhatóan javítja a belvízi utakon történő szállítás lehetőségeit és piaci kilátásait, ami tehermentesít útjainkat, és ezzel megint a környezet védelmét szolgálja.

A Tanács közös álláspontja, amelyet módosítás nélkül fogadott el a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Parlament első olvasatban elfogadott állásfoglalásához képest két módosítást tartalmaz. Először, a közös álláspont bevezeti azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a területükön a szállítás közbeni biztonságon kívüli más okok miatt szabályozzák vagy megtiltsák a veszélyes áruk szállítását. Ez a rendelkezés pusztán magyarázó jellegű, és az egyértelműség érdekében került a szövegbe. Ezt többször is megtárgyaltuk

Másodszor, a közös álláspont rendelkezik arról, hogy a Bizottság pénzügyi támogatást nyújtson a tagállamoknak az ADR (a veszélyes áruk közúti nemzetközi szállításáról szóló európai megállapodás), a RID (a veszélyes áruk vasúton történő nemzetközi szállításáról szóló rendeletek) és az ADN (a veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló európai megállapodás) és módosításaik saját hivatalos nyelvükre történő lefordításához. Be kell valljam, kezdetben meglehetősen szkeptikus voltam ezzel a módosítással kapcsolatban. Az Európai Bizottság azonban biztosított engem, hogy ez a megközelítés lényeges a fordítások minőségének biztosításához, és így a rendelkezések megfelelő végrehajtásának elősegítéséhez. Egyébként még olcsóbb is.

Röviden tehát a mi szempontunkból valamennyi módosítás elfogadható, ami azt jelenti, hogy végre lezárhatjuk ezt a fontos és általában nem vitatott ügyet.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Rajtam a sor, hogy üdvözöljem önöket ma este. Bizonyos mértékig ez az ön tűzkeresztsége, és franciaként felszólalva én különösen értékeltem azt, hogy a hétfő esti meghallgatáson és ma este is ön franciául szólalt fel, ráadásul folyékonyan. Ez valóban nagy öröm volt. Szeretnék köszönetet mondani kollégámnak, Liberadzki úrnak is a vitákért, amelyeket ő vezetett a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban, amikor a veszélyes áruk szállításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot vizsgáltuk.

Amint éppen az előbb elmagyarázták, a Parlament már 2007 szeptemberében kifejtette az erre az irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatos nézeteit, és így én most üdvözlöm azt a tényt, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal is sikerült megállapodást elérni, ami végső soron azt jelenti, hogy a szöveg ma esti megvitatása sok tekintetben puszta formalitás. Én azonban szeretném felhasználni ezt a lehetőséget – mert itt most mintegy barátok között vagyunk –, hogy hangsúlyozzam, nézetem szerint ez a szöveg komoly előrehaladást jelent a veszélyes áruk határainkon belüli szállításának jobb ellenőrzése felé, valamint azt is, hogy polgártársaink számára az áruszállítás, különösen a veszélyes áruk szállítása, igen aggályos, és a fenntartható fejlődés szempontjából is fontos kérdés.

A jelenleg az Európai Unióban szállított veszélyes áruk volumene az összes szállított áru mennyiségének mintegy 10%-át teszi ki, ami valóban igen nagy szám. Ez mintegy 110 milliárd tonnakilométer évente, amelynek 58%-át szállítják közúton – ami hatalmas mennyiség –, 25%-át vasúton és 17%-át belvízi utakon.

Ez az irányelv, amelynek célja a meglévő rendelkezések korszerűsítése, annál is dicséretre méltóbb ezekben a nehéz időkben, mert egyúttal négy irányelvet egyesít egyetlen jogszabályban. Ez egyértelmű lépés a nagyobb átláthatóság felé, és rendkívül fontos, hogy Európa népei összességében határozatainkat érthetőnek tartsák.

Végül is én örülök, hogy a belvízi utakon történő szállításra is vonatkozik az irányelv. Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk az áruk vízi utakon történő szállítására, mert ez a környezetbarát szállítási módozat választ adhat arra az állandó igényre is, hogy találjunk új egyensúlyt Európa szállítási rendszere számára. Az irányelvek egyetlen jogszabályba történő beépítése a jelenlegi helyzetben alkalmazandó szabályokat egyértelműbbé és átláthatóbbá teszi, és reméljük és könyörgünk is azért, hogy a szállítás nagyobb intermodalitása megvalósuljon. Üdvözlöm ezt a haladó lépést, különösen a szállítási ágazatban dolgozók számára egy olyan időben, amikor az Európai Unió munkáját nem mindig magyarázzák el megfelelően, és sajnálatos módon azt időnként polgártársaink félreértik.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Hát, nincs itt valami nagy tömeg, bár a téma elég fontos lenne ahhoz. A veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló irányelv második olvasata arra késztet engem, hogy ismételten felhívjam a figyelmet egy súlyos problémára, nevezetesen arra, hogy minden irányelv pontosan annyit ér, mint annak az ellenőrzése.

Valamennyi szállítási módozatban valamelyest nőtt a szállított veszélyes áruk mennyisége. Sajnálatos módon a növekvő hanyagságnak is tanúi vagyunk az ellenőrök szerint, ami például az árunyilatkozatoknál fordul elő. A szállított veszélyes áru hamis bevallása a szó szoros értel